gondola kommentár Dr. Kövér László

A TARTALOMBÓL: Aki másnak vermet ás . . . . . . . . . . . . . . . 2 Mert mások csak beszélnek! . . . . . . . . . . 3 Hatalmas gyõzelem küszöbén az MSZP . . 6 Cégvezetõk uralkodnak rajtunk? . . . . . . . 8 Milyen is valójában az Európai Unió? . . 10 Változatok a ‘Medgyessy . . . . . . . . . . . . 16 hazug disznó’ témára

A magyar buborék . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Kormányváltás számokban II. . . . . . . . . 24 Legyen az õ lakhelye a puszta . . . . . . . . 26 Öger szultán meghódítja . . . . . . . . . . . . 28 Németországot Megdöbbentõ összefüggések . . . . . . . . . 29 Retropolitika, csalódás, királycsinálók. . 30

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap változó példányszámban jelenik meg, azokban az idõpontokban, amikor az egyszemélyes szerkesztõbizottság úgy véli meg kell jelennie. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.tar.hu/jhf, weboldalról. Külföldi olvasóink a http://jhf.fw.hu weboldalról tölthetik le az egyes számokat. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék.

– gondola kommentár – A Nagy Projekt – leleplezni Kövér Lászlót – összeomlott. Még a baloldali sajtó is elfordult a kezdeményezéstõl, ugyanis az MSZP által összelapátolt Kövér-idézetek azt bizonyítják, hogy – az MSZP bizony erkölcsi hulla. A gondola – olvasóink pénztárcáját kímélendõ – sorozatban ismerteti a 12 idézetet. 10. Berija elégedetten csettinthet a túlvilágon, mert azt látja, hogy Magyarországon az ötvenes évek diktatórikus hangulata elevenedik meg, a különbség csak annyi, hogy a régi elvtársak most nem a Vörös Október Ruhagyár öltönyében feszítenek, hanem Pierre Cardinben. (2002. szeptember 13.) Természetesen meg szabad sértõdni ezen az eszmefuttatáson is. Csak azt szeretnénk tudni, mi a sértõ? Talán a Pierre Cardin? A régi elvtársak nem vennének föl ilyen procc cuccot? Már régen túlvannak a Pierre Cardinen? Mert azon talán mégsem sértõdnek meg, hogy régen Vörös Október öltönyt hordtak, mert bizony azt hordtak. És mi a helyzet a diktatórikus hangulattal? Lehet, hogy a régi elvtársak kifejezetten jól érzik magukat 2002 májusa óta, ez nem vitás. Azonban sok ezer ember életét tették tönkre azóta, még akkor is, ha errõl a média és a Fidesz egyformán keveset beszél. Még szép Kövértõl, hogy szóba hozta, sajnos nem elégszer. A közéletet figyelemmel kísérõ emberek tudják, hogy a Medgyessy-kormány a hatalomra lépése óta folyamatosan óriási pénzeket költött arra, hogy legalább egy fideszes vagy a Fidesz-kormányhoz köthetõ emberre rábizonyítson valamit. Ez maga a polgárháború. Azzal a prekoncepcióval kezdtek kormányozni, hogy elõdeik köztörvényes bûnözõk. Ezt feltételezni semmi okuk sem volt, a saját elõítéletességükön kívül. A tények nem igazolták a szociálliberális koalíció prekoncepcióját. A kezdeményezett eljárások hamvukba holtak, csak néhány jogtörténeti kuriózum marad utánuk. Például egyszer majd meg kellene beszélni a nyilvánosság elõtt, hogy miféle ítélet született elsõ fokon Berkecz Mária perében; joghallgatók fogják megcsodálni azt a demokratikus verdiktet, amelyikben egyetlen jogszabályi indoklás sincsen! Hely hiányában felhagyunk a folytatással. Pedig a sor iszonyúan hosszú, és abszurditásokban gazdag. Búcsúzóul csak egyetlen abszurdot: ez Keller László személye, beosztása és eddig végzett munkája. Ehhez foghatót elmebetegek sem tudnak kitalálni. 11. Ahol a feltételek nincsenek meg, ott a jövõ generációja szempontjából bûncselekmény lenne, hogy elhibázott családpo2

Dr. Kövér László litikával tovább súlyosbítsuk azt a demográfiai trendet, hogy a fogyó és öregedõ lakosságon belül egyre nagyobb részarányt tegyenek ki azok a családok, akiknek a beillesztése már ma is meghaladja a többség teherbíró képességét. Ne kerülgessük a forró kását, igen, a romaproblémáról van szó. A dupla családi pótlék egyes esetekben annyit jelent a „pulyáknak”, hogy a szüleik nem egy, hanem két nap alatt isszák el ezt az összeget. (2002. szeptember 13.) Már érintettük, hogy bizony keserves dolog igazat mondani egy olyan kérdésben, amelyben oda is kell állni a kimondott szó mögé, amelyik bizony sért egyeseket. Kövér László idézett szövege kiket sért? Azokat marasztalja el Kövér, akik nem isszák el a gyermek neveléséhez adott pénzt? Tessék nyugodat elolvasni a mondatokat néhányszor. Azután az vesse az elsõ követ Kövérre, aki fel tud mutatni csak egyetlen valóban értelmes szociális, romaügyi vagy családpolitikai döntést is az MSZP-tõl! Különös véletlen, hogy Szekeres Imre éppen most hétfõn szivárogtatta ki a hírt: meg fog szûnni a családi jövedelemadó-kedvezmény! Ez volna talán a nagyívû, megfontolt családpolitika? A Szekeres vá-

zolta kormányterv (ó, szocializmus!) azt irányozza elõ, hogy elvszinek néhány milliárd forintot a becsületesen dolgozó – és fõleg: legálisan keresõ! – nagycsalád-fenntartóktól, és (bevallottan!) szétosztják azon családok között, amelyekben nincs jövedelme a családfenntartónak! Ez volna a nagyívû jövõpolitika? Nem kellene inkább nemzetirtásnak nevezni? Szándékosan nagyot rúgni azokba, akik vérrel-verejtékkel küzdenek azért, hogy a családjuknak jobb legyen, és a tõlük elvett pénzt kiosztani azok közt, akik ilyen-olyan okból nem produkálnak bevallott-adóztatott jövedelmet – ez tényleg politikai bûncselekmény! Amelyrõl az égben nem fogják elfelejteni, hogy tudatos, elõre tervezett aljasság. 12. Oda jutottak már, hogy magukat nevezték ki a legnagyobb rendszerváltoztató erõnek… Errõl az embernek elsõ felindulásában az a véleménye, hogy ezeknek nem is bõr van az arcukon, hanem teflon, különben leégne… örülünk, hogy legalább Recskre meg a Hortobágyra nem viszik el a szüleinket, elvinnék, ha tehetnék, de az Európai Uniónak annak elõnyei is. (…) De hogy meg is kellene köszönni, hogy ezt nem teszik velünk, hogy Horn Gyula már nem lövet közénk, pedig nagyon szeretne, ezt azért túlzásnak érzem. (2004. május 19.) Ezzel meg mi a probléma? Hát nem az MSZP vezetõi mondták ezt magukról? Talán az a baj, hogy vannak még, akik nem hiszik el az MSZP-mitológiát a „rendszerváltoztató Pártról”? Juhász Gábor a Kövér-albumot bemutató sajtótájékoztatón Horn és az egész MSZP nevében visszautasította a lövetés gondolatát is. A baj csak az, hogy egyfelõl Horn pufajkás múltjának tisztasága, erõszakmentessége a mai napig hitkérdés (a hithû szoci elhiszi, hogy Horn friss vizet meg csokoládét osztogatott az ’56-os forradalmároknak a vattakabát zsebébõl a fogdában). Másfelõl viszont a Medgyessy-kormány (és a Horn-kormány alatt is!) felháborító volt tapasztalni azt, hogy a rendõrség szelektíven lép fel a bûnözés ellen. Az átlagember bizony úgy látja, egyeseket, akár nyugdíjasokat is, a semmiért hurcolnak meg, míg másoknak törvénysértésekhez is asszisztálnak. Ez az ország megint a borzalmak hazája lett az elmúlt két évben. Ékes bizonyság erre a Best of Kövér, alkotóinak szándéka ellenére is. Forrás: gondola.hu

jó ha figyelünk

– Mások meg minden bizonnyal dolgoznak. De vajon min? – Úgy tûnik a Haza elveszejtésén. Na kérem szépen! Mostanra minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, amit már eddig is sejtettünk, a miniszterelnök elvtárs leghõbb óhaja ellenére is több Magyarország létezik, de minimum kettõ van. Ez a cáfolhatatlan felismerés akkor vált végérvényesen visszavonhatatlan bizonyossággá számomra, amikor megnéztem az MSZP EP választásokra készített két reklámfilmjét. Megmondom az õszintét, darab ideig nem kaptam szikrát, amikor a jól szituált nyugdíjas hölgy, majd késõbb a mosolygós fiatalember arról gyõzködött, hogy már nekik is milyen fantasztikus lehetõségeik lesznek az Európai Unióban, nem beszélve az unokákról meg a gyerekekrõl, így õk – bizony-bizony – ismét az országos méretû bolgárkertészet szegfûtermesztõinek véd- és dacszövetségére fognak voksolni, mert sokakkal ellentétben, akik csak beszélnek és beszélnek és beszélnek, az MSZP teszi a dolgát. Mindezt könnyedén, vidáman, mosolygósan közölték velem. Persze felmerülhet a kérdés – joggal, és bennem rögtön fel is vetõdött –, hogy vajon mi dolguk is van Isten szabad ege alatt ezeknek a mi derék jó posztkommunistáinknak ebben a szép országban? A pökhendi, cinikus hangvételû pofátlanság, mely ezúttal két élettõl elrugaszkodott reklám filmecske for-

májában csapja arcul a gyanútlan honpolgárt, szinte automatikusan gyanakvó üzemmódba állítja az ember agytekervényeit. Anélkül, hogy az Orbán-kormány egykori titkosszolgálati fõmuftijának, Kövér Lászlónak a glóriáját fényezném, most már én se nagyon tudok másra gondolni, minthogy itt egy szervezetten zajló, nem kizárt, hogy külföldi utasításra végrehajtott szabadrablással egybekötött vadkapitalista tivornya zajlik, melyet manapság csak úgy szoktak emlegetni, mint az eredeti tõkefelhalmozás megkésett és felturbózott reinkarnációját. Itt kérem szépen szándékos nemzetrontás, morálrombolás, erkölcszüllesztés vagy kissé erõsebb húrokat pengetve, hazaárulás folyik. Az „én is sokat nyerhetek a csatlakozással, de igazán majd csak az unokáim járnak jól vele…” mondatot szajkózó nyugdíjas hölgy nyilván nincs tisztában azzal, hogy az általa elmondottak és a valóság között fényévnyi széles szakadék tátong. Mind az átlagkereset, mind az átlag nyugdíj, mind a minimálbér tekintetében fatornyos kis hazánk mintegy 5-10 szeres lemaradásban van az Unió régebbi tagállamaihoz képest. Hát ha ezt nevezzük jó lehetõségeknek, akkor milyen az, amikor nem olyan jók a lehetõségeink? He? (Ismételten csak így zárójelben hívnám fel mindenki figyelmét a kamatkapitalizmus és a kommunizmus álságos világában gyökerezõ hamis érvelésre, miszerint, ha nekünk már nem is, de majd az unokáinknak

egészen biztosan jobb lesz. Hallottuk ezt már egy párszor a megszorítások indoklásaként. Ehhez az érvrendszerhez párosul a másik legfõbb indoklás, miszerint nem a rendszer a hibás, az egyén az, aki nem tud sikeresen érvényesülni az életben, errõl meg sorry, de nem mi tehetünk. – szajkózza a bankár-kommunista elit új kenyéradó gazdái, a brüsszeli technokrata pénzfõmuftik elvárásainak megfelelõen. S ezzel mobiltelefon-hálózatokat megszégyenítõ lefedettséggel magyarázzák meg az országos méretû sikertelenséget.) A Maszop reklámfilmjeit elnézve arra a megállapításra juthatunk, hogy a nyugdíjas hölgy szerint a HVG által csak „a nemzeti középszer kormányának” nevezett posztkommunista garnitúrán kívül itt mindenki más csak a száját tépi, csak pofázni tud. Miközben megyünk lefelé megalázóba. Ezerrel. Nem számít, mit mondanak az ENSZelemzések, nem érdekesek a világ egyik legrangosabb gazdaságkutató szervezetének a Svájci Vezetõképzõ és Gazdaságkutató Intézetnek a kutatási eredményei, és nyilván a világ talán két legjelentõsebb gazdasági lapja a The Economist és a Financial Times is csupa baromságot ír össze a hazánkról szóló cikkeiben, amikor arról olvashatunk bennük, hogy Magyarország immáron feltartóztathatatlanul csúszik lefelé a hanyatlás lejtõjén. Ámen.

Otthon Európában! – az MSZP csapatjátékosai. Hát, hogy mennyire vannak otthon Európában a posztkommunisták azt nem tudom, de az idõ minden bizonnyal erre is választ ad majd. Nézzék az elégedett arcokat és a 42-fogas amerikai fogpaszta mosolyt! A proletárdiktatúra egykor oly büszke védelmezõi egyelõre még tanulják a „keep smmiling” életérzést, de ahogyan az a képen is látszik, nincs minden veszve. (Bár olykor-olykor nehéz megkülönböztetni a mosolyt és a vicsorgást. Sebaj, majd belejönnek, nem igaz?) jó ha figyelünk

3

„Én csak azért is az MSZP-re szavazok!” – kúszik be emlékezetünkbe alattomosan az ATV képernyõjére kiírt nézõi sms. Az egyetlen magyar tévécsatorna, ahol a nézõk mintegy 68%-a mondja azt, hogy az MSZP fölényesen megnyeri az EP választásokat. Lehet, hogy õk már tudnak valamit? Lehet, hogy õk látták, amint a 2002-es választásokon már bevált és egy napra hazánkba szállított izraeli katonai számítógép rendszer ismét megérkezett a Ferihegyi repülõtérre? Gondoljunk csak bele, ha ellenzéki pozícióból csaltak, mi lesz most, kormányzati pozícióból?

4

(Azért bátorkodtam azt írni, hogy csaltak, hiszen Stumpf István, az Orbán-kormány volt kancelláriaminisztere a Magyar Rádió nagy nyilvánossága elõtt, a Vasárnapi Újság egyik mûsorában maga jelentette be: „tudtuk, hogy csaltak.” Errõl ennyit. Megyünk tovább.) Szóval az egyik nagy kérdés az, hogy ez a szerencsétlen sorsú, birkatürelmû magyar nép újra meg újra beszopja-e ugyanazt a sablonokra épülõ gyûlöletkeltést, a pillanatnyi baksisért, az elé szórt üveggyöngyökért ismét eltolja-e magától a fejlõdés, az elõrejutás, a

haladás lehetõségét? Nos úgy tûnik nem. Legalábbis Mediterrán Moszkva kezd eszmélni. Nemrég itt járt Megyó, a város fõterén a Széchenyi téren tartott nagygyûlést. A csodálatos Európáról, no meg persze az elmaradhatatlan modern köztársaságról tartott… Hát ez az! Mondanám azt, hogy beszédet, de mégsem mondom, mert az a szánalmas, nyögvenyelõs papírból történõ felolvasás, hát az minden volt, csak beszéd nem. No és ekkor valami olyan képzõdött meg a kommunizmus utolsó déli védõbástyájának szerepét betöltõ, vörös városként elkönyvelt kis szoci-

jó ha figyelünk

alista koszfészkünkben, melyre nem hittem volna, hogy valaha is sor kerül. Elõször nem is akartam elhinni, azt hittem hogy vicc az egész, de aztán az Új Dunántúli Napló is megerõsítette a hírt, s aztán a Hír Tv nézõközönsége is szem- és fültanúja lehetett a kínos szituációnak. A Don Tollerone hitbizományaként sínylõdõ szocialista megyeszékhelyen megtörtént a csoda. Megyó döcögõsen elõadott retorikai hablatyolása közepette az egyik levegõ vételnyi szünetben tisztán, jól érthetõen, senkitõl sem zavartatva egy férfi hang bekiabált a Kárpátok Cicerójának: HAZUDSZ! Ha most semmi más, csak az olcsó humorizálás lenne a célom – mint ahogyan nem az – azt is mondhatnám, hogy ez már inkább közelebb áll a valósághoz, mint a nyugdíjas hölgy és a mosolygós fiatalember által bebiflázott lélekmasszírozó szöveg. De még hacsak én állítanám ezt, az nem lenne különösebben érdekes, elvégre kicsoda a szocialista nagyváros öntudatos polgára, hogy számítana is valamit, ha lesajnálja a kádári gyökerekkel bíró posztkommunista kormányzatot. Igen ám, csakhogy az élet szolgáltatja a legjobb bizonyítékokat a hazugságok tettenérésére. Mint például a minap történt szocialista fiaskó, amikor is a konferencián készült amatõr felvétel leleplezte, hogy a 800 km autópálya ígérete színtiszta hazugság, a licitverseny kényszeredett végeredményeként „jött ki”. A távozó államtitkár búcsúzóul még elmondta, ha minden hadra fogható gép az utakon dolgozna, akkor is csak mintegy 110 km autópálya épülhetne évente, ez pedig ugye a négy éves ciklusra vetítve is csak 440 km sztrádát jelent a 800 km helyett. Aki hazudik, az lop is. – tartja a nép ajkán született bölcs mondás. (De milyen igaz!) jó ha figyelünk

A 800 km autópálya ígérete is csak egy újabb hazugság. Jó vaskos, amilyent úgy általában megszokhattunk az elvtársaktól. Soha ilyen jól még nem éltünk, soha ennyi pénz még nem ütötte az emberek markát mint most (az önkormányzatokat most hagyjuk!). Hogyan van az, hogy ebbõl semmit sem érez az utca embere, sõt, éppen ellenkezõleg? Tán csak nem azért, mert a több pénz mára már kevesebb vásárlóerõt jelent? („Nincs olyan nyugdíjemelés, amit ne lehetne elinflálni!” – copyright by Bokros Lajos) Tán csak nem azért, mert új adókat vezettek be menetközben az elvtársak? A választ mindannyian jól ismerjük. Persze ez mit sem számít, hiszen mi, az ország szerencsétlenebbik fele, amelyiket a posztkommunista fejesek még arra sem tartanak méltónak, hogy magukkal vigyenek a nagyságos és fényességes Európai Unióba, mi csak a szánkat tépjük, a pofánkat járatjuk, lázítunk, megsértjük a körülöttünk élõ népek érzékenységét, nekünk soha semmi se elég jó. „Merjünk kicsik lenni!” – copyright by Smith ügynök és a hozzátartozó kiegészítés: „Kérek engedélyt meghunyászkodni!”. Egyszóval az ún. jobboldal (a polgári vagy nemzeti) nem européer. (Ezt az utolsó szót, mármint az „européer”-t a párt Unikuma, a Horn Gyula-díjas Horn Gyula minden bizonnyal soha a büdös életben nem fogja tudni helyesen kimondani, akárcsak másik nagy kedvencét, az ajropúnót. Ez annál is inkább elkeserítõ, mert már tudjuk, hogy õk, mármint szeretve tisztelt posztkommunista pártelitünk már évtizedekkel ezelõtt az Európai Unióhoz való csatlakozásért küzdöttek. Talán ezért van az, hogy jelölése ellenére még egy sikeres választási szereplés után sem kíván Brüsszelbe utazni a drága jó Horn Gyufa?)

Mára már a tömegkommunikáció mérésével hivatalból foglalkozó szervezetek szerint is a bal-liberális erõk kerültek túlsúlyba az EP választások média-megjelenéseiben. A médiában mindig és mindenütt õk vannak jelen. Mindig ugyanazok az elnyûhetetlen és elgyûrhetetlen arcok, akik fáradhatatlanul kántálják a kizárólagos igazságot. Sovány vigasz, hogy néhány végtelennek tûnõ nap után talán szusszanásnyi szünethez juthatunk ebben az össznépi hülyítésben. Persze csak addig, amíg az ideológiai lövészárok két oldalán felsorakozott pártpolitikai csatározásokban megedzõdött média-szabadcsapatok új erõre nem kapnak. A pártok agit-prop (mai szóhasználattal élve píáros) szekciói minden bizonnyal pillanatok alatt kidolgozzák majd a választási eredmények leghatékonyabb és legfélrevezetõbb (legbeetetõbb) módozatait, melynek folyományaként mindkét fél gyõztesként hirdetheti ki magát. A birkatürelmû nép pedig engedelmesen, bégetõ nyájként újra bekajálja majd az elsõ látásra is képtelen eredményt, nevezetesen, hogy mindkét oldal gyõzött. Ami ugye eleve képtelenség. „Mindegy melyiket szívod!” – mondja a Jobbik Magyarországért Mozgalom betiltott plakátján a szlogen. Elnézve ezt a politikai hajcihõt, az embernek tényleg olyan érzése támad, hogy itt bizony mi szívunk majd a végén, méghozzá jó nagyot. A nettó befizetõi státusz rémképe vészjóslóan ott lebeg kis hazánk felett, mint Damoklész kardja, a több mint egymillió ember aláírásával hitelesített akaratára pökhendien és nagyképûen legyintõ diktatórikus jegyeket mutató proletár kormányzat azonban úgy tûnik mossa kezeit, mindenrõl az elõzõ kormány tehet. (Természetesen!) Mondják mindezt uralkodásuk félidejénél. Majd úgy is megjönnek a pénzek az EUból. Vagy nem. A permanens kampány állóháborúja pedig, mint valamiféle modernkori Maginotvonal, 2006-ig egészen biztosan biztosítja a társadalom tartós kettéosztottságát, megosztottságát. Az uniós parlamenti választás pedig tovább fokozza a magyar pártpolitikai struktúra amerikanizálódását, a két állva maradt nagy párt, ha lassan is, de feltartóztathatatlanul bekebelezi a kicsiket. A nagy hal megeszi a kis halat. Ej, de ismerõs, ezt mintha már hallottam volna valahol. A szerencsétlen választópolgár, akinek tele van már a hócipõje ezzel az egésszel, a gátlástalan és mindent elpusztító médiaháború közepette pedig nem tehet mást, mint, hogy keres egy fedezéket ahol meghúzhatja magát, jobb idõkre várva. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

5

Ha június 13-án az MSZP gyõz, akkor megkezdõdik a Fideszhez köthetõ összes struktúra felszámolása. Gyorsan, határozottan, csöndben, de kíméletlenül. Két év alatt végezni kell velük – ez a jelszó a Köztársaság téren. A maguk módján értelmezik a szocialistáink a három vörös nemzedéken át gyalázott Bernstein szállóigéjét: A cél semmi, a mozgalom minden. A szociáldemokrácia (más szóval a nem lenini marxizmus) atyja azt értette ezen, hogy a parlamentáris rendszerben jogállami keretek között is lehet haladni elõre a fejlõdés marxi útján, nem kell ahhoz föltétlenül lángba borítani a világot. Hát ezért utálták a bolsevikok Bernsteint. A keleties vérgõzös vonal, amely évtizedekig pusztította a magyarságot is, nem kívánt sziszifuszi meggyõzéssel bíbelõdni, inkább a radikális – pontosabban szólva: a szélsõséges – megoldásokat preferálta. Derékig vérben gázoltunk elõre a fejlõdés nyílegyenes útján, a halottak millióit jeltelen sírokba földelvén a Nagy Történelmi Út mentén. Miután kiderült, hogy az az út sehová sem vezet, a posztbolsevik elit bebizonyította, hogy érti Marxot. Elhagyták a fölöslegessé vált vörös páncélt, és hipp-hopp, övék lett a tõke. Csakhogy van Magyarországnak egy fele, amelyik nem kívánja elfogadni ezt az állapotot. Erkölcstelennek, elfogadhatatlannak ítéli, hogy a tegnapi kommunisták, illetve az õ gyerekeik legyenek-maradjanak az ország elitje. Nem a kormányzás a tét, hanem az, hogy melyik embercsoport képezi az ország elitjét. A Fidesz-érában kiderült, hogy van Magyarországon egy másik, igen tehetséges társaság, amelyik potenciálisan veszélyes a rendszerváltozáskor sértetlenül átmentett 6

elitre. A „vidéki fiúk” nagyon is ügyesnek bizonyultak. Eredményesen, lenyûgözõen eredményesen vezették az országot. Ráadásul elkezdték módszeresen kiszorítani a gazdasági-pénzügyi-kulturális hatalomból a Rákosi-féle elitváltáskor fölkerült csapatot. 2002-re jeges halálfélelem markolta ennek az elitnek a szívét. Tudták, ha akkor veszítenek — mindennek vége. Magyarország kicsúszik az õ ölelésükbõl, végképpen eltávolítják a szívó szájszerveiket a nemzet és a nemzetgazdaság testébõl. A piócalétnek vége… lett volna. Ezért kellett hát ígérni, ígérni és ígérni. Ígérni mindent, tejet, mézt, Kánaánt.

A szocik legnagyobb sajnálatára a gyõzelem oly minimálisra sikeredett, hogy rákényszerültek betartani a legkézzelfoghatóbb ígéreteket. Kivételesen ki kellett fizetni a voksok árát – noha ez nem szerepelt az eredeti tervekben. De a Fidesz kikényszerítette. Lett gyõzelem, lett kormányzás – de nem lett béke. Nem sikerült eltaposni a Fideszt. Pedig mindent megpróbáltak a vörös brigádok; volt magánávós attak, volt megaláztatás, volt rendõri zaklatás – csak eredmény nem volt. Márpedig amíg a Fidesz nincs szétrúgva, addig egyetlen vörös milliárdos sem alhat nyugton. Addig veszélyben a rablott vagyon. A Rákosiék köpönyegébõl érkezett elit pedig tudatos. Nagyon is tudatos. És sosem tudhatjuk, honnan bukkan elõ egy-egy újabb feje ennek a politikai hidrának. Hogy mást ne mondjunk: Farkas István, a PSZÁF véres székben trónoló új vezére is terepszínûen lapult eddig. A vörös brigádokat újabb próbatételre kényszeríti az élet. Június 13-án kénytelenek lesznek elviselni egy voksolást, amely – céljától függetlenül – lényegében egy bizalmi szavazás az elmúlt két évrõl. A szocialista elit tudja: sokat nyerhet ezen a szavazáson. Nemcsak „sokat”, hanem egyenesen mindent! Csupán egyetlen szépséghibája van a dolognak. Képes beszéddel: áll az MSZP-rabló a széf elõtt. Már kinyitotta, már ott csillog a rengeteg gyémánt, már nyújtja a kezét érte – de megszólalt a riasztó. Ez a mai Magyarország képe. Vijjog a Fidesz-sziréna, és MSZP-rabló most azon gondolkodik, mit tegyen. Meneküljön? Vagy inkább kezdje el bepakolni a zsákjába a szajrét? És ha felébrednek közben a háziak? Talán mégis inkább az lesz a legjobb, leverni a riasztót, hátha tovább alszik a mamlasz tulajdonos? Ne legyenek illúzióink. Az ország mai állapotában csak egy eredmény hozhat releváns változást: ha június 13-án az MSZP gyõz, akkor megkezdõdik a Fideszhez köthetõ összes struktúra felszámolása. Gyorsan, határozottan, csöndben, de kíméletlenül. Két év alatt végezni kell velük – ez a jelszó a Köztársaság téren. Ha az MSZP gyõz, akkor 2006-ban már nem lesz érdemi választás Magyarországon, sõt egészen a következõ nagy európai földindulásig nem lesz semmiféle érdemi változás sem. Akik lent vannak, lent is fognak maradni. A Rákosi-származék elit tovább szívhatja az ország vérét. Jaj a gyermekeinknek, jaj az unokáinknak, ha a Medgyessy-banda gyõz 13-án. Nehogy szerencsétlen nap legyen. Forrás: Reichter János – gondola

jó ha figyelünk

Kormányellenes hangulatban szavaznak majd a négy legnagyobb európai állam és számos csatlakozó ország választói is – derül ki az Index az európai parlamenti választások elõtt elkészített körképébõl. Az EP-ben a közvélemény-kutatások és az Index jóslata szerint is az Európai Néppárt adhatja majd a legnagyobb frakciót. A jobboldali szövetség máris bejelentette igényét az Európai Bizottság elnöki posztjára.

Hiába gondolja egyre több uniós polgár, hogy az Európai Parlamentnek egyre komolyabb beleszólása van életükbe, az EU történetének eddigi legnagyobb választásán ismét csak a tiltakozó szavazók kerülhetnek elõtérbe. A választók legalább tíz európai országban a hatalmon lévõk ellen fognak szavazni, az EU négy legnagyobb tagállamában is mélyponton van a kormánypártok népszerûsége. Bár az unió közvélemény-kutató szervezete, az Eurobarometer tavaszi mérései szerint mind a tizenöt régi, mind az újonnan csatlakozó tíz tagállamban a választók csak harmadik-negyedikként sorolják preferencialistájukon a képviselõjelöltek párthovatartozását, az eddigi választások tapasztalatai szerint mégis ez a döntõ szempont. Az elmúlt öt EP-választásra is jellemzõ volt a protestvoksolás, várhatóan most sem lesz ez másként. Az európai választás komoly kudarcot hozhat például Tony Blair Munkáspártjának. Míg a kormánypárt az országos választásokon alig három százalékkal maradna le konzervatív vetélytársától, az EP-választáson várhatóan nyolc százalékkal kevesebben szavaznak majd rá. A német szociáldemokraták már-már meglázó vereségre számíthatnak, az ellenzéki CDU-CSU a szavazatok 47 százalékát is megszerezheti. Az EP-választásokon a London School of Economics (LSE) és a dublini Trinity College (TC) tanulmánya szerint egyébként jobboldali siker várható, fõként a német és a brit konzervatívok jó szereplése miatt. A baloldali szocialisták leginkább a jobboldali kormányaikkal elégedetlen francia és olasz szavazókban, illetve a néppárti kormányt a márciusi választásokon meglepetésre leváltó spanyol választókban bízhatnak. A kormányellenes hangulat nem csak az EU régi tagállamaira jellemzõ. Lengyelországban egyértelmû a jobboldali siker, az Európai Néppárt frakciója 21 lengyel képviselõvel bõvülhet, mellettük huszonhárom euroszkeptikus jobboldali/szélsõjobboldali képviselõ is bejuthat. A baloldal tíz helyet szerezhet, ennek nagyrészét azonban pont a kormánypártból kivált szociáldemokraták. Ráadásul elõfordulhat, hogy az ország parlamentjének a júniusi választásig nem sikerül kormányfõt választania a lemondott Leszek Miller helyére. Lengyelországhoz hasonlóan Csehországban és Szlovákiában is ellenzéki siker várható. jó ha figyelünk

CSÖKKENÕ FIDESZ ELÕNY Magyarországon szintén az ellenzék sikere várható, a közvélemény-kutatások szerint a Fidesz szinte biztosan megnyeri a választásokat. Elképzelhetõ azonban, hogy a két kormánypárt együtt ugyanannyi mandátumot szerez majd, mint a Fidesz. Amennyiben az MDF is bejut a parlamentbe, még tovább bonyolódhat a kép, nem beszélve arról, hogy alacsony részvétel esetén a parlamentbõl kiszorult pártoknak is lehet némi esélye. Mindenesetre a Fidesznek 12, az MSZP- nek 9, az SZDSZ akár 2 hely is prognosztizálható a 24 magyar EP-képviselõi helybõl, az MDF a felmérések szerint nem éri el az öt százalékos küszöböt. Érdekes helyzet alakulhat ki Görögországban, ahol a nemrég tartott parlamenti választásokon a jobboldal diadalmaskodott, az EP-választás azonban baloldali sikert ígér. Várhatóan ugyan a kormányzó Új Demokrácia szerzi majd meg a legtöbb szavazatot, a pánhellén szocialisták és a kommunisták együtt azonban néggyel több parlamenti helyet szerezhetnek.

NÖVELI ELÕNYÉT A NÉPPÁRT Az LSE és a TC közös tanulmánya szerint a 732 tagú parlamentben 285 fõs néppárti, 217 fõs szocialista és 73 fõs liberális frakció állhat fel. A Burston-Malrtsteller megbízásából készített, a Világgazdaságban közölt felmérés hasonló eredményre számít. A részletesebb felmérés szerint a negyedik legnagyobb frakció a Zöldek/Európai Szabad Szövetségé lesz negyven fõvel. A kommunista és újbaloldali pártokat tömörítõ Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal 39 fõs frakciót adhat, a jobboldali euroszkeptikus Unió a Nemzetek Európájáért 28 fõvel képviselheti magát. Valószínüleg megszûnik a Demokráciák és Sokszínûség Európája frakció, ötven fõsre nõhet a függetlenek tábora. Mivel a függetlenek közé több szélsõjobboldali szervezet is tagokat delegál, elképzelhetõ, hogy létrejön egy szélsõséges frakció is.

JOBBOS UTÓDJÁT LÁTNÁK SZÍVESEN PRODINAK Az EP történetében eddig nem volt különösebben nagy szerepe annak, hogy melyik európai párt adja a legtöbb képviselõt. A választásokra készülve azonban a Néppárt bejelentette, szívesen látna az EU kormányának számító Európai Bizottság élén jobboldali politikust. A kezdeményezést az EP liberális frakciójának vezetõje, Graham Watson is támogatja. „A múltban inkább az alkalmasság, semmint a politikai hovatartozás számított, most azonban a különbözõ politikai alakulatok egymással versengõ jelölteket állíthatnak. Ez azonban az európai politika fejlõdésének egészséges útja, visszatükrözi a választók akaratát is“ – nyilatkozta a Financial Timesnak. Forrás: Index

ÚJABB EGYMILLIÁRDOS SZERZÕDÉST KAPOTT EGY MSZP-S Újabb egymilliárdos szerzõdést kapott az a szocialista képviselõ, akit néhány héttel ezelõtt bízott meg az MSZP-s vezetésû pécsi önkormányzat az idõskorúak étkeztetésével. Egy korábbi szerzõdéssel együtt a képviselõ cége két és fél milliárd forintos megbízást kapott a várostól. Hering Gyula a Magyar Nemzetnek kijelentette, azért nyert újból a Környezetvédelmi Kft., mert õk voltak a legolcsóbbak. Újabban már az iskolák és óvodák közétkeztetését is annak a Hering Gyula szocialista képviselõnek a cége végezheti el, aki nemrég nyerte meg azt a pályázatot, amelyet az önkormányzat az idõskorúak ellátására írt ki. Utóbbi közel másfél milliárdot, a most megkötött szerzõdés pedig további egymilliárd forintot jelent a képviselõ vállalkozásának. Az ellenzék összeférhetetlenségi aggályokat vetett fel, úgy vélik, le kellene mondania Heringnek. Az érintett képviselõt tavaly választották meg egy idõközi választáson. Korábban többen támadták amiatt, hogy kilenc hónapot töltött Tökölön a fiatalkorúak börtönében, mert pénzt lopott anyjától. Az MSZP azonban kiállt jelöltje mellett, a kerületben élõk pedig megválasztották, így Hering akadály nélkül juthatott be a képviselõ-testületbe. A szocialista képviselõ korábban azt nyilatkozta a Magyar Nemzetnek, hogy az idõskorúak étkeztetésére kiírt pályázaton azért nyerhetett cége, mert 12 éves múlt és szakértelem áll mögötte. Úgy vélte, mivel megválasztását követõen lemondott ügyvezetõi posztjáról, összeférhetetlenségrõl sem lehet beszélni. – A közétkeztetésekre vonatkozó szerzõdéseket három, legfeljebb öt évre kötötték eddig. Most 2011-ig lesz érvényes szerzõdése Hering Gyulának, ez pedig példátlan – mondta Nagy Csaba, a Fidesz frakcióvezetõje, aki szerint most már egyértelmûen összeférhetetlenségrõl lehet beszélni, így képviselõtársának távoznia kellene a testületbõl. Hering Gyula a Magyar Nemzetnek kijelentette, ebben az esetben azért nyert újból a Környezetvédelmi Kft., mert õk voltak a legolcsóbbak. – Rajtunk kívül még két pályázó indult, de a legalacsonyabb árajánlatot mi tettük, ezért nyertünk – magyarázta Hering. A képviselõ cégét társával a zsírfogóaknák tisztítására hozta létre évekkel ezelõtt, innen a „Környezetvédelmi” elnevezés. Azóta a vállalkozás bt.-bõl kft.-vé nõtte ki magát, mára pedig Pécs egyik legnagyobb, közétkeztetéssel foglalkozó cége lett. Forrás: Derek András – MNO

7

Újabb összeesküvés-elméletet fedezett fel az Index. A They Rule honlap szerkesztõi elkészítették az 500 legnagyobb amerikai cég különbözõ összefonódásainak térképét. Megtudhatjuk például, mi a kapcsolat a Nike és a Johnson and Johnson és a Microsoft között, milyen cégei vannak a világ leggazdagabb embereinek, vagy akár az amerikai kormány tisztségviselõinek. Az Index legnagyobb sajnálatára Magyarországon nem lehet ilyen adatbázist létrehozni.

szó, de egybõl egymás mellé állnak, amikor a szélesebb néptömegektõl kell megvédeni magukat. Vagyis a szerzõ akciójának célja, hogy a „they rule“ (õk uralkodnak) képlet helyett a „we rule“ (mi uralkodunk) valósuljon meg a jövõben. Az oldal elsõ verziója egyébként díjat is nyert 2002-ben a Prix Ars

Electronicától, az indoklás szerint azért, mert a politikai aktivizmust remekül ötvözte a mûvészi megjelenéssel. A LEGNAGYOBBAK A honlapon ötszáz amerikai cég szerepel, illetve azoknak a vezetõ tisztviselõi. Könnyedén kikereshetõ például a Coca-Cola, a

A Theyrule.net oldal az Egyesült Államok „uralkodó osztályának“ feltérképezésére vállalkozik. Arra a korántsem meglepõ felfedezésre jutottak ugyanis a honlap készítõi, hogy a legbefolyásosabb vállalatok vezetõ tisztviselõi közül sokan több cég vezetõtestületében is szerepet vállalatnak. „BÜSZKÉK RÁ“ Eddig a tények. A honlap készítõinek elmélete szerint a nagyvállalatokon keresztül irányítja az „uralkodó osztály“ az egész amerikai gazdaságot, rendelkezik annak valamennyi szektora felett. A vezetõ tisztségviselõk állandóan váltogatják a cégeket, kormányzati pozíciókat és bizottsági tagságokat. „Ezek az emberek irányítják a világ legbefolyásosabb intézményeit, és büszkék is erre“ – méltatlankodik az alkotó. Rögtön után azonban arra figyelmeztet, hogy ezek a kapcsolódások láthatatlanok az átlagember részére – egészen mostanáig. A szerzõ Marx Károlyt idézve az „uralkodó osztály“ jellemzõ vonásait is elénk tárja. Eszerint ezek az emberek egymással versenyeznek, amikor a profit növelésérõl van

8

jó ha figyelünk

Goodyear, a Nike, a Sun Microsystems igazgatóságának összes tagja. Az egyes igazgatósági tagokra klikkelve azonnal megjelenik az összes vállalat, melyben valamilyen szerepet játszanak. Hátránya az adatbázisnak, hogy a vezetõk beosztása nem derül ki, így csak úgy tudhatjuk meg, ki vezeti valójában a céget, ha azt a vállalat honlapján megnézzük. Erre is lehetõségünk van, egyetlen kattintással megnyílik a vizsgált társaság internetes oldala. Ez azonban még nem lenne elegendõ az összeesküvés-elmélet igazolásához. Az oldalon azonban könnyedén kikereshetjük, hogy két cég között milyen személyi kapcsolat van. Több olyan céget megnéztünk, amelyek teljesen különbözõ szektorban

jó ha figyelünk

mûködnek, de a köztük lévõ cégek száma egyszer sem haladta meg a hármat. Például a Mattel játékgyártó-óriás igazgatóságának egyik tagja és a New York Times napilap vezetõségének egyik tagja a Staples nevû cég igazgatóságában is benne van. BEHÁLÓZ Még érdekesebb azonban, hogy a legnagyobb riválisok, mint például a Coca-Cola és a PepsiCo, vagy a Ford és a General Motors között csupán egy cég van, vagyis a két rivális társaság igazgatóságában ülõ vezérek egy másik cégben a legnagyobb egyetértés mellett dolgoznak a közös cég jövõjéért. Természetesen a politikai kapcsolatokat is feltérképezhetjük. A honlapon idõsebb George Bush és a Clinton-kormány névsora (és cégei) mellett összegyûjtötték a New York-i tõzsde, a Nasdaq és a legnagyobb egyetemek vezetõinek névsorát is. Az Index kíváncsi volt arra, mennyire megbízhatóak az adatok. Maga a készítõ is elismeri, hogy nehezen követi a cégek életében bekövetkezõ gyors változásokat.

Szúrópróba- szerûen ellenõriztünk néhány céget, és nem találtunk nagy eltéréseket. Bár tagadhatatlan, hogy ezek a kapcsolatok léteznek, de mint írtuk, korántsem meglepõ a felfedezés, és mindez nem jelenti azt, hogy ezek az emberek összeesküdtek a világuralomért. Ettõl függetlenül nagyon szórakoztatónak találtuk az oldalt. ITTHON NEM LEHET Magyarországon azonban komoly akadályai vannak hasonló adatbázis elkészítésének, ugyanis személyiségi jogok sérülhetnek, ha egy helyre gyûjtenénk össze ezeket az adatokat. Egy olyan adatbázis létrehozása, mely kizárólag a cégek kapcsolatát mutatja (melyik cégnek van tulajdonrésze a másikban), nem ütközik adatvédelmi szabályokba – tájékoztatta az Indexet az adatvédelmi ombudsman munkatársa. A cégnyilvántartás nyilvánossága azonban csak a cégek nyilvánosságát jelenti, ez pedig nem vonatkozik a személyekre. Olyan adatbázis tehát, mely természetes személyek gazdasági kapcsolatait mutatja, az érintettek hozzájárulása nélkül nem hozható létre. Közszereplõk esetében persze tágabban kell meghúzni ezt a határt, az õ cégkapcsolataik nyilvánosságra hozhatók. Forrás: Dzsindzisz Magdalena – Index

9

Az EU ma már lényegesen különbözik attól, mint ahogy az alapító atyák 1957-ben megalkották az európai integrációt a római szerzõdéssel. Ebben önrendelkezésüket megtartó, szociális piacgazdasággal rendelkezõ, jóléti, független államok önkéntesen társultak az egyenjogúság alapján bizonyos közös feladatok hatékonyabb ellátására. Az EU legfõbb célja az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tõke szabad áramlásának biztosítása. Ez a szélsõségesen liberális szabadság meghatározás túlnyomórészt az erõsek szabadságát biztosítja – a döntõ többség rovására. Nem tûnt fel a nagyközönségnek, mivel rejtve volt, hogy csendben 180 fokos fordulat ment végbe az európai integrációban. A nemzetközi pénzoligarchia elfoglalta Brüsszelt és saját érdekei szerint használja. Ennek mérföldköve a maastrichti egyezmény. Ekkor vették fel az Európai Unió nevet és tértek rá arra az útra, amely nem a nemzetek Európáját, hanem a nemzetállamok megszûnésének Európáját, és egy totalitárius önkényuralmi rendõrállam létrehozását fogja kialakítani. A föderalista európai szuperállam létrehozásán fáradozik több, mint negyven éve a Bilderberg-csoport, amely filozófiájának alapeleme, hogy a nagyvállalatok (multik) érdeke fontosabb, mint az egyéneké, a családoké és a nemzeteké . A csoport egyik kulcsembere David Rockefeller a következõképpen magyarázta titkolózásukat: „nem lett volna lehetséges, hogy világprogramunkon zavartalanul dolgozzunk az elmúlt években, ha az amivel foglalkoztunk, publicitást kapott volna. Most már azonban a világ felkészült arra, hogy megtegye a nagy lépést a világkormány létrehozása felé, ami meghozza majd a békét és gazdagságot valamennyi embernek.“ A zárt ajtók mögött tárgyaló csoport tagjaira az is jellemezõ, hogy önmagukat mindenki más fölé helyezik. Ezt Rockefeller a következõképpen fejezte ki: „Az intellektuális elit és a világbankárok nemzetek felettisége fontosabb, mint a népek önrendelkezése.“ (A hatalom és a média által elhallgatott – elsikkasztott, örök igazságokat – értékeket tartalmazó történelmi alkotmányunk (lásd, www.alkotmany. ngo.hu) egyik alaptétele kimondja, a magyarság és a vele együtt élni kívánó népek és közösségek örök szabadságát. (Hungaria semper libera.) Sem a kormány, sem az országgyûlés, sem bármilyen népszavazás nem jogosult feladni, sem csorbítani a magyarság és a vele együtt élni kívánó népek, közösségek – a mai és a jövendõ nemzedékek – önrendelkezési jogát. Ezért is alkotmányellenes és így érvénytelen a kormány által aláírt EU-csatlakozási szerzõdés, amely megszünteti a magyar állampolgárok önrendelkezését, alárendelve a magyar állampolgárokat az EU jogrendjének, és ezzel lényegében a nemzetközi pénzhatalom európai ügynöksége szerepét betöltõ brüsszeli bürokraták diktatúrájának. ) Az EU mára olyan bürokratikus államok feletti rendszerré, oligarchikus klikkuralommá alakult át, amelynek alulról jövõ ellenõrzése nem lehetséges. Az emberek pedig csak azt érzékelik, hogy a dolgaikról valahol messze, számukra ismeretlen emberek döntenek. A döntések viszont egyre kiterjedtebben hálózzák be mindennapjaikat. A demokrácia és a népek önrendelkezése ma már üres szavakká, komédiává süllyed. A diktatúra kiterjesztésére használják fel a „terrorizmus elleni küzdelmet“ is. Tavaly õsszel egy brit szaklap nyíltan megírta, hogy az EU keleti bõvítése valójában az újgyarmatosítás olcsó és korszerû formája, mert hadsereg és háború helyett, Európa korábbi gyarmattartó hatalmai most agymosással is elérhetik céljaikat. 2003. 03. 20.-án az EU tagállamai brüsszeli csúcstalálkozóján valamennyi megszólaló hangsúlyozta: az unió fennállása óta a legválságosabb idõszakát éli. Az egyezmények bonyolultsága A maastrichti egyezmény nagyon szövevényes. Ahhoz, hogy megértsük, ismernünk kell a római egyezményt és az európai alapszerzõdést is. Az amszterdami egyezmény pe10

dig csak a maastrichti szerzõdés ismeretében válik érthetõvé. Szinte elképzelhetetlen, hogy a nemzeti országgyûlési képviselõk, illetve a kormánytagok ismerjék e szerzõdések teljes tartalmát. Vajon hányan tudják közülük, hogy mivel is járnak ezek az egyezmények?? A mai EU olyan 180.000 oldalnyi jogszabály anyagot kényszerítene Magyarországra, amely felszámolná az önálló magyar jogalkotást. Ebbe a nem demokratikus nemzetek feletti rendszerbe csak belépni lehet, kilépni nem. De még kizárni sem lehet egyetlen, már korábban belépett tagot sem. Ha a brüsszeli bürokráciának nem tetszik amit az adott tagállam tesz, akkor önhatalmúlag felfüggeszti jogai gyakorlását. Amíg egy tagállam jogai fel vannak függesztve, addig nem vehet részt semmilyen döntéshozó testület munkájában, és panasszal sem fordulhat az EU bíróságához. Ugyanakkor valamennyi fizetési kötelezettségét teljesíteni köteles. EURÓPAI BIZOTTSÁG Az EU kormánya, jelenleg 20 (országonként 1-2) tagból áll. Az egyes országok kormánya jelölik ki õket, tehát nem a parlamentek vagy a népek választják meg a bizottság tagjait, (komisszárjait) amint annak egy demokráciában lennie kellene. A hatalmi piramis csúcsán ülõ bizottsági tagokat alkalmatlanságuk vagy méltatlan tetteik elkövetése esetén sem távolíthatóak el, nem hívhatóak vissza, tehát a demokrácia szabályai szerint nem ellenõrizhetõek… Sõt, a „demokratikusan“ kormányzott országoktól kimondottan függetleneknek kell lenniük; nem kell, nem szabad azok utasításai szerint eljárniuk. A római egyezmény szerint a küldöttek nem érvényesíthetik itt saját nemzeti érdekeiket, az EU érdekeit kell elõtérbe helyezniük… Mindenkinek világosan látni kell, hogy egy EU – tagország automatikusan elveszíti szabadságát és önrendelkezési lehetõségeit és nem csak az egyes emberek, de az ország parlamentje és kormánya is. A törvények kb. 80%-át Brüsszelben hozzák, a nép, annak parlamentje és kormányai, végsõ soron államának feje felett. Csupán a bizottság rendelkezik törvényhozói hatalommal. Döntései „közös törvénnyé“ válva kötelezõ érvényûek minden tagállam számára. Az EU elsõ elnökének Walter Hallsteinnek közvetlen munkatársa Dessloch ( ügyvéd) a következõket mondta (a svájci Zeitfragen címû lap angol nyelvû változatában, a Current Concerns-ben, a 2003 februári számban ) az EU bizottságról: „A döntéseket tulajdonképpen nem az Európai bizottság, hanem egy informális csoportja, az ún. Jakobita klub tagjai hozzák. Ez a klub pedig átláthatatlanul, háttérben és titokban mûködik. Ennek tagjai készítik elõ döntésre a különbözõ anyagokat, amelyeket a bizottság tagjai vagy a kormányfõk gyakran a vita és a döntés elõtt rövid idõvel kapnak meg, és amely anyagokról 3-5 percben mondhatnak véleményt.“ Dessloch szerint az EU mára gyökeréig diktatórikussá vált. Torbjörn Larsson svéd politológus 2003 áprilisában megjelent tanulmánya már felhívta rá a figyelmet, hogy az EU-ban a döntéseket nem racionális és gazdaságossági, hanem politikai alapokon hozzák. Több mint érdekes, hogy mindez nem érdekli a médiát. 1999 tavaszán kiderült, hogy az Európai Bizottság kezei között következmények nélkül eltûnt 1110 milliárd forintnak megfelelõ pénzösszeg. Az óriási korrupció miatt a teljes bizottság visszalépni kényszerült ugyan, de mivel lényegében nem változtattak magán a rendszeren, abban továbbra is benne van az ilyen nagyságú összegek elsikkasztásának lehetõsége… Az EU Bizottság és a nagyipar alávaló összefonódásának példája: Peter Sutherland a bizottság elnöke, R. Prodi közvetlen bizalmasa a WTO (World Trade Organization – Világkereskedelmi Szervezet) igazgatója volt. A WTO világszerte az összes társadalmi szektor liberalizálásáért és jó ha figyelünk

privatizálásáért harcol – a nagy konszernek hasznára, a szegény- és a kozéposztály kárára. Sutherland más gazdasági csoportokban is ügyködik, egyidejûleg a BP (British Petroleum) és Goldman Sachs elnöke is. Sutherland javasolta Pascal Lamy-t az EU kereskedelmi komiszszári helyére, amit Lamy most is betölt. Lamy már az 1999 márciusában korrupciós ügyek miatt visszalépni kényszerült Jacques Santer vezette EU Bizottságnak is tagja volt és tíz éven keresztül a korábbi bizottsági elnök, Jacques Delors jobbkeze EURÓPAI PARLAMENT Ez az EU egyetlen választott testülete. A valóságban azonban csak tárgyalási jogköre van, nem hozhat törvényeket, csupán „felkérheti“ az Európai Bizottságot erre. Nem felügyeli az adó- és pénzügyeket. A parlament a gyakorlatban egyszerû komédia… Mivel a szervezet Strasbourgban székel, reménytelenül eltávolodott választóitól. (Ezt bizonyítják a 30-40% körüli részvétellel lebonyolított választások. Id.: Medgyessy P. MTV 2003. 04. 14. A legutóbbi angol EU – Parlamenti választáson 24% volt a részvétel.) Ez az EU-"demokrácia" csõdjét jelképezi. Miniszterek tanácsa zárt ajtók mögött ülésezik, és legtöbbször a szervezet legerõsebb tagjainak véleményét támogatja. Eddig a Miniszter tanácsban egy nagy ország miniszterének szavazata az ötszörösét érte egy kis országéhoz képest; jövõben ez az arány a tízszeresére nõ… A szervezet nem tartozik felelõsséggel semmilyen demokratikusan választott intézménynek. EURÓPAI KÖZPONTI BANK – EURÓ A bankot kinevezett személyek irányítják, akik teljesen „függetlenek”. Nem felügyeli õket semmilyen választott szerv, ellenõrizhetetlen mûködése. Magánbanki csoportok, emberek tartják fenn, (csakúgy, mint USA- ban a dollárt kibocsátó központi bankot) zárt ajtók mögött ülésezõ elnöksége teljesen kezében tartja az EU gazdasági és pénzügyi politikáját, valamint a kamatok szabályozását. Ugyanolyan érvényû rendeleteket hozhat, mint az EU törvényhozó szerve. Az országok gazdaságát, vagyis a népek mindennapi életét egy nemzetközi, magánkézben lévõ pénzhatalom irányítja, nem pedig a társadalmak által választott kormányok. Itt összpontosul a valódi hatalom!! Az euró bevezetése az eddigiek során minden országban jelentõs drágulási hullámmal járt. De sokkal nagyobb probléma, hogy a nemzeti fizetõeszközök kiiktatásával az egyes államok elveszítették a nemzetgazdaságuk folyamataiba a saját állampolgáraik védelme érdekében való beavatkozás lehetõségét. Egy állam gazdasági önállóságának alapfeltétele a saját fizetõeszköz feletti rendelkezés, annak híján az ország külsõ függésbe, kiszolgáltatottságba kerül, nem marad cselekvési tere. Ez katasztrofális következményekkel jár az euróövezethez csatlakozott valamennyi országra nézve. (A felelõsségteljes pénzügypolitikával bíró angolok, dánok és svédek nem adták fel saját pénzüket.) A közvélemény-kutatások szerint Németországban 70% feletti, Franciaországban kb. 60% körüli az euró elutasítottsága. Németországban értelmiségiek jelentõs csoportja szerette volna népszavazásra bocsátani az euró bevezetését, de az úgymond „demokratikus” hatalom nem merte fölvállalni a biztos kudarcot. A fõhatalmat gyakorló nemzetközi pénzhatalomnak arra van szüksége, hogy Magyarország állandó adósa és kamatfizetõje maradjon. Fontos számára még a magyar termõföld, (õsi igazság: akié a föld, azé az ország) az olcsó munkaerõ, a neki kiszolgáltatott piac, és a média által lelkileg, erkölcsileg, szellemileg, politikailag leépített elbutított, önzõ, nemzetietlen fogyasztói társadalom kialakítása. Gazdasági téren a multinacionális cégeké a fõszerep. Már most sok új szabályozás afelé hat, hogy a kiskereskedõket, kisvállalkozókat kiszorítsák a gazdasági életben elfoglalt helyükrõl. Hallhattuk Medgyessy Pétertõl, hogy a csatlakozás nyertesei azok lesznek, akik a megfelelõ tudás birtokában vannak. Ebben a mondatban különösen fontos a „megfelelõ” szó. Ez ugyanis nem a gazdálkodással, a beteggyógyítással, az oktatással, vagy mondjuk a bútorgyártással kapcsolatos tudásra utal. Ehelyett arról a tudásról van szó, hogy jó ha figyelünk

ki fogja leghamarabb megismerni a Koppenhágában aláírt feltételeket, a csatlakozási szerzõdés részleteit, a több tízezer oldalt kitevõ EU-s jogi szabályozó anyagot, a kvótákat és azok megszerzésének feltételeit, a kiírt pályázatok feltételeit és azokat, akik a különbözõ pénzek megszerezhetõségérõl döntenek. Nem véletlen tehát, hogy mindezeket az ismereteket elzárják az emberek elõl, mint ahogy az sem véletlen, hogy a hatalom saját embereit már most elhelyezi a különbözõ EU-s szervezetekben és azok hálózatában, hogy a megnyíló pénzforrásokat ismét ugyanazok szerezhessék meg, akik a „rendszerváltáskor“ szocialista bábból újkapitalista lepkévé változva a privatizációból is a legtöbb hasznot húzták. Ne feledjük, mindenért pályázni kell: a közvetlen agrártámogatásért és a vidékfejlesztési pénzekért éppen úgy, mint a strukturális és a kohéziós alap összegeibõl való támogatásokért. Az egész rendszer a korrupció melegágya lesz. De ami a legveszélyesebb, hogy ez a rendszer, amely nem csak korrupt, de teljesen átláthatatlan és mértéktelenül bürokratikus is lesz, nem érdemi munkára, hanem lobbizásra, papírmunkára, kapcsolatépítésre ösztönöz. Így az ország lakosságának lehetõségeit, életfeltételeit nem kétkezi és szellemi munkája színvonala, értéke, szakmai és egyéni képességei, hanem a pályázati pénzekhez való hozzáférési lehetõségei határozza majd meg. Ez rossz, ember és piacidegen rendszer. Nem véletlen, hogy a jelenlegi EU-s tagországokban is egyre nagyobb ellenállást vált ki. Miközben a megtévesztõ propaganda azt sulykolja az emberekbe, hogy sok pénz várható az EU- tól, addig a tényszerû számítások szerint bizonyos, hogy Magyarország többet fog befizetni az EU-nak, mint amennyit majd kap az EU-tól. A csatlakozás után vámbevételeink nagy része az EU kasszájába megy, ami évente kb. 500 millió euró veszteséget jelent a magyar államnak! (lásd EU-Tanázia Hungarica c. könyv 23. oldal) EUROPOL Ezen a néven jött létre a közös európai rendõri szervezet. Széles hatásköre van, azonban nem tartozik elszámolással semmilyen választott testületnek sem. Nem csak bûnügyekrõl, hanem bárki politikai, vallási meggyõzõdésérõl, tevékenységérõl is gyûjt és tárol információkat, valamint szabadon, bírói határozat nélkül lehallgathatja a magántelefonokat és az Internetet. EURÓPAI HADERÕ Nizzában zárt ajtók mögött határozták el a kormányfõk, hogy a lehetõ leggyorsabban csapatokat kell felállítani, amelyek bevethetõk „válságmegoldás” és „béketeremtõ eljárások” keretében. A Nizzában jóváhagyott EU dokumentumok szerint az úgynevezett válságkezelés azt jelenti, hogy az EU bárhol a világon vagy az EU-n belül katonailag és más eszközökkel is beavatkozhat, ha saját érdekei, nyersanyagai, a világgazdaság veszélyeztetve lennének. (Lásd az amerikai angol jogtalan szégyenletes agressziót Irak és az emberiség ellen.) Az európai haderõ felállítása rossz út. A jó az lenne, amit David C. Korten javasolt: „A nemzetközi fegyverkereskedelem betiltása, a világ nagy hadseregeinek leszerelése, és egy kis létszámú ENSZ békefenntartó haderõ létrehozása.” Annak esetleges bevetésére egy olyan ENSZ testület adhatna felhatalmazást, amelyben a világ minden országának szavazati joga lenne. A fegyverkezésen és a katonai kiadásokon megtakarított óriási mértékû emberi és anyagi forrásokat fordíthatnánk környezetvédelemre, az éhezés felszámolására, kutatás-fejlesztésre és egészségügyre. A parlamenti választásoknál vegyük figyelembe, ha egy politikai erõ ilyen értékeket is vállal programjában!! Fontos még az is, hogy ne vásároljuk – bojkottáljuk mindazon országok termékeit, akik erõszakot alkalmaznak más országokkal és népekkel szemben!! CORPUS JURIS Az Európai Bizottság folyamatosan nyomást gyakorol az irányban, hogy a nemzeti jogrendszereket Corpus Juris néven egységes rendszerré uniformizálja. A Corpus Juris azt a kontinentális gyakorlatot is 11

bevezetné, hogy akit valamilyen bûncselekménnyel vádolnak, tárgyalás nélkül le lehetne tartoztatni és ítélet nélkül hat vagy még több hónapig fogva tartani, az ügyészség megítélésétõl függõen. Az európai ügyészség már létrejött, és jogköre kiterjed az egész unióra. Az Európai Bíróság bíráit a kormányok delegálják, õket sem a nép választja, viszont függetlenül kellene ítélkezniük. Montesquieu (1689-1755, a modern demokráciaelmélet atyja) már 250 évvel ezelõtt azt mondta, hogy a demokráciát az önkényuralomtól a hatalmi ágak szétválasztása különbözteti meg. A törvényhozás, a végrehajtás és az igazságszolgáltatás szétválasztása az EU-ban nincs meg, tehát önkényuralomról kell beszélnünk. A POLITIKAI PÁRTOK BETILTÁSA? 2000. áprilisában az Európai Parlament elfogadta a DimitrakopaulosLeinen jelentést. E jelentés hatodik pontjában ezt olvashatjuk: „az emberi jogokat és római egyezményben lefektetett demokratikus alapelveket nem tisztelõ pártok az Európai Igazságügyi Bíróság elé legyenek idézhetõk” Ezen indoklás ellenére a római egyezmény nem a demokratikus alapelvekrõl, hanem az európai integrációról szól. Ezek szerint minden olyan pártnak, mely az EU-val szemben áll, alá kell vetnie magát ezen bírósági eljárásnak? (A Szovjetunióban a bolsevikok nem törölték el választás rendszerét. A kormányzó kommunista párt ugyanis egyszerûen „fasisztának“ vagy „reakciósnak“ nyilvánította és törvényen kívülre helyezte a többi pártot, így biztosítva magának a hatalmat !! ) Egyre inkább úgy tûnik, hogy igaza van Alekszandr Szolzsenyicinnek, aki 1991-ben a következõket írta: (lásd Leleplezõ könyvújság 2000/3 száma, 75 oldal – www.fennmaradas.hu) „A hatalom – szent szolgálat, nem lehet a pártvetélkedések tárgya. Következmény: az állami vezetés összes szintjén legalulról a legfelsõig tilos pártcsoportok létrehozása. A “párt" szó azt jelenti: rész. Ha pártokra oszlunk, azt jelenti: részekre oszlunk. Ha a párt a nép része, vajon kivel áll szemben?" Szolzsenyicin elõre megjósolta; a jelenlegi Nyugat tekintetében azt, hogy az új nyugati jog a kommunista totalitarizmushoz hasonlóan (csak éppen hatékonyabb, mert kevésbé durva módon) lerombolja a gondolkodás, szólás és írás szabadságának alapvetõ európai hagyományait. Az ókorban már Titus Livius megírta: „A pártok közötti harc sokkal nagyobb bajt hozott és hoz is a nép számára, mint a háború, az éhínség, dögvész, vagy bármely más istencsapás“

zik, azonban az 51. cikkely alapján bármelyik felfüggeszthetõ, ha „az EU érdeke” úgy kívánja. Köztudott, hogy az EU nem csatlakozott a már régóta meglévõ Emberi Jogok Európai Chartájához. Így az EU-n kívüli országok emberi jogainak védelme lényegesen magasabb szintû a Római Egyezmény értelmében. Az Alapjogok Chartája mellett a miniszterek elfogadták a Szociális Chartát is. Ebben kinyilatkoztatják, hogy az EU közös értékei a szociális összetartás a kirekesztés és a diszkrimináció elutasítása, valamint a férfiak és nõk egyenlõsége. Hiányoznak a szabadság, a jogállamiság, a demokrácia, az emberi jogokra, szolidaritás kötelezettségre stb. való hivatkozások. Ezek képezik minden demokratikus alkotmány alapjait (Magyarország alkotmányos rendje az 1944. március 19-i német megszállással megszakadt. Ez az állapot a szovjet megszállással folytatódott. A szovjet csapatok 1991. évi kivonulása után lehetõség nyílt az alkotmányosság helyreállítására, ezt azonban a hatalmát megõrzõ, továbbra is önzõ és idegen érdekeket szolgáló politikai elit mindez ideig nem teljesítette. Eljött az ideje, hogy a nép, a társadalom iránt felelõsséget érzõ nemzeti értelmiség kezdeményezésére és segítségével teljesítse ezt a történelmi feladatot!! Magyarországon a jelenleg is hatályos, az országgyûlés által többször is módosított „ideiglenes Alkotmány” (1949. évi XX. trv. „Sztálini Alkotmány”) van érvényben, amely azonban állam és jogfelfogásunktól idegen, történelmi hagyományainkkal ellentétes. Ez az Alkotmány egyébként illegitim, mivel nem volt róla népszavazás, és csak azoknak az akaratát fejezi ki, akik államunkat megszerezték. A történelmi alkotmány ezzel szemben az állam felett állt és ma is áll, mivel egyik alaptétele kimondja: „A történelmi alkotmány nem szüntethetõ meg, nem függeszthetõ fel.” A magyarságnak és a vele együtt élni kívánó népeknek, közösségeknek joga és kötelessége élni az ellentmondás és ellenállás jogával, ha megsérül a Szent Korona eszme, az alkotmányosság. (Jus resistendi et contradicendi.) Elérkezett az ideje annak, hogy éljünk e jogunkkal,

EU-ALKOTMÁNY Az EU nem rendelkezik a legalapvetõbb erkölcsi követelményeket, értékeket, érdekeket és szükségleteket rögzítõ államok feletti alkotmánnyal. Az uniós integráció az eredeti alapítók kinyilvánított szándéka szerint is (Conrad Adenauer, Schuman, de Gasperri) csak akkor lehet európai és alkotmányos, ha alapelvének teszi a hatalom, erkölcs és igazság egymás mellé rendelését, a klasszikus hatalmi ágak megosztását, az alkotmányos elvek és a megfelelõ egyezmények fogalmának elvi szétválasztását, az európai alkotmányosság népenként különbözõ hagyományainak elismerését. A készülõ EU alkotmánnyal kapcsolatos alapvetõ aggály, hogy az alkotmányozó Konvent munkája a közvélemény kizárásával történt, szavatolva, hogy az EU a jövõben is felülrõl lefelé építkezõ szervezet legyen. Keserû tény, de eddig minden ilyen elven épülõ birodalom rövid idõn belül megbukott … Az alkotmánytervezet végeredményben az eddigi szerzõdések legrosszabb, leginkább egyoldalú elõírásait és diktátumait ötvözi, valamint további jogosítványokat ad a nagy brüsszeli vízfejnek (25 ezer bürokrata és 736 EU parlamenti képviselõ), a nemzetállamok kárára. Lényegében nem változtat az EU eddig is fennálló diktatórikus mechanizmusaiban, cinikus döntéshozatali rendszerében. Jelenlegi formájában az alkotmány-tervezet egyértelmûen a nagy államok érdekeit képviseli. Az új alkotmányt, (amely nagyon komoly vitákat és feszültségeket okoz a tagállamok között,) a 2004-es kormányközi találkozón akarják bemutatni… A legutóbbi Nizzában tartott kormányközi találkozó lefektette a látszólag az alapvetõ jogok oklevelének tûnõ tervezetnek az alapjait. Mindegyik emberi alapjog jól hang12

jó ha figyelünk

és eleget tegyünk e kötelességünknek!! A történelmi Alkotmány nem az állam akaratát képviseli, hanem az állam számára ír elõ kötelezõ szabályokat. A jelenlegi Alkotmány szerint a legfõbb törvényhozó szerv az Országgyûlés, amit semmi nem korlátoz, hisz a normakontrollt az Alkotmánybíróság és a Köztársasági Elnök gyakorolja, csakhogy mindegyik függõségi viszonyban van az országgyûléssel, hiszen az választja meg õket. Ezzel szemben a történelmi Alkotmány nem ad korlátlan hatalmat a pártalapon szervezõdött országgyûlésnek (alsóház), mivel alkotmányos jogfejlõdésünk során – a XIX. század elején – kialakult az osztott hatáskörû kétkamarás parlament. A kormány és az alsóház döntéseinek mindenkor meg kellett felelni a Szentkorona-tanban foglalt alkotmányos alapelveknek, amit a felsõház (melyet társadalmi, szakmai szervezetek, egyházak, tudományos és más közéleti tekintélyek alkottak) felülbírált, vagy elfogadott, vagy visszaküldött átdolgozásra.) A hatályos alapszerzõdés megkerülhetetlen alapelvként rögzíti, hogy az EU-nak a közös agrárpolitikai célok elérésére „ki kell zárnia a Közösségben a termelõk vagy a fogyasztok között minden megkülönböztetést”. Koppenhágában a „keményen tárgyaló” Medgyessy rezsimnek, a magyar gazdák számára 25%-os támogatást sikerült elérni, míg az uniós gazdák 100%-ot kapnak. Ez földindulást fog elindítani a magyar mezõgazdaságban: növekvõ munkanélküliséggel. A „beprogramozott eredmény” pedig a föld külföldiek általi felvásárlása lesz. Azt, hogy a helyzet drámai, jól érzékelteti Jens-Peter Bondének az Európai Parlament tagjának legutóbbi nyilatkozata. A következõket mondta: „a népszavazások elõtt azt javaslom a csatlakozó országok politikusainak, hogy az igazat, és csakis a színtiszta igazságot mondják az embereknek, ha nem akarnak hiteltelenné és közutálat tárgyává válni a csatlakozás után, amikor a valóság kendõzetlenül felszínre fog kerülni.” (Politikusaink és az õket kiszolgáló médiakomisszárok nem fogadták meg a tanácsot.) Az EU a mezõgazdasági termékek termelésére kvótákat állít (kényszejó ha figyelünk

rít ránk), amelyeket a magyar termelõk nem léphetnek túl, még akkor sem, ha a világ más tájain, az EU-n kívül, piacokat találnának termékeik számára... Az elmúlt év december 12-13-án Koppenhágában, a lakosság elõtt a mai napig homályban tartott feltételekkel állapodtak meg a csatlakozó országok vezetõi Brüsszellel a csatlakozásról. A mai napig nem tájékoztatták a lakosságot, azokról a lényeges dolgokról, melyekben háta mögött politikusai megegyeztek. A koppenhágai megállapodást a The Economist c. liberális szellemû lap így jellemezte: Koppenhágában szégyenletes, alattvalókra jellemzõ feltételeket kényszerítettek a csatlakozó országokra. A várható problémák sokaságára következtetni lehet abból a koppenhágai nyilatkozatból, amely a hivatalos csúcs elõtt két nappal civil kezdeményezésre született. Ennek lényege a következõ: „Emberek és nemzetek Európáját akarjuk. A jelenlegi EU a gazdasági és politikai elitek ügye. A jövõ Európájának rugalmas együttmûködés, a demokráciák és a sokszínûség Európájává kell válnia, amely rugalmasan és egyszerûen, az emberek igényének megfelelõen lehetõvé teszi a kilépést és belépést, egyaránt. Követeljük, hogy az új európai szerzõdésekrõl a jövõben kötelezõ legyen népszavazást kiírni!” A koppenhágai nyilatkozatot 18 ország civil személyiségei írták alá. Vajon mikor ébred rá a hatalom (és a politikai vezetõk) arra, hogy döntéseiknek és szervezeteinek a független civil szféra támogatása ad legitimációt ?? Olyan unióba akarják a magyar társadalmat bepasszírozni, ahol kb. 40 millió a munkanélküliek száma, ahol az embereknek a globalizáció negatív hatásai miatt egyre több jut a szegénységbõl, és egyre kevesebb a demokráciából, ahol a Média túlnyomó része nem informálja, hanem manipulálja a társadalmakat és nem mutat pozitív példát az emberek számára. Képletesen szólva; Magyarország egy tengeren hánykódó halászhajó, amely hirtelen ott találja magát a csillogó-villogó hatalmas Titanic mellett, és a parlamenti pártok, a nemzetbiztonsági kockázatot jelentõ szigorúan titkos hármas ügynökök, valamint az alulinformáltak sóvárogva igyekeznek felkapaszkodni rá, nem véve tudomást arról, hogy a Titanic oldalát már felszakította a jéghegy (A mostani EU valódi reformok nélkül a Titanic sorsára van ítélve.) A nem hatékonyan mûködõ és nem demokratikus rendszerek sorsa pedig a történelem során eddig mindig a csõdbe jutás, a széthullás volt. Követeljük; hogy a Médiában az EU csatlakozást ellenzõk szakértõi is, hasonló arányban mint a támogatók, megjelenhessenek, hogy a több milliárd forint közpénzt a társadalom egyoldalú tájékoztatása helyett fordítsák inkább az egészségügyre, vagy munkahelyek teremtésére, a parlamenti pártoktól, az OVB-tõl és az EU-tól, hogy az EU választás ellenõrzését tegyék lehetõvé az ellenzõ mozgalmak, pártok képviselõi, valamint a nemzetközi (svájci, osztrák, norvég) független szakértõk számára. Amennyiben ez nem következik be és a társadalmat nem hozzák döntéshozatali helyzetbe, (csakúgy mint a NATO népszavazás esetén) akkor a választást alkotmányellenesnek és érvénytelennek tekintjük. A követelések nem teljesültek. Ausztriát 1995-ben erõszakolták be az EU-ba. Egyrészt mesébe illõ szép ígéretekkel halmozták el õket, másrészt pedig folyt a jóhiszemû és mesterségesen tájékozatlanságban tartott lakosság megtévesztése és megfélemlítése. Valóságos agymosás volt, pszichoterror. (Magyarországon most 2003- ban ugyanez tapasztalható. A hitelét vesztett politikai „elit” az alapvetõ demokratikus és emberi jogok sárba tiprása mellett a választási csalás lehetõségét is kódolta az alkotmányellenes népszavazás lebonyolításában.) Inge Rauscer asszony, az osztrák Haza és a köröttes világ polgári csoportosulás tagja a Demokrata újságnak elmondta, hogy a belépés óta eltelt 8 esztendõ tapasztalatai alapján sajnos valamennyi, a belépéssel szemben felhozott érvük beigazolódott. Míg a belépést szorgalmazók által felsorakoztatott érvek hazugságoknak, de legalábbis hamis ígéreteknek bizonyultak. 2000-ben elindították a „Pártok feletti akciót az EU-ból való kilépésért” népi kezdeményezést. 1995tõl 2000-ig Ausztriában 70.000 mezõgazdasági termeléssel foglal13

kozó családi gazdaság ment tönkre. Az uniós tagság a GDP zuhanását, az osztrák semlegesség végleges elvesztését, valamint a tejfeldolgozó üzemek 80%-nak a bezárását eredményezte. A fennmaradt gazdaságok 80%-a is csak úgy képes fenntartani magát, hogy a család tagjai közül többen is más területen is kénytelenek munkát vállalni; azon a munkaerõ piacon amelyik egyébként is felettébb zilált állapotban van. A mezõgazdasági termékek felvásárlási árai 15-40%-kal csökkentek, miközben a kereskedelmi árak erõsen emelkedtek. Az EU-ban a mezõgazdaság parasztgazdasági formáját hosszabb távon halálra ítélték; helyére a mezõgazdasági-ipar tör. Az emberek azonban egészséges élelmiszereket akarnak enni, nem pedig részben vagy egészben mesterséges táptalajon, javarészt természetes napfény nélkül fénycsövek alatt érlelt, génmanipulált nyersanyagokból gyártott, agyonkezelt, szintetikus állagjavítókkal, tartósítószerekkel teli tápokat! Az EU-s belépés elõtt 3-4%-os volt a munkanélküliség most 9%- os. A nyugdíjrendszer és a társadalombiztosítási rendszer komoly válságban van. A kamionforgalom elviselhetetlen mértékben növekedett. Vitathatatlan, hogy Ausztria belépése az EU-ba katasztrofális hiba volt !! Nézzük mit ír errõl Dr. Fiedrich Romig egyetemi docens, aki politikai gazdaságtant tanított Bécsben, Grazban és Aachenben. Legújabb könyve „Die Rechte der Nation” (A nemzet jogai) Stocker Verlag, Graz 2002 tartalmazza alábbi nézeteinek részletes indoklását. BUKÁS ÁRULÁS MIATT A kormányképes pártok az EU-ban egytõl egyig hazaárulást követnek el. Ha nem ezt teszik, akkor nem kormányképesek, és a média – vérbíróság és a hírhedett „szankciók” áldozatává lesznek. Ha egy párt nem akar ellenzékben maradni, közre kell mûködnie az EU koncertben a nemzetállam feloszlatásában, a szuverenitási jogokról való lemondásban, az alkotmány megszegésében, az esetleges semlegesség „szükség szerinti felfüggesztésében”, a demokrácia lebontásában, a saját parlament hatalmának megszüntetésében, a hatalmi ágak megosztásának felszámolásában, az állam hatalmi monopóliumának meg-

14

szüntetésében, az idegen végrehajtó hatalomnak a saját felségterületre való beengedésében, az államhatárok fellazításában a szabad ember -, áru, tõke – és szolgáltatás – áramlás kedvéért, a gazdaság „globalizálásában”, a pénzügyi felségjog átruházásában (ezzel lemondva a saját hitel -, gazdasági és államkincstári politikáról), a környezetvédelmi elõírások és szociális ellátottság színvonalának csökkentésében, a parasztság megtizedelésében, az állampolgárság intézményének elértéktelenítésében (egy sorba sorolás a külföldiekkel). El kell fogadnia a saját hadseregnek vazallusszolgálatra való kényszerítését és idegen parancsnokság alá sorolását és azt, hogy a hadsereg fegyverzetét és felszerelését nem a határok biztosításának követelményeihez, hanem a külföldön való bevetésekéhez és üzleti érdekekhez igazítják. Ami még állami feladatként megmarad, nem egyéb, mint a soha nem látott mértékû adók behajtása és az adóbevételeknek a „fizessenek a gazdagok!” õskommunista mottó szerinti újraelosztása, a „családi ezüstkészlet” elkótyavetyélése, az állami tulajdon privatizálása néhány konszern javára, a közellátási ágazatok deregularizálása (szabályozás mentesítése), gyakran összhangban azok ehhez kapcsolódó kaotizálásával, óriásrendezvények (great events) tartása a néphangulat kedvezõ irányba való befolyásolására. Ezeken túlmenõen az állammaradéknak át kell vennie a magánvállalatok szociális költségeit és gondoskodnia kell arról, hogy a gazdaság költségmentesen juthasson szakképzett emberi erõforrásokhoz és felhasználható kutatási eredményekhez. A választások már csak látvány-küzdelmek és görcsök az ígéretek, amiket aztán soha be nem váltanak, mindig ugyanazok: „munkahelyek, biztos nyugdíjak, egészséget mindenkinek, adókedvezményeket a kisembereknek, közigazgatási reform.” Teljesen mindegy, melyik párt gyõz, csak az arcok változnak, a politika ugyanaz marad, mert kívülrõl meghatározott. „Semmi különutasság”, ajánlja a baloldal részérõl számításba vett, a nemzeti törekvések elnyomásában tapasztalt multi-kulti választási propagandista és ezzel a szocialista internacionálénak való alávetését követeli. A néppárti ellenoldal erõs Európai Szövetségi Államot szeretne, amelyben Ausztria önálló államisága úgy oldódna fel, mint cukor a kávéban.

jó ha figyelünk

Az EU-n belül egyre nõ a mostani struktúrát ellenzõk tábora, (Ausztriában kb. 70%-a az embereknek) ugyanis mind több ember jön rá, hogy érdekeit és megélhetését valakik fel akarják áldozni egy kialakuló bankárdiktatúra oltárán. A svájci és a norvég nép felismerte ezt, és nem szavazta meg az EU csatlakozást! Mondjunk NEM-et a gyarmatosításra, a demokráciának álcázott pénz, média és párthatalomra épülõ önkényuralomra, az EU-ra!! Az EU-csatlakozás alternatívája: amely összefogásra készteti a társadalmat, hogy közös erõvel megváltoztassuk az útirányt, s a pénzgyarmati szolgasorból kilépve, szabad, igazi ökoszociális piacgazdaságot és részvételi demokráciát (visszahívható képviselõkkel, ha ígéreteiket nem tartják be) megvalósító, tisztes jólétben élõ, népességben, anyagi és szellemi értékekben gyarapodó, független, semleges, a Történelmi Alkotmány kilenc alapelvén, és a Természetes Társadalmi Renden Alapuló Magyarországot Teremtsünk. (A történelmi alkotmány alaptételei ötvözve a mai idõknek is megfelelõ elvárásokkal, garantálják az emberhez méltó életet, valamint felszámolja a társadalmat fenyegetõ végveszély okait, a pénzgyarmati szolgasorsot, és a demokráciának álcázott önkényuralmat. A történelmi alkotmány kimondja „minden tulajdon forrása a Szent Korona” (Sacra Corona radix omnium possessionium), amely a magyarság és a vele együtt élni kívánó népek, közösségek múlt, jelen és jövendõ nemzedékeit testesíti meg. Ennek értelmében nem vonhatók magántulajdonba a nép életének természet adta feltételei: a föld, a víz, a levegõ, az energiaforrások és a természeti kincsek. A Szent Korona eszme, a magyar történelmi alkotmányosság a magyar államot több mint ezer év óta létrehozó és fenntartó nemzedékek jogtudatában végbement fejlõdés eredménye, amit a mai és az utánunk következõ nemzedékeknek alapvetõ létérdeke átvenni és továbbfejleszteni!!) Az alternatív jövõkép fontos elemei Síklaky István Létbiztonság és harmónia c. könyve, Halász József EU Nem címû könyve, valamint az Összefogás a Fennmaradásért Mozgalom és a Magyarországért „párt” szakértõi (a média túlnyomó része által elhallgatva, kivéve pld.: Budapest TV, Leleplezõ könyvújság, Kárpátia, Nemzetõr, Interneten a www.fennmaradas. hu) által közölt írások. Utóirat: 2003. IV. hó 12-én az EU választáson Magyarországot a nemzetközi pénzhatalom eszközei (EU, parlamenti pártok, a médiában dolgozó politikai komisszárok – bûnözõk, Alkotmánybíróság, EU KK ) céltudatos provokáció, manipuláció segítségével, alkotmányellenes módon (az Alkotmány 79.§ szerint – a csatlakozási szerzõdést nem hozták nyilvánosságra) beerõszakolták az Európai Unióba. A magyar politikai „elit“ megrendelésre leszállította Magyarországot Brüsszelnek. Hazánk várható internacionalizálását támogató kisebbségnek megint sikerült ráerõltetni az akaratát a nemzetre. A történelem elõtt kell vállalniuk a felelõsséget tettükért, a tönkremenõ magyar gazdák százezreinek várható nyomoráért, a magyar mezõgazdaság széthullásáért, a föld külföldi kézre adásáért és a magyar vállalkozások tömeges (2005-ig kb. 80 %) csõdbemeneteléért. (A megszûnt és a cégjegyzékbõl törölt cégek száma 2002-ben 152601 volt, 2003-ban 181706 vállalkozást iktattak ki a hatóságok. Forrás: Magyar Nemzet 2004.02.13) Ezeknek a magyarság alapvetõ érdekei ellen cselekvõ, egy uzsorás privát pénzhatalmi diktatúrára (pénzközpontú gazdaságra, lásd: Leleplezõ könyvújság 1999. I / 1.12. old, 2000. II / 2. 29. old, 2000. II / 3. 114. old, 2000. II / 4. 42. old., Dr. Drábik János, www.fennmaradas.hu Orbán Viktor 4 éves fáziskéséssel beszélt róla 2004 februárjában) alapozott monopolista tõkés gazdaságot mûködtetõ antidemokratikus erõknek súlyos kudarcot hozott a népszavazás. A négy parlamenti pártnak, az EU-nak, a nagyrészt külföldi kézben lévõ médiának, és a közpénzekbõl egyoldalúan (kb. nyolcmilliárd forinttal) támogatott ‘igen’ kampánynak, a választópolgárok 38%-át sikerült megtéveszteni. A magyar társadalom azon része, mely igyekszik felelõsségteljesen gondolkodni és cselekedni, valamint ismeri a hiteles tájékoztatásra és az alapvetõ emberi jogokra adó média (kb. 5%) újságjait, mûsorait, társadalmi szervezeteit azok röplapjait, nemmel jó ha figyelünk

szavazott a katasztrofális következményekkel járó EU csatlakozásra. Sokan azért nem mentek el, mert nem szeretik az egyoldalú agymosást, a parlamenti pártoktól független civil szervezetek, nemmel szavazó erõk kontrollja nélkül bonyolított választási cirkuszt, és elfogadhatatlan volt számukra, hogy a hatalom hülyének nézi õket. Összességében a magyar társadalom 62%-a nem ment el, vagy nemmel szavazott egy szûk csoport által irányított, az emberiség alapvetõ érdekei ellen irányuló világuralmi törekvésre. Az EU iránt annyira elkötelezett politikusainkat pedig, akik egyébként is jobban érzik magukat akkor, ha az EU-s politikus elithez dörgölõdzhetnek, mint amikor választóik érdekeit kellene képviselniük, biztassuk arra, hogy éljenek õk az EU kínálta állítólagos elõnyökkel és lehetõségekkel. Települjenek ki bátran az EU-ba, és tanult mesterségük alapján ott vállaljanak munkát. Mi pedig válasszunk új, a nemzet iránt elkötelezett politikusokat, akikkel együtt nekikezdhetünk a gazdasági kulturális és érzelmi megerõsödéshez. Most már csak két lehetõségünk maradt. Foggal-körömmel védjük, ami még a miénk, ne adjuk a földet – se falun se városon! Támogassuk vásárlásainkkal a magyar termékeket! Álljuk nyíltan a magyar gazdák és kisvállalkozók oldalára, és ne hagyjuk, hogy a sokszoros elõnyben lévõ multik, és külföldi vállalkozók kisemmizzék õket. Gondoljunk arra, hogy a magyar gazda és a magyar vállalkozó csõdje nem csak az õ személyes tragédiája, hanem egyben nemzeti veszteség is. A másik lehetõség pedig, hogy olyan hiteles erõt kell hatalomra juttatni, amely valóban az ország és a nemzet érdekeit szolgálja, valamint az ország alapvetõ érdekei ellen ható alkotmányellenes EU csatlakozási szerzõdést semmissé nyilvánítja. Össze kell fogni minden hiteles, jószándékú, tisztességes, felelõsségtudattal bíró embernek, szervezetnek, hogy közös gondolkodással, cselekvéssel kialakuljon egy emberibb, igazságosabb, párt, média és pénzuralomtól mentes jóléti (ember és természetközpontú értékteremtõ reálgazdaságra, közpénzrendszerre alapozott) demokratikus független, semleges, élhetõ Magyarország. Ha az Európai Unióban kialakul egy ilyen típusú demokratikus társadalmi – gazdasági- rend, akkor mi is igennel fogunk szavazni a csatlakozásra. 2004. május 1-én (az ország beléptetése az Unióba – az illuminátus szabadkõmûvesség megalapításának az évfordulóján) a 14 éves átverés-show a „fénypontjához“ érkezik. Júniusban az Európai Parlamenti választáson, mivel a választás nem rólunk szól, és az EU parlament csak látszat tevékenységet folytat, azok akik elmennek szavazni legitimizálják (a jelenlegi illegitim alkotmány szerint is) a kétszeresen alkotmányellenes csatlakozási népszavazást, az EU önkényuralmát, valamint a belpolitikai játszmák bábjaivá válva asszisztálnak Magyarország elárulásához Elég volt !! Ébredj Európa, ébredj Magyarország!! Másolja és terjessze nyomtatva és elektronikusan, hogy 500 év után lényegében elõször, kezünkbe tudjuk venni saját sorsunk formálását !! Bp., 2003. 02. 10. – 03. 23. – 06. 25 – a kiegészítés 2004.03.26. – 05.6-án készült. Írta és szerkesztette Brindza András, az Összefogás a Fennmaradásért Mozgalom alapító tagja. Felhasznált irodalom: Richard Greaves, Drábik János, Leleplezõ, Magyar Jelen. Síklaky István, Leleplezõ. Diethelm Raff, Demokrata. Inge Rauscher, Kádár István, Demokrata, Csath Magdolna: Ez a mi Európánk? c. könyve, Z. Kárpát Dániel: A demokrácia halála c. könyve, Magyar Alkotmányossági Jószolgálati testület: Történelmi Alkotmányunk Jogán c. könyve, Az år nemzeti platform levele a magyarság számára. SZMM: Polgárjogi harc a magyar alkotmányosság helyreállításáért, Az Alkotmányos Jogfolytonosságot Helyreállító Nemzetgyûlést szervezõ ORSZÁGOS NEMZETI BIZOTTMÁNY (Tel.: (06 – 1) 215 00 34) tájékoztatója: Alkotmányos fordulat – Gyökeres Rendszerváltás. Forrás: Jobbik.hu

15

Elõemésztett tartalom igénytelen kivitelben. A Fidelitas politikaiplakát-kiállítása a Vörösmarty téren. „A te kurva anyád mindig a te kurva anyád“ – világította meg félórás séta után rezignált bölcsességgel éles szemû fotósunk az alkotói és a befogadói oldal érzelmi-indulati logikáját. „Az ígéretek földje“ – címmel június elsejétõl óriásplakát-kiállítás fogadja a Vörösmarty téren a gyanútlan sétálgatót.

16

A cím alatt a képen Medgyessy ördögi, önelégült vigyorral az arcán egy kiszáradt mederre vagy pocsolyára mutat, mely mögött egyenesen a sivatag kezdõdik, szélfútta dûnékkel. Feje mellett egy idézet: „Szavamat adom, hogy betartom, amit vállaltam.“ „Ön szerint betartotta? Nézze meg a kiállítást, és döntsön június 13-án a választáson!“ – így a Fidelitas.hu, akiknek szemmel láthatóan nagyon súlyos apokalipszis van a fejükben.

jó ha figyelünk

GONDOLTAK A GYENGEELMÉJÛEKRE IS A kiállítás két irányból is bejárható. Nekünk a tõzsde felõli oldalról tetszett jobban, ahonnan tíz üres farosttábla követi az elmés nyitó plakátot. De a kiállítás egészérõl is elmondható, hogy minõsége simán megüti a mögötte lévõ építési területet leválasztó, betöntömbökön álló alumíniumkerítését. A vizuális politikai mûfajokban is mûködik a bulvárújságírásból jól ismert aranyszabály: nem lehet annyira alábecsülni az olvasót, hogy ne mûködjön a dolog. A fidelitasosok gondoltak például a vizuális analfabétákra is, akik nem tudják magukban nyelvi formába önteni a képen látható információkat.

jó ha figyelünk

Az egyik plakáton például egy hatalmas kéz mutatóujja nyomja Medgyessy orrát az örökzöld „szavamat adom, hogy betartom ...“ felirat alatt. Medgyessy orra szinte az agyáig benyomódik, de a csökkent értelmû Medgyessy-gyûlölõk kedvéért azért odaírták, hogy „Puha“. Hasonló logikára épül a „Tejjel-mézzel folyó kánaán“ címû darab is, melyen egy tartálykocsin üldögél a magyar gazda, MSZP-es szekfût rágicsálva, a kocsiból pedig egy vastag csövön folyik a földre a tej. Ha nem találnák ki a poént: A tej már folyik. De lehetne folytatni a szóvicceket (pl. böjtöl-Söjtör), amelyekért egy igényesebb középiskolai lap szerkesztõségében is pépesre vernék a billentyûzettel az elkövetõ arcát.

17

De mûködik a dolog. Saját szemünkkel láttuk, hogy politikai eszmecserére indítja a nézõket. Áll például a 16 év körüli Krisztián kerekded, gyermeki arcával, vastagon hátrazselézett hajával az egyik plakát elõtt, és valamiért beszól a mellette csevegõ szocialista érzelmû nénikéknek. „FELÉLIK A JÖVÕNKET.“ „Kinek a jövõjét éljük fel? Maguknak most azért jó, mert mi dolgoztunk!“ „Tessék menni koktélozni Kubába! Nem igaz! Ezeknek nincs szemük!- kapcsolódik be Krisztián anyukája, ilyen fokú ostobaság hallatán érthetõen indulatosan; majd pedig egy negyvenes férfi, akinek jó állása volt az átkosban, és akkor is jól megmondta. Verekedést sajnos nem láttunk. Amíg ott voltunk, egyszer kényszerült munkára az árnyékban üldögélõ õrzõ-védõ, amikor egy kamasz srác Demszky Gábor személyiségi jogaira hivatkozva tépkedni kezdte az egyik plakátot, melyen a fõpolgármester a Budapest helyén tátongó kátyú mélységeit kutatja. „Mi bajod vele? Van mondandója. Arról szól, hogy hazudtak“ – mondja az üzenetre fogékony õrzõ-védõ a „kis buzinak“. Annyit azért el kell ismerni, a humoros fiatal konzervatívok kesztyûs kézzel bántak a kormánnyal, mely nem elég, hogy ellopta tõlük szinte az összes plakátragasztót, az oktatási reformmal még azt is megakadályozta, hogy plakátragasztó leckéket vegyenek. Ekkora kreativitással szemben azonban még ez a nemzetrontó bankárkormány is tehetetlen: ízléses és biztonságos megoldást választva vastag celluxszal rögzítették a plakátok közepén a rakoncátlan papírszéleket. Forrás: nl – Index

18

jó ha figyelünk

A 2004-es márciusi mindennapokban a látványpolitizálás már naponta leplezõdik le, pl. azzal hogy gyógyszerek ára 15-16 százalékkal növekedett, és nem tudja elõteremteni a kormány a beígért idei 6 százalékos béremelést. A Patyomkin-falu már nem sokáig áll ellent az eróziónak, s ezt az is mutatja, hogy felvetõdik az erkölcs a baloldali apologetikában, s az egyszerû napi orientációban is, pedig korábban a politikát és az erkölcsöt elválasztó érvelések próbálták megmagyarázni, hogy miért kell bûntelennek tekinteni a baloldalt „megmentõ” Medgyessyt. A politikai bûnözés és az erkölcs vonatkozásában érdekes fejlemény Szabó Zoltán MSZP-s képviselõ felmentése a fõvárosi bíróság által. A bíróság politikai természetû véleménynek minõsítette (ez egyben a gyûlöletbeszédek, a politikai sértések, hamis vádak és egyebek minõsítésére nézve is eligazító!) Szabó azon otromba állítását, amikor az a „Fidesz felügyelte szervezetnek nevezte a vádhatóságot”. A bíróság érvelésében az szerepel, hogy „a politika vélemény hangoztatása csak akkor sérti a személyiséget, ha indokolatlanul sértõ vagy megalázó”... Ezek szerint pedig az MSZP-s politikus indokoltan sértegette a bíróságot, a kormányt, a Fideszt stb. Ennyit a hülye államról. A gazdaságpolitikában a pénzvilág központjában, Londonban a „buborékforint” jelzõvel minõsítették pénzünket, amikor az emelkedési tendenciát illetõen a 256 forintos árfolyamot a 280 forintos „reális” árfolyammal szembesítették. Egy másik hasonló „buborék” típusú fejlemény idõközben a tõzsdeindex szárnyalása lett, amikor 1058010770 pont közötti emelkedését senki sem tudja komoly érvekkel megindokolni. (Az elemzõk szerint a tõzsde szárnyalását a fundamentumok nem alapozzák meg, s a befektetõk is rövidre játszanak, hosszú távú befektetõk aránya alacsony.) Ma ott tartunk, hogy a piaci elemzõi orientáció nem ad elég támpontot a gazdasági és a pénzügyi viselkedésnek. Már szinte napi ellentét van a valós idejû folyamatok, a bevezetõ és a követõ tájékoztatásban megjelenõ, orientációs kísérletek jó ha figyelünk

között. Az összegzett külföldi megítélés szerint mintegy 10 milliárd eurós forró pénz van Magyarországon. Az eheti események csúcsán a magyar gazdaság rejtélye áll megint, hogy tudni illik miként lehetséges a rossz makroadatok miatt túlértékelt forint és az alulárazott tõzsde együttes létezése. Igen erõs kételyek vannak emiatt az elemzõi orientációk körül, ezért beszélnek a „magyar buborékról” itthon és külföldön is. Az árfolyamot rángató tendenciák roppant erõsek, s ezek a 240-250 forintos és a 280-300 forintos árfolyamot egyaránt lehetségesnek mutatnak be, ami egy elképesztõ helyzetet mutat, a kormány és a gazdaságirányítás tökéletes csõdjét, vagyis a magyar gazdaság kis hajóját szabadon terelik ide oda a szabad piac szelei. Közben a negatív reakciók között megjelenik a távfûtés-lázadás. A panellakók eddig ugyanis viszonylag nyugodtan fogadták, hogy a leadott hõmennyiség csökkent, és hogy fáznak, amikor a szeles az idõ. A számlák pedig egyre csak növekedtek, és a kiszivárgott hírek szerint most következik majd a legmegdöbbentõbb márciusi számlafizetés. De vonatkozó hír az is, hogy az árnyékgazdaság lakás- és ingatlanpiaci ágazata hallat magáról, amikor újabb ingatlanszövetkezett omlott össze. Minden összevéve: Magyarországon a hitelpénzre alapozott gazdaság, és a megújuló termelésre építõ gazdaság filozófiája csatározik egymással. Miközben a hitelpénz forgatásában iskolázott és szocializáló19

dott, nem utolsó sorban meggazdagodott pénzügyi elitünk a modernizáció minden forrását kivette a gazdaságból. Miközben a politika elitünk a mélyülõ gerontokrácia csapdájában tünteti el a fiatal generációk és a meg nem születettek forrásait, mert a 3 milliónyi nyugdíjas (és a 800 ezernyi-egymilliónyi roma) szavazatáért küzdve költi el, törvényesen a közösségi forrásokat politikai népszerûségének fejében. Ez történik most. Ez a mai Magyarország. Ilyen viszonyok között a kultúra és a szellemi élet nyomorúsága nem feltûnõ. A modernizáció ellenes baloldal, a magyar kommunizmus-szocializmus infrastruktúraromboló, a forrásokat eltüntetetõ évtizedei után úgy állunk itt, hogy nem vagyunk képesek a korszerûbb technológiák fogadására sem. A TISZTES IRODALMI GYÜLEKEZET Az írószövetségnek sikerült megtartani önállóságát és hitelességét a Döbrentei-ügyben, ami egy képmutató, szubkultúra nyomása alatt áll olyan címen, ami miatt vizsgálni kellene a „politikai” és a „mûvészi” megnyilatkozások közéleti-közpolitika tartalmát, s aszerint kellene elhatárolódni mindentõl. Miközben a tiltakozó szubkultúra gyûlöletkeltõ megnyilvánulásait rendre „írói munkásságának” nyilvánítja, most egy közéleti szerepbe tévedt író felett ítélkezni akar. A Magyar Írószövetség választmánya nem határolódott el Döbrentei Kornél költõ Tilos Rádió elõtt január 11-én mondott beszédétõl, tájékoztatott Polgár Ernõ, az írószövetség prózai szakosztályának elnöke a testület keddi ülését követõen. A választmány az elhatárolódás helyett – amelyet korábban 25 író nyílt levélben követelt – nagy többséggel arról döntött, hogy új keltezéssel elfogadja az elnökség által az ügyben február 2-án kiadott közleményt. Az ismételten kiadott nyilatkozat szerint a testület „most is, mint eddig is, távol tartja magát minden politikai szélsõségtõl, és nem kívánja tagjaival szemben a gondolat- és véleményrendõrség szerepét betölteni". A választmányi ülésen nem kapott támogatást az a javaslat, hogy a testületnek legalább az antiszemitizmustól el kellene határolódnia – tájékoztatott Polgár Ernõ, aki a prózai szakosztály elnökeként konzultatív joggal vett részt a választmány ülésén, de Kalász Márton írószövetségi elnök nem adott szót neki „ebben a súlyos ügyben". A „mi az igazság a Döbrentei-ügyben” címû kérdésfelvetés azonban távolabbra mutat, mert a Döbrentei-beszéd elleni tiltakozás egyik kezdeményezõje, az elhatárolódást követelõ Tábor Ádám író szerint „a választmány nagyon súlyos döntést hozott, amellyel a rendszerváltáskor visszaszerzett erkölcsi tõkéjének maradékát is eljátszotta, mert úgy döntött, hogy egy következetesen kirekesztõ szellemiséget képviselõ író mellé áll". Tábor azt remélte, az írószövetség elítéli azt, aki a kétezer éves európai tradíció alapértékei, a zsidó-keresztény morális alaptörvények ellen föllép. Tábor szerint azonban „a nép-nemzeti hagyományt követõ írókból álló konzervatívabb vezetõség nem határolódott el a Döbrentei Kornél által képviselt szélsõjobboldali nézetektõl.” Ezzel Tábor szerint a választmány arra szolgáltatott szomorú példát – ami a magyar politikai életben is érzékelhetõ -, hogy a jobboldal és a szélsõjobboldal közötti határvonal sajnálatos módon egyre jobban elmosódik. Ami, ugye, elsõ hallásra sem a Döbrentei-beszédrõl, hanem a magukat baloldalinak, liberálisnak, mikor minek hívó/tekintõ irodalmárok politika fellépésérõl szól. Ezzel összefüggõ jellemzõ esemény, hogy a szóban forgó körök viszont nem tiltakoztak máig sem a Bayer-ügyben, sem a magyar, sem a román kormánynál. (Ahogy az erre hivatott újságírói – mint a MÚOSZ – és más szervezetek sem. Valószínûleg megsértették a 2002/194-es számú, az idegenek romániai tartózkodására vonatkozó jogszabály elõírásait – mondta Ionela Roman, a román határõrség országos fõfelügyelõségének szóvivõje a Bayer Zsolt publicista kitiltására vonatkozó kérdésre. Ennek a törvénynek az alapján engednek be egy külföldi állampolgárt az országba. A belépõ külföldi állampolgárnak eleget kell tennie e törvény elõírásainak. Az idézett román törvény elõírja, hogy a feltartóztatott személlyel a határõrségnek helyben kell közölnie a beléptetés megtagadásának indokát, a szóvivõ azt 20

mondta: meglehet, valóban azt közölték az illetõvel, hogy törvényes tilalom miatt nem léphet be az országba (a tisztségviselõ ezt nem tudta biztosan). Ha így van – mondta –, ez azt jelenti, hogy az igazi indoklás „minõsített információ" („informatie clasificata~") lehet. Nos, ha így van, akkor legalább az egykori magyar demokratikus ellenzéknek illene tudni, mi folyik itt, és azonnal tiltakozni kellene. Ha nem tették, ez az egész magyar értelmiséget minõsíti. ÜGYNÖKVÁLSÁG: A JÓZSEF ATTILA DÍJAS VALLATÓTISZT Az ügynökválság a magyar társadalom jellemzõ eseménye, és mindennapra megújuló jelensége, amit most a 168óra típusú konjunktúrával szemben, a kommunizmus áldozatainak emléknapján (mely éppen a holokauszt évfordulójával is összecsúszik) Sághy Gyula dokumentumfilmje, annak a gulágot megjáró, lelkész hõse mutat meg. Böröcz Sándor evangélikus lelkész lefogása, megkínzása és a magyarországi tortúrák antihõse, a magyar szocialista kultúra jellemzõ figurája, Berkesi András író, József Attila díjas vallató tiszt (ez valahogy mégis más, mint a Bond-miniszterelnök), aki rugdossa és állon vágja a lelkészt. Amit itthon kap, amit a családjával mûvelnek itthon, az szinte semmi a szovjet gulághoz képest. A hazai megtöretés, a magyar keretlegények és ügynökök az igazi negatív hõsök. A kérdés az, hogy a dokumentumnak mi lesz a sorsa, levetíti-e a köztelevízió este nyolckor, fõ mûsoridõben, vagy csak éjfél tájban, amikor már senki sem látja. Az ügynökválság történelmi eseményei jelennek meg Végh Alpár Sándor történelmi publicisztikájában is, amikor a török birodalom válságát és a magyar birodalom szétesését, a törökök jobboldali és a magyarok baloldali fordulatát mutatja be, amelynek nyomán egy új egységes török és egy szétszedett magyar társadalom jött létre. Jászi Oszkár és Károlyi Mihály érdemei ma már (jó és rossz értelemben is) eltûnnek Stromfeld és Böhm érdemei mellett, s utóbbiak esetében is inkább feltûnnek a kommunista spiclik. KULTÚRA, SZELLEMI ÉLET: VISZONOSSÁGOK Döbrentei Kornél költõnek ítélték az idén az alternatív Kossuth-díjat, kizárólag költõi kvalitásai alapján, tájékoztatott az alapítvány kuratóriumának tagja, Gyurkovics Tibor író. Döbrentei Kornél már 2003-ban is esélyes volt a kitüntetésre, mondta Gyurkovics: „Igen kemény, eredeti nyelvezetû költõnek tartjuk, aki Nagy László hagyatékát, versnyelvét viszi tovább. Azt a nemzeti vonalat képviseli, ami számunkra a költészetben preferálandó." Döbrentei kortársai, barátai rendre kapják a díjakat, õ pedig rendre kimarad ebbõl. Tavaly végül Wass Albert erdélyi magyar írónak ítélték – posztumusz – az alternatív Kossuth-díjat. Mint idõsebb, nagy nemzetközi tekintélyû író õ elõbbre rukkolt – mondta Gyurkovics. Kérdésre válaszolva, hogy Tilos Rádió elõtti tüntetésen elmondott beszédnek nincs-e politikai töltete, hogy éppen Döbrentei Kornél kapja a kitüntetést, válaszolta: az alternatív Kossuth-díjnak az volt a feltétele, hogy ne legyen benne politika, mert „a kormányok politika szerint szokták adni nagyrészt a Kossuth-díjat". „Nem érdekel a Tilos Rádió, nem érdekel, ki, hogyan vélekedik errõl, de az biztos, hogy mi most nem ezeknek az eseményeknek az ürügyén döntöttünk Döbrentei Kornél kitüntetésérõl, hanem még ezeket megelõzõen.“ Ahogy a baloldal monolit kitüntette Parti Nagyot, most a jobboldal Döbrenteit. Ennél sokkal nagyobb érdekesség, a kormány nem tud annyi Kossuth-díjat kiadni sem, mint ahány zsûrizett ajánlás érkezett, mert arra sincs pénze már. TUDOMÁNYOS ADÓSSÁGOK, FURCSASÁGOK A számos furcsaságaink egyike a migrációs gondok kibomlásában mutatkozik meg. Aktuálisan az ENSZ adja közre a hivatalos menekült-statisztikát, a menedékjogot kért személyek számával: S ezek szerint minket egyre kevesebben választanak a menekültek a munkalehetõségek és a betelepülési esélyek romlása miatt. Míg a csehek 11.390 fõt fogadtak tavaly, a szlovákok 10.320 személyt, addig mi jó ha figyelünk

2.400 személyt. Ennél a betelepülni szándékozó magyarok is többen lehetnek, de már az életterükbõl kivándorló magyarok sem az anyaországot választják elsõsorban. Ugyanakkor a százezres nagyságrendû illegálisan itt tartózkodóról beszélnek nem hivatalosan. A meteorológusok háborúja folyik az állami kompetenciák elmagánosításának tipikus gyakorlataként nálunk. Az információháborúban ügyes vállalkozók az etalonnak tekintett OMSZ kompetenciáit és adottságait ellopva lépnek fel hiteles információ-kibocsátóként, amivel az OMSZ fennmaradását veszélyeztetik. (Lényegében ez történi az MTI megrendítésével is!) Másrészt a magyar éghajlatkutatók nem tartják tudományosan megalapozottnak a Pentagon által kiadott tanulmányt, amely a globális éghajlatváltozással és annak nemzetbiztonsági következményeivel foglalkozik. Ugyanakkor rendkívül fontosnak ítélik, hogy a tanulmány kapcsán a globális klímaváltozásra terelõdött a figyelem, ugyanis jelentõs kockázattal járhat a téma mellõzése. A Magyar Tudományos Akadémia a nagyszabású VAHAVA-projekt keretein belül tavaly nyár óta foglalkozik a hazánkat érintõ éghajlat-változással kapcsolatos kérdésekkel. Az Andrew Marshall stratéga nevéhez fûzõdõ globális klímaváltozást leíró, február elején közzétett Pentagon-forgatókönyv szerint a felmelegedés káros hatásainak következtében a közeli jövõben (legrosszabb esetben tíz-húsz év múlva) jégkori éghajlati viszonyok uralhatják el Európát. A lezajló változások eredményeként a termõföldek kiszáradnak, az atomhatalmak viszonyai átrendezõdnek, egész Európában szibériai hõmérséklet uralkodik majd, és óriás nemzetszövetségek alakulnak ki a túlélés érdekében. A fiatalabb férfiak szívbetegség okozta halálozásában Magyarország az elsõ helyen áll Európában, s ez csak egy a magyarok elrettentõ egészségi mutatói közül. Az Országos Alapellátási Intézet új programjában 380 háziorvos öt éven keresztül követi fejenként 20 szív- és érrendszeri betegségben szenvedõ páciens sorsát. A program célja, hogy a legtöbb halálesetet okozó betegségek okait jobban megismerjék és a betegségeket a konkrét tüneteken túl is alaposan kivizsgálják. Dr. Balogh Sándor, az Országos Alapellátási Intézet fõigazgatója elmondta, hogy a kezdeményezés a Népegészségügyi Program része, és szorosan összefügg annak a tavalyi felmérésnek az eredményével, melyben 50 ezer embert vizsgáltak ki. A felmérés messze alulmúlta a szakemberek amúgy is pesszimista becsléseit. A vizsgált személyek több mint fele túltáplált, negyven százalékuknak magas a vérnyomása. A nõk jobban el vannak hízva, mint a férfiak, viszont a férfiak fele dohányzik, szemben a nõk negyven százalékával. A felsõfokú végzettségûek között ez az arány csak 15-20 százalék. A felmérésben részt vevõk 10 százaléka cukorbeteg. KULTURÁLIS PIAC: A KÖNYVEK ÁRA Hatéves, töretlenül fölfelé ívelõ eladási eredmények után elõször látszik megtorpanni a hazai könyvpiac növekedése, mert 2003-ban 56,8 milliárd forintnyi olvasnivaló fogyott Magyarországon, s ez a növekedés befékezõdését jelzi (5,8 százalékkal több a 2002-ben rögzítettnél, korábban az éves növekmény meghaladta a 10 százalékot, sõt, a 20-hoz is közelített). A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülésének (MKKE) statisztikája szerint a bevétel mintegy kétmilliárd forinttal kevesebb a különféle elõfizetési akciók, a klubrendszer és egyes kedvezmények miatt. Vagyis a könyvforgalom növekedése 2003-ban nagyjából az infláció mértékével volt azonos. Visszaesett a szépirodalom forgalma, a teljes könyvpiac 17,2 százalékát tette ki. Forintban kifejezve, a 2001-ben produkált 10,2 milliárdos bevételhez képest tavaly 9,8 milliárdot hozott. Bár nincsenek pontos adatok, szakemberek valószínûsítik, hogy a csökkenés elsõsorban a kortárs magyar irodalom köteteinél szembetûnõ, a lektûr és a „ponyva” viszont változatlanul kelendõ. Több szerzõvel és kiadóval ellentétben az MKKE igazgatója a szépirodalmi kötetek forgalmát így is kimagaslónak tekinti, mert másutt a világon ez az arány ritkán haladja meg az 5 százalékot. És hogy mi ebben világelsõknek számítunk, abban komoly szerepe van jó ha figyelünk

az olyan, sztárokként szeretett szerzõknek, mint Szabó Magda, Kertész Imre vagy éppen Gabriel García Márquez. EGYHÁZAK INTÉZMÉNYESÜLÉSE Jelenleg száz szerzetesrendet, 70 nõi és 30 férfi rendet, illetve társulást tart nyilván több mint 2.500 taggal a Magyar Katolikus Egyház. E közösségek helyzetérõl hangzottak el beszámolók a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) csütörtökön befejezõdött háromnapos tavaszi ülésén, Budapesten. Ma is születnek új szerzetesi közösségek, míg az eddigiek közül egyesek eltûnnek – mondta a testület titkára a tanácskozás fõ témája kapcsán az ülést lezáró sajtótájékoztatón. 1950-ben megszüntették Magyarországon a szerzetesrendek mûködését, mindössze négy közösség, három férfi és egy nõi rend tevékenykedhetett korlátozott létszámmal. A szerzetesrendek 1990-ben újra indulhattak, a második világháború elõtt létezett közösségek mindegyike újra kezdte életét. Veres közlése szerint ma minden szerzetesrend létszámbeli problémával küszködik, ahogyan a társadalom és az egyházmegyés papság is. Mint mondta, a probléma szoros összefüggésben áll a keresztény családok létszámának „kicsinységével“. A püspöki konferencia összegzése szerint az egyház jelenleg 70 nõi rendet és társulást tart nyilván, összesen 1.781 taggal. Közülük 1.546-an örökfogadalmasok, 141-en ideiglenes fogadalmasok, 45-en novíciák és 49-en jelöltek. A legnépesebb nõi rend a Szeretet Leányai és az Isteni Megváltóról Nevezett Nõvérek közössége 142-142 taggal. A férfi rendek, illetve társulások száma 30, szerzeteseik összlétszáma 838. Közülük 683-an örökfogadalmasok, 86-an ideiglenes fogadalmasok, 33-an novíciusok. A férfiak közül a legnagyobb a ferencesek létszáma (148), õket követik a jezsuiták (126), a bencések (92) és a piaristák (87). Veres András a sajtótájékoztatón kitért arra is, hogy a Közép-európai Katolikus Találkozó keretében május 21-tõl rendezik meg a Népek zarándoklatát az ausztriai Mariazellben. Az eseményre 60-80 ezer zarándokot várnak, a magyar jelentkezõk száma meghaladta a 9 ezret. A MAGYAR EU-VÁRAKOZÁSOKRÓL A magyar EU-várakozások egyre rosszabbak. A csatlakozás elõtt álló tíz országban készített felmérés alapján a csatlakozók állampolgárai kedvezõ változásokat várnak a munkaerõpiacon, az oktatásban és az egészségügyben, ám némi aggodalom tapasztalható az életszínvonal terén. – állapítja meg a GfK. Magyarországon a megkérdezettek 30,5 százaléka alacsonyabb, míg 35,2 százaléka ugyanolyan életszínvonalat vár a csatlakozás után, 28 százaléka viszont azt gondolja, hogy jobb életkörülményeket biztosít az unió. A romlástól leginkább a gazdák, és az önállóan tevékenykedõk félnek. Magyarországon a megkérdezettek 77 százaléka gondolja úgy, hogy magasabb árakat hoz az uniós csatlakozás. A munkalehetõségekben az emberek 61,5 százaléka vár javulást Magyarországon. A nemzeti identitás kérdésében nem várnak lényegi változást a csatlakozó országokban. A magyar lakosság 28 százalékának várakozása, miszerint Magyarország európai uniós csatlakozásával nõ az életszínvonal, elég gyenge eredmény, de az is nagy szórást mutat. A legoptimistábbak a fiatalok, a magasabb iskolai végzettségûek és a városlakók. A magyar társadalom valóságos készségeit és erejét minõsítõ újabb mutatók jelentek meg az Eustatnál. Ez a 2002-es, revideált nemzeti jövedelem (GNI) statisztika, amely szerint háromsebességes Európa van a 25 tagra bõvülõ közösségben. Vagyis az elsõ körbe tartoznak a kiugró Luxemburg (ahol az egy fõre jutó nemzeti jövedelem vásárlóerõ-paritáson 51.060 dollár volt) mögött Dániától Svédországig bezárólag 11 ország, 29.450-25.080 dollár közötti értékekkel. A második körbe tartoznak 6-an Spanyolországtól Máltáig bezárólag, 20.460-16.790 dollár közötti GNI-vel. És a harmadik körbe tartoznak a maradék 7 ország, Csehországtól Lettországig, 14.600-8.940 dollár közötti GNI-vel. Az utolsó csoportban van Magyarország is, 12.810 dolláros egy fõre jutó GNI-vel. Ez a valóság! 21

A MAGYAR INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM A kereskedelmi adatfelvétel szerint (a hivatalos statisztika megerõsítése nélkül) 2003-ban a háztartások 65 százaléka rendelkezik mobillal. Másfélszeresére emelkedett az otthoni Internettel ellátott háztartások aránya. Nagy karrier elõtt áll a DVD. Az AGB évenkénti alapozó adatfelvételében rendszeresen kérdezi az információ-technológia háztartási eszközeinek használatát. 2003 õszén az 5130 háztartásból 5045 háztartásban néznek televíziót. Ez a minta ezerre kerekítve 3 785 000 tévés háztartásban teszi lehetõvé az IT eszközök számának becslését, ami az AGB háztartási adataiban a 100 százalékot képviseli. Az információ-technológia töretlen terjedését bizonyítja, hogy a 2003-as alapozó adatfelvételben jelentõsen: 58-ról 65 százalékra nõtt azoknak a háztartásoknak az aránya, amelyben valakinek van mobiltelefonja. A személyeket illetõen a 9.415.000 négy éven felüli személyt képviselõ megkérdezettek közel fele (4.661.000 fõ) használ mobil telefont. A mobilosok 49 százalékának Westel, 36 százalékának Pannon GSM, 15 százalékának Vodafone kapcsolata van. Másfélszeresére növekedett az otthoni Internet-kapcsolattal rendelkezõ háztartások aránya: az egy évvel korábbi nagyon alacsony 6 százalékról 9 százalékra, ami jelenleg 345 000 háztartásban még mindig kevésnek mondható 643.000 otthon Internetezõ személyt jelent. A szinte kizárólag lejátszó DVD karrierje viszont töretlenül ível felfelé, egy év alatt alig 3 százalékról a háztartások 6 százalékára nõtt az aránya, azaz 2003 õszére már 235 000 háztartásban használták, a karácsonyi ajándékok feltehetõen tovább növelték terjedését. Ez azért is figyelemre méltó, mert a DVD terjedésével párhuzamosan nem csökkent a videó-ellátottság. 49-rõl 53 százalékra nõtt a videós háztartások aránya, nyilván, mert a felvevõ DVD ára még nem versenyképes a videó-rekorderével. A több tévés háztartások köre eddig évrõl évre bõvült, most stagnál. A több tévések aránya a 2002-es 32 százalékról mindössze 33 százalékra nõtt, ami nem szignifikáns különbség. Nem következett be további bõvülés a kábeles háztartások arányában, részben a fizetõképes piac telítettsége, részben a médiatörvénybeli korlátok miatt 53-ról mindössze 54 százalékra (1 730 000 háztartás) nõtt az arányuk, ami nem tekinthetõ szignifikáns különbségnek. Ha a kábelesen kívül az analóg vagy digitális parabolás valamint az AM mikró háztartásokat is számba vesszük, akkor 2003 õszén már a háztartások 63 százaléka sokcsatornásnak számít. Teletext vételre alkalmas TV található a háztartások 62, színes TV 97, távirányítós TV 86 százalékában. Ugyanakkor a fõ TV-készülék átlagos életkora 7 év, és a 15 évesnél idõsebb készülékek aránya még meglehetõsen magas, 14 százalék, húsz évnél is idõsebb 5 százalék. RÉGIÓK ÉS A KÖRNYEZET: A MAGYAR ÚT SAJÁTOSSÁGAI Szakmai szempontból indokolatlan, hogy a területfejlesztési törvény készülõ módosításában a kormány ki akarja jelölni a statisztikai-területfejlesztési régiók központjait – mondta Csapó Tamás, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Fõiskola társadalomföldrajz tárgy tanszékvezetõje. A régióközpontok kijelölését csak egy átfogó közigazgatási reform tenné indokolttá. Annak részeként valóban meg kellene határozni a közigazgatási egységekké szervezett régiók irányító testületeinek székhelyét. A kutató szerint az elfogadásra váró törvénymódosítás a megyei önkormányzatok rovására erõsítené ugyan a regionális és a kistérségi szervezetek súlyát, de nem változtat gyökeresen a fejlesztési források elosztásának eddigi rendszerén. Csapó szerint ugyanis csak akkor lehet majd valódi fejlesztési régióról beszélni, ha a mostani egy-kétmilliárd forint helyett százmilliárd forintos források felhasználásáról születhetnek regionális döntések. A régióközpontok kormányzati szintrõl történõ idõ elõtti kijelölése sérti a régiót alkotó megyék, városok, kistérségek önálló döntéshez való jogát, – állítja Csapó. Egyedül a Nyugat-Dunántúlon esik egymáshoz közel két város, Gyõr és Szombathely regionális súlya – mondja Csapó Tamás. – A 22

két évvel ezelõtti vizsgálat szerint Gyõr 48, a vasi megyeszékhely pedig 47 regionális szerepet tudhat magáénak. Ez az arány az elmúlt idõszakban némileg Gyõr javára billent el. Ha a régióközpont kijelölésénél kizárólag az adott város gazdasági súlyát vennék alapul, megkérdõjelezhetetlen lenne Gyõr centrumszerepe, ám más szempontok inkább Szombathely mellett szólnak. Csapó szerint a Nyugat-Dunántúlon kulcskérdésnek számít a régióközpont megközelíthetõsége, mivel az észak– déli fekvésû régióban hiányzik az észak–déli közúti és vasúti folyosó, aminek következtében például Nagykanizsáról autóval is közel három óráig tart az út Gyõrbe. /1/ A környezettudatosság és a környezet(zöld)politika hadakozik az érzéketlen állami, kormányzati, pártpolitikai butasággal, amikor a mecseki lokátor állomás telepítése kerül szóba. A minõsítõ Védegylet állásfoglalása szerint a mecseki lokátor-építés miatt szervezett környezetvédelmi akció az elmúlt tizenöt év legfontosabb hazai zöldsikerét hozta. Egymásra találtak a helyi hegy-, falu- és erdõvédõk az országos ökopolitikai szervezetek aktivistáival és a Greenpeace nemzetközi csapatával. A környezetvédõk fellépése – amellett, hogy idõlegesen meghiúsította az erdõirtást – ország-világ elõtt, a maga kisszerûségében mutatta be a magyar politikai elit viszonyát a környezet megõrzéséhez. A Zengõ szimbólummá lett. A Mecsek hegység legmagasabb hegye a bányászattal sújtott Dél-Dunántúl egyetlen természet közeli állapotban meglévõ tájegysége. Ráadásul turisztikai látványosság, amely évszázadokra visszanyúló helytörténeti hagyományokat is hordoz. A védett és fokozottan védett növények – így az áttelepítésre ítéltetett bánáti bazsarózsa állománya – természetvédelmi kiváltságot élveztek. Az Alkotmánybíróság már 1991-ben kimondta, hogy az élethez való jog, az állam objektív, intézményvédelmi kötelezettsége az emberi életre általában kiterjed, s ebbe beletartozik a jövendõ generáció életfeltételeinek a biztosítása is. Az akkori határozat szerint „a természetben okozott károk véges javakat pusztítanak, sok esetben jóvátehetetlenek, a védelem elmulasztása visszafordíthatatlan folyamatokat indít meg.“ A védelem eszközei között elsõbbsége van a megelõzésnek, hiszen a visszafordíthatatlan károk utólagos szankcionálása nem tudja helyreállítani az eredeti állapotot. Az állam a természet jogszabályokkal körülbástyázott védelemét kizárólag akkor csökkentheti, ha más alkotmányos jogok vagy ezek érvényesítése más módon nem lehetséges, s a csökkentés mértéke az elérni kívánt célhoz képest ekkor sem lehet aránytalan. – írja a Védegylet munkatársa. Juhász Ferenc védelmi miniszter a parlamenti bizottság ülésén azzal vádolta meg a tiltakozó szervezeteket, hogy számukra nem fontos a haza védelme. A tárca szóvivõje pedig egyenesen „zöldre“ váltott, és közölte, hogy a biodiverzitásba a tízmillió magyar állampolgár biztonsága is beletartozik. Lehet, hogy éppen a zengõi csata hozta el annak az esélyét, hogy végre nyilvános vita kezdõdjék a XXI. századi Magyarország biztonságpolitikai prioritásairól. Az ökopolitikai álláspont szerint ma a tízmillió polgár biztonságát komolyabban veszélyezteti a határokon túlnyúló környezetszennyezés, a jövõ nemzedékek életlehetõségeit beszûkítõ globális és lokális döntések sora, mint a macedón, koszovói és észak-epiruszi légierõ vagy az al-Keida fantomja. A technokrata felelet persze kézenfekvõ: az alapkérdéseket feszegetõ aktivistákat be kell gyömöszölni a makropolitika primitív ellentétrendszerébe. Wekler Ferenc képviselõ (SZDSZ) például nemes egyszerûséggel közölte: „Az egész ügyet a polgári körök generálják.“ Az „egész ügy“ még a Horn-kormány idején kezdõdött, a szakhatóságok ellenállását az Orbán-érában törték le, a beruházásnak szabad utat engedõ kormányrendeletet Orbán Viktor írta alá. A helybéliek 1997 óta tiltakoznak a tervezett létesítmény ellen. A zengõi csata zöldoldalán helyi polgári körösökkel, emeszpésekkel és eszdéeszesekkel, valamint önkormányzati vezetõkkel egyaránt össze lehetett futni. Utóbbiaknak most azt is felhánytorgatják, hogy hálátlanok, hiszen a HM – lojalitásukért cserébe – tanuszodát, iskola-felújítást és kerékpárutat lobbizott ki a környék településeinek. Jól ismert, késõ Kádár-kori technokrata gondolkodás: a „lázadók“ elég kis számban vannak ahhoz, hogy megéri egyénileg megvásárolni õket, semmint vállalni a jó ha figyelünk

konfliktusból a hatalmi központra esetleg háramló kockázatokat. Ez a politika akkor bukik meg végérvényesen, amikor mind többen kezdik felismerni érintettségüket távoli környezeti konfliktusokban, az érintettek pedig azt: az életminõség nem eladó. Mert Magyarország nem lehet a virágzó lobbisták és a pusztuló bazsarózsák hazája. (2) 1. Regionális hatáskörû központok. NSZ, 2004.03.05. Cseri Péter 2. Schiffer András: Zengõ kérdések. MHO A MODERNIZÁCIÓELLENES BALOLDALI MAGYARORSZÁG A modernizációellenes baloldal, a magyar kommunizmus-szocializmus infrastruktúraromboló, a forrásokat eltüntetetõ évtizedei után úgy állunk itt, hogy nem vagyunk képesek a korszerûbb technológiák fogadására sem. (Ráadásul a hagyományos energialobbi is gátol minden megújítási kísérletet.) A mai apropóként a kistérségi bioerõmûvek telepítésének szükségessége (Burgenlandban pl. 400 üzemel már), a legolcsóbb fûtési megoldásként fahulladékból, fagázosítóval és filterrel felszerelt vidéki kazándepók telepítése áll. Másik esélyünk a széláram lenne, amelynek hasznosítása többek között azért is késik, mert a létezõ vezetékrendszer nem képes befogadni a szélerõmûvek termelte áramot (!). Az energiahiányos Magyarország tehát az infrastruktúra lepusztulása, hiánya, alkalmatlansága miatt tehát megújulni is képtelen, mert a beruházási források végképp hiányoznak. (gondola, Népszabadság nyomán, cgp)

A MINDENNAPI ANTISZEMITIZMUS-ÉLMÉNY A szellemi élet fõ eseménye lett mára a mindennapi antiszemitizmus-élmény, amit egy liberális szubkultúra médiakonjunktúrája táplál. A médiakonjunktúra mögött a politikai antiszemitizmus fegyver áll, a baloldal piszkos politikájának termékeként. A konjunktúra tartóssága azután elõhívja a tudományos és kevésbé tudományos, „pozitív” és „negatív” fajvédõ, memoár és fikció típusú, gyûlöletkeltõ és megbocsátó hangvételû megnyilatkozásokat. Ezek között került sorra az antiszemitizmus konjunktúra irodalma, közöttük is 1956 antiszemitizmusa. (1) A szerzõ és hivatkozásai szerint a forradalom napjaiban valójában elenyészõ volt az antiszemita jelenségek száma (bár az antiszemitizmus esetében a kevés is sok). Az álláspont az, hogy „a zsidóellenes atrocitások viszonylag ritka elõfordulása és az antiszemita megnyilvánulások antikommunista jellege sem ok arra, hogy lekicsinyeljük a forradalom alatti zsidóellenességet. Az 1956-ban ismét nyíltan megjelenõ zsidóellenesség – amely a társadalomban 1948 és 1956 között lefojtottan volt jelen – nem a forradalomról állít ki bizonyítványt: azt jelzi inkább, hogy az évtizedes kényszerû kitérõ után az emberek ott folytathatták, ahol 1945-46-ban, de még inkább 1947-48-ban abbahagyatták velük. Amikor 1956-ban kiengedtek a hatalmi fékek, elszabadultak a csoportos és a személyes indulatok.” A hatás:ellenhatás elve nem érvényesül, vagyis nem lehet beszélni a magyar zsidó magyar megtorlásokról, vagy az ÁVH és köreiben tevékenykedõ zsidó revansról. Ez tiltott téma, és hangoztatása ma is antiszemitizmusnak minõsül. A Fehér Könyv típusú dokumentumok, Kádárék kapcsolatos közlendõivel, megvezetésekkel és manipulációikkal, az információ- és adattartalom hitelessége is kérdéses, vagyis ezektõl lehet nagyobb és kisebb is a minõsített antiszemitizmus. A szerzõ és hivatkozásai találnak példát a „csõcselék-antiszemitizmusra”, amelyben vélt vagy valós baloldali és ÁVH-s kapcsolódások a motivációk. A „kommunistaellenesség mint zsidóellenesség” realizmusából és irracionalizmusából gyártott történetek sokasága, azok nyomán irodalom, abból máig ható érzelmek születtek. S az elmúlt ötven évben a zsidókat a kommunistákkal (s azok bûneivel) azonosítók szörnyû tévedése, illetve a magyar zsidókat a magyar kommunista-szocialista baloldal markában tartó, a baloldali monolit ideológiájába és kultúrájába beépült zsidózás (ez a magyar anti-antiszemitizmus gyökere), a baloldali vallásgyalázás típusú antiszemitizmus, s ezek együttese, ma mind a jó ha figyelünk

jobboldalt napi politikai aktualitásokban minõsítõ gyakorlat lett. Amivel kapcsolatban felvetni a múlt megismerésének és tisztázásának szándékát, vagy a mának ajánlani a megbánást, a kiengesztelést, a megbocsátást, annyi, mint irracionálisnak lenni. A történelem és a tények, a kultúra és a mában élõ beidegzések, a mindenhonnan hozott tudás és mentalitás a politikában keveredve veszít realitásából, mert olyan terepre került, ahol a szabályok nem érvényesek. 1956 vélt vagy valós antiszemitizmusa történelem és adjanak számot róla a történészek (egy a baloldal egyik kedvenc fordulata egyébként, amikor megoldhatatlan probléma elé kerül, vagy saját bûnössége a tét). Ami a következõ eseményt illeti, az viszont a mának szóló, aktuálpolitika képzõdmény, de a korábbiakból következõ, valós és vélt elõzményeken nyugvó, prekoncepciókra épült valami. Vásárhelyi Máriáék egy kérdéssorra adott igen-nem válaszokkal döntötték el, ki a nyílt rasszista, ki a demokrata (Taní-tani – de hogyan?, ÉS, 2004/7.). A rasszista faji alapon áll, gondolom, a nyílt rasszista pedig elkülönítõ álláspontjának vállaltan tudatában is van. Csakhogy a zsidókra vonatkozó kérdések esetében nem esik szó arról, hogy a kérdezõ faji alapon különíti-e el a zsidókat. Ha egy diák a legsúlyosabb állításra – „A zsidók bomlasztják és gyengítik az õket befogadó nemzeteket“ – igent mond, egy rémes történeti általánosítást fogad el, egy súlyos elõítéletre bólint rá, de ebbõl nem következik, hogy faji alapon ítél. S mivel a többi negatív ítélet sem faji alapú vagy faji vonatkozású, így azok elfogadása sem megy tovább a zsidóellenes elõítéletesség szintjén. A szerzõ a zsidókkal kapcsolatos elõítéletes állításokat „nyilvánvalóan antiszemita beállítódást jelzõ“ állításoknak nevezi, pedig a rasszizmus elõítéleten alapul, de egy társadalmi csoporttal kapcsolatos elõítéletesség korántsem magától értetõdõen rasszizmus. – írja egy képtelen vitasorozat állomásaként Takács Géza. (2) A vita már nem a felmérés tisztasága, az alkalmazott kérdések tartalma, hanem a prekoncepció. A szerzõ felveti, „hogy aztán hogyan lesz demokrata a diák ebben a felmérésben, az külön tudomány, ahhoz ugyanis egyszerre kell elfogadnia azt, hogy „ma Magyarországon már nem érdekes, hogy ki a zsidó és ki nem az“, meg azt, hogy „nincs abban semmi kivetnivaló, hogy valaki bizonyos helyzetben magyarnak, más helyzetben zsidónak érzi és mondja magát“, és azt is, hogy „a zsidók beilleszkedését a magyar társadalomban elsõsorban a zsidóellenesség akadályozza“. Nem könnyû, hiszen ha elfogadom az egyik mondat állítását, hogy valakinek lehet zsidó identitása, akkor tökéletesen értelmetlen a másik, hogy tudniillik nem érdekes, ki a zsidó, és ki nem. Hiszen ha a zsidó identitás egyfajta megkülönböztetés, és mi más, akkor ez a megkülönböztetés hogy lehet probléma? Miért probléma, ha nemcsak a zsidó tekinti magát mint zsidót különbözõnek egy s más vonatkozásban vagy helyzetben a többiektõl, hanem én is? Ez a megkülönböztetés a megbecsülés, a szeretet jele is lehet (tudom, hogy te másként imádkozol, és erre én tekintettel volnék). A demokratának itt tehát, ha nem akar antiszemitaként leleplezõdni, tettetnie kell a hülyét. A másik mondat önmagában ostobaság, hiszen ha egyetértek vele, és elítélem a zsidóellenességet, mely miatt a zsidók beilleszkedése akadályoztatva van, akkor egyúttal igazolok egy hamis állítást, mely más állításokban a legsúlyosabb antiszemitizmusnak számít, hogy õk még kívül volnának a magyar társadalmon.” Egyszerû lenne azt gondolni (amire egyébként közvetve a hivatkozott szerzõ is utal), hogy nincs másról szó, mint Vásárhelyi Mária kibillent az elfogulatlanság logikai vezetõjének vonalából, és lassan minden megnyilvánulásában olyan álláspontra jut, ami szélsõ, ami nincs a hiteles kutatásban. De egyre több ilyen, baloldali, liberális, anarchista szellem dolgozik a szellemi életben, ami nem önmagában baj, hanem hogy a etalon lesznek egy piszkos politika megrendelõi számára. A mindennapi antiszemitizmus-élmény további jellegzetessége a Teleki-ügy, aminek esszenciáját (a fentiek szellemében is) a történész, a megrendelõk, a vitaterep és hangnem keveredése adja. (3) A Teleki-Károlyi-Nagy szoborállítási viszonylatok körüli vita sem arról szól, amire elsõként gondolunk, mert Ungváry történész szakértõi ér23

tékelésében ilyeneket ír: „Azt, ami 1944-ben a zsidónak nyilvánított magyarokkal (a továbbiakban: „zsidók") történt, az érintettek és leszármazottaik nem felejtik el. Azt se, milyen „zsidótörvények" és milyen ezekkel egyetértõ közhangulat készítette elõ közel félmillió magyar zökkenõmentes kifosztását, engedelmesen fogadott deportálását és többségük meggyilkolását néhány hónap alatt. Arról, hogy miként gondolkodtak és gondolkodnak azok, akik mindezzel egyetértettek, és így vagy úgy ma is egyetértenek, tájékozódhatunk, ha meghallgatjuk és megnézzük õket a rádiók és televíziók egyes mûsoraiban, ha fellapozzuk a mai fél- és neonyilas, antiszemita gyûlöletet árasztó sajtójukat. E produktumok közül van olyan, melyet Orbán Viktor korábbi miniszterelnök néhány éve mint hozzá közel állókat minõsített. Bizonyára a szégyen miatt, mely idõközben emiatt eltöltheti, na meg választótáborának egybetartása érdekében eddig nem látta tanácsosnak, hogy egykori rokonszenvének esetleges megszûntérõl a közvéleményt tájékoztassa.” /.../ „Talán úgy vélik, ahhoz sincs közük, hogy szabadságunk 1989-et követõ visszanyerése után újra elkezdõdött a „zsidók“ emlegetése a politikai nyilvánosságban? Már 1990 õszén elhangzott, hogy ma a szabadelvû magyar zsidóság kívánja „asszimilálni“ a magyarságot, amihez immár parlamenti dobbantót is ácsolhatott magának. 1999-ben a korábbi miniszterelnök egyik kulcsminisztere a „zsidókérdést“ is felvetette, melyre immár nem csak Magyarországnak, de – a mai Európának is civilizált választ kéne adnia. (Miért? Mert a korábbi válasz nem volt elég civilizált?) A fenti miniszterelnök fõtanácsadója megerõsítette, hogy Magyarországon volt, van és belátható idõben lesz is „zsidókérdés“, és az ország egyik politikai aktualitásának tartotta, hogy létezik „zsidóság vezetõ rétege“. Jól értsük: nem vallási értelemben! Honnan tudja, hogy ez a réteg létezik, ha sehol sincs politikailag, viselkedésileg, „fajilag“ deklarálva, ki „zsidó“ és ki nem?” Eddig van a történész, ma politikai tanácsadó szövege, aki nem habozik a mától elítélni Telekit, valós és vélt, ismert és nem ismert, a helyzet adta választások közötti meg nem felelések címén. De ez a fogalmazás nem történészi jegyzõkönyv, ha-

nem ma mának szóló, a maiakat , elsõsorban a politikai jobboldalt megtaposni akaró igyekezet. Ezt az érvelést használja ugyanis, és a történészi szakértés szintjeit elhagyva politikai minõsítõket használ, amivel nemcsak magát, hanem a téma hitelességét minõsíti. A baloldali politika mindenoldalú uralma, a baloldali monolit füllesztõ kultúrájának kísérõ jelensége a nem baloldali társadalom diszkriminálása, a jobboldali jelképek és személyek lejáratása, mindez egyfelõl a baloldali bûnök feltárásának akadályozása, másfelõl a piszkos politikai verseny részeként. Tipikus jelenség e téren a Teleki-ügy a mindennapi antiszemitizmus-élmény megjelenítéseként. S hogy ez nem véletlen esemény, mutatja legújabban Wass Albert „visszatérésének” megakadályozása (karöltve a román soviniszta-nacionalista kurzussal). Miközben a jobboldal exponált személyiségeit fizikailag megsemmisítették az 1940-es évek és az 1950-es évek között, lehet vád alatt tartani ilyen embereket. Miközben a baloldal politikai bûnözõi és minõsített, emberiség elleni bûnökkel terhelt képviselõi itt élnek közöttünk. A Koltai-féle Trianon-filmsorozat letiltása is egyértelmû jele a megváltozott, baloldali kulturális orientációnak, a történelmi eseményeket is diszkrimináló, jobboldalellenes politikának, a totális baloldali revansizmusnak. A mindennapi antiszemitizmus-élmények sorában végre meg mer szólalni egy zsidó vallású magyar (már ez is egy olyan állásfoglalás, ami nem népszerû abban a szubkultúrában, amelyik a magyar antiszemitizmus harcos hirdetõje). Aki kívül marad a kampányon, azt mondja, hogy õ az a zsidó vallást gyakorló magyar, aki sohasem tapasztalta a társadalom elnyomását, sõt, megértõnek látja a magyar társadalmat. Tán nem ütik agyon érte?! (4) 1. Standeisky Éva: Az antiszemitizmus konjunktúra irodalma. Antiszemitizmus az 1956-os forradalomban. ÉS 2. Takács Géza: Egy elõítéletes elõítéletesség-kutatás. ÉS 3. Ungváry Rudolf : A szobor jelképe. ÉS 4. mti/nszab,p.7./ifti gondola, cgp Forrás: gondola.hu

Az 1998-as és a 2002-es kormányváltás következményei A rendszerváltást követõ négy kormányváltást vette górcsõ alá egy vizsgálat keretében a XXI. Század Intézet. Az egyes váltások politológiai és szociológiai szempontú vizsgálatának eredményeit a Kormányváltás számokban címû konferencia keretében ismertették a kutatás résztvevõi. GÍRÓ-SZÁSZ ANDRÁS: AZ 1998. ÉVI KORMÁNYVÁLTÁS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI Gíró-Szász András politológus a legtudatosabb hatalomátvételként jellemezte elõadásában az 1998-as kormányváltást. Az új kabinet új kormányzati filozófiával rendelkezett, amely egyrészt háttérül szolgált egy más típusú állam létrehozásához, másrészt elõsegítette egy egységes tábor létrejöttét. Jól kidolgozott kormányzati filozófiára épülõ kormányzati szerkezetátalakítás jött létre – mondta. Az Orbán-kormány választási programja két fõ elembõl állt. Egyfelõl volt egy hangsúlyos eszmei része, amely bizonyos társadalmi rétegekre támaszkodott. A Fidesz mindenek elõtt a lakosság aktív részét, azaz a családokat, a fiatalokat, illetve a kis – és középvállalkozókat igyekezett megszólítani. 24

Másfelõl az állam szerepét taglalták, elhibázottnak, túlzottnak tartották a bürokrácia túlburjánzását, ugyanakkor kevesellték az állami szerepvállalást számos területen. Programjuk tehát e két fõ vonal mentén haladt – hangsúlyozta a politológus. Kiemelte ugyanakkor, hogy ennek megvalósításakor számos akadály merült fel. Ezek közül is kiemelte a koalíciós kényszert, amelynek következtében négy jelentõs területen kellett kompromisszumokat kötni a nagyobbik kormányzópártnak. Az elsõ akadály a gazdaság területén jelentkezett. A kormány gazdasági filozófiájának gerincét alkotó elképzeléshez, az öntevékeny vállalkozói szellem fokozott állami beavatkozással való segítéséhez, egy egysé-

Giro Szász András, politikai szakértõ ges központi döntéshozatalra lett volna szükség, amelynek hatékonysága a koalíciós társ révén megkérdõjelezõdött. Második érzékeny terület a kultúrpolitika volt, amelynek ideológiai hátterû átalakítását kísérelte meg a Fidesz. jó ha figyelünk

Az oktatáspolitika, illetve a vidékpolitika voltak a másik két sarkalatos pont, amely területeken szintén komoly visszahúzó erõt jelentett a koalíciós kényszer. TÓTH ZSOLT: AZ 2002. ÉVI KORMÁNYVÁLTÁS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI Az MSZP 2002-es választási filozófiáját az elõzõ kormány erõs kritikai támadása jellemezte. Elsõsorban a demokratikus keretek feszegetésével vádolták az Orbán-kormányt – hangoztatta Csizmadia Ervin politológussal közösen készített tanulmányának ismertetésekor Tóth Zsolt. Ezt a vádat elsõsorban arra alapozták, hogy az elõzõ kabinet megerõsítette a kormányzati centrum, a Miniszterelnöki Hiva-

Tóth Zsolt tal szerepét. Ezt a képzetet erõsítendõ az Orbán-kormány szerintük veszteseinek megnyerésére olyan fogalmakat tûztek zászlajukra, mint „remény”, „politikai-fordulat”, „kormányzás újraszervezése”. Mint mondta, az új kormány sokak tanult elõdjétõl, tudatosan készült a kormányváltásra. Nagy hangsúlyt fektettek a kormányfõ autonóm szerepére, illetve a kormányzati centrum megerõsítésére. Az MSZP demokratikus, míg az SZDSZ liberális fordulatot ígért. A választások után nem csillapodtak a kedélyek. Ebben döntõ szerepe annak, hogy napvilágra került a miniszterelnök ügynökmúltja. Medgyessy Péter szerepe eleve nehéz volt párton kívüliként, és emiatt tovább gyengült pozíciója. További problémát okozott, hogy a választás körül komoly ígéretverseny alakult ki a pártok között, és az MSZP jelentõs ígéreteket tett az eredmény érdekében. A 100 napos program teljesítése ezért nehéz feladattá vált a kormány elõtt, amit a gyõzteshez csapódás tendenciájának elmaradása csak tovább erõsített. A közigazgatási struktúra átalakításakor meghatározó volt a Medgyessy-kormány múltja, háttere, továbbélõ hagyománya. Továbbá a már említet, az elõzõ kabinetet bíráló jó ha figyelünk

attitûd is befolyásolta intézkedéseiket. Az MSZP intenzív munkába kezdett, gyors személycseréket hajtott végre szervezetten. Az Orbán-kormány által végrehajtott, a közigazgatási szférát megmozgató patronázsra válaszképpen jelentõsen hozzányúltak a Miniszterelnöki Hivatalhoz. Viszszahoztak több olyan intézményt, amelyet még a Horn-kormány hozott létre, és amely az elmúlt ciklus alatt megszûnt. Máshova helyezték a hangsúlyokat. Meggyengült a Gazdasági Minisztérium szerepe, ellenben a pénzügyminiszter szerepe erõsödött. Ebben döntõ befolyása volt a miniszterelnök múltjának, karakterének is. Az MSZP befolyásos emberei közül sokan a Miniszterelnöki Hivatalba kerülve kaptak pozíciót, a politikai államtitkárok számát 10-re emelték. Az átalakítás a gazdasági szférát is jelentõsen érintette. A Horn-kormányhoz való visszatérést jelentette az ÁPV Rt.-hez tartozó gazdasági társaságok átalakítása is. 2002-ben a 15 közigazgatási államtitkárból 2 maradt meg, a tisztség jelentõsen átpolitizálódott. A 64 helyettes államtitkárból pedig 21-et tartottak meg. FRICZ TAMÁS: DEMOKRATIKUS GYAKORLAT, ELMARADT RENDSZERVÁLTÁS?! A NÉGY KORMÁNYVÁLTÁS TAPASZTALATAI A kutatás eredményeinek összegzésére vállalkozott Fricz tamás politológus, a projekt vezetõje. Mint felvázolta, a politikai patronázsnak az európai trendekhez hasonlítva három variánsa létezik. Az elsõ esetében egy adott politikai kurzus több cikluson át hatalmon van, és közben személycseréket hajt végre. A második variáns politikai váltáskor jelentkezik, amelynek keretében markáns, átfogó patronázs zajlik le, amely túlmegy a közigazgatáson, és kiterjed a kulturális, gazdasági szférára is.

Fricz Tamás politológus, a projekt vezetõje

A patronázs harmadik fajtája általában rendszerváltáskor figyelhetõ meg. Ilyenkor nemcsak személycserék következnek be, hanem törvényi eszközökkel kiiktatják az elõzõ rendszer tisztségviselõit, megakadályozandó késõbbi visszatérésüket. A politológus ezt követõen a magyar kormányváltásokat vizsgálta meg az elõbbi rendszer tükrében. Mint megállapította, az 1990ben a patronázs elsõ variációja jelent meg. Rendkívül puha, visszafogott formában. Az 1994-es kormányváltáskor már a második variáció érvényesült. Komoly személycseréket hajtott végre a közigazgatáson túlmenõen is az új kabinet. 1998-ban tudatosan felvállalta az új vezetés az Antall-kormány által elmulasztott alternatív hálózat felépítését. „Több, mint kormányváltás, kevesebb, mit rendszerváltás” – idézte az akkori kormány szlogenjét ennek kapcsán Fricz Tamás. Masszív szerepcserék következtek be a közigazgatási, gazdasági szférában egyaránt, de ennél tovább õk sem tudtak lépni. A civil társadalom szférájában, a kultúrában, médiában nem tudták mindezt megvalósítani. 2002-ben a Medgyessy-kormány egy masszív, erõteljes, gyors és mélyreható patronázst hajtott végre ott is, ahol az elõzõ kormány nem tudott. Az új kabinet kicsit a harmadik variánsba is „átcsúszott”. Megjelent náluk a politikai ellenfelek kiiktatásának törekvése is. Ennek intézményesített eszköze lett a Közpénzügyi Államtitkárság. A független intézmények vezetõi kapcsán a normák megszegése mutatkozik a mostani vezetés részérõl, amit nyíltan fel is vállal a kormány. A politológus felhívta a figyelmet, hogy Európához képest Magyarországon jelentõs eltérés figyelhetõ meg a kormányváltások gyakorlatában. Európában kiegyensúlyozott politikai erõviszonyok vannak, aminek következtében a patronázs kormányváltáskor nem jut el egy szinten túl. Nem veszélyezteti az ellenzék érvényesülését, nem „élet-halál harc” és végleges kiiktatás az eredménye. Ezzel szemben a magyar kormányváltások rendszerváltó attitûdöt hordoznak, hiányoznak az intézményes garanciák a mindenkori ellenzék további mûködését biztosítandó. A választásokra túl nagy teher hárul, túl nagy a tét, ezért egyre erõteljesebbek a váltások hatásai. Ennek oka, mondta, hogy hazánkban nem alakultak még ki a konszenzuális demokrácia intézményei. Kivételt ez alól csak a pártok mögött álló alapítványi rendszer képez. A hiány azzal magyarázható, hogy az elõzõ rendszer örökölt hálózata túlélte a kormányváltásokat, és ezt, próbálkozása ellenére, egy ciklus alatt a Fidesz sem tudta ellensúlyozni. A Medgyessy-kormány révén pedig mostanra visszaállt a régi gárda – zárta szavait Fricz Tamás. Forrás: gondola

25

Álmélkodnak vala a szabad demokraták, Kuncze Gábornak is megrezzen kese bajsza, mindnyájan zavarba valának, egymásnak ezt mondván: vajon mi akar ez lenni?

Ennyi számot, mint a T. Házban, még a bankban sem hallani. Csak úgy kapkodja az ember a fejét. Ráadásul ezek a számok bûvös számok. Bûvösek, mert ha a kormánypártok idézik õket, akkor eredményekrõl, sikerekrõl, rózsaszín jövõrõl beszélnek, ha pedig az ellenzék sorjázza õket, akkor ámokfutást, kudarcot, káoszt, s balsorsot hozó jövõt ígérnek. Történt pedig mindez, legutóbb, midõn politika vitát folytattak „hogyan csökkentsük az adókat” címmel. A köznapi polgár mindig gyanakszik, ha adóvitába bonyolódik a T. Ház. De azt is tudja: ha hangzatosabbnál hangzatosabb ígéretek röpdösnek, miként a gerlék, akkor ismét választások lesznek. A kormány éles-elméjû szószólója, Veres János pénzügyminisztériumi államtitkár mindjárt a vita elején meglepõ bejelentést tesz: az emberek pozitívan fogadták a kormány adópolitikai intézkedéseit. Tállai András a Fidesz padsorában, szemét az égnek függesztve leginkább azon csodálkozik, hogy-hogy nem szakad le: az államtitkár úr, vagy nem jár az emberek közé, vagy olyan szerencsés, mint az az áldott lélek, aki élete során legalább egyszer közvélemény-kutatóval találkozott. A vitát, az SZDSZ nevében, Kuncze Gábor kezdeményezte. Az ellenzék inthetné, miként a bibliai Péterrel tették egykoron: „A mikor ifjabb valál, felövezéd magad, és oda mégy vala , a hova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a kezedet és más övez fel téged, és oda visz, a hová nem akarod”. Inthetnék, lévén az SZDSZ elnök-vezérszónoka is valahogy így járhatott. Bár, õ nem, más azonban még emlékszik azokra az ifjúi hévvel készített liberális plakátokra a 2002. évi választási kampány idejébõl, ’melyek gatyában tébláboló embere26

ket, meg almacsutkákat jelenítettek meg, riasztván: ennyi marad nekünk. Aztán ahogy beleöregedett az szocialista koalícióba, Kuncze úr és pártja megfeledkezett a Lop-stopról, még inkább a nagy adóreformról, – oly annyira, hogy áldásos mûködésük révén, a végül még igaza is lehet… *** És lõn nagy hírtelenséggel az égbõl, mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, Tállai András, és eltelé az egész Házat, a hol ülnek vala, felemelé a hangját és szóla: – Tisztelt Szabad Demokraták! A probléma valós, hiszen ha megvizsgáljuk a magyar adórendszert, és összehasonlítjuk az Európai Unióban mûködõ országokkal, azt láthatjuk, hogy valóban „kiemelkedõ eredményeket”, ér el Magyarország. Nyilvánvalóan a lelkiismeretük generálja ezt a vitát, mert rájöttek, hogy bizony, gond van az adók terén. A kérdésünk mindössze az: két évvel ezelõtt, amikor beültek a kormánykoalícióba, ez miért nem jutott eszükbe? – Tisztelt Szabad Demokraták! Szeretném arra kérni önöket, hogy amit elmondok, és ha nem értenek vele egyet, vagy ha nem a tényeket mondom, kérjék Kuncze Gábor frakcióvezetõ urat, emelje fel a kezét, és jelezze, hogy nem igaz. Álmélkodnak vala a szabad demokraták, Kuncze Gábornak is megrezzen kese bajsza, mindnyájan zavarba valának, egymásnak ezt mondván: vajon mi akar ez lenni? Gondban lenne, ’ki a szél, a lyuk és bolond viszonylatát emlegetné Tállai Andrással kapcsolatban. Nõs két gyermek apja, élete delén jár, 45 éves. A Pénzügyi és Számviteli Fõiskolán diplomázott, 1998-ban lépett be a Fideszbe. Az Orbán-kormányban pénzügyminisztériumi politikai államtitkár, pillanatnyilag a

parlamenti költségvetési és pénzügyi bizottság tagja, a számvevõszéki bizottság elnöke, Mezõkövesd polgármestere, tagja a BorsodAbaúj-Zemplén megyei közgyûlésnek és a Könyvvizsgálói Kamarának. *** Tüzes nyelvének pergését Tállai András meg nem állítja: – Kérdezem tehát Kuncze Gábort és az SZDSZ frakcióját, megszavazta-e az elmúlt két évben az egészségügyi hozzájárulásnak az emelését 3-ról 4 százalékra? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen!) – Kérdezem Kuncze Gábort, megszavazta-e, hogy töröljék el a nyugdíjjáruléknak az adókedvezményét? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen!) – Kérdezem Kuncze Gábort, megszavazta-e, hogy a lakáshitel-kedvezmények csökkenjenek? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen!) – Megszavazta-e, hogy az életbiztosítások hozama a jövõ évben adókötelessé váljon? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen!) – Megszavazta-e, hogy az árfolyamnyereségnek az adója a jövõben adómentes legyen? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen!) – Megszavazta-e, hogy az áfakulcs 0-ról 5-re, 12-rõl 15-re és 12-rõl 25-re emelkedjen? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen!) – Megszavazta-e, hogy a bor jövedéki adója 5 forintról 8 forintra emelkedjen? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen!) – Megszavazta-e, hogy az üzemanyagoknak a jövedéki adóterhe infláció fölött emelkedjen? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen!) – Megszavazta-e, hogy a cégautó-adó a duplájára emelkedjen? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen!) jó ha figyelünk

– Megszavazta-e, hogy a gépjármûadó 50 százalékkal emelkedjen? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen!) – Megszavazta-e a környezetterhelési díjat? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen!) – Megszavazta-e az energiaadót? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen!) – Megszavazta-e a cégbejegyzési illeték emelkedését? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen!) – Megszavazta-e az innovációs járulékot? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen!) – Megszavazta-e a rehabilitációs járuléknak a háromszorosára való emelését? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen!) – Megszavazta-e a játékadónak a kétszeri emelését? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen!) – Megszavazta-e, hogy az önkormányzatok és a vállalkozások a beruházásaik után, az állam által nyújtott támogatás után az áfát ne igényelhessék vissza? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen!) – Kérdezem, Tisztelt Kuncze Gábor Urat: mi van a kormányprogram nemes ígéretével? Idézem: „azoknak is meg fogjuk adni a családi adókedvezményt, akik az alacsony jövedelmük miatt nem tudják igény-

be venni. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ígéret szép szó…!) – Tudják-e? Demszky Gábor, amikor rájött, hogy önök mit szavaztak meg, akkor szó szerint bejött a Parlamentbe, és sírt. Sírt. (Megsértõdött! Derültség a Fidesz soraiban.) – Tisztelt SZDSZ! Amikor ezeket megszavazták, nem jutott eszükbe, hogy ezáltal az adó is nõni fog? (Zaj az SZDSZ soraiban: Az Orbán-kormány idején dumáltál volna!) – Tisztelt SZDSZ! Nagyon egyszerû adót csökkenteni: a telefonadónál már mûködött. A szocialista frakció megszavazta, hogy szükség van rá, önök pedig – nagyon helyesen – megnyomták a gombot, hogy nem. Ugyanezt tette a Fidesz és az MDF. És nem lett telefonadó. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Látod nagy okos!) – Tisztelt Kuncze Gábor! Nem a médiába, hanem, ide, a parlamentbe kell hozni az adó-csökkentõ javaslatokat. Ha nem bír a saját kormányával, a saját kormányfõjével, beszéljük meg, és higgye el, ha azok olyan indítványok lesznek, amelyek tényleges adócsökkentést jelentenek, akkor a Fidesz-frakció, s bízom benne, hogy az MDF frakció is, meg fogja szavazni. Ilyen egyszerû! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: És akkor mi lesz a a szervilizmussal?

*** Látja Kuncze Gábor, hogyne látná: parázs van itt. Mondá pedig: – Tudtam, hogy eljön az idõ, amikor majd szirénhangok kísértenek meg engem is, õszintén szólva, nem Tállai András hangja lebegett lelki füleim elõtt ilyenkor. De az, amit itt Tállai Andrástól hallottunk elképesztõ: valami hihetetlen módon nem figyel arra, hogy mi is történt valójában az országban, éppen az õ idejük alatt, aminek a következményeivel ennek a kormánynak kellett szembenéznie, többek között az adósság növekedésével, a versenyképesség csökkenésével, és így tovább, és így tovább... (Taps a kormánypárti képviselõk padsoraiban.) És mondá másodszor: – Tállai Képviselõ Úr! Azt azért mindig elfelejtik önök, hogy csináltak egy költségvetést, amiben alábecsülték az inflációt, pedig lehetett tudni, hogy az magasabb lesz, aztán a magas inflációval fölzabálták a különbözõ támogatások meg egyebek reálértékét, és egyébként a költségvetés több száz milliárd forintra tett szert, amit meg szétosztogattak a haverok között. (Taps a kormánypárti képviselõk padsoraiban.) Ez volt az önök kormányzati periódusának a jellemzõje. Erre sem kellene annyira büszkének lenni! (Taps a kormánypárti képviselõk padsoraiban.) És mondá harmadszor is: – Hogy miért pont most kezdeményeztük ezt a vitát: egyszerûen azért, mert szeretnénk, ha 2005-ben érdemi adócsökkentésre kerülne sor a költségvetésben, illetve az adótörvények módosítása során, és fontosnak tartjuk, hogy már az elõkészületek idején világosan rögzítsük a pozíciókat, hogy ezek a késõbbiek során figyelembe vehetõek legyenek. Persze az is szándékunk volt, hogy ebben a vitában különbözõ olyan javaslatokat is halljunk, amelyek közelebb visznek minket a végsõ célhoz, e tekintetben azonban a Fidesznek az adócsökkentéssel kapcsolatban javaslatai, gondolatai szemmel láthatóan nincsenek. Ami a Szabad Demokraták Szövetsége javaslatait illeti, elõször is több alkalommal elmondtuk, és tartani fogjuk magunkat ahhoz, hogy nem szavazunk meg új adókat, de nem szavazunk meg olyan kiadásnövelõ javaslatokat sem, amelyek következményeként az adóterhek növekedésére kellene hogy sor kerüljön. (Lelkes taps az SZDSZ, szolid taps az MSZP padsoraiban.) És mondá még Kuncze Gábor sokáig, tapstól kísérve, tudva tudván, hogy a média, Tállairól említést sem téve, az õ beszélyét módfelett nagy kedvvel és részletességgel tudósítja. *** És mindezeket hallván, Tállai András fölöttébb megszomorodék: legyen az õ lakhelye a puszta, – ott nem lesz adóemelés... Bár, ki tudja? (gondola – Bartha Szabó József )

jó ha figyelünk

27

EURÓPAI IGAZGATÓK: KÉTMILLIÁRDOS FIZETÉS A legnagyobb vállalatok kiemelt fizetést adnak vezetõiknek, az elnöki átlagkeresetek pedig elérik a hatszázmillió forintot. A legnagyobb európai vállalatok vezérigazgatói közül többen már elmondhatják magukról, hogy a jövedelmük megközelíti az Egyesült Államokban szokásos szintet – derül ki a Fortune magazin és a brit Boardex kutatócég közös felmérésébõl, amely most elsõ ízben térképezi fel az európai csúcskereseteket. RÉSZVÉNYOPCIÓK A lista második helyén álló Chris Gent (Vodafone) jövedelme elérte a 12,3 millió dollárt, a harmadik John Browne (BP) 10,5 millióval, igaz, ezek az összegek jócskán elmaradnak attól a 25 milliótól, amit Lee Raymond, az ExxonMobil elsõ embere keresett. A legjobban fizetett vezérigazgatók az amerikai stílusú részvényopcióknak köszönhetik jövedelmük jelentõs részét, A rangsor élén álló Daniel Vasella (Novartis) 83 százalékban, Gent 84, Browne 45, Igor Landau (Aventis) pedig 67 százalékban az opciók beváltásával érte el tavalyi jövedelmét. A lista második felében viszont ritka kivételnek számít az opciós javadalmazás, az utolsó tizenkét név közül csak Martin Bouygues-nek (Bouygues) és Bertrand Collombnak (Lafarge) volt ilyen jövedelme 2003-ban. Tisztán a fizetést tekintve Francisco González (BBVA) áll a legjobban, õ 4,8 millió dolláros jövedelme 99 százalékát fizetésként kapta. GLOBALISTÁL A vezérigazgatók javadalmazása azokban az ágazatokban a legmagasabb, ahol a legerõsebb globális jelleg: a lista 25 szereplõje közül nyolc a bankszakmát, öt a gyógyszeripart, négy az élelmiszeripart és a kiskereskedelmet, s négy a távközlést képviseli. A top 25-ön túl azonban az európai vezérigazgatói jövedelmek még elmaradnak az amerikaiaktól. A Fortune Global 500 listában szereplõ nagyvállalatokat nézve a francia vezérigazgatók kerestek tavaly a legjobban, átlagosan 3,1 millió dollárt, utánuk jönnek a svájciak 2,6 és a britek 2,3 millió dollárral, s a sort meglepetésre a németek zárják egymillióval, igaz, ez a szám kevéssé megbízható, mivel Németországban nem kötelezõ, csak ajánlott nyilvánosságra hozni a vezérigazgatói javadalmazást. Forrás: Napi Gazdaság

28

Politikai vihart kavart a török származású képviselõjelölt vicce

Vural Öger hamburgi vállalkozó és az SPD képviselõjelöltje szerint a törökök azt fogják folytatni Németországban, amit Szulejmán szultán annak idején elkezdett. Bár kijlentését késõbb finomította, nem kerülhette el Edmund Stoiber CSU-elnök kemény támadását. Az ismert török származású hamburgi turisztikai vállalkozónak, Vural Ögernek a Hürriyet címû újságban elmondott vicce komoly politikai hullámokat vet. Öger – aki az SPD Európa Parlamenti képviselõjelöltje – úgy fogalmazott, „amit Szulejmán Bécs 1683-as ostromával megkezdett, azt fogjuk a lakosságon keresztül, erõs férfijainkkal és asszonyainkkal megvalósítani.” (Szulejmán 1529-ben ostromolta Bécset, és 1566-ban Szigetváron hunyt el. A császárváros falai alatt 1683-ban Kara Musztafa nagyvezír szenvedett vereséget az egyesült keresztény seregektõl – a szerk.) Nem késtek a politikusi reakciók sem. A kampányban ismét kemény hangokat megütõ Edmund Stoiber felszólította az SPD-t, hogy határolódjon el Európai Parlamenti képviselõjelöltjétõl. A CSU elnöke úgy fogalmazott, az egyetlen helyes lépés az lenne, ha a szociáldemokraták visszaléptetnék Ögert. „Nem kívánok ilyen embereket Németország képviseletében az Európai Parlamentben, mert nem bízom abban, hogy õ megfelelõen képviseli az érdekeinket.” Idõközben Öger pontosította álláspontját, „Fel akartam rázni a német lakosságot. Az egyszerûen nem megy, hogy 100 nõbõl 40-nek nincs gyereke, s ezért veszélyben van a nyugdíjunk”. A politikusi vélekedések mellett legalább ennyire fontos a németek viszonya

Öger sajátos tréfájához. Tanulságos a Hamburger Abendblattban Hubert Speidel kieli professzor ma publikált véleménye. Az igazi – tragikus – vicc Öger úr nyilatkozata kapcsán, az a felháborodás. Öger csak egyszerûen kimondott egy igazságot, amelyet minden török ismer, de Németországban bölcsen addig nyilvánosan nem fogalmaznak meg, amíg még kisebbségben vannak. Frankfurtban és Stuttgartban ez már 20 éven belül másként lesz, és az a párt, amelynek színeiben Öger kandidál, ismert módon támogatja ezt a folyamatot. Herr Öger okos ember, egyszer azt mondta: „A németeknek a gyerek tehertétel, a törököknek szerencse.“ Míg a hamburgi Horst Tietze leszögezi, e nyilatkozattal számára vége az Európai Pralamenti választásoknak, hiszen minek voksoljon egy még mindig „törökül gondolkodó” személyre. ( A vita hátteréhez érdemes tudni, hogy a Németországban élõ közel két millió török származású lakosnak, közel hatoda rendelkezik állampolgársággal és így választójoggal. Akik 2002-ben közülük éltek választójogukkal 85 százalékban a jelenlegi SPD zöld koalíciót támogatták. Fontosságukat jól jelzi, hogy 2002-ben alig 6000 vokssal gyõzött az SPD a CDU elõtt.) Forrás: Keresztes Lajos – MNO

jó ha figyelünk

A lakosság 30 százaléka dohányzik. A dohányzás a szegények különadója. A kormány a nikotin-függõségükön keresztül finanszírozza a költségvetés hiányát. Az Országos Dohányfüstmentes Egyesület és a Magyar Gallup Intézet monitoring-vizsgálata 1995-ben, 2000-ben és 2004-ben mérte fel a dohányzást a magyar lakosság körében, és kimutatta, hogy az alacsonyabb jövedelmi kategóriákban jóval magasabb a dohányosok aránya, mint a magasabb jövedelmi kategóriákba tartozók körében. Országos átlagban a lakosság 30 százaléka dohányzik. Az egy fõre jutó 40 ezer forint feletti jövedelemmel rendelkezõk körében 27 százalék, a 20 és 40 ezer forint közötti jövedelemmel rendelkezõk körében 32 százalék, a 20 ezer forint alatti jövedelemmel rendelkezõk között viszont 43 százalék a dohányosok aránya. Az emelkedõ cigarettaárak mellett a legalacsonyabb jövedelmû családok dohányosai a rájuk esõ jövedelem közel felét kénytelenek cigarettára költeni. A dohányadó a társadalom legszegényebb egyharmadába tartozókat érinti leginkább. A dohányzás a szegények különadója. A monitoring-vizsgálat kimutatta azt is: a felnõtt lakosság körében tovább folytatódott a dohányosok arányának enyhe csökkenése. Ez a kedvezõ folyamat az alacsony iskolázottságúak és a legmagasabb iskolai végzettségûek között is megfigyelhetõ. Emellett a dohányosoknak közel kétharmada (64 százaléka), de a legszegényebb egyharmadba tartozó dohányosoknak is 61 százaléka tervezi a leszokást. A dohányzás elleni küzdelemben tehát támaszkodni lehetne a dohányosok leszokási hajlandóságára. Az Országos Dohányfüstmentes Egyesület vizsgálata azt is kimutatta, hogy növekvõ társadalmi elfogadottságra talál a másodlagos dohányzás – a mások dohányfüstjének kényszerû beszívása – elleni küzdelem. A társadalom nagy része megérti a passzív dohányzás veszélyességét: a felnõtt lakosság több, mint kétharmada – dohányosok, nem dohányosok egyaránt nagyon károsnak tartják a passzív dohányzást. Megnõtt a munkahelyi és a vendéglátóhelyeken való dohányzás korlátozásának támogatottsága is. Magyarországon is kialakul az a társadalmi klíma, amely szükséges a teljeskörû munkahelyi füstmentes környezet jogszabályban való rögzítéséhez. Mindebbõl egyértelmûen következik, hogy a dohányzás okozta betegségek és halálesetek csökkentése, a dohányzás visszaszorítása elsõsorban a leszokást támogató egészségügyi programok aktív kormányzati megszervezésével és támogatásával segíthetõ elõ. A dohányzás elleni küzdelem nem korlátozódhat a dohánytermékek árának növelésére. jó ha figyelünk

A költségvetési hiány pótlására szolgáló füstadó a szegények különadója, ami a társadalmi egyenlõtlenségeket növeli, a szegénységet fokozza. Arra van szükség, hogy az így befolyt pénzbõl a kormányzat minden módon és eszközzel támogassa a leszokást segítõ programokat. Az Országos Dohányfüstmentes Egyesület megdöbbenéssel értesült róla, hogy amikor a parlament országgyûlési határozatban erõsítette meg az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás-ellenõrzési Keretegyezményét, melyet a magyar kormány már korábban aláírt, több kormánytag is a kormány elõterjesztése ellen szavazott.

Az Országos Dohányfüstmentes Egyesület szükségesnek tartja, hogy a kormányzat egésze – a társadalmi támogatottságra támaszkodva, és ellenállva a dohányipari lobbi nyomásának – hatékony, célirányos és átfogó intézkedéseket tegyen a dohányzás visszaszorítását segítõ népegészségügyi program megvalósítására. Nem elfogadható a szegények nikotin- függõségén keresztül finanszírozni a költségvetés hiányát. Még kevésbé elfogadható azoknak a pénzügyi eszközöknek az elvonása, amelyek esélyt adhatnának a dohányipar gyilkos termékeitõl való függõségük csökkentésére – szögezi le az Országos Dohányfüstmentes Egyesület. Forrás: gondola.hu

29

Moszkvában van a legtöbb milliárdos a világon Az orosz fõvárosban 33 milliárdos él, több mint Rijadban, Tokióban vagy Londonban. Jelenleg New York városa 31 szupergazdag orosznak az otthona. Izraeli, angol, amerikai útlevelekkel rendelkeznek, és egy-két bõrönd mindig becsomagolva áll a hálószobában. Mikor a Forbes magazin nyilvánosságra hozta a legújabb listáját a világ gazdagjairól, az orosz újgazdagok mobiljai ideges csörgésbe kezdtek szerte a világban. Nem véletlenül, mert õk nagyon nem szeretik, ha beszélnek róluk, pláne, ha a bankbetétjük nagyságáról keringenek hírek a világban. Tudják ugyanis, amit Putyin elnök is és az orosz átlagember is tud: ezek az általában fiatal emberek nem becsületes munkával, hanem a volt állami vagyon átmentésével és nem egészen tiszta üzleti tranzakciók sorozatával lettek jómódúak. Nem is tartják otthon Oroszországban a pénzük nagy részét, hanem nyugati bankokban kamatoztatják. Hatalmas kapukkal és magánhadsereggel védett palotákat vásárolnak a spanyolországi Marbellában, Szardínia szigetén vagy Dél-Franciaországban. Exkluzív, drága lakásokat vesznek New Yorkban és Londonban, gyerekeiket svájci és angol magániskolába járatják és Indonéziában vagy az olasz Rivierán nyaralnak. Óriási, egyedi megrendelésre készülõ magányachtokat csináltatnak maguknak Amszterdamban. Hosszú, páncélozott kocsi-karavánokkal közlekednek, sok ezer dolláros vacsorákat és partikat adnak. Izraeli, angol, amerikai útlevelekkel rendelkeznek és egy-két bõrönd mindig becsomagolva áll a hálószobában. Figyelemmel kísérik az orosz elnök minden mozdulatát,

elõre letisztázott forgatókönyv áll minden eshetõségre készen, ha az otthon tartott kis konyhapénzt mégis Izraelbe, Angliába, USA-ba, Ciprusra, Litvániába, vagy az Egyesült Királysághoz tartozó Isle of Man szigetére kellene menteni. Éberségük érthetõ, hiszen Putyin tavaly októberben letartóztatta közülük a leggazdagabbat, a 40 éves Mihail Hodorovszkijt, a Yukosz olajvállalat fõ emberét, akinek a vagyonát a Forbes több, mint 15 ezer millió dollárra becsüli. Bekerült a világ 20 leggazdagabb embere közé is õ, aki egyben világcsúcstartónak is mondható. Ugyanis Hodorovszkíjnak kevesebb, mint 10 év kellett ahhoz, amit a másik 19 több generáció és évtizedek alatt hozott össze. Az ellene felhozott vádak árulkodóak: többek között adócsalás, tisztességtelen üzleti haszon megszerzése és okirathamisítás szerepel a vádpontok között. Pere talán már a jövõ héten megkezdõdik. Az oroszok közül a listán második a 37 éves Roman Abramovics, aki a fenti okok miatt kissé bizalmatlanul ítéli meg Putyin személyét. Õ felkapta a bõröndjeit, és Londonba távozott. Durván 12 ezer millió dollárja van, és ezzel a leggazdagabb ember lett Nagy-Britanniában. Vagyona több, mint a királynõ, a trónörökös és a Spice Girls lányok vagyona összesen. Abramovics zsebében is ott lapul a minden és mindenki ellen

A brit napilap kedden megjelent Magyarország-mellékletében retropolitikával vádolja a Fidesz, és azt írja, Medgyessy végét is jelentheti, ha a szocialisták összeszedik magukat, mivel „a kormányfõ politikai ösztönei és vezetõi képességei sokaknak csalódást okoztak a pártban“. A magyar miniszterelnök azt fogja javasolni, hogy a következõ uniós költségvetést félidõben, azaz 2010-ben felül lehessen vizsgálni, lehetõvé téve a tagállamoknak a kiadások menet közbeni emelését vagy csökkentését – írta kedden megjelent Magyarország-mellékletében a Financial Times. A brit üzleti napilap szerint Medgyessy Péter e javaslattól azt reméli, hogy a gazdaságuk lanyhaságával küszködõ, nagy befizetõ országok, amelyek a következõ EU-költségvetés nem hivatalosan máris megkezdõdött vitájában egyelõre a kiadások befagyasztásával fenyegetõznek, nagyvonalúbbak lesznek, tudva azt, hogy késõbb még mindig csökkenthetik a kiadásokat. 30

felhasználható izraeli útlevél, és jelenleg a nagymúltú Chelsea futballcsapat talpraállításán dolgozik. Kezdetnek 230 millió dollárt költött rá, de a játékos- vásárlással csak most kezdett el foglalkozni. Róla az a monda kering, hogy vagyonát egy moszkvai lakásban gyártott, és onnan árusított mûanyag kacsákkal alpozta meg. Az üzlet jól mehetett, mert 125 millió dollárért most készül Hollandiában a legújabb, Ectasea nevû yachtja. Volt elnöke és honfitársai neheztelnek is rá, mert nem Oroszországban fektet be, hanem kicsit nyugatabbra. Érzi ezt a 47 éves Viktor Vekszelberg is, aki a bronzérmet kapta a Forbes magazintól a közel 6 ezer millió dollárjával. Vekszelberg, hogy enyhítsen a hazafiatlanság vádján és jó pontokat kapjon Putyintól, elküldte az egyik emberét a Sotheby’s londoni árverésére, és 100 millió dollárért megvett 9 Fabergé tojást, amit a korábbi években loptak ki Oroszországból, és a cári család birtokában volt. Köztük van az oroszok szemében nemzeti kincsként tisztelt Koronázási nagytojás is. A cári udvar világhírû ötvösmestere által készített, és most visszavásárolt tojásokat május 9-tõl láthatják az érdeklõdõk a Kreml kiállításán. Oroszországban jelenleg 36 milliárdos van, az USA-ban 227, Németországban 52. Az orosz átlagfizetés 145 dollár havonta, és az emberek a mai napig sorba állnak kenyérért, cipõért, vodkáért és WC papírért. Oroszország 1998-ban gyakorlatilag fizetésképtelenné vált. Forrás: Jack Korn – Forbes nyomán MNO

A Magyarországot a többi kelet-európai új EU-tagállammal együtt sújtó átmeneti korlátozások – amelyekrõl Kovács László külügyminiszter a lapnak azt mondta: minden ország egyenlõ, de egyesek kevésbé egyenlõk a többieknél – a Financial Times szerint arra intik Magyarországot, hogy folytatnia kell a harcot, ha meg akarja kapni jogos jussát. A lap szerint a magyar politikusok jórészt felismerték, hogy Brüsszelben senki nem fogja helyettük megoldani problémáikat. Szájer József fideszes politikus szerint „továbbra is teljesen tõlünk függ, hogy mi fog történni ... az ország átalakításának terhe változatlanul a mi vállunkon nyugszik“. RETROPOLITIKA A Fidesz politikáját a Financial Times ugyanakkor olyan „retropolitikának“ nevezi, amely nemcsak – a lap szerint sokak által az összeomlóban lévõ, 1989-es MSZMP szlogenjéhez hasonlíjó ha figyelünk

tott – európai parlamenti választási jelszavakban nyilvánul meg. A párt, amelyet" demokrácia- és kapitalizmuspárti ellenzéki diákok hoztak létre", most már ellenez minden további privatizációt, nem akar magántõkét látni az egészségügyben és küzd az energiaárak liberalizálása ellen – írja a lap, amely szerint „az ifjú ellenzékiek mára populistákká lettek“. A Fideszt ez a politika nem tette népszerûtlenné; a párt vezeti a közvélemény-kutatásokat, ez azonban „csak még több fejfájást okoz a közgazdászoknak“. Csaba László, a budapesti Közép-európai Egyetem professzora szerint könnyen megismétlõdhet, ami az elmúlt hét-nyolc évben történt Németországban, ahol a populista áramlatok versengése gazdasági stagnáláshoz vezetett. HATALMI HARCOK DÚLNAK AZ MSZP-BEN A legutóbbi idõkig Magyarországon a szocialista vezetésû kormány volt populizmusban a versenytárs, de Medgyessy Péter idõközben

jó ha figyelünk

elismerte hibáit, és Draskovics Tibor új pénzügyminiszterrel vállvetve irányt váltott – írta a Financial Times. A lapnak egy MSZP-s kormánytag azonban azt mondta: a párt súlyosan szétszabdalt, és hatalmi harcok dúlnak soraiban a vezetõi posztért. A Financial Times idézete szerint Medgyessy korszerûbb és mentalitásában fiatalabb szocialista pártot szeretne. Ha azonban a párt összeszedi magát, az „Medgyessy Péter végét is jelentheti, (a kormányfõ) politikai ösztönei és vezetõi képességei sokaknak csalódást okoztak a pártban“. A lap szerint azonban kérdés, hogy kit lehetne a helyére ültetni. Szabados Krisztián, a Political Capital elemzõ csoport szakértõje a helyzetet úgy jellemezte, hogy a szocialisták között „túl sokan gondolják magukról, hogy jó miniszterelnökök lennének ... túl sok a lehetséges király, viszont nincs királycsináló“. Forrás: MTI nyomán Index

31

32

jó ha figyelünk