A TARTALOMBÓL: Elõbõr .......................................................2 Antirasszista drog ...................................12 „Elnyomorodik a nép” ..............................2 Szenvedés ...............................................15 Normális Magyarország? ..........................3 Kádár hûlt helye az „Ezüst nyílon” ........16 Falusi kisboltok léthatáron ......................4 Amikor a kommunikáció legyõzte .........18 Eladó az állam maradék vagyona .............5 a valóságot Egy a tábor? Egy a zászló? .........................8 Megvezetni egymilliót? ...........................22 Gusztos gusztusa, Demszky luxusa ...........9 Pártpetíció, avagy direkt marketing .......24 Ideje volt elkezdeni! Megasztár .............11 Amit szabad Jupiternek ..........................30
Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap változó példányszámban jelenik meg, azokban az idõpontokban, amikor az egyszemélyes szerkesztõbizottság úgy véli meg kell jelennie. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.tar.hu/jhf, weboldalról. Külföldi olvasóink a http://jhf.fw.hu weboldalról tölthetik le az egyes számokat. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék.
„Eladom lenyúzott bõröm“ – kürtölte világgá a Blikk nem is oly régen egy székkutasi kocsmáros bánatát, aki ezúton próbált pénzt gyûjteni családi háza befejezésre. Licitáljanak az én bõrömre – nyilatkozta továbbá a csaposmester végsõ elkeseredésében, a kikiáltási ár egymillió forint. A Pepsi és a Szerencsejáték Rt. máris elhatárolódott az esettõl, nem tartanak igényt efféle reklámfelületre, vigye el azt más, mondották kicsinykét szégyenlõsen. A csaposmester nyilván olvasta Tamás Gábor Népszabadság-beli jegyzetét, akinek a múlt heti „gazdavédelmi“ demonstrációról efféle furfangok jutottak az eszébe: „A piaci viszonyok ellen legfeljebb egy mindent átfogó forradalommal (lásd: Lenin és társai) lehetne tiltakozni, de annak több lenne a vesztese, mint a nyertese.“ Tamás Gáspár, mit is mondok, Tamás Gábor bizonyára tanult a történelem kötelességszerûen felnyálazott és újradarált leckéibõl, pontosabban a hanghordozás és a metaforák goebbelsi (ránk örökített) hagyományaiból – mint azt sugalmazta Sándor Iván az MTV-be még beengedett Elek Istvánnak -, nem úgy, mint az Írószövetségbõl még ki nem lépett kilencszázvalahány klerikális, népbutító írópalánta, akiknek nagy része magyar, következésképpen nem Nobel-díjas, ha már Tamás Gáspár is idekeveredett valahonnan. Hogy a székkutasi korcsmárosról hányt bõrt lehet még lehúzni, azt nem tudom, de
…néz rám értelmiségi szemüvege fölött a könyvbecsüs. Elõtte a már kiválogatott könyvek két oszlopa. Kollégája egy másik tulajdonos családi ereklyéjét, a pulton végigfektetett Révai Lexikon példányait vizsgálja, de azonnal tolakszik is eléje könyvkupacával a harmadik pénzt remélõ pesti polgár. Könyvtáram felszabadított darabjaival egy ideig pultközelbe sem kerülhetek. Ekkor teszem a válaszhívó megjegyzést: „Itt mindig ilyen sokan vannak?” A szemüveges becsüs rám mered, s miután végigmér, rezignáltan válaszol: „Elnyomorodik a nép.” Milyen csinos egy enthyméma! – kiálthatnék fel, hogy kitartson e kommunikáció, a reményteli eladó – Én, és a lehetséges vásárló – Õ elsõ kapcsolat felvétele. Ám tartok tõle, hogy ezzel túllépném azt a szigorú érdekelvû határt, amely kettõnk helyzete között húzódik: nála a pénz, s én még csak reménykedhetem, hogy a félszáz angol nyelvû könyvem legtöbbje áruvá válik általa e szabad piacon. Meg aztán rögvest okostojásnak tûnhetnék a hátam mögött sorakozók elõtt, ha a könyvbecsüs újra ráemelné tekintetét, és szortírozás közben csak úgy odavetné: „Enthyméma, ezt hogy érti?” Akkor a türelmetlen, sõt egyenesen gyûlölködõ tekintetetek tüzében, hogy „mit kaserolja ez itt magát a mi kárunkra!” ringbe kéne szállni, s egy „Arisztotelész atya, ne hagyj el!” sóhajjal kellene megállapítanom, hogy milyen bölcsen, milyen találóan tetszett enthymémává rövidíteni egy szillogizmust! Magyarázatul valami olyan teljes szillogizmust kellene sebtiben felvázolnom, amelynek premisszáiból a konklúzió éppen könyvbecsüsünk következtetése, azaz az „elnyomorodik a nép”. 2
az uniós csatlakozást méltóképp megünnepelni vágyók sem panaszkodhatnak. Hornék ígérik, hogy közbeszerzési pályázaton döntenek a lebonyolító cégek elképzeléseirõl, bár a 168 Óra tõle szokatlan módon megszellõzteti: „Nem meglepõ, hogy Horn Gábor inkább szabad demokratákhoz közelieket von be a szervezõmunkába, hiszen õket ismeri... ám Horn már biztosra veszi: április 30-án este 25 ország árvaházának 250 fõs gyermekkórusáé a Hõsök tere... másnap a Lánchídon terítenek több száz kisgyermeknek... a Dunára mesterséges szigetek kerülnek, rajtuk installációk mutatják, milyen értékeinkkel megyünk az Unióba.“ A szociológiailag érzékeny Szadesz tehát elhozza Európa árváit, csak hogy lássuk, ott sem minden kolbász vagy tejföl, mi pedig terítünk alá néhány kabátnyi lenyúzott emberbõrt, csak hogy az éhezõk is jóllakjanak egyszer, legalább az ünnepen. A kreatív csapatnak pedig javasolnám: a mesterséges szigetekre installációnak Benkõ Dániel gitármûvész lehúzott (elõ)bõrrel ábrázolt falloszának ember nagyságú bronzszobrát kérném szépen elhelyezni. „Az még kérdéses, melyik kerület tart igényt a nem mindennapi szoborra, s a méret is bizonytalan még.“ – írja a Színes Mai Lap. De legalább megtudhatná Európa, mekkora f...ok vagyunk. Forrás: Márió – DNPI
Nagyhirtelen kéne kiköhögnöm, mondjuk ilyenformán: Elsõ premissza:„Minden elnyomorodáskor a nép tömegesen kínálja könyveit eladásra. Második premissza: Az antikvárium(ok)ban az emberek most tömegesen remélnek pénz a könyveikért. Konklúzió: A nép most elnyomorodik.” Phú! – egészen beleizzadtam. Ja, hogy a végén mennyit pénzt nyaltam fel? Képzeljék, hogy a közel 40 – általam több évtizeden át gyûjtött – jobbnál jobb angol és amerikai regényért, drámakötetért, önéletrajzi trilógiáért (pl. a filozófus Bertrand Russel bizalmas önvallomása) 10 rongyot kaptam. Tízezer forintot, amennyiért egy jobb edzõcipõt sem kapni manapság! Hat általam tutinak tekintett kötetet dobtak vissza. Nem állom meg, hogy elõ ne soroljam mind a hatot, olyan szerzõktõl többek között, mint a legendás Római Klub bölcsei, aztán David Riesman, vagy Thorstein Veblen. Becsszó, hogy becsüsünk éppen az alábbi köteteteket szuperálta ki. Én nem teszek mást, csak egy bizonyos sorrendben közlöm címeiket, ám e sorrend – merem remélni – a központi antikváriumi becsüsünk megállapítására rímelve önmagáért beszél: F. D. Roosevelt és a New Deal; Részvényvásárlási tanácsadó: hogyan csinálj több pénzt a szabadpiacon; A kapitalizmus – amit igér és amit bevált; A növekedés határai; s végül: A magányos tömeg. Forrás: szil – gondola
jó ha figyelünk
– avagy Kilógunk Európa rendezett szövetébõl? – Töredelmesen bevallom, tévedtem. Nemhogy nem lesz bukta, de nagy valószínûséggel minden eddiginél nagyobb sikert könyvelhet majd el magának az RTL Klub, a honi médiában mára egyetlenként állva maradt realityshowjával, a hazai gyártású Való Világgal, melynek immáron harmadik szériája uralkodik estérõl estére tévénézõk millióinak képernyõjén. Tán félidõnél járhatunk, de már megjelent a hír, egészen biztosan elindul a negyedik széria is, egyelõre még az nem tisztázott, hogy õsszel vagy csak ismét valamikor az év vége felé a felfokozott szilveszteri hangulatban. Mit is mondhatna erre a szocialista nagyváros öntudatos polgára, aki minden este a képernyõ elõtt várja a folytatást – s közben, az empatikus nézõtársak millióitól eltérõen szorgalmasan jegyzetel? Hát csak annyit, hogy Jó Ha Figyelünk! Menjünk szép sorjában, ahogy az meg vagyon írva! A monstre televíziós valóság soron következõ szériájáról szóló hírben az elsõ, amin megakadt a szemem az volt, hogy „a nyugati tapasztalatokkal ellentétben Magyarországon nem csökken a valóságshow-k nézettsége”. Miért fontos ez? Azért, mert még tart a varázs. A Nyugat varázsa, a fogyasztás varázsa. Valami Amerika. A fogyasztás Mekkája, az Ígéret földje. Te is lehetsz milliomos? Meg azért, mert nálunk semmi sem úgy mûködik, mint ahogyan az a világ mûveltebbik felén egy normális piacgazdasági jogállamban mûködni szokott. Igaz, mi magyarok sem úgy „mûködünk”. (Hál’ istennek?) Boldogult üzletkötõ koromban volt alkalmam rést venni egy antiinflációs gazdasági programban, ahol az ott dolgozók a sokat vitatott és félreértelmezett Multi Level Marketing (Többszintû értékesítési) rendszerben kapták díjazásukat. Sajnos Kelet-Közép Európában az ismeretlenség miatt az MLM helyett inkább a pilótajátékok hódítottak. Egyik prominensük, Vitéz Nagykanaizsai Kulcsár Attila a késõbbiekben aztán nagy ívû karriert futott be a K&H Banknál. Annak idején sokan megfizették a tanulópénzt, belebukva a pilótajátékokba, az MLM-en alapuló programokban dolgozóknak pedig jócskán megkeserítették az életét a napvilágra kerülõ botrányok. Pedig az eredeti rendszert az 50-es években matematikusok dolgozták ki a Harvardon, a School of Economics falain belül. A céljuk az volt, hogy egy nagy hatékonyságú értékesítési formát dolgozzanak ki, ami aztán sikerült is. Az elgondolás sikerességét igazolja, hogy csak az USA-ban több mint 350 jó ha figyelünk
000-en lettek milliomosok (dollárban!) olyanok, akik valamilyen MLM-rendszerben mûködõ programban dolgoztak. Nálunk azonban ez sem úgy mûködött, mint másutt, a világ normálisabb felén. Nálunk általában semmi sem úgy mûködik, mint a világ normálisabb felén. Lehet, hogy erre jött rá a Dávid Ibolya vezette MDF is, és ezért választották kampányuk jelmondatául, hogy „Nomális Magyarországot!”? A többszintû értékesítési rendszer mellett szóló érvek közül a nagy víz túlsó partján és a mûvelt nyugaton az egyik legmeggyõzõbb érv az volt, hogy aki MLM-rendszerû programban dolgozik az olyanokkal üzletel, akiket ismer, akikben megbízik. Családtagok, rokonok, barátok, volt osztálytársak, munkatársak meg ilyesmi. A rendszer honosításánál a derék jenkik arról az apróságról megfeledkeztek, hogy ebben a térségben az elmúlt négy-öt évtizedben proletárdiktatúra uralkodott államszocializmus képében, boldog-boldogtalan megfigyelt boldog boldogtalant, gyakorlatilag senkiben sem lehetett megbízni. (És hát ugye egy bizalmon alapuló üzletnél ez bizony minimum hibaszázalékként jelenik meg.) Ez a mostanság felszínre került szórakoztatóipari botrány kapcsán (besúgó az állami rockzenekar élén, dagad a Vikidál botrány) különösen nem hagyható figyelmen kívül. Meg aztán ott volt az a bizonyos – csak ránk magyarokra jellemzõ – ún. „szomszéd tehene”-effektus. Ismerik? Megdöglött a tehenem, dögöljön meg a szomszédé is! – Na nehogy má’ te belõlem akarjá megélni, haversrác! Körülbelül ilyen és hasonló kihívásokkal kellett szembenéznie az elszánt vállalkozó szellemû egyénnek, aki arra adta a fejét, hogy a gyors meggazdagodás reményében beszállt valamelyik hálózatépítésen alapuló értékesítési programba. Érdekes volt látni, hogy az amerikai kertvárosokban unatkozó háziasszonyok hobbibizniszelgetése mennyire nem illet bele a magyar szocializmus szovjet alapokon nyugvó házgyári technológiával produkált vasbetonrengetegeibe, ahol a lakótelepi elidegenedés szinte leküzdhetetlen akadályként tornyosult az MLM hazai térhódításával szemben. Pedig a kispénzû reménykedõk, a panellakók ezrei, tízezrei voltak azok, akik a legnagyobb számban és a legjobban várták a csodát, a gyors meggazdagodást az ámerikai csodaszertõl, a mindent egy csapásra megoldó MLM-tõl. Arról nem az amik tehettek, hogy négyöt évtizednyi államszocializmus után az emberek azt sem tudták eszik-e vagy isszák az
MLM-et. Ezért bukott be olyan sok naiv ember a pilótajátékokba. Ott ugyanis csak a pénz mozog a rendszerben, míg az MLMben a termék. Ha nincs termék, nincs lóvé, senki nem gazdagodik. Ilyen egyszerû, ennyi az egész és kész. Száz szónak is egy a vége, úgy tûnik az idetelepülõ MLM cégek bizony – legalábbis kezdetben – nem nagyon vették észre, hogy ez itten bizony nem Amerika. Késõbb aztán elõfordult olyan is, amikor mi magyarok nem vettük észre, hogy már javában benne járunk a jogállamiságban, bizonyos dolgokat már nem illendõ megtenni, van amikor pedig az a baj, ha valamit éppen nem teszünk meg. Mondjuk így, nem eukonform. Mondjuk nem illik a választásra olyan javaslattal elõállni, amely gyakorlatilag kiiktatja a választás lehetõségét. Úriember egész egyszerûen nem tesz ilyet. „Vétkesek közt cinkos aki néma.” – mondja a költõ. Jómagam – és itt talán megint a népi naivitás határát súrolom – valahogy úgy képzelném a dolgot, hogy azért egy demokratikus jogállamban mindent már mégse lehessen megtenni csak úgy, következmények nélkül! Amikor már nem tudom én hányadszor derül ki egy újabb tagjáról a Kománynak, hogy rávetült a korrupció árnyéka – sõt, magáról a góréról is kiderül –, a pórázon tartott öleb média hirtelen (mintha csak vezényszóra tenné) abbahagyja a csaholást, s az ügy szép lassan elhal. A politikai percemberkék pedig arcukon önelégült vigyorral – melyet kizárólag a médiában jártas szemlélõ tud megkülönböztetni a vicsorgástól – élvezik ki pillanatnyi hatalmukat. Miért fontos ez? Azért, mert mindaddig míg a magyar társadalomban nem épül ki gyorsan és hathatósan egyfajta önvédelmi reflex (érdekvédelem, fogyasztóvédelem, erõs civil szervezetek) a politikai elit már-már uralkodás számba menõ, megkérdõjelezhetetlennek látszó, szinte diktatórikus, néhol betonba döngölõ stílusú országlásával szemben, addig nem is fog történni semmiféle pozitív irányú változás. Alacsony igényszintû, döntésképtelen engedelmes média-rabszolgahad maradunk. Üveggyöngyöt szórnak elénk, s mi beérjük a talmi csillogás pillanatnyi felvillanásával. Mindeközben az ingerküszöb egyre feljebb tolódik, ma már egyre ritkábban kapjuk fel a fejünket, ha valami szokatlan történik. Annak idején a Tocsik-ügy kirobbanása után egy esztendõvel is mûsoron volt még a jogtanácsos hölgy vesszõfutása, pedig ott még csak 3
majd’ 1 milliárdról volt szó. Ma már 100 milliárdok tûnnek el kézen közön a szocialista kartell pénzügyi útvesztõiben anélkül, hogy bárki is tudná, hova a francba megy el az a rengeteg lóvé. A kitartóbbak – bár egyre türelmetlenebbek (és egyre naivabbak)– még mindig arra várnak, mikor paterolják ki végre a politika színpadáról az elõzõ rendszer ripacsait felvonultató, magát szociáldemokrata szerepben feltüntetõ bankár-kommunista érdekcsoportot. A KEI – azaz a Kötelezõen Elõírt Igényszint – valahol a nulla közelében tendáll, s amíg az elvtársak vannak a kormányrúdnál nincs is esély rá, hogy valamelyest jobbak legyenek a kilátásaink. Igaz, az idõ mégiscsak nekünk dolgozik. Annak ellenére, hogy a sajátos szociális érzékenységérõl (vagy érzéketlenségérõl) hírhedté vált egykori állampárt mai utóda a társadalmi igazságot a „mindenki egyformán szegény” elv megvalósításában látja, és nem engedi kialakulni a nemzeti középosztályt – mely minden jóléti államban a társadalmi teherviselés gerincét alkotja – ez a „csakazértis” politizálás nem folytatható az idõk végezetéig. Több okból sem. Említsünk meg egyet, megint csak a teljesség igénye nélkül. Az egyik ilyen ok az Európai Unió által életre hívott újgyarmatosítás eszméje és annak lényege, a túltermelésbõl fakadó árufe-
lesleg felvásárlása az újonnan csatlakozó kelet-európai államok által. Már pedig, nem jelentünk fizetõképes keresletet – a munkabéreket összehasonlítva a nyugat-európai polgárokéval egészen biztosan nem –, s így fizetõképes piacot sem. Arról nem is beszélve, hogy vásárlási szokásaink is jelentõsen mértékben eltérnek a nyugati országokban élõkétõl. Nálunk – a megerõsödött nemzeti középosztály híján – még mindig az ár az elsõdleges szempont, minden más csak ezután következik. Nem szívjóságból és nem is az irgalmas szamaritánusra jellemzõ emberségbõl, hanem kizárólag a hideg gazdasági racionalitásból (profit, tõkemegtérülés) fognak kívülrõl a fejére koppintani a jelenlegi „fõ hallja kend”-nek. A hozzá nem értése láttán menesztett pénzügyérének már a londoni szabadkõmûves elit szólt be, hogy talán fel lehetne állni a miniszteri bársonyszékbõl. Az Unióban ugyanis nem szeretik a renitenseket. Ha nem úgy táncol valaki, ahogyan õk fütyülnek, kész a baj. Ha valaki kilóg a vásárlók rendezett szövetébõl, máris kész a baj. Velünk magyarokkal pedig mindig baj van. Valahogy mindig kilógunk a sorból. A szomszédok is ferde szemmel néznek ránk, pedig a Nagy Testvér a békesség érdekében elvárná, hogy kézen fogva sétáljunk be a
Somogyban akár a demonstrációt sem tartják elképzelhetetlennek a kereskedõk, Baranyában egyelõre a tárgyalásokban bíznak – annyi azonban bizonyos, hogy a hamarosan életbe lépõ új szabványok nagy gondot okoznak a kisboltoknak. Van olyan falu, ahol már egyáltalán nem is mûködik üzlet, hiszen a nyereség megszerzése az új elõírások nélkül önmagában is nehéz. Baranyában egyelõre a tárgyalásokban bíznak a kiskereskedõk, az érdekvédõ szervezet a közelmúltban az élelmiszer-egészségügyi és a jövedéki kérdésekben is egyeztetést javasolt a kormányzattal – tudtuk meg dr. Tahi Józseftõl, a KISOSZ megyei titkárától. Visszajelzés egyelõre nincs, így elvileg májustól és augusztustól az eddiginél jóval szigorúbb szabályok léphetnek életbe a kisboltokban a takarítás, az élelmiszer-tárolás és elsõsorban az adminisztráció területén, a vendéglõket pedig a jövedéki termékek különleges ellenõrzési kötelezettsége sújtja. A lapunk által megkeresett kereskedõk többsége szerint az elõírások jelentõs része szinte betarthatatlanul szigorú, és sok többletköltséget is jelenthet (új eszközök, gépek beszerzése). A borúlátás nemcsak az aprófalvas Baranyára jellemzõ: a somogyi KISOSZ vezetõje a közelmúltban már azt is elképzelhetõnek tartotta, hogy a vállalkozók utcai demonstráción adnak hangot elkeseredettségüknek.
nagyságos Európa-házba. Feleslegesen nem kérdezõsködõ engedelmes fogyasztókkal, jól mûködõ piacgazdasággal. Persze – természetesen – nálunk ezzel is baj van. Most csak így menet közben „ugrott be” például a távközlés liberalizációja. Mindannyian emlékszünk még rá, mennyire nagy reményeket fûztek a telefónia piacosításához. Aztán mi lett belõle? Drágábban telefonálhatunk mint eddig bármikor, sõt, közel s távol nálunk a legdrágább internetezni. Éljen a piacgazdaság! Persze megint velem van a baj, megfeledkeztem arról, hogy a több évtizednyi múlttal bíró monopóliumok nem múlnak el nyomtalanul. És nemcsak a távközlésben van ez így. Addig pedig Stohl Buci sarkall minket további fogyasztásra a tévéképernyõkön, s teszi mindezt falusi kisbírókat és vásári kikiáltókat megszégyenítõ ügyességgel. No, de sebaj! Mindenki kapja fel a keze ügyében lévõ maroktelefont és dobjon egy emelt díjas sms-t valamelyik villalakóra! Ma is rengeteg szebbnél szebb ajándék vár önökre, de hogy mi, azt majd csak a reklám után mondom el! Ne menjenek sehová, azonnal jövünk vissza,! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
A szakértõk szerint egyébként az elõírásokat legnehezebben a legfeljebb egy-két fõvel mûködõ falusi kisboltok tudják teljesíteni, ráadásul itt a megélhetéshez is alig elegendõ a bevétel, nemhogy a beruházásokhoz (lásd grafikonunkat). Van, ahol emiatt már üzlet sem mûködik, mint például Bürüsön. „A szomszéd faluba, két kilométernyire, Váradra járunk át biciklivel kisebb dolgokért, a nagyobb bevásárlást pedig 15 kilométerre, Szigetváron tudjuk elintézni, busszal vagy autóval, már akinek van” – fogalmazott az egyik helyi háziasszony. Ahol csak teheti, az önkormányzat próbál segíteni. Hirics polgármestere, Böde Lajos elmondta, névleges bérleti díjat kérnek a boltostól, ráadásul a villanyt is a falu fizeti. A megye egyik legkisebbike, Markóc is üzletet tart fenn, Döme Julianna polgármester szerint a sok idõs miatt ez létszükséglet – korábban Drávafokról hozták a kenyeret is. A megyében egyébként több faluban nyílik új üzlet, több helyen az évekkel ezelõtt bezárt helyére – az új vállalkozók bizakodók, hátha õk jobban tudják csinálni. Sok településen viszont csak heti három napon vagy néhány órára tartanak már nyitva, a megszûnés határán egyensúlyozva. Forrás: Nyaka Sz. – UDN
HELYREIGAZÍTÁS Lapzárta után érkezett az infó, hogy a lapunk 68. számában megjelent „Itt van május elseje!” címû cikkben szereplõ Kultuszminisztériumnál megpályázható összeg tévesen jelent meg, nem 200 000,-Ft, hanem 2 000 000,-Ft. A kézivezérléses hatalomgyakorlás módszertanán ez azonban mit sem változtatott. 4
jó ha figyelünk
Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ (ÁPV) Rt. idei évi üzleti tervében 45 tételesen meghatározott tranzakció szerepel, amelynek fele egymilliárd forint feletti bevételt eredményez – tudta meg a Magyar Nemzet. Bár az igazgatósági döntést a vagyonkezelõ még nem hozta nyilvánosságra, úgy tudjuk, hogy az államnak két döntõ szempontja van a maradék vagyon kiárusításában: a vételár és a legkisebb kötelezettségvállalás. Várhatóan a hét elején dönt a parlament a szavazatelsõbbségi, vagy ismertebb nevén aranyrészvény megszüntetésérõl, jelentõs átalakításáról. Ez azt jelenti, hogy olyan cégektõl kívánja megszüntetni az állam minden elõjogát, mint az OTP Rt., a Pick Szeged Rt., a Zsolnay Porcelángyár, a CD Hungary, valamint a Hungexpo Rt. Lapunk úgy tudja, hogy az ÁPV Rt. a privatizáció újraindításával és felgyorsításával nettó forrásigénylõbõl ismét jelentõs nettó költségvetési befizetõi pozícióba kíván kerülni, s e szerint idén 146 milliárd forintos, míg 2005ben 200 milliárd forintot meghaladó költségvetési befizetést tervez. Mint ismeretes, a kormány 2002-ben elfogadta az állam vállalkozói vagyonára vonatkozó irányelveket, melyben kijelölte az ÁPV Rt. számára a középtávú privatizációs ütemtervet, valamint a vagyonkezelés prioritását. A privatizációs koncepció 2003–2005 közötti idõszakban legalább 200 milliárd forint bevétellel és százmilliárd forint költségvetési befizetéssel számolt. Egyben meghatározta a nemzetgazdasági szempontból jelentõs társaságok privatizációs ütemtervét és a preferált értékesítési technikákat. A 2003. évi teljesítések figyelembevételével a Mol Rt. még állami kézben lévõ részvénycsomagjának értékesítése a tervezettnél késõbb valósul meg, s ennek megfelelõen a 2005. évi bevételek jelentõsen megnõnek – a 2003. évi bevételkiesés arányában. Az ÁPV Rt. 2004. évi üzleti tervében 45 tételesen meghatározott tranzakció szerepel, melynek fele egymilliárd forint feletti bevételt eredményez. Úgy tudjuk, összességében 230 milliárd forint privatizációs bevételt vár az ÁPV Rt. idén. A privatizáció célrendszerében megfogalmazódott a készpénzbevételek maximalizálása, az állami kötelezettségvállalások minimalizálása, valamint a külsõ tõkebevonás is. Az ÁPV Rt. a privatizáció új-
jó ha figyelünk
raindításával és felgyorsításával nettó forrásigénylõbõl ismét jelentõs nettó költségvetési befizetõi pozícióba kíván kerülni; 2004-ben 146 milliárd forintos, 2005-ben pedig 200 milliárd forintot meghaladó költségvetési befizetést tervez. A Magyar Nemzet információi szerint az ÁPV Rt. a következõ években két jelentõs ágazatot érintõ privatizációt akar megvalósítani. Idén meg akar szabadulni az agrártársaságaitól, míg 2005-ben piacra dobja mind a 24 Volán-társaságát. Az idei év kiemelt feladatának tartja a vagyonkezelõ a többségi tulajdonú társaságok középtávú stratégiájának megújítását, valamint a tartós állami tulajdonban maradó erdõtársaságok esetén elkészült erdõ-tanulmány alapján a portfólió stratégiai és szervezeti ésszerûsítését. Idén a bevételek éves tervezett összege 334,9 milliárd forint, melybõl 78,2 milliárd forint a tényleges pénzmozgás nélküli kompenzációs tétel. A Postabank Rt. privatizációjának elszámolása kapcsán jelentkezõ kötelezettség ellentételezése 33,9 milliárd forint tõke és 44,3 milliárd forint osztalékelvonás a Magyar Posta Rt.-tõl. A privatizációs bevétel 230 milliárd forint, amelybõl 222,3 milliárd forint a társasági részesedések értékesítési bevétele. A privatizációs tranzakciók élén a Mol Rt. részvényeinek már egyszer elhalasztott értékesítése áll. Az ÁPV Rt. a tulajdonában lévõ részvényekbõl 13,6 százalékot kínált fel korábban intézményi és magánbefektetõknek, a Mol Rt. pedig saját részvényeibõl négy százalékot. A még állami tulajdonban lévõ részvények elsõ csomagját – várhatóan 11,91 százalékot – ÁPV Rt. idén kívánja értékesíteni, s 70 milliárd forint bevétellel számol. Az ÁPV Rt. tulajdonában jelenleg 4 659 373 darab, ezer forint névértékû, névre szó-
ló Richter-törzsrészvény van, amely a társaság alaptõkéjének 25 százalék plusz egy szavazatnyi részét reprezentálja. A vagyonkezelõ megfontolandónak tartja a teljes portfólió értékesítését. Úgy véli: a csomag egy részének megtartása mellett szól, hogy stabil, jól mûködõ cégrõl van szó, amely hoszszabb távú befektetésnek tõkepiaci szempontból is javasolt, illetve osztalékbevételek révén stabil bevételi forrás maradhat. Az ÁPV Rt. 80 milliárd forint bevételt irányoz elõ a Richter értékesítésébõl az idén. Az eladás idõpontjának – tõkepiaci szempontból – az uniós csatlakozást megelõzõ idõszakot tartotta ideálisnak az állami vagyonkezelõ, amelynek teljesítése az idõ rövidsége miatt mára kétségessé vált. Bár az Antenna Hungária (AH) privatizációjához szükséges kormányhatározat még mindig nem született meg, az ÁPV Rt. három értékesítési koncepciót készített. Az egyik szerint szóba jöhet a tõkepiaci értékesítés (esetleg tõkeemeléssel kombinálva), tõzsdei szereplõk számára történõ nyilvános értékesítés útján. A másik lehetõség a szakmai befektetõ részére történõ értékesítés: az ÁPV Rt.-nél meglévõ csomag egyben, szakmai befektetõ részére történõ értékesítése. A harmadik variáció a részben szakmai, részben pedig tõkepiaci értékesítés. Az AH 73 százalékos részvénycsomagjának értékesítésébõl 2004-ben az üzleti terv 13 milliárd forint nagyságú bevétellel számol. Az ÁPV Rt. tulajdonában 22,2 százalék Forrás-törzsrészvény, valamint 85,19 százalék osztalékelsõbbségi részvény maradt. A részvények értékesítése többféle tõkepiaci módszerrel lehetséges, de valamennyi esetben csak a meglévõ nagytulajdonosok irányába van reális értékesítési lehetõség. A Forrás Rt. részvényeinek idei eladásából az ÁPV Rt. hárommilliárd forintos bevétellel számol. Az ÁPV Rt. privatizációs programja 2004-ben (az agrárcégek nélkül): Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Hungaropharma Rt., Rehab Rt., Mahart Rt., Pannóniafilm Kft., Richter Gedeon Rt., Mozgókép-forgalmazási Rt., Filmstúdiók, MFB-tõl átvett üzletrészek, Mol Rt. (11,91%), Antenna Hungária Rt., Forrás Rt. Forrás: Hunyor Erna – MNO
5
Ha a komcsik hozták volna õket létre és pénzelnék, milyen „eredményességgel“ járnak? (Persze valóban nem zárható ki, hogy a komcsik, az mdf és a szadesz ezt egymással leegyeztették és a pénzügyekben is elszámolási viszonyban állnak.) Szögezzük le, hogy pártrendezvényekre túlsúlyosan csak a politizáló közönség jár. Aki imbolyog ide-oda, vagyis semmilyen párthoz nem kötõdik, mindig csak a választások elõtt „dönti el“, nem csekély médiabefolyásra, hogy kire is szavazzon, nem jár politikai gyûlésekre. Azt is tényként kezelhetjük, hogy a Jobbik nevû párt rendezvényeire baloldali kötõdésüek sem igen tántorognak befelé, mégha csalódtak volna is az õ msz(m)p-jükben, mert hogy maga a név is provokativan hordozza magában a politikai palettán való elhelyezkedését. Akkor kikre számithatnak a Jobbikos fiúk? Nyilván csak jobboldali, nemzeti érzelmû és a politikáról határozott vélemnnyel rendelkezõ vidékre, de fõleg a „lebegõ“ volt kisgazdákra. ... a MIÉP alapvetõen fõvárosi párt, a vidéki taglétszáma elenyészõ. Viszont a kisgazda társadalom – hála torgyánjózsi sztárügyvéd-ügynök áldásos tevékenységének – valóban idegenkedik a fidesztõl, bár a képviselõik között feltünõen sok vidéki gyerek van. De hát torgyánjózsi sem csinált mást, amióta szétverte – nem csekély komcsi segédlettel – a kisgazdapártot, mint az érzelmekre hatóan puffogtatta idétlen frázisait. Ez az egyszerû, de jó érzésû emberekre komoly hatással lehetett. Ergo: ha el is lökték maguktól torgyánt, nemzeti érzelmüket, a földhöz való ragaszkodásukat (nemcsak a megélhetés okán) mindenképpen megtartották. De ezzel együtt megtarthatták torgyánnak a fidesszel szemben elhintett, gyülöletkeltõ indulatkitöréseit is. Ez a társadalmi réteg akkora ûr a szavazók között, hogy érdemes itt mozgolódni. Az mdf a fõvárosban igen gyengécske, viszont vidéken kellõ számban vannak még szervezetei. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a földbõl élõ vidékiekre tényleg nem jellemzõ az a fajta radikalizmus, hogy utcára vonuljanak, tüntessenek. Ennek két oka is lehetséges: az egyik, hogy 6
a faluban, kisvárosban szinte mindenki-mindenkit ismer, ezért a komcsiktól való félelem nagyon is mindennapi, megfogható érzés. A másik oka: az mdf-et inkább érezhetik magukhoz közelállónak, hiszen a konzervatív falusi népek inkább szeretik elfogadni a generációban közelebb állókat, mint az éretlen „tacskókat“ és bizonyára a szétesett kisgazdapárti tagok között akad sok olyan, aki ért a mezõgazdasághoz, esetleg az elsõ választásokon az mdf szineiben is indult, egyszóval: maguk közül való. Vidéken – ha lehet – érthetõ okokból még jobban félnek az EU csatlakozástól, mint a városokban, hiszen a földbõl élõ gazda mindenét elveszitheti. Tehát a legkönnyebben õk hangolhatók az eu ellen, amit ugye ibike és mégsem vállalhat fel, de egy jobboldali kreatúra már igen. Egy-két mdf-s fõmufti kihalássza magának azt az 1-2 vezetõ fiút a már létezõ Jobbik Magyarországért Mozgalomból, leegyeztetnek, a fiatalok megértik a küldetésüket, megkapják a municiót és indulhatnak. Hogyan került elõ a semmibõl a JMM valamikor a 2002 júniusi Erzsébet hidi tüntetést követõen, úgy július vége, augusztus eleje tájékán? Már az elsõ tüntetéseiken volt felszerelésük, pódiumuk, hangfaluk, mûszaki aparátjuk. Ugye akkor még szinte mindegyik egyetemista volt, nem hiszem, hogy vásárolták volna, bár ezt hagyjuk, mert ilyesmit talán nem olyan körülményes szerezni. 2002 teljes nyara,még a szabadságolások ideje is tünetések özönével telt el és néhány hét alatt a legnagyobb mozgósitó erõvel már õk rendelkeztek. Amióta volt alkalmam elõször találkozni egy-két vezetõjükkel, azóta töröm a fejemet, ki pénzeli õket. Ez nagyon fontos kérdés, mert párt nem lesz csak úgy a semmibõl. Egy mozgalom (amelyik valószinûleg egyesületi formában jöhetett létre esetleg kúlturális célzattal, és Egyesület helyett a
Mozgalom szócskát használják) elnyerhet itt-ott amott némi pályázati pénzt, abból el lehet éldegélni az egyetemen belül. De egy párt infrastrukturája rengetegbe kerül. És a fiúk annak ellenére párttá alakultak, hogy Orbánék szerették volna, ha egyenlõre megmaradnak mozgalomnak és segitik a Szövetség munkáját. Nem, õk párt akartak lenni és 2006-ban indulni az országgyûlési választásokon. Emlékeim szerint ekkor forditott nekik hátat Orbán és tette ezt valószinûleg azért is, mert létükrõl esetleg információval is rendelkezett. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a Fidesz 4 évig kormányon volt, Kövér Lacinak lehetõsége volt számtalan információhoz jutni. Emlékeim szerint innentõl datálható az mdf különutas politikája és szép lassan romlott meg a kapcsolatuk a fidesszel. De most jön a legizgalmasabb kérdés, amit mindig minden esetben fel kell tenni a politikával foglalkozó embernek: KINEK AZ ÉRDEKE? Kinek az érdeke, hogy minél kevesebben vegyenek részt az eu-parlamenti képviselõ választásokon? Semmi esetre sem a két nagy pártnak! Ezt matematikusok már kiszámolták. (Én le nem tudnám vezetni, hogy miért, de egy valószinûségszámitással pillanatok alatt kiderithetõ.) Marad tehát a két kicsi, az MDF és a Szadesz. A kérdés pillanatnyilag számomra mindössze annyi: egyedül kreálta-e össze a szeplõtelen dávidka pártja a JOBBIK-ot, vagy a baloldallal, fõleg az Szadesszal egyeztetve, komcsi rábólintással? Nos, ennek a két parlamenti pártnak valóban az az érdeke, hogy minél alacsonyabb legyen a részvétel, mert 50-55 % részvételnél már biztosan kiesnek. Mivel a pártok listán indulnak, az mszp-nek ha nem is teljesen mindegy, de nem olyan nagy tét a részvételi arány, hiszen mozgósitani és lefizetni, szavazatot vásárolni, agyonveretni mindig tudnak. Nem mindegy azonban a két kicsinek! És ebben közös az érdekük! Utószó: mielõtt bárki megkövezne a tévedés jogát természetesen fenntartom. Szeretettel, V. Judit Forrás: Villanypostán érkezett
jó ha figyelünk
Tisztelt Olvasók! Ez az anyag, az elõzõ oldalon olvashatóhoz hasonlóan a Pécsi Polgári Körök levelezõlistájáról származik, teljesen váratlanul érkezett a szerkesztõség villanypostafiókjába. Mivel a listában minden címzett megkapta, ezért úgy gondoltam e lap hasábjain is közzétehetõk az alábbi gondolatok. Egy biztos, érdemes elolvasni õket.
Tisztelt Listatagok! Kedves Emõke! Arra szeretnélek kérni, ezt a levelet is küldd tovább azokra a listákra és címekre, amelyekrõl továbbítottad a Jobbikosat! Köszönöm! Jöjjenek a tények a hazugságokkal szemben: 1. A Jobbik nem a nem 2002-ben alakult. 1999-ben Jobbik Ifjúsági Közösség néven jött létre. A 2002-es választásokig a Fidesz és a Miép mellett kampányolt a fiatalok körében. A 2002-es választások után egyik párt sem, (Fidesz és Miép) nem fogadta el a Jobbik segítségét és nem hallgatták meg véleményüket. Ekkor az elnökség úgy döntött, ez nem baj, megvárták történik-e valami a két párt megújulását tekintve. Nem történt. Ezért 2003 okt. 24-én zászlót bontott a Jobbik, de mint párt. 2. A Jobbiknak nincs pénze. Ki támogatja? Egy-egy olyan ember, aki idejét, energiáját, utazási költségeit rááldozza. Egy-egy olyan kisebb vállalkozó, aki nem akarja, hogy õróla beszéljenek, mert ha a támogatottság kiderül, elmennek a kuncsaftok a boltból máshova, és azért neki még meg kell élnie. A Fideszt pl. Baranyában Tiffán Zsolt támogatja és Bánki Erik, akik politikai szerepet is vállaltak, a Jobbik támogatói pedig nem akarnak politikusok lenni, mert tudják, õk nem annak születtek... Csak egy kérdés? A Fideszt ki támogatta 1998-ban, amikor megnyerték a választásokat és összesen 10.000 tagja volt? Nem emlékszik rá senki? Soross György. Akkor a Fidesz vagy a Jobbik kötõdik a szadeszhez. 3. Amikor Magyar Bálint lakásvásárlása óta a Fidesz nem támadta a szadeszt, amikor a Hír TV-ben, a Demokratában, a Magyar Nemzetben nem jelenhet meg a Jobbik, de a szadesze fiúk egyre többet kapnak tért és idõt, akkor melyik van kapcsolatban a szadesszel, a Jobbik vagy a Fidesz? Látszik a kapcsolati pont is. 2006 választások. A parlamentbe kerül az MSZP, az SZDSZ és a jelenlegi közvéleménykutatások szerint, gyõz a Fidesz. 2002-ben is gyõzött, csak nem volt partnere a kolalícióra! 2006-ban, ha nem engedi a Jobbiknak, hogy képviselje a valódi nemzeti érdekeket, és nemenged teret neki, akkor marad az elõbb említett három párt, és kivel fog koalícióra lépni a Fidesz? Az MSZP-vel, vagy a szadesszel? Döntsék el Önök, de a jelenlegi politikai élet azt mutatja a szadesszel. Az a Fidesz, amelyik kormányzájó ha figyelünk
sa alatt Holokauszt emléknap létrejött, de Trianon emléknap nem koalícióra kerül a kendermagos szadesszel. Mi lesz ebben az országban? Ezt mi talán már nem fogjuk tapasztalni, sõt talán még a gyermekeink sem, de az unokáink szenvedni fognak a saját hazánkban... 4. A Jobbik Magyarországért Mozgalom az uniós parlamenti választáson nem vesz részt, listát nem állít, a kampányban azonban részt kíván venni. Feladatának tekinti annak világossá tételét, hogy mi az igazi tétje ennek a választásnak.
Idézet Kovács Dáviddal, a JOBBIK elnökével készült beszélgetés közben a HÍR TV-re érkezett egyik sms-bõl: „Persze, hogy tart a Fidesz a JOBBIKtól, tizenöt évvel ezelõtti önmagukat látják benne!” A 2003 áprilisi népszavazás után egy évvel a társadalom újból véleményt nyilváníthat az Európai Unióhoz való csatlakozásról. A hamis propaganda ellenére egyre kézzelfoghatóbbá válnak a csatlakozás elõnytelen feltételei, a nettó befizetõvé válás valószínûsége. Egy olyan államszövetség parlamentjébe küldhetünk képviselõket, amelynek mûködését meghatározni szándékozó alkotmány tervezetét még a kormányfõk szintjén sem sikerült elfogadni. A nem vitatott részek ugyanakkor egy központosított, antidemokratikus Európai Egyesült Államok kereteit alkotják meg.
A júniusi voksolás eredménye, a huszonnégy képviselõi hely pártok közötti megoszlása lényegében nem befolyásolja Magyarország érdekeinek érvényesítését. A meghatározó döntéseket a nem választott testületek, a Bizottság és a Tanács hozzák meg, mivel az Unió Parlamentjének még a jogalkotás területén is csak korlátozott jogosítványai vannak. A 732 tagú parlamenten belül a 24 magyar képviselõ európai pártfrakciókban fog mûködni, ami tovább csökkenti a nemzeti érdek képviseletének lehetõségét. A választás belpolitikai tétje nem több, mint egy nagy mintavételû közvélemény-kutatásé. Az MSZP-SZDSZ ellenzéki pártokénál kevesebb képviselõi helye nem jelentene sem kormánybukást, sem elõrehozott választásokat. A politikai elit a nagyarányú választói részvételben érdekelt, közvetve így fogadtatva el az elõnytelen feltételû csatlakozást, elhárítva az ebben játszott közös felelõsséget, s egyben politikai alapot teremtve a leendõ alkotmány népszavazást kikerülõ, parlamenti elfogadására. Azoknak, akik a csatlakozásra nemet mondtak – akár szavazatukkal, akár távolmaradásukkal –, vagy azóta ismerték fel taggá válásunk hátrányos voltát, választaniuk kell: szavazatukkal legitimálják az általuk elutasított csatlakozást, hozzájárulva egyben a demokrácia látszatkeltéséhez, vagy pedig következetesen az elutasításnál maradnak, s így a távolmaradást, a passzív ellenállást választják. Egy nagyarányú távolmaradás alapot ad a csatlakozási szerzõdés módosításának kezdeményezésére, s egyben kijelöli a 2006-os kormányváltást követõ utat, a következetes, minden lehetõséget megragadó nemzeti érdekû politika vállalását. Budapest, 2004. április 2. A Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöksége Ennyit röviden a tényekrõl. Úgy gondolom nem én voltam aki elíndította a politikai vitát az oldalon, de a reagálás lehetõsége mindenkit megillet. Köszönettel: Barkó Béla Forrás: Vilanypostán érkezett
7
Tisztelt Olvasók! Ez az anyag, az elõzõ oldalon olvashatóhoz hasonlóan a Pécsi Polgári Körök levelezõlistájáról származik, teljesen váratlanul érkezett a szerkesztõség villanypostafiókjába. Mivel a listában minden címzett megkapta, ezért úgy gondoltam e lap hasábjain is közzétehetõk az alábbi gondolatok. Egy biztos, érdemes elolvasni õket.
Kedves listatagok! A V.Judit aláírású levelet, amit Emõke tett fel a listára, én is olvastam, és személy szerint oltári marhaságnak tartom az abban megfogalmazottakat. Pont a szdsz és az mdf pénzelné a jobbikot... Ha igaz, hogy V. Judit Orbán Viktor közvetlen tanácsadói köréhez tartozik, akkor elég nagy gond van, hogy ilyen emberekkel van körülvéve, akik ezt esetleg komolyan gondolják... Én azt gondolom, hogy az egy a tábor, egy a zászló jelszó sem igazán megfeleló a magyar jobboldal számára. Az MSZP szavazóinak a baloldalon nagyon jó lehet, nekik megmondják a vezetõk, hogy elvtársak, az MSZP-re kell szavazni, és kész. Ez pont a megfelelõ színvonal a jelenlegi szavazótáborukban. A jobboldali, konzervatív középosztálybeli szavazók, akikre többek között a Fidesz számít sajnos nem elégednek meg egy ilyen kiadott ukásszal. Éppen azért, mert ez a tábor sokkal inkább a zsigereiben hordja a demokratikus hagyományokat, mint a bolsevizmusból ittmaradt MSZP-s tábor, igényli a válsztási lehetõséget. Ez ellen sajnos nem nagyon lehet mit tenni, ehhez alkalmazkodni kellene! Lehet, hogy Orbán nagyon népszerû, mégis, van, akinek nem szimpatikus. Kell alternatíva a jobboldalon. Történelmileg is mindig így volt: a konzervatív oldalon Magyarországon mindig több párt volt, még
Bethlen sem tudta egymaga egy táborba foglalni a konzervatív oldalt. A Fidesznek rá kellene végre jönnie, hogy legalább 1 altenatíva kellene (ha engem kérdeznek, inkább a Jobbik, mint az MDF, de ez SZEMÉLYES vélemény). Ha 2002 elõtt hagyják a Békejobbot létrejönni a Centrumpártot megelõzve (és Csurka nem ekkora barom) akkor most is kormányon lennének. A Jobbiknak pedig szerintem nem nagyon van más választása, mint az EU-ellenes kampány, amiben szerintem nagyon sok igazságuk van, noha nem értek velük egyet teljesen. Ha most beleugranának egy listakészítésbe, akkor a pártszervezettség és a megfelelõ ismertség, sajtó hiánya miatt belebuknának, és akkor egyben 2006-ban is elásták magukat. Azt meg nem tehetik meg, hogy ne szóljanak semmit, mert a kampányt tekerni kell. Abban viszont tökéletesen igazuk van, hogy az EP egy sóhivatal, semmilyen érdemi döntés nem ott születik, mert azt a komisszárok hozzák meg, akik nem választott, hanem delegált képviselõk. Ennyit az európai demokráciáról... Tisztelettel: Bartis Domokos Forrás: Villanypostán érkezett
Kedves Pécsiek A Humanic cipõbolthálózat reklámja háborított fel legutóbb. Nagy plakátokon láthatunk két szép nõt csókolózni. Aki nem látta, a humanic.at honlap címoldalán is láthatja, vagyis egységes arculatelemrõl van szó. Keresek valakit, aki korrekt németséggel írna egy tiltakozó levelet, amit a hírláncban körbeadva többen is elküldhetnénk a Humanic honlapján található levelezési címre. Nem lenne jó, ha a másság propagálásával és elfogadtatásával lépten-nyomon találkoznia kellene a felnövekvõ ifjúságnak. Az ilyen reklámok sértik a jó érzésü, egészséges felfogásu embereket. Elõre is köszönöm a segítséget és kérem a támogatásokat is. Forrás: Kovács János – villanypostán érkezett
8
jó ha figyelünk
Éljen április 1-je, énekszó és tánc köszöntse… Ki hitte volna, hogy ilyen vicces liberálisaink vannak? Afféle szabadelvû sztahanovisták, akik elõrehozott majálissal kedveskednek a nagyérdemû választópolgároknak. Meglehet persze, hogy éppen ellenkezõleg, megkésett farsangi vigadalomba csöppentünk az SZDSZ honlapján. Elõrebocsátom: büszke lehet magára a szadesz, amiért rákényszerített erre a szösszenetre. Megfogadtam ugyanis, nem írok többé róluk, amikor huszonnégy óra alatt tagadták meg azt a rendszerváltó minimumot, miszerint az országot nem adjuk még egyszer a titkos (KGB-s?) tisztek és megbízóik kezébe. Most mégis szóba kell hoznom õket. Petíciót bocsátott ki szerdán az ifjú liberálisok (maroknyi) csapata. Elõrebocsátották, hogy nem olcsó áprilisi tréfának szánják. Ilyeneket követelnek benne például: Elfogadhatatlan, hogy a magyar nemzet egyik legfontosabb történelmi ereklyéje még mindig múzeumba zárva sínylõdik! Ezért követeljük, hogy a kormány szabadítsa ki a jászberényi múzeumból Lehet kürtjét, ünnepélyesen szállítsa Budapestre és iktassa vissza õsi jogaiba! Ezentúl a külföldi államfõket és uralkodókat a ferihegyi repülõtéren a Kürtõrség kapitánya a kürttel fejbe csapja, hogy tudják mihez tartsák magukat. Alacsonyabb rangú delegációknak a Botond buzogánya is elég lehet. Követelik, hogy a kormány csökkentse a Bp. és a fontosabb uniós városok közti távolságot, hogy mindenki népszavazásra bocsáthasson június 13-án egy saját kérdést, hogy az akadémikusokat sms-szavazáson válasszák a jövõben stb. stb. A petíciót továbbítják a Fideszhez, hogy fontolja meg, mely pontjait venné fel saját nemzeti petíciójába – jelentették be az SZDSZ Új Generációjának vezetõi. Egyben jelezték, lehet aláírni, ily módon csatlakozni a kezdeményezéshez (Á la Fidesz). Nos, elsején este fél tízkor nem kevesebb, mint 19 aláírás sorjázott az Új Generáció honlapján. Csupa nagy név, például Balog D, sõt Ágasvári Balázsból kettõ is. Látható, átütõ sikert ért el a Csõzik- Gusztos duó. Nemcsak gúnyolódni próbál a kormányoldal a Nemzeti petíción, hanem súlyos ellenérvekkel le is akarja nyomni az aláírási kedvet. A legfõbb érv: adóemelést jelent a Fidesz indítványa. Ki-ki felmérheti ennek az érvnek az igazságtartalmát, ha elolvassa az öt pontot. Azt mondja például a harmadik: „arra kérjük a kormányt, hogy a bérbõl és fizetésbõl élõk érdekében állítsa le a privatizációt, védje meg a magyar munkahelyeket, és támogassa a magyar vállalkozókat!” Vagy az ötödik „arra kérjük a kormányt, garantálja, hogy az éves gáz- és energiaár-emelés mértéke az 5%-ot ne haladja meg!” – Jó volna épeszû érvekkel alátámasztani, ugyan miért kellene ezekhez adót emelni? jó ha figyelünk
Ez ugyan nem a varsói, csak a bécsi gyors, mindenesetre az elvtársakat ez is elvihetné innen, jó messzire Van itt más baj is: a stílus. A Nemzeti petíció komoly hangú és udvarias. Kér, kér és kér. Nem fenyeget, nem követel, nem pöffeszkedik. Ám a kormány (akárcsak az ifjú „magyar” liberális generáció) a maga lelkébõl vett indulattal szól vissza. Gõgösen, röhögve, hörögve. Ez van. Megértjük, nyomasztó érzés lehet egyfajta páni félelemben figyelni, amint elindul a „varsói gyors”, mégpedig baloldali diszperzió okán; amint hazánk legnagyobb városától a legkisebb falujáig mindenfelé tízezrek írják alá a Nemzeti petíciót; és amint begördül a rabomobil Bécsbõl Kulcsár brókerrel, miközben Szász Károly páncélszekrényének teljes tartalma még mindig ismeretlen. Õszintén szólva azért csak félig értjük meg. Az MSZP torz lelkülete történelmi adottság – hogy õk hazudnak, az tulajdonképpen normális, elvégre ez a létformájuk. Csörgõkígyók, idõnként levedlik a bõrüket. De az SZDSZ – miért? Istenem, miért? Hát mi az, ami így szorítja õket, hogy még most sem tudnak visszatérni – a saját eszményeikhez? Hát hogy lehet oda süllyedni, hogy egymillió ember kérését (senki se kételkedjen, meglesz az az egymillió aláírás) ebben a tónusban kezeli egy liberális? Egymillió becsületes adófizetõ magyarnak vigyorog a képébe „a magyar liberális párt”? (Ha még nem vették volna észre kedves Olvasóink, ezt írják újabban a pártlogóba.) Szívesen gondolnánk, hogy az Új Generáció petíciója csupán sima ízlésficam, ami idõvel elmúlik. De azt már nem merjük gondolni, hogy ugyancsak április elsejei tréfának szánta volna Demszky Gábor azt a nyílt levelet, amelyet Wilfried Martensnek, az Európai Néppárt elnökének írt.
Demszky levele az elvárható diplomatikus sallangokkal ékes, ám tartalmában ugyanolyan áporodott, mint az egész SZDSZ-politika. Demszky számon kéri Martensen, hogy kormányfõként miként vitte a magyar-belga kapcsolatokat 1984- ben. Falmelléki okoskodással lekommunistázza Szûrös Mátyást, Schmitt Pált, sõt: Ön annak az Orbán-kormánynak a visszatéréséért emelt szót, amelynek jó pár tagja az állampárt vagy az azt kiszolgáló kormány tagja volt. Ugyanez a Demszky természetes egyszerûséggel parolázik Hornnal, Medgyessyvel, Kováccsal és maximálisan azonosul az egész mostani kormányzattal, amelyikben hemzsegnek kádári párt- és KISZ-funkcionáriusok. Ugyanez a Demszky nem kap hányingert a párttársa által vezetett „Mécs-bizottságtól” és annak kommunikációjától, sõt ugyanez a Demszky holtában gyalázza meg a mostani levélben Krassó Györgyöt azzal, hogy egyáltalán a szájára meri venni a nevét annak az embernek, akit Kádár alatt és után egyforma hevességgel gyûlölt õ is, a baráti köre is. És ami talán a legfontosabb: Demszky Gábor a nagy purifikátori kedvében tisztogathatna csöppet a saját portáján is… De hagyjuk. Úgy fest, Demszky nem engedheti meg magának az önkritika luxusát. Mindenesetre mondjunk valami biztatót is: sosem késõ megtérni. Csak a felismerés és a bûnbánat kell hozzá. Az SZDSZ tartja a kezét a varsói gyors kormányán. Akár holnapra is idevezetheti. De az is az õ felelõssége, ha késni fog az a gyors… Forrás: Reichert János – gondola
9
Manapság már bárkinek lehet show-mûsora? – szólt Hajós elsõ showja, a Magánszám szlogenje. Nos, úgy tûnik, tényleg mindenkinek lehet, csak éppen neki nem. A Viasat3 megszüntette a Késõ este Hajós Andrással címû show sugárzását. Frontember egy népszerû zenekar élén, lemezei a minimális rádiós játszás ellenére fogynak, szerepel a legsikeresebb embereket felsoroló presztízslistákon, a legrokonszenvesebb médiaszemélyiségként Magyarországot képviseli egy londoni EU-rendezvénysorozaton, s most, hogy nincs mûsora, tele van vele a média. Hajós showjából viszont nem kér a Viasat3 televízió. Személyét, mûsorvezetõi magatartását és komikusi attitûdjét mintha nehezen emésztené meg a hazai kereskedelmi média. A Tv2-rõl eltûnt Magánszám címû mûsora, most pedig a Viasat3 jelentette be, megszünteti a Késõ este Hajós Andrással címû mûsor sugárzását. A Tv2-nél Hajós bontott szerzõdést, ezúttal azonban a Viasat3 nem kért belõle, mondván, nézettsége elmarad a várakozásoktól, a vállalt számoktól. Hajósék arra hivatkoznak, hogy a csatorna nem segítette a mûsort kellõ reklámmal, változtatgatták a kezdési idõpontokat is és nem adtak elegendõ kifutást az új mûsornak. A vita és nyilatkozgatás vélhetõen még eltart egy darabig. Ám marad egy kérdés. Adva van egy intelligens és bizonyos körben népszerû (sõt, már-már kultikus) showman, aki valamiért nem találja a helyét a jelenlegi hazai kereskedelmi médiában. A nézõknek, a hirdetõknek, vagy magának a médiának nem kell? A Viasat3 szerint az elsõ a helyes válasz, s az AGB számai igazolják is õket. A „nem kell a közönségnek“-érvnek azonban némileg ellentmondani látszik, hogy a megszüntetés bejelentése utáni válogatás-show verte az eddigi nézettségeket. Tehát ha szó van a mûsorról, nézni kezdik. A további „best of“ adások majd talán megmutatják, tartós-e ez a „posztumusz“ érdeklõdés a show iránt. Éppenséggel annak a csúcsnézettségû Fábry-shownak, amelyben a hazai médiavilág számos sztárja felvonult, az volt a legnézettebb mozzanata, amikor Hajós és Fábry együtt szerepeltek. Hogy a hirdetõknek kell-e, ez egyelõre kérdéses. Valóban, ha kicsi a nézettség, nem jönnek a hirdetõk. Támogatók viszont voltak a mûsorban, a Zwack aranyfokozatú támogatóként állt a mûsor mellé, s ez talán azt jelzi, a „prémium termékeket“ fogyasztó nézõk kedvelnék a mûsort és annak emblematikus showmanjét. Az AGB-nél azonban -Brecht szavaival élve – egy fõ az egy fõ: a jómódú fogyasztó és a csak a tévén élõ, kispénzû, szórakozni nem (és vásárolni se igen) járó nézõ is. Igaz, a tévé tömegmûfaj, s a tömeget egyelõre õk jelentik. „Hogy van-e Hajós mûsorvezetõi személyiségének létjogosultjága a hazai médiában, az legalább annyira fontos kérdés, mint hogy hibázott-e a produkció, vagy a csatorna. Egyébként úgy érzem, mindketten hibáztunk“ – nyilatkozta a hvg.hu-nak Kocsis Attila, a Viasat3 vezérigazgatója. Mûfajteremtõ kísérletnek nevezte a mûsort és megjegyzete, elképzelhetõ, hogy a stáb nem volt megfelelõ nagyságú egy ekkora munkához. Kocsis szerint Hajós stílusa „talán túl intellek-
10
tuális“ a kereskedelmi média jelenlegi kínálatában. Szerinte az a „fan club“, vagyis rajongói kör, amely kedveli Hajóst, megtalálta és nézte is a mûsorait, de nem tûnt úgy, hogy nõne ez a tábor; nem bõvítette, hanem szûkítette a csatorna közönségét. Mindazonáltal úgy gondolja, Hajós tehetséges, és egyelõre nem sikerült kihozni a képességeiben rejlõ maximumot úgy, hogy az üzletileg is igazolja mûsora létét. Egyben kizárta, hogy a mostani „best of“ adások esetleges sikere nyomán a csatorna felülvizsgálná döntését. Hogy maga a média hogyan viszonyul Hajós személyéhez, az talán a legnehezebben megválaszolható kérdés. Hallani a média köreibõl olyan véleményt is, hogy a hazai mûsorvezetõi mezõnybõl kilógó személyiségeket „kiveti magából a közeg“. Pontosabban nem tudja használni, mert meglevõ sémákba akarja szuszakolni õket. Puszta jelenlétükkel pedig rámutatnak az átlagos színvonal gyengeségére. Sikerük pedig a színvonaltalan, de könnyen és olcsón tömegtermelhetõ mûsorok létét kérdõjelezné meg. Nyakatekert okfejtés? Meglehet. Ám az jól látható tendencia, hogy a kereskedelmi tévék a legritkább esetben indulnak ki a személyiségbõl. Arcokat vesznek, amelyeket saját sémáikba erõltetnek, amíg aztán a szerep helyettesíti a személyiséget. Stohl Andrástól a Pa-Dö-Dö-n át Alföldi Róbertig sorolhatók a példák: ki jobban, ki rosszabbul alkalmazkodott a skatulyához. Ahogy Hajós az Indexnek nyilatkozta: „Kaptunk egy huszonhárom pontos listát arról, hogy min kell változtatnunk. Ebben szerepeltek olyan pontok, mint például, hogy legyenek rövidebbek és kevésbé intellektuálisak a monológjaim, és többet beszéljek szerelemrõl, divatról“. Ha megfogadta volna a fenti direktívákat, épp az arcát vesztette volna el a mûsorvezetõ. Úgy állna a dolog, hogy jelenleg az egyéniség megõrzése és a sikeresség a hazai kereskedelmi tévékben kizárják egymást? Forrás: Hárs Géza – HVG
jó ha figyelünk
Lehet az üzleti alapú televíziózást jól kigondolt, az emberi teljesítményt bemutató, értéket teremtõ, de a legaljasabb és legrosszabb emberi ösztönökre apelláló mûsorokkal is sikeressé tenni.
A Magyar Polgári Média Egyesület konzervatív szakmai szervezõdésként konokul bízik a magyar kereskedelmi televíziózás minõségi fejlõdésében. Európai tapasztalat, hogy a kereskedelmi televíziózásnak vannak jó, illetve rossz hagyományai. Lehet az üzleti alapú televíziózást jól kigondolt, az emberi teljesítményt bemutató, értéket teremtõ, de a legaljasabb és legrosszabb emberi ösztönökre apelláló mûsorokkal is sikeressé tenni. A hazai kereskedelmi televíziók az elmúlt években a könnyebb megoldást választva sok esetben színvonaltalan mûsorokat, torz magatartásmintákat közvetítettek a nézõk felé, mert úgy ítélték meg, üzleti érdekeik kizárólag ezt kívánják.
A Megasztár döntõje megverte a Való Világot, a tehetségkutató mûsort hatszázezerrel többen nézték mint a konkurens adón futó valóságshow-t. Gyurcsány Ferenc sportminiszter hétfõn pozitív példának nevezte a mûsort napirend elõtti felszólalásában, miközben már megkezdõdtek a Megasztár 2 szereplõválogatásának elõkészületei, sõt a Tv2 tervei közt már egy európai döntõ terve lebeg. A két megasztár, Veronika és Ibolya pedig Sting elõtt lép fel Budapesten.
A Magyar Polgári Média Egyesület egyáltalán nem érzi feladatának, hogy bármely kereskedelmi televízió mûsorát népszerûsítse. Fontosnak tartja azonban, hogy felhívja a figyelmet arra, ha a hazai kereskedelmi te-
levíziózásban pozitív példával, egészséges PH-értékkel találkozik. Ezért az MPME üdvözli a „Megasztár” címû mûsort. Üdvözli, mert valós teljesítményt mutat be, üdvözli, mert fejlõdésre, kreativitásra biztatja versenyzõket és a nézõket egyaránt, üdvözli, mert versenyre ösztönöz, üdvözli, mert a zenén keresztül pozitív üzenetet közvetít, üdvözli, mert korántsem tökéletes, de szemléletváltozást hozhat a hazai kereskedelmi televíziózásban, és üdvözli, mert bebizonyítja, hogy nem csak valóság show mûsorokkal és egyéb õrültségekkel lehet az üzleti alapú televíziózásban jelentõs haszonra szert tenni. Ideje volt elkezdeni. Magyar Polgári Média Egyesület Forrás: polgári kör.hu
Gábor ezen kívül megemlítette, hogy a Megasztár iránt már külföldrõl is érdeklõdtek, tárgyalások folynak a licenc eladásáról, ezért ha több országban is rendeznek majd Megasztárt, akár a tehetségkutató európai döntõjét is megrendezik majd.
NEM FELEDKEZNEK MEG RÓLUK A Megasztár döntõseire továbbra is számít a Tv2, mindenképpen kiadnak még egy válogatás albumot a mûsor legjobb dalaiból, sõt DVD-n is megjelenik majd a Megasztár elsõ A Megasztár a hétvége nyertese, hiszen míg a sorozata. Veronika és Ibolya emellett például Tv2 tehetségkutató mûsorának döntõjétaz fellépnek Sting ingyenes budapesti koncvertAGB Hungary statisztikai adatai alapján átjén, és a többi döntõsnek is elõszerzõdése van lagosan 2 090 000 nézõ izgulta végig, addig az egy lemezre a Sony Entertainment kiadónál. öt perccel korábban, fél nyolckor kezdõdõ A mûsor nyertese Veronika a döntõ Való Világot csak 1 440 000-en kísérték fi- A 2004-es év hangja: Tóth Veronika, az idei Megasztár után tartott sajtótájékoztatón emellett elgyelemmel, az RTL Klubon a Megasztár ellen mondta, hogy az elkövetkezõ idõszakot öncsatasorba állított Banditák címû amerikai akciófilm pedig még na- maga, énektudása és -technikája fejlesztésére, saját stílusa kialakígyobbat bukott. A Bruce Willis-film ugyanis mindössze 1 083 000 tására kívánja kihasználni, és hamarosan stúdióba vonul, hogy embert vonzott a csatornára, és ez az arány a hirdetõk által kiemelten elkészítse elsõ szólóalbumát. kezelt 18 és 49 év közötti korosztályban sem tért el lényegesen, hiszen „Próbálok egy olyan lemezt kiadni, ami én vagyok“ - nyilatkozta míg a Megasztárt 1 064 000-an nézték a korcsoportban, addig a holly- a szombat éjjeli eredményhirdetés után tartott rögtönzött sajtótájéwoodi filmet csupán 608 000-an választották. koztatón, hozzátéve, hogy gagyit semmiképp sem fog kiadni csak azért, hogy még egy ideig reflektorfényben maradhasson. A NAGY SIKERRE VALÓ TEKINTETTEL A mûsor magas nézettsége miatt a csatorna vezetése már régebben POZITÍV PÉLDA bejelentette, hogy mindenképpen megrendezik a Megasztár második A mûsor sikerét jelzi az is, hogy Gyurcsány Ferenc, sportminiszter a szériáját is. „Hétfõtõl lehet jelentkezni a Megasztár második szériájá- Parlamentben napirend elõtti felszólalásban emlékezett meg a tehetnak válogatására, de azt még egyelõre nem tudjuk, hogy õsszel, vagy ségkutató show döntõjérõl. már augusztus végén képernyõre tûzzük-e a tehetségkutató mûsor új „Ma már vannak olyan mûsorok, vagy ügyek, amelyek megmozrészeit“ - mondta el kérdésünkre Kereszty Gábor, a Tv2 vezérigazga- gatják az embereket, és ahol a tehetségek megmutatkozhatnak“ tója a Megasztár döntõ után rendezett sajtótájékoztatón. mondta Gyurcsány Ferenc, hozzátéve, olyan világot szeretne, Az új széria ötlete azonban még annyira friss, hogy a csatorna ve- amelyben a tehetség, csakúgy, mint a TV2 Megasztár címû mûsozetése nem döntötte el, hogy megtartja-e a régi mûsorvezetõket és rában, megtalálja a maga útját. Forrás: Index a jól bevált zsûrit, vagy új arcokat keres erre a feladatra. Kereszty jó ha figyelünk
11
Küldjön Ön is emelt díjas, diszkriminatív sms-t! Jó reggelt, mindenki igya meg a kávéját, lõje be a napi antirasszizmus adagját, aztán írjon eukomform ostobaságokat kispéldányszámú napilapokba, illetve Kósáné imitátorként nyilatkozzon kedvenc riporterének! És máris jól indul a nap. József Etelka nekrológja egy bulvárlapban. Az apró cikkhez illusztráció is tartozik, a fotógráfián a tragikus sorsú költõ és néhány napja elhunyt nõvére látható. Képaláírás: József Attila (jobbra) és Etelka. Áááááááááá! Ez nem lehet igaz! Mi az, hogy József Attila (jobbra)? Talán a gyengébbek kedvéért? De ne legyünk igazságtalanok, mégis csak bulvárlapról van szó, így jobb tisztázni, hogy a hölgy volt Etelka, az úr pedig József Attila, mielõtt a kedves bulvárolvasó netalán hosszas barkóbával kínozná fölöslegesen a valóságshowkon izmosított szürke állományát. Sõt, ha legközelebb például Kocsis Zoltán játszik valamelyik televízióban, akkor mindenképpen érdemes lesz jelezni a képernyõ még szabad sarkában, hogy Kocsis a kisebb, a hangversenyzongora pedig a nagyobb terjedelmû látványelem. Egy ilyen bulvár igencsak kemény napindító, így már épp venném elõ a Nagy földrajzi világatlaszt, hogy találomra bökéssel jelöljem ki leendõ lakóhelyemet (ennél rosszabb máshol sem lehet), amikor megakad a szemem a TV2 Megasztár címû tehetségkutató mûsoráról készített Magyar Hírlapos összeállításon. Azt írja Para-Kovács Imre: “A végeredmény nemcsak engem lepett meg, pontosabban nem is csak a gyõztes személye, hanem elsõsorban a különbség, amellyel a magyar nép sms-ezõ része jobbnak látta Tóth Veronikát a második helyezett Oláh Ibolyánál. Nehéz itt szvingelni a porcelánboltban, de kénytelen vagyok megosztani egy sejtésemet: az utolsó pillanatban a kedves nézõk úgy határoztak, mégse legyen már egy roma lány az év hangja ebben a lángoktól ölelt kis országban.” Mivel tényleg nehéz szvingelni a porcelánboltban, kénytelen vagyok megosztani
Oláh Ibolya, a verseny második helyezettje, aki majdnem megasztár lett. én is egy sejtésemet: Para-Kovács Imre súlyos üldözési mániában szenved. Vagy pedig hétvégén túladagolta a pozitív diszkriminációt. Mindenesetre a Tóth Veronikára szavazók szégyelljék össze magukat, amiért ilyen rútul elbuktak toleranciából, és újfent tanúbizonyságát adták népünk zsigeri rasszizmusának, amibõl az SZDSZ koalíciós szerepvállalásának hatására sem tudunk kigyógyulni. Legközelebb, ha törik, ha szakad, tessék valamilyen kisebbségre szavazni, különben soha nem érjük el az áhított célt, az eurokonform antiszemitizmust. Mert olyan is van ám! Kertész Imre, Nobel-díjas író szerint ugyanis az euroantiszemitizmus képviselõi megvetõ mosollyal az arcukon figyelik a mi régi, klasszikus, ostoba, rossz és végül Auschwitzba torkolló antiszemitizmusunkat. Ha tehát Franciaországban fölgyújtanak egy zsinagógát, az modern, korszerû, európai dolog, viszont ha idehaza megemlítjük, hogy nem túl szerencsés a honi társadalmi viszonyokhoz fityfe-
A kereskedelmi csatornák szavazásai után mindig felreppen a szóbeszéd, hogy az eredményeket a televízió manipulálta, és hiába voksolna a nép a neki tetszõ valóságshow szereplõre, énekesre vagy éppen politikusra, ha a csatorna fejesei kényelmes bõrfoteljükben tespedve másképp döntenek. Az Index a Megasztár döntõje alatt ezért ellátogatott a SMS-szavazatokat összesítõ cég központjába, és megnéztük, hogy tényleg kézi vezérléssel döntenek-e a megasztárok sorsáról, vagy létezik még a televíziós bulvárdemokrácia. 12
nét sem konyító külhoni kampányszakértõket rászabadítani a népre, akkor mindjárt rajta vagyunk az Auschwitzba vezetõ úton. Ellenben ha Kósáné Kovács Magda sajátos jelentést ad a kereszténység pillanatnyi állapotáról, kijelentvén, hogy II. János Pál pápa vezetésével totális lenyúlás zajlik, akkor az intelligens helyzetelemzés attól a politikustól, akinek “a magyar közéletben betöltött szerepe, a magyar társadalom javára végzett munkája, személyes integritása megkérdõjelezhetetlen, és sokkal értékesebb, elõbbrevaló, mint bármelyik Fideszpolitikusé.” Sebaj Tóbiás József (tõle származnék az idézet), egy szocialista pártigazgatónak is lehet rossz napja. Csak ha már nem jött össze rendesen az ébredés, akkor otthon kell maradni, nem nyilatkozni, és a távkapcsolót se nagyon piszkálni, nehogy elromoljon. Aztán valahogy csak elszvingelünk Európáig. Forrás: Dévényi István – MNO
A kereskedelmi csatornák szavazásai után mindig felreppen a szóbeszéd, hogy az eredményeket a televízió manipulálta, és hiába voksolna a nép a neki tetszõ valóságshow szereplõre, énekesre vagy éppen politikusra, ha a csatorna fejesei kényelmes bõrfoteljükben tespedve másképp döntenek. Az Index a Megasztár döntõje alatt ezért ellátogatott a SMS-szavazatokat összesítõ cég központjába, és megnéztük, hogy tényleg kézi vezérléssel döntenek-e a megasztárok sorsáról, vagy létezik még a televíziós bulvárdemokrácia. jó ha figyelünk
A Megasztár szavazását, a Big Brother kiszavazó show-ihoz vagy éppen a Napló telefonos közvélemény-kutatásaihoz hasonlóan a Telefor Kft végzi. A cég 80 százaléka a mûsorokat készítõ Interaktív tulajdonában van, ezért nem meglepõ, hogy a Kft. telephelye a Tv2-nek is otthont adó régi filmgyár területén van, sõt a szerverek még mindig Sváby András irodájától pár méterre, az Interaktív épületében maradtak. A cég ügyvezetõ igazgatója szerint azonban elképzelhetetlen, hogy a Tv2 vezetõi, vagy a mûsor producere manipulálja az adatokat. „Legalább 10 szakember figyeli az adatokat, ráadásul a mobilszolgáltatók szakemberei is láthatják a saját elõfizetõiktõl érkezett SMS-eket, ezért legalább két tucat embert kéne hallgatásra bírnunk, ha csalni szeretnénk“ - meséli Korda a szavazás napján. SZERVEREK ÉS NÉPÍTÉLET Az SMS-szavazások esetében ugyanis a szavazást összesítõ cég csupán a beérkezõ SMS-ek értékelését végzi. Amikor valaki a Megasztár döntõ estéjén hirtelen felbuzdulásból bepötyögte az egyik énekes nevét, és elküldte a szavazásra fenntartott négyjegyû telefonszámra, üzenete a mobilszolgáltató rendszerébõl egy 2 megabites vonalon egy content routernek nevezett számítógépbe jutott, amelynek csupán annyi a dolga, hogy kiválogassa az értelmezhetetlen üzeneteket, és minden SMS-szavazónak küldjön egy válaszüzenetet, amelyben megköszöni, hogy 200 forinttal támogatta a magyar médiaipart. A Telefor rendszere ráadásul nem csak a „Veronika“ vagy „Ibolya“ szövegû üzeneteket fogadta el, hiszen a programozók gondoltak azokra is, akik kényszeresen becézik a versenyzõket, sõt néhány tipikus elírást is elfogadott az SMS-összesítõ szoftver. A content routerbõl az értékelhetõ szavazatok egy QSX-szervernek becézett adatfeldolgozó rendszerbe kerülnek, amely azután értelmezi és elosztja a szavazatokat. Mindez nem túl bonyolult feladat, csakhogy a rendszernek a mûsor rövid ideje alatt iszonyatos
jó ha figyelünk
mennyiségû SMS-sel kell megbirkóznia, van olyan idõszak, – fõleg ha a képernyõn is megjelenik a szavazás telefonszáma – amikor másodpercenként több mint 200 üzenetet kell kezelnie a rendszernek. Az SMS-szavazás mellett vezetékes telefonon is lehetett voksolni a Megasztár játékosaira, ez a rendszer azonban akkora infrastruktúrát igényel, hogy a Telefor ezt a szolgáltatást egyenesen a Matávtól vásárolja, a rendszerbe nem is látnak bele, csupán percenként megkapják a részeredményeket, amit azután hozzácsapnak az általuk feldolgozott SMS-ek eredményeihez. VÁRATLAN HIBÁK A szavazás alatt természetesen felmerülhetnek elõre nem látható technikai hibák, éppen ezért a cég szakemberei ügyeletet tartanak, ráadásul a rendszert úgy építették ki, hogy ha valamely elem meghibásodna, egy másik részegység rögtön át tudná venni a feladatait. A szerverek áramellátását például nem csak szünetmentes tápegységek szolgálják, de ha egy óránál hosszabb ideig nincs áram, az egész rendszert rá lehet kötni egy dízelgenerátorra is. Hiba azonban nem csak a cég feldolgozó rendszerében, de a mobilszolgálátatók hálózatában is lehet. A Megasztár-szavazás alatt például az egyik szolgáltató rendszere majdnem másfél órán keresztül nem küldött SMS-eket, ezek az üzenetek azonban nem vesztek el, hiszen a rendszer minden elemében van egy úgynevezett puffertár, ami ideiglenesen tárolja a feldolgozásra váró üzeneteket. A hiba kijavítása után a mobilszolgáltató figyelmeztette a Telefor szakembereit, hogy a feltorlódott üzeneteket rövid idõn belül átküldik, hogy még a szavazás leállítása elõtt feldolgozhassák azokat, így a cég munkatársait nem érte váratlanul, hogy pár percem át a szokásos üzenetmennyiség húszszorosa érkezett a rendszerbe. Persze a jól kiépített rendszer még nem szavatolja a szavazás hitelességét, hiszen lehet, hogy ugyan a beérkezõ SMS-eket pontosan összesítik, a valódi eredmények helyett azonban egy a televízió vezetése által kitalált adatsort olvasnak be a mûsorban.
13
A Megasztárban éppen ezért közjegyzõ ellenõrzi, hogy az adatbázisból származó adatok és a végeredmény megegyeznek-e. A közjegyzõ, amikor éppen nem a Csillagdalra táncol a kamerák elõtt, interneten keresztül ellenõrizheti a szavazás állását, a rendszer egyenesen az adatbázisból veszi az adatokat, nem a Telefor munkatársai küldik át e-mailen vagy SMS-ben. A képernyõn megjelenõ adatokat azonban már manuálisan viszik be a csatorna rendszerébe, a közjegyzõ megnézi az eredményt, azt megsúgja egy hostesslánynak, aki felrohan a vezérlõbe, és továbbadja az üzenetet az adásrendezõnek. A kicsit körülményes módszer nem épen hibátlan, a Megasztár döntõje alatt például többször is rossz eredményeket írtak ki, és a képernyõn gyakran tíz percnél is régebbi adatok jelentek meg. SEMMI SEM BIZTOS Mindez azonban még nem jelent teljes biztonságot, hiszen a Telefor rendszerét senki nem auditálta, éppen ezért lehet, hogy az adatbázis-program egyszerûen minden Veronikára adott szavazatott kettõnek számol, vagy éppen fordítva, a rendszergazda személyes szimpátiája, vagy éppen zenei ízlése szerint. Az ilyen jellegû csalások ellen csak az jelenthet védelmet, hogy a szavazás menetét a rendszer folyamatosan naplózza, és a cég munkatársai látják, ha valamelyikük változtat a beállításokon. „Rendszerünket átnézték az adatvédelmi biztos hivatalának munkatársai, és számos a szavazások tisztaságára vonatkozó kérdést is feltettek“ – mondta el kérdésünkre Korda Sándor, aki szerint azonban az SMS-szavazatokat összesítõ cégek teljes auditálásával sem lehetne biztosan megakadályozni a csalásokat, hiszen az auditáló cégek csak azt tudják megállapítani, hogy adott pillanatban szabályosan mûködik-e rendszer, viszont azt már nem garantálhatják, hogy a felmérés másnapján a rendszergazda nem állít-e át valami a szoftvereken. Ráadásul az auditáló cégek pénzügyileg is függnek megbízóiktól, így valószínûleg nem buktatnák le a csalókat.
A nyugati tapasztalatokkal ellentétben Magyarországon nem csökken a valóságshow-k nézettsége, ezért az RTL Klub mûsorra tûzi saját fejlesztésû mûsora negyedik szériáját is. Most már biztos, hogy az RTL Klub mûsorra tûzi saját fejlesztésû valóságshow-jának negyedik szériáját is. Azt még nem lehet tudni, hogy a Való világ 4 már õsszel elindul, vagy a VV3-hoz hasonlóan szilveszter környékén kerül csak adásba. „A nagy érdeklõdés miatt tervezzük az új sorozat elindítását. Szeptembertõl készen fogunk állni az indulásra, nyáron lezajlik majd a szereplõválogatás is, de még nem döntöttük el, hogy pontoson mikor tûzzük mûsorra az elsõ adást“ – mondta el Kolosi 14
„Mi nem csalunk, mert ennyivel tartozunk azoknak, akik használják a rendszerünket, és úgy gondoljuk, hogy a megbízhatóság ebben a szakmában alapkövetelmény“ – teszi hozzá Korda. SENKI SEM VÁLLALJA A FELELÕSSÉGET Az SMS-szavazások tisztaságát leginkább az állami felügyelet biztosíthatná, de úgy tûnik a televíziós közvélemény-kutatásokkal egyetlen hivatalos szerv sem akar foglalkozni. Az Index megkereste az ügyben a Szerencsejáték Felügyeletet, ahol azonban azt a tájékoztatást kaptuk, hogy õk csak a bejelentés-köteles játékok tisztasága felett õrködnek, amelyben a játékosok valamilyen termék megvásárlásakor, illetve szolgáltatás igénybevételekor kapott sorsjegy kihúzása útján juthatnak nyereményeikhez. A televíziós szavazásában való részvétel azonban a felügyelet álláspontja szerint nem minõsül szolgáltatásnak, így nem vonatkozik rá a szerencsejáték-törvény sem. A felügyeletnél a Versenyhivatalhoz irányítottak minket, ahol azonban azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a testület csak a tisztességes piaci verseny felett õrködik, és mivel a televíziós szavazásokon elkövetett csalások nem befolyásolják a piaci versenyt, inkább a fogyasztóvédelmet zaklassuk kérdéseinkkel. A Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõségnél ellenben azt mondták, hogy televíziós ügyekben minden bizonnyal az ORTT illetékes, ezért inkább õket keressük az ügyben. Azonban az Országos Rádió és Televízió Testület sem érzi magát illetékesnek, mivel véleményük szerint az õ hatáskörük kimerül a médiatörvényként emlegetett 1996. évi I. törvény betartásának ellenõrzésében. Így a kör bezárult, és míg a megtévesztõ reklámokkal, a televíziós erõszakkal vagy a száraz zsömlével kapcsolatos panaszainkat meghallgatja, és jó estben ki is vizsgálja egy állami szerv, addig a közvéleményt erõsen befolyásoló, és a médiaiparra is jelentõsen ható SMS-szavazások tisztaságát jelenleg senki nem ellenõrzi Magyarországon.
Péter, az RTL Klub programigazgatója, aki azt sem tudta még megmondani, hogy a valóságshow új szériáját is a már több mint két éves régi villában veszik-e majd fel. „A Való Világ 4-ben is lesznek majd újdonságok, de a szabályrendszer alapvetõ elemei nem változnak“ – tette hozzá Kolosi. A csatorna vezetése arról sem nyilatkozott, hogy a valóságshow hogyan befolyásolja majd az RTL Klub mûsorstruktúráját, párhuzamosan fut-e majd a Való világ 4 és Vágó István népszerû vetélkedõje, vagy ahogy eddig, a naponta jelentkezõ valóságshow alatt szünetel majd a Legyen Ön is milliomos. Az Index Információi szerint a konkurens Tv2 annak ellenére nem tervezi mindennap jelentkezõ valóságshow indítását, hogy a Big Brothert kifejlesztõ holland Endemollal kötött szerzõdés értelmében bármikor mûsorra tûzhetnék a reality show harmadik széiráját. „Egyelõre nem lesz Big Brother 3, de nem zárjuk ki, hogy egyszer még képernyõre
Forrás: sZ – Index
kerül a valóságshow újabb sorozat“ – niylatkozta kérdésünkre Földvári Zsófia, a Tv2 kommunikációs munkatársa. Nem lankadó A valóságshow-k népszerûsége a nyugati tapasztalatokkal ellentétben nem csökken Magyarországon. Míg 2003-ban, amikor 330 ilyen jellegû mûsort sugároztak, a lakosság 83 százaléka nézett végig legalább egy epizódot a Tv2-n futó Big Brotherbõl vagy az RTL Klub Való világjából, addig egy évvel késõbb a lakosság 82 százaléka látott legalább egy epizódot az aktuális reality mûsorokból. Ráadásul, míg 2002-ben egy nézõ átlagosan 24 adást nézett végig, addig egy évvel késõbb már 25 részt látott. Az RTL Klub mûsorának népszerûsége a konkurens Big Brother szüneteltetése óta még látványosabb, hiszen míg az elsõ széria elsõ tizennégy hetének adásait átlagosan 1 570 000-en kísérték figyelemmel, addig a második széria 1 748 000 nézõt ültetett a képernyõk elé, a Való világ 3 átlagnézettsége pedig már elérte a 2 milliót is. Forrás: Index
jó ha figyelünk
A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogta föl.
JÁNOS EVANGÉLIUMA A film sötétben indul. Éjszaka van, csak az olajfák ezüstös fénye sejteti a rosszat, ami ezen a pénteki napon még a lehetõ legrosszabb – vagyis a halált. Jézus remeg a félelemtõl, vagyis abszolút ember, ha már isteni terve szerint elveszejti magát, értünk, emberekért. Pszichológusunk a vonal végén azt mondaná, hogy sima skizofrénia, de ha a szétszakítottság inkább teológia, akkor õ a teremtõ, s így tökéletesen tisztában volt azzal, mennyire gonosz az istentelen ember, hisz pont ezért jött. Õ most ennek a sötét erõnek adja át magát, anélkül, hogy isteni természete szerint elkerülné a kínt. Júdáscsók. Mel Gibson pontosan megmutatja, hogy történt, percrõl percre, ostorcsapástól ostorcsapásig. Hát ez az! Ami az antiszemitizmus vádját illeti, jobb, ha az elején mondom, kezd teljesen meghülyülni a világ, mindegy, hogy valaki keresztény, zsidó, mohamedán, a vallásháborúk korából mindenkinek kijut, Gibsonnak is van egy apja, aki nyilatkozik, faszán nácin (lásd a bulvársajtót), a gyerek meg Hamletet játszik, holott õ Mad Max. A keresztet ácsolni ezen a téren a mûvészet szabadságába való kontárkodás, nem beszélve arról, hogy a tiltás közönségszervezõ marketingötletként amúgy is visszafelé szokott elsülni. Vissza Krisztushoz. Gibson megfelelõ fejeket választott a szerepekre. A korhû ruhák alól a fáklyák lángjainál az arcok vitték sokáig a történetet. Krisztus arca például e két óra alatt mûvészettörténeti sorozatot mutat be, fõleg a korai kereszténység táblakép-festészetébõl. Gibson azzal is meglepett, hogy szerzõi ötletként a lekottázott passióba belerakta az ördögöt. Teológiailag minden rendben, annyit tudunk biztosan, hogy a sivatagi kísértés után hagyta el õt a patás, de csak rövid idõre. Igen, a Getsemájó ha figyelünk
ne-kertben Jézuson kívül még volt valaki, aki nem aludt. A film zárójelenetében a kiégett kráterben üvöltõ ördög a happy end, amit magam is hiszek. Akár a római katona, aki elõbb ütött, majd a kereszt alatt térdre esett. Igaz, hitemnek csak következménye a gonosz fölött aratott gyõzelem érzése. Meglepett az is, hogy Gibson törõdött a nyelvi szövet auditív hatásával, emiatt a film föliratozott, arámi és latin nyelven kavarog a káosz, nincs benne a szokásos nyelvi anakronizmus, take it easy, baby. Sok gondosság és erõ a képekben, különösen, ha a húsról van szó. Lenyûgöz, agyonnyom, unom, s különösképpen nem szeretem ezt a filmet. Elõször is, mi a szeretet? Ebben az esetben az, hogy nem szeretem nézni órákon át, hogy verik, ütik, kínozzák azt, akit szeretek. Olyan érzésem van, Gibson Krisztus helyett a nyilvános kivégzésekért propagál. Ráadá-
sul már jóval korábban és rengetegszer elképzeltem a stációkat, a belsõ vetítõben is vértõl csöpögött a szög... Még azt is elismerem, hogy a lelki életemmel öszszefüggõ fantáziaképek sokban hasonlítottak Gibson szadomazo látomásaihoz. Mégis, vagy talán pont ezért, nem úgy fájt a szög a tenyeremben, mint mikor elképzeltem, hanem a mozikép konkrétsága gyötört meg. Bután, megváltatlanul szenvedtem nézõként, pedig senki nincs kizárva a mennyországból, még a mozista sem. Nem mutatnám meg a gyerekeimnek. Pedig látták az apokrif-veszélyes Scorsese-féle Krisztus utolsó megkísértését. „Emlékszel, amikor kiveszi a szívét?“, borzongnak, s még sincs horror-feeling. De ezt nem, mert zavar a valóságshow-k világában folyamatosan mûködõ ipari kamerák attitûdje, zavar, hogy ennyire szenvtelen a megmutatásban, én meg kukkolok az õ hülye rendezõi attitûdje miatt, meg persze néha könnyezem, de nem úgy, mintha a Stalkert látnám, másként. Nem tartanám meg a gyûjteményemben, pedig Pasolini, Sepityko, Tarkovszkij, Scorsese mellett jól mutatna polgárpukkasztásként Mel Gibson. Ez a fél nap a kerttõl a Koponyák hegyéig a történelem legsötétebb pillanata, istengyilkosság, valóban az, jól mondja, mutatja Gibson, de. Nem venném soha elõ, mert nem nézek vissza fikciós dokumentumokat egy gyilkosságról. A legsúlyosabb perverzió, amibõl csak a koprofágia felé van fejlõdés. S ha azt hiszi a rendezõ, hogy egyetlen záróképpel helyére billenti a filmet, téved. Krisztus, hál’ istennek, feltámad a filmjében, ahogy bónusz is jár, ha végigszenvedted a túlélõjátékot. De az õ feltámadása semmi ehhez a kínözönhöz, amit ártatlanként viselt el. Vagy elég lett volna egy kép is a húsvét jó hírébõl, ha az olyan lenne, mint Lars von Trier Hullámtörésének a végén, vagy amikor a Stalkerban esik az esõ a kívánság szobája elõtt. De ez nem ilyen, csak szép-szörnyû. Semmi. Pedig a Valakit, az ecce homót kéne mutatnia, nem vérben, hanem fényben. Lehet, hogy Gibson nem érti az egész sztorit? Gibsonnak a szenvedés a minden, jól érzi magát e földi bõrcuccban, de én nem. Elfordítom a fejem, s közben unatkozom. Az a baj, hogy Gibson csak akkor tudna hatásos lenni, ha az eredeti passióra, ami tizenkilenc, még lapot kérne. Kér, és sok. Bukott benne nagyot, az egész isteni tervet, amiben az ember csak közremûködõ, semmi több, még ha gonosz is. Ez nem antiszemitizmus, hanem az ember és isten fogalmának rossz megtestesülése a vásznon. Viszont javaslom a kõateistáknak, az iskolázatlanoknak és az antiszemitáknak. Hátha nekik bejön. (Mel Gibson: A passió) BAKÁCS TIBOR SETTENKEDÕ Forrás: Élet és Irodalom
15
Fõtitkárok, elnökök, uralkodók vasutazásai hangszigetelt különvonatokon, zárt telefonhálózattal, világvevõ rádióval, lángossal és körömpörkölttel. Szigorúan ellenõrzött kormányszerelvények divatbemutatóval egybekötött hétvégéje a Magyar Vasúttörténeti Parkban. Hargita, Ezüst Nyíl, Árpád és Nohab – kezdõ és haladó vasútrajongók minden valószínûség szerint összedörzsölték kormos kezüket, amikor hírét vették a „Füsti“ (ahogy a beavatottak a Magyar Vasúttörténeti Parkot becézik) vonatparádéjénak. RÁKOSI KÍSÉRT A HARGITÁN 1944-ben gyártott a Ganz gyár három négyrészes dízel motorvonatot a Magyar Államvasutak megrendelésére a Budapest-Sepsiszentgyörgy vonalra. A háború alatt a félkész vonatokat Ausztriába hurcolták, a hazatérés után a három „Hargita“ motorvonatból egy szerelvény kormányzati vonatként állt szolgálatba, a Rákosi Mátyás által is jócskán koptatott bársonyhuzatos ülésekrõl minden bizonnyal szívmelengetõ érzés lehetett a százhússzal elsuhanó aranyló, szövetkezetesített búzamezõk látványa. A visszafogottan fényûzõ enteriõr pazar részletei nem éppen a munkás-paraszt puritánságot tükrözik, de ezen így utólag valószínûleg senki sem lepõdik meg. Az pedig elsõ ránézésre nyilvánvaló, hogy az exkluzív vasúti kiegészítõket gyártó magyar iparnak semmi szégyenkeznivalója nem volt, igen meggyõzõek például a fülkék falából lenyíló mosdók, a kilátást keretezõ nehéz drapériák, az esetleg feszengõ diktátorokat kényelembe ringató bútorok. DIVATBEMUTATÓ Közben a park „kifutóján“ – azaz a fordítókorongon – a hangosbemondó kommentárjaival kísérve bemutatkoznak a park jórészt mûködõképes, de már csak ritkán zakatoló mozdonyai. A „tavaszi kollekció“ legszebb darabjai közé tartozott az Árpád motorvonat vajsárga-piros fényezésû kocsija, a csaknem zajos ünneplést kiváltó, Balaton körüli vonalakkal valaha egyet jelentõ NOHAB dízelmozdony, és Kádár motorvonatának elõfutó kocsija. Ez utóbbi mindig a halk szavú fõtitkár szerelvénye elõtt tíz perccel indult, egyrészes hasonmásként tesztelte a vonalat, illetve az esetleges aknáktól védte meg a kormányvonatot. AZ EZÜST NYÍL A rendszerváltás után Antall József, Horn Gyula, és Orbán Viktor is igénybevette egyszer-egyszer az „Ezüst Nyílként“ tisztelt kormányvonatot, ami manapság is üzemképes, bérelhetõ, és nem csak protokollcéllal. A kék-ezüst színû szerelvény nem kizárólagosan Kádáré volt, hanem a mindenkori magyar kormányé, noha Kádár János volt az elsõ, akivel 1968-ben kigördült az állomás16
ról, és repüléstõl való félelme miatt a puha diktatúra fõtitkárja használta a leggyakrabban politikai útjai során. Ám rajta kívül sokan, így Leonyid Brezsnyev, Richard Nixon, Julianna holland királynõ, sõt Kim Ir Szen, Észak-Korea véres kezû despotája is utazott a „Kádár-vonaton“, protokoll látogatásai alkalmával.
Hargita motorvonat
A K-telefon a vonatról sem hiányozhatott
Hargita motorvonat
A hetvenes évek formatervezésének legjavát egybesûrítõ vonat padlózata és falai erõsebbek, üvege vastagabb, mint más vonatoké. A park tájékoztatója szerint a jól hangszigetelt különvonat fülkéiben nem lehetett hallani a dízel motorvonat zaját, és még a ma is üzemképes légkondicionáló zúgását is csak alig. A Kádár-vonat zárt tele-
Árpád motorvonat A szocialista szellem vasútján robogó szerelvény száguldását semmi sem állíthatta meg, legfeljebb a vészfék fonhálózattal, világvevõ rádióval, rádióantennával és vonathangosításával is rendelkezett, és 1200-1300 kilométert tudott megtenni anélkül, hogy üzemanyag vételezés miatt meg kellett volna állnia. jó ha figyelünk
Warszava típusú sínautóbusz
Az akkori kor egyik legmodernebb gõzmozdonya volt a 424-es, melynek részlete a képen látható
Pazarul berendezett étkezõkocsi. Kivitelezésében pont passzolt Kádár elvtárs kedvenceihez, a köménymagos leveshez, a lángoshoz, meg a körömpörkölthöz Az indulások és érkezések idõpontjai titkosak voltak, a személyzet, illetve a kísérõk is csak az utolsó pillanatban értesültek, mikor és hol kell lenniük, azt pedig, hogy mikor érnek haza, sohasem tudták. A vonat útja során semmi sem közlekedhetett a vonalon, sem a vonat felett és mellett, így a felüljárókat és átjárókat is lezárták. Olykor a sínek mellett, 500-600 méter látótávolságra álltak egymástól az õrök, természetesen arccal kifelé, sõt volt, hogy helikopter kísérte a kormányvonatot.
KÖMÉNYKEDÉS A delegációkat is szállító különvonat tizenkét fõs személyzetének nemcsak megbízhatónak, de igen találékonynak is kellett lennie. Nem volt olyan, hogy „valami nincs” így a konyhában is mindennek lennie kellett. Ha Kádár elvtárs köménymaglevest kívánt, akkor köménymag hiányában a következõ Utasellátóban kapott kiflirõl származott a belevaló – legalábbis a vasúttörténeti anekdota szerint. A konyhában egyébként beépített, nyugatnémet hajótûzhelyen készültek a Kádár-kedvencek: a lángos és a körömpörkölt. Forrás: Index
A középsõ gomb felett látható piktogram jelentése számunkra mindezidáig ismeretlen, talán azt jelenti: „Hívjátok a huszárokat!”
Az M61 lajstromszámú svéd-amerikai gyártmányú NOHAB. Púpos néven is ismeretes volt MÁVos berkeken belül. Ha a hagyomány állításának hinni szabad a Záhonyi pályaudvarról egyszer eltûnt egy ilyen mozdony, majd kis idõ elteltével hazánkba érkeztek az M62-es lajstromszámú SZERGEJ névre halgató szovjet dízel mozdonyok, melyek tengelyelrendezésüket tekintve igen hasonlatosak voltak a képen látható egységhez. A szovjet gyártmányhoz képest a svéd-amerikai mozdony a szerelvények fûtésére önállóan is képes volt, nem kellett elektromos fûtõkocsit utána akasztani. A szovjet elvtársak a kezdeti idõkben fellépõ nyersanyaghiányt találékony módszerrel oldották meg, náci tengeralattjárókból kiszerelt motorok hajtották az elsõ SZERGEJ-eket.
jó ha figyelünk
17
A botrányos politizálásban a külpolitikai konszenzus is semmivé lett. A kormány már rendszeresen dönt és kommunikál fiktív tények alapján. Ilyen volt a ferihegyi „kényszerleszállást” leleplezõ kormánydöntés, amelyet ráadásul egy korábbi kormánydöntés értelmi kicsavarásával magyaráztak. A nyilvánvaló gondok az ellenõrzött média miatt nem válnak töréspontokká. Megint nincs tájékoztatás, bár a közvélemény-kutatás típusú politikacsinálás most is kiemelt szerepet játszik. Ám a nyelvi szaturáció (vagy erózió) miatt az adatok már nem elég jók, nem elég nyilvánvalók, ezért a kommunikáció most megkísérli a maximumot kihozni az adatokból azzal, hogy a média elfojtja a lehetséges kérdéseket. Nem lehet kérdéseket feltenni, nem lehet kételkedni. A nagy trendeket kell követni és azt kommunikálni, hogy nem történik semmit említésre méltó azon túl, a mit a kormány mond. Másként szólva, minden úgy történik, ahogy a kormány mondja. Miközben a kormány egy (a bûnös baloldal miatti) túlalkalmazkodási kényszertõl vezérelve kiáll az amerikai háborús politika mellett, pedig gazdasági boldogulása kizárólag az európai (meghatározó mértékben a német) gazdaság prosperitásán múlik. A „képmutató“ társadalom erre produkálja a kívánt véleményeket, amit az új MSZMP, a Magyar Szocialista Média Párt eredményes politikai marketinggel és két kormányciklusra való közpénz osztogatásával készített elõ. A nemzet viszont lassan szembesül csak a nyilvánvaló szemfényvesztéssel, amikor kiderül pl. hogy nincs elég saját forrásunk az EU-támogatások fogadásához. A miniszterelnökcsináló Gyurcsány Ferenc kongresszusi bevezetõ kampánya negyedik felvonásában elég egyértelmûen fejti ki, hogy az új MSZMP-ben nagy nyitottság van, de semmilyen modernizációs program nincs. Ennek ellenére három kormányciklusnyi idõre gondolja kormányzóképesnek már ezt a pártot is, ha sikerül megszabadulni a múmiáktól és a múlt felelõsségétõl. Gyurcsánytól/ ról még születhetnek hiteles elképzelések, de a mai szocialista médiapárt egy olyan piszkos kampánnyal került hatalomra, és kormányon egy még olyanabb piszkos politizálást folytat, hogy reményeik a legjobb esetben is csak egy fél Magyarországot foglalhatnak el. Így azután jogos kérdés a legújabb megdöbbentõ politikai szimpátiaadatok nyomán, hogy mi magyarok mindannyian ugyanabban az országban élünk-e?!
részvétel volt egy mérsékelt ünnepi eseményválaszték miatt. A mérsékelt társadalmi részvételt is tüntetések tarkították, rendõri atrocitásokra került sor (pl. Gyöngyösön). A vezetõ baloldali politikusokat többször kifütyülték itthon és a határon túl is. A tömegvonzó rendezvények közül a várban zajló, a polgári körök szervezte egész napos eseménye, ill. a kormány szervezésében az Euro Manci hídon átkelés volt említésre méltó. A jelenlegi kormányzó hatalom és a gazdasági érdekeltségek viszonyának láthatóvá tételében jelentõs esemény volt az amerikai energiaügyi miniszter látogatása. A magyar (és orosz olajos) energialobbi minden alternatív megoldás felvetését megakadályozta eddig, az akadémiától az iparig bezárólag. Az amerikai fellépés kellett csak a szélenergia-potenciál felméréséhez, és rövidesen amerikai érdekeltségek fognak szélerõmûveket telepíteni nálunk. Másik jellemzõ összefonódási, ill. átcsoportosítási esemény a ferihegyi gyorsvasút terveinek jegelése (ahogy a 4-es metró program késleltetése is), amit már a Demján-csoport ingatlanügyletei is jeleztek. Egyértelmûvé vált, hogy a Medgyessy-kormány a teljes ciklus fejlesztési forrásait feláldozta a politikai népszerûség oltárán, így nincs lehetõség a korábbi fejlesztések és nagyarányú városrész-programok, közlekedési infrastruktúra programok kivitelezésére. A mindennapos zûrzavar biztosítva van a kormány kommunikációja és a történések közötti inkonzisztencia miatt. Több külföldi vonatkozású esemény kelt belpolitikai botrányt, mint Medgyessy állítása ellenére
(ti. hogy biztonságunk abszolút!) a taszári bázist elzárják, mert külföldön többen jelzik, hogy magas rangú iraki vezetõ (a fegyveres erõk volt parancsnoka Szaddam helyettese) érkezett ide. Ugyancsak külföldi hír, hogy – megintcsak a kormány állításával szemben – tüntetõk törtek be a nápolyi magyar konzul hivatalába, tüntetve a magyarok háborús elkötelezõdése miatt. Magyarországon háborúra készül a kormányzat, biztonsági intézkedéseket hoztak (amelyek egyébként indokoltak az ázsiai halálos kimenetelû influenza miatt is!). Mindezt megtetézi az a fenyegetés, amit Orbán Viktornak címeztek: ki tudja, hányadszor, valahonnan szélsõbalról (Medgyessyt lehazaárulózták már többször, de megölését nem jósolták) üzentek Orbánnak Gyingyicsre utalva. Az intézményrendszer zsugorodása folyamatos, amit most a KVM háttérintézményeinek összevonása jellemez. A KVM ugyanis összevonja a vízgazdálkodási kutatót (Vituki) és a környezetgazdálkodási intézetet (KGI) úgy, hogy a Vitukit megszünteti, s a KGI alapjain létrehozza a Vituki Környezetvédelmi és Vízügyi Kutató Intézetet. Az új háttérintézet minden szempontból csökkentett mûhely lesz. Az elterelõ politikai kommunikáció (a politikai napirend meghatározása) és a médiauszály révén a PostaBank-ügy uralja a közpolitikát, miközben a politikai szereplõk teljes erkölcsi és szakmai leépülése folyik. A Keller-féle revansista intézménybõl vaktában lövöldöznek, de mindez nevetséges lenne, ha a média nem venné komolyan. Az állami intézményrendszer egységei egymás
A KORMÁNY TÚLZOTT AMERIKABARÁTSÁGA A 2003-as március 15-i ünnepi mûsort az MSZP irányította. Mérsékelt társadalmi 18
jó ha figyelünk
után mondják fel a korábbi feladatok teljesítését, mert a kormány (költekezése mellett) azzal növeli a hiányt, hogy elvonja a mûködésükhöz szükséges forrásokat. (Erre példa a pedagógusok számítógép-ajándékozási programjából kivont vírusvédelmi szoftverek árának megtakarítása.) A Medgyessy-kormány kényszerpályás politizálása akkor is nyilvánvaló, amikor nyugtatni próbálja a közvéleményt, mely a kormánytól eltérõen nem háború párti. Nyilatkozik az iraki nagykövet, aki szerint lényegében megszakadtak a kapcsolatok Irak és Magyarország között, hogy tulajdonképpen hadiállapot van, mert Magyarországot felolvasták az Irak ellen fellépõ szatellit-országok sorában. Valószínûleg a kormány egyeztetett az amerikaiakkal, hogy nem fogunk eleget tenni az amerikaiak követelésének és nem zárjuk be a budapesti iraki nagykövetséget (ami egyébként az amerikaiaknak sem érdeke!). Ebben a helyzetben a Mazsihisz elnökének megnyilatkozása kelt újabb meglepõ nyilatkozatháborút, amikor „örömét nyilvánítja” Irak megtámadása miatt. A magyar társadalom 92 százaléka háborúellenes, 62 százaléka elítéli a kormány túlzott amerikabarátságát is. A JOBBOLDAL PÁRTJAIT MÁR CSAK A FIDESZ JELENÍTI MEG?! A jobboldal pártjainak eróziója 2003-ban töretlenül folytatódik (bár a pártszimpátiák mérõszámai mintha még nem jeleznék ezt e változásokat). A radikális jobboldalon a MIÉP széthullásával elõbb a Magyar Nemzeti Front (mint párt, Rozgonyi Ernõ vezetésével), majd a Patrióta Ifjúság (mint párt a MIÉP IT tagjaiból szervezõdik), a Jobbik Magyarországért Mozgalom (mint párt lép fel mostantól a magyar politikai elit megújulásáért) mellett olyan mozgalmak aktivijó ha figyelünk
zálódtak, mint a Hun Szövetség, vagy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. A távlatokat az jelentheti, ha e szervezõdések egyesülnek. A jobboldal mozgolódása a Fidesz példátlanul (és érthetetlenül) eredménytelen, hatástalan politizálása miatt következett be. Másrészt a politikai elitek generációváltása zajlik, és ha a Fidesz-generációkkal kapcsolatos elégedetlenség felmerült, akkor gondolni lehet, hogy a korábbi generációkkal való elégedetlenség milyen mértékû. Folynak a találgatások a Fidesz új pártstruktúrájáról. Varga Mihály örömmel üdvözli, hogy Martonyi János neve felvetõdött a tisztújító kongresszusra a Fidesz egyik alelnöki posztjára jelöltek között. A volt pénzügyminiszter, a párt jelenlegi egyik alelnöke ezt annak kapcsán mondta az MTI-nek, hogy az Index internetes portál információi szerint Orbán Viktor, a Fidesz leendõ elnöke volt külügyminiszterét javasolta a pártvezetésnek az egyik új alelnöki posztra. Bizonyosra vehetõ, hogy Pokorni Zoltán frakcióvezetõ-helyettes, korábbi pártelnök is alelnök lesz. (Korábban Rogán Antal már bejelentette, hogy két évig nem vállal párttisztséget.) Martonyi János mellett Varga Mihály is szóba került, õ azonban nem vállalja az alelnöki megbízatást. Martonyi János alelnökké választása a Fidesz néppárttá alakulását jól jelképezi. Varga megfogalmazása szerint a legnagyobb ellenzéki párt gazdaságpolitikájának irányítása az ország szempontjából is meghatározó, különös tekintettel a jelenlegi kedvezõtlen gazdasági folyamatokra. Varga úgy ítéli meg, hogy a nyitás nagyobb hasznára lehet a Fidesznek, mint amit egy vezetõ szakpolitikus alelnökké választása jelenthet. Nem feltétlenül a tisztség határozza meg egy-egy politikus mozgásterét – jegyezte meg.
EU-POLITIKA: EURÓPA EGYMÁS ELLEN A hétvégi csúcstalálkozó feszült körülmények között készülõdött. Az EU békepárti, sõt, közvetve bírálják a héjákat, így a magyar álláspontot is (jóllehet nyíltan Romániát és Bulgáriát nevezik meg mint amerikabérenceket). Különös vonatkozása az euroatlanti ellentéteknek Robin Cook lemondása, majd az egészségügyi államtitkár leköszönése. A csúcson való érdemi részvételtõl mellõzött csatlakozásra várókat számosan az EU-állásponttal szembeni amerikabarátságuk miatt elítélik. A közös EU-álláspont kialakításának lehetõsége már a múlté. Egy új geopolitika van kialakulóban, amelyben már megint egy háborúpárti Magyarország jelenik meg, bár a magyar társadalom túlnyomó részben békepárti. Az Európai Néppártnak (EPP) az EU csúcsértekezlete elõtt tartott tanácskozása állást foglalt a Biztonsági Tanács központi szerepének megtartása, a transzatlanti kapcsolatrendszer kiegyensúlyozottabb folytatása és a közös kül- és biztonsági politikai megerõsítése mellett. A iraki ügyben ez EU-t megosztó ellentétek miatt a nyilatkozat elkerülte az állásfoglalást bizonyos kérdésekben, így az iraki leszerelés katonai erõszakkal való kikényszerítésének megítélésében. Az EPP-hez tartozó kormányfõk olyan nagy idõközökkel jelentek meg a Brüsszel közelében egy kastélyban rendezett találkozón, hogy a háborút ellenzõ Jean-Pierre Raffarin francia miniszterelnök feltûnõen elkerülte a találkozást a háborút pártoló José Maria Aznar spanyol és Silvio Berlusconi olasz miniszterelnökkel. Wilfried Martens, az EPP belga elnöke sajtóértekezletén úgy foglalta össze a csúcs állásfoglalását, hogy Irak sorozatosan semmibe vette a BT rá vonatkozó határozatait, és sajnos, nem sikerült békés eszközökkel megvalósítani tömegpusztító fegyvereinek leszerelését, így került sor a katonai beavatkozásra. Vagyis a kormányfõk szerint ez a háború nem ütközik a nemzetközi törvényességbe. A kiadott nyilatkozat azonban nem tartalmazza ezt az érvelést, tehát feltehetõleg a tagpártok legalább egy része nem értett egyet vele. A háború jellegérõl nem szól, viszont azt az óhaját fejezi ki, hogy az járjon minél kevesebb áldozattal, fegyverezze le Szaddám Huszein diktátort és szabadítsa fel az iraki népet. Az EU-nak erkölcsi kötelessége humanitárius és anyagi segítséget nyújtani ,,a válság áldozatainak,, másszóval az iraki népnek. Az EPP vezetõi szorgalmazták, hogy az EU a háború után járuljon hozzá a demokratikus társadalom kialakításához Irakban. Az EPP állást foglalt a BT nemzetközi békében és biztonságban betöltött központi szerepének megõrzése mellett, szorgalmazta a transzatlanti viszony megerõ19
sítését kölcsönös tiszteletben – más szóval az Egyesült Államok vegye jobban figyelembe európai partnerei véleményét. Az EPP szükségesnek tartja, hogy a rövidesen kibõvített EU hatékony közös kül- és biztonságpolitikát alakítson ki, erõsítse kapcsolatait az arab országokkal és adjon új lendületet a közel-keleti békefolyamatnak egy független palesztin állam létrehozásával. Az EPP alelnökeként a csúcson részt vevõ Orbán Viktor a magyar sajtó tudósítóinak elmondta, hogy az EU jövõjével foglalkozó konvent kérdéseirõl is tanácskoztak a pártvezetõk. Rámutatott, hogy a konventen növekvõ támogatásra talál az a két magyar javaslat, amelyet Szájer József (Fidesz) terjesztett elõ. Az egyik szorgalmazza, hogy a leendõ európai alkotmányos szerzõdés az eddigi okmányokhoz képest nyomatékosabban szóljon a kisebbségek jogainak védelmérõl, a másik pedig azt, hogy kellõ súllyal foglalják bele az alkotmányba Európa keresztény gyökereit. Az iraki ügyben a pártvezetõk Orbán Viktor szerint megállapították, hogy katasztrofális helyzetben van az európai kül- és biztonságpolitika egysége, márpedig az uniónak hatékony, egységes külpolitikára van szüksége. Az EPP vezetõi azt javasolják, hogy minden kül- és biztonságpolitikai állásfoglalást európai eljárásnak kell alávetni, hogy ne fordulhasson még egyszer elõ, hogy EU vezetõ tisztségviselõinek tudta nélkül ,,néhány tagállam és tagjelölt szövetkezik a többiek háta mögött, és levelet ír alá, Amerika melletti elkötelezettséget tanúsítandó". Orbán szerint ennek a háborúnak az elindítása felrúgott minden írott és íratlan szabályt, és egyéni amerikai döntésen alapszik. ,,Nem tudjuk, hogy ez a helyzet milyen új világrendet eredményez, és ebben hol lesz Európa helye, és azt sem tudni, hol van ennek az akciónak a vége. Az pedig már nem az EPP problémája, hogy mi magyarok mit keresünk ebben a háborús szövetségben,, – mondta Orbán Viktor. Az európai liberálisok találkozóján felszólaló belga miniszterelnök szerint most már nem érdemes azon vitatkozni, ki a felelõs az iraki válságért, de ha az EU-nak lenne valódi közös külés biztonságpolitikája, képes lett volna egységes álláspontra helyezkedni. Guy Verhofstadt emlékeztetett arra, hogy a tavaly júniusi sevillai EU-csúcson õ vetette fel elõször Irak problémáját, és úgy vélekedett, hogy ha az uniós vezetõk már akkor elkezdték volna a vitát errõl, ki tudtak volna alakítani közös álláspontot. Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke egyetértett Verhofstadttal, és hozzáfûzte: az iraki válság „az elsõ olyan helyzet a történelemben, amikor az európai népek egységes külpolitika megteremtését kérik tõlünk“. Graham Watson, az ELDR európai parlamenti csoportjának a vezetõje is azt a következtetést vonta le a találkozón folytatott vitákból, hogy ha az unió nem lesz képes közös kül- és biztonságpolitika kialakítására, akkor álláspontja nem fog érvényre jutni a nemzetközi színtéren. Kérdésre válaszolva emlékeztetett arra, hogy az európai liberálisok korábban is egységesen azon a véleményen voltak, hogy a háború csak a végsõ eszköz lehet Irak lefegyverzésére. Most viszont, hogy az ellenségeskedések megkezdõdtek, szembe kell nézni a realitásokkal, és mindent el kell követni annak érdekében, hogy a háború olyan rövid legyen és olyan kevés véráldozattal járjon, amennyire csak lehetséges. Anton Rop szlovén miniszterelnök arra kérte az Európai Bizottságot, tegyen meg minden tõle telhetõt az iraki emberiességi mûveletek megfelelõ elõkészítése érdekében. Az Európai Szocialisták Pártjában (PSE) egyöntetû az a vélemény, hogy az iraki válság politikai vetületeinek, illetve az egyes EU-tagjelölt országok vele kapcsolatos álláspontjának nem szabad zavaróan hatniuk a bõvítési folyamatra – állapította meg a Külügyminisztérium politikai államtitkára. Bársony András azon a találkozón vett részt, amelyet a PSE-hez tartozó európai vezetõk – köztük Kosztasz Szimitisz, az EU soros elnökségét betöltõ Görögország miniszterelnöke és Jeórjiosz Papand20
reu külügyminiszter – tartottak Brüsszelben, a tizenötök csúcsértekezlete elõtt. Közvetlenül az Irak ellen megindult támadással kapcsolatban a szocialista vezetõk nem fogadtak el állásfoglalást, ehelyett inkább arra koncentráltak, mik lehetnek az EU feladatai és hogyan kellene továbbhaladni a válság késõbbi kezelésében, mondta Bársony. Az államtitkár nem értett egyet azokkal a véleményekkel, amelyek szerint az EU közös kül- és biztonságpolitikáját darabokra törte az iraki válság, a diplomácia kudarca és az ennek nyomán kirobbant fegyveres konfliktus. Szerinte sokkal inkább arról van szó, hogy e politika lényeges elemei még ki sem alakultak vagy csak nyomokban léteznek, így nem csoda, hogy az építmény egésze is törékeny. Technikai értelemben mindenesetre elõrébb tartanak a dolgok, mert a tervek szerint még ebben az évben mûködõképessé válik az EU 60 ezer fõs gyors reagálású kontingense. Ennek hátterében a teljes politikai konszenzus még nem alakult ki, de ez sem meglepõ, mert olyan országoknak kellene kialakítaniuk, amelyek egyik csoportja erõsen elkötelezett a NATO-ban folyó együttmûködés mellett, míg a másik oldalon vannak semleges tagországok is – állapította meg Bársony. Az ebbõl a helyzetbõl fakadó eltérõ látásmódok és megközelítések nem az iraki konfliktus miatt kerültek elõ; körvonalaikban korábban is megvoltak, a válság legfeljebb felerõsítette õket. Ebben az értelemben tehát nem történt katasztrófa, a válság csak arra világított rá, mennyivel keményebb politikai elkötelezettséget igényel egy valódi közös kül- és biztonságpolitika megteremtése – mondta az államtitkár. KÜLPOLITIKA: ÚJ GEOPOLITIKAI MEGFONTOLÁSOK A magyar pozíciók látványos romlása kívülrõl és belülrõl egyformán láthatóvá vált. A magyar érdekérvényesítést olyan események minõsítik, mint hogy közvetve bebizonyosodott, az amerikaiak engedély nélkül folyamatosan átrepülnek felettünk (ezt a lakosság jó ha figyelünk
egyébként rendre észlelte, csak a hivatalos politika vette észre késõn), s hogy a „kényszerleszállás(ok)” is tervezett akciók, amelyekrõl a kormánynak tudomása volt. Közben az euroatlanti-EU-s viszonyok mind jobban elmérgesednek, s az EU-miniszteri tanács épületében felfedett lehallhatások botránya még jobban hangsúlyozza a magyarok rossz társulásának tényét. A kötelezõ állami udvariasságon túl, minden külföldi politikai tényezõ elítéli a magyar túlalkalmazkodást. Meredek növekedésben van az amerikaellenesség, amit már a dollár felemelkedése, a háborús konjunktúra megerõsödése is táplál. A Pew Research felmérésében mindenütt ellenzik a háborút. Az amerikaikról kedvezõen nyilatkozók aránya a britek körében csak 48 százalék, a franciák 31 százaléka, a németek 25 százaléka, a spanyolok 14 százaléka, a törökök 12 százaléka szimpatizál csak az amerikai törekvésekkel. Jellemzõ fejlemény, hogy az EP külügyi bizottsága jóváhagyta a csatlakozást. Magyarországot 58:1-hez arányban fogadták el, s az egy nem szavazatot egy görög kommunista képviselõ adta le, elmondása szerint a mi érdekünkben, mert szerinte az EU a multik szekértolója. Politikatudományi esemény prof. Molnár Tamás „Európa metafizikája” címû írása, amelyben az USA önérdeke és az euroatlanti kapcsolat bonyolult összetettsége jelenik meg. Számunkra a lényeg az, hogy itt a nemzetállam helyébe csempészett liberális társadalom a médium, az új életközeg. Ezt érteti meg kristálytisztán Molnár Tamás, amikor leleplezi az amerikai törekvéseket, hogy nem lehet érdeke Amerikának egy olyan hatalom létrejötte, amelyik egyesítette Európát. A milyen lesz az új Európa, mi milyen Európába akarunk beintegrálódni, mit lenne Európa metafizikája, megannyi nyitott kérdés. Egy biztos, mi magyarok, itthon nem látjuk és nem érzékeljük, hogy mi folyik köröttünk. (gondola, MTI, Magyar Nemzet, Világgazdaság nyomán, cgp)
jó ha figyelünk
HA MOST LENNÉNEK A VÁLASZTÁSOK: 2003 MÁRCIUSÁBAN MÉG JOBBAN NYERNE AZ MSZP?! Megdöbbentõ adatokkal szolgának a politikai pártszimpátiákat mérõ intézetek. Miközben a kormányzó hatalom a legképtelenebb módon gyakorolja a hatalmat, nem csökken a népszerûsége. Ez a médiauszály tevékenységének az eredménye. De hogy még növekedjen is a népszerûsége, ahhoz már totális kommunikációs fölény kell, cenzúra, korlátozott nyilvánosság mellett! A Szonda Ipsos 2003 március 6-14. közötti felmérése szerint a lakossági mintában elsõ az MSZP 36 százalékkal, második a Fidesz 29 százalékkal, 72 százalékos választási hajlandóság mellett. Más pártok már több mint negyed éve nem képesek megjelenni a parlamenti küszöb környékén. A társadalmi bázisokban már nincsenek tartalékok, ezért fontos fejlemény, hogy a választások óta az MSZP bázisának 2 százaléka távozott a Fideszhez, és a Fideszének 5 százaléka a MSZP-hez. A magszavazókat is vesztõ rendszerváltó pártokra nézve rossz hír, hogy az SZDSZ-re 12-14 százalékban szavaznának csak másodikként (ami egyértelmûen jelzi a parlamentbõl kiszorulást), az MDF-re pedig csak 10-12 százalék. A társadalmi bázisokban (a választó korú népességben) 39 százalék támogatja a szocialista-liberális tábort, és 31 százalék a konzervatív jobboldalt. A 2003. március 7-11. között készített Medián-felmérés szerint állítólag 3 százalékot javított az MSZP februári támogatottságához képest és ugyanennyit rontott a Fidesz. A szocialisták elõnye egy hónap alatt hat százalékot emelkedett. Ha most vasárnap lennének a választások a „választani tudó biztos szavazók“ 59 százaléka a szocialistákra, míg 34 százaléka a Fideszre voksolna. A hitelesebb lakossági mintában elsõ az MSZP 40, második a Fidesz 24 százalékkal. Nem változott a szabaddemokraták helyzete, már kiesne a parlamentbõl, mert csak 3 százalékos tábort tudhat maga mögött a biztos szavazók körében. Az MDF tábora február óta 2 százalékon áll a biztos szavazók közt, a Centrum Pártnak pedig mostanra kimutathatatlan a támogatottsága. A Medián felmérése szerint továbbra is Dávid Ibolya a legnépszerûbb magyar politikus, rajta kívül viszont jellemzõen kormánypárti politikusok uralják a listát. Medgyessy Péter miniszterelnök tíz százalékponttal kevesebben kedvelik, de javított három pontot egy hónappal ezelõtthöz képest és a második a népszerûségi listán. Elõdje, a pártja elnökségét idõközben újra vállaló Orbán Viktor viszont nem lépett elõbbre: ezúttal is csak a válaszadók 45 százaléka mondta, hogy „a jövõben szívesen látná fontos politikai szerepben“. Demszky Gábor fõpolgármester és Mádl Ferenc köztársasági elnök egyaránt harmadikok a listán, mert azonos a népszerûségi indexük. A kormány eddigi teljesítményét változatlanul pozitív megítélés övezi. Akárcsak februárban, márciusban is a megkérdezettek 55 százaléka vélekedik úgy, hogy a kormány „jó“ vagy „nagyon jó“ munkát végzett és relatív többségben vannak azok, akik szerint a kormány teljesítménye jobb az Orbán-kormányénál. A Szonda Ipsos március 6-14. között végzett felmérése stabil pártpreferenciákról szól a kommentárok szerint. Alig változik a pártok támogatottsága, meglehetõsen stabil a táborok nagysága és összetétele. A múlt nyáron kialakult és hónapokon át folyamatosan tartó MSZP-elõnyt az önkormányzati választások felerõsítették. Az év fordulójától azonban visszaállt az õszi kiinduló állapot: a szocialista párt elõnye az összes választókorú körében jelenleg 7, a biztos pártválasztók körében 11 százalékpont. A mostani kormányzati oldal összességében is jobban áll, mint ciklusának azonos idõszakában a négy évvel ezelõtti – ekként foglalhatók össze azok az eredmények, amelyek a Szonda Ipsos februárban, az ország felnõtt lakossága körében végzett közvélemény-kutatásából származnak. A stabilitás jellemzi a politikai erõviszonyokat a parlamenti választások óta. Múlt év júliusát követõen az MSZP 36 és 40 százalék közötti támogatottsággal rendelkezett a választókorú népességen belül. Táborának kiegyensúlyozottan erõs aktivitásának köszönhetõen a 21
biztos pártválasztók körében is viszonylag állandó, 50–55 százalék közötti arányokat regisztrálhattunk. A Fideszre jellemzõ mutatók is kevéssé változtak, az összes választókorú 26-30, az aktív szavazói kör 35-40 százalékának támogatását élvezte az elmúlt háromnegyed évben. Az érkezõ és távozó szavazók egyik hónapról a másikra alig észlelhetõk. Az MSZP és a Fidesz tartalékai egyébként is meglehetõsen szûkösek. Egymástól és más pártoktól alig tudnak elhódítani szavazókat. Az MSZP-sek tavaly áprilisi támogatóinak mindössze két százaléka távozott a Fidesz kedvéért, a fiatal demokraták öt százaléka sorolt át az MSZP-sek közé. Az elmúlt háromnegyed évben más pártoktól lényegében elenyészõ, százalékban alig mérhetõ mennyiségû szavazót volt képes magához vonzani az MSZP és a Fidesz. Új támogatókat fõképpen az elõzõ parlamenti választáson távol maradóktól sikerült verbuválni, bár arányuk a jelenlegi szavazótáboron belül alig haladja meg a tíz százalékot. Az említett adatokból az is következik, hogy alapvetõen pártjuknál maradnak a szimpatizánsok. A tavalyi MSZP-szavazók 86 százaléka most is a szocialistákra adná voksát, s megmaradt pártjánál a fideszesek 81 százaléka is. Kisebb pártok szinte alig vesznek részt ebben a versengésben, s mint látható, még úgy sem, hogy szavazóik a nagy pártok érzékelhetõ hátországát adnák. Állandónak mondható az SZDSZ támogatottsága. A három százalék körüli szavazótábor nem mozdul, egyedül a pártot második kedvencként megemlítõk magas, 12-14 százalékos aránya jelenthet vezetõiknek reményt. Csökkentheti viszont bizakodásuk mértékét, hogy az
SZDSZ-t tartalék pártként megnevezõk túlnyomórészt (92 százalékban) elkötelezett szocialista támogatók. Hasonló helyzetben van a másik térfélen álló MDF is. Nem tud elõbbre lépni az egy százalékról, de a választópolgárok 10-12 százaléka érdemesítené egy második voksra. Õk javarészt, 85 százalékban fideszesek. Egyfelõl tehát a felsorolt pártok támogatottsági mutatói alacsonyak, s ez behatárolja mind a Fidesz, mind az MSZP szavazatbõvítési lehetõségeit. Másfelõl a két nagy párt szavazóitól kevéssé várható, hogy megerõsítsék a saját oldalukon lévõ, nagyságrendileg kisebb táborral rendelkezõ szövetségest. Nemcsak az SZDSZ és az MDF nem tudott megizmosodni a választások óta, de a többi pártnak is nehézségei támadtak. Sõt a MIÉP és a Centrum támogatottsága még vissza is esett tavaly április óta. A politikai erõtér stabil eleme az is, hogy a kormányon lévõ pártok szavazótáborainak méretei egyesítve is mindvégig magasabbak voltak, mint az ellenzéki pártokéi. A kormányzati oldal pozíciói nemcsak aktuálisan kedvezõbbek, hanem meghaladják a négy évvel ezelõtt hatalmon lévõk akkori pozícióit is. Jelenleg a baloldali–liberális koalíció a választókorúak 39 százalékának támogatását élvezi, a konzervatív pártok 31 százalékon állnak. Négy évvel korábban jóval kiegyenlítettebbek voltak az erõviszonyok. A Fidesz és a többi kormánypárt mögött 32 százaléknyi szavazó volt, az akkori ellenzék pedig 29 százalékon állt. Forrás: gondola, cgp
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkig néhány hetünk van még. Tegyük fel, hogy ez idõ alatt valóra akarjuk váltani Orbán Viktornak az elsõ magyar Európai Néppárt Szövetségi Gyûlésén tett javaslatát, hogy tudniillik mindenki a csatlakozás nyertese legyen. (De azt a kérdést ne tegyük fel, hogy akkor minek csatlakozni, és azt se, hogy ha mindenki nyer, kinek a rovására.) Tegyük fel, hogy néhány napon belül meglesz az egymillió aláírás a nemzeti petíción. Tegyük fel, hogy ezt az alkotmányos rendünkben eddig ismeretlen eszközt a parlament mint demokratikus innovációt akceptálja, és a kormány – leborulva a nemzet nagysága elõtt – új költségvetés készítésére utasítja a Pénzügyminisztériumot. Mivel azonban a petícióbeli követelés arra irányul, hogy május elseje után Magyarországon biztonságosabb legyen az élet – ami alatt Orbán Viktor a jólét biztonságát érti -, az ez évi költségvetés revíziójával egyidejûleg legalább 2006-ig szólóan kellene elkészíteni a költségvetést, tehát három évre (nemcsak azért, mert ez Orbán régi vágya volt, hanem mert eddig tart az EU parlamenti ciklusa is, utána új feltételek alapján gondolkodhatunk). * Tegyük fel, hogy a magyar közigazgatás napokon belül képes lenne a hároméves költségvetés elõállítására – mert az idõnk közben nagyon fogy. Tegyük fel, hogy ez a költségvetés minden igényt kielégítõ lenne, hiszen ezért íródott. De legalábbis megfelelne azoknak a követelményeknek, amelyekrõl az elnök úr beszédében említést tett: a gyógyszerárak nem emelkednének, a közüzemi díjak sem (de általában sem nõnének az árak), ellenben a munkabérek és a nyugdíjak európai uniós szintûek lennének, felszámolódna a munkanélküliség, a gyárbezárások kiváltó okait a költségvetés kompenzáció nyújtásával elhárítaná, a kis- és középvállalatok adóterheit érzékelhetõen csökkentenék, saját otthona megteremtéséhez min22
jó ha figyelünk
denki elégséges juttatást kapna, kielégítõ mértékû támogatásban részesülnének a gazdák, és nem lenne több privatizáció – se kórház-, se semmilyen. Tegyük fel, hogy a felsoroltakat tartalmazó költségvetési javaslatot május elsejéig elfogadná a parlament. Ezt követõen pedig sürgõsen megkezdõdne végrehajtása. Tegyük fel a kérdést: mi lenne ebbõl? Még egy év sem, nemhogy három! A magyar költségvetés heteken belül elszállna. Újabb adókat ugyanis nem lehet kivetni, privatizációból se folyna be bevétel, a meglévõ állami tevékenységeket, a költségvetés intézményeinek kiadásait sem lehetne lefaragni, mert mindez ellenkezne a Néppárt (vagy csak annak elnöke? – de az utóbbi is elég) koncepciójával, azzal, hogy mindenki jól járjon, mindenki nyertes legyen. Vagyis a többletköveteléseknek csakis az államháztartás hiányának növelésével lehetne eleget tenni. Ám ki finanszírozza az állam bevételeit meghaladó többletköltségét? A magyar vállalatok? De hiszen nekik is hitelre van szükségük, hacsak nem akarják korlátozni mûködésüket, amit azonban nem lehet, mert akkor munkanélküliség lenne, amit megszüntetni megint csak a költségvetésbõl kellene. A háztartások? Mibõl? Megtakarításaikból, amik a legutóbbi idõkben szerfölött leapadtak? Államkötvényt vennének? Vennének egyáltalán? Ilyen államtól, amely inkább a békekölcsönöket jegyeztetõre emlékeztetne? Vagy finanszírozná a külföld az államháztartás túlköltekezését? Rövid idõre,
jó magas kamattal – talán igen. Még a mainál is magasabb kamattal? Igen, másként nem menne. És a még magasabb kamat nem fojtaná meg a termelõket, beruházókat? De igen, fõleg, mert árat sem volna szabad emelniük. És ekkor nem csökkenne a költségvetés bevétele is, miközben a gyárbezárások elhárítására hivatott kompenzációval a kiadásai is tovább terhelõdnének? De igen. És ez nem azt jelentené, hogy tovább nõne az államháztartás deficitje? De igen. És ez nem azt jelentené, hogy még nagyobb lenne az államadósság? De igen, azt jelentené. És nem ezt kifogásolta Orbán Viktor? De igen, ezt kifogásolta. Akkor miért akarja tovább srófolni? Nem tudja, mit beszél, vagy ennyire gonosz? De állhat-e gonosz ember a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség élén? Lehet-e elsõ embere annak a Szövetségnek, amely alapító levele szerint a nemzetért felelõsséget vállal, és a keresztény erkölcs tiszteletére hivatkozik? * Hol van itt a nemzetért vállalt felelõsség? Mert ne legyen kétségünk, nemhogy egy ilyen költekezõ költségvetés, de a töredéke sem engedhetõ meg a mai helyzetben. A költségvetés deficitje nem növelhetõ, már így is több az elfogadhatónál, és kitûzött mértékének teljesíthetõsége a Draskovics-csomag ellenére is kétséges még. Tovább feszítése azt jelentené, még nagyobb kamatfelárat kellene fizetnünk a külföldi befektetõknek azért, hogy megvegyék állampapírjainkat, amibõl fedezhetjük
a hiányt – miközben a magas kamatszint megfojtja a termelõket és beruházókat, amibõl még nagyobb kamatteher lenne, tehát tovább emelkedõ deficit és adósságállomány. Adósságaink úgy pörögnének föl, hogy abból szemernyit sem tudnánk a javunkra fordítani, mert azt a kamatteher, az ablakon kidobott pénz mozgatná, akár a hetvenes-nyolcvanas évek nagy eladósodási spiráljában. Ezt kívánja a magyar nép? Nem hiszem. Erre kér Orbán Viktor rámozdulást? Egymillió embertõl aláírást? Igen! Mit is íratna alá az emberekkel? A halálos ítéletüket? Mert ne legyen kétségünk: az egy éven belül lejátszódott három valutaválság után a külföldi befektetõk nem tartanák jó adósnak az országot, és nem sokáig kísérletezgethetnének az iménti szcenárióval: magasabb kamatokkal állampapírvételre csábítani a pénztulajdonosokat. Létezik ugyanis olyan magas kamatláb, amire már senki sem ugrik, és elkezd kifelé menekülni a tõke az országból. A forint konvertibilis, az állampapírpiac szabad, s létezik olyan pont, amikor a befektetõk nem venni akarnak, hanem szabadulni a papíroktól, majd a kapott forintot devizára váltani. Csak ha ezt sokan teszik – és pánikban ez már csak így szokott lenni -, akkor a valuta elértéktelenedik, a devizatartalékok pedig elfogynak, újabb hiteleket meg nem kapunk. Ilyenkor jelentenek államcsõdöt. Ez lenne az az álom, amit meg kellene valósítanunk? *
„Mi arra kötünk szövetséget – idézte Orbán Viktor a gyûlésen a Szövetség alapító levelét -, hogy hamis ígéretek délibábja helyett a szabadságra és a felelõsségre épüljön a magyar polgárok jövõje, szabadságra és felelõsségre épüljön a nemzet.“ Felelõsen gondolkodik az, aki a költségvetés osztogatásos alapú revíziójára szólít fel? Miközben tudja – ha mástól nem, a jegybank elnökétõl -, hogy a tûzzel játszik? Vagy talán épp azért piszkálgatja a tüzet, mert fenyegetõ lángjai mostanában alábbhagytak? Mert mostanában végre kedvezõbb, biztatóbb gazdasági adatok láttak napvilágot? Amiket most már nemcsak kétségbe vonni vagy tagadni akar, hanem megsemmisíteni is? A költségvetési és jövedelmi csapok megnyitásával, az árak befagyasztásával könnyen menne, és akkor megnézhetnénk magunkat. Még az Unió nyújtotta lehetõségekkel sem tudnánk élni, nemhogy mindenki nyertes lenne! „A közösség sorsát úgy javíthatjuk, ha magunkat tesszük nem csak jobbá, de becsületesebbé és alázatosabbá“ – hangsúlyozta Orbán Viktor beszéde elején. Tegyük fel, hogy ezt magára is értette, és felhagy azzal a társadalmat rendkívül megalázó szereppel, amelyben mindannyiunkat idiótának néz, de minimum egymillió polgártársunkat megvezethetõnek. Méltatlan ez hozzá is. PETSCHNIG MÁRIA ZITA Forrás: Élet és Irodaom
jó ha figyelünk
23
A Fidesz „Nemzeti Petícióját” alátámasztó aláírásgyûjtõ kampány kedden beindult, miután az adatvédelmi biztostól hétfõn zöld utat kapott. Az akció egyik célja a választók politikai profiljának megrajzolása, hogy a közelgõ európai választásokra direkt marketinggel gyúrhassák meg õket. Modern demokráciákban a pártoknak létkérdés, hogy a választóikkal kapcsolatot építsenek és tartsanak. De fontos ez a választóknak is és magának a demokráciának is. A magyar alkotmány kimondja: „a pártok közremûködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában”. A személyes kapcsolat kialakítására persze több lehetõség is nyílik, például találkozók, fórumok szervezésével, és a pártfórumok is részben erre valók. A politikusok azonban többnyire kerülik a személyes találkozókat, számukra kínos eszmecseréket. Így, ha a pártok tájékozódni akarnak, mit is akarnak az emberek, nem marad más hátra, mint a közvélemény-kutatás, és – hogy programjuk, politikai kínálatuk biztosan egybeessék a szavazókéval – a választói vágyak befolyásolása. El kell hitetniük a választókkal: a párt megoldásai egybeesnek az õ szükségleteikkel, érzelmileg is mozgósítani kell õket, hogy a párt számára fontos, akár válságos idõszakban is a pártot válasszák. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az emberek mindennapi, egyéni vágyait a pártirodákon alkotnák meg, mint törekedtek erre a diktatúrákban, hanem azt, hogy a pártok a valóságos, de formátlan elképzelésekhez adnak politikai formát. Ehhez manapság a kereskedelmi marketing arzenáljából ismert eszközöket alkalmaznak, köztük a direkt marketinget. Jelenleg az adatvédelmi biztos többszöri sürgetése ellenére sincs törvény a magyarországi politikai direkt marketingrõl. Így az a faramuci helyzet alakult ki, hogy a politikai pártoknak jóval nehezebb a dolguk a személyes adatok beszerzésénél, mint a kereskedelmi cégeknek, amelyek többféle bontásban, idõbeli korlátozás nélkül juthatnak személyi adatokhoz. Ráadásul az így-úgy beszerzett, de elavult vagy pontatlan adatok sokkal nagyobb kárt okozhatnak, mint hasznot. Elhunytnak életbiztosítást vagy kisnyugdíjasnak Volvót kínálni meglehetõsen kontraproduktív. Nincs ez másképp a politikai termékeknél sem, és itt még inkább számolni kell a fogyasztó ízlésének változékonyságával: az elõzõ voksolásnál még Horn Gyuláért rajongott, most Orbán a lieblingje. Bár Orbán Viktor szombati kongresszusi beszédébõl ez még nem derülhetett ki, de az ifjú szocialisták támadása nyomán a Fidesz elismerte, hogy a nemzeti petíció aláírásgyûjtõ kampánya egy címlista összeállítását is szolgálja. Ez jól jöhet majd a választók 24
célzott vagy közvetlen meggyúrására. Az adatvédelmi biztos által vezetett nyilvántartásba a Fidesz már „aláírásgyûjtés és kapcsolattartás“ céljából létrehozott adatbázisként jegyeztette be akcióját. Személyes adatokat csak az gyûjthet, tárolhat és továbbíthat, akinek ezt törvény megengedi vagy az érintett személy ehhez hozzájárul. A hozzájárulásnak önkéntesnek, határozottnak kell lennie, és az érintettet tájékoztatni kell, milyen célból, mennyi ideig kezelik privát adatait. A hvg.hu-nak nyilatkozó adatvédelmi biztos szerint a Fidesz–MPSZ akciója nem jogszabályellenes, mert a párt az alkotmányban biztosított petíciós joggal él. Ettõl láthatóan elkülönítve arra kéri az embereket, hogy rendelkezzenek személyes adataikról, a Fidesz kezelheti-e azokat vagy sem. A hvg.hu által megkérdezett több adatvédelmi szakember szerint sem történt törvényellenes árukapcsolás, amikor a párt a petíciós ív mellé még a személyes adatokról rendelkezõ nyilatkozatot is mellékel.
Ezzel együtt aggályosnak látszik, hogy a párt honlapján elektronikus úton is csatlakozni lehet a petícióhoz, így aláírás nélkül valótlan adatok kerülhetnek a Fidesz birtokába. Az sem világos, hogy a kormánynak mi a teendõje a megkapott aláírásgyûjtõ ívekkel, és az abban szereplõ személyes adatokkal. (A petíció politikai következményirõl most nem szólunk.)
Az adatvédelmi biztos interneten is elérhetõ nyilvántartásából kiderül, hogy a Fideszen kívül, amely öt esetben jelentett be adatgyûjtést (így például a 2012-es nyári olimpia megrendezésének támogatására, a polgári körök vezetõinek adatainak nyilvántartására), a parlamenti pártok közül csupán az MSZP-nek van bejelentett adatbázisa, „párttagok, pártoló tagok és szimpatizánsok, valamint [és ez önmagában is meghökkentõ] a tagok családtagjainak nyilvántartása” megnevezéssel, illetve a „nevezett személyi körrel való kapcsolattartás” céljának megjelölésével. Nehezen képzelhetõ el, hogy a többi pártnak ne lenne szimpatizánsairól listája, illetve ne lenne tagnyilvántartása, amelyre a törvény egyébként is kötelezi – a feledékeny pártok a bejelentés elmulasztásával az adatvédelmi törvényt sértik meg. A különféle listák létrehozása direkt marketingkampányok alapját képezik. Orbán Viktor egyik nyilatkozatában azzal kívánta elütni a kérdést, hogy a választáson indulók egyébként is megvásárolhatják a teljes névjegyzéket, külön adatgyûjtésre miért lenne szüksége a Fidesznek. A választási eljárásról szóló törvény szerint a központi lakcímnyilvántartótól a pártok valóban megkaphatják a választók nevét és lakcímét, de mindezt legkorábban csak a választásokat megelõzõ 20. napot követõen, és a listát a szavazás napján meg kell semmisíteniük. Tehát csak rövid ideig áll a rendelkezésükre. Ráadásul a direkt kampány költségeit jelentõsen növeli, hatékonyságát pedig csökkenti, ha nem lehet szelektálni a választópolgárok között. Azok elérésére van tehát szükség, akik sejthetõen fogékonyak a Fidesz jelszavaira, de bizonytalanok vagy nem fontos számukra a júniusi szavazás. A nemzeti petícióban szereplõ „követelések” kellõképpen általánosak ahhoz, hogy az eltökélt kormánypártiak ne írják alá, viszont a nem „aranyjelvényes” fideszeseken és polgári körösökön túl másokat is megszólítson. A Fidesz számára ugyanis kulcskérdés a magas részvétel a júniusi EP-választásokon, tartalékszavazói ugyanis a fiatalok, csalódottak, leszakadók, keleti megyék lakói közül kerülhetnek ki. Õk azok, akik hagyományosan ritkábban mennek el szavazni, mint a fõvárosiak vagy a nyugdíjasok, akik inkább a kormánypártokat támogatják. A földcsuszamlásszerû választási gyõzelem pedig kikényszerítheti az országgyûlési választások elõrehozását is, amire a hatalomból két éve eltávolított Fidesz és Orbán mind türelmetlenebbül áhítozik. Forrás: Zádori Zsolt – HVG
jó ha figyelünk
Az egyre gyûrûzõ magyarországi pénzmosási botrány A szerkesztõ elõszava: Március 30-án a rendõrség visszahozta az országba Kulcsár Attilát, az álbrókert, hogy rendezze a számlát a magyar pénzpiacon 2000 és 2003 között lezavart tivornyája után. Az utóbbi pár hónap e zavaros, sokvetületû, bizarr történet imitt-amott fellelt világosabb-homályosabb mozaikkockáinak kirakosgatásával telt. A Kulcsár-polémia ma már kisebb könyvtárnyi olvasnivalóval szolgál. Szerkesztõségünk az elmúlt hónapokban cikksorozat keretében számolt be a fejleményekrõl, amelynek darabjai a jövõben e témában egy angolul, majd késõbb több nyelven is megjelenõ könyv fejezeteinek vázlatai is egyben. A végleges változatokat olvasóink a dnp.hu angol, francia és német oldalain találhatják meg, továbbra is részrehajlástól mentes, exkluzív tartalommal. OTTHON, KESERÉDES OTTHON Bár nem szabad akaratából, de végre megjött. Magyarország „legfelkapottabb“ gyanúsítottja visszakerült oda, ahová legkevésbé vágyott – Budapestre, bilincsbe, rács mögé. A magyar „hegedûs a háztetõn“, miután minden, osztrák földön bevethetõ, halasztó taktikai cselbõl kifogyott, kilenchónapnyi jogi kötélhúzás után tért haza. Utolsó kétségbeesett kísérletként a 34 éves álbróker a „végrehajtás felfüggesztését“ kérelmezte azzal az ügyvédi indoklással, hogy élete veszélyben forogna a magyar hatóságok kezei között. Emberünk fején találta a szöget, de sajna, az osztrák jogi apparátus szûkölködik az ilyesféle nyafogásra fogékony munkaerõben. Mi több, a határ innensõ oldalán egyre gyarapszik azoknak a száma, akik inkább látnák a föld, mintsem eljárás alatt pókerarcú banditánkat, már csak a régi mondás – a holtak nem beszélnek – jegyében is. Bár morbid dolog a halálát kívánni, idehaza többek kívánságára tenne ilyeténképpen pontot az ügy végére az effajta kimenetel. S erre a volt klienseinek nagyon is jó oka van. Több tucat besározódott, azelõtt feddhetetlennek vélt jó hírnév, pénzsóvárság, zátonyára futott életek, a csúcson kettétört karrierek maradtak Kulcsár ámokfutásának nyomában, a magyarországi „felsõbb körök“ szorosra zárt soraiban.
A romok még füstölögnek. Az általa okozott, Magyarországon eddig rekordvezetõ banki csalásból és pénzmosási botrányból származó kár, amit még tetézett a tõzsde és a forint elleni spekulációs támadás, hozzávetõleg 600 millárd forintra rúg. Jelzi az osztrák hatóságok vélekedését az ügy súlyáról az óvadék összege, a nem kevesebb, mint 88 millió euró, kb. 23 milliárd forint, jó ha figyelünk
aminek fejében Kulcsár szabadlábra kerülhetett volna, miután tavaly július 17-én a pompás bécsi Operaház elõtt tõrbe csalták. Ez a mesés összeg bizonyára jó darabig csúcsvezetõ lesz az európai unióbeli óvadék-megállapítások történetében. Az osztrákok ekkora „rátartással“ számolt becslése közelebb is áll a valósághoz az okozott kár
tekintetében, mint a magyar rendõrségé a pénzügyi hullaszortírozás után. Persze sem Kulcsár, sem fáradhatatlan jóakarói nem voltak képesek õt kilenc hónap alatt megszabadítani bécsi bilincseitõl. A rámenõs mokány legény, aki magát ellenállhatatlan budapesti világfiként látta a tükörben, az emberi élet létrejöttéhez elegendõ idõ alatt tudatalatti metamorfózison esett át, ami által fiskális abszurditásból köztehertétellé avanzsált, ami éppoly nyûg, mint egy túldiszponált folyószámla. Úgy érezte, hirtelen minden partnere leírta. És így is van, jelenlegi helyzete nem éppen természete, szájíze vagy akarata szerint alakul. Tudta, hogy vége a játéknak. Leleplezte magát, amikor nem hivatalosan tárgyalt a hatóságokkal. Megkeresett néhány befolyásos embert. Elmondott nekik pár dolgot. Nem tetszett nekik. Megpróbált a kedvükben járni, de nekik nem volt kedvük a sétához. A BRÓKER LÓG A SZEREN Kulcsár stratégiája a végjátékra az önvédelem kell, hogy legyen, mindenáron. Egyedül maradt egy átverésre épült világban. Egy világban, amelyet õ teremtett, népesített be és amelynek forgatta kerekeit. Hol voltak ekkor a baráti hátbaveregetések, kézfogások? Mint egy rossz álomban, nem látott
mást, csak csaholó, bokái után kapkodó veszett kutyákat. Próbált nem odafigyelni. Megdöbbenve ismerte föl az ebek ismerõs ugatását – magyarul csaholtak, az anyanyelvén. A rémálom folytatódott. Borzongva, hideg verejtékben vonaglott a bécsi börtönpriccsen, az elkerülhetetlen otthoni elszámoltatástól való félelmével küzdve. Amikor az osztrákok átadták a magyar rendõröknek, a kiadatás magához térítette, bár ez a lebegésszerû állapot folytatódhat mindaddig, amíg beszélni nem kezd. Ez az egyetlen ütõkártyája: hogy megszólal és kiborítja a bilit. Nap nap után a magyar hatóságokkal köthetõ alku esélyeit latolgatta. Hiszen ha kijátssza egyetlen aduját, kicselezheti a rá váró komplikációk garmadáját. De túl sokáig volt távol, talán túl sokáig is ahhoz, hogy megúszhassa. Az õ esetében az idõ múlása nem az õ malmára hajtja a vizet. Szökevényként vadásztak rá, cserkészték
be és tették lakat alá külföldön. A határ innensõ oldalán ugyanez a bánásmód várt rá. Vajon mikor korzózhat megint a Kärntner strassén mutatós pipivel a karján? Talán soha. A gondolatba is beleremegett. Most visszatér a tett helyszínére, de a sakktáblán már egész más az állás, mint távozásakor. Már nem védi az a bástya, ahol nemcsak biztonságban, de legyõzhetetlennek hitte magát. Az eltelt idõ alatt Magyarország Attilánk egészségére potenciálisan káros hellyé vált, ittléte nem mondható a hosszú 25
élet biztosítékának. Ez már nem a dunai El Dorado, ami legalábbis az õ számára volt, ahol büntetlenül ûzhette furmányos mesterségét. Ahol tavaly még büszkén járt-kelt – végtelen nyugalmú kígyóbûvölõre emlékeztetõ arcán az elmélyült koncentráció átszellemült vonásaival -, most egy nyálkás, hemzsegõ viperafészek mélye. Halálos marású, acsarkodó, félelemtõl ajzott csúszómászók fenik rá a fogukat. Csak rémálom ez, amibõl fel lehet ébredni, lerázva, mint zakóvállról a korpát, vagy tényleg ez a vég? Fent a magasban ismerõs alakok rajzolódnak ki elõtte, a viperafészekbe démoni vigyorral letekintõ, rizszabálók módjára köpködõ arcok. Némelyikük felismerhetõ: korábbi K&H bankos fõnöke, Rejtõ E. Tibor ösztövér vonásaival; mellette, a csaknem a fészekbe mellé pottyant alteregója, Schönthal Henrik, a rejtélyes svindler, akit Kulcsár felülmúlni próbált. Köztük- mindkettõt galléron ragadva – a szigorú tekintetû Tóth András, a szûkszavú kémfõnök alakja sejlik fel, az utolsó hatósági ember, akivel Kulcsár szót váltott, mielõtt nyúlcipõt húzott volna tavaly júliusban. Egy hang belül azt sikoltotta a fülében: ez a bûnbanda, e hagymázas jelenések magángyûjteménye nem egy bomlott elme szüleménye. Kulcsár döntött. Nem ringatta magát illúziókban. Tiszta tudattal idézte föl, hogyan vágott neki a Bécsbe vezetõ útnak. A szokásosnál is kevesebb poggyásszal indult. Nem hagyott hátra üzenetet a „mûszakos nõvérnek“, az aznap este esedékes cicababának, aki a jacuzziban ülve vagy a baldachinos ágyban terpeszkedve hallgathatta volna gyalázkodásait. Felkapott egy papírkötegekkel teli aktatáskát. Egy másik táska már tömve volt nagy címletû ropogós eurókat rejtõ acélszürke céges borítékokkal. Mindhárom mobilja
Levi’s dzsekije zsebeiben lapult. Diplomata-útlevele – amire persze nem volt jogosult, de magas beosztású „baráti“ hivatalnokok segítségével beszerezhette – hátsóját melegítette márkás farmere farzsebén át. Ugyanilyen ebül szerzett juttatás volt állandó parlamenti belépõje vagy a diplomata-rendszám tuningolt Mercedesén. Krokodilbõrutánzat irattáskájában lapult a mindig kéznél tartott szupertitkos ügyféllista, mellé került a jeles napokra tartogatott, ezüstözött, 36 millimé26
teres pisztoly is. Még egyszer a tükörbe nézett, vágott egy grimaszt, majd elindult. Kulcsok az egyik kézben, a másikkal még kitapintotta platinum hitelkártyákkal bélelt tárcáját. Mélykék kocsijának csomagtartójában mindig volt egy bõrönd egy váltás ruhával. Mint különleges ügyfélnek a nagyfõnök parancsára civil titkosszolgálati felvezetõ és követõautó is dukált neki a városon át, útban az autópálya felé. Mániája volt a mindig tele tank, így most sem kellett sehol megállnia a két fõvárost összekötõ flaszteron. Pár óra kérdése, és Kulcsár már Bécsben kortyolgathatja a koktélt. Alig nézett a tovasuhanó tájra, szemét az elõtte haladó és a tükörben feltûnõ kísérõin tartotta.
A GYÓNTATÓATYA Aznap reggel „vallani“ ment a titkosszolgálat központjába. A nagyfõnök rezzenéstelen arccal hallgatta. Hófehér hajával, pirospozsgásan úgy festett, mint az áruházi Mikulás egy nehéz nap végén, miután a taknyos kölykök lerángatták vattaszakállát, és az utolsó kis kuncsaft az ölében csurgatott be izgalmában. A szenvtelen alak fölállt, pár szót mormolt. Megállapodásuk szerint Kulcsár Bécsben húzta volna meg magát, míg elül a vihar a bank fölött. Csak a szolgálattal tartotta volna a kapcsolatot. Ha tisztában van az érdekeivel, akkor befogja a
száját. Szolgai belenyugvással bólintott rá az utasításokra. Innen se szó, se beszéd – ígérte meg önmagának. Ez könnyû fogadalom volt, hisz Kulcsár hajlott az együttmûködésre. Tudta, civil ruhás utastársai elõtte és mögötte azért vannak ott, hogy meggyõzõdjenek, valóban elhagyja a várost, és semmi váratlan, például egy baleset vagy egyéb meglepetés ne jöjjön közbe. Kulcsár elõször még hálás is volt a kitüntetõ figyelemért. A gázra lépett és a kocsi megállás nélkül áthajtott a határon. Az országot illegálisan hagyta hát el, a törvény elõli meneküléshez illõ stílusban. Mert menekült, bár órákkal korábban ezt még nem sejtette, mint ahogy azt sem, hogy õk is azonnal a nyomába erednek. Bízott a cégben. Nem is volt más választása, hiszen egyébként nem engedték volna, hogy lelépjen. „JÁTSZD ÚJRA, SAM" A határõrök még tisztelegtek is, mikor megvillantotta diplomata-útlevelét. Az ilyenfajta fogadtatás mindig is imponált neki. Motorizált „árnyékai“ már korábban lekoptak, távolabb a határátkelõ forgatagától. Végül is a diszkréció a mottójuk. Miután megszabadult tõlük, már nem is gondolt rájuk többé. Mögötte volt egy egész éjszakányi tépelõdés, aminek a végén két kellemetlen kilátás közül reményei szerint az enyhébb kimenetelû mellett döntött. Sikerült kibújnia a K&H belga revizorai által fölébe tornyozott viharfelhõk alól. Hisz csak a munkájukat végezték, vont vállat, miközben jobbra vette az irányt a bécsi Zentrum felé. Azon nem sokat tûnõdött, merre is tart éppen, a részletek sohasem foglalkoztatták. Általában hagyta, hogy az efféle földhözragadt kérdésekre a mindenkori helyzet adjon választ. Végül is jól teljesített, és csak ez számít. Tudta, hogy az igazi nagy kaland
majd csak eztán következik, de a már majdnem vesztét okozó fordulat sokkolta. Hamar rá kellett ébrednie, hogy hiába páratlan tehetsége, a „ki semmit sem vet – jót arat“ idõk lejártak: már nem õ irányította a sorsát. Ez letaglózta, s ilyenkor a férfiember elõbb az alkoholhoz, majd a nõk karjaiba menekül. Mire megvirradt a Ringstrassén, az ocsmány valóság azzal a kegyetlen ténnyel kólintotta fejbe, hogy nemzetközi körözés alatt áll. Lehetséges volna, hogy a jó ha figyelünk
nagyfõnök megszegte szavát, miszerint elegendõ idõt hagy neki meghúzódni további utasításig? Nem fért a fejébe. Hiszen õ megtartotta, amit vállalt: felszívódott, és várta a parancsszót. Az elképedt Kulcsár eszébe ötlött egy másik nagymenõ, cégéres gazember több mint szembetûnõ csínytevése, bizonyos Princz Gáboré, az ország eddig elkövetett legnagyobb „bankrablásának“ agytrösztjéé, akinek a neve egybeforrott az addig sosem látott méretû tarhálás tudományával Legalábbis Kulcsár Attila áldásos tevékenysége elõtt. Ráadásul az elpuhult, tokás P.G. is saját bankját fosztogatta: úgy 150 milliárd forintot talicskázott ki, míg bele nem ragadt a lekvárba. Teringettét, azóta öt hosszú év telt el, és a jó öreg pégé még mindig szabad levegõt szív! Egy darabig õ is a számûzöttek nem éppen keserû kenyerét ette Bécsben, miközben a rendõrség hagyta, hogy az ügy aktáit molyok rágják, mielõtt kemény munkával fölállították a vád tákolmányát. Kész röhej: ez több mint egy éve történt, és még mindig semmi fejlemény. Kulcsár azt remélte, minden úgy zajlik majd, mint annak idején pégé esetében, hisz az õ teljesítménye még Princzén is túltett. A Postabank „exvezére“ csak az apróban turkált Attilánk „kincses szigetéhez“ képest. Ha pégének sikerült, okoskodott Kulcsár, õ is nyugodtan elmalmozgathat, míg elül a vihar. Talán a nagyfõnök Princzet is keresteti? Ez járt a fejében, miközben leparkolt a fényûzõ Grand Hotel elõtt. Hirtelen minden úgy festett, mint a bili borulása elõtt, s amilyen jövõt magának elképzelt. Egy pillanatra az egész felhajtás csak egy kitérõnek tûnt, egy fültõviszketésnek, egy pszichés próbatételnek. Úgy érezte, biztos jutalom vár rá, hiszen csak õ tudja, hol a szajré. A rátarti, operett-egyenruhás ajtónálló ugrott kocsiajtót nyitni. Kulcsár elemében volt: ez az, la dolce vita, gondolta, s mi szebb, mint mindez kölcsönpénzen. „Hitelezõit“ busás haszonnal jutalmazza majd, ezt megfogadta. Szavatartó embernek tartotta magát, s ezt bizonyította is, mialatt egy fészekalja sültbolondból csinált milliomost. A hiúság még a szakadék szélén is eluralkodott rajta. Eszébe ötlött, milyen gyatrán festett pégé az újságképeken: túlhordott terhességre emlékeztetõ sörhasával és püffedt arcával maga volt a mértéktelenség szobra. Vele ilyen nem történhet: a fotósok elõtt majd kinyalva, öltönyben fog díszelegni. Egy dolog aggasztotta csak: pilledt bal szeme, amely olykor „kereszttûz“ alá veszi a gyanútlan szemlélõt. Majd úgy intézi, hogy profilból készüljenek a képek. Különben is, egy „hegedûs“ profilból mutat igazán.
Forrás: Tom Kennedy – DNP
jó ha figyelünk
„Románia ismét sínen van a három év múlva tervezett EU-csatlakozás felé” – hangoztatta a napokban Günter Verheugen, a bõvítésért felelõs biztos. Ám Verheugen optimizmusát nem osztják sokan – áll az Oxford Analytica elemzésében. Az EP legutóbbi jelentése, amelyben élesen kritizálják és kétségbe vonják a román kormány törekvéseit, hideg zuhanyként érte a román politikusokat. A brüsszeli csúcstalálkozón Ion Iliescu román államfõ és Adrian Nastase miniszterelnök megtettek mindent annak érdekében, hogy meggyõzzék az unió vezetõit: Románia 2007-re tervezi az uniós csatlakozáshoz szükséges kritériumok teljesítését. Ugyanis a napokban a Nastase-kormányzat ismét magyarázkodásra kényszerült. Románia legnagyobb problémája a korrupció – nyomatékosította Emma Nicholson, az Európai Parlament Romániával foglakozó jelentéstevõje, a már sokszor elhangzott megróvást. Érthetõ tehát a román politikusok aggodalma, hiszen a 2007-es csatlakozáshoz fûzött remények ismét szétfoszlóban lehetnek. A jelentésben az áll, hogy komoly nehézségek merültek fel a csatlakozási feltételek teljesítését illetõen, s hiába tett az ország komoly lépéseket a korrupció elleni küzdelemben, biztosította a szabad törvénykezést és a sajtószabadságot, mindez még mindig kevésnek bizonyul. Az elmarasztaló Nicholson-jelentés a román csatlakozási stratégia újragondolását javasolja. Az EP új célokat tûzött ki Románia számára, melyek különös figyelmet fordítanak a problémás területekre, azaz a korrupció teljes felszámolására, a gyerekkereskedelem felfüggesztése, és a jogállamiság szabályainak betartására. Új célként szerepel az is, hogy a román és a bolgár csatlakozás kérdését külön tárgyalják. Bulgária már többször is jelezte nemtetszését amiatt, hogy a lassabban fejlõdõ országokkal sorolják egy csoportba. Emma Nicholson legnagyobb felháborodását az a tény váltotta ki, hogy Nastase személyesen segítette 105 román gyerek olaszországi örökbefogadását, miután egyeztetett Silvio Berlusconi olasz miniszterelnökkel. „Románia tudatosan vezette félre az EU illetékeseit az örökbefogadások ügyében. Ám minden terhelõ bizonyíték ellenére nem akartuk keresztre feszíteni Romániát.” Köztudott, hogy eddig egyetlen ilyen ügy sem került felgöngyölítésre az illetékes bûnüldözõ szervek részérõl, igaz, most kirobbant a botrány, de ez csak a jéghegy csúcsa – fogalmazott Nicholson. Nem az a probléma, hogy a gyerekek örökbefogadása rossz dolog lenne, sokkal inkább az, hogy korrupt eljárásokra alapozták, s így ez egyértelmûen gyerekkereskedelemnek minõsül. A történtekre reagálva az árva gyermekek védelmére és örökbefogadásuk szabályozására törvénycsomagot fogadtak el Romániában, az EU részérõl folyamatosan érkezõ bírálatok hatására pedig a kormány átalakításáról is döntöttek. A legfõbb változást az új igazságügyminiszter, Rodica Stanoui személye jelenti, akit az unió szemelt ki erre a posztra, bízva a korrupció sikeres felszámolásában. A csatlakozási folyamatok irányításával Ioan Talpest, egykori nemzetbiztonsági tanácsadót bízták meg, aki a napokban bebizonyította, hogy igencsak keveset tud az unióról, valójában még azzal sincs tisztában, hogy hány csatlakozási fejezetet zártak le eddig. Beiktatása után nehezen tudott megbirkózni olyan újságírói kérdésekkel, mint például azzal, hogyan is áll az ország a regionális politikával, vagy hogyan ítéli meg az unió Romániát és Bulgáriát. Az EU tisztviselõk alig tudták és akarták leplezni csalódottságukat Talpes kinevezése miatt, akinek jelenléte szerintük csak hátráltatja a csatlakozási folyamatot. A másik feketepontot az észak-erdélyi autópályáért kapta Románia. Érthetõ az Európai Bizottság felháborodása amiatt, ahogy a román kormány megegyezett az amerikai érdekeltségû Bechtel céggel egy 2,5 milliárd dolláros útépítési beruházásról. Az EU azt kifogásolta, hogy a román kormány közbeszerzési eljárás nélkül ítélte oda az amerikai cégnek az üzletet. Az uniós álláspont szerint, ha a román fél várt volna a csatlakozásig az autópálya építésével, akkor azt az EU alapjaiból lehetne finanszírozni, s nem a csatlakozási alapokból (mely az elõbbieknek csak negyede). Ami a legfontosabb, európai vállalkozók kaparinthatnák meg a szerzõdést – írja az Oxford Analytica. Elemzõk szerint az ilyen esetek kétségbe vonják, hogy Románia hamarosan megkaphatja a mûködõ piacgazdaság minõsítést. Az EB kételyei leginkább abban gyökereznek, hogy az unió alapértékeirõl mondana le, ha egy olyan országot engedne soraiba, amelyben az igazságügy irányítása még mindig egy elit csoport kezében van, ahol a demokrácia továbbra is különféle akadályokba ütközik, és ahol a gazdaság fõbb mozgatórugói egy szûk érdekcsoport –vélik a brit szakértõk. Forrás: Kulcsár Hajnal, Folk Gyögy – HVG
27
Filmdráma Leghamarabb húsvét után folytatódhat a Sorstalanság címû film addigra már két hónapja szünetelõ forgatása. Feltéve, hogy sikerül több százmillió forintnyi gyorssegélyt elõteremteni a minden idõk legdrágább magyar filmjeként beharangozott, 2,5 milliárd forintos költségvetésû produkcióhoz. Áprilisban zöldbe borul a természet, s ilyenkor egy 13 éves, kölyökképû fiú néhány hónap alatt pelyhedzõ állú, mutáló kamasszá cseperedhet. Ezek az élet rendjéhez tartozó dolgok valóságos csapást jelenthetnek a Sorstalanság címû filmre, melynek forgatása pénzügyi problémák miatt már több mint másfél hónapja szünetel. Az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre regénye alapján készülõ játékfilm felvételeit március végéig tervezték befejezni az alkotók, ezzel szemben a hónap utolsó napjaiban a folytatáshoz szükséges több százmillió forintos gyorssegélyrõl tárgyaltak a Magyar Mozgókép Közalapítvánnyal (MMKA), további türelmet kértek a fizetségükre hiába váró stábtagoktól és beszállítóktól, és igyekeztek tartani a lelket a szereplõkben, mindenekelõtt a fõhõs Köves Gyuri alakját megformáló, még mindig titokban tartott kilétû kisfiúban. Lapzártakor úgy tûnt, hogy ha az MMKA kuratóriuma csütörtökön elfogadja a hétfõn még csak körvonalazódó, ám részleteiben nem tisztázott segélycsomagot, akkor húsvét után folytatódhat a forgatás, azzal nehezítve, hogy a második világháború idején, télen játszódó történet felvételeihez egyebek közt mûhavat és a hóesést imitáló hófáklyát kell bevetni, a derült eget pedig az utómunkálatok során speciális effektusok alkalmazásával kell zorddá korrigálni. Az összesen 11 hetesre tervezett forgatásból négy hetet teljesített a stáb, hat hét magyarországi és egy hét németországi munka még hátravan. A folytatás jövõ télre halasztásáról azonban Barbalics Péter producer szerint nem csupán a gyerekszereplõ külsejének esetleges változása miatt nem lehet szó, hanem a méregdrága, egyebek közt két koncentrációs tábor barakkjait is megidézõ díszleteket is lehetetlen addig változatlan formában fenntartani és finanszírozni. A helyzet azért is meglepõ, mert minden a mû irodalmi rangjához méltóan indult: röpködtek a nagy nevek és a még nagyobb számok. A forgatókönyvet maga Kertész Imre írta, a Malena címû filmjével operatõri Oscar-díjra jelölt, igaz, rendezõként elsõfilmes Koltai Lajos Ennio Morriconét kérte fel a zene megkomponálására, a hangmérnök pedig a kétszeres Oscar-díjas Simon Kaye. A fõszereplõt 4 ezer gyerek közül választották ki, 150 színész és 10 ezer statiszta szerepel a jelenetekben. A minden idõk legdrágább magyar játékfilmjeként beharangozott produkció 2,5 milliárd forintra tervezett 28
költségeihez 920 millió forint támogatást adott az állam az MMKA-n keresztül a költségvetés általános tartaléka terhére, a német Euroarts 1,8 millió euróval (470 millió forint), a brit Renegade Film 1,5 millió euróval (390 millió forint) szállt be koprodukciós partnerként. 650 ezer euró (175 millió forint) támogatást ítélt meg az Európa Tanács filmalapja, az Eurimages, 90 ezer eurót a párizsi székhelyû Shoa Alapítvány, sõt a Magyar Televízió is betársult 240 millió forinttal. Eme sok-sok nullával végzõdõ álomhoz képest a valóságos helyzet a múlt héten még 250 millió forint, e hétre is csak alig 200 millió alá apadó adósság, és nulla forint a kasszában. Üvegzseb-produkcióként konferálta be tavaly ilyenkor a Sorstalanságot a megfilmesítési jogot Kertész kiadójától még 1997-ben megvásárló Magic Media Rt. tulajdonos-vezetõje, Barbalics Péter, azt ígérve, hogy a finanszírozási szerzõdéseket az interneten hozzák nyilvánosságra. A honlap azóta sem mûködik, és valószínûleg nincs ember, aki pillanatnyilag átlátja a helyzetet; jelenleg is az MMKA szakemberei és könyvelõk vizsgálják a produkció gazdálkodását. Barbalics szerint elsõsorban likviditási gondokról van szó, amelyek akkor kezdõdtek, amikor kiderült, az adótörvények módosítása miatt az állami támogatásból megvalósuló projektek után nem igényelhetõ vissza az áfa. Ez nyomban csaknem 200 millió forintos hiányt okozott a film büdzséjében, ami miatt nem tudták megkötni a biztosításjellegû, úgynevezett befejezési garancia-szerzõdést az erre szakosodott londoni Film Finance nevû céggel. A garancia hiányában viszont az angol koprodukciós partner nem kapja meg az ottani támogatóktól a pénzt, minthogy befektetési adókedvezményük ehhez a dokumentumhoz van kötve. Az Eurimages-támogatásnak is csak a negyede érkezett meg, részben az eleve szigorú ütemezés, részben a koprodukciós szerzõdés hiányosságai miatt. Mindez így már önmagában is a 22-es csapdája, ráadásul a külföldi partnerek általában nem pénzzel, hanem szolgáltatásokkal szállnak be, természetesen az õ árszínvonalukon, jelentõsen megdrágítva ezzel a filmet. A német támogatásnak eleve az a feltétele, hogy helyben kell elkölteni, az egyhetes németországi forgatás mellett így onnan származnak a jelmezek, ott készül a teljes kép-hang utómunka és a trükkök. Az angol fél biztosítja egyebek közt a Magyarországon fellelhetetlen Panavision kamerát, a hozzá tartozó személyzettel, a filmnyersanyagot, valamint a hangmérnököt. Utóbbi költségeit azonban a magyaroknak kellett megelõlegezniük. Ráadásul a produkció önmagában is nagyon költséges: a szcenika, azaz a díszletek – köztük a buchenwaldi koncentrációs táboré Piliscsabán
és az auschwitz-birkenauié Fóton – tervezése, kivitelezése, felépítése áfával csaknem 500 millió forintba került, a képi megjelenítés költsége 200 millió, a színészeknek mintegy 90 milliót, az esetenként a hajuk leborotválását is vállaló statisztáknak 100 millió forintot kell kifizetni. A gondok egy része mindazonáltal a múlt héten megoldódni látszott. Megérkezett ugyanis a Pénzügyminisztériumból az az állásfoglalás, mely szerint a Sorstalanság állami támogatása visszterhesnek minõsül, azaz az MMKA hozzájárulása arányában részesül a film bevételeibõl is, így visszaigényelhetõ az áfa. Ebbõl pénzt az április 20-ai bevallási határidõ után lehet látni, valószínûleg elhárul tehát az akadály az – egyébként csaknem 60 millió forintba kerülõ – befejezési garancia megszerzése elõl, ami megnyithatja a brit pénzcsapokat, és újabb summa lehívása válik lehetõvé az Euroimages-tól is. Az Országos Rádió és Televízió Testülethez is támogatási kérelemmel fordul a Magic Media, amely – akárcsak mint az MMKA – meg nem nevezett bankokkal is tárgyal áthidaló hitelrõl. Emellett szó van az MTV által beígért 240 millió forintból csak késõbb esedékes 180 millió faktorálásáról, azaz a „követelés" olcsóbban, de azonnal történõ eladásáról. A legnagyobb falatot azonban az MMKA gyorssegélye jelentené. A HVG információi szerint 240 millió forintról lenne szó. Ekkora visszatérítendõ támogatást adott ugyanis tavaly a filmhez az MMKA a 920 millió forintos állami apanázs terhére, és ennek meghosszabbítása, illetve alapítványi támogatássá alakítása vetõdött fel, ám megfelelõ garancia fejében. A kért biztosíték pedig nem lenne más, mint a megfilmesítési jog és az eddig felvett anyag tulajdonjogának legalább ideiglenes átadása. Ez alapítványi forrásaink szerint nem csupán számukra lenne garancia, hanem a külföldi partnerek esetleges követelése elõl is biztonságba kerülhetnének a felvételek. Meglehet azonban, hogy ehhez az összes eddig megkötött szerzõdést módosítani kell. Az áment csütörtöki ülésén a kuratórium mondja ki, amelynek nehéz lesz jó döntést hozni. Ha nem segít, meghiúsulhat az irodalmi remekmû megfilmesítése, elveszhet a már belefektetett 1 milliárd; ha segít, a többi film rovására kedvezményez egy olyan produkciót, amely külön kasszából már amúgy is kapott 920 milliót. A HVG információi szerint az üggyel már kormánykörökben is foglalkoznak, ám ezt az értesülést hétfõn a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában cáfolták, hozzátéve azonban, hogy csak szerdán lesz kormányülés, és addig még sok minden történhet. Forrás: JAKUS IBOLYA – HVG
jó ha figyelünk
Kósáné Kovács Magda téved. A katolikusok nem Európát akarják lenyúlni, hanem az egész világot. Sõt a vallások legtöbbje le akarja nyúlni a világot, amennyiben a lenyúlást úgy értjük, hogy kiterjesztenék rá minél totálisabb hatalmukat, bekukkantanának az ágyba, az ágy alá, az ágy és a fal közötti résbe is, ahol a pornólapok vannak esetleg, aztán nemulass. De ez nem valami friss, lávakövön kisütött hír, hanem a kereszténység egyik alaptétele, már az alapítója is megmondta, hogy övé meg az apjáé az egész, a világ az õ családi vállalkozásuk.
Ez világháború, amiben a demokratikus értékrend csap össze a vallásokban konzervált feudális mércével. Az a háború, amirõl itt szó esett, illetve amibe a szocialista párt ezennel delegált egy nem túl jelentõs figurát, természetesen nem magyar ügy, még csak nem is európai, és nem is kizárólag keresztény – a világ nem elég, ez a vallások lényege, és ez is lesz, legalábbis az egyistenhit nem biztosít más utat, mert ha nem akarja az egész világot, akkor az isten vagy nem egy, vagy nem isten. Van az Isten, és övé az ország, a hatalom és a dicsõség és az elsõ éjszaka joga mindörökké, ámen. Nem újdonság, bár nevezik néha örömhírnek. Például a Kósánét interjúvoló Hetek sem azért készül, hogy a Hit Gyülekezete befolyása kisebb legyen. Ez világháború, amiben a modern, demokratikus, liberális értékrend csap össze a vallásokban konzervált feudális mércével. De egyáltalán nem biztos, hogy az utóbbi veszít, vagy hogy az a legyõ-
jó ha figyelünk
zendõ gonosz. És nem azért, mert Isten nem tud veszíteni, illetve olyankor agresszív lesz, és felborítja a táblát. Hanem mert ezek az imént nagyvonalúan feudálisnak nevezett értékek nem csak azért uralkodtak ezredévekig, mert nem volt jobb, és mert ügyes kódként meg is akadályozták az újabbak kifejlõdését egy darabig. Irracionalitásuk az ember irracionalitás-szükségletét elégíti ki, nem azért keletkeztek, mert van isten, hanem mert van ember, és annak kell valami nagy és magasztos, amit nem ért, amit senki sem érthet, és amivel betakarhat minden egyebet, amit még nem ért. Mármost elsõre úgy néz ki ez a nyilatkozat, mintha Horn Gyula büfizte volna bele a világba valami borvidéki lakossági fórumon. De engedtessék meg, hogy indítékokat, célokat és üzeneteket tételezzek fel mégis, túl pár ezer gyülis EU-szavazat begyûjtésén. Vajon miért rontott neki a Vatikánnak a rég nem látott funkcionária, és hány hadosztálya van neki? Az még nem a keresztények üldözése, ha nem tartjuk õket többre, mint másokat. Az utóbbi idõben, emlékezzünk csak, az SZDSZ dobta fel a spanyolcsizmát az asztalra, mondván, ugyan hozzuk már fedésbe az aktív hívõk – a szolgáltatás igénybevevõi – számát, és az adott egyházba, egyházikóba, gyülevészetbe pumpált állami pénzecskét. Fel is hangzott menten a nemzeti hörgmetál, hogy keresztényellenezve van itten basszáj, kiirtaniakarás, kiéheztetés, istengyilkosság, zsidók. Aztán nem történt semmi azon kívül, hogy a szabaddemokraták megmelengették a szívét annak a célközönségnek, amely mindennapjaiban simán csak szekuláris, ha viszont kimasszírozzák belõle az állásfoglalást, akkor valahova oda lyukad ki, hogy túl van finanszírozva ez a hobbi. Azt persze nehéz megmondani, hogy ez hány embert jelent, sokkal nehezebb, mint felmérni, hogy a magyar népesség legfeljebb húsz százaléka aktív vallásgyakorló. A többé-kevésbé aktív antiklerikálisok száma nyilván akkor éri el a csúcsot, amikor általánossá válik a hittérítõk jelenléte a fürdõszobákban, magyarul: a klerikáliskodó jobbos kormányok alatt. Vagyis nem most, semmi esetre, de bizonyára most is értékes szavazatokat jelentenek azok, akik szerint rendezni kéne végre közös dolgainkat. Mondjuk felbontani a vatikáni szerzõdést, nem csak szájaskodni, csókolom. Nem elég a jót akarni. Bizisten meglehet, hogy nem jelent több szavazatot Mária volt országában – õ már rég cukrászdát nyitott Bécsben – a szenteskedõ, egyházakat privilegizáló politika, mint az, amely szembe mer velük helyezkedni, ha kell. Még az is megeshet, hogy többet hoz a bátor hitetlenség. Az ugyanis még nem a keresztények üldözése, ha semmivel sem tartjuk õket többre, mint másokat. Az csak igazság. Forrás: Tóta W. Árpád – Index
29
Esterházy Péter 2001-es cikke, amely miatt senki sem lépett ki az Írószövetségbõl „Durva feleselgetés kedvére volt, de óvakodott fölvenni a higgadt tárgyalás kesztyûjét. Agyonhallgatta, vagy az „irodalompolitika” hírlapi receptje szerint vitézül lecsepülte a komoly hozzászólást, vagy ha másként nem menekedhetett, az antiszemitaság bélyegét ütötte rá.” – írta 1920-ban Horváth János irodalomtörténész Aranytól Adyig címû könyvében a Nyugatról. Az idézet azonban – a Tilos Rádió botrányos magatartása körül kialakult vitára és Döbrentei Kornélnak a rádió elõtti tüntetésen elhangzott beszédére gondolva – ma is áll. Döbrentei korábban szerkesztõségünknek nyilatkozva elmondta: nem tudta, hogy a 2 milliárd keresztény védelme antiszemitizmusnak minõsülhet. A költõ emellett felhívta a figyelmet, hogy azok az írók, akik ma elhagyják az Írószövetséget, döntésükkel – áttételesen – a Tilos Rádió keresztényellenes tendenciáit erõsítik. Ami nem újszerû – tehetnénk hozzá. Elég visszagondolni 2001 húsvétjára, amikor Esterházy Péter az Élet és Irodalom címû hetilap hasábjain Egy katolikus magyar följegyzéseibõl címmel igazi entellektüel diskurzust indított a katolikus egyház szerepérõl. Most Esterházy akkori vitaindí-
tó cikkébõl (ÉS 2001./16.) emelünk elõ néhány gondolatot. „Lenyûgözõ és letaglózó volt látni az erõnek, a hatalomnak és egy létezõnek mutatkozó hagyománynak ezt a látványos nagyvonalúságát. (Egy elmeszesedett, óriás hatalmi struktúra üres önünneplése, lehet így is látni, tapasztalni.)“ Az író Rómából, egy pápai szentmisérõl adott beszámolót. Egy helyen – szokásos, agyonerõltetett, agyonmesterkélt nyelvi furfangjai közepette – a következõket írja: „...ült ferdén egy tört testû öregember, akinek alig forgott a nyelve, támogatni kellett, mégis mintha õ lett volna a világ közepe, a testet (ezt a kripli testet) öltött keresztény szellemiség maga, a pápa.“
Vajon mekkora lett volna a közröhej, ha valaki – mondjuk, Döbrentei Kornél – 2001-ben Esterházy Péter katolikusellenessége miatt hagyta volna el az Írószövetséget? De vajon azok, akik ma Döbrentei „kódolt“ zsidóellenessége miatt elsietnek a szervezetbõl, miért maradtak tétlenek Esterházy és társai „kódolatlan“ katolikusellenes megnyilvánulásai idején? Hiszen erkölcsi szempontból a zsidóellenesség és a keresztényellenesség egyformán elítélendõ. Arról nem is beszélve, hogy míg Döbrentei Kornél szavaiba - hogy hadakozni lehessen ellene - bele kell magyarázniuk a hallani kívánt mögöttes tartalmat, addig Esterházy katolikusellenes kirohanása nem csak fantáziaszülemény. „Magyarországon mindenki tudja, hogy Kárpátoktól Adriáig – és pedig méltán és helyesen – a megbotránkozás felháborodó szava zúgna végig, ha valaki a zsidó vallást, zsidó szertartásokat, zsidó hitelvet gúny tárgyává tenné, de senki sem gondol vele, ha ily gúny a katolikus egyházat illeti.“ (Asbóth János: Irodalmi és politikai arcképek, 1876.) Forrás: Munkatársunktól DNPI – Pécs
Fokozatos kivonulás Közép-Európából • A kapitalizmus hanyatlása egyelõre várat magára Piaci szereplõként nem kell foglalkoznom tetteim következményeivel – nyilatkozta Soros György még 1997-ben, amikor padlóra küldte a távol-keleti gazdaságot. Kijelentését meglehetõsen nehéz összeegyeztetni a független szakember mítoszával, aki a humanitárius cselekedetek elõmozdítását tekinti fõ feladatának. Kicsoda valójában Soros György? Erre a kérdésre már csak azért is nehéz válaszolni, mert foglalkozása meghatározhatatlan. A címek osztogatásában rendszerint jeleskedõ világsajtó is tanácstalan, jobb híján pénzügyi zseninek, gazdasági elemzõnek, tõzsdespekulánsnak nevezi. Miután a zseni és az elemzõ foglalkozásnak túlságosan is általános, maradjunk a tõzsdespekulánsnál. Könnyen meglehet, hogy egyéb tevékenységei elmúltával az utókor is ebben a minõségében ítéli meg Soros életét és munkásságát. Vitathatatlan, hogy a különbözõ nemzeti valuták körüli állandó spekulációval formálni igyekszik a világpolitikát, és cseppet sem mellékesen gyarapítani saját befolyását és magánvagyonát. Egy tavalyi becslés szerint a Soros Fund Management 11,5 milliárd dollár forgalmát ellenõrzi. Hatalmának tetõpontján, 1992-ben a font mélyrepülését és az angol nemzeti bank összeomlását is elõsegítette, és mintegy egymilliárd dollárt keresett azzal, hogy a brit nemzeti valuta ellen fogadott. Szakemberek szerint Sorosnak már nincs akkora hatalma a világ pénzpiacai felett, mint korábban. Õ maga is elismeri, hogy vagyona megcsappant. Aligha véletlen, hogy az egész világon csökkentette alapítványai támogatását. Fontos szempont az is, hogy a Soros hitbizományának tekintett Közép-Európa napjainkban már koránt- sem olyan vonzó préda, mint a 80-as, 90-es évek fordulóján. Pedig a New Statesmanben megjelent tavalyi írásában Neil Clark brit újságíró még úgy fogalmazott, hogy „több mint egy évtizeddel a berlini fal leomlása után Soros Kelet-Európa koronázatlan ki30
rálya”. A birodalmi terjeszkedésnek is léteznek azonban határai. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Soros György „nyitott társadalma” politikai és pénzügyi értelemben leginkább a gyenge központi hatalommal rendelkezõ, identitásában gyenge államokban teljesedhetett ki. Ha komoly ellenérdekeltséget, erõt tapasztal, másokhoz hasonlóan szedi a sátorfáját. Feltûnõ, hogy Vlagyimir Putyin fokozatos megerõsödésével a világ legismertebb spekulánsa fokozatosan hátat fordított Oroszországnak is. Az elmúlt két évben jelentõs paradigmaváltáson ment keresztül a Soros-birodalom. Alapítványainak közép-európai visszavonulása immáron eldöntött tény, s bár hivatalosan mindössze „átszervezésrõl” van szó, valójában 2010-ig lassan kihátrálnak térségünk országaiból. A grúziai események azt mutatják, hogy tovaterjeszkedésnek a posztszovjet államokat szánja, csakhogy a többségében autoriter helyi vezetõk egyelõre hallani sem akarnak a Nyitott Társadalom Intézet emberbarátinak álcázott térhódításáról. Újabb területek híján Soros egyre inkább a globális kérdések irányába fordul, nem véletlen, hogy mostanában sokat hallatja szavát az amerikai politikában. Leginkább George Bush elnököt bírálja, az õ leváltására valóságos kampányt folytat az Egyesült Államokban. A másik figyelemreméltó változás Soros növekvõ érdeklõdése a közgazdaságtan elméleti kérdései iránt. Jóslatait, elgondolásait mindazonáltal nem kell feltétlenül komolyan venni. 1998-ban például úgy vélte, hogy a világgazdaság két éven belül összeomlik, és ennek megelõzésére globális összefogást sürgetett. Bakot lõttem, ismerte be aztán 2000-ben, de „tudományos” tekintélyét aligha növelte a balsikerû elõrejelzés. Soros egyébként folyamatosan a globális kapitalizmus hanyatlását hirdeti, de az még várat magára. Bármit írjon is, az apokalipszis elnapolásában õ is érdekelt. Forrás: Szentesi Zöldi László – MNO
jó ha figyelünk
jó ha figyelünk
31
32
jó ha figyelünk
