GOMBÁS JUDIT* Zenei preferenciák vizsgálata és ezek gyakorlati je jelentısége Measuring musical preferences and their practical purport In my research I asked 133 college students to listen to 32 fragments of musical pieces and to score them on a semantic differential (SD) scale. The fragments were assorted according to “objective parameters” (tempo, dynamics, size of performing ensemble) as well as the BURTON-EYSENCK dimensions of introversionextraversion / stability-instability. Students did not only score on the SD scales (Tension, Mood, Value), but also expressed their musical preferences concerning each fragment, which constitute the “subjective parameters”. At the same time, the same students filled in the Hungarian version of the NEO-PI-R, which measures basic traits of personality. Several significant correlations could be demonstrated between the objective and subjective parameters. The analysis of the preferences of the different personality groups revealed that participants preferred musical pieces which either reflect their own personalities (e.g. open persons were fond of fragments that were rejected by others), or compensate for their eccentric traits (e.g. extremely neurotic people were attracted showed preference towards calm and relaxed music). The results confirm, with scientific methods, the ancient and intuitive experience of music therapists, teachers and of many others who incorporate music into their everyday existence.
Bevezetı Az emberiségnek ısidık óta igénye van a muzsikára. Mi, emberek, szeretjük a zenét. Érezzük, ha egy zene energiával tölt el minket, vagy éppen megnyugtat. A zenék rendkívül hatásosan váltanak ki belılünk érzelmeket. Valószínő, hogy a zene mindezt azzal éri el, hogy a testi-élettani mőködéseink valamint a legısibb vitalitás-effektusaink felidézésére képes (pl. megnyugvás, fokozódás, kitörés, kétségbeesés, bizonytalanság, feszültség stb. – szavaink is alig vannak ezekre az érzésekre) valamint hogy mély rokonságban áll a mozgással és az emberi beszéddel. Nem kérdés tehát, hogy a zene életünk mindennapi, meghatározó, kedves része. De vajon a különbözı személyiségő emberek milyen zenét kedvelnek, és milyen jelentısége van ezeknek a választásainak? Jól tudjuk, hogy egy személyiség (vagy „a személyiség”) jellemzése milyen nehéz feladat, évezredek óta az emberiség egyik legısibb problémája. Milyen az Ember? Milyen egy adott ember? Miért kedveljük, miért nem kedveljük? Hasonlóképpen izgatják az emberiséget a mővészetek, a mőalkotások, melyekkel kapcsolatban ugyanezeket a kérdéseket lehet feltenni. Kétségtelen tény, hogy korunkban, hacsak szándékosan nem törekszünk rá, nem tudjuk kikerülni, hogy nap mint nap zenét hallgassunk. Az üzletekben, vendéglıkben, iskolákban – szinte már természetes, hogy folyamatosan ki vagyunk téve különbözık „zenéknek”. De vajon jó ez, és mindenkinek egyformán jó-e? * BGF Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Fıiskolai Kar, Pedagógiai Intézet, fıiskolai adjunktus.
349
BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2005 Az alábbiakban egy olyan vizsgálatról számolok be, melyben a fenti kérdéseket BGF-KVIFK hallgatóinak közremőködésével igyekeztem megválaszolni. A vizsgálat lényege az volt, hogy különbözı szempontok alapján összeállított zenei anyagot kellett a hallgatóknak értékelniük feszültség, hangulat, érték és preferencia (tetszés) szempontjából, majd az otthonukban kitöltöttek egy személyiségmérı tesztet. Az adatokat statisztikailag feldolgozva nyertem a vizsgálati eredményeket.
Módszerek A résztvevık és az eljárás A vizsgálatban részt vevı személyek a BGF hallgatói voltak. A 132 hallgató átlagéletkora 22,4 ± 1,27 év volt (minimum: 18 év; maximum: 54 év), a személyiség-teszt (NEOPI-R) kitöltıi között 39 férfi, 83 nı volt. Zenét átlagosan 2,56 évig tanultak (minimum: 0 év; maximum: 20 év), tehát a mintánk fiatal, zeneileg alacsonyan képzett emberekbıl állt, az eredményeket csak az ı körükben értelmezhetjük. A zenepreferencia mérésére összeállítottam egy 32 zenei részletet tartalmazó hanganyagot 40 másodperces bejátszásokkal. A résztvevık kétszer hallgatták meg ezeket a részleteket, mialatt meghozták ítéleteiket a szemantikus differenciál (SD) skálákat alkotó melléknévpárok és a preferencia mentén. Egy-egy szemináriumi óra keretében összesen 132 diák töltötte ki a zenei preferenciákra vonatkozó szemantikus differenciál kérdıívet, majd feladatul kapták, hogy a személyiségmérı teszt, a NEOPI-R magyar változatát otthon töltsék ki. A 132 résztvevıbıl 122 diák hozta vissza a kitöltött személyiség-kérdıívet.
A bemutatott zenei anyag összeállítása Célom volt a lehetı legváltozatosabb zenei anyag létrehozása, ehhez objektív paramétereket vettem alapul, azaz a kottába is bejegyzett (bejegyezhetı), számszerősíthetı mutatókat. Ezek a paraméterek a tempó (lassú/gyors), a dinamika (halk/hangos) és az elıadói apparátus mérete (kis együttes, szóló/nagy együttes) voltak. Ezenkívül bevontam még egy érdekesnek ítélt, ám tudományosan nem kellıképpen alátámasztott szempontot is, a zenék CYRIL BURT és EYSENCK elméletét egyesítı felosztását. Eszerint a zenék a stabil-instabil és az extravetrált-introvertált dimenziók mentén osztályozhatók. Az így nyert zenei csoportok jellemzését az 1. táblázat tartalmazza. Ezzel a csoportosítással elsıdlegesen az volt a célom, hogy a zenei válogatás változatosságát növeljem, de a csoportok között szignifikáns különbségeket tudtam kimutatni, ezzel igazolva, hogy a felosztás nem teljesen alaptalan. Az öszszes szempont figyelembe vételével állítottam össze a zenei anyagot, amely így 32 zenei részletet tartalmazott.
350
GOMBÁS J: ZENEI PREFERENCIÁK VIZSGÁLATA...
1. táblázat Zenék csoportjai az Extraverzió-Introverzió és a Stabilitás dimenziókat alapul véve, BURT (1939) munkája nyomán, A. E. KEMP könyvébıl (1996)1 Extravertált Kedvelt zenei korszak Zenei karakter Kedvelt zeneszerzık Kedvelt zenei korszak Zenei karakter Kedvelt zeneszerzık
Klasszikus, barokk
Introvertált Stabil Klasszikus, barokk
szilárd/súlyos; egyensúly/ra„abszolút zene”; egység és forma gyogás; bejósolhatóság érzete; intellektuális, kognitív HÄNDEL, VERDI, MOZART, BACH BRAHMS, MUSZORGSZKIJ Neurotikus, instabil Romantikus, programzene Romantikus, impresszionista élénk színek/erıs kontrasztok; misztikus, romantikus; mély, erıteljes/áradó; érzelmes/érzéki legbelsıbb érzelmekre ható; a valóságtól eltávolító WAGNER, LISZT, BERLIOZ, DEBUSSY, WEBER, CHOPIN, RICHARD STRAUSS DELIUS
A zenék megítélésére alkalmazott eljárás A vizsgálatban részt vevı hallgatók a szemantikus differenciál (SD) módszerével értékelték a meghallgatott zenei részleteket. A szemantikus differenciál vagy jelentéstani differenciál fogalma OSGOOD nevéhez kapcsolható. Abból indult ki, hogy bármely szónak összetett jelentése van, azaz bármely szó vagy fogalom mindenkibıl több dolog egyidejő képzetét hívja elı (pl. a „holló” szó a madár, a fekete, a rossz elıjel, a károgás stb. képzetét), melyek együtt alakítják ki az adott szó, fogalom jelentését. Faktoranalízissel a jelentés három dimenzióját tárta fel, melyek mentén minden szó, alkotás, minden létezı jellemezhetı: érték, erı, aktivitás. A szemantikus differenciál lényege a jelentés feltárása, azaz a fogalmak ezen három dimenzió mentén történı besorolása. Ennek érdekében a résztvevık egy 9-12 melléknév ellentétpárból álló listán jelölik, hogy érzésük szerint az adott vizsgált dolog melyik pólushoz áll közelebb, és mennyivel. A melléknévpárok a három dimenzió valamelyikéhez tartoznak, tehát egy SD-profilon belül 3-4 melléknévpár mér egy-egy dimenziót. Az SD-skálák eredményeit összesítve, minden fogalomra kiszámolhatjuk az érték, erı, aktivitás értékeket. Az SD általános módszer, bármilyen jelentés – szavak, tárgyak, érzések, esztétikai tárgyak stb. – jellemzésére alkalmas. Vizsgálatomban a JANKA és munkatár-
1
Kemp, A. E. (1996).
351
BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2005 sai1 által alkalmazott, a zenék megítélésére már bevált SD skálákat használtam. Ehhez 12 melléknévpárt alkalmaztak, melyeket a faktoranalízis három faktorba sorolt: F (feszültség); H (hangulat); É (értékítélet). Minden hallgató az összes zenei részletrıl nyilatkozott, és a továbbiakban minden ítéletbıl számítottam egy feszültség (nyugodt-feszült), egy hangulat (szomorú-boldog) és egy érték (taszítóvonzó) pontszámot. Az SD-profil mellett néhány kérdésben azt tudakoltam, mennyire tetszett a hallgatónak az adott zenei részlet. Ez a preferencia pontszám azonban nagyon magasan korrelált az SD-skálák közül az érték dimenzióval.
A személyiségmérı teszt, a NEO-PI-R Az alapvetı személyiségvonásokat illetıen az ’50-es évektıl kezdve egyre több bizonyíték győlt össze az ötfaktoros modell mellett, mely faktorokat GOLDBERG 1981-ben elnevezte „Big Five”-nak. Az ötfaktoros modellek megjelentek a kérdıíves kutatásokban is. 1992-ben közzétették a NEO-PI módosított (revised) változatát, a NEO-PI-R kérdıívet, melynek a magyar változatát használtam a kiadó engedélyével2. A 240 tételes kérdıív az öt alapvetı személyiségvonást [neuroticizmus (N), extraverzió (E), nyitottság (O – openness), barátságosság (B), lelkiismeretesség (L)] méri, mindegyiket 6-6 alskálával.
Eredmények, megvitatás A zenéket jellemzı objektív és szubjektív paraméterek kapcsolata A zenék összeválogatása néhány objektív paraméter (tempó-T, dinamika-D, apparátus-A) alapján történt. Kíváncsi voltam, hogy a zenék objektív alapú csoportosítása tükrözıdik-e valamiképpen a hallgatóság ítéleteiben, azaz van-e különbség a zenék észlelt feszültség, hangulat, érték pontszámai között, ha az objektív paraméterek alapján csoportosítjuk ıket. A következı eredményeket kaptam. A három szempontú varianciaanalízis eredményeibıl az derült ki, hogy az objektív mutatók szoros, szignifikáns kapcsolatban vannak a résztvevık ítéleteivel. Minél gyorsabb, minél hangosabb egy zenemő, az emberek ezt annál feszültebbnek érzékelték. Ha kis apparátus adta elı az adott részletet, a lassú zenét is feszültebbnek vélték, mint ha nagy együttes játszott volna lassú mővet. A gyors, hangos zenék magasabb feszültségértéke megfelel a várakozásoknak, meglepı azonban az apparátus méretének hatása. Annál is inkább, mert a Hangulat változóra is hasonló interakciót lehetett kimutatni: a lassú zenéket kevésbé hangulatosnak, azaz szomorúbbnak, komolyabbnak érezték az emberek, ha azt egyetlen hangszeren adták elı (érdekes, hogy csak a hangos zenemővek esetében). Az apparátus mérete pedig kifejezetten döntı tényezınek bizonyult az érték és a preferencia pontszámokra: az emberek jobban kedvelték 1 2
Janka, Z., Zöllei, É., Szentistványi, I., Szilárd, J. (1987). Fruyt, F. D., McCrae R. R., Szirmák, Zs., Nagy, J. (2004).
352
GOMBÁS J: ZENEI PREFERENCIÁK VIZSGÁLATA... a nagyzenekari mőveket. Az „apparátus mérete” ebben a vizsgálatban két szélsıséges csoportot takart: szólómőveket és nagyzenekari mőveket. Ez egyben jelenthette a zenék felosztását változatosság szerint is, hiszen a szólóhangszerek lehetıségei (még egy zongoráé is) korlátozottabbak, mint egy szimfonikus zenekaré. Kevesebb a hangszer, ezért pl. kevesebb hangszín, kisebb komplexitás, kevesebb egy idıben megszólaló dallam jellemzi a kis apparátussal elıadott mőveket. Úgy tőnik, ezeket a „hiányosságokat” kompenzálhatja a szólista azzal, hogy a szólómőveknek nagyobb érzelmi kifejezıereje lehet: pusztán a dinamikával vagy a tempóval könnyebben érhet el feszült vagy szomorú hatást, mint a nagy együttes. A zenék észlelt hangulatára, azaz hogy mennyire érezték a zenemővet boldognak, vidámnak, a tempónak volt legalapvetıbb hatása; a dinamika és fıleg az apparátus mérete önmagában kevesebbet számított. A gyors zene – akár halk, akár hangos, akárhányan adják is elı – mindig boldogabb hatást keltett, mint a lassú, bár a fentebb kifejtett interakciókról természetesen nem feledkezhetünk meg. Ez az eredmény sem meglepı; azt vártuk, hogy a gyorsabb zenéket észlelik az emberek vidámabbnak. Úgy tőnik, a tempó, a zene gyorsasága az egyik leghatásosabb eszköz arra, hogy pozitív érzelmeket, jó hangulatot hívjon elı a hallgatókból. Nem véletlen, hogy jobban is kedvelik az emberek a gyors zenéket, bár – mint már említettem – nem a tempó, hanem az apparátus mérete messze a legfontosabb tényezıje annak, mennyire tetszik egy zenemő.
A zenék BURT-EYSENCK-KEMP féle 4 csoportjának összehasonlítása A bemutatott zenei anyag válogatásának egyik szempontja – a már bemutatott objektív paraméterek (tempó, dinamika, apparátus) mellett a BURTEYSENCK-KEMP nevéhez kapcsoló négyes felosztás volt (l. 1. táblázat). A zenék négy csoportja közti különbségeket kerestem egyszempontos varianciaanalízissel, valamint az extravertált/intravertált és a stabil/instabil csoportok között t-próbákkal. BURT és EYSENCK nyomán KEMP négy csoportra osztotta a zenéket: stabil/instabil és extravertált/introvertált csoportok kombinációira. Azt tapasztaltuk, hogy a zenék fentebb felsorolt négy csoportja szignifikánsan különbözik egymástól az összes szubjektív mutató tekintetében. A csökkenı feszültség alapján a zenei csoportok sorrendje: 1. instabil extravertáltak (romantikus, áradó, erıs kontrasztok és színek, nagyon érzelmes, programzene); 2. instabil introvertáltak (romantikus, impresszionista, misztikus, mély, legbelsıbb érzelmekre ható); 3. stabil extravertáltak (klasszikus, szilárd, súlyos, fényes, kiszámítható, bejósolható); 4. stabil introvertáltak (klasszikus, barokk, egység és forma jellemzi, intellektuális). A vizsgálatból kiderült, hogy az emberek a stabil zenéket nyugodtabbnak érezték, mint az instabil zenéket. A t-próbák és a kétszempontos ANOVA eredményeibıl kitőnik, hogy a stabil zenék nem csak a nyugodtság tekintetében
353
BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2005 múlják felül az instabil zenék csoportját, de hangulat és érték/preferencia szempontjából is. A stabil zenéket a résztvevık nyugodtabbaknak, vidámabbaknak és értékesebbnek találták, jobban kedvelték ıket. Az extravertált és introvertált zenék között sehol sem tudtam hasonló szisztematikus különbséget kimutatni. Összegezve, kijelenthetjük, hogy a BURT-EYSENCK féle négyes zenefelosztás nem alaptalan, BURT intuíciója részben igazolódott. A stabil és instabil zenék jól elkülöníthetık egymástól, mert a stabil zenék nyugodtabbak és az emberek többsége jobban kedveli ıket, míg az instabil zenék feszültebbek és kevésbé preferáltak. A négyes felosztásból tehát eredményeim alapján tanácsos lenne kettes (stabil-instabil) felosztást létrehozni, mert az extraverzió/introverzió rosszul értelmezhetı dimenzió, míg a stabilitás/instabilitás a zenéket jól differenciálja.
ren Zenepreferenciák vizsgálata: a különbözı személyiségvonásokkal re ndelkezı emberek milyen fajta zenéket kedvelnek a legjobban? A bemutatott 32 zenei részlet közül kiválogattam a szubjektív mutatók (F, H, É) alapján a hallgatók által a legszélsıségesebbnek ítélt zenéket (pl. a legfeszültebb, a legkevésbé feszült zenék csoportjait). Majd arra voltam kíváncsi, hogy van-e valamilyen eltérés a különbözı személyiségvonásokkal jellemezhetı emberek ítéleteiben és preferenciáiban. Többféle statisztikai eljárással egymást megerısítı eredmények születtek. A neuroticizmus (szorongás, dühös ellenségesség, depresszió, én-tudatosság, sérülékenység, impulzivitás) alapvetıen hat a zenepreferenciára. Vizsgálatomban azt találtam, hogy a nyugodt, nem feszült zenéket kedvelı személyek magasabb szorongás, depresszió, ellenségesség, tehát magasabb neuroticizmus értékeket értek el, mint akik a feszült zenéket kedvelték, illetve mint akik nem kedvelték a nyugodt zenéket. A neuroticizmussal jobban jellemezhetı személyeknek jobban tetszettek a kevésbé hangulatos, azaz szomorú zenék. Kimutattam, hogy a lassú zenéket jobban kedvelik, mint a kevésbé „neurotikusok”. Igaz, a zenéket, amelyeket szerettek, a minta egészéhez képest vidámabbnak észlelték. Az eredmények számomra azt jelzik, hogy a magasabb neuroticizmussal jellemezhetı személyek fogékonyabbak a zene érzelmi tartalmára. Kedvelik a szomorú zenéket is, és a többségnél szélsıségesebben ítélik meg bizonyos zenék hangulatát. Ez azt is jelentheti, hogy az érzelmileg instabil személyek kedvelik, keresik azokat a zenéket, melyek nyugtathatják ıket! A feszült zene esetleg továbbfeszíthetné, szélsıséges irányba tolhatná az amúgy is szélsıségekre hajlamos személyek érzelmi állapotát, amire nekik nincs szükségük, ezért ha tehetik, a nyugodt, lassú zenét választják. A „neurotikus” személyeket ezek a zenék segíthetik abban, hogy érzelmeiket stabilizálják, szabályozzák, amit ık az ilyen nyugodt zenék iránti vonzódásukkal ki is fejeznek. Ennek a megállapításnak terápiás értéke is van. Pedagógusok tapasztalhatják, hogy egy jól kiválasztott, megfelelı körülmények között lejátszott zene „csodát tesz” a legmegfékezhetetlenebb, legnehezebben kezelhetı
354
GOMBÁS J: ZENEI PREFERENCIÁK VIZSGÁLATA... gyerekcsoporttal is. Ez az eredmény tehát kísérletileg is alátámasztja a zenével élı emberek, a zeneterapeuták régóta ismert és alkalmazott módszereit. Az extraverziónak (melegség, társaságkedvelés, határozottság, aktivitás, izgalomkeresés, pozitív érzelmek) a legtöbb kutatás eredménye szerint szintén jelentıs hatása van a zenepreferenciákra. Én a kutatásomban kevésbé találtam meghatározónak az extraverzió-introverzió dimenziót. Ennek talán az az oka, hogy a mintában nem igazán voltak introvertált emberek. Miért hiányoztak ezek a személyek az a mintából? Ez adódhat abból, hogy speciális csoportot vizsgáltam, fıleg 20 év körüli fıiskolás diákokat, akik korukból adódóan is inkább extravertáltak. A külvilágban ez a korosztály szembesül a leggyakrabban azzal az elvárással, hogy az extravertált viselkedés a kívánatos, a sikeres. Ennek hatására ténylegesen eltolódhatnak az extraverzió irányába, de az is lehet, hogy a válaszadásnál az introvertáltak is torzítottak a vélt szociális kívánatosságnak megfelelıen. Ennek ellenére néhány eredmény tendenciaszinten különbséget mutatott az extravertált és az introvertált személyek között. Az extravertáltak általában hangulatosabbnak, azaz vidámabbnak, boldogabbnak észlelték a legfeszültebb és legkevésbé feszült zenéket, valamint az extravertáltak kevésbé kedvelik a szólódarabokat. A nyugodt, nem feszült zenéket kedvelık – szintén csak tendenciaszinten – magasabb értékeket értek el az extraverzió egyik skáláján, a pozitív érzelmek alskáláján. Ez meglepı, mert a szakirodalom szerint az extravertáltak mindenütt a feszültebb, arousalemelı zenéket kedvelték jobban. Ugyanígy ellentmond az irodalmi adatoknak, hogy az extravertáltak által elutasított, nem kedvelt zenék szignifikánsan hangosabbak, dinamikusabbak, mint az introvertáltak által elutasított zenék. Mindezt a fentebb már felsorolt dolgokkal magyarázom: a mintánk extraverzió szempontjából nem volt reprezentatív. A nyitottság (fantázia; cselekedetekben, értékekben megnyilvánuló nyitottság; esztétikai, érzelmi és elméleti nyitottság) faktor ezzel szemben beteljesítette a várakozásokat, eredményeink az irodalmi adatokkal egybeesnek. Akik a legnyugodtabb vagy a legfeszültebb zenéket jobban kedvelték szemben azokkal, akik ezeket nem szerették, magasabb esztétikai nyitottság és tendenciaszinten magasabb elméleti nyitottság értékeket kaptak. Ez arra utal, hogy a nyitottabb személyek általában jobban kedvelték ezeket a szélsıséges zenéket, mint a kevésbé nyitottak. A legkevésbé hangulatos (legszomorúbb, legkomolyabb) zenéket kedvelıkre is magas esztétikai, érzelmi és elméleti nyitottság volt jellemzı, és összességében is a nyitottság volt jellemzı rájuk. A leghangulatosabb zenéket a nagyobb fantázia pontszámúak kifejezetten visszautasították, ami azt jelentheti, hogy nem szívesen csatlakoznak a „közízléshez”. Ez utóbbi állítást a legjobban az támasztja alá, hogy akik az emberek által a „legkevésbé értékesnek” tartott zenéket kedvelték, semmi másban nem különböztek az ezeket az „értéktelen” zenéket elutasítóktól, mint a legtöbb nyitottság-alskála pontszámában, valamint a nyitottság-faktor mentén is. Ezeket a többség által nem kedvelt zenéket szignifikánsan hangulatosabbnak is észlelték, mint a nem nyitottak, tehát a nyitottság már az észlelés szintjén is megmutatkozik. Ugyanakkor volt a nyitottaknak egy csoportja, akik nem csak az „extra, szokatlan” zenéket szerették, hanem általában az itt bemutatott zenéket is; a nyitottságuk a klasszikus 355
BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2005 zene iránt, azon belül pedig a különlegesebb részletek iránt egyaránt megnyilvánult, hiszen a nyitottság többféle zenei csoport preferenciájával korrelált. A Big Five barátságossság (bizalom, egyenesség, altruizmus, engedékenység,
szerénység, lágyszívőség) és lelkiismeretesség (hatékonyság, rendszeretet, kötelességérzet, teljesítménymotiváció, önfegyelem, megfontoltság) faktorainak és a zenei, esztétikai preferenciáknak kapcsolatáról kevéssé állnak szakirodalmi adatok a rendelkezésünkre. Az ezzel kapcsolatos saját eredményeim sem mindig könnyen értelmezhetık, de néhány érdekes összefüggésre felhívnám a figyelmet. A nyugodt, nem feszült zenéket kedvelı személyek jellemzıi között a lelkiismeretesség faktor egyik alskálája (hatékonyság) kétszer is megjelent. Ez az alskála a racionális, célratörı, józan, értelmes viselkedést, problémamegoldást méri. Mint már említettem, a nyugodt, lágy zenék több érzelmet közvetítenek, mint a feszültek, ezért talán ezek a racionális emberek kevésbé tudják vagy merik átadni magukat egy ilyen muzsika élvezetének. Ugyanakkor ezek az emberek (magas lelkiismeretesség értékőek) magasabb érték pontszámot adtak ezeknek a feszültségmentes zenéknek: értékesebbnek, gazdagabbnak, mélyebbnek érezték ıket. De nem csak a feszültségmentes zenékrıl mondható el mindez: minél magasabb Lelkiismeret pontszámot ért el valaki, annál magasabb érték (és nem preferencia!) pontszámot adott majdnem az összes szélsıséges zenének. Az egész vizsgálatban nagyon ritkán fordult elı, hogy az érték és a preferencia szétváltak egymástól. Itt magas érték pontszámok jelennek meg, preferencia nélkül. A „lelkiismeretesek” ezeket a zenéket értékesnek tartják, de nekik személy szerint nem tetszenek. Ez arról árulkodhat, hogy a szociális megfelelés igénye állhat ezen ítéletek hátterében, ami a nagyon lelkiismeretes személyekre – nem meglepı módon – jellemzı. A barátságosság kapcsán arról az eredményrıl tudok beszámolni, hogy a barátságosabb személyek jobban preferálják azokat a zenéket, melyeket a többség is kedvel – azaz a legértékesebb zenéket. Valamint vonzódnak a magas érzelmi töltető zenék iránt, azaz a leghangulatosabb és a legkevésbé hangulatos zenéket is szeretik. Különösen az elsı megállapítás igazolódott többször; többféle számítás eredményeként is megkaptam ezt az eredményt. Ez számomra azt jelenti, hogy a nagyon barátságos emberek szociális igazodási igényét tudtam kimutatni. Szélsıségesen kedvezıen ítélik meg a többség által leginkább kedvelt, leginkább értékelt zenéket, egyéni véleményükben a többség véleménye kinagyítva jelenik meg. Befejezésül néhány szó a csak „mellékesen” mért változókról. A vizsgálat egy adott pontján rákérdeztem az életkorra, a nemre, az iskolai és a zenei végzettségre. A nemek között a zenepreferenciákban semmilyen különbséget nem tudtam kimutatni, csak a NEOPI-R neuroticizmus faktora mentén – a nık „javára”. Az iskolázottság sem bizonyult használható változónak, hiszen 2 kivételtıl eltekintve mindenki középiskolai érettségivel rendelkezett. Az életkor elırehaladtával egyre értékesebbnek találjuk a zenéket, különösen azokat, amelyeket a többség is annak tart. Ez tükrözhet egy olyan folyamatot, hogy az idı elırehaladtával kevésbé „nyitottak”, ám egyre „barátságosabbak” leszünk, kevésbé vonzódunk a szokatlanhoz. Nagyon fontos változónak érzem a zenetanulás éveinek számát. Egy korábbi vizsgálatunkban kimutattuk, hogy a zenetanulás356
GOMBÁS J: ZENEI PREFERENCIÁK VIZSGÁLATA... nak már az elkezdése is a kreativitás fejlesztésén keresztül hat az iskolai matematikai teljesítményre, elsısorban a problémamegoldó feladatmegoldásra. Ez a tanulmány pedig ismét alátámasztja azt a sokak által sokszor emlegetett és bizonyított tételt, hogy máshogy hallgatnak zenét a laikusok, és máshogy azok, akik aktívan foglalkoznak/foglalkoztak zenével. Egyszerően más idegrendszeri feldolgozást végeznek a „szakértık” és a „nem szakértık”, aminek eredményeként már a percepciójuk is eltérı, valamint természetesen különbözhetnek az olyan bonyolult dolgokban, mint a zenei preferencia.
Összefoglalás, kitekintés A vizsgálat eredményeit csak egy fiatal, alapvetıen extravertált, zeneileg képzetelen populációra alkalmazhatjuk. Ezzel együtt a zenepreferenciák kutatása elgondolkodtató eredményeket is hozott. Bebizonyosodott, hogy a különbözı személyiségvonásokkal jellemezhetı emberek különbözı zenékhez vonzódnak. Ez történhet olyan alapon, hogy egy személy azokat a zenéket kedveli jobban, amelyek az ı személyiségét jobban tükrözik (pl. a nyitottabbak az „extra”, különleges zenékhez vonzódnak, és elutasítják a közkedvelt zenéket). De néha a saját szélsıséges, nehezen kontrollálható vonásaik szabályozása, kordában tartása a cél. Így pl. a „neurotikusok” vonzódása a nyugodt zenékhez egyfajta öngyógyításnak tekinthetı. A szociális normákhoz való igazodás igénye tükrözıdik abban, hogy a lelkiismeretesebb személyek értékesnek tartják a társadalom egésze által nagyra tartott zenéket – de titokban mégsem kedvelik ezeket. A barátságosabb személyek hajlamosak pozitívabb ítéleteket hozni, különösen az elıbb említett közkedvelt zenék esetében – tehát itt a társas igazodás és elfogadtatás nagyfokú igénye érhetı tetten. Mindezek csak kiragadott, a legjobban megfogható példák. Az azonban biztos, hogy ezek egyben bizonyítékot szolgáltatnak arra is, hogy egy személy személyisége folyamatosan és tudattalanul rányomja bélyegét ezekre a választásokra. Szinte azt mondhatjuk, hogy ha az ember zenét hallgat, zenét választ, tudattalanul is tudja, hogy mire van szüksége. Esetleg azért, hogy kifejezze, mintegy tükörben lássa magát, vagy kibillent egyensúlyát helyreállítsa.
Irodalom FRUYT, F. D., MCCRAE R. R., SZIRMÁK, ZS., NAGY, J. (2004) The Five-Factor Personality Inventory as a Measure of the Five-Factor Model, Belgian, American and Hungarian Comparisons with the NEO-PI-R. Assessment. 11, 207-215. JANKA, Z., ZÖLLEI, É., SZENTISTVÁNYI, I., SZILÁRD, J. (1987) Zenei élmény pszichometriás elemzése szemantikus differenciál skálával. Ideggyógyászati Szemle. 40, 442-450. KEMP, A. E. (1996) The Musical Temperament: Psychology and Personality of Musicans. Oxford: Oxford University Press. 357
BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2005
358
