GKI Gazdaságkutató Zrt.
Szőkülı likviditás a bankszektorban
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete az általa kiszabott bírságokból befolyt – Felügyeletnél maradó – összeg terhére, a hatályos jogszabályok alapján nyilvános pályázatot hirdetett. Ez a kiadvány a nyilvános pályázaton támogatást nyert el.
2009. augusztus
GKI Gazdaságkutató Zrt. Székhely: 1092 Budapest, Ráday u. 42-44. Postacím: 1461 Budapest, Pf. 232. Internet hálózati cím: http://www.gki.hu Telefon: 318-1284; 266-2088 Fax: 318-4023; 266-2118 E-mail:
[email protected]
Készítették:
Akar László Kopik Tamás Molnár László Udvardi Attila
© GKI Gazdaságkutató Zrt. A tanulmánynak vagy részeinek bármely módon való sokszorosítása tilos.
A tanulmány megállapításai csak a forrás megjelölésével idézhetık.
2
Tartalomjegyzék
1. Nemzetközi áttekintés ............................................................................... 4 1.1.
A válság fı vonásai és a bankokkal szembeni kihívások ............................. 4
1.2.
A bankok válságra adott reakcióinak fı vonásai .......................................... 5
1.3.
Régió-, illetve országspecifikus banki reakciók ........................................... 9
1.4.
Következtetések .......................................................................................... 12
2. Bankok eszközei és forrásai ................................................................... 14 2.1.
Hitelek ........................................................................................................ 18
2.2.
Betétek ........................................................................................................ 19
2.3.
Külföldi tartozások ..................................................................................... 20
3. Eszközök kamatai ................................................................................... 22 3.1.
Háztartások ................................................................................................. 22
3.2.
Vállalatok ................................................................................................... 26
3.3.
Monetáris pénzügyi intézmények és pénzügyi vállalatok .......................... 27
3.4.
Összegzés ................................................................................................... 29
4. Források kamatai .................................................................................... 31 4.1.
Betétek ........................................................................................................ 31
4.2.
Külföldi tartozások és pénzügyi vállalatok betétei .................................... 33
4.3.
Országkockázat........................................................................................... 35
4.4.
Összegzés ................................................................................................... 38
5. Összefüggések .......................................................................................... 41 6. Összefoglalás ............................................................................................ 45
3
1. Nemzetközi áttekintés
A globális pénzügyi válság lefolyásával, okaival és következményeivel nagyszámú elemzés foglalkozott a legkülönfélébb megközelítésben. Különösen nagy volt az érdeklıdés a válság következményeinek tompítását célzó jegybanki politikák és az állami szerepvállalás különféle formái és eszközei iránt. Ez a fejezet a bankok, azok közül is elsısorban a kereskedelmi bankok válságra adott válaszait elemzi külföldi példák alapján. A fejezet szemlélete jövıorientált, azaz ahol lehetséges, ott a múltbeli trendekbıl és a jelenlegi helyzet kihívásaiból igyekszik a jövıre vonatkozó következtetéseket levonni. 1.1.
A válság fı vonásai és a bankokkal szembeni kihívások
Az USA másodrendő jelzálogpiacán 2007 augusztusában kezdıdött válság elıször azokat az amerikai bankokat érintette, amelyek jelentıs jelzáloghitel-állománnyal és arra épülı ún. strukturált pénzügyi eszközökkel rendelkeztek. Ezt a szakaszt nagy amerikai és európai bankok csıdközeli állapotba kerülése, illetve csıdje jellemezte. A bankcsıdök veszélyeztették a pénzügyi rendszer egészének stabilitását, ami közvetlen állami beavatkozást váltott ki, elsısorban a nehéz helyzetbe jutott bankok különféle formákat öltı feltıkésítése révén. A pénzintézetek konszolidálását, tıkehelyzetük megerısítését a jegybankok likviditásnövelı intézkedései egészítették ki (az alapkamatok összehangolt csökkentése, jegybanki forráshoz jutás megkönnyítése stb.). A válság felszínre hozta a pénzügyi rendszer gyenge pontjait, és fokozatosan átterjedt a pénzügyi piac egyéb területeire és más országokra, majd mindinkább éreztette kedvezıtlen hatásait a termelıszférában is. A legtöbb ország bankszektorát a globális pénzügyi válságnak a Lehman Brothers 2008. szeptember közepén bekövetkezett csıdjével fémjelzett második szakasza érintette a legerıteljesebben. Ennek nyomán ugyanis mélypontra zuhant a bankszektor szereplıinek egymás iránti bizalma, aminek következtében a korábbi idıszakot jellemzı pénzbıség a visszájára fordult, a bankközi pénzpiac likviditása világméretekben drámai módon összeszőkült, 2008 októberében átmenetileg kiszáradt, ezzel összefüggésben a bankközi kamatlábak erıteljesen megemelkedtek és tartósan magas szinten maradtak. A kormányzati beavatkozás elıször tıkeinjekciók, a kinnlevıségekre történı garanciavállalás formáját öltötte, majd késıbb a rossz hitelek állam által történı megvásárlására vagy garantálására vonatkozó konstrukciókat is kidolgoztak. A pénzügyi piacokon a feszültség 2009 januárjára enyhült, azóta további konszolidáció következett be, ami azonban messze nem jelenti a pénzügyi válság végét. A helyzet továbbra is meglehetısen bizonytalan. 4
A válság egyes szakaszaiban a bankoknak különféle típusú veszteségforrásokkal kellett szembesülniük. A válság elsı szakaszát a kereskedési könyvekben szereplı elértéktelenedett eszközök leírása jellemezte. Ezek nagyságrendje nem volt ismert, fokozatosan derült fény a rossz kinnlevıségekre, ezért a folyamat nem volt elırejelezhetı. A strukturált pénzügyi termékek komplexitása miatt nehéz volt megbecsülni, hogy a veszteségek milyen módon érintik az értékpapírosított banki eszközöket. A másodrendő és annál is gyengébb hitelképességő adósokra vonatkozó információk hiánya miatt nehéz volt elfogadható becslést adni a csıdarányra, ezáltal a hitelportfolió minısége romlásának mértékére. Ráadásul a bankok az illikvid eszközöket olyan árakon értékelték, amelyek a szóban forgó eszközök minıségén túlmenıen a vásárlók hiányát is nagymértékben tükrözték. A Nemzetközi Valutaalap legújabb értékelése szerint világméretekben összesen 4,1 billió dollárra tehetı a válság hatására potenciálisan leírásra kerülı pénzügyi eszközök állománya. Ennek kétharmada a bankokra jut. További veszteség-leírási sokkok sem zárhatók ki, de azok a potenciális vagy tényleges veszteségek, amelyekkel a bankok a globális pénzügyi válság második, jelenlegi szakaszában szembesülnek, már sokkal kiszámíthatóbbak. Ezek a potenciális vagy tényleges veszteségek a hitelportfolió romlásával kapcsolatosak. A recesszió és a hitelportfolió minıségének alakulása közötti összefüggések ismertek, a kettı közötti kapcsolatra vannak historikus adatok. A munkanélküliség növekedésével különösen jelentıs veszteségek várhatók a hitelkártya- és a jelzáloghitel-üzletágban, de nem lesz jobb a helyzet a személygépkocsi-hitelek és lízingfinanszírozás terén sem. 1.2.
A bankok válságra adott reakcióinak fı vonásai
A bankok válságra adott válaszainak elemzésekor célszerő abból kiindulni, hogy a fejlett piacgazdaságok bankjai többségének a jövıje biztos, mert a kormányok a pénzügyi rendszer stabilitására tekintettel nem hagyják csıdbe menni ıket. E bankok mőködése viszont gyökeres változtatásra szorul. A szerkezeti átalakítás keretében az állami tıkejuttatásban részesült bankoknak arra a kérdésre is választ kell adniuk, hogy mennyi idı alatt és milyen feltételek mellett számolja fel tulajdonosi pozícióit az állam. Ennek az elemzése azonban szétfeszítené e tanulmány tartalmi és terjedelmi kereteit. A banki hitelezés általános keretfeltételei gyökeresen megváltoztak, a korábbi kereslet által táplált piac a válság és ezzel összefüggésben a kockázatok megnövekedése miatt kínálathiányossá vált, azaz a kínálat a szők keresztmetszet a hitelezésben. Az elszenvedett tızsdei („mérgezett eszközök”) és hitelezési veszteségek (rossz jelzáloghitelek, romló minıségő hitelportfolió stb.) és növekvı kockázatok miatt a 5
pénzintézetek a piaci kamatláb nagyságától függetlenül visszafogták hitelkínálatukat. Ennek nyomán a bankok árazási alkuereje jelentısen megnövekedett. A válság miatt természetesen a hitelek iránti kereslet is csökkent, különösen az amerikai háztartások körében, de kisebb mértékben, mint a kínálat. A háztartások nem hitelfelvételre törekednek, hanem az adósságaik csökkentésére, azaz hiteleik visszafizetésére, de legalább az adósságszolgálati terhek (kamat plusz törlesztés) mérséklésére. Ez mindenekelıtt a globális pénzügyi válság elsı szakaszára vonatkozik. A globális pénzügyi válság jelenlegi szakaszában a vállalati szférában a hitelek iránti gyenge kereslet a fı probléma, fıleg Nyugat-Európában, azaz a vállalati szféra prudensebb, mint a bankszektor. A vállalatok recessziós vagy recessziógyanús környezetben nem kezdenek azonnal beruházásba, ha a kamatlábak mérséklıdését tapasztalják, legfeljebb akkor, ha azt várják, hogy a változó kamatozású hitelek kamatlába hosszabb ideig alacsony marad. A vállalati hitelkeresletet kívánják élénkíteni az EBRD és az Európai Központi Bank különféle konstrukciói. Ugyanakkor sok olyan vállalat is van, fıként a kkv-szektorban, amelynek szüksége lenne hitelre, de nem jut hozzá. Az utóbbi évtizedben, amikor a tıke ára alacsony volt, a bankok üzleti stratégiája a mérleg eszközoldalára koncentrált. A pénzügyi innovációk (értékpapírosítás, stukturált hitelek stb.) is az aktívákat érintették, nevezetesen, miként lehet tartósan magas hozamokat elérni, miközben a kockázatokat a nemzetközi pénzügyi piacokon ezeknek az innovációknak a segítségével szétterítik. A nemzetközi rating cégek ebben „tettestársak” voltak, felelısségük részletes bemutatása ismét csak túlmutat ennek a tanulmánynak a keretein. A globális pénzügyi válság kezdete óta azonban az érzékelhetı, hogy a forrásoldal került elıtérbe, azaz a veszteségekkel szemben védelmet nyújtó tıke nagysága és minısége, illetve a források futamideje vált fontosabbá. A bankok tıkeszükséglete nemcsak a jogszabályi elıírások esetleges változásai miatt nı, hanem azért is, hogy meglegyen a megfelelı fedezet az esetleges veszteségekre. A tıke relatív szőkössége és magasabb ára miatt nehézségekbe ütközik a mérlegfıösszeg növelése, ráadásul azok az innovatív megoldások (értékpapírosítás), amelyekkel mérlegen kívülre (off balance sheet) vitték a hitelkockázatokat, ezáltal virtuálisan javították a tıkekövetelményeknek való megfelelést, nem járható út, amit bizonyít, hogy a bankok nagyon erısen visszafogták ezt a korábban széles körben folytatott gyakorlatukat. Emellett a rendelkezésre álló tıkét is a korábbinál hatékonyabban kell felhasználni. Bizonyos tevékenységek tıkeigénye nagy, de megtérülése kicsi, miközben a tıkeáttétel is kisebb, a kockázatok nagyobbak és a tıkeköltség magasabb. A Basel II tıkeelıírásai, illetve a válság nyomán elindított további szabályozási szigorítások egyre szőkebb manıverezési lehetıséget hagynak a bankok számára. 6
A globális pénzügyi és gazdasági válságban az eszközök likviditása is más megvilágításba kerül. Olyan idıszakban, amikor a piacok kevésbé likvidek, az eszközök hosszabb ideig maradnak a mérlegben. Ez növeli a bank számára a kockázatot, és tıkét köt le, amelyet máshol jobban lehetne felhasználni. Mindez arra ösztönzi a bankokat, hogy a kevésbé tıkeigényes területekre koncentráljanak. A Credit Suisse például továbbra is fenn kívánja tartani jelenlétét az amerikai lakóingatlanjelzáloggal fedezett értékpapírok piacán, amely mély és likvid, de ki kíván lépni ugyanezen pénzügyi instrumentumok európai piacáról, ahol a bankok hosszabb ideig kénytelenek vonatkozó eszközeiket megtartani. A bankok törekednek az általuk vállalható kockázatok mérséklésére, ami azt is jelenti, hogy visszafogják a saját számlás ügyleteket, ehelyett nagyobb mértékben támaszkodnak az ügyfelekre. A bankok érdeklıdése nı az olyan tevékenységek iránt, amelyek nem kötnek le jelentıs tıkét, és nem járnak nagy kockázatokkal. Ilyen a befektetési banki tanácsadás, a letéti szolgáltatás, a vagyonkezelés (ez utóbbi esetben mások pénzét kockáztatják). A tanácsadás iránti keresletet várhatóan hosszabb idın keresztül táplálja, hogy a válság miatt sok vállalat szorul tıkebevonásra, illetve kénytelen átstrukturálni adósságállományát. A bankok nagyobb figyelmet fordítanak olyan eszközökre, amelyek további hitelfelvételek fedezetéül szolgálnak. Ennek megfelelıen a bankok kétfelé osztják tevékenységüket. Az elsı csoportba azok tartoznak, amelyek olyan fedezetet igényelnek, amelyeket a központi bankok is elfogadnak (például magas minıségő jelzálog) vagy természetüknél fogva megfelelı biztonságot adnak (például bizonyos részvények). A másik csoportba olyan tevékenységek kerülnek, amelyek nem igényelnek fedezetet, így biztosítékok nélküli finanszírozást is lehetıvé tesznek. A bankok mérsékelni kívánják a wholesale banki finanszírozásnak való kitettségüket, azaz a bankközi piacok, illetve a tıkepiaci instrumentumok révén történı forrásszerzés helyett nagyobb mértékben kívánnak a betétekre támaszkodni. Általános törekvés a hitel/betét arány csökkentése. A tapasztalatok alapján a kiterjedt fiókhálózattal rendelkezı bankok sokkal sikeresebbek voltak a betétgyőjtésben, mint azok a bankok, amelyek más értékesítési csatornákra (Internet stb.,) helyezték a hangsúlyt. Az árnyalt képhez az is hozzátartozik, hogy a betétekre való támaszkodásnak is megvannak a veszélyei és kockázatai. A betétek ugyanis könnyen kivonhatók a bankokból, és a betétesek védelmét szolgáló kormányzati garanciák egyáltalán nem akadályozzák meg a betéteseket abban, hogy diszkrimináljanak az egyes pénzügyi intézmények között. A
7
vállalatok és a háztartások ugyanis el kívánják kerülni, hogy csıdbe jutott bankból kelljen kivonni betéteiket. A válság hatására a szupermarketek kívánnak betörni a retail bankpiacra. Ügyfélszerzési költségeik alacsonyak, mivel naponta nagyszámú vevı keresi fel értékesítési pontjaikat. A szupermarketek jó hírneve nem sérült a bankválságban, ami jelentıs versenyelıny lehet a megtépázott hírnevő banki márkanevekkel szemben. Ilyen jellegő diverzifikációval a TESCO foglalkozik a legkomolyabban. A fogyasztói magatartásban bekövetkezett változások, így különösen a háztartások megtakarításainak növekedése pótlólagos lehetıségeket is teremtenek a retail bankok számára. Az USA-ban a retail bankok fontolgatják olyan strukturált megtakarítási termékek kínálatát a háztartásoknak, amelyek lehetıvé teszik a részvénybefektetést, miközben védik a befektetett tıkét. Ugyancsak az USA-ban nı a kereslet a más devizában denominált megtakarítási konstrukciók iránt. Érdekes változás, hogy amíg korábban a bankok féltek ügyfél vállalataik csıdjétıl, addig jelenleg a bankok vállalati ügyfelei szeretnék biztosítani magukat a bank csıdjével kapcsolatban. Konkrétan a vállalatok hivatalos állásfoglalást kérnek bankjaiktól arra a kérdésre, hogy mi történik az általuk nyújtott szolgáltatásokkal akkor, ha csıdbe mennek. Ugyanígy garanciákat kérnek a bankok által nyújtott szolgáltatásokhoz való hozzájutásra a megállapodott árakon arra az esetre, ha a bank más pénzügyi közvetítıvel egyesülne vagy más pénzügyi közvetítıbe olvadna be. Ami a jövıt illeti, a különféle típusú bankok eltérı lehetıségekkel rendelkeznek. A kisebb bankok számára, amelyek kívül esnek az állami beavatkozás (bankmentı csomagok) hatókörén, vagy kevésbé diverzifikált hitelportfolióval rendelkeznek, a kilátások borúsabbak. Így például az amerikai regionális bankok és a spanyol takarékpénztárak helyzete igen instabil amiatt, hogy a kereskedelmi ingatlannal kapcsolatos portfoliójukon óriási veszteségek keletkeztek. A válság hatására az USAban például a bankok száma a jelenlegi 8 ezerrıl várhatóan 2 ezerre csökken. Az alacsony kamatlábak miatt meredekebbé vált a hozamgörbe, azaz a rövid és a hosszú lejáratú kamatlábak közötti különbség. Ez a kamatmarzsot, azaz a betéti és a hitelkamatlábak közötti különbséget is érintette. Olyan idıszakban, amikor a kamatlábak közel vannak a nullához, a bankoknak mérsékelniük kellene hitelkamatlábaikat, miközben nem tudják tovább csökkenteni betéti kamatlábaikat. Mindez a kamatmarzs összeszőkülését eredményezi. A bankok mozgástere nagyon behatárolódik, ha az alacsony kamatlábak hosszú ideig fennmaradnak.
8
Magyarországon ennek pontosan ellenkezıje következett be: a kamatmarzsok nıttek az utóbbi egy évben. A bankok bevétele, illetve nyeresége nemcsak a kamatmarzsból származik, hanem a különféle díjakból is. Jelentıs kockázat, hogy a bankszektor átpolitizálódásával elıbbutóbb vizsgálni kezdik: az egyes bankok által a különféle szolgáltatásokra felszámolt díjak mennyire méltányosak. Méltányos díjak követelése a bankok díjbevételeinek alakulását is kedvezıtlenül érintheti. Ugyanakkor tény, hogy a bankok díjbevétel növelési szándékait a lakossági és vállalati körben könnyő keresztül vinni. 1.3.
Régió-, illetve országspecifikus banki reakciók
A bankok reagálása a válságra eltérı sajátosságokat mutat az egyes régiókban, illetve országokban. Az USA-ban a bankok döntı többsége a kormány által a TARP keretében (Troubled Asset Relief Program) rendelkezésükre bocsátott forrásokat (700 milliárd dollár) új hitelek nyújtására használta fel. A bankok kisebbik része az állami forrást versenytársai felvásárlására fordította. Ez utóbbit az illetékes amerikai hatóságok nem nézik jó szemmel. A kanadai bankrendszer sok olyan vonással rendelkezik, ami miatt érdemes kicsit részletesebben megvizsgálni. Kanada legnagyobb bankjai nyereségesek voltak a 2009. január 31-ét megelızı három hónapban, azaz akkor, amikor a piaci feltételek világszerte a legkedvezıtlenebbül alakultak. A kanadai bankok üzleti stratégiája jóval konzervatívabb, kockázatvállalási hajlandósága jóval kisebb, mint az amerikai bankoké. Emiatt a kanadai bankok portfoliójából hiányoztak az amerikai bankok válságot elıidézı termékei Ehhez az is hozzájárult, hogy az egyik legnagyobb kanadai bank 2005-ben kivonult a strukturált termékek üzletágból és példáját mások is követték, illetve az, hogy a kanadai jegybank 20-30%-os sávban korlátozza azt az arányt, amely a tıkepiaci üzletág hozzájárulása lehet a nyereséghez. A kanadai bankrendszer oligopolisztikus szerkezető, öt domináns bank részvételével. Ez a tény egyrészt korlátozza az árversenyt. Független brókerek a jelzáloghiteleknek mindössze egyharmadát közvetítették ki Kanadában az USA 70%-ával szemben. Másrészt megkönnyíti a bankok számára a visszavonulást, ha a dolgok kezdenek túlságosan kockázatossá válni. Mivel a domináns piaci pozícióval rendelkezı kanadai bankok túlságosan nagyok ahhoz, hogy csıdbe menjenek, ezért a bankfelügyelet is sokkal szigorúbb. Ez abban is kifejezésre jut, hogy a felügyelet meghatározza a tıkeáttétel maximumát, és egységes rendszert alkalmaz a kereskedelmi és a befektetési bankokra. A kevésbé szigorú és sokkal fragmentáltabb rendszerek más országokban lehetıvé tették a banki 9
mérlegfıösszegek robbanásszerő növekedését. Az USA és Kanada közötti leglényegesebb különbség a jelzáloghitelek szabályozásában van. Az USA-ban a jelzáloghitelek kamata levonható az adóból, ami számottevı mértékben ösztönzi a hitelfelvételt. Kanadában a kamat nem vonható le az adóból. (Ennek jelentıségét azonban nem indokolt eltúlozni. Ebben a tekintetben az Egyesült Királyságban kialakult rendszer megegyezik a kanadaival, mégis súlyos válságban van a jelzálogpiac.) Ha a hitel a fedezetéül szolgáló ingatlan 80%-át meghaladja, akkor Kanadában az adós köteles biztosítást kötni a Canada Mortgage and Housing Corporation (CMHC) nevő állami intézménnyel. A bankok portfoliójuk fennmaradó részét is biztosítják a CMHC-vel. Emiatt a CMHC által garantált jelzáloghitelekre szigorú standardokat alkalmaznak. Mindez az USA-tól eltérıen nem teszi érdekeltté a bankokat abban, hogy értékpapírosítsák a jelzáloghiteleket. Sok felzárkózó országban, különösen Ázsiában, nehezebbé váltak a bankok mőködési feltételei a gazdasági helyzet romlásával. Ugyanakkor ezeknek a bankoknak nem, vagy csak szők tartományban kell tıkeáttételes pozíciókat felszámolni, mert kevés ilyen eszközük volt, vagy egyáltalán nem fektettek ilyen instrumentumokba. Kevésbé van szükség szabályozási változtatásokra is. Az ázsiai bankok a határokon túlnyúló tıkeáramlásoknak való kitettségüket ellenırzés alatt tartották. Viszonylag szők tartományban van szükség szerkezeti változtatásokra. Sokkal ellenmondásosabb a helyzet Közép- és Kelet-Európában. Ezt a térséget az jellemzi, hogy egyrészt a bankrendszer tekintélyes hányada külföldi tulajdonban, zömmel nyugat-európai bankok kezében van. Másrészt nagyszámú tényezı hatására az utóbbi években ezekben az országokban gyors ütemben terjedt a vállalati szféra és a háztartások devizában (fıleg euróban és svájci frankban) denominált hitelfelvétele (de kivétel is van, pl. Csehország). A háztartások devizahitel-állománya fedezetlen árfolyam-kockázatnak van kitéve. Harmadrészt elegendı hazai megtakarítás hiányában a külföldi tulajdonban lévı hazai bankok az anyabankoktól kaptak rövid lejáratú devizaforrásokat, amiket viszont hosszú lejáratra helyezték ki (például lakásvásárlási hitelek formájában, amelyek fedezete az ingatlan). Korábban, kedvezı konjunkturális helyzetben az EU pártfogolta a nyugat-európai bankok terjeszkedését az új tagállamokban, mert annak révén a fogadó országok fejlettebb pénzügyi technikákhoz és nagyobb fokú pénzügyi biztonsághoz jutottak. A bázeli székhelyő Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) szerint a Gazdasági és Monetáris Unió tagországaiban (fıleg Ausztriában, Olaszországban, Belgiumban és Svédországban) bejegyzett bankoknak Közép- és Kelet-Európában mintegy 1.500 10
milliárd dollár hitelállományuk van (az összes külföldi bankhitel állománya a térségben 1.656 milliárd dollár). Az osztrák bankok közép- és kelet-európai kinnlevıségei Ausztria GDP-je 70%-ára, a bankrendszer eszközeinek 26%-ára rúgnak. Az volt a hallgatólagos feltételezés, hogy a fogadó országokat egy esetleges válság nem érinti hátrányosabban, mint az anyaországot. E terjeszkedés révén ráadásul a GMU-tagországokban bejegyzett bankok jelentıs profitra tettek szert az utóbbi években, amelynek nagy részét hazautalták. A globális pénzügyi válság megkérdıjelezte az ismertetett üzleti modell mőködését. Egyrészt a Lehman-Brothers 2008. szeptemberi csıdje után a nyugat-európai anyabankok is likviditási nehézségekkel szembesültek, aminek következtében nem tudták közép- és kelet-európai érdekeltségeiket a korábbi idıszakhoz hasonló módon finanszírozni. Másrészt a közép- és kelet-európai országokat, különösen a nemzetközi összehasonlításban jelentıs külsı adósságot felhalmozott Magyarországot, likviditási és árfolyamválság érte, ami többek között devizájuk leértékelıdésében csapódott le. Egyes országok, így Magyarország is, nemzetközi szervezetek (IMF, Világbank, Európai Unió) hitelcsomagja segítségével lett úrrá a likviditási és árfolyamválságon. A válság hatására mind nagyobb teret nyer a nemzeti protekcionizmus, amelynek jegyében a kormányok „erkölcsi” nyomást gyakorolnak a gazdasági szereplıkre, hogy a válságkezelés keretében nyújtott állami támogatásokat a hazai munkahelyek fenntartására vagy megmentésére fordítsák. Ennél is súlyosabb következményei voltak a pénzügyi protekcionizmusnak, amikor a kormányok által megsegített bankok — részben politikai nyomásra — saját országuk adófizetıinek érdekeit helyezik elıtérbe a hitelezésben és szőkítik nemzetközi kihelyezéseiket, beleértve a külföldi, azon belül közép- és kelet-európai érdekeltségeik finanszírozását, pontosabban devizaforrásokkal történı ellátását. A térségben mőködı leánybankok számára ezért az üzleti aktivitás fenntartása rendkívül szorosan összekapcsolódik azzal, hogy milyen eredményt tudnak felmutatni a betétgyőjtésben. A hazai bankpiacon az utóbbi hónapokban ezen a területen erısödı árverseny figyelhetı meg. Nem dokumentálható, de nem valóságtól elrugaszkodott az a feltételezés, hogy az anyabankok semmiképpen nem akarják közép- és kelet-európai kitettségüket növelni, azaz a leánybankoknál tıkekonszolidációs kényszerbe kerülni. Ezért a prudenciális megfontolásaik sokkal erısebbek, mint a jövedelmezıségi elvárások, ami egyik oka lehet pl. Magyarországon, hogy a kereskedelmi bankok hitelezési hajlandósága drámaian visszaesett. A romló hitelportfoliótól való félelemre vezethetı vissza, hogy még a Magyar Fejlesztési Bank refinanszírozási konstrukciónál is visszafogottságot mutatnak. Hozzá kell azért azt is tenni, hogy a keresleti oldal szereplıi, a kkv-szektor vállalkozásai között meglehetısen kevés a valóban piacképes, így hitelérdemes 11
szereplı. Ezzel együtt a már említett pénzügyi protekcionizmus teljes mértékben ellentmondott annak az Európai Unióban elfogadott alapelvnek, amely szerint az anyabankok felelısek külföldi érdekeltségeik mőködéséért. Megfigyelhetı egyes bankoknál, hogy a korábbi hiteleket lejáratukkor nem hosszabbítják meg az anyabanok, így további tıkét vonnak ki az országból. Ugyanakkor az érintett nyugat-európai bankok nem érdekeltek abban, hogy közép- és kelet-európai leánybankjaikat magukra hagyják. Kilenc, az új tagállamokban érdekeltségekkel rendelkezı bank 2009 elején elkezdett lobbizni azért, hogy az Európai Unió és az Európai Központi Bank terjessze ki a válság leküzdésére foganatosított intézkedéseit a Gazdasági és Monetáris Unión, sıt az Európai Unión kívülre (Ukrajnára és egyes jugoszláv utódállamokra). Jelenleg a balti államok mellett Románia, Szerbia és Magyarország külföldi tulajdonban lévı bankjai kaptak megerısítést arról, hogy a nyugat-európai anyabankok eleget tesznek kötelezettségeiknek. Az MKB a német állam által megsegített bajor anyabanktól kapott tıkeinjekciót, a Raiffeisent pedig osztrák anyabankja erısítette meg 20 millió euró kölcsöntıkével. Ennek ellenére a külföldi bankok nem kívánják növelni közép- és kelet-európai kitettségüket. Az osztrák bankok tıkehelyzete a tıkeemelés elıtt is rendezett volt, jelenleg a túltıkésítettség jellemzi ıket: amennyiben a körülmények javulnak, s az irreálisan magas, 11% körüli tıkemegfelelési elvárások a korábbi szintre mérséklıdnek, visszatérhetnek a kelet- és közép-európai piacra. 1.4.
Következtetések
Bár a 2008 ıszi nemzetközi pénz- és tıkepiaci turbulencia mára jelentısen mérséklıdött, a helyzet továbbra is meglehetısen bizonytalan. Noha nem zárhatók ki további veszteségleírások, a bankoknak a jövıben inkább a hitelportfolió reálgazdasági válságra visszavezethetı romlásával kapcsolatos veszteségekkel kell számolniuk. Az olcsó pénz idıszakától eltérıen, amikor a mérleg eszközoldala volt elıtérben, a válságra adott reakcióként a bankok most a mérleg forrásoldalára koncentrálnak, azaz a veszteségekkel szemben védelmet nyújtó tıke nagysága és minısége, illetve a források futamideje válik mind fontosabbá. A mérlegfıösszeg növelése helyett minıségi szempontok kerülnek elıtérbe: a bankok rendelkezésre álló tıke minél hatékonyabb és jövedelmezıbb felhasználása, a kockázatok mérséklése például a saját számlás ügyletek visszaszorításával, az eszközök likviditásának javítása, a kevéssé tıkeigényes tevékenységekre való szakosodás, a fedezet nélküli ügyletek arányának növelése, illetve olyan ügyletek esetében, amelyeknél szükség van fedezetre, jó minıségő fedezet biztosítása.
12
A banki stratégiák kiemelkedı fontosságú eleme a hitel/betét arány csökkentése a betételhelyezés ösztönzése révén, azonban a betétek könnyő visszavonhatósága miatt ennek is vannak kockázatai. Az állami tıkeinjekcióban nem részesült, vagy kevésbé diverzifikált hitelportfolióval rendelkezı bankok konszolidációs és fejlıdési lehetıségei korlátozottak. Az alacsony kamatlábak tartós fennmaradása a szők kamatmarzs miatt hátrányosan érinti a bankszektort. Az állami tıkejuttatásban részesült bankok által felszámolt díjakra politikai okokból várhatóan jelentıs nyomás nehezedik. Ami az országspecifikus jellemzıket illeti, az USA-ban az állam által adott tıkét a bankok többsége a hitelezés bıvítésére használta. Sajátos, más országokra nem jellemzı specifikus vonásai miatt a kanadai bankrendszert nem érintette a globális pénzügyi válság. A felzárkózó piacokon belül az ázsiai bankokat a recesszió hatásain kívül nem érintette a globális pénzügyi válság. Közép- és Kelet-Európában a válság megkérdıjelezte a devizahitelezés korábbi modelljének fenntarthatóságát. Hosszabb ideig tartó bizonytalanság után a külföldi tulajdonban lévı helyi bankok nyugateurópai anyabankjai megerısítették, hogy képesek közép- és kelet-európai érdekeltségeik likviditásának biztosítására. Ez azonban a hitelezés szinten tartására elegendı, a növekedéshez kevés.
13
2. Bankok eszközei és forrásai Elsı lépésben megvizsgáljuk, hogy a bankok mérlegében mely tételekhez kapcsolható kamatkiadás vagy kamatbevétel, vagyis melyek azok a mérlegtételek, amelyek árazása tanulmányunk szempontjából kiemelten érdekesek. A bankok eszközeit és forrásait a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete számára nyújtott adatszolgáltatások alapján elemeztük. Elsı lépésben összegyőjtöttük a banki mérlegek legfontosabb idısorait. A banki árazási gyakorlatának alaposabb megismeréséhez mélyinterjúkat készítettünk több magyar bankkal. A mélyinterjúk során rákérdeztünk a hitelek árazásának gyakorlatára, hogy milyen szerepet játszanak a forrásköltségek az egyes banki termékek árazásban. A mélyinterjúk tapasztalatait és a banki észrevételeket felhasználtuk az elemzésünk során.
A bankok mérlegének fıbb tételei, 2009. március Készpénz
100%
Belföldi hitelek
90%
Belföldiek által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok Pénzpiaci alapok befektetési jegyei
80% 70%
Belföldiek által kibocsátott részvények és egyéb részesedések Külföldi eszközök
60% 50%
Tárgyi eszközök és immateriális javak
40%
Egyéb eszközök
30%
Belföldi betétek Hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok
20%
Külföldi tartozások
10% Saját tıke és tartalékok
0% Eszközök
Források
Egyéb források
Forrás: MNB 2009 elsı felében a bankok eszközeibıl a belföldieknek folyósított hitelek tették ki a legnagyobb arányt, részesedésük 64,1% volt. Ide tartoznak a háztartásoknak, a vállalatoknak illetve az államháztartásnak folyósított hitelek. A banki eszközök 14
16,5%-a volt belföldiek által kibocsátott értékpapír. Ennek legnagyobb részét állampapírok tették melyeket részben likviditási, részben pedig befektetési céllal vásároltak a bankok. Szintén jelentıs volt a külföldi eszközök aránya (11,7%). Ebbe a csoportba részben pénzpiaci termékek tartoznak, részben pedig külföldi leányvállalatok részvényei. A források között szintén nagy a koncentráció. A passzívák 45,3%-át a belföldi betétek tették ki. Ezeket fıként a lakosság és a vállalatok körében győjtötték a bankok, de az államháztartás betétei is ide tartoznak. A kategória tartalmazza a folyószámlák egyenlegét és a lekötött betéteket is. A másik jelentıs finanszírozási forrás a külföldrıl felvett hitelek csoportja, ennek aránya 35,7% volt. Ez egy elég vegyes kategória, hiszen ide tartoznak a külföldi pénzpiacokon felvett hitelek, de az anyabankok által nyújtott források egy része is itt jelenik meg. Ez utóbbi nagyon jellemzı a magyar bankrendszerre, hiszen a Magyarországon mőködı bankok túlnyomó többsége külföldi bankcsoport tagja. A bankok saját tıkéje az összes forrásnak csak 7,3%-át tette ki, hasonló aránnyal jelennek meg az egyéb források is. Ezek a mérleg összetevık idıben kissé változtak. Ha a pénzügyi válságot megelızı idıszakot vizsgáljuk, több ponton eltéréseket tapasztalhatunk. A bankok mérlegfıösszege két év alatt több mint másfélszeresére nıtt, és az egyes elemek súlya is változott.
15
A bankok mérlegének fıbb tételei, 2007. március Készpénz
100%
Belföldi hitelek
90%
Belföldiek által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok Pénzpiaci alapok befektetési jegyei
80% 70%
Belföldiek által kibocsátott részvények és egyéb részesedések Külföldi eszközök
60% 50%
Tárgyi eszközök és immateriális javak
40%
Egyéb eszközök
30%
Belföldi betétek Hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok
20%
Külföldi tartozások
10% Saját tıke és tartalékok
0% Eszközök
Források
Egyéb források
Forrás: MNB 2007 márciusában a bankok eszközeinek 65,6%-át tették ki a hitelek. Ez valamivel magasabb arány, mint 2 évvel késıbb. Ezzel szemben 2007 és 2009 között csökkent a belföldiek által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok aránya, 17,1%-ról 16,5%-ra. A külföldi eszközök aránya ezzel szemben emelkedett, 10,3%-ról 11,7%-ra. Vagyis az eszköz oldalon voltak ugyan változások, ezek azonban nem voltak igazán jelentısek. A források esetében a betétek aránya 2007-ben 53,3% volt, ez az érték csökkent 2009-re 45,3%-ra. Ellentétes folyamat zajlott le a külföldi tartozások esetében. Ezeknek aránya a 2007-es 27,1%-ról 35,7%-ra ugrott.
16
Banki mérleg összetevıinek változása 2007 márciusa és 2009 márciusa között Mérlegsor neve
Dinamika Eszközök
Készpénz Belföldi hitelek Belföldiek által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok Pénzpiaci alapok befektetési jegyei Belföldiek által kibocsátott részvények és egyéb részesedések Külföldi eszközök Tárgyi eszközök és immateriális javak Egyéb eszközök Források Belföldi betétek Hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok Külföldi tartozások Saját tıke és tartalékok Egyéb források Mérlegfıösszeg
21,9% 48,3% 46,5% -20,5% 50,2% 72,2% -10,2% 150,5% 29,1% 23,4% 99,9% 25,7% 98,0% 51,8%
A két idıpont között a bankok mérlegfıösszege 51,8%-kal emelkedett. Ebben részben szerepet játszott az árfolyam változás is, hiszen a devizában denominált eszközök és források állományát is növeli a gyengébb forint/euró árfolyam. Ez különbözı mértékben érinti az egyes mérleg sorokat. A mérlegfıösszeg dinamikáját meghaladó mértékben az eszköz oldalon egyedül a külföldi eszközök állománya bıvült, 2 év alatt 72,2%-kal. Az átlagtól való eltérés nagyjából megegyezik az árfolyam változásával. Másik szembetőnı változás, hogy a pénzpiaci alapok befektetési jegyeinek állománya 20%-kal csökkent. Ez sem meglepı, hiszen erre az idıszakra jelentıs veszteségeket szenvedtek el a befektetési alapok, ami nagyrészt magyarázza a csökkenést. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a banki mérlegek eszköz oldalán nem történtek jelentıs változások. A forrás oldal egyes sorainak növekedésében már jelentısebb eltérések tapasztalhatók. A belföldi betétek az átlagtól elmaradó mértékben növekedtek, ezzel magyarázható, hogy arányuk mérséklıdött. Ezzel szemben a külföldi tartozások állománya megduplázódott két év alatt. Ez a növekedés csak részben magyarázható a külföldi tartozások átárazódásával. A bankok a gyorsan növekvı hitelezést nem tudták belföldi forrásokból finanszírozni, ezért külföldi forrásokat voltak kénytelenek bevonni.
17
2.1.
Hitelek
A banki mérlegek eszköz oldalán a hitelek jelentik a legnagyobb tételt, ezért ezeket külön megvizsgáljuk. A banki hitelezés a 2000-es évek eleje óta igen dinamikusan bıvül. Mind a lakosság, mind a vállalatok jelentıs mértékben növelték eladósodottságukat. A tartósan magas forint kamatszint és a támogatott hitelek szigorítása a devizában denominált hitelek felé terelték a hitelfelvevıket.
A belföldi hitelek megoszlása, 2009. március 100% 90% 80% 70%
Forint Deviza Monetáris pénzügyi intézmények Államháztartás Nem pénzügyi vállalatok Egyéb pénzügyi vállalatok Háztartások Non-profit szervezetek
60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Devizanem
Szektor
2009 márciusára a belföldi hitelek 63%-a valamilyen devizában denominált hitel volt. A deviza adósság fıként a vállalatokra és a lakosságra volt a jellemzı, a pénzügyi és az állami szférában a forint hitelek dominálnak. Szektoronként vizsgálva a hitelállományt látható, hogy a legnagyobb hitellel a nem pénzügyi vállalatok rendelkeznek, az összes belföldi hitel 37,7%-a vállalatokhoz kapcsolható. Nem sokkal marad el ettıl a háztartások 36,4%-os aránya. A többi hitel nagyrészt a monetáris pénzügyi intézmények és az egyéb pénzügyi vállalatok hitele, együttesen a belföldi hitelek 24,1%-a tartozik ide.
18
2.2.
Betétek
A banki források legjelentısebb tétele a belföldi betétek, ami az összes banki forrás 45,3%-át teszi ki. A betétgyőjtés hagyományosan a bankok forrásgyőjtésének legalapvetıbb formája és a hitelezés forrása.
A belföldi betétek megoszlása, 2009. március 100% 90% 80% 70%
Forint Deviza Monetáris pénzügyi intézmények Államháztartás Nem pénzügyi vállalatok Egyéb pénzügyi vállalatok Háztartások Non-profit szervezetek
60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Devizanem
Szektor
A hitelekkel ellentétben a bankok által győjtött források túlnyomó részt forint alapúak. A devizabetétek aránya mindössze 24% volt 2009 márciusában. A forint betétek dominanciája részben azzal magyarázható, hogy a folyószámlák többsége forintban vezetett, így az azokon tartott, fizetési célú összegek is a forintbetéteket növelik. A betétek szektoronként megoszlását vizsgálva láthatjuk, hogy a legnagyobb arányban a háztartások képviseltetik magukat, a betétek 46,4%-a tılük származik. Szintén jelentıs arányú még a nem pénzügyi vállalatok betéteinek állománya, melyek 26,4%os részesedést értek el. A vállalatok esetében különösen igaz, hogy betéteik túlnyomó része folyószámla betét, vagyis a fizetési forgalom és a likviditás fenntartását szolgálják. A harmadik csoport a monetáris pénzügyi intézmények betétei, melyek aránya 20,3%. 19
A betétek túlnyomó többségét a fent felsorolt három szektorból győjtik a bankok, ezért az elemzés során ezekkel a betétekkel foglalkozunk. 2.3.
Külföldi tartozások
A belföldi betétek mellett a külföldi tartozások teszik ki a bankok forrásainak jelentıs részét. 2009 márciusában az összes banki forrás 35,7%-a tartozott ide. Az MNB adatai errıl a forrásról nem szolgáltatnak több információt. Amennyiben azonban megvizsgáljuk a PSZÁF által publikált banki mérlegeket, látható, hogy egy nagyon heterogén csoportról van szó. Bankok fıbb külföldi forrásai, millió forint, 2009. március
Megnevezés
Hitelintézeti szektor összesen
GMU egyéb pü közv. és pü kieg. tev-et végzıktıl szerzett egyéb forrás - hosszú - 2 éven túli lejáratú
399 193
Egyéb külföldiek betéte - rövid
368 841
GMU jegybankok, EKB és GMU tartalékolási kötelezettség alá esı MPI-k lekötött betéte - rövid
1 917 195
GMU jegybankok, EKB és GMU tartalékolási kötelezettség alá esı MPI-k lekötött betéte - hosszú - 2 éven túli lejáratú
2 293 825
GMU jegybankoktól, EKB-tól és GMU tartalékolási kötelezettség alá esı MPI-ktıl felvett hitel - hosszú - 2 éven túli lejáratú Egyéb külföldi bankoktól felvett hitel - hosszú - 2 éven túli lejáratú Egyéb nemzetközi intézményektıl, külföldi kormányoktól szerzett forrás - hosszú - 2 éven túli lejáratú Külföldön kibocsátott értékpapír - hosszú - 2 éven túli lejáratú
1 777 296 415 891 356 215 1 708 397
Forrás: PSZÁF
20
A fenti táblázatban kiemeltünk néhány nagyobb volumenő külföldi tartozást. Látható, hogy mind a bankok külföldi hitel felvétellel, értékpapír kibocsátásával, valamint pénzpiaci hitelekkel is vonnak be forrásokat. A különféle külföldi tartozások futamideje is igen eltérı. Megtalálható rövid lejáratú betét, valamint 2 éven túli lejáratú hitel és értékpapír is.
21
3. Eszközök kamatai A banki eszközök egy része kamatozó (pl. hitelek), míg egy másik része nem kamatozó (pl. részesedések, tárgyi eszközök). A tanulmány célja a bankok árazási magatartásának vizsgálata, így csak azokkal a kamatozó eszközökkel foglalkozunk, melyek kamatoznak, valamint kamatukat a bankok határozzák meg. A hitelek árát nagyrészt a kamatok határozzák meg, azonban számos esetben a különféle felszámított díjak is jelentısek lehetnek. Nemzetközi tendencia, hogy a bankok bevételei egyre inkább tolódnak a kamatok felıl a díj jellegő bevételek felé. Ez a hitelek esetében részben marketingfogás, hiszen az alacsony kamat vonzó lehet, de a kapcsolódó díjbevételeket sem lehet figyelmen kívül hagyni. A változó kamatozású forint lakáshitelek esetében a hitelek kamata például 12,15% volt 2009 júniusába, míg a díjakat is tartalmazó átlagos hitelköltség mutatója 14,16% volt. Vagyis a kamaton kívül még kb. 2 százalékpont egyéb költség is terhelte a hitelt. Az elemzés során az MNB által publikált kamatstatisztikákra támaszkodunk. A kamatok és a díjak együttes kezelésének érdekében az átlagos hitelköltség mutatót használjuk. A bankok eszközeinek legnagyobb részét a belföldi hitelek teszik ki. Ezen belül a legnagyobb hitelállománnyal a nem pénzügyi vállalatok rendelkeznek, az összes belföldi hitel 37,7%-a vállalatokhoz kapcsolható. Nem sokkal marad el ettıl a háztartások 36,4%-os aránya. A többi hitel nagyrészt a monetáris pénzügyi intézmények és az egyéb pénzügyi vállalatok hitele, együttesen a belföldi hitelek 24,1%-a tartozik ide. Mint korábban jeleztük, az elemzés során az alábbi hitelekkel foglalkozunk: -
háztartások, vállalatok, monetáris pénzügyi intézmények és pénzügyi vállalatok.
A három szektor mind súlyában, mind tulajdonságaiban erısen eltérı. Különféle termékek, hitelezési volumenek jellemzik ıket, ezért is indokolt külön vizsgálni ıket. 3.1.
Háztartások
A háztartási hitelezés az utóbbi évek igen dinamikusan bıvülı terület. A bıvülés mögött számos banki innováció és termékfejlesztés áll. A bankok a hiteltermékek igen széles körét kínálják a háztartásoknak, ezért számos különféle hiteltípus létezik. Az elemzés szempontjából olyan kategóriákat érdemes képezni, melyeknek kamatszintje hasonló. Ezért a továbbiakban a háztartási hiteleket az alábbi bontásban kezeljük:
22
-
forint alapú lakáscélú hitel, euró alapú lakáscélú hitel, svájci frank alapú lakáscélú hitel, forint alapú fogyasztási hitel, euró alapú fogyasztási hitel, svájci frank alapú fogyasztási hitel.
Ezek a fıbb csoportok még mindig számos további tagolást tesznek lehetıvé. A lakossági devizahitelezés túlnyomó része svájci frankban történt, de vannak euró alapú hitelek is. Ezért indokolt a devizahitelek szétbontása a fenti kategóriákra. A csoportok pontos meghatározását egyrészt a fent említett szempontok határozzák meg. Másrészt a rendelkezésre álló adatok bontása is meghatározza az elemzési lehetıségeket. A kamatok ismertetése során nagyban igazodunk az MNB statisztikai adatszolgáltatásának szerkezetéhez. A kamatok közül minden esetben a változó kamatozású vagy legfeljebb 1 éves kamatfixálású konstrukciókat vizsgáljuk. Ennek oka, hogy csak ebben a kategóriában érhetı utol a banki árazás rövid távú változása.
Lakáscélú hitelek A lakáscélú hitelek mögött az esetek túlnyomó többségében a bankok jelzálogfedezetet követelnek. Mivel így a hitelösszeget fedezi egy vagy több ingatlan értéke, ezért ez az egyik legalacsonyabb kockázatú hiteltípus a bankok portfoliójában. Az alacsony kockázat miatt ennek a hiteltípusnak a legkedvezıbb az árazása. A bankok között erıs verseny zajlik ezen a piacon, mivel a lakáshitellel rendelkezı ügyfél általában egyéb szolgáltatásokat is igénybe vesz a banknál, így nem csak a lakáshitelen elért bevételek számítanak. A legtöbb bank elıírja a lakáshitel folyósítás feltételeként, hogy folyószámlát kell nála vezetni, illetve a munkajövedelemnek is az adott bankhoz kell érkeznie. Így számos egyéb kamat- és díjbevételt érhet el a bank. Amennyiben életbiztosítást, lakásbiztosítást is elıírnak, akkor a bankhoz kapcsolódó egyéb vállalatok is üzlethez juthatnak.
23
A háztartások lakáscélú hiteleinek átlagos hitelköltség mutatója, 2006-2009 százalék 16
14
12
10
8
6
4
2
forint
euró
2009.máj.
2009.márc.
2009.jan.
2008.nov.
2008.szept.
2008.júl.
2008.máj.
2008.márc.
2008.jan.
2007.nov.
2007.szept.
2007.júl.
2007.máj.
2007.márc.
2007.jan.
2006.nov.
2006.szept.
2006.júl.
2006.máj.
2006.márc.
2006.jan.
0
svájci frank
Forrás: MNB A lakáscélú hitelek kamata a fenti okok miatt hosszú idın keresztül aránylag stabil volt. A forint kamatok 11% körül ingadoztak, a svájci frank és az euró kamatok pedig 6% körül voltak. A forintkamat emelkedése 2008 közepén kezdıdött. 2008 szeptemberig fokozatosan emelkedett a forint lakáshitel kamata, majd ezt követıen ugrásszerően emelkedett. Ennek egyik oka, hogy a támogatott forint hitelek kamata együtt mozog az állampapír hozamokkal, melyek ebben az idıszakban jelentısen nıttek. Az eurókamatok igen hektikusan alakultak. Emelkedésük 2007 közepén kezdıdött, de 2008 októberig 6-8% között maradtak. Ezt követıen azonban hirtelen 10%-ra ugrottak. A svájci frank kamatok 2007 közepétıl lassan emelkedni kezdtek, 2009 közepére 7,5-8% körüli szintre kerültek. Emelkedésük elmaradt az euró kamatokétól, és nem is figyelhetı meg hirtelen változás. Sıt, 2009-ben még kisebb mérséklıdés is tapasztalható volt.
24
Fogyasztási hitelek A fogyasztási célú hitelek felfutása késıbb kezdıdött mint a lakáshiteleké, de az utóbbi években ezen a területen is igen erıteljes bıvülés volt tapasztalható. A fogyasztási hitelek egy elég heterogén kategória. Ide tartoznak fedezetlen áruvásárlási vagy személyi hitelek. Ezeknek az a jellemzıje, hogy vagy semmilyen fedezet nincs a hitel mögött, vagy a vásárolt áru a fedezet, annak értéke azonban gyorsan csökken. A kis összegő hitel és a fedezet hiánya igen költségessé és kockázatossá teszi a hitelt, ami az árazáson is látszik. A háztartások fogyasztási célú hiteleinek átlagos hitelköltség mutatója, 2006-2009 százalék 35
30
25
20
15
10
5
forint
euró
svájci frank - ingatlan fedezettel
2009.máj.
2009.márc.
2009.jan.
2008.nov.
2008.szept.
2008.júl.
2008.máj.
2008.márc.
2008.jan.
2007.nov.
2007.szept.
2007.júl.
2007.máj.
2007.márc.
2007.jan.
2006.nov.
2006.szept.
2006.júl.
2006.máj.
2006.márc.
2006.jan.
0
svájci frank - fedezet nélkül
Forrás: MNB A forint kamatok erıteljesen ingadoztak a múltban. 2006 és 2008 ısze között mérséklıdı tendencia volt megfigyelhetı, 30% körüli szintrıl 25% alá csökkentek a kamatok. Ezt követıen pár hónap alatt 30% fölé ugrott a forint kamat. Az euró kamatok a fogyasztási hitelek esetében is hektikusan alakultak. Az euró esetében nem lehet egyértelmő tendenciát megállapítani. A kamatot 2006-2009 során nagyrészt 1115% között ingadoztak. A svájci frank kamatok is igen stabilak voltak. Az ingatlan fedezető hitelkonstrukciók hitelköltség mutatója alig változott, 7,5-8% között maradt az egész idıszakban. A fedezetlen hitelek frank kamata is keveset változott a vizsgált években. Néhány hónapot leszámítva a 18-20% volt ennek a hitelkonstrukciónak a 25
díja. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a fogyasztási célú devizahitelek kamatain nem látszik meg a pénzügyi válság kirobbanása. 3.2.
Vállalatok
A vállalati hitelezés kevésbé dinamikusan növekedett az utóbbi években, mint a háztartások eladósodása, de így is jelentıs részesedéssel bír a bankok portfoliójában. A lakossági hitelekhez képest jelentıs különbség, hogy a vállalati hitelek jellemzıen nagyobb volumenőek, mint a lakosságiak. Ezért sokkal heterogénebb a portfolió. Gyakoriak az egyedi árazású hitelek is, melyek jelentıs különbségeket mutathatnak az átlagtól. Ez fıleg a nagyobb volumenő hitelszerzıdéseknél jellemzı. A kisebb volumenő, jobban standardizált KKV hitelezés jobban hasonlít a lakossági hitelezésre. A nagyobb volumenő vállalati hitelek esetében, különösen projekthiteleknél a bankok az árazás során nem csak a hitel megtérülését vizsgálják, hanem számos más, kapcsolódó termék várható bevételeit is. Ilyen lehet például a számlavezetés díjbevétele, vagy igénybevett garanciák, hitelkeretek díjai. Így elképzelhetı, hogy egyes hitelek árazásánál kedvezı kamatot állapítanak meg, mivel nem csak a hitel kamatán érnek el nyereséget. Az eltérı mérető hitelek árazási különbsége egyes esetekben jelentıs lehet. Az 1 millió euró összeget el nem érı vállalati hitelek forint kamata 13,32% volt 2009 közepén, míg az ennél nagyobb hitelek kamata 12,18% volt. Hasonló különbség figyelhetı meg az euróban denominált hitelek esetében is: az 1 millió eurót meg nem haladó hitelek kamata 4,89% volt, míg az ennél nagyobb hitelek kamata 4,18%. Az elemzés során átlagos hitelköltségeket elemzünk, vagyis nem térünk ki az eltérı nagyságú hitelek különbözı árazására. A vállalati hitelek esetében az MNB csak forint és euró alapú hitelek kamatát publikálja. Mivel a vállalati hitelek kb. 85%-a ebben a két devizában denominált, ezért elég, ha csak a forint és az euró kamatokat vizsgáljuk.
26
A vállalatok hiteleinek átlagos hitelköltség mutatója, 2006-2009 százalék 16
14
12
10
8
6
4
2
forint
2009.máj.
2009.márc.
2009.jan.
2008.nov.
2008.szept.
2008.júl.
2008.máj.
2008.márc.
2008.jan.
2007.nov.
2007.szept.
2007.júl.
2007.máj.
2007.márc.
2007.jan.
2006.nov.
2006.szept.
2006.júl.
2006.máj.
2006.márc.
2006.jan.
0
euró
Forrás: MNB A vállalati forint hitelek kamata 2006 és 2009 között emelkedı tendenciájú volt. 2006 folyamán 7,5%-ról 9,5% környékére emelkedett. Ezen a szinten ingadozott egészen 2008 közepéig. Ekkor ismét emelkedni kezdett, majd 2008 októberétıl ugrásszerően növekedett 13,7%-ig. 2009-ben kissé mérséklıdött a kamatszint, de a korábbinál magasabb szinten maradt. Az euró kamatok 2006-2007 során szintén fokozatosan emelkedtek, 3,5-4%-ról 6% fölé. 2008 ıszén azonban a forint kamatokkal ellentétben az euró kamatok esni kezdtek. Míg 2008 októberében 6,5% volt az átlagos vállalati euróhitel költsége, 2009 közepére 4% környékére esett. 3.3.
Monetáris pénzügyi intézmények és pénzügyi vállalatok
A monetáris pénzügyi intézmények és pénzügyi vállalatok hitelei speciális kategóriát képeznek. A pénzügyi vállalatok esetében gyakori, hogy a bankok egyes tevékenységeket (pl. gépjármő finanszírozás) külön vállalatokba helyeznek ki. A vállalatoknak a finanszírozását azonban nagyrészt a bankok saját maguk oldják meg. 27
Ezekben az esetekben a hitel kamata eltérhet a piaci kamatoktól, amennyiben a bank érdeke így kívánja. Az elemzés során azonban azt feltételezzük, hogy ezek a hitelek is piaci kamatozásúak. Ezzel nagy hibát nem vétünk, mivel a PSZÁF adatai szerint a járulékos vállalatoknak nyújtott hitelek állománya elhanyagolható nagyságú. A pénzügyi intézmények és vállalatok közötti hitelek kamatairól az MNB-nek csak részleges statisztikái vannak. A kamatokat ezért a háromhónapos bankközi kamatokkal fogjuk mérni. 3 hónapos bankközi kamatok, 2006-2009, százalék 12
10
8
6
4
2
forint
euró
2009.máj.
2009.márc.
2009.jan.
2008.nov.
2008.szept.
2008.júl.
2008.máj.
2008.márc.
2008.jan.
2007.nov.
2007.szept.
2007.júl.
2007.máj.
2007.márc.
2007.jan.
2006.nov.
2006.szept.
2006.júl.
2006.máj.
2006.márc.
2006.jan.
0
svájci frank
Forrás: MNB, ECB, SNB A forintkamatok 2006-ban 6% körüli szintrıl 8%-ra növekedtek 2006 végére. 2008 januárig 8% környékén ingadoztak, majd ismét lassú növekedésbe kezdtek. 2008 novemberében 11,35%-ra ugrottak, majd 2009 elején kissé mérséklıdtek. A mérséklıdést követıen májusban ismét 10% fölé ugrottak a forintkamatok. Az euró és a svájci frank kamatok 2006 és 2008 között hasonló pályát jártak be, 2008 októberéig fokozatosan emelkedtek. Az euró kamatok 2,5%-ról 5% fölé emelkedtek. A svájci frank kamata 1%-ról 3% környékére nıtt. 2008 novemberétıl mindkét kamat jelentıs mértékben zuhant.
28
3.4.
Összegzés
Látható, hogy a különféle hiteleknek erısen eltérı kamatai vannak. A banki kamatpolitika értékeléséhez azonban szükségünk van az eszközök átlagos kamatszintjére. Az átlagos eszköz kamat kiszámításához a korábban ismertetett kamatokat használjuk. Az egyes hitelkamatok átlagolásához az adott hiteltípus állományát használtuk súlynak. A hitelkamatoknak megfelelı állományokhoz részben az MNB által publikált hitelintézeti mérlegeket használtuk. Ezekben azonban nincsenek a devizahitelek devizánként részletezve. Az euró és a svájci frank hitelek állományának kiszámításához a PSZÁF által negyedévente publikált összevont hitelintézeti mérlegeket használtuk. A PSZÁF adatbázisában forint, euró és egyéb deviza bontásban vannak az adatok. A háztartások esetében feltételeztük, hogy az egyéb deviza kategória megegyezik a svájci frankban denominált hitelek állományával. Ezzel a feltételezéssel nem követünk el jelentıs hibát, hiszen az euró és svájci frankon kívüli devizák (pl. japán jen) nem váltak elterjedtté a lakossági hitelezésben. A vállalati hiteleknél csak forint és euró kamatok állnak rendelkezésünkre. Ezért csak a forint és az euró hitelállományokat vontuk be az elemzésbe. Az egyéb devizák súlya a vállalati hiteleken belül mindössze 15%, ezért a végeredményt nem torzítja ez a feltételezés. A pénzügyi vállalatok esetében az egyéb devizában denominált hiteleket szintén a svájci frank kamatokkal számoltuk. Itt elképzelhetı, hogy más devizákban denominált hitelek is tartoznak ebbe a csoportba, azonban errıl nem áll rendelkezésünkre információ. A PSZÁF által publikált mérlegekbıl kiszámítottuk a forint, az euró és az egyéb devizákban denominált hitelek arányát. Feltételeztük, hogy az adott negyedévben végig ez az arány volt jellemzı. Erre azért volt szükség, mert az MNB által publikált kamatok havi gyakorisággal állnak rendelkezésre. Az így számított átlagos eszköz hozam változása tükrözi az egyes hitelcsoportok kamatváltozásának hatását, valamint a banki portfolió összetétel változásának hatását. Tehát az eszköz hozam emelkedhet, ha emelkedik a hitelek ára, de akkor is, ha a portfolióban emelkedik a magasabb kamatszintő termékek aránya.
29
Átlagos eszköz hozam, 2006-2009, százalék
12
10
8
6
4
2
2009.máj.
2009.márc.
2009.jan.
2008.nov.
2008.szept.
2008.júl.
2008.máj.
2008.márc.
2008.jan.
2007.nov.
2007.szept.
2007.júl.
2007.máj.
2007.márc.
2007.jan.
2006.nov.
2006.szept.
2006.júl.
2006.máj.
2006.márc.
2006.jan.
0
Forrás: MNB A bankok eszközeinek átlaghozama emelkedı tendenciát követett 2006 és 2008 között. 2006 elején az átlagos eszközhozam 6,11% volt, ez 2007 közepére 8%-ra emelkedett. 2008-ban az átlagos eszközhozam 10% fölé ugrott, majd 2009 elsı felében kissé mérséklıdött, 9% környékén stabilizálódott. Az átlagos hozamok megugrása majd csökkenése is fıként a forint hitelek kamatainak változásával magyarázható.
30
4. Források kamatai A banki források nagyon különféle elemekbıl állnak össze. Minden bank forrásainak alapja a saját tıkéje. A saját tıke azonban csak korlátozott mértékben áll rendelkezésre, így nem jelenthet fedezetet a bank növekedésére. A bankok legfontosabb forrása a győjtött betétek. A magyar bankok mérlegében is ez a legjelentısebb tétel. A másik jelentıs tétel a külföldi tartozások. Ennek oka, hogy a magyar hazai megtakarítások nem nyújtottak fedezetet a gyors hitelezés finanszírozására, így a bankok külföldi források bevonására kényszerültek. 4.1.
Betétek
A banki betétek vizsgálatánál nem csak vállalati és banki betétek között kell különbséget tenni. A kamatok szempontjából erısen elkülönül a lekötött betétek és a látra szóló vagy folyószámla betétek kamata. A lekötött betétek kamata jóval magasabb, mint a folyószámlára fizetett kamatok. Ezért a betéti kamatok vizsgálatánál külön tárgyaljuk ezt a két kategóriát. A betétek 2008 ıszét követıen több okból is kiemelt figyelmet kaptak. Egyrészt a pénzpiaci források elapadása miatt a bankok más források után voltak kénytelenek nézni, ezért intenzív betétgyőjtésbe kezdtek. Erre néhány bank egyenesen rákényszerült, mivel korábbi forrásai gyorsan lejártak, és nem sikerült azokat megújítani. Másrészt a bankok forrásszerzését közvetve is segítették a betétek. Amennyiben egy bank kedvezı hitel/betét mutatóval rendelkezett, könnyebben jutott pénzpiaci forrásokhoz is, hiszen stabilabb volt mőködése.
Háztartások A banki betétgyőjtés fı alanyai a háztartások. Tankönyvi esetekben a háztartások megtakarításainak kellene finanszíroznia a többi ágazat hitelfelvételét. Ez Magyarországon nem teljesül, de a háztartási betétek így is nagy arányt tesznek ki a banki forrásokon belül.
31
Háztartási betétek kamata, 2006-2009, százalék 14
12
10
8
6
4
2
forint folyószámla
forint lekötött
euró folyószámla
2009.máj.
2009.márc.
2009.jan.
2008.nov.
2008.szept.
2008.júl.
2008.máj.
2008.márc.
2008.jan.
2007.nov.
2007.szept.
2007.júl.
2007.máj.
2007.márc.
2007.jan.
2006.nov.
2006.szept.
2006.júl.
2006.máj.
2006.márc.
2006.jan.
0
euró lekötött
Forrás: MNB A forint folyószámla betétek kamatai az egész idıszakban 3% körül ingadoztak. Ezeknek a kamatoknak a célja jellemzıen nem a betétesek vonzása, ezért a banki kamatpolitikában nem játszanak kiemelt szerepet. Ezzel szemben a lekötött forint betétek kamata jelentıs mértékben változott. Míg 2006 elsı felében 6% alatt volt a betéti kamat, 2008 közepére 8%-ra emelkedett. 2008 novemberére az intenzív banki betétgyőjtés miatt a kamat 11,6%-ra ugrott. Ezt követıen lassan mérséklıdni kezdett és 2009-ben 10,5% körül stabilizálódott. Az euró betéti kamatok sokkal stabilabbak voltak a vizsgált idıszakban. A látra szóló euró kamatok 0,5-1% között ingadoztak 2006 és 2008 között. 2008 ıszétıl azonban csökkenni kezdtek és 0,5% alá estek. A lekötött euró betétekre fizetett kamatok 2006tól 2008 ıszéig fokozatosan 2%-ról 5% környékére emelkedtek. Ezt követıen 3,4%-ra estek, majd 2009-ben ismét kissé emelkedtek. A lekötött betétek – mind a forint, mind az euró – kamatai a pénzpiaci kamatokhoz hasonlóan alakultak. Ez részben érthetı is, hiszen a bankok számára a betétgyőjtés alternatívája a pénzpiaci hitelfelvétel.
32
Vállalatok A nem pénzügyi vállalatok szerepe a banki betétgyőjtésben kisebb, mint a háztartásoké, de így sem elhanyagolható. A vállalatokra azonban inkább jellemzı a folyószámla betét, mint a háztartásokra. A vállalatok betéteinek többsége nem befektetési célú, hanem a likviditást szolgálja, ezért a lekötött betétek esetében is rövidebb az átlagos lekötési idı, mint a háztartásoknál. Vállalati betétek kamata, 2006-2009, százalék 12
10
8
6
4
2
forint folyószámla
forint lekötött
euró folyószámla
2009.máj.
2009.márc.
2009.jan.
2008.nov.
2008.szept.
2008.júl.
2008.máj.
2008.márc.
2008.jan.
2007.nov.
2007.szept.
2007.júl.
2007.máj.
2007.márc.
2007.jan.
2006.nov.
2006.szept.
2006.júl.
2006.máj.
2006.márc.
2006.jan.
0
euró lekötött
Forrás: MNB A vállalati betétek után fizetett kamatok hasonlóan alakultak, mint a háztartások betéti kamatai. A fı eltérés a lekötött euró betétek esetében mutatkozik. Míg a háztartások részére fizetett lekötött euró kamat 2008 ısze után is csak kissé csökkent, addig a vállalatok euró betétei után fizetett kamat a pénzpiaci kamatokkal együtt mérséklıdött. Ezt leszámítva nincs jelentıs különbség a két szektornak fizetett kamatokban. 4.2.
Külföldi tartozások és pénzügyi vállalatok betétei
Mint azt korábban bemutattuk, a bankok külföldi tartozásai igen vegyes csoportot alkotnak. Ide tartoznak a külföldön kibocsátott értékpapírok, külföldi bankoktól, jegybankoktól felvett hitelek, egyéb külföldiek betétei, stb. A csoport annyira heterogén, hogy nem áll rendelkezésünkre minden egyes alkotóelemének kamatára megbízható adat. Ezért a számítások során azt feltételezzük, hogy ezen források 33
kamata a bankközi kamatokkal egyenlı. Ez néhány esetben feltehetıleg nem igaz, hiszen a pénzügyi válság egyes szakaszaiban a bankközi hitelezés szinte teljesen megszőnt, így a kamatok egy nagyon illikvid piacon alakultak. Mivel azonban ez az egyetlen megbízható adat, ami rendelkezésünkre áll, a továbbiakban a háromhónapos bankközi kamatokkal fogunk számolni. 3 hónapos bankközi kamatok, 2006-2009, százalék 12
10
8
6
4
2
forint
euró
2009.máj.
2009.márc.
2009.jan.
2008.nov.
2008.szept.
2008.júl.
2008.máj.
2008.márc.
2008.jan.
2007.nov.
2007.szept.
2007.júl.
2007.máj.
2007.márc.
2007.jan.
2006.nov.
2006.szept.
2006.júl.
2006.máj.
2006.márc.
2006.jan.
0
svájci frank
Forrás: MNB, ECB, SNB Az ezzel a módszerrel számított banki forrásköltségek változása gyorsabb lehet, mint a tényleges forrásköltségé. Ez azon múlik, hogy a válság kirobbanása elıtt milyen futamidejő forrásokból finanszírozták a bankok hiteleiket, ezeket mikor kell megújítaniuk, illetve mikor árazódnak át. Az egyes bankok esetében igen eltérı lehet a forrásszerzés gyakorlata. Míg egyes bankok aránylag rövid, egy éves futamidejő forrásokból finanszírozták hosszú lejáratú hiteleiket is, addig más bankok inkább 2-4 éves hiteleket vettek fel. A hosszabb lejáratú forrásokkal bíró bankok csak késıbb szembesülnek a megemelkedett forrásköltségekkel. A bankok bankcsoporton belülrıl szerzett forrásainak pontos árát egyfajta transzferárként kell értelmezni. A források árazása lehetıséget teremt arra, hogy az anyabank formális tıkeemelés vagy csökkentés nélkül szabályozza a leánybank forrásait. Amennyiben a piacinál kedvezıbb kamatozású hitelt folyósít, akkor javítja a 34
leánybank tıkehelyzetét. Fordított esetben pedig kivonja az eredményt. Ezért ennek a forrásnak a kamatát nem csak piaci tényezık határozzák meg. 4.3.
Országkockázat
A bankok külföldi forrás szerzése részben bankcsoporton belüli, részben pénzpiaci forrásokon alapul. A bankközi kamatok a banki forrásszerzés árának pontos mutatói. A bankcsoporton belüli hitelezés árazása esetében is a piaci kamatok jelentik a kiindulási alapot. Ehhez jöhet hozzá egy országkockázati felár, ami Magyaroszág esetében sokáig igen alacsony volt. 2008 ıszétıl azonban a bankközi hitelezés szinte teljesen megszőnt. A forrásszerzés részben átterelıdött külföldi szervezetek (pl. EIB) hiteleire, valamint az anyabank források árazása is megváltozott. A korábban igen alacsony országkockázatot az anyabankok érvényesíteni kezdték a források árában. Az országkockázat mérésének egyik eszköze a Credit Default Swap (CDS) árazása. Ez a termék hivatott kezelni egyes adósok nemfizetésével kapcsolatos kockázatokat. Amennyiben egy ország szuverén adósságának CDS felárait vizsgáljuk, akkor ezek elméletileg mérik az országkockázatot. A CDS piacok forgalma azonban a pénzügyi válság kirobbanása után jelentıs mértékben csökkent, így az árak ingadozása részben a kisebb likviditásával magyarázható.
35
CDS felárak, 2008-2009, bázispont
Forrás: MNB ábrakészlet A CDS felárak 2008. októbert követıen 600 bázispont fölé ugrottak, majd a régiós hírekre reagálva erıteljesen ingadoztak. 2009-re 400 bázis pont környékén stabilizálódtak. Az országkockázat másik lehetséges mérıszáma, ha megvizsgáljuk, hogy hogyan alakultak a forintban denominált magyar állampapír hozamok az eurózóna állampapírhozamaihoz képest.
36
Magyar állampapírok kamatfelára és a hitelminısítés, 2006-2009, százalékpont
Moody's rating
2009.máj.
2009.márc.
2009.jan.
2008.nov.
2 2008.szept.
1 2008.júl.
3
2008.máj.
2
2008.márc.
4
2008.jan.
3
2007.nov.
5
2007.szept.
4
2007.júl.
6
2007.máj.
5
2007.márc.
7
2007.jan.
6
2006.nov.
8
2006.szept.
7
2006.júl.
9
2006.máj.
8
2006.márc.
10
2006.jan.
9
kamatfelár
Hitelminısítés jobb skálán: 5 – A1, 6 – A2, 7 – A3, 8 – Baa1
A magyar állampapírok kamatfelára 2006 szeptemberétıl 2007 közepéig 400 bázispontról 200 bázispontra mérséklıdtek. Az amerikai pénzügyi válság kirobbanását követıen megnıtt a bizalmatlanság a régiónkbeli országok iránt, így a kamatfelár Magyarországon is megugrott, elérte az 5,5%-ot. 2008 ıszig azonban ismét mérséklıdött a kamatkülönbözet, mivel úgy tőnt Magyarországon csak mérsékelt hatást fejt ki a válság. 2008 ıszétıl azonban több lépésben 950 bázispontra szökött az állampapírokra fizetett kamatfelár. Igaz ez, 2009 közepére jelentısen, 600 bázispontra mérséklıdött. Látható, hogy a kamatfelár a CDS felárakkal azonos pályát futott be, vagyis mindkét mutató jól méri az országkockázat piaci megítélését. A forintban denominált állampapír-hozamok erısen függnek a jegybanki alapkamattól, illetve a repoba befogadott állományok volumenétıl és a különbözı egyéb jegybanki instrumentumok árazásától. Mivel a jegybanki eszközök igen magas hozamot biztosítottak a befektetıknek, ezért ésszerő módon az állampapír piac helyett ezekbe az eszközökbe fektették tıkéjüket, ami kiszárította a hazai állampapírpiacot. A hitelminısítések és az országkockázatot mérı kamatfelárak kapcsolata a vizsgált idıszakban gyenge. A minısítés változása inkább csak követte a piaci folyamatok, 37
mint elırejelezte azokat. Sıt, 2009-ben a piaci folyamatok pont rácáfolnak a minısítés változására. 2009 márciusában a Moody’s tovább rontotta a magyar államadósság minısítését. Ugyanebben az idıszakban azonban a forintban denominált állampapírok hozama és ezzel párhuzamosan a kamatfelár is jelentıs mértékben csökkent. Mint korábban jeleztük, 2008 ıszétıl a banki források költsége elszakadt a bankközi kamatoktól, a bankok a forrásokért jóval magasabb árat fizettek. Ezért az elemzés során 2008 novemberétıl az erısen zuhanó euribor és svájci frank libor kamatokat korrigáltuk az országkockázati felárral. Erre a CDS felárak idıszaki átlagát használtuk, ami kb. 400 bázispont volt. Vagyis 400 bázisponttal növeltük a hivatalos euribor és libor kamatokat, így becsülve a magyar bankok tényleges forrásszerzési költségeit. 4.4.
Összegzés
A források kamatát a betétek és a külföldrıl felvett hitelek kamatának súlyozott értékeként számítottuk. A háztartások és a vállalatok betétei esetében a devizahitelekrıl feltételeztük, hogy euróban elhelyezett összegekrıl van szó. Erre azért volt szükség, mert az MNB kamat statisztikái csak forint és euró kamatokat tartalmaznak. A külföldrıl felvett hiteleknél a bankok belföldi hiteleihez hasonlóan a PSZÁF devizabontású adatait használtuk. Ebben az esetben is azt feltételeztük, hogy az egyéb devizában denominált források svájci frank forrásokat jelentenek. Az ismertetett módszertannal több becslést is készítettünk a bankok forrásköltségeinek alakulására. Elıször az összes vizsgált forrás kamatát súlyoztuk az adott forrástípus állományával. Ennek a módszernek az a hátránya, hogy a vizsgált idıszak végére, 2009-re igen magas lett a külföldi tartozások aránya. Ezeknek kamatát a bankközi kamatokkal becsültük. Azonban a bankközi kamatok elszaladtak a tényleges banki forrásköltségektıl, így ez a számítás feltehetıleg alulbecsli a bankszektor forrásköltségét.
38
Banki források kamatának becslése, 2006-2009, százalék 9 8 7 6 5 4 3 2 1
Átlagos forrásköltség
Betétek forrásköltsége
2009.máj.
2009.márc.
2009.jan.
2008.nov.
2008.szept.
2008.júl.
2008.máj.
2008.márc.
2008.jan.
2007.nov.
2007.szept.
2007.júl.
2007.máj.
2007.márc.
2007.jan.
2006.nov.
2006.szept.
2006.júl.
2006.máj.
2006.márc.
2006.jan.
0
Korrigált forrásköltség
Második lépésben a forrásköltségek számításából kihagytuk a külföldi tartozásokat, vagyis csak a betétek átlagos kamatát számoltuk ki. Látható, hogy ez a módszer az elızıvel ellentétben 2009-ben emelkedı forrásköltségeket eredményez, ami jobban megfelel a valóságnak. Harmadik becslésünknél a külföldrıl felvett hiteleket ismét bevontuk az elemzésbe, hiszen így kaphatunk pontos képet a banki források tényleges költségeirıl. A bankközi kamatokat irreálisan alacsony értékeit azonban 2008 novemberétıl korrigáltuk az országkockázati felárral. Ezt a felárat a CDS felárakból becsültük. Becslésünk pontosságát igazolja, hogy az így számított korrigált forrásköltség igen közel áll a csak betétekbıl számított forrásköltséghez. Ez azért reális eredmény, mert a két forrás helyettesítheti egymást, ezért feltehetıleg áruk is hasonlóan alakul. Látható, hogy 2006 közepéig a bankok igen olcsón, 4% alatti kamaton szereztek forrásokat. Ez a költség 2007 elejére 5% fölé emelkedett, és 5-6% között ingadozott 2008 ıszéig. Számításaink szerint a legmagasabb értéket 8% körül érte el 2008 végén. 2009-ben kisebb mérséklıdés volt tapasztalható, a bankok átlagos forrásköltsége 7% körül stabilizálódott.
39
A számításaink során azonnal átárazódó hiteleket és forrásokat feltételeztünk. Ez a feltételezés a banki források esetében a valósnál gyorsabb változásokat eredményezhet. A banki források egy része éven túli lejáratú, ezeknek ára sok esetben csak lejáratukkor változik, így a kamatok ingadozása csak jelentıs késéssel érvényesülhet. Vagyis a valóságban a banki források kamata a számítottnál kissé lassabban emelkedhetett, azonban a magasabb kamatok sok esetben hosszabb ideig fent is maradhatnak.
40
5. Összefüggések A bankok jövedelmezıségének egyik forrása az eszközök és a források kamata közötti kamatkülönbözet. A bankok árazási politikáját a kamatkülönbözet változásán jól lehet mérni. Ha a kamatkülönbözet emelkedik, akkor a bankok nagyobb nyereséget tudnak elérni, hiszen a forrásköltségeken felül nagyobb többletkamatot képesek érvényesíteni. Amikor a kamatkülönbözet csökken, akkor a bankok jövedelmezısége is romlik, hiszen a forrásköltségek emelkedését nem, vagy nem teljes mértékben tudják érvényesíteni a hitelek kamatában. Miután külön-külön megvizsgáltuk az eszközök és a források kamatának alakulását, összevetettük a két pályát. Eszköz és forrás kamatok, országkockázattal korrigálva, 2006-2009, százalék 12
10
8
6
4
2
átlagos eszköz kamat
átlagos forráskamat
2009.máj.
2009.márc.
2009.jan.
2008.nov.
2008.szept.
2008.júl.
2008.máj.
2008.márc.
2008.jan.
2007.nov.
2007.szept.
2007.júl.
2007.máj.
2007.márc.
2007.jan.
2006.nov.
2006.szept.
2006.júl.
2006.máj.
2006.márc.
2006.jan.
0
kamatkülönbözet
A bankok kamatkülönbözete 2006 és 2008 között fokozatosan növekedett. Ennek egyik oka az lehet, hogy idıközben emelkedett a kamatok abszolút szintje is, és magasabb kamatok nagyobb kamatkülönbözetet képesek elviselni. Másrészt a vizsgált idıszakban a bankok egyre inkább a magasabb kamatozású hitelek felé mozdultak el, például a fogyasztási hitelek aránya is egyre nagyobb lett a banki portfoliókban. Ennek hatására növekedhetett a hiteleken elért kamatkülönbözet. Igaz, a magasabb kamatozású hitelek kockázata is nagyobb. 2008 novemberétıl mind az eszközök, mind a források kamatai megugrottak. Ennek ellenére a kamatkülönbség 3,5%-ról 2%-ra esett. 2009-ben ugyan kissé emelkedett a forrásköltségek mérséklıdésének hatására, de továbbra is elmaradt a korábbi szinttıl. 41
A számításaink azt mutatják, hogy a bankok a világgazdasági válság hatására átárazták a hiteleiket. A legtöbb hiteltermék esetében 2008 végétıl emelkedı kamatok figyelhetık meg. A forint hitelkamatok különösen nagy mértékben nıttek, de számos devizahitel kamatán is emeltek a bankok. A hitelkamatok emelése részben az emelkedı forrásköltségekkel magyarázható, részben azonban a növekvı kockázatok pontosabb beárazását is jelentik. A banki átlagos kamatok számításának másik lehetséges módszere, ha megvizsgáljuk, hogy a banki éves beszámolókban jelzett kamatbevételek és kamatkiadások hogyan alakultak. A kamatbevételeket a bankok a mérlegük eszközeinek egy részén érik el. Itt különbséget kell tenni a kamatozó és a nem kamatozó eszközök között. Az elemzés során feltételezzük, hogy az alábbi mérlegtételeken érik el a bankok a kamatbevételeiket: -
értékpapírok, jegybanki és bankközi betétek hitelek.
A bankok átlagos eszközhozamának számításához a hitelintézeti szektor kamatbevételeit elosztottuk a fenti banki eszközök állományával. Az így kapott érték a banki eszközhozam becslésének tekinthetı. Ugyanezzel a módszerrel a banki beszámolókból kiszámítható az átlagos forrásköltség is. Itt is különbséget kell tenni a kamatozó és nem kamatozó források között. A számításaink során az alábbi forrásokat vettük figyelembe: -
betétek, bankközi betétek, felvett hitelek, hitelezıi jogviszonyt megtestesítı értékpapírok.
A bankszektor kamatkiadásainak összegét elosztottuk a kamatozó források állományával, így becsülve az átlagos banki forrásköltséget. Ennek a számítási módszernek csak az éves adatokkal van értelme, hiszen éven belüli idıszakok kamatbevételeivel és kiadásaival végzett számítás nem éves kamatot eredményez. Ezen kívül a banki kamatbevételek és kiadások éven belül sok esetben
42
nem egyenletesen keletkeznek, ezért egyes idıszakok kiemelése torzításhoz vezethetne. A banki beszámolókból becsülve a banki eszközök és források kamatát a korábbiaktól kissé eltérı eredményeket kapunk. A banki eszközök átlagos hozama magasabb, mint a banki kamatok súlyozásával kapott eredmény. 2006 és 2008 között azonban csak serény emelkedés figyelhetı meg az eszközök hozamában. A forrásköltségek esetében is magasabb eredményeket kaptunk, mint a korábbi számítások során. A források kamata is szerényebb mértékben emelkedett, mint a kamatok súlyozásával végzett számítások esetében. A beszámolókból készített becslés más kamatkülönbözetet eredményezett. Eszerint a számítás szerint a bankok kamatkülönbözete 2006 és 2008 között fokozatosan lemorzsolódott. 2006-ban a banki kamatkülönbözet 2,6% volt, ez 2007-re 2%-ra mérséklıdött, 2008-ban pedig csak 1,5% volt. Átlagos eszközhozamok és forrásköltségek, 2006-2008, százalék
Eszközök hozama Források költsége Kamatkülönbözet
2006 8,0% 5,4% 2,6%
2007 8,3% 6,3% 2,0%
2008 8,5% 7,0% 1,5%
Kamatbevételek és kamatkiadások változása, 2006-2009, elızı év = 100 2006
2007
2008 2009 I. negyedév
Kamatbevételek
109,2
121,9
119,0
119,9
Kamatráfordítások
106,8
138,1
131,3
128,7
Ez a tendencia figyelhetı meg, ha a kamatkiadások és a kamatbevételek növekedési ütemét vizsgáljuk. Jól látható, hogy 2007-tıl a kamatkiadások minden évben gyorsabban nıttek, mint a kamatbevételek. Ez romló kamateredményt eredményezett. A fenti eredményeket kissé árnyalhatja, hogy mint korábban említettük, a bankok nem csak a kamatokon keresztül érnek el hozamokat, hanem különbözı kamatjellegő díjbevételeken is. A hitelösszeg százalékában megállapított különféle nevek alatt futó díjak a beszámolók szerint nem kamatbevételnek számítanak, azonban közgazdasági értelemben oda sorolhatók. Amennyiben ezeket is figyelembe vesszük, feltehetıleg 43
kissé eltérı eredményeket kapnánk. A beszámolókból azonban nem különíthetıek el a tényleges díjbevételek (pl. számlavezetési díj), valamint a hitelekhez kapcsolható díjak, így erre a korrekcióra nincs lehetıségünk.
44
6. Összefoglalás
Az USA másodrendő jelzálogpiacán 2007 augusztusában kezdıdött válság elıször azokat az amerikai bankokat érintette, amelyek jelentıs jelzáloghitel-állománnyal és arra épülı ún. strukturált pénzügyi eszközökkel rendelkeztek. Ezt a szakaszt néhány nagy amerikai és európai bank csıdközeli állapotba kerülése, illetve csıdje jellemezte. A legtöbb ország bankszektorát a globális pénzügyi válságnak a Lehman Brothers 2008. szeptember közepén bekövetkezett csıdjével fémjelzett második szakasza érintette a legerıteljesebben. Ennek nyomán ugyanis mélypontra zuhant a bankszektor szereplıinek egymás iránti bizalma, aminek következtében a korábbi idıszakot jellemzı pénzbıség a visszájára fordult, a bankközi pénzpiac likviditása világméretekben drámai módon összeszőkült, 2008 októberében átmenetileg kiszáradt, ezzel összefüggésben a bankközi kamatlábak erıteljesen megemelkedtek és tartósan magas szinten maradtak. A pénzügyi piacokon a feszültség 2009 januárjára enyhült, azóta további konszolidáció következett be. Közép- és Kelet-Európát az jellemzi, hogy egyrészt a bankrendszer tekintélyes hányada külföldi tulajdonban, zömmel nyugat-európai bankok kezében van. Másrészt nagyszámú tényezı hatására az utóbbi években ezekben az országokban gyors ütemben terjedt a vállalati szféra és a háztartások devizában denominált hitelfelvétele. A háztartások devizahitel-állománya fedezetlen árfolyam-kockázatnak van kitéve. Harmadrészt elegendı hazai megtakarítás hiányában a külföldi tulajdonban lévı hazai bankok az anyabankoktól kaptak rövid lejáratú devizaforrásokat, amiket viszont hosszú lejáratra helyezték ki. A bankok eszközeinek és forrásainak vizsgálatával jól körülhatárolhatók azok a tételek, melyek a banki kamatpolitika alakítása során kiemelt szerepet kapnak. 2009 elsı felében a bankok eszközeibıl a belföldieknek folyósított hitelek tették ki a legnagyobb arányt, részesedésük 64,1% volt. Ide tartoznak a háztartásoknak, a vállalatoknak illetve az államháztartásnak folyósított hitelek. A banki eszközök 16,5%-a volt belföldiek által kibocsátott értékpapír. Ennek legnagyobb részét állampapírok tették ki, melyeket részben likviditási, részben pedig befektetési céllal vásároltak a bankok. Szintén jelentıs volt a külföldi eszközök aránya (11,7%). Ebbe a csoportba részben pénzpiaci termékek tartoznak, részben pedig külföldi leányvállalatok részvényei. A források között szintén nagy a koncentráció. A passzívák 45,3%-át a belföldi betétek tették ki. Ezeket fıként a lakosság és a vállalatok körében győjtötték a bankok, 45
de az államháztartás betétei is ide tartoznak. A kategória tartalmazza a folyószámlák egyenlegét és a lekötött betéteket is. A másik jelentıs finanszírozási forrás a külföldrıl felvett hitelek csoportja, ennek aránya 35,7% volt. Ez egy elég vegyes kategória, hiszen ide tartoznak a külföldi pénzpiacokon felvett hitelek, de az anyabankok által nyújtott források egy része is itt jelenik meg. Ez utóbbi nagyon jellemzı a magyar bankrendszerre, hiszen a Magyarországon mőködı bankok túlnyomó többsége külföldi bankcsoport tagja. A bankok saját tıkéje az összes forrásnak csak 7,3%-át tette ki, hasonló aránnyal jelennek meg az egyéb források is. Az eszközök és források kamatának kiszámításához az MNB által publikált kamatstatisztikákat használtuk. A hitelek árának pontos elemzéséhez az átlagos hitelköltség mutatót használtuk. Az átlagos eszköz és forráskamatokat elsı lépésben a rendelkezésre álló kamatok súlyozott átlagával becsültük. Az eszközök esetében kapott becslés szerint a bankok eszközeinek átlaghozama emelkedı tendenciát követett 2006 és 2008 között. 2006 elején az átlagos eszközhozam 6,11% volt, ez 2007 közepére 8%-ra emelkedett. 2008-ban az átlagos eszközhozam 10% fölé ugrott, majd 2009 elsı felében kissé mérséklıdött, 9% környékén stabilizálódott. Az átlagos hozamok megugrása, majd csökkenése is, fıként a forint hitelek kamatainak változásával magyarázható. A banki források sokkal heterogénebbek, mint az eszközök, a róluk rendelkezésre álló információk pedig szőkösebbek. A legfıbb forrást a belföldön győjtött betétek jelentik a bankok számára. A másik jelentıs forrás, ami az elmúlt évek hitelállomány növekedésének finanszírozásában kiemelt szerepet játszott, a külföldi tartozások. Ide tartoznak a külföldön kibocsátott értékpapírok, külföldi bankoktól, jegybankoktól felvett hitelek, egyéb külföldiek betétei, stb. A csoport annyira heterogén, hogy nem áll rendelkezésünkre minden egyes alkotóelemének kamatára megbízható adat. Ezért a számítások során azt feltételezzük, hogy ezen források kamata a bankközi kamatokkal egyenlı. A bankok külföldi forrás szerzése részben bankcsoporton belüli, részben pénzpiaci forrásokon alapul. A bankközi kamatok a banki forrásszerzés árának pontos mutatói. A bankcsoporton belüli hitelezés árazása esetében is a piaci kamatok jelentik a kiindulási alapot. Ehhez jöhet hozzá egy országkockázati felár, ami Magyaroszág esetében sokáig igen alacsony volt. 2008 ıszétıl azonban a bankközi hitelezés szinte teljesen megszőnt. A forrásszerzés részben átterelıdött külföldi szervezetek (pl. EIB) hiteleire, valamint az anyabanki források árazása is megváltozott. A korábban igen alacsony országkockázatot az 46
anyabankok érvényesíteni kezdték a források árában. Ezzel további forráskivonást tettek lehetıvé. Elıször az összes vizsgált forrás kamatát súlyoztuk az adott forrástípus állományával. Második lépésben a forrásköltségek számításából kihagytuk a külföldi tartozásokat, vagyis csak a betétek átlagos kamatát számoltuk ki. Harmadik becslésünknél a külföldrıl felvett hiteleket ismét bevontuk az elemzésbe, hiszen így kaphatunk pontos képet a banki források tényleges költségeirıl. A bankközi kamatokat irreálisan alacsony értékeit azonban 2008 novemberétıl korrigáltuk az országkockázati felárral. Látható, hogy 2006 közepéig a bankok igen olcsón, 4% alatti kamaton szereztek forrásokat. Ez a költség 2007 elejére 5% fölé emelkedett, és 5-6% között ingadozott 2008 ıszéig. Számításaink szerint a legmagasabb értéket 8% körül érte el 2008 végén. 2009-ben kisebb mérséklıdés volt tapasztalható, a bankok átlagos forrásköltsége 7% körül stabilizálódott. 1. A számításaink azt mutatják, hogy a bankok a világgazdasági válság hatására átárazták a hiteleiket. A legtöbb hiteltermék esetében 2008 végétıl emelkedı kamatok figyelhetık meg. A forint hitelkamatok különösen nagy mértékben nıttek, de számos devizahitel kamatán is emeltek a bankok. A hitelkamatok emelése részben az emelkedı forrásköltségekkel magyarázható, részben azonban a növekvı kockázatok pontosabb beárazását is jelentik. 2. A bankok forrásai a világgazdaság válság hatására jelentısen drágultak. Ez igaz mind a belföldön győjtött betétekre, mind a külföldrıl szerzett forrásokra. A bankcsoportokon belül nyújtott hitelek ára is emelkedett. A magyarországi bankok a nemzetközileg szőkülı likviditási helyzetben többszörösen hátrányos helyzetbe kerültek. A nemzetközi pénzpiacok kiszáradása miatt a külföldi forrásszerzés igen nehézzé vált. A bankcsoporton belüli hitelek árát az anyabankok ország és likviditási kockázatokra hivatkozva jelentıs mértékben megemelték. A nyugati bankmentı csomagok ugyan plusz likviditást teremtettek számos magyar bank anyabankjának, ezeket a pénzeket azonban a bankok a protekcionista szabályozás miatt nem helyezhették ki kelet- középeurópai bankjaiknak. 3. A korábbi években elhanyagolt belföldi betétgyőjtés jelentısége a külföldi források kiapadásával hirtelen megnıtt. A bankok közötti verseny valamelyest élezıdött ezen a téren. A betétekre való ráutaltság azonban igen eltérı az egyes bankok körében. A hagyományosan erıs lakossági ügyfélkörrel rendelkezı bankok könnyebb helyzetben voltak, hiszen a válságot megelızı idıszakban is 47
jobban támaszkodtak a betétekre, és így a többi forrásról való áttérés is zökkenı mentesebb volt. A verseny intenzitását az is befolyásolta, hogy melyik bank forrásai milyen ütemben jártak le, és milyen arányban sikerült azokat megújítani. Egyes bankok a rövid forrásaik miatt intenzív betétgyőjtésre kényszerültek, egyes esetekben az eszközökön elért hozamoknál nagyobb betéti kamatokat fizetve. Másrészt a bankok rákényszerülnek, hogy az ügyfelek felé igazolják stabilitásukat, hiszen csak így tarthatják meg betéteseiket. 4. A válság elıtti idıszakot az jellemezte, hogy a bankok versenyeztek az ügyfelekért, gyakran a növekedést helyezve elsı helyre, akár a jövedelmezıség rovására is. A pénzügyi válságot követıen azonban a bankok hirtelen igen óvatos hitelezési politikára váltottak. Így sokszor korábbi ügyletek finanszírozását is felfüggesztették. A jelen helyzetben inkább a banki ügyfelek versenyeznek a rendelkezésre álló hitelekért.
GKI Gazdaságkutató Zrt.
48