Gróf Tisza István
(Geszt 1861. április 22. – Budapest, 1918. október 31.)
Tisza István 1861. április 22-én született Budapesten, református nemesi családban. Apja borosjenői Tisza Kálmán politikus, korábban miniszterelnök és miniszter volt. A grófi címet nem apjától, hanem nagybátyjától, Tisza Lajostól, az 1878-as árvíz utáni Szeged újjáépítőjétől örökölte, annak 1883-ban bekövetkezett halála után. Tisza Lajos emlékét őrzi Szegeden a Tisza Lajos sugárút.
1/8
Gróf Tisza István
Tisza István Berlinben, Heidelbergben és Budapesten végezte jogi és közgazdasági tanulmányait, politikatudományokból doktorált, majd öt évig a család bihari, geszti birtokán gazdálkodott.
Igazi politikai pályafutása 25 éves korában vette kezdetét, amikor a vízaknai kerület képviselőjévé választották. Ugyanebben az évben, 1886-tól a Szabadelvű Párt programjával képviselő. A Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bank elnöke, több részvénytársaság igazgatósági tagja volt.
Első miniszterelnöksége
1903-ban választották először miniszterelnökké, mely tisztséget 1905. június 18-áig töltötte be. Hosszú ellenzéki obstrukciót követően – Tiszának a házszabály-módosításra irányuló szándéka elengedése fejében – fogadta el a parlament az újonclétszám növelését. Belügyminiszterként erőszakkal elfojtatta az 1904. áprilisi országos vasúti sztrájkot, melynek szervezőit letartóztatták, a résztvevőket a hadseregbe sorozták. Később a parlamentben ellehetetlenült állapotok és a közvélemény példátlan polarizálódása miatt 1905. január 3-án a király feloszlatta az országgyűlést, és új választásokat írt ki. Ezen az addig harminc éven át abszolút parlamenti többséggel kormányzó, a magyar politikát uraló Szabadelvű Párt vereséget szenvedett a Koalícióval szemben. Az eredmény belpolitikai válságot okozott.
A választási vereséget követően Tisza 1906 és 1910 között csak a főrendi ház működésében vett részt, a kormányzati politikától távol tartotta magát (időközben pártja is feloszlott). A Függetlenségi Párt vezette kormánynak azonban egyetlen, a Monarchián belül a magyar befolyást erősíteni kívánó törekvését sem sikerült megvalósítania, 1909. április 25-én a koalíciós kormány végül lemondott. 1910. február 19-én Tisza megalapította a Nemzeti Munkapártot, mely győzött is az azévi júniusi választásokon.
2/8
Gróf Tisza István
Tisza elengedhetetlennek tartotta a hadseregreformot (az újoncok számának növelését és a kiadások emelését), mert úgy vélte, ennek halogatása a monarchia katonai pozícióját gyengíti és Magyarország biztonságát ássa alá. Az ellenzék kifogásolta, hogy a közös hadseregen belül nem kellően érvényesül a magyar befolyás, ezért a véderőtörvény körüli parlamenti csatározásokban ismét az obstrukció eszközével élt. Miután a házelnök, Berzeviczy Albert, majd utóda, Návay Lajos is lemondott, 1912. május 22-én Tisza Istvánt választották a képviselőház elnökévé; erre 1912. május 23-án, a vérvörös csütörtökön a szocialisták által szervezett tüntetés volt a válasz. A munkások Tisza kinevezése ellen és az általános választójogot követelve vonultak a Parlament felé, ahol a rendőrség feltartóztatta őket. Az összecsapásokban hat ember meghalt, csaknem kétszáz megsebesült és háromszáz személyt letartóztattak.
A választójog kiszélesítésével kapcsolatban is kemény konzervatív álláspontot foglalt el, amit ma is jó lenne megszívlelni: annak kell választójogot adni, aki tudja, hogy mit és mi közül választ. Legalább írni és olvasni tudjon.
Meggyőződése, hogy a külügyi helyzet katonai készültséget indokol, a parlamentben is arra indította, hogy erőszakkal törje le az ellenzéki obstrukciót. Nem engedte felszólalni a házszabályok kérdésében jelentkező ellenzéki képviselőket, s vita nélkül szavazásra tette fel a véderőtörvényt, amit a többség elfogadott. Az 1848. évi házszabályokra hivatkozva, több ízben is a rendőrséggel vezettette ki az emiatt tiltakozó, dühöngő, lármázó ellenzéki képviselőket. Kovács Gyula, az elsők között kitiltott képviselők egyikre erre pár nappal később, június 7-én az újságírói karzatról leugorva „Van még itt egy ellenzéki!” felkiáltással revolvert rántott, és háromszor Tiszára lőtt. A golyók célt tévesztettek (nyomuk máig látszik a faburkolaton); a negyedik golyóval saját magát lőtte fejbe, de az öngyilkossági kísérletet csodával határos módon túlélte. Később a merénylőt az esküdtszék, „mélyebb öntudatzavarra” hivatkozva felmentette.
Második miniszterelnöksége és a háború
3/8
Gróf Tisza István
Az esetet követően napra pontosan egy évvel később, 1913. június 7-én ismét miniszterelnök lett.
A szarajevói merénylet után előállt krízisben körömszakadtáig ellenezte a Szerbiának adandó hadüzenettel felérő ultimátumot, és a háború MINDEN ÁRON VALÓ elkerülése mellett foglalt állást. Miután álláspontjában alulmaradt, és kitört a háború, kötelességtudó felelős politikusként mindent megtett a háborús sikerek érdekében. Ez lett később a veszte, mert őt tették meg felelősnek a háborús szenvedésekért. A Ferenc József halála után (1916) trónra lépő IV. Károly óvatos reformjaival nem értett egyet, és 1917. május 23-án önként távozott a miniszterelnöki székből, és átvette az olasz fronton a debreceni huszárezred parancsokságát.
A második sikertelen merényletet egy huszártiszt kísérelte meg ellene a fronton, majd sor került 1918. október 16-án a harmadik kísérletre is. Ezt egy titkos társasághoz, a Galilei körhöz és Korvin Ottó baráti köréhez tartozó Lékai János követte el elvtársi felbujtásra. Az elvtársak úgy voltak vele, hogy Lékai tüdőbeteg, úgy se sok van neki hátra… A fegyverhasználathoz nem értő Lékai kezében a fegyver csütörtököt mondott, Tisza elvette tőle a fegyvert, és az időközben odaérkező rendőröknek átadta a merénylővel együtt.
A merénylőt börtönbe zárták, de alig 15 nap múlva, az őszirózsás forradalom idején kiszabadították.
A háború végéhez közeledve vállalkozott arra, hogy meggyőzi a bosnyákokat és a szerbeket arról, hogy autonómiájukat az Osztrák–Magyar Monarchia keretein belül valósítsák meg. A király megbízottjaként (homo regius) Szarajevóba utazott, de ottani tárgyalásai nem jártak sikerrel. A későbbi kisantant államai komoly, sőt, döntő szerepét hangoztatták, összefüggésben azzal, hogy a magyarokat ezért komolyan meg kell büntetni.
1918. október 17-én a parlamentben Tisza István bejelentette azt, amit már mindenki tudott: a központi hatalmak – így Magyarország–Ausztria is – elvesztették a háborút. Országszerte kitört
4/8
Gróf Tisza István
a balliberális körök által már jó előre előkészített zűrzavar. Budapest pirosba öltözött (a Hősök terét piros ruhaanyaggal borították be). A zűrzavar később forradalomba csapott át, amit őszirózsás forradalomnak neveztek el.
Tisza István meggyilkolása
Tisza István, bár figyelmeztették a veszélyre, nem bújt el. A jól ismert bérelt lakásba, a Hermina úton lévő Roheim-villába vonult vissza. Itt találtak rá gyilkosa 1918. október 31-én. Lefegyverezték az őrséget, majd berontottak a házba. Tisza István fegyverrel a kezében várta be a gyilkosokat, de miután szembesült a túlerővel, meg akarta kímélni felesége és unokahúga (Tisza Ilona és Almássy Denise) életét. Szóváltás után eldobta a fegyvert. Ekkor dördültek el a gyilkos lövések, és gróf Tisza István, Magyarország kétszeres miniszterelnöke holtan rogyott össze. Napokon belül így rogyott össze Nagy-Magyarország is, amelyet ő, amíg tehette, sokszor erőn felül is védelmezett.
A merénylet után az Astoriában berendezkedő Károlyi Mihályék az utcán hömpölygő tömegnek diadalittasan jelentették be a sikeres gyilkosságot. A merénylőket később Moszkva kicserélte magyar hadifoglyokért.
Károlyi Mihálynak Budapest egyik fő helyén szobra áll, és bár Békéscsabához a világon semmi köze nincs, Békéscsaba díszpolgára. Tisza István szobra a debreceni egyetem belső udvarán áll. Az idők kedvezőbb alakulása esetén jó lenne Károlyi szobrát Tisza István szobrára kicserélni!
5/8
Gróf Tisza István
Fontosabb művei
A) Történelmi tanulmányok
Barras emlékiratairól
Sadowától Sedánig
Wertheimer Andrássy - ja
Még egy pár szó Benedek tragikumáról
Történelmi materializmus a Balkánon
B) Választójogi tanulmányok
Előszó a Választójog c. kötethez
Az osztrák képviselőválasztás
6/8
Gróf Tisza István
Az osztrák képviselőház
A német képviselőválasztás eredménye
Hieronymi a választójogról
A választójog reformja és az ipari munkások
A választójogi reform küszöbén
Az általános választójog és a dinasztia
C) Magyar agrár-politika
A magyar agrár-politika
D) Egyéb tanulmányok és értekezések
7/8
Gróf Tisza István
Az adóáthárítás elmélete (1882); Fiume közjogi helyzete (1883); Még egyszer Fiume közjogi helyzetéről (1883); Az agrárius kérdésről (1887); Amerika versenye az európai buzapiacon (1888); Valutánk rendezéséről (1890); Néhány szó az 1890. évi költségvetésről (1890); Az 1891-iki költségvetés (1890); Az 1892-iki költségvetés (1892); Valutarendezés és aranyázsió (1893); Baross Gábor és rendszere (1894); Még egy pár szó Baross vasúti politikájáról (1894); A drágaság körül; 20,000 korona; Andrássy Gyula a művészetről; Szabadgondolkodás; Hieronymi Károlyról; Osztrák mű a 67-iki kiegyezésről; Pietreich a véderő törvényről; Európai körutazás a 17. században; Kényszerbiztosítás és önkormányzat; Az angol főrendiház válsága; Még egy-két szó a parlamentarizmusról; Nemzet és társadalom; Wlassics Gyula az 1867:XII. t.-c. jogi természetéről; Egy pár szó Polner Ödön válaszára; Egy kis tarlózás az angol parlamentarizmus mezején; Egy kis polemia; Megjegyzés Réz Mihály cikkére; Az osztrák németek közeledése; Kivitelünk az osztrák vasutakon és a koalició; Államosítás és önkormányzat; A háború hatása a nemzetre;
Tisza István valamennyi saját műve, valamint beszédeinek egy része szabadon olvasható és letölthető a Tisza István Baráti Társaság honlapjáról. ( http://www.tiszaistvan.hu )
Gróf Tisza István század honlapja: http://www.tiszaistvanbekesgarda.eoldal.hu/
8/8
