GEPPETTO Kalandmodul az I. Mentálcsavar Horror Találkozóra
Bevezető Rendszertől független modulként az alább következő oldalakon a találkozó mesélői nem találnak majd konkrét szerepjátékokra vagy világokra való egyértelmű utalást vagy onnan átemelt elemeket. A lenti történet meglehetősen általános elemekkel dolgozik. Olyan alapvető érzésekre, félelmekre kíván hatni, amelyek minden környezetben, minden körülmények között kínoznak bizonyos embereket – s a modulban éppen ezek a kínzó félelmek szabadulnak rá a játékosokra azok rémálmaiban. Annyit, világfüggetlenség ide vagy oda, mindenképpen megtehetek, hogy adott rendszerekhez néhány alapötletet adok, amivel az általános történetvázlat világra, hangulatra vagy rendszerre szabható. Javaslatom szerint minden rendszerben alkotott alapkarakter elegendő a modul lejátszására, horror lévén úgysem a verekedés kell, hogy a főszerepet játssza. Aki jobban szereti, esetleg közepesen tapasztalt karaktereknek is mesélheti, hogy ne a legkritikusabb próbákat kelljen kegyelemből könnyíteni az események továbbgördítésének érdekében, de azt, hogy az adott rendszer titánjait szabadítsuk szegény kis szereplőkre – nos, azt semmiképpen nem ajánlom. Mivel a legtöbb rendszer nem dolgozik úgy épelme-rendszerrel, mint a Cthulhu hívása, tisztelettel ajánlom figyelmetekbe azt a módszert, amelyen valamely lelki erőt jelképező tulajdonságot (Akaraterő jellemzően mindenben van) szorozz be úgy, hogy 50 körül jöjjön ki az átlageredmény, majd ezt csökkentsd 2-5-10-zel, amikor olyan esemény történik, amely megérdemli. Ha pedig annyi egységgel csökkentettél, amennyi a szorzód volt (az 50 körüli átlag megérdemléséhez), akkor csökkentsd eggyel a megfelelő tulajdonságot. Amint az érték 0-ra csökken, hősünk végérvényesen megőrül. Shadowrunban a tünde bérgyilkos Akaratereje 6. Az átlagos Akaraterő 3, a mesélő ezért 15-tel történő szorzást rendel el. Amint a tündénk csak a mesélő által vezetett 90 pontja 15-tel vagy többel csökken, a mesélő bejelenti, hogy a karakter veszít egy Akaraterőt – amely kihatással van a harci tartalékára és néhány egyéb próbájára is. A hangulatról Nagyon fontos a megfelelő alaphangulat, ezért javaslom, hogy a lehető legcsendesebben meséld a történetet, üljetek viszonylag közel egymáshoz és mindig lassan, megfontoltan add elő a mondanivalódat, így folyamatosan figyelni fognak rád a játékosaid, nem is beszélve arról, hogy a háttérzene is hallható lesz. Ne engedd, hogy attól, hogy valaki mellettetek hangosabban beszél, a te hangod is egyre erősebbé váljon – inkább várd meg, amíg az illető észreveszi magát, vagy szólj rá. Italért és vécére ne engedd a játékosokat csak olyankor, ha a történetben is adsz nekik – és magadnak – lehetőséget a megpihenésre. Hadd szomjazzanak és szorítsák a hólyagjukat. Az események helyszíne
1
A helyszín egy szokásos, általános és működőképes horror-helyszín, egy elmegyógyintézet, egészen pontosan az Oakland Baleseti Sebészet, Pszichiátria és Sérültgondozó (esetleg az Oakland városában található sötét tudományokkal foglalkozó egyetem különleges adottságokkal született tébolyultjainak elkerített részlege, a tölgyföldi Tharr-kolostor szent őrültjeinek területe vagy az MBII-Aleph csillag körül keringő SGC 1122664 elmesérülteket szállító korvett). Hőseink meglehetősen bíztató körülményekkel találkoznak, mikor megérkeznek – maguk is páciensként –, a nővérek és orvosok rendesek, az egész hely új építésű, tökéletesen rendben tartott, gyönyörű kerttel és jól keresztüllátható üvegajtókkal, sterilszaggal és kényelmes szobákkal, hangszigeteléssel, fényes nappal, tavasszal. Aztán ajándékot kapnak, amely miatt a hely gyökerestül megváltozik, hogy átadja a helyét a horrorfilmekből, –regényekből és –játékokból ismert pokolkórházaknak (elsősorban a Jákob lajtorjájának kórházi jelenetét, a Viharsziget elmegyógyintézetének első megpillantását, Lovecraft Arkhamjának elmegyógyintézetét és a Silent Hill 2 kórházát ajánlom a hangulatfestésre), erről akkor és ott később. Háttér A kórházba hőseink előtt néhány évtizeddel került egy sorozatgyilkos, akit Geppetto néven ismert meg a világ, mivel gyilkosságai helyén mindig hagyott egy hosszú orrú fababát. Ezzel arra utalt, hogy a világon mindenki retteg valamitől, ám ezt elleplezve hazugságban éli az életét – persze úgy ölve meg őket, hogy félelmük minden kínját átélhessék. Geppetto három éven át kapta a legkellemesebb kezeléseket, míg végül megszökött a kórházból és nevet és kinézetet változtatva folytatta addigi praxisát és pszichiáterként dolgozott tovább. Lévén ebben kiváló, Geppetto úgy döntött, beteljesíti bosszúját azon az intézményen, mely három évnyi szenvedésének felejthetetlen okozója volt – a kórházon. Hamarosan visszakerült hát gyakorló orvosként az Oakland pszichiátriára, ahol számos beteg legkülönfélébb félelmét hallgathatta meg. Imádta őket, akár a gyermekeit, hiszen a kezelt betegek ki merték mondani azt, amitől rettegtek és igyekeztek harcolni vele. El is készített mindegyiknek egy kis fababát, amelyet aztán együtt égettek el, amikor a félelmek is elmúltak. A babák némelyike azonban nem akart elégni és megőrizte magában azt az elemi rettegést, amit az őrültek hozzá kapcsoltak, s hamarosan ismét Geppetto mellé kerültek. Az öreg teljesen a megégett babák hatása alá került (ha a rendszer szerint lehetséges, szellemek vagy lelkek szállták meg) és különleges képesség birtokába jutott. Eszerint képes volt az egész kórházat a félelmek anyagi megtestesülésévé változtatni az álmok földjén mindazoknak, akikhez eljuttatta a babákat. Minden baba valamilyen félelmet testesíthet majd meg. Elsőként természetesen hőseink érkezésekor próbálja majd meg – és éppen rajtuk keresztül. Bemesélés Hőseink fekve érkeznek a különleges intézmény egyik baleseti műtőjébe. Kábultan merednek a plafonra, ahol újabb és újabb lámpák alatt haladnak el, újra és újra megvakulva tőlük néhány másodpercre. Különös, emberszerű alakok tolják őket, kezeiket és lábaikat lekötve. A játékosok gyengének és kiszolgáltatottnak érzik magukat, miközben zajokat és zörejeket hallanak mindenhonnan, de semmit nem ismernek fel. Olyan, mintha minden fény és hang egy kakofonikus egészbe forrna össze. Aztán ráteszik az arcukra az altatómaszkot (vagy hatni kezd az altatóvarázs, vagy egy bukóval fejbe vágják őket), és amint beérnek a műtőbe, elveszítik az eszméletüket.
2
Hasonlóan gyengén térnek magukhoz közös betegszobájukban ággyal és komóddal. Félelmet és értetlenséget éreznek, mivel nem tudják, hogy hol vannak vagy hogy miként kerültek ide, csak azt, hogy ők kicsodák, hogy milyen a világ, ahol élnek és a régebbi emlékeik boldog tulajdonosai. Szerencsére, mielőtt teljesen kétségbe esnének, csinos nővérkék hoznak nekik ebédet és elmesélik nekik, hogy nagyjából mi történt: Valamilyen úton-módon szörnyen megsérültek és hosszú életmentő műtét után most itt vannak az ország legjobb baleseti klinikáján, amihez történetesen egy elmekórház is tartozik. Őket is meg fogja vizsgálni még aznap egy pszichiáter és teszteket végez majd, de a nővérek nem mondanak semmi többet. Sétálniuk már szabad, körülnézhetnek a gyönyörű, új, kétépületes kórházban. Átnézhetnek a parkba vagy a szomszéd épületbe is, de sajnos ott mindenhová nem fogják engedni őket – ráadásul mindenfelé varratok vannak a testükön, mivel előtte nem kellett volna nekik láncfűrésszel maszturbálni. A vizsgálat és az ajándék Másnap mindenesetre a reggelivel hoznak nekik egy pszichiátert (papot, gyóntatót, flottaorvost) is, aki személyesen beszélget el velük a traumáról, ami érte őket – persze ő sem mondja ki, hogy mi történt, csak szeretné, ha hőseinktől hallhatná azok változatát. Itt nyilván rövid úton kiderül, hogy nem tudnak semmiről, a pszichiáter erre elvégez egy pár standard tesztet, például a jól ismert Rorschach-tesztet, amiből kihozza, hogy nem probléma, átadhatja hőseinknek „az ajándékot, amit küldtek nekik kintről.” Habár a csomagot nem a szoros értelemben véve kintről küldik, a címzése tökéletes és úgy fest, mintha postán érkezett volna és az orvos (pap, gyóntató, flottatiszt) is erről van meggyőződve, ezért mindenféle hazugságérzékelés kudarcot vall. A csomag nem túl nagy és nem is igazán nehéz. Kibontva minden játékos talál benne egy neki szánt fabábut, amelynek torz, fehérre festett bohócpofája és egész teste itt-ott csúnyán megégett, egykori gyermekeknek szánt barátmosolyát groteszk, borzongató vicsorrá formázva. Honnan tudják, hogy nekik van szánva? A bábok torz égetett szénlábán egy kis cédula van, rajta a nevükkel, vércsoportjukkal és kórházi azonosítószámukkal (vagy, ha az utóbbi kettő helyett más van, akkor azzal, pl RASZ vagy semmi, mert nincs írás a világban). Ezeket Geppettonak, aki szintén itt dolgozik, nem volt túl nehéz megtudnia azalatt, míg hőseink az altatásukat heverték ki. Tudván, hogy embereink amnéziások lesznek, nem emlékezhetnek majd a félelmeikre, tehát tökéletes alanyai lesznek a bábuk erejének. Az ajándék másnapja Na az nincs. Legalábbis egy jó ideig nem, ugyanis amint a fájdalom – kezd teljesen elmúlni a különféle hosszúhatású fájdalomcsillapítók tompító ereje - és a fáradtság, gyengeség legyűri és ágyba veri hőseinket, bizony „csodálatos dolgok jönnek.” Elsőként is egyszerre riadnak fel azzal az érzéssel, hogy valami nagyon nem stimmel. A szobában semmi nem változott, de kint nincsenek fények és a folyosóról sem szűrődnek be zajok. Végtelenül magányos a szoba, ráadásul a bábuk fekszenek az ágyon, ők meg mellette. Mi? Igen, az ágy mellett, a földön, a felszakadt varratok véres nedvében. Szédülnek is egy kicsit, de van bekészítve fájdalomcsillapító meg mindenféle erősítők, ha azt bedobják, hamar jobban lesznek. Ha esetleg korábban megszabadultak volna a bábuktól, azok változatlanul ott lesznek, hőseink meg a földön, ám a kis bábok arcán vér vöröslik, a sebükben meg találhatnak néhány elszenesedett szálkát…
3
Na én hívok egy nővért… Nyilván ezután magától értetődőnek tűnik, hogy nővért hívnak vagy kimennek. Nos, itt csöppennek rögtön a közepébe az egyik korábbi skizofrén paranoid legrosszabb rémálmának. A kórház úgy néz ki, mint egy világháborús emberkísérlet-központ valamelyik náci vagy szovjet tábor szívében, az ablakon kinézve csak köd és homály, a kijárati ajtók odarozsdált vértől ragadnak nyithatatlanra. A lépcsőkön hosszú csíkokban folyt a vér, ahogy néhányan végigvonszolták rajtuk magukat, a meszelés penészes, mocskos és foltokban rohad, a csempézés itt-ott foghíjas, a folyosón hamu, töltényhüvely és kosz, kosz mindenütt (válogasd ki a világhoz nem illő elemeket és cseréld ki olyanokra, amelyek megfelelnek a kozmosznak és hangulatosak). A szobaajtók nyikorognak, ha vannak egyáltalán, rothadás szaga mindenütt, vérmocsok és rozsda üli meg a szerszámokat, vizelet itt-ott. Hideg van, pokolian hideg – és sehol senki. Aztán előbb-utóbb lejjebb vagy feljebb mennek egy szinttel. Ott kezdődik a valódi játék. A skizofrén paranoid kórház szintje Az új kórházban annyi szint van, amennyit akarsz – de minden egyes szintet egy-egy őrület ural. Nem kell, hogy különösebben megvariáld, akár három-négy jól kitalált téboly is elegendő a játékosok kikészítéséhez. Főleg azért, mert nem lehet őket legyőzni, csakis és kizárólag Geppetto megtalálásával és legyőzésével. Mesélőként a te feladatod elhelyezni valahol a bábmestert, ahol nehezen, de mégis megtalálják, hiszen az öreg amúgy is azt akarja, hogy megfelelő szenvedés után rábukkanjanak, hogy megölhesse a szerencsétleneket. Éppen ezért elrejt bizonyos nyomokat, amelyek hozzá vezetnek – véres kézjelek a falon, elszórt papírlapok, jelentések, amelyeket ő írt, tébláboló betegek, akik róla és búvóhelyéről dadognak, ilyesfélék. A szintek egymás után tapasztalt tébolyai összeadódnak – Geppetto szintje pedig azért izgalmas, mert ott az összes őrület együtt létezik és akár egymás kioltására is törekedhetnek, ha mesélőként úgy határozod meg őket. Ha tehát az alapszint feletti szinten légiriadó szól és az épületbe néha egy-egy légvédelmi löveg vágódik be, akkor az az állapot fennáll akkor is, ha a szintet elhagyják. A következőkben az általam mesélt skizokórház szintjeit fogom ismertetni, ezek alapján bárki bármit megalkothat magának vagy nyugodt szívvel használhatja ezt is: 1. szint: • légvédelmi riadó, minden 3. percben egy belövés vagy gránátrobbanás • a nővérek egy része nem tör a karakterek életére, inkább megmenteni próbálja a lépten nyomon a folyosón heverő sérülteket, nyomorékokat, akik minduntalan magukhoz rángatnák a karaktereket • az átszakadó, forgácsolódó fal vagy a repeszek komoly kárt tehetnek a karakterekben • ez a szint a legrendezettebb az összes közül, a betegek és orvosok nyilvántartásában itt található meg Geppetto aktája és dolgozói papírjai, köztük fényképe, amely alapján az alapszint információival összevetve azonosítható a „főellenség”
4
alapszint • a skizoid paranoiás mániája, hogy a nővérek meg akarják ölni • a nővérek indításnál nincsenek sehol, de mikor hőseink már másodjára járnak ott, akkor Silent Hill módra felszerelkezve székek-ágyak lábával, késekkel meg fonalakkal törnek a karakterek életére • ezen a szinten folyamatosan megy a háttérben a Pinocchio rövid elmondása egy recsegős magnóról a hangosbemondón; az étkezőben a falba körömmel belekarmolva: „és mivel Geppetto nagyon magányos volt, egy fiút faragott magának…”, a rovatban leszakadt körmök, hatalmas táblán a dolgozók tablója, rajta Geppetto is -1. szint: • mindent köd borít, az emberek némán, száj nélkül közlekednek a folyosókon • a folyosók soha nem érnek sehová, ha a karakterek nem tudják, hová kell vezetniük • hőseink nem tudnak beszélni, sőt, semmilyen akusztikus jelzést sem tudnak egymásnak adni • végig a padlón, vastag rétegben Geppetto sorozatgyilkosságának részletező újságcikkei, megsárgult papíron, kibelezett dossziékban; fényképeik a falra tűzve, köztük Geppetto letartóztatása is -2. szint: • minden haldoklik, a karakterek körül látható sebességgel bomlik az egész épület – köztük maguk a karakterek is • negyed óra alatt meghalnak, de a regenerálódás azonnali, ha elhagyják a szintet • a lépcsők és a lift is el van rohadva, ablakon vagy a tűzaknán keresztül lehet távozni (de a -1. szint miatt ha nem tudják, hogy ezt keresik, soha nem találják meg, nem is beszélve a skizonővérekről) • dosszié Geppetto jelleméről, benne bekeretezve ezerszer – nagyjából mást sem lehet látni –: „szereti a bújócskát és ha megtalálják, szereti a barlangokat és üregeket mindenek alatt” -3. szint: • fekete ruhás kormányügynökök jönnek a karakterekért, akik el akarják őket kapni • az első néhány az ablakon és ajtón keresztül érkezett és már a szinten van, pisztolyokkal felszerelkezve később nagyjából háromóránként bukkan fel egy, hogy megkergesse hőseinket • mikor az elmenekülő vagy lövöldözni kezdő karakterekre rákiáltanak, Geppetto tanítványainak nevezik őket Geppetto szintje • a kórház pincéjét formázza, villózó fényekkel, nővérekkel és fekete ruhás biztonságiakkal, no meg köddel és halállal, a háttérben szavalt Pinocchióval • ha beléptek (ahhoz meg kell akarni találni Geppetto búvóhelyét), akkor ki már nem tudnak menni, csak ha legyőzik az öreget, amire viszont csak negyedórájuk van.
5
Geppetto legyőzése után Ahogy az öreg meghal, hőseink elhagyhatják az elborult pszichiáter szintjét. Ahogy ezt megteszik – ha van rá lehetőségük –, azonnal elhagyja őket az erejük és összeesnek a fáradtságtól. Hosszú, fájdalmasan hosszú szünet után térnek magukhoz egy lélegeztető gépen, az intenzív osztályon. Egyedül vannak, nehezen kapnak levegőt. Szerencsére hamarosan jön valaki, hogy válaszoljon nyugtalan nyöszörgésükre. A plafonfényekből kirajzolódó, föléjük hajló Geppetto fáradt arccal, de mosolyogva nyugtatja meg őket: nem lesz semmi baj. Aztán halkan dúdolva a Pinocchio zenéjét, lekapcsolja a lélegeztetőt… VÉGE
Lord Rufus
6
