Interparlamentáris Unió Chemin du Pommier 5, C.P. 330, CH-1218 Le Grand-Saconnex/Genf, Svájc
A PARLAMENTEK SZEREPE A KÖRNYEZET MENEDZSMENTBEN ÉS A KÖRNYEZET GLOBÁLIS DEGRADÁCIÓJA ELLENI KÜZDELEMBEN A 114. Közgyőlés által konszenzussal elfogadott határozat (Nairobi, 2006. május 12.) Az Interparlamentáris Unió 114. Közgyőlése, Aggodalmát kifejezve a föld ökoszisztémáinak állapota miatt, valamint hivatkozva a következı megállapodásokra és jogi eszközökre:
•
Az Emberi Környezet témájában megrendezett ENSZ Konferencia Nyilatkozata (Stockholm, 1972);
•
A Határokat Átszelı Légszennyezıdésrıl szóló Egyezmény (1979);
•
A Tengerek Használati Jogáról szóló ENSZ Egyezmény (1982);
•
A Környezetrıl, Fejlıdésrıl és az Agenda 21-rıl szóló Riói Nyilatkozat, melyet a Környezet és Fejlıdésrıl szóló ENSZ Konferencia fogadott el (1992);
•
A Biológiai Sokszínőségrıl szóló ENSZ Egyezmény (1992) és a Biobiztonságról szóló Cartagenai Jegyzıkönyv (2000);
•
Az Elsivatagosodás Elleni Küzdelemrıl szóló Egyezmény (1994);
•
A Klímaváltozásról szóló ENSZ Keretegyezmény (UNFCCC, 1992) és annak Kyoto-i Jegyzıkönyve (1997);
•
A Fenntartható Fejlıdésrıl és Megvalósítási Tervérıl szóló Johannesburgi Nyilatkozat, melyet a Fenntartható Fejlıdésrıl szóló Világ Csúcstalálkozó (WSSD) fogadott el (2002);
•
A 2005-ös Világ Csúcstalálkozó Eredménye,
Továbbá hivatkozva a következı jelentésekre és rendezvényekre:
•
A Római Klubnak írt Jelentések, A Fejlıdés Korlátai (1972) és a Tanulás Korlátok Nélkül (1979);
•
A Környezeti és Fejlesztési Világ bizottság jelentése, Közös Jövınk (1987);
•
Az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljai (MDGs) (2000);
•
Az ENSZ Globális Megállapodása (2000);
•
A Klímaváltozási Kormányközi Panel Harmadik Értékelı Jelentése (2001);
•
A Millenniumi Ökoszisztéma Értékelés (2001);
•
A Monterrey-i Konszenzus, melyet a Fejlıdés Finanszírozásáról szóló Nemzetközi Konferencia fogadott el (2002);
•
Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) Természetes Kiválasztódás: A Megújuló Energia Technológiák és Politikák Kialakítása címő Jelentése (2003);
•
Parlamenti Nyilatkozat: Úton A Fenntarthatóság Felé: Az Agenda 21 Alkalmazása címmel, mely a 2002-es WSSD alkalmával megrendezett Parlamentáris Találkozó Konszenzusán került elfogadásra;
•
Az ENSZ Millennium Projektjének Záró Jelentése, Befektetés a Fejlıdésbe címmel (2005);
•
Az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezetének Általános Konferenciáján (UNESCO) kifejezett támogatás a Föld Karta számára (2003);
•
Az IUCN Konzervációs Világ Konferenciáján hozott határozat a Föld Karta elfogadásáról (2004);
•
A 3R kezdeményezésrıl szóló Miniszteri Konferencia (2005);
•
Az ENSZ Klímaváltozási Keretegyezményének Részes Államok Konferenciájának 11. ülése (COP 11) és a Részes Államok elsı találkozójának Kyoto-i Jegyzıkönyve (COP/MOP 1) (2005);
•
A Mauritius-i Stratégia és Nyilatkozat, mely a Kis Fejlıdı Szigetállamok Fenntartható Fejlıdésérıl szóló Akció Program Végrehajtásának Felülvizsgálatára rendezett Nemzetközi Találkozón került megfogalmazásra (2005);
•
A Hyogo Nyilatkozat és a Hyogo Akció Keret 2005-2015: A Nemzetek és Közösségek Katasztrófával Szembeni Ellenálló-képességének Kialakítása (2005);
•
A negyedik Víz Világ Fórum Parlamenti Nyilatkozata (Mexikó, 2005);
•
Az Ázsia-Csendes-óceán Térségi Partnerség a Tiszta Fejlıdésrıl és az Éghajlatról (2005);
•
A Nemzetközi Vegyi Anyag Menedzsment Stratégiai Megközelítése (SAICM), melyet a Vegyi Anyag Menedzsment Konferencia fogadott el (2006),
Komoly aggodalmát kifejezve aziránt, hogy míg ezen kötelezettségvállalásokkal kapcsolatosan némi elırelépés történt, sokuk teljesítetlen maradt, és hangsúlyozva az Interparlamentáris Uniónak a globális környezet degradációja csökkentésére irányuló intézkedések támogatására vonatkozó felhívását, különös tekintettel a következı állásfoglalásokra, nyilatkozatokra és határozatokra:
•
87. Interparlamentáris Konferencián elfogadott állásfoglalás, melynek címe Környezet és Fejlıdés: A parlamenti képviselık véleménye az ENSZ Környezet és Fejlıdés és Távlatainak fıbb irányvonalairól (Yaoundé, 1992);
•
A 97. Interparlamentáris Konferencián elfogadott Nyilatkozat, melynek címe: A fogyasztói és termelési minták megváltoztatásához szükséges intézkedések, tekintettel a fenntartható fejlıdésre (Szöul, 1997);
•
A 107. Interparlamentáris Konferencián elfogadott határozat, melynek címe: Tíz évvel Rió után: A környezeti degradáció és a Kyotói Jegyzıkönyv parlamenti támogatása (Marrakech, 2002);
•
A 108. Interparlamentáris Konferencián elfogadott határozat, melynek címe: Nemzetközi együttmőködés a határokon átívelı természeti katasztrófák kezelése és megelızése terén, ezek hatása az érintett régiókra (Santiago de Chile, 2003);
•
A 111. Interparlamentáris Közgyőlésen elfogadott határozat, melynek címe: A parlamentek szerepe a biológiai sokszínőség megırzésében (Genf, 2004), támogatva a 2002 WSSD kötelezettségvállalását a biológiai sokszínőség jelenlegi csökkenési arányának 2010-re történı jelentıs mértékő visszaszorítása terén,
Felismerve, hogy a globális környezeti problémák közös veszélyt jelentenek az egész emberiség számára, különösen a fejlıdı országokban, és hogy ezek a problémák közös, mégis megkülönböztetett feladatok elé állítják az országokat, Figyelembe véve a kibocsátott anyagok nagy mértékő jelenlétét az ózon rétegben, és aggodalmát
kifejezve az egyre erısödı környezeti hatásokkal kapcsolatban az éghajlati változásra nézve, Elismerve az összes érintett fél, köztük a kormányok, a civil társadalom és a gazdasági társaságok együttmőködésének szükségességét, Felismerve, hogy sürgetı feladattá vált, hogy a fenntartható fejlıdés és a globalizáció ügyét összehangoljuk, hiszen ez utóbbi több tényezı közül az egyik elindítója annak az ördögi körnek, amely a fenntarthatatlan termelési és fogyasztói minták által elıidézett környezeti degradációt okozza mind a fejlett, mind a fejlıdı országokban, Valamint felismerve egy fenntartható társadalomban az oktatás és tanulás fontosságát, mely hatással van az egyének tájékozottságára, életvitelére és munkaerkölcsére, Hangsúlyozva, hogy a környezet megóvása kulcsszerepet tölt be a szegénység leküzdésében és a Millenniumi Fejlesztési Célok elérésében, Megemlítve a 2005-ös évben a nemzeti szintő oktatási rendszerek összes szintjén elhelyezkedı összes szereplı bevonásával az ENSZ által elindított az Oktatás és a Fenntartható Fejlıdés Évtizedét (UNDESD), az UNESCO UNDESD Nemzetközi Végrehajtási Programját, az ENSZ Gazdasági Bizottságának az Oktatás és a Fenntartható Fejlesztés ügyében kialakított Európai Regionális Stratégiáját, valamint annak végrehajtásáért felelıs Vilniusi Keretprogramot, Valamint megjegyezve, hogy a Mexikóban, Monterrey-ben megrendezett Nemzetközi Konferencia a Fejlıdés Finanszírozásáról megerısítette, hogy a hivatalos fejlesztési segítségnyújtás (ODA) célja a fejlett országok bruttó nemzeti össztermékének (GNP) 0.7%-a volt, valamint felismerve, hogy az innovatív pénzügyi mechanizmusok újfajta megközelítési módjainak tanulmányozására van szükség, illetve felszólítva a fejlıdı országok kormányait, hogy tegyenek sürgıs lépéseket a fenntartható fejlıdés biztosítása érdekében, Abbéli meggyızıdésében, hogy az illetékes kormányzati szervek és a jogi illetve szabályozási keretek a jó kormányzás alappilléreit képezik, ezáltal megteremtik a lehetıségét annak, hogy a kormányok a kritikus környezetvédelmi problémákkal foglalkozzanak, Hangsúlyozva a nemi perspektíva fontosságát a nemzeti katasztrófák, a természetes élıkörnyezet degradációja, a környezetszennyezés, az erdık kiirtása, a globális felmelegedés és egyéb környezeti problémák kezelése érdekében tett erıfeszítéseket, Felismerve, hogy szükség van a 3R (Csökkentés, Újrafelhasználás és Újrahasznosítás) kezdeményezés segítségével egy egészséges anyagciklusú társadalom létrehozására, Aggodalmát kifejezve a globális vízlelıhelyek szennyezettsége, az emberi fogyasztásra szánt ivóvíz minıségének romlása és a víz felhasználás világszerte tapasztalható növekedése miatt, melyek együttesen járulnak hozzá a világ bizonyos régióiban jelentkezı vízhiányhoz, az elsivatagosodás és az erdık kihalásának növekedéséhez, Hangsúlyozva, hogy a környezettudatosság minden ember viselkedését és tevékenységét meghatározó életformává kell, hogy váljon, Elismerve a Környezet és a Fejlesztésrıl szóló Riói Nyilatkozat 15. elvében megfogalmazott óvatossági megközelítés jelentıségét, az UNFCCC éghajlat stabilizációs záradékainak célkitőzését, és azt a tényt, hogy a globális felmelegedés okainak megállapítására vonatkozó tudományos bizonytalanság ezentúl nem jelenthet kifogást a megfelelı lépések megtételének elodázására, Megemlítve az UNEP Természetes Kiválasztódás: A Megújuló Energia Technológia és Politika Kialakítása címő kiadványát, és várva a jövıbeni lehetséges tisztább gazdaság megvalósulását, Megemlítve a parlamentek kulcsszerepét a fenntartható fejlıdés ösztönzése érdekében tett erıfeszítések fokozása terén a nemzetközi egyezményekben megfogalmazott célkitőzésekkel összhangban lévı jogszabály-alkotási és költségvetési politikák, valamint a nyilvánosságot és az egész társadalmat megszólító jótékonysági kezdeményezések segítségével, 1. Felszólítja a kormányokat, hogy biztosítsák az általuk aláírt összes nemzetközi környezetvédelmi egyezmény azonnali végrehajtását;
2. Javasolja, hogy a nemzetközi környezetvédelmi irányítást és az UNEP politikai tanácsadó és iránymutató szerepét tovább kell erısíteni, hogy biztosítható legyen az összes érintett szereplı, így a társadalmi szervezetek részvétele a nemzetközi környezeti döntéshozatali folyamatban, továbbá támogatni kell a többszintő környezetvédelmi partnerségeket; 3. Felszólítja az összes környezetvédelmi irányításban résztvevı döntéshozó szervet, hogy hasznosítsa a nık tapasztalatait, perspektíváit és tudását, valamint hogy a nık részvételét biztosítsák a környezetvédelmi politikák tervezésében, megalkotásában, végrehajtásában és értékelésében annak érdekében, hogy az aktuális nemi komponens minden környezetvédelmi programban érvényesülhessen; 4. Megemlíti az Európai Unió elkötelezettségét az UNEP-nek az ENSZ önálló környezetvédelmi szervezetévé történı átalakítása iránt; 5. Felszólítja a nemzeti parlamenteket mint a globális környezeti irányítás frontvonalbeli szereplıit, hogy saját küldöttségeiken keresztül aktívan vegyenek részt minden nemzetközi rendezvényen, ahol a környezet védelmének, a természeti erıforrások felhasználásnak fenntartható módozatait vitatják és tárgyalják meg; 6. Felszólítja a kormányokat, hogy a politikák meghatározásánál vegyék figyelembe a Millenniumi Ökoszisztéma Értékelést és annak fı üzenetét, miszerint az emberi jólét és a fenntartható fejlıdés irányába történı haladás a Föld ökoszisztémái irányításának javításától függ, szem elıtt tartva az ökoszisztémák megırzését és fenntartható használatát; 7. Javaslatot tesz az UNEP részére egy, a Millenniumi Fejlesztési Célokhoz hasonló globális környezetvédelmi célkitőzés lista összeállítására, amit kiegészít a végrehajtással kapcsolatos szempont és mutató rendszer, és javasolja, hogy az UNEP mint a fenntartható fejlıdés egyik jelentıs mozgatója segítse elı ezeknek a célkitőzéseknek az elérését; 8. Ösztönzi a parlamenti képviselıket, hogy vegyék rá kormányaikat a nemzetközi fenntartható fejlıdésre vonatkozó kötelezettségvállalásaik, így a Millenniumi Fejlesztési Célok prioritásként történı kezelésére; 9. Hangsúlyozza a biológiai sokszínőség, így a partmenti Államok hatáskörén kívül esı vizek biodiverzitása védelmének szükségességét; 10. Felszólítja azokat az országokat, melyek még nem csatlakoztak a Kyoto-i Jegyzıkönyvhöz, hogy – kezdve a legnagyobb szennyezést kibocsátó országokkal – tegyék ezt meg annak érdekében, hogy hatékony intézkedéseket hozhassanak a globális felmelegedés megelızése céljából; 11. Felszólít arra, hogy a Kyoto-i Jegyzıkönyv második kötelezettségvállalási periódusának keretében az 1. mellékletben felsorolt összes ország a lehetı legrövidebb idın belül erısítse meg kötelezettségvállalását; 12. Felszólítja az összes országot, amely részt vett a Kyoto utáni keret kidolgozásában, hogy támogassa az üvegház gázkibocsátás csökkentési/ellenırzési felelısségeket az UNFCCC elveivel összhangban, és egyben felszólítja a fejlett országokat arra, hogy további támogatást nyújtsanak a fejlıdı nemzetek számára; 13. Felszólítja a nemzeti parlamenteket, hogy biztosítsanak megfelelı nemzeti háttértámogatást a nemzetközi tudományos közösség által megfogalmazott célkitőzéshez a globális felmelegedés ügyében, nevezetesen, hogy meg lehessen fékezni az ipari szintek elıttihez képest mért 2°C-os globális átlaghımérséklet emelkedést, és ezen cél elérése érdekében megfelelı lépést lehessen tenni, szem elıtt tartva az üvegház gázkibocsátásának csökkenését, amely mint két globális tényezı és négy ipari országokra vonatkozó tényezı egyike szükséges a fenti cél megvalósításához; 14. Hangsúlyozottan sürgeti a kormányokat és parlamenteket, hogy fordítsák vissza az Antarktisz területén tapasztalt negatív környezeti változásokat, különösképpen az éghajlatváltozás hatásainak tekintetében; emellett figyelmeztet a szennyezı anyagok
folyamatos felhalmozódására azokon a területeken, melyek az éghajlati változás következményeként különösen veszélyeztetettek; 15. Felszólítja a kormányokat és az állami pénzintézeteket, hogy támogassák az alacsony környezeti hatással járó megújuló energiák alkalmazását, az ezekkel kapcsolatos kutatásokat és fejlesztéseket, és hogy ösztönözzék a fejlıdı országokba irányuló, az egyes régiók földrajzi és természeti feltételeihez igazodó technológia transzfert; 16. Megemlít olyan nemzetközi erıfeszítéseket, mint a Megújítható Energia és Energia Hatékonysági Partnerség (REEEP) és a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) szerepét, és úgy jellemzi ezeket, mint az energia hatékonyság javítása és az együttmőködés irányába tett pozitív lépéseket; 17. Ösztönzi a nemzeti kormányokat és parlamenteket, hogy kötelezzék el magukat a környezettudatosság mellett és tartsanak ismeretterjesztı oktatást a környezeti degradáció elleni közös fellépésrıl; 18. Támogatja és segíti a tízéves keretprogramokat a regionális és nemzeti kezdeményezések tekintetében annak érdekében, hogy felgyorsuljon a fenntartható fogyasztás és termelés irányába történı elmozdulás, és ennek kapcsán felszólít a fenntartható közbeszerzések támogatására; 19. Felszólítja a parlamenteket, hogy kötelezzék el magukat az éghajlati változás és annak a globális környezetre tett hatásai ügyében, hozzák meg a szükséges jogszabályi intézkedéseket a probléma hatásainak enyhítése érdekében; 20. Felszólítja a kormányokat és parlamenteket, hogy a nemzeti lehetıségek körültekintı figyelembevételével, hazai jogszabályaikban egyértelmően határozzák meg a vállalkozások társadalmi felelısségét, és hogy vegyék át a 3R kezdeményezésrıl szóló Miniszteri Konferencia filozófiáját annak érdekében, hogy az egészséges anyag-ciklus társadalom kialakulása elérhetı legyen; 21. Felszólítja a nemzeti parlamenteket, hogy a nemzetközi egyezmények és szerzıdések ratifikálásával összefüggésben segítsék elı a fıbb környezetvédelmi kérdésekrıl és a fenntartható fejlıdésrıl szóló nemzeti tervek átvételét, amely célkitőzés keretén belül mérhetı célok kerüljenek megfogalmazásra ; 22. Felszólítja a nemzeti parlamenteket, hogy járuljanak hozzá olyan jogszabályok megalkotásához, melyek a környezetbarát termékek kifejlesztésére ösztönöznek, és hogy támogassák a Tiszta Fejlesztési Mechanizmusok zöld kötelékeinek alkalmazását; 23. Ösztönzi a kormányokat és a parlamenteket arra, hogy biztosítsák az ENSZ Elsivatagosodás Visszaszorításáról szóló Egyezményhez (1994) történı csatlakozást és annak alkalmazását és hogy támogassák a Sivatagok és az Elsivatagosodás Nemzetközi Évét (2006); 24. Felszólít a Hajó Ballaszt Vízének és Üledékének Ellenırzésére és Kezelésére vonatkozó Nemzetközi Egyezmény mielıbbi (2004) átvételére; 25. Ösztönzi az összes állam parlamenti képviselıit, hogy segítsék elı a fenntartható fejlesztésre vonatkozó oktatási programokat, és hogy mutassanak példát az állampolgárok számára, akik a fenntartható jövı alapját adják, valamint felszólít olyan programok megszervezésére, melyek a nıket célozzák meg annak érdekében, hogy megerısíthessék a természetes erıforrások irányításában fontos szerepkörüket; 26. Felszólítja a parlamenteket, hogy ismerjék fel, hogy a víz körforgás megóvása és megırzése alapvetı fontossággal bír az éghajlati és környezeti körforgás fenntartásában, amely a víz ellátás megújulásául szolgál, ami a világ népei számára a társadalmi fejlıdést és az életminıséget biztosítja, különösképpen az egészség és az élelem megteremtése vonatkozásában, illetve az elsivatagosodás és erdı pusztulás megelızésében; 27. Felszólítja a kormányokat, hogy a környezetvédelmi ügyekkel foglalkozó nemzetközi szervekkel, az üzleti vállalkozásokkal, a társadalmi szervezetekkel együttmőködve vegye
át az UNDESD végrehajtási programokat, melyek tartalmazzák a rendszerek periodikus nyomon követését és értékelését; 28. Arra ösztönzi a környezetvédelmi szerveket, hogy dolgozzanak ki nemek szerinti bontásban feltüntetett mutatókat és adatokat és vállalják fel a szisztematikus nemi hatás elemzés értékeléseket és kutatásokat a környezetvédelmi politikák mindkét nemre gyakorolt hatásának értékelése érdekében; 29. Felszólítja a parlamenteket, hogy támogassák a nagyobb fokú technikai és pénzügyi együttmőködést a megújítható energiákkal kapcsolatosan a humán, technikai és intézményi kapacitás-építés fejlett és fejlıdı országok közötti technológia transzferének ösztönzésével; 30. Felszólítja a kormányokat és parlamenteket, hogy – szem elıtt tartva az UNFCCC éghajlat stabilizációs záradékait – tegyenek lépéseket az üvegház gázkibocsátás jelentıs mértékő csökkentése érdekében, cseréljék ki a legjobb gyakorlatokat és folytassanak alkalmazott tanulmányokat és kutatásokat a visszamutató megközelítés módszerével; 31. Felszólítja a parlamenteket és kormányokat, hogy biztosítsák a nık földtulajdonhoz való jogát, és azt, hogy a nık irányíthassanak természeti forrásokat, mivel a kiegyensúlyozott tulajdon minták alapkövetelményei a környezeti degradáció elkerülésének; 32. Sürgeti az országokat, hogy alkossanak olyan átfogó környezeti politikát, amely elısegíti és fenntartja a gazdasági növekedést anélkül, hogy a közösen használt források rombolását idéznék elı; 33. Felszólítja a kormányokat és parlamenteket, hogy – a legutóbbi WSSD fényében – vigyék véghez és támogassák a Biológiai Sokszínőségrıl szóló Egyezményt és annak Cartagéna-i Biobiztonságról szóló Jegyzıkönyvét, hogy 2010-ig érjék el a biológiai sokszínőség visszaszorulásának a jelenleginél lassabb ütemét, amely intézkedéseket igényel minden szinten, így a nemzeti biodiverzitási stratégiák és akciótervek elıkészítését és foganatosítását; 34. Elismeri azon ellentmondások meglétét, melyek az atomenergia termelési lehetıséggel kapcsolatban fennállnak, ezzel együtt a mőködésbıl való kivonás, az atomhulladék tárolásának és véletlenszerő szivárgásának problémáját, és ugyanakkor felismeri, hogy fenn kell tartani a lehetıségét annak, hogy ezen problémák megoldására a fokozott kutatómunka eredményt fog nyújtani; 35. Ösztönzi a parlamenteket arra, hogy alkossák meg a szükséges jogszabályokat, vizsgálják felül a politikai lehetıségek tárházát, ideértve a környezetvédelmi adó reformját, és hogy ilyen politikákra tegyenek a kormánynak javaslatot; 36. Felszólítja a parlamenteket és kormányokat, hogy biztosítsák az UNEP számára a megfelelı pénzalapokat és pénzügyi támogatást a környezetvédelmi irányítással kapcsolatos jogszabályok foganatosítására, illetve ösztönzi a nemi költségvetés modelljén alapuló zöld költségvetés megalkotását; 37. Sürgeti a parlamenti képviselıket és különösképpen a képviselınık részvételét a parlamenteken belüli lobbi hálózatok megteremtésében annak érdekében, hogy a természeti erıforrások kezelésében változások történhessenek; 38. Emellett arra ösztönzi a kormányokat, hogy költségvetésükben egyértelmő utalásokat építsenek be a környezet degradációjával kapcsolatos pénzügyi és nem anyagi jellegő költségekre és az ökoszisztéma szolgáltatások elınyeire vonatkozólag; 39. Arra ösztönzi az összes transznacionális vállalatot, hogy vállalatuk társadalmi felelısségének részeként magas környezetvédelmi szabványokat fogadjanak el és alkalmazzanak, összhangban a Globális Egyezményben megfogalmazott együttmőködéssel; 40. Arra ösztönzi a parlamenteket és kormányokat, hogy állampolgáraik számára tegyék hozzáférhetıvé a helyi környezeti helyzettel kapcsolatos információkat;
41. Felkéri a parlamenteket, hogy támogassák a GDP és egyéb standardizált gazdasági fogalmak mérésére szolgáló új és szélesebb körő eszközök használatát,az említett eszközöket és módszereket vegyék figyelembe a természeti erıforrások értékének meghatározásakor a fenntartható fejlıdés biztosítása érdekében; 42. Arra ösztönzi a parlamenteket, hogy segítsék elı a társadalmi szervezetek részvételét a környezetvédelmi munka népszerő támogatási formáiban, különösen az éghajlati változások hatásainak csökkentése kapcsán.
* India küldöttsége fenntartással élt a 4. és 16. operatív bekezdésekkel kapcsolatosan. Az ausztrál küldöttség négy tagjából kettı fenntartással élt a 10. és 11. operatív bekezdéssel kapcsolatosan. Venezuela küldöttsége fenntartással élt a 10. operatív bekezdéssel kapcsolatosan. Megjegyzés: az Interparlamentáris Unió 114. Közgyőlésének eredményei és a kapcsolódó találkozók ["Results of the 114th Assembly and related meetings of the Inter-Parliamentary Union"] c. brossúra teljes elektronikus verziója a letölthetı PDF formátumban (fájl mérete kb. 503K). Kattintson a download a complete electronic version-ra. A letöltéshez Adobe Acrobat Reader szükséges, mely ingyenesen letölthetı.
HONLAP IPU KÖZGYŐLÉS FİBB TEVÉKENYSÉGI TERÜLETEK IPU FELÉPÍTÉSE ÉS DOKUMENTUMOK
