Interparlamentáris Unió Chemin du Pommier 5, C.P. 330, CH-1218 Le Grand-Saconnex/Genf, Svájc
A NEMZETI PARLAMENTEK SZEREPE A KÉZI- ÉS KÖNNYŐFEGYVER VALAMINT EZEK LİSZEREIVEL VALÓ KERESKEDELEM ELLENİRZÉSÉNEK MEGERİSÍTÉSÉBEN A 114. Közgyőlés által konszenzussal elfogadott határozat (Nairobi, 2006. május 12.) Az Interparlamentáris Unió 114. Közgyőlése, Erıs aggodalmát kifejezve a kézi- és könnyőfegyverek (SALW) elterjedésével és az ezekkel való visszaélésekkel összefüggésbe hozható, különösen a fegyveres konfliktusokban érintett, leginkább veszélyeztetett nıket és gyermekeket sújtó hatalmas emberi szenvedés miatt, Hangsúlyozva, hogy – ahogyan a definícióból is adódik - kézi- és könnyőfegyverek alatt az összes olyan fegyver értendı, amelyet egyedül csak egy személy használhat, emellett idetartozik az összes kapcsolódó lıszer, köztük a gránát, a rakéta, a rakétalövedék, aknavetı és hordozható légvédelmi rendszer (MANPADS), valamint a taposóaknákat is hasonló hatással bíró eszközöknek lehet tekinteni, Felidézve, hogy az olyan eszközöket, mint a tırt, a hosszú éles kést, a furkósbotot, a dárdát, illetve az íjat és a nyilat a fegyveres konfliktusokban és bőncselekmények esetében gyakran használják, és hogy – bár nem tartoznak a kézi- és könnyőfegyverek kategóriájába – használatukat mégis szabályozni kell, Emlékeztetve arra, hogy a kézi- és könnyőfegyverek definíciójába nem tartoznak bele a tırök és egyéb eszközök, melyek nem lıfegyverek, és használatuk nem testi sértésre irányul, hanem a nemzeti viselet részét képezik, Erıs aggodalmát kifejezve a magas politikai, társadalmi és anyagi költségek miatt, amelyek akkor jelentkeznek, ha a kézi- és könnyőfegyverek a fegyveres konfliktus, fegyveres bőnözés és terrorizmus kialakulásához járulnak hozzá, súlyosbítják az erıszak jelenlétét, hozzájárulnak ahhoz, hogy a civilek otthonaik elhagyására kényszerüljenek, aláássák a nemzetközi humanitárius jogszabályok tiszteletben tartását, gátolják a fegyveres konfliktusok áldozatai számára elérhetı segítségnyújtást és hátráltatják a béke újra megteremtését és a fenntartható fejlıdés kialakítását, Felismerve a civil légi közlekedésre, békefenntartásra, vészhelyzet kezelésre, a biztonságra jelentett fenyegetést, melyet a hordozható légvédelmi rendszerek arra fel nem jogosított személy általi hozzáférhetısége, használata és illegális átadása vált ki, Megerısítve, hogy a kézi- és könnyőfegyverek elterjedése illetve az azokkal való visszaélés problémája összefogott és átfogó erıfeszítéseket igényel a kormányok és egyéb nemzetközi, regionális valamint nemzeti szintő szereplık részérıl, Ebben a tekintetben üdvözölve az ENSZ Kézi- és könnyőfegyverek illegális kereskedelmének összes tekintetben történı megelızésére, megszőntetésére, az ellene való küzdelemre vonatkozó akció programjának (SALW Akció Program), Felidézve a vonatkozó, nemzetközi fegyver átadással kapcsolatos ENSZ Közgyőlési határozatokat, Üdvözölve az ENSZ Közgyőlés 2005. decemberében elfogadott Nemzetközi Eszköz, mellyel az Államok képessé válnak a tiltott kézi- és könnyőfegyverek idıbeni és megbízható beazonosítására és nyomon követésére c. dokumentumot,
Úgyszintén üdvözölve a 2005. júliusában hatályba lépı Jegyzıkönyvet a Lıfegyverek, lıfegyver részek és alkatrészek, lıszereik tiltott gyártásáról és kereskedelmérıl, mely kiegészíti a Transznacionális Szervezett Bőnözés (A Lıfegyver Jegyzıkönyv) elleni témában született ENSZ Egyezményt, Felidézve, a 2005. július 11-15.-e között megrendezett ENSZ Kézi- és könnyőfegyverek illegális kereskedelmének összes tekintetben történı megelızésére, megszőntetésére, az ellene való küzdelemre vonatkozó akció programjának végrehajtását tervezı államok Második Kétéves New York-i Ülését, Rámutatva számos egyéb kézi- és könnyőfegyver valamint lıfegyver ellenırzési eszköz ENSZ szintő, amerikai, európai, szub-szaharai, afrikai és Csendes-óceán térség szintjén meglévı jelenlétére, Hangsúlyozva, hogy a multilaterális kezdeményezéseket a tagállamoknak teljes körően kell foganatosíttatnia, és hogy azokat ki kell egészíteni a magas nemzeti szintő fejlesztéssel, Kiemelve, hogy az érintett nemzeti hivatalok és parlamentek aktív részvétele alapvetıen fontos a kézi- és könnyőfegyverek elterjedése elleni küzdelem érdekében tett intézkedések hatékonysága ügyében, 1. Sürgeti a nemzeti parlamenteket, hogy aktívan vegyenek részt a kézi- és könnyőfegyverek elterjedése és az azokkal való visszaélés elleni küzdelem erıfeszítéseiben, mely a konfliktus megelızés, béketeremtés, a fenntartható fejlesztés, az emberi jogok védelmének valamint a közegészségügyhöz és a biztonsághoz való hozzáférés alapjának számít; 2. Felszólítja a nemzeti parlamenteket, hogy ösztönözzék kormányaikat arra, hogy erısítsék meg elkötelezettségüket a SALW Akció Program végrehajtatása iránt, és hogy küzdjenek a kézi- és könnyőfegyverek elterjedése és az azokkal való visszaélések ellen, ahogyan azt a 2006-os SALW Akció Program Felülvizsgálati Konferencián vállalták, emellett szenteljenek figyelmet azokra a területekre, ahol a SALW Akció Program teljes körő végrehajtatása akadályba ütközik, nevezetesen: a bróker tevékenység, az átadások ellenırzése; jelölés és nyomon követhetıség, végfelhasználói tanúsítás, raktár készlet kezelés és megsemmisítés, lıszer és kapacitás építés; 3. Ösztönzi a parlamenteket, hogy együttesen fogalmazzanak meg globális elveket a nemzetközi fegyver átadásokra vonatkozólag, mely elvek a tagállamok nemzetközi jogból eredı kötelezettségein valamint a nemzetközileg elfogadott emberi jogi standardokon, mint a nemzeti fegyver átadások ellenırzésének alapvetı követelményén alapulnak, és ezeket kulcsfontosságú célokként vegyék bele a 2006-os Átvizsgálási Konferencia céljai közé; 4. Sürgeti a nemzeti parlamenteket, hogy ösztönözzék kormányaikat arra, hogy kétszerezzék meg erıfeszítéseiket ezen a területen a 2006-os Átvizsgálási Konferenciát követıen, nevezetesen szervezzenek további biennálé találkozókat azzal a céllal, hogy a jövıben megtartásra kerülı nemzetközi és az ENSZ által támogatott találkozókon és konferenciákon megvitatandó ajánlásokat fogalmazzanak meg; 5. Felszólítja a nemzeti parlamenteket, hogy „életciklusukon” keresztül segítsék elı és biztosítsák a kézi- és könnyőfegyverek ellenırzéséhez szükséges jogszabályalkotás és szabályozás nemzeti szintjen történı átvételét, valamint aktívan küzdjenek a kézi- és könnyőfegyverek terjedése és az azokkal való visszaélések ellen; 6. Ösztönzi a nemzeti parlamenteket, hogy a fegyverek átadásának szigorú szabályozása érdekében segítsék elı egy nemzetközi fegyverkereskedelmi szerzıdés létrehozását, mely szerzıdés az Államok nemzetközi jogból adódó és nemzetközileg elfogadott normák és emberi jogi standardok által megkövetelt kötelezettségein alapul; 7. Ösztönzi a nemzeti parlamenteket arra, hogy tegyenek nagyobb nemzetközi-, és ahol szükséges, regionális erıfeszítéseket, hogy közös standardokat dolgozzanak ki azon tevékenységek szigorú ellenırzésére vonatkozólag, melyek közvetítıi vagy egyéb
eszközzel segítik a fegyverek átadását harmadik országok között; 8. Felszólítja a nemzeti parlamenteket, hogy biztosítsák, hogy azok, akik kézi- és könnyőfegyverekkel látják el a gyermekeket vagy akik konfliktusok illetıleg fegyveres hadmőveletek során gyermekeket soroznak be és használnak fel céljaik elérésére, igen szigorú jogi szankciókkal számolhassanak; 9. Sürgeti a nemzeti parlamenteket, hogy nemzeti szinten léptessenek életbe jogi szankciókat azok ellen, akik a társadalom sebezhetı csoportjai ellen követnek el bőncselekményt vagy atrocitást, így például az idısek, a nık és a gyermekek ellen, illetve, hogy fogadjanak el ezen bőncselekmények és atrocitások megelızésére vonatkozó intézkedéseket; 10. Ösztönzi a nemzeti parlamenteket, hogy biztosítsák azt is, hogy a nemzeti jogszabályalkotáshoz az állami szervek részére az eszközök megfelelı elosztása párosuljon, így például megfelelı képzés és berendezések, melyekkel biztosítható az állami ellenırzések szigorú végrehajtása; 11. Sürgeti a nemzeti parlamenteket, hogy fogadjanak el és foganatosítsanak olyan nemzeti jogszabályokat, melyek a tagállamok visszaélésekkel szembeni kötelezettségére vonatkozóan a legkonkrétabb útmutatást nyújtó két eszköz használatát tartalmazzák, nevezetesen: az ENSZ Végrehajtó tisztviselık számára megfogalmazott magatartási kódexe és az ENSZ a Végrehajtó tisztviselık katonai és lıfegyver használatának alapvetı elvei; 12. Javasolja, hogy a nemzeti parlamentek munkálkodjanak a kézi- és könnyőfegyver ellenırzések szigorú, egységes standardokon alapuló nemzeti szintő harmonizációján, miközben biztosítsák, hogy a nemzeti kézi- és könnyőfegyver ellenırzések megfelelıen reagáljanak a tagállamokon belül tapasztalható valóságos nemzeti és regionális körülményekre; 13. Javasolja, hogy a nemzeti parlamentek nemzeti jogszabályalkotás szintjén osszák meg egymással a kézi- és könnyőfegyver ellenırzésekkel kapcsolatos IPU információkat abból a célból, hogy az ellenırzések közérthetıségét elısegítsék, hogy válasszák ki a legjobb gyakorlatokat, valamint hogy nemzetközi parlamenti fórumokat alakítsanak ki a kézi- és könnyőfegyverekkel kapcsolatos ügyek megvitatására; 14. Sürgeti a nemzeti parlamenteket, hogy vegyék fontolóra – ha mindezidáig még nem tették meg – a többszintő kézi- és könnyőfegyver ellenırzésekkel kapcsolatos, kormányaik által aláírt nemzetközi szerzıdések ratifikálását, hogy azok rendelkezéseit idıben, és a szerzıdések céljaival összhangban beépíthessék saját nemzeti jogszabályaikba, és hogy felügyeljék azok alkalmazását; 15. Felszólítja a nemzeti parlamenteket, hogy biztosítsák a nemrégiben elfogadott Nemzetközi eszköz az államok idıben és megbízható módon történı tiltott kézi- és könnyőfegyver azonosítási és nyomon követési képességének biztosítására c. dokumentum nemzeti jogszabályi szinten történı teljes körő átvételét, illetve azt, hogy a tiltott kézi- és könnyőfegyverek nyomon követése kiterjedjen a kézi- és könnyőfegyverek lıszereire is; 16. Sürgeti a nemzeti parlamenteket, hogy a fegyver embargó megsértését nyilvánítsák nemzeti jogszabályaik szerint bőncselekménnyé, hogy az ilyen visszaélések logisztikai és pénzügyi támogatását szankcionálják, és hogy a fegyver embargó megsértése esetén minden egyes embargóra vonatkozólag foganatosítsanak speciális lépéseket; 17. Javasolja, hogy a nemzeti parlamentek – ahol szükséges, a kormányok részvételével – dolgozzák ki és segítsék elı azon nemzeti akciótervek végrehajtását, melyek a tiltott kéziés könnyőfegyver kereskedelem minden szempontból történı megelızését, visszaszorítását és az ellene való küzdelmet célozzák meg; 18. Ösztönzi a nemzeti parlamenteket arra, hogy – ahol szükséges – dolgozzanak ki vagy erısítsenek meg olyan eljárásokat, melyek által képessé válnak a kézi- és könnyőfegyverek ellenırzésével kapcsolatos kormánypolitikák és gyakorlatok tüzetes átvizsgálására, hogy biztosítsák az országok számára nemzetközi kötelezettségeik
tiszteletben tartását, és hogy az ilyen jellegő tüzetes átvizsgálást biztosító magas fokú átláthatóság megteremtéséért munkálkodjanak; 19. Felszólítja a nemzeti parlamenteket, hogy jelöljenek ki egy parlamenti bizottságot vagy – ha az még nem létezik – nemzeti szinten állítsanak fel egyet, amely a kormánnyal rendszeres találkozók során vitatja meg a kézi- és könnyőfegyverekkel kapcsolatos politikákat és ellenırzési gyakorlatot; 20. Ösztönzi a nemzeti parlamenteket ebben az összefüggésben arra, hogy segítsék elı a kormánynak a nemzeti parlament felé történı, a kézi- és könnyőfegyver átadásokról szóló rendszeres jelentések megtételét, azzal a céllal, hogy így járuljanak hozzá a tájékozott vitához azzal kapcsolatosan, hogy a kormány gyakorlatok összhangban állnak-e a közzétett politikával és jogszabályokkal; 21. Javasolja, hogy a nemzeti parlamentek vizsgálják meg alaposan kormányaik kézi- és könnyőfegyverekkel kapcsolatos politikáira vonatkozó pénzügyi intézkedéseinek hatékonyságát és hathatósságát, és ahol szükséges, kérjék fel kormányaikat, hogy nyújtsanak pénzügyi és technikai segítséget a kézi- és könnyőfegyverekkel kapcsolatos tudományos kutatási kezdeményezések és alapok támogatására; 22. Felkéri az illetékes parlamenti bizottságokat, hogy keressék a rendszeres információ és vélemény csere lehetıségét a kormánnyal a kormánypolitika és tevékenység mind nemzeti, mind multilaterális szintő megvitatása céljából, és kérjék fel kormányaikat, hogy a kézi- és könnyőfegyverek tiltott kereskedelme elleni küzdelemmel kapcsolatos regionális és nemzetközi államközi találkozókra delegált nemzeti küldöttségekbe vonják be parlamenti képviselıiket; 23. Ösztönzi a nemzeti parlamenteket arra, hogy szerepükbıl adódóan nyújtsanak segítséget más parlamenteknek azzal a céllal, hogy nemzeti kapacitásokat teremtsenek a kézi- és könnyőfegyverek ügyében a kormányokkal történı párbeszéd kialakítására, valamint a kormányok politikájának és tevékenységének átvizsgálásában, valamint kéri, hogy az IPU állítson össze egy listát azon parlamentekrıl, melyek ezen a területen az érdeklıdı parlamentek számára segítséget tudnak nyújtani; 24. Felkéri az IPU-t, érintett partnereivel együtt, hogy segítsék a kapacitás-kialakítási programokat, melyek a parlamenteket képessé teszik arra, hogy hatékony módon járuljanak hozzá a kézi- és könnyőfegyverek elterjedése és az azokkal való visszaélés elleni küzdelemhez és a megelızéshez; 25. Javasolja, hogy azon országok nemzeti parlamentjei, melyek a leszerelés, a csapatkivonás, az újraintegrálás és rehabilitálás (DDRR) programokban vesznek részt, ösztönözzék kormányaikat arra, hogy az ilyen programok „fegyverek helyett fejlıdés” alprogramjai prioritást élvezhessenek annak érdekében, hogy a közösségi kezdeményezések ösztönzést nyújtsanak az illegálisan tartott kézi- és könnyőfegyverek önkéntes feladására; 26. Javasolja, hogy a nemzeti parlamentek a konfliktus utáni országokban ösztönözzék kormányaikat annak biztosítására, hogy az újjáépítési folyamatot a konfliktus megelızés és a békeépítés nemzetközi keretén belül valósítsák meg; 27. Ösztönzi a nemzeti parlamenteket a nıknek a DDRR-ben és a békeépítési folyamatokban való részvételének és aktív szerepének támogatására, és hangsúlyozza annak szükségességét, hogy ezt a nemi vonatkozást vonják be a DDRR és a békeépítési stratégiákba és tevékenységekbe; 28. Ösztönzi a nemzeti parlamenteket, hogy sürgessék azokat a kormányokat, amelyek DDRR programokban vesznek részt, hogy szenteljenek külön figyelmet a gyermek katonák különleges körülményeire illetve a volt gyermek katonák rehabilitációjára és a civil társadalomba történı újraintegrálására annak érdekében, hogy megelızhetı legyen, hogy ezek a gyermekek késıbb fegyveres bőncselekményekben vegyenek részt; 29. Ösztönzi a nemzeti parlamenteket, hogy sürgessék kormányaikat arra, hogy a nagyközönség elıtt és minden egyéb arra alkalmat adó helyzetben, semmisítsék meg az
összes tiltott kézi- és könnyőfegyvert, melyet a nemzeti hatóságok felderítenek egy fegyveres konfliktus vagy bőncselekmény során, köztük azokat a kézi- és könnyőfegyvereket, melyek létére a DDRR programokkal kapcsolatosan derült fény, illetve, hogy ezeket a kézi- és könnyőfegyvereket biztonságos és költséghatékony módon, a környezeti felelısség tudatában semmisítsék meg; 30. Felszólítja a nemzeti parlamenteket, hogy fokozzák nemzetközi együttmőködéseiket a tiltott nemzetközi fegyverkereskedelem és annak a nemzetközi szervezett bőnözéshez kötıdı szálainak, különösképpen a kábítószer kereskedelemnek a megelızése terén; 31. Felszólítja azon országok parlamentjeit, melyek kézi- és könnyőfegyver gyártással foglalkoznak, hogy az értékesítés és forgalmazás szabályozására dolgozzanak ki hatékony mechanizmusokat mind nemzeti, mind nemzetközi szinten, így elızve meg azok elterjedését; 32. Javasolja, hogy a nemzeti parlamentek folytassák és erısítsék meg erıfeszítéseiket a civil társdalommal, köztük társadalmi szervezetekkel való együttmőködés terén annak érdekében, hogy azokban a régiókban és államokban, amelyekben a meglévı feszültség miatt nagyobb a veszély, megelızhessék a konfliktus kitörését, és javasolják, hogy oldják fel a feszültséghez és fegyveres konfliktusokhoz vezetı társadalmi és gazdasági problémákat, például a szegénység, a társadalmi kirekesztettség, az emberrel-, a kábítószerrel és természeti forrásokkal való kereskedelem, a szervezett bőnözés, a terrorizmus és a fajgyőlölet elleni küzdelem eszközeivel; 33. Sürgeti a nemzeti parlamenteket, hogy ebben az összefüggésben fogadják el és támogassák a megfelelı nemzeti intézkedések foganatosítását annak érdekében, hogy társadalmaikban a kézi- és könnyőfegyverek iránti kereslet korlátok közé szorítható legyen, valamint különösképpen, hogy küszöböljék ki a tiltott kézi- és könnyőfegyverek illetve a lıfegyverek iránti keresletet ; 34. Ösztönzi a nemzeti parlamenteket, hogy fejlesszenek ki ismeretterjesztı stratégiákat a kézi- és könnyőfegyverek tiltott birtoklásának negatív hatásairól, így például javaslatot téve arra, hogy az év egy napját nyilvánítsák nemzetközi nappá, amikor ezek a hatásokat a nagyközönség elıtt kerülnek megvitatásra, és hogy a médiával hasonló témájú mősorokban vegyenek részt a kormány és a civil társadalom együttmőködése mellett; 35. Felszólítja a nemzeti parlamenteket, hogy kormányaik segítsék elı az ENSZ Millenniumi Nyilatkozatában foglaltak teljes körő megvalósítását annak érdekében, hogy a Millenniumi Fejlesztési Célok – melyek megfogalmazzák a leszerelés igényét és a fegyveres erıszak csökkentését – elérése biztosítható legyen.
* India küldöttsége erıs fenntartással élt a határozat egész szövegét illetıen. Megjegyzés: az Interparlamentáris Unió 114. Közgyőlésének eredményei és a kapcsolódó találkozók ["Results of the 114th Assembly and related meetings of the Inter-Parliamentary Union"] c. brossúra teljes elektronikus verziója a letölthetı PDF formátumban (fájl mérete kb. 503K). Kattintson a download a complete electronic version-ra. A letöltéshez Adobe Acrobat Reader szükséges, mely ingyenesen letölthetı.
HONLAP IPU KÖZGYŐLÉS FİBB TEVÉKENYSÉGI TERÜLETEK IPU FELÉPÍTÉSE ÉS DOKUMENTUMOK
