GENETIKAILAG MÓDOSÍTOTT SZERVEZETEK AZ EURÓPAI UNIÓ PIACÁN

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Külgazdasági vállalkozások szakirány

GENETIKAILAG MÓDOSÍTOTT SZERVEZETEK AZ EURÓPAI UNIÓ PIACÁN

Készítette: Toronyi Anikó

Budapest, 2010

Tartalomjegyzék

Bevezető ................................................................................................................... 5

I. I. 1.

Módszertan ............................................................................................................... 7 Mire jó és hol tart a géntechnológia? ....................................................................... 9

II. II. 1.

A géntechnológia és a GMO-k ................................................................................. 9

II. 2.

„Ismerd meg önmagad, ismerd meg génjeidet” ..................................................... 10

II. 3.

Géntechnológia vs. hagyományos nemesítés? ....................................................... 11

II. 4.

A mezőgazdasági GM növények világhelyzete ..................................................... 12

II. 5.

A GM növények előnyei ........................................................................................ 16

II. 5. 1.

Globális, össztársadalmi érdekeken alapuló érvek ....................................... 16

II. 5. 2.

A multinacionális vállalatok érdekei ............................................................ 17

II. 5. 3.

A termelők és fogyasztók érdekein, igényein alapuló érvek ........................ 18

Fogyasztói ellenállás az EU-ban ............................................................................ 19

III. III. 1.

Gazdálkodói szempontok ....................................................................................... 19

III. 2.

Fogyasztói tapasztalatok ........................................................................................ 20

III. 3.

Élelmiszer-kereskedelmi tapasztalatok .................................................................. 26 GMO szabályozás az EU-ban ................................................................................ 27

IV. IV. 1.

A génmódosított termékek kereskedelmi szabályozásának szükségessége ........... 27

IV. 2.

Az Európai Unió GMO szabályozásának alapelvei ............................................... 28

IV. 2. 1.

Az elővigyázatosság elve ............................................................................. 29

IV. 2. 2.

A biológiai sokféleség megőrzésének elve .................................................. 30

IV. 2. 3.

A biológiai biztonság elve – a Cartagena Jegyzőkönyv ............................... 30

IV. 3.

Az EU mint egységes belső piac ............................................................................ 33

IV. 3. 1.

Áruk szabad áramlása ................................................................................... 33

IV. 3. 2.

Jogharmonizáció az áruk szabad áramlása területén .................................... 34

IV. 3. 3.

Műszaki tartalmú jogalkotás az EU-ban ...................................................... 36

IV. 4.

Közösségi GMO szabályozás ................................................................................. 40

IV. 4. 1.

A kezdetek és az „anyajogszabály” .............................................................. 40

IV. 4. 2.

GM élelmiszerek és takarmányok ................................................................ 43

IV. 4. 3.

Jelölés és nyomon követés ........................................................................... 45

IV. 4. 4.

A genetikailag módosított szervezetek exportja ........................................... 46

IV. 4. 5.

Koegzisztencia ............................................................................................. 46 3

IV. 4. 6.

Egységes azonosító kódok ........................................................................... 48

IV. 4. 7.

További szabályozások ................................................................................ 48

Az EU GMO szabályozásának várható módosulásai ............................................. 51

V. V. 1.

Rövid kitekintés az előzményekre.......................................................................... 51

V. 2.

A tervezet tartalma ................................................................................................. 52

V. 2. 1.

Új ajánlás a 2003/556/EK ajánlás helyett .................................................... 52

V. 2. 2.

Rendelettervezet a 2001/18/EK irányelv módosításáról .............................. 54

V. 3.

Kételyek és ellenérvek ........................................................................................... 55

V. 4.

A javaslattal kapcsolatos hazai álláspont ............................................................... 56

V. 5.

A viták és tárgyalások aktuális helyzete ................................................................ 57

VI.

Összefoglalás .......................................................................................................... 60

VII.

Summary ................................................................................................................ 64

VIII.

Irodalomjegyzék ..................................................................................................... 67

4

I.

Bevezető

„Hogy lehetséges, hogy ez a nagyszerű technológia, ami munkát takaríthatna meg, egyszerűbbé tenné életünket, oly kevés örömet szerez? A válasz egyszerű: még nem tanultuk meg ésszerűen használni.” (Einstein, 1931: szóbeli közlés) Jelen dolgozat témájára, a géntechnológiára vonatkozóan is érdemes Albert Einstein idézett szavain elgondolkoznunk. Az ember sok ezer éve próbálja kutatni, felfogni élete értelmét, és közben élhetőbbé tenni a körülötte lévő világot. Az ember által megszerezhető ismeretek bővülésével a tudomány mind jobban fejlődött és fejlődik ma is. Ám ennek következtében az egyes tudományágak egyre inkább eltávolodnak egymástól, hisz a tudósok egyre mélyebbre és mélyebbre ásnak az egyes tudományterületeken. Így egyre inkább a részletekre összpontosítanak, ami azt eredményezi, hogy sokszor hajlamosak megfeledkezni a globális szemléletről, illetve a kiindulópontról. A dolgozatom témáját adó tudományágra, a géntechnológiára is igazak a fentiek. A géntechnológia egy viszonylag új tudományterület, ám a néhány évtized alatt tett felfedezésekkel jelentős mennyiségű új ismeretanyag tárult fel a tudósok előtt, melyek a gyakorlatba ültetve mélyreható gazdasági, és társadalmi következményekkel jártak. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy szakdolgozatomat a géntechnológiai úton módosított termékek európai uniós kereskedelmi szabályozásának témájában írom. Érdeklődésemet elsősorban az keltette fel, hogy a géntechnológia már most figyelemre méltóan sok új lehetőséget kínál az orvostudomány, a gyógyszeripar, és a mezőgazdaság terén, továbbá lehetséges megoldásokkal kecsegtet bizonyos globális problémák (pl. klímaváltozás, tömeges éhezés) kezelésére. Mindazonáltal a technológia gyors alkalmazása, és a génmódosított termékek hirtelen elterjedése nem tette lehetővé a megfelelő és elegendő objektív szakmai vizsgálatok elvégzését, így a mai napig heves szakmai viták folynak a már piacon lévő génmódosított termékek veszélytelenségéről. Ugyanakkor tekintettel arra, hogy globalizálódó világunkban az egyes országok között minden szempontból feloldhatatlan interdependencia áll fenn, a géntechnológia segítségével előállított termékek elterjedése (tán némi túlzással) már most az egész világot érinti. Azt is érdekesnek találtam, hogy éles ellentét húzódik az amerikai és az európai kontinens génmódosított termékekhez való hozzáállásában. Míg Amerika egyértelműen

5

nyitott és vevő ezekre a termékekre, addig Európa óvatosabb és szkeptikusabb, nem egy európai uniós tagállam tartózkodik tőlük. Felmerült bennem a kérdés, mi ennek a valós oka és háttere? Mi indokolja az Európai Unió állampolgárainak génmódosított élelmiszerekkel szembeni elutasító hozzáállását? Az Európai Unió, mint egységes piac egységes szabályrendszert alkotott a génmódosított termékek kereskedelmét illetően, amely minden tagállamra egyaránt vonatkozik. Ugyanakkor az uniós tagállamok között is eltérések fedezhetők fel arra vonatkozóan, miként vélekednek a genetikailag módosított termékekről, illetve milyen mennyiségben kívánják beengedik azokat területeikre. Érdekes kérdés, és véleményem szerint érdemes foglalkozni vele, hogy az egyre erősödő amerikai (főként egyesült államokbeli) nyomásra idővel miként reagál az Európai Unió, mennyiben módosítja a géntechnológiai úton előállított termékek kereskedelmére vonatkozó szabályrendszerét. Végül, de nem utolsósorban figyelmemet az is megragadta, hogy a géntechnológiát érintő mindennemű kérdés kiugróan jelentős közfigyelemnek örvend, az e témát kísérő környezetvédelmi, egészségügyi, gazdasági, vallási, ideológiai, politikai, stb. viták heves reakciókat váltanak ki az emberekből, és élesen megosztják a közvéleményt. A fent felsoroltak alapján tehát összességében azt állapítottam meg, hogy az alkalmazott

géntechnológiával

kapcsolatos

kérdések

különösen

időszerűek.

Ezért

szakdolgozatomban először bemutatom a géntechnológia fogalmát, kialakulásának rövid történetét, valamint a genetikai módosítással előállított szervezetek definícióját, jellemzőit. Majd arról írok, hogy a világpiacon jelenleg milyen típusú génmódosított növények vannak köztermesztésben, illetve forgalomban. Ezt követően megpróbálok választ találni arra, hogy az Európai Unió fogyasztói miért fogadják ellenérzéssel a génmódosított élelmiszereket. Érintőlegesen foglalkozom azzal a kérdéssel is, hogy milyen következményei lehetnek az EU fogyasztói elutasításának. Dolgozatom második felében az Európai Unió génmódosított termékekre vonatkozó kereskedelmi szabályozását mutatom be, és elemzem azt. Magyarázatot keresek arra, hogy mire vezethető vissza az egységes piac oly szigorú szabályzata. Mivel magyarázható, hogy a világon a legszigorúbb génmódosítási szabályozás Európában található? Szakdolgozatom végén a Bizottság 2010. július 13-i javaslatáról írok, mely szerint a tagállamok a jövőben saját maguk dönthetnének arról, hogy területük egy részén vagy egészén korlátozzák-e, vagy akár megtiltják-e a genetikailag módosított növények mezőgazdasági termesztését. Ennek kapcsán foglalkozom azzal, hogy a genetikailag 6

módosított szervezetekre vonatkozó jelenleg hatályos európai uniós jogszabályok milyen irányban módosulhatnak. Úgy gondolom, nem feladatom megítélni, hogy gazdasági, politikai, egészségügyi, etikai, vallási, stb. szempontból helyénvaló-e a genetikailag módosított szervezetek előállítása, köztermesztése és forgalmazása, hisz a témát nyilvánvalóan nem láthatom át teljes mértékben minden megközelítésből. Előrebocsátom azonban, hogy személy szerint az elővigyázatosság elvét tartom irányadónak. Ugyanakkor úgy vélem, folytatni, támogatni kell a géntechnológiai kutatásokat. Fontos, hogy további új ismeretekkel gazdagodjunk, az új ismereteket ésszerűen tudjuk a gyakorlatba ültetni, valamint hogy megtanuljuk a géntechnológiát helyesen használni. Hisz – Albert Einstein szavaival élve – most még „oly kevés örömet szerez”.

I. 1. Módszertan Ezúttal szeretnék még néhány szót ejteni szakdolgozatom írásának módszertanáról, illetve a kutatás, és az anyaggyűjtés menetéről. Munkámat először is a vonatkozó szakirodalom beható tanulmányozásával kezdtem. A feldolgozandó irodalom gyűjtésében segítségemre volt külső konzulensem, dr. Vértes Csabáné, a Vidékfejlesztési Minisztérium biotechnológiai szakreferense, továbbá segítettek az Agrárgazdasági Kutató Intézet – ahol héthetes szakmai gyakorlatomat végeztem – munkatársai is. A témához kapcsolódó szakirodalomhoz könyvek, tanulmányok illetve interneten hozzáférhető honlapok és letölthető dokumentumok, cikkek formájában jutottam hozzá. Az írásos irodalom főként a Budapesti Corvinus Egyetem könyvtárából, az Agrárgazdasági Kutató Intézet könyvtárából, illetve külső konzulensemtől származott. Ezenkívül részt vettem a 2010. szeptember 24-i Kutatók Éjszakája program keretében, a Corvinus Egyetem Genetika és Növénynemesítés Tanszéke megrendezésében tartott előadáson és a hozzá kapcsolódó interaktív laboratóriumi bemutatókon is. A program a Bepillantás a genetikailag módosított növények világába címet viselte, és átfogó képet nyújtott a genetikailag módosított növényekkel kapcsolatos főbb tudnivalókról. Az szakdolgozatírás folyamata során időről időre konzultációkon vettem részt mind főiskolai konzulensemnél, a Budapesti Gazdasági Főiskola intézetvezető tanáránál, dr.

7

Majoros Pálnál, mind pedig külső konzulensemnél, dr. Vértes Csabánénál. Konzulenseim a dolgozat készülésének folyamatában többször is átnézték, korrigálták írásomat, és a folytatáshoz hasznos tanácsokkal láttak el. Önzetlen segítségükért, építő kritikájukért hálámat ezúton is szeretném kifejezni. Végül, a dolgozatírás utolsó szakaszában interjút készítettem dr. Faragó Tiborral, a volt

Környezetvédelmi

és

Vízügyi

Minisztérium

környezet-

és

klímapolitikai

szakállamtitkárával, akivel a génmódosított termékek EU-s szabályozásával kapcsolatos aktuális kérdésekről beszélgettem.

8

II. Mire jó és hol tart a géntechnológia?

II. 1. A géntechnológia és a GMO-k Mindenekelőtt fontos tisztázni a genetikai módosítás, mint tevékenység fogalmát, valamint azt, hogy mit értünk géntechnológiával létrehozott, genetikailag módosított szervezeten. „A

géntechnológia

azon

eljárások

összessége,

amelyek

tervezett,

célzott

beavatkozással, közvetlenül az öröklési anyag (DNS1) szerkezetének megváltoztatásával, átrendezésével hoznak létre új, kívánt tulajdonságú élőlényt vagy biológiai eredetű anyagot. Egyszerűbben és pontatlanabbul: a géntechnológia az öröklési anyagba (DNS) való közvetlen beavatkozás.” (Venetianer, 2000: 1.) A géntechnológiai módosítás (tudományos nevén in vitro DNS-rekombináció) tehát olyan eljárás, amely során egy élő sejtbe mesterséges úton új tulajdonságért felelős idegen gént juttatnak be. A fentiek alapján tehát a genetikailag módosított szervezetek (más néven GM szervezetek,

transzgénikus

szervezetek,

transzformáns

szervezetek,

génmódosított

szervezetek), avagy GMO-k (genetically modified organism) olyan élőlények, melyek genomjába (vagyis örökítőanyagába) a géntechnológia molekuláris módszereivel idegen gént juttattak be, az beépült, működik, és stabilan öröklődik. (Dudits és Heszky, 2000.) Az így módosított élőlény mikroorganizmus, növény és állat egyaránt lehet. A tudományág alkalmazási irányait tekintve úgynevezett „fehér” géntechnológiáról (ipari mikrobiológia), „vörös” (az orvostudomány terén alkalmazott) géntechnológiáról, illetve „zöld” géntechnológiáról (transzgénikus növények előállítása és felhasználása) beszélhetünk. Jelen szakdolgozat e legutóbbival, a „zöld” géntechnológiával, az emberi fogyasztásra szánt GM élelmiszerek előállításával és forgalomba hozatalával foglalkozik. A fogalommagyarázathoz kiegészítésként hozzá kell fűzni, hogy a sajtóban gyakran olvasható a „génmanipuláció”, a „génsebészet”, illetve néhol a „génpiszkált” kifejezés is.

1

A dezoxiribonukleinsav (DNS) az élőlények örökítő anyaga, a tulajdonságok kódolásáért felelős molekula, az

„élet titka”.

9

Ezeket azonban az objektivitás érdekében pejoratív kicsengésük miatt a továbbiakban igyekszem elkerülni. Az alábbiakban megkísérlem röviden ismertetni a géntechnológia kialakulásának mérföldköveit és fejlődési útját.

II. 2. „Ismerd meg önmagad, ismerd meg génjeidet” (szállóige) 1953-ban a fiatal Francis Crick brit és James D. Watson amerikai kutatók Cambridgeben összeállították a DNS kettős spirál végső modelljét. Ez az esemény hatalmas előrelépést jelentett és számos nemzetközi kutatásnak és genomprojektnek2 adott löketet. Idővel arra is fény derült, hogy az információt hordozó DNS molekuláris módosítása is lehetséges. Ennek gyakorlati megvalósításához Hamilton O. Smith és Daniel Nathans kutatók 1970-71-ben tett felfedezései járultak hozzá, melyek segítségével a DNS-eket „szabni, vágni” lehet. Ezek és még sok más molekuláris biológiai, genetikai és biotechnológiai kutatások tehát oda vezettek, hogy a tudósoknak sikerült a 20. század végére teljes mértékben feltérképezniük és megismerniük a földi élet információit hordozó molekulát, a DNS-t, sőt mi több, képessé váltak annak módosítására is. A génmódosítási technika tehát lassan három évtizedes múltra tekinthet vissza. A kezdetek óta sok minden változott, aminek következtében ma már elmondható, hogy a génmódosítás egyfajta rutineljárás a biológiai, az agrár- és az orvosi kutatások során, és számtalan gyakorlati alkalmazása közül csak egy a GM növények és élelmiszerek előállítása. A géntechnológia fejlődésének és a benne rejlő lehetőségek bővülésének köszönhetően ma első, második, illetve harmadik generációs GM növényekről beszélhetünk. Az első generációs GM növények elsősorban a termelők, gazdák érdekeit szolgálják, mert egyszerűbb agrotechnikát alkalmazhatnak a termesztés során (pl. a több „fordulóban” végzett vegyszerezés helyett elegendő egyetlen alkalommal kiszórni a növényvédőszert). E

2

A gén egy tulajdonság kialakulásáért felelős DNS-szakasz. A genom pedig egy szervezet örökítő-

információinak, a géneknek az összessége.

10

csoportba a gyomirtószer-rezisztens, illetve a növényi kártevőknek ellenálló (pl. rovarra káros méreganyagot termelő) növények tartoznak. A második generációs GMO-khoz azok a beltartalmi tulajdonságaikban is változtatott növények sorolhatók, melyek már kifejezetten fogyasztói igényeket is kielégítenek. Ebben az esetben a géntechnológiával előállított növények a fogyasztót szolgáló tulajdonságokkal rendelkeznek. Ilyenek például a hosszabb ideig tárolható zöldség- illetve gyümölcsfélék, vagy az Omega-3 zsírsavat3 tartalmazó gabonafélék. Szintén a második generációs GM növények táborához tartoznak azok a transzgénikus szervezetek, melyeknek a kedvezőtlen éghajlati vagy környezeti adottságok ellenére is megbízható a hozamuk, illetve termékenységük (pl. hideg-, szárazság-, illetve sótűrők). Harmadik generációs GM növényeknek (bioreaktor növényeknek) nevezzük azokat az organizmusokat, amelyeket elsősorban nem emberi fogyasztásra, hanem szerves molekulák (pl. ehető vakcina) előállítása és hatóanyag termelése céljából fejlesztik. (Hegedűs, 2010: szóbeli közlés)

II. 3. Géntechnológia vs. hagyományos nemesítés? (Venetianer, 2010: 21.) A mezőgazdasági, avagy növényi géntechnológia lényegében a növénynemesítés új módja. A géntechnológia kínálta előállítási folyamat azonban lényegesen eltér a hagyományos növénynemesítési módszertől, mert az előbbi alkalmazásával lehetőség nyílik a természetben elő nem forduló kombinációk létrehozására. Az egyik legfontosabb megkülönböztető vonás tehát az, hogy – a hagyományos növénynemesítéssel szemben – a transzgénikus növény előállítása során a nemesítő pontosan megtervezi a létrehozni kívánt növényt, azaz előre elhatározza, hogy mi legyen az az egy vagy több tulajdonság, amellyel a növényt felruházza. Ez a tulajdonság a korábban említett első generációs növények esetében (pl. rovarrezisztencia) monogénes, azaz kifejeződéséért egyetlen gén felelős. A géntechnológiai módszer tehát ebben is eltér a hagyományos növénynemesítéstől: ez utóbbival a nemesített növényben általában sok gén által meghatározott (poligénes) tulajdonságokat jelentetnek meg. 3

Az Omega-3 zsírsav az emberi szervezet számára esszenciális, ami azt jelenti, hogy a szervezet nem képes

előállítani, ezért a táplálkozással kell bevinni. Az esszenciális zsírsavak fontos szerepet töltenek be többek között az immunrendszer megfelelő működésében, a gyulladáscsökkentésben, illetve a vérnyomás szabályozásában.

11

A hagyományos növénynemesítéssel ugyanis szinte lehetetlen egyetlen gén átvitele – erre a géntechnológia nyújt lehetőséget. További alapvető különbség, hogy a géntechnológiában, mint láthattuk, egyetlen egy gén átvitele is lehetséges, amely gén az élővilág bármely fajából származhat, illetve akár mesterséges is lehet. Ez a hagyományos növénynemesítés esetében nem áll fenn. A fenti összefoglalást követően az alábbiakban bemutatom, hogy a világpiacon jelenleg milyen arányban vannak ténylegesen jelen a genetikailag módosított növények, milyen mennyiségben termesztik őket és milyen célra. Továbbá szó lesz arról, mi a mezőgazdasági géntechnológia gyakorlati haszna, illetve, hogy a tudósok milyen további lehetőségeket látnak benne. Tömörebben fogalmazva tehát a mezőgazdasági géntechnológia alkalmazásának „miértjére” próbálok választ adni.

II. 4. A mezőgazdasági GM növények világhelyzete Géntechnológiai úton módosított növények a világon először 1996-ban kerültek szabadföldi köztermesztésbe, illetve kereskedelmi forgalomba. (Hangsúlyozandó, hogy köztermesztésről van szó. Igaz ugyan, hogy kísérleti parcellákon már az 1996-os évet megelőzően is neveltek transzgénikus növényeket, ami viszont a nagyobb mennyiségben történő szabadföldi köztermesztést illeti, az 1996-os év hozta az áttörést.) Azóta világszerte évről évre növekszik vetésterületük. A Mezőgazdasági Biotechnológiai Alkalmazások Nemzetközi Szolgálatának (ISAAA4) legfrissebb adatai szerint 2009-ben 25 országban, 14 millió gazda, 134 millió hektáron vetett GM növényeket. Ez a 2008-ban regisztrált 125 millió hektárhoz képest 7 százalékos növekedést jelent. Ennek a 134 millió hektárnyi területnek döntő többségét mindössze négy növény foglalja el. Ez a négy növény a szója, a kukorica, a gyapot és a repce. A 2008/09-es világválság súlyos következményeinek, csapásainak ellenére a 2009-es évben e négy legfontosabb GM növény esetében a termőterület a géntechnológia történetében soha nem látott rekordméreteket öltött.

4

ISAAA: International Service for the Acquisition of Agri-biotech Applications

12

1. ábra: A transzgénikus növények termelése a Földön 1996 és 2009 között (millió hektárban) (Forrás: ISAAA: EXECUTIVE SUMMARY brief 41 Global Status of Commercialized Biotech/GM Crops: 2009: 1.)

Mint az a lenti összesítő táblázatból (1. táblázat) is jól látható, a GM szója 2009-ben a világ szója vetésterületének (90 millió hektár) immár több mint háromnegyedét (77%-át), a GM gyapot pedig a növény globális vetésterületének (33 millió hektár) csaknem felét (49%át) tette ki. A GM kukorica 2009-ben az összvetésterület (158 millió hektár) körülbelül negyedét (26%-át) foglalta el, míg a GM repce az összvetésterület (31 millió hektár) valamivel több mint egyötödét (21%-át).

13

Terület (millió ha) (A)

GM terület (millió ha) (B)

Arány (%) (B/A)

Szója

90

69,3

77

Gyapot

33

16,17

49

Kukorica

158

41,08

26

Repce

31

6, 51

21

1. táblázat: A négy legfontosabb GM növény vetőterülete 2009-ben (Forrás: ISAAA: EXECUTIVE SUMMARY brief 41 Global Status of Commercialized Biotech/GM Crops: 2009)

Az imént felsorolt növényeken kívül természetesen egyéb GMO-kat is termesztenek, úgymint papaját, paradicsomot, lucernát, cukkinit, padlizsánt, cukorrépát, rizst, sőt, dísznövényeket is (pl. kék rózsa). Ezen növények előállítása azonban a mennyiséget tekintve jelentősen elmarad a négy fő GM növénytől. A legfontosabb mezőgazdasági GM termelők közé ma a következő országok tartoznak: USA, Brazília, Argentína, India, Kanada, Kína, valamint az alábbi táblázatban (2. táblázat) feltüntetett további 19 ország. A kimutatásból szembetűnik, hogy az amerikai kontinenst jóformán teljes egészében meghódította a GM-mezőgazdaság, hiszen jelentős méretű területeken számos GM-növényfélét termesztenek. Ugyanakkor az Európai Unión belül számottevően kisebb területen és mind fajtájukat, mind mennyiségüket tekintve jóval kevesebb GM-növény van köztermesztésben. A biotechnológia fejlődésének elmúlt évekbeli tendenciáit figyelembe véve a 2010-es évre is növekedést prognosztizáltak, mind a GM növények termőterületét, mind nemzetközi kereskedelmi volumenét illetően. Továbbá említést érdemel, hogy bár elsősorban és túlnyomó többségben még mindig az első generációs GM növények (főként a gyomirtó-rezisztens és rovar-rezisztens, illetve az e

két

tulajdonságot

egyaránt

magukban

hordozó

GM

fajtacsoportok)

kerülnek

köztermesztésbe, 2009-ben már a második generációs növények bevezetése is megkezdődött. Jelenleg ezek szántóföldi termesztésének tesztelése folyik. (ISAAA, A „Kereskedelmi forgalomban lévő biotech/GM növények globális helyzete: 2009” c. rövid kivonat legfontosabb megállapításai, 2009: 3.)

14

Ország

Sorrend

Terület (millió ha)

GM-növény Szója, kukorica, gyapot, repce,

1. USA

64.0

cukkini, papaya, lucerna, cukorrépa

2.

Brazília

21.4

Szója, kukorica, gyapot

3.

Argentína

21.3

Szója, kukorica, gyapot

4.

India

8.4

Gyapot

5.

Kanada

8.2

Repce, kukorica, szója, cukorrépa

Kína

3.7

7.

Paraguay

2.2

Szója

8.

Dél-Afrika

2.1

Kukorica, szója, gyapot

9.

Uruguay

0.8

Szója, kukorica

10.

Bolívia

0.8

Szója

11.

Fülöp-szigetek

0.5

Kukorica

12.

Ausztrália

0.2

Gyapot, repce

13.

Burkina Faso

0.1

Gyapot

14.

Spanyolország

0.1

Kukorica

15.

Mexikó

0.1

Gyapot, szója

16.

Chile

<0.1

Kukorica, szója, repce

17.

Kolumbia

<0.1

Gyapot

18.

Honduras

<0.1

Kukorica

19.

Csehország

<0.1

Kukorica

20.

Portugália

<0.1

Kukorica

21.

Románia

<0.1

Kukorica

22.

Lengyelország

<0.1

Kukorica

23.

Costa Rica

<0.1

Gyapot, szója

24.

Egyiptom

<0.1

Kukorica

25.

Szlovákia

<0.1

Kukorica

6.

Gyapot, paradicsom, nyárfa, papaya, étkezési paprika

2. táblázat: A transzgénikus növényeket termelő országok áttekintése (Forrás: ISAAA: EXECUTIVE SUMMARY brief 41 Global Status of Commercialized Biotech/GM Crops: 2009)

15

A termesztésre vonatkozó adatokon, tényszerű megállapításokon túl érdemes azzal a kérdéskörrel is foglalkozni, hogy tulajdonképpen melyek azok az érvek és elméletek, amik alátámasztják,

úgymond

„megideologizálják”

a

GM

növények

és

élelmiszerek

létjogosultságát. A kérdés tehát az: minek köszönhető a GM-mezőgazdaság és a GM élelmiszerek rohamos terjedése?

II. 5. A GM növények előnyei II. 5. 1. Globális, össztársadalmi érdekeken alapuló érvek A Föld népessége folyamatosan nő. Demográfiával foglalkozó szakértők szerint a népességnövekedés hamarosan aggasztó méreteket ölthet. Egyes elemezések (UN Press Release POP/952, 2006) arra utalnak, hogy 2050-ben 9,2 milliárd ember él majd a Földön, ami több mint 40%-os népességnövekedést jelent. Ennek logikus következménye, hogy az élelmiszerigény is megnövekszik. Mivel a népesség növekedésével az emberek élettere is nő, egyéb tényezőkkel együtt ezzel is csökkenhet a művelhető földterület, valamint a mezőgazdaság számára biztosítható víz mennyisége. A kétségbeejtő helyzetet a globális klímaváltozás hatásai (pl. átlaghőmérséklet emelkedése, elsivatagosodás veszélye, stb.) tovább súlyosbíthatják, hiszen egyes emberi tevékenységek köztudottan negatívan hatnak a természetes bioszférára5. Az emberiség bioszféra-alakító tevékenységének mértéke szorosan összefügg a népesség nagyságával, az egy főre eső gazdasági teljesítmény mértékével (illetve az egy főre jutó fogyasztással) és az egységnyi gazdasági teljesítmény környezeti hatásával. Minél nagyobb e tényezők értéke, annál súlyosabbak a környezeti ártalmak és annál inkább átalakítjuk a bioszférát. (Darvas és Székács, 2006) Az eddig felsorolt problémákon kívül az sem mellékes, hogy jelenleg rengeteg, mintegy 925 millió éhező ember él a Földön (Hunger Notes, 2010). Becslések szerint 2010ben az öt év alatti alultáplált gyerekek száma eléri a 104 milliót. (WHO honlap, 2010) Ezek a számok a népesség rohamos növekedésével és az élelmiszerigény nem megfelelő gyorsaságú és mértékű kielégítésével csak tovább nőhetnek.

5

Bioszféra: „a szerves élet elterjedésének tere a földön” (Barkos, 1994: 109)

16

Ezek alapján elmondható, hogy a kirajzolódó jövőkép egy sor megoldásra váró problémát vetít elénk. Az elkövetkezendő néhány évtizedben ugrásszerűen növekvő népesség eddig nem látott méreteket öltő élelmiszer-igényét olyan körülmények között kell majd kielégíteni, melyek tovább nehezítik a kizárólag hagyományos (vagy organikus) mezőgazdaság folytatását. A lehetséges megoldások feltérképezésében kétségtelenül meghatározó szerepe lesz a kutatásnak és fejlesztésnek. Az emberiség előtt álló kihívásokra válaszként olyan mezőgazdasági technológiai fejlesztésekre lesz szükség, amelyek lehetővé teszik az évi mintegy 5 milliárd tonna globális élelmiszer-előállítás legalább 50%-os növelését az elkövetkező néhány évtizedben. (Bánáti-Popp-Potori, 2007: 7.) Erre az egyik lehetséges mód a mezőgazdasági géntechnológia alkalmazása. A kutatók szerint ugyanis a transzgénikus növények új tulajdonságai éppen az ilyen „vészhelyzetekre” kínálnak megoldást (gondoljunk csak az olyan génmódosított növényekre, melyek egységnyi területen magasabb terméshozammal kecsegtetnek, vagy azokra a rovar-rezisztens növényekre, melyek egyes rovarokra nézve káros anyagot termelnek, ezáltal lehetővé teszik a növényvédőszer-használat csökkentését).

II. 5. 2. A multinacionális vállalatok érdekei Az

össztársadalmat

érintő

problémák

megoldásának

motivációin

kívül

elengedhetetlen, hogy a géntechnológiában érintett multinacionális cégek érdekeit is külön vizsgáljuk. Ezen óriásvállalatok ugyanis kiemelkedő szerepet vállalnak a GMO-k előállításában, hiszen ők vannak abban a helyzetben, hogy tőkét fektethetnek a biotechnológiai kutatásokba és fejlesztésekbe, illetve a transzgénikus növények előállításába. Mindazonáltal fontos tudatosítanunk, hogy az olyan – biotechnológiával is foglalkozó – mezőgazdasági nagyvállatok, mint például a Monsanto, a DuPont, vagy a Syngenta elsősorban „nem idealista emberbarátok, hanem profitorientált kapitalisták” (Venetianer, 2010: 146.) A multinacionális cégek tulajdonába tartozó GMO-k szabadalom által védett szellemi termékek, ami azt jelenti, hogy a szabadalom tulajdonosának kizárólagos joga van egy adott GMO hasznosítására. A vetőmag-előállító óriásvállalatoknak tehát a kutatásokra fordított befektetések gyors megtérülése reményében érdekükben áll a GM vetőmagok megfelelő promóciója és eladása, és így – mivel a termelőknek a vetőmagokat évről évre újonnan meg kell vásárolniuk – egyfajta függőség (ún. „genetikai gyarmatosítás”) alakul ki. 17

II. 5. 3. A termelők és fogyasztók érdekein, igényein alapuló érvek A világ fogyasztóinak többsége az utóbbi néhány évtizedben fokozatosan hozzászokott az olcsó, bőséges választékban hozzáférhető élelmiszerekhez. A tudatos táplálkozás „divatba jöttével” azonban az olcsó tömegáru termelése mellett megjelent a minőségi termelés is. Így a fogyasztók növekvő igényeit és elvárásait figyelembe véve a termelői igények is változtak, melyek kielégítésére a „zöld” géntechnológia alkalmazása jelenthet megoldást.

18

III. Fogyasztói ellenállás az EU-ban

A dolgozat jelen fejezetében bemutatom, miként vélekednek a transzgénikus növényekről és élelmiszerekről (illetve a „zöld” géntechnológiáról) az Európai Unió fogyasztói. Ahhoz, hogy az agrár-biotechnológiához való fogyasztói hozzáállásról teljes képet kapjunk, szemügyre kell vennünk az általa kínált termékek és szolgáltatások eddigi és potenciális teljesítményét az élelmiszer-ellátási lánc valamennyi fázisában, illetve valamennyi fontos szereplője szempontjából. Ezért a következőkben sorra veszem a gazdálkodók, a végső fogyasztók, és végül az élelmiszer-előállítók és -kereskedők szempontjait.

III. 1. Gazdálkodói szempontok (Pataki és Matolay, 2008) A gazdálkodóknak alapvetően azt kell eldönteniük, hogy milyen termesztési technológiával dolgozzanak. A hagyományos (hibrid) vetőmagok, a bio-gazdálkodási megoldások, valamint a helyi fajták (ún. tájfajták) mellett ma már az agrár-biotechnológiai vállalatok kínálata is a gazdák rendelkezésére áll. Az, hogy a gazdálkodók számára megéri-e génmódosított növényeket termeszteni, a vetőmag árától, az abból fejlődő növények hozamától és a növényvédőszer-használat mértékétől függ. Ami az árat illeti, megjegyzendő, hogy a GM-növények vetőmagja általában 10-30%kal drágább, mint a konvencionális vetőmagok ára. Ugyanakkor a GM-növények termesztése agrár-biotechnológiai óriásvállalatok (túlnyomó többségben

főként

a már említett

géntechnológiával foglalkozó nagyvállalatok) licencéhez kötött. Ez azt jelenti, hogy ha egy gazda GM növényt kíván termeszteni, annak jogvédett vetőmagját minden évben újra meg kell vennie a cégtől, a bevetett terület után pedig hektáronként további illetéket kell fizetnie. Ezek alapján tehát nem állítható, hogy a GM vetőmag ára kedvezőbb lenne a nem GMvetőmagok áránál. A növényvédőszer-használat ugyan kezdetben – az ígéreteknek megfelelően – valóban csökkent a transzgénikus növények termesztése esetében, ez azonban minden bizonnyal csak a GM-növények bevezetését követő első három évben (1996-1998) teljesült maradéktalanul. Ugyanis hamar beigazolódott a GM-ellenes tábor aggálya, miszerint rövid időn belül (három-

19

négy év) alatt megjelennek az ellenálló szupergyomok, melyekre aztán egyre több és több növényvédő szert kell kiszórni. Így növekszik a növényvédő szerek használata, és ezáltal a környezet szennyezésének mértéke. Továbbá a GM-növények hozamával kapcsolatos elvárások sem teljesültek a vártnak megfelelően. Igaz ugyan, hogy némely GM-növényfajtáknál jelentős hozamnövekedés volt megfigyelhető, ám nem mutatható ki egyértelmű ok-okozati összefüggés a hozam növekedése és a növény transzgénikus mivolta között. A hozam-összehasonlító vizsgálatok során ugyanis nem volt minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a GM növények, illetve a kontrollnövények (konvencionális növények) hozamát mennyiben határozzák meg az egyéb termesztési feltételek, azaz a termesztési terület regionális adottságai. Például a Bt-kukorica6 esetében fontos tényező a kártevők elterjedtsége, hiszen az adott régióban akkor célszerű igazán ilyen növényt termeszteni, ha a kártevő-veszély valós, illetve jelentős. Látható tehát, hogy a génmódosított növények termesztésétől ódzkodó Európai Unióbeli gazdák kételyei nem megalapozatlanok. Ugyanakkor érdekes megfigyelés, hogy a helyi fajtákat (tájfajtákat) ültető gazdálkodók jobban elutasítják a GM-növényeket, mint azok a gazdálkodók, akik vetőmagjukat rendszeresen vetőmag-forgalmazó cégektől vásárolják. Előbbiek ugyanis egyébként is ahhoz vannak hozzászokva, hogy a gazdaságukban termesztett növények termésének egy részéből saját maguk fogják meg a vetőmagot, illetve cserélik egymás között gazdatársaikkal, azaz nem a kereskedelmi forgalomból szerzik be ezeket.

III. 2. Fogyasztói tapasztalatok Amint már korában is említés esett róla, az európai (és magyarországi) fogyasztók többsége kezdettől fogva meglehetős ellenérzéssel viseltet a GM élelmiszerekkel szemben, lényegében elutasítja az agrár-biotechnológiát. Az Eurobarometer legutóbbi (2005-ös adatokat feldolgozó, 2006-ban közzétett) felmérése, mely az Európai Unió 25 tagállamának fogyasztói attitűdjét vizsgálta, azt mutatta ki, hogy az európaiak 62%-a jelentős aggodalmat táplál a genetikailag módosított termékekkel szemben. Ugyanakkor az Európai Unió fogyasztóinak magatartása tagállamonként is mutat eltérést (ld. 2. ábra). A legnyitottabbak a csehek (45%), a portugálok (37%), és a máltaiak 6

A Bt rövidítés a Bacillus thuringiensis nevű baktériumra utal. Ez a baktérium egy rovarokra mérgező fehérjét

termel.

20

(35%), a legnagyobb ellenérzést pedig Luxemburg (11%), Görögország (12%), illetve Ciprus (13%) lakosai táplálják a transzgénikus növények előállításával és forgalmazásával szemben.

2. ábra: A GM élelmiszerek előállításának támogatottsága az EU fogyasztóinak körében (Forrás: Eurobarometer, 2006)

E felmérése szerint az EU-25-ök állampolgárainak átlagosan 27%-a támogatja a GM élelmiszerek előállítását. (Megjegyzendő, hogy a kimutatás 2005-ös adatok felmérése alapján készült, Románia és Bulgária uniós csatlakozását megelőzően. Tekintettel arra, hogy Romániában a csatlakozás előtt jelentős mennyiségben termesztettek transzgénikus növényeket, a közvélemény is valószínűleg nyitottabban fogadja az ilyen növényekből készült élelmiszereket. Ha a felmérést napjainkban megismételnék, Románia miatt valamelyest változnának a fenti eredmények. Összességében azonban minden bizonnyal ma is hasonló képet kapnánk az európai unió fogyasztóinak hozzáállásáról.)

21

Az Eurobarometer 2006-ban közzétett felmérése azt is kimutatta, hogy az agrártermékek megítélésében az európai fogyasztók számára a legfontosabb szempont a GM termékek emberi egészségre és környezetre gyakorolt hatása (ld. 3. ábra). A megkérdezettek 33%-a tehát kizárólag akkor lenne hajlandó GM termékeket vásárolni, ha biztos lehet abban, hogy ezek egészségesebbek, illetve kevesebb növényvédő szert tartalmaznak. A felmérés szerint azonban az ár nem mérvadó, a megkérdezettek többsége akkor sem vásárolna GM terméket, ha alacsonyabb áron juthatna hozzá.

3. ábra: Az európaiak vásárlási hajlandósága megadott szempontok alapján (Forrás: Eurobarometer, 2006)

22

Megfigyelhető az is, hogy az európai fogyasztók attitűdje jelentősen eltér az amerikai kontinens (főként az USA) fogyasztóinak vélekedésétől. A kutatási potenciált, valamint a vetésterületet illetően is meghatározó súllyal rendelkező USA polgárai lényegesen kevésbé tartózkodnak a GM élelmiszerektől, mint európai társaik (Eurobarometer, 2006). Általánosságban elmondható, hogy a GM élelmiszerek társadalmi hasznosságának megítélésében az amerikaiak sokkal elfogadóbbak, mint az európaiak. Tény, hogy az amerikai kontinensnek úttörő szerepe volt a GM-növények korai, nagy területen történő termesztésében. Erre azonban a sokkal elutasítóbb európai közvélemény válaszul a potenciális kockázatokat kezdte hangoztatni. Így a genetikailag módosított élelmiszer-alapanyagok hordozta lehetséges veszélyek a mai napig fontos szerepet kapnak az EU és az USA között kialakult kereskedelempolitikai vitákban. (Bánáti, 2007) Ugyanakkor figyelemre méltó az a felmérés, ami egyféle magyarázattal szolgál az európai és az amerikai fogyasztók különböző beállítottságára, attitűdjére. Megállapítja, hogy az európai fogyasztók – az amerikaiakkal összehasonlítva – jobban kedvelik a minél kevesebb feldolgozás útján készült élelmiszereket. Jobban ragaszkodnak hagyományos ételeikhez (ilyen például a frissen fejt tejből készült sajt, vagy a hagyományos úton – pl. sóval, füstöléssel – tartósított húsok), ezeket ugyanis biztonságosabbnak, egészségesebbnek ítélik. Ezért az európaiak a géntechnológia élelmiszer-ipari felhasználásával szemben jóval szkeptikusabbak az amerikai fogyasztóknál. Ezt a jelenséget kulturális sajátosságnak, kulturális különbségnek is tekinthetjük. (Pollack és Schaffer, 2000: 13-14.) Továbbá az európai fogyasztók elutasító hozzáállásának kialakulásában közrejátszik az élelmiszerellátási lánc intézményrendszerébe vetett bizalmi fok is. Különböző kutatások szerint Európában a tudományba, a szabályozó hatóságokba, az üzleti szférába és a nem kormányzati szervezetekbe (NGO) vetett bizalom megingása, csökkenése, és megrendülése, azaz eme intézmények hitelvesztése a probléma lényege. (Pataki és Matolay, 2008) Részben ebből következik az is, hogy az európai fogyasztók úgy vélik, a GM termékek veszélyességi kockázata meglehetősen nagy. Nem elegendő számukra az előnyök hangsúlyozása, mert azokat nem ítélik megfelelő mennyiségűnek ahhoz, hogy elfeledtessék velük a transzgénikus termékekkel járó esetleges (vélt, vagy valós) kockázatokat. Továbbá a genetikai módosítás hasznosságának megítélésével kapcsolatos vizsgálatok azt mutatták, hogy a megkérdezettek körében a természet átalakulása és a következmények ismeretének hiánya volt a legjelentősebb ellenérv. (Bánáti, 2007.)

23

A fent említett szempontokon kívül a mezőgazdasági géntechnológiával kapcsolatban az európai fogyasztókban elvi, erkölcsi, illetve vallási eredetű kételyek is megfogalmazódtak. Sokan rosszallásukat fejezik ki, amiért a tudósok „Istent játszva” mesterségesen beavatkoznak a természeti folyamatokba, manipulálják a természetes szaporodás rendjét. (Venetianer, 2010: 54.) Az sem mellékes tény, hogy a jelenleg piacon lévő első generációs agrárbiotechnológiai élelmiszertermékek a fogyasztóknak nem kínálnak hozzáadott értéket sem a kényelem, sem az egészséges táplálkozás tekintetében – szemben az ökológiai gazdálkodás különböző formáiból származó bio-termekékkel. A fogyasztók elutasítása és gyanakvása a második generációs GMO-k megjelenésével sem enyhült, illetve a technológiával kapcsolatos fogyasztói ismereteik sem bővültek. Ezek a génmódosított szervezetek ugyanis beltartalmi jellemzőik (például a megnövelt bétakarotintartalom) révén csupán egy meghatározott célcsoport számára kínálnak előnyöket. Ide sorolható az úgynevezett „aranyrizs”7, ami egyes (főként afrikai) országok A-vitamin hiányban szenvedő lakosainak jelentene megoldást. Így a második generációs GMO-k megjelenése egyelőre nem segíti az európaiak elutasító magatartásának megváltozását. A fentiekhez azonban azt is hozzá kell fűzni, hogy a fogyasztók elutasító hozzáállásában jelentős szerepet játszik a tájékozatlanság, az információk hiánya, illetve a „félreinformáltság” is. A géntechnológiai tudományterület sokkal gyorsabb ütemben fejlődik, mintsem a fogyasztók, vagy akár a szakemberek követni tudnák.

Hiszen egyfelől a

biotechnológia immár olyan lehetőségeket teremt, és olyan távlatokat nyit a tudomány művelői számára, amit az átlagos képzettségű emberek, fogyasztók nem tudnak követni. (Bánáti-Popp-Potori, 2007: 8.) Másfelől pedig a közvélemény fő információforrásának, a médiának érzékelhetően erős információtorzító hatása van, illetve gyakran hatásvadász, szenzációhajhász, ezáltal a valós adatokat elferdítő jelleggel bír. Ez indokolhatja annak a felmérésnek a megmosolyogtató eredményét, amely szerint a válaszadók 10%-a azt hiszi, hogy a biotechnológiának az íriszdiagnosztikához, vagy a térrendezés ősi kínai művészetéhez van köze. A kérdezettek 12-26%-a gondolja úgy, hogy a természetgyógyászati módszerek kapcsolódnak a biotechnológiához. Mindössze egyharmaduk vélte úgy (helyesen), hogy a klónozás összefügg a biotechnológia fogalmával, és a válaszadók

7

„Aranyrizs”: genetikai módosítással előállított, béta-karotint termelő rizsfajta. A sárga színű béta-karotin –

innen az „aranyrizs” elnevezés – az emberi szervezetben A-vitaminná alakul, ami például a látáshoz nélkülözhetetlen.

24

mindössze alig több mint fele tudta azt, hogy a biotechnológia és a génmérnökség rokon fogalmak. Egyre szélesebbre nyílik a „biotech-olló”, azaz egyre jobban eltávolodik a tudomány, illetve annak gyakorlati alkalmazása és a társadalmi megítélés, elfogadottság. (Bánáti, 2007: 442.) A fogyasztók tájékoztatásában jelentős szerepük van a géntechnológiához értő szakembereknek, akik a szélesebb rétegek elsődleges véleményformálói. Több olyan kutatást is végeztek, amelyek a szakértők álláspontjára, illetve az azt alátámasztó érvrendszerre irányulnak. Az eredmény azt mutatta ki, hogy a géntechnológia mezőgazdasági és élelmezési célú

felhasználásával

kapcsolatos

szakértői

érvek

és

ellenérvek

hozzávetőlegesen

kiegyensúlyozottak. A kutatók, illetve tudósok fő ellenérvei közé tartoznak a következőkben felsoroltak. A géntechnológia alkalmazásával nem feltétlenül csökken a vegyszerfelhasználás, rezisztencia alakulhat ki a kártevőkben, sérül a biodiverzitás8, nem ismerjük eléggé a módszer hosszú távú következményeit, kizárólag a monopóliumok számára előnyös, kevés a rendelkezésre álló információ, valamint a géntechnológia nem oldja meg az éhezés problémáját, mert a szegény országok nem jutnak hozzá, továbbá háttérbe szorítja a hagyományos gazdálkodást és a biogazdálkodás megszűnéséhez vezethet, azaz beláthatatlan környezeti károkat okozhat. (Bánáti, 2007: 442-443.) A fentiekből látható tehát, hogy a fogyasztó elutasító magatartásának számos aspektusa van. Sőt, az eddigiekben részletezett okok mellett még továbbiak is megemlíthetők. A teljesség igénye nélkül például a modernizáció, a technológiai haladás általános elutasítása, a géntechnológia emberi alkalmazásának elutasítása, melyet sokan a klónozással azonosítanak (pedig a klónozás nem géntechnológiai eljárás), valamint a beavatkozással érintett élőlények „méltóságának” védelme további magyarázattal szolgál a fogyasztói ellenérzet megértéséhez. (Venetianer, 2010: 54.)

8

Biodiverzitás: „állatfajok sokfélesége adott földrajzi területen v. bizonyos időszakon belül”. (Bakos, 1994:

108.)

25

III. 3. Élelmiszer-kereskedelmi tapasztalatok Az élelmiszer-előállítók és -kereskedők legfőbb feladata, hogy felmérjék a fogyasztók preferenciáit és reagáljanak azokra. A mai fogyasztók egyre tudatosabbá válnak, ezáltal egyre érzékenyebbek a minőségre, és egyre nagyobb az igényük az élelmiszerek tulajdonságaira vonatkozó megfelelő tájékoztatásra. Az élelmiszeripari vállalatok ezért egyre inkább törekednek a megfelelő minőségi és márkajelöléssel ellátott élelmiszerek forgalmazására, valamint nagyobb hangsúlyt fektetnek a saját márkák kifejlesztésére és alkalmazására. Mivel az első generációs GM termékek forgalomba kerülésére az Európai Unió fogyasztói ellenállással reagáltak, és ezt az élelmiszeripari vállalatok hamar érzékelték is, ezért saját márkáik önkéntes GM-címkézésével válaszoltak rá. Felismerve tehát a fogyasztók preferenciáit (ez esetben a transzgénikus szervezetektől való tartózkodási igényt), nemcsak a legnagyobb élelmiszergyártó cégek, hanem a kiskereskedelmi láncok is olyan lépéseket tettek, melyek ellátási láncuk GM-mentességét volt hivatott biztosítani, dokumentálni és kommunikálni fogyasztóiknak. (Pataki és Matolay, 2008) A GM élelmiszerek előállítása esetén ráadásul az élelmiszeriparnak olyan problémákkal kell szembesülnie (pl. nyomon követés), amelyek többletköltséggel járnak, és amelyekre jelenleg nem megfelelően felkészültek, ezért is nyilatkoznak alapvetően elutasítóan a GM termékekről. „A kereskedők mintegy negyede (26,6 %) még korainak tartja az innovációt ezen a területen, ugyanis amíg a fogyasztók idegenkednek tőle, addig nem kezdenék el a forgalmazást.” (Bánáti, 2007, 443.) Azzal, hogy az élelmiszer-ellátási szereplők ellátási láncukból igyekeznek minél inkább kizárni a GM-összetevőket, elsődleges céljuk az, hogy a fogyasztói elvárásoknak megfelelően megvédjék márkáikat, minőségi szempontjaikat, hírnevüket, s tulajdonképpen versenyképességüket. (Pataki és Matolay, 2008)

26

IV. GMO szabályozás az EU-ban

IV. 1. A génmódosított termékek kereskedelmi szabályozásának szükségessége Viszonylag kevesen tudják, hogy növények genetikai módosítására irányuló kutatásokat először Európában végeztek. Az első génmódosított (sötétben fluoreszkáló) dohányt egy belga tudóscsoport alkotta meg 1983-ban, majd 1986-ban sor került az első szabadföldi kísérletekre is. Ennek ellenére Európában a génmódosított élelmiszereket nagyfokú fogyasztói bizalmatlanság övezi (ld. Fogyasztói ellenállás az EU-ban c. fejezet). A fogyasztói attitűdnek megfelelően a nemzeti és közösségi jog által biztosított szabályozási elemek alkalmazásával az egyes GM növények köztermesztése, illetve élelmiszer-, és takarmánycélú felhasználása megtiltható. Hiszen amíg számottevő az olyan fogyasztó, aki idegenkedik a génmódosított termékektől, addig ésszerű a jog által biztosított tilalmakkal élni. A jogi szabályozás szükségességét az is alátámasztja, hogy a már felhasználásra engedélyezett géntechnológiával módosított szervezetek kivonása a környezetből, illetve termékként a kereskedelmi forgalomból egyes esetekben már nem lehetséges, vagy jelentős többletköltséggel jár. Továbbá tény az is, hogy az 1960-as évek elejére a világkereskedelem szerves részévé, sőt egyik legfontosabb cikkévé vált az élelmiszer. A globális élelmiszerpiac kialakulásával párhuzamosan a fogyasztók tájékoztatása és egészségének védelme érdekében a kereskedelmet elősegítő, ugyanakkor a visszaéléseket megakadályozó jogszabályok kidolgozása vált szükségessé. (Domokos, 2005) Így már a világ számos országában létezik valamiféle törvényi szabályozás a géntechnológiával előállított termékekre vonatkozóan. A géntechnológiával módosított szervezetek felhasználására irányuló szabályozások eltérő elvi megközelítésűek lehetnek. A kétféle – egymástól élesen eltérő – megközelítés bemutatása az Egyesült Államok és az Európai Unió példájával a legszemléletesebb. Az Egyesült Államokban az úgynevezett „Lényegi azonosság” („Substantial equivalence”) elve érvényesül. Ez azt jelenti, hogy ha sikerül bizonyítani, hogy az adott termék semmilyen – a biztonságos fogyasztáshoz szükséges – lényeges tulajdonságban nem

27

tér el egy már engedélyezett terméktől, azaz lényegében azonos vele, akkor függetlenül az előállítási technológiától, a kérdéses termékek azonos elbírálás alá esnek. Ez az elv azt feltételezi, hogy egy (élelmiszer-előállítási) eljárás mindaddig ártalmatlan, amíg be nem bizonyosodik, hogy ártalmas. A lényegi azonosság elve tulajdonképpen a génmódosított termékek gyors piacra kerülését segítette elő. Ezzel szemben az Európai Unió az Elővigyázatosság elvét („Precautionary principle”) alkalmazza. Hozzáállása szerint a géntechnológiát minden más technológiától eltérően kell kezelni, ezért magát az előállítási módszert szabályozza. Az előírások tehát a technológiára vonatkoznak és nem a késztermékre. Az Európai Unióban egy transzgénikus növényt akkor is szigorú vizsgálatoknak vetnek alá, ha elhanyagolható esély van arra, hogy az bármiben különbözik a hagyományosan nemesített megfelelőjétől. Megállapítható tehát, hogy az európai uniós génmódosítási szabályozás a világon a legszigorúbb. (Venetianer, 2010: 35-36.) Az előzőek alapján általánosságban igaz, hogy a technikai fejlődés által felvetett kérdésekre adott válaszok tekintetében a politika és a jog országonként eltérően reagálhat, de mindenhol jelentős lemaradásban van. Úgy tűnik, hogy a világon jelenleg egyedül az Európai Unió döntéshozó testületeiben van meg a szándék, hogy (eljárási szabályaik korlátain belül és a fogyasztói/gazdasági szempontokra tekintettel) behozzák ezt a hátrányt. (Domokos, 2005) A továbbiakban arról lesz szó, hogy az Európai Unióban miként történik e lemaradások behozása, azaz megkísérlem átfogóan bemutatni az Unió génmódosított (élelmiszer)termékekre vonatkozó jelenleg (2010 november) hatályos jogi rendszerét. A dolgozat e fejezetének elsősorban a ma érvényben lévő szabályozások ismertetése és elemzése a célja, ahol a magyarázat és az előzmények bemutatása miatt szükséges a korábban módosított, illetve hatályon kívül helyezett jogszabályokat is megemlítem.

IV. 2. Az Európai Unió GMO szabályozásának alapelvei Az Európai Unió általános jogharmonizációs törekvéseinek megfelelően az EU szabályozása kihat a már meglévő vagy kidolgozásra váró nemzeti szabályokra, így egyes alapelvek harmonizációja elengedhetetlen. Ezért először az Európai Unió által elfogadott alapelvekről teszek említést.

28

Az Európai Unióban jelenleg követendő alapelvek túlnyomó többsége nemzetközi konferenciákon fogalmazódott meg. A biotechnológia alkalmazásával kapcsolatos felmerülő kérdésekkel első ízben 1992-ben az ENSZ Környezeti és Fejlődési Konferenciája, avagy Riói Konferencia9 (más néven Föld-csúcs) foglalkozott. A konferencia eredményeképp megalkotott Riói Nyilatkozat a fenntartható fejlődés huszonhét alapelvét tartalmazza. Ezek közül több alapelv, mint például az információkhoz való hozzáférés, vagy a tudomány fejlődésének elve az európai uniós illetve belföldi jogi dokumentumokban is rendre visszaköszön. (Domokos, 2005)

IV. 2. 1. Az elővigyázatosság elve A Riói Nyilatkozat alapelvei közül a GMO-kra vonatkozó uniós jogalkotás szempontjából

legfontosabb

(és

egyben

legvitatottabb)

alapelvként

a

15.

pont

hangsúlyozandó. Ez az úgynevezett elővigyázatosság elvét („Precautionary principle”) tartalmazza, melyre a vonatkozó állásfoglalást az Európai Tanács a nizzai ülésen (2000 decemberében) fogadta el. Az elv azt mondja ki10, hogy tudományos bizonytalanság esetén a környezet és az emberi egészség védelme érdekében halaszthatatlan elővigyázatossági intézkedések meghozatala szükséges. Az elővigyázatosság elve ugyan a környezetvédelmi politikából ered, de számos egyéb területen is alkalmazható, mint például az élelmiszerbiztonság, a veszélyes áruk szállítása, vagy a közegészségügy. Az elővigyázatosság elve azon a tényen alapul, hogy természettudományos ismereteink korlátozottak, így a tudomány mai állása szerint veszélytelennek vélt következményekről később kiderülhet, hogy komoly, visszafordíthatatlan károkat okoznak. Ezért az elv alapján a környezethasználattal járó tevékenységek (jelen esetben a génmódosítás) környezetre gyakorolt hatásait a lehető legkisebbre kell csökkenteni, még akkor is, ha azok következményeiről nem tudhatjuk biztosan, hogy a környezetre hátrányosak-e. A fentieket figyelembe véve az Európai Unió a génmódosított termékekre vonatkozó jogi szabályozásának (ki)alakításában erősen törekszik az elővigyázatosság elvének érvényesülésére. 9

A Konferenciának Rio de Janeiro adott otthont.

10

A Riói Nyilatkozat 15. pontja szó szerint: „A környezet védelme érdekében az Államok, lehetőségeiknek

megfelelően, széles körben törekedni fognak az elővigyázatosságra. Ahol súlyos vagy visszafordíthatatlan kár fenyeget, a teljes tudományos bizonyosság hiánya nem használható föl indoklásként a környezetromlást megakadályozó, a hatékonysággal járó intézkedések elhalasztására.”

29

IV. 2. 2. A biológiai sokféleség megőrzésének elve Szintén a Riói Konferencián fogalmazták meg az úgynevezett Agenda 21 cselekvési tervet, melynek 15. fejezete a biológiai sokféleség megőrzéséhez szükséges, 16. fejezete pedig a biotechnológia környezetvédelmi szempontból megfelelő alkalmazásához szükséges programterveket és kormányzati intézkedéseket tárgyalja. A Riói Konferencia „terméke” a Biológiai Sokféleség Egyezmény11 (Convention on Biological Diversity) is, mely a legmagasabb nemzetközi politika szintjén foglal állást az ember (emberi társadalom) és a természet (élővilág, biológiai sokféleség) viszonyának meghatározásában. Célkitűzései közé tartozik a biológiai sokféleségben rejlő értékek megőrzése, komponenseinek fenntartható használata, a genetikai erőforrások hasznosításából származó előnyök igazságos és méltányos elosztása, beleértve a genetikai erőforrásokhoz való megfelelő hozzáférhetőséget, technológiák átadását és pénzeszközök biztosítását. Az egyezmény rendelkezései tartalmazzák a biotechnológia jogi szabályozásának alapvető kérdéseit is. Meghatározza a részes államok kötelezettségeit a biológiai sokféleség fenntartható hasznosításával kapcsolatban, valamint a kutatás és képzés, a közoktatás és tájékoztatás, a környezeti hatások vizsgálata és a káros hatások minimalizálása, a technológiák hozzáférhetősége és átadása, az információcsere, illetve a finanszírozás területén. (Biológiai Sokféleség Egyezmény honlap)

IV. 2. 3. A biológiai biztonság elve – a Cartagena Jegyzőkönyv A Biológiai Sokféleség Egyezménynek megfelelően jött létre a Biológiai Biztonságról szóló Cartagena Jegyzőkönyv12, amelynek kiemelt jelentősége abban rejlik, hogy kifejezetten a genetikailag módosított szervezetekkel kapcsolatos tevékenységekre terjed ki. E Jegyzőkönyv a genetikailag módosított szervezetek országhatárokon át történő szállítására vonatkozó első nemzetközi megállapodás.

11

Az Egyezményt 1992. június 13-án nyitották meg aláírásra, majd kellő számú csatlakozást követően 1993-ban

lépett hatályba. 12

A Cartagena Jegyzőkönyvet 1995 és 2000 között dolgozták ki, és 2000-ben fogadták el. Jegyzőkönyv 2003.

szeptember 11-én lépett hatályba és jelenleg 193 állam részese.

30

A Cartagena Jegyzőkönyv elsődleges célja az, hogy szabályozza az élő, genetikailag módosított szervezetek forgalmát (különös tekintettel az egyes országok közötti forgalomra), kezelését, valamint felhasználását. Továbbá az elővigyázatosság elvével összhangban hozzájárul ahhoz, hogy megfelelő védelmet biztosítva szállítsák, kezeljék és használják fel a modern biotechnológiával előállított, módosított szervezeteket, hiszen ezek az organizmusok káros hatással lehetnek a biológiai sokféleség megőrzésére és fenntartható használatára. Ehhez előírja az emberi egészséggel kapcsolatos kockázatok figyelembe vételét különös tekintettel az országhatárokat átlépő szállításokra. A Jegyzőkönyvnek célja az is, hogy a biológiai biztonság növelése érdekében megkönnyítse a kormányok, a gazdasági szereplők és a társadalom közötti együttműködést. A Jegyzőkönyv hatálya minden élő, módosított szervezetre (Living Modified Organism, LMO13) kiterjed, kivéve a humán felhasználású gyógyszerkészítményeket (ezeket más egyezmények szabályozzák), továbbá egyszerűbb eljárás vonatkozik a tranzit- és a zárt rendszerben felhasználandó (szabad környezetbe nem kerülő) módosított szervezetek szállítmányaira. (Biológiai Sokféleség Egyezmény honlap) A jegyzőkönyv kötelezettségként írja elő, hogy a környezetbe történő kibocsátásra szánt LMO-k legelső behozatalát megelőzően az importőr országgal előzetes engedélyezési tárgyalást kell lefolytatni. Az exportőr által teljesített részletes írásbeli tájékoztatást követően az importáló ország a megadott határidőn belül dönt arról, hogy az adott élő, módosított szervezetet tartalmazó szállítmányt beengedi-e a területére. Ha azonban időközben az LMO-k környezetre gyakorolt esetlegesen káros hatásaira vonatkozó újabb tudományos eredmények és információk állnak rendelkezésre, az importőr ország bármikor felülvizsgálhatja és módosíthatja a határokon keresztüli szállításra vonatkozó döntését. Ezenkívül a Cartagena Jegyzőkönyv értelmében a feleknek olyan információs rendszert kell létrehozniuk és működtetniük, amely elősegíti a genetikailag módosított szervezetekkel kapcsolatos tudományos, műszaki, jogi és a környezetre vonatkozó ismeretek cseréjét. Ez az információs rendszer – az úgynevezett Biológiai Biztonsággal Foglalkozó Információs Központ (Biosafety Clearing House, BCH), mely lényegében egy weboldal –, azt a célt szolgálja, hogy segítse a döntéshozatalt, segítse a feleket a jegyzőkönyvben foglaltak 13

„Az „élő, módosított szervezet” kifejezés olyan élő szervezetet jelent, amelynek genetikai anyaga a modern

biotechnológia alkalmazásán keresztül nyert új kombinációval rendelkezik.” (A Biológiai Sokféleség Egyezmény Cartagena Jegyzőkönyve a Biológiai Biztonságról, 2008, 3. cikk/g). A jegyzőkönyv készítői azért döntöttek a GMO helyett az LMO kifejezés használata mellett, mert véleményük szerint az utóbbi pontosabban határozza meg a szabályozás tárgyát, valamint a fogyasztók még nem rendeltek hozzá negatív képzettársításokat.

31

megvalósításában és biztosítsa, hogy a nyilvánosság is hozzáférjen az élő, módosított szervezetekre vonatkozó információkhoz. (Magyarországon a BCH működtetése jelenleg a Vidékfejlesztési Minisztérium hatásköre.) Továbbá a jegyzőkönyv tudományosan megalapozott kockázatbecslést is előír, amelynek minden esetben meg kell előznie az élő, módosított szervezet importjára vonatkozó döntést. A kockázatbecslést „tudományos, ésszerű módon” a behozatalt végző fél biztosítja, de megkövetelheti azt is, hogy az exportáló végezze el, vagy annak költségeit az exportáló fél viselje. Emellett a részes feleknek a nyilvánosságot is kötelezően be kell vonniuk a döntéshozatali folyamatokba, illetve a döntések eredményét is hozzáférhetővé kell tenni számukra. A részes feleknek továbbá biztosítaniuk kell az LMO-k véletlenszerű mozgásainak bejelentését, az illegális szállítás megelőzését, illetve büntetését. Amennyiben egy országba illegális LMO-szállítmány érkezik, az érintett fél megkövetelheti attól az országtól, ahonnan a szállítmány ered, hogy azt saját költségén szállítsa vissza, vagy semmisítse meg. A jegyzőkönyv előírásai kitérnek az élő, módosított szervezetek jelölésére is (címkézés). A közvetlenül élelmezési és takarmányozási célra, valamint feldolgozásra szánt LMO-k esetén a címkén elegendő feltüntetni a kapcsolattartó személyt és azt, hogy a szállítmány „élő, módosított szervezetet tartalmazhat”. A zárt célú felhasználás és a környezetbe történő kibocsátás esetén a szállítmány kísérő dokumentumain egyértelműen élő, módosított szervezetekként kell azonosítani azokat, világosan meg kell határozni minden követelményt biztonságos kezelésükre, tárolásukra, szállításukra és felhasználásukra vonatkozóan, valamint meg kell jelölni egy kapcsolattartó személyt is. (Biológiai Sokféleség Egyezmény honlap; Domokos, 2005) Az Európai Unió többek között a fent említett különböző nemzetközileg elfogadott alapelvek szerint, illetve ezekhez igazítva alkotta és alkotja a genetikailag módosított élelmiszertermékekre vonatkozó jogszabályait, melyek egységesen minden tagállamra érvényesek. Az Európai Unió ugyanis 1992 óta egyetlen egységes piacként vesz részt a nemzetközi kereskedelemben. Az egységes (belső) piac legfőbb működési elveivel a dolgozat az alábbiakban foglalkozik.

32

IV. 3. Az EU mint egységes belső piac A jelenleg 27 tagállamból álló, folyamatosan bővülő közösségen belül elméletben teljesül a négy alapvető gazdasági szabadságjog, azaz a személyek (munkavállalók), áruk, szolgáltatások, valamint a tőke szabad áramlása. E négy elem elválaszthatatlan egymástól, gyakorlati megvalósításuk azonban még nem igazán teljes. Ugyanakkor a Közösség hatalmas fejlődésen ment keresztül a Római Szerződés14 óta. Az egységes piac tökéletesítése, és a korábbi intézkedések kiegészítése napjainkig folyamatban van. A négy szabadságjog megvalósulása a gyakorlatban azt jelenti, hogy az Európai Unión belül bárki bármelyik tagállamban vállalhat munkát, akár alkalmazottként, akár önálló vállalkozást alapítva (személyek, munkavállalók szabad mozgása). Ha vállalkozik, szüksége van anyagi javainak mozgatására is (tőke szabad áramlása). Vállalkozásába bármelyik tagországból alkalmazottakat vehet fel (szintén a személyek, munkavállalók szabad mozgása). Termékét, vagy szolgáltatását pedig másoknak megvételre kínálhatja (áruk szabad áramlása, szolgáltatások szabad nyújtása). Az

Európai

Gazdasági

Közösség15

létrehozásának

alapvető

célja

a

fenti

szabadságjogokat lehetővé tévő, a tagállamokat magában foglaló közös piac megalakítása volt. Később ezt emelte magasabb szintre az Egységes Európai Okmány16 az egységes piac létrehozásának elhatározásával. Az európai egyesülési folyamatnak a mai napig egyik fő hajtómotorja az egyre szorosabb gazdasági integráció.

IV. 3. 1. Áruk szabad áramlása Az egységes belső piac koncepciójának lényege, hogy az EU egyetlen egységes gazdasági térséget képez, amely egy nemzeti piachoz hasonlóan működik. Éppen ezért nemcsak az egységes piac, de az egész EU működésének talán legelemibb összetevője az áruk szabad mozgása. Az áruk szabad áramlását, azaz a termékek szabad kereskedelmét az EU-n 14

Római Szerződés (Treaty of Rome): Az Európai Gazdasági Közösséget (EGK), és az Európai Atomenergetikai

Közösséget (EURATOM) létrehozó alakuló szerződés. 1957-ben hat alapító ország (Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország) írta alá, és 1958-ban lépett hatályba. 15

Európai Gazdasági Közösség (EGK): Az EGK, közismert nevén Közös Piac, az Európai Közösség (EK)

elődje. 16

Egységes Európai Okmány (EEO): a Római Szerződést módosító, az európai integrációs intézményrendszert

megalapozó, alkotmányos jelentőségű dokumentumok egyike. 1987-ben lépett hatályba.

33

belül a vámunió megvalósítása, és a tagállamok közötti mennyiségi korlátozások eltörlése biztosítja. A Közösség az árucsere liberalizálását a vámok és a nem vámszerű korlátozások leépítésével kívánja elérni. Az eddig elért eredmények, különösen a vámok és a tagországok közötti kereskedelmet akadályozó mennyiségi megszorítások eltörlése, valamint a külső kereskedelemre érvényes közös vámtarifák elfogadása ellenére az eredeti, nem vámjellegű akadályok közül sok megmaradt és néhány új is született. Ezek közé tartoznak a termékszabályozási

szabványelőírások

–

műszaki,

biztonsági,

egészségügyi,

környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi szabályok, minőségi korlátozás –, valamint a tagországonként különböző közvetett adózási eljárások. Az eltérő szabályozások, szabványok, valamint az adózási és adminisztratív akadályok miatt a Közösség piaca az államhatárok mentén megosztott marad, ami többletköltségekkel, valamint a termelési és kereskedelmi viszonyok torzulásával jár. Habár jó néhány kísérlet történt a piac liberalizálására, a tagállamok nem tudtak megállapodni a különbségek megszüntetésének közös menetrendjében. Bár az Európai Bíróság olyan ítéletek egész sorozatát hozta, amelyek megerősítették, hogy a nemzetközi jog egyes területein a kölcsönös elismerés elve alapján a nemzeti normákat az összes tagállamnak automatikusan el kell fogadnia, a piac integrációjának akadályai ennek ellenére fennmaradtak. (A kölcsönös elismerés elve azt jelenti, hogy egy-egy tagország jogi követelményeinek megfelelően gyártott és piacra vitt áruk a Közösség területén mindenütt szabadon forgalmazhatók.) IV. 3. 2. Jogharmonizáció az áruk szabad áramlása területén Az áruk szabad mozgásának biztosítása az Európai Unió belső piacán még ma sem befejezett folyamat. Az áruk szabad mozgásának biztosítása egy olyan hosszú folyamat eredménye (lesz), amelynek megértéséhez szükséges felidézni a kialakulás főbb mozzanatait. 1957. március 25-én kötötték meg a mai Európai Unió elődjét, az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződést, amelyben az alapító tagállamok az EURATOM létrehozásával egyidejűleg egy közös piac létrehozását határozták el. Ebben célul tűzték ki a személyek, áruk, szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának (négy szabadságjog) biztosítását. 1974-ben alakult az EGK „törvényeit” hozó Tanács, az Európai Parlament (EP), a végrehajtást irányító Európai Bizottság, valamint a törvényesség megtartásáért felelős Európai Bíróság. 34

A közös piac létrehozásának terve megfogalmazta a tagországok közötti szabadkereskedelmi

övezet

létrehozását

a

vámok

és

a

mennyiségi

korlátozások

felszámolásával. További célja volt a vámunió kialakítása és a közös külső vámtarifa alkalmazása. Ezenkívül olyan intézkedések meghozatalát irányozta elő, amelyek biztosítják a szabadságjogok érvényesítését a gazdasági verseny minél teljesebb körű kibontakoztatása érdekében. A fenti célkitűzések közül az első kettő (a szabadkereskedelmi övezet és a vámunió) 1968 júliusára megvalósult. Ugyanakkor azonban az áruk szabad áramlása a közös belső piacon a korlátozó intézkedések alkalmazásának tilalma ellenére sem valósult meg teljes körűen. A belső piaci kereskedelmet korlátozó intézkedések és akadályok alapvetően műszaki jellegűek voltak, és a tagországok eltérő szabályozásaiból adódtak Ezek a kötelező tanúsításokkal, az országonként megismételt laboratóriumi vizsgálatokkal lassították, szélsőséges esetben pedig a kereskedelem technikai akadályaként megbénították a közös piac működését. A közös piac kiteljesítése érdekében ezért 1985-ben elkészült az úgynevezett Élelmiszerbiztonsági Fehér Könyv, amely számos élelmiszerbiztonsági intézkedést, valamint az EFSA (European Food Safety Authority, EFSA) létrehozását vállalta. A Fehér Könyv továbbá 286 fő jogszabály megalkotásával kívánta elősegíteni a Közösség belső piacán még meglévő fizikai, műszaki és pénzügyi határok lebontását. Említésre méltó, hogy a Fehér Könyv a közösségi élelmiszerbiztonsági politika talpköveként emlegetett tudományos tanácsadás mellett több helyen is úgy hivatkozik az elővigyázatosság elvére, mint az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatban figyelembe veendő alapelvre. (Domokos, 2005) Tekintettel az elérendő célok megvalósításához szükséges nagyszámú jogszabály megalkotásának igényére, új döntéshozatali rendszert vezettek be, amely szerint a belső piacra vonatkozó szabályozás és a négy szabadságjog kiteljesítésével összefüggő tanácsi határozatokat minősített többséggel hozzák, megakadályozva így a vétózással érvényesíthető, partikuláris tagállami érdekképviseletet.

A

fentiek

alapján

belátható,

hogy

a

közösségi

vívmányoknak

(„acquis

communautaire”), az EU jogi szabályozásának és a belső piac működésének lényegi része a műszaki jogi szabályozás, amelynek jellemző formája az irányelv 17. Az Unió alapszerződése

17

Irányelv (direktíva): Keretszabályok, a jogharmonizáció fő eszközei. A tagállamokra nézve az elérni kívánt cél

tekintetében kötelező jelleggel bírnak. Formájuk lehet törvény vagy rendelet.

35

szerint „az irányelv az elérendő eredményt tekintve minden egyes tagállamra nézve kötelező, de az illető ország hatóságaira kell bízni a forma és a módszerek megválasztását”. (Treaty of Rome, 1957: 59.) Az irányelv tehát az elérendő célok tekintetében kötelezi a tagállamokat, azonban a cél megvalósításának formáját, az eljárások és az eszközök megválasztását, a nemzeti jogrendbe való átültetés módját a tagállamokra bízza. A tagállamoknak az irányelvekben meghatározott határidőig a hazai jogalkotással kell elérni az irányelv által megkívánt eredményt.

IV. 3. 3. Műszaki tartalmú jogalkotás az EU-ban A fejlett ipari országokban a műszaki szabályozás a jogi szabályozás része. Ennek keretében az állam a termékekre kötelezően betartandó technikai követelményeket és az ezek betartását biztosító magatartási normákat ír elő. Az állam műszaki tartalmú jogszabályaival a termékeket használó vagy a szolgáltatásokat igénybe vevő fogyasztók biztonságát kívánja szavatolni, kielégítve a biztonságos termékhez, illetve szolgáltatáshoz kapcsolódó alapvető állampolgári jogot. A biztonság fogalma az adott kor természettudományos ismereteinek, a felhasználói kör képzettségének függvényében sok tényezőtől függ, és belátható, hogy a veszélyek teljes és minden formájának kizárása az ipari termékek esetében csak aránytalanul nagy költséggel közelíthető a 100%-hoz, de soha nem érhető el. Az állam – és különösképpen a piacgazdaságot irányító állam – nem törekszik a teljes termékkört lefedő műszaki szabályozás megalkotására, hanem csak ott alkot kötelező magatartásformát előíró jogszabályt, ahol a hibás termék nagy kockázatot jelent az élet-, az egészség-, a környezet- illetve a vagyonbiztonság szempontjából. A termékek ezen szempontok szerinti kereskedelmi forgalomba hozatalára, illetve a forgalomba hozataluk utáni időszakra vonatkozó követelmények jogszabályokban foglalt előírásrendszerét nevezik az adott állam műszaki szabályozásának. A műszaki tartalmú jogszabályokról elöljáróban még azt is szükséges elmondani, hogy a fogyasztót és környezetét a veszélyektől védő funkcióján kívül a 20. században, és különösen az utóbbi 50 évben, piacvédelmi eszközként is megjelentek. Az államok így védték saját belső piacukat az importtermékekkel szemben. Az ilyen célra (is) alkotott, a kereskedelmet akadályozó, műszaki tartalmú jogszabályokat a kereskedelem technikai akadályaiként tartják számon, és minden, a kereskedelem mennyiségi korlátozásával és az azzal azonos hatású intézkedésekkel foglalkozó fórumon küzdenek ellene. 36

A GATT18 az 1979. évi tokiói forduló nyomán szólította fel tagállamait, hogy hozzák nyilvánosságra a kereskedelem technikai akadályait jelentő műszaki jogszabályokat és a hasonló módon funkcionáló szabványokat, továbbá tegyék hozzáférhetővé a nemzeti műszaki szabályozás szerinti megfelelőség-értékelési eljárásokat. Ez a politika az uruguayi forduló lezárásával (1993) tovább erősödött. Ezt követően 1995-ben létrejött a GATT meglévő tagjait magában foglaló új, független Világkereskedelmi Szervezet, a WTO (World Trade Organization). A WTO feladatai közé tartozik a tagjai közötti kereskedelmi kapcsolatok ápolása. A megfogalmazott kölcsönös elismerés elvét az Európai Unión belül az Európai Bíróság esetjogában kristályosították ki. A Bizottság erre hivatkozó, 1999-ben kiadott közleményében azt fogalmazta meg, hogy a tagállamoknak kötelező a kölcsönös elismerési záradékot saját jogszabályaikba foglalni, ugyanakkor minden tagállam maga dönti el, hogy a kölcsönös elismerési záradék megjelenítésére milyen formát választ. Egy piacgazdaságú országban a fogyasztó szabad áru- és szolgáltatás-választási lehetősége meghatározó alapelv, így ennek műszaki oldalról történő – biztonsági szempontból indokolható – korlátozása csak hatályos, mindenki által megismerhető és az érintettek által is betartandó jogszabállyal történhet. Más, például kötelező szabvánnyal történő műszaki szabályozás nem kívánatos és kerülendő állami beavatkozásnak minősül. Az Európai Unió műszaki tartalmú jogi szabályozásának jellegzetessége, hogy abból az elvből kiindulva, amely szerint a termékért a gyártó felel (85/374/EGK közösségi irányelv), kizárólag azokra a termékekre, illetve termékcsoportokra vonatkozóan hoz szabályozást, amelyek az élet-, az egészség-, a környezet- és a vagyonbiztonságot veszélyeztethetik. A „külön” nem szabályozott termékek biztonságosságát külön irányelv – a 2001/95/EK számú általános termékbiztonsági irányelv – rögzíti. A műszaki követelmények megfogalmazásán túl a közösségi irányelvek megfelelőségértékelést írnak elő a gyártók számára, illetve előírásokat tartalmaznak a megfelelőség igazolásának módjára is. Hosszadalmas szakmai egyeztető mechanizmus kezdődött, emellett a minősített többséggel működő EK tanácsi határozathozatal a vétó lehetőségét is kizárta. Azonban még ez sem volt eléggé hatékony ahhoz, hogy ilyen típusú jogszabályozással mindazon területeket sikerüljön lefedni, amelyek műszaki szabályozása az Európai Unió belső piacán az áruk

18

GATT (General Agreement on Tariffs and Trade): Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény. A

világkereskedelem liberalizálására 1848-ban létrejött szervezet.

37

szabad mozgása érdekében szükségesnek látszott. Ezért új megközelítésű irányelvek megalkotásával minőségileg más jogszabályokat dolgoztak ki. Az „új megközelítés“ („new approach”) elve az egy-egy jelentős termékkör használatával kapcsolatos általános kockázatok elemzésén és a veszély megelőzésén alapul. Ellentétben áll a „régi megközelítés” („old approach”) elvével, miszerint a kötelezően betartandó műszaki jellemzőket pontosan definiálták, és ezzel az irányelv hatályát leszűkítették az adott termékre. Az új megközelítésű irányelvekben forgalmazási feltételként olyan általános, alapvető követelményeket fogalmaznak meg a termékek szélesebb körére, mint az egészségvédelem, a higiénia, az üzembiztonság, a tűzvédelem és a környezetvédelem. Egy-egy termékkörre több irányelv is vonatkozhat, ilyenkor e termékek belső piaci forgalmazásához a rájuk vonatkozó irányelvek mindegyikében megfogalmazott követelmény(ek) teljesítése szükséges. Az új megközelítésű irányelvek egyik lehetséges, általánosan elfogadott értelmezését, illetve az ilyen irányelveknek való megfelelés egyik módját az ún. harmonizált (az irányelvvel harmonizált) európai szabványok határozzák meg. A harmonizált európai szabványoknak való megfelelés esetén vélelmezni kell az irányelv követelményeinek teljesítését. Az új és a régi megközelítésű irányelvek összessége jelenti az Európai Közösség teljes műszaki szabályozását, az EU tagországaiban azonban ezek harmonizált jogszabályai mellett jelen van a közösségi szinten nem szabályozott termékekre vonatkozó tagállami jog is. Ennek túlburjánzását, azaz az új kereskedelmi akadályok létrejöttét akadályozza a 83/189/EGK irányelvvel bevezetett információs rendszer, amely bejelentésre és egyeztetésre kötelezi a tagországokat minden új nemzeti műszaki jogszabályt és szabványt illetően. Az EU-s műszaki szabályozás egységes tagországi érvényesüléséhez szükség volt továbbá az alkalmazás egységesítésére, amit nem irányelvvel, hanem a 93/465/EK tanácsi határozattal vezettek be. E határozat a vizsgálat és tanúsítás területén a „globális megközelítés” („global approach”) elvét alkalmazza. A globális megközelítés elve szerint az irányelvekben adják meg azokat a megfelelőség-értékelési eljárásokat, amelyeken egy-egy adott terméknek át kell esnie ahhoz, hogy az EU belső piacán szabadon kerülhessen kereskedelmi forgalomba. A megfelelőség-értékelési eljárások áru- és irányelvfüggők, így ennek megfelelően jelentősen eltérhetnek egymástól. A forgalmazáshoz legtöbbször elegendő a gyártó vagy meghatalmazottjának megfelelőségi nyilatkozata az alapvető követelmények kielégítéséről, míg a hibás működéssel nagyfokú veszélyt jelentő termékek esetében független szervezet vizsgálata, illetve tanúsítása szükséges. 38

Ez utóbbi miatt a globális megközelítés elve bevezette az ún. modulrendszert, mely az új megközelítésű irányelvek követelményeinek való megfelelés igazolására szolgál. A terméktől és az azt szabályozó irányelvtől függően a megfelelőség-értékelési eljárás igen változatos lehet, kezdve az „A” modult jelentő gyártói nyilatkozattól a teljes minőségirányítási rendszer meglétét és tanúsítását igénylő „H” modulig. Az EU tagországok ipari termékgyártásában (a jogilag szabályozott területen) a megfelelő gyártás és a minőségbiztosítás az ismertetett műszaki szabályozás alapján valósul meg. A közösségi szabályozás láthatóan épít az ISO 9001:200019 szabványban rögzített minőségirányítási rendszerre. A megfelelőség-értékelési eljárás egyes moduljai a gyártótól e szabványhoz hasonló minőségügyi rendszert várnak el, de általában nem feltétlenül igénylik ezek formai igazoltatását, vagyis az ISO tanúsítvány meglétét. A tanúsítvány megszerzését adott esetben a piac igényli. Továbbá a globális megközelítést tartalmazó tanácsi határozat véglegesítette az úgynevezett „CE” megfelelőségi jelölés rendszerét is. Ennek lényege, hogy az új megközelítésű irányelvekben rögzített alapvető követelményeknek való megfelelést a terméken kötelezően elhelyezett, két félkör formában írandó „CE” jelölés fejezi ki. A „CE” jelölés nem minőségjel vagy védjegy, hanem azt jelzi – inkább a piacfelügyeleti hatóságnak, mintsem a fogyasztónak –, hogy a termék megfelel a rá vonatkozó, új megközelítésű irányelvekben meghatározott előírásoknak, és az előírt megfelelőség-értékelési eljárással igazolták, hogy kielégíti a biztonságos forgalomba hozatalra vonatkozó követelményeket. A „CE” jelöléssel ellátott termékek az EU tagországokban – az európai belső piacon – szabadon (mindennemű korlátozás nélkül) forgalomba hozhatók. A „CE” jelöléssel ellátott termékeket – a követelmények teljesítése szempontjából – az adott ország piacfelügyeleti hatósága a forgalomba hozatal helyén (a piacon) ellenőrizheti. Az ellenőrzés során bekérheti a termék megfelelőség-értékelési eljárása során elvégzett vizsgálatok eredményeit tartalmazó dokumentációt és az ennek egyes elemeire vonatkozó kiegészítéseket, továbbá újbóli, ismételt vizsgálatokat igényelhet. A vizsgálatokat saját laboratóriumaiban, saját költségén végzi, illetve végezteti. Ha a tagország piacfelügyeleti szervezete úgy találja, hogy a termék nem felel meg a „CE” jelölés alkalmazhatósági kritériumának, akkor az összes közösségi műszaki

19

ISO 9001:2000: Az 1946-ban alakul ISO (International Organization for Standardization) nemzetközi

szervezet által létrehozott minőségirányítási szabvány.

39

jogszabályban szereplő biztonsági záradéknak vagy védzáradéknak megfelelően jár el, azaz intézkedik a hibás termék forgalomba hozatalának megtiltásáról vagy visszavonásáról, és erről értesíti az Európai Bizottságot. Ezen piacfelügyeleti intézkedések nyilvántartásának egységesítése jelenleg is folyik. Miután a dolgozat ismertette, hogy a génmódosított (élelmiszer)termékek nemzetközi kereskedelme milyen nemzetközi egyezmények alapelveivel hozható összefüggésbe, az EU belső piacának alapvető logikája, illetve árukereskedelmi jogszabályai is bemutatásra kerültek. Most a dolgozat e két tényezőcsoportot kölcsönhatásban vizsgálva az EU génmódosított termékekre irányuló szabályozásával foglalkozik.

IV. 4. Közösségi GMO szabályozás IV. 4. 1. A kezdetek és az „anyajogszabály” Az Unióban már viszonylag régen, 1990 óta léteznek géntechnológiai tárgyú jogszabályok (a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerbe történő felhasználásáról szóló 90/219/EGK irányelv, valamint a géntechnológiával módosított természetes szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról szóló 90/220/EGK irányelv). Ezek a „horizontális megközelítést” képviselő jogszabályok általános jelleggel határozták meg a géntechnológiai tevékenység jogi kereteit. Ezekre épülhetett vertikálisan a szakterületenkénti speciális szabályozás. Hosszú ideig ezen irányelvek alkották az Európai Unió szabályozásának alapját. (Domokos, 2005) Miután a transzgénikus termények bekerültek a mezőgazdasági termelésbe (1996) és a táplálékláncba, az Európai Unió 1998-ban20 de facto21 moratóriumot22 hirdetett a GM

20

A moratóriumot 1999 júniusában az EU Környezetvédelmi Tanácsának ülésén erősítették meg, és 2003

augusztusáig volt érvényben. 2003-ban az Egyesült Államok, Kanada és Argentína a WTO-hoz fordult és konzultációs eljárást kezdeményezett az Európai Unió genetikailag módosított szervezetekre vonatkozó engedélyezési rendszerével kapcsolatban. Ezek az országok azt kifogásolják, hogy a moratóriumnak nincs tudományos alapja, és az EU mesterséges akadályozza a GM termékek kereskedelmét. Az eljárás a mai napig folyamatban van. 21

De facto: valóban, ténylegesen (Barkos, 1994:161)

22

Moratórium: általában: haladék, halasztás (Barkos, 1994:514)

40

növények engedélyezésére. Öt tagállam (Ausztria, Luxemburg, Franciaország, Görögország és Németország) nyilatkozatot adott ki, hogy a jövőben (mindaddig, amíg a megfelelő uniós jogszabályok meg nem születnek) akadályozni fogják a génmódosított szervezetekkel kapcsolatos engedélyek kiadását, valamint a 90/220/EGK irányelvre hivatkozva saját területeiken ideiglenesen megtiltják a genetikailag módosított kukorica- és olajrepce-termékek forgalmazását. Az érintett GM növények közül huszonegy az Egyesült Államokból, négy pedig Kanadából származott. A moratóriumot azért vezették be, mert álláspontjuk szerint még nem megfelelően tisztázottak a GMO-k esetleges rövid- illetve hosszú távú környezeti és egészségkárosító hatásai, továbbá a hatályos jogszabályok nem tették lehetővé az egyes GMO fajták kibocsátását megelőző szükséges vizsgálatok elvégzését. A moratórium ugyanakkor lényegében „csak” késleltette, ideiglenesen szüneteltette a GM növények engedélyezésével kapcsolatos eljárásokat. A Közösség ugyanis idővel felismerte, hogy „az élő szervezetek, amelyeket akár kísérleti céllal, akár mint kereskedelmi terméket, nagy vagy kis mennyiségben a környezetbe bocsátanak, szaporodhatnak a környezetben és átléphetik a nemzeti határokat, ezáltal más tagállamokra is hatással lehetnek. Az ilyen jellegű kibocsátások visszafordíthatatlan hatással lehetnek a környezetre”. (Az Európai Parlament és Tanács 2001/18/EK irányelve; 2001:1) Ezért az Unió úgy döntött, hogy teljes szabályozási rendszerét felülvizsgálja, valamint a vonatkozó jogszabályokat kiegészíti (pl. a vetőmagvakra, génmódosított élelmiszerekre). Ennek eredményeként született meg a jelentős szigorításokat tartalmazó 2001/18/EK irányelv23 a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról (illetve a 90/220/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről). Ez az irányelv elsősorban az engedélyezési rendszer hatékonyabbá és átláthatóbbá tételét célozta. (BánátiPopp-Potori, 2007) Tekintettel arra, hogy a 2001/18/EK irányelv a genetikailag módosított szervezetekkel kapcsolatos európai uniós szabályozás egyfajta „anyajogszabálya”, érdemes részletesebben foglalkozni vele. A genetikailag módosított szervezetek szándékos kibocsátása (illetve a termékben, vagy termékként történő forgalomba hozatala) esetén tehát a 2001/18/EK irányelv határozza meg a tagállamok feladatait, illetve a transzgénikus szervezetekkel kapcsolatos további szabályozások során alkalmazandó elveket.

23

A 2001/18/EK irányelv 2002-ben lépett hatályba, és a mai napig érvényes.

41

Emellett az irányelv aktualizálta és szigorította a korábbi szabályokat a kockázatelemzésre és az engedélyezési eljárásra vonatkozóan. Ugyanis GMO kibocsátása kizárólag a közösségi szabályoknak megfelelően megadott engedéllyel lehetséges, az engedélyt pedig csak az előzetesen elvégzett környezeti kockázat-értékelés alapján lehet megadni. Ezért az irányelv egy egységes, független tudományos tanácsadásra alapozott módszertant hozott létre, amely meghatározta, hogy a tudományos bizonyítékokon alapuló, esetről-esetre történő kockázatelemzést az elővigyázatosság elvével összhangban kell végezni. A kockázatelemzésnek ki kell terjednie az emberi egészség és a környezet védelmében a GMO-k szándékos kibocsátásából vagy forgalomba hozatalából eredő rövid és hosszú távú hatásokra, valamint más GMO-kkal való kölcsönhatásokra is. A génmódosított szervezetek szándékos kibocsátását mindaddig nem lehet megkezdeni, amíg az illetékes hatóság az engedélyt meg nem adta. Azon termékek esetén, amelyekre az engedélyt meghatározott időtartamra adták ki, az engedély megújításakor egyszerűsített eljárást kell alkalmazni. Amennyiben egy génmódosított organizmust tartalmazó terméket szakszerűen, az irányelv előírásai szerint engedélyeztek, a tagállamok se nem tilthatják meg, se nem korlátozhatják vagy gátolhatják e termék saját területükön történő forgalomba hozatalát. Ugyanakkor a 2001/18/EK irányelv 23. cikke lehetőséget biztosít a tagállamoknak arra, hogy védzáradéki eljárással éljenek. Ez az jelenti, hogy egy uniós ország egyénileg korlátozhatja, vagy megtilthatja a termékként vagy termékben megjelenő, az Európai Unióban forgalomba hozatalra már engedélyezett GMO felhasználását, illetve forgalmazását. Ez azonban kizárólag akkor lehetséges, ha az EU engedélyezése óta olyan új tudományos ismeret vált hozzáférhetővé, amely alapján feltételezhető, hogy egy termékként vagy termékekben megjelenő GMO az emberi egészségre vagy a környezetre kockázatos. Ekkor az érintett tagállamnak (védzáradéki jogával élve) meg kell tennie a megfelelő intézkedéseket, és az intézkedésről, illetve annak indokairól azonnal értesítenie kell az Európai Bizottságot és a többi tagállamot. Ha azonban a Bizottság (vagy a tagállamok) részéről nem érkezik ellenvetés, illetve megoldották a vitás kérdéseket, akkor az illetékes hatóság hozzájárul a forgalomba hozatalhoz. Ilyenkor minden esetben kötelező követni a genetikailag módosított organizmusok szándékos kibocsátását nyomon követő felügyelet (irányelv szerinti) egységes célkitűzéseit, illetve a GM termékek nyomon követésének általános szabályait a forgalomba hozatal minden szakaszában. Annak érdekében, hogy a GMO-k jelenléte azonosítható legyen

42

egy bizonyos termékben, annak címkéjén, vagy kísérő okmányán világosan fel kell tüntetni a következő szöveget: „Ez a termék géntechnológiával módosított szervezeteket tartalmaz”. Az irányelv továbbá azt is kötelezően előírja, hogy a tagállamok a közvélemény tájékoztatásának alapelvére tekintettel járjanak el. Kötelezi a tagállamokat a nyilvánosság véleményének kikérésére és figyelembevételére, valamint a nyilvánosság tájékoztatására az irányelv végrehajtása során tett intézkedésekről. A jogalkotók arra is törekedtek, hogy a GM termékek tíz évre szóló engedélyezését követően post-market vizsgálatok történjenek. A post-market kifejezés a kibocsátott organizmusok engedélyezés utáni vizsgálatát jelenti. Ez az eljárás megfelel a nemzetközi szervezetek ajánlásainak is, mert ezzel az adott termékre vonatkozó egyedi vizsgálatokat készítenek. (Az Európai Parlament és Tanács 2001/18/EK irányelve, 2001; Bánáti-PoppPotori, 2007; Domokos, 2005;) Az Európai Unió a de facto moratórium feloldása óta a 2001/18/EK irányelv alapján jelenleg 24 GM termék importját és kereskedelmét engedélyezi. Az ezen termékek engedélyezésére vonatkozó európai bizottsági döntés valamennyi tagállam számára kötelező. IV. 4. 2. GM élelmiszerek és takarmányok Az Európai Unió 1829/2003/EK rendelete24 a genetikailag módosított élelmiszerek és takarmányok engedélyezésével és felügyeletével kapcsolatos eljárásokra vonatkozik, továbbá a jelölésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. (A rendelet hatályba lépését megelőzően 1997 óta az új élelmiszerekről szóló 258/97/EK rendelet volt érvényben, amely az engedélyezési eljárást, valamint a forgalomba kerülő GM élelmiszerek jelölését is szabályozta.) Az 1829/2003/EK a genetikailag módosított szervezetekre, mint élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozik. A rendelet értelmében genetikailag módosított élelmiszer illetve takarmány lehet az élelmiszerként illetve takarmányként történő felhasználásra szánt GMO, a genetikailag módosított organizmust tartalmazó, vagy azokból előállított élelmiszer illetve takarmány, valamint a GMO-kból előállított összetevőket tartalmazó élelmiszer illetve takarmány.

24

Rendelet: Teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

43

A rendelet előírásai alapján a tagállamokban kizárólag olyan élelmiszerterméket vagy takarmányt lehet a piacon forgalmazni, amelyet az Unióban előzőleg már engedélyeztek. Ugyanakkor kizárólag olyan élelmiszert és takarmányt szabad engedélyezni, amelynek nincs káros hatása az emberi illetve állati egészségre, vagy a környezetre, valamint ami a fogyasztó számára nem félrevezető, illetve aminek normális mértékű fogyasztása nem jelenthet veszélyt. Az engedélyezési eljárás az élelmiszer- és takarmány-összetevőkre is vonatkozik. A rendelet értelmében a kérelmezőnek az engedélyezési eljárás megindításához engedélykérelmet

kell

benyújtani

a

tagállam

illetékes

hatóságához.

Az

Európai

Élelmiszerbiztonsági Hatóság (European Food Safety Authority, EFSA) összefoglalót készít a kérelemről, amit kötelező jelleggel hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára. Amennyiben a kérelem magvakra, vagy növényi szaporítóanyagokra vonatkozik, a hatóság környezeti hatásvizsgálatot is előírhat. A rendelet meghatározása szerint az emberi és állati egészségre, valamint a környezetre gyakorolt esetleges káros hatásokat a 2001/18/EK irányelv alapján kell megvizsgálni. Az engedélyeket tíz évre adják, utána kérelmezni kell a hosszabbítást. (A magyarországi szabályozás ennél jóval szigorúbb, mert nálunk az engedélyek érvényességét évente meg kell hosszabbíttatni.) A post market monitoring pedig az engedély tulajdonosának feladata. A rendelet jelölési kötelezettséget is előír, azaz az adott élelmiszeren vagy takarmányon jelölni kell a genetikai módosítás tényét. Az e szabályok alól való mentességről szóló rendelkezésben a 1829/2003/EK rendelet a már említett 2001/18/EK irányelvben meghatározott küszöbértékre (0,9 %) hivatkozik. Tehát a jelölés abban az esetben hagyható el, ha az adott élelmiszertermék vagy takarmány 0,9%-nál kevesebb genetikailag módosított szervezetet tartalmaz, és a szennyeződés véletlenszerű, vagy technikailag elkerülhetetlen. Az 1829/2003/EK rendelet értelmében minden termék csomagolásán fel kell tüntetni, ha az 0,9%-nál nagyobb arányban tartalmaz EU által engedélyezett GMO-t. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a határérték a véletlenszerű (adventitious) vagy technikailag elkerülhetetlen szennyeződésre vonatkozik. Ennek ellenére gyakran úgy értelmezik, hogy e küszöbérték alatt a terméket jelölés nélkül lehet forgalomba hozni. Pedig ha a termékbe az engedélyezett GM összetevő szándékosan került bele, akkor a 0,9% alatti alacsonyabb GMOtartalmat is kötelező feltüntetni. Abban az esetben, ha egy termékbe a Közösségben még nem engedélyezett GMO kerül, akkor maximum 0,5%-os szennyeződés tolerálható, de kizárólag akkor, ha a szennyeződés bizonyíthatóan elkerülhetetlenül, véletlenül következett be. Ez azonban a 44

rendelet 47. cikke szerint csak azokra a – nem engedélyezett – GMO-kra vonatkozik, amelyeket az EU illetékes Tudományos Bizottsága már megvizsgált és nem találta az emberi egészségre vagy környezetre káros hatásúnak. (Az Európai Parlament és a Tanács 1829/2003/EK rendelete, 2003; Bánáti-Popp-Potori, 2007; Domokos, 2005) IV. 4. 3. Jelölés és nyomon követés A

2001/18/EK

irányelv

(12.

cikkének

3.

bekezdése)

kimondja,

hogy a

kockázatértékelésre és -kezelésre, illetve a GMO-k címkézésére és nyomon követésére vonatkozó

követelmények

ezen

irányelvben

foglaltakkal

való

egyenértékűségének

biztosítására szolgáló eljárásokat külön rendelet tartalmazza. Az 1830/200/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet létrehozta a genetikailag módosított organizmusok és a genetikailag módosított organizmusokból előállított élelmiszerés

takarmánytermékek

nyomon

követhetőségének

összehangolt

keretét,

amely

a

termékbiztonság megteremtésének elengedhetetlen alapját képzi. A rendelet minden genetikailag módosított élelmiszertermékre kiterjesztette a jelölési előírásokat, attól függetlenül, hogy az adott termékben jelen van-e a módosított DNS vagy fehérje. Ennek értelmében minden olyan élelmiszert jelölni kell, amely GM alkotórészt tartalmaz, abból áll, vagy GM alapanyagból származik. A rendelet előírja, hogy egy GM termék legelső forgalomba hozatala esetén a terméket átvevő piaci szereplőt írásban tájékoztatni kell arról, hogy a termék GMO-ból áll, vagy azt tartalmaz, valamint az e GMO-khoz rendelt egyedi azonosítókat rendelkezésre kell bocsátani számára. Ezen információkat az érintett kereskedők a forgalomba hozatal minden további szakaszában kötelesek írott formában továbbítani. A genetikai módosítás tényét jelölő szövegnek („Ez a termék genetikailag módosított szervezetet tartalmaz”, vagy „Ez a termék genetikailag módosított -t tartalmaz”) az előre csomagolt, kiszerelt termékek esetében magán a csomagoláson, ha viszont a végső fogyasztónak csomagolatlan terméket adnak el, akkor az áru tartóján, vagy ahhoz csatolva kell szerepelnie. A fenti rendelkezéseket nem kell alkalmazni azon GMO tartalmú termékek esetén, melyek a különböző EU szabályozásokban meghatározott határértéknél (0,9%) kevesebb GMO-t tartalmaznak, feltéve, hogy a szennyeződés véletlenszerű, vagy technikailag elkerülhetetlen.

45

A rendelet előírása szerint a Bizottság létrehozta a GMO-k azonosító kódjainak kialakítására és hozzárendelésére szolgáló egységes rendszert, valamint egy technikai útmutatót a mintavételre és a kimutatás módszerére, továbbá egy GMO-kkal kapcsolatos információs rendszert is működtet. (Az Európai Parlament és a Tanács 1830/2003/EK rendelete, 2003; Bánáti-Popp-Potori, 2007; Domokos, 2005)

IV. 4. 4. A genetikailag módosított szervezetek exportja A közösség jogalkotói ugyan részletes előírásokat hoztak létre a géntechnológiai tevékenységekre vonatkozóan, a harmadik országokba történő GMO kivitelt azonban sokáig nem szabályozták. A géntechnológiával módosított szervezetek országhatárokon történő átviteléről szóló 1946/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ezt a hiányt hivatott pótolni. Ez természetesen nem vonatkozik az uniós tagállamok közötti árucserére, hiszen az Európai Unió területe ebben a viszonylatban egységes piacként25 kezelendő. A rendelet lényegében teljes egészében átveszi a már bemutatott Cartagena jegyzőkönyv előírásait. Kimondja, hogy az exportőr a behozatalt végző fél előzetes írásos beleegyezése nélkül „nem kezdheti meg a környezetbe történő szándékos kibocsátásra szánt GMO első szándékos, országhatárokon történő átvitelét”. (Az Európai Parlament és a Tanács 1946/2003/EK rendelete, 2003: 10.) A rendelet továbbá kimondja, hogy „az élelmiszerként vagy takarmányként történő közvetlen felhasználásra vagy feldolgozásra szánt, országhatárokon történő átvitelében résztvevő GMO nem exportálható, kivéve, ha azt a Közösség engedélyezi, vagy egy harmadik ország illetékes hatósága kifejezetten hozzájárult a behozatalhoz”. (Az Európai Parlament és a Tanács 1946/2003/EK rendelete, 2003: 10.)

IV. 4. 5. Koegzisztencia Az Európai Unió felismerte azt, hogy a génmódosított növények termesztése nagymértékben befolyásolhatja a helyi mezőgazdasági termelést. A genetikailag módosított

25

Egységes (belső) piac: az EU terminológiájában a „négy szabadság” megvalósulását, azaz az áruk, a

szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlásának megvalósulását jelenti. Ezek az alapelvek ugyan már a Római Szerződésben is szerepelnek, de a megvalósításra irányuló programterv 1987-ben az Egységes Európai Okmányban fogalmazódott meg.

46

organizmusokról ugyanis pollennel „elszökhet” és tovább öröklődhet a beültetett gén, de maggal is eljuthat akár nem transzgénikus növényekkel bevetett táblákra is. Ennek következtében a hagyományosan, illetve az ökológiai gazdálkodási módszerekkel művelt földek is szennyeződhetnek GMO-val. Ez a jelenség hátrányos gazdasági hatással lehet azokra a gazdálkodókra, akiknek versenyelőnyét épp a hagyományos, vagy biogazdálkodás adja, és akik ezért nem kívánnak génmódosított növényeket termeszteni. Így a Bizottság 2003/556/EK ajánlásában26 javaslatokat tesz a GM növények és a hagyományosan, illetve biogazdálkodással előállított növények egymás melletti létezésének megvalósítására. Az ajánlás kimondja, hogy a különféle gazdálkodási módok együttélésére, az együtt-termesztésre (koegzisztenciára) vonatkozó szabályokat a tagállamoknak nemzeti szinten kell megalkotniuk. Az ajánlás a koegzisztencia-stratégiát meghatározó alapvető szempontokat fogalmazza meg, és meghatározza azokat az elemeket (termelőket érintő intézkedések, együttműködési szabályok, ellenőrzési elvek és gyakorlati megvalósításaik, termelők felelőssége), amelyeket a tagállamoknak a nemzeti jogalkotás során szem előtt kell tartaniuk. Az ajánlások egyik legfontosabb eleme a GM és a nem GM növényekkel bevetett táblák közötti izolációs távolság megállapítása. Mivel a koegzisztencia terén óriásiak az érdekkülönbségek, a legtöbb tagállam inkább egységes, uniós szintű szabályozást javasol az izolációs távolságokra vonatkozóan. Ettől azonban a rendkívül nagy tagállami termesztési különbségek miatt a Közösség egyelőre elzárkózik, a közeljövőben nem várható egységes szabályozás. A koegzisztenciát elsősorban a piaci, gazdasági érdekek teszik szükségessé. Célja, hogy biztosítsa a gazdáknak a GM, illetve nem GM növény termeléséhez, a fogyasztóknak pedig a GMO-t tartalmazó, illetve GMO-mentes élelmiszer választásához való jogát. Ennek érdekében elősegíti a gazdák együttműködését. A koegzisztencia egyben agrárpolitikai kérdés: azért, hogy a termelők döntési, választási szabadsága ne sérüljön, nem célszerű hosszú távon korlátozni egy gazdálkodási módszer alkalmazását. Ugyanakkor ésszerű többletköltség felvállalása mellett védelmet kell biztosítani azon termelők számára, akik (a fogyasztók preferenciáinak megfelelően) „GMOmentesek” kívánnak maradni. (Bánáti-Popp-Potori, 2007; Commission Recommendation 2003/556/EC, 2003; Domokos, 2005)

26

Ajánlás: meghatározott címzetteket megszólító nem jogi norma. Elvárást fogalmaz meg, nincs kötelező ereje.

47

IV. 4. 6. Egységes azonosító kódok Az Európai Unió Bizottságának 65/2004/EK rendelete a genetikailag módosított szervezetekre vonatkozó egységes azonosító kódokról szól. A genetikailag módosított szervezetek jelöléséről és nyomon követéséről szóló 1830/2003/EK rendelet előírja, hogy annak, aki GMO-t, vagy GM-összetevőt tartalmazó terméket forgalmaz, számos információt kell közzétennie a termék csomagolásán, illetve kísérő dokumentumain. Ilyen feltüntetendő információ többek között az egységes azonosító kód is. A 65/2004/EK rendelet előírja, hogy a forgalomba hozatalra vonatkozó kérelemnek is – minden GMO tekintetében – tartalmaznia kell egy egyedi azonosítót. Amennyiben a termékre megadják az engedélyt, az engedélyben is szerepelnie kell az azonosító kódnak. Továbbá a kódokat utólag azokra a termékekre is meg kell határozni, amelyek a rendelet életbelépését megelőzően kerültek a piacra. A rendelet értelmében az azonosító kód összesen kilenc alfanumerikus jelből áll. Az első két vagy három jel a kérelmezőt, a második öt-hat jel a transzformációs eseményt jelöli. A legutolsó összetevő egy numerikus jel, ami az ellenőrzést szolgálja. (Pl. CED-AB891-6). (A Bizottság 65/2004/EK rendelete, 2004; Domokos, 2005) IV. 4. 7. További szabályozások A szabályozási „csomag” részét képezi még a 641/2004/EK rendelet, mely „az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az új, géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok engedélyezése iránti kérelem, a létező termékek bejelentése és a kockázatértékelés során kedvező eredményt mutató, géntechnológiával módosított anyagok véletlen vagy technikailag elkerülhetetlen jelenléte tekintetében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályokról szóló rendelete”. Ez tulajdonképpen a 1829/2003/EK rendeletben foglaltakkal kapcsolatos gyakorlati kiegészítéseket tartalmazza. A Bizottság 1981/2006/EK rendelete az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Közösségi referencia-laboratórium című) 32. cikke végrehajtásának részletes szabályait határozza meg különös tekintettel a géntechnológiával módosított szervezeteket vizsgáló

közösségi

referencia-laboratórium

és

a

nemzeti

referencia-laboratóriumok

felállítására.

48

Az Európai Parlament és Tanács 298/2008/EK rendelete szintén a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK rendelet „kiegészítője”. A Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlásával kapcsolatos módosításokat tartalmazza. A

2008/289/EK

bizottsági

határozat27

a

rizstermékekben

előforduló,

nem

engedélyezett, genetikailag módosított „Bt 63” szervezetre vonatkozó szükségintézkedésekről szól. 2006 szeptemberében ugyanis az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Németországban olyan rizskészítményeket találtak, melyek Kínából származó, nem engedélyezett genetikailag módosított „Bt 63” rizst tartalmaztak. Ezek az országok természetesen azonnal értesítették az élelmiszerekre és takarmányra vonatkozó sürgősségi riasztórendszert (Rapid Alert System for Food and Feed, RASFF). (Ennek ellenére a későbbiekben is további riasztásokat jelentettek a genetikailag módosított „Bt 63” rizs jelenlétével kapcsolatban.) Ezért az Európai Unió indokoltnak látta a határozatban foglalt szükségintézkedések bevezetését a szennyezett termékek közösségi forgalomba hozatalának megakadályozására. Szintén 2008-ban a Bizottság egy másik határozatot is kiadott, amely a géntechnológiával módosított A2704-12 (ACS-GMØØ5-3 egyedi azonosítóval rendelkező) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szól. A 2008/730/EK határozat a németországi Bayer Cropscience AG vállalat számára az ACSGMØØ5-3 szójabab engedélyezésén túl címkézési, valamint környezeti hatásvizsgálatokkal kapcsolatos intézkedési kötelezettségeket is előírt.

Az eddigiekben tehát a jelenleg is hatályos genetikailag módosított termékekre vonatkozó európai uniós jogszabályokról volt szó. A fentieket összefoglalva elmondható, hogy az Európai Unió az egységes belső piac szellemében minden tagállamra vonatkozó egységes jogszabályrendszert alkotott a genetikailag módosított termékek kereskedelmét és forgalomba hozatalát illetően. A GMO-kat tartalmazó termékek engedélyezésére vonatkozó közösségi döntéshozatalban részt vesz az Európai Bizottság, az EU tudományos tanácsadó

27

Határozat (egyedi döntés): az EU egyik kötelező erejű standard jogforrásfajtája. Általában egy konkrét ügyre

vonatkozik, és a közösségi jog végrehajtását szolgálja, közigazgatási jellegű, vagy „kvázi bírói döntés”. Az értesítés dátumával közvetlenül hatályba lép, és a címzett(ek) számára teljes egészében kötelező.

49

testülete (Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal, EFSA), valamint a tagállamok. A döntés előtt ezek a szervezetek értékelik az adott termék környezeti és egészségügyi biztonságosságát. Az engedélyezésre az Európai Bizottság az EFSA véleményét figyelembe véve tesz javaslatot, amelyről a tagállamok szavaznak. (Magyarország tagállami kötelezettségéből is fakadóan szintén élénken részt vesz a döntéshozatalban. Az EU ezidáig kétféle génmódosított növényfajtát (a MON 810 kukoricát és a EH92-527-1 kódjelű burgonyát) engedélyezett termesztésre, illetve élelmezési és takarmány-felhasználási célra. Jelenleg az Európai Unióban 24-féle GM terméket lehet forgalmazni élelmiszer- és takarmánycélú felhasználásra. A forgalmazás ellen az egyes tagállamok a közösségi jog alapján tilalommal élhetnek, ám kizárólag akkor, ha tudományosan igazolt egészségügyi vagy környezetvédelmi érveket tudnak felsorakoztatni. Ugyanakkor erősen érzékelhető a jelenlegi európai uniós szabályozás módosítására irányuló igény mind az uniós tagállamok, mind pedig az USA részéről. Az Egyesült Államok az elmúlt évtizedben többször is elmarasztalta az EU-t, amiért az a GMO-k termesztésére és forgalomba

hozatalára

vonatkozó

túlságosan

szigorú

szabályozásával

sérti,

és

tisztességtelenül korlátozza a szabad kereskedelmet. Ezzel szemben több, GMO-mentességet igénylő uniós tagállam szigorítani kívánja a jogszabályokat. Ezért néhány hónappal ezelőtt, július 13-án az Európai Bizottság kezdeményezte, hogy az uniós tagállamok a jövőben szabadon dönthessenek arról, hogy teljes területükön (vagy egyes övezeteikben) engedélyezik, korlátozzák, vagy megtiltják a géntechnológiával módosított növények termesztését. Az irányelv-módosítási javaslatról szóló viták és tárgyalások jelenleg is folyamatban vannak, kimenetelük egyelőre kérdéses. Érdemes azonban megvizsgálni, hogy a jelenlegi álláspontok tükrében milyen módosítások valósízínűsíthetőek. (MTI, 2010; Európai Bizottság honlap)

50

V. Az EU GMO szabályozásának várható módosulásai

A módosítással kapcsolatos kérdések ügyében felkerestem dr. Faragó Tibort, a volt Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium környezet- és klímapolitikai szakállamtitkárát, és a témával kapcsolatban rövid interjút készítettem vele. A következőkben az interjún elhangzottak, illetve egyéb (a Vidékfejlesztési Minisztériumból származó) források alapján foglalom össze az Európai Bizottság javaslatáról szóló döntési folyamat aktuális helyzetét és várható kimenetelét, továbbá ennek előrelátható gazdasági és társadalmi következményeit.

V. 1. Rövid kitekintés az előzményekre Tekintettel arra, hogy az EU több tagállama szeretné elkerülni a GMO-k köztermesztésére vonatkozó előírt kötelezettséget, 2009 márciusában Hollandia nyilatkozatot terjesztett elő a Mezőgazdasági és Halászati Tanács28, valamint a Környezetvédelmi Tanács29 számára, amelyben arra szólítja fel a Bizottságot, hogy egy olyan megoldást dolgozzon ki a köztermesztés szabályozására, amely figyelembe veszi a GMO-k köztermesztésének társadalmi-gazdasági hatásait. Ezt követően a Környezetvédelmi Tanács 2009. június 25-i ülésén Ausztria tizenkét tagállam (Bulgária, Írország, Görögország, Ciprus, Litvánia, Lettország, Magyarország, Luxemburg, Málta, Hollandia, Lengyelország és Szlovénia) támogatásával feljegyzést terjesztett elő, amelyben a köztermesztés kapcsán felmerülő szubszidiaritási30 problémára hívta fel a figyelmet, és javasolta a jogi szabályozásnak egy olyan záradékkal való kiegészítését, amely lehetőséget ad a köztermesztésen való kívülmaradásra („opt-out”). Majd a Bizottságnak szánt 2009. szeptemberi politikai iránymutatásaiban José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke rámutatott arra, hogy a tudományos ismereteken alapuló

28

Mezőgazdasági és Halászati Tanács: az Európai Unió Tanácsának egyik legrégebbi testülete.

29

Környezetvédelmi Tanács: az Európai Unió Tanácsának szerve.

30

Szubszidiaritás: A Maastrichti Szerződésben megfogalmazott szubszidiaritás elve szerint minden döntést azon

a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni, ahol az optimális informáltság, a döntési felelősség és a döntések hatásainak következményei a legjobban láthatók és érvényesíthetők. Azaz a Közösségre csak azokat a jogköröket ruházzák át, amelyeket hatékonyabban lehet közösségi szinten gyakorolni.

51

uniós engedélyezési rendszert összeegyeztethetővé kellene tenni a tagállamok azon szabadságával, hogy eldönthessék: kívánnak-e géntechnológiával módosított növényeket termeszteni területükön.

V. 2. A tervezet tartalma A Bizottság a fentieket figyelembe véve javaslatot dolgozott ki, amely tulajdonképpen egy úgynevezett „GMO csomag”, és három részből áll: egy közleményből, egy ajánlásból és egy irányelv-módosítást célzó rendelettervezetből. A közlemény alapvetően a csomag megalkotásának hátterét, a géntechnológiával módosított növények köztermesztése terén jelenleg fennálló tagállami döntésszabadságot és annak jogi hátterét, valamint a lehetséges jövőbeni lépéseket mutatja be. Ennek mellékletét képezik azon jogalkotási javaslatok, melyek egyrészt a koegzisztenciára irányuló intézkedések nemzeti kidolgozására vonatkozó 2003/556/EK ajánlás módosításáról, másrészt pedig a 2001/18/EK irányelv módosításáról szólnak. E javaslatok lényegében az egyes tagállamok területén történő GMO termesztés korlátozására, illetve megtiltására kívánnak lehetőséget biztosítani.

V. 2. 1. Új ajánlás a 2003/556/EK ajánlás helyett Jelenleg a 2001/18/EK irányelv szerint a tagállamok intézkedéseket tehetnek annak érdekében, hogy elkerüljék a GMO-k nem szándékos előfordulását. A Bizottság mindig is azt a nézetet vallotta, hogy ezen intézkedéseket a tagállamoknak egyénileg kell kidolgozniuk és végrehajtaniuk. Ennek megfelelően a Bizottság 2003-ban közreadta a géntechnológiával módosított növények és a hagyományos, illetve biogazdálkodás együttes jelenlétének (koegzisztenciájának) biztosítását szolgáló nemzeti stratégiák kidolgozására vonatkozó iránymutatásokról szóló 2003/556/EK ajánlást. A nemzeti intézkedések célja, hogy megakadályozzák a géntechnológiával módosított és a nem módosított növények keveredését, és így megelőzzék a lehetséges káros gazdasági következmények kialakulását. Ezért az egyes tagállamok nemzeti együtt-termesztési (koegzisztencia) intézkedéseket fogadtak el, amelyek 0,9 % alá kívánják leszorítani a GMO-k véletlenszerű előfordulását. Más

52

tagállamok különböző, a biogazdálkodásban alkalmazandó izolációs követelményeket dolgoztak ki. A tapasztalatok azonban azt mutatták, hogy a biogazdálkodást folytatók és (egyes esetekben) a hagyományosan termesztett növények termesztőit nemcsak a 0,9 %-os küszöbérték meghaladásakor fenyegeti bevételkiesés. Így ezek a gazdálkodási formák szigorúbb elkülönítési intézkedéseket igényelnének. Ugyanakkor egyes régiókban a helyi kötöttségek és adottságok miatt különösen nehézzé és költségessé válhatnak az elkülönítési intézkedések hatékony végrehajtása. Éppen ezért lenne szükség annak az új, nagyobb mozgásteret biztosító ajánlásnak az elfogadására, amely lehetőséget biztosítana a tagállamoknak arra, hogy a genetikailag módosított növények termesztését területük nagyobb övezeteiben korlátozzák. Így egyes területek GMO-mentesekké válhatnának. Az ajánlás elfogadására többek között azért is lenne igény, mert az európai gazdálkodók nagyon eltérő feltételek mellett dolgoznak. Különbözőek a farm- és termőföldméreteik, termelési módszereik, az alkalmazott termésforgók, termelési mintáik, illetve földjeik természetes adottságai. Éppen ezért az ajánlás szerint a GMO-termesztési startégiákat az érintettek bevonásával nemzeti vagy regionális szinten kellene kidolgozni és végrehajtani. Ezenkívül az ajánlás hangsúlyozza, hogy a hatékony végrehajtás eszköze elsősorban a szomszédos államok közötti szoros, határokon átnyúló együttműködés lenne, amelynek alapjaként a pontos és megfelelő információnyújtást és tájékoztatást kell biztosítani. Az ajánlás kimondja, hogy a GMO-k nem szándékos előfordulásának elkerülésére tett nemzeti intézkedések nem róhatnak szükségtelen terhet a farmerekre és vetőmagtemelőkre, ugyanakkor azonban tekintettel kell lenni a regionális és helyi jellegzetességekre és korlátokra is. Az ajánlás továbbá előirányozza, hogy a nemzeti koegzisztencia-intézkedések során figyelembe kell venni az elérhető tudományos tényeket a génmódosított és nem módosított termékek keveredésének valószínűsége terén. Továbbá ezen intézkedéseknek arányosnak kell lenniük a keveredés szintjével, amire a regionális és nemzeti sajátosságok, illetve a hagyományos, bio- és egyéb temelési módok előfordulása vannak hatással.

53

V. 2. 2. Rendelettervezet a 2001/18/EK irányelv módosításáról Az Európai Parlament és a Tanács javaslata aképpen módosítaná a 2001/18/EK irányelvet, hogy egy új cikket vezetne be, amely lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy saját területük egy részén vagy egészén korlátozzák vagy megtiltsák az Európai Unió által egyébként engedélyezett GMO-k termesztését. Mégpedig erre a tagállamoknak úgy is lehetősége lenne, hogy az uniós engedélyezési rendszer keretén belül végzett környezeti, illetve egészségügyi kockázatértékelést kifogásoló indokoktól, illetve a GMO-k véletlenszerű előfordulásának elkerülésére szolgáló ellenérvektől eltérő indokokra hivatkozzanak. E módosítási tervezet a 2001/18/EK irányelv, illetve az 1829/2003/EK rendelet szerint köztermesztésre engedélyezett GMO-kra lenne alkalmazandó. (Ez utóbbi jogszabály olyan GMO-k termesztési kérelmére is vonatkozik, amelyeket kiindulási anyagnak szánnak élelmiszerként

vagy

takarmányként

történő

további

feldolgozásra.)

Ezenkívül

a

rendelettervezet a vonatkozó uniós jogszabályoknak megfelelően forgalomba hozott vetőmagvak és növényi szaporítóanyagok valamennyi fajtájára is érvényes lenne. Nem érintené azonban az Unióban engedélyezett, géntechnológiával módosított vetőmagvak forgalomba hozatalát és behozatalát. Az elképzelések szerint ugyanis ezekre továbbra is a belső piaci szabályok és az EU vonatkozó nemzetközi kötelezettségeit érintő jogszabályi keretének hatálya vonatkozna. Az irányelv-módosítási javaslat két fő feltételt határoz meg, melyek teljesítése mellett a tagállamok intézkedéseket foganatosíthatnának. Az egyik kitétel az, hogy a tagállamok nem hivatkozhatnak az egészség és a környezet védelmére annak érdekében, hogy ezzel indokolják a GMO-termesztés nemzeti szintű tiltását. E feltétel oka az, hogy jelenleg a GMO-knak az emberi és állati egészségre és a környezere kifejtett esetleges hatásának biztonsági értékelése uniós szinten történik. A tagállamoknak a jelenlegi jogi keret alapján lehetőségük van arra, hogy a 2001/18/EK irányelvben lehetővé tett védzáradéki eljáráshoz, vagy az 1829/2003/EK rendeletben szereplő sürgősségi intézkedéshez folyamodjanak abban az esetben, ha alapos indokuk van annak feltételezésére, hogy az engedélyezett termék komoly kockázatot jelent az egészségre és a környezetre. Az, hogy az irányelv-módosítási rendelet kizárja az egészség- és környezetvédelmi indoklást, az uniós jogszabályokban lefektetett, tudományos alapokon nyugvó aktuális engedélyezési rendszer megőrzésére irányul. A fentiek alapján tehát egy tagállam a meglévő uniós engedélyezési rendszer keretén belül végzett környezeti kockázatértékeléstől eltérő indokokra hivatkozhatna a GMOtermesztés saját területén való korlátozása vagy tiltása érdekében. 54

Kitétel továbbá, hogy a tagállamok által hozott intézkedéseknek összeegyeztethetőnek kell lenniük az Európai Unióról szóló szerződéssel (Maastrichti Szerződéssel)31, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel (Lisszaboni Szerződés)32, különösen ami a nemzeti és nem nemzeti termékek közötti megkülönböztetés-mentesség elvét és a tagállamok közötti kereskedelem mennyiségi korlátozásaira vonatkozó rendelkezéseket illeti. Végül, de nem utolsósorban az tagállami intézkedéseknek összhangban kell lenniük az EU nemzetközi kötelezettségeivel is, különös tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében vállalt kötelezettségekre. A fent leírtakat összefoglalva elmondható, hogy az új jogi keret lényegét tekintve nem módosítaná a GMO-kra vonatkozó uniós engedélyezési eljárás rendszerét, ugyanakkor mégis lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy a hatályos jogszabályok alapján az EU-ban engedélyezett GMO-kra vonatkozóan saját, nemzeti intézkedéseket hozzanak. A „GMO csomag” elfogadása esetén a tagállamoknak lehetőségük nyílna arra, hogy azon intézkedések mellett, amelyeket a 2001/18/EK irányelv alapján jelenleg is meghozhatnak, az EU-ban engedélyezett GMO-kkal kapcsolatban további intézkedéseket fogadhassanak el.

V. 3. Kételyek és ellenérvek A „GMO csomag” törvényerőre emelésével kapcsolatos egyik meghatározó aggály az, hogy a kívülmaradási záradék („opt-out”) kizárólag a köztermesztésre vonatkozik, a GMO-kat érintő egyéb kérdésekre nem. Ugyanis a Bizottság a 2001/18/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletről tett javaslatában azt mondja, hogy a korlátozó vagy tiltó intézkedések nem vonatkozhatnak azon vetőmagvak és növényszaporító anyagok nem 31

Európai Uniós Szerződés (Maastrichti Szerződés): Az 1992-ben az EK 12 tagállama által aláírt Maastrichti

Szerződés egyrészt létrehozta az Európai Uniót, másrészt módosította a Közösségek alapszerződéseit: az Európai Gazdasági Közösséget Európai Közösséggé nevezte át. 1993. november 1-jei hatálybalépésével megalkotta az EU alapját képző hárompilléres szerkezetet. 32

Európai Unió működéséről szóló szerződés (Lisszaboni Szerződés): A 2007 december 13-án aláírt Lisszaboni

Szerződés az Európai Unió hatékonyabb, átláthatóbb, demokratikusabb működését teszi lehetővé. Kellően rugalmas keretet nyújt a további fejlődéséhez és növekedéséhez, egyúttal az új szerződés az Unió hatékonyabb külső fellépését is szolgálja.

55

géntechnológiával módosított fajtáinak termesztésére, amelyekben az EU által engedélyezett GMO-k véletlen vagy technikailag elkerülhetetlen előfordulását észlelték. Azaz a véletlenszerűen előforduló GMO-t tartalmazó nem GM vetőmagvak és növényszaporító anyagok termesztésére nem terjedne ki a szabályozás módosítását irányzó javaslat. Ez tehát azt jelenti, hogy a genetikailag módosított szervezetet tartalmazó élelmiszerek és takarmányok forgalmazásáról, illetve alkalmazásáról a tagállamok nem dönthetnének szabadon. Azonban felmerül a kérdés: a vetés tilalma hogyan lenne összeegyeztethető a GM vetőmagvak szabad forgalmazásával? Hiszen a GM vetőmagvak szabad kereskedelmének az áruk szabad áramlásának elve alapján mégiscsak meg kell valósulnia. Továbbá a javaslat szerint a tagállam az indoklásban nem támaszkodhat környezeti-, illetve egészségügyi indokokra. Ugyanakkor lehetővé teszi a társadalmi szempontokra, politikai akaratra való hivatkozást. Ez azonban felveti a kérdést, hogy ennek függvényében a GMO-knak miért csak a köztermesztésére vonatkozhat a tiltás, miért nem lehet érvényes a (például antibiotikum-rezisztens) GMO-k behozatalára és forgalmazására is? Másfelől megközelítve a kérdést a „GMO csomag” jelenlegi felépítése két súlyos váddal illethető. Az egyik az, hogy a javaslatban megfogalmazottak elfogadása megkérdőjelezné az egységes belső piac eszméjét és működését. Másfelől pedig a jelek szerint a WTO szabadkereskedelmi elvével is ütközne. (E tekintetben már így is több támadás érte az EU-t, főként az USA felől.) A fentiek miatt jelenleg igencsak megosztottak az EU tagállamok véleményei. Felmerült annak a lehetősége, hogy a „GMO csomag” a jelenlegi formában elvetendő, azaz módosításokra, esetleg teljes átírásra szorul.

V. 4. A javaslattal kapcsolatos hazai álláspont A magyarországi szakértők véleménye szerint mindent összevetve értékelendő, hogy a Bizottság figyelembe vette a tagállamoknak a jelenlegi GMO szabályozással kapcsolatos észrevételeit és kifogásait, és a nemrégiben előterjesztett javaslatával kísérletet tesz a problémák megoldására. A „GMO csomag” elfogadása elősegítené Magyarország arra irányuló törekvését, hogy fenntartsa GMO-mentes státuszát. Ez pedig azért lenne fontos, mert e státusz elvesztése veszélyeztetné

hazánk

ökológiai

gazdálkodását,

minőségi

élelmiszer-előállítását

és

56

termékeink fizetőképes piacokon való elhelyezését. Az érzékeny európai piacon ugyanis csak akkor van esélyünk eladni a magyar mezőgazdasági termékeket, ha garantálni tudjuk azok génmódosítás-mentességét. Hazánkban elsőként 2005 februárjában, a Nyugat-Dunántúli Régióban fogalmazódott meg a térség génmódosítás-mentességére irányuló igény. Azóta számos régió és önkormányzat alulról jövő kezdeményezésekkel próbálja kiszorítani területükről a génmódosított növényeket. Ennek fényében rendkívül pozitív Magyarország számára, hogy a Bizottság e javaslatában jelentősen felértékelődött a régiók szerepe, illetve hatásköre, valamint a gazdasági indokok felmutatása is megfelelő értékelést kapott. Továbbá

Magyarország

szempontjából

a

kívülmaradási

záradék

(„opt-out”)

bevezetésére is nagy szükség lenne. Ekkor ugyanis az ország egyéb indokok mellett a biológiai sokféleségre vonatkozó nemzeti intézkedésekre hivatkozva, vagy más széleskörű természetvédelmi

célkitűzésekkel

összhangban

bizonyos

területeket

GMO-mentessé

nyilváníthatna. Tudniillik Magyarország csatlakozásával az Európai Unió korábbi területén található hat biogeográfiai régió33 kiegészült a pannon régióval, amely legnagyobb részt hazánk területén található. A pannon biogeográfiai régióban számos olyan faj és élőhelytípus található, melyek az EU területén máshol nem fordulnak elő. A csak Magyarország területén létező élőhelytípusok és fajok, ún. „pannonikumok” esetében különösen fontos, hogy az ezek számára kijelölt területek megfelelő nagyságúak legyenek, hiszen fennmaradásuk az Unión belül elsősorban Magyarországon múlik.

V. 5. A viták és tárgyalások aktuális helyzete A COREPER34 2010. szeptember 3-i ülésén a „GMO csomag” kezelése kapcsán döntés született egy ad hoc tanácsi munkacsoport felállításáról. Az ad hoc tanácsi 33

Biogeográfiai régió: növényzeti és éghajlati tulajdonságok alapján meghatározott régió. Az EU 15 korábbi

tagállamán belül hat biogeográfiai régiót jelöltek ki. Magyarország csatlakozásával a régiók sora egy új, Magyarország teljes területét lefedő pannon régióval egészült ki. 34

COREPER (Állandó Képviselők Bizottsága): A COREPER a Miniszterek Tanácsát helyettesítő bizottság.

Tevékenysége roppant szerteágazó, jelentősége egyre nagyobb. Feladatai közé tartozik a tagállami álláspontok szakértői szintű közelítése, a Tanácsi döntések előkészítése, továbbá az Unió szervei és a nemzeti intézmények közötti kapcsolattartás is. Az Állandó Képviselők Bizottságát mintegy 250 témák szerinti állandó vagy ideiglenes munkacsoport segíti.

57

munkacsoport 2010. szeptember 17-én tartotta első ülését, amelyen több tagállam (köztük Magyarország is) megkérte a Tanácsot, hogy készítsen véleményt a Bizottság javaslata és a WTO elveinek összeférhetőségére vonatkozólag. A Tanács 2010. november 8-án terjesztette elő véleményét, amit három nap múlva, a második ad hoc ülésen tárgyaltak meg. A Tanács által készített vélemény három fő részből áll. Az első rész foglalkozik a javaslat jogi alapjával. E szerint a Tanács megkérdőjelezi, hogy javaslatban alkalmazható lenne a Lisszaboni Szerződésnek a jogszabályok közelítéséről szóló 114. cikkének felhatalmazása. Ezt azzal magyarázza, hogy a tagállamok számára adott jogharmonizációs enyhítést csak a belső piac jobb működésének megvalósítási célja indokolhatná, ám ennek a kritériumnak a jelenlegi javaslat nem felel meg. Továbbá a Tanács kifogásolja, hogy a javaslat nem nevesíti elég pontosan és részletesen azokat a megemlíthető indokokat (pl. közrend védelme), amelyek a 114. cikkben szereplő feltételeknek megfelelnének. A tanácsi vélemény szerint a 114. cikk felhatalmazásának a javaslatban történő alkalmazása esetén a tiltó vagy korlátozó intézkedések bevezetésére vallási vagy etikai indokok nem szerepelhetnek, hiszen azok e cikk alapján nehezen definiálhatók és értelmezhetők. A második rész a Maastrichti Szerződéssel összhangban meghozható lehetséges nemzeti intézkedéseket tárgyalja. A vélemény szerint az intézkedéseknek egyrészt összhangban kellene lenniük a Maastrichti Szerződéssel (beleértve az áruk szabad áramlásának elvét), másrészt nem alapulhatnak kizárólag gazdasági indokokon. A Bizottság javaslatában megfogalmazott intézkedéseket etikai, közerkölcsi, illetve a közrend védelmére támaszkodó indokok alapozhatják meg. Ezenkívül az intézkedéseknek a szükségesség és az arányosság tesztjén is meg kellene felelniük. (Bár ez meglehetősen nehézkes, mert például etikai indokok alapján nehezen magyarázható a GMO-k köztermesztésének tiltása, hiszen a GMO-val takarmányozott haszonállat tenyésztése nem lehet megtiltva.) A tanácsi vélemény szerint tehát a javaslat elfogadása esetén a gyakorlatban egy tagállam nehezen tudja majd igazolni az etikai indokból fennálló tilalom jogosságát. Így az adott tagállam álláspontja könnyebben védhető akkor, ha csak egy kisebb régiója terültén kívánná megtiltani a köztermesztést. A harmadik rész a WTO elveivel való összeférhetőség kérdését elemzi. A véleménynyilatkozat kimondja, hogy a javaslatnak meg kell felelnie a WTO egyenlő nemzeti elbánás követelményével (a hátrányos megkülönböztetés tilalmával). A tanácsi vélemény végén található konklúzió szerint a javaslat jogi alapja nem megfelelő, valamint erős kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a tagállamok

58

részéről a javaslat szerint meghozható intézkedések összeegyeztethetőek-e a Maastrichti Szerződéssel. A Tanács fenti vélemény-nyilvánítása viták egész sorozatát indította el. Jelenleg is folyik a Tanács, a Bizottság és a tagállamok közötti véleménycsere, illetve az egymás véleményére válaszoló nyilatozatok megalkotása. A tagállamok egyöntetűen úgy vélik, a tárgyalások folytatása feltétlenül szükséges, hiszen a fennálló problémákra valamiféle megoldást kell találni. Ami az aktuális kérdések tekintetében Magyarországot illeti, hazánk kezdettől fogva támogatta a szabályozás módosítására irányuló kezdeményezést. Ugyanakkor egyetért azzal, hogy mindenekelőtt rengeteg kérdést kell tisztázni ahhoz, hogy a javaslat valamilyen formában történő elfogadásának folyamatában tovább tudjunk lépni. Magyarország is osztja azt a véleményt, hogy még számos tennivaló akad a szövegtervezettel kapcsolatban. A tárgyalások előreláthatóan a 2011-es soros magyar elnökség ideje alatt is minden bizonnyal folytatódnak, Magyarország pedig készségesen veszi majd át az ad hoc tanácsi munkacsoport feladatait. Ugyanakkor hazánk számára igen fontos lenne, hogy a Bizottság a tagállamok számára minél hamarabb teljesen világossá tegye, hogy a GMO-k köztermesztésbe vonásának tagállamonkénti korlátozását milyen alapokra lehetne helyezni. Magyarország (más tagállamok véleményével egyetértve) azt is kéri a Bizottságtól, hogy vagy a szövegtervezetbe, vagy a Preambulumba foglalja bele, hogy a javaslatnak a Lisszaboni Szerződés 114. cikke valóban megfelelő jogi alapját képezi.

59

VI. Összefoglalás

A tudósoknak sikerült a 20. század végére teljes mértékben feltérképezniük és megismerniük a földi élet információit hordozó molekulának, a DNS-nek a szerkezetét. Ezt követően lehetőségük nyílt egy meghatározott DNS-szakasz egyik fajból a másikba történő átültetésére, és így az „evolúció kikerülésével” új fajták létrehozására. A biotechnológia immár olyan távlatokat nyit meg a kutatók számára, és olyan rohamos tempóban fejlődik, amit az átlagos képzettségű emberek, fogyasztók alig tudnak követni. A „zöld biotechnológia”, azaz a növényi géntechnológia különleges közfigyelemnek örvend, a biotechnológia élelmiszeripari alkalmazása az egyik legvitatottabb témakörré vált. Miután 1996-ban először kerültek szabadföldi köztermesztésbe GM növények, vetésterületük világszerte évről évre növekszik. A 2009-es évben, 25 országban 134 millió hektáron vetettek transzgénikus vetőmagokat. A legfontosabb négy GM növény a szója, a kukorica, a gyapot és a repce. A legnagyobb mezőgazdasági GM termelők közé ma a következő országok tartoznak: USA, Brazília, Argentína, India, Kanada és Kína. Rajtuk kívül számos más – többnyire fejlődő – országban folyik GM termesztés. Bár túlnyomó többségben még mindig az első generációs GM növények kerülnek köztermesztésbe, 2009-ben már a második generációs növények bevezetése is megkezdődött. A GMO-k mellett érvelők tábora rendkívül kedvező hatásokat vár a transzgénikus növények elterjedési folyamatától. Úgy vélik, a GMO-k többek között megoldhatják a 2050re ugrásszerűen megnövekvő népesség élelmiszerigényének problémáját. Továbbá úgy gondolják, hogy a hagyományos gazdálkodás GMO-kkal való felváltása a globális klímaváltozásra is „gyógyír” lehet (ld. kevesebb növényvédő-szerhasználat). Tény és való, hogy a kirajzolódó jövőkép egy sor megoldásra váró problémát vetít elénk. Az elkövetkezendő néhány évtizedben ugrásszerűen megnövekvő népesség eddig nem látott méreteket öltő élelmiszerigényét olyan körülmények között kell majd kielégíteni, melyek tovább nehezítik a kizárólag hagyományos (vagy organikus) mezőgazdaság folytatását. Az össztársadalmi érdekeken túl közvetlen hasznot is kínálhatnak a GMO-k a multinacionális cégeknek, mint befektetőknek (pl. magas tőkemegtérülés), valamint a termelőknek (pl. magasabb terméshozam), illetve a fogyasztóknak (pl. Omega-3 zsírsavat tartalmazó gabona).

60

Ugyanakkor főként az EU-ban a mezőgazdasági géntechnológiát – mint az új technológiákat általában – heves fogyasztói ellenkezés fogadta. A dolgozat elején ismertetett célkitűzésem, miszerint megvizsgálom, mi indokolja az európai unióbeli fogyasztók elutasító magatartását, az általam vártnál árnyaltabb eredménnyel zárult. A vallási, ideológiai, etikai és erkölcsi indokok mellett a GMO-k elutasításáért nagymértékben felelős az emberek tájékozatlansága, illetve „félreinformáltság” is. Emiatt egyfelől a tudomány művelői és az „egyszerű”, átlagos képzettségű emberek kommunikációs akadályai, másfelől a média szenzációhajhász jellege okolható. Szakdolgozatom

következő

főbb

vizsgálódási

köre

az

EU

génmódosított

(élelmiszer)termékekre vonatkozó jogi szabályozása volt. Az Európai Unió aktuális, szigorú szabályozásának alapja többek között az az elvi megközelítés, mely szerint alapvetően az elővigyázatosság elvét kell figyelembe venni. Ennek oka az a feltételezés, hogy a géntechnológia terén ismereteink még korlátozottak, ezért a ma még veszélytelennek ítélt géntechnológiai eljárásokból később visszafordíthatatlan károk származhatnak. Így a jogalkotóknak, az élelmiszerpolitika alakítóinak és az élelmiszerpiaci szereplőknek a feladata, hogy megtalálják az egyensúlyt a genetikailag módosított szervezetekkel kapcsolatos érvek és ellenérvek között, illetve a fogyasztói aggályok, a termelők és előállítók érdekei között. Mindezt úgy, hogy közben ne sérüljön a kutatói szabadság, azaz ne akadályozzák a tudomány fejlődését. Mivel az Európai Unió 1992 óta egyetlen egységes piacként vesz részt a nemzetközi kereskedelemben, a genetikailag módosított élelmiszertermékekre vonatkozó közösségi jogszabályok az Európai Unió minden tagállamára nézve kötelezőek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben az EU egy adott GMO-t forgalmazásra engedélyez, az egységes (belső) piacon érvényes áruk szabad áramlási jogának értelmében az adott termék minden tagállamban – a meghatározott jelölési és nyomon követhetőségi szabályok betartásával – forgalmazható. Hasonlóképpen működik a köztermesztéssel is, azaz egy EU által engedélyezett GMO termesztését egyik tagállam sem tilthatja. A tagállamoknak ugyan jogukban áll, hogy tudományosan bizonyított egészségügyi és környezetvédelmi kockázatokra hivatkozva éljenek az úgynevezett „védzáradék” lehetőségével, ám ez tulajdonképpen csak ideiglenes „haladékot” jelent. Többek között ezért is merült fel, hogy módosítsák a GMO-k engedélyezésének jelenlegi rendszerét, éspedig oly módon, hogy a tilalom indokaként új (szocio-ökonómiai, etikai stb.) elemekre lehessen hivatkozni. A Bizottság 2010. július 13-ai javaslatában kezdeményezte, hogy az EU-ban a GMO-k köztermesztésének engedélyezése tagállami 61

hatáskörbe kerüljön. Tehát a javaslat szerint a tagállamok az EU-ban köztermesztésre engedélyezett GMO-kat kitilthatnák területük egy részéről vagy egészéről, ezáltal (elviekben) GMO-mentes régiókat alakíthatnának ki. A jelenlegi EU-s GMO szabályozás módosítására irányuló javaslat elfogadása azonban igencsak kérdéses. Egyfelől az USA kifogásolja, hogy a bizottsági javaslat törvényerőre emelkedésével az EU sértené a WTO szabadkereskedelmi elvét. Másfelől egyes európai uniós tagállamok úgy vélik, hogy a javaslat ütközik az EU egységes belső piacának eszméjével. Ezért a bizottsági javaslat esetleges módosításáról vagy teljes átfogalmazásáról jelenleg is folynak a tárgyalások, a jogszabályok módosítására akár több évet is várni kell. Mindenesetre az biztos, hogy a 2011-es soros magyar EU-elnökség ideje alatt is folytatódnak majd a viták és egyeztetések. Ami

Magyarországot

illeti,

hazánk

egyértelműen

GMO-mentes

státuszának

megőrzésére törekszik. Ennek – egyéb ideológiai, kulturális, stb. indokok mellett – az az oka, hogy a GMO-mentes státusz elvesztése veszélyeztetheti hazánk ökológiai gazdálkodását, minőségi élelmiszer-előállítását és termékeink fizetőképes piacokon való elhelyezését. Kijelenthető tehát, hogy a GMO-mentes országimázs megőrzése mindaddig rosszabb esetben óvatos (de nem vesztes), jobb esetben nyerő stratégiának tekinthető, amíg Magyarország hazai és exportpiacain a fogyasztók ellenérzéssel viseltetnek a GM termékekkel szemben. Ezt a stratégiát támasztják alá más országok (pl. Spanyolország) tapasztalatai, amik azt jelzik, hogy egy adott régióban akár drasztikusan is visszaeshet azoknak a növényeknek a bio-termesztése, amelyeket GM-termesztésbe is vonnak. Ez az ökológiai gazdálkodóknak és a bio-termékek fogyasztóinak egyaránt súlyos piaci veszteség. (Pataki és Matolay, 2008) Éppen ezért véleményem szerint pozitívan értékelendő, hogy a Bizottság figyelembe vette az EU tagállamok GM-mezőgazdasággal szembeni kifogásait, és javaslatával orvosolni próbálja a fennálló problémákat. Fontos szempontnak tartom, hogy a génmódosított szervezetek köztermesztésével kapcsolatos döntéseket illetően az egyes tagországok nemzeti szuverenitást élvezzenek, és így érvényesülhessen a fogyasztók szabad választásához való joga. Úgy gondolom, ebben a kérdésben a gazdasági érdekeken túl tekintettel kell lenni az egyes országok azon törekvéseire, hogy hagyományaikat és kulturális sajátosságaikat megőrizzék. Mindent összevetve úgy vélem, megkérdőjelezhetetlen tény, hogy a génmódosított élelmiszertermékek térnyerése az elkövetkezendő években is rendkívüli ütemben gyorsul. A géntechnológia, mint tudományág tovább fejlődik egyre újabb és újabb lehetőség széles 62

tárházát kínálva. Ugyanakkor a génmódosított szervezetek környezetre és emberi egészségre gyakorolt hatását folyamatosan és alaposan tanulmányozni kell, amihez széleskörű kockázatelemzés szükséges. A jelenlegi vizsgálati módszerekkel még nem állapíthatjuk meg biztosan, hogy ezek a növények valóban semmiféle – különösképp hosszú távú – kockázatot nem rejtenek magukban. Véleményem szerint a mezőgazdasági géntechnológia csak akkor váltja be maradéktalanul a hozzá fűződő reményeket, ha megtanuljuk helyesen alkalmazni. Ehhez pedig a kutatók, tudósok, szakértők, jogalkotók, civil szervezetek, stb. szoros(abb) együttműködésére lenne szükség.

63

VII. Summary

By the end of the 20th century, scientists have succeeded in discovering the structure of DNA (Deoxyribonucleic acid). Subsequently, the transplantation of a DNA fragment from one species to another and hence the creation of unknown genetic samples by ignoring the evolutionary process became feasible. Biotechnology has already created opportunities and opened up prospects for scientists which „ordinary‟ people and consumers can hardly follow. „Green biotechnology‟, i.e. plant genetic engineering enjoys great public attention and the implementation of biotechnology in food industry has become one of the most controversial topics. Since 1996, when the first genetically modified (or GM) soybean was harvested, the global area planted to GM crops has grown worldwide. In 2009, a record 14 million farmers, in 25 countries, planted 134 million hectares of biotech crops. The four main biotech crops include soybean, maize, cotton and rapeseed. The main producers of GM crops are the following countries: USA, Brazil, Argentina, India, Canada and China. In addition to them, GM crops are cultivated in many other – mainly developing – countries. Although, the vast majority of planted transgenic crops are still of „first generation‟ GM crops, in 2009, the introduction of „second generation‟ biotech crops also began. Those who argue for the use of Genetically Modified Organisms expect extraordinarily positive effects from the global spread of transgenic plants. They think using these plants could solve the food problem of a population that will grow massively by 2050. Furthermore, according to them, conversion from conventional agriculture to GM agriculture could also „cure‟ the problem of global climate change (e.g. less use of pesticides). However, it is a fact that in the foreseeable future, humans will face numerous problems to solve. Over the coming decades, the significantly increasing population‟s unprecedented demand for food will have to be met under circumstances (e.g. climate change) which will make the use of conventional (or organic) agriculture less effective. Apart from the above mentioned potential benefits, GMOs appear to be lucrative for multinational companies (e.g. advantageous rate of return), for the farmers (e.g. higher yield) and for customers (e.g. corn crops containing Omega-3 fatty acids) as well.

64

Nevertheless, European consumers oppose the application of gene technology to farming - as well as any other new technologies. In the instruction part of my thesis, I declared my intention to investigate the reasons for this negative attitude of customers in the European Union. Well, the result is more complex than I expected it to be. Besides religious, ideological, ethical and moral reasons, misconceptions are also to a great extent responsible for the rejection of GMO-s. For this situation, the communication barriers between scientists and ‟ordinary‟ people and the „sensationalist‟ media can be blamed. I also made a study of the EU legislation regarding the genetically modified (food) products. The main basis of the European Union‟s actual, rigorous regulation is the „precautionary principle‟. The reason for the use of this principle is the supposition that our knowledge in the field of genetic engineering is still limited. Therefore, those genetic engineering processes that are considered safe today might cause irreversible damage in the future. Hence, it is extremely important to find the balance between the advantages and disadvantages of the GMOs and between the customers‟ doubts and the producers‟ interests. This must be the task of legislation, food policy makers and actors in food policy. In the meanwhile, the freedom of research and thus the development of science should be guaranteed. Since 1992 the European Union takes part in the international trade as a homogeneous single market and therefore its regulatory system for genetically modified (food) products is compulsory for every single EU member state. In practice it means that if the EU authorizes the marketing of a certain GMO, on the basis of the principle of the free movement of goods, the marketing of that certain GMO is considered to be authorized in all EU member states. Consequently, none of the EU member states can ban the cultivation of a GMO that is authorized by the European Union. Though in some cases, the member states have the right to trigger a „safeguard clause‟ provided by the EU law to ban the cultivation of a specific GMO on their territory. The states can do this by presenting a scientific proof of the fact that a specific GMO is harmful to the environment and/or human health. Nevertheless, in fact, the „safeguard clause‟ only delays the authorization of GMOs. This is one of the reasons why the possibility of amending the current authorization system for GMOs arose recently. On 13th July 2010, the Commission proposed to confer to Member States the freedom to allow, restrict or ban the cultivation of Genetically Modified Organisms on part or all of their territory. The proposal allows member states to ban the

65

cultivation of GMOs for reasons other than health and safety problems (for example socialeconomical reasons, ethical reasons, etc.) and also allows them to create „GMO-free‟ regions. However, the acceptance of the Commission‟s proposal in its current form is controversial. On the one hand the USA complains that the proposal violates the free trade principle of WTO. On the other hand the EU member states think that the Commission‟s proposal violates the conception of the single European market. For these reasons, there are negotiations and disputes about the potential modifications and the re-writing of the Commission‟s proposal. The final decision about the acceptance of the proposal may come into existence after a few years. During the Hungarian EU Presidency debates and discussions will certainly continue. As for Hungary, the country is clearly striving to preserve its „GMO-free‟ status. The loss of GMO-free status would endanger the country‟s organic farming, production of highquality food and product positioning. Therefore, until customers in Hungary‟s internal and export markets have prejudice against GMOs, preserving the „GMO-free‟ image can be considered a precautious strategy in the worst case or a winner strategy in optimal case. This strategy is verified by the experiences of other countries (e.g. Spain) which prove that in a certain region the bio-production of those plants which are also subject to GM production have drastically decreased. (Pataki and Matolay, 2008) For this very reason, I think it should be appreciated that the Commission took the complaints of the EU member states into consideration and that it tries to solve the problems in biotech agriculture. I find it important that the member states retain their national sovereignty in the field of authorizing the cultivation of GM crops and thus to protect the customer‟s freedom of choice. I think regarding this issue not only economical aspects but the preservation of traditions and cultural features of a country must also be taken into consideration.

All in all I believe that it is an unquestionable fact that the spread of genetically modified (food) products will further continue at a rapid pace. Gene technology will further develop and offer humans new and great possibilities. On the other hand, it is crucial to examine the influence of Genetically Modified Organisms on the environment and public health. This requires profound and wide range risk analysis. In my opinion, „green biotechnology‟ will only fulfil our hopes if we „learn to make sensible use of it‟. (Einstein, 1931: speech) 66

VIII. Irodalomjegyzék

A Bizottság 1981/2006/EK rendelete (2006. december 22.) az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 32. cikkének a géntechnológiával módosított szervezeteket vizsgáló közösségi referencialaboratórium tekintetében történő végrehajtásának részletes szabályairól http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2006:368:0099:0109:HU:PDF A Bizottság 641/2004/EK rendelete (2004. április 6.) az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az új, géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok engedélyezése iránti kérelem, a létező termékek bejelentése és a kockázatértékelés során kedvező eredményt mutató, géntechnológiával módosított anyagok véletlen vagy technikailag elkerülhetetlen jelenléte tekintetében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályokról http://www.fvm.gov.hu/doc/upload/200503/641_2004_ek.pdf A Bizottság 65/2004/EK rendelete (2004. január 14.) a géntechnológiával módosított szervezetek egyedi azonosítóinak kialakítására és hozzárendelésére szolgáló rendszer létrehozásáról http://www.fvm.gov.hu/doc/upload/200503/65_2004_ek.pdf A Bizottság határozata (2008. április 3.) a rizstermékekben előforduló, nem engedélyezett, genetikailag

módosított

„Bt

63”

szervezetre

vonatkozó

szükségintézkedésekről

(2008/289/EK) http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2008:096:0029:0034:HU:PDF A Bizottság határozata (2008. szeptember 8.) a géntechnológiával módosított A2704-12 (ACS-GMØØ5-3) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről (2008/730/EK) http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2008:247:0050:01:HU:HTML

67

Az Európai Parlament és a Tanács 1829/2003/EK rendelete (2003. szeptember 22.) a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról http://www.fvm.gov.hu/doc/upload/200503/1829_2003_ek.pdf Az Európai Parlament és a Tanács 1830/2003/EK rendelete (2003. szeptember 22.) a géntechnológiával módosított szervezetek nyomon követhetőségéről és címkézéséről, és a géntechnológiával módosított szervezetekből előállított élelmiszer- és takarmánytermékek nyomon követhetőségéről, valamint a 2001/18/EK irányelv módosításáról http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32003R1830:HU:HTML Az Európai Parlament és a Tanács 1946/2003/EK rendelete (2003. július 15.) a géntechnológiával módosított szervezetek országhatárokon történő átviteléről http://www.fvm.gov.hu/doc/upload/200503/1946_2003_ek.pdf Az Európai Parlament és a Tanács 298/2008/EK rendelete (2008. március 11.) a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK rendeletnek a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlása tekintetében történő módosításáról http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2008:097:0064:0066:HU:PDF Az Európai Parlament és Tanács 2001/18/EK irányelve (2001. március 12.) a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről http://ec.europa.eu/health/files/eudralex/vol-1/dir_2001_18/dir_2001_18_hu.pdf Bánáti Diána, Popp József, Potori Norbert: A GM növények egyes szabályozási és közgazdasági kérdései, Agrárgazdasági Tanulmányok, 2007, 3. szám, Agrárgazdasági Kutató Intézet, 2007, Budapest Bánáti Diána: A genetikailag módosított élelmiszerek megítélése Magyarországon és az Európai Unióban, Magyar Tudomány, 167. évfolyam, 2007/4. szám, 437-445. oldal Biológiai Sokféleség Egyezmény honlap http://biodiv.kvvm.hu/

68

Cartagena Protocol on Biosafety to the Concention on Biological Diversity, Montreal, 2000 http://www.cbd.int/doc/legal/cartagena-protocol-en.pdf

Commission Recommendation of 23 July 2003 on guidelines for the development of national strategies and best practices to ensure the coexistence of genetically modified crops with conventional and organic farming (2003/556/EC) http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2003:189:0036:0047:EN:PDF

Consolidated Version of the Treaty on the Functioning of the European Union (2007. december 13.) http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2008:115:0047:0199:EN:PDF Darvas Bála és Székács András: Mezőgazdasági Ökotoxikológia, L‟Harmattan Kiadó, 2006, Budapest Darvas Béla honlapja - GMO-Kerekasztal http://www.bdarvas.hu/gmo Domokos N. Márton: A biotechnológia élelmiszeripari és mezőgazdasági alkalmazásának egyes jogi kérdései, különös tekintettel az EU szabályozására, Jogi Fórum publikáció, 2005 http://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/domokos_marton_biotechnologia[jogi_forum].pdf Dudit Dénes: Zöld géntechnológia és agrárinnováció Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület 2009, Szeged Dudits Dénes és Heszky László: Növényi biotechnológia és géntechnológia, Agroinform Kiadó, 2000, Budapest

Eurobarometer - Europeans and Biotechnology in 2005: Patterns and Trends, 2006 http://ec.europa.eu/research/press/2006/pdf/pr1906_eb_64_3_final_report-may2006_en.pdf EUROPA- Az Európai Unió hivatalos portálja http://europa.eu/index_hu.htm Európai Bizottság honlap http://ec.europa.eu/index_hu.htm

69

European Food Safety Authority (EFSA) honlap http://www.efsa.europa.eu/ Génmódosított termények - a kormányoké a választás, Európai Bizottság, 2010 http://ec.europa.eu/news/agriculture/100714_hu.htm Győr Ágnes: Akik legyőzték a génmanipulálókat, Magyar Nemzet, 2010. június 9. Hargitai Miklós: Nincsenek százszázalékos módszerek – Venetianer Pál biológus-akadémikus a génkezelt növényekről, Népszabadság, 2010. augusztus 16. Hegedűs Attila: Bepillantás a genetikailag módosított növények (GM) világába (előadás), Kutatók Éjszakája Program, Budapesti Corvinus Egyetem, Genetika és Növénynemesítés Tanszék, 2010 Heszky László: Tanuljunk „géntechnológiául” (1.) – A földi élet lényege, Agroinform, 2010 július, 72-74. http://w3.mkk.szie.hu/dep/genetika/pdf/Heszky/HL-1007.pdf Heszky László: Transzgénikus növények – az emberiség diadala vagy félelme?, Mindentudás Egyeteme, 2006 http://www.mindentudas.hu/heszkylaszlo/20061031heszky1.html Hunger Notes – World Hunger and Poverty Facts and Statistics 2010, World Hunger Education Service, 2010 http://www.worldhunger.org/articles/Learn/world%20hunger%20facts%202002.htm

International Service for the Acquisition of Agri-biotech Applications (ISAAA) - A „Kereskedelmi forgalomban lévő biotech/GM növények globális helyzete: 2009” c. rövid kivonat legfontosabb megállapításai http://www.isaaa.org/resources/publications/briefs/41/highlights/pdf/Brief%2041%20%20Highlights%20-%20Hungarian.pdf

70

International Service for the Acquisition of Agri-biotech Applications (ISAAA) (Clive James) - Executive Summary brief 41 Global Status of Commercialized Biotech/GM Crops: 2009, Ithaca NY Káosz a génkezelt növénytermesztés uniós szabályzásában, Fogyasztók, MTI, 2010 http://www.fogyasztok.hu/cikk/20101014/kaosz-a-genkezelt-novenytermesztes-uniosszabalyzasaban

Mark A. Pollack and Gregory C. Shaffer: Biotechnology: The Next Transatlantic Trade War?, The Washington Quarterly, Autumn 2000, 41-54. oldal http://www.twq.com/autumn00/pollackshaffer.pdf Pataki György és Matolay Réka: A magyar mezőgazdaság jövője a GMO-mentesség szempontjából, ESSRG Kft, 2008, Budapest Popp József és Potori Norbert: A GM-növények (elsősorban a kukorica) termesztésének és ipari felhasználásának közgazdasági kérdései Magyarországon, Magyar Tudomány, 167. évfolyam, 2007/4. szám, 451-462. oldal Popp József: A GM Növények gazdasági hatásai az Európai Unióban II., Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület, Hírlevél, 6. évf. - 2010/9. szeptember http://zoldbiotech.uw.hu/hirlevelek/1009-1.pdf Popp József: A GM Növények gazdasági hatásai az Európai Unióban, Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület, Hírlevél, 6. évf. - 2010/8. augusztus http://zoldbiotech.uw.hu/hirlevelek/1008-1.pdf The Treaty of Rome (1967. március 25.) http://ec.europa.eu/economy_finance/emu_history/documents/treaties/rometreaty2.pdf United Nations – World Population Will Increase By 2.5 Billion By 2050; People Over 60 To Increase By More Than 1 Billion, Press Release POP/952, 2007 http://www.un.org/News/Press/docs//2007/pop952.doc.htm

71

United Nations Conference on Environment & Development - AGENDA 21, Rio de Janerio, Brazil, 3 to 14 June 1992 http://www.un.org/esa/sustdev/documents/agenda21/english/Agenda21.pdf United Nations Conference on Environment & Development – International Trade in GMOs and GM Products: National and Multilateral Legal Frameworks (by Simonetta Zarrilli), Study Series No. 29., New York and Geneva, 2005 http://www.unctad.org/en/docs/itcdtab30_en.pdf Vajda Boldizsár: Genetikailag módosított szervezetek mindennapjainkban: áttekintés és helyzetelemzés, Élelmiszer-biztonság, 2009. VII. évfolyam, 4. szám, 14-18. oldal Venetianer Pál: A géntechnológia tudományos eredményei és társadalmi hatásai - A génsebészet két háborúja, Magyar Tudomány 2000. május http://epa.oszk.hu/00700/00775/00018/530-536.html Venetianer Pál: Génmódosított növények – Mire jók?, Typotex Kiadó, 2010, Gyula

World Health Organization (WHO) - MDG 1: Eradicate extreme poverty and hunger, 2010 http://www.who.int/topics/millennium_development_goals/hunger/en/ Zöld biotechnológia honlap http://zoldbiotech.uw.hu/

72