GENETIKAILAG MÓDOSÍTOTT NÖVÉNYEK AZ ÉLELMISZERLÁNCBAN

ÉLELMISZER-BIZTONSÁGI KÖTETEK IV.

GENETIKAILAG MÓDOSÍTOTT NÖVÉNYEK AZ ÉLELMISZERLÁNCBAN

Szerkesztette: Bánáti Diána Gelencsér Éva

Budapest, 2007.

ÉLELMISZER-BIZTONSÁGI KÖTETEK IV.

Genetikailag módosított növények az élelmiszerláncban

Szerzôk:

Szerkesztette:

Dr. Bánáti Diána Dr. Gelencsér Éva Dr. Szigeti Tamás János Dr. Sebôk András Dr. Vértes Csabáné Dr. Popp József Dr. Lakner Zoltán Ujhelyi Gabriella Dr. Szabó Erzsébet Tóth Annamária Nagy András Potori Norbert Dr. Vajda Boldizsár Dr. Jánosi Anna Micsinai Adrienn

Bánáti Diána Gelencsér Éva

Budapest, 2007.

Cím:

Genetikailag módosított növények az élelmiszerláncban

Szerkesztô:

Dr. Bánáti Diána, c. egyetemi tanár, fôigazgató Dr. Gelencsér Éva, c. egyetemi tanár, fôoszt. vezetô

Szerkesztô Bizottság:

Dr. Dimény Imre, MTA r. tagja Dr. Farkas József, MTA r. tagja Dr. Horn Péter, MTA r. tagja Dr. Németh Tamás, MTA r. tagja Dr. Somogyi Árpád, MTA külsô tagja

Az Élelmiszer-biztonsági Kötetek eddig megjelent kötetei: I.

Az élelmiszer-biztonság megítélése és a magyar fogyasztók kockázat-észlelése (2003) ISBN 963 9179 10 8

II.

Gluténmentes élelmiszerek (2005) ISBN 963 7358 08 0

III.

Együtt Magyarország élelmiszer-biztonságáért (2006) ISBN 963 7358 09 9

Minden jog fenntartva, beleértve a kiadvány részben vagy egészben – nem oktatási célra – történô sokszorosítását.

ISBN 978-963-7358-10-4 ISSN 1788-4500 Kiadja:

Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet, Budapest

Nyomda:

Hieroglif Reklám Kft., Budapest

Szerzôk (névsorban): Dr. habil Bánáti Diána c. egyetemi tanár, fôigazgató Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet; tanszékvezetô, SZIE Kihelyezett Élelmiszertudományi Tanszék; BCE Élelmiszerjogi és Fogyasztói Tanulmányok Tanszék

Dr. Gelencsér Éva c. egyetemi tanár, fôosztályvezetô Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet, Élelmiszer-biztonsági Fôosztály

Dr. Jánosi Anna tudományos munkatárs Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet, Biológiai Osztály

Dr. Lakner Zoltán egyetemi docens, tanszékvezetô helyettes Budapesti Corvinus Egyetem, Élelmiszeripari Gazdaságtan Tanszék

Dr. Micsinai Adrienn ügyvezetô Biomi Kft.

Nagy András tudományos segédmunkatárs Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet, Biológiai Osztály

Dr. Popp József agrárpolitikai igazgató Agrárgazdasági Kutató Intézet

Potori Norbert osztályvezetô Agrárgazdasági Kutató Intézet

Dr. Sebôk András cégvezetô Champden & Chorleywood Élelmiszeripari Fejlesztési Intézet Magyarország Kht.

Dr. Szabó Erzsébet tudományos fômunkatárs, osztályvezetô Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet, Élelmiszergazdasági és Minôségügyi Osztály

Dr. Szigeti Tamás János élelmiszer-analitikai üzletágvezetô Dr. E. Wessling Kémiai Laboratórium Kft.

Tóth Annamária tudományos segédmunkatárs Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet, Élelmiszergazdasági és Minôségügyi Osztály

Ujhelyi Gabriella tudományos segédmunkatárs Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet, Biológiai Osztály

Dr. Vajda Boldizsár részlegvezetô Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet

Dr. Vértes Csabáné vezetô fôtanácsos Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Természeti Erôforrások Fôosztálya

TARTALOM Oldalszám 1. A modern biotechnológia agrár- és élelmiszeripari alkalmazása – Bevezetés . . . . . . . . . 9 (dr. Bánáti Diána – dr. Gelencsér Éva) 2. A GM növények termesztésének egyes gazdasági kérdései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 (dr. Popp József – Potori Norbert) 3. Nemzetközi szervezetek szerepe a modern biotechnológiai úton elôállított

. . . . . . . . . 26

élelmiszerek biztonsági értékelésében (dr. Bánáti Diána) 4. A genetikailag módosított élelmiszerek szabályozása az EU-ban és . . . . . . . . . . . . . . . . 37 a magyar gyakorlat (dr. Bánáti Diána – dr. Vértes Csabáné) 5. A GM növényekre alapozott élelmiszerek biztonsági értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53 (dr. Gelencsér Éva – dr. Bánáti Diána) 6. Herbicid rezisztens transzgénikus búza (Triticum aestivum L.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69 élelmiszer-biztonsági célú vizsgálata (dr. Gelencsér Éva – Nagy András) 7. Az élelmiszerek és takarmányok GMO tartalmának mintavételébôl . . . . . . . . . . . . . . . 77 következô hibák és az analitikai módszerek teljesítmény jellemzôi (dr. Szigeti Tamás János) 8. Szója tartalmú élelmiszerek GM monitoring vizsgálatának eredményei . . . . . . . . . . . 108 (Ujhelyi Gabriella – dr. Jánosi Anna – dr. Vajda Boldizsár – dr. Micsinai Adrienn – dr. Gelencsér Éva) 9. A magyar lakosság szója tartalmú élelmiszerekben elôforduló . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118 GM anyagokra vonatkozó kitettségének becslése egyszerûsített ipari kockázat-becslés alapján (dr. Sebôk András) 10. A GM termékek elôállításával és forgalmazásával kapcsolatos . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144 stratégia az élelmiszerláncban (dr. Bánáti Diána – dr. Szabó Erzsébet – dr. Lakner Zoltán) 11. A genetikailag módosított élelmiszerek elôállításának etikai kérdései . . . . . . . . . . . . . 156 (Tóth Annamária – dr. Bánáti Diána) 12. További feladatok a GMO-k kockázat-értékelése területén – . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175 nemzetközi szervezetek ajánlásai (dr. Bánáti Diána – dr. Gelencsér Éva) Összefoglalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 180 Summary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 183 Tárgymutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187

IV.


1. A modern biotechnológia agrár- és élelmiszeripari alkalmazása Bevezetés A földi bioszféra kialakulásával egyidejûleg elkezdôdött az evolúció története. A melegvizû tengerekben kialakult élôlények DNS-e az evolúció során százmillió évek alatt a genetikai állomány spontán változása, mutációja illetve átrendezôdése révén meghatározta a bioszféra jelenlegi állapotát és kialakult a genetikai sokszínûség, amit ma a biodiverzitás fogalmával írunk le. A háziasítás folyamata valamint késôbb a nemesítés felgyorsította bizonyos fajok átalakulását. A növénytermesztés és állattenyésztés során évezredek, évszázadok alatt alakult ki és változott meg egy-egy háziasított faj, fajta. Ezek keresztezésével, az elônyös tulajdonságok tudatos kiemelésével tovább nôtt az érintett fajok ember által elvárt tulajdonságokhoz való alkalmazkodásának mértéke. A biológiai tudomány fejlôdése soha nem látott mértékben felgyorsult a XX. században. A XXI. század kezdetén egy meghatározott tulajdonságért felelôs DNS szakasz egyik fajból a másik fajba való beültetése, az évezredes evolúció során ismeretlen genetikai minták létrejötte a tudósokat és a laikus fogyasztókat egyaránt foglalkoztatja. A molekuláris biológia kialakulása révén a kutatókban felmerült az élô szervezetek, a mikroorganizmusok, a növények, majd az állatok és napjainkban az ember genomja, azaz örökítô anyaga megváltoztatásának lehetôsége. Az öröklôdést szabályozó információs anyag mesterséges megváltoztatása a genetikai módosítás, génmérnökség, génsebészeti beavatkozás, géntechnológia vagy génmanipuláció megnevezésekkel széles körben ismertté vált. Egy meghatározott tulajdonságért felelôs DNS szakaszt (gént) izolálnak valamely növényvagy állatfajból és beépítik egy másik szervezetbe, ahol az új gén – amennyiben expresszálódik – a kívánt változást idézi elô. A génsebészeti beavatkozások eredményeit – amelyek az 1970-es években még a kutatólaboratóriumokban jelentkeztek – a 80-as évektôl elsôsorban a gyógyszeripar és a fermentációs ipar alkalmazta. A módosított génállományú baktériumok és gombák segítségével a megszokottnál olcsóbban és hatékonyabban lehetett gyógyszer alapanyagokat, hormonokat és enzimeket elôállítani, amelyeket elsôsorban a

9

ÉLELMISZER-BIZTONSÁGI KÖTETEK

IV.

humán gyógyászatban, majd az élelmiszeriparban hasznosítottak. Ezeket a genetikailag módosított szervezeteket zárt rendszerben hasznosították, így fel sem merült a környezet veszélyeztetésének, a biodiverzitás csökkenésének vagy az élelmiszerek biztonságosságának problémája. A fogyasztók eleinte nem foglalkoztak a számukra túlságosan tudományos és kevés gyakorlati haszonnal járó kísérletek eredményeivel. Nem érzékelték, hogy a modern biotechnológia kialakulásával rendkívül nagy horderejû áttörés készül az élôvilág átalakítása, az örökletes tulajdonságok megváltoztatása terén. A Föld népessége folyamatosan növekszik. Míg a múlt század elején a világ népessége 2 milliárd alatti volt, addig 2000-re ez a szám megháromszorozódott és elérte a 6 milliárd fôt. Amennyiben ez a tendencia folytatódik 2040-re vagy 2050-re már 9 milliárd fônyi népességre számíthatunk (OECD, 2000). Ennek megfelelôen olyan fenntartható, új mezôgazdasági technológiai fejlesztések váltak szükségessé, amelyek lehetôvé teszik a közel 5 milliárd tonna évenkénti élelmiszer-elôállítás legalább 50%-os növekedését a következô 30-40 évben. A kultúrnövények tulajdonságainak megváltoztatása új eredményekkel kecsegtette a mezôgazdasági termesztôket. A gazdasági haszon reménye a terméshozamok folyamatos növelésére sarkallja a farmereket. Az elsô generációs GM növények fôként agronómiai és környezetvédelmi célt szolgáltak (pl. növényvédôszer felhasználás csökkentése) és csak közvetetten szolgálták a fogyasztók érdekeit. Elsôsorban növényi kártevôknek ellenálló (gomba-, vírus-, baktérium- és rovarrezisztens), illetve növényvédôszer-ellenálló növényeket fejlesztettek ki. A nagyobb terméshozamú gabonafélék termesztése révén jelentôs hasznot reméltek a farmerek, a fogyasztók azonban nem érzékelték az elônyös tulajdonságokat, így kétkedôvé majd elutasítóvá váltak a GM élelmiszerekkel szemben. A második generációs fejlesztések már táplálkozási célt (pl. transz-zsírsavakban dús szójaés repceolaj) szolgáltak (Rilay & Hoffman, 1999). A megváltoztatott tápértékû és érzékszervi tulajdonságokkal rendelkezô gabonafélék és zöldségek már a fogyasztók számára is kínáltak elônyös tulajdonságokat. Kedvezôbb beltartalmi értékû, jobb ízû, nagyobb esszenciális zsírsavtartalmú vagy hosszabb eltarthatósági idejû termények jelentek meg a piacon. A módosítások a növények anyagcseréjét érintették, így például lassították a paradicsom érését vagy kedvezôbb technológiai tulajdonságú búzafajtát állítottak elô a sütôipar számára.

10

IV.


Szintén új generációs fejlesztés volt a kedvezôtlen mezôgazdasági adottságokat jól tûrô (szárazság-, hideg- és sótûrô stb.) fajták kialakítása. A harmadik generációs GM növényeket már nem elsôsorban élelmiszeripari célra, hanem pl. szerves molekulák elôállítására és hatóanyag termelésre fejlesztik (pl. ehetô vakcinát termelô banán). Az élelmiszeripar igen korán elkezdte alkalmazni a biotechnológiai kutatások eredményeit, elsôsorban az erjesztés valamint egyes adalékanyagok termeltetése területén. Sütéshez ill. salátákhoz felhasználható repce- és szójaolajat, tejzsírpótlót, kakaóvajpótlót, színezékeket, illat- és ízanyagokat, tejalvadásban szerepet játszó enzimet fejlesztettek ki. A biotechnológia magában foglalja az élelmiszeriparban széles körben, régóta alkalmazott technológiákat is, mint például a sör- és sajtgyártást valamint minden olyan eljárást, amely élô szervezetekkel, így élesztô gombákkal és baktériumokkal vagy azok részeinek felhasználásával foglalkozik. Az un. modern biotechnológia fogalmát gyakran azonosítják a génsebészet, génterápia fogalmakkal. A kutatók számára korlátlan lehetôségeket kínáló génmérnökség, környezetvédelmi, élelmiszer-biztonsági és – a fogyasztók tudatosabbá válásával – etikai aggályokat váltott ki. A természetben található növények és állatok génkészletének megváltoztatása után a kutatók a humán genom, az emberi örökítô anyag megváltoztatásával, annak lemásolásával kísérleteztek. A biotechnológiai módszerek alkalmazása immár olyan lehetôségeket teremtett és olyan távlatokat nyitott a tudomány mûvelôi számára, amit sem az átlagos képzettségû emberek sem pedig a genetikailag módosított terményeket fogyasztók nem tudnak követni. Amióta 1996-ban elôször takarítottak be genetikailag módosított szóját, a biotechnológia valamint annak élelmiszeripari alkalmazása élelmiszergazdaság az egyik legvitatottabb, legellentmondásosabb kérdéssé vált. A genetikailag módosított (GM) növényeket, elsôsorban a transzgén(ikus) gabonaféléket napjainkban folyamatosan növekvô területen termesztik és a nemzetközi kereskedelem révén megjelentek a takarmány és az élelmiszerláncban is. Számos országban engedélyezték a GM kukorica, szója, repce és gyapot forgalomba hozatalát. A mezôgazdasági biotechnológia az elsô GM növény (Flavr SavrTM paradicsom) engedélyezését követôen forradalmi fejlôdésnek indult.

11


IV.

Az EU jogalkotói a GM termények megjelenése óta törekszenek az egységes szabályozás megteremtésére. Számos szakember azzal érvel, hogy a tájékozatlan, érzelmei által befolyásolt fogyasztókat elsôsorban tájékoztatni és informálni kell, hogy bizalommal forduljanak az új, biotechnológiai úton elôállított termékek felé. Továbbá a vita a hozzáértô kutatók, fejlesztôk között dôljön el, ezt tükrözze a tudományos eredményeket gyorsan követô szabályozás és a fogyasztók ne válhassanak sem a kereskedelmi érdekeiket mindenekelôtt érvényesíteni kívánó cégek sem a túlzott, nem kellôen megfontolt érveket felsorakoztató szélsôséges ellenzôk háborújának, pszichológiai manipulációjának áldozataivá. Amit a fogyasztó kíván, az a választás lehetôsége és átláthatóság, teljes nyomonkövethetôség az élelmiszerláncban. A fogyasztókat tájékoztatni, informálni kell, választási lehetôséget kell kínálni számukra és nem utolsósorban meg kell teremteni a megbízható jogi szabályozás és ellenôrzô rendszer iránti bizalom alapjait, hogy ne érezzék kiszolgáltatottnak magukat a hazai piacon (sem) és ne legyen okuk aggódni amiatt, hogy a Nyugat-európai piacokról kiszorult kétes, rossz minôségû vagy nem megbízható élelmiszereket forgalmazó kereskedôk célpontjaivá válnak. A géntechnológia mezôgazdasági ill. élelmiszeripari alkalmazása terén a tudomány, a kutatók sokkal nagyobb léptekkel haladnak, mint ahogyan azt a jogalkotók, az etikai normák megfogalmazói követni tudnák. Nehéz dilemma elôtt állunk hiszen az ökológusok, az agrár-, és élelmezésügyi-szakemberek, közgazdászok és számos más tudományterület mûvelôinek érveit összevetve kell kialakítanunk a saját közös jövônket befolyásoló stratégiát. A jogalkotóknak, az élelmiszer-szabályozásban résztvevôknek, az élelmiszerpolitika alakítóinak kell megtalálniuk az egyensúlyt az érvek és ellenérvek között, a kutatói szabadság, a fogyasztói félelmek és a termelôk, elôállítók érdekei között. Meg kell érteniük a fogyasztók kétségeit és aggodalmait ugyanakkor nem akadályozhatják meg és nem is tudják megállítani a tudomány fejlôdését. Az „Élelmiszer-biztonsági Kötetek” „Genetikailag módosított növények az élelmiszerláncban” címû, IV. kötetében a széleskörû szakmai közvélemény számára szeretnénk tudományos igényességgel, de közérthetô módon kínálni információkat a GMO-kal kapcsolatos szabályozásról, a biztonságosságuk módszertani kérdéseirôl, a nemzetközi szervezetek ezzel kapcsolatos tevékenységérôl, a kimutatásukra alkalmazott módszerekrôl, a mintavétel

12

IV.


nehézségeirôl, a monitoring vizsgálatokról, az élelmiszerlánc szereplôinek GM élelmiszerekkel kapcsolatos stratégiájáról, a fogyasztók általi megítélésükrôl és a vonatkozó etikai kérdésekrôl. A kiadvány összeállításakor – az ideológiai vita elkerülésével – kutatási eredményekre támaszkodtunk és tényszerû ismeretekre törekedtünk.

Felhasznált irodalom: OECD (2000): Working Party on Agricultural Policies and Markets. Modern Biotechnology and Agricultural Markets: A Discussion of Selected Issues. Rilay A., Hoffman P.A. (1999): Value-enhanced crops: biotechnology’s next stage. Agricultural Outlook, March 1999. Economic Research Service.

13

IV.


2. A GM növények termesztésének egyes gazdasági kérdései

GM növények termelése a világban A mezôgazdasági biotechnológia az elsô genetikailag módosított növény, a Flavr Savr paradicsom engedélyezését és 1994. évi piaci bevezetését követôen forradalmi fejlôdésnek indult. A genetikailag módosított (GM) növényeket, elsôsorban a transzgenikus gabonaféléket évrôl évre nagyobb területen vetik, a GM termények a nemzetközi kereskedelem révén megjelentek a globális takarmány- és élelmiszerláncban. Eddig elsôsorban a gyomirtószer-toleráns és rovar-rezisztens, illetve az e két tulajdonságot egyaránt magukban hordozó GM fajtacsoportok kerültek köztermesztésbe, de ezek mellett már léteznek vírusellenálló GM növények (pl. GM tök, GM papaya) is. Az 1996 és 2005 közötti tízéves idôszakban a GM növények globális termôterülete 1,7 millió hektárról 90 millió hektárra nôtt, amibôl a fejlôdô országok 38%-kal (34 millió hektár) részesedtek. Ez utóbbiak közül a legfontosabbak Argentína, Brazília, India, Kína, Paraquay és Dél-Afrika. Az elkövetkezô tíz évben a legjelentôsebb beruházások Kínában várhatók, aminek hozadékaként a növényi termékek akár fele GMO lehet. A GM növények területe 2006-ban 13%-kal nôtt, mintegy 102 millió hektárt tett ki; világszerte már 22 ország 10,3 millió gazdaságában termesztettek

GM növényeket. Mivel a

mezôgazdasági termelôk 90%-a a fejlôdô országokban él, a géntechnológia itt gyorsabb ütemben hódít teret, mint a fejlett világban, bár jelenleg a GM növények még az Egyesült Államokban a legelterjedtebbek (1. táblázat). A GM növényeket termelô országok csoportja 2005ben Irán mellett 3 EU tagállammal, Portugáliával, Franciaországgal és a Cseh Köztársasággal, míg 2006-ban a szomszédos Szlovákiával bôvült.

15


IV.

1. táblázat: A világ vezetô GM növény termesztô országai (2005-2006) 2005

Ország

2006

Termesztett GM növények

millió ha

Egyesült Államok Argentína Brazília Kanada India Kína Paraquay Dél-Afrika

49,8

54,6

17,1 9,4 5,8 1,3 3,3 0,5 0,3

18,0 11,5 6,1 3,8 3,5 2,0 1,4

Szójabab, kukorica, gyapot, repce, tök, papaya, lucerna Szójabab, kukorica, gyapot Szójabab, gyapot Repce, kukorica, szójabab Gyapot Gyapot Szójabab Kukorica, szójabab, gyapot

Forrás: ISAAA

A GM növények közül 2006-ban a szójabab foglalta el a legnagyobb területet 58,6 millió hektárral, ami a világ szójaterületének 63,4%-a volt (az Egyesült Államokban és Argentínában a szójaterület 89%-án, illetve 98%-án GM szójababot termesztettek; a GM szójababot a hagyományoshoz hasonlóan kezelik, ami egyaránt vonatkozik a betakarítására, szállítására, raktározására és feldolgozására). Második helyen, 25,2 millió hektárral a GM kukorica állt, aránya a világ kukoricaterületbôl 17,3%ot tett ki. Majd a GM gyapot és GM repce következett 13,4 és 4,8 millió hektárral, amivel 40,1%os, illetve 17,5%-os területi részesedést értek el (2. táblázat). A GM kukorica, szója, repce és gyapot forgalomba hozatalát a világ számos országban engedélyezték már. 2. táblázat: A GM növények területe a világon (2005-2006) 2005 Növény

Szója Kukorica

2006

GM fajták Összes terület terület terület aránya millió ha % 93,4 54,4 58,2 144,7 21,2 14,7

GM fajták terület terület aránya millió ha % 92,4 58,6 63,4 145,6 25,2 17,3

Összes terület

Gyapot

34,6

9,8

28,3

33,4

13,4

40,1

Repce

26,8

4,6

17,2

27,4

4,8

17,5

Forrás: Clive, 2006

Becslések szerint a transzgenikus növények a növényvédôszerek globális használatát 6%-kal vetették vissza az 1996 és 2004 közötti idôszakban, ami közel 173 ezer tonnával kevesebb vegyszer felhasználását jelenti. Ugyanakkor a mezôgazdasági termelôk árbevétele világszerte 27 milliárd dollárral nôtt (ebbôl a 2004. évi növekedés 6,5 milliárd dollárt tett ki), köszön-

16

IV.


hetôen a GM növények nagyobb termelékenységének és hatékonyságának. Ebbôl csak az Egyesült Államok és Argentína termelôi 10-10 milliárd dollárt realizáltak, míg a kínai termelôk 4 milliárd dollár többlet bevételt köszönhettek a GM gyapotnak (Brookes és Barfoot, 2005). A GM vetômagvak globális piaci értéke 5,25 milliárd dollárt tett ki 2005-ben, ami a világ növényvédôszer-piacának 15%-ával, vetômagpiacának 18%-ával volt egyenlô. GMO tartalmú takarmányok az Európai Unióban Az Európai Unió évtizedek óta képtelen saját termelésbôl kielégíteni a magas fehérjetartalmú takarmányok iránti belsô igényét, ami az EU25 vonatkozásában is igaz (az önellátottság szintje fehérjekoncentrátumban kalkulálva mindössze 24%). A fehérjetakarmányok túlnyomó része Dél- és Észak-Amerikából érkezik, ahol az exportôr országok már számottevô arányban termelnek géntechnológiával módosított szójababot, repcét és kukoricát. Az EU25 állattenyésztése évi 450-500 millió tonna takarmány alapanyagot használ fel, ebbôl az importáru 45 millió tonnára tehetô. A közösség 2005-ben összesen 23 millió tonna szójadarát és 15 millió tonna szójababot importált, aminek közel 90%-a Brazíliából és Argentínából származott (Toepfer International, 2006). A keményítô gyártás melléktermékeként keletkezô kukoricaglutén behozatala ugyancsak több millió tonnára rúg (fô szállító az Egyesült Államok). A GM növényeket elôállító országokban az együtt-termesztés évek óta gyakorlat. Az agrárbiotechnológia alkalmazását segítô nemzetközi non-profit szolgálat (ISAAA) becslése szerint a legnagyobb exportôr országok világpiacon értékesített egyes takarmány alapanyagaiban a GM termékek részesedése 30-98% között változott 2005-ben. A GM szójababot és -darát, valamint kukoricát ma már csak kivételes esetben kezelik és szállítják elkülönítve1, ezért az Európai Unióba behajózott takarmány alapanyagok is tartalmaznak – jóllehet, eltérô arányban – GMO2-t. Külön termeltetési szerzôdéssel, megfelelô árukezeléssel és szállítással persze lehetséges GMO-mentes terméket beszerezni, ám az extra költségek

1

2

A gabonafélék és olajosmagvak nemzetközi kereskedelme meghaladja az évi 300 millió tonnát. E mennyiség döntô részét ömlesztett áruként szállítják (20 000 és 100 000 tonna közötti kapacitással rendelkezô hajókban). Óriási árumennyiségrôl van tehát szó és egyértelmû, hogy a méretgazdaságosság révén csökkenthetôk a kezelési és logisztikai költségek. Az ömlesztett áru kezelése nem teszi lehetôvé a különbözô termékek teljes elkülönítését, még a legszigorúbb nyomonkövetési rendszer esetében sem. Minél alacsonyabb a GMO tartalomra vonatkozó küszöbérték, annál drágább az elkülönítés költsége. Genetically Modified Organisms (Genetikailag módosítgott szervezetek)

17


IV.

miatt az ilyen áru ma már tulajdonképpen réspiaci terméknek számít, jelentôsége a jövôben elôreláthatóan tovább csökken (DVT, 2005). A fentiekbôl kifolyólag az Európai Unióba a harmadik országokból érkezô évi mintegy 45 millió tonna takarmány alapanyagból becslések szerint legalább 30 millió tonnára tehetô a GM termék. Ez ugyan az Unióban felhasznált összes takarmány alapanyagnak mindössze 8%ára rúg, ám az alapvetô fontosságú, GMO tartalmú összetevôk az elôállított takarmánykeverékek 90-95%-ában jelen vannak (FEFAC, 2006). A hazai helyzet sem más: egyes szakértôk becslése szerint 2004-ben a Magyarországra behozott 800 ezer tonna szójadara 50%-a volt nyomon követhetôen GMO-mentes, mások szerint az importált szójadara szinte 100%-a GMO tartalmú. Mivel ezzel kapcsolatban nem áll rendelkezésre hivatalos statisztika, megbízható adatokat sem tudunk közölni. A külkereskedelmi statisztika alapján nehéz megbecsülni a magyar kukoricaglutén és szárított gabonatörköly (DDGS), illetve az import mennyiségét és értékét. E két termék HS kódok szerint nem elkülöníthetô: mindkettôt a HS 2303101100 kód vagyis vámtarifaszám (keményítôhulladék kukoricából minimum 40%-os fehérje tartalommal) alatt importálják. A statisztika szerint e termékcsoport behozatala a 2000. évi 1,1 ezer tonnáról 20 ezer tonnára emelkedett 2004-ig, majd 12 ezer tonnára esett vissza 2005-ben. A csökkenés 2006-ban is folytatódott: az év elsô nyolc hónapjában összesen 7,3 ezer tonna nagy fehérjetartalmú, kukoricából nyert keményítô hulladékot importáltunk szemben a 2005. év ugyanezen idôszakában behozott 9 ezer tonnával. Az adatok alapján a felhasználás egyelôre elhanyagolható. Európában a szójadarának nincs igazi alternatívája a takarmányozásban. Bár a világon az EU szabályozza legszigorúbban a GMO tartalmú termékek forgalmazását, nem véletlen, hogy a takarmánykeverék gyártók a 2004-ben bevezetett kötelezô jelölés ellenére folytatják a GM és GMO tartalmú alapanyagok felhasználását. A GMO tartalmú takarmányok és élelmiszerek sokkal alaposabb takarmány-, illetve élelmiszer-biztonsági vizsgálatnak vannak alávetve, mint a hagyományos termékek. Megemlítendô, hogy Preston3 szigorú szempontok szerint 42 olyan tudományos kutatási beszámolót gyûjtött össze és értékelt, amelyek a GM növényekbôl készült takarmányok álla3

http://www.agbioworld.org/biotech-info/articles/biotech-art/peer-reviewed-pubs.html

18

IV.


tokra, elsôsorban szarvasmarhára, sertésre és baromfira, kis számban patkányra, egérre és halakra gyakorolt hatását vizsgálták. E publikációk közül 36 arról számol be, hogy a GM és nem GM növényekbôl készült takarmányok hatása között nincs szignifikáns különbség. Négy tanulmány adott jelentést a GM növények pozitív hatásról, közülük azonban kettô olyan GM növényeket vett górcsô alá, amelyeket a takarmányok minôségének javítására hoztak létre. Csupán két publikáció figyelmeztetett negatív hatásokra (mindkettô szerzôi GM burgonyát vizsgáltak), ezek még 1998-ban és 1999-ben születtek. 2000 óta összesen 35 új beszámolóban jelentették, hogy nincs lényegi különbség vagy akár pozitív hatás, ha az állatokkal GM vagy nem GM növényekbôl készült takarmányokat etetnek. GM növények jelentôsége a bioetanol-elôállításban A bioetanol-gyártásban elsô lépésként a gabonafélékben található keményítôt enzimek segítségével egyszerû cukrokká alakítják, majd ezt követi az erjesztés. A fermentáció során az alapanyagra tervezett kihozatal vesztesége 1-9% között változik, amit leginkább a keményítô állapota, a szennyezôdések és a mikotoxinok befolyásolnak. A mikotoxinokat (zearalenon, fumonizin, deoxinivalenol, ochratoxin, aflatoxin stb.) a penészgombák termelik. A szemrothadás feltétele a páradús, meleg klíma, a szemek közötti nedvesség és minden egyéb, többek között agrotechnológiai tényezô, ami gyengíti a gazdanövény ellenállóképességét. A kártevô rovarok – különösen a kukoricamoly – sérüléseket okoznak a szemeken, ezáltal utat nyitnak a penészgomba fertôzéseknek. A kukoricamoly kártétele Európában közel sem olyan jelentôs, mint Észak-Amerikában, ahol egyes térségekben akár 20%-os hozam csökkenést is okozhat. A rovar Európa déli és középsô vidékein elterjedt, de lassan észak felé vándorol. Magyarországon rendszerint kilenc-tízévente védekeznek ellene, fôleg a déli megyékben. A penészgombák nem csak a szántóföldön támadnak, a hosszabb idôtartamú tárolás, az áru forgatása is növeli a fertôzés kockázatát (pl. a tört kukoricaszemek mikotoxin-tartalma akár tízszerese is lehet az ép szemekének). A bioetanol-elôállításban a gabonaszemek aprítása történhet ún. nedves-, illetve száraz-ôrléses eljárással. A gabonaszemek nedves-ôrlését megelôzô vizes mosással a zearalenon-, fumonizin- és aflatoxin-szennyezést okozó penészek egy része mechanikusan eltávolítható. Magyarországon viszont a potenciális bioetanol-gyártók a kevésbé költséges száraz-ôrléses technológiát részesítik elônyben. Általánosságban elmondható, hogy a száraz-ôrléses 19


IV.

bioetanol-elôállításnál a penészek jelenléte csökkentheti az alkohol kihozatalt. Az egyes mikotoxinok hatása a fermentációra azonban különbözô: míg a fuzárium-mikotoxinokkal szembeni rezisztencia különbözô, ezért (zearalenon, fumonizin és deoxinivalenol) az alkoholos erjedés sebessége különbözô (Boeira, 2003). A bioetanol-gyártás során a penész nem bomlik le, hanem szennyezôdésként a keletkezô melléktermékben, a szárított gabonamoslékban (DDGS) marad. Minden tonna kukoricából körülbelül 320 kilogramm DDGS marad vissza, ami a gabonamoslék tápértékére is kihathat (Kendra, 2006). A penész szennyezett takarmány egyrészt gyorsan romlik, másrészt a keletkezô toxinokminden gazdasági haszonállatban mikózist (gombafertôzés) és mérgezést okozhatnak. Ekz utóbbi idegrendszeri zavarokhoz, hasmenéshez, az ivari ciklus rendszertelenségéhez, kimaradásához, sertéseknél tüdô ödémához vezethet. A legsúlyosabb – humán-egészségügyi vonzatú – probléma a tejtermelésben jelentkezik: ha a tehenek pl. aflatoxinnal vagy ochratoxinnal szennyezett takarmányt fogyasztanak, nem csak a tejelválasztást csökkenti, hanem e rákkeltô méreganyagok a tejbe kerülnek. A mikotoxin tartalmú gabonát a DDGS takarmány célú hasznosításának szükségessége miatt a hazai bioetanol-gyártók – miként az a nemzetközi példák alapján valószínûsíthetô – nem veszik majd át. Ha azonban a gabonamoslékból biogázt állítanak elô, a mikotoxin tartalom nem játszik szerepet a termékpálya ezen ágán. Ez a fertôzött és mikotoxin-mentes alapanyagok elkülönített kezelését tenné szükségessé, ami a bioetanol termelés költségét növeli és amit a feldolgozóipar nyilván áthárít a beszállítókra, illetve termelôkre. Az Európai Bizottság élelmiszerekben elôforduló egyes szennyezôanyagok megengedett legmagasabb értékét rögzíti 466/2001/EK rendelete, amelyet többek között a 123/2005/EK és a 856/2005/EK rendelettel módosított, az aflatoxinok, az ochratoxin A és a fuzárium toxinok küszöbértékét is szabályozza. Ennek hatálya a takarmány célú vagy ipari felhasználásra kerülô gabonafélékre ugyan nem, de az intervencióra felajánlott terményekre kiterjed, így a kalászosok esetében a határértékek már a 2005/2006 gazdasági évtôl, míg a kukoricánál a 2006/2007, illetve a 2007/2008 gazdasági évtôl érvényesek.

20

IV.


A gabonafélékben és gabonaféléket tartalmazó takarmányokban elôforduló deoxinivalenol, zearalenon, ochratoxin A, valamint fumonizin B1 és B2 mikotoxinokra az Európai Bizottság 2006/576/EK ajánlása rögzít határértékeket és javasolja ezek ellenôrzését a takarmánykeverôk bevonásával. A 2002/32/EK parlamenti és tanácsi direktíva többek között a takarmányok aflatoxin B1 mikotoxin tartalmára szab határértéket. A mikotoxin tartalom csökkentésének legegyszerûbb módszere a szennyezett és mikotoxinmentes tételek keverése, ami azonban az élelmezési célú, illetve intervencióra felajánlott gabonánál az Európai Unióban nem engedélyezett (más kérdés, hogy ennek betartása miként ellenôrizhetô). A mikotoxinnal szennyezett gabona vegyszeres detoxikálása ugyancsak tilos4 (466/2001/EK rendelet). A mikotoxin tartalom csökkentésére kézenfekvô megoldás a transzgenikus kukoricavonalak alkalmazása a termelésben. Tanulmányok sora (Munkvold és Desjardins, 1997; Dowd és Munkvold, 1999; Munkvold, Hellmich és Rice, 1999) bizonyítja, hogy a Bt kukoricahibrideknél (MON810, CBH351 és Bt11), amelyek csökkentik a kukoricamoly szemkártételét, rendszerint igen csekély a szemrothadás, így fumonizin tartalmuk lényegesen kisebb (a hagyományos fajták fertôzöttségének kb. 10%-a). Németországi vizsgálatok szerint a Bt kukoricahibridek deoxinivalenol tartalma 45%-a, zearalenon tartalma kevesebb, mint 30%-a, míg összes fumonizin tartalma kevesebb, mint 25%-a a hagyományos kukoricákénak (Flachowsky, 2006). A transzgenikus kukoricavonalak (MON810, Bt11) aflatoxin tartalma is alacsonyabb, jóllehet a csökkenés nem olyan nagyléptékû, mint a fumonizinok esetében (Windham, Williams és Davis, 1999). A GM növények termesztését – az alacsonyabb mikotoxin tartalom mellett – a bioüzemanyagelôállítók beszállítóinak is a hozamkiesés kockázatának csökkentése teszi vonzóvá (különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a hazai feldolgozók a termelôkkel hosszú távra szóló szerzôdéseket szeretnének kötni). Folynak kísérletek magas, 75-77% közötti keményítô tartalmú GM kukoricafajták létrehozására, ezek piaci megjelenése azonban 2010 elôtt nem várható. A megfelelô minôségû alapanyag folyamatos ellátása alapvetô fontosságú, hiszen a száraz-ôrléses bioetanolgyártás összes költségének 60-70%-a az alapanyag költség. 4

Például az aflatoxin-tartalom csökkentésének kémiai módszere az ammónium-hidroxidos kezelés, ami több okból kifolyólag sem elterjedt: egyrészt a sertés és baromfi nem szereti az ammónia szagú takarmányt, illetve ilyen az Európai Unióban a tejelô tehenekkel, juhokkal és kecskékkel nem etethetô, másrészt a kezelés veszélyes mûvelet.

21


IV.

A magyarországi beruházók már 8-9 millió tonna gabona feldolgozására alkalmas bioetanol gyártó kapacitás építésének szándékát jelentették be (Hingyi, 2006). Ha ennek csak harmada valósul is meg, a bioetanol gyártás 2,5-3 millió tonna közötti gabona szükséglete nagyban hozzájárulhat a GM kukorica hazai elterjedéséhez. GM növények várható elterjedése Magyarországon Magyarországon a fôbb szántóföldi növények túltermelése a jellemzô, ezért pusztán mennyiségi szempontból egyelôre nem olyan sürgetô a GM növények bevezetése, mint más, élelmezési gondokkal küszködô országokban. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ha javítani szeretnénk a növénytermesztés versenyképességét, akkor a géntechnológiai hátteret is fejlesztenünk kell (Pepó, 2006). Mivel jelentôs vetômag exportôr ország vagyunk, számunkra különösen fontos a vetômagvak genetikai tisztasága. Az illetékes hatóság ezért évek óta ellenôrzi a Magyarországra érkezô, illetve innen exportált vetômagvak genetikai tisztaságát. Több szabálytalanság is elôfordult már, aminek következménye a „szennyezett” vetômagvak piacról történô kivonása, megsemmisítése lett – természetesen a szabálytalanságot elkövetôk terhére. A GM növények termesztésére Magyarországon is az árbevétel/jövedelem remélt növekedése és/vagy bizonyos kényelmi megfontolások ösztönözhetik a gazdákat. Az árbevétel/jövedelem növekedése mögött az alacsonyabb növényvédôszer ráfordítás, a gép- és munkaerô-költségek csökkenése és/vagy a terméshozamok esetleges növekedése, de mindenekelôtt stabilitása áll. Megjegyzendô ugyanakkor, hogy a GM vetômagvak költsége a hagyományosakét akár 1035%-kal is meghaladhatja (DG AGRI, 2000). A GM növények termelôi ugyanúgy jogosultak az EU közvetlen támogatásaira, mint a nem GM növények termelôi sôt, terményüket egyelôre ugyanolyan feltételek mellett intervencióra is felajánlhatták, ami csökkenti a GM növényi termékek ár kockázatát. A GM növények hazai termesztését szabályozó törvénybôl arra következtethetünk, hogy a biotechnológia használatának elônyeit Magyarországon csak a nagyobb méretû gazdaságok lesznek képesek érvényesíteni: a hazai birtokszerkezet tagoltsága jelentôs mértékben nehezíti a javasolt 400 méteres izolációs távolság betartását. Nem elhanyagolható szempont, hogy a jogszabály szerint a GM növények termesztése engedélyeztetéséhez a gazdálkodónak írásos

22

IV.


beleegyezést kell kérnie a szomszédos földhasználótól, illetve ha a földhasználó és földtulajdonos személye nem azonos, akkor a szomszédos földterület tulajdonosától. Ugyancsak nem elhanyagolható szempont, hogy a GM kukorica elterjedése várhatóan visszaveti az új gépek és gépi szolgáltatások iránti keresletet. Magyarországon a kis és közepes méretû gazdaságokat már most is túlgépesítettség jellemzi. Az elmúlt években a szántóföldi növénytermesztôk sokat fektettek új erô- és munkagépek vásárlásába, ezért a váltás a magas fajlagos amortizáció miatt (is) várhatóan inkább lassabb, fokozatosan végbemenô folyamat lesz. Sok termelô vélhetôen inkább kivár, elôbb szeretné megismerni mások tapasztalatait. A hazai bioetanol gyártás felfutása legkorábban 2008-tól várható, az elsô zöldmezôs beruházások ekkorra valósulhatnak meg. Így 2008-ban a jelenlegihez képest összesen legfeljebb mintegy 1,5 millió tonnával több kukorica ipari feldolgozása valószínûsíthetô, ami a rendelkezésre álló információk alapján 2010-ig 3 millió, 2012-ig esetleg akár 4 millió tonnára is nôhet (elôbbi 430-460 ezer, utóbbi 570-600 ezer hektáron termelhetô meg). A bioetanol gyártók zavartalan alapanyag ellátása többek között a hektárhozamok stabilitásának függvénye. Ennek és a mikotoxin tartalom csökkentésének igénye a gazdálkodókat a GM kukoricavonalak alkalmazására ösztönözheti. Valószínûsíthetô, hogy az összevont területalapú támogatásra (SPS) történô áttérés következményeként is nô a GM kukoricafajták vetése iránti hajlandóság, de a gabonapiaci intervenciós felvásárlási rendszer átalakítása, várható megszüntetése, ezáltal a jövedelem-biztonság megrendülése szintén ösztönzôleg hathat biotechnológia alkalmazására. Szakértôk szerint a glifozát-toleráns (pl. Roundup Ready, RR) GM kukoricavonalak hazai bevezetése leghamarabb talán 2008-ban, de inkább 2009-ben történhet, míg a kukoricabogárral szemben ellenálló fajták 2010-ben vagy 2011-ben kerülhetnek piacra. Megemlítendô, hogy a Research International Hoffmann piackutató cég még 2005 júliusában a Monsanto cég nyilvántartásában szereplô 100 legnagyobb magyarországi gazdaság felsôvezetôit kereste meg telefonon és arról érdeklôdött, hogy miként vélekednek a biotechnológiáról. A mintában szereplô 100 gazdaság együttes vetésterülete 310 ezer hektár volt, ebbôl a kukorica 110 ezer hektárt képviselt. A megkérdezettek közül 82-en válaszoltak a kérdésekre. A válaszadók 24%-a gondolta, hogy elegendô információval rendelkezik a

23


IV.

biotechnológiáról ahhoz, hogy határozott véleményt tudjon alkotni; 29%-a úgy vélte, hogy vannak ismeretei, de azokat bôvítené; 46%-a érezte úgy, hogy nem rendelkezik elegendô információval. Rákérdezés nélkül a megkérdezettek 46%-a gondolta úgy, hogy a GM növények termesztését leginkább az alacsonyabb költség teszi majd számukra vonzóvá. Következô legfontosabb elônynek az egész vegetációra szóló védelem miatt elérhetô magasabb termésátlagot tartották, ezt 31%-uk gondolta így. Ami a konkrét termesztési szándékot illeti: a felmérésben válaszadók 72%-a vetne GM növényeket, ha erre volna mód.

Felhasznált irodalom: Boeira, L. S., Bryce, J. H., Stewart, G. G., Flannigan, B. (2003): The effects of fusariotoxins on the performance of brewing yeast, European Brewery Convention Symposium, Brussels, January 26-28, 2003. Belgium. Brookes, G., Barfoot, P. (2005): GM crops: the global socioeconomic and environmental impact – the first nine years 1996-2004. Dorchester: PG Economics. Clive, J.. (2006): Global Status of Commercialized Biotech/GM Crops: 2006. ISAAA Brief No. 35.Ithaca, NY: International Service for the Acquisition of Agri-biotech Applications. DG AGRI (2000): Economic Impacts of Genetically Modified Crops on the Agri-Food Sector. Brussels: EC Directorate-General for Agriculture. Dowd, P. F., Munkvold, G. P. (1999): Associations between insect damage and fumonizin derived from field-based insect control strategies, Proceedings of the 40th Annual Corn Dry Milling Conference, June 3-4, 1999. Peoria, IL. DVT (2005): Jahresbericht. Bonn: Deutscher Verband Tiernahrung E. V. FEFAC (2006): Feed Facts. European Feed Manufactures Federation, Brussels. Flachowsky, G., Aulrich, K., Böhme, H., Halle, I., Schwägele, F., Broll, H. (2006): ‘Zur Bewertung von Futtermitteln aus genetisch veränderten Pflanzen’ (Forschungsreport), Zeitschrift des Senats der Bundesforschungsanstalten, 1/2006. http://www.bmvelforschung.de/FORSCHUNGSREPORTRESSORT/DDD/R9_ 2006-1_0005.pdf Hingyi H., Jankuné Kürthy Gy., Radóczné Kocsis T. (2006): A mezôgazdasági eredetû folyékony bioüzemanyagok termelésének piaci kilátásai. Agrárgazdasági Tanulmányok, Agrárgazdasági Kutató Intézet. Budapest. 2006/8. szám. pp. 79-81. ISAAA (International Service for the Acquisition of Agri-biotech Applications): www.isaaa.org Kendra, D. (2006): Application of HACCP to control mycotoxins in dry-grind ethanol byproduct production. Washington: USDA Research. 24

IV.


Munkvold, G. P., Hellmich, R. L., Rice, L. G. (1999): ‘Comparison of fumonisin concentrations in kernels of transgenic Bt maize hybrids and non-transgenic hybrids’, Plant Diseases, Vol. 83. pp.130-138. Munkvold, G. P., Desjardins, A. E. (1997): ‘Fumonisins in maize: can we reduce their occurrence?’, Plant Diseases, Vol. 81. pp. 556-565. Pepó P. (2006): ‘GMO – Nem sürgôs a bevezetésük’, Magyar Mezôgazdaság, 61. évf. 27. szám p. 2. Toepfer International (2006): The Feedstuffs Market in the EU. Toepfer International, Hamburg. Windham, G. L., Williams, W. P., Davis, F. M. (1999): ‘Effects of the southwestern corn borer on Aspergillus flavus kernel infection and aflatoxin accumulation in maize hybrids’, Plant Diseases, Vol. 83. pp. 535-540.

25


IV.

3. Nemzetközi szervezetek szerepe a modern biotechnológiai úton elôállított élelmiszerek biztonsági értékelésében5

Számos nemzetközi és regionális szervezet foglalkozik a genetikailag módosított növényekkel és élelmiszerekkel kapcsolatos élelmiszer-biztonsági, kereskedelmi, jogi, etikai és környezeti kérdésekkel. Ezen elemzésnek nem lehet célja és nem nyújt keretet ahhoz, hogy mindezen kérdésekkel részletesen foglalkozzon, de érdemes kiemelni azon legfontosabb nemzetközi szervezeteket, amelyek a GM6 termények és élelmiszerek biztonságosságával illetve annak megítélésével és értékelésével jelenleg intenzíven foglalkoznak. Közismert, hogy a regionális és nemzetközi szervezetek jelentôs része a szakmai szempontok mellett – bár eltérô mértékben – de széleskörûen figyelembe vesz szakmapolitikai, kereskedelem-politikai sôt politikai szempontokat is. Természetesen nem hagyhatók figyelmen kívül mindezen tényezôk, hiszen a globalizáció vagy még inkább a glokalizáció kapcsán az egyes országok és régiók is védik érdekeiket és megpróbálják saját szempontjaikat érvényesíteni a döntéshozatal során. A szakmai szervezetek közül kiemelendô a FAO7/WHO8 Codex Alimentarius Bizottság valamint az OECD9 illetékes bizottságainak munkája. A ’80-as évek közepén az OECD elsôsorban a transzgén növények környezeti és mezôgazdasági hasznosításával kapcsolatos kérdésekkel kezdett el foglalkozni. Az évtized végén azonban megkezdôdött a modern biotechnológiai úton elôállított élelmiszerek biztonságossági becslése tudományos alapjainak kidolgozása. Ekkor már a FAO és a WHO is létrehozta egyesített szakértôi bizottságát, amely megállapította, hogy a biztonságossági becslés fontos eleme a módosított végtermék, azaz GM szervezet összehasonlítása egy megfelelô

5

6 7 8 9

Az Élelmezési Ipar címû folyóirat 2007. évi 2. számában (35-38. oldal) megjelent cikk másodközlése – (a fôszerkesztô szíves engedélyével.) Genetikailag módosított FAO = ENSZ Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Szervezete WHO = Egészségügyi Világszervezet OECD = Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet

26

IV.


biztonságú (having an acceptable standard of safety) termékkel, azaz GM szervezettel (FAO/WHO, 1991). A FAO valamint a WHO közös szakértôi bizottsága már 1990-ben Genfben tartott ülésén kijelentette, hogy valamely GM szervezet összehasonlítása egy már létezô és megfelelô biztonsági elôtörténettel rendelkezô GM szervezettel szerves része az élelmiszerek biztonságossági értékelésének (safety assessment) (FAO/WHO, 1990). Az OECD 1993-ban továbbfejlesztette ezt az elméletet, miszerint a biztonságossági értékelésnek a lényegi egyenértékûségen (substantial equivalence) kell alapulnia. Ezt tartották a leggyakorlatiasabb megközelítésnek a modern biotechnológiai úton elôállított élelmiszerek és élelmiszer összetevôk biztonságosságának megítélése során. Szintén alkalmas lehet ez az elv a módosítandó szervezet genomjának más módszerekkel, például kémiai úton vagy besugárzással indukált mutáció révén való megváltoztatásának vizsgálata esetén. A Biotechnológiáról és Élelmiszer-biztonságról szóló Egyesített FAO/WHO Szakértôi Konzultáció (1996) szerint a lényegi egyenértékûség megállapításának fontos eleme a genetikailag módosított és a megfelelôen biztonságos „elôéletû” (history of safe use) nem GM élelmiszer kritikus összetevôinek, a fôbb tápanyaghordozóknak, az antinutritív és a toxikus anyagoknak az összehasonlító vizsgálata. Az OECD tagországok képviselôi 1997-ben úgy döntöttek (OECD, 1997), hogy a genetikailag módosított növények lényegi egyenértékûségének összevetése csak eseti, egyedi alapon (case-by-case) dönthetô el a gabonafélék és más növények közötti összetételi különbségek miatt. Ezért növényenként kell elvégezni az ún. biztonságossági értékelést, azaz meghatározni a legfôbb tápanyagok, a metabolitok, az esetleges toxikus összetevôk és az antinutritív anyagok jelenlétét illetve mennyiségét. Az OECD 1999-ben az új élelmiszerek és takarmányok biztonságosságával foglalkozó bizottságot10 alakított. Ezen kívül az OECD Élelmiszer-biztonsági Ad Hoc Bizottsága valamint a biotechnológiai szabályozással foglalkozó munkacsoport11 is tárgyal hasonló kérdéseket. 10 11

Task Force for te Safety of Novel Foods and Feeds Regulatory Oversight in Biotechnology

27


IV.

A GM terményeket forgalmazó országokban – legalábbis az OECD országok mindegyikében, beleértve az EU tagállamokat is – kötelezô a termékek forgalmazás elôtti engedélyeztetése notifikációs vagy regisztrációs eljárás keretében. Vonatkozik ez a termesztésre valamint az élelmiszer- és takarmány-elôállítás céljára való felhasználásra is. A jóváhagyás minden esetben biztonságossági becslésen alapul, amely figyelembe veszi az adott növény, a módosított tulajdonság és a környezet adottságait is. Az egyes hatóságok által alkalmazott módszerek miatt adódó félreértések elkerülése érdekében az elmúlt évtizedben az OECD sokat tett a tagországok – beleértve nem OECD tag meghívottak, mint pl. Brazília, Argentína, Dél-Afrika, Orosz Föderáció – eljárásrendjének megismerése, összehasonlítása és harmonizálása terén. A harmonizáció célja, hogy a biztonságossági- illetve kockázat-becslésben felhasznált információk és módszerek illetve az adatgyûjtés lehetôleg azonosak vagy közel hasonlóak legyenek. Ennek eredményeképpen az egyes országok illetve hatóságaik fel tudnák használni egymás eredményeit, ami fokozná az együttmûködést, elkerülhetô lenne a párhuzamosság, egyidejûleg az erôforrások hatékonyabb felhasználását és a kockázat-becslés hatékonyságának növelését eredményezné. Az összehasonlítható, átlátható kockázat-elemzési módszerek alkalmazása révén erôsödne/javulna a fogyasztók egészségének védelme és csökkennének a kereskedelmet feleslegesen gátló akadályok. A FAO/WHO Codex Alimentarius Bizottság (CAC) 23. ülésén 1999-ben (FAO/WHO, 1999)a biotechnológiai úton elôállított élelmiszerekkel foglalkozó ad hoc kormányközi bizottság12 megalakításáról hozott határozatában ezen élelmiszerekre vonatkozó ajánlások és útmutatók kidolgozására adott felhatalmazást. Az OECD valamint a Codex Alimentarius rendszeresen ülésezô bizottságain kívül természetesen számos egyesített FAO/WHO és más ad hoc bizottság foglalkozott a genetikailag módosított illetve a modern biotechnológiai úton elôállított új élelmiszerek biztonságosságával és a kapcsolódó élelmiszer-biztonsági kérdésekkel.

12

Codex Ad Hoc Intergovernmental Task Force on Foods Derived from Biotechnology

28

IV.


A lényegi egyenértékûséggel kapcsolatos viták és tisztázatlan kérdések miatt az OECD13 a világ legfejlettebb országait tömörítô G8 Csoport számára 2000-ben készített jelentésében (OECD, 2000) – bár hivatkozik a lényegi egyenértékûség elvére – annak felülvizsgálatát és újra értelmezését javasolta. A biotechnológiai úton elôállított élelmiszerekkel foglalkozó Egyesített FAO/WHO Szakértôi Konzultáció 2000-ben integrált, egymást követô lépésekbôl álló (stepwise), eseti (case-bycase) megközelítést javasolt a biztonságossági értékelés keretében. A lépcsôzetes, eseti alapon végzett értékelést strukturált kérdéssor segítheti. A genetikailag módosított élelmiszerek valamint az ún. hagyományos megfelelôjük (conventional counterpart) összehasonlításán alapuló un. összehasonlító megközelítés (comparative approach) szerint az azonosságokat, a hasonlóságot (similarities) és a hagyományostól eltérô tulajdonságokat (differences) kell feltárni (FAO/WHO, 2000b). Sokáig a genetikailag módosított élelmiszerek biztonsági és táplálkozási megítélésének legmegfelelôbb stratégiájaként tartották számon a lényegi egyenértékûség vizsgálatát – amint arra számos OECD dokumentum is utal – azonban ez a megközelítés feltételezi, hogy a GM élelmiszerek biztonságosságának megítéléséhez elegendô a feltárt eltérések illetve eltérô tulajdonságok részletes vizsgálata. Tehát feltételezi, hogy az ún. hagyományos megfelelô, azaz a nem módosított összehasonlítási alap kiállta a korábbi biztonságossági vizsgálatokat és minden szempontból biztonságosnak találtatott. Csakhogy végzünk-e minden élelmiszer esetében részletes, többek között az esetleges allergenitásra és toxicitásra vonatkozó vizsgálatokat? Ezek hiányában ténylegesen elfogadható-e és megnyugtató-e a „lényegileg egyenértékû” élelmiszer biztonságosságának ezen a megközelítésen alapuló megítélése? Bár a lényegi egyenértékûségen alapuló megközelítés nagyban hozzájárul egy új élelmiszer biztonságosságának megítéléséhez és a biztonságossági értékelés fontos eleme, nem tekinthetô önmagában sem teljes értékû kockázat-becslésnek, sem pedig biztonságossági értékelésnek. A lényegi egyenértékûség vizsgálatának nem része a veszély leírása (hazard characterisation), ami a kockázat-becslés fontos lépése. Sokkal inkább egy hagyományos 13

Task Force 2000

29


IV.

növénnyel rokon (izogenikus), ennek hiányában összehasonlítható GM élelmiszer (alapanyag) biztonságossági értékelésének strukturálására alkalmas. Az OECD által 2001-ben szervezett ún. Ottawa Workshop ajánlása szerint – bár a lényegi egyenértékûség koncepció fontos része a GM termékek biztonságossági értékelésének – a kockázat-elemzésnek legfeljebb kiindulópontja, nem pedig végsô eleme, utolsó lépése lehet (OECD, 2002a). A korábban már említett Codex Alimentarius Task Force keretében is egyetértés mutatkozott abban, hogy a biztonságossági értékelésnek eseti alapon, a kockázat-becslés (risk assessment) részeként kell történnie. Az elôzôekben említett vita részbeni feloldását, a lényegi egyenértékûségen alapuló megközelítéssel kapcsolatos aggályok eloszlatását segítheti a kockázat-kezelés, azon belül is a kockázat-becslés alapelveinek általános és a genetikailag módosított élelmiszerekre vonatkozó kidolgozása, speciális útmutató elkészítése. Ezért kiemelt feladat hárul a Codex Alimentarius modern biotechnológiai úton elôállított élelmiszerekkel foglalkozó bizottságára (Codex TF), amely 2000. márciusában tartott elsô ülésén az alábbi munkaprogramot fogadta el (FAO/WHO, 2000a): • a biotechnológiai úton elôállított élelmiszerek kockázat-elemzése alapelveinek kidolgozása, • a biotechnológiai úton elôállított élelmiszerek kockázat-becslésére vonatkozó speciális útmutató készítése, • genetikailag módosított élelmiszerek és összetevôik kimutatására alkalmas vizsgálati módszerek összegyûjtése. A Codex TF megvitatta a kockázat-elemzés elveit, valamint a növényi eredetû, biotechnológiai úton elôállított élelmiszerek biztonságossági értékelésérôl szóló útmutató tervezetét. A TF javaslatot tett a GM mikroorganizmusok kockázat-becslésére vonatkozó nemzetközi ajánlások kidolgozására is. A fent említett OECD konszenzus dokumentumokban szereplô adatok felhasználása is akkor lehet sikeres, ha léteznek a kockázat-becslésre vonatkozó elvek, gyakorlati útmutatók és nem utolsósorban megfelelô kimutatási módszerek.

30

IV.


Az OECD új élelmiszerek és takarmányok biztonságosságával foglalkozó bizottsága (OECD TF) 2000-ben a G8 Csúcstalálkozó számára készített jelentésében kifejtette, hogy a tagországok között az élelmiszerek és takarmányok biztonságossági vizsgálatában, így a genetikailag módosított élelmiszerek kockázat-becslésében is számos különbség tapasztalható. Ezek közül az egyik legjelentôsebb a GM élelmiszerek hosszú távú hatásának detektálásával, a piacra kerülést követô un. post-market felügyelettel kapcsolatos problémakör. Egyes OECD tagországok szerint, mivel a modern biotechnológiai úton elôállított élelmiszerek csak biztonságossági vizsgálat után kerülhetnek a piacra, nincs tudományos alap a forgalomba hozatalt követô vizsgálatokhoz. Más országok szerint a post-market felügyelet az egyik lehetséges módja annak, hogy az új élelmiszerek fogyasztását követô elvileg lehetséges, hosszú távon jelentkezô, nemkívánatos hatások (adverse effects) hiányát bizonyítsuk (OECD, 2000). Az OECD TF bizottság 2000-ben arra a következtetésre jutott, hogy a fogyasztók és az állatok egészségének védelme érdekében az új élelmiszereket és takarmányokat teljes körû értékelésnek kell alávetni. Amennyiben a termék biztonságosságával kapcsolatban kétely merül fel, az nem kerülhet kereskedelmi forgalomba. Ezért némely ország már nem tartja szükségesnek a postmarket vizsgálatokat (OECD, 2000). Azonban a piacra kerülést követô felügyelet, az un. post-market surveillance közismert, széles körben alkalmazott eszköz pl. a gyógyszerek kockázat-kezelése során. Az elôállítók gyakran követik nyomon monitoring programok keretében piacra bocsátott termékeik termékpályáját. A hasonló próbálkozások bizonyára kiegészítô információval szolgálhatnak. Azonban a postmarket vizsgálat hatékonysága, illetve az így nyert adatok megbízhatósága nagymértékben függ az adatgyûjtéshez és értékeléshez használt módszerektôl, valamint a kérdés pontos megfogalmazásától. A vegyi anyagok kockázat-becslése során például a toxikológusok rutinszerûen alkalmazzák a Monte Carlo szimuláció módszerét, amely a táplálkozástani vizsgálatok eszközévé is válhat. Természetesen ezen módszernek is megvannak a korlátjai. Az Európai Bizottság álláspontja szerint a piacra kerülést megelôzô un. pre-market vizsgálatokat post-market megfigyeléssel lehet teljessé tenni.

31


IV.

A GM élelmiszerek biztonságosságával, hosszú távú, esetleges nemkívánatos hatásával kapcsolatos aggodalmak miatt a fogyasztók egészségének védelme érdekében azokat piacra kerülésük után is követni kell, azok megfigyelésére post-market vizsgálati rendszert kell kidolgozni. Az elôzôekben hivatkozott nemzetközi szervezetekben is éles vita zajlik az un. post-market vizsgálatok szükségességérôl és megítélésérôl. A lényegi egyenértékûség vizsgálatával kapcsolatos aggályokról szóló vita és a forgalomba hozatalt követô hosszú távú nyomonkövetés kérdése természetesen szorosan összefügg, de mindezek talán már egy másik elemzés részét képezik majd. Az egyes növények összetételérôl rendelkezésünkre álló információ összegyûjtését egy-egy ún. konszenzus dokumentum (consensus document) keretében végzi el az OECD új – köztük GM – élelmiszerek biztonságosságával foglalkozó bizottsága (TF). Az így megalkotott összegzések általános útmutatóként és referenciaként szolgálhatnak a jövôben a tagországok számára az élelmiszerek és takarmányok biztonságossági becsléséhez és kockázatelemzéséhez. A dokumentumokat konszenzussal fogadja el az OECD TF, azok közös megegyezésen alapulnak és – bár jogilag nem kötelezôek – világszerte nagyban hozzájárulhatnak a GM növények egységes megítéléséhez. A konszenzus dokumentumok az egyes növények legfontosabb összetevôirôl, antinutritív anyagairól, toxikus összetevôirôl szóló dokumentum tervezetek. Az eddig megjelent, a genetikailag módosított gabonafélék illetve növények biztonságosságával foglalkozó OECD konszenzus dokumentumok felsorolását az 1. táblázat tartalmazza. 1. táblázat: Az OECD konszenzus dokumentumok listája • Consensus Document on Compositional Considerations for New Varieties of Alfalfa and Other Temperature Forage LEgumes: Key Feed Nutrients, Anti-Nutrients and Secondary Plant Metabolites • Consensus Document on Compositional Considerations for New Varieties of Barley (Hordeum vulgare L.): Key Food and Feed Nutrients and Anti-Nutrients • Consensus Document on Compositional Considerations for New Varieties of Cotton (Gossypium hirsutum and Gossypium barbadense): Key Food and Feed Nutrients and Anti-Nutrients

32

IV.


• Consensus Document on Compositional Considerations for New Varieties of Rice (Oryza sativa): Key Food and Feed Nutrients and Anti-Nutrients • Consensus Document on Compositional Considerations for New Varieties of Bread Wheat (Triticum aestivum): Key Food and Feed Nutrients, Anti-Nutrients and Toxicants • Consensus Document on Compositional Considerations for New Varieties of Maize (Zea Mays): Key Food and Feed Nutrients, Anti-Nutrients and Secondary Plant Metabolites • Consensus Document on Compositional Considerations for New Varieties of Potatoes: Key Food and Feed Nutrients, Anti-Nutrients and Toxicants • Consensus Document on Compositional Considerations for New Varieties of Sugar Beet: Key Food and Feed Nutrients and Anti-Nutrients • Consensus Document on Compositional Considerations for New Varieties of Soybean: Key Food and Feed Nutrients and Anti-Nutrients • Consensus Document on Key Nutrients and Key Toxicants in Low Erucic Acid Rapeseed (Canola) A FAO/WHO Codex Alimentarius Bizottsága 2003-ban átfogó, globális alapelveket határozott meg (FAO/WHO, 2003) a genetikailag módosított élelmiszerek biztonságosságának vizsgálatához (CAC, 2003). Ezen belül is a rekombináns DNS-t hordozó növényekbôl származó élelmiszerekbôl (CAC/GL 45-2003) és a rekombináns DNS-t hordozó mikroorganizmusokkal elôállított élelmiszerekkel (CAC/GL 46-2003) kapcsolatos fejezeteknek adott hangsúlyt. A GM szervezetekkel kapcsolatos kockázat-elemzés kulcselemei között a donor és a befogadó szervezet jellemzését, a génmódosítással kapcsolatos esemény molekuláris jellemzését (módszer, beillesztett gének, génexpresszió), az agronómiai és összetételi tulajdonságok vizsgálatát, a toxicitás, az allergenitás és a táplálkozási érték tesztelését tartják meghatározónak. Fontos elem még a környezetvédelmi hatásvizsgálat és a folyamatos környezetvédelmi ellenôrzés és felügyelet is. A Codex útmutatásai világszerte irányadóak szakmai körökben, sôt kiemelkedô nemzetközi egyezmények, például a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) TBT Egyezménye is a Codex

33


IV.

szakmai irányelveire hivatkozik. Az ajánlások szerint a kormányoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a genetikailag módosított szervezetekbôl származó élelmiszerek biztonságát a forgalomba hozatal elôtt alaposan megvizsgálják. Továbbá kiemelten figyelni kell a GMO-k által kiváltott esetleges allergén reakciók vizsgálatára. Félreértéseket okozhat, ha az illetékes nemzeti hatóságok különbözô néven vagy kódszámon nyilvántartott transzgénikus növények kockázat-elemzésével kapcsolatos információt illetve adatokat kívánnak megosztani egymással. Ezért az OECD kidolgozta a GM növények „egyedi azonosító” (unique identifier) rendszerét (OECD, 2002b). Kilenc alfanumerikus egységbôl álló egyedi kóddal azonosítanak minden kereskedelmi forgalomba kerülô GM növényt és világszerte ezen a „néven” hivatkoznak rá. Így például a Monsanto által fejlesztett rovar ellenálló kukorica egyedi azonosítója MON-ØØ810-6, a DuPont által kidolgozott gyapoté pedig DD-Ø1951A-7. Az útmutató meghatározza a fejlesztô számára az azonosító generálásának módját. Engedélyezés illetve jóváhagyás után a nemzeti hatóságok az OECD adatbázisába továbbítják azt. Az egyedi azonosítók kidolgozása, azaz 2002 óta több mint száz kód került a nyilvántartásba. A rendszer elsôként az OECD tagországokban mûködött, de a közelmúltban az Európai Unió is átvette és a Cartagena Egyezmény keretében alkalmazza az egyedi azonosítók generálásának módját. Az OECD az azonosítókat a Biosafety Clearing House (http://bch.biodiv.org) nevû adatbázisba továbbítja. Mivel a rendszer bevált és jól mûködik GM növények esetében, az OECD tervezi mikroorganizmusokra és állatokra történô kiterjesztését. Jelenleg az OECD-nek a biotechnológiai szabályozás harmonizációjával foglalkozó munkacsoportja14 foglalkozik – alternatív módszerek hiányában – az egyedi azonosítók széles körû alkalmazásának lehetôségével. Kereskedelmi forgalomba kerülô, nemzeti hatóságok által javasolt mikroorganizmusokra vonatkozna a rendszer. A munkacsoport szakértôi vizsgálják, hogy alkalmazható-e ugyanaz a szisztéma vírusok, baktériumok és penészgombák esetében. A GM terményekre vonatkozó információk biztosítása és cseréje érdekében az OECD létrehozott egy „BioTrack Online” nevû adatbázist (BioTrack, 2006), amelyben megtalálhatóak a szabályozásra, a kísérleti célú termesztésre és a kereskedelmi forgalomba kerülô termékek engedélyezésére vonatkozó információk. Az ún. termék adatbázis (Product Database) pedig a 14

Working Group on Harmonisation of Regulatory Oversight in Biotechnology

34

IV.


kereskedelmi forgalomban lévô genetikailag módosított növények biztonságosságával kapcsolatos adatokat tartalmazza. Az Interneten elérhetô OECD „BioTrack Online” rendszert hozzákapcsolták a Cartagena Egyezmény (Cartagena Biosafety Protocol) BCH adatbázisához (Biosafety Clearing House), amely a módosított élôszervezetek biodiverzitásra gyakorolt hatásának elemzésével és kezelésével foglalkozik. A FAO/WHO Codex Alimentarius szakbizottsági ülésein az EU tagállamok képviselôin kívül az Európai Bizottság képviselôje is részt vesz és szavazati joggal bír. A Codex által elfogadott iránymutatások és szabványok meghatározóak a tagországok számára. Ezzel szemben az OECD szakmai bizottságainak munkájában csak az EU egyes tagállamai vesznek részt mint OECD tagországok. Ezek az országok csak az EU-ban hatályos jogszabályoknak nem ellentmondó útmutatók elfogadását támogatják. Komoly szerepük lehet viszont az OECD más tagállamaiban sôt világszerte alkalmazott dokumentumok például az un. konszenzus dokumentumok összeállításában.

Felhasznált irodalom: BioTrack (2006): OECD Biotrack Online Web Site, http: //www.oecd.org/biotrack FAO/WHO (1990): Strategies for assessing the safety of foods produced by biotechnology, a joint FAO/WHO consultation, Geneva, Switzerland, 5-10 November 1990. ISBN: 92 4 156145 9. (http://www.who.int/foodsafety/publications/biotech/1990/en/index.html) FAO/WHO (1991): Strategies for assessing the safety of foods produced by biotechnology, a joint FAO/WHO consultation, Geneva, Switzerland, 5-10 November 1990. ISBN: 92 4 156145 9 (http://www.who.int/foodsafety/publications/biotech/1990/en/print.html) FAO/WHO (1996). Biotechnology and food safety. Report of a joint Food and Agriculture Organization / World Health Organization Consultation. FAO/WHO, Rome FAO/WHO (1999): Report of the Twenty-third Session of the Joint FAO/WHO CODEX ALIMENTARIUS COMMISSION Rome, 28 June - 3 July 1999 Secretariat of the Joint FAO/WHO Food Standards Programme, FAO, Rome, Ref. No. ALINORM 99/37, 1999 http://www.fao.org/docrep/meeting/005/X2630E/X2630E00.htm FAO/WHO (2000a): Report of the First Session of the Codex AD HOC Intergovernmental Task Force on Foods Derived from Biotechnology, Chiba, Japan 14-17 March 2000, ALINORM 01/34 (http://www.who.int/foodsafety/publications/biotech/en/ctf_march2000.pdf) 35


IV.

FAO/WHO (2000b): Safety aspects of genetically modified foods of plant origin, FAO/WHO consultation 29 May - 2 June 2000. World Health Organization, Geneva, Switzerland. FAO/WHO (2003): Principles for the Risk Analysis of Foods Derived from Modern Biotechnology (CAC/GL 44-2003); Guideline for the Conduct of Food Safety Assessment of Foods Derived from Recombinant-DNA Plants (CAC/GL 45-2003); Guideline for the Conduct of Food Safety Assessment of Foods Produced Using Recombinant-DNA Microorganisms (CAC/GL 46-2003). http://www.codexalimentarius.net OECD (1993): Safety Evaluation of Foods Derived by Modern Biotechnology: Concepts and Principles. Organization for Economic Cooperation and Development, Paris. http://www.oecd.org/dsti/sti/s_t/biotech/prod/modern.htm OECD (1997): Report of the OECD Workshop on the Toxicological and Nutritional Testing of Novel Foods. Aussois, France, 5-8 March, 1997. General Secretariat Internal Co-Ordination Group For Biotechnology. SG/ICGB(1998)1/FINAL OECD (2000): Report of the Task Force for the Safety of Novel Foods and Feeds. Organization for Economic Cooperation and Development, Paris. C(2000)86/ADD1 http://www.olis.oecd.org/olis/2000doc.nsf/4f7adc214b91a685c12569fa005d0ee7/c125685b0 057c558c12568e2003323af/$FILE/10077438.PDF OECD (2002a) Report of the OECD Workshop on the Nutritional Assessment of Novel Foods and Feeds, Ottawa, Canada February 2001, Environment Directorate Organisation for Economic Co-operation and Development Paris 2002, ENV/JM/MONO(2002)6 (http://www.olis.oecd.org/olis/2002doc.nsf/7b20c1f93939d029c125685d005300b1/4aab32b2 52612217c1256b3c005c02f3/$FILE/JT00119206.PDF) OECD (2002b). OECD Guidance for the Designation of Unique Identifier for Transgenic plants. Environment. Organisation for Economic Cooperation and Development, Paris, ENV/JM/MONO(2002)7 http://www.olis.oecd.org/olis/2002doc.nsf/43bb6130e5e86e5fc12569fa005d004c/361518e57 47092afc1256b5f00566428/$FILE/JT00172125.PDF

36

IV.


4. A genetikailag módosított élelmiszerek szabályozása az EU-ban és a magyar gyakorlat

Az Európai Unióban 1990-ben születtek az elsô géntechnológiai tárgyú jogszabályok (a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerben történô felhasználásáról szóló 90/219/EGK irányelv és a géntechnológiával módosított természetes szervezetek környezetbe történô szándékos kibocsátásáról szóló 90/220/EGK irányelv). Ezek a jogszabályok általános jelleggel határozták meg a géntechnológiai tevékenység jogi kereteit, amelyekre aztán vertikálisan ráépülhetett szakterületenként a speciális szabályozás. Az Európai Unió genetikailag módosított (GM) élelmiszerekre vonatkozó szabályozásának alapját hosszú ideig ezen irányelvek jelentették. Ahogy a GM termények bekerültek a mezôgazdasági termelésbe és a táplálkozási láncba az Európai Unió felismerte, hogy a teljes rendszert felül kell vizsgálnia valamint a vonatkozó jogszabályokat ki kell egészítenie a génmódosított élelmiszerekre, takarmányokra, vetômagvakra, más mezôgazdasági és egyéb termékekre vonatkozó speciális elôírásokkal. Az Európai Bizottság (továbbiakban: Bizottság) 1996-ban javaslatot tett arra, hogy vizsgálják felül a GMO-k környezetbe történô kibocsátásáról szóló irányelvet. Ennek eredményeként született meg öt éves vita után, a jelentôs szigorításokat tartalmazó 2001/18/EK irányelv a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történô szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezésérôl. A genetikailag módosított szervezetek szándékos kibocsátása esetén, (2001/18/EK) – ami magában foglalja a termékben vagy termékként történô forgalomba hozatalt is – az irányelv maghatározza, hogy melyek a tagállamok feladatai valamint meghatározza azokat az elveket, amelyeket alkalmazni kell a GMO-kal kapcsolatos további szabályozás során. GMO kibocsátására csak a közösségi jogszabályoknak megfelelôen megadott engedéllyel kerülhet sor, az engedély megadása pedig csak az elôzetesen elvégzett környezeti kockázatértékelés alapján lehetséges. Az irányelv a környezeti kockázatok felmérésére egy egységes, független tudományos tanácsadásra alapozott módszertant hozott létre, továbbá a GMO-k szándékos kibocsátását követô felügyelet egységes célkitûzéseit is megállapítja. 37


IV.

Mivel a forgalomba hozatalhoz való hozzájárulás nem csak az adott országot érinti, hanem annak megadása a Közösség egész területére kiterjed, ezért az irányelv értelmében a Bizottság és a többi tagállam jelentôs mértékben részt vesz az engedélyezésben. Az illetékes hatóságnak a kérelmezô által benyújtott teljes dokumentációt meg kell küldenie a Bizottság részére, amely továbbítja annak egy-egy másolatát a többi tagállamhoz. A kérelmezô bejelentésének tartalmaznia kell a mûszaki információs dokumentációt, amely a következôket foglalja magában: teljes környezeti kockázat értékelés, megfelelô biztonsági és veszélyhelyzeti válaszlépések, valamint termékek esetében a felhasználásra vonatkozó pontos útmutatás és használati utasítás továbbá a javasolt jelölés és csomagolás. Az illetékes hatóság vizsgálati jelentést készít, amely tartalmazza, hogy az adott termék forgalomba hozható-e. A vizsgálati jelentést az illetékes hatóság megküldi a Bizottságnak és általa a többi tagállamnak. A vizsgálati jelentésre vonatkozóan a Bizottság és a tagállamok észrevételt tehetnek, az ellen kifogást emelhetnek. Amennyiben a forgalomba hozatal engedélyezését a vizsgálati jelentésben nem javasolják, akkor az engedély iránti kérelmet el kell utasítani. Ha az illetékes hatóság a vizsgálati jelentésben a forgalomba hozatal engedélyezése mellett dönt és sem a tagállamok, sem a Bizottság részérôl nem érkezik ellenvetés illetve megoldották a vitás kérdéseket, akkor az illetékes hatóság hozzájárul a forgalomba hozatalhoz. Amennyiben ellenvetés marad fenn valamely tagállam vagy a Bizottság részérôl, akkor – meghatározott eljárásnak megfelelôen – 120 napon belül határozatot kell hozni és azt közzé kell tenni. Az illetékes hatóság tehát csak a Bizottság egyetértésével adhat ki engedélyt géntechnológiával módosított szervezet (GMO) környezetbe való kibocsátására illetve fogalomba hozatalára. Az említett irányelv a nyilvánosság bevonására és tájékoztatására vonatkozóan is tartalmaz rendelkezéseket. Kötelezi a tagállamokat a nyilvánosság véleményének kikérésére és a közvélemény tájékoztatására az irányelv végrehajtása során tett intézkedésekrôl. A Bizottságnak szintén feladata a nyilvánosság tájékoztatása a bejelentés összefoglalójára valamint a vizsgálati jelentésre vonatkozóan. Bárki észrevételt tehet a közzétett adatokra. A kérelmezô kérheti a versenyhelyzetét hátrányosan érintô adatok bizalmas kezelését, melynek mérlegelése az illetékes hatóság hatáskörébe tartozik. A GMO-kal kapcsolatos azon adatokat, amelyek a termék alapvetô megítélését teszik lehetôvé és így szükségesek a nyilvánosság megfelelô tájékoztatásához, azonban nem lehet titkosítani.

38

IV.


A genetikailag módosított élelmiszerek elôállításával és forgalomba hozatalával kapcsolatos jogalkotó munka során az alábbi célkitûzések megvalósítására törekedtek: • a GMO-k nyomonkövethetôségének biztosítása a termelési és a forgalmazási lánc minden fázisában; • a GMO-k egészségügyi és környezeti kockázatának elemzése, különös tekintettel a hosszú távú hatásokra; • a jelölés egységesítése. A jogalkotók arra törekedtek, hogy a GM termékek 10 évre szóló engedélyezését követôen un. post-market, azaz a piacra kerülést követô vizsgálatok történjenek. Ez megfelel a nemzetközi szervezetek ajánlásainak, hiszen az OECD által kidolgozott szubsztanciális ekvivalencia, azaz lényegi egyenértékûség vizsgálatán túl egyedi (case by case), azaz az adott termékre vonatkozó vizsgálatokat végeznek. Az EU-ban az élelmiszerekre és takarmányokra külön jogszabályok vonatkoznak. A 1829/2003/EK rendelet a géntechnológiailag módosított élelmiszerek és takarmányok engedélyezésére, felügyeletére vonatkozó eljárásokat, valamint a jelölésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A géntechnológiailag módosított szervezeteket tartalmazó termékek nyomonkövethetôsége – a szigorú engedélyeztetési eljárás mellett – alapvetô követelmény a termékbiztonság megteremtése érdekében. A GM élelmiszerek és takarmányok nyomonkövethetôségére, valamint az ilyen egyéb termékek jelölésére és nyomonkövethetôségére vonatkozó közösségi rendelet (1830/2003/EK) van hatályban. Az élelmiszerek és immár az adalékanyagok jelölésének alapja a géntechnológiai módosításból származó fehérje vagy DNS jelenléte a termékben. A 1830/2003/EK rendelet a jelölési elôírásokat kiterjesztette minden genetikailag módosított élelmiszerre függetlenül attól, hogy jelen van-e detektálható DNS vagy fehérje. Tehát minden olyan élelmiszert jelölni kell, amely tartalmaz GM alkotórészt, abból áll vagy GM alapanyagból származik. Arra vonatkozóan, hogy mi tekinthetô géntechnológiával történô módosításnak és mi nem, a 2001/18/EK irányelv I.A/I.B mellékletei az irányadók. Így az irányelvben meghatározottak szerint minden engedélyezésre kötelezett élelmiszert jelölni is kell. 39


IV.

Azon termékeket viszont, amelyek engedélyeztetése nem kötelezô, nem kell jelölni. Például sem a genetikailag módosított enzimmel elôállított sajtot, sem pedig a genetikailag módosított takarmánnyal etetett állatokból származó élelmiszer termékeket nem kell jelölni a rendelet szerint. Ez a Közösségi szabályozás nagymértékû változását jelenti, mivel számos olyan élelmiszert is jelölni kell, amelyeken korábban nem volt kötelezô feltüntetni a GM eredetet, mint például a finomított olajok. A rendelet a nyomonkövethetôség érdekében az információk nyilvántartására és megôrzésére egyedi azonosítók létrehozását írja elô. Ennek a rendszernek a felállítása a rendelet értelmében a Bizottság feladata. A Bizottság feladata továbbá egy olyan nyilvántartás létrehozása is, amely tartalmazza az összes olyan GMO-ra vonatkozó valamennyi elérhetô szekvencia információt és referenciaanyagot, amely GMO-k forgalomba hozatalát a Közösségen belül engedélyezték. A nyomonkövethetôség alapja, hogy minden piaci szereplô biztosítja, hogy az alábbi információkat írásban átadja annak a piaci szereplônek, aki a terméket átveszi: • azt a tényt, hogy a termék GMO-ból áll vagy azt tartalmaz, • GMO-ból elôállított termék esetén azoknak az összetevôknek a jegyzékét, amelyeket GMO-ból állítottak elô, • a GMO-khoz rendelt egyedi azonosító(ka)t. A jelölési kötelezettség alóli mentesülésrôl – vagyis annak feltüntetésétôl való mentesüléstôl, hogy a termék géntechnológiailag módosított szervezetet tartalmaz – valamint a nyomonkövethetôséget biztosító szabályok alól való mentesülésrôl szóló rendelkezésben a fenti rendelet hivatkozik a már említett 2001/18/EK irányelvben (21. cikk) meghatározott küszöbértékre (0,9 %), valamint a közvetlenül élelmiszerként vagy takarmányként történô felhasználásra szánt termékek esetén a 1829/2003/EK rendelet vonatkozó bekezdéseire, annak fenntartása mellett, hogy ez a GMO elôfordulás véletlen vagy technikailag elkerülhetetlen. Tehát abban az esetben, ha véletlen szennyezôdés vagy technikailag elkerülhetetlen ok folytán 0,9 %-nál kisebb mennyiségben fordul elô a termékben GMO illetve valamely összetevô GM tartalma nem lépi túl ezt a küszöbértéket, akkor nem kötelezô a GM tartalom jelölése.

40

IV.


Az 1830/2003/EK rendelettel összefüggésben a géntechnológiával módosított szervezetekbôl elôállított anyagok vagy ezen termékekbôl történô mintavételre és kimutatásra vonatkozó technikai iránymutatást tartalmaz a Bizottság 2004/787/EK ajánlása. Természetesen felvetôdik a kérdés, hogy vajon megfelelô kimutatási módszerek hiányában biztosítható-e a jogszabályok betartatása, megvalósul-e az elôállítók jogkövetô magatartása. Azonban a vizsgálati módszerek hiánya soha nem szolgáltatott okot az elôzetes engedélyezés elmaradására. Ez is azt jelzi, hogy milyen nagy jelentôségû – különösen GM élelmiszerek esetében – a nyomonkövethetôség biztosítása az élelmiszerláncban. Az engedélyekhez szükség van kockázat-becslésre azonban ezt egységesen, a környezeti és az egészségügyi kockázatokra egyidejûleg kell elvégezni. Az engedélyezett élelmiszerek és takarmányok egy nyilvános regiszterbe kerülnek, amely termék specifikus információkat, a termékbiztonságról szóló tanulmányok következtetéseit valamint a kérelmezô által kínált vizsgálati módszereket tartalmazza. Minden – az adatvédelmi jogszabályokat nem sértô – információ nyilvános lesz a fogyasztók számára. Az elsôdleges engedélyek 10 évre szólnak az EU tagállamokban, amelyek megújíthatóak. A 90/220/EK irányelv alkalmazása idején – tehát még a jelenleg hatályos 2001/18/EK irányelv hatályba lépése elôtt – az EU néhány tagállama moratóriumot vezetett be, mivel egyes engedélyezett genetikailag módosított szervezetek felhasználását szüneteltetni kívánták. A 90/220/EGK irányelv 16. cikkelyére, az un. védzáradékra való hivatkozással hat tagállam (Ausztria, Luxemburg, Franciaország, Görögország, Németország és az Egyesült Királyság) ideiglenesen megtiltotta területén a genetikailag módosított kukorica és olajrepce termékek forgalmazását. Azért vezették be a moratóriumot, mert álláspontjuk szerint a GMOk rövid- és hosszú távú esetleges környezeti illetve egészségkárosító hatásai még nem megfelelôen tisztázottak illetve a hatályos jogszabályok nem tették lehetôvé a szükséges vizsgálatok elvégzését a GMO fajták kibocsátásának engedélyezése elôtt. A de facto moratórium 2004. májusában megszûnt, a szigorúbb és több garanciális elemet tartalmazó új közösségi jogszabály megszületésével az engedélyezési eljárások folytatódtak. Azonban az új irányelv is tartalmaz ún. védzáradékot. A géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történô szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezésérôl szóló, az Európai Parlament és a 41


IV.

Tanács 2001/18/EK számú irányelve 23. cikkének (1) bekezdése szerint „ha a tagállam a hozzájárulás megadása óta ismertté vált, a környezeti kockázat értékelés vagy ismételt felmérés révén rendelkezésére álló információt befolyásoló új vagy további tudományos ismeretek alapján, új vagy további információ következtében elégséges indokkal rendelkezik annak feltételezésére, hogy egy szabályosan bejelentett, termékként vagy termékekben megjelenô GMO az emberi egészségre vagy a környezetre kockázatot jelent, az illetô tagállam átmenetileg korlátozhatja vagy megtilthatja saját területén a termékként vagy termékben megjelenô GMO felhasználását és/vagy árusítását.” Az Európai Unióban a MON 810 kódjelû génkonstrukciót tartalmazó kukorica vonalból származó beltenyésztett vonalak és hibridjeik még 1998. augusztus 5-én megkapták a forgalomba hozatali engedélyt az akkor hatályos 90/220/EGK irányelv alapján. Amikor Magyarország és az EU között folytak a csatlakozási tárgyalások, akkor az egyes nemzeti fajtajegyzékekbe felvett MON 810 génkonstrukciót tartalmazó kukorica vonalból származó beltenyésztett hibridek vetômagjai nem voltak szabadon forgalmazhatóak más tagállamok területén. Az 1998ban kiadott forgalomba hozatali engedélyre és a nemzeti fajtalistán való megjelenésre figyelemmel az EU-ban 2004. szeptember 8-án a Közös Fajtalistára felvettek 17 MON 810 génkonstrukciót tartalmazó kukorica hibridet. Magyarországon 2003-ban kezdôdtek meg a közös fajtajegyzéken nem szereplô, de szintén MON 810 génkonstrukciót tartalmazó kukorica vonalból származó kukoricafajta kibocsátására vonatkozó környezeti hatásvizsgálatok, amelyek új információkat illetve tudományos ismereteket eredményeztek. Ezzel elegendô okot adtak annak feltételezésére, hogy az említett vonalak és hibridek a környezetre kockázatot jelentenek. Mivel a hivatkozott irányelv szerint „a tagállam gondoskodik arról, hogy súlyos kockázat esetén biztonsági intézkedéseket – pl. a forgalomba hozatal felfüggesztését vagy megszüntetését – alkalmazzon beleértve a nyilvánosság tájékoztatását” Magyarország bejelentette az Európai Bizottságnak, hogy a Géntechnológiai Hatóság döntésében foglaltak szerint 2005. január 20-tól átmenetileg megtiltja az említett vonalak és hibridek vetômagjának Magyarország területén történô elôállítását, felhasználását, forgalmazását illetve Magyarország területére történô behozatalát. A tilalom nem vonatkozik a MON 810 génkonstrukciót tartalmazó kukorica élelmiszeriparban és takarmányozásban való felhasználására valamint a Magyarország területén átcsomagolás és további kezelés nélkül történô átszállítására amennyiben biztosított, hogy a kukorica nem jut ki a környezetbe. 42

IV.


A mezôgazdasági növényfajok közös fajtajegyzékérôl szóló 2002/53/EK irányelv 4. cikke (4) bekezdése szerint a géntechnológiával módosított fajtának minôsülô fajta szándékos környezetbe juttatása csak akkor elfogadható, ha valamennyi megfelelô intézkedést megtettek az emberi egészséget és a környezetet érô káros hatások kiküszöbölésére. Mivel Magyarország Európai Unióhoz történô csatlakozásával az EU határain belül a Csatlakozási Szerzôdésben is rögzített új ökológiai régió jelent meg és amely Pannon biogeográfiai régióban az eltérô környezeti adottságok miatt megkérdôjelezhetô a régi tagállamok ökoszisztémáit figyelembe vevô kockázat-elemzés érvényessége, így a lehetséges káros környezeti hatások kiküszöbölésére és az új tagállamok csatlakozására figyelemmel nem történt meg minden szükséges intézkedés. Magyarország hivatalos álláspontja szerint elengedhetetlen, hogy – az elôvigyázatosság elvét messzemenôen szem elôtt tartva – átfogó környezeti kockázat-elemzés készüljön a genetikailag módosított szervezetek környezetbe való kijuttatása során elinduló visszafordíthatatlan folyamatok miatt egyedülálló környezeti adottságaink védelme érdekében. A környezeti hatásvizsgálatok keretében a biológiai ciklusokhoz való igazodás miatt érdemi eredmények csak több év múlva várhatók. A Magyarország által elrendelt átmeneti tiltás érvényes Ausztriában is. A Magyarország által elrendelt átmeneti tiltás fenntartásáról az Európai Bizottság dönt. A határozat meghozatalához az EU tudományos tanácsadó testülete az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) szakvéleményt készített, amelyet 2005. június 8-án tett közzé. Az állásfoglalás szerint nincsen olyan tudományos bizonyíték, új információ az emberi egészség és a környezet veszélyeztetésének vonatkozásában, amely indokolná a magyarországi termesztési tilalmat. Az EFSA véleménye szerint a magyarországi vizsgálati eredmények nem tartalmaznak olyan új adatot, amely érvénytelenítené az eddigi környezeti kockázat-elemzést. A szakvélemény alapján a Bizottság várhatóan úgy ítéli majd meg, hogy a magyar indokok nem megalapozottak a forgalmazási tilalom fenntartására és határozatot hoz majd, amelynek alapján a forgalmazást lehetôvé kell tenni Magyarország területén is. A Bizottsági határozatot a tagállamok minôsített többségének kell jóváhagynia. Mint ismeretes 2005. június 24-én Luxemburgban a Környezetvédelmi Miniszterek Tanácsának ülésén az Európai Bizottság javaslatával szemben a Tanács úgy döntött, hogy érvényben maradhatnak a géntechnológiával módosított szervezetek termesztésével szemben bevezetett francia, görög, német, luxemburgi és osztrák tagállami tilalmak. Magyarországhoz hasonlóan védzáradéki eljárást alkalmazva a

43


IV.

fent említett öt tagállam három kukorica és két repce vonalra, illetve fajtára vezetett be átmeneti felhasználási tilalmat. Az EFSA nem találta megalapozottnak a tagállami indokokat, így az Európai Bizottság javaslatot tett a korlátozások hatályon kívül helyezésére. A Környezetvédelmi Miniszterek Tanácsának ülésén a tagállamok jelentôs többsége elutasította az Európai Bizottság javaslatát. A kommentárok áttörésként értékelték a döntést, hiszen a GMO-k felhasználásával kapcsolatban elsô ízben utasították el minôsített többséggel az Európai Bizottság javaslatát és elsô ízben mutatkozott meg nyilvánvalóan az Európai Bizottsággal szembeni elégedetlenség, miszerint az engedélyezési eljárások során rendre nem érvényesítették a tagállamok egy részének konzekvens érveit és az európai lakosságnak a géntechnológiával módosított szervezetekbôl elôállított termékekkel szemben megfogalmazott aggodalmait. Az EU-ban 1997 óta kötelezô a genetikailag módosított élelmiszerek jelölése. Az új élelmiszerekrôl szóló 258/97/EK számú rendeletet közel tíz éves elôkészítô munka után 1997-ben fogadták el. A rendelet engedélyezési eljárást valamint a forgalomba kerülô GM élelmiszerek jelölését szabályozza. A genetikailag módosított élelmiszerek jelölésének gyakorlata ezen rendelet 8. cikkelyének rendelkezésein alapul. Ezen élelmiszerek nem esnek az élelmiszerek jelölésérôl szóló általános 79/112/EGK irányelv hatálya alá. Az Európai Bizottság 2004. május 19-én 2004/657/EK számú határozatot hozott a Bt11 genetikailag módosított kukoricavonalból származó csemegekukoricának a 258/97/EK számú rendelet szerint új élelmiszerként vagy új élelmiszer-összetevôként való forgalmazásának engedélyezésérôl, valamint a Bizottság 2004. július 19-én kelt, 2004/643/EK számú határozatával rendelkezett a glüfozáttal szembeni ellenálló képesség érdekében géntechnológiával módosított kukorica készítménynek (Zea mays L., NK603 vonal) a 2001/18/EK számú irányelvvel összhangban történô forgalomba hozataláról. Az Európai Bizottság 2005. június 22-én 2005/465/EK számú határozatot hozott a glifozát gyomirtó szerrel szembeni tûrôképességre géntechnológiával módosított olajrepce termékeknek (Brassica napus L., GT73 vonal) a 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban történô forgalomba hozataláról. Az Európai Bizottság 2005. március 3-án 2005/448/EK számú határozatot hozott a genetikailag módosított NK 603-as kukoricafajtából származó élelmiszereknek és élelmiszer44

IV.


összetevôknek a 258/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerint új élelmiszerként vagy új élelmiszer-összetevôként való forgalomba hozatalának engedélyezésérôl. Az Európai Bizottság 2005. augusztus 8-án 2005/608/EK számú határozatot hozott az amerikai kukoricabogárral szembeni ellenálló géntechnológiával módosított kukorica készítményeknek (Zea mays L., MON 863 vonal) a 2001/18/EK határozattal összhangban történô forgalomba hozataláról. Az engedély kérelmeket a Bizottság 97/618/EK számú ajánlása alapján lehet benyújtani, amely foglalkozik a szükséges tudományos információkkal és a szükséges biztonságossági vizsgálatokra vonatkozó, a kérelmekkel egyidejûleg benyújtandó jelentésekkel is. Természetesen lehetnek a piacon olyan termékek, amelyek forgalomba hozatalát már legalább egy EU tagállamban engedélyezték a fenti rendelet 1997. május 15-ei hatályba lépését megelôzôen. Ezekre a „kölcsönös elismerés alapelve” vonatkozik, azaz továbbra is piacon maradhatnak. Az Európai Bizottság 2003/556/EK számmal ajánlást fogalmazott meg azon nemzeti stratégiák és legjobb gyakorlatok (best practices) létrehozásának irányelveirôl, amelyek biztosítják a genetikailag módosított növények, valamint a hagyományos és az ökológiai illetve organikus (bio-) gazdálkodás együttes létezését (koegzisztenica). Az Európai Bizottság 2003/556/EK számú ajánlása a géntechnológiával módosított (GM), a hagyományos valamint az ökológiai gazdálkodással termesztett termékek adott térségben együtt folytatott termesztésérôl szól. Az ajánlás leszögezi, hogy a különféle gazdálkodási módok együttélését (koegzisztenciáját) egymás kizárása nélkül megvalósító, az adottságok jellegébôl kiinduló, speciális intézkedéseket tartalmazó jogszabályokat a tagállamoknak nemzeti szinten kell megalkotniuk, így gondoskodva a „véletlenszerû” keveredés kizárásáról. Az ajánlás tartalmazza az együttélés biztosítását célzó nemzeti stratégiák kidolgozásának irányvonalait, melynek alapján számos tagállam (Ausztria, Dánia, Németország, Olaszország, Spanyolország és Luxemburg) a hagyományos és bio-termelôik védelmében már befejezték a jogalkotói munkát. Az ajánlás jogilag nem kötelezô, azonban az agrártárca álláspontja szerint, a hagyományos és bio-termelôk érdekeinek védelmében szakmailag indokolt és idôszerû volt a koegzisztenciára 45


IV.

vonatkozó nemzeti jogalkotás. A nemzeti szabályozás az Európai Bizottság 2003/556/EK ajánlása figyelembe vételével a nemzeti sajátosságokat és érdekeket figyelembe vevô és egyben a késôbbi tudományos és technikai eredmények alkalmazásának lehetôségét is megteremtô kell, hogy legyen. A szabályozás végleges változatát vita nélkül fogadták el a Kormány 2005. november 9-i ülésén. Tekintettel arra, hogy a nemzeti koegzisztencia szabályozások a közösségi szabályozásnak megfelelôen notifikáció kötelesek, a tervezeteket Magyarország megküldte az Európai Bizottságnak. A notifikáció minimális ideje 3 hónap, határnapja 2006. február 14. volt. A Bizottság 2004. január 14-én alkotott 65/2004/EK számú rendelete tartalmazza az egyedi azonosítók felsorolását a genetikailag módosított organizmusokra. Az Európai Parlament és a Tanács, a GMO-k genetikai módosításával kapcsolatos információ feljegyzésére szolgáló nyilvántartások vezetésére vonatkozó 2001/18/EK számú irányelvében foglaltak szerint a Bizottság 2004/204/EK határozatával részletes intézkedéseket fogalmaz meg. A magyar szabályozásnak (1. táblázat) a tételes rendelkezések megváltoztatásán túlmenôen – az EU folyamatosan változó és megújuló élelmiszer-biztonsági szabályozásához hasonlóan – alapelveiben és szemléletében is változnia kell. Érvényesülnie kell a nyomonkövethetôség elvének valamint meg kell teremteni a monitoring rendszer alapjait. A genetikailag módosított szervezetekre vonatkozó legfontosabb hazai törvény a géntechnológiai tevékenységrôl szóló 1998. évi XXVII. törvény, amelyet a 2002. év LXVII. törvény módosított. Az élelmiszerekrôl szóló 2003. évi LXXXII. törvény – amely a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történô csatlakozásának napján lépett hatályba – (2) bekezdés b) pontja hatályon kívül helyezte a géntechnológiai tevékenységrôl szóló 1998. évi XXVII. törvény 33. §ának (3) bekezdését az új élelmiszer definíciójára vonatkozóan. Ennek megfelelôen új élelmiszer „az új élelmiszerekrôl és az új élelmiszer-összetevôkrôl” szóló, az Európai Parlament és a Tanács 258/97/EK rendelete 1. cikkének 2. pontja szerint új élelmiszernek minôsülô élelmiszer.

46

IV.


A géntechnológiai módosítást végzô létesítmény létrehozását, természetes szervezet géntechnológiával való módosítását, a géntechnológiával módosított szervezetek és az azokból elôállított termékek zárt rendszerben való felhasználását, kibocsátását és forgalomba hozatalát, illetve azok behozatalát és kivitelét – a Géntechnológiai Bizottság véleménye alapján – növénytermesztési és állattenyésztési, továbbá élelmiszer- és takarmány elôállítási célú felhasználás esetén a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, valamint a gazdasági és közlekedési miniszter által együttesen, külön jogszabályban meghatározott ún. géntechnológiai hatóságok engedélyezik. A 20/2000. (VIII. 25.) számú KöM rendelet értelmében az említett engedélyezési eljárások során a Környezet- és Természetvédelmi Fôfelügyelôség szakhatóságként mûködik közre. A Géntechnológiai tevékenységrôl szóló 2002. évi LXVII. törvénnyel módosított 1998. évi XXVII. törvény 4. §-a megjelölte a géntechnológiai hatóságokat, melyek a törvényben meghatározott területeken végeznek hatósági tevékenységet. A géntechnológiai módosításnak tekintendô, valamint annak nem minôsülô eljárásokról és a géntechnológiai tevékenység ellenôrzésére jogosult hatóságokról szól a 111/2003. (XI. 5.) FVM-GKM-ESzCsM-KvVM együttes rendelet, amely az ellenôrzést végzô hatóságokat jelöli ki. A géntechnológiai terület hatósági rendszerében prioritásként kell kezelni az ellenôrzési feladatokat. A jól szervezett, a feladatokat egymás között ésszerûen megosztó de összehangolt, hatékonyan mûködô ellenôrzési tevékenység az alapja a fogyasztói bizalom megnyerésének. Ezen a területen jelentôs elôrelépések történtek, például közösségi akkreditációval rendelkezô hatósági laboratóriumok jöttek létre az élelmiszer, a takarmány és a vetômag szakterületeken, mégsem lehetünk elégedettek. Olyan jogszabályi módosítások folynak, amely elôsegítik az ellenôrzési területek megerôsítését és a gyakorlati megvalósításra is jelentôs személyi, tárgyi és anyagi feltételeket biztosítanak. A Géntechnológiai tevékenységrôl szóló 2002. évi LXVII. törvénnyel módosított 1998. évi XXVII. törvény és annak végrehajtását szabályozó 128/2003. (XII. 19.) FVM rendelet intézkedik a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményezô Bizottság (GEVB) létrehozásáról és mûködésérôl. A Géntechnológiai Bizottság tagjaira a törvényben felsorolt delegálók tehetik meg személyi javaslataikat, ennek alapján a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési 47


IV.

Miniszter kéri fel a tagokat a Géntechnológiai Bizottság munkájában való részvételre. Jelenleg a Géntechnológiai Bizottság (GEVB) munkájában az alábbi szervezetek képviselôi vesznek részt: Magyar Tudományos Akadémia (5 fô) Környezetvédô szervezetek (4 fô) Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (1 fô) Gazdasági Minisztérium (1 fô) Környezetvédelmi Minisztérium (1 fô) Egészségügyi Minisztérium (1 fô) Oktatási Minisztérium (1 fô) Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek (1 fô) Biotechnológiai céllal bejegyzett társadalmi szervezetek (1 fô) Fogyasztóvédelmi céllal bejegyzett társadalmi szervezetek (1 fô) Az engedély iránti kérelmeket a hasznosító nyújtja be a géntechnológiai hatósághoz. A géntechnológiai hatóság az engedély iránti kérelmet a Géntechnológiai Bizottság véleményét valamint a szakhatóság állásfoglalását figyelembe véve bírálja el. A géntechnológiai hatóság az engedély iránti kérelmet a Géntechnológiai Bizottság véleménye ellenére is elutasíthatja. A géntechnológiai hatóság a Géntechnológiai Bizottság véleményére figyelemmel az engedélyeket 10 évre adja ki. A 82/2003. (VII. 16.) FVM rendelet szól a géntechnológiai tevékenységre vonatkozó hazai nyilvántartás és adatszolgáltatás rendjérôl valamint a géntechnológiai tevékenységhez szükséges engedély iránti kérelemhez csatolandó dokumentációról. A rendelet által meghatározott forma a közösség vonatkozó szabályozásával azonos. A különbözô géntechnológiával módosított szervezetek valamint az azokból elôállított termékek zárt rendszerû felhasználására, kibocsátására, forgalomba hozatalára vonatkozó adatokat, illetve a géntechnológiai laboratóriumok és azok felelôs vezetôinek jegyzését a fent hivatkozott rendelet által kijelölt nyilvántartó szerv – jelenleg a gödöllôi Mezôgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont – tartja nyilván.

48

IV.


Az adatokat az engedély érvényességi idejének lejárta után 10 évig kell megôrizni. A nyilvántartott adatok az alábbiak: • az engedélyezési határozat száma, kelte, • a géntechnológiával módosított szervezet leírása, • a kérelmet benyújtó hasznosító neve (vállalat neve) és címe, • a módosított tulajdonság leírása és OECD kódja, • a géntechnológiai tevékenység célja és helye. A „termôföldtôl a fogyasztó asztaláig” elv értelmében külön figyelmet érdemel a takarmányokra vonatkozó szabályozás. A takarmányokra az alábbi általános jogszabályokon túl a GMO-kra vonatkozó speciális szabályok érvényesek. • A 2001. évi CXIX. törvény a takarmányok elôállításáról, fogalomba hozataláról és felhasználásáról. • A 43/2003. (IV. 26.) FVM rendelet a takarmányok elôállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló 2001. évi CXIX. törvény végrehajtásáról. Ezt módosította a 21/2004. (II. 27.) FVM rendelet. • A 44/2003. (IV. 26.) FVM rendelet a Magyar Takarmánykódex kötelezô elôírásairól, amelyet a 20/2004. (II. 27.) FVM rendelet módosított. 1. táblázat: A genetikailag módosított szervezetekre vonatkozó jogszabályok: • 1998. évi XXVII. törvény a géntechnológiai tevékenységrôl (2002. évi LXVII. törvénnyel módosított. • 20/2000. (VIII. 25.) KöM rendelet a géntechnológiai tevékenységrôl szóló 1998. évi XXVII. törvény 4. §-ának (1)-(4) bekezdésében meghatározott engedélyezési eljárásokban szakhatóságként közremûködô szerv kijelölésérôl. • 82/2003. (VII. 16.) FVM rendelet a géntechnológiai tevékenységre vonatkozó nyilvántartás és adatszolgáltatás rendjérôl, valamint a géntechnológiai tevékenységhez szükséges engedély iránti kérelemhez csatolandó dokumentációról. • 95/2003. (VIII. 14.) FVM rendelet a növényi genetikai anyagok megôrzésérôl és felhasználásáról. • 148/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet a géntechnológiai bírság megállapításáról.

49


IV.

• 111/2003. (XI. 5.) FVM-GKM-ESZCSM-KvVM együttes rendelet a géntechnológiai módosításnak tekintendô valamint annak nem minôsülô eljárásokról és a géntechnológiai tevékenység ellenôrzésére jogosult hatóságokról. • 128/2003. (XII. 19.) FVM rendelet a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményezô Bizottság szervezetérôl és mûködésérôl. • 132/2004. (IV. 29.) Kormányrendelet a géntechnológiai tevékenység engedélyezési eljárási rendjérôl, valamint az eljárás során az Európai Bizottsággal való kapcsolattartásról. • 138/2004. (IX. 23.) FVM rendelet a géntechnológiai tevékenység engedélyezéséért fizetendô igazgatási szolgáltatási díjakról. • 142/2004. (IX. 30.) FVM-GKM együttes rendelet a mezôgazdaság és az ipar területén folytatott géntechnológiai tevékenység egyes szabályairól. • 358/2004. (XII. 26.) Korm. rendelet az élelmezési és mezôgazdasági célú növényi génforrásokról szóló, Rómában, 2001. november 3-án elfogadott nemzetközi Egyezmény kihirdetésérôl.

Felhasznált irodalom: 90/219/EGK irányelv a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerben történô felhasználásáról. EK Hiv. Lap, L/117, 1990. 1. o. 90/220/EGK irányelv a genetikailag módosított szervezetek környezetbe való szándékos kihelyezésérôl. EK Hiv. Lap, L/117, 1990. 15. o. 2001/18/EK irányelv a genetikailag módosított szervezetek környezetbe való szándékos kihelyezésérôl és a 90/220/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezésérôl. EK Hiv. Lap, L/106, 2001. 1. o. 1829/2003/EK rendelet a géntechnológiával módosított élelmiszerekrôl és takarmányokról. EK Hiv. Lap, L/268, 2003. 1. o. 1830/2003/EK rendelet a géntechnológiával módosított szervezetek nyomonkövethetôségérôl és címkézésérôl és a géntechnológiával módosított szervezetekbôl elôállított élelmiszer- és takarmánytermékek nyomonkövethetôségérôl, valamint a 2001/18/EK irányelv módosításáról. EK Hiv. Lap, L/268, 2003. 24. o. 2004/787/EK ajánlás, amely az 1830/2003/EK számú rendelet alapján technikai útmutatást tartalmaz a genetikailag módosított szervezetek, illetve az azokból elôállított anyagok – akár önmagukban, akár termékekben fordulnak elô – mintavételéhez és kimutatásához. EK Hiv. Lap, L/348, 2004. 18. o.

50

IV.


2002/53/EK irányelv a mezôgazdasági növényfajok közös fajtajegyzékérôl. EK Hiv. Lap, L/193, 2002. 1. o. 258/97/EK rendelet az új élelmiszerekrôl és az új élelmiszer-összetevôkrôl. EK Hiv. Lap, L/43, 1997. 1. o. 79/112/EGK irányelv a végsô felhasználó részére értékesítendô élelmiszerek jelölésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítésérôl. EK Hiv. Lap, L/33, 1979. 1. o. 2004/657/EK határozat a Bt11 genetikailag módosított kukoricavonalból származó csemegekukoricának a 258/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerint új élelmiszerként vagy új élelmiszer-összetevôként való forgalmazásának engedélyezésérôl. EK Hiv. Lap, L/300, 2004. 48. o. 2004/643/EK határozat a glüfozáttal szembeni ellenálló képesség érdekében géntechnológiával módosított kukoricakészítménynek (Zea mays L., NK603 vonal) a 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban történô forgalomba hozataláról. EK Hiv. Lap, L/295, 2004. 35. o. 2005/465/EK határozat a glifozát gyomirtó szerrel szembeni tûrôképességre géntechnológiával módosított olajrepce terméknek (Brassica napus L., GT73 vonal) a 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban történô forgalomba hozataláról. EK Hiv. Lap, L/164, 2005. 57. o. 2005/448/EK határozat a genetikailag módosított NK 603-as kukoricafajtából származó élelmiszereknek és élelmiszer-összetevôknek a 258/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerint új élelmiszerként vagy új élelmiszer-összetevôként való forgalomba hozatalának engedélyezésérôl. EK Hiv. Lap, L/158, 2005. 20. o. 2005/608/EK határozat az amerikai kukoricabogárral szembeni ellenálló képesség érdekében géntechnológiával módosított kukoricakészítményeknek (Zea mays L., MON 863 vonal) a 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal összhangban történô forgalomba hozataláról. EK Hiv. Lap, L/207, 2005. 17. o. 97/618/EK ajánlás az újszerû élelmiszerek és az újszerû élelmiszer-összetevôk forgalomba hozatalára irányuló kérvény alátámasztásához szükséges információ tudományos szempontjairól és megjelenítésérôl, továbbá az Európai Parlament és a Tanács 258/97/EK számú rendeletének hivatkozott elsô értékelô jelentések elkészítésérôl. EK Hiv. Lap, L/253, 1997. 1. o. 2003/556/EK ajánlás a genetikailag módosított kultúrák, valamint a hagyományos és a biogazdálkodás egymás mellett létezésének biztosításához szükséges nemzeti stratégiák és legjobb gyakorlatok kialakításának irányelveirôl. EK Hiv. Lap, L/189, 2003. 36. o. 65/2004/EK rendelet a genetikailag módosított szervezetek egyedi azonosítóinak kialakítását és kiadását szolgáló rendszer létrehozásáról. EK Hiv. Lap, L/10, 2004. 5. o. 2004/204/EK határozat a GMO-kon végrehajtott genetikai módosításokkal kapcsolatos információ feljegyzésére szolgáló azon regiszterek mûködtetésének részletes szabályozásáról, 51


IV.

amelyek létrehozását az Európai Parlament és a Tanács 2001/18/EK számú irányelve írja elô. EK Hiv. Lap, L/65, 2004. 20. o. 2003. évi LXXXII. törvény az élelmiszerekrôl. Magyar Közlöny, 127. szám, 2003. november 6., 9598. o. 1998. évi XXVII. törvény a géntechnológiai tevékenységrôl. Magyar Közlöny, 28. szám, 1998. április 1., 2397. o. 20/2000. (VIII. 25.) KöM rendelet a géntechnológiai tevékenységrôl szóló 1998. évi XXVII. törvény 4. §-ának (1)-(4) bekezdésében meghatározott engedélyezési eljárásokban szakhatóságként közremûködô szerv kijelölésérôl. Magyar Közlöny, 88. szám, 2000. augusztus 25., 5519. o. 2002. évi LXVII. törvény a géntechnológiai tevékenységrôl szóló 1998. évi XXVII. törvény módosítása. Magyar Közlöny, 165. szám, 2002. december 28., 10174. o. 111/2003. (XI. 5.) FVM-GKM-ESZCSM-KvVM együttes rendelet a géntechnológiai módosításnak tekintendô, valamint annak nem minôsülô eljárásokról és a géntechnológiai tevékenység ellenôrzésére jogosult hatóságokról. Magyar Közlöny, 126. szám, 2003. november 5., 9508. o. 128/2003. (XII. 19.) FVM rendelet a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményezô Bizottság szervezetérôl és mûködésérôl. Magyar Közlöny, 149. szám, 2003. november 5., 9508. o. 82/2003. (VII. 16.) FVM rendelet a géntechnológiai tevékenységre vonatkozó nyilvántartás és adatszolgáltatás rendjérôl, valamint a géntechnológiai tevékenységhez szükséges engedély iránti kérelemhez csatolandó dokumentációról. Magyar Közlöny, 85. szám, 2003. július 16., 6895. o. 2001. évi CXIX törvény a takarmányok elôállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról. Magyar Közlöny, 153. szám, 2001. december 24., 11505. o. 43/2003. (IV. 26.) FVM rendelet a takarmányok elôállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló 2001. évi CXIX. törvény végrehajtásáról. Magyar Közlöny, 42. szám, 2003. április 26., 3123. o. 44/2003. (IV. 26.) FVM rendelet a Magyar Takarmánykódex kötelezô elôírásairól. Magyar Közlöny, 42. szám, 2003. április 26., 3204. o.

52

IV.


5. A GM növényekre alapozott élelmiszerek biztonsági értékelése

A gének természetes mutációja és rekombinációja során szerzett tapasztalatok képessé tették a termesztôket arra, hogy kiváló termesztési tulajdonságokkal és minôséggel rendelkezô növényeket szelektáljanak. A genetikai módosítás (GM) azonban egy olyan új biotechnológiai megvalósítást jelentett, melynek során lehetôvé vált a specifikus tulajdonságot hordozó gének izolálása, kópia készítése és specifikus beillesztése más szervezetbe. A szerkezetfüggô funkcionális kutatások, mint a genomika, proteomika vagy metabolomika megindulásával az agronómiai viselkedés és a fenotípusos megjelenés pontosabb megértésére nyílt lehetôség. Az in vitro rekombináns DNS-technikák alkalmazásával megvalósulhatott az adott gén(ek) transzformációja egy közeli vagy távoli fajból a másikba. Így lehetôvé vált a nemkívánatos fajták kontraszelekciója, illetve a nemkívánatos (pl. allergén) tulajdonság eliminációja (Gianessi & Carpenter, 2001). Az elsô generációs GM növények agronómiai és környezetvédelmi célokat szolgáltak (pl. növényvédôszer felhasználás csökkentése), a második generációs fejlesztésekben azonban már érvényesült a fogyasztói érdekeket szolgáló, táplálkozási célú szemlélet (pl. transz-zsírsavakban dús olajnövények fejlesztése). Ebben a fejlesztési fázisban került sor a globális éghajlat változáshoz jobban alkalmazkodó vagy a rossz mezôgazdasági adottságokat jól tûrô (pl. szárazságtûrô) fajták fejlesztésére. A harmadik generációs GM növényeket viszont már nem élelmiszeripari célú felhasználásra fejlesztik. Az új technológia bevezetése és nyílt rendszerben történô alkalmazása azonban számos környezeti és élelmiszer-biztonsági kérdést is felvetett. A GM terményekkel kapcsolatos kockázatok megítélésének stratégiai kérdései A hagyományos kockázat-becslési stratégiák a lehetséges káros hatást kiváltó veszélyforrás azonosítására és a kockázat emberekre valamint a környezetre vonatkoztatható lehetséges következményeinek jellemzésén alapulnak. Ez utóbbit dózisfüggô toxikológiai kísérletekben és epidemiológiai felmérésekben vizsgálják. Míg egy toxikus komponens esetében a várható terhelés 50-100-szoros szintje is beépíthetô a dózisfüggô diétába, addig a GM termények vizsgálatánál ilyen dózisok a tápanyag egyensúly megbomlását eredményeznék. Alacsony dózisú terhelési szinteken nem kapható megbízható információ a kockázat mértékérôl. 53


IV.

A GM élelmiszerekre (takarmányokra) alkalmazható kockázat-becslési stratégia kidolgozásában a biotechnológiai ipar, a termesztôk és a szabályozó hatóság megosztott felelôsséggel vesznek részt. Számos nemzetközi szervezet is állást foglalt (errôl bôvebben a 3. fejezetben), köztük meghatározó szerep jutott a Codex Alimentarius rekombináns-DNS-t hordozó növényekbôl származó élelmiszerekkel kapcsolatos útmutatójának (FAO/WHO, 2003). Az Európai Élelmiszer-bizonsági Hivatal (European Food Safety Authority, EFSA) GM szervezetekkel foglalkozó szakértôi paneljének módszertani útmutatója (2006 EFSA) is a Codex elvekre épül. Az útmutatót azzal az szándékkal tették közzé, hogy a GM-növények piacra jutásával várható elônyök mellett minimális kockázattal kelljen számolni. Az útmutató elvi kialakításában feltételezték, hogy: • a környezet, a fogyasztók és az állatok szempontjából a hagyományosan termesztett növényi élelmiszerek felhasználása biztonságos; • a nem GM termények tehát alapul szolgálhatnak a GM termények környezeti valamint élelmiszer- ill. takarmány-biztonsági értékeléséhez. Napjainkig azonban alig néhány hagyományosan termesztett gabonát vetettek alá élelmiszerbiztonsági vizsgálatnak, mivel azok felhasználását a hosszú évek gyakorlatában biztonságosnak tartották (history of safe use). Az új élelmiszerek, így a GM termények biztonságos felhasználásával kapcsolatosan sem áll rendelkezésre elegendô tudományosan megalapozott információ. Számos adat hozzáférhetô viszont a hagyományosan termesztett szülôi növénnyel és az új tulajdonságot hordozó géntermékkel összefüggésbe hozható kockázatokról. Az élelmiszerek komplexitását figyelembe véve tehát nem lehet cél az abszolút kockázatmentesség biztosítása, csak annak igazolása, hogy a GM-növény legalább annyira biztonságosan fogyasztható, mint annak szülôi megfelelôje (Kuiper et al., 2000). A vizsgálatokat ezért a GM termény vonal, nem a GM szülôi termény közötti eltérések feltárására és a felismert különbségek elemzése kell koncentrálni a lényegi egyenértékûség (substantial equivalence) elvére épülô, összehasonlító élelmiszer-biztonsági értékelés alapján (1. ábra). Minden olyan bizonyítható hatást figyelembe kell venni, amelyet a molekuláris, agronómiai, összetételi, toxikológiai és táplálkozási, illetve környezeti jellemzés tár fel. Mivel az új tulajdonságot hordozó géntermék (fehérje) is felelôs lehet a toxicitásért valamint az allergiáért, a megváltozott génexpresszióból levezethetô tápérték változásért vagy a környezeti hatásért, ezért a kockázat megítélése céljából a szülôi növényre általában alkalmazható tesztmódszereket kiegészítették

54


IV.

az új fehérjék és a megváltozott szabályozási mechanizmusból fakadó, nem várt génexpressziós termék(ek) vizsgálatára is. 1. ábra: GM terményekkel kapcsolatos kockázatok megítélésének stratégiai kérdései (Kuiper et al., 2000) GM és nem GM termények közötti lényegi egyenértékûség vizsgálata és a különbségekbôl fakadó lehetséges kockázatok feltárása 1. Fázis

Beillesztett gének

(Új) fehérjék

Új metabolitok és toxinok

Toxicitás/táplálkozási mutatók

Géntranszfer 2. Fázis

Túlzott vagy csendesített expresszió/toxicitás/ allergenitás

Toxicitás

Termény

Kitettség vizsgálata Fogyasztási gyakoriság/ fogyasztott dózis

3. Fázis

4. Fázis

Kockázat-becslés

A táplálékláncot terhelô kémiai kockázatok mérlegelésénél a tisztított géntermék klasszikus toxikológiai vizsgálatát kell elvégezni. A tudományos ismeretek folyamatos fejlôdésével azonban a rendelkezésre álló módszereket is folyamatosan fejleszteni kell. Specifikus vizsgálati szempont továbbá, hogy a komponens összetevôk elemzésén túl vajon szükséges-e a teljes GM élelmiszer (takarmány) állat-etetési kísérletekben történô tesztelése is. A kitettség vizsgálatában potenciálisan veszélyeztetett csoportok lehetnek a termesztôk, a feldolgozók, a fogyasztók, a lakosság általában valamint a haszonállatok. A GMO kockázat-becslés fôbb elemei A géntranszferrel kapcsolatban mérlegelni kell, hogy milyen céllal történik a módosítás és milyen új, elônyös tulajdonságokat hordoz majd a rekombináns DNS-t tartalmazó új termény

55


IV.

vonal. A GM termény vonal új, integrált kockázat-becslésének (Kuiper et al, 2004) megközelítésében pedig az alábbi kulcs elemeknek kell szerepelni (2. ábra): • a szülôi termény jellemzôi; • a donor és a transzgén beillesztés módja, a génmódosítási esemény molekuláris jellemzôi; • a géntermékek jellemzése; • az új GM termény vonal élelmiszer-biztonsági jellemzése; • a környezeti kockázat becslése; • a környezeti hatás folyamatos figyelemmel kísérése és felügyelete. 2. ábra: Új GM termény vonal veszélyelemzésének integrált megközelítése (ENTRANSFOOD)

Szülôi termény

Donor, transzgén(ek) beillesztési mód

Géntermék(ek) jellemzése

Új GM termény vonal élelmiszerbiztonsági értékelése

Eredet, fenotípus és agronómiai viselkedés

Donor leírása

Szerkezet, eredet és jellemzés

Eredet, fenotípus és agronómiai viselkedés

Földrajzi eloszlás

Vektor leírása

Hatásmód/ specificitás

Összetétel vizsgálat

Biztonságos felhasználási történet

Transzgén beillesztési mód

Toxicitás

Táplálkozási vizsgálat

Összetételi vizsgálat

Beillesztett DNS jellemzése

Allergenitás

Biztonsági értékelés (állatkísérletek)

Illesztési hely jellemzése

A szülôi termény jellemzése A biztonságos felhasználási történet megismerése szempontjából fontos vizsgálni, hogy milyen növénybe (befogadó szervezet) történik az új információ beültetése és milyen új élelmiszert (takarmányt) kívánnak abból elôállítani. Elsô lépés tehát a szülôi termény minél szélesebb körû megismerése genotípus, fenotípus, agronómiai viselkedés és változékonyság, 56

IV.


földrajzi megoszlás és a rendelkezésre álló élelmiszer-biztonsági információk szempontjából. A lényegi egyenértékûség vizsgálatához szükség van továbbá a komponens összetevôk és a nem tápanyaghordozó, biológiailag aktív (antinutritív, toxikus, allergén) komponensek átlagos összetételét tartalmazó, standartizált adatbázisokra. Szükségesek továbbá a teljes élelmiszerre vonatkozó laboratóriumi vagy haszonállatokkal végzett kísérleti eredmények. A donor és a transzgén beillesztés módja, a génmódosítási esemény molekuláris jellemzôi Az új információ átültetésére alkalmazható módszerek szempontjából fontos lépés a géndonor (pl. vírus, baktérium, növény) és konstrukciós vektor (génkazetta) vizsgálata. A génmódosítási esemény során alkalmazott módszerek ugyanis hatással lehetnek a génfunkcióra és arra, hogy milyen genetikai anyag jut be a befogadó szervezetbe. A donor jellemzése. Mivel a géndonor (pl. vírus, baktérium, növény) új genetikai elemmel járul hozzá a transzformációhoz, ezért vizsgálni kell az idegen gén(ek) és géntermék(ek) toxikus vagy allergén szekvencia homológiáját (FAO/WHO, 2001), melyhez a nyilvánosan hozzáférhetô szekvencia információs adatbázisok15 és számos bioinformatikai kutatás szolgál útmutatásul. Ha a géndonor toxikus vagy allergén komponens átírását eredményezi, gondoskodni kell arról, hogy ez a szakasz ne kerüljön a konstrukciós vektorba. A konstrukciós vektor (génkazetta) elemek jellemzése A génkazetta általában promóter, kódoló és terminátor génekbôl áll. A szabályozó szekvenciáktól függôen a génexpresszió lehet konstitutív, idô és szövet specifikus, melyet valamilyen abiotikus faktor stimulál. Általában két transzformációs módszert alkalmaznak, mikro-partikuláris génbelövéses és az agrobaktériumos fertôzéses megoldást. Az agrobaktériumos transzformációban tumor-induktív (ti-DNS) határszekvenciákat is beépítenek. Mindkét esetben random integrációra lehet számítani és elôfordulhat a beépítendô DNS újrarendezôdése, illetve kisebb DNS szakaszok beépülése egy másik pozícióba. Ezért a DNS komponensek molekuláris vizsgálatát célszerû elvégezni a transzformáció elôtt a konstrukción belül. A várható kockázatok mérlegelésére ismerni kell többek között:

15

Például GenBank: National Institute of Health (NIH) által összeállított, nyilvánosan hozzáférhetô DNS szekvenciák gyûjteménye; The SWISS-PROT Protein Sequence Data Bank (SWISS-PROT Fehérje Szekvencia Adatbank): az Amos Bairoch (University of Geneva) és az EBI együttmûködésével fejlesztett fehérje szekvencia adatbázis; The FARRP Allergen Database (FARRP Allergén Adatbázis): a fehérje adatbázisokban kutatás céljára nyilvánosan hozzáférhetô adatbázisokból gyûjtött és egyedi allergének listája

57


IV.

• az idegen gén bevitelére használt módszert (pl. talaj eredetû Agrobaktérium közvetítésével, génpuskával); • a növény módosítására használt DNS szakaszt hordozó (pl. plazmid) vektorban lévô genetikai elemek indentitását (pl. növényi, mikrobiológiai, vírus eredetû vagy szintetikus), illetve szerepüket a génkazettában (pl. az átírást szabályozó vagy átírást lezáró gén) és a növényben várható funkciójukat (pl. az átírást szabályozó gén, vagy a transzformált növények szelekcióját lehetôvé tevô jelölô un. marker gén); • alkalmaznak-e intermedier befogadó szervezetet (pl. baktériumot), amely a növénybe történô transzformációra alkalmas formában termeli, vagy alakítja át a DNS-t; • azonosítható-e a beépített gén mérete, identitása és pontos helye szerint a génkazettában, illetve ismert-e funkciója. Tisztázatlan kérdés, hogy a befogadó génbe történô beavatkozás milyen elôre nem tervezett génexpressziót von maga után, mely hatással lehet a termésátlagra, az új növény esetleg „szubsztanciálisan” nem lesz „ekvivalens” az eredeti un. szülôi növénnyel fôkomponenseiben és/vagy másodlagos metabolit termékeiben (pl. antinutritív komponensek). Elôfordulhat, hogy új fehérjék szintézise indul meg, melyek funkciójukban új vagy erôsebb allergének, aktív immunitást, immunológiai válaszképtelenséget vagy esetleg autoimmunitást kiváltó új autoantigének. Ezért molekuláris biológiai és biokémiai módszerekkel (pl. endogén géneken vagy gént szabályozó régión belüli potenciális beépülés szekvencia analízisével) vizsgálni kell: • az idegen DNS növényi genomba történô illesztéseinek helyét; • a beépülô gén kópiaszámát; • a génkonstrukciót és ezen belül a szabályozó régiót a növényi genom viszonylatában, beleértve az idegen gén és a környezô régiók szekvencia információt is, illetve minden olyan potenciális expressziós terméket (várt expresszió) vagy bármilyen más, elôre nem tervezett új génterméket (nem várt génexpresszió), melyek az új termékbe kerülhetnek; • a gén expressziós termékek (fehérje, nem expresszálódott RNS, metabolitok) kifejezôdését a növényben és ennek szintjét, valamint a növény elfogyasztáskor várható arányát egy étkezési adagban;

58

IV.


• a génexpressziós termékek hatását a növény specifikus endogén fehérje vagy mRNS akkumlációjára; • a genetikai módosításra használt génkazetta stabilitását vagy esetleges átrendezôdését az integráció során. Mindezeken túl szükséges bizonyítani, hogy: • az integráció stabil és a beépítés során szignifikáns genetikai átrendezôdés nem következett be; • az átírás során az aminosavak szekvenciájában nem történt olyan változás, amely az expresszált fehérje térszerkezetét úgy módosítja, hogy az biológiai aktivitás szempontjából kritikus változást eredményezne; • az új tulajdonságot hordozó gén generációkon keresztül stabil, amit az idegen DNS vagy a megfelelô RNS jelenléte igazol, amennyiben a fenotípusos jegyek ezt közvetlenül nem mutatnák; • az új tulajdonság csak a szabályozó funkciónak megfelelô szövetféleségben fejezôdik ki az elvárható mértékben; • a transzformációs folyamat nem okoz olyan elváltozást a befogadó szervezet genetikai állományában, ami egy nem tervezett fúziós fehérje expresszióját eredményezné. A transzformációs vektorban a szükséges új információt kódoló génen kívül jelenlevô un. marker gén segítségével válik lehetôvé a transzformált DNS szelekciója. A transzformációs vektorokban gyakran használnak növényi vírus promótert. A karfiol mozaik vírus 35S promóter (CaMV35S) (Odell et al., 1985) homológjai erôs konstitutív promóterek, amelyek a kívánt tulajdonságot kódoló génszakasz átírását és génexpresszióját segítik a transzformált növényben. A virális promóterekkel szemben felmerült az a gyanú is, hogy egyes gének túlmûködését eredményezik a transzformált növényben és így közvetve a rák kialakulásában van szerepük, illetve új rekombináns vírusok kifejlôdéséhez vezethetnek (Ho et al., 1999). Eddig még nem találtak tudományos bizonyítékot a vírusköpenyt nem expresszáló vírus promóterek egészségkárosító hatására (Hull et al., 2000). A vírusköpenyt nem expresszáló és a tápcsatornában esetleg könnyen lebomló fehérje mellett túlélô, transzformált gén vagy géntermék fiziológiai hatásának, toxicitásának vizsgálat a még

59


IV.

megoldásra váró kérdés, megítélése rendkívül ellentmondásos. Felmerült az a gyanú, miszerint a második generációs növényi promóterekkel (pl. kukoricából nyert ubiquitin) szemben az un. elsô generációs, vírus promóterrel hajtott gének expressziója növényben megnöveli a horizontális géntranszfer veszélyét. A fogyasztással bevihetô DNS mennyisége átlagosan 0,11,0 g naponta. A rekombináns DNS aránya az összes elfogyasztott DNS-ben 1:10000, 1:100 000, ezért a túlélô DNS beviteli esélye rendkívül csekély. A humán genom programban feltárt információk szerint nem bukkantak sem bakteriális, sem növényi eredetû géntranszfer nyomára, ezért az élelmiszerek fogyasztását ebbôl a szempontból biztonságosnak ítélték (FAO/WHO, 1991; US FDA, 1992; US EPA, 2000). Takarmányozási és humán-egészségügyi szempontból szintén kétségeket ébreszt a sikeres géntermék szelekciójára használt és a növényeknek antibiotikum (ampicillin, kanamycin) rezisztenciát kölcsönzô marker génekkel állatba és emberbe, esetleg talaj mikroorganizmusokba átvihetô antibiotikum rezisztencia (Barbosa et al., 1999). Ismert azonban, hogy a növényi DNS mikrobiális vagy humán sejtbe történô transzformációjához bizonyos feltételek teljesítése szükséges. Ilyen feltétel, hogy: • az adott gén lineáris formában váljon szabaddá a növénybôl; • élje túl a növényi és a tápcsatorna eredetû nukleázokat; • lépjen sikeres kompetícióba a diétában lévô DNS-ekkel; • a befogadó mikrobiális vagy emlôs sejtek legyenek kompetensek a transzformációra és az adott gén élje túl a befogadó restrikciós enzimek aktivitását; • az adott gén a befogadó DNS-be úgy épüljön be, hogy ott csak elvétve forduljon elô génhiba javítás vagy rekombináció. Transzformált szójalevél etetését követôen – bár a transzformált DNS még 121 óra múlva is túlélte a tápcsatornát és megtalálható volt a lépben és a májban – nem találtak még tudományos bizonyítékot arra, hogy a gén stabilizálódott és emlôs sejtekben expresszálódott volna. A kanamycin rezisztenciáért felelôs nptll génnel kapcsolatosan rendelkezésre álló információk alapján, a 2001/18/EK irányelv alapján eddig engedélyezett GM-növények esetében ki kell zárni a klinikumban használt antibiotikumokkal szemben rezisztenciát hordozó marker gének alkalmazását, illetve alternatív megoldásokat eredményezô megoldásokat kell kezdeményezni.

60

IV.


A géntermék jellemzése Élelmiszer-biztonsági kockázat-elemzés szempontjából fontos, hogy az újonnan beillesztett gén expressziójának milyen direkt toxikológiai következménye lehet. Fontos ismerni, hogy a beillesztett gén biztonságosan fogyasztható fehérjét vagy azzal homológ terméket, illetve egy lecsendesített génterméket eredményez-e. Továbbá ha a génterméket ilyen szempontból még nem vizsgálták, eredményezhet-e esetleg ismeretlen biztonságú terméket. Amennyiben a beillesztett gén az endogén gén túltermelését indítja el, melynek terméke toxikus vagy allergén tulajdonságot hordozhat, okozhat-e ez utóbbi a növényben a táplálkozási összetevôk részarányában bármilyen változást, mely módosítja az anyagcserét és másodlagos metabolitok szintézisét indíthatja el. Esetleg okoz-e olyan változást a táplálkozási összetevôk részarányában, amely a táplálkozási értéket vagy az élelmiszer-biztonsági jellemzôket károsan befolyásolná. Számításba kell venni, hogy a feldolgozott GM élelmiszerek fogyasztásával várható-e a napi tápanyagbevitel potenciális változása, illetve egy hosszantartó fogyasztással összefüggésbe hozható táplálkozási betegség kialakulása. A géntermékek tápanyaghordozók (pl. fehérjék, szénhidrátok, zsírok, vitaminok), illetve másodlagos metabolit termékek is lehetnek, amelyek egy újonnan expresszált enzim aktivitás eredményeként szintetizálódnak a növényben. A rekombináns technika alkalmazásából származó génbeillesztés (várt hatás) random beillesztés esetén azonban nem várt génexpressziót eredményezhet. A gén túlmûködés vagy lecsendesítés miatt nagyobb vagy kisebb specifikus fehérje expresszió, míg gén szétesés miatt módosult fehérje expresszió jöhet létre. Ezért a szülôi és a transzformált vonalak egymás melletti tesztelése szükséges. A kockázat-elemzésnek ki kell terjednie a génterméket hordozó növény kémiai összetételére, az összetevôk funkcionális aktivitására és a táplálkozás során egy adaggal bevihetô átlagos koncentrációjuk meghatározására. Ily módon megállapítható, hogy a populációban vagy az egyes lakosság csoportokban mekkora a potenciális terhelés kockázata. Fontos tisztázni továbbá, hogy a donor szervezetben kódolt toxinok vagy antinutritív faktorok biztosan nem kerültek átültetésre a befogadó szervezetbe. Ez az információ különösen fontos lehet, ha a káros komponensek csökkentésére vagy eliminációjára alkalmazott technológia különbözik a befogadó és a GM-növény esetében.

61


IV.

Újonnan expresszált fehérjék jellemzése A fehérjetermék (pl. enzim inhibítorok, lektinek) toxicitásának vizsgálatát az ismert adatbázisokban (pl. Swiss-Prot) található szekvencia-homológia alapján szükséges elvégezni. Homológia esetén vizsgálni szükséges a fehérjék hôstabilitását és tápcsatorna rezisztenciáját egy gyomor és vékonybelet reprezentáló modellrendszerben. Etetéses toxikológiai vizsgálatokra csak abban az esetben van szükség, ha az új fehérje biztonságos fogyasztásával kapcsolatban még nem áll rendelkezésre kellô információ. Másodlagos metabolitok jellemzése Azokat a nem fehérje természetû komponenseket, amelyek biztonságos fogyasztásával kapcsolatban nem áll rendelkezésre megnyugtató információ, esetrôl-esetre (case-by-case) szükséges azonosítani és tisztázni kell biológiai szerepüket a növényben. A kutatásokat ki kell terjeszteni a metabolizmus tanulmányozására és a rövid, illetve a hosszú távú toxikológiai hatás (karcinogenitás, mutagenitás, teratogenitás) megismerésére. Amennyiben e vizsgálatok elvégzéséhez szükség van az egyes komponensek izolálására, vagy alternatív úton történô elôállítására, akkor elengedhetetlen kritérium, hogy szerkezetükben és biokémiai funkciójukban is azonosak legyenek a rekombináns DNS-t hordozó növényben található komponenssel. Allergén kockázat elemzése A GM növényekbe transzformált új gén expressziós terméke általában fehérje, ezért szükséges a fehérje allergiát kiváltó hatásának acut vizsgálata (in silico, in vitro vagy in vivo) is. A táplálék allergén fehérjék többsége glükoprotein, melyek többsége védôfehérje (pl. konglutininek, kitinázok, glükanázok) vagy tartalékfehérje (globulinok, glükozilált vicillinek, leguminok, prolaminok). Ritkábban a táplálék allergének metabolitikus vagy szerkezeti fehérjék, melyek biológiai aktivitása valamilyen konzervált szerkezettel azonosítható. Nincs kimutatható kapcsolat a fehérjék szerkezete, biológiai aktivitása és allergén aktivitása között, az eltûrhetô fehérje expressziós szintre vonatkozóan még nincs jóváhagyott határérték, mely már allergiás tüneteket válthat ki az arra érzékeny betegcsoportokban. Mivel napjainkig nincs elfogadott modell a potenciális allergenitás vizsgálatára, a FAO/WHO (2001) egy un. „döntési fa” sémát dolgozott ki (3. ábra). Amennyiben az újonnan expresszált

62

IV.


fehérje – a 2003/89/EK irányelvben meghatározott – potenciálisan allergén fehérjét kódoló forrásból származik meg kell vizsgálni, hogy a rekombináns-DNS-t tartalmazó növény nem válte ki allergén tüneteket az arra érzékeny betegcsoportokban. Glutén érzékenység esetén például búzából és a vele immunológiailag keresztreagáló gabonafélékbôl (pl. árpa, rozs, zab, tritikalé) származó génterméket szükséges ilyen módon tesztelni. 3. ábra: GM-növények allergenitásával kapcsolatos döntési mechanizmus (FAO/WHO, 2001) Génforrás (allergén) Nem

Igen Szekvencia homológia

Szekvencia homológia Igen

Nem

Igen

Specifikus szérum szûrés

Nem

Igen

Nem

Csoport allergén specifikus szérum szûrés Nem

Igen Allergén

Pepszin rezisztencia, állatmodell

+/+ +/ -/-

Elsô lépésként vizsgálni kell, hogy fennáll-e bármilyen homológia az ismert fehérje allergénekkel (FAO/WHO, 2001). Lineáris epitópoknál (T-sejt epitópok) a donor géntermék aminosav szekvencia analízisét nyolc vagy több folyamatos aminosav esetén szükséges összehasonlítani standartizált adatbázisokban (FASTA, BLAST, PIR, SwissProt, TrEBL) található ismert allergén szekvenciákkal. Szekvencia homológia áll fenn, ha az expresszált fehérjébôl származó peptid 35 %-a (80 > aminosav alapján) szerkezeti azonosságot mutat (pl. PR-fehérjék, LTP, 2S albuminok, parvalbuminok, proteáz/amiláz inhibitorok, lektinek stb.). Nem folyamatos un. konformációs epitópok (B-sejt epitópok) esetében a fehérjék harmadlagos szerkezetének ismerete is szükséges lenne (Metcalfe et al, 1996). Funkcionális homológia bizonyítható, ha minimum 6 folyamatos aminosav szerkezeti azonossága esetén humán vagy

63


IV.

állati eredetû szérumokkal keresztaktivitás tapasztalható. Amennyiben az újonnan bevezetett fehérje ismert allergén forrásból származik vagy homológ szekvenciát tartalmaz ismert allergénekkel, akkor az IgE-specifikus immunreaktivitást humán hiperimmun szérumok segítségével szükséges megvizsgálni. Fontos továbbá a növénybe expresszált fehérje szintjének ismerete. A fô allergének általában a teljes fehérjének több mint 1 %-ában vannak jelen (Yunginger, 1990). Más paraméterek, mint a fehérje funkcinális aktivitása, molekulatömege (10-40 kDa) és a glükoszilációs fok megismerése szintén célravezetô a vizsgálat szempontjából. Mivel a különbözô befogadó szervezetekben expresszált fehérje glükoszilációs foka eltérô lehet – amely hatással van a fehérje hidrolízisre és az antigén feldarabolásra – a vizsgálatba vont fehérje szerkezet nem térhet el a GM növényben expresszált fehérjétôl. A glükozilálás megváltoztathatja a fehérje felszínén lévô epitóp szerkezetet és erôsen keresztreagáló glükán epitópok is keletkezhetnek. Ezért egy bizonyított szekvencia homológia esetén alkalmazott specifikus szérum szûrésnél különbséget kell tenni az IgE-specifikus és a nem-specifikus glükán epitópok keresztreakciója között. Ha a szekvencia homológia (> 5 IU szérum IgE) nem bizonyítható, akkor csoport specifikus random szérumszûrést kell alkalmazni az alábbiak szerint: • ha az idegen gén egyszikû növénybôl származik – egyszikû növényre specifikus IgE ellenanyag tartalmú szérumokkal (fûfélék, rizs); • ha kétszikû növényekbôl származik – kétszikû növényekre specifikus IgE ellenanyagokkal (fa pollenek, gyom pollenek, zeller, mogyoró, diófélék és latex); • ha gombából származik – gombákra, élesztôkre specifikus IgE ellenanyagokkal; • ha nem emlôs állatból származik – nem emlôs állatra specifikus IgE ellenanyagokkal (atka, rákfélék); • ha emlôs állatból származik – emlôs állatra specifikus IgE ellenanyagokkal (labor állatok, tehéntej, hal, tojásfehérje és sárgája, szérum fehérjék); • ha baktériumból származik – nincs csoport specifikus szérum. Mivel a géntermék általában fehérje, fontos ismerni a gyomor- és a bélnedvekkel szembeni relatív rezisztenciáját. Az allergén fehérjék többsége rezisztens a gyomor és bélnedvekben található proteázokkal (pl. pepszin) szemben, viszont a növényi fehérjék többsége nem

64

IV.


rezisztens (Astwood et al., 1996). A hôlabilis allergének hôkezelést követô fogyasztása kevesebb aggodalmat vált ki a hôstabil allergénekkel szemben. A fizikai stabilitás egyértelmûen megnöveli a túlélô fehérje felszívódási veszélyével együtt járó szisztémás hatás, mint a toxicitás vagy az allergia kialakulásának veszélyét. Igazolható funkcionális homológia esetén tehát meg kell vizsgálni a rekombináns fehérje pepszin rezisztenciáját. A natív fehérje koncentrátum pepszines emésztését kell összevetni egy nem allergén fehérje (pl. szója lipoxigenáz, burgonya savas foszfatáz) és egy ismert allergén (pl. béta-laktoglobulin, szója tripszin inhibitor) lebomlási képességével, melyet a fehérje tartalom változásával és a 0, 15, 30 mp és 1, 2, 4, 8, 15, 60 perces, pepszinnel emésztett fehérje oldat elektroforetikus analízisével követnek. Az intakt fragmensek (> 3.5 kDa) potenciális allergének, amit allergén-specifikus poliklonális ellenanyagokkal való reakcióképességük alapján immunoblottal igazolnak. Fehérjét nem expresszáló, lecsendesített gének esetében, illetve a potenciális allergén fragmenseknél az immunogenitást és a potenciális allergén aktivitást állatmodellekben tesztelhetik. Az állatmodellekbôl nyert hiperimmun szérumok IgE humán relevanciája azonban kétséges. Ilyen modellek lehetnek pl.: • orális úton érzékenyített Barna Norvég patkány modell; • intraperitonealis úton érzékenyített egér modell; • a potenciális allergénre adott immunválaszban a Th1/Th2 izotípusú ellenanyagok profilanalízise. A GM növény jellemzése A GM és a kontroll növény egy metabolitikus út szempontjából fontos komponensének (makro-, mikro-tápanyagok, másodlagos anyagcseretermékek, antinutritív anyagok, toxinok) összehasonlító vizsgálatára azonos helyen és azonos feltételek mellett termesztett és logisztikai úton kezelt növények alkalmasak. A vizsgálatok alapján profil analízis (transzkriptomika, proteomika, metabolomika) és a befogadó növény, illetve rokon fajok alap adatait feldolgozó adatbankok segítségével célszerû elvégezni. A természetes variációkat is figyelembe véve vizsgálni kell a kapott eredmények biológiai szignifikanciáját. Ha nincs mód izogenikus vonalakat vizsgálni, akkor a genetikailag legközelebb álló vonalat célszerû választani. A kísérleteket annyi generáción kell lefolytatni, hogy a kitettségi vizsgálatokhoz kellôen megbízható adatokkal rendelkezzünk. A környezeti hatások és a genotípusos eltérések okozta variációk

65


IV.

megismerése céljából minden kísérletet legalább kétszer meg kell ismételni. A mintavételhez megfelelô számú növényt és a vizsgálatokhoz kellôen érzékeny és specifikus analitikai módszereket kell alkalmazni. Elôfordulhat, hogy a GM-növényben olyan változások következnek be a génmódosítás során, amelyek az élelmiszerben megváltozott metabolit szintet eredményeznek. Az ilyen élelmiszerek fogyasztásával akkumulálódó metabolitok károsíthatják az egészséget. Ezért a kockázat-elemzést ki kell terjeszteni mind a szermaradványok, mind pedig a metabolitok vizsgálatával is. Amennyiben a tápanyagprofilban bármilyen változás tapasztalható, úgy a hagyományos kémiai kockázat-becslést is szükséges elvégezni. Az endogén toxikus anyagok hôstabilitását és a fontos tápanyaghordozók biológiai hasznosulását, az élelmiszer-feldolgozás hatásait – beleértve az otthoni elkészítés mûveleteit is – figyelembe véve kell vizsgálni. Ezért a piaci engedélyezéshez minden feldolgozással kapcsolatos technológiai információt (pl. olajfinomítás extrakciós lépéseinél mért adatok) mérlegelni szükséges. A fôbb tápanyaghordozók összetételi vizsgálatán túl szükséges feltárni, hogy a beavatkozás során nem történt-e lényeges változás azok biológiai hasznosulásában és funkcionális aktivitásában. Ennek ismeretében lehet ugyanis megbecsülni, hogy az új élelmiszerek fogyasztásával nem módosulhatnak-e a tápanyag beviteli szintek. Összességében tehát vizsgálni szükséges a GM növény és a szülôi növény fenotípusának és agronómiai viselkedésének egyenértékûségét, a tápanyaghordozó és egyéb fizológiailag aktív komponensek egyenértékûségét, az élelmiszer-biztonsági kockázat egyenértékûségét, a táplálkozási és tápanyag-hasznosítási mutatók egyenértékûségét. Egyenértékûség hiányában célvizsgálatok szükségesek. Új törvényi szabályozás, illetve olyan fejlesztési, vizsgálati módszertani útmutatók kidolgozása vált szükségessé, mely a GM növények felhasználásának várható elônyei mellett minimális környezeti és élelmiszer-biztonsági kockázati terhelés elérését biztosítja.

66

IV.


Felhasznált irodalom: Astwood, J.D.; Leach, L.N. & Fuch, R.L. (1996). Stability of food allergens to digestion in vitro. Nature Biotechnology 14, pp. 1269-1273. Barbosa, T.M.; Scott, K.P. & Flint, H.J. (1999): Evidence for recent intergeneric transfer of a new tetracycline resistance gene, tet (W), isolated from Butyrivibrio fibrisolvents, and the occurrence of tet (O) in ruminal bacteria. Enviromental Microbiology, 1, (1), pp. 53-64. Directive 2003/89/EC EPC. Annex IIIA; International Union of Immunological Societies Allergen Nomenclature Sub-Committee, http://www.allergen.org. Directive 2001/18/EC. Directive 2001/18/EC of the European Parliment and of the Council of 12 March 2001 on the deliberate release into enviroment of genetically modified organisms and repealing Council Directive 90/220/EC. FAO/WHO (1991). Strategies for assessing the safety of foods produced via biotechnology. Report of a Joint FAO/WHO Consultation, WHO, Geneva. FAO/WHO (2001). Expert Consultation „Evaluation of allergenicity of genetically modified foods”. FAO, Rome, Italy, 22-25 January 2001. FAO/WHO (2003). Guideline for the Conduct of Food Safety Assessment of Foods Derived from Recombinant-DNA Plants. CAC/GL 45-2003. Rome, Italy, 16 pp. Gianessi, L.P. & Carpenter, J.E. (2001). Agricultural Biotechnology: Updated Benefit Estimates. January 2001, National Center for Food and Agricultural Policy. Ho, M.W.; Ryan, A. & Cummins, J. (1999). Califlower mosaic viral promoter a recipe for disaster? Microbial Ecology in Health and Disease, 11, pp. 194-197. Hull, R.; Covey S. & Dale, P. (2000). Microbial Ecology in Health and Disease, 12, pp. 1-5. Kuiper, H.A.; Kok, E. J. & Noteborn, H.J.P.M. (2000). „Profiling techniques to identify differences between foods derived from biotechnology and their counterparts. Paper of the Joint FAO/WHO Expert Consultation on Foods Derived from Biotechnology”, 29 May-2 Jun 2000. Kuiper, H.A.; Kleter, G.A.; König, A.; Hammes, W.P. & Knudsen, I. (Gest eds.) (2004). Safety Assessment, Detection and Traceability and Societal Aspects of Genetically Modified Foods. European Network on Safety Assessment of Genetically Modified Food Crops (ENTRANSFOOD). Food and Chemical Toxicology, Vol. 42., Special Issue No.7., pp. 1181-1193. Metcalfe, D.D.; Astwood, J.D.; Townsend, R.; Sampson, H.A.; Taylor, S.L. & Fuch, R.L. (1996). Assessment of the allergenic potential of foods from genetically engineered crop plants. Critical Reviews in Food Science and Nutrition, 36, S165-S186. Guidance document of the Scientific Panel on Genetically Modified Organisms for the risk assessment of genetically modified plants and derived food and feed, the EFSA Journal (2006) 99, 1-100. 67


IV.

Odell, J.T., Nagy, F. & Chua, N.H. (1985). Identification of DNA sequences required for activity of the cauliflower mosaic virus 35S promoter. Nature, 313, pp. 810-812. US EPA (2000). SAP Meeting Biopesticides Registration Action Document: Bt PlantPesticides, October 18-20, 2000. US FDA (1992). Statement of policy: foods derived from new plant varieties. Notice, Federal Register 57 (104), pp. 22,984-23,005. Yunginger, J. W. (1990). Classical food allergens. Allergy Proceedings, 11, pp. 7-9.

68

IV.


6. Herbicid rezisztens transzgénikus búza (Triticum aestivum L.) élelmiszer-biztonsági célú vizsgálata

Magyarországon elsôként, in vitro módszer felhasználásával fejlesztett totális herbicid rezisztens búzát (Pauk et al., 1998) részecske belövô berendezéssel hozták létre, a transzformációhoz pAHC20 plazmid molekulát használva. A herbicid rezisztenciáért felelôs gént (bar) – amely kukorica ubiquitin promóter alatt mûködik – Streptomyces hygroscopicus baktériumból izolálták. Ez a gén – azon kívül, hogy foszfinotricin (ppt) herbicid hatóanyaggal szembeni rezisztenciát kölcsönöz a recipiens szervezetnek –, a marker gén szerepét is betölti, ami lehetôvé teszi a transzgénikus növény identifikálását és szelekcióját. A foszfinoticin (ppt) egy glutamin analóg, amely Magyarországon Finale 14 SL néven került forgalomba. Ez a totális herbicid széles spektrumú, un. post-emergence típusú gyomirtó szer, mely a zöld növényi szövettel szoros kontaktusban fejti ki hatását úgy, hogy meggátolja a glutamin szintézis útért felelôs foszfinotricin acetil transzferáz (PAT)-enzim mûködését. A PATenzim az élô szervezetek többségében megtalálható. A talajban élô Streptomyces metabolizálja, ezért könnyen elbomlik. Kedvezô toxikológiai profilja révén a felhasználó szempontjából biztonságos. Gyakori vagy nagy adagban történô permetezésnél glüfozináttal szemben rezisztencia csökkenését észlelték (Metz et al., 1998). A herbiciddel nem kezelt ppt-rezisztens transzgénikus növények biológiai biztonságára irányuló vizsgálatokban a bar gén vagy a PAT géntermék etetése állatkísérletekben nem mutatott jelentôs elváltozásokat az eredeti szülôi növénnyel szemben. A szerzôk azonban figyelmeztettek a herbiciddel kezelt növények fogyasztási biztonsági vizsgálatának szükségességére (Burks and Fuchs, 1996). A nemzetközi ajánlásokat figyelembe véve, a hazai nemesítôi és élelmiszer-tudományi szaktudást ötvözve, célul tûztük ki olyan tesztmódszerek kidolgozását, amelyek a modellként szolgáló, herbicid rezisztens búza kockázat értékelésére alkalmasak.

69


IV.

Vizsgálatainkban két fô kérdést vizsgáltunk: • fennáll-e a lényegi egyenértékûség a PAT rezisztenciát hordozó transzformált vonalak és az izogenikus szülôi búza között; • jelent-e a GM technológia élelmiszer-biztonsági kockázatot a fogyasztóra. Lényegi egyenértékûség A kutatás induló fázisában, a búzavonalak üvegházban való felszaporítását követôen, mintegy 0,5 kg herbicid rezisztens búzával rendelkeztünk16. Mivel a Magyarországon forgalmazott Finale 14 SL (AgrEvo) szert nem regisztrálták búza gyomirtására, ezért a herbicid rezisztens búzafajták tenyészkerti kísérleteiben a kihelyezett herbicid rezisztens vonalak (T) és a szülôi tulajdonságokat hordozó búza (CY-45) egy-egy csoportját Finale (F), illetve a búzafajtákra regisztrált, hagyományos gyomirtószerrel (Granstar, G) vagy gyomirtószer felhasználása nélkül (Q) kezelték (1. ábra). Sikeres szántóföldi kihelyezést követôen elegendô mennyiségû tesztanyag volt biztosítható az új vonalak és az izogenikus szülôi búza lényegi egyenértékûségének vizsgálatára. 1. ábra: Triticum aestivum tavaszi búza (CY) és 6 független fertilis Finale rezisztens transzformált búzavonal (T) (GK Kht, Szeged 2001)

1

16

A CY-45 búza rezisztencia hiányában a kezelést követôen elpusztult

A mintákat az OMFB-02526/2000 szerzôdés keretében a Gabonatermesztési Kutató Kht.-val konzorciumban végzett kutatás témavezetôje, dr. Pauk János bocsátotta rendelkezésünkre.

70


IV.

Tápanyag- és energiahordozók Vizsgáltuk, hogy a géntranszfer következtében fô tápanyag- és energiahordozó komponensek (nyersfehérje, nyerszsír, szénhidrát, nyersrost, nyershamu tartalom) szintézisében, illetve a tenyészkerti kihelyezés után a vizsgált paraméterek stabilitásában történt-e lényeges változás. Megállapítottuk, hogy az évek során jelentôsen csökkent a fehérje tartalom (2. ábra), a kezeletlen vonalak esetében a GM technológia nagyobb fehérje tartalmat eredményezett. A transzformált vonalak fehérje tartalma lényegesen különbözött egymástól. Volt olyan kezeletlen vonal (T-128Q), amelyik az átlagosnál is gyengébb mutatókkal rendelkezett, míg egy másik vonal (T-116Q) stabil átlagos eredményt biztosított. A Finale és Granstar kezelés hatására egyes vonalakban (T-128F, T-128G) a fehérje tartalom jelentôsen megnövekedett. 2. ábra: Transzformált búzavonalak és szülôi búza szárazanyagra vonatkoztatott nyersfehérje tartalma

20

g/100g sz.a.

15

10

5

0 CY-45

2000 (üvegház) T-106

T-116

T-117

2001 (1. évi tenyészkert) 2002 (2. évi tenyészkert)

T-124 T-128

T-129

71


IV.

Fehérje szerkezet és biológiailag aktív fehérjék szintézise A búza sikér tulajdonságait is befolyásoló fehérje szintézisben bekövetkezô esetleges változások felismerése céljából megvizsgáltuk a fehérje kioldáson alapuló makrofrakciók részarányát és az elektroforetikus mobilitáson alapuló szubfrakciók szerkezetének alakulását. Összehasonlítottuk a fehérje szintézisben bekövetkezô esetleges változásokat, mivel a fehérjék elsôdleges szerkezetében kiegyensúlyozatlan aminosav összetételû fehérje szintézise hatással lehet a tápanyag hasznosulásra. A vizsgálatokat a herbicidekkel kezelt búzafajtákra is kiterjesztettük. A fehérje hasznosulást befolyásoló limitáló aminosav a lizin volt, ahol egyes vonalak (T-128) lizin értéke lényegesen elmaradt a transzformált vonalak átlagos értékeitôl. A kezelések esetében mérhetô aminosav összetételi adatokban ugyan kisebb mértékû eltéréseket tapasztaltunk, de ez az eltérés a potenciális tápértéket lényegesen nem befolyásolta. Megvizsgáltuk, hogy a GM technológiának tulajdonítható-e bármilyen endogén génregulációs hatás, vagy DNS szétesés, vagy génaktivációt követô nem várt fehérje expresszió, amely befolyásolhatta a biológiailag aktív fehérjék szintézis útját a teljes fehérje, illetve az oldható fehérje frakciók szintjén. A búza fehérje hasznosítását befolyásolhatják a potenciális allergének és fôbb antinutritív komponensekben (gliadinok, amiláz/tripszin inhibitorok, búzacsíra agglutinin) történt kvantitatív vagy funkcionális változások, amit enzimes és immunanalitikai módszerek segítségével vizsgáltunk. Az ismert allergén fehérjék többsége 10-70 kDa molekula tömegû, általában gyomor és bélnedvekkel szemben ellenálló hôstabil fehérje. A PAT fehérje az adatbázisokban megtalálható ismert allergénekkel nem mutat szekvencia homológiát (OECD, 1998). A transzformált vonalakban a bar gén jelenlétét és stabilitását bar-specifikus és búza-specifikus polimeráz láncreakcióval (Polymerase Chain Reaction, PCR) igazoltuk. A búza minták PAT-enzim expresszóját szilárd fázisú enzimjelzéses immunoszorbens vizsgálattal (Enzyme-Linked Immunosorbant Assay, ELISA) határoztuk meg. A szülôi búzában nem volt mérhetô PAT-tartalom. Az üvegházi (2000) és a két egymást követô év (2001-2002) tenyészkerti kísérletekbôl nyert transzgénikus vonalak PAT tartalmának eredményeit variancia analizissel (ANOVA) értékeltük. Megállapítottuk, hogy a PAT fehérje expressziós szintje a magmintákban rendkívül alacsony volt és az expressziós szint az üvegházi vonalakban (8,94 ng PAT/100mg fehérje) lényegesen elmaradt a tenyészkerti mag mintákban mérhetô átlagos szintektôl (ng PAT/100mg fehérje: 2001-2002/14,84-17,51). A tenyészkerti mag minták PAT tartalmának átlaga éves szinten nem

72

IV.


változott, kivéve a Finale kezelt mintákat, ahol a PAT-enzim szintje (25,31 ng/g) lényegesen megemelkedett a kezeletlen vonalakkal szemben. A búzavonalak PAT expressziójában viszont lényeges különbségeket mértünk. A búzacsíra agglutinin (Wheat Germ Agglutin, WGA) ismert allergén, keresztallergén és mitogén (sejtosztódást serkentô) tulajdonságú lektin, ezért élelmiszer-biztonsági szempontból fontos a vizsgálata. Specifikus cukorkötô képessége miatt képes a bélfalhoz specifikusan kitapadni és lokális, illetve szisztémás toxikus hatást kiváltani. A mag minták fehérjére vonatkoztatott WGA tartalmát kompetitív indirekt ELISA-val határoztuk meg (3. ábra). A mag minták WGA tartalma a tenyészkerti kihelyezést követôen lényegesen megemelkedett. A GM technológia és a herbicid kezelés lényegesen nem befolyásolta a WGA szintézisét. A transzformált búza WGA tartalmának éves szintû vizsgálata során lényeges különbségeket mértünk a vonalak között. 3. ábra: Transzformált búzavonalak és szülôi kontroll búza magmintáiban mért WGA

WGA, ug/100mg fehérje

tartalom

100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 CY-45 T-106 T-116

T-117

2002 (2. évi tenyészkert) 2001 (1. évi tenyészkert) T-124

T-128

T-129

73


IV.

A tartalék fehérjék közül a potenciális allergénként ismert, alkohol oldható gliadin frakciót kompetitív indirekt ELISA segítségével határoztuk meg. A multivariancia analízist a fehérje tartalomra vonatkoztatott eredményekkel végeztük. Bár a mag minták fehérje tartalma az évek során fokozatosan csökkent, a gliadin frakció részaránya a fehérjében jelentôsen növekedett (2000-2001: 13,56-25,69 mg gliadin/100 mg fehérje). Ez a változás a herbicid kezelt mintákban is fennállt, de a GM technológia erre a trendre lényeges hatással nem volt. A sikér tulajdonság szempontjából ugyan kedvezô ez a tendencia, az allergén potenciál viszont nô. A vonalak gliadin tartalma is lényegesen különbözött egymástól. A gliadin frakciók allergén potenciálját, cöliákiás humán szérumokkal szembeni immun aktivitásuk, azaz gliadin-elleni IgG és IgA reaktivitásuk mértékével jellemeztük. A transzformált vonalak reakcióképessége szintén változó eredményeket mutatott, ami a gliadin szubfrakciók (α, β, γ,ω) szerkezetében történt részarány változásokkal is magyarázható. Biológiailag aktív komponensek tápcsatorna rezisztenciája A tápcsatornában túlélô fehérjék funkcionális aktivitásuk révén befolyásolhatják az anyagcserét, illetve a szervezet fiziológiai (pl. immun, hormon) aktivitását. A szántóföldi kísérletbôl nyert mag mintákból tisztított biológiailag aktív fehérje koncentrátum tápcsatornában történô túlélését patkány-intubációs kísérletben teszteltük. A tisztított fehérjét gyomorszondán keresztül juttattuk be az állatokba, majd 90 perc múlva az elölt patkányokból eltávolított gyomor és béllumenbôl kimosott, funkcionálisan aktív fehérjét immunanalitikai módszer segítségével határoztuk meg. A transzgénikus növényekben (Brassica napus) expresszált PAT-fehérje közismert módon, a gyomrot reprezentáló alacsony pH-n történô pepszines emésztéssel egy percen belül elbomlik (OECD, 1998). Vizsgálataink során a PAT-fehérje gyors lebomlását tapasztaltuk a gyomor és bélnedvekben.Ennek megfelelôen nem találtunk túlélô PAT fehérjét a gyomor- és bélnedvekben vizsgálataink során. A WGA esetében a gyomor és béllumenben nem találtunk túlélô fehérjét, ugyanakkor az Nacetil glükózzal lemosható és a bélfalhoz kötött immunreaktív WGA rezisztensnek bizonyult a tápcsatornában. A WGA tartalom meghatározását kompetitív indirekt ELISA-val végeztük. Az eredményeket az orális dózisra vonatkoztatott százalékos arányában határoztuk meg. A bélfalhoz kötött WGA túlélése eltérô volt és jelentôsen nagyobb volt a 2001. évi mintákban, mint a 2002. évi mintákban (4. ábra).

74


IV.

4. ábra: Transzformált búzavonalak és szülôi kontroll búzából származó, patkány bélfalhoz kötött formában túlélô WGA (%) 50 40 30 %

20 10 0 CY-45

T-106

T-116

T-117

T-124

2001 (1. évi tenyészkert) 2002 (2. évi tenyészkert) T-128

T-129

Megállapítható, hogy a biológiailag aktív fehérjék közül a bar gén expressziós termékeként jelentkezô PAT fehérje gyorsan lebomlott a tápcsatornában, míg a WGA tápcsatorna rezisztenciában a szülôi búza és a GM-technológiával elôállított transzformált vonalak esetében is.nem mutattak lényegi egyenértékûséget. Fehérje hasznosulás és rövid távú biológiai hatás A fehérje hasznosulását számos tényezô befolyásolhatja. Amikor azonos korú, nemû és testtömegû, növekedésben lévô, egészséges állatok igényüknek megfelelô izo-energetikus és izoprotein tartalmú tesztfehérjét fogyasztanak egy per fed etetett, jól hasznosuló fehérjét fogyasztó kontroll csoport mellett, akkor a fehérje hasznosulást elsôsorban az aminosavak imbalansza, illetve a funkcionálisan aktív antinutritív vagy toxikus anyagok jelenléte ronthatja le. A tenyészkerti kísérletekbôl nyert mag minták fehérje hasznosulását ezért növekedésben lévô patkányok 8-napos N-egyensúlyi vizsgálatával mértük, a valódi emészthetôséget (True Digestibility, TD) és a diétával felvett egységnyi N-bevitelre jutó N-beépítés arányával, azaz a biológiai értékkel (Biological Value, (BV) és a nettó fehérje hasznosulással (Net Protein Utilization, NPU) , NPU), illetve az egységnyi fehérjére jutó testtömeg növekedés arányával (Net Protein Ratio, NPR) jellemezve (5. ábra). A diéta kialakításánál a fehérje 50%-át jól hasznosuló tojásfehérjével egészítettük ki. Fehérje mentes kontroll csoport beállításával az endogén fehérje veszteségeket is figyelembe vettük. A kísérlet belsô kontrolljaként tojásfehérjét fogyasztó kontroll csoportot is beállítottunk. Mivel a búzában lévô antinutritív komponen-

75


IV.

sek hôre inaktiválódnak és a termék feldolgozás valószínûleg hôkezelést is magában foglal, ezért a kísérleteket hôkezelt mintákra is kiterjesztettük. Bár a biológiailag aktív fehérjék nem mutattak lényegi egyenértékûséget, a fehérje hasznosulás mutatói mégis kedvezôen alakultak és a hôkezelés kisebb javulást eredményezett. A fehérje hasznosulás mutatóiban nem találtunk érdemi eltérést.17 5. ábra: Transzformált búzavonalak és szülôi kontroll búza fehérje hasznosulási mutatói

100 80 60 %

40 20 TD

0

BV CY-45

CY-45 H

T-128

NPU T-128 H

Felhasznált irodalom: Burks A.W. & Fuchs, R.L. (1996): Assessment of the endogenous allergens in glyphosatetolerant and commercial soybean varieties. J. Allergy Clin. Immunology, 96. (6) pp. 10081010. Metz, P.L.J., Stiekema, W.J. & Nap, J.P. (1998): A transgen-centered approach to the biosafety of transgenic phosphinothricin-tolerant plant. Molecular Breeding, 4, pp. 335-341. OECD (1998): Report of the OECD Workshop on the Toxicological and Nutritional Testing of Novel Foods. Paris, October 1998. Pauk, J., Hansch, R., Schwarz, G. Nerlich, A., Monostori, T., Meszaros, A., Jenes, B., Kertesz, Z., Matuz J., Schulze, J. & Mendel, R.R. (1998): Genetic Transformation of wheat (Triticum aestivum L.) in Hungary. Növénytermelés, 47 (3), pp. 241-251. 17

A fenti kísérleteket Dr. Pauk János (GK Kht., Szeged) konzorciumvezetô által irányított OMFB-02526/2000 „Tesztmódszerek kidolgozása herbicid rezisztens transzgénikus búza (Triticum aestivum L.) biológiai hatásának és fogyasztási biztonságának rövid távú nyomonkövetésére” címû projekt keretében végeztük el.

76

IV.


7. Az élelmiszerek és takarmányok GMO tartalmának mintavételébôl következô hibák és az analitikai módszerek teljesítmény jellemzôi Mivel a GMO-k ellenôrzése fontos élelmiszer-biztonsági valamint társadalmi szinten lényeges erkölcsi, etikai követelmény, ezért nagyon fontos annak ismerete, hogy mérési eredményeink mekkora statisztikai biztonsággal jellemezhetôk. Tekintsük át a következôkben a mennyiségi GMO analitikát terhelô fontosabb hibaforrásokat és az azokból származó mérési bizonytalanság kérdéseit. Mintavétel Valamennyi analitikai eljárás leggyengébb pontjának a vizsgálandó alapsokaságból kivett vizsgálati minta elôállításának folyamata, a mintavétel tekinthetô. A mintavételi hiba abból az egyszerû körülménybôl fakad, hogy a nagyszámú elemet tartalmazó tételbôl (pl. gyártási tétel, szállítmány) egy, annál lényegesen kevesebb elembôl álló rész képezi a vizsgálat alapjául szolgáló mintát. Ha a mintázott tétel egyenletes összetételûnek (homogénnek) tekinthetô, akkor a belôle kivett minta várhatóan ahhoz hasonló összetételû lesz, benne a keresett komponens az alapsokasághoz hasonló eloszlásúnak várható, tehát a minta vizsgálati eredménye jó közelítéssel a vizsgált tétel valódi összetételére lesz jellemzô. Ilyen, az ideálishoz közeli helyzet elsôsorban a folyadékok és gázok mintázásánál képzelhetô el. Nem ilyen jók a feltételei viszont a szilárd halmazállapotú (tömbös, darabos vagy por alakú) termékek mintázási lehetôségei. A szilárd anyagokban a vizsgálandó komponensek nem szükségszerûen egyenletes eloszlásban fordulnak elô. Ez szélsô esetben azt is jelentheti, hogy a keresett összetevô a vizsgálandó tétel egyik részében nagy részleges koncentrációban található, ugyanakkor a tétel egy másik részében egyáltalán nincs jelen. Az 1. ábrán egy összetevô egyenletes és egyenetlen eloszlásának modellje látható.

77


IV.

1. ábra: 1 %-os koncentrációjú összetevô egyenletes (bal oldal) és egyenetlen (jobb oldal) eloszlása az alapsokaságon belül (C. Paoletti és munkatársai nyomán)

Ilyenek többek között a mikotoxinok és a GMO összetevôk is. Ez az oka annak, hogy a szilárd anyagok mintavételére hosszadalmas eljárásokat dolgoztak ki, amelyeknek alkalmazása során figyelemmel kell lenni a mintázandó tétel mértani alakjára és természetesen a mennyiségére is. Az 1. ábrán jól látszik, hogy a mintázandó alapsokaságban – amelyet ott egy háromdimenziós koordináta rendszer modellez – egyenetlen (inhomogén) eloszlást feltételezve olyan részek vannak, ahol viszonylag nagy térrészekben a pontokkal jelképezett összetevôk egyáltalán nincsenek jelen. A bal oldali ábrán az egyenletesnek tekinthetô eloszlású rendszerben jóval kisebb a valószínûsége annak, hogy olyan rész találunk, amelyben nem fordul elô a keresett összetevô. Ez a jelenség okozza az ún. társult bizonytalanságot, amely a késôbbiekben részletezett analitikai mérési bizonytalansághoz adódik hozzá. Az 1. ábrán 1%-os „szennyezést” ábrázoltunk. Könnyû belátni, hogy az egyenletes eloszlású rendszerben nagyobb annak a valószínûsége, hogy a vizsgálandó komponenst megtaláljuk és az alapsokaság egészére jellemzô 1%-os koncentrációhoz közei mennyiségben tudjuk azt kimutatni. A jobb oldali ábrán a „negatív” vizsgálati eredménynek a valószínûsége a nagyobb de, ha mégis sikerül egy olyan részmintát kivenni a tételbôl, amely valamennyit tartalmaz a keresett összetevôbôl, akkor annak a mért koncentrációja jóval nagyobbnak várható, mint a névleges 1%. Az egyenetlen eloszlásból következô mintavételi hiba miatt az elemzésnél vagy nem találjuk meg a keresett összetevôt, vagy annak koncentrációját a ténylegesnél számottevôen eltérôbb értékûnek mérhetjük.

78

IV.


Fontos ismét megjegyeznünk, hogy a mezôgazdasági terményekben, élelmiszerekben és takarmányokban elôforduló genetikailag módosított összetevôk napjainkban egyelôre egyenetlen eloszlásúaknak várhatók. Ennek oka az, hogy Európában még nem általános a GM növények termesztése. GMO-kat tartalmazó alapanyagok fôként az importtal jutnak be a kontinens gazdaságaiba. Az import GM termények és a hagyományosan termesztett termények véletlenszerû keveredése általában nem egyenletes (inhomogén) eloszlást eredményez. Gondoljunk például arra, hogy egy uszály rakfelületérôl nem kielégítôen letakarított GM szója maradványok hogyan keveredhetnek el a következô szállítmány hagyományos termesztésû terményeivel. Ilyen módon akár az is elôfordulhat, hogy nem GM-kukorica tételbe GM szója nyomok is keveredhetnek. Mintavétel az Európai Bizottság 2004/787/EK számú ajánlása alapján szemes terményekbôl A mintavételi tervet az ISO 6644 és 13690 szabványok alapján a vizsgálandó tétel (statisztikailag ezt nevezzük alapsokaságnak) nagyságát és a termék jellegét figyelembe véve kell elkészíteni. A mintavételnél alapelvnek tekinthetô az, hogy a tételbôl kivett minták összes tömege a tétel tömegének mintegy 0,01%-át tegye ki. Ez az érték általában 5 és 50 kg tömeg közé esik. A mintázásnál 1 kg-os egyedi mintákat kell gyûjteni a mintázandó tétel mértani jellemzôit tekintetbe véve, annak különbözô pontjairól. (Hasáb alakú alapsokaság esetén pl. az egyes átlók és tengelyek mentén – lehetôleg egyenletes távolságokban – veszik az egyedi mintákat.) Mivel a vizsgálati eredmények a fentebb vázolt okoknál fogva (is) meglehetôsen nagy várható szórással rendelkeznek, az egyedi mintákat kettéosztva 500-500 g-os részeket képeznek. Az egyik részt közvetlenül vizsgálják, a másik részt pedig, ún. „eltett” minta gyanánt félre teszik további, az elsô vizsgálati eredményeket megerôsítô ellenôrzô tesztek számára. A laboratóriumba kerülô minta homogenizálása és szabályszerû osztása után mintegy tízezer magnak megfelelô mennyiség kerül, amelyet további egységesítés után lehet a tényleges GMO analitikai eljárásoknak alávetni.

79


IV.

A minták felhasználását az egyedi és/vagy az eltett minták egyedi vizsgálati eredményei alapján kell kezelni. • Ha az egyedi minták GMO tartalma 50 %-kal meghaladja a vonatkozó határértéket, vagy 50 %-kal alatta marad, akkor a vizsgálat végeredményét az egyedi minták vizsgálati eredményének átlagából kell képezni. • Ugyancsak így járhatunk el akkor, ha az analitikai eredmények mérési bizonytalansága nem éri el a 50 %-ot. • Ha a fenti két feltétel közül egyik sem teljesül, akkor szükség van az eltett mintarészek vizsgálatára is. Mintavétel elôre csomagolt termékekbôl az ISO 2859-1:1999 számú szabvány alapján Az elôre csomagolt termékeknél – ilyen a legtöbb élelmiszer – az elôzô szakaszban leírtak a termékek természeténél fogva nem alkalmazhatók. A vizsgálati eredmények értelmezéséhez meg kell állapítani egy elfogadhatósági szintet, amely megadja, hogy a mintázott és vizsgált tételben hány csomagolási egység esetében fogadható el a GMO komponensek jelenléte és/vagy határérték feletti mennyisége. Az 1. táblázatban a tételben található csomagolási egységek és az elfogadási szintek függvényében elfogadható „hibás” csomagolási egységek száma található. Az 1. táblázat szerkezete emlékeztet az analitikai mérési eredmények konfidencia szintjének kiszámításához használatos t-eloszlás táblájához, amelyben a vizsgálatok ismétlésének száma az egyik, a találati biztonsági valószínûség pedig a másik változó. Esetünkben az „ismétlések száma” a tétel nagyságától függô egyedi minták (csomagolási egységek) db száma, a valószínûségi értékek pedig az AQL-értékek (AQL = Acceptable Quality Level, azaz elfogadható minôségi szint). Az 1. táblázatból jól látható, hogy a GMO vizsgálatok eredményeibôl levonható minôségi következtetések statisztikai jellegûek. Ezért fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az analitikai eredmények alapján készített szakvéleménynek – amely az adott tétel sorsát eldöntheti – kompromisszumon kell alapulnia! Más szóval, a szakvéleményt író minôsítô személynek, aki vagy hatósági ellenôr vagy valamely cég érdekében eljáró szakember lehet (pl. akár kereske-

80


IV.

dô is) tisztában kell lennie azzal, hogy számára milyen valószínûséggel (azaz mekkora biztonsággal) kell a mérési eredményt megadni. Ugyanez a kérdés az analitikai eredmények minôség-biztosításánál is fel fog merülni. 1. táblázat: Az egyes elfogadási szintekhez (AQL) tartozó vizsgálati minták száma a tétel nagyság függvényében AQL = 1,0 %

AQL = 2,5 %

AQL = 4,0 %

AQL = 10 %

A mintázandó tétel mérete

Minta Minta Minta Minta Megengedett Megengedett Megengedett Megengedett mennyisége mennyisége mennyisége mennyisége hibás csom. hibás csom. hibás csom. hibás csom. (csomagolási (csomagolási (csomagolási (csomagolási (csomagolási egység) db db db db egység db) egység db) egység db) egység db) 2–8

Mind

0

Mind

0

Mind

0

Mind

1

9 – 15

13

0

5

0

3

0

5

1

16 – 25

13

0

5

0

8

0

5

1

26 – 50

13

0

8

0

8

1

8

2

51 – 90

13

0

13

1

13

1

13

3

91 – 150

20

0

20

1

20

2

20

5

151 – 280

32

1

32

2

32

3

32

7

281 – 500

50

1

50

3

50

5

50

10

501 – 1200

80

2

80

5

80

7

80

14

1 201 – 3 200

125

3

125

7

125

19

125

21

3 201 – 1 0000

200

5

200

10

200

14

125

21

10 001- 35 000

315

7

315

14

315

21

125

21

35 001 – 150 000

500

10

500

21

315

21

125

21

150 001 – 500 000

800

14

500

21

315

21

125

21

500 000 felett

1 250

21

500

21

315

21

125

21

A nagyobb statisztikai valószínûség, nagyobb szakmai biztonságot jelent ugyan, de ne felejtsük el azt sem, hogy ezt a biztonságot drágán meg kellene fizetni! A jelenlegi laboratóriumi gyakorlatban az az ismeret elméletileg is hibásnak mondható szokás terjedt el, hogy a vizsgáló laboratórium elôre nyilatkozik arról, hogy az általa végzett analízis eredményét milyen mérési bizonytalansággal tudja a megrendelô részére átnyújtani anélkül, hogy ügyfelét arról tájékoztatná, hogy az általa megrendelt vizsgálat pontossága, mérési bizonytalansága többféle lehet. A nagyobb mérési pontosság, az alacsonyabb kimutatási határ és a nagyobb statisztikai biztonság (analitikában: szûkebb konfidencia-intervallum) az elemzett minták és a párhuzamos mérések számának növelésével érhetô el, természetesen az alkalmazott analitikai módszer fizikai korlátain belül. A megbízhatóbb mérési eredmény biztosításának költsége nagyobb, mint a statisztikailag kevésbé biztonságos eredményé. Tehát azt, hogy egy GMO analízissel szemben milyen megbízhatósági követelményeket 81


IV.

kell támasztani, azt a megrendelônek kell eldöntenie a vizsgáló laboratórium segítségével és nem fordítva! Az itt elmondottak a hatósági munka során felmerülô minôsítési munkát is igen érzékenyen érintik. A hatósági mintavételnél is tervezni kellene, hogy a szóban forgó tételt milyen mélységig kívánja az ellenôrzô szervezet megvizsgáltatni és azt, hogy a vizsgálati eredményt milyen joghatással bíró intézkedésre akarja felhasználni. Tapasztalatom szerint ez a hazai hatósági gyakorlatban csíráiban sincsen meg. A továbbiakban a laboratóriumi analitikai gyakorlatban felmerülô mérési bizonytalanság kérdését a laboratóriumunkban folytatott kísérlet sorozat eredményein keresztül fogom elemezni. A GMO analitika elve és statisztikai megbízhatósága A menyiségi GMO analitika elve A GMO analitikában olyan gének egyes szakaszainak kimutatása és/vagy mennyiségi meghatározása a cél, amelyeket a genetikailag transzformált élôlénybe génsebészeti eljárásokkal mesterségesen vittek be. Ezeket a génszekvenciákat gazdaságilag jelentôs géneknek nevezzük. Ezeken felül szabályozó elemekre jellemzô szekvenciákat, illetôleg a transzgénikus növényekre jellemzô általános szekvenciákat (pl. karfiol mozaik vírusból 35S promóter, Agrobacterium tumefaciensbôl származó NOS terminátor) is kereshetünk az elemzések során. Az analitikai jel képzése Ahhoz, hogy megértsük a genetikai elemek analitikája – a hagyományos analitikát végzôk számára sokszor ijesztôen rossz – statisztikai mutatóinak forrását, vázlatosan át kell tekintenünk a mennyiségi GMO analitika elvét. A GMO analitika fontosabb lépései az elôkészített laboratóriumi mintából kiindulva: 1. A minta DNS tartalmának felszabadítása a sejtmagokból. 2. A felszabadított DNS kinyerése. 3. A kinyert DNS tisztaságának ellenôrzése.

82

IV.


4. A megfelelô tisztaságú DNS keverékbôl a vizsgálandó transzgén mennyiségének növelése (amplifikáció PCR készülékben). 5. A kiválasztott transzgén feldúsulásának nyomon követése a PCR készülékben egy fluoreszcenciás jelzési elv alkalmazásával. 6. Kalibrációs görbe felvétele a vizsgálandó mintában keresett GMO-val azonos fajhoz tartozó növénybôl készített referencia-anyag elemzésével. 7. Mennyiségi meghatározás a kalibrációs görbe és az ismeretlen koncentrációt tartalmazó minta jelének összehasonlításával. A GMO analitika elve a „hagyományos” kémiai vizsgáló módszerekkel szemben szokatlanak mondható. A kémiai analitikában egy kis mennyiségû összetevôt viszonylag nagy mennyiségû minta feldolgozásával, fizikai eszközökkel dúsítunk fel olyan koncentrációra, amilyennel az általunk alkalmazott mérômûszerben a mûszer zajszintjének többszörösét kitevô analitikai jelet lehet kapni. A GMO analitkában ezzel szemben magát az analízist a kellôen homogenizált eredeti minta igen kis mennyiségének feldolgozásával lehet végezni. A néhány gramm mintából kivont DNS-t az élô szervezetektôl ellesett módszerrel in vitro enzimes másolási technikával dúsítjuk fel olyan koncentrációra, amely a transzgén keresett részének detektálásához már elegendô. A másolási folyamatot a GMO analitikában amplifikációnak nevezik. Itt kell megemlítenem, hogy amíg hagyományos analitikai eljárásoknál a minta elôkészítésnél felmerülô hiba a minta dúsításakor egyenes arányban nô a dúsítás mértékével, a GMO-analitika folyamatában a kiindulási állapotban meglévô hiba értékek exponenciálisan fognak nôni. Ez az egyik fô oka annak, hogy a GMO analitika mérési eredményeinek sokkal rosszabb analitikai teljesítmény jellemzôi vannak, mint amilyenek egy átlagos, egyéb mûszeres elemzés hasonló jellemzôi. A mennyiségi analitika lényege, hogy az amplifikáció során a kiindulási DNS menyiség (kópiaszám) detektálható szintre történô dúsításához szükséges másolási ciklusok számának mérése. Az amplifikációt az ún. real-time PCR készülékben végzik. A készülékben a 2. ábrán látható módon egy hômérséklet-program futtatható egymás után több ciklusban. A ciklusok során a mintát, illetôleg a benne lévô DNS-t kb. 95 oC-ra melegítjük, mire a DNS denaturálódik, azaz a kettôs spirál szétcsavarodik és mintegy templát gyanánt szolgál további két, teljes DNS szál felépítéséhez (az egyszálas DNS-t nevezzük ilyenkor templát-nak). A mintát, ezt követôen kb 55 oC-ra hûtjük, ekkor a hozzáadott primerek (néhány bázispár hosz-

83


IV.

szú DNS darabok) a keresett transzgén szekvenciája alapján annak két „végére” bázisaik által felkötôdnek (Adenin-Timin, Citozin-Guanin bázispárok képzôdnek). 2. és 3. ábra: Az amplifikációs ciklusok hômérséklet-programja (balról) és a primerek csatlakozásának helye a keresett transzgén „végeire” (jobb oldali ábra)

Ezt a folyamatot nevezzük annealing-nek. A mintát ezután kb. 75 oC-ra melegítve mûködésbe lép a mintához szintén hozzáadott, az egyszálas DNS-t újra építô DNS-polimeráz enzim, így az eredetileg egy db DNS szálból két db DNS szálhoz jutunk. Ez a folyamat az amplifikáció. Az amplifikációs ciklusok ismétlése által a 2 hatványai szerint lehet a mintában található transzgén szakasz mennyiségét megnövelni. A mennyiségi analitikában az amplifikáció folyamatát egy harmadik, a primerekhez hasonló méretû bázis-szekvencia segítségével lehet figyelemmel kísérni. Ezt a szekvenciát probe-nak (próba) nevezik, amelynek végeire egy-egy festékmolekulát illesztenek. Közülük az egyik UV-fénnyel gerjeszthetô (reporter), a másik pedig a gerjesztett festékmolekula energiáját képes elszívni (quencher azaz kioltó), így a riporter nem képes a gerjesztés hatására fényt kibocsátani. A jelenség a régóta ismert Förster-féle energia-rezonancia-traszfer (FRET). A próba szekvencia a 4. ábra szerint az elôbb említett annealing során (kb. 55 oC) rákötôdik a vizsgálandó transzgén „belsô” szakaszára és addig marad ott, amíg a polimeráz enzim a DNS újraépítésénél rá nem talál. Ekkor az enzim endonukleáz képessége révén a transzgénszakaszra kötôdött „idegen” próbát mintegy feldarabolva eltávolítja a transzgénrôl, majd továbbépíti a szálat. Ez alatt a transzgénrôl eltávolított és szétesett próbán lévô festékmolekulák egymástól távol kerülnek, így a quencher-hatás megszûnik és a riporter festék az UV fénynyel történô további gerjesztés hatására világítani kezd. 84

IV.


4. és 5. ábra: A templátra kötôdött próba quencher-festékét már eltávolította a polimeráz enzim, így a riporter festék fluoreszkálni tud (bal oldal). A jobb oldali kép a fluoreszcencia idôben változó jelét ábrázolja a treshold-értékkel

A 5. ábra az elôbbiekben ismertetett módon keletkezô analitikai jel görbéjét illusztrálja. Az analitikai jel valójában az a ciklusszám, amelynél a fluoreszcenciás jel átlépi a küszöb (treshold) értéket. Ez az a pont, amely után a görbe egy szakasza lineárisnak tekinthetô. A 5. ábrán ez a pont a 15. ciklusnál található. Ha valamennyi mintánkat ezen elv szerint vizsgáljuk, akkor a kérdéses transzgénre kalibrációs pontokat vehetünk fel a küszöbértékhez tartozó ciklusszámok alapján. Ezt az értéket a 7. ábrán látható módon Ct-vel (Cycle treshold) jelöljük. Az elemzés során tehát a kellôképpen homogenizált laboratóriumi mintából kivett kis mennyiségû anyagból kivont DNS-bôl az alkalmazott primerek segítségével kiválasztjuk az általunk keresett transzgén egy darabját, exponenciálisan feldúsítjuk. Majd real-time PCR berendezés segítségével láthatóvá tesszük azt a folyamatot, amelynek végén olyan mennyiségû DNS-t sikerült az eredeti anyag DNS-érôl lemásolni, amennyit a mûszer félreérthetetlen módon érzékelni tud. Az 6. ábra a PCR készülékben végbemenô, a 2 hatványai szerinti dúsulási folyamatot mutatja be. A dúsítást a készülékben egy, ciklikus hômérséklet programmal lehet vezérelni. Erre azért van lehetôség, mert a reakcióhoz alkalmazott egy, az amerikai Yellowstone park „Lower Geyser Basin” hôforrásában felfedezett baktériumból (Thermus aquaticus) származó enzim mûködési optimuma 70 és 80 oC között van. 60 oC alatt az enzim nem mûködik, de a 2. ábrán bemutatott hômérséklet-ciklusban 75 oC-on aktívvá válik és a rendelkezésre álló építôkövekbôl képes felépíteni az egyszálas DNS szakaszt kiegészítô részeket.

85


IV.

6. ábra: Az amplifikáció során a keresett gén a 2 hatványai szerint dúsul fel

Az analitikai jel átalakítása kémiai információvá, a mérôgörbe felvétele Mint minden analitikai módszer, a real-time PCR készülékkel végzett vizsgálatok során is számos forrásból származó zavaró körülmény állhat elô. Ilyen lehet a polimeráz enzim mûködésének gátlása valamely – a mintában elôforduló – anyag jelenléte miatt. Ugyancsak zavaró hatás a referencia anyagokból és a mintából kinyert DNS különbözô mennyisége is. Ahhoz, hogy az analízisnél a mennyiségi értékelést minél pontosabban el lehessen végezni, a kromatográfiás méréseknél alkalmazott jól ismert, ún. „belsô standardes” módszerhez hasonló eljárást alkalmazunk. Ennek lényege az, hogy az elôzô szakaszban ismertetett módon nemcsak a keresett transzgénre hajtjuk végre az amplifikációt hanem egy, a vizsgált minta növényi alkotórészei között elôforduló egyik génre is. Ezek a növényi endogén szekvenciák fajspecifikusak, a haploid genomban egy kópiában vannak jelen, stabilan kimutathatóak az adott faj különbözô fajtáiban. Ilyen referenciagén például a szója lektin génje, vagy a kukorica zein génje. A vizsgálatnál a keresett transzgén és a referenciagén jelének hányadosával dolgozva csökkenthetô a DNS kinyerésénél és az amplifikáció alatt fellépô mennyiségi hiba. Gondoljuk meg azt, hogy amennyiben valamely gátló hatás érvényesül a transzgén feldúsítása ellenében, akkor az várhatóan hasonló mértékben fogja a referenciagén dúsulását is gátolni.

86

IV.


A 7. ábrán azt szemléltetjük, hogy a transzgén és a referenciagén jelének hányadosát képezve milyen módon lehet elképzelni a genetikai analitikában a referenciagén vizsgálatával csökkenteni az eljárás során nagy valószínûséggel fellépô mennyiségi hibát. 7. ábra: Az amplifikáció során kapott Ct-értékek

8. ábra: A ΔCt-értékek és a GMO menyisége között egyenes arányosság áll fenn GMO%- Δ Ct kalibráló egyenes 12 10 8 Δ Ct

6 y = -2,651x + 1,6063

4 2 0

-3,5

-3

-2,5

-2

-1,5

-1

log (GMO m/m %)

A 7. ábrán egy olyan elemzés diagramjai láthatók, ahol a növényi referenciagén és a transzgén vizsgálatát 4-4 párhuzamos elemzéssel vizsgálták. A két gén fluoreszcenciás aktivitásának küszöbértékei a Ct1 és Ct2 ciklusszámok. Különbségüket hagyományosan ΔCt-nek szokás jelölni.

87


IV.

Mivel a reakcióelegy fluoreszcenciás fénykibocsátása és ezzel együtt a DNS másolatok menynyisége a ciklusok során exponenciálisan nô, a ciklus számokkal a reakcióelegyben található DNS mennyiség (GMO m/m %) logaritmusa fog egyenes arányban állni. Ugyanez igaz a ΔCtértékekre is, hiszen azok nem mások mint két, egymás mellett amplifikált DNS-szakasz fluoreszcenciás jelének különbségei. Ennek alapján lehet felvenni a mennyiségi DNS analitika mérôgörbéjét is (8. ábra). A 8. ábrán a mérôgörbe egyenletét is feltüntettük: y = -2,6510x + 1,6063, ahol a görbe meredeksége -2,651, tengelymetszete pedig 1,6063. Az elsôfokú egyenlet segítségével a mérôgörbérôl leolvasható értékekbôl az alábbi módon lehet kiszámítani az ismeretlen m/m %-os koncentrációjú minta GMO-tartalmát:

GMO m/m % = 10

∆Ct -

tengelymetszet meredekség

Analitikai teljesítmény jellemzôk Specificitás, szelektivitás A specificitás annak jellemzôje, hogy az adott alkotót a mintában milyen mértékben lehet a mátrixtól elválasztani, meghatározni (pl. az enzimes módszerek, PCR-vizsgálatok nagy specificitásúak). A specificitást vak minták elemzésével határozzuk meg, hogy kapunk-e fals pozitív jelet a vakból. A szelektivitás olyan jellemzô, amely azt mutatja meg, hogy két, elemezni kívánt összetevôt milyen hatékonysággal tud a mérôrendszer egymástól elkülönítetten érzékelni. Méréstartomány A méréstartomány az a koncentráció tartomány, amelyen belül az analitikai jel és a koncentráció összefüggése olyan függvény kapcsolattal jellemezhetô, amelynek alapján a módszer-

88

IV.


hez elfogadott hibahatáron belül lehet a mérést elvégezni. A függvény kapcsolat nem szükségszerûen lineáris. A PCR mérések esetében a méréstartomány általában 0,1–5,0 m/m% közé esik. Linearitás A linearitás olyan analitikai mérések esetében értelmezhetô, amelyek esetében a kémiai mennyiség és az analitikai jel között egyenes arányosság áll fenn. Statisztikailag csak adott valószínûséggel (általában 95%) becsülhetô. Lényegében az ismert konfidencia-intervallumot használjuk erre is. A regressziós együttható (r) koefficiense csak az adott mérési pontokra illesztett görbe adekvátságát mutatja. A szemre lineárisnak mutatkozó függvény matematikailag nem szükségszerûen lineáris. A mennyiségi GMO vizsgálatoknál a kalibráló görbe valójában exponenciális. Ha azonban a 7. ábrán látható módon ΔCt–értékek függvényében a GMO tartalom logaritmusát ábrázoljuk, akkor a mérôgörbe lineáris lesz (log GMO m/m % – ΔCt összefüggés). Érzékenység (a) Az érzékenység definíciója az egységnyi koncentrációra jutó jelváltozás. Mivel a mérôfüggvények elméletileg a legritkábban lineárisak, a számításhoz differencia hányados helyett differenciál-hányadost kellene használni: a = δJel/Koncentráció Ennek ellenére egyszerû meredekség meghatározást alkalmazunk. Az érzékenység értéke egyenlô a mérôgörbe adott pontjában húzott érintô tangensével (iránytangens). Kimutatási határ (LOD) A kimutatási határt az angol nyelvû szakirodalomban a „LOD” mozaikszóval jelölik (Limit of Detection). Az LOD megadja, hogy a háttértôl milyen mértékben lehet elkülöníteni az analitikai jelet. A gyakorlatban úgy adják meg, hogy a vak átlag értékéhez hozzáadják a vak 2-3szoros szórását. A kimutatási határ értéke akár jel-egységben, akár koncentrációban is megadható. A minôségi PCR vizsgálatok esetében ez az érték általában 0,1 m/m % GMO tartalmú komponensnek felel meg. A mennyiségi vizsgálatoknál ez az érték 0,05-0,01 m/m % is lehet. A GMO analitikában kb. 5-50 ng abszolút tömegû transzgén jelenléte detektálható.

89


IV.

Mérési határ (LOQ) A mérési határt az angol nyelvû szakirodalomban a „LOQ” mozaikszóval jelölik (Limit of Quantitation). Az LOQ az analitikai vizsgálatokat elrendelô szakember által meghatározott pontossággal elvégezhetô mennyiségi mérést jelent. A kimutatási határ és az alsó méréshatár az alkalmazott mûszer és/vagy módszer érzékenységének növelésével, illetve a párhuzamosan végzett elemzések számának növelésével egy bizonyos határig növelhetô. A minôségi PCRvizsgálatok esetében ez az érték általában szintén 0,1 m/m % GMO tartalmú komponensnek felel meg, de megfelelô eljárással elérhetô a 0,05 m/m % mérési határ is. Úgy az LOD, mind az LOQ erôsen mátrix-függô. Zavartûrés A zavartûrést úgy ellenôrzik, hogy a mérés paramétereit megváltoztatva vizsgálják, hogy mennyire változik az analitikai jel. Saját módszer esetében saját laborban nem szükségszerû meghatározni. Ha azonban a laboratórium személyzetet vált, akkor érdemes ellenôrizni, mert a teljesítmény mutató akár 40 %-kal is változhat. A személyzet váltásakor amúgy is célszerû részleges validálást végezni. PCR vizsgálatoknál a zavartûrés fals negatív/pozitív eredménnyel jellemezhetô. Az egyik leggyakoribb zavar az ún. mispriming. Ennek bekövetkezésekor nem csak a kívánt DNS-szekvencia amplifikálódik, így a keresett DNS-szekvenciára vonatkozó jelet nagyobbnak találjuk (emlékezzünk arra, hogy esetünkben a „nagyobb” analitikai jel a kisebb ciklusszám, hiszen egy adott fluoreszcenciás intenzitás eléréséhez kisebb számú hômérséklet programot kell végrehajtatni a PCR-készülében). Pontosság A pontosság a mért és a „valódi érték” közötti különbség jellemzôje. Mivel a valódi érték nem ismert, azt egy elfogadott referencia anyag (CRM = Certified Reference Material) dokumentált értékével helyettesítjük. Tanulmányunkban az egyes koncentrációkhoz tartozó analitikai jelek szórását is az alkalmazott CRM-ek segítségével határoztuk meg.

90

IV.


Precizitás – ismételhetôség Az analitikai rendszer precizitását – ismételhetôségét – végtelen számú kicsi hiba rontja. Jellemzésére a szórást és relatív szórást használjuk: n

s=

2 ∑ ( x i − x átlag )

i =1

n −1

A képletben a tapasztalati szórás jele „s”, az ismételten elvégzett mérések száma „n”, az egyes mérések eredményeit „xi”-vel jelöltük, „xátlag” pedig a mérési sorozat számtani középértéke. Az ismételhetôséget rövid idôtartamon belül szokás értelmezni. Meghatározásánál azonos mintából azonos módszert alkalmazó azonos vizsgáló személy kell, hogy közremûködjék aki azonos mérômûszert használ azonos laboratóriumban. Precizitás – reprodukálhatóság A reprodukálhatóságot az ismételhetôséggel azonos módon lehet kiszámítani. A két analitikai teljesítmény jellemzô között az az alapvetô különbség, hogy az ismételhetôséggel szemben a reprodukálhatóságot különbözô mintákból, különbözô laboratóriumokban tetszôleges személyzet alkalmazásával szokás meghatározni. Mérési bizonytalanság A mérési eredmények valószínûségi változókként kezelhetôk. A mérési bizonytalanságot statisztikailag a módszert terhelô véletlen hibák összegeként lehet kezelni. Végtelen sok mérés véletlen hibája összegezve közelítôleg a zérushoz tart. A mérési bizonytalanság a pontossággal és precizitással együttesen jellemezhetô. A mérési bizonytalanság többféleképpen is megadható. A gyakoribb bizonytalanság megadási típusok: a szórás, a relatív szórás, a konfidencia-intervallum stb.

91


IV.

2. táblázat: t-eloszlás értékei n–1

Valószínûség (∞ = 1 – p)

Szabadsági fok

0,8

0,5

0,2

0,1

0,05

0,02

0,01

0,005

0,002

0,001

1

0,325

1,000

3,078

6,314

12,706

31,821

63,657

127,320

318,310

636,620

2

0,289

0,816

1,886

2,920

4,303

6,965

9,925

14,098

22,327

31,589

3

0,277

0,765

1,638

2,353

3,182

4,541

5,841

7,453

10,214

12,924

4

0,271

0,741

1,533

2,132

2,776

3,747

4,604

5,598

7,173

8,610

5

0,267

0,727

1,476

2,015

2,571

3,365

4,032

4,773

5,893

6,869

6

0,265

0,718

1,440

1,943

2,447

3,143

3,707

4,317

5,208

5,959

7

0,263

0,711

1,415

1,895

2,365

2,998

3,499

4,029

4,785

5,408

8

0,262

0,706

1,397

1,860

2,306

2,896

3,355

3,833

4,501

5,041

9

0,261

0,703

1,383

1,833

2,262

2,821

3,250

3,690

4,297

4,781

10

0,260

0,700

1,372

1,812

2,228

2,764

3,169

3,581

4,144

4,587

11

0,260

0,697

1,363

1,796

2,201

2,718

3,106

3,497

4,025

4,437

12

0,259

0,695

1,356

1,782

2,179

2,681

3,055

3,428

3,930

4,318

13

0,259

0,694

1,350

1,771

2,160

2,650

3,012

3,372

3,852

4,221

14

0,258

0,692

1,345

1,761

2,145

2,624

2,977

3,326

3,787

4,140

15

0,258

0,691

1,341

1,753

2,131

2,602

2,947

3,296

3,733

4,073

16

0,258

0,690

1,337

1,746

2,120

2,583

2,921

3,252

3,686

4,015

17

0,257

0,689

1,333

1,740

2,110

2,567

2,898

3,222

3,646

3,965

18

0,257

0,688

1,330

1,734

2,101

2,552

2,878

3,197

3,610

3,922

19

0,257

0,688

1,328

1,729

2,093

2,539

2,861

3,174

3,579

3,883

20

0,257

0,687

1,325

1,725

2,080

2,528

2,845

3,153

3,552

3,850

21

0,257

0,686

1,323

1,721

2,086

2,518

2,831

3,135

3,527

3,819

22

0,256

0,686

1,321

1,717

2,074

2,508

2,819

3,119

3,505

3,792

23

0,256

0,685

1,319

1,714

2,069

2,500

2,807

3,104

3,485

3,767

24

0,256

0,685

1,318

1,711

2,064

2,492

2,797

3,091

3,467

3,745

25

0,256

0,684

1,316

1,708

2,060

2,485

2,787

3,078

3,450

3,725

26

0,256

0,684

1,315

1,706

2,056

2,479

2,779

3,067

3,435

3,707

27

0,256

0,684

1,314

1,703

2,052

2,473

2,771

3,057

3,421

3,690

28

0,256

0,683

1,313

1,701

2,048

2,467

2,763

3,047

3,408

3,674

29

0,256

0,683

1,311

1,699

2,045

2,462

2,756

3,038

3,396

3,659

30

0,256

0,683

1,310

1,697

2,042

2,457

2,750

3,030

3,385

3,646

40

0,255

0,681

1,303

1,684

2,021

2,423

2,704

2,971

3,307

3,551

60

0,254

0,679

1,296

1,671

2,000

2,390

2,660

2,915

3,232

3,460

120

0,254

0,677

1,289

1,658

1,980

2,358

2,617

2,860

3,160

3,373

∞

0,253

0,674

1,282

1,645

1,960

2,326

2,576

2,807

3,090

3,291

A mérési eredmény konfidenciáját – megbízhatóságát – a végtelen számú kicsi hibából származó szórás (s) rontja, a párhuzamosan megismételt vizsgálatok száma (n) javítja, szélességét még a megbízhatósági szint (α) is meghatározza a mérési rendszer szabadsági fokán és a hozzá tartozó „t”-értéken keresztül „p” valószínûséggel:

92

IV.


( =1- p-) Konfidencia-tartomány = ±

s*t (n )

A „p”-értéket általában 95%-nak adjuk meg, vagyis a konfidencia-tartományon belüli találati valószínûség 95%. A tévedés, vagyis a tartományon kívüli eredmény valószínûsége 5%. A konfidencia (a „fidus”, „fidelis” = „megbízható” latin szavakból származó kifejezés) tartomány ismeterében a mérési eredményt (C(α=1-p)) egyetlen szám helyett egy tartományban szokás megadni. A tartomány középpontja a több, párhuzamos ismétlésben meghatározott mérési átlag – a várható érték –, szélessége pedig a konfidencia-érték kétszerese:

C(α = 1-p) = Xátlag ±

s*t (n )

A konfidencia számítás egyenletében szereplô „t”-érték a kémiai analitikai szakkönyvek, biometriai szakkönyvek függelékeiben található t-táblázatból kereshetô ki (2. táblázat). A konfidencia-tartomány egyenletébôl következik, hogy egy adott mérési eredmény mérési bizonytalansága (vagy megfordítva, annak megbízhatósága) egyenesen arányos a mérési sorozat tapasztalati szórásával és a t-eloszlás táblázatából kikeresett állandó értékével és fordítottan arányos a párhuzamosan ismételt mérések számának négyzetgyökével adott, α valószínûség mellett. Az összefüggések akkor tekinthetôk igazaknak, ha a mérési sorozat értékei a normális eloszláshoz állnak közel, azaz a Gauss-féle statisztikát követik.

93


IV.

9. ábra: A t-eloszlás t-értékeinek alakulása a párhuzamos méréseknél 1000,000 Valószínûségi értékek 0,001 % 0,002 % 0,005 % 0,010 % 0,020 % 0,050 % 0,100 % 0,200 % 0,500 % 0,800 %

100,000

P=95%

10,000

1,000 1

5

9

13

17

21

25

29

120

0,100

A 9. ábráról leolvasható, hogy maga a „t”érték is markánsan függ a megismételt párhuzamos mérések számától és természetesen a mérési bizonytalanság valószínûségi értékétôl is. Az Xtengely értékei (ismétlések száma) lineáris skálájúak, a t-értékeket az Y-tengelyen logaritmikus skálán ábrázoltuk – a sötét (nagy) pontokkal szerkesztett görbe a p = 95 %-os valószínûséghez tartozó görbét emeli ki. A mennyiségi GMO vizsgálatok bizonytalanságának becslése Hiteles referencia anyagminták Laboratóriumunkban 2003 óta végzünk mennyiségi GMO analitikai méréseket. Munkánk során sokszor kellett szembesülnünk azzal a ténnyel, hogy mérési eredményeinktôl számos, nagy értékû mezôgazdasági termény, élelmiszeripari alapanyag vagy éppen késztermék sorsa függött.

94

IV.


Ezért elhatároztuk, hogy kísérletet teszünk mérési adataink statisztikai megbízhatóságának jellemzésére. Úgy döntöttünk, hogy hosszú idôn keresztül elvégzett – azonos koncentrációjú – hiteles anyagminta (CRM) vizsgálati sorozataiból meghatározzuk a kereskedelemben rendelkezésre álló CRM ismételhetôségének mértékét és a mérési eredmények ismételt elvégzése esetén kalkulálható mérési bizonytalanságot a fentiekben ismertetett elvek alapján. A mérési sorozatokat a 10. ábrán látható, a Sigma-Aldrich cégcsoporthoz tartozó Fluka cég által gyártott RoundUp Ready szója hiteles referencia anyagok vizsgálatával állítottuk elô. 10. ábra: RoundUp Ready szójából készített referencia anyagminta-sorozat

A megvásárolt hiteles referencia anyagminták RoundUp Ready (a továbbiakban RR szója) GMO koncentrációja rendre 0,0; 0,1; 0,2; 0,5; 1,0; 2,0 és 5,0 m/m % volt. Ez egyben azt is jelenti, hogy a mennyiségi mérésekhez 5 pontból álló kalibrációs egyenest lehet használni. Ezt mutattuk be a 8. ábrán is. A mennyiségi GMO vizsgálatokhoz a rendelkezésünkre álló RR szója hiteles anyagminták mérésével nyert analitikai adatokat használtuk fel. Ilyen módon a 0,1 m/m %-os, 0,2 m/m %os, 0,5 m/m %-os, 1,0 m/m %-os, 2,0 m/m %-os és az 5,0 m/m %-os GMO tartalmú RR szója mérési adatainak ismételhetôségét és várható konfidencia-intervallumát határoztuk meg. A mérési eredményeket a 3. táblázatban foglaltuk összel Az ismételhetôségi méréseket 2003. május 29. és 2004. április 30. között idôszakban 337 napon belül végeztük el.

95


IV.

3. táblázat: Az 1,0 m/m %-os GMO tartalmazó RRS nyers mérési eredménye CRM RRS

log(m/m%)

Ct transzgén

Ct Endogén Ref. gén

ΔCt

A mérés dátuma

1,0%

-2

34,32

27,43

6,89

2004.02.06

1,0%

-2

34,78

27,14

7,64

2004.02.06

1,0%

-2

36,22

28,94

7,28

2004.03.02

1,0%

-2

34,29

28,91

5,38

2004.03.02

1,0%

-2

36,35

29,24

7,11

2004.03.02

1,0%

-2

32,26

27,84

4,42

2004.03.03

1,0%

-2

32,28

27,52

4,76

2004.03.03

1,0%

-2

34,8

27,11

7,69

2004.03.17

1,0%

-2

34,8

26,88

7,92

2004.03.17

1,0%

-2

33,7

27,24

6,46

2004.04.06

1,0%

-2

34,4

26,2

8,2

2004.04.08

1,0%

-2

34,48

26,25

8,23

2004.04.08

1,0%

-2

33,59

26,5

7,09

2004.04.29

1,0%

-2

33,33

25,83

7,5

2004.04.29

1,0%

-2

34,12

26,71

7,41

2004.04.29

1,0%

-2

41,45

26,26

15,19

2004.04.30

1,0%

-2

34,32

25,9

8,42

2003.12.17

1,0%

-2

34,02

26,07

7,95

2003.12.17

1,0%

-2

33,44

26,98

6,46

2003.12.16

1,0%

-2

33,95

27,35

6,6

2003.12.16

1,0%

-2

35,87

28,07

7,8

2003.12.01

1,0%

-2

35,58

27,94

7,64

2003.12.01

1,0%

-2

35,88

28,09

7,79

2003.12.01

1,0%

-2

34,73

26,23

8,5

2003.11.27

1,0%

-2

34,38

26,29

8,09

2003.11.27

1,0%

-2

34,92

27,49

7,43

2003.11.26

1,0%

-2

35,19

27,3

7,89

2003.11.26

1,0%

-2

33,42

26,37

7,05

2003.10.10

1,0%

-2

34,91

27,02

7,89

2003.10.12

1,0%

-2

34,95

26,84

8,11

2003.10.13

1,0%

-2

34,17

27,08

7,09

2003.10.06

1,0%

-2

33,77

26,69

7,08

2003.10.06

1,0%

-2

25,84

33,18

7,34

2003.08.21

1,0%

-2

26,03

33,89

7,86

2003.08.21

1,0%

-2

22,73

31,38

8,65

2003.08.21

1,0%

-2

26,01

34,62

8,61

2003.07.22

1,0%

-2

26,07

34,61

8,54

2003.07.22

1,0%

-2

27,16

34,24

7,08

2003.07.09

1,0%

-2

27,13

33,96

6,83

2003.07.09

1,0%

-2

26,41

33,46

7,05

2003.07.04

1,0%

-2

26,76

34,15

7,39

2003.07.04

1,0%

-2

26,91

33,42

6,51

2003.07.04

1,0%

-2

26,41

33,46

7,05

2003.05.29

1,0%

-2

26,76

34,15

7,39

2003.05.29

32,34

28,91

7,5

Átlagok:

96


IV.

Mivel a jelenlegi európai szabályozás szerint érvényes 0,9 m/m %-os GMO tartalomhoz az általunk használt referencia minták közül az 1,0 m/m %-os GMO tartalma áll a legközelebb, a 3. táblázatban csak az 1,0 m/m %-os RR szója (RRS) nyers mérési adatait mutatjuk be. A mérési eredmények áttekintésekor azt a meglepô tapasztalatot szereztük, hogy a transzgénekre és az endogén referencia génekre kapott analitikai jelek nagy szórást mutattak. A gyakorlat azt az elméleti elképzelésünket is megcáfolta, hogy egy adott növény esetében – mint amilyen a kísérlet sorozatban vizsgált RR szója – a transzgén és a referencia gén jelének különbsége ( Ct) állandó GMO koncentráció esetén állandó értéket kellene, hogy eredményezzen. Ez azért lenne természetes, mert a RR szójában bármelyik transzgén (EPSPS, 35S, NOS) és a referencia gén (lektin) csak 1–1 kópiában van jelen, tehát az analitikai jel – ugyanolyan analitikai eljárást alkalmazva – közel állandónak várható. 11. ábra: Az 1,0 m/m %-os GMO tartalmú RR szója ΔCt-értékei idôrendi sorrendben (Az ábrán a középértéket feketén jelöltük.) 1,0 m/m % RRS (átlagos Δ Ct = 7,5) 16 14 12 Δ Ct

10 8 6 4 2 0 1

3 5

7

9 11 13 15 17 19 21 23 25 27 29 31 33 35 37 39 41 43 Sorszám

Várakozásunkkal ellentétben a 11. és 12. ábrán látható eloszlású adathalmazt kaptunk. A ΔCt-értékek terjedelme 4,42 és 8,65 közé esett. A sorozatban kapott egyetlen kiugró, 15,19es ΔCt-értéket azonosíthatatlan mérési hibát feltételezve elvetettük és nem használtuk fel a mérési bizonytalanság becsléséhez.

97


IV.

12. ábra: Az 1,0 m/m %-os GMO-tartalmú RR szója ΔCt-értékei nagyság szerinti sorrendben (Az ábrán a középértéket feketén jelöltük.) 1,1 m/m % RRS növekvô sorrendben 16 14 12 10 Δ Ct 8 6 4 2 0

1

3

5

7 9 11 13 15 17 19 21 23 25 27 29 31 33 35 37 39 41 43 Sorszám

A mérés sorozatot valamennyi, rendelkezésünkre álló referencia anyagmintával elvégezve a 4. táblázatban összefoglalt átlagértékeket kaptuk. Ezekbôl állítottuk elô a 8. ábrán bemutatott kalibrációs görbét. 4. táblázat: RR szója méréséhez használt átlagos kalibrációs adatok CRM RRS

log (m/m%)

Ct transzgén

Ct endogén referencia

ΔCt

0,10%

-3,000

33,550

30,880

10,600

0,50%

-2,301

33,330

29,340

9,100

1,00%

-2,000

32,340

28,910

7,500

2,00%

-1,699

31,540

29,150

6,500

5,00%

-1,301

29,470

28,080

4,800

Meredekség:

-3,460

Y-metszet:

0,570

A 4. táblázat adataiból kapott – sok mérés átlagából számított – kalibrációs görbénket a 13. ábrán mutatjuk be.

98


IV.

13. ábra: Átlagos kalibrációs adatokból képezett RR szója kalibrációs görbe A Log m/m % és Δ Ct összefüggése (a trendvonal fekete)

ΔCt

-3,5000

-3,0000

-2,5000

-2,0000

-1,5000

-1,0000

-0,5000

12,0 11,0 10,0 9,0 8,0 7,0 6,0 5,0 4,0 0,0000

Log m/m %

A 13. ábrán feketén jelöltük a kalibrációs görbe trendvonalát, amelybôl a sok ismétlésben elvégzett mérések ellenére a 0,5 m/m %-os GMO-tartalmú kalibrációs pont valamelyest kilóg. A mérési bizonytalanság becslése A mérési bizonytalanság becslésének adatait terjedelmi okokból most is az 1,0 m/m %-os RR szója referencia anyagminta mérési eredményein mutatjuk be. 14. ábra: A RR szója kalibrációs pontjaihoz tartozó konfidencia-értékek nem linearizált kalibrációs görbén ábrázolva ΔCt-értékek 12 11 10 9 8 7 6 5 4 0,0%

1,0%

2,0%

3,0%

4,0%

5,0%

6,0%

99


IV.

A mérési bizonytalanságról szóló szakaszban ismertetett számítási móddal a 13. ábrán grafikusan bemutatott konfidencia-tartományokat kaptunk. A mennyiségi GMO analitika egy exponenciális folyamatban keletkezô analitikai jel feldolgozását jelenti a már ismertetett egyenlet segítségével lehet az ismeretlen koncentrációjú minta %-os GMO tartalmát kiszámítani:

GMO m/m % = 10

ΔCt -

tengelymetszet meredekség

Ezért könnyû belátni, hogy a mérési bizonytalanság számításánál nem mindegy, hogy a mérés „nyers” eredményeibôl – a ΔCt-értékekbôl – indulunk ki, vagy egyesével kiszámítjuk a párhuzamos mérések végeredményeit és a konfidencia-tartmányt már a tömegszázalék-értékekbôl (m/m %) kalkuláljuk. A 15. és 16. ábrán azt mutatjuk be, hogy e két eljárással kapott konfidencia-tartományok különbözô szélességûek lesznek, továbbá a ΔCt-bôl számított tartomány nem lesz szimmetrikus, azaz az átlagérték nem a tartomány közepén fog elhelyezkedni. Az 1,0 m/m %-os koncentrációjú RR szója mérési adatainak átlagaiból az alábbi jellemzôket kaptuk: • Elemszám: 44 kísérlet • Átlagos ΔCt: 7,50 • Szórás: 1,5 ΔCt-érték • t-érték (p = 95 %, FG = 43): 2,000 • Relatív szórás (RSD): 20 % • Konfidencia: ±(1,5 x 2)/6,63 = 0,45 ΔCt-érték • A koncentráció számítás intervalluma: 7,04-7,50-7,94 (ΔCt-érték). A 15. ábrán megfigyelhetô, hogy a ΔCt-értékeket használva a konfidencia-tartomány kiszámításához az ismételt mérések az 1,0 m/m %-os RR szója koncentrációját a kalibrációs görbérôl „ismeretlen”-ként visszaolvasva jó közelítéssel kiadja az egyet: kísérlet sorozatunkban 0,99 m/m %-nak adódott. A konfidencia-tartomány viszont nem szimmetrikus. Ha a statisztikai jellemzôket a tömegszázalék értékeibôl számoljuk ki, akkor a kalibrációs görbérôl „isme-

100


IV.

retlen”-ként visszaolvasott 1,0 m/m %-os minta átlagértéke a vártnál jóval nagyob lesz. Méréseink során ez az érték 1,39 m/m % lett, vagyis ilyen módon számolva közel 40 relatív %-kal „fölémértünk”. A 16. ábrán az 1,0 m/m %-os RR szója nem szimmetrikus konfidencia-tartományát mutatjuk be nagyított ábrán. A tartomány szélessége az átlagos ΔCt = 7,50 értékhez képest negatív irányban -0,18 ΔCt-vel, pozitív irányban pedig +0,22 ΔCt-értékkel tér el. Az aszimmetria oka az, hogy a konfidencia-értékekkel már ismertetett exponenciális egyenlet hatványkitevôjét kell módosítani. 15. ábra: A RR szója kalibrációs pontjaihoz tartozó konfidencia-tartományok. (A jobb oldali ábrán látható, hogy a ΔCt-értékek alapján számolt tartomány az átlagérték körül nem szimmetrikus.)

2 ,1 0 %

2 ,0 0 %

2 ,0 0 %

1 ,9 0 %

1 ,9 0 %

1 ,8 0 %

1 ,8 0 %

1 ,7 0 %

1 ,7 0 %

1 ,6 0 %

1 ,6 0 %

1 ,5 0 %

1 ,5 0 % 1 ,4 0 % 1 ,4 0 % 1 ,3 0 % 1 ,3 0 % 1 ,2 0 % 1 ,2 0 % 1 ,1 0 %

1 ,1 0 %

1 ,0 0 %

1 ,0 0 %

0 ,9 0 %

0 ,9 0 %

0 ,8 0 %

0 ,8 0 %

0 ,7 0 %

0 ,7 0 % -1,5

-1

-0,5

0

0,5

1

Ct konfidenciája alapján: 1,21 – 0,99 – 0,81 (m/m %) + = 0,22; - = -0,18 (m/m %)

1,5

-1,5

-1

-0,5

0

0,5

1

1,5

m/m % konfidenciája alapján: 0,92 – 1,39 – 1,86 (m/m %) ± = 0,47 (m/m %)

101


IV.

16. ábra: A RR szója kalibrációs pontjaihoz tartozó konfidencia-tartományok a ΔCtértékek alapján számolva

A ΔCt konfidenciája alapján számolva (10ΔCt) nem szimmetrikus a tartomány! 1,21 – 0,99 – 0,81 (m/m %)

1,20%

1,10%

+D = 0,22

1,00%

-D = 0,18

0,90%

0,80% -1,5

-1

-0,5

0

0,5

1

1,5

Kísérleteinkbôl egyértelmûen megállapítható, hogy a konfidencia-tartomány számításánál a ΔCt-értékekbôl kiindulva sikerült szûkebb bizonytalansági tartományt kapni 95%-os valószínûségi szinten: a tartomány szélessége közelítôleg ±20 relatív %-nak adódott és az átlagérték jól közelítette a névleges 1,0 m/m %-ot. Az egyedi tömegszázalék értékekbôl számított konfidencia-tartomány ±40 relatív %-ot tett ki. A kalibrációs görbérôl visszaolvasott névleges 1,0 m/m % koncentrációjú „ismeretlen” minta GMO tartalmát szintén mintegy 40 relatív %-kal fölémértük. A mérési bizonytalanság gyakorlati következményei A mennyiségi GMO vizsgálatok statisztikai bizonytalanságát a mérési eredményeket felhasználó szakembernek, döntésének meghozatala folyamatában szigorúan figyelembe kell venni.

102


IV.

Jogkövetkezménnyel járó hatósági célú vizsgálatok esetében a mérési bizonytalanság értékével módosítani kell a jogszabályban elôírt határérték nagyságát. Induljunk ki a mennyiségi GMO-vizsgálatok bizonytalanságának becslésérôl szóló szakaszban kapott, elônyösebbnek látszó és 95%-os valószínûséghez tartozó, aszimmetrikus -0,18 és +0,22 relatív %-os bizonytalanság értékébôl. A 17. ábrán a mérési eredmények értelmezését mutatjuk be abban az esetben, ha egy GMO analízis eredményeképpen a jelenleg érvényben lévô 0,9 m/m %-os GMO tartalmat állapít meg egy vizsgáló laboratórium. 17. ábra: A mérési bizonytalanság gyakorlati értelmezése 0,90 m/m % GMO tartalom esetén GMO-tartalom P=95%

0,9 m/m%

0,72 m/m%

1,12 m/m%

A vevôknek itt biztonságos

Hatóságilag még megfelelô

A 17. ábra azt szemlélteti, hogy az elôbbiekben említett mérési bizonytalanságot figyelembe véve a hatósági ellenôrzésnél az 1,12 m/m %-ot meg nem haladó mérési eredményt el kell fogadni, azaz ilyen eredmény esetén még nem áll fenn az EU rendelet alapján elôírható GMO jelölési kötelezettség, így a géntechnológiai bírság kiszabására sem lenne szükség. A vevô oldaláról nézve a dolgot az állapítható meg, hogy számára csak a 0,72 m/m %-os értéket meg nem haladó eredmény lehet az elfogadható, hiszen a mérés statisztikai jellegének természete miatt 95 % valószínûsége annak is, hogy 0,72 m/m % feletti mérési eredmény akár a hatóságilag megszabott 0,90 m/m %-ot meghaladó „valódi érték”-bôl is keletkezhetett.

103


IV.

E kétoldalú megközelítést modellezi a szaknyelvben a „vevô és eladó” kockázatának fogalma. James Stave (Stave, 2004) egy budapesti elôadása során mutatta be, hogy 1 000 db, 5 m/m %os GMO tartalmú szójamagból kivett minták vizsgálati eredményei milyen nagy mértékben függnek a kivett és megvizsgált minta mennyiségétôl. A 18. ábra szerint 1 000 db magból 100 db-ot kivéve, a legnagyobb valószínûséggel 3 és 9 m/m % közé esô vizsgálati eredményekre számíthatunk. Ez azt jelenti, hogy a teljes mintázandó alapsokaság akár 10 %-ának vizsgálatával is, még mindig számottevô hibával terhelt a vizsgálat. 18. ábra: 1000 db, 5 m/m %-os GMO szójamag közül kivett 100 db mag vizsgálati eredményeinek eloszlása (James Stave nyomán) 0,2 0,18

Valószínûség

0,16 0,14 0,12 0,1 0,08 0,06 0,04 0,02 0 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

Mért GM-tartalom (m/m%)

Ezen a ponton találkozik a mintavétel és az analitikai vizsgálat statisztikai bizonytalansága. Könnyû belátni, hogy kellô gondosság nélkül végzett mintavétel és analízis esetén súlyos hibákat lehet véteni az analitika egyik legújabb ágának, a mennyiségi GMO-vizsgálatok eredményeinek értékelésekor.

104

IV.


Az 1990-es évek végén gyakorlattá vált új, molekuláris biológiai alapokon nyugvó vizsgálatok eredményeinek értékelését foglaljuk össze az alábbiakban. Az élelmiszerek és takarmányok összetevôinek GMO tartalmú komponenseit az EU vonatkozó rendeletei alapján folyamatosan ellenôrizni kell. Az ellenôrzéshez elengedhetetlenül szükséges a minták transzgénikus összetevôinek mennyiségi meghatározása, hogy megállapíthassuk az adott élelmiszer, takarmány minta vagy mezôgazdasági termék GMO tartalma nem haladja-e meg a jelenlegi 0,9 m/m %-os jelölési kötelezettségi határértéket. Az analízishez szükséges minta vétele, összegyûjtése számos nehézséget rejt, különös tekintettel a nagy anyag mennyiségeket tartalmazó ömlesztett vagy elôre csomagolt tételekre. A mintavétel hibájának visszaszorítására adták ki az Európai Bizottság 2004/787/EK számú ajánlását. Az elôre csomagolt termékek mintavételét az ISO 2859-1:1999 számú szabvány alapján kell végezni. A mintavétel és az analízis együttes hibája elérheti, sôt meg is haladhatja a ±50 %-ot is. Az analitika elve az élô sejt osztódási folyamatai alatt lejátszódó DNS-megkettôzôdés jelenségéhez hasonló, in vitro reakció. Az analízis során hômérséklet program segítségével lehet a mérômûszer számára elegendô fizikai mennyiségû transzgénikus DNS-t nyerni. A mennyiségi vizsgálatokhoz a minta növényi összetevôjének endogén génje és a növénybe ültetett transzgén jelének különbségébôl (ΔCt-értékek) állítottunk elô kalibrációs görbéket. Az analitikai teljesítmény jellemzôk közül a mérések ismételhetôségét és várható konfidenciaintervallumát határoztuk meg. A csaknem egy esztendôn át végzett mérések tapasztalati szórása elérte az 1,5 ΔCt-értéket. Relatív szórása pedig ±20 %-nak adódott. A mennyiségi méréseket a ΔCt-érték alapján, valamint a belôlük számított egyedi m/m %-értékek felhasználásával is értékeltük. Megállapítottuk, hogy – esetünkben – a ΔCt-értékek alapján kaptunk kisebb hibával terhelt mérési eredményeket. Vizsgálataink eredményeképpen megállapítható, hogy a GMO analitika mennyiségi mérési eredményeinek statisztikája számottevôen elônytelenebb analitikai teljesítmény jellemzôket eredményez, mint az egyéb mûszeres analitikai módszerek. A több, mint 40 ismétlésben elvégzett vizsgálatok eredményeibôl képzett mérési bizonytalanságot 95%-os valószínûségi szinten ±20 és 40 relatív %-nak találtuk. Ha ehhez hozzászámítjuk a mintavételbôl eredô hibákat, akkor nem kicsi a valószínûsége a ±50%-os relatív hibának is.

105


IV.

A mennyiségi GMO analitikai eredmények szakvéleményekben való felhasználása során tekintettel kell lenni a vizsgáló laboratórium által megadott mérési bizonytalanság értékeire is. A hatósági döntésnél a mindenkori határértékeket növelni kell a mérési bizonytalanság értékével. A nem hatósági ügyletekben – termékek adás-vételénél például – a vevô kockázata az eladóval szemben akkor csökken, ha a határértéket a mérési bizonytalanság értékével csökkentik, vagyis az ügyletben a hatósági határértéknél kisebb elfogadási szintet alkalmaznak. Ez az elv természetesen nemcsak a GMO analitikai vizsgálatok esetében igaz, hanem más vizsgálati típusoknál is. A mennyiségi GMO vizsgálatok eredményeit fôként a mintavétel és az analízis kiugróan nagy statisztikai bizonytalansága miatt kell kiemelt gondossággal kezelni és értelmezni.

Felhasznált irodalom: 148/2003 (IX.22.) Kormány rendelet a géntechnológiai bírság megállapításáról. Magyar Közlöny 2003. 109., 8060. o. 1829/2003/EK rendelet a géntechnológiával módosított élelmiszerekrôl és takarmányokról. 1830/2003/EK rendelet a géntechnológiával módosított szervezetek nyomonkövethetôségérôl és címkézésérôl és a géntechnológiával módosított szervezetekbôl elôállított élelmiszerés takarmánytermékek nyomonkövethetôségérôl, valamint a 2001/18/EK irányelv módosításáról. 2004/787/EK: A Bizottság ajánlása (2004. október 4.) az 1830/2003/EK rendelettel összefüggésben a géntechnológiával módosított szervezetek és a géntechnológiával módosított szervezetekbôl elôállított anyagok vagy ezen termékekbôl történô mintavételre és kimutatásra vonatkozó technikai iránymutatásról EGT vonatkozású szöveg Bánáti D. (2005): A GMO Fogyasztói megítélése az EU-ban és Magyarországon. Genetikailag módosított növények a takarmány- és élelmiszer-elôállítási láncban 2005. december 7. Budapest, Elôadás összefoglalók pp. 1-11. Dalman K. (2005): A GMO analitikai alapjai. Genetikailag módosított növények a takarmányés élelmiszer-elôállítási láncban 2005. december 7. Budapest, Elôadás összefoglalók pp. 21-29. Dlauchy D. (2005): A GMO analitikai célú mintavétele. Genetikailag módosított növények a takarmány- és élelmiszer-elôállítási láncban 2005. december 7. Budapest, Elôadás összefoglalók pp. 39-47. ISO 13690:1999 Cereals, pulses and milled products. Sampling of static batches. ISO 2859-1:1999 Sampling procedures for inspection by attributes. Part 1.: Sampling schemes indexed by acceptance quality limit (AQL) for lot-by-lot inspection.

106

IV.


ISO 6644:2002 Flowing cereals and milled cereal products. Automatic sampling by mechanical means. Paoletti, C.; Donatelli, M.; Kay S. & Van den Eede, G. (2003): Simulating kernel lot sampling: the effect of heterogeneity on the detection of GMO contamination. Seed Science and Technology 31(3), pp. 629-638. Pungor Ernô: Analitikusok kézikönyve. Mûszaki kiadó, Budapest, 1987. pp. 384-385. 17-1. táblázat. Stave, J. (2004): Sampling of grain, food and feed. Budapest, 2004. március 5. WHO/FAO Workshop, Novotel Budapest Centrum. Thomas Whitaker (USDA) nyomán. ISO 6644:2002 Flowing cereals and milled cereal products. Automatic sampling by mechanical means. Dr. Bánáti Diána, Dr. Dlauchy Dénes, Dr. Dallmann Klára, Vértes Csabáné dr. KÉKI-Dr. E. Wessling Kft. GMO Konferencia anyagai – 2005. december 7. Budapest Szigeti T. (2005): Kvantitatív GMO analitikai módszerek értékelése Genetikailag módosított növények a takarmány- és élelmiszer-elôállítási láncban 2005. december 7. Budapest, Elôadás összefoglalók pp. 68-71. Vértes Csné (2005): A géntechnológiai tevékenység jogi szabályozásának áttekintése az élelmiszeripar és a mezôgazdaság területén. Genetikailag módosított növények a takarmány- és élelmiszer-elôállítási láncban 2005. december 7. Budapest, Elôadás összefoglalók pp. 19-20. 1829/2003/EK rendelet a géntechnológiával módosított élelmiszerekrôl és takarmányokról.

Köszönetnyilvánítás Köszönetet fejezem ki munkatársamnak, Dr. Micsinai Adriennek, aki a Dr. E. Wessling Kémiai Laboratóriumban elvégezte azokat a molekuláris biológiai vizsgálatokat, amelyeknek eredményeit felhasználtam és aki hasznos gyakorlati tanácsaival támogatta e dolgozat elkészítését.

107


IV.

8. Szója tartalmú élelmiszerek GM monitoring vizsgálatának eredményei

A géntechnológiailag módosított organizmusokból (GMO-kból) álló, azt tartalmazó vagy azok felhasználásával készülô élelmiszerek világszerte egyre nagyobb aggodalmat váltanak ki. Élelmiszerek esetében, a környezetvédelmi és etikai aggályok mellett a rövid- és hoszszútávú egészségkárosító hatások esetleges veszélye is foglalkoztatja a közvéleményt (Vajda, 2002). A genetikailag módosított szervezetek 1996-ban kerültek elôször az európai élelmiszerpiacra. Az elsô GM paradicsom sûrítményt az Egyesült Királyságban hozták forgalomba. A kukoricamolynak ellenálló, transzgénikus Bt kukorica és a totális herbicidekkel szemben rezisztens, glifozát-toleráns Roundup Ready szója (RR-szója) forgalmazása az USA-ban (1995) és az EU országokban (1996) már korábban engedélyt kapott. Az 1139/98EK szabályozásnak megfelelôen a GM eredet is jelölése ezen termékeknél is kötelezôvé vált, amennyiben a transzgénikus DNS vagy az újonnan expresszált fehérje jelenléte kimutatható. A jelenlét detektálására kvalitatív módszerek váltak szükségessé. Ezen túlmenôen jelentôséget kapott, hogy vajon a GM termék rendelkezik-e piacra kibocsátási engedéllyel, ezért specifikus módszerekre volt szükség a GMO identifikálására. Két évvel késôbb a 49/2000/EK rendelet 1%-os határértékben szabta meg a GMO-k kontaminációs szintjét. Ahhoz, hogy az élelmiszerben (összetevôben) 1% feletti GMO tartalom kimutatható legyen kvantitatív módszereket kellett kidolgozni. Az 1830/2003/EK rendelettel az Európai Unió döntéshozói csökkentették a határértéket és kötelezôvé tették a 0,9%-nál nagyobb részarányban genetikailag módosított alkotót tartalmazó termékek jelölését. A GMO tesztelés folyamata A GM tartalom deklarációjára és monitorozására alkalmas módszereknél a transzformált DNS-re és az expresszált fehérjére alapozott módszerek kerültek elôtérbe, mivel ezek a lényegi komponensek a meghatározás szempontjából. Több laboratóriumban fejlesztettek ki DNSre alapozott polimeráz láncreakciós (Polymerase Chain Reaction, PCR), illetve fehérje detektáláson alapuló enzim jelzéses immunszorbens (Enzyme Linked Immunosorbent Assay, ELISA) technikát (Anklam, 2002). Ugyanakkor e módszerek megbízhatósága, robosztussága, ismételhetôsége, komplexitása, gyorsasága és költségei jelentôsen különböztek. Annak érde108

IV.


kében, hogy az eredmények megfelelô szinten mérhetôek legyenek – ami mind a gyártók mind a fogyasztók biztonságát garantálja – sürgôs szükség volt nemzetközi szinten validált referencia módszerekre. Jelenleg különbözô módszereket validáltak már európai szinten és ezen vizsgálatok száma folyamatosan növekszik. A módszerek használhatóságára vonatkozó vizsgálatok teljes validálása nemzetközi körvizsgálatokban történik, melyeket általában az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) a GMO laboratóriumok Európai Hálózatával (European Network of GMO Laboratories, ENGL) együttmûködve végez el. Az EU GMO szabályozása által megkövetelt GMO tesztelés folyamatának három fô lépése a kimutatás (1), az azonosítás (2) és a mennyiségi (3) meghatározás (1. ábra). 1. A kimutatás (GMO screening) célja annak eldöntése, hogy a termék tartalmaz-e GMOt, vagy sem. Erre a célra gyors (screening) módszerek használhatók. A teszt eredménye pozitív/negatív állítás lehet. Az alkalmazott analitikai módszereknek elég érzékenynek és megbízhatónak kell lenniük ahhoz, hogy kontroll laboratóriumok eredményei adekvátak legyenek a laboratórium-közi validálási eredményekkel. 2. Az azonosítás célja annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy hányféle GMO van jelen a termékben és ez utóbbiak engedélyezett GM termékek közé tartoznak-e vagy sem. A GMO azonosításához specifikus információkra (a GMO molekuláris szintû ismeretére) van szükség. Szükséges a tudományos információk mellett egy olyan molekuláris adatbázis is, melynek segítségével tervezhetôk a JRC (EC Joint Research Centre) által fejlesztendô azonosító módszerek. 3. A mennyiségi meghatározásra akkor van szükség, ha a termék egy vagy több engedélyezett GMO-t tartalmaz. Ebben az esetben minden egyedi GM tartalmú összetevôre (pl. kukoricaliszt) meg kell határozni a GM tartalmat és ha ez utóbbiak együttesen meghaladják a 0,9%-os határértéket, a GM eredet jelölése kötelezô. Bár néhány laboratórium jelezte, hogy képes 0,1% GM tartalom kimutatására is, ezt körvizsgálatban még sohasem sikerült validálni.

109


IV.

1. ábra: A GMO tesztelés folyamatábrája

Negatív GMO detektálás

Vizsgálandó minta GMO tesztelés Pozitív GMO meghatározás

Engedélyezett? Illegális

Jelölés nem szükséges

0,9 % alatt

Jelölés köteles

0,9 % fölött

Nem

Igen

Egyedi összetevôk vizsgálata

Mennyiségi meghatározás Szója tartalmú élelmiszerek GM monitoring vizsgálata Mivel napjainkban egyre fontosabbá válik a fogyasztóvédelem, így elsôdleges feladat annak ellenôrzése, hogy az összetételnek megfelelô-e a termék jelölése. Ezért szükség van a GM összetevôk kimutatási módszereinek fejlesztésére és adaptálására, amelyek alkalmasak nemcsak nyers, hanem feldolgozott, különbözô technológiai kezeléseken átesett termékbôl is a transzgén kimutatására. Mivel az élelmiszeriparban jelentôs mennyiségben használnak különbözô szója készítményeket fehérje pótlóként, illetve állományjavítóként, ezért kutatásaink célja a módosított növények közül totális herbicidekkel szemben ellenálló, glifozát-toleráns Roundup Ready (RR) szója kimutatása volt nyers és feldolgozott élelmiszerekbôl. További célunk volt annak felmérése az általunk adaptált optimalizált módszerrel, hogy a hazai piacon található élelmiszerek tartalmaznak-e GM szóját és ha igen, akkor azt a jogszabályban elôírt feltételeknek megfelelôen jelölték-e a termékeken. Anyagok és módszerek Modellminták A vizsgálatok során nyers és hôkezelt (72 °C vízfürdô, 30 perc) többkomponensû, ismert összetételû húsmintákat teszteltünk. A laborban elôállított minták csirke-, sertés- és

110


IV.

marhahúst, RR szójalisztet (0; 0,1; 1; 2 m/m%) sertés-szalonnát, vizet és nitrites só keveréket tartalmaztak. Üzemi kísérleti minták. Kutatásunk során a különbözô technológiai hatásoknak kitett pulykahúsból készült hústermékeket vizsgáltunk (vörösáru, vagdalthús, májkrém). A mintákat 0,5; 1; 1,5; és 2 m/m %-ban GM (Roundup Ready) szójadarás keverékkel készítették. Az elôállítás során két pontról történt mintavétel: vörösárunál a hôkezelés elôtt és hôkezelés után (fôzés: 80 °C; 70 perc, hôntartás: 72 °C; 20 perc), májkrém esetében a sterilezés elôtt és a sterilezés után (106 °C; 0,8 bar). A gyorsfagyasztott vagdalthús esetében öt mintavételi pont volt: formázott massza (1), panírozás után (2), olajban történô elôsütés után (180 °C; 40 mp) (3), gôzzel történô készresütés után (185 °C; 5 perc) (4) és fagyasztás után (5). Kereskedelmi minták A modell-minták eredményeit felhasználva, kereskedelembôl származó élelmiszer minták tesztelését végeztünk annak megállapítására, hogy a fogyasztók milyen mértékben vannak kitéve GM termékek fogyasztásának. Munkánk során összesen 344 nyers, alapanyag és élelmiszer mintát vizsgáltunk meg. A következô termékcsoportokat választottuk ki tesztelésre: • húskészítmények (felvágottak, párizsik, sonkák, virslik, aszpikos termékek, kenômájasok, • májkrémek és gyorsfagyasztott termékek, kolbászok, löncshúsok), • levesbetétek (gríz és májgaluska), • pizzák, makaróni szószok és spagetti alappor, • bébiételek (tejpép porok és bébiétel konzervek), • töltött ostyák és „dejó” dióízû ôrlemény, • pudingporok, • csokoládék, • elsôdleges szójatermékek (szójacsíra, tofu, szójakocka, szója-granulátum, szójaital és szójaszószok), • nyers és alapanyagok: szójaliszt, szójafehérje, szójaizolátum. A méréseket a Wessling Magyarország Kft., a Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet és az Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet végezte.

111


IV.

A DNS kinyerése és tisztítása A DNS alapú, PCR technikával történô GMO kimutatás több lépcsôbôl álló folyamat. Az elsô és egyik legfontosabb lépés a minták elôkészítése és homogenizálása ügyelve arra, hogy azok egymással ne érintkezzenek, így elkerüljük a minták kontaminációját. A következô lépésben az elôkészített mintákból DNS-t izolálunk. Vizsgálatainkhoz a két leggyakrabban alkalmazott módszert, a WIZARD és a CTAB technikákat használtuk (Zimmermann, 1998). A WIZARD módszer lényege, hogy a proteináz K enzimes kezelés után a DNS-t egy szilika gyantán megkötjük, tisztítjuk majd eluáljuk. A CTAB eljárás során pedig egy kloroformos tisztítás és egy alkoholos kicsapatás után nyerjük ki a DNS-t. A harmadik lépésben spektrofotométerrel mérjük a tisztított DNS oldat tisztaságát és koncentrációját. A DNS oldat megfelelô tisztaságúnak mondható, ha a 260 és 280 nm-en mért elnyelés hányadosa 1,7 és 2 közé esik. Ha megfelelô minôségû és koncentrációjú a DNS oldatunk, akkor elvégezhetô a polimeráz láncreakciót (PCR). Egyszerû és real-time PCR Az egyszerû PCR reakció során specifikus primerek segítségével sokszorozzuk fel a DNS egy meghatározott szakaszát (Van den Eede, 2000). Az elsô reakció a kontroll PCR reakció, amely során szója specifikus lektin gén sokszorozásával vizsgáljuk az izolált DNS PCR tisztaságát. A lektin gén minden szójafajtában, így a GM szójában is elôfordul. A szójalektin primereivel a lektin gén egy 118 bp hosszúságú fragmentje sokszorozható. GM specifikus reakciókkal eldönthetô, hogy a minta DNS-ben elôfordul-e a 35S promoter és a NOS terminátor. A PCR vizsgálatok között a jelenleg igen gyakran alkalmazott két genetikailag fontos elem a 35S promoter és NOS terminátor, melyek a legtöbb GM növényben jelen vannak. Ezen elemek segítségével képes a bevitt gén a gazdanövényben fennmaradni, vagyis szerepe van az adott gén kifejezôdésében. A szintetizált primer párokkal a 35S promoterrôl 123 bp méretû, a NOS terminátorról pedig 118 bp méretû fragmentek sokszorozhatók. A detektálás és értékelés során a mintákat agaróz vagy poliakrilamid gélen futtattuk, EtBt vagy SYBR Green festéket használtunk a vizualizáláshoz. A festést követôen a gélt UV transzilluminátor alatt vizsgáltuk, majd megfelelô szûrôfeltét alkalmazása mellett KODAK EDAS 290 rendszerrel dokumentáltuk. A DNS sávokat DNS hosszúság markerrel, valamint a pozitív kontroll mintára kapott sávokkal hasonlítottuk össze.

112

IV.


Az egyszerû PCR során pozitívnak bizonyuló mintákat real-time PCR készülék segítségével, megfelelô standardsor mellett (ERM-BF410 - 0%, 0,1%, 0,5%, 1%, 2%, 5%) mennyiségileg is meghatároztuk. A mennyiségi elemzéshez a standard soron kívül ismert kópiaszámú, fajon belül kevéssé variálódó szekvenciára, mint vonatkoztatási génszakaszokra van szükség, mely referencia gén esetünkben a lektin gén volt. A kvantitatív mérések során event-specifikus realtime PCR technikát alkalmaztunk, amellyel a GM növény azonosítható. Az ismeretlen GMO tartalmú minták vizsgálata specifikus TaqMan próba segítségével történt (Berdal, 2001). A DNS izolálás eredménye A DNS izolálás eredményét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a laboratóriumi és az üzemben elôállított nyers és feldolgozott modell húsmintákból is sikerült a WIZARD módszerrel megfelelô mennyiségû és minôségû DNS-t izolálnunk, ami alkalmas további PCR-rel történô vizsgálatokhoz. A kereskedelmi minták közül a 344 vizsgált termékbôl 320 esetben sikerült jó minôségû DNS-t izolálni. Problémák adódtak a DNS oldat koncentrációját és tisztaságát illetôen bébiételek, csokoládét tartalmazó töltött ostyák, szójaolajok, pudingporok és csokoládék esetén. A sikertelen izolálás magyarázható a mintában lévô túl alacsony DNS koncentrációval (pl. bébiételek esetében). A továbbiakban ennek megoldásaként DNS koncentrálást alkalmaztunk. Elôfordulhat, hogy a mintában olyan komplexek keletkeznek, amelyek gátolják a DNS kivonást így a késôbbiekben további enzimes kezelésre lesz szükség (pl. alfa-amiláz). A lectin PCR eredményei A laborban elôállított mintáknál az összes nyers mintából kimutatható volt a lektin gén, hôkezelt mintáknál pedig 2%-os volt a kimutatási határérték. Az elsô év tapasztalatai alapján a módszert sikerült érzékenyebbé tenni, így agaróz gél helyett poliakrilamid gélen történt a futtatás, az EtBr gélfestéket a 25x érzékenyebb SYBR Green-vel váltottuk fel valamint megváltoztattuk a PCR reakció paramétereit. Az érzékenyített feltételek segítségével az általunk vizsgált üzemi mintákról elmondhatjuk, hogy a nyers és a különbözô feldolgozottsági fokú termékek mindegyike PCR tiszta volt, vagyis tartalmazott sokszorozható lektin gént. A detektálási határértéket 0,5%-ra csökkentettük. Az 2. ábra példaként szemlélteti a lektin PCR eredményeit az üzemben elôállított vörösáru mintáknál. A gélfotóról jól leolvasható, hogy a hôkezelés elôtti és a hôkezelés utáni mintákat a bázispár standarddal ill. a pozitív kontrolllal összehasonlítva, mindkét esetben jelen van a lektin gén fragmentje.

113


IV.

2. ábra: Vörösáru minták lectin PCR eredményei 1

2

3

4

5

6

7

8

9 10 11

3000 bp

200 bp 150 bp 100bp

50 bp

1.

Bázispár hossz standard (50-3000 bp)

2.

DNS mentes kontrol

3.

0,5%-os vörösáru hôkezelés elôtt

4.

1%-os vörösáru hôkezelés elôtt

5.

1,5%-os vörösáru hôkezelés elôtt

6.

2%-os vörösáru hôkezelés elôtt

7.

0,5%-os vörösáru hôkezelés után

8.

1%-os vörösáru hôkezelés után

9.

1,5%-os vörösáru hôkezelés után

10. 2%-os vörösáru hôkezelés után 11.

118 bp

Pozitív kontrol

A kereskedelmi minták esetében a 320 jó minôségû DNS-bôl 301 esetben sikerült a szója jelenlétét bizonyítani a lektin gén kimutatásával. GMO specifikus PCR eredményei Labor minták esetében az összes nyers mintából kimutatható volt a 35S promoter és a NOS terminátor, a hôkezelt mintáknál 2%-os volt a kimutatási határérték. A lektin PCR-nél már említett módszer optimalizálással sikerült 0,5%-os detektálási határértéket elérni az összes, üzemi körülmények között elôállított nyers és feldolgozott húsminta esetében. Tehát egyértelmûen kimutatható volt a NOS terminátor és a 35S promoter mindegyik minta esetében. A kereskedelmi minták vizsgálatai alapján megállapítható, hogy a vizsgált szóját tartalmazó termékek közül (301 minta) 146 esetben sikerült igazolni a génmódosítás tényét, ami azt jelenti, hogy a minták 48%-a tartalmazott GMO-t. A 3. ábra példaként szemlélteti a kereskedelembôl származó vagdalthús minták NOS és 35S PCR vizsgálatának eredményeit. Jól látható a gélfotóról, hogy a hét vizsgált minta közül három esetben találtunk génmódosításra utaló jeleket. Egy minta esetében (9-es zseb) csak a 35S promoter jelenléte volt igazolható. Ennek valószínûleg az az oka, hogy a minta csak nagyon kis mennyiségben tartalmazott GMO-t és így csak az érzékenyebb 35S promotert sikerült detektálni (Lipp, 1999). 114


IV.

3. ábra: Kereskedelembôl származó vagdalthúsminták NOS és 35S PCR eredményei

1. Bázispár hossz standard 2. DNS mentes kontrol (blank) 3. GMO mentes szója (negatív kontrol) 4. Pozitív kontrol 5-14. Vagdalthús minták A kvantitatív mérések eredményeit a 4. ábra foglalja össze. A 146 GM pozitív minta közül 60 minta 0,01-0,1% között tartalmazott RR szóját (20%), 66 mintában 0,1-0,9% közötti GM jelenétet sikerült kimutatni (22%) és 13 minta a megengedett 0,9%-os határérték felett tartalmazott RR szóját (6%). Mindenképp fontos megemlíteni, hogy GMO jelenlétére utaló jelölést egyik termék csomagolásán sem találtunk. 4. ábra: Kereskedelembôl származó nyers-, alapanyag és élelmiszer minták GMO tartalmának mennyiségi vizsgálata

4%

2%

22%

52%

< 0,01% vagy nem kimutatható 0,01-0,1% 0,1-0,9% 0,9-5% > 5%

20% Összefoglalva a magyarországi felmérések eredményeit láthatjuk, hogy hazánkban is jelen vannak a GMO-t tartalmazó élelmiszerek a kereskedelmi forgalomban. A vizsgált minták 115


IV.

48%-a tartalmazott GM eredetû összetevôt. A minták 6%-a tartalmazott az elôírt 0,9%-nál nagyobb részarányban genetikailag módosított alkotót, így ezen minták mindegyike jelölés kötelezett lett volna. A GMO szója legtöbb esetben USA-ból, Dél-Amerikából, Kínából, Romániából vagy Spanyolországból érkezik Magyarország területére, amely nyersanyag egy részét az élelmiszeripar hasznosítja. A GM termékek kereskedelmi forgalomba hozatala esetén nagy a kereskedôk, importôrök felelôssége. Hazánkban több akkreditált laboratórium is foglalkozik mennyiségi GMO vizsgálattal. Célszerû lenne az erre hivatott laboratóriumokkal minden egyes felhasználásra váró nyersanyagot és import élelmiszer szállítmányt ellenôriztetni, a magas költségek ellenére is, mivel a jelölés elmulasztása során a cégekre kiszabható géntechnológiai bírság jóval meghaladja a vizsgálatok költségét (148/2003 Korm. rendelet).

Felhasznált irodalom: 49/2000/EK rendelet a géntechnológiával módosított szervezetekbôl elôállított egyes élelmiszerek címkézésén a 79/112/EGK irányelvben elôírt adatokon kívüli adatok kötelezô feltüntetésérôl szóló 1139/98/EK tanácsi rendelet módosításáról. EK Hiv. Lap, L/006, 2000. 13. o. 148/2003 (IX.22.) Kormány rendelet a géntechnológiai bírság megállapításáról. Magyar Közlöny, 109. szám, 8060. o. 1139/98/EK rendelete a géntechnológiával módosított szervezetekbôl álló egyes, a Tanács 79/112/EGK irányelve által nem szabályozott élelmiszerek kötelezô jelölésérôl. EK Hiv. Lap, L/159, 1998. 4. o. 1830/2003/EK rendelet a géntechnológiával módosított szervezetek nyomonkövethetôségérôl és címkézésérôl és a géntechnológiával módosított szervezetekbôl elôállított élelmiszer- és takarmánytermékek nyomonkövethetôségérôl, valamint a 2001/18/EK irányelv módosításáról. EK Hiv. Lap, L/268, 2003. 24. o. Anklam, E.; Knowles, M.E.; Mc Sweeney, F.; & Neumann, D. (2002): Method Development in Relation to Regulatory Requirements for Detection of GMOs in the Food Chain. Journal of AOAC International, 85, (3) pp.751-756. Berdal, K.G.; & Holst-Jensen, A. (2001): Roundup Ready soybean event-specific real-time quantitative PCR assay and estimation of the practical detection and quantification limits in GMO analyses. European Food Research and Technology, 213, pp. 432-438. Candrian, U.; Lüthy, J. (1991): Molekularbiologische Methoden in der Lebensmittelanalytik. Chemia 45, pp. 49-52.

116

IV.


Ebbenhoj, K.F.; & Thomsen, P.D. (1991): Species differentiation of heated meat products by DNA hybridisation. Meat Science 30, pp. 221-234. http://startadsl.hu/gmo/ Lipp, M.; Brodmann, P.; Pietsch, K.; Pauwels, J.;& Anklam, E. (1999): IUPAC Collaborative trial study of a method to detect genetically modified soy and maize in dried powder. Journal of AOAC International, 82(4), pp. 923-928. Rossen, L.; Norskov, P.; Holmstrom, K.; Rasmussen, O. F. (1992): Inhibition of PCR by components of food samples, microbial diagnostic assays and DNA-extraction solutions. Int. J. Food Microbiology 17, pp. 37-45. Vajda, B.; Bátki, Zs.; & Szabó, M. (2002): A genetikailag módosított élelmiszerek laboratóriumi vizsgálatának jelenlegi helyzet, nehézségei, illetve a fejlesztések irányai. Élelmezés Ipar, 16(10), pp. 303-308. Van den Eede, G.; Lipp, M.; Eyquem, F.; & Anklam, E. (2000): Validation of an analytical method for the detection of GMO-derived in processed foodstuffs. EUR 19676 EN (2000) pp. 1-97. Zimmermann, A.; Lüthy, J.; & Pauli, U. (1998): Quantitative and qualitative evaluation of nine different extraction methods for nucleic acids on soya bean food samples. Z. Lebensm. Unters. Forsch. A, 207, pp. 81-90.

117


IV.

9. A magyar lakosság szója tartalmú élelmiszerekben elôforduló GM anyagokra vonatkozó kitettségének becslése egyszerûsített ipari kockázat-becslés alapján Munkánk célja az volt, hogy rendszerezzük és értékeljük a hazai élelmiszerekben a szója tartalom és az ebbôl származó GMO tartalom elôfordulására vonatkozó információt, a fogyasztási szokásokat, a jelölés megbízhatóságát és az esetleges eltérések valószínûségét és érzékelhetôségét és ez által az ipar hozzájárulásaként információt szolgáltassunk egy késôbbi kormányzati szintû kockázat-becslés részét képezô kitettség értékeléshez. Továbbá arra törekedtünk, hogy az élelmiszeripari vállalkozások számára egyszerû módszereket és segédeszközt dolgozzunk ki annak meghatározására, hogy mikor, milyen fontossági sorrendben, milyen intézkedéseket szükséges tenniük a GMO jelenlét megelôzésére, a jogszabályokban és a vevôi elvárásokban elôírt jelölési, nyomonkövetési követelmények teljesítésére és a fogyasztók megfelelô tájékoztatására. Az eredmények feldolgozása és értékelése során egy egyszerûsített ipari kockázat-becslési módszer, a „kockázati profil” készítés módszerét követtük, amely lehetôvé teszi az iparban rendelkezésre álló, általában hiányos információ gyors rendszerezését és áttekintését, a hiányok és rések meghatározását és ennek segítségével a kockázat kezelésre szolgáló gyakorlati intézkedések jobb megalapozását. Egyszerûsített kockázat-becslés (risk profiling) A veszélyek azonosítása, élelmiszer-biztonsági kockázat A jelenleg rendelkezésre álló ismeretek és eredmények alapján nincs megfelelôen igazolt bizonyíték arra, hogy a GM tartalmú vagy a GM növényekbôl elôállított vagy kinyert élelmiszereknek bármely káros egészségügyi hatása nagyobb lenne, mint a hasonló hagyományos élelmiszereké. Általánosan elfogadott az a vélemény, hogy a jelenlegi nemzetközi gyakorlatban alkalmazott kockázat-elemzési elôírások betartása biztosítja, hogy a jóváhagyott GM növényekbôl származó élelmiszerek jelenlegi tudásunk mellett legalább olyan biztonságosnak és táplálónak tekinthetôk, mint hagyományos megfelelôik.

118

IV.


Ugyanakkor az egészségre káros hatások nem zárhatók ki teljes mértékben a géntechnológiai módszerek jellege, a szubmolekuláris szintbe történô beavatkozás hosszú távú kedvezôtlen hatásaira és az azok következményeire vonatkozó ismeretek korlátozott mértéke és az ismeret anyagban fellelhetô rések miatt, a káros hatást bizonyító esetek hiánya ellenére sem, mivel a tapasztalatok megszerzésére eddig rendelkezésre álló viszonylag rövid idô (néhány év) állt rendelkezésre. Ezért a GM anyagokra vonatkozóan élelmiszer-biztonsági kockázat-becslést kell végezni – elsôsorban az engedélyeztetés, bevezetés elôtt. Az erre a feladatra alkalmazható módszerek azonban mind a szükséges szakismeretek összetettsége, mélysége, mind a szükséges adatok és információk mennyisége miatt az élelmiszer-feldolgozó ipar és a vendéglátás vállalkozásainak szintjén nem kivitelezhetôek, tehát elsôsorban kormányzati, nemzetközi szintû tevékenységet igényelnek. A kockázat-kezelés egyik meghatározó eleme, hogy bármely káros egészségügyi hatás felismerése esetén az érintett termékeket gyorsan és hatékonyan ki lehessen vonni a forgalomból és a fogyasztót megfelelôen tájékoztatni lehessen. Ennek alapja a pontos és megbízható jelölés, melynek biztosítása az élelmiszeripar, a kereskedelem és vendéglátás feladata. Tehát a GM anyagok esetén a felhasználók által végzett ipari szintû, egyszerûsített kockázat-becslés alkalmazására változatlanul szükség van, de azt célszerû az élelmiszerek véletlen, technikailag elkerülhetetlen szennyezésébôl, illetve az élelmiszerlánc során elkövetett hibákból származó GM tartalmának megállapítására összpontosítani, annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló erôforrásokkal a leghatékonyabb védelmet lehessen elérni. Ez az a feladat, amelyben az élelmiszeripar és a vendéglátás hatékony és eredményes tevékenységet folytathat. Ugyancsak fontos feladat a fogyasztók szabad, tudatos élelmiszer választáshoz való jogának biztosítása. Ennek elôfeltétele szintén az élelmiszerek megbízható jelölésének alkalmazása. Az élelmiszerek jelölésére is vonatkozó rendelet döntô változást hozott a jelölés kérdésében a korábbi elôírásokhoz képest. Ugyanis a jelölési kötelezettség alapját a korábbiaktól eltérôen már nem a géntechnológiával módosított DNS vagy fehérje jelenléte és kimutathatósága képezi, hanem azt minden géntechnológiával módosított anyagból elôállított vagy kinyert termékre alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy az tartalmaz-e visszamaradó és/vagy kimutatható

119


IV.

géntechnológiával módosított anyagot. Így jelölés kötelessé váltak olyan korábban nem jelölés köteles anyagok, mint a növényi olajok, adalék- és aromaanyagok. A jogszabályok elismerik, hogy a termesztés, betakarítás, szállítás és feldolgozás során az élelmiszereknek a génsebészeti beavatkozásból származó DNS-sel vagy fehérjével történô véletlen, nem szándékos szennyezôdése gyakorlatilag elkerülhetetlen. Ezért a véletlen, technikailag elkerülhetetlen szennyezésbôl származó, géntechnológiával módosított anyag tartalom megkülönböztetô jelölésének alkalmazására egy határértéket engednek meg, amely alatt az élelmiszerek, vagy élelmiszer-összetevôk GM tartalmát nem kell külön megjelölni. Ez a határérték jelenleg 0,9%. A rendelet hatályba lépése elôtt jóváhagyásra benyújtott és elôzetesen kedvezô véleményt kapott, de még jóváhagyást nem nyert, de vissza sem utasított u.n. „nem jóváhagyott anyagokra” 0,5%-os határértéket ad meg, ha van nyilvánosan hozzáférhetô kimutatási módszerük. A szándékos, tudatos felhasználásra nincs tûréshatár. A 0,9 %-os határértéket az azonos GM szervezetbôl készült összetevôk kombinációjánál az összegzett értékkel kell alkalmazni, különbözô GM szervezetekbôl származó anyagok esetén viszont külön-külön. A max. 0,9%-os GM tartalomig érvényes felmentési szabály csak a véletlenszerû, el nem kerülhetô szennyezésekre alkalmazható. A kialakult európai gyakorlat szerint a véletlenszerûség és az elkerülhetetlenség bizonyítására az élelmiszer-elôállító és forgalmazó vállalkozásoknak megfelelô bizonyítékokat kell szolgáltatniuk a felelôs hatóságok számára arról, hogy megfelelô intézkedéseket tettek a GM anyagok elôfordulásának elkerülésére. Tehát a beszállítói igazolás önmagában már nem tekinthetô elegendônek, hanem az élelmiszer-elôállítóknak és forgalmazóknak egyedi kockázat-értékelést kell végezniük a szükséges intézkedések megállapítására. Hangsúlyozni kell, hogy elsôsorban az információ értékelésérôl és a helyes árukezelési, jelölési gyakorlat kialakításáról van szó, nem a GMO vizsgálatok kötelezôvé tételérôl vagy sûrítésérôl. Az élelmiszerrel foglalkozó vállalkozásoknak törekedniük kell arra, hogy a véletlenszerû szennyezés szintjét a lehetô legalacsonyabbra szorítsák le. Nincs általános szabály arra, hogy mi tekinthetô megfelelô intézkedésnek, hanem az erôsen függ az élelmiszer vagy összetevôje jellegétôl, összetételétôl, a vállalatnak az élelmiszerláncban betöltött szerepétôl. Általános alapkövetelménynek tekinthetô, hogy a vállalatnak a beszerzési szerzôdésekben ki kell kötnie a GM anyag mentességet. Ezután a további lépésekre egyedi kockázat-becslést kell végeznie. Ennek során figyelembe kell vennie, hogy van-e az adott élelmiszernek, élelmiszer

120

IV.


összetevônek vagy alapanyagnak géntechnológiával módosított változata. Ha nincs ilyen, akkor elegendônek tekinthetô a géntechnológiával módosított szervezettôl való mentesség szerzôdésben való kikötése. Ha van géntechnológiával módosított változat, akkor meg kell vizsgálni, hogy azon a földrajzi területen, ahol az alapanyagot vagy élelmiszert elôállítják termelnek-e géntechnológiával módosított anyagot, azaz van-e lehetôség ezek jelenlétére. Ha a válasz nemleges, még mindig elegendôen biztonságosnak tekinthetô a géntechnológiával módosított szervezettôl való mentesség szerzôdében való kikötése. Ha viszont a fenti két kérdésre igen választ kapunk, akkor egyedi kockázat-értékelés alapján kell meghatározni, hogy milyen további intézkedésekre van szükség a géntechnológiával módosított anyagok jelenlétének elkerülésére. Ezek az intézkedések lehetnek: nyomonkövethetôségi rendszer, az azonosság megôrzését biztosító rendszer, a beszállító auditálása figyelembe véve az anyag eredetét, a tárolás és szállítás körülményeit, a vizsgálati módszerek érzékenységét és megbízhatóságát, kimutatási határait, a mintavétel reprezentativitását és homogenitását, a különbözô feldolgozási és azonosítási lépések során a kimutathatóságot érintô bekövetkezô változásokat. Az 1830/2003/EK rendelet értelmében az élelmiszerlánc minden szereplôjének írásban tovább kell adnia a lánc további szereplôi számára a géntechnológiával módosított szervezetekbôl elôállított vagy azokat tartalmazó élelmiszerekre vonatkozó információt. Ez – együtt azzal a követelménnyel, hogy a 0,9%-os tûréshatárt minden egyes összetevôre külön-külön és nem a teljes késztermékben való arányokra kell vonatkoztatni – azt jelenti, hogy ha egy alapanyagot vagy összetevôt a szándékos GMO felhasználás, vagy a véletlen és technikailag elkerülhetetlen szennyezôdésekre vonatkozó 0,9%-os határ túllépése miatt egyszer már jelölés kötelesnek nyilvánítottak, a termékpálya további lépéseiben történô felhasználása már nem tekinthetô véletlenszerûnek. Ezért a felhasználásával készült termékeken már minden esetben alkalmazni kell a „géntechnológiával módosított szervezetbôl készült” jelölést, függetlenül attól, hogy az adott összetevôben vagy termékben milyen arányban van jelen a géntechnológiával módosított anyag. A jelölési kötelezettség nem vonatkozik a feldolgozási segédanyagokra, a géntechnológiával módosított takarmánnyal etetett, vagy géntechnológiával módosított gyógyászati készítményekkel kezelt állatokból készült termékekre, az olyan géntechnológiával módosított mikroorganizmusokkal fermentált termékekre, amelyekben nem marad vissza géntechnológiával módosított mikroorganizmus, pl. egyes vitaminok, aminosavak, adalékanyagok, aromák, kizá-

121


IV.

rólag az adalékanyagok és aromák oldószeréül/vivôanyagául szolgáló anyagok olyan anyagok, amelyek nem minôsülnek élelmiszer összetevônek. A fentiek alapján megállapítható, hogy a 2003-ban bevezetett jogszabályok jelentôs szigorításokat hoztak a géntechnológiával módosított (GM) anyag tartalom jelölésére és nyomonkövetésére vonatkozóan, amelynek teljesítése a hazai élelmiszeripari vállalatok egy részének, különösen a kis- és közepes vállalkozásoknak nehézséget okozhat. Ezért szükség van a tôlük elvárható kockázat-kezelési intézkedések megalapozásául szolgáló kockázat-elemzési módszertani segédletek kidolgozására. Hangsúlyozni kell, hogy az elôírt jelölési határértékek nem valamilyen bizonyított káros egészségügyi hatáshoz köthetôk, hanem – az elkülönített árukezelési módszerek korlátai, a mintavételi és kimutatási módszerek érzékenysége és korlátai, valamint a gazdasági szempontok figyelembe vételével kialakított – kompromisszumok eredményeként létrejött megállapodás alapján határozták meg ezeket. Vevôi követelmények Európában a fogyasztók jelentôs hányadának vannak erôs ellenérzései a GM tartalmú élelmiszerekkel szemben, nemcsak a hosszú távú élelmiszer-biztonsági, genetikai, egészségügyi hatásokra vonatkozó információ korlátozott mértéke miatti bizonytalanság, hanem érzelmi és etikai szempontok miatt is. Európában jelenleg a fogyasztók mintegy 90%-a ragaszkodik ahhoz, hogy szabad és tudatos választás alapján maga dönthesse el, hogy kíván-e géntechnológiával módosított anyagokat tartalmazó élelmiszert fogyasztani, ami megbízható és ellenôrizhetô jelölés alkalmazását követeli meg. Nyomásuk hatására a nagy élelmiszer forgalmazó és vendéglátó hálózatok és a feldolgozott élelmiszereket tovább-feldolgozásra megvásárló nagyobb multinacionális élelmiszer-elôállítók a jogszabályok elôírásainál sokkal szigorúbb szabályok betartását követelik meg beszállítóiktól. Ennek legfontosabb elemei: a beszerzett anyagok GMO tartalmára vonatkozó információ összegyûjtése a minôségi elôírások és minôségi bizonylatok alapján (nem tartalmaz GMO-t; a véletlen szennyezésbôl származó GMO tartalom nem zárható ki, de a jelölés köteles szint alatt van; GMO tartalmú), a GMO tartalmú anyagok elkülönített kezelése, tárolása, felhasználása: a keresztszennyezôdés elkerülésére megfelelô termelés tervezés és takarítás, területi elkülönítés, elszívás, stb. használata, az anyagok visszadolgozásának szabályozása, a 122

IV.


nyers- és alapanyagok, félkész- és elôfeldolgozott anyagok és késztermékek közötti kapcsolat megállapításait szolgáló rendszer és nyomonkövethetôség biztosítása és rendszeres ellenôrzése. Egyre gyakoribb a teljes GM mentesség biztosítására az alapanyagok GM mentes forrásból való beszerzésének bizonyítására, a GM mentességre vonatkozó állítások vizsgálatokkal való alátámasztására vonatkozó követelmény. Az európai piacra termelô hús és baromfi termék elôállítóktól vevôik megkövetelik a GM mentes takarmány és nem GM eredetû oltóanyagok használatának bizonyítását is. Ezen követelmények teljesítése jelentôs többlet költséggel jár és idôigényes. Ezért az élelmiszeripari vállalatok és vevôik számára jelentôs segítséget jelenthet, ha – a rendelkezésre álló, sokszor hiányos információ alapján – egyszerûsített ipari kockázat-becslés segítségével meg tudják állapítani, hogy a jogszabályokban elôírtak betartását feltételezve a véletlenszerû GM szennyezés szempontjából melyek a legveszélyeztetettebb alapanyagok és késztermékek, mekkora a GM tartalom várható szintje, hová érdemes korlátozott erôforrásaikat és vizsgálati lehetôségeiket összpontosítaniuk, illetve mennyire megbízható jelenlegi vagy tervezett rendszerük. A fentieket figyelembe véve indokolt és szükséges az élelmiszerek és élelmiszer összetevôk véletlenszerû szennyezésbôl származó GM tartalmának megállapítására az egyszerûsített ipari kockázat-becslés módszerének kidolgozása a szója tartalmú termékekre. Az eddig elmondottak alapján, ennek az ipar szintjén elsôsorban a jelölés megbízhatóságának megállapítására, a nyomonkövethetôség elvesztésének, csökkenésének lehetôségére kell irányulnia, hiszen az iparnak ezen a területén van reálisan megvalósítható kockázat-kezelési válaszadásra lehetôsége. A munka során elsôsorban az alábbi kérdésekre kerestük a választ: • Melyik élelmiszer csoportban a legnagyobb a kockázata a GMO-k elôfordulásának? • Ezek közül melyek jelentik a legnagyobb kockázatot? Veszély-jellemzés. A GM eredetû anyagok elfogadhatósági szintjének meghatározása Az egyszerûsített ipari kockázat-becslésnek az élelmiszerek véletlenszerû szennyezésbôl származó GM anyag tartalmának megállapítására irányuló alkalmazása néhány sajátos megfontolást igényel.

123


IV.

Az ipari gyakorlati tevékenységek szintjén a GM tartalmú anyagokhoz kapcsolódó veszélyt nem a toxikológiai, karcinogén, táplálkozástani és allergén káros hatásokhoz és a géntranszfer lehetôségéhez kell kötni, hanem a fel nem derített és ki nem mutatott, véletlenszerû és technikailag elkerülhetetlen szennyezés lehetôségeként kell definiálni. Ugyanis bármely káros, egészségügyi hatás észlelése az adott szójafajtának, vagy a belôle illetve felhasználásával készített anyagoknak a termesztésbôl, terjesztésbôl, forgalmazásból való automatikus kizárást eredményezné. Ebben az értelmezésben a vázlatos kockázat-becslésben a GM anyag veszélyes szintjének felsô határa a törvény által megengedett mindenkori maximális érték, legalacsonyabb szintjének a teljes mentesség, vagy az azt közelítô állapot tekinthetô. Ennek alapján a GM tartalom megengedhetô vagy veszélyesnek tekintett szintjének az érintett élelmiszer elôállító vállalkozás, illetve vevôje által folytatott, a GM szervezetre vonatkozó elfogadási politikától függôen, az alábbi küszöbértékeket lehet tekinteni: • Nagyon magas – a GM anyag tartalom a mindenkori jelölés köteles szint felett van (>0,9%); • Magas – a GM anyag tartalom minden összetevôje a jelölés köteles szint 50%-a fölötti, azaz jelenleg 0,45 – 0,9 % között van; • Közepes – a GM anyag tartalom minden összetevôre a jelölés köteles szint 50%-a alatt van; • Alacsony – bár az összetevôk között van olyan, ami olyan növényekbôl készült, aminek GM változata is kereskedelmi forgalomban van, de a GM szervezetektôl való mentesség minden összetevôre igazolható; • Nagyon alacsony – az élelmiszer csak olyan összetevôkbôl készült, amelyeknek nincs kereskedelmi forgalomban GM változatuk. (Ez az utolsó kategória a szójára és az azt tartalmazó vagy abból készült termékekre nem alkalmazható.) Bár a jelenlegi magyar jogszabályok szerint az országban tilos GM növényeket köztermelésbe vonni és forgalmazni, a tudatosan, szándékosan felhasznált GM anyagokat pedig fel kell tüntetni az élelmiszerek jelölésén, a nemzetközi és hazai tapasztalatok szerint mégsem zárható ki, hogy a magyar lakosság az élelmiszerekben a hatóságok és az ipar óvintézkedési ellenére kisebb-nagyobb mennyiségben GM anyagok fogyasztásának van kitéve anélkül, hogy

124


IV.

arról tudomása lenne (errôl bôvebben a 8. fejezetben volt szó). Ennek okai között a véletlen keveredést, a nyomonkövetés kimutatási és mintavételi és nyomonkövetési rendszerének korlátait kell említeni. A kitettség értékelés Az élelmiszerekben és élelmiszer összetevôkben elôforduló véletlen szennyezésbôl származó GM tartalom szintjének és napi/heti átlag fogyasztásának, bevitt mennyiségének megállapításakor a következô szempontokat kell figyelembe venni: • A vállalatok többsége további részletesebb megfontolás nélkül megelégszik a szállítók által adott, géntechnológiával módosított anyag mentességi nyilatkozatokkal, azok tartalmát nem ellenôrzik. • Magyarországon a GM növények és anyagok kereskedelmi forgalomba hozatala tilos. • A vizsgálati lehetôségek korlátozottak. Az egyszerû, gyors, üzemi módszerek még nem terjedtek el. A szolgáltató laborok száma igen korlátozott, a vizsgálatok ára viszonylag magas. • A vállalatok sok esetben nem ismerik (az eredeti vizsgálat idôpontjában: 2004-ben), hogy a szójának és a belôle készült készítményeknek allergén hatásuk van. • Nem állnak rendelkezésre megfelelôen részletes és megbízható fogyasztói statisztikák az egyes fô termékcsoportokon belül az egyes élelmiszerek fogyasztásáról, különösen azok eloszlásáról, gyakoriságáról. A szója és a géntechnológiával módosított anyag tartalom megállapítása a vizsgált termékcsoportokban A szója és a géntechnológiával módosított anyag tartalom megállapítására a konzorciumi partnereinkkel minôségi vizsgálatokat végeztünk 90, várhatóan szója tartalmú terméknél. A vizsgálatokhoz nemcsak feltüntetett szója tartalmú termékeket választottunk ki, hanem olyanokat is, amelyeknél feltételeztük, hogy esetleg szója eredetû adalékanyagokat, összetevôket tartalmaznak esetleg úgy is, hogy a feldolgozó nem ismeri fel azokat vagy a vizsgálat idején azok még nem voltak jelölés kötelesek. (Megjegyzés – nem sokkal a vizsgálat idôpontja elôtt változott a jogszabály, így még kereskedelmi forgalomban lehettek a korábbi jogszabály szerint még nem jelölés köteles alap-, segéd-, adalékanyagok felhasználásával készült termékek.)

125


IV.

Összeállítottuk azon összetevôk listáját, amelyek szója eredetûek lehetnek és így a nem szándékos, vagy technikailag elkerülhetetlen, szója eredetû géntechnológiával módosított anyag jelenlét forrásai lehetnek. Ezek a következôk: • szójaliszt, • szójafehérje, • texturált szójafehérje, • szójafehérje koncentrátum, • szójafehérje izolátum, • szójatej, • szójaolaj, • szójalecitin, • tofu, • szójacsíra, • szójaszósz, • fûszer és páckeverékek. A szója és a géntechnológiával módosított anyag tartalom szempontjából az alábbi termékcsoportokat vizsgáltuk meg (a vizsgálatokról bôvebben a 8. fejezetben volt szó): • Húskészítmények: • virslik: sertés, baromfi, • párizsi: sertés, baromfi, • sonka: sertés, baromfi, • májas, • baromfi vagdalt és húspogácsa, • húsos levesbetét. • Egyéb készítmények: • szója termékek, • ostyák és mártott ostyák, • por alapú mártások, • pudingporok, • pizzák, • csokoládé, • bébiétel.

126

IV.


Az értékelést csak minôségi vizsgálatok eredményei alapján végeztük, azaz csak azt tudtuk megállapítani, hogy a vizsgált minta tartalmaz-e GMO eredetû anyagot, de annak mennyiségét nem. Tehát a GMO elôfordulása nem jelenti azt, hogy az szándékos felhasználás vagy nem kellô gondosságú árukezelés következménye és számos esetben az üzemi elkülönítés és a berendezések és a környezet takarításának nehézségeibôl is származhat. Célszerû figyelembe venni, hogy a vizsgálat idôpontjában még kevesebb tapasztalat állt rendelkezésre az allergén jellegû anyagok, pl. a szója elkülönített kezelésére, elszeparálására vonatkozóan. Azóta ezek a módszerek jelentôsen fejlôdtek. Az eredményeket az 1. és 2. táblázat és az 1. ábra tartalmazza. 1. táblázat: A szója eredetû anyagok elôfordulási aránya a vizsgált húskészítményekben

Szója elôfordulása termékben /termékbôl

Ebbôl nem jelölt

GMO+ / összes vizsgált minta

GMO+%

Baromfi virsli

3/4

0

3/4

75

Sertés párizsi

5/6

1

3/6

50

Baromfi párizsi

4/4

0

3/4

75

Sertés húspogácsa

6/6

1

2/6

33

Sertés sonka

4/5

1

2/5

40

Virsli összesen

9/10

0

5/10

50

Baromfi vagdalt és húspogácsa

7/7

0

2/7

28

Májas

7/7

1

0/7

0

Sertés virsli

3/6

0

2/6

33

Húsos levesbetét

2/3

0

1/3

33

Sonka összesen

8/9

1

2/9

22

Baromfi sonka

4/4

0

0/4

0

Összes termék:

46/52

18/52

34,7

Termékcsoport

4 (7,7%)

127


IV.

1. ábra: A szója eredetû GM anyagok elôfordulási aránya a vizsgált húskészítményekben

75

75

50

50 40

33

33

33

28

22 0

Baromfi sonka

Májas

Sonka összesen

Baromfi vagdalt

Húsos levesbetét

Sertés virsli

Sertés húspogácsa

Sertés sonka

Virsli összesen

Sertés párizsi

Baromfi párizsi

0

Baromfi virsli

80 70 60 50 40 30 20 10 0

Az eredmények alapján a következôket állapítottuk meg. A vizsgált húskészítmények többsége tartalmazott szóját, ezek közül 92,3%-ot feltüntettek, míg 7,7%-ot (4 esetben) nem tüntettek fel a jelölésen. Az eredmények alapján nincs olyan termékcsoport a húskészítmények között, ami a szója elôfordulása alapján megkülönböztethetô lenne. A vizsgált húskészítmények jelentôs részében találtunk géntechnológiával módosított anyagokat. A jelölésen egyetlen terméknél sem tüntették fel a géntechnológiával módosított anyag jelenlétét. Bár az egyes termékcsoportokon belül vizsgált minták viszonylag kis száma miatt a konkrét számértéket óvatossággal kell kezelni, az eredmények mégis jelzés értékûek. A vizsgált baromfi virsli minták jelentôs hányadában (75%) kimutattunk géntechnológiával módosított anyagot. Ennek aránya a sertés virslik esetében lényegesen alacsonyabb volt (33%). Kiemelkedôen magas volt a géntechnológiával módosított anyag elôfordulásának aránya a párizsiban, mind a baromfi- (75%), mind a sertéspárizsi (50%) esetében.

128

IV.


Ezt követték a sertés húspogácsák (33%), míg a baromfi vagdaltaknál és húspogácsáknál ez az arány alacsonyabb volt (28%). A húsos levesbetétekben az elôfordulás 33%-os arányú volt. Míg a sertés sonkában szintén elôfordult géntechnológiával módosított anyag (22%), addig a baromfi sonka és a májas voltak azok a húskészítmény csoportok, amelyekben nem mutattunk ki géntechnológiával módosított anyag jelenlétet. A többi vizsgált termékcsoportban a szója elôfordulása alacsonyabb volt (összesen 29,4%), viszont itt jóval nagyobb számban találtunk a jelölésen nem feltüntetett szóját, az összes termék 29,4%-ában. Különösen aggodalmat keltô a nem jelölt szójatartalom magas elôfordulási aránya a bébiételekben (7 termékbôl 4 esetben!), de magas az arány a por alapú mártások és ostyák esetében is. 2. táblázat: A szója eredetû GM anyagok elôfordulási arányai a vizsgált egyéb termékekben Termékcsoport

Szója elôfordulása termékben /termékbôl

Ebbôl nem jelölt

GMO+ / összes vizsgált minta

GMO+ %

Szója termékek

7/7

0

1/7

14

Ostyák

3/4

2

0/4

05

Por mártások

3/5

3

0/5

0

Pudingporok

1/5

1

0/5

0

Pizzák

0/2

0

0/2

0

Csokoládé

0/4

0

0/4

0

Bébiétel

4/7

4

0/7

0

Összesen

18/34

10 (29,4%)

1/34

2,94

Összes termék:

65/90

14

19/90

21,1

Az eredmények arra utalnak, hogy a vizsgálat idôpontjában (1993–1994 eleje) még nem vették kellôen figyelembe a szója allergén hatását, hiszen éppen az egyik legérzékenyebb csoport (csecsemôk) számára készített termékeknél kirívóan magas a jelöletlen szója aránya, de az ostyák jelentôs részét is gyermekek fogyasztják. Ezeknél a termékcsoportoknál csak egy esetben találtunk géntechnológiával módosított anyag tartalmat.

129


IV.

Nem meglepô a szójakészítményekben a géntechnológiával módosított anyag elôfordulása, sôt a vártnál talán alacsonyabb is. Az összes vizsgált termék 21,1%-ában találtunk géntechnológiával módosított anyag tartalmat, ami alacsonyabb mint a 2004 évi német vizsgálati eredményekbôl (Waiblinger, 2004) kapott érték, ahol a vizsgált minták 34%-ában mutatták ki géntechnológiával módosított anyag jelenlétet, és ez jelentôsen nôtt a 2000. évi adatokhoz képest. 3. táblázat: A géntechnológiával módosított

anyag jelenléte a vizsgált mintákban

Németországban (Waiblinger, 2004) Szója

Kukorica

2000

12

9

2004

34

42

Tájékoztatásul álljanak itt a német mennyiségi vizsgálatok eredményei is. 4. táblázat: A géntechnológiával módosított anyag jelenlétét mutató mintákban a kimutatott szintek Németországban (Waiblinger, 2004) Szója %

Kukorica %

0,2% alatt

88

92

0,2 – 1,0%

4

2

1,0% felett

8

6

A szójánál egy engedélyezett és 2 nem engedélyezett, a kukoricánál 5 engedélyezett és 3 nem engedélyezett mintát találtak. Bálint T. (2004) közlése szerint Magyarországon a szója tartalmú élelmiszerek 20-40%-ában mutatható ki géntechnológiával módosított anyag jelenléte, ezek kb. 15%-a jelölés köteles. Az eredmények értékelésénél figyelembe kell venni, hogy mennyiségi vizsgálat hiányában elképzelhetô, hogy a nem jelölt szójatartalom egy része és a géntechnológiával módosított anyag jelenléte a nem megfelelôen elkülönített termelés során bekövetkezô kis mértékû átszennyezôdésbôl is származhat.

130

IV.


A vizsgálatok kiegészítéseként, az eredmények alátámasztása érdekében megvizsgáltuk 4 áruházlánc termékválasztékában a szója tartalom elôfordulását. 5. táblázat: A feltüntetett szója tartalom aránya a különbözô termékcsoportokban Összesen

Termékcsoport

Termék

Ebbôl szójás

%

Baromfi Sertés

36

32

88,9

21

16

76,2

Grill kolbász

Baromfi Sertés

3

1

66,7

11

7

63,6

Májas

Baromfi Sertés, marha

15

15

100,0

14

13

93,8

Debreceni, krinolin

Sertés

15

3

20

Párizsi

Baromfi Sertés

24

22

91,7

28

22

78,6

Sonka

Baromfi Sertés

38

15

39,5

71

14

19,7

Egyéb felvágott

Baromfi Sertés

36

26

72,2

36

27

75,0

Kolbász, szalámi

Sertés

55

12

21,8

Gyorsfagy. sertés, marha húskészítmény

Panírozott Nem panírozott

29

12

41,3

16

10

62,5

Készétel

33

2

6,1

Húskonzervek

152

136

84,4

127

117

92,0

52

0

0,0

78

2

10,2

Margarin

107

6

5,2

Sajtkrém

64

0

0,0

Puding porok

39

0

0,0

Öntetek, krémek, szószok

43

0

0,0

Majonéz

29

4

13,8

28

1

3,6

38

4

10,2

Csokoládé

308

294

95,4

Ostyák

36

36

100,0

Virsli

Gyf. baromfi készítmény Csecsemô tápszer és bébiétel

Ételalapok, porok

Összesen:

Dobozos Üveges

Por Konzerv

1582

849

53,47

Ebbôl húskészítmény:

760

502

66,05

Nem húskészítmény:

822

347

42,21

131


IV.

Megállapítottuk, hogy a kiskereskedelemben forgalmazott nagy számú terméket (1582 db) megvizsgálva azok jelentôs részénél (53,47%) tüntettek fel a jelölésen szója tartalmat. A szója elôfordulási aránya a húskészítményekben magasabb (66,05%), mint az egyéb termékekben (42,21%). A kereskedelemben forgalmazott nagy számú termékbôl képzett átlagot (5. táblázat) összevetve a vizsgált mintákban a szója elôfordulás gyakoriságával (1. és 2. táblázatok) megfigyelhetô, hogy a húskészítményeknél az eredmények általában jól egyeznek. Így igen magas a szója elôfordulása a baromfi és sertés májasokban (100% ill. 93,8%), a baromfi és sertés virslikben (88,9% ill. 76,2%), a baromfi és sertés párizsikban (91,7% ill. 78,6%) , a gyorsfagyasztott baromfi készítményekben (92%), a grill kolbászokban (66,7%), a húskonzervekben (84,4%), a gyorsfagyasztott sertés és marhahús készítményekben (62,5%). Í, így ezek a termékek kiemelten GMO kockázatot okozó forrásnak tekinthetôk. Megállapítható, hogy jóval alacsonyabb arányban tüntettek fel szója tartalmat a baromfi és sertés sonkánál (39,5% ill. 19,7%) és viszonylag alacsony a feltüntetett szója tartalom elôfordulása a debreceniknél és krinolinoknál (20%) valamint a készételeknél (6,1%) Az egyéb termékek közül az összes bébiétel igen kis hányadán tüntettek fel szója tartalmat (dobozos 0%, üveges 10,2%), ami erôsen eltér az általunk talált 57%-os elôfordulástól (ezek egyike sem volt feltüntetve). Ezért a bébiételt célszerû lenne kiemelten vizsgálni. Ugyancsak feltûnô, hogy a por mártások igen kis hányadán tüntettek fel szója tartalmat, hasonlóan a vizsgált mintákhoz, míg a vizsgálatok a minták 66%-ában mutatták ki szója jelenlétét. A csokoládék döntô többségénél (95,4%) tüntettek fel lecitint és az esetek döntô többségében megadták, hogy szója eredetû. Az ostyáknál 100%-ban tüntettek fel szója tartalmat. Alacsony volt a lecitin elôfordulása a margarinokban (51,6%). Nem jelöltek szója tartalmat egyetlen sajtkrémben, pudingporban, öntetben, mártásban sem, míg viszonylag alacsony arányban tüntettek fel szója tartalmat (18,8%) a majonézekben. Ez rávilágít arra, hogy a géntechnológiával módosított anyag tartalom potenciális forrását jelentô, nem jelölt szója összetevôk a termékek többségénél a korábbi jogszabályok szerint nem jelölés köteles összetevôk (zsiradék, lecitin) közül kerültek ki. A géntechnológiával módosított anyag tartalmú termékek döntô többsége húskészítmény volt. Tehát mind a saját géntechnológiával módosított anyag vizsgálatunk, mind az egyéb felmérések eredményei arra utalnak, hogy a géntechnológiával módosított anyagok fô potenciális forrásai a húskészítmények és a édesipari termékek. 132


IV.

A géntechnológiával módosított anyag elôfordulása és az ár összefüggése Abból kiindulva, hogy a szója összetevôket gyakran használják a termékek elôállítási költségeinek csökkentése érdekében a zsír és víztartalom megkötésére megvizsgáltuk, hogy van-e összefüggés a géntechnológiával módosított anyag elôfordulása és a termékek ára között. Általában megfigyelhetô az a tendencia, hogy az olcsóbb termékekben gyakrabban fordul elô a géntechnológiával módosított anyag tartalom, mint a drágább és feltehetôen jobb minôségû termékekben. Ez az eredmény nem meglepô, mivel a GMO mentességet garantáltan biztosító szója tartalmú alapanyagok ára magasabb, mint a szokványos szója termékeké és ennek a késztermék árában is tükrözôdnie kell, továbbá az ellenôrzött azonosságú GMO mentes anyagokat inkább az igényesebb termékek elôállítói használják. Az élelmiszerekkel elfogyasztott, géntechnológiával módosított anyagok mennyiségi becslése A GM anyag mennyisége g / fô /év = az elfogyasztott élelmiszer mennyisége / fô A GM anyag aránya az élelmiszerben

= szója tartalom aránya

X a GM anyag elôfordulásának valószínûsége

X a GM anyag aránya az élelmiszerben X a szója GM anyag tartalmának aránya

A számításokat három változatban végeztük el: 1. A legrosszabb esetet feltételezve, azaz a rendelkezésre álló adatokból az átlagot, illetve a várható értékeket feltételezve és a szója géntechnológiával módosított anyag tartalmat a még nem jelölés köteles szintnek megfelelô maximális 0,9% értéknek véve. Ennek alapja az, hogy feltételeztük, hogy a jogszabályok elôírásait tudatosan senki sem szegi meg. 2. Az 1. pont szerinti módon az átlag értékekkel illetve várható értékekkel, de a hozzáférhetô német (4. táblázat) és magyar adatok (Bálint, 2004) alapján súlyozott átlagot számolva, amely 0,46%-os géntechnológiával módosított anyag tartalmat eredményezett. 88 X 0,2 = 17,6 4 X 1,0 = 4,0 8 X 3,0 = 24,0 45,6 45,6 : 100≈0,46 % 133


IV.

3. Valószínûségi modellel, Monte Carlo szimulációval, az @risk szoftverrel történô szimuláció segítségével. Ennél a számításnál független változónak tekintetük az alábbiakat: • az egyes termékekbôl (termékcsoportokból) elfogyasztott mennyiség/fô/év (6. táblázat); • a termékek szója tartalma (7. táblázat); • a géntechnológiával módosított anyag elôfordulásának valószínûsége (1. és 2. táblázat); • a szója GM anyag tartalma (4. táblázat alapján). A fogyasztási adatok eloszlására háromszög eloszlást alkalmaztunk minimum értéknek milliót, maximum értéknek az átlag fogyasztás háromszorosát feltételezve. A termékek szójatartalmának eloszlására háromszög eloszlást feltételeztünk a húskészítményeknél minimum értéknek 0,8%-ot, maximum értéknek a Magyar Élelmiszerkönyv szerinti, megengedett határértéknek megfelelôen 3%-ot adtunk. Ez alól kivételt képeztek az ostyák, ahol a felsô határértéknek 5%-ot választottunk. A GMO elôfordulás valószínûségének eloszlását háromszög eloszlással közelítettük minimum és maximum értéket ± 33,33%-ot feltételezve az átlagértékhez képest, de legfeljebb 100%-ot felsô határként. A szója géntechnológiával módosított anyag tartalmát a 4. táblázatban közölt német adatok és a Bálint által közölt magyar adatok alapján diszkrét eloszlással készítettük. A Monte Carlo szimulációt 5000 iterácóval végeztük. A vizsgált termék csoportokra az éves fogyasztási adatokat a 6. táblázat és a 2. ábra tartalmazza.

134

IV.


6. táblázat: A húskészítmények és ostyák éves fogyasztási adatai Termék

kg/fô/év

Sonkafélék

0,6 – 10,0

Májas

0,8 – 6,3

Párizsi

13,3

ebbôl

sertés baromfi

Virsli, vörösárú ebbôl

10,0 3,5 4,1 – 16,6

sertés

8,0 – 10,3

krinolin

2,0 – 2,5

baromfi

2,7 – 3,5

Kolbászok

4,2 – 4,5

Összes felvágott

40,0

Gyorsfagy. sertés és baromfi félkész húskészítmények

2,5

Ostyafélék készítmények

13,0

(Forrás: KSH Ipari és építôipari statisztikai évkönyve 2002, a húsipari vállalatok személyes közlései, „Élelmiszer” újság, 2003. szeptember) A 6. táblázat alapján megállapítható, hogy a húskészítmények közül a párizsi és a virsli fogyasztása a legnagyobb. Ezen belül a sertéshúsból készült termékek fogyasztása kb. háromszorosa a baromfiból készült termékekének. Az ostyák fogyasztása összemérhetô a párizsival és a virslivel. A kitettség becslési számításokat nehezíti, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre olyan nyilvánosan hozzáférhetô, megbízható fogyasztási statisztika, amely egyes termékcsoportokra megadná a magyar lakosság átlag fogyasztási és ennek szélsô értékeit, szórását, a fogyasztás gyakoriságát és ennek gyakorisági eloszlását, valamint az egyszerre elfogyasztott adagok súlyát és ezek gyakorisági eloszlását. A 7. táblázat az egyes termékekben várható szója tartalmat adja meg.

135


IV.

7. táblázat: Az egyes termékek szója tartalma Várható %

Max%

Sonkafélék

2

3

Virsli

1

3

Baromfivirsli

2,2

3

Párizsi

1,5

3

Májas

2

3

Baromfi húspogácsa

3

3

2 – 4,5

4,5

3

3

Ostyák Sertéshús pogácsák

A várható érték kiszámításánál a hozzáférhetô technológiai ajánlásokból és receptúrákból számított átlag értékeket, valamint saját technológiai tapasztalatunkat vettük figyelembe. Húskészítményeknél a Magyar Élelmiszerkönyv vonatkozó lapja 3%-os felsô határt engedélyez. A 6., 7. valamint az 1. és 2. táblázatok eredményei alapján az elfogyasztott, géntechnológiával módosított anyag/fô/évre vonatkozó számítások eredményeit a legrosszabb esetre (a) és az alacsonyabb géntechnológiával módosított anyag tartalomra (b) vonatkozóan a 8. táblázat tartalmazza. 8. táblázat: Az elfogyasztott géntechnológiával módosított anyag elfogyasztott mennyisége Valószínûségi modell

Termékcsoport

A GM anyag c) GMO+ a) b) fogyasztás Fogyasztás SzójaGM elôfordulás GM g/fô/év GM g/fô/év 99,9%-os kg/fô/év tartalom % (0,9%) (0,46%) Átlag/g/fô/év valószínûséggel % valószínûségi ezen érték alatt modellel van g/fô/év

Összes húskészítmény

40,0

2

34

2,245

1,15

1,60

4,15

Párizsi - sertés

10,0

1,5

50

0,90

0,46

0,52

0,98

Párizsi- baromfi

3,5

2

75

0,48

0,25

0,32

0,55

Virsli - sertés

8,0

1

33

0,24

0,12

0,26

0,64

Virsli - baromfi

3,5

2,2

75

0,52

0,27

0,29

0,56

Sonka*- sertés

1,0 (10,0)

2 2

40 40

0,07 (0,71)

0,04 (0,36)

0,05

0,09

Kolbászok

4,5

2

34

0,27

0,14

0,18

0,41

Gyors fagy. húspogácsa

2,5

3,0

30

0,21

0,11

0,11

0,19

Ostyák

13,0

4,5

0

0

0

0

0

*A baromfi sonkánál és májasnál nem észleltük GMO elôfordulását. 136


IV.

2. ábra: GM összetevô fogyasztás g/fô/év – átlag (Monte Carlo szimulációval) 1,8 1,6 1,4

1,6

1,2 1 0,8 0,6

Sertés virsli

Baromfi virsli

Baromfi párizsi

Sertés párizsi

Összes húskészítmény

0

0,11

0,05

0 Ostya

0,26

Sonka

0,29

0,18 Kolbász

0,32

0,2

Húspogácsa

0,52

0,4

Ismertek még a fogyasztásra vonatkozó alábbi adatok: • A lakosság 73%-a legalább heti 1 alkalommal fogyaszt felvágottat és vörösárut • A különbözô felvágott félék és vörösáruk fogyasztása a lakosságon belül: • Sertéshúsból készült

74%

• Pulykahúsból készült

61%

• Csirkehúsból készült

52%

• Marhahúsból készült

16%

A 8. táblázat alapján megállapítható, hogy a legnagyobb várható géntechnológiával módosított anyag bevitelt valamennyi számítási módszer szerint a párizsik, ezen belül elsôsorban a sertés párizsik adják. Ezt követi a baromfi párizsik potenciális géntechnológiával módosított anyag tartalmából származó bevitel, de ezzel összemérhetô a baromfi virsli és sertés virsli esetleges GM összetevô tartalmából származó bevitel is, míg a kolbászok és gyorsfagyasztott húspogácsák által okozott géntechnológiával módosított anyag fogyasztás kockázata ennél kisebb és jóval kisebb értéket képviselnek a sonkák. A húskészítmények összességükben a szója eredetû várható GMO bevitel döntô többségét képviselik.

137


IV.

A számszerû értékek csak összehasonlításul szolgálnak, mivel a géntechnológiával módosított anyagok fogyasztásának jelenleg nincs ismert élelmiszer-biztonsági határértéke. Megfigyelhetô, hogy a valószínûségi modellel történô becslés alacsonyabb értéket (50 – 70%) ad, mint a legrosszabb esetre vonatkozó számítás, de az egyes termékek egymáshoz viszonyított sorrendje általában nem változik. A késztermékben található, géntechnológiával módosított anyag tartalom várható szintjére vonatkozó számítások eredményei a valószínûségi modellel azt mutatják, hogy az minden esetben jóval elmarad a jelölés köteles 0,9%-tól, mivel a szója a késztermékek összetételének általában csak 1-3 %-át teszi ki. 3. ábra: GM összetevô tartalom (%)

Húspogácsa

Kolbász

Sonka

Virsli-baromfi

Virsli-sertés

Párizsi-baromfi

Párizsi-sertés

Húskészítmény

0,09 0,08 0,07 0,06 0,05 0,04 0,03 0,02 0,01 0,00

Ugyanakkor az EU elôírások szerint a jelölési határértéket nem a késztermék összetételére, hanem az egyes összetevôkre, alapanyagokra kell érteni. Ebbôl az következik, hogy a feldolgozott késztermékeket nem érdemes GM összetevôre mennyiségileg vizsgálni, hanem elegendô a jóval olcsóbb minôségi kimutatást elvégezni. Ha ennek eredménye pozitív, az élelmiszer elôállítónak a felhasznált alapanyagokon kell mennyiségi vizsgálatot végeztetnie, illetve ennek eredményét kell a hatóságnak bemutatnia.

138


IV.

A kockázat jellemzése A fogyasztóknak a szója tartalmú élelmiszerek esetleges géntechnológiával módosított anyag tartalmára vonatkozó téves tájékoztatásának valószínûségét a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nehéz számszerûsíteni. A kockázatok értékelésénél az alábbi tényezôket kell figyelembe venni: • Egyes termékcsoportokban, elsôsorban hagyományos húskészítmények, formázott gyorsfagyasztott (panírozott) baromfi készítmények, húskonzervek, csokoládék, ostyák esetén igen magas a szója felhasználás aránya. • A tapasztalatok szerint az elôállítók a szója tartalmat nem minden esetben tüntetik fel a jelölésen. Ez különösen kirívó eltérést mutat a bébiételek esetén. • A hazai vállalatok többsége a vizsgált idôpontban még nem vagy csak korlátozott figyelmet fordított alapanyagainak géntechnológiával módosított anyag mentes beszerzésére, mert ezt korábban jobbára csak a külföldi vevôk, vagy azok egy része követelte meg. A hazai beszerzési gyakorlatban a véletlenszerû és technikailag elkerülhetetlen okra korlátozódó géntechnológiával módosított anyag jelenlét bizonyítására tett intézkedések többsége csak beszállítói nyilatkozatok bekérésére korlátozódik. Ezt a kialakulóban lévô EU gyakorlat szerint a hatóságok a szója származékok esetén valószínûleg nem fogják megfelelô mértékû óvintézkedésnek elismerni, mivel a szójának létezik GMO változata is és a jelentôs szója szállító tengerentúli országokban (USA, Brazília, stb.) széles körben, nagy mennyiségben termelnek szóját. • Vizsgálataink során a termékek kb. 21%-ában találtunk nem jelölt GMO tartalmat, melynek a nemzetközi gyakorlat szerint 15-20%-a esik a jelölés köteles szint fölé. Nagy számú termék jelölésének átnézése során sem találtuk egyetlen olyan terméket sem a hazai piacon, amelyen a GMO tartalmat tüntettek volna fel. • Maguknak a szója termékeknek a jelölése is sok esetben pontatlan. Vizsgálataink a vártnál jóval magasabb arányban mutattak ki fel nem tüntetett szója tartalmat. A szója tartalom vagy potenciálisan szója tartalmú összetevôk feltüntetésének korábbi módszere a fogyasztók számára sok esetben nem adott megfelelô tájékoztatást. Például az alábbi kifejezések: lecitin; Emulgeálószer: lecitin; Emulgeálószer: E322; növényi olaj; növényi zsiradék; a fogyasztó számára nem utalnak szója tartalomra. A hatályba lépô allergén jelölései rendelet hatására a szója készítmények allergén jellege miatt ez a helyzet alapvetôen megváltozott.

139


IV.

• A géntechnológiával módosított anyag tartalom vizsgálatához a hatósági laboratóriumi háttér kiépült, de a szolgáltató laborok száma igen korlátozott. Az ipar nem ismeri az üzemben alkalmazható olcsóbb elôszûrô módszereket. A fentiek alapján szükséges egy, a beszerzett anyagokban a géntechnológiával módosított anyagok jelenlétének elkerülése érdekében tett intézkedések megfelelôségét értékelô rendszer kialakítása. Ezért kidolgoztunk egy egyszerûsített ipari kockázat-becslési módszert a géntechnológiával módosított anyag mentesség biztosítása érdekében tett intézkedések értékelésére, az alapanyag beszerzésnél, az árukezelésbôl és a húskészítmények feldolgozása során. Ez egy pontozási rendszeren alapul és lehetôvé teszi a különbözô intézkedések lehetséges hatásának minôségi összehasonlító értékelését. Ezt a GM eredetû és tartalmú anyagok esetén az is indokolja, hogy jelenleg sem a GM tartalom elôfordulási szintjének pontos megállapításához, sem az általa esetlegesen kiváltott káros hatások meghatározásához nem állnak rendelkezésre megfelelô pontosságú módszerek és kellô részletességû, megbízható adatok. Ennek érdekében kidolgoztunk egy egyszerû kérdôívet és pontozáson alapuló módszert a beszerzési intézkedések megfelelôségének értékelésére. A módszer kidolgozása során a veszély azonosítás, kitettség értékelés, veszély jellemzés, kockázat jellemzés lépéseit követve kérdés listát készítettünk, melyhez általában öt, elôre elkészített lehetséges választ rendeltünk. A válaszok mindegyikéhez a kockázatokra gyakorolt hatás függvényében 1-tôl 5-ig terjedô pontszámokat rendeltünk. A magasabb pontszám a kockázat szintjéhez való nagyobb hozzájárulást jelent. Hasonló módon kérdéseket tettünk fel az egyes pontokhoz tartozó információ pontosságára, megbízhatóságára vonatkozóan is. A kockázat-becslés végén, a válaszok alapján a kockázatokhoz, illetve az információ megbízhatóságához tartozó pontszámokat összegeztük. Ennek segítségével jól megállapítható, hogy mi az egyes változtatások, például a beszerzési rendszerben végrehajtott új intézkedések hatása, összehasonlíthatók az egyes összetevôkhöz tartozó kockázatok és jól megállapítható, hogy hol vannak a jelenleg alkalmazott beszerzési rendszer technológiai gyenge pontjai, illetve a rendelkezésre álló információ gyenge pontjai. A módszer alkalmazását egy jelenleg általánosan feltételezhetô és egy reálisan elvárható intézkedés sorozat hatásán keresztül mutatjuk be egy lángolt kolbász feltételezett példáján.

140

IV.


A vizsgált lángolt kolbász 70% fehérje tartalmú szója keveréket tartalmaz, max. 2%-ban. Az alapanyag beszerzési rendszer elemzése kimutatta, hogy a véletlenszerû szennyezôdésbôl eredô kockázatok csökkenthetôk, ha a beszállítónak elôírjuk, hogy rendszeresen tesztelje saját beszállítója nyomonkövetési rendszerét és kérjen be szúrópróbaszerûen vizsgálati eredményeket, míg az ô beszállítóinak elôírjuk, hogy a nyomonkövetési rendszer és a saját beszállítójuk igazolása mellett maga is végeztessen szúrópróbaszerû vizsgálatokat, alkalmazzon a GM anyagoknál elkülönített feldolgozási rendszert és pontosabb vizsgálati módszert és megfelelôen szabályozza az árukezelést és tárolást. Ennek hatására a kockázatok csökkenése érzékelhetô (9. táblázat). 9. táblázat: Az alapanyag beszerzéshez kapcsolódó kockázatok értékelése Alapanyag beszerzési rendszer

Eredeti

Módosított

Összpontszám

55

43

Az információ minôségének pontszáma

22

17

Megállapítható, hogy az intézkedések hatására a kockázatok csökkentek, és az információ megbízhatóbbá vált. Hangsúlyozni kell, hogy a pontszámok változása csak összehasonlításra alkalmazható, abszolút értéküknek nincs jelentôsége, mivel az adott üzemben rendszeresen alkalmazott mûveleti lépések számától is függenek. A pontozásos módszer alkalmazásával a vállalat módszeresen áttekintheti a beszerzési rendszer javítása érdekében tett intézkedései. Az összesített pontszám nemcsak a két becslési alternatíva közül a második kedvezôbb voltát jelzi az alacsonyabb összpontszámokkal (55/43), de jól mutatja azt is, hogy melyek azok a területek, ahol a vállalat nem rendelkezik kellô ráhatással vagy információval. Az egyszerûsített kockázat-becslés egyben bizonyítéka is annak, hogy a beszerzési rendszert átgondolták és hogy jól mutatja, mennyire hatékony intézkedéseket hoztak.

141


IV.

Megállapítások, javaslatok • A vizsgálatok és számítások eredményei azt mutatták, hogy a nem jelölés köteles, véletlenszerû és technikailag elkerülhetetlen szennyezôdésbôl eredô legnagyobb szója eredetû GMO fogyasztási kockázatokat a magyar lakosságra a húskészítmények, ezen belül a virslik és a párizsik, fôként a sertés párizsi jelentik. • Ma már rendelkezésre állnak hatékony, viszonylag gyors és elérhetô árú módszerek a GMO tartalom gyors szûrésére és pontosabb, idôigényesebb, költségesebb módszerek a mennyiségi vizsgálatokra. Ezeket logikai sorrendben, ésszerûen kombinálva célszerû alkalmazni. • A számítások azt mutatják, hogy a késztermékekben a szójából származó géntechnológiával módosított anyag tartalom jóval a jelölési határ alatt van a szója eredetû összetevôk alacsony aránya miatt. • Ezért a szója eredetû GMO tartalom vizsgálatánál az alábbi rendszert érdemes alkalmazni: • A késztermékekbôl csak olcsóbb szûrôvizsgálatot célszerû végezni. Ezek pozitív eredménye esetén a szója tartalmú összetevôket kell részletesen vizsgálni. • Az összetevôk vizsgálatánál elôször egy olcsóbb mennyiségi szûrôvizsgálatot érdemes végezni. Ha ennek eredménye pozitív, akkor célszerû a költségesebb mennyiségi vizsgálatokat elvégeztetni. • Az élelmiszer géntechnológiával módosított anyag mentességének biztosítására az alábbi lépéseket kell tenni: • Pontos minôségi elôírások kidolgozása, amelyek kitérnek a lehetséges géntechnológiával módosított anyag tartalomra; • Géntechnológiával módosított anyagoktól mentes nyers- és alapanyag beszerzési politika folytatása, a szállítóktól mentességi nyilatkozatok bekérése; • A beszerzett anyagok kockázati profil értékelése a nem jelölt, potenciálisan géntechnológiával módosított anyag tartalomra. Ennek megvalósítására a kockázati profil elemzésére alapuló, egyszerûsített, ipari kockázat-becslési módszert dolgoztunk ki. A kockázat-becslés alapján szükség szerint vizsgálati eredményeken alapuló bizonyítékok bekérése a beszállítóktól; • A potenciálisan géntechnológiával módosított anyag tartalmú összetevôk listájának felállítása és az ilyen anyagok felhasználásának pontos nyilvántartása, nyomonkövetése; 142

IV.


• Nyomonkövetési rendszer alkalmazása; • Saját szûrôvizsgálatok végzése a kockázat-elemzés alapján kritikusnak bizonyult összetevôkre. A tapasztalatok szerint ezek általában szója készítmények, fûszerkeverékek, növényi olajok (vizsgálhatóságuk kérdéses) és a lecitin; • A GMO tartalmú termékek elkülönített gyûjtése, a GMO mentes termékek gyártására való átállás elôtt a feldolgozó vonalak alapos tisztítása; • A késztermékek szûrôvizsgálata; • Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a szója és származékai allergén hatásúak. Így a jogszabályok szerint elôfordulásukat a mennyiségtôl függetlenül jelölni kell.

Felhasznált irodalom: Garret, S. (2004): Molecular methods for authenticity and traceability, Proceedings, Traceability Seminar, CCFRA, Chipping Campden, UK. GM Science Review (2003.): UK Food Safety Authority. July. http://www.gmsciencedebate.org.uk/report/pdf/gmsci-report1-pt1.pdf Griffits, K.; Partis, L.; Croan, D.; Wag, N.; Emslie, K.R. (2003): Review of Technologies for Detecting Genetically Modified Materials in Commodities and Foods http://www.daff.gov.au/__data/assets/pdf_file/0008/196982/AGAL_report.pdf 1830/2003/EK rendelet a géntechnológiával módosított szervezetek nyomonkövethetôségérôl és címkézésérôl, és a géntechnológiával módosított szervezetekbôl elôállított élelmiszer- és takarmánytermékek nyomonkövethetôségérôl, valamint a 2001/18/EK irányelv módosításáról. EK Hiv. Lap, L/268. 2003. Központi Statisztikai Hivatal (2003): Az ipar és az építôipar 2002. évi tevékenysége. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/ipep/ipep02.pdf

143


IV.

10. A GM termékek elôállításával és forgalmazásával kapcsolatos stratégia az élelmiszerláncban

A géntechnológia a mai napig heves viták középpontjában áll. Sokak szerint a biotechnológiának kulcsszerepe lehet az emberiség XXI. századi gazdasági fejlôdésében és megoldást jelenthet az éhezés elleni küzdelemben. Vívmányai felhasználhatók a növénytermesztésben, az állattenyésztésben, az orvoslásban és a környezetvédelemben. Ellenzôi azonban számos veszélyre hívják fel a figyelmet. Többek között arra is, hogy a gyors fejlôdés következtében nem volt elegendô idô a potenciális veszélyek és a hosszú távú hatások kimutatására. Kevéssé ismertek a genetikailag módosított szervezetek környezeti, ökológiai, egészségügyi, társadalmi és egyéb kockázatai. A környezet és az egész élôvilág védelme érdekében maximálisan törekedni kell az elôvigyázatosság elvének alkalmazására, a nyomonkövethetôségére és a várható hatások, kockázatok pontos felmérésére illetve becslésére. A magyarországi jogszabályok az Európai Unió vonatkozó jogszabályaival összhangban vannak. A GM összetevôt tartalmazó élelmiszerek forgalmazása szigorú vizsgálatokhoz kötött. A szabályozás elôírja, hogy a GM szervezetbôl álló, illetve ilyen szervezetet részben vagy egészben tartalmazó termékeket az elôállító illetve a forgalmazó köteles megjelölni. A GM termékek elôállításának és forgalmazásának jogszabályi feltételei tehát adottak. A fogyasztók részérôl tapasztalható nagy mértékû ellenállás azonban eddig gátat vetett a GM élelmiszerek széles körû elterjedésének. Jelentôs mértékben az élelmiszerlánc szereplôi helyzet megítélésének, stratégiájának függvénye, hogy milyen irányban változik majd a GM termékek megítélése és elterjedtsége. Vizsgálatok az élelmiszerlánc szereplôinél Reprezentativitást biztosító kérdôíves felmérések keretében vizsgáltuk 2002-2005 folyamán az élelmiszerlánc szereplôinek (mezôgazdasági termelôk, élelmiszer-feldolgozók, kereskedôk, vendéglátó- és közétkeztetô helyek vezetô vagy középvezetô beosztású munkatársai) ismereteit, attitûdjét és véleményét az élelmiszer-biztonsággal és ezen belül – többek között – a GM termékek elôállításával és forgalmazásával kapcsolatosan. E kiterjedt vizsgálat sorozatból ezen közlemény keretében most azon az eredmények közül mutatunk be néhányat, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a GM termékek elôállításához ill. forgalmazásához.

144


IV.

Mezôgazdasági termelôk Kérdôívünkre 386 mezôgazdasági termelô válaszolt, 51,6%-uk a növénytermesztéssel, 26,2%-uk az állattenyésztéssel, további 22,3 % pedig a mezôgazdasági szolgáltatással (gépek, mûtrágya, vetômag forgalmazása stb.) foglalkozott. A vállalkozás típusa szerinti megoszlásukat az 1. ábra, a foglalkoztatottak száma szerinti arányokat pedig a 2. ábra szemlélteti. 1. ábra: Mezôgazdasági válaszadóink

2. ábra: Mezôgazdasági válaszadóink

megoszlása vállalkozás típusok szerint

megoszlása a foglalkoztatottak száma szerint

egyéni vállalkozó 0–10

KFT. szövetkezet

0–20

Bt.

4% 4% 9%

12%

Rt.

2%

21–50 51–200 200 felett

14%

13%

33%

59%

50%

A „termôföldtôl a fogyasztó asztaláig” (from farm to fork) szemlélet szerint az élelmiszerlánc a mezôgazdasági termelônél, a „farm”-nál kezdôdik. A korábban említett okok (pl. magyar moratórium ill. szûk termékválaszték) miatt a magyar mezôgazdaságban még nem napi probléma a GM termékek megítélése, az alapanyag termelôk tájékozottsága felületes ezen a téren. Ezért náluk csak a GM témakörhöz legszorosabban kapcsolódó, hatásában a termelôket érintô állításokkal való egyetértés mértékét vizsgáltuk. Interjú alanyainkat öt állítással szembesítettük. Az állításokkal való egyetértés mértékét válaszadóink 1-5-ig terjedô skálán fejezték ki. (1: nem ért egyet; 5: teljes mértékben egyet ért). Az eredményeket a 3. és 4. ábrák szemléltetik.

145


IV.

3. ábra: A GMO-kra vonatkozó állításokkal való egyetértés a vállalkozás tevékenységi ágak szerint Az egyre szélsôségesebb idôjárás miatt szükség van rájuk.

1,81 1,56 1,4 2,21 1,83 1,71

Ez a jövô, nélküle versenyhátrányba kerülünk.

2,31 2,15 1,83

Feltétlen szükség van rájuk a növényvédôszer felhasználás miatt.

3,62 3,61 3,6

Nem ismertek a következmények, inkább kerüljük ôket.

4,17 4,23 4,09

A GMO termékeket külön kell kezelni 1 Növénytermesztés

Állattenyésztés

2

3

4

5

Mezôgazdasági szolgáltatás

A 3. ábrából kitûnik, hogy a GM szervezeteket a potenciális hasznosítók jelentôs ellenérzéssel kezelik. Nem értenek egyet azzal, hogy a szélsôséges idôjárás hatásainak ellensúlyozására hatékony eszköz lehet. Nem érzékelnek versenyhátrányt, ha az alkalmazás lehetôségével nem élnek rögtön. A GM szervezetek kevesebb növényvédôszerrel való termeszthetôségét nem látják elegendô érvnek az alkalmazás mellett. Ugyanakkor a „nem ismertek a következmények, ezért inkább kerüljük az alkalmazást” vélemény jelentôs elfogadottságú volt a megkérdezettek körében. Egyöntetû helyesléssel találkozott az az állítás, hogy a GMO termékeket külön kell kezelni. A GMO termények külön kezelésével – a kevésbé érintett csoport – az állattenyésztéssel ill. mezôgazdasági szolgáltatással foglalkozók jobban egyetértettek, mint az ezzel kapcsolatos kötelezettséggel rendelkezô növénytermesztôk. Tevékenységi ágak szerint vizsgálva a megítéléseket, szignifikáns különbséget a GMO szervezetek növényvédôszer felhasználásra gyakorolt szerepe megítélésében tapasztaltunk: a legközvetlenebb tapasztalattal rendelkezô növénytermesztôk szignifikánsan kevésbé hisznek ilyenfajta kedvezô hatásban, mint akár az állattenyésztôk, akár a mezôgazdasági szolgáltatást végzôk. Bár a mezôgazdasági szolgáltatók sem látnak jelenleg a GM termékekben versenytényezôt (2,21 átlagpontszám), elutasító magatartásuk mégsem olyan egyértelmû, mint a növénytermesztôké (1,83). Ezen két átlagérték szignifikánsan különbözô. Tevékenységi ágak szerinti bontásban vizsgálva válaszadóinkat megállapítható, hogy a növénytermesztéssel fog-

146

IV.


lalkozók álláspontja a legkritikusabb, legelhárítóbb és legkevésbé elfogadó a GM termékekkel kapcsolatosan. A legmegengedôbbek pedig a mezôgazdasági szolgáltatásban dolgozók. Akiket tehát közvetlenül érintenének a változások, nagyobb ellenállást mutatnak az alkalmazással szemben. A kérdôívet kitöltôk képzettségének függvényében vizsgálva a válaszokat megállapítottuk, hogy az agrár végzettségûek kevésbé tartanak a GM termékek hátrányos hatásától, mint pl. a közgazdasági végzettségûek (magasabb pontszámokat adtak a kérdésekre, de ez a különbség többnyire csak tendenciaszerû, statisztikailag nem igazolható volt). 4. ábra: A GM termékekrôl alkotott vélemények a vállalkozás típusa függvényében 1 ,1 3

Az egyre szélsôségesebb idôjárás miatt szükség van rájuk.

1 ,5 6 1 ,4 8

Ez a jövô, nélküle versenyhátrányba kerülünk.

1 ,9 3 1 ,9 2 ,1 4

2 2 ,2 9 1 ,8 1 2 ,1 4

1 ,7

Feltétlen szükség van rájuk a növényvédôszer felhasználás miatt.

2

2 ,43 2 ,1 3 2 ,1 6 3 ,5

Nem ismertek a következmények, inkább kerüljük ôket.

4 ,5 3

3 ,5 7

4 ,06 4 ,05 4 ,11 4 ,8

A GMO termékeket külön kell kezelni

4 ,1 5 3 ,9 4 4 ,1 4

1

2

3

4

5

A legtöbb szignifikáns különbséget válaszadóink megítélésében azonban a vállalkozás típusok szerinti bontásban észleltük (4. ábra). A legjobban tehát az a gazdasági környezet és információs bázis formálja válaszadóink állásfoglalását, amely nap mint nap közegként körülveszi ôket. Vállalkozás típusok szerinti bontásban vizsgálva a véleményeket, kiemelésre érdemes az egyéni gazdák ambivalens és kissé ellentmondásos hozzáállása a kérdéshez: egyrészt tetten érhetô a nagyfokú tartózkodásuk a GM termékekkel szemben (szélsôséges idôjárásra nem kínál megoldást, növényvédôszer felhasználás sem csökkenthetô általuk, nem kerülünk nélkülük versenyhátrányba), ugyanakkor a legengedékenyebbek a bevezetéssel kapcsolatban. „Nem ismeretek a következmények, ezért inkább kerüljük ôket” állításnál 3,50 átlagpontszámmal értettek egyet, a legkevésbé elutasító magatartást tanúsították.

147


IV.

Leszûrhetô tehát az a következtetés hogy az egyéni gazdák, ha gazdasági rövid távú érdekeik valóra váltóját látják/látnák benne, nem fognak sokat habozni az alkalmazásban. Indokolt lenne tehát a GM termékeket elôállító egyéni vállalkozók szakmai felkészültségével kapcsolatos esetleges hiányosságok (pl. jogszabályok, nyomonkövethetôség, vizsgálati módszerek) mielôbbi pótlása. Az egyéni gazdák után a bevezetéssel és alkalmazással kapcsolatosan a Kft. típusú vállalkozások a legmegengedôbbek. A Kft. típusú vállalkozások többet várnak a GM termékektôl a növényvédôszer felhasználás csökkentése valamint a versenyhátrány legyôzése területén is, mint a többi típusú vállalkozás. Úgy tûnik, hogy a Kft-ket alkotó mezôgazdasági termelôk fogadják el leginkább a genetikailag módosított termékeket. Összefoglalva megállapítható tehát, hogy a növénytermesztéssel foglalkozók kevesebb lehetôséget látnak a GM termékek termesztésében és kedvezôtlenebbül ítélik meg azok pozitív hatásait, mint az egyéb tevékenységi ágba tartozók. Több esetben is szignifikánsan eltér a különbözô vállalkozási formában (Pl. egyéni vállalkozó, Szövetkezet, Betéti Társaság, Korlátolt Felelôsségû Társaság és Részvénytársaság) mûködô vállalkozások véleménye a GM termékek felhasználásával kapcsolatban. A „Ha GM termékeket használunk, akkor is külön kell kezelnünk ezeket” állítás esetében szignifikáns különbség van a Bt. – Rt.; Kft. – Rt. valamint az Rt. – Egyéni gazdálkodók véleménye között. A fôátlag: 4,15 volt. A „Nem ismerjük még felhasználásuk következményeit: inkább kerüljük ôket” állítás esetén az alábbiak közti vélemények különböznek szignifikánsan egymástól: Szövetkezet – Kft.; Szövetkezet – Egyéni vállalkozó; Kft – Rt.; Rt. – Egyéni gazda. Ebben az esetben a fôátlag: 3,64 volt. A „Feltétlen szükség van rájuk a növényvédôszer felhasználás csökkentése miatt” (fôátlag: 2,02) valamint az ”„Ez a jövô, ha nem alkalmazzuk, versenyhátrányba kerülünk” (fôátlag: 1,85) állításokat legmagasabb pontszámmal a Kft.-k osztályozták (2,43; 2,29). A fentiekbôl is következik, hogy a különbözô gazdasági társasági formában gazdálkodó mezôgazdasági termelôk közül a Kft-k fogadják el leginkább a genetikai módosítás tényét.

148

IV.


Élelmiszer-elôállítók Kérdôívünkre 2005 tavaszán 345 vállalattól kaptunk értékelhetô válaszokat. A minta összetételét az 1. és 2. táblázatban mutatjuk be. 1. táblázat: A válaszadók megoszlása szakágazatok szerint Szakágazat megnevezése Malom- és sütôipar, tésztagyártás

Megoszlás 22%

italgyártás

18,8%

Húsipar

15,9%

tartósítóipar

11,6%

Cukor- és édesipar

5,5%

tejipar

4,3%

Egyéb élelmiszeripar (pl. takarmány-gyártás)

26,1%

2. táblázat: A válaszadók megoszlása iskolai végzettség szerint Iskolai végzettség – szakterület

Megoszlás

Gazdasági

27,8%

Természettudományos

34,6%

Mûszaki

37,6%

Az élelmiszer-elôállítók közül a természettudományos végzettséggel rendelkezôk 68,4%-a, a mûszaki végzettségûek 41,5%-a, míg a gazdasági végzettségûeknek csak a 20,5%-a kapott tanulmányai során modern biotechnológiával kapcsolatos ismereteket. Az élelmiszer-elôállítók a mezôgazdasági termelôknél sokkal közvetlenebbül, a mindennapi gyakorlat szintjén szembesülnek a GM kérdéskörrel. Ezért sokkal részletesebben tártuk fel az elôállítók véleményét, attitûdjét és stratégiáit. Az eredményeket három fô témakör köré csoportosítva mutatjuk be, de elôtte képet adunk válaszadóink „érintettségérôl”. A megkérdezettek 32,6%-a nyilatkozott úgy, hogy jelenelg sem érintett és belátható idôn belül sem lesz érintett közvetlenül a GM élelmiszerek körüli vitákban. A vállalatok mintegy negyede (25,2%) ítélte meg úgy, hogy különbözô nehézségekkel találja szemben magát, mivel olyan alapanyagokat használ fel (pl. keményítô, szójaolaj, lecitin), amelyeknél lehetôségként felmerülhet a GM eredet. Itt emlékeztetünk arra, hogy – bár a GM módosítású vetômagvak fajgazdagsága nagyon csekély (gyakorlatilag elsôsorban szója, kukorica és

149


IV.

repce) – a GM növényekbôl készített származékok széleskörû élelmiszeripari felhasználása miatt már a megkérdezettek negyede számára napi feladatot adnak. A fennmaradó 40% úgy ítéli meg, hogy várhatóan évek múlva szembesül a problémával. E hármas bontásban (nem érintett, évek múlva érintett, most érintett) az 5. ábrán mutatjuk be válaszadóink szakágazati hovatartozását. 5. ábra: Élelmiszeripari válaszadóink érintettsége a GM élelmiszerek körüli vitákban 100% 80% 60% 40% 20% 0%

Egyéb élip.

Állati termék feldolg.

Érintett

Cukor- és édesip.

Malomsütôipar

Nem érintett

Italgyártás

Tartósítóip.

Több év múlva

Az 5. ábrából jól látható, hogy az állati termékek láncában részt vevô iparágak (takarmány, állati termékfeldolgozás) érintettsége a legjelentôsebb (50% feletti). Ezt megközelítô érték adódott – pl. a szójalecitin és izocukor felhasználás miatt – a cukor- és édesiparban is (47,4 %), de a malom- és sütôipari cégek 40,8%-a is problémát jelzett. Ez utóbbi azért is különösen figyelemre méltó, mert ez zömében kis- és középvállalkozói kör, ahol esetenként komoly, hatékonyan nehezen megoldható problémát jelent a GM termékek felhasználásának biztonságos kizárása erre irányuló piaci igény esetén. A 6. ábrán a magukat érintettnek jelzô vállalatok (25,2%) stratégiája kísérhetô nyomon. A legtöbb vállalat (75,4%) adminisztratív utat választ felelôsségének feloldására és termékei GM mentességének biztosítására, így nyilatkozatot kér beszállítóitól a GM mentességre vonatkozóan. (Amint azt a 9. fejezetbôl láthattuk, a GM mentesség igazolására vonatkozó beszállítói igazolást a hatóságok – szója esetén – nem fogják megfelelô óvintézkedésként elfogadni.) Az érintettek negyede laboratóriumi vizsgálatokat is végeztet, ellenôrizendô a mentességi nyilatkozat helytállóságát. Annak ellenére, hogy ezzel a drága eljárással az elôállítók kis hányada (25,1%-

150

IV.


a) él, az eljárás szükségességét mutatja, hogy a vizsgálatot végeztetôk 66%-a már kapott olyan mentességi igazolást, amely hamisnak bizonyult. Mindezek alapján úgy gondoljuk nem meglepô, hogy a megkérdezettek csaknem fele (48,7%) úgy nyilatkozott, hogy nem tudja garantálni termékei GM mentességét. Azzal az állítással, miszerint „Sok Magyarországon forgalmazott élelmiszer tartalmaz jelölés köteles GM alkotórészt anélkül, hogy feltüntették volna azt” a megkérdezettek az 1-5-ig terjedô skálán 3,82 átlag pontszámmal értettek egyet, mely szintén a jelenlegi rendszer mûködésének jelentôs hiányosságaira utal. (A kereskedelmi forgalomba került, GM összetevôt tartalmazó, de a hatályosjogszabályok alapján nem jelölt élelmiszerekvizsgálatáról bôvebben a 8. és 9. fejezetben van szó.) Ez a két egybecsengô élelmiszer-elôállítói vélemény igen elgondolkodtató és részben alátámasztani ill. igazolni látszik a fogyasztók különbözô fórumokon és felmérésekben megmutatkozó aggodalmát is. A fogyasztók általában különösen idegenkednek a nem ismert és nem önként vállalt kockázattól. A kiszolgáltatottság érzését kapcsolják az olyan esetekhez, amikor egy GM jelzést nem tartalmazó termékrôl kiderül, hogy az GM alkotók felhasználásával készült. 6. ábra: Az érintett elôállítók stratégiája és helyzet megítélése Igen

Nem

A beszállítóktól megköveteljük a GM mentességi nyilatkozatot Garantálni tudjuk, hogy a termékeink GM mentesek. Rendszeresen laborítúriumi úton ellenôriztetjük, hogy a kapott GM mentességi nyilatkozat helytálló-e. Sajnos már kaptunk olyan mentességi igazolást, amely vizsgálatokkal ellenôrizve hamisnak bizonyult. 0%

20%

40%

60%

80%

100%

Az élelmiszer-elôállítók az élelmiszerlánc közepén helyezkednek el, ezért kettôs igazodást kell végrehajtaniuk. Egyrészt a kereskedelmi láncok elvárásainak kell megfelelniük, másrészt az alapanyag beszerzési lehetôségeket kell összeegyeztetniük. Az élelmiszer-szabályozás feladata, hogy ezt az összehangolást állami eszközökkel is segítse, tehát úgy határozza meg a

151


IV.

játékszabályokat, hogy az a fogyasztók és a termelôk érdekeit egyaránt szolgálja és így segítse elô a versenyképességet és a fejlôdést. Elôször a GM szabályozás egészét ill. alapelveit érintô témakörökben kértük válaszadóink véleményét (7. ábra). Válaszadóinkat különbözô állításokkal szembesítettük és arra kértük ôket, hogy fejezzék ki ezekkel való egyetértésüket 1-5-ig terjedô skálán (1: egyáltalán nem ért egyet; 5: teljes mértékben egyetért). 7. ábra: Az élelmiszer-elôállítók véleménye a GM szabályozásról

Magyarországon még nincs megfelelô szigorú szabályozás a témakörre.

3,77

Magyarországot GM mentes övezetnek kellene deklarálni.

3,55

Az élelmiszer-elôállítók nagy része is felkészületlen, nem tudja mûködtetni azt a rendszert, amire szükség lenne.

3,56

Nem ismerem jól a témakörre vonatkozó konkrét haza szabályozást.

3,31

Az EU fejlett országaiban megfelelô biztosíték rendszer mûködik a GMO kiszûrésére.

3,02

Az ipar érdekeit az szolgálná, ha egyszerûsödne a szabályozás: legyen szigorúbb engedélyezés, de ha engedélyezték ne kelljen külön jelölni.

2,45 1

2

3

4

5

Az élelmiszer-elôállítók – vélelmezhetôen a GM mentesség biztosítása körüli problémák miatt – a magyar szabályozást nem tartják kellôen szigorúnak (3,77 átlagpontszám). Ehhez kapcsolódóan azonban meg kell jegyeznünk, hogy a magyar szabályozás teljes mértékben megegyezik az Európai Unióéval, valós különbségek csak a végrehajtás érvényesítésében adódhatnak. Ahhoz, hogy a fogyasztók és a termelôk érdekei se sérüljenek és biztosítható legyen az érintettek versenyképessége, nemcsak szigorú szabályozás kell, hanem a jogkövetésre alkalmas és felkészült gazdálkodói kör és hatékony hatósági ellenôrzés is szükséges.

152

IV.


Az élelmiszer-feldolgozók magukat jórészt felkészületlennek tartják. Nem tudják mûködtetni azt a rendszert, amelyre a szabályok szerint szükség lenne (3,55). A hatósági és az ipari belsô ellenôrzés infrastrukturális feltételeit, mûködési hatékonyságát illetôen nem a hazai, hanem a fejlett EU országok gyakorlatát értékeltettük válaszadóinkkal. Válaszadóink csak közepes (3,02) mértékben értettek egyet azzal, hogy az EU fejlettebb országaiban megfelelô biztosíték-rendszer (hatósági ellenôrzés, saját vizsgálatok, tanúsítványok stb.) mûködik a GM eredetû felhasznált anyagok biztonságos kiszûrésére. Vélelmezhetôen a hazai rendszer megbízhatóságának értékelése még ezt a szintet sem érte volna el. Az észlelt visszásságok miatt elég jelentôs (3,55) elfogadottságú az a vélemény, hogy „Magyarországot GM mentes övezetnek kellene deklarálni”. Az elôállítók önkritikusan szemlélik saját felkészültségüket is: 3,31 pontszámmal jellemezhetô egyetértést kapott az az állítás, hogy „nem ismerem jól a témakörre vonatkozó konkrét hazai szabályozást”. Annak ellenére, hogy az ipar érdekeit szolgálná a jelölési elôírások könnyítése, a gyártók ennek ellenére nem támogatják (2,45) azt a stratégiát, amely szerint legyen sokkal szigorúbb az engedélyezési eljárás, de ezt követôen ne kelljen külön megjelölni a termékeket. Az USA gyakorlata tehát a hazai élelmiszer-elôállítók számára nem elfogadható. A GM termékek szabályozása több nagy témakörre bontható. A továbbiakban két nagy területre irányítottuk állapotfelmérô kérdéseinket: a nyomonkövethetôségre és a jelölésre. A 8. ábrán az ellenôrzéssel, vizsgálattal és nyomonkövethetôséggel kapcsolatos egyes véleményeket foglaltuk össze. 8. ábra: Az élelmiszer elôállítók állásfoglalása a GM termékek ellenôrzésére, vizsgálatára és nyomonkövethetôségére vonatkozóan

Magyarországon még nincs meg az ellenôrzés infrastrukturális feltétele.

4,09

A nyomon-követhetôségi rendszer hiányosságai miatt nem lehetünk biztosak, hogy az alapanyag GM mentes.

4,08

A vizsgálati módszerek hiányosságai miatt nem lehetünk biztosak, hogy az alapanyagok GMO mentesek.

4,01

1

2

3

4

5 153


IV.

Válaszadóink erôteljesen hiányolják hazánkban az ellenôrzés (vizsgálatok) infrastrukturális feltételeit (4,09). A nyomonkövethetôségi rendszer mûködését jelentôs hiányosságokkal terheltnek tartják (4,08) az elôállítók és elégedetlenségüknek adtak hangot a megkérdezettek az alkalmazott vizsgálati módszerek alkalmasságával kapcsolatosan is (4,01). Az elôállítók a fenti körülmények mellett is a teljes GM szabályozórendszer hatékonyságát – mint az a 7. ábrából is kitûnt – összességében valamivel jobbnak ítélik meg. A jelölés a GM termék szabályozásának egyik sarokpontja az EU-ban. Az erre vonatkozó nézeteket a 9. ábrán összegeztük. 9. ábra: Az élelmiszer-elôállítók állásfoglalása a GM termékek jelölésérôl 4 ,7 5

A fogyasztó jogos igénye, hogy a gyártó jelölje a GM tartalmú élelmiszert. Sok olyan élelmiszer van Magyarországon, ami tartalmaz GMO-t, de nincs rajta feltüntetve.

3 ,8 2

A jelölési kötelezettség csak a felelôsség áthárítása a fogyasztóra.

3 ,3 5

A jelölési kötelezettség felesleges további kiadásokat ró a gyártóra és nem növeli a fogyasztó biztonságát.

2 ,3

1

2

3

4

5

Az élelmiszer-elôállítók nem kérdôjelezik meg a GM szabályozás jelöléssel kapcsolatos szigorú elôírásainak jogosultságát. Egységes a véleményük a tekintetben, hogy a fogyasztó jogos igénye a GM tartalmú élelmiszerek jelölése (4,75 átlagpontszám). Közepes mértékû (3,35) egyetértésüket fejezték ki azzal az állítással kapcsolatban, hogy a jelölési kötelezettség egyben a felelôsség fogyasztóra való hárítása a témában. Bármennyi gond és probléma is van azonban a GM termékek kimutathatóságával, az elôállítók szerint más út nem járható, mint a jelölés. A jelölés – annak ellenére, hogy sok élelmiszer tartalmaz jelöletlenül GM alkotórészt – az elôállítók szerint növeli a fogyasztók biztonságát. Válaszadóink véleménye között a tanulmányok tudományági irányultsága (mûszaki, természettudományos, gazdasági) szerint is tapasztaltunk szignifikáns különbségeket, de a tanulmányokban szereplô biotechnológiai ismeretek szintje is meghatározónak bizonyult. Minél

154

IV.


mélyebbek ill. alaposabbak az ismeretek, annál árnyaltabb a vélemény alkotás. Azon élelmiszer-elôállításban dolgozó szakemberek, akik tanultak biotechnológiát, a moratóriumot például kevésbé tartották szükséges eszköznek a fogyasztók egészségének védelmében, ugyanakkor kritikusabban ítélték meg a hazai nyomonkövetési rendszer hiányosságait. A biotechnológiai ismeretekkel rendelkezôk kevésbé pozitívan értékelték a fejlett EU államok biztosíték rendszerét a GM alkotók kiszûrésére és nagyobb bizalmat szavaztak a jelenlegi vizsgálati módszereknek. Megállapítható, hogy az élelmiszer elôállítók negyede jelenleg is érintett a GM termékekkel kapcsolatban és ez az arány néhány éven belül 50% fölé emelkedik. Az élelmiszer-elôállítók nem tartják kellôen szigorúnak a magyar GMO szabályozást annak ellenére, hogy az megegyezik a vonatkozó EU szabályozással. A szigorú jelölés az elôállítói oldalról is megkérdôjelezetlen szabályozási elem. A jogalkalmazás terén viszont több hiányosságot is tapasztalnak az elôállítók, amelyek a fogyasztók bizalmának vesztéséhez vezethetnek és csorbítják az elôállítók versenyképességét. A GM mentességi nyilatkozat kérése a beszállítóktól például nem bizonyult hatékony módszernek a GM szennyezések kiszûrésére. Ma még számos vonatkozásban kívánnivalót hagy maga után a nyomonkövethetôségi rendszerek mûködése és a GM ellenôrzéshez szükséges infrastrukturális háttér (vizsgáló helyek és módszerek) is. Az elôállítók és a hatóságok együttes munkája sem tudott még gátat vetni a nem jelölt de GM összetevôt tartalmazó, ezáltal a fogyasztók megtévesztésére alkalmas, bennük bizonytalanságot és kételyt ébresztô termékek felbukkanásának. Az érintett elôállítók csaknem fele nem tud garanciát vállalni termékei GM mentességére.

155


IV.

11. A genetikailag módosított élelmiszerek elôállításának etikai kérdései Napjaink egyik legújszerûbb és legvitatottabb területe a genetikai módosított mezôgazdasági nyersanyagok élelmiszeripari felhasználása. A kutatók közül sokan támogatják alkalmazásukat az élelmezésben és más területeken, a genetikai módosítás olyan pozitív hatásait hangsúlyozva, mint a bôségesebb és gazdaságosabb világélelmezés, a gyógyászati célú hatóanyagokat termelô növények létrehozása és a csökkent növényvédôszer felhasználás miatti környezetbarátabb mezôgazdasági gyakorlat. A fogyasztói szervezetek, a környezetvédôk és a kutatók egy része viszont a környezeti kockázatokat valamint a GM élelmiszerekkel kapcsolatos élelmiszer-biztonsági megfontolásokat hangsúlyozva nem támogatja a jelenlegi bevezetésüket. A biotechnológiai kutatásokkal kapcsolatos erkölcsi aggályok már régóta ismertek. A genetikailag módosított szervezetek igen összetett hatást gyakorolnak az egész élelmiszerláncra, ezért számos etikai kérdést vetnek fel. Tanulmányunk célja, hogy röviden bemutassa a biotechnológia mezôgazdasági és élelmiszeripari alkalmazásának egyik kiemelt és a fogyasztók körében aggodalmat kiváltó területének, a genetikailag módosított összetevôt tartalmazó élelmiszerek elôállításának egyes etikai vonatkozásait. Az etika fogalma Az etikát – amely görög eredetû szó – elôször Arisztotelész említette önálló tudományként. Legtöbben az éthosz szóból származtatják, amely jellemet, erkölcsi sajátságot, személyiséget illetve életfelfogást jelent. Mások az ethosz szóból eredeztetik, amelynek jelentése szokás, szabály, törvény, modor, illendôség tehát minden, ami kapcsolatban áll a viselkedéssel és az erkölcsiséggel. Az etika filozófiai tudomány, amely a társadalom erkölcsi törvényeit, a történelmileg kialakult erkölcsi szokásokat és normákat, összefoglalóan az erkölcs keletkezését és fejlôdését vizsgálja. Azzal foglalkozik, hogy mit kell és hogyan kell cselekednünk ahhoz, hogy az mindenki részére elfogadható és igazságos legyen, hogy emberhez méltó életet éljünk és mind emberibb emberré váljunk. A XX. század közepétôl számos új etikai terület jelent meg, amelyeknek célja egy olyan új értékrend és gondolkodásmód kialakítása volt, amelyek központi kérdése az élet fenntartása a

156

IV.


Földön. Ilyen etikai terület a bioetika, a környezeti etika, a gazdasági etika, a mérnöki etika, valamint az eddig önálló diszciplínaként nem pontosan körülhatárolt terület, az agráretika. Az agráretika jelentôsége Az agráretika, mint tudományos diszciplína, az „új etikák” közül legutoljára, a környezeti etikából és a bioetikából kiválva, az 1980-es években körvonalozódott elôször az USA-ban (Shrader-Frechette, 1992). Az agráretika kialakulását számos környezeti, gazdasági, társadalmi és technikai változás sürgette (1. táblázat). 1. táblázat: Az agráretika kialakulásának fôbb okai • globális problémák (pl. éghajlat változás, biodiverzitás csökkenése, túlnépesedés) • intenzív mezôgazdasági gyakorlat káros hatásai • globális élelmiszer kereskedelem • erôsödô gazdasági verseny • új élelmiszeripari technológiák alkalmazása • élôszervezetek genetikai módosítása • környezettudatosság kialakulása • egészség és a társadalmi tudatosság növekedése • állatvédelem kérdéseinek elôtérbe kerülése • manipulatív élelmiszer reklámok • élelmiszer-biztonsági botrányok, élelmiszer hamisítás • ellentmondásos információ tömeg • más etikák kialakulása sürgeti az élelmiszergazdaság normarendszerének kialakítását is A mezôgazdasági termelés alapjaiban változott meg az elmúlt évtizedekben, amelynek következtében minden korábbinál több élelmiszert tudunk elôállítani. A változást elôidézô tényezôk közül a legjelentôsebbek: a vidéki lakosság városba költözése, a növekvô gépesítés, jobb szállítási lehetôségek, a vetômagok minôségének és az állatfajták tulajdonságainak javulása, a növényvédelem fejlôdése, új technológiák megjelenése valamint az élelmiszerek és takarmányok nemzetközi kereskedelme és versenye.

157


IV.

A mezôgazdasági gyakorlatban bekövetkezett változások azonban azoknak a természeti erôforrásoknak – így a talajnak, a víznek és a levegônek – a túlzott használatához és romlásához vezettek, amelyektôl a mezôgazdaság függ. A gabona termesztésben a növényvédôszerek rendszeres használata a kártevôk rezisztenciájához vezetett, amely növelte a késôbbi kezelések gyakoriságát és költségét valamint még több talaj- és vízszennyezési problémát okozott. Az állattenyésztésben a túlzott antibiotikum használat különbözô kórokozóknál antibiotikum rezisztencia kialakulásához vezetett, ami már nemcsak környezeti hanem humán egészségügyi probléma is. A farmok koncentrációjának növekedése miatt az állattenyésztésben egyre nehezebb megbirkózni a különbözô állatbetegségekkel. Az állati hulladékok és az élelmiszer elôállítás során keletkezô szennyvizek is egyre több víz- és talajszennyezési problémát okoznak. Az állattartásból és növénytermesztésbôl származó metángáz növeli az üvegházhatású gázok koncentrációját (OGY, 2003). Egyes területeken minden évben jelentôs mennyiségû felsô termôtalaj vész el a nem megfelelô földhasználatból eredô erózió miatt. A tereprendezés és lecsapolás a nedves területek pusztulásához és a biodiverzitás csökkenéséhez vezet. A nitrogén és foszfát alapú mûtrágyák túlzott használata a felszíni vizek eutrofizálódását (algák és más vízinövények elszaporodása) eredményezi (Pomázi et al., 1997). Az ivóvíz tartalékok világszerte csökkennek. A talajvíz túlszivattyúzásának mértéke Kínában, Indiában, Észak-Afrikában, Szaúd-Arábiában és az Egyesült Államokban meghaladja az évi 160 milliárd tonnát (Brown, 2000). A fogyasztás szempontjából nézve 480 millió ember élelmiszer ellátását fenntarthatatlan víz használattal termelik meg (Brown, 2000). Az élelmiszeripar nagyüzemivé vált és egy teljesen új gazdasági modell szerint mûködik, amelyben új telekommunikációs és számítástechnikai rendszereket használnak, egy új globális piacon kötnek szerzôdéseket és egyre kifinomultabb igényû városi fogyasztóknak értékesítenek. A jóléti társadalmakban megjelentek a mezôgazdasági és élelmiszeripari termelést is szorosan érintô, környezettudatos és egészségtudatos fogyasztói csoportok. Egyre több „fogyasztó” ismeri fel a felelôsségét a környezet állapotának megôrzésében és javításában. Az Európai Unióban végzett reprezentatív felmérés szerint a lakosság 89 %-a gondolta úgy, hogy az ember felelôssége a környezet védelme, még akkor is ha a védelem érdekében le kell mondanunk egyes jólétünket biztosító tevékenységeinkrôl (Eurobarometer, 2005). Az öntudatos fogyasztók egyre több etikai szempontot vesznek figyelembe a vásárláskor. Az etikai szempontok közül a környezetvédelem mellett az állatvédelem is egyre nagyobb szerepet kap. A legújabb felmérések szerint az európai lakosság 60%-a (Magyarországon 45%-a) számára

158

IV.


fontosak az állatjóléti kérdések (Eurobarometer, 2006). Növekszik azoknak a fogyasztóknak a száma, akik állatvédelmi okok miatt vegetáriánusok lesznek. Egyre nagyobb teret hódítanak az un. bioélelmiszerek, a fejlôdô országok kistermelôit támogató „fair-trade”18 élelmiszerek, az állatokon végzett kísérletek nélkül készített kozmetikumok és a környezetkímélô, természetes tisztítószerek. A vásárlók egy része a helyi, kisebb üzleteket választja vásárláskor, elutasítva ezzel a hipermarketek erôszakos piac politikáját. Világszerte növekszik továbbá azoknak az embereknek a száma (a fogyasztók 52 %-a), akik etikai okokból részt vettek már egy termék elleni kampányban jelentôs kárt okozva ezzel a cégeknek (Anon., 2003). Az élelmiszer elôállításba vetett bizalom csökkenése már nemcsak a tudatos fogyasztói csoportok sajátja. Az élelmiszer-gazdaság változó dimenziói címû 2003-as OECD konferencián elhangzott felmérés szerint a fogyasztók – bár tisztában vannak saját felelôségükkel (44 %) abban, hogy milyen táplálékot fogyasztanak –, 15 %-ban viszont az elôállítót, 13 %-ban pedig az államot tartják felelôsnek (Katic, 2003). Az elmúlt években jelentôsen csökkent a fogyasztók bizalma az élelmiszeriparban és az élelmiszer ellenôrzést végzô állami intézményekben. A fogyasztók bizalmát az Európai Unióban elsôsorban a szarvasmarhák tömeges szivacsos agyvelôbántalmának (BSE) megjelenése valamint a Belgiumban kirobbant dioxin botrány ingatta meg. Magyarországon az ellenôrzô szervekbe és a gyártókba fektetett bizalom csökkenését az elmúlt években elsôsorban három paprika botrány („ólmozott” fûszerpaprika, aflatoxint tartalmazó fûszerpaprika, valamint a növényvédôszer maradványokat tartalmazó zöldpaprika), a borhamisítás valamint a mézhamisítás okozta. A médiában élelmiszer-biztonsági kihágásaik miatt rendszeresen szerepelô kereskedelmi és élelmiszer-elôállító egységek szintén meghatározóak voltak a fogyasztók bizalmatlanságának kialakulásában. Az utóbbi idôben pedig a madárinfluenzával kapcsolatban a sajtóban kialakult hisztéria bizonytalanította el a vásárlókat. Az agráretikát Magyarországon és az EU-ban nem kezelik még önálló tudományterületként, egyes kérdéseit a bioetika vagy a környezeti etika körében említik (Bánáti, 2006). Az agráretika pontos definíciója sem található meg még az európai szakirodalomban. Az agráretika az új etikákhoz hasonlóan egyrészt normatív elemzô, másrészt a gyakorlatot segítô, konstruktív tudomány. Az agráretika olyan tudományterület, amely egyfelôl vizsgálja az agrártermelési feladatokat ellátó egyének és szervezetek tevékenységét etikai szempontok alapján valamint az agrár-, kémiai- és biológiai tudományok fejlôdése révén rendelkezésünk18

fair trade = méltányos kereskedelem

159


IV.

re álló új technikák alkalmazását az élelmiszerláncban. Másrészt megoldásokat keres az agrármérnöki munkához kapcsolható társadalmi, erkölcsi problémákra. A mezôgazdasági termelés és az élelmiszer elôállítás során számos olyan etikai kérdés merül fel, amelyeket részben más un. „új etikák” (pl. a bioetika, a környezeti etika, a gazdasági etika és a mérnöki etika) is vizsgálnak (az 1. ábra vastag betûvel kiemelt témái). Azonban míg a bioetika az élôvilág szempontjából vizsgálja ezeket a kérdéseket, addig a környezeti etika a környezet védelmét tekinti feladatának, a gazdasági etika célja a tisztességes gazdaság megteremtése, a mérnöki etika a mérnöki hivatás szemszögébôl vizsgálja ezeket az etikai kérdéseket. Számos, csak az agrárterületekhez kapcsolódó etikai kérdés is felmerül (1. ábra). Ilyen területek például az ipari növények szabadalmaztatása, az eredetvédelem, az élelmiszer jelölés, az élelmiszer hamisítás, az agrárpolitika, a rituális vágások és az élelmezés biztonság etikai kérdései. Az agráretika legvitatottabb és egyben a legnagyobb szakirodalommal rendelkezô területe az élelmiszeripari felhasználásra kerülô genetikailag módosított élôszervezetek etikai kérdéseinek. 1. ábra: Az agráretika az „új etikák” között (vastag betûvel több etika által tárgyalt kérdések) KÖRNYEZETI ETIKA

BIOETIKA – klónozás – eutanázia – abortusz – eugenika – fogamzásgátlás – orvosi titoktartás – szervátültetés – génbank – xenotranszplantáció

– emberkísérletek – állatkísérletek – betegtájékoztatás – élôvégrendelet – ôssejt kutatás – GMO – hálapénz – új technológiák

AGRÁRETIKA

– agrárpolitika – növényvédelem – táplálkozási ajánlások – állatjólét, állatkísérletek – GMO – állatok klónozása táplálkozási célra – adalékanyagok, aromák (Kovács, 2004, Gaizler és Nyéky, – hormon, antibiotikum kezelés 2003 alapján) – éllemiszer jelölés – eredetvédelem – rituális vágások GAZDASÁGI ETIKA – fogyasztóvédelem – fogyasztók tájékoztatása – monopolhelyzettel – piaci etika – élelmiszer hamisítás való visszaélés – adócsalás – megtévesztô élelmiszer reklámok – gondatlan – hírnévrontás – ipari növények szabadalmaztatása – árképzés vállalatirányítás – élelmezés-biztonság – környezetvédelem – méltánytalan – élelmiszer-terrorizmus – fajok kiirtása bérezés – árképzés – megtévesztô – késedelmes fizetés – beszerzési ár alatti értékesítés reklámozás – zsarolás – génkalózkodás – egészség– megvesztegetés – új technológiák veszelyeztetés – ipari kémkedés (Bánáti és Tóth, 2005 alapján) – kereskedelem etikája (Zsolnai, 2004 alapján)

160

– biodiverzitás védelme – növények joga – állatok joga – élettelen környezet joga – környezetvédelem – természevédelem – hulladékgazdálkodás – környezeti nevelés – GMO (Hens és Susanne, 1999 alapján)

MÉRNÖKI ETIKA – mérnök felelôssége – közlés etikája – energia felhasználás – környezetvédelem – munkaerkölcs – új technológiák alkalmazása – állatkísérletek

(Gyürk, 1998; Legeza, 2004 alapján)

IV.


A genetikailag módosított élôszervezek élelmezési célú felhasználásának etikai kérdései A genetikailag módosított szervezetek az élelmiszerlánc összes szereplôjére igen jelentôs és összetett hatást gyakorolnak (2. ábra). Az élelmiszerlánc két végén lévô szereplô, a kínálattal megjelenô biotechnológiai ipar és a végsô keresletet generáló fogyasztó komoly ellentéte meghatározó nyomásként jelentkezik a lánc többi szereplôjére, számos etikai, vallási, gazdasági konfliktust okozva a lánc többi tagjának és önmaguknak is. 2. ábra: Genetikailag módosított szervezetek az élelmiszerláncban (EC DG AGRI, 2000 módosítva) EU KORMÁNY

KÍNÁLAT Biotech. vállalatok

• Szabályozás és engedélyezés • Nyomonkövetés és jelölés • Ellenôrzés • Kockázat-elemzés és -kommunikáció • Agrárpolitika: támogatás

Tanácsadás, tájékoztatás

KUTATÁS

GMO (vetômagok, növényvédô szerek, takarmányok) GMO TERMELÔK

BIOTERMELÔK

ELÔÁLLÍTÓK

Reklámok Marketing Média Lobbi szervezetek Aktivisták

GM élelmiszerek

GM mentes élelmiszerek

KERESKEDELEM FOGYASZTÓK

KÖVETKEZÔ GENERÁCIÓ

Az új etikákat tekintve nincs mindenki által elfogadott általános etikai elmélet, csak egymással versengô etikai elméletek vannak (Kovács, 2001). Így egy országon belül is igen különbözô etikai szemléletekkel találkozhatunk. Ez az egyik oka annak, hogy a szakirodalomban a GM ter-

161


IV.

mékek kapcsán felmerülô problémák etikai elemzéseit vizsgálva jelentôs vélemény különbségekkel, ill. megosztottsággal találkozhatunk. Három fô etikai megközelítést kell megemlítenünk, a konzekvencionalista megközelítést, a dentológiai megközelítést és a principlizmust. A konzekvencionalista megközelítés szerint egy tett erkölcsi megítélése kizárólag annak következményeitôl függ. A legnépszerûbb következményetikai elmélet az utilitarizmus, amely szerint erkölcsileg akkor nevezhetünk egy tettet erkölcsileg jónak, ha annak következménye a legtöbb ember számára jó. A dentológiai megközelítés ezzel szemben nem a következményeket vizsgálja, hanem a következmény létrejöttét eredményezô cselekvéseket. A dentológiai elméletek szerint az erkölcsi szabályokat akkor sem szabad megsérteni, ha ebbôl mindenki számára jó következmények származnának, a cél nem szentesítheti az eszközt. Az említett harmadik elmélet, a principlizmus új etikai elmélet, amely azt vallja, hogy bizonyos etikai alapelveket, alapértékeket általánosan el lehet fogadni és az elfogadott alapelvek segítségével kell az etikai vizsgálatok végezni. A szakirodalmat áttekintve, arra a megállapításra juthatunk, hogy az utilitarista etika követôi a genetikai módosítás élelmiszeripari alkalmazását általában erkölcsileg helyesnek tartják, míg a dentológiai elmélet követôi elutasítják. A principlizmus elméletét alkalmazók között pedig mindkét véleményt megtalálhatjuk. Tanulmányunkban az etikai kérdésekre fôleg a principlizmus elméletének segítségével szeretnénk rávilágítani, olyan erkölcsi értékeket, alapvetô emberi jogokat szem elôtt tartva mint az autonómia, az igazságosság, a jólét és a felelôsség. Tanulmányunkban a felmerülô morális és etikai problémák elemzésénél a fogyasztókat kezeljük kitüntetett figyelemmel, az ôket érintô fôbb kérdéseket mutatjuk be. Elôször a genetikai módosítás technológiájának elutasítása mögött megbúvó etikai érveket ismertetjük és elemezzük. Majd kitérünk a genetikai módosítás alkalmazása kapcsán felmerülô morális problémák közül a jelölés, a szabadalmazás és az állatjólét kérdésére. A genetikai módosítás fogyasztói megítélése A GM élelmiszerek fogyasztói fogadtatása országonként erôsen eltérô. Az amerikai fogyasztók nagy részének nem jelent érzékelhetô kockázatot a genetikai módosítás alkalmazása, szemben az európai és japán fogyasztókkal (Lakner et al., 2003). Az Eurobarometer felmérései alapján megállapítható, hogy az európai lakosság legnagyobb része elutasítja az élelmezési célú genetikailag módosított élôszervezeteket (Eurobarometer, 2000, 2001, 2003, 2005, 2006), bár az Európai Unión belül is jelentôs eltérésekkel találkozhatunk. Görögország (81%), Olaszország (77%), Ciprus (76%) és Ausztria (69%), fogyasztói a leginkább elutasítóak a GM 162

IV.


élelmiszerekkel szemben, míg Hollandia (42%), Finnország (46%) és Svédország (46%) a leginkább elfogadó országok (Eurobarometer, 2006). Magyarország (63%) inkább az ellenzôk táborába tartozik. A magyar fogyasztók a genetikai módosítás élelmiszeripari alkalmazását összehasonlítva más technológiák alkalmazásával közepes kockázatú és hasznú technológiának tartják (Bánáti & Lakner, 2003; Bánáti & Lakner, 2006). Az Eurobarometer 2003-as felmérésébôl kitûnik, hogy míg a GM növényeket egyre jobban elfogadja az európai társadalom, addig a GM élelmiszereket továbbra is kitartóan elutasítják még akkor is, ha azok olcsóbbak, környezetbarátabbak, finomabbak vagy táplálkozási szempontból kedvezôbb az összetételük, mint a hagyományos élelmiszereknek. A GM élelmiszerek elutasításának hátterében három fô állítással találkozhatunk, miszerint a géntechnológia természetellenes, szükségtelen valamint nagyon kockázatos mind a jelen társadalomra és környezetre mind a következô generációkra (Eurobarometer, 2000; Grunert et al., 2003; Lakner et al., 2003). A következô fejezetben megvizsgáljuk a GM élelmiszerek elutasításával kapcsolatos legfôbb érveket. Sokan úgy érzik, hogy az élôszervezetek genetikai módosítása olyan technológia, amely nem természetes, mivel túlzottan beavatkozik a Természet rendjébe. Ennél az állításnál több kérdést is meg kell vizsgálnunk. Mi a „Természet”? Mit nevezhetünk természetesnek? Ami természetes az erkölcsileg jó? Ezen kérdéseket Reiss és Straughan (1996) alapján tekintjük át. Nem egyszerû a „Természet” és a „természetes” fogalmának meghatározása, gondoljunk csak a természetes hajápoló szerekre, a természetes felületkezelô anyagokra vagy a természetes gyereknevelési módokra és a természetes születés szabályozásra. Ha a Természetet úgy határozzuk meg, hogy minden, ami az emberi beavatkozástól mentes, akkor egy olyan szûk fogalmat kapunk, amibe a jelenlegi környezetünk szinte semmilyen eleme nem tartozik bele. Ezek alapján nem csak a GM technológiát, hanem az összes mezôgazdasági technológiát és az összes mezôgazdasági terméket el kellene utasítanunk. Jelenlegi élelmiszer növényeinket évszázadokon keresztül formáltuk a nemesítési technikákkal. A mezôgazdasági haszonállatainkat elôször háziasítottuk, majd különbözô tenyésztési eljárásokkal próbáltuk a tulajdonságaikat megváltoztatni. Ha azt mondjuk, hogy minden olyan dolog természetes, ami a természet törvényei szerint való, akkor szintén egy olyan természet fogalomhoz jutunk, ami nem pontosan körülhatárolható. Elôször is vajon ismerjük-e már a természet összes törvényét? Ki mondhatja meg, hogy mely törvények a természet törvényei és melyek nem azok? Egyszer a természet minden törvényét ismerni fogjuk? 163


IV.

A genetikai módosítás vét a természet törvényei ellen, mivel áthágja a fajok közötti határokat. Ám biztos, hogy ez természetellenes? A természetben is megfigyelhetôk ilyen folyamatok, gondoljunk a vírusokra, amelyek képesek különbözô élôlények között a genetikai anyag átvitelére. A kérdés ezek után az, hogy vajon a természetben megvalósuló génátvitel is olyan jelentôsen és gyorsan megy-e végbe, mint a génmódosítás alkalmazása során. A kérdésre nem a válasz. Ám ha ezek alapján kijelentjük, hogy a génmódosítás nem természetes, tehát természetellenes, eljutunk egy újabb kérdéskörhöz. Biztos az az erkölcsileg jó, ami természetes? Jónak nevezhetôk olyan természetes képzôdmények, mint a hurrikán, vulkán kitörés, árvíz és olyan természetben található mikroorganizmusok, amelyek betegségeket, járványokat okoznak? Az elôzôekbôl látható, hogy mind a „Természet” mind a „természetes” nagyon nehezen meghatározható és igen kontextus függô fogalom. Továbbá ami természetes nem mindig, nem minden környezetben és nem minden szempontból jelenti azt, hogy jó. Mivel a döntés igen szubjektív – mindaddig amíg ezek a fogalmak szakemberek által nem meghatározottak és mindenki által el nem fogadottak –, igen nehéz ezek alapján etikai ítéletet alkotni a genetikai módosításról. A géntechnológia szükségessége A fejlôdô országokban óriási méreteket ölt a szegénység, az emberek szélsôséges éghajlati körülmények között élnek, küszködve a vízhiánnyal és az élelmiszer hiánnyal. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának19 25. cikke szerint „minden embernek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez ...” (UN, 1948). Az Egyesült Nemzetek Szervezete Gazdasági és Társadalmi Tanácsa kimondta, hogy ennek az élelemnek megfelelô mennyiségûnek és minôségûnek kell lennie, ami kielégíti az egyén táplálkozási szükségleteit, mentes mindenféle ártalmas anyagtól és elfogadható az adott kultúrában (UN, 1999). Tehát feladatunk olyan lehetôségeket, módszereket illetve technológiákat találni, amelyekkel mindenki számára biztosítható a megfelelô élelem. Segíthet-e a génmódosítás technológiája az éhezés felszámolásában? Sokak szerint igen. Chrispeels (2000) arra hívja fel a figyelmet, hogy nem ítélhetjük el a GM termékeket kis kockázatok miatt, amikor megoldást jelenthetnek az éhezés megszüntetésére. Ezzel szemben Herrera-Estrella (2000) szerint a problémát a GM termékek nem fogják megoldani, mivel pont 19

Universal Declaration of Human Rights

164

IV.


az éhezôk számára nem lesznek elérhetôek. A biotechnológiai cégek számára ugyanis a haszonszerzés a cél és nem a jótékonykodás. Így a termékeiket különbözô szabadalmakkal védik és magas áron kínálják olyan piacokon, ahol megfelelô számukra a kereslet. Van-e esetleg más lehetôség a probléma megoldására? Ez ismét olyan kérdés, amelyre nem tudjuk a választ tudományos eredményekre támaszkodva megadni. Továbbá eldönthetik-e a fejlett országok, hogy szükséges-e egy olyan technológia, amely a fejletlen országok problémájára jelent jelenleg megoldást? Valóban segítünk-e a fejletlen országoknak azzal, ha egyre olcsóbban állítunk elô élelmiszereket és jelenünk meg vele piacaikon? A fejlett országokban már most is élelmiszer túltermelés van. Joggal kérdezhetnénk meg, hogy miért van éhezés a Földön, amikor a fejlett országok egyik fô problémája az élelmiszer többlet. Feladatunk-e a szegényebb országok segítése? A szolidalítás és az igazságosság mindenképpen azt diktálja, hogy tekintetbe kell vennünk a fejletlenebb országok problémáit és a fejlett országoknak mindent meg kell tenniük az éhezés felszámolása érdekében mind a saját országaikon belül mind az egész Földön. Ám mindenképpen szükséges lenne megvizsgálni, hogy melyik technológia az, amelyik biztosítani tudja ezeknek a céloknak az elérését. A géntechnológia és a kockázatok A harmadik, legtöbbet hangoztatott etikai érv a „génmérnökség” alkalmazása ellen, hogy nagyon kockázatos, katasztrófával fenyegetô technológia. Miért etikai kérdés a kockázat? Erkölcsileg rossz-e egy technológia, ha kockázatokat rejt? A génmódosítás vajon több kockázatot rejt, mint a jelenleg is alkalmazott többi technológia? A második kérdést rögtön elvethetjük, mivel kockázatok mindig is léteztek. Minden jelenleg használt technológia, sôt a mindennapi életünk is rejt kockázatokat. Semmilyen cselekvésünkrôl sem állíthatjuk, hogy 100 %-osan kockázat mentes. Továbbá jelenleg lehetetlen, hogy egy technológiáról elôre biztosan megmondjuk, hogy bizonyos elôre ismert veszélyek bekövetkeznek a jövôben vagy nem, esetleg eddig ismeretlen kockázatok felmerülnek-e majd késôbb. Továbbá azt sem tudjuk pontosan megmondani, hogy ha elvetjük valamely technológia alkalmazását, akkor annak milyen következményei illetve kockázatai lehetnek ránk nézve vagy sokkal inkább a következô generációkra. Tehát a kockázatokat teljesen nem ismerhetjük, ám kellô gondossággal meg lehet becsülni és össze lehet hasonlítani azokat a ma már alkalmazott technológiákkal. A becsült kockázatok alapján pedig eldönthetô, hogy az adott technológia elfogadható-e vagy nem. A kockázat becs-

165


IV.

lésének viszont magában kell foglalnia a morális és az etikai kérdések elemzését is. Nagyon fontos, hogy a kockázatok felmérésénél szerepet kapjanak a tudományos kockázatok mellett a különbözô vallási, társadalmi és erkölcsi okokból felmerülô tényezôk is. Továbbá a kockázat-elemzés módszerének kidolgozása az etika feladata is. Az etika feladata, hogy meghatározza, hogy milyen értékeket (pl. biztonság, igazságosság) kell figyelemmel kísérni egy adott alkalmazás vizsgálata során továbbá, hogy milyen súllyal valamint kinek (fogyasztó, elôállító, környezet) a szempontjából kell ezeket a tényezôket kiválasztani és elemezni. Az etika ôrködik továbbá egyes alapelvei, mint például az arányosság (proporcionalitás) vagy az elôvigyázatosság érvényesülése felett. A genetikailag módosított termékek jelölése Az élelmiszerek megfelelô jelölése fontos szerepet játszik a fogyasztók tájékoztatásában és a különbözô termékek kiválasztásában. A genetikai módosítás tényének jelölése az élelmiszereken vitát váltott ki a szakemberek körében. Szükséges-e genetikai módosítás tényét feltüntetni az élelmiszereken? Hogyan biztosítható legjobban a fogyasztók egyik alapvetô joga, a választás szabadsága valamint az ahhoz szükséges tájékoztatáshoz való jog? A génmódosítás jelölésével segítjük-e a fogyasztókat vagy csak megtévesztjük ôket? A kérdésekben mai napig nincs egyetértés a világ egyes részei között (2. táblázat). Egyes országokban (pl. az Európai Unió országaiban, Ausztriában) kötelezô a genetikai módosítás (GM) tényének jelölése az élelmiszereken és a takarmányokon is. Másutt, így Oroszországban csak az élelmiszereken kell feltüntetni a módosítás tényét. Sôt van olyan ország (pl. Brazília, Japán), ahol egyes GM gabonákat kell jelölni, másokat nem. Továbbá jelentôs különbség van az egyes országokban az élelmiszerekben véletlenszerûen elôforduló GM szennyezettség engedélyezett határértéke között is.

166

IV.


2. táblázat: Jelölési kötelezettség néhány országban (CFS, 2006 alapján) Ország

Jelölési kötelezettség

Határérték

Európai Unió

kötelezô

0,9 %

Független Államok Közössége

kötelezô élelmiszerekre takarmányra nem

0,9 %

Norvégia

kötelezô

2%

Svájc

kötelezô

0,9 %

Brazília

kötelezô, kivéve GM szója

1%

Ausztrália

kötelezô

1%

Kanada

nem kötelezô

Amerikai Egyesült Államok

nem kötelezô

Dél-Afrika

kötelezô

nincs

Japán

csak egyes termékeknél kötelezô a GM tartalom GM-mentességet is lehet jelölni

5%

Az USA és az EU tagállamainak jelölési szabályozása között a legszembetûnôbb a különbség. A különbség fôleg a jelölési információk fontosságának különbözô megítélésébôl fakad, amit fontosnak tartottunk tanulmányunkban bemutatni, mivel más-más etikai alapelv alapján eltérôen dönthetünk a jelölés morális helyessége kapcsán. Az Amerikai Egyesült Államokban a genetikai módosítás tényét nem kell jelölni a GM élelmiszereken, az engedélyezés után a genetikailag módosított összetevôt tartalmazó élelmiszereket nem kezelik megkülönböztetett figyelemmel. Továbbá megengedett a GM-mentesség jelölése is. Az amerikai megítélés szerint a jelölés feladata, hogy mindenki számára értelmezhetô információkat tartalmazzon, figyelmeztesse vagy inspirálja a fogyasztót. Tehát amennyiben a GM élelmiszer nem különbözik összetételében, tápértékében, vagy biztonságosságában a hagyományos összetevôkbôl elállított élelmiszertôl, akkor a jelölése teljesen szükségtelen, sôt megtévesztô lehet (FAO, 2001). Az Európai Unióban kötelezô jelölni a genetikai módosítás tényét az élelmiszereken és a takarmányokon is 0,9%-os véletlenszerû szennyezôdése felett. Az európai felfogás szerint a fogyasztónak joga van minden információt tudni az élelmiszerrôl, ami befolyásolhatja a választását (inform choice). Az Európai Unióban a fogyasztók (94,6 %) ragaszkodnak a genetikailag módosított élelmiszerek megkülönböztetô jelöléséhez (Eurobarometer, 2001). Magyarországon is közel azonos arányban (90 %) tartják ezt szükségesnek a fogyasztók (Bánáti, 2003). Az EU szabályozás megpróbálja biztosítani a fogyasztóknak, hogy a genetikailag módosított élelmiszerek mellett továbbra is legyen lehetôségük a hagyományos eljárásokkal elállított élelmiszereket választani (a választáshoz való jog). 167


IV.

Az USA-ban a választott jelöletlen élelmiszerekrôl a fogyasztók nem tudják eldönteni, hogy GM élelmiszer-e vagy nem. Ha biztosan GM-mentes élelmiszert szeretnének vásárolni, akkor a GM-mentes feliratot kell keresniük az élelmiszereken. Az Európai Unióban a módosítás tényét jelölni kell az élelmiszereken. A jelölés költsége így megjelenik a GM alapanyagokat felhasználó elôállítóknál. Az elôállítók olcsóbb GM alapanyagokkal dolgoznak, de a végterméket drágítja az elkülönített kezelés ill. a jelölés költsége. Így az EU-ban a GM termékek magasabb áron jelennek meg a piacon, mint a tengerentúlon. Tehát a génmódosítás költség csökkentô célja nem jelenik meg az élelmiszerek jelölése esetén. Az amerikai rendszert európai szemmel figyelve elmondhatjuk, hogy sok fogyasztó választáshoz való joga, így autonómiája sérül. Ha fordítva vizsgáljuk a jelölés morális helyességét, akkor azt mondhatjuk, hogy sok európai fogyasztó esetében pedig az egyenlôség alapelve sérül. Döntenünk kell mielôbb a technológia élelmiszeripari alkalmazásáról. A technológia elfogadása esetén ugyanis az átlagfogyasztók számára feleslegessé válhat a GM élelmiszerek jelölése és így tényleg képesek lehetünk olcsóbb vagy éppen különleges összetételû élelmiszerek biztosítására. Meg kell még említenünk a különbözô „különleges” fogyasztói csoportokat, akik vallási vagy erkölcsi okokból még érintettebbek a GM jelölés kérdésében. E csoportoknak különösen fontos, hogy továbbra is biztosítsuk az elveiknek és elvárásainak megfelelô élelmiszereket. Hiszen a géntechnológia élelmiszeripari alkalmazásával olyan élelmiszerek válhatnak elveiknek nem megfelelônek, amiket eddig nyugodtan fogyaszthattak. A fogyasztókat el kell látni hasznos, érthetô, nem egyoldalú információval. A jelölés önmagában azonban nem elegendô megoldás a fogyasztók tájékoztatására. Közérthetô tájékoztató anyagok készítésére és minél szélesebb körben való terjesztésére van szükség. Genetikailag módosított élôszervezetek szabadalmaztatása A géntechnológia felfedezése alapvetô változást hozott a szabadalmazás gyakorlatában is. Segítségével lehetôvé vált az élôszervezetek szabadalmaztatása. Minden ember által elôállított vagy felfedezett új termék szabadalmaztatható. A géntechnológia felfedezése lehetôvé teszi a kutatóknak, hogy olyan élôszervezeteket hozzanak létre, amely eddig nem fordult elô a természetben és egyben feljogosította ôket arra, hogy jogot formálhassanak az általuk létrehozott új „találmányra”. Az élôszervezetek szabadalmazhatósága elôtt egy híres per (Diamond v. Chakrabarty, 19781980) nyitotta meg az utat, amelynek eredményeként a genetikailag módosított mikroorganizmusok szabadalmaztathatóvá váltak. A döntést követôen Egyesült Államok Szabadalmi és

168

IV.


Védjegy Hivatalához20(United States Patent and Trademark Office) 7000 szabadalmazási kérelem érkezett (Nuffield, 1999). A következô precedens értékû per 1985-ben fejezôdött be, amikor engedélyezték egy megnövelt triptofán aminosav tartalmú kukorica szabadalmazását. Ma már csak szója kultúrára vagy szója fajtára több mint 700 szabadalmat adtak ki Amerikában (USPTO, 2006) (3. táblázat). Majd 1988-ban szabadalmaztatták az elsô állatot is, a Du Pont és a Harvard Egyetem „rákegerét”, amit genetikailag arra módosítottak, hogy daganatok fejlôdjenek ki benne, rákellenes gyógymódok kísérleti vizsgálata céljából (Nuffield, 1999). 3. táblázat: Száznál több szója fajtát birtokoló cégek (USPTO, 2006 alapján) Biotechnológia cégek

Szabadalmak száma (2006.05.04.)

Stine Seed Farm

200 db

Pioneer

159 db

Monsanto

149 db

Asgrow Seed Company

111 db

Tehát a genetikai módosítás lehetôvé tette az élôszervezetek szabadalmazását, ami számos etikai kérdést vet fel. Erkölcsileg helyes-e élôszervezeteket szabadalmaztatni ezáltal „birtokolni”? Jogot formálhat-e egy cég vagy egy kutató egy mikroorganizmusra, egy növényre vagy egy állatra? Milyen következményekkel jár a szabadalmaztatás a társadalom, a mezôgazdaság és az élelmiszer-elôállítás számára? Milyen következményekkel járhat, ha az élelmezés szempontjából fontos növények szabadalmaztatását engedélyezzük a cégeknek? Mi egy újítás célja, ha tudjuk, hogy az csak egy kis csoport számára lesz hozzáférhetô? Lehet-e a tudomány egyszerre áru és közjó? Mi a célja a tudás és az ismeretek növelésének, ha nem a közjó, az életszínvonal növelése (Meyer, 2004)? Másrészt az újítások a kutatók és a vállatok szellemi termékei, amelyek fejlesztése hosszú éveket vesz igénybe és a legtöbb esetben nagy költségekkel jár. Tehát jogosan védik-e meg másoktól a munkájuk eredményét, az általuk létrehozott „termékeket”? A jogot segítségül hívva ezekre a kérdésekre nem kapunk egyértelmû választ. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (27. cikk) alapján „minden személynek joga van a közösség kulturális életében való szabad részvételhez, a mûvészetek élvezéséhez, valamint a tudomány haladásának és az abból származó jótéteményekben való részvételhez…” ugyanakkor „… mindenkinek joga van minden általa alkotott tudományos, … termékkel kapcsolatos erkölcsi és anyagi 20

United States Patent and Trademark Office

169


IV.

érdekeinek védelméhez”. Tehát az embernek mind a közjóban való részesedésre mind az általa létrehozott termék védelméhez joga van. Szükséges lenne viszont átgondolni és szabályozni, hogy egyes esetekben melyik jog az erôsebb, az elsôdleges. A gazdasági rendszerekben a tulajdonjognak meghatározó szerepe van. Ám a tulajdonjogok határtalan birtoklása különbözô monopóliumok kialakulásához vezethet, amelynek következtében sérülhet az autonómia és az igazságosság elve. Egy termék monopólium kialakulásával megszûnik az árverseny, a tulajdonos szabja meg a termék árát és felhasználásának lehetôségeit. Egy alapvetô mezôgazdasági termék birtoklása különösen sértheti az emberek autonómiáját. Nem szabad elfelejtkeznünk arról sem, hogy a szabadalmaztató egy életet birtokol és döntenek egy növény vagy egy állat felhasználásáról. Az élôszervezetek kapcsán meg kell még említenünk egy új jelenséget, a bio-kalózkodást (biopiracy). A bio-kalózkodás általában a szegény, de természeti kincsekben gazdag országokban figyelhetô meg. Nagy tôkével rendelkezô cégek jelentôs összegeket költenek arra, hogy kutatóik értékes növény fajokat pl. gyógynövényeket derítsenek fel ezekben az országokban és kémiai összetételüket feltárva levédessék azokat. Ez etikailag teljesen elfogadhatatlan. A szegényebb országoknak sem a technológiai tudásuk, sem az emberi, sem az anyagi kapacitásuk nincs meg, sem a szabályozási rendszerük nincs felkészülve ezekre a támadásokra. Egy olyan társadalom értékeit lopják el, amely még a szabadalom fogalmával sincs mindig tisztában.

Összefoglalás A géntechnológia mezôgazdasági, illetve élelmiszeripari alkalmazása terén a tudomány, a kutatók sokkal nagyobb léptékkel haladnak, mint ahogyan azt a jogalkotók, az etikai normák megfogalmazói követni tudnák (Bánáti, 2003), pedig a genetikailag módosított szervezetek igen jelentôs és összetett hatást gyakorolnak az élelmiszerlánc összes szereplôjére. A genetikai módosítás alkalmazásait külön-külön, a tudományos ismereteink alapján sokoldalúan és az erkölcs szemszögébôl is meg kell vizsgálni és az eredményeket az egyes kultúrkörökben külön kell mérlegelni. A megfelelô etikai vizsgálatokhoz az adott kultúra erkölcsi értékrendjének és identitásának megfelelô ismerete szükséges. Ezért minél elôbb meg kell vizsgálni az adott társadalom értékítéletét. Felelôsségteljes etikai ítéleteket csak ezek alapján hozhatunk és csak így kerülhetôk el a társadalomban a felesleges belsô feszültségek és konfliktusok is. Hogy reálisabb képet kapjunk a géntechnológia alkalmazásainak társadalmi elfogadásáról és erkölcsi ítéletérôl, az alkalmazásokat nem csak a többi technológiától elszigetel-

170

IV.


ve, sokkal inkább azokkal összehasonlítva szükséges megvizsgálni, mindenki számára érthetô ismereteket biztosítva ehhez. A genetikai módosítás élelmiszeripari felhasználását nem utasíthatjuk el azért, mert jelenleg vagy nekünk nincs rá szükségünk, de fontos átgondolni a jövôbeni alkalmazását. Míg a géntechnológia élelmiszeripari alkalmazásáról összességében nem jelenthetjük ki egyértelmûen, hogy tudományosan és etikailag helyes vagy nem, addig fontos a fogyasztókat ellátni hasznos, közérthetô és nem egyoldalú információval. A kutatókra óriási felelôsség hárul a géntechnológia lehetséges következményeinek teljes megismerésében és az alkalmazás emberekkel való megismertetésében. Fontos, hogy a szakemberek felismerjék a felelôsségüket a tájékoztatásban is és különös figyelmet fordítsanak a médiában való szereplésükkor a kiegyensúlyozott, hiteles ismeretek átadására. A döntéshozók, akiknek nagy a felelôssége abban, hogy a fogyasztók minél nagyobb védelme érdekében biztosítsák a kutatáshoz, a tájékoztatáshoz és az ellenôrzéshez nélkülözhetetlen forrásokat valamint a képviselt emberek nevében több szempontból mérlegelt döntéseket hozzanak. Nem halogatható továbbá ezen kérdések agráretikai szempontból való vizsgálata és az agráretikai kérdések tudományos igényességû kutatása (Bánáti, 2006).

Felhasznált irodalom: Anonymus (2003): 962 milliárdba kerülnek a fogyasztói bojkottok. Menedzsmentfórum. 2003. december 8. 15:11. www.mfor.hu/cikkek/cikk.php?article=11094 Anonymus (2004a): Embriót klónozhatnak. Népszabadság, 2004. augusztus 12. p. 23. Anonymus (2004b): Az elsô brit klónengedély. Világgazdaság. 2004. augusztus 13. p. 2. Anonymus (2004c): www.newscientist.com

Pig

feed

blunder.

New

Scientist,

28

February

2004.

Bánáti D. (2003): A XXI. század kihívásai. A géntechnológia élelmiszeripari alkalmazásának szabályozása. Könyvfejezet. –In: SZENES Ené (Szerk.) Élelmiszeripari vállalkozások kézikönyve. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, pp. 1-40. Bánáti D. (2006): Agricultural ethics. Acta Alimentaria, Vol. 35 (2). pp. 149-151. Bánáti D., Lakner Z. (2003): Modern Biotechnology and the Hungarian Consumers. Acta Alimentaria, Vol. 32 (Suppl.). pp. 5-23. Bánáti D., Lakner Z. (2006): Knowledge and acceptance of genetically modified foodstuffs in Hungary. Journal of Food and Nutrition Research, Vol. 45, No. 2, pp 62-68.

171


IV.

Bánáti D., Tóth A. (2005): Agráretika. Élelmezési Ipar, LIX. évfolyam 2005. 1. sz. pp. 2-5. Brown, L. R. (2000): Az új évszázad kihívásai. In: L. R. Brown, C. Flavin, H. French: A világ helyzete 2000. Föld Napja Alapítvány, Budapest. pp. 5-19. CFS (2006): Genetically Engineered Crops and Foods: Worldwide Regulation and Prohibition. The Center for Food Safety. pp. 1-19. http://www.centerforfoodsafety.org/pubs/World_Regs_Chart_2-2006.pdf Chrispeels, M. J. (2000): Biotechnology and the Poor. Plant Physiology, Vol. 124. pp. 3-4. www.plantphysiol.org Darvas B. (1997): A genetikailag módosított élôszervezetek kibocsátásának környezeti kockázatai. Fenntartható Fejlôdés Bizottság, KTM, Budapest. pp. 3-63. Dus Santos, M. J., Carrillo, C., Ardila, F., Ríos , R. D., Franzone P., Piccone, M. E., Wigdorovitz, A., Borca, M. V. (2005): Development of transgenic alfalfa plants containing the foot and mouth disease virus structural polyprotein gene P1 and its utilization as an experimental immunogen. Vaccine 23. pp. 1838–1843. European Comission (DG Agri) (2000): Economic Impacts of Genetically Modified Crops on the Agri-Food Sector. A Synthesis. www.eu.int Eurobarometer (2000): The Europeans and Biotechnology. Eurobarometer 52.1. europa.eu.int/comm/public_opinion/archives/eb/ebs_154_en.pdf Eurobarometer (2001): Europeans, science and technology. Eurobarometer 55.2. pp. 50-56. europa.eu.int/comm/public_opinion/archives/eb/ebs_134_en.pdf Eurobarometer (2003): Europeans and Biotechnology in 2002. Eurobarometer 58.0. 2nd Edition. pp. 13-37. Eurobarometer (2005): Social values, Science and Technology. Special Eurobarometer 225/ Wave 63.1 – TNS Opinion & Social. pp.20-27. Eurobarometer (2006): Risk Issues. Special Eurobarometer 238/Wave 64.1 – TNS Opinion & Social. pp. 24-31. FAO (2001): FAO Ethics Series 2. Genetically modified organisms, consumers, food safety and the environment. Róma. pp. 1-27. FEC (2003): Engeneering Nutrition. GM crops for global justice? Food Ethics Council. p. 9. www.foodethiccouncil.org GAEIB (1995): Ethical Aspects of the Labelling of Foods derived from Modern Biotechnology. Opinion oh the Group of Advisers on the Ethical Implications of Biotechnology to the European Comission. No 5. http://europa.eu.int/comm/european_group_ethics/gaieb/en/opinion5.pdf Gaizler Gy., Nyéky K. (2003): Bioetika. Gondolat, Budapest. pp. 5-415. 172

IV.


Goodpaster, K. E. (1992): Business Ethics. In: Becker, L. C. (Szerk.): Encyclopedia of Ethics. Garland Publishing, Inc. New York & London. pp. 30-33., 111-113., 309-311. Grunert, K. G., Bredahl, Lone, Scholderer, Joachim (2003): Four question on European consumers’ attitude toward the use of genetic modification in food production. Innovative Food Science and Emerging Technologies 4. pp. 435-445. Gyürk I. (1998): Mérnöki etika. Mezôgazdasági Kiadó, Budapest. pp. 5-99. Hens, L., Susanne, C.: Környezetetika. In: C. Susanne (Szerk.) (1999): Bioetika. Dialóg Campus Kiadó, Pécs–Budapest. pp. 239-269. Herrera-Estrella, L. R. (2000): Genetically Modified Crops and Developing Countries. Plant Physiology, Vol. 124. pp. 923-925. Katic, L. (2003): Meeting the challenges: Opportunities for Food Sector. OECD Conference on Changing Dimension of the Food Economy: Exploring the Policy Issues. webdomino1.oecd.org/comnet/agr/foodeco.nsf Kovács J. (2001): Bioetika, orvosi etika. In: Buda Béla, Kopp Mária (Szerk.): Magatartás tudományok. Medicina Könyvkiadó, Budapest. pp 293-321. Kovács J. (2004): Bioetika, orvosi etika. In: Fekete László (Szerk.): Kortárs etika. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. pp. 186-213. Kleter, G. A., Kuiper, H. A. (2002): Consideration for the assessment of the safety of genetically modified animals used for human food or animal feed. Livestock Production Science 74. pp. 275-285. Kovács J. (2004): Bioetika, orvosi etika. In: Fekete László (Szerk.): Kortárs etika. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. pp. 186-213. Kues, W. A., Niemann, H. (2004): The contribution of farm animals to human health. Trends in Biotechnology Vol. 22 No.6. pp. 286-294. Lakner Z., Bánáti D., Szabó E. (2003): Új jelenségek a növényolajipari termékek piacán. A géntechnológia és a nemzetközi közvélemény. Olaj, Szappan, Kozmetika, 52. évf. 4. szám. pp. 121-130. Legeza L. (2004): Mérnöki Etika. Akadémiai Kiadó, Budapest. pp. 5-128. Meyer, G. (2004): 5th EurSafe Congress, Knowledge and money-making: Next item on the ethical agenda. EurSafe News, Volume 6, No. 3. pp. 1-3. Nuffield (1999): Genetically modified crops: the ethical and social issues. Nuffield Council on Bioethics, London. pp. 1-164. OGY (2003): 132/2003. (XII. 11.) OGY határozat a 2003-2008. közötti idôszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Programról

173


IV.

Pagán Westphal, S. (2001): Stolen transgenic pigs become sausages. New Scientist, 25 July 2001. www.newscientist.com Pollack, A. (2003): F.D.A. Says Food Supply May Contain Altered Pigs. New York Times. Februrary 6, 2003. www.nytimes.com Pomázi I., Szabó T., Csanády R. A. (Szerk.) (1997): A fenntarthatóság felé. Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, Budapest. pp. 3-127. Potter, V. R.(1970): Bioethics. The science of survival. Perspectives in Biology and Medicine, vol. 14 no. 1. pp. 127-153. In Gaizler Gy., Nyéky K. (2003): Bioetika. Gondolat, Budapest. pp. 5-415. Prather, R. S., Hawley, R. J., Carter, D. B., Lai, L., Greenstein, J. L. (2003): Transgenetic swine for biomedicine and agriculture. Theriogenology 59. pp. 115-123. Reiss, M. J., Straughan, R. (1996): Improving Nature? The science and ethics of genetic engineering. Cambridge University Press, reprinted 2002, United Kingdom. pp. 60-67. Shrader-Frechette, K. (1992): Agricultural Ethics. In: Becker, L. C. (Szerk.): Encyclopedia of Ethics. Garland Publishing, Inc. New York & London. pp. 30-33., 111-113., 309-311. Sala , F., Rigano, M. M., Barbante, A., Basso, B., Walmsley, A. M., Castiglione, S. (2003): Vaccine antigen production in transgenic plants: strategies, gene constructs and perspectives. Vaccine 21. pp. 803–808. Thompson, Paul B. (1998): Agricultural Ethics: Research, Teaching and Public Policy. Iowa State University Press, Ames. pp. 5-239. Vajta, G., Gjerris, M. (2006): Science and technology of farm animal cloning: State of the art. Animal Reproduction Science 92. pp. 211-230. UN (1948): United Nations Universal Declaration of Human Rights. General Assembly resolution 217 A (III). International Bill of Human Rights. UN (1999): United Nations The right to adequate food (Art. 11):.12/05/99. E/C.12/1999/5. (General Comments). Economic and Social Council http://www.unhchr.ch/tbs/doc.nsf/(Symbol)/3d02758c707031d58025677f003b73b9?Opendo cument USPTO (2006): www.uspto.gov Wright, A., Bruce, A. (2003): Genetically modified microorganisms and their potential effects on human health and nutrition. Trends in Food Science & Technology 14. pp. 264–276. Zsolnai L. (2004): Gazdasági etika. In: Fekete László (Szerk.) (2004): Kortárs etika. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. pp. 42-45.

174

IV.


12. További feladatok a GMO-k kockázat-értékelése területén – nemzetközi szervezetek ajánlásai

A kötet 3. fejezetében már ismertettük a GMO-k kockázat-értékelésében résztvevô, illetve annak módszertani hátterét meghatározó nemzetközi szervezetek feladatait és ezirányú tevékenységét. Tekintettel a biotechnológia gyors fejlôdésére, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság GMO szakértôi csoportja (EFSA GMO Panel21) folyamatosan közzéteszi a GM növényekkel és a belôlük nyert élelmiszerekkel és takarmányokkal kapcsolatos útmutatóját (EFSA, 2006). Ebben információt szolgáltat az aktuális szabályozás és a nemzetközi szervezetek (pl. OECD TFSNFF22, OECD PD23, FAO/WHO Codex TFFBT24) által kidolgozott és az EU által adaptált élelmiszer-biztonsági kockázat-értékelés aktuális módszertani kérdéseivel kapcsolatban, melyek a GM élelmiszerek és takarmányok felhasználásából eredô bármilyen toxikus, allergén vagy más népegészségügyi vagy állategészségügyi szempontból káros hatás kimutatására kapcsolatos ajánlásokra vonatkoznak. Tekintettel a biotechnológia gyors fejlôdésére, az EFSA GMO Panel folyamatosan közzéteszi a GM növényekkel és a belôlük nyert élelmiszerekkel és takarmányokkal kapcsolatos útmutatóját, melyben az aktuális szabályozás és a nemzetközi szervezetek (pl. OECD, FAO/WHO, Codex TFB) által kidolgozott és az EU által adaptált vizsgálati kör aktuális kérdéseit tárgyalja. A Magyar Élelmiszerbiztonsági Hivatal keretében hazai szakértôk bevonásával GMO Panel alakult. Az EFSA GMO Panel munkaprogramja szerint az alábbi kérdésekben tervezi tudományos állásfoglalás kialakítását (EFSA, 2007): • a biológiai környezet biztonságának megítélésében az antibiotikum rezisztencia marker gének szerepe; • a GM termények piacra kerülését követô környezeti ellenôrzés fontossága; • állat etetési kísérletek felhasználásának lehetôségei és korlátai a GM élelmiszerek és takarmányok élelmiszer-biztonsági kockázatának értékelésére; • GM fehérjék allergenitásával kapcsolatos vizsgálati módszertan korszerûsítése; • összehasonlító vizsgálatok stratégiai fejlesztése a lényegi egyenértékûség és az állatkísérletállat kisérletek eredményeinek statisztikai elemzésében; 21

22 23 24

Scientific Panel on Genetically Modified Organisms for the Risk Assessment of Genetically Modified Organisms and Derived Food and Feed of European Food Safety Authority OECD’s Task Force for the Safety of Novel Foods and Feeds (http://www.oecd.org) OECD’s Product Database (http://www.oecd.org) FAO/WHO Codex ad hoc Intergovernmental Task Force on Foods Derived from Modern Biotechnology (http://www.codexalimentarius.net/web/committees.jsp)

175


IV.

• nem élelmiszeripari és takarmányozási célú GM növények élelmiszer-biztonsági megítélése; • különleges táplálkozási célú GM növények vizsgálatára vonatkozó útmutató kidolgozása (még nem kezdôdött el). A GM élelmiszerek és takarmányok hosszú távú fogyasztásával járó veszély kockázatának jellemzésére alkalmazott állat etetési kísérletek humán alkalmazhatóságáról különösen megosztott a szakemberek véleménye. Az EFSA GMO Panel, ezért – mMandátuma szerint –, ezért az alábbi kérdésekkel külön is kíván a jövôben foglalkozni: • a GM élelmiszerek és takarmányok élelmiszer-biztonsági és táplálkozási értékelésében az állat kísérletekkel nyerhetô információk hatékonyságának és korlátainak vizsgálata; • elvi útmutató készítése a GM élelmiszerek és takarmányok hasznosulásával kapcsolatos állat kísérletekben alkalmazandó diéta elkészítésére; • útmutató készítése az adatgyûjtés és az adatfeldolgozás módjára; • útmutató készítése az adat értékelésre és a kockázat jellemzésére (pl. az eredmények biológiai jelentôsége, a kitettség és az élelmiszer-biztonsági ráhagyás kérdései, az adatok extrapolációjának problémái, zavaró faktorok és bizonytalansági tényezôk); • javaslatok kidolgozása a meglévô állatmodellek javítására, kiegészítésére és/vagy helyettesítésére, mint pl. sejtre alapozott in vitro és ex vivo modellek és/vagy génexpressziós, géntranszlációs és metabolomikára alapuló technológiák alkalmazása; • a GM élelmiszerek és takarmányok élelmiszer-biztonsági és táplálkozási értékelésére vonatkozó alternatív kiegészítô módszerek és állatkísérletállat kisérletek kombinációjára alapozott kritérium rendszer fejlesztése és útmutató készítése az engedélyt kérôk és a kockázat-becslôk részére; • konzultációk szervezése (nemzeti szakértôk, biotechnológiai vállalkozások, nem állami szervezetek) konszenzus kialakítása céljából. Várhatóan a géntechnológia alkalmazásából további szakmai bizonytalanságok szakértôi kezelésére is szükség lesz. Jelzô értékû, hogy aA FAO/WHO Codex Alimentarius bBiotechnológiai eredetû élelmiszerekkel foglalkozó szakbizottsága (Task Force on Foods Derived from Biotechnology, Chiba, Japán) fontosnak tartotta, hogy két szakterületen is megnyissa kibôvítse szakmai tevékenységét (CX/FBT 05/5/3Codex FBT, 2005): • a GM növények kockázat-elemzésével kapcsolatos útmutató felülvizsgálatára alakult és Kanada által koordinált elektronikus munkacsoport életre hívásával, amely a táplál-

176

IV.


kozási és egészségügyi céllal genetikailag módosított DNS hordozó növényekkel kapcsolatos; • a rekombináans DNS-t hordozó állatok kockázat-elemzésével kapcsolatos vélemény formálásban. A Codex MNB keretében GM-élelmiszerekkel kapcsolatos feladatok megoldására a Codex MNB magyar szakbizottság alakult. A Codex TFB megoldásra váró feladatai közül, várhatóan az alábbi témákaterületek kapnak prioritást: • a géntechnológiai eljárások során a rekombináns DNS illesztési és stabilitási bizonytalanságából eredô kockázat- értékelés és a piacra kerülést követô ellenôrzés metodikai nehézségei; • a hagyományosan nemesített és rekombináns-DNS-t tartalmazó növény keresztezésébôl származó, több rekombináns DNS-t befogadó növények kockázat-értékelési és ellenôrzési nehézségei; • a nem engedélyezett GM anyagokkal történô alacsony szintû szennyezés nem-GM élelmiszerek tárolásánál és szállításánál a nemzetközi kereskedelmi gyakorlat szempontjából; • a harmadik országokban alapvetô alapélelmiszernek számító GM -gabonák kereskedelmi forgalomba kerülésének kockázata, illetve a behozatalra adott engedélyek közlönyben történô megjelentetése; • a farmakológiai és más nem élelmiszeripari célú, bioaktív komponenst expresszáló GM -növények ipari szintû termesztésével kapcsolatos kockázat és az élelmiszerlánc biztonságával kapcsolatos fogyasztói bizalom összhangjának elôsegítése; • a speciális táplálkozási célú funkcionális élelmiszerek iránti növekvô igény kielégítésére a rekombináns-DNS-t hordozó állatok és mikroorganizmusok élelmiszer-biztonsági kockázat-értékelésével kapcsolatos tudományos állásfoglalás, mint pl. a kulcsfontosságú komponensek és metabolitok profil-analízise, az antibiotikum rezisztencia gén terjedése és magnifikációja, a tápanyaghordozók összetételében várható változások felismerése, a piacra kerülést követô ellenôrzés, jelölés és nyomonkövetés nehézségei; • GM -élelmiszerek fogyasztásával kapcsolatos lakossági terhelés (min. 10 év) egészségügyi kockázatának megítéléséhez szükséges európai adat gyûjtési stratégia kidolgozásában való részvételi kötelezettség; • a géntechnológiával kapcsolatos, hazánkban is fellelhetô félelmek, ismerethiány miatti társadalmi konzultáció rendszerré tétele a 2001/18/EK irányelvnek megfelelôen a Géntechnológiai Bizottság bevonásával.

177


IV.

A rendkívül körültekintô engedélyezési eljárás ellenére az engedélyezett és piacra került GM élelmiszerek és takarmányok fogyasztási biztonságát a felhasználók (egyes országok) körében számos kétség övezi. Ezért az OECD tagországok kormányai fontosnak tartották, hogy az engedélyezett GM termények elôzetes vizsgálatával kapcsolatos élelmiszer-biztonsági információk nyilvánosan hozzáférhetôek legyenek. Az OECD TFSNFF25, azaz az új élelmiszerek és takarmányok élelmiszer-biztonsági kérdéseivel foglakozó munkacsoportjának javaslatára a kereskedelmi forgalomba került GM terményekkel kapcsolatos élelmiszer-biztonsági információkat az 26 OECD Termék Adatbázisában gyûjtik. Az adatbázis kialakításában problémát jelentett, hogy a különbözô nemzeti hatóságok ugyanarról a GM terményrôl különbözô névvel vagy jellemzôkkel adtak meg információkat. Az OECD ezért kidolgozta a GM növények „egyedi azonosító” (unique identifiers) kialakítására alkalmas útmutatóját. (Errôl bôvebben a 3. fejezetben.) A rendszer GM terményekre jól mûködik, ezért az OECD az azonosító kódot szeretné kiterjeszteni a GM eredetû mikrobákkal és állatokkal kapcsolatos élelmiszer-biztonsági információkra is. Az OECD Termék Adatbázis az egyedi azonosító kódon túl a lényegi egyenértékûség vizsgálatához elengedhetetlen alapinformációkat is tartalmaz. Ezért az OECD tudományosan megalapozott, a tagországok által kölcsönösen elfogadott információs dokumentumokat dolgoz ki. Ezeket a Konszenzus Dokumentumokat27 (Consensus Documents) elsôsorban az élelmiszerekkel és takarmányokkal kapcsolatos engedélyezési eljárásban használják. Az OECD folyamatosan bôvíti a lényegi egyenértékûség szempontjából irányadó Konszenzus Dokumentumok sorát. Az aktuális dokumentum tervezetek között szerepelnek pl. az alábbiak: • egy új paradicsom (Lycopersicon esculentum), papaja, manióka és szójafajták fôbb élelmiszer és takarmányozási célú tápanyaghordozói és antinutritív komponensei; • alacsony eurikasav tartalmú repce (Canola) és édes burgonya (Opomoea batatas) fôbb tápanyaghordozói és antinutritív komponensei; • transzgenikus növények molekuláris jellemzése. 25

26 27

OECD’s Task Force for the Safety of Novel Foods and Feeds (http://www.oecd.org/department/0,2688,en_2649_34391_1_1_1_1_1,00.html) OECD´s Product Database (http://www.oecd.org/scripts/biotech/) http://www.oecd.org/document/9/0,2340,en 2649 34391 1812041 1 1 1 1,00 html

178

IV.


Felhasznált irodalom: Codex FBT (2005): Joint FAO/WHO Food Standards Programme Codex Ad Hoc Intergovernmental Task Force on Foods Derived From Biotechnology Fifth Session Chiba, Japan, 19-23 September 2005. Review of the Work by International Organizations on the Evaluation of the Safety and Nutrition Aspects of Foods Derived From Biotechnology Submission From CBD, FAO, ICGEB, OECD, WHO. CX/FBT 05/5/3 EFSA (2007): Safety and Nutritional Assessment of GM Plant derived Foods/Feed. The role of animal feeding trial. Draft report on Animal feeding trials – for public consultation ()

179


IV.

Összefoglaló Az „Élelmiszer-biztonsági Kötetek” „Genetikailag módosított növények az élelmiszerláncban” címû, IV. kötete tudományos igényességgel, de közérthetô módon dolgozza fel a genetikailag módosított élelmiszerekkel kapcsolatos aktuális kérdéseket. Részletesen bemutatjuk a genetikailag módosított (GM) szervezetekre vonatkozó európai szabályozást, különös figyelmet szentelve a hazai elôírásoknak. Számos nemzetközi szervezet (pl. OECD, FAO/WHO Codex Alimentarius Bizottsága, EFSA) foglalt állást a GM növények környezet- és élelmiszer-biztonsági, illetve etikai és jogi kérdéseiben. Számos ajánlást és útmutatót dolgoztak ki, továbbá olyan harmonizált adatbázist hoztak létre, amely tartalmazza az engedélyezett GM terményekkel kapcsolatos információkat (pl. molekuláris jellemzôk, beltartalmi és táplálkozási mutatók, toxikológiai paraméterek). Az elôre nem tervezett, váratlan hatások környezeti, népegészségügyi és táplálkozási kockázatának elhárítása céljából az engedélyezett GM termények piacra kerülését követô ellenôrzést is szabályozták, amelyhez egységes nyomonkövetésre is alkalmas egyedi jelölési kód alkalmazása vált szükségessé. A GM növények termesztésével kapcsolatos gazdasági kérdések részletes elemzése rávilágítanak arra, hogy az USA, Argentína Brazília és más GM növényt elôállító országok az elmúlt tíz év során közel 100 %-kal növelték a genetikailag módosított (GM) kukorica, szója, repce ill. gyapot termôterületét. Az elsô generációs fejlesztésekben a herbicid tolerancia és rovarkártevôkkel szembeni rezisztencia nemesítés dominált. A késôbbiekben megjelentek a fogyasztói érdekeknek is megfelelô, például különleges táplálkozási célú vagy a környezeti stresszt jobban tûrô vagy nem élelmiszeripari célú (pl. energia növények) is. Az EU – az RR-szója kivételével – 1998-ban megtiltotta a GM élelmiszerek importját és elôállítását. 2004-óta viszont évente közel 40 millió tonna szójababot és ôrleményt importáltak a tagállamok. Hazánkban 2005 óta moratórium tiltja a GM növények termesztését, annak ellenére, hogy a termesztôk egy része a GM kukoricát a bioetanol elôállítása szempontjából elônyben részesítené. A nemzetközi szervezetek eredményeire támaszkodva az EFSA és a nemzeti élelmiszer-biztonsági hatóságok folyamatosan közzéteszik az engedélyezési eljáráshoz szükséges vizsgálatok sorát, melyeknek ki kell terjedniük a környezeti kockázat vizsgálatán túl az élelmiszer-

180

IV.


biztonsági szempontból fontos genetikai, komponens összetételi, toxikológiai és allergén vizsgálatokra, valamint a táplálkozással összefüggô veszély azonosítására, a kockázat-becslésre és az engedélyezett GM élelmiszerek és takarmányok fogyasztásával összefüggésbe hozható kockázat jellemzésére. A kötetben a hazai kutatók által végzett élelmiszer-biztonsági vizsgálatok eredményeit is ismertetjük. A hazai nemesítôk által fejlesztett herbicid rezisztens transzgénikus búza (Triticum aestivum L.) modelljén a GM vonalak és az izo-genikus szülôi búza lényegi egyenértékûségét, a biológiai értéket befolyásoló fehérjék és hasznosulási mutatók vizsgálatát elemezzük. Bemutatjuk a hazánkban engedélyezett GM élelmiszerek és takarmányok mintavételébôl következô hibákat és az analitikai módszerek jellemzôit is, amivel elsôsorban a mennyiségi PCR (polimeráz láncreakción alapuló) vizsgálatokat végzôk számára szeretnénk a gyakorlatban is hasznosítható tanácsokkal szolgálni. A GM szennyezés mintavételi problémái miatt – hasonlóan a mikotoxin szennyezésnél tapasztalt inhomogenitáshoz –, elôfordulhatnak fals pozitív és negatív mérési eredmények. A PCR-re alapozott kvantitatív elemzés során további nehézséget jelent a minta inhomogenitása, ahol a logaritmikus illesztésre épülô meghatározás mérési bizonytalanságából adódó szórás akár exponenciális függvény szerint is nôhet. A gyakorlati tapasztalatok szerint ez az érték elérheti a 25-30 m/m %-ot. Mivel az élelmiszerek 0,9%-ot meghaladó GMO szennyezése esetén hazánkban is kötelezô azok jelölése, külön fejezet foglalkozik – az élelmiszer mátrix és technológia függvényében – a PCR-re alapozott vizsgálati módszer alkalmazhatóságával. Több száz, kereskedelmi forgalomból származó élelmiszer GM szója szennyezésével kapcsolatos vizsgálatáról is beszámolunk. A kötetben értékeljük a hazai élelmiszerekben elôforduló szója tartalomra, ill. az ebbôl származó GMO tartalomra vonatkozó információkat is. A fogyasztási szokásokra, a jelölés megbízhatóságára, az esetleges eltérések valószínûségére és azok érzékelhetôségére is kitérünk. Információt szolgáltatunk – ipari vizsgálatok és számítások alapján – egy kormányzati szintû kockázat-becslés részét képezô kitettség értékeléséhez. Ezen túlmenôen, az élelmiszeripari vállalkozások számára egyszerû módszerekkel és segédeszközzel kívánunk szolgálni annak meghatározására, hogy mikor, milyen fontossági sorrendben és milyen intézkedése-

181


IV.

ket szükséges tenni a GMO jelenlét megelôzése, a jogszabályokban és a vevôi elvárásokban elôírt jelölési, nyomonkövetési követelmények teljesítése és a fogyasztók megfelelô tájékoztatása érdekében. Bár a GM termények elôállításának és forgalmazásának jogszabályi feltételei adottak, a fogyasztók részérôl tapasztalható nagy mértékû ellenállás eddig gátat vetett a GM élelmiszerek széles körû elterjedésének. A GM termékek megítélése és elterjedtsége jelentôs mértékben az élelmiszerlánc szereplôi megítélésének és stratégiájának illetve stratégiájuk esetleges jövôbeni változásának a függvénye. Ezért a kötet külön figyelmet szentel annak a reprezentatív kérdôíves felmérésnek, amelynek keretében felmértük az élelmiszerlánc szereplôinek (mezôgazdasági termelôk, élelmiszer-feldolgozók, kereskedôk, vendéglátó- és közétkeztetô helyek vezetô munkatársai) az élelmiszer-biztonsággal, ezen belül a GM termékek elôállításával és forgalmazásával kapcsolatos ismereteit, attitûdjét és véleményét. A genetikailag módosított szervezetek az élelmiszerlánc összes szereplôjére igen jelentôs és összetett hatást gyakorolnak. Az élelmiszerlánc két végén lévô szereplôk, a kínálattal megjelenô biotechnológiai ipar és a végsô keresletet generáló fogyasztók komoly ellentéte meghatározó nyomást gyakorol a lánc többi szereplôjére, ezáltal számos etikai, morális, vallási és gazdasági konfliktust okozva. A kötetben külön figyelmet szentelünk e-bonyolult kérdéskörnek. Végül összegezzük a GMO-k kockázat-értékelésével foglalkozó nemzetközi szervezetek ajánlásait, a jövôbeni feladatokat.

182

IV.


Summary The booklet entitled “Genetically modified foodstuffs” deals with a science-based approach of the most vital aspects concerning GM crop safety strategy. We describe the role of the relevant international bodies and that of the EU in the GM crop related regulation and ethics, the present risk assessment strategy, and deal with the uncertainties of post-market monitoring such as the labelling related methodological problems and with the reliability of exposure data in the risk characterisation process. The adoption of genetically modified (GM) crops is occurring at a rapid pace. The global area used for GM crops in 1996 was approximately 1.7 million hectares. GM crop production has increased each year with an estimated 102 million hectares of GM crops planted in 2006. The United States is the leading producer of GM crops accounting for 55 million hectares of the total GM crop area. Argentina is the second largest producer with about 18 million hectares devoted to GM crops, while Brazil had an estimated 11.5 million hectares of GMO area in 2006. Virtually 100% of the world’s GMO area is used for cultivating varieties of maize, soybeans, canola or cotton which are either herbicide tolerant, or contain a Bt gene for insect resistance, or combine both of these features. There are also GM crops under development with enhanced nutritional and/or health beneficial characteristics and non-food use, as well. In 1998 the EU introduced a de facto moratorium on the import and production of GM foods with the exception of importing RR soybean (or RR soybean meal), which was lifted in 2004. About 40 million tons of soybeans and soybean meal are imported to the EU member states each year. Presently, no GM crops are cultivated in Hungary due to the introduction of a moratorium on the production of GMOs in 2005. It is anticipated, however, that the moratorium will be lifted, encouraging the uptake of GM maize in the light of increasing bioethanol production. Producers will base their decision on the costs of conventional and GM seeds, pesticides, labour, capital as well as other relevant inputs, and choose a system that will minimise these costs.

183


IV.

There are several international and regional organizations (e.g. OECD, FAO/WHO Codex Alimentarius, European Food Safety Authority, etc.) dealing with safety, environmental, legal and ethical aspects of GMOs. In the 80’s, emphasis has shifted from agricultural and environmental utilisation of transgenic plants to the elaboration of safety assessment of foodstuffs produced by modern biotechnology. Risk assessment strategies for GM plants and derived food and feed have been designed with respect to human/animal health and environmental safety by various international organisations. Nowadays, safety assessment must be based on the principle of substantial equivalence and carried out on a case by case basis. Harmonisation of databases and detection methods are also curtailed in order to improve the effectiveness of risk assessment methods. To achieve this goal, a unique identifier system was set up by the OECD to share information and monitor GMOs. Furthermore, post-market analysis is also necessary to prove the absence of adverse effects. The Guidance Document of the EFSA for the risk assessment of GM plants and derived food and feed describes the overall risk assessment based on a comparison of the properties of the GM plant and derived food and feed with those of an existing organism from which the GM plant has been derived with a long history of safe use (concept of substantial equivalence). Issues to be considered include molecular characterisation of the inserts, evaluation of food/feed safety aspects of the GM plant and derived food/feed data on composition, toxicity, allergenicity and nutritional evaluation to identify the potential risks for the consumer. Further specific activities like post-market monitoring of GM food/feed may be considered. We demonstrate selected examples from our research experience concerning GM crop safety. We introduce a pre-market risk assessment of transgenic wheat lines containing bacterial-derived alien gene (bar) regulated under the maize ubiquitin promoter to confer resistance to the glyphosinate agent family developed by Hungarian breeders. The 6 independently fertilised transgenic wheat lines were compared to their non-transgenic counterpart for adequacy of main nutrients and biologically active proteins. Nutritional evaluation of the GM lines and the isogenic control wheat was evaluated using rat feeding trial. The uncertainty problems of labelling concerning sampling and analysis of GM food and feed contamination are discussed, as well. We provide practical information for GMO sampling, which is the weak point of GMO analytics. GMO content in the relevant bulks does not have homogenous distribution amongst the particles of the product to be analysed. The presence of

184

IV.


GMO in most food and feed or crops is a result of adventitious contamination. It means that GMO content is a special contaminating agent in the bulk to be checked for transgenic DNA. The distribution of the contaminating GMO particles is similar to the pattern of the wellknown mycotoxins. The chance to make special sampling mistakes giving false positive or false negative results is therefore high. The second problem is the analytical performance parameters of the investigation procedure after homogenisation of the samples. While the widely used PCR method needs logarithmic equations, the uncertainty of the measurement sometimes grows exponentially. Our results have shown that the uncertainty of the analysis can reach 25-30 mm %. We outline the importance of valid standards in both qualitative and quantitative PCR analysis. We believe this article will help to understand and handle some practical problems related to quantitative PCR analysis. Use of soy protein in food products is common in the food industry in order to substitute the meat protein or to improve the structural properties of the products. The so-called Roundup Ready soybean was the first plant approved for food production in 1996. The current EU regulations stipulate that if the ingredient contains, consists of or is produced from GMO products and contains the GMO more than 0.9 % must be labelled. We introduce detection problems and point out that it is not a simple task, because according to studies, DNA may be degraded severely during food processing. For this reason, we assessed by PCR method whether the processing, thermal stress have any influence on the feasibility of the detection of GM soy in different processed model meat products and to determine the presence of RR soy in products in the Hungarian food market. Hundreds of food samples were purchased and examined for GMO content. We share our experience in data collection and evaluation of the information concerning the measurable quantity of soybean content and the soybean related GMO present in foodstuffs marketed in Hungary. In these aspects, we deal with consumer habits, reliability of labelling, and the probability of deviation and palpability related to the GM ingredients. These results contribute to the exposure assessment, which could serve as a part of any further GMO related risk assessment on government level. We examined via representative questionnaire surveys the knowledge, attitude, perception and the food safety strategy of the food chain players (agricultural producers, food processors, tra-

185


IV.

ders, catering companies, etc.) regarding the production and commercialisation of GM products. In this way, we wanted to explore the relevant situation, review the strategies of food chain players considering that the evaluation and commercialisation of GM products would change considerably towards this direction. It is indispensable to create much more reliable traceability and labelling systems than those existing today. The development of genetically modified organisms (GMOs) raises perhaps the broadest and most controversial array of ethical issues concerning food and agriculture today. The aim of our study is to briefly review the ethical issues of genetically modified foods, one of the most important areas of agricultural ethics. We introduce and analyse the intrinsic moral concerns – unnaturalness, riskiness, unnecessariness – expressed about genetic engineering. Then we present some of the emerged extrinsic ethical concerns in connection with the application of genetic modification in the food production, the ethical issues of food labelling, patenting of living organisms and animal welfare. Genetic engineering gave numerous opportunities into the hand of mankind, therefore, limits must be set to it. Until we cannot declare that genetic modification and its applications are scientifically and ethically wrong or right, we must supply people with helpful, clear and not one-sided information. At last but not at least, we provide some information related to future plans of international organisations concerning GM crop safety strategy. The Scientific Panel on Genetically Modified Organisms for the Risk Assessment of Genetically Modified Organisms and Derived Food and Feed of European Food Safety Authority regularly launches its guidelines in which the Panel supplies up to date information on regulation and issues of food safety risk assessment methods elaborated by international bodies and adapted by the EU. Human applicability of animal feeding studies has split the public, therefore new topics have been addressed and others have gained more priority. The OECD has a unique identifier and will further extend Consensus Documents to be used in safety assessment.

186

IV.


Tárgymutató Európai Bizottság 18-19, 29, 33, 35,

A agráretika 155, 157-158, 169-170

40-44, 48, 77, 103, 107

allergén kockázat 60 amplifikációs ciklusok 82

É

annealing 82

élelmiszer-elôállítók 117, 119, 146, 149-152

B

élelmiszerlánc 7, 10-11, 13, 39, 116-118,

beillesztett gén 54

141-142, 149, 154, 158-159, 168, 175,

biológiailag aktív fehérjék 70, 73-74

178, 180

biztonsági értékelés 7, 24, 51-52, 54

C

élelmiszerlánc szereplôi 11, 141, 180

F

Codex TF 28, 173, 175

FAO 24-28, 31, 33-34, 52, 55, 58, 60-61, 65, 105, 165, 170, 173-174, 177-178, 182

D DNS izolálás 111

FAO/WHO Codex Alimentarius 26, 31, 33, 174, 178, 182

donor 31, 54-55, 59, 61

fehérje hasznosulás 70, 73-74 fehérje szerkezet 62, 70

E EFSA 41-42, 52, 65, 173-174, 177-178, 182 egészségügyi kockázat 39, 175

fenotípus 51, 54, 57, 64 fogyasztói megítélés 104, 160

egyedi azonosítók 32, 38, 44 egyszerûsített kockázat-becslés 115-116, 138 ELISA 70-72, 106 elsô generációs GM 9, 51 engedély 10, 13-14, 19, 21, 24, 26, 32, 3540, 42-43, 45-50, 58, 64, 106-108, 116, 127, 133, 149-150, 164-165, 167, 169, 174-176, 178-179

G genetikai módosítás 8, 44, 50-51, 57, 146, 154-155, 160-162, 164-165, 167-169 genetikailag módosított szervezetek 9, 32, 35, 39, 41, 44, 47-49, 106, 141, 154, 159, 168, 180 géntechnológiai tevékenység

35, 44-48,

50, 105 187


géntechnológiával módosított szervezet 35-36, 39, 41-42, 45-48, 104, 114, 118

IV.

K kereskedelmi minták 109, 111-112

géntermék 52-59, 61-62, 67

konstrukciós vektor 55

GM élelmiszerek 9, 27, 29-30, 35, 37, 39,

konszenzus dokumentumok 176

42, 52, 59, 141, 146-147, 154, 160-161, 165-166, 173-176, 178-180 GM monitoring 7, 108 GM növények 7, 9-10, 13-17, 19-22, 30, 32, 51-52, 58, 60-61, 64, 77, 115, 121122, 147, 161, 173-176, 178

28, 30, 33,

kópiaszám 56, 81, 111 környezeti hatás 40-41, 52, 54, 64 környezeti kockázat 35-37, 40-41, 54, 154, 170, 178 környezeti kockázat becslése 54 küszöbérték 15, 18, 38, 83, 85, 121

GM összetevôk 108 GM termény vonal 52, 54

L

GM termények 11, 13, 26, 32, 35, 51-53,

lényegi egyenértékûség 25, 27-28, 30, 37,

77, 173, 176, 178, 180

52-53, 55, 68, 74, 173, 176, 179

GM terményekkel kapcsolatos kockázatok 51, 53 GMO analitika 75, 77, 80-81, 87, 92, 98, 103-105

M másodlagos metabolitok 59, 60 mérési bizonytalanság 75-76, 79-80, 889, 91-93, 95, 97-98, 100-101, 103-104, 179

GMO tartalom 15, 87, 95, 101, 106, 115, 119, 139, 179

mezôgazdasági termelôk 13-14, 141-142, 145-146, 180

GMO tesztelés 106-108

mintavétel 7, 11, 39, 48, 64, 75-78, 80, 102-104, 109, 118-119, 122, 179

H harmadik generációs GM 10, 51

modell minták 109 modern biotechnológia 7-10, 24-26, 28-29, 146

J jelölés 16, 36-38, 42, 47, 49-50, 101, 103, 106-108, 113-122, 125-127, 129-130, 135-139, 148, 150-152, 158, 160, 164166, 175, 178-180 jogi szabályozás 11, 105 188

N nemzetközi szervezetek 7, 11, 24, 30, 37, 173, 178, 180 nemzetközi szervezetek ajánlásai 180

7, 37,

IV.


NY

T

nyilvántartás 121, 32, 38, 44, 46-47, 50,

tápcsatorna rezisztencia 60, 72

139 nyomonkövethetôség 11, 37-39, 44, 48, 104, 118, 120, 141, 145, 150-152

templát 81, 83 transzformált vonalak 59, 68-70, 72-73 transzgén

24, 54-55, 81-85, 87, 94-96,

103, 108 O

transzgénikus búza 7, 67, 74, 179

OECD 9, 12, 24-30, 32-34, 37, 47, 70, 72, 74, 157, 171, 173, 176-178, 182, 184 OECD TF 29-30, 173, 176

Ú új élelmiszer 25-27, 29, 42-44, 49, 52, 54, 64, 176

P

újonnan expresszált fehérjék 60

PCR 70, 81, 83-84, 86-88, 106, 110-114, 179, 183

V

polimeráz enzim 82-84

véletlen szennyezés 119, 122

primerek 81-83, 110

veszélyelemzés 54

próba 82-83, 111

veszély-jellemzés 120

R

W

real-time PCR 81, 83-84, 110-111 referencia gén 95, 111 rövid távú biológiai hatás 73

WHO 24-28, 31, 33-34, 52, 55, 58, 60-61, 65, 105, 173-174, 177-178, 182 WTO 31

RR szója 93, 95-100, 106, 108-109, 113

S statisztikai megbízhatóság 80, 93

SZ szülôi termény 52, 54 szabadalmaztatás 158, 166-167 189

JEGYZETEK

190

IV.

IV.

JEGYZETEK

191

A kötet megjelenéséhez a támogatást a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH), valamint a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Iroda (KPI) nyújtotta.

GENETIKAILAG MÓDOSÍTOTT NÖVÉNYEK AZ ÉLELMISZERLÁNCBAN

Recommend Documents