Mizik Tamás
A genetikailag módosított növényi szervezetek helyzete és lehetőségei State and Opportunities of Genetically Modified Crop Organisms
[email protected] Budapesti Corvinus Egyetem, Agrárközgazdasági és Vidékfejlesztési Tanszék; egyetemi docens
Absztrakt Napjaink egyik globális problémája a túlnépesedés és az ebből következő élelmezési válság. A folyamatosan növekvő élelmiszerigény kielégítésére az egyik lehetőség a génmódosított (transzgénikus) növények termelése. A folyamat során mesterségesen beültetésre kerül az átvinni kívánt tulajdonságot hordozó gén. Ennek célja sokféle lehet, a jelenleg legelterjedtebb első generációs GMO növények esetében ez a magasabb ellenállóképesség a kórokozók, kártevők és gyomok ellen, ezáltal a növényvédelmi költségek csökkentése. Bár a szabályozás és a társadalmi elfogadottság országonként eltérő, azonban tény, hogy a génmódosított növények területe az 1996-os művelésbe vonástól kezdve folyamatosan nő, az akkori 1,7 millió hektárról 2015-re már 179,7 millió hektárra (Clive, 2015). A GM növények törvényi szabályozása változatos, azonban több tanulmány egybehangzó eredménye alapján a technológia alkalmazása érdemi bevételnövekedést (és alacsonyabb termelési költségeket) eredményezhet, különösen a fejlődő országokban. A különböző forrásokból hozzáférhető adatok alapján a tanulmány bemutatja a GMO generációit, jelenlegi helyzetét, valamint a feldolgozott források alapján következtetéseket von le a GMO jövőjével kapcsolatban.
Bevezetés Mind a mezőgazdaság, mind az élelmiszerkereskedelem vonatkozásában egyre komolyabb kihívásként jelentkezik az élelmezésbiztonság, amelynek a megoldása alapvető, stratégiai jelentőségű cél mind a kormányzatok, mind a lakosság (fogyasztók) szempontjából. Azonban a kérdésnek van termelői vetülete is, amelynek középpontjában a költségminimalizálás-haszonmaximalizálás állnak. Ebből a szempontból alapvető az újabb és újabb innovációk ismerete és megfelelő szintű alkalmazása. Ennek egyik lehetősége a génsebészet (GMO – genetikailag módosított szervezetek/organizmus), amellyel a termék alapvető tulajdonságai változtathatók meg, mint például az ellenálló képesség növelése (akár aktív védekezés a kártevők ellen), kedvezőbb beltartalmi értékek elérése vagy éppen a hosszabb eltarthatóság. A génmódosítás hatására előre tervezett módon, az örökítőanyag (DNS) megváltoztatásával egy új élőlény jön létre. A művelet során egy vagy több DNS szakasz „kicserélésre” kerül és ezáltal célzottan változnak meg az alapszervezet tulajdonságai annak érdekében, hogy ezáltal a fent megfogalmazott célok elérhetőek legyenek. A GMO azonban egy igen érzékeny, megosztó kérdés, aminek következtében az általa nyújtott előnyök, illetve az alkalmazásával kapcsolatos aggályok is igen szerteágazóak. Az 1. ábra a hálózatelemzés módszerével foglalja össze a leggyakoribb érveket és ellenérveket, azonban ezek részletes elemzése nem célja a tanulmánynak. A téma érdemi súlypontjai a géntranszfer, környezet, homogenizálás, ismeretlen és az allergia.
369
1. ábra: Belső kapcsolódások a GM-ellenérvmátrixban
Forrás: Bánáti, 2007 A cikk bemutatja a GMO kialakulását, a jelenleg termelésbe vont és a jövőben várható generációit, áttekinti a különböző szabályozási rendszerek leglényegesebb elemeit. Ezt követően elemzésre kerül a GMO jelenlegi helyzete, illetve – alapvetően gazdasági – hatásai. Tekintettel a téma szerteágazó voltára, a cikk kizárólag a növénytermesztés területén jelen lévő génmódosítást tárgyalja. A GMO generációk A növénytermesztésben a nemesítés egy régóta ismert módszer a tulajdonságok megváltoztatására, azonban a génmódosításhoz képest sokkal lassabb folyamat és korlátozottabbak az általa elérhető lehetőségek is. A GMOval kapcsolatos kutatások még nem tekintenek vissza túl hosszú múltra, mivel pusztán 1944-ben került sor az első génsebészeti beavatkozásra (Rockefeller Intézet, New York, USA), az első kísérletek a ’70-es években indultak el, az első génmódosított növény (dohány, 1983) 34 éve került létrehozásra (Pedryc, 2015). Innentől kezdve azonban radikálisan felgyorsultak az események. Elsőként Kínában jelent meg transzgenetikus növény, egy vírus rezisztens dohány a ’90-es évek elején, ezt követően az USA-ban 1994-ben engedélyezték a Calgene cég késleltetett érésű paradicsomának termesztésbe vonását (James, 1997). A kül- és beltartalom, valamint a génmódosítás révén elért tulajdonságok módosulása alapján több generáció különböztethető meg. Az egyik alapvető cél a növény ellenálló képességének a növelése, amely kettős értelemben is felmerül. Egyrészt lehetővé teszi a szélesebb spektrumú növényvédőszerek használatát, mivel azok nem lesznek hatással a genetikailag módosított növényre, másrészt a növény maga válik képessé a kártevők elleni aktív védekezésre speciális méreganyag termelése révén. Összességében mindkét módszer ugyanabba az irányba mutat: egyszerűbb és olcsóbb növényvédelem, ami szélsőséges esetben akár teljesen szükségtelen is lehet. A gyakorlatban ennek alapján elkülöníthető a növényvédőszereknek ellenálló HT (az angol elvevezés alapján – Herbicide Tolerance), valamint a kártevőkkel szemben rezisztensebb Bt (a Bacillus Thuringiensis baktériumról lett elnevezve). Ez utóbbinak a legismertebb változata a Monsanto Bt kukoricája (pl.: MON 810), amelynek DNS szerkezetébe beültetésre került a Bt toxin gén és ennek révén a növény képes a belőle fogyasztó kukoricamoly
370
lárváját elpusztítani, ezáltal az egyik legjelentősebb kártevőjének a szaporodását megakadályozni külön permetezés nélkül (Monsanto 2017). Ezen fejlesztések célja az – adott esetben jelentős – veszteségeket okozó kártevők elleni hatékonyabb védekezés, ami a hagyományos módszerekkel sokkal költségesebb lenne. Összefoglalóan az ezen típusba tartozó növényeket nevezzük első generációsoknak. A második generációs növények rendelkeznek ugyanezen tulajdonságokkal, azonban további jellemzőjük a módosított, a felhasználás szempontjából kedvezőbb beltartalom. Több ilyen növény is ismert és termelésbe vont, mint például a kedvezőbb keményítőösszetételű burgonya, amelynek az ipari felhasználása ezáltal jóval olcsóbb. Ilyen például az Amfora, amit rövid ideig Európában is termeltek, bár nem túl jelentős területen. Előnyös táplálkozás-élettani jellemzőkkel bír az ún. aranyrizs, amely a hagyományos rizshez képest magas Avitamin (egészen pontosan β-karotin) tartalommal jellemezhető. Ennek különösen azokban a régiókban van/lehet jelentős hatása, ahol a hiányos táplálkozás miatti vitaminhiány tömegesen okoz vakságot. A fejlesztések iránya lehet a hosszabb eltarthatóság is, ami lehetővé teszi például a zöldségek és gyümölcsök esetében a legolcsóbb, vízi úton történő szállítást is. A harmadik generációs növények legfontosabb jellemzője, hogy a termesztésük kedvezőtlen időjárási és talajviszonyok mellett is eredményes lehet. A génsebészeti beavatkozások célja ebben az esetben például a sóvagy szárazságtűrő képesség növelése, ilyen növény például a Monsanto DroughtGard® hibrid kukoricája (Monsanto, 2017) A GMO klasszifikáció negyedik szintje olyan növényeket takar, amelyek képesek valamilyen hatóanyag/vakcina termelésére, vagyis kvázi gyógyszert állítanak elő. Ilyen például a hepatitisz B elleni vakcinát termelő banán és burgonya is (Pepó et al., 2011). A GMO generációkat foglalja össze az 1. táblázat. 1. táblázat: GMO generációk Generációk
A génmódosítás tárgya
Példa
1.
Magasabb ellenállóképesség a kórokozók, Bt kukorica (MON810) kártevők és gyomok ellen, rezisztencia növelése, növényvédelmi költségek csökkentése
2.
Magasabb ellenállóság, kedvezőbb beltartalom Aranyrizs (A-vitamin), Amflora (általában ipari vagy étkezési célra) GM burgonya (amilóz mentes burgonya)
3.
Magasabb tűrőképesség a szélsőséges Szárazságtűrő kukorica termőhelyi/természeti viszonyokkal szemben, rezisztencia növelése
4.
Hatóanyag, vakcina termelése (gyógyszeripar)
Anti-hepatitisz B vakcinát termelő banán és burgonya
Forrás: saját szerkesztés A GMO szabályozási háttere A GMO megítélése alapvetően tükröződik a szabályozásban is. A két alapvető pólus az amerikai/kanadai és az európai rendszer.1 Az előbbi termék alapú (product-based), ami arra épül, hogy a GMO termék lényegileg azonos (substantial equivalence) a hagyományos módon termelttel. A szabályozás középpontjában a termék áll – függetlenül attól, hogy milyen módon került előállításra. Ennek alapján a génmódosított termékek zöménél csak
Technikailag a kanadai rendszer a tisztán termék alapú, az amerikai egyfajta hibrid modellé vált, ami a folyamat alapú szabályozási rendszer egyes elemeit is tartalmazza (Marchant – Stevens, 2015). 1
371
bejelentési kötelezettség van, de nincs szükség engedélyeztetési eljárásra. Bizonyos esetekben három intézmény lát el ellenőrzési funkciókat: az EPA (Environmental Protection Agency – Környezetvédelmi Hivatal, az USDA (United States Department of Agriculture – Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma) és az FDA (Food and Drug Administration - Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Felügyelet). A 2. ábra az amerikai szabályozás sémáját szemlélteti az európaival párba állítva. 2. ábra: GMO szabályozás az USA-ban és az EU-ban Tudományos kutatások (táplálkozási, emberi és környezeti egészség)
USA
Mentesség a szabályozás alól
Nincs jelölési kötelezettség
EU
EPA
USDA
(emberi és környezeti egészség)
(GMO vetés és szállítás)
FDA (táplálkozási összetevők)
Fogyasztó
EFSA2 (minden GMO humán és környezeti kockázatainak értékelése)
0,9% GMO tartalom felett kötelező jelölés
Forrás: Lau, 2015 alapján saját szerkesztés A 2. ábra alapján jól látható, hogy az amerikai szabályozás sokkal enyhébb, sok esetben eleve mentességet kapnak a cégek, valamint nincs a GMO-ra vonatkozóan jelölési kötelezettség. Ezzel szemben az EU (és például Ausztrália) folyamat alapú (process-based) rendszere az előállítás módja alapján tesz különbséget az egyes termékek között és minden génmódosított növénynél kötelező lefolytatni az engedélyeztetési eljárást az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnál, amely a termékek kockázatbecslését végzi (EFSA, 2006). Az uniós szabályozás az elővigyázatosság (precautionary) elvét követi, vagyis alapesetben nem tekinti kockázatmentesnek a GMO technológiát. Ebből kifolyólag jóval időigényesebb eljárás keretében kerülnek az engedélyek kiadásra. Ezzel van az is összhangban, hogy az élelmiszerek 0,9% GMO tartalma felett kötelező annak jelölése a csomagoláson. A teljes GMO mentességet elérni lényegében lehetetlen, hiszen az EU-ba érkező import takarmány zöme génmódosított. Az egyik legjelentősebb importcikk a szója/szójadara (különösen ez utóbbi, ahol az EU részaránya a világkereskedelemből 30%), mivel abból az EU nem önellátó és nincs érdemi alternatívája, azonban az importban 90-95% a génmódosított termény részaránya (Popp et al., 2016). A 2. táblázat az EU-ban engedélyezett fajtákat mutatja be. Összesen 7 fajta GMO termelése lehetséges, ezek közül élelmiszer és takarmány termelésének céljára mindössze 4. Mindez az engedélyek szintjén 48 érvényeset jelent a 137 benyújtottból.
2
372
European Food Safety Authority - Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság.
2. táblázat: Az EU-ban engedélyezett GMO-k (2014) Kérelem típusa/ Növényfaj
Élelmiszer és takarmány
Import és felhasználás
Érvényes engedély (db)
Összes benyújtott kérelem (db)
Adott növényfaj aránya (%)
Kukorica
6
23
29
71
52
Gyapot
-
2
2
26
19
Szója
1
6
7
21
15
Repce
1
3
4
11
8
Rizs
1
1
Burgonya
5
4
1
2
1
48
137
100
Cukorrépa
1
Összesen
14
34
Forrás: Szabó, 2015 Szabályozás szempontjából képezhető egy harmadik csoport is, ahol nincs GMO törvény és a szabályozás rendszer sem kiforrott, mint például Brazíliában vagy Indiában (Szabó, 2015). A GMO helyzete3 A génmódosított növények 1996-ban kerültek iparszerűen termesztésre már akkor 1,7 millió hektáron. Ez 2015re már 179,7 millió hektárra bővült. A 3. ábra GMO termőterület alakulását és a fejlett, valamint fejlődő országok közötti megoszlását mutatja be. Az ábra alapján látható, hogy a növekedés egészen 2014-ig folyamatos volt, mindössze 2015-ben volt egy kisebb, mindössze 1% mértékű visszaesés (181,5 millió hektárról 179,7 millió hektárra). Érdekesség, hogy 2012 óta a GMO termőterületek nagyobb része a fejlődő országokban található.
3
A fejezet adatainak forrása Clive (2015). Az ettől eltérő források külön jelölésre kerülnek.
373
3. ábra: A GMO termőterület alakulása és megoszlása 1996-2015 között
Fejlett országok
Fejlődő országok
A fejlődő országok részaránya
160
50
140
Millió hektár
60
40
120 100
30
80
Százalék
180
20
60
40
10
20
0
0
Forrás: Clive (2015) alapján saját szerkesztés Ha a géntechnológiai módosítások alapján nézzük meg a megoszlást, akkor megállapítható, hogy a legjelentősebb a növényvédőszereknek ellenálló HT, mivel a termőterületek közel felét teszik ki (megközelítőleg 100 millió hektár). Ezzel szemben a legkisebb a kártevő rezisztens Bt fajták részaránya, mindössze 20 millió hektáron folyik a termelésük. Ezzel szemben a közös jellemzőkkel bíró (HT+Bt) növények jelentősége 2002 óta folyamatosan nő, 2015-ben már közel 60 millió hektár volt a nagyságuk. A termelés földrajzi megoszlását nézve megállapítható, hogy 28 országra korlátozódik, amelyek közül a 10 legnagyobbról ad áttekintést a 3. táblázat. 3. táblázat: A 10 legjelentősebb GMO termelő ország (2015) Ország
GMO termőterület
Termékek
USA
70,9 millió ha
kukorica, szója, gyapot, repce, cukorrépa, lucerna, papaya, tök, burgonya
Brazília
44,2 millió ha
szója, kukorica, gyapot
Argentína
24,5 millió ha
szója, kukorica, gyapot
India
11,6 millió ha
gyapot
Kanada
11,0 millió ha
repce, kukorica, szója, cukorrépa
Kína
3,7 millió ha
gyapot, papaya, nyárfa
Paraguay
3,6 millió ha
szója, kukorica, gyapot
Pakisztán
2,9 millió ha
gyapot
Dél-Afrikai Köztársaság
2,3 millió ha
kukorica, szója, gyapot
Uruguay
1,4 millió ha
szója, kukorica
Forrás: Clive, 2015 alapján saját szerkesztés
374
A legjelentősebb termelő a technológia élharcosa, az Egyesült Államok. Kiemelésre érdemes, hogy itt a legszélesebb a termékkör, mivel 9 különböző genetikailag módosított növénnyel folyik a termelés. A többi országban maximum 4 növény fordul elő, Indiában és Pakisztánban pedig mindössze a génmódosított gyapot termelése folyik. A leggyakoribb növény a kukorica, a 28 országból 17-ben termesztik. A listán az első uniós ország Spanyolország, amely 0,1 millió hektárnyi kukorica termőterülettel a 17. helyen áll. A termőterületet a kultúrák alapján vizsgálva a legjelentősebb a szója 92 millió hektárral, ami 83%-os GM aránynak felel meg. Ezt közel 54 millió hektáros értékkel követi a kukorica, ahol viszont mindössze 29% a génmódosított növények aránya. Emellett 2015-ben 24 millió hektáron folyt gyapot (GM arány 75%) és közel 9 millió hektáron repce termesztés (GM arány 24%). A GMO hatásai Az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának átfogó tanulmánya (NAS, 2017) kiemelte, hogy a biotechnológia alkalmazásának előnyös gazdasági hatásai vannak, azonban ezek függnek a kártevők számától, a termelési módtól, illetve a mezőgazdasági infrastruktúrától. A Bt toxint hordozó fajták termesztése csökkenti a rovarölőszerek felhasználását és a kártevő populáció nagyságát is, ami a hagyományos termesztés számára is előnyös. Azonban a tanulmány azt is kiemeli, hogy a technológia túlzott használata rezisztencia kialakulásához vezethet. Ennek egyik lehetséges megnyilvánulási formája az ún. GMO szuperbogár, amit például Gassmann és szerzőtársai (2011) 4 iowa-i táblában találtak. Azonban fontos megemlíteni, hogy az adott területeken három egymást követő évben is génmódosított kukorica került vetésre, ami a fő oka a kártevőpopuláció növekedésének. Klümper és Qaim (2014) keresőszavas kutatást végeztek, amelynek keretében 147 tudományos cikk eredményeit vetették össze. Ennek alapján arra jutottak, hogy a biotechnológia alkalmazásával a kemikáliák használata 37%kal csökken és a hozamok 22%-kal nőnek. Mindez a termelői profit 68%-os növekedését eredményezi. A hozamnövekedés és a kevesebb kemikália használatának pozitív hatásai nagyobbak a kártevő rezisztens fajták esetében, mint a növényvédőszer toleráns fajtáknál, míg a fejlődő országokban a hozamok és a profit növekedése markánsabb, mint a fejlett országokban. Mindez nyilván összefüggésben van azzal, hogy a fejlett országokban a korszerűbb agrotechnika alkalmazásának következtében eleve magasak az átlaghozamok, így annak további jelentős bővülésére nincs mód, míg a kismértékű növelése nincs akkora hatással a profitra. Brookes – Barfoot (2016) eredményei alapján a génmódosított technológiák alkalmazása következtében a gazdaságok közvetlen jövedelemtöbblete világszinten 150,3 milliárd dollár volt 1996 és 2014 között, csak 2014ben 17,7 milliárd dollár. Ebből 88% a 3 legfontosabb termék részesedése, vagyis sorrendben a növényvédőszernek ellenálló szója (46,6 milliárd USD), a kártevő rezisztens gyapot (44,8 milliárd USD) és a kártevő rezisztens kukorica (41,4 milliárd USD). Országszinten a jövedelmi többlet megoszlása követi a termelés nagyságát, tehát a sorrend USA (65,8 milliárd USD, zömmel kukorica és szója), Argentína (19,3 milliárd USD, alapvetően szója) és Brazília (13,8 milliárd USD, zömmel szója és kukorica). A jövedelemtöbblet mellett fontos szempont az alacsonyabb termelési költség, ami közel 7 milliárd dollárt tett ki 2014-ben. és 581,4 millió tonnával kevesebb növényvédőszer-hatóanyag kijuttatásával járt együtt 1996-2014 között. Dillen, és szerzőtársainak (2009) modellszámításai alapján a kukoricabogár rezisztens kukorica művelésbe vonása Magyarországon hektáronként 12 euró többletjövedelmet eredményezne, ami nagyságrendileg 15 millió euró plusz jövedelmet eredményezne évente. A képet azonban árnyalja, hogy ennek alapvető forrása az átlagosan maximum 5%-os termésnövekedés (Füsti Molnár, 2007), mivel hazánkban azon kártevők előfordulása, amelyek ellen védelmet nyújt ez a hibrid, nagyon alacsony, így a permetezőszer megtakarítás nem jelentős. A teljes kép megalkotásához mindenképpen figyelembe kell venni a GMO mentes termékek esetében megnyilvánuló, adott esetben jelentős árprémiumot. Mivel a GM arány a szójánál a legmagasabb, ezért különösen érdekes ennek a vizsgálata. A FAO adatbázis alapján az USA, Brazília és Argentína a fő exportőr országok és szinte kizárólag génmódosított terméket állítanak elő. Korábban már szerepelt, hogy az EU szójából nem önellátó és jelentős importra szorul. Természetesen a piacon GMO mentes takarmány is elérhető, azonban annak az egységára sokkal magasabb, tonnánként átlagosan 40-120 euró között mozgott 2005-2015 között az EU egyes tagállamaiban (Popp et al., 2016). Ez a gyakorlatban jellemzően 10%-os felárat jelent, azonban néhány
375
tagországban (például Ausztria vagy Egyesült Királyság) már a 30%-ot is meghaladta 2015-ben (Tillie – Rodríguez-Cerezo, 2015). A genetikailag módosított szervezetek egyik előnye a nagyobb termésmennyiség, ami az első generációs fajták esetében alapvetően a kártevők okozta kisebb terméskiesésben nyilvánul meg. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a termelésben, illetve az élelmiszerláncban is óriási lehetőségek vannak. Oerke (2006) elemzései alapján a különböző kártevők miatti potenciális veszteség globálisan 26-40% között mozog, alacsonyabb a búza és szója, magasabb a kukorica és a rizs esetében – leginkább a gyomok miatt. Mindez átlagosan 35%-os aratás előtti veszteséget eredményez. Habár az elmúlt 40 évben jelentősen bővült a növényvédő szerek használata, a gyomok által okozott kár érdemben nem csökkent. A potenciális terméskiesés mellett további, hasonló nagyságrendű veszteségek képződnek az élelmiszerláncban, amit a 4. táblázat foglal össze. 4. táblázat: Az élelmiszerláncban fellépő veszteségek Az élelmiszerlánc elemei
A veszteség okai
Veszteség mértéke
Termelési veszteség
Kórokozók, kártevők, elavult 20-40% technológia, stb.
Előfeldolgozás
Tört szemek, hántolás, stb.
Szállítás
Elfolyás, elhullás, stb.
Tárolás
Rovarok, rágcsálók, stb.
Feldolgozás és csomagolás
Hámozás, nyesés, technológia, stb.
Marketing
Rossz logisztika
Fejlődő világ: 2-20%
„Tányér veszteség”
Kiskereskedelem és fogyasztók
Fejlett világ: 5-30%
Mennyiségben: 10-15% Értékben: 25-50% elavult
Forrás: Molden ed. (2007) A folyamat a termelőtől indul és a fogyasztóig tart. Hatékonyabb szervezés és logisztikai módszerek alkalmazásával ezek a veszteségek elkerülhetőek lennének, így az emberiség egyre növekvő élelmiszerszükséglete nem igényelné például újabb, alacsony termőképességű földek művelésbe vonását. Mindenképpen kiemelésre érdemes, hogy a fejlődő országokban a lánc elején képződnek a nagyobb veszteségek (döntően a betakarítás, szállítás és tárolás során), míg a fejlett országokban a lánc végén – különösen nagy az ún. tányér veszteség, vagyis az, hogy a megvásárolt élelmiszerek jelentős része feldolgozatlan vagy feldolgozott formában kidobásra kerül.
Összefoglalás A Föld folyamatosan növekvő népességének élelmezése egyre nagyobb kihívást jelent a mezőgazdaság számára. Mivel a termőterületek nagysága véges, így erre – a hozamok növekedésén keresztül – a technológia fejlődése kínálhat megoldást. A génmódosított termékek is ebbe a körbe tartoznak, bár az lesőgenerációs növényeknél ez a tulajdonság csak kis mértékben érhető tetten. Ugyanakkor jelentős hatása lehet a későbbi generációk kapcsán a kedvezőbb beltartalomnak vagy a klímaváltozás kapcsán a nagyobb szárazságtűrő képességnek. A GMO technológia egyre inkább teret hódít, az USA-ban a fő kultúrák (kukorica, szója, gyapot ,repce) termelése jelentős része már nem hagyományos technológiával történik. Azonban génmódosított növények vetésterülete a fejlődő országokban bővül jobban, mivel a közvetlen, termelői szintű gazdasági hasznok ott a legmagasabbak. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az élelmiszerláncban megfigyelhető hatalmas veszteségek minimalizálása önmagában érdemben csökkenteni tudná a világélelmezési nyomást.
376
Irodalomjegyzék Bánáti, D. (2007). A genetikailag módosított élelmiszerek megítélése magyar-országon és az Európai Unióban. Magyar Tudomány, 4. szám, pp. 437-444. Brookes, G. - Barfoot, P. (2016): GM crops: global socio-economic and environmental impacts 1996–2014.. PG Economics Ltd. Dorchester, UK Clive, J. (1997): Global Status of Transgenic Crops in 1997. ISAAA Brief No. 5., Ithaca, NY, USA Clive, J. (2015): 20th Anniversary (1996 to 2015) of the global commercialization of biotech crops and biotech crop highlights in 2015. ISAAA Brief No. 51., Ithaca, NY, USA David, M. ed. (2007): Water for food, water for life. A comprehensive assessment of water management in agriculture, EarthScan London and International Water Management Institute, London, UK Dillen, K. - Van Looy, T. - Tollens, E. (2009): Socio-economic assessment of Controlling the Invasive Species Diabrotica Virgifera Virgifera in Central Europe. Working paper 102/2009, Katholieke Universiteit Leuven, Centre for Agricultural and Food Economics, Leuven-Belgium, p. 124. EFSA (2006): Guidance document of the scientific panel on genetically modified organisms for the risk assessment of genetically modified plants and derived food and feed. European Food Safety Authority, EFSA-Q2003-005, May, 105. p. Füsti Molnár, G. (2007): Az állami elismerés előtt lévő géntechnológiai úton módosított fajtákkal végzett hazai fajtavizsgálatok eredményei. pp. 17-19. In: Darvas, B. (szerk.): Mezőgazdasági géntechnológia – elsőgenerációs GM-növények. Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága, Budapest Gassmann, A. J. - Petzold-Maxwell, J. L. - Keweshan, R. S. - Dunbar, M. W. (2011). Field-evolved resistance to Bt maize by western corn rootworm. PloS one, 6 (7): e22629. Klümper, W. - Qaim, M. (2014): A meta-analysis of the impacts of genetically modified crops. PloS one 9 (11): e111629. Lau, J. (2015): How GMOs are Regulated. Signal to Noise Special Edition: GMOs and Our Food, Harvard University Marchant, G. E., - Stevens, Y. A. (2015): A new window of opportunity to reject process-based biotechnology regulation. GM crops & food, Vol. 6., No. 4., pp. 233-242. Monsanto (2017): A Monsanto vállalat honlapja, www.monsanto.com (Utolsó megtekintés: 2017. szeptember 11.) NAS (2017): Genetically Engineered Crops: Experiences and Prospects. National Academies of Sciences, Engineering, and Medicine, National Academies Press, p. 606. Oerke, E. C. (2006): Crop losses to pests. The Journal of Agricultural Science Vol. 144, No. 1, pp. 31-43. Pedryc, A. (2015): A genetika és növénynemesítés alapjai. Budapesti Corvinus Egyetem, Genetika és Növénynemesítés Tanszék, Budapest, p. 158. Pepó, P. (2011): Genetikailag módosított szervezetek létrehozása, mezőgazdasági alkalmazása. Digitális Tankönyvtár, Debreceni Egyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Pannon Egyetem, 2011 Popp, J. – Oláh, J. - Harangi-Rákos, M. – Fári, M. (2016): A fehérjetakarmány helyettesítése alternatív fehérjeforrásokkal az EU-ban. Gazdálkodás, 60. évf. 6. sz., pp. 506-531. Szabó, A. (2015): A genetikailag módosított szervezetek szabályozásának kérdései az EU egyes tagállamaiban. Képviselői Információs Szolgálat, Budapest Tillie, P. - Rodríguez-Cerezo, E. (2015). Markets for non-Genetically Modified, Identity-Preserved soybean in the EU. JRC Science and Policy Reports, 72. p.
377
Abstract Overpopulation and therefore global food security is a key issue. Dealing with it puts constant pressure on decision makers and producing genetically modified organisms coulb one possible solition. During this process the desired effect could be reached by making specific changes to the DNA sequence. Its aims can be various, in case of the most popular first generation GMO’s they are higher resistance to pests and weeds which can be reduce cost of pest and weed conrol. Although regulation and social acceptance of GMO’s are different, but it is fact that biotech area grows rapidly starting from 1.7 million hectares in 1996 to 179.7 million hectares in 2015 (Clive, 2015). According to many studies, use of this technology results higher revenues (plus lower production costs), especially in the developing countries.
378