Generációs helyzetkép – Fiatalok, részvétel, politika Az Integrity Lab elemzése
Tartalom Vezetői összefoglaló ............................................................................ 2 Bevezető .............................................................................................. 5 A fiatalok választási döntései .............................................................. 6 Pártpolitika, mint keret ..................................................................... 10 Országos és egyéni ügyek: generációs vagy magyar probléma? ...... 12 Eltérő értékválasztások ..................................................................... 16 A generációs politika korlátai ............................................................ 19
1
Vezetői összefoglaló A Brexit népszavazást követően az okok keresése mellett közben? megnőtt a figyelem a fiatalok politikai aktivitásával kapcsolatban: a voksolás nyilvánvalóvá tette, hogy a legfiatalabbak markánsan különbözően gondolkodnak bizonyos kérdésekben, ugyanakkor szavazástól való távolmaradásuk következménye az, hogy a többség a kilépésre szavazott. Az Integrity Lab elemzésében azt vizsgálta, mennyire tekinthető általánosnak a fiatal, 29 év alatti korosztály politikai és választási passzivitása Magyarországon és az EU többi tagállamában. Megállapítottuk, hogy a brit fiatalok távolmaradása egyáltalán nem előzmény nélküli, korábbi választásokat vizsgálva is látszik, hogy az Egyesült Királyságban élő 18-29 évesek a legpasszívabb fiatalok – karöltve lengyel kortársaikkal: csupán 25-27 százalékuk voksolt a kutatást megelőző választáson, míg a 30 év felettiek körében ez az arány 60-66 százalék volt. A magyar fiatalok ebben az összehasonlításban a középmezőnyben szerepelnek: önbevallásuk szerint 48 százalékuk szavazott 2014-ben, ezzel mintegy harminc százalékkal voltak passzívabbak a 30 év felettieknél. A sokszor passzívnak mondott magyar huszonévesek tehát választási részvétel alapján semmiképp nem maradnak el európai kortársaiktól. Fontos felismerés, hogy a 29 év alatti szavazók igen magas arányban jelezték egy, az Európai Parlamenti választást követő felmérésben, hogy csupán a választás napján döntöttek a távolmaradás mellett – a holland fiatalok negyede, a magyarok ötöde válaszolta azt, hogy csak az utolsó pillanatban jutott erre az elhatározásra. A fiatalok impulzív döntéshozatala önmagában nem meglepő, ugyanakkor fontos tanulsággal szolgálhat mindazon szervezetek részére, akik e korosztály aktivizálást fontosnak tartják: a szavazás(ok) napjára külön érdemes készülni a 29 éven aluliak részvételét támogató kampánnyal.
2
A fiatal szavazók ugyanakkor sok szempontból a leginkább ambivalens szavazói csoport: egy jelentős részük teljesen elfordult a politikától, miközben ebből a korcsoportból kerülnek ki azok, akik a leginkább kiállnak egy-egy új, gyakran anti-establishment párt mellett, a zöld pártoktól kezdve radikális jobboldali pártokon át egészen az újbaloldali vagy újonnan alakult liberális pártokig. A fiatalok sokszínűségét jól mutatja, hogy egy országon belül egyszerre lehet körükben kimagaslóan népszerű egy zöld és egy radikális jobboldali párt – ahogy látjuk ezt Magyarországon a Jobbik és LMP, vagy Ausztriában a Zöldek és az FPÖ esetén. A fiatalok alacsony részvétele – és az újonnan megjelent pártok támogatására való nyitottság – nem független attól, mennyire elzárkózók általában a pártokkal, pártpolitizálással kapcsolatban. Sokkal valószínűbb, hogy valamilyen helyi közösséget támogató szervezethez vagy NGO-hoz csatlakoznak, mint hogy párthoz: az európai fiatalok mindössze 5 százaléka tagja valamilyen politikai pártnak. Ez az arány Magyarországon a legalacsonyabb: a magyar fiatalok csupán 1 százaléka jelezte, hogy tagja lenne pártnak. Ezzel szorosan összefügg, hogy a magyar fiataloktól mennyire távol áll az aktív politizálás gondolata: egy 2013-as kutatás idején mindössze 8 százalékuk vélte úgy, hogy élete egy pontján megfontolná, hogy jelöltként induljon egy választáson. Igaz, nincs előttük túl sok követendő példa: a 2014-ben felálló magyar Országgyűlésben csupán három képviselő életkora kezdődött kettes számjeggyel (ez 1,5 százalékos arány, mindhárman a Jobbik frakcióban ültek) – az idei év végére egyedül Dúró Dóra marad 30 év alatt. A fiatalok problémaérzékelése igen jelentős generációs különbségre mutat rá, mind országos, mind személyes szinten. Egyrészt jól látszik, hogy a fiatalokat elsősorban az életkezdéssel kapcsolatos problémák foglalkoztatják: munkanélküliség, munkafeltételek, gazdasági helyzet Magyarországon, lakhatás, megélhetés kérdése. Eközben egyáltalán nem foglalkoznak a nagy ellátórendszerek (nyugdíj, egészségügy) problémáival, ami viszont az idősebb generációk számára fontos kérdés. Európai perspektívába helyezve a magyar fiataloknál azt látjuk, hogy a posztmateriális ügyek, mint a környezetvédelem szinte alig jelennek meg, ezzel szemben messze jobban aggódnak az ország gazdasági helyzete miatt.
3
Két ügy emellett össz-európai generációs problémának tűnik: az oktatás és a munkanélküliség, ebben a magyar és uniós fiatalok között nincs, míg a fiatalok és idősek között van különbség. Végül megvizsgáltuk, mennyiben különböznek értékválasztásaikban a fiatalabb és idősebb generációk. A legfontosabb megállapítás, hogy kulturális ügyekben sokkal inkább van jelen különbség a harminc év alattiak és felettiek körében, az egyik legerősebb ilyen téma pedig a homoszexuálisok jogkiterjesztésének megítélése: 28-ból 26 tagországban a fiatalok között magasabb azok aránya, akik egyetértenek azzal, hogy Európa szerte lehetővé kéne tenni, hogy szabadon házasodjanak. Ezzel szemben a gazdasági természetű kérdésekben (újraelosztás, gazdagok adóztatása) jóval kisebb a korosztályok véleménye közötti különbség. Elemzésünk alapján úgy látjuk, bár látszódnak karakteres jegyei akár az európai, akár a magyar fiatal generációnak, jelenlegi állapotában egészen biztosan nem beszélhetünk olyan egységes tömbről, ami ezt a közel 1,5 millió potenciális magyarországi választót közös nevezőre hozná. A társadalom alapvető törésvonalai köztük is jelen vannak, problémáik és értékválasztásaik ugyanúgy eltérnek végzettség, településtípus, anyagi helyzet, nem vagy épp bal-jobb önbesorolás szerint, mint a társadalom egésze esetén. Megtalálhatóak ugyanakkor azok az ügyek, amik a fiatalok túlnyomó többségét érintik: munkanélküliség, lakhatás, oktatás. Ezen túlmenően azokkal a témákkal, amikről jelentleg úgy vélik, egyáltalán nem érinti őket (nyugdíj, egészségügy), érdemes lehet olyan keretben (is) beszélni, amitől egy fiatal is megszólítva érzi magát. A fiatalok részvétele és beleszólása akkor fog tudni változni, ha mind az érintettek, mind a politikusok tudatosabban fordulnak egymás felé. Egy érdekeit artikulálni tudó és a választáson meg is jelenő fiatal szavazói csoport új helyzet elé állítaná azokat a politikai erőket, akik most a választásokon kiszámíthatóan résztvevő idősebb választók felé fogalmaznak meg üzeneteket.
4
Bevezető Noha a fiatalok alacsonyabb részvétele nem új jelenség a politikával foglalkozók számára, a brit népszavazást követően talán először fordult elő a közelmúltban, hogy ennyire egyértelművé vált, hogy egy döntés alapvetően megy szembe azzal, amit e korosztály kifejezetten szeretett volna és ennek hangot is adott – igaz, csak utólag. Tény, hogy erre egy országgyűlési választáson nehezebben kerülhetett volna sor: nemigen van arra példa, hogy egy politikus kifejezetten a fiatalok érdekeivel szemben kampányoljon (és kerüljön megválasztásra), így az, hogy egy kormány nem képviseli a legifjabb generáció érdekeit, kevésbé jelenik meg látványosan, kézzelfoghatóan, ugyanakkor a távolságtartás, kiábrándultság már lehet ennek következménye. Koránt sincsenek egyedül a brit fiatalok azzal az érzéssel, hogy számos fontos ügyben eltér a véleményük az idősebbekétől: mást tartanak fontos problémának és máshogy gondolkodnak az őket körülvevő világról, a nők helyzetéről, szexuális kisebbségekről – még ha nem is feltétlenül beszélhetünk általános generációs álláspontról e kérdésekben sem. Szintén általános tendencia az alacsony választási részvétel: az EU számos országának nemzeti és Európai Parlamenti választásán látjuk azt, hogy a 18-29 évesek jóval kisebb arányban mennek el voksolni, mint a 30 év felettiek – sőt, sok esetben az életkori csoportokkal egyenesen lineárisan nő a választási aktivitás. Az Integrity Lab elemzésében arra vállalkozik, hogy bemutassa a 29 éven aluliak legfontosabb politikai témáit és megkülönböztető véleményét. Politikai változás ugyanis elsősorban aktivitással érhető el: ennek a választás az egyik legfontosabb, de nem kizárólagos terepe. Minél jobban látják, látjuk ugyanakkor, miben hasonlítanak generációjuk többi képviselőjéhez – és hol állnak közelebb európai kortársaikhoz –, annál inkább képesek lesznek érdekeiket megfogalmazni és kiharcolni a komolyabb politikai beleszólást.
5
A fiatalok választási döntései Apatikusak, radikálisak, EU-pártiak, csak online léteznek, posztmodern értékeket vallanak: csak néhány jelző, amivel a fiatalokat politikai attitűdjeik alapján szeretnénk jellemezni. A fiatal szavazók fontos szimbólumok: a politikusok számára ők a dinamizmus, eredetiség, erő jellemzői – arra általában büszkék a pártok, ha szavazótáborukban felülreprezentáltak a fiatalok, ennek ellenkezője viszont sokkal inkább megbélyegző szokott lenni. Ez a különbség annak ellenére is él, hogy a fiatalok között kimagaslóan erős pártok általában rétegpártok maradnak: a zöld pártok például Európa szerte messze átlagon felül szerepelnek a legfiatalabb korcsoportban, választási eredményük alapján mégsem tudnak áttörni és egyegy ország vezető pártjává erősödni. A fiatal szavazók ugyanakkor sok szempontból a leginkább ambivalens szavazói csoport: egy jelentős részük apatikus, miközben közülük kerülnek ki azok, akik a leginkább kiállnak egyegy új, anti-establishment párt mellett - a már említett zöldpártok mellett az elmúlt évek újonnan berobbant pártjainak többségéről elmondható volt, hogy a fiatalok között felülreprezentált. Legyen szó (új)baloldali ideológiáról, mint a Podemos esetén, liberális irányultságról, mint az osztrák NEOS és a szlovák SAS esetén, jobboldali-radikalizmusról, mint a Jobbiknál, vagy a Nemzeti Frontnál, de akár a politikai öndefinícióvá emelt antiestablishment jellegről, mint az olasz Öt Csillag Mozgalomnál, vagy a német és svéd Kalózpártok esetén: közös jellemző a fiatal szavazók relatív aktivizmusa.
6
35% 30%
30% 25% 20%
20%
13%
5%
8% 5%
23%
21%
15% 10%
26%
24%
9%
16%
18%
17% 11%
7% 2%
16%
14%
17%
16% 9%
7%
6%
1%
0%
16-29
30+
1. ábra: Pártok támogatottsága az 2014-es Európai Parlamenti választáson, a résztvevők/szavazók között (retrospektív) Forrás: EES 2014
A fiatalok ugyanis hiába fordulnak nagyobb eséllyel az új pártok felé, összességében jóval magasabb köztük a pártnélküli bizonytalanok aránya és kisebb mértékben vallják úgy, hogy közel éreznek magukhoz pártot, mint az idősebb generációk tagjai. A brit Európai Uniós tagságról szóló június végi népszavazás talán minden korábbinál erősebben jelezte, hogy a fiatal választók alacsony részvételi arányának hosszútávú politikai következményei lesznek: a legfiatalabb brit szavazók lettek volna ugyanis a maradáspárti álláspont leghatározottabb támogatói – ha elmentek volna választani. Így viszont nem ők, hanem a kilépéspárti idősebb szavazók lettek a mérleg nyelve: a 65 év felettiek ugyanis a fiatalabb korosztályoknál magasabb arányban vettek részt a voksoláson. A brit fiatalok távolmaradása ugyanakkor egyáltalán nem előzmény nélküli, a nemzeti választások részvételének összehasonlítása már 2014-ben kimutatta, hogy mind abszolút értekben, mind az idősebb generációkhoz viszonyítva az Egyesült Királyságban élő 18-29 évesek a legpasszívabb fiatalok – karöltve a lengyel kortársaikkal. E két országban a 30 év alattiak önbevalláson alapuló részvételi aránya alig negyven százaléka a 30 év felettiekének. A jelenség általánosságát jól mutatja az ábra: egyedül Belgiumban haladja meg a fiatalok 7
részvétele a harminc év felettiekét (két százalékkal), és további három ország, Málta, Luxemburg és Olaszország esetén kisebb a különbség, mint tíz százalék. Mindebben erős szerepe van a kötelező szavazás intézményének, hiszen mind a belgák, mind a luxemburgiak esetén él ez a szabály, és több évtizeden át Olaszországban is így rendelkeztek. A kötelező szavazás tehát mindenképp közelíti a korosztályok részvételét, noha teljesen még ez sem szűntetni meg. A magyar fiatalok a középmezőnyben szerepelnek: 48 százalékuk volt voksolni 2014-ben, ezzel mintegy harminc százalékkal voltak passzívabbak a 30 év felettieknél. A sokszor passzívnak mondott magyar huszonévesek tehát választási részvétel alapján semmiképp nem maradnak el európai kortársaiktól.
16/18-29
Malta
Belgium
Luxembourg
Italy
Austria
Sweden
Bulgaria
Greece
Germany
The Netherlands
Hungary
Portugal
Czech Republic
Spain
Latvia
Slovenia
Denmark
Croatia
Romania
France
Lithuania
Estonia
Slovakia
Ireland
Finland
Poland
Cyprus
United Kingdom
100% 88%87% 90% 73% 80% 69%68% 68% 70% 62% 61% 61% 59% 56% 55% 55% 60% 50%48% 43% 42%43%45%41%43% 50% 37%39%34%41% 40% 32% 27%25% 30% 20% 10% 0%
30+
2. ábra: Résztvevők aránya korcsoportonként, a kutatást megelőző nemzeti választáson (2014 nyári adatfelvétel) Forrás: EES 2014
A magyar fiatalok részvétele éppúgy mutat belső különbségeket, ahogy a teljes népesség esetén is szoktunk látni: a 29 év alatti férfiak nagyobb arányban szavaznak, mint a nők, sőt: a fiatalok között ez a különbség még nagyobb is, mint 30 év felett, azaz a fiatal nők választási aktivitása jobban elmarad a férfiakétól, mint idősebb korukban. Nagyjából az országos átlagnak megfelelő az anyagi helyzet illetve a társadalmi besorolás szerinti különbség: biztosabb háttér és magasabb státusz a fiatalok körében is magasabb részvételhez vezet. 8
Eltérő trendet mutat ugyanakkor a településtípus bevonása: a budapesti 18-29 évesek részvétele jelentősen elmarad az idősebb fővárosiakétól, ellenben a megyeszékhelyeken a legifjabb generáció relatíve aktívabb. A legnagyobb különbséget a végzettség mutatja: a legfeljebb alapfokú iskolázottságig jutó fiatalok szinte egyáltalán nincsenek jelen a szavazófülkékben, az ő választási részvételük messze elmarad az ugyanilyen végzettségű, de idősebb szavazókétól. Kimutatható tehát egy (viszonylag szűk, de létező) fiatal, aluliskolázott csoport, amely szinte teljes egészében kimarad a legalapvetőbb politikai aktivitásból, a szavazásból. Ezzel szemben a 18-29 év közötti, még tanuló fiatalok jelentik a korosztályuk legelkötelezettebb választóit, körükben a legmagasabb ugyanis a választási részvétel. Az aktuális részvétel mellett jól jelzi egy generáció politikától való távolságtartását, hogy mennyien fordulnak el tartósan a választásokon való megjelenéstől. Az Egyesült Királyság ebből a szempontból is igen rosszul áll, náluk a legmagasabb ugyanis azok aránya, akik arra a kérdésre, hogy miért nem vettek részt a 2014-es EP-választáson azt válaszolták, hogy sohasem mennek el voksolni. Ebből a szempontból már a magyar fiatalok is az élmezőnyben végeztek: négyből egy 29 év alatti válaszolt ugyanígy. Négy ország kivételével ráadásul ismét azt látjuk, hogy ez a jelenség általánosnak tekinthető és a fiatalok rendre két-három, de akár négyszer akkora arányban vallották úgy, hogy sosem választanak, mint a 30 év felettiek.
40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5%
36% 33% 30% 27%28% 26% 24%25%25% 22% 21% 19%19%19%20% 18% 17% 17% 16% 15% 14%15% 13% 13% 13% 12% 12% 12% 12%12%11% 10% 9% 9% 9% 9% 8% 8% 7% 7% 7% 7% 6% 6% 6% 5% 4% 3% 3% 4% 3%4% 2% 2% 2% 0%
16/18-29
30+
3. ábra: A 2014-es EP választási részvétel kapcsán a „soha nem szavaz” választ jelölők aránya. Forrás: EES 2014 9
United Kingdom
Czech Republic
Ireland
Finland
Cyprus
Slovakia
Hungary
Poland
France
Portugal
Spain
Slovenia
Romania
Croatia
Estonia
Lithuania
Luxembourg
Bulgaria
Germany
Austria
Italy
Latvia
Denmark
The Netherlands
Greece
Belgium
Sweden
Malta
0%
Végül egy fontos szempont a fiatalok távolmaradásának megértéshez: a 29 év alatti szavazók igen magas arányban jelezték a kutatás során, hogy csupán az EP-választás napján döntöttek a távolmaradás mellett – a holland fiatalok negyede, a magyarok ötöde válaszolta azt, hogy csak az utolsó pillanatban jutott erre az elhatározásra. Az Egyesült Királyság fiatal szavazóinak a távolmaradása ezzel szemben sokkal inkább tekinthető tudatos döntésnek, hiszen körükben ez az arány csak tíz százalék. A fiatalok impulzív döntéshozatala önmagában nem meglepő, ugyanakkor fontos tanulsággal szolgálhat mindazon szervezetek részére, akik e korosztály aktivizálást fontosnak tartják: a szavazás(ok) napjára külön érdemes készülni a 29 éven aluliak részvételét támogató kampánnyal.
24%
25% 20% 15% 10%
7% 8% 4% 4%
5%
19% 17% 17% 17% 17% 15%16% 14% 13% 13%13% 11%12%12%12% 10% 10% 9% 9% 9% 10%
5%
1%
16/18-29
The Netherlands
Hungary
Latvia
Denmark
Slovenia
France
Estonia
Romania
Spain
Croatia
Poland
Germany
Lithuania
Portugal
Total
Slovakia
Austria
Czech Republic
Italy
Finland
United Kingdom
Bulgaria
Greece
Malta
Ireland
Sweden
Cyprus
Luxembourg
0%
30+
4. ábra: Mikor döntötte el, hogy nem fog szavazni a mostani (2014-es) Európai Parlamenti választáson? „A választás napján” válaszok aránya. Forrás: EES 2014
Pártpolitika, mint keret A fiatalok alacsony részvétele – és az újonnan megjelent pártok támogatására való nyitottság – nem független attól, mennyire elzárkózók általában a pártokkal, pártpolitizálással kapcsolatban. Sokkal valószínűbb, hogy valamilyen helyi közösséget támogató szervezethez vagy NGO-hoz csatlakoznak, mint hogy párthoz: az európai fiatalok mindössze 5 százaléka 10
tagja valamilyen politikai pártnak. Ez az arány Magyarországon a legalacsonyabb: a magyar fiatalok csupán 1 százaléka jelezte, hogy tagja lenne pártnak, ami még úgy is kiugróan alacsony adat, hogy a hazai fiatalok más szervezeti tagságban is elmaradnak más tagországbeli kortársaiktól, illetve nálunk a legmagasabb azok aránya, akik semmilyen közösséghez sem csatlakoztak.
70%
63%
60% 50% 40%
44% 35%
30% 20%
19%
22% 11%
15% 10%
14% 8%
7%
10%
3%
7% 6%
5%
1%
0% Sport klub
Fiataloknak Helyi ügyeket szóló klub, támogató szabadidős lokális szervezet közösség
Kulturális szervezet
EU27
Emberi jogi, Környzetvédő Politikai jogvédő szervezet szervezet, szervezet párt
Egyik sem
Magyarország
5. ábra: Milyen szervezetnek a tagja? (Többes választás megengedett). Forrás: Flash Eurobarometer 375 (2013)
Ehhez kapcsolódó beszédes adat, hogy a magyar fiataloktól mennyire távol áll az aktív politizálás gondolata: a 2013-as kutatás idején mindössze 8 százalékuk vélte úgy, hogy élete egy pontján megfontolná, hogy jelöltként induljon egy választáson. Ez az EU tagországok közötti legalacsonyabb arány volt: noha a 2010-es parlamentben a korábbinál lényegesen több fiatal politikussal találkozhattak (hiszen az akkor újonnan bekerülő LMP és Jobbik padsoraiban is lényegesen alacsonyabb volt az átlagéletkor, mint a megelőző ciklusokban) – a politizálási kedvet ez nem növelte.
11
35% 29% 27% 24% 25% 22%22%22%22%21%21%21% 20%20%19%19%19% 20% 17%17%17% 15%15%15%14%14%14% 15% 12%12%12% 10% 8% 10% 30%
5%
Hungary
Malta
Greece
Denmark
Czech Republic
Belgium
The Netherlands
Estonia
France
Croatia
Spain
Austria
Finland
Slovakia
Slovenia
Total EU
Portugal
Ireland
Lithuania
Germany
Luxembourg
Cyprus
United Kingdom
Italy
Poland
Bulgaria
Latvia
Romania
Sweden
0%
6.
ábra: El tudja képzelni, hogy valamikor jelöltként induljon egy választáson? Igen válaszok aránya.. Forrás: Flash Eurobarometer 375 (2013)
Kérdéses persze, hogy mennyire hat vissza a fiatalok politizálási kedvére az aktuális parlament összetétele, mindenesetre látványos összefüggés, hogy a kutatás során a svéd fiatalok között volt a legmagasabb a vállalkozói arány és egy 2014-es összehasonlítás alapján éppen Svédország parlamentje tudhatta a legtöbb 30 éven aluli politikust a sorai között. Tény ugyanakkor, hogy a fiatal politikusok kifejezetten alulreprezentáltak a nemzeti parlamentekben: Svédország 12 százalékos aránnyal tudott már „nyerni” ebben a versenyben, míg az EU-s országok átlaga 5 százalék körül alakul. A 2014-ben felálló magyar Országgyűlésben csupán három képviselő életkora kezdődött kettes számjeggyel (ez 1,5 százalékos arány, mindhárman a Jobbik frakcióban ültek) – az idei év végére egyedül Dúró Dóra marad 30 év alatt.
Országos és egyéni ügyek: generációs vagy magyar probléma? Noha nem szükségszerű, hogy a fiatalok problémáit csakis egy fiatal politikus tudná megjeleníteni, joggal feltételezhetjük, hogy egy életkorban közelebb álló képviselő hitelesebb lehet e közegnek. Az viszont már tény, hogy a fiatal szavazók valóban más problémákkal küzdenek, mint idősebb társaik: legyen szó az ország előtt álló kihívásokról 12
vagy saját életükről – ez igaz mind EU-s, mind hazai szinten. A tagállamok előtt álló kihívások azonosításánál az európai fiatalok lényegesen többször említik az oktatási rendszert és környezetvédelmi ügyeket, de kevesebbszer a nyugdíjakat és az egészségügyi, szociális biztonságot. Ami a magyar fiatalokat illeti, a környezetvédelem tekintetében eltérnek uniós kortársaiktól, ezt nem érzékelik különösebben problémaként és az oktatás is kisebb arányban került elő országos problémaként. Ezzel szemben kimagasló az áremelkedés, megélhetési nehézségek említése: a munkanélküliség mellett ez a magyar fiatalok legfontosabb problémája. A fiatal magyarok között továbbá magasabb az egészségügy és a bűnözés megjelölése is, mint az országuk előtt álló legfontosabb két probléma egyike. Korosztályos tagállami összehasonlítás alapján tehát a magyar fiatalok sokkal inkább azonosítják országos problémaként a megélhetési költségek emelkedését, a közbiztonságot és az egészségügy helyzetét, mint az európai fiatalság, miközben kevésbé féltik az országot a terrorizmus veszélyétől, a bevándorlástól vagy a környezetvédelmi problémáktól. 45% 40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0%
38% 32% 24%
21% 15%
13%
11%
10%
9%
8%
7%
7% 2%
Magyar fiatal
EU-s fiatal
7. ábra: Mit gondol, mi az a két legfontosabb probléma, amelyekkel ma Magyarország (/az Ön országa) szembenéz? Forrás: Eurobarometer 84.3 (2015)
Az országon belüli összehasonlítás ugyanakkor más típusú, generációs különbségre mutat rá: ebben az esetben tehát a magyar harminc év alattiak és felettiek problémaészlelését vetjük össze. A legmarkánsabb különbséget a lakásügy jelenti: ezt a fiatalok két és félszer akkora 13
arányban jelölték meg, mint az idősebbek, továbbá másfélszer olyan fontos számukra az infláció kérdése, mint a harminc év felettieknek. Jobban aggódnak továbbá az államadósság és az oktatási rendszer miatt, kevésbé viszont a nyugdíjak és az egészségügy és szociális biztonság miatt. 38%
Munkanélküliség 32%
Bevándorlás 24%
Áremelkedések, infláció, megélhetés költsége 21%
Gazdasági helyzet 15%
Egészségügyi és szociális biztonság
13%
Bűnözés
11%
Államadósság
10%
Lakásügy
9%
Az oktatási rendszer
8%
Terrorizmus Adózás
7%
Nyugdíjak
7% 2%
Környezetvédelmi, éghajlati és energia ügyek 0%
5%
10%
15-29
15%
20%
25%
30%
35%
40%
45%
30+
8. ábra: Mit gondol, mi az a két legfontosabb probléma, amelyekkel ma Magyarország szembenéz? Forrás: Eurobarometer 84.3 (2015)
Összességében tehát a magyar fiatalok az ország előtt álló problémák azonosításakor döntően gazdasági, az ő életüket is befolyásoló témák jutnak eszükbe: lakhatás, infláció, államadósság, míg az olyan szociális rendszerek kérdése, ami őket (még) nem érinti, nem jelenik meg. Ha ugyanezt a kérdést személyes szintre visszük le, még egyértelműbb különbségeket kapunk: egyrészt az oktatási rendszer országos ügyként ugyan kevésbé hangsúlyosan jelent meg, személyes problémaként az egyik legfontosabb kérdése a fiataloknak, ráadásul ebben a legnagyobb az eltérés az idősebbekkel szemben. Egy harminc év alatti négyszer olyan arányban említette ugyanis, mint egy harminc év feletti, ezzel az oktatás helyzete a negyedik 14
legfontosabb személyes problémája a magyar fiataloknak. Szintén jelentős, három és félszeres különbséget látunk a lakásügy kapcsán, ami már országos szinten is az egyik megkülönböztető ügye volt a fiataloknak. Ha a másik oldalról nézzük, úgy hasonlóan erős különbségeket látunk: a nyugdíjak kérdése a harminc év felettiek negyedik legfontosabb ügye, miközben a fiatalok között senki sem említette személyes problémaként. Miközben ez egyfelől érthető, hiszen egy 16-29 éves nagyon messze van a nyugdíjtól, aközben a magyar nyugdíjrendszer nehéz helyzetét ismerve némiképp aggasztó, hogy ennyire nincs a fiatalok látókörében. Szintén alig kerül elő személyes problémaként az egészségügy, szociális ellátórendszer kérdése, ahogy a háztartás anyagi helyzete sem – ennek hátterében az is állhat, hogy a 16-29 évesek jelentős része még szüleivel, nem önálló háztartásban él.
Áremelkedések / infláció / megélhetés költségei A gazdasági helyzet Magyarországon Munkanélküliség Az oktatási rendszer Munkafeltételek Az Ön háztartásának anyagi helyzete Lakásügy Életfeltételek Bevándorlás Adózás Egészségügyi és szociális biztonság Bűnözés Terrorizmus Környezetvédelmi, éghajlati és energia ügyek Nyugdíjak 0%
5% 15-29
10%
15%
20%
25%
30%
30+
9. ábra: És mi az a két legfontosabb probléma, amelyekkel Ön pillanatnyilag szembenéz. Forrás: Eurobarometer 84.3 (2015)
15
A fiatalok problémaérzékelése igen jelentős generációs különbségre mutat rá, mind országos, mind személyes szinten. Egyrészt jól látszik, hogy a fiatalokat elsősorban az életkezdéssel kapcsolatos problémák foglalkoztatják: munkanélküliség, munkafeltételek, gazdasági helyzet Magyarországon, lakhatás, megélhetés kérdése. Eközben egyáltalán nem foglalkoznak a nagy ellátórendszerek (nyugdíj, egészségügy) problémáival, ami viszont az idősebb generációk számára fontos kérdés. Európai perspektívába helyezve a magyar fiatalokat azt látjuk, hogy a posztmateriális ügyek, mint a környezetvédelem szinte alig jelennek meg, ezzel szemben messze jobban aggódnak az ország gazdasági helyzete miatt. Két ügy emellett össz-európai generációs problémának tűnik: az oktatás és a munkanélküliség, ebben a magyar és uniós fiatalok között nincs, míg a fiatalok és idősek között van különbség.
Eltérő értékválasztások A mai fiatalok jellemzően nyitottabbak, magasabban képzettek, nagyobb arányban beszélnek nyelveket és járnak külföldön és ezekkel összefüggésben sokszor máshogy gondolkodnak a világról, mint az idősebb korosztályok. Egy olyan pillanatban, mint a Brexit szavazás volt, az értékválasztások nagyon világosan eltérhetnek: minél fiatalabb volt valaki, annál inkább támogatta a bennmaradást. Kérdés ugyanakkor, hogy más ügyekben tetten érhető-e ilyen különbség, illetve ha nincs ilyen világos döntési helyzet, akkor is kirajzolódnak-e különbségek. Néhány gazdasági és kulturális kérdés megvizsgálása után arra jutottunk, hogy bár vannak ilyen generációsnak tekinthető eltérések, jóval kisebbek és korántsem általánosak. A legfontosabb megállapítás, hogy kulturális ügyekben sokkal inkább van jelen különbség a harminc év alattiak és felettiek körében, az egyik legerősebb ilyen téma pedig a homoszexuálisok jogkiterjesztésének megítélése: 28-ból 26 tagországban a fiatalok között magasabb azok aránya, akik egyetértenek azzal, hogy Európa szerte lehetővé kéne tenni, hogy szabadon házasodjanak. Szintén a legtöbb országban eltért a fiatalok véleménye bűnözés elleni harc jegyében korlátozott magánélethez való jog esetén: ebben a kérdésben a fiatalabbak rendre nagyobb arányban foglaltak állást a magánjogok korlátozása ellen. 16
Végül valamivel kevésbé általánosan, de túlnyomó többségében a tagállamok fiataljai a szorosabb EU-s együttműködés mellé álltak, például több ellenőrző jogot adva az Uniónak a költségvetések felett.
16-29
Total
United Kingdom
The Netherlands
Spain
Sweden
Slovakia
Slovenia
Portugal
Romania
Malta
Poland
Lithuania
Luxembourg
Italy
Latvia
Ireland
Hungary
Greece
Germany
France
Finland
Estonia
Denmark
Cyprus
Czech Republic
Croatia
Bulgaria
Belgium
Austria
100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%
30+
10. ábra: Az azonos nemű emberek házasságkötését engedélyezni kellene egész Európában: egyetértők aránya. Forrás: Eurobarometer 83.4 (2015)
Ahogy az ábrán is jól látszik, a belgákat leszámítva, ahol a fiatalok néhány százalékponttal kevésbé támogatják az azonos neműek házasságát – illetve a teljesen egyforma adatot mutató horvátokat – kisebb-nagyobb mértékben mindenhol elfogadóbbak a fiatalok. Ez a különbség a bolgár, észt és lett fiatalok esetén kétszeres – ráadásul ez Észtország esetén egyenesen azzal jár, hogy a 16-29 éves korosztályban már abszolút többségen vannak azok, akik támogatják a házasságkötés engedélyezését, míg a 30 év feletti észtek többsége elutasítja azt. Ami hazánkat illeti, úgy tűnik, hogy a magyar fiatalok mutatják az egyik legkisebb különbséget: lényegében alig van eltérés a kérdés megítélésében fiatal és kevésbé fiatal között. Ezzel szemben a gazdasági típusú kérdésekben a legtöbb esetben nem, vagy csak alig találtunk eltérést, azaz nem volt számottevő különbség fiatal és idős között abban, hogy mennyire utasítja el az állami újraelosztást, a gazdagok megadóztatását és némiképp
17
meglepő módon még a gazdasági növekedéssel szembeállított környezetvédelem támogatása sem volt magasabb náluk.
16-29
Total
United Kingdom
Sweden
Spain
Slovenia
Slovakia
Portugal
Romania
Poland
Malta
The Netherlands
Luxembourg
Lithuania
Italy
Latvia
Ireland
Greece
Hungary
Germany
France
Finland
Estonia
Denmark
Czech Republic
Cyprus
Croatia
Bulgaria
Belgium
Austria
90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%
30+
11.
ábra: Ön (teljes mértékben) támogatja a javak újraelosztását a gazdagoktól a szegényeknek Magyarországon: 1 egyetértők aránya
Szemben az azonos neműek házasságával, itt legfeljebb 10-20 százalékos eltérések vannak, de alapvetően az látszik, hogy egy társadalomban az idősek és a fiatalok hasonlóképpen vélekednek a javak újraelosztásáról – a tagállamok négyötödében fiatalok és kevésbé fiatalok egyaránt támogatják a gazdagoktól a szegények felé való újraelosztást. A tagállamok között alapvető különbség van a tekintetben is, hogy hány esetben tér el a fiatalok véleménye az idősebb generációkétól – noha e mögött számtalan belső ok is lehet, mégis jó leíró jellemzője egy társadalomnak, hogy a legfiatalabbak mennyiben rendelkeznek a többségétől eltérő állásponttal. Egyrészt ezeknek a társadalmaknak figyelniük kell arra, hogy ez szerves változás-e vagy valamilyen generációs jellegű ellenpontozás: azaz arról van-e szó, hogy az amúgy már meglévő vélemény jelenik meg erősebben, vagy ellenkezőleg, a legfiatalabbak szembe mennek a középkorúak és idősebbek társadalomképével. Az összesítés alapján a legtöbb jelentős eltérést a cseh, az észt és a finn társadalom fiataljai 1
Az állítás másik fele: Ön teljes mértékben ellenzi a javak újraelosztását a gazdagoktól a szegényeknek Magyarországon. A kérdőívben a két állítás közötti 0-10-ig tartó, 11 fokú skálán kellett bejelölnie a válaszadóknak az álláspontjukat. Az ábrán látható értékek a 0-4 válaszok összevonásából keletkeztek.
18
mutatták, köztük az észteknél a legtöbb esetben olyan alapvető a különbség, hogy korosztályon belül megfordul a többségi álláspont az idősebbek által képviselthez képest Az összesítés másik végpontját azok az országok adják, ahol a legkisebb, legkevesebb a különbség a generációk között: ez elsősorban a magyar és lengyel társadalomra jellemző. E két ország fiatalja térnek el az itt vizsgált értékválasztás alapján idősebb kortársaiktól – ez talán nevezhető egyfajta konformizmusnak is, de lehet pusztán annak a következménye, hogy a fiatalok egyszerűen nem fogalmazzák meg maguk számára különbözőségeiket, nem keresik azokat a témákat és alkalmakat, amikor kifejezésre hozhatnák, mit is gondolnak a világ dolgairól.
A generációs politika korlátai Kellő „távolságból” nézve látszanak karakteres jegyei akár az európai, akár a magyar fiatal generációnak, jelenlegi állapotában egészen biztosan nem beszélhetünk olyan egységes tömbről, ami ezt a közel 1,5 millió potenciális magyarországi választót közös nevezőre hozná. Ahogy a választási részvételi adatok is mutatták, a társadalom alapvető törésvonalai köztük is jelen vannak, problémáik és értékválasztásaik ugyanúgy eltérnek végzettség, településtípus, anyagi helyzet, nem vagy épp bal-jobb önbesorolás szerint, mint a társadalom egésze esetén. A lakhatást nagyobb arányban jelöli problémaként az, aki vidéken él vagy már eleve nehéz anyagi helyzetben van, az oktatás a még mindig tanulók számára a legfontosabb ügy (46 százalékuk említette), miközben ők még kevésbé foglalkoznak a munkanélküliséggel, ami viszont a csak alapfokú végzettségűek számára kritikus pont (felük választotta). Az adózás kérdése elsősorban azokat foglalkoztatja, akik jól keresnek, vagy magasan képzettek, az államadósság ügye viszont szinte mindenkit - legalább közvetve - érint. A fiatalok sem mentesek a bal-jobb megosztottságtól: a magukat baloldalinak sorolók nagyobb arányban azonosították országos problémának a munkanélküliséget és az egészségügyi rendszert, míg a jobboldaliaknál elsősorban a migráció és a bűnözés került elő.
19
Hasonlóképp fedezhetők fel különbségek értékválasztásban is, például a már bemutatott azonos neműek házasságánál. A magasabb végzettségűek a fiatalok között is nagyobb arányban támogatják az ügyet, de a párhuzamosság egyáltalán nem automatikus: az alacsony végzettségű fiatalok között például kifejezetten fordított a tendencia, azaz elutasítóbbak, mint az idősebb, legfeljebb nyolc osztályt végzettek. Ezzel szemben viszont a diplomások a korosztályi átlagnál nagyobb mértékben támogatják a házasságot. Szintén leképződik a bal-jobb különbség is: a baloldaliak között magasabb a házasság elfogadásának álláspontja, olyannyira, hogy a fiatal baloldaliak között egyenesen többségi állásponttá válik. Ezen kívül a közép-magyarországi régió, illetve a fiatal nők esetén látunk a generációs átlagkülönbséget meghaladó eltérést: mindkét csoport erősen támogató az azonos neműek irányába. Mindez tehát jól mutatja, hogy a generáció egy trendje, különbsége – legyen szó erről az értékkérdésről vagy egy konkrét problémáról – bizonyos csoportokban máshogy, kevésbé vagy épp ellenkező kimenettel is lejátszódhat, automatikusan tehát biztosan nem beszélhetünk nemzedéki politizálásról. Megtalálhatóak ugyanakkor azok az ügyek, amik a fiatalok túlnyomó többségét érintik: munkanélküliség, lakhatás, oktatás. Ezen túlmenően azokkal a témákkal, amikről jelenleg úgy vélik, egyáltalán nem érinti őket (nyugdíj, egészségügy), érdemes lehet olyan keretben (is) beszélni, amitől egy fiatal is megszólítva érzi magát. A fiatalok részvétele és beleszólása akkor fog tudni változni, ha mind az érintettek, mind a politikusok tudatosabban fordulnak egymás felé. Egy érdekeit artikulálni tudó és a választáson meg is jelenő fiatal szavazói csoport új helyzet elé állítaná azokat a politikai erőket, akik most a kiszámíthatóan résztvevő idősebb választók felé fogalmaznak meg üzeneteket. ©Reiner Roland
20
