1 Fluorokinolonok és a QT-szakasz megnyúlásának kockázata Végleges SPC és PIL megfogalmazások a PhVWP decemberi állásfoglalása alapján Doc. Ref.: CMDh...
Fluorokinolonok és a QT-szakasz megnyúlásának kockázata Végleges SPC és PIL megfogalmazások a PhVWP 2010. decemberi állásfoglalása alapján Doc. Ref.: CMDh/PhVWP/028/2010 2011. január
Gemifloxacin1 és moxifloxacin ALKALMAZÁSI ELŐIRAT 4.3.
Ellenjavallatok
A adását követően mind a nem-klinikai vizsgálatok során, mind emberekben észleltek olyan változásokat a szív elektrofiziológiájában, melyek QT-megnyúlás formájában jelentkeztek. A gyógyszer biztonságos alkalmazása érdekében a adása ellenjavallt a következő esetekben: veleszületett vagy dokumentált szerzett QT-szakasz megnyúlás, elektrolitzavarok, különösen nem korrigált hypokalaemia, klinikailag jelentős bradycardia, klinikailag jelentős szívelégtelenség csökkent balkamrai ejekciós frakcióval, tüneteket okozó szívritmuszavar a kórelőzményben. A nem alkalmazható együtt olyan gyógyszerekkel, amelyek megnyújtják a QT-szakaszt (lásd még 4.5 pont). 4.4.
Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Orális adagolás esetén A QTc-intervallum megnyúlása és a QTc-intervallum potenciális megnyúlásával kapcsolatos klinikai állapotok A -ről kimutatták, hogy néhány betegnél a QTc-intervallum megnyúlását okozta az elektrokardiogramon. A klinikai vizsgálatok során nyert EKG-k analízise kimutatta, hogy a kapcsán észlelt QTc-megnyúlás <XY> msec ± <XZ> msec volt, ami a kiindulási értékhez viszonyítva <XX>%. Mivel a nők a férfiakhoz képest hosszabb kiindulási QTcintervallummal rendelkeznek, érzékenyebbek lehetnek a QTc-megnyúlást előidéző gyógyszerekkel szemben. Idős betegek szintén érzékenyebbek lehetnek a gyógyszerek QT-intervallumot befolyásoló hatásaira. Azok a gyógyszerek, amelyek a káliumszintet csökkenthetik, óvatosan adhatók a kezelés alatt álló betegeknek. A -t körültekintően kell alkalmazni olyan betegek esetén, akiknél arrhythmiára hajlamosító tényező áll fenn (különösen nők és idős betegek esetén), mint pl. acut myocardialis ischaemia vagy QT-megnyúlás, mert ezek a tényezők fokozhatják a kamrai arrhythmiák (így a torsade de pointes) és a szívmegállás kockázatát (lásd még 4.3 pont). A QT-megnyúlás nagysága a gyógyszer koncentrációjának növekedésével fokozódhat. Az ajánlott dózist ezért nem szabad túllépni. A -kezelés előnyeit – különös tekintettel a nem súlyos infekciók kezelésére – mérlegelni kell a figyelmeztetésekre és óvintézkedésekre vonatkozó pontban felsorolt információk figyelembe vételével. Ha a -kezelés folyamán szívritmuszavar tünetei jelentkeznek, a kezelést abba kell hagyni, és EKG-vizsgálatot kell végezni.
1
A forgalomba hozatali engedély jogosultja a közelmúltban visszavonta a gemifloxacin forgalomba hozatali engedélye iránti kérelmét. Ezért a termék esetében jelenleg nincs engedélyezett SPC. Az ICH E14 szerint elvégzendő QT-tanulmány eredményei alapján a gemifloxacin esetleges jövőbeni alkalmazási előiratának hasonlónak kell lennie a moxifloxacin előiratához a QT-megnyúlás kockázata szempontjából.
Intravénásan alkalmazott moxifloxacin esetén A QTc-intervallum megnyúlása és a QTc-intervallum potenciális megnyúlásával kapcsolatos klinikai állapotok A moxifloxacinról kimutatták, hogy néhány betegnél a QTc-intervallum megnyúlását okozta az elektrokardiogramon. A QT-megnyúlás mértéke nőhet a plazmakoncentráció emelkedésével a gyors intravénás infúzió következtében. Ezért az infúzió beadásnak időtartama nem lehet rövidebb az ajánlott 60 percnél, és a napi egyszeri 400 mg intravénás adagot nem szabad túllépni. A további részleteket lásd alább, illetve a 4.3 és a 4.5 pontban.
4.5
A moxifloxacin-kezelést abba kell hagyni, ha a kezelés folyamán szívritmuszavarra utaló panaszok vagy tünetek jelentkeznek, akár kimutatható EKG eltérés, akár nem. A moxifloxacint óvatosan kell adni azoknak a betegeknek, akiknél bármilyen, szívritmuszavarra hajlamosító tényező ismert (pl. acut myocardialis ischaemia), mert esetükben fokozott lehet a kamrai arrhythmia (beleértve a torsade de pointes-t is) és a szívleállás kialakulásának kockázata (lásd még 4.3 és 4.5 pont). A moxifloxacint körültekintően kell alkalmazni olyan betegek esetén, akik olyan gyógyszereket szednek, melyek csökkenthetik a káliumszintet (lásd még 4.3 pont). A moxifloxacint csak óvatosan szabad adni azoknak a betegeknek, akik klinikailag szignifikáns bradycardiát okozó gyógyszereket szednek (lásd még 4.3 pont). A nők és az idős betegek érzékenyebbek lehetnek a QTc-megnyúlást előidéző gyógyszerekkel, így a moxifloxacinnal szemben, ezért esetükben különös óvatosságra van szükség. Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Kölcsönhatások más gyógyszerkészítményekkel Nem zárható ki, hogy a és más, a QT-szakaszt potenciálisan megnyújtó gyógyszerek együttes alkalmazása additív hatást gyakorol a QT-szakaszra, amelynek következtében a QTc-szakasz megnyúlhat. Ez a hatás a kamrai arrhythmiák – beleértve a torsade de pointes-t is – fokozott rizikójához vezethet. Éppen ezért a együttadása ellenjavallt az alábbi gyógyszerekkel (lásd 4.3 pont): IA osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. kinidin, hidrokinidin, dizopiramid); III. osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid); antipszichotikumok (pl. fenotiazidok, pimozid, szertindol, haloperidol, szultoprid); triciklusos antidepresszánsok; bizonyos antimikróbás szerek (pl. sparfloxacin, iv. eritromicin, pentamidin, antimaláriás szerek különösen a halofantrin); egyes antihisztaminok (terfenadin, asztemizol, mizolasztin); egyéb gyógyszerkészítmények (cizaprid, iv. vinkamin, bepridil, difemanil). 4.8
