Gary Miller. Menedzserdilemmák. A darabbér-szerz dés: elmélet és tapasztalat

Miller: Menedzserdilemmák

alkalmazása problémák tömkelegét vonja maga után. A problémákat els ként és talán

Gary Miller

a legjobban a szociológus William Whyte szemléltette példákkal Pénz és motiváció

cím klasszikus munkájában (Money and Motivation, 1955).

Menedzserdilemmák

Whyte részletesen leírta egy diplomás diákjának, Donald Roynak a tapasztalatait, rendszer egyik gyakori válfaját alkalmazták ösztönz

aki egy acélgyárban dolgozott fúró-sajtoló gépészként. A telephelyen a darabbérrendszerként. Minden

munkának volt egy, az üzemmérnökök, vagy az „id tanulmányozó szakemberek”

A darabbér-szerz dés: elmélet és tapasztalat

által meghatározott ára. A dolgozók egyéni béreinek fels korlátját az határozta meg, hogy hány „darabot” állítottak el ilyen ár mellett. Azonban ígértek a munkásoknak

száma alapján fizeti meg az alkalmazottat. Ilyen szerz dés mellett a felügyel

A darabbér-szerz dés az alkalmazott által megtermelt egységek vagy darabok

egy 0,85 dolláros órabért, amely a fizetésük alsó korlátját képezte. Ha nem termeltek

felügyel ideális esetben egy semleges szerepl , aki az egyéni teljesítményt méri, és

megtermelt darabokkal többet kerestek a minimumnál, akkor pedig „teljesítettek”.

minimumot, akkor úgy jellemezték munkájukat, hogy „nem teljesítettek”. Ha

annak megfelel en fizet. Ha csökken egy alkalmazott teljesítménye, akkor a

Mint ahogy az sejthet , a szóban forgó szerz dés miatt nagyon elterjedt a dolgozók

annyit, hogy darabbér szerinti fizetésük meghaladta volna a számukra garantált

csaknem teljesen felszabadul annak terhe alól, hogy részletesen leírt szabályokat és el írásokat kényszerítsen rá egyre inkább neheztel alkalmazottakra. Ehelyett a

büntetését. Ha a beosztott eltér a standard eljárási szabályoktól, akkor maga dönti el, hogy a teljesítmény és a bér alapján megéri-e az innováció. A darabbér-rendszer

kapcsolt ár olyan alacsony, hogy soha nem lennének képesek „teljesíteni” akkor

elmélete az, hogy a darabbér-szerz dés összeegyezteti a dolgozók önérdekét a

között a stratégiai viselkedés. Ha úgy érezték, hogy az

személyes feladatukhoz

egyedül a kirúgás veszélye ösztönözte ket arra, hogy bármit is termeljenek. Ezt a helyzetet hívták „lazsálásnak”-nak.

felügyel nek nem kell észrevételt tennie – a teljesítmény csökkenése maga után vonja

A „lazsálás” természetesen a garantált minimális fizetés következménye volt.

szervezeti célokkal.

Érdekesebb az a jelenség, amelyet „teljesítmény-visszatartásnak” neveznek, és amely

vállalatirányítás atyja, 1895-ben írt egy cikket „A darabbér-rendszer: lépés a munka problémájának részleges megoldása felé” címmel. Érdekes, hogy bár olyan érvek

igen elterjedt a darabbérben dolgoztató cégeken belül. A teljesítmény-vissztartás

Az ösztönz bérrendszerek melletti érvek régiek. Frederick Taylor, a tudományos

tulajdonosok és a dolgozók számára, mindkét oldal ellenezte a bevezetését (Nelson

keressen a garantált minimumnál. De a dolgozók óvatosak voltak és korlátozták a

1975: 53). A szakszervezetek úgy érezték, hogy ezzel a rendszerrel valójában

fizetésük nagyságát, mert széles körben elterjedt az a felismerés, hogy ha a dolgozók

ármányos módon több munkára kényszerítenék a dolgozókat kevesebb pénzért, a tulajdonosok pedig úgy érezték, hogy hatalmuk csökkenne a rendszer miatt. Mindent

csökkentik a kibocsátások árát. Roy a következ interakcióról számolt be:

emberek újraértékelik a feladatokat és

túl sokat keresnek, akkor az id mér

hangzottak el a rendszer mellett, melyek szerint egyformán el nyös lehet a

akkor jelenik meg, ha a megszabott ár elég magas, és ezért a dolgozónak nem kerül nagy er feszítésébe – és ezért önérdekében is áll – az, hogy haladjon, hogy többet

összevetve ez volt a tudományos vállalatirányítás legritkábban alkalmazott vívmánya

úgy m ködik, mint ahogy azt eltervezték. A darabbér-rendszerrel foglalkozó legtöbb kutatás azt fedte fel, hogy a rendszer

Ennek egyik oka az volt, hogy felismerték, hogy a darabbér-rendszer gyakran nem

Jack figyelmeztetett arra, hogy a Módszertani Részleg csökkentheti bármelyik feladat árát, régiét és újét is, úgy, hogy kissé megváltoztatja a szerelvényeket, vagy megváltoztatja a végzend munka mennyiségét. Jack szerint néhány – ugyanazt a feladatot az els és a második m szakban végz – gépész elkezdett versengeni egymással, hogy lássák, mit képesek elérni. Egy órára akár 1,65 dollárt is kaptak, aztán a munkájuk árát a felére csökkentették. Azóta egyedül k végzik azt a feladatot, mert egyetlen más gépész sem

a századfordulón (74-8). A huszadik században sem terjedt el lényegesen a módszer.

2



hajlandó elfogadni azt a munkát. (Whyte 1955: 23)

idejüket!”… Jack Starkey szóltított meg, miután Joe elment. „Mi történt? Keresztül akarod húzni a számításainkat?” (Whyte 1955: 23).

Rengeteg darabbért alkalmazó szervezetben hat hasonló társadalmi nyomás arra, Roy üzemében a teljesítmény-visszatartást támogató csoportnormák száz százalékos

A menedzserek rendszeresen engedtek annak a kísértésnek, hogy „csökkentsék a

hatékonysággal m ködtek. A Roy idején az üzemben dolgozó különböz egyének

darabbért, hogy a dolgozók, bár többet termelve, de mégis közelít leg ugyanannyit

jövedelmének eloszlása csonkolt volt, a dolgozók több mint hatvan százaléka

keressenek egy napi munkával” (Nelson 1975: 45). A gond olyan súlyos volt, hogy a munkaadók egymást unszolták arra, hogy gyakoroljanak önmegtartóztatást, hogy a

teljesített, és több mint ötven százalékuk az 1,25-1,34 dolláros tartományban keresett. Azonban senki nem mert többet keresni a csoport által elfogadható 1,34 dollárnál.

munkaadóknak ne legyen okuk a kvótacsökkentéssel foglalkozni. „Azok a

Nem voltak „normarontók”; „az ilyen viselkedést távolságtartó szemrehányással

munkaadók, akik komolyan átgondolták ezt a helyzetet, hamar arra a következtetésre

illették, és azokat, akik ezt a normát megszegték, legalábbis kiközösítették, hacsak

jutottak, hogy két módszerük van arra, hogy megoldják ezeket a problémákat: az,

még komolyabban meg nem büntették” (Whyte 1955: 21-4).

hogy alacsony maradjon a kibocsátás. Jack figyelmeztetése sem volt megalapozatlan.

hogy gondosabban rögzítik a kvótákat, vagy az, hogy garanciákat adnak arra, hogy nem csökkentik a darabbért.” (45) A darabbér-rendszer, melyet arra szántak, hogy segítségével beemeljék a cégen

A teljesítmény-taktikázás A teljesítmény-visszatartás nem csak a kedvez

darabbérek fenntartására volt

alkalmas. A (…) stratégiákat arra is felhasználták, hogy növeljék a kedvez tlenül

munkavállalók egymást fenyegetik, hogy ne dolgozzanak olyan keményen, mint

alacsony árakat. Ilyen szituációba került Jack Starkey és Ed Sokolsky, akik a

amilyen munkára képesek lennének; a munkaadók egymást figyelmeztetik, hogy

sarokvas-alapzat készítésének feladatát kapták. Ez a munka „büdös” volt a maga

tartózkodjanak az önérdekkövet haszonmaximalizálástól. Milyen szerepet kapnak a

huszonhárom centes árával. Ezért Ed, Jack és a többi munkás, akik ezen a feladaton

fenyegetések és a figyelmeztetések egy olyan egyszer fizetési séma alkalmazásában,

dolgoztak, szándékosan csökkentették a teljesítményüket, hogy emeljék az árat. „Ed

amely az egyéni önérdekkövetés alapjain törekszik a munkavállalók ösztönzésére?

és Jack 38 centes árat kértek. Ed azt mondta, hogy hármat tudnak megtermelni egy

belülre a piaci csere egyszer racionalitását, ma már sokkal összetettebbnek látszik. A

óra alatt, de amíg ilyen alacsony a munka ára, addig csak kett t termelnek.” (Whyte

Racionális az ilyen típusú viselkedés? (…)

1955: 24). A teljesítménycsökkentéshez alkalmazott technikák fantáziadúsak voltak: Úgy t nik, mintha Ednek állandó gondjai volnának az asztal széléhez illesztett forgó darabbal. Két lemez látszólag egymáshoz ragad, és Ed egyfolytában (nagyjából minden nap) megpróbálja daruval szétbontani ket (igen nehéz darabok). Homokot szór a lemezekre, beolajozza ket, órákat tölt a tisztítási m veletekkel. Steve (az el munkás) újra meglátta a szétbontott lemezt ma este, és felkiáltott: „Már megint?”. Stevenek nem tetszik a dolog. (Whyte 1955: 24)

hogy keményebben dolgozzon (…). Világosan illusztrálják ezeket a normákat Donald Roy tapasztalatai:

A decemberben megkezdett lassítás nehézkesen haladt májusig. Egy munkás Jackre

Az els t l az utolsó üzemben töltött napomig folyton figyelmeztetéseket kaptam és jóslatokat hallottam az árcsökkentéssel kapcsolatban. A nyomás Joe Mucha fel l volt a leger sebb, aki egy nappali munkás volt az én gépem mellett, részt vett a munkámban, és rajta tartotta a szemét a munkámon… Joe Mucha azt tanácsolta: „Ne emeld 1,25 dollár/óra fölé a termelésedet, vagy az id mér ember azonnal itt lesz! És azok nem vesztegetik az

melyben legalábbis rövidtávon minden dolgozó azzal a kísértéssel nézne szembe,

stratégiáját. Következésképpen egy csoport dolgozói fogoly dilemmába kerülnének,

Azok a dolgozók, akik kvótacsökkentésre törekednének, (…) rájönnének arra, hogy ha bármely egyén kinyilvánítja a termelékenységét, az tönkreteheti mindenki

panaszkodott, aki huszonnyolc sarokvas-alapzatot termelt meg egy nap alatt. „Az túl

3

sok, legalább három darab óránként. Vigyáznia kell magára, ha azt szeretné, hogy emeljék az árat.” Végül csak augusztusra sikerült a munkásoknak elérniük, hogy a

4


nem tudnak teljesíteni, és továbbra is alacsonyan tartották kibocsátásukat. A végs ár 31 cent volt darabonként, és a dolgozók csaknem négy egységet termeltek óránként,

hogy bármi ilyesmit megtehess. No, akkor mi a fenét csinálhatok? – kérdezte Tennessee. Rajtad múlik, hogy kitaláld, hogyan verd át ket annál jobban, mint amire számítanak.” (Whyte 1955:15)

darabbért huszonnyolc centre emeljék. Ilyen ár mellett még mindig úgy érezték, hogy


k is

így 1,2 dolláros órabérért. (Whyte 1955: 25-6). Így Starkey volt a telephelyen a h sök egyike; olyan ember volt, aki tudta, hogyan

is, arra bátorította az egyéneket, hogy ne adják meg magukat a társadalmi nyomásnak, és ezt azért tette, hogy a teljesítmény költségei pontosabban meghatározhatóak legyenek. Egy új munkás, Orvis Collins azt jelentette, hogy annak a beszédnek, melyet a vállalati f felügyel az új munkásoknak elmondott, alapvet en

„Ray ismerte az összes trükköt! Sokat nevettem azon, amikor elkezdett az ideje mérése közben izzadni. Úgy kezdett ugrálni a gépe körül, mint egy megkötözött majom, és csak úgy folyt róla a víz! A pólója általában teljesen átnedvesedett, és végül ki kellett csavarnia! És amikor befejezték az ideje mérését, egy kicsit eltámolygott a gépt l, mintha mindent kiadott volna magából… Soha nem láttam, hogy Ray egy cseppet is izzadt volna, amikor valójában a munkáját végezte; mindig vagy negyvenfontnyi súlyfeleslege volt, volt a leglustább fickó, akit valaha is láttam. (Whyte 1955:17).

az volt a célja, hogy a munkásokat bátorítsa arra, hogy versengjenek egymással, hogy

kell tönkretenni a fúrógépet bármikor, amikor csak az id vizsgáló emberek arra kérték, hogy csinálja a feladatát gyorsabban (átalakított fúróval dolgozott):

A menedzsment eszközei A menedzsment természetesen nem volt er tlen ebben a teljesítményalkuban. El ször

a kvótakorlátozással kapcsolatos csoportnormák legy zessenek. „Azt mesélte nekünk a darabbér-rendszer bevezetésér l, hogy azért jött létre, hogy senki ne lazsálhasson a másik nyakán. Azt mondta, hogy így mindenki magáért dolgozik.” (Whyte 1955: 11).

A darabbér-rendszerhez kapcsolódó játszmának tehát az információs aszimmetria a

Emellett az alapvet en buzdító módszer mellett a menedzsmentnek van egy másik

középpontja, a menedzserek sosem lehetnek biztosak abban, hogy mi is az

eszköze is arra, hogy leküzdje a teljesítmény-visszatartással kapcsolatos normákat –

alkalmazottaik határteljesítmény-költség függvénye, és a dolgozók módszeresen

az id és a mozgás tanulmányozása. Ennek stratégiai fontossága van abban, hogy független információkat adjon a kibocsátásszintekr l, melyek elérésére a

törekszenek ennek az információs aszimmetriának a fenntartására (…). Ahogy Starkey mondta Tennesseenek:

munkásoknak képeseknek kellene lenniük. Whyte tanulmányában az id vizsgáló „Jegyezd meg, hogy azok a fickók nem tudják megkülönböztetni a saját seggüket a földön egy lyuktól, ha azokról a gépekr l van szó. Ha azt mondják nekem, hogy csináljam olyan gyorsan, ahogy csak tudom, elkezdem levetni a kötényemet, és azt mondom nekik: „Rendben van, ha azt gondoljátok, hogy lehet olyan gyorsan csinálni, akkor csináljátok ti!” Rendszerint jobb belátásra térnek.” (Whyte 1955: 16)

emberek megtévesztésével kapcsolatos normák legalább olyan fontosak voltak, mint az lazsálással kapcsolatos csoportnormák. Starkey, az öreg róka így igazította el a frissen munkába ált Tennesseet:

5

Az információ ilyesfajta stratégiai eltorzítása nem ritka. Éppen ellenkez leg, ahogy a pszichológus Ed Lawler (1987) megjegyezte:

A munkavállalók sokféle olyan dolgot csinálnak, amivel elérhetik, hogy a darabbérük maximalizálja pénzügyi jólétüket az elvégzend munka mennyiségéhez viszonyítva. Így cselekszenek, amikor lassan dolgoznak, hogy félrevezessék az id vozsgáló szakembert, amikor jelentkezik hogy megvizsgálja a munkájukat. Elrejtik az új eljárásokat, módszereket az id vizsgáló személye el l, hogy feladatukat ne vizsgálják felül. Ezen túl, a szervezeten belül informális normákat alakítanak azzal kapcsolatban, hogy mennyire

„Ha szeretnél bármiféle árat megkapni, túl kell járnod annak az átkozottnak az eszén! Használnod kell azt a tökfejedet, miközben dolgozol, és el re ki kell találnod a munkádat, miközben csinálod! Olyan mozdulatokat kell tenned, amiket tudod, hogy sosem teszel majd, amikor dolgozol! Jegyezd meg, ha nem vágod át ket, akkor k vágnak át téged! Nem látom, hogyan csinálhatnám lassabban – mondta Tennessee. – Úgy álltam ott, mintha megbénultam volna. Jusson eszedbe, hogy azokat a rohadékokat azért fizetik, hogy átvágjanak téged. – mondta Starkey. – És nekik csak erre kell gondolniuk. Fennmaradnak fél éjszakát, hogy kitalálják, hogyan vágjanak meg téged tíz centtel. Azt gondolják, hogy meg fogod próbálni átverni ket, ezért azt is beleszámítják az árba. Elég alacsonyan állapítják meg az árakat ahhoz,

6



A pszichológus leírása azért érdekes, mert nyilvánvalóan arra törekszik, hogy a darabbér-játékot társadalmi dilemmaként mutassa be. A munkavállalók szerinte „maximalizáló” tevékenységet folytatnak, mindkét oldal „a szervezeti hatékonyság terhére igyekszik megnyerni a háborút”. Az egyszer

darabbér-rendszer olyan

konfliktust hoz létre az egyéni racionalitás és a csoport jóléte között, melynek kiküszöbölésére a hierarchiákat kialakították. (…)

részleg minden kiszállított berendezésért egy meghatározott összeget kapott, és a

tizennégy embert az így létrehozott pénzalapból fizették ki. A pénzalapot el ször úgy osztották fel, hogy minden személy megkapta órabérének és a ledolgozott óráknak a

Ahogy Homans (1950) megjegyezte a csoportos huzalozó teremr l írt ért

szorzatát. A többletet az így kifizetett bérek arányában osztották fel. elemzésében, a fizetés ilyen formája társadalmi dilemmát okozott: Mivel az órabér nagysága változatlan, az ember csak úgy növelhette a bevételét, ha az egész részleg kibocsátása n tt. Saját kibocsátásának növekedése anélkül, hogy a többiek is ugyanilyen mértékben növelték volna teljesítményüket, alig mutatkozott a fizetési borítékában. Kibocsátásának csökkenése, mindaddig, amíg a többiek kibocsátása nem csökkent, szintén alig érintette. (59)

lehetnek termelékenyek az emberek, így maguk a munkások korlátozzák a termelékenységet. Bárki, aki túllépi a megszabott határt, kiközösítésre, büntetésre számíthat… Összegezve, a darabbér-tervek gyakran ellenséges viszonyt hoznak létre a tervben dolgozók és a tervet kialakítók, adminisztrálók között. Végeredményben mindkét oldal gyakran olyan tevékenységeket folytat, melyek célja megnyerni egy játékot vagy egy harcot, a szervezeti hatékonyság költségére. (70-1)

Ezért ha szokás szerint feltételezzük, hogy az egyéni er feszítés költséges, minden hatása volt fizetésére. Ha ez a tizennégy ember hasonló azokhoz a

elenyész

egyénnek er teljesen érdekében állt a potyázás. Saját költséges er feszítésének csak

csoportokhoz, melyeket a kísérleti laboratóriumokban vizsgáltak, er feszítésük

hatékony (bár nem szükségszer en tökéletes) kooperációt juttatnak érvényre. A

mint azel tt, hogy a munkásokat a kísérleti helyiségbe helyezték. (A „Hawthornehatás” – a megkülönböztetett figyelemb l fakadó megnövekedett teljesítmény – a tanulmány egy másik részér l kapta a nevét.) A kibocsátás két nagyobb berendezés

Western Electric Company Hawthore gyárának megfigyelt csoportos huzalozó

nem függött magától a megfigyelést l – a kibocsátási szintek ugyanakkorák voltak,

csoportok képesek olyan társadalmi normákat létrehozni, melyekkel stabil és

A híres Hawthorne-kísérletekkel kezd d en újra és újra bemutatták, hogy a kis

szintjének zuhannia kellene. De nem ez történt. A m helyben a teljesítmények szintje magas volt és stabil. Ez

Horizontális kooperáció

huzalozó helyiségben két felügyel

volt, kilenc huzalozó és három forrasztó. A

feladatuk az volt, hogy huzalokat kapcsoljanak terminálok sorához, melyeket a központi iroda telefonkapcsolási rendszerében használtak. Egy huzalozó egyszerre

társadalmi kölcsönhatás szerepét (Roethlisberger és Dickson 1939: 379-550). A

volt naponta, jóformán eltérés nélkül. Ezt mind a cégbeli elöljárók, mind maguk a dolgozók magasnak és „teljesen kielégít nek” találták. Hogyan sikerült ennek a tizennégy emberb l álló csoportnak ennyire stabilan és hatékonyan megoldania a

helyiségr l született tanulmány bemutatja a csoporttermelési keretek között a

csoporttermelés dilemmáját?

osztotta ki a három forrasztó csoport munkáját.

A termelékenységi normák kikényszerítése A menedzsment a munkacsoportot érint

két darabon tudott dolgozni, köztük el re és hátra mozogva. A forrasztó három huzalozó által elkészített csatlakozókat tudott összehegeszteni. A két felügyel

potyázási problémát az ösztönzési

rendszer sajátos kialakításával, az emberekre ható munkanormák és a hierarchikus

Az ösztönzési rendszer: egy el idézett társadalmi dilemma A tizennégy embert a csoport által elkészített munkadarabok alapján fizették ki. A

7

felügyelet segítségével szerette volna kezelni. Azonban ezen hierarchikus eljárások egyike sem járult hozzá elégségesen a stabilitáshoz, talán még csak nem is tettek hozzá semmit az eredményhez. 8



Az ösztönzési rendszer sajátossága, melyet arra szántak, hogy motiválja az

ember a csoportban, aki következetesen teljesítette az el írt 825 óránkénti

egyéneket az volt, hogy összekapcsolták az egyéni termelést az órabérrel. A

csatlakozót, következetesen azt jelentette, hogy kevesebb csatlakozót készít, mint

menedzsment megvizsgálta az egyének által bejelentett kibocsátást, amikor

valójában! Mivel

meghatározta az egyének órabérét. Hosszú távon tehát az egyén növelhette

nem tekinthették egy kapzsi kísérletnek arra, hogy a rögzített napi két berendezésért

részesedését a csoport béralapján belül azzal, hogy növelte bejelentett kibocsátását.

járó bevételb l nagyobb részesedéshez jusson; ehelyett er feszítéseit csak a

Viszont az ösztönzési rendszer ezen sajátosságát majdnem teljesen elutasította az a

kevesebbet jelentett be valós teljesítményénél, termelékenységét

közjószághoz történ tiszta hozzájárulásnak tekinthették. Krupa, aki sikertelenül törekedett arra, hogy a csoport vezet je legyen, szintén kevesebbet jelentett be annál, mint amennyit megtermelt. Csak Capek és Mueller

csatlakozó elkészítését jelentette. Azokat, akik ezt a normát túlteljesítették,

dacoltak nyíltan a termelés-korlátozó normákkal úgy, hogy többet termeltek és

valamennyire kiközösítették. Csúfneveket adtak nekik, például „a sebesség

jelentettek be, mint a többiek. Nyíltan lenéz en viselkedtek a kevésbé termelékeny

királyának” nevezték, és kigúnyolták ket. Az is valószín

volt, hogy a „kicsi a

munkásokkal szemben és nem voltak megelégedve a munkájukkal. Mueller, akinek a

rakás” elnevezés játékban k válnak áldozattá – ebben a játékban az egyik ember

„Ciklon” gúnynevet adták kibocsátás-rekordjáért, igen keveset beszélt, és senkivel

társadalmi norma, mely hozzávet legesen egyforma kibocsátást diktált. A napi két berendezés elkészítése az egyes huzalozók számára óránként átlagosan 825

olyan er sen üti felkaron a másikat, amilyen er sen csak bírja, és erre válaszként a

nem barátkozott. Capek folyamatosan kereste a lehet séget, hogy áthelyeztethesse

másiknak elvileg megvan a joga arra, hogy visszaüssön. Ha sokan döntöttek úgy,

magát egy másik feladatra az üzemben.

hogy „kicsi a rakás” játékot játszanak ugyanazzal a normasért vel, az jelent s megtorlást jelenthetett:

A nem kooperálók megbüntetése világosan érthet

– hiszen az egyének egy embereket

társadalmi dilemmával szembesültek. De miért kell a sokat termel

megbüntetni? Az egyik ok lehet a kirúgás vagy a bércsökkentés lehet sége, ha a termelékenység túlságosan megn . Oberleitner ragaszkodott ahhoz, hogy Krupa és a többiek túl nagy teljesítménye a többiek állását veszélyeztette: „Akkor csak tegyük fel, hogy a fickók abban a szobában meg tudnák növelni a teljesítményüket akár 7000 csatlakozónyira. Úgy gondolom, néhányan képesek volnának erre. Ez azt jelentené,

Oberleitner: Miért nem hagyod abba a munkát? Nézd csak, ez ma a harmincötödik sorod! Mihez kezdesz velük? Krupa: Mit érdekel az téged? Jó neked, ha dolgozom, nem? Oberleitner: Igen, de ahogy dolgozol, meg fogod unni. Krupa: Ne tör dj vele. Majd megoldom. Téged annak alapján fizetnek, amit én megcsinálok. Csak ezzel kelle tör dnöd. Oberleitner: Ha nem hagyod abba a munkát, behúzok egyet.

hogy a többieknek kevesebb munkájuk maradna… Valakit el lehetne bocsátani” (Roethlisberger és Dickson 1939: 419). Ezért a túltermelés ugyanúgy az együtt nem m ködés jele volt, mint az túl keveset termelés. A túltermelés egyetlen fajtája, melyet

csoporthoz tartozás csökkenését, amelyek a normák megszegését kísérték. A négy ember, aki túlteljesítette vagy éppen elérte a normát Krupa, Capek, Mueller és Taylor volt. (A fiktív neveket Homans [1950] alkotta.) Krupa, Capek és Mueller volt a

három legkevésbé népszer ember a csoportban. Taylor igen népszer volt, de úgy termelt sokat, hogy közben sosem sértette meg a normákat. Noha

9

volt az egyetlen

Ezek voltak azok a jelenségek, amelyek a legvilágosabban mutatták a státusz és a

k következetesen elmulasztották benyújtani követeléseiket az átlagosnál magasabb hozzájárulásukért cserébe. Voltak mások a helyiségben, akik kevesebbet termeltek a normánál.

ket nagyobb

egykedv séggel t rték meg, mivel alacsonyabb termelékenységük nem volt olyan

(Roethlisberger és Dickson 1939: 422-3).

döntött, hogy aznapra befejezi a munkát, és ment, hogy segítsen a többi huzalozónak

nem tekintettek társadalmilag károsnak az volt, amit Taylor és Krupa csináltak, mivel

mérték , hogy veszélyeztette volna az el írt napi két darabos cél elérését. Ami pedig

Ezután Oberleitner megütötte Krupát, és körbekergette a teremben. Krupa úgy

a legfontosabb, alacsony termelékenységüket nem tekintették „kapzsiságnak”. S t szorosan összekapcsolódó „klikket” alkottak a terem végében azok, akiket kevésbé termelékenynek tekintettek, mint a terem elejében lév „klikket”. Kicsit alacsonyabb 10



Az alacsony termelékenység csoport társadalmi helyzetét az a tény mutatja be,

Kölcsönösség és egalitarianizmus Ez az eset az édességgel egyidej leg mutatja be a reciprocitás mindkét jellemz jét: a

hogy két csoporttag, Green és Hasulak következetesen többet jelentett be a

dezertálók megbüntetését és az együttm köd k megjutalmazását. A reciprocitás

termelésénél. Green, aki az általános IQ-teszten a legjobb eredményt érte el, soha

csakugyan mélyen beépült a csoport viselkedési kódexébe.

státuszú, de egyébként jó pozícióban lév csoporttagok voltak a munkahelyükön.

A reciprocitást meg lehetett figyelni a m helybeli munkamódszereken is. A vállalat

nagyon kedvelték t, és megengedték, hogy túl nagy értéket jelentsen be, nyilván az

kifejezetten tiltotta, hogy a dolgozók segítsenek egymásnak, hogy a huzalozók

egyenl sít norma szellemében.

munkát cseréljenek a forrasztókkal azért, hogy néha kevésbé unják magukat.

nem ért 600 csatlakozó per óra fölé, de magas értéket jelentett be. Bárhogyan is,

Azonban ennek a tiltásnak ellentmondtak az informális normák. El fordult, hogy a

munka utáni tevékenységek, az édesség és más, a kantinból származó dolgok és

megmutathatták egymásnak megbízhatóságukat és kooperációi képességüket.

A cukor csoportos megvétele jól ábrázolja mindkét fent leírt jellemz t. Néha valaki pénzt gy jt édességre, megveszi, és elosztja a hozzájárulók között. Ez a tevékenység egyfajta „közös tudást” teremt – a teremben dolgozók (Mueller és Capek kivételével) pénzt bíznak egymásra – és annak a kollektív cselevésnek a modelljeként szolgál, melyben mindannyian részt vesznek hivatalos tevékenységük részeként. Ennek a

demonstrációnak a szimbolikus értékét drámaian hangsúlyozta az az eset, amikor a szobavégi klikk arra kérte a népszer tlen Krupát (akit „a Sebesség Királyaként” csúfoltak), hogy szálljon be az édességvásárlásba, aztán vásárlás után megtagadták t le a részét. A csoportbeli társadalmi helyzet nyilván a csoportnormáknak való engedelmeskedést l függött: azok, akik engedelmeskedtek, meg tudtak bízni a másik

Akár hozzátett, akár nem a végs

hatékonysághoz, a kölcsönös segítség a

reciprocitás fontosságának a meger sítéséül szolgált. Donovan szavaival élve, „úgy t nik, hogy ha valaki ide-oda gyeleg és lemarad, akkor senki nem fogja kisegíteni, de ha becsületesen megkísérli végezni a munkáját, akkor megsegítik” (504). Ezért Taylor, aki a legkészségesebb és legnépszer bb dolgozó volt a teremben, több

annak megfelel en járultak hozzá a munkához. Hasonlóan fontos azonban, hogy eszközöket biztosítottak, melyekkel a társadalmi klikket tagjai folyamatosan

Furcsa ez a dolog. Dolgozom, elmaradok, és teljesen kimerültnek érzem magamat. Aztán valaki odalép hozzám, elkezd segíteni nekem a berendezésem behuzalozásában, és képzelje el, felvidulok, és megel zöm a csoportot. Nem tudom; egyszer en úgy t nik, hogy ez új életet önt az emberbe, függetlenül attól, hogy lehet, hogy csak egy pár részben kap segítséget. (Roethlisberger és Dickson 1939: 506)

létfontosságú célt szolgáltak. El ször is, biztosították a „szelektív társadalmi ösztönz ket” azok számára, akik az el írt teljesítmény-szintet elérték, vagy közel

kooperációjában úgy, ahogy a csoporton kívüliek erre képtelenek voltak.

e a csoport termelékenységét. Ahogy Donovan arról beszámolt:

megosztása voltak. Ezek a társadalmi tevékenységek két szorosan összefügg

hogy elérjék a napi két egységb l álló kit zött célt. Nem tudni, ez a segítség javította

Nem közvetlenül a munkához kapcsolódó társadalmi interakciók A dolgozók közötti társadalmi kapcsolatok más formái a szerencsejáték, a játék, a

huzalozók és a forrasztók munkát cseréltek, és a huzalozók segítettek egymásnak,

segítséget kapott, mint bárki más. A másoknak való segítségnyújtás a személyes megbecsülés és a társadalmi helyzet bemutatásának módszerévé vált, ahelyett, hogy a csoport technikai hatékonyságát növelte volna. A reciprocitás, mely alátámasztotta és szankcionálta a csoportos kooperációt, maga után vonta az egyenl ség fokozottabb figyelembe vételét. Az egyenl séget az adott csoportba tartozó egyénekkel való bánásmód különbségeinek minimalizálásaként határozhatjuk meg. Ezt a normát szintén az szilárdította meg, hogy a csoport számára

elérhet társadalmi interakciók teljes skáláján alkalmazták, nem csak a m helybeli munka esetén. Ezért egy csoport tagjai „nem adhatták az el kel t” úgy, hogy

m veltebbnek vagy jobban öltözöttnek mutatkoztak, mint a többiek. Egy ilyen elkülönülés azt sugallhatta volna, hogy az egyén kell képpen a többiek fölött 11

12



helyezkedik el ahhoz, hogy ne egyenl en járulhasson hozzá a kooperatív

nekik kellett ellen rizniük és vizsgálniuk a munkájukat. Ez az ellen röket a

munkateljesítményhez. Valóban, a csoport tagjainak bármely kísérletét, mellyel az

felügyel kéhez hasonló kényes helyzetbe hozta. Egy ellen r, Mazmanian nem

ilyen társadalmilag elkülönül státusz kivívására tört, a többi tag csaknem olyan

ismerte el az informális munkanormák fölényét. A többi dolgozótól eltér en neki volt

veszélyesnek tekintette, mint a potyázást magát – és a szemet szemért stratégiához

valamilyen

hasonlóan torolta meg. Az egyenl ségi norma sem volt szokatlan a Hawthorne

foglalatosságaiban, és hajlott arra, hogy „a nagyobb tudású ember szerepében lépjen

telepen. Az egyenl ségi norma kialakulását csakugyan a leggyakrabban megfigyelt és

fel, aki nagy szavakat használ” (Homans 1950: 75). Cserébe az emberek nevetségessé

végzettsége.

Nem

vett

részt

a

csoport

társadalmi

tették és elállították tesztel m szerét. Mazmanian „úgy adta vissza a szívességet,

legjellemz bb társadalmi normának tartják kiscsoportos munkaszituációkban.

fels fokú

hogy elégtelennek találta a munkájukat” (74). Megkereste a Személyzeti Részleget, Hatékonytalanság a hierarchiában A formális hierarchia igen kevés szerepet játszott abban, hogy a csoport fenntartotta

és hivatalosan megvádolta az embereket azzal, hogy aláássák az

munkáját. A

Személyzeti Részleg megkérdezte a felügyel t ezekkel a vádakkal kapcsolatban; a pedig lojalitásához h en letagadta, hogy az emberek obstruktív módon

felügyel

sejthettek arról, hogy mennyire semmibe vették munkásaik azokat a szabályokat és

viselkedtek volna. A másik ellen r, Allen elárulta a csoportnak, hogy Mazmanian

tiltásokat, amelyeket a vezetés a csoport hatékonyságának növelése miatt talált ki. Ha arra kérnénk ket, hogy magyarázzák meg a csoportos huzalozó terem sikeres

együttm ködjenek Mazmaniannal, akit át kellett helyezni egy másik helyiségbe.

kibocsátásának szintjét. A szervezet vezetésének tagjai kétségtelenül keveset

Az

emberek

felb szültek,

„köpött”.

teljesítményét, a fels menedzsment biztosan megemlítené az ösztönzési rendszert, a munka során betartandó szabályokat, köztük a kölcsönös segítségnyújtást tiltóakat, és az alapos felügyeletet. Valójában egyik formalizmust sem figyelték meg a valóságban, az informális normák pedig különösen ellenségesek voltak ezekkel szemben. A tizennégy ember felügyel jér l azt feltételezték, hogy a cég szabályait tartatja be. Például a felügyel nek az volt az egyik feltételezett feladata, hogy megszámolja, az egyes emberek naponta hány csatlakozót készítettek el. Valójában a felügyel megengedte, hogy az egyének maguk jelenthessék be kibocsátásukat, és tökéletesen tisztában volt azzal, hogy az egyes napokon a bejelentett kibocsátásnak esetleg nem sok köze lehet a tényleges termeléshez: Hogy érvényesíthesse a szabályokat, egész nap az emberek fölött kellett volna állnia, és ha így tett volna, feláldozta volna minden reményét arra, hogy jó kapcsolatokat alakítson ki velük. Még a minimális befolyását is elveszítette volna, melyre pedig szüksége lett volna ahhoz, hogy bármilyen munkát is végezzen. Ezen körülmények között azt választotta, hogy a csoport oldalára áll, és sok minden fölött szemet huny, ami történik. (Homans 1950: 63)

Az ellen rök is valamiféle hierarchikus viszonyban álltak a többi dolgozóval, mivel 13

14

és

megtagadták,

hogy

egyáltalán

Coleman: Iskolai teljesítmény és versenystruktúra

hedonizmust; amely felemészti a középiskolás diákok többségének energiáját. E

James S. Coleman

megközelítés még akkor is mulasztást követ el, amikor megkísérli a tehetséges gyermekek lehet ségeinek kifejlesztését, hiszen teljesen a szelekciós folyamattól

Iskolai teljesítmény és versenystruktúra

függ minden, s így a legjobb esetben is sokkal több potenciális természettudós vagy irodalmár megy veszend be, mint ahányat sikerül megtalálni. A középfokú oktatásban (s kisebb mértékben az alsóbb szinteken is) sajátos

Ha másként válaszolunk a kérdésre, s nem vagyunk hajlandók elfogadni, hogy

paradoxonnal kerülünk szembe: bonyolult ipari társadalmunkban egyre több tanulnivaló akad, s a formális oktatás egyre fontosabb szerepet játszik az egyéni

elkerülhetetlen a serdül kultúra felel tlensége és az oktatás iránti érdektelensége,

sorsok

független

rendszer normált, figyelmének irányultságát; ez sokkal bonyolultabb, mint az egyén

serdül társadalom", az a serdül kultúra, amely kevéssé érdekl dik az oktatás iránt, s

attit djének és érdekl désének a megváltoztatása. Ha azonban szembe tudunk nézni e

a tizenévesek figyelmét az autókra, a randevúkra, a sportra, a popzenére és más, az

kihívással, s a serdül kultúra figyelmét azokra az oktatási célokra tudjuk irányítani -

iskolához nem kapcsolódó dolgokra irányítja. Így miközben egyre fontosabbá válik, hogy a tizenévesek tanuljanak, a fejl d serdül kultúra egyre jobban eltéríti

ahelyett, hogy eltávolítanánk ezekt l -, amelyeket a feln ttek a gyermekek számára fontosnak tartanak, akkor sokkal alapvet bb és megfelel bb megoldást találtunk arra

érdekl désüket a tanulástól.

a problémára, hogy a tizenévesek figyelmét a tanulásra összpontosítsuk.

ugyanakkor

fokozatosan

kialakul

"a

alakulásában;

akkor ez komoly kihívást jelent. Nehéz feladat ugyanis megváltoztatni egy kulturális

Kérdés, hogy mennyire "természetesek", mennyiben a társadalomban bekövetkezett Normák és értékek a serdül kultúrában

tendenciák? Vajon a serdül kultúra iskolai ügyek iránti érdektelenségének, a felel tlenségnek és hedonizmusnak egyszer en az az oka, hogy a "tizenévesek

változások eredményezte irreverzibilis folyamaink ezek az egymással szemben álló

ilyenek"? Olyan valami ez, amit el kell fogadnunk? Ha igen, akkor csak abban reménykedhetünk, hogy a tanulás iránt valóban érdekl d diákokat fejlesztünk ki akkor, ha "megmentünk" néhány diákot a serdül kultúrától, akik elfogadják a feln ttek értékeit, és hosszú távú célok felé fordulva, kevés figyelmet fordítanak társaik frivol cselekedeteire. E megközelítés igen közel áll ahhoz, amit nálunk hangsúlyoznak, hogy a "tehetséges gyermekek" számára speciális programokra van szükség; azzal foglalkoznak, hogy kiválasszák a legértelmesebbeket, hogy speciális feladatok révén elkülönítsék ket, s ezzel még inkább eltávolítják e gyermekeket társaiktól.

Az elmúlt két év folyamán kilenc állami középiskolában végeztem vizsgálatot az "értékek légkörér l", amely a diákok között minden iskolában létezik; megvizsgáltam ennek a légkörnek az iskolai teljesítményre gyakorolt hatását is. Valamennyi iskola középnyugaton található; voltak közöttük kisvárosi iskolák, el városi iskolák (…), valamint két olyan iskola (…), amelyek 100 ezernél több lakossal rendelkez városokban találhatók. Az iskolák társadalmi osztály, iskolanagyság, közösségtípus és szül i stílus tekintetében tehát igen széles skálán helyezkednek el. Ennek következtében, bár az iskolák távolról sem képviselik az amerikai iskolák keresztmetszetét, a társadalmi összefüggések széles körét fogják át, s e körben találjuk az amerikai iskolák nagy részét.

Ez a probléma egyik megközelítési módja; véleményem szerint azonban túlzottan

Különböz eljárásokkal tanulmányoztuk e tizenévesek érdekl dését és magának a

a súlyos problémával, hogy emelni kell a kisebb képesség

leegyszer sít . Ennek az álláspontnak a képvisel i nem hajlandók szembenézni azzal gyermekek képzési

szintjét. E megoldás tulajdonképpen azt állítja, hogy el kell fogadnunk a serdül kultúra hedonizmusát, a tanulás iránti érdekl dés hiányát; el kell fogadnunk a

serdül kultúrának az értékeit, többek között kérd ívvel is. A kérd ívet minden iskolában minden diákkal kitöltettük. Képet akartunk kapni a diákok érdekl désér l és tevékenységér l, ezért mindegyiküket megkérdeztük: mit csinál legszívesebben szabad idejében?

16



kismértékben segíti el , hogy általa a serdül k kortársaik szemében státusra vagy

Mindezekb l az adatokból világosan kiderül, hogy a tizenévesek érdekl désének középpontjában nem a tanulás áll, s az iskolai teljesítmény legjobb esetben is

Tom mindig szeretett a kocsik körül forgolódni, szívesen szétszedte a motorokat, és jól is értett hozzá. A m helyben tanító tanár ezért kiszemelte t segít társul. Tom nem tudta, mit tegyen, miután nem nagyon szerette a tanárok körül nyüzsg fiúkat. Te mit tennél Tom helyében? Elvállalnám. - Nem vállalnám el. - Bizonytalan vagyok.

(…)

presztizsre tegyenek szert. Bizonyos területeken, ahol a szül k kisebb hangsúlyt E kérdések után, egy második rész is következett.

helyeznek az oktatásra, ez talán várható is volt. A legmeglep bb eredmény azonban az volt, hogy a jó módú el városi iskolában (I) orientáció, mint a kisvárosi vagy a munkásiskolák esetében. (...) Röviden: a családi környezet, a közösség- és iskolatípus közötti különbségek

Tegyük fel, hogy hajlandó vagy segíteni a biológiaórán. Mit gondolnának barátaid, ha megtudnák? Irigyelnének és felnéznének rám. - Gúnyolnának érte, de azért irigyelnének. - Lenéznének. - Nem tör dnének az üggyel.

uralkodó értékek esetében semmivel sem magasabb fokú az iskolai sikerre irányuló

ellenére kevés eltérést találtunk a presztizs mércéi, a státust eredményez között. A jó osztályzatok és az iskolai teljesítmény különösen alacsony státusú valamennyi

iskolában.

Ha

ehhez

hozzátesszük

még,

hogy

a

Ha segítenél az autószerel órán, felnéznének-e rád barátaid, vagy pedig lenéznének? Irigyelnének és felnéznének rám. - Gúnyolnának érte, de azért irigyelnének. - Lenéznének. - Nem tör dnének az üggyel.

tevékenységek, valamint a figyelem és érdekl dés középpontjában álló értékek válaszokat

(…) A fiúk közül csupán 5,3% érezte úgy, hogy barátai egyértelm en felnéznének rá

serdül kultúrában igen alacsony presztizse van az iskolai teljesítménynek. Valóban, számos bizonyítékunk van arra, hogy az iskolai siker elérésére irányuló

azért, ha segítene a biológiatanárnak; több mint háromszor ennyien ( 18,6%) érezték

speciális er feszítéseket a legtöbb tizenéves csoport negatívan értékeli. Az iskolai

tevékenység, az autószerel m helyben nyújtott segítség miatt.

osztálytermekben adták feln tt (bár nem tanár) felügyelete mellett, mégpedig olyan kérdésekre, amelyek kifejezetten az iskolára vonatkoztak, akkor világos, hogy a

viszont úgy, hogy barátaik egyértelm en felnéznének rájuk egy nem iskolai

siker az el bbi adatok szerint valamelyest növelheti a diák státusát társai között; ezt a

Mindkét említett helyzet azonban speciális er feszítést követel az iskola által

sikert azonban mindenfajta külön er feszítés nélkül kell elérnie, anélkül, hogy a diák

meghatározott célok irányában. Mindkét esetben a válaszok legnagyobb része (a

a megkívánt munkán túl bármi egyebet is csinálna. (...) A kérd íven szerepl egyik kérdéspár bizonyos fokig jelzi, hogy a tizenévesek

biológiaórán nyújtott segítséggel kapcsolatban 50%, az autószerelésnél pedig 42%)

mennyire nem lelkesednek iskolai er feszítéseik fokozásáért. A fiúkat hipotetikus

ambivalens válaszok szemléltetik, hogy a serdül k vegyes érzelmekkel viseltetnek az

választási helyzet elé állították; az egyik egy szabályos tantárggyal, a biológiával volt

iskolai siker iránt: személyesen sikert szeretnének elérni, és örülnének, ha elismernék

kapcsolatos, a másik egy nem "iskolás" tanfolyammal, az autószereléssel amely szorosan köt dik a serdül kultúrához. A kérd ívekben szerepl helyzetek a következ k voltak.

ambivalens: barátaik kigúnyolják ket érte, de ugyanakkor irigykednek is. Ezek az

ket; a legtöbb serdül csoportban azonban nyilvánosan kigúnyolják mások sikereit,

és nem érdeklik ket az iskolai sikerek. Ily módon tehát nem egyszer en az a helyzet,

hogy a serdül kultúrában keveset számít az iskolai siker, hanem az iskolai ügyeknek szentelt külön er feszítéseket gyakran negatívan értékelik, és lelohasztják az ilyen irányú törekvéseket. A kérdés tehát az, amit már korábban is feltettünk: vajon el kell-e fogadnunk azt,

Bill jó eredményt ért el biológiából, mivel hobbyja az, hogy rovarokat gy jt és azonosít. Egyik nap biológiatanára megkérte Billt, hogy segítsen neki az órán. Bill nem tudta, vajon ez olyan kitüntetés-e, amelyre büszkének kell lennie, vagy pedig lesz a "tanár kedvence". Te hogy éreznéd - olyasmi ez, amire büszkének kell lenni, vagy olyan, ami nem fontos? Erre büszkének kell lenni. - Nem tör dnék vele. - Vegyes érzelmekkel fogadnám.

17

hogy a serdül kultúra nem tör dik az iskolai ügyekkel? Vagy pedig képes-e maga az

18



iskola vagy a közösség ezeket az értékeket olyan értelemben módosítani, hogy ne

teljesíteni tud. A diákok kifejezése az "értékrontó", a "szintemel " vagy az "átkozott

álljanak ellentétben az iskola céljaival, hanem inkább támogassák azokat? A kérdés

átlagemel ", s ugyanolyan módszerekkel kényszerítik ki a munkát korlátozó normák

megválaszolásához szükséges els lépés az, hogy megvizsgáljuk a serdül kultúrában

betartását, mint a munkások: kinevetés, kigúnyolás, kizárás a csoportból. iskolákban kialakulhatnak els sorban iskolára orientált alcsoportok, s tagjaikat

segítik el

elszigetelhetik a tágabb környezett l. Ráadásul sok, egyetemre készül diák intenzív

ezeknek a normáknak a kialakulását azok a társadalmi igények és

kényszerít körülmények, amelyek a serdül ket befolyásolják.

munkát végezhet, hogy felkészüljön az egyetemi felvételt eldönt

versenyszer

Itt ismét az a helyzet, hogy nem minden diák enged a csoport nyomásának. A nagy

azzal érvel, hogy "ilyenek a tizenévesek", s ehelyett azt kell megvizsgálnunk, hogyan

létez normák forrását. El kell vetnünk az olyan magyarázatot, amely egyszer en

vizsgára. Az el bb tárgyalt vizsgálati eredmények mégis arra utalnak, hogy a legtöbb diák esetében ezek az intenzív er feszítések a csoport által megszabott kereteken

Intézményes követelmények és csoportválasz

belül maradnak, s kevéssé érintik a társas tevékenységeket, a sportot vagy a

az intézmények közé tartozik, ahol természetesen a tanárok jelentik az "adminisztratív testületet", s a diákok azok, akiket igazgatnak. (...) Mindezekben

az

intézményekben

az

adminisztratív

testület

bizonyos

követelményeket támaszt és bizonyos kényszereket alkalmaz alárendeltjeivel szemben. Bizonyos intézményekben ezek a követelmények és kényszereszközök jelent sek; másokban kevésbé. (...) Ezeknek az intézményeknek a jelen elemzés szempontjából fontos második sajátossága nem része a formális szabályoknak és rendelkezéseknek, nem található meg sem a standard gyakorlatról szóló könyvekben, sem az iskolai elöljáró igazgatási kézikönyvében. Mégis e sajátosság éppen annyira létez , mint a többi. Nem más ez, mint a követelményekre és kényszerít

eszközökre adott kollektív válasz, amely

annak a csoportnak a válasza, amelyre a követelmények és kényszerít eszközök vonatkoznak. (...) E válaszokat szabályozó normákat a csoportok minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeznek hatékonnyá tenni; ide tartozik a kinevetés, a kiközösítés, a presztizsveszteség, s t még a fizikai er szak is. (...) Az iskolás diákok között ugyanaz a folyamat figyelhet meg, mint pl. a börtönök lakóinál és a gyári munkásoknál. Mások az intézmények, de itt is vannak követelmények, s ezekkel szemben a diákok kollektív válaszokat alakítanak ki. A válasz hasonló formát ölt, mint az ipari

Ha most általános szempontból tekintjük az intézményeknek ezt az osztályát, akkor azt mondhatjuk, hogy egyfel l a követelmények, másfel l az azokkal szemben álló csoportnormák jellemzik

ket. Mi a csoportnormák forrása? Valóban teljesen a

társadalmi irracionalitás szférájába tartoznak? Vajon olyan eszközt jelentenek, amelynek révén a munkások ostobán csökkentik saját keresetüket (ahogyan a munkáltatók érvelnének), vagy amelyek által a tizenévesek saját fejl désük elé állítanak akadályokat (ahogyan a tanárok állítják)? Aligha. Amennyiben célként a minimális er feszítéssel elérhet

maximális eredményt

tételezzük fel, akkor ezek a normák egészen racionálisnak t nnek. (... )

és az e testületnek alárendelt személyek nagy csoportjából áll. Az iskola is ezek közé

randevúzást.

A középiskolában a normák feladata, hogy visszatartsák az átlagon felüliek teljesítményét, s ily módon az iskola által támasztott követelményeket olyan szinten tartsák, amelyet a többiek is könnyen teljesíthetnek. Az osztályzatok csaknem kizárólag viszonylagosak, s gyakorlatilag az egyes diákokat az osztály többi tanulójához képest sorolják be. Ilyen körülmények között az egyes diák túlteljesítése nemcsak saját helyzetét javítja, hanem ugyanakkor rontja a többiekét is. (...) Az iskolai osztályzatok rendszere olyasmit hoz létre, mint amit a közgazdász "szabadpiaci" szituációnak nevez; iskolán belüli helyzetéért minden egyes diák verseng az összes többivel. Biztos, hogy néhány iskolában ez a korlátlan verseny gátlástalanul m ködik, s az így keletkez "szabadpiac" késztetett néhány oktatót és

Az intézményeknek van olyan osztálya, amely lényegileg adminisztratív testületb l

laikust arra, hogy e verseny csökkentésére törekedjenek. Az iskolák nagy

munkásoknál; az er feszítéseket olyan szintre kell leszállítani, amelyet mindenki

többségében van azonban - a korlátozó csoportnormák révén - kollektív oltalom és védekezés a külön er feszítések ellen. Valójában kevés olyan iskola van, ahol ne

19

20



lennének ilyen normák. (...)

módon a) esetben minden egyes diákot összehasonlítottak osztálytársaival, b) esetben

Az említett normák eredményeként a diákoknál az egyes motívumok konfliktusba kerülnek egymással. Egyszer en: vagy társaikkal tartanak és nem dolgoznak túl

viszont az egyes osztályokat hasonlították össze az összes többivel. Deutsch számos eredménye közül valamennyi a b) eset javára szólt. Úgy találta, helyzetben az osztály egyes tagjai akadályozták egymást a vitában, a b) helyzetben

Bármi legyen is azonban a megoldás, mesterséges dilemma elé állítja ket. Egyfel l

viszont segítséget nyújtottak egymásnak; a b) helyzetben az osztály tagjai pozitívabb

ott vannak a szociábilis átlagdiákok (akik sokkal jobb teljesítményre lennének

érzéseket tápláltak egymás iránt, mint az a)-ban.

Egyszer megállapítani a jutalmazások struktúráját az a) és a b) helyzetben: az a)

képesek), másfel l pedig néhány akadémikus orientációjú, er s versenyszellem

hogy a b) esetben szerepl osztályokban a problémákat jobban oldották meg; az a)

csoport érdekeit. Az egyes tizenévesek e konfliktust különböz módokon oldják meg.

keményen az iskolában, vagy keményen dolgoznak, és nem veszik figyelembe a

többiekhez viszonyítva jutalmazták

mert bizonyos tevékenységek (például az atlétika) esetében a teljesítmény inkább

között. A b) helyzetben csoportokat hasonlítottak össze egymással, s az egyes

népszer séget, mint megvetést eredményez.

csoportokat a többihez viszonyítva jutalmazták. Ez versenyt eredményezett a

helyzetben ugyanazon csoporton belül hasonlították össze az egyéneket, és a

elszigetelt egyén. Egy fiú vagy lány vagy tanulmányi sikerre, vagy népszer ségre törekedhet, de mindkett t aligha érheti el egyszerre. Ez annál kevésbé lehetséges,

ket. Ez versenyt eredményezett az egyének

második típusnak egészen mások voltak a következményei, mint az els nek: a

iskolai teljesítményt, vagy legalábbis ne álljanak ellentétben azzal? A kérdés

különbség a teljesítményben, az egyes csoporttagok egymás iránti érzelmeiben, a

megválaszolása érdekében hasznos egy kis kitér t tennünk, hogy megvizsgáljunk egy

csoport egységében mutatkozott meg. Amíg a csoport más csoportokkal versengett, a

néhány évvel ezel tt végzett szociálpszichológia kísérletet.

csoport egyik tagjának teljesítménye javította és nem rontotta a többiek helyzetét; ennek megfelel en a csoport pozitívan és nem negatívan reagált az illet

csoportok között. Annak ellenére azonban, hogy mindkét esetben verseny folyt, a

E helyzet a következ kérdést veti fel: vajon szükségszer -e a konfliktus? Vajon teljességgel lehetetlen lenne, hogy a csoport informális normái pozitíven er sítsék az

teljesítményére. (...)

Deutsch kísérlete: verseny vagy együttm ködés? Morton Deutsch kísérletének az volt a célja, hogy kimutassa, milyen hatást gyakorol

A személyek közötti verseny alternatívája

a "versenyhelyzet", illetve az "együttm köd helyzet" a teljesítményre, összetartásra tárgyakban, iskolák közötti vetélkedés atlétikában (néha zenében, alkalmanként pedig

megvitatásra és megoldásra. A megoldások jutalmazásának két különböz

egyéb, nem túl lényeges tevékenységi formákban) - furcsa képet mutat. Csökkenti a

struktúráját dolgozták ki: a) egyes osztályokban mindenkinek azt mondták, hogy

diákok iskolai er feszítéseit (ahol kizárólag saját maguk számára dolgoznak), és

A középiskolákban a verseny struktúrája - a személyek közötti verseny iskolai

volt: az ipari

és más tényez kre. A kísérlet lefolyása nagyjából a következ

lélektannal foglalkozó osztályoknak hipotetikus "human relations" problémákat adtak

serdül közösség érdekl dése - amikor fontosnak tartja a sportot és elhanyagolja a

éppúgy tevékenykednek a csapat és az iskola, mint saját maguk érdekében). A

végén minden diák osztályzata a félév során szerzett jegyei átlagától függött. b) Öt

mindegyikük hogyan járul hozzá a vitához és a probléma megoldásához. A félév

ösztönzi egyéb, az iskola szempontjából mellékes, er feszítéseiket (amelyeknél

valamint négy társa 1-t i 5-ig terjed osztályzatokat kap annak megfelel en, hogy

tanulmányokat

tulajdonítható, s az így kialakult helyzetért teljes mértékben a feln ttek és nem a

átlagolták, s az egyes osztályok tagjait az osztály átlagjegye alapján osztályozták. Ily

serdül k a felel sek.

21

a

versengés szóban

forgó

struktúrájának

- nagymértékben

másik osztályban azt mondták, hogy az osztály egészét rangsorolják 1-t l 5-ig aszerint, hogy hogyan oldja meg a problémát. A félév végén az öt osztály jegyeit

22



Az egyik nyilvánvaló megoldás az, ha a jelenlegi osztályzatokért folyó személyek

elosztását szabályozó említett szabályok még fontosabbá válnának.

közötti versenyt iskolák közötti (vagy iskolán belüli) iskolai tárgyakkal kapcsolatos

E problémák is jelzik, hogy az említett változásokat óvatosan kell végrehajtani. Az

versennyel helyettesítjük. E helyettesítés annak az elképzelésnek a felülvizsgálatát

általános irányvonal azonban világos: a középiskolák jelenlegi jutalmazási struktúrája olyan választ vált ki a serdül k társadalmi rendszeréb l, amely hatékonyan

teljesítményét állandóan értékelni vagy "rangsorolni" kell. Ezzel szemben az új

akadályozza az oktatás folyamatát. Márpedig a jutalmazási rendszert úgy kell

helyzetben nem lenne gyakori értékelés, mellékes jelent ség

megtervezni, hogy maguk a serdül kori értékek is er sítsék az oktatási célokat.

kívánja meg, amely szerint minden egyes diáknak minden egyes tárgyban nyújtott lenne a csoportos

vetélkedés és játék szempontjából, akár iskolán belül, akár iskolák között folyjon is ez. A személyek közötti versenyr l a csoportok közötti versenyre való átállás szükségessé teszi, hogy nagy találékonyságot tanúsítsunk a verseny eszközeinek létrehozásában;

intellektuális

játékokat,

problémákat,

csoportos

és

egyéni

tudományos tervezeteket és egyéb tevékenységi formákat kell teremteni. Bizonyos példák arra utalnak, hogy mindez elérhet : ide tartoznak a vitacsoportok, a csoportos vita-vetélked k a drámaversenyek, a zenei vetélked k, a tudományos versenyek, (igaz, a tudományos versenyek jelenlegi formájából hiányzik egy dönt fontosságú elem, miután ezek rendszerint egyének és nem iskolák közötti versenyek, s így nélkülözik a csoporttevékenység hangsúlyozását, ami együtt járna azzal, hogy "az iskola számára nyerünk"). Egyes helyeken találkozunk számtani vetélked kkel, beszédversenyekkel és az iskolák közötti versenyek egyéb példáival. (...) Természetesen fontos, hogy akkor, amikor ebben az értelemben megváltoztatjuk a jutalmazások struktúráját, figyelembe vegyük a nem szándékolt következményeket is.

Amikor például iskolák közötti szellemi természet játékokat találunk ki, fontos, hogy ez valóban megtanítsa a diákokat a kívánt készségekre. Ha nem szervezzük meg elég gondosan az iskolák közötti játékok programját, akkor az eredmény csupán egy sor kvíz-show lesz, amelyek az emlékezeten kívül semmiféle egyéb szellemi tevékenységet sem gyakoroltatnak. ( . . . ) E játékok kieszelésében talán legnagyobb probléma az, hogy a különböz tevékenységek között kiegyensúlyozott jutalmazási rendszert, a különböz diákok között pedig kiegyensúlyozott részvételi rendszert kell biztosítani. Sok iskola a tanterven kívüli tevékenységekkel kapcsolatban úgy találta, hogy a részvétel csupán kevés emberre korlátozódik, hacsak nem hoznak létre olyan szabályokat, amelyek megakadályozzák ezt a koncentrációt. Amennyiben az osztályzatokért folyó iskolán belüli verseny jelenlegi rendszerét iskolák közötti vetélked k foglalnák el, a részvétel 23

24

William F. Whyte

Doki is, majd az

Whyte: Az utcasarki társadalom

javaslatára Angelót, Fredet és Lout is fölvették. A többi Norton

úgy érezte, hogy a klub tagjai Fennhordják az orrukat, ezért az utcasarki

Az utcasarki társadalom

társadalomban a klub a "Kispályások Ligája" gúnynevet kapta. Egy kicsit ugyan

hízelg nek tartották, hogy társaságuk tagjai részt vehetnek egy ilyen klub életében, de lesújtó véleményüket alapjában véve a klub elnöke, Chick Morelli és egyik befolyásos tagja, Tony Cardio személyisége alapján formálták, akiket öntelt

Tekézés és státusz

sznoboknak tartottak. Egy szó, mint száz, a Nortonok nagyon komolyan vették ezt a A Nortonok 1937 tavaszán és nyarán

meccset. Doki volt a Nortonok csapatkapitánya. Colost, Franket, Joe-t és Tommyt választotta a csapatba. Danny és Mike ekkoriban nem tekéztek. A Közösségi Klub csapatát Cbick és Tony vezette. Nagy volt az izgalom. A Nortonok mindig közbekiabáltak, amikor a Klub tagjai kerültek sorra, zajongással próbálták megzavarni koncentrálásukat. A Klub tagjai a

meccs elején megszerezték a vezetést, ez földobta ket, de elakadt a szavuk, amikor a

Nortonok átvették a vezetést, majd nagy különbséggel legy zték ket. (…)

A Közösségi Klub fölött aratott gy zelem lelkes tekéz ket csinált a Nortonokból. A sarki srácok korábban csak ritkán tekéztek, és akkor is más-más társaságokkal, most

el ször azonban a tekézés a Nortonok társasági életének rendszeres, mindennapi része lett. Colos, Alec, Trükkös Joe és Frank Bonnelli a tél folyamán hetente több este is elmentek tekézni. A többiek is gyakran tekéztek, és hetente legalább egyszer mindenki megjelent a tekepályán. A magas pontszámot a tekében vagy a bábuk tarolásával, vagy az állva maradt helyen találja el a középs

bábut.

bábuk egyenkénti kiütésével lehet elérni. Tarolás csak ritkán fordul el , akkor, ha a golyó milliméternyi pontossággal a megtelel

Mivel a sarki srácok közül senki sem tudott ennyire pontosan célozni, a tarolást

1937 októberében Doki tekepartit szervezett az Olasz Közösségi Klub csapata ellen,

amelynek tagjai többnyire f iskolás fiatalemberek voltak, akik kéthetenként tartották összejöveteleiket a Nortott Street-i Közösségi Házban. A klubot iskolázott és magukat a környezetüknél többre tartó férfiak számára hozták létre, de aztán tagja lett

aszerint ítélték meg, mennyire képes maradék pontot szerezni, vagyis eltalálni az els

alapvet en a szerencsének tulajdonítottak bár egy jobb tekéz t l elvárták, hogy egy meccs során többször taroljon, mint gyengébb társai. A tekéz tudását els sorban

A neveket keretez téglalapok elhelyezkedése az egymáshoz viszonyított státuszt jelzi.

lökés után állva maradt bábukat. A tekézéshez jó idegek kellenek. Minden sportban vannak kritikus pillanatok, amikor a játékosnak kötélidegekre van szüksége a sikerhez. De a csapatjátékokban, amelyekben viszonylag folytonos a játék, a csapat egyikmásik tagja néha 26



megengedheti magának, hogy a mérk zés hevében kicsit lazítson, és tuljusson a

sohasem volt jó tekéz , ez id tájt kezdett csak rendszeresen tekézni, és még nem választotta a további két csapattagot. Szombat esténként a sarki srácok Chris

arra, hogy az elhibázott gurításokon t n djön. Amikor még mind a tíz bábu a talpán

Teludóval, Dilis unokabátyjával, és Mark Ciampával tekéztek - vele csak a

van, a tekéz gondolkodás nélkül ellökheti a golyót, de amikor már csak egy bábu áll,

tekepályán tartották a kapcsolatot. Mindkét férfi népszer és els osztályú tekéz

és az ellenfelek kiabálnak, hogy "úgysem tudod megcsinálni", akkor nagy idegi teher

volt. Danny és Colos egyetértésével Doki ket válogatta be a Nortonokat képvisel

nehezedik arra, aki éppen gurít, és könnyen el fordulhat a "befuccsolás" és az

csapatba. A geng valamelyik "követ " tagját csak akkor hívták meg a

önuralom elvesztése.

versenycsapatba, amikor az állandó tagok közül valaki hiányzott, de a helyettesít bandatag sohasem t nt ki teljesítményével.

Ha a tekéz biztos benne, hogy nehéz helyzetben is jól fog gurítani, akkor nagy

alapozta meg a hírnevét. Doki - figyelemre méltó módon nem a Nortonok klikkjéb l

játszik a tekéz , akkor sokat kell várnia, mire ismét rá kerül a sor, és b ven van ideje

holtponton, még miel tt esetleg "befuccsolna". Ha mondjuk, egy ötf s csapatban

valószínséggel tényleg sikerülni fog a gurítás. Ha nem biztos magában, akkor hibázni

A követ knek nem tetszett, hogy csak a cserepadon foglalhatnak helyet. Azt

fog. A tekéz önbizalmát növelheti, ha volt már hasonló játékhelyzetben, és akkor

állították, hogy nem kaptak lehet séget a bizonyításra. 1938 februárjában egy

sikerült a gurítása. De ez nem minden. Az is növelheti az önbizalmát, ha

szombat este Mike szervezett egy bandán belüli meccset. Az

játékostársai, akár az

Teludo, Doki, Colos,

csapatában vannak, akár ellene játszanak, valószín nek

csapatában Chris

és én szerepelünk. Danny éppen beteg volt, ezért engem

tartják, hogy sikerülni fog a gurítása. Ha viszont nem bíznak benne, akkor nemcsak a

választottak ki, hogy helyettesítsem. Frank, Alec, Joe, Lou és Tommy alkotta a másik

saját bizonytalanságával kell megküzdenie, hanem a többiek lesajnáló véleményével

csapatot. Ennek a meccsnek nagyobb volt a tétje, mint a szokásos "válogatóknak", de

is. Mindezek után nyilvánvaló, hogy a gang egyik tagjának a többiekhez való

a követ k csapnivalóan tekéztek, és meg sem szorították ellenfelüket. Ez után a

viszonyát a tekeeredmények tükrében is meg kell vizsgálni. 1937-38 telén a tekézés volt a Nortonok legfontosabb társas tevékenysége. A

találkozó után a követ ket elnevezték második csapatnak, és sohasem hívták ki a Doki, Danny, Colos, Mark és Chris összeállítású els csapatot Ehelyett inkább egyéni

szombat esti, csoporton belüli és egyéni meccsek vállak a hét történéseinek

párviadalokkal próbálták javítani pozíciójukat.

csúcspontjává. A hét folyamán a sarki srácok megbeszélték az el z szombat este

Fizikuma alapján Franknek kiváló tekéz nek kellett volna lennie. Baseballjátékosi

eredményeit és a közeled szombat várható fejleményeit. Az egyéni teljesítményeket

tudásával félprofi csapatokban játszott, és már-már sikerült bekerülnie egy

szüntelenül átértékelték, és bírálat tárgyává tették, s így szoros kapcsolat alakult ki a banda tagjainak tekebeli teljesítménye és a csoportban elfoglalt pozíciója között.

másodosztályú profi bajnokságban szerepl csapatba is. Nem a gyakorlás hiánya okozta azt, hogy a háttérben maradt, hiszen Alec és Trükkös Joe társaságában sokkal

A Közösségi Klub ellen kiálló csapatban két magasabb (Doki és Colos), valamint

gyakrabban tekézett, mint Doki, Danny vagy Mike. Az 1937-38-as télen Frank

három alacsonyabb státuszú (Trükkös Joe, Frank Bonnelli és Tommy) tag szerepelt.

többszörösen is alárendelt helyet foglalt el a bandában. ideje nagy részét Aleckel

Amikor a tekézés rendszeres csoporttevékenységgé vált, a Nortonok csapata

töltötte, Alec nagybátyjának péküzletében. És mivel a tél folyamán csak ritkán jutott

átalakult. Danny csatlakozott a szombat esti társasághoz, és hamarosan fontos szerephez jutott. Igen jól tekézett, és Dokit választotta kedvenc ellenfeléül. Baráti

munkához, egyre nagyobb anyagi függ ségbe került, és a banda összejövetelein költségei nagy részét Alec állta. Frank ezzel a csoporthierarcbia legalsó szintjére esett

rivalizálás alakult ki közöttük. Az egyéni partikat rendszerint Danny nyerte, de a

vissza. Anyagi függ sége megülte a kedélyét. Bár néha egészen jól tekézett, sohasem

csoportmeccseken elért eredményátlaga nem volt jobb, mint Dokié. A Közösségi

jelentett komoly veszélyt az els csapat tagjaira.

Klub elleni meccs után Doki kialakította a Nortonok többi bandával és klubbal

Egy 1937. júniusi eset rávilágított Frank helyzetére. Mike a Nortonokból

szemben kiálló csapatának magvát. Dannyt, Colost és saját magát választotta a törzsbe, s ezzel két üres helyet hagyott az öttagú csapatban. Mike, aki korábban

összeállított egy baseballcsapatot, és egy fiatalabb Norton Street-i fiúkból álló csapattal játszottak. Korábbi teljesítménye alapján Franket tekintették a mez ny

27

28



legjobb játékosának, mégis szánalmas teljesítményt nyújtott. Err l azt mondta nekem:

lista végén az

neve szerepelt, és azt mondta, hogy

fog nyerni.

négy kör után Alex pár fa vezetést szerzett. Dokihoz fordult, és odaszólt neki: "Ma

valamelyik dexteri, westlandi vagy egy városon kívüli csapattal játszunk" Miután

este elkaplak benneteket." De ekkor elkezdett hibázni, és amint egymást követték a

hozzászokott az alárendelt pozícióhoz, Frank még a kedvenc sportjában sem tudott

hibák, nem er ltette tovább a játékot. Az egyes körök között kiment inni, becsípett, és

jeleskedni, ha saját bandájának tagjai ellen kellett játszania.

a járása is bizonytalanná vált. Nemtör döm módon gurította a golyót, azt színlelve,

Alec helyzete sem volt sokkal jobb. Egy este meghallottam, amint azzal kérkedett Colosnak, hogy kiállna az els csapat bármelyik tagjával, és lemosná bármelyiküket a pályáról. Colos ezekkel a szavakkal söpörte félre a kihívást: "Azt csak hiszed, hogy le

Mivel Chris Teludo nem jelent meg a meccsen, a mez ny tíz f re sz kült. Az els

állok szemben. Sokkal jobban megy a játék, ha a Stanley A. C. csapatában

"Úgy t nik, nem tudok baseballozni, ha ehhez a csapathoz hasonló ismer sökkel

hogy nem is érdekli a verseny Összeomlása hirtelen volt és teljes; néhány kör alatt az els helyr l az utolsóra csúszott le. A tekeparti végeredménye a következ volt:

tudnál minket gy zni, hiszen minden téthelyzetben befuccsolsz!" Alec hevesen tiltakozott, jóllehet tudta, hogy a bandában mit gondolnak a tekejátékáról. A szezon legjobb egyéni eredményét

érte el, és a hét közbeni tekézések során is gyakran

játszott kimagaslóan, amikor Frankkel, Colossal, Trükkös Joe-val és velem tekézett. De szombatonként, amikor az egész banda összejött, Alec egészen más teljesítményt

1. Whyte 2. Danny 3. Doki 4. Colos 5. Mike

6. Joe 7. Mark 8. Carl 9. Frank 10. Alec

nyújtott. Röviddel az említett szóváltás után Alecnek többször is alkalma nyílott a bizonyításra, de állítása szerint minden alkalommal "rossz napot fogott ki", és vesztett. Carl, Joe, Lou és Fred sosem t ntek ki a játékukkal. Tommyt els

Doki, Danny és Colos jóslataihoz képest csak két helyezés keltett meglepetést: Mark nagyon rosszul játszott, én pedig nyertem. Fontos azonban, hogy észrevegyük: sem Marknak, sem nekem nem volt pontos helyünk a társaság bels hierarchiájában.

többnyire egy fiatalabb társasággal tekézett. A gang

Mark csak a tekepályán jött össze a srácokkal, és nem tekintették a csoport tagjának.

tagjainak játéktudását egy 1938. április vége felé rendezett tekeparti mutatta meg a

Bár magam mindegyik sráccal jóban voltam, közelebb álliam a vezet khöz, mint a

legjobban. Doki javasolta, hogy a klikktagok közötti egyéni versennyel koronázzuk

követ khöz, hiszen els sorban Doki volt a barátom. Ha Mark eredményét és az

meg az idényt. Rábeszélte a tekepálya tulajdonosát, hogy ajánljon föl tíz dollárt, amit a három legeredményesebb versenyz között terveztünk elosztani. Eldöntöttük, hogy

enyémet nem vették volna figyelembe, majdnem pontosan az a rangsor állt volna

csak azok játszhatnak, akik rendszeresen tekéztek, és ezen az alapon Lou, Fred és

Doki, Colos és Mike csoportosult. Trükkös Joe jobban szerepelt, mint ahogy várták

Tommy eleve kiesett a versenyb l. A meccs mindenkit lázba hozott. A társaság tagjai

t le, de még

osztályú

tekéz nek tartották, de

már napokkal a tekeparti el tt tippeltek az egyes játékosok várható eredményére.

sem tudta megtörni a vezet k tömörülését az élen.

Pár nappal kés bb Dokival és Colossal beszélgettem a tekepartiról.

Doki, Danny és Colos még valószm sorrendet is fölállított: egyetértettek abban, hogy az els öt helyezett között rajtuk kívül Mark Ciampa és Chris Teludo lesz majd,

össze, amit a vezet k vártak, és amit l a követ k tartottak. Az élmez nyben Danny,

általában Mike-nak és nekem adták. Mindegyik rangsor Trükkös Joe-t helyezte a lista

végére, Alec, Frank és Carl pedig a rangsor alsó fertályában szerepelt.

Colos: Csak arra vigyáztam, hogy Alec vagy Trükkös ]oe ne nyerjen. Az nem lett volna helyes. Doki: Így van. A te dolgod nem akartuk megnehezíteni, mert mind kedvelünk, és a többi srác is kedvel. Ha valaki be akart volna tenni neked, akkor megvédtünk volna. (...) Ha Trükkös Joe vagy Alec vezettek volna, az más lett volna. Lebeszéltük volna ket róla. Zavartuk volna ket. Gonoszkodtunk volna.

de a pontos sorrendr l más-más véleményük volt. A következ két helyet a tippel k

A követ k nem állítottak föl ilyen listát, de Alec fogadkozott, hogy most majd megmutatja a srácoknak. Trükkös Joe bosszankodva fedezte föl, hogy mindegyik 29

30



mérk zött meg egymással, Alec nyerni tudott. Colost továbbra is alárendelt

Megkérdeztem Dokitól, mi történt volna akkor, ha Alec vagy Joe nyer.

csapatjátékosnak tartották, és a csoportban elfoglalt helyét tekintve ez fontosabb

az utcasarokra, mindenképp vissza akarta szerezni a becsületét. Amikor a srácok

elmentek tekézni, kihívta Colost egy páros mérk zésre, és legy zte. Alecnek újra

megjött a hangja. Kihívta Colost még egyszer, és ismét legy zte. Amikor sszel újrakezdtük a tekézést, Colos lett Alec kedvenc ellenfele, és jó ideig szinte minden alkalommal Alec nyerte a pár-viadalokat. Tele volt kárörömmel. Colos csak annyit

mondott: "Úgy t nik, én vagyok a kabalája." És minden zavaró eseményt így

értelmeztek akkoriban: egyszer en csak a játék fura szeszélyének tartották.

Annak is van jelent sége, hogy Alex éppen Colost hívta ki, és nem Dokit, Dannyt

vagy Mike-ot. És nem azért választotta Colost, mert az

teketudása bizonytalan lett

volna. Pontátlaga körülbelül ugyanolyan volt, mint Dokié vagy Dannyé, és jobb, mint

Mike-é. A társaságban elfoglalt pozíciója tette sebezhet vé, mert tagja volt ugyan a

vezet k csoportjának, de saját jogán nem ismerték el vezet nek. Amikor Colos és Alec nem az egész társaságot mozgósító körülmények között 31

társadalmi helyzet és a tekézésben mutatott teljesítmény között. Azért alakulhatott ez így, mert a tekézés lett a csoport legfontosabb társas tevékenysége: ez vált a legfontosabb közvetít

eszközzé, amelynek alapján az egyes tagok fenntarthatták

vagy elveszíthették presztízsüket, vagy éppen javíthattak rajta. A tekeeredmények nem közvetlenül képezték le a csoporton belüli hierarchiát. Bizonyos bevett viselkedési szokások er s nyomást gyakoroltak a tagokra. Ezek között a legfontosabbak a tagok közötti szócsaták és a csapatválasztás sajátos koreográfiái voltak. A csapatválasztás rendszerint úgy történt, hogy két ember választott maga mellé négy-négy tagot. A választásra jogosultak legtöbbször bár nem mindig, a legjobb tekéz k közül kerültek ki. Ha a jelenlév k nagyjából azonos játéker t képviseltek, akkor gyakran el fordult, hogy a két gyengébb tekéz választotta ki csapata tagjait, de a koreográfia minden esetben azonos volt: a két választó a megmaradtak közül a legjobbakat igyekezett kiválasztani. Ha tíznél többen mentek el tekézni, akkor a legkorábban érkezett tíz tag lett választható, ezért még a leggyengébb tekéz nek is

Alecet csak rövid id re taglózta le a veresége. Miután néhány nap múlva visszatért

Az 1937-38-as évad eredményei azt mutatják, hogy nagyon szoros kapcsolat volt a

kihívjam ket.

többé nem érdekelte a párviadaluk.

gy zelmet aratott fölöttem. Többé nem próbálkoztam azzal, hogy

Colos elsöpr

játsszam. Négyen elmentünk a tekepályára, ahol Danny és Doki biztatása mellett

alkalommal Colos valóban legy zte Alecet. És noha ezután nem

hogy ismerjék el a teketudásom. Doki elintézte, hogy Colos megmérk zzék velem. Megállapodtunk: ha nyerek, kivívom a jogot arra, hogy Danny vagy Doki ellen

A következ

mindig tudta legy zni, de olyan kiegyenlített lett közöttük a tudásszint, hogy Alecet

csúfolni. Ahelyett, hogy elfogadtam volna ezt az elnevezést, ragaszkodtam hozzá,

Bajnoknak"

állítani a dolgokat. Elkezdtek tréfásan "Bajnoknak", s t "Nagyfej

Alec mostanában nem olyan rámen s. Fölbosszantott azzal, ahogyan Colos-ra tört, és ezért elküldtem a pokolba. [...1 Aztán beszéltem Colossal is. Ö magába formula típus, sokat tépel dik, és néha kis senkinek érzi magát. (...) Nem tudna olyan rámen s lenni, mint Alec, és ha Alec nekiront azzal, hogy bármikor legy zi, Colos még azt gondolhatja, hogy Alec tényleg jobb tekéz . [...] Szóval beszéltem vele. Belátta, hogy jobban kell tekéznie, mint Alecnek. Bedumáltam neki, hogy a jobb. (...) Majd nézd meg ket legközelebb: fogadjunk, hogy Colos tönkreveri Alecet.

De bármennyire is engedékenyek voltak, a gy zelmem után valahogy helyre kellett

státuszoknak megfelel helyzetet. Doki elmondta a tervét:

a vezetést, csak barátságos piszkálódásnak voltam kitéve. A vezet k meglep dtek, de élvezték a helyzetet; a szó valódi értelmében engedték, hogy nyerjek.

ildomos legy znie Colost, és megpróbálták visszaállítani a csoporton belüli

Mindegyik srác számíthat arra, hogy tekézés közben ugratni fogják, de az ugratásnak is különféle formái vannak. Mikor már a második sorozat elején átvettem

szempontnak számított. A vezet k mindazonáltal azt gondolták, hogy Alecnek nem

Nem tudták volna kezelni a helyzetet. Éppen ezért akartuk mindenképpen legy zni ket. Ha nyertek volna, nagy paláver lett volna, meg sok vita. Nyomtuk volna a sódert, hogy csak mázlijuk volt-meg ilyeneket Megpróbáltuk volna kihívni ket egy visszavágóra, és akkor tönkrevertük volna ket. Helyre kellett volna tenni ket.

volt esélye játszani, ha idejében jelent meg a pályán. A választás sorrendje volt

32



igazából fontos. Minden szombat este többször is sor került csapat-választásra,

más csoportok mit gondoltak az egyes tagok játékáról. Az 1938-39es szezonban Doki

ilyenformán mindenki folyamatosan észlelhette, hogy a töbhiek mennyire értékelik

minden szombat este fölírta a tagok által elért eredményeket, hogy a Nortonok

képességeit, vagy milyen eredményt várnak t le.

válogatottjába szigorúan csak azok kerülhessenek be, akik a legjobb pontátlagot

Természetesen a személyes szimpátia is beleszólt a választás menetébe, de ha valaki

hozták, és hogy ne merülhessen föl a vád: bárkit is meg nem érdemelt módon

csak rossz tekéz kb l álló csapatot választott, mert k voltak a legjobb barátai, azzal

favorizálnak. Egyszer, amikor

Dokival és Dannyvel a tekeeredményekt l

senkinek sem tett jót, és f leg nem a csapattársainak. A Nortonok között az a szokás

beszélgettünk, megkérdeztem ket: mi történne akkor, ha a második csapat öt tagja

alakult ki, hogy a vesztes csapat kifizette a nyertes csapat sorozatát. Ez a viszonylag

jobb átlagokat érne el, mint az els csapat tagjai? Ekkor k válnának az els csapattá?

alacsony tét általában nemigen játszott szerepet a tekézésben, de azért nyilván senki

Danny így felelt:

sem szeret fizetni, hogy el re lefutott meccseket játsszék. Ezért a jó tekéz k és a Tegyük föl, hogy tényleg legy ztek minket, és mondjuk, a San Marco csapata kihív minket egy meccsre. Azt mondanánk nekik, hogy tulajdonképpen az az öt fickó az els csapat, de erre a San Marco tagjai azt válaszolnák, hogy "mi nem velük akarunk megmérk zni, hanem veletek". Erre mi azt mondanánk: "Rendben, szóval Doki csapatával akartok játszani", és mi játszanánk.

rossz tekéz k által választott csapatok összeállítása majdnem pontosan megegyezett. Általánosan elfogadottá vált, hogy egy izgalmasan szoros küzdelem reményéhen

kiket érdemes el ször a csapatokba választani. Ha Doki, Danny, Colos vagy Mike egymás ellen játszott, akkor csak kedélyesen ugratták egymást. Mindenki jó eredményeket várt t lük, és az esetleges rossz pontszámokat balszerencsének vagy ideiglenes formavesztésnek tulajdonították. Ha

Doki még hozzátette:

egy követ azzal fenyeget zött, hogy javítani fog a pozícióján, akkor már egészen más stílusú megjegyzések kezdtek röpködni. A srácok odakiabálták neki, hogy mázlista, meg hogy "nem vagy magadnál, hogy ilyet gurítottál". Igyekeztek

Szeretném, ha megértenéd, Bill: mi mindezt demokratikus elvek alapján szervezzük. Csak a többiek nem hagyják, hogy demokratikusak tegyünk.

bemesélni neki, hogy nem játszhat olyan jól, mert az nem normális. Az efféle verbális zaklatásnak nagyon fontos szerepe volt abban, hogy mindenkinek értésére adják, hol

A politikai lekötelezettségek természete

a helye. A követ k többnyire maguk piszkálták egymást, így voltaképpen egymás ázsióját rontották. Míg Colos rendszerint visszavágott, ha be-szóltak neki, Doki, Danny és Mike ritkán használta ezt a fegyvert. Ha azonban Alec vagy Joe lépett föl fenyeget en, akkor azt pszichológiai nyomással verték vissza. A csoporttevékenység kezdeményezése is fontos szerepet játszik a gengen belüli hatalmi viszonyok kialakulásában. A Közösségi Klub elleni mérk zést követ en vált a tekézés rendszeres közös id töltéssé a bandában és ezt a meccset Doki szervezte meg. A közös tevékenységeket rendszerint a csoport legmagasabb rangú tagjai kezdeményezik, és természetesnek tartható, hogy a kezdeményez

olyan közös

Cornerville politikai szervezete leginkább kölcsönös és személyes lekötelezettségek rendszereként írható le. A lekötelezettségek természete a legjobban akkor érthet meg, ha megfigyeljük azokat a helyzeteket, amelyekben fölmerülnek, és azokat a cselekedeteket, amelyek a lekötelezettségi viszonyokat létrehozzák, illetve amelyek a lekötelezettség kiegyenlítéséhez szükségesek. Általánosan elfogadott dolog, hogy ha egy politikus szívességet tesz egy választónak, akkor a választó a politikus lekötelezettjévé válik. A szívesség nagyságától függ, hogy a választó lekötelezettsége kiegyenlíthet e azzal, hogy a politikusra szavaz, vagy esetleg ennél nagyobb szolgálatot is elvárnak t le. A

id töltést támogat, amelyben kit nik, és kerüli azokat, amelyekben nem. Ez azonban nem magyarázza Mike jó eredményeit, aki sosem játszott jól, miel tt a szombat esti

politikusnak nem mindig kell teljes személyes befolyását latbavetnie ahhoz, hogy

tekézések a Nortonok megrögzött szokásává nem váltak. A Nortonok csapatán belüli státuszkülönbségek kialakulását az is befolyásolta, hogy

választói számára szívességet tehessen. Az angolul rosszul vagy egyáltalán nem

33

34


beszél


személynek például magától értet d en szüksége van egy tolmácsra, ha

kárba veszett, annyit azonban Fiumara mindenképpen elért, hogy

lett Maloney

hivatalos szervekkel akad dolga. De még annak a sarki srácnak is nehézségei

legfontosabb vetélytársa a közhivatali tisztért folytatott versenyben. Az els kampány

támadhatnak közvetlen környezetén kívül, aki gyermekkorától fogva angolul beszél.

során Fiumara több mint háromezer szavazatot szerzett, s ezzel második lett Maloney után. B kez költekezése nélkül csak egy lett volna a kispályás versenyz k között, és

államigazgatás bonyolult szervezetét, és nem tudják, milyen összeköttetésekre van

nem lett volna esélye arra, hogy két évvel kés bb, 1939-ben legy zze a Cleveland

szükségük, ha szeretnének elérni valamit. Némely esetben a választópolgárnak

Klub vezet jét.

Továbbá: a kormányzati kérdésekben járatlan emberek nem látják át az

Bár Fiumara b kez en költekezett, pénzéb l nem mindenkit részesített egyenl

annyi szükséges, hogy az illetékes hatóságnál ismerteti a helyzetét. Az a személy

mértékben. Az olasz támogatottság megszerzésén igyekezett annyit megtakarítani,

azonban, aki nem tudja, kihez kell fordulnia, és hogyan kell képviselnie a saját

amennyit csak lehetett. Az 1939es választások során Fiumara cornerville-i

érdekeit, kénytelen keresni magának egy képvisel t vagy közbenjárót, és az a

kampánymunkásainak többsége önkéntesként dolgozott, míg a Cornerville-ben

elidegeníthetetlen joga van bizonyos juttatásokra, és ezek megszerzéséhez mindössze

politikus, aki megteszi ezt a szívességet, igazi szolgálatot tesz, melynek

kisebb támogatottsággal rendelkez Maloney és Kelly fejenként öt dollárt fizetett a

eredményeképpen a segítséget kér személy az lekötelezettjévé válik.

kampánystáb tagjainak. Ez a helyzet általában jellemz . A politikusnak azokon a

A politikus ugyanakkor azok lekötelezettje, akik támogatják a kampányát, és mivel

helyeken, ahol sikerült létrehoznia a személyes lekötelezettségek láncolatát, keveset

a politikai tevékenységek költségesek, a pénzzel támogatók kiemelten fontos szerepet

kell költenie, s így azokra a területekre összpontosíthatja anyagi ráfordításait, ahol

játszanak. Minél több tevékenységet képes egy adott politikus a saját er forrásaiból

hiányoznak ezek a kapcsolatok.

finanszírozni, annál kevésbé fogja korlátozni ilyen lekötelezettség. Ez a magyarázata

Egy politikus, ha támogatói készpénzt kérnek segítségükért, arra kényszerülhet,

annak, hogy a temetkezési vállalkozó-politikus kevésbé függ a gengszterekt l, mint az ügyvédpolitikus, akinek a legfontosabb kliensei és kampányának legf bb

hogy az általa tett szívességekért cserébe maga is díjat számítson fel. Ez a gyakorlat egyre elterjedtebbé válik. Egy munkahely megszerzéséért, egy ügy elintézéséért vagy más kisebb

finanszírozói maguk a gengszterek.

szívességtételért a szívesség mértékét l függ összeget kell fizetni. A választókerületi politikus nem tartja meg magának a teljes bevételt. Fizetnie kell annak, akinek

politikusok a gyakorlatban azokra a területekre költenek a legtöbbet, ahol még nincs széles kör támogatottságuk.

módjában áll megtenni az t le kért szívességet. Ha például egy olyan szívességr l van szó, amelyet csak egy a politikai hierarchia csúcsához közel elhelyezked

A kampány bemutatása révén képet kaphattunk arról, hogyan költik el a politikusok a pénzt, de azt nem tudhattuk meg, hogy pénzbeli támogatásuknak kik a címzettjei. A

személy tud elintézni, akkor a pénz egy közvetít n keresztül jut célba. A választókerületi politikus a "pénzespostásnak" adja a pénzt, és az továbbítja a

tisztségek megszerzésére összpontosította erejét. Akkoriban a kerület választói

"nagykutyához". Az összes fontos politikusnak, aki él ezzel a gyakorlattal, vannak

szemében Fiumara még csak egy volt a temetkezési vállalkozók közül. Kampánya kezdetekor az volt a célja, hogy elnyerje a különböz olasz és egyéb nem ír csoportok

olyan bizalmas barátai, akik begy jtik a ken pénzeket, és így felettesük elkerülheti az esetleges vád alá helyezést. Cornerville-ben mindenki úgy tudja, hogy a választók

támogatását.

költségeit

által fizetett ken pénznek csak egy része jut el végs rendeltetési helyére, a hierarchia

finanszírozta, körzeteikben pedig kisebb választási pártokat is pénzelt. Csak azzal a

csúcsára. A választókerületi politikus is és a "pénzespostás" is leszakítja a maga

különféle

klubok

Hivatalos támogatásukért cserébe

Példaként szolgálhat Fiumara 1937-es kampánya. Mivel Joseph Maloney éveken át szinte bebetonozta magát a tanácsnoki hivatalba, a legtöbb olasz politikus más

érdekének megfelel en költik el. Kiadásai helyi

részét. Ha a szívességtétel megtörtént, a "befizet t l" elvárják, hogy a továbbiakban

szinten elérték a 6400 dollárt, ami a 4. választókerület tanácsnokválasztásainak történetében ez addig példátlan volt. Elképzelhet ugyan, hogy az összeg egy része

ne érdekl djék pénze sorsa fel l. A leírtak azonban nem minden 4. választókerületbeli politikusra érvényesek. Vannak olyanok is, mint George Ravello,

35

36

feltétellel fizetett, hogy a pénzt az



akik nem fogadnak el készpénzt politikai szívességeikért cserébe.

következ

A politikusok és a választópolgárok közötti kölcsönös lekötelezettségek természete attól függ, hogy a szolgáltatásokat készpénz fizetése ellenében avagy anélkül

kampány során azonban pénzért ismét megvásárolhatók lesznek. Ha

viszont egyszer s mindenkorra hátat fordítanak neki, akkor akadnak majd más csoportok, amelyek reagálnak az ilyesfajta ösztönz kre.

teljesítik-e. Az a választópolgár, aki készpénzzel fizet a neki tett szívességért,

A pénzért vett szavazatok jelent ségét azonban nem szabad túlértékelni. A sarki

kevésbé érzi magát lekötelezve, mint az, aki ingyen kapja. A pénz azonban nem

srácok nagyjából a következ képpen látják a pénz szerepét a politikában: a politika

feltétlenül ássa alá a személyes lekötelezettség alapjait. Ez részben a fizetség

korrupció; a politikus csupán arra használ minket, hogy megszerezzen valamit saját

nagyságától, illetve a szívesség mértékét l függ. A választó azt is gondolhatja

magának; ezért megígérhetünk neki bármit, és kiszedhetünk bel le annyit, amennyit

magában, hogy "rendben van, fizettem a politikusnak, hogy szerezzen nekem állást,

csak tudunk, aztán úgyis azt csinálunk, amit akarunk. Már idéztem egyszer Fiumara

de még mindig kevés a megszerezhet állás. Mások is fizettek volna ennyit, vagy

egyik támogatójának a Cornerville-i Társasági és Tornaklubban elhangzott beszédét,

akár még többet is ezért az állásért. A politikus rendes volt velem, hogy elintézte ezt,

amelyben így biztatta a srácokat: "Ne legyetek tökfejek, fogadjátok el a suskát. De

ezért rá fogok szavazni a következ választáson." A lekötelezettséget mindazonáltal

aztán menjetek, és szavazzatok Fiumarára." A politikai lekötelezettség nemcsak a

nem lehet annyira biztosra venni, ha a választópolgár pénzt fizetett a politikusnak.

politikus által tett szívességekt l függ, hanem a politikus és a választók közötti

Az 1939-es kampányban Joseph Maloney ezen az alapon támadta riválisát, Mike

személyes kapcsolatoktól is. Ha ezek hiányoznak, nincs az a pénz, amely pótolni tudná ket.

Kellyt:

Mindezzel nem akarom azt a benyomást kelteni, hogy a politikusnak korlátlan

cselekvési szabadsága van. Ha még a kampány kezdete el tt nem volt képes kiépíteni egy kell képpen kiterjedt kölcsönös lekötelezettségi hálózatot, akkor kés bb a támogatottság megszerzése érdekében igencsak b kez költekezésre kényszerül. Ha

Van itt egy jelölt, aki legalább kétszáz új állást igért De hogy fogja betartani ezt az ígéretet? Megvannak az emberei, igen, és mindegyik emberének ára van. Arról azonban nem lenne szabad megfeledkezniük, hogy amint az árát megfizették, a lekötelezettség viszonzottnak tekinthet .

megválasztása esetén nem tud más forrásból pénzhez jutni, lehet, hogy szívességeiért Egy sarki srác pedig a következö véleményének adott hangot:

cserébe pénzt kell kérnie. Mivel számos felettese a fizet s rendszer híve, rákényszerülhet, hogy

A politikusok néha pénzt akarnak fizetni a munkádért Aztán amikor azzal keresed meg ket, hogy állásra van szükséged, csak azt felelik, "mit akarsz, hát már kifizettelek". [...] Ha van egy kis eszed, nem fogadsz el túl korán pénzt, és akkor talán kés bb tényleg kapsz valamit

is átvegye. George Ravelio például azért nem tudott több

szívességet tenni és több állást szerezni a választóinak, mert nem akarta, hogy fizessenek érte. Els hivatali ciklusában kért bizonyos nagykutyáktól szívességeket, de azt a választ kapta, hogy mindennek megvan a maga ára. Mikor híre ment, hogy

Ravello nem akar fizetni, a nagykutyák egyszer en azt mondták, hogy a szívességek Sokan éppen fordítva gondolják. Tony Cataldo, Carlo és még sokan a Cornerville-i Társasági és Tornaklub tagjai közül úgy gondolják, a sarki srácoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a választások befejeztével úgysem kapnak semmit, ezért el re el kell kérniük a pénzt. A politikus így nem érzi magát lekötelezettnek, de a sarki srácok elégedettek lehetnek legalábbis, ha már megkapták a pénzt. Ha egy politikus pénzzel vásárolja meg a neki ígért támogatás nagy részét, akkor felmentve érzi magát a lekötelezettség alól. Ha viszont nincsenek er s személyes

sajnos nem teljesíthet k. Ez nem azt jelenti, hogy minden fontos szívességért fizetni kell. A politikusok egymás közötti viszonya, miként a politikus és a választók közötti viszony is, személyes, nem pénzbeli lekötelezettségekre és készpénzfizetésre egyaránt épülhet. Amikor egy politikus nem hajlandó készpénzben fizetni, bizonyos szívességekr l természetesen le kell mondania.

köt dések, a megvásárolt támogatók a választás után a politikus ellen fordulhatnak, a

A cornerville-i norma szerint az a politikus, aki barátságból tesz szívességet, morálisan fölötte áll annak, aki pénzért teszi ugyanezt. Ugyanígy az a választó, aki a

37

38


jelölt iránti elhivatottságból ingyen támogatja annak kampányát, fölötte áll annak, aki

ünnepl rokoni vagy baráti társaságokkal. A rokonok egy-egy házban gy ltek össze,

ugyanezt valamilyen ellenszolgáltatásért teszi A szívességeknek a személyes lojalitás

hogy együtt egyenek és igyanak. A festa vallási és társasági ünnepség volt, s

okán kölcsönöseknek kell lenniük, minként az utcasarki bandákban is.

ugyanakkor egyfajta karnevál is. Méretét jól jelzi, hogy kiadásai és bevételei egyaránt

Bár a politikai szervezetek jelent s változásokon mentek keresztül az utóbbi években, a cornerville-i emberek többsége még mindig hisz ezekben a normákban. Az el re fizetett készpénz azonban nagy csábítást jelent, így az emberek nem mindig


kétezer-ötszáz dollárra rúgtak. Megkerestem a különböz festák szervez bizottsági tagjait, hogy megtudjam, mit jelent nekik ez az ünnepség. Egyik beszélget társam a következ ket mondta:

arra szavaznak, akit a legjobban tisztelnek. Mivel mind több választókerületi jelölt áll

Cornerville történetét a városnegyed megszervez dése történeteként mondtam el, hiszen Cornerville így jelenik meg azok számára, akik ott élik életüket. A cornerville-

A társadalmi struktúra

fizetnek egy szívességért, mint ha egyáltalán nem jutnak hozzá.

hogy a szívességek elérésének módjáról döntsenek. Úgy vélik, még mindig jobb, ha

Az ünnepségeket azért tartjuk, hogy megújítsuk és meger sítsük az emberek hitét Istenben. Krisztus tanítványai akarunk lenni az emberek között Így jó példát mutathatunk a fiataloknak. Már a felcsepered gyermek is látja, mi az a festa, és a hagyományt kés bb kapta a szüleit l. Mindezzel segítünk éppen úgy adja át utódainak, mint ahogyan meg rizni és meger síteni a vallásunkat. A protestánsok közvetlenül Istenhez imádkoznak. Azt mondják, "lsten ismer minket, tud minden tettünkr l. Miért ne imádkoznánk közvetlenül hozzá?“ Igen, Isten tud mindent, de mi csak esend b nösök vagyunk. Miért részesítene bennünket abban a kegyelemben, amelyért hozzá folyamodunk? Ezért mi inkább egy véd szenthez imádkozunk, olyan személyhez, aki valamikor éppen olyan emberi lény volt, mint mi. Az szentsége bizonyítást nyert, és szentté avatták. Mi olyan szenthez imádkozunk, aki sosem élt b nben, aki olyan tiszta életet élt, hogy leveheti vállunkról a mi b neink egy részét. Arra kérjük, hogy járjon közben érdekünkben Istennél, és legyen a mi oltalmazónk. Mi csak szegény kisemberek vagyunk. Ha szentünk ünnepét csak húsz-harminc évenként ülnénk meg, akkor joggal kérdezhetné, “kik ezek az emberek, akik most hozzám fordulnak?" Nem, mi minden évben egy napot a mi védelmez nknek szentelünk, és minden évben ezen a napon ünnepeljük t Így a szent a saját népeként ismerhet meg minket, és meg,próbálhat segíteni nekünk, ha imádkozunk hozzá. Vannak ostoba emberek, akik azt hiszik, hogy a szent csodákra képes. Ez nem így van. A szent csak megkérheti Istent arra, hogy tegyen csodát. Isten a Kegyelem Istene. Ha a b nös a szenthez imádkozik, akkor a szent közbenjár Istennél, és Isten megkönyörül a b nösön, és megbocsátja b neit Ez a spirituális világ. Ugyanolyan, mint az anyagi világ, de ebben a világban mi anyagi dolgokkal foglalkozunk. Ha autót vezetsz, és a rend r megállít, hogy bírságot szabjon ki rád gyorshajtás miatt, akkor nem vársz addig, amíg elkerül az ügyed a bíróságra. Elmész az rmesterhez, a hadnagyhoz vagy a kapitányhoz valamelyik befolyásos emberhez- , és jó esetben a kapitány ismeri a bátyádat vagy valamelyik barátodat. Barátságból megbocsát neked, és elengedi a b ntetést. Ha a kapitány nem hallgat meg, akkor az rmesterhez vagy a hadnagyhoz fordulsz, aki beszél az érdekedben a kapitánnyal.

át a készpénzfizet s rendszerre, a választóknak egyre kisebb lehet ségük marad arra,

határozódnak meg és nyernek elismerést. Ez a világkép nemcsak Cornerville, hanem a természetfeletti világát is magában foglalja. A kép világosabb lesz, ha megfigyeljük, hogyan jelenítik meg az emberek szimbolikus eszközökkel a világot saját maguk számára. A véd szent évente megrendezett festája nemcsak a vallásos hiedelmek és

véd szentjük ünnepét. Minden egyes festa szervez bizottsága lefoglalta az év egyik

1940 nyaráig az azonos olasz városokból származók, a földik, ha elegend számban telepedtek meg Cornerville-ben és környékén, kü1ön-külön tartották meg

szertartások természetére világít rá, hanem a társadalomszervezet körvonalaira is.

emberek státuszai és egymás iránti lekötelezettségei ebben a szervezetben

iek számára a társadalom szorosan összefonódott hierarchikus szervezet, s az

hétvégéjét, és kiválasztott egy olyan helyszínt, ahol fölépíthették az utcai oltárt, és a

(…) A festa mindig alkalmat ad azoknak a földiknek az összegy lésére is, akik az évek

lámpaoszlopokra színes villanykörtefüzéreket aggathattak föl.

folyamán más városokba, s t esetleg más államokba költöztek tovább. Esténként emberek ezrei zsúfolódtak össze az utcákon. Az édesség- és fagylaltárusok busás jövedelemre tettek szert a hét végén. A helybéli bárok és éttermek dugig teltek az 39

Megkérdeztem, hogy a kapitány lefizetése az ügy ejtése érdekében ugyanaz-e, mint pénzt adni a szentnek a körmenet során. 40



akik a hierarchiában alatta voltak.

Igaz, hogy a festák az id sebb nemzedéket foglalkoztatják jobban, de az általuk Cornerville lakói

szerint

a

társadalom nagykutyákból

most a társadalmi struktúrát is a kölcsönös lekötelezettségek rendszerére épül

személyes kapcsolatok hierarchiájának felvázolásával írtam le és elemeztem. Ezek

azok az alapvet elemek, amelyekb l minden cornerville-i intézmény felépül.

kisemberekb l áll - a közöttük tátongó szakadékot pedig a közvetít k hidalják át. Cornerville népe a kisemberek népe. Közvetlenül nem kereshetik fel a nagykutyákat,

ezért egy közvetít közbenjárását kell kérniük. Ezt a közbenjárást úgy érhetik el, ha

kapcsolatot létesítenek a közvetít vel, szolgálatokat tesznek neki, és ezáltal

lekötelezik t. A közvetít ugyanezt a szerepet játssza el a nagykutyával kialakítandó

kapcsolatban. A nagykutyák, a közvetít k és a kisemberek közötti együttm ködések a személyes kapcsolatok olyan hierarchiáját hozzák létre, amely a kölcsönös lekötelezettségek rendszerére épül. A Nortonokhoz hasonló utcasarki gengek és a Cornerville-i Társasági és Tornaklub klikkjei a hierarchia alsó szintjét foglalják el, bár e csoportokon belül is beszélhetünk

bizonyos differenciálódásról. Az utcasarki srácok vezet i, mint például Doki, Dom

Romano és Carlo Tedesco, közvetít kként is szolgáltak, hiszen követ ik érdekeit

képviselték a magasabb szinten elhelyezked knél. Chick és klubjának tanult fiúi a sarki srácok fölött helyezkedtek el a hierarchiában, egy másik hierarchiának azonban

az alján. Ezt a hierarchiát körzeten kívüli er k határozták meg. Természetesen a

nagykutyák között is nagyok a rangbéli különbségek. A Shelby Street-i utcasarkokról

viszonyait a gengek vezet inek közvetítése szabályozta. Tony Cataldo másrészt

közvetít ként is m ködött, amikor a sarki srácok érdekében járt el a nagykutyáknál, vagy amikor a nagykutyák kérésére próbált befolyást szerezni a sarki srácok között.

A gengszterf nök T S. és George Ravello, az állam szenátora voltak a legnagyobb emberek Cornerville-ben. T. S. közvetlen alárendeltjei révén irányította mindazokat,

41

Az utcasarki genget, a gengszterszervezetet, a rend rséget, a politikai szervezetet és

és

nézve Tony Cataldo nagykutyának számított, és a sarki srácok hozzá f z d

t, hanem egy jó

összeköttetésekkel rendelkez közvetít n keresztül.

megjelenített társadalomkép lényegében ugyanolyan, mint a fiatalabb nemzedék társadalomképe.

Bár Ravello igyekezett fenntartani a megközelíthet ség imázsát, a sarki srácok jobban jártak, ha nem közvetlenül próbálták megkeresni

Nem, az más. Amikor pénzt adsz a szentnek, azért teszed, mert azt szeretnéd, ha az ünnep jól sikerülne. Azzal a szent iránt érzett odaadásodor mutatod meg. Fogadalmat teszel, hogy egy bizonyos összeget felajánlasz a szentnek, mezítláb vonulsz végig a körmenettel, vagy a szent szobrát hordozod. Ezt azért teszed, hogy megmutassad a.hitedet. Istent l nem lehet szívességet vásárolni. Istenre nem lehet pénzzel hatni. Azért adod a pénzt, hogy segítsél fenntartani vallásod intézményeit. Vannak persze olyan emberek is, akik nem tennének meg neked semmit sem puszta barátságból. ket csak az anyagiasság mozgatja.

42

Bourdieu: A szimbolikus javak gazdaságtana

Régen, még egyik legels munkámban kijelentettem a fiatalság arroganciával (és

Pierre Bourdieu

tudatlansággal) vegyes vakmer ségével -, hogy a szociológiának az a feladata, hogy megteremtse a gyakorlatok gazdasági rendszerének általános elméletét (talán éppen

A szimbolikus javak gazdasága

ennek a merészségnek köszönhet een tehetem ma azt, amit teszek...). Írásom a

gyorsolvasmányolc, az ún. fast-reading néhány m vel jének (akik között sajnos professzorok is akadnak) ökonomista kiáltványnak t nt, pedig szándékom éppen

munkáimtól fogva, és legutóbbi, a m vészet világát, pontosabban a modern társadalmakban a mecenatúra m ködését vizsgáló kutatásaim során ismét felvet dött.

(mint a marxizmus vagy az új határhaszon-elmélet) szempontjai alapján vizsgálni a

Megkísérlek rámutatni arra, hogy ugyanazon eszközök segítségével gondolkodhatunk

prekapitalista gazdaságokat és a kapitalistának mondott gazdaság olyan szektorait,

olyannyira különböz dolgokról, mint egy prekapitalista társadalomban a kölcsönös

amelyeket egyáltalán nem a (pénzbeli) haszon maximalizálására való törekvés, azaz a

Az itt vizsgálandó kérdés régóta foglalkoztat, már Kabíliáról szóló legels etnológiai

ellenkez leg az volt, hogy kimutassam, nem lehetséges az ökonómiai materializmus

tiszteletadás, a hozzánk hasonló társadalmakban az alapítványok tevékenysége -

gazdasági érdek irányít. A gazdaság világát több, sajátos "racionalitással" rendelkez

például a Ford Alapítványé vagy a Franciaország Alapítványé -, vagy a nemzedékek közötti cserék a családon belül és a kulturális, vallási vagy egyéb javak piacán kötött

világ alkotja, amelyek egyszerre feltételezik és meg: követelik a beléjük ivódott

ügyletek.

"ésszer ", mintsem racionális diszpozíciókat. Az általam leírandó világokban az a

ket jellemz

gyakorlati észjáráshoz igazított inkább

szabályszer ségekhez, az

A szimbolikus javakat - kézenfekv

okokból - önkéntelenül, a megszokott

közös, hogy olyan objektív feltételeket teremtenek, amelyek következtében paradoxnak t n

közé sorolják, ezért sokan úgy gondolják, hogy kívül esnek a tudományos vizsgálódás hatókörén. Erre a kihívásra akartam válaszolni egymástól rendkívül

érdekük. Visszatekintve rájöttem, hogy a kabil gazdaság értelmezése során, a számításon

különböz kutatásaimra támaszkodva. Mindenekel tt a kabil gazdaság m ködésér l

alapuló gazdaságról szerezhet

ellentétpároknak (anyagi/szellemi, test/szellem stb.) megfelel en a szellemi javak

módon - a társadalmi ágenseknek az "érdekmentesség" lesz az

tapasztalatoknak gyakran ellentmondó gazdaság

megértésében - inkább öntudatlanul, mintsem tudatosan - a családi gazdaságról szer-

galmunk tagadásán alapuló prekapitalista gazdaságnak; azokra a kutatásaimra,

zett gyakorlati tudásom volt a segítségemre (ilyen tudással mindenki rendelkezik,

amelyeket különböz id pontokban és helyeken (Kabília, Béarn) folytattam a családi gazdaságról, vagyis a családon belüli cserékr l a házastársak és a nemzedékek között,

hiszen mindnyájan valamilyen családi univerzumba tartozunk). De fordítva is igaz ez: e nem gazdaságszer gazdaság a családi vagy az adománygazdálkodás megértésével

és azokra az eddig nem publikált elemzéseimre, amelyek az általam adományokkal

oly kérdésekig jutottam el, amelyeket akkor sem lettem volna képes megalkotni, ha

való gazdálkodásnak nevezett jelenséget, vagyis az egyház és a hív k között fennálló

életemet teljes egészében a családszociológiának szentelem.

írt elemzéseimre gondolok, mert ez a gazdaság tökéletes példája a mi "gazdaság" fo-

ügyleteket vizsgálják, valamint a kulturális javak gazdaságáról szóló munkáimra, végül pedig azokra a kutatásokra, amelyek az irodalmi mez re és a bürokrácia

AZ AJÁNDÉKOZÁS ÉS AZ "ADOK-KAPOK"

gazdaságtanára irányultak. Ezeknek a -jelenségek szintjén - nagyon különböz Minthogy nem feltételezhetem mindannak ismeretét, amit Le Sens pratique (A

módon még sohasem vetettem egybe, szeretném megkísérelni a szimbolikus javakkal

gyakorlati érzék) cím

való gazdálkodást meghatározó általános elvek feltárását.

visszatérve megkísérlem felfedni a szimbolikus gazdaság néhány általános elvét. Az

társadalmi univerzumoknak az elemzéséb l nyert ismereteim alapján, amelyeket ily

munkámban kifejtettem, e könyv egy-két elemzésére

ajándékok cseréjének elemzésével kezdem, gyorsan felidézve annak lényegét. Mauss

az ajándékok cseréjét nagylelk aktusok nem folytonos sorozatának tekinti, Lévi44


Strauss pedig mint a csereaktusokhoz képest transzcendens viszonossági struktúrát

ennek tudatosulása lehetetlenné tenné az ajándékozást. Ezzel egy igen nehéz

határozta meg, ahol az ajándék el reutal a viszontajándékra. A magam részér l pedig

problémához érünk: ha a szociológia mereven ragaszkodik az objektivista leíráshoz,

rámutattam, hogy mindkét elemzésb l hiányzik az ajándékozás és viszonzása között

az ajándékozást le kell fokoznia az egyszer "adok-kapok" ügyletre, és nem képes

eltel id köz meghatározó szerepének, vagyis annak figyelembevétele, hogy szinte

indokolni az ajándékozás és a hitelnyújtás közötti különbséget. Az ajándékozás

minden társadalomban hallgatólagos megállapodás létezik arról, hogy nem

lényege az; hogy a két aktus között eltel id lehet vé teszi az ajándékozók számára,

viszonozzuk azonnal az ajándékot, mert az a visszautasítással lenne egyenl . Ezután

hogy közös er vel - de anélkül, hogy tudnának róla vagy összebeszélnének-

ennek az intervallumnak a szerepét vizsgáltam: mi az oka annak, hogy az ajándék

tevékenységük objektív igazságának elleplezésén vagy elfojtásán fáradozzanak. A

viszonzását el kell halasztani, és hogy a viszontajándéknak különböznie kell az

szociológus . viszont éppen ezt az igazságot kívánja felfedni, csakhogy fennáll annak


a veszélye, hogy cinikus számításként ír le egy szándéka szerint érdekmentes cselekvést, amelyet megélt igazsága szerint ekként is kell tekinteni, és ezt a felállított

szimmetrikus, ám egymástól független egyedi aktus. Ha úgy élem meg, hogy az

elméleti modellnek is figyelembe kell vennie a magyarázat során.

ajándékom érdek nélküli, nagylelk , amely nem számít viszonosságra, az el ször is

Ezzel meghatározhatjuk a szimbolikus cseregazdálkodás m ködésének els

ajándéktól? Kimutattam, hogy az eltelt id nek az a szerepe, hogy az ajándékot és viszonzását elfedje egymás el l, és olybá t njenek, mint két tökéletesen

azért van, mert megvan annak a kockázata - ha akármilyen csekély is -, hogy elmarad

ismérvét: az itt alkalmazott gyakorlatoknak kett s az igazsága, melyeket nehéz

a viszonzás (mindig vannak hálátlanok), tehát ez a függ állapot, ez a bizonytalanság

együtt-tartani, e kett séggel számolnunk kell. Általánosabban fogalmazva, csak akkor vesszük ezt a nem a tudós alkotta, hanem magában a valóságban benne rejl

lehet sége annak, hogy elmarad az ajándék viszonzása. De fennáll ez a lehet ség is, vagyis sosem lehet tökéletes a bizonyosság. Minden úgy játszódik tehát le, mintha az

kétértelm séget, a szubjektív igazság és objektív valóság közötti ellentmondást (melynek felismerését a szociológia a statisztika segítségével, az etnológia pedig a

az id köz, mely az ajándékot az adok-kapok ügylett l megkülönbözteti, arra

strukturális elemzéssel jut el). Ezt a kett sséget egyfajta self-deception, önáltatás teszi

szolgálna, hogy az adományozó ajándékát viszonosság nélküli adományként és az

lehet vé és megélhet vé. De a szubjektív önáltatást a kollektív önáltatás élteti, a

ajándék viszonzója a magáét feltétel nélküli, az els t l független ajándékként élje

dolgok kollektív félreismerése, és ennek alapja be van vésve az objektív struktúrákba

meg. Ez a Lévi-Strauss által feltárt strukturális igazság valójában egyáltalán nem

(a becsület logikájába, amely minden - az adott szó, a n k, a bosszú stb. csereviszonyt igazgat) s egyúttal a mentális struktúrákba is; ezek pedig kizárják a

ismeretlen az emberek számára. Számtalan közmondást gy jtöttem Kabiliában,

másként gondolkodás és a másként cselekvés lehet ségét.

érthetjük meg a szimbolikus javakkal való gazdálkodást, ha kezdetekt l komolyan

tartja fenn az ajándékozás pillanata és az elfogadás pillanata közötti id közt. Igaz, olyan társadalmakban, mint amilyen a kabil is, igen nagy a kényszer, és csekély a

amelyek körülbelül azt fejezik ki, hogy az ajándék szerencsétlenség, mivel végül

Az ágensek azért ámíthatják önmagukat és egyszersmind másokat, és azért lehetnek

viszonozni kell. (Ugyanez igaz az adott szóra vagy a kihívásra). Akárhogy, is, a

ugyanakkor maguk is elámítottak, mert gyermekkoruk óta olyan világban mozognak,

kezdeményez aktus csorbítja az ajándékot kapó szabadságát. Benne van a fenyegetés: a viszonzás kötelezettsége, és: pedig egy nagyobb ajándékkal; ezenfelül

ahol az ajándékozás bevett társadalmi szokás, beépült diszpozícióikba és hiedelmeikbe. Ezáltal az ajándékcsere elkerüli azokat a paradoxonokat, amelyeket

lekötelezettséggel jár, és a lekötelezettséggel egyfajta függ ségi viszonyt teremt.

mesterséges módon akkor keltünk, amikor az elkülönült egyén tudatának és szabad

Ezt a strukturális igazságot azonban kollektíven elfojtják. Csak akkor érthetjük meg

döntésének logikájába helyezkedünk (…). Ha megfeledkezünk arról, hogy az haszonszerzés szándéka és számítás nélküli nagylelk cserékre, amelyeket a valóság objektív módon kényszerít rájuk, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nem létezik

45

46

ajándékozó és a megajándékozott szocializációja során vált képessé és hajlamossá a

az id beli intervallum létét, ha abból a feltételezésb l indulunk ki, amely szerint az, aki ad és az, aki kap önkéntelenül együttm ködik a csere igazságának, az ajándékcsere megszüntetését jelent adok-kapok leplezésére törekv munkában, mert



vagy nem létezhet önzetlen ajándék, mivel a két ágenst olyan gépies lényeknek kell

visszautasításának egyik módja. A cserearányra vonatkozó megegyezés az árban

képzelnünk, akik - a Lévi-Strauss-féle modellnek megfe1el en maguk is azt a

fejez dik ki, és ez teszi lehet vé a kiszámíthatóságot és az el reláthatóságot, azt,

cselekvést tervezik el, amelyet valóságosan végrehajtanak, vagyis a viszonosság

hogy tudjuk, mihez tartsuk magunkat. Ugyanakkor ez aláássa a szimbolikus

elvén alapuló cserét.

cseregazdálkodást, az ár nélküli dolgok ökonómiáját. (Ha olyan dolgok áráról

Ezzel elérkeztünk a szimbolikus cseregazdálkodás egy másik sajátosságához: ez a nyílt kifejezés tilalma (amelynek a jellegzetes megjelenési formája az ár). Aki

beszélünk- és erre az elemzés érdekében néha rákényszerülünk -, amelyeknek valójában nincs ára, fogalomkészletünket ellentmondásossá tesszük.)

kimondja a csere igazságát, vagy ahogyan néha mondják, "mi az ára valaminek",

A csere igazságáról közmegegyezés alapján mindenki hallgat. A közgazdászok,

lehetetlenné teszi az ajándékozást (ha ajándékozunk, levesszük az árcédulát…).

akik finalista és intellektualista cselekvésfilozófiájuknak megfelel en csak racionális

Mellékesen

azt

is

láthatjuk,

hogy

az

ajándékozás

paradigmáját

követ

és számító cselekvést tudnak elképzelni, common knowledge-r l beszé1nek: egy

magatartásformák igen nehéz problémát vetnek fel a szociológiában, melynek célja

információ akkor közös tudás, ha elmondhatjuk, hogy mindenki tudja, hogy mindenki

per definitionem a dolgok nyilvánvalóvá tétele: a szociológiának ki kell mondani azt,

más is tudja, hogy mindenki rendelkezik ezzel az információval, vagy ha - ahogy

ami magától értet d , noha annak, hogy ne semmisüljön meg, hallgatólagosnak,

néha mondják - nyílt titok. Nagy a kísértés, hogy azt mondjuk, az ajándékozás

kimondatlannak kellene maradnia.

objektív igazsága közös tudás: tudom, hogy tudod, hogy amikor adok neked valamit,

Elemzéseinket igazolhatja, és a szimbolikus cseregazdálkodásban rejt z , a nyílt

tudom, hogy te viszonozni fogod. Ám az biztos, hogy tilos a nyílt titkot nyíltan kimondani. Minden egyes ágensban egy sor olyan objektív és bens vé tett társadalmi

Ugyanúgy, ahogy használhatjuk a szimbolikus cseregazdálkodást a gazdasági csere

mechanizmus munkál, amelyek következtében szociológiailag elképzelhetetlen még a

ökonómiájának elemzésére, ez utóbbiból is kiindulhatunk, ha a szimbolikus cseregazdálkodást kívánjuk megérteni. Az ár - a gazdasági csere ökonómiájának

titok leleplezésének a gondolata is (mondván, vége a komédiának, többé ne tekintsük a kölcsönösségen alapuló cseréket nagylelk ajándékozásnak, ez képmutatás).

sajátossága, mely megkülönbözteti a szimbolikus cseregazdálkodástól - a gazdasági

Ugyanakkor, ha közös tudásról, common knowledge-r l (vagy önáltatásról, self-

cserékhez kapcsolódó cserearányra vonatkozó megegyezés szimbolikus kifejez dése.

deception-r l) beszélünk - miként én is tettem -, a tudatfilozófiák keretén belül

A

szimbolikus

maradunk, és úgy teszünk, mintha minden egyes ágens kett s, megkett zött és

cseregazdálkodásban is, de a kikötések és a feltételek kimondatlanok maradnak. Az árnak az ajándékozás esetében kimondatlannak kell maradnia (ezért kell eltávolítani

szándéka ellenére megosztott tudattal rendelkezne, és tudatosan fojtana el egy olyan igazságot, amelyr l egyébként tudomása van (ez nem az én kitalációm: elegend

az árcédulát): nem akarok tudni az árak igazságáról, és azt sem akarom, hogy a másik

elolvasni Jon Elster Ulysses and the Sirens- Odüsszeusz és a szirének- cím

tudjon róla. Minden úgy történik, mintha megállapodtunk volna abban, hogy

munkáját). Csak akkor magyarázhatjuk mással, mint a kétszín séggel a szimbolikus

megegyezés

megtörténik

a

vonatkozó

cserearányra

kifejezést illet tabu bizonyítéka lehet az árak bevezetésével járó hatások leírása.

cseregazdálkodásra jellemz

cselekvéselmélett l, amely a cselekvést az intencionális tudathoz, egy explicit tervhez és egy nyílttan megfogalmazott célra irányuló explicit szándékhoz köti (ahhoz,

kétértelm

a pénz tabuvá: nem kap fizetést a fiú vagy a feleség, és botrányt keltene, ha egy ifjú

amelyet a csere objektív elemzése tár fel).

elkerüljük a nyílt megegyezést az ajándékok viszonylagos értékér l, mégpedig azért, hogy megakadályozhassuk a csere részleteinek, vagyis az árnak az el zetes explicit meghatározását (ezért válik bizonyos cserékben - ahogy Viviana Zelizer megjegyzi -

viselkedést, ha elszakadunk attól a

Az általam javasolt cselekvéselmélet (a habitus fogalmával együtt) végs soron azt

kabil bért követelne az apjától).

mondja ki, hogy az emberi cselekedeteket legtöbbször egészen másfajta szándék vezérli, olyan szerzett diszpozíciók, amelyek szerint a cselekvést úgy lehet, s t kell is értelmezni, mint ami valamilyen célra irányul, bár azt nem feltételezhetjük, hogy

47

48

Az általam használt nyelvezet néhol finalista színezet , és mintha azt sugallná, hogy az emberek be akarják hunyni a szemüket, az igazság ezzel szemben az, hogy "minden úgy történik, mintha...". Az ár elutasítása a számítás és a kiszámíthatóság



tudatosan törekszik egy adott cél elérésére (vagyis megint "minden úgy történik,

gyakorlati eufemizmus tisztelgés bizonyos, a társadalmi rend és az általa

mintha"). A legjobb példa a diszpozícióra minden bizonnyal a játékérzék: a játékos,

felmagasztalt értékek el tt, amelyekr l pontosan tudjuk, hogy el bb-utóbb

aki mélyen bevéste a játékszabályokat, azt teszi, amit kell, és akkor, amikor kell,

megcsúfoljuk ket.

anélkül hogy explicit módon célként kellene megfogalmaznia, mit is kell tennie. Ahhoz, hogy cselekedni tudjon, nem szükséges tudatosítania, mit is tesz, és még kevésbé szükséges - néhány kritikus helyzett l eltekintve nyíltan föltennie magának

A szimbolikus alkímia E strukturális képmutatás leginkább az uralmon lév k számára el írás, hiszen "a

vagy bridzsjáték, amelyet bizonyos közgazdászok, különösen a játékelmélet hívei

nemesség kötelez". A kabiloknál a valóban gazdasági ökonómia asszonydolog. A

szívesen hasonlítanak az ágensek viselkedéséhez. Tehát a szimbolikus javak gazdaságossága paradigmájaként felfogott ajándékok

férfiak elvesztenék becsületüket, ha belekeverednének a gazdasági ügyekbe. A férfiak a becsület logikájához igazodnak, amely megtilt minden, a gazdaságelv ökonómia

azt a kérdést, mit tesznek majd a többiek válaszképpen, mégha ezt is sugallja a sakk-

(n k, szolgáltatások stb.) cseréje szemben ált a gazdasági ökonómia viszonossági

számára tett engedményt. Egy becsület talaján álló férfi nem mondhatja: "A kölcsönt

logikájával, amennyiben alapelve nem a számító szubjektum, hanem olyan ágens, aki

vissza kell adnod a szántás megkezdése el tt", hanem homályban hagyja a határid t.

társadalmi prediszpozíciója szerint minden el zetes szándék és számítás nélkül kész

Vagy azt sem mondja: "Kölcsönadok neked egy ökröt, cserébe két mázsa búzát

belemenni a csere játékába, És mint ilyen hagyja figyelmen kívül vagy tagadja a gazdasági csere objektív igazságát. Err l még az a tény is tanúskodik, hogy ebben a

kérek." Ezzel szemben a n k kimondják az igazságot az árakról és a tartozásról; megengedhetik maguknak, hogy kimondják a gazdasági igazságot, mivel akárhogy is,

gazdaságban a gazdasági érdeket vagy meghagyjuk implicit állapotában, vagy pedig

ki vannak zárva (legalábbis mint szubjektumok) a szimbolikus cseregazdaság

ha ki is nyilvánítjuk, akkor eufemizmusokkal, tehát a tagadás nyelvezetével. Az eufemizmus az a forma, amelynek segítségével mindent úgy mondunk ki, hogy

világából. Ez még a modern nyugati társadalmakban is igaz. Az Actes de la recherche

közben azt mondjuk, mintha nem is mondtuk volna; így megnevezhetjük a

a méltatlan feladatok - például valami árának a megtudakolása - alól, hogy azt a n kre hárítják át.

megnevezhetetlent, a szimbolikus javak gazdaságán belül azt, ami gazdasági, vagyis a mindennapi szóhasználat szerinti adok-kapok elvet.

"Háztartás" cím számában olvasható, hogy a férfiak gyakran úgy húzzák ki magukat

A gazdaság tagadását tulajdonképpen a gazdasági és különösen a kizsákmányolási

"Eufemizmusról" beszélek, noha "megformálásról" is beszélhetnék. A szimbolikus munka egyszerre jelenti a formába öntést és formák rzését. A csoport azt követeli

viszonyok (férfi/n , els szülött/fiatalabb testvér, úr/szolga) átváltoztatására irányuló

rizzük meg a formákat, hogy adjuk meg a tiszteletet a mások

Az ilyen gyakorlati eufemizmusok közé tartozik az ajándékozás, a két cselekedet közötti intervallumnak köszönhet en (tesszük, amit teszünk, de úgy, mintha nem

meg, hogy

emberségének, ezzel tanúsítva önnön emberségünket, kinyilvánítva "spirituális

munka teszi lehet vé; e színeváltozás nemcsak szavakban történhet, de tettek által is.

részét az eufemizmusok kidolgozására fordítják. (Ez az egyik oka annak, hogy a

egészében azt tegyük, amit kell, hanem hogy legalább nyilvánítsuk ki, igyekszünk azt tenni. A társadalom az ágensekt l nem azt várja el, hogy tökéletesen megfeleljenek a

kényelemb l inkább kitöltünk egy csekket, ahelyett hogy valamilyen "személyes", vagyis az illet ízlésének megfelel ajándékot vennénk, akkor megtakarítjuk az

szabályoknak, hanem hogy igazodjanak a szabályokhoz, adják látható jelét annak,

utánajárás munkáját, amely megfelel figyelmet és gondosságot feltételez annak ér-

hogy ha képesek lennének rá, betartanák a szabályt (én így értelmezem a közmondásszer szólást, hogy "a képmutatás a b n tisztelgése az erény el tt"). A

dekében, hogy az ajándék megfeleljen a személynek, ízlésének, alkalmas id ben

49

50

tennénk). A szimbolikus cseregazdálkodásban részt vev ágensek energiájuk jelent s

becsülné meg azokat, akik megbecsülik a társadalmat azzal, hogy úgy tesznek, mintha nem önz érdekeiket tartanák szem el tt. Nem azt követelik t lünk, hogy teljes

értelemben vett becsületbeli kötelességünket". Nincs olyan társadalom, amely ne

gazdasági ökonómia annyival gazdaságosabb. Például ha lustaságból vagy

érkezzen stb., illetve hogy "értékét" ne lehessen közvetlen módon pénzben kifejezett



értékre csökkenteni). Tehát a gazdasági ökonómia annyiban gazdaságosabb, hogy

ilyenfajta uralom létrejöttéhez az alávetettnek olyan észlelési struktúrákat kell

esetében lehetséges a jelképes konstrukció munkájának megtakarítása, amely

alkalmaznia a fölötte uralmat gyakorló uralkodó cselekedeteire (és egész lényére),

valóságosan a gyakorlat objektív igazságának elleplezésére törekszik.

amelyek megegyeznek az uralmat birtoklóknak a szimbolikus uralom aktusainak

A szimbolikus alkímia legérdekesebb példája az uralmi és kizsákmányolási

végrehajtása érdekében használt észlelési struktúráival.

viszonyok átszínezése. Ajándékozás történhet egyenl k között, és ez a kommunikáció

A szimbolikus uralmat úgy is meghatározhatnánk, hogy a félreismerésen nyugszik,

segítségével hozzájárulhat a közössség (communio), a társadalmi köteléket teremt

tehát azon alapelvek elismerésén, amelyek nevében gyakorolják. Ez a férfiuralomra is

szolidaritás er södéséhez. De adott pillanatban vagy potenciálisan egyenl tlen

érvényes, és bizonyos munkaviszonyokra is, például az arab országokban a termés

helyzetben lev

egyötödével rendelkez részes bérl , a khammesz és ura vagy - Max Weber szerint - a

ágensek is megajándékozhatják egymást, ez történik például a

potlatch esetében, amely - ha hihetünk azoknak, akik leírták - tartós szimbolikus

gazdasági cseléd (de nem mez gazdasági munkás) és gazdája viszonyára. Az

uralmi viszonyokat teremt, amelyek a közvetlen érintkezésen, egymás ismeretén és az

ötödrészes bérlet a piac vagy az állam kényszerít erejét nem ismer társadalmakban csak akkor m ködhet, ha a részes bérl t "domesztikálják", vagyis a jogtól eltér

rendszeresen megajándékozzák egymást apró, mindennapi tárgyakkal, így ápolják

módon kötik magukhoz. Ahhoz hogy magukhoz kössék, bens séges családi

elismerésen, illetve a felismerésen alapulnak. A kabiloknál az asszonyok azokat a szociális kapcsolatokat, amelyeken sok minden múlik, els sorban is a

viszonnyá kell változtatni, át kell itatni varázslattal az uralmi és kizsákmányolási

csoport újratermel dése; a férfiak ezzel szemben a nagyszabású, nem rendszeres,

viszonyt egy sor olyan aktus segítségével, amelyek eufemizálással a szimbolikus

rendkívüli cserékért felel sek.

színeváltozást szolgálják (gondoskodás a fiáról, a lánya férjhez adása, ajándékok).

A szokványos és a rendkívüli csereaktusok - ez utóbbinak széls séges esete a

A mi társadalmainkban is, még a gazdasági ökonómia területén is fellelhetjük a

potlatch (itt ugyanis az ajándék akkora, hogy szinte lehetetlen viszonozni, és így a megajándékozott az ajándékozó lekötelezettjévé válik, alárendelt helyzetbe kerül) -

szimbolikus javakkal való gazdálkodás logikáját, jelesül az uralmi viszonyok valóságát paternalizmussá szelídít gazdasági alkímiát. Jó példa erre az id sebb és a

között csupán fokozatbeli különbség van. Az a lehet ség, hogy az egyik fél

fiatalabb testvérek viszonya bizonyos vidékeken (például Gascogne-ban): az els szülöttség jogán alapuló társadalmakban a kés bb születettnek alá kell (ma már

ajándékok között óriási a különbség, akkor is mindig és mindezek ellenére csereaktus

inkább azt mondhatjuk, hogy alá kellett) rendelnie magát az els szülöttnek, vagyis

az ajándékozás, emberi mivoltunk egyenl sége elismerésének jelképes aktusa, amelynek csak azok számára van jelent sége, akik rendelkeznek azokkal az észlelési

sok esetben le kell mondania a házasságról, és - ahogy a helybeliek cinikusan mondják- "fizetetlen cseléd" lesz bel le (vagy ahogy Galbraith mondja a

alárendel dik a másiknak, akkor is fennáll, ha az ajándékok egyenérték ek. És ha az

háziasszonyokról, "kriptoszolga", kriptocseléd), a sajátjaiként kell szeretnie az els szülött gyermekeit (mindenki erre biztatja), vagy el kell hagynia a házat, be kell

méltó ajándéknak, és csupán annak válthatják ki ezek az ajándékok az elismerését,

állnia katonának (bel lük lesznek a muskétások), vagy csend rnek, esetleg postásnak

aki megfelel en szocializált Trobriand-szigeti lakó; ha nem az, hát nem tud mit kezdeni velük, nem érdeklik.

kell szeg dnie. A háziasítás munkáját (itt a fiatalabb testvér esetében) amely azért szükséges, hogy

A szimbolikus aktusok a megajándékozottak részér l mindig feltételeznek kognitív

a viszony objektív igazságát átszínezze - mindig egy egész csoport végzi, támogatja

aktusokat, a megismerés és az elismerés aktusait. A szimbolikus csere akkor

és egyben jutalmazza. Hogy az alkímia m ködhessék, szükség van - miként az

kategóriákkal, amelyek lehet vé teszik, hogy a cserét cserének lássák, és hogy érdekelje ket a cserére ajánlott tárgy. Csupán az tartja a takarókat vagy a kagylókat

ajándékcsere esetében is - az egész társadalmi struktúra, tehát a mentális struktúrák, valamint az ezen társadalmi struktúrák által létrehozott diszpozíciók támogatására; léteznie kell a megfelel szimbolikus aktusok piacának, de szükség van a jutalomra

51

52

m ködik, ha a két félnek azonosak az értékelési és észlelési kategóriái. Ez a megállapítás érvényes a szimbolikus uralom aktusaira is, amelyek - mint jól látható az a férfiuralom esetében8 - az alávetettek objektív közrem ködésével hatnak, mivel egy


és a gyakran anyagi haszonra átváltható szimbolikus haszonra, és arra is szükség van,

nem is igényel, így a távolból is hat. Elhangzik egy parancs, és engedelmeskednek

hogy érdek f z djék az érdekmentességhez, és hogy megjutalmazzák azt, aki jól

neki: szinte mágikus aktus ez, ám csak látszólag jelent kivételt a társadalmi energia

bánik a cselédjével, hogy azt mondják róla, tisztességes, tiszteletre méltó ember. Ám

megmaradásának törvénye alól. A szimbolikus aktus csak akkor képes ténylegesen az


észrevétlen és feledésbe merült elfojtott munka, melynek eredményeképpen a

hatásra, ha azt megel zi az a gyakran

megsértette becsületében ("nekem, aki annyit tettem érte..."), nem neki kell

kényszer és az utasítások aktusának kitett emberekben kialakulnak azok a

szégyenkeznie. Ura is felróhatja a khammesz hibáit és mulasztásait, amennyiben azok

diszpozíciók, amelyek nélkül nem tudnának engedelmeskedni úgy, hogy eközben az

közismertek, hogy elküldhesse, de ha khammesza olajbogyót lopott t le, és efölötti

engedelmeskedés ténye egyáltalán nem tudatosul bennük. A szimbolikus er szak az a

energiaveszteség nélküli mágikus erej

zsarolhatja urát, ha elhagyja a házat, azt állítva, hogy az ura rosszul bánt vele,

ezek a viszonyok igen kétértelm ek és fonákok: a khammesz nagyon jól tudja, hogy

fajta er szak, amely a "kollektív elvárásokra", a társadalom által belénk plántált vélekedésekre támaszkodva, szinte észrevétlenül úgy kényszerít alárendel désre,

kifinomult játszmák az érintettekkel azonos észlelési és értékelési elveket alkalmazó

hogy azt ekképp nem is érzékeljük. A szimbolikus er szak elmélete - miként a mágia

közösség ítél széke el tt zajlanak.

elmélete is - a vélekedés, illetve hiedelem elméletén, pontosabban a hiedelemteremtés

haragjában mértéken felüli tettlegességre ragadtatja magát, megalázza

t, akkor

megint a gyengébb kerül ki gy ztesen. Ezek az igen bonyolult és rendkívüli módon

szocializációjának elméletén nyugszik, és célja, hogy kitermel djenek azok az

ágensek, akik megfelel észlelési és értékelési sémákkal rendelkeznek ahhoz, hogy

Az elismerés

engedelmességgel válaszoljanak egy adott helyzetbe vagy kijelentésbe foglalt

viszonyok érzelmi viszonyokká szinez dnek át, a hatalom átalakul karizmává vagy

A vélekedés, avagy hiedelem, amelyr l beszélek, nem kifejezett hit, nem szegezhet szembe határozottan a hitetlenséggel, inkább valamilyen közvetlen

vonzer vé, és amely érzelmi elragadtatást tud kiváltani (például a f nök és titkárn je

parancsnak.

A szimbolikus er szak egyik következménye az, hogy az uralmi és az alárendel dési

egyetértés, a világ parancsainak való doxikus alárendel dés, mely akkor keletkezik,

szeretetté fokozódhat, miként az különösen jól megfigyelhet a nemzedékek közötti

parancsokba foglalt struktúrákkal. Ilyen esetben mondják azt, hogy minden magától

kapcsolatok esetében.

értet d , nem lehetett mást tenni. Az ügy a becsületét érintette, és azt tette, amit tennie kellett, amit minden más, a becsület talaján álló ember is tett volna, ráadásul

kapcsolatában). A tartozás felismerése elismeréssé, a nagylelk cselekedet végrehajtója iránt táplált tartós érzelemmé alakul át, amely akár ragaszkodássá,

átszínezés, a megformálás aktusait végzi: kitermeli számára az elismerés t kéjét, amellyel majd szimbolikus hatást gyakorolhat. Ezt nevezem szimbolikus t kének, és

Az itt leírt szimbolikus alkímia annak hajt hasznot, aki az eufemizálás, az

amikor a parancsot fogadó mentális struktúrái összhangban vannak a neki szánt

különösen nagy gonddal járt el (mivel a parancsteljesítésnek fokozatai vannak). Az, aki eleget tesz a kollektív elvárásoknak, aki anélkül, hogy számítgatnia kellene, közvetlenül idomul az adott helyzetb l fakadó követelményekhez, a szimbolikus

fogalom segítségével karizmának nevezett (…). A szimbolikus t ke lehet bármilyen

javak piacán mindenb l hasznot húz: az erényességb l, a természetességb l és az eleganciából is. Azért tudja kivívni a közvélemény elismerését, mert olyan magától

értet d természetességgel teszi azt, ami, mint mondani szokták, az egyetlen helyes

tulajdonság: fizikai er , gazdagság vagy vitézi erény, bármi, ami, mint a mágikus er , szimbolikus szempontból hatékonynak bizonyul, minthogy azok a társadalmi ágensek, akik azt felfogják, rendelkeznek azokkal az észlelési és értékelési

így fogalmilag szigorúbban ragadom meg azt, amit Max Weber egy pusztán leíró

cselekedet, és amit módjában lett volna nem megtenni. A szimbolikus t ke utolsó, lényeges ismérve az, hogy a csoport valamennyi

sét és elismerését. Olyan tulajdonság ez, amely, minthogy megfelel a társadalmilag létrehozott "kollektív várakozásoknak", vélekedéseknek, közvetlen fizikai érintkezést

tagjának közös tulajdona. Mivel észlelés általi létez , amely az ágensek tulajdonságai és az észlelési kategóriák (fönt/lent, férfi/n , nagy/kicsi) közötti viszonyban létezik,

53

54

kategóriákkal, amelyek lehet vé teszik számukra e tulajdonság észlelését, felismeré-



és ez a két tényez hívja életre és alkotja meg az összetartozáson (szövetkezés,

és a hasznot haszonnak. Nincs már eufemizálás, amely a kabiloknál még a piacon is

konmenzualitás - együtt étkezés -, házasság) és a szétválasztáson (az érintkezés vagy

kötelez volt: a társadalmi viszonyokba beleágyazódtak a piaci kapcsolatok, ahogy

a nem egyenrangúak házasságának tilalma) alapuló társadalmi kategóriákat (azok ott

Polányi Károly mondja (nem lehet bárhogy és bárkivel kereskedni, vétel vagy eladás

fenn - azok ott lenn; a Férfiak- a n k; a nagyok - a kicsik) a szimbolikus t ke

esetén kezesked tanúkat kell hívni, akik közismert és becsületesnek tartott emberek

csoportokhoz - vagy csoportmegnevezésekhez, családokhoz, klánokhoz, törzsekhez -

kell hogy legyenek). A piac csak nehezen, lassan önállósult, és rázta le magáról

köt dik. Tehát a szimbolikus t ke egyszerre eszköze és tétje azoknak a kollektív

bizonyos mértékig a függ ségi kapcsolatrendszerek többé-kevésbé varázsos hálóját.

stratégiáknak, amelyek fenntartására vagy növelésére törekednek, illetve azoknak az

A folyamat végén, most már megfordítva, a családi gazdaság lesz a kivétel. Max

egyéni stratégiáknak, amelyek megszerzését vagy megtartását célozzák oly módon,

Weber mondja valahol, hogy azok a társadalmak, amelyekben a gazdasági ügyleteket a rokonsági viszonyok mintájára fogták föl, olyan társadalmakká alakulnak át, amelyekben a rokonsági viszonyokat is a gazdasági viszonyok modellje alapján

elkülönítik azokat a csoportokat, amelyeknek nincs vagy alig jut bel le (a

gondolják el. A számító gondolkodásmód, amelyet minduntalan elfojtottak (bár a

megbélyegzett kisebbségek). Differenciált társadalmakban a szimbolikus t ke egyik

háttérben ott kísért, sosem t nik el teljesen, a kabiloknál éppoly kevéssé, mint

hogy még több szimbolikus t kéhez juttatják (ajándékozás, kommenzualitás, házasság révén) azokat a csoportokat, amelyeknek amúgy is volt ilyen t kéjük; és

másutt), fokozatosan er södik, ahogy mind kedvez bbé válnak a gyakorlásához és nyílt megvallásához szükséges feltételek. A gazdasági mez kialakulásával egy olyan

kifejez dése az etnikai identitás, amely szintén észlelés általi létez (név, b rszín), és negatív vagy pozitív szimbolikus t keként m ködik. (…)

univerzum alakul ki, ahol a társadalmi cselekv k maguknak és a nyilvánosság el tt is bevallhatják, hogy érdekvezéreltek, illetve lerázhatják magukról a kollektíven vallott félreértést; ahol nemcsak hogy üzletelhetnek, de be is vallhatják, a célból vannak ott, hogy üzletet csináljanak, vagyis hogy érdekvezérelten viselkedjenek, számoljanak,

A számítás tilalma A jelenlegi felfogásunk szerinti gazdaság létrejötte lépésr l lépésre következett be az európai társadalmakban, mely folyamat negatív lenyomataként a prekapitalista

haszonra tegyenek szert, felhalmozzanak, kizsákmányoljanak. (…) Látjuk tehát, hogy a család a saját berkein belül sikeresen tart fenn egy nagyon

világában is fennmaradtak. A fenti folyamat összefügg egy új mez , játéktér, új játék

sajátos gazdasági gondolatmenetetet, rácáfolva a Gary Becker-féle leegyszer sít ökonomista nézere, amely a gazdasági számítással magyarázza azt is, ami per

és új színhely kialakulásával, amelynek alapelve minden esetben az anyagi érdek. A

gazdaság kis szigetei alakultak ki, és ezek a gazdasági ökonómia megszilárdult

társadalomban olyan univerzum jön létre, amelyben az adok-kapok törvénye a nyílt, ráadásul szinte cinikusan nyíltan hangoztatható kifejezett szabály. Például, ha üzletr l

definitionem tagadja a számítást, és szembeszegül vele. A gazdaság logikája a

van szó, érvényüket vesztik a család törvényei is. Az unokafivérem vagy, de ennek

egy meghatározott osztályának (föld, név stb.) kizárólagos birtoklása jellemzi ezeket

ellenére úgy kezellek, mint a többi vev t: nincs kedvezés, el jog, kivételezés,

a monopolisztikus csoportokat, a tulajdon egyesíti, ám egyben meg, is osztja ket. A környez gazdasági világ logikájával az érzelmeket szétrágó számítás férge hatol be a

felmentés. A kabiloknál elkülönül az ületi élet, a piac morálja és a jóhiszem ség, a bu

niya (amely a jóhiszem , ártatlan, becsületes embert jellemzi) erkölcsisége - és elképzelhetetlen például, hogy a család valamelyik tagjának kamat fejében adjanak

családot fenyegeti és ezen belül is els sorban integrált egység voltát. Mivel a javak

család testébe. A családot a családi vagyon tartja össze, de tagjai ugyanakkor versengenek a vagyonért és a fölötte való rendelkezésért. Ez azzal fenyegeti azonban

kölcsönt. A piac a számítás helye vagy akár a szentség ellen elkövetett gonoszság,

a családot, hogy t kéjük megsemmisül, mert a család fennmaradásának, vagyis a

ördögi mesterkedés terepe. Itt - nem úgy, mint szimbolikus javakkal való gazdálkodás esetében - a dolgokat a nevükön nevezik: a macskát macskának, a kamatot kamatnak

családnak mint' integrált egységnek, az összetartásnak és az összetartozásnak az alapját rombolja le, ugyanakkor olyan viselkedésre kényszeríti a család tagjait,

55

56



amelyek az örökösök egységének meg rzése révén a vagyon fennmaradását

módtól leginkább eltávolodott vállalkozói kategóriákban is jelent s szerepet kap a

szolgálják. Algéria esetén ki tudtam mutatni, hogy a pénzforgalom általánossá válásá-

gazdasági ágensek gazdasági stratégiáinak és gyakorlatainak során a kiterjedt családi

val, illetve ezzel szoros összefüggésben a munkáról mint bérmunkáról alkotott

kötelékek újratermelése, amely t kéjük újratermelésének egyik feltétele. A

"gazdasági" elképzelés kialakulásával ~ szemben az elfoglaltságként, illetve hasznos

nagyoknak nagy a családjuk (azt hiszem, ez egy általános antropológiai törvény),

tevékenységként értett munkával, amelynek célja önmagában rejlik - bekövetkezett a

érdekükben áll kiterjedt családi viszonyaik ápolása és e kapcsolatok segítségével a t -

számító diszpozíciók általánossá válása. A számító diszpozíciók pedig a javak és

kekoncentráció egy sajátos formájának fenntartása. Azaz a család - mindenfajta t kefajták felhalmozásának,

feladatok osztatlanságát fenyegetik, pedig ezen nyugszik a család egysége; és

megosztó hatás ellenére - mégiscsak a különböz

valójában a differenciált társadalmakban a számítás szelleme és a piac logikája

megtartásának és újratermelésének a letéteményese marad. A történészek tudják,

aláássa a szolidaritás szellemét, a háztartás tagjai vagy a ` családi vezetés közös

hogy a nagy családok átvészelik még a forradalmakat is (…). Egy kiterjedt család igen

döntéseit az egyes egyének individuális..'' döntéseivel igyekeznek helyettesíteni, ez

sokfajta t kével rendelkezik, úgyhogy a túlél k, feltéve hogy a családi összetartás

pedig a közös háztartást alkotó eltér korcsoportok (teenagers) vagy nemek szerint

fennmarad, kölcsönösen segíthetik egymást a kollektív t ke helyreállításában.

elkülönült piacok kialakulásának kedveznek.

Tehát magán a családon belül folyik a munka a családi egység, a családi integráció

E helyütt kell emlékeztetnünk az újratermelési stratégiák rendszerének elemzésére, stratégiákra, amelyek különböz

formákban és eltér

relatív súllyal minden

újratermeléséért, amelyet olyan intézmények bátorítanak és támogatnak, mint az egyház vagy az állam. (…) Az állam olyan intézményekkel járul hozzá a család, e valóságteremt kategória megalapozásához vagy megszilárdításához,l3 mint a családi anyakönyvezés, a családi pótlék és mindazon - gyakran gazdasági következmé-

azokkal, amelyek a családi egységet megalapozó tulajdonért folyó versengés velejárói.

nyekkel járó - egyszerre szimbolikus és anyagi intézkedések, amelyek hatására a család minden tagjában meger södik a család fennmaradásához f z d érdek. De az

A család olyan testületi szellemet hordozó csoportosulás, amely csoportként tekint

állami beavatkozás nem ilyen egyszer en m ködik, árnyalni kellene megkö

társadalomban fellelhet k, és elvük a conatus, a fenntartás, a családot arra ösztönzi, hogy meg rizze az egységet, szemben mindenfajta megosztó tényez vel, különösen

zelítésünket, például figyelembe kell venni azt az ellentétet, amely gyakran a megosztás irányába ható polgári jog, valamint a szociális jog között fennáll, amely

és két, egymással ellentétes hatásnak van kitéve: egyrészt a gazdaság er inek, amelyeket a már említett feszültségek, ellentmondások és konfliktusok hoznak létre

bizonyos családtípusokat, például a gyermekeket egyedül nevel szül k esetében, felértékel, avagy valamilyen sajátos családtípust "természetesnek" tekintve, a

benne, miközben bizonyos összefüggésekben valamiféle összetartás fenntartására is

támogatások juttatásával egyetemesen érvényes formaként szentesít. (A Code Civile

kényszerítenek, másrészt az összetartás er inek, amelyek részint azzal a ténnyel

igen sok problémát okozott a béarniaknak, akik csak nagy nehezen tudták fenntartani

önmagára (ily módon minden testületként m köd csoport archetipikus modellje ilyenek például az amerikai egyetemek diákegyesületei, a fraternityk és a sororityk),

állnak összefüggésben, hogy a t ke különböz formáinak az újratermelése a családi

az els szülöttség jogán alapuló családot e törvénykezés keretein belül, amely a

egység újratermelésének függvénye. Ez különösen igaz a szimbolikus t kére és a társadalmi t kére, amelyek csakis a

vagyon egyenl részekre való osztását követelte meg t lük, és ezért a törvény megkerülése és a család fennmaradása érdekében a jog bomlasztó er ivel szemben

család mint elemi társadalmi egység a család reprodukciója révén termel dhet újra.

mindenféle fortélyhoz kellett folyamodniuk) Hátra lenne még a nemzedékek közötti cserék logikájának elemzése, amelyek a

osztatlan tulajdona, kifelé fenntartja az egység látszatát, hogy családjuk továbbra is a

családon belüli szimbolikus cserék gazdaságának sajátos esetei. A közgazdászok,

nagy, összetartó családoknak járó megbecsülésnek és tekintélynek örvendhessen. A modern, fejlett társadalmak polgári nagycsaládjaiban és még a családi újratermelési

hogy megpróbáljanak magyarázatot lelni arra, miért nem képesek a magánjelleg szerz déses viszonyok biztosítani a vagyon átadását egyik nemzedékr l a másikra,

57

58

Kabíliában például számos család, ahol már megingott a javak és feladatok közös és


megalkották az együtt él


nemzedékek (overlapping generations) modelljét: az

ágensek két csoportra oszlanak, fiatalokra és öregekre; akik (t) id szakban fiatalok,

megoldását adja). (…)

(t+1) id szakban öregek lesznek, akik (t) id szakban öregek, (t+l) id ben már nem élnek, helyükbe lép egy új nemzedék; hogyan tudják a fiatalok a javak egy részét,

[Összefoglalás]

amelyet azért termelnek, hogy id s korukban éljenek bel le, meg rizni kés bb?

Befejezésül szeretném röviden összefoglalni, melyek a fentebb

Érdekesek a közgazdászok, mivel megvan bennük az imaginárius variáció zseniális

univerzumok logikáját meghatározó közös alapelvek.

képessége, a szó husserli értelmében, és mivel olyan formális modelleket alkotnak,

ökonómiája a (sz k értelemben vett) gazdasági érdek elfojtásán vagy tilalmán alapul.

amelyeket minden tartalom nélkül alkalmaznak, és remek eszközöknek bizonyulnak

Következésképpen a gazdaság valóságát, vagyis az árat homályba kell rejteni vagy

ahhoz, hogy megingassák mindazt, ami eddig kézenfekv nek t nt, valamint ahhoz,

homályban kell hagyni, nem szabad meghatározni. A szimbolikus javak ökonómiája körvonalazatlan és meghatározatlan. A kinyilvánítás tilalmán nyugszik (e tilalmat az

szimbolikus

javak

A

felvázolt

hogy kénytelenek legyünk megkérd jelezni a hallgatólagosan elfogadott dolgokat,

elem zés meghatározásából következ en megsérti, s így megeshet, hogy számítónak

még azokban az esetekben is, amikor azokat nagyon is paradoxnak tartjuk. A közgazdászok a nemzedékek közötti viszonyoknak erre a leírására támaszkodnak,

és érdekvezéreltnek min sít olyan gyakorlatokat, amelyek önmagukat a számítással és az érdekkel szemben határozták meg).

állandósága teszi lehet vé, hogy a fiatalok a ma felhalmozott pénzt id s korukban használhassák, hogy a következ id szak fiataljai a pénzt szintén elfogadják. Ez azt

Az elfojtás következménye az, hogy a szimbolikus javak gazdaságát jellemz stratégiák és eljárások mindig kétértelm ek, kétarcúak, ráadásul nyilvánvalóan

jelenti (…), hogy a pénzt mindig a bizalom tartja fenn, és érvényessége a tartós

ellentmondásosak (például a szimbolikus javaknak is áruk van, mégis "megfizet-

vélekedések hosszú, id ben átível láncolatán nyugszik. Ám ahhoz, hogy a nemzedékek közötti csere fennmaradhasson, arra is szükség van, hogy megjelenjen az a

gyakorlatokra,

amikor azt szeretnék bizonyítani, hogy a pénz nélkülözhetetlen, és éppen annak

hetetlenek"). Az egymást kölcsönösen kizáró igazságok kett sségét, amely mind a mind

a

diskurzusra

jellemz

(eufemizmus),

nem

szabad

tulajdonképpen a nemzedékek közötti viszonyban veszi fel az elismerés, a gyermeki

létezhessenek. (…)

vagyis ki kell alakulnia a hála- vagy kötelességérzetnek. Az adósság felismerése

kétszín ségnek, képmutatásnak tartanunk, hanem a tagadás olyan formájának, amely(…) lehet vé teszi, hogy ezek az egymásnak ellentmondó igazságok egyidej leg

gondolat, hogy az el z nemzedéknek - mivel adósaik vagyunk - hálával tartozunk,

Az eltagadás, az elfojtás munkája csak azért lehet sikeres, mert kollektív, és mert a habitusok összehangolásán nyugszik, tehát - egyszer bben fogalmazva - azon, hogy a

tisztelet és szeretet színezetét. (A csere mindig az ajándékozás - nem a hitelezés logikája szerint megy végbe, a szül k és gyermekek közötti kölcsönök esetén nem Ma, amikor a munkavállalási migráció és a (szükségszer en önz ) számító szellem

közvetlenül vagy közvetett módon érintett ágensek diszpozíciói minden el zetes szándék vagy egyeztetés nélkül, maguktól harmonikus egésszé állnak össze. A

elterjedése szétzilálja az élet- és munkaközösségeket, és ezáltal veszélybe kerül a

szimbolikus cseregazdaság nem a racionális cselekvés vagy a common knowledge

philia, az állam veszi át a család szerepét a nemzedékek közötti cserekapcsolatok irányításában: a "harmadik életkor" azon kollektív találmányok egyike, amely

(tudom, hogy tudod, hogy én tudom, hogy viszonozni fogod) gondolatmenetén

lehet vé tette hogy az id sekkel való tör dést, mely addig a családra tartozott, az államra ruházzák át; pontosabban a családon belül közvetlenül m ködtetett

ellentmondásosnak vagy lehetetlennek kellene gondolnunk), hanem a közösen osztott félreismerésen (úgy vagyok teremtve és olyanok a diszpozícióim, hogy tudom, de

nemzedékek közötti csereviszonyt felváltotta a csere állami igazgatása, amely

nem akarom tudni, hogy tudod, de nem akarod tudni, hogy én tudom, de nem akarom

államilag irányítással m ködteti az id seknek szánt források begy jtését és elosztását (ez megint egyik példája annak, ahogyan az állam a potyautas problémájának

tudni, hogy viszonozni fogod az ajándékomat). Az elfojtás kollektív munkája csak

59

60

lehet szó kamatról, valamint a visszafizetésnek sincs el re meghatározott határideje.)

nyugszik (amely szerint az erre a gazdaságra legjellemz bb tevékenységeket

akkor lehetséges, ha az ágenseknek közösek az észlelési és értékelési kategóriái:


ahhoz, hogy az els szülött fiú és öccse közötti ambivalens kapcsolat tartósan

m ködhessen - mint hajdan Béarnban -, a fiatalabbnak fel kell adnia, fel kell áldoznia magát a család érdekeiért, felül kell kerekednie benne a "családi szellemnek", az

els szülöttnek ezzel szemben nagylelk nek és tapintatosnak, figyelmesnek és el zékenynek kell lennie öccsével, valamint mindenki más esetében - a családon belüli vagy kívüli - hasonló diszpozíciókkal kell hogy rendelkezzenek, amelyek következtében helyeslik és szimbolikusan jutalmazzák az ennek megfelel viselkedést. Ezek a közös diszpozíciók és az ket megalapozó, közösen osztott vélekedés (doxa) ugyanolyan vagy hasonló szocializációnak a termékei, mint amely a szimbolikus javak piaca struktúrájának bens vé tételét alakítja ki mindenkiben az ezen piac objektív struktúráival összehangolt kognitív struktúrák formájában. A szimbolikus er szak az alávetettek habitusát alkotó struktúrák és az uralmi viszony struktúrája közötti összhangon alapul, s ehhez illeszkednek az alávetettek vagy habitusuk struktúrái: az alávetett az uralmon lev t az uralmi viszony által létrehozott kategóriák segítségével észleli, következésképp e kategóriák az uralmon lev

érdekeinek

felelnek meg. Minthogy a szimbolikus javak gazdasága a vélekedésen nyugszik, e gazdaság újratermelésének vagy válságának alapvet oka a hiedelem újratermelése, illetve válsága, vagyis a mentális struktúrák (az észlelés és az értékelés kategóriái, preferenciarendszerek) és az objektív struktúrák összhangjának fennmaradásán vagy

megtörésén múlik. Ám ezt a törést nem az egyszer öntudatra ébredés eredményezi; a diszpozíciók átalakulása nem mehet végbe az objektív struktúrák megel z vagy egy

idej átalakulása nélkül, mely struktúrák e diszpozíciókat teremtik, de amelyeket e diszpozíciók akár túl is élhetik.

61

Elias: Egy civilizációelmélet vázlata

eszmére vezethet

biztosan nem valamiféle ésszer

egyöntet bbé és szilárdabbá az egész ösztön- és affektusélet szabályozása. Mindez

Norbert Elias

vissza, amelyet valamikor,

Egy civilizációelmélet vázlata

évszázadokkal ezel tt egyes emberek fogalmaztak meg, hogy azután nemzedékr l

nemzedékre mint a cselekvés célja, a kívánságok szubjektív célkit zése gyökeresedjék meg, míg végül a "haladás századaiban" teljes valósággá nem válik; ám az átalakulás mégsem strukturálatlan és kaotikus változás. I. A társadalmi kényszert l a bels kényszerig

Ugyanaz a kérdés merül itt fel a civilizációs folyamat oldaláról, amelyik a történelmi változás általános problémája is egyben: ezt a változást egészében nem

A civilizációs folyamat megfigyel je problémák egész halmaza elé kerül. Hogy

távolról sem szilárdság, szerkezet és struktúra nélküli felh képz dmények?

csupán néhány legfontosabbat el legezzünk, itt van mindjárt a legáltalánosabb

alakzatok, amelyet egyetlen ember sem szándékozott létrehozni, amelyek azonban

kiterjed en monopóliummá válik és központosul?

"ésszer en" tervezik, de nem is rendezetlen alakzatok szabálytalan jövése-menése. Hogyan lehetséges ez? Miként keletkeznek egyáltalán az emberi világban olyan

Mi köze van a "civilizációhoz" annak, hogy a társadalom "államok" formájában szervez dik meg, s hogy az illetékek és a fizikai er szak egy nagyobb területre

"racionalizálásnak" évszázadokon át már egy ilyenfajta "ésszer " viselkedés és tervezés az alapja? Miként volna elgondolható, hogy a civilizáció folyamatát olyan

sem

tervezett

vagy

hozott

létre.

Ebb l,

az

emberek

interdependenciájából, egészen sajátos rend származik, amely kényszerít bb és er sebb, mint az t alkotó egyes emberek akarata és esze. Az összeszöv désnek ez a rendje szabja meg a történelmi változás menetét; ez alapozza meg a civilizáció folyamatát.

emberek indították be, akik el relátással rendelkeztek, szabályozottan tudtak úrrá lenni valamennyi rövid távú affektusukon, tehát olyan tulajdonságokkal rendelkeztek,

ember

hosszú távú tervezés eredménye. Miként volna elgondolható, hogy a fokozatos

alapvet összeszöv dése olyan változásokat és alakzatokat idézhet el , amelyeket egyetlen

"ésszer en", a célnak megfelel intézkedésekkel megvalósítsák; nyilvánvaló, hogy a "civilizáció" - éppúgy mint a racionalizálás - nem az emberi , „ráció" terméke, s nem

kapcsolatba lépnek egymással. Az egyes emberi terveknek és cselekedeteknek ez az

határozták el valamikor a múltban, hogy azután fokozatosan teljesen tudatosan és

rezdülései állandóan baráti vagy ellenséges

Nyilvánvaló azonban, hogy ezt a változást, "civilizációt" nem egyes emberek

kérdésekre. A válasz meglehet sen egyszer : az egyes emberek tervei és cselekedetei, érzelmi és ésszer

megváltozása.

mechanizmusok problémáinak szenteltünk, megpróbáltunk válaszolni ezekre a

viselkedés és érzület egészen meghatározott irányban történ

El z vizsgálódásainkban, különösen azokban a részekben, amelyeket a társadalmi

kérdés: látjuk - s e munka els kötetének fejtegetései az idevágó szemléltet anyag segítségével próbálták megvilágítani - hogy a civilizáció folyamata az emberi

A folyamat egésze tervszer tlenül zajlik; ám mégsem egyfajta sajátos rend nélkül.

értelmében? Annak alapján, amit korábban a nyugati társadalom változásairól mondottunk, erre a kérdésre is meglehet sen egyszer az els , legáltalánosabb

mintegy néhány ember vagy embercsoport céltudatos nevel tevékenysége idézte el .

miféle sajátos

változás alakítja az ember képlékeny pszichikai apparátusát éppen a "civilizáció"

A történelemben valójában semmi sem utal arra, hogy ezt a változást „ésszer en"

együttélésének módjában bekövetkez

melyek maguk is hosszú civilizációs folyamatot el feltételeztek?

(…) De az emberek kényszer

válasz: a legkorábbi id kt l egészen a mai korig a társadalmi funkciók, a konkurencia

szégyenérzetekkel, miként válik az állandó önkontrolt révén egyre mindenoldalúbbá,

nyomása

alatt,

egyre

jobban

differenciálódnak.

S

minél

jobban

differenciálódnak, annál nagyobb lesz a funkciók és ezáltal azon emberek száma, akikt l az egyén valamennyi legmindennapibbakban éppúgy,

intéznivalójában, a legegyszer bbekben és mint a bonyolultabbakban és ritkábban

ket

er s

formákban az emberi intéznivalókat a társas élet színfalai mögé, s övezik

Fentebb részletesen megmutattuk, miként alakulnak át, a legkülönböz bb oldalakról, küls kényszerek bels kényszerekké, miként utalják egyre differenciáltabb

64



el fordulókban, állandóan függ. Egyre több ember viselkedését kell összehangolni, a

állandó harckészséget kíván meg, s a szenvedélyek játékát az élet és birtok fizikai

cselekvések szövevényét egyre pontosabban és szigorúbban kell megszervezni ahhoz,

támadással szembeni megvédelmezésében. Korunk differenciáltabb társadalmában a

hogy az egyes cselekedet ezen a szövevényen belül betölthesse társadalmi funkcióját.

közlekedés a nagyváros f útvonalain a pszichés apparátus egészen másfajta modellálását igényli. A rabló szándékú vagy katonai rajtaütés veszélye minimálisra korlátozódik. Autók járnak siet sen ide-oda; gyalogosok és kerékpárosok próbálnak

tudatos szabályozásról van szó. A pszichikai apparátusnak a civilizáció folyamán

átfurakodni a kocsik nyüzsgésén; a nagy útkeresztez déseken rend rök állnak, hogy

Az egyén kénytelen viselkedését egyre differenciáltabban, egyöntet bben és szilárdabban szabályozni. Már hangsúlyoztuk, hogy ebben az esetben korántsem csak megváltozására éppen az jellemz , hogy a viselkedés differenciáltabb és

több-kevesebb szerencsével szabályozzák a forgalmat. De ez a küls szabályozás

szilárdabb szabályozását kiskorától fogva egyre inkább mint valami automatizmust

alapjában véve ahhoz igazodik, hogy saját viselkedését mindenki a legpontosabban

nevelik bele az emberbe, mint bels

maga szabályozza az összeszöv dés szükségleteinek megfelel en. A f

történ

kényszert, amely ellen még akkor sem

veszély,

védekezhet, ha tudatosan akar. A cselekvések fonadéka annyira bonyolulttá és

amelyet itt az ember az ember számára jelent, abból keletkezik, hogy e nyüzsgés

szerteágazóvá válik, akkora er feszítésre van szükség ahhoz, hogy ezen a fonadékon

közepette valaki elveszíti az önkontrollját. Önmagunk feletti állandó felügyeletre, a

belül "helyesen" viselkedjünk, hogy az egyénben a tudatos önkontroll mellett egyúttal

viselkedés rendkívül differenciált önszabályozására van szükség ahhoz, hogy az egyén átkormányozhassa magát ezen a nyüzsgésen. Elegend csak annyi, hogy az állandó önszabályozás megkövetelte er feszítés egyvalaki számára túl nagy legyen, s

elleni vétkeket, de éppen mert szokásszer en és vakon m ködik, kerül utakon elég

az illet máris halálos veszélybe sodorta önmagát és másokat.

gyakran

egy automatikusan és vakon m köd önkontroll-apparátus is megszilárdul, amely súlyos félelmeket keltve próbálja meggátolni a társadalmilag szokásos viselkedés követ el ilyeneket a társadalmi realitás ellen. A viselkedés e

(…) A bels kényszerek sémája, az ösztönmodellálás sablonjai minden bizonnyal meglehet sen eltér ek aszerint, hogy mi a funkciója, a helye az egyénnek ebben a

el rehaladó funkciómegoszlás és interdependencialáncok b vülése szabja meg s

szövedékben. A nyugati világ különböz

mindebbe közvetve vagy közvetlenül, az egyén minden rezdülése, minden

kényszerapparáttus er sségének és szilárdságának különböz fokozatai léteznek, s

megnyilvánulása kikerülhetetlenül beletagozódik.

ezek az eltérések önmagukban elég jelent snek látszanak. Egész csomó részletkérdés

Ha egyszer képpel akarjuk szemléltetni, miben különbözik az egyén beleszöv dése egy kevésbé differenciált és egy differenciáltabb társadalomba, akkor gondoljunk az

merül itt fel, melyek megválaszolásához a szociogenetikus módszer jelent s segítséget nyújthat. A kevésbé differenciált társadalmak embereinek magatartásával

utakra és utcákra az egyik és a másik esetben. Bizonyos értelemben ezek a társadalmi

összevetve viszont csökken ezeknek a különbségeknek és fokozatoknak a

összeszöv dés térbeli függvényei, amely egészében már nem fejezhet ki egyedül a

jelent sége, s világosan és éles körvonalakban t nik el

szektoraiban még ma is a bels

megváltozásának irányát: az egész pszichikai apparátus egyre differenciáltabb szabályozását azonban - tudva, nem tudva - a társadalmi differenciá1ódás iránya, az

amelynek

naturálgazdálkodást folytató harcostársadalom göröngyös, közvetlen, es t l és szélt l elpusztítható országútjaira. A közlekedés, néhány kivételt l eltekintve, egészen gyér;

differenciálódásával együtt a szociogén pszichés differenciáltabbá, mindenoldalúbbá és stabilabbá válik.

négydimenziós kontinuumból nyert fogalmi apparátussal. Gondoljunk az egyszer ,

kiemelése

itt

els dleges

feladatunk:

a

az a nagy átalakulás, társadalmi

szövedék

önkontroll-apparátus

is

a f veszély, amellyel itt az egyik ember a másikat fenyegeti, a katonai vagy rablási

Ámde a társadalmi funkciók differenciálódása csak az els és legáltalánosabb azon

célzatú rajtaütés. Ha az emberek maguk köré pillantanak, ha szemükkel fákat és

társadalmi átalakulások közül, amelyek a szemünk elé tárulnak, amikor annak okait

dombokat keresnek vagy végignéznek az úton, ez els sorban azért történik, mert

kutatjuk hogy miért a "civilizáció" irányába változott meg a pszichés habitus. Az

mindig számítaniuk kelt arra, hogy fegyveres támadás éri ket, s csak másod-vagy harmadsorban azért, mert ki kell valakit kerülniük. Az élet e társadalom nagy útjain

el rehaladó funkciómegoszlás a társadalmi szövedék teljes átszervez désével jár együtt. Fentebb részletesen megmutattuk, hogy egy olyan társadalomban, amelyben a

65

66



szolgáló központi szervek

társadalmat

ugyanakkor

funkciók nem nagyon különülnek el, a meghatározott nagyságrend

maga kénytelen visszafojtani szenvedélyei kitörését, a vértolulást,

viszonylag ingatagok és könnyen széthullanak;

amely egy másik ember elleni fizikai támadásra kényszeríti. A kényszer többi, a

megmutattuk továbbá azt is, hogy mi ennek az oka; megmutattuk, miként

békéssé tett területeken immár uralkodó formája az egyén viselkedését és affktusmegnyilvánulásait interdependenciák

központi szervek a fizikai er szak szilárdabb monopolintézményei. A pszichés bels

pókhálóként övezi az egyént, minél nagyobb területekre terjed ki ez a szövedék,

ugyanilyen

szövedéke,

irányba

amely

az

modellálja. el rehaladó

er tlenednek el lassan a kapcsolati kényszerek emelty je révén a széthúzó törekvések a feudalizáció mechanizmusai, s miként jönnek létre lépésr l lépésre állandóbb

Minél

s r bb

az

funkciómegoszlással

amely területek ezzel az összeszöv déssel - akár funkcionális, akár intézményes is az - egységgé állnak össze, annál nagyobb veszély fenyegeti annak az egyénnek a

er szak monopolintézményeinek létrejöttével és a központi társadalmi szervek

szociális létezését, aki enged spontán vértolulásainak és szenvedélyeinek; s annál

növekv stabilitásával. Csak az ilyen stabil monopolintézmények kialakulásával jön

nagyobb el nyt élvez társadalmilag az, aki képes elfojtani affektusait, s annál

minden

"civilizált"

amely

stabilitása,

sajátos

magatartásának egyik dönt

ember

vonása, a legszorosabb összefüggésben áll a fizikai

kényszerapparátus

közvetít láncszemen át - figyelembe vegye saját és mások cselekedeteinek hatását.

az egyénben a stabil, jórészt automatikusan m köd önkontroll mechanizmusa.

A spontán érzelemkitörések elfojtása, az affektusok visszafogása, a gondolkodás

terének kiterjesztése az adott pillanaton túl a múltbeli okok és a jöv beli

Ha létrejön az er szakmonopólium, békéssé vált terek alakulnak ki, társadalmi

er teljesebben szorítanak kiskorától fogva minden egyént arra, hogy – egész sor

pontosan szabályozott önuralomhoz szoktatja, csak ezzel összefüggésben alakult ki

létre az a társadalmi formálógépezet, amely az egyént kiskorától fogva állandó és

megbékített térségekben; mai köztudatunk számára a legvilágosabban a gazdasági

irányába tart.

a cselekvési láncok és interdependenciák kiterjesztésével szükségképpen ugyanekkor megy végbe a társadalmi térben. A viselkedésnek ez a megváltozása a "civilizáció'"

jelen voltak, de eddig csak a fizikai er szakkal keveredve vagy összeolvadva léteztek, most különválnak attól; önállóan és megváltozott formában maradnak fenn a

következmények láncolatára mindezek ugyanazon viselkedésváltozás különböz

oldalai, éppen azé a viselkedésváltozásé, amely a fizikai er szak monopolizálásával,

mez k, amelyek rendszerint mentesek az er szakos cselekedetekt l. A korábbiaktól eltér kényszerek hatnak itt az egyes emberekre. Er szakformák, amelyek mindig is

függ ségi láncolatai aránylag rövidek, mert nagyrészt közvetlenül saját földje terményeib l él, ott az ösztönök vagy az affektusok er s és állandó elfojtására nincs

fizikai er szak lassan kiszorul a nyílt színr l a társadalom mindennapjaiban, s csak közvetett formában játszik közre a szokások kinevelésében.

Példa erre a nemesség átváltozása lovagok rétegéb l udvaroncok rétegévé. Abban a térben, ahol az er szak elkerülhetetlen és mindennapos esemény, s ahol az egyén

er szakban, a gazdasági kényszerekben testesülnek meg; valójában a különböz fajta er szakok és kényszerek egész keveréke hat tovább az emberi közegben, miután a

szükség; de nem is lehetséges, s nem is hasznos. Maguknak a harcosoknak az életét, de az összes többi emberét is, aki ilyen társadalomban él, amelynek fels rétegét

Általánosságban ebbe az irányba változik meg az emberek viselkedése és affektusháztartása, ha az emberi kapcsolatok szerkezete az ábrázolt módon alakul át:

harcosok

cselekmények; ennek megfelel en széls ségek között mozog - legalábbis a pacifikált életterekben megszokott viselkedéshez képest. Ez lehet séget nyújt a harcos számára,

stabilabb er szakmonopóliumokkal

hogy - az említett másik társadalomhoz képest - rendkívül szabadon élje ki érzéseit és

társadalmakban a funkciómegoszlás többé-kevésbé el rehaladott, az

szenvedélyeit: lehet sége nyílik a vad örömökre, a n k élvezetének gátlástalan

egyéneket köt cselekvési láncolatok hosszabbak, és az egyik ember funkcionális

habzsolására vagy akár a gy löletre is, megsemmisítve és megkínozva mindent és

függ sége a másiktól nagyobb. Az egyén itt messzemen en védve van attól, hogy hirtelen rajtaüssenek, hogy a fizikai er szak sokkszer en törjön be életébe;

mindenkit, aki vagy ami ellenség, vagy az ellenséghez tartozik. Egyúttal azonban az a veszély fenyegeti a harcost, hogy ha legy zik, sokkal jobban ki lesz szolgáltatva a

67

68

közvetlenebbül

fenyegetik

er szakos

és

szakadatlanul

alkotják,

rendelkez

fejedelmi vagy királyi udvarban megtestesül

stabil er szakmonopólium nélküli társadalmak egyúttal mindig olyan társadalmak is, amelyekben a funkciómegoszlás viszonylag csekély mérv , az egyént köt cselekvési láncolatok pedig aránylag rövidek. S megfordítva: az eleinte mindig nagyobb



másik ember hatalmának és szenvedélyének, s olyan gyökeresen leigázzák, a testi

affektusmegnyilvánulások elfojtása érdekében. A viselkedésben és az affektus-

kínok olyan széls séges formáit kell megtapasztalnia, amilyenek kés bb, amikor az

megnyilvánulásokban igyekeznek tompítani a széls séges ingadozásokat. Ahogy a

egyén fizikai kínzása, fogva tartása és radikális megalázása már egy központi

fizikai er szak monopolizálása csökkenti a félelmet és rémületet, amelyet az ember a

hatalom monopóliumává vált, a mindennapi életben rendszerint alig fordulnak már

másik emberrel szemben érez, egyúttal azonban annak lehet ségét is, hogy bárki

el ; ezzel a monpolizálással párhuzamosan az egyén fizikai fenyegetettsége lassan

másokat rémületbe ejtsen, másokban félelmet keltsen vagy másokban kínt okozzon -

személytelenebbé válik; már nem függ annyira közvetlenül pillanatnyi affektusoktól;

tehát meghatározott élvezet-és affektuskiélések lehet ségét -, úgy kísérli meg

fokozatosan egyre er sebben vetik alá pontos szabályoknak és törvényeknek; s végül,

csökkenteni az állandó önkontroll, amelyhez az egyén most egyre jobban

bizonyos határok között és meghatározott ingadozásokkal, a fenyegetettség még a

hozzászokik,

törvények megsértése esetén is enyhül.

megnyilvánulás-affektusoktól terheltségét. Az egyént itt arra szorítják, hogy egész

a

viselkedés

ellentéteit

és

hirtelen

átcsapásait,

az

összes

(…)

lelki háztartását alakítsa át: folyamatosan, egyenletesen és mindenoldalúan kell

Ha változik az emberi kapcsolatok szerkezete, ha kialakulnak a fizikai er szak

szabályoznia ösztönéletét és viselkedését.

monopolszervezetei s a tartós csetepaték és háborúskodások kényszere helyett az

Teljesen ugyanebbe az irányba hat az a fegyvertelen kényszer és er szak, amelynek

egyént békésebb pénz- vagy presztízsszerzésre állított funkciók tartják kordában,

az egyén a megbékített mez ben közvetlenül ki van téve: például a gazdasági

akkor az affektusmegnyilvánulások lassan egy közepes szint felé törekszenek. A

kényszer. Ezek is affektusokkal kevésbé telítettek, mérsékeltebbek, állandóbbak és harcostársadalomban az egyik ember a másikkal szemben él. Ezek, az egyén számára

lefelé, a fordulatok nem annyira közvetlenek. Az ellentétes oldalról világosabban látható, hogy mi változik. Az er szakmonopóliumok létrejöttével az ember ember

a társadalomban megnyíló összes funkcióban testet ölt kényszerek szintén arra késztetik t, hogy az adott pillanaton túl szakadatlanul hátra- és el repillantson,

általi fenyegetettségét szigorú szabályozásnak vetik alá, és az kiszámíthatóbbá válik.

összhangban azzal, hogy most már minden cselekedet automatikusan hosszabb és

nem annyira lökésszer ek, mint azok a kényszerek, amelyekkel s monopóliummentes

t nnek el, de mérsékl dnek. A kilengések nem oly nagyok már sem felfelé, sem

viselkedésben és az affektus-megnyilvánulásokban tapasztalható ingadozások nem

ösztönrezdülésein az egyénbe - a másik mércéhez képest - egyenletes önuralmat nevelnek, amely mint szilárd gy r fogja át egész viselkedését; arra szoktatják, hogy

rendszerint kiiktatódik a többiek életéb l; s ezek a szakemberek, az er szaktevés

ösztöneit állandóan a társadalmi mércéknek megfelel en szabályozza. Mint mindig,

egész monopolszervezete most már csak a társadalom mindennapjainak peremén áll

itt sem csak közvetlenül maguk a feln tt funkciók alakítják ki az emberekben ezt a

széls séges esetben, háborús id kben és a társadalmi felfordulás során tör be közvetlenül az egyén életébe. Mint meghatározott szakembercsoportok monopóliuma

differenciáltabb láncokba tagozódik; az egyént l azt követelik, hogy - viselkedése távolabbi hatását szem el tt tartva - állandóan úrrá legyen pillanatnyi affektus-és

A mindennapok mentesebbek lesznek az emberre sokkszer en rátör fordulatoktól. Az er szakot kaszárnyákba zárják; s az tárolóhelyér l, a kaszárnyákból csak

rt mint az egyén viselkedését ellen rz szervezet.

visszafogottságot, az ösztönök és affektusok állandó szabályozását; a feln ttek,

(…) Az er szak monopolizálásával a megbékített helyeken az önuralom és a bels

részben automatikusan, részben egészen tudatosan, viselkedésmódjaik és szokásaik révén az ezeknek megfelel viselkedésmódokat és szokásokat alakítják ki a

kényszer más típusa jön létre: a szenvedélymentes önuralom. A társadalmi ellen rz

gyermekekben; az egyént már kora ifjúságától arra az állandó visszafogottságra és

és felügyel apparátusnak az egyén lelki háztartásában kialakuló ellen rz apparátus

megfontoltságra hangolják, amelyre a feln tt funkciók gyakorlásához szüksége lesz;

felel meg. Mind az egyik, mind a másik pontos szabályozásnak kísérli meg alávetni

ezt a visszafogottságot, viselkedésének és ösztönháztartásának szabályozását

az egész viselkedést, valamennyi szenvedélyt egyaránt. Mindkett - az egyik jórészt a másik közvetítésével állandó, egyenletes nyomást fejt ki az

kiskorától fogva annyira szokásává teszik, hogy mintegy a társadalmi mércék reléállomásaként kialakul az ösztönöknek a mindenkor társadalmilag szokásos sémák

69

70


és modellek jegyében történ


automatikus önfelügyelete, egyfajta „ész”, egy

megbeszélések vagy tárgyalások sokaságában, egy munkásnál pedig abban, hogy

differenciált és stabil „felettes én”, s a visszafogott ösztönrezdülések és hajlamok egy

minden kézmozdulatát egy pontosan meghatározott pillanatban, meghatározott ideig

része az ember tudatában közvetlenül már egyáltalán nem is jelentkezik.

végzi, mindkét esetben az fejez dik ki benne, hogy milyen sok cselekedet függ

egymástól, milyen hosszúak és s r k azok a láncok, amelyekké, mint részek az

(….)

egésszé, az egyes cselekedetek összeállnak, s milyen er sek azok a versengések vagy kizáró harcok, amelyek ezt az egész interdependens rendszert mozgásban tartják. Oly

sok cselekvéslánc csomópontjában tevékenykedni itt is, ott is az élet idejének egészen

funkciómegoszlás, annyira stabil er szak- és adómonopólium, olyan nagy

területeket és embertömegeket átfogó interdependenciák és versengések jöttek létre, mint még soha a világtörténelemben. Messzire nyúló pénzügyi és kereskedelmi összeszöv dés, s itt-ott ennek közepette a fizikai er szak szilárd monopolszervezetei korábban szemmel láthatólag szinte csak a vízi utak mentén, tehát els sorban a folyóvölgyekben és a tengermedencékben fejl dtek ki; a hátország nagy bels

területei eközben többé-kevésbé a

naturálgazdálkodás szintjén maradtak, tehát aránylag széttagoltak és önellátók voltak, ha végighúzódtak is rajtuk egyes kereskedelmi utak, s voltak is nagyobb piacaik. A nyugati társadalomból kiindulva olyan interdependencia-szövevény fejl dött ki, amely nemcsak messzebbre hálózza be a tengereket, mint a múlt bármely más hasonló képz dménye, hanem egészen az utolsó darab szántóföldig kiterjed hatalmas bels területekre is. Ennek megfelel en az embereknek minden korábbinál nagyobb területen kellett összehangolniuk viselkedésüket, és minden korábbinál több láncszemet kellett el re látniuk a cselekvési sorokban. Hasonlóan er s az önuralom, állandó a kényszer, az affektusmérséklés és az ösztönszabályozás, amelyet az összeszöv dési háló központjaiban való élet tesz szükségessé. Amit korunk "tempójának" nevezünk,

az

egyike

azon

jelenségeknek,

amelyek

különös

világossággal mutatják azt az összefüggést az interdependencia rendszerének nagysága és bels

nyomása, valamint az individuum lelki helyzete között. Ez a

"tempó" valójában nem egyéb, mint a minden egyes társadalmi funkcióban hálóból

kiindulva

minden

cselekedetet

sarkalló

összebogozódó összeszöv dési láncok tömegének és az e tágas és s r n benépesített konkurencianyomásnak

a

pontos beosztását követeli meg; hozzászoktatja az embert ahhoz, hogy pillanatnyi

hajlamait a messzire nyúló interdependenciák szükségszer ségének rendelje alá; erre edzi, hogy kikapcsoljon minden ingadozást viselkedéséb l és állandó bels kényszerrel éljen. Ezért lázadnak fel oly gyakran az egyénben rejl hajlamok a saját felettes énje által képviselt társadalmi id ellen, s ezért keveredik harcba oly sok ember saját magával, amikor pontos akar lenni. Az id mér eszközök és az id tudat fejl désén - éppúgy, mint a pénzén és az összeszöv dés egyéb eszközeién - elég pontosan leolvasható, miként halad el re a funkciómegoszlás és vele együtt az egyénre kényszerített önszabályozás. (…) Jelent s különbség van aközött, hogy valaki a s r , messzire ágazó függ ségi

mérv

A Nyugat civilizációs folyamatát az teszi különös és egyedi jelenséggé, hogy itt olyan

II. A messzire tekintés kényszerének és a bels kényszernek a b vülése

kötelékek világában csak mintegy az interdependenciák passzív tárgyaként él, s távolabbi események együttérzést váltanak ki ugyan bel le, ám nem befolyásolhatja, s t még csak fel sem tudja ismerni saját létezésének ezeket a messzire nyúló összefonódásait, és aközött, hogy valaki olyan helyzetet tölt be a társadalomban, olyan funkciója van, amelyen már úrrá is csak úgy tud lenni, hogy tartós er feszítéseket kell tennie a tágabb összefonódások hosszabb távú áttekintése érdekében, és viselkedését ezek értelmében kell állandóan szabályoznia. A nyugati fejl désben eleinte bizonyos fels

és középrétegbeli funkciók kényszerítettek ki

birtokosaikból ilyen állandó, aktív és hosszú távra szóló önfegyelmezést - udvari funkciók egy nagy társadalmi kötelék uralmi központjaiban és keresked i funkció a távolsági kereskedelmi kapcsolatok központjaiban, amelyek valamely elég stabil er szakmonopólium védelme

alatt

állnak.

A nyugati társadalmi

folyamat

sajátosságaihoz tartozik azonban hogy itt, maguknak az interdependenciáknak a

kifejez dése. Mutatkozzék meg e tempó egy hivatalnok vagy vállalkozó esetében

kiterjedésével, egyúttal a társadalom egyre újabb rétegeinek kell szert tenniük ilyenfajta messzire tekintésre, egyéni viselkedésükre nagyobb térbeli és id beli

71

72



távolságokkal való ilyen aktív egybehangolására. Még a mindenkori alsó szociális

többnyire er s társadalmi nyomás hatására, fokozatosan hozzászoknak ahhoz, hogy

rétegek funkciói és egész társadalmi helyzetük is egyre inkább megkíván és lehet vé

visszafogják pillanatnyi affektusaikat, s - mivel mélyebb betekintésük van abba az

tesz bizonyos messzire tekintést, megváltoztatva vagy visszafogni késztetve

egész összeszöv dés-rendszerbe, amelyben dolgoznak, valamint feladatukba és a

mindazon hajlamokat, amelyek a távolabbi rovására pillanatnyi vagy rövid távú

rendszeren belüli helyzetükbe - fegyelmezzék egész viselkedésüket. Ezáltal az

kielégüléssel kecsegtetnek. A múltban az alsó kétkezi munkásrétegek funkciói

egykori alsó rétegek viselkedése is egyre inkább abba az irányba terel dik, amely

általában csak annyira szöv dtek bele a különös függ ségek rendszerébe, hogy

eleinte csak a nyugati fels rétegekre korlátozódott. Társadalmi erejük növekszik az

birtokosaik megérezték a távoli hatásokat és - ha ezek kedvez tlenek voltak -

utóbbiakéhoz képest, de egyre jobban hozzáedz dnek a messzire tekintéshez is,

nyugtalansággal és felhördüléssel, rövid lejáratú affektuskisülésekkel reagáltak.

akárki irányította is eleinte ezt a folyamatot, akárki kínálta is a gondolati modelleket

Funkcióik azonban nem úgy épültek fel, hogy bennük magukban a küls kényszerek

ehhez a messzire tekintéshez; rájuk is egyre inkább olyan küls kényszerek hatnak,

állandóan bels

kényszerekké változtak volna; mindennapi életfeladataik csak

amelyek az individuumban bels kényszerekké alakulnak át; bennük is növekszik a

ket arra, hogy közeli kívánságaikat és affektusaikat

horizontális feszültség az önkontrollgépezet, a "felettes én" és a kiélhetetlenné vált,

visszafogják valami kedvéért, ami itt és most nem volt megfogható. Az ilyen

jól-rosszul átalakított, szabályozott vagy elnyomott ösztönenergiák között. A nyugati

kitöréseknek ezért szinte sohasem volt hosszan tartó sikere.

társadalomban ezért még mindig állandóan szélesülnek a civilizációs struktúrák;

kevéssé tették képessé

találhatók különböz

fokozatokban központi és kevésbé központi jelent ség

Különböz láncolatok hatnak itt egyszerre. Minden nagyobb emberi szövedékben

egyúttal pedig az egész Nyugat - az alsó és a fels rétegek együtt - fokozatosan egyetlen összeszöv dési háló központjává és egyfajta fels rétegévé válik, amelyb l a nem nyugati világ egyre nagyobb - benépesített és néptelen - részeire terjednek ki a

magasabb koordináló funkciók nemcsak középponti helyzetük, a bennük keresztez d cselekvési láncok gazdagsága miatt kényszerítenek állandóbb és

civilizáció struktúrái. S csak ennek az átfogó mozgásnak a látomása: bizonyos funkció- és viselkedésstruktúrák lökésszer kiterjedése egyre újabb rétegekre és

szigorúbb önmegtartóztatásra. Mivel birtokosaik cselekedeteit l egész sor más

vidékekre, annak belátása hogy e civilizációs mozgásnak nem a végén állunk, hanem

szektorok. Az ezekben a központi szektorokban betöltött funkciók, például a

cselekvés is függ, ezekkel a funkciókkal nagyobb társadalmi er is kapcsolódik össze.

hullámai és valóságai közepette - csak ez helyezi helyes megvilágításba a

A nyugati fejl dés sajátos jellegét az adja, hogy e fejl dés során egyre

"civilizáció" problémáját. Miként festenek - ez a kérdés - a jelenb l a múlt felé

egyenletesebbé válik mindenki függése mindenkit l. A nyugati társadalmak rendkívül tagolt és igen fejlett munkamegosztású szövedéke egyre jobban függ attól,

haladva, lökésr l lökésre a mozgás hullámcsapásai? (…)

hogy az alsó agrár- és városi rétegek is a hosszú távú és távolabbi összeszöv dések áttekintése alapján szabályozzák viselkedésük és tevékenységüket. Ezek a rétegek

már nem egyszer en "alsó" szociális rétegek. A munkamegosztás gépezete olyan

érzékennyé és bonyolulttá válik, a benne m köd futószalagok bármely pontján beálló zavarok annyira az egészet fenyegetik, hogy az irányító rétegek, amelyek

IV. A harcosok udvarhoz kötése

voltaképpen a többi felett rendelkeznek, saját kizáró harcaik nyomása alatt kénytelenek egyre jobban tekintettel lenni a széles tömegekre. De amiként e változás

során a széles tömegek is középpontibb jelleg vé válnak, és nagyobb lesz: a súlyuk az egész munkamegosztásos emberszövedéken belül, úgy követel meg és tesz lehet vé egyúttal nagyobb messzire tekintést is e funkciók betöltése. Birtokosaik, 73

A 17. és a 18. század udvari társadalma s mindenekel tt az annak középpontját alkotó francia udvari nemesség sajátos helyet foglal el ebben az egész hullámmozgásban, fels

rétegbeli viselkedésmódok lefelé özönlésében, alsó rétegbeliek felfelé

áramlásában, s végül egyre szélesebb körökre kiterjed egybeolvadásukban. Mint mondottuk, nem az udvari emberek teremtették meg vagy találták ki az affektusok mérséklését és az egész viselkedés egyenletes átalakítását. Mint az összes többi

74



ember, k is csupán az összeszöv désb l adódó kényszereknek engedelmeskednek,

kialakulása persze csak részjelenség abban az egész folyamatban amely fokozatos

amelyeket nem tervezett meg sem egyvalaki, sem valamely csoport. Mégis ebben az

civilizációval jár együtt. De egyike azoknak a kulcsfontosságú jelenségeknek,

udvari társadalomban sok viselkedés- és érintkezési forma alapkészlete formálódik

amelyekb l kiindulva különösebb nehézség nélkül nyerhetünk betekintést e

ki, s ez azután, más formákkal átitatódva s mindenkor a hordozó réteg helyzete

folyamatok mechanizmusába. A nagy királyi udvar hosszú ideig azoknak a társadalmi

szerint

újabb

összeszöv déseknek a középpontjában áll, amelyek útjára indítják és ösztönzik a

funkciókörökben lel otthonra. Az udvari, a jó társaság tagjai sajátos helyzetük folytán

viselkedés civilizációját. Ha nyomon követjük az udvar szociogenezisét egy olyan

változva,

a

messzire

tekintés

kényszerével

együtt

egyre

civilizációs átalakulás s r jébe jutunk, amely különösen jellegzetes s egyúttal elengedhetetlen el feltétele minden további civilizatorikus változásnak: látjuk,

átalakításnak és modellálásának szakembereivé;

minden más nyugati csoportnál er sebben válnak e mozgás során a viselkedés társadalmi érintkezésben történ

szemben ugyanis minden kés bbi, a fels réteg helyzetébe került csoporttal, nekik

miként váltja fel lépésr l lépésre a harcos nemességet egy megszelídített, affektusait

társadalmi funkciójuk van ugyan, de hivatásuk nincs. (…) Itt, a monopolurak

letompító nemesség az udvari nemesség. Nemcsak a nyugati civilizációs

székhelyén fut össze els ként egy nagyobb interdependencia-rendszer valamennyi

folyamatban, hanem - amennyire megítélhet - általában minden nagyobb civilizációs

szála; a társadalmi folyamatok meghatározott metszetében itt több szál keresztezi

folyamatban a harcosok udvarhoz kötése az egyik legdönt bb szakasz. Aligha kell azonban hangsúlyozni, hogy ennek az udvarhoz kötésnek, egy társadalom bels

hosszabbak is. Még az egyes városi-keresked i funkcióközpontokat összef z

pacifikálásának igen különböz

távolsági kereskedelmi szálak sem bizonyulnak soha tartósnak és stabilnak, ha nem

harcosok udvarhoz kötése igen fokozatosan zajlik a 11. vagy a 12. századtól kezdve,

védelmezik ket hosszú id n át er s központi hatalmak. Ennek megfelel en kíván

míg végül, a 17. és a 18. században lassan befejez dik.

egymást, mint a szövedék bármely más pontján, s a cselekvési láncok ráadásul

lépcs fokai és fokozatai vannak. Nyugaton a

meg ez a központi szerv mindennél nagyobb messzire tekintést, szigorúbb viselkedésszabályozást tisztségvisel it l és magától a fejedelemt l vagy azok

(…) Korábban megmutattuk azt a szükségletkonstellációt, amelynek alapján az "udvar"

helyetteseit l és szolgáitól. Ez a helyzet fejez dik ki világosan a ceremóniákban és az

mint intézmény nemzedékeken át mindig újból és újból létrejött: a nemességnek vagy

k zött minden lépésének és gesztusának olyan következményekkel terhes és messzire nyúló jelent sége van - éppen mert és amennyiben a monopóliumok még igen er sen

fokozódó pénzbeli összeszöv dés során a jószágok hozama - a feltörekv polgárság szintjéhez mérve - már csak közepes ellátást és igen gyakran már azt sem biztosított,

legalábbis a nemesség egyes részeinek szükségük volt a királyra, mert az el rehaladó monopóliumképz déssel a társadalomból elt nt a szabad harcos funkciója, s mert a

etikettben. Közvetlenül vagy közvetve az egész uralmi területt l akkora nyomás nehezedik a központi uralkodóra és sz kebb környezetére, bizonyos körülmények

ám olyan szociális létezést egészen bizonyosan nem, amellyel a nemesség mint fels

tartózkodás és távolságtartás híján igen gyorsan felborulna a társadalomban a

réteg meg rizhette volna presztízsét a polgári rétegek növekv erejével szemben. E

feszültségek egyensúlya, amelyen a békésebb monopoligazgatás alapul. S ha nem is

nyomás hatására kerül a nemesség egy része - aki csak remélhette, hogy ott ellátáshoz

mindig közvetlenül, mégis legalább a központi uralkodó és miniszterei személyén keresztül az udvaroncok zömére és a fejedelem sz kebb és tágabb környezetére hat

juthat - az udvarhoz, és ezáltal a királytól való közvetlen függ ségbe. Egyedül az itteni, az udvari élet nyújtott az egyes nemesnek ebben a szociális mez ben olyan

az egész nagyobb uralmi terület minden valamennyire is jelent sebb mozgása és

gazdasági és egyúttal presztízsesélyeket, amelyek némileg kielégíthették a

megrázkódtatása.

mindenki

reprezentatív fels rétegbeli létezés igényét. Ha a nemesek esetében kizárólag vagy

elkerülhetetlenül belebonyolódik, közvetve vagy közvetlenül mindenkit állandó

akár csak els sorban gazdasági esélyekr l lett volna szó, nem kellett volná az

el vigyázatosságra, szavainak és cselekedeteinek igen pontos mérlegelésére kényszerít. Er szak és adómonopóliumok, valamint ezek körül nagy udvarok

udvarhoz menniük; pénzhez sokan közülük jobban és sikeresebben juthattak volna keresked i ténykedés - vagy például ben sülés - révén, mint az udvari élettel. Nemesi

75

76

magán- vagy személyes jelleg ek -, hogy e pontos beosztás, e differenciált

Az

összeszöv dés,

amelyben

az

udvarnál



rangjukat azonban el kellett volna hagyniuk ahhoz, hogy kereskedéssel jussanak

csillapításának szükséglete, hanem meghatározott magas, társadalmilag szokványos

pénzhez; ekkor viszont lealacsonyodtak volna mind saját maguk, mind a többi nemes

életszínvonal és presztízs meg rzésének vágya. Éppen ez magyarázza meg azt, hogy

szemében. S éppen ez, távolságuk a polgárságtól, nemesi jellegük, az ország

az ilyen fels

rétegekben általában miért er sebb az affektusszabályozás, és

legmagasabb rendjéhez tartozásuk adott érzésük szerint értelmet és irányt életüknek;

mindenekel tt miért alakulnak ki er sebb bels kényszerek, mint a megfelel alsó

a rendi presztízs meg rzésének vágya, a kívánság, hogy "különbözzenek",

rétegekben; a társadalmi presztízs elvesztését l vagy akár csak csökkenését l való

cselekvésük indítékai között teljesen els bbséget élvezett a gazdagság utáni vággyal,

félelem a küls kényszerek bels kényszerekké való átalakulásának egyik legnagyobb

a pénzfelhalmozással szemben. Nemcsak azért mentek tehát az udvarba, s nemcsak

hajtóereje. Mint sok más ponton, itt is különösen tisztán rajzolódnak ki a fels réteg,

azért maradtak ott, mert gazdaságilag függtek a királytól, hanem azért függtek a

a "jó társaság" jellemz i a 17. és 18. század udvari arisztokráciájában, éppen azért,

királytól, mert csak az udvarhoz menve és az udvari társadalomban élve rizhették

mert náluk a pénz ugyan nélkülözhetetlen, a gazdagság pedig bizonyára kívánatos

meg azt a távolságot mindenki mástól és azt a presztízst, amelyen lelki üdvük, a fels

eszköze az életnek, ám - szemben a polgári világgal - még egészen biztosan nem a

réteg tagjaként való létezésük, az ország "társaságához" tartozásuk múlt. Egészen

presztízs középpontja is egyúttal. Az udvari társadalomhoz tartozás az ide tartozók

biztos, hogy az udvari nemeseknek legalább egy része nem élhetett volna ott, ha nem

tudatában többet jelent puszta gazdagságnál; éppen ezért köt dnek oly teljesen és

kínálkozott volna számukra számtalan gazdasági esély is; ám mégsem pusztán

elszakíthatatlanul az udvarhoz; éppen ezért oly er s a viselkedésüket alakító udvari

gazdasági létlehet ségeket kerestek - mint mondottuk, ilyen lehet ségekre nemcsak

élet kényszere; nincs más hely, ahol lealacsonyodás nélkül élhetnének; és éppen ezért

az

szorulnak rá annyira a királyra, ezért oly nagy a függ ségük.

udvarban

lelhettek

volna

-

hanem

olyan

létlehet ségeket,

amelyek

presztízsükkel, nemesi jellegükkel összeférhet k voltak. S ez a

A király viszont egész sor okból szorul rá a nemességre. Társaséletéhez olyan

kett s kötés, ez az egyszerre gazdasági és presztízsszükségletek általi kötöttség kisebb-nagyobb mértékben minden fels rétegre jellemz , nemcsak a "civilité",

társaságra van szüksége, amelynek osztja a szokásait; az ország összes többi csoportjától való megkülönböztetés igényét szolgálja, hogy azok az emberek, akik

hanem a "civilizáció" hordozóira is. Az egyik, az a kényszer, amelyet a "magasabb"

akár az asztalnál, akár lefekvéskor, akár a vadászat során kiszolgálják, az ország

megkülönböztet

rendhez tartozás és az ott megmaradás vágya gyakorol az egyénre, nem kevésbé er s az

a

kényszer,

amely

egyszer en

használja a nemességgel szemben – csak ebben az esetben nem csökken ugyanis a kulcsmonopóliumok feletti rendelkezésben élvezett játéktere. Mindenekel tt a

mint

szükségszer ségéb l fakad, hogy valamib l élnie kell. A kétfajta hajtóer mint szétválaszthatatlan, kett s lánc veszi körül az ilyen rétegekhez tartozó egyes

ellensúlyként van szüksége a nemességre, ahogy a polgárságot is ellensúlyként

modelláló

jelleg ,

legf bb nemességéhez tartoznak. Különösképpen azonban a polgársággal szembeni

annak

és

"királymechanizmus" törvényszer sége miatt szorul az abszolút uralkodó a

szorongást, a szociális megkülönböztetések elmosása elleni harcot éppúgy sohasem

nemességre. A nemességet mint megkülönböztetett réteget és ezáltal a nemesség és a

lehet csak a másik kötöttségb l magyarázni - mint több pénzre, gazdasági el nyökre

polgárság közötti feszültség egyensúlyt fenntartani, a két rend közül az egyiket sem

irányuló álcázott kívánságot -, ahogy viszont az els sohasem található meg tartósan olyan rétegek vagy családok körében, akik igen er teljes küls nyomás alatt, az

engedni túl er ssé vagy túl gyengévé válni - ez a királyi politika alapja. (…)

embereket, s az egyik kötöttséget, a presztízsvágyat, a presztízsvesztést l való

A nemesség egy részének az udvarnál lehet sége nyílik a rendhez méltó ellátásra;

megszabott köt dés a cselekvés els dleges indítékaként csak olyan rétegek tagjainál

de az egyes nemesek - az egykori lovagokkal ellentétben - itt már nem szabad, harcos

lelhet fel, amelyeknek jövedelme normális körülmények között nem túl kicsi, vagy

versenyben állnak egymással, hanem monopolisztikusan megszabott versenyt

akár növeked ben is van, és jelent sen fölötte áll az éhségküszöbnek. Az ilyen rétegekben a gazdasági tevékenység hajtóereje sem egyszer en az éhség

folytatnak azokért az esélyekért, amelyeket a monopólium urának kell nyújtania. S eközben nemcsak ennek a központi uralkodónak a nyomása alatt élnek; nemcsak

77

78

éhezés és a nyomor szélén élnek. A meghatározott szociális presztízs vágyától



annak a versenynek a nyomása nehezedik rájuk, amelyet egymás között s ráadásul

élet ebben a körben sem békés. Igen sok ember függ állandóan egymástól. Er s a

még a vidéki nemesek tartalék seregével folytatnak, hanem mindenekel tt a

presztízsért és a király kegyéért folyó versengés nyomása. Szüntelenül zajlanak az

feltörekv polgári rétegek nyomása hat rájuk. Ez utóbbi növekv társadalmi erejével

"afférok", a rangért és a kedvezésért folyó viszályok. Ha a t r mint a döntés eszköze

kell az udvari nemességnek állandóan versenyre kelnie; az illetékek, adóhozamok,

már nem játszik is akkora szerepet, helyébe intrikák és olyan harcok lépnek,

amelyekb l él, f leg a harmadik rendt l erednek. Az interdependencia, a különböz

amelyekben szavakkal harcolnak a karrierért és a szociális sikerért. Ezek más

társadalmi funkciók összeszöv dése s mindenekel tt a nemesség és a polgárság

tulajdonságokat kívánnak meg és nevelnek ki, mint azok a harcok, amelyek

interdependenciája sokkalta szorosabbá vált, mint amilyen a korábbi korszakokban

fegyverrel vívhatók meg: a megfontoltság, a hosszú távú számítás, az önuralom, a

volt. Ennek megfelel en mindenütt jelenvalóbbak a köztük lev feszültségek is. S

saját affektusok legpontosabb szabályozása, az emberek és az egész terep ismerete

ahol ilyen módon megváltozik az emberi kapcsolatok szerkezete, ahogy most az

minden szociális siker elengedhetetlen el feltételévé válik. Minden egyén valamilyen

egyén egészen másként ágyazódik bele az emberi szövedékbe s egészen másként

"klikkhez", érintkezési körhöz tartozik, amely adott esetben támogatja

t; a

t függ ségeinek hálója, mint korábban, úgy változik meg tudat- és

csoportosulások azonban változnak. Az egyén szövetségeket köt, méghozzá lehet leg

ösztönháztartása is. A legkülönböz bb oldalak felé megnyilvánuló szorosabb

olyan személyekkel, akiknek magas az udvari árfolyama; az egyes személyek

alakítja

interdependencia, a legkülönböz bb oldalakról származó er s és állandó nyomás

árfolyama azonban nyilván igen gyorsan változik. Az egyénnek versenytársai, nyílt

állandóbb önkontrollt, stabilabb felettes ént és az emberek közötti érintkezésben a

és titkos ellenfelei vannak. A harcok és a szövetségek taktikája pontos mérlegelést

magatartás új formáit igényli és neveli ki: harcosokból udvaroncok lesznek.

igényel; a másokkal kapcsolatos viselkedésben pontosan adagolni kell a távolságtartást és a közeledést; minden üdvözlésnek, minden beszélgetésnek a

(…)

V. Az ösztönök letompítása. Pszichologizálás és racionalizálás "Az udvari élet - mondja La Bruyére - komoly, melankolikus játék, amelynek szabályai: fel kell sorakoztatni figuráinkat és ütegeinket, legyen egy tervünk, azt kövessük, hárítsuk el ellenfelünk terveit, néha kockáztassunk és játsszunk szeszélyesen; és minden álmodozásunk és intézkedésünk után sakkot, néha mattot kapunk.” Az udvarban s mindenekel tt a nagy, abszolutista udvarban alakul ki el ször a társaságnak az a fajtája, s alakulnak ki olyan szerkezeti sajátosságokkal bíró emberi kapcsolatok, amelyek ett l fogva Nyugat-Európa történelmének nagy részében és minden átalakulás dacára újból és újból dönt szerepet játszanak. Egy széles emberi térségben, amely nagyjából mentes a fizikai er szaktól, kialakul a "jó társaság"; de ha a fizikai er szak alkalmazása most háttérbe szorul is az emberek közötti érintkezésben, ha még azt is megtiltják nekik, hogy párbajozzanak, ett l még az

közvetlenül mondottakon vagy megtetteken túli jelent sége van: ezek mutatják az emberek árfolyamértékét, s hozzájárulnak az ezekr l az értékekr l alkotott udvari vélekedés kialakulásához: „A kegyencnek jól kell vigyáznia magára: mert ha kevésbé várakoztat meg el szobájában, mint rendesen, ha nyíltabb az arca, ha kevésbé ráncolják gondok, ha szívesebben hallgat meg, és egy kissé messzebb kísér ki, akkor azt gondolnám, hogy csillaga süllyed ben van, s jól gondolnám.” Az udvar a t zsde egy fajtája; mint minden "jó társaságban", az emberek véleménycseréjében itt is állandóan bizonyos vélemény" alakul ki minden egyén értékér l; ennek az értéknek a valóságos alapja azonban itt nem a pénzbeli vagyon, s nem is az egyén teljesítmény vagy képességei, hanem az, hogy mekkora kegyet élvez a királynál, mekkora befolyása van más hatalmasságoknál, s mekkora jelent sége az udvari klikkek játékában. Mindez, a kegy, a befolyás, a jelent ség ez az egész bonyolult és veszélyes játék, amelyben tilos és a létezést veszélyezteti a fizikai er szak alkalmazása és a közvetlen affektuskitörések, minden résztvev t l állandó

emberek számos más formában kényszert és er szakot gyakorolnak egymás felett. Az

messzire tekintést, az összes többi embernek és helyzetének, az udvari vélemények szövedékében élvezett árfolyamértékének pontos ismeretét kívánja meg; megköveteli

79

80



továbbá a saját viselkedés pontos differenciálását, ennek az összeszöv dési értéknek

tartósan függ emiatt er södik a hosszabb cselekvésláncolatok figyelembevételének

megfelel en. Minden félrefogás, minden el vigyázatlan lépés csökkenti a tettes

szokása. S miként ilyen módon megváltozik az egyén viselkedése és lelki háztartása,

árfolyamértékét az udvar véleményében; bizonyos körülmények között az udvarban

úgy változik meg ennek megfelel en az a mód is, ahogy az ember a többieket

elfoglalt egész helyzetét veszélyezteti.

szemléti; az egyik embernek a másikról alkotott képe árnyalatokban gazdagabbá,

"Aki ismeri az udvart, az ura gesztusainak, szemének és arckifejezésének;

pillanatnyi érzelmekt l mentesebbé válik: "pszichologizálódik".

mélyenszántó és áthatolhatatlan; eltitkolja rossz állását, mosolyog ellenségeire,

Ahol a társadalmi funkciók felépítése az egyénnek jobban megengedi hogy

er szakot tesz hangulatán, álcázza szenvedélyeit, meghazudtolja szívét, érzelmei

pillanatnyi impulzusai alapján cselekedjék, mint az udvarnál, ott nem szükséges és

ellenében cselekszik."

nem is lehetséges behatóan foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy milyen a másik ember

Félreismerhetetlen a nemesség átalakulása a "civilizált" viselkedés irányába. Itt ez

személyes tudat- és affektusszerkezete, s milyen rejtett indítékok, számítások állnak a

még nem minden ponton olyan mélyreható és átfogó, mint kés bb a polgári

viselkedése mögött. Ahogy itt számítás ütközik számolással, úgy ott közvetlenül az

társadalomban; az udvaroncnak és az udvarhölgynek ugyanis még csak azonos

affektus az affektussal. A közvetlen affektusoknak ez az ereje azonban korlátozott

rendhez tartozókkal szemben kell ilyen er s kényszernek engedelmeskednie,

számú viselkedés módot tesz lehet vé az egyén számára: a másik vagy barát vagy

szociálisan alatta állókkal szemben ennél sokkal kevésbé. Attól teljesen eltekintve,

ellenség, vagy jó, vagy rossz; s mindenki aszerint viselkedik, hogy miként látja a

hogy az udvari társadalomban más sémát követ az ösztön- és affektusszabályozás,

másikat az affektusok e fekete-fehér ábrázolásának megfelel en. Úgy látszik, mintha

mint a polgáriban, el bbiben még elevenebb annak tudata, hogy ennek a

az affektusszerkezetnél közvetlenül annak az embernek az érzéséhez szól, aki ezeket a jelenségeket látja; s ha valami itt és most barátságosnak vagy ellenségesnek t nik

foglaló szokásrendszerré. De már itt is egészen világos, hogy az ember egészen

fel számára, azt úgy értelmezi, mintha vele szemben lenne valaki barátságos vagy

részben még nem t nnek el a mindennapi tudatból; a bels kényszerek még nem váltak teljesen szinte automatikusan m köd és minden emberi kapcsolatot magába

éppen villámlik, hogy a másik ember nevet vagy a homlokát ráncolja, mindez ennél

el jel

minden közvetlenül az érz emberre vonatkozna. Az, hogy a nap süt, hogy most

hajlamok legalább

szabályozásnak társadalmi okai vannak; az ellenkez

sajátos formában - er sebben differenciálódik és tagolódik. Mintegy szembekerül

ellenséges. Nem jut eszébe, hogy egy véletlenül elkapott pillantást egy

önnönmagával. "Elrejti szenvedélyeit", "megtagadja szívét", "érzése ellenében

arckifejezést

cselekszik". Nem enged a pillanatnyi élvezetnek vagy hajlamnak, mert el re látja, milyen rossz érzés következne bel le, ha engedne neki; s ez valóban ugyan - az a

közvetlenül semmi közük hozzá. A természetre és az emberekre vonatkozó ilyen messzire tekintésre az egyes emberek csak annak mértékében tesznek szert, ahogy a

olyan

távolabbi

összefüggésekb l

magyarázzon,

t sért

amelyeknek

mechanizmus, amellyel a feln ttek - akár a szül k, akár más személyek - kiskoruktól

fokozódó funkciómegoszlás és a nagyobb számú emberrel való mindennapos

kezdve szilárdabb "felettes ént" nevelnek bele a gyermekekbe. A pillanatnyi ösztön -

összeszöv dés az egyént ilyen messzire tekintéshez és az affektusok nagyobb megtartóztatásához szoktatja. Csak ekkor libben fel kissé a fátyol, amelyet a szenvedélyek vonnak a szem elé, s tárul új világ a tekintet elé, olyan világ, amelyben a dolgok az egyes ember számára barátságosan vagy ellenségesen zajlanak, ám ett l

nincs jelen olyan személy, aki létrehozná; az ilyen hajlamok energiáit pedig

még nem feltétlenül szándékosan barátságos vagy ellenséges, az események olyan

veszélytelen, semmiféle rossz érzéssel nem fenyeget irányba tereli.

láncolata, amelynek összefüggései csak akkor tárulnak fel, ha hosszabb ideig

és affektusrezdülést mintegy a bekövetkez rossz érzést l való szorongás takarja el és küzdi le, míg végül ez a szorongás szokásszer en szegül szembe a tiltott viselkedésmódokkal és hajlamokkal, még akkor is, ha közvetlenül már egyáltalán

A társadalom átalakulásának, az emberek közötti kapcsolatok változásának

szenvedélymentesen figyelik meg ket.

megfelel en átalakul az egyén affektusháztartása is: amott növekszik azon cselekedetek sora és azon emberek száma, amelyekt l, illetve akikt l az egyén

Ahogy az egész viselkedés, úgy a dolgok és emberek megfigyelése is affektusmentesebbé válik a civilizálódás során; a "világképet" is fokozatosan egyre

81

82



kevésbé határozzák meg az emberi vágyak és szorongások, s egyre er teljesebben az,

legalábbis nem kizárólag tartalmukban, hanem mindenekel tt hangnemükben,

sorok,

megváltozott affektuslégkörben térnek el a korábbi évszázadok hasonló írásaitól:

amelyeknek saját törvényszer ségük van. Ahogy ma, mintegy a történelem és a

kezdenek nagyobb szerepet játszani bennük a pszichológiai összefüggések, a

"tapasztalatnak"

vagy

"empíriának"

nevezünk:

összeszöv dési

amit

személyes megfigyelések. (...) A magyarázatot erre a kor társadalmi változásainak és az emberi kapcsolatok átalakulásának vizsgálata adja. A viselkedési el írásoknak

szorongások fojtogatásából, és mint autonóm összefonódási összefüggés kezd

ebben a „pszichologizálódásában" vagy - pontosabban - megfigyelésekkel és

társadalom menetének egy újabb ilyen lökése nyomán e törvényszer ség fokozatosan kibontakozik a személyes affektusok és érintettségek ködéb l, a csoportvágyak és -

tapasztalatokkal való er sebb átitatódásában a fels

mértékben - az emberekkel. Különösen az udvar sz kebb és tágabb körében fejl dik

udvarhoz kötése és a társadalom valamennyi részének ebben a korban tapasztalható

feltárulni szemünk el tt, úgy ez történt annak idején a természettel és - korlátozottabb

réteg gyorsan el rehaladó

nemcsak azokban az írásokban találjuk, amelyek a "helyes magatartás" e korban

láncolatokat szem el tt tartó pontosabb megfigyelése; s ennek éppen az volt az oka,

érvényes szintjét rögzítik; éppúgy megtaláljuk ezeket azokban a m vekben is,

hogy saját maga ellen rzése és mások állandó, gondos megfigyelése itt a társadalmi

amelyek e rétegek szórakoztatását szolgálják. Az az embermegfigyelés, amelyet az

helyzet meg rzésének legelemibb el feltételei közé tartozik. De ez valóban csak

udvari élet követel meg, irodalmilag az emberábrázolás m vészetében fejez dik ki.

egyetlen példa arra, hogy amit "tapasztalati tájékozódásnak" nevezünk, a tágabb

szorosabb összeszöv dése fejez dik ki. Ilyen irányú változás jeleit egészen biztosan

másik ember és a saját magunk hosszabb motivációsorokat és nagyobb összefüggés-

ki az, amit ma valószín leg az ember "pszichológiai" szemléletének neveznénk: a

A könyvek iránti er sebb igény egy társadalomban már önmagában is biztos jele az

összefüggésekben történ megfigyelés éppen akkor kezd lassan kialakulni, amikor

er teljes civilizációs lökésnek; minden esetben ugyanis számottev

maga a társadalmi szerkezet szorítja arra az egyént, hogy pillanatnyi affektusait

ösztönváltozás és -szabályozás, amelyet könyvek írása csakúgy mint olvasása

er sebben fogja vissza, s ösztönenergiáit nagyobb mértékben alakítsa át. Saint-Simon megfigyel egyszer valakit akir l nem tudja pontosan, hogy miként

azonnal megkövetel. De a könyv az udvari társadalomban még nem egészen ugyanazt a szerepet játssza, mint a polgáriban. A társas érintkezés, a presztízsértékek piaca

viszonyul hozzá. A következ képpen írja le saját viselkedését ebben helyzetben.

alkotja itt minden egyén számára élete középpontját; a könyveket annyira csak a

az az

dolgozószobában vagy a magányos, a hivatástól elcsent szabad órákban olvassák, hogy azok inkább a társas-társadalmi együttlét részei: a beszélgetések és a társas

"Azonnal észrevettem, hogy elhidegült; szememmel követtem irányomban tanúsított magatartását, nehogy eltévedjek a között, ami talán mellékes lehet egy kényes ügyekkel megbízott emberben és között, amit gyanítottam benne. Mivel gyanúim beigazolódták, azonnal eltávoztam t le, noha úgy tettem, mintha semmi sem történt volna."

játékok folytatásai vagy - mint az udvari emlékiratok többsége - meggátolt beszélgetések, társalgások, amelyekhez valamilyen okból nincs partner. Az

emberábrázolás magas m vészete az udvari emlékiratokban, levelekben vagy "pszichológiának" nevezünk – sohasem az a célja, hogy az egyes embert önmagában

az udvari élet nevel. Franciaországban a polgári társadalom e vonatkozásban is - mint

szemlélje, mintha a ember viselkedésének lényeges vonásait másokkal fennálló

annyi másban - különösen folyamatosan viszi tovább az udvari örökséget; hozzájárulhatott ehhez az, hogy a párizsi "jó társaság" mint mindannak

Az embermegfigyelés ezen udvari m vészetének - eltér en attól, amit a rendszerint

aforizmákban így jól szemlélteti azt a differenciált embermegfigyelést, amelyre maga

kapcsolataitól függetlenül hordozná, és mintegy csak utólag lépne kapcsolatba másokkal; a megközelítés itt annyiban valóságh bb, amennyiben az egyént mindig

haszonélvez je és továbbfejleszt je, ami presztízs eszközök terén az udvari körökben

társadalmi kapcsolataiban veszik szemügyre, mint másokkal való kapcsolataiban él

kifejl dött, messze a forradalmon túli id kig, mindmáig fennmaradt. Mindenesetre

embert, mint egyént egy adott társadalmi helyzetben.

elmondható, hogy Saint-Simon és kortársai udvari emberábrázolásától a 19. század "jó társaságának” prousti ábrázolásáig-Balzacon, Flaubert-en, Maupassant-on és sok más szerz n át -, végül szélesebb rétegek életének olyan írók m veiben történ

Fentebb utaltunk arra, hogy 16. század viselkedési el írásai nem annyira vagy

83

84



megformálásáig, mint Jules Romains vagy André Malraux, s egy sor francia filmig a

vagy "értelemnek" és "észnek" nevezünk. Mindezek - noha a szóképz dmény alapján

hagyomány nyílegyenes vonala vezet, amelynek legjellegzetesebb vonásai közé

kézenfekv lenne az elgondolás - nem maradnak ugyanúgy viszonylag érintetlenül a

éppen az embermegfigyelésnek ez a tisztásága tartozik, az a képesség, hogy az

történelmi-társadalmi változástól, mint például a szív vagy a gyomor; az egész lelki háztartás meghatározott alakulását fejezik ki; egy olyan alakulás aspektusait alkotják, amely fokozatosan, sok-sok lökésen és ellenlökésen át megy végbe, s annál

létezésének szövedékéb l másoktól való egyszer

függéséb l és másokra való

er sebben nyilvánul meg, minél kötelez bb er vel és teljesebben fenyegetnek - az

rzi meg az ábrázolás a valóban megélt légkörét és

emberi függ ségek szerkezete révén - rossz érzéssel, lesüllyedéssel és másokkal

ráutaltságából. Éppen ezért

embereket társadalmi összeszöv désük egészével együtt lássák és kölcsönös összeszöv déseib l értessék meg. Az egyes alakot itt sohasem ragadják ki társadalmi

plasztikusságát.

szembeni alulmaradással vagy akár a szociális létezés romba döntésével az egyén

E „pszichologizáláshoz" hasonló a helyzet azzal a "racionalizálással" is, amely a 16.

spontán ösztön-és affektuskisülései; annak az alakulásnak az egyes oldalai, amelynek

századtól kezdve egyre er sebben érezhet vé válik a társadalom legkülönböz bb

során egyre élesebben válik el egymástól ösztönközpont és énközpont a pszichés

megnyilvánulásaiban. Ez sem önmagában álló tény; csak egyik kifejez dése az egész

háztartásban, míg végül kialakul az átfogó, stabil és rendkívül tagolt bels kényszer-

lelki háztartás megváltozásának, amely ebben az id szakban er sebben érvényesül, s

apparátus. Voltaképpen nincs is "ráció", legjobb esetben is csak "racionalizálódás"

a növekv messzire tekintésnek, amelyet mostantól kezdve a társadalmi funkciók

van.

egyre nagyobb része nevel ki és követel meg.

(…)

Itt mint sok más kérdésben is, a történelmi társadalmi fejl dés megértéséhez fel kell

Az eddigi gondolkodási szokások újból és újból statikus alternatívák elé állítanak

lazítanunk azokat a gondolkodási szokásokat amelyekben feln ttünk. Ebben a

bennünket. (…) És az „értelemnek” vagy a „gondolkodásnak” az a fajtája, amely az

gyakran megfigyelt történelmi racionalizálódásban valójában nem arról van szó, hogy a történelem során sok, egymással semmilyen kapcsolatban nem álló ember, mintegy

egyénnek szokásává válik, ennek megfelel en annyira hasonlít a saját társadalma embereinek értelmére és gondolkodására, illetve annyira különbözik azoktól,

valamiféle el re megállapított harmónia alapján, egy id ben, "belülr l" fejleszt ki

amennyire társadalmi helyzete, az emberszövevényben elfoglalt helye, amelyben

valamilyen új szervet vagy szubsztanciát, valamiféle "értelmet" vagy "rációt", amely

feln tt és amelybe belen tt, hasonlít másokéra és különbözik másokétól, a magáé a

eddig még nem létezett. Az a mód változik meg ahogy az emberek egymással élni

szüleit l vagy legfontosabb modellálóiétól. Másfajta a nyomdász vagy a géplakatos

kénytelenek; ezért változik meg a viselkedésük, s ezért változik meg egész tudatuk és ösztönháztartásuk is. A változó "körülmények" nem mintegy „kívülr l” érik az

messzire tekintése, mint a könyvel é, más a mérnöké, mint a kereskedelmi igazgatóé, más a pénzügyminiszteré mint a hadsereg parancsnokáé….. Egy mélyebb rétegben

embereket; azok maguk az emberek közötti kapcsolatok.

különbözik annak a racionalitás- és affektussémája, aki munkásháztartásban n tt fel,

Az ember rendkívül alakítható és változtatható lény; az emberi viselkedésnek azok a

annak az embernek a struktúráitól, aki biztos jólétben és gazdagságban cseperedett

változásai, amelyekr l itt beszéltünk, példák erre az alakíthatóságra; ez utóbbi

fel; s végül - az interdependenciák történetében megnyilvánuló különbségeknek

egyáltalán nemcsak arra vonatkozik, amit mint "pszichológiait" a "fiziológiaitól" el szoktunk különíteni. A történelem során, s annak a függ ségi szövevénynek

megfelel en – eltér a németek és az angolok, a franciák és az olaszok racionalitása és affektussémája, öntudata és ösztönszerkezete, eltér ek egészében véve a nyugatiak

megfelel en, amely az emberi életen húzódik végig, különféle formákat ölt az egyén

társadalmi modellálásai a keleti emberekét l. Mindezek a különbségek azonban

"fizikai természete" is, azzal elválaszthatatlan összefüggésben, amit "pszichikumnak"

éppen azért érthet k

nevezünk; gondoljunk csak az arcizomzat, ezáltal az arckifejezés alakulására az

törvényszer ség húzódik meg. A mindezeken a csoportokon belüli individuális

ember élete során; gondoljunk az olvasás- és írásközpontok kialakulására az agyban. Egészen ugyanígy áll a dolog azzal is, amit szubsztanciává változtatva "rációnak"

eltérések, például az „intelligencia” különbségei nem egyebek, mint eltérések egészen meghatározott történelmi modellek keretein belül, eltérések, amelyeknek a

85

86

meg, mert mögöttük ugyanaz az emberi-társadalmi



társadalom, az emberi szövedék, amelybe az egyén belen tt, mindenkori szerkezete szerint kisebb vagy nagyobb játékteret nyújt. Gondoljunk például a rendkívül intelligenciára". A nem tekintélyelv ,

individualizált, úgynevezett "teremt

sebesült Montmorency herceg lebukott szintúgy találatot kapott lováról, és fogságba került. Richelieu bíróság elé állítatta, amelynek ítéletében biztos volt - így röviddel ezután a toulouse-i városháza udvarán lefejezték az utolsó Montmorencyt

individuálisan önállóbb gondolkodásnak, a tartásnak, amely által valaki "teremt lénynek bizonyul, nemcsak valamely igen sajátos

Közvetlenül engedni az impulzusoknak, s nem el ször hosszú távra számolni: az

individuális ösztönsors az el feltétele. Ez a merészség egyáltalán csak a hatalmi

el z id szakban, amikor a harcosok még szabadon vetélkedhettek egymással, ez a

gépezet egészen meghatározott szerkezete mellett lehetséges; el feltétele egy egészen

társadalmi szerkezet egészéhez adekvát és ennélfogva "valóságh " viselkedésmódnak

sajátos társadalmi struktúra; továbbá attól is függ, hogy az egyén az ilyen struktúrájú

számított - még ha éppen az egyén pusztulásához vezetett is. A harci düh itt a

társadalomban hozzájut-e ahhoz az iskolázáshoz, azokhoz a nem túl nagyszámú

sikernek és a nemesember presztízsének szükséges el feltétele volt. Az el rehaladó

intelligenciával" rendelkez

társadalmi funkciókhoz, amelyek nélkül nem bontakozhatnék ki benne az

monopóliumképz dés és központosítás nyomán mindez megváltozik. A megváltozott

individuálisan önállóbb messzire és mélyre tekintés.

társadalmi szerkezet most már biztos pusztulással bünteti a megfelel

messzire

tekintés nélküli affektuskisüléseket és cselekedeteket. Másként kell már eljárnia

vagy "gondolkodása" is. Egy Ranke által elbeszélt jelenet jól szemlélteti, miként ítéli

annak, aki nem egyezik bele a fennálló viszonyokba, a király teljhatalmába.

hanyatlásra az er szakeszközök fokozódó monopolizálása a sajátos lovagi szokás-és

Hallgassuk csak Saint-Simont.

affektusállapotot. Általános szempontok mellett Ranke egyúttal arra is példát említ

egészéletében ellenzéki herceg marad. Amit azonban tehet, az csupán az, hogy

miként kényszeríti ki a társadalmi funkciók szerkezetváltozása a viselkedés

egyfajta pártot alakít az udvarban; s ha ügyes, abban reménykedhet, hogy a király

megváltozását.

utódját, a dauphint megnyeri eszméinek. XlV. Lajos udvarában azonban ez veszélyes

Különböz tehát ebben az értelemben a lovag és az udvaronc messzire tekintése

játék, amelyhez a legnagyobb el vigyázat szükségeltetik. A herceget el ször pontosan ki kell puhatolni, majd egészen fokozatosan a kívánt irányba terelni: "Alapvet en azt terveztem - írja le Saint-Simon eljárását a dauphinnel való tárgyalás során -, hogy megvizsgálom mindenben, ami önérzetünk szempontjából érdekes;

Montmorency hercege, egy olyan férfiú fia aki lényegesen hozzájárult IV. Henrik gy zelméhez, fellázadt. Lovagiasan fejedelmi b kez és ragyogó, merész és nagyra tör férfi volt. A királyt is szolgálta; de nem értette meg és nem helyeselte, hogy az, pontosabban Richelleu, egymagának igényelte a hatalmat és az uralkodás jogát. Harcolni kezdett hát követ ivel a király ellen, ahogy a régi id ben gyakran harcolt az egyik lovag vagy h bérúr a másikkal. Összeütközésre került sor. A király hadvezére, Schomberg nem túl kedvez helyzetben vette fel vele a harcot. Ez azonban - így Ranke beszámolója olyan el ny volt, amelyet Montmorency nem becsült túlzottan; mihelyt megpillantotta az ellenséges csapatokat, azt javasolta barátainak, hogy haladéktalanul rontsanak nekik. Mert mindenekel tt a hetyke lovasrohamot tekintette háborúnak. Egyik tapasztalt társa, Rieux gróf megkísérelte addig visszatártani, amíg néhány, éppen el készített ágyúval megrendítik az ellenség harci rendjét. Montmorencyt azonban már elfogta a zabolátlan hercvágy. Úgy vélte, nincs több vesztegetni való id ; s a lovagi herceg kifejezett akaratával tanácsadója, bármilyen rosszat sejtett is, nem mert szembeszállni. “Uram – kiáltott - az Ön lábainál akarok meghalni.” Montmorencyt díszes tollakkal vörösen, kéken és Izabellszín ben feldíszített csataménjér l lehetett felismerni; csak követ inek kis serege hatolt át vele az árkon; levágtak mindent, ami útjukba került; kardcsapásokkal törtek el re, míg végül elértek a voltaképpeni ellenséges arcvonalhoz. Ekkor azonban közeli és gyors muskétat z érte ket; lovak és emberek sebesültek és haltak meg; Rieux gróf és legtöbb kísér je elesett; a

maga is, alig egy emberölt vel Montmorency után,

eltérítenek ett l a céltól, s hogy erre vezessem a beszélgetést, amely a legkülönböz bb tárgyköröket ölelte fel. . . Az élénken figyel Dauphin ízlelgette érveimet. . . tüzet fogott.. . és dühöngött a király tudatlansága és csekély belátása miatt. Mindezen tárgykörökben én szinte csak belekezdtem a dologba, egymás után megemlítettem ket a Dauphinnak, majd ezután átengedtem neki a beszéd gyönyörét, hogy lássam, megértett-e, engedtem, hogy

gy zze meg saját magát, nekihevüljön,

kérkedjen, én magam pedig láthassam érzelmeit, felfogásmódját, s megszerezzem a benyomásokat, amelyek nyomán hasznát vehetem ennek a tudásnak. . . Nem annyira

arra törekedtem, hogy er ltessem az érveket és közbevetett megjegyzéseket... mint inkább arra, hogy kedvesen és szilárdan belevéssem érzelmeimet és nézeteimet

ezért gondom volt arra, hogy gyengítsem mindazokat az állításokat, amelyek

87

mindezen tárgyakkal kapcsolatban..." 88



VII. A fels réteg er sebb kötöttségei. Er södik a felfelé törekvés

Segíthet kikerekíteni a képet, ha röviden áttekintjük, milyen magatartással kívánta kifejezésre juttatni ez a két ember, Montmorency és Saint-Simon herceg a király teljhatalmával való szembenállását. Az egyik, az utolsó lovagok egyike célját a

Korábban egyszer utáltunk már arra, hogy bizonyos képeken melyeket a kés

fizikai harcban próbálja elérni, a másik, az udvaronc a beszélgetésben; az egyik

középkor lovagi-udvari fels rétegének szántak, az alsó rétegekhez tartozó emberek

ösztönösen cselekszik, különösebben nem gondolva a másikra; a másik viselkedését

és az alsó rétegre jellemz

mozdulatok ábrázolását még egyáltalán nem érzik

szakadatlanul a másik ember vele kapcsolatos magatartásához igazítja. Mind a ketten,

különösebben kínosnak, míg az a szigorúbb szelekció, amely az abszolutisztikus-

nemcsak Montmorency, hanem Saint-Simon is, rendkívül veszélyes helyzetben

udvari fels réteg feszélyezettség-sémájának felel meg, már csak a nagy, mérsékelt

vannak. A dauphin bármikor megszegheti az udvari beszélgetés célirányos

vagy legalábbis kifinomult gesztusokat engedi szóhoz jutni a megformálásban, s

játékszabályait; ha úgy tetszik neki, tetszés szerinti okból véget vethet a

lehet leg mindent távol tart innen, ami vulgáris, és ami az alsó rétegekre emlékeztet.

beszélgetésnek és a kapcsolatnak, s emiatt nem veszít túl sokat; ha 5aint-Simon nem

A vulgárisnak ez az elutasítása, a fokozódó érzékenység mindenre, ami az

nagyon el vigyázatos, a dauphin átláthatja a harag ellenzéki gondolatait, és jelentést

alacsonyabb rangú rétegek kisebb érzékenységének felel meg, az udvari fels

tehet a királynak. Montmorency alig vet számot a veszéllyel; teljesen ahhoz az

rétegben a társas-társadalmi viselkedés valamennyi szféráján

egyenes viselkedéshez köt dik, amelyet szenvedélye ír el neki; a veszélyt éppen

Pontosabban megmutattuk már, hogy miként nyilvánul meg ez például a beszéd

szenvedélyének dühével próbálja legy zni. Saint-Simon pontosan látja és ismeri a

udvari modelljében. Nem illik azt mondani - magyarázza az udvari hölgy -, hogy "un

veszély nagyságát; ezért rendkívüli önuralommal és megfontoltsággal lát munkához.

mien ami" vagy "le pauvre défunt", mert mindennek "polgári szaga van"; s amikor a

Er szakkal semmit sem akar elérni; hosszabb távra munkálkodik. Megtartóztatja

polgár védekezik, s ellene veti, hogy végtére is egész sor jó társaságból származó

magát, hogy a másikat észrevétlenül, ám kitartóan "átitassa" érzéseivel. Amit ebben az önmegjelenítésben látunk, az annak az udvari racionalitásnak egyik

ember is használja ezeket a kifejezéseket, akkor ezt a választ kapja: "Nagyon is

darabja, amely - többnyire félreismerve - nem kisebb, s t eleinte

nagyobb szerepet játszott annak kifejl désében, amit "felvilágosodásnak" nevezünk,

lehetséges, hogy egész sor tisztességes embernek nincs érzéke nyelvünk finomságaihoz. Ezeket a finomságokat... csak kevés ember ismeri." Ez

éppúgy

parancsoló

erej

elég jellemz

végighúzódik.

kijelentés,

ahogy

parancsolóak

ennek

az

mint mondjuk a városi-keresked i racionalitás, az a messzire tekintés, amelyre a

érzékenységnek a követelményei is. Az ezen a módon szelektáló emberek egyáltalán

kereskedelmi összeszöv dés funkciói az embereket rászoktatják; egészen bizonyos azonban, hogy a messzire tekintés e két formája, a nemesség udvari elitcsoportjának

nem is képesek, nem is próbálják részletesebben megindokolni, hogy az egyes

és a középrendbeli elitcsoportoknak a racionalizálódása és pszichologizálódása,

kínosan a másik. Különös érzékenységük a legszorosabban függ össze az

bármilyen eltér ek sémájuk szerint, egymással a legszorosabb összefüggésben

ösztönimpulzusoknak azzal az er teljesebb, sajátos szabályozásával és átalakulásával,

fejl dnek; a nemesség és a polgárság egyre er sebb összeszöv désére utalnak;

amelyre sajátságos társadalmi helyzetüknél fogva kényszerülnek. Az a határozottság,

alapjuk az emberi kapcsolatok átalakulása az egész társadalomban: a legszorosabban függnek össze azzal az átalakulással, amelynek során a középkori társadalom

amellyel kijelenthetik: "Ez a szókapcsolat jól hangzik; azokat a színösszefüggéseket

er sebben

tudattalanul m köd alakzataira, mint tudatos megfontolásokra vezethet vissza. De

esetben miért tartják kellemesnek az egyik szóhasználatot, és miért érinti

ket

rosszul választották meg", egyszóval, biztos ízlésük inkább pszichés önirányításuk

viszonylag

lazán

kapcsolódó

rendi csoportjai

fokozatosan

központosított társadalom, az abszolút állam részalakzataivá válnak.

egy

itt is világos, hogy eleinte a jó udvari társaság kisebb körei hallgatják "kifinomultan", növekv

(...)

érzékenységgel a kimondott és leírt szavak ritmusában, színezetében és

jelentéseiben az árnyalatokat és apró nüánszokat, s hogy ennek az érzékenységnek, "jó ízlésnek" az ilyen körök számára egyúttal presztízsértéke is van: mindannak, ami 89

90


átlép feszélyezettségküszöbükön, polgári szaga van, társadalmilag alacsonyabb

amelyeknek - mint kés bb már csak egész államoknak - állandóan készen kell állniuk

érték ; s megfordítva: mindaz, ami polgári, átlépi feszélyezettségküszöbüket. Ezt az

arra, hogy érdekellentéteiket fegyverrel a kézben döntsék el. A szociális feszültségek

érzékenységet az fokozza, hogy minden polgáritól el akarják határolni magukat; s

ilyen szerkezete mellett az általuk létrehozott félelmek még sokkal könnyebben és


pénz birtoklása, hanem a társas-társadalmi érintkezés csiszoltsága.

nemesség és polgárság növekv

gyakrabban csaphatnak át harci cselekményekbe, a fizikai er szak közvetlen alkalmazásába. Az er szak-monopóliumok fokozatos megszilárdításával és a

ehhez nyújt lehet séget az udvari élet sajátos szerkezete, amelyben a presztízsért és a kegyekért folyó verseny f eszköze nem a szakmai ügyesség és még csak nem is a

funkcionális interdependenciájával mindez

átalakulások idején hordhatók ki közvetlen fizikai er alkalmazásával. Ennélfogva

miként maradt mozgásban a 17. és még a 18. században is, hogy azután a 18. és a 19.

állandó nyomásban nyilvánulnak meg, amelyet minden nemesnek saját magában kell

század során, bizonyos módon átalakulva, az egész nyugati társadalomban

feldolgoznia. A szociális félelmek a társadalmi kapcsolatoknak ezzel az

elterjedjen. A korlátozásoknak és az ösztön átalakulásoknak ez a hulláma akkor indul

átalakulásával lassan már nem lángok, amelyek hirtelen fellobbannak, villámgyorsan

el, amikor a lovagi nemesség udvari arisztokráciává alakul át. A legszorosabban függ

kicsapnak, majd hirtelen újból kihunynak, hogy talán éppoly hirtelen csapjanak fel

Az udvari arisztokrácia err l az oldalról nézve is a fels réteg más típusát képviseli,

sem él olyan nyomás alatt, még messze nem áll olyan interdependenciában a polgári

újból; az állandóan parázsló és lappangó t zhöz válnak hasonlatossá, amelynek lángja el van fedve, és ritkán csap ki közvetlenül.

réteg és a többi funkcionális csoport viszonyában bekövetkez

össze a fels

váltózással, amelyr l korábban beszéltünk. A courtois harcostársadatom még távolról

megváltozik. A feszültségek állandósulnak. Már csak a csúcspontokon vagy a nagy

E munkában egy sor példa kapcsán utaltunk arra, hogy miként mozdult el gyorsabban körülbelül a 16. századtól kezdve a társas-társadalmi viselkedés normája,

rétegek közül, amelyeket az újkor során azután újabb, még er sebben kötött fels rétegek követnek. A szabad harcosoknál közvetlenebbül és er sebben fenyegetik

akinek kegyét l függ, a másikról a gazdaságilag kedvez helyzetben lev polgári

szociális létezésének alapját és kiváltságait a polgári rétegek. Bizonyos polgári

azok közül az er sebben kötött fels

interdependenciaszövevény egyik formációja. Bizonyos értelemben harapófogóba van szorítva: egyik oldalról az udvar központi uralkodójának nyomása nehezedik rá,

mint a középkor szabad harcosai. Az els

rétegekkel, mint az udvari arisztokrácia. Ez az udvari fels réteg egy sokkal s r bb

16-17. században is - legalábbis Franciaországban - er teljesen arra vágytak, hogy a

polgári körökkel; szociális létezését már eleve sokkal er sebben és állandóbban fenyegetik a felfelé tör polgári rétegek. A nemesség udvarhoz kötése egyáltalán csak

kardot visel nemesség helyett vagy legalábbis mellette k legyenek az ország fels rétege; e polgári rétegek politikája jórészt arra irányult, hogy a régi nemesség kárára

a polgári rétegek er teljesebb felfelé törekvésével összefüggésben megy végbe. Az

fokozzák kiváltságaikat, noha egyúttal - s éppen ez adja e kapcsolatok sajátosan

er sebb interdependencia és az er teljesebb feszültségek fennállása nemesi és polgári

ambivalens jellegét - egy sor közös szociális fronton szövetségben voltak a régi

rétegek között teljes mértékben meghatározza a nemesség elitcsoportjainak udvari

nemességgel. Éppen ezért nyilvánulhattak meg az ilyen állandó feszültségek keltette

arisztokratikus jellegét. (…)

félelmek ezeknél a polgári elitrétegeknél többnyire csak leplezett, er s felettesénimpulzusok által ellen rzött formában. Még inkább érvényes ez a valódi nemességre,

elitcsoportok, mindenekel tt a magas bitóságok és igazgatási központok tagjai már a

Nem csak a 18. század végén és a 19. század elején válik feszültebbé a viszonya a

elitrétegeké, amelyek felfelé öregszenek, és megpróbálják kérdésessé tenni el jogait.

rendelkezés még nem különösebben központosított, addig egész sor szociális

hosszú ideig hat annak a vereségnek és veszteségnek a megrázkódtatása, amelyet a

feszültség vezet újból és újból rendszeres harci cselekedetekhez. A szociális

pacifikálódás és az udvarhoz kötés nyomán szenvedett el. Az udvari-arisztokratikus

csoportok, kézm ves-települések és h béruraik, a városi szövetségek és a lovagi szövetségek egyúttal mint olyan uralmi egységek néznek szembe egymással,

embereknek is többé-kevésbé vissza kell fojtaniuk azt a nyugtalanságot, amelyet a polgári csoportokkal folytatott szakadatlan kötélhúzás kelt bennük. Az

91

92

amely most már elég gyakran szorul védekez pozícióba, s amelyben ráadásul még

Amíg a fizikai er szakgyakorlás eszközei, a fegyverek és csapatok feletti



interdependenciák ilyen szerkezete mellett a szociális feszültség er s bels

annak manírjait. Éppen emiatt azonban a fels

udvari körökben kialakított

feszültséget idéz el a fels réteg fenyegetett tagjaiban. A félelmek, amelyek ezeknek

viselkedésmódok állandóan használhatatlanná válnak mint a megkülönböztetés

a szociális feszültségeknek az alapján az udvari fels réteg tagjaiban létrejönnek,

eszközei, s a mértékadó nemesi csoportok újból és újból kénytelenek tovább alakítani

részben, bár teljesen soha nem, a lelki háztartás tudattalanabb zónáiba süllyednek, s

viselkedésüket. Korábban "finomnak" számító szokások bizonyos id elteltével újból

onnan jutnak - csakhogy megváltozott formában – az önirányítás sajátos

és újból "vulgárissá" válnak. Újból és újból csiszolnak rajtuk, áthelyez dik a

automatizmusaiban

feszélyezettségküszöb, míg végül, mikor a francia forradalomban elpusztul az

újból

napvilágra.

Megmutatkoznak

például

az

udvari

abszolutisztikus-udvari társadalom, ez a kölcsönös mozgás megsz nik vagy

is veszélyezteti örökletes, létezésén alapuló kiváltságait. Megnyilvánulnak az er sen

legalábbis veszít erejéb l. Valójában tehát a hatalmasok kegyéért az udvari körökben

affektusokkal terhelt védekezési gesztusokban, amelyekkel az udvari emberek

folyó élesebb verseny mellett az alsó rétegek szakadatlan felfelé törekvése az a

mindazzal szembeszállnak, aminek "polgári szaga van". Ezek is okozzák, hogy az

motor, amelyik az udvari korszakban viszonylag gyorsan hajtja el re a nemesség

udvari arisztokrácia annyival érzékenyebb az alsó rétegbeli mozdulatokra, mint a

civilizáció, s átalakulását és ezzel együtt a szégyen- és feszélyezettségküszöb

középkor harcos nemessége, s hogy hangsúlyos szigorral tart távol életszférájától

csökkenését - miként ezt az els

arisztokrácia különleges érzékenységében mindennel szemben, ami akár csak távolról

kötetben felsorakoztatott példák mutatták. A

modellek körforgása a különböz rétegek nagyobb interdependenciája következtében,

leghatalmasabb ösztönz je annak az er teljes ellen rzésnek, amelyet ennek az udvari

amely szorosabb kapcsolatokat, de egyben állandósuló feszültségeket is hoz magával,

fels rétegnek minden tagja a saját és köre többi tagjának viselkedése felett gyakorol;

messze gyorsabb, mint amilyen a középkorban volt. Az udvarit követ egyéb "jó

ez nyilvánul meg abban a feszült figyelemben, amellyel az udvari-arisztokratikus

társaságok" többé-kevésbé közvetlenül szöv dnek bele a hivatásgyakorló társadalom

„társaság” tagjai mindenre ügyelnek és mindent kicsiszolnak, ami más, alacsonyabb helyzet emberekt l megkülönbözteti ket: nemcsak rangjuk küls jegyeit, hanem

hálózatába, s ha hasonló alakzatok teljesen sohasem hiányoznak is bel lük, a társas érintkezés szférájában már távolról sincs ekkora formáló erejük; ett l kezdve ugyanis

nyelvüket, mozdulataikat, társas szórakozásaikat és érintkezési formáikat is. A

egyre inkább a hivatás és a pénz válik a presztízs forrásává. A viselkedés

mindent, ami "vulgáris". S végül ez a fojtva izzó szociális szorongás az egyik

m vészetének és kifinomultságának a társas érintkezésben már nincs olyan dönt

egyetlen, de az egyik leger sebb hajtóereje annak a sajátságos, civilizációs

jelent sége az egyén társadalmi tekintélye és sikere szempontjából, mint az udvari

kifinomultságnak, amely ennek a fels rétegnek a tagjait másoktól elüt vé teszi, s amely végül is második természetükké válik.

társadalomban. Minden társadalmi rétegben a viselkedésnek azt a tartományát alakítják a

Az udvari arisztokrácia f funkciója - a hatalmas központi uralkodó szempontjából végtére is éppen az, hogy különbözzék, s hogy mint eltér

formáció, szociális

szüntelen alulról felfelé törekvés és a félelem, amelyet ez fent kivált, nem az

leggondosabban és leger teljesebben, amelyik funkciója szerint e réteg tagjai számára a legéletbevágóbb. A pontosság, amellyel az udvari társadalomban minden, az étkezésnél tett kézmozdulatot, minden etikettszer

állandóan újjá a megkülönböztet társas viselkedést, a helyes magatartást és a jó ízlést, sarkában a feltörekv polgári rétegekkel. Ez utóbbiak kevésbé tudják magukat

beszédmódot kialakítják, annak a jelent ségnek felel meg, amelyet mindezek az intéznivalók mint a lefelé irányuló megkülönböztetés és mint a király kegyéért folyó

a viselkedés és az ízlés alakításának szentelni - hivatásuk van. Eleinte azonban

konkurenciaharc eszközei az udvari emberek szemében élveznek. A ház vagy a park

ugyanaz az eszményképük, mint az arisztokráciáé: kizárólag járadékokból élni, s ha

ízléses berendezése, a szobák - divattól függ en - inkább reprezentatív vagy inkább

lehet, teljesen bejáratosnak lenni udvari körökhöz; az önmagukra adó polgári

intim kiképzése, a beszélgetés vagy akár a szerelmi viszony szellemes kivitelezése,

cselekedetet vagy akár a

ellensúly maradjon fenn a burzsoáziával szemben. Teljesen szabadon alakíthatja

emberek jó része számára még mindig az udvar köre a példakép. k lesznek a "Bourgeois Gentilhommes" (úrhatnám polgárok), k utánozzák a nemességet és

mindezek az udvari id szakban nemcsak egyes emberek szívesen gyakorolt magánélvezetei, hanem a társadalmi helyzetb l fakadó létfontosságú követelmények.

93

94



Ezek is a többiek megbecsülését kiváltó el feltételek közé tartoznak, a társasági siker

rétegekre. Az önmegtartóztatásnak és az ösztönalakításnak a mindenkori fels bb

feltételei, mely ugyanazt a szerepet játssza itt, mint a szakmai siker a polgári

rétegek tagjaiban jelentkez módja eleinte még a társadalmat keresztül-kasul átszöv

társadalombon.

állandó feszültségekt l kapja sajátos jellegét. Ezeknek az embereknek az én- és felettesén-képz dését részben a saját rétegükön belüli konkurenciaharc és kiválasztási

(…)

küzdelem szabja meg, részben az a szakadatlan, alulról jöv nyomás, amelyet az el rehaladó funkciómegoszlás szüntelenül új formákban termel újjá. A mindenkori fels pillantásra az összeszöv dési folyamatok

összefüggések elemi sémája mégis meglehet sen egyszer nek t nik; mindazok az egyes jelenségek, amelyeket említettünk, tehát például szélesebb néptömegek életszínvonalának lassú emelkedése a fels

rétegek funkcionális függésének

er södése vagy a központi monopóliumok stabilitása, mindezek a hol gyorsabban hol lassabban el rehaladó funkciómegoszlás következményei és részjelenségei. Ezzel a funkciómegoszlással n tt és növekszik a munka termékenysége; a nagyobb munkatermelékenység az el feltétele annak, hogy egyre szélesebb rétegek életszínvonala emelkedjék; növekszik a mindenkori fels

rétegek funkcionális

függése; s csak a funkciómegoszlás igen magas fokától kezdve válik végre lehet vé stabilabb er szak- és adómonopóliumok létrejötte, er teljesen specializálódott monopóliumigazgatással, tehát csak ekkor jöhetnek létre a szó nyugati értelmében vett államok, amelyek fokozatosan némileg „biztonságosabbá” teszik az egyén életét. E fokozódó funkciómegoszlás nyomán azonban szakadatlanul egyre több ember egyre több emberi terület kerül függésbe egymástól; nagyobb önmegtartóztatás, viselkedésének és affektusainak pontosabb szabályozása kívántatik meg az egyént l és nevel dik belé; er sebb ösztönlekötésre és - bizonyos lépcs foktól kezdve állandóbb bels kényszerre van szükség. Ez - ha szabad így neveznünk - az ár, amelyet a nagyobb biztonságért s minden hasonló dologért fizetünk. Ez az önmegtartóztatás és bels

kényszer a civilizálódás folyamatának eddigi

szakaszaiban - s ez dönt jelent ség korunk civilizációs mércéje szempontjából

persze nem egyszer en attól kapja sajátos színezetét, hogy mindenkinek

szakadatlanul sok másik emberrel kell együttm ködnie; sémájukat eleinte még messzemen en meghatározza a társadalom sajátos kettéhasadása fels

95

és alsó

társadalmi ellen rzés (amelyet a saját

össze, hogy ez verseng , méghozzá részben szabadon verseng

egyének egymás

feletti ellen rzése, hanem mindenekel tt azzal, hogy az egymással verseng knek egyúttal különösen szorongással terhes el relátással és el vigyázattal kell meg rizniük megkülönböztet presztízsüket és magas életszintjüket a feltörekv kkel szemben. Ha e folyamatok irányát évszázados távlatban kísérjük figyelemmel, akkor világosan felismerhetjük az életszínvonal és a viselkedésmércék kiegyenlít désére, a nagy ellentétek tompulására irányuló tendenciát. A mozgás azonban nem egyenes vonalú. Minden esetben, amikor valamely kisebb kör viselkedésmódjai hullámszer en terjednek el egy nagyobb körben, két szakaszt különíthetünk el

Bármilyen bonyolultnak látszik is els

mechanizmusa, amelyek során Nyugaton civilizálódik a viselkedés a szóban forgó

rétegekhez tartozó egyénre nehezed

"felettes énje" képvisel) ereje és ellentmondásokban gazdag volta nemcsak azzal függ

világosan egymástól: egy gyarmatosító vagy beolvasztási szakaszt, amelyben a mindenkori alsó és szélesebb réteg már felemelked ben van ugyan, ám mégis világos hátrányban van a fels

réteggel szemben, érezhet en annak a példáját követi, s

amelyben - akarva-akaratlanul - ez a fels réteg ráer lteti viselkedésmódjait az alsó rétegre. A második szakasz az elkülönülés, a differenciálódás vagy emancipáció szakasza, amelyben a feltörekv csoport társadalmi ereje és öntudata érezhet en meger södik, s ennek

megfelel en

a fels

csoport nagyobb önuralomra,

hangsúlyozottabb elzárkózásra kényszerül; er södnek a társadalomban az ellentétek és a feszültségek. (…) Az els , asszimilációs szakaszban a feltörekv réteg sok tagja nemcsak társadalmi létezésében, hanem viselkedésében, eszméiben és eszményeiben is igen er sen – noha nem ellenállás nélkül – függ a fels rétegt l. Sok tekintetben – ha nem is mindig, de gyakran – még kiforratlanok, miközben a fels réteghez tartozó emberek jobban megformáltak; ezért, szociális alacsonyabb-rend ségüknek megfelel en, oly

[Összefoglalás]

96



nagymértékben befolyásolja ket a fels réteg tilalmi táblázata, affektusszabályozása

világukba, nem tartanak igényt a fels

és viselkedési szabályrendszere, hogy a saját affektusaikat is ugyanezen séma szerint

affektuslevezetéseik

próbálják

er teljesebben a saját erkölcseik és szokásaik szerint élnek; a fels bb réteggel

megrendszabályozni.

A

civilizáció

folyamatának

egyik

számára

is

réteg presztízsére, s ennek megfelel en

nagyobb

játéktér

nyílik;

egymás

között

szembeni alacsonyabbrend ségük, az alárendel dés, de az ellenállás gesztusai is világosak, viszonylag leplezetlenek, s bizonyos egyszer

réteg mintájára alakítják ki saját „felettes énjüket”. Ám ez a

legfigyelemreméltóbb jelenségébe ütközünk itt: a feltörekv réteg tagjai a felül lév gyarmatosító fels

formákhoz köt dnek,

látszólag a fels réteg mintájára kialakított felettes én, közelebbr l tekintve, sok

miként affektusaik is. Tudatukban mind saját maguknak, mind más rétegeknek jóban

tekintetben eléggé elüt a modelljét l. Kiegyenlítettebb s egyúttal elég gyakran

is, rosszban is jól megkülönböztetett helye van.

sokkalta szigorúbb és merevebb. Sohasem hazudtolja meg azt az óriási er feszítést, amelyet az egyéni felemelkedés követel meg; s még kevésbé tagadhatja le azt a szakadatlan, egyszerre alulról és felülr l jöv fenyegetést, a szüntelen kereszttüzet, amelynek az egyénileg felemelked

ki van téve. A teljes alulról felfelé irányuló

asszimiláció egyetlen nemzedéken belül csak egészen kivételes esetekben sikerül néhány embernek. A feltörekvésre vágyó réteg legtöbb tagjánál ezért az ilyen irányú fáradozások eleinte elkerülhetetlenül a tudat és a magatartás egészen sajátos torzulásaihoz vezetnek. Ez a keleti országokból és gyarmati területekr l „levantinizmus”

néven

ismert

jelenség;

a

nyugati

társadalom

kispolgári

középosztálybeli köreiben is elég gyakran találkozunk velük a „félm veltség” formájában – mikor valaki igényt tart arra, hogy másnak lássák, mint ami -, a viselkedés és az ízlés bizonytalanságaiban, nemcsak a bútorok és ruhák „elgiccsesítésében”, hanem a lelkében is; mindebben olyan szociális helyzet fejez dik ki, amely egy másik, társadalmilag magasabb rangú csoport modelljeinek utánzására szorítja az egyént. Ez azonban nem jár sikerrel: felismerhet marad benne az idegen modellek utánzása. A feltörekv és a fels réteg nevel dése, életszínvonala és élettere ebben a szakaszban még annyira eltér , hogy ez a próbálkozás a viselkedés biztonságát és lekerekítettségét a fels réteg sémája szerint elérni törekv legtöbb embernél sajátosan hamis és megformálatlan magatartáshoz vezet, amely mögött

azonban szociális létezésük valódi és igazi szükséghelyzete rejlik, az a vágyuk, hogy kikerüljenek alsóbbrend helyzetükb l és a felülr l jöv nyomás alól. S mivel felettes énjére a fels réteg nyomja rá bélyegét, a feltörekv rétegben ezért egyúttal mindig

egészen sajátos szégyen- és alacsonyabbrend ségi érzések jönnek létre. Ezek nagyon eltér ek azoknak az alsó rétegeknek az érzéseit l, amelyekben nem nyílik esély az egyéni felemelkedésre. Ez utóbbiak viselkedése talán durvább, ám zártabb, egységesebb és ebben az értelemben megformáltabb; er teljesebben élnek bele a saját 97

98

Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése

az illúziót kelti a diákban, hogy mindezt már hallotta valahol. Emellett a tanári

Pierre Bourdieu

beszédmód teljes jelentését az a helyzet határozza meg, amelyben a pedagógiai kommunikáció végbemegy, – ideértve az oktatás társadalmi terét, szertartásait,

Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése

id beli ritmusát, azaz a látható vagy láthatatlan kényszerek egész rendszerét, melyek és

következményeként a pedagógiai tevékenység a legitim kultúrát kikényszerít

bevés tevékenységgé válik. Az intézmény a bevésés feladatával megbízott egyének

közti kommunikációban, akkor az a szándékunk, hogy a pedagógiai viszonyt egyszer kommunikációs viszonyként kezeljük, s így mérjük le információs

azaz hogy a befogadást kikényszerítsék és a bevésés eredményét társadalmilag

Amikor megmutatjuk, milyen nagy az információ-veszteség a tanárok és a diákok

kijelölésével és felszentelésével méltónak ítéli ket arra, hogy az átadandót átadják, szavatolt szankciókkal ellen rizzék. Ilyen módon olyan törvényes tekintéllyel

tüzetesebben megvizsgáljuk az ellentmondást el idéz

ajándékozza meg a tanári beszédmódot, amely szinte kizárja, hogy felvet djön a

le,

pedagógiai kommunikáció informatív hatásfokának kérdése. Ha a pedagógiai viszonyt tiszta kommunikációs viszonnyá egyszer sítjük le, nem

kérdést. Ha a pedagógiai

kommunikációs viszonyra egyszer síthet

viszony csakugyan egy egyszer

hatékonyságát, olyan ellentmondást hoz felszínre, amely arra késztet bennünket, hogy

hogyan lehetséges, hogy mégis olyan alacsony a pedagógiai kommunikáció információs hatékonysága? Azaz más szóval: melyek azok a körülmények, amelyek

tudjuk megmagyarázni azokat a sajátosságait, amelyeket a pedagógiai intézmény

közepette a pedagógiai kommunikáció mint olyan még akkor is fennmaradhat,

tekintélyének köszönhet. (…) A tanár az intézmény által rendelkezésére bocsátott tér

ellentmondás arra kell hogy késztessen bennünket, hogy megvizsgáljuk azokat az intézményesített eszközöket és társadalmi körülményeket, amelyek akkor is lehet vé teszik a pedagógiai viszony fennmaradását, éspedig a benne él k boldog tudatlansága

amelyek lehet vé teszik, s t – akár akarja, akár nem – rákényszerítik, hogy kell távolságot tartson önmaga és a hallgatóság között. A tanár e magas körülzárt poszton

mellett, amikor a legcsekélyebb mértékben se valósítja meg látszólag legsajátabb

ül, amely szinte szónokká avatja. Ha ezt az órák látogatottsága megengedi, többnyire

célját. Másként fogalmazva, azt kell megvizsgálnunk, mi határoz meg szociológiailag

néhány üres pad választja el hallgatóságától, mintha ezek a széksorok, amelyeket

egy pedagógiai kommunikációs viszonyt formálisan meghatározott kommunikációs

legfeljebb a vakbuzgó rajongók, a tanári szózat alázatos papjai foglalnak el,

viszonnyal szemben.

kézzelfogható szimbólumai lennének annak a távolságnak, amelyet a profán tömeg félénken meg riz az ige szellemével szemben. (…) A tanár nyugodtan felszólíthatja a

sajátosságaiban (dobogó, katedra, vagyis a rászegez d tekintetek metszéspontjában elfoglalt központi helyzet) találja meg azokat az anyagi és szimbolikus feltételeket,

amikor az átadott információ szinte a semmivel egyenl ? (…) Ez a logikai

diákot közrem ködésre és ellenvélemény nyilvánítására – sohasem kell tartania t le, hogy mindez csakugyan bekövetkezik. A hallgatósághoz intézett kérdések gyakran nem egyebek afféle szónoki kérdésnél: szerepük f ként, hogy kifejezzék, mennyire

Az az önbizalom, amellyel a tanárok az egyetemi beszédmódot használják, éppen

vesznek részt a hívek a szertartásban, a válaszok pedig többnyire csak rituális felelgetések.

olyan törvényszer , mint a diákoknak a szemantikai ködösítés iránt tanúsított

A távolság megteremtésének valamennyi technikája között, amellyel az intézmény

türelme. Azokat a körülményeket, amelyek ezt a nyelvi félreértést lehet vé és

tagjait felruházza, a tanári nyelv a leghatékonyabb és a legkörmönfontabb: szemben

elviselhet vé teszik, maga az intézmény hozza létre. Egyfel l a rosszul ismert vagy

azokkal a távolságokkal, amelyek vagy az iskolai térelrendezés által adottak, vagy a

ismeretlen szavak mindig olyan sztereotíp összefüggésben jelennek meg, amely azt

rendszabályokban szavatoltak, a szavak teremtette távolságnak látszólag semmi köze sincs az intézményhez. A tanári beszédmód, ez a törvényben rögzített attribútum,

Pedagógiai tekintély és nyelvi tekintély

100


amely hatásának jó részét az intézménynek köszönheti, mivel sohasem választható el

kritériumai (l): "Kevés az igazán rossz dolgozat, de a jó talán még ennél is kevesebb;

attól az iskolai tekintély-viszonytól, amelyben megnyilatkozik, a tanár legbens bb

a többi, vagyis a dolgozatok 76%-a átlagos (….)" A jelentésük szókincse, kivált

tulajdonságaként jelenhet meg, noha a hivatalnok csupán a maga javára használja fel

akkor kimeríthetetlen, amikor a jelöltek "középszer ségét" az "unalmas", "lapos"


szerencsére, mégiscsak "kiemelkedik" néhány "kiváló" vagy "csillogó" dolgozat,

tömegben, ám végs védelmér l, a tanári nyelv tanári használatáról, semmiképpen

amely legalább "igazolja a versenyvizsga létjogosultságát". (…) A hagyományos

vagy "semmitmondó" dolgozatok "szürke tömegét" kell ócsárolniuk, amelyb l

hermelinprémes palástot, vagy a tógát, s t le is szállhat a dobogóról és elvegyülhet a

a funkció nyújtotta el nyöket. A szó hagyományos értelmében vett tanár levehette a

pedagógiai kapcsolatot valójában ez a félreértés határozza meg: mivel a tanár olyan nyelven ad el , amelyet egyáltalán nem vagy csak félig értenek diákjai, neki sem

személye és egyénisége "semlegesíti" szavait, másrészt az, hogy a nyelv –

szabad megértenie, legalábbis a logika szerint nem, a diákok érvelését. Mindamellett,

széls séges esetben – már nem a kommunikáció eszköze, hanem a megigézésé,

ahogyan, amiként Max Weber megjegyzi, a pap törvény biztosította legitimitása azzal

funkciója, hogy igazolja és a hallgatóságra kényszerítse a

a következménnyel jár, hogy az ima kudarcáért sem az Isten, sem pedig a pap, hanem

csakis maga a hiv a felel s, éppúgy a tanár, aki – bár korántsem vallja be magának

kommunikációnak és a kommunikáció tartalmának pedagógiai tekintélyét.

amelynek az a f

sem mondhat le. Annak, hogy egyetlen olyan téma sincs, amelyr l nem beszélhet – legyen az osztályharc vagy vérfert zés –, egyrészt az a magyarázata, hogy helyzete,

és korántsem vonja le e felismerésb l fakadó összes következtetést – azt gyanítja, hogy nem értettek meg tökéletesen, szintén megteheti – egészen addig, amíg nem

A nyelv ilyen használata nem kedvez olyan törekvéseknek, melyek a kommunikáció információs hatékonyságát akarnák mérni. Minden úgy is történik, mintha a

vonják kétségbe törvényes tekintélyét –, hogy a diákokat okolja, amiért

biztosítja az ellentétes irányú kommunikációt a diák és tanár között) az volna a rejtett

érti, mit is akarnak neki mondani.

funkciójuk, hogy megakadályozzák a tananyag megértésének, illetve majmoló ismételgetéssel álcázott félreértésének pontos lemérését. Ilyenformán az ex cathedra

A diákok "tehetségtelenségét" hirdet tanári ideológia tehát, amely valójában a nagykép igényesség és a kiábrándult elnézés keveréke, a hagyományos pedagógiai

el adás és a hallgatói értekezés valójában éppen úgy funkcionális párt alkotnak, mint

munkára épített és a tanár "csalhatatlanságát" biztosító iskolai intézmény logikáját

beszámolóknak és értékeléseknek (az intézmény ugyanis csak ezekkel az eszközökkel

maga nem

fejezi ki. Ez a logika arra készteti a tanárt, hogy a kommunikáció minden – mégoly váratlan – kudarcát annak a viszonynak (illetve e viszony egyik tényez jének)

frázisai. A dolgozatok ékesen szóló stílusa azért kelti a tanárban azt a homályos érzést, hogy el adását azért többé-kevésbé mégiscsak megértették, mert a dolgozatok

tulajdonítsa, melynek hallgatólagos lényege az, hogy a lehet legostobább befogadók a legrosszabbul értelmezik a lehet legjobb üzenetet. Ha az egyetemi hallgatónak

olyan nyelvezetet, s ezzel a beszédmóddal olyan viszonyt alakítanak ki, amely kivált

nem sikerül megvalósítania azt a "kötelez létezési formát", amely voltaképpen a

alkalmas arra, hogy a határozott állásfoglalásokat elkerülje, s ezáltal arra készteti a

diáknak "a tanár számára való létezése", hibáiért csakis

maga felel s. "A jelöltek

a tanári magánszám és a vizsgán végrehajtott egyéni h stett, vagy a tanári fölényt bizonyító „tudálékos” beszédmód és a hallgatói értekezések b beszéd en üres

legkáprázatosabb elméletek is logikai szörnyszülötté válnak, mintha csakis az volna az egyetemi hallgatók szerepe, akik képtelenek felfogni a tanítottakat, hogy

szájában", ahogyan a tanári versenyvizsgákról írt jelentésekben olvasható, a

dolgozatot javító tanárt, hogy

is olyan óvatosan ítéljen, mint a szerz . A tanárok

állandóan ismételgetik, milyen roppant nehéz osztályozniuk a "középszer dolgozatok tömegét". Ezeket a dolgozatokat, amelyek nem adnak fogódzót határozott

vegyes elnézéssel ítélik meg a tanárok: „Adjuk meg neki az átlagot...” vagy „hadd

– minden kudarc ellenére – továbbra is ki fog fejteni, mer hivatástudatból, s olyan

menjen át a szerencsétlen”. A tanári versenyvizsgák bizottsági jelentései

kiábrándult éleslátással, mely érdemét csak növeli. A "rossz diákok" léte tehát, akik

fáradhatatlanul panaszolják, s valóságos természeti csapásként írják te, hogy milyen rossz hatást váltanak ki a vizsgák alapelvei és az osztályozás hagyományos

id r l-id re magukra terelik a figyelmet, éppen olyan szükségszer , mint az istentanokban a gonoszé: megakadályozza, hogy az ember az összes lehetséges

101

102

bebizonyítsák az oktató er feszítéseinek hiábavalóságát, mely er feszítéseket a tanár

vélemény kialakításához, végül, hosszas mérlegelés után, s jobb híjján lenézéssel


er feszítéssel tanítson, vagyis úgy, ahogyan t is tanították. Ha pedig csakugyan

iskolai világok legjobbikában higgye magát, s eközben igazolja a magukat a lehet


elszánná magát, hogy levonja a kudarc valamennyi pedagógiai következményét,

pedagógiai kudarcra, melyet elkerülhetetlennek tüntet fel.

akkor saját diákjai is fels oktatásba tévedt tanítót látnának benne. Ami pedig a diákot

Ilyenformán az az illúzió, hogy az embert megértjük, valamint az az illúzió, hogy

legjobbnak állító pedagógiai erkölcsöket, mert megcáfolhatatlan mentséget talál a

illeti, számára szükséges és elégséges feltelel, hogy annak a nyelvnek a használatára hagyatkozzon (például egy szemináriumi dolgozat megírásakor), amelyre egész

egymást, mert mindkét illúzió alapja az intézményben található. Az egyetem el tti

képzése felkészítette. Ez esetben teljes védelmet és biztonságot élvez a tanárral

is megért másokat, kölcsönösen igazolják, és így kölcsönösen meger síthetik

szembeni távolságtartás révén, melyet a hamis általánosítások és „még-csak-nem-ishamis” állítások óvatos megfogalmazása szerez meg számára. Ilyen módon elérheti

elkerülhetetlenül be kell, hogy kapcsolódjanak a fiktív kommunikáció játékába, még

az átlagos (…) jegyet, s közben nem kell lelepleznie – valamilyen világos kód szerint

akkor is, ha ezzel csatlakozniuk kell ahhoz az egyetemi világszemlélethez, amely

– ismereteinek és az anyag megismerésének pontos szintjét. Ha ugyanis ezt tenné,

minden értéküket kétségbe vonja. (…) A diákok már csak azért sem hajlanak arra,

meg kellene fizetnie a világos fogalmazásért. A diák mindig írhat, legalábbis a tanár

hogy félbeszakítsák a tanár monológját, amikor nem értik, mert a körülbelüli

számára, olyan összefügg

látszatértekezést, amelyben soha sincs semmiféle

tanulás során adott el készítésnek, valamint a pedagógiai kommunikációs viszony társadalmi el feltételeinek az a következményük, hagy a diákok objektíve

Így gyakran az elkeseredés retorikája az egyetlen eszközük, s egy olyan nyelv

gondolat, hogy a diákoknak joguk lenne a nem-megértéshez, s ilyenformán

védelmez vagy engesztel mágiájához menekülnek, amelyben a tanári el adás nagy

kénytelenek leszállítani a tananyag megértésére irányuló igényeiket. (…) Mindent összevéve, a tanárok és diákok csak azért tartoznak egymásnak azzal, hogy

szavai csak a szertartásos zsolozsma jelszavai vagy felszentelt kifejezései. (…).

igazolt intézménybeli méltóságukkal. S amikor (bár általában nincs szó tudatos számításról) az egyetemi szempontból leggazdaságosabb vagy a leginkább

jövedelmez (vagy, ahogyan az iskolai konyhanyelv mondja, a "legkifizet d bb") magatartást választják, a tanárok és diákok csak az iskolai világ szankciórendszerként észlelt törvényeinek engedelmeskednek. A tanár csak abban az esetben alakíthatna ki kommunikáció módjától, amit viszont nem tud megtenni, mert e két mozzanatot

egy új nyelvet és új viszonyt a nyelvvel, ha elválasztaná a kommunikált tartalmat a maga szétválaszthatatlan egységben sajátította el és asszimilálta. Hasonlóképpen az

egyáltalán nem tesz eleget azon követelményeknek, melyek bevés

De vajon egyáltalán fennmaradhatna-e egy ilyen oktatási rendszer, amelyik látszólag funkciójához

tartoznak …? Vajon akkor is olyan nagy volna-e a szabadság, amelyet a rendszer a bevéséssel

megbízott

egyének

számára

biztosít,

ha

nem

szerepelnének

ellentételekként azok az osztályfunkciók, amelyeket az iskola még akkor is teljesít, amikor pedagógiai hatásfoka a semmivel egyenl ? Renantól Durkheimig sokan észrevették, hogy az az oktatási forma, amely valamiféle stílust, vagyis a nyelvhez és a kultúrához való meghatározott viszonytípust is át akar adni a diákoknak, milyen sokat köszönhet a jezsuita kollégiumoktól örökölt humanista hagyománynak, az arisztokratikus-nagyvilági elvárások iskolai és keresztény átértelmezésének, amely a hivatással szembeni el kel

közönyt minden el kel

vagy befogadói, akkor egyben kötelezettségeket is ró rájuk az intézménnyel szemben. E kötelezettségek pontos arányban állnak az intézményben elfoglalt helyük révén

az iskola elismeri, hogy a diákok és tanárok a pedagógiai üzenet legitim kibocsátói

A nyelv és a nyelvhez való viszony

valóságos mennyiségét, mert ezzel voltaképpen az intézménynek tartoznak. Amikor

információk

kölcsönösen túlbecsüljék a pedagógiai kommunikációban közleked

az anyagot; s t hogy mindent meg kellett érteniük, fel sem merülhet bennük az a

védekezzenek abban a harcban, amelyben nincs minden szó használata megengedve.

jellegzetes értelmetlenség. (…) A hallgatóktól azt követelik meg, hogy szavakkal

megértésbe való alkotmányos belenyugvás egyszerre terméke és el feltétele az iskolarendszerhez való alkalmazkodásuknak, s minthogy az a feltevés él, hogy értik

hivatás legtökéletesebb

103

104

formájává változtatja. Ám korántsem lenne érthet , miért tulajdonít olyan nagy

oktató nem mérheti fel, hogy a diákok mennyire értették meg, amit mondott, mert ezzel romba döntené azt a fikciót, amely lehet vé teszi számára, hogy a legkisebb


értéket a francia oktatási rendszer az irodalmi képességnek, azaz pontosabban, annak

gazdasági és szimbolikus jövedelmez ségét), mindig az a távolság határozza meg,

a képességnek, amely minden élményt, s legels sorban az irodalmit, irodalmi

amely ezt a kódot elválasztja attól a nyelvi normától, amelyet az Iskolának sikerül

beszédmóddá változtatja, s amelynek következtében francia módra, vagyis párizsi

elfogadtatnia


a

"nyelvhelyesség"

társadalmilag

elismert

kritériumainak

egyrészt az oktatási rendszer m ködésében, másrészt annak az egyensúlyhelyzetnek a

megkövetelt típusát elválasztja attól a gyakorlati beszédhasználattól, amelyet az

és a

egyén kisgyermekkori osztályjelleg nevelése során sajátított el.

megteremtésében, amely az oktatási rendszer, illetve az értelmiségi mez

meghatározásában. Pontosabban, az egyes egyén nyelvi t kéjének az iskolai piacon vett értéke attól a távolságtól függ, amely a szimbólumok kezelésének iskola által

életmódként élik át az irodalmi – s t nemritkán a tudományos – életet, ha nem válik világossá, hogy ez az értelmiségi hagyomány még ma is társadalmi funkciót tölt be

különféle társadalmi osztályok közti viszonyt szabályozza.

Senki nem sajátíthat el egy beszédmódot anélkül, hogy egyúttal egy, a beszédhez való viszonyt is el ne sajátítana. A kultúra területén az elsajátítás módja az elsajátított tudás használati módjának formájában épül be az elsajátított tudásba, s az elsajátítás

Bár soha senkinek, még a kiváltságos osztályok gyermekeinek sem anyanyelve az egyetemi nyelv, a korábbi nyelvtörténeti állapotoknak ez az id tlen elegye, koránt

elkülöníteni egymástól meghatározott számú, pontosan körülhatárolt francia

magyarázata annak, miért épp a beszédhez való viszonyban található meg a polgári

rétegnyelvet, mert a társadalom különböz szintjei hatnak egymásra. Mindamellett a

nyelvet és a népnyelvet egymástól elválasztó nyilvánvaló különbségek lényege. Sokat

nyelvi skála két végpontján két jól meghatározható beszédmód figyelhet meg: a

írtak már arról, hogy a polgári nyelv hajlamos az elvontságra és a formalizmusra, az

polgári és a köznépi”. A polgári nyelv számos szót, s t, szintaktikai fordulatot örökölt

intellektualizmusra és az eufémisztikus mérsékletre. Nos, ebben a tényben

a latintól, melyek minthogy csak az írástudók csoportja importálja, alkalmazza és teszi kötelez vé ket, elkerülték az újrastrukturálást és az asszimiláló

mindenekel tt egy olyan hajlam kifejez dését kell látnunk, amely társadalmilag alakult ki a nyelvvel, vagyis a beszélget partnerrel és a beszéd tárgyával szemben.

újraértelmezéseket. Emellett e beszédmód fejl dését állandóan ellen rzik és

Az el kel távolságtartás, a mértéktartó fesztelenség és a mesterkélt természetesség

korlátozzák tudós vagy világi legitimáló fórumok normalizáló és stabilizáló

alkotják minden nagyvilági kód lényegét, s mindez élesen szemben áll a népnyelv

beavatkozásai. Így a polgári nyelvet csak azok alkalmazhatják megfelel en, akik a

kifejez erejével és expresszionizmusával, amely olyasmiben nyilvánul meg, hogy ez

nyelv családi körben familiarizációval elsajátított gyakorlati kezelését az iskola segítségével a nyelv szinte tudós kezelésének másodlagos képességére válthatták át.

a nyelv el szeretettel ugrik át egyik egyedi esetr l a másikra, az illusztrációról a parabolára, nem szereti a patetikus el adásmódot vagy az érzelmek dagályosságát,

Mivel a pedagógiai kommunikáció informatív hatásfoka mindig a befogadók nyelvi

kedveli a csúfolódást, a jókedvet és a malacságokat. E sajátosságok azon osztályok

hozzáértését l függ (ami az egyetemi nyelv kódjának többé-kevésbé teljes vagy

létezési formáit és beszédmódját jellemzik, amelyek sohasem rendelkeznek teljesen

többé-kevésbé tanult ismereteként határozható meg), az iskolai értelemben kifizet d

azokkal a társadalmi feltételekkel, amelyeknek alapján különbséget tehetnek az

módja már önmagában is kifejezi az elsajátító társadalmi jellemz i, illetve az elsajátított tudásanyag társadalmi érteke közötti objektív viszonyokat. Ez a

sincs egyformán távol azoktól a nyelvekt l, amelyeket a különböz

társadalmi

osztályokban beszélnek. Persze, miként megjegyezték, csak önkényesen "lehetne

Az iskolai beszédmódhoz való viszony alakulása tehát függ mindattól a távolságtól,

akkor is igaz, ha a nyelvi tényez jelent sége eltér attól függ en, hogy milyen más

mely a korai-szocializáció során átadott gyakorlati beszédhasználat és az Iskola

és az iskolai siker közötti viszony kialakul, ami vizsgálatokkal kimutatható. Ez még

objektív lejegyzés és a szubjektív megjegyzés között, vagy a látott tárgy és aközött, ami a látott tárgyból a választott néz pontnak tudható be.

t kének a különféle társadalmi osztályok közötti egyenl tlen megoszlása valójában egyike azoknak a legrejtettebb közvetítéseknek, amelyek szerint a társadalmi eredet

társadalmi feltételekt l, amelyek közepette a nyelv feletti, többé vagy kevésbé teljes uralmat megszerezték. E viszony azután lehet alázatos vagy felszabadult, feszült vagy

105

106

követelményeinek megfelel szimbólumkezelés között feszül, mind pedig azoktól a

szakaszonként változik. Azoknak a különféle nyelvi kódoknak a társadalmi értékét, amelyek adott id ben és adott társadalomban rendelkezésre állnak (vagyis e kódok

tényez k együttesében helyezkedik el, azaz, következésképpen, oktatási típusonként,


szerény, de mindenképpen egyik legbiztosabb jele a beszél társadalmi helyzetének.

tartozó diákok, akik a Sorbonne-on végzik tanulmányaikat – a többieknél sokkal

Az érzelmek és vélemények szóbeli kifejezésére való készség, ami a társadalmi

könnyebben szánják rá magukat, hogy egy olyan nemlétez szót meghatározzanak,

osztályokból származó diákok, illetve kiváltképpen azok a kiváltságos osztályokhoz

vagy

fesztelen, mesterkélt vagy meghitt, patetikus vagy mértéktartó, nagykép


amely szándékkal került be egy szókincstesztbe (gérophagia). Ha ehhez hozzátesszük, hogy épp azok a diákok haboznak a legkevésbé, amikor e beugrató

er teljesebb elvárás irányul, hogy az egyén képes legyen, és éppen saját

kifejezés meghatározásáról van szó, akiknek "legragyogóbb a korábbi iskolai

hierarchiában való emelkedéssel együtt er södik, csupán egyik dimenziója annak a készségnek, melyre a társadalmi és a szakmai hierarchiában való emelkedéssel egyre

valamennyi viszony szempontjából kiváltságosak kategóriája adta ennek az

mindig a m velt hagyomány összefüggésébe ágyazódó sejtetésekkel és irodalmi

etnológiai csengés

metaforával, mint a gyakorlati metaforák és a "rámutatással pótolt kihagyások",

akkor levonható az a következtetés, hogy a nyelvhasználat könnyedsége szinte

pályafutásuk (humántagozat, kitüntetéses érettségi stb.), és hogy épp az el bb vizsgált

szabályokkal szemben. A látszat ellenére mi sem áll élesebben szemben a szinte

gyakorlatában, távolságot tartani e gyakorlattal, illetve e gyakorlatot irányító

kifejezésnek a legtöbb magabiztosan zagyva meghatározását,

Hasonlóképpen a szóbeli vizsgákon szerepl

helyettesítse. A retorikai fogások, a stilisztikai elemek, a kiejtés árnyalatai, a

felel tlen fesztelenséggé válhat, amikor azzal a magabiztossággal társul, amelyet egy kiváltságos kategóriához tartozás nyújt az egyénnek.

amelyek lehet vé teszik, hogy a népnyelv a verbális információ egészét vagy egy részét a helyzetre és a "körülményekre" való hallgatólagos (vagy taglejtéses) utalással

jelöltek nyelvi magatartásának és

hanglejtés dallama, a felhasznált szavak vagy frazeológiai formák korántsem csak a

taglejtéseinek módszeres megfigyelése feltárhat néhányat azon társadalmi jelek

nyelvi eredetiséggel tör d

akcentus, hanghordozás, el adásmód, stb.). (…). Az az elemzés, amelyre a kísérletezés szükségletei kényszerítenek bennünket, kimutatja, hogy valójában

körülmények terméke, amelyek mellett a nyelvet és a nyelvhasználatot elsajátították.

minden ítéletet, mindenekel tt a tudás és a mégoly technikai cselekvési módok

Mindezen stilisztikai jegyek magában a beszédmódban árulják el azt a nyelvhez való viszonyt, amely a beszél k egy egész kategóriájára jellemz , lévén azon társadalmi

nyelvhasználat modalitásának jelei kétségkívül beletartoznak (nyelvhelyesség,

közül, amelyek a tanár véleményét öntudatlanul is vezérlik, s amelyek sorába a

beszél tudatos választásait fejezik ki (ahogyan ezt a

nyelv és a kivitelezéseként értelmezett beszéd sommás szembeállítása sugallja).

elkülönülés szakemberei alakítanak ki a nyelvvel, csak határesete a nyelvvel kapcsolatos irodalmi beállítottságnak. Ez viszont áltálában a kiváltságos osztályok

észlelnek, nevezetesen egy adott társadalmi pozícióra jellemz modort. Így, szemben azzal az "er ltetettnek" tekintett könnyedséggel, amely kivált azoknál a közép- és

sajátja, amelyek hajlamosak rá, hogy az általuk használt nyelvet, illetve jellegzetes

népi osztályokhoz tartozó diákoknál gyakori, akik gyors beszéddel igyekeznek

nyelvhasználatukat a közönségest l való elhatárolódásra használják, s így aláhúzzák

alkalmazkodni (bár hanglejtésük gyakran kibicsaklik) az egyetemi kifejezési mód

saját megkülönböztetett jellegüket.

normáihoz, a "természetesnek" ítélt könnyedség a beszéd mesteri kezelését a

Mint általában azt, ami a magatartás modalitásával kapcsolatos, a nyelvhez való viszonyt sem igen lehet kísérletileg felmérni, már ahogyan ezt az olyan empirikus

fesztelen el adásmódban, a nyugodt hanghordozásban és a stilisztikai sejtésekben juttatja érvényre. Mindezen sajátosságok igazolják, hogy az egyén képes rá, hogy

kutatások végzik, amelyek gyakran rutinszer eljárásokat követnek mind a kérd ívek

m vészien elrejtse tulajdon m vészetét, ami a legkifinomultabb módon érzékelteti – a

összeállításában, mind az eredmények kiértékelésében. Mégis, a nyelvi magatartás

túlzóan jó válasz kísértésének elfojtásával – beszédmódjának potenciális kiválóságát.

értékelését szinte megfert zte azoknak az egyfelé mutató, azaz, pontosabban, redundáns benyomásoknak a rendszere, amelyek csak egyetlen átfogó beállítottságot

Így a közhasználatú kifejezések kerülése és a ritka fordulatok el szeretettel való alkalmazása, amely arra a viszonyra jellemz , amelyet az írás és az írás révén való

egyén szorongása, azért min sítik ösztönösen a szegény ember fesztelenségének vagy (ami ugyanaz) az újgazdag hivalkodásának, mert túl világosan árulja el funkcióját

107

108

Azt a nyelvhez való görcsös viszonyt, amelyen átsejlik a sikerre és elismerésre vágyó

modalitásának bizonyos jelei fellelhet k a nyelvi kompetencia egyes szókincsteszttel mérhet objektív jellemz iben. Így például a nyelvhez való különböz viszony egyik ismérvét abból a tényb l olvashatjuk ki, hogy a Sorbonne diákjai – vagy a kiváltságos

tulajdonítanak. E szabályoknak minden – az egyetemi intézmény által szabályozott és

a közönséges érdekeltség gyanúját azok el tt a tanárok el tt, akik ragaszkodnak egy

szentesített – beszédben érvényesülniük kell, legyen szó akár a tanárok el adásáról,

olyan káprázati eszmecsere fikciójához, amelynek még a vizsgán sincs önmagán

akár a jelöltek szóbeli feleleteir l. Abban az iskolai világban, amelyben az az

kívül más célja.

eszmény, hogy a diák "úgy beszéljen, mint egy könyv", csak az a teljesen legitim

Az egyik a kizárólag iskolai elsajátítási mód, amelynek az iskolai nyelvhez való "iskolás" viszony a következménye, a másik pedig az észrevétlen familiarizáció révén

teljességét birtokolja – és csak ezt ismeri. Ugyancsak jellemz

ebb l a szempontból a pedagógiai feladatok hierarchiája,

vezethet vissza, amely a nyelvtudás kétféle elsajátítási módja között figyelhet meg.

beszédmód, amelynek minden mozzanata feltételezi, hogy a beszél a legitim kultúra

A nyelvhez való viszony kétféle típusának szembenállása arra az oppozícióra

(amely nem más, mint az egyén értékének bizonyítása) ahhoz, hogysem elkerülhetné



ahogyan ez objektíve megnyilatkozik az intézmény felépítésében és a benne

egyetlen, amelyet feltétel nélküli parancsnak éreznek. Emellett eltörpülnek a diákok

cselekv k ideológiájában. Valamennyi tanári kötelesség közül a kultúrált el adás az

fölényes gyakorlati kezelését – mert már lehet vé teszi a m velt célzásokat és

való elsajátítás. Csak ez utóbbi képes arra, hogy kialakítsa a nyelv és a kultúra

amelyet általában a tanítási tevékenység (tanársegédekre hagyandó) érdektelen

segítségével és ellen rzésével kapcsolatos feladatok, mint például a dolgozatjavítás,

gyermekkor készíti el , ahol a szavak a dolgok realitását határozzák meg, a korábbi

összekacsintásokat. Az iskolai világátélés, ha egy olyan családban eltöltött

visszájának tartanak, kivéve ha a dolgozatjavítás alkalmat ad a vizsgabizottságnak arra, hogy valamilyen versenyvizsgán korlátlan hatalmat gyakoroljon. Az egyetemi

tapasztalatokkal tökéletesen ellentétes valószín tlenségi élményt hoz létre. A népi osztályoktól származó gyermekeknek ez jut osztályrészül egy olyan nyelv iskolai

intézmény hierarchiájában. A tanársegéd mindig a "gyakorlati foglalkozásokat" vezeti, még akkor is, ha is csak beszél. Az "óraadó" órát ad, az "el adó", aki pedig

hanem a kollegisták ellen-nyelvével is. A bentlakó falusi gyerekek ugyanis, akik

ugyanazt csinálja, oktat, s elvben csak a professzor tart "egyetemi" el adást.

"korrekt", vagyis "kijavított" nyelv nemcsak azzal a nyelvvel áll szemben, amelyet a lapszéli tanári megjegyzések "köznapinak" vagy "közönségesnek" min sítenek,

használja az intézmény legitim nyelvét, minél magasabban helyezkedik el az

rangfokozatok elnevezései is arról tanúskodnak, hogy egy oktató annál jogosabban

elsajátítása során, amely els sorban alkalmas, hogy irreálissá tegye azt, amir l beszél, mert az egész valósággal azonosítja. Az osztályteremben beszélt "csiszolt" és

Az elnevezések e rétegzett rendszere a technikai munkamegosztás örve alatt valójában a kiválósági fokozatok hierarchiáját fejezi ki egyetlen funkció betöltésével.

beletör dés között választhatnak. Aligha mutatja meg valami jobban a francia oktatási rendszer objektív funkcióit,

E funkció ideális szempontból oszthatatlan, ám a nehéz id k és a munka szükségletei mégis arra kényszerítik a kinevezett tanárokat, hogy a feladatokat mind nagyobb

mint az a csaknem kizárólagos szerep, amit a bevésés és asszimilálás egyéb

számú helyettes között osszák meg.

szembe

a

kényszer

akkulturációval

kerülnek

és

a

egyszerre

rejtett

ellenakkulturációval, csak a hasadásos tudat, illetve a kirekesztettségbe való

technikáinak rovására, a tudásanyag szóbeli átadásának és a szavak manipulációjának

tulajdonít. A nagy el adótermek, illetve a gyakorlati foglalkozások és olvasószobák látogatottsága közötti aránytalanság, vagy az önképzés segédeszközeinek (könyvek, készülékek) beszerzési nehézségei arról árulkodnak, hogy mennyire aránytalan a

Társalgás és meg rzés – konverzálás és konzerválás

a gyakorlatokkal a kísérletezésnek, az olvasásnak vagy a dolgozatírásnak szánnak.

(…) A francia oktatási rendszer olyan kulturális kiváltságot riz meg és szentesít, amely

Pontosabban: a szóbeli átadásnak ez az els bbsége nem rejtheti el, hogy a

a kultúrához való viszony elsajátítási feltételeinek monopóliumán alapszik. E

kommunikáció egy, az írott nyelv uralta beszéden keresztül zajlik. Err l tanúskodik az a különleges érték is, amelyet az írásos el adásmód és a stilisztika szabályainak

viszonyt a kiváltságos osztályok abban a mértékben tartják legitimnek és akarják

109

110

hallás utáni tanulásnak tulajdonított fontosság ahhoz képest, amit az irányított vitával,

legitimként elismertetni, amilyen mértékben elsajátítási monopóliumának birtokosai.



Az oktatási rendszer tehát azt a kultúrához való viszonyt ismeri el, melyet csak abban

iskolák realitása és a tehetség ideológiája közti látszólagos ellentmondás (amely talán iskolarendszerekben) nem rejtheti el, hogy a – mégoly iskolás – kultúrához való nem

ellenére, szoros kapcsolatban marad a legitim kultúra oktatási módjával, amelynek

iskolás viszony iskolai kultusza igen alkalmas arra, hogy konzervatív funkciót töltsön

társadalmi feltételeivel csak azok a családok rendelkeznek, amelyek kultúrája az

be, mert a hagyományos típusú iskolai tevékenység (még azzal is, amir l nem beszél)

uralkodó osztályok kultúrája. El ször is látnivaló, hogy – miközben az oktatási

automatikusan azoknak az osztályoknak a pedagógiai érdekeit szolgálja, amelyeknek

rendszer nyilvánvalóan nem adja meg azt, amit megkövetel – egyformán megköveteli

azért van szükségük az Iskolára, hogy vele legitimálják a kultúrához való viszony

azoktól, akik hozzáfordulnak, hogy rendelkezzenek azzal, amit

ama monopóliumát, amelyet teljesen sohasem neki köszönhetnek.

sohasem ad meg

nekik, vagyis azzal a nyelvhez és a kultúrához való viszonnyal, amelyet csakis egy

sohasem fogalmazódik meg olyan határozottan, mint a leginkább rutinszer

sajátították el, illetve olyan oktatási módot alkalmaz, amely viszonylagos különállása

az esetben lehet teljesen uralni, ha az iskola által oktatott kultúrált familiarizációval

(…)

sajátos elsajátítási mód hozhat létre. Másodszor azt kell látnunk, hogy az oktatási

rendszer – minthogy meg riz egy olyan oktatási módot, amely szinte alig különbözik

a családi nevelést l – olyan nevelést és ismeretanyagot ad a diákoknak, amelyet csak

Kirekesztés és kiválasztás

azok értenek meg igazán, akik rendelkeznek azzal a neveléssel, amelyet az iskola

kultúrához való viszonyt értékesebbnek tartja magánál a kultúránál, a kultúrához való

kell szakítanunk, amely a nemzeti hagyomány megmagyarázhatatlan örökségének

viszony lehetséges típusai közül pedig azt tartja a legértékesebbnek, amelyet maga teljesen sohasem alakít ki. Ez az oktatási rendszer osztályviszonyoktól való

hatásának tulajdonítja a rendszer szembeszök vonásait. Az sem elég azonban, ha az

osztályoktól való függése közvetlenül abból olvasható ki, hogy ez a rendszer a

Ha meg akarjuk érteni, miért tulajdonít az oktatási rendszer akkora jelent séget a vizsgának Franciaországban, akkor el ször is a spontán szociológiai magyarázataival konzervatizmus megmagyarázhatatlan

vagy az egyetemek lényegéb l következ

nem ad meg nekik. Ilyenformán a hagyományos iskolarendszernek az uralkodó

is iskolai modorát, akik egész modorukat neki köszönhetik. Az oktatási rendszer tehát

összehasonlító módszer és a történeti elemzés segítségével egy meghatározott oktatási rendszeren belül megvilágítjuk a vizsga sajátosságait és bels funkcióit. Csak

nem vállalja saját modoralakító módszerét, s egyben azt is bevallja, mennyire

akkor juthatunk el a vizsgára vonatkozó szokásos kérdések megkérd jelezéséig, azaz

képtelen egy sajátosan iskolai termelési mód autonómiáját kialakítani. Ahogyan a hagyományos típusú gazdasági magatartás olyan

odáig, hogy feltárhassuk, mit fed el a vizsga, s mit fednek el a vizsgára vonatkozó

függésének végs igazsága, amelyet akkor árul el, amikor lebecsüli azoknak a nagyon

olyan kérdések is, amelyek elterelnek a vizsga nélküli kirekesztésre vonatkozó

gyakorlatként határozható meg, amely sohasem vállalja nyíltan önmagát, s amely következésképpen föl se vetheti a kérdést, vajon tökéletesen megfelel-e saját objektív

kérdések feltevését l, ha egy második szakítás révén leszámolunk a semlegesség illúziójával, illet leg azzal az illúzióval, amely szerint az iskolarendszer teljesen

céljainak, éppúgy a hagyományos típusú pedagógiai munka önmagában vett

független az osztályviszonyok struktúrájától.

gazdasági

bizonyítottan létez

kiszámítását, amelyek a legalkalmasabbak az e pedagógiai lét által objektíve funkciók betöltésére. Az iskolás modor iskolai lebecsülése,

amelyre számtalan példát nyújt a francia egyetemi hagyomány, éppúgy föllelhet a

görög iskolák azon vitáiban, hogy tanítható-e a tehetség, mint a dilettantizmus konfuciánus kultuszában. (…) Ám a m velt hagyományok vagy a hagyományos 111

A vizsga az oktatasi rendszer struktúrajában és történetében Nem

szorul

különösebb

bizonyításra,

hogy

a

vizsga,

legalábbis

a

mai

Franciaországban, uralja az egyetemi életet, vagyis nemcsak a diákok és tanárok képzeteit és gyakorlatát, hanem az intézmény szervezetét és m ködését is. Elégszer

pedagógiaként, vagyis olyan pedagógiai gyakorlat gyanánt határozható meg, amely figyelmen kívül hagyja vagy kizárja azoknak az eszközöknek a racionális

112



megírták már, mennyire szoronganak a diákok a hagyományos számonkérés totális,

fejez ki, oktat, rögzít és szentesit, amelyek az iskolarendszer meghatározott

szervezetében az értelmiségi mez meghatározott struktúrájához és - e közvetítéseken keresztül - az adott uralkodó kultúrához kapcsolódnak, akkor érthet , miért váltanak

durva és részben váratlan ítéleteit l, s azt is, hogy milyen ritmustalan az iskolai munka megszervezésének az a rendszere, amely legszéls ségesebb formáiban nem

ki heves vitákat az olyan - els pillantásra jelentéktelen - kérdések, mint az érettségi vizsgák menete, a tananyag terjedelme, a feladat-javítási eljárások, hogy ne is

mondott választásainak a legvilágosabb kifejez dése: amennyiben a tudásnak és a

beszéljünk

ismer más ösztönzést, mint a teljes kudarc fenyeget

közelségét. Igazság szerint

azonban a vizsga nemcsak az iskolai értékeknek és az oktatási rendszer ki nem

arról

a

felháborodott

ellenállásról,

amellyel

minden

javaslatot

lehurrognak, amely valamit is változtami kíván az olyan - jelent s értékekkel

megérdemli az egyetemes szankciót, a vizsga az egyik leghatékonyabb eszköze annak

összeforrott - intézményeken, mint az egyetemi verseny-vizsga, a szakdolgozat, a

a vállalkozásnak, amelynek célja az uralkodó kultúrának, illetve e kultúra értékének a

latin nyelv tanítása vagy a "nagy iskolák".

berögzítése. A legitim kultúrának, illetve a kultúrához való legitim viszonynak az

tudás kimutatásának olyan társadalmi meghatározását kényszeríti a diákokra, amely

(…)

nem ismert) feltételezi az egyetemi intézmény, vagyis a hivatásos tanárok olyan

annak

a

helyzetnek

köszönheti

lényegi

tulajdonságait,

amelyben

amely

Ha igaz, mikiént Durkheim megjegyezte, hogy a vizsga megjelenése (amelyet az antikvitás, amelyben csak független, s t konkurrens iskolák és tanárok m ködtek,

elsajátítását nemcsak a kötelez tanterv szabályozza, hanem legalább annyira - ha ugyan nem jobban - az a szokásjog is, amely a vizsgák joggyakorlatában ölt testet, s

szervezett testületét, amely maga gondoskodik fennmaradásáról; ha igaz továbbá,

megfogalmazódik.

szakértelmet szentesít és specializált pályákra jogosít fel) a modern Európában csak a

modellekre vezethet k vissza, amelyek célja egy sajátos iskolai feladattípusra való el készítés. Így például a francia nagy iskolára jellemz nek tartott gondolkodásmód

bürokratikus szervezetek igényeinek fejl déséhez kapcsolódva jelent meg, amelyek hierarchizált és egymással felcserélhet egyéneket akarnak megfeleltetni a felkínált

kapcsolatba hozható a felvételi versenyvizsgák formájával, illet leg - pontosabban - a

állások hierarchiájának; és ha – végül – igaz, hogy az a vizsgarendszer, amely

miként Max Weber állítja, hogy a hierarchizált vizsgák rendszere (amely sajátos

soron azokra a tanítási

(…) [A]zok a kifejezési és gondolkodási sémák, amelyeket felületesen a "nemzeti jelleggel" vagy "szellemi iskolákkal" magyaráznak, végs

címekkel rendelkez jelölteknek egyforma esélyük legyen arra, hogy állást kapjanak, valójában a formális egyenl ség kispolgári eszményét elégíti ki, minden alapunk

Általánosságban nyilvánvaló, hogy egy olyan szelekciós eljárás, mint amilyen a versenyvizsga, miként Renan is kimutatta, csak meger síti azt a kiváltságot, amelyet

az országos versenyvizsga a legtisztább példája), és amely szavatolja, hogy az azonos

mindenki számára biztosítja az azonos feladatok el tti formális egyenl séget (ennek

meghatározzák az írásbeli vagy szóbeli feladat-megoldás legtökéletesebb formáját.

fogalmazás, a stílus, s t a kiejtés, a beszéd és az el adásmód modelljeivel, amelyek

a

vizsgák

megszaporodásában,

társadalmi

eljuthat a tanári állásig, és hogy a gyakorlati ügyesség még akkor sem könnyíti meg a

funkcionális súlyuk, a modern társadalmak általános tendenciáját lássuk. (…) Az

dolgát, ha történetesen alapos ismeretekkel párosul. Azokat, akik jelent s pedagógiai tapasztalattal rendelkeznek, és akik nehéz hivatásukban nem látványos képességekre,

Iskola, annak a tehetetlenségnek a következtében, amely f ként akkor jellemzi, amikor reá hárul egy múlttól örökölt kultúra meg rzésének és átadásának

hanem komoly - bár kicsit lassú és félénk - gondolkodásmódjukra támaszkodnak, a

hagyományos funkciója, és amikor rendelkezik önmaga fenntartásának sajátos

nyilvános vizsgákon mindig megel zik azok a fiatalok, akik ügyesen szórakoztatják a

eszközeivel, képes rá, hogy rendszeresen, vagyis az Iskolát rendszerként meghatározó

hogy

növekedésében és abban, hogy az oktatási rendszeren belül is egyre nagyobb a

megvan

"Roppant sajnálatos tény, hogy a versenyvizsga az egyetlen út, amelyen a diák

rá,

jelent ségük

a francia egyetemi hagyomány a formával kapcsolatos erényeknek tulajdonít:

113

114

által megfogalmazott feltétel teljes jelentését. (…) S valószín , hogy a hagyomány súlya különösen er s egy olyan intézményben, amelyet – viszonylagos

elveknek megfelel en átértelmezze a küls elvárásokat. Itt kapja meg a Durkheim

magukat, - sem elég türelemmel, sem elég kitartással nem rendelkeznek althoz, hogy jó pedagógus váljék bel lük". Ha igaz, hogy a vizsga minden esetben olyan értékeket

közönséget és bíráikat, és akik mert a nehéz helyzetekb l könnyen kibeszélik

hierarchiájában. F ként azonban egyfel l attól az értékrendszert l függ, amelyet az

ahogyan ezt Durkheim észrevette.

egyének társadalmi osztályukból hoznak magukkal (az Iskolának tulajdonított érték

A francia rendszer valamennyi európai rendszer között a legnagyobb jelent séget

autonómiájának sajátos formája miatt – igen közvetlenül határoz meg saját múltja,



pedig egy-egy értékrendszerben attól függ, mennyire forrnak össze az osztály érdekei az Iskolával), másfel l attól, hogy piaci értékük és társadalmi pozíciójuk mennyire

technikai igényein. Ennek bizonyítására elég, ha tekintetbe vesszük, hogy a francia

függ az iskola garanciájától. Érthet , hogy az iskolarendszernek épp abban az esetben

szelekciós rendszer legtöbb sajátossága egy olyan rendszerben is megtalálható, mint

sikerül legjobban ismertetni saját értekét és ítéletei értekét, amelyben olyan

tulajdonítja a vizsgáknak. Ez azonban a látszatnál kevésbé múlik a gazdasági élet

társadalmi osztályokkal illetve osztályfrakciókkal van dolga, amelyek semmiféle más konkurrens hierarchizáló elvet nem tudnak szembeállítani vele. Ez egyike azon

olyan teljesen elfogadtatnia m veltségeszményét, mert soha egyetlen rendszer sem

mechanizmusoknak, amelyek révén az iskolai intézmény a tanári hivatás felé vonzza

azonosult olyan tökéletesen szelekciós funkciójával, mint a mandarin-rendszer, amely

a középosztályokból, valamint a nagy-polgárság értelmiségi frakciójából származó

amilyen a klasszikus kínai rendszer volt, mely els sorban a fizetett bürokrácia hivatalnokainak képzését szolgálta. A konfuciánus hagyománynak azért sikerült

hierarchiájában próbáljanak felemelkedni, és attól is, hogy ugyanakkora társadalmi és

diákokat. Eközben eltéríti ket attól, hogy másutt, például a pénz vagy a hatalom

mint iskolák létesítesére és a tanárok képzésére (…). Ilyenformán az olyan eltér

sokkal több gondot fordított a versenyvizsgák megszervezésére és szabályozására,

gazdasági hasznot húzzanak iskolai címeikb l, mint azok a hallgatók, akik a nagy-

be a közös törekvések, hogy mindketten egy társadalmi szelekciós igényt (vagyis az

t kéhez vagy hatalomhoz kapcsolódó nagypolgárságból származnak, és akiknek

rendszereknél, mint a mai francia meg a klasszikus kínai, annak a ténynek tudhatók

pedagógusok anyagi és társadalmi körülményei elleni tiltakozásokban, vagy a

jellemz igényt, hogy az általuk kitermelt, ellen rzött és megszentelt emberi tulajdonságok és szakmai min sítesek társadalmi értékét maximalizálják.

politikusok és üzletemberek megalkuvásainak és romlottságának keser és kicsit önelégült szidalmazásában - a morális felháborodás hangján - kétségtelenül az oktatás

Ám ha teljesen meg akarjuk magyarázni, hogy a francia rendszernek hogyan

alacsony rangú és középkádereinek lázadása fejez dik ki. A lázadás az ellen a

sikerült az összes többinél nagyobb hasznot húznia - saját logikája teljes

társadalom ellen irányul, amely képtelen teljesen leróni az iskolával, s egyben

érvényesítésében azokból az esélyekb l, amelyeket a modern társadalmakra jellemz

azokkal szembeni adósságait, akik mindent az iskolának köszönhetnek, még azt a

kedvez bb a helyzetük ahhoz, hogy viszonylagossá tegyék az iskola ítéleteit. A

egyik esetben a hagyományos bürokrácia, a másikban pedig a t kés gazdaság igényét) arra használnak fel, hogy beteljesítsék ennek révén azt a tisztán tanárokra

meggy z désüket is, amely szerint voltaképpen minden gazdasági és társadalmi hierarchiának az iskolára kellene épülnie. Az egyetemi fels káderek

társadalmi és technikai szelekció igénye nyújtott a számára, akkor az iskolai intézmény sajátos múltját is tekintetbe kell vennünk. Az intézmény viszonylagos

amelyben mindenkit érdemei, azaz iskolai rangja szerint jutalmaznak, azzal az

minduntalan átalakítsa és átértelmezze a küls igényeket. Ha, a mandarin-rendszert l

arisztokratikus igénnyel, hogy csakis annak az egyetlen intézménynek az értékeit

eltér en, a francia rendszer nem is képes arra, hogy minden társadalmi hierarchia és minden értékhierarchia hivatalos alapjaként ismertesse el az iskolai értékek

ismerjék el, mely az értéküket teljesen elismeri, továbbá azzal a pedagógiai uralmi igénnyel, hogy a polgári és politikai élet minden cselekedetét az Egyetem, azaz a

hierarchiáját, azért sikerrel kel versenyre a többi hierarchizáló elvvel, annál is inkább,

klerikusok kormányzatát pótló forma erkölcsi ítéletének vessék alá.

mert olyan társadalmi kategóriákra kényszedri az iskolai hierarchiák értékét, amelyek

gondolkodásában mindig együtt él annak a társadalmi rendnek a jakobinus utópiája,

autonómiája ugyanis abban fejez dik ki, hogy története minden mozzanatában képes rá, hogy a viszonylag független történetét l örökül kapott normák alapján

(…) A francia egyetem mindig hajlik arra, hogy túllépjen a versenyvizsga technikai

az egyes egyének mennyire fogadják el az iskolai hierarchiákat és a hierarchia iskolai kultuszát, sohasem független attól, hogy milyen helyet foglalnak el az Iskola

funkcióján, és hogy - a kijelölend diákok számán belül - komolyan vegyen olyan hierarchiákat, amelyek, bár szinte mérhetetlen negyed-pontokon alapszanak, mégis

115

116

társadalmilag hajlanak az intézmény pedagógiai tekintélyének elismerésére. Az, hogy

Másfel l ez a törekvés az állami bürokrácia központosított struktúrájára

súlyos szakmai következményekkel járó ítéleteiben annak, hogy milyen helyezést ér

támaszkodhatott, amely azzal, hogy a küls

el egy felvételi versenyvizsgán a serdül korból épp kilép diák. (...) Max Weber

országos versenyek és vizsgák számát egyre szaporította, kiváló alkalmat biztosított

jegyezte meg, hogy a császári közigazgatás bürokratikus posztjainak technikai

az iskolai intézménynek arra, hogy elismertesse egy egységes hierarchia

meghatározása

termelésének és társadalomra kényszerítésének monopóliumát.

elvonatkoztatunk

a

m velt

ha

-

nemesember

konfuciánus

hagyományaitól - nem ad magyarázatot arra, miért olyan nagy a költészet jelent sége

dönt ek. Elég arra utalni, mekkora jelent séget tulajdonít az egyetemi világ gyakran



és névtelen érlekelésnek alávetett

(…)

a mandarinok versenyvizsgáján. Ehhez hasonló módon lehet megérteni, hogyan

Ám a túlél maradvánnyal való magyarázat semmit sem magyaráz, hanem magyarázzuk meg, miért maradt fenn valamilyen hagyomány. Ehhez meg kell állapítani, milyen funkciókat tölt be az adott hagyomány az oktatási rendszer

jelenlegi m ködésében, s meg kell mutatni a történelmi körülményeket, amelyek

kedvez en hatottak a rendszer saját funkciójából adódó tendenciák megjelenésére. Ha azt a képességet szeretnénk megmagyarázni, amellyel a francia rendszer - a sajátosan iskolai tevékenység körén túl, s olykor a vele szemben támasztott legnyilvánvalóbb igények ellenére - kinyilatkoztatja és közönségére kényszeríti a hierarchiákat, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ez a rendszer - mind pedagógiájában, mind a

vizsgákban - még ma is els dleges funkciót tulajdonít a tantestület önfenntartásának

és önvédelmének, amely funkciót egyébként a középkori egyetemi vizsgák sokkal nyíltabban szolgálták. E vizsgák mindegyikére a testületbe vagy a testülethez vezet iskolai pályára való bejutás nyomta rá bélyegét. (…) Az autonómiára való törekvés

két jelenségben talált rá teljes kibontakozása társadalmi feltételeire. Egyfel l találkozott a kispolgárságnak és a polgárság értelmiség frakcióinak az érdekeivel,

akiknek mindenfajta "protekció" és "nepotizmus" láttán érzett türelmetlenségüket esek még jobban felajzotta az esélyek formális egyenl ségének jakobinus ideológiája. 117

gazdasági rendszer legnyilvánvalóbb igényei rovására is érvényt szerezzen, nem bizonyos osztályoknak nyújtott rejtett szolgálatok ellenértéke-e, amely szolgálatok lényege az, hogy az iskola a társadalmi szelekciót a technikai szelekció látszatával leplezi, a társadalmi hierarchiák reprodukcióját pedig a társadalmi hierarchiáknak iskolai hierarchiákká való átalakításával legitimálja. Persze, akkor ébredünk rá, hogy a vizsga funkciói korántsem korlátozódnak az intézmény részére nyújtott szolgálatokra, s még kevésbé az egyetemi testületnek szerzett kielégülésére, ha észrevesszük, hogy azon diákok többsége, akiket az iskolai pályafutás különböz szakaszaiban kirekesztenek az iskolából, zömükben önmagukat rekesztik ki még miel tt vizsgára kerülne sor, és hogy azoknak az aránya, akiknek a kirekesztését a nyíltan végrehajtott szelekció elrejti, társadalmi osztályonként különbözik.

Az

osztályok

közötti

egyenl tlenségek

minden

országban

összehasonlíthatatlanul nagyobbak, ha a továbbjutás valószín ségét használjuk mércének, mintha a siker valószín ségével mérünk. A továbbjutás valószín ségét

modelljét a világi siker, az irodalmi bravúr és az iskolai gy zelem síkjára transzponálva a "dics ség" arisztokrata kultuszát.

Fel kell tehát vetnünk a kérdést, hogy vajon az a szabadság, amelyet az oktatási rendszernek biztosítanak, hogy saját követelményeinek és hierarchiáinak akár a

munkában egyaránt mindent átfogóvá tettek - kialakították a homo hierarchikus

azokat a sajátosságait, amelyek sajátos funkciójával kapcsolatosak. (…)

versengést és az iskolai hierarchiákat módszeresen mindenütt, azaz játékban és

önmagába zárt és védett mikrokozmoszba, amelyben a jezsuiták - azzal, hogy a

El kellett ismerni az oktatási rendszernek azt az autonómiáját, amelyet magának megkövetel és meg riz a küls igényekkel szemben, hogy megértsük m ködésének

abban a társadalmi világban kell elhelyezni, amelyben kialakult, vagyis abba az

állást az arra legalkalmasabbak foglalják el. A magyarázathoz az iskolai kultúrát

Vizsga és vizsga nélküli kirekesztés

egyszer igénye, az a szükséglet, hogy a korlátozott számú, szakképesítést igényl

adhatott ürügyet az osztályozás jellegzetesen francia vallására a szakmai kiválasztás

azoknak a diákoknak az arányával határozzuk meg, akik az egyes társadalmi osztályokon belül - azonos korábbi iskolai eredmény esetén - az iskolarendszer adott szintjéig jutnak el. A népi osztályokból származó tanulóknak tehát, azonos tanulmányi eredmény esetén nagyobb esélyük van rá, hogy úgy "rekesszék ki"

118



önmagukat a középiskolai oktatásból, hogy ide be se iratkoznak, mint arra, hogy a

kutatók nem vizsgálják meg, hogyan alakítják ki az oktatási rendszer funkciói, illetve

lemondást. Ennek hiányában azonban az iskolai esélyek statisztikájában (amely

hogy olyan iskolai pályákra (intézményekbe vagy tagozatokra) kerüljenek, amelyek

megmutatja, hogy az oktatás különböz

objektív értelemben kevesebb esélyt nyújtanak a továbbjutásra. Így, ha látszólag a

mennyire egyenl tlenül vannak képviselve az egyes társadalmi osztályok) a kutató

vizsga végzi is a kirekesztést, valójában ez már csak egy másfajta anticipált

csak egy elszigetelt viszonyt láthat, mely a névértekén vett iskolai teljesítményt és a

végrehajtott késleltetett kirekesztés.

fokain és az egyes iskolatípusokban

társadalmi eredettel összefügg

el nyök vagy hátrányok sorát kapcsolja össze.

iskolai írtra tereléssel

önkirekesztést szentesít, melynek lényege a másodrend

ciklus egy-egy szakasza után, azoknak a többieknél sokkal nagyobb az esélyük rá,

fórumként m ködése a népi osztályok tagjaiban az Iskoláról való beletör d

e rendszert szelekciós, kirekeszt , valamint a kirekesztést a szelekcióval leplez

kudarc nyomán rekeszt djenek ki. Ezen túlmen en, akik nem maradnak ki az oktatási

beiratkozás után maradjanak ki, vagy még inkább, hogy kifejezetten egy vizsga

Röviden: ha nem az osztályviszonyok struktúrája és az oktatási rendszer közti relációk rendszerét tekintjük magyarázó elvnek, akkor ideologikus állásfoglalásra

a szelekciós fórumként felfogott oktatási rendszerr l kialakítottak. Ez az oppozíció a

kárhoztatjuk magunkat, még akkor is, ha az ideológiák a látszólag legsemlegesebb

jelölt jelenlegi vagy potenciális, közvetlen vagy közvetett mai vagy múltbeli

tudományos választások mögé rejt znek. Így például egyesek

az iskolai

Az "átengedett" és az "elbukott" diákok szembeállítására épül az az illúzió, amelyet

figyelmen kívül hagyják. hogy milyen sajátos formát öltenek az iskolarendszer

egyenl tlenségeket olyan társadalmi egyenl tlenségekre vezetik vissza, melyeknél

teljes körét. Ezzel el is rejti azt a viszonyt, amely a jelöltek köre és ennek

tapasztalatain alapszik, s két alcsoportra osztja a vizsga döntése alapján a jelölték

normalizálásának vagy a szórások kiegyenlítésének problémájára redukálják, vagy – némely társadalompszichológus módjára – az oktatás "demokratizálását" a

megismétli a spontán szociológiának ezt a szembeállítását, amikor a meghatározott

pedagógiai viszony "demokratizálásúval" azonosítják, vagy pedig, végül sok felületes

ciklusra beiratkozók és azt sikerrel elvégz k közti viszonyt vizsgálja, figyelmen kívül

kritikushoz hasonlóan az Egyetem konzerváló funkcióját az egyetemi tanárok

hagyva a bizonyos ciklust étvégz k és a következ

konzervativizmusával cserélik fel.

ciklusra beiratkozók közötti

viszonyt. (...)

a vizsga végül is tüntet en elvégzi a maga szelekcióját. Számos tanulmány, amely a folyamatos szelekciós fórumként felfogott oktatási rendszerrel foglalkozik, csak

- a tanügyi szakért módján - a vizsga el tti egyenl ség problémáját a jegyeloszlás

logikájának hatására. Mások úgy tekintik az Iskolát mint államot az államban, s vagy

kiegészít je, a nem jelöltek között áll fenn, s így eleve kizárja azon kérdések feltevését, hogy milyen rejtett kritériumok alapján választották ki azokat, akik között

(…) Az iskolarendszer m ködése és szervezete - folyamatosan és mindig más kód

szerint - a társadalmi szint egyenl tlenségeit iskolai szintek közti egyenl tlenségekre

Csakugyan, többféle módon lehet figyelmen kívül hagyni az egyes társadalmi osztályok eltér

arányú iskolai lemorzsolódásának szociológiai jelentését. A

fordítja át. Az iskolai pálya minden szakaszán tényleges hierarchiát állít fel a például a tiszta matematikától a természettudományokig (a bölcsészkaron az irodalomtól és a filozófiától a földrajzig), vagyis a legelvontabbnak tartott szellemi

"kihasználatlan tehetségtartalékok" álproblémájává sz kítették. Míg az is megeshet,

tevékenységt l a legkonkrétabbig ível. Az iskolai szervezet szintjén a középfokú

hogy egyes kutatók észreveszik az egy-egy ciklust elvégz k és a következ ciklusra

iskolák között (a gimnáziumtól a szakképzésig terjed ), illetve egy iskolán belül a

tudományágak vagy a tananyag között: Ez a hierarchia a természettudományi karon

kutatásokat csak annyiban érdekli a probléma, amennyiben

nyilvánvaló többletköltséggel jár, ha a valamely ciklusra beiratkozott diákok egy része id el tt abbahagyja tanulmányait. Ezzel azonban az egész kérdést a

technokrata ihletés

létre, amelyek - a tudományos fokozatok hierarchiája és az intézmények hierarchiája közti megfelelés közvetítésével - az ottlakók társadalmi eredet szerinti –

119

120

tagozatok közötti (a klasszikus tagozatból a technikaiig ível ) hierarchiákat hozza

beiratkozók közti statisztikai viszonyt, s t, azt is, hogy ebben mekkora a súlya és társadalmi jelent sége a kedvez tlen helyzetben lev osztályok önkirekesztésének, anélkül, hogy túllépnének a "motiváció hiányával" való negatív magyarázaton. E


iskolai utak és

módon akkor tudja a legjobban ellátni a társadalmi

részben attól függ en, hogy hogyan látják az egyes társadalmi osztályok a különböz

tünteti fel: Az az általa végrehajtott, formális szempontból kifogástalan kirekesztés, amely csak az iskolai méltányosság normáinak van alávetve, úgy rejti el az

konzerválás funkcióját, ha a vizsga "pillanatnyi igazságát" saját mély igazságaként

Az iskolarendszer érthet

származó tanulókat, részben korábbi tanulmányi eredményeik függvényeiben,

intézmények nagyon eltér arányokban vonzzák a különböz társadalmi osztályokból

osztályok kirekesztését.

hierarchiájához vezetnek. Végül az is igaz, hogy a különböz


tanulmányi utakat és iskolatípusokat. Mindezek alapján érthet , hogy a különböz

tanulmányi út típusok nagyon egyenl tlen esélyeket nyújtanak a fels oktatásba

iskolarendszer funkcióját, hogy a sikeres vizsgát tett és az elbuktatott diákok

utakra terelik ket, amelyek kelepceként m ködve a homogenitás hamis látszatával

struktúrája közötti kapcsolatot. Számos tudományos elemzés - a spontán szociológia

vonzanak, hogy azután egy megcsonkított iskolai pályára szorítsák tanulóikat. Így

módjára, ami úgy fogja fel a rendszert, ahogyan a rendszer megköveteli - tényként

m ködnek,

kezeli az autonomizálódási folyamatokat és a vizsga logikáját. Ennek megfelel en csak azokat veszi figyelembe, akik adott id ben a rendszerben találhatók, s kihagyja a

társadalmi

kizártakat. Márpedig az a viszony, amelyet a rendszerben maradtak mindegyike legalábbis objektív tekintetben - eredeti társadalmi osztálya egészével fenntart, uralja

és

mechanizmusként

egy

kirekesztési

tagozatoktól és intézményekt l függnek)

egyenl tlenséget tisztán iskolai egyenl tlenséggé, vagyis az iskolai szint vagy siker

késleltetett

azután az egyes társadalmi osztályok iskolai esélyei, valamint az iskolát követ sikereik esélyei (amelyek a különböz

viszonyt, s ezáltal csak még jobban elrejti az iskolarendszer és az osztályviszonyok

szembeállításával elködösíti a jelöltek és a rendszerb l eleve kizártak közötti

megfizetniük a középiskolába kerülésüket, hogy olyan intézményekbe és tanulmányi

bejutáshoz. Következésképpen a népi osztályokból származó diákoknak azzal kell

oktatás legmagasabb szintjeire. Ennek az érvelésnek ellene vetik, hogy a középiskolai oktatás demokratizálása

bélyegét, hiszen attól függ en alakulnak, mekkora a valószín sége vagy a valószín tlensége annak, hogy az egyén még mindig a rendszerben van éspedig adott

fokozatosan korlátozza az önkirekesztés szerepét, hiszen az utóbbi évek folyamán

.szinten és az adott iskolatípusban. (...)

jelent sen emelkedett a népi osztályok középiskolába jutásának esélye. A

az Iskolával szembeni beállítottsága magukon viselik az egyén iskolai múltjának

és formálja azt a viszonyt, amelyet a rendszerrel tart fenn: magatartásai, képességei,

egyenl tlenségévé alakítanak át. Eközben el is leplezik és tanulmányilag szentesítik is azt az egyenl tlenséget, hogy a különböz egyének eltér eséllyel jutnak el az

A vizsga funkcióinak olyan elemzése, amely szakítani akar a spontán szociológiával elképzelésekkel, amelyeket az oktatási rendszer

tulajdon m ködésér l és funkcióiról terjeszt), a vizsga tisztán "tudományos" vizsgálatát, ami még mindig a vizsga rejtett funkcióit szolgálja, a kirekeszt

függ a fels oktatásba bejutás a középiskolai intézményt l vagy tagozattól. Ezek az adatok nyilvánvalóvá teszik, hogy milyen társadalmi és iskolai ellentét van az el kel

(vagyis azokkal a megtéveszt

viszontválaszt azok a statisztikák adják meg, amelyek megmutatják, hogy mennyire

alkalmat nyújt az oktatási rendszer m ködése és az

mechanizmusok rendszeres tanulmányozásával váltva fel. Így t nik ki ugyanis, hogy a vizsga milyen kit n

intézmények el kel tagozatai, és a másod-rangú középiskolai intézmények között. Ez az ellentét a korábbinál rejtettebb formában rzi meg a gimnázium és az általános

még jobban teljesíti konzervatív funkcióját, hiszen ebb l a szempontból el nyös, ha a

önmagukat kirekeszt kre, hogy azonosnak tekintsék önmagukat a tényleg

(kisebb) továbbtanulási esélyeket az iskolai siker (nagyobb) esélyeivé álcázza. Akik a

sikertelenekkel, a kisszámú kiválasztható közül kiválasztottak számára viszont

legtökéletesebb eszköz arra, hogy mindenkivel elfogadtassa az iskolai ítéletek és az ezek által szentesített társadalmi hierarchiák legitimitását. Úgy hat ugyanis az

osztályviszonyok meg rzése közötti összefüggés megragadására. A vizsga a

tagozata közötti régi szakadékot. S t, minthogy az iskolarendszer

valóban csökkenti az elemi iskolai tanulmányok végén bekövetkez önkirekesztés szerepét a késleltetett kirekesztés vagy a vizsga általi kirekesztés javára, ezzel csak

iskola fels

lássák, ami mindenképpen a többiek fölé helyezte volna ket. A vizsga - mint nyilvánvaló szelekciós folyamat - számos olyan vonást mutat m ködése során,

121

122

lehet vé teszi, hogy kiválasztásuk tényében olyan érdem, vagy „tehetség” elismerését

"selejt" okoz, elmulasztják figyelembe venni az így elért nyereséget, azt, hogy el ny, hogy a társadalmi rendnek a folyamat id beni széthúzásával sikerül ellepleznie a népi

"társadalom érdekére" hivatkozva fájlalják azt a gazdasági pazarlást, amit az iskolai

melyeket az általa elleplezett kirekesztés logikája hat át. Ám ezek csak akkor érthet k

iránt. E bizalom vélhet következménye azonban oly osztálystruktúra is lehet, amely

meg, ha világossá tesszük a vizsga azon funkcióját. hogy elleplezze a vizsga nélküli

valóban az egyén képességein alapszik, de sokkal merevebb a mostaninál. A

kirekesztés tényét. Ha tudjuk, hogy a vizsgáztató tanárok ítéleteit mennyire

képességek örökl d



jellege, valamint a szigorú szelekciós tesztek általános

származik. És ha az osztályokon belüli endogámiát is számításba vesszük az a

hátránya annál nagyobb, minél messzebb vannak ezek az értékek saját osztályuk

várható, hogy hosszú távon egyre nehezebb lesz a nemzedékek közötti társadalmi

használata hozzákötik az egyént adott helyzetéhez, ha kevésbé tehetséges szül kt l

fejezik ki az uralkodó osztályok értékeit, akkor világossá válik, hogy a jelöltek

meghatározzák azok az implicit normák, amelyek a sajátosan iskolai logikában

demoralizáló hatást válthat ki egy ilyen szelekciós rendszer az „alsóbb osztályok”

gyakorlatának burkolt és homályos kritériumait kénytelen alkalmazni. A disszertáció

tagjaiban, (…) talán csak azért becsülik túl a teszteknek azt a képességét, hogy meg

vagy szóbeli vizsga arra ad alkalmat a tanárnak, hogy a társadalmi észlelés nem

tudják ragadni a természett l való adottságokat, mert alábecsülik az Iskolának azt a

tudatos kritériumai szerint mondjon totális ítéletet olyan totális személyekr l, akiknek

képességét, amellyel elhiteti velünk képességének vagy fogyatékosságainak

erkölcsi és értelmi tulajdonságait a stílus vagy a modor, a kiejtés vagy a

természett l való jellegét.

felemelkedés”. És amikor ezek az utópisták leírják, hogy óhatatlanul milyen

értékeit l. Az osztálytorzítás sohasem olyan nyilvánvaló, mint azoknál a vizsgafeladatoknál, amelyeknél a bíráló tanár az osztályozás hagyományos

beszédkészség, a testtartás, vagy az arckifejezés, s t, az öltözködés és a kozmetika végtelenül kicsiny árnyalatain keresztül ragadja meg. S még nem is beszéltünk azokról a szóbeli vizsgákról, amelyek (…) csaknem nyíltan követelik a burkolt kritériumokhoz való jogot, amikor olyasmit vesznek figyelembe, mint a fesztelenség

és a polgári választékosság, vagy az egyetemi illend ség és jó modor. (…)

Lehetséges, hogy egy oktatási rendszer annál jobban tudja képesítés-gyártó technikai funkciója mögé rejteni az osztálykülönbségeket legitimáló társadalmi funkcióját,

minél kevésbé hagyhatja figyelmen kívül a munkaer piac szigorú követelményeit. A

amelyek társadalmilag a legkevésbé semlegesek. Sajátos, „az elítéltek körforgásától” és a „tömegek forradalmától” mentes társadalom neo-paretói utópiájának képe bújik

meg azokban a leírásokban, amelyek a teszteket a meritokráciaként m köd amerikai

technikai szaktudás és a vizsga hitelesít hatása által biztosított társadalmi rang közti távolság csökkenését. Egy, a technokrata ideológia normáinak megfelel

oktatási

rendszer képes arra, és legalább olyan jól, mint a hagyományos rendszer, hogy az általa létrehozott vagy diplomájával ellátott iskolai „ritkasági jószágnak” olyan társadalmi ritkasági érteket biztosítson, ami viszonylag független az adott diplomával etethet pontokon szükséges képességek tényleges ritkaságától. Másként nem érthet ,

képesség, bármilyen korai életkorban mérjék is, egy társadalmilag meghatározott tanulási folyamat terméke, és hogy épp azok a teszt mértékek a legjobb el rejelz k,

szakmák által megkövetelt minimális szakképzettség szintjének

emelkedése még nem vonja automatikusan maga után a vizsga által garantált

meghatározott szakma betöltéséhez szükséges képességeit, elfelejtvén, hogy e

a különböz

hogyan lehetséges, hogy számos állást különböz címeken és egyenl tlen fizetésért

tesztek, amelyekr l úgy vélik, hogy adott id ben pontosan lemérik az egyén egy-egy

korlátozása azonban alighanem inkább csak látszólagos, mint valóságos, amennyiben

ezt a társadalomalakító funkciót, mint azok a formális szempontból kifogástalan

alkalmazkodó egyént állítson el . Az oktatási rendszer autonómiájának ez a

kiterjesztenék azokra a mérési technikákra is, amelyek a tudományosság és a semlegesség minden küls ismérvével rendelkeznek. Semmi sem szolgálná jobban

több garantált szakképzettséggel rendelkez , azaz a gazdaság keresletéhez jól

bizalmat, amellyel annyi egyetemi tanár tekint a névtélen országos versenyvizsgákra,

modern társadalmak kétségtelenül egyre sikeresebben érik el, hogy az Iskola egyre

keresztül, a fennálló rend legitimálásának funkcióját, elég lenne, ha azt a jakobinus

Így ahhoz, hogy a vizsga tökéletesen betölthesse a kulturális örökség és ezen

Technikai szelekció és társadalmi szelekció

123

124

olyan egyének foglalnak el, akik (a diploma hitelére nézve legkedvez bb feltevés

demokrácia eszközének és biztosítékának állítják be: „Manapság egyre n a bizalom az alkalmassági tesztek, mint a kulturális és szakmai státus odaítélésének kritériumai

Egyfel l a munkaer piac követelményeinek megfelel kontrollt gyakorol a technikai

szerint) csak a tekintetben különböznek egymástól, hogy más és más fokon szentelte



hatékony munkájuk egyenesen nélkülözhetetlenné teszi ket. S az a konkurrencia is

struktúrájának. Az Iskola tehát egyszerre rendelkezik a képességek kialakításának és

ismeretes, amely szembeállítja egymással az adminisztratív hierarchián belül az

igazolásának technikai funkciójával, valamint a hatalom és a kiváltságok

iskolai címke alapján egymástól elválasztott kategóriákat, noha e kategóriák

meg rzésének és megszentelésének társadalmi funkciójával. Ezek alapján érthet ,

munkáért

hogy a modern társadalmak az oktatási rendszernek számtalan alkalmat biztosítanak

egyenl bért” elve azért igazolhatja azokat a hierarchiákat, amelyeknek, ha ezt az

arra, hogy a társadalmi el nyöket iskolai el nyökké változtassa, amelyeket ismét

ugyanazon technikai feladatoknak tesznek eleget (…).. Az „egyenl

szakképzeltségek felett. Másfel l olyan társadalmi erényeket alakít ki, amelyek megfelelnek az oktatási rendszer segítségével is fenntartott osztályviszonyok

ket az Iskola. Minden szervezetben megtalálhatók e „helyettesek”, akik

megfelel iskolai címek híján kénytelenek alsó szint pozíciókat betölteni, holott

fel

címek iskolai értékének függvénye. Röviden: a diploma megakadályozza, hogy a

foglalkozás gyakorlásának technikai követelményeiként tüntesse fel. (…)

nyújt arra, hogy az iskolai, tehát burkoltan társadalmi feltételeket valamely

társadalmi el nyökké lehet visszaváltani. Ezt úgy segíti el , hogy az iskolának módot

társadalmilag nézve a dolgot, elválaszthatatlan a termel értékét l, ez az érték pedig a

elvet szó szerint értelmezn k, ellene mondana, mert egy szakmai teljesítmény értéke,

A kiváltságos osztályok egyre teljesebb mértékben az iskolai intézményre ruházzák

státus közötti sokkal bizonytalanabb viszonnyal; hogy ennek kapcsán fölvessük a

át szelekciós hatalmukat. Úgy t nik, mintha ezzel egy teljesen semleges fórum javára

felkészültség és a diploma közötti viszony kérdését, ami viszont a diploma hitelének,

mondanának le a nemzedékek közti hatalomátadás hatalmáról, s mintha feladnák a

diploma és a szakmai státus közti nyílt viszonyt kapcsolatba hozzuk a képesség és a

kiváltságok átörökítésének kiváltságát is. Az Iskola eljárása azonban a következ :

legitimitásának elismerését. Ezeken az elveken nyugszanak azok a szervezetek és

formálisan kifogástalan ítéleteket hoz. Ezek objektíve mindig az uralkodó osztályt

hierarchiák, amelyeket a modern bürokráciák védelmeznek, amikor látszólag legnyilvánvalóbb érdekeik ellen cselekszenek azzal, hogy nem teszik próbára

szolgálják, hiszen még technikai érdekeit sem sértik meg soha - hacsak nem társadalmi érdekeik védelmében. Ilyen módon az iskola minden eddiginél jobban, - s

alkalmazottaik iskolai címeinek technikai tartalmát. Nem állíthatják ugyanis a

egy demokratikus ideológiára hivatkozó társadalomban az egyetlen elképzelhet

vagyis mindannak a kétségbevonásához vezetne, ami legitimálja a diploma

jobban leplezi el azt a funkciót, amelyet betölt. Az egyének mobilitása ugyanis

veszélyeztetnék. A diploma által biztosított technikai szakértelem és a diploma hitelesít hatásával biztosított társadalmi rentabilitás közötti rést tehát el kell fejteni.

korántsem összeegyeztethetetlen az osztályviszonyok struktúrájának reprodukciójával, s t csak el segítheti e viszonyok fenntartását. A társadalmi

Erre szolgál az „általános m veltség” ideológiája, melynek alighanem az a

stabilitást úgy szavatolja, hogy korlátozott számú egyént, (akik az egyéni

legfontosabb funkciója, hogy megakadályozza, nehogy valahogyan arra kényszerítsék

felemelkedéssel és annak érdekében amúgy is megváltoznak) megfelel ellen rzés

módon - m ködik közre a fennálló rend reprodukciójában, mert minden eddiginél

diplomás egyéneket olyan feladatok elé, amelyek veszélyeztethetik ket, mert ezzel egyben a diploma és a diploma által legitimált hierarchia legitimitását is

mellett kiválaszt, s ezzel elhihet vé teszi a társadalmi mobilitás ideológiáját, amely a felszabadító Iskola ideológiájában találja meg legtökéletesebb formáját.

a „m velt embert” hogy be kelljen bizonyítania m veltségét. Érthet , hogy azok az osztályok, akik a m veltséghez való - meghatározatlanként meghatározott - viszony monopóliumával rendelkeznek (hiszen objektíve ezt a viszonyt csak e monopóliummal lehet meghatározni), különösen hajlanak arra, hogy maximálisan kihasználják a hitelesítés hatását, s hogy védelmükbe vegyék az érdekmentes

m veltség ideológiáját, amely azzal legitimálja ezt a hitelesít hatást, hogy elleplezi. (…) Minden szelekció mindig két – egymástól elválaszthatatlan - következménnyel jár. 125

126

Bourdieu: Gazdasági t ke, kulturális t ke, társadalmi t ke

rejl kényszereknek, amelyek a társadalmi valóság tartós m ködését meghatározzák

Pierre Bourdieu

és a gyakorlat sikeresélyeit eldöntik.

A társadalmi világ struktúráját és m ködését akkor ítélhetjük csak meg helyesen, ha

Gazdasági t ke, kulturális t ke, társadalmi t ke

a t ke fogalmát nem csupán a közgazdaságtanból ismert formában, hanem valamennyi megjelenési formájában vezetjük be. A közgazdaságtan ugyanis t kefogalmát egy olyan gazdasági gyakorlatból eredezteti, amely a kapitalizmus

mechanikus egyensúlyi állapotok egymásutániságának, melyben az emberek cserélhet alkatrészek szerepét töltik be. Az ilyen leegyszer sítés elkerülése

találmánya. Ez a közgazdaságtani t kefogalom a társadalmi csereviszonyokat

érdekében fontosnak látszik újra bevezetni a t ke és ezzel a t kefelhalmozás

maximalizálása és a (gazdasági) önzés vezérel. A gazdaságelmélet ezzel implicite

koncepcióját is, mindazzal együtt, amit ez tartalmaz. A t ke vagy anyagi formában,

nem gazdasági, önzetlen viszonyoknak tekinti a társadalmi csereviszonyok összes

vagy elsajátított, "inkorporált" formában felhalmozott munka. A t kének az egyes

többi formáját. Hiszen ha az önzés fogalmát sz ken közgazdaságtani értelemben

aktorok vagy csoportok által külön és exkluzíve történ elsajátításával lehet vé válik a társadalmi energia tárgyiasult vagy él munka formájában való elsajátítása is. A

használjuk, rákényszerülünk az önzetlenség komplementer fogalmára is. Nem

t ke mint vis insita az objektív és szubjektív struktúrákban rejl

árucserére sz kíti le, melyet objektíve

és szubjektíve a profit

egyszer

érthetjük meg a "burzsoá" világát a maga kett s könyvvitelével, ha nem alkotunk

A társadalom világa felhalmozott történelem. Ezért nem tekinthet rövid ideig tartó,

“l’art pour 1'art” és a tiszta teória uralkodik önzetlenül. Más szavakkal, a

is. A t kére vezethet vissza, hogy a társadalmi élet, különösen a gazdasági élet

közgazdaságtan csupán a piaci kapcsolatok tana, amely alighogy elvonatkoztat

játékfolyamatai nem úgy zajlanak le, mint a szerencsejátékok, amelyekben bármikor el fordulhatnak meglepetések. A rulettben példáu1 rövid id alatt egész vagyont

tárgyának alapjaitól - a magántulajdontól, a profittól, a bérmunkától stb. -, még a gazdasági termelés teljes területét sem képes lefedni. Ennek a fajta sz k

lehet nyerni, és ezzel bizonyos értelemben egy pillanat alatt új társadalmi státusra

közgazdaságtannak a megalapozása egyszersmind megakadályozta a gyakorlat

lehet szert tenni; a következ pillanatban azonban ezt a nyereményt újra fel lehet

általános közgazdaságtanának létrejöttét, amely az árucserét csupán a társadalmi

tenni a rulettre, és el lehet veszíteni. A rulett a tökéletes konkurencia és

csere lehetséges formáinak egyik speciális eseteként kezeli.

esélyegyenl ség univerzumát mutatja meg elég pontosan, egy olyan világot, melyben nem létezik tehetetlenség, felhalmozás és a megszerzett javak és tulajdonságok

Érdemes megjegyezni, hogy pontosan azok a szellemi és m vészi tevékenységek és javak kerülték el az önz számítás (és a tudomány) "hideg lehelletét", amelyek az

öröklése. Ebben a világban minden pillanat teljesen független az el z t l, minden

uralkodó osztályokhoz tartozók kvázi-monopóliumai. Azt mondhatnánk, hogy az

közkatona zsebében ott lapul a marsallbot, és mindenki azonnal elérhet minden célt,

ökonomizmus csak azért nem korlátoz mindent a közgazdaságtanra, mert már

tehát mindenkib l mindenkor minden lehet. A t kefelhalmozáshoz azonban, akár

magának ennek a tudománynak is egy korlátozás az alapja: távol tartja magát

tárgyiasult, akár elsajátított formájában, id re van szükség. A t kében egyfajta fennmaradási tendencia rejlik; ugyanúgy termelhet profitot, mint ahogyan önmagát is

mindazon területekt l, melyek szentségnek számítanak. Ha ugyanis a gazdaságba számításokból kiinduló csak a közvetlen gazdasági hasznot mérlegel

reprodukálhatja vagy növelheti. A t ke a dolgok objektivitásában rejl er , amely

tevékenységeket és a közvetlenül pénzre cserélhet (és ezáltal "számszer síthet ")

arról gondoskodik, hogy ne minden legyen rögtön lehetséges vagy rögtön lehetetlen.

javakat számítjuk bele, akkor a polgári termelés és csereviszonyok összessége

A t ke különböz

fajtáinak és alfajfáinak bizonyos id pontban adott elosztási

valójában kikerül a gazdaságból; akkor csupán az önzetlenség egyik szférájaként

struktúrája a társadalmi világ bels struktúrájának felel meg, vagyis azoknak a benne

jelenik meg és értelmezhet . Azonban mint köztudott, a látszólag megvásárolhatatlan dolgoknak is megvan a maguk ára. Csak azért olyan nehéz pénzre váltani ket, mert a

128

ugyanakkor - mint lex insita - a társadalmi bels szabályszer ségeinek alapvet elve

er ; a t ke

egyidej leg képet a m vész és az értelmiségi tiszta és tökéletes világáról, amelyben a



során az "iskolai sikert", tehát azt a speciális profitot, amelyet a különböz társadalmi

társadalmi osztályokból származó gyerekek iskolai teljesítményeinek eltérését. Ennek

mindazokra a gyakorlatformákra, amelyek bár objektíve gazdasági jelleg ek, de a

gazdasági gyakorlat valóban általános közgazdaságtanának ki kell terjednie

elméleti hipotézisként vet dött fel, és lehet vé tette, hogy megragadjam a különböz

gazdasági jelleg kifejezett tagadásának szándékával jöttek létre. Látjuk tehát, hogy a

pont implicite szakítást jelent azon közkelet

valósulnak meg. A gyakorlat általános közgazdaságtanának ezért arra kell törekednie,

rétegek és osztályok gyerekei az iskolai piacon elérhetnek, a kulturális t kének a különböz osztályok és rétegek közötti eloszlására vonatkoztattam. Ez a kiindulási

társadalmi életben nem ilyennek ismerik ket, és nem is ismerhet k fel ilyenként. Ezek csak jókora ködösítés vagy szebben mondva, eufemizálás, szépítés alapján

szemléletmód alapjául szolgáló

(vagy ami ugyanazt eredményezi: a hatalom különböz fajtái) kölcsönösen egymásba

el feltevéseivel.

Az emberi t ke iskolájának közgazdászaié az a látszólagos érdem, hogy felvetették

transzformálódnak.

"képességekre" vezethet vissza, mind pedig a "humán t kére" vonatkozó elméletek

premisszákkal, amelyek szerint az iskolai siker vagy sikertelenség természetes

hogy a t két és a profitot valamennyi megjelenési formájában megragadja, és meghatározza azokat a törvényszer ségeket, amelyek alapján a t ke különböz fajtái

Az iskolai beruházás hozadékának általuk használt mérése mindenesetre csak olyan

gazdasági t ke közvetlenül pénzzé konvertálható, és különösen a tulajdonjogi

beruházásokat és profitokat vesz figyelembe, amelyek pénzben kifejezhet k vagy

elengedhetetlen, többé-kevésbé magas transzformációs költségekt l függ. A

gazdasági beruházások által generált profitráták, illetve hogyan alakul ez a viszony.

a kérdést: milyen viszonyban állnak egymással a nevelésbe történ beruházások és a

A t ke három alapvet formában fordul el . Hogy éppen melyik alakjában jelenik meg, az felhasználásának mindenkori területét l, valamint hatékony m ködéséhez

formájában történ intézményesedésre hajlamos; a társadalmi t ke, a társadalmi kötelezettségekb l vagy "kapcsolatokból" fakadó t ke bizonyos feltételek mellett

viszonylagos jelent séget tulajdonítanak különböz szerepl k és osztályok az egyes gazdasági és kulturális beruházásoknak, ugyanis nem veszik szisztematikusan

ugyancsak gazdasági t kévé konvertálható, és különösen a nemesi címek formájában

számításba azoknak a különböz

pénzügyi egyenértéke. Ezenkívül nem tárják fel, hogy milyen

különböz

történ intézményesedésre hajlamos.

fordított id

közvetlenül azzá konvertálhatók, mint a tanulmányi költségek vagy a tanulmányokra

formában történ intézményesedésre hajlamos; a kulturális t ke bizonyos feltételek mellett gazdasági t kévé konvertálható, és különösen az iskolai végzettségi titulusok

profitesélyeknek a struktúráját, amelyeket a

piacok mindenkori vonzáskörzeteik nagysága és struktúrája alapján

kínálni tudnak. Továbbá a tanulmányi beruházási stratégiákat nem hozzák

összefüggésbe más nevelési stratégiákkal és a reprodukciós stratégiák rendszerével. Ebb l törvényszer en adódik az a paradoxon, hogy a humán t ke teoretikusai arra

1. A kulturális t ke

kárhoztatják magukat, hogy figyelmen kívül hagyják a legrejtettebb és társadalmilag

külön kezelni, mert - ahogy az iskolai végzettségi titulusoknál látjuk - igen sajátos

"társadalmat" mint egészet szolgáló nevelési feladatok rentabilitása vagy a "nemzeti

Ne tévessze meg az olvasót, ha az általam használt "axióma-felállítási kísérlet" kissé ellentmondást nem t r nek t nik: A kulturális t ke fogalma kutatási munkám során 129

termelékenységhez" való hozzájárulás érdekli

tulajdonságokat kölcsönöz az általa garantált kulturális t kének.

miután a tanulmányi beruházás profitjainak feltárásáról van szó, érthet en csak a

és végül 3) intézményesült állapotban, olyan tárgyiasult formában, amelyet azért kell

családban. Amikor a m vel dési "képesség" és a képzési beruházás közötti összefüggéseket kutatják, ezzel elárulják, hogy figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a "képesség" vagy a "tehetség" is id - és kulturális t keberuházás terméke. És

képek könyvek, lexikonok, eszközök vagy gépek formájában, melyekben bizonyos elméletek és azok kritikái, problematikák stb. hagytak nyomot vagy valósultak meg,

leghatékonyabb nevelési beruházást, nevezetesen a kulturális t ke transzmisszióját a

szervezet tartós készségének formájában, 2) tárgyiasult állapotban, kulturális javak,

A kulturális t ke három formában létezhet: l) bens vé tett, inkorporált állapotban, a

ket. A nevelési feladatoknak ez a

tipikusan funkcionalista meghatározása nem veszi számításba a nevelési rendszernek a társadalmi struktúra reprodukciójában játszott szerepét, miközben az szankcionálja 130

gazdasági vagy társadalmi t ke tulajdonosai számára különösen problematikusnak

hagyja, hogy a m vel dési tevékenység képzési hozadéka attól a kulturális t két l

bizonyul.

Akár egyéni

mecénásokról van

szó,

akár

éppen

ellenkez leg,

konnotációi ellenére sem mentes az ökonomizmustól. Többek között figyelmen kívül

csere útján. Ebb l következ en a kulturális t ke felhasználása vagy kiaknázása a

a kulturális t ke öröklését. A "humán t kének" ez a fajta meghatározása "humanista"



amelyet alátámasztásául igénybe vettek.

következ

probléma vet dik fel: Hogyan lehet megvásárolni ezt az annyira

"kádert" foglalkoztatnak (napjaink állami mecénásairól nem is szólva), minduntalan a

vállalkozókról, akik valamilyen speciális kulturális szakértelemmel rendelkez

gazdasági és szociális hozadéka attól az ugyancsak örökölt társadalmi t két l függ,

függ, amelyet a család el z leg beinvesztált, és hogy az iskolai végzettségi titulusok

személyhez kötött t keformát anélkül, hogy a személyt magát megvásárolnák hiszen ezzel elveszne a függetlenség látszatán nyugvó legitimációs hatás. Hogyan

a) Inkorporált kulturális t ke

valósítható meg a kulturális t kének az adott vállalkozás számára szükséges aminek mindenféle nemkívánatos következményei lehetnének. A kulturális töke elsajátítása - koroktól, társadalmaktól és társadalmi osztályoktól

függ en különböz

állapotban - tehát olyan formában, amit a francia "culture"-nek, a német "Bildung"nak, angol "cultivation"-nek nevez - történ felhalmozását egy elsajátítási folyamat

szabott és valamilyen bens vé tételt (inkorporációt) tételez fel. A kultúra inkorporált

A kulturális t ke legtöbb sajátossága abból a tényb l fakad, hogy alapvet en testre

koncentrációja anélkül, hogy ezzel e t ke hordozóinak koncentrációját is el idéznék,

mértékben - kifejezetten megtervezett nevelési intézkedések

beruházónak személyesen kell beruháznia. Éppúgy, ahogy a kisportolt izomzatra

az els elsajátítás körülményei formálják. Ezek többé-kevésbé észrevehet nyomokat

vagy a barna b rre is maga tesz szert az ember, a m veltségi t ke elsajátítása sem

hagynak rajta, például egy osztály vagy egy régió tipikus beszédmódját. Ez is

valósulhat meg idegen személy révén. A képviseleti elv itt kizárt. Aki a m veltség megszerzésén dolgozik, önmagán dolgozik, önmagát "m veli". Ez

meghatározza egy kulturális t ke mindenkori értékét, hiszen az egyes szerepl k befogadóképességét meghaladóan nem halmozható fel. Elt nik, meghal, ahogyan

azt feltételezi, hogy az ember „személyével fizet”, ahogy a francia mondja. Tehát

hordozója is meghal, és elveszti emlékezetét, biológiai képességeit stb. Tehát a

el zi meg, amely mivel képzési és tanulási id t igényel, id be kerül. Az id t a

nélkül, tehát teljesen öntudatlanul mehet végbe. Az elsajátított kulturális t két mindig

következ en a kulturális t ke valamennyi mércéje közül azok a legkevésbé

történik és gyakran teljesen láthatatlan marad. Mivel a kulturális t ke továbbadásának és átörökítésének társadalmi feltételei sokkal rejtettebbek, mint ahogyan ez a

a libido sciendit, ami lemondással, kudarcokkal és áldozatokkal jár. Ebb l

kulturális t ke sokrét en köt dik a személyhez, annak biológiai egyedülvalóságához, és a társadalmi átörökítés útján kerül továbbadásra, ami azonban mindig rejtetten

mindenekel tt id t ruház be, ugyanakkor egyfajta társadalmilag kialakított libidót is,

pontatlanok, amelyek a képzettség megszerzésének id tartamát veszik mércéül -

gazdasági t kénél történik, gyakran csupán szimbolikus t kének tekintik; tehát nem

természetesen feltételezve, hogy ezt nem korlátozzák csupán az iskolába járás oktatási piac igényeihez viszonyítva vagy pozitív értékként - mint megtakarított id t

autoritásnak tartják, amely azokon a piacokon (például a párválasztás piacán)

vagy el nyt -, vagy negatív tényez ként mint kétszeresen elvesztegetett id t, mivel a

jövedelmez, amelyeken a gazdasági t ke nem kap teljes elismerést. Ebb l a valóban "szimbolikus logikából" következik továbbá, hogy a nagyobb kulturális t ke

id tartamára. A primer családi nevelést is számításba kell venni, méghozzá az

ismerik fel valóságos t ke-természetét, ehelyett legitim képességnek vagy

negatív következmények korrigálására még több id t kell fordítani.

birtoklását "valami különösnek" tartják, ezért további anyagi és szimbolikus profitok

vált; a "tulajdonlásból" itt "tulajdonság" válik. Az inkorporált és ezáltal elsajátított

bázisává válik. Aki bizonyos kulturális kompetenciával rendelkezik, például olvasni

Az inkorporált t ke olyan tulajdon, amely a "személy" szilárd részévé, habitusává

tud az analfabéták világában, a kulturális t ke elosztási szerkezetében betöltött

címekkel) nem adható tovább rövid id táv alatt ajándékozás, öröklés, vétel vagy

pozíciójánál fogva különlegességi értékkel rendelkezik, amelyb l extraprofitot nyerhet. Tehát a profit azon része, amely társadalmunkban a kulturális t ke bizonyos

131

132

t ke ezért (ellentétben a pénzzel, a birtoklási jogcímekkel vagy akár a nemesi



minden egyén rendelkezik mindazokkal a gazdasági és kulturális eszközökkel,

b) Objektivált kulturális t ke

formáinak különlegességi értékéb l fakad, végül is arra vezethet vissza, hogy nem

Az objektivált kulturális t kének számos olyan tulajdonsága van, amelyeket csak az

amely adott id pontban a legalacsonyabb piaci érték munkaer reprodukálásához

inkorporált, bens vé tett kulturális t kéhez való viszonya alapján lehet meghatározni.

szükséges. A t ke egyenl tlen elosztása, tehát a teljes mez struktúrája képezi az

A kulturális töke materiálisan adható át, anyagi hordozók (például írások,

amelyek lehet vé tennék, hogy gyerekei taníttatása meghaladja azt a minimumot,

festmények; m emlékek, hangszerek) révén. Egy festménygy jtemény például

és olyan játékszabályokat kialakítani, amelyek a lehet legkedvez bbek a t ke és

ugyanolyan jól átadható, mint a gazdasági t ke - ha nem jobban, hiszen könnyebben elrejthet -, de persze csak a tulajdonjog ruházható át. Ezzel szemben az a sajátosság,

annak újratermelése számára.

alapját a t ke speciális hatásainak, nevezetesen, hogy profitot lehet általa elsajátítani

ruházható át: nevezetesen azok a kulturális képességek, amelyek egy festmény

elsajátításának folyamata (tehát: az ehhez szükséges id ) köztudottan az egész

élvezetét vagy egy gép használatát lehet vé teszik; ezek a kulturális képességek nem

családban megtestesült kulturális t két l függ els sorban; másrészt azonban az is

mások, mint inkorporált kulturális t kék, amelyekre az el z ekben leírt átruházási szabályok érvényesek.

köztudott, hogy a kulturális t kének a legkorábbi gyermekkortól kezd d

amely a tulajdonképpeni elsajátítást lehet vé teszi, nem (vagy nem szükségszer en)

A kulturális t ke szimbolikus hatékonyságának leger sebb alapja azonban kétségtelenül átadásának logikájából ered. Egyrészt az objektivált kulturális t ke

A kulturális javak tehát vagy anyagi elsajátítás tárgyai, ami gazdasági t két

el feltétele - csak azokban a családokban megy akadálytalanul és id veszteség nélkül

feltételez, vagy szimbolikusan sajátíthatók el, ami inkorporált kulturális t két

elsajátításának

felhalmozása - bármilyen hasznos tevékenység gyors és könny

találnia az utat, hogy vagy maga szerezze meg az azok specifikus elsajátításához és

használatához szükséges inkorporált kulturális t két, vagy saját szolgálatába kell

feltételez. Ebb l következik, hogy a termel eszközök tulajdonosának meg kell

szocializációs id szak egyúttal felhalmozási id szak is. Ebb l következik, hogy a kulturális t ke átadása kétségtelenül a legleplezettebb t keátörökítési forma. Ezért a

végbe, amelyek olyan er s kulturális t kével rendelkeznek, hogy az egész

állítania ezen kulturális t ke birtokosait. Más szavakkal, a gépek birtoklásához

inkább szankcionálják és ellen rzik társadalmilag a t keátadás közvetlen és látható

elegend a gazdasági t ke; a hozzájuk köt d m szaki-tudományos-kulturális t ke

formáit.

viszont meghatározza azok specifikus célkit zéseit; ezért csak akkor sajátíthatók el és

használhatók megfelel en, ha a termelési eszköz birtokosa vagy maga rendelkezik a

szükséges inkorporált t kével vagy azt a saját szolgálatába tudja állítani.

Közvetlenül belátható, hogy a gazdasági és a kulturális t ke közötti összeköt kapocs a megszerzésükhöz szükséges id . A családokban felhalmozódó különböz

t ke újratermelési stratégiáinak rendszerében annál nagyobb súlyra tesz szert, minél

Abból a tényb l, hogy szigorúan

tulajdonképpeni kulturális igényeinek való megfelelés képességében. Ezzel függ

termel eszközök tulajdonosai, és hogy az általuk elsajátított kulturális t kéb l

szorosan össze az a tény is, hogy az egyénnek csak annyi ideje van a kulturális t ke felhalmozására, amennyit a családja szabad, gazdasági kényszerekt l mentes id ként

annyiban tudnak csak profitálni, amennyiben azt - szolgáltatások vagy termékek

biztosítani tud a számára.

az alul lév khöz tartoznak; másrészt ha azt a tényt vesszük figyelembe, hogy egy

nem

a

formájában - a termel eszköz-tulajdonosoknak eladják, egyrészt az következik, hogy

közgazdasági értelemben

vett

okoz különböz ségeket, majd pedig egy hosszadalmas elsajátítási folyamat

Kétségtelenül ez az alapja az úgynevezett "káder"-munkaer k ambivalens státusának.

kulturális t ke el ször az átadási és felhalmozási folyamat kezdetének id pontjában

ket. Minden arra utal, hogy a kulturális t ke

speciális t keforma felhasználásából húznak profitot, akkor az uralmon lév k csoportjához kell sorolni

tulajdonosainak kollektív hatalma - és ezzel az ennek megszerzéséhez szükséges

133

134



„intézményesítik" halottaikat. Gondoljunk például a „concours" vizsgaformájára,

annál is könnyebben, mivel az utóbbiak az általuk megismeri képzési és

amely minimális teljesítménykülönbségek folytonosságából tartós és durva

kiválasztódási feltételek (különösen az iskolákban és a vizsgák során érvényesül

diszkontinuitásokat hoz létre. A mindent vagy semmit elve alapján lényegi

versenylogika) alapján egyébként is hajlamosak a konkurenciára.

Merleau-Ponty

szerint

az

él k

t keforma) birtokosai konkurens helyzetbe hozhatják a kulturális töke birtokosait;

ahogyan

képzési id - növekszik. Viszont a gazdasági t ke ezzel szemben (mint uralkodó

gyászszertartások

segítségével

különbséget intézményesítenek az utolsó sikeres és az els bukott vizsgázó között;

Objektivált állapotában a kulturális t ke autonóm és koherens egész formájában

mely megkülönbözteti a hivatalosan elismert és garantált kompetenciát az állandó kulturális t két l. Ez az eset világosan

személyek elsajátítják és a

mágia szövetkezik össze ezzel az intézményesült

lássanak és elhiggyenek, egyszóval valamit elismerjenek. Az iskolai végzettség titulusa vagy a tudományos fokozat intézményes elismerést kölcsönöz az adott személy által birtokolt kulturális t kének. Ezáltal többek között az

t ke csak addig áll fent ameddig a cselekv

hogy az objektivált kulturális t ke mint anyagilag és szimbolikusan aktív és m köd

hatalommal, azzal a hatalommal, amely az embereket arra ösztönzi, hogy valamit

nem korlátozható az egyes cselekv személyek - vagy akár valamennyi cselekv

összességének inkorporált kulturális t kéjére. Itt azonban nem szabad elfelejteni,

megmutatja, milyen teremt

bizonyítási kényszer alatt álló egyszer

követi, és ezek függetlenek az egyéni akarattól. Ezért, mint a nyelv példája is mutatja,

jelenik meg, amely - jóllehet történelmi tevékenység eredménye - saját törvényeit

felcseréljék egymással, amennyiben egymást utódként követik. Egy adott iskolai

is lehet vé válik, hogy az ilyen titulusok visel it összehasonlítsák vagy akár

színhelye a kulturális termelés (m vészet, tudomány stb.) területe, ezen túlmen en

konfliktusokban fegyverként vagy eszközként használják fel. Ezen konfliktusok

a „váltóárfolyam" is, amely a kulturális és a gazdasági t ke közötti konvertibilitást

uralomra való képességük mértékének (azaz inkorporált kulturális t6kéjüknek).

biztosítja. Miután a titulusok a gazdasági t kének kulturális t kévé való átalakulásából származnak, e címek visel i kulturális értékének meghatározása

titulus megszerzéséhez szükséges pénzbeli érték meghatározásával megállapítható az

pedig a társadalmi osztályok terepe. Itt vetik be erejüket a cselekv személyek, és tesznek szert arra a profitra, amely megfelel az objektivált kulturális t ke feletti

másokhoz képest óhatatlanul ahhoz a pénzbeli értékhez kapcsolódik, amelyért ket a

c) Intézményesült kulturális t ke

munkaer piacon felválthatják; ugyanis a képzési beruházásoknak csak akkor van

mindenkori birtokosa. Az inkorporált kulturális t ke titulusok formájában történ

objektiválása azon eljárás, amely kiküszöböli ezt a hiányosságot. A titulusok

részben objektíve garantált. Miután azonban az iskolai végzettség által garantált anyagi és szimbolikus profitok különlegességi értékükt l is függenek, el fordulhat,

különbséget hoznak létre az állandó bizonyítási kényszer alatt álló autodidakta

hogy az idö- és munkabefektetések kevésbé bizonyulnak rentábilisnak, mint ahogy

kulturális t kéje és azon kulturális töke között, melyet jogilag olyan titulusok révén

eredetileg a kiadásuk idején

Az inkorporált kulturális t ke ugyanazon biológiai korlátoknak van alávetve, mint

értelme, ha a gazdasági tökének kulturális t kévé való eredeti átalakítása legalábbis

várták volna. Ebben az esetben a kulturális és a

személyét l. Az iskolai végzettség titulusa a kulturális kompetencia bizonyítéka, amely tulajdonosának tartós és jogilag garantált konvencionális értéket kölcsönöz. A társadalmi élet boszorkánykonyhája ebb l meg teremtette a kulturális t ke egyik

robbanásra és a tudományos címek inf1ációjára. Ezeket a stratégiákat a különböz

formáját, melynek érvényre jutása viszonylag független nemcsak hordozójának

t keformákra mindenkor érvényes profitesélyek struktúrája határozza meg.

személyét l, de attól a kulturális t két l is, amellyel az adott id pontban ténylegesen

rendelkezik: a kollektív mágia révén a kulturális t ke ugyanúgy intézményesül, mint

135

136

gazdasági t ke közötti váltóárfolyam de facto megváltozott. A gazdasági t kének kulturális t kévé való oda-vissza változtatására vonatkozó stratégiák azon változó tényez k közé tartoznak, melyek befolyással voltak az oktatásban lezajlott

ismernek el, illetve garantálnak, amelyek (formálisan) függetlenek hordozójuk



profitokat lehet vé tev szolidaritásnak is alapjai. Ez nem azt jelenti, hogy tudatosan

2. A társadalmi t ke

erre törekednének - még azokban az esetekben sem, amikor bizonyos csoportok, multiplikációs hatás teljes mérv

tartós hálózatának birtoklásához kapcsolódnak, vagy másként kifejezve, olyan

csoportokhoz való tartozásból anyagi profitok származnak, mint például a hasznos

er forrásokról van szó, amelyek az egy csoporthoz való tartozáson alapulnak. Az egyes csoporttagok által birtokolt t ke összessége valamennyiük számára biztosítékul

kapcsolatokkal járó különféle "szívességek", továbbá szimbolikus profitok, mint

szolgál, és - a szó legtágabb értelmében véve - hitellépességet kölcsönöz nekik. A

Egy kapcsolatháló létezése se nem természetes, sem pedig olyan társadalmi

társadalmi kapcsolatok a gyakorlatban csak olyan anyagi és/vagy szimbolikus

„adottság”, amely valamilyen eredeti intézményesítési aktus alapján egyszer és

csereviszonyok

mindenkorra fennáll - gondoljunk például a családok esetében a rokoni kapcsolatok

létezhetnek,

amelyek

fenntartásához

hozzájárulnak.

alapján

kölcsönös ismeretségek vagy elismerés többé-kevésbé intézményesült viszonyai

például exkluzív klubok, nyíltan a társadalmi t ke koncentrálására és az ebb l ered

A társadalmi t ke azon aktuális és potenciális er források összessége, amelyek a

kihasználására irányulnak. Az ilyesfajta

például amelyek egy válogatott tekintélyes csoport tagjainak kijárnak.

genealógiai meghatározására. Ez inkább egy folyamatos intézményesít tevékenység

közös név felvétele révén, amely egy bizonyos családhoz, osztályhoz, törzshöz vagy valamilyen iskolához, párthoz stb. való tartozást jelez, akár számos más

terméke. Az intézményesítési rítusok - melyeket gyakran hibásan iniciatív rítusoknak

intézményesülési aktus révén, amelyek egyúttal meg is jelölik az érintetteket és

anyagi és szimbolikus profitot hozó, tartós és hasznos kapcsolatok létrehozása és

tájékoztatást adnak az adott társadalmi t keviszony fennállásáról. Ezáltal ez a viszony

újratermelése érdekében van szükség. Másként kifejezve: a kapcsolatháló azoknak az

kvázi-valóságos létezést nyer, melyet a csereviszonyok tartanak életben és er sítenek

egyéni vagy kollektív beruházási stratégiáknak a terméke, amelyek tudatosan vagy

tovább. A társadalmi t ke alapját képez csereviszonyokban elválaszthatatlanul összekapcsolódnak az anyagi és a szimbolikus szempontok. Csak akkor

öntudatlanul olyan társadalmi kapcsolatok megteremtésére és fenntartására irányulnak, amelyek el bb-utóbb közvetlen haszonnal kecsegtetnek. Ennek során

mozgósíthatók és tarthatók fenn, ha ez az összekapcsolódás felismerhet . Ezért soha

különböz véletlen - például szomszédsági, munkahelyi vagy akár rokonok közötti -

nem korlátozódnak teljesen az objektív fizikai (földrajzi) kapcsolatokra vagy a

kapcsolatok tartós kötelezettségekkel járó, különösen fontos és kiválasztott

gazdasági és társadalmi közelségre.

kapcsolatokká válnak. A kötelezettségek alapulhatnak szubjektív érzéseken

Ennek megfelel en az egyén által birtokolt társadalmi t ke nagysága egyrészt azon kapcsolatok hálójának kiterjedését l függ, amelyeket ténylegesen mozgósítani tud,

(elismerés, tisztelet, barátság stb.) vagy intézményesített garanciákon (jogi igényeken). Ez abból fakad, hogy bizonyos társadalmi intézmények, melyek valakit

írnak le - jelentik itt a lényeges momentumot. Erre az intézményesít munkára az

Társadalmilag is intézményesülhetnek és garanciákat kaphatnak, akár valamilyen

rokonná (testvér, unokatestvér), nemessé, örökössé, a legid sebbé stb. nyilvánítanak,

azok birtokolnak, akikkel kapcsolatban áll. Tehát bár a társadalmi t ke nem

szimbolikus valóságot hoznak létre, amely a beavatottság varázsát hordozza. A

korlátozható közvetlenül egy meghatározott egyén vagy akár a vele kapcsolatban

beavatottság légkörét állandó cserék (szavak, ajándékok, n k stb. cseréje) révén

állók összességének gazdasági vagy kulturális t kéjére, azonban soha nem teljesen független ett l; hiszen a csereviszonyokban intézményesült kölcsönös elismerés

termelik újjá. A kölcsönös ismeretség és elismerés egyszersmind feltétele és eredménye ennek a cserének. A csere az elismerés jelét kölcsönzi a kicserélt

feltételezi a résztvev k közötti "objektív" homogenitás minimumának elismerését;

dolgoknak. A kölcsönös elismeréssel és ezáltal a csoporthoz való tartozás

ezenkívül a társadalmi t ke multiplikációs hatást gyakorol a ténylegesen

elismerésével termel dik újra a csoport; egyúttal rögzülnek határai is, vagyis azok a

rendelkezésre álló t kére.

határok,

amelyeken

137

túl

a

csoport

számára

lefektetett

cserekapcsolatokra

(kereskedelem, asztaltársaság, házasság) nem kerülhet sor. Így a csoport minden tagja a csoporthatárok re: A csoportba kerül valamennyi új jövevény veszélyeztetheti a

profitok egyszersmind az ezen

Egy bizonyos csoporthoz való tartozásból ered

másrészt azon (gazdasági, kulturális vagy szimbolikus) t ke nagyságától, amelyet

138


tartozás

kritériumait,

hiszen

a

mésalliance

bármely

formája

az igen jövedelmez .

csoporthoz


Ezek teszik lehet vé, hogy egyetlen vagy néhány személy kezében összpontosuljon

kivitelezése az egész érintett csoport ügye, nem csupán a közvetlenül érintett

az összes társadalmi t ke, amelynek alapján a csoport (család, nemzet vagy

személyeké; hiszen az új tagoknak a családba, a klánba vagy a klubba való

egyesület, párt) létezik. A "plena potestas agendi et loquendi"-vel ellátott teljhatalmú

bevezetése kockázatot jelent az egész csoport meghatározása számára, határaival és

személyt kérik fel rá, hogy a csoportot képviselje, a nevében beszéljen és cselekedjen,

Valamennyi csoportban fellelhet k a de1egátió többé-kevésbé intézményes formái.

Ezért teljesen logikus, hogy a legtöbb társadalomban a házasságok el készítése és

megváltoztathatja a csoportot, amennyiben megváltoztatja a legitim cserék határait.

és ily módon, a mindehhez tartozó t ke alapján olyan hatalmat gyakoroljon,

fenyeget. Ha, ahogy ez társadalmunkban történik, a család elveszti monopolhelyzetét

amelynek semmi köze nincs az illet

identitásával együtt, és új meghatározásokkal, változásokkal és hamisításokkal

saját személyes súlyához. A legelemibb

személyként, aki valamennyi hivatalos alkalommal a családtagok nevében szólhat. A

ellen rzést gyakorolhat ezek felett a kapcsolatok felett. A "laissez faire" logikájának

diffúz delegációnak ebben az esetében a "nagyok" arra kényszerülnek, hogy

megfelel en igénybe veheti a legitim kapcsolatok támogatását és az illegitimek

személyesen védelmezzék meg a legjelentéktelenebb családtagok becsületét is,

delegáció által létrehozott társadalmi t ke koncentrációja ezzel szemben azáltal teszi lehet vé az egyéni tévedések következményeinek korlátozását, hogy körülhatárolja a

veszélyt. Az intézményesített

lakónegyedek, exkluzív iskolák, klubok stb.) vagy gyakorlatokat teremtenek (el kel

elhárítván ezzel a csoport tisztességét fenyeget

(rallye-k, körutazások, vadászatok, bálok, fogadások stb.), helyeket (el kel

kizárását célzó valamennyi intézményt. Ezek az intézmények alkalmakat adnak

intézményi szinten például a családf t ismerik el hallgatólagosan egyedüli

a tartós kapcsolatokat eredményez valamennyi kapcsolat indítványozására - akár szankcionálják ezeket társadalmilag, mint a házasságot, akár nem -, ám továbbra is

teszik lehet vé azon egyének találkozását, akik a csoport léte és fennmaradása szempontjából annyira homogének, amennyire csak lehetséges.

csoport tisztességét megvédje amennyiben a kompromittáló egyéneket kizárják vagy kiközösítik.

A társadalmi t ke újratermeléséhez elengedhetetlen az állandó csereaktusokban

Annak megakadályozására, hogy a legitim csoportképviselet monopóliumáért folyó

felel sségeket, és elismert mandátumtulajdonosokat hatalmaz fel rá, hogy az egész

sportágak, társasági játékok, kulturális rendezvények stb.). Így látszólag véletlenül

csoporttagoknak egyrészt szabályozniuk kell, hogyan válhat valaki taggá, másrészt

gazdasági t kébe is kerül. Ez a ráfordítás csak akkor kifizet d és egyáltalán akkor van értelme, ha bizonyos kompetenciát - nevezetesen a származástani összefüggések

mindenekel tt azt is, hogy hogyan válhat valaki a csoport képvisel jévé (küldötté, megbízottá felhatalmazottá stb.) és ezzel egyúttal az egész társadalmi t ke felett

t ke további felhalmozását veszélyeztesse, a

versengés a csoportképz

bels

elismerést. A kapcsolattartás id be és pénzbe és ezáltal közvetlenül vagy közvetten

megvalósuló szakadatlan kapcsolattartás, amely újra és újra meger síti a kölcsönös

rendelkez

mandátumtulajdonosok a csoport nevében felhalmozott hatalmat ezen csoport felett

és a megbízható kapcsolatok ismerete, valamint ezek kihasználásának m vészete - is belefektetnek. Ez éppolyan szilárd része a társadalmi t kének, mint ezen kompetencia

személlyé. A képviseleti elv paradoxona, hogy a mindenkori

mechanizmusai (mind teátrális, mind jogi értelemben) ezáltal magukban hordozzák a segítségükkel létrehozott társadalmi t ke céljátó1 való elidegenedésének elvét. Mert

társadalmi t kére utaló, híres családnév visel i, hogy valamennyi alkalmi

minél nagyobb a csoport és minél kisebb tagjainak hatalma, annál inkább válik a

ismeretségüket tartós kapcsolattá alakítsák át: társadalmi t kéjük teszi különösen

delegáció és a reprezentáció a társadalmi t ke koncentrációjának feltételévé - többek

140

139

között azért, mert ezen a módon a különböz és szétszórtan él egyének sokasága számára válik lehetségessé, hogy "emberként cselekedjenek", és mert így az emberi élet végességének és az ember id höz és térhez való kötöttségének következményei is

ket. Nem

szükséges

bemutatkozniuk valamennyi "ismer süknek", hiszen több ember ismeri ket, mint ahányat k ismernek. Ezért aztán ha egyáltalán kapcsolattartó "munkába" kezdenek,

keresetté

ket. Mivel közismertek, érdemes ismerni

és bizonyos fokig ellene is gyakorolhatják. A delegáció és a reprezentáció

elsajátításának és meg rzésének (szerzett) képessége. Ez az egyik oka annak, hogy a társadalmi t ke felhalmozásához és fenntartásához szükséges munka annál jövedelmez bb, minél nagyobb ez a t ke maga. Ezért tehetik meg egy örökölt



és közvetlen adósság általános, „cím és

gondoskodik, hogy egy egyszer

szerz désnélküli" adósságelismeréssé - tehát elismeréssé - váljék.

A társadalmi t ke célelidegenedésének lehet sége azon a tényen alapul, hogy egy adott csoport összessége valamilyen világosan körülhatárolt és mindenki által

lennie; ugyanis az elvesztegetett id tartama maga az egyik tényez , amely arról

leküzdhet k.

effajta reprezentáció modellszer esete a f nemesség. A f nemes az egyénné vált

sajátos hatásaikat csak annak arányában tudják kifejteni, amennyire elrejtik

csoport. A csoport nevét viseli, az pedig az

(méghozzá el ször is saját tulajdonosuk el l), hogy alapjuk a gazdasági t ke, és ily

nevét. A f nemesek neve és az abban

travesztált megjelenési formái sohasem vezethet k vissza teljesen erre a t kére, mivel

közösség nevében beszélhetnek, azt képviselik és nevében uralmat gyakorolnak. Az

Így abból a kett s feltevésb l kell kiindulni, hogy a gazdasági t ke egyrészt az összes többi t kefajta alapja, másrészt azonban a gazdasági t ke transzformált és

világosan látható részközösség révén képviselhet , méghozzá a szó valamennyi értelmében: a nobilitások, a "közismert emberek", a hírességek révén, akik az egész

fokon is, de meghatározza hatásaikat. Ahhoz, hogy

"személyi kultusz" vagy a pártoknak,

meghatározó törvényeket, le kell küzdenünk két egyoldalú és egymással ellentétes

szakszervezeteknek vagy társadalmi mozgalmaknak a vezet ikkel való azonosítása.

szemléletmódot: Az egyik az "ökonomizmus”; amely végs soron minden t keformát

érvényes, mint a

is

jelenségekre

megértsük a t ke m ködésének logikáját, a t keátalakulásokat és a t ke megtartását

módon, még ha csak végs

országaiknak és kastélyaiknak neve is. A képviselet logikája potenciálisan olyan

kifejezésre jutó megkülönböztetés egyúttal csoportjuk tagjainak, jobbágyaiknak, de

nyilvános megjelenésük hatalmuknak fontos, talán leglényegesebb vonása, mely

strukturalizmus, a szimbolikus interakcionizmus és az etnometodológia képvisel. Ez a

hatalom teljesen szimbolikus, és az ismertség és az elismerés logikájának

társadalmi csereviszonyokat kommunikációs jelenségekre sz kíti le, és figyelmen

megfelel en alakul; másrészt azért, mert a képviselet - ugyanúgy, ahogyan a jelvények vagy a címerek - teremtheti meg vagy merítheti ki azon csoportok teljes

kívül hagyja a gazdaságtanra való általános visszavezethet ség durva tényét. Az energiamegmaradás elvéhez hasonlatosan egy adott területen elért nyereségeket

realitását, amelyek egyedül a képviselet révén létezhetnek társadalmilag hatékonyan.

szükségszer en egy másik terület költségeivel fedezik; ezért "a gyakorlat általános

a

melyet manapság

sajátos hatékonyságát; a másik a "szemiologizmus",

a gazdasági t kére redukálhatónak tart, ezért figyelmen kívül hagyja a többi t kefajta

helyére kerül. Ez egyrészt azért van így, mert kiemelked személyiségük, hírnevük,

Ez odáig elmegy, hogy a jel a megjelölt dolog helyére, a képvisel az képviseltek

közgazdaságtanában” a pazarlás fogalma felesleges. Az általános értékalap, az

egyenértékek mértéke itt nem lehet más, mint a szó legtágabb értelmében vett

3. A t keátalakulások

kevésbé költséges átalakítási munkák árán, amelyek az adott területen hatékony

hatalomformák el állításához szükségesek. Így például vannak bizonyos javak és

t ke formájában felhalmozott munkát, mind pedig azt a munkát, amely az egyik t keformából egy másikba való átalakításhoz szükséges.

Másféle t kefajtákra gazdasági t ke segítségével lehet szert tenni, de csak többé-

munkaid . A társadalmi energia valamennyi t keátváltozáson keresztül ható megmaradásának elve úgy igazolható, ha minden egyes esetben elszámoljuk mind a

Láttuk, hogy például a gazdasági t ke társadalmi t kévé való átalakítása sajátos

szolgáltatások, amelyek a gazdasági t ke segítségével azonnal és másodlagos költségek nélkül megvásárolhatók. Vannak azonban olyanok is, amelyek csak

jelentését, ami például egy ajándék "személyes" kialakításánál történik. Egyidej leg

ilyen jelleg kapcsolatok vagy köte1ezettségek akkor vehet k igénybe rövid távon, a

megváltozik magának a csereviszonynak az értelme is, amely szorosan "gazdasági"

141

néz pontból tekintve tiszta pazarlásnak t nik, miközben a társadalmi csere átfogó logikájának keretén belül biztos befektetést jelent, melynek profitjait el bb vagy utóbb pénzügyi vagy más formában lehet érzékelni. Ugyanez érvényesül a gazdasági

lennének. Ennek az igénybevétel idején kívül kell végbemennie, tehát valamilyen kapcsolattartó munka befektetésével, amelynek sz kség esetén hosszú távúnak kell

kell id pontban, ha már hosszabb ideje fenntartották ket, mintha csak öncélúak

valamilyen társadalmi kapcsolati vagy kötelezettségi t ke alapján szerezhet k be. Az

munkát igényel. Ennek során látszólag ingyen adja ki-ki az id t, a figyelmet, a gondoskodást és a fáradságot. Ezáltal a cserekapcsolat elveszti tisztán monetáris

142

áll szemben, hanem az a tény is, hogy az iskolai végzettség titulusai a képzési t ke

t kének kulturális t kévé való átalakulása során. A kulturális t ke legjobb mércéje



vásárolhatók meg (mint a t zsdei részvények). Pontosabban mondva: a kulturális t ke

intézményesült formái. Ezek nem ruházhatók át (mint a nemesi cím) és nem is

kétségtelenül a megszerzésére fordított id . Vagyis a gazdasági t ke kulturális t kévé való átalakítása olyan id ráfordítást el feltételez, amely gazdasági t ke birtoklása

kevéssé tudatos, mint amennyire ellen rizetlen. Hatékonyságának kifejtéséhez ezért a

kulturális t ke jelent ségét l függ, amely csak id ráfordítás árán halmozható fel,

gazdasági t kéé; mert a kulturális t ke állandó és diffúz átadása a családban éppoly

átadása nagyobb titkosság mellett, de nagyobb kockázattal is történik, mint a

révén válik lehet vé. Vagy pontosabban: a kulturális t ke, amelynek átadása valójában a családban történik, nem csak a családközösségben rendelkezésre álló

annak arányában, amennyire a tudományos fokozatok - a "hivatalos" jelleg

kulturális t ke továbbadása és a munkaer piacra való belépés késleltetése. Itt dönt

szerepe van a család rendelkezésére álló gazdasági tökének. A munkaer piacra való

rendszer által történ meger sítést, tehát az iskolai titulussá való átalakulást: Ugyanis

kulturális t ke, legalábbis a munkaer piacon, növekv mértékben igényli az oktatási

(mindenekel tt az anyák szabadideje formájában) ahhoz, hogy lehet vé váljék a

sokkal inkább attól, hogy mennyi felhasználható id áll rendelkezésre a családban

tu1ajdonképpeni hatékonyságával ellátva - egyre nagyobb számú pozícióhoz - és

hatalom és a privilégiumok átadásának monopóliumát.

Az elsajátítás önkényes jellege sehol sem nyilvánul meg annyira világosan, mint a

t kefajták kölcsön s konvertálhatóságának ténye a kiindulópontja

A különböz

hosszabb távon garantált.

oktatási rendszer arra hajlik, hogy a családközösségt l egyre inkább elvonja a

els sorban uralkodó pozícióhoz - való legitim hozzájutás el feltételévé válnak, az

megszerzését - ez olyan hitel, amelynek hozadéka nem vagy mindenesetre csak

kés bbi belépés pedig lehet vé teszi az iskolai végzettség és a szakképzettség

a vele járó átalakítási veszteségek) segítségével kívánják elérni. A különféle t kefajták reprodukálhatóságuk szerint különböznek egymástól, tehát aszerint, hogy

stratégia is, amely arra irányul, hogy szentesítse mind az exkluzív elsajátítást, mind annak reprodukcióját. A szubverzív kritika ezért azzal támadja az uralkodó osztályt,

milyen könnyen ruházhatók át. Itt egyrészt a t keátvitel során fellép apadási arány

hogy átöröklési elvét bírálja. Megvilágítja, hogy maguk a nemesi címek is éppolyan

mértékér l van szós másrészt arról, hogy milyen mértékben leplezhet

momentumánál. Ezért minden reprodukciós stratégia óhatatlanul legitimációs

t keátadásnál, mindenekel tt az utódlásnál, minden hatalom egyik kritikus

azon stratégiáknak, amelyek a t ke (és a társadalmi térben elfoglalt pozíció) újratermelését a lehet legcsekélyebb t ke-átalakítási költségek (átalakítási munka és

ellenkez el jel ek. Mindaz, ami a gazdasági jelleg leplezéséhez hozzájárul, növeli az apadási kockázatot, különösen a nemzedékek közötti t keátruházás során. A

hatalom és a privilégiumok hivatalos és közvetlen átadását szabályozzák, ugyanakkor növekszik a t ketulajdonosok azon érdeke, hogy olyan reprodukciós stratégiákat

t kefajták tulajdonosai közötti

vegyenek igénybe, amelyek a t keátadás fokozottabb leplezését biztosítják. Mivel itt a t kefajták konvertibilitását kell igénybe venni, ennek ára egy nagyobb

összeegyeztethetetlensége ezért jelent s

látásra felt n

t kefajták els

bizonytalanságot visz be a különböz

mérték

különböz

mechanizmusok, mint például az örökösödési törvények, azt célozzák, hogy a

önkényesek, mint átöröklésük. Amikor azonban feltárják, hogy az intézményes

el a

t keátruházás; az apadási kockázat és a leleplezési költségek tendenciája, hogy

olyan csereviszonyok révén, amelyek kifejezetten kizárják a számításokat és a

Ebben különös jelent ségre tesz szert az oktatási rendszer - ez a saját funkciója

garanciákat, és ezáltal a „hálátlanság" kockázatát idézik fel; hiszen mindig fennáll a

leplezésére különösen képes reprodukciós eszköz -, miközben a kívánatos pozíciók

veszélye, hogy megtagadják valamilyen adósi kötelezettség elismerését, amely egy

elérésére jogosító társadalmi címek piaca egységesedik.

átruházását, annál er sebben határozza meg a társadalmi struktúra újratermelését a t kének a kulturális t ke különböz formáiban megvalósuló rejtett körforgalma.

t keveszteség. Minél inkább akadályozzák vagy fékezik a gazdasági t ke hivatalos

bizonyos hosszú távon hasznos kötelezettségek t kéjér l van szó, ami kölcsönös ajándékok, szívességek, látogatások stb. során jön létre és termel dik újra - tehát

valamennyi tranzakcióba. Ugyanez a helyzet a társadalmi t kénél is, amikor is

ilyen jelleg , szerz dés nélküli. csereviszonyból keletkezett. Ugyanígy a kulturális t ke átvitelére jellemz nagyfokú leplezéssel nemcsak a vele járó apadási kockázat 143

144

Gary Miller. Menedzserdilemmák. A darabbér-szerz dés: elmélet és tapasztalat

Recommend Documents