Miller: Menedzserdilemmák
alkalmazása problémák tömkelegét vonja maga után. A problémákat els ként és talán
Gary Miller
a legjobban a szociológus William Whyte szemléltette példákkal Pénz és motiváció
cím klasszikus munkájában (Money and Motivation, 1955).
Menedzserdilemmák
Whyte részletesen leírta egy diplomás diákjának, Donald Roynak a tapasztalatait, rendszer egyik gyakori válfaját alkalmazták ösztönz
aki egy acélgyárban dolgozott fúró-sajtoló gépészként. A telephelyen a darabbérrendszerként. Minden
munkának volt egy, az üzemmérnökök, vagy az „id tanulmányozó szakemberek”
A darabbér-szerz dés: elmélet és tapasztalat
által meghatározott ára. A dolgozók egyéni béreinek fels korlátját az határozta meg, hogy hány „darabot” állítottak el ilyen ár mellett. Azonban ígértek a munkásoknak
száma alapján fizeti meg az alkalmazottat. Ilyen szerz dés mellett a felügyel
A darabbér-szerz dés az alkalmazott által megtermelt egységek vagy darabok
egy 0,85 dolláros órabért, amely a fizetésük alsó korlátját képezte. Ha nem termeltek
felügyel ideális esetben egy semleges szerepl , aki az egyéni teljesítményt méri, és
megtermelt darabokkal többet kerestek a minimumnál, akkor pedig „teljesítettek”.
minimumot, akkor úgy jellemezték munkájukat, hogy „nem teljesítettek”. Ha
annak megfelel en fizet. Ha csökken egy alkalmazott teljesítménye, akkor a
Mint ahogy az sejthet , a szóban forgó szerz dés miatt nagyon elterjedt a dolgozók
annyit, hogy darabbér szerinti fizetésük meghaladta volna a számukra garantált
csaknem teljesen felszabadul annak terhe alól, hogy részletesen leírt szabályokat és el írásokat kényszerítsen rá egyre inkább neheztel alkalmazottakra. Ehelyett a
büntetését. Ha a beosztott eltér a standard eljárási szabályoktól, akkor maga dönti el, hogy a teljesítmény és a bér alapján megéri-e az innováció. A darabbér-rendszer
kapcsolt ár olyan alacsony, hogy soha nem lennének képesek „teljesíteni” akkor
elmélete az, hogy a darabbér-szerz dés összeegyezteti a dolgozók önérdekét a
között a stratégiai viselkedés. Ha úgy érezték, hogy az
személyes feladatukhoz
egyedül a kirúgás veszélye ösztönözte ket arra, hogy bármit is termeljenek. Ezt a helyzetet hívták „lazsálásnak”-nak.
felügyel nek nem kell észrevételt tennie – a teljesítmény csökkenése maga után vonja
A „lazsálás” természetesen a garantált minimális fizetés következménye volt.
szervezeti célokkal.
Érdekesebb az a jelenség, amelyet „teljesítmény-visszatartásnak” neveznek, és amely
vállalatirányítás atyja, 1895-ben írt egy cikket „A darabbér-rendszer: lépés a munka problémájának részleges megoldása felé” címmel. Érdekes, hogy bár olyan érvek
igen elterjedt a darabbérben dolgoztató cégeken belül. A teljesítmény-vissztartás
Az ösztönz bérrendszerek melletti érvek régiek. Frederick Taylor, a tudományos
tulajdonosok és a dolgozók számára, mindkét oldal ellenezte a bevezetését (Nelson
keressen a garantált minimumnál. De a dolgozók óvatosak voltak és korlátozták a
1975: 53). A szakszervezetek úgy érezték, hogy ezzel a rendszerrel valójában
fizetésük nagyságát, mert széles körben elterjedt az a felismerés, hogy ha a dolgozók
ármányos módon több munkára kényszerítenék a dolgozókat kevesebb pénzért, a tulajdonosok pedig úgy érezték, hogy hatalmuk csökkenne a rendszer miatt. Mindent
csökkentik a kibocsátások árát. Roy a következ interakcióról számolt be:
emberek újraértékelik a feladatokat és
túl sokat keresnek, akkor az id mér
hangzottak el a rendszer mellett, melyek szerint egyformán el nyös lehet a
akkor jelenik meg, ha a megszabott ár elég magas, és ezért a dolgozónak nem kerül nagy er feszítésébe – és ezért önérdekében is áll – az, hogy haladjon, hogy többet
összevetve ez volt a tudományos vállalatirányítás legritkábban alkalmazott vívmánya
úgy m ködik, mint ahogy azt eltervezték. A darabbér-rendszerrel foglalkozó legtöbb kutatás azt fedte fel, hogy a rendszer
Ennek egyik oka az volt, hogy felismerték, hogy a darabbér-rendszer gyakran nem
Jack figyelmeztetett arra, hogy a Módszertani Részleg csökkentheti bármelyik feladat árát, régiét és újét is, úgy, hogy kissé megváltoztatja a szerelvényeket, vagy megváltoztatja a végzend munka mennyiségét. Jack szerint néhány – ugyanazt a feladatot az els és a második m szakban végz – gépész elkezdett versengeni egymással, hogy lássák, mit képesek elérni. Egy órára akár 1,65 dollárt is kaptak, aztán a munkájuk árát a felére csökkentették. Azóta egyedül k végzik azt a feladatot, mert egyetlen más gépész sem
a századfordulón (74-8). A huszadik században sem terjedt el lényegesen a módszer.
2
Miller: Menedzserdilemmák
Miller: Menedzserdilemmák
hajlandó elfogadni azt a munkát. (Whyte 1955: 23)
idejüket!”… Jack Starkey szóltított meg, miután Joe elment. „Mi történt? Keresztül akarod húzni a számításainkat?” (Whyte 1955: 23).
Rengeteg darabbért alkalmazó szervezetben hat hasonló társadalmi nyomás arra, Roy üzemében a teljesítmény-visszatartást támogató csoportnormák száz százalékos
A menedzserek rendszeresen engedtek annak a kísértésnek, hogy „csökkentsék a
hatékonysággal m ködtek. A Roy idején az üzemben dolgozó különböz egyének
darabbért, hogy a dolgozók, bár többet termelve, de mégis közelít leg ugyanannyit
jövedelmének eloszlása csonkolt volt, a dolgozók több mint hatvan százaléka
keressenek egy napi munkával” (Nelson 1975: 45). A gond olyan súlyos volt, hogy a munkaadók egymást unszolták arra, hogy gyakoroljanak önmegtartóztatást, hogy a
teljesített, és több mint ötven százalékuk az 1,25-1,34 dolláros tartományban keresett. Azonban senki nem mert többet keresni a csoport által elfogadható 1,34 dollárnál.
munkaadóknak ne legyen okuk a kvótacsökkentéssel foglalkozni. „Azok a
Nem voltak „normarontók”; „az ilyen viselkedést távolságtartó szemrehányással
munkaadók, akik komolyan átgondolták ezt a helyzetet, hamar arra a következtetésre
illették, és azokat, akik ezt a normát megszegték, legalábbis kiközösítették, hacsak
jutottak, hogy két módszerük van arra, hogy megoldják ezeket a problémákat: az,
még komolyabban meg nem büntették” (Whyte 1955: 21-4).
hogy alacsony maradjon a kibocsátás. Jack figyelmeztetése sem volt megalapozatlan.
hogy gondosabban rögzítik a kvótákat, vagy az, hogy garanciákat adnak arra, hogy nem csökkentik a darabbért.” (45) A darabbér-rendszer, melyet arra szántak, hogy segítségével beemeljék a cégen
A teljesítmény-taktikázás A teljesítmény-visszatartás nem csak a kedvez
darabbérek fenntartására volt
alkalmas. A (…) stratégiákat arra is felhasználták, hogy növeljék a kedvez tlenül
munkavállalók egymást fenyegetik, hogy ne dolgozzanak olyan keményen, mint
alacsony árakat. Ilyen szituációba került Jack Starkey és Ed Sokolsky, akik a
amilyen munkára képesek lennének; a munkaadók egymást figyelmeztetik, hogy
sarokvas-alapzat készítésének feladatát kapták. Ez a munka „büdös” volt a maga
tartózkodjanak az önérdekkövet haszonmaximalizálástól. Milyen szerepet kapnak a
huszonhárom centes árával. Ezért Ed, Jack és a többi munkás, akik ezen a feladaton
fenyegetések és a figyelmeztetések egy olyan egyszer fizetési séma alkalmazásában,
dolgoztak, szándékosan csökkentették a teljesítményüket, hogy emeljék az árat. „Ed
amely az egyéni önérdekkövetés alapjain törekszik a munkavállalók ösztönzésére?
és Jack 38 centes árat kértek. Ed azt mondta, hogy hármat tudnak megtermelni egy
belülre a piaci csere egyszer racionalitását, ma már sokkal összetettebbnek látszik. A
óra alatt, de amíg ilyen alacsony a munka ára, addig csak kett t termelnek.” (Whyte
Racionális az ilyen típusú viselkedés? (…)
1955: 24). A teljesítménycsökkentéshez alkalmazott technikák fantáziadúsak voltak: Úgy t nik, mintha Ednek állandó gondjai volnának az asztal széléhez illesztett forgó darabbal. Két lemez látszólag egymáshoz ragad, és Ed egyfolytában (nagyjából minden nap) megpróbálja daruval szétbontani ket (igen nehéz darabok). Homokot szór a lemezekre, beolajozza ket, órákat tölt a tisztítási m veletekkel. Steve (az el munkás) újra meglátta a szétbontott lemezt ma este, és felkiáltott: „Már megint?”. Stevenek nem tetszik a dolog. (Whyte 1955: 24)
hogy keményebben dolgozzon (…). Világosan illusztrálják ezeket a normákat Donald Roy tapasztalatai:
A decemberben megkezdett lassítás nehézkesen haladt májusig. Egy munkás Jackre
Az els t l az utolsó üzemben töltött napomig folyton figyelmeztetéseket kaptam és jóslatokat hallottam az árcsökkentéssel kapcsolatban. A nyomás Joe Mucha fel l volt a leger sebb, aki egy nappali munkás volt az én gépem mellett, részt vett a munkámban, és rajta tartotta a szemét a munkámon… Joe Mucha azt tanácsolta: „Ne emeld 1,25 dollár/óra fölé a termelésedet, vagy az id mér ember azonnal itt lesz! És azok nem vesztegetik az
melyben legalábbis rövidtávon minden dolgozó azzal a kísértéssel nézne szembe,
stratégiáját. Következésképpen egy csoport dolgozói fogoly dilemmába kerülnének,
Azok a dolgozók, akik kvótacsökkentésre törekednének, (…) rájönnének arra, hogy ha bármely egyén kinyilvánítja a termelékenységét, az tönkreteheti mindenki
panaszkodott, aki huszonnyolc sarokvas-alapzatot termelt meg egy nap alatt. „Az túl
3
sok, legalább három darab óránként. Vigyáznia kell magára, ha azt szeretné, hogy emeljék az árat.” Végül csak augusztusra sikerült a munkásoknak elérniük, hogy a
4
Miller: Menedzserdilemmák
nem tudnak teljesíteni, és továbbra is alacsonyan tartották kibocsátásukat. A végs ár 31 cent volt darabonként, és a dolgozók csaknem négy egységet termeltek óránként,
hogy bármi ilyesmit megtehess. No, akkor mi a fenét csinálhatok? – kérdezte Tennessee. Rajtad múlik, hogy kitaláld, hogyan verd át ket annál jobban, mint amire számítanak.” (Whyte 1955:15)
darabbért huszonnyolc centre emeljék. Ilyen ár mellett még mindig úgy érezték, hogy
Miller: Menedzserdilemmák
k is
így 1,2 dolláros órabérért. (Whyte 1955: 25-6). Így Starkey volt a telephelyen a h sök egyike; olyan ember volt, aki tudta, hogyan
is, arra bátorította az egyéneket, hogy ne adják meg magukat a társadalmi nyomásnak, és ezt azért tette, hogy a teljesítmény költségei pontosabban meghatározhatóak legyenek. Egy új munkás, Orvis Collins azt jelentette, hogy annak a beszédnek, melyet a vállalati f felügyel az új munkásoknak elmondott, alapvet en
„Ray ismerte az összes trükköt! Sokat nevettem azon, amikor elkezdett az ideje mérése közben izzadni. Úgy kezdett ugrálni a gépe körül, mint egy megkötözött majom, és csak úgy folyt róla a víz! A pólója általában teljesen átnedvesedett, és végül ki kellett csavarnia! És amikor befejezték az ideje mérését, egy kicsit eltámolygott a gépt l, mintha mindent kiadott volna magából… Soha nem láttam, hogy Ray egy cseppet is izzadt volna, amikor valójában a munkáját végezte; mindig vagy negyvenfontnyi súlyfeleslege volt, volt a leglustább fickó, akit valaha is láttam. (Whyte 1955:17).
az volt a célja, hogy a munkásokat bátorítsa arra, hogy versengjenek egymással, hogy
kell tönkretenni a fúrógépet bármikor, amikor csak az id vizsgáló emberek arra kérték, hogy csinálja a feladatát gyorsabban (átalakított fúróval dolgozott):
A menedzsment eszközei A menedzsment természetesen nem volt er tlen ebben a teljesítményalkuban. El ször
a kvótakorlátozással kapcsolatos csoportnormák legy zessenek. „Azt mesélte nekünk a darabbér-rendszer bevezetésér l, hogy azért jött létre, hogy senki ne lazsálhasson a másik nyakán. Azt mondta, hogy így mindenki magáért dolgozik.” (Whyte 1955: 11).
A darabbér-rendszerhez kapcsolódó játszmának tehát az információs aszimmetria a
Emellett az alapvet en buzdító módszer mellett a menedzsmentnek van egy másik
középpontja, a menedzserek sosem lehetnek biztosak abban, hogy mi is az
eszköze is arra, hogy leküzdje a teljesítmény-visszatartással kapcsolatos normákat –
alkalmazottaik határteljesítmény-költség függvénye, és a dolgozók módszeresen
az id és a mozgás tanulmányozása. Ennek stratégiai fontossága van abban, hogy független információkat adjon a kibocsátásszintekr l, melyek elérésére a
törekszenek ennek az információs aszimmetriának a fenntartására (…). Ahogy Starkey mondta Tennesseenek:
munkásoknak képeseknek kellene lenniük. Whyte tanulmányában az id vizsgáló „Jegyezd meg, hogy azok a fickók nem tudják megkülönböztetni a saját seggüket a földön egy lyuktól, ha azokról a gépekr l van szó. Ha azt mondják nekem, hogy csináljam olyan gyorsan, ahogy csak tudom, elkezdem levetni a kötényemet, és azt mondom nekik: „Rendben van, ha azt gondoljátok, hogy lehet olyan gyorsan csinálni, akkor csináljátok ti!” Rendszerint jobb belátásra térnek.” (Whyte 1955: 16)
emberek megtévesztésével kapcsolatos normák legalább olyan fontosak voltak, mint az lazsálással kapcsolatos csoportnormák. Starkey, az öreg róka így igazította el a frissen munkába ált Tennesseet:
5
Az információ ilyesfajta stratégiai eltorzítása nem ritka. Éppen ellenkez leg, ahogy a pszichológus Ed Lawler (1987) megjegyezte:
A munkavállalók sokféle olyan dolgot csinálnak, amivel elérhetik, hogy a darabbérük maximalizálja pénzügyi jólétüket az elvégzend munka mennyiségéhez viszonyítva. Így cselekszenek, amikor lassan dolgoznak, hogy félrevezessék az id vozsgáló szakembert, amikor jelentkezik hogy megvizsgálja a munkájukat. Elrejtik az új eljárásokat, módszereket az id vizsgáló személye el l, hogy feladatukat ne vizsgálják felül. Ezen túl, a szervezeten belül informális normákat alakítanak azzal kapcsolatban, hogy mennyire
„Ha szeretnél bármiféle árat megkapni, túl kell járnod annak az átkozottnak az eszén! Használnod kell azt a tökfejedet, miközben dolgozol, és el re ki kell találnod a munkádat, miközben csinálod! Olyan mozdulatokat kell tenned, amiket tudod, hogy sosem teszel majd, amikor dolgozol! Jegyezd meg, ha nem vágod át ket, akkor k vágnak át téged! Nem látom, hogyan csinálhatnám lassabban – mondta Tennessee. – Úgy álltam ott, mintha megbénultam volna. Jusson eszedbe, hogy azokat a rohadékokat azért fizetik, hogy átvágjanak téged. – mondta Starkey. – És nekik csak erre kell gondolniuk. Fennmaradnak fél éjszakát, hogy kitalálják, hogyan vágjanak meg téged tíz centtel. Azt gondolják, hogy meg fogod próbálni átverni ket, ezért azt is beleszámítják az árba. Elég alacsonyan állapítják meg az árakat ahhoz,
6
Miller: Menedzserdilemmák
Miller: Menedzserdilemmák
A pszichológus leírása azért érdekes, mert nyilvánvalóan arra törekszik, hogy a darabbér-játékot társadalmi dilemmaként mutassa be. A munkavállalók szerinte „maximalizáló” tevékenységet folytatnak, mindkét oldal „a szervezeti hatékonyság terhére igyekszik megnyerni a háborút”. Az egyszer
darabbér-rendszer olyan
konfliktust hoz létre az egyéni racionalitás és a csoport jóléte között, melynek kiküszöbölésére a hierarchiákat kialakították. (…)
részleg minden kiszállított berendezésért egy meghatározott összeget kapott, és a
tizennégy embert az így létrehozott pénzalapból fizették ki. A pénzalapot el ször úgy osztották fel, hogy minden személy megkapta órabérének és a ledolgozott óráknak a
Ahogy Homans (1950) megjegyezte a csoportos huzalozó teremr l írt ért
szorzatát. A többletet az így kifizetett bérek arányában osztották fel. elemzésében, a fizetés ilyen formája társadalmi dilemmát okozott: Mivel az órabér nagysága változatlan, az ember csak úgy növelhette a bevételét, ha az egész részleg kibocsátása n tt. Saját kibocsátásának növekedése anélkül, hogy a többiek is ugyanilyen mértékben növelték volna teljesítményüket, alig mutatkozott a fizetési borítékában. Kibocsátásának csökkenése, mindaddig, amíg a többiek kibocsátása nem csökkent, szintén alig érintette. (59)
lehetnek termelékenyek az emberek, így maguk a munkások korlátozzák a termelékenységet. Bárki, aki túllépi a megszabott határt, kiközösítésre, büntetésre számíthat… Összegezve, a darabbér-tervek gyakran ellenséges viszonyt hoznak létre a tervben dolgozók és a tervet kialakítók, adminisztrálók között. Végeredményben mindkét oldal gyakran olyan tevékenységeket folytat, melyek célja megnyerni egy játékot vagy egy harcot, a szervezeti hatékonyság költségére. (70-1)
Ezért ha szokás szerint feltételezzük, hogy az egyéni er feszítés költséges, minden hatása volt fizetésére. Ha ez a tizennégy ember hasonló azokhoz a
elenyész
egyénnek er teljesen érdekében állt a potyázás. Saját költséges er feszítésének csak
csoportokhoz, melyeket a kísérleti laboratóriumokban vizsgáltak, er feszítésük
hatékony (bár nem szükségszer en tökéletes) kooperációt juttatnak érvényre. A
mint azel tt, hogy a munkásokat a kísérleti helyiségbe helyezték. (A „Hawthornehatás” – a megkülönböztetett figyelemb l fakadó megnövekedett teljesítmény – a tanulmány egy másik részér l kapta a nevét.) A kibocsátás két nagyobb berendezés
Western Electric Company Hawthore gyárának megfigyelt csoportos huzalozó
nem függött magától a megfigyelést l – a kibocsátási szintek ugyanakkorák voltak,
csoportok képesek olyan társadalmi normákat létrehozni, melyekkel stabil és
A híres Hawthorne-kísérletekkel kezd d en újra és újra bemutatták, hogy a kis
szintjének zuhannia kellene. De nem ez történt. A m helyben a teljesítmények szintje magas volt és stabil. Ez
Horizontális kooperáció
huzalozó helyiségben két felügyel
volt, kilenc huzalozó és három forrasztó. A
feladatuk az volt, hogy huzalokat kapcsoljanak terminálok sorához, melyeket a központi iroda telefonkapcsolási rendszerében használtak. Egy huzalozó egyszerre
társadalmi kölcsönhatás szerepét (Roethlisberger és Dickson 1939: 379-550). A
volt naponta, jóformán eltérés nélkül. Ezt mind a cégbeli elöljárók, mind maguk a dolgozók magasnak és „teljesen kielégít nek” találták. Hogyan sikerült ennek a tizennégy emberb l álló csoportnak ennyire stabilan és hatékonyan megoldania a
helyiségr l született tanulmány bemutatja a csoporttermelési keretek között a
csoporttermelés dilemmáját?
osztotta ki a három forrasztó csoport munkáját.
A termelékenységi normák kikényszerítése A menedzsment a munkacsoportot érint
két darabon tudott dolgozni, köztük el re és hátra mozogva. A forrasztó három huzalozó által elkészített csatlakozókat tudott összehegeszteni. A két felügyel
potyázási problémát az ösztönzési
rendszer sajátos kialakításával, az emberekre ható munkanormák és a hierarchikus
Az ösztönzési rendszer: egy el idézett társadalmi dilemma A tizennégy embert a csoport által elkészített munkadarabok alapján fizették ki. A
7
felügyelet segítségével szerette volna kezelni. Azonban ezen hierarchikus eljárások egyike sem járult hozzá elégségesen a stabilitáshoz, talán még csak nem is tettek hozzá semmit az eredményhez. 8
Miller: Menedzserdilemmák
Miller: Menedzserdilemmák
Az ösztönzési rendszer sajátossága, melyet arra szántak, hogy motiválja az
ember a csoportban, aki következetesen teljesítette az el írt 825 óránkénti
egyéneket az volt, hogy összekapcsolták az egyéni termelést az órabérrel. A
csatlakozót, következetesen azt jelentette, hogy kevesebb csatlakozót készít, mint
menedzsment megvizsgálta az egyének által bejelentett kibocsátást, amikor
valójában! Mivel
meghatározta az egyének órabérét. Hosszú távon tehát az egyén növelhette
nem tekinthették egy kapzsi kísérletnek arra, hogy a rögzített napi két berendezésért
részesedését a csoport béralapján belül azzal, hogy növelte bejelentett kibocsátását.
járó bevételb l nagyobb részesedéshez jusson; ehelyett er feszítéseit csak a
Viszont az ösztönzési rendszer ezen sajátosságát majdnem teljesen elutasította az a
kevesebbet jelentett be valós teljesítményénél, termelékenységét
közjószághoz történ tiszta hozzájárulásnak tekinthették. Krupa, aki sikertelenül törekedett arra, hogy a csoport vezet je legyen, szintén kevesebbet jelentett be annál, mint amennyit megtermelt. Csak Capek és Mueller
csatlakozó elkészítését jelentette. Azokat, akik ezt a normát túlteljesítették,
dacoltak nyíltan a termelés-korlátozó normákkal úgy, hogy többet termeltek és
valamennyire kiközösítették. Csúfneveket adtak nekik, például „a sebesség
jelentettek be, mint a többiek. Nyíltan lenéz en viselkedtek a kevésbé termelékeny
királyának” nevezték, és kigúnyolták ket. Az is valószín
volt, hogy a „kicsi a
munkásokkal szemben és nem voltak megelégedve a munkájukkal. Mueller, akinek a
rakás” elnevezés játékban k válnak áldozattá – ebben a játékban az egyik ember
„Ciklon” gúnynevet adták kibocsátás-rekordjáért, igen keveset beszélt, és senkivel
társadalmi norma, mely hozzávet legesen egyforma kibocsátást diktált. A napi két berendezés elkészítése az egyes huzalozók számára óránként átlagosan 825
olyan er sen üti felkaron a másikat, amilyen er sen csak bírja, és erre válaszként a
nem barátkozott. Capek folyamatosan kereste a lehet séget, hogy áthelyeztethesse
másiknak elvileg megvan a joga arra, hogy visszaüssön. Ha sokan döntöttek úgy,
magát egy másik feladatra az üzemben.
hogy „kicsi a rakás” játékot játszanak ugyanazzal a normasért vel, az jelent s megtorlást jelenthetett:
A nem kooperálók megbüntetése világosan érthet
– hiszen az egyének egy embereket
társadalmi dilemmával szembesültek. De miért kell a sokat termel
megbüntetni? Az egyik ok lehet a kirúgás vagy a bércsökkentés lehet sége, ha a termelékenység túlságosan megn . Oberleitner ragaszkodott ahhoz, hogy Krupa és a többiek túl nagy teljesítménye a többiek állását veszélyeztette: „Akkor csak tegyük fel, hogy a fickók abban a szobában meg tudnák növelni a teljesítményüket akár 7000 csatlakozónyira. Úgy gondolom, néhányan képesek volnának erre. Ez azt jelentené,
Oberleitner: Miért nem hagyod abba a munkát? Nézd csak, ez ma a harmincötödik sorod! Mihez kezdesz velük? Krupa: Mit érdekel az téged? Jó neked, ha dolgozom, nem? Oberleitner: Igen, de ahogy dolgozol, meg fogod unni. Krupa: Ne tör dj vele. Majd megoldom. Téged annak alapján fizetnek, amit én megcsinálok. Csak ezzel kelle tör dnöd. Oberleitner: Ha nem hagyod abba a munkát, behúzok egyet.
hogy a többieknek kevesebb munkájuk maradna… Valakit el lehetne bocsátani” (Roethlisberger és Dickson 1939: 419). Ezért a túltermelés ugyanúgy az együtt nem m ködés jele volt, mint az túl keveset termelés. A túltermelés egyetlen fajtája, melyet
csoporthoz tartozás csökkenését, amelyek a normák megszegését kísérték. A négy ember, aki túlteljesítette vagy éppen elérte a normát Krupa, Capek, Mueller és Taylor volt. (A fiktív neveket Homans [1950] alkotta.) Krupa, Capek és Mueller volt a
három legkevésbé népszer ember a csoportban. Taylor igen népszer volt, de úgy termelt sokat, hogy közben sosem sértette meg a normákat. Noha
9
volt az egyetlen
Ezek voltak azok a jelenségek, amelyek a legvilágosabban mutatták a státusz és a
k következetesen elmulasztották benyújtani követeléseiket az átlagosnál magasabb hozzájárulásukért cserébe. Voltak mások a helyiségben, akik kevesebbet termeltek a normánál.
ket nagyobb
egykedv séggel t rték meg, mivel alacsonyabb termelékenységük nem volt olyan
(Roethlisberger és Dickson 1939: 422-3).
döntött, hogy aznapra befejezi a munkát, és ment, hogy segítsen a többi huzalozónak
nem tekintettek társadalmilag károsnak az volt, amit Taylor és Krupa csináltak, mivel
mérték , hogy veszélyeztette volna az el írt napi két darabos cél elérését. Ami pedig
Ezután Oberleitner megütötte Krupát, és körbekergette a teremben. Krupa úgy
a legfontosabb, alacsony termelékenységüket nem tekintették „kapzsiságnak”. S t szorosan összekapcsolódó „klikket” alkottak a terem végében azok, akiket kevésbé termelékenynek tekintettek, mint a terem elejében lév „klikket”. Kicsit alacsonyabb 10
Miller: Menedzserdilemmák
Miller: Menedzserdilemmák
Az alacsony termelékenység csoport társadalmi helyzetét az a tény mutatja be,
Kölcsönösség és egalitarianizmus Ez az eset az édességgel egyidej leg mutatja be a reciprocitás mindkét jellemz jét: a
hogy két csoporttag, Green és Hasulak következetesen többet jelentett be a
dezertálók megbüntetését és az együttm köd k megjutalmazását. A reciprocitás
termelésénél. Green, aki az általános IQ-teszten a legjobb eredményt érte el, soha
csakugyan mélyen beépült a csoport viselkedési kódexébe.
státuszú, de egyébként jó pozícióban lév csoporttagok voltak a munkahelyükön.
A reciprocitást meg lehetett figyelni a m helybeli munkamódszereken is. A vállalat
nagyon kedvelték t, és megengedték, hogy túl nagy értéket jelentsen be, nyilván az
kifejezetten tiltotta, hogy a dolgozók segítsenek egymásnak, hogy a huzalozók
egyenl sít norma szellemében.
munkát cseréljenek a forrasztókkal azért, hogy néha kevésbé unják magukat.
nem ért 600 csatlakozó per óra fölé, de magas értéket jelentett be. Bárhogyan is,
Azonban ennek a tiltásnak ellentmondtak az informális normák. El fordult, hogy a
munka utáni tevékenységek, az édesség és más, a kantinból származó dolgok és
megmutathatták egymásnak megbízhatóságukat és kooperációi képességüket.
A cukor csoportos megvétele jól ábrázolja mindkét fent leírt jellemz t. Néha valaki pénzt gy jt édességre, megveszi, és elosztja a hozzájárulók között. Ez a tevékenység egyfajta „közös tudást” teremt – a teremben dolgozók (Mueller és Capek kivételével) pénzt bíznak egymásra – és annak a kollektív cselevésnek a modelljeként szolgál, melyben mindannyian részt vesznek hivatalos tevékenységük részeként. Ennek a
demonstrációnak a szimbolikus értékét drámaian hangsúlyozta az az eset, amikor a szobavégi klikk arra kérte a népszer tlen Krupát (akit „a Sebesség Királyaként” csúfoltak), hogy szálljon be az édességvásárlásba, aztán vásárlás után megtagadták t le a részét. A csoportbeli társadalmi helyzet nyilván a csoportnormáknak való engedelmeskedést l függött: azok, akik engedelmeskedtek, meg tudtak bízni a másik
Akár hozzátett, akár nem a végs
hatékonysághoz, a kölcsönös segítség a
reciprocitás fontosságának a meger sítéséül szolgált. Donovan szavaival élve, „úgy t nik, hogy ha valaki ide-oda gyeleg és lemarad, akkor senki nem fogja kisegíteni, de ha becsületesen megkísérli végezni a munkáját, akkor megsegítik” (504). Ezért Taylor, aki a legkészségesebb és legnépszer bb dolgozó volt a teremben, több
annak megfelel en járultak hozzá a munkához. Hasonlóan fontos azonban, hogy eszközöket biztosítottak, melyekkel a társadalmi klikket tagjai folyamatosan
Furcsa ez a dolog. Dolgozom, elmaradok, és teljesen kimerültnek érzem magamat. Aztán valaki odalép hozzám, elkezd segíteni nekem a berendezésem behuzalozásában, és képzelje el, felvidulok, és megel zöm a csoportot. Nem tudom; egyszer en úgy t nik, hogy ez új életet önt az emberbe, függetlenül attól, hogy lehet, hogy csak egy pár részben kap segítséget. (Roethlisberger és Dickson 1939: 506)
létfontosságú célt szolgáltak. El ször is, biztosították a „szelektív társadalmi ösztönz ket” azok számára, akik az el írt teljesítmény-szintet elérték, vagy közel
kooperációjában úgy, ahogy a csoporton kívüliek erre képtelenek voltak.
e a csoport termelékenységét. Ahogy Donovan arról beszámolt:
megosztása voltak. Ezek a társadalmi tevékenységek két szorosan összefügg
hogy elérjék a napi két egységb l álló kit zött célt. Nem tudni, ez a segítség javította
Nem közvetlenül a munkához kapcsolódó társadalmi interakciók A dolgozók közötti társadalmi kapcsolatok más formái a szerencsejáték, a játék, a
huzalozók és a forrasztók munkát cseréltek, és a huzalozók segítettek egymásnak,
segítséget kapott, mint bárki más. A másoknak való segítségnyújtás a személyes megbecsülés és a társadalmi helyzet bemutatásának módszerévé vált, ahelyett, hogy a csoport technikai hatékonyságát növelte volna. A reciprocitás, mely alátámasztotta és szankcionálta a csoportos kooperációt, maga után vonta az egyenl ség fokozottabb figyelembe vételét. Az egyenl séget az adott csoportba tartozó egyénekkel való bánásmód különbségeinek minimalizálásaként határozhatjuk meg. Ezt a normát szintén az szilárdította meg, hogy a csoport számára
elérhet társadalmi interakciók teljes skáláján alkalmazták, nem csak a m helybeli munka esetén. Ezért egy csoport tagjai „nem adhatták az el kel t” úgy, hogy
m veltebbnek vagy jobban öltözöttnek mutatkoztak, mint a többiek. Egy ilyen elkülönülés azt sugallhatta volna, hogy az egyén kell képpen a többiek fölött 11
12
Miller: Menedzserdilemmák
Miller: Menedzserdilemmák
helyezkedik el ahhoz, hogy ne egyenl en járulhasson hozzá a kooperatív
nekik kellett ellen rizniük és vizsgálniuk a munkájukat. Ez az ellen röket a
munkateljesítményhez. Valóban, a csoport tagjainak bármely kísérletét, mellyel az
felügyel kéhez hasonló kényes helyzetbe hozta. Egy ellen r, Mazmanian nem
ilyen társadalmilag elkülönül státusz kivívására tört, a többi tag csaknem olyan
ismerte el az informális munkanormák fölényét. A többi dolgozótól eltér en neki volt
veszélyesnek tekintette, mint a potyázást magát – és a szemet szemért stratégiához
valamilyen
hasonlóan torolta meg. Az egyenl ségi norma sem volt szokatlan a Hawthorne
foglalatosságaiban, és hajlott arra, hogy „a nagyobb tudású ember szerepében lépjen
telepen. Az egyenl ségi norma kialakulását csakugyan a leggyakrabban megfigyelt és
fel, aki nagy szavakat használ” (Homans 1950: 75). Cserébe az emberek nevetségessé
végzettsége.
Nem
vett
részt
a
csoport
társadalmi
tették és elállították tesztel m szerét. Mazmanian „úgy adta vissza a szívességet,
legjellemz bb társadalmi normának tartják kiscsoportos munkaszituációkban.
fels fokú
hogy elégtelennek találta a munkájukat” (74). Megkereste a Személyzeti Részleget, Hatékonytalanság a hierarchiában A formális hierarchia igen kevés szerepet játszott abban, hogy a csoport fenntartotta
és hivatalosan megvádolta az embereket azzal, hogy aláássák az
munkáját. A
Személyzeti Részleg megkérdezte a felügyel t ezekkel a vádakkal kapcsolatban; a pedig lojalitásához h en letagadta, hogy az emberek obstruktív módon
felügyel
sejthettek arról, hogy mennyire semmibe vették munkásaik azokat a szabályokat és
viselkedtek volna. A másik ellen r, Allen elárulta a csoportnak, hogy Mazmanian
tiltásokat, amelyeket a vezetés a csoport hatékonyságának növelése miatt talált ki. Ha arra kérnénk ket, hogy magyarázzák meg a csoportos huzalozó terem sikeres
együttm ködjenek Mazmaniannal, akit át kellett helyezni egy másik helyiségbe.
kibocsátásának szintjét. A szervezet vezetésének tagjai kétségtelenül keveset
Az
emberek
felb szültek,
„köpött”.
teljesítményét, a fels menedzsment biztosan megemlítené az ösztönzési rendszert, a munka során betartandó szabályokat, köztük a kölcsönös segítségnyújtást tiltóakat, és az alapos felügyeletet. Valójában egyik formalizmust sem figyelték meg a valóságban, az informális normák pedig különösen ellenségesek voltak ezekkel szemben. A tizennégy ember felügyel jér l azt feltételezték, hogy a cég szabályait tartatja be. Például a felügyel nek az volt az egyik feltételezett feladata, hogy megszámolja, az egyes emberek naponta hány csatlakozót készítettek el. Valójában a felügyel megengedte, hogy az egyének maguk jelenthessék be kibocsátásukat, és tökéletesen tisztában volt azzal, hogy az egyes napokon a bejelentett kibocsátásnak esetleg nem sok köze lehet a tényleges termeléshez: Hogy érvényesíthesse a szabályokat, egész nap az emberek fölött kellett volna állnia, és ha így tett volna, feláldozta volna minden reményét arra, hogy jó kapcsolatokat alakítson ki velük. Még a minimális befolyását is elveszítette volna, melyre pedig szüksége lett volna ahhoz, hogy bármilyen munkát is végezzen. Ezen körülmények között azt választotta, hogy a csoport oldalára áll, és sok minden fölött szemet huny, ami történik. (Homans 1950: 63)
Az ellen rök is valamiféle hierarchikus viszonyban álltak a többi dolgozóval, mivel 13
14
és
megtagadták,
hogy
egyáltalán
Coleman: Iskolai teljesítmény és versenystruktúra
hedonizmust; amely felemészti a középiskolás diákok többségének energiáját. E
James S. Coleman
megközelítés még akkor is mulasztást követ el, amikor megkísérli a tehetséges gyermekek lehet ségeinek kifejlesztését, hiszen teljesen a szelekciós folyamattól
Iskolai teljesítmény és versenystruktúra
függ minden, s így a legjobb esetben is sokkal több potenciális természettudós vagy irodalmár megy veszend be, mint ahányat sikerül megtalálni. A középfokú oktatásban (s kisebb mértékben az alsóbb szinteken is) sajátos
Ha másként válaszolunk a kérdésre, s nem vagyunk hajlandók elfogadni, hogy
paradoxonnal kerülünk szembe: bonyolult ipari társadalmunkban egyre több tanulnivaló akad, s a formális oktatás egyre fontosabb szerepet játszik az egyéni
elkerülhetetlen a serdül kultúra felel tlensége és az oktatás iránti érdektelensége,
sorsok
független
rendszer normált, figyelmének irányultságát; ez sokkal bonyolultabb, mint az egyén
serdül társadalom", az a serdül kultúra, amely kevéssé érdekl dik az oktatás iránt, s
attit djének és érdekl désének a megváltoztatása. Ha azonban szembe tudunk nézni e
a tizenévesek figyelmét az autókra, a randevúkra, a sportra, a popzenére és más, az
kihívással, s a serdül kultúra figyelmét azokra az oktatási célokra tudjuk irányítani -
iskolához nem kapcsolódó dolgokra irányítja. Így miközben egyre fontosabbá válik, hogy a tizenévesek tanuljanak, a fejl d serdül kultúra egyre jobban eltéríti
ahelyett, hogy eltávolítanánk ezekt l -, amelyeket a feln ttek a gyermekek számára fontosnak tartanak, akkor sokkal alapvet bb és megfelel bb megoldást találtunk arra
érdekl désüket a tanulástól.
a problémára, hogy a tizenévesek figyelmét a tanulásra összpontosítsuk.
ugyanakkor
fokozatosan
kialakul
"a
alakulásában;
akkor ez komoly kihívást jelent. Nehéz feladat ugyanis megváltoztatni egy kulturális
Kérdés, hogy mennyire "természetesek", mennyiben a társadalomban bekövetkezett Normák és értékek a serdül kultúrában
tendenciák? Vajon a serdül kultúra iskolai ügyek iránti érdektelenségének, a felel tlenségnek és hedonizmusnak egyszer en az az oka, hogy a "tizenévesek
változások eredményezte irreverzibilis folyamaink ezek az egymással szemben álló
ilyenek"? Olyan valami ez, amit el kell fogadnunk? Ha igen, akkor csak abban reménykedhetünk, hogy a tanulás iránt valóban érdekl d diákokat fejlesztünk ki akkor, ha "megmentünk" néhány diákot a serdül kultúrától, akik elfogadják a feln ttek értékeit, és hosszú távú célok felé fordulva, kevés figyelmet fordítanak társaik frivol cselekedeteire. E megközelítés igen közel áll ahhoz, amit nálunk hangsúlyoznak, hogy a "tehetséges gyermekek" számára speciális programokra van szükség; azzal foglalkoznak, hogy kiválasszák a legértelmesebbeket, hogy speciális feladatok révén elkülönítsék ket, s ezzel még inkább eltávolítják e gyermekeket társaiktól.
Az elmúlt két év folyamán kilenc állami középiskolában végeztem vizsgálatot az "értékek légkörér l", amely a diákok között minden iskolában létezik; megvizsgáltam ennek a légkörnek az iskolai teljesítményre gyakorolt hatását is. Valamennyi iskola középnyugaton található; voltak közöttük kisvárosi iskolák, el városi iskolák (…), valamint két olyan iskola (…), amelyek 100 ezernél több lakossal rendelkez városokban találhatók. Az iskolák társadalmi osztály, iskolanagyság, közösségtípus és szül i stílus tekintetében tehát igen széles skálán helyezkednek el. Ennek következtében, bár az iskolák távolról sem képviselik az amerikai iskolák keresztmetszetét, a társadalmi összefüggések széles körét fogják át, s e körben találjuk az amerikai iskolák nagy részét.
Ez a probléma egyik megközelítési módja; véleményem szerint azonban túlzottan
Különböz eljárásokkal tanulmányoztuk e tizenévesek érdekl dését és magának a
a súlyos problémával, hogy emelni kell a kisebb képesség
leegyszer sít . Ennek az álláspontnak a képvisel i nem hajlandók szembenézni azzal gyermekek képzési
szintjét. E megoldás tulajdonképpen azt állítja, hogy el kell fogadnunk a serdül kultúra hedonizmusát, a tanulás iránti érdekl dés hiányát; el kell fogadnunk a
serdül kultúrának az értékeit, többek között kérd ívvel is. A kérd ívet minden iskolában minden diákkal kitöltettük. Képet akartunk kapni a diákok érdekl désér l és tevékenységér l, ezért mindegyiküket megkérdeztük: mit csinál legszívesebben szabad idejében?
16
Coleman: Iskolai teljesítmény és versenystruktúra
Coleman: Iskolai teljesítmény és versenystruktúra
kismértékben segíti el , hogy általa a serdül k kortársaik szemében státusra vagy
Mindezekb l az adatokból világosan kiderül, hogy a tizenévesek érdekl désének középpontjában nem a tanulás áll, s az iskolai teljesítmény legjobb esetben is
Tom mindig szeretett a kocsik körül forgolódni, szívesen szétszedte a motorokat, és jól is értett hozzá. A m helyben tanító tanár ezért kiszemelte t segít társul. Tom nem tudta, mit tegyen, miután nem nagyon szerette a tanárok körül nyüzsg fiúkat. Te mit tennél Tom helyében? Elvállalnám. - Nem vállalnám el. - Bizonytalan vagyok.
(…)
presztizsre tegyenek szert. Bizonyos területeken, ahol a szül k kisebb hangsúlyt E kérdések után, egy második rész is következett.
helyeznek az oktatásra, ez talán várható is volt. A legmeglep bb eredmény azonban az volt, hogy a jó módú el városi iskolában (I) orientáció, mint a kisvárosi vagy a munkásiskolák esetében. (...) Röviden: a családi környezet, a közösség- és iskolatípus közötti különbségek
Tegyük fel, hogy hajlandó vagy segíteni a biológiaórán. Mit gondolnának barátaid, ha megtudnák? Irigyelnének és felnéznének rám. - Gúnyolnának érte, de azért irigyelnének. - Lenéznének. - Nem tör dnének az üggyel.
uralkodó értékek esetében semmivel sem magasabb fokú az iskolai sikerre irányuló
ellenére kevés eltérést találtunk a presztizs mércéi, a státust eredményez között. A jó osztályzatok és az iskolai teljesítmény különösen alacsony státusú valamennyi
iskolában.
Ha
ehhez
hozzátesszük
még,
hogy
a
Ha segítenél az autószerel órán, felnéznének-e rád barátaid, vagy pedig lenéznének? Irigyelnének és felnéznének rám. - Gúnyolnának érte, de azért irigyelnének. - Lenéznének. - Nem tör dnének az üggyel.
tevékenységek, valamint a figyelem és érdekl dés középpontjában álló értékek válaszokat
(…) A fiúk közül csupán 5,3% érezte úgy, hogy barátai egyértelm en felnéznének rá
serdül kultúrában igen alacsony presztizse van az iskolai teljesítménynek. Valóban, számos bizonyítékunk van arra, hogy az iskolai siker elérésére irányuló
azért, ha segítene a biológiatanárnak; több mint háromszor ennyien ( 18,6%) érezték
speciális er feszítéseket a legtöbb tizenéves csoport negatívan értékeli. Az iskolai
tevékenység, az autószerel m helyben nyújtott segítség miatt.
osztálytermekben adták feln tt (bár nem tanár) felügyelete mellett, mégpedig olyan kérdésekre, amelyek kifejezetten az iskolára vonatkoztak, akkor világos, hogy a
viszont úgy, hogy barátaik egyértelm en felnéznének rájuk egy nem iskolai
siker az el bbi adatok szerint valamelyest növelheti a diák státusát társai között; ezt a
Mindkét említett helyzet azonban speciális er feszítést követel az iskola által
sikert azonban mindenfajta külön er feszítés nélkül kell elérnie, anélkül, hogy a diák
meghatározott célok irányában. Mindkét esetben a válaszok legnagyobb része (a
a megkívánt munkán túl bármi egyebet is csinálna. (...) A kérd íven szerepl egyik kérdéspár bizonyos fokig jelzi, hogy a tizenévesek
biológiaórán nyújtott segítséggel kapcsolatban 50%, az autószerelésnél pedig 42%)
mennyire nem lelkesednek iskolai er feszítéseik fokozásáért. A fiúkat hipotetikus
ambivalens válaszok szemléltetik, hogy a serdül k vegyes érzelmekkel viseltetnek az
választási helyzet elé állították; az egyik egy szabályos tantárggyal, a biológiával volt
iskolai siker iránt: személyesen sikert szeretnének elérni, és örülnének, ha elismernék
kapcsolatos, a másik egy nem "iskolás" tanfolyammal, az autószereléssel amely szorosan köt dik a serdül kultúrához. A kérd ívekben szerepl helyzetek a következ k voltak.
ambivalens: barátaik kigúnyolják ket érte, de ugyanakkor irigykednek is. Ezek az
ket; a legtöbb serdül csoportban azonban nyilvánosan kigúnyolják mások sikereit,
és nem érdeklik ket az iskolai sikerek. Ily módon tehát nem egyszer en az a helyzet,
hogy a serdül kultúrában keveset számít az iskolai siker, hanem az iskolai ügyeknek szentelt külön er feszítéseket gyakran negatívan értékelik, és lelohasztják az ilyen irányú törekvéseket. A kérdés tehát az, amit már korábban is feltettünk: vajon el kell-e fogadnunk azt,
Bill jó eredményt ért el biológiából, mivel hobbyja az, hogy rovarokat gy jt és azonosít. Egyik nap biológiatanára megkérte Billt, hogy segítsen neki az órán. Bill nem tudta, vajon ez olyan kitüntetés-e, amelyre büszkének kell lennie, vagy pedig lesz a "tanár kedvence". Te hogy éreznéd - olyasmi ez, amire büszkének kell lenni, vagy olyan, ami nem fontos? Erre büszkének kell lenni. - Nem tör dnék vele. - Vegyes érzelmekkel fogadnám.
17
hogy a serdül kultúra nem tör dik az iskolai ügyekkel? Vagy pedig képes-e maga az
18
Coleman: Iskolai teljesítmény és versenystruktúra
Coleman: Iskolai teljesítmény és versenystruktúra
iskola vagy a közösség ezeket az értékeket olyan értelemben módosítani, hogy ne
teljesíteni tud. A diákok kifejezése az "értékrontó", a "szintemel " vagy az "átkozott
álljanak ellentétben az iskola céljaival, hanem inkább támogassák azokat? A kérdés
átlagemel ", s ugyanolyan módszerekkel kényszerítik ki a munkát korlátozó normák
megválaszolásához szükséges els lépés az, hogy megvizsgáljuk a serdül kultúrában
betartását, mint a munkások: kinevetés, kigúnyolás, kizárás a csoportból. iskolákban kialakulhatnak els sorban iskolára orientált alcsoportok, s tagjaikat
segítik el
elszigetelhetik a tágabb környezett l. Ráadásul sok, egyetemre készül diák intenzív
ezeknek a normáknak a kialakulását azok a társadalmi igények és
kényszerít körülmények, amelyek a serdül ket befolyásolják.
munkát végezhet, hogy felkészüljön az egyetemi felvételt eldönt
versenyszer
Itt ismét az a helyzet, hogy nem minden diák enged a csoport nyomásának. A nagy
azzal érvel, hogy "ilyenek a tizenévesek", s ehelyett azt kell megvizsgálnunk, hogyan
létez normák forrását. El kell vetnünk az olyan magyarázatot, amely egyszer en
vizsgára. Az el bb tárgyalt vizsgálati eredmények mégis arra utalnak, hogy a legtöbb diák esetében ezek az intenzív er feszítések a csoport által megszabott kereteken
Intézményes követelmények és csoportválasz
belül maradnak, s kevéssé érintik a társas tevékenységeket, a sportot vagy a
az intézmények közé tartozik, ahol természetesen a tanárok jelentik az "adminisztratív testületet", s a diákok azok, akiket igazgatnak. (...) Mindezekben
az
intézményekben
az
adminisztratív
testület
bizonyos
követelményeket támaszt és bizonyos kényszereket alkalmaz alárendeltjeivel szemben. Bizonyos intézményekben ezek a követelmények és kényszereszközök jelent sek; másokban kevésbé. (...) Ezeknek az intézményeknek a jelen elemzés szempontjából fontos második sajátossága nem része a formális szabályoknak és rendelkezéseknek, nem található meg sem a standard gyakorlatról szóló könyvekben, sem az iskolai elöljáró igazgatási kézikönyvében. Mégis e sajátosság éppen annyira létez , mint a többi. Nem más ez, mint a követelményekre és kényszerít
eszközökre adott kollektív válasz, amely
annak a csoportnak a válasza, amelyre a követelmények és kényszerít eszközök vonatkoznak. (...) E válaszokat szabályozó normákat a csoportok minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeznek hatékonnyá tenni; ide tartozik a kinevetés, a kiközösítés, a presztizsveszteség, s t még a fizikai er szak is. (...) Az iskolás diákok között ugyanaz a folyamat figyelhet meg, mint pl. a börtönök lakóinál és a gyári munkásoknál. Mások az intézmények, de itt is vannak követelmények, s ezekkel szemben a diákok kollektív válaszokat alakítanak ki. A válasz hasonló formát ölt, mint az ipari
Ha most általános szempontból tekintjük az intézményeknek ezt az osztályát, akkor azt mondhatjuk, hogy egyfel l a követelmények, másfel l az azokkal szemben álló csoportnormák jellemzik
ket. Mi a csoportnormák forrása? Valóban teljesen a
társadalmi irracionalitás szférájába tartoznak? Vajon olyan eszközt jelentenek, amelynek révén a munkások ostobán csökkentik saját keresetüket (ahogyan a munkáltatók érvelnének), vagy amelyek által a tizenévesek saját fejl désük elé állítanak akadályokat (ahogyan a tanárok állítják)? Aligha. Amennyiben célként a minimális er feszítéssel elérhet
maximális eredményt
tételezzük fel, akkor ezek a normák egészen racionálisnak t nnek. (... )
és az e testületnek alárendelt személyek nagy csoportjából áll. Az iskola is ezek közé
randevúzást.
A középiskolában a normák feladata, hogy visszatartsák az átlagon felüliek teljesítményét, s ily módon az iskola által támasztott követelményeket olyan szinten tartsák, amelyet a többiek is könnyen teljesíthetnek. Az osztályzatok csaknem kizárólag viszonylagosak, s gyakorlatilag az egyes diákokat az osztály többi tanulójához képest sorolják be. Ilyen körülmények között az egyes diák túlteljesítése nemcsak saját helyzetét javítja, hanem ugyanakkor rontja a többiekét is. (...) Az iskolai osztályzatok rendszere olyasmit hoz létre, mint amit a közgazdász "szabadpiaci" szituációnak nevez; iskolán belüli helyzetéért minden egyes diák verseng az összes többivel. Biztos, hogy néhány iskolában ez a korlátlan verseny gátlástalanul m ködik, s az így keletkez "szabadpiac" késztetett néhány oktatót és
Az intézményeknek van olyan osztálya, amely lényegileg adminisztratív testületb l
laikust arra, hogy e verseny csökkentésére törekedjenek. Az iskolák nagy
munkásoknál; az er feszítéseket olyan szintre kell leszállítani, amelyet mindenki
többségében van azonban - a korlátozó csoportnormák révén - kollektív oltalom és védekezés a külön er feszítések ellen. Valójában kevés olyan iskola van, ahol ne
19
20
Coleman: Iskolai teljesítmény és versenystruktúra
Coleman: Iskolai teljesítmény és versenystruktúra
lennének ilyen normák. (...)
módon a) esetben minden egyes diákot összehasonlítottak osztálytársaival, b) esetben
Az említett normák eredményeként a diákoknál az egyes motívumok konfliktusba kerülnek egymással. Egyszer en: vagy társaikkal tartanak és nem dolgoznak túl
viszont az egyes osztályokat hasonlították össze az összes többivel. Deutsch számos eredménye közül valamennyi a b) eset javára szólt. Úgy találta, helyzetben az osztály egyes tagjai akadályozták egymást a vitában, a b) helyzetben
Bármi legyen is azonban a megoldás, mesterséges dilemma elé állítja ket. Egyfel l
viszont segítséget nyújtottak egymásnak; a b) helyzetben az osztály tagjai pozitívabb
ott vannak a szociábilis átlagdiákok (akik sokkal jobb teljesítményre lennének
érzéseket tápláltak egymás iránt, mint az a)-ban.
Egyszer megállapítani a jutalmazások struktúráját az a) és a b) helyzetben: az a)
képesek), másfel l pedig néhány akadémikus orientációjú, er s versenyszellem
hogy a b) esetben szerepl osztályokban a problémákat jobban oldották meg; az a)
csoport érdekeit. Az egyes tizenévesek e konfliktust különböz módokon oldják meg.
keményen az iskolában, vagy keményen dolgoznak, és nem veszik figyelembe a
többiekhez viszonyítva jutalmazták
mert bizonyos tevékenységek (például az atlétika) esetében a teljesítmény inkább
között. A b) helyzetben csoportokat hasonlítottak össze egymással, s az egyes
népszer séget, mint megvetést eredményez.
csoportokat a többihez viszonyítva jutalmazták. Ez versenyt eredményezett a
helyzetben ugyanazon csoporton belül hasonlították össze az egyéneket, és a
elszigetelt egyén. Egy fiú vagy lány vagy tanulmányi sikerre, vagy népszer ségre törekedhet, de mindkett t aligha érheti el egyszerre. Ez annál kevésbé lehetséges,
ket. Ez versenyt eredményezett az egyének
második típusnak egészen mások voltak a következményei, mint az els nek: a
iskolai teljesítményt, vagy legalábbis ne álljanak ellentétben azzal? A kérdés
különbség a teljesítményben, az egyes csoporttagok egymás iránti érzelmeiben, a
megválaszolása érdekében hasznos egy kis kitér t tennünk, hogy megvizsgáljunk egy
csoport egységében mutatkozott meg. Amíg a csoport más csoportokkal versengett, a
néhány évvel ezel tt végzett szociálpszichológia kísérletet.
csoport egyik tagjának teljesítménye javította és nem rontotta a többiek helyzetét; ennek megfelel en a csoport pozitívan és nem negatívan reagált az illet
csoportok között. Annak ellenére azonban, hogy mindkét esetben verseny folyt, a
E helyzet a következ kérdést veti fel: vajon szükségszer -e a konfliktus? Vajon teljességgel lehetetlen lenne, hogy a csoport informális normái pozitíven er sítsék az
teljesítményére. (...)
Deutsch kísérlete: verseny vagy együttm ködés? Morton Deutsch kísérletének az volt a célja, hogy kimutassa, milyen hatást gyakorol
A személyek közötti verseny alternatívája
a "versenyhelyzet", illetve az "együttm köd helyzet" a teljesítményre, összetartásra tárgyakban, iskolák közötti vetélkedés atlétikában (néha zenében, alkalmanként pedig
megvitatásra és megoldásra. A megoldások jutalmazásának két különböz
egyéb, nem túl lényeges tevékenységi formákban) - furcsa képet mutat. Csökkenti a
struktúráját dolgozták ki: a) egyes osztályokban mindenkinek azt mondták, hogy
diákok iskolai er feszítéseit (ahol kizárólag saját maguk számára dolgoznak), és
A középiskolákban a verseny struktúrája - a személyek közötti verseny iskolai
volt: az ipari
és más tényez kre. A kísérlet lefolyása nagyjából a következ
lélektannal foglalkozó osztályoknak hipotetikus "human relations" problémákat adtak
serdül közösség érdekl dése - amikor fontosnak tartja a sportot és elhanyagolja a
éppúgy tevékenykednek a csapat és az iskola, mint saját maguk érdekében). A
végén minden diák osztályzata a félév során szerzett jegyei átlagától függött. b) Öt
mindegyikük hogyan járul hozzá a vitához és a probléma megoldásához. A félév
ösztönzi egyéb, az iskola szempontjából mellékes, er feszítéseiket (amelyeknél
valamint négy társa 1-t i 5-ig terjed osztályzatokat kap annak megfelel en, hogy
tanulmányokat
tulajdonítható, s az így kialakult helyzetért teljes mértékben a feln ttek és nem a
átlagolták, s az egyes osztályok tagjait az osztály átlagjegye alapján osztályozták. Ily
serdül k a felel sek.
21
a
versengés szóban
forgó
struktúrájának
- nagymértékben
másik osztályban azt mondták, hogy az osztály egészét rangsorolják 1-t l 5-ig aszerint, hogy hogyan oldja meg a problémát. A félév végén az öt osztály jegyeit
22
Coleman: Iskolai teljesítmény és versenystruktúra
Coleman: Iskolai teljesítmény és versenystruktúra
Az egyik nyilvánvaló megoldás az, ha a jelenlegi osztályzatokért folyó személyek
elosztását szabályozó említett szabályok még fontosabbá válnának.
közötti versenyt iskolák közötti (vagy iskolán belüli) iskolai tárgyakkal kapcsolatos
E problémák is jelzik, hogy az említett változásokat óvatosan kell végrehajtani. Az
versennyel helyettesítjük. E helyettesítés annak az elképzelésnek a felülvizsgálatát
általános irányvonal azonban világos: a középiskolák jelenlegi jutalmazási struktúrája olyan választ vált ki a serdül k társadalmi rendszeréb l, amely hatékonyan
teljesítményét állandóan értékelni vagy "rangsorolni" kell. Ezzel szemben az új
akadályozza az oktatás folyamatát. Márpedig a jutalmazási rendszert úgy kell
helyzetben nem lenne gyakori értékelés, mellékes jelent ség
megtervezni, hogy maguk a serdül kori értékek is er sítsék az oktatási célokat.
kívánja meg, amely szerint minden egyes diáknak minden egyes tárgyban nyújtott lenne a csoportos
vetélkedés és játék szempontjából, akár iskolán belül, akár iskolák között folyjon is ez. A személyek közötti versenyr l a csoportok közötti versenyre való átállás szükségessé teszi, hogy nagy találékonyságot tanúsítsunk a verseny eszközeinek létrehozásában;
intellektuális
játékokat,
problémákat,
csoportos
és
egyéni
tudományos tervezeteket és egyéb tevékenységi formákat kell teremteni. Bizonyos példák arra utalnak, hogy mindez elérhet : ide tartoznak a vitacsoportok, a csoportos vita-vetélked k a drámaversenyek, a zenei vetélked k, a tudományos versenyek, (igaz, a tudományos versenyek jelenlegi formájából hiányzik egy dönt fontosságú elem, miután ezek rendszerint egyének és nem iskolák közötti versenyek, s így nélkülözik a csoporttevékenység hangsúlyozását, ami együtt járna azzal, hogy "az iskola számára nyerünk"). Egyes helyeken találkozunk számtani vetélked kkel, beszédversenyekkel és az iskolák közötti versenyek egyéb példáival. (...) Természetesen fontos, hogy akkor, amikor ebben az értelemben megváltoztatjuk a jutalmazások struktúráját, figyelembe vegyük a nem szándékolt következményeket is.
Amikor például iskolák közötti szellemi természet játékokat találunk ki, fontos, hogy ez valóban megtanítsa a diákokat a kívánt készségekre. Ha nem szervezzük meg elég gondosan az iskolák közötti játékok programját, akkor az eredmény csupán egy sor kvíz-show lesz, amelyek az emlékezeten kívül semmiféle egyéb szellemi tevékenységet sem gyakoroltatnak. ( . . . ) E játékok kieszelésében talán legnagyobb probléma az, hogy a különböz tevékenységek között kiegyensúlyozott jutalmazási rendszert, a különböz diákok között pedig kiegyensúlyozott részvételi rendszert kell biztosítani. Sok iskola a tanterven kívüli tevékenységekkel kapcsolatban úgy találta, hogy a részvétel csupán kevés emberre korlátozódik, hacsak nem hoznak létre olyan szabályokat, amelyek megakadályozzák ezt a koncentrációt. Amennyiben az osztályzatokért folyó iskolán belüli verseny jelenlegi rendszerét iskolák közötti vetélked k foglalnák el, a részvétel 23
24
William F. Whyte
Doki is, majd az
Whyte: Az utcasarki társadalom
javaslatára Angelót, Fredet és Lout is fölvették. A többi Norton
úgy érezte, hogy a klub tagjai Fennhordják az orrukat, ezért az utcasarki
Az utcasarki társadalom
társadalomban a klub a "Kispályások Ligája" gúnynevet kapta. Egy kicsit ugyan
hízelg nek tartották, hogy társaságuk tagjai részt vehetnek egy ilyen klub életében, de lesújtó véleményüket alapjában véve a klub elnöke, Chick Morelli és egyik befolyásos tagja, Tony Cardio személyisége alapján formálták, akiket öntelt
Tekézés és státusz
sznoboknak tartottak. Egy szó, mint száz, a Nortonok nagyon komolyan vették ezt a A Nortonok 1937 tavaszán és nyarán
meccset. Doki volt a Nortonok csapatkapitánya. Colost, Franket, Joe-t és Tommyt választotta a csapatba. Danny és Mike ekkoriban nem tekéztek. A Közösségi Klub csapatát Cbick és Tony vezette. Nagy volt az izgalom. A Nortonok mindig közbekiabáltak, amikor a Klub tagjai kerültek sorra, zajongással próbálták megzavarni koncentrálásukat. A Klub tagjai a
meccs elején megszerezték a vezetést, ez földobta ket, de elakadt a szavuk, amikor a
Nortonok átvették a vezetést, majd nagy különbséggel legy zték ket. (…)
A Közösségi Klub fölött aratott gy zelem lelkes tekéz ket csinált a Nortonokból. A sarki srácok korábban csak ritkán tekéztek, és akkor is más-más társaságokkal, most
el ször azonban a tekézés a Nortonok társasági életének rendszeres, mindennapi része lett. Colos, Alec, Trükkös Joe és Frank Bonnelli a tél folyamán hetente több este is elmentek tekézni. A többiek is gyakran tekéztek, és hetente legalább egyszer mindenki megjelent a tekepályán. A magas pontszámot a tekében vagy a bábuk tarolásával, vagy az állva maradt helyen találja el a középs
bábut.
bábuk egyenkénti kiütésével lehet elérni. Tarolás csak ritkán fordul el , akkor, ha a golyó milliméternyi pontossággal a megtelel
Mivel a sarki srácok közül senki sem tudott ennyire pontosan célozni, a tarolást
1937 októberében Doki tekepartit szervezett az Olasz Közösségi Klub csapata ellen,
amelynek tagjai többnyire f iskolás fiatalemberek voltak, akik kéthetenként tartották összejöveteleiket a Nortott Street-i Közösségi Házban. A klubot iskolázott és magukat a környezetüknél többre tartó férfiak számára hozták létre, de aztán tagja lett
aszerint ítélték meg, mennyire képes maradék pontot szerezni, vagyis eltalálni az els
alapvet en a szerencsének tulajdonítottak bár egy jobb tekéz t l elvárták, hogy egy meccs során többször taroljon, mint gyengébb társai. A tekéz tudását els sorban
A neveket keretez téglalapok elhelyezkedése az egymáshoz viszonyított státuszt jelzi.
lökés után állva maradt bábukat. A tekézéshez jó idegek kellenek. Minden sportban vannak kritikus pillanatok, amikor a játékosnak kötélidegekre van szüksége a sikerhez. De a csapatjátékokban, amelyekben viszonylag folytonos a játék, a csapat egyikmásik tagja néha 26
Whyte: Az utcasarki társadalom
Whyte: Az utcasarki társadalom
megengedheti magának, hogy a mérk zés hevében kicsit lazítson, és tuljusson a
sohasem volt jó tekéz , ez id tájt kezdett csak rendszeresen tekézni, és még nem választotta a további két csapattagot. Szombat esténként a sarki srácok Chris
arra, hogy az elhibázott gurításokon t n djön. Amikor még mind a tíz bábu a talpán
Teludóval, Dilis unokabátyjával, és Mark Ciampával tekéztek - vele csak a
van, a tekéz gondolkodás nélkül ellökheti a golyót, de amikor már csak egy bábu áll,
tekepályán tartották a kapcsolatot. Mindkét férfi népszer és els osztályú tekéz
és az ellenfelek kiabálnak, hogy "úgysem tudod megcsinálni", akkor nagy idegi teher
volt. Danny és Colos egyetértésével Doki ket válogatta be a Nortonokat képvisel
nehezedik arra, aki éppen gurít, és könnyen el fordulhat a "befuccsolás" és az
csapatba. A geng valamelyik "követ " tagját csak akkor hívták meg a
önuralom elvesztése.
versenycsapatba, amikor az állandó tagok közül valaki hiányzott, de a helyettesít bandatag sohasem t nt ki teljesítményével.
Ha a tekéz biztos benne, hogy nehéz helyzetben is jól fog gurítani, akkor nagy
alapozta meg a hírnevét. Doki - figyelemre méltó módon nem a Nortonok klikkjéb l
játszik a tekéz , akkor sokat kell várnia, mire ismét rá kerül a sor, és b ven van ideje
holtponton, még miel tt esetleg "befuccsolna". Ha mondjuk, egy ötf s csapatban
valószínséggel tényleg sikerülni fog a gurítás. Ha nem biztos magában, akkor hibázni
A követ knek nem tetszett, hogy csak a cserepadon foglalhatnak helyet. Azt
fog. A tekéz önbizalmát növelheti, ha volt már hasonló játékhelyzetben, és akkor
állították, hogy nem kaptak lehet séget a bizonyításra. 1938 februárjában egy
sikerült a gurítása. De ez nem minden. Az is növelheti az önbizalmát, ha
szombat este Mike szervezett egy bandán belüli meccset. Az
játékostársai, akár az
Teludo, Doki, Colos,
csapatában vannak, akár ellene játszanak, valószín nek
csapatában Chris
és én szerepelünk. Danny éppen beteg volt, ezért engem
tartják, hogy sikerülni fog a gurítása. Ha viszont nem bíznak benne, akkor nemcsak a
választottak ki, hogy helyettesítsem. Frank, Alec, Joe, Lou és Tommy alkotta a másik
saját bizonytalanságával kell megküzdenie, hanem a többiek lesajnáló véleményével
csapatot. Ennek a meccsnek nagyobb volt a tétje, mint a szokásos "válogatóknak", de
is. Mindezek után nyilvánvaló, hogy a gang egyik tagjának a többiekhez való
a követ k csapnivalóan tekéztek, és meg sem szorították ellenfelüket. Ez után a
viszonyát a tekeeredmények tükrében is meg kell vizsgálni. 1937-38 telén a tekézés volt a Nortonok legfontosabb társas tevékenysége. A
találkozó után a követ ket elnevezték második csapatnak, és sohasem hívták ki a Doki, Danny, Colos, Mark és Chris összeállítású els csapatot Ehelyett inkább egyéni
szombat esti, csoporton belüli és egyéni meccsek vállak a hét történéseinek
párviadalokkal próbálták javítani pozíciójukat.
csúcspontjává. A hét folyamán a sarki srácok megbeszélték az el z szombat este
Fizikuma alapján Franknek kiváló tekéz nek kellett volna lennie. Baseballjátékosi
eredményeit és a közeled szombat várható fejleményeit. Az egyéni teljesítményeket
tudásával félprofi csapatokban játszott, és már-már sikerült bekerülnie egy
szüntelenül átértékelték, és bírálat tárgyává tették, s így szoros kapcsolat alakult ki a banda tagjainak tekebeli teljesítménye és a csoportban elfoglalt pozíciója között.
másodosztályú profi bajnokságban szerepl csapatba is. Nem a gyakorlás hiánya okozta azt, hogy a háttérben maradt, hiszen Alec és Trükkös Joe társaságában sokkal
A Közösségi Klub ellen kiálló csapatban két magasabb (Doki és Colos), valamint
gyakrabban tekézett, mint Doki, Danny vagy Mike. Az 1937-38-as télen Frank
három alacsonyabb státuszú (Trükkös Joe, Frank Bonnelli és Tommy) tag szerepelt.
többszörösen is alárendelt helyet foglalt el a bandában. ideje nagy részét Aleckel
Amikor a tekézés rendszeres csoporttevékenységgé vált, a Nortonok csapata
töltötte, Alec nagybátyjának péküzletében. És mivel a tél folyamán csak ritkán jutott
átalakult. Danny csatlakozott a szombat esti társasághoz, és hamarosan fontos szerephez jutott. Igen jól tekézett, és Dokit választotta kedvenc ellenfeléül. Baráti
munkához, egyre nagyobb anyagi függ ségbe került, és a banda összejövetelein költségei nagy részét Alec állta. Frank ezzel a csoporthierarcbia legalsó szintjére esett
rivalizálás alakult ki közöttük. Az egyéni partikat rendszerint Danny nyerte, de a
vissza. Anyagi függ sége megülte a kedélyét. Bár néha egészen jól tekézett, sohasem
csoportmeccseken elért eredményátlaga nem volt jobb, mint Dokié. A Közösségi
jelentett komoly veszélyt az els csapat tagjaira.
Klub elleni meccs után Doki kialakította a Nortonok többi bandával és klubbal
Egy 1937. júniusi eset rávilágított Frank helyzetére. Mike a Nortonokból
szemben kiálló csapatának magvát. Dannyt, Colost és saját magát választotta a törzsbe, s ezzel két üres helyet hagyott az öttagú csapatban. Mike, aki korábban
összeállított egy baseballcsapatot, és egy fiatalabb Norton Street-i fiúkból álló csapattal játszottak. Korábbi teljesítménye alapján Franket tekintették a mez ny
27
28
Whyte: Az utcasarki társadalom
Whyte: Az utcasarki társadalom
legjobb játékosának, mégis szánalmas teljesítményt nyújtott. Err l azt mondta nekem:
lista végén az
neve szerepelt, és azt mondta, hogy
fog nyerni.
négy kör után Alex pár fa vezetést szerzett. Dokihoz fordult, és odaszólt neki: "Ma
valamelyik dexteri, westlandi vagy egy városon kívüli csapattal játszunk" Miután
este elkaplak benneteket." De ekkor elkezdett hibázni, és amint egymást követték a
hozzászokott az alárendelt pozícióhoz, Frank még a kedvenc sportjában sem tudott
hibák, nem er ltette tovább a játékot. Az egyes körök között kiment inni, becsípett, és
jeleskedni, ha saját bandájának tagjai ellen kellett játszania.
a járása is bizonytalanná vált. Nemtör döm módon gurította a golyót, azt színlelve,
Alec helyzete sem volt sokkal jobb. Egy este meghallottam, amint azzal kérkedett Colosnak, hogy kiállna az els csapat bármelyik tagjával, és lemosná bármelyiküket a pályáról. Colos ezekkel a szavakkal söpörte félre a kihívást: "Azt csak hiszed, hogy le
Mivel Chris Teludo nem jelent meg a meccsen, a mez ny tíz f re sz kült. Az els
állok szemben. Sokkal jobban megy a játék, ha a Stanley A. C. csapatában
"Úgy t nik, nem tudok baseballozni, ha ehhez a csapathoz hasonló ismer sökkel
hogy nem is érdekli a verseny Összeomlása hirtelen volt és teljes; néhány kör alatt az els helyr l az utolsóra csúszott le. A tekeparti végeredménye a következ volt:
tudnál minket gy zni, hiszen minden téthelyzetben befuccsolsz!" Alec hevesen tiltakozott, jóllehet tudta, hogy a bandában mit gondolnak a tekejátékáról. A szezon legjobb egyéni eredményét
érte el, és a hét közbeni tekézések során is gyakran
játszott kimagaslóan, amikor Frankkel, Colossal, Trükkös Joe-val és velem tekézett. De szombatonként, amikor az egész banda összejött, Alec egészen más teljesítményt
1. Whyte 2. Danny 3. Doki 4. Colos 5. Mike
6. Joe 7. Mark 8. Carl 9. Frank 10. Alec
nyújtott. Röviddel az említett szóváltás után Alecnek többször is alkalma nyílott a bizonyításra, de állítása szerint minden alkalommal "rossz napot fogott ki", és vesztett. Carl, Joe, Lou és Fred sosem t ntek ki a játékukkal. Tommyt els
Doki, Danny és Colos jóslataihoz képest csak két helyezés keltett meglepetést: Mark nagyon rosszul játszott, én pedig nyertem. Fontos azonban, hogy észrevegyük: sem Marknak, sem nekem nem volt pontos helyünk a társaság bels hierarchiájában.
többnyire egy fiatalabb társasággal tekézett. A gang
Mark csak a tekepályán jött össze a srácokkal, és nem tekintették a csoport tagjának.
tagjainak játéktudását egy 1938. április vége felé rendezett tekeparti mutatta meg a
Bár magam mindegyik sráccal jóban voltam, közelebb álliam a vezet khöz, mint a
legjobban. Doki javasolta, hogy a klikktagok közötti egyéni versennyel koronázzuk
követ khöz, hiszen els sorban Doki volt a barátom. Ha Mark eredményét és az
meg az idényt. Rábeszélte a tekepálya tulajdonosát, hogy ajánljon föl tíz dollárt, amit a három legeredményesebb versenyz között terveztünk elosztani. Eldöntöttük, hogy
enyémet nem vették volna figyelembe, majdnem pontosan az a rangsor állt volna
csak azok játszhatnak, akik rendszeresen tekéztek, és ezen az alapon Lou, Fred és
Doki, Colos és Mike csoportosult. Trükkös Joe jobban szerepelt, mint ahogy várták
Tommy eleve kiesett a versenyb l. A meccs mindenkit lázba hozott. A társaság tagjai
t le, de még
osztályú
tekéz nek tartották, de
már napokkal a tekeparti el tt tippeltek az egyes játékosok várható eredményére.
sem tudta megtörni a vezet k tömörülését az élen.
Pár nappal kés bb Dokival és Colossal beszélgettem a tekepartiról.
Doki, Danny és Colos még valószm sorrendet is fölállított: egyetértettek abban, hogy az els öt helyezett között rajtuk kívül Mark Ciampa és Chris Teludo lesz majd,
össze, amit a vezet k vártak, és amit l a követ k tartottak. Az élmez nyben Danny,
általában Mike-nak és nekem adták. Mindegyik rangsor Trükkös Joe-t helyezte a lista
végére, Alec, Frank és Carl pedig a rangsor alsó fertályában szerepelt.
Colos: Csak arra vigyáztam, hogy Alec vagy Trükkös ]oe ne nyerjen. Az nem lett volna helyes. Doki: Így van. A te dolgod nem akartuk megnehezíteni, mert mind kedvelünk, és a többi srác is kedvel. Ha valaki be akart volna tenni neked, akkor megvédtünk volna. (...) Ha Trükkös Joe vagy Alec vezettek volna, az más lett volna. Lebeszéltük volna ket róla. Zavartuk volna ket. Gonoszkodtunk volna.
de a pontos sorrendr l más-más véleményük volt. A következ két helyet a tippel k
A követ k nem állítottak föl ilyen listát, de Alec fogadkozott, hogy most majd megmutatja a srácoknak. Trükkös Joe bosszankodva fedezte föl, hogy mindegyik 29
30
Whyte: Az utcasarki társadalom
Whyte: Az utcasarki társadalom
mérk zött meg egymással, Alec nyerni tudott. Colost továbbra is alárendelt
Megkérdeztem Dokitól, mi történt volna akkor, ha Alec vagy Joe nyer.
csapatjátékosnak tartották, és a csoportban elfoglalt helyét tekintve ez fontosabb
az utcasarokra, mindenképp vissza akarta szerezni a becsületét. Amikor a srácok
elmentek tekézni, kihívta Colost egy páros mérk zésre, és legy zte. Alecnek újra
megjött a hangja. Kihívta Colost még egyszer, és ismét legy zte. Amikor sszel újrakezdtük a tekézést, Colos lett Alec kedvenc ellenfele, és jó ideig szinte minden alkalommal Alec nyerte a pár-viadalokat. Tele volt kárörömmel. Colos csak annyit
mondott: "Úgy t nik, én vagyok a kabalája." És minden zavaró eseményt így
értelmeztek akkoriban: egyszer en csak a játék fura szeszélyének tartották.
Annak is van jelent sége, hogy Alex éppen Colost hívta ki, és nem Dokit, Dannyt
vagy Mike-ot. És nem azért választotta Colost, mert az
teketudása bizonytalan lett
volna. Pontátlaga körülbelül ugyanolyan volt, mint Dokié vagy Dannyé, és jobb, mint
Mike-é. A társaságban elfoglalt pozíciója tette sebezhet vé, mert tagja volt ugyan a
vezet k csoportjának, de saját jogán nem ismerték el vezet nek. Amikor Colos és Alec nem az egész társaságot mozgósító körülmények között 31
társadalmi helyzet és a tekézésben mutatott teljesítmény között. Azért alakulhatott ez így, mert a tekézés lett a csoport legfontosabb társas tevékenysége: ez vált a legfontosabb közvetít
eszközzé, amelynek alapján az egyes tagok fenntarthatták
vagy elveszíthették presztízsüket, vagy éppen javíthattak rajta. A tekeeredmények nem közvetlenül képezték le a csoporton belüli hierarchiát. Bizonyos bevett viselkedési szokások er s nyomást gyakoroltak a tagokra. Ezek között a legfontosabbak a tagok közötti szócsaták és a csapatválasztás sajátos koreográfiái voltak. A csapatválasztás rendszerint úgy történt, hogy két ember választott maga mellé négy-négy tagot. A választásra jogosultak legtöbbször bár nem mindig, a legjobb tekéz k közül kerültek ki. Ha a jelenlév k nagyjából azonos játéker t képviseltek, akkor gyakran el fordult, hogy a két gyengébb tekéz választotta ki csapata tagjait, de a koreográfia minden esetben azonos volt: a két választó a megmaradtak közül a legjobbakat igyekezett kiválasztani. Ha tíznél többen mentek el tekézni, akkor a legkorábban érkezett tíz tag lett választható, ezért még a leggyengébb tekéz nek is
Alecet csak rövid id re taglózta le a veresége. Miután néhány nap múlva visszatért
Az 1937-38-as évad eredményei azt mutatják, hogy nagyon szoros kapcsolat volt a
kihívjam ket.
többé nem érdekelte a párviadaluk.
gy zelmet aratott fölöttem. Többé nem próbálkoztam azzal, hogy
Colos elsöpr
játsszam. Négyen elmentünk a tekepályára, ahol Danny és Doki biztatása mellett
alkalommal Colos valóban legy zte Alecet. És noha ezután nem
hogy ismerjék el a teketudásom. Doki elintézte, hogy Colos megmérk zzék velem. Megállapodtunk: ha nyerek, kivívom a jogot arra, hogy Danny vagy Doki ellen
A következ
mindig tudta legy zni, de olyan kiegyenlített lett közöttük a tudásszint, hogy Alecet
csúfolni. Ahelyett, hogy elfogadtam volna ezt az elnevezést, ragaszkodtam hozzá,
Bajnoknak"
állítani a dolgokat. Elkezdtek tréfásan "Bajnoknak", s t "Nagyfej
Alec mostanában nem olyan rámen s. Fölbosszantott azzal, ahogyan Colos-ra tört, és ezért elküldtem a pokolba. [...1 Aztán beszéltem Colossal is. Ö magába formula típus, sokat tépel dik, és néha kis senkinek érzi magát. (...) Nem tudna olyan rámen s lenni, mint Alec, és ha Alec nekiront azzal, hogy bármikor legy zi, Colos még azt gondolhatja, hogy Alec tényleg jobb tekéz . [...] Szóval beszéltem vele. Belátta, hogy jobban kell tekéznie, mint Alecnek. Bedumáltam neki, hogy a jobb. (...) Majd nézd meg ket legközelebb: fogadjunk, hogy Colos tönkreveri Alecet.
De bármennyire is engedékenyek voltak, a gy zelmem után valahogy helyre kellett
státuszoknak megfelel helyzetet. Doki elmondta a tervét:
a vezetést, csak barátságos piszkálódásnak voltam kitéve. A vezet k meglep dtek, de élvezték a helyzetet; a szó valódi értelmében engedték, hogy nyerjek.
ildomos legy znie Colost, és megpróbálták visszaállítani a csoporton belüli
Mindegyik srác számíthat arra, hogy tekézés közben ugratni fogják, de az ugratásnak is különféle formái vannak. Mikor már a második sorozat elején átvettem
szempontnak számított. A vezet k mindazonáltal azt gondolták, hogy Alecnek nem
Nem tudták volna kezelni a helyzetet. Éppen ezért akartuk mindenképpen legy zni ket. Ha nyertek volna, nagy paláver lett volna, meg sok vita. Nyomtuk volna a sódert, hogy csak mázlijuk volt-meg ilyeneket Megpróbáltuk volna kihívni ket egy visszavágóra, és akkor tönkrevertük volna ket. Helyre kellett volna tenni ket.
volt esélye játszani, ha idejében jelent meg a pályán. A választás sorrendje volt
32
Whyte: Az utcasarki társadalom
Whyte: Az utcasarki társadalom
igazából fontos. Minden szombat este többször is sor került csapat-választásra,
más csoportok mit gondoltak az egyes tagok játékáról. Az 1938-39es szezonban Doki
ilyenformán mindenki folyamatosan észlelhette, hogy a töbhiek mennyire értékelik
minden szombat este fölírta a tagok által elért eredményeket, hogy a Nortonok
képességeit, vagy milyen eredményt várnak t le.
válogatottjába szigorúan csak azok kerülhessenek be, akik a legjobb pontátlagot
Természetesen a személyes szimpátia is beleszólt a választás menetébe, de ha valaki
hozták, és hogy ne merülhessen föl a vád: bárkit is meg nem érdemelt módon
csak rossz tekéz kb l álló csapatot választott, mert k voltak a legjobb barátai, azzal
favorizálnak. Egyszer, amikor
Dokival és Dannyvel a tekeeredményekt l
senkinek sem tett jót, és f leg nem a csapattársainak. A Nortonok között az a szokás
beszélgettünk, megkérdeztem ket: mi történne akkor, ha a második csapat öt tagja
alakult ki, hogy a vesztes csapat kifizette a nyertes csapat sorozatát. Ez a viszonylag
jobb átlagokat érne el, mint az els csapat tagjai? Ekkor k válnának az els csapattá?
alacsony tét általában nemigen játszott szerepet a tekézésben, de azért nyilván senki
Danny így felelt:
sem szeret fizetni, hogy el re lefutott meccseket játsszék. Ezért a jó tekéz k és a Tegyük föl, hogy tényleg legy ztek minket, és mondjuk, a San Marco csapata kihív minket egy meccsre. Azt mondanánk nekik, hogy tulajdonképpen az az öt fickó az els csapat, de erre a San Marco tagjai azt válaszolnák, hogy "mi nem velük akarunk megmérk zni, hanem veletek". Erre mi azt mondanánk: "Rendben, szóval Doki csapatával akartok játszani", és mi játszanánk.
rossz tekéz k által választott csapatok összeállítása majdnem pontosan megegyezett. Általánosan elfogadottá vált, hogy egy izgalmasan szoros küzdelem reményéhen
kiket érdemes el ször a csapatokba választani. Ha Doki, Danny, Colos vagy Mike egymás ellen játszott, akkor csak kedélyesen ugratták egymást. Mindenki jó eredményeket várt t lük, és az esetleges rossz pontszámokat balszerencsének vagy ideiglenes formavesztésnek tulajdonították. Ha
Doki még hozzátette:
egy követ azzal fenyeget zött, hogy javítani fog a pozícióján, akkor már egészen más stílusú megjegyzések kezdtek röpködni. A srácok odakiabálták neki, hogy mázlista, meg hogy "nem vagy magadnál, hogy ilyet gurítottál". Igyekeztek
Szeretném, ha megértenéd, Bill: mi mindezt demokratikus elvek alapján szervezzük. Csak a többiek nem hagyják, hogy demokratikusak tegyünk.
bemesélni neki, hogy nem játszhat olyan jól, mert az nem normális. Az efféle verbális zaklatásnak nagyon fontos szerepe volt abban, hogy mindenkinek értésére adják, hol
A politikai lekötelezettségek természete
a helye. A követ k többnyire maguk piszkálták egymást, így voltaképpen egymás ázsióját rontották. Míg Colos rendszerint visszavágott, ha be-szóltak neki, Doki, Danny és Mike ritkán használta ezt a fegyvert. Ha azonban Alec vagy Joe lépett föl fenyeget en, akkor azt pszichológiai nyomással verték vissza. A csoporttevékenység kezdeményezése is fontos szerepet játszik a gengen belüli hatalmi viszonyok kialakulásában. A Közösségi Klub elleni mérk zést követ en vált a tekézés rendszeres közös id töltéssé a bandában és ezt a meccset Doki szervezte meg. A közös tevékenységeket rendszerint a csoport legmagasabb rangú tagjai kezdeményezik, és természetesnek tartható, hogy a kezdeményez
olyan közös
Cornerville politikai szervezete leginkább kölcsönös és személyes lekötelezettségek rendszereként írható le. A lekötelezettségek természete a legjobban akkor érthet meg, ha megfigyeljük azokat a helyzeteket, amelyekben fölmerülnek, és azokat a cselekedeteket, amelyek a lekötelezettségi viszonyokat létrehozzák, illetve amelyek a lekötelezettség kiegyenlítéséhez szükségesek. Általánosan elfogadott dolog, hogy ha egy politikus szívességet tesz egy választónak, akkor a választó a politikus lekötelezettjévé válik. A szívesség nagyságától függ, hogy a választó lekötelezettsége kiegyenlíthet e azzal, hogy a politikusra szavaz, vagy esetleg ennél nagyobb szolgálatot is elvárnak t le. A
id töltést támogat, amelyben kit nik, és kerüli azokat, amelyekben nem. Ez azonban nem magyarázza Mike jó eredményeit, aki sosem játszott jól, miel tt a szombat esti
politikusnak nem mindig kell teljes személyes befolyását latbavetnie ahhoz, hogy
tekézések a Nortonok megrögzött szokásává nem váltak. A Nortonok csapatán belüli státuszkülönbségek kialakulását az is befolyásolta, hogy
választói számára szívességet tehessen. Az angolul rosszul vagy egyáltalán nem
33
34
Whyte: Az utcasarki társadalom
beszél
Whyte: Az utcasarki társadalom
személynek például magától értet d en szüksége van egy tolmácsra, ha
kárba veszett, annyit azonban Fiumara mindenképpen elért, hogy
lett Maloney
hivatalos szervekkel akad dolga. De még annak a sarki srácnak is nehézségei
legfontosabb vetélytársa a közhivatali tisztért folytatott versenyben. Az els kampány
támadhatnak közvetlen környezetén kívül, aki gyermekkorától fogva angolul beszél.
során Fiumara több mint háromezer szavazatot szerzett, s ezzel második lett Maloney után. B kez költekezése nélkül csak egy lett volna a kispályás versenyz k között, és
államigazgatás bonyolult szervezetét, és nem tudják, milyen összeköttetésekre van
nem lett volna esélye arra, hogy két évvel kés bb, 1939-ben legy zze a Cleveland
szükségük, ha szeretnének elérni valamit. Némely esetben a választópolgárnak
Klub vezet jét.
Továbbá: a kormányzati kérdésekben járatlan emberek nem látják át az
Bár Fiumara b kez en költekezett, pénzéb l nem mindenkit részesített egyenl
annyi szükséges, hogy az illetékes hatóságnál ismerteti a helyzetét. Az a személy
mértékben. Az olasz támogatottság megszerzésén igyekezett annyit megtakarítani,
azonban, aki nem tudja, kihez kell fordulnia, és hogyan kell képviselnie a saját
amennyit csak lehetett. Az 1939es választások során Fiumara cornerville-i
érdekeit, kénytelen keresni magának egy képvisel t vagy közbenjárót, és az a
kampánymunkásainak többsége önkéntesként dolgozott, míg a Cornerville-ben
elidegeníthetetlen joga van bizonyos juttatásokra, és ezek megszerzéséhez mindössze
politikus, aki megteszi ezt a szívességet, igazi szolgálatot tesz, melynek
kisebb támogatottsággal rendelkez Maloney és Kelly fejenként öt dollárt fizetett a
eredményeképpen a segítséget kér személy az lekötelezettjévé válik.
kampánystáb tagjainak. Ez a helyzet általában jellemz . A politikusnak azokon a
A politikus ugyanakkor azok lekötelezettje, akik támogatják a kampányát, és mivel
helyeken, ahol sikerült létrehoznia a személyes lekötelezettségek láncolatát, keveset
a politikai tevékenységek költségesek, a pénzzel támogatók kiemelten fontos szerepet
kell költenie, s így azokra a területekre összpontosíthatja anyagi ráfordításait, ahol
játszanak. Minél több tevékenységet képes egy adott politikus a saját er forrásaiból
hiányoznak ezek a kapcsolatok.
finanszírozni, annál kevésbé fogja korlátozni ilyen lekötelezettség. Ez a magyarázata
Egy politikus, ha támogatói készpénzt kérnek segítségükért, arra kényszerülhet,
annak, hogy a temetkezési vállalkozó-politikus kevésbé függ a gengszterekt l, mint az ügyvédpolitikus, akinek a legfontosabb kliensei és kampányának legf bb
hogy az általa tett szívességekért cserébe maga is díjat számítson fel. Ez a gyakorlat egyre elterjedtebbé válik. Egy munkahely megszerzéséért, egy ügy elintézéséért vagy más kisebb
finanszírozói maguk a gengszterek.
szívességtételért a szívesség mértékét l függ összeget kell fizetni. A választókerületi politikus nem tartja meg magának a teljes bevételt. Fizetnie kell annak, akinek
politikusok a gyakorlatban azokra a területekre költenek a legtöbbet, ahol még nincs széles kör támogatottságuk.
módjában áll megtenni az t le kért szívességet. Ha például egy olyan szívességr l van szó, amelyet csak egy a politikai hierarchia csúcsához közel elhelyezked
A kampány bemutatása révén képet kaphattunk arról, hogyan költik el a politikusok a pénzt, de azt nem tudhattuk meg, hogy pénzbeli támogatásuknak kik a címzettjei. A
személy tud elintézni, akkor a pénz egy közvetít n keresztül jut célba. A választókerületi politikus a "pénzespostásnak" adja a pénzt, és az továbbítja a
tisztségek megszerzésére összpontosította erejét. Akkoriban a kerület választói
"nagykutyához". Az összes fontos politikusnak, aki él ezzel a gyakorlattal, vannak
szemében Fiumara még csak egy volt a temetkezési vállalkozók közül. Kampánya kezdetekor az volt a célja, hogy elnyerje a különböz olasz és egyéb nem ír csoportok
olyan bizalmas barátai, akik begy jtik a ken pénzeket, és így felettesük elkerülheti az esetleges vád alá helyezést. Cornerville-ben mindenki úgy tudja, hogy a választók
támogatását.
költségeit
által fizetett ken pénznek csak egy része jut el végs rendeltetési helyére, a hierarchia
finanszírozta, körzeteikben pedig kisebb választási pártokat is pénzelt. Csak azzal a
csúcsára. A választókerületi politikus is és a "pénzespostás" is leszakítja a maga
különféle
klubok
Hivatalos támogatásukért cserébe
Példaként szolgálhat Fiumara 1937-es kampánya. Mivel Joseph Maloney éveken át szinte bebetonozta magát a tanácsnoki hivatalba, a legtöbb olasz politikus más
érdekének megfelel en költik el. Kiadásai helyi
részét. Ha a szívességtétel megtörtént, a "befizet t l" elvárják, hogy a továbbiakban
szinten elérték a 6400 dollárt, ami a 4. választókerület tanácsnokválasztásainak történetében ez addig példátlan volt. Elképzelhet ugyan, hogy az összeg egy része
ne érdekl djék pénze sorsa fel l. A leírtak azonban nem minden 4. választókerületbeli politikusra érvényesek. Vannak olyanok is, mint George Ravello,
35
36
feltétellel fizetett, hogy a pénzt az
Whyte: Az utcasarki társadalom
Whyte: Az utcasarki társadalom
akik nem fogadnak el készpénzt politikai szívességeikért cserébe.
következ
A politikusok és a választópolgárok közötti kölcsönös lekötelezettségek természete attól függ, hogy a szolgáltatásokat készpénz fizetése ellenében avagy anélkül
kampány során azonban pénzért ismét megvásárolhatók lesznek. Ha
viszont egyszer s mindenkorra hátat fordítanak neki, akkor akadnak majd más csoportok, amelyek reagálnak az ilyesfajta ösztönz kre.
teljesítik-e. Az a választópolgár, aki készpénzzel fizet a neki tett szívességért,
A pénzért vett szavazatok jelent ségét azonban nem szabad túlértékelni. A sarki
kevésbé érzi magát lekötelezve, mint az, aki ingyen kapja. A pénz azonban nem
srácok nagyjából a következ képpen látják a pénz szerepét a politikában: a politika
feltétlenül ássa alá a személyes lekötelezettség alapjait. Ez részben a fizetség
korrupció; a politikus csupán arra használ minket, hogy megszerezzen valamit saját
nagyságától, illetve a szívesség mértékét l függ. A választó azt is gondolhatja
magának; ezért megígérhetünk neki bármit, és kiszedhetünk bel le annyit, amennyit
magában, hogy "rendben van, fizettem a politikusnak, hogy szerezzen nekem állást,
csak tudunk, aztán úgyis azt csinálunk, amit akarunk. Már idéztem egyszer Fiumara
de még mindig kevés a megszerezhet állás. Mások is fizettek volna ennyit, vagy
egyik támogatójának a Cornerville-i Társasági és Tornaklubban elhangzott beszédét,
akár még többet is ezért az állásért. A politikus rendes volt velem, hogy elintézte ezt,
amelyben így biztatta a srácokat: "Ne legyetek tökfejek, fogadjátok el a suskát. De
ezért rá fogok szavazni a következ választáson." A lekötelezettséget mindazonáltal
aztán menjetek, és szavazzatok Fiumarára." A politikai lekötelezettség nemcsak a
nem lehet annyira biztosra venni, ha a választópolgár pénzt fizetett a politikusnak.
politikus által tett szívességekt l függ, hanem a politikus és a választók közötti
Az 1939-es kampányban Joseph Maloney ezen az alapon támadta riválisát, Mike
személyes kapcsolatoktól is. Ha ezek hiányoznak, nincs az a pénz, amely pótolni tudná ket.
Kellyt:
Mindezzel nem akarom azt a benyomást kelteni, hogy a politikusnak korlátlan
cselekvési szabadsága van. Ha még a kampány kezdete el tt nem volt képes kiépíteni egy kell képpen kiterjedt kölcsönös lekötelezettségi hálózatot, akkor kés bb a támogatottság megszerzése érdekében igencsak b kez költekezésre kényszerül. Ha
Van itt egy jelölt, aki legalább kétszáz új állást igért De hogy fogja betartani ezt az ígéretet? Megvannak az emberei, igen, és mindegyik emberének ára van. Arról azonban nem lenne szabad megfeledkezniük, hogy amint az árát megfizették, a lekötelezettség viszonzottnak tekinthet .
megválasztása esetén nem tud más forrásból pénzhez jutni, lehet, hogy szívességeiért Egy sarki srác pedig a következö véleményének adott hangot:
cserébe pénzt kell kérnie. Mivel számos felettese a fizet s rendszer híve, rákényszerülhet, hogy
A politikusok néha pénzt akarnak fizetni a munkádért Aztán amikor azzal keresed meg ket, hogy állásra van szükséged, csak azt felelik, "mit akarsz, hát már kifizettelek". [...] Ha van egy kis eszed, nem fogadsz el túl korán pénzt, és akkor talán kés bb tényleg kapsz valamit
is átvegye. George Ravelio például azért nem tudott több
szívességet tenni és több állást szerezni a választóinak, mert nem akarta, hogy fizessenek érte. Els hivatali ciklusában kért bizonyos nagykutyáktól szívességeket, de azt a választ kapta, hogy mindennek megvan a maga ára. Mikor híre ment, hogy
Ravello nem akar fizetni, a nagykutyák egyszer en azt mondták, hogy a szívességek Sokan éppen fordítva gondolják. Tony Cataldo, Carlo és még sokan a Cornerville-i Társasági és Tornaklub tagjai közül úgy gondolják, a sarki srácoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a választások befejeztével úgysem kapnak semmit, ezért el re el kell kérniük a pénzt. A politikus így nem érzi magát lekötelezettnek, de a sarki srácok elégedettek lehetnek legalábbis, ha már megkapták a pénzt. Ha egy politikus pénzzel vásárolja meg a neki ígért támogatás nagy részét, akkor felmentve érzi magát a lekötelezettség alól. Ha viszont nincsenek er s személyes
sajnos nem teljesíthet k. Ez nem azt jelenti, hogy minden fontos szívességért fizetni kell. A politikusok egymás közötti viszonya, miként a politikus és a választók közötti viszony is, személyes, nem pénzbeli lekötelezettségekre és készpénzfizetésre egyaránt épülhet. Amikor egy politikus nem hajlandó készpénzben fizetni, bizonyos szívességekr l természetesen le kell mondania.
köt dések, a megvásárolt támogatók a választás után a politikus ellen fordulhatnak, a
A cornerville-i norma szerint az a politikus, aki barátságból tesz szívességet, morálisan fölötte áll annak, aki pénzért teszi ugyanezt. Ugyanígy az a választó, aki a
37
38
Whyte: Az utcasarki társadalom
jelölt iránti elhivatottságból ingyen támogatja annak kampányát, fölötte áll annak, aki
ünnepl rokoni vagy baráti társaságokkal. A rokonok egy-egy házban gy ltek össze,
ugyanezt valamilyen ellenszolgáltatásért teszi A szívességeknek a személyes lojalitás
hogy együtt egyenek és igyanak. A festa vallási és társasági ünnepség volt, s
okán kölcsönöseknek kell lenniük, minként az utcasarki bandákban is.
ugyanakkor egyfajta karnevál is. Méretét jól jelzi, hogy kiadásai és bevételei egyaránt
Bár a politikai szervezetek jelent s változásokon mentek keresztül az utóbbi években, a cornerville-i emberek többsége még mindig hisz ezekben a normákban. Az el re fizetett készpénz azonban nagy csábítást jelent, így az emberek nem mindig
Whyte: Az utcasarki társadalom
kétezer-ötszáz dollárra rúgtak. Megkerestem a különböz festák szervez bizottsági tagjait, hogy megtudjam, mit jelent nekik ez az ünnepség. Egyik beszélget társam a következ ket mondta:
arra szavaznak, akit a legjobban tisztelnek. Mivel mind több választókerületi jelölt áll
Cornerville történetét a városnegyed megszervez dése történeteként mondtam el, hiszen Cornerville így jelenik meg azok számára, akik ott élik életüket. A cornerville-
A társadalmi struktúra
fizetnek egy szívességért, mint ha egyáltalán nem jutnak hozzá.
hogy a szívességek elérésének módjáról döntsenek. Úgy vélik, még mindig jobb, ha
Az ünnepségeket azért tartjuk, hogy megújítsuk és meger sítsük az emberek hitét Istenben. Krisztus tanítványai akarunk lenni az emberek között Így jó példát mutathatunk a fiataloknak. Már a felcsepered gyermek is látja, mi az a festa, és a hagyományt kés bb kapta a szüleit l. Mindezzel segítünk éppen úgy adja át utódainak, mint ahogyan meg rizni és meger síteni a vallásunkat. A protestánsok közvetlenül Istenhez imádkoznak. Azt mondják, "lsten ismer minket, tud minden tettünkr l. Miért ne imádkoznánk közvetlenül hozzá?“ Igen, Isten tud mindent, de mi csak esend b nösök vagyunk. Miért részesítene bennünket abban a kegyelemben, amelyért hozzá folyamodunk? Ezért mi inkább egy véd szenthez imádkozunk, olyan személyhez, aki valamikor éppen olyan emberi lény volt, mint mi. Az szentsége bizonyítást nyert, és szentté avatták. Mi olyan szenthez imádkozunk, aki sosem élt b nben, aki olyan tiszta életet élt, hogy leveheti vállunkról a mi b neink egy részét. Arra kérjük, hogy járjon közben érdekünkben Istennél, és legyen a mi oltalmazónk. Mi csak szegény kisemberek vagyunk. Ha szentünk ünnepét csak húsz-harminc évenként ülnénk meg, akkor joggal kérdezhetné, “kik ezek az emberek, akik most hozzám fordulnak?" Nem, mi minden évben egy napot a mi védelmez nknek szentelünk, és minden évben ezen a napon ünnepeljük t Így a szent a saját népeként ismerhet meg minket, és meg,próbálhat segíteni nekünk, ha imádkozunk hozzá. Vannak ostoba emberek, akik azt hiszik, hogy a szent csodákra képes. Ez nem így van. A szent csak megkérheti Istent arra, hogy tegyen csodát. Isten a Kegyelem Istene. Ha a b nös a szenthez imádkozik, akkor a szent közbenjár Istennél, és Isten megkönyörül a b nösön, és megbocsátja b neit Ez a spirituális világ. Ugyanolyan, mint az anyagi világ, de ebben a világban mi anyagi dolgokkal foglalkozunk. Ha autót vezetsz, és a rend r megállít, hogy bírságot szabjon ki rád gyorshajtás miatt, akkor nem vársz addig, amíg elkerül az ügyed a bíróságra. Elmész az rmesterhez, a hadnagyhoz vagy a kapitányhoz valamelyik befolyásos emberhez- , és jó esetben a kapitány ismeri a bátyádat vagy valamelyik barátodat. Barátságból megbocsát neked, és elengedi a b ntetést. Ha a kapitány nem hallgat meg, akkor az rmesterhez vagy a hadnagyhoz fordulsz, aki beszél az érdekedben a kapitánnyal.
át a készpénzfizet s rendszerre, a választóknak egyre kisebb lehet ségük marad arra,
határozódnak meg és nyernek elismerést. Ez a világkép nemcsak Cornerville, hanem a természetfeletti világát is magában foglalja. A kép világosabb lesz, ha megfigyeljük, hogyan jelenítik meg az emberek szimbolikus eszközökkel a világot saját maguk számára. A véd szent évente megrendezett festája nemcsak a vallásos hiedelmek és
véd szentjük ünnepét. Minden egyes festa szervez bizottsága lefoglalta az év egyik
1940 nyaráig az azonos olasz városokból származók, a földik, ha elegend számban telepedtek meg Cornerville-ben és környékén, kü1ön-külön tartották meg
szertartások természetére világít rá, hanem a társadalomszervezet körvonalaira is.
emberek státuszai és egymás iránti lekötelezettségei ebben a szervezetben
iek számára a társadalom szorosan összefonódott hierarchikus szervezet, s az
hétvégéjét, és kiválasztott egy olyan helyszínt, ahol fölépíthették az utcai oltárt, és a
(…) A festa mindig alkalmat ad azoknak a földiknek az összegy lésére is, akik az évek
lámpaoszlopokra színes villanykörtefüzéreket aggathattak föl.
folyamán más városokba, s t esetleg más államokba költöztek tovább. Esténként emberek ezrei zsúfolódtak össze az utcákon. Az édesség- és fagylaltárusok busás jövedelemre tettek szert a hét végén. A helybéli bárok és éttermek dugig teltek az 39
Megkérdeztem, hogy a kapitány lefizetése az ügy ejtése érdekében ugyanaz-e, mint pénzt adni a szentnek a körmenet során. 40
Whyte: Az utcasarki társadalom
Whyte: Az utcasarki társadalom
akik a hierarchiában alatta voltak.
Igaz, hogy a festák az id sebb nemzedéket foglalkoztatják jobban, de az általuk Cornerville lakói
szerint
a
társadalom nagykutyákból
most a társadalmi struktúrát is a kölcsönös lekötelezettségek rendszerére épül
személyes kapcsolatok hierarchiájának felvázolásával írtam le és elemeztem. Ezek
azok az alapvet elemek, amelyekb l minden cornerville-i intézmény felépül.
kisemberekb l áll - a közöttük tátongó szakadékot pedig a közvetít k hidalják át. Cornerville népe a kisemberek népe. Közvetlenül nem kereshetik fel a nagykutyákat,
ezért egy közvetít közbenjárását kell kérniük. Ezt a közbenjárást úgy érhetik el, ha
kapcsolatot létesítenek a közvetít vel, szolgálatokat tesznek neki, és ezáltal
lekötelezik t. A közvetít ugyanezt a szerepet játssza el a nagykutyával kialakítandó
kapcsolatban. A nagykutyák, a közvetít k és a kisemberek közötti együttm ködések a személyes kapcsolatok olyan hierarchiáját hozzák létre, amely a kölcsönös lekötelezettségek rendszerére épül. A Nortonokhoz hasonló utcasarki gengek és a Cornerville-i Társasági és Tornaklub klikkjei a hierarchia alsó szintjét foglalják el, bár e csoportokon belül is beszélhetünk
bizonyos differenciálódásról. Az utcasarki srácok vezet i, mint például Doki, Dom
Romano és Carlo Tedesco, közvetít kként is szolgáltak, hiszen követ ik érdekeit
képviselték a magasabb szinten elhelyezked knél. Chick és klubjának tanult fiúi a sarki srácok fölött helyezkedtek el a hierarchiában, egy másik hierarchiának azonban
az alján. Ezt a hierarchiát körzeten kívüli er k határozták meg. Természetesen a
nagykutyák között is nagyok a rangbéli különbségek. A Shelby Street-i utcasarkokról
viszonyait a gengek vezet inek közvetítése szabályozta. Tony Cataldo másrészt
közvetít ként is m ködött, amikor a sarki srácok érdekében járt el a nagykutyáknál, vagy amikor a nagykutyák kérésére próbált befolyást szerezni a sarki srácok között.
A gengszterf nök T S. és George Ravello, az állam szenátora voltak a legnagyobb emberek Cornerville-ben. T. S. közvetlen alárendeltjei révén irányította mindazokat,
41
Az utcasarki genget, a gengszterszervezetet, a rend rséget, a politikai szervezetet és
és
nézve Tony Cataldo nagykutyának számított, és a sarki srácok hozzá f z d
t, hanem egy jó
összeköttetésekkel rendelkez közvetít n keresztül.
megjelenített társadalomkép lényegében ugyanolyan, mint a fiatalabb nemzedék társadalomképe.
Bár Ravello igyekezett fenntartani a megközelíthet ség imázsát, a sarki srácok jobban jártak, ha nem közvetlenül próbálták megkeresni
Nem, az más. Amikor pénzt adsz a szentnek, azért teszed, mert azt szeretnéd, ha az ünnep jól sikerülne. Azzal a szent iránt érzett odaadásodor mutatod meg. Fogadalmat teszel, hogy egy bizonyos összeget felajánlasz a szentnek, mezítláb vonulsz végig a körmenettel, vagy a szent szobrát hordozod. Ezt azért teszed, hogy megmutassad a.hitedet. Istent l nem lehet szívességet vásárolni. Istenre nem lehet pénzzel hatni. Azért adod a pénzt, hogy segítsél fenntartani vallásod intézményeit. Vannak persze olyan emberek is, akik nem tennének meg neked semmit sem puszta barátságból. ket csak az anyagiasság mozgatja.
42
Bourdieu: A szimbolikus javak gazdaságtana
Régen, még egyik legels munkámban kijelentettem a fiatalság arroganciával (és
Pierre Bourdieu
tudatlansággal) vegyes vakmer ségével -, hogy a szociológiának az a feladata, hogy megteremtse a gyakorlatok gazdasági rendszerének általános elméletét (talán éppen
A szimbolikus javak gazdasága
ennek a merészségnek köszönhet een tehetem ma azt, amit teszek...). Írásom a
gyorsolvasmányolc, az ún. fast-reading néhány m vel jének (akik között sajnos professzorok is akadnak) ökonomista kiáltványnak t nt, pedig szándékom éppen
munkáimtól fogva, és legutóbbi, a m vészet világát, pontosabban a modern társadalmakban a mecenatúra m ködését vizsgáló kutatásaim során ismét felvet dött.
(mint a marxizmus vagy az új határhaszon-elmélet) szempontjai alapján vizsgálni a
Megkísérlek rámutatni arra, hogy ugyanazon eszközök segítségével gondolkodhatunk
prekapitalista gazdaságokat és a kapitalistának mondott gazdaság olyan szektorait,
olyannyira különböz dolgokról, mint egy prekapitalista társadalomban a kölcsönös
amelyeket egyáltalán nem a (pénzbeli) haszon maximalizálására való törekvés, azaz a
Az itt vizsgálandó kérdés régóta foglalkoztat, már Kabíliáról szóló legels etnológiai
ellenkez leg az volt, hogy kimutassam, nem lehetséges az ökonómiai materializmus
tiszteletadás, a hozzánk hasonló társadalmakban az alapítványok tevékenysége -
gazdasági érdek irányít. A gazdaság világát több, sajátos "racionalitással" rendelkez
például a Ford Alapítványé vagy a Franciaország Alapítványé -, vagy a nemzedékek közötti cserék a családon belül és a kulturális, vallási vagy egyéb javak piacán kötött
világ alkotja, amelyek egyszerre feltételezik és meg: követelik a beléjük ivódott
ügyletek.
"ésszer ", mintsem racionális diszpozíciókat. Az általam leírandó világokban az a
ket jellemz
gyakorlati észjáráshoz igazított inkább
szabályszer ségekhez, az
A szimbolikus javakat - kézenfekv
okokból - önkéntelenül, a megszokott
közös, hogy olyan objektív feltételeket teremtenek, amelyek következtében paradoxnak t n
közé sorolják, ezért sokan úgy gondolják, hogy kívül esnek a tudományos vizsgálódás hatókörén. Erre a kihívásra akartam válaszolni egymástól rendkívül
érdekük. Visszatekintve rájöttem, hogy a kabil gazdaság értelmezése során, a számításon
különböz kutatásaimra támaszkodva. Mindenekel tt a kabil gazdaság m ködésér l
alapuló gazdaságról szerezhet
ellentétpároknak (anyagi/szellemi, test/szellem stb.) megfelel en a szellemi javak
módon - a társadalmi ágenseknek az "érdekmentesség" lesz az
tapasztalatoknak gyakran ellentmondó gazdaság
megértésében - inkább öntudatlanul, mintsem tudatosan - a családi gazdaságról szer-
galmunk tagadásán alapuló prekapitalista gazdaságnak; azokra a kutatásaimra,
zett gyakorlati tudásom volt a segítségemre (ilyen tudással mindenki rendelkezik,
amelyeket különböz id pontokban és helyeken (Kabília, Béarn) folytattam a családi gazdaságról, vagyis a családon belüli cserékr l a házastársak és a nemzedékek között,
hiszen mindnyájan valamilyen családi univerzumba tartozunk). De fordítva is igaz ez: e nem gazdaságszer gazdaság a családi vagy az adománygazdálkodás megértésével
és azokra az eddig nem publikált elemzéseimre, amelyek az általam adományokkal
oly kérdésekig jutottam el, amelyeket akkor sem lettem volna képes megalkotni, ha
való gazdálkodásnak nevezett jelenséget, vagyis az egyház és a hív k között fennálló
életemet teljes egészében a családszociológiának szentelem.
írt elemzéseimre gondolok, mert ez a gazdaság tökéletes példája a mi "gazdaság" fo-
ügyleteket vizsgálják, valamint a kulturális javak gazdaságáról szóló munkáimra, végül pedig azokra a kutatásokra, amelyek az irodalmi mez re és a bürokrácia
AZ AJÁNDÉKOZÁS ÉS AZ "ADOK-KAPOK"
gazdaságtanára irányultak. Ezeknek a -jelenségek szintjén - nagyon különböz Minthogy nem feltételezhetem mindannak ismeretét, amit Le Sens pratique (A
módon még sohasem vetettem egybe, szeretném megkísérelni a szimbolikus javakkal
gyakorlati érzék) cím
való gazdálkodást meghatározó általános elvek feltárását.
visszatérve megkísérlem felfedni a szimbolikus gazdaság néhány általános elvét. Az
társadalmi univerzumoknak az elemzéséb l nyert ismereteim alapján, amelyeket ily
munkámban kifejtettem, e könyv egy-két elemzésére
ajándékok cseréjének elemzésével kezdem, gyorsan felidézve annak lényegét. Mauss
az ajándékok cseréjét nagylelk aktusok nem folytonos sorozatának tekinti, Lévi44
Bourdieu: A szimbolikus javak gazdaságtana
Strauss pedig mint a csereaktusokhoz képest transzcendens viszonossági struktúrát
ennek tudatosulása lehetetlenné tenné az ajándékozást. Ezzel egy igen nehéz
határozta meg, ahol az ajándék el reutal a viszontajándékra. A magam részér l pedig
problémához érünk: ha a szociológia mereven ragaszkodik az objektivista leíráshoz,
rámutattam, hogy mindkét elemzésb l hiányzik az ajándékozás és viszonzása között
az ajándékozást le kell fokoznia az egyszer "adok-kapok" ügyletre, és nem képes
eltel id köz meghatározó szerepének, vagyis annak figyelembevétele, hogy szinte
indokolni az ajándékozás és a hitelnyújtás közötti különbséget. Az ajándékozás
minden társadalomban hallgatólagos megállapodás létezik arról, hogy nem
lényege az; hogy a két aktus között eltel id lehet vé teszi az ajándékozók számára,
viszonozzuk azonnal az ajándékot, mert az a visszautasítással lenne egyenl . Ezután
hogy közös er vel - de anélkül, hogy tudnának róla vagy összebeszélnének-
ennek az intervallumnak a szerepét vizsgáltam: mi az oka annak, hogy az ajándék
tevékenységük objektív igazságának elleplezésén vagy elfojtásán fáradozzanak. A
viszonzását el kell halasztani, és hogy a viszontajándéknak különböznie kell az
szociológus . viszont éppen ezt az igazságot kívánja felfedni, csakhogy fennáll annak
Bourdieu: A szimbolikus javak gazdaságtana
a veszélye, hogy cinikus számításként ír le egy szándéka szerint érdekmentes cselekvést, amelyet megélt igazsága szerint ekként is kell tekinteni, és ezt a felállított
szimmetrikus, ám egymástól független egyedi aktus. Ha úgy élem meg, hogy az
elméleti modellnek is figyelembe kell vennie a magyarázat során.
ajándékom érdek nélküli, nagylelk , amely nem számít viszonosságra, az el ször is
Ezzel meghatározhatjuk a szimbolikus cseregazdálkodás m ködésének els
ajándéktól? Kimutattam, hogy az eltelt id nek az a szerepe, hogy az ajándékot és viszonzását elfedje egymás el l, és olybá t njenek, mint két tökéletesen
azért van, mert megvan annak a kockázata - ha akármilyen csekély is -, hogy elmarad
ismérvét: az itt alkalmazott gyakorlatoknak kett s az igazsága, melyeket nehéz
a viszonzás (mindig vannak hálátlanok), tehát ez a függ állapot, ez a bizonytalanság
együtt-tartani, e kett séggel számolnunk kell. Általánosabban fogalmazva, csak akkor vesszük ezt a nem a tudós alkotta, hanem magában a valóságban benne rejl
lehet sége annak, hogy elmarad az ajándék viszonzása. De fennáll ez a lehet ség is, vagyis sosem lehet tökéletes a bizonyosság. Minden úgy játszódik tehát le, mintha az
kétértelm séget, a szubjektív igazság és objektív valóság közötti ellentmondást (melynek felismerését a szociológia a statisztika segítségével, az etnológia pedig a
az id köz, mely az ajándékot az adok-kapok ügylett l megkülönbözteti, arra
strukturális elemzéssel jut el). Ezt a kett sséget egyfajta self-deception, önáltatás teszi
szolgálna, hogy az adományozó ajándékát viszonosság nélküli adományként és az
lehet vé és megélhet vé. De a szubjektív önáltatást a kollektív önáltatás élteti, a
ajándék viszonzója a magáét feltétel nélküli, az els t l független ajándékként élje
dolgok kollektív félreismerése, és ennek alapja be van vésve az objektív struktúrákba
meg. Ez a Lévi-Strauss által feltárt strukturális igazság valójában egyáltalán nem
(a becsület logikájába, amely minden - az adott szó, a n k, a bosszú stb. csereviszonyt igazgat) s egyúttal a mentális struktúrákba is; ezek pedig kizárják a
ismeretlen az emberek számára. Számtalan közmondást gy jtöttem Kabiliában,
másként gondolkodás és a másként cselekvés lehet ségét.
érthetjük meg a szimbolikus javakkal való gazdálkodást, ha kezdetekt l komolyan
tartja fenn az ajándékozás pillanata és az elfogadás pillanata közötti id közt. Igaz, olyan társadalmakban, mint amilyen a kabil is, igen nagy a kényszer, és csekély a
amelyek körülbelül azt fejezik ki, hogy az ajándék szerencsétlenség, mivel végül
Az ágensek azért ámíthatják önmagukat és egyszersmind másokat, és azért lehetnek
viszonozni kell. (Ugyanez igaz az adott szóra vagy a kihívásra). Akárhogy, is, a
ugyanakkor maguk is elámítottak, mert gyermekkoruk óta olyan világban mozognak,
kezdeményez aktus csorbítja az ajándékot kapó szabadságát. Benne van a fenyegetés: a viszonzás kötelezettsége, és: pedig egy nagyobb ajándékkal; ezenfelül
ahol az ajándékozás bevett társadalmi szokás, beépült diszpozícióikba és hiedelmeikbe. Ezáltal az ajándékcsere elkerüli azokat a paradoxonokat, amelyeket
lekötelezettséggel jár, és a lekötelezettséggel egyfajta függ ségi viszonyt teremt.
mesterséges módon akkor keltünk, amikor az elkülönült egyén tudatának és szabad
Ezt a strukturális igazságot azonban kollektíven elfojtják. Csak akkor érthetjük meg
döntésének logikájába helyezkedünk (…). Ha megfeledkezünk arról, hogy az haszonszerzés szándéka és számítás nélküli nagylelk cserékre, amelyeket a valóság objektív módon kényszerít rájuk, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nem létezik
45
46
ajándékozó és a megajándékozott szocializációja során vált képessé és hajlamossá a
az id beli intervallum létét, ha abból a feltételezésb l indulunk ki, amely szerint az, aki ad és az, aki kap önkéntelenül együttm ködik a csere igazságának, az ajándékcsere megszüntetését jelent adok-kapok leplezésére törekv munkában, mert
Bourdieu: A szimbolikus javak gazdaságtana
Bourdieu: A szimbolikus javak gazdaságtana
vagy nem létezhet önzetlen ajándék, mivel a két ágenst olyan gépies lényeknek kell
visszautasításának egyik módja. A cserearányra vonatkozó megegyezés az árban
képzelnünk, akik - a Lévi-Strauss-féle modellnek megfe1el en maguk is azt a
fejez dik ki, és ez teszi lehet vé a kiszámíthatóságot és az el reláthatóságot, azt,
cselekvést tervezik el, amelyet valóságosan végrehajtanak, vagyis a viszonosság
hogy tudjuk, mihez tartsuk magunkat. Ugyanakkor ez aláássa a szimbolikus
elvén alapuló cserét.
cseregazdálkodást, az ár nélküli dolgok ökonómiáját. (Ha olyan dolgok áráról
Ezzel elérkeztünk a szimbolikus cseregazdálkodás egy másik sajátosságához: ez a nyílt kifejezés tilalma (amelynek a jellegzetes megjelenési formája az ár). Aki
beszélünk- és erre az elemzés érdekében néha rákényszerülünk -, amelyeknek valójában nincs ára, fogalomkészletünket ellentmondásossá tesszük.)
kimondja a csere igazságát, vagy ahogyan néha mondják, "mi az ára valaminek",
A csere igazságáról közmegegyezés alapján mindenki hallgat. A közgazdászok,
lehetetlenné teszi az ajándékozást (ha ajándékozunk, levesszük az árcédulát…).
akik finalista és intellektualista cselekvésfilozófiájuknak megfelel en csak racionális
Mellékesen
azt
is
láthatjuk,
hogy
az
ajándékozás
paradigmáját
követ
és számító cselekvést tudnak elképzelni, common knowledge-r l beszé1nek: egy
magatartásformák igen nehéz problémát vetnek fel a szociológiában, melynek célja
információ akkor közös tudás, ha elmondhatjuk, hogy mindenki tudja, hogy mindenki
per definitionem a dolgok nyilvánvalóvá tétele: a szociológiának ki kell mondani azt,
más is tudja, hogy mindenki rendelkezik ezzel az információval, vagy ha - ahogy
ami magától értet d , noha annak, hogy ne semmisüljön meg, hallgatólagosnak,
néha mondják - nyílt titok. Nagy a kísértés, hogy azt mondjuk, az ajándékozás
kimondatlannak kellene maradnia.
objektív igazsága közös tudás: tudom, hogy tudod, hogy amikor adok neked valamit,
Elemzéseinket igazolhatja, és a szimbolikus cseregazdálkodásban rejt z , a nyílt
tudom, hogy te viszonozni fogod. Ám az biztos, hogy tilos a nyílt titkot nyíltan kimondani. Minden egyes ágensban egy sor olyan objektív és bens vé tett társadalmi
Ugyanúgy, ahogy használhatjuk a szimbolikus cseregazdálkodást a gazdasági csere
mechanizmus munkál, amelyek következtében szociológiailag elképzelhetetlen még a
ökonómiájának elemzésére, ez utóbbiból is kiindulhatunk, ha a szimbolikus cseregazdálkodást kívánjuk megérteni. Az ár - a gazdasági csere ökonómiájának
titok leleplezésének a gondolata is (mondván, vége a komédiának, többé ne tekintsük a kölcsönösségen alapuló cseréket nagylelk ajándékozásnak, ez képmutatás).
sajátossága, mely megkülönbözteti a szimbolikus cseregazdálkodástól - a gazdasági
Ugyanakkor, ha közös tudásról, common knowledge-r l (vagy önáltatásról, self-
cserékhez kapcsolódó cserearányra vonatkozó megegyezés szimbolikus kifejez dése.
deception-r l) beszélünk - miként én is tettem -, a tudatfilozófiák keretén belül
A
szimbolikus
maradunk, és úgy teszünk, mintha minden egyes ágens kett s, megkett zött és
cseregazdálkodásban is, de a kikötések és a feltételek kimondatlanok maradnak. Az árnak az ajándékozás esetében kimondatlannak kell maradnia (ezért kell eltávolítani
szándéka ellenére megosztott tudattal rendelkezne, és tudatosan fojtana el egy olyan igazságot, amelyr l egyébként tudomása van (ez nem az én kitalációm: elegend
az árcédulát): nem akarok tudni az árak igazságáról, és azt sem akarom, hogy a másik
elolvasni Jon Elster Ulysses and the Sirens- Odüsszeusz és a szirének- cím
tudjon róla. Minden úgy történik, mintha megállapodtunk volna abban, hogy
munkáját). Csak akkor magyarázhatjuk mással, mint a kétszín séggel a szimbolikus
megegyezés
megtörténik
a
vonatkozó
cserearányra
kifejezést illet tabu bizonyítéka lehet az árak bevezetésével járó hatások leírása.
cseregazdálkodásra jellemz
cselekvéselmélett l, amely a cselekvést az intencionális tudathoz, egy explicit tervhez és egy nyílttan megfogalmazott célra irányuló explicit szándékhoz köti (ahhoz,
kétértelm
a pénz tabuvá: nem kap fizetést a fiú vagy a feleség, és botrányt keltene, ha egy ifjú
amelyet a csere objektív elemzése tár fel).
elkerüljük a nyílt megegyezést az ajándékok viszonylagos értékér l, mégpedig azért, hogy megakadályozhassuk a csere részleteinek, vagyis az árnak az el zetes explicit meghatározását (ezért válik bizonyos cserékben - ahogy Viviana Zelizer megjegyzi -
viselkedést, ha elszakadunk attól a
Az általam javasolt cselekvéselmélet (a habitus fogalmával együtt) végs soron azt
kabil bért követelne az apjától).
mondja ki, hogy az emberi cselekedeteket legtöbbször egészen másfajta szándék vezérli, olyan szerzett diszpozíciók, amelyek szerint a cselekvést úgy lehet, s t kell is értelmezni, mint ami valamilyen célra irányul, bár azt nem feltételezhetjük, hogy
47
48
Az általam használt nyelvezet néhol finalista színezet , és mintha azt sugallná, hogy az emberek be akarják hunyni a szemüket, az igazság ezzel szemben az, hogy "minden úgy történik, mintha...". Az ár elutasítása a számítás és a kiszámíthatóság
Bourdieu: A szimbolikus javak gazdaságtana
Bourdieu: A szimbolikus javak gazdaságtana
tudatosan törekszik egy adott cél elérésére (vagyis megint "minden úgy történik,
gyakorlati eufemizmus tisztelgés bizonyos, a társadalmi rend és az általa
mintha"). A legjobb példa a diszpozícióra minden bizonnyal a játékérzék: a játékos,
felmagasztalt értékek el tt, amelyekr l pontosan tudjuk, hogy el bb-utóbb
aki mélyen bevéste a játékszabályokat, azt teszi, amit kell, és akkor, amikor kell,
megcsúfoljuk ket.
anélkül hogy explicit módon célként kellene megfogalmaznia, mit is kell tennie. Ahhoz, hogy cselekedni tudjon, nem szükséges tudatosítania, mit is tesz, és még kevésbé szükséges - néhány kritikus helyzett l eltekintve nyíltan föltennie magának
A szimbolikus alkímia E strukturális képmutatás leginkább az uralmon lév k számára el írás, hiszen "a
vagy bridzsjáték, amelyet bizonyos közgazdászok, különösen a játékelmélet hívei
nemesség kötelez". A kabiloknál a valóban gazdasági ökonómia asszonydolog. A
szívesen hasonlítanak az ágensek viselkedéséhez. Tehát a szimbolikus javak gazdaságossága paradigmájaként felfogott ajándékok
férfiak elvesztenék becsületüket, ha belekeverednének a gazdasági ügyekbe. A férfiak a becsület logikájához igazodnak, amely megtilt minden, a gazdaságelv ökonómia
azt a kérdést, mit tesznek majd a többiek válaszképpen, mégha ezt is sugallja a sakk-
(n k, szolgáltatások stb.) cseréje szemben ált a gazdasági ökonómia viszonossági
számára tett engedményt. Egy becsület talaján álló férfi nem mondhatja: "A kölcsönt
logikájával, amennyiben alapelve nem a számító szubjektum, hanem olyan ágens, aki
vissza kell adnod a szántás megkezdése el tt", hanem homályban hagyja a határid t.
társadalmi prediszpozíciója szerint minden el zetes szándék és számítás nélkül kész
Vagy azt sem mondja: "Kölcsönadok neked egy ökröt, cserébe két mázsa búzát
belemenni a csere játékába, És mint ilyen hagyja figyelmen kívül vagy tagadja a gazdasági csere objektív igazságát. Err l még az a tény is tanúskodik, hogy ebben a
kérek." Ezzel szemben a n k kimondják az igazságot az árakról és a tartozásról; megengedhetik maguknak, hogy kimondják a gazdasági igazságot, mivel akárhogy is,
gazdaságban a gazdasági érdeket vagy meghagyjuk implicit állapotában, vagy pedig
ki vannak zárva (legalábbis mint szubjektumok) a szimbolikus cseregazdaság
ha ki is nyilvánítjuk, akkor eufemizmusokkal, tehát a tagadás nyelvezetével. Az eufemizmus az a forma, amelynek segítségével mindent úgy mondunk ki, hogy
világából. Ez még a modern nyugati társadalmakban is igaz. Az Actes de la recherche
közben azt mondjuk, mintha nem is mondtuk volna; így megnevezhetjük a
a méltatlan feladatok - például valami árának a megtudakolása - alól, hogy azt a n kre hárítják át.
megnevezhetetlent, a szimbolikus javak gazdaságán belül azt, ami gazdasági, vagyis a mindennapi szóhasználat szerinti adok-kapok elvet.
"Háztartás" cím számában olvasható, hogy a férfiak gyakran úgy húzzák ki magukat
A gazdaság tagadását tulajdonképpen a gazdasági és különösen a kizsákmányolási
"Eufemizmusról" beszélek, noha "megformálásról" is beszélhetnék. A szimbolikus munka egyszerre jelenti a formába öntést és formák rzését. A csoport azt követeli
viszonyok (férfi/n , els szülött/fiatalabb testvér, úr/szolga) átváltoztatására irányuló
rizzük meg a formákat, hogy adjuk meg a tiszteletet a mások
Az ilyen gyakorlati eufemizmusok közé tartozik az ajándékozás, a két cselekedet közötti intervallumnak köszönhet en (tesszük, amit teszünk, de úgy, mintha nem
meg, hogy
emberségének, ezzel tanúsítva önnön emberségünket, kinyilvánítva "spirituális
munka teszi lehet vé; e színeváltozás nemcsak szavakban történhet, de tettek által is.
részét az eufemizmusok kidolgozására fordítják. (Ez az egyik oka annak, hogy a
egészében azt tegyük, amit kell, hanem hogy legalább nyilvánítsuk ki, igyekszünk azt tenni. A társadalom az ágensekt l nem azt várja el, hogy tökéletesen megfeleljenek a
kényelemb l inkább kitöltünk egy csekket, ahelyett hogy valamilyen "személyes", vagyis az illet ízlésének megfelel ajándékot vennénk, akkor megtakarítjuk az
szabályoknak, hanem hogy igazodjanak a szabályokhoz, adják látható jelét annak,
utánajárás munkáját, amely megfelel figyelmet és gondosságot feltételez annak ér-
hogy ha képesek lennének rá, betartanák a szabályt (én így értelmezem a közmondásszer szólást, hogy "a képmutatás a b n tisztelgése az erény el tt"). A
dekében, hogy az ajándék megfeleljen a személynek, ízlésének, alkalmas id ben
49
50
tennénk). A szimbolikus cseregazdálkodásban részt vev ágensek energiájuk jelent s
becsülné meg azokat, akik megbecsülik a társadalmat azzal, hogy úgy tesznek, mintha nem önz érdekeiket tartanák szem el tt. Nem azt követelik t lünk, hogy teljes
értelemben vett becsületbeli kötelességünket". Nincs olyan társadalom, amely ne
gazdasági ökonómia annyival gazdaságosabb. Például ha lustaságból vagy
érkezzen stb., illetve hogy "értékét" ne lehessen közvetlen módon pénzben kifejezett
Bourdieu: A szimbolikus javak gazdaságtana
Bourdieu: A szimbolikus javak gazdaságtana
értékre csökkenteni). Tehát a gazdasági ökonómia annyiban gazdaságosabb, hogy
ilyenfajta uralom létrejöttéhez az alávetettnek olyan észlelési struktúrákat kell
esetében lehetséges a jelképes konstrukció munkájának megtakarítása, amely
alkalmaznia a fölötte uralmat gyakorló uralkodó cselekedeteire (és egész lényére),
valóságosan a gyakorlat objektív igazságának elleplezésére törekszik.
amelyek megegyeznek az uralmat birtoklóknak a szimbolikus uralom aktusainak
A szimbolikus alkímia legérdekesebb példája az uralmi és kizsákmányolási
végrehajtása érdekében használt észlelési struktúráival.
viszonyok átszínezése. Ajándékozás történhet egyenl k között, és ez a kommunikáció
A szimbolikus uralmat úgy is meghatározhatnánk, hogy a félreismerésen nyugszik,
segítségével hozzájárulhat a közössség (communio), a társadalmi köteléket teremt
tehát azon alapelvek elismerésén, amelyek nevében gyakorolják. Ez a férfiuralomra is
szolidaritás er södéséhez. De adott pillanatban vagy potenciálisan egyenl tlen
érvényes, és bizonyos munkaviszonyokra is, például az arab országokban a termés
helyzetben lev
egyötödével rendelkez részes bérl , a khammesz és ura vagy - Max Weber szerint - a
ágensek is megajándékozhatják egymást, ez történik például a
potlatch esetében, amely - ha hihetünk azoknak, akik leírták - tartós szimbolikus
gazdasági cseléd (de nem mez gazdasági munkás) és gazdája viszonyára. Az
uralmi viszonyokat teremt, amelyek a közvetlen érintkezésen, egymás ismeretén és az
ötödrészes bérlet a piac vagy az állam kényszerít erejét nem ismer társadalmakban csak akkor m ködhet, ha a részes bérl t "domesztikálják", vagyis a jogtól eltér
rendszeresen megajándékozzák egymást apró, mindennapi tárgyakkal, így ápolják
módon kötik magukhoz. Ahhoz hogy magukhoz kössék, bens séges családi
elismerésen, illetve a felismerésen alapulnak. A kabiloknál az asszonyok azokat a szociális kapcsolatokat, amelyeken sok minden múlik, els sorban is a
viszonnyá kell változtatni, át kell itatni varázslattal az uralmi és kizsákmányolási
csoport újratermel dése; a férfiak ezzel szemben a nagyszabású, nem rendszeres,
viszonyt egy sor olyan aktus segítségével, amelyek eufemizálással a szimbolikus
rendkívüli cserékért felel sek.
színeváltozást szolgálják (gondoskodás a fiáról, a lánya férjhez adása, ajándékok).
A szokványos és a rendkívüli csereaktusok - ez utóbbinak széls séges esete a
A mi társadalmainkban is, még a gazdasági ökonómia területén is fellelhetjük a
potlatch (itt ugyanis az ajándék akkora, hogy szinte lehetetlen viszonozni, és így a megajándékozott az ajándékozó lekötelezettjévé válik, alárendelt helyzetbe kerül) -
szimbolikus javakkal való gazdálkodás logikáját, jelesül az uralmi viszonyok valóságát paternalizmussá szelídít gazdasági alkímiát. Jó példa erre az id sebb és a
között csupán fokozatbeli különbség van. Az a lehet ség, hogy az egyik fél
fiatalabb testvérek viszonya bizonyos vidékeken (például Gascogne-ban): az els szülöttség jogán alapuló társadalmakban a kés bb születettnek alá kell (ma már
ajándékok között óriási a különbség, akkor is mindig és mindezek ellenére csereaktus
inkább azt mondhatjuk, hogy alá kellett) rendelnie magát az els szülöttnek, vagyis
az ajándékozás, emberi mivoltunk egyenl sége elismerésének jelképes aktusa, amelynek csak azok számára van jelent sége, akik rendelkeznek azokkal az észlelési
sok esetben le kell mondania a házasságról, és - ahogy a helybeliek cinikusan mondják- "fizetetlen cseléd" lesz bel le (vagy ahogy Galbraith mondja a
alárendel dik a másiknak, akkor is fennáll, ha az ajándékok egyenérték ek. És ha az
háziasszonyokról, "kriptoszolga", kriptocseléd), a sajátjaiként kell szeretnie az els szülött gyermekeit (mindenki erre biztatja), vagy el kell hagynia a házat, be kell
méltó ajándéknak, és csupán annak válthatják ki ezek az ajándékok az elismerését,
állnia katonának (bel lük lesznek a muskétások), vagy csend rnek, esetleg postásnak
aki megfelel en szocializált Trobriand-szigeti lakó; ha nem az, hát nem tud mit kezdeni velük, nem érdeklik.
kell szeg dnie. A háziasítás munkáját (itt a fiatalabb testvér esetében) amely azért szükséges, hogy
A szimbolikus aktusok a megajándékozottak részér l mindig feltételeznek kognitív
a viszony objektív igazságát átszínezze - mindig egy egész csoport végzi, támogatja
aktusokat, a megismerés és az elismerés aktusait. A szimbolikus csere akkor
és egyben jutalmazza. Hogy az alkímia m ködhessék, szükség van - miként az
kategóriákkal, amelyek lehet vé teszik, hogy a cserét cserének lássák, és hogy érdekelje ket a cserére ajánlott tárgy. Csupán az tartja a takarókat vagy a kagylókat
ajándékcsere esetében is - az egész társadalmi struktúra, tehát a mentális struktúrák, valamint az ezen társadalmi struktúrák által létrehozott diszpozíciók támogatására; léteznie kell a megfelel szimbolikus aktusok piacának, de szükség van a jutalomra
51
52
m ködik, ha a két félnek azonosak az értékelési és észlelési kategóriái. Ez a megállapítás érvényes a szimbolikus uralom aktusaira is, amelyek - mint jól látható az a férfiuralom esetében8 - az alávetettek objektív közrem ködésével hatnak, mivel egy
Bourdieu: A szimbolikus javak gazdaságtana
és a gyakran anyagi haszonra átváltható szimbolikus haszonra, és arra is szükség van,
nem is igényel, így a távolból is hat. Elhangzik egy parancs, és engedelmeskednek
hogy érdek f z djék az érdekmentességhez, és hogy megjutalmazzák azt, aki jól
neki: szinte mágikus aktus ez, ám csak látszólag jelent kivételt a társadalmi energia
bánik a cselédjével, hogy azt mondják róla, tisztességes, tiszteletre méltó ember. Ám
megmaradásának törvénye alól. A szimbolikus aktus csak akkor képes ténylegesen az
Bourdieu: A szimbolikus javak gazdaságtana
észrevétlen és feledésbe merült elfojtott munka, melynek eredményeképpen a
hatásra, ha azt megel zi az a gyakran
megsértette becsületében ("nekem, aki annyit tettem érte..."), nem neki kell
kényszer és az utasítások aktusának kitett emberekben kialakulnak azok a
szégyenkeznie. Ura is felróhatja a khammesz hibáit és mulasztásait, amennyiben azok
diszpozíciók, amelyek nélkül nem tudnának engedelmeskedni úgy, hogy eközben az
közismertek, hogy elküldhesse, de ha khammesza olajbogyót lopott t le, és efölötti
engedelmeskedés ténye egyáltalán nem tudatosul bennük. A szimbolikus er szak az a
energiaveszteség nélküli mágikus erej
zsarolhatja urát, ha elhagyja a házat, azt állítva, hogy az ura rosszul bánt vele,
ezek a viszonyok igen kétértelm ek és fonákok: a khammesz nagyon jól tudja, hogy
fajta er szak, amely a "kollektív elvárásokra", a társadalom által belénk plántált vélekedésekre támaszkodva, szinte észrevétlenül úgy kényszerít alárendel désre,
kifinomult játszmák az érintettekkel azonos észlelési és értékelési elveket alkalmazó
hogy azt ekképp nem is érzékeljük. A szimbolikus er szak elmélete - miként a mágia
közösség ítél széke el tt zajlanak.
elmélete is - a vélekedés, illetve hiedelem elméletén, pontosabban a hiedelemteremtés
haragjában mértéken felüli tettlegességre ragadtatja magát, megalázza
t, akkor
megint a gyengébb kerül ki gy ztesen. Ezek az igen bonyolult és rendkívüli módon
szocializációjának elméletén nyugszik, és célja, hogy kitermel djenek azok az
ágensek, akik megfelel észlelési és értékelési sémákkal rendelkeznek ahhoz, hogy
Az elismerés
engedelmességgel válaszoljanak egy adott helyzetbe vagy kijelentésbe foglalt
viszonyok érzelmi viszonyokká szinez dnek át, a hatalom átalakul karizmává vagy
A vélekedés, avagy hiedelem, amelyr l beszélek, nem kifejezett hit, nem szegezhet szembe határozottan a hitetlenséggel, inkább valamilyen közvetlen
vonzer vé, és amely érzelmi elragadtatást tud kiváltani (például a f nök és titkárn je
parancsnak.
A szimbolikus er szak egyik következménye az, hogy az uralmi és az alárendel dési
egyetértés, a világ parancsainak való doxikus alárendel dés, mely akkor keletkezik,
szeretetté fokozódhat, miként az különösen jól megfigyelhet a nemzedékek közötti
parancsokba foglalt struktúrákkal. Ilyen esetben mondják azt, hogy minden magától
kapcsolatok esetében.
értet d , nem lehetett mást tenni. Az ügy a becsületét érintette, és azt tette, amit tennie kellett, amit minden más, a becsület talaján álló ember is tett volna, ráadásul
kapcsolatában). A tartozás felismerése elismeréssé, a nagylelk cselekedet végrehajtója iránt táplált tartós érzelemmé alakul át, amely akár ragaszkodássá,
átszínezés, a megformálás aktusait végzi: kitermeli számára az elismerés t kéjét, amellyel majd szimbolikus hatást gyakorolhat. Ezt nevezem szimbolikus t kének, és
Az itt leírt szimbolikus alkímia annak hajt hasznot, aki az eufemizálás, az
amikor a parancsot fogadó mentális struktúrái összhangban vannak a neki szánt
különösen nagy gonddal járt el (mivel a parancsteljesítésnek fokozatai vannak). Az, aki eleget tesz a kollektív elvárásoknak, aki anélkül, hogy számítgatnia kellene, közvetlenül idomul az adott helyzetb l fakadó követelményekhez, a szimbolikus
fogalom segítségével karizmának nevezett (…). A szimbolikus t ke lehet bármilyen
javak piacán mindenb l hasznot húz: az erényességb l, a természetességb l és az eleganciából is. Azért tudja kivívni a közvélemény elismerését, mert olyan magától
értet d természetességgel teszi azt, ami, mint mondani szokták, az egyetlen helyes
tulajdonság: fizikai er , gazdagság vagy vitézi erény, bármi, ami, mint a mágikus er , szimbolikus szempontból hatékonynak bizonyul, minthogy azok a társadalmi ágensek, akik azt felfogják, rendelkeznek azokkal az észlelési és értékelési
így fogalmilag szigorúbban ragadom meg azt, amit Max Weber egy pusztán leíró
cselekedet, és amit módjában lett volna nem megtenni. A szimbolikus t ke utolsó, lényeges ismérve az, hogy a csoport valamennyi
sét és elismerését. Olyan tulajdonság ez, amely, minthogy megfelel a társadalmilag létrehozott "kollektív várakozásoknak", vélekedéseknek, közvetlen fizikai érintkezést
tagjának közös tulajdona. Mivel észlelés általi létez , amely az ágensek tulajdonságai és az észlelési kategóriák (fönt/lent, férfi/n , nagy/kicsi) közötti viszonyban létezik,
53
54
kategóriákkal, amelyek lehet vé teszik számukra e tulajdonság észlelését, felismeré-
Bourdieu: A szimbolikus javak gazdaságtana
Bourdieu: A szimbolikus javak gazdaságtana
és ez a két tényez hívja életre és alkotja meg az összetartozáson (szövetkezés,
és a hasznot haszonnak. Nincs már eufemizálás, amely a kabiloknál még a piacon is
konmenzualitás - együtt étkezés -, házasság) és a szétválasztáson (az érintkezés vagy
kötelez volt: a társadalmi viszonyokba beleágyazódtak a piaci kapcsolatok, ahogy
a nem egyenrangúak házasságának tilalma) alapuló társadalmi kategóriákat (azok ott
Polányi Károly mondja (nem lehet bárhogy és bárkivel kereskedni, vétel vagy eladás
fenn - azok ott lenn; a Férfiak- a n k; a nagyok - a kicsik) a szimbolikus t ke
esetén kezesked tanúkat kell hívni, akik közismert és becsületesnek tartott emberek
csoportokhoz - vagy csoportmegnevezésekhez, családokhoz, klánokhoz, törzsekhez -
kell hogy legyenek). A piac csak nehezen, lassan önállósult, és rázta le magáról
köt dik. Tehát a szimbolikus t ke egyszerre eszköze és tétje azoknak a kollektív
bizonyos mértékig a függ ségi kapcsolatrendszerek többé-kevésbé varázsos hálóját.
stratégiáknak, amelyek fenntartására vagy növelésére törekednek, illetve azoknak az
A folyamat végén, most már megfordítva, a családi gazdaság lesz a kivétel. Max
egyéni stratégiáknak, amelyek megszerzését vagy megtartását célozzák oly módon,
Weber mondja valahol, hogy azok a társadalmak, amelyekben a gazdasági ügyleteket a rokonsági viszonyok mintájára fogták föl, olyan társadalmakká alakulnak át, amelyekben a rokonsági viszonyokat is a gazdasági viszonyok modellje alapján
elkülönítik azokat a csoportokat, amelyeknek nincs vagy alig jut bel le (a
gondolják el. A számító gondolkodásmód, amelyet minduntalan elfojtottak (bár a
megbélyegzett kisebbségek). Differenciált társadalmakban a szimbolikus t ke egyik
háttérben ott kísért, sosem t nik el teljesen, a kabiloknál éppoly kevéssé, mint
hogy még több szimbolikus t kéhez juttatják (ajándékozás, kommenzualitás, házasság révén) azokat a csoportokat, amelyeknek amúgy is volt ilyen t kéjük; és
másutt), fokozatosan er södik, ahogy mind kedvez bbé válnak a gyakorlásához és nyílt megvallásához szükséges feltételek. A gazdasági mez kialakulásával egy olyan
kifejez dése az etnikai identitás, amely szintén észlelés általi létez (név, b rszín), és negatív vagy pozitív szimbolikus t keként m ködik. (…)
univerzum alakul ki, ahol a társadalmi cselekv k maguknak és a nyilvánosság el tt is bevallhatják, hogy érdekvezéreltek, illetve lerázhatják magukról a kollektíven vallott félreértést; ahol nemcsak hogy üzletelhetnek, de be is vallhatják, a célból vannak ott, hogy üzletet csináljanak, vagyis hogy érdekvezérelten viselkedjenek, számoljanak,
A számítás tilalma A jelenlegi felfogásunk szerinti gazdaság létrejötte lépésr l lépésre következett be az európai társadalmakban, mely folyamat negatív lenyomataként a prekapitalista
haszonra tegyenek szert, felhalmozzanak, kizsákmányoljanak. (…) Látjuk tehát, hogy a család a saját berkein belül sikeresen tart fenn egy nagyon
világában is fennmaradtak. A fenti folyamat összefügg egy új mez , játéktér, új játék
sajátos gazdasági gondolatmenetetet, rácáfolva a Gary Becker-féle leegyszer sít ökonomista nézere, amely a gazdasági számítással magyarázza azt is, ami per
és új színhely kialakulásával, amelynek alapelve minden esetben az anyagi érdek. A
gazdaság kis szigetei alakultak ki, és ezek a gazdasági ökonómia megszilárdult
társadalomban olyan univerzum jön létre, amelyben az adok-kapok törvénye a nyílt, ráadásul szinte cinikusan nyíltan hangoztatható kifejezett szabály. Például, ha üzletr l
definitionem tagadja a számítást, és szembeszegül vele. A gazdaság logikája a
van szó, érvényüket vesztik a család törvényei is. Az unokafivérem vagy, de ennek
egy meghatározott osztályának (föld, név stb.) kizárólagos birtoklása jellemzi ezeket
ellenére úgy kezellek, mint a többi vev t: nincs kedvezés, el jog, kivételezés,
a monopolisztikus csoportokat, a tulajdon egyesíti, ám egyben meg, is osztja ket. A környez gazdasági világ logikájával az érzelmeket szétrágó számítás férge hatol be a
felmentés. A kabiloknál elkülönül az ületi élet, a piac morálja és a jóhiszem ség, a bu
niya (amely a jóhiszem , ártatlan, becsületes embert jellemzi) erkölcsisége - és elképzelhetetlen például, hogy a család valamelyik tagjának kamat fejében adjanak
családot fenyegeti és ezen belül is els sorban integrált egység voltát. Mivel a javak
család testébe. A családot a családi vagyon tartja össze, de tagjai ugyanakkor versengenek a vagyonért és a fölötte való rendelkezésért. Ez azzal fenyegeti azonban
kölcsönt. A piac a számítás helye vagy akár a szentség ellen elkövetett gonoszság,
a családot, hogy t kéjük megsemmisül, mert a család fennmaradásának, vagyis a
ördögi mesterkedés terepe. Itt - nem úgy, mint szimbolikus javakkal való gazdálkodás esetében - a dolgokat a nevükön nevezik: a macskát macskának, a kamatot kamatnak
családnak mint' integrált egységnek, az összetartásnak és az összetartozásnak az alapját rombolja le, ugyanakkor olyan viselkedésre kényszeríti a család tagjait,
55
56
Bourdieu: A szimbolikus javak gazdaságtana
Bourdieu: A szimbolikus javak gazdaságtana
amelyek az örökösök egységének meg rzése révén a vagyon fennmaradását
módtól leginkább eltávolodott vállalkozói kategóriákban is jelent s szerepet kap a
szolgálják. Algéria esetén ki tudtam mutatni, hogy a pénzforgalom általánossá válásá-
gazdasági ágensek gazdasági stratégiáinak és gyakorlatainak során a kiterjedt családi
val, illetve ezzel szoros összefüggésben a munkáról mint bérmunkáról alkotott
kötelékek újratermelése, amely t kéjük újratermelésének egyik feltétele. A
"gazdasági" elképzelés kialakulásával ~ szemben az elfoglaltságként, illetve hasznos
nagyoknak nagy a családjuk (azt hiszem, ez egy általános antropológiai törvény),
tevékenységként értett munkával, amelynek célja önmagában rejlik - bekövetkezett a
érdekükben áll kiterjedt családi viszonyaik ápolása és e kapcsolatok segítségével a t -
számító diszpozíciók általánossá válása. A számító diszpozíciók pedig a javak és
kekoncentráció egy sajátos formájának fenntartása. Azaz a család - mindenfajta t kefajták felhalmozásának,
feladatok osztatlanságát fenyegetik, pedig ezen nyugszik a család egysége; és
megosztó hatás ellenére - mégiscsak a különböz
valójában a differenciált társadalmakban a számítás szelleme és a piac logikája
megtartásának és újratermelésének a letéteményese marad. A történészek tudják,
aláássa a szolidaritás szellemét, a háztartás tagjai vagy a ` családi vezetés közös
hogy a nagy családok átvészelik még a forradalmakat is (…). Egy kiterjedt család igen
döntéseit az egyes egyének individuális..'' döntéseivel igyekeznek helyettesíteni, ez
sokfajta t kével rendelkezik, úgyhogy a túlél k, feltéve hogy a családi összetartás
pedig a közös háztartást alkotó eltér korcsoportok (teenagers) vagy nemek szerint
fennmarad, kölcsönösen segíthetik egymást a kollektív t ke helyreállításában.
elkülönült piacok kialakulásának kedveznek.
Tehát magán a családon belül folyik a munka a családi egység, a családi integráció
E helyütt kell emlékeztetnünk az újratermelési stratégiák rendszerének elemzésére, stratégiákra, amelyek különböz
formákban és eltér
relatív súllyal minden
újratermeléséért, amelyet olyan intézmények bátorítanak és támogatnak, mint az egyház vagy az állam. (…) Az állam olyan intézményekkel járul hozzá a család, e valóságteremt kategória megalapozásához vagy megszilárdításához,l3 mint a családi anyakönyvezés, a családi pótlék és mindazon - gyakran gazdasági következmé-
azokkal, amelyek a családi egységet megalapozó tulajdonért folyó versengés velejárói.
nyekkel járó - egyszerre szimbolikus és anyagi intézkedések, amelyek hatására a család minden tagjában meger södik a család fennmaradásához f z d érdek. De az
A család olyan testületi szellemet hordozó csoportosulás, amely csoportként tekint
állami beavatkozás nem ilyen egyszer en m ködik, árnyalni kellene megkö
társadalomban fellelhet k, és elvük a conatus, a fenntartás, a családot arra ösztönzi, hogy meg rizze az egységet, szemben mindenfajta megosztó tényez vel, különösen
zelítésünket, például figyelembe kell venni azt az ellentétet, amely gyakran a megosztás irányába ható polgári jog, valamint a szociális jog között fennáll, amely
és két, egymással ellentétes hatásnak van kitéve: egyrészt a gazdaság er inek, amelyeket a már említett feszültségek, ellentmondások és konfliktusok hoznak létre
bizonyos családtípusokat, például a gyermekeket egyedül nevel szül k esetében, felértékel, avagy valamilyen sajátos családtípust "természetesnek" tekintve, a
benne, miközben bizonyos összefüggésekben valamiféle összetartás fenntartására is
támogatások juttatásával egyetemesen érvényes formaként szentesít. (A Code Civile
kényszerítenek, másrészt az összetartás er inek, amelyek részint azzal a ténnyel
igen sok problémát okozott a béarniaknak, akik csak nagy nehezen tudták fenntartani
önmagára (ily módon minden testületként m köd csoport archetipikus modellje ilyenek például az amerikai egyetemek diákegyesületei, a fraternityk és a sororityk),
állnak összefüggésben, hogy a t ke különböz formáinak az újratermelése a családi
az els szülöttség jogán alapuló családot e törvénykezés keretein belül, amely a
egység újratermelésének függvénye. Ez különösen igaz a szimbolikus t kére és a társadalmi t kére, amelyek csakis a
vagyon egyenl részekre való osztását követelte meg t lük, és ezért a törvény megkerülése és a család fennmaradása érdekében a jog bomlasztó er ivel szemben
család mint elemi társadalmi egység a család reprodukciója révén termel dhet újra.
mindenféle fortélyhoz kellett folyamodniuk) Hátra lenne még a nemzedékek közötti cserék logikájának elemzése, amelyek a
osztatlan tulajdona, kifelé fenntartja az egység látszatát, hogy családjuk továbbra is a
családon belüli szimbolikus cserék gazdaságának sajátos esetei. A közgazdászok,
nagy, összetartó családoknak járó megbecsülésnek és tekintélynek örvendhessen. A modern, fejlett társadalmak polgári nagycsaládjaiban és még a családi újratermelési
hogy megpróbáljanak magyarázatot lelni arra, miért nem képesek a magánjelleg szerz déses viszonyok biztosítani a vagyon átadását egyik nemzedékr l a másikra,
57
58
Kabíliában például számos család, ahol már megingott a javak és feladatok közös és
Bourdieu: A szimbolikus javak gazdaságtana
megalkották az együtt él
Bourdieu: A szimbolikus javak gazdaságtana
nemzedékek (overlapping generations) modelljét: az
ágensek két csoportra oszlanak, fiatalokra és öregekre; akik (t) id szakban fiatalok,
megoldását adja). (…)
(t+1) id szakban öregek lesznek, akik (t) id szakban öregek, (t+l) id ben már nem élnek, helyükbe lép egy új nemzedék; hogyan tudják a fiatalok a javak egy részét,
[Összefoglalás]
amelyet azért termelnek, hogy id s korukban éljenek bel le, meg rizni kés bb?
Befejezésül szeretném röviden összefoglalni, melyek a fentebb
Érdekesek a közgazdászok, mivel megvan bennük az imaginárius variáció zseniális
univerzumok logikáját meghatározó közös alapelvek.
képessége, a szó husserli értelmében, és mivel olyan formális modelleket alkotnak,
ökonómiája a (sz k értelemben vett) gazdasági érdek elfojtásán vagy tilalmán alapul.
amelyeket minden tartalom nélkül alkalmaznak, és remek eszközöknek bizonyulnak
Következésképpen a gazdaság valóságát, vagyis az árat homályba kell rejteni vagy
ahhoz, hogy megingassák mindazt, ami eddig kézenfekv nek t nt, valamint ahhoz,
homályban kell hagyni, nem szabad meghatározni. A szimbolikus javak ökonómiája körvonalazatlan és meghatározatlan. A kinyilvánítás tilalmán nyugszik (e tilalmat az
szimbolikus
javak
A
felvázolt
hogy kénytelenek legyünk megkérd jelezni a hallgatólagosan elfogadott dolgokat,
elem zés meghatározásából következ en megsérti, s így megeshet, hogy számítónak
még azokban az esetekben is, amikor azokat nagyon is paradoxnak tartjuk. A közgazdászok a nemzedékek közötti viszonyoknak erre a leírására támaszkodnak,
és érdekvezéreltnek min sít olyan gyakorlatokat, amelyek önmagukat a számítással és az érdekkel szemben határozták meg).
állandósága teszi lehet vé, hogy a fiatalok a ma felhalmozott pénzt id s korukban használhassák, hogy a következ id szak fiataljai a pénzt szintén elfogadják. Ez azt
Az elfojtás következménye az, hogy a szimbolikus javak gazdaságát jellemz stratégiák és eljárások mindig kétértelm ek, kétarcúak, ráadásul nyilvánvalóan
jelenti (…), hogy a pénzt mindig a bizalom tartja fenn, és érvényessége a tartós
ellentmondásosak (például a szimbolikus javaknak is áruk van, mégis "megfizet-
vélekedések hosszú, id ben átível láncolatán nyugszik. Ám ahhoz, hogy a nemzedékek közötti csere fennmaradhasson, arra is szükség van, hogy megjelenjen az a
gyakorlatokra,
amikor azt szeretnék bizonyítani, hogy a pénz nélkülözhetetlen, és éppen annak
hetetlenek"). Az egymást kölcsönösen kizáró igazságok kett sségét, amely mind a mind
a
diskurzusra
jellemz
(eufemizmus),
nem
szabad
tulajdonképpen a nemzedékek közötti viszonyban veszi fel az elismerés, a gyermeki
létezhessenek. (…)
vagyis ki kell alakulnia a hála- vagy kötelességérzetnek. Az adósság felismerése
kétszín ségnek, képmutatásnak tartanunk, hanem a tagadás olyan formájának, amely(…) lehet vé teszi, hogy ezek az egymásnak ellentmondó igazságok egyidej leg
gondolat, hogy az el z nemzedéknek - mivel adósaik vagyunk - hálával tartozunk,
Az eltagadás, az elfojtás munkája csak azért lehet sikeres, mert kollektív, és mert a habitusok összehangolásán nyugszik, tehát - egyszer bben fogalmazva - azon, hogy a
tisztelet és szeretet színezetét. (A csere mindig az ajándékozás - nem a hitelezés logikája szerint megy végbe, a szül k és gyermekek közötti kölcsönök esetén nem Ma, amikor a munkavállalási migráció és a (szükségszer en önz ) számító szellem
közvetlenül vagy közvetett módon érintett ágensek diszpozíciói minden el zetes szándék vagy egyeztetés nélkül, maguktól harmonikus egésszé állnak össze. A
elterjedése szétzilálja az élet- és munkaközösségeket, és ezáltal veszélybe kerül a
szimbolikus cseregazdaság nem a racionális cselekvés vagy a common knowledge
philia, az állam veszi át a család szerepét a nemzedékek közötti cserekapcsolatok irányításában: a "harmadik életkor" azon kollektív találmányok egyike, amely
(tudom, hogy tudod, hogy én tudom, hogy viszonozni fogod) gondolatmenetén
lehet vé tette hogy az id sekkel való tör dést, mely addig a családra tartozott, az államra ruházzák át; pontosabban a családon belül közvetlenül m ködtetett
ellentmondásosnak vagy lehetetlennek kellene gondolnunk), hanem a közösen osztott félreismerésen (úgy vagyok teremtve és olyanok a diszpozícióim, hogy tudom, de
nemzedékek közötti csereviszonyt felváltotta a csere állami igazgatása, amely
nem akarom tudni, hogy tudod, de nem akarod tudni, hogy én tudom, de nem akarom
államilag irányítással m ködteti az id seknek szánt források begy jtését és elosztását (ez megint egyik példája annak, ahogyan az állam a potyautas problémájának
tudni, hogy viszonozni fogod az ajándékomat). Az elfojtás kollektív munkája csak
59
60
lehet szó kamatról, valamint a visszafizetésnek sincs el re meghatározott határideje.)
nyugszik (amely szerint az erre a gazdaságra legjellemz bb tevékenységeket
akkor lehetséges, ha az ágenseknek közösek az észlelési és értékelési kategóriái:
Bourdieu: A szimbolikus javak gazdaságtana
ahhoz, hogy az els szülött fiú és öccse közötti ambivalens kapcsolat tartósan
m ködhessen - mint hajdan Béarnban -, a fiatalabbnak fel kell adnia, fel kell áldoznia magát a család érdekeiért, felül kell kerekednie benne a "családi szellemnek", az
els szülöttnek ezzel szemben nagylelk nek és tapintatosnak, figyelmesnek és el zékenynek kell lennie öccsével, valamint mindenki más esetében - a családon belüli vagy kívüli - hasonló diszpozíciókkal kell hogy rendelkezzenek, amelyek következtében helyeslik és szimbolikusan jutalmazzák az ennek megfelel viselkedést. Ezek a közös diszpozíciók és az ket megalapozó, közösen osztott vélekedés (doxa) ugyanolyan vagy hasonló szocializációnak a termékei, mint amely a szimbolikus javak piaca struktúrájának bens vé tételét alakítja ki mindenkiben az ezen piac objektív struktúráival összehangolt kognitív struktúrák formájában. A szimbolikus er szak az alávetettek habitusát alkotó struktúrák és az uralmi viszony struktúrája közötti összhangon alapul, s ehhez illeszkednek az alávetettek vagy habitusuk struktúrái: az alávetett az uralmon lev t az uralmi viszony által létrehozott kategóriák segítségével észleli, következésképp e kategóriák az uralmon lev
érdekeinek
felelnek meg. Minthogy a szimbolikus javak gazdasága a vélekedésen nyugszik, e gazdaság újratermelésének vagy válságának alapvet oka a hiedelem újratermelése, illetve válsága, vagyis a mentális struktúrák (az észlelés és az értékelés kategóriái, preferenciarendszerek) és az objektív struktúrák összhangjának fennmaradásán vagy
megtörésén múlik. Ám ezt a törést nem az egyszer öntudatra ébredés eredményezi; a diszpozíciók átalakulása nem mehet végbe az objektív struktúrák megel z vagy egy
idej átalakulása nélkül, mely struktúrák e diszpozíciókat teremtik, de amelyeket e diszpozíciók akár túl is élhetik.
61
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
eszmére vezethet
biztosan nem valamiféle ésszer
egyöntet bbé és szilárdabbá az egész ösztön- és affektusélet szabályozása. Mindez
Norbert Elias
vissza, amelyet valamikor,
Egy civilizációelmélet vázlata
évszázadokkal ezel tt egyes emberek fogalmaztak meg, hogy azután nemzedékr l
nemzedékre mint a cselekvés célja, a kívánságok szubjektív célkit zése gyökeresedjék meg, míg végül a "haladás századaiban" teljes valósággá nem válik; ám az átalakulás mégsem strukturálatlan és kaotikus változás. I. A társadalmi kényszert l a bels kényszerig
Ugyanaz a kérdés merül itt fel a civilizációs folyamat oldaláról, amelyik a történelmi változás általános problémája is egyben: ezt a változást egészében nem
A civilizációs folyamat megfigyel je problémák egész halmaza elé kerül. Hogy
távolról sem szilárdság, szerkezet és struktúra nélküli felh képz dmények?
csupán néhány legfontosabbat el legezzünk, itt van mindjárt a legáltalánosabb
alakzatok, amelyet egyetlen ember sem szándékozott létrehozni, amelyek azonban
kiterjed en monopóliummá válik és központosul?
"ésszer en" tervezik, de nem is rendezetlen alakzatok szabálytalan jövése-menése. Hogyan lehetséges ez? Miként keletkeznek egyáltalán az emberi világban olyan
Mi köze van a "civilizációhoz" annak, hogy a társadalom "államok" formájában szervez dik meg, s hogy az illetékek és a fizikai er szak egy nagyobb területre
"racionalizálásnak" évszázadokon át már egy ilyenfajta "ésszer " viselkedés és tervezés az alapja? Miként volna elgondolható, hogy a civilizáció folyamatát olyan
sem
tervezett
vagy
hozott
létre.
Ebb l,
az
emberek
interdependenciájából, egészen sajátos rend származik, amely kényszerít bb és er sebb, mint az t alkotó egyes emberek akarata és esze. Az összeszöv désnek ez a rendje szabja meg a történelmi változás menetét; ez alapozza meg a civilizáció folyamatát.
emberek indították be, akik el relátással rendelkeztek, szabályozottan tudtak úrrá lenni valamennyi rövid távú affektusukon, tehát olyan tulajdonságokkal rendelkeztek,
ember
hosszú távú tervezés eredménye. Miként volna elgondolható, hogy a fokozatos
alapvet összeszöv dése olyan változásokat és alakzatokat idézhet el , amelyeket egyetlen
"ésszer en", a célnak megfelel intézkedésekkel megvalósítsák; nyilvánvaló, hogy a "civilizáció" - éppúgy mint a racionalizálás - nem az emberi , „ráció" terméke, s nem
kapcsolatba lépnek egymással. Az egyes emberi terveknek és cselekedeteknek ez az
határozták el valamikor a múltban, hogy azután fokozatosan teljesen tudatosan és
rezdülései állandóan baráti vagy ellenséges
Nyilvánvaló azonban, hogy ezt a változást, "civilizációt" nem egyes emberek
kérdésekre. A válasz meglehet sen egyszer : az egyes emberek tervei és cselekedetei, érzelmi és ésszer
megváltozása.
mechanizmusok problémáinak szenteltünk, megpróbáltunk válaszolni ezekre a
viselkedés és érzület egészen meghatározott irányban történ
El z vizsgálódásainkban, különösen azokban a részekben, amelyeket a társadalmi
kérdés: látjuk - s e munka els kötetének fejtegetései az idevágó szemléltet anyag segítségével próbálták megvilágítani - hogy a civilizáció folyamata az emberi
A folyamat egésze tervszer tlenül zajlik; ám mégsem egyfajta sajátos rend nélkül.
értelmében? Annak alapján, amit korábban a nyugati társadalom változásairól mondottunk, erre a kérdésre is meglehet sen egyszer az els , legáltalánosabb
mintegy néhány ember vagy embercsoport céltudatos nevel tevékenysége idézte el .
miféle sajátos
változás alakítja az ember képlékeny pszichikai apparátusát éppen a "civilizáció"
A történelemben valójában semmi sem utal arra, hogy ezt a változást „ésszer en"
együttélésének módjában bekövetkez
melyek maguk is hosszú civilizációs folyamatot el feltételeztek?
(…) De az emberek kényszer
válasz: a legkorábbi id kt l egészen a mai korig a társadalmi funkciók, a konkurencia
szégyenérzetekkel, miként válik az állandó önkontrolt révén egyre mindenoldalúbbá,
nyomása
alatt,
egyre
jobban
differenciálódnak.
S
minél
jobban
differenciálódnak, annál nagyobb lesz a funkciók és ezáltal azon emberek száma, akikt l az egyén valamennyi legmindennapibbakban éppúgy,
intéznivalójában, a legegyszer bbekben és mint a bonyolultabbakban és ritkábban
ket
er s
formákban az emberi intéznivalókat a társas élet színfalai mögé, s övezik
Fentebb részletesen megmutattuk, miként alakulnak át, a legkülönböz bb oldalakról, küls kényszerek bels kényszerekké, miként utalják egyre differenciáltabb
64
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
el fordulókban, állandóan függ. Egyre több ember viselkedését kell összehangolni, a
állandó harckészséget kíván meg, s a szenvedélyek játékát az élet és birtok fizikai
cselekvések szövevényét egyre pontosabban és szigorúbban kell megszervezni ahhoz,
támadással szembeni megvédelmezésében. Korunk differenciáltabb társadalmában a
hogy az egyes cselekedet ezen a szövevényen belül betölthesse társadalmi funkcióját.
közlekedés a nagyváros f útvonalain a pszichés apparátus egészen másfajta modellálását igényli. A rabló szándékú vagy katonai rajtaütés veszélye minimálisra korlátozódik. Autók járnak siet sen ide-oda; gyalogosok és kerékpárosok próbálnak
tudatos szabályozásról van szó. A pszichikai apparátusnak a civilizáció folyamán
átfurakodni a kocsik nyüzsgésén; a nagy útkeresztez déseken rend rök állnak, hogy
Az egyén kénytelen viselkedését egyre differenciáltabban, egyöntet bben és szilárdabban szabályozni. Már hangsúlyoztuk, hogy ebben az esetben korántsem csak megváltozására éppen az jellemz , hogy a viselkedés differenciáltabb és
több-kevesebb szerencsével szabályozzák a forgalmat. De ez a küls szabályozás
szilárdabb szabályozását kiskorától fogva egyre inkább mint valami automatizmust
alapjában véve ahhoz igazodik, hogy saját viselkedését mindenki a legpontosabban
nevelik bele az emberbe, mint bels
maga szabályozza az összeszöv dés szükségleteinek megfelel en. A f
történ
kényszert, amely ellen még akkor sem
veszély,
védekezhet, ha tudatosan akar. A cselekvések fonadéka annyira bonyolulttá és
amelyet itt az ember az ember számára jelent, abból keletkezik, hogy e nyüzsgés
szerteágazóvá válik, akkora er feszítésre van szükség ahhoz, hogy ezen a fonadékon
közepette valaki elveszíti az önkontrollját. Önmagunk feletti állandó felügyeletre, a
belül "helyesen" viselkedjünk, hogy az egyénben a tudatos önkontroll mellett egyúttal
viselkedés rendkívül differenciált önszabályozására van szükség ahhoz, hogy az egyén átkormányozhassa magát ezen a nyüzsgésen. Elegend csak annyi, hogy az állandó önszabályozás megkövetelte er feszítés egyvalaki számára túl nagy legyen, s
elleni vétkeket, de éppen mert szokásszer en és vakon m ködik, kerül utakon elég
az illet máris halálos veszélybe sodorta önmagát és másokat.
gyakran
egy automatikusan és vakon m köd önkontroll-apparátus is megszilárdul, amely súlyos félelmeket keltve próbálja meggátolni a társadalmilag szokásos viselkedés követ el ilyeneket a társadalmi realitás ellen. A viselkedés e
(…) A bels kényszerek sémája, az ösztönmodellálás sablonjai minden bizonnyal meglehet sen eltér ek aszerint, hogy mi a funkciója, a helye az egyénnek ebben a
el rehaladó funkciómegoszlás és interdependencialáncok b vülése szabja meg s
szövedékben. A nyugati világ különböz
mindebbe közvetve vagy közvetlenül, az egyén minden rezdülése, minden
kényszerapparáttus er sségének és szilárdságának különböz fokozatai léteznek, s
megnyilvánulása kikerülhetetlenül beletagozódik.
ezek az eltérések önmagukban elég jelent snek látszanak. Egész csomó részletkérdés
Ha egyszer képpel akarjuk szemléltetni, miben különbözik az egyén beleszöv dése egy kevésbé differenciált és egy differenciáltabb társadalomba, akkor gondoljunk az
merül itt fel, melyek megválaszolásához a szociogenetikus módszer jelent s segítséget nyújthat. A kevésbé differenciált társadalmak embereinek magatartásával
utakra és utcákra az egyik és a másik esetben. Bizonyos értelemben ezek a társadalmi
összevetve viszont csökken ezeknek a különbségeknek és fokozatoknak a
összeszöv dés térbeli függvényei, amely egészében már nem fejezhet ki egyedül a
jelent sége, s világosan és éles körvonalakban t nik el
szektoraiban még ma is a bels
megváltozásának irányát: az egész pszichikai apparátus egyre differenciáltabb szabályozását azonban - tudva, nem tudva - a társadalmi differenciá1ódás iránya, az
amelynek
naturálgazdálkodást folytató harcostársadalom göröngyös, közvetlen, es t l és szélt l elpusztítható országútjaira. A közlekedés, néhány kivételt l eltekintve, egészen gyér;
differenciálódásával együtt a szociogén pszichés differenciáltabbá, mindenoldalúbbá és stabilabbá válik.
négydimenziós kontinuumból nyert fogalmi apparátussal. Gondoljunk az egyszer ,
kiemelése
itt
els dleges
feladatunk:
a
az a nagy átalakulás, társadalmi
szövedék
önkontroll-apparátus
is
a f veszély, amellyel itt az egyik ember a másikat fenyegeti, a katonai vagy rablási
Ámde a társadalmi funkciók differenciálódása csak az els és legáltalánosabb azon
célzatú rajtaütés. Ha az emberek maguk köré pillantanak, ha szemükkel fákat és
társadalmi átalakulások közül, amelyek a szemünk elé tárulnak, amikor annak okait
dombokat keresnek vagy végignéznek az úton, ez els sorban azért történik, mert
kutatjuk hogy miért a "civilizáció" irányába változott meg a pszichés habitus. Az
mindig számítaniuk kelt arra, hogy fegyveres támadás éri ket, s csak másod-vagy harmadsorban azért, mert ki kell valakit kerülniük. Az élet e társadalom nagy útjain
el rehaladó funkciómegoszlás a társadalmi szövedék teljes átszervez désével jár együtt. Fentebb részletesen megmutattuk, hogy egy olyan társadalomban, amelyben a
65
66
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
szolgáló központi szervek
társadalmat
ugyanakkor
funkciók nem nagyon különülnek el, a meghatározott nagyságrend
maga kénytelen visszafojtani szenvedélyei kitörését, a vértolulást,
viszonylag ingatagok és könnyen széthullanak;
amely egy másik ember elleni fizikai támadásra kényszeríti. A kényszer többi, a
megmutattuk továbbá azt is, hogy mi ennek az oka; megmutattuk, miként
békéssé tett területeken immár uralkodó formája az egyén viselkedését és affktusmegnyilvánulásait interdependenciák
központi szervek a fizikai er szak szilárdabb monopolintézményei. A pszichés bels
pókhálóként övezi az egyént, minél nagyobb területekre terjed ki ez a szövedék,
ugyanilyen
szövedéke,
irányba
amely
az
modellálja. el rehaladó
er tlenednek el lassan a kapcsolati kényszerek emelty je révén a széthúzó törekvések a feudalizáció mechanizmusai, s miként jönnek létre lépésr l lépésre állandóbb
Minél
s r bb
az
funkciómegoszlással
amely területek ezzel az összeszöv déssel - akár funkcionális, akár intézményes is az - egységgé állnak össze, annál nagyobb veszély fenyegeti annak az egyénnek a
er szak monopolintézményeinek létrejöttével és a központi társadalmi szervek
szociális létezését, aki enged spontán vértolulásainak és szenvedélyeinek; s annál
növekv stabilitásával. Csak az ilyen stabil monopolintézmények kialakulásával jön
nagyobb el nyt élvez társadalmilag az, aki képes elfojtani affektusait, s annál
minden
"civilizált"
amely
stabilitása,
sajátos
magatartásának egyik dönt
ember
vonása, a legszorosabb összefüggésben áll a fizikai
kényszerapparátus
közvetít láncszemen át - figyelembe vegye saját és mások cselekedeteinek hatását.
az egyénben a stabil, jórészt automatikusan m köd önkontroll mechanizmusa.
A spontán érzelemkitörések elfojtása, az affektusok visszafogása, a gondolkodás
terének kiterjesztése az adott pillanaton túl a múltbeli okok és a jöv beli
Ha létrejön az er szakmonopólium, békéssé vált terek alakulnak ki, társadalmi
er teljesebben szorítanak kiskorától fogva minden egyént arra, hogy – egész sor
pontosan szabályozott önuralomhoz szoktatja, csak ezzel összefüggésben alakult ki
létre az a társadalmi formálógépezet, amely az egyént kiskorától fogva állandó és
megbékített térségekben; mai köztudatunk számára a legvilágosabban a gazdasági
irányába tart.
a cselekvési láncok és interdependenciák kiterjesztésével szükségképpen ugyanekkor megy végbe a társadalmi térben. A viselkedésnek ez a megváltozása a "civilizáció'"
jelen voltak, de eddig csak a fizikai er szakkal keveredve vagy összeolvadva léteztek, most különválnak attól; önállóan és megváltozott formában maradnak fenn a
következmények láncolatára mindezek ugyanazon viselkedésváltozás különböz
oldalai, éppen azé a viselkedésváltozásé, amely a fizikai er szak monopolizálásával,
mez k, amelyek rendszerint mentesek az er szakos cselekedetekt l. A korábbiaktól eltér kényszerek hatnak itt az egyes emberekre. Er szakformák, amelyek mindig is
függ ségi láncolatai aránylag rövidek, mert nagyrészt közvetlenül saját földje terményeib l él, ott az ösztönök vagy az affektusok er s és állandó elfojtására nincs
fizikai er szak lassan kiszorul a nyílt színr l a társadalom mindennapjaiban, s csak közvetett formában játszik közre a szokások kinevelésében.
Példa erre a nemesség átváltozása lovagok rétegéb l udvaroncok rétegévé. Abban a térben, ahol az er szak elkerülhetetlen és mindennapos esemény, s ahol az egyén
er szakban, a gazdasági kényszerekben testesülnek meg; valójában a különböz fajta er szakok és kényszerek egész keveréke hat tovább az emberi közegben, miután a
szükség; de nem is lehetséges, s nem is hasznos. Maguknak a harcosoknak az életét, de az összes többi emberét is, aki ilyen társadalomban él, amelynek fels rétegét
Általánosságban ebbe az irányba változik meg az emberek viselkedése és affektusháztartása, ha az emberi kapcsolatok szerkezete az ábrázolt módon alakul át:
harcosok
cselekmények; ennek megfelel en széls ségek között mozog - legalábbis a pacifikált életterekben megszokott viselkedéshez képest. Ez lehet séget nyújt a harcos számára,
stabilabb er szakmonopóliumokkal
hogy - az említett másik társadalomhoz képest - rendkívül szabadon élje ki érzéseit és
társadalmakban a funkciómegoszlás többé-kevésbé el rehaladott, az
szenvedélyeit: lehet sége nyílik a vad örömökre, a n k élvezetének gátlástalan
egyéneket köt cselekvési láncolatok hosszabbak, és az egyik ember funkcionális
habzsolására vagy akár a gy löletre is, megsemmisítve és megkínozva mindent és
függ sége a másiktól nagyobb. Az egyén itt messzemen en védve van attól, hogy hirtelen rajtaüssenek, hogy a fizikai er szak sokkszer en törjön be életébe;
mindenkit, aki vagy ami ellenség, vagy az ellenséghez tartozik. Egyúttal azonban az a veszély fenyegeti a harcost, hogy ha legy zik, sokkal jobban ki lesz szolgáltatva a
67
68
közvetlenebbül
fenyegetik
er szakos
és
szakadatlanul
alkotják,
rendelkez
fejedelmi vagy királyi udvarban megtestesül
stabil er szakmonopólium nélküli társadalmak egyúttal mindig olyan társadalmak is, amelyekben a funkciómegoszlás viszonylag csekély mérv , az egyént köt cselekvési láncolatok pedig aránylag rövidek. S megfordítva: az eleinte mindig nagyobb
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
másik ember hatalmának és szenvedélyének, s olyan gyökeresen leigázzák, a testi
affektusmegnyilvánulások elfojtása érdekében. A viselkedésben és az affektus-
kínok olyan széls séges formáit kell megtapasztalnia, amilyenek kés bb, amikor az
megnyilvánulásokban igyekeznek tompítani a széls séges ingadozásokat. Ahogy a
egyén fizikai kínzása, fogva tartása és radikális megalázása már egy központi
fizikai er szak monopolizálása csökkenti a félelmet és rémületet, amelyet az ember a
hatalom monopóliumává vált, a mindennapi életben rendszerint alig fordulnak már
másik emberrel szemben érez, egyúttal azonban annak lehet ségét is, hogy bárki
el ; ezzel a monpolizálással párhuzamosan az egyén fizikai fenyegetettsége lassan
másokat rémületbe ejtsen, másokban félelmet keltsen vagy másokban kínt okozzon -
személytelenebbé válik; már nem függ annyira közvetlenül pillanatnyi affektusoktól;
tehát meghatározott élvezet-és affektuskiélések lehet ségét -, úgy kísérli meg
fokozatosan egyre er sebben vetik alá pontos szabályoknak és törvényeknek; s végül,
csökkenteni az állandó önkontroll, amelyhez az egyén most egyre jobban
bizonyos határok között és meghatározott ingadozásokkal, a fenyegetettség még a
hozzászokik,
törvények megsértése esetén is enyhül.
megnyilvánulás-affektusoktól terheltségét. Az egyént itt arra szorítják, hogy egész
a
viselkedés
ellentéteit
és
hirtelen
átcsapásait,
az
összes
(…)
lelki háztartását alakítsa át: folyamatosan, egyenletesen és mindenoldalúan kell
Ha változik az emberi kapcsolatok szerkezete, ha kialakulnak a fizikai er szak
szabályoznia ösztönéletét és viselkedését.
monopolszervezetei s a tartós csetepaték és háborúskodások kényszere helyett az
Teljesen ugyanebbe az irányba hat az a fegyvertelen kényszer és er szak, amelynek
egyént békésebb pénz- vagy presztízsszerzésre állított funkciók tartják kordában,
az egyén a megbékített mez ben közvetlenül ki van téve: például a gazdasági
akkor az affektusmegnyilvánulások lassan egy közepes szint felé törekszenek. A
kényszer. Ezek is affektusokkal kevésbé telítettek, mérsékeltebbek, állandóbbak és harcostársadalomban az egyik ember a másikkal szemben él. Ezek, az egyén számára
lefelé, a fordulatok nem annyira közvetlenek. Az ellentétes oldalról világosabban látható, hogy mi változik. Az er szakmonopóliumok létrejöttével az ember ember
a társadalomban megnyíló összes funkcióban testet ölt kényszerek szintén arra késztetik t, hogy az adott pillanaton túl szakadatlanul hátra- és el repillantson,
általi fenyegetettségét szigorú szabályozásnak vetik alá, és az kiszámíthatóbbá válik.
összhangban azzal, hogy most már minden cselekedet automatikusan hosszabb és
nem annyira lökésszer ek, mint azok a kényszerek, amelyekkel s monopóliummentes
t nnek el, de mérsékl dnek. A kilengések nem oly nagyok már sem felfelé, sem
viselkedésben és az affektus-megnyilvánulásokban tapasztalható ingadozások nem
ösztönrezdülésein az egyénbe - a másik mércéhez képest - egyenletes önuralmat nevelnek, amely mint szilárd gy r fogja át egész viselkedését; arra szoktatják, hogy
rendszerint kiiktatódik a többiek életéb l; s ezek a szakemberek, az er szaktevés
ösztöneit állandóan a társadalmi mércéknek megfelel en szabályozza. Mint mindig,
egész monopolszervezete most már csak a társadalom mindennapjainak peremén áll
itt sem csak közvetlenül maguk a feln tt funkciók alakítják ki az emberekben ezt a
széls séges esetben, háborús id kben és a társadalmi felfordulás során tör be közvetlenül az egyén életébe. Mint meghatározott szakembercsoportok monopóliuma
differenciáltabb láncokba tagozódik; az egyént l azt követelik, hogy - viselkedése távolabbi hatását szem el tt tartva - állandóan úrrá legyen pillanatnyi affektus-és
A mindennapok mentesebbek lesznek az emberre sokkszer en rátör fordulatoktól. Az er szakot kaszárnyákba zárják; s az tárolóhelyér l, a kaszárnyákból csak
rt mint az egyén viselkedését ellen rz szervezet.
visszafogottságot, az ösztönök és affektusok állandó szabályozását; a feln ttek,
(…) Az er szak monopolizálásával a megbékített helyeken az önuralom és a bels
részben automatikusan, részben egészen tudatosan, viselkedésmódjaik és szokásaik révén az ezeknek megfelel viselkedésmódokat és szokásokat alakítják ki a
kényszer más típusa jön létre: a szenvedélymentes önuralom. A társadalmi ellen rz
gyermekekben; az egyént már kora ifjúságától arra az állandó visszafogottságra és
és felügyel apparátusnak az egyén lelki háztartásában kialakuló ellen rz apparátus
megfontoltságra hangolják, amelyre a feln tt funkciók gyakorlásához szüksége lesz;
felel meg. Mind az egyik, mind a másik pontos szabályozásnak kísérli meg alávetni
ezt a visszafogottságot, viselkedésének és ösztönháztartásának szabályozását
az egész viselkedést, valamennyi szenvedélyt egyaránt. Mindkett - az egyik jórészt a másik közvetítésével állandó, egyenletes nyomást fejt ki az
kiskorától fogva annyira szokásává teszik, hogy mintegy a társadalmi mércék reléállomásaként kialakul az ösztönöknek a mindenkor társadalmilag szokásos sémák
69
70
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
és modellek jegyében történ
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
automatikus önfelügyelete, egyfajta „ész”, egy
megbeszélések vagy tárgyalások sokaságában, egy munkásnál pedig abban, hogy
differenciált és stabil „felettes én”, s a visszafogott ösztönrezdülések és hajlamok egy
minden kézmozdulatát egy pontosan meghatározott pillanatban, meghatározott ideig
része az ember tudatában közvetlenül már egyáltalán nem is jelentkezik.
végzi, mindkét esetben az fejez dik ki benne, hogy milyen sok cselekedet függ
egymástól, milyen hosszúak és s r k azok a láncok, amelyekké, mint részek az
(….)
egésszé, az egyes cselekedetek összeállnak, s milyen er sek azok a versengések vagy kizáró harcok, amelyek ezt az egész interdependens rendszert mozgásban tartják. Oly
sok cselekvéslánc csomópontjában tevékenykedni itt is, ott is az élet idejének egészen
funkciómegoszlás, annyira stabil er szak- és adómonopólium, olyan nagy
területeket és embertömegeket átfogó interdependenciák és versengések jöttek létre, mint még soha a világtörténelemben. Messzire nyúló pénzügyi és kereskedelmi összeszöv dés, s itt-ott ennek közepette a fizikai er szak szilárd monopolszervezetei korábban szemmel láthatólag szinte csak a vízi utak mentén, tehát els sorban a folyóvölgyekben és a tengermedencékben fejl dtek ki; a hátország nagy bels
területei eközben többé-kevésbé a
naturálgazdálkodás szintjén maradtak, tehát aránylag széttagoltak és önellátók voltak, ha végighúzódtak is rajtuk egyes kereskedelmi utak, s voltak is nagyobb piacaik. A nyugati társadalomból kiindulva olyan interdependencia-szövevény fejl dött ki, amely nemcsak messzebbre hálózza be a tengereket, mint a múlt bármely más hasonló képz dménye, hanem egészen az utolsó darab szántóföldig kiterjed hatalmas bels területekre is. Ennek megfelel en az embereknek minden korábbinál nagyobb területen kellett összehangolniuk viselkedésüket, és minden korábbinál több láncszemet kellett el re látniuk a cselekvési sorokban. Hasonlóan er s az önuralom, állandó a kényszer, az affektusmérséklés és az ösztönszabályozás, amelyet az összeszöv dési háló központjaiban való élet tesz szükségessé. Amit korunk "tempójának" nevezünk,
az
egyike
azon
jelenségeknek,
amelyek
különös
világossággal mutatják azt az összefüggést az interdependencia rendszerének nagysága és bels
nyomása, valamint az individuum lelki helyzete között. Ez a
"tempó" valójában nem egyéb, mint a minden egyes társadalmi funkcióban hálóból
kiindulva
minden
cselekedetet
sarkalló
összebogozódó összeszöv dési láncok tömegének és az e tágas és s r n benépesített konkurencianyomásnak
a
pontos beosztását követeli meg; hozzászoktatja az embert ahhoz, hogy pillanatnyi
hajlamait a messzire nyúló interdependenciák szükségszer ségének rendelje alá; erre edzi, hogy kikapcsoljon minden ingadozást viselkedéséb l és állandó bels kényszerrel éljen. Ezért lázadnak fel oly gyakran az egyénben rejl hajlamok a saját felettes énje által képviselt társadalmi id ellen, s ezért keveredik harcba oly sok ember saját magával, amikor pontos akar lenni. Az id mér eszközök és az id tudat fejl désén - éppúgy, mint a pénzén és az összeszöv dés egyéb eszközeién - elég pontosan leolvasható, miként halad el re a funkciómegoszlás és vele együtt az egyénre kényszerített önszabályozás. (…) Jelent s különbség van aközött, hogy valaki a s r , messzire ágazó függ ségi
mérv
A Nyugat civilizációs folyamatát az teszi különös és egyedi jelenséggé, hogy itt olyan
II. A messzire tekintés kényszerének és a bels kényszernek a b vülése
kötelékek világában csak mintegy az interdependenciák passzív tárgyaként él, s távolabbi események együttérzést váltanak ki ugyan bel le, ám nem befolyásolhatja, s t még csak fel sem tudja ismerni saját létezésének ezeket a messzire nyúló összefonódásait, és aközött, hogy valaki olyan helyzetet tölt be a társadalomban, olyan funkciója van, amelyen már úrrá is csak úgy tud lenni, hogy tartós er feszítéseket kell tennie a tágabb összefonódások hosszabb távú áttekintése érdekében, és viselkedését ezek értelmében kell állandóan szabályoznia. A nyugati fejl désben eleinte bizonyos fels
és középrétegbeli funkciók kényszerítettek ki
birtokosaikból ilyen állandó, aktív és hosszú távra szóló önfegyelmezést - udvari funkciók egy nagy társadalmi kötelék uralmi központjaiban és keresked i funkció a távolsági kereskedelmi kapcsolatok központjaiban, amelyek valamely elég stabil er szakmonopólium védelme
alatt
állnak.
A nyugati társadalmi
folyamat
sajátosságaihoz tartozik azonban hogy itt, maguknak az interdependenciáknak a
kifejez dése. Mutatkozzék meg e tempó egy hivatalnok vagy vállalkozó esetében
kiterjedésével, egyúttal a társadalom egyre újabb rétegeinek kell szert tenniük ilyenfajta messzire tekintésre, egyéni viselkedésükre nagyobb térbeli és id beli
71
72
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
távolságokkal való ilyen aktív egybehangolására. Még a mindenkori alsó szociális
többnyire er s társadalmi nyomás hatására, fokozatosan hozzászoknak ahhoz, hogy
rétegek funkciói és egész társadalmi helyzetük is egyre inkább megkíván és lehet vé
visszafogják pillanatnyi affektusaikat, s - mivel mélyebb betekintésük van abba az
tesz bizonyos messzire tekintést, megváltoztatva vagy visszafogni késztetve
egész összeszöv dés-rendszerbe, amelyben dolgoznak, valamint feladatukba és a
mindazon hajlamokat, amelyek a távolabbi rovására pillanatnyi vagy rövid távú
rendszeren belüli helyzetükbe - fegyelmezzék egész viselkedésüket. Ezáltal az
kielégüléssel kecsegtetnek. A múltban az alsó kétkezi munkásrétegek funkciói
egykori alsó rétegek viselkedése is egyre inkább abba az irányba terel dik, amely
általában csak annyira szöv dtek bele a különös függ ségek rendszerébe, hogy
eleinte csak a nyugati fels rétegekre korlátozódott. Társadalmi erejük növekszik az
birtokosaik megérezték a távoli hatásokat és - ha ezek kedvez tlenek voltak -
utóbbiakéhoz képest, de egyre jobban hozzáedz dnek a messzire tekintéshez is,
nyugtalansággal és felhördüléssel, rövid lejáratú affektuskisülésekkel reagáltak.
akárki irányította is eleinte ezt a folyamatot, akárki kínálta is a gondolati modelleket
Funkcióik azonban nem úgy épültek fel, hogy bennük magukban a küls kényszerek
ehhez a messzire tekintéshez; rájuk is egyre inkább olyan küls kényszerek hatnak,
állandóan bels
kényszerekké változtak volna; mindennapi életfeladataik csak
amelyek az individuumban bels kényszerekké alakulnak át; bennük is növekszik a
ket arra, hogy közeli kívánságaikat és affektusaikat
horizontális feszültség az önkontrollgépezet, a "felettes én" és a kiélhetetlenné vált,
visszafogják valami kedvéért, ami itt és most nem volt megfogható. Az ilyen
jól-rosszul átalakított, szabályozott vagy elnyomott ösztönenergiák között. A nyugati
kitöréseknek ezért szinte sohasem volt hosszan tartó sikere.
társadalomban ezért még mindig állandóan szélesülnek a civilizációs struktúrák;
kevéssé tették képessé
találhatók különböz
fokozatokban központi és kevésbé központi jelent ség
Különböz láncolatok hatnak itt egyszerre. Minden nagyobb emberi szövedékben
egyúttal pedig az egész Nyugat - az alsó és a fels rétegek együtt - fokozatosan egyetlen összeszöv dési háló központjává és egyfajta fels rétegévé válik, amelyb l a nem nyugati világ egyre nagyobb - benépesített és néptelen - részeire terjednek ki a
magasabb koordináló funkciók nemcsak középponti helyzetük, a bennük keresztez d cselekvési láncok gazdagsága miatt kényszerítenek állandóbb és
civilizáció struktúrái. S csak ennek az átfogó mozgásnak a látomása: bizonyos funkció- és viselkedésstruktúrák lökésszer kiterjedése egyre újabb rétegekre és
szigorúbb önmegtartóztatásra. Mivel birtokosaik cselekedeteit l egész sor más
vidékekre, annak belátása hogy e civilizációs mozgásnak nem a végén állunk, hanem
szektorok. Az ezekben a központi szektorokban betöltött funkciók, például a
cselekvés is függ, ezekkel a funkciókkal nagyobb társadalmi er is kapcsolódik össze.
hullámai és valóságai közepette - csak ez helyezi helyes megvilágításba a
A nyugati fejl dés sajátos jellegét az adja, hogy e fejl dés során egyre
"civilizáció" problémáját. Miként festenek - ez a kérdés - a jelenb l a múlt felé
egyenletesebbé válik mindenki függése mindenkit l. A nyugati társadalmak rendkívül tagolt és igen fejlett munkamegosztású szövedéke egyre jobban függ attól,
haladva, lökésr l lökésre a mozgás hullámcsapásai? (…)
hogy az alsó agrár- és városi rétegek is a hosszú távú és távolabbi összeszöv dések áttekintése alapján szabályozzák viselkedésük és tevékenységüket. Ezek a rétegek
már nem egyszer en "alsó" szociális rétegek. A munkamegosztás gépezete olyan
érzékennyé és bonyolulttá válik, a benne m köd futószalagok bármely pontján beálló zavarok annyira az egészet fenyegetik, hogy az irányító rétegek, amelyek
IV. A harcosok udvarhoz kötése
voltaképpen a többi felett rendelkeznek, saját kizáró harcaik nyomása alatt kénytelenek egyre jobban tekintettel lenni a széles tömegekre. De amiként e változás
során a széles tömegek is középpontibb jelleg vé válnak, és nagyobb lesz: a súlyuk az egész munkamegosztásos emberszövedéken belül, úgy követel meg és tesz lehet vé egyúttal nagyobb messzire tekintést is e funkciók betöltése. Birtokosaik, 73
A 17. és a 18. század udvari társadalma s mindenekel tt az annak középpontját alkotó francia udvari nemesség sajátos helyet foglal el ebben az egész hullámmozgásban, fels
rétegbeli viselkedésmódok lefelé özönlésében, alsó rétegbeliek felfelé
áramlásában, s végül egyre szélesebb körökre kiterjed egybeolvadásukban. Mint mondottuk, nem az udvari emberek teremtették meg vagy találták ki az affektusok mérséklését és az egész viselkedés egyenletes átalakítását. Mint az összes többi
74
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
ember, k is csupán az összeszöv désb l adódó kényszereknek engedelmeskednek,
kialakulása persze csak részjelenség abban az egész folyamatban amely fokozatos
amelyeket nem tervezett meg sem egyvalaki, sem valamely csoport. Mégis ebben az
civilizációval jár együtt. De egyike azoknak a kulcsfontosságú jelenségeknek,
udvari társadalomban sok viselkedés- és érintkezési forma alapkészlete formálódik
amelyekb l kiindulva különösebb nehézség nélkül nyerhetünk betekintést e
ki, s ez azután, más formákkal átitatódva s mindenkor a hordozó réteg helyzete
folyamatok mechanizmusába. A nagy királyi udvar hosszú ideig azoknak a társadalmi
szerint
újabb
összeszöv déseknek a középpontjában áll, amelyek útjára indítják és ösztönzik a
funkciókörökben lel otthonra. Az udvari, a jó társaság tagjai sajátos helyzetük folytán
viselkedés civilizációját. Ha nyomon követjük az udvar szociogenezisét egy olyan
változva,
a
messzire
tekintés
kényszerével
együtt
egyre
civilizációs átalakulás s r jébe jutunk, amely különösen jellegzetes s egyúttal elengedhetetlen el feltétele minden további civilizatorikus változásnak: látjuk,
átalakításnak és modellálásának szakembereivé;
minden más nyugati csoportnál er sebben válnak e mozgás során a viselkedés társadalmi érintkezésben történ
szemben ugyanis minden kés bbi, a fels réteg helyzetébe került csoporttal, nekik
miként váltja fel lépésr l lépésre a harcos nemességet egy megszelídített, affektusait
társadalmi funkciójuk van ugyan, de hivatásuk nincs. (…) Itt, a monopolurak
letompító nemesség az udvari nemesség. Nemcsak a nyugati civilizációs
székhelyén fut össze els ként egy nagyobb interdependencia-rendszer valamennyi
folyamatban, hanem - amennyire megítélhet - általában minden nagyobb civilizációs
szála; a társadalmi folyamatok meghatározott metszetében itt több szál keresztezi
folyamatban a harcosok udvarhoz kötése az egyik legdönt bb szakasz. Aligha kell azonban hangsúlyozni, hogy ennek az udvarhoz kötésnek, egy társadalom bels
hosszabbak is. Még az egyes városi-keresked i funkcióközpontokat összef z
pacifikálásának igen különböz
távolsági kereskedelmi szálak sem bizonyulnak soha tartósnak és stabilnak, ha nem
harcosok udvarhoz kötése igen fokozatosan zajlik a 11. vagy a 12. századtól kezdve,
védelmezik ket hosszú id n át er s központi hatalmak. Ennek megfelel en kíván
míg végül, a 17. és a 18. században lassan befejez dik.
egymást, mint a szövedék bármely más pontján, s a cselekvési láncok ráadásul
lépcs fokai és fokozatai vannak. Nyugaton a
meg ez a központi szerv mindennél nagyobb messzire tekintést, szigorúbb viselkedésszabályozást tisztségvisel it l és magától a fejedelemt l vagy azok
(…) Korábban megmutattuk azt a szükségletkonstellációt, amelynek alapján az "udvar"
helyetteseit l és szolgáitól. Ez a helyzet fejez dik ki világosan a ceremóniákban és az
mint intézmény nemzedékeken át mindig újból és újból létrejött: a nemességnek vagy
k zött minden lépésének és gesztusának olyan következményekkel terhes és messzire nyúló jelent sége van - éppen mert és amennyiben a monopóliumok még igen er sen
fokozódó pénzbeli összeszöv dés során a jószágok hozama - a feltörekv polgárság szintjéhez mérve - már csak közepes ellátást és igen gyakran már azt sem biztosított,
legalábbis a nemesség egyes részeinek szükségük volt a királyra, mert az el rehaladó monopóliumképz déssel a társadalomból elt nt a szabad harcos funkciója, s mert a
etikettben. Közvetlenül vagy közvetve az egész uralmi területt l akkora nyomás nehezedik a központi uralkodóra és sz kebb környezetére, bizonyos körülmények
ám olyan szociális létezést egészen bizonyosan nem, amellyel a nemesség mint fels
tartózkodás és távolságtartás híján igen gyorsan felborulna a társadalomban a
réteg meg rizhette volna presztízsét a polgári rétegek növekv erejével szemben. E
feszültségek egyensúlya, amelyen a békésebb monopoligazgatás alapul. S ha nem is
nyomás hatására kerül a nemesség egy része - aki csak remélhette, hogy ott ellátáshoz
mindig közvetlenül, mégis legalább a központi uralkodó és miniszterei személyén keresztül az udvaroncok zömére és a fejedelem sz kebb és tágabb környezetére hat
juthat - az udvarhoz, és ezáltal a királytól való közvetlen függ ségbe. Egyedül az itteni, az udvari élet nyújtott az egyes nemesnek ebben a szociális mez ben olyan
az egész nagyobb uralmi terület minden valamennyire is jelent sebb mozgása és
gazdasági és egyúttal presztízsesélyeket, amelyek némileg kielégíthették a
megrázkódtatása.
mindenki
reprezentatív fels rétegbeli létezés igényét. Ha a nemesek esetében kizárólag vagy
elkerülhetetlenül belebonyolódik, közvetve vagy közvetlenül mindenkit állandó
akár csak els sorban gazdasági esélyekr l lett volna szó, nem kellett volná az
el vigyázatosságra, szavainak és cselekedeteinek igen pontos mérlegelésére kényszerít. Er szak és adómonopóliumok, valamint ezek körül nagy udvarok
udvarhoz menniük; pénzhez sokan közülük jobban és sikeresebben juthattak volna keresked i ténykedés - vagy például ben sülés - révén, mint az udvari élettel. Nemesi
75
76
magán- vagy személyes jelleg ek -, hogy e pontos beosztás, e differenciált
Az
összeszöv dés,
amelyben
az
udvarnál
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
rangjukat azonban el kellett volna hagyniuk ahhoz, hogy kereskedéssel jussanak
csillapításának szükséglete, hanem meghatározott magas, társadalmilag szokványos
pénzhez; ekkor viszont lealacsonyodtak volna mind saját maguk, mind a többi nemes
életszínvonal és presztízs meg rzésének vágya. Éppen ez magyarázza meg azt, hogy
szemében. S éppen ez, távolságuk a polgárságtól, nemesi jellegük, az ország
az ilyen fels
rétegekben általában miért er sebb az affektusszabályozás, és
legmagasabb rendjéhez tartozásuk adott érzésük szerint értelmet és irányt életüknek;
mindenekel tt miért alakulnak ki er sebb bels kényszerek, mint a megfelel alsó
a rendi presztízs meg rzésének vágya, a kívánság, hogy "különbözzenek",
rétegekben; a társadalmi presztízs elvesztését l vagy akár csak csökkenését l való
cselekvésük indítékai között teljesen els bbséget élvezett a gazdagság utáni vággyal,
félelem a küls kényszerek bels kényszerekké való átalakulásának egyik legnagyobb
a pénzfelhalmozással szemben. Nemcsak azért mentek tehát az udvarba, s nemcsak
hajtóereje. Mint sok más ponton, itt is különösen tisztán rajzolódnak ki a fels réteg,
azért maradtak ott, mert gazdaságilag függtek a királytól, hanem azért függtek a
a "jó társaság" jellemz i a 17. és 18. század udvari arisztokráciájában, éppen azért,
királytól, mert csak az udvarhoz menve és az udvari társadalomban élve rizhették
mert náluk a pénz ugyan nélkülözhetetlen, a gazdagság pedig bizonyára kívánatos
meg azt a távolságot mindenki mástól és azt a presztízst, amelyen lelki üdvük, a fels
eszköze az életnek, ám - szemben a polgári világgal - még egészen biztosan nem a
réteg tagjaként való létezésük, az ország "társaságához" tartozásuk múlt. Egészen
presztízs középpontja is egyúttal. Az udvari társadalomhoz tartozás az ide tartozók
biztos, hogy az udvari nemeseknek legalább egy része nem élhetett volna ott, ha nem
tudatában többet jelent puszta gazdagságnál; éppen ezért köt dnek oly teljesen és
kínálkozott volna számukra számtalan gazdasági esély is; ám mégsem pusztán
elszakíthatatlanul az udvarhoz; éppen ezért oly er s a viselkedésüket alakító udvari
gazdasági létlehet ségeket kerestek - mint mondottuk, ilyen lehet ségekre nemcsak
élet kényszere; nincs más hely, ahol lealacsonyodás nélkül élhetnének; és éppen ezért
az
szorulnak rá annyira a királyra, ezért oly nagy a függ ségük.
udvarban
lelhettek
volna
-
hanem
olyan
létlehet ségeket,
amelyek
presztízsükkel, nemesi jellegükkel összeférhet k voltak. S ez a
A király viszont egész sor okból szorul rá a nemességre. Társaséletéhez olyan
kett s kötés, ez az egyszerre gazdasági és presztízsszükségletek általi kötöttség kisebb-nagyobb mértékben minden fels rétegre jellemz , nemcsak a "civilité",
társaságra van szüksége, amelynek osztja a szokásait; az ország összes többi csoportjától való megkülönböztetés igényét szolgálja, hogy azok az emberek, akik
hanem a "civilizáció" hordozóira is. Az egyik, az a kényszer, amelyet a "magasabb"
akár az asztalnál, akár lefekvéskor, akár a vadászat során kiszolgálják, az ország
megkülönböztet
rendhez tartozás és az ott megmaradás vágya gyakorol az egyénre, nem kevésbé er s az
a
kényszer,
amely
egyszer en
használja a nemességgel szemben – csak ebben az esetben nem csökken ugyanis a kulcsmonopóliumok feletti rendelkezésben élvezett játéktere. Mindenekel tt a
mint
szükségszer ségéb l fakad, hogy valamib l élnie kell. A kétfajta hajtóer mint szétválaszthatatlan, kett s lánc veszi körül az ilyen rétegekhez tartozó egyes
ellensúlyként van szüksége a nemességre, ahogy a polgárságot is ellensúlyként
modelláló
jelleg ,
legf bb nemességéhez tartoznak. Különösképpen azonban a polgársággal szembeni
annak
és
"királymechanizmus" törvényszer sége miatt szorul az abszolút uralkodó a
szorongást, a szociális megkülönböztetések elmosása elleni harcot éppúgy sohasem
nemességre. A nemességet mint megkülönböztetett réteget és ezáltal a nemesség és a
lehet csak a másik kötöttségb l magyarázni - mint több pénzre, gazdasági el nyökre
polgárság közötti feszültség egyensúlyt fenntartani, a két rend közül az egyiket sem
irányuló álcázott kívánságot -, ahogy viszont az els sohasem található meg tartósan olyan rétegek vagy családok körében, akik igen er teljes küls nyomás alatt, az
engedni túl er ssé vagy túl gyengévé válni - ez a királyi politika alapja. (…)
embereket, s az egyik kötöttséget, a presztízsvágyat, a presztízsvesztést l való
A nemesség egy részének az udvarnál lehet sége nyílik a rendhez méltó ellátásra;
megszabott köt dés a cselekvés els dleges indítékaként csak olyan rétegek tagjainál
de az egyes nemesek - az egykori lovagokkal ellentétben - itt már nem szabad, harcos
lelhet fel, amelyeknek jövedelme normális körülmények között nem túl kicsi, vagy
versenyben állnak egymással, hanem monopolisztikusan megszabott versenyt
akár növeked ben is van, és jelent sen fölötte áll az éhségküszöbnek. Az ilyen rétegekben a gazdasági tevékenység hajtóereje sem egyszer en az éhség
folytatnak azokért az esélyekért, amelyeket a monopólium urának kell nyújtania. S eközben nemcsak ennek a központi uralkodónak a nyomása alatt élnek; nemcsak
77
78
éhezés és a nyomor szélén élnek. A meghatározott szociális presztízs vágyától
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
annak a versenynek a nyomása nehezedik rájuk, amelyet egymás között s ráadásul
élet ebben a körben sem békés. Igen sok ember függ állandóan egymástól. Er s a
még a vidéki nemesek tartalék seregével folytatnak, hanem mindenekel tt a
presztízsért és a király kegyéért folyó versengés nyomása. Szüntelenül zajlanak az
feltörekv polgári rétegek nyomása hat rájuk. Ez utóbbi növekv társadalmi erejével
"afférok", a rangért és a kedvezésért folyó viszályok. Ha a t r mint a döntés eszköze
kell az udvari nemességnek állandóan versenyre kelnie; az illetékek, adóhozamok,
már nem játszik is akkora szerepet, helyébe intrikák és olyan harcok lépnek,
amelyekb l él, f leg a harmadik rendt l erednek. Az interdependencia, a különböz
amelyekben szavakkal harcolnak a karrierért és a szociális sikerért. Ezek más
társadalmi funkciók összeszöv dése s mindenekel tt a nemesség és a polgárság
tulajdonságokat kívánnak meg és nevelnek ki, mint azok a harcok, amelyek
interdependenciája sokkalta szorosabbá vált, mint amilyen a korábbi korszakokban
fegyverrel vívhatók meg: a megfontoltság, a hosszú távú számítás, az önuralom, a
volt. Ennek megfelel en mindenütt jelenvalóbbak a köztük lev feszültségek is. S
saját affektusok legpontosabb szabályozása, az emberek és az egész terep ismerete
ahol ilyen módon megváltozik az emberi kapcsolatok szerkezete, ahogy most az
minden szociális siker elengedhetetlen el feltételévé válik. Minden egyén valamilyen
egyén egészen másként ágyazódik bele az emberi szövedékbe s egészen másként
"klikkhez", érintkezési körhöz tartozik, amely adott esetben támogatja
t; a
t függ ségeinek hálója, mint korábban, úgy változik meg tudat- és
csoportosulások azonban változnak. Az egyén szövetségeket köt, méghozzá lehet leg
ösztönháztartása is. A legkülönböz bb oldalak felé megnyilvánuló szorosabb
olyan személyekkel, akiknek magas az udvari árfolyama; az egyes személyek
alakítja
interdependencia, a legkülönböz bb oldalakról származó er s és állandó nyomás
árfolyama azonban nyilván igen gyorsan változik. Az egyénnek versenytársai, nyílt
állandóbb önkontrollt, stabilabb felettes ént és az emberek közötti érintkezésben a
és titkos ellenfelei vannak. A harcok és a szövetségek taktikája pontos mérlegelést
magatartás új formáit igényli és neveli ki: harcosokból udvaroncok lesznek.
igényel; a másokkal kapcsolatos viselkedésben pontosan adagolni kell a távolságtartást és a közeledést; minden üdvözlésnek, minden beszélgetésnek a
(…)
V. Az ösztönök letompítása. Pszichologizálás és racionalizálás "Az udvari élet - mondja La Bruyére - komoly, melankolikus játék, amelynek szabályai: fel kell sorakoztatni figuráinkat és ütegeinket, legyen egy tervünk, azt kövessük, hárítsuk el ellenfelünk terveit, néha kockáztassunk és játsszunk szeszélyesen; és minden álmodozásunk és intézkedésünk után sakkot, néha mattot kapunk.” Az udvarban s mindenekel tt a nagy, abszolutista udvarban alakul ki el ször a társaságnak az a fajtája, s alakulnak ki olyan szerkezeti sajátosságokkal bíró emberi kapcsolatok, amelyek ett l fogva Nyugat-Európa történelmének nagy részében és minden átalakulás dacára újból és újból dönt szerepet játszanak. Egy széles emberi térségben, amely nagyjából mentes a fizikai er szaktól, kialakul a "jó társaság"; de ha a fizikai er szak alkalmazása most háttérbe szorul is az emberek közötti érintkezésben, ha még azt is megtiltják nekik, hogy párbajozzanak, ett l még az
közvetlenül mondottakon vagy megtetteken túli jelent sége van: ezek mutatják az emberek árfolyamértékét, s hozzájárulnak az ezekr l az értékekr l alkotott udvari vélekedés kialakulásához: „A kegyencnek jól kell vigyáznia magára: mert ha kevésbé várakoztat meg el szobájában, mint rendesen, ha nyíltabb az arca, ha kevésbé ráncolják gondok, ha szívesebben hallgat meg, és egy kissé messzebb kísér ki, akkor azt gondolnám, hogy csillaga süllyed ben van, s jól gondolnám.” Az udvar a t zsde egy fajtája; mint minden "jó társaságban", az emberek véleménycseréjében itt is állandóan bizonyos vélemény" alakul ki minden egyén értékér l; ennek az értéknek a valóságos alapja azonban itt nem a pénzbeli vagyon, s nem is az egyén teljesítmény vagy képességei, hanem az, hogy mekkora kegyet élvez a királynál, mekkora befolyása van más hatalmasságoknál, s mekkora jelent sége az udvari klikkek játékában. Mindez, a kegy, a befolyás, a jelent ség ez az egész bonyolult és veszélyes játék, amelyben tilos és a létezést veszélyezteti a fizikai er szak alkalmazása és a közvetlen affektuskitörések, minden résztvev t l állandó
emberek számos más formában kényszert és er szakot gyakorolnak egymás felett. Az
messzire tekintést, az összes többi embernek és helyzetének, az udvari vélemények szövedékében élvezett árfolyamértékének pontos ismeretét kívánja meg; megköveteli
79
80
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
továbbá a saját viselkedés pontos differenciálását, ennek az összeszöv dési értéknek
tartósan függ emiatt er södik a hosszabb cselekvésláncolatok figyelembevételének
megfelel en. Minden félrefogás, minden el vigyázatlan lépés csökkenti a tettes
szokása. S miként ilyen módon megváltozik az egyén viselkedése és lelki háztartása,
árfolyamértékét az udvar véleményében; bizonyos körülmények között az udvarban
úgy változik meg ennek megfelel en az a mód is, ahogy az ember a többieket
elfoglalt egész helyzetét veszélyezteti.
szemléti; az egyik embernek a másikról alkotott képe árnyalatokban gazdagabbá,
"Aki ismeri az udvart, az ura gesztusainak, szemének és arckifejezésének;
pillanatnyi érzelmekt l mentesebbé válik: "pszichologizálódik".
mélyenszántó és áthatolhatatlan; eltitkolja rossz állását, mosolyog ellenségeire,
Ahol a társadalmi funkciók felépítése az egyénnek jobban megengedi hogy
er szakot tesz hangulatán, álcázza szenvedélyeit, meghazudtolja szívét, érzelmei
pillanatnyi impulzusai alapján cselekedjék, mint az udvarnál, ott nem szükséges és
ellenében cselekszik."
nem is lehetséges behatóan foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy milyen a másik ember
Félreismerhetetlen a nemesség átalakulása a "civilizált" viselkedés irányába. Itt ez
személyes tudat- és affektusszerkezete, s milyen rejtett indítékok, számítások állnak a
még nem minden ponton olyan mélyreható és átfogó, mint kés bb a polgári
viselkedése mögött. Ahogy itt számítás ütközik számolással, úgy ott közvetlenül az
társadalomban; az udvaroncnak és az udvarhölgynek ugyanis még csak azonos
affektus az affektussal. A közvetlen affektusoknak ez az ereje azonban korlátozott
rendhez tartozókkal szemben kell ilyen er s kényszernek engedelmeskednie,
számú viselkedés módot tesz lehet vé az egyén számára: a másik vagy barát vagy
szociálisan alatta állókkal szemben ennél sokkal kevésbé. Attól teljesen eltekintve,
ellenség, vagy jó, vagy rossz; s mindenki aszerint viselkedik, hogy miként látja a
hogy az udvari társadalomban más sémát követ az ösztön- és affektusszabályozás,
másikat az affektusok e fekete-fehér ábrázolásának megfelel en. Úgy látszik, mintha
mint a polgáriban, el bbiben még elevenebb annak tudata, hogy ennek a
az affektusszerkezetnél közvetlenül annak az embernek az érzéséhez szól, aki ezeket a jelenségeket látja; s ha valami itt és most barátságosnak vagy ellenségesnek t nik
foglaló szokásrendszerré. De már itt is egészen világos, hogy az ember egészen
fel számára, azt úgy értelmezi, mintha vele szemben lenne valaki barátságos vagy
részben még nem t nnek el a mindennapi tudatból; a bels kényszerek még nem váltak teljesen szinte automatikusan m köd és minden emberi kapcsolatot magába
éppen villámlik, hogy a másik ember nevet vagy a homlokát ráncolja, mindez ennél
el jel
minden közvetlenül az érz emberre vonatkozna. Az, hogy a nap süt, hogy most
hajlamok legalább
szabályozásnak társadalmi okai vannak; az ellenkez
sajátos formában - er sebben differenciálódik és tagolódik. Mintegy szembekerül
ellenséges. Nem jut eszébe, hogy egy véletlenül elkapott pillantást egy
önnönmagával. "Elrejti szenvedélyeit", "megtagadja szívét", "érzése ellenében
arckifejezést
cselekszik". Nem enged a pillanatnyi élvezetnek vagy hajlamnak, mert el re látja, milyen rossz érzés következne bel le, ha engedne neki; s ez valóban ugyan - az a
közvetlenül semmi közük hozzá. A természetre és az emberekre vonatkozó ilyen messzire tekintésre az egyes emberek csak annak mértékében tesznek szert, ahogy a
olyan
távolabbi
összefüggésekb l
magyarázzon,
t sért
amelyeknek
mechanizmus, amellyel a feln ttek - akár a szül k, akár más személyek - kiskoruktól
fokozódó funkciómegoszlás és a nagyobb számú emberrel való mindennapos
kezdve szilárdabb "felettes ént" nevelnek bele a gyermekekbe. A pillanatnyi ösztön -
összeszöv dés az egyént ilyen messzire tekintéshez és az affektusok nagyobb megtartóztatásához szoktatja. Csak ekkor libben fel kissé a fátyol, amelyet a szenvedélyek vonnak a szem elé, s tárul új világ a tekintet elé, olyan világ, amelyben a dolgok az egyes ember számára barátságosan vagy ellenségesen zajlanak, ám ett l
nincs jelen olyan személy, aki létrehozná; az ilyen hajlamok energiáit pedig
még nem feltétlenül szándékosan barátságos vagy ellenséges, az események olyan
veszélytelen, semmiféle rossz érzéssel nem fenyeget irányba tereli.
láncolata, amelynek összefüggései csak akkor tárulnak fel, ha hosszabb ideig
és affektusrezdülést mintegy a bekövetkez rossz érzést l való szorongás takarja el és küzdi le, míg végül ez a szorongás szokásszer en szegül szembe a tiltott viselkedésmódokkal és hajlamokkal, még akkor is, ha közvetlenül már egyáltalán
A társadalom átalakulásának, az emberek közötti kapcsolatok változásának
szenvedélymentesen figyelik meg ket.
megfelel en átalakul az egyén affektusháztartása is: amott növekszik azon cselekedetek sora és azon emberek száma, amelyekt l, illetve akikt l az egyén
Ahogy az egész viselkedés, úgy a dolgok és emberek megfigyelése is affektusmentesebbé válik a civilizálódás során; a "világképet" is fokozatosan egyre
81
82
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
kevésbé határozzák meg az emberi vágyak és szorongások, s egyre er teljesebben az,
legalábbis nem kizárólag tartalmukban, hanem mindenekel tt hangnemükben,
sorok,
megváltozott affektuslégkörben térnek el a korábbi évszázadok hasonló írásaitól:
amelyeknek saját törvényszer ségük van. Ahogy ma, mintegy a történelem és a
kezdenek nagyobb szerepet játszani bennük a pszichológiai összefüggések, a
"tapasztalatnak"
vagy
"empíriának"
nevezünk:
összeszöv dési
amit
személyes megfigyelések. (...) A magyarázatot erre a kor társadalmi változásainak és az emberi kapcsolatok átalakulásának vizsgálata adja. A viselkedési el írásoknak
szorongások fojtogatásából, és mint autonóm összefonódási összefüggés kezd
ebben a „pszichologizálódásában" vagy - pontosabban - megfigyelésekkel és
társadalom menetének egy újabb ilyen lökése nyomán e törvényszer ség fokozatosan kibontakozik a személyes affektusok és érintettségek ködéb l, a csoportvágyak és -
tapasztalatokkal való er sebb átitatódásában a fels
mértékben - az emberekkel. Különösen az udvar sz kebb és tágabb körében fejl dik
udvarhoz kötése és a társadalom valamennyi részének ebben a korban tapasztalható
feltárulni szemünk el tt, úgy ez történt annak idején a természettel és - korlátozottabb
réteg gyorsan el rehaladó
nemcsak azokban az írásokban találjuk, amelyek a "helyes magatartás" e korban
láncolatokat szem el tt tartó pontosabb megfigyelése; s ennek éppen az volt az oka,
érvényes szintjét rögzítik; éppúgy megtaláljuk ezeket azokban a m vekben is,
hogy saját maga ellen rzése és mások állandó, gondos megfigyelése itt a társadalmi
amelyek e rétegek szórakoztatását szolgálják. Az az embermegfigyelés, amelyet az
helyzet meg rzésének legelemibb el feltételei közé tartozik. De ez valóban csak
udvari élet követel meg, irodalmilag az emberábrázolás m vészetében fejez dik ki.
egyetlen példa arra, hogy amit "tapasztalati tájékozódásnak" nevezünk, a tágabb
szorosabb összeszöv dése fejez dik ki. Ilyen irányú változás jeleit egészen biztosan
másik ember és a saját magunk hosszabb motivációsorokat és nagyobb összefüggés-
ki az, amit ma valószín leg az ember "pszichológiai" szemléletének neveznénk: a
A könyvek iránti er sebb igény egy társadalomban már önmagában is biztos jele az
összefüggésekben történ megfigyelés éppen akkor kezd lassan kialakulni, amikor
er teljes civilizációs lökésnek; minden esetben ugyanis számottev
maga a társadalmi szerkezet szorítja arra az egyént, hogy pillanatnyi affektusait
ösztönváltozás és -szabályozás, amelyet könyvek írása csakúgy mint olvasása
er sebben fogja vissza, s ösztönenergiáit nagyobb mértékben alakítsa át. Saint-Simon megfigyel egyszer valakit akir l nem tudja pontosan, hogy miként
azonnal megkövetel. De a könyv az udvari társadalomban még nem egészen ugyanazt a szerepet játssza, mint a polgáriban. A társas érintkezés, a presztízsértékek piaca
viszonyul hozzá. A következ képpen írja le saját viselkedését ebben helyzetben.
alkotja itt minden egyén számára élete középpontját; a könyveket annyira csak a
az az
dolgozószobában vagy a magányos, a hivatástól elcsent szabad órákban olvassák, hogy azok inkább a társas-társadalmi együttlét részei: a beszélgetések és a társas
"Azonnal észrevettem, hogy elhidegült; szememmel követtem irányomban tanúsított magatartását, nehogy eltévedjek a között, ami talán mellékes lehet egy kényes ügyekkel megbízott emberben és között, amit gyanítottam benne. Mivel gyanúim beigazolódták, azonnal eltávoztam t le, noha úgy tettem, mintha semmi sem történt volna."
játékok folytatásai vagy - mint az udvari emlékiratok többsége - meggátolt beszélgetések, társalgások, amelyekhez valamilyen okból nincs partner. Az
emberábrázolás magas m vészete az udvari emlékiratokban, levelekben vagy "pszichológiának" nevezünk – sohasem az a célja, hogy az egyes embert önmagában
az udvari élet nevel. Franciaországban a polgári társadalom e vonatkozásban is - mint
szemlélje, mintha a ember viselkedésének lényeges vonásait másokkal fennálló
annyi másban - különösen folyamatosan viszi tovább az udvari örökséget; hozzájárulhatott ehhez az, hogy a párizsi "jó társaság" mint mindannak
Az embermegfigyelés ezen udvari m vészetének - eltér en attól, amit a rendszerint
aforizmákban így jól szemlélteti azt a differenciált embermegfigyelést, amelyre maga
kapcsolataitól függetlenül hordozná, és mintegy csak utólag lépne kapcsolatba másokkal; a megközelítés itt annyiban valóságh bb, amennyiben az egyént mindig
haszonélvez je és továbbfejleszt je, ami presztízs eszközök terén az udvari körökben
társadalmi kapcsolataiban veszik szemügyre, mint másokkal való kapcsolataiban él
kifejl dött, messze a forradalmon túli id kig, mindmáig fennmaradt. Mindenesetre
embert, mint egyént egy adott társadalmi helyzetben.
elmondható, hogy Saint-Simon és kortársai udvari emberábrázolásától a 19. század "jó társaságának” prousti ábrázolásáig-Balzacon, Flaubert-en, Maupassant-on és sok más szerz n át -, végül szélesebb rétegek életének olyan írók m veiben történ
Fentebb utaltunk arra, hogy 16. század viselkedési el írásai nem annyira vagy
83
84
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
megformálásáig, mint Jules Romains vagy André Malraux, s egy sor francia filmig a
vagy "értelemnek" és "észnek" nevezünk. Mindezek - noha a szóképz dmény alapján
hagyomány nyílegyenes vonala vezet, amelynek legjellegzetesebb vonásai közé
kézenfekv lenne az elgondolás - nem maradnak ugyanúgy viszonylag érintetlenül a
éppen az embermegfigyelésnek ez a tisztásága tartozik, az a képesség, hogy az
történelmi-társadalmi változástól, mint például a szív vagy a gyomor; az egész lelki háztartás meghatározott alakulását fejezik ki; egy olyan alakulás aspektusait alkotják, amely fokozatosan, sok-sok lökésen és ellenlökésen át megy végbe, s annál
létezésének szövedékéb l másoktól való egyszer
függéséb l és másokra való
er sebben nyilvánul meg, minél kötelez bb er vel és teljesebben fenyegetnek - az
rzi meg az ábrázolás a valóban megélt légkörét és
emberi függ ségek szerkezete révén - rossz érzéssel, lesüllyedéssel és másokkal
ráutaltságából. Éppen ezért
embereket társadalmi összeszöv désük egészével együtt lássák és kölcsönös összeszöv déseib l értessék meg. Az egyes alakot itt sohasem ragadják ki társadalmi
plasztikusságát.
szembeni alulmaradással vagy akár a szociális létezés romba döntésével az egyén
E „pszichologizáláshoz" hasonló a helyzet azzal a "racionalizálással" is, amely a 16.
spontán ösztön-és affektuskisülései; annak az alakulásnak az egyes oldalai, amelynek
századtól kezdve egyre er sebben érezhet vé válik a társadalom legkülönböz bb
során egyre élesebben válik el egymástól ösztönközpont és énközpont a pszichés
megnyilvánulásaiban. Ez sem önmagában álló tény; csak egyik kifejez dése az egész
háztartásban, míg végül kialakul az átfogó, stabil és rendkívül tagolt bels kényszer-
lelki háztartás megváltozásának, amely ebben az id szakban er sebben érvényesül, s
apparátus. Voltaképpen nincs is "ráció", legjobb esetben is csak "racionalizálódás"
a növekv messzire tekintésnek, amelyet mostantól kezdve a társadalmi funkciók
van.
egyre nagyobb része nevel ki és követel meg.
(…)
Itt mint sok más kérdésben is, a történelmi társadalmi fejl dés megértéséhez fel kell
Az eddigi gondolkodási szokások újból és újból statikus alternatívák elé állítanak
lazítanunk azokat a gondolkodási szokásokat amelyekben feln ttünk. Ebben a
bennünket. (…) És az „értelemnek” vagy a „gondolkodásnak” az a fajtája, amely az
gyakran megfigyelt történelmi racionalizálódásban valójában nem arról van szó, hogy a történelem során sok, egymással semmilyen kapcsolatban nem álló ember, mintegy
egyénnek szokásává válik, ennek megfelel en annyira hasonlít a saját társadalma embereinek értelmére és gondolkodására, illetve annyira különbözik azoktól,
valamiféle el re megállapított harmónia alapján, egy id ben, "belülr l" fejleszt ki
amennyire társadalmi helyzete, az emberszövevényben elfoglalt helye, amelyben
valamilyen új szervet vagy szubsztanciát, valamiféle "értelmet" vagy "rációt", amely
feln tt és amelybe belen tt, hasonlít másokéra és különbözik másokétól, a magáé a
eddig még nem létezett. Az a mód változik meg ahogy az emberek egymással élni
szüleit l vagy legfontosabb modellálóiétól. Másfajta a nyomdász vagy a géplakatos
kénytelenek; ezért változik meg a viselkedésük, s ezért változik meg egész tudatuk és ösztönháztartásuk is. A változó "körülmények" nem mintegy „kívülr l” érik az
messzire tekintése, mint a könyvel é, más a mérnöké, mint a kereskedelmi igazgatóé, más a pénzügyminiszteré mint a hadsereg parancsnokáé….. Egy mélyebb rétegben
embereket; azok maguk az emberek közötti kapcsolatok.
különbözik annak a racionalitás- és affektussémája, aki munkásháztartásban n tt fel,
Az ember rendkívül alakítható és változtatható lény; az emberi viselkedésnek azok a
annak az embernek a struktúráitól, aki biztos jólétben és gazdagságban cseperedett
változásai, amelyekr l itt beszéltünk, példák erre az alakíthatóságra; ez utóbbi
fel; s végül - az interdependenciák történetében megnyilvánuló különbségeknek
egyáltalán nemcsak arra vonatkozik, amit mint "pszichológiait" a "fiziológiaitól" el szoktunk különíteni. A történelem során, s annak a függ ségi szövevénynek
megfelel en – eltér a németek és az angolok, a franciák és az olaszok racionalitása és affektussémája, öntudata és ösztönszerkezete, eltér ek egészében véve a nyugatiak
megfelel en, amely az emberi életen húzódik végig, különféle formákat ölt az egyén
társadalmi modellálásai a keleti emberekét l. Mindezek a különbségek azonban
"fizikai természete" is, azzal elválaszthatatlan összefüggésben, amit "pszichikumnak"
éppen azért érthet k
nevezünk; gondoljunk csak az arcizomzat, ezáltal az arckifejezés alakulására az
törvényszer ség húzódik meg. A mindezeken a csoportokon belüli individuális
ember élete során; gondoljunk az olvasás- és írásközpontok kialakulására az agyban. Egészen ugyanígy áll a dolog azzal is, amit szubsztanciává változtatva "rációnak"
eltérések, például az „intelligencia” különbségei nem egyebek, mint eltérések egészen meghatározott történelmi modellek keretein belül, eltérések, amelyeknek a
85
86
meg, mert mögöttük ugyanaz az emberi-társadalmi
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
társadalom, az emberi szövedék, amelybe az egyén belen tt, mindenkori szerkezete szerint kisebb vagy nagyobb játékteret nyújt. Gondoljunk például a rendkívül intelligenciára". A nem tekintélyelv ,
individualizált, úgynevezett "teremt
sebesült Montmorency herceg lebukott szintúgy találatot kapott lováról, és fogságba került. Richelieu bíróság elé állítatta, amelynek ítéletében biztos volt - így röviddel ezután a toulouse-i városháza udvarán lefejezték az utolsó Montmorencyt
individuálisan önállóbb gondolkodásnak, a tartásnak, amely által valaki "teremt lénynek bizonyul, nemcsak valamely igen sajátos
Közvetlenül engedni az impulzusoknak, s nem el ször hosszú távra számolni: az
individuális ösztönsors az el feltétele. Ez a merészség egyáltalán csak a hatalmi
el z id szakban, amikor a harcosok még szabadon vetélkedhettek egymással, ez a
gépezet egészen meghatározott szerkezete mellett lehetséges; el feltétele egy egészen
társadalmi szerkezet egészéhez adekvát és ennélfogva "valóságh " viselkedésmódnak
sajátos társadalmi struktúra; továbbá attól is függ, hogy az egyén az ilyen struktúrájú
számított - még ha éppen az egyén pusztulásához vezetett is. A harci düh itt a
társadalomban hozzájut-e ahhoz az iskolázáshoz, azokhoz a nem túl nagyszámú
sikernek és a nemesember presztízsének szükséges el feltétele volt. Az el rehaladó
intelligenciával" rendelkez
társadalmi funkciókhoz, amelyek nélkül nem bontakozhatnék ki benne az
monopóliumképz dés és központosítás nyomán mindez megváltozik. A megváltozott
individuálisan önállóbb messzire és mélyre tekintés.
társadalmi szerkezet most már biztos pusztulással bünteti a megfelel
messzire
tekintés nélküli affektuskisüléseket és cselekedeteket. Másként kell már eljárnia
vagy "gondolkodása" is. Egy Ranke által elbeszélt jelenet jól szemlélteti, miként ítéli
annak, aki nem egyezik bele a fennálló viszonyokba, a király teljhatalmába.
hanyatlásra az er szakeszközök fokozódó monopolizálása a sajátos lovagi szokás-és
Hallgassuk csak Saint-Simont.
affektusállapotot. Általános szempontok mellett Ranke egyúttal arra is példát említ
egészéletében ellenzéki herceg marad. Amit azonban tehet, az csupán az, hogy
miként kényszeríti ki a társadalmi funkciók szerkezetváltozása a viselkedés
egyfajta pártot alakít az udvarban; s ha ügyes, abban reménykedhet, hogy a király
megváltozását.
utódját, a dauphint megnyeri eszméinek. XlV. Lajos udvarában azonban ez veszélyes
Különböz tehát ebben az értelemben a lovag és az udvaronc messzire tekintése
játék, amelyhez a legnagyobb el vigyázat szükségeltetik. A herceget el ször pontosan ki kell puhatolni, majd egészen fokozatosan a kívánt irányba terelni: "Alapvet en azt terveztem - írja le Saint-Simon eljárását a dauphinnel való tárgyalás során -, hogy megvizsgálom mindenben, ami önérzetünk szempontjából érdekes;
Montmorency hercege, egy olyan férfiú fia aki lényegesen hozzájárult IV. Henrik gy zelméhez, fellázadt. Lovagiasan fejedelmi b kez és ragyogó, merész és nagyra tör férfi volt. A királyt is szolgálta; de nem értette meg és nem helyeselte, hogy az, pontosabban Richelleu, egymagának igényelte a hatalmat és az uralkodás jogát. Harcolni kezdett hát követ ivel a király ellen, ahogy a régi id ben gyakran harcolt az egyik lovag vagy h bérúr a másikkal. Összeütközésre került sor. A király hadvezére, Schomberg nem túl kedvez helyzetben vette fel vele a harcot. Ez azonban - így Ranke beszámolója olyan el ny volt, amelyet Montmorency nem becsült túlzottan; mihelyt megpillantotta az ellenséges csapatokat, azt javasolta barátainak, hogy haladéktalanul rontsanak nekik. Mert mindenekel tt a hetyke lovasrohamot tekintette háborúnak. Egyik tapasztalt társa, Rieux gróf megkísérelte addig visszatártani, amíg néhány, éppen el készített ágyúval megrendítik az ellenség harci rendjét. Montmorencyt azonban már elfogta a zabolátlan hercvágy. Úgy vélte, nincs több vesztegetni való id ; s a lovagi herceg kifejezett akaratával tanácsadója, bármilyen rosszat sejtett is, nem mert szembeszállni. “Uram – kiáltott - az Ön lábainál akarok meghalni.” Montmorencyt díszes tollakkal vörösen, kéken és Izabellszín ben feldíszített csataménjér l lehetett felismerni; csak követ inek kis serege hatolt át vele az árkon; levágtak mindent, ami útjukba került; kardcsapásokkal törtek el re, míg végül elértek a voltaképpeni ellenséges arcvonalhoz. Ekkor azonban közeli és gyors muskétat z érte ket; lovak és emberek sebesültek és haltak meg; Rieux gróf és legtöbb kísér je elesett; a
maga is, alig egy emberölt vel Montmorency után,
eltérítenek ett l a céltól, s hogy erre vezessem a beszélgetést, amely a legkülönböz bb tárgyköröket ölelte fel. . . Az élénken figyel Dauphin ízlelgette érveimet. . . tüzet fogott.. . és dühöngött a király tudatlansága és csekély belátása miatt. Mindezen tárgykörökben én szinte csak belekezdtem a dologba, egymás után megemlítettem ket a Dauphinnak, majd ezután átengedtem neki a beszéd gyönyörét, hogy lássam, megértett-e, engedtem, hogy
gy zze meg saját magát, nekihevüljön,
kérkedjen, én magam pedig láthassam érzelmeit, felfogásmódját, s megszerezzem a benyomásokat, amelyek nyomán hasznát vehetem ennek a tudásnak. . . Nem annyira
arra törekedtem, hogy er ltessem az érveket és közbevetett megjegyzéseket... mint inkább arra, hogy kedvesen és szilárdan belevéssem érzelmeimet és nézeteimet
ezért gondom volt arra, hogy gyengítsem mindazokat az állításokat, amelyek
87
mindezen tárgyakkal kapcsolatban..." 88
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
VII. A fels réteg er sebb kötöttségei. Er södik a felfelé törekvés
Segíthet kikerekíteni a képet, ha röviden áttekintjük, milyen magatartással kívánta kifejezésre juttatni ez a két ember, Montmorency és Saint-Simon herceg a király teljhatalmával való szembenállását. Az egyik, az utolsó lovagok egyike célját a
Korábban egyszer utáltunk már arra, hogy bizonyos képeken melyeket a kés
fizikai harcban próbálja elérni, a másik, az udvaronc a beszélgetésben; az egyik
középkor lovagi-udvari fels rétegének szántak, az alsó rétegekhez tartozó emberek
ösztönösen cselekszik, különösebben nem gondolva a másikra; a másik viselkedését
és az alsó rétegre jellemz
mozdulatok ábrázolását még egyáltalán nem érzik
szakadatlanul a másik ember vele kapcsolatos magatartásához igazítja. Mind a ketten,
különösebben kínosnak, míg az a szigorúbb szelekció, amely az abszolutisztikus-
nemcsak Montmorency, hanem Saint-Simon is, rendkívül veszélyes helyzetben
udvari fels réteg feszélyezettség-sémájának felel meg, már csak a nagy, mérsékelt
vannak. A dauphin bármikor megszegheti az udvari beszélgetés célirányos
vagy legalábbis kifinomult gesztusokat engedi szóhoz jutni a megformálásban, s
játékszabályait; ha úgy tetszik neki, tetszés szerinti okból véget vethet a
lehet leg mindent távol tart innen, ami vulgáris, és ami az alsó rétegekre emlékeztet.
beszélgetésnek és a kapcsolatnak, s emiatt nem veszít túl sokat; ha 5aint-Simon nem
A vulgárisnak ez az elutasítása, a fokozódó érzékenység mindenre, ami az
nagyon el vigyázatos, a dauphin átláthatja a harag ellenzéki gondolatait, és jelentést
alacsonyabb rangú rétegek kisebb érzékenységének felel meg, az udvari fels
tehet a királynak. Montmorency alig vet számot a veszéllyel; teljesen ahhoz az
rétegben a társas-társadalmi viselkedés valamennyi szféráján
egyenes viselkedéshez köt dik, amelyet szenvedélye ír el neki; a veszélyt éppen
Pontosabban megmutattuk már, hogy miként nyilvánul meg ez például a beszéd
szenvedélyének dühével próbálja legy zni. Saint-Simon pontosan látja és ismeri a
udvari modelljében. Nem illik azt mondani - magyarázza az udvari hölgy -, hogy "un
veszély nagyságát; ezért rendkívüli önuralommal és megfontoltsággal lát munkához.
mien ami" vagy "le pauvre défunt", mert mindennek "polgári szaga van"; s amikor a
Er szakkal semmit sem akar elérni; hosszabb távra munkálkodik. Megtartóztatja
polgár védekezik, s ellene veti, hogy végtére is egész sor jó társaságból származó
magát, hogy a másikat észrevétlenül, ám kitartóan "átitassa" érzéseivel. Amit ebben az önmegjelenítésben látunk, az annak az udvari racionalitásnak egyik
ember is használja ezeket a kifejezéseket, akkor ezt a választ kapja: "Nagyon is
darabja, amely - többnyire félreismerve - nem kisebb, s t eleinte
nagyobb szerepet játszott annak kifejl désében, amit "felvilágosodásnak" nevezünk,
lehetséges, hogy egész sor tisztességes embernek nincs érzéke nyelvünk finomságaihoz. Ezeket a finomságokat... csak kevés ember ismeri." Ez
éppúgy
parancsoló
erej
elég jellemz
végighúzódik.
kijelentés,
ahogy
parancsolóak
ennek
az
mint mondjuk a városi-keresked i racionalitás, az a messzire tekintés, amelyre a
érzékenységnek a követelményei is. Az ezen a módon szelektáló emberek egyáltalán
kereskedelmi összeszöv dés funkciói az embereket rászoktatják; egészen bizonyos azonban, hogy a messzire tekintés e két formája, a nemesség udvari elitcsoportjának
nem is képesek, nem is próbálják részletesebben megindokolni, hogy az egyes
és a középrendbeli elitcsoportoknak a racionalizálódása és pszichologizálódása,
kínosan a másik. Különös érzékenységük a legszorosabban függ össze az
bármilyen eltér ek sémájuk szerint, egymással a legszorosabb összefüggésben
ösztönimpulzusoknak azzal az er teljesebb, sajátos szabályozásával és átalakulásával,
fejl dnek; a nemesség és a polgárság egyre er sebb összeszöv désére utalnak;
amelyre sajátságos társadalmi helyzetüknél fogva kényszerülnek. Az a határozottság,
alapjuk az emberi kapcsolatok átalakulása az egész társadalomban: a legszorosabban függnek össze azzal az átalakulással, amelynek során a középkori társadalom
amellyel kijelenthetik: "Ez a szókapcsolat jól hangzik; azokat a színösszefüggéseket
er sebben
tudattalanul m köd alakzataira, mint tudatos megfontolásokra vezethet vissza. De
esetben miért tartják kellemesnek az egyik szóhasználatot, és miért érinti
ket
rosszul választották meg", egyszóval, biztos ízlésük inkább pszichés önirányításuk
viszonylag
lazán
kapcsolódó
rendi csoportjai
fokozatosan
központosított társadalom, az abszolút állam részalakzataivá válnak.
egy
itt is világos, hogy eleinte a jó udvari társaság kisebb körei hallgatják "kifinomultan", növekv
(...)
érzékenységgel a kimondott és leírt szavak ritmusában, színezetében és
jelentéseiben az árnyalatokat és apró nüánszokat, s hogy ennek az érzékenységnek, "jó ízlésnek" az ilyen körök számára egyúttal presztízsértéke is van: mindannak, ami 89
90
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
átlép feszélyezettségküszöbükön, polgári szaga van, társadalmilag alacsonyabb
amelyeknek - mint kés bb már csak egész államoknak - állandóan készen kell állniuk
érték ; s megfordítva: mindaz, ami polgári, átlépi feszélyezettségküszöbüket. Ezt az
arra, hogy érdekellentéteiket fegyverrel a kézben döntsék el. A szociális feszültségek
érzékenységet az fokozza, hogy minden polgáritól el akarják határolni magukat; s
ilyen szerkezete mellett az általuk létrehozott félelmek még sokkal könnyebben és
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
pénz birtoklása, hanem a társas-társadalmi érintkezés csiszoltsága.
nemesség és polgárság növekv
gyakrabban csaphatnak át harci cselekményekbe, a fizikai er szak közvetlen alkalmazásába. Az er szak-monopóliumok fokozatos megszilárdításával és a
ehhez nyújt lehet séget az udvari élet sajátos szerkezete, amelyben a presztízsért és a kegyekért folyó verseny f eszköze nem a szakmai ügyesség és még csak nem is a
funkcionális interdependenciájával mindez
átalakulások idején hordhatók ki közvetlen fizikai er alkalmazásával. Ennélfogva
miként maradt mozgásban a 17. és még a 18. században is, hogy azután a 18. és a 19.
állandó nyomásban nyilvánulnak meg, amelyet minden nemesnek saját magában kell
század során, bizonyos módon átalakulva, az egész nyugati társadalomban
feldolgoznia. A szociális félelmek a társadalmi kapcsolatoknak ezzel az
elterjedjen. A korlátozásoknak és az ösztön átalakulásoknak ez a hulláma akkor indul
átalakulásával lassan már nem lángok, amelyek hirtelen fellobbannak, villámgyorsan
el, amikor a lovagi nemesség udvari arisztokráciává alakul át. A legszorosabban függ
kicsapnak, majd hirtelen újból kihunynak, hogy talán éppoly hirtelen csapjanak fel
Az udvari arisztokrácia err l az oldalról nézve is a fels réteg más típusát képviseli,
sem él olyan nyomás alatt, még messze nem áll olyan interdependenciában a polgári
újból; az állandóan parázsló és lappangó t zhöz válnak hasonlatossá, amelynek lángja el van fedve, és ritkán csap ki közvetlenül.
réteg és a többi funkcionális csoport viszonyában bekövetkez
össze a fels
váltózással, amelyr l korábban beszéltünk. A courtois harcostársadatom még távolról
megváltozik. A feszültségek állandósulnak. Már csak a csúcspontokon vagy a nagy
E munkában egy sor példa kapcsán utaltunk arra, hogy miként mozdult el gyorsabban körülbelül a 16. századtól kezdve a társas-társadalmi viselkedés normája,
rétegek közül, amelyeket az újkor során azután újabb, még er sebben kötött fels rétegek követnek. A szabad harcosoknál közvetlenebbül és er sebben fenyegetik
akinek kegyét l függ, a másikról a gazdaságilag kedvez helyzetben lev polgári
szociális létezésének alapját és kiváltságait a polgári rétegek. Bizonyos polgári
azok közül az er sebben kötött fels
interdependenciaszövevény egyik formációja. Bizonyos értelemben harapófogóba van szorítva: egyik oldalról az udvar központi uralkodójának nyomása nehezedik rá,
mint a középkor szabad harcosai. Az els
rétegekkel, mint az udvari arisztokrácia. Ez az udvari fels réteg egy sokkal s r bb
16-17. században is - legalábbis Franciaországban - er teljesen arra vágytak, hogy a
polgári körökkel; szociális létezését már eleve sokkal er sebben és állandóbban fenyegetik a felfelé tör polgári rétegek. A nemesség udvarhoz kötése egyáltalán csak
kardot visel nemesség helyett vagy legalábbis mellette k legyenek az ország fels rétege; e polgári rétegek politikája jórészt arra irányult, hogy a régi nemesség kárára
a polgári rétegek er teljesebb felfelé törekvésével összefüggésben megy végbe. Az
fokozzák kiváltságaikat, noha egyúttal - s éppen ez adja e kapcsolatok sajátosan
er sebb interdependencia és az er teljesebb feszültségek fennállása nemesi és polgári
ambivalens jellegét - egy sor közös szociális fronton szövetségben voltak a régi
rétegek között teljes mértékben meghatározza a nemesség elitcsoportjainak udvari
nemességgel. Éppen ezért nyilvánulhattak meg az ilyen állandó feszültségek keltette
arisztokratikus jellegét. (…)
félelmek ezeknél a polgári elitrétegeknél többnyire csak leplezett, er s felettesénimpulzusok által ellen rzött formában. Még inkább érvényes ez a valódi nemességre,
elitcsoportok, mindenekel tt a magas bitóságok és igazgatási központok tagjai már a
Nem csak a 18. század végén és a 19. század elején válik feszültebbé a viszonya a
elitrétegeké, amelyek felfelé öregszenek, és megpróbálják kérdésessé tenni el jogait.
rendelkezés még nem különösebben központosított, addig egész sor szociális
hosszú ideig hat annak a vereségnek és veszteségnek a megrázkódtatása, amelyet a
feszültség vezet újból és újból rendszeres harci cselekedetekhez. A szociális
pacifikálódás és az udvarhoz kötés nyomán szenvedett el. Az udvari-arisztokratikus
csoportok, kézm ves-települések és h béruraik, a városi szövetségek és a lovagi szövetségek egyúttal mint olyan uralmi egységek néznek szembe egymással,
embereknek is többé-kevésbé vissza kell fojtaniuk azt a nyugtalanságot, amelyet a polgári csoportokkal folytatott szakadatlan kötélhúzás kelt bennük. Az
91
92
amely most már elég gyakran szorul védekez pozícióba, s amelyben ráadásul még
Amíg a fizikai er szakgyakorlás eszközei, a fegyverek és csapatok feletti
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
interdependenciák ilyen szerkezete mellett a szociális feszültség er s bels
annak manírjait. Éppen emiatt azonban a fels
udvari körökben kialakított
feszültséget idéz el a fels réteg fenyegetett tagjaiban. A félelmek, amelyek ezeknek
viselkedésmódok állandóan használhatatlanná válnak mint a megkülönböztetés
a szociális feszültségeknek az alapján az udvari fels réteg tagjaiban létrejönnek,
eszközei, s a mértékadó nemesi csoportok újból és újból kénytelenek tovább alakítani
részben, bár teljesen soha nem, a lelki háztartás tudattalanabb zónáiba süllyednek, s
viselkedésüket. Korábban "finomnak" számító szokások bizonyos id elteltével újból
onnan jutnak - csakhogy megváltozott formában – az önirányítás sajátos
és újból "vulgárissá" válnak. Újból és újból csiszolnak rajtuk, áthelyez dik a
automatizmusaiban
feszélyezettségküszöb, míg végül, mikor a francia forradalomban elpusztul az
újból
napvilágra.
Megmutatkoznak
például
az
udvari
abszolutisztikus-udvari társadalom, ez a kölcsönös mozgás megsz nik vagy
is veszélyezteti örökletes, létezésén alapuló kiváltságait. Megnyilvánulnak az er sen
legalábbis veszít erejéb l. Valójában tehát a hatalmasok kegyéért az udvari körökben
affektusokkal terhelt védekezési gesztusokban, amelyekkel az udvari emberek
folyó élesebb verseny mellett az alsó rétegek szakadatlan felfelé törekvése az a
mindazzal szembeszállnak, aminek "polgári szaga van". Ezek is okozzák, hogy az
motor, amelyik az udvari korszakban viszonylag gyorsan hajtja el re a nemesség
udvari arisztokrácia annyival érzékenyebb az alsó rétegbeli mozdulatokra, mint a
civilizáció, s átalakulását és ezzel együtt a szégyen- és feszélyezettségküszöb
középkor harcos nemessége, s hogy hangsúlyos szigorral tart távol életszférájától
csökkenését - miként ezt az els
arisztokrácia különleges érzékenységében mindennel szemben, ami akár csak távolról
kötetben felsorakoztatott példák mutatták. A
modellek körforgása a különböz rétegek nagyobb interdependenciája következtében,
leghatalmasabb ösztönz je annak az er teljes ellen rzésnek, amelyet ennek az udvari
amely szorosabb kapcsolatokat, de egyben állandósuló feszültségeket is hoz magával,
fels rétegnek minden tagja a saját és köre többi tagjának viselkedése felett gyakorol;
messze gyorsabb, mint amilyen a középkorban volt. Az udvarit követ egyéb "jó
ez nyilvánul meg abban a feszült figyelemben, amellyel az udvari-arisztokratikus
társaságok" többé-kevésbé közvetlenül szöv dnek bele a hivatásgyakorló társadalom
„társaság” tagjai mindenre ügyelnek és mindent kicsiszolnak, ami más, alacsonyabb helyzet emberekt l megkülönbözteti ket: nemcsak rangjuk küls jegyeit, hanem
hálózatába, s ha hasonló alakzatok teljesen sohasem hiányoznak is bel lük, a társas érintkezés szférájában már távolról sincs ekkora formáló erejük; ett l kezdve ugyanis
nyelvüket, mozdulataikat, társas szórakozásaikat és érintkezési formáikat is. A
egyre inkább a hivatás és a pénz válik a presztízs forrásává. A viselkedés
mindent, ami "vulgáris". S végül ez a fojtva izzó szociális szorongás az egyik
m vészetének és kifinomultságának a társas érintkezésben már nincs olyan dönt
egyetlen, de az egyik leger sebb hajtóereje annak a sajátságos, civilizációs
jelent sége az egyén társadalmi tekintélye és sikere szempontjából, mint az udvari
kifinomultságnak, amely ennek a fels rétegnek a tagjait másoktól elüt vé teszi, s amely végül is második természetükké válik.
társadalomban. Minden társadalmi rétegben a viselkedésnek azt a tartományát alakítják a
Az udvari arisztokrácia f funkciója - a hatalmas központi uralkodó szempontjából végtére is éppen az, hogy különbözzék, s hogy mint eltér
formáció, szociális
szüntelen alulról felfelé törekvés és a félelem, amelyet ez fent kivált, nem az
leggondosabban és leger teljesebben, amelyik funkciója szerint e réteg tagjai számára a legéletbevágóbb. A pontosság, amellyel az udvari társadalomban minden, az étkezésnél tett kézmozdulatot, minden etikettszer
állandóan újjá a megkülönböztet társas viselkedést, a helyes magatartást és a jó ízlést, sarkában a feltörekv polgári rétegekkel. Ez utóbbiak kevésbé tudják magukat
beszédmódot kialakítják, annak a jelent ségnek felel meg, amelyet mindezek az intéznivalók mint a lefelé irányuló megkülönböztetés és mint a király kegyéért folyó
a viselkedés és az ízlés alakításának szentelni - hivatásuk van. Eleinte azonban
konkurenciaharc eszközei az udvari emberek szemében élveznek. A ház vagy a park
ugyanaz az eszményképük, mint az arisztokráciáé: kizárólag járadékokból élni, s ha
ízléses berendezése, a szobák - divattól függ en - inkább reprezentatív vagy inkább
lehet, teljesen bejáratosnak lenni udvari körökhöz; az önmagukra adó polgári
intim kiképzése, a beszélgetés vagy akár a szerelmi viszony szellemes kivitelezése,
cselekedetet vagy akár a
ellensúly maradjon fenn a burzsoáziával szemben. Teljesen szabadon alakíthatja
emberek jó része számára még mindig az udvar köre a példakép. k lesznek a "Bourgeois Gentilhommes" (úrhatnám polgárok), k utánozzák a nemességet és
mindezek az udvari id szakban nemcsak egyes emberek szívesen gyakorolt magánélvezetei, hanem a társadalmi helyzetb l fakadó létfontosságú követelmények.
93
94
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
Ezek is a többiek megbecsülését kiváltó el feltételek közé tartoznak, a társasági siker
rétegekre. Az önmegtartóztatásnak és az ösztönalakításnak a mindenkori fels bb
feltételei, mely ugyanazt a szerepet játssza itt, mint a szakmai siker a polgári
rétegek tagjaiban jelentkez módja eleinte még a társadalmat keresztül-kasul átszöv
társadalombon.
állandó feszültségekt l kapja sajátos jellegét. Ezeknek az embereknek az én- és felettesén-képz dését részben a saját rétegükön belüli konkurenciaharc és kiválasztási
(…)
küzdelem szabja meg, részben az a szakadatlan, alulról jöv nyomás, amelyet az el rehaladó funkciómegoszlás szüntelenül új formákban termel újjá. A mindenkori fels pillantásra az összeszöv dési folyamatok
összefüggések elemi sémája mégis meglehet sen egyszer nek t nik; mindazok az egyes jelenségek, amelyeket említettünk, tehát például szélesebb néptömegek életszínvonalának lassú emelkedése a fels
rétegek funkcionális függésének
er södése vagy a központi monopóliumok stabilitása, mindezek a hol gyorsabban hol lassabban el rehaladó funkciómegoszlás következményei és részjelenségei. Ezzel a funkciómegoszlással n tt és növekszik a munka termékenysége; a nagyobb munkatermelékenység az el feltétele annak, hogy egyre szélesebb rétegek életszínvonala emelkedjék; növekszik a mindenkori fels
rétegek funkcionális
függése; s csak a funkciómegoszlás igen magas fokától kezdve válik végre lehet vé stabilabb er szak- és adómonopóliumok létrejötte, er teljesen specializálódott monopóliumigazgatással, tehát csak ekkor jöhetnek létre a szó nyugati értelmében vett államok, amelyek fokozatosan némileg „biztonságosabbá” teszik az egyén életét. E fokozódó funkciómegoszlás nyomán azonban szakadatlanul egyre több ember egyre több emberi terület kerül függésbe egymástól; nagyobb önmegtartóztatás, viselkedésének és affektusainak pontosabb szabályozása kívántatik meg az egyént l és nevel dik belé; er sebb ösztönlekötésre és - bizonyos lépcs foktól kezdve állandóbb bels kényszerre van szükség. Ez - ha szabad így neveznünk - az ár, amelyet a nagyobb biztonságért s minden hasonló dologért fizetünk. Ez az önmegtartóztatás és bels
kényszer a civilizálódás folyamatának eddigi
szakaszaiban - s ez dönt jelent ség korunk civilizációs mércéje szempontjából
persze nem egyszer en attól kapja sajátos színezetét, hogy mindenkinek
szakadatlanul sok másik emberrel kell együttm ködnie; sémájukat eleinte még messzemen en meghatározza a társadalom sajátos kettéhasadása fels
95
és alsó
társadalmi ellen rzés (amelyet a saját
össze, hogy ez verseng , méghozzá részben szabadon verseng
egyének egymás
feletti ellen rzése, hanem mindenekel tt azzal, hogy az egymással verseng knek egyúttal különösen szorongással terhes el relátással és el vigyázattal kell meg rizniük megkülönböztet presztízsüket és magas életszintjüket a feltörekv kkel szemben. Ha e folyamatok irányát évszázados távlatban kísérjük figyelemmel, akkor világosan felismerhetjük az életszínvonal és a viselkedésmércék kiegyenlít désére, a nagy ellentétek tompulására irányuló tendenciát. A mozgás azonban nem egyenes vonalú. Minden esetben, amikor valamely kisebb kör viselkedésmódjai hullámszer en terjednek el egy nagyobb körben, két szakaszt különíthetünk el
Bármilyen bonyolultnak látszik is els
mechanizmusa, amelyek során Nyugaton civilizálódik a viselkedés a szóban forgó
rétegekhez tartozó egyénre nehezed
"felettes énje" képvisel) ereje és ellentmondásokban gazdag volta nemcsak azzal függ
világosan egymástól: egy gyarmatosító vagy beolvasztási szakaszt, amelyben a mindenkori alsó és szélesebb réteg már felemelked ben van ugyan, ám mégis világos hátrányban van a fels
réteggel szemben, érezhet en annak a példáját követi, s
amelyben - akarva-akaratlanul - ez a fels réteg ráer lteti viselkedésmódjait az alsó rétegre. A második szakasz az elkülönülés, a differenciálódás vagy emancipáció szakasza, amelyben a feltörekv csoport társadalmi ereje és öntudata érezhet en meger södik, s ennek
megfelel en
a fels
csoport nagyobb önuralomra,
hangsúlyozottabb elzárkózásra kényszerül; er södnek a társadalomban az ellentétek és a feszültségek. (…) Az els , asszimilációs szakaszban a feltörekv réteg sok tagja nemcsak társadalmi létezésében, hanem viselkedésében, eszméiben és eszményeiben is igen er sen – noha nem ellenállás nélkül – függ a fels rétegt l. Sok tekintetben – ha nem is mindig, de gyakran – még kiforratlanok, miközben a fels réteghez tartozó emberek jobban megformáltak; ezért, szociális alacsonyabb-rend ségüknek megfelel en, oly
[Összefoglalás]
96
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
Elias: Egy civilizációelmélet vázlata
nagymértékben befolyásolja ket a fels réteg tilalmi táblázata, affektusszabályozása
világukba, nem tartanak igényt a fels
és viselkedési szabályrendszere, hogy a saját affektusaikat is ugyanezen séma szerint
affektuslevezetéseik
próbálják
er teljesebben a saját erkölcseik és szokásaik szerint élnek; a fels bb réteggel
megrendszabályozni.
A
civilizáció
folyamatának
egyik
számára
is
réteg presztízsére, s ennek megfelel en
nagyobb
játéktér
nyílik;
egymás
között
szembeni alacsonyabbrend ségük, az alárendel dés, de az ellenállás gesztusai is világosak, viszonylag leplezetlenek, s bizonyos egyszer
réteg mintájára alakítják ki saját „felettes énjüket”. Ám ez a
legfigyelemreméltóbb jelenségébe ütközünk itt: a feltörekv réteg tagjai a felül lév gyarmatosító fels
formákhoz köt dnek,
látszólag a fels réteg mintájára kialakított felettes én, közelebbr l tekintve, sok
miként affektusaik is. Tudatukban mind saját maguknak, mind más rétegeknek jóban
tekintetben eléggé elüt a modelljét l. Kiegyenlítettebb s egyúttal elég gyakran
is, rosszban is jól megkülönböztetett helye van.
sokkalta szigorúbb és merevebb. Sohasem hazudtolja meg azt az óriási er feszítést, amelyet az egyéni felemelkedés követel meg; s még kevésbé tagadhatja le azt a szakadatlan, egyszerre alulról és felülr l jöv fenyegetést, a szüntelen kereszttüzet, amelynek az egyénileg felemelked
ki van téve. A teljes alulról felfelé irányuló
asszimiláció egyetlen nemzedéken belül csak egészen kivételes esetekben sikerül néhány embernek. A feltörekvésre vágyó réteg legtöbb tagjánál ezért az ilyen irányú fáradozások eleinte elkerülhetetlenül a tudat és a magatartás egészen sajátos torzulásaihoz vezetnek. Ez a keleti országokból és gyarmati területekr l „levantinizmus”
néven
ismert
jelenség;
a
nyugati
társadalom
kispolgári
középosztálybeli köreiben is elég gyakran találkozunk velük a „félm veltség” formájában – mikor valaki igényt tart arra, hogy másnak lássák, mint ami -, a viselkedés és az ízlés bizonytalanságaiban, nemcsak a bútorok és ruhák „elgiccsesítésében”, hanem a lelkében is; mindebben olyan szociális helyzet fejez dik ki, amely egy másik, társadalmilag magasabb rangú csoport modelljeinek utánzására szorítja az egyént. Ez azonban nem jár sikerrel: felismerhet marad benne az idegen modellek utánzása. A feltörekv és a fels réteg nevel dése, életszínvonala és élettere ebben a szakaszban még annyira eltér , hogy ez a próbálkozás a viselkedés biztonságát és lekerekítettségét a fels réteg sémája szerint elérni törekv legtöbb embernél sajátosan hamis és megformálatlan magatartáshoz vezet, amely mögött
azonban szociális létezésük valódi és igazi szükséghelyzete rejlik, az a vágyuk, hogy kikerüljenek alsóbbrend helyzetükb l és a felülr l jöv nyomás alól. S mivel felettes énjére a fels réteg nyomja rá bélyegét, a feltörekv rétegben ezért egyúttal mindig
egészen sajátos szégyen- és alacsonyabbrend ségi érzések jönnek létre. Ezek nagyon eltér ek azoknak az alsó rétegeknek az érzéseit l, amelyekben nem nyílik esély az egyéni felemelkedésre. Ez utóbbiak viselkedése talán durvább, ám zártabb, egységesebb és ebben az értelemben megformáltabb; er teljesebben élnek bele a saját 97
98
Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
az illúziót kelti a diákban, hogy mindezt már hallotta valahol. Emellett a tanári
Pierre Bourdieu
beszédmód teljes jelentését az a helyzet határozza meg, amelyben a pedagógiai kommunikáció végbemegy, – ideértve az oktatás társadalmi terét, szertartásait,
Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
id beli ritmusát, azaz a látható vagy láthatatlan kényszerek egész rendszerét, melyek és
következményeként a pedagógiai tevékenység a legitim kultúrát kikényszerít
bevés tevékenységgé válik. Az intézmény a bevésés feladatával megbízott egyének
közti kommunikációban, akkor az a szándékunk, hogy a pedagógiai viszonyt egyszer kommunikációs viszonyként kezeljük, s így mérjük le információs
azaz hogy a befogadást kikényszerítsék és a bevésés eredményét társadalmilag
Amikor megmutatjuk, milyen nagy az információ-veszteség a tanárok és a diákok
kijelölésével és felszentelésével méltónak ítéli ket arra, hogy az átadandót átadják, szavatolt szankciókkal ellen rizzék. Ilyen módon olyan törvényes tekintéllyel
tüzetesebben megvizsgáljuk az ellentmondást el idéz
ajándékozza meg a tanári beszédmódot, amely szinte kizárja, hogy felvet djön a
le,
pedagógiai kommunikáció informatív hatásfokának kérdése. Ha a pedagógiai viszonyt tiszta kommunikációs viszonnyá egyszer sítjük le, nem
kérdést. Ha a pedagógiai
kommunikációs viszonyra egyszer síthet
viszony csakugyan egy egyszer
hatékonyságát, olyan ellentmondást hoz felszínre, amely arra késztet bennünket, hogy
hogyan lehetséges, hogy mégis olyan alacsony a pedagógiai kommunikáció információs hatékonysága? Azaz más szóval: melyek azok a körülmények, amelyek
tudjuk megmagyarázni azokat a sajátosságait, amelyeket a pedagógiai intézmény
közepette a pedagógiai kommunikáció mint olyan még akkor is fennmaradhat,
tekintélyének köszönhet. (…) A tanár az intézmény által rendelkezésére bocsátott tér
ellentmondás arra kell hogy késztessen bennünket, hogy megvizsgáljuk azokat az intézményesített eszközöket és társadalmi körülményeket, amelyek akkor is lehet vé teszik a pedagógiai viszony fennmaradását, éspedig a benne él k boldog tudatlansága
amelyek lehet vé teszik, s t – akár akarja, akár nem – rákényszerítik, hogy kell távolságot tartson önmaga és a hallgatóság között. A tanár e magas körülzárt poszton
mellett, amikor a legcsekélyebb mértékben se valósítja meg látszólag legsajátabb
ül, amely szinte szónokká avatja. Ha ezt az órák látogatottsága megengedi, többnyire
célját. Másként fogalmazva, azt kell megvizsgálnunk, mi határoz meg szociológiailag
néhány üres pad választja el hallgatóságától, mintha ezek a széksorok, amelyeket
egy pedagógiai kommunikációs viszonyt formálisan meghatározott kommunikációs
legfeljebb a vakbuzgó rajongók, a tanári szózat alázatos papjai foglalnak el,
viszonnyal szemben.
kézzelfogható szimbólumai lennének annak a távolságnak, amelyet a profán tömeg félénken meg riz az ige szellemével szemben. (…) A tanár nyugodtan felszólíthatja a
sajátosságaiban (dobogó, katedra, vagyis a rászegez d tekintetek metszéspontjában elfoglalt központi helyzet) találja meg azokat az anyagi és szimbolikus feltételeket,
amikor az átadott információ szinte a semmivel egyenl ? (…) Ez a logikai
diákot közrem ködésre és ellenvélemény nyilvánítására – sohasem kell tartania t le, hogy mindez csakugyan bekövetkezik. A hallgatósághoz intézett kérdések gyakran nem egyebek afféle szónoki kérdésnél: szerepük f ként, hogy kifejezzék, mennyire
Az az önbizalom, amellyel a tanárok az egyetemi beszédmódot használják, éppen
vesznek részt a hívek a szertartásban, a válaszok pedig többnyire csak rituális felelgetések.
olyan törvényszer , mint a diákoknak a szemantikai ködösítés iránt tanúsított
A távolság megteremtésének valamennyi technikája között, amellyel az intézmény
türelme. Azokat a körülményeket, amelyek ezt a nyelvi félreértést lehet vé és
tagjait felruházza, a tanári nyelv a leghatékonyabb és a legkörmönfontabb: szemben
elviselhet vé teszik, maga az intézmény hozza létre. Egyfel l a rosszul ismert vagy
azokkal a távolságokkal, amelyek vagy az iskolai térelrendezés által adottak, vagy a
ismeretlen szavak mindig olyan sztereotíp összefüggésben jelennek meg, amely azt
rendszabályokban szavatoltak, a szavak teremtette távolságnak látszólag semmi köze sincs az intézményhez. A tanári beszédmód, ez a törvényben rögzített attribútum,
Pedagógiai tekintély és nyelvi tekintély
100
Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
amely hatásának jó részét az intézménynek köszönheti, mivel sohasem választható el
kritériumai (l): "Kevés az igazán rossz dolgozat, de a jó talán még ennél is kevesebb;
attól az iskolai tekintély-viszonytól, amelyben megnyilatkozik, a tanár legbens bb
a többi, vagyis a dolgozatok 76%-a átlagos (….)" A jelentésük szókincse, kivált
tulajdonságaként jelenhet meg, noha a hivatalnok csupán a maga javára használja fel
akkor kimeríthetetlen, amikor a jelöltek "középszer ségét" az "unalmas", "lapos"
Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
szerencsére, mégiscsak "kiemelkedik" néhány "kiváló" vagy "csillogó" dolgozat,
tömegben, ám végs védelmér l, a tanári nyelv tanári használatáról, semmiképpen
amely legalább "igazolja a versenyvizsga létjogosultságát". (…) A hagyományos
vagy "semmitmondó" dolgozatok "szürke tömegét" kell ócsárolniuk, amelyb l
hermelinprémes palástot, vagy a tógát, s t le is szállhat a dobogóról és elvegyülhet a
a funkció nyújtotta el nyöket. A szó hagyományos értelmében vett tanár levehette a
pedagógiai kapcsolatot valójában ez a félreértés határozza meg: mivel a tanár olyan nyelven ad el , amelyet egyáltalán nem vagy csak félig értenek diákjai, neki sem
személye és egyénisége "semlegesíti" szavait, másrészt az, hogy a nyelv –
szabad megértenie, legalábbis a logika szerint nem, a diákok érvelését. Mindamellett,
széls séges esetben – már nem a kommunikáció eszköze, hanem a megigézésé,
ahogyan, amiként Max Weber megjegyzi, a pap törvény biztosította legitimitása azzal
funkciója, hogy igazolja és a hallgatóságra kényszerítse a
a következménnyel jár, hogy az ima kudarcáért sem az Isten, sem pedig a pap, hanem
csakis maga a hiv a felel s, éppúgy a tanár, aki – bár korántsem vallja be magának
kommunikációnak és a kommunikáció tartalmának pedagógiai tekintélyét.
amelynek az a f
sem mondhat le. Annak, hogy egyetlen olyan téma sincs, amelyr l nem beszélhet – legyen az osztályharc vagy vérfert zés –, egyrészt az a magyarázata, hogy helyzete,
és korántsem vonja le e felismerésb l fakadó összes következtetést – azt gyanítja, hogy nem értettek meg tökéletesen, szintén megteheti – egészen addig, amíg nem
A nyelv ilyen használata nem kedvez olyan törekvéseknek, melyek a kommunikáció információs hatékonyságát akarnák mérni. Minden úgy is történik, mintha a
vonják kétségbe törvényes tekintélyét –, hogy a diákokat okolja, amiért
biztosítja az ellentétes irányú kommunikációt a diák és tanár között) az volna a rejtett
érti, mit is akarnak neki mondani.
funkciójuk, hogy megakadályozzák a tananyag megértésének, illetve majmoló ismételgetéssel álcázott félreértésének pontos lemérését. Ilyenformán az ex cathedra
A diákok "tehetségtelenségét" hirdet tanári ideológia tehát, amely valójában a nagykép igényesség és a kiábrándult elnézés keveréke, a hagyományos pedagógiai
el adás és a hallgatói értekezés valójában éppen úgy funkcionális párt alkotnak, mint
munkára épített és a tanár "csalhatatlanságát" biztosító iskolai intézmény logikáját
beszámolóknak és értékeléseknek (az intézmény ugyanis csak ezekkel az eszközökkel
maga nem
fejezi ki. Ez a logika arra készteti a tanárt, hogy a kommunikáció minden – mégoly váratlan – kudarcát annak a viszonynak (illetve e viszony egyik tényez jének)
frázisai. A dolgozatok ékesen szóló stílusa azért kelti a tanárban azt a homályos érzést, hogy el adását azért többé-kevésbé mégiscsak megértették, mert a dolgozatok
tulajdonítsa, melynek hallgatólagos lényege az, hogy a lehet legostobább befogadók a legrosszabbul értelmezik a lehet legjobb üzenetet. Ha az egyetemi hallgatónak
olyan nyelvezetet, s ezzel a beszédmóddal olyan viszonyt alakítanak ki, amely kivált
nem sikerül megvalósítania azt a "kötelez létezési formát", amely voltaképpen a
alkalmas arra, hogy a határozott állásfoglalásokat elkerülje, s ezáltal arra készteti a
diáknak "a tanár számára való létezése", hibáiért csakis
maga felel s. "A jelöltek
a tanári magánszám és a vizsgán végrehajtott egyéni h stett, vagy a tanári fölényt bizonyító „tudálékos” beszédmód és a hallgatói értekezések b beszéd en üres
legkáprázatosabb elméletek is logikai szörnyszülötté válnak, mintha csakis az volna az egyetemi hallgatók szerepe, akik képtelenek felfogni a tanítottakat, hogy
szájában", ahogyan a tanári versenyvizsgákról írt jelentésekben olvasható, a
dolgozatot javító tanárt, hogy
is olyan óvatosan ítéljen, mint a szerz . A tanárok
állandóan ismételgetik, milyen roppant nehéz osztályozniuk a "középszer dolgozatok tömegét". Ezeket a dolgozatokat, amelyek nem adnak fogódzót határozott
vegyes elnézéssel ítélik meg a tanárok: „Adjuk meg neki az átlagot...” vagy „hadd
– minden kudarc ellenére – továbbra is ki fog fejteni, mer hivatástudatból, s olyan
menjen át a szerencsétlen”. A tanári versenyvizsgák bizottsági jelentései
kiábrándult éleslátással, mely érdemét csak növeli. A "rossz diákok" léte tehát, akik
fáradhatatlanul panaszolják, s valóságos természeti csapásként írják te, hogy milyen rossz hatást váltanak ki a vizsgák alapelvei és az osztályozás hagyományos
id r l-id re magukra terelik a figyelmet, éppen olyan szükségszer , mint az istentanokban a gonoszé: megakadályozza, hogy az ember az összes lehetséges
101
102
bebizonyítsák az oktató er feszítéseinek hiábavalóságát, mely er feszítéseket a tanár
vélemény kialakításához, végül, hosszas mérlegelés után, s jobb híjján lenézéssel
Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
er feszítéssel tanítson, vagyis úgy, ahogyan t is tanították. Ha pedig csakugyan
iskolai világok legjobbikában higgye magát, s eközben igazolja a magukat a lehet
Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
elszánná magát, hogy levonja a kudarc valamennyi pedagógiai következményét,
pedagógiai kudarcra, melyet elkerülhetetlennek tüntet fel.
akkor saját diákjai is fels oktatásba tévedt tanítót látnának benne. Ami pedig a diákot
Ilyenformán az az illúzió, hogy az embert megértjük, valamint az az illúzió, hogy
legjobbnak állító pedagógiai erkölcsöket, mert megcáfolhatatlan mentséget talál a
illeti, számára szükséges és elégséges feltelel, hogy annak a nyelvnek a használatára hagyatkozzon (például egy szemináriumi dolgozat megírásakor), amelyre egész
egymást, mert mindkét illúzió alapja az intézményben található. Az egyetem el tti
képzése felkészítette. Ez esetben teljes védelmet és biztonságot élvez a tanárral
is megért másokat, kölcsönösen igazolják, és így kölcsönösen meger síthetik
szembeni távolságtartás révén, melyet a hamis általánosítások és „még-csak-nem-ishamis” állítások óvatos megfogalmazása szerez meg számára. Ilyen módon elérheti
elkerülhetetlenül be kell, hogy kapcsolódjanak a fiktív kommunikáció játékába, még
az átlagos (…) jegyet, s közben nem kell lelepleznie – valamilyen világos kód szerint
akkor is, ha ezzel csatlakozniuk kell ahhoz az egyetemi világszemlélethez, amely
– ismereteinek és az anyag megismerésének pontos szintjét. Ha ugyanis ezt tenné,
minden értéküket kétségbe vonja. (…) A diákok már csak azért sem hajlanak arra,
meg kellene fizetnie a világos fogalmazásért. A diák mindig írhat, legalábbis a tanár
hogy félbeszakítsák a tanár monológját, amikor nem értik, mert a körülbelüli
számára, olyan összefügg
látszatértekezést, amelyben soha sincs semmiféle
tanulás során adott el készítésnek, valamint a pedagógiai kommunikációs viszony társadalmi el feltételeinek az a következményük, hagy a diákok objektíve
Így gyakran az elkeseredés retorikája az egyetlen eszközük, s egy olyan nyelv
gondolat, hogy a diákoknak joguk lenne a nem-megértéshez, s ilyenformán
védelmez vagy engesztel mágiájához menekülnek, amelyben a tanári el adás nagy
kénytelenek leszállítani a tananyag megértésére irányuló igényeiket. (…) Mindent összevéve, a tanárok és diákok csak azért tartoznak egymásnak azzal, hogy
szavai csak a szertartásos zsolozsma jelszavai vagy felszentelt kifejezései. (…).
igazolt intézménybeli méltóságukkal. S amikor (bár általában nincs szó tudatos számításról) az egyetemi szempontból leggazdaságosabb vagy a leginkább
jövedelmez (vagy, ahogyan az iskolai konyhanyelv mondja, a "legkifizet d bb") magatartást választják, a tanárok és diákok csak az iskolai világ szankciórendszerként észlelt törvényeinek engedelmeskednek. A tanár csak abban az esetben alakíthatna ki kommunikáció módjától, amit viszont nem tud megtenni, mert e két mozzanatot
egy új nyelvet és új viszonyt a nyelvvel, ha elválasztaná a kommunikált tartalmat a maga szétválaszthatatlan egységben sajátította el és asszimilálta. Hasonlóképpen az
egyáltalán nem tesz eleget azon követelményeknek, melyek bevés
De vajon egyáltalán fennmaradhatna-e egy ilyen oktatási rendszer, amelyik látszólag funkciójához
tartoznak …? Vajon akkor is olyan nagy volna-e a szabadság, amelyet a rendszer a bevéséssel
megbízott
egyének
számára
biztosít,
ha
nem
szerepelnének
ellentételekként azok az osztályfunkciók, amelyeket az iskola még akkor is teljesít, amikor pedagógiai hatásfoka a semmivel egyenl ? Renantól Durkheimig sokan észrevették, hogy az az oktatási forma, amely valamiféle stílust, vagyis a nyelvhez és a kultúrához való meghatározott viszonytípust is át akar adni a diákoknak, milyen sokat köszönhet a jezsuita kollégiumoktól örökölt humanista hagyománynak, az arisztokratikus-nagyvilági elvárások iskolai és keresztény átértelmezésének, amely a hivatással szembeni el kel
közönyt minden el kel
vagy befogadói, akkor egyben kötelezettségeket is ró rájuk az intézménnyel szemben. E kötelezettségek pontos arányban állnak az intézményben elfoglalt helyük révén
az iskola elismeri, hogy a diákok és tanárok a pedagógiai üzenet legitim kibocsátói
A nyelv és a nyelvhez való viszony
valóságos mennyiségét, mert ezzel voltaképpen az intézménynek tartoznak. Amikor
információk
kölcsönösen túlbecsüljék a pedagógiai kommunikációban közleked
az anyagot; s t hogy mindent meg kellett érteniük, fel sem merülhet bennük az a
védekezzenek abban a harcban, amelyben nincs minden szó használata megengedve.
jellegzetes értelmetlenség. (…) A hallgatóktól azt követelik meg, hogy szavakkal
megértésbe való alkotmányos belenyugvás egyszerre terméke és el feltétele az iskolarendszerhez való alkalmazkodásuknak, s minthogy az a feltevés él, hogy értik
hivatás legtökéletesebb
103
104
formájává változtatja. Ám korántsem lenne érthet , miért tulajdonít olyan nagy
oktató nem mérheti fel, hogy a diákok mennyire értették meg, amit mondott, mert ezzel romba döntené azt a fikciót, amely lehet vé teszi számára, hogy a legkisebb
Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
értéket a francia oktatási rendszer az irodalmi képességnek, azaz pontosabban, annak
gazdasági és szimbolikus jövedelmez ségét), mindig az a távolság határozza meg,
a képességnek, amely minden élményt, s legels sorban az irodalmit, irodalmi
amely ezt a kódot elválasztja attól a nyelvi normától, amelyet az Iskolának sikerül
beszédmóddá változtatja, s amelynek következtében francia módra, vagyis párizsi
elfogadtatnia
Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
a
"nyelvhelyesség"
társadalmilag
elismert
kritériumainak
egyrészt az oktatási rendszer m ködésében, másrészt annak az egyensúlyhelyzetnek a
megkövetelt típusát elválasztja attól a gyakorlati beszédhasználattól, amelyet az
és a
egyén kisgyermekkori osztályjelleg nevelése során sajátított el.
megteremtésében, amely az oktatási rendszer, illetve az értelmiségi mez
meghatározásában. Pontosabban, az egyes egyén nyelvi t kéjének az iskolai piacon vett értéke attól a távolságtól függ, amely a szimbólumok kezelésének iskola által
életmódként élik át az irodalmi – s t nemritkán a tudományos – életet, ha nem válik világossá, hogy ez az értelmiségi hagyomány még ma is társadalmi funkciót tölt be
különféle társadalmi osztályok közti viszonyt szabályozza.
Senki nem sajátíthat el egy beszédmódot anélkül, hogy egyúttal egy, a beszédhez való viszonyt is el ne sajátítana. A kultúra területén az elsajátítás módja az elsajátított tudás használati módjának formájában épül be az elsajátított tudásba, s az elsajátítás
Bár soha senkinek, még a kiváltságos osztályok gyermekeinek sem anyanyelve az egyetemi nyelv, a korábbi nyelvtörténeti állapotoknak ez az id tlen elegye, koránt
elkülöníteni egymástól meghatározott számú, pontosan körülhatárolt francia
magyarázata annak, miért épp a beszédhez való viszonyban található meg a polgári
rétegnyelvet, mert a társadalom különböz szintjei hatnak egymásra. Mindamellett a
nyelvet és a népnyelvet egymástól elválasztó nyilvánvaló különbségek lényege. Sokat
nyelvi skála két végpontján két jól meghatározható beszédmód figyelhet meg: a
írtak már arról, hogy a polgári nyelv hajlamos az elvontságra és a formalizmusra, az
polgári és a köznépi”. A polgári nyelv számos szót, s t, szintaktikai fordulatot örökölt
intellektualizmusra és az eufémisztikus mérsékletre. Nos, ebben a tényben
a latintól, melyek minthogy csak az írástudók csoportja importálja, alkalmazza és teszi kötelez vé ket, elkerülték az újrastrukturálást és az asszimiláló
mindenekel tt egy olyan hajlam kifejez dését kell látnunk, amely társadalmilag alakult ki a nyelvvel, vagyis a beszélget partnerrel és a beszéd tárgyával szemben.
újraértelmezéseket. Emellett e beszédmód fejl dését állandóan ellen rzik és
Az el kel távolságtartás, a mértéktartó fesztelenség és a mesterkélt természetesség
korlátozzák tudós vagy világi legitimáló fórumok normalizáló és stabilizáló
alkotják minden nagyvilági kód lényegét, s mindez élesen szemben áll a népnyelv
beavatkozásai. Így a polgári nyelvet csak azok alkalmazhatják megfelel en, akik a
kifejez erejével és expresszionizmusával, amely olyasmiben nyilvánul meg, hogy ez
nyelv családi körben familiarizációval elsajátított gyakorlati kezelését az iskola segítségével a nyelv szinte tudós kezelésének másodlagos képességére válthatták át.
a nyelv el szeretettel ugrik át egyik egyedi esetr l a másikra, az illusztrációról a parabolára, nem szereti a patetikus el adásmódot vagy az érzelmek dagályosságát,
Mivel a pedagógiai kommunikáció informatív hatásfoka mindig a befogadók nyelvi
kedveli a csúfolódást, a jókedvet és a malacságokat. E sajátosságok azon osztályok
hozzáértését l függ (ami az egyetemi nyelv kódjának többé-kevésbé teljes vagy
létezési formáit és beszédmódját jellemzik, amelyek sohasem rendelkeznek teljesen
többé-kevésbé tanult ismereteként határozható meg), az iskolai értelemben kifizet d
azokkal a társadalmi feltételekkel, amelyeknek alapján különbséget tehetnek az
módja már önmagában is kifejezi az elsajátító társadalmi jellemz i, illetve az elsajátított tudásanyag társadalmi érteke közötti objektív viszonyokat. Ez a
sincs egyformán távol azoktól a nyelvekt l, amelyeket a különböz
társadalmi
osztályokban beszélnek. Persze, miként megjegyezték, csak önkényesen "lehetne
Az iskolai beszédmódhoz való viszony alakulása tehát függ mindattól a távolságtól,
akkor is igaz, ha a nyelvi tényez jelent sége eltér attól függ en, hogy milyen más
mely a korai-szocializáció során átadott gyakorlati beszédhasználat és az Iskola
és az iskolai siker közötti viszony kialakul, ami vizsgálatokkal kimutatható. Ez még
objektív lejegyzés és a szubjektív megjegyzés között, vagy a látott tárgy és aközött, ami a látott tárgyból a választott néz pontnak tudható be.
t kének a különféle társadalmi osztályok közötti egyenl tlen megoszlása valójában egyike azoknak a legrejtettebb közvetítéseknek, amelyek szerint a társadalmi eredet
társadalmi feltételekt l, amelyek közepette a nyelv feletti, többé vagy kevésbé teljes uralmat megszerezték. E viszony azután lehet alázatos vagy felszabadult, feszült vagy
105
106
követelményeinek megfelel szimbólumkezelés között feszül, mind pedig azoktól a
szakaszonként változik. Azoknak a különféle nyelvi kódoknak a társadalmi értékét, amelyek adott id ben és adott társadalomban rendelkezésre állnak (vagyis e kódok
tényez k együttesében helyezkedik el, azaz, következésképpen, oktatási típusonként,
Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
szerény, de mindenképpen egyik legbiztosabb jele a beszél társadalmi helyzetének.
tartozó diákok, akik a Sorbonne-on végzik tanulmányaikat – a többieknél sokkal
Az érzelmek és vélemények szóbeli kifejezésére való készség, ami a társadalmi
könnyebben szánják rá magukat, hogy egy olyan nemlétez szót meghatározzanak,
osztályokból származó diákok, illetve kiváltképpen azok a kiváltságos osztályokhoz
vagy
fesztelen, mesterkélt vagy meghitt, patetikus vagy mértéktartó, nagykép
Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
amely szándékkal került be egy szókincstesztbe (gérophagia). Ha ehhez hozzátesszük, hogy épp azok a diákok haboznak a legkevésbé, amikor e beugrató
er teljesebb elvárás irányul, hogy az egyén képes legyen, és éppen saját
kifejezés meghatározásáról van szó, akiknek "legragyogóbb a korábbi iskolai
hierarchiában való emelkedéssel együtt er södik, csupán egyik dimenziója annak a készségnek, melyre a társadalmi és a szakmai hierarchiában való emelkedéssel egyre
valamennyi viszony szempontjából kiváltságosak kategóriája adta ennek az
mindig a m velt hagyomány összefüggésébe ágyazódó sejtetésekkel és irodalmi
etnológiai csengés
metaforával, mint a gyakorlati metaforák és a "rámutatással pótolt kihagyások",
akkor levonható az a következtetés, hogy a nyelvhasználat könnyedsége szinte
pályafutásuk (humántagozat, kitüntetéses érettségi stb.), és hogy épp az el bb vizsgált
szabályokkal szemben. A látszat ellenére mi sem áll élesebben szemben a szinte
gyakorlatában, távolságot tartani e gyakorlattal, illetve e gyakorlatot irányító
kifejezésnek a legtöbb magabiztosan zagyva meghatározását,
Hasonlóképpen a szóbeli vizsgákon szerepl
helyettesítse. A retorikai fogások, a stilisztikai elemek, a kiejtés árnyalatai, a
felel tlen fesztelenséggé válhat, amikor azzal a magabiztossággal társul, amelyet egy kiváltságos kategóriához tartozás nyújt az egyénnek.
amelyek lehet vé teszik, hogy a népnyelv a verbális információ egészét vagy egy részét a helyzetre és a "körülményekre" való hallgatólagos (vagy taglejtéses) utalással
jelöltek nyelvi magatartásának és
hanglejtés dallama, a felhasznált szavak vagy frazeológiai formák korántsem csak a
taglejtéseinek módszeres megfigyelése feltárhat néhányat azon társadalmi jelek
nyelvi eredetiséggel tör d
akcentus, hanghordozás, el adásmód, stb.). (…). Az az elemzés, amelyre a kísérletezés szükségletei kényszerítenek bennünket, kimutatja, hogy valójában
körülmények terméke, amelyek mellett a nyelvet és a nyelvhasználatot elsajátították.
minden ítéletet, mindenekel tt a tudás és a mégoly technikai cselekvési módok
Mindezen stilisztikai jegyek magában a beszédmódban árulják el azt a nyelvhez való viszonyt, amely a beszél k egy egész kategóriájára jellemz , lévén azon társadalmi
nyelvhasználat modalitásának jelei kétségkívül beletartoznak (nyelvhelyesség,
közül, amelyek a tanár véleményét öntudatlanul is vezérlik, s amelyek sorába a
beszél tudatos választásait fejezik ki (ahogyan ezt a
nyelv és a kivitelezéseként értelmezett beszéd sommás szembeállítása sugallja).
elkülönülés szakemberei alakítanak ki a nyelvvel, csak határesete a nyelvvel kapcsolatos irodalmi beállítottságnak. Ez viszont áltálában a kiváltságos osztályok
észlelnek, nevezetesen egy adott társadalmi pozícióra jellemz modort. Így, szemben azzal az "er ltetettnek" tekintett könnyedséggel, amely kivált azoknál a közép- és
sajátja, amelyek hajlamosak rá, hogy az általuk használt nyelvet, illetve jellegzetes
népi osztályokhoz tartozó diákoknál gyakori, akik gyors beszéddel igyekeznek
nyelvhasználatukat a közönségest l való elhatárolódásra használják, s így aláhúzzák
alkalmazkodni (bár hanglejtésük gyakran kibicsaklik) az egyetemi kifejezési mód
saját megkülönböztetett jellegüket.
normáihoz, a "természetesnek" ítélt könnyedség a beszéd mesteri kezelését a
Mint általában azt, ami a magatartás modalitásával kapcsolatos, a nyelvhez való viszonyt sem igen lehet kísérletileg felmérni, már ahogyan ezt az olyan empirikus
fesztelen el adásmódban, a nyugodt hanghordozásban és a stilisztikai sejtésekben juttatja érvényre. Mindezen sajátosságok igazolják, hogy az egyén képes rá, hogy
kutatások végzik, amelyek gyakran rutinszer eljárásokat követnek mind a kérd ívek
m vészien elrejtse tulajdon m vészetét, ami a legkifinomultabb módon érzékelteti – a
összeállításában, mind az eredmények kiértékelésében. Mégis, a nyelvi magatartás
túlzóan jó válasz kísértésének elfojtásával – beszédmódjának potenciális kiválóságát.
értékelését szinte megfert zte azoknak az egyfelé mutató, azaz, pontosabban, redundáns benyomásoknak a rendszere, amelyek csak egyetlen átfogó beállítottságot
Így a közhasználatú kifejezések kerülése és a ritka fordulatok el szeretettel való alkalmazása, amely arra a viszonyra jellemz , amelyet az írás és az írás révén való
egyén szorongása, azért min sítik ösztönösen a szegény ember fesztelenségének vagy (ami ugyanaz) az újgazdag hivalkodásának, mert túl világosan árulja el funkcióját
107
108
Azt a nyelvhez való görcsös viszonyt, amelyen átsejlik a sikerre és elismerésre vágyó
modalitásának bizonyos jelei fellelhet k a nyelvi kompetencia egyes szókincsteszttel mérhet objektív jellemz iben. Így például a nyelvhez való különböz viszony egyik ismérvét abból a tényb l olvashatjuk ki, hogy a Sorbonne diákjai – vagy a kiváltságos
tulajdonítanak. E szabályoknak minden – az egyetemi intézmény által szabályozott és
a közönséges érdekeltség gyanúját azok el tt a tanárok el tt, akik ragaszkodnak egy
szentesített – beszédben érvényesülniük kell, legyen szó akár a tanárok el adásáról,
olyan káprázati eszmecsere fikciójához, amelynek még a vizsgán sincs önmagán
akár a jelöltek szóbeli feleleteir l. Abban az iskolai világban, amelyben az az
kívül más célja.
eszmény, hogy a diák "úgy beszéljen, mint egy könyv", csak az a teljesen legitim
Az egyik a kizárólag iskolai elsajátítási mód, amelynek az iskolai nyelvhez való "iskolás" viszony a következménye, a másik pedig az észrevétlen familiarizáció révén
teljességét birtokolja – és csak ezt ismeri. Ugyancsak jellemz
ebb l a szempontból a pedagógiai feladatok hierarchiája,
vezethet vissza, amely a nyelvtudás kétféle elsajátítási módja között figyelhet meg.
beszédmód, amelynek minden mozzanata feltételezi, hogy a beszél a legitim kultúra
A nyelvhez való viszony kétféle típusának szembenállása arra az oppozícióra
(amely nem más, mint az egyén értékének bizonyítása) ahhoz, hogysem elkerülhetné
Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
ahogyan ez objektíve megnyilatkozik az intézmény felépítésében és a benne
egyetlen, amelyet feltétel nélküli parancsnak éreznek. Emellett eltörpülnek a diákok
cselekv k ideológiájában. Valamennyi tanári kötelesség közül a kultúrált el adás az
fölényes gyakorlati kezelését – mert már lehet vé teszi a m velt célzásokat és
való elsajátítás. Csak ez utóbbi képes arra, hogy kialakítsa a nyelv és a kultúra
amelyet általában a tanítási tevékenység (tanársegédekre hagyandó) érdektelen
segítségével és ellen rzésével kapcsolatos feladatok, mint például a dolgozatjavítás,
gyermekkor készíti el , ahol a szavak a dolgok realitását határozzák meg, a korábbi
összekacsintásokat. Az iskolai világátélés, ha egy olyan családban eltöltött
visszájának tartanak, kivéve ha a dolgozatjavítás alkalmat ad a vizsgabizottságnak arra, hogy valamilyen versenyvizsgán korlátlan hatalmat gyakoroljon. Az egyetemi
tapasztalatokkal tökéletesen ellentétes valószín tlenségi élményt hoz létre. A népi osztályoktól származó gyermekeknek ez jut osztályrészül egy olyan nyelv iskolai
intézmény hierarchiájában. A tanársegéd mindig a "gyakorlati foglalkozásokat" vezeti, még akkor is, ha is csak beszél. Az "óraadó" órát ad, az "el adó", aki pedig
hanem a kollegisták ellen-nyelvével is. A bentlakó falusi gyerekek ugyanis, akik
ugyanazt csinálja, oktat, s elvben csak a professzor tart "egyetemi" el adást.
"korrekt", vagyis "kijavított" nyelv nemcsak azzal a nyelvvel áll szemben, amelyet a lapszéli tanári megjegyzések "köznapinak" vagy "közönségesnek" min sítenek,
használja az intézmény legitim nyelvét, minél magasabban helyezkedik el az
rangfokozatok elnevezései is arról tanúskodnak, hogy egy oktató annál jogosabban
elsajátítása során, amely els sorban alkalmas, hogy irreálissá tegye azt, amir l beszél, mert az egész valósággal azonosítja. Az osztályteremben beszélt "csiszolt" és
Az elnevezések e rétegzett rendszere a technikai munkamegosztás örve alatt valójában a kiválósági fokozatok hierarchiáját fejezi ki egyetlen funkció betöltésével.
beletör dés között választhatnak. Aligha mutatja meg valami jobban a francia oktatási rendszer objektív funkcióit,
E funkció ideális szempontból oszthatatlan, ám a nehéz id k és a munka szükségletei mégis arra kényszerítik a kinevezett tanárokat, hogy a feladatokat mind nagyobb
mint az a csaknem kizárólagos szerep, amit a bevésés és asszimilálás egyéb
számú helyettes között osszák meg.
szembe
a
kényszer
akkulturációval
kerülnek
és
a
egyszerre
rejtett
ellenakkulturációval, csak a hasadásos tudat, illetve a kirekesztettségbe való
technikáinak rovására, a tudásanyag szóbeli átadásának és a szavak manipulációjának
tulajdonít. A nagy el adótermek, illetve a gyakorlati foglalkozások és olvasószobák látogatottsága közötti aránytalanság, vagy az önképzés segédeszközeinek (könyvek, készülékek) beszerzési nehézségei arról árulkodnak, hogy mennyire aránytalan a
Társalgás és meg rzés – konverzálás és konzerválás
a gyakorlatokkal a kísérletezésnek, az olvasásnak vagy a dolgozatírásnak szánnak.
(…) A francia oktatási rendszer olyan kulturális kiváltságot riz meg és szentesít, amely
Pontosabban: a szóbeli átadásnak ez az els bbsége nem rejtheti el, hogy a
a kultúrához való viszony elsajátítási feltételeinek monopóliumán alapszik. E
kommunikáció egy, az írott nyelv uralta beszéden keresztül zajlik. Err l tanúskodik az a különleges érték is, amelyet az írásos el adásmód és a stilisztika szabályainak
viszonyt a kiváltságos osztályok abban a mértékben tartják legitimnek és akarják
109
110
hallás utáni tanulásnak tulajdonított fontosság ahhoz képest, amit az irányított vitával,
legitimként elismertetni, amilyen mértékben elsajátítási monopóliumának birtokosai.
Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
Az oktatási rendszer tehát azt a kultúrához való viszonyt ismeri el, melyet csak abban
iskolák realitása és a tehetség ideológiája közti látszólagos ellentmondás (amely talán iskolarendszerekben) nem rejtheti el, hogy a – mégoly iskolás – kultúrához való nem
ellenére, szoros kapcsolatban marad a legitim kultúra oktatási módjával, amelynek
iskolás viszony iskolai kultusza igen alkalmas arra, hogy konzervatív funkciót töltsön
társadalmi feltételeivel csak azok a családok rendelkeznek, amelyek kultúrája az
be, mert a hagyományos típusú iskolai tevékenység (még azzal is, amir l nem beszél)
uralkodó osztályok kultúrája. El ször is látnivaló, hogy – miközben az oktatási
automatikusan azoknak az osztályoknak a pedagógiai érdekeit szolgálja, amelyeknek
rendszer nyilvánvalóan nem adja meg azt, amit megkövetel – egyformán megköveteli
azért van szükségük az Iskolára, hogy vele legitimálják a kultúrához való viszony
azoktól, akik hozzáfordulnak, hogy rendelkezzenek azzal, amit
ama monopóliumát, amelyet teljesen sohasem neki köszönhetnek.
sohasem ad meg
nekik, vagyis azzal a nyelvhez és a kultúrához való viszonnyal, amelyet csakis egy
sohasem fogalmazódik meg olyan határozottan, mint a leginkább rutinszer
sajátították el, illetve olyan oktatási módot alkalmaz, amely viszonylagos különállása
az esetben lehet teljesen uralni, ha az iskola által oktatott kultúrált familiarizációval
(…)
sajátos elsajátítási mód hozhat létre. Másodszor azt kell látnunk, hogy az oktatási
rendszer – minthogy meg riz egy olyan oktatási módot, amely szinte alig különbözik
a családi nevelést l – olyan nevelést és ismeretanyagot ad a diákoknak, amelyet csak
Kirekesztés és kiválasztás
azok értenek meg igazán, akik rendelkeznek azzal a neveléssel, amelyet az iskola
kultúrához való viszonyt értékesebbnek tartja magánál a kultúránál, a kultúrához való
kell szakítanunk, amely a nemzeti hagyomány megmagyarázhatatlan örökségének
viszony lehetséges típusai közül pedig azt tartja a legértékesebbnek, amelyet maga teljesen sohasem alakít ki. Ez az oktatási rendszer osztályviszonyoktól való
hatásának tulajdonítja a rendszer szembeszök vonásait. Az sem elég azonban, ha az
osztályoktól való függése közvetlenül abból olvasható ki, hogy ez a rendszer a
Ha meg akarjuk érteni, miért tulajdonít az oktatási rendszer akkora jelent séget a vizsgának Franciaországban, akkor el ször is a spontán szociológiai magyarázataival konzervatizmus megmagyarázhatatlan
vagy az egyetemek lényegéb l következ
nem ad meg nekik. Ilyenformán a hagyományos iskolarendszernek az uralkodó
is iskolai modorát, akik egész modorukat neki köszönhetik. Az oktatási rendszer tehát
összehasonlító módszer és a történeti elemzés segítségével egy meghatározott oktatási rendszeren belül megvilágítjuk a vizsga sajátosságait és bels funkcióit. Csak
nem vállalja saját modoralakító módszerét, s egyben azt is bevallja, mennyire
akkor juthatunk el a vizsgára vonatkozó szokásos kérdések megkérd jelezéséig, azaz
képtelen egy sajátosan iskolai termelési mód autonómiáját kialakítani. Ahogyan a hagyományos típusú gazdasági magatartás olyan
odáig, hogy feltárhassuk, mit fed el a vizsga, s mit fednek el a vizsgára vonatkozó
függésének végs igazsága, amelyet akkor árul el, amikor lebecsüli azoknak a nagyon
olyan kérdések is, amelyek elterelnek a vizsga nélküli kirekesztésre vonatkozó
gyakorlatként határozható meg, amely sohasem vállalja nyíltan önmagát, s amely következésképpen föl se vetheti a kérdést, vajon tökéletesen megfelel-e saját objektív
kérdések feltevését l, ha egy második szakítás révén leszámolunk a semlegesség illúziójával, illet leg azzal az illúzióval, amely szerint az iskolarendszer teljesen
céljainak, éppúgy a hagyományos típusú pedagógiai munka önmagában vett
független az osztályviszonyok struktúrájától.
gazdasági
bizonyítottan létez
kiszámítását, amelyek a legalkalmasabbak az e pedagógiai lét által objektíve funkciók betöltésére. Az iskolás modor iskolai lebecsülése,
amelyre számtalan példát nyújt a francia egyetemi hagyomány, éppúgy föllelhet a
görög iskolák azon vitáiban, hogy tanítható-e a tehetség, mint a dilettantizmus konfuciánus kultuszában. (…) Ám a m velt hagyományok vagy a hagyományos 111
A vizsga az oktatasi rendszer struktúrajában és történetében Nem
szorul
különösebb
bizonyításra,
hogy
a
vizsga,
legalábbis
a
mai
Franciaországban, uralja az egyetemi életet, vagyis nemcsak a diákok és tanárok képzeteit és gyakorlatát, hanem az intézmény szervezetét és m ködését is. Elégszer
pedagógiaként, vagyis olyan pedagógiai gyakorlat gyanánt határozható meg, amely figyelmen kívül hagyja vagy kizárja azoknak az eszközöknek a racionális
112
Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
megírták már, mennyire szoronganak a diákok a hagyományos számonkérés totális,
fejez ki, oktat, rögzít és szentesit, amelyek az iskolarendszer meghatározott
szervezetében az értelmiségi mez meghatározott struktúrájához és - e közvetítéseken keresztül - az adott uralkodó kultúrához kapcsolódnak, akkor érthet , miért váltanak
durva és részben váratlan ítéleteit l, s azt is, hogy milyen ritmustalan az iskolai munka megszervezésének az a rendszere, amely legszéls ségesebb formáiban nem
ki heves vitákat az olyan - els pillantásra jelentéktelen - kérdések, mint az érettségi vizsgák menete, a tananyag terjedelme, a feladat-javítási eljárások, hogy ne is
mondott választásainak a legvilágosabb kifejez dése: amennyiben a tudásnak és a
beszéljünk
ismer más ösztönzést, mint a teljes kudarc fenyeget
közelségét. Igazság szerint
azonban a vizsga nemcsak az iskolai értékeknek és az oktatási rendszer ki nem
arról
a
felháborodott
ellenállásról,
amellyel
minden
javaslatot
lehurrognak, amely valamit is változtami kíván az olyan - jelent s értékekkel
megérdemli az egyetemes szankciót, a vizsga az egyik leghatékonyabb eszköze annak
összeforrott - intézményeken, mint az egyetemi verseny-vizsga, a szakdolgozat, a
a vállalkozásnak, amelynek célja az uralkodó kultúrának, illetve e kultúra értékének a
latin nyelv tanítása vagy a "nagy iskolák".
berögzítése. A legitim kultúrának, illetve a kultúrához való legitim viszonynak az
tudás kimutatásának olyan társadalmi meghatározását kényszeríti a diákokra, amely
(…)
nem ismert) feltételezi az egyetemi intézmény, vagyis a hivatásos tanárok olyan
annak
a
helyzetnek
köszönheti
lényegi
tulajdonságait,
amelyben
amely
Ha igaz, mikiént Durkheim megjegyezte, hogy a vizsga megjelenése (amelyet az antikvitás, amelyben csak független, s t konkurrens iskolák és tanárok m ködtek,
elsajátítását nemcsak a kötelez tanterv szabályozza, hanem legalább annyira - ha ugyan nem jobban - az a szokásjog is, amely a vizsgák joggyakorlatában ölt testet, s
szervezett testületét, amely maga gondoskodik fennmaradásáról; ha igaz továbbá,
megfogalmazódik.
szakértelmet szentesít és specializált pályákra jogosít fel) a modern Európában csak a
modellekre vezethet k vissza, amelyek célja egy sajátos iskolai feladattípusra való el készítés. Így például a francia nagy iskolára jellemz nek tartott gondolkodásmód
bürokratikus szervezetek igényeinek fejl déséhez kapcsolódva jelent meg, amelyek hierarchizált és egymással felcserélhet egyéneket akarnak megfeleltetni a felkínált
kapcsolatba hozható a felvételi versenyvizsgák formájával, illet leg - pontosabban - a
állások hierarchiájának; és ha – végül – igaz, hogy az a vizsgarendszer, amely
miként Max Weber állítja, hogy a hierarchizált vizsgák rendszere (amely sajátos
soron azokra a tanítási
(…) [A]zok a kifejezési és gondolkodási sémák, amelyeket felületesen a "nemzeti jelleggel" vagy "szellemi iskolákkal" magyaráznak, végs
címekkel rendelkez jelölteknek egyforma esélyük legyen arra, hogy állást kapjanak, valójában a formális egyenl ség kispolgári eszményét elégíti ki, minden alapunk
Általánosságban nyilvánvaló, hogy egy olyan szelekciós eljárás, mint amilyen a versenyvizsga, miként Renan is kimutatta, csak meger síti azt a kiváltságot, amelyet
az országos versenyvizsga a legtisztább példája), és amely szavatolja, hogy az azonos
mindenki számára biztosítja az azonos feladatok el tti formális egyenl séget (ennek
meghatározzák az írásbeli vagy szóbeli feladat-megoldás legtökéletesebb formáját.
fogalmazás, a stílus, s t a kiejtés, a beszéd és az el adásmód modelljeivel, amelyek
a
vizsgák
megszaporodásában,
társadalmi
eljuthat a tanári állásig, és hogy a gyakorlati ügyesség még akkor sem könnyíti meg a
funkcionális súlyuk, a modern társadalmak általános tendenciáját lássuk. (…) Az
dolgát, ha történetesen alapos ismeretekkel párosul. Azokat, akik jelent s pedagógiai tapasztalattal rendelkeznek, és akik nehéz hivatásukban nem látványos képességekre,
Iskola, annak a tehetetlenségnek a következtében, amely f ként akkor jellemzi, amikor reá hárul egy múlttól örökölt kultúra meg rzésének és átadásának
hanem komoly - bár kicsit lassú és félénk - gondolkodásmódjukra támaszkodnak, a
hagyományos funkciója, és amikor rendelkezik önmaga fenntartásának sajátos
nyilvános vizsgákon mindig megel zik azok a fiatalok, akik ügyesen szórakoztatják a
eszközeivel, képes rá, hogy rendszeresen, vagyis az Iskolát rendszerként meghatározó
hogy
növekedésében és abban, hogy az oktatási rendszeren belül is egyre nagyobb a
megvan
"Roppant sajnálatos tény, hogy a versenyvizsga az egyetlen út, amelyen a diák
rá,
jelent ségük
a francia egyetemi hagyomány a formával kapcsolatos erényeknek tulajdonít:
113
114
által megfogalmazott feltétel teljes jelentését. (…) S valószín , hogy a hagyomány súlya különösen er s egy olyan intézményben, amelyet – viszonylagos
elveknek megfelel en átértelmezze a küls elvárásokat. Itt kapja meg a Durkheim
magukat, - sem elég türelemmel, sem elég kitartással nem rendelkeznek althoz, hogy jó pedagógus váljék bel lük". Ha igaz, hogy a vizsga minden esetben olyan értékeket
közönséget és bíráikat, és akik mert a nehéz helyzetekb l könnyen kibeszélik
hierarchiájában. F ként azonban egyfel l attól az értékrendszert l függ, amelyet az
ahogyan ezt Durkheim észrevette.
egyének társadalmi osztályukból hoznak magukkal (az Iskolának tulajdonított érték
A francia rendszer valamennyi európai rendszer között a legnagyobb jelent séget
autonómiájának sajátos formája miatt – igen közvetlenül határoz meg saját múltja,
Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
pedig egy-egy értékrendszerben attól függ, mennyire forrnak össze az osztály érdekei az Iskolával), másfel l attól, hogy piaci értékük és társadalmi pozíciójuk mennyire
technikai igényein. Ennek bizonyítására elég, ha tekintetbe vesszük, hogy a francia
függ az iskola garanciájától. Érthet , hogy az iskolarendszernek épp abban az esetben
szelekciós rendszer legtöbb sajátossága egy olyan rendszerben is megtalálható, mint
sikerül legjobban ismertetni saját értekét és ítéletei értekét, amelyben olyan
tulajdonítja a vizsgáknak. Ez azonban a látszatnál kevésbé múlik a gazdasági élet
társadalmi osztályokkal illetve osztályfrakciókkal van dolga, amelyek semmiféle más konkurrens hierarchizáló elvet nem tudnak szembeállítani vele. Ez egyike azon
olyan teljesen elfogadtatnia m veltségeszményét, mert soha egyetlen rendszer sem
mechanizmusoknak, amelyek révén az iskolai intézmény a tanári hivatás felé vonzza
azonosult olyan tökéletesen szelekciós funkciójával, mint a mandarin-rendszer, amely
a középosztályokból, valamint a nagy-polgárság értelmiségi frakciójából származó
amilyen a klasszikus kínai rendszer volt, mely els sorban a fizetett bürokrácia hivatalnokainak képzését szolgálta. A konfuciánus hagyománynak azért sikerült
hierarchiájában próbáljanak felemelkedni, és attól is, hogy ugyanakkora társadalmi és
diákokat. Eközben eltéríti ket attól, hogy másutt, például a pénz vagy a hatalom
mint iskolák létesítesére és a tanárok képzésére (…). Ilyenformán az olyan eltér
sokkal több gondot fordított a versenyvizsgák megszervezésére és szabályozására,
gazdasági hasznot húzzanak iskolai címeikb l, mint azok a hallgatók, akik a nagy-
be a közös törekvések, hogy mindketten egy társadalmi szelekciós igényt (vagyis az
t kéhez vagy hatalomhoz kapcsolódó nagypolgárságból származnak, és akiknek
rendszereknél, mint a mai francia meg a klasszikus kínai, annak a ténynek tudhatók
pedagógusok anyagi és társadalmi körülményei elleni tiltakozásokban, vagy a
jellemz igényt, hogy az általuk kitermelt, ellen rzött és megszentelt emberi tulajdonságok és szakmai min sítesek társadalmi értékét maximalizálják.
politikusok és üzletemberek megalkuvásainak és romlottságának keser és kicsit önelégült szidalmazásában - a morális felháborodás hangján - kétségtelenül az oktatás
Ám ha teljesen meg akarjuk magyarázni, hogy a francia rendszernek hogyan
alacsony rangú és középkádereinek lázadása fejez dik ki. A lázadás az ellen a
sikerült az összes többinél nagyobb hasznot húznia - saját logikája teljes
társadalom ellen irányul, amely képtelen teljesen leróni az iskolával, s egyben
érvényesítésében azokból az esélyekb l, amelyeket a modern társadalmakra jellemz
azokkal szembeni adósságait, akik mindent az iskolának köszönhetnek, még azt a
kedvez bb a helyzetük ahhoz, hogy viszonylagossá tegyék az iskola ítéleteit. A
egyik esetben a hagyományos bürokrácia, a másikban pedig a t kés gazdaság igényét) arra használnak fel, hogy beteljesítsék ennek révén azt a tisztán tanárokra
meggy z désüket is, amely szerint voltaképpen minden gazdasági és társadalmi hierarchiának az iskolára kellene épülnie. Az egyetemi fels káderek
társadalmi és technikai szelekció igénye nyújtott a számára, akkor az iskolai intézmény sajátos múltját is tekintetbe kell vennünk. Az intézmény viszonylagos
amelyben mindenkit érdemei, azaz iskolai rangja szerint jutalmaznak, azzal az
minduntalan átalakítsa és átértelmezze a küls igényeket. Ha, a mandarin-rendszert l
arisztokratikus igénnyel, hogy csakis annak az egyetlen intézménynek az értékeit
eltér en, a francia rendszer nem is képes arra, hogy minden társadalmi hierarchia és minden értékhierarchia hivatalos alapjaként ismertesse el az iskolai értékek
ismerjék el, mely az értéküket teljesen elismeri, továbbá azzal a pedagógiai uralmi igénnyel, hogy a polgári és politikai élet minden cselekedetét az Egyetem, azaz a
hierarchiáját, azért sikerrel kel versenyre a többi hierarchizáló elvvel, annál is inkább,
klerikusok kormányzatát pótló forma erkölcsi ítéletének vessék alá.
mert olyan társadalmi kategóriákra kényszedri az iskolai hierarchiák értékét, amelyek
gondolkodásában mindig együtt él annak a társadalmi rendnek a jakobinus utópiája,
autonómiája ugyanis abban fejez dik ki, hogy története minden mozzanatában képes rá, hogy a viszonylag független történetét l örökül kapott normák alapján
(…) A francia egyetem mindig hajlik arra, hogy túllépjen a versenyvizsga technikai
az egyes egyének mennyire fogadják el az iskolai hierarchiákat és a hierarchia iskolai kultuszát, sohasem független attól, hogy milyen helyet foglalnak el az Iskola
funkcióján, és hogy - a kijelölend diákok számán belül - komolyan vegyen olyan hierarchiákat, amelyek, bár szinte mérhetetlen negyed-pontokon alapszanak, mégis
115
116
társadalmilag hajlanak az intézmény pedagógiai tekintélyének elismerésére. Az, hogy
Másfel l ez a törekvés az állami bürokrácia központosított struktúrájára
súlyos szakmai következményekkel járó ítéleteiben annak, hogy milyen helyezést ér
támaszkodhatott, amely azzal, hogy a küls
el egy felvételi versenyvizsgán a serdül korból épp kilép diák. (...) Max Weber
országos versenyek és vizsgák számát egyre szaporította, kiváló alkalmat biztosított
jegyezte meg, hogy a császári közigazgatás bürokratikus posztjainak technikai
az iskolai intézménynek arra, hogy elismertesse egy egységes hierarchia
meghatározása
termelésének és társadalomra kényszerítésének monopóliumát.
elvonatkoztatunk
a
m velt
ha
-
nemesember
konfuciánus
hagyományaitól - nem ad magyarázatot arra, miért olyan nagy a költészet jelent sége
dönt ek. Elég arra utalni, mekkora jelent séget tulajdonít az egyetemi világ gyakran
Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
és névtelen érlekelésnek alávetett
(…)
a mandarinok versenyvizsgáján. Ehhez hasonló módon lehet megérteni, hogyan
Ám a túlél maradvánnyal való magyarázat semmit sem magyaráz, hanem magyarázzuk meg, miért maradt fenn valamilyen hagyomány. Ehhez meg kell állapítani, milyen funkciókat tölt be az adott hagyomány az oktatási rendszer
jelenlegi m ködésében, s meg kell mutatni a történelmi körülményeket, amelyek
kedvez en hatottak a rendszer saját funkciójából adódó tendenciák megjelenésére. Ha azt a képességet szeretnénk megmagyarázni, amellyel a francia rendszer - a sajátosan iskolai tevékenység körén túl, s olykor a vele szemben támasztott legnyilvánvalóbb igények ellenére - kinyilatkoztatja és közönségére kényszeríti a hierarchiákat, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ez a rendszer - mind pedagógiájában, mind a
vizsgákban - még ma is els dleges funkciót tulajdonít a tantestület önfenntartásának
és önvédelmének, amely funkciót egyébként a középkori egyetemi vizsgák sokkal nyíltabban szolgálták. E vizsgák mindegyikére a testületbe vagy a testülethez vezet iskolai pályára való bejutás nyomta rá bélyegét. (…) Az autonómiára való törekvés
két jelenségben talált rá teljes kibontakozása társadalmi feltételeire. Egyfel l találkozott a kispolgárságnak és a polgárság értelmiség frakcióinak az érdekeivel,
akiknek mindenfajta "protekció" és "nepotizmus" láttán érzett türelmetlenségüket esek még jobban felajzotta az esélyek formális egyenl ségének jakobinus ideológiája. 117
gazdasági rendszer legnyilvánvalóbb igényei rovására is érvényt szerezzen, nem bizonyos osztályoknak nyújtott rejtett szolgálatok ellenértéke-e, amely szolgálatok lényege az, hogy az iskola a társadalmi szelekciót a technikai szelekció látszatával leplezi, a társadalmi hierarchiák reprodukcióját pedig a társadalmi hierarchiáknak iskolai hierarchiákká való átalakításával legitimálja. Persze, akkor ébredünk rá, hogy a vizsga funkciói korántsem korlátozódnak az intézmény részére nyújtott szolgálatokra, s még kevésbé az egyetemi testületnek szerzett kielégülésére, ha észrevesszük, hogy azon diákok többsége, akiket az iskolai pályafutás különböz szakaszaiban kirekesztenek az iskolából, zömükben önmagukat rekesztik ki még miel tt vizsgára kerülne sor, és hogy azoknak az aránya, akiknek a kirekesztését a nyíltan végrehajtott szelekció elrejti, társadalmi osztályonként különbözik.
Az
osztályok
közötti
egyenl tlenségek
minden
országban
összehasonlíthatatlanul nagyobbak, ha a továbbjutás valószín ségét használjuk mércének, mintha a siker valószín ségével mérünk. A továbbjutás valószín ségét
modelljét a világi siker, az irodalmi bravúr és az iskolai gy zelem síkjára transzponálva a "dics ség" arisztokrata kultuszát.
Fel kell tehát vetnünk a kérdést, hogy vajon az a szabadság, amelyet az oktatási rendszernek biztosítanak, hogy saját követelményeinek és hierarchiáinak akár a
munkában egyaránt mindent átfogóvá tettek - kialakították a homo hierarchikus
azokat a sajátosságait, amelyek sajátos funkciójával kapcsolatosak. (…)
versengést és az iskolai hierarchiákat módszeresen mindenütt, azaz játékban és
önmagába zárt és védett mikrokozmoszba, amelyben a jezsuiták - azzal, hogy a
El kellett ismerni az oktatási rendszernek azt az autonómiáját, amelyet magának megkövetel és meg riz a küls igényekkel szemben, hogy megértsük m ködésének
abban a társadalmi világban kell elhelyezni, amelyben kialakult, vagyis abba az
állást az arra legalkalmasabbak foglalják el. A magyarázathoz az iskolai kultúrát
Vizsga és vizsga nélküli kirekesztés
egyszer igénye, az a szükséglet, hogy a korlátozott számú, szakképesítést igényl
adhatott ürügyet az osztályozás jellegzetesen francia vallására a szakmai kiválasztás
azoknak a diákoknak az arányával határozzuk meg, akik az egyes társadalmi osztályokon belül - azonos korábbi iskolai eredmény esetén - az iskolarendszer adott szintjéig jutnak el. A népi osztályokból származó tanulóknak tehát, azonos tanulmányi eredmény esetén nagyobb esélyük van rá, hogy úgy "rekesszék ki"
118
Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
önmagukat a középiskolai oktatásból, hogy ide be se iratkoznak, mint arra, hogy a
kutatók nem vizsgálják meg, hogyan alakítják ki az oktatási rendszer funkciói, illetve
lemondást. Ennek hiányában azonban az iskolai esélyek statisztikájában (amely
hogy olyan iskolai pályákra (intézményekbe vagy tagozatokra) kerüljenek, amelyek
megmutatja, hogy az oktatás különböz
objektív értelemben kevesebb esélyt nyújtanak a továbbjutásra. Így, ha látszólag a
mennyire egyenl tlenül vannak képviselve az egyes társadalmi osztályok) a kutató
vizsga végzi is a kirekesztést, valójában ez már csak egy másfajta anticipált
csak egy elszigetelt viszonyt láthat, mely a névértekén vett iskolai teljesítményt és a
végrehajtott késleltetett kirekesztés.
fokain és az egyes iskolatípusokban
társadalmi eredettel összefügg
el nyök vagy hátrányok sorát kapcsolja össze.
iskolai írtra tereléssel
önkirekesztést szentesít, melynek lényege a másodrend
ciklus egy-egy szakasza után, azoknak a többieknél sokkal nagyobb az esélyük rá,
fórumként m ködése a népi osztályok tagjaiban az Iskoláról való beletör d
e rendszert szelekciós, kirekeszt , valamint a kirekesztést a szelekcióval leplez
kudarc nyomán rekeszt djenek ki. Ezen túlmen en, akik nem maradnak ki az oktatási
beiratkozás után maradjanak ki, vagy még inkább, hogy kifejezetten egy vizsga
Röviden: ha nem az osztályviszonyok struktúrája és az oktatási rendszer közti relációk rendszerét tekintjük magyarázó elvnek, akkor ideologikus állásfoglalásra
a szelekciós fórumként felfogott oktatási rendszerr l kialakítottak. Ez az oppozíció a
kárhoztatjuk magunkat, még akkor is, ha az ideológiák a látszólag legsemlegesebb
jelölt jelenlegi vagy potenciális, közvetlen vagy közvetett mai vagy múltbeli
tudományos választások mögé rejt znek. Így például egyesek
az iskolai
Az "átengedett" és az "elbukott" diákok szembeállítására épül az az illúzió, amelyet
figyelmen kívül hagyják. hogy milyen sajátos formát öltenek az iskolarendszer
egyenl tlenségeket olyan társadalmi egyenl tlenségekre vezetik vissza, melyeknél
teljes körét. Ezzel el is rejti azt a viszonyt, amely a jelöltek köre és ennek
tapasztalatain alapszik, s két alcsoportra osztja a vizsga döntése alapján a jelölték
normalizálásának vagy a szórások kiegyenlítésének problémájára redukálják, vagy – némely társadalompszichológus módjára – az oktatás "demokratizálását" a
megismétli a spontán szociológiának ezt a szembeállítását, amikor a meghatározott
pedagógiai viszony "demokratizálásúval" azonosítják, vagy pedig, végül sok felületes
ciklusra beiratkozók és azt sikerrel elvégz k közti viszonyt vizsgálja, figyelmen kívül
kritikushoz hasonlóan az Egyetem konzerváló funkcióját az egyetemi tanárok
hagyva a bizonyos ciklust étvégz k és a következ
konzervativizmusával cserélik fel.
ciklusra beiratkozók közötti
viszonyt. (...)
a vizsga végül is tüntet en elvégzi a maga szelekcióját. Számos tanulmány, amely a folyamatos szelekciós fórumként felfogott oktatási rendszerrel foglalkozik, csak
- a tanügyi szakért módján - a vizsga el tti egyenl ség problémáját a jegyeloszlás
logikájának hatására. Mások úgy tekintik az Iskolát mint államot az államban, s vagy
kiegészít je, a nem jelöltek között áll fenn, s így eleve kizárja azon kérdések feltevését, hogy milyen rejtett kritériumok alapján választották ki azokat, akik között
(…) Az iskolarendszer m ködése és szervezete - folyamatosan és mindig más kód
szerint - a társadalmi szint egyenl tlenségeit iskolai szintek közti egyenl tlenségekre
Csakugyan, többféle módon lehet figyelmen kívül hagyni az egyes társadalmi osztályok eltér
arányú iskolai lemorzsolódásának szociológiai jelentését. A
fordítja át. Az iskolai pálya minden szakaszán tényleges hierarchiát állít fel a például a tiszta matematikától a természettudományokig (a bölcsészkaron az irodalomtól és a filozófiától a földrajzig), vagyis a legelvontabbnak tartott szellemi
"kihasználatlan tehetségtartalékok" álproblémájává sz kítették. Míg az is megeshet,
tevékenységt l a legkonkrétabbig ível. Az iskolai szervezet szintjén a középfokú
hogy egyes kutatók észreveszik az egy-egy ciklust elvégz k és a következ ciklusra
iskolák között (a gimnáziumtól a szakképzésig terjed ), illetve egy iskolán belül a
tudományágak vagy a tananyag között: Ez a hierarchia a természettudományi karon
kutatásokat csak annyiban érdekli a probléma, amennyiben
nyilvánvaló többletköltséggel jár, ha a valamely ciklusra beiratkozott diákok egy része id el tt abbahagyja tanulmányait. Ezzel azonban az egész kérdést a
technokrata ihletés
létre, amelyek - a tudományos fokozatok hierarchiája és az intézmények hierarchiája közti megfelelés közvetítésével - az ottlakók társadalmi eredet szerinti –
119
120
tagozatok közötti (a klasszikus tagozatból a technikaiig ível ) hierarchiákat hozza
beiratkozók közti statisztikai viszonyt, s t, azt is, hogy ebben mekkora a súlya és társadalmi jelent sége a kedvez tlen helyzetben lev osztályok önkirekesztésének, anélkül, hogy túllépnének a "motiváció hiányával" való negatív magyarázaton. E
Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
iskolai utak és
módon akkor tudja a legjobban ellátni a társadalmi
részben attól függ en, hogy hogyan látják az egyes társadalmi osztályok a különböz
tünteti fel: Az az általa végrehajtott, formális szempontból kifogástalan kirekesztés, amely csak az iskolai méltányosság normáinak van alávetve, úgy rejti el az
konzerválás funkcióját, ha a vizsga "pillanatnyi igazságát" saját mély igazságaként
Az iskolarendszer érthet
származó tanulókat, részben korábbi tanulmányi eredményeik függvényeiben,
intézmények nagyon eltér arányokban vonzzák a különböz társadalmi osztályokból
osztályok kirekesztését.
hierarchiájához vezetnek. Végül az is igaz, hogy a különböz
Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
tanulmányi utakat és iskolatípusokat. Mindezek alapján érthet , hogy a különböz
tanulmányi út típusok nagyon egyenl tlen esélyeket nyújtanak a fels oktatásba
iskolarendszer funkcióját, hogy a sikeres vizsgát tett és az elbuktatott diákok
utakra terelik ket, amelyek kelepceként m ködve a homogenitás hamis látszatával
struktúrája közötti kapcsolatot. Számos tudományos elemzés - a spontán szociológia
vonzanak, hogy azután egy megcsonkított iskolai pályára szorítsák tanulóikat. Így
módjára, ami úgy fogja fel a rendszert, ahogyan a rendszer megköveteli - tényként
m ködnek,
kezeli az autonomizálódási folyamatokat és a vizsga logikáját. Ennek megfelel en csak azokat veszi figyelembe, akik adott id ben a rendszerben találhatók, s kihagyja a
társadalmi
kizártakat. Márpedig az a viszony, amelyet a rendszerben maradtak mindegyike legalábbis objektív tekintetben - eredeti társadalmi osztálya egészével fenntart, uralja
és
mechanizmusként
egy
kirekesztési
tagozatoktól és intézményekt l függnek)
egyenl tlenséget tisztán iskolai egyenl tlenséggé, vagyis az iskolai szint vagy siker
késleltetett
azután az egyes társadalmi osztályok iskolai esélyei, valamint az iskolát követ sikereik esélyei (amelyek a különböz
viszonyt, s ezáltal csak még jobban elrejti az iskolarendszer és az osztályviszonyok
szembeállításával elködösíti a jelöltek és a rendszerb l eleve kizártak közötti
megfizetniük a középiskolába kerülésüket, hogy olyan intézményekbe és tanulmányi
bejutáshoz. Következésképpen a népi osztályokból származó diákoknak azzal kell
oktatás legmagasabb szintjeire. Ennek az érvelésnek ellene vetik, hogy a középiskolai oktatás demokratizálása
bélyegét, hiszen attól függ en alakulnak, mekkora a valószín sége vagy a valószín tlensége annak, hogy az egyén még mindig a rendszerben van éspedig adott
fokozatosan korlátozza az önkirekesztés szerepét, hiszen az utóbbi évek folyamán
.szinten és az adott iskolatípusban. (...)
jelent sen emelkedett a népi osztályok középiskolába jutásának esélye. A
az Iskolával szembeni beállítottsága magukon viselik az egyén iskolai múltjának
és formálja azt a viszonyt, amelyet a rendszerrel tart fenn: magatartásai, képességei,
egyenl tlenségévé alakítanak át. Eközben el is leplezik és tanulmányilag szentesítik is azt az egyenl tlenséget, hogy a különböz egyének eltér eséllyel jutnak el az
A vizsga funkcióinak olyan elemzése, amely szakítani akar a spontán szociológiával elképzelésekkel, amelyeket az oktatási rendszer
tulajdon m ködésér l és funkcióiról terjeszt), a vizsga tisztán "tudományos" vizsgálatát, ami még mindig a vizsga rejtett funkcióit szolgálja, a kirekeszt
függ a fels oktatásba bejutás a középiskolai intézményt l vagy tagozattól. Ezek az adatok nyilvánvalóvá teszik, hogy milyen társadalmi és iskolai ellentét van az el kel
(vagyis azokkal a megtéveszt
viszontválaszt azok a statisztikák adják meg, amelyek megmutatják, hogy mennyire
alkalmat nyújt az oktatási rendszer m ködése és az
mechanizmusok rendszeres tanulmányozásával váltva fel. Így t nik ki ugyanis, hogy a vizsga milyen kit n
intézmények el kel tagozatai, és a másod-rangú középiskolai intézmények között. Ez az ellentét a korábbinál rejtettebb formában rzi meg a gimnázium és az általános
még jobban teljesíti konzervatív funkcióját, hiszen ebb l a szempontból el nyös, ha a
önmagukat kirekeszt kre, hogy azonosnak tekintsék önmagukat a tényleg
(kisebb) továbbtanulási esélyeket az iskolai siker (nagyobb) esélyeivé álcázza. Akik a
sikertelenekkel, a kisszámú kiválasztható közül kiválasztottak számára viszont
legtökéletesebb eszköz arra, hogy mindenkivel elfogadtassa az iskolai ítéletek és az ezek által szentesített társadalmi hierarchiák legitimitását. Úgy hat ugyanis az
osztályviszonyok meg rzése közötti összefüggés megragadására. A vizsga a
tagozata közötti régi szakadékot. S t, minthogy az iskolarendszer
valóban csökkenti az elemi iskolai tanulmányok végén bekövetkez önkirekesztés szerepét a késleltetett kirekesztés vagy a vizsga általi kirekesztés javára, ezzel csak
iskola fels
lássák, ami mindenképpen a többiek fölé helyezte volna ket. A vizsga - mint nyilvánvaló szelekciós folyamat - számos olyan vonást mutat m ködése során,
121
122
lehet vé teszi, hogy kiválasztásuk tényében olyan érdem, vagy „tehetség” elismerését
"selejt" okoz, elmulasztják figyelembe venni az így elért nyereséget, azt, hogy el ny, hogy a társadalmi rendnek a folyamat id beni széthúzásával sikerül ellepleznie a népi
"társadalom érdekére" hivatkozva fájlalják azt a gazdasági pazarlást, amit az iskolai
melyeket az általa elleplezett kirekesztés logikája hat át. Ám ezek csak akkor érthet k
iránt. E bizalom vélhet következménye azonban oly osztálystruktúra is lehet, amely
meg, ha világossá tesszük a vizsga azon funkcióját. hogy elleplezze a vizsga nélküli
valóban az egyén képességein alapszik, de sokkal merevebb a mostaninál. A
kirekesztés tényét. Ha tudjuk, hogy a vizsgáztató tanárok ítéleteit mennyire
képességek örökl d
Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
jellege, valamint a szigorú szelekciós tesztek általános
származik. És ha az osztályokon belüli endogámiát is számításba vesszük az a
hátránya annál nagyobb, minél messzebb vannak ezek az értékek saját osztályuk
várható, hogy hosszú távon egyre nehezebb lesz a nemzedékek közötti társadalmi
használata hozzákötik az egyént adott helyzetéhez, ha kevésbé tehetséges szül kt l
fejezik ki az uralkodó osztályok értékeit, akkor világossá válik, hogy a jelöltek
meghatározzák azok az implicit normák, amelyek a sajátosan iskolai logikában
demoralizáló hatást válthat ki egy ilyen szelekciós rendszer az „alsóbb osztályok”
gyakorlatának burkolt és homályos kritériumait kénytelen alkalmazni. A disszertáció
tagjaiban, (…) talán csak azért becsülik túl a teszteknek azt a képességét, hogy meg
vagy szóbeli vizsga arra ad alkalmat a tanárnak, hogy a társadalmi észlelés nem
tudják ragadni a természett l való adottságokat, mert alábecsülik az Iskolának azt a
tudatos kritériumai szerint mondjon totális ítéletet olyan totális személyekr l, akiknek
képességét, amellyel elhiteti velünk képességének vagy fogyatékosságainak
erkölcsi és értelmi tulajdonságait a stílus vagy a modor, a kiejtés vagy a
természett l való jellegét.
felemelkedés”. És amikor ezek az utópisták leírják, hogy óhatatlanul milyen
értékeit l. Az osztálytorzítás sohasem olyan nyilvánvaló, mint azoknál a vizsgafeladatoknál, amelyeknél a bíráló tanár az osztályozás hagyományos
beszédkészség, a testtartás, vagy az arckifejezés, s t, az öltözködés és a kozmetika végtelenül kicsiny árnyalatain keresztül ragadja meg. S még nem is beszéltünk azokról a szóbeli vizsgákról, amelyek (…) csaknem nyíltan követelik a burkolt kritériumokhoz való jogot, amikor olyasmit vesznek figyelembe, mint a fesztelenség
és a polgári választékosság, vagy az egyetemi illend ség és jó modor. (…)
Lehetséges, hogy egy oktatási rendszer annál jobban tudja képesítés-gyártó technikai funkciója mögé rejteni az osztálykülönbségeket legitimáló társadalmi funkcióját,
minél kevésbé hagyhatja figyelmen kívül a munkaer piac szigorú követelményeit. A
amelyek társadalmilag a legkevésbé semlegesek. Sajátos, „az elítéltek körforgásától” és a „tömegek forradalmától” mentes társadalom neo-paretói utópiájának képe bújik
meg azokban a leírásokban, amelyek a teszteket a meritokráciaként m köd amerikai
technikai szaktudás és a vizsga hitelesít hatása által biztosított társadalmi rang közti távolság csökkenését. Egy, a technokrata ideológia normáinak megfelel
oktatási
rendszer képes arra, és legalább olyan jól, mint a hagyományos rendszer, hogy az általa létrehozott vagy diplomájával ellátott iskolai „ritkasági jószágnak” olyan társadalmi ritkasági érteket biztosítson, ami viszonylag független az adott diplomával etethet pontokon szükséges képességek tényleges ritkaságától. Másként nem érthet ,
képesség, bármilyen korai életkorban mérjék is, egy társadalmilag meghatározott tanulási folyamat terméke, és hogy épp azok a teszt mértékek a legjobb el rejelz k,
szakmák által megkövetelt minimális szakképzettség szintjének
emelkedése még nem vonja automatikusan maga után a vizsga által garantált
meghatározott szakma betöltéséhez szükséges képességeit, elfelejtvén, hogy e
a különböz
hogyan lehetséges, hogy számos állást különböz címeken és egyenl tlen fizetésért
tesztek, amelyekr l úgy vélik, hogy adott id ben pontosan lemérik az egyén egy-egy
korlátozása azonban alighanem inkább csak látszólagos, mint valóságos, amennyiben
ezt a társadalomalakító funkciót, mint azok a formális szempontból kifogástalan
alkalmazkodó egyént állítson el . Az oktatási rendszer autonómiájának ez a
kiterjesztenék azokra a mérési technikákra is, amelyek a tudományosság és a semlegesség minden küls ismérvével rendelkeznek. Semmi sem szolgálná jobban
több garantált szakképzettséggel rendelkez , azaz a gazdaság keresletéhez jól
bizalmat, amellyel annyi egyetemi tanár tekint a névtélen országos versenyvizsgákra,
modern társadalmak kétségtelenül egyre sikeresebben érik el, hogy az Iskola egyre
keresztül, a fennálló rend legitimálásának funkcióját, elég lenne, ha azt a jakobinus
Így ahhoz, hogy a vizsga tökéletesen betölthesse a kulturális örökség és ezen
Technikai szelekció és társadalmi szelekció
123
124
olyan egyének foglalnak el, akik (a diploma hitelére nézve legkedvez bb feltevés
demokrácia eszközének és biztosítékának állítják be: „Manapság egyre n a bizalom az alkalmassági tesztek, mint a kulturális és szakmai státus odaítélésének kritériumai
Egyfel l a munkaer piac követelményeinek megfelel kontrollt gyakorol a technikai
szerint) csak a tekintetben különböznek egymástól, hogy más és más fokon szentelte
Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend meg rzése
hatékony munkájuk egyenesen nélkülözhetetlenné teszi ket. S az a konkurrencia is
struktúrájának. Az Iskola tehát egyszerre rendelkezik a képességek kialakításának és
ismeretes, amely szembeállítja egymással az adminisztratív hierarchián belül az
igazolásának technikai funkciójával, valamint a hatalom és a kiváltságok
iskolai címke alapján egymástól elválasztott kategóriákat, noha e kategóriák
meg rzésének és megszentelésének társadalmi funkciójával. Ezek alapján érthet ,
munkáért
hogy a modern társadalmak az oktatási rendszernek számtalan alkalmat biztosítanak
egyenl bért” elve azért igazolhatja azokat a hierarchiákat, amelyeknek, ha ezt az
arra, hogy a társadalmi el nyöket iskolai el nyökké változtassa, amelyeket ismét
ugyanazon technikai feladatoknak tesznek eleget (…).. Az „egyenl
szakképzeltségek felett. Másfel l olyan társadalmi erényeket alakít ki, amelyek megfelelnek az oktatási rendszer segítségével is fenntartott osztályviszonyok
ket az Iskola. Minden szervezetben megtalálhatók e „helyettesek”, akik
megfelel iskolai címek híján kénytelenek alsó szint pozíciókat betölteni, holott
fel
címek iskolai értékének függvénye. Röviden: a diploma megakadályozza, hogy a
foglalkozás gyakorlásának technikai követelményeiként tüntesse fel. (…)
nyújt arra, hogy az iskolai, tehát burkoltan társadalmi feltételeket valamely
társadalmi el nyökké lehet visszaváltani. Ezt úgy segíti el , hogy az iskolának módot
társadalmilag nézve a dolgot, elválaszthatatlan a termel értékét l, ez az érték pedig a
elvet szó szerint értelmezn k, ellene mondana, mert egy szakmai teljesítmény értéke,
A kiváltságos osztályok egyre teljesebb mértékben az iskolai intézményre ruházzák
státus közötti sokkal bizonytalanabb viszonnyal; hogy ennek kapcsán fölvessük a
át szelekciós hatalmukat. Úgy t nik, mintha ezzel egy teljesen semleges fórum javára
felkészültség és a diploma közötti viszony kérdését, ami viszont a diploma hitelének,
mondanának le a nemzedékek közti hatalomátadás hatalmáról, s mintha feladnák a
diploma és a szakmai státus közti nyílt viszonyt kapcsolatba hozzuk a képesség és a
kiváltságok átörökítésének kiváltságát is. Az Iskola eljárása azonban a következ :
legitimitásának elismerését. Ezeken az elveken nyugszanak azok a szervezetek és
formálisan kifogástalan ítéleteket hoz. Ezek objektíve mindig az uralkodó osztályt
hierarchiák, amelyeket a modern bürokráciák védelmeznek, amikor látszólag legnyilvánvalóbb érdekeik ellen cselekszenek azzal, hogy nem teszik próbára
szolgálják, hiszen még technikai érdekeit sem sértik meg soha - hacsak nem társadalmi érdekeik védelmében. Ilyen módon az iskola minden eddiginél jobban, - s
alkalmazottaik iskolai címeinek technikai tartalmát. Nem állíthatják ugyanis a
egy demokratikus ideológiára hivatkozó társadalomban az egyetlen elképzelhet
vagyis mindannak a kétségbevonásához vezetne, ami legitimálja a diploma
jobban leplezi el azt a funkciót, amelyet betölt. Az egyének mobilitása ugyanis
veszélyeztetnék. A diploma által biztosított technikai szakértelem és a diploma hitelesít hatásával biztosított társadalmi rentabilitás közötti rést tehát el kell fejteni.
korántsem összeegyeztethetetlen az osztályviszonyok struktúrájának reprodukciójával, s t csak el segítheti e viszonyok fenntartását. A társadalmi
Erre szolgál az „általános m veltség” ideológiája, melynek alighanem az a
stabilitást úgy szavatolja, hogy korlátozott számú egyént, (akik az egyéni
legfontosabb funkciója, hogy megakadályozza, nehogy valahogyan arra kényszerítsék
felemelkedéssel és annak érdekében amúgy is megváltoznak) megfelel ellen rzés
módon - m ködik közre a fennálló rend reprodukciójában, mert minden eddiginél
diplomás egyéneket olyan feladatok elé, amelyek veszélyeztethetik ket, mert ezzel egyben a diploma és a diploma által legitimált hierarchia legitimitását is
mellett kiválaszt, s ezzel elhihet vé teszi a társadalmi mobilitás ideológiáját, amely a felszabadító Iskola ideológiájában találja meg legtökéletesebb formáját.
a „m velt embert” hogy be kelljen bizonyítania m veltségét. Érthet , hogy azok az osztályok, akik a m veltséghez való - meghatározatlanként meghatározott - viszony monopóliumával rendelkeznek (hiszen objektíve ezt a viszonyt csak e monopóliummal lehet meghatározni), különösen hajlanak arra, hogy maximálisan kihasználják a hitelesítés hatását, s hogy védelmükbe vegyék az érdekmentes
m veltség ideológiáját, amely azzal legitimálja ezt a hitelesít hatást, hogy elleplezi. (…) Minden szelekció mindig két – egymástól elválaszthatatlan - következménnyel jár. 125
126
Bourdieu: Gazdasági t ke, kulturális t ke, társadalmi t ke
rejl kényszereknek, amelyek a társadalmi valóság tartós m ködését meghatározzák
Pierre Bourdieu
és a gyakorlat sikeresélyeit eldöntik.
A társadalmi világ struktúráját és m ködését akkor ítélhetjük csak meg helyesen, ha
Gazdasági t ke, kulturális t ke, társadalmi t ke
a t ke fogalmát nem csupán a közgazdaságtanból ismert formában, hanem valamennyi megjelenési formájában vezetjük be. A közgazdaságtan ugyanis t kefogalmát egy olyan gazdasági gyakorlatból eredezteti, amely a kapitalizmus
mechanikus egyensúlyi állapotok egymásutániságának, melyben az emberek cserélhet alkatrészek szerepét töltik be. Az ilyen leegyszer sítés elkerülése
találmánya. Ez a közgazdaságtani t kefogalom a társadalmi csereviszonyokat
érdekében fontosnak látszik újra bevezetni a t ke és ezzel a t kefelhalmozás
maximalizálása és a (gazdasági) önzés vezérel. A gazdaságelmélet ezzel implicite
koncepcióját is, mindazzal együtt, amit ez tartalmaz. A t ke vagy anyagi formában,
nem gazdasági, önzetlen viszonyoknak tekinti a társadalmi csereviszonyok összes
vagy elsajátított, "inkorporált" formában felhalmozott munka. A t kének az egyes
többi formáját. Hiszen ha az önzés fogalmát sz ken közgazdaságtani értelemben
aktorok vagy csoportok által külön és exkluzíve történ elsajátításával lehet vé válik a társadalmi energia tárgyiasult vagy él munka formájában való elsajátítása is. A
használjuk, rákényszerülünk az önzetlenség komplementer fogalmára is. Nem
t ke mint vis insita az objektív és szubjektív struktúrákban rejl
árucserére sz kíti le, melyet objektíve
és szubjektíve a profit
egyszer
érthetjük meg a "burzsoá" világát a maga kett s könyvvitelével, ha nem alkotunk
A társadalom világa felhalmozott történelem. Ezért nem tekinthet rövid ideig tartó,
“l’art pour 1'art” és a tiszta teória uralkodik önzetlenül. Más szavakkal, a
is. A t kére vezethet vissza, hogy a társadalmi élet, különösen a gazdasági élet
közgazdaságtan csupán a piaci kapcsolatok tana, amely alighogy elvonatkoztat
játékfolyamatai nem úgy zajlanak le, mint a szerencsejátékok, amelyekben bármikor el fordulhatnak meglepetések. A rulettben példáu1 rövid id alatt egész vagyont
tárgyának alapjaitól - a magántulajdontól, a profittól, a bérmunkától stb. -, még a gazdasági termelés teljes területét sem képes lefedni. Ennek a fajta sz k
lehet nyerni, és ezzel bizonyos értelemben egy pillanat alatt új társadalmi státusra
közgazdaságtannak a megalapozása egyszersmind megakadályozta a gyakorlat
lehet szert tenni; a következ pillanatban azonban ezt a nyereményt újra fel lehet
általános közgazdaságtanának létrejöttét, amely az árucserét csupán a társadalmi
tenni a rulettre, és el lehet veszíteni. A rulett a tökéletes konkurencia és
csere lehetséges formáinak egyik speciális eseteként kezeli.
esélyegyenl ség univerzumát mutatja meg elég pontosan, egy olyan világot, melyben nem létezik tehetetlenség, felhalmozás és a megszerzett javak és tulajdonságok
Érdemes megjegyezni, hogy pontosan azok a szellemi és m vészi tevékenységek és javak kerülték el az önz számítás (és a tudomány) "hideg lehelletét", amelyek az
öröklése. Ebben a világban minden pillanat teljesen független az el z t l, minden
uralkodó osztályokhoz tartozók kvázi-monopóliumai. Azt mondhatnánk, hogy az
közkatona zsebében ott lapul a marsallbot, és mindenki azonnal elérhet minden célt,
ökonomizmus csak azért nem korlátoz mindent a közgazdaságtanra, mert már
tehát mindenkib l mindenkor minden lehet. A t kefelhalmozáshoz azonban, akár
magának ennek a tudománynak is egy korlátozás az alapja: távol tartja magát
tárgyiasult, akár elsajátított formájában, id re van szükség. A t kében egyfajta fennmaradási tendencia rejlik; ugyanúgy termelhet profitot, mint ahogyan önmagát is
mindazon területekt l, melyek szentségnek számítanak. Ha ugyanis a gazdaságba számításokból kiinduló csak a közvetlen gazdasági hasznot mérlegel
reprodukálhatja vagy növelheti. A t ke a dolgok objektivitásában rejl er , amely
tevékenységeket és a közvetlenül pénzre cserélhet (és ezáltal "számszer síthet ")
arról gondoskodik, hogy ne minden legyen rögtön lehetséges vagy rögtön lehetetlen.
javakat számítjuk bele, akkor a polgári termelés és csereviszonyok összessége
A t ke különböz
fajtáinak és alfajfáinak bizonyos id pontban adott elosztási
valójában kikerül a gazdaságból; akkor csupán az önzetlenség egyik szférájaként
struktúrája a társadalmi világ bels struktúrájának felel meg, vagyis azoknak a benne
jelenik meg és értelmezhet . Azonban mint köztudott, a látszólag megvásárolhatatlan dolgoknak is megvan a maguk ára. Csak azért olyan nehéz pénzre váltani ket, mert a
128
ugyanakkor - mint lex insita - a társadalmi bels szabályszer ségeinek alapvet elve
er ; a t ke
egyidej leg képet a m vész és az értelmiségi tiszta és tökéletes világáról, amelyben a
Bourdieu: Gazdasági t ke, kulturális t ke, társadalmi t ke
Bourdieu: Gazdasági t ke, kulturális t ke, társadalmi t ke
során az "iskolai sikert", tehát azt a speciális profitot, amelyet a különböz társadalmi
társadalmi osztályokból származó gyerekek iskolai teljesítményeinek eltérését. Ennek
mindazokra a gyakorlatformákra, amelyek bár objektíve gazdasági jelleg ek, de a
gazdasági gyakorlat valóban általános közgazdaságtanának ki kell terjednie
elméleti hipotézisként vet dött fel, és lehet vé tette, hogy megragadjam a különböz
gazdasági jelleg kifejezett tagadásának szándékával jöttek létre. Látjuk tehát, hogy a
pont implicite szakítást jelent azon közkelet
valósulnak meg. A gyakorlat általános közgazdaságtanának ezért arra kell törekednie,
rétegek és osztályok gyerekei az iskolai piacon elérhetnek, a kulturális t kének a különböz osztályok és rétegek közötti eloszlására vonatkoztattam. Ez a kiindulási
társadalmi életben nem ilyennek ismerik ket, és nem is ismerhet k fel ilyenként. Ezek csak jókora ködösítés vagy szebben mondva, eufemizálás, szépítés alapján
szemléletmód alapjául szolgáló
(vagy ami ugyanazt eredményezi: a hatalom különböz fajtái) kölcsönösen egymásba
el feltevéseivel.
Az emberi t ke iskolájának közgazdászaié az a látszólagos érdem, hogy felvetették
transzformálódnak.
"képességekre" vezethet vissza, mind pedig a "humán t kére" vonatkozó elméletek
premisszákkal, amelyek szerint az iskolai siker vagy sikertelenség természetes
hogy a t két és a profitot valamennyi megjelenési formájában megragadja, és meghatározza azokat a törvényszer ségeket, amelyek alapján a t ke különböz fajtái
Az iskolai beruházás hozadékának általuk használt mérése mindenesetre csak olyan
gazdasági t ke közvetlenül pénzzé konvertálható, és különösen a tulajdonjogi
beruházásokat és profitokat vesz figyelembe, amelyek pénzben kifejezhet k vagy
elengedhetetlen, többé-kevésbé magas transzformációs költségekt l függ. A
gazdasági beruházások által generált profitráták, illetve hogyan alakul ez a viszony.
a kérdést: milyen viszonyban állnak egymással a nevelésbe történ beruházások és a
A t ke három alapvet formában fordul el . Hogy éppen melyik alakjában jelenik meg, az felhasználásának mindenkori területét l, valamint hatékony m ködéséhez
formájában történ intézményesedésre hajlamos; a társadalmi t ke, a társadalmi kötelezettségekb l vagy "kapcsolatokból" fakadó t ke bizonyos feltételek mellett
viszonylagos jelent séget tulajdonítanak különböz szerepl k és osztályok az egyes gazdasági és kulturális beruházásoknak, ugyanis nem veszik szisztematikusan
ugyancsak gazdasági t kévé konvertálható, és különösen a nemesi címek formájában
számításba azoknak a különböz
pénzügyi egyenértéke. Ezenkívül nem tárják fel, hogy milyen
különböz
történ intézményesedésre hajlamos.
fordított id
közvetlenül azzá konvertálhatók, mint a tanulmányi költségek vagy a tanulmányokra
formában történ intézményesedésre hajlamos; a kulturális t ke bizonyos feltételek mellett gazdasági t kévé konvertálható, és különösen az iskolai végzettségi titulusok
profitesélyeknek a struktúráját, amelyeket a
piacok mindenkori vonzáskörzeteik nagysága és struktúrája alapján
kínálni tudnak. Továbbá a tanulmányi beruházási stratégiákat nem hozzák
összefüggésbe más nevelési stratégiákkal és a reprodukciós stratégiák rendszerével. Ebb l törvényszer en adódik az a paradoxon, hogy a humán t ke teoretikusai arra
1. A kulturális t ke
kárhoztatják magukat, hogy figyelmen kívül hagyják a legrejtettebb és társadalmilag
külön kezelni, mert - ahogy az iskolai végzettségi titulusoknál látjuk - igen sajátos
"társadalmat" mint egészet szolgáló nevelési feladatok rentabilitása vagy a "nemzeti
Ne tévessze meg az olvasót, ha az általam használt "axióma-felállítási kísérlet" kissé ellentmondást nem t r nek t nik: A kulturális t ke fogalma kutatási munkám során 129
termelékenységhez" való hozzájárulás érdekli
tulajdonságokat kölcsönöz az általa garantált kulturális t kének.
miután a tanulmányi beruházás profitjainak feltárásáról van szó, érthet en csak a
és végül 3) intézményesült állapotban, olyan tárgyiasult formában, amelyet azért kell
családban. Amikor a m vel dési "képesség" és a képzési beruházás közötti összefüggéseket kutatják, ezzel elárulják, hogy figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a "képesség" vagy a "tehetség" is id - és kulturális t keberuházás terméke. És
képek könyvek, lexikonok, eszközök vagy gépek formájában, melyekben bizonyos elméletek és azok kritikái, problematikák stb. hagytak nyomot vagy valósultak meg,
leghatékonyabb nevelési beruházást, nevezetesen a kulturális t ke transzmisszióját a
szervezet tartós készségének formájában, 2) tárgyiasult állapotban, kulturális javak,
A kulturális t ke három formában létezhet: l) bens vé tett, inkorporált állapotban, a
ket. A nevelési feladatoknak ez a
tipikusan funkcionalista meghatározása nem veszi számításba a nevelési rendszernek a társadalmi struktúra reprodukciójában játszott szerepét, miközben az szankcionálja 130
gazdasági vagy társadalmi t ke tulajdonosai számára különösen problematikusnak
hagyja, hogy a m vel dési tevékenység képzési hozadéka attól a kulturális t két l
bizonyul.
Akár egyéni
mecénásokról van
szó,
akár
éppen
ellenkez leg,
konnotációi ellenére sem mentes az ökonomizmustól. Többek között figyelmen kívül
csere útján. Ebb l következ en a kulturális t ke felhasználása vagy kiaknázása a
a kulturális t ke öröklését. A "humán t kének" ez a fajta meghatározása "humanista"
Bourdieu: Gazdasági t ke, kulturális t ke, társadalmi t ke
Bourdieu: Gazdasági t ke, kulturális t ke, társadalmi t ke
amelyet alátámasztásául igénybe vettek.
következ
probléma vet dik fel: Hogyan lehet megvásárolni ezt az annyira
"kádert" foglalkoztatnak (napjaink állami mecénásairól nem is szólva), minduntalan a
vállalkozókról, akik valamilyen speciális kulturális szakértelemmel rendelkez
gazdasági és szociális hozadéka attól az ugyancsak örökölt társadalmi t két l függ,
függ, amelyet a család el z leg beinvesztált, és hogy az iskolai végzettségi titulusok
személyhez kötött t keformát anélkül, hogy a személyt magát megvásárolnák hiszen ezzel elveszne a függetlenség látszatán nyugvó legitimációs hatás. Hogyan
a) Inkorporált kulturális t ke
valósítható meg a kulturális t kének az adott vállalkozás számára szükséges aminek mindenféle nemkívánatos következményei lehetnének. A kulturális töke elsajátítása - koroktól, társadalmaktól és társadalmi osztályoktól
függ en különböz
állapotban - tehát olyan formában, amit a francia "culture"-nek, a német "Bildung"nak, angol "cultivation"-nek nevez - történ felhalmozását egy elsajátítási folyamat
szabott és valamilyen bens vé tételt (inkorporációt) tételez fel. A kultúra inkorporált
A kulturális t ke legtöbb sajátossága abból a tényb l fakad, hogy alapvet en testre
koncentrációja anélkül, hogy ezzel e t ke hordozóinak koncentrációját is el idéznék,
mértékben - kifejezetten megtervezett nevelési intézkedések
beruházónak személyesen kell beruháznia. Éppúgy, ahogy a kisportolt izomzatra
az els elsajátítás körülményei formálják. Ezek többé-kevésbé észrevehet nyomokat
vagy a barna b rre is maga tesz szert az ember, a m veltségi t ke elsajátítása sem
hagynak rajta, például egy osztály vagy egy régió tipikus beszédmódját. Ez is
valósulhat meg idegen személy révén. A képviseleti elv itt kizárt. Aki a m veltség megszerzésén dolgozik, önmagán dolgozik, önmagát "m veli". Ez
meghatározza egy kulturális t ke mindenkori értékét, hiszen az egyes szerepl k befogadóképességét meghaladóan nem halmozható fel. Elt nik, meghal, ahogyan
azt feltételezi, hogy az ember „személyével fizet”, ahogy a francia mondja. Tehát
hordozója is meghal, és elveszti emlékezetét, biológiai képességeit stb. Tehát a
el zi meg, amely mivel képzési és tanulási id t igényel, id be kerül. Az id t a
nélkül, tehát teljesen öntudatlanul mehet végbe. Az elsajátított kulturális t két mindig
következ en a kulturális t ke valamennyi mércéje közül azok a legkevésbé
történik és gyakran teljesen láthatatlan marad. Mivel a kulturális t ke továbbadásának és átörökítésének társadalmi feltételei sokkal rejtettebbek, mint ahogyan ez a
a libido sciendit, ami lemondással, kudarcokkal és áldozatokkal jár. Ebb l
kulturális t ke sokrét en köt dik a személyhez, annak biológiai egyedülvalóságához, és a társadalmi átörökítés útján kerül továbbadásra, ami azonban mindig rejtetten
mindenekel tt id t ruház be, ugyanakkor egyfajta társadalmilag kialakított libidót is,
pontatlanok, amelyek a képzettség megszerzésének id tartamát veszik mércéül -
gazdasági t kénél történik, gyakran csupán szimbolikus t kének tekintik; tehát nem
természetesen feltételezve, hogy ezt nem korlátozzák csupán az iskolába járás oktatási piac igényeihez viszonyítva vagy pozitív értékként - mint megtakarított id t
autoritásnak tartják, amely azokon a piacokon (például a párválasztás piacán)
vagy el nyt -, vagy negatív tényez ként mint kétszeresen elvesztegetett id t, mivel a
jövedelmez, amelyeken a gazdasági t ke nem kap teljes elismerést. Ebb l a valóban "szimbolikus logikából" következik továbbá, hogy a nagyobb kulturális t ke
id tartamára. A primer családi nevelést is számításba kell venni, méghozzá az
ismerik fel valóságos t ke-természetét, ehelyett legitim képességnek vagy
negatív következmények korrigálására még több id t kell fordítani.
birtoklását "valami különösnek" tartják, ezért további anyagi és szimbolikus profitok
vált; a "tulajdonlásból" itt "tulajdonság" válik. Az inkorporált és ezáltal elsajátított
bázisává válik. Aki bizonyos kulturális kompetenciával rendelkezik, például olvasni
Az inkorporált t ke olyan tulajdon, amely a "személy" szilárd részévé, habitusává
tud az analfabéták világában, a kulturális t ke elosztási szerkezetében betöltött
címekkel) nem adható tovább rövid id táv alatt ajándékozás, öröklés, vétel vagy
pozíciójánál fogva különlegességi értékkel rendelkezik, amelyb l extraprofitot nyerhet. Tehát a profit azon része, amely társadalmunkban a kulturális t ke bizonyos
131
132
t ke ezért (ellentétben a pénzzel, a birtoklási jogcímekkel vagy akár a nemesi
Bourdieu: Gazdasági t ke, kulturális t ke, társadalmi t ke
Bourdieu: Gazdasági t ke, kulturális t ke, társadalmi t ke
minden egyén rendelkezik mindazokkal a gazdasági és kulturális eszközökkel,
b) Objektivált kulturális t ke
formáinak különlegességi értékéb l fakad, végül is arra vezethet vissza, hogy nem
Az objektivált kulturális t kének számos olyan tulajdonsága van, amelyeket csak az
amely adott id pontban a legalacsonyabb piaci érték munkaer reprodukálásához
inkorporált, bens vé tett kulturális t kéhez való viszonya alapján lehet meghatározni.
szükséges. A t ke egyenl tlen elosztása, tehát a teljes mez struktúrája képezi az
A kulturális töke materiálisan adható át, anyagi hordozók (például írások,
amelyek lehet vé tennék, hogy gyerekei taníttatása meghaladja azt a minimumot,
festmények; m emlékek, hangszerek) révén. Egy festménygy jtemény például
és olyan játékszabályokat kialakítani, amelyek a lehet legkedvez bbek a t ke és
ugyanolyan jól átadható, mint a gazdasági t ke - ha nem jobban, hiszen könnyebben elrejthet -, de persze csak a tulajdonjog ruházható át. Ezzel szemben az a sajátosság,
annak újratermelése számára.
alapját a t ke speciális hatásainak, nevezetesen, hogy profitot lehet általa elsajátítani
ruházható át: nevezetesen azok a kulturális képességek, amelyek egy festmény
elsajátításának folyamata (tehát: az ehhez szükséges id ) köztudottan az egész
élvezetét vagy egy gép használatát lehet vé teszik; ezek a kulturális képességek nem
családban megtestesült kulturális t két l függ els sorban; másrészt azonban az is
mások, mint inkorporált kulturális t kék, amelyekre az el z ekben leírt átruházási szabályok érvényesek.
köztudott, hogy a kulturális t kének a legkorábbi gyermekkortól kezd d
amely a tulajdonképpeni elsajátítást lehet vé teszi, nem (vagy nem szükségszer en)
A kulturális t ke szimbolikus hatékonyságának leger sebb alapja azonban kétségtelenül átadásának logikájából ered. Egyrészt az objektivált kulturális t ke
A kulturális javak tehát vagy anyagi elsajátítás tárgyai, ami gazdasági t két
el feltétele - csak azokban a családokban megy akadálytalanul és id veszteség nélkül
feltételez, vagy szimbolikusan sajátíthatók el, ami inkorporált kulturális t két
elsajátításának
felhalmozása - bármilyen hasznos tevékenység gyors és könny
találnia az utat, hogy vagy maga szerezze meg az azok specifikus elsajátításához és
használatához szükséges inkorporált kulturális t két, vagy saját szolgálatába kell
feltételez. Ebb l következik, hogy a termel eszközök tulajdonosának meg kell
szocializációs id szak egyúttal felhalmozási id szak is. Ebb l következik, hogy a kulturális t ke átadása kétségtelenül a legleplezettebb t keátörökítési forma. Ezért a
végbe, amelyek olyan er s kulturális t kével rendelkeznek, hogy az egész
állítania ezen kulturális t ke birtokosait. Más szavakkal, a gépek birtoklásához
inkább szankcionálják és ellen rzik társadalmilag a t keátadás közvetlen és látható
elegend a gazdasági t ke; a hozzájuk köt d m szaki-tudományos-kulturális t ke
formáit.
viszont meghatározza azok specifikus célkit zéseit; ezért csak akkor sajátíthatók el és
használhatók megfelel en, ha a termelési eszköz birtokosa vagy maga rendelkezik a
szükséges inkorporált t kével vagy azt a saját szolgálatába tudja állítani.
Közvetlenül belátható, hogy a gazdasági és a kulturális t ke közötti összeköt kapocs a megszerzésükhöz szükséges id . A családokban felhalmozódó különböz
t ke újratermelési stratégiáinak rendszerében annál nagyobb súlyra tesz szert, minél
Abból a tényb l, hogy szigorúan
tulajdonképpeni kulturális igényeinek való megfelelés képességében. Ezzel függ
termel eszközök tulajdonosai, és hogy az általuk elsajátított kulturális t kéb l
szorosan össze az a tény is, hogy az egyénnek csak annyi ideje van a kulturális t ke felhalmozására, amennyit a családja szabad, gazdasági kényszerekt l mentes id ként
annyiban tudnak csak profitálni, amennyiben azt - szolgáltatások vagy termékek
biztosítani tud a számára.
az alul lév khöz tartoznak; másrészt ha azt a tényt vesszük figyelembe, hogy egy
nem
a
formájában - a termel eszköz-tulajdonosoknak eladják, egyrészt az következik, hogy
közgazdasági értelemben
vett
okoz különböz ségeket, majd pedig egy hosszadalmas elsajátítási folyamat
Kétségtelenül ez az alapja az úgynevezett "káder"-munkaer k ambivalens státusának.
kulturális t ke el ször az átadási és felhalmozási folyamat kezdetének id pontjában
ket. Minden arra utal, hogy a kulturális t ke
speciális t keforma felhasználásából húznak profitot, akkor az uralmon lév k csoportjához kell sorolni
tulajdonosainak kollektív hatalma - és ezzel az ennek megszerzéséhez szükséges
133
134
Bourdieu: Gazdasági t ke, kulturális t ke, társadalmi t ke
Bourdieu: Gazdasági t ke, kulturális t ke, társadalmi t ke
„intézményesítik" halottaikat. Gondoljunk például a „concours" vizsgaformájára,
annál is könnyebben, mivel az utóbbiak az általuk megismeri képzési és
amely minimális teljesítménykülönbségek folytonosságából tartós és durva
kiválasztódási feltételek (különösen az iskolákban és a vizsgák során érvényesül
diszkontinuitásokat hoz létre. A mindent vagy semmit elve alapján lényegi
versenylogika) alapján egyébként is hajlamosak a konkurenciára.
Merleau-Ponty
szerint
az
él k
t keforma) birtokosai konkurens helyzetbe hozhatják a kulturális töke birtokosait;
ahogyan
képzési id - növekszik. Viszont a gazdasági t ke ezzel szemben (mint uralkodó
gyászszertartások
segítségével
különbséget intézményesítenek az utolsó sikeres és az els bukott vizsgázó között;
Objektivált állapotában a kulturális t ke autonóm és koherens egész formájában
mely megkülönbözteti a hivatalosan elismert és garantált kompetenciát az állandó kulturális t két l. Ez az eset világosan
személyek elsajátítják és a
mágia szövetkezik össze ezzel az intézményesült
lássanak és elhiggyenek, egyszóval valamit elismerjenek. Az iskolai végzettség titulusa vagy a tudományos fokozat intézményes elismerést kölcsönöz az adott személy által birtokolt kulturális t kének. Ezáltal többek között az
t ke csak addig áll fent ameddig a cselekv
hogy az objektivált kulturális t ke mint anyagilag és szimbolikusan aktív és m köd
hatalommal, azzal a hatalommal, amely az embereket arra ösztönzi, hogy valamit
nem korlátozható az egyes cselekv személyek - vagy akár valamennyi cselekv
összességének inkorporált kulturális t kéjére. Itt azonban nem szabad elfelejteni,
megmutatja, milyen teremt
bizonyítási kényszer alatt álló egyszer
követi, és ezek függetlenek az egyéni akarattól. Ezért, mint a nyelv példája is mutatja,
jelenik meg, amely - jóllehet történelmi tevékenység eredménye - saját törvényeit
felcseréljék egymással, amennyiben egymást utódként követik. Egy adott iskolai
is lehet vé válik, hogy az ilyen titulusok visel it összehasonlítsák vagy akár
színhelye a kulturális termelés (m vészet, tudomány stb.) területe, ezen túlmen en
konfliktusokban fegyverként vagy eszközként használják fel. Ezen konfliktusok
a „váltóárfolyam" is, amely a kulturális és a gazdasági t ke közötti konvertibilitást
uralomra való képességük mértékének (azaz inkorporált kulturális t6kéjüknek).
biztosítja. Miután a titulusok a gazdasági t kének kulturális t kévé való átalakulásából származnak, e címek visel i kulturális értékének meghatározása
titulus megszerzéséhez szükséges pénzbeli érték meghatározásával megállapítható az
pedig a társadalmi osztályok terepe. Itt vetik be erejüket a cselekv személyek, és tesznek szert arra a profitra, amely megfelel az objektivált kulturális t ke feletti
másokhoz képest óhatatlanul ahhoz a pénzbeli értékhez kapcsolódik, amelyért ket a
c) Intézményesült kulturális t ke
munkaer piacon felválthatják; ugyanis a képzési beruházásoknak csak akkor van
mindenkori birtokosa. Az inkorporált kulturális t ke titulusok formájában történ
objektiválása azon eljárás, amely kiküszöböli ezt a hiányosságot. A titulusok
részben objektíve garantált. Miután azonban az iskolai végzettség által garantált anyagi és szimbolikus profitok különlegességi értékükt l is függenek, el fordulhat,
különbséget hoznak létre az állandó bizonyítási kényszer alatt álló autodidakta
hogy az idö- és munkabefektetések kevésbé bizonyulnak rentábilisnak, mint ahogy
kulturális t kéje és azon kulturális töke között, melyet jogilag olyan titulusok révén
eredetileg a kiadásuk idején
Az inkorporált kulturális t ke ugyanazon biológiai korlátoknak van alávetve, mint
értelme, ha a gazdasági tökének kulturális t kévé való eredeti átalakítása legalábbis
várták volna. Ebben az esetben a kulturális és a
személyét l. Az iskolai végzettség titulusa a kulturális kompetencia bizonyítéka, amely tulajdonosának tartós és jogilag garantált konvencionális értéket kölcsönöz. A társadalmi élet boszorkánykonyhája ebb l meg teremtette a kulturális t ke egyik
robbanásra és a tudományos címek inf1ációjára. Ezeket a stratégiákat a különböz
formáját, melynek érvényre jutása viszonylag független nemcsak hordozójának
t keformákra mindenkor érvényes profitesélyek struktúrája határozza meg.
személyét l, de attól a kulturális t két l is, amellyel az adott id pontban ténylegesen
rendelkezik: a kollektív mágia révén a kulturális t ke ugyanúgy intézményesül, mint
135
136
gazdasági t ke közötti váltóárfolyam de facto megváltozott. A gazdasági t kének kulturális t kévé való oda-vissza változtatására vonatkozó stratégiák azon változó tényez k közé tartoznak, melyek befolyással voltak az oktatásban lezajlott
ismernek el, illetve garantálnak, amelyek (formálisan) függetlenek hordozójuk
Bourdieu: Gazdasági t ke, kulturális t ke, társadalmi t ke
Bourdieu: Gazdasági t ke, kulturális t ke, társadalmi t ke
profitokat lehet vé tev szolidaritásnak is alapjai. Ez nem azt jelenti, hogy tudatosan
2. A társadalmi t ke
erre törekednének - még azokban az esetekben sem, amikor bizonyos csoportok, multiplikációs hatás teljes mérv
tartós hálózatának birtoklásához kapcsolódnak, vagy másként kifejezve, olyan
csoportokhoz való tartozásból anyagi profitok származnak, mint például a hasznos
er forrásokról van szó, amelyek az egy csoporthoz való tartozáson alapulnak. Az egyes csoporttagok által birtokolt t ke összessége valamennyiük számára biztosítékul
kapcsolatokkal járó különféle "szívességek", továbbá szimbolikus profitok, mint
szolgál, és - a szó legtágabb értelmében véve - hitellépességet kölcsönöz nekik. A
Egy kapcsolatháló létezése se nem természetes, sem pedig olyan társadalmi
társadalmi kapcsolatok a gyakorlatban csak olyan anyagi és/vagy szimbolikus
„adottság”, amely valamilyen eredeti intézményesítési aktus alapján egyszer és
csereviszonyok
mindenkorra fennáll - gondoljunk például a családok esetében a rokoni kapcsolatok
létezhetnek,
amelyek
fenntartásához
hozzájárulnak.
alapján
kölcsönös ismeretségek vagy elismerés többé-kevésbé intézményesült viszonyai
például exkluzív klubok, nyíltan a társadalmi t ke koncentrálására és az ebb l ered
A társadalmi t ke azon aktuális és potenciális er források összessége, amelyek a
kihasználására irányulnak. Az ilyesfajta
például amelyek egy válogatott tekintélyes csoport tagjainak kijárnak.
genealógiai meghatározására. Ez inkább egy folyamatos intézményesít tevékenység
közös név felvétele révén, amely egy bizonyos családhoz, osztályhoz, törzshöz vagy valamilyen iskolához, párthoz stb. való tartozást jelez, akár számos más
terméke. Az intézményesítési rítusok - melyeket gyakran hibásan iniciatív rítusoknak
intézményesülési aktus révén, amelyek egyúttal meg is jelölik az érintetteket és
anyagi és szimbolikus profitot hozó, tartós és hasznos kapcsolatok létrehozása és
tájékoztatást adnak az adott társadalmi t keviszony fennállásáról. Ezáltal ez a viszony
újratermelése érdekében van szükség. Másként kifejezve: a kapcsolatháló azoknak az
kvázi-valóságos létezést nyer, melyet a csereviszonyok tartanak életben és er sítenek
egyéni vagy kollektív beruházási stratégiáknak a terméke, amelyek tudatosan vagy
tovább. A társadalmi t ke alapját képez csereviszonyokban elválaszthatatlanul összekapcsolódnak az anyagi és a szimbolikus szempontok. Csak akkor
öntudatlanul olyan társadalmi kapcsolatok megteremtésére és fenntartására irányulnak, amelyek el bb-utóbb közvetlen haszonnal kecsegtetnek. Ennek során
mozgósíthatók és tarthatók fenn, ha ez az összekapcsolódás felismerhet . Ezért soha
különböz véletlen - például szomszédsági, munkahelyi vagy akár rokonok közötti -
nem korlátozódnak teljesen az objektív fizikai (földrajzi) kapcsolatokra vagy a
kapcsolatok tartós kötelezettségekkel járó, különösen fontos és kiválasztott
gazdasági és társadalmi közelségre.
kapcsolatokká válnak. A kötelezettségek alapulhatnak szubjektív érzéseken
Ennek megfelel en az egyén által birtokolt társadalmi t ke nagysága egyrészt azon kapcsolatok hálójának kiterjedését l függ, amelyeket ténylegesen mozgósítani tud,
(elismerés, tisztelet, barátság stb.) vagy intézményesített garanciákon (jogi igényeken). Ez abból fakad, hogy bizonyos társadalmi intézmények, melyek valakit
írnak le - jelentik itt a lényeges momentumot. Erre az intézményesít munkára az
Társadalmilag is intézményesülhetnek és garanciákat kaphatnak, akár valamilyen
rokonná (testvér, unokatestvér), nemessé, örökössé, a legid sebbé stb. nyilvánítanak,
azok birtokolnak, akikkel kapcsolatban áll. Tehát bár a társadalmi t ke nem
szimbolikus valóságot hoznak létre, amely a beavatottság varázsát hordozza. A
korlátozható közvetlenül egy meghatározott egyén vagy akár a vele kapcsolatban
beavatottság légkörét állandó cserék (szavak, ajándékok, n k stb. cseréje) révén
állók összességének gazdasági vagy kulturális t kéjére, azonban soha nem teljesen független ett l; hiszen a csereviszonyokban intézményesült kölcsönös elismerés
termelik újjá. A kölcsönös ismeretség és elismerés egyszersmind feltétele és eredménye ennek a cserének. A csere az elismerés jelét kölcsönzi a kicserélt
feltételezi a résztvev k közötti "objektív" homogenitás minimumának elismerését;
dolgoknak. A kölcsönös elismeréssel és ezáltal a csoporthoz való tartozás
ezenkívül a társadalmi t ke multiplikációs hatást gyakorol a ténylegesen
elismerésével termel dik újra a csoport; egyúttal rögzülnek határai is, vagyis azok a
rendelkezésre álló t kére.
határok,
amelyeken
137
túl
a
csoport
számára
lefektetett
cserekapcsolatokra
(kereskedelem, asztaltársaság, házasság) nem kerülhet sor. Így a csoport minden tagja a csoporthatárok re: A csoportba kerül valamennyi új jövevény veszélyeztetheti a
profitok egyszersmind az ezen
Egy bizonyos csoporthoz való tartozásból ered
másrészt azon (gazdasági, kulturális vagy szimbolikus) t ke nagyságától, amelyet
138
Bourdieu: Gazdasági t ke, kulturális t ke, társadalmi t ke
tartozás
kritériumait,
hiszen
a
mésalliance
bármely
formája
az igen jövedelmez .
csoporthoz
Bourdieu: Gazdasági t ke, kulturális t ke, társadalmi t ke
Ezek teszik lehet vé, hogy egyetlen vagy néhány személy kezében összpontosuljon
kivitelezése az egész érintett csoport ügye, nem csupán a közvetlenül érintett
az összes társadalmi t ke, amelynek alapján a csoport (család, nemzet vagy
személyeké; hiszen az új tagoknak a családba, a klánba vagy a klubba való
egyesület, párt) létezik. A "plena potestas agendi et loquendi"-vel ellátott teljhatalmú
bevezetése kockázatot jelent az egész csoport meghatározása számára, határaival és
személyt kérik fel rá, hogy a csoportot képviselje, a nevében beszéljen és cselekedjen,
Valamennyi csoportban fellelhet k a de1egátió többé-kevésbé intézményes formái.
Ezért teljesen logikus, hogy a legtöbb társadalomban a házasságok el készítése és
megváltoztathatja a csoportot, amennyiben megváltoztatja a legitim cserék határait.
és ily módon, a mindehhez tartozó t ke alapján olyan hatalmat gyakoroljon,
fenyeget. Ha, ahogy ez társadalmunkban történik, a család elveszti monopolhelyzetét
amelynek semmi köze nincs az illet
identitásával együtt, és új meghatározásokkal, változásokkal és hamisításokkal
saját személyes súlyához. A legelemibb
személyként, aki valamennyi hivatalos alkalommal a családtagok nevében szólhat. A
ellen rzést gyakorolhat ezek felett a kapcsolatok felett. A "laissez faire" logikájának
diffúz delegációnak ebben az esetében a "nagyok" arra kényszerülnek, hogy
megfelel en igénybe veheti a legitim kapcsolatok támogatását és az illegitimek
személyesen védelmezzék meg a legjelentéktelenebb családtagok becsületét is,
delegáció által létrehozott társadalmi t ke koncentrációja ezzel szemben azáltal teszi lehet vé az egyéni tévedések következményeinek korlátozását, hogy körülhatárolja a
veszélyt. Az intézményesített
lakónegyedek, exkluzív iskolák, klubok stb.) vagy gyakorlatokat teremtenek (el kel
elhárítván ezzel a csoport tisztességét fenyeget
(rallye-k, körutazások, vadászatok, bálok, fogadások stb.), helyeket (el kel
kizárását célzó valamennyi intézményt. Ezek az intézmények alkalmakat adnak
intézményi szinten például a családf t ismerik el hallgatólagosan egyedüli
a tartós kapcsolatokat eredményez valamennyi kapcsolat indítványozására - akár szankcionálják ezeket társadalmilag, mint a házasságot, akár nem -, ám továbbra is
teszik lehet vé azon egyének találkozását, akik a csoport léte és fennmaradása szempontjából annyira homogének, amennyire csak lehetséges.
csoport tisztességét megvédje amennyiben a kompromittáló egyéneket kizárják vagy kiközösítik.
A társadalmi t ke újratermeléséhez elengedhetetlen az állandó csereaktusokban
Annak megakadályozására, hogy a legitim csoportképviselet monopóliumáért folyó
felel sségeket, és elismert mandátumtulajdonosokat hatalmaz fel rá, hogy az egész
sportágak, társasági játékok, kulturális rendezvények stb.). Így látszólag véletlenül
csoporttagoknak egyrészt szabályozniuk kell, hogyan válhat valaki taggá, másrészt
gazdasági t kébe is kerül. Ez a ráfordítás csak akkor kifizet d és egyáltalán akkor van értelme, ha bizonyos kompetenciát - nevezetesen a származástani összefüggések
mindenekel tt azt is, hogy hogyan válhat valaki a csoport képvisel jévé (küldötté, megbízottá felhatalmazottá stb.) és ezzel egyúttal az egész társadalmi t ke felett
t ke további felhalmozását veszélyeztesse, a
versengés a csoportképz
bels
elismerést. A kapcsolattartás id be és pénzbe és ezáltal közvetlenül vagy közvetten
megvalósuló szakadatlan kapcsolattartás, amely újra és újra meger síti a kölcsönös
rendelkez
mandátumtulajdonosok a csoport nevében felhalmozott hatalmat ezen csoport felett
és a megbízható kapcsolatok ismerete, valamint ezek kihasználásának m vészete - is belefektetnek. Ez éppolyan szilárd része a társadalmi t kének, mint ezen kompetencia
személlyé. A képviseleti elv paradoxona, hogy a mindenkori
mechanizmusai (mind teátrális, mind jogi értelemben) ezáltal magukban hordozzák a segítségükkel létrehozott társadalmi t ke céljátó1 való elidegenedésének elvét. Mert
társadalmi t kére utaló, híres családnév visel i, hogy valamennyi alkalmi
minél nagyobb a csoport és minél kisebb tagjainak hatalma, annál inkább válik a
ismeretségüket tartós kapcsolattá alakítsák át: társadalmi t kéjük teszi különösen
delegáció és a reprezentáció a társadalmi t ke koncentrációjának feltételévé - többek
140
139
között azért, mert ezen a módon a különböz és szétszórtan él egyének sokasága számára válik lehetségessé, hogy "emberként cselekedjenek", és mert így az emberi élet végességének és az ember id höz és térhez való kötöttségének következményei is
ket. Nem
szükséges
bemutatkozniuk valamennyi "ismer süknek", hiszen több ember ismeri ket, mint ahányat k ismernek. Ezért aztán ha egyáltalán kapcsolattartó "munkába" kezdenek,
keresetté
ket. Mivel közismertek, érdemes ismerni
és bizonyos fokig ellene is gyakorolhatják. A delegáció és a reprezentáció
elsajátításának és meg rzésének (szerzett) képessége. Ez az egyik oka annak, hogy a társadalmi t ke felhalmozásához és fenntartásához szükséges munka annál jövedelmez bb, minél nagyobb ez a t ke maga. Ezért tehetik meg egy örökölt
Bourdieu: Gazdasági t ke, kulturális t ke, társadalmi t ke
Bourdieu: Gazdasági t ke, kulturális t ke, társadalmi t ke
és közvetlen adósság általános, „cím és
gondoskodik, hogy egy egyszer
szerz désnélküli" adósságelismeréssé - tehát elismeréssé - váljék.
A társadalmi t ke célelidegenedésének lehet sége azon a tényen alapul, hogy egy adott csoport összessége valamilyen világosan körülhatárolt és mindenki által
lennie; ugyanis az elvesztegetett id tartama maga az egyik tényez , amely arról
leküzdhet k.
effajta reprezentáció modellszer esete a f nemesség. A f nemes az egyénné vált
sajátos hatásaikat csak annak arányában tudják kifejteni, amennyire elrejtik
csoport. A csoport nevét viseli, az pedig az
(méghozzá el ször is saját tulajdonosuk el l), hogy alapjuk a gazdasági t ke, és ily
nevét. A f nemesek neve és az abban
travesztált megjelenési formái sohasem vezethet k vissza teljesen erre a t kére, mivel
közösség nevében beszélhetnek, azt képviselik és nevében uralmat gyakorolnak. Az
Így abból a kett s feltevésb l kell kiindulni, hogy a gazdasági t ke egyrészt az összes többi t kefajta alapja, másrészt azonban a gazdasági t ke transzformált és
világosan látható részközösség révén képviselhet , méghozzá a szó valamennyi értelmében: a nobilitások, a "közismert emberek", a hírességek révén, akik az egész
fokon is, de meghatározza hatásaikat. Ahhoz, hogy
"személyi kultusz" vagy a pártoknak,
meghatározó törvényeket, le kell küzdenünk két egyoldalú és egymással ellentétes
szakszervezeteknek vagy társadalmi mozgalmaknak a vezet ikkel való azonosítása.
szemléletmódot: Az egyik az "ökonomizmus”; amely végs soron minden t keformát
érvényes, mint a
is
jelenségekre
megértsük a t ke m ködésének logikáját, a t keátalakulásokat és a t ke megtartását
módon, még ha csak végs
országaiknak és kastélyaiknak neve is. A képviselet logikája potenciálisan olyan
kifejezésre jutó megkülönböztetés egyúttal csoportjuk tagjainak, jobbágyaiknak, de
nyilvános megjelenésük hatalmuknak fontos, talán leglényegesebb vonása, mely
strukturalizmus, a szimbolikus interakcionizmus és az etnometodológia képvisel. Ez a
hatalom teljesen szimbolikus, és az ismertség és az elismerés logikájának
társadalmi csereviszonyokat kommunikációs jelenségekre sz kíti le, és figyelmen
megfelel en alakul; másrészt azért, mert a képviselet - ugyanúgy, ahogyan a jelvények vagy a címerek - teremtheti meg vagy merítheti ki azon csoportok teljes
kívül hagyja a gazdaságtanra való általános visszavezethet ség durva tényét. Az energiamegmaradás elvéhez hasonlatosan egy adott területen elért nyereségeket
realitását, amelyek egyedül a képviselet révén létezhetnek társadalmilag hatékonyan.
szükségszer en egy másik terület költségeivel fedezik; ezért "a gyakorlat általános
a
melyet manapság
sajátos hatékonyságát; a másik a "szemiologizmus",
a gazdasági t kére redukálhatónak tart, ezért figyelmen kívül hagyja a többi t kefajta
helyére kerül. Ez egyrészt azért van így, mert kiemelked személyiségük, hírnevük,
Ez odáig elmegy, hogy a jel a megjelölt dolog helyére, a képvisel az képviseltek
közgazdaságtanában” a pazarlás fogalma felesleges. Az általános értékalap, az
egyenértékek mértéke itt nem lehet más, mint a szó legtágabb értelmében vett
3. A t keátalakulások
kevésbé költséges átalakítási munkák árán, amelyek az adott területen hatékony
hatalomformák el állításához szükségesek. Így például vannak bizonyos javak és
t ke formájában felhalmozott munkát, mind pedig azt a munkát, amely az egyik t keformából egy másikba való átalakításhoz szükséges.
Másféle t kefajtákra gazdasági t ke segítségével lehet szert tenni, de csak többé-
munkaid . A társadalmi energia valamennyi t keátváltozáson keresztül ható megmaradásának elve úgy igazolható, ha minden egyes esetben elszámoljuk mind a
Láttuk, hogy például a gazdasági t ke társadalmi t kévé való átalakítása sajátos
szolgáltatások, amelyek a gazdasági t ke segítségével azonnal és másodlagos költségek nélkül megvásárolhatók. Vannak azonban olyanok is, amelyek csak
jelentését, ami például egy ajándék "személyes" kialakításánál történik. Egyidej leg
ilyen jelleg kapcsolatok vagy köte1ezettségek akkor vehet k igénybe rövid távon, a
megváltozik magának a csereviszonynak az értelme is, amely szorosan "gazdasági"
141
néz pontból tekintve tiszta pazarlásnak t nik, miközben a társadalmi csere átfogó logikájának keretén belül biztos befektetést jelent, melynek profitjait el bb vagy utóbb pénzügyi vagy más formában lehet érzékelni. Ugyanez érvényesül a gazdasági
lennének. Ennek az igénybevétel idején kívül kell végbemennie, tehát valamilyen kapcsolattartó munka befektetésével, amelynek sz kség esetén hosszú távúnak kell
kell id pontban, ha már hosszabb ideje fenntartották ket, mintha csak öncélúak
valamilyen társadalmi kapcsolati vagy kötelezettségi t ke alapján szerezhet k be. Az
munkát igényel. Ennek során látszólag ingyen adja ki-ki az id t, a figyelmet, a gondoskodást és a fáradságot. Ezáltal a cserekapcsolat elveszti tisztán monetáris
142
áll szemben, hanem az a tény is, hogy az iskolai végzettség titulusai a képzési t ke
t kének kulturális t kévé való átalakulása során. A kulturális t ke legjobb mércéje
Bourdieu: Gazdasági t ke, kulturális t ke, társadalmi t ke
Bourdieu: Gazdasági t ke, kulturális t ke, társadalmi t ke
vásárolhatók meg (mint a t zsdei részvények). Pontosabban mondva: a kulturális t ke
intézményesült formái. Ezek nem ruházhatók át (mint a nemesi cím) és nem is
kétségtelenül a megszerzésére fordított id . Vagyis a gazdasági t ke kulturális t kévé való átalakítása olyan id ráfordítást el feltételez, amely gazdasági t ke birtoklása
kevéssé tudatos, mint amennyire ellen rizetlen. Hatékonyságának kifejtéséhez ezért a
kulturális t ke jelent ségét l függ, amely csak id ráfordítás árán halmozható fel,
gazdasági t kéé; mert a kulturális t ke állandó és diffúz átadása a családban éppoly
átadása nagyobb titkosság mellett, de nagyobb kockázattal is történik, mint a
révén válik lehet vé. Vagy pontosabban: a kulturális t ke, amelynek átadása valójában a családban történik, nem csak a családközösségben rendelkezésre álló
annak arányában, amennyire a tudományos fokozatok - a "hivatalos" jelleg
kulturális t ke továbbadása és a munkaer piacra való belépés késleltetése. Itt dönt
szerepe van a család rendelkezésére álló gazdasági tökének. A munkaer piacra való
rendszer által történ meger sítést, tehát az iskolai titulussá való átalakulást: Ugyanis
kulturális t ke, legalábbis a munkaer piacon, növekv mértékben igényli az oktatási
(mindenekel tt az anyák szabadideje formájában) ahhoz, hogy lehet vé váljék a
sokkal inkább attól, hogy mennyi felhasználható id áll rendelkezésre a családban
tu1ajdonképpeni hatékonyságával ellátva - egyre nagyobb számú pozícióhoz - és
hatalom és a privilégiumok átadásának monopóliumát.
Az elsajátítás önkényes jellege sehol sem nyilvánul meg annyira világosan, mint a
t kefajták kölcsön s konvertálhatóságának ténye a kiindulópontja
A különböz
hosszabb távon garantált.
oktatási rendszer arra hajlik, hogy a családközösségt l egyre inkább elvonja a
els sorban uralkodó pozícióhoz - való legitim hozzájutás el feltételévé válnak, az
megszerzését - ez olyan hitel, amelynek hozadéka nem vagy mindenesetre csak
kés bbi belépés pedig lehet vé teszi az iskolai végzettség és a szakképzettség
a vele járó átalakítási veszteségek) segítségével kívánják elérni. A különféle t kefajták reprodukálhatóságuk szerint különböznek egymástól, tehát aszerint, hogy
stratégia is, amely arra irányul, hogy szentesítse mind az exkluzív elsajátítást, mind annak reprodukcióját. A szubverzív kritika ezért azzal támadja az uralkodó osztályt,
milyen könnyen ruházhatók át. Itt egyrészt a t keátvitel során fellép apadási arány
hogy átöröklési elvét bírálja. Megvilágítja, hogy maguk a nemesi címek is éppolyan
mértékér l van szós másrészt arról, hogy milyen mértékben leplezhet
momentumánál. Ezért minden reprodukciós stratégia óhatatlanul legitimációs
t keátadásnál, mindenekel tt az utódlásnál, minden hatalom egyik kritikus
azon stratégiáknak, amelyek a t ke (és a társadalmi térben elfoglalt pozíció) újratermelését a lehet legcsekélyebb t ke-átalakítási költségek (átalakítási munka és
ellenkez el jel ek. Mindaz, ami a gazdasági jelleg leplezéséhez hozzájárul, növeli az apadási kockázatot, különösen a nemzedékek közötti t keátruházás során. A
hatalom és a privilégiumok hivatalos és közvetlen átadását szabályozzák, ugyanakkor növekszik a t ketulajdonosok azon érdeke, hogy olyan reprodukciós stratégiákat
t kefajták tulajdonosai közötti
vegyenek igénybe, amelyek a t keátadás fokozottabb leplezését biztosítják. Mivel itt a t kefajták konvertibilitását kell igénybe venni, ennek ára egy nagyobb
összeegyeztethetetlensége ezért jelent s
látásra felt n
t kefajták els
bizonytalanságot visz be a különböz
mérték
különböz
mechanizmusok, mint például az örökösödési törvények, azt célozzák, hogy a
önkényesek, mint átöröklésük. Amikor azonban feltárják, hogy az intézményes
el a
t keátruházás; az apadási kockázat és a leleplezési költségek tendenciája, hogy
olyan csereviszonyok révén, amelyek kifejezetten kizárják a számításokat és a
Ebben különös jelent ségre tesz szert az oktatási rendszer - ez a saját funkciója
garanciákat, és ezáltal a „hálátlanság" kockázatát idézik fel; hiszen mindig fennáll a
leplezésére különösen képes reprodukciós eszköz -, miközben a kívánatos pozíciók
veszélye, hogy megtagadják valamilyen adósi kötelezettség elismerését, amely egy
elérésére jogosító társadalmi címek piaca egységesedik.
átruházását, annál er sebben határozza meg a társadalmi struktúra újratermelését a t kének a kulturális t ke különböz formáiban megvalósuló rejtett körforgalma.
t keveszteség. Minél inkább akadályozzák vagy fékezik a gazdasági t ke hivatalos
bizonyos hosszú távon hasznos kötelezettségek t kéjér l van szó, ami kölcsönös ajándékok, szívességek, látogatások stb. során jön létre és termel dik újra - tehát
valamennyi tranzakcióba. Ugyanez a helyzet a társadalmi t kénél is, amikor is
ilyen jelleg , szerz dés nélküli. csereviszonyból keletkezett. Ugyanígy a kulturális t ke átvitelére jellemz nagyfokú leplezéssel nemcsak a vele járó apadási kockázat 143
144