INGYENES
GALGA
7-8. szám 2004. JÚLIUS-AUGUSZTUS
HÉVÍZ
Havonta megjelenô olvasnivaló
Elhunyt Nagy Árpád atya Június elején nagy szomorúság érte a galgahévízieket. Elhunyt Nagy Árpád atya, aki több mint negyven évig szolgálta híveit. Nemcsak a falunkban, de az egész Galga-mentén gyászolják halálát. Temetésérõl szomorú szívvel számolunk be lapunkban.
Tartalom:
h
16. FALUÜNNEP GALGAHÉVÍZ
Beszámoló a háromnapos ünnep programjairól A naptári évnek a kellõs közepén, vagyis július hónap második hétvégéjén, az év legforróbb napjaiban ünnepel Galgahévíz. Legalábbis az utóbbi évtizedben így hagyományozódott. Immár „mindenki” tudja a faluban s a környéken is, hogy mi ekkor tartjuk a faluünnepünket. Idén a település fennállásának, azaz elsõ írásos említésének 790. évfordulójának jegyében rendeztük a programot, amely a szokásoknak megfelelõen, több részbõl állt. Pénteken a szentandrásparti szabadtéri szentmise volt az elsõ szép esemény. „Megtelt” a Szentandrásdomb vendégekkel és hévíziekkel. Az emelkedett hangulatú mise elõtt a német vendégek fúvószenekara adott egy hamisítatlan német hangulatú, pattogós szabadtéri koncertet. Ettõl mindenkinek igazi jókedve kerekedett.
o Beszámoló a faluünneprõl o Kórushangverseny o Hagyományõrzõ találkozó o Foci-hírek
E számunk felvételeit Balázs Gusztáv, Seres Csilla és Mészáros Zsuzsa készítette
JÚLIUS
(folytatás az 5. oldalon) AUGUSZTUS
ÁRPÁD ATYA EMLÉKÉRE Urunk színeváltozása ünnepén a szentmisén NAGY ÁRPÁD prépost atya lelki üdvéért imádkoztunk. A templomban sokan voltunk. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy Árpád atya emléke a szívünkben él, és imádságunkkal szeretnénk megköszönni amit tõle kaptunk az elmúlt 43 évben. Nehéz elhinni, hogy már két hónapja elment az Úrhoz, akinek mindig hûséges szolgája volt. Mégegyszer szívbõl köszönetet mondok azoknak a hívõknek, akik részt vettek Árpád atya gyászmiséjén és a temetésén. Illetve mindazoknak, akik nem tudtak eljönni, de imájukkal jelen voltak. Különösen köszönetet mondok azoknak, akik bármilyen módon elõsegítették Árpád atya temetésének méltó megrendezését. Köszönetet mondok a Galgahévízi Önkormányzat Képviselõtestületének, a Galgahévizi Egyháztanács tagjainak és nem utolsósorban Lukács István temetkezési vállalkozó áldozatos munkájáért. Szeretném mégegyszer felhívni a kedves hívõk figyelmét, hogy 1 évig minden hónap elsõ péntekén és október hónapban minden nap Árpád atya lelki üdvéért ajánljuk fel a szentmisét. Robert Dlubala plébános
Alleluja! Alleluja! Alleluja! Fõtisztelendõ Árpád Atya! A galgahévízi hívekkel, a község lakóival közösségben eltöltött utolsó találkozás elsõ gondolata szóljon a háláról, az örömrõl. Szóljon a Mindenható Istennek, aki megteremtett, szóljon megboldogult szüleidnek, a paptestvéreknek, akik a papi szolgálat felé egyengették utadat, sok szeretettel, türelemmel, gyöngédséggel, és sok-sok imával. Hála a Gondviselõ Istennek, hogy azokban a nehéz idõkben Galgahévízre irányított és negyvenhárom éven keresztül hirdetted az Isten igéjét, életeddel és papi lelkületeddel mutattad a követendõ utat. Nyesegetted a vadhajtásokat, irtottad a konkolyt a búzából, naponta megélve a Magvetõ tövisekkel, áldozatokkal, olykor meg nem értésekkel övezett munkáját. Köszönjük, hogy örömben, bánatban, nehézségben együtt éltél, együtt gondolkodtál és lélegeztél hí-
2
JÚLIUS
veiddel. Határozott, kemény, következetes, ugyanakkor jóságos, vidám, örülni tudó voltál. Úgy hírdetted az Evangéliumot, hogy az i betûrõl a pont sohasem hiányzott. Az Egyházközség és a település közösségi megmozdulásainak mindenkor motorja, cselekvõ részese voltál. Nem volt kis ügy, kis probléma, csak tevékeny, Önmagadat nem kímélõ, állhatatos munkálkodás.
Ennek megbecsüléseként, és elismeréseként adományoztuk Galgahévíz elsõ Díszpolgára megtisztelõ címet 1996-ban öröm volt galgahévízinek lenni, és nagy büszkeséggel töltött el bennünket, hogy „Árpád atya” fogalom és követésre méltó példa lett, nemcsak szûkebb környezetünkben, hanem a Váci Egyházmegyében is. Életedet a Szent Bernát-i eszme szerint élted: égni, lángolni, világítani. Nem búcsúzunk, mert hívõ reményeinkszerint elválásunk csak átmeneti. A jó Isten páratlanul gazdag földi életednek végére tett pontot, és már az égbõl vigyázol ránk. Utolsó utadra elkísérve azért imádkozunk, hogy az általad elvetett mag hozzon százszoros termést, és látszódjék Galgahévíz lakóin, az utódokon is, hogy volt egy pap, aki Mindnyájunkat elindított az üdvösséghez vezetõ úton. Nekünk pedig adjanak vígasztalást Dániel próféta szavai: „Kik igazságra tanítottak sokakat, Tündökölnek örökké akár a csillagok.” Szent Pál Apostol általad oly sokszor idézett szavaival köszönünk el Tõled: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végig futottam, hitemet megtartottam. Most készen vár az igaz élet koronája, melyet azon a napon megad nékem az Úr, az igazságos bíró.” Nyugodj békében! Dr.Basa Antal polgármester AUGUSZTUS
Búcsú Nagy Árpád Atyától 2004. jún. 14. Galgahévíz A hatvani esperesi kerület papsága nevében, hálával és szeretettel köszönök el Nagy Árpád atyától. Mindannyian szerettük õt, amint õ is szeretett bennünket. Örült, ha a kerület papjait össze tudta gyûjteni akár búcsúra, névnapra, vagy szentségimádási napokon. Mindig örömmel mondta, hogy „Ó milyen gyönyörûséges, ahol a testvérek együtt vannak.” Õ azt mondaná: „Quam bonum et quam jucundum habitare frates in unum.”
Dr. Bánk József érsek atya mondta sokszor Nagy Árpád atya esperesi kerületérõl, hogy az egy MINTA kerület. Bárcsak azok tudnánk maradni ezután is. Nemcsak fõnöke, de barátja volt mindannyiunknak. Határozott útmutatásával, de megértõ szeretetével segített mindnyájunkat. A jó Isten áldja meg érte, és a Jó Pásztorok jutalmával tegye õt boldoggá. A mi koszorúnk egy kérés a Galgahévízi szerzetes atyákhoz. Halála napján egy esztendeig minden elsõ pénteken a mi szándékunk szerint ajánlják fel a szentmisét lelke üdvéért és arra a nagy szándékra, hogy a jó Isten hozzá hasonló lelkipásztorokat, papokat ajándékozzon Istenre éhezõ híveinek. Legyen jutalmad Árpád atyánk az örök élet és dicsõ feltámadás.
kilencedik életévét. Hatvanhat év ebbõl felszentelt papi élete, 1956-tõl 98-ig, nyugdíjba vonulásáig, negyvenkét évet töltött Galgahévízen. Nemzedékek nõttek fel, s váltották egymást e több, mint négy évtized alatt. Papi élete, egyénisége meghatározó volt nemcsak a templom, a hívek, de az egész község életére, sõt az egész Galga-völgyére. Most hazajött. Megfáradt teste itt, hívei között fog nyugodni a galgahévízi temetõ – általa oly sokszor megszentelt földjében. Most elröppenõ, dadogó emberi szavakkal szeretném idézni emlékét és monumentumot, emlékmûvet állítani, formálni a lelkekben, a híveiben, de a mi papi szívünk emlékezetében is róla. A mindnyájunknak, papoknak szóló Szt. Péteri intelem (1, Pét. 5, 2-3) végig, egész papi életére irányt jelölõ maradt: „Legeltessétek Isten rátok bízott nyáját, viseljétek gondját, ne kényszerûségbõl, hanem önként, Istenhez híven, ne haszonlesésbõl, hanem odaadással, ne zsarnokoskodva a választottak fölött, hanem mint a nyájnak mintaképei – jó szívvel...” – forma gregri et animo – ahogy a szent zsolozsmánkban õ mindvégig latinul imádkozta. Pap volt tetõtõl talpig, és lelkes pap mindvégig. Nem is akart soha másnak látszani. Az Isten országának hûséges tanúságtevõje volt mindig és mindenütt. Ez azonban nemcsak a ruházatára vonatkozott, hanem az egész életberendezésére, magatartására, viselkedésére, beszédmodorára. Ugyanakkor emberséges ember volt. Értette a tréfát, humort, belsõ harmóniája bíztosította vidám kedélyét, de a „serva ordinem et ordo servabit te” – nemes, fegyelmet teremtõ elve, soha fel nem oldódott benne, soha el nem hagyta. Bár a hagyományok tisztelete elevenen élt benne, fogékony volt minden jóra, újra, készséges volt minden új rendelkezés megvalósítására. Körültekintve és megfontoltan.
Lukács András apát-plébános
Nagy Árpád Galgahévíz, 2004. június 14. Temetni, végtisztességet adni jöttünk, hogy a Fõpásztor papjaival és a gyászoló hívekkel búcsút vegyünk Nagy Árpád atyától. Benne az egyházmegye papságának egy oszlopa dõlt ki. A tegnapi nappal töltötte volna be nyolvancJÚLIUS
AUGUSZTUS
3
Szent Pál (1. Tim. 5,17) Timóteushoz írt elsõ levelében írja: „ A papok, akik tisztüket jól töltik be, kétszeres megbecsülést érdemelnek, fõképpen, ha az evangélium hirdetésében és tanításában fáradoznak.” Nagy gonddal készült szentbeszédeire, szívesen idézett és mindet kívülrõl mondta Sík Sándor költeményeibõl. Mindnyájunk megbecsülõ csodálkozására nyolcvan évesen is nagyon lelkiismeretesen hitoktatott a kisiskolások között. Igazi lelkipásztor volt. A lelkek halásza. Szombatokon és ünnepek elõtti délutánokon, estéken hosszú órákat töltött a gyóntatószékben. Alkalmat adott a híveinek, hogy lelkileg felkészüljenek az ünnepekre. Az a buzgóság, ami a galgahévízi híveket jellemezte és jellemzi, az õ helytállásán múlott. Saját kényelme, vagy fáradtsága miatt még egy litániát sem hagyott el. Az istenháza ékessége, tisztasága, rendje szívügye volt. Kókadt, elhervadt virág itt, a galgahévízi templomban sose volt látható. Az oltárt maga díszítette és a virágoknak vigyázzállásban kellett állniuk a vázákban, ahogy gazdájuk Árpád atya se tûrt soha lomposságot. Az anyagiakban is hûséges sáfár volt. Önmagával szemben keményen takarékos, de minden jó ügy iránt gáláns és nagyvonalúsággal jótékony. Esperesünk volt. Az esperes, mint mondják: Oculus Episcopi – a püspök szeme. Az övé egyenes tekintetû, jóságos szem volt. Türelmes és mindig jóindulatú. A rendnek maga volt a példaképe, el is várta,
de sohasem volt hatalmaskodó, mindenki mellett segítõ készséggel, odafigyelõ együttérzéssel és türelemmel állt. Még folytatni lehetne nemes emberségének és papi karakterének elemzését. Azért is, hogy ne feledjük, meg magunkba tekintve, hogy mi mindennel vagyunk híjával, abból amit benne értékelhettünk. Ahogy múlnak az évek, a sallangok elmaradnak, s a lényegesek mindig tömörebben fogalmazódnak meg. Már az aranymisés képén is, és a gyémántmisésen is csak egy szó állt: Alleluja. Õsi héber szó: hallelujah – dícsérjétek az Urat. Istent megdícsõíteni, ez volt az életprogramja. Búcsúzó Megváltónk fõpapi imáját olvasom ( Ju. 17, 1-5): „Atyám elõtt az óra. Dicsõítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsõítsen Téged. Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet az, hogy ismerjenek téged, egyedül igaz Istent és akit küldtél Jézus Krisztust. Én megdicsõítettelek téged a Földön. A mûvet, amelynek elvégzését rám bíztad, véghez vittem. Most dicsõíts meg engem te Atyám, magadnál, azzal a dicsõséggel, amelyben részem volt nálad, mielõtt a világ lett.” Mennyei Atyánk! Dicsõítsd meg hûséges Árpád pap fiadat, add, hogy „elnyerje a dicsõség hervadhatatlan koszorúját!” (I.Pét.5.5) Amen. Pálos Frigyes hatvani prépost
• TA L LÓ Z Ó • TA L LÓ Z Ó • TA L LÓ Z Ó • Nagy Árpád halálára A nagy tiszteletnek örvendõ és szeretett Árpád atya haláláról az Új Ember c. katolikus hetilap is megemlékezett a 2004. június 25-i számában. Az alábbiakban a Galgahévíz c. újság hasábjain is közreadjuk Zsille Gábor cikkét, hogy Önök is elolvashassák. Ismét eltávozott közülünk egy nagy hatású, népszerû lelkipásztor. Nagy Árpád címzetes prépost, nyugalmazott galgahévízi plébános életének nyolcvankilencedik évében, június 4-én elhunyt. Huszonnégy évesen, 1939-ben szentelték pappá. Vácott, alig fél évvel a második világháború kitörése elõtt. Két bátyja, Elek és László is papként szolgálta az egyházat. Soroksári hitoktatóként 1946 tavaszán közvetlen tanúja volt csaknem hatezer helybéli sváb lakos kegyetlen kitelepítésének – bátor kiállásával erõt és vígaszt adott az ártatlanul elhurcoltaknak. Negyvenkét esztendõn át mûködött Galgahévízen elõbb káplánként, majd plébánosként, egészen 1998-as nyugdíjba menéséig. Hûséges, tevékeny szolgálatáért a község díszpolgári címmel tüntette ki. Megbízhatósága, templom iránti szeretete több papi nemzedéknek példát adott. Elhivatottságát jellemzi, hogy még nyugdíjasként, nyolcvanötödik életévén túl is kisegítõ lel-
4
JÚLIUS
készként dolgozott Vác-Felsõvároson. Idén márciusban esedékes vasmiséjét elhatalmasodó betegsége miatt már nem tarthatta meg. Temetésére június 14-én, a délelõtti gyászmisét követõen került sor a galgahévízi temetõben, ötvenhat paptestvére részvételével. A szertartást Beer Miklós váci megyés püspök végezte, a sírnál Pálos Frigyes nyugalmazott hatvani plébános beszélt. A plébániatemplomtól a temetõig Galgahévíz óvodásai és iskolásai álltak sorfalat, és a helybéliek mellett a szomszédos községek lakossága is elkísérte utolsó földi útjára. Paptársai szeretetének köszönhetõen a hatvani esperesi kerület templomaiban egy éven keresztül minden hónap elsõ péntekén az õ lelki üdvéért mutatnak be szentmisét. Újmisés jelmondatával, a húsvéti zsolozsma egyik antifonájával búcsúzunk tõle: „Három ifjú hálahimnuszát, zengje ajkunk az öröm dalát, dicsérjük, áldjuk az ég Urát!” Zsille Gábor
AUGUSZTUS
(folytatás az 1. oldalról) Kis szünet után következett a mise: „Hálaadás a múltért, fohász a jövõért”. Szentbeszédet mondott és a misét celebrálta Dr. Korzenszky Richárd OSB perjel, a Tihanyi Bencés Apátság elöljárója. Tartalmas, idézetekkel tarkított beszédét lapunk hasábjain azok is elolvashatják, akik nem tudtak kijönni a Szentandráspartra azon a szép péntek délutánon (7-8. oldal). Bár a nap a mise végeztével már lenyugodni készült, mégsem mentünk még haza. Inkább megnéztük az addig díszõrséget álló, Honfoglalás korabeli ruhába öltözött lovasok egy kis bemutatóját. Már ekkor sejthettük, hogy a következõ két napban valami igazán különleges és „új” versenyt láthatunk majd. Figyelmükbe ajánlom Balla Zoltán cikkét a 9-10. oldalon
Szombaton délelõtt a kicsiké volt az iskolaudvar. Tíz órakor kezdõdött a „Forgószínpad”, melyre helyes kis mûsort hozott a Palinta Együttes. A hévízi óvó nénik közremûködésével remekül elszórakoztatták az ovisokat és a kisebb iskolás gyerekeket is. (Úgy láttam, hogy a szülõk sem unatkoztak.) Minderrõl bõvebb beszámolót az „ovi hírek”-ben olvashatnak. A „Forgószínpadot” ezután középkori jelmezbe öltözött kisdiákok foglalták el, akik így emlékeztek meg Galgahévíz 750. évfordulójáról.
JÚLIUS
Szombaton egész nap élvezhettük a már hagyományos „hagyomány vásárt”. Olvassák el S. Nagy Andrea beszámolóját a Népfõiskola oldalain.
A színpad mellett zajlott a fõzõverseny, melynek „eredménye” igen gyorsan elfogyott. A társadalmi zsûri “csõdöt mondott”, ugyanis képtelen volt eldönteni a helyezéseket. A végeredmény nagyon finom lehetett, mert mire én is észbe kaptam, már egy kanálkával se találtam. Minden elfogyott. Az eredményhirdetés azért nem maradt el, mind a négy csapat kapott egy díszoklevelet és felkérést a jövõ évi versenyre.
Délután a hagyományõrzõ találkozóval, majd este nyolc órakor a gálamûsorral folytatódott a „Forgószínpad” mûsora. Hatalmas siker, és sok taps jutalmazta a Kikindáról, Darno Zselibõl, és Bagról érkezett vendégek, valamint a Galgahévízi Gyermek, Ifjúsági és Hagyományõrzõ Együttesünk fergeteges mûsorait. Faluünnep nem múlhat el kiállítás nélkül. Az idén helybéli kézmûveseket és népmûvészeket kértünk fel arra, hogy hozzák el legszebb munkáikat a mûvelõdési házba és mutassák be azokat. Bolbás János és Szilágyi Dezsõ fafaragók, Basa Brigitta fazekas és Péliné Rózsika hímzõ legszebb alkotásait sok falubeli és idelátogató vendég látta a háromnapos kiállítás
AUGUSZTUS
5
során. A terem másik felében a helyi iskolások legszebb rajzait és festményeit mutattuk be.
Vasárnap délelõtt a templomban igen sokan részt vettek a szentmisén, ahol a rahdeni iskolásokból álló kis kamarazenekar Händel mûveket játszott.
Este nyolckor egészen más hangulatú koncert kezdõdött. Miután Hevesi Tamás baráti csapata egy igen heves mérkõzést vívott délután Galgahévíz focistáival (és 3:2-re elporoltak minket), a galgahévíziek megvígasztalására koncertet adott a mûvelõdési házban. A ház egy-kettõre megtelt, s a közönség hamar bemelegedett. Együtt énekelték a jól ismert slágereket a magyar könnyûzene e méltán népszerû és igen eredeti csillagával. Számomra is kellemes meglepetést jelentett az este, és azon kaptam magam, hogy én is ottragadtam a mûsoron. A koncert szponzora Csoma Zoltán vállalkozó volt. Ez volt a 16. Faluünnep utolsó programja, s bár nagyon fáradtan, de igen jókedvûen zártuk be vasárnap este a mûvelõdési házat.
A faluünnep támogatói Szuzuki Sós Kft. SCORPIO - Trans Kft. Zöld 60 Kft. - Hóka Mihály Galgamenti Viziközmû Kft. Szabó Imre Pest Megye Közgyûlésének elnöke
Délután a mûvelõdési ház egy nyugodt és ünnepélyes kórustalálkozónak adott otthont. Szép új színfoltja volt e találkozó a faluünnepi programok változatos programsorozatának. Fellépett a német vendégek már korábban említett fúvós-, és kamarazenekara, láthattuk és hallhattuk a Domonyi Evangélikus Énekkar szép mûsorát, s tanúi lehettünk a Galgahévízi Nõi Kórus nagy sikerének. A hévízi kórus mûsorának külön érdekessége, hogy Pintér József, Galgamenti népdal szvit címmel e kórus számra írt egy darabot, amelynek az idei faluünnepen, e szép vasárnap délutánon volt az õsbemutatója.
6
JÚLIUS
AGROGALKAKER Kft. AGROINVEST - Hévízgyörk ArtWind-Nyomda Kft. Gödöllõ Bencze Attila Benkõné Nagy Vera Boldog László és neje Csoma Zoltán Darnyik Ervin Dr. Angyal Vendel Dr. Bolbásné Csányi Anna Dr. Erõs Kft. Dr. Hajdú Pál Faluszépítõ Egyesület, Galgahévíz Fásy - Dísznövénycentrum, Galgahévíz Festékbolt, Galgahévíz GAIA Alapítvány Galgahévízi Általános Faluszövetkezet Galgamenti MgTSz, Tura Gódor Antal Hóka Vendelné, Bútorstúdió Juhász Mihály Képviselõtestület, Galgahévíz Kis Ákos
AUGUSZTUS
Kolesza Tamás Mészáros József autószerelõ Mészáros Vendel Mikusné Fábián Ildikó MOTOFON Kft. Nagy László autószerelõ Ocsovai Péter OFFICIALITÁS Kft - Tabán Bútorházak Országos Mentõszolgálat OTP Középmagyarországi Régió Papp János polgármester, Kóka Petõfi Sándor Gimnázium és Gépészeti Szakközépiskola, Aszód Ro-la Kft, Valkó Söpy - süti Kft. Szélesné Mészáros Margit Szlucskáné Pintér Katalin Takarékszövetkezet, Tura Telek-kenyér Pékség Vanó András, GAIA hotel Virgancz László és Mihály DITEC 96 Kft. Galgahévíz HEPPY WINNER Kft. Galgahévíz Bácskai Elemér, Tura Pintér János Tura Gregus-farm, Galgahévíz
ÜNNEPI SZENTMISE SZENTANDRÁSDOMBON 2004. július 09. Szeretettel köszöntök mindenkit, aki egybegyûlt itt ezen a dombon, õsi romok közelében. Egybegyûltünk azért, hogy visszatekintsünk a múltra, és elõre tekintsünk a jövõre. Gyökereink vannak. A szél kihívásaira a fa gyökereivel válaszol. Most a szentmise kezdetén tegyük fel a kérdést, hûek vagyunk e gyökereinkhez? A szél kihívásaira a fa gyökereivel válaszol. Keresztények vagyunk, magyarok vagyunk, hûségesek vagyunk-e? Kedves Testvérek! Egyáltalán nem mindegy, hogy az életünknek van-e iránya. Itt ezen a dombon, ahol szinte mindig fúj a szél, érezzük nagyon is, hogy szükséges, hogy legyenek gyökereink. Nekünk magyaroknak, itt Európában a gyökereink, európai keresztény és magyar gyökerek. Ezért örülök különösen is, amikor itt hagyományõrzõket látok, régi viseletben. Ha ezt egyszerûen divatból tesszük, akkor fölösleges. Ha azért tesszük, hogy kifejezésre akarjuk juttatni, hogy számunkra fontos a múlt, akkor ezt nagyon jól tesszük. Romok közelében vagyunk, egy õsi apátság romjainak a közelében, errõl az apátságról nem sokat tudnak a történészek. Azt ellenben biztosan állíthatjuk, hogy a régi templom hajója nem akárhogyan épült, hanem kelet -nyugati irányba. A felkelõ naphoz igazították õseink templomaikat. Mert a nap mindig az életet jelenti. A fény, a világosság, szemben a sötétséggel, õsi szimbólum. Valakinek az élete akkor lesz értelmes, ha nem a sötétben, hanem a fényben él. Régi énekünk mondja, Krisztus ki vagy nap és világ, minket sötétségben nevelt. Feladataink vannak nekünk, akik visszatekintünk a múltba, és hálát adunk azért, hogy voltak keresztény és magyar elõdeink. Elõre tekintünk, és könyörgünk azért, hogy akik majd ezen a vidéken Európának ebben a szögletében fognak élni, hûségesek lehessenek azokhoz a gyökerekhez, amelyek reményeim szerint mindannyiunk számára fontosak. Egy olyan világban élünk, amely egyre kisebbé válik, ahol ugyanabban a másodpercben a televízió képernyõjén láthatjuk azt, hogy a földgolyó másik végén hogyan gyilkolnak, összezsugorodik ez a világ. Azt szokták mondani, globalizálódó világban élünk, és ki vagyunk szolgáltatva sokszor kereskedelmi érdekeknek, és elfelejtjük sokszor, hogy eladjuk pénzért saját magunkat. Nem gondolunk arra, hogy saját magunk azonosságának gyökereinek megtartása jelenti az életet, nem pedig a
JÚLIUS
mindenáron való piaci érdekek. Vannak-e értékeink? Kell föltenni magunknak a kérdést, jövõbe tekintõ embereknek, mi akik, minden nap Krisztus tanítása szerint így imádkozunk, Mi Atyánk jöjjön el a Te országod.
A mise elõtti pillanatok
Az Isten országa igazságosság, béke és öröm a Szentlélek által, ahogy a római levélben hallottuk. Igazságosság szemben mindenféle hazugsággal. Vajon igaz emberek vagyunk-e? Azok vagyunk-e aminek mondanak bennünket? Vajon tényleg keresztények vagyunk-e Európában? Vajon magyarként vagyunk-e Magyarországon európai keresztények. Vajon fontos-e számunkra a helyi közösség, fontos-e községünk, közösségünk múltja. Csak akkor lesz jövõnk, ha szilárdan belegyökerezünk ebbe a földbe. Itt élned s halnod kell. “Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülõhazám, itt e lángoktól ölelt kis ország, messze ringó gyermekkorom világa.” S ahol körülnéztem itt az embereken, láttam, hogy ezt a pár sort Radnótitól többen tudják könyv nélkül. Fontos, messze ringó gyermek korom világa. Biztos vagyok benne, hogy sokan vannak, akik meg tudják magukat értetni németül. De nincs az a mûfordító, aki ezt a sort lefordítaná úgy, ahogyan ez a mi számunkra is érthetõ. Messze ringó gyermekkorom, “- itt ringatták bölcsõm, itt születtem “-, Petõfit idézi Radnóti, közvetve - “ itt boruljon rám a szemfödél, itt domborodjék a sír is fölöttem.” “Itt élned s halnod kell.” Válthatunk országot, hazát, szülõföldet nem válthatunk. Hûségesnek lenni ehhez a földhöz mindannyiunk számára kihívás, kötelesség, még akkor is hogyha vannak országok, vannak népek, amelyeknek gazdasági helyzete jobb mint a mienk, de mi akik annyira szeretünk panaszkodni, ne felejtsük el, hogy vala-
AUGUSZTUS
7
hol a világ élmezõnyébe tartozunk, ha a gazdasági jólétrõl van szó. A világon rengeteg analfabéta van, vannak olyan országok, ahol a lakosságnak több mint 50 %-a nem tud írni, nem tud olvasni. Éhezõ gyermekek, éhhaláltól pusztuló felnõttek vannak ezen a világon, milliószám. A világ nagytöbbsége sokkal szegényebb, mint mi vagyunk. Tudunk-e megelégedettek lenni, tudunk-e rendben lenni, tudunk- e békét teremteni. A béke egy régi meghatározás szerint az a nyugalom, ami a rendezettségbõl származik. Rendben lenni önmagunkkal, rendben lenni embertársainkkal, családunkkal, községünkkel, közösségünkkel, hazánkkal, rendben lenni a ránk bízott környezõ világgal, természettel, mert reánk bízatott az élet. “Föl- föl dobott kõ, földedre hullva, kicsi országom újra- meg újra haza jön a fiad.” Biztos vagyok benne, hogy ezt a verset is sokan tudnák könyv nélkül mondani. “Messze tornyokat látok a csurba szédül, elbúslang, és lehull a porba, amelybõl vétetett.” Ady Endrének verse ez, amelyet megtanultunk általános iskolás korunkban. De vajon gondoltunk e arra, hogy Ady ebben a versében nemcsak a magyar földhöz való hûségét vallja meg, hanem azt is megvallja, hogy számára fontos a biblia, fontos a kereszténység, lehull a porba, amelybõl vétetett, idézi a szentírás: “porból lettél, és visszatérsz a porba.” De Ady, aki protestáns volt, bár nem volt hagyományosan vallásgyakorló, de Adyban ott élt a XVII. sz. magyar protestáns keresztény énekes hagyománya, benne lüktet ebben az énekben, õsi magyar énekek ritmusa, föl-föl dobott kõ földedre hullva, figyeljük csak, mikoron Dávid nagy búsultában. Ugyanaz a ritmus. Nem zászló lobogtatással lehet színt vallani, kellenek a zászlók is, hanem a vállalással kell színt vallani. Hova tartozom, tartozom-e, magyar vagyok? merem vállalni? van hazám? merem vállalni? keresztény vagyok? merem vállalni? merem vallani? a kereszténység vallás, és érdekes a magyar nyelv, nehezen tudjuk ezt is lefordítani, a vallás és a vállalás szó nagyon közel áll egymáshoz. Nem egyenlõ a kereszténység az ismerettel, az ismeretanyaggal, ennél sokkal több, hogy a magyarság sem egyenlõ az ismeretanyaggal, ennél sokkal több. Külföldi vendégeink sok mindent megtanulhatnak magyarság ismeretbõl. Lehet kereszténységet tanítani, a világnak nem keresztény részein is, különféle egyetemeken, tudományos intézetekben. Vallásismeret még nem vallás, még nem hitvallás, akkor válik azzá, ha vállalom. Vállalom? Vallom? Kedves testvérek, kedves barátaim! Mi akik itt együtt vagyunk egy õsi helyen, amely idézi a múltat,
8
JÚLIUS
szeretnénk elõre tekinteni a jövõbe. Mindannyiunk számára feladat adatott, az Isten országa elkezdõdött közöttünk, de még nem teljes. Jézus eljött már történelmi valóságában, közöttünk volt, szentségi valóságában közöttünk van, és rajtunk keresztül akar munkálkodni ebben a világban, és küld bennünket, tanítványait. Ha valahová betértek, hallottuk az elmúlt vasárnapi evangéliumban, mondjátok békesség ennek a háznak. És megint csak a nyelvünk szépségeit ízlelgessük közösen, ház, haza, békesség ennek a háznak, békesség ennek a békétlen hazának. Mi keresztények vajon a béke hírnökei vagyunk-e? Örülök, hogy együtt lehetünk, együtt könyöröghetünk, adjon az Isten békességet mindenkinek, adjon az Isten bátorságot minden magyarnak, minden kereszténynek, adjon az Isten merészséget, hogy vállalni tudjuk önmagunkat, hogy sose adjuk fel önmagunkat, adja Isten, hogy meg tudjuk fogni egymás kezét, és úgy tudjuk megfogni egymás kezét, hogy hidat építünk nemzetek között, Krisztus kenyér s bor színében, úr s király a föld felett, - szép ez az énekünk az Oltáriszentségrõl, és ezt énekeljük még benne, forrassz eggyé békességben minden népet és nemzetet. Amikor vállaljuk magyarságunkat, és kereszténységünket, nem elkülönülni akarunk a többi embertõl, más népektõl, velük együtt akarunk felépíteni egy sokszínû és békés világot, adja Isten, hogy eljöjjön az Isten országa, amelynek mindannyian felelõs munkásai vagyunk. Ámen. Dr. Korzenszky Richárd
AUGUSZTUS
Puszták Népe Lovas viadal Galgahévíz, 2004. július 9-11. A lovaglás és hagyományaink szeretete régóta érlelte bennünk egy lovas viadal tervét. Egy olyan próbatételét, ahol lovasként és íjászként is helyt kell állni, ami összehoz bennünket, és ahol tanulhatunk egymástól. Falunk jubileumi ünnepe jó alkalmat kínált eme találkozó megrendezésére. Az ötlet sok támogatót, segítõ szándékú barátot mellénk állított. Olyan embereket, akik Galgahévíz 790 éves fennállásának ünnepét emlékezetesebbé, látványosabbá kívánták tenni, és olyanokat, akik a lovas hagyományõrzést olyan találkozóval szeretnék gyarapítani: • amely látványosságával, természetes nézõterével, kísérõ programjaival sok érdeklõdõt vonz • amely felmenõ rendszerével valamennyi benevezõ lovasnak sikerélményt tud nyújtani • a lovas hagyományõrzés fejlõdését szolgálja azzal, hogy megtudjuk, hol tartunk, kik azok akiktõl tanulhatunk • hasonló rendezvények szervezésére csábít másokat, ezáltal olyan versenyrendszer kialakulását indítja el, ami a sztyeppei lovas hagyományokon alapul, sokrétû és sokszintû
volt: Központi helyet foglalt el a “Nagydíj”, ami terep-lovasíjász versenynek nevezhetõ leginkább. A Szent András domb É-i lábánál lévõ természetes terepakadályokat - meredek lejtõk, árkok, jól körül határolható vizenyõs mocsaras forrás - a 790 évvel ezelõtti kornak megfelelõ jellegû feladatokkal: tökvágás, kelevézhajítás, nyilazás-, egészítettük ki. Külön ügyességet kívánt, hogy a fegyvereiket a lovasok a start pillanatától viselték, tehát a szablyát elõhúzni, elrejteni, az íjat-nyilat elõvenni menet közben kellett.
A kelevéz kivétel, ezt vágtában a földbõl húzta ki a lovas. A nagydíj egyik célja az volt, hogy a hagyományõrzõ lovasokat fejlõdésre ösztönözze, ezért végrehajtása komoly feladatot jelentett. Így a második nap fõ programja volt, és csak bizonyos felkészültség igazolása után állhattak rajthoz a versenyzõk. Erre szolgáltak az elsõ napi pontgyûjtõ játékok. Ezek a nagydíj részfeladatai, illetve egyéb pusztai lovasjátékok voltak. A falunk határában Szent András domb néven egy Árpád-kori földvár áll, ennek közvetlen környéke ideális egy terep-akadály verseny megrendezésére. Az akadályok kialakítása a középkori pusztai lovas hagyományoknak és, a mai hagyományõrzõ lovasok felkészültségének megfelelõen történt. A földvár oldala nézõtérként szolgált. A helyszín valamennyi résztvevõ elismerését kivívta. Különlegesen kedvezõ adottságait, múltunkkal áthatott légkörét valamennyien csodálták. A kétnapos rendezvény felépítése a következõ JÚLIUS
AUGUSZTUS
9
A pontszerzés igazságosságát egy vezéri csoport felügyelte, akiket a lovas hagyományõrzõ társadalom elismert tagjai közül kértünk fel. Az elsõ napi pontgyûjtõ játékok után rendeztünk egy Küzdelem a szürke farkasért /„köböre”„buzkasi”/ játékot, amely egy õsi lovas „labdajáték”, ahol a labdát kitömött farkas, vagy kecskebõr helyettesíti, de játsszák frissen leölt állattal is.
A feladatok összeállításához, a viadal megtervezéséhez sportlovasok, néprajzkutatók és történészek véleményét kértük ki. Erre a pontozás igazságosságáért, és a viadal hitelességéért volt szükség. Basa Bálinttal valamennyi feladatot, játékot kipróbáltuk, és alkalmaztuk a hely adottságaihoz. Nagyon élveztük a pl. „Kerej köbörét”, amit Kun Péter kazahsztáni gyûjtése alapján dolgoztunk ki.
Csapat és a Mátyásföldi Lovas Egyesület összesen harmincöt lovasa állt ki a viadalra. Természetesen a játék maga volt a legnagyobb ösztöntõ erõ, de nem elhanyagolható, hogy szponzorainknak köszönhetõen nagyon vonzó, értékes díjakat tûzhettünk ki. Az elsõ három helyezett a karosi vezéri temetõ honfoglalás kori sírleletei alapján rekonstruált ezüstözött veretes kantárokat nyert, megtoldva veretes övvel, tarsollyal. Amikor a lovasok meglátták a péntek esti tûznél, egyikük felsóhajtott: Ezért meghalni is érdemes! Szerencsére erre nem került sor, még apróbb baleset sem volt, pedig aki látta a viadalt, tanúsíthatja, nem kímélték magukat a lovasok.
A végeredmény a következõ: I. Varga Sándor, Révkomárom, II. Víg Zoltán, Szentendre, III. Siklósi Kálmán, Szentendre. A „Küzdelem a szürke farkasért” játék gyõztese a Mátyásföldi Lovas Egyesület csapata lett. Befejezésül azt a közhelyet tudom csak ideírni, hogy valamennyien nyertünk valamit, résztvevõk, nézõk, és mi szervezõk is, hiszen egy új típusú hagyományõrzõ lovas viadalból vehettük ki a részünket, ami magán viselte a kezdetek kisebb buktatóit, de bebizonyította létjogosultságát, és amit még sok egyre színvonalasabb követ majd itt Galgahévízen. Balla Zoltán
KÖSZÖNET A TÁMOGATÓKNAK: Meghívásunkra és az Interneten közzétett hirdetésünkre sokan jelezték részvételi szándékukat. Végül a révkomáromi Turul Hagyaték Egyesület, a jászberényi Jász Lovas Bandérium, a szentendrei Turul Íjász – Lovasíjász Egyesület, a jászfényszarusi Szûcs Mihály Huszár Bandérium, a Boldogi Betyár Banda, az isaszegi Hagyományõrzõ Lovas Egyesület, a Történelmi Lovastúra Egyesület, a Borsodi Lovasíjász
Galgahévíz Önkormányzata, SCORPIO-Trans Kft., Sós-Autó Kft., Hóka Mihály, Deme György, Ricu Gyula, Grózer Csaba, Kelemen Lajos, Kerecsen Bt., Darnyik Dénes, Hóka József, Vanó András, a turai és hévízgyörki valamint a galgahévízi TSz-ek
10
AUGUSZTUS
JÚLIUS
A FALUÜNNEPEN SOK SZÍNES PROGRAM VÁRTA A GALGAHÉVÍZIEKET
A gyerek-horgászverseny I. fordulója
Kislány is indult a horgászversenyen
A közönség sem maradt szárazon. Dömiék “páholyból” figyelik az eseményeket a tónál
Díjátadás - Deme György, Dr. Basa Antal és Mészáros Miklós adják át az érmeket és egy kis ajándékot a gyõzteseknek
Kassai István tanár úr izgalmas és szép jelmez-, zászló és címerbemutatót vezényelt a forgószínpadon
Két “honfoglaló magyar”: Dórika és Roli
JÚLIUS
AUGUSZTUS
11
A HAGYOMÁNYÕRZÕ TALÁLKOZÓ NÉHÁNY FELEJTHETETLEN PILLANATA
A hévízi gyerekek táncolnak
Ifjúsági Táncegyüttesünk jókedvû tánca
Repül a szoknya
Lányok Darno Zselibõl
A Kikindai Asszonykórus A hévízi nyugdíjasok énekelnek
Bagi Százvirágú Alapítvány viselet-bemutatója
12
JÚLIUS
A bagi Muharay Együttes a színpadon AUGUSZTUS
VASÁRNAPI KÓRUSTALÁLKOZÓ RÉSZTVEVÕI
A Schützenfest zenekar a mûvelõdési házban
Kórusunk õsbemutatót tartott a 16. Faluünnepen
A Schützenfest zenekar koncertje a dombon
A Domonyi Evangélikus Énekkar a színpadon JÚLIUS
A német vendégek kamarazenekara Händel-mûveket játszik AUGUSZTUS
13
NÉPFÕISKOLAI HÍRADÓ 2004. JÚLIUS-AUGUSZTUS Faluünnepi Hagyomány Vásár Oly kevésszer látunk ma már igazi mestereket, fõleg életközelben! Érdekességként, valamint a hagyományok megismertetése végett is, idén a Faluünnepi Hagyomány Vásáron, július 10-én, szombaton közvetlen közelbõl tanulmányozhattunk pár alkotót, sõt mi magunk is kipróbálhattuk az alkotást. A Galgamenti Népfõiskola szervezésében, a Polgármesteri Hivatal és az Általános Iskola segítségével sikerült a körülményeket megteremteni. Köszönjük szépen ezúton is a segtséget! BARS MÁRIA - KÉZISZÖVÕ Mária selyemszalagra festett magyar virágmotívomokat (mustrákat), könyvjelzõket hozott, valamint szõtteseket, karmantyú babákat, selyemmel és gyönggyel készült ikonképeket. Aki odaült csak egy pillanatra is, láthatta, hogy készül egy régi idõk játéka, a karmantyú baba, vagyis fogazott fahengerre készített körszövés, melyet elkészülte után fel lehet díszíteni, királylánynak, királyfinak, Piroskának vagy akár a betlehemes figuráinak. Kár, hogy kevesen látogatták meg. Õ maga is rendkívül szerény, munkái nagy ihletettséget, a textil, a fonal szeretetét, s a játékosságot sugallják. A könyvjelzõ festését idehaza tanulta Benedek Anna evangélikus diakonisszától, Piliscsabán, a babák készítését Erdélyben. Gyapjúval dolgozik, melyeket növényi színezõanyagokkal festenek. VINCZE ISTVÁN – PAPÍRMERÍTÕ A mesterséget Vincze László élesztette fel, aki eredetileg a Szentendrei Papírgyárban volt mérnök. Mára fiaival együtt ennek a mesterségnek szentelte életét. A családi hagyomány még egészen friss, mégis a szentendrei székhelyû Vincze és Fiai cég igen gazdag palettával készít kézi merítésû papírokból okleveleket, levelezõpapírokat, képeket, könyveket. Munkájukat és minõségét elismerik, hisz állami okmányokra is rendszeresen kapnak megbízást. Felvállalják a népszerûsítést is, így alkalmanként kézmûves vásárokon is szívesen megjelennek. Nálunk is sokan kipróbálták a papírmerítést, láthattuk, hogy a cellulózpépet szitára merik, majd nemezlapra fordítják, díszítik kicsik és nagyok. Aztán a szakember a sok papírlapot kipréselte, majd szárítás után mindenki megkeresgette egyedi írólapjait.
14
JÚLIUS
PÓTHY ÉVA - KÉKFESTÕ Érdekes színfolt volt ez a kelme! A magyar háziasszonyok kevésbé használják ezeket a textíliákat, mint például a német ajkú nemzetek - mesélte Éva. Sajnos ez a mesterség helyben be nem mutatható, ám a végeredményt mindannyian megcsodálhattuk. Kékfestõ konyhatextíliákat, tálaláskor, a tányérra tehetõ babákat, babának öltöztetett morzsaseprûket, párnaállatokat, kézifestésû porcelán tojásokat lehetett itt találni. SZABÓNÉ RÁCZ ILDIKÓ – GYÖNGYFÛZÕ Ildikó gyönyörû nyakláncai, gobelinjei körül mindig állt valaki! Tanította a gyerekeket fûzni, voltak is lelkes érdeklõdõi. Saját elmondása szerint autodidaktaként sajátította el a mesterséget, miután az óvónõi munkája során sokat fûzött már a picikkel és kedvet kapott hozzá. DIÓSI KATALIN – FAJÁTÉK KÉSZÍTÕ Ezen az asztalon minden fából volt! Térkép kirakók, logikai játékok, kézügyességi játékok, apróbb - nagyobb, kerekes és puzzle állatok, betûk, nyakláncok, guruló és alkatrészeiket mozgató jármûvek. Akiknek pedig kedve szottyant saját alkotások készítésére, õk fabábokat színezhettek, festegethettek. GALGAHÉVÍZI EMLÉKTÁRGYAK Ez az árusító asztal egy olyan mesterséget dicsért, hogy hogyan tudjuk megmutatni, bemutatni, illetve megörökíteni a mi kis falunkat. Így itt vásárolhattunk színes képes könyvet Galgahévízrõl, valamint falucímerrel ellátott kitûzõt, bögrét és papírtasakot. A nyár folyamán öt galgahévízi fiatallal kis interjúkat készítettünk abból az alkalomból, hogy kitûnõen érettségiztek. A velük készült beszélgetést szeptemberi számunkban olvashatják. *** A szerkesztõség arra kéri Önöket, hogy írjuk
együtt
az
újságot!
Tehát
olvasóink észrevételeit, javaslatait!
AUGUSZTUS
várjuk
Tájsebészet – negyedik felvonás Szünidei tájsebészetet hirdettünk július 19-én, hétfõn délelõtt. A Római Katolikus Plébánia (Gyuri atya, Kristóf atya), a polgármesteri hivatal (Darnyik Ervin és a közhasznú munkásai, valamint a ZSUK gépkocsi), a mûvelõdési ház és a mesetáboros önkéntesek (E. Mészáros Zsuzsa, Dányi Ádám, Kovács Boglárka, Stefán Dalma, Janus Bence, Mészáros Sebi) és a népfõiskola (Nagy Andrea, Fercsik Anetta) valamint a D+D Kft utánfutós traktorja és vezetõje alkotta a kicsiny, de lelkes csapatot. A már tavasszal feltérképezett szemétlerakatok felszámolására indultunk a Bika tó felé. Jártunk a Kálvária feletti dûlõkön, s feltakarítottuk egy budapesti cég fuvarleveleit és egyéb szemetét tartalmazó halmot, valamint egy nagy építési törmelék kupacot, több kisebb kupaccal egyetemben. A Bika tó felé vezetõ útra kanyarodva a régi szeméttelep után egy nagy halom háztartási szemétre bukkantunk. Ezt eltakarítottuk és utunkat a hévízgyörki földúton folytattuk, ahol egy keresztezõdésben építési törmeléket takarítottunk össze. Képzelhetni, e négy helyszínen mennyi szemét lehetett, ha a ZSUK kétszer fordult púposan megrakva, valamint a traktoron is vittünk zsákos szemetet. A fentieken kívül a Ház és Kenyér Bt. kenyérrel, a Molnár Csaba és Marika bio paprikával és paradicsommal, R VIN szikvíz üzeme szódával járult hozzá a fáradt csapat élelmezéséhez. Hókáné Böske néni készítette el a szendvicseket. Szívbõl köszönjük a segítséget mindenkinek!
Nyomatékosan kérjük az olvasókat, ha illegális szemétlerakatokat fedeznének fel, értesítsék a népfõiskolát (üzenetrögzítõs telefonunk: 28-460-276), a hely pontos megjelölésével. Gondoljunk bele az indián bölcsességbe: „A Földet nem nagyapáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön!” Gyógyítsuk be együtt a tájsebeket!
S. Nagy Andrea JÚLIUS
Néhány nappal a faluünnep után levelet hozott a posta Németországból. Dr. Éva Dreller írt egy kedves és elõremutató köszönõlevelet a vendéglátásért és a programért. Örömmel olvastuk , hogy jól érezték magukat és máskor is szívesen jönnek a német vendégek.
Tisztelt Polgármester Úr ! Mindannyiunk és a magam nevében is hálásan köszönöm a szíves vendéglátást, a szeretõ gondoskodást, a színes programot, a felejthetetlen szép napokat. Ezer élménnyel gazdagodva tértünk haza, melyekért soksok tisztelettel, hálával és szeretettel gondolunk mindenkire, akik lehetõvé tették részvételünket. Külön öröm volt számomra a sok fiatalt látni, akik kipirult arccal, nagy lelkesedéssel, némi lámpalázzal a jubileumi faluünnep fõszereplõi voltak. Gyakorlat teszi a mestert! Úgy gondolom, hogy részünkrõl minden segítséget meg kell adni ahhoz, hogy ennek a találkozásnak folytatása legyen. Mielõtt a láng kialszik, fel kell hevíteni a tüzet! A magam részérõl felajánlom további segítségemet, mely lassan körvonalazódik a gondolataimban. Röviden errõl néhány szót: • Szeptemberben meghívom azokat a személyeket, akik szerintem felelõsségteli szerepet játszanak a testvérvárosi kapcsolat további ápolásában. Van bõven megbeszélnivaló: eddigi tapasztalatok, sikerek és kudarcok, élmények és gondolatok a jövõt illetõen.... Szeretném mindazokat egy asztal köré ültetni, akik a jövõért tenni akarnak. Természetesen alkalom nyílik emlékek felidézésére, fotók megtekintésére is. Nagy segítségemre lenne, ha a felvett filmet rendelkezésemre tudnád bocsátani. Hálásan megköszöném! A résztvevõk listája széles: Tiszteletbeli és jelenlegi Polgármester Urak, a zeneiskola vezetõje, a rahdeni iskolák igazgatói, a zenekar vezetõje, a szabad vállalkozók elnöke, a Kolbus-gyár igazgatója, a Kul-Tür Egyesület elnöke stb. Bízom benne, hogy kialakul egy csoport, akik szívükön viselik az ifjuság sorsát és jövõjét, és együtt tudnak mûködni a Te terveidnek és elképzeléseidnek megfelelõen is. • Az õsz folyamán szeretném a galgahévízi falunapok összes résztvevõit meghívni egy estére, ahol szintén fotók és film /?/ megtekintésére, beszélgetésre, tervezgetésre kerülne sor. A zeneiskolások és a zenekar tagjai nagyon jól érezték magukat, rendkívül lelkesek és szeretnék a folytatást! Amennyiben ezek a lépések sikerrel járnak, bízom benne, hogy hamarosan a Ti személyes részvételetekkel - a további kapcsolatépítés pontos tervét elkészíthetjük, melyet a magam részérõl szívbõl kívánok és remélek! Kérlek, röviden tudasd velem, hogy elképzelésemmel egyet értesz-e, és azt is, hogy a filmet el tudnád-e augusztus végéig hozzám juttatni. Bízom benne, hogy az együtt töltött 3 nap kárpótolt a fáradozásokért, és hogy van még energiád a további tervek kivitelezéséhez. Úgy hiszem, mi még gyakran találkozunk, de eljön az az idõ is, amikor gyermekeink átveszik majd a stafétabotot tõlünk. De addig még sok a teendõ, és ha összefogunk, hegyeket tudunk megmozgatni. Ebben a hitben kívánom Isten áldását, jó egészséget és sok sikert elsõsorban Neked és családodnak, valamint minden kedves Barátomnak, Ismerõsömnek és a falu minden tagjának. Baráti szeretettel : Éva AUGUSZTUS
15
§
ÖNKORMÁNYZATI KALEIDOSZKÓP
A Képviselõ-testület a 2004. augusztus 03-án tartott testületi ülésén megtárgyalta az I. féléves gazdálkodásról szóló elõterjesztést, mely szerint a tervezett bevételt 275.151.- e. Ft-ra felemelték, és annak I. féléves teljesítését 158.782.- e. Ft-ban fogadták el. Az önkormányzat a bevételeket idõarányosan teljesítette. Megállapítást nyert, hogy mind az intézményvezetõk, mind az Önkormányzat vezetése korrekt, tervszerinti gazdálkodást folytatott, melynek eredménye, hogy a mûködési kiadásokat 104.645.- e. Ft-ra teljesítettük, ami pontosan 50 %, míg az összönkormányzati I. féléves kiadás 134.196.- e. Ft. A Képviselõ-testület tárgyalt a parlament által elfogadott 2003. évi LXXXIX. tv. elõírásai alapján a talajterhelési díjról. A törvény szerint 120.- Ft/m3 talajterhelési díjat kell fizetnie 2009-ig fokozatosan bevezetve annak az ingatlantulajdonosnak /kibocsátónak/, aki a mûszakilag rendelkezésére álló közcsatornára nem köt rá. Természetesen a mennyiséget csökkenti a számlával igazolt módon a megfelelõ tisztítóba szállított szennyvíz mennyisége. E helyütt hívom fel azon ingatlantulajdonosok figyelmét, akik a szennyvízcsatornára nem kötöttek rá, hogy ezt haladéktalanul tegyék meg, annál is inkább mert jelenleg még kedvezményes akció mellett tehetik ezt meg. Javasolom és kérem, hogy a Kommunál Kft. vezetésével haladéktalanul vegyék fel a kapcsolatot, és elkerülendõ a talajterhelési díj fizetési kötelezettséget, - köttessék be a csatornát.
§
A vonatkozó törvényt, illetve az ennek alapján megalkotandó önkormányzati rendeletet a hivatalban ügyfélfogadási idõben megtekinthetik. A Képviselõ-testület tárgyalta továbbá az önkormányzat Pénzügyi és Ellenõrzõ Bizottsága munkájáról. A Képviselõk a bizottság tagjainak tevékenységét megköszönték. A továbbiakban Dr. Basa Antal Polgármester Úr a Képviselõ-testület nevében is köszönetét fejezte ki az Árpád atya végsõ búcsúztatásán résztvevõ híveknek a méltó és igazságos tiszteletadást, és külön megköszönte a szervezésben közremûködõk munkáját. Beer Miklós Püspök Úr elismerõen nyilatkozott egyrészt a nagyszámú hívõ jelenlétérõl és a temetés lebonyolításról. Tájékoztatta a Polgármester Úr a Képviselõket, hogy mind a Mûvelõdési Ház, mind az Óvoda pályázatot benyújtottuk, de ezekre válasz még nem érkezett. Elmondta továbbá, hogy az Aszódi Kistérségi Társulás megalakítása folyamatban van, majd részletesen tárgyaltak a Képviselõk a 16. Faluünneprõl, megköszönve a résztvevõk és a szervezõk munkáját, külön megköszönte a szállásadó családok segítségét és nagylelkûségét. Az Önkormányzat és a Körjegyzõség munkáját érintõ kérdésekben szívesen állok az Önök rendelkezésére.Tisztelettel : Dr. Král László körjegyzõ
A hévízgyörki
MARÓDI CUKRÁSZDA eladót felvesz. Érdeklõdni: személyesen a cukrászdában, illetve telefonon a
06-28-435-135 A galgahévízi kismamák találkozója a Szoptatás Világhetében
16
JÚLIUS
számon lehet. AUGUSZTUS
Az óvodában történtek Faluünnepi élményeink
2004. július 10-én, szombaton reggel még nem tudtuk, hogy milyen élmények várnak ránk a 16. Faluünnep keretén belül rendezendõ családi vetélkedõn. Közben készültünk a fõzõversenyre is, ami szintén az általános iskola udvarán zajlott. Az óvónõk, akiknek ezt a nagyszerû napot köszönhetjük, szeretettel fogadtak mindenkit, és most is – sokadszor – bebizonyították, hogy szervezésben, kreativitásban és játékosságban hivatásuk magaslatán állnak. Négy csapat versengett: Szilveszter Mûvek (Ujhelyi, Kosik és Szilágyi család, kiegészítve pár iskolás diákkal), Jóbarátok csapata (Sukaj, Megyes és Mészáros család), Mókás csapat (Lyon család és baráti körük Hévízgyörkrõl) és a Rizspinty csapat (Hubert, Szabó és Agócs család, Király gyerekek Turáról). A budapesti Palinta Társulat kedves zenés mûsora adta az alaphangot: dalokat tanítottak nekünk, báboztak gyerkõceinkkel, közösen énekeltünk és táncoltunk. A feladatok változatosak, ötletesek és mókásak voltak, nagyon élveztük és rengeteget nevettünk.
Közben szorgalmasan dolgoztak a fõzõverseny résztvevõi is: Misi bácsi Laci-konyhája (Székelyhidy László és Pintér Mihály), Szilveszter Mûvek (Ujhelyi család), Kispapák csapata (Hargitai Zoltán és Tóth Miklós Sándor) és a Rizspinty csapat (Hubert család). Az elkészült étkek: gulyásleves, tárkonyos hagymaleves, csülkös pacal és marhapörkölt zsûrizését a közönség oldotta meg, hiszen pillanatok alatt elfogyott a sok finomság. Ez a nap valóban a családokról, a gyerekekrõl és a barátságról szólt. Fontos, hogy minket, szülõket felszabadultnak és egy kicsit újra gyereknek lássanak a csemetéink. Most értettük meg igazán, hogy a Faluünnep a miénk, és tõlünk is függ az egyes rendezvények sikere. Köszönjük, kedves Óvó Nénik és Csapattársak, nagyon jó volt Veletek játszani! Ugye, lesz jövõre is?! Hubert Orsolya szülõ Közös daltanulás Ede az “Evetkérõl”
Szülõk-gyerekek együtt versenyeznek
Gyûlnek a lufik, tágul az apukák tüdeje JÚLIUS
AUGUSZTUS
17
Vajon milyen finomságok rotyognak a bográcsban?
Hajrá egyik, ne hagyd magad másik!
Cipóból esszük a levest, kenyérrel tunkoljuk a pörköltet
Mese alatt pihenhettek a lelkesen versenyzõ szülõk!
Ügyes karikafoglalók
18
“EDE az EVETKE” JÚLIUS
AUGUSZTUS
SULI-HÍREK Galgahévízi gyerekek a Parlamentben A 3.b. osztály ez évi kirándulására június 4-én került sor, az egyik úticél a Parlament volt. Tanulmányainkhoz szorosan kapcsolódott az épület, de talán még jobbban a Szent Korona megtekintése. Nagy élmény volt eredetiben látni a koronázási jelvényeket. Bemehettünk az ülésterem karzatára, láthattuk az ország legfontosabb döntéseinek színhelyét. Megcsodálták a gyerekek a kupolacsarnok oszlopain lévõ királyszobrokat; a díszlépcsõt és a mellette lévõ gránit oszlopokat. A gyerekek és a szülõk is nagy figyelemmel kísérték Márvány Miklós tanácsadó úr, alkalmi idegenvezetõ, az Országház bemutató elõadását. A kirándulás során a második programunk a Ferihegyi repülõtér felkeresése volt. Itt az “idegenvezetést” Mészárosné Benik Ildikó vállalta és látta el praktikus tanácsokkal az alkalmi utazókat. Láttuk a teljes leszálló pályát, a kiszolgáló létesítményeket és közelrõl is megnézhettünk kettõ repülõgépet, sõt bemehettünk a vezetõfülkébe is. Mindenkinek nagyon tetszett, de néhány fiú annyira belelkesedett, hogy talán fel is szálltak volna, ha nem lettek volna használaton kívüli gépek. Mindenesetre alaposan tanulmányozták a pilótafülke mûszereit. Nem csodálkoznék, ha többen kedvet kapnának a pilóta foglalkozáshoz… Az idõjárás kegyes volt hozzánk, a kirándulásunk alatt nem esett az esõ. Sikerült megnézni mindazt, amit szerettünk volna, s mindezt problémamentesen. Köszönetet szeretnék ezért mondani minden szülõnek aki elkísérte a gyerekeket és segített a zökkenõmentes kirándulás megszervezésében; külön köszönet a parlamenti látogatást elõkészítõ Mészárosné Kékesi Lillának; a repülõteret bemutató Mészárosné Benik Ildikónak, s az igen kedvezõ buszjáratot szervezõ Dányiné Sárdy Etelkának. A “fõszervezõ szülõk” hazafele már azt szorgalmazták, hogy jövõre Ópusztaszerre kiránduljon az osztály, legalább 2-3 napra, s ezzel többen egyetértettek. Megjegyzendõ, hogy az utolsó tanítási napon versenyt rendeztünk az osztályban Ki tud többet az Országházról? címmel. örömmel tapasztaltam, hogy sok mindenre emlékeztek a gyerekek az idegenvezetõ elõadásából, sõt többen elolvasták a helyszínen vásárolt ismertetõ füzetet. A versenyen legjobban szereplõ tanulók: Mészáros Péter, Benedek Bence, Sukaj Fanny, Mészáros
JÚLIUS
Bence, Sukaj Dorottya, Czakó Péter, Dányi Ádám, Koncz Ákos, Páldi Zoltán, Talpas Viola, Bangó Cintia. Kuti Józsefné osztályfõnök
Négy nap az éltetõ víz jegyében Iskolánk tanulói közül 15 gyerek látogathatott el Ausztriába, ahol egy afrikai falu vízellátásának céljára szerveztek jótékonysági megmozdulást.
A négy napból kettõ utazással telt. Az út nagyon hosszú volt, amíg Bartholomabergbe érkeztünk. 15 órán keresztül utaztunk, igaz szebbnél szebb tájakat láthattunk. Elcsigázottan érkeztünk meg a szállásra, ami egy hegyi iskolában volt. 1087 m magasan van az iskola, a hegyi faluban lakó gyerekek járnak ide. Itt csak az alsó négy osztályban tanulnak a gyerekek, a felsõbb négy osztályt nem itt végzik el. Segítségünkre volt ebben a pár napban Martin, az iskolában tanító pedagógus, aki igyekezett minden kívánságunkat teljesíteni.
AUGUSZTUS
19
A program látványos része másnap került megrendezésre. Szálláshelyünkrõl – ami nem volt éppen alacsonyan – egy még magasabb helyre mentünk. Egészen 2443 m magasra. A felhõk között sétálgattunk, a tiszta hegyi levegõt lélegeztük be. A gyönyörû panoráma nem engedte, hogy csak a kijelölt helyet keressük meg, néhány helyen megálltunk megcsodálni a hely szépségét. Ami kicsit elronthatta a napot az esõ volt. De nem adtuk fel, a látvány mindenért kárpótolt minket. A hegyre felérve elfoglaltuk a helyünket (mi voltunk a kék kenguru csapat), megkaptuk a festéket, amivel az aszfaltra kellett festeni vízzel kapcsolatos és ránk jellemzõ dolgokat. Természetesen a Duna Tisza, a Balaton nem maradhatott le a rajzról. Mindenki részt vett a munkában.
Amint készen lettünk, elindultunk megnézni mások munkáit is. Még két magyar csoporttal találkoztunk, a többi résztvevõ (nem voltak kevesen) mind ausztriai, német, svájci volt. Az ebédet is itt fenn fogyasztottuk el, igaz ekkor már nagyon kezdett esni az esõ. Hiába készültünk lelkesen az elõadással is, amit iskolánkról, településünkrõl állítottunk össze, nem tudtuk elõadni, mert az esõ lekergetett minket a hegyrõl. De nem volt hiábavaló a készülés, mert másnap egy nagyon kedves családnál, (akik ott tartózkodásunk ideje alatt pártfogoltak minket) elénekeltük a magyar dalokat. Az esti programot a montafoni
20
JÚLIUS
Aktivparkban rendezték. Minden résztvevõ eljött, hogy megnézzék egymást a bemutatkozó filmeken, fotókon. Voltak, akik elõadásokkal is készültek. Itt került sor az összegyûjtött pénzösszeg átadására is, amit az afrikai kút építésére fordítanak majd. Az elutazásunk napján nem jöttünk el túl hamar, egy csodálatos kirándulást szerveztek nekünk magyar barátaink a környék egyik hegyén. A hegyi legelõn rengeteg tehénnel, bikával, birkával találkoztunk, 5 centire mentek el mellettünk, mégsem ijedt meg senki, békésen ücsörögtünk, miközben az állatkák mellettünk legelésztek. A búcsú nehéz volt, mert ebben a néhány napban nagyon megszerettük vendéglátóinkat, a helyet. Felmerült a csereüdülés gondolata az ottani és a mi tanulóink között. Csodálatos élményekkel tértünk haza, ha lesz rá lehetõség jövõre is visszamegyünk. G.Cs.I.
Erdélyben jártunk…. 2004. július 5-én, hétfõn reggel fél hatkor indultunk útra Erdély felé. Füzesabonyban átszálltunk a Debrecenbe menõ vonatra. Itt már várt ránk egy kis busz, amivel végül is Kalotaszentkirályra érkeztünk. Szálláshelyünk elfoglalása elõtt nagyon szép helyekre mentünk. Nagyváradon, Királyhágón jártunk. Megnéztünk egy szép vízesést a hegyek között. Igaz, nem volt veszélytelen vállalkozás, mert vasúti sínek mentén kellett eljutni odáig.
A szállásunk a helyi iskola kollégiumában volt. A szobák elfoglalása után elindultunk felfedezni a környéket. Az iskolaudvaron találtunk focipályát, kosárpalánkot, így nem volt kérdéses az esti programok helye. A közeli pataknál a fiúk gátat építettek, hogy elõsegítsék a víz folyását. Sajnos nem örülhettek túl sokáig, mert a helyi lakosok közül néhányan megneszelték az “építkezést”, s mivel éppen kövekre volt AUGUSZTUS
szükségük elvitték a nehéz munkával halomba rakott építõanyagot. Nem bánkódtak sokáig a fiúk, mert ebben a patakban fürödni is lehetett. Másnap Kolozsvárra mentünk. Itt megnéztük a Szent Mihály templomot, Mátyás király szobrát és szülõházát, a Hõsök emlékmûvét, valamint egy csodálatos botanikus kertet. Visszafelé Kõrösfõn álltunk meg, ahol megnézhettük és megvásárolhattuk a helyi kézmûvesek munkáit. A harmadik napon szabad program volt, rengeteget fociztak a fiúk, sétáltunk a faluban.
vonattal indultunk vissza Bánffyhunyadról. Nagyváradon várt minket a kisbusz, amivel most Debrecenig utaztunk visszafelé. Debrecenben szálltunk fel a vonatra, Füzesabonyban és Hatvanban szálltunk át, s végül este fél 9-kor érkeztünk meg Galgahévízre, ahol mindenkit vártak szerettei. Ez a nyolc nap nagyon jól telt el, a jövõ évi kirándulás kapcsán felmerült Hollandia, Horvátország és még néhány közeli- távolabbi ország, ahol szerintünk hasonlóan jól tudnánk eltölteni egy egész hetet. G. CS. I.
TANKÖNYVÁRUSÍTÁS Jövõ évi tankönyveket az iskolában lehet megvásárolni a következõ idõpontokban: Csütörtökön indultunk a Vigyázó hegyre. A gyalogtúra nem volt könnyû, de többszöri pihenéssel végül is felértünk a menedékházhoz. Az éjszakát itt töltöttük. Este nyársaltunk, felfedeztük a környéket, egészen közelrõl nézhettük, hogyan fejik meg a hegyi teheneket. A hegyrõl már egyszerûbb volt lejönni. Lenn várt minket az iskola busza, amivel visszamentünk a szállásra. Megálltunk Bánffyhunyadon, megnéztük a helyi templomot, ajándékokat vásároltunk. Délután az elõzõ napi túra fáradalmait pihentük ki. Szombaton gyalog mentünk el Bánffyhunyadra egy kisebb gyalogtúra keretében. Vasárnap az iskolai kis busszal utaztunk el egy nem messze levõ tóhoz, ami arról nevezetes, hogy alatta egy falu van, amit régesrégen elöntött a víz. A templom tornya kilátszik a vízbõl ugyan, de a tó nagyon mély. Délután foci, séta, zenehallgatás, pihenés volt a program, s persze csomagolás, mert hamar eltelt az egy hét! 12-én reggel
2004. augusztus 30. hétfõ 8-20 óráig 2004. augusztus 31. kedd 8-12 óráig Tankönyv árak: 1. osztály: 8000,- Ft 2. osztály: 6278,- Ft 3. osztály: 6506,- Ft 4. osztály: 10.453,- Ft angol, 10.507,- Ft német 5. osztály: 12.631,- Ft angol, 12.415,- Ft német 6. osztály: 11.473,- Ft 7. osztály: 16.066,- Ft angol, 15.560,- Ft német 8. osztály:13.095,- Ft Évnyitó: 2004. augusztus 31-én este 6 óra
JÚLIUS
AUGUSZTUS
21
Hírek a focipályáról A Galgahévízi Sportegyesület megtartotta az idei szezonzáró bankettjét a GAIA étteremben, ahol értékeltük csapataink teljesítményét és felvázoltuk a következõ évad lehetõségeit. Az elkövetkezendõ idõszakban lényeges változáson megy át az egyesület, amely a csapatainkat összetételben, létszámban fogja érinteni, de elõbb nézzük hogyan szerepelt a junior és a felnõtt csapat. Mint ismeretes versenyen kívül startolt junior együttesünk a 2003/2004-es Gödöllõ Körzeti Labdarúgó Bajnokság felnõtt mezõnyében, mivel az Ifjúsági Bajnokságban csak öt egyesület képviseltette magát, ezért inkább felvállaltuk azt a nem csekély kockázatot, hogy a felnõttek mezõnyében „alulszerepelnek”. Visszatekintve az elmúlt évre és leszámítva kéthárom mékõzést, úgy gondolom, hogy jó döntés született és a következõ bajnokságban kamatoztathatják az itt szerzett tapasztalatokat. Tehát a juniorok a tizennegyedik helyen végeztek tizenegy ponttal, két gyõzelemmel és öt döntetlennel a tarsolyukban. A felnõtt csapat összteljesítménye számomra egy kis csalódás, mivel az õszi szezon után a harmadik helyen végeztünk, így joggal reménykedhettünk egy jó tavaszi folytatásban, amely sajnos elmaradt... A csapat végülis a hatodik helyet szerezte meg, harminchét ponttal (tizenegy gyõzelem, négy döntetlen, kilenc vereség). Lényeges változás, hogy a 2004/2005-ös bajnokságban egyetlen csapat fogja képviselni Galgahévízt, amely fõként a juniorokra épül, kiegészülve néhány idõsebb, rutinos játékossal. Ami a terveinket illeti, szeretnénk ha rövid idõn belül egy fiatal, ütõképes, a galgahévízi futballszeretõ embereknek sok örömet szerzõ csapatunk lenne. Fontos megemlíteni még, hogy a záróbanketten Dr. Basa Antal Polgármester Úr, az önkormányzat részérõl továbbra is támogatásáról biztosította az egyesületet. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Polgármester Úrnak, valamint azoknak a támogatóknak, akik anyagilag, illetve erkölcsileg hozzájárultak az egyesület mûködéséhez. Külön köszönet Bencze Jánosnak és Vaigel Zsoltnak!
Az eddig nem közölt tavaszi fordulók eredményei: Pécel II. – Galgahévíz Junior 4:4 Góllövõk: Szöllõsi (2), Bankó, Maka Bravúros teljesítménnyel, nyolc perccel a vége elõtt még 4:1-re mi vezettünk, amikor sérülés miatt kapusunk nem tudott tovább védeni. Nagyobb rutinnal meg lehetett volna tartani az elõnyünket. Galgahévíz Junior – Vácszentlászló 1:2 Góllövõk: Vaigel Cs. A döntetlenszagú csatát a kilencvenkettedik percben elveszítettük, de a jövõben még nyerhetünk háborút... GEAC – Galgahévíz Junior 11:3 Góllövõk: Szöllõsi, Gódor G. Bolbás Az elmúlt mérkõzések bíztató játéka után érthetetlen ez az összeomlás. Tura II. – Galgahévíz 1:7 Góllövõk: Száraz (4), Csoma K., Traista, Szöllõsi Vízözözön után a gólözön. Az idény legkiemelkedõbb játékával igazi örömfoci a javából. Galgahévíz – Kistarcsa II. 4:1 Góllövõk: Szöllõsi (2) Száraz (2) Élvezetes játék, remek idényzárás, csak egy kicsit késõn kapott észbe a csapat. Felkészülési mérkõzések eredményei: Galgahévíz – Boldog Góllövõ: Maka
1:0
Galgahévíz – Domony Góllövõ: Darnyik
1:0
Bag Öregfiúk – Galgahévíz Góllövõ: Maka (2), Darnyik
1:3 Mészáros Csaba edzõ
A következõ szezon sorsolása augusztusban lesz, amelyet a szeptemberi számunkban teszünk közzé. Hajrá Hévíz! (A záróbankett lebonyolítását és anyagi támogatását Vanó András vállalta fel. Köszönjük!)
22
JÚLIUS
c AUGUSZTUS
GASZTRONÓMIAI PALETTA Nyári receptek – Marton Gabi tollából A következõ recepteket elsõsorban az egészséges konyha jegyében állítottam össze, de azoknak is kedvére lehet, akik nem vegetáriusok. Mivel viszonylag egyszerûek, és gyorsak, ezért külön-külön bármelyik hétköznapon, vagy együtt, akár ünnepi menü részeként is elkészíthetjük.
TOFU EGZOTIKUS MÁRTÁSSAL
CSICSÓKA KRÉMLEVES
Elkészítése: a tofut csíkokra vágjuk, felmelegítjük. A kaliforniai paprikát apró kockákra vágjuk, az uborkát felszeleteljük. A szójaszószba belekeverjük a felszeletelt fokhagymát, a kaliforniai paprika kockákat, majd a kínai fûszersóval ízesítjük. A szezámmagot megpirítjuk. Egy tálra halmozzuk a tofucsíkokat, ráöntjük a fûszerezett szójaszószt, meghintjük a szezámmaggal, körberakjuk az uborkaszeletekkel.
Hozzávalók: 5-6 db csicsóka, 2 dl zöldség alaplé (zöldségekbõl fõzve, 2 dl tej, 2 dl tejszín, olívaolaj, diónyi vaj, só, frissen õrölt bors, provance-i fûszerkeverék, kesudió. Elkészítése: a csicsókát folyó víz alatt erõs kefével súroljuk meg, majd vágjuk ujjnyi vastag karikákra. Tegyük egy edénybe az olajat és a vajat, majd a felkarikázott csicsókát. Fedõ alatt pároljuk meg, majd sózzuk, borsozzuk, fûszerezzük. Öntsük alá a zöldséglevet, majd engedjük fel egy kevés tejjel. Amikor a csicsóka már teljesen megpuhult vegyük le a tûzrõl, és turmixoljuk össze. Tegyük vissza a tûzre, adjuk hozzá a tejszínt, majd még egyszer forraljuk fel. Serpenyõben megpirított kesudióval tálaljuk.
ANANÁSZOS CSIRKE Hozzávalók: 2 db csirkemell, felkockázott ananász, egy üveg édes-savanyú szósz, 2 tojás, egy pohár sör, 10 dkg liszt, olaj a sütéshez, kínai fûszersó, só. Elkészítése: a kicsontozott csirkemelleket kockákra vágjuk, beszórjuk a kínai fûszersóval. A sörbõl a liszttel és a tojásokkal, sóval sûrû tésztát keverünk. Az ananászt az édes-savanyú szószban öt percig fõzzük. A felforrósított olajban aranysárgára sütjük a sörtésztába mártott csirkemell kockákat. Végül tálra halmozzuk, leöntjük az ananászos szósszal, citrommal, cseresznyével díszítjük. Köretnek párolt rizst adhatunk hozzá.
JÚLIUS
Hozzávalók: 60 dkg füstölt tofu, 2 fej fokhagyma, 5 dkg szezámmag, egy pirospaprika, kígyóuborka, szójaszósz, kínai fûszersó.
MOGYORÓS FÁNK Hozzávalók: 250 g teljes õrlésû búzaliszt, 50 g búzacsíra, 50 g kukoricaliszt, 1 dl olaj, 1 citrom leve, reszelt héja, 4 evõkanál méz, vagy barnacukor, 2 kávéskanál szódabikarbóna, vagy sütõpor, 1 kávéskanál õrölt fahéj, 50-100 g mazsola, 50-100g törökmogyoró, 100 g karobcsoki (szentjánoskenyérbõl készül, a kakaópor alternatívája), almalé, vagy forrásvíz az összedolgozáshoz. Elkészítése: az adalékokat a karobcsoki kivételével összedolgozzuk, (a mogyoróból hagyjunk a süti tetejére díszítésnek), és almalével, vagy forrásvízzel sûrûn folyó piskóta jellegû tésztát keverünk. Formába töltve sütjük, míg a teteje feljön. A még meleg süteményre rácsorgatjuk a vízfürdõn megolvasztott karobot, megszórjuk a mogyoródarabokkal, és hagyjuk megdermedni.
7 AUGUSZTUS
23
Egy kis ráadás:
Nyári szépségkúra A következõ, egyszerû, otthon is gyorsan elkészíthetõ receptek közül bárki találhat bõrtípusának, hangulatának megfelelõ szépítõszert. Citromos arcvíz mézzel: forralt víz, méz és citromlé keverékébõl hatásos arctisztítót készíthetünk reggeli és esti használatra egyaránt. Tegyünk belõle egy keveset egy kis darab vattára, és ezzel töröljük át az egész arcot A citrom frissíti, tisztítja és feszesíti a bõrt. Használhatjuk minden bõrtípusra.
KÖSZÖNET A VÉRADÓKNAK! 2004. július 18-án rendkívüli véradás volt Galgahévízen. Hálásan köszönöm a rászorultak nevében is a véradók önzetlen, életmentõ segítségét. Dr. Basa Antal polgármester
Méz-túrópakolás: kiváló nyugtató hatású arcpakolást kapunk, ha 1 evõkanál túrót 1 evõkanál mézzel elkeverünk, hozzáadunk 1 tojássárgát, 1 teáskanál tejszínt és búzacsírapelyhet, és néhány csepp citrom levet. Kb. 20 percig hagyjuk az arcunkon. Minden bõrtípusra ajánlott. Natúr joghurt fáradt bõrre: ez a pakolás különösen akkor jön jól, ha csak néhány percünk van arra, hogy igazán szépek legyünk. Egy fél pohár natúr joghurtot keverjünk össze pár csepp citromlével. A masszát tegyük az arcunkra, 10 percig hagyjuk fenn, majd langyos vízzel öblítsük le. Felfrissíti, és élettel telivé varázsolja az arcbõrt. Pórusösszehúzó pakolás: 100g zabpelyhet fõzzünk pépesre, keverjük el egy citrom levével, és egy tojásfehérjével. Hagyjuk az arcunkon legalább 10 percig hatni. Összehúzza a tág pórusokat, és ezáltal feszessé teszi az arcbõrt. Hajtápláló pakolás: hajmosás elõtt masszírozzuk át a fejbõrt, és a hajat jojobaolaj-kukoricaolaj keverékkel, majd hagyjuk egy órát törölközõ alatt beszívódni. Tejes-mandulás fürdõ: hámozzunk meg és törjünk finomra 3 evõkanál mandulát, és adjunk hozzá két evõkanál mandulaolajat. Jól keverjük össze, majd apránként hígítsuk fel 1,5 dl tejjel. Ezt a keveréket adjuk a fürdõvízhez, és töltsünk el a kádban 20 percet. Simává teszi a bõrt, bõrtápláló hatású, különösen száraz bõrûeknek ajánlott. Marton Gabi
24
JÚLIUS
Szüreti felvonulás és bál Az idén is megrendezzük a hagyományos szüreti felvonulást és bált Galgahévízen szeptember 26-án vasárnap. FIATALOK GYERTEK! Gyülekezõ 12 órakor a mûvelõdési házban. A próbákra Balla Zoltán néptánc tanárnál lehet jelentkezni. Kiadja a Galgahévízi Önkormányzat Polgármesteri Hivatala Felelõs kiadó: Dr. Basa Antal polgármester Felelõs szerkesztõ: Mészáros Zsuzsa Nyomdai elõkészítés: Gradus Stúdió, Aszód (20-949-1152) Készült az ArtWind-Nyomda Kft. nyomdájában
AUGUSZTUS
