.ANTHONY GIDDENS.
.Az intimitás. mint demokrácia Fordította: Sándor Bea
K
1. Annak biztosítása, hogy az emberek fejleszthetik képességeiket, és kifejezhetik eltér√ kvalitásaikat. E tekintetben az az egyik kulcsfontosságú cél, hogy minden individuum tisztelje mások tehetségét, csakúgy, mint tanulási képességét, illetve az adottságainak fejlesztésére való képességét. 2. Védelem a politikai autoritás és a hatalom önkényes használata ellen. Ez azt feltételezi, hogy a döntésekbe valamilyen módon beleszólhatnak mindazok, akikre az adott döntések hatással vannak – még akkor is, ha egy kisebb csoport hozza meg √ket a többség nevében vagy képviseletében. 3. Az egyes emberek részvétele az általuk alkotott csoportokat meghatározó feltételek kidolgozásában. Ennek az az alapfeltétele, hogy az egyének elfogadják mások ítéleteit autentikusként és megindokolhatóként. 4. A gazdasági lehet√ségek b√vítése a rendelkezésre álló források fejlesztése érdekében. Idetartozik az a feltételezés is, hogy az egyének akkor képesek leginkább elérni a céljaikat, ha nem nehezednek rájuk els√dleges teherként fizikai szükségleteik.
orunkban nemcsak állandóan felmerül√ téma a magánszféra demokratizálódása, hanem implicit módon mintha egyenesen meghatározná a privát élet min√ségét, legalábbis ami a tiszta kapcsolatokat illeti. A demokrácia megteremtése a nyilvános szférában kezdetben jórészt a férfiak projektje volt, ám végül a n√knek is sikerült részt venniük benne. Igaz, ezért külön meg kellett küzdeniük. A személyes élet demokratikussá tétele ennél kevésbé látható folyamat, részben éppen azért, mert nem a nyilvános szférában zajlik, ám implikációi éppolyan mélyek, mint a nyilvános szférában megteremtett demokrácia implikációi. Ebben a folyamatban, a személyes élet demokratizálásában mind ez idáig a n√k játszották a vezet√ szerepet, bár az elért eredmények, akárcsak a nyilvános szférában, mindenkire hatással vannak.
A DEMOKRÁCIA JELENTÉSE
E
l√ször is érdemes végiggondolni, mint jelent vagy jelenthet a demokrácia a terminus ortodox értelmezésében. A demokratikus képviselet meghatározó tényez√ir√l és hasonló témákról sokféle vita folyt már, ám ezekkel itt nem foglalkozom. Ha összehasonlítjuk a politikai demokrácia különböz√ értelmezéseit, ahogyan David Held is megmutatta, a legtöbbjükben találunk közös elemeket.1 Általánosságban az a céljuk, hogy biztosítsák a „szabad és egyenl√ kapcsolatokat” az egyes individuumok között, miközben el√segítik az alábbi célok megvalósulását:
Mindezeket a különböz√ törekvéseket az autonómia ideája kapcsolja össze. Az autonómia azt jelenti, hogy az egyéneknek megvan a lehet√ségük az önreflexióra és saját cselekedeteik meghatározására: „hogy különböz√ lehetséges cselekvési módok közül átgondoltan ítélve válasszanak, és ennek alapján cselekedjenek”.2 Nyilvánvaló, hogy a fogalomnak ebben az értelmében nem létezhetett autonómia mindad-
Anthony Giddens: The Transformations of Intimacy. Sexuality Love and Erotism in Modern Societies. Politiy Press, Cambridge, 1994, 184–203.
15
Anthony Giddens
döntéseket (s közöttük a legfontosabbakat, a közpolitikákról való döntéseket) más döntési módokkal szemben. A demokratikus rend biztosítja a mediáció, a tárgyalás és szükség szerint a kompromisszum intézményes hátterét. A nyílt megbeszélés vagy vita lefolytatása maga is a demokráciára való oktatás módja: a részvétel a másokkal való vitában minden valószín∫ség szerint felvilágosultabb polgárokat teremt. Ennek részben az az oka, hogy a beszélgetések, viták során szélesedik az egyes résztvev√k kognitív horizontja. Másik eredetpontja viszont a diverzitás legitimitása: a vélemények sokféleségének elismerése, vagyis a pluralizmus. S ugyanakkor egy dialógus politikailag m∫velt résztvev√je képes pozitív módon teret adni az érzelmeinek: meggy√z√désb√l érvelni, nem pedig pusztán a vita vagy az érzelmi támadás kedvéért. A demokratikus politikai rendnek alapvet√ jellemz√je a nyilvános elszámoltathatóság is. Minden politikai rendszerben gyakran szükség van arra, hogy valakik döntéseket hozzanak mások nevében. A nyilvános vita általában csak bizonyos ügyekkel kapcsolatban vagy kivételes helyzetekben lehetséges. Ugyanakkor biztosítani kell, hogy a meghozott politikai döntéseket bárki elérhesse és felülvizsgálhassa, ha ennek szükségét érzi. Az elszámoltathatóság soha nem lehet folyamatos, ezért szorosan kapcsolódik a bizalomhoz. A bizalom, amely az elszámoltathatóságból és a nyíltságból ered, ugyanakkor meg is védi ezeket, olyan fonál, amely át- meg átszövi az egész demokratikus politikai rendet: a politikai legitimitás alapvet√ alkotóeleme. Az autonómia alapelvének intézményesítése azt jelenti, hogy meg kell határozni a jogokat és a kötelezettségeket, s ezek nem lehetnek csupán formálisak: érdemieknek kell lenniük. A jogok meghatározzák, hogy melyek azok a privilégiumok, amelyek a közösség tagjainak mindenképpen járnak, ugyanakkor jelzik az egyes emberek kötelességeit is, mind egymás, mind pedig a politikai rend irányában. A jogok alapvet√en a hatalommal való felruházást jelentik: a jog eszközei tesznek lehet√vé bizonyos dolgokat az emberek számára. A kötelességek sora az az ár, amelyet mindenkinek meg kell fizetnie a neki garantált jogokért. Egy demokratikus közösségben közösen, tárgyalással kell meghatározni a jogokat és a kötelezettségeket, és soha nem lehet csak úgy adottnak feltételezni √ket: ebben a tekintetben alapvet√en különböznek például a középkori droit de seigneurt√l vagy más jogoktól, amelyeknek alapja pusztán az egyének társadalmi pozíciója volt. A jogok és a kö-
dig, amíg a politikai jogok és kötelezettségek szorosan a hagyományhoz és a tulajdonhoz kapcsolódó, rögzített el√jogokhoz köt√dtek. Viszont amint ezek a kötelékek felbomlottak, nemcsak lehetségessé váltak az autonómia elérését kit∫z√ mozgalmak, hanem általában szükségesnek is tekintjük ezeket. A modern demokráciának tulajdonképpen minden interpretációjára jellemz√, hogy els√sorban azzal foglalkozik, hogy az egyének hogyan határozhatják meg és szabályozhatják legjobban együttm∫ködésük, kapcsolataik feltételeit. Általános elvnek tekinthetjük tehát az autonómiára való törekvést, amelyet az „autonómia alapelvének” nevezhetünk: Az egyéneknek szabadoknak és egyenl√knek kell lenniük saját életük feltételeinek meghatározásában; vagyis egyenl√ jogokat kell élvezniük (és egyenl√ kötelezettségeknek megfelelniük) a rendelkezésükre álló lehet√ségeket behatároló s egyszersmind megteremt√ keret meghatározásában, mindaddig, amíg nem használják ezt a keretet mások jogainak megtagadására.3 Vagyis a demokrácia nemcsak a szabad és egyenl√ önmegvalósításra való jogot jelenti, hanem a hatalom alkotmányos korlátozását is magában foglalja. Korlátozni kell az „er√sek szabadságát”, de ez nem jelenti minden autoritás megtagadását – illetve csupán az anarchizmus hívei szerint jelenti ezt. Az autoritás mindaddig igazolható, amíg elismeri az autonómia alapelvét; azaz mindaddig, amíg védhet√en meg tudja indokolni, miért növeli a neki való engedelmesség az autonómiát, akár a jelenben, akár a jöv√ben. Az alkotmányos autoritást felfoghatjuk implicit szerz√désként is, amely formáját tekintve ugyanolyan, mint minden, egyenl√ felek között megtárgyalt, explicit módon meghatározott feltételekkel létrehozott kapcsolat. Értelmetlen az autonómia alapelvér√l beszélni anélkül, hogy megvalósításának feltételeir√l is szót ne ejtenénk. Melyek ezek a feltételek? Az egyik az, hogy mindenki egyenl√en befolyásolhassa a döntéshozást – a politikai szférában ezt általában az „egy ember egy szavazat” szabállyal próbálják megvalósítani. Minden egyén kifejezett választásának, preferenciájának ugyanannyit kell nyomnia a latban, bár ezt az elvet bizonyos esetekben felülírhatják a jól megindokolt, szükséges korlátozások. Ugyanakkor fontos a hatékony részvételi lehet√ség is: mindenki számára lehet√vé kell tenni, hogy hallassa a hangját. Alapvet√, hogy legyenek fórumai a nyilvános vitáknak. A demokrácia beszélgetést és vitát jelent: az esélyt, hogy „a jobb érvelés ereje” határozza meg a
16
Az intimitás mint demokrácia
telezettségek így folyamatos figyelem tárgyai kell pszichológiai, illetve gazdasági különbségek vannak. De a realizmussal ezen a területen is ellensúlyozhogy legyenek. Hangsúlyoznunk kell, hogy a demokrácia nem te- hatjuk az utópisztikusságot. Mára sok minden megszi szükségszer∫vé az egyformaságot, ahogyan kriti- változott, számos területen átalakult a cselekvések kusai gyakran állítják. A demokrácia nem a pluraliz- személyes környezete, és egyre inkább megvalósul mus ellensége. S√t, ahogyan fentebb már mondtuk, a demokrácia. Ezeknek a folyamatoknak a vezérfonala és legfonaz autonómia alapelve éppen bátorítja a különböz√séget, és ragaszkodik ahhoz, hogy a különböz√séget tosabb alkotóeleme az autonómia alapelve. A szenem szabad büntetni. A demokrácia a kiváltságok el- mélyes élet területén az autonómia az én reflektív lensége, ha a kiváltság azt jelenti, hogy valakinek projektjének sikeres megvalósítását jelenti: azt, hogy olyan jogai vagy tulajdonai vannak, amelyekhez nem az egyén egalitáriánus módon, egyenl√en viszonyulférhet hozzá fair és egyenl√ módon a közösség vala- hasson másokhoz. Az én reflektív projektjét úgy kell mennyi tagja. A demokratikus rend nem azt jelenti, kialakítani, hogy lehet√vé tegye az autonómiát a hogy mindenki „lefokozódik”, hanem éppen lehet√- múlttal kapcsolatban, ami viszont biztosítékot nyújt a jöv√re nézve is. Az én autonómiája lehet√vé teszi séget ad az egyéniség kidolgozására. azt a tiszteletet mások kéÁm az ideálok természe- Néhány, Giddens által használt fogalom magyarázata: pességei iránt, ami a detesen nem egyenl√k a valóPlasztikus szexualitás (plastic sexuality): mokratikus rend alapvet√ sággal. Nem tudhatjuk, hogy bármely politikai rend Giddens arról a korszakról ír, amelyben a fogamzásgátlás lehe- alkotóeleme. Az autonóm a szexualitás levált a reprodukcióról, és amelyben individuum képes másokat milyen messzire jutna egy t√ségével legalább a n√k egy része autonóm lényként élhet és létesíthet ilyen keret kidolgozásával. kapcsolatokat: a 20. század második felér√l. A reprodukció te- is magához hasonlóan autoEbben az értelemben ezek- hát immár nem köt√dik a szexhez, és a szex sem a szaporodás- nómként kezelni, és felisben az ideákban vannak hoz; s Giddens azt a szexualitást nevezi „plasztikusnak”, amely merni, hogy mások saját lemár nem köt√dik a reprodukcióhoz, a rokonsághoz és a geneutópisztikus elemek is. rációk sorához. A legtöbb n√ számára a legtöbb kultúrában, az het√ségeinek kiteljesítése Ugyanakkor az is igaz, hogy emberiség egész történelmén át, a szexuális öröm (ha lehetsé- nem jelent számára fenyea modern társadalmak fej- ges volt egyáltalán) a félelemmel kapcsolódott össze: a terhes- getést. Az autonómia segít és a haláltól való állandó félelemmel (mert nagyon sok azoknak a személyes hatál√désének jellemz√ trendje ségt√l n√ halt meg szülés közben vagy után). A fogamzásgátlás radikáezek megvalósítása felé lis változást jelent a n√k autonómiájában. Giddens hangsúlyoz- roknak a kijelölésében is, mutat: vagyis az utópiszti- za, hogy azok a kapcsolatokban bekövetkezett változások, ame- amelyekre szükség van a kusság min√ségét kiegyen- lyekr√l √ ír, nem nemiszerep-semlegesek: a 20. század második kapcsolatok sikeres fennradikális változásokat hozott a n√k és a melegek/leszbikutartásához. Ezeket a határosúlyozza a realisztikusság.4 fele sok számára. kat lépik át az emberek, amikor valaki eszközként használja a másikat, hogy A SZEMÉLYES ÉLET eljátszassa vele saját megkövesedett pszichológiai diszpozícióit, vagy amikor megjelenik a kölcsönös DEMOKRATIZÁLÁSA megrögzöttség, mint például az egymástól való függ√ség esetében. z intimitás tulajdonképpen csak a demokráciában A nyilvánosságban megvalósuló demokrácia kolehetséges: az intimitás lehet√sége magában hordoz- rábban felsorolt második és harmadik feltétele közza a demokrácia ígéretét – vagyis azt, hogy tiszta kap- vetlenül kapcsolódik a személyes élet demokratizácsolatok jönnek létre, s nemcsak a szexuális kapcso- lódásához. A szexuális kapcsolatokban, illetve a latok, hanem a szül√–gyermek viszonyok, illetve más feln√ttek és a gyerekek között elterjedtek az er√szarokonsági és baráti viszonyok területén is. Ily mó- kos és bántalmazó kapcsolatok. Az er√szak leggyakdon elképzelhet√vé válik egy demokratikus szemé- rabban férfiaktól ered, és a náluk gyengébb lények lyes rend és etikai keret kialakulása, amely a szexuá- felé irányul. A demokrácia felszabadító ideáljának lis kapcsolatokban és más személyes területeken is megfelel√en alapvet√ fontosságú az er√szak tiltása. megfelel az egyesít√ szerelem modelljének. Ám nyilvánvaló, hogy a kapcsolatokban a kényszeAhogyan a nyilvános szférában is, az ideálok és rít√ befolyásolás más formában is megjelenhet, mint a valóság között meglehet√sen nagy a különbség. a fizikai er√szak. Az egyének bántalmazhatják egyA heteroszexuális kapcsolatok területén különösen mást érzelmileg vagy verbálisan is; sokan mondják, nagy az esély a félresiklásokra. A nemek között mély hogy a házasság alapvet√en a tiszteletet hivatott he-
A
17
Anthony Giddens
lyettesíteni. Egy kapcsolatban talán az érzelmi bántalmazás elkerülése a legnehezebb; de a kapcsolat vezérelve nyilvánvalóan a másik független nézeteinek és személyiségvonásainak tisztelete kell hogy legyen. Ahogyan egy kézikönyv megfogalmazza, mely a jó kapcsolatokról szól: „Tisztelet nélkül mindkét ember süket arra, amit a másik mond, mindketten megsavanyodnak, és végül az ember már nem is tudja, miért él együtt olyan valakivel, aki ennyire inkompetens, buta, megbízhatatlan, érzéketlen, ronda, büdös és rendetlen… Azon gondolkodik, miért is választotta a partnerét.”5 „Az egyének részvétele együttélésük feltételeinek meghatározásában” – ez a meghatározás jó példája a tiszta kapcsolatok ideáljának. Alapvet√ különbséget fejez ki a hagyományos és a mai házasság között, és pontosan megfogalmazza az intimitás átalakulásának demokratizáló lehet√ségeit. Természetesen nem csupán a kapcsolat kezdeményezésére vonatkozik, hanem a kapcsolat folytatásában vagy éppen felbontásában benne rejl√ reflexivitásra is. Ennek a kritériumnak a teljesüléséhez azonban nemcsak a másik tisztelete szükséges, hanem a másiknak való megnyílás is. Egy olyan ember, aki valódi szándékait elrejti partnere el√tt, nem tud megfelelni a kapcsolat feltételeinek közös meghatározásához szükséges követelményeknek. Minden egyes szöveg, melyet a kapcsolatokról terápiás célzattal írtak, megmutatja, miért kötelez√ egy demokratikus interakcióban a másiknak való megnyílás (mint a kommunikáció eszköze, nem pedig érzelmi ventillálás). Jogok és kötelezettségek: ahogyan eddig is próbáltam rávilágítani, részben ezek határozzák meg, mi is az intimitás. Az intimitást nem úgy kell felfogni, mintha egy interakcióra vonatkozó leírás volna, hanem mint egy sor kiváltságot és felel√sséget, amely meghatározza a praktikus, mindennapi tevékenységeket és viselkedési módokat. A jog szerepe ezen a területen – az intimitás elérésének eszközeként – jól látható a n√k küzdelméb√l azért, hogy egyenl√ státuszt érjenek el a házasságban. Példának okáért a n√knek az a joguk, hogy válást kezdeményezzenek – amely csupán egy negatív szankciónak t∫nik –, nagyon fontos az egyenl√ viszonyokhoz. Kiegyenlít√ következménye nem csupán abban nyilvánul meg, hogy lehet√vé teszi az elmenekülést egy elnyomó kapcsolatból, bár természetesen ez is nagyon fontos. Korlátozza a férj képességét, hogy uralmát ráer√ltesse a n√re, és így hozzájárul a kényszerít√ er√ egyenl√ségen alapuló kommunikációvá való átfordításához.
Nincs jog kötelezettségek nélkül – a politikai demokráciának ez az alapszabálya a tiszta kapcsolatok területére is igaz. A jogok csak akkor és annyiban segítenek az önkényes hatalom megdöntésében, ha felel√sség is jár velük a másik iránt, vagyis a privilégiumok és a kötelességek kiegyenlítik egymást. A kapcsolatokban, ahogyan más viszonyokban is, a kötelességeknek módosíthatóknak kell lenniük, a kapcsolat keretei között folytatott tárgyalásoknak megfelel√en. S mit mondhatunk az elszámoltathatóságról és az autoritással való kapcsolatáról? A tiszta kapcsolatokban mind az elszámoltathatóság, mind az autoritás (ha szó lehet ilyenr√l) szorosan összefonódik a bizalommal. A bizalom elszámoltathatóság nélkül valószín∫leg egyoldalúvá válik, vagyis átcsúszik függ√ségbe; az elszámoltathatóság bizalom nélkül lehetetlen, mert azt jelentené, hogy valaki állandóan vizsgálja a másik tetteit és indítékait. A bizalom feltételezi a másik megbízhatóságát – vagyis olyan „hitelt” jelent, amelyet nem kell folyamatosan felülvizsgálni, de id√nként, szükség szerint lehet√ség van erre. Ha valakit a partnere megbízhatónak tart, az azt jelenti, hogy elismeri személyes integritását, de egy egyenl√ségen alapuló viszonyban az ilyen integritás azt is jelenti, hogy az ember felfedi cselekedeteinek okait, ha erre kérik – és valóban jó oka van minden olyan cselekedetének, amely a másik életére is hatással van. A feln√ttek közötti tiszta kapcsolatokban az autoritás „specializációként” létezik: vagyis olyankor van szerepe, amikor az egyik személy speciálisan kifejlesztett magában olyan képességeket, amelyekkel a másik nem rendelkezik. Ebben az esetben nem beszélhetünk a másik fölötti autoritásról abban az értelemben, ahogyan például a szül√–gyerek kapcsolatokban, különösen nagyon fiatal gyermekek esetén. Lehet-e demokratikus a kapcsolat egy szül√ és egy kisgyerek között? Lehet, és annak is kellene lennie, pontosan ugyanabban az értelemben, mint a demokratikus politikai rendben.6 Más szavakkal: a gyermeknek joga van hozzá, hogy a feln√ttel elméletben egyenl√ként kezeljék. Alapvet√ fontosságú, hogy meg tudjuk indokolni azokat a cselekedeteket, amelyeket nem tudunk direkt módon megvitatni a gyermekkel, mert még túl fiatal ahhoz, hogy megértse a meghatározó körülményeket. Az alapfeltételezésnek annak kell lennie, hogy el lehetne érni a megegyezést, és fenntartani a bizalmat, ha a gyermek eléggé autonóm volna ahhoz, hogy a feln√ttel egyenl√ módon felvonultassa érveit.
18
Az intimitás mint demokrácia
alakítottam úgy a dolgokat, hogy sérelem érjen, és nem beszélek úgy róla, mintha én volnék az áldozat és √ a gonosztev√. 4. szabály: Ha valami sérti az érzéseimet, elmondom a partneremnek, amit érzek, nem húzom fel az orrom, nem akarok elégtételt venni, nem teszek úgy, mintha nem érdekelne, és nem viselkedem úgy, mint egy kislány. 5. szabály: Ha azt veszem észre, hogy én töltöm be a hiányokat (a kapcsolat „halott” részeit), megállok, és felteszem magamnak a kérdést: visszakapom-e a tör√dést a partneremt√l mostanában. Ha nem, elmondom neki, hogy mire van szükségem, és nem én magam próbálok javítani a dolgokon. 6. szabály: Ha azon kapom magam, hogy kéretlenül is tanácsokat adok, vagy úgy kezelem a partneremet, mint egy kisfiút, megállok, veszek egy mély lélegzetet, és hagyom, hogy √ maga találja meg a megoldást, hacsak nem kér segítséget.7
MECHANIZMUSOK
A
politikai szférában a demokráciához hozzátartozik az alkotmány létrehozása, s általában az is, hogy létrejöjjön egy fórum a politikai kérdések nyilvános megvitatására. Melyek az ezeknek megfelel√ mechanizmusok a tiszta kapcsolatok kontextusában? Ami a heteroszexuális kapcsolatokat illeti, a házassági szerz√dés sokáig olyanféle alaptörvény volt, amely alapvet√en formalizálta a kötelék „külön, de egyenl√tlen” jellegét. Amint a házasság az elkötelez√dés jelöl√je lesz, nem pedig meghatározó tényez√je, ez a helyzet radikálisan megváltozik. Minden kapcsolat, amely megközelíti a kapcsolatok valódi, tiszta formáját, fenntart egy implicit lehet√séget a szerz√désben, amelyre bármelyik fél hivatkozhat, ha olyan helyzetben találja magát, amelyet elnyomónak vagy nem fairnek érez. Ez a lehet√ség a kapcsolat alapját képez√ alkotmányos esz- Tiszta kapcsolat (pure relationship): Egy ilyen lista els√ pillanköz, de ugyanakkor tárgyalási alap is, vagyis nyílt Ez a terminus Giddens szerint csak a kapcsolatok egy (tulajdon- tásra leegyszer∫sít√nek t∫képpen csak a közelmúltban lehetségessé váló) fajtáját nevezi megbeszélés tárgya lehet a meg: az olyan kapcsolatokra utal, amelyekben valakik valóban nik: nemcsak zavarba ejt√en partnerek között a kapcso- szabad akaratukból létesítenek kapcsolatot; olyan köteléket, naivnak, de még hatástalanamelyben mindketten nyernek valamit a másikkal való kapcso- nak, vagy egyenesen kontlat természetér√l. Alább következik egy ön- latból; és csak addig tartják fenn a kapcsolatot, amíg az mind- raproduktívnak is. Mert ahokettejüknek ad valamit. A heteroszexuális kapcsolatot akarók segít√ kézikönyvben meg- számára a szerelem és a szexualitás hosszú id√n át a házasság gyan Wittgenstein mondta, jelent szabályzat, amelynek mátrixában kapcsolódott össze. Giddens szerint ma ezt a mát- a szabályok szabályként vaaz a célja, hogy segítse a rixot egyre inkább a tiszta kapcsolatok jelentik. A tiszta kap- ló kimondása megváltoztatn√ket a kielégít√bb hetero- csolatok Giddens elmélete szerint voltaképpen csak az intimi- ja a természetüket. Sokan tás általános átstrukturálásának korában jöhetnek létre. azt mondhatják, hogy ha az szexuális kapcsolatok kialakításában. A szerz√ szerint az egyénnek el√ször is fel effajta el√írásokat explicit módon felsoroljuk, akkor kell sorolnia a korábbi kapcsolataiban felmerült a lehet√ségét is elvesszük annak, hogy pozitív hatáproblémákat – a szerinte a saját viselkedéséb√l adó- suk legyen, mert egy kapcsolat csak akkor m∫köddó hibákat is, és azokat is, amelyeket korábbi szere- het harmonikusan, ha mindezek amúgy is megvannak t√i követtek el. A kézikönyv tanácsa szerint a n√ jól benne. Ám véleményem szerint ez a nézet nem heteszi, ha a szabályzatot megosztja partnerével is, aki- lyénvaló. A társadalmi életet alapvet√en meghatáronek szintén egy ennek megfelel√ szabályzatot kell zó különböz√ er√viszonyok valószín∫leg nem változhatnak meg, ha az egyének nem hajlandók reflektálni kidolgoznia: a saját viselkedésükre, s vizsgálat tárgyává tenni ezt 1. szabály: Ha azon kapom magam, hogy egy férfira, is, és implicit indokaikat is. Az ilyen szabályok, t∫njeaki tetszik nekem, úgy akarok jó benyomást tenni, nek bármilyen durvának, ha sikeresen alkalmazzák hogy sokat beszélek magamról, de t√le nem is kér- √ket, segítenek kimozdítani az egyén cselekedeteit dezek semmit, abbahagyom a szereplést, és oda- a tudattalanul szervezett hatalmi játékok sémájából. figyelek, vajon √-e a megfelel√ partner számomra. Azt szolgálják, hogy az ember autonómabbá váljon, 2. szabály: Negatív érzéseimet azonnal kifejezem, s ugyanakkor tiszteletet követeljen a másiktól. A módosítható szerz√dés nem abszolút etikai paamint tudatosulnak bennem, és nem várok, amíg felgyülemlenek bennem – még akkor is, ha ez fel- rancsokat jelent. A fenti szerz√désmódosítás vázlata egy specifikus „kapcsolati problémalistából” ered. zaklatja a partneremet. 3. szabály: Megpróbálom rendbe hozni a kapcsola- Ebben a kapcsolatban nem minden m∫ködött megtomat a volt férjemmel: megvizsgálom, hogyan felel√en. A kérdéses személy úgy érezte, túlságosan
19
Anthony Giddens
sokat foglalkozik azzal, hogy jó benyomást keltsen az általa kiszemelt férfiakban, félt attól, hogy felidegesíti a partnerét, ha beszél neki félelmeir√l és szükségleteir√l, hajlamos volt anyukaként viszonyulni hozzá, és így tovább. Egy ilyen „alkotmány” természetesen csak akkor demokratikus, ha a fentebb már említett más elemekkel ötvöz√dik: két autonóm és egyenl√ személy találkozását kell tükröznie. A szabad és nyitott kommunikáció imperatívusza a tiszta kapcsolatok elengedhetetlen feltétele; a kapcsolat jelenti saját fórumát. Ezen a ponton érvelésünk körbeér. A másikkal való nyitott dialógus feltétele az egyén autonómiája és a megrögzött szokásokkal való szakítás. Ugyanakkor csak az ilyen dialógus teszi lehet√vé az egyén szükségleteinek kifejezését, és ezáltal lehet reflektíven szervezhet√ is a kapcsolat. A demokrácia unalmas, a szex izgalmas – bár vannak olyanok is, akik szerint ez fordítva igaz. Hogyan hatnak a demokratikus normák magára a szexuális tapasztalatra? Ez a szexuális emancipáció kérdésének lényege. Alapvet√en ezek a normák választják el a szexualitást a disztributív hatalomtól, mindenekel√tt a fallosz hatalmától. Az intimitás átalakulása által implikált demokratizálódásba beletartozik a „radikális pluralizmus”, ám ugyanakkor a demokratizálódás ennél többet is jelent. A szexuális aktivitásra nem nehezedhet semmiféle korlátozás, kivéve az autonómia alapelve által szükségessé tett korlátokat, vagy a tiszta kapcsolat kölcsönösen megtárgyalt normáit. A szexuális emancipáció azt jelenti, hogy a plasztikus szexualitást integráljuk az én reflektív projektjével. Így például nem szükségszer∫ az epizodikus szexuális kapcsolatok tiltása, amíg mind a két oldal tartja magát az autonómia alapelvéhez és más ehhez kapcsolódó demokratikus normákhoz. Másrészt viszont, ahol az ilyen szexualitást burkoltan vagy leplezetlenül a kizsákmányoló uralkodás módjaként használják, vagy ahol kényszeres megrögzöttséget fejez ki, nem felel meg az emancipáció ideáljának. A politikai demokrácia feltételezi, hogy az egyéneknek megfelel√ eszközök állnak rendelkezésükre, hogy autonóm módon részt vegyenek a demokratikus folyamatokban. Ez vonatkozik a tiszta kapcsolatokra is, bár ugyanúgy, mint a politikai rendben, fontos elkerülni a gazdasági redukcionizmust. A demokratikus törekvések nem feltétlenül jelentik a források és az eszközök egyenl√ségét, de nyilvánvalóan ebbe az irányba mutatnak. Mindenképpen magukban foglalják, hogy az eszközök a kapcsolat meghatározó részeként reflektív módon megbeszélt jogi charta részei. A heteroszexuális kapcsolatokban nyilvánva-
lóan nagyon fontos ez az elv, mivel a férfiak és a n√k között egyenl√tlenül oszlanak meg a gazdasági források, valamint a gyereknevelés és a házimunka is. A demokratikus modell egyenl√séget feltételez ezeken a területeken; ugyanakkor a cél nem feltétlenül a teljes paritás, hanem inkább az igazságos elrendezés, amelyet a felek az autonómia alapelvének megfelel√en beszélnek meg. Ennek megfelel√en a felek tárgyalással határoznák meg a feladatok és a jutalmak bizonyos egyensúlyát, amelyet mindketten elfogadhatónak találnak. Ily módon meg lehetne alapozni a munkamegosztást, de nem úgy, hogy ezt egyszer∫en örököljük bizonyos régen meglev√ kritériumok alapján, vagy úgy, hogy a felek rákényszerülnek egyenl√tlen gazdasági forrásaik miatt. A tágabb társadalom egyes strukturális feltételei a tiszta kapcsolatok gyökeréig hatolnak; ugyanakkor ez fordítva is igaz: a kapcsolatokban érvényesül√ rend kihat a tágabb társadalmi rendre is. A demokrácia a nyilvánosságban, nemcsak a nemzetállam szintjén, biztosítja az alapfeltételeket a személyes kapcsolatok demokratizálódásához. De ennek a fordítottja is igaz. Az autonómia növekedése a tiszta kapcsolatok kontextusában nagyon sok tekintetben hat a demokratikus gyakorlatokra a nagyobb közösségben. A személyes élet demokratizálása és a globális politikai rend demokratikus lehet√ségei között szimmetrikus viszony van. Gondoljunk csak a helyzeti alkudozás és az elvi alapokon álló tárgyalás különbségére, amely jól látható a mai globális stratégiák és konfliktusok elemzésében. A helyzeti alkudozásban (amely megfeleltethet√ egy intimitást nélkülöz√ személyes kapcsolatnak) mind a két fél úgy közelít tárgyalópartneréhez, hogy széls√séges álláspontot foglal el. Végül kölcsönös fenyegetések és egymás fárasztása után az egyik fél feladja, és így elérnek valamit – ha addigra nem akad meg véglegesen a tárgyalás folyamata. Ha a globális viszonyok demokratikusabb módon alakulnának, akkor az elvi alapokon nyugvó tárgyalás kapna nagyobb jelent√séget. Itt a felek interakciója abból indul ki, hogy megkísérlik felfedezni egymás eltitkolt érdekeit és érdekeltségeit, és többféle lehetséges megoldást is meghatározni, miel√tt lesz∫kítenék a választást ezek közül néhányra. A megoldandó probléma ebben az esetben elválik a másik felé irányuló ellenségeskedést√l, így lehetséges egyszerre szilárdnak lenni a tárgyalás lényegével kapcsolatban, és ugyanakkor támogatni, illetve tiszteletben tartani a másik felet. Összegezve: ugyanúgy, mint a személyes szférában, a különböz√ség a kommunikáció eszköze lehet.
20
Az intimitás mint demokrácia
láthatunk. Különösen ami a nemek társadalmi meghatározottságait illeti, a szexualitás feltámasztotta a személyes politikáját, átpolitizáltságát, s ezt a kifejezést félreértelmezik, akik csak az emancipációhoz kötik. Amit inkább életpolitikának8 kellene nevezenki sem tudja, hogy globális szinten kialakul-e a nünk, az az életstílus politikája, amely az intézmédemokratikus intézmények kerete, vagy a világpoli- nyes reflektivitás kontextusában m∫ködik. A célja tika belecsúszik az egész bolygónkat fenyeget√ dest- nem az, hogy „politikussá tegye” az életstílussal kapruktivitásba. Senki sem tudja, hogy vajon a szexuális csolatos döntéseket, a kifejezés sz∫kebb értelmében, kapcsolatok az ideiglenes liezonok sivár pusztájává hanem hogy újramoralizálja √ket: pontosabban, hogy válnak-e, amelyeket éppúgy megjelöl az érzelmi an- felszínre hozza azokat a morális és egzisztenciális tipátia, mint a szerelem, és megsebez az er√szak. kérdéseket, amelyeket a tapasztalat visszavonultsáMindkét esetben van okunk az optimizmusra, de egy ga kitaszított a mindennapi életb√l. Ezek a kérdések olyan kultúrában, amely immár nem hagyatkozik a ötvözik az elvont filozófiát és az etikai gondolkodást gondviselésre, a jöv√beli lehet√ségekért mindig a a nagyon is gyakorlati megfontolásokkal. szemünk el√tt tartott kockázatok ellenében kell dolAz életpolitika területe több, egymástól részben gozni. A modernség globális projektje nyitott vég∫, elkülönül√ kérdést is lefed. Az egyik az identitás, az s ennek nagyon is megfelel Egyesít√ szerelem (confluent love): identifikáció kérdése mint az írásaim tárgyául szolgáolyan. Amennyiben csak az ló mindennapi társadalmi A n√k szexuális emancipációjának és új kelet∫ autonómiájának adott egyén élettartamára köszönhet√en egyre inkább elt∫nik a romantikus szerelem kísérletek bizonytalan vég- ideálja. A romantikus szerelem Giddens értelmezésében egyfaj- fókuszál, és bels√ refereneredménye. ta projektív identifikációt jelent: a romantikus szerelem ideál- ciájú rendszerként gondolAzt elmondhatjuk vala- jának megtartói a másikkal való egység ideáját dicsérik (álta- juk el, az én reflektív promelyes bizonyossággal, hogy lában a két fél különböz√ségének hangsúlyozásával). Ám ez nem jektje csak a kontrollálásra a demokrácia nem elég. Az feltétlenül jelent olyan kapcsolatot, amelynek megtartása a va- irányul. Az autentikusságon lóban megélt intimitástól függ. Az egyesít√ szerelemnek az a felemancipációra irányuló po- tétele, hogy a két fél valóban megnyíljon egymás el√tt. S ez bi- kívül nincs morális tartallitika a modernség bels√ re- zonyos értelemben ellentéte a projektív identifikációnak – még ma: tulajdonképpen a „légy ferenciájú rendszereinek ha ez néha lehet√séget adhat is az egyesít√ szerelemre. S emel- h∫ magadhoz” régi tanításápolitikája; célja a disztribu- lett, teszi hozzá Giddens realistán, a romantikus szerelmet, bár nak modern verziója. Ma tív hatalom kontrollálása, elvben nem zárja ki az egyenl√séget, de facto hatalmi különb- azonban, a hagyomány megség jelöli. A n√k számára a romantikus szerelem ábrándja gyakám nem tud szembeszállni ran a háztartásbeli alávetettségbe torkollik. Továbbá: míg a ro- gyengülésével a „Ki legyek?” a hatalommal általánosságkérdés elkerülhetetlenül ban. Nagyon sok egyéni tapasztalatra vonatkozó kér- összefonódik a „Hogyan éljek?” kérdéssel. Ezen a pondést megválaszolatlanul hagy. A szexualitásnak azért ton rengeteg kérdés merül fel, de a szexualitás vonatvan olyan óriási fontossága a modern civilizációban, kozásában a szexuális identitás a legnyilvánvalóbb. mert érintkezési pontot jelent mindazzal, amir√l Az ember azt gondolhatná, hogy minél teljesebb lemondtunk a mindennapi élet kínálta technikai biz- az egyenl√ség a nemek között, annál valószín∫bb, tonság érdekében. A halállal való asszociációja szá- hogy a férfiasság és a n√iesség korábban él√ formái munkra ugyanolyan bizarr és majdnem elgondolha- közelednek egymáshoz, és egyfajta androgün motatlan lett, mint amennyire nyilvánvaló az élettel dellt alkotnak. Lehet, hogy ez így van, lehet, hogy való kapcsolata. A szexualitás az identitáskeresés ré- nem: hiszen a jelenlegi szexuális politikában újsze vagy inkább foglya lett, s a szexuális aktivitás raéledni látszik a különböz√ség; de biztosan nélkücsak pillanatokra tudja kielégíteni. „Hajtsd a fejed löz minden jelentést, ha nem próbáljuk meghatározkedvesem / h∫telen karomra”: a szexualitás nagy ré- ni az androgünitás tartalmát, ami értékekr√l való sze frusztrált szerelem, amely arra ítéltetett, hogy döntések kérdése. Az így felmerül√ dilemmák rejtve vég nélkül keresse a különbséget az anatómia és a maradtak, amíg a szexuális identitás látszólag a szefizikai reakciók egyformaságában. xuális különbségnek megfelel√en strukturálódott. A szenvedély privatizációja és a nyilvánosság sze- A férfi és a n√i bináris, kétpólusú kódrendszere, xualitással való elárasztása között húzódó feszült- amely gyakorlatilag nem fogadta el az átfedések leségben, illetve a férfiakat és a n√ket ma megosztó het√ségét, úgy hozzárendelte a társadalmi nemet a egynémely konfliktusban új politikai törekvéseket biológiai nemhez, mintha a kett√ ugyanaz volna. SZEXUALITÁS, EMANCIPÁCIÓ, ÉLETPOLITIKA
S
21
Anthony Giddens
vel kötik össze; de arra már nincs jó ok, hogy alkalmazkodniuk kelljen egy határozott törésvonalhoz a viselkedésben és az attit∫dökben. A szexuális identitást a megjelenést, a magatartást és a viselkedést összeköt√ vonások sokféle konfigurációján át is ki lehet alakítani, illetve kifejezni. Az androgünitás kérdését csak annak alapján lehet megválaszolni, hogy mit tekintünk elvárt viselkedésmódnak – és semmi másnak az alapján. A szexuális identitás témaköre nagyon sokat vitatott kérdés. Mindazonáltal valószín∫nek t∫nik, hogy az egyik eleme az lehet, amit John Stoltenberg „a férfiként létezés visszautasításának” nevez.11 A férfiság elutasítása nem ugyanaz, mint a n√iség választása. Ez megint csak az etikai konstrukció hatásköre, amely összeköti nemcsak a szexuális identitást, hanem tágabb értelemben az önazonosságot a másokkal való tör√dés morális aggodalmával. A pénisz létezik; a férfi nemiség nem más, mint a fallosz, az énség középpontja a maszkulinitásban. Az az elgondolás, hogy vannak olyan hitek és cselekedetek, amelyek megfelelnek egy férfinak, de helytelenek egy n√t√l, valószín∫leg lassan elt∫nik, ahogyan a fallosz folyamatosan pénisszé zsugorodik össze. A modern társadalmak kialakulásával a társadalmi és természeti világok, a férfiak uralta területek kontrollja egyre inkább az „ész” jegyében zajlott. A fegyelmezett kutatás vezérelte ész egyszerre a hagyományból és a dogmából, s az érzelmekb√l n√tt ki. Ahogyan már mondtam, ez nem annyira az elnyomás masszív pszichológiai folyamatát jelentette, hanem inkább az értelem és az érzelem intézményes különválasztását, amely pontosan megfelel a nemek között húzódó választóvonalnak. Az, hogy a n√ket az ésszer∫ség hiányával azonosították, akár komolyan tették ezt (azt mondván, hogy √rültek), akár látszólag kevesebbet implikálva (azt mondván, hogy szeszélyes lények), a n√ket a modernség érzelmi segéder√ivé tette. Az id√k során az érzelmet és az érzelmek inspirálta viszonyokat (a gy∫löletet és a szeretetet is) úgy kezdték kezelni, mint amelyek ellenszegülnek az etikai megfontolásoknak. Az értelem azért támadja az etikát, mert olyan nehéz empirikus érveket találni a morális meggy√z√dések igazolására; de azért is, mert a morális ítéleteket és az érzelmeket egymással ellentétesként gondolják el. ◊rültség és szeszélyesség – nem kell hozzá sok er√feszítés, hogy lássuk, mennyire idegenek ezek az erkölcsi parancsoktól. Freud újra felfedezte az érzelmet – a n√k pszichológiájával kapcsolatos interpretációi során –, de gondolkodásában ez továbbra is az értelem parancsai-
Vagyis a következ√képpen tulajdonítottak nemet az embereknek: 1. Minden individuumnak eleve férfinak vagy n√nek kellett lennie, senki nem helyezhette magát a „kett√ közé”. 2. Az egyének fizikai jellegzetességeit és viselkedési formáit úgy interpretálták, hogy férfias vagy n√ies, a domináns nemi séma alapján. 3. Az emberek viselkedését rendszeresen összehasonlították a sémákkal, és értékelték: csak a megengedhet√ viselkedési minták keretein belül lehetett mozogni. 4. Az ily módon megkonstruált és rekonstruált nemi különbségeket visszavetítették, hogy konkretizálni lehessen a szexuális identitásokat, és kisz∫rték a „nemek határait áthágó” elemeket. 5. A cselekv√k a „természett√l adott” szexuális identitásnak megfelel√en monitorozták saját megjelenésüket és viselkedésüket.9 Azt, hogy ezeket a befolyásokat még ma is mennyire érzik az emberek, az a tény is jelzi, hogy a férfi transzvesztitizmust általában stigmatizálják, bár a pszichiátriai irodalomban már nem tekintik perverziónak. Érdekesebb, mivel több ambiguitást rejt magában, azoknak a n√knek az esete, akik férfiasan néznek ki, vagy így szeretnek megjelenni. A megjelenés, a viselkedés és az öltözködés jelenlegi normái a modern társadalmakban jobban megengedik a n√knek, hogy hasonlítsanak a férfiakra, mint fordítva. De azért érvényesül itt is a kötelez√ dualizmus: ha valaki nem „igazi” férfi, akkor biztosan n√. Azok a n√k, akik nem hajlandók „n√iesen” kinézni, állandó zaklatás áldozatai: Nem vagyok hajlandó szoknyában járni, nem sminkelem magam, nem hordok kistáskát, és nem vagyok hajlandó n√iesebben viselkedni. A barátom azt mondja, hogy ezért kötnek belém olyan sokan, és tudom, hogy ez így van, de akkor sem teszem meg. Nem érezném jól magam szoknyában vagy ruhában. Nem ülhetnék úgy, ahogyan most. Még lépkednem is egy bizonyos módon kellene. A smink meg hihetetlenül kényelmetlen, és felesleges is.10 A kétpólusú nemfelosztást meglehet√sen szilárdan a helyén tartja a nemek hatalmi egyenl√tlensége és a bevésett pszichológiai hajlamok kombinációja; de elvileg a dolgok egészen másképpen is szervez√dhetnének. Ahogyan az anatómia egyre kevésbé sors, a szexuális identitás egyre inkább életstílus-kérdéssé válik. A nemi különbségeket legalábbis a közeli jöv√ben még a fajfenntartás m∫ködésé-
22
Az intimitás mint demokrácia
hoz köt√dik, bármennyire látszik is, hogy a megis- sunk ki meggy√z√déseink értékelésére és megindomerést a tudattalan föld alatti er√i uralják. „Az ér- kolására. A terapeuta azt mondja: „Kerüljön érintkezést semmi sem zavarja annyira, mint a gondolko- zésbe a saját érzéseivel!” Ám ebben a tekintetben a dás”: az érzelem továbbra is az értelem másik oldala. terápia összejátszik a modernséggel. A mögöttes elv E felfogás szerint nincs kapcsolat az érzelem és az az, hogy „Értékelje az érzéseit”, és egy ilyen követeetika között; talán még messzebb kerülnek egymás- lés nem múlhat kizárólag a pszichológiai kapcsolatól, mert az „ahol ösztövér volt, ott én lesz” elmélete ton. Az érzelmek nem ítéletek, de az érzelmi válaazt sugallja, hogy a racionalitás szféráját jelent√sen szok stimulálta viselkedés igen; az érzések értékelése meg lehet növelni. Ezért ha léteznek etikai paran- megköveteli, hogy tisztázzuk, milyen kritériumok csolatok, akkor a nyilvánosságban kell √ket megta- alapján jönnek létre az ilyen ítéletek. lálni; de ott nehéznek bizonyul bizonyítani érvényesAz érzelem kérdése a modernség újabb kelet∫ fejségüket, és ugyanakkor a hatalommal szemben is l√désével sokféle módon életpolitikai kérdéssé vásebezhet√k. lik. A szexualitás területén különösen fontos az érA szenvedélyes szerelem eredetileg egy volt a zelem mint a kommunikáció eszköze, mint másoknak sokféle szenvedély közül, amelyek interpretációját való elkötelez√dés és másokkal való együttm∫ködés. általában a vallás is befolyásolta. A legtöbb érze- Az egyesít√ szerelem modellje etikai keretet javasol lemb√l lehet szenvedély, de a modern társadalom- a nem-destruktív érzelmek támogatására az egyéni ban a szenvedélyt lesz∫kíés a közösségi életvezetéstik a szexualitás területére, mantikus szerelem ideálja szerint a férfiak lehetnek h∫vösek, ben. Lehet√séget jelent az az egyesít√ szerelem valódi, kölcsönös intimitást és ott egyre inkább elné- távolságtartók, erotikus újraélesztésére: feltételez: a szükségletek megosztását, kölcsönös sebezhet√sémul, elt∫nik. A szenvedélyt get. Giddens szerint két további fontos különbség van a roman- nem tisztességtelen n√k ma már csak vonakodva és tikus szerelem és az egyesít√ szerelem között: 1. A romantikus szakmájaként, hanem a szezavartan ismerik be az em- szerelemben szó sem esik az erotika m∫vészetér√l (ars erotica). xualitás általános min√séberek, még magával a sze- Csak úgy feltételezik, hogy az erotika „m∫ködik”. Az egyesít√ geként a kölcsönösség, és szerelemben kulcsfontosságú egymás kölcsönös kielégítése, a xuális viselkedéssel kap- szexuális tudás. 2. Az egyesít√ szerelem nem kizárólag hetero- nem a hatalmi egyenl√tlencsolatban is, részben azért, szexuális terrénum. Igaz, jegyzi meg Giddens, hogy a románc ség meghatározta társadalmert a helyét mint „kény- ideáját is kiterjesztették, és beleírták az azonos nem∫ek közötti mi viszonyokban. Az erotika szerít√ er√ét” átvette a kapcsolatokat is, de a kulturális reprezentációkban mégis els√- az érzés kultiválását jelensorban heteroszexuális románcok élnek. Az egyesít√ szerelem ti, az érzékeken át kifejezfüggés. viszont nem heteroszexuális. Akárkik között áll is fönn, a másik A modern társadalmi fél valódi megismerésére és a neki való megnyílásra fókuszál. ve, egy kommunikatív konéletben biztonságot garantextusban; az örömszerzés táló rutinokon alapuló környezetben nincs helye a és az elfogadás m∫vészetét. Ha lenyessük róla a haszenvedélynek. De ki tud szenvedély nélkül élni, ha talmi különbséget, akkor újraélesztheti a Marcuse ezt a meggy√z√dés motiváló erejeként határozzuk által emlegetett esztétikai min√ségeket. meg? Az érzelem és a motiváció inherensen kapcsoIlyen módon meghatározva az erotika fogalma lódik egymáshoz. Ma „racionálisként” gondolunk a mindenestül ellentmond a másik érzelmi eszközként motivációra – például ez serkenti profitszerzésre a való felhasználásának a szexuális kapcsolatokban. vállalkozót –, de ha az érzelem teljesen ellenáll a ra- Az erotika úgy értelmezi a szexualitást, hogy újraincionális értékelésnek és az etikai ítéletnek, a moti- tegrálja sokféle érzelmekkel kapcsolatos cél közé, vációt soha nem lehet pontosan elhelyezni, csak bi- amelyek között f√szerepet játszik a kommunikáció. zonyos célok érdekében alkalmazott módszerként, Az utópikus realizmus néz√pontjából az erotika megvagy következményei alapján. Ezt látta Weber, ami- szabadul az akarat gy√zelmét√l, amely de Sade-tól kor úgy értelmezte, hogy a korai iparosítók fontos Bataille-ig egyik legfontosabb megkülönböztet√ jemotiválója volt a vallásos meggy√z√dés. Viszont ami- gyének látszik. Ha nem diagnózisként, hanem kritikakor ezt tette, Weber evidensnek vette, s√t egy episz- ként értelmezzük, a de Sade-i univerzum olyan antitemológia szintjére emelte azt, ami annyira proble- utópia, amely felvillantja ellentétének lehet√ségét is. matikus a modernségben: az érzelem értékelésének A múltban a szexualitást és a reprodukciót egylehetetlenségét. mást strukturáló fogalomként fogták fel. A reprodukHa életpolitikai kérdésként vizsgáljuk, az érzel- ció korábban nem számított társadalmi tevékenymek problémája nem a szenvedély visszaszerzésér√l ségnek, hiszen pusztán biológiai jelenség volt; ez szól, hanem arról, hogy etikai irányvonalakat alakít- szervezte a rokonságot, amely viszont szervezte a
23
Anthony Giddens
reprodukciót, és összekötötte az egyén életét a generációk egymást követ√ sorával. Amikor még közvetlenül összefüggött a reprodukcióval, a szexualitás a transzcendencia eszköze volt. A szexuális aktivitás összekapcsolta az egyént önnön végességével, és ugyanakkor a végesség irrelevanciájának ígéretét hordozta; mert a generációk ciklusával való viszonyában szemlélve az egyéni élet egy nagyobb szimbolikus rend része volt. A szexualitás számunk-
ra is hordoz még valamennyit ebb√l a transzcendenciából. De éppen ez az oka annak is, hogy a nosztalgia és az illúzióvesztés aurája övezi. A szexualitás rabjául esett civilizáció olyan civilizáció, amelyben a halál elveszítette a jelentését; az életpolitika ezért a spiritualitás megújulását is jelenti. Ebb√l a néz√pontból a szexualitás nem a magát a gazdasági növekedésnek és a technikai uralomnak szentel√ civilizáció antitézise, hanem annak bukását testesíti meg.
Jegyzetek
1. Ennek a fejezetnek az els√ részében Held gondolatait követem. Vö. David Held: Models of Democracy. Polity, Cambridge, 1986 2. Uo., 270. 3. Uo., 271. 4. Anthony Giddens: The Consequences of Modernity. Polity, Cambridge, 1990, 154–158. 5. C. Edward Crowther: Intimacy. Strategies for Successful Relationships. Dell, New York, 1988, 45. 6. Allison James és Alan Prout: Constructing and Reconstructing Childhood. Falmer, Basingstoke, 1990. Az az „új paradigma”, amelyet James és Prout javasol
a gyermekkor tanulmányozásához, szorosan kapcsolódik az itt kifejtett gondolatokhoz. 7. Barbara De Angelis: Secrets About Men Every Woman Should Know. Thorsons, London, 1990, 274. 8. Anthony Giddens: Modernity and Self-Identity. Polity, Cambridge, 1991, 7. fejezet 9. Holly Devor: Gender Bending: Confronting the Limits of Duality. Indiana University Press, Bloomington, 1989, 147–149. 10. Uo., 128. 11. John Stoltenberg: Refusing to be a Man. Fontana, London, 1990.
24
