G. Márkus György * ELÕÍTÉLETESSÉG EURÓPÁBAN, INTOLERANCIA MAGYARORSZÁGON Recenzió és reflexió. Egy nemzetközi kutatás zárójelentése

G. Márkus György* ELÕÍTÉLETESSÉG EURÓPÁBAN, INTOLERANCIA MAGYARORSZÁGON Recenzió és reflexió Egy nemzetközi kutatás zárójelentése A német Friedrich Ebert Alapítvány 2011-ben publikálta annak – a FES által szervezett és koordinált – összehasonlító felmérésnek az eredményeit s a levonható tudományos, ugyanakkor politikailag is releváns tanulságokat, amely az Európai Unió nyolc országára terjedt ki. A vizsgálatot az alábbi országokban végezték: az Egyesült Királyságban (GB), Franciaországban (F), Hollandiában (NL), Lengyelországban (PL), Magyarországon (HU), Németországban (D), Olaszországban (I) és Portugáliában (PT). 2008-ban országonként reprezentatív módon ezer-ezer fõt kérdeztek meg telefonon (Zick et al, 2011). A vizsgálat az alábbi hat elõítélet-típusra fókuszált: idegenellenesség, rasszizmus, antiszemitizmus, iszlámellenesség, szexizmus (nõk lebecsülése) és homofóbia (homoszexuálisokkal szembeni ellenségesség). A magyar adatok „gazdái” Örkény Antal és Váradi Luca voltak. Õk egy késõbb kéziratban publikált tanulmányban – amelynek eredményeit ugyancsak figyelembe vesszük – önállóan is értékelték a vizsgálatot magát és tanulságait (Örkény – Váradi, 2011). A tanulmányt németül „A mások lebecsülése – Európai állapotleírás intoleranciáról, elõítéletekrõl és diszkriminációról” (Zick et al., 2011D) címmel és angolul „Intolerancia, elõítélet és diszkrimináció – Egy európai jelentés” (Zick et al, 2011E) címmel is publikálták. Mindkét változat letölthetõ az internetrõl (www. fes-gegen-rechtsextremismus.de). Cikkünkben a fenti, rendkívül lényeges adatokat és összefüggéseket feltáró felmérés és elemzés ismertetésével, kiegészítésével és továbbgondolásával tükröt tárunk a magyar olvasó elé, amely mind az összeurópai képet, mind – még inkább – a magyar állapotokat illetõen nyugtalanító képet mutat. A projekt feltárja, hogy az Európai Unió kohézióját, tagállamainak szolidaritását, demokratikus fejlõdésének távlatait nem csak az intézményi és gazdasági-szociális krízisjelenségek fenyegetik (G. Márkus, 2006), hanem az ezekre rárakódó – országonként eltérõ mértékû, de – a partikularitásokat, a deszolidarizálódást szignifikánsan felerõsítõ és a dezintegráció irányában ható általános elõítéletesség is. „Az elõítélet mértéke egy társadalomban nem csupán a szélsõségességnek az indikátora, hanem az intézményes demokratikus erõk kudarcának is. /…/ A csoportokra vonatkoztatott ellenségesség – figyelmeztetnek a vizsgálat eredményeit összegezõ kutatásvezetõk – nem egyszerûen a perem problémája, hanem határozottan behatol magába a centrumba is.” (Zick et. al, 2011: 16.) *

fõiskolai tanár, Általános Vállalkozási Fõiskola

TÁRSADALOM, GAZDASÁG, JOG, POLITIKA

73

Hozzáfûzzük, hogy a ma centrális európai problémává vált görög adósságválságot súlyosbíthatja egyrészt az EU-ban kimutatható általános idegenellenesség, másrészt az éppen Görögországban mért – a magyarországit megközelítõ – 46 %-os elõítéletesség.1

1. ábra Elõítéletesség és jóléti sovinizmus (az Európai Értékvizsgálat legfrissebb adatai szerint)

Forrás: (Juhász et al., 2012: 14) A FES-vizsgálat megerõsíti és tényszerûen alátámasztja, hogy Magyarország (Lengyelországgal „holtversenyben”) mind az általános intolerancia kiugróan magas mértékével, mind külön-külön szinte valamennyi vizsgált dimenzióban a kutatott nyolc EU-tagállam közül a legelõítéletesebb társadalomnak tûnik.2

74

XXI. Század – Tudományos Közlemények 2012/27

Az elõítélet mibenlétérõl Az elõítélet bizonyos vonatkozásban emlékeztet az individuálpszichológia szintjén jelentkezõ üldözési mániára… Ha azt hiszi valaki: õ a zsidók globális összeesküvésének célpontja vagy áldozata, akkor ez összevethetõ akár egy olyan kóros fixa ideával, hogy – mondjuk – a kövér, szõke szakácsnõk törnek az életére. A egyéni szintû paranoiában és a – társadalmi dimenzióban manifesztálódó – elõítéletben az is hasonlít egymásra, hogy racionális argumentációval egyik sem gyengíthetõ. Sõt, az üldözési mánia és az elõítélet rabjai ellenállnak a téveszméjüket cáfolni képes felismeréseknek. Téveszméink, így elõítéleteink is személyiségünk részévé válnak, gyengítésük következtében elbizonytalanodunk, egyensúlyunkat veszíthetjük, destabilizálódhatunk. Csakhogy az egyéni pszichózissal, paranoiával szemben az elõítélet szociálpszichológiai, tehát társadalmi jelenség, amely társadalmi funkciókat tölt be, nemcsak egyéni, de társadalmi szükségleteket is kielégít. (Blumentritt, 1998.) Az elõítélet nem pusztán hibás általánosítás, tévedés, abból adódóan, hogy egy személyt, nem saját tényleges tulajdonságai, hanem egy csoporthoz tartozása alapján – negatívan – ítélek meg, hanem, ahogy erre Erõs rámutat, olyan attitûd, amely meghatározott funkciót tölt be a személyiség érzelmi és motivációs ’háztartásában’ is. Negatív jelentõségét a következmények adják meg, amelyek az Allport-féle „fokozatossági modellre” épülnek: 1. szóbeli elõítéletesség, szidalmazás, 2. elkerülés, 3. diszkrimináció, 4. fizikai agresszió, 5. üldözés, kiirtás (Allport, 1977, in: Enyedi – Erõss, 1999).

Az elõítélet mint csoportra vonatkoztatott ellenségesség A FES-felmérés kutatási koncepciója abból indul ki, hogy egy in-grouphoz (saját csoporthoz) tartozók – pl. fehérek – egy out-group (külsõ, idegen csoport) tagjait – pl. a színes bõrûeket – kognitív szinten kategorizálnak, ezt követi a leegyszerûsítõ sztereotípiákkal történõ általánosítás, majd az érzelmi dimenzióban a „mások” negatív jellemzése (lusta, vad, primitív). Az idegenek, a mások leértékelésének fõ funkciója a saját csoport, az ahhoz tartozás felértékelése (Zick et al., 2011: 32). A kutatás tervezése során a Bielefeldi Egyetemen 2002-ben beindított elõítélet-kutatás fókuszában álló fogalomból, a csoportokra irányuló elutasítás szindrómájából indultak ki (Zick et al. 2008). Az angol elnevezés: Group Focused Enmity Syndrome (GFE), a német: Gruppenbezogene Menschenfeindlichkeit, azaz „csoportokra vonatkoztatott antihumanizmus”. Az etnikai csoportokkal, a rasszizmussal, a bevándorlókkal és szociális-kulturális, vallási, szexuális kisebbségekkel kapcsolatos elõítéletek vizsgálata során a diszkriminatív magatartás fõ magyarázó tényezõjének azt tartják, hogy az in-group többség, illetve maga a társadalom képtelen vagy nem hajlandó integrálni az out-groupoknak tartott csoportokat. A gazdasági, de egyre inkább fõleg kulturális és szociálpszichológiai különbségekben megnyilvánuló jelenség mögött álló általános pszichés mechanizmust az egyenlõtlenség ideológiája táplálja. „Ezen ideológia értelmében az egyes társadalmi csoportok az eltérõ kulturális értékeik, továbbá gazdasági hiábavalóságuk és vélt alacsonyabb szintû civilizációs állapotuk miatt veszélyeztetik a fennálló társadalmi és kulturális berendezkedést. /…/ Az elõítéletes megnyilvánulásuknak egy jelentõs része éppen ezt az alá- és fölérendeltséget hivatott fenntartani és lélektani mechanizmusokkal megerõsíteni.” A szindróma kifejezés pedig egy általános összefüggésre, arra utal, „hogy bár az elõítéletesség konkrét megnyilvánulásainak forrása meghatározott csoportokkal szembeni elutasító attitûdökben gyökeredzik, mögöttük mégis feltételezhetünk egy olyan általános beállítódást, amely egyrészt a személyiségben, másrészt a társadalom strukturális szerkezetében formálódik” (Örkény – Váradi, 2011).

TÁRSADALOM, GAZDASÁG, JOG, POLITIKA

75

Fõbb megállapítások 1. Az európai megkérdezettek fele gondolja, hogy országában túl sok az idegen. 2. Egyharmad véli úgy, hogy az etnikumok között „természetes” alá- és fölérendeltség van. 3. Körülbelül minden második tartja az iszlámot eleve az intolerancia vallásának. 4. A lengyelek 70, a hollandok 17 százaléka véli, hogy a zsidók elõnyöket akarnak szerezni az üldöztetésükbõl. 5. Többségi vélekedés tapasztalható a nõk másodrangú, hagyományos szerepével (anya és feleség) kapcsolatban. 6. A homoszexuálisok egyenlõ jogait 88 százalék tagadja Lengyelországban, 17 Hollandiában. Idegenellenesség A vizsgált országok az idegenellenesség vonatkozásában mutatják a viszonylag legkisebb különbséget. Kiemelt issue-nak, állításnak vesszük: „Ha kevés a munkahely, akkor a … (magyaroknak, hollandoknak, stb.) több joguk legyen a munkához, mint a bevándorlóknak.” Egyetértõk százaléka: HU 57% PL 74,1% D 42,4% NL 24,7% Antiszemitizmus Lengyelország és Magyarország szignifikánsan a legmagasabb értékeket mutatja, Portugália megközelíti ezeket. A nyugati országokban még Németországban viszonylag magas az érték, a legcsekélyebb Hollandiában és Nagy-Britanniában. Kiemelt állításnak vesszük: „A zsidóknak (…országban) túl sok befolyásuk van”. Egyetért: HU 69,2% PL 49,9%3 D 48,9% GB 13,9% NL 5,6% Homofóbia Leginkább Lengyelországban, azt követõen Magyarországon ítélik el a homoszexuálisokat, a legcsekélyebb mértéket Hollandiában tapasztaljuk. Kiemelt állítás: „A homoszexualitásban nincs semmi erkölcstelen.” Elutasítja: PL 75,8% HU 67,7% D 38,8% NL 17% Rasszizmus A vizsgálat a témát a „fehérek-feketék” viszonylatra szûkítette. A skálán a legmagasabb értéket Portugália produkálta, de ezt megközelítette Magyarország, bennünket követ Lengyelország. Legpozitívabb Olaszország volt.

76

XXI. Század – Tudományos Közlemények 2012/27

Iszlámellenesség Nincs nagy különbség a nyolc ország között. Körülbelül egyszintû negatív viszonyulást mutat Németország, Olaszország, Magyarország és Lengyelország. Viszonylag kevésbé iszlámellenes Franciaország és Nagy-Britannia, Portugália a legtoleránsabb. Szexizmus A nõk társadalmi-gazdasági szerepét lekicsinylõ szexizmus Magyarországon a legszignifikánsabb, szinte holtversenyben Lengyelországgal, s bennünket követ Portugália és Olaszország. Hollandia e viszonylatban is a leginkább toleráns. Összehasonlítás Összefoglaló értékelés a különbségekrõl: „Európában széles körben elterjedtek a csoportokra vonatkozó ellenségességet kifejezõ attitûdök az összes megvizsgált viszonylatban. Az európaiak feltûnõen egységesek a bevándorlók és a mohamedánok elutasításában. Különböznek viszont – egyes viszonylatokban jelentékenyen – a rasszizmus, az antiszemitizmus, a szexizmus és a homofóbia dimenzióiban.” Legkevésbé a hollandok elutasítóak. „Európai összehasonlításban Magyarország és Lengyelország tûnik ki azáltal, hogy valamennyi vizsgált kisebbséget elutasítja.” (Zick et al., 2011: 76.) A méréshez alkalmazott 1–4-es skála jelentéséhez tartozik, hogy a 2,5 értéknél az elõítéletes állításokkal való egyetértés nagyobb, mint az elutasítás. „Összesítve a nyolc országot, az összes válaszadó 38%-a 2,5 feletti értéket mutatott. A GFE legalacsonyabb mértéke – 15% – Hollandiában tapasztalható. Franciaországban, Nagy-Britanniában Németországban és Olaszországban egynegyed és egyharmad közötti ez a mutató. A GFE Magyarországon és Lengyelországban a legmagasabb értékû, ahol is a megkérdezettek 2/3-át teszi ki.” (Zick et al., 2011: 73.)4

Ideológiák, pártszimpátiák A FES-vizsgálat alátámasztja, hogy az egyenlõséget és egyenértékûséget, a liberalitást, a pluralitást, a diverzitást tagadó, a szociális dominanciára fókuszáló ideológiai irányzatok, különösképpen – ahogy Adorno kutatásai óta közismert (Adorno et. al., 1969) – az autoritarizmus szorosan összefüggnek az elõítéletességgel.5 Ez utóbbi a tekintélyekkel szembeni alárendelõdést, engedelmességet fejez ki és agresszív, az „elhajlókat” büntetõ rendpártiságot tartalmaz (Zick et al., 2011: 86). Bár önmagában az elõítéletesség nem egyenesen függött össze a mainstreamben elhelyezkedõ pártok iránti szimpátiával, a populista és szélsõséges pártok, mozgalmak terjedésével új típusú korreláció jelent meg. A FES-felmérés összefüggést mutatott ki az elõítéletesség és a populista és/vagy szélsõséges jellegû jobboldali beállítódás mértéke, a politikai kiszolgáltatottság érzése, illetve az EU elutasítása között. Minden országban szorosan korrelál az elõítéletesség a „vezér” iránti vággyal. Az alábbi állítással való egyetértés százalékos – minden vizsgált országban magas – mértéke összefügg a tapasztalható, illetve a latens GFE-szindrómával: „Keményebben kell fellépni a rendbontókkal szemben, hogy megõrizzük a törvényt és a rendet.” Százalékos egyetértés (Zick et al., 2011: 87): D 79,2% GB 92,0% F 76,8% NL 91,7% I 65,3% PT 91,6% PL 84,1% HU 95,7%

TÁRSADALOM, GAZDASÁG, JOG, POLITIKA

77

Szocioökonómiai összefüggések Megvizsgálták az elõítéletesség és a demográfiai, társadalomstatisztikai tényezõk kapcsolatát. A korral növekedik az elõítéletesség. Kivétel Magyarország, ahol éppen az idõsebbek körében gyengébb az antiszemitizmus. A 16 és 22 évesek körében több országban – Magyarországon is – nyugtalanítóan erõs az elõítéletesség. Általános tendencia a gyengébb elõítéletesség és az iskolázottság, valamint – ettõl függetlenül – a magasabb jövedelem összefüggése. Országok szerint azonban számos eltérés mutatható ki.

Anómia, szubjektív depriváció A társadalmi tõke, a bizalom, az élettel való elégedettség csökkentheti az elõítéletességet. Az anómia, a társadalmi normák, szabályok érvényének gyengülése, eróziója viszont – fenyegetettség érzését keltve vagy fokozva – a bizonytalansággal együtt az elõítéletesség intenzitását erõsítheti (Zick et al., 2011: 169). Nem meglepõek az igen magas értékek Portugáliában, Magyarországon és Lengyelországban. A többi öt országban is magas számokat mértek, amibõl a magunk részérõl az elõítéletesség európai szintû erõsödésének tendenciáját prognosztizáljuk. A bizonytalanság a gazdasági kilátások szubjektív érzékelésével is összefügg, bár ez a mutató csak csekély mértékben függ össze a GFE mértékével. Releváns viszont a saját csoport hátrányos helyzetének érzése. (A FES adatai a magyar felmérésekkel egybecsengenek.) Szubjektív gazdasági depriváció „Hogyan ítéli meg országában a gazdasági helyzetet?” Pesszimizmus százalékban kifejezve (Zick et al., 2011: 180): D 60,5% GB 89,8% F 84,0% NL 40,0% I 91,6% PT 92,4% PL 55,6% HU 90,5% „A dolgok oly bonyolulttá váltak manapság, hogy az ember néha már azt sem tudja, hogy tulajdonképpen mi történik.” Egyetértés (Zick et al., 2011: 171): D 65,5% GB 70,4% F 78,3% NL 62,3% I 78,6% PT 88,3% PL 86,2% HU 80,2%

78

XXI. Század – Tudományos Közlemények 2012/27

Értékelés A bemutatott és elemzett elõítéleteket a tanulmány szerzõi rendkívül hatékonyaknak látják, amennyiben szimplifikált és mobilizáló világmagyarázatokat alapoznak meg, azoknak „a jobboldali populizmusoknak és szélsõségeknek az életelixírjét” adják, amelyek „veszélyeztetik a szociális kohéziót és a békés egymás mellett élést az Európai Unióban” (Zick et al., 2011: 190). Egy évvel a projekt nyilvánosságra kerülése után hozzátehetjük: az Unió egységét az elõítéletesség oldaláról fenyegetõ veszélyek még súlyosabbá váltak. A bevándorlókkal és az etnikai-kulturális kisebbségekkel szembeni ellenségesség vagy türelmetlenség nem enyhült. Ugyanakkor egyrészt az eurozóna válsága, a déli országok megsegítésének problémája, másrészt az európai értékek mibenléte, a nemzeti szuverenitás és a szupranacionalitás kapcsán élezõdõ politikai-ideológiai viták, a „szabadságharc” vagy a „gyarmatosítás” tematizálása nyílt vagy latens módon elõhozzák az elõítéletek kérdését is. A FES-tanulmány az alapkérdést, a meghatározó feladatot az eszmék formálódásában-formálásában látja. Az elõítéletességet mindenekelõtt egy trianguláris ideologikus formáció táplálja, amelynek komponensei • a diverzitási elutasítása, • a tekintélyelvûség és • a szociális dominancia orientációja. Az értékelés a kelet-európai országokról szólva megállapítja: a nyugatival analógnak tekinthetõ a GFE-szindrómafelépítése. Az egyes elemek közötti összefüggés viszont lazább, ugyanakkor az elõítéletesség szintje magasabb, mint nyugaton.

Reflexiók – európai és magyar dimenzió A vizsgálat általunk legfontosabb tartott eredményeinek, következtetéseinek ismertetése után két témával kívánunk még foglalkozni. Egyrészt felvillantjuk: a bemutatott kvantitatív összefüggések mögött európai szinten milyen elméletileg kimutatható társadalmi és politikai változásokat vélünk meghatározónak. Másrészt – a politikai szociológia megközelítését alkalmazva – rákérdezünk: milyen tényezõket emelhetünk ki a magyarországi elõítéletesség kialakulását, fennmaradását illetõen.

Európai-globális dimenzió A modernitás átalakulása Az elõítéletek szerepének növekedése, a GFE szindróma intenzitásának erõsödése Európában, sõt globális szinten mindenekelõtt azzal magyarázható, hogy a 20. század utolsó évtizedeitõl felgyorsult a „második modernizációs” vagy „posztmodernizációs” folyamat. Ennek révén az ipari társadalomban, az ipari kapitalizmusban testet öltõ „Elsõ Modernitást” mindinkább visszaszorította a digitális globális kapitalizmussal összefonódó „reflexív modernitás”, az elõzõtõl nem csupán különbözõ, hanem annak lényegi pontokban ellentmondó társadalmi-gazdasági-kulturális alakulat. (Beck – Giddens – Lash, 1994). A felvilágosodással összekapcsolható modernitás transzformációja – a racionalitás dominanciáját kikezdve – új (és régi) elõítéletek elõtt nyitott kapukat. Felgyorsul, átfogóvá lesz az idõ és a tér összezsugorodása (Harvey, 1994). Az új formációt jellemezve Ulrich Beck a futurista Kandinsky által megfogalmazott ellentétpárra utal: míg a múlt a „VAGYVAGY” (either-or) társadalma volt, addig a jövõ az „ÉS” kora lesz. Megszûnnek a rendszer-alrendszer típusú elválaszthatóság egyértelmûségei. Mindinkább hálózat- vagy akár patchwork-jellegû társadalomban élünk (Beck, 1993). Az elsõ modernitásban a racionális kalkuláció uralkodik, a másodi-

TÁRSADALOM, GAZDASÁG, JOG, POLITIKA

79

kat viszont joggal nevezi – Csernobilt követõen – Beck kockázattársadalomnak (Beck, 2003). Maga az Elsõ és a Második Modernitás együtt, egymásra hatva létezik (G. Márkus, 2003), mint ahogy a közgazdászok ezt az Old Economy és a New Economy esetében tapasztalják. A jövõ – mind a globalitás, mind az egyén szempontjából – elõre nem látott (nem látható) fejleményeket produkál. Mind általánosabbá válik az elbizonytalandodás.6 Kognitív szempontból ez táplálja a bonyolult, összefonódó valóság elemzõ megismerését helyettesítõ leegyszerûsítõ „lerövidítéseket”, mint amilyenek az elõítéletek. A termelõ ember számára is az elõítéletességet erõsítõ fordulat következik be. A merev fegyelmet feltételezõ taylorista-fordista termelési mód hanyatlásával, a szofisztikált információs technológiák térnyerésével nem csupán a képzettségi követelmények változnak meg, hanem a személyiséggel szemben támasztott igény is. A flexibilitásra való készség a döntõ, ami akár antropológiai határokba is ütközhet: meddig képes elmenni az ember a rugalmasságban? (Sennet, 1998.) Ezzel kapcsolatban is jelentkezik az adornoi összefüggés: szocializáció, személyiségstruktúra, tekintélyelvûség (rendpártiság) és elõítéletek kapcsolata (Adorno et al., 1969). Végül, de nem utolsósorban említhetõ meg a társadalmi (strukturális) hierarchiák átalakulása. A hagyományos „fent” – „lent” elhelyezkedést egyre inkább felváltja a „kint” – „bent” feszültsége. A „prekariátusnak” is nevezett státuszvesztett, a társadalomból kirekesztett, kiszorított embercsoportok (illetve a fenyegetettség érzete) bizonytalansága, amely mögött nem egyszerûen – csak – osztályhelyzet, alulképzettség, hanem kulturális, lélektani és akár véletlen okok is kimutathatók (Bude, 2008). Ezek a frusztrált személyek és csoportok szinte természetszerûen kapaszkodhatnak a kilátástalannak érzett helyzetüket „értelmezõ” GFE-szindrómába. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az ipari társadalom, vagyis az Elsõ Modernitás törésvonalai szerinti politizálást folytatni próbáló mainstream pártok nem igazán reflektálnak az Új Modernitás konfliktusaira. Mind az ún. balközép, mind az ún. jobbközép pártok alapvetõen problémamentesen, kritikátlanul alkalmazkodnak mind a globalizációhoz, a szupranacionális folyamatokhoz, mind a gazdaság transzformációjához. A szociáldemokrata mainstream pártok is a változások nyerteseit favorizálva egyre kevésbé képesek a korábban õket támogató, mára vesztessé váló vagy fenyegetett rétegeket megszólítani. (Dinamikusan növelik viszont támogatóik arányát az egyrészt kulturális identitásukban, az erodálódó nemzetállamokhoz fûzõdõ érzelmi viszonyukban magukat fenyegetettnek érzõ, másrészt a státuszukat vesztõ (veszteni vélõ) társadalmi csoportokat mozgósító jobboldali populistának vagy szélsõjobboldalinak kategorizált pártok. Terjedõben van az a felfogás is, hogy voltaképpen ezek a (poszt)modern munkáspártok (G. Márkus, 2010; Walter, 2010). S bár hosszú ideig nagyjából pártsemleges volt az elõítéletesség, ezek a politikai erõk – mint ahogy a recenzált kutatásból is kiderül – közvetlenül ráépülnek az elõítéletekre és az azokat alátámasztó ideológiai konstrukciókra. A törésvonalakkal kapcsolatos politikai szociológiai kutatások is rámutatnak a cleavage-struktúrák átalakulási irányára. Míg a premodern idõszakban a területi-kulturális, az ipari kapitalizmusban a gazdasági törésvonalak voltak meghatározóak, úgy a modernitás átalakulásával olyan kulturális (identitásalapú) cleavage-ek kerültek elõtérbe, amelyek egyre inkább szociálpszichológiai tényezõkkel járnak együtt. Az elõítéletek – s erre az ellenségképekre épülõ magyar kultúrharc jó példa – rárakódnak a poltikai törésvonalakra. Különösen alkalmas a pszichológiai elemek politikai megjelenítésére, becsatornázására az Új Modernitásban, a globalizáció folyamataira reflektáló, centrális szerepet játszó nyitottság – zártság törésvonal (Deegan-Krause, 2007; G. Márkus, 2010).

Miért elõítéletes a magyar társadalom? Ha a specifikus tényezõket keressük, amelyek a magyar és lengyel mutatók kiugróan magas voltát érthetõvé teszik, hasznosnak tûnik aláhúzni a két országot egyaránt jellemzõ sajátosságokat. Három ilyen magyarázó körülményt emelhetünk ki. Az egyik a kommunista-posztkommunista közelmúlt, a másik a huszadik század rendszerváltozásai. Harmadik tényezõ a távolabbi, több évszázados múlt.

80

XXI. Század – Tudományos Közlemények 2012/27

Magyar történelmi törésvonalak – kulturális-területi identitásproblémák • Centrum – periféria cleavage. A magyar történelmet az jellemzi, hogy viszonylag korán, a 9. századi honfoglalást követõen, kialakult, területileg kiterjedt egy magyar dominanciájú birodalom. A török inváziótól fogva megszûnt ez az alakulat, s a perifériává tett Magyarország idegen hatalmak alá rendelõdött, illetve küzdött megmaradásáért. Állandósult a kollektív fenyegetettség tudata. (Rokkan, 1999; G. Márkus, 1999.) A történelem állandósította az out-group – in-group szembenállást, megosztva magát a sebezhetõvé vált in-group-ot is. • „Kompország”. Az Európát megosztó nyugat-keleti gazdasági tengelyen, és az észak-déli kulturális (reformáció, katolicizmus, ellenreformáció) tengelyen Magyarország egyaránt az ütközõ zóna részét képezte (Közép-Kelet-Európa) (Rokkan, 1999; Szûcs, 1983). • A félperiferiális helyzetbõl is adódott „Haza” és „Haladás”, modernizáció és függetlenség dilemmája. Erre rárakódott egy kulturális és strukturális sajátosság. Miután a „történelmi osztályok” jelentõs részének értékrendje nem ösztönözte a modernizációt, hasonlóan a világ számos elmaradott régiójához, kulturális kisebbségek (nálunk: zsidók, németajkúak, örmények stb.) váltak a modernizációs folyamat meghatározó aktoraivá, ami negatív szereotípiákat, csoportokra vonatkoztatott ellenségességet, népi-urbánus kultúrharcot váltott ki. (Lipset, 1967; Bibó, 1986; G. Márkus; 1999, Erdei; 1986.) • A történelmi zsákutcák társadalomlélektani zavarokat, politikai hisztériákat eredményeztek. Bibó szavaival: eltorzult magyar alkat keletkezett. Megbomlott a közösség lélektani egyensúlya. Félelmek és sérelmek irányítják (mindmáig – G. M. Gy.) a közéletet (Bibó, 1986)7 . A többségi kollektív tudat (és a politikai kultúra) egyik központi eleme a „balsors”-érzet: a kiváló és oly sok történelmi érdemet szerzett magyarságot, amelynek annyit kellett külsõ ellenségeitõl szenvednie, nem értékeli, nem érti a külvilág.8 • Rendszerváltások. Az elmúlt száz év során – a k.u.k. rendszerétõl kezdve a számolást – Magyarországon tíz, ha a 2011-es „fülkeforradalmat” is számítjuk, tizenegy rendszerváltást élt meg a társadalom, éltek meg az egyének és csoportok. Ezek a „mi” – „õk”, az in-group – out-group relációk, az ellenségképek, többnyire az üldözõk és üldözöttek, domináns elitek és kirekesztettek felcserélõdésével jártak. Mindez fokozta a társadalmi és politikai hisztériákat, az elõítéletek iránti egyéni és csoportos szükségleteket. Az elõítéletesség intenzitása, makacs megmaradása azzal is magyarázható, hogy a társadalomban nem ment végbe a múlttal való szembenézés, elmaradt a (nyugat)német típusú Vergangenheitsbewaeltigung. Patologikus mentalitás? Az 1989/90-es rendszerváltás két évtizede alatt Magyarország nem csupán anómia-rekordot produkált. A globális elegedettségi index utolsó (Kína) elõtti helyére kerültünk.9 Az ismételt felméréseket végzõ, az ország mentális állapotát feltáró Hungarostudy-projekt kimutatta, hogy a rendszerváltás kumulálólódó dezorientáló gazdasági-társadalmi hatásai nyomán Magyarország kimondottan individualizálódott társadalma patologikus tüneteket produkál (Kopp – Skrabsky, 2008). Ennek következménye, szerintünk, hogy a gyenge vagy zavaros identitásokat és a frusztrációkat az általánossá váló elõítéletesség (GFE) kompenzálja.

Az elõítélet mint antropológiai konstans? A 21. században új egzisztenciális fenyegetések által tapasztaljuk meg az „Új Áttekinthetetlenség” (Habermas, 1985) dinamikáját és komplexitásait. Ahhoz, hogy eligazodjanak a riasztónak tûnõ társadalmi viszonyok között és önmagukat elfogadhassák, sokan támaszkodnak az irracionális elõítéletek – husángnak is alkalmas – mankójára. Mi lenne a teendõ? A nevelés, a felvilágosítás szükséges, de – változatlan körülmények között – aligha elég, aligha hatékony. Nemcsak az emberek mentalitását, sokkal inkább magukat a körülményeket kell/ene/ alakítani. Ez persze ördögi kör… Freud az intellektus eredendõ gyengeségét panaszolja fel a zsigeri ösztönökkel szemben. Mégsem adja fel a reményt, hogy hallhatóvá válhat az „ész gyenge hangja”. (Idézi: Blumentritt, 1998.)

TÁRSADALOM, GAZDASÁG, JOG, POLITIKA

81

Felhasznált irodalom Adorno, Theodor W. – Else Frenkel-Brunswik – Daniel J. Levinson – R. Navitt Sanford (1969): The Authoritarian Personality. New York, Norton. Allport, Gordon W.(1977): Az elõítélet. Budapest, Gondolat Kiadó. Aronson, Elliot (1977): A társas lény. Budapest, KJK-Kerszöv Kiadó, 2001. Azmanova, Albena (2007): The risk-opportunity cleavage and the transformation of Europe’s main political families. Paper for the ECPR Conference. Pisa. Beck, Ulrich (1993): Die Erfindung des Politischen. Zu einer Theorie reflexiver Modernisierung. Frankfurt/Main, Suhrkamp Verlag. Beck, Ulrich (2003): A kockázat-társadalom. Út egy másik modernitásba. Budapest, Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság – Századvég Kiadó. Beck, Ulrich – Giddens, Anthony – Lash, Scott (1994): Reflexive Modernisation. Cambridge: Polity Press. Bibó István (1986): Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem. In: Bibó István: Válogatott tanulmányok. Második kötet, 1945–1949., Budapest, Magvetõ Könyvkiadó. Blumentritt, Martin (1998): Die politische Dimension von Vorurteilen. (Kézirat) Bude, Heinz (2008): Die Ausgeschlossenen. München, Carl Hanser Verlag. Csepeli György – Murányi István – Prazsák Gergõ (2011): Új tekintélyelvûség a mai Magyarországon. Budapest, Apeiron. Deegan-Krause, Kevin (2007): New Dimensions of Political Cleavage. In: Dalton, Russel J. – Hans-Dieter Klingemann (szerk.): Oxford Textbook of Political Behaviour. (28. fejezet) Enyedi Zsolt – Erõs Ferenc (szerk.) (1999): Authoritarianism and prejudice. Central European Perspectives. Budapest, Osiris Kiadó. Erdei Ferenc (1987): A magyar társadalom. Budapest, Magvetõ Könyvkiadó. Fábián Zoltán – Sik Endre (1996): Elõítéletesség és tekintélyelvûség. In: Andorka Rudolf – Kolosi Tamás – Vukovich György (szerk.) (1996): Társadalmi riport. Budapest, TÁRKI-Századvég Kiadó, 381–413. G. Márkus György (2010): Új modernitás – átalakuló pártrendszerek. ÁVF Tudományos Közlemények, 23. sz., 167–176. G. Márkus György (2006): Az EU válságszindrómája és az átalakuló modernitás. Európai Tükör, 2. sz., 3–18.

82

XXI. Század – Tudományos Közlemények 2012/27

G. Márkus György (2003): A modernitás rendszerváltása. Politikatudományi Szemle, 4. sz., 249– 261. G. Márkus György (2007): Political cleavages and antisemitism in Hungary. ÁVF Tudományos Közlemények, 18. sz., 29–40. G. Márkus György (1999): Hungarian Cleavages and Parties Prior to 1989. In: Kay Lawson (szerk.): Cleavages, Parties and Voters. Connecticut, London, Praeger, Westport, 61–77. Habermas, Jürgen (1985): Die Neue Unübersichtlichkeit – Kleine politische Schriften. SR Suhrkamp. Harvey, David (1994): The Condition of Postmodernity. Cambridge – Oxford, Blackwell. Juhász Attila – Krekó Péter – Molnár Csaba (2012): A szélsõjobboldali eszmék iránti kereslet változása Magyarországon – nemzetközi kontextusban. Budapest, Political Capital. Kopp Mária – Skrabski Árpád (2008): Kik boldogok a mai magyar társadalomban? In: Kopp Mária (szerk.): Magyar lelkiállapot 2008. Esélyerõsítés és életminõség a mai magyar társadalomban. Budapest, Semmelweis Kiadó. Lipset, Seymour M. (1969): Revolution and Counter-Revolution: Change and Persistence in Social Structures. London. Lipset, Seymour M. – Stein Rokkan (1967): Cleavage Structures, Party Systems and Voter Alignments: An Introduction’ Party Systems and Voter Alignments: Crossnational Perspectives. New York, Free Press. Rokkan, Stein (1999): State Formation, Nation Building and Mass Politics in Europe – The Theory of Stein Rokkan. Szerk. Peter Flora. Oxford University Press. Sennett, Richard (1998): The Corrosion of Character. Norton. Szûcs Jenõ (1983): Vázlat Európa három történeti régiójáról. Budapest, Magvetõ Könyvkiadó. Walter, Franz (2010): Vorwaerts oder Abwaerts? Zur Transformation der Sozialdemokratie. Berlin, Suhrkamp. Zick, Andreas – Beate Küpper – Andreas Hövermann (2011D): Die Abwertung der Anderen. Eine europäische Zustandsbeschreibung zu Intoleranz, Vorurteilen und Diskriminierung. Berlin, FES. Zick, Andreas – Beate Küpper – Andreas Hövermann (2011E): Intolerance, Prejudice and Discrimination: A European Report. Berlin, FES. Zick, Andreas – Carina Wolf – Beate Küpper – Eldad Davidov – Peter Schmidt – Wilhelm Heitmeyer (2008): The Syndrome of Group-Focused Enmity: The Interrelation of Prejudices Tested with Multiple Cross-Sectional and Panel Data. Journal of Social Issues, 64. évf. 2. sz., 363–383.

TÁRSADALOM, GAZDASÁG, JOG, POLITIKA

83

Jegyzetek Tekintettel az indikátorok és a módszerek eltéréseire, nem hasonlíthatók össze a Political Capital és a FES felmérések index-értékei. Eligazítóak – összehasonlítási szempontból is – a sorrendiségek.

1

A különbség olyan csekély, hogy a módszerek megválasztása befolyásolhatja a sorrendiséget. Örkény és Váradi (2011) ugyanezen viszgálat adataiból távolságot mutatott ki Magyarország elsõ és Lengyelország második helye között. Ld. Függelék. Ugyancsak módosítana az összképen, ha a kutatás egyik itemje a cigányellenesség lett volna. A TÁRKI újabb adatai szerint a magyar lakosság 63%-a genetikai meghatározottságot lát a „cigánybûnözésben”. (Népszabadság, 2011. december 5.) 2

3

Lengyelországban alig néhány ezer zsidó él.

4

Részletes sorrendiséget és összehasonlítást tartalmaznak Örkény és Váradi ábrái (2011).

Az ELTE kutatóinak nemrég elvégzett vizsgálata az „új tekintélyelvûségnek” nevezett tudatformához rendeli a magyarországi elõítéletességet (Csepeli et al., 2011).

5

Ontological security is a stable mental state derived from a sense of continuity in regard to the events in one’s life. Ontological security also involves having a positive view of self, the world and the future. Giddens (1991) refers to ontological security as a sense of order and continuity in regard to an individual’s experiences. He argues that this is reliant on people’s ability to give meaning to their lives. Meaning is found in experiencing positive and stable emotions, and by avoiding chaos and anxiety. If an event occurs that is not consistent with the meaning of an individual’s life, this will threaten that individual’s ontological security. (Wikipedia) 6

„A magyar nemzet politikai és társadalmi zsákutcák sorozatán bukdácsolt végig. /…/ Olyan politikai és társadalmi konstrukciókban élt, amelyekben a dolgokat a maguk nevén nevezni nemcsak hogy nem lehetett, hanem nem is volt szabad /…/, s ahol hiányzott a cselekedetek helyességének az objektív mértéke, és helyette a félelmek és sérelmek egy bizonyos rendszere (kiemelés tõlem – G. M. Gy.) szerepelt erkölcsi értékmérõként.” (Bibó, 1986: 571.) 7

Jól dokumentája ezt a beállítódást a Gallup Hungary felmérése, amelyet 2002-ben végzett az akkori „Országimázs Központ” rendelésére. www.gallup.hu

8

Az OECD a Gallup felméréseire támaszkodva készítette el elégedettségi indexét, ami az élet tizenegy jelentõs területén tesz fel kérdéseket. A kérdések között szerepel az egyén munkával, egészségével, a szabadidõ eltöltésével, családdal, szociális közegben eltöltött idõvel szembeni elégedettsége, a bizalom, és végül, hogy általánosan mennyire elégedett életével. A felmérése eredményeként kiderült, hogy elsõ helyen a kínaiak, de második helyen a magyarok ítélik meg legrosszabbul életminõségüket. Hátulról a harmadik Portugália és negyedik India. Elsõ helyen – más felmérések eredményét ismerve nem meglepõ módon – skandináv állam áll, Dánia, második Kanada, harmadik Norvégia. Forrás: www.portfolio.hu 2011. október 13

9

Draft paper for English language presentation, Conference of the Budapest College of Management “ The Day of Hungarian Science”, November 10 2011. 10

11 Hungarian data (2008–2011) confirm this: the difference between prejudiced Fidesz and MSZP sympathizers is not relevant.

Ontological security is a stable mental state derived from a sense of continuity in regard to the events in one’s life. Giddens (1991) refers to ontological security as a sense of order and continuity in regard to an individual’s experiences. He argues that this is reliant on people’s ability to give meaning to their lives. Meaning is found in experiencing positive and stable emotions, and by avoiding chaos and anxiety (Elias, 1985). If an event occurs that is not consistent with the meaning of an individual’s life, this will threaten that individual’s ontological security. Ontological security also involves having a positive view of self, the world and the future. (Wikipedia) 12

84

XXI. Század – Tudományos Közlemények 2012/27