2010. ÉVI ORFMMT FIATALOK FÓRUMA I. DÍJA
Az afázia metaforája Őrley Zita Fővárosi Önkormányzat Károlyi Sándor Kórház, I. Rehabilitációs Osztály, MTA, Nyelvtudományi Intézet, Budapest A tanulmány célja, hogy bemutassa a metaforahasználat néhány jellemző jegyét afáziás és egészséges személyeknél. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy az afáziás személyek milyen metaforákat használnak saját nyelvi sérülésük megítélésére. Ugyanakkor azt is vizsgáltuk, hogy milyen metaforák segítségével ítélik meg az afáziások nyelvi sérülését az egészséges személyek. Metódus: egy mondatkiegészítéses feladatban a vizsgálat résztvevőinek az alábbi mondatot kellett befejezniük: Az afáziás ember olyan, mint egy/a… Az afáziás személyektől azt kértük, hogy rajzolják le a válaszukat, az egészségesektől pedig, hogy írásban válaszoljanak. Eredmények: jelentős eltéréseket találtunk a két csoport válaszai között. A súlyos nyelvi zavaruk ellenére az afáziás személyek sok esetben beszédük javulását hangsúlyozták. Úgy ábrázolták a nyelvi sérülésüket (saját magukat), mint egy elromlott tévét vagy egy függőleges vonallal két részre osztott személyt. Az egészséges személyek válaszai viszont olyan metaforákat tartalmaztak az afáziás személyre vonatkozóan, mint a beszélni tanuló gyerek vagy az árnyék nélküli fa. Következtetés: a módszer hozzásegíthet az afáziások szükségleteinek, vágyainak jobb megértéséhez, ami elengedhetetlen feltétele a sikeres nyelvi terápiának. Kulcsszavak: afázia, metaforahasználat
The metaphor of aphasia The aim of the study is to introduce some characteristic features of metaphors produced by aphasic and non-aphasic individuals. We were primarily interested in the metaphors used by aphasics conveying judgment on their own damaged language or speech. Moreover, we wondered what kinds of metaphors were produced by healthy persons to express judgment of aphasic’s language breakdown. Method applied: A sentence completion experiment was carried out. The participants had to complete the sentence: An aphasic person looks like a/the… Aphasic patients were required to draw their answers, while the healthy persons were asked to complete the phrase in writing. Result: We found some difference between the responses of the two groups. In spite of the severe damage, individuals with aphasia emphasized improvement of their speech. They visualized their language breakdown as a broken-down TV or a person divided into two parts by a vertical line. However, healthy persons’ answers contained metaphors referring to the aphasic person as a baby who learns to speak or a tree without shadow. Conclusion: This method may be suitable for the better understanding of demands and requirements of aphasic patients, which are essential conditions for a successful language therapy. Key words: aphasia, use of metaphors
Rehabilitáció 2011; 21(2–3): 59–63.
Levelező szerző: ŐRLEY ZITA, Károlyi Sándor Kórház 1031 Budapest, Nyár u. 103., e-mail:
[email protected]
M
it érezhet az az ember, aki egyik napról a másikra részben vagy teljesen elveszíti az egyik legfontosabb emberi képességet, a beszédet? Milyen lehet az, amikor valaki érti a külvilág üzeneteit, de ő maga nem tud összefüggő mondatokkal
Őrley Zita: Az afázia metaforája
reagálni rájuk? És hogyan gondolkodik róluk, afáziás személyekről, a környezet? A kérdés nem magától értetődő, hiszen az, hogy az afáziás, illetve a közvetlen környezetében élő (vele foglakozó) személy, miként éli meg a nyelvi korlátozottságot,
59
nagyban befolyásolja az afáziás személy környezethez való viszonyát, a meglévő nyelvi képességeinek mindennapos használatát, valamint a logopédiai terápiát. Nem ritka, hogy az afáziás személlyel meg sem próbálnak érdemben kommunikálni, azt gondolván, úgysem érti, amit mondanak neki. Sok esetben pedig éppen az afáziás személy kerüli a kapcsolatteremtést, mert azt gondolja, úgysem tudja magát maradéktalanul kifejezni. Nem mindegy, hogy a környezet az afáziás személy kommunikációs szándékához vagy próbálkozásához támogatóan áll-e, és megpróbál valamiféle interakciót, dialógust kialakítani, vagy érdemben nem is figyelve rá, mintegy „monológ” formájában beszél hozzá. A vizsgálat a kvalitatív kutatási módszerek egyik eszközét, a metaforaelemzés technikáját használja ahhoz, hogy feltárja az afáziával kapcsolatos gondolkodásbeli különbségeket a nyelvhasználatukban akadályozottak és a normál, beszélő csoport megnyilvánulásaiban. Az eredmények adalékul szolgálhatnak az afáziás személyek jobb megértéséhez, továbbá összevethetővé válnak az afáziás és nem afáziás személyek nyelvi korlátozottságról való gondolkodásának különbségei. A nyelv a kommunikáció eszköze, amely fogalmakat kifejező jelekből áll, elemek és szabályok készlete. A nyelvi képességünknek köszönhető, hogy a nyelv szimbólumait, azok jelentését és szabályait új mondatok létrehozására és mások közlésének megértésére használjuk. A gondolatközlés során a kommunikáció több csatornáját is igénybe vesszük, mégis, ezek közül az egyik legfontosabb a szóbeli nyelvhasználat, a beszéd. Az agy meghatározott területeit ért sérülések sok esetben nyelvi zavarral, afáziával járnak. Ilyenkor károsodást szenved a beszélt vagy írott szimbólumrendszer használata és/vagy megértése. Az afázia súlyossága, megjelenési formája, típusa eltérő lehet, mivel az agykárosodás helyétől és kiterjedésétől függően eltérő nyelvi tüneteket mutathat. Az afáziás személynek (súlyosságtól függően) gyakorta gondot okoz megtalálni és/vagy kiejteni a szavakat, nem képes grammatikailag megfelelő szerkezetek használatára és/vagy nem érti, amit mondanak neki. Logopédusként gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, amikor az afáziás személyt a környezete (pl. a hozzátartozók, szobatársak) beszélni, írni, olvasni tanuló gyerekként kezeli (kifejezéseikben azt sugallják, hogy az afáziás személy olyan, mint egy gyerek). Ezen a tapasztalaton elindulva a vizsgálat arra keresi a választ, hogy az afázia mit jelenthet az afáziás embernek, és mit jelenthet környezetének, azoknak a szakembereknek, akik afáziás emberekkel foglalkoznak. A kérdés körbejárásához a metaforaalkotás módszerét választottuk. A metafora hagyományos értelemben az irodalmi, költői nyelvhasználat része, hasonlóságon alapuló szókép. Azonban nem csak az irodalmi nyelvben található
60
meg, hanem a köznyelv és a tudományos nyelv is használja. A metafora fogalmát a különböző tudományterületek (nyelvtudomány, pszichológia, filozófia stb.) eltérő módon értékelik, elemzik. A kognitív nyelvészet a metaforikus fogalomalkotás vizsgálatával a világról szerzett tapasztalatok feltérképezésére törekszik, a személyek világértelmezésének megismeréséhez jut közelebb. „A tudományos kutatásban azért élénkült meg a metaforavizsgálat iránti érdeklődés, mert rávilágíthat a tudatban zajló, az énkontroll miatt nehezen megközelíthető belső világra.”3 A kognitív megközelítés mellett a metaforaelméletek közül számunkra Arisztotelész hasonlatelmélete2 is útmutató, miszerint a metafora tulajdonképpen hasonlat, vagyis a hasonlat a metafora kifejtése. Ezt a megközelítést alkalmaztuk, amikor a hasonlatbefejezések során kapott fogalmakat vizsgálatunkban metaforaként kezeltük.
A vizsgálat módszere A kutatás során Vámos Ágnes Metafora a pedagógiában című könyvének (2003) módszertani szempontjait követtük. A metaforákkal történő vizsgálatban először definiáltuk a célfogalmat, ami jelen esetben az afázia, az afáziás ember volt. A vizsgálatban részt vevő személyektől azt kértük, hogy fejezzék be „Az afáziás ember olyan, mint a/egy...” mondatot, majd magyarázzák meg, hogy miért az adott fogalmat használták. A metaforák begyűjtése után elemeztük a válaszokat, megnéztük a hozzájuk kapcsolódó magyarázatokat. Ezek után a fogalmakat rendszereztük, vagyis a jelentésükben rejlő kapcsolatok (jelentéstartomány) alapján csoportosítottuk, halmazokba soroltuk őket. Az így kapott forrástartományokat forrásfogalmakkal láttuk el, melyek között ismét jelentésbeli kapcsolatot kerestünk, míg végül megkaptuk azt a fogalmi metaforát, melynek segítségével következtetéseket lehetett levonni a célfogalomra vonatkozóan. Mivel a válaszok igen szerteágazó forrástartományokat eredményeztek, és nem lehetett egy szóba sűríteni az egyes halmazok tulajdonságait, ezért a fogalmi metaforát egy, a forrástartományokat tartalmazó körülírással helyettesítettük. A kutatás során tehát a metaforákat a célfogalom segítségével gyűjtöttük, mégpedig a hasonlatbefejezés módszerével: bevezető mondatot használtunk, amelyben hasonlítást kértünk a célfogalomra vonatkozóan.
A mintavétel módszere A vizsgálatot a Fővárosi Önkormányzat Károlyi Sándor Kórház I. Rehabilitációs Osztályának afáziás személyeivel, illetve afáziásokkal foglalkozó – nem csak
Rehabilitáció 2011; 21(2–3): 59–63.
az említett intézményben dolgozó – szakemberekkel (orvos, nővér, gyógytornász, logopédus, pszichológus, neuropszichológus) végeztük. Az adatgyűjtésben segítségünkre voltak az Afázia Egyesület tagjai is, akiktől szintén kaptunk anyagot az elemzéshez. A két vizsgálati csoporttól – afáziás személyek (ASZ) és afáziás személyekkel foglalkozó rehabilitációs szakemberek (RSZ) – a válaszokat eltérő módon kértük. Az ASZ csoportjának összetételét a beszédértési kritérium határozta meg. A vizsgálatban részt vevők beszédértése megtartott volt, vagy csak enyhe fokban volt érintett. Mivel a nyelvi sérülés sokuk esetében nem tette lehetővé sem az írásos anyaggyűjtést, sem pedig a csak szóbeli válaszadás módszerét, a kommunikáció többcsatornás jellegét kihasználva a rajzos kifejezés lehetőségét választottuk. Az afáziás személyektől azt kértük, hogy a mondatot (Az afáziás ember olyan, mint a/egy…) egy rajzzal fejezzék be. A rajz elkészülte után, a lehetőségekhez mérten, beszélgettünk a válaszról, a rajzolt képről. A vizsgálatban 14 afáziás személy vett részt. Összesen 16 rajz született, mert voltak, akik több képet is készítettek. A vizsgálatban részt vevő 21 rehabilitációs szakember az instrukciót írásban kapta. A vizsgálat előtt kihangsúlyoztuk, hogy a válaszadás névtelen, hogy több mondatbefejezést is írhatnak, és hogy nincs rossz válasz. Megkértük őket, hogy ne osszák meg egymással a gondolataikat, mert ez nagyban befolyásolhatja a saját válaszukat. Ennél a csoportnál kértük az életkor, a nem és a foglalkozás megjelölését. Ez utóbbit azért, mert arra is kíváncsiak voltunk, hogy találunk-e hasonló fogalomkörhöz tartozó metaforákat az egyes foglalkozási körökön belül. (Ezt a vizsgálati szempontot végül elhagytuk az elemzés során, mert az egyes szakmák válaszai nem egyenlő megoszlásban és igen kis elemszámmal szerepeltek.) A kitöltési idő nem volt korlátozva, és természetesen a vizsgálatban való részvétel nem volt kötelező.
Az elemzés eredményei A két csoport adatait – a rajzokat (ASZ-válaszok) és az írásban kapott mondatbefejezéseket (RSZ-válaszok) – külön elemeztük. Annak érdekében, hogy megalkossuk az afázia fogalmi metaforáját, azaz megtaláljuk azt a
közös jegyet, amely összefoglalja, magába tömöríti a kapott válaszok jelentését, a metaforákat először jelentésük alapján halmazokba soroltuk, majd ezeknek a halmazoknak a bennük található közös jelentések alapján forrásfogalmakat jelöltünk ki. A forrásfogalmak egymáshoz való viszonya alapján alakult ki a csoportoknak az afáziára vonatkozó fogalmi metaforája. Mindkét csoport esetében akadt olyan válasz, amelyet nem lehetett az elemzéshez felhasználni. Az afáziás személyek esetében nem mindenki értette meg a feladatot, illetve nem mindegyikük alkalmazta a metaforaalkotás műveletét (a képszerű absztrakciót). Ez akkor derült ki, amikor a válaszrajzokról beszélgettünk (pl. az afáziás személy egy gyümölcskosarat rajzolt, de amikor elkezdtünk beszélgetni a képről, azt nem hozta kapcsolatba a mondatbefejezéssel, nem értette meg a feladatot). A rehabilitációs szakemberek csoportjában is akadtak olyan válaszok, amelyeket nem lehetett felhasználni az elemzéshez, mert a válaszadó az afázia meghatározását, annak jellemzőit írta le, szintén metaforaalkotás nélkül (pl. a válaszban az szerepelt, hogy az afáziás ember nem tudja kifejezni magát). A következőkben bemutatjuk, hogy milyen metaforák születtek a két vizsgálati csoportban, vagyis milyen fogalmakat írtak, illetve rajzoltak a válaszadók az Az afáziás ember olyan, mint a/egy... mondat befejezése során. Az RSZ-csoport tagjainak értékelt válaszai: Az afáziás ember olyan, mint egy/a... börtönbe zárt ember; szkafanderben élő ember; saját elméjének fogságában élő ember; palackba zárt lélek; kristályba zárt ember; vulkán; kalitkába zárt madár; külföldi egy idegen országban; címzés nélküli levél; hal; mint akinek átok ül a nyelvén; részeg, fáradt ember; rejtvény (2 fő); árnyék nélküli fa; házikedvenc; beszélni tanuló kisgyerek (2 fő); gyerek (3 fő). Az összegyűjtött szavak, kifejezések különböző halmazokba sorolása során a metaforákhoz tartozó magyarázatokat is figyelembe kellett venni. Jó példa erre a házikedvenc metafora. Bár elsőre furcsa jelentéstársítás kapcsolódhat hozzá, a magyarázatból kiderül, a közlő arra gondolt, hogy az afáziás személlyel történő kommunikáció – akárcsak házikedvencünkkel – szavak nélkül is megtörténhet.
1. táblázat. Az RSZ-csoport metaforái, forrástartományok szerint csoportosítva Forrásfogalmak
RSZ-válaszok (metaforák a forrástartományok szerint csoportosítva)
Rab
börtönbe zárt ember; szkafanderben élő ember; saját elméjének fogságában élő ember; palackba zárt lélek; kristályba zárt ember; vulkán; kalitkába zárt madár Hiányjel rejtvény (2); árnyék nélküli fa; házikedvenc Lehetetlen küldetés külföldi egy idegen országban; címzés nélküli levél; hal; mint akinek átok ül a nyelvén; részeg, fáradt ember Gyerek beszélni tanuló kisgyerek (2); gyerek (3)
Őrley Zita: Az afázia metaforája
61
A csoportosítás során az 1. táblázatban található forrásfogalmakat, -tartományokat találtuk. A forrásfogalmak segítségével, az afáziás személyekkel foglalkozó szakemberek metaforái alapján az alábbi mondattal írhatjuk le az afáziás ember fogalmát: Az afáziás ember olyan, mint egy fogságban élő gyermek,
aki egy számára teljesíthetetlen feladatot kap és segítségre szorul. Az ASZ-csoport tagjainak rajzos válaszai közül jelenleg csak néhány kép bemutatására van lehetőség. A rajzokon található metaforákat a képek tartalma és az afáziás személyekkel történő beszélgetés összegzése adta. (A
2. táblázat. Az ASZ-csoport metaforái, forrástartományok szerint csoportosítva Forrásfogalmak
ASZ-leírások (metaforák a forrástartományok szerint csoportosítva)
Képtelenség
t Csiga: az afáziából történő felépülés egy lassú folyamat t Kérdőjelek: az agyvérzés utáni tanácstalanság, szókeresés és értési nehézségek t Maga alá, elé és fölé beszélő ember: a beszéd (nyelvi képesség) visszanyerésének folyamatábrája (rajz)
Mélység és magasság
t Egy ember csákánnyal a kezében: a férfi csákánnyal próbál lebontani egy előtte tornyosuló hegyet, ami mögött ott várja a családja t Görbék: a kommunikációs képesség javulásának folyamatábrája (az üregekben tűnnek el a szavak (rajz)
Bezártság és újjászületés
t Elromlott tévé: a rossz tévé elé leülnek az emberek, és nem kapnak belőle információt t Kicsírázó búzaszem: szintén a beszédállapot javulására utal, a bezárt mag kicsírázik, kizöldül, az eredmény learatható (rajz)
Határok
t Középvonalban elfelezett ember: a férfi egyik fele focistaruhában, a másik fele bénult, botra támaszkodik t Melyik vagyok?: az átlóban meghúzott hullámvonal egyik oldalán fekete, másik oldalán színes ábrák vannak t Két örvény: két egymásba futó színes spirál (rajz) t Határ: absztrakt, színes vonalrajz, melynek közepén lila határvonal húzódik, a rajzon felfelé törekvő vonalak láthatók
62
ASZ-rajzok
Rehabilitáció 2011; 21(2–3): 59–63.
válaszokban az afáziára és az afáziás emberre vonatkoztatható metaforákat is találunk, melyeket ebben az elemzésben együtt vizsgáltunk.) Az értékelt válaszok a következők voltak: kérdőjel; csiga; maga alá beszélő ember; üreg, amiben eltűntek a szavak; hegy, amit le kell bontani; elromlott tévé; búzaszem, ami kihajt; önmagát kereső ember; bezárás-kinyitás; örvény; fönt és lent. A képek leírása és a magyarázatok alapján az 2. táblázatban látható forrásfogalmak és -tartományok jöttek létre. A rajzos metaforákat először nehezen tudtuk forrástartományokba sorolni, annyira változatos és színes képet mutattak. Végül a 2. táblázat szerint alakítottuk ki a csoportosítást. A rajzos válaszok fogalmi metaforájának megtalálása során azt tapasztaltuk, hogy szinte minden esetben valamiféle ellentét tükröződik a fogalmakban és a képeken. Egy-egy rajzon megtalálható a fönt-lent, a kint-bent, a színes-színtelen, a jó-rossz, a múlt-jelen ellentéte. Az ellentétek mellett pedig szinte minden képben ott vannak a remény jelei. Például az elromlott tévét meg lehet szerelni, a búzaszem kicsírázik, a csákánnyal lebontható a hegy, a hullámok kiegyenlítődnek. Érdekes jelenség a változásban való passzív vagy aktív részvétel: a csákányos ember küzd, és maga bontja le a hegyet; a tévét viszont valaki másnak kell megszerelnie; a búzaszemben a mag és a külső körülmények változást hozó ereje is benne van. A képek azt sugallják, hogy az afáziás ember nem tudja, hova tartozik – a mély és a magas, az itt és az ott túl meszsze vannak egymástól, az egyik már a múlt a másik az elfogadhatatlan jelen –, de keresi a helyét és bízik a változásban. Sok pozitív, előremutató jel is található a rajzokon. Mindezek alapján arra a fogalmi meghatározásra jutottunk, hogy az afáziás személyek számára az afáziás ember olyan, mint aki ellentétek közt feszül, változásra várva.
Összefoglalás Ha összehasonlítjuk a két csoport fogalmi metaforáját (forrástartományokból alkotott leírását), akkor szembeötlő a különbség. A külvilág (rehabilitációs szakemberek) számára az afáziás személy fogságban élő gyermek,
aki egy számára teljesíthetetlen feladatot kap és segítségre szorul. Itt is megjelenik a kint-bent ellentéte, de ebben az esetben, a lehetetlen küldetés által, reménytelenséggel párosul, a segítség pedig a kiszolgáltatott gyermeknek szól. Az afáziás emberek által közvetített metaforákból egy ellentétben feszülő, változásra váró ember képe rajzolódik ki. A kívülről jövő segítség nem konkrét, csak sejthető. A két csoport tehát más szempontok alapján értékeli a fogalmat, tapasztalatai alapján mást hangsúlyoz a metaforák segítségével. A vizsgálat egy új megközelítést választott az afáziás ember jobb megismeréséhez. A metaforák elemzésével felszínre kerülhettek egyrészt az afáziás emberek saját beszéd-/nyelvi állapotukról, annak változásáról szerzett tapasztalatai, másrészt a szakemberek témával kapcsolatos személeletmódja. Az afáziás személlyel való rajzos metaforagyűjtés és a rajzokról folytatott beszélgetés során a logopédus számára megismerhetővé válhatott a betegnek a terápiába, változásba vetett hite, céljai. A szakembereknek pedig talán érdekes és tanulságos lehetett megismerni a fent bemutatott gondolkodásbeli különbséget. Nemrég egy olyan afáziás személlyel beszélgettem, akit – elmondása alapján – felesége minősített gyereknek (beszédállapotát az óvodáskorú gyermekekéhez hasonlította). Őt is megkértem erre a feladatra, majd mások metaforarajzairól beszélgettem vele. Nagy élmény volt számára látni, hogy mások miként gondolkodnak az afáziáról. Az illető a bokszmeccs metaforával fejezte be a mondatot. Azt mondta, hogy az afáziás ember olyan, mint az ökölvívó, akit kiütnek a mérkőzés során, ami után nem tud folyamatosan beszélni, de talpra áll, és folytatja a küzdelmet. Hol van ő attól, hogy gyereknek érezze magát? Ő férfi, harcos, győztes...
Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozunk Nagy Katalin logopédusnak, aki az Afázia Egyesületben végzett anyaggyűjtéssel segítette a kutatást. A cikkben bemutatott kutatás Az afázia olyan, mint egy… címmel, az ORFMMT XXIX. Vándorgyűlésén, Szegeden hangzott el.
IRODALOM 1. Boda IK, Porkoláb J: Metaforák a kognitív nyelvészetben. In: A metafora grammatikája és stilisztikája. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2001; 45-57.
Őrley Zita: Az afázia metaforája
2. Fónagy I: A költői nyelvről. Corvina, Budapest, 1999; 131. 3. Vámos Á: Metafora a pedagógiában. Gondolat Kiadói Kör, Budapest, 2003; 28.
63
