Fuad Muhić VÁZLAT A JUGOSZLÁV SZOCIOLÓGIA FEJLŐDÉSÉRŐL

Fuad Muhić

VÁZLAT A JUGOSZLÁV SZOCIOLÓGIA FEJLŐDÉSÉRŐL

A jugoszláviai szociológia két évtizedes fejlődési szakaszában nem hatta

ki m a g á t

a társadalomban

zár­

lejátszódó f o l y a m a t o k b ó l , h a n e m

kö­

vette a n n a k fejlődési tendenciáit. B i z o n y o s értelemben e f o l y a m a t o k tük­ rözője v o l t és önnön létét m e g h a t á r o z ó m ó d o n dolgozta fel a z o k a t .

A

szociológia léte viszont nem v o l t sem egyértelmű sem idillikus, h a n e m sokkal i n k á b b v á l t o z ó , és így m a is érezhető a kétkedés t o v á b b i

fejlő­

dését és p e r s p e k t í v á j á t illetően. M i v e l ez a t u d o m á n y á g j e l e n k o r i intel­ lektuális életünk nagyon jelentős részletét képezi, szeretnénk rövid tekintést

adni

a

szociológia helyzetéről

hetvenes évek közepéig terjedő

az

ötvenes

évek

át­

közepétől

a

időszakban.

E g y á l t a l á n nem véletlen az, hogy ennek az i d ő s z a k n a k a kezdete az ötvenes évek közepére esik. E b b e n az időszakban m á r ugyanis a j u g o ­ szláv elmélet m i n d j o b b a n felszabadul a sztálini dogmatizmus örökségé­ től,

amely

mint

egy

rosszindulatú

1 9 4 8 - a s sebészi b e a v a t k o z á s

kinövés

sanyargatta,

a

határozott

ellenére is. E z a „ v á g á s " nem

tudta

egy

csapásra megszüntetni azt a patologikus szövevényt, a m e l y a szociológiai gondolkodás

legfontosabb,

legjelentősebb kategóriái

körül

csontosodott

meg, h o g y t i t k o l v a létét mindaddig lappangjon, míg nem j ö n el az az idő, amely ösztönzően újra felszínre hozza. T ö b b ilyen maradi, tikus-pozitivista

dogma­

szövevény is volt, amelyeket ahhoz, h o g y a tudat

ne

maradjon le a t a r t a l m á b a n új szocialista és politikai g y a k o r l a t t ó l , minél előbb h a t á s t a l a n í t a n i kellett. A z említett „ s z ö v e v é n y e k " az előző időszak maradványai

v o l t a k , a m e l y e k n e k állhatatossága legjobban abban a k é t ­

értelmű állásfoglalásban tűnik ki, mely szerint a m a r x i z m u s a

Szovjet­

unióban Lenin h a l á l a után nem jelentette a m a r x i z m u s r e v í z i ó j á t , elméleti téren, csak a g y a k o r l a t b a n .

A szociológia Az

mint

„burzsoá

tudomány"

egyik legjelentősebb m a r a d v á n y

minden

bizonnyal

az a szemlélet

volt, a m e l y a szociológiát „burzsoá t u d o m á n y n a k " t e k i n t e t t e . E z a j e ­ lenség a z o n b a n n á l u n k nem volt hosszú életű, a sztálini

dogmatizmus

k r i t i k á j á n a k kezdetétől mindössze néhány éven keresztül k ö v e t h e t ő n y o ­ m o n . É p p ezért ezt a jelenséget nem kellene o l y a n szigorúan megítélni —

hisz a b b a n az időben v i l á g v i s z o n y l a t b a n is számos o l y a n

dilemma

volt, amelyet a szociológia még nem tisztázott — , de különösen nem kell o l y a n szigorúan elítélni, m e r t épp ennek a nézetnek

azért

néhány

szószólója későbbi m u n k á j á b a n jelentősen h o z z á j á r u l t a szociológiai gon­ dolkodás fejlődéséhez. Ezt

a szemléletet mégis túl kellett haladni, m e r t kettős értelme volt,

az pedig eltér szocialista t á r s a d a l m u n k zsoá t u d o m á n y n a k "

lényegétől. A szociológiát „ b u r ­

tekintő szemlélet először is azt a pozitivista tézist

fejtette k i , m e l y szerint a szocializmusban nem lehet n a g y o b b eltérés az elmélet és g y a k o r l a t k ö z ö t t , és az ideológia sem idegenülhet el a v a l ó ­ ságtól, ezért ilyen értelemben a megismerést „szigorú t u d o m á n y o s " m ó d ­ szertani elvek a l a p j á n szorgalmazó szociológiai k u t a t á s o k r a

sincs szük­

ség. A z az elv a l a p j á n , hogy „ a g y a k o r l a t b a n is jelen v a n minden, a m i t az elmélet k i f e j e z " , m á r előre feltételezik, hogy a szocializmus építésé­ ben, ahogy azt H e g e l m o n d a n á , „ a szellem dologiasult és az anyagi szel­ lemivé v á l i k " — és ebben a leegyszerűsített v i s z o n y b a n nincs is mit k u ­ tatni, ezért egy o l y a n t u d o m á n y n a k , m i n t a szociológia, nem lenne t á r ­ gya, így létjogosultsága sem. Másrészt viszont, amennyiben a gondolkodás k u t a t ó i

dimenzióját el

is ismernék legálisan, állandóan k i lenne téve a n n a k a veszélynek, hogy „ d i v e r z á n s s á " n y i l v á n í t s á k , h a felismerései kérdésessé tették v o l n a a m á r meghonosodott, felállított d o g m á k a t . E z a raisonnement

nyilvánvalóan

figyelmen k í v ü l h a g y j a Engelsnek azt a megállapítását, amelyet August B e b e l n e k írt ( 1 8 9 1 . május 1 2 . ) levelében tesz, m e l y szerint: —

a p á r t n a k szüksége v a n szocialista t u d o m á n y r a ,

„önöknek

de ez nem létezhet

mozgásszabadság nélkül. B e l e kell nyugodni a kellemetlenségekbe is, s ezt legjobb méltósággal tenni, v o n a k o d á s n é l k ü l . " E b b ő l k i f o l y ó l a g a „szo­ ciológia, m i n t burzsoá t u d o m á n y " kritikusai m e g m a r a d t a k azon az állás­ ponton, hogy a mi k ö r ü l m é n y e i n k k ö z ö t t elegendő a dialektikus, törté­ nelmi materializmus, m i n t az össz társadalmi t u d o m á n y összefoglalója, és hogy b á r m e l y más t u d o m á n n y a l v a l ó „kísérletezés" b i z o n y t a l a n v a g y éppen szubverzív a „gondolkodás k i p r ó b á l t és felülvizsgált m o d e l j e i h e z " viszonyítva. E z az álláspont a z o n b a n a k o m o l y tudományos és p o l i t i k a i k r i t i k á n a k nem tudott sokáig ellenállni. A „dialektikus és történelmi m a t e r i a l i z m u s "

a b b a n az a l a k j á b a n , amelyet m e g t a r t o t t a sztálinizmussal v a l ó leszámolás után is, és amellyel fékezte v o l n a az ötvenes évek j u g o s z l á v elméleti kutatásait, csak „ p r e p a r á l t m ó d s z e r " v o l t , a m e l y n e k elméleti és módszer­ tani felújítása nem t u d t a radikálisan l e r o m b o l n i a K o m i n t e r n és T á j é ­ koztató Iroda időszakának

hermetikusan

zárt

marxista

E z e k az állítások elsősorban a z o k r a a t u d o m á n y o s

pozitivizmusát.

dolgozóinkra

vo­

n a t k o z t a k , a k i k még nem fogták fel a sztálinizmustól v a l ó elszakadásunk k o r s z a k a l k o t ó jelentőségét, és ezt az elszakadást csak g y a k o r l a t i - p o l i t i k a i oldalról fogták fel, v a g y legfeljebb abból a szemszögből, h o g y nem teszi szükségessé a I I I . i n t e r n a c i o n á l é m a r x i z m u s á n a k

radikálisabb

felülvizs­

gálását. A z ő esetükben „megkésett t u d a t r ó l " beszélhetnénk, a m e l y szá­ m á r a felfoghatatlan az a gondolat, h o g y a sztálini k r i t i k a épp azon a tudományos felismerésen alapszik, h o g y a szocializmusnak szükségszerűen különböző

formái v a n n a k

és jelentősége épp

nem pedig a politikai voluntarizmusban A t o v á b b i a k b a n tudományos

ebben a felismerésben és

van.

gondolkodásunk

új h o r i z o n t o k a t

nyitott

a m a r x i z m u s sajátos hozzáállása és megvalósítása felé. J e l e n t ő s lépés v o l t a n n a k a sztálini t a n í t á s n a k a b í r á l á s a , a m e l y szétválasztja a „ d i a l e k t i k a h á r o m jellegzetességét" a materializmus „négy jellegzetességétől", és így mechanikusan figyelmen k í v ü l h a g y j a a k a p c s o l a t o t a m a r x i tanítás m a ­ terialista szubsztrátuma

és a n n a k

módszertani-dialektikus

felfogása k ö ­

zött. A történelem eszencialisztikus felfogásának letörésével, mely szerint a szovjet

szocialista modell ö n m a g a

célja és eszhatológikus terminusa

lényegbeli szakadás j ö t t létre a történelmi materializmus

is,

interpretálásá­

n a k területén is. A többi dialektikus materialista és történelmi

gondolati

szerkezet is, a m e l y a sztálinizmussal v a l ó szakításig érintetlen m a r a d t és mind

nagyobb

akadályt

j e l e n t e t t a jugoszláviai m a r x i z m u s

merészebb

v á l l a l k o z á s a i b a n , most tanúja l e t t önnön l e r o m b o l á s á n a k . A z ötvenes é v e k k ö z e p e t á j á n ez a helyzet m i n d n y i l v á n v a l ó b b á vált. A J K S Z p r o g r a m j a és a tudományos, p o l i t i k a i szemlélet alaposan meg­ i n d o k o l t a az önigazgatást — mint a szocializmus eredeti (hiteles) m o ­ delljének elméletét és g y a k o r l a t á t . U g y a n a k k o r — „ a t u d o m á n y a saját m a g a b í r á j a " álláspont alapján — lehetővé tette a szociológia t o v á b b i fejlődését, a m e l y n e k szintén be kellett illeszkednie ennek a hitelességnek az értelmébe, ha nem a k a r t a elismételni a m á r t ú l h a l a d o t t a k a t , v a g y m a ­ gáévá tenni a z o k a t a m o d o r o s n a k nyugati

irányzatok

hatására

m o n d h a t ó eszméket, a m e l y e k

„radikálisan

hódítani. T á r s a d a l o m t u d o m á n y u n k

ú j " jelző a l a t t

akartak

egyes teret

tövises fejlődési útja, a m e l y nem le­

hetett ellentmondások, d i l e m m á k és n y í l t nézeteltérések nélkül, képpen megérdemli az olvasó figyelmét.

minden­

A J K S Z p r o g r a m j á n a k tö b b e k k ö z ö t t az a p o z i t í v u m a volt, hogy el­ képzeléseivel és elvárásaival elméleti téren túlszárnyalta a m a r x i s t a esz­ mék a k k o r i állását a nemzetközi k o m m u n i s t a

m o z g a l o m b a n , ahol még

csak „ é b r e d e z ő " fázisban volt az „officiális m a r x i z m u s " elképzelésének elragadtatottsága után, ( h a l a d ó eszméi m i a t t a J K S Z P r o g r a m j á t is t ö b b ízben revizionistának bélyegezték). T u d o m á n y o s m u n k á s a i n k a t o l y a n szé­ les körű tudományos

kutatásra

ösztönözte, amely mellett a

klasszikus

sztálini skolasztika a m a r x i s t a kozmosz k i h í v ó végtelenjében összetöpö­ rödött, kiégett tömegként hat. A k o r l á t o k n a k le kellett dőlni. A tudo­ m á n y többé nem elégedhetett meg a m a r x i z m u s dogmatikus származó

„végleges" megoldásokkal,

ugyanúgy

ahogy

felfogásából

a pártnak

sem

volt szüksége o l y a n regiszterre, amely t á b l á z a t b a rendszerezett katekéziseket, kritikai felülvizsgálást nem tűrő igazságokat t a r t a l m a z n a . A

tra­

dicionális szemlélet egyszerre szűkké v á l t ahhoz, hogy felölelje a

filo­

zófia, társadalomtudomány,

gazdaság, p o l i t i k a és etika területeit.

A múlté lett az „univerzális m a r x i s t a " egyéniség is, aki néhány séma, logikai t o r n á s z m u t a t v á n y

és dedukció alapján önhitten, m a g á t jogosnak

érezve beszélhet minderről

a területről. A sztálini met af i zi ka

szétbom­

lása szükségszerűen jelentkezett, de még a mai t á v l a t b ó l is felmerül ben­ nünk a kérdés, hogy milyen mértékben felelt meg a hiteles

marxizmus

szellemében alakult szociológiának az a k k o r és később jelentkező elvá­ rásoknak,

követelményeknek.

A jugoszláv

szociológia

iránykeresései

M i u t á n húsz évvel ezelőtt formálisan is legalizálódott tudományos

el­

nevezése,

alá

a jugoszláviai

szociológia k ü l ö n b ö z ő

került, amelyeket a legkimerítőbb rendszerezés

irányzatok

hatása

sem tudná közös neve­

zőre hozni. Egyesek k ö z ü l ü k ugyanis éles dialógusokban is (különösen a hatvanas

évek

folyamán)

teljesen k i z á r t á k ,

U g y a n a k k o r más i r á n y z a t o k n a k

diszkvalifikálták

egymást.

v o l t a k érintkezési pontjaik, és v a l a m i ­

féle „szívélyes ellenszenvvel" viszonyultak egymáshoz. V o l t a k , a m e l y e k „iskolákat"

alkottak,

egyénhez fűződtek

mások

csak „ i r á n y z a t o t "

képviseltek, v a g y

épp

— de minden esetben, függetlenül a belső t a r t a l o m ­

tól, amelyről még szó lesz. P o z i t í v v o l t az, hogy a v a l a m i k o r i egyolda­ lúságot a dinamizmus v á l t o t t a fel, amely f o l y a m á n a jugoszláv szocioló­ gia t ö b b történelmi „vedlésen" ment keresztül az első hangpróbálgatástól egészen az önnön kritikai

időszerűségéről

és reális lehetőségeiről a l k o t o t t

érett

tudatáig.

E b b e n a cikkben először arról az i r á n y z a t r ó l kell beszélnünk, a m e l y i k a vizsgált periódusban

a legrégebbi, és amely

felújítására

többször

is

igényt t a r t o t t a k . E z az i r á n y z a t a régi t a r t a l m a k a t csak „ á t ö n t ö t t e " az új t á r s a d a l o m t u d o m á n y b a

és ilyen f o r m á b a n szinte semmi haladást

jelentett az előző időszakhoz v i s z o n y í t v a . A dolgok lényegükben azok maradtak,

nem

ugyan­

ezért ez az i r á n y z a t — minimális k o r r e k c i ó v a l —

„officiális m a r x i z m u s " h a g y o m á n y a i t Egyes szerzők tudományos

az

követte.

alkotásából, k i k n e k t a n k ö n y v e i n a g y pél­

d á n y s z á m b a n jelentek meg, még á r a d t az „officiális marxizmus,, konst­ r u k c i ó j a utáni törekvés, amely m á r nem t a l á l t t á m a s z r a

a

társadalmat

szabadon, kritikusan b í r á l ó eszmékben. H o g y félreértés ne essék ezzel az i r á n y z a t t a l és k ö v e t ő i v e l k a p c s o l a t b a n , néhány disztinkciót kell tennünk, a m e l y e k j o b b a n m e g v i l á g í t j á k a helyzetet a J K S Z p r o g r a m j á n a k hozatalát követő

meg­

időszakban.

A m a r x i z m u s elméleti angazsálásával kicsit is k o m o l y a b b a n

foglalko­

z ó k közül senkinek sem j u t n a eszébe még m a sem, hogy t a g a d j á k t a n a i n a k o l y a n relevánc, fundamentális

Marx

fogalmait, m i n t a dialektikus és

történelmi materializmus. E z e k a f o g a l m a k terminológiájukkal is szoro­ san k a p c s o l ó d n a k M a r x és Engels nevéhez. D e a tapasztalat a m a r x i z m u s későbbi története f o l y a m á n v i t a t h a t a t l a n u l

figyelmeztetett arra, hogy a

legnagyobb nehézségek a k k o r kezdődnek, ha ezeket a módszertan

szint­

jéről átviszik az ontológia területére és nem úgy m a g y a r á z z á k mint kutatási dolgoknak

útbaigazításokat,

a m e l y e k segítenek felderíteni a z o k n a k a

a lényegét, amellyel a szociológia foglalkozik, hanem

f o r d í t v a — őket m a g u k a t tásmódjával

azokat

t a r t j á k tudománynak,

meg­

amely dogmatikus

lá­

elérkezett a végső megismeréshez. E n n e k a kiegyenlítésnek

katasztrofális k ö v e t k e z m é n y e i is v o l t a k : a k r i t i k a i módszer (mint a m i ­ lyen történelmi hivatásából eredően a dialektikus és történelmi

materia­

lizmus) nyitott, végtelen lehetőséget biztosít v a l a m e l y t u d o m á n y

tárgyá­

n a k megismerésében, m í g ezzel szemben az a módszer, a m e l y m a g a lett tudománnyá

nyilvánítva

a t u d o m á n y t megdönthetetlen

dogmák

rend­

szerébe zárja, a m e l y e k kétségbevonása számításba sem j ö h e t .

Egy

irányzat

dogmatizmusa

A szertartás, amely a

dialektikus

és

történelmi

materializmust

tudo­

m á n n y á v á l t o z t a t t a , a harmincas és h a t v a n a s évek k ö z ö t t m a g á t a dia­ lektikus

és történelmi

materializmust

nézet, hogy a t á r s a d a l o m t u d o m á n y

is m e g b o l y g a t t a . K i a l a k u l t módszerei

az a

segítségével elérkezett

a

végső igazságig, és a szociális valóság természetét vizsgáló k u t a t á s o k tel­ jesen feleslegesek. E n n e k az i r á n y n a k

a k a t e g ó r i a n y e l v e — amellyel a „dialektikus

és

történelmi materializmus mint m a r x i s t a s z o c i o l ó g i a " egyes t a n k ö n y v e i b e n

is t a l á l k o z h a t u n k — f o r m u l á c i ó j á b a n száraz, definícióiban pedig

mate-

m a t i k a i a n p r e c í z ; m i n t egy k o m p u t e r d i a g r a m m , v a g y egy röntgenkép, amelyen a t á r s a d a l o m történetét úgy á b r á z o l t á k , m i n t a történelem szí­ vének orvosilag mérhető érverését, a m e l y ritmikusan

— húzódik össze

és ernyed e l . E z e n belül a feszültség görbéje az ősközösségtől a k o m m u ­ nizmusig az emberiség életfeszültségeinek fokozatos tehermentesítését m u ­ t a t j a . A „dialektikus-történelmi m a t e r i a l i s t a " beállíottságú tudós t é v e d ­ hetetlen diagnosztának tűnik, a k i fehér l a b o r a t ó r i u m i k ö p e n y b e n

figyel­

mesen k ö v e t i a görbe oszcillálását, hogy végül megállapítsa az abszolút, v a l ó igazságot. D i l e m m a nincs, minden a n a p n á l világosabb, a t u d o m á n y pedig feles­ legessé v á l i k : medikusra az o l y a n t á r s a d a l o m b a n , amelyben minden em­ ber ép és egészséges, nincs szükség. E n n e k a l a p j á n az o l y a n t á r s a d a l o m ­ b a n , ahol m i n d e n összetűzés, ellentét megoldott, nem nélkülözhetetlen a szociológia sem. E b b e n a szociális-medicinái vetületben szociológiai tan­ k ö n y v e i n k egy része, az előző örökség terhe alatt, képtelen v o l t k r i t i k u ­ san megvilágítani az önigazgatású szocializmus értelmében k i a l a k u l t v a l ó ­ ságot, és így m e g m a r a d t a b b a n a l á t ó k ö r b e n , a m i t t a g a d o t t . A „ d i a l e k ­ tikus-történelmi

m a t e r i a l i s t a " metodológiáról, a m e l y idegen

történelmi k ö r ü l m é n y e i n k t ő l ,

dogmatikusan

volt

feltételezték, hogy

a

mi

kritikai

gondolkodási m ó d , szerzőik pedig a sztálinizmus h a n y a t l á s a után meg­ m a r a d t a k azon a k i a p a d t szellemi talajon, a m e l y nem n y ú j t o t t

semmi­

lyen a l k o t ó betekintést a j ö v ő alakulásába.

Miben

volt

ennek

az irányzatnak

a

dogmatizmusa?

R ö v i d e n : S e m m i sem ébreszt k é t e l y t , a m i t a szociológiánk megalakulása utáni dialektikus és történelmi materializmusba, nevének méltósága alatt becsempésztek. A gondolkodás minden területén létrejön a „ c l a r e e t dist i n c t e " elv szerint a metodológiai abszolutizmus. A látszólagos végletek k ö z ö t t i közvetítés dialektikus k a p c s o l a t á t felváltja a mechaniszikus m o nizmus. A materializmust teljesen

az idealizmus fölé rendelik, ahelyett

hogy a valóságot „tudatos l é t k é n t " szemlélnék, amelyben az anyagi és szellemi szubsztanciák, lét és tudat, valóság és gondolatiság e l v á l a s z t h a ­ tatlanul

összefonódnak,

„élet sajátos k o s z o r ú j á t " .

és m i n t

végtelen, n y í l t

lehetőség a l k o t j á k

az

Dogmatikus

elzárkózás

az okkereső

szemlélettel

szemben

A gazdasági alap teljes mértékben szemben áll a társadalmi

felépítmény­

nyel örökösen az „elsődleges m o z g a t ó " szerepében, l á t h a t a t l a n körülfonja

az embert

kizárja

alkotás minimális

különös

az és

egyedi"

és a „ v a s - t ö r v é n y e k "

örvényébe

lehetőségét is, beletaszítja

fogalom

zavarába,

karokkal

dobja, „az

összefüggéstelen

közben

általános,

dialektikába,

amelyben az „ á l t a l á n o s " nem más, m i n t a teológiai értelmezés isten az ő előreláthatatlan

nélküli

a k a r a t á v a l , az „ e g y e d i " pedig az ember

irracionális erők, a „történelem természeti e r ő i n e k " forgatagában,

az

ame­

lyek bekövetkezését a történelmi materializmus m e t o d o l ó g i á j á v a l , a v a l ó ­ színűség asztronómiai megközelítésével lehet megismerni. E séma által a m a r x i z m u s világi eszenciális t a r t a l m a t k a p o t t , a végső célra v o n a t k o z ó tanítássá alakult, amitől függött

minden

eddigi

törté­

nelmi esemény. Engels ismert idézetének h a n g o z t a t á s a által, m e l y szerint „az alap csak végső esetben h a t á r o z z a meg a f e l é p í t m é n y t " , m i n t

utó­

lagos mentegetőzéssel sem sikerült tudományos alapot vetni ehhez az el­ mélethez, mert minden t o v á b b i következtetés az ellenkező i r á n y b a ladt. A „ g y a k o r l a t " fogalma helyett az unalom határáig a

ha­

„tükröződés"

f o g a l m á t ismételgették: a p o l i t i k a „ t ü k r ö z i " a gazdaságot, a

társadalmi

tudat formái (az o l y a n szubtilis formái, m i n t a művészet és a költészet) szintén „ t ü k r ö z i k "

a gazdaságot, de ugyan ez az eset az erkölcs és a

k a r a k t e r o l ó g i a esetében is. E z é r t az ilyen k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t a „ t e r m e ­ lőerők és termelési v i s z o n y o k " fogalma, a társadalom rialista szubrátuma,

történelmi-mate­

vagyis o l y a n a szubsztancia, amely az igazi jelen­

tését a „történelmi közösségben" nyeri el a felépítmény k ü l ö n b ö z ő

for­

máiban, gyűlöletes meghatározássá v á l t a z o k számára, a k i k kénytelenek v o l t a k olvasni v a g y fejből megtanulni (vizsgára) ezeket a f o r m u l á c i ó k a t . E h h e z hasonló metodológiai abszolutizmus, melyet az idézett, eljárással „abszolút t u d o m á n y n a k "

tekintettek, előfordult

fordított

a mi jelenlegi

g y a k o r l a t i p r o b l é m á i n k vizsgálatában is, a m e l y e k h a mást nem is, de a történelmi jellegű aktualitások

tendenciájának

kintését k ö v e t e l t é k meg. A „kapitalizmus

legalább minimális

átte­

általános b o m l á s á n a k " lejára­

tott frázisa az elméleti t a r t a l m a t l a n s á g á n a k

k ö v e t k e z t é b e n és empirikus

összefüggéstelenségének köszönve e rendszer ideológiai k ö v e t ő i n e k ideális a l k a l m a t ad arra, hogy k a r i k a t ú r a f o r m á j á b a n k é p v i s e l j é k a polgári tár­ sadalom o l y a n lényeges vonásaira irányuló m i n d e n m á s igazán

kritikai

megállapítást, a m e l y e k j ó v a l szabályosabb, k o m o l y a b b elméleti, m e t o d o ­ lógiai eljárással születtek. A polgári t á r s a d a l m a k b a n

n a p j a i n k b a n a m a n i p u l á c i ó k b o n y o l u l t me­

chanizmusainak szubtilis k r i t i k a i felfedése és a polgári t á r s a d a l m a k a r a b i lizálódását előidéző o k o k elemzése helyett a „ m i z a n t r ó p k a p i t a l i z m u s " és

antropológia v í z i ó j á t festették a m u n k á s o s z t á l y elé, ami i n k á b b hason­ lított

ideológiai megfélemlítésre, mint

komoly

tudományos

megközelí­

tésre. A M a r x idejében k i a l a k u l t képet a világról mechanikusan a l k a l ­ mazták

a modern

k o r lényegesen m e g v á l t o z o t t

történelmi

összefüggé­

seire, különösen a b b a n , m i k o r a „dialektikus és történelmi m a t e r i a l i z m u s " alapján a p r o l e t á r f o r r a d a l o m

elvont sémáját v e t t é k át, ez egyáltalán

nem felelt meg arra, hogy m e g m a g y a r á z z a a kapitalizmus átalakulásáért küzdő új h a l a d ó erők létezését. H a s o n l ó v o l t a helyzet a modern szocializmus szemlélésében is. H a b á r világjelenség, mégis csak a z o k r a az országokra v o n a t k o z t a t t á k , a m e l y e k fegyveres h a r c b a n v í v t á k ki az o s z t á l y f o r r a d a l m a t l a m o k , K í n a , J u g o s z l á v i a ) , éppen

ezért

(a kelet-európai á l ­

az v o l t a b e n y o m á s , hogy

a

szocializmus „ f ö l d r a j z i " és nem „történelmi fejlődési" k a t e g ó r i a . E z é r t a sztálinista k r i t i k a nem tudott sem elméleti, sem p o l i t i k a i téren jelentőset adni. M i n t a h o g y a n egyes helyeken az v o l t a b e n y o m á s , hogy a j u g o ­ szláv társadalmon k í v ü l minden szocialista t á r s a d a l o m n a k ezek az időt­ álló t á v l a t a i ( h a b á r ilyen sötét képet p o l i t i k á n k

soha sem a k a r t ) ,

de

ugyanígy, ennek ellenkezőjeként, h e l y e n k é n t k ö n n y e n á t s i k l o t t a k felette, m i n t k o r u n k problémái k ö z ö t t i epizódszerű jelenség felett. E két szélső­ séges nézet mellett egy nagy dilemma merül fel

— a k k o r mi a szocia­

lizmus? — egy o l y a n kérdés, a m e l y r e a „dialektikus és történelmi m a ­ terializmus, m i n t m a r x i s t a s z o c i o l ó g i a " nem tudott választ adni.

Amikor

egy módszer

a legáltalánosabb

tudománnyá

válik

A h a t v a n a s évektől kezdve, egészen a közelmúltig ( m a r x i s t a képzésünk helyzetének szisztematikus felülvizsgálásáig) m a j d n e m másfél évtizeden át ezt az orientációt k ö v e t t e a szociológiai t a n k ö n y v e k pozitivista írói­ n a k jelentős része. A k ö n y v e k e t n a g y p é l d á n y s z á m b a n a tanulók, egye­ temi h a l l g a t ó k ezrei számára n y o m t á k , m i k ö z b e n a szociológiát (külö­ nösen a műszaki és o r v o s t u d o m á n y i o k t a t á s i intézményekben) e x officio t a n t á r g y n a k tekintették, amit csak a „rend k e d v é é r t " kellett tanulni, t o v á b b á alig lehetett titkolni a szerzői d í j a k m o t i v á c i ó i t az újabbnál újabb k i a d á s o k a l k a l m á v a l , ily m ó d o n ezek a t a n k ö n y v e k hamarosan n a g y m é r t é k ű visszaesést j e l e n t e t t e k az igazán m e g a l a p o z o t t m a r x i s t a tár­ s a d a l o m t u d o m á n y igazi céljaihoz és lehetőségeihez mérten. A sematizmu­ suk k i z á r t a az ifjú nemzedék a l k o t ó szellemű h o z z á á l l á s á n a k k i b o n t a k o ­ zását (mert ha minden „ v i l á g o s " egy abszolút szemléletben, ahogyan a dialektikus és történelmi materializmust a k a r t á k beállítani, nincs mit k u ­ tatni t o v á b b ) . A nem létező valóság kikövetkeztetésében a l k a l m a z o t t deduktív logikájuk senkit sem lelkesített, k i v é v e a dogmatikus m e n t a l i -

tásúak n é h á n y képviselőjét, a k i k n e k mindig a szellemi restség, k o r l á t o ­ zottság v o l t a fő sajátossága. A kérdések k o m o l y t a l a n , rutinszerű meg­ közelítése

maga

után

erőltetett t a n t á r g y n a k

vonta,

hogy

a

tanításban

a

szociológiát kissé

t e k i n t e t t é k , és sokszor meglehetősen lenézték (mi

szükség v a n a műszaki m é r n ö k ö k mellett a „ t á r s a d a l o m m é r n ö k e i r e " , h a lényegesen semmi újat nem t u d n a k nyújtani a t u d o m á n y u k b a n ? ) . A „dialektikus, történelmi m a t e r i a l i s t a " i r á n y z a t t o v á b b i logikai meg­ győződése a végérvényű ismeretekről törvényszerűen

az ún. külön szo­

ciológiai á g a z a t o k (pl.: vallás-szociológia, erkölcs-szociológia, jogi-, gaz­ dasági-szociológia, a települések szociológiája stb.) szükségének

tagadá­

sához vezetett. M i v e l , ha egy módszer, a m e l y a l e g á l t a l á n o s a b b

tudo­

m á n n y á v á l t , felöleli az összes társadalmi-történelmi valóságot, mi szük­ ség van e külön területek k u t a t á s á r a , az igazságok felderítésére, h a a z o k a t m á r előre is k i k ö v e t k e z t e t h e t j ü k az apriori feltevésekből? A m e l l e t t , h o g y ez az igazság időnként

„ k e l l e m e t l e n " is lett v o l n a , még

megkövetelte

volna az ismeretek elmélyítését és a kutatási k o c k á z a t o k v á l l a l á s á t , ami igen nagy

valószínűséggel m e g i n g a t t a

volna

m a t e r i a l i z m u s " alapjait, és megszüntette

a „dialektikus,

történelmi

v o l n a k ö v e t ő i n e k a kényelmes

intellektuális lezserség a d t a helyzetét, amire szemmel l á t h a t ó a n nem v o l ­ t a k felkészülve. A z idő a l a t t , m í g a nyugati szociológia éppen a specializált diszciplinák által o l y a n t u d o m á n y o s ,

metodológiai v í v m á n y o k a t

l y e k lehetővé tették, hogy újszerűen, sokkal h a t é k o n y a b b a n

ért el, ame­ és eredmé­

nyesebben b í r á l j á k a modern kapitalizmust, m i n t a „dialektikus,

törté­

nelmi m a t e r i a l i z m u s " elszegényített v á l t o z a t a , e diszciplínák által keresik a kapitalizmus lehetséges történelmi a l t e r n a t í v á i t , ezért sokáig b i z a l m a t ­ lanul, sőt n y í l t gyanakvással szemléltük „a burzsoá szellemi d i v e r z i ó t " . A z ilyen jellegű b i z a l m a t l a n s á g nem v o l t véletlen. E b b e n a m a g a t a r t á s ­ b a n felismerhető v o l t az a dogmatikus

elvi álláspont, h o g y a filozófia

és a szociológia terén az egész polgári szemlélet reakciós, amellyel szem­ ben

hidegvérrel,

távoli

intellektuális

pozícióra

kell

helyezkedni

még

a k k o r is, ha szemmel l á t h a t ó a n a k r i t i k a i b e n e v o l e n t i á j a nem a szocia­ lizmus ellen irányul, h a n e m ahhoz c s a t l a k o z i k a j ö v e n d ő egzisztenciális lehetőségeinek k u t a t á s á b a n . A dogmatikus elzárkózás képviselői az ellen­ állás i n d o k o l á s á b a n „ a z ideológiai k o e g z i s z t e n c i a " f o g a l m á t önkényes ér­ telmezésben h a s z n á l t á k , és a m a r x i s t a , v a l a m i n t a polgári elmélet viszo­ n y á b a „ a k i nincs v e l ü n k , az e l l e n ü n k " m o t í v u m o t v o n t á k be.

Kettős

elméleti

vállalkozás

T e k i n t e t nélkül „ a dialektikus és történelmi materializmus

követői kö­

zötti bizonyos nézeteltérésekre, ki kell hangsúlyozni, hogy meglehetősen kolverens iskolát a l a k í t o t t a k ki, amely mellett k i t a r t o t t a k a n n a k ellenére is, hogy m i n d i n k á b b érezhető v o l t ( . . . ) , h o g y tudományosan

nem lehet

egy o l y a n nyíltrendszerű társadalom lényegére v o n a t k o z t a t n i , m i n t a m i ­ lyen a jugoszláv társadalom. Természetes, hogy minden í r ó n k nem t a r t o z i k ehhez az

irányzathoz,

aki csak írt „ a dialektikus és történelmi m a t e r i a l i z m u s " címén. H a j á r n á n k el, mechanikusan

s o r o l n á n k a szerzőket ennek az

így

irányzatnak

követői közé, egyes szerzők viszont ( V r a n i c k i Z i h e r l ) , k ü l ö n b ö z ő h o z z á ­ állással, a gondolkodás m ó d j u k és színvonalas előadásmódjuk

által egé­

szen más k v a l i t á s t értek el, b á r e sorok í r ó j a nem egyezik velük teljesen, de t e k i n t é l y ü k tiszteletbentartásától sem v o n a k o d i k . E z az írás elsősor­ ban a z o k r a az í r ó k r a utal, a k i k a szociológiával a k á r

professzionálisan,

a k á r mellékesen f o g l a l k o z n a k és a szellemi tehetetlenségük, v a g y lelke­ sedésük h i á n y a , v a g y csak egyszerűen a nézeteik a l a p j á n az egzisztencia kellemes b i z t o n s á g á n a k t u d a t á b a n nem képesek t o v á b b h a l a d n i egyes rég túlhaladott

eszményeiken.

Ennek

irányzatnak

az

a kritikája

kettős

szükségessé, m e l y n e k n a g y h a t ó t á v o l s á g a

elméleti v á l l a l k o z á s t

jelentőségének köszönve

tett meg­

h a l a d t a j ó v a l az a k a d é m i a i gondolkodás h a t á r a i t : a dialektikus és t ö r t é ­ nelmi materializmust kutatási módszerként kell kezelni, és el kell ismerni, hogy a szociológiának v a n saját t á r g y a , amelyet f ol yamat os an vizsgálnia kell, vagyis „ b e f e j e z e t l e n " f o l y a m a t n a k kell tekinteni a végleges igazsá­ gok felderítésének igényével végzett módszeres eljárások ellenére is. M o s t ismertetünk egy megoldást, az egyik l e g m e g a l a p o z o t t a b b a t , m e l y n e k k ö r ­ v o n a l a i t n á l u n k dr. R a d o m i r L u k i é h a t á r o z t a meg. A z ilyen megoldás nélkül szerint t u d o m á n y , az egzakt és a társadalmi t u d o m á n y o k is vizsgálati t á r g y u k megközelítésében a logikai és heurisz­ tikus illetve egybehangolt, hipotetikus módszerek egységét

alkalmazzák,

a m e l y e k m a g y a r á z z á k az eddig ismertté v á l t tényeket, és lehetővé teszik a strukturális

k a p c s o l a t a i k és a belső f o l y a m a t o k t o v á b b i

alakulásának

globális előrelátását, ezért k a p c s o l a t b a n kell állniuk a természet- illetve társadalomtudományok

közelebbi és t á v o l a b b i területeivel. A szociológia

ebből a szempontból szintén igen sok módszerrel rendelkezik, a m e l y e k az emberi megismerés sajátosságait viselik m a g u k o n ,

vagyis, hogy

(Lenin

•smert h a s o n l a t á v a l élve) spirálszerű f o l y a m a t , soha n e m ér véget, á l ­ landóan

gnoszeológiai m o z g a l m i á l l a p o t b a n

m á r a , h a abszolúttá

van, és végzetes lenne szá­

válna. Ezért a társadalomtudományban

sem töre­

kedhet egyetlen módszer sem a gnoszeológiai abszolút elérésére, sem o l y a n

transzparens felfedezésekre, a m e l y e k k i z á r n á k a felülvizsgálás szükségét v a l a m e l y tökéletesebb, közelebb á l l ó vetületében. A t a p a s z t a l a t azt b i z o ­ n y í t j a , hogy a módszerek idézett sokaságában a dialektikus és történelmi m a t e r i a l i z m u s n a k o l y a n heurisztikus polgári

tudományos

kör

előnyei v a n n a k , hogy sok előkelő

érdeklődésének

tárgyát

képezik. É p p e n

ez

a

tény kötelezi e módszer teoretikusait, hogy ő k m a g u k se essenek egy másik szélsőségbe, vagyis ne legyenek m e g g y ő z ő d v e arról, hogy a vég­ leges megismerés megtestesítői, hogy a l á t ó k ö r ü k h a t á r á n túl nem lehet semmi új. A szociológiának szintén v a n t á r g y a , ami t ö b b m i n t módszer, és semmiféleképp nem lehet csak a módszerre szűkíteni. A szociológia tárgya (ha szabad h a s z n á l n o m ezt a filozófiai f o g a l m a t ) az események „ontológiai mélységét" feltételezi, állandóan a j ö v ő v e l a z o n o s í t o t t „ n y í l t ság"-ba v a l ó elmélyedés, és mindig azzal a k o c k á z a t t a l j á r , hogy önis­ meretünk teljes egészével nem lehet felölelni. A módszer

hasonlóképpen

nyílt.

A tudomány nyíltsága a társadalom nyíltsága a tudománnyal szemben

iránt

és a

társadalom

E z a megkülönböztetés különösen jelentős szociológiánk fejlődésében a hatvanas évek után. A társadalom a szabad k u t a t á s o k t á r g y á v á lesz nem­ csak a globális struktúra szintjén (amivel az általános szociológia foglal­ k o z i k ) , h a n e m szűkebb szektoraiban is (ezzel f o g l a l k o z n a k a szociológia á g a z a t a i ) . A szociológia módszere úgyszintén n e m m a r a d a

dialektikus

és történelmi materializmus módszerének dedukciója, h a n e m a megfelelő kutatási eljárásokkal kell megismerni sok k o n k r é t u m o t , ami lehetővé teszi a valóság minden területén v a l ó behatolást és a klasszikus „dialektikus és történelmi m a t e r i a l i z m u s n á l " sokkal j o b b a n , k r i t i k u s a b b a n

megvilá­

gítja e területeket. M á s s z a v a k k a l , a szociológia m e g n y í l t a t á r s a d a l o m

felé

ugyanúgy,

ahogy m e g n y í l t a módszerei szerint is: ettől k e z d v e nem lehettek „ v é g ­ érvényű igazságok". A módszert a belső k o n s t r u k t í v — diverziós erők formálásával kellett k i a l a k í t a n i , a m e l y az állandósult t á r s a d a l m i állapo­ t o k a t f o l y a m a t o k r a b o n t j a , és saját felülvizsgálását elkerülhetetlenül szük­ ségessé teszi. A társadalom, m i n t kutatási terület szintén n y í l t v o l t , de a szociológia és a történelmi materializmus különválasztása a szociológiai gondolkodásunk

hermetikusságának

végét j e l e n t e t t e , a m e l y

a

hatvanas

évekig u r a l k o d o t t . D e nézzük meg a társadalommal viszont a t u d o m á n n y a l

szemben a t u d o m á n y

n y í l t s á g á t és

szemben a t á r s a d a l o m nyíltságát szociológiánk­

ban maguk a teoretikusok egységesen értelmezték-e?

A z o n n a l elmondhatjuk, hogy nem, és t a l á n j ó is hogy így volt, m e r t ellenkező esetben egy új dogmatizmus veszélye fenyegetett v o l n a . M i v e l fenyeget az a veszély, hogy az egyik szélsőségből a m á s i k b a esünk, a dogmatizmus destrukciójából „ a szociológiai r a d i k a l i z m u s " zászlaja alatt másfajta destrukciós törekvés, a t u d o m á n y „totális k r i t i k a i t u d a t t á " a l a ­ kítására v a l ó törekvés léphet fel, ill. szociológiai elméletünkben egy új i r á n y z a t jelent meg, amiről bővebben kell szólni. A h a t v a n a s évek elején az a k k o r i értelmiségeink k ö z é p k o r ú kének soraiból az ifjú

nemzedé­

M a r x m ű v e in e k elmélyült t a n u l m á n y o z á s a

által

felébresztett t u d o m á n y o s enthuziazmus behatolása után közvetlenül lunk megalakult

a magát

„alkotó-marxistának"

ná­

nevező szociológiai is­

k o l a . E z az i r á n y z a t dogmatizmusellenes szellemben megkísérelte

felújí­

tani a t á r s a d a l o m t u d o m á n y t , m i k ö z b e n a r r a törekedett, hogy a dialek­ tikus

és

történelmi

materializmus

klasszikus

értelmezését

gyökerében

megkérdőjelezze. E g y s z e r r e kérdésessé v á l t az egész h a g y o m á n y o s gória-rendszer:

a visszatükrözés

elmélete, a „ b á z i s " és a

kate­

„felépítmény

viszonya, az „ a n y a g — s z e l l e m " viszonya, a társadalmi tudat m e g n y i l v á ­ nulási

egy egészen új

szociológiai szemléletet

k í n á l t a k , amely főleg a m a r x i s t a a n t r o p o l ó g i á r a

formái

stb. és ehelyett

t á m a s z k o d i k , és éppen

ezért idővel „ r a d i k á l i s n a k " tekinti m a g á t , m i n t ahogy v a l a m i v e l később k ö v e t ő i is „radikális m a r x i s t á k n a k "

nevezik m a g u k a t .

Fenntartva

ma­

g u k n a k e z t a hiú-, a mindennapi emberek s z á m á r a ijesztő j e l z ő t , ez az i r á n y z a t h a m a r o s a n megfeledkezik egy alapvető tényezőről, h o g y : a „ r a ­ dikalizmus", a m e l y az értelmezésük szerint a sztálinizmussal v a l ó leszá­ molásra v o n a t k o z o t t , elsősorban a forradalmi p á r t , a J K S Z számolt le (amellyel h a m a r o s a n szembekerül egy „ r a d i k a l i s t a " jelzővel illetett intel­ lektuális-elméleti szembeszegülés f o r m á j á b a n ) ; ez az i r á n y z a t k e z i k arról, hogy a k k o r b o n t a k o z o t t m á r ki, a m i k o r m á r

megfeled­

kényelmesen

lehetett vállalni egy o l y a n történelmi jelentőségű lépés örökségét,

mint

amilyen az ezerkilencszáznegyvennyolc évi volt. D e tekintet nélkül erre, ki kell térnünk a lényeges ismérveinek bemutatására, amilyen v o l t másfél évtizeddel ezelőtt.

Az

„igazi

marxisták"

nézetei

M i n d e n e k e l ő t t ki kell hangsúlyozni, h o g y kezdetben úgy tetszett, hogy ez az i r á n y z a t (nem hivatalosan belgrád-zágrábi i s k o l á " - n a k is n e v e z t é k ) k o m o l y újításokat hoz a jugoszláv t á r s a d a l o m t u d o m á n y b a ,

és a l k o t ó j e l ­

legével hozzájárul a J K S Z ideológiája irányelveinek t o v á b b i t u d o m á n y o s kidolgozásához. K é t dolog kedvezett, hogy ennek az i r á n y z a t n a k a h a ­ tása egészen a hetvenes évekig meglehetősen érezhető és erős v o l t J u g o -

szláviában az értelmiség f i a t a l a b b nemzedékére is. A z egyik, hogy nem v o l t megfelelő modell a m a r x i s t a neveléshez, a m e l y ellenállt v o l n a irányzat

intellektuális

expanziójának,

valamint

a

teóriái

az

agresszivitás,

mely a hetvenes évek után az exkluzivitás és elitizmus o l y a n m e g n y i l ­ vánulásait is felvette, amit m á r nem lehetett közömbösen szemlélni. M i volt e „radikális i r á n y z a t " fő jellegzetessége? Lényeges ismérve nyilvánul meg n é h á n y a l a p v e t ő szociológiai kérdésre v o n a t k o z ó nézetében, ezek közé t a r t o z i k a természet, az ember és a t á r ­ sadalom k ö z ö t t i viszony, ami főképpen az emberiség története

folyamán

j u t o t t kifejezésre. H a s o n l ó k é p p e n , mint G e o r g G u r v i c h beszélt „ а X I X . században

a szociológia á l p r o b l é m á i " - r ó l , ehhez az i r á n y z a t h o z

tartozó

szociológusaink „ а X X . században a m a r x i s t a szociológiai elmélet á l p r o b ­ l é m á i r ó l " beszéltek. A legkiemelkedőbb ilyen „ á l p r o b l é m á t " az a n y a g és a szellem v i s z o n y á b a n l á t t á k : a történelem szerintük nem az

anyagnak

alárendelt szellem materiális létezése, ahogyan Engels í r t a , hanem az ese­ m é n y e k totalitása, melyben a történelem egészének összes részei egymás­ sal szemben kölcsönösen visszaható viszonyban á l l n a k . E b b ő l k i f o l y ó l a g a „ b á z i s " és a „ f e l é p í t m é n y " sémája el van v e t v e , helyébe a szociológiai elmélet fő kérdése k e r ü l : az ember és v i l á g a k ö z ö t t i viszony,

amelyet

a szociológiai elméletben g y a k o r l a t i kérdésnek tekintenek. A z ember al­ k o t ó lény, aki f o r m á l j a világát, de ugyanúgy m a g a az ember is alakul. Eszerint a történelem kontinuális f o l y a m a t ,

a

„szubjektum—objektum"

viszony alakulása, melynek k r e á t o r a i nem csak o l y a n t e r e m t m é n y e k , a k i k „visszatükrözik"

a hatásokat,

hanem

maguk

is „ p r o d u k á l n a k " ,

vagyis

egzisztenciájuk során nemcsak „ a l á r e n d e l t " , h a n e m m e g h a t á r o z ó szerepet is j á t s z a n a k . E b b ő l k i f o l y ó l a g a puszta „ v i s s z a t ü k r ö z ő d é s " helyett a gya­ k o r l a t az a l a p v e t ő tényező, a történelem ö n a l k o t ó tevékenységet tekinti és mint

szubsztanciájának

az

alkotó-

egzisztenciális dinamizmus

elve

teszi lehetővé a m i n d tökéletesebb történelmi f o r m á k a t , és végül a k o m ­ munizmusban lehetőség

van

az a

ember teljes

léte „totális

aktivitásba"

önmeghatározásra.

elidegenedés p r o b l e m a t i k á j a

Ebben

megy az

át,

amelyben

értelmezésben

elsődleges jelentőséget nyer. M i n d e n

az

eddigi

társadalmi-gazdasági f o r m á c i ó tulajdonképpen az emberi elidegenülés t ö r ­ ténelme, ezért ezt a kérdést k o r u n k b a n k o n k r é t a n kell a k t u a l i z á l n i . E z e k az újítások szociológánkban 1 9 6 0 - b a n B l e d b e n m e g t a r t o t t

tudo­

mányos összejövetelen a visszatükrözés elmélete kapcsán lettek k ö z z é t é v e , m a j d később t ö b b hasonló jellegű t a l á l k o z ó n i g y e k e z t e k részletesen k i ­ dolgozni az i r á n y z a t o s nézeteket, melyen főleg ennek az i r á n y z a t n a k k ö v e t ő i vettek részt.

a

Az

exkluzivitástól

a dogmatizmusellenes

dogmatizmusig

N a p j a i n k t á v l a t á b ó l szemlélve a z o n n a l meg k e l l á l l a p í t a n i , hogy szocio­ l ó g i á n k ilyen felújítását, a m i t megkíséreltünk k ö r v o n a l a z n i , sehol senki nem t á m a d t a „ a hivatalos jugoszláv m a r x i z m u s " nevében, és n e m került sor h i v a t al o s tagadására sem, a h o g y a n azt m a m e g h a t á r o z o t t

körökben

híresztelni k e z d t é k . S ő t , a f o r d í t o t t j a történt, úgy t e k i n t e t t ü n k rá, m i n t teoretikusainknak a nemzetközi k o m m u n i s t a m o z g a l o m múltjából ö r ö k ö l t dogmatizmus

áthidalására

tett

kísérletre. E z t

legjobban

bizonyítja

az

egyes „radikális m a r x i s t á k " sok évi k i t a r t ó tevékenysége, még o l y a n ese­ tekben is, a m i k o r fellépésükkel túllépték az általánosan e l f o g a d o t t

pol­

gári b o n t o n k o n v e n c i ó i t is. A z , h o g y ebben az időszakban v o l t a k v i t á k , sokszor élesebbhangúak, hevesebbek, m i n t v á r h a t ó v o l t , egy

t ár s adal om

intellektuális légkörével m a g y a r á z h a t ó , a m e l y b e n a legjelentéktelenebb és legjobb a k a r a t ú b í r á l a t o t nem szabad m á r t í r k é n t elfojtásnak, represszió­ n a k nevezni, m i n t ahogyan a p á r t k ö z l ö n y é b e n megjelent minden sem lehet „hivatalos á l l á s p o n t n a k "

írást

tekinteni.

I l y e n b í r á l a t legelőször a szociológusok és filozófusok részéről h a n g z o t t el. H a b á r nem érintették az idézett újítás m e t o d o l ó g i á j a dignitásának k é r ­ dését, mégis — legtöbbször a l e g n a g y o b b j ó i n d u l a t t a l — figyelmeztettek a fennálló veszélyre, hogy a m a r x i s t a szociológiai elmélet

kategoriális

felújítása m á r kezdetben a metodológiai a b s z t r a k c i ó útjára tévedhet,

ha

legfontosabb meghatározói

Az

nem lesznek történelmileg a l á t á m a s z t v a .

ember v a l ó b a n a l k o t ó lény, amit k i h a n g s ú l y o z t a k

az a k k o r i

vitákban,

de a tevékenysége a leghumánusabb és a legembertelenebb g y a k o r l a t h o z vezethet, éppen ezért a g y a k o r l a t csak a k k o r lehet a szociológiai meg­ figyelés tárgya, h a teljes mértékben meg v a n h a t á r o z v a a történelmi k ö ­ rülmény, e k k o r pedig eljutunk M a r x materializmusához, kális m a r x i s t á k " m i n t t ú l h a l a d o t t a t vábbiakban

aláhúzták,

hogy

a

és dogmatikusát

„minden

amit a

„radi­

elvetettek. A

létező b í r á l a t a "

igen

to­

szépen

hangzik, a professzori k a b i n e t e k csendjéből szépen csengő felhívás, f r á ­ zis, de h a nincs g y a k o r l a t i l a g pontosan m e g h a t á r o z v a u g y a n o l y a n

mér­

tékben

mint

lehet

nihilista,

dogmatikus,

nacionalista,

anarchikus

stb.

alkotójellegű, humánus stb. E z é r t nem lehetetlen, a szemlélet szerint a dogmatizmust

az a b s z t r a k t humanizmus

nevében kell lerombolni, hogy

a szociológiánk nem megy át o l y a n lényeges átalakuláson, a m i t a t á r ­ sadalmunk a szociológiától, a k r i t i k a i tudatától elvár. A

bírálatokra

a „radikális

marxisták"

többsége váratlanul

hevesen,

intellektuális idegességgel v á l a s z o l t : saját s z a k t á r s a i k a t szélsőségesen „hi­ vatalos g o n d o l k o d ó k n a k "

nevezték, a k i k „ e l a d t á k lelküket a

rendszer­

n e k " , míg m a g u k a t szintén egyoldalúan „igazi m a r x i s t á k n a k "

nevezték.

A k i nincs velünk, az ellenünk — ez volt ennek az e x k l u z í v m a g a t a r t á s -

n a k a fő elve és a dogmatizmus ellen v í v o t t h a r c á b a n h a m a r o s a n is a „dogmatizmus

elleni d o g m a t i z m u s b a "

esett. A k i

maga

(szerintük)

v o l t „radikális m a r x i s t a " , azt „ a p o l o g é t á n a k " nézték, h a r m a d i k séget nem ismertek. E z a kizárólagosság h a m a r o s a n teljesen

nem

lehető­

akadémikus

színezetet ö l t ö t t , és a politikai diszkvalifikálás módszereként lépett fel. A nemzetközi összejöveteleken fokozatosan érezhetőbben

—

— az i d ő múlásával

a jugoszláv szociológia polarizálásáról,

mind

„radikális"

és

„ d o g m a t i k u s " i r á n y z a t r a v a l ó szakadásról k e z d t e k beszélni, m í g az első­ ről csak szuperlatívuszban

beszéltek, csak egyes k a t e d r á k ,

de mégcsak

nem is az egész k a t e d r a körül k i a l a k u l t szűk k ö r ö k számára v o l t fenn­ t a r t v a — míg a m á s i k i r á n y z a t b a — melyről csak p e j o r a t í v ben szóltak — minden más gondolkodó en bloc t a r t o z o t t , ilyen nemű

denunciációjához

elegendő volt, hogy

hangnem­

akiknek

nézeteik

az

rnilliméter-

nyire eltérjenek v a l a m e l y „igazi m a r x i s t a " nézetétől, de az v o l t a legve­ szélyesebb, ha ez a nézet a k á r tangenciálisan is, de megegyezett, t a l á l k o ­ zott a J K S Z irányelveivel, p o l i t i k a i h a t á r o z a t á v a l . E z é r t „ a z igazi m a r ­ x i s t á k " önigazgatású

szocializmusra v o n a t k o z ó

nézetei —

amelynek

a

szociológiai dimenziója a legfontosabb — külön figyelmet érdemel.

Az

egyoldalúság

közös

Az

irányzatot

pólusán

a követői módszeresen

tikus és t ö r t é n e l m i

materializmust

—

fejlesztették. E l v e t e t t é k a dialek­ de ezt, tekintettel

a

marxizmus

sokoldalú megközelítésének lehetőségére — nem kellene szemükre vetni, ha nem feledkeztek v o l n a meg egy a l a p v e t ő tényezőről, hogy nagy gondolati rendszer sorsa, hogy igazi megfelelő és hamis

minden

interpretá­

lásnak v a n n a k kitéve, és ebből k ö v e t k e z ő e n a rendszer egy kategóriájá­ n a k elferdítése ( v a g y az egész rendszeré) még semmiféleképp nem jelenti m a g a a kategória, v a g y a rendszer k o m p r o m i t t á l á s á t . Például, h a S z t á ­ lin 1 9 3 8 - b a n írt műve

„ A dialektikus és történelmi

materializmusról"

elferdítette M a r x t a n a i n a k

lényegét, még nem teszi feltétlenül

gessé, hogy

megközelítésében

M a r x modern

ezeket

a

szüksé­

fogalmakat

„az

igazi m a r x i z m u s " nevében rövid, drasztikus, tribunális eljárással törölni kell az egész m a r x i s t a kategória-rendszerből. N á l u n k viszont a „dialek­ tikus

és történelmi

materializmus"

ellen

folytatott

harc

protagonistái

esetében éppen ez történt, de egyben egy ellentétes esemény is lejátszó­ d o t t : m i n t ahogyan a sztálinizmus (és vele együtt az egész pozitivizmus) M a r x t a n a i n a k a humanizmusát

eliminálta, ugyanígy „az igazi m a r x i s ­

t á k " egyoldalú eljárással e l v á g t á k a „dialektikus m a t e r i a l i z m u s "

fonalát,

és azzal együtt, amit elvetettek, az egyoldalúság közös pólusára j u t o t t a k — a jugoszláv szociológiában a m a r x i z m u s egésze csorbult meg, miután

megkísérelte ez az i r á n y z a t a humanizmus szellemében felújítani, k o r ­ szerűsíteni M a r x tanait, ismételten szembekerült a t o v á b b i perspektíva kérdésével. E z a dilemma érezhető volt ennek az i r á n y z a t n a k a jugoszláv társa­ dalmi valósággal szembeni v i s z o n y á b a n , amiről m á r v o l t szó. A sztáli­ nista nézetek k r i t i k á j a után (mely szerint a g y a k o r l a t u n k a t is be kellett v o l n a illeszteni a szovjet szocializmus modelljének az emberiséget meg­ m e n t ő providenciális sémájába) a g y a k o r l a t u n k ki lett tépve a „ d i a l e k ­ tikus és történelmi m a t e r i a l i z m u s " kereteiből, de meglepetésszerűen egy másik kategóriarendszerbe került, amely a „dogmatizmus humanista d e s t r u k c i ó j a " nevében a k a r t a destruálni. A „destruáló d e s t r u k c i ó " f o g a ­ lom egy kissé szokatlan, de a l a p j á b a n v é v e a k ö v e t k e z ő t jelenti (az „igazi m a r x i s t á k " szerint): radikálisan felülvizsgáltuk a sztálinista-pozi­ tivista dogmát, de most előttünk áll az a feladat, hogy ugyanilyen r a ­ dikálisan vizsgáljuk meg az utána f e n n m a r a d ó realitást. A m i meg is történt.

„Minden Az

létező

kíméletlen

egyik destrukciót

bírálatának"

leple

alatt

a másik k ö v e t t e : a sztálinizmus

mítosza m á r

le

v o l t r o m b o l v a , most k ö v e t k e z e t t a „jugoszláv szocializmus m í t o s z á n a k " a rombolása. E z a v á l l a l k o z á s „minden létező kíméletlen b í r á l a t a " cím alatt folyt, míg a hordozói m a g u k a t „a jugoszláv t ár s adal om b í r á l ó lel­ k i i s m e r e t é n e k " tekintették. F ő v o n á s a i k b a n , a szükséges á r n y a l a t o k k a l a k ö v e t k e z ő megállapításra A

jutott:

korszerű jugoszláv társadalom

dalmának

ún. kifinomult

manipulációk

egy típusa, m e l y n e k fő ismérve az ideológia és a

eltávolodása

( „ a z ideál és a valóság k ö z ö t t i t á v o l s á g " ) . A z

társa­

gyakorlat ideológiai

tudat szerint a szocializmus eredeti f o r m á j a , m e l y r e j e l l e m z ő az önigaz­ gatás és a munkásosztály

uralma

a gyakorlat

és az ideológia

szektorában. E z egy különleges társadalom, amilyen a m o d e r n k o r b a n t ö b b nincs, a jugoszláv f o r r a d a l o m

minden

történelmi

sajátos történelmi

körülmé­

nyeiből n ő t t ki. K i a l a k u l á s á b a n történelmi jelentőségű fordulat

volt

a

sztálinizmussal v a l ó szakítás, amit a j ö v ő sajátos úton történő építésének kora követett. Perspektívájának felöleli

a társadalmi

integrális része az önigazgatás,

struktúra m i n d e n

részét, s m a g a

amely

után v o n j a

á l l a m és a politikai represszió elhalását, de különösen a p r o l e t á r

az

forra­

dalom politikai jellegének szociálissá válását, vagyis a „szocializmusnak a politikai b u r k á b ó l v a l ó k i s z a b a d í t á s á t " v o n j a maga után. E tekintetben az önigazgatású

szocializmus megnyitja a h o r i z o n t o k a t

az

etatizmusból

ö r ö k ö l t b ü r o k r a t a domináció túlhaladására, de ugyanúgy a d o l g o z ó k n a k

a korszerű polgári t á r s a d a l m a k ipari d e m o k r á c i á j á b a n v a l ó p a r t i c i p á c i ó j a k ü l ö n b ö z ő f o r m á i n a k megszüntetésére. I l y e n vetületben is felülmúlják a szabad t e r m e l ő k asszociációi az etatizmusra j e l l e m z ő á l l a m i tőke institucionalizálását és a kapitalizmusban a részvénytulajdon, a m a g á n t ő k e p r o ­ fitszerzési

motívumait.

A valóság viszont egészen más képet m u t a t , h a n g s ú l y o z z á k kális m a r x i s t á k " , és ezzel megkezdik

a j u g o s z l á v mítosz

A többségük véleménye szerint a jugoszláv f o r r a d a l o m

a

„radi­

destrukcióját.

nem

történelmi

szükségszerűség v o l t , h a n e m i n k á b b a történelmi deviáció egy fajta tologikus f o r m á j a , a m e l y e t a második v i l á g h á b o r ú

alatt

pa­

a lakosságban

felébredt ösztönös ellenállás v á l t o t t ki a nacionalista genocidium és rész­ ben

a nacionalizmus,

fasizmus

ellen. A

kommunista

pártnak

sikerült

ügyes politikai f o g á s o k k a l a k ö r ü l m é n y e k a d t a lehetőségeket saját h a s z ­ nára felhasználni, k i z á r ó l a g az ilyen k o n j u n k t ú r á n a k

és nem

valamely

történelrni missziójának köszönve szerezte meg a h a t a l m a t , és v á l t döntő erővé „egy szocialistának nevezett t á r s a d a l o m b a n " .

A z ó t a egészen

j a i n k i g a „radikális m a r x i s t á k " szerint

a társadalom

szabad

és szubjektivizmus

akaratából

eredő voluntarizmus

nap­

kizárólag a

párt

imperatívu­

szai szerint épül. A z egész f o r r a d a l o m utáni időszak tulajdonképpen más, mint

a zártkörű

e központok

politikai hatalmi

központok

elgondolása szerinti k o r l á t l a n

nem

dominációjának

manipulációk

időszak alatt egyetlen jelentős esemény sem b o n t a k o z o t t

időszaka. ki az

és Ez

osztály

ö n m e g h a t á r o z ó a k c i ó j á b ó l , h a n e m ezek a k ö z p o n t o k inspirálták, ideoló­ giailag o k t r o j á l t á k , és mint valóságot k i k é n y s z e r í t e t t é k . A

sztálinizmus­

sal v a l ó szakítást i n k á b b az a k í v á n s á g v á l t o t t a ki, hogy a nemzetközi k ö z p o n t o k n a k a belső ügyekbe v a l ó i n t e r v e n c i ó j á n a k m e g a k a d á l y o z á s á v a l biztosítsák a „saját h á z u k b a n " a z a v a r t a l a n uralmat, és nem v a l a m i l y e n sajátos történelmi szükségszerűségből k ö v e t k e z e t t , de különösen nem abból a szükségszerűségből, a m e l y a jugoszláv f o r r a d a l o m

feltételezett sajátos­

ságából ered. E z é r t n á l u n k az autoritárius szocializmus még nem ért v é ­ get: a klasszikus sztálinizmust a „sztálinistaellenes s z t á l i n i z m u s "

hipok-

rízise v á l t o t t a fel, a m e l y az 1 9 4 8 előtti történelmi elődjétől csak abban k ü l ö n b ö z i k , hogy független k ü l p o l i t i k á t vezet. E n n e k az á l l í t á s u k n a k a m a g y a r á z a t á t

a „radikális m a r x i s t á k " a b b a n

a hipotézisben p r ó b á l t á k keresni, m e l y szerint a monarchisztikus

tradí­

ciók — melyek a fejletlen, félrusztikus-kispolgári, b a l k á n i politikai men­ talitásból erednek — o l y a n mélyen g y ö k e r e z n e k a történelem területeibe (ahol az a l a t t v a l ó i pszichológiának t á v o l r ó l sem sikerült az ember, mint polgár pszichológiáját k i s z o r í t a n i ) , hogy nem v o l t semmi kilátás hogy a f o r r a d a l m a t

arra,

l i b e r á l i s - d e m o k r a t a p e r s p e k t í v a váltsa fel. E z é r t a

"ugoszláv szocializmus nem más mint az antoritarizmus v á l t o z a t a , m e l y эеп a radikális v á l t o z á s o k g y a k r a n csak a s z i m b ó l u m o k külsőséges, p a -

rádés v á l t o z t a t á s á b a n merülnek k i . A f o r r a d a l m á r nem k ü z d ö t t e le a h a t a l o m b i r t o k o s á t ugyanúgy, mint a h o g y a n a n a g y h a t a l o m sem szűnt meg a p r o l e t á r d i k t a t ú r á b a n : az e g y i k h a t a l m i k ö z p o n t a m á s i k a t meg­ fosztotta h a t a l m á t ó l , ahogyan az a l a t t v a l ó i mentalitás át lett m e n t v e az egyik rendszerből a m á s i k b a , m i k ö z b e n semmilyen k o m o l y v á l t o z á s nem történt m a g á b a n a t á r s a d a l o m lényegében.

Anarchista

és pluralista

vízió

A „radikális m a r x i s t á k " megkísérelték felmérni az önigazgatást. A z á l ­ taluk

„hivatalosnak"

tekintett

meghatározás

szerint

az

önigazgatás

a

f o r r a d a l o m célja volt, amelyet m á r a kezdeteitől fogva in nuce m a g á b a n hordozott. V a l ó s á g b a n csak a sztálinista m o d e l l elvetése után b o n t a k o z ­ h a t o t t csak k i . A „radikális m a r x i s t á k " a z o n b a n ezúttal is radikálisan k i h a n g s ú l y o z z á k , hogy ez k o r u n k elferdített képe. A z önigazgatás nem „ a tömegek l e l k é b ő l " sarjadt k i , a k i k m i n d j á r t

a háborús

összetűzések

és a J K P h a t a l o m r a j u t á s a után közönséges a l a t t v a l ó k tömegévé v á l t a k . A z önigazgatás a p á r t kényszerítő a k a r a t a és t ö r v é n y e k által úgy lett a j á n d é k o z v a a m u n k á s o s z t á l y n a k , m i n t v a l a m i újévi ajándék az ötvenes­ hatvanas évek fordulóján, és a lényege egészen m á i g v á l t o z a t l a n m a r a d t — j ó t é t e m é n y , egy felsőbb p o l i t i k a i kegyelem, a „ j ó " u r a l k o d ó i gondos­ kodás b i z o n y í t é k a , amelyben a m u n k á s o s z t á l y csak a külsőséges meg­ nyilvánulás, ünnepélyes t á m o g a t á s f o r m á j á b a n érdekelt, de lelke mélyén k ö z ö m b ö s , mert lényegesen semmi újat nem h o z o t t a b é r m u n k á s h e l y z e ­ téhez v i s z o n y í t v a . E z e k szerint a jugoszláv t á r s a d a l o m ö n m a g á r ó l „ n e m megfelelő tuda­ tot"

formált,

„eredeti

m í g tulajdonképpen

szocialista újdonság"-ként

hirdette

meg

magát,

az új ideológiai f o r m u l á k m ö g ö t t a „ p o l i t o k r á c i a " ,

a professzionális politikusok u r a l m a húzódik meg „a társadalmi struktúra r e z e r v á t u m á b a n " , ahol a r e z e r v á t u m kilenctized részében (a gazdasági-, p o l i t i k a i - , kulturális élet) a politikusok független

akarata

dominál, és

csak a fennmaradt egytizedrész területen érezhető v a l a m e l y e s t az ö n i g a z ­ g a t ó k hatása, m i n t az a p r ó v a d a k é , m i k o r félve m e n e k ü l n e k a h a t a l m a ­ sok elől (e v í z i ó szerint a r e z e r v á t u m

utolsó része a

munkaszervezet

szektoraira k o r l á t o z ó d i k , területileg nem terjed a m u n k a h e l y

hatáskö­

rén túl). A z ilyen szemlélethez természetesen „ a z új o s z t á l y r ó l " szóló felújított elmélet fűződik, m e l y utalásaiban az ismert 1 9 5 3 . évi m e g á l l a p í t á s r a h i ­ v a t k o z i k , m e l y szerint m á r a háború utáni első é v e k b e n a jugoszláv t á r ­ sadalomban teljesen k i a l a k u l t a k az o s z t á l y o k , de „ a b i r t o k o s o k és a l a t t ­ v a l ó i k " viszonya helyett a „ b ü r o k r a t i z m u s - p r o l e t a r i á t u s " egymás k ö z ö t t i

viszonyában n y i l v á n u l t meg. A k i csak ismeri a nemzetközi

kommunista

m o z g a l o m fejlődését a N a g y O k t ó b e r i F o r r a d a l o m után, senkinek nem j u t n a eszébe, hogy tagadja az ilyen tendenciók létezését, m e l y tendenciók egy időben kérdésessé t e t t é k a szocializmus m o z g a l m á n a k lényegét. A z ilyen jelenség szórványosan nálunk is előfordulhat. A „radikális m a r x i s ­ t á k " viszont o l y k o r k á r ö r v e n d v e ,

olykor tudományos

megalapozottság

nélkül o l y a n metodológiai v á l l a l k o z á s b a b o c s á t k o z t a k , m e l y n e k

sokkal

n a g y o b b hatósugarú k ö v e t k e z m é n y e i is lehettek v o l n a . Ö k a tendenciát

( a m i k o r a dolgok m e g h a t á r o z o t t i r á n y b a n v a l ó v á r ­

ható alakulását meg lehet a k a d á l y o z n i , ha n e m k í v á n a t o s n a k datosan összekeverték a törvénnyel mértékben

tűnik)

tu­

( a m e l y az emberi a k a r a t t ó l

nagy­

független), hogy b e b i z o n y í t s á k , a szocializmusban az

osztá­

l y o k restaurációja nem csak átmeneti tendenció (ami abból az általánosan elfogadott ismeretből k ö v e t k e z i k , hogy m a nincsenek ideális típus-jellegű „tiszta-formációk",

hanem

különböző

árnyalati

különbségekkel

az

át­

meneti szakaszok sokaságával t a l á l k o z h a t u n k ) , h a n e m történelmi jellegű, lényeges ismérve, m e l y n e k kereteiből nincs kiút. A z összegezésben az „új osztályt"

k ép ezn é k

a

(polikrácia)

politikusok,

technokraták,

techno-

b ü r o k r a t á k és a „ k ö z é p r é t e g e k " (a felújult m a g á n s z e k t o r , szabad

pro­

fessziók és az értelmiség). A dolgok ilyen szemlélete szerint természete­ sen az önigazgatást sem lehetett m á s n a k nézni, m i n t a társadalmi szer

külső,

szépített

burkolatának,

amely

mögött

könyörtelen

rend­ —

palástolt — h a r c f o l y i k a j ó l összehangolt ideológiai a r c h i t e k t ú r a dellje szerint

szerkesztett

egységes felépítmény

keretében

a

de mo­

különböző

emeletek ( f o k o z a t o k ) lakói k ö z ö t t . A jugoszláv t ár s a d a lo m osztályjellegű tá r s a dal om — k i t a r t ó a n hirdet­ ték a „radikális m a r x i s t á k " . M i v e l e sorok í r ó j a m á s helyen írt erről, ezúttal nem mélyedhetünk ben,

hogy

ők

közben

tudatosan

bővebben

el a n n a k a kérdésnek az elemzésé­ mellőzték

a

„dolgozó

társadalom"

(amelyben a szociális különbségek a j ö v e d e l e m b ő l v a l ó egyenlőtlen

ré­

szesedésből erednek az értékek és az individuális emberi m u n k a egyen­ lőtlen v a l i d i t á s á n a k t ö r v é n y e a l a p j á n ) és az „ o s z t á l y t á r s a d a l o m " ben az egyenlőtlenség a magántulajdon, általában

a nyerészkedés

alapján

más

(mely­

a részvények, a k o c k á z a t v a g y személy m u n k á j á n a k

kizsákmá­

nyolásából ered) fogalma k ö z ö t t i különbségeket. A l a p j á b a n véve a z o n b a n úgy tűnik, hogy n a p j a i n k jugoszláv t á r s a d a l m a

történelmi jellege meg­

h a t á r o z á s á n a k kísérletében a „ d o l g o z ó " és „ o s z t á l y t á r s a d a l o m " n a k összekeverése nem t a r t o z i k szociológusaink kiemelkedő

fogalmá­

eredményei

közé. I n k á b b m o n d h a t n á n k , hogy o l y a n félreértésekhez vezetett, amelyek részben elősegítették a p r i m i t í v k o m m u n i z m u s r a ,

egyenlősdire v a l ó tö­

rekvések fellépését, részben pedig ösztönözték a fennálló társadalmi

és

politikai rendszer radikális l e r o m b o l á s á r a i r á n y u l ó á l f o r r a d a l m i

hangulat

erősödését. Nincs

itt szó k o h o l t

vádakról.

A

„radikális

szerint m á r 1 9 4 8 - b a n a munkásosztály

marxisták"

elmulasztotta

véleménye

azt a lehetőséget,

hogy a sztálinizmus elleni lázadás mellett a saját b ü r o k r á c i á j a ellen is felkeljen,

és az önigazgatást

„ a történelmi

tudata" jogán harcolja ki,

ne csak j o g a i n a k elismeréseként nyerje el, amit harcolt

ki

számára.

Csak

egyidőben

lázadás lett v o l n a teljes „ f o r r a d a l o m

más

a sztálinizmus

(ezúttal

a JKP)

és a p á r t

a forradalomban".

Így,

elleni

ahogyan

lejátszódott, megszabadult a sztálinista repressziótól, de nem v í v t a ki a „bürokrataellenes f o r r a d a l m á t " .

A m u n k á s o s z t á l y kettős bilincse helyett

egy, de nem kevésbé súlyos, m e g m a r a d t :

amelyet anesztéziái

kellett k ö n n y í t e n i , ez v o l t az önigazgatás, a p á r t által kínált változata. A gyárakban rendelkeztek

a

a dolgozók ismét k o r l á t o z o t t

„belső" viszonyok

munkaterületükön

kívül

szerekkel

1950-ben

az „új

rendezése

terén;

az

o s z t á l y " érdekeinek

fel­

jogokkal

egzisztenciális­

korlátlan

vadász­

területe volt a proletariátussal szemben. T e k i n t e t nélkül a használt minológiára, felvetődik a kérdés, a „radikális m a r x i s t á k " milyen

ter­ törté­

nelmi alapon helyezkedtek erre a „ r a d i k á l i s " állásfoglalásra a jugoszláv társadalommal

A társadalmi

szemben.

viszonyok

három

modellje

A m e n n y i r e e sorok írója előtt ismeretes, a modern szociológiában h á r o m modell szerint lehet felmérni egy t á r s a d a l o m b a n a szociális v i s z o n y o k a t , az „egalitáris", „ d o l g o z ó i - " és „ o s z t á l y - " jelleg szerint. A z m o d e l l " ismérve a p r i m i t í v k o m m u n i z m u s

„egalitáris

nevében a lakosság j ö v e d e l ­

mének kényszer-kiegyenlítése, vagyis erőszakosan háttérbe szorítják a történelmi tényt, hogy minden társadalom munkamegosztáson és míg a munkamegosztás

létezik, az individuális

munka

azt

alapszik,

értéke

soha

sem lehet egyenlő. M i n d e n k i szegénysége itt az erény szintjére lett emelve, és ebben az értelemben a d e m o k r á c i a „ a szegények u r a l m á v a l " A

„dolgozói t á r s a d a l o m "

azonos.

modellje ellentétes feltételezésből indul ki,

hogy az egyének dolgozói státusukban

az általuk végzett m u n k a össze­

tettsége szerint v a n n a k értékelve, a j ö v e d e l m ü k k ö z ö t t i különbség törté­ nelmi szükségszerűség egészen addig a pontig, míg a nológiai f o r r a d a l o m

tudományos-tech­

(a távoli j ö v ő v í z i ó j a ) nem egyenlíti ki az indivi­

duális m u n k a e r e d m é n y e k k ö z ö t t i különbségeket, vagyis a m i k o r az ember felszabadul a m u n k a alól. Végül, a m i n t m á r említettük,

„osztálytársada­

l o m " mindaz,

a

ahol

a viszonyok

konkrét

rendszerében

formális-jogi

legalizálás a l a p j á n a tőkének k o r l á t l a n reprodukálási ereje, és ezzel együtt

a

tulajdonosoknak

is k o r l á t l a n

gazdagodási

lehetősége

van

(nemcsak

anyagi szempontból, hanem a szociális státus tekintetében is — „a te­ kintély

növelése", „a

befolyás növelése", a manipulációs

tér

bővítése

stb.). Anélkül, hogy szükségtelenül

az egyszerűsítésre törekednénk,

szerű szocialista t á r s a d a l m a k b a n

mind

a három

modellt

a

kor­

statisztikailag

arányosan ki lehet m u t a t n i a k ö v e t k e z ő k szerint: „egalitáris m o d e l l " (a termelő és a hasznos termelésen kívüli m u n k a k ö z ö t t a személyi j ö v e d e ­ lem

elosztási a r á n y a

1:1 — a párizsi k o m m ü n

eszménye), a „dolgozói

t á r s a d a l o m " (a legalacsonyabb és legmagasabb személyi jövedelem k ö z ö t t 1:5, vagy a globális elosztásban valamivel n a g y o b b az a r á n y ) , az osztály társadalomban ( 1 : 1 0 — v a g y még t ö b b , a jövedelemkülönbség m á r o l y a n nagy,

hogy

a más

személy

munkájának

kizsákmányolásáról

kell

be­

szélni, tekintet nélkül arra, hogy az illető tá rs adal om kapitalista-e v a g y szocialista). A z a r á n y o k nem önkéntesen lettek m e g h a t á r o z v a . értékek attól függően

alakulnak,

ahogyan

a modern

A határ­

tudományos-tech­

nológiai f o r r a d a l o m a m u n k a f o l y a m a t operációit leegyszerűsíti, és a mű­ veletek rövidebb ideig t a r t ó szakképesítést igényelnek, ily m ó d o n csökken a

közös

munkamegosztás

szerkezetében

az

alacsony- és magas

rangú

m u n k a h e l y e k k ö z ö t t i különbség, távolság. E b b e n az értelemben az ideális típus az 1:5 a r á n y , amit M a r x és L e n i n is, de a későbbi munkaszociológusok is optimálisnak t a r t o t t a k , megfele­ lőnek bizonyult a modern ipari t á r s a d a l m a k feltételei k ö z ö t t is. S z e m m e l láthatóan, az 1:10 a r á n y két indikátor jelenlétét j e l z i : vagy a k i z s á k m á ­ nyolás, amit a magántulajdon

tesz lehetővé, v a g y a b ü r o k r a t a önkényes­

ség v a n jelen, amely az elidegenült magánérdekeltségében rendelkezik a társadalmi m u n k a t ö b b l e t

A jugoszláv tézis Ezúttal

társadalom

osztályjellegéről

ellenőrizetlenül

felett.

szóló

konzekvenciái elhagyjuk

az

állandóan

jelenlevő metodológiai

problémát

—

hogy a statisztika milyen mértékben tükrözi a v a l ó társadalmi helyzetet, és a komputeres módszerek egyformán felölelik-e a társadalom

minden

tagját — , állást foglalunk amellett, hogy a jugoszláv társadalom

„dol­

gozói t á r s a d a l o m " típusú, melyben a státus, presztízs, h a t a l o m és tekintély egyenlőtlen elosztásából k ö v e t k e z ő konfliktusok, latens feszültségek lehe­ tőségeit

szem

(konkrétabban

előtt —

tartva

a

„bürokrataellenes

társadalmunkat

azonosítani

forradalom" kell a z o k k a l

szocialista típusú t á r s a d a l m a k k a l , a m e l y e k logikus történelmi

szükséges az

állam­

sorrendben

— 1 9 5 3 . , 1 9 5 6 . , 1 9 6 8 . , 1 9 7 0 - b e n l á z a d t a k a sztálinista represszió ellen).

E z t a tézist természetesen nem kell minden áron elfogadni, de ettől el­ t e k i n t v e érdekesek a z o k a k o n z e k v e n c i á k , m e l y e k e t a jugoszláv

társa­

d a l o m osztályjellegéből az ellentétes tézis l e v o n t . E tézis szerint az elidegenülés és a dologiasulás n a p j a i n k b a n emberiség sorsa, ezért kancerózus hatása nem kerülhette forradalmakat

sem. T ö r t é n e l m i

szempontból

ez

az egész

ki a

pontos.

A

proletár „radikális

m a r x i s t á k " viszont itt is összekeverték a „ t e n d e n c i ó " és a „ t ö r v é n y s z e r ű ­ ség" fogalmát, ezért kénytelenek v o l t a k o l y a n logikai útvesztőbe melyből o l y a n m e d d ő triumfussal

v á g t á k ki m a g u k a t , m i n t a

esni,

„minden

létező b í r á l a t a " : tekintet nélkül az é r t é k t ö r v é n y h a t á s á r a k e l e t k e z ő szo­ ciális differenciálódásra,

a jugoszláv

társadalom

klasszikus

értelemben

vett osztályjellege nem vitás, m e r t a társadalmi m u n k a m e g o s z t á s b a n szer­ zett m a g a s a b b státusz rendszerint

szociális-politikai h a t a l o m m a l

f o l y á s - h á l ó z a t t a l párosul, ez pedig nem más, m i n t a

és be­

munkásosztálynak

a termelésben lefoglalt helyzetén k í v ü l minden más h a t a l m á t ó l v a l ó meg­ fosztása. Pontosabban mondva,

a munkásosztály

nálunk

is megérte a

munka

felszabadítását ( h a b á r ezt a „radikális m a r x i s t á k " szerint m á r a burzsoá f o r r a d a l m a k is k i v í v t á k , tehát történelmileg semmi újat nem j e l e n t ) , de még nem érte meg a saját felszabadítását, a m i t e l v á r t a saját

forradal­

m á t ó l . A h e l y e t t , h o g y h a t a l m á b a k e r í t e t t e v o l n a egzisztenciájának külső feltételeit ( m u n k a t ö b b l e t , politikai h a t a l o m , államszervezet, pártszervezet, kultúrtevékenység, és a tudat egyéb f o r m á i t ) egy visszás helyzetbe k e ­ rült, m i n d e z t az „új o s z t á l y " s a j á t í t o t t a el, a m e l y a többi réteget m e g ­ h a g y t a a teljes (gazdasági, p o l i t i k a i , kulturális, eszmei) elidegenedés

fel­

tételei k ö z ö t t . E z é r t a t á r s a d a l o m p o l i t i k a i szervezetei teljes erőfeszíté­ sükkel ennek az elidegenülésnek a misztifikálására t ö r e k e d t e k , erre szol­ g á l t a k az a l k o t m á n y o k , pártkongresszusok

és más ideológiai eszközök,

a m e l y e k segítségével a jugoszláv t á r s a d a l o m r ó l egészen más képet lehe­ tett a l k o t n i , m i n t amilyen v o l t reálisan — e v í z i ó szerint. Ennek

alapján

a logikus k ö v e t k e z t e t é s

cársadalom tulajdonképpen

a polgári

az lenne, h o g y

társadalom

a

jugoszláv

egy a l a c s o n y a b b

fej­

lettségi szintű v á l t o z a t a , amelyben a m u n k á s o s z t á l y totális elidegenedé­ sének az új o s z t á l y n a k és közelebbi ill. t á v o l a b b i szegmentumainak „ k e l ­ lemes elidegenedése" felel meg. A személyi j ö v e d e l m e k k ö z ö t t i 1:5 a r á n y , a m e l y a jugoszláv t á r s a d a l o m

szociális szubsztrátumát

képezi nem

az

„ o s z t á l y - " , hanem a „ d o l g o z ó i " jelleg eredménye, és a „radikális m a r x i s ­ t á k " e tények felett átsuhantak, m i k ö z b e n elfelejtették definiálni a saját státusukat, amit kicsit élesebb szemmel nézve, nem is t e k i n t h e t ü n k

vé­

letlennek, mert j ö v e d e l m ü k elég g y a k r a n az átlagos j ö v e d e l e m tízszerese is v o l t , és az „új o s z t á l l y a l " v a l ó asszociáció kellemetlenül érintette volna őket.

Milyen alternatívát láttak ők? A

„radikális m a r x i s t á k " közül szinte egy sem ellenezte sohasem az

önigazgatást.

Sőt, fordítva:

minden

alkalommal,

sokszor

patetikusan,

nagy lelkesedéssel n y i l a t k o z t a k róla. A z ő v í z i ó j u k viszont lényegesen eltért a J K S Z i r á n y e l v e i t ő l . A z a k k o r i k o n t r a v e r z i ó k b a n

legalább két

lényeges eltérési pont v o l t észlelhető: az anarchista és a pluralista. Az

anarchista

v í z i ó a jugoszláv társadalom

integrális

önigazgatású

szervezettségét követelte a „dolgozók t a n á c s a i n a k szövetsége" f o r m á j á ­ ban, a m e l y felölelte v o l n a a társadalom minden szintjét (a v á l l a l a t t ó l a szövetségig), de a forradalmi J K S Z jelenléte nélkül. A z önigazgatás és az egypárt-rendszer — hangsúlyozták — történelmi k o n t r a d i k c i ó (fából v a s k a r i k a ) , mert az önigazgatás az élet spontanítására törekszik, „lentrőlfelfelé" i r á n y u l ó kezdeményezésre, m í g az egypárt-rendszer lefelé"

való

irányításra,

vezetésre

törekszik.

Ezért

a

a „fentről-

„bürokratizmus

elleni f o r r a d a l o m b a n " kellett v o l n a ezt az állítólagos ellentmondást meg­ oldani,

a

„folytatásos

szegmentum

szabad,

s z e r v e z e t i " elv

képlékeny

alapján,

kapcsolati

melyen

viszonyt

belül

tartana

minden

fenn

más

szegmentumokkal az autonitásra t á m a s z k o d ó k a p c s o l a t o k nélkül, a teljes autonómia lehetősége, a „beleegyezés és visszautasítás" lehetősége mellett. Ily módon

„ a dolgozók t a n á c s a i n a k

szövetsége" m e g v a l ó s í t h a t n á

régi

á l m á t az á l l a m és a politikai autoritás minden f o r m á j á n a k azonnali meg­ szüntetéséről. A pluralista v í z i ó v a l a m i k o n k r é t a b b r a törekedett. E n n e k a v í z i ó n a k a legbensőbb lényege, alapvető tétele is anarchisztikus v o l t

— „önigaz­

gatás, de a p á r t n é l k ü l " . E v í z i ó t képviselő „radikális m a r x i s t á k " szerint a d o l g o z ó k n a k hatniuk kell a társadalmi f o l y a m a t o k r a , de minden vülről j ö v ő közvetítés nélkül, a m e l y arra törekedne, hogy az g á r d é " szerepét felvegye, mivel az „ a v a n t g á r d é "

eleve az

v a s t ö r v é n y e " alá kerül és a legrövidebb az elidegenedés,

kí­

„avant­

„oligarchia bürokratikus

szervezet útjára j u t .

Intellektuális

gőg és

kizárólagosság

A z ilyen álláspont legelőször a k á r n y í l t a n a k á r hallgatólagosan a J K S Z - r e v o n a t k o z o t t (a m á r említett meggyőződés l o g i k á j a szerint, vagyis, hogy a jugoszláv f o r r a d a l o m a történelmi k ö r ü l m é n y e k és nem immanens törekvésének k ö v e t k e z m é n y e , ezért a forradalmi

társadalmunk p á r t r a sem

lehet másképp tekinteni, mint a „ k o n j u n k t ú r a p á r t j á r a " és nem m i n t a „ n a g y történelmi elhivatottságú p á r t r a " ) , m a j d később kiterjedt általában a jugoszláv t á r s a d a l o m lényegére v o n a t k o z ó nézetre is. A „radikális for­ d u l a t " szintén az a n t i b ü r o k r a t a f o r r a d a l o m b a n és az

„egypárt-rendszer-

r e l " v a l ó helyettesítésben sajátos pluralizmussal vizsgálták

(a forradalmi

értelmiségiek, forradalmi egyetemi h a l l g a t ó k és m u n k á s o k n a k , az „új t ö r ­ ténelmi t ö m b r ő l " a l k o t o t t ideológiája). A r r ó l nem is kell beszélni, hogy egyes „radikális m a r x i s t á k " eközben a klasszikus többpárt-rendszer m á j á b a n a polgári restaurációval

for­

s z im p a tiz á lt ak.

A „radikális m a r x i s t á k " , mint ismeretes, eszméik megvalósítására a l k a l m a t az egyetemisták 1 9 6 8 . évi szélsőséges megmozdulásában amelyet 1 9 4 8 után a bürokratizmus elleni f or r adal om

az

látták,

„második

törté­

nelmi lehetőségének" tekintették. Nézeteinknek

ilyen k o m p e n d i u m á t a h a t v a n a s évek f o l y a m á n

hetvenes évek elején megkísérelték a szociológia a n y a g á b a

és a

átömleszteni,

mint a „radikális k r i t i k a i t u d a t " és m i n t „negatív nézetet, amely tálisan szállt szembe az elidegenedett g y a k o r l a t t a l " . I l y e n alapon

fron­

próbált

„belgrádi-zágrábi szociológiai i s k o l á v á " v á l n i , és (a r o k o n filozófiai tendenciókkal együtt) m e g h a t á r o z o t t

számú egyetemi tanszékeken

dolgozó

szociológust gyűjtött m a g a k ö r é ezekben a k ö z p o n t o k b a n azzal a céllal, hogy hatását más k ö r n y e z e t e k r e is kiterjeszti. A b b a n az időben, m i k o r még úgy látszott, hogy a jugoszláv társada­ lommal v a l ó összeütközése nem ölt ilyen drasztikus méreteket,

sokkal

n a g y o b b kilátása volt különösen az ifjú nemzedék érdeklődésének

felkel­

tésére, mint később (a hetvenes é v e k b e n ) , a m i k o r a fő ideológusok eufó­ rikus elragadtatása m e l y szerint

és az „igazi m a r x i s t a " elhivatottságuk

„autesztikus

ismereteket" h í v a t o t t a k

beképzelése,

terjeszteni,

már

ön­

i m á d a t b a csapott át, és az átlagos szociológiai ízlés számára is visszata­ szító volt. Ú g y tetszett, nem t a r t o t t á k

eléggé szem előtt a

közmondás

értelmét, hagyd m á r abba, mielőtt m e g s o k a l l j á k ! — de a k ö v e t ő i k hir­ telen megcsappanását

tö b b e k k ö z ö t azzal az intellektuális

elfásultsággal

is kell m a g y a r á z n i , amit az anarchista és nihilista rendszerek rutinos is­ mételgetése v á l t o t t ki. E z t a látszólagosan mellékes tényt, azért is meg kellett említeni, mert nem ritkán ezt a csökkenést a szabad szociológiai gondolkodás elleni állítólagos párt-repressziók számlájára

A tudományos

önelégültség

írták.

tetőfokán

A hetvenes évektől kezdve szociológiánkban egy sajátos i r á n y z a t o t lehet figyelemmel követni, amely kissé szorosabban fűződött ciológusok kis csoportjához, és amely a „radikális tiáját,

osztályhűségét

irányzat

fejlődése

élvezte, h a b á r

f o ly a m á n

a

marxisták"

kissé szokatlan

jugoszláv

a ljubljanai szo­

társadalom

formában. első

szimpá­ Ez

az

bírálatától

kezdve egészen a valósággal szembeni intellektuális aroganciájáig a tu­ dományos önelégültség t e t ő f o k á n

elutasította, hogy egyáltalán

„marxis-

tának"

nevezzék, h a b á r

nem t a l á l t

semmilyen m á s

teóriái

címet. A z

általános nézete szerint valóságunk egy t ú l h a l a d o t t m a r x i z m u s , nemcsak a tendenciói történelmi t a r t a l m a m i a t t bizonyítására,

hogy

a

történelemben

(lehetőség a n n a k olyan

állandó

a

tudományos

törvényszerűségek

u r a l k o d n a k , a m e l y e k a r r a u t a l n a k , hogy a k o m m u n i z m u s

az emberi lét

felsőbb f o r m á j a ) , h a n e m a módszerek kérdése m i a t t is. M i u t á n a „ r a d i ­ kális m a r x i s t á k k a l " együtt elvetették a dialektikus és történelmi

mate­

rializmus, m i n t módszer gondolatát is, ez az i r á n y z a t reményeit a pol­ gári szociológiai t u d o m á n y o k

„ k v a n t i f i k á l ó " módszereibe vetette,

mert

meggyőződése szerint egyedül ezek segítségével lehet egzakt ismereteket szerezni a jugoszláv társadalomról kellett

felcserélni, míg

a

is. A m a r x i z m u s t

konkrét

kutatásokban

funkcionalizmussal

szigorúan

„objektív",

vagyis a „semleges i d e o l ó g i a " elvét kell a l k a l m a z n i , amely a szocioló­ gust megóvja az elkeveredéstől, a „politikai a g y m o s á s t ó l " és a vizsgált helyzet fölé emeli, nehogy megfertőződjék tőle (mint a sebészeti k l i n i k á n , ahol a műtős személyzetet vastag réteg v a t t á v a l k ö t i k be, h o g y elkerüljék a kölcsönös fertőzést a beteggel). A sebészeti k l i n i k a módszeréhez sonlóan

kellett

magukat

volna

„szigorúan

felépíteni

a

szociológiai k u t a t ó

t á v o l t a r t ó " professzorokkal, asszisztensekkel és an­

k é t v e z e t ő k k e l , a k i k a valóság megközelítése előtt instrumentumaikat „tudományos

ha­

institúcióinkat: a

o b j e k t i v i t á s " desztilált vizében fertőtlenítenék, és immúni­

sak lennének a „piszkos v a l ó s á g g a l " szemben. Természetesen a m a r x i z ­ mus „ o s z t á l y " és az „ i d e o l ó g i a " kategóriái nem lehetett eléggé megfelelő desztillátum az erkölcsi kézmosáshoz. E z é r t ezt a k ü l ö n b ö z ő szociológiai metodológiai i r á n y z a t o k b a n

lelték fel, a m e l y e k nélkülözik a

kiindulási

heurisztikus feltételek megalapozottságát, és v á l l a l t á k azt a k o c k á z a t o t , hogy „ e l m e r ü l j e n e k " a valóságban anélkül, h o g y v a l a m i teljeset m o n d a ­ n á n a k róla, elvétve egészen p o n t i c i p á l t betekintést szerezhetnek. az i r á n y z a t n a k

a képviselői mint „a b ü r o k r a t a

gondolkodás

Ennek

huncutko­

d á s a i t " előre elvetették azt, hogy a társadalom, különösen a szocialista társadalom nem azonos a biológiai szervezettel, a „szociológiai i g a z s á g o k " nem azonosak a „ b i o l ó g i á v a l " , a szociológiai k u t a t ó nem ugyanaz, mint az o r v o s ; a „szociológiai i g a z s á g o k b a n " nem a „tiszta é s z "

uralkodik,

hanem az „ i g e n " és „ n e m " , a két véglet k ö z ö t t egész sor á r n y a l a t i lönbségű v á l t o z a t van, végezetül, hogy m a g a az igazság sem hanem

a

történelmi

körülmények

„osztályjellegű" (az ő szótárukkal maga valóságában

által

feltételezett,

tehát

kü­

abszolút,

végsősoron

élve — „ i n f i c i á l t " ) . A z igazságot a

kell " l e m e z t e l e n í t e n i " , ez v o l t a „radikális

marxis­

t á k k a l " közös nézetük, k ö v e t e l m é n y ü k , melynek megvalósítására az éle­ tében először erőszakos deflorációt e l k ö v e t ő ember kíváncsi k i t a r t á s á v a l törekedtek. M i k o r ezen a tetten túl v o l t a k és felvetődött a kérdés, m e r r e tovább?

—

a többség nem

tudván

mitévő

legyen, felhúzta

vállát

és

v a g y a m á r említett anarchista-pluralista feleletet dadogta, v a g y egysze­ rűen

megelégedett

célja",

azzal

a végső eredmény

a

megállapítással,

„tiszta é s z " az ő m e g f o r m á l á s u k b a n hogy

hogy

„a

nem lényeges. I l y m ó d o n

a jugoszláv társadalmi

kritika

ö n m a g a előtt kapitulált,

valóság s z á m á r a

önmaga

tulajdonképpen

a

anélkül,

v a l a m i hasznosat

adott

volna. Mindkét irányzat

elvetette L e n i n t , „régi b a l o l d a l i n a k " vagyis o l y a n

személynek t e k i n t e t t é k , akit „ a bolsevista k o r " keretében kell értékelni, de azon túl nincs semmilyen történelmi jelentősége.

Kísérlet

az uralkodó

nézetként

való

erőszakos

fellépésre

I r o d a l m u n k b a n , sajtónkban az utóbbi időben igen sok o l y a n írás látott napvilágot, a m e l y e k ezekkel az i r á n y z a t o k k a l f o g l a l k o z t a k , amit ezúttal nem szükséges megismételni. E z e k az i r á n y z a t o k a szociológiánkban v e ­ zető szerepre t ö r e k e d t e k egészen az utóbbi időkig. H a figyelemmel k ö ­ vetjük ezeknek a törekvéseknek a történetét, két időszakot k ü l ö n b ö z t e t ­ h e t ü n k meg: az elsőben még v o l t remény

arra, hogy a

dogmatizmus

k o n s t r u k t í v k r i t i k á j á v á alakul, és hozzásegít a J K S Z - n e k az önigazgatású szocializmus építésében a t o v á b b i , reálisan lehetséges a l t e r n a t í v á k kere­ sésére i r á n y u l ó erőfeszítéseihez; a m á s o d i k b a n

pedig intellektuális a r o -

ganciába, e x k l u z i v i t á s b a t o r k o l l o t t különösen a J K S Z - s z e l szembeni v i ­ szonyában, n y í l t a n o l y a n m e g o l d á s o k r a t ö r e k e d t e k , amelyek h a t á s á t

a

jugoszláv t á r s a d a l o m b a n nem lehetett v o l n a felmérni. A „radikális m a r x i s t á k " intellektuális gőgje, kizárólagosságra t ö r e k v ő magatartása

a szociológiai és filozófiai

szakegyesületekben is megnyil­

v á n u l t : a z o k a t a társadalmi t u d o m á n y o k k a l f o g l a l k o z ó d o l g o z ó k a t , a k i k nem

az

ő modelljeik szerint

gondolkodtak,

folyóirataikban

közzétett

részrehajló, elfogult k r i t i k á k b a n t u d o m á n y o s összejöveteleken e l h a n g z o t t nyilvános b í r á l a t o k b a n igyekezték r á g a l m a z n i , magánjellegű i n t r i k á k k a l , külföldi

alapokból

ösztöndíjazásuk

megakadályozásával

—

ahol

igen

döntő szavuk volt — , tanszék foglalás a l k a l m á v a l vulgáris, objektivitás nélküli r e f e r á t u m o k b a n

kompromittálták,

v a g y csak egyszerűen „ a re­

zsim e m b e r é n e k " , „ k a r r i e r i s t á n a k " v a g y „ b e s ú g ó n a k " denunciálták. S ő t , azokat

a szociológusainkat, a k i k m u n k á j u k k a l

vitathatatlan

autoritást

v í v t a k k i , és nem v o l t k ö n n y ű ilyen módszerekkel k o m p r o m i t t á l n i , gú­ n y o l ó d v a szemlélték, m i n t „jóindulatú professzorokat", a k i k n e k az í r á ­ sától senkinek sem fog fájni a feje, és j ó i n d u l a t u k é r t megérdemlik, h o g y egy

kis vállveregetést k a p j a n a k . A z ilyen megengedhetetlen

magatartás

nem v o l t k i z á r ó l a g a tanszéken dolgozó k o l l é g á k iránt f e n n t a r t v a , a k i k nem á l l t a k a „radikális m a r x i s t á k " mellé. K e z d e t t ő l fogva a z o k b a n

a

környezetekben

dolgozó

szociológusokkal

szemben

is

kinyilvánították,

ahol a társadalmi t u d o m á n y éppen kezdett fejlődni ( S z a r a j e v ó , S z k o p j e , T i t o g r a d , Priština, Ú j v i d é k stb.) ahol természetesen nem érhettek el azon­ nal rendkívüli eredményeket. E z e k b e n a k ö r n y e z e t e k b e n m ű k ö d ő szocio­ lógusok gúnyolása különösen ott fejlődött k i , ahol a „radikális m a r x i s ­ t á k " r á g a l m a i k b a n állandóan azt a meggyőződést terjesztették, h o g y ezek a kollégáik genetikailag „ á l l a m a l k o t ó m e n t a l i t á s ú a k " , mivel nem demok­ ratikus, hanem és állandóan

autokratikus

hagyományok

feltételei k ö z ö t t n ő t t e k

veszélyt jelentenek k ö r n y e z e t ü n k b e n

„pedigrével" rendelkező „szabad g o n d o l k o d ó k "

A

a

fel,

polgári-demokrata

számára.

kakukktojás

Szükségszerűen szembekerült egymással a jugoszláv t ár s adal om és a „ r a ­ dikális

marxisták"

irányzata.

Ahogyan

a

dogmatizmus

is

túlságosan

szűknek bizonyult a történelmi tendencióinak szellemi felölelésére, a „ r a ­ d i k a l i z m u s " felelőtlen lezserségében és „minden

létező kíméletlen

l a t á b a n " túlságosan „ k o m ó t o s n a k " bizonyult. A h e l y e t t , h o g y a

bírá­

társada­

lom iránti v i s z o n y á t a „tudatos l é t " keretei k ö z ö t t a l a k í t o t t a v o l n a , ahol a gondolat v á l l a l j a a g y a k o r l a t sorsát, és vele együtt „keserves k ö z b e n ­ j á r á s " által ( H e g e l ) az új lehetőségek felé tör, m i k ö z b e n az elmélet és a valóság „történelmi ú t i t á r s a k " , ezért az értelmiségi sem lehet más, m i n t ennek

az egységes f o l y a m a t n a k

a részese

—

a „radikalizmus"

ezzel

ellentétesen j á r n a k el — a társadalmat, a „tudatos l é t e t " f e l b o n t o t t a a „létezés t u d a t á r a " és m a g á r a a „létezésre" ( p r ó z á b a n kifejezve a „ k r i t i ­ kai szellemre" és a „piszkos v a l ó s á g r a " ) és ennek keretében m a g á t „tiszta

é s z " megtestesülésének

tekintette

a

„tisztátalan

a

realitásokkal"

szemben, amelytől az intellektuális szeszélyei m i n d messzebb

sodorták

I l y módon megkövetelte a jugoszláv szociológustól, h o g y a szociális v a l ó ­ ság fölé helyezkedjék és o l y a n k ö v e t e l m é n y e k e t támasszon vele szembe, a m e l y e k n e k nem tud eleget tenni, tekintettel a történelmi fejlettségi fo­ k á r a . H a s o n l ó k é p p e n idővel szemmel l á t h a t ó v á v á l t , hogy a társadalom nem tűrheti t o v á b b a lényegének nem megfelelő k r i t i k a i szellem elbur­ j á n z á s á t , amely hamissága mellett cinikus is volt, m i n t h a nem a saját-, hanem v a l a m i l y e n más világból eredne. M a r x által kitűnően l e í r t m e t o ­ dológiai eljárás szerint a „ r a d i k a l i z m u s " a valóságban egy egészen más (idegen) tudatot ültetett el (a k a k u k k t o j á s h o z h a s o n l ó a n ) , hasonlóképpen e tudat keretében egy másfajta alapvető

valóságot a k a r t

k i a l a k í t a n i , amely

elképzelésében is lényegesen eltért a f o r r a d a l o m t ó l .

az

Ahelyett,

hogy a szociológus a realitásokból indult v o l n a k i , szerintünk a realitás­ sal szemben „ a tiszta é s z " p o z í c i ó j á r a kell helyezkednie és intellektuális

önkényességgel

alapjaiban

le kell azt

rombolni.

Mi marad

mindezek

után, ez volt a legkevésbé fontos: a lényeg m a g a a b í r á l a t volt, de arra, hogy a k r i t i k a utolsó triumfusa

meddő lenne, s a g o n d o l k o d ó n a k

arra

nem volt szabad kitérni.

A szociológiai

elmélet

sokoldalú

fejlődése

E z lett v o l n a az az alapvető ok, amiért a jugoszláv szociológusok t ö b b ­ sége nem tette m a g á é v á a „radikális m a r x i s t á k " gondolkodásmódját, tikusan e l h a t á r o l t á k m a g u k a t b á r ők ellenkező hatást

kri­

a „radikális m a r x i s t á k " törekvéseitől, ha­

kívántak

elérni itthon

is és külföldön

vagyis azt, hogy ő k a mi egyedüli szociológus értelmiségünk, más v a g y csak dogmatikus, vagy „jóindulatú

is —

mindenki

professzor".

H a tehát eltekintünk e két említett tendenciától — a „dialektikus és történelmi m a t e r i a l i s t á t ó l " és a „radikális m a r x i s t á t ó l " — ki kell hang­ súlyozni, a szociológiánk a h a t v a n a s évektől k e z d v e jelentősen fejlődött. E z t kedvezően elősegítette az a tény, hogy a jugoszláv társadalomban sztálinizmussal

v a l ó szakítás után más szocialista országoktól

a

eltérően

nem v o l t „hivatalos m a r x i z m u s " sem hivatalos ideológus személy. A szo­ ciológiai elmélet sokoldalúan fejlődik. E l t e k i n t v e attól, hogy n a g y pél­ dányszámban

olyan

tankönyvek

is lettek

nyomtatva,

melyekben

még

mindig fellelhető a „dialektikus és történelmi materializmus", a k ö z é p ­ iskolai és egyetemi t a n k ö n y v e k gazdag i r o d a l m a jelent meg, amelyekben megnyilvánult

— magától

tanai korszerű

értetődő

interpretációjának

különbségekkel

fejlődése.

—

M a r x és Lenin

Mindinkább

kifejezésre ju­

tott a „ n y í l t m a r x i z m u s " ellentétben a m a r x i z m u s k o r á b b i zárt

doktrínáival.

kutatásokkal

E z a nyíltság

legelőször is elvetette

szembeni és az ún. „ k ü l ö n

s z o c i o l ó g i á k k a l " szembeni b i ­

zalmatlanságot. E l v e t e t t e azt a dogmatikus lista t á r s a d a l o m b a n

nincs mit kutatni,

hermetikusan a szociológiai

szemléletet, hogy a szocia­

mert az elmélet és a

gyakorlat

eleve megegyeznek, és a valóság ( g y a k o r l a t ) — igazsága m á r az elmélet­ ben b e n n f o g l a l t a t i k . E z a dogma igen veszélyes és káros lehetett v o l n a , mert az ideológia és a g y a k o r l a t k o n z e r v á l á s á v a l és az elmélet

olyan

n a g y f o k ú elszegényítésével fenyegetett, m e l y a f o g a l m a k puszta j á t é k á r a , minden

képzeletet

nélkülöző

skolasztikára

szorítkozik.

Az

k u t a t á s o k ösztönözték a „szociológiai i m m a g i n á c i ó t " , amely

empirikus mindjobban

behatolt a társadalom lényegébe, és sokkal e g z a k t a b b a n megismerte, mint a „dialektikus és történelmi m a t e r i a l i z m u s " beszűkült v á l t o z a t a . A z így megismert igazságok sokszor kellemetlenek v o l t a k , és éppen ezért a „ k o r a i diagnózis" fázisában, vagyis még m i k o r tendencióként

még

nyilvá-

nultak

meg,

kutatási

a

deviációs jelenségek megszüntetését

módszerek

ösztönözték.

Ez

a

további tökéletesítését feltételezte. B e b i z o n y o s o d o t t ,

hogy a dialektikus és történelmi materializmus lehetőségei t á v o l r ó l sem merültek ki, az általános metodológiai elvei csak rendszerezett,

kidolgo­

zott empirikus t e c h n i k a által érvényesülhetnek megfelelően. D e itt is egy dogmatikus tévedést kellett áthidalni, mégpedig azt, hogy a technika a „burzsoá

s z o c i o l ó g i a " t a l á l m á n y a , és ez sok előreláthatatlan

ménnyel j á r h a t , kérdésessé teheti a valóságszemlélet m á r d o t t " ideológiai

Merre

következ­

„meghonoso­

rendszerét.

további

Szociológiai

tudományos

kutatásainkra

a

tudományos

munkatársak

is

különbözőképpen tekintettek. A „dialektikus és történelmi m a t e r i a l i z m u s " hívei k i t a r t ó a n figyelmeztettek arra, hogy m a g u k b a n rejtik az „ideológiai aknamunka",

a tudományos

rosszindulat

és p o l i t i k a i „hátsó

gondolat"

lehetőségét. E z é r t elvetettek minden olyan eredményt, amely a legkisebb mértékben is eltért v a l a m e l y „ ö r ö k é r v é n y ű " dogmatikus tételtől. A „ra­ dikális m a r x i s t á k " a kutatások költségét gúnyos cinizmussal szemlélték, miközben kiemelték, hogy a kutatási eredményeket a napi p o l i t i k a szük­ ségleteihez i d o m í t o t t á k , v a l ó igazságok pedig a funkcionáriusok

fiókjai­

n a k mélyére v a n n a k rejtve. K o m m e n t á r j a i k b a n — amiket szinte n a p o n t a lehetett hallani a „radikális m a r x i s t á k " köreiben — azt

hangoztatták,

hogy a jugoszláv t á r s a d a l o m b a n nincsen kilátás o l y a n egyesületek tagjai által végzett g y a k o r l a t i k u t a t á s o k k a l v a l ó szociológiai ismeretekhez jutni, a k i k n e k a tudata, lelkivilága állandó ideológiai n y o m á s és indoktrináris hatás alatt van, nem t u d n a k n y í l t a k és őszinték lenni, az

indoktrináris

hatás g y a k r a n olyan méretű, hogy maguk sem tudják mi történik löttük, ezért nincs kilátás arra sem, hogy a kutatás eredménnyel

körü­ járjon.

A kutatás teljes mértékben formalizmussá v á l i k , sokszor még a hivatalos politika blanko-fedezésére is szolgál. M á s oldalról vizsgálva a sem „ t i s z t á k " — k o r r u m p á l j a

ő k e t a k a r r i e r kilátása, ha

kutatók

felfedezésük

megegyezik a politikusok elvárásaival, de ő k m a g u k is „ideológiailag meg v a n n a k k e v e r e d v e " ezért eleve kétségbe kell vonni alkalmasságukat,

tár­

gyilagosságukat. E n n e k ellenére sem a „dialektikus és történelmi m a t e r i a l i z m u s "

kép­

viselőinek, sem a „radikális m a r x i s t á k " szószólóinak nem sikerült néze­ teikkel m e g a k a d á l y o z n i a szociológiai-kutatási t r a d í c i ó n k kialakulását, de ez még nem jelenti azt, hogy elálltak inszuniációs módszereiktől. M i n d e z mennyire van így, legjobban a szociológiai és más kutatási

intézmények

eredményes tevékenysége, v a l a m i n t az ifjabb szociológus-nemzedék sike­ res startja igazolja, amely a két i r á n y z a t közül egyiknek sincs befolyása alatt.

így tehát — merre

végül felelhetünk tovább?

arra

a kérdésre

is

A J u g o s z l á v Szociológiai T á r s a s á g többéves m u n k á j a szakadt el a z o k t ó l a dogmatikus, dialektikus és

alatt

fokozatosan

történelmi-materialista,

pozitivista törekvésektől, m e l y e k azt c é l o z t á k , hogy a tevékenység t o ­ vábbra

is a túlhaladott

megállapíthatjuk,

hogy

szociológiai módszerekkel a hetvenes

évektől

kezdve

szinte teljesen eltűntek (ami egybeesik a t u d o m á n y

folyjék. ezek a

Elégedetten tendenciók

helyzetével is) szó­

szólóik pedig mind r i t k á b b a n lépnek fel a tudományos összejöveteleken. E z az idő viszont a „radikális m a r x i s t á k " agresszív fellépésének az ideje, a k i k a dogmatizmus

elleni h a r c o t csak m a g u k n a k

s a j á t í t o t t á k ki, hogy

ezáltal legyen ürügyük a társaság p r i v a t i z á l á s á r a , és saját k o n c e p c i ó j u k a t érvényesítsék — m i n d a z o k k a l a k o n z e k v e n c i á k k a l együtt, m e l y e k r ő l m á r beszéltünk. E z a nyomás viszont csak egy m e g h a t á r o z o t t ideig t a r t h a t o t t . A J u g o s z l á v Szociológiai T á r s a s á g ( J U S ) keretében összeütközésre kellett hogy sor kerüljön, m i k o r a vezetőség és a tagság egy része a „radikális m a r x i s t á k " hatására

a társaság angazsmanját

tudománytalan

c é l o k felé

a k a r t a fordítani, és a m i k o r egyesek p o l i t i k a i m a g a t a r t á s a túllépte a t a g ­ ság többség t o l e r a n c i á j á n a k hatását. E z e k b ő l az o k o k b ó l k i f o l y ó l a g a J u g o s z l á v Szociológiai T á r s a s á g m ú l t évi közgyűlését meg sem t a r t o t t á k , s az ez évi is a k o r á b b i vezetőség felmentésével le is zárult.

A jugoszláv

szociológia

Ebben a vonatkozásban

távlatai a J u g o s z l á v Szociológiai T á r s a s á g és á l t a l á b a n

a jugoszláv szociológia t á v l a t á r ó l kell beszélni. A küldötti rendszer elvein új f o r m á b a n

megalakult társaságnak

b á r m e l y i r á n y z a t eluralkodásától

— ez az elv h í v a t o t t

megvédeni

— be kell kapcsolódnia a

társadalmi

t u d o m á n y u n k fejlődésébe, a dogmatizmustól

és a hamis

radikalizmustól

megszabadulva a tudományos eredmények által az elkerülhetetlen nézet­ eltérések

mellett

kutassa

a

társadalmunk

további

lehetőségeit,

és

ily

módon mentesüljön a m a x i m a i i z m u s r a és minimaiizmusra irányuló t ö r e k ­ vésektől. Végezetül be kell m á r b i z o n y í t a n i , hogy a szocializmus építése összetett történelmi f o l y a m a t , amelyben nem csak az v a n , hogy a p o ­ litika „ é p í t " , a t u d o m á n y

pedig csak „ r o m b o l " , hanem amelyben

mind

a kettő

egy közös ügyön

ténykedik,

nem

„két

szembenálló

félként",

hanem a valóság két k o n v e n g á l ó részeként, a „tudatos létezés" megnyil­ vánulásaként. E k k o r a szociológia is elnyeri az ő t megillető tekintélyt, amit egy kissé megingatott a „radikális m a r x i s t á k n a k " az a törekvése, mellyel a t u d o m á n y t és a p o l i t i k á t külön v á l a s z t o t t á k , amire legkevésbé van szüksége

társadalmunknak. F o r d í t o t t a Megadja

(Borba, a J D N S Z S Z 1976.

augusztusa)

napilapja

Ida