Fuad Muhić
VÁZLAT A JUGOSZLÁV SZOCIOLÓGIA FEJLŐDÉSÉRŐL
A jugoszláviai szociológia két évtizedes fejlődési szakaszában nem hatta
ki m a g á t
a társadalomban
zár
lejátszódó f o l y a m a t o k b ó l , h a n e m
kö
vette a n n a k fejlődési tendenciáit. B i z o n y o s értelemben e f o l y a m a t o k tük rözője v o l t és önnön létét m e g h a t á r o z ó m ó d o n dolgozta fel a z o k a t .
A
szociológia léte viszont nem v o l t sem egyértelmű sem idillikus, h a n e m sokkal i n k á b b v á l t o z ó , és így m a is érezhető a kétkedés t o v á b b i
fejlő
dését és p e r s p e k t í v á j á t illetően. M i v e l ez a t u d o m á n y á g j e l e n k o r i intel lektuális életünk nagyon jelentős részletét képezi, szeretnénk rövid tekintést
adni
a
szociológia helyzetéről
hetvenes évek közepéig terjedő
az
ötvenes
évek
át
közepétől
a
időszakban.
E g y á l t a l á n nem véletlen az, hogy ennek az i d ő s z a k n a k a kezdete az ötvenes évek közepére esik. E b b e n az időszakban m á r ugyanis a j u g o szláv elmélet m i n d j o b b a n felszabadul a sztálini dogmatizmus örökségé től,
amely
mint
egy
rosszindulatú
1 9 4 8 - a s sebészi b e a v a t k o z á s
kinövés
sanyargatta,
a
határozott
ellenére is. E z a „ v á g á s " nem
tudta
egy
csapásra megszüntetni azt a patologikus szövevényt, a m e l y a szociológiai gondolkodás
legfontosabb,
legjelentősebb kategóriái
körül
csontosodott
meg, h o g y t i t k o l v a létét mindaddig lappangjon, míg nem j ö n el az az idő, amely ösztönzően újra felszínre hozza. T ö b b ilyen maradi, tikus-pozitivista
dogma
szövevény is volt, amelyeket ahhoz, h o g y a tudat
ne
maradjon le a t a r t a l m á b a n új szocialista és politikai g y a k o r l a t t ó l , minél előbb h a t á s t a l a n í t a n i kellett. A z említett „ s z ö v e v é n y e k " az előző időszak maradványai
v o l t a k , a m e l y e k n e k állhatatossága legjobban abban a k é t
értelmű állásfoglalásban tűnik ki, mely szerint a m a r x i z m u s a
Szovjet
unióban Lenin h a l á l a után nem jelentette a m a r x i z m u s r e v í z i ó j á t , elméleti téren, csak a g y a k o r l a t b a n .
A szociológia Az
mint
„burzsoá
tudomány"
egyik legjelentősebb m a r a d v á n y
minden
bizonnyal
az a szemlélet
volt, a m e l y a szociológiát „burzsoá t u d o m á n y n a k " t e k i n t e t t e . E z a j e lenség a z o n b a n n á l u n k nem volt hosszú életű, a sztálini
dogmatizmus
k r i t i k á j á n a k kezdetétől mindössze néhány éven keresztül k ö v e t h e t ő n y o m o n . É p p ezért ezt a jelenséget nem kellene o l y a n szigorúan megítélni —
hisz a b b a n az időben v i l á g v i s z o n y l a t b a n is számos o l y a n
dilemma
volt, amelyet a szociológia még nem tisztázott — , de különösen nem kell o l y a n szigorúan elítélni, m e r t épp ennek a nézetnek
azért
néhány
szószólója későbbi m u n k á j á b a n jelentősen h o z z á j á r u l t a szociológiai gon dolkodás fejlődéséhez. Ezt
a szemléletet mégis túl kellett haladni, m e r t kettős értelme volt,
az pedig eltér szocialista t á r s a d a l m u n k zsoá t u d o m á n y n a k "
lényegétől. A szociológiát „ b u r
tekintő szemlélet először is azt a pozitivista tézist
fejtette k i , m e l y szerint a szocializmusban nem lehet n a g y o b b eltérés az elmélet és g y a k o r l a t k ö z ö t t , és az ideológia sem idegenülhet el a v a l ó ságtól, ezért ilyen értelemben a megismerést „szigorú t u d o m á n y o s " m ó d szertani elvek a l a p j á n szorgalmazó szociológiai k u t a t á s o k r a
sincs szük
ség. A z az elv a l a p j á n , hogy „ a g y a k o r l a t b a n is jelen v a n minden, a m i t az elmélet k i f e j e z " , m á r előre feltételezik, hogy a szocializmus építésé ben, ahogy azt H e g e l m o n d a n á , „ a szellem dologiasult és az anyagi szel lemivé v á l i k " — és ebben a leegyszerűsített v i s z o n y b a n nincs is mit k u tatni, ezért egy o l y a n t u d o m á n y n a k , m i n t a szociológia, nem lenne t á r gya, így létjogosultsága sem. Másrészt viszont, amennyiben a gondolkodás k u t a t ó i
dimenzióját el
is ismernék legálisan, állandóan k i lenne téve a n n a k a veszélynek, hogy „ d i v e r z á n s s á " n y i l v á n í t s á k , h a felismerései kérdésessé tették v o l n a a m á r meghonosodott, felállított d o g m á k a t . E z a raisonnement
nyilvánvalóan
figyelmen k í v ü l h a g y j a Engelsnek azt a megállapítását, amelyet August B e b e l n e k írt ( 1 8 9 1 . május 1 2 . ) levelében tesz, m e l y szerint: —
a p á r t n a k szüksége v a n szocialista t u d o m á n y r a ,
„önöknek
de ez nem létezhet
mozgásszabadság nélkül. B e l e kell nyugodni a kellemetlenségekbe is, s ezt legjobb méltósággal tenni, v o n a k o d á s n é l k ü l . " E b b ő l k i f o l y ó l a g a „szo ciológia, m i n t burzsoá t u d o m á n y " kritikusai m e g m a r a d t a k azon az állás ponton, hogy a mi k ö r ü l m é n y e i n k k ö z ö t t elegendő a dialektikus, törté nelmi materializmus, m i n t az össz társadalmi t u d o m á n y összefoglalója, és hogy b á r m e l y más t u d o m á n n y a l v a l ó „kísérletezés" b i z o n y t a l a n v a g y éppen szubverzív a „gondolkodás k i p r ó b á l t és felülvizsgált m o d e l j e i h e z " viszonyítva. E z az álláspont a z o n b a n a k o m o l y tudományos és p o l i t i k a i k r i t i k á n a k nem tudott sokáig ellenállni. A „dialektikus és történelmi m a t e r i a l i z m u s "
a b b a n az a l a k j á b a n , amelyet m e g t a r t o t t a sztálinizmussal v a l ó leszámolás után is, és amellyel fékezte v o l n a az ötvenes évek j u g o s z l á v elméleti kutatásait, csak „ p r e p a r á l t m ó d s z e r " v o l t , a m e l y n e k elméleti és módszer tani felújítása nem t u d t a radikálisan l e r o m b o l n i a K o m i n t e r n és T á j é koztató Iroda időszakának
hermetikusan
zárt
marxista
E z e k az állítások elsősorban a z o k r a a t u d o m á n y o s
pozitivizmusát.
dolgozóinkra
vo
n a t k o z t a k , a k i k még nem fogták fel a sztálinizmustól v a l ó elszakadásunk k o r s z a k a l k o t ó jelentőségét, és ezt az elszakadást csak g y a k o r l a t i - p o l i t i k a i oldalról fogták fel, v a g y legfeljebb abból a szemszögből, h o g y nem teszi szükségessé a I I I . i n t e r n a c i o n á l é m a r x i z m u s á n a k
radikálisabb
felülvizs
gálását. A z ő esetükben „megkésett t u d a t r ó l " beszélhetnénk, a m e l y szá m á r a felfoghatatlan az a gondolat, h o g y a sztálini k r i t i k a épp azon a tudományos felismerésen alapszik, h o g y a szocializmusnak szükségszerűen különböző
formái v a n n a k
és jelentősége épp
nem pedig a politikai voluntarizmusban A t o v á b b i a k b a n tudományos
ebben a felismerésben és
van.
gondolkodásunk
új h o r i z o n t o k a t
nyitott
a m a r x i z m u s sajátos hozzáállása és megvalósítása felé. J e l e n t ő s lépés v o l t a n n a k a sztálini t a n í t á s n a k a b í r á l á s a , a m e l y szétválasztja a „ d i a l e k t i k a h á r o m jellegzetességét" a materializmus „négy jellegzetességétől", és így mechanikusan figyelmen k í v ü l h a g y j a a k a p c s o l a t o t a m a r x i tanítás m a terialista szubsztrátuma
és a n n a k
módszertani-dialektikus
felfogása k ö
zött. A történelem eszencialisztikus felfogásának letörésével, mely szerint a szovjet
szocialista modell ö n m a g a
célja és eszhatológikus terminusa
lényegbeli szakadás j ö t t létre a történelmi materializmus
is,
interpretálásá
n a k területén is. A többi dialektikus materialista és történelmi
gondolati
szerkezet is, a m e l y a sztálinizmussal v a l ó szakításig érintetlen m a r a d t és mind
nagyobb
akadályt
j e l e n t e t t a jugoszláviai m a r x i z m u s
merészebb
v á l l a l k o z á s a i b a n , most tanúja l e t t önnön l e r o m b o l á s á n a k . A z ötvenes é v e k k ö z e p e t á j á n ez a helyzet m i n d n y i l v á n v a l ó b b á vált. A J K S Z p r o g r a m j a és a tudományos, p o l i t i k a i szemlélet alaposan meg i n d o k o l t a az önigazgatást — mint a szocializmus eredeti (hiteles) m o delljének elméletét és g y a k o r l a t á t . U g y a n a k k o r — „ a t u d o m á n y a saját m a g a b í r á j a " álláspont alapján — lehetővé tette a szociológia t o v á b b i fejlődését, a m e l y n e k szintén be kellett illeszkednie ennek a hitelességnek az értelmébe, ha nem a k a r t a elismételni a m á r t ú l h a l a d o t t a k a t , v a g y m a gáévá tenni a z o k a t a m o d o r o s n a k nyugati
irányzatok
hatására
m o n d h a t ó eszméket, a m e l y e k
„radikálisan
hódítani. T á r s a d a l o m t u d o m á n y u n k
ú j " jelző a l a t t
akartak
egyes teret
tövises fejlődési útja, a m e l y nem le
hetett ellentmondások, d i l e m m á k és n y í l t nézeteltérések nélkül, képpen megérdemli az olvasó figyelmét.
minden
A J K S Z p r o g r a m j á n a k tö b b e k k ö z ö t t az a p o z i t í v u m a volt, hogy el képzeléseivel és elvárásaival elméleti téren túlszárnyalta a m a r x i s t a esz mék a k k o r i állását a nemzetközi k o m m u n i s t a
m o z g a l o m b a n , ahol még
csak „ é b r e d e z ő " fázisban volt az „officiális m a r x i z m u s " elképzelésének elragadtatottsága után, ( h a l a d ó eszméi m i a t t a J K S Z P r o g r a m j á t is t ö b b ízben revizionistának bélyegezték). T u d o m á n y o s m u n k á s a i n k a t o l y a n szé les körű tudományos
kutatásra
ösztönözte, amely mellett a
klasszikus
sztálini skolasztika a m a r x i s t a kozmosz k i h í v ó végtelenjében összetöpö rödött, kiégett tömegként hat. A k o r l á t o k n a k le kellett dőlni. A tudo m á n y többé nem elégedhetett meg a m a r x i z m u s dogmatikus származó
„végleges" megoldásokkal,
ugyanúgy
ahogy
felfogásából
a pártnak
sem
volt szüksége o l y a n regiszterre, amely t á b l á z a t b a rendszerezett katekéziseket, kritikai felülvizsgálást nem tűrő igazságokat t a r t a l m a z n a . A
tra
dicionális szemlélet egyszerre szűkké v á l t ahhoz, hogy felölelje a
filo
zófia, társadalomtudomány,
gazdaság, p o l i t i k a és etika területeit.
A múlté lett az „univerzális m a r x i s t a " egyéniség is, aki néhány séma, logikai t o r n á s z m u t a t v á n y
és dedukció alapján önhitten, m a g á t jogosnak
érezve beszélhet minderről
a területről. A sztálini met af i zi ka
szétbom
lása szükségszerűen jelentkezett, de még a mai t á v l a t b ó l is felmerül ben nünk a kérdés, hogy milyen mértékben felelt meg a hiteles
marxizmus
szellemében alakult szociológiának az a k k o r és később jelentkező elvá rásoknak,
követelményeknek.
A jugoszláv
szociológia
iránykeresései
M i u t á n húsz évvel ezelőtt formálisan is legalizálódott tudományos
el
nevezése,
alá
a jugoszláviai
szociológia k ü l ö n b ö z ő
került, amelyeket a legkimerítőbb rendszerezés
irányzatok
hatása
sem tudná közös neve
zőre hozni. Egyesek k ö z ü l ü k ugyanis éles dialógusokban is (különösen a hatvanas
évek
folyamán)
teljesen k i z á r t á k ,
U g y a n a k k o r más i r á n y z a t o k n a k
diszkvalifikálták
egymást.
v o l t a k érintkezési pontjaik, és v a l a m i
féle „szívélyes ellenszenvvel" viszonyultak egymáshoz. V o l t a k , a m e l y e k „iskolákat"
alkottak,
egyénhez fűződtek
mások
csak „ i r á n y z a t o t "
képviseltek, v a g y
épp
— de minden esetben, függetlenül a belső t a r t a l o m
tól, amelyről még szó lesz. P o z i t í v v o l t az, hogy a v a l a m i k o r i egyolda lúságot a dinamizmus v á l t o t t a fel, amely f o l y a m á n a jugoszláv szocioló gia t ö b b történelmi „vedlésen" ment keresztül az első hangpróbálgatástól egészen az önnön kritikai
időszerűségéről
és reális lehetőségeiről a l k o t o t t
érett
tudatáig.
E b b e n a cikkben először arról az i r á n y z a t r ó l kell beszélnünk, a m e l y i k a vizsgált periódusban
a legrégebbi, és amely
felújítására
többször
is
igényt t a r t o t t a k . E z az i r á n y z a t a régi t a r t a l m a k a t csak „ á t ö n t ö t t e " az új t á r s a d a l o m t u d o m á n y b a
és ilyen f o r m á b a n szinte semmi haladást
jelentett az előző időszakhoz v i s z o n y í t v a . A dolgok lényegükben azok maradtak,
nem
ugyan
ezért ez az i r á n y z a t — minimális k o r r e k c i ó v a l —
„officiális m a r x i z m u s " h a g y o m á n y a i t Egyes szerzők tudományos
az
követte.
alkotásából, k i k n e k t a n k ö n y v e i n a g y pél
d á n y s z á m b a n jelentek meg, még á r a d t az „officiális marxizmus,, konst r u k c i ó j a utáni törekvés, amely m á r nem t a l á l t t á m a s z r a
a
társadalmat
szabadon, kritikusan b í r á l ó eszmékben. H o g y félreértés ne essék ezzel az i r á n y z a t t a l és k ö v e t ő i v e l k a p c s o l a t b a n , néhány disztinkciót kell tennünk, a m e l y e k j o b b a n m e g v i l á g í t j á k a helyzetet a J K S Z p r o g r a m j á n a k hozatalát követő
meg
időszakban.
A m a r x i z m u s elméleti angazsálásával kicsit is k o m o l y a b b a n
foglalko
z ó k közül senkinek sem j u t n a eszébe még m a sem, hogy t a g a d j á k t a n a i n a k o l y a n relevánc, fundamentális
Marx
fogalmait, m i n t a dialektikus és
történelmi materializmus. E z e k a f o g a l m a k terminológiájukkal is szoro san k a p c s o l ó d n a k M a r x és Engels nevéhez. D e a tapasztalat a m a r x i z m u s későbbi története f o l y a m á n v i t a t h a t a t l a n u l
figyelmeztetett arra, hogy a
legnagyobb nehézségek a k k o r kezdődnek, ha ezeket a módszertan
szint
jéről átviszik az ontológia területére és nem úgy m a g y a r á z z á k mint kutatási dolgoknak
útbaigazításokat,
a m e l y e k segítenek felderíteni a z o k n a k a
a lényegét, amellyel a szociológia foglalkozik, hanem
f o r d í t v a — őket m a g u k a t tásmódjával
azokat
t a r t j á k tudománynak,
meg
amely dogmatikus
lá
elérkezett a végső megismeréshez. E n n e k a kiegyenlítésnek
katasztrofális k ö v e t k e z m é n y e i is v o l t a k : a k r i t i k a i módszer (mint a m i lyen történelmi hivatásából eredően a dialektikus és történelmi
materia
lizmus) nyitott, végtelen lehetőséget biztosít v a l a m e l y t u d o m á n y
tárgyá
n a k megismerésében, m í g ezzel szemben az a módszer, a m e l y m a g a lett tudománnyá
nyilvánítva
a t u d o m á n y t megdönthetetlen
dogmák
rend
szerébe zárja, a m e l y e k kétségbevonása számításba sem j ö h e t .
Egy
irányzat
dogmatizmusa
A szertartás, amely a
dialektikus
és
történelmi
materializmust
tudo
m á n n y á v á l t o z t a t t a , a harmincas és h a t v a n a s évek k ö z ö t t m a g á t a dia lektikus
és történelmi
materializmust
nézet, hogy a t á r s a d a l o m t u d o m á n y
is m e g b o l y g a t t a . K i a l a k u l t módszerei
az a
segítségével elérkezett
a
végső igazságig, és a szociális valóság természetét vizsgáló k u t a t á s o k tel jesen feleslegesek. E n n e k az i r á n y n a k
a k a t e g ó r i a n y e l v e — amellyel a „dialektikus
és
történelmi materializmus mint m a r x i s t a s z o c i o l ó g i a " egyes t a n k ö n y v e i b e n
is t a l á l k o z h a t u n k — f o r m u l á c i ó j á b a n száraz, definícióiban pedig
mate-
m a t i k a i a n p r e c í z ; m i n t egy k o m p u t e r d i a g r a m m , v a g y egy röntgenkép, amelyen a t á r s a d a l o m történetét úgy á b r á z o l t á k , m i n t a történelem szí vének orvosilag mérhető érverését, a m e l y ritmikusan
— húzódik össze
és ernyed e l . E z e n belül a feszültség görbéje az ősközösségtől a k o m m u nizmusig az emberiség életfeszültségeinek fokozatos tehermentesítését m u t a t j a . A „dialektikus-történelmi m a t e r i a l i s t a " beállíottságú tudós t é v e d hetetlen diagnosztának tűnik, a k i fehér l a b o r a t ó r i u m i k ö p e n y b e n
figyel
mesen k ö v e t i a görbe oszcillálását, hogy végül megállapítsa az abszolút, v a l ó igazságot. D i l e m m a nincs, minden a n a p n á l világosabb, a t u d o m á n y pedig feles legessé v á l i k : medikusra az o l y a n t á r s a d a l o m b a n , amelyben minden em ber ép és egészséges, nincs szükség. E n n e k a l a p j á n az o l y a n t á r s a d a l o m b a n , ahol m i n d e n összetűzés, ellentét megoldott, nem nélkülözhetetlen a szociológia sem. E b b e n a szociális-medicinái vetületben szociológiai tan k ö n y v e i n k egy része, az előző örökség terhe alatt, képtelen v o l t k r i t i k u san megvilágítani az önigazgatású szocializmus értelmében k i a l a k u l t v a l ó ságot, és így m e g m a r a d t a b b a n a l á t ó k ö r b e n , a m i t t a g a d o t t . A „ d i a l e k tikus-történelmi
m a t e r i a l i s t a " metodológiáról, a m e l y idegen
történelmi k ö r ü l m é n y e i n k t ő l ,
dogmatikusan
volt
feltételezték, hogy
a
mi
kritikai
gondolkodási m ó d , szerzőik pedig a sztálinizmus h a n y a t l á s a után meg m a r a d t a k azon a k i a p a d t szellemi talajon, a m e l y nem n y ú j t o t t
semmi
lyen a l k o t ó betekintést a j ö v ő alakulásába.
Miben
volt
ennek
az irányzatnak
a
dogmatizmusa?
R ö v i d e n : S e m m i sem ébreszt k é t e l y t , a m i t a szociológiánk megalakulása utáni dialektikus és történelmi materializmusba, nevének méltósága alatt becsempésztek. A gondolkodás minden területén létrejön a „ c l a r e e t dist i n c t e " elv szerint a metodológiai abszolutizmus. A látszólagos végletek k ö z ö t t i közvetítés dialektikus k a p c s o l a t á t felváltja a mechaniszikus m o nizmus. A materializmust teljesen
az idealizmus fölé rendelik, ahelyett
hogy a valóságot „tudatos l é t k é n t " szemlélnék, amelyben az anyagi és szellemi szubsztanciák, lét és tudat, valóság és gondolatiság e l v á l a s z t h a tatlanul
összefonódnak,
„élet sajátos k o s z o r ú j á t " .
és m i n t
végtelen, n y í l t
lehetőség a l k o t j á k
az
Dogmatikus
elzárkózás
az okkereső
szemlélettel
szemben
A gazdasági alap teljes mértékben szemben áll a társadalmi
felépítmény
nyel örökösen az „elsődleges m o z g a t ó " szerepében, l á t h a t a t l a n körülfonja
az embert
kizárja
alkotás minimális
különös
az és
egyedi"
és a „ v a s - t ö r v é n y e k "
örvényébe
lehetőségét is, beletaszítja
fogalom
zavarába,
karokkal
dobja, „az
összefüggéstelen
közben
általános,
dialektikába,
amelyben az „ á l t a l á n o s " nem más, m i n t a teológiai értelmezés isten az ő előreláthatatlan
nélküli
a k a r a t á v a l , az „ e g y e d i " pedig az ember
irracionális erők, a „történelem természeti e r ő i n e k " forgatagában,
az
ame
lyek bekövetkezését a történelmi materializmus m e t o d o l ó g i á j á v a l , a v a l ó színűség asztronómiai megközelítésével lehet megismerni. E séma által a m a r x i z m u s világi eszenciális t a r t a l m a t k a p o t t , a végső célra v o n a t k o z ó tanítássá alakult, amitől függött
minden
eddigi
törté
nelmi esemény. Engels ismert idézetének h a n g o z t a t á s a által, m e l y szerint „az alap csak végső esetben h a t á r o z z a meg a f e l é p í t m é n y t " , m i n t
utó
lagos mentegetőzéssel sem sikerült tudományos alapot vetni ehhez az el mélethez, mert minden t o v á b b i következtetés az ellenkező i r á n y b a ladt. A „ g y a k o r l a t " fogalma helyett az unalom határáig a
ha
„tükröződés"
f o g a l m á t ismételgették: a p o l i t i k a „ t ü k r ö z i " a gazdaságot, a
társadalmi
tudat formái (az o l y a n szubtilis formái, m i n t a művészet és a költészet) szintén „ t ü k r ö z i k "
a gazdaságot, de ugyan ez az eset az erkölcs és a
k a r a k t e r o l ó g i a esetében is. E z é r t az ilyen k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t a „ t e r m e lőerők és termelési v i s z o n y o k " fogalma, a társadalom rialista szubrátuma,
történelmi-mate
vagyis o l y a n a szubsztancia, amely az igazi jelen
tését a „történelmi közösségben" nyeri el a felépítmény k ü l ö n b ö z ő
for
máiban, gyűlöletes meghatározássá v á l t a z o k számára, a k i k kénytelenek v o l t a k olvasni v a g y fejből megtanulni (vizsgára) ezeket a f o r m u l á c i ó k a t . E h h e z hasonló metodológiai abszolutizmus, melyet az idézett, eljárással „abszolút t u d o m á n y n a k "
tekintettek, előfordult
fordított
a mi jelenlegi
g y a k o r l a t i p r o b l é m á i n k vizsgálatában is, a m e l y e k h a mást nem is, de a történelmi jellegű aktualitások
tendenciájának
kintését k ö v e t e l t é k meg. A „kapitalizmus
legalább minimális
átte
általános b o m l á s á n a k " lejára
tott frázisa az elméleti t a r t a l m a t l a n s á g á n a k
k ö v e t k e z t é b e n és empirikus
összefüggéstelenségének köszönve e rendszer ideológiai k ö v e t ő i n e k ideális a l k a l m a t ad arra, hogy k a r i k a t ú r a f o r m á j á b a n k é p v i s e l j é k a polgári tár sadalom o l y a n lényeges vonásaira irányuló m i n d e n m á s igazán
kritikai
megállapítást, a m e l y e k j ó v a l szabályosabb, k o m o l y a b b elméleti, m e t o d o lógiai eljárással születtek. A polgári t á r s a d a l m a k b a n
n a p j a i n k b a n a m a n i p u l á c i ó k b o n y o l u l t me
chanizmusainak szubtilis k r i t i k a i felfedése és a polgári t á r s a d a l m a k a r a b i lizálódását előidéző o k o k elemzése helyett a „ m i z a n t r ó p k a p i t a l i z m u s " és
antropológia v í z i ó j á t festették a m u n k á s o s z t á l y elé, ami i n k á b b hason lított
ideológiai megfélemlítésre, mint
komoly
tudományos
megközelí
tésre. A M a r x idejében k i a l a k u l t képet a világról mechanikusan a l k a l mazták
a modern
k o r lényegesen m e g v á l t o z o t t
történelmi
összefüggé
seire, különösen a b b a n , m i k o r a „dialektikus és történelmi m a t e r i a l i z m u s " alapján a p r o l e t á r f o r r a d a l o m
elvont sémáját v e t t é k át, ez egyáltalán
nem felelt meg arra, hogy m e g m a g y a r á z z a a kapitalizmus átalakulásáért küzdő új h a l a d ó erők létezését. H a s o n l ó v o l t a helyzet a modern szocializmus szemlélésében is. H a b á r világjelenség, mégis csak a z o k r a az országokra v o n a t k o z t a t t á k , a m e l y e k fegyveres h a r c b a n v í v t á k ki az o s z t á l y f o r r a d a l m a t l a m o k , K í n a , J u g o s z l á v i a ) , éppen
ezért
(a kelet-európai á l
az v o l t a b e n y o m á s , hogy
a
szocializmus „ f ö l d r a j z i " és nem „történelmi fejlődési" k a t e g ó r i a . E z é r t a sztálinista k r i t i k a nem tudott sem elméleti, sem p o l i t i k a i téren jelentőset adni. M i n t a h o g y a n egyes helyeken az v o l t a b e n y o m á s , hogy a j u g o szláv társadalmon k í v ü l minden szocialista t á r s a d a l o m n a k ezek az időt álló t á v l a t a i ( h a b á r ilyen sötét képet p o l i t i k á n k
soha sem a k a r t ) ,
de
ugyanígy, ennek ellenkezőjeként, h e l y e n k é n t k ö n n y e n á t s i k l o t t a k felette, m i n t k o r u n k problémái k ö z ö t t i epizódszerű jelenség felett. E két szélső séges nézet mellett egy nagy dilemma merül fel
— a k k o r mi a szocia
lizmus? — egy o l y a n kérdés, a m e l y r e a „dialektikus és történelmi m a terializmus, m i n t m a r x i s t a s z o c i o l ó g i a " nem tudott választ adni.
Amikor
egy módszer
a legáltalánosabb
tudománnyá
válik
A h a t v a n a s évektől kezdve, egészen a közelmúltig ( m a r x i s t a képzésünk helyzetének szisztematikus felülvizsgálásáig) m a j d n e m másfél évtizeden át ezt az orientációt k ö v e t t e a szociológiai t a n k ö n y v e k pozitivista írói n a k jelentős része. A k ö n y v e k e t n a g y p é l d á n y s z á m b a n a tanulók, egye temi h a l l g a t ó k ezrei számára n y o m t á k , m i k ö z b e n a szociológiát (külö nösen a műszaki és o r v o s t u d o m á n y i o k t a t á s i intézményekben) e x officio t a n t á r g y n a k tekintették, amit csak a „rend k e d v é é r t " kellett tanulni, t o v á b b á alig lehetett titkolni a szerzői d í j a k m o t i v á c i ó i t az újabbnál újabb k i a d á s o k a l k a l m á v a l , ily m ó d o n ezek a t a n k ö n y v e k hamarosan n a g y m é r t é k ű visszaesést j e l e n t e t t e k az igazán m e g a l a p o z o t t m a r x i s t a tár s a d a l o m t u d o m á n y igazi céljaihoz és lehetőségeihez mérten. A sematizmu suk k i z á r t a az ifjú nemzedék a l k o t ó szellemű h o z z á á l l á s á n a k k i b o n t a k o zását (mert ha minden „ v i l á g o s " egy abszolút szemléletben, ahogyan a dialektikus és történelmi materializmust a k a r t á k beállítani, nincs mit k u tatni t o v á b b ) . A nem létező valóság kikövetkeztetésében a l k a l m a z o t t deduktív logikájuk senkit sem lelkesített, k i v é v e a dogmatikus m e n t a l i -
tásúak n é h á n y képviselőjét, a k i k n e k mindig a szellemi restség, k o r l á t o zottság v o l t a fő sajátossága. A kérdések k o m o l y t a l a n , rutinszerű meg közelítése
maga
után
erőltetett t a n t á r g y n a k
vonta,
hogy
a
tanításban
a
szociológiát kissé
t e k i n t e t t é k , és sokszor meglehetősen lenézték (mi
szükség v a n a műszaki m é r n ö k ö k mellett a „ t á r s a d a l o m m é r n ö k e i r e " , h a lényegesen semmi újat nem t u d n a k nyújtani a t u d o m á n y u k b a n ? ) . A „dialektikus, történelmi m a t e r i a l i s t a " i r á n y z a t t o v á b b i logikai meg győződése a végérvényű ismeretekről törvényszerűen
az ún. külön szo
ciológiai á g a z a t o k (pl.: vallás-szociológia, erkölcs-szociológia, jogi-, gaz dasági-szociológia, a települések szociológiája stb.) szükségének
tagadá
sához vezetett. M i v e l , ha egy módszer, a m e l y a l e g á l t a l á n o s a b b
tudo
m á n n y á v á l t , felöleli az összes társadalmi-történelmi valóságot, mi szük ség van e külön területek k u t a t á s á r a , az igazságok felderítésére, h a a z o k a t m á r előre is k i k ö v e t k e z t e t h e t j ü k az apriori feltevésekből? A m e l l e t t , h o g y ez az igazság időnként
„ k e l l e m e t l e n " is lett v o l n a , még
megkövetelte
volna az ismeretek elmélyítését és a kutatási k o c k á z a t o k v á l l a l á s á t , ami igen nagy
valószínűséggel m e g i n g a t t a
volna
m a t e r i a l i z m u s " alapjait, és megszüntette
a „dialektikus,
történelmi
v o l n a k ö v e t ő i n e k a kényelmes
intellektuális lezserség a d t a helyzetét, amire szemmel l á t h a t ó a n nem v o l t a k felkészülve. A z idő a l a t t , m í g a nyugati szociológia éppen a specializált diszciplinák által o l y a n t u d o m á n y o s ,
metodológiai v í v m á n y o k a t
l y e k lehetővé tették, hogy újszerűen, sokkal h a t é k o n y a b b a n
ért el, ame és eredmé
nyesebben b í r á l j á k a modern kapitalizmust, m i n t a „dialektikus,
törté
nelmi m a t e r i a l i z m u s " elszegényített v á l t o z a t a , e diszciplínák által keresik a kapitalizmus lehetséges történelmi a l t e r n a t í v á i t , ezért sokáig b i z a l m a t lanul, sőt n y í l t gyanakvással szemléltük „a burzsoá szellemi d i v e r z i ó t " . A z ilyen jellegű b i z a l m a t l a n s á g nem v o l t véletlen. E b b e n a m a g a t a r t á s b a n felismerhető v o l t az a dogmatikus
elvi álláspont, h o g y a filozófia
és a szociológia terén az egész polgári szemlélet reakciós, amellyel szem ben
hidegvérrel,
távoli
intellektuális
pozícióra
kell
helyezkedni
még
a k k o r is, ha szemmel l á t h a t ó a n a k r i t i k a i b e n e v o l e n t i á j a nem a szocia lizmus ellen irányul, h a n e m ahhoz c s a t l a k o z i k a j ö v e n d ő egzisztenciális lehetőségeinek k u t a t á s á b a n . A dogmatikus elzárkózás képviselői az ellen állás i n d o k o l á s á b a n „ a z ideológiai k o e g z i s z t e n c i a " f o g a l m á t önkényes ér telmezésben h a s z n á l t á k , és a m a r x i s t a , v a l a m i n t a polgári elmélet viszo n y á b a „ a k i nincs v e l ü n k , az e l l e n ü n k " m o t í v u m o t v o n t á k be.
Kettős
elméleti
vállalkozás
T e k i n t e t nélkül „ a dialektikus és történelmi materializmus
követői kö
zötti bizonyos nézeteltérésekre, ki kell hangsúlyozni, hogy meglehetősen kolverens iskolát a l a k í t o t t a k ki, amely mellett k i t a r t o t t a k a n n a k ellenére is, hogy m i n d i n k á b b érezhető v o l t ( . . . ) , h o g y tudományosan
nem lehet
egy o l y a n nyíltrendszerű társadalom lényegére v o n a t k o z t a t n i , m i n t a m i lyen a jugoszláv társadalom. Természetes, hogy minden í r ó n k nem t a r t o z i k ehhez az
irányzathoz,
aki csak írt „ a dialektikus és történelmi m a t e r i a l i z m u s " címén. H a j á r n á n k el, mechanikusan
s o r o l n á n k a szerzőket ennek az
így
irányzatnak
követői közé, egyes szerzők viszont ( V r a n i c k i Z i h e r l ) , k ü l ö n b ö z ő h o z z á állással, a gondolkodás m ó d j u k és színvonalas előadásmódjuk
által egé
szen más k v a l i t á s t értek el, b á r e sorok í r ó j a nem egyezik velük teljesen, de t e k i n t é l y ü k tiszteletbentartásától sem v o n a k o d i k . E z az írás elsősor ban a z o k r a az í r ó k r a utal, a k i k a szociológiával a k á r
professzionálisan,
a k á r mellékesen f o g l a l k o z n a k és a szellemi tehetetlenségük, v a g y lelke sedésük h i á n y a , v a g y csak egyszerűen a nézeteik a l a p j á n az egzisztencia kellemes b i z t o n s á g á n a k t u d a t á b a n nem képesek t o v á b b h a l a d n i egyes rég túlhaladott
eszményeiken.
Ennek
irányzatnak
az
a kritikája
kettős
szükségessé, m e l y n e k n a g y h a t ó t á v o l s á g a
elméleti v á l l a l k o z á s t
jelentőségének köszönve
tett meg
h a l a d t a j ó v a l az a k a d é m i a i gondolkodás h a t á r a i t : a dialektikus és t ö r t é nelmi materializmust kutatási módszerként kell kezelni, és el kell ismerni, hogy a szociológiának v a n saját t á r g y a , amelyet f ol yamat os an vizsgálnia kell, vagyis „ b e f e j e z e t l e n " f o l y a m a t n a k kell tekinteni a végleges igazsá gok felderítésének igényével végzett módszeres eljárások ellenére is. M o s t ismertetünk egy megoldást, az egyik l e g m e g a l a p o z o t t a b b a t , m e l y n e k k ö r v o n a l a i t n á l u n k dr. R a d o m i r L u k i é h a t á r o z t a meg. A z ilyen megoldás nélkül szerint t u d o m á n y , az egzakt és a társadalmi t u d o m á n y o k is vizsgálati t á r g y u k megközelítésében a logikai és heurisz tikus illetve egybehangolt, hipotetikus módszerek egységét
alkalmazzák,
a m e l y e k m a g y a r á z z á k az eddig ismertté v á l t tényeket, és lehetővé teszik a strukturális
k a p c s o l a t a i k és a belső f o l y a m a t o k t o v á b b i
alakulásának
globális előrelátását, ezért k a p c s o l a t b a n kell állniuk a természet- illetve társadalomtudományok
közelebbi és t á v o l a b b i területeivel. A szociológia
ebből a szempontból szintén igen sok módszerrel rendelkezik, a m e l y e k az emberi megismerés sajátosságait viselik m a g u k o n ,
vagyis, hogy
(Lenin
•smert h a s o n l a t á v a l élve) spirálszerű f o l y a m a t , soha n e m ér véget, á l landóan
gnoszeológiai m o z g a l m i á l l a p o t b a n
m á r a , h a abszolúttá
van, és végzetes lenne szá
válna. Ezért a társadalomtudományban
sem töre
kedhet egyetlen módszer sem a gnoszeológiai abszolút elérésére, sem o l y a n
transzparens felfedezésekre, a m e l y e k k i z á r n á k a felülvizsgálás szükségét v a l a m e l y tökéletesebb, közelebb á l l ó vetületében. A t a p a s z t a l a t azt b i z o n y í t j a , hogy a módszerek idézett sokaságában a dialektikus és történelmi m a t e r i a l i z m u s n a k o l y a n heurisztikus polgári
tudományos
kör
előnyei v a n n a k , hogy sok előkelő
érdeklődésének
tárgyát
képezik. É p p e n
ez
a
tény kötelezi e módszer teoretikusait, hogy ő k m a g u k se essenek egy másik szélsőségbe, vagyis ne legyenek m e g g y ő z ő d v e arról, hogy a vég leges megismerés megtestesítői, hogy a l á t ó k ö r ü k h a t á r á n túl nem lehet semmi új. A szociológiának szintén v a n t á r g y a , ami t ö b b m i n t módszer, és semmiféleképp nem lehet csak a módszerre szűkíteni. A szociológia tárgya (ha szabad h a s z n á l n o m ezt a filozófiai f o g a l m a t ) az események „ontológiai mélységét" feltételezi, állandóan a j ö v ő v e l a z o n o s í t o t t „ n y í l t ság"-ba v a l ó elmélyedés, és mindig azzal a k o c k á z a t t a l j á r , hogy önis meretünk teljes egészével nem lehet felölelni. A módszer
hasonlóképpen
nyílt.
A tudomány nyíltsága a társadalom nyíltsága a tudománnyal szemben
iránt
és a
társadalom
E z a megkülönböztetés különösen jelentős szociológiánk fejlődésében a hatvanas évek után. A társadalom a szabad k u t a t á s o k t á r g y á v á lesz nem csak a globális struktúra szintjén (amivel az általános szociológia foglal k o z i k ) , h a n e m szűkebb szektoraiban is (ezzel f o g l a l k o z n a k a szociológia á g a z a t a i ) . A szociológia módszere úgyszintén n e m m a r a d a
dialektikus
és történelmi materializmus módszerének dedukciója, h a n e m a megfelelő kutatási eljárásokkal kell megismerni sok k o n k r é t u m o t , ami lehetővé teszi a valóság minden területén v a l ó behatolást és a klasszikus „dialektikus és történelmi m a t e r i a l i z m u s n á l " sokkal j o b b a n , k r i t i k u s a b b a n
megvilá
gítja e területeket. M á s s z a v a k k a l , a szociológia m e g n y í l t a t á r s a d a l o m
felé
ugyanúgy,
ahogy m e g n y í l t a módszerei szerint is: ettől k e z d v e nem lehettek „ v é g érvényű igazságok". A módszert a belső k o n s t r u k t í v — diverziós erők formálásával kellett k i a l a k í t a n i , a m e l y az állandósult t á r s a d a l m i állapo t o k a t f o l y a m a t o k r a b o n t j a , és saját felülvizsgálását elkerülhetetlenül szük ségessé teszi. A társadalom, m i n t kutatási terület szintén n y í l t v o l t , de a szociológia és a történelmi materializmus különválasztása a szociológiai gondolkodásunk
hermetikusságának
végét j e l e n t e t t e , a m e l y
a
hatvanas
évekig u r a l k o d o t t . D e nézzük meg a társadalommal viszont a t u d o m á n n y a l
szemben a t u d o m á n y
n y í l t s á g á t és
szemben a t á r s a d a l o m nyíltságát szociológiánk
ban maguk a teoretikusok egységesen értelmezték-e?
A z o n n a l elmondhatjuk, hogy nem, és t a l á n j ó is hogy így volt, m e r t ellenkező esetben egy új dogmatizmus veszélye fenyegetett v o l n a . M i v e l fenyeget az a veszély, hogy az egyik szélsőségből a m á s i k b a esünk, a dogmatizmus destrukciójából „ a szociológiai r a d i k a l i z m u s " zászlaja alatt másfajta destrukciós törekvés, a t u d o m á n y „totális k r i t i k a i t u d a t t á " a l a kítására v a l ó törekvés léphet fel, ill. szociológiai elméletünkben egy új i r á n y z a t jelent meg, amiről bővebben kell szólni. A h a t v a n a s évek elején az a k k o r i értelmiségeink k ö z é p k o r ú kének soraiból az ifjú
nemzedé
M a r x m ű v e in e k elmélyült t a n u l m á n y o z á s a
által
felébresztett t u d o m á n y o s enthuziazmus behatolása után közvetlenül lunk megalakult
a magát
„alkotó-marxistának"
ná
nevező szociológiai is
k o l a . E z az i r á n y z a t dogmatizmusellenes szellemben megkísérelte
felújí
tani a t á r s a d a l o m t u d o m á n y t , m i k ö z b e n a r r a törekedett, hogy a dialek tikus
és
történelmi
materializmus
klasszikus
értelmezését
gyökerében
megkérdőjelezze. E g y s z e r r e kérdésessé v á l t az egész h a g y o m á n y o s gória-rendszer:
a visszatükrözés
elmélete, a „ b á z i s " és a
kate
„felépítmény
viszonya, az „ a n y a g — s z e l l e m " viszonya, a társadalmi tudat m e g n y i l v á nulási
egy egészen új
szociológiai szemléletet
k í n á l t a k , amely főleg a m a r x i s t a a n t r o p o l ó g i á r a
formái
stb. és ehelyett
t á m a s z k o d i k , és éppen
ezért idővel „ r a d i k á l i s n a k " tekinti m a g á t , m i n t ahogy v a l a m i v e l később k ö v e t ő i is „radikális m a r x i s t á k n a k "
nevezik m a g u k a t .
Fenntartva
ma
g u k n a k e z t a hiú-, a mindennapi emberek s z á m á r a ijesztő j e l z ő t , ez az i r á n y z a t h a m a r o s a n megfeledkezik egy alapvető tényezőről, h o g y : a „ r a dikalizmus", a m e l y az értelmezésük szerint a sztálinizmussal v a l ó leszá molásra v o n a t k o z o t t , elsősorban a forradalmi p á r t , a J K S Z számolt le (amellyel h a m a r o s a n szembekerül egy „ r a d i k a l i s t a " jelzővel illetett intel lektuális-elméleti szembeszegülés f o r m á j á b a n ) ; ez az i r á n y z a t k e z i k arról, hogy a k k o r b o n t a k o z o t t m á r ki, a m i k o r m á r
megfeled
kényelmesen
lehetett vállalni egy o l y a n történelmi jelentőségű lépés örökségét,
mint
amilyen az ezerkilencszáznegyvennyolc évi volt. D e tekintet nélkül erre, ki kell térnünk a lényeges ismérveinek bemutatására, amilyen v o l t másfél évtizeddel ezelőtt.
Az
„igazi
marxisták"
nézetei
M i n d e n e k e l ő t t ki kell hangsúlyozni, h o g y kezdetben úgy tetszett, hogy ez az i r á n y z a t (nem hivatalosan belgrád-zágrábi i s k o l á " - n a k is n e v e z t é k ) k o m o l y újításokat hoz a jugoszláv t á r s a d a l o m t u d o m á n y b a ,
és a l k o t ó j e l
legével hozzájárul a J K S Z ideológiája irányelveinek t o v á b b i t u d o m á n y o s kidolgozásához. K é t dolog kedvezett, hogy ennek az i r á n y z a t n a k a h a tása egészen a hetvenes évekig meglehetősen érezhető és erős v o l t J u g o -
szláviában az értelmiség f i a t a l a b b nemzedékére is. A z egyik, hogy nem v o l t megfelelő modell a m a r x i s t a neveléshez, a m e l y ellenállt v o l n a irányzat
intellektuális
expanziójának,
valamint
a
teóriái
az
agresszivitás,
mely a hetvenes évek után az exkluzivitás és elitizmus o l y a n m e g n y i l vánulásait is felvette, amit m á r nem lehetett közömbösen szemlélni. M i volt e „radikális i r á n y z a t " fő jellegzetessége? Lényeges ismérve nyilvánul meg n é h á n y a l a p v e t ő szociológiai kérdésre v o n a t k o z ó nézetében, ezek közé t a r t o z i k a természet, az ember és a t á r sadalom k ö z ö t t i viszony, ami főképpen az emberiség története
folyamán
j u t o t t kifejezésre. H a s o n l ó k é p p e n , mint G e o r g G u r v i c h beszélt „ а X I X . században
a szociológia á l p r o b l é m á i " - r ó l , ehhez az i r á n y z a t h o z
tartozó
szociológusaink „ а X X . században a m a r x i s t a szociológiai elmélet á l p r o b l é m á i r ó l " beszéltek. A legkiemelkedőbb ilyen „ á l p r o b l é m á t " az a n y a g és a szellem v i s z o n y á b a n l á t t á k : a történelem szerintük nem az
anyagnak
alárendelt szellem materiális létezése, ahogyan Engels í r t a , hanem az ese m é n y e k totalitása, melyben a történelem egészének összes részei egymás sal szemben kölcsönösen visszaható viszonyban á l l n a k . E b b ő l k i f o l y ó l a g a „ b á z i s " és a „ f e l é p í t m é n y " sémája el van v e t v e , helyébe a szociológiai elmélet fő kérdése k e r ü l : az ember és v i l á g a k ö z ö t t i viszony,
amelyet
a szociológiai elméletben g y a k o r l a t i kérdésnek tekintenek. A z ember al k o t ó lény, aki f o r m á l j a világát, de ugyanúgy m a g a az ember is alakul. Eszerint a történelem kontinuális f o l y a m a t ,
a
„szubjektum—objektum"
viszony alakulása, melynek k r e á t o r a i nem csak o l y a n t e r e m t m é n y e k , a k i k „visszatükrözik"
a hatásokat,
hanem
maguk
is „ p r o d u k á l n a k " ,
vagyis
egzisztenciájuk során nemcsak „ a l á r e n d e l t " , h a n e m m e g h a t á r o z ó szerepet is j á t s z a n a k . E b b ő l k i f o l y ó l a g a puszta „ v i s s z a t ü k r ö z ő d é s " helyett a gya k o r l a t az a l a p v e t ő tényező, a történelem ö n a l k o t ó tevékenységet tekinti és mint
szubsztanciájának
az
alkotó-
egzisztenciális dinamizmus
elve
teszi lehetővé a m i n d tökéletesebb történelmi f o r m á k a t , és végül a k o m munizmusban lehetőség
van
az a
ember teljes
léte „totális
aktivitásba"
önmeghatározásra.
elidegenedés p r o b l e m a t i k á j a
Ebben
megy az
át,
amelyben
értelmezésben
elsődleges jelentőséget nyer. M i n d e n
az
eddigi
társadalmi-gazdasági f o r m á c i ó tulajdonképpen az emberi elidegenülés t ö r ténelme, ezért ezt a kérdést k o r u n k b a n k o n k r é t a n kell a k t u a l i z á l n i . E z e k az újítások szociológánkban 1 9 6 0 - b a n B l e d b e n m e g t a r t o t t
tudo
mányos összejövetelen a visszatükrözés elmélete kapcsán lettek k ö z z é t é v e , m a j d később t ö b b hasonló jellegű t a l á l k o z ó n i g y e k e z t e k részletesen k i dolgozni az i r á n y z a t o s nézeteket, melyen főleg ennek az i r á n y z a t n a k k ö v e t ő i vettek részt.
a
Az
exkluzivitástól
a dogmatizmusellenes
dogmatizmusig
N a p j a i n k t á v l a t á b ó l szemlélve a z o n n a l meg k e l l á l l a p í t a n i , hogy szocio l ó g i á n k ilyen felújítását, a m i t megkíséreltünk k ö r v o n a l a z n i , sehol senki nem t á m a d t a „ a hivatalos jugoszláv m a r x i z m u s " nevében, és n e m került sor h i v a t al o s tagadására sem, a h o g y a n azt m a m e g h a t á r o z o t t
körökben
híresztelni k e z d t é k . S ő t , a f o r d í t o t t j a történt, úgy t e k i n t e t t ü n k rá, m i n t teoretikusainknak a nemzetközi k o m m u n i s t a m o z g a l o m múltjából ö r ö k ö l t dogmatizmus
áthidalására
tett
kísérletre. E z t
legjobban
bizonyítja
az
egyes „radikális m a r x i s t á k " sok évi k i t a r t ó tevékenysége, még o l y a n ese tekben is, a m i k o r fellépésükkel túllépték az általánosan e l f o g a d o t t
pol
gári b o n t o n k o n v e n c i ó i t is. A z , h o g y ebben az időszakban v o l t a k v i t á k , sokszor élesebbhangúak, hevesebbek, m i n t v á r h a t ó v o l t , egy
t ár s adal om
intellektuális légkörével m a g y a r á z h a t ó , a m e l y b e n a legjelentéktelenebb és legjobb a k a r a t ú b í r á l a t o t nem szabad m á r t í r k é n t elfojtásnak, represszió n a k nevezni, m i n t ahogyan a p á r t k ö z l ö n y é b e n megjelent minden sem lehet „hivatalos á l l á s p o n t n a k "
írást
tekinteni.
I l y e n b í r á l a t legelőször a szociológusok és filozófusok részéről h a n g z o t t el. H a b á r nem érintették az idézett újítás m e t o d o l ó g i á j a dignitásának k é r dését, mégis — legtöbbször a l e g n a g y o b b j ó i n d u l a t t a l — figyelmeztettek a fennálló veszélyre, hogy a m a r x i s t a szociológiai elmélet
kategoriális
felújítása m á r kezdetben a metodológiai a b s z t r a k c i ó útjára tévedhet,
ha
legfontosabb meghatározói
Az
nem lesznek történelmileg a l á t á m a s z t v a .
ember v a l ó b a n a l k o t ó lény, amit k i h a n g s ú l y o z t a k
az a k k o r i
vitákban,
de a tevékenysége a leghumánusabb és a legembertelenebb g y a k o r l a t h o z vezethet, éppen ezért a g y a k o r l a t csak a k k o r lehet a szociológiai meg figyelés tárgya, h a teljes mértékben meg v a n h a t á r o z v a a történelmi k ö rülmény, e k k o r pedig eljutunk M a r x materializmusához, kális m a r x i s t á k " m i n t t ú l h a l a d o t t a t vábbiakban
aláhúzták,
hogy
a
és dogmatikusát
„minden
amit a
„radi
elvetettek. A
létező b í r á l a t a "
igen
to
szépen
hangzik, a professzori k a b i n e t e k csendjéből szépen csengő felhívás, f r á zis, de h a nincs g y a k o r l a t i l a g pontosan m e g h a t á r o z v a u g y a n o l y a n
mér
tékben
mint
lehet
nihilista,
dogmatikus,
nacionalista,
anarchikus
stb.
alkotójellegű, humánus stb. E z é r t nem lehetetlen, a szemlélet szerint a dogmatizmust
az a b s z t r a k t humanizmus
nevében kell lerombolni, hogy
a szociológiánk nem megy át o l y a n lényeges átalakuláson, a m i t a t á r sadalmunk a szociológiától, a k r i t i k a i tudatától elvár. A
bírálatokra
a „radikális
marxisták"
többsége váratlanul
hevesen,
intellektuális idegességgel v á l a s z o l t : saját s z a k t á r s a i k a t szélsőségesen „hi vatalos g o n d o l k o d ó k n a k "
nevezték, a k i k „ e l a d t á k lelküket a
rendszer
n e k " , míg m a g u k a t szintén egyoldalúan „igazi m a r x i s t á k n a k "
nevezték.
A k i nincs velünk, az ellenünk — ez volt ennek az e x k l u z í v m a g a t a r t á s -
n a k a fő elve és a dogmatizmus ellen v í v o t t h a r c á b a n h a m a r o s a n is a „dogmatizmus
elleni d o g m a t i z m u s b a "
esett. A k i
maga
(szerintük)
v o l t „radikális m a r x i s t a " , azt „ a p o l o g é t á n a k " nézték, h a r m a d i k séget nem ismertek. E z a kizárólagosság h a m a r o s a n teljesen
nem
lehető
akadémikus
színezetet ö l t ö t t , és a politikai diszkvalifikálás módszereként lépett fel. A nemzetközi összejöveteleken fokozatosan érezhetőbben
—
— az i d ő múlásával
a jugoszláv szociológia polarizálásáról,
mind
„radikális"
és
„ d o g m a t i k u s " i r á n y z a t r a v a l ó szakadásról k e z d t e k beszélni, m í g az első ről csak szuperlatívuszban
beszéltek, csak egyes k a t e d r á k ,
de mégcsak
nem is az egész k a t e d r a körül k i a l a k u l t szűk k ö r ö k számára v o l t fenn t a r t v a — míg a m á s i k i r á n y z a t b a — melyről csak p e j o r a t í v ben szóltak — minden más gondolkodó en bloc t a r t o z o t t , ilyen nemű
denunciációjához
elegendő volt, hogy
hangnem
akiknek
nézeteik
az
rnilliméter-
nyire eltérjenek v a l a m e l y „igazi m a r x i s t a " nézetétől, de az v o l t a legve szélyesebb, ha ez a nézet a k á r tangenciálisan is, de megegyezett, t a l á l k o zott a J K S Z irányelveivel, p o l i t i k a i h a t á r o z a t á v a l . E z é r t „ a z igazi m a r x i s t á k " önigazgatású
szocializmusra v o n a t k o z ó
nézetei —
amelynek
a
szociológiai dimenziója a legfontosabb — külön figyelmet érdemel.
Az
egyoldalúság
közös
Az
irányzatot
pólusán
a követői módszeresen
tikus és t ö r t é n e l m i
materializmust
—
fejlesztették. E l v e t e t t é k a dialek de ezt, tekintettel
a
marxizmus
sokoldalú megközelítésének lehetőségére — nem kellene szemükre vetni, ha nem feledkeztek v o l n a meg egy a l a p v e t ő tényezőről, hogy nagy gondolati rendszer sorsa, hogy igazi megfelelő és hamis
minden
interpretá
lásnak v a n n a k kitéve, és ebből k ö v e t k e z ő e n a rendszer egy kategóriájá n a k elferdítése ( v a g y az egész rendszeré) még semmiféleképp nem jelenti m a g a a kategória, v a g y a rendszer k o m p r o m i t t á l á s á t . Például, h a S z t á lin 1 9 3 8 - b a n írt műve
„ A dialektikus és történelmi
materializmusról"
elferdítette M a r x t a n a i n a k
lényegét, még nem teszi feltétlenül
gessé, hogy
megközelítésében
M a r x modern
ezeket
a
szüksé
fogalmakat
„az
igazi m a r x i z m u s " nevében rövid, drasztikus, tribunális eljárással törölni kell az egész m a r x i s t a kategória-rendszerből. N á l u n k viszont a „dialek tikus
és történelmi
materializmus"
ellen
folytatott
harc
protagonistái
esetében éppen ez történt, de egyben egy ellentétes esemény is lejátszó d o t t : m i n t ahogyan a sztálinizmus (és vele együtt az egész pozitivizmus) M a r x t a n a i n a k a humanizmusát
eliminálta, ugyanígy „az igazi m a r x i s
t á k " egyoldalú eljárással e l v á g t á k a „dialektikus m a t e r i a l i z m u s "
fonalát,
és azzal együtt, amit elvetettek, az egyoldalúság közös pólusára j u t o t t a k — a jugoszláv szociológiában a m a r x i z m u s egésze csorbult meg, miután
megkísérelte ez az i r á n y z a t a humanizmus szellemében felújítani, k o r szerűsíteni M a r x tanait, ismételten szembekerült a t o v á b b i perspektíva kérdésével. E z a dilemma érezhető volt ennek az i r á n y z a t n a k a jugoszláv társa dalmi valósággal szembeni v i s z o n y á b a n , amiről m á r v o l t szó. A sztáli nista nézetek k r i t i k á j a után (mely szerint a g y a k o r l a t u n k a t is be kellett v o l n a illeszteni a szovjet szocializmus modelljének az emberiséget meg m e n t ő providenciális sémájába) a g y a k o r l a t u n k ki lett tépve a „ d i a l e k tikus és történelmi m a t e r i a l i z m u s " kereteiből, de meglepetésszerűen egy másik kategóriarendszerbe került, amely a „dogmatizmus humanista d e s t r u k c i ó j a " nevében a k a r t a destruálni. A „destruáló d e s t r u k c i ó " f o g a lom egy kissé szokatlan, de a l a p j á b a n v é v e a k ö v e t k e z ő t jelenti (az „igazi m a r x i s t á k " szerint): radikálisan felülvizsgáltuk a sztálinista-pozi tivista dogmát, de most előttünk áll az a feladat, hogy ugyanilyen r a dikálisan vizsgáljuk meg az utána f e n n m a r a d ó realitást. A m i meg is történt.
„Minden Az
létező
kíméletlen
egyik destrukciót
bírálatának"
leple
alatt
a másik k ö v e t t e : a sztálinizmus
mítosza m á r
le
v o l t r o m b o l v a , most k ö v e t k e z e t t a „jugoszláv szocializmus m í t o s z á n a k " a rombolása. E z a v á l l a l k o z á s „minden létező kíméletlen b í r á l a t a " cím alatt folyt, míg a hordozói m a g u k a t „a jugoszláv t ár s adal om b í r á l ó lel k i i s m e r e t é n e k " tekintették. F ő v o n á s a i k b a n , a szükséges á r n y a l a t o k k a l a k ö v e t k e z ő megállapításra A
jutott:
korszerű jugoszláv társadalom
dalmának
ún. kifinomult
manipulációk
egy típusa, m e l y n e k fő ismérve az ideológia és a
eltávolodása
( „ a z ideál és a valóság k ö z ö t t i t á v o l s á g " ) . A z
társa
gyakorlat ideológiai
tudat szerint a szocializmus eredeti f o r m á j a , m e l y r e j e l l e m z ő az önigaz gatás és a munkásosztály
uralma
a gyakorlat
és az ideológia
szektorában. E z egy különleges társadalom, amilyen a m o d e r n k o r b a n t ö b b nincs, a jugoszláv f o r r a d a l o m
minden
történelmi
sajátos történelmi
körülmé
nyeiből n ő t t ki. K i a l a k u l á s á b a n történelmi jelentőségű fordulat
volt
a
sztálinizmussal v a l ó szakítás, amit a j ö v ő sajátos úton történő építésének kora követett. Perspektívájának felöleli
a társadalmi
integrális része az önigazgatás,
struktúra m i n d e n
részét, s m a g a
amely
után v o n j a
á l l a m és a politikai represszió elhalását, de különösen a p r o l e t á r
az
forra
dalom politikai jellegének szociálissá válását, vagyis a „szocializmusnak a politikai b u r k á b ó l v a l ó k i s z a b a d í t á s á t " v o n j a maga után. E tekintetben az önigazgatású
szocializmus megnyitja a h o r i z o n t o k a t
az
etatizmusból
ö r ö k ö l t b ü r o k r a t a domináció túlhaladására, de ugyanúgy a d o l g o z ó k n a k
a korszerű polgári t á r s a d a l m a k ipari d e m o k r á c i á j á b a n v a l ó p a r t i c i p á c i ó j a k ü l ö n b ö z ő f o r m á i n a k megszüntetésére. I l y e n vetületben is felülmúlják a szabad t e r m e l ő k asszociációi az etatizmusra j e l l e m z ő á l l a m i tőke institucionalizálását és a kapitalizmusban a részvénytulajdon, a m a g á n t ő k e p r o fitszerzési
motívumait.
A valóság viszont egészen más képet m u t a t , h a n g s ú l y o z z á k kális m a r x i s t á k " , és ezzel megkezdik
a j u g o s z l á v mítosz
A többségük véleménye szerint a jugoszláv f o r r a d a l o m
a
„radi
destrukcióját.
nem
történelmi
szükségszerűség v o l t , h a n e m i n k á b b a történelmi deviáció egy fajta tologikus f o r m á j a , a m e l y e t a második v i l á g h á b o r ú
alatt
pa
a lakosságban
felébredt ösztönös ellenállás v á l t o t t ki a nacionalista genocidium és rész ben
a nacionalizmus,
fasizmus
ellen. A
kommunista
pártnak
sikerült
ügyes politikai f o g á s o k k a l a k ö r ü l m é n y e k a d t a lehetőségeket saját h a s z nára felhasználni, k i z á r ó l a g az ilyen k o n j u n k t ú r á n a k
és nem
valamely
történelrni missziójának köszönve szerezte meg a h a t a l m a t , és v á l t döntő erővé „egy szocialistának nevezett t á r s a d a l o m b a n " .
A z ó t a egészen
j a i n k i g a „radikális m a r x i s t á k " szerint
a társadalom
szabad
és szubjektivizmus
akaratából
eredő voluntarizmus
nap
kizárólag a
párt
imperatívu
szai szerint épül. A z egész f o r r a d a l o m utáni időszak tulajdonképpen más, mint
a zártkörű
e központok
politikai hatalmi
központok
elgondolása szerinti k o r l á t l a n
nem
dominációjának
manipulációk
időszak alatt egyetlen jelentős esemény sem b o n t a k o z o t t
időszaka. ki az
és Ez
osztály
ö n m e g h a t á r o z ó a k c i ó j á b ó l , h a n e m ezek a k ö z p o n t o k inspirálták, ideoló giailag o k t r o j á l t á k , és mint valóságot k i k é n y s z e r í t e t t é k . A
sztálinizmus
sal v a l ó szakítást i n k á b b az a k í v á n s á g v á l t o t t a ki, hogy a nemzetközi k ö z p o n t o k n a k a belső ügyekbe v a l ó i n t e r v e n c i ó j á n a k m e g a k a d á l y o z á s á v a l biztosítsák a „saját h á z u k b a n " a z a v a r t a l a n uralmat, és nem v a l a m i l y e n sajátos történelmi szükségszerűségből k ö v e t k e z e t t , de különösen nem abból a szükségszerűségből, a m e l y a jugoszláv f o r r a d a l o m
feltételezett sajátos
ságából ered. E z é r t n á l u n k az autoritárius szocializmus még nem ért v é get: a klasszikus sztálinizmust a „sztálinistaellenes s z t á l i n i z m u s "
hipok-
rízise v á l t o t t a fel, a m e l y az 1 9 4 8 előtti történelmi elődjétől csak abban k ü l ö n b ö z i k , hogy független k ü l p o l i t i k á t vezet. E n n e k az á l l í t á s u k n a k a m a g y a r á z a t á t
a „radikális m a r x i s t á k " a b b a n
a hipotézisben p r ó b á l t á k keresni, m e l y szerint a monarchisztikus
tradí
ciók — melyek a fejletlen, félrusztikus-kispolgári, b a l k á n i politikai men talitásból erednek — o l y a n mélyen g y ö k e r e z n e k a történelem területeibe (ahol az a l a t t v a l ó i pszichológiának t á v o l r ó l sem sikerült az ember, mint polgár pszichológiáját k i s z o r í t a n i ) , hogy nem v o l t semmi kilátás hogy a f o r r a d a l m a t
arra,
l i b e r á l i s - d e m o k r a t a p e r s p e k t í v a váltsa fel. E z é r t a
"ugoszláv szocializmus nem más mint az antoritarizmus v á l t o z a t a , m e l y эеп a radikális v á l t o z á s o k g y a k r a n csak a s z i m b ó l u m o k külsőséges, p a -
rádés v á l t o z t a t á s á b a n merülnek k i . A f o r r a d a l m á r nem k ü z d ö t t e le a h a t a l o m b i r t o k o s á t ugyanúgy, mint a h o g y a n a n a g y h a t a l o m sem szűnt meg a p r o l e t á r d i k t a t ú r á b a n : az e g y i k h a t a l m i k ö z p o n t a m á s i k a t meg fosztotta h a t a l m á t ó l , ahogyan az a l a t t v a l ó i mentalitás át lett m e n t v e az egyik rendszerből a m á s i k b a , m i k ö z b e n semmilyen k o m o l y v á l t o z á s nem történt m a g á b a n a t á r s a d a l o m lényegében.
Anarchista
és pluralista
vízió
A „radikális m a r x i s t á k " megkísérelték felmérni az önigazgatást. A z á l taluk
„hivatalosnak"
tekintett
meghatározás
szerint
az
önigazgatás
a
f o r r a d a l o m célja volt, amelyet m á r a kezdeteitől fogva in nuce m a g á b a n hordozott. V a l ó s á g b a n csak a sztálinista m o d e l l elvetése után b o n t a k o z h a t o t t csak k i . A „radikális m a r x i s t á k " a z o n b a n ezúttal is radikálisan k i h a n g s ú l y o z z á k , hogy ez k o r u n k elferdített képe. A z önigazgatás nem „ a tömegek l e l k é b ő l " sarjadt k i , a k i k m i n d j á r t
a háborús
összetűzések
és a J K P h a t a l o m r a j u t á s a után közönséges a l a t t v a l ó k tömegévé v á l t a k . A z önigazgatás a p á r t kényszerítő a k a r a t a és t ö r v é n y e k által úgy lett a j á n d é k o z v a a m u n k á s o s z t á l y n a k , m i n t v a l a m i újévi ajándék az ötvenes hatvanas évek fordulóján, és a lényege egészen m á i g v á l t o z a t l a n m a r a d t — j ó t é t e m é n y , egy felsőbb p o l i t i k a i kegyelem, a „ j ó " u r a l k o d ó i gondos kodás b i z o n y í t é k a , amelyben a m u n k á s o s z t á l y csak a külsőséges meg nyilvánulás, ünnepélyes t á m o g a t á s f o r m á j á b a n érdekelt, de lelke mélyén k ö z ö m b ö s , mert lényegesen semmi újat nem h o z o t t a b é r m u n k á s h e l y z e téhez v i s z o n y í t v a . E z e k szerint a jugoszláv t á r s a d a l o m ö n m a g á r ó l „ n e m megfelelő tuda tot"
formált,
„eredeti
m í g tulajdonképpen
szocialista újdonság"-ként
hirdette
meg
magát,
az új ideológiai f o r m u l á k m ö g ö t t a „ p o l i t o k r á c i a " ,
a professzionális politikusok u r a l m a húzódik meg „a társadalmi struktúra r e z e r v á t u m á b a n " , ahol a r e z e r v á t u m kilenctized részében (a gazdasági-, p o l i t i k a i - , kulturális élet) a politikusok független
akarata
dominál, és
csak a fennmaradt egytizedrész területen érezhető v a l a m e l y e s t az ö n i g a z g a t ó k hatása, m i n t az a p r ó v a d a k é , m i k o r félve m e n e k ü l n e k a h a t a l m a sok elől (e v í z i ó szerint a r e z e r v á t u m
utolsó része a
munkaszervezet
szektoraira k o r l á t o z ó d i k , területileg nem terjed a m u n k a h e l y
hatáskö
rén túl). A z ilyen szemlélethez természetesen „ a z új o s z t á l y r ó l " szóló felújított elmélet fűződik, m e l y utalásaiban az ismert 1 9 5 3 . évi m e g á l l a p í t á s r a h i v a t k o z i k , m e l y szerint m á r a háború utáni első é v e k b e n a jugoszláv t á r sadalomban teljesen k i a l a k u l t a k az o s z t á l y o k , de „ a b i r t o k o s o k és a l a t t v a l ó i k " viszonya helyett a „ b ü r o k r a t i z m u s - p r o l e t a r i á t u s " egymás k ö z ö t t i
viszonyában n y i l v á n u l t meg. A k i csak ismeri a nemzetközi
kommunista
m o z g a l o m fejlődését a N a g y O k t ó b e r i F o r r a d a l o m után, senkinek nem j u t n a eszébe, hogy tagadja az ilyen tendenciók létezését, m e l y tendenciók egy időben kérdésessé t e t t é k a szocializmus m o z g a l m á n a k lényegét. A z ilyen jelenség szórványosan nálunk is előfordulhat. A „radikális m a r x i s t á k " viszont o l y k o r k á r ö r v e n d v e ,
olykor tudományos
megalapozottság
nélkül o l y a n metodológiai v á l l a l k o z á s b a b o c s á t k o z t a k , m e l y n e k
sokkal
n a g y o b b hatósugarú k ö v e t k e z m é n y e i is lehettek v o l n a . Ö k a tendenciát
( a m i k o r a dolgok m e g h a t á r o z o t t i r á n y b a n v a l ó v á r
ható alakulását meg lehet a k a d á l y o z n i , ha n e m k í v á n a t o s n a k datosan összekeverték a törvénnyel mértékben
tűnik)
tu
( a m e l y az emberi a k a r a t t ó l
nagy
független), hogy b e b i z o n y í t s á k , a szocializmusban az
osztá
l y o k restaurációja nem csak átmeneti tendenció (ami abból az általánosan elfogadott ismeretből k ö v e t k e z i k , hogy m a nincsenek ideális típus-jellegű „tiszta-formációk",
hanem
különböző
árnyalati
különbségekkel
az
át
meneti szakaszok sokaságával t a l á l k o z h a t u n k ) , h a n e m történelmi jellegű, lényeges ismérve, m e l y n e k kereteiből nincs kiút. A z összegezésben az „új osztályt"
k ép ezn é k
a
(polikrácia)
politikusok,
technokraták,
techno-
b ü r o k r a t á k és a „ k ö z é p r é t e g e k " (a felújult m a g á n s z e k t o r , szabad
pro
fessziók és az értelmiség). A dolgok ilyen szemlélete szerint természete sen az önigazgatást sem lehetett m á s n a k nézni, m i n t a társadalmi szer
külső,
szépített
burkolatának,
amely
mögött
könyörtelen
rend —
palástolt — h a r c f o l y i k a j ó l összehangolt ideológiai a r c h i t e k t ú r a dellje szerint
szerkesztett
egységes felépítmény
keretében
a
de mo
különböző
emeletek ( f o k o z a t o k ) lakói k ö z ö t t . A jugoszláv t ár s a d a lo m osztályjellegű tá r s a dal om — k i t a r t ó a n hirdet ték a „radikális m a r x i s t á k " . M i v e l e sorok í r ó j a m á s helyen írt erről, ezúttal nem mélyedhetünk ben,
hogy
ők
közben
tudatosan
bővebben
el a n n a k a kérdésnek az elemzésé mellőzték
a
„dolgozó
társadalom"
(amelyben a szociális különbségek a j ö v e d e l e m b ő l v a l ó egyenlőtlen
ré
szesedésből erednek az értékek és az individuális emberi m u n k a egyen lőtlen v a l i d i t á s á n a k t ö r v é n y e a l a p j á n ) és az „ o s z t á l y t á r s a d a l o m " ben az egyenlőtlenség a magántulajdon, általában
a nyerészkedés
alapján
más
(mely
a részvények, a k o c k á z a t v a g y személy m u n k á j á n a k
kizsákmá
nyolásából ered) fogalma k ö z ö t t i különbségeket. A l a p j á b a n véve a z o n b a n úgy tűnik, hogy n a p j a i n k jugoszláv t á r s a d a l m a
történelmi jellege meg
h a t á r o z á s á n a k kísérletében a „ d o l g o z ó " és „ o s z t á l y t á r s a d a l o m " n a k összekeverése nem t a r t o z i k szociológusaink kiemelkedő
fogalmá
eredményei
közé. I n k á b b m o n d h a t n á n k , hogy o l y a n félreértésekhez vezetett, amelyek részben elősegítették a p r i m i t í v k o m m u n i z m u s r a ,
egyenlősdire v a l ó tö
rekvések fellépését, részben pedig ösztönözték a fennálló társadalmi
és
politikai rendszer radikális l e r o m b o l á s á r a i r á n y u l ó á l f o r r a d a l m i
hangulat
erősödését. Nincs
itt szó k o h o l t
vádakról.
A
„radikális
szerint m á r 1 9 4 8 - b a n a munkásosztály
marxisták"
elmulasztotta
véleménye
azt a lehetőséget,
hogy a sztálinizmus elleni lázadás mellett a saját b ü r o k r á c i á j a ellen is felkeljen,
és az önigazgatást
„ a történelmi
tudata" jogán harcolja ki,
ne csak j o g a i n a k elismeréseként nyerje el, amit harcolt
ki
számára.
Csak
egyidőben
lázadás lett v o l n a teljes „ f o r r a d a l o m
más
a sztálinizmus
(ezúttal
a JKP)
és a p á r t
a forradalomban".
Így,
elleni
ahogyan
lejátszódott, megszabadult a sztálinista repressziótól, de nem v í v t a ki a „bürokrataellenes f o r r a d a l m á t " .
A m u n k á s o s z t á l y kettős bilincse helyett
egy, de nem kevésbé súlyos, m e g m a r a d t :
amelyet anesztéziái
kellett k ö n n y í t e n i , ez v o l t az önigazgatás, a p á r t által kínált változata. A gyárakban rendelkeztek
a
a dolgozók ismét k o r l á t o z o t t
„belső" viszonyok
munkaterületükön
kívül
szerekkel
1950-ben
az „új
rendezése
terén;
az
o s z t á l y " érdekeinek
fel
jogokkal
egzisztenciális
korlátlan
vadász
területe volt a proletariátussal szemben. T e k i n t e t nélkül a használt minológiára, felvetődik a kérdés, a „radikális m a r x i s t á k " milyen
ter törté
nelmi alapon helyezkedtek erre a „ r a d i k á l i s " állásfoglalásra a jugoszláv társadalommal
A társadalmi
szemben.
viszonyok
három
modellje
A m e n n y i r e e sorok írója előtt ismeretes, a modern szociológiában h á r o m modell szerint lehet felmérni egy t á r s a d a l o m b a n a szociális v i s z o n y o k a t , az „egalitáris", „ d o l g o z ó i - " és „ o s z t á l y - " jelleg szerint. A z m o d e l l " ismérve a p r i m i t í v k o m m u n i z m u s
„egalitáris
nevében a lakosság j ö v e d e l
mének kényszer-kiegyenlítése, vagyis erőszakosan háttérbe szorítják a történelmi tényt, hogy minden társadalom munkamegosztáson és míg a munkamegosztás
létezik, az individuális
munka
azt
alapszik,
értéke
soha
sem lehet egyenlő. M i n d e n k i szegénysége itt az erény szintjére lett emelve, és ebben az értelemben a d e m o k r á c i a „ a szegények u r a l m á v a l " A
„dolgozói t á r s a d a l o m "
azonos.
modellje ellentétes feltételezésből indul ki,
hogy az egyének dolgozói státusukban
az általuk végzett m u n k a össze
tettsége szerint v a n n a k értékelve, a j ö v e d e l m ü k k ö z ö t t i különbség törté nelmi szükségszerűség egészen addig a pontig, míg a nológiai f o r r a d a l o m
tudományos-tech
(a távoli j ö v ő v í z i ó j a ) nem egyenlíti ki az indivi
duális m u n k a e r e d m é n y e k k ö z ö t t i különbségeket, vagyis a m i k o r az ember felszabadul a m u n k a alól. Végül, a m i n t m á r említettük,
„osztálytársada
l o m " mindaz,
a
ahol
a viszonyok
konkrét
rendszerében
formális-jogi
legalizálás a l a p j á n a tőkének k o r l á t l a n reprodukálási ereje, és ezzel együtt
a
tulajdonosoknak
is k o r l á t l a n
gazdagodási
lehetősége
van
(nemcsak
anyagi szempontból, hanem a szociális státus tekintetében is — „a te kintély
növelése", „a
befolyás növelése", a manipulációs
tér
bővítése
stb.). Anélkül, hogy szükségtelenül
az egyszerűsítésre törekednénk,
szerű szocialista t á r s a d a l m a k b a n
mind
a három
modellt
a
kor
statisztikailag
arányosan ki lehet m u t a t n i a k ö v e t k e z ő k szerint: „egalitáris m o d e l l " (a termelő és a hasznos termelésen kívüli m u n k a k ö z ö t t a személyi j ö v e d e lem
elosztási a r á n y a
1:1 — a párizsi k o m m ü n
eszménye), a „dolgozói
t á r s a d a l o m " (a legalacsonyabb és legmagasabb személyi jövedelem k ö z ö t t 1:5, vagy a globális elosztásban valamivel n a g y o b b az a r á n y ) , az osztály társadalomban ( 1 : 1 0 — v a g y még t ö b b , a jövedelemkülönbség m á r o l y a n nagy,
hogy
a más
személy
munkájának
kizsákmányolásáról
kell
be
szélni, tekintet nélkül arra, hogy az illető tá rs adal om kapitalista-e v a g y szocialista). A z a r á n y o k nem önkéntesen lettek m e g h a t á r o z v a . értékek attól függően
alakulnak,
ahogyan
a modern
A határ
tudományos-tech
nológiai f o r r a d a l o m a m u n k a f o l y a m a t operációit leegyszerűsíti, és a mű veletek rövidebb ideig t a r t ó szakképesítést igényelnek, ily m ó d o n csökken a
közös
munkamegosztás
szerkezetében
az
alacsony- és magas
rangú
m u n k a h e l y e k k ö z ö t t i különbség, távolság. E b b e n az értelemben az ideális típus az 1:5 a r á n y , amit M a r x és L e n i n is, de a későbbi munkaszociológusok is optimálisnak t a r t o t t a k , megfele lőnek bizonyult a modern ipari t á r s a d a l m a k feltételei k ö z ö t t is. S z e m m e l láthatóan, az 1:10 a r á n y két indikátor jelenlétét j e l z i : vagy a k i z s á k m á nyolás, amit a magántulajdon
tesz lehetővé, v a g y a b ü r o k r a t a önkényes
ség v a n jelen, amely az elidegenült magánérdekeltségében rendelkezik a társadalmi m u n k a t ö b b l e t
A jugoszláv tézis Ezúttal
társadalom
osztályjellegéről
ellenőrizetlenül
felett.
szóló
konzekvenciái elhagyjuk
az
állandóan
jelenlevő metodológiai
problémát
—
hogy a statisztika milyen mértékben tükrözi a v a l ó társadalmi helyzetet, és a komputeres módszerek egyformán felölelik-e a társadalom
minden
tagját — , állást foglalunk amellett, hogy a jugoszláv társadalom
„dol
gozói t á r s a d a l o m " típusú, melyben a státus, presztízs, h a t a l o m és tekintély egyenlőtlen elosztásából k ö v e t k e z ő konfliktusok, latens feszültségek lehe tőségeit
szem
(konkrétabban
előtt —
tartva
a
„bürokrataellenes
társadalmunkat
azonosítani
forradalom" kell a z o k k a l
szocialista típusú t á r s a d a l m a k k a l , a m e l y e k logikus történelmi
szükséges az
állam
sorrendben
— 1 9 5 3 . , 1 9 5 6 . , 1 9 6 8 . , 1 9 7 0 - b e n l á z a d t a k a sztálinista represszió ellen).
E z t a tézist természetesen nem kell minden áron elfogadni, de ettől el t e k i n t v e érdekesek a z o k a k o n z e k v e n c i á k , m e l y e k e t a jugoszláv
társa
d a l o m osztályjellegéből az ellentétes tézis l e v o n t . E tézis szerint az elidegenülés és a dologiasulás n a p j a i n k b a n emberiség sorsa, ezért kancerózus hatása nem kerülhette forradalmakat
sem. T ö r t é n e l m i
szempontból
ez
az egész
ki a
pontos.
A
proletár „radikális
m a r x i s t á k " viszont itt is összekeverték a „ t e n d e n c i ó " és a „ t ö r v é n y s z e r ű ség" fogalmát, ezért kénytelenek v o l t a k o l y a n logikai útvesztőbe melyből o l y a n m e d d ő triumfussal
v á g t á k ki m a g u k a t , m i n t a
esni,
„minden
létező b í r á l a t a " : tekintet nélkül az é r t é k t ö r v é n y h a t á s á r a k e l e t k e z ő szo ciális differenciálódásra,
a jugoszláv
társadalom
klasszikus
értelemben
vett osztályjellege nem vitás, m e r t a társadalmi m u n k a m e g o s z t á s b a n szer zett m a g a s a b b státusz rendszerint
szociális-politikai h a t a l o m m a l
f o l y á s - h á l ó z a t t a l párosul, ez pedig nem más, m i n t a
és be
munkásosztálynak
a termelésben lefoglalt helyzetén k í v ü l minden más h a t a l m á t ó l v a l ó meg fosztása. Pontosabban mondva,
a munkásosztály
nálunk
is megérte a
munka
felszabadítását ( h a b á r ezt a „radikális m a r x i s t á k " szerint m á r a burzsoá f o r r a d a l m a k is k i v í v t á k , tehát történelmileg semmi újat nem j e l e n t ) , de még nem érte meg a saját felszabadítását, a m i t e l v á r t a saját
forradal
m á t ó l . A h e l y e t t , h o g y h a t a l m á b a k e r í t e t t e v o l n a egzisztenciájának külső feltételeit ( m u n k a t ö b b l e t , politikai h a t a l o m , államszervezet, pártszervezet, kultúrtevékenység, és a tudat egyéb f o r m á i t ) egy visszás helyzetbe k e rült, m i n d e z t az „új o s z t á l y " s a j á t í t o t t a el, a m e l y a többi réteget m e g h a g y t a a teljes (gazdasági, p o l i t i k a i , kulturális, eszmei) elidegenedés
fel
tételei k ö z ö t t . E z é r t a t á r s a d a l o m p o l i t i k a i szervezetei teljes erőfeszíté sükkel ennek az elidegenülésnek a misztifikálására t ö r e k e d t e k , erre szol g á l t a k az a l k o t m á n y o k , pártkongresszusok
és más ideológiai eszközök,
a m e l y e k segítségével a jugoszláv t á r s a d a l o m r ó l egészen más képet lehe tett a l k o t n i , m i n t amilyen v o l t reálisan — e v í z i ó szerint. Ennek
alapján
a logikus k ö v e t k e z t e t é s
cársadalom tulajdonképpen
a polgári
az lenne, h o g y
társadalom
a
jugoszláv
egy a l a c s o n y a b b
fej
lettségi szintű v á l t o z a t a , amelyben a m u n k á s o s z t á l y totális elidegenedé sének az új o s z t á l y n a k és közelebbi ill. t á v o l a b b i szegmentumainak „ k e l lemes elidegenedése" felel meg. A személyi j ö v e d e l m e k k ö z ö t t i 1:5 a r á n y , a m e l y a jugoszláv t á r s a d a l o m
szociális szubsztrátumát
képezi nem
az
„ o s z t á l y - " , hanem a „ d o l g o z ó i " jelleg eredménye, és a „radikális m a r x i s t á k " e tények felett átsuhantak, m i k ö z b e n elfelejtették definiálni a saját státusukat, amit kicsit élesebb szemmel nézve, nem is t e k i n t h e t ü n k
vé
letlennek, mert j ö v e d e l m ü k elég g y a k r a n az átlagos j ö v e d e l e m tízszerese is v o l t , és az „új o s z t á l l y a l " v a l ó asszociáció kellemetlenül érintette volna őket.
Milyen alternatívát láttak ők? A
„radikális m a r x i s t á k " közül szinte egy sem ellenezte sohasem az
önigazgatást.
Sőt, fordítva:
minden
alkalommal,
sokszor
patetikusan,
nagy lelkesedéssel n y i l a t k o z t a k róla. A z ő v í z i ó j u k viszont lényegesen eltért a J K S Z i r á n y e l v e i t ő l . A z a k k o r i k o n t r a v e r z i ó k b a n
legalább két
lényeges eltérési pont v o l t észlelhető: az anarchista és a pluralista. Az
anarchista
v í z i ó a jugoszláv társadalom
integrális
önigazgatású
szervezettségét követelte a „dolgozók t a n á c s a i n a k szövetsége" f o r m á j á ban, a m e l y felölelte v o l n a a társadalom minden szintjét (a v á l l a l a t t ó l a szövetségig), de a forradalmi J K S Z jelenléte nélkül. A z önigazgatás és az egypárt-rendszer — hangsúlyozták — történelmi k o n t r a d i k c i ó (fából v a s k a r i k a ) , mert az önigazgatás az élet spontanítására törekszik, „lentrőlfelfelé" i r á n y u l ó kezdeményezésre, m í g az egypárt-rendszer lefelé"
való
irányításra,
vezetésre
törekszik.
Ezért
a
a „fentről-
„bürokratizmus
elleni f o r r a d a l o m b a n " kellett v o l n a ezt az állítólagos ellentmondást meg oldani,
a
„folytatásos
szegmentum
szabad,
s z e r v e z e t i " elv
képlékeny
alapján,
kapcsolati
melyen
viszonyt
belül
tartana
minden
fenn
más
szegmentumokkal az autonitásra t á m a s z k o d ó k a p c s o l a t o k nélkül, a teljes autonómia lehetősége, a „beleegyezés és visszautasítás" lehetősége mellett. Ily módon
„ a dolgozók t a n á c s a i n a k
szövetsége" m e g v a l ó s í t h a t n á
régi
á l m á t az á l l a m és a politikai autoritás minden f o r m á j á n a k azonnali meg szüntetéséről. A pluralista v í z i ó v a l a m i k o n k r é t a b b r a törekedett. E n n e k a v í z i ó n a k a legbensőbb lényege, alapvető tétele is anarchisztikus v o l t
— „önigaz
gatás, de a p á r t n é l k ü l " . E v í z i ó t képviselő „radikális m a r x i s t á k " szerint a d o l g o z ó k n a k hatniuk kell a társadalmi f o l y a m a t o k r a , de minden vülről j ö v ő közvetítés nélkül, a m e l y arra törekedne, hogy az g á r d é " szerepét felvegye, mivel az „ a v a n t g á r d é "
eleve az
v a s t ö r v é n y e " alá kerül és a legrövidebb az elidegenedés,
kí
„avant
„oligarchia bürokratikus
szervezet útjára j u t .
Intellektuális
gőg és
kizárólagosság
A z ilyen álláspont legelőször a k á r n y í l t a n a k á r hallgatólagosan a J K S Z - r e v o n a t k o z o t t (a m á r említett meggyőződés l o g i k á j a szerint, vagyis, hogy a jugoszláv f o r r a d a l o m a történelmi k ö r ü l m é n y e k és nem immanens törekvésének k ö v e t k e z m é n y e , ezért a forradalmi
társadalmunk p á r t r a sem
lehet másképp tekinteni, mint a „ k o n j u n k t ú r a p á r t j á r a " és nem m i n t a „ n a g y történelmi elhivatottságú p á r t r a " ) , m a j d később kiterjedt általában a jugoszláv t á r s a d a l o m lényegére v o n a t k o z ó nézetre is. A „radikális for d u l a t " szintén az a n t i b ü r o k r a t a f o r r a d a l o m b a n és az
„egypárt-rendszer-
r e l " v a l ó helyettesítésben sajátos pluralizmussal vizsgálták
(a forradalmi
értelmiségiek, forradalmi egyetemi h a l l g a t ó k és m u n k á s o k n a k , az „új t ö r ténelmi t ö m b r ő l " a l k o t o t t ideológiája). A r r ó l nem is kell beszélni, hogy egyes „radikális m a r x i s t á k " eközben a klasszikus többpárt-rendszer m á j á b a n a polgári restaurációval
for
s z im p a tiz á lt ak.
A „radikális m a r x i s t á k " , mint ismeretes, eszméik megvalósítására a l k a l m a t az egyetemisták 1 9 6 8 . évi szélsőséges megmozdulásában amelyet 1 9 4 8 után a bürokratizmus elleni f or r adal om
az
látták,
„második
törté
nelmi lehetőségének" tekintették. Nézeteinknek
ilyen k o m p e n d i u m á t a h a t v a n a s évek f o l y a m á n
hetvenes évek elején megkísérelték a szociológia a n y a g á b a
és a
átömleszteni,
mint a „radikális k r i t i k a i t u d a t " és m i n t „negatív nézetet, amely tálisan szállt szembe az elidegenedett g y a k o r l a t t a l " . I l y e n alapon
fron
próbált
„belgrádi-zágrábi szociológiai i s k o l á v á " v á l n i , és (a r o k o n filozófiai tendenciókkal együtt) m e g h a t á r o z o t t
számú egyetemi tanszékeken
dolgozó
szociológust gyűjtött m a g a k ö r é ezekben a k ö z p o n t o k b a n azzal a céllal, hogy hatását más k ö r n y e z e t e k r e is kiterjeszti. A b b a n az időben, m i k o r még úgy látszott, hogy a jugoszláv társada lommal v a l ó összeütközése nem ölt ilyen drasztikus méreteket,
sokkal
n a g y o b b kilátása volt különösen az ifjú nemzedék érdeklődésének
felkel
tésére, mint később (a hetvenes é v e k b e n ) , a m i k o r a fő ideológusok eufó rikus elragadtatása m e l y szerint
és az „igazi m a r x i s t a " elhivatottságuk
„autesztikus
ismereteket" h í v a t o t t a k
beképzelése,
terjeszteni,
már
ön
i m á d a t b a csapott át, és az átlagos szociológiai ízlés számára is visszata szító volt. Ú g y tetszett, nem t a r t o t t á k
eléggé szem előtt a
közmondás
értelmét, hagyd m á r abba, mielőtt m e g s o k a l l j á k ! — de a k ö v e t ő i k hir telen megcsappanását
tö b b e k k ö z ö t azzal az intellektuális
elfásultsággal
is kell m a g y a r á z n i , amit az anarchista és nihilista rendszerek rutinos is mételgetése v á l t o t t ki. E z t a látszólagosan mellékes tényt, azért is meg kellett említeni, mert nem ritkán ezt a csökkenést a szabad szociológiai gondolkodás elleni állítólagos párt-repressziók számlájára
A tudományos
önelégültség
írták.
tetőfokán
A hetvenes évektől kezdve szociológiánkban egy sajátos i r á n y z a t o t lehet figyelemmel követni, amely kissé szorosabban fűződött ciológusok kis csoportjához, és amely a „radikális tiáját,
osztályhűségét
irányzat
fejlődése
élvezte, h a b á r
f o ly a m á n
a
marxisták"
kissé szokatlan
jugoszláv
a ljubljanai szo
társadalom
formában. első
szimpá Ez
az
bírálatától
kezdve egészen a valósággal szembeni intellektuális aroganciájáig a tu dományos önelégültség t e t ő f o k á n
elutasította, hogy egyáltalán
„marxis-
tának"
nevezzék, h a b á r
nem t a l á l t
semmilyen m á s
teóriái
címet. A z
általános nézete szerint valóságunk egy t ú l h a l a d o t t m a r x i z m u s , nemcsak a tendenciói történelmi t a r t a l m a m i a t t bizonyítására,
hogy
a
történelemben
(lehetőség a n n a k olyan
állandó
a
tudományos
törvényszerűségek
u r a l k o d n a k , a m e l y e k a r r a u t a l n a k , hogy a k o m m u n i z m u s
az emberi lét
felsőbb f o r m á j a ) , h a n e m a módszerek kérdése m i a t t is. M i u t á n a „ r a d i kális m a r x i s t á k k a l " együtt elvetették a dialektikus és történelmi
mate
rializmus, m i n t módszer gondolatát is, ez az i r á n y z a t reményeit a pol gári szociológiai t u d o m á n y o k
„ k v a n t i f i k á l ó " módszereibe vetette,
mert
meggyőződése szerint egyedül ezek segítségével lehet egzakt ismereteket szerezni a jugoszláv társadalomról kellett
felcserélni, míg
a
is. A m a r x i z m u s t
konkrét
kutatásokban
funkcionalizmussal
szigorúan
„objektív",
vagyis a „semleges i d e o l ó g i a " elvét kell a l k a l m a z n i , amely a szocioló gust megóvja az elkeveredéstől, a „politikai a g y m o s á s t ó l " és a vizsgált helyzet fölé emeli, nehogy megfertőződjék tőle (mint a sebészeti k l i n i k á n , ahol a műtős személyzetet vastag réteg v a t t á v a l k ö t i k be, h o g y elkerüljék a kölcsönös fertőzést a beteggel). A sebészeti k l i n i k a módszeréhez sonlóan
kellett
magukat
volna
„szigorúan
felépíteni
a
szociológiai k u t a t ó
t á v o l t a r t ó " professzorokkal, asszisztensekkel és an
k é t v e z e t ő k k e l , a k i k a valóság megközelítése előtt instrumentumaikat „tudományos
ha
institúcióinkat: a
o b j e k t i v i t á s " desztilált vizében fertőtlenítenék, és immúni
sak lennének a „piszkos v a l ó s á g g a l " szemben. Természetesen a m a r x i z mus „ o s z t á l y " és az „ i d e o l ó g i a " kategóriái nem lehetett eléggé megfelelő desztillátum az erkölcsi kézmosáshoz. E z é r t ezt a k ü l ö n b ö z ő szociológiai metodológiai i r á n y z a t o k b a n
lelték fel, a m e l y e k nélkülözik a
kiindulási
heurisztikus feltételek megalapozottságát, és v á l l a l t á k azt a k o c k á z a t o t , hogy „ e l m e r ü l j e n e k " a valóságban anélkül, h o g y v a l a m i teljeset m o n d a n á n a k róla, elvétve egészen p o n t i c i p á l t betekintést szerezhetnek. az i r á n y z a t n a k
a képviselői mint „a b ü r o k r a t a
gondolkodás
Ennek
huncutko
d á s a i t " előre elvetették azt, hogy a társadalom, különösen a szocialista társadalom nem azonos a biológiai szervezettel, a „szociológiai i g a z s á g o k " nem azonosak a „ b i o l ó g i á v a l " , a szociológiai k u t a t ó nem ugyanaz, mint az o r v o s ; a „szociológiai i g a z s á g o k b a n " nem a „tiszta é s z "
uralkodik,
hanem az „ i g e n " és „ n e m " , a két véglet k ö z ö t t egész sor á r n y a l a t i lönbségű v á l t o z a t van, végezetül, hogy m a g a az igazság sem hanem
a
történelmi
körülmények
„osztályjellegű" (az ő szótárukkal maga valóságában
által
feltételezett,
tehát
kü
abszolút,
végsősoron
élve — „ i n f i c i á l t " ) . A z igazságot a
kell " l e m e z t e l e n í t e n i " , ez v o l t a „radikális
marxis
t á k k a l " közös nézetük, k ö v e t e l m é n y ü k , melynek megvalósítására az éle tében először erőszakos deflorációt e l k ö v e t ő ember kíváncsi k i t a r t á s á v a l törekedtek. M i k o r ezen a tetten túl v o l t a k és felvetődött a kérdés, m e r r e tovább?
—
a többség nem
tudván
mitévő
legyen, felhúzta
vállát
és
v a g y a m á r említett anarchista-pluralista feleletet dadogta, v a g y egysze rűen
megelégedett
célja",
azzal
a végső eredmény
a
megállapítással,
„tiszta é s z " az ő m e g f o r m á l á s u k b a n hogy
hogy
„a
nem lényeges. I l y m ó d o n
a jugoszláv társadalmi
kritika
ö n m a g a előtt kapitulált,
valóság s z á m á r a
önmaga
tulajdonképpen
a
anélkül,
v a l a m i hasznosat
adott
volna. Mindkét irányzat
elvetette L e n i n t , „régi b a l o l d a l i n a k " vagyis o l y a n
személynek t e k i n t e t t é k , akit „ a bolsevista k o r " keretében kell értékelni, de azon túl nincs semmilyen történelmi jelentősége.
Kísérlet
az uralkodó
nézetként
való
erőszakos
fellépésre
I r o d a l m u n k b a n , sajtónkban az utóbbi időben igen sok o l y a n írás látott napvilágot, a m e l y e k ezekkel az i r á n y z a t o k k a l f o g l a l k o z t a k , amit ezúttal nem szükséges megismételni. E z e k az i r á n y z a t o k a szociológiánkban v e zető szerepre t ö r e k e d t e k egészen az utóbbi időkig. H a figyelemmel k ö vetjük ezeknek a törekvéseknek a történetét, két időszakot k ü l ö n b ö z t e t h e t ü n k meg: az elsőben még v o l t remény
arra, hogy a
dogmatizmus
k o n s t r u k t í v k r i t i k á j á v á alakul, és hozzásegít a J K S Z - n e k az önigazgatású szocializmus építésében a t o v á b b i , reálisan lehetséges a l t e r n a t í v á k kere sésére i r á n y u l ó erőfeszítéseihez; a m á s o d i k b a n
pedig intellektuális a r o -
ganciába, e x k l u z i v i t á s b a t o r k o l l o t t különösen a J K S Z - s z e l szembeni v i szonyában, n y í l t a n o l y a n m e g o l d á s o k r a t ö r e k e d t e k , amelyek h a t á s á t
a
jugoszláv t á r s a d a l o m b a n nem lehetett v o l n a felmérni. A „radikális m a r x i s t á k " intellektuális gőgje, kizárólagosságra t ö r e k v ő magatartása
a szociológiai és filozófiai
szakegyesületekben is megnyil
v á n u l t : a z o k a t a társadalmi t u d o m á n y o k k a l f o g l a l k o z ó d o l g o z ó k a t , a k i k nem
az
ő modelljeik szerint
gondolkodtak,
folyóirataikban
közzétett
részrehajló, elfogult k r i t i k á k b a n t u d o m á n y o s összejöveteleken e l h a n g z o t t nyilvános b í r á l a t o k b a n igyekezték r á g a l m a z n i , magánjellegű i n t r i k á k k a l , külföldi
alapokból
ösztöndíjazásuk
megakadályozásával
—
ahol
igen
döntő szavuk volt — , tanszék foglalás a l k a l m á v a l vulgáris, objektivitás nélküli r e f e r á t u m o k b a n
kompromittálták,
v a g y csak egyszerűen „ a re
zsim e m b e r é n e k " , „ k a r r i e r i s t á n a k " v a g y „ b e s ú g ó n a k " denunciálták. S ő t , azokat
a szociológusainkat, a k i k m u n k á j u k k a l
vitathatatlan
autoritást
v í v t a k k i , és nem v o l t k ö n n y ű ilyen módszerekkel k o m p r o m i t t á l n i , gú n y o l ó d v a szemlélték, m i n t „jóindulatú professzorokat", a k i k n e k az í r á sától senkinek sem fog fájni a feje, és j ó i n d u l a t u k é r t megérdemlik, h o g y egy
kis vállveregetést k a p j a n a k . A z ilyen megengedhetetlen
magatartás
nem v o l t k i z á r ó l a g a tanszéken dolgozó k o l l é g á k iránt f e n n t a r t v a , a k i k nem á l l t a k a „radikális m a r x i s t á k " mellé. K e z d e t t ő l fogva a z o k b a n
a
környezetekben
dolgozó
szociológusokkal
szemben
is
kinyilvánították,
ahol a társadalmi t u d o m á n y éppen kezdett fejlődni ( S z a r a j e v ó , S z k o p j e , T i t o g r a d , Priština, Ú j v i d é k stb.) ahol természetesen nem érhettek el azon nal rendkívüli eredményeket. E z e k b e n a k ö r n y e z e t e k b e n m ű k ö d ő szocio lógusok gúnyolása különösen ott fejlődött k i , ahol a „radikális m a r x i s t á k " r á g a l m a i k b a n állandóan azt a meggyőződést terjesztették, h o g y ezek a kollégáik genetikailag „ á l l a m a l k o t ó m e n t a l i t á s ú a k " , mivel nem demok ratikus, hanem és állandóan
autokratikus
hagyományok
feltételei k ö z ö t t n ő t t e k
veszélyt jelentenek k ö r n y e z e t ü n k b e n
„pedigrével" rendelkező „szabad g o n d o l k o d ó k "
A
a
fel,
polgári-demokrata
számára.
kakukktojás
Szükségszerűen szembekerült egymással a jugoszláv t ár s adal om és a „ r a dikális
marxisták"
irányzata.
Ahogyan
a
dogmatizmus
is
túlságosan
szűknek bizonyult a történelmi tendencióinak szellemi felölelésére, a „ r a d i k a l i z m u s " felelőtlen lezserségében és „minden
létező kíméletlen
l a t á b a n " túlságosan „ k o m ó t o s n a k " bizonyult. A h e l y e t t , h o g y a
bírá
társada
lom iránti v i s z o n y á t a „tudatos l é t " keretei k ö z ö t t a l a k í t o t t a v o l n a , ahol a gondolat v á l l a l j a a g y a k o r l a t sorsát, és vele együtt „keserves k ö z b e n j á r á s " által ( H e g e l ) az új lehetőségek felé tör, m i k ö z b e n az elmélet és a valóság „történelmi ú t i t á r s a k " , ezért az értelmiségi sem lehet más, m i n t ennek
az egységes f o l y a m a t n a k
a részese
—
a „radikalizmus"
ezzel
ellentétesen j á r n a k el — a társadalmat, a „tudatos l é t e t " f e l b o n t o t t a a „létezés t u d a t á r a " és m a g á r a a „létezésre" ( p r ó z á b a n kifejezve a „ k r i t i kai szellemre" és a „piszkos v a l ó s á g r a " ) és ennek keretében m a g á t „tiszta
é s z " megtestesülésének
tekintette
a
„tisztátalan
a
realitásokkal"
szemben, amelytől az intellektuális szeszélyei m i n d messzebb
sodorták
I l y módon megkövetelte a jugoszláv szociológustól, h o g y a szociális v a l ó ság fölé helyezkedjék és o l y a n k ö v e t e l m é n y e k e t támasszon vele szembe, a m e l y e k n e k nem tud eleget tenni, tekintettel a történelmi fejlettségi fo k á r a . H a s o n l ó k é p p e n idővel szemmel l á t h a t ó v á v á l t , hogy a társadalom nem tűrheti t o v á b b a lényegének nem megfelelő k r i t i k a i szellem elbur j á n z á s á t , amely hamissága mellett cinikus is volt, m i n t h a nem a saját-, hanem v a l a m i l y e n más világból eredne. M a r x által kitűnően l e í r t m e t o dológiai eljárás szerint a „ r a d i k a l i z m u s " a valóságban egy egészen más (idegen) tudatot ültetett el (a k a k u k k t o j á s h o z h a s o n l ó a n ) , hasonlóképpen e tudat keretében egy másfajta alapvető
valóságot a k a r t
k i a l a k í t a n i , amely
elképzelésében is lényegesen eltért a f o r r a d a l o m t ó l .
az
Ahelyett,
hogy a szociológus a realitásokból indult v o l n a k i , szerintünk a realitás sal szemben „ a tiszta é s z " p o z í c i ó j á r a kell helyezkednie és intellektuális
önkényességgel
alapjaiban
le kell azt
rombolni.
Mi marad
mindezek
után, ez volt a legkevésbé fontos: a lényeg m a g a a b í r á l a t volt, de arra, hogy a k r i t i k a utolsó triumfusa
meddő lenne, s a g o n d o l k o d ó n a k
arra
nem volt szabad kitérni.
A szociológiai
elmélet
sokoldalú
fejlődése
E z lett v o l n a az az alapvető ok, amiért a jugoszláv szociológusok t ö b b sége nem tette m a g á é v á a „radikális m a r x i s t á k " gondolkodásmódját, tikusan e l h a t á r o l t á k m a g u k a t b á r ők ellenkező hatást
kri
a „radikális m a r x i s t á k " törekvéseitől, ha
kívántak
elérni itthon
is és külföldön
vagyis azt, hogy ő k a mi egyedüli szociológus értelmiségünk, más v a g y csak dogmatikus, vagy „jóindulatú
is —
mindenki
professzor".
H a tehát eltekintünk e két említett tendenciától — a „dialektikus és történelmi m a t e r i a l i s t á t ó l " és a „radikális m a r x i s t á t ó l " — ki kell hang súlyozni, a szociológiánk a h a t v a n a s évektől k e z d v e jelentősen fejlődött. E z t kedvezően elősegítette az a tény, hogy a jugoszláv társadalomban sztálinizmussal
v a l ó szakítás után más szocialista országoktól
a
eltérően
nem v o l t „hivatalos m a r x i z m u s " sem hivatalos ideológus személy. A szo ciológiai elmélet sokoldalúan fejlődik. E l t e k i n t v e attól, hogy n a g y pél dányszámban
olyan
tankönyvek
is lettek
nyomtatva,
melyekben
még
mindig fellelhető a „dialektikus és történelmi materializmus", a k ö z é p iskolai és egyetemi t a n k ö n y v e k gazdag i r o d a l m a jelent meg, amelyekben megnyilvánult
— magától
tanai korszerű
értetődő
interpretációjának
különbségekkel
fejlődése.
—
M a r x és Lenin
Mindinkább
kifejezésre ju
tott a „ n y í l t m a r x i z m u s " ellentétben a m a r x i z m u s k o r á b b i zárt
doktrínáival.
kutatásokkal
E z a nyíltság
legelőször is elvetette
szembeni és az ún. „ k ü l ö n
s z o c i o l ó g i á k k a l " szembeni b i
zalmatlanságot. E l v e t e t t e azt a dogmatikus lista t á r s a d a l o m b a n
nincs mit kutatni,
hermetikusan a szociológiai
szemléletet, hogy a szocia
mert az elmélet és a
gyakorlat
eleve megegyeznek, és a valóság ( g y a k o r l a t ) — igazsága m á r az elmélet ben b e n n f o g l a l t a t i k . E z a dogma igen veszélyes és káros lehetett v o l n a , mert az ideológia és a g y a k o r l a t k o n z e r v á l á s á v a l és az elmélet
olyan
n a g y f o k ú elszegényítésével fenyegetett, m e l y a f o g a l m a k puszta j á t é k á r a , minden
képzeletet
nélkülöző
skolasztikára
szorítkozik.
Az
k u t a t á s o k ösztönözték a „szociológiai i m m a g i n á c i ó t " , amely
empirikus mindjobban
behatolt a társadalom lényegébe, és sokkal e g z a k t a b b a n megismerte, mint a „dialektikus és történelmi m a t e r i a l i z m u s " beszűkült v á l t o z a t a . A z így megismert igazságok sokszor kellemetlenek v o l t a k , és éppen ezért a „ k o r a i diagnózis" fázisában, vagyis még m i k o r tendencióként
még
nyilvá-
nultak
meg,
kutatási
a
deviációs jelenségek megszüntetését
módszerek
ösztönözték.
Ez
a
további tökéletesítését feltételezte. B e b i z o n y o s o d o t t ,
hogy a dialektikus és történelmi materializmus lehetőségei t á v o l r ó l sem merültek ki, az általános metodológiai elvei csak rendszerezett,
kidolgo
zott empirikus t e c h n i k a által érvényesülhetnek megfelelően. D e itt is egy dogmatikus tévedést kellett áthidalni, mégpedig azt, hogy a technika a „burzsoá
s z o c i o l ó g i a " t a l á l m á n y a , és ez sok előreláthatatlan
ménnyel j á r h a t , kérdésessé teheti a valóságszemlélet m á r d o t t " ideológiai
Merre
következ
„meghonoso
rendszerét.
további
Szociológiai
tudományos
kutatásainkra
a
tudományos
munkatársak
is
különbözőképpen tekintettek. A „dialektikus és történelmi m a t e r i a l i z m u s " hívei k i t a r t ó a n figyelmeztettek arra, hogy m a g u k b a n rejtik az „ideológiai aknamunka",
a tudományos
rosszindulat
és p o l i t i k a i „hátsó
gondolat"
lehetőségét. E z é r t elvetettek minden olyan eredményt, amely a legkisebb mértékben is eltért v a l a m e l y „ ö r ö k é r v é n y ű " dogmatikus tételtől. A „ra dikális m a r x i s t á k " a kutatások költségét gúnyos cinizmussal szemlélték, miközben kiemelték, hogy a kutatási eredményeket a napi p o l i t i k a szük ségleteihez i d o m í t o t t á k , v a l ó igazságok pedig a funkcionáriusok
fiókjai
n a k mélyére v a n n a k rejtve. K o m m e n t á r j a i k b a n — amiket szinte n a p o n t a lehetett hallani a „radikális m a r x i s t á k " köreiben — azt
hangoztatták,
hogy a jugoszláv t á r s a d a l o m b a n nincsen kilátás o l y a n egyesületek tagjai által végzett g y a k o r l a t i k u t a t á s o k k a l v a l ó szociológiai ismeretekhez jutni, a k i k n e k a tudata, lelkivilága állandó ideológiai n y o m á s és indoktrináris hatás alatt van, nem t u d n a k n y í l t a k és őszinték lenni, az
indoktrináris
hatás g y a k r a n olyan méretű, hogy maguk sem tudják mi történik löttük, ezért nincs kilátás arra sem, hogy a kutatás eredménnyel
körü járjon.
A kutatás teljes mértékben formalizmussá v á l i k , sokszor még a hivatalos politika blanko-fedezésére is szolgál. M á s oldalról vizsgálva a sem „ t i s z t á k " — k o r r u m p á l j a
ő k e t a k a r r i e r kilátása, ha
kutatók
felfedezésük
megegyezik a politikusok elvárásaival, de ő k m a g u k is „ideológiailag meg v a n n a k k e v e r e d v e " ezért eleve kétségbe kell vonni alkalmasságukat,
tár
gyilagosságukat. E n n e k ellenére sem a „dialektikus és történelmi m a t e r i a l i z m u s "
kép
viselőinek, sem a „radikális m a r x i s t á k " szószólóinak nem sikerült néze teikkel m e g a k a d á l y o z n i a szociológiai-kutatási t r a d í c i ó n k kialakulását, de ez még nem jelenti azt, hogy elálltak inszuniációs módszereiktől. M i n d e z mennyire van így, legjobban a szociológiai és más kutatási
intézmények
eredményes tevékenysége, v a l a m i n t az ifjabb szociológus-nemzedék sike res startja igazolja, amely a két i r á n y z a t közül egyiknek sincs befolyása alatt.
így tehát — merre
végül felelhetünk tovább?
arra
a kérdésre
is
A J u g o s z l á v Szociológiai T á r s a s á g többéves m u n k á j a szakadt el a z o k t ó l a dogmatikus, dialektikus és
alatt
fokozatosan
történelmi-materialista,
pozitivista törekvésektől, m e l y e k azt c é l o z t á k , hogy a tevékenység t o vábbra
is a túlhaladott
megállapíthatjuk,
hogy
szociológiai módszerekkel a hetvenes
évektől
kezdve
szinte teljesen eltűntek (ami egybeesik a t u d o m á n y
folyjék. ezek a
Elégedetten tendenciók
helyzetével is) szó
szólóik pedig mind r i t k á b b a n lépnek fel a tudományos összejöveteleken. E z az idő viszont a „radikális m a r x i s t á k " agresszív fellépésének az ideje, a k i k a dogmatizmus
elleni h a r c o t csak m a g u k n a k
s a j á t í t o t t á k ki, hogy
ezáltal legyen ürügyük a társaság p r i v a t i z á l á s á r a , és saját k o n c e p c i ó j u k a t érvényesítsék — m i n d a z o k k a l a k o n z e k v e n c i á k k a l együtt, m e l y e k r ő l m á r beszéltünk. E z a nyomás viszont csak egy m e g h a t á r o z o t t ideig t a r t h a t o t t . A J u g o s z l á v Szociológiai T á r s a s á g ( J U S ) keretében összeütközésre kellett hogy sor kerüljön, m i k o r a vezetőség és a tagság egy része a „radikális m a r x i s t á k " hatására
a társaság angazsmanját
tudománytalan
c é l o k felé
a k a r t a fordítani, és a m i k o r egyesek p o l i t i k a i m a g a t a r t á s a túllépte a t a g ság többség t o l e r a n c i á j á n a k hatását. E z e k b ő l az o k o k b ó l k i f o l y ó l a g a J u g o s z l á v Szociológiai T á r s a s á g m ú l t évi közgyűlését meg sem t a r t o t t á k , s az ez évi is a k o r á b b i vezetőség felmentésével le is zárult.
A jugoszláv
szociológia
Ebben a vonatkozásban
távlatai a J u g o s z l á v Szociológiai T á r s a s á g és á l t a l á b a n
a jugoszláv szociológia t á v l a t á r ó l kell beszélni. A küldötti rendszer elvein új f o r m á b a n
megalakult társaságnak
b á r m e l y i r á n y z a t eluralkodásától
— ez az elv h í v a t o t t
megvédeni
— be kell kapcsolódnia a
társadalmi
t u d o m á n y u n k fejlődésébe, a dogmatizmustól
és a hamis
radikalizmustól
megszabadulva a tudományos eredmények által az elkerülhetetlen nézet eltérések
mellett
kutassa
a
társadalmunk
további
lehetőségeit,
és
ily
módon mentesüljön a m a x i m a i i z m u s r a és minimaiizmusra irányuló t ö r e k vésektől. Végezetül be kell m á r b i z o n y í t a n i , hogy a szocializmus építése összetett történelmi f o l y a m a t , amelyben nem csak az v a n , hogy a p o litika „ é p í t " , a t u d o m á n y
pedig csak „ r o m b o l " , hanem amelyben
mind
a kettő
egy közös ügyön
ténykedik,
nem
„két
szembenálló
félként",
hanem a valóság két k o n v e n g á l ó részeként, a „tudatos létezés" megnyil vánulásaként. E k k o r a szociológia is elnyeri az ő t megillető tekintélyt, amit egy kissé megingatott a „radikális m a r x i s t á k n a k " az a törekvése, mellyel a t u d o m á n y t és a p o l i t i k á t külön v á l a s z t o t t á k , amire legkevésbé van szüksége
társadalmunknak. F o r d í t o t t a Megadja
(Borba, a J D N S Z S Z 1976.
augusztusa)
napilapja
Ida