„Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen, Sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítenek, lassan megnövünk.”
Wass Albert
FRONT
Nemzeti, radikális kétheti lap 2004. december 7.
Ne csak beszélj, cselekedj is!
I. évfolyam 4. szám
167 Ft
Megbukott a kormány, megbukott az ellenzék
Az MSZP-SZDSZ a tõlük megszokott szociális érzéketlenséggel a kórházakat akarta privatizálni, ám erre a szavazók kétharmada megálljt mondott. A FIDESZ még saját választóit sem tudta meggyõzni arról, valójában mit jelent a kettõs állampolgárság. December 5-e után semmi nem marad a régi. A közélet minden szereplõjének le kell vonnia a tanulságokat. A jelenlegi politikai rendszer csõdöt mondott. A gyomorforgató kampány, a hiteltelen szónokok megtették a magukét. A nagy tömegek távolmaradtak a szavazástól. A szavazók közel fele nem értette, hogy az mirõl szól, vagy rossz helyre adták voksukat. Szabó Dezsõ már rég leírta: korgó gyomorral nehéz a Himnuszt énekelni. A tizenöt éves hazaárulás célja egy engedelmes gyarmati nép kitenyésztése, amit a biológiai szükségletei irányítanak. Köszönjük közel kétmillió honfitársunknak az igen szavazatait. Kérjük, ne haragudjanak a másként döntõ testvéreinkre, nem õk a felelõsek tévedésükért. Az úgynevezett rendszerváltó politikai elit vezette félre õket, ami nem rendszerváltó, nem politikai, és nem elit. Ki kell mondani: a mai parlamenti pártok alkalmatlanok a magyar nemzet képviseletére. Nem adjuk fel. Magyarországot vissza kell foglalni! Magyar Nemzeti Front elnöksége
Önvédelem
Dunaharasztiban, a Lindl Áruház szomszédságában december 10-én 13 órakor tiltakozó megmozdulást tartanak a mezõgazdasági termelõk. Ingyen osztanak maguk termesztette zöldséget a gazdák, hogy ily módon hívják fel a figyelmet: a bevásárlóközpontok a dömpingáron kínált zöldségekkel, és a silány minõségû, egészségtelen importárukkal lehetetlen helyzetbe hozzák õket. Meddig feszíti a húrt a kormány? A lengyel parasztok már nem tûrtek tobább...
FR NT
2
Következõ számunk január 11-én jelenik meg.
Minden kedves olvasónknak Áldott Békés Karácsonyt és Boldog Új Évet Kívánunk.
Másik oldal Itt rábeszélni és üvölteni, mutatni és öklözni kell. Be kell rontani az alvadt magyar lélek minden csücskébe, égõ fáklyákat kell szétdobálni, kitárni minden ablakot. Új szemet, új földet, új élethez való akaratot adni neki. zabó Dezsõhöz fordultam kiutat keresve a gyászos vasárnap után, mert mondhatnak bármit a mandátumvadászok és csahosaik, csatát vesztett a nemzeti öntudat. A számok hidegen és könyörtelenül szembesítenek a magyar valósággal. Nem, nem azzal, hogy csak kétmillió magyar van e csonka honban. Istennek hála jóval többen gyötrõdünk magyarként ma még Hungáriában. Ön- és céltudatos szavazóképes honfitársunkból valóban csak kétmilliónyit adott nekünk a jelen sors. A többi megtévesztett, megtört vagy közönyös. A nyílt kommunista diktatúra és a rá következõ parlamentáris diktatúra törte meg gerincüket, vette el jövõképüket. Ez a masszává gyúrt tömeg immár megkerülhetetlenné vált. Ez a média által vezényelhetõ réteg eldöntheti valamennyiünk sorsát. A politikai pártok elõtt két út áll. Kiszolgálják ezt a tömeget, vagy megpróbálják átformálni azt. A mandátumvadász politikai egységek nem kétséges melyik utat fogják választani – ezt a népszavazás után elhangzott nyilatkozatokból már sejteni lehet. Az elkötelezett nemzeti pártok azonban nem vállalhatják fel, hogy a politikai marketing vezérelje õket. Kettõs feladat vár a nemzeti erõkre. Egyrészt meg kell szervezni magukat, kérlelhetetlen magyar érdekvédelmi szervezetekké kell válniuk. Másrészt ahogy Szabó Dezsõ írta, fel kell rázniuk honfitársainkat, ki kell ragadniuk õket abból a masszából amibe a liberális hatalom gyúrta õket. Ezt azonban nem a hetenkénti SMS-ben összehívott „tömegtüntetésekkel“ lehet elérni. Gyermeteg és dacos viselkedésnek sincs helye. Van, aki vasárnaptól tüntetõleg székely nemzetiségûnek vallja magát minden hivatalos fórumon, más nagy füsttel elégette azt az útlevelet, amivel meglátogathatná a megszállt területeken élõ testvéreinket. Mennyivel könnyebb ez, mint a következetes építõ munka... Nekünk át kell gondolni az eddigi elképzeléseinket, figyelembe véve a mostani helyzetet. Fel kell ismerni, hogy koránt sincs forradal-
S
mi helyzet. Egyedül a FIDESZ tud tömeggyûléseket tartani, amelyek egyedül arra jók, hogy lekössék a nemzeti oldal tenni vágyó tagjait. A társadalom döntõ többsége bevásárlóközpontokba jár, nem érdekli milyen áru kerül a kosarába és amikor hazamegy, akkor valamelyik kereskedelmi televízió adását bámulja. Arra is lusták, hogy megnézzék mit etetnek velük, hogy elolvassák az áruk származási helyét, szavatossági idejét, összetevõit. A romlott szellemi táplálékot adó televízió mûsorait is kritikátlanul elfogadják, és hagyják, hogy gyermekeik igénytelen, mocskos mûsorokon nõjenek fel. Tisztelet a kivétel-
2004. december 7. nek, de láttam már nemzeti radikális szervezet gyûlésén kólát hörpölgetõ elõadót, és Tesco szatyros „szittya“ tüntetõt is. A globalizáció beszivárgott mindennapjainkba, ezzel szembe kell nézni és felvenni ellene a harcot. Apátiának, csüggedésnek nincs helye. Észre kell venni mindannyiunknak: innen már nincs hova hátrálnunk! Egy irányba mehetünk csak: elõre, kilépve védett köreinkbõl, minden irányba kiterjesztve életterünket. Vissza kell foglalnunk mindent, amit a globalizáció elhódított tõlünk. Nehéz, sziszifuszi munka lesz ez, mely kevés dicsfényt és babért hoz azoknak, akik belevágnak. A „megasztárok“ a szemben álló oldalon vannak. A Magyar Nemzeti Front elnöksége a tagsággal együtt felvállalja a globalizmus elleni küzdelmet és kidolgozza az új helyzetnek megfelelõ programot. Nem nézhetjük bénán és tehetetlenül, hogy birkák módjára terelnek minket a vágóhíd felé. A sakter már feni a kését. Szabó Tamás
BERZSENYI DÁNIEL
A magyarokhoz Romlásnak indult hajdan erõs magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul? Nem látod a bosszús egeknek Ostorait nyomorult hazádon?
S egy gyenge széltõl földre teríttetik! Így minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha megvész: Róma ledûl, s rabigába görbed.
Nyolc századoknak vérzivatarja közt Rongált Budának tornyai állanak, Ámbár ezerszer vak tüzedben Véreidet, magadat tiportad.
Mi a magyar most? - Rút sybaríta váz. Letépte fényes nemzeti bélyegét, S hazája feldúlt védfalából Rak palotát heverõhelyének;
Elszólja, hidd el, mostani veszni tért Erkölcsöd: undok vípera-fajzatok Dúlják fel e várt, mely sok ádáz Ostromokat mosolyogva nézett.
Elõdeinknek bajnoki köntösét S nyelvét megúnván, rút idegent cserélt, A nemzet õrlelkét tapodja, Gyermeki báb puha szíve tárgya.
Nem ronthatott el tégedet egykoron A vad tatár khán xerxesi tábora S világot ostromló töröknek Napkeletet leverõ hatalma;
Oh! más magyar kar mennyköve villogott Attila véres harcai közt, midõn A félvilággal szembeszállott Nemzeteket tapodó haragja.
Nem fojthatott meg Zápolya öldöklõ Századja s titkos gyilkosaid keze, A szent rokonvérben feresztõ Visszavonás tüze közt megálltál:
Más néppel ontott bajnoki vért hazánk Szerzõje, Árpád a Duna partjain. Oh! más magyarral verte vissza Nagy Hunyadink Mahomet hatalmát!
Mert régi erkölcs s szpártai férfikar Küzdött s vezérlett fergetegid között; Birkózva gyõztél, s Herculesként Ércbuzogány rezegett kezedben.
De jaj, csak így jár minden az ég alatt! Forgó viszontság járma alatt nyögünk, Tündér szerencsénk kénye hány, vet, Játszva emel, s mosolyogva ver le.
Most lassú méreg, lassú halál emészt. Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki Szélvész le nem dönt, benne termõ Férgek erõs gyökerit megõrlik,
Felforgat a nagy századok érckeze Mindent: ledûlt már a nemes Ílion, A büszke Karthago hatalma, Róma s erõs Babylon leomlott.
FR NT
I. évf. 4. szám
3
Tisztelt Magyar Testvéreink! Az egyik szemem sír, a másik nevet. Hát a nevetõvel kezdem. Nevetem, hogy a magyar kormány jelen vezetõi a legmagasabb csúcsra jutottak, a nemzet megtagadás csúcsára. Téves csúcs. Innen számukra csak egy út van tova... De nézzük meg miért is jutott ide a magyar nemzet. Az tény, hogy a népszavazásra viharos idõben került sor. A népszavazást megelõzte az a közel félévszázados nemzet gyilkos kommunista-ateista erõszakszervezet, amely a magyar emberbõl a „jobb részt“ kiölte. A szellem helyett az anyagot tette meg uralkodó eszméjévé. Így sok embernek leszûkült a horizontja. Nem láttak el sem a határig, sem a határon túlra. Tekintetüket a bírvágy irányította, az égiek már nem lelkesítették. Ilyen nemzedéknek egysíkú lett a látása, és élete középpontja mindig egy körforgalomhoz vezetett a gyomrához. Hát sok ilyen magyarhoni szavazóval az új idõk Mózesei sem tudtak semmit csinálni. A jelenben kormányzó mszp
és szdsz -így írom, mert a magyar nyelvtan szabályai azokra nem lehetnek érvényesek, akik csapatostul a magyar nemzet lelki egységét megtagadták-, hóhér módon folytatott kampányt. Föl te éhes proletár! - éneklésével a gyomor féltést hívták elõ az idõs és a szegény rétegbõl. Ezért lett ilyen december 5-i végeredmény. A népszavazásnak mégis lett 50% feletti „Igenje“. Ez egy lépés a sikerhez. A kormány és csatlósai amolyan léggömb módon viselkednek. Szállnak és öklendeznek a kommunista gyûlölet régi lerakódásából, ahogy ezt a tegnap este egy Lendvai Ildikó nevû viseltes képû asszonyság nõhöz nem méltó módon tette. A léggömb felfelé száll. Lentrõl nézve sikeresen röppen, röppen, röppen ... Az viszont törvény, hogy a léggömb belsõ nyomása egyre nõ és a külsõ nyomás fönt már csökken. És ott fent a magasban megpecsételõdik sorsa, hiúságában szétpukkan. Most ezt a felfelé szállás látjuk, a pukkanás ezután
Betelt a pohár Itt minden igaz építés alapja a magyar paraszt. És sírboltot épít a magyarságnak mindenki, aki nem erre az alapra épít. Szabó Dezsõ December harmadikán a Pest melletti Dunaharasztiban különös dolgot tapasztalhattak a Lindl Áruház környékén járó emberek. Ingyen osztottak maguk termesztette zöldséget a gazdák, hogy ily módon hívják fel a figyelmet: a bevásárlóközpontok a dömpingáron kínált zöldségekkel lehetetlen helyzetbe hozzák õket. Ez az üzletpolitika azonban sérti az agrárrendtartási törvényt, amely szerint beszerzési ár alatt nem szabad forgalmazni a termékeket. Ezért a Magyar Gazdák és Fogyasztók Önvédelmi Mozgalma már néhány hete hasonló ügyben petícióval fordult az agrártárcához, felszólítva: hasson oda, hogy a nagykereskedõ cégek ne élhessenek vissza erõfölényükkel, ám érdemi választ mindmáig nem kaptak. A helyszínen a környékbeli települések gazdái kisteherautóikról osztották a sárgarépát, káposztát az arra járóknak. Az ingyenes zöldségosztó akciónál több rendõr is megjelent, akik igazoltattak néhány gazdát, s felvették adataikat. A gazdák magyar zászlóval
érkeztek, ám a rendõrök bevonatták velük a nemzeti színû lobogót. Buzek Menyhért gazdálkodó felháborodva beszélt az esetrõl: - Közölték velünk, hogy hét fõnél több személy esetén nem lehet zászlót lobogtatni, mert az demonstrációnak minõsül. A zöldségosztó rendezvényünk, nem volt bejelentve, mert úgy gondoltuk jogunkban áll ingyen adni az általunk termesztett zöldséget. Arra nem gondoltunk, hogy a magyar trikolórt nem szabad kitûzni. Magyar ember milyen zászlót tegyen ki? Amerikában bezzeg lépten nyomon kitûzhetik a nemzeti lobogót. Azokról a házakról ahol hét embernél több lakik, le kell venni a zászlót, mert engedélyköteles demonstrációt tarthatnak? A tiltakozáson kívül semmi más eszközünk nem maradt. Rajtunk csak a kormány segíthet, az pedig csak akkor mozdul, ha nyomást gyakorlunk rajta. Mi lesz a több százezer gazdával és a családtagjaikkal? Sürgõs segítség nélkül a vidéknek vége. Pokornyik János a tiltakozó akció egyik szervezõje mondta el nekünk indítékaikat: - Hazafelé menet kérdezte tõlem valaki, hogy tudok-e káposztát adni 13 forintért, mert a Lindlben 11 forintért adják. Tudni kell, hogy a káposzta önköltsége kilónként 35 forint, a kereskedõ 20 forintért veszi át. Ez a magyar parasztság megszégyenítése. Én büszke vagyok arra, amit megtermelek. Nem
jön. Akkor keresheted a szárnyaló „madár“ gömböket, de nem fogod megtalálni... De megtalálható lesz az anyaországi és a határon túli magyar. Õk fognak össze, ha kell új pártként és akkor... Akkor a moldvai magyar is ember lesz, állampolgár lesz és kérheti az anyanyelvû istentiszteletet, az iskolai oktatást is... Akkor nem kell csip-csup pénzígéretet tennie a magyar kormánynak. Addig törlöm az egyik szememet, s az elõkészített tojást amivel megdobálni szándékoztam az idelátogató „magyar elvtársakat“ , kezembõl leteszem . Nem piszkolom be se kezemet, se lelkemet. Aki a trágya dombra csap, biztos összekeni magát. Hát ezért. Viszont szeretettel várom azokat, akiknek lelkében él a nemzet. Hangjuk meghallom és ajtómat megnyitom... Tisztelettel, Darvas-Kozma József Esperes-plébános
másod osztályú a termékem és nem állateledel. Sajnos nem tudtam vásárolni az import káposztából, amit a magyar mellett árusítottak, mert az ilyen volt. Mire odaértem letakarították a polcokat, csak a levéltetveket nem tudták eltüntetni. Hirtelen jött az ötlet a tiltakozásra. Elmentünk a Lidl parkolójába ahol már vártak ránk a rendõrök. Amikor levettük a ponyvákat az utánfutókról, igazoltattak minket a rendõrök, felírták adatainkat és felszólítottak minket a távozásra. Azt mondták, hogy bûncselekményt követünk el. Hála Istennek megérkeztek az õstermelõk is, mert nagyon erõszakos volt a légkör. Szerencsére jött valaki a Teve utcai központból és sikerült enyhíteni a feszült légkört. Azokat azonban akik egy buszfordulóban álltak szorgalmasan büntették a közterület-felügyelõk sûrû büdös parasztozás között. Nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni, a tiltakozásokat tovább folytatjuk. A következõ zöldségosztást már bejelentett rendezvényként tartjuk meg. Kiváló minõségû magyar árut adunk majd az arra járóknak. Dévai
A Magyar Nemzeti Front évértékelõ munkaértekezletét december 11-én 11 órakor tartja. Helyszíne: 1036 Budapest, Kiskorona utca 3.
4
FR NT
2004. december 7.
Magyarellenes judeonáci közbeszéd (A más népek érdekeit, nemzeti érzelmeit és szabadságát a saját maguk faji hovatartozásának tudatában támadó militáns zsidókat judeonáciknak nevezete az 1994-ben elhunyt Jesájáhu Leibovits professzor, a Jeruzsálemi Héber Egyetem világhírû vallásfilozófusa, a Héber Enciklopédia egyik legfõbb összeállítója) A Magyar Világ címû hetilapban két héttel ezelõtt közreadtam egy cikket, amelynek lényege az volt, hogy a jeruzsálemi közszolgálati rádió héber nyelvû fõadóján - a trianoni határaink menti szomszédos országos érzékenységére hivatkozva - a hírszerkesztõk ízléstelen támadást intéztek a határon túli magyaroknak adandó állampolgárság ellen. Az izraeli rádió külpolitikai mûsorában fölvezetésként az is elhangzott, hogy „a Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett népszavazás elõtti hetekben Budapest utcáin ismét neonácik masíroznak“. S mivel a fent említett hetilap Magyarországon a különféle terjesztõi szabotálások miatt csak kevesekhez jut el,
ezért az ott megjelent írásom néhány mondatát a jelenlegi közleményembe is beleszövöm, hiszen az elmúlt napok hazai eseményei tökéletesen igazolják, alátámasztják a Magyar Világban kifejtett korábbi megállapításaimat. Azt már korábban is tapasztalhattuk, hogy a zsidó származású parlamenti képviselõk Jeruzsálemben kétévenként megtartott világtalálkozójára nagy elõszeretettel kijárogató hazai politikusaink közül egyesek csak „etnobiznisznek“ nevezik a hasonszõrû és ugyanolyan elõéletû goj elvbarátaikkal közösen idõközben már szinte teljesen hatástalanított kedvezménytörvényt. Az elmúlt napokban idehaza is a fölerõsödött összmagyarellenes, a fõleg proli mentalitású, s egyébként a fent említett körök által elbutított anyaországi néprétegek befolyásolására indított propaganda-hadjárat, amelynek kezdõlövése Jeruzsálemben hangzott el. Meg kell jegyeznünk, hogy a Szlovákiának, Romániának és Ukrajnának a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos érzékenységérõl a jeruzsálemi világtalálkozókra kijárogató politikusaink - meg azok is, akik szintén kimehetnének, de nem teszik - jóval elõbb kezdtek el beszélni, mint maguk az említett utódállamok vezetõi. Csak mellékesen jegyezzük meg: az újvidéki születésû, magyargyûlölõ Joszéf Tomi Lapid, jelenlegi izraeli miniszterelnök-helyettes (a népirtó, háborús bûnös Áriél Sáron helyettese) ugyancsak a jeruzsálemi rádióban három esztendõvel ezelõtt büszkén újságolta, hogy az Európa Tanács Közel-Kelettel foglalkozó egyik vitájában „a magyarországi küldöttek olyan eltökélten képviselték az izraeli érdekeket, mintha csak a saját hazájukról lenne szó“. Az Európa Tanács fórumában megejtett vita jegyzõkönyvébõl késõbb kiderült, hogy többek között Eörsi Mátyás és Bársony András - az erdélyi Frunda Györggyel egy követ fújva - hangoztatták: a megszálló zsidó telepeseknek történelmi jogaik vannak a Hebronban és a Gázai övezetben kiépített, egyébként a nemzetközi joggal szöges ellentétben álló zsidó kolóniákon való tartózkodásra. Magyarán szólva: joguk van irtani az ott élõ palesztin õslakosságot. Most, a 2004. december 5-i népszavazás elõtt ugyanezek a személyek - a hasonszõrûekkel karöltve - azt állítják, hogy például a gyergyócsomafalvai, a külsõ-rekecsini, a galántai, a szabadkai vagy a kórógyi magyarnak nincs joga az anyaország állampolgárságára. S ezt az aljas agymosást a
szerencsétlen magyar nép tekintélyes hányada elfogadja, míg a tisztán látók békésen eltûrik. A Kossuth rádió 16 óra címû, 2004. november 20-án sugárzott mûsorában minden eddiginél tendenciózusabb, egyoldalú, az újságírói etika és a szakma alapértékeinek fitytyet hányó kormánypropagandát hallhattunk. Bátran nevezem egyoldalúnak, mert a kórházak magánosításáról és a határon túli magyaroknak adandó állampolgárságról szóló riportokban egyáltalán nem szólaltatták az ellenvélemény képviselõit. Ki merem jelenteni, hogy ennyire egyoldalú, a megszólaltatott interjúalanyoknak szinte állandóan „alákérdezõ“ mûsort az általam bírt nyelveken hallgatott és olvasott médiumok világában életemben nem tapasztaltam. Hogy jönnek ahhoz a Szikra Zsuzsa által szerkesztett, Váradi Júlia és Nej György nevével „fémjelzett“ (korábban Bolgár György is ehhez a színtársulathoz tartozott) mûsor hangadói, hogy a magyar állam legjelentõsebb közszolgálati rádióadóján ilyen aljasul, egyoldalúan, és a megszólaltatott személyek összetételét figyelembe véve az ellenvéleményt teljesen figyelmen kívül hagyva uszítsanak a magyarság jelképes egyesítésére irányuló gondolat és annak megvalósításán fáradozó személyiségek ellen? A határon túli magyarok anyaországi állampolgárságával foglalkozó riportban a 16 óra szerkesztõi kizárólag két zsidót, a jelenlegi szoclib kormányzat kedvencét, az Ausztriában élõ Paul Lendvayt és az eszement megnyilatkozásairól elhíresült Tamás Gáspár Miklóst szólaltatták meg. Ismétlem: a magyar nemzeti oldal véleményének teljes figyelmen kívül hagyásával. A két interjúalany közös taktikája, lélektani fogása az volt, hogy hivatkoztak arra a traumára, amelyet Trianon okozott a magyarság életében, majd fölvázolták, milyen geopolitikai, nagyhatalmi, morális és elsõsorban anyagi hátránnyal járna a jelenlegi határainkon túlra kényszerített nemzettestvéreinknek adandó magyar állampolgárság. Jellemzõ módon az interjút felvezetõ szerkesztõ által „Bécsben élõ tekintélyes újságírónak“ nevezett Paul Lendvay azt sem tudja, hogy Horvátország még nem tagja az Európai Uniónak… Valószínûleg a 16 óra szerkesztõi sem, mert ha tudnák, akkor a korábban rögzített riportból kivágták volna a Horvátország EU-tagságát bizonygató mondatot. De ezen nem nagyon kell csodálkoznunk, hiszen egy másik díszpinty, Mérõ Miklós a nemzeti Duna Televízió Izraelbõl visszatelepült, szélsõségesen cionista és arabgyûlölõ hírszerkesztõje például a budakeszi felmenõkkel büszkélkedõ Joschka Fischert nemes egyszerûséggel osztrák (!) külügyminiszternek nevezte. A budapesti hittestvérek által szaktekin-
FR NT
I. évf. 4. szám télynek kikiáltott Paul Lendvay a 16 órában elõbb a határon túli magyaroknak adandó állampolgárságra vonatkozó népszavazást olyan kezdeményezésnek nevezte, amelyet „nem gondoltak át igazán, mert ez egy igen bonyolult és érzékeny kérdés, s ami szíveket és pénztárcákat érint“. A bécsi újságíró ezután azon aggodalmát is kifejezte, hogy a december 5-i népszavazással veszélybe kerülhet a közép-európai térség stabilitása és jövõje. Véleménye szerint ugyanis nem tudhatjuk, hogy mit szólnak majd a szomszédos országok, illetve az azokban élõ többségi lakosság… A brüsszeli eminens diáknak, Kovács Lászlónak a 23 millió román inváziójára vonatkozó látomásától ihletve Lendvay fölvázolta a magyar állampolgárság megadása után elinduló tömegvándorlás vízióját, majd megállapította: az igazi veszély abban rejlik, hogy „a patriotizmus nacionalizmussá fajulhat“, amelyért a magyar nemzet, akárcsak más nemzetek már eddig is nagy árat fizetett. Tamás Gáspár Miklós (TGM), az Erdélybõl Magyarországra már 1978-ban áttelepült filozófus, politikus Váradi Júlia mikrofonjába az egyébként helytálló megállapításai mellett tragédiának nevezte azt, hogy az erdélyi és a délvidéki (!) magyarok nem érzik magukat Románia, illetve Szerbia integráns és hûséges polgárainak, s egyáltalán nem kívánnak kisebbségiként élni. Igen, majd ha Tamás Gáspár Miklós prófétaszakállas arcán elcsattant volna néhány pofon, vagy a felismerhetetlenségig szétzúzták volna a pónemjét a szerbek, akkor õ sem lenne boldog ott, ahol él. TGM a külhoni magyarokat azért is megrótta a 16 órában, mert „az azonosságuk, a politikai érdeklõdésük nem a saját országukhoz köti õket, hanem Magyarországhoz“. Kérdezem én: akkor személy szerint õ mi a fészkes fekete fenét keres az „antiszemita és rasszista“ magyarok között Budapesten? Tamás Gáspár Miklós morális megoldásként azt ajánlotta a rádió hallgatóságának, hogy december 5-én ne menjen el szavazni, mert a dolog mindenképpen csak rosszul végzõdhet. „A Magyarok Világszövetsége egy mindenki által lenézett és utált gittegylet“, fejezte be nyilatkozatát az Erdélybõl áttelepült filozófus. Végszóként el kell mondanom, hogy amiért a hazai tömegtájékoztatást azok uralják, akik például a fentebb elemzett 16 óra címû mûsort is, azért elsõsorban nem a jelenlegi illegitim állami vezetés a bûnös, hanem a korábbi, magukat nemzetinek és kereszténynek nevezõ Antall- és Orbán-kormány, mert nem hozták létre a nemzeti sajtót. Hanem a hír monopóliumát meghagyták azoknak a kezében, akik a szerencsétlen magyar nép gondolkodását az elmúlt évtizedek folyamán olyanná formálták, mint amilyen. Csak azért is: Nyújts feléje védõ kart! Hering József
5
Alattvaló-képzés Szilágyi Gyula szociológus felmérése, becsült adatai szerint egy nyolcadik osztályos tanuló az iskolában ma naponta 1179,2-szer ejti ki a száján a szót, hogy „bazmeg“. Ha még csak ötödikbe jár, akkor 115,5-ször. A „szarevõ“ és a „te, köcsög!“ kifejezést megközelítõleg hétszer alkalmazza, a „kurva anyád“-at pedig négyszer. Szilágyi Gyula Megbukott az iskola? címû könyve a Magyarország felfedezése sorozatban jelent meg. - A kérdõjelet csupán jólneveltségbõl tettem hozzá, hogy ne tûnjék olyan visszafordíthatatlannak - utalt Szilágyi Gyula új könyvének címére a Népszavának adott interjújában. - A felmérések szerint a magyar gyermekek olvasási, szövegértési és írásos teljesítményei 1978 óta egyfolytában romlottak. 1983-ban az IEA nevû nemzetközi tudásszint felmérõ szervezet itt, Magyarországon másodikos, ötödikes és nyolcadikos gyerekek szövegértési és olvasási teljesítményét vizsgálta. Minden osztály két-két érdemjegyet kapott, a hat érdemjegy átlaga 1,6 volt. A „PISA 2000“ nevû - szintén nemzetközi - felmérés szerint az olvasási és a szövegértési feladatokat a magyar iskolások 48 százaléka kettesre oldotta meg, 23 százalékuk pedig még annál is alacsonyabb szinten teljesített. A PISA szövegértési felmérésében a tanulóknak táblázatokat, például menetrendet is értelmezniük kellett. Hogy ha X helyrõl Y helyre ilyen és ilyen napon szeretnék elutazni, eljutok-e? - Egy 1996-os IEA felmérés szerint Magyarország felnõtt lakosságának több mint kétharmada nem rendelkezik a mindennapi életben elvárható és szükséges írásbeli képességek minimumával sem. A funkcionális analfabétizmus egyfolytában növekszik. Magyarországon az általános iskolát elvégzettek 50 százaléka nem képes sem önálló olvasásra, sem önálló tanulásra. Miért? A választ egy öreg kutatótól tudta meg Szilágyi: A szocialista oktatásügyben hivatásos kutatónak lenni bizalmi munkának számított. Mert optimizmussal és mélyen átgondolt dialektikával kellett megközelítenie a közokta-
tás rendszerét, s amennyiben a kapott értékek nemcsak a burzsoá pedagógia eredményeihez viszonyítva voltak szerények, hanem a korábbi hazai vizsgálatokhoz képest is jelentõsen romlottak, akkor meg kellett találni a helyes utat. Hogy ne a negatív tendenciákat hangsúlyozzák. Amióta az állam az oktatási monopóliumot saját kézbe, kvázi mindenki számára hozzáférhetõvé tette, 1947-58-tól egészen a rendszerváltásig azon õrködött, hogy az osztályzatokban kifejezett tanulói teljesítmények megfelelõek legyenek. 1948 és 56 között az átlag osztályzatok elérése például tervfeladatként szerepelt, és jaj volt annak a megyének, járásnak, iskolának és igazgatónak, aki ezt nem érte el. Az iskola, céljául, persze, hogy mindig a tanulók tudásának a gyarapítását tûzte maga elé, politika meg a tanulmányi eredmények érdekében tett erõfeszítéseket. Romlott az átlag? A politika erre kijelentette, csökkenteni kell a követelményszintet. Vagy a tananyag korszerûsítésével vagy a tanulók túlterheltségének megszüntetésével, vagy a lexikalizmus felszámolásával, vagy meg kell teremteni a bukásmentes iskolát. Tudta, hogy a bukási kulcsszámokat 1949-tõl vezették be? Központilag határozták meg azt, a tanulók hány százalékát szabad az országban megbuktatni. Az MSZMP Központi Bizottsága 1972 nyarán például olyan határozatot hozott, hogy „a jelenleg érvényes tantervekben és tankönyvekben rögzített tananyagot rövid idõn belül lényegesen csökkenteni kell.“ A rendszerváltás óta az iskolába járó gyerekek száma folyamatosan csökkent, és a tanárok ma egészen más okból nem mernek buktatni. Ha egy iskolában a gyereklétszám drasztikusan csökken, az iskola léte kerül veszélybe. Rossz osztályzatokat sem tanácsos adni, mert akkor a szülõ esetleg más iskolába viszi a gyermekét. Kétségtelen, akadnak olyan intézmények is, amelyek megalkuvás helyett bekeményítenek, és elindulnak az elitképzés felé. A kérdésre, miszerint mi lesz azokkal, akikbõl elitek sohasem lesznek, a szociológus így válaszolt: - A családi hátterük miatt? Vagy mert a minimális viselkedési és higiéniai normáknak sincsenek a birtokában, s mert jórészük, az érettségit nem adó szakiskolába gyakorlatilag írástudatlanul jelentkezik? Igen, belõlük lesznek az alattvalók, saját országuk vendégmunkásai.
FR NT
6
Új fény születik A magyar néphagyomány rendkívül gazdag a karácsonyi szokásokban. E szokások tömkelege nem magyarázható pusztán a keresztény vallással, annak elterjedtségével, hiszen a legtöbbön érzõdik a történelem elõtti idõk ún. „pogány üzenete“. A karácsonyra a szeretet, korábban az új év kezdetének - a téli napfordulónak - az ünnepe. A niceai zsinat (325) határozata értelmében Jézus születésének a napja az öröm, a béke a család, a gyermek, otthon és a szülõföld ünnepe. Bálint Sándor szerint: „A napot nem véletlenül választották ki, ugyanis a mitrász kultusz ekkor ünnepelte a Nap születésnapját.“ (Nátális Solis invciti) (Karácsony, húsvét, pünkösd. Apostoli Szent Szék Kiadó, Bp. 1989. l5.old.) A karácsony tehát arra az idõszakra esik, amikor a leghosszabbak az éjszakák. A Nap ekkor átváltozik, újjászületik, tehát attól kezdve mind több fény érkezik hozzánk: azaz új év kezdõdik. Az új év életet, új életlehetõséget ad. Ennek az új életnek a születését üstökös jelzi Betlehem felett. Ez már önmagában is jól érzékelteti a keresztény és a pogány szokások keveredését. Isten Fia és a fény egyszerre jelenik meg, azaz Jézus születését természeti fényjelenség jelöli. A jelölés elvontságát Kurt Glaser megállapítása fejezi ki igazán, aki azt mondja, hogy a keleti emberek jelzései olyannyira mások, mint a jelölni kívánt dolog, hogy abból nem lehet következtetni a jelölni kívánt fogalomra. Ezt a megállapítást a továbbiakban figyelembe kell vennünk ahhoz, hogy megértsük, illetve értel-
mezzük népszokásainkat. Megvizsgálva a karácsonyi népszokásokat, azt látjuk, hogy mind a vízzel (jelölõje a Hold), mind a tûzzel (jelölõje a Nap) végeznek mágikus szertartásokat. Aranyvíz, aranyos víz, életvíz, szentelt víz néven ismert. Az õrségi Kercavidék protestánsai karácsony és újév reggelén olyan vize isznak, amelyet éjfélkor merítenek. Bujákon éjféli misére indulva friss kút- vagy forrásvízzel mosakszanak. Kalotaszegen és környékén Szilveszter éjfélkor források és csurgók fölé tüzet raknak, ahonnan a tûz tükrözõdik a vízbe, onnan merítenek, a merített vízzel dalolva végigjárják a falut, visznek belõle a házakhoz, ahol reggel azt isszák. Szertartásos fürdõzésre is van példa. Mártonfalvi György debreceni kálvinista professzor 1663-ban feljegyzi, hogy „...némely emberek karátson napján jeges vízben mozsdanak“. A jelenések könyvében János azt mondja, hogy a kisded trónusából az üdvösség forrása ered, „...amely fényes fala mint a kristály...“. Ez az elõbb említett aranyos víz, vagy szentelt víz, szent víz. Mint a fentiekbõl kiviláglik, ezt a vizet a Paradicsom forrásával hozzák kapcsolatba, amelyet a megszületett Jézus megnyitott az ember számára, hogy az abban megmerülve újjászülessen. Ez annak az õsi pogány szokásnak a fennmaradt emléke, amikor még forrásoknál, kutaknál áldoztak. Ezekre utaló adatok szerepelnek az 1600-as, 1700-as évek boszorkánypereiben. Tûz-tanúságot is tettek karácsonykor a legtöbb helyen. A tûzre nagy darab fát tesznek, amelyet égés közben étellel, itallal kínálnak. Eredetileg a fadarab tölgy, amelyet a gazda a böjt (24-e) napján hajnal elõtt vág ki sajátos szertartás közepette. E szokást az egyház tiltja, nyilvánvaló pogány eredete miatt. Nagyszalontán a gazda a tuskó tûzbe állításakor e szavakat mondta: „Áldott legyen Krisztus születésnapja!“ PI. Csengeren, Zilahon, Désen és Kibéden a tûznek egész éjszaka nem volt szabad kialudnia. Ezek a szokások sok helyen Szilveszterre és Újévre tolódtak át, mert az új év kezdete a Gergely-naptár szerint karácsonytól egy héttel eltolódott. Igen sok helyen az éjféli misére égõ gyertyával mentek, vagy onnan azzal jöttek. Pl. Szeged környékén vagy Tápén az újonnan született fénnyel a templomból jövet a gazda kimegy az is-
2004. december 7. tállóba, égõ gyertyával kezében megsimogatja az állatokat, a „jószágot“. Szõregen éjfélkor tüzet gyújtottak és átvezették rajta a lovat. Itt érünk el ahhoz a kérdéshez, amit nem tudunk megmagyarázni: miért lett István vértanú a lovak védõszentje? Bálint Sándor szerint az egyház céltudatosan helyezte e névünnepet erre a napra. Fogadjuk el, s máris világossá válik a kérdés: a lovas nemzeteknél (szkíták, hunok, avarok és a magyaroknál is) a ló a Nap állata. Természetesnek tûnik hát, hogy a Nap „születésnapján“ ünnepelt szent Nap õrzõje. Ezért lehet, hogy István vértanú a ló védõszentje is. Ezen a napon az egyház vizet, vetõmagot, gabonát, takarmányt, lényegében búzát, azaz a Nap növényét és állatát, a lovat megszentelte. Fõleg nyugati határvidékeinken, ahol a mai napig erõs az avar emlékezet, a megszentelés pogány formája az Õrségben - inkább az ausztriai részen -;- e nap kora reggelén fiatalok kilovagolnak a határba, hogy a lovak egészségesek legyenek, s lóversenyt rendeznek. A Répce melletti Vitnyéden a század elején élt még a lójártatás szokása: István hajnalán a falun kívül megjáratták a lovakat. Sõt, aki nem tette, meg is szólták miatta. Sajnos a lovakhoz kötõdõ szokások a lóállomány tragikus csökkenése miatt teljesen feledésbe merültek. A regõs énekek jó része István vértanút is említi, hiszen névünnepe az új fény születésével egybeesik. Az pedig õsi pogány ünnep. Karácsonykor az éjféli misén a madarak is szerepet kapnak. Több helyen Székelyföldön, Mátrában, Baranyában, Csongrádon) az éjféli misén madarakat engednek el, vagy madárfüttyöt utánoznak. A madár az ég - az Úr küldötte: Szentlélek - Turul. A Bodrog vidékén az 1270-es években két papot is perbe fogtak, mert karácsonykor megáldotta a fiatal kerecsensólymokat. A mézzel való bekenés több helyen ismert. Az apa a fiú homlokát, a leányoknak pedig a száját keni be mézzel karácsony este. Ha a fenti szokásokat a koronázási szertartás menetével - amely ma is ismert hasonlítjuk össze, feltûnõ hasonlatosságokat találunk: - rituális fürdetése a koronázandó királynak = (szentelt vízzel való locsolás) aranyos víz; - a kezét tûz fölött szárítja meg = éjféli tûzzel való megsimogatás; - krizmával (szent olajjal) kenik fel = mézzel kenegetés; - az „ország dombra“ történõ felvágtatás = lójártatás. A koronázás alkalmával több, ún. koronázási jelvényt használnak, amelyek összességének szerkezeti azonossága a karácsonyi asztal terítés szerkezetével azonos. A falusi emberek viszont a fenti szokásokat nem csak végigjátszották, hanem mindezt jelölték, ha
I. évf. 4. szám úgy tetszik modellezték is. Ez a „modellezés“ maga a karácsonyi asztal megterítése. Ezekben a szokásokban követhetjük az új fény születésének átélését. Természetesen még igen sok más szokás is volt és van, de ezeket most nem feladatunk vizsgálni. Mivel az említett hasonlóság feltûnõ, vizsgáljuk meg azokat az ún. segédeszközöket, amelyeket a karácsonyi asztal terítése során használunk. Az asztal: rendkívüli óvó-védõ szerepet tölt be. A védelem mindenre kiterjed, ami alatta van. Éppen a formája miatt. A csíksomlyói búcsún az oltár, azaz az asztallap alatt átbújnak, így védelmet kapnak az elkövetkezõ évre. Furcsa mód a közép-amerikai indián szokások vagy hiedelmek között is létezik e felfogás, de minden valószínûség szerint ezen õsi felfogás nyomai a baldachinos ágy, vagy az a baldachin, amit a körmeneteken az Oltáriszentséget tartó pap fölött visznek. - Ezt a védelmet hivatott fokozni az asztal terítõ, amelybõl gyakran kettõt használnak a karácsonyesti terítésnél. A rétestészta nyújtása is ezen védelem fokozásának jelzése. A karácsonyi terítõ rendkívüliségét mutatja az is, hogy a terítõt csak neves, ill. rendkívüli alkalmakkor használják: így karácsonyeste, vagy pl. Hercegszántón betegre terítik a sokácok, az ott élõ magyarok pedig nagy állat születésekor (tehén, ló) az istálló ajtajára akasztják, hogy a rontást kirekesszék. Zalában, Baranyában, Csongrádban és az Õrségben búzát vetnek belõle (a búza a Nap növénye). Algyõn sütõabroszként használják, Bátán az esküvõk alkalmával a jegyespárra terítik. Többnyire egy fehér és egy hímzett abroszt használnak. A fehér terítõ alsó szélén egy-egy hímzett sor van, amely általában egy kereszt, amit két madár fog közre. A kisebb és hímzett terítõ pedig olyan hímzést kap, amely szerkezetében a koronát idézi. Ide teszik a vizestálat, amelybe a Luca-búzát állítják. A kicsépelt szalmát, mint az elmúlás jelzõjét (halottat) az asztal alá teszik, föléje az új, most születõ, a frissen kikelt búza kerül, amelybe gyertyát állítanak. A gyertya Jézus jelölõje, Aki ott születik a szemünk láttára, hiszen ott az új búza, ami a Nap jelölõje, a Nap pedig az Atyáé. De a gyertya egyben a lélek jelölõje is, hiszen igen sok helyen, ravatalon a halott kezébe is tesznek égõ gyertyát. Nos, így lesz egyszerre a karácsonyi asztalon a Szentháromság: Atya, Fiú, Szentlélek. Mindez nagyon jól megfér egymás mellett, mint „pogány“, és mint keresztény hagyomány az egyszerre pogány és keresztény magyar paraszt lelkében. Ez ad magyarázatot arra, hogy e nép keresztény lett, mégis pogány maradt. A pogányt, tulajdonképpen idézõjelbe kell tennünk, mert a magyar paraszt végsõsoron keresztény, de mégis pogány. Tamás Menyhért ezt így fogalmazta
FR NT meg az Esõrácsok címû könyvében, ahol egy papot beszéltet: „...hallgattak rám, mégsem merném bizonyosan állítani, hogy meggyökeresedett bennük az ige, valahol mindig az volt az érzésem: Isten-keresésükben segítségre szorulnak, de mintha más Istent keresnének, emlékezetük más, régebbi Istent õriz, ... ehhez a régi Istenhez fohászkodtak. (...) - Egyszóval pogányok - (vetette közbe valaki) - Kezdetben nekem is az volt az érzésem, csak késõbb fejtettem meg, szeretnek szabad ésszel élni, kicsit pogányos gondolkodással, de sohasem pogányul, s ha hajdan volt külön Istenük, akkor azt keresik...“ (Szépirodalmi Kiadó, Bp. 1984. 82-83. old.). A Lucás-búzás cserepet át kell kötni világoskék szalaggal. Sok esetben a gyertyával is ezt tesszük. A kék „öltözet“ onnan ered, hogy állítólag IV Béla idejében a királyné káplánja abban a kegyben részesült, hogy mise közben az ostya átváltozott kis Jézussá. Isten angyala azonban elõre figyelmeztette a káplánt, s meghagyta, készítsen a gyermek Jézusnak ruhát. A pap világoskék selyembõl varrt köntöst, amit Jézus fel is vett. Ezt idézi a kék szalag. (Bálint Sándor, i.m. 108109.old.) A búzás cserépbe ültették a karácsonyfát, ami igen eltért a maitól. Az utóbbi mindössze 150 éves. 1886-ban Móra István feljegyzi, hogy Horgoson a piacon milyen karácsonyfát árultak. Gledicsia hajtásaiból hármas ágat készítettek, színes papírossal tekerték be, aranyozott diót szúrtak az egyik ág végére és almát kereszt alakú tüskére. Más esetben a Luca-búzát kétoldalra állították. A karácsonyfa fölé a mestergerendára, vagy a pórfödém valamelyik gerendájára akasztották az adventi koszorút. Többen kifogásolhatják, hogy az adventi koszorút e felsorolásban említem, mivel az nyugati átvételnek számít. Igen ám, de egyrészt ezt még mélyrehatóan nem vizsgálták, másrészt István névnapját kétszer ünnepeljük, egyszer karácsonykor, másrészt István királykor (augusztus 20-án). Ezen a napon pedig búzaszalmából fonnak ugyanolyan koszorút, mint az adventi koszorú, ugyanúgy függõkkel és ugyanúgy négy szalagra függesztve, mint karácsonykor az adventi koszorút, amelyet Nyugaton az ajtóra szegeznek. A két koszorút István névnapja köti össze. Tehát minden további nélkül az adventi koszorút is e1fogadhatjuk és az eredeti magyar szokások közé sorolhatjuk. Az adventi koszorú fölé több helyen ostyából ollóval kivágott feszületet akasztanak, így például Mátraballán is. Ezt a feszületet azután az év folyamán beteg testrészhez érintik, mert attól gyógyulást várnak. Ha mindezt figyelmesen szemléljük és összegezzük, akkor vesszük észre, hogy a koronázási szertartást láthatjuk magunk elõtt.
7 A karácsonyi asztal fenti módon való megterítése ugyanis a királlyá avatás szertartását idézi. Sõt, ha az asztal alá -ahogyan szokták -lószerszámot is tesznek, a király máris lovon ül. A két szertartás, bár egymástól független, mégis azért hasonlít ennyire egymásra, mert mindkét esetben a fény újjászületését éljük át, vagy ha így tetszik, magyarázzuk, modellezzük. Mindez természetesen nem tudatos, hiszen a szokások ma már csak részben találhatók meg itt-ott, de az összegzés mégis ezt eredményezi. Természetesen a fenti szokások nem egy helyrõl gyûjtettek, mint arra a szövegben utalok, de Bálint Sándor szerint ezek a szokások az egész Kárpátmedencében ismertek és gyakorlottak voltak. „A téli napforduló ó-európai hagyományait és archaikus keleti hitvilágunkat egybeötvözõ szokás a középkorban még nyilván országszerte ismert volt.“ (l.m. 120. old.) A fentiekhez járul még a felkenési szertartás is, amit már említettem. Meglepõ módon a karácsonyi családi szokások között megtalálhatjuk István király intelmeit is. Ugyanis nagyon sok helyen az apa jóra inti gyermekeit és közismert, hogy István király ugyanezt tette fiával, Imrével. Mindez óhatatlanul az õ intelmeit juttatja eszünkbe. Ezek után vegyük figyelembe azt is, hogy Szent István királyunkat karácsonykor koronázták meg, vagyis egyszerre „született újjá a fénnyel“, mert õ maga volt az új fény. Mint láthattuk, a karácsonyi szokások jó része õsi, „pogány“ hagyományokon alapszik. A keleti hagyományaink és az ó-európai szokások oly erõsen és mélyen gyökereznek bennünk, hogy ma is a keresztény vallási szokások jórészében nyilvánvaló az õsi „pogány“ emlékek felidézése. Ilyen emlék a fény újjászületése, a karácsonyi éjféli miséken: „Mezõkövesden, Búcsúszentlászlón - az éjféli mise sötétben, mintegy az Ószövetség éjszakai várakozásában kezdõdik, amikor azonban a pap éneke: Gloria in excelsis Deo felhangzik, egyszerre, szinte nappali fényben ragyog a templom.“ Másutt: „Ezen világosságtúl nem csak az istálló és Betlehem városa, hanem az egész világ megvilágosodott...“ (l.m. 94. oldal) Az összefüggések tehát nyilvánvalóak, a népszokások és a koronázási szertartás gyakorlati, mind szellemi párhuzamaiban. Mindez arra késztet, hogy megfontoljuk annak megítélését, átvehettünk-e Nyugatról (mint Keletrõl érkezett nép) olyan szokásrendet, amely nyilvánvalóan keleti származású és a kereszténységnél régebbi korokban alakult ki? Úgy vélem, a válasz csak az lehet: nem valószínû. Mivel pedig a Szent Koronánk szervesen beleillik ebbe a szokásrendbe, úgy annak egységét és keleti származását kell inkább elfogadnunk. Dúcz László
FR NT
8
2004. december 7.
Az Új Jobboldal ideológiai alapjai 2. Az FND (Új Jobboldal) gondolatai a technikáról A jelenkori világ technika miatti „rosszullétének“ az oka az, hogy a mindennapi életet elözönlik a gépiesített technikai megoldások, és ezek lassacskán helyettesítik a megélt tapasztalatokat, és ezáltal az ideológiák kihalnak. A világban való létezés elválaszthatatlan egy bizonyos személyes világról alkotott nézettõl, ideológiától. A technika nyelve kizárólagosan funkcionális, nem képes a világot, mint egy szimbolikus rendet értelmezni. A technika egy egybefogó közeg, amely egy új szférát, a technokozmoszt hozza létre.
3. Az FND gondolatai a tudományról Az FND szerint a tudomány nem semleges, mert a világban befolyásolja a népek történelmét. Az európai tudomány lényege a harc, a hódítás és a világ kisajátítása. Az FND elveti a tudományos racionalizmust, amely a végtelen lehetõségekbe és tudományos eredményekbe helyezett vak hiten s nem a tudomány gyakorlatán nyugszik. A tudomány több, mint az átadható technológiák és egy univerzális nyelvre fordítható absztrakt ismeretek összessége.
4. Az FND biológiai nézetei A biológia azt állapította meg, hogy az élet konfliktusokkal terhes, mivel a fajok fejlõdési folyamatának a sarokköve a kiválasztódás. Az FND a társadalmi és politikai analíziseit integrálni kívánja a holista értelemben felfogott biológiával. Világképének egyik alapköve az etológia elveinek elfogadása, és ebben Konrad Lorenz nézetét vallja: Az agresszivitás az élet megõrzésére hivatott ösztönök lényeges része és egy társadalom fennmaradásának feltétele. Az agresszivitás mesterséges „elnyomása“ a kezdeményezõ-képesség, versengés, kockázat, sõt a személyes becsület kihalásához vezet. Ezért az agresszivitást nem erkölcsi alapú vétóval kell elfojtani, hanem olyan cselekvésre kell átirányítani, amely lehetõvé teszi a katartikus „kirobbanást“, pl. sport, tudományos versengés stb. Az egyenlõsködés sokkal nagyobb csoportokon belüli erõszakosságot rejt magában, amely a társadalmon belüli versengést könynyen kegyetlen harccá változtatja. Ami a rend és rendetlenség dialektikáját illeti, az
etológia azt tanítja, hogy a túl nagy rend elmeszesít, a túl nagy rendetlenség elpusztít. Ezért minden új nemzedék feladata, hogy új egyensúlyt teremtsen a hagyomány és a múlttal való szakítás között.
5. Az FND nézetei a demokráciáról Az FND jobboldalinak nevezi azt a magatartást, amely elfogadja a világ sokféleségét és az ebbõl származó relatív egyenlõtlenségeket mint pozitívumot. Ezzel szemben negatívumnak tartja a világ fokozatos egynemûsítését, melyet az egyenlõsködés képvisel. A valódi ideológiai törésvonalat tehát nem a konvencionális jobboldalbaloldal (azaz konzervatív kontra progresszív) jelenti, hanem az egyenlõség és különbözõség, azaz nemzetközi és nemzeti-regionális. Az FND vallja, hogy a demokrácia elmélete és gyakorlata súlyos krízisben van. A legjobb ezért visszamenni az eredethez, azaz az antik görög demokráciához. Ebben a politikai jogok az embert, mint állampolgárt illették meg, s nem, mint egyént, mivel a demokrácia elsõsorban az állampolgárok szervezett közösségét jelentette. A szabadság pedig a közösség szabadságát és függetlenségét. A politikai egyenlõség az egyén állampolgári státusából származott, s nem valami természetes egyenlõségben való hiedelembõl. Tehát szemben a fõleg egyénre vonatkozó modern demokráciával, az antik demokrácia holista és közösségi volt. A liberalizmus eltökélt szándéka az egységes világpiac és természetes velejárója, a világállam és világkormány felállítása. A liberális álom sírásója az a végzetesen hamis feltételezés, hogy a népek és nemzetek- tehát erõviszonyaik és sajátosságaik is -, csupán másodrangú fontosságúak a piac és a termelés növekedése mellett. Az FND azt vallja, hogy a gazdaságot a nemzet szolgálatába kell állítani, azaz elsõsorban biztosítani kell a nemzeti függetlenséget. Ezért híve az önközpontú regionális tömbök kialakításának, amelyekbe a hasonló geopolitikai érdekû és gazdasági fejlettségû országok tömörülhetnek. Egy nép és társadalom akkor van „formában“, ha tudatában él kulturális és történelmi eredete, és felzárkózik egy „közvetítõ“ körül, aki képes a nemzet energiáit egyesíteni és rendeltetésének akaratát katalizálni, és a leküzdendõ „ellenséget“ azonosítani. Az FND legérdekesebb meggondolásai közé tartozik a totalitarizmus annyira elcsépelt
fogalmának a felülvizsgálata. Minden liberális demokrácia egyik elméleti alapköve az egyenlõség elõmozdítása. A gyakorlatban azonban ez a gazdaságpolitika éppen az egyenlõtlenségeket élezi ki, s a liberalizmus skrizofén jellege itt nyilvánvalóan kimutatható. A liberális demokráciák egy újfajta totalitarizmust honosítanak meg azzal, hogy a média révén és a fogyasztói szokások szabályozásával egy tömegember-típust alakítanak ki, akit az egynemûsített társadalmi magatartás és vélemények jellemeznek. A politikai gondolkodás gazdasági gondolkozássá való átalakítása egypárti rezsimet eredményez, amelyben a politikai pártok csupán a rezsim különbözõ tendenciáit. tükrözik, azaz a közös végcélhoz vezetõ különbözõ taktikákat képviselik. A liberál-demokrata rendszer ellenségeit nem deportálják, se nem végzik ki, hanem egyszerûen félretolják, azaz a fiktív szabadság olyan térségeibe irányítják, ahol cselekvésük hatástalanná válik. A liberalizmus akkor vált át szocializmusba, ha a gazdasági rendszer keltette egyenlõtlenségek tûrhetetlenné válnak. Bár az FND éppúgy ellensége a kommunizmusnak, mint a liberalizmusnak, az utóbbit hosszú távon veszélyesebbnek tartja. A liberális demokrácia sokkal jobban megközelítette az elméleti marxizmust, mint az úgynevezett szocialista rendszerek. A liberális demokráciákat viszolygással tölti el, ha a népben szervességet és egységre való hajlamot látnak. Ezért gyakorlatban arra törekszenek, hogy a népet pártokra és egyénekre redukálják. AZ FND szerint az egyik legfontosabb kérdés az elit(ek) jogosultsága. Az egyenlõsködõ társadalmak elméletileg visszautasítják az elitizmust, de a gyakorlatban alkalmazzák! Méghozzá úgy, hogy az elit fogalmát a gazdaságilag uralkodó rétegekre redukálják. A gazdaság egyeduralma és a társadalmi kiválasztódás túlzott racionalizációja fékezik az elitek nélkülözhetetlen keringését és megakadályozzák a népbõl jövõ autentikus elit kialakulását. A liberális demokráciában a valóságban nem a polgár választja ki a jelöltjét, hanem az választtatja meg magát, méghozzá nem jó tulajdonságainak köszönhetõen, hanem az õt jelölõ párt tekintélye segítségével. A párt - demokráciákban a polgárok „negatívan“ szavaznak. Arra kérik õket, hogy egy elõre felállított párt-programot válasszanak ahelyett, hogy kívánságaikat közvetlenül fejeznék ki. Jellemzõ, hogy napjainkban, az igazi politikai kérdéseket teljesen háttérbe szorítják a gazdasági és szociális gondok. A politikai TV-vitákban az ellenfelek
I. évf. 4. szám többnyire a „vállalatvezetõ“ típust személyesítik meg, és statisztikai adatokkal bombázzák egymást. Nem jogos szabad és reprezentatív választásokról beszélni, amikor a közvélemény kialakítása manipulált és a választók jelentõs hányada (több, mint fele) távollétével demonstrálja érdektelenségét. A közvetlen demokrácia nemzeti léptékû gyakorlását az országos referendumok jelenthetik. így állapítható meg a kormányhatározatok és a közakarat egyezésének a mértéke. Összefoglalva az FND egy etnikus demokráciát akar, amelynek nem lesznek univerzalista és egyenlõsdizõ- totalitárius igényei, olyat, amelyben nem keverik össze az értékek pluralizmusát - ami a társadalom széteséséhez vezet - a vélemények pluralizmusával.
FR NT motorjának. Következésképpen, a nyugati civilizáció azzal, hogy a konfliktus minden formáját meg akarja szüntetni, mindenélet egyik alapelvét támadta meg. Az FND véleménye az, hogy az élete konfliktusként kell felfogni, és meg kell kísérelni a konfliktusok beágyazását a szociális és politikai összefüggésekbe. A konfliktus bajtársiasságot teremt, mozgósítja az érzelmeket, és intenzívvé teszi a szövetségeket. A konfliktus szerepe mindaddig pozitív, (a pozitív krízis) amíg egy mindenki által elismert tekintély bíráskodása alatt áll, és nem lépi túl a társadalmi kapcsolatok szétszakítására veszélyes határt. Bognár László
6. A nyugat ideológiáinak kritikája Az FND a szerves holista felfogás elkötelezettje, és fõ ellenfelének a polgári libaralizmust és az atlanti-északamerikai „nyugatot“ tartja. A liberalizmusban a gazdaság és erkölcs elválaszthatatlanul össze van kapcsolva. A gazdaságot erkölcsi tevékenységnek tekinti, mert hozzájárul az anyagi jóléthez, ami a liberális krédó szerint azonos a jóval, és ezért a társadalom végcélja. így a polgári kapitalizmus, mint a marxizmus szerint, az ember „gazdasági állat“. A társadalom fejlõdését, mûködését mindkettõ a gazdaság függvényének tartja. Az FND szerint azoké a jövõ, akik új mozgósító és cselekvési formákat tudnak feltalálni anélkül, hogy választási vagy média sikerekre törekednének, akik nem mondanak le a valódi politikáról, és kiállnak elveikért. A nyugati pártok ideológiái nem tanúskodnak politikai gondolkozásról, csupán választási, üzleti vagy hirdetési ötletek. A totalitarizmus lényege a politikanélküliség. Az egész világra nézve kötelezõ modellnek tartott nyugati, humanista, pacifista és ökonomista társadalom ellen saját meggyõzõdése szerint - jogosulatlan bármiféle lázadás, hiszen a technokrata államok legitimitása a szabadságra és az erõszakmentességre alapozódik. Eme üdvözítõ ideológia befészkeli magát az agyakba, s ezért automatikusan mindenki saját maga cenzorává és elnyomójává válik. A nyugati ideológia egy másik jellemzõje a konfliktus elutasítása. A Socrates elõtti filozófia a konfliktust alkotó elvnek tekintette. Ezt a mai tudományok is megerõsítik. Például az asztrofizika a világot az energetikai küzdelemmel magyarázza; a biológia alapja a szervezetek szelektív összecsapása; az etológia és a genetika az egymáson belüli és egymás közötti agresszivitást tartja a fajok fejlõdése
9
Rákóczi imája A te kezedben van szívünk, Uram, Döfd át szereteted nyilával, Gyújtsd fel a lomhákat, Vezesd vissza az eltévelyedetteket, Világítsd meg a vakokat, Lágyítsd meg a hajthatatlanokat, Bátorítsd meg a habozókat, Tanítsd a tudatlanokat, Gyarapítsd bennünk a hitet, Gyújtsd fel a kölcsönös szeretet lángját, S újra és újra kérlek, Add, hogy szereteted gyarapodjék, Hogy ez az isteni láng Eméssze föl viszálykodásainkat.
Szõke István Atilla
Szeretet világlik, ’hol magyarok laknak (a téli ünnepkör legfényesebb áradása) Csillag után mentek a keleti bölcsek, napkeleti bölcsek, hideg éjszakában, mentek-mendegéltek reménykedõ szívvel, napkeleti bölcsek, hideg éjszakában.
Csillag után vágynak ma a magyar lelkek, ma a magyar lelkek, hideg éjszakában, mennek-mendegélnek, reménykedõ szívvel, ma a magyar lelkek, hideg éjszakában.
Nappal is haladtak harmatos napfényben, úgy indultak útnak, szívükben reménnyel, hegyen általkeltek, völgyekben vonultak, úgy indultak útnak, szívükben reménnyel.
Király-hágó felõl Hargita hegyéhez, úgy indulnak útnak reménykedõ szívvel, kincses Kolozsvárra, Marosvásárhelyre, úgy indulnak útnak reménykedõ szívvel.
Városokon mentek, poros utcát léptek, vittek vágyakozva, boldog-békességet, falvakon át mentek, tanyáknak köszöntek, vittek vágyakozva, boldog-békességet.
Székelyudvarhelyre, faragott kapukhoz, visznek vágyakozva, boldog békességet, Csíksomlyói Szûzhöz, onnan bé Moldvába, visznek vágyakozva, boldog békességet.
Kerek földnek táját, egészen bejárták, szárnyaló igéknek jövetelét várták, pirkadt már a hajnal, balzsam-koszorúsan, szárnyaló igéknek jövetelét várták.
Felvidéknek földjét egészen bejárják, szárnyaló igéknek jövetelét várják, Pozsony városában s Kassán énekelnek, szárnyaló igéknek jövetelét várják.
Mikor megpihentek, még akkor is mentek, apáik szavára sokszor emlékeztek, ha meghallod hírét, indulj hosszú útra, apáik szavára sokszor emlékeztek.
Lenn a Délvidéken halkan imádkoznak, apáik szavára megint emlékeznek, Szabadkán megállnak, Zentán összegyûlnek, apáik szavára megint emlékeznek.
Ezüstös hó hullott, fehér dísz a fákon, szeretet világlott az egész világon, zsenge barmok bõgtek, asszonyok zokogtak, szeretet világlott az egész világon.
Másfelé is mennek, testvért látogatni, szeretet világlik, 'hol magyarok élnek, egymást átkarolják, közös Kárpát-körben, szeretet világlik, 'hol magyarok élnek.
Megszületett, mondták, emberek reménye, fénye messze árad, Isten gyermekének, szívébõl kicsordul világ megváltása, fénye messze árad, Isten gyermekének.
Megszületett, mondják, magyarok reménye, fénye messze árad, Isten gyermekének, szívébõl kicsordul népe óhajtása, fénye messze árad, Isten gyermekének.
10
FR NT A FÕVÁROSI FÕÜGYÉSZSÉG VÁDIRATA A GEDE TESTVÉREK ELLEN
2004. december 7.
A Gede Testvérek Bt. könyveit számos nemzeti újságban hirdették, rendezvényeken, könyvesboltokban találkozhattak velük olvasóink. Úgy gondoltuk, kötelességünk beszámolni arról, mivel vádolják a könyvkiadó céget. Meddig terjed ma Magyarországon a szólásszabadság, mire számíthat az, aki ilyen szellemiségû könyveket ad ki, vagy hasonló irányultságú és tartalmú írásokat közöl. Az olvasókat egyelõre nem vádolják. A globális világrend tabuit most akarják kõbe vésni. nem mindegy mik lesznek ezek. A vádiratot szó szerint közöljük. a szerkesztõség
(folytatás az elsõ számból) 4.) Marschalko Lajos: „Kik árulták 1918-ban Magyarországot“ címû könyve, amely 1944ben született, a magyar antiszemitizmus egyik kedvenc témáját a bûnbak-képzés egyik klasszikus példáját dolgozza fel, meglehetõsen felületes újságírói eszközökkel, alpári hangon. A hasonmás kiadás 2000-ben jelent meg. Az alapvetõ mondani valója az hogy, a trianoni nemzetvesztés tragédiájáért nem az elõzõ évtizedek elhibázott magyar és Habsburg nemzetiségi politikája és az elveszett világháborúban való részvétel. felelõs, hanem a zsidó értelmiség nemzetvesztõ összeesküvése. Az írás elsõsorban pletykák és újságcikkek alapján adja elõ saját verzióját a történtekrõl a kötetben néhány beszédes aláírású fénykép is található. A könyv IV. alatti része tartalmazza: „Kik csinálják Magyarországon 1918. békefrontját. Zsidók, zsidók és megint csak zsidók. A forradalmi izraeliták között is felekezet nélküli kikeresztelkedett, vagy éppen hithû orthodox hírlapírók az élharcosok. Az Est, Pesti napló, Magyarország, Világ, Népszava szerkesztõségének kb. 75. %-a zsidó.“ (idézett mû 15-16. oldal) „A forradalmi mentalitásnak irodalmi pajtáskodásnak csodálatos klikkje ez, amelyet mindennél jobban összefûz a közös vér, közös faj elszakíthatatlan lánca. Ezek az entellektuellek, írástudók, csodálatos szolidaritással cimboráskodnak irodalomban, politikában és a saját zsidó messianizmusukba vetett hittel tolják elõre egymást, a közélet legelsõ vonalaiba.“ (idézett mû 16. oldal) „A zsidóság hadicélja“ címû rész a következõket tartalmazza. „Vajjon az ország 213-nak elvesztése volna a hadicél, vagy esetleg az, hogy Erdélyben a román fosztogatók már dúlják a magyar kisgazdát, a frontról jött katonák portáját és a katonának nincs fegyvere többé, hogy védelmezze az életét?.. Vajjon nem más hadicélt akarnak ezzel a bomlasztó ezerfelé tépõ pacifista osztályharcos propagandával?! Igen! A hadsereget sürgõsen fel kell bomlasztani - gondolják a háttérben álló titokzatos erõk.“ (idézett mû 68. oldal) „Igen! Ez a hadicél a zsidóság hadicélja, tényleg megvalósult. És ha még félni lehet tõle, hogy Kövess Hermann haza tud hozni
néhány ép ezredet, akkor el kell árulni akár Magyarországot is, odadobni az ellenségnek mindent. A monarchia hadvezetõsége november 2-án Diaz olasz fõparancsnokkal megköti a fegyverszünetet. A feltételek súlyosak ugyan, de a Diaz-féle szerzõdésben még szó sincs Magyarország megszállásáról. A hadseregnek még vissza lehetne vonulni az ezeréves határokra és mint Tisza István képzelte“ drágává tenni a végleges gyõzelmet“. Ezeknek a függetlenségi és szabadságharcos demokratáknak akik a szent jelszavakkal lépre csalták a nemzetet, dehogy is van szükségük olyan magyar szabadságra, amelyet még mindig ki lehetne vívni egy szabadságharccal. Károlyi Mihálynak nem kellett a Diazféle szerzõdés.“ (idézett mû 68-69. oldal) „November 8-án szállt fel a hajóra az a bizonyos küldöttség, amely Károlyi Mihály vezetése alatt Belgrádba indult a fegyverszüneti feltételek megbeszélésére.. ..“ „A rossz érzés Hatvani-Deutschék számára csak akkor kezdõdött, amidõn szembekerültek Franchet d' Espérey francia tábornokkal. Õk a demokratát akarták látni, aki örömtõl repes a Pestrõl érkezett elálló fülû, de hétpróbás demokraták láttán. Ehelyütt ott találták a gyõztest. Franchet d' Espérey tábornok, aki repülõgépen érkezett Szalonikibõl, díszegyenruhába öltözött, feltûzte összes kitüntetéseit, mert azt hitte, hogy Szent István birodalmának méltó küldötteit fogja fogadni. Ehelyett maga elõtt talált egy csomó térdharisnyába és knickerbockerba öltözött lezser izraelitát. Megkeményedett az arca, aztán a „magyar“ küldöttség tagjait sorban odaállította a lámpa alá. - Kezet nem nyújtott nekik, de átvette a memorandumot, majd végigmustrálván a módfelett gyatra kompániát, a következõ kérdést intézte Hatvani Deutschoz, JásziJakubovicshoz, sõt még a „nagy“ Károlyi Mihályhoz is: - Etes vous juifs? - Önök zsidók? Majd a küldöttség többi tagjait vizsgálgatta és újra kérdezte: És maguk is zsidók? A balkáni hadseregek fõparancsnoka ezután odalépett a katonatanács kiküldöttéhez, Csernyák századoshoz, akit lopás és függelemsértés miatt fokoztak le, s meglátva a parolijáról levágott csillagokat, meghallván, hogy a katonatanácsot képviseli, még nagyobb megdöbbenéssel kérdezte: - Je ne vous croyais descendu aussi bas! - Nem hittem volna, hogy ennyire sülylyedtek!“ (idézett mû 70-71. oldal)
A könyv 76. oldalán található egy fényképtabló amelynek címe „A Köztársaság kikiáltása után ezek képviselték a magyarországi demokráciát.“ Alatta a következõ olvasható: „A forradalmi kormányozó tanács tagjai, mind zsidók. Kivétel Garbai Sándor, hogy legyen, aki sábeszkor aláírja a halálos ítéleteket.“ Az írásmû alacsony színvonalát és indulatait jól érzékelteti a „Fegyverkeznek a zsidók és bolsevikiek“ címû alfejezetbõl való részlet: „ - megy-megy rohan már a végzetes lejtõn lefelé, árva Magyarország.... A vidéket eláraszt ják a pesti gettó ügynökei, akik az osztálygyûlöletet prédikálják és a félrevezetett néppel tûzcsóvát vettetnek a magyar kastélyokra hogy eltereljék a figyelmet arról a zsidóságról, amely ennek a háborúnak a haszonélvezõje ennek a forradalomnak pedig felbujtója volt. (idézett mû 88. oldal) A könyv ebben a stílusban tárgyalja az 1918as Õszirózsás Forradalomhoz vezetõ eseményeket, különös hevülettel ostorozva az Estlapokat, amelyekben az események valódi mozgatóját véli felfedezni. A könyv stílusa aligha keltheti bárkiben azt a benyomást, hogy ez esetben történelmi elemzésrõl, hiteles beszámolóról van szó. Ugyanakkor az itt használt nyelvezet nyugodtan nevezhetõ gyûlöletbeszédnek, ami annál is veszélyesebb, mert egy valódi, a máig fájó trianoni traumával kapcsolatban valósítja meg a bûnbak-képzést. A könyv végén szereplõ összegezés a következõkép szól: „Ez lett a vége. Így fejezõdött be a magyarországi demokraták, pacifisták, bõrüket féltõ zsidók országmentésének katasztrofális korszaka. Utána húsz-huszonkét évig nyögte Magyarország az idegen jármot. Semmit se felejtsünk! Magyarok, mindig emlékezzünk 1918-ra.“ Ez és a könyv nyelvezete gyûlöletre uszít. 5.) Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály: 1943. „A zsidókérés magyarországi irodalma“ címû mûve „A zsidóság szerepe a magyar szellemi életben“ alcímmel 1943-ban, hasonmás kiadása 1999-ben jelent meg. E mû a közhangulat antiszemita irányába történõ befolyásolására csekély mértékben ugyan, de képes. A szerzõ gondolatvilágára az írásmû végén szereplõ „Tanulságok“ címû fejezet mutat rá a legjobban.
FR NT
I. évf. 4. szám Ez a „magyarországi zsidó kérdés“ szellemi életbeni megoldására próbál szempontokat adni. „1. Haladéktalanul felállítandó a zsidókérdést kutató tudományos intézet, 2. a zsidókérdés lehetõség határáig teljes könyvtárának megteremtetésével. 3. A zsidókérdésrõl megfelelõ kiadványok útján a magyar nép legszélesebb rétegei felvilágosítandók. A zsidókérdés tanítandó a magyar iskolákban, különös tekintettel az ószövetségi zsidó történetírás objektív megvilágítására és a zsidóknak a magyar történelem, társadalmi és -gazdasági élet utolsó évtizedeiben betöltött végzetes szerepére. 4. A közkönyvtárakból (az iskolai és egyesületi könyvtárakból is) a zsidó szerzõk mûvei eltávolítandók. Zsidó mûvek csak a tudományos kutatás részére, a nagyközönség számára hozzá nem férhetõ módon õrizendõk meg. Úgy ezek, mint az esetleg még könyvárusi forgalomban meghagyott zsidó munkák már külsõ címlapjukon feltûnõ módon, hatóságilag megjelölendõk: „Zsidó könyv!“ 5. A könyvkiadás és a nyomdaipar százszázalékosan megtisztítandó a zsidóságtól. Zsidó sajtóterméket, könyvet, (mûfordítást) , röpiratot, csak a cégjelzésében is feltüntetett zsidó könyvkiadó és nyomda adhat ki. 6. A magyar fõiskolák, nem utolsó sorban pedig a Magyar Tudományos Akadémia kötelezendõk a zsidókérdés széleskörû és magyar szellemû tudományos feltárására és feldolgozására.“ (idézett mû 76-77. oldal) A könyv „Elõszóból“, „Áttekintés“ cím alatt 13. fejezetbõl áll. Ezt követi a zsidósággal foglalkozó könyvek jegyzéke 203. oldalon keresztül. (idézett mû 81-284. oldal) A bibliográfia felsorolja a szerzõket és a mûvek címét. A szerzõk közül az antiszemita szerzõk nevét vastag betûkkel szedték. A zsidósággal foglalkozó mûvek felsorolása után szerepel a „Zsidók a magyar irodalomban“ címmel a zsidó származású írók névsora. (idézett mû 287-311. oldal) A Gede Testvérek Bt. a Kolosváry-Borcsa Mihály által összegyûjtött különös személyi adatokat - amelyek általában nem hozzáférhetõek - tárja a nyilvánosság elé. A felsorolásban egyes nevek elõtt egy csillag szerepel, amely a kikeresztelkedésre utal. A nevek után zárójelben szerepel a megelõzõ családi név. A foglalkozások között szerepel író, szépíró, regényíró, színmûíró, lapszerkesztõ, szerkesztõ, versíró, rovatvezetõ, ponyvaregényíró, mûfordító, nótaszerzõ, riporter, humorista, történetíró, élclapszerkesztõ, elbeszélõíró, operettíró, irodalomtörténész, novellaszerzõ.
Az antiszemitizmusra illetve a származásra utaló részben könyv kiadása folytán összegyûjtött személyes adatok kerültek nyilvánosságra. A nyilvánosságra hozatal ez esetben, adatkezelésnek is tekintendõ. A bûncselekmények elkövetését a feljelentéssel és mellékleteivel, okirati bizonyítékokkal, a házkutatások és lefoglalások adataival, szakértõi véleményekkel és a mellékelt könyvekkel bizonyítom. E tényállás alapján G. T. és G. S. vádolom a Btk. 269.§. b.) pontjába ütközõ folytatólagosan elkövetett közösség elleni izgatás bûntettével (1.,2.,3.,4. vádpontok) és a Btk. 177/B.§. (1) bekezdés a.) pontjába ütközõ különleges személyes adatokkal visszaélés bûntettével (5. vádpont) Az eljárás lefolytatására a Be. 24. §. és 26. § (1) bekezdése alapján a Fõvárosi Bíróságnak van -hatásköre és illetékessége. Közlöm, hogy az eljárás során eddig 185.500.-F bûnügyi költség keletkezett. Indítványozom, hogy a Bíróság: - a 136-VI-776/2000. bü. számon lefoglalt és a bûnjeljegyzéken 1-6. sorszám alatt felsorolt, a Fõvárosi Bíróság Gazdasági Hivatalánál Bj. 887/2001. tétel alatt keletkezett, valamint a 7-10. sorszám alatt feltüntetett és a Fõvárosi Fõügyészségen kezelt összesen 66 db. könyvet a Btk. 77.§. (1) bekezdés a.) pontja alapján kobozza el; - a Be. 217.§. (1) bekezdése alapján kötelezze G. S.-t 1500.-Ft az (1) és (4) bekezdése alapján a vádlottakat egyetemlegesen további 184.000.-Ft, valamint az eljárás során még felmerülõ bûnügyi költség megfizetésére; - a tárgyalásra idézze: Vádlottként: G. T. G. S. Budapest, 2002. július 30. Fõvárosi fõügyész Befejezõdött a Gede Testvérek elleni vádirat. Következõ számunkban visszatérünk a perre, és az abban megadott felmentõ ítéletre. Lásd jobb oldali írásunk. a szerk. IMPRESSZUM Kiadja és a kiadásért felel: Szabó Tamás Sokszorosításért felelõs: Szabó Tamás Fõszerkesztõ: Bognár László Szerkesztésért felelõs: Szabó Tamás Szerkesztõség címe: 2120 Dunakeszi, Bocskai u. 12. Telefon: 06 27 348-502, 06 20 579-0946 Elektronikus levél:
[email protected]
11
Felmentve Felmentõ ítéletet hozott elsõ fokon a Gede testvérek ellen közösség elleni izgatás miatt indított perben a bíróság. A határozat indoklásában elhangzott, hogy a Gede testvérek által megjelentetett könyvek reprint kiadások voltak, azaz változatlan tartalommal, aktualizálás nélkül adták ki a század elején megjelent antiszemita irodalmat. Ezek a mûvek, amellett, hogy mai szemmel nézve meglehetõsen anakronisztikus kijelentések állnak bennük, már megjelenésük idején sem voltak túlzottan mozgósító jellegûek, legfeljebb kordokumentumként, megfelelõ kritikával kezelt forrásmunkaként lehet rájuk tekinteni, és mint ilyenek, uszításra, közösség elleni izgatásra nem alkalmasak. A bíró hangsúlyozta, hogy a bíróság nem a könyvek tartalmát ítélte meg, de nem is volt ez feladata. A bíróság alkotmánybírósági határozatok alapján kialakított álláspontja szerint a véleményszabadságba bele kell férnie a többséget bántó véleménynek is. Az ítélet ellen az ügyész bûnösség megállapításáért és büntetés kiszabásáért fellebbezést nyújtott be. Az ügyész úgy érvelt hogy bizonyos mértékig elfogadható lehet egy-egy írás antiszemitizmusa, de vannak kiadványok, amik olyan „esszenciáját tartalmazzák az antiszemitizmusnak“, hogy szükség lehet büntetõjogi szankciókra. Ezek általában cselekvési terveket is felvázoló, a náci németország módszereit helyeslõ könyvek. A vádban foglaltakat fenntartva az ügyész közösség elleni izgatás miatt felfüggesztett börtönbüntetés kiszabását indítványozta. A vádlottak felmentését kérõ védõk a büntetõ törvénykönyv közösség elleni izgatásról szóló passzusaira hivatkozva úgy érveltek, hogy védenceik nem követték el a terhükre rótt bûncselekményeket, ugyanis nem uszítottak gyûlöletre. Az ügyvédek szerint a Gede testvérek nem saját gondolataikat osztották meg a nagy közönséggel, cselekvésre buzdítva az olvasókat, csupán történelmi dokumentumoknak számító reprint kiadványokat jelentettek meg. Ráadásul könyveiket viszonylag borsos áron, nem pedig ingyen forgalmazták. Gede Tibor, az ügy elsõrendû vádlottja az utolsó szó jogán elõrebocsátotta, hogy szerinte „ez a per elsõsorban a zsidókérdésrõl szól“, mivel a második világháború után, olyan rendszer alakult ki, ami „minden zsidókat érintõ kritikát elnyomott. Ezek a könyvek szükségesek és hasznosak a társadalomnak, nélkülük a huszadik század történelme érthetetlen volna“.
FR NT
12
Önkénteseket várunk a Frontra! Újságírókat, fotósokat, terjesztõket várunk a szerkesztõségi csapatba! Fizetést sajnos belátható ideig nem tudunk adni, csak jó szót és sok munkát. A lapnál mindenki ingyen dolgozik a közös célért, hazánk felszabadításáért. Valljuk, élet-halál harc folyik most hazánkban. Ebben a harcban hathatós fegyver lehet egy hiteles és radikális nemzeti újság. Fegyverforgató önkénteseket várunk, akik segítenek felrázni, és tartást adni az apátiába süllyedt magyarságnak.
2004. december 7.
Magyar Nemzeti Front Klub Budapesten, a III. kerületi Kiskorona utca 3-as szám alatt minden kedden 18 órától.
December 7-én Zene és politika. Fekete Bárányok. vendégeink:
Nagy Feró Beatrice
A Magyar Nemzeti Front
Póka Egon ex HBB.
XVII. kerületi szervezete meghívja Önt a Rákoshegyi Mûvelõdési Házban
Schuster Lóránt,
(1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.)
P. Mobil
tartandó elõadásra,
Tunyogi Péter
december 17-én 18 órára. Levetítjük Jézus Krisztus szenvedéstörténetét
Az újság kapható: MNF Klub, a III. kerületi Kiskorona utca 3-as szám alatt, Emese Álma nemzeti könyvesbolt (Bp., X. ker. Fehér u. 1. az Örs vezér terén) Turul Klub (Felsõgöd, Margit u. 7.) Erdélyért Könyvesház, (Bp., 1034 Bécsi út 99.) Fehérlófia könyvesbolt, (Bp., 1084 József u. 8.) Gyepû Nemzeti Könyvesbolt (Bp., 1091 Kálvin tér 7.) Gondos Könyvesbolt (Bp., 1052 Semmelweis u. 1-3.) Paulus könyvesház (Bp., 1074 Dohány u. 61.) Levente Könyvesbolt (Vác, Széchenyi utca 7.) Elõfizethetõ rózsaszín csekken a Dunakeszi, 2120 Bocskai utca 12. címre. Éves elõfizetés: 4000 Ft. Féléves elõfizetés: 2000 Ft. Negyedéves elõfizetés: 1000 Ft. Telefon: 06-27-348-502, 06-20-579-0946 Elektronikus levél:
[email protected]
Filmek vetítése: Fekete Bárányok, Honfoglalás Magyar Fal címû DVD premier elõtti bemutatója! Rockzenei vásár. CD, DVD, trikók, könyvek nagykereskedelmi áron.
December 14-én Évzáró Levetítjük Jézus Krisztus szenvedéstörténetét
Január 11-én Arvisura és idõszámítás vendégünk:
Gyüre András a Pál Zoltán emlékbizottság alelnöke Film vetítése: A selyemút nyomán
Ügynökök kíméljenek! FRONT szerkesztõségi fogadóórák:
-
Minden kedden 18 órától az MNF Klubban
MNF könyvtár a Kiskorona utca 3-ban, könyv, videó, DVD, CD kölcsönözhetõ. Nyitva kedden és csütörtökön 15 és 22 óra között.
Szeretettel várja Önöket Matuska Éva.
A Magyar Nemzeti Front címe: 1036 Budapest, Kiskorona utca 3. Telefon: (06 1) 386 4820 honlapcím: www.nemzetifront.hu Jelentkezzen az MNF elektronikus hírlevelére a
[email protected] címen.
