2003. DECEMBER
A
V Á R O S
Frakcióvezetôk a jövô esztendôrôl . . . . . . . . . . . .2. oldal
K Ö Z É R D E K Û
I N F O R M Á C I Ó S
L A P J A
Boldog új esztendôt!
Interjú Szabó Gábor rektorral . . . .3. oldal Vendégek a díszpolgárok . . . . . . . . .4. oldal Karácsonyi vásárnézôben . . . . . . . . .5. oldal Az üvegcipôtôl a Pinokkióig . . . . . . .7. oldal A 2003-as sportmérleg . . . . . . . . . . .8. oldal
Évbúcsúztató beszélgetés a polgármesterrel
A hosszú távú befektetés térül meg igazán
Hangulatos díszkivilágítás a Kárász utcán.
Törôdés a hátrányos helyzetben lévôkkel
A város ajándéka gyerekeknek Tizenegyedik alkalommal rendeztek karácsonyi ünnepséget a szociálisan hátrányos helyzetû és állami gondozott gyermekeknek a szegedi városházán. A rendezvényen mintegy 400 gyerek vehetett át ajándékcsomagot.
Botka László: – Nem lenne jó, ha a politika túlterjeszkedne önmagán. – Polgármester úr! Amikor ezek a sorok íródnak, egy ország töri a fejét azon, hogy mi kerüljön a karácsonyfa alá. Ön – szimbolikusan – mit helyezne valamennyiünk, a város karácsonyfája alá? – Szerencsére ezen nem kell sokáig gondolkodnom, hiszen éppen a napokban érkezett meg a különbözô minisztériumokból, illetve uniós szervezetektôl egy igen komoly „csomag”: sok-sok elbírált pályázatunk eredménye. Örömmel jelenthetem, hogy komoly sikereket értünk el – összességében mintegy két és fél milliárd(!) forintot nyertünk. Ebben nagyon sok minden van. Többek között 373 millió forint a Belügyminisztériumtól 50 használt lakás vásárlására és 442 millió új lakások építésére. Utóbbiból valósul meg a Cserzy Mihály utcai ötven lakásos bérházunk, miközben épül már az Arany János utcában is – a kisszínházi rekonstrukcióval együtt huszonnyolc bérlakás. Ez összesen 128 otthon – és ha lefordítom, ugyanennyi család, 3-400 em-
ber boldogsága. De kaptunk pénzt (664 milliót) arra is, hogy folytassuk a belvárosi tömbrehabilitációt, a második ütemben tehát felújíthatjuk a Kölcsey és Somogyi utca közt lévô, vagy ha így egyszerûbb, Hági étteremmel szemközti tömböt. Igazán jó hír a sportkedvelôknek, hogy a Bozsik-program keretében két stadionra nyertünk pályázatot: hamarosan elkészülhet egy nemzetközi méretû mûfüves és egy kisebb, mûanyag borítású pálya is. Ugyancsak pályázati pénzekbôl épül új játszótér az Ortutay utcában, lesz (részben) napkollektoros fûtés a kettes kórházban és ebbôl készítjük elô a térségi elektronikus önkormányzati programot is, ami jelentôsen könynyíti és modernizálja majd mind az ott dolgozó apparátus, a köztisztviselôk munkáját, mind pedig az ügyfelek, a városlakók ügyes-bajos dolgainak intézését is. És a sort – szerencsére – kisebb dolgokkal még sokáig folytathatnám… (Folytatás a 3. oldalon.)
– Öröm, hogy ilyen sok gyereket köszönthetek. A karácsony a szeretet és az odafigyelés ünnepe, az önkormányzat pedig hozzájárult ahhoz, hogy az ünnep ne csak a vásárlásról szóljon, hanem a törôdésrôl is – fogalmazott Botka László, Szeged polgármestere a városháza
zsúfolásig telt dísztermében. Ez alkalommal azonban nem a közgyûlés tagjaihoz, hanem a szegedi gyerekekhez szólt a város elsô embere. A városházán ugyanis tizenegyedik alkalommal rendeztek karácsonyi ünnepséget a szociálisan hátrányos helyzetû gyermekeknek a szegedi városházán. A rendezvényen összesen mintegy 400 gyerek vehetett át ajándékcsomagot. A polgármester köszöntôje után Rácz Anikó, a Makkosházi Általános Iskola tanulója Juhász Gyula Karácsony felé címû versét szavalta el, majd a Cigány Szívek kórus énekelt, végül pedig a
Makkosházi iskola tanulói vidám nagyszalontai betlehemes játékot mutattak be. A mûsort követôen a gyerekek átvették az ajándékcsomagot, amiben könyv, édesség, írószerek mellett egy mozijegyet is találtak a Jégkorszak címû rajzfilmre, ami a szegedi Belvárosi mozi ajándéka. A nagyobbak ekkor izgatott mozijegy-bizniszbe kezdtek: aki már látta a filmet, igyekezett édességre, vagy másra cserélni belépôjét. A hetedikesek jót mosolyogtak a csomagban lapuló kifestôn, a kisebbek azonban ôszinte örömmel kutattak a zacskóban. A. T. J.
Izgatott kukucskálás: Vajon mit rejt a csomag? (Fotó: Miskolczi Róbert)
2003. december
2 • Szegedi Tükör
Frakcióvezetôk a jövô esztendôrôl Mit vár a jövô évtôl? Ön szerint milyen lesz a 2004-es esztendô Magyarország, azon belül is Szeged szempontjából? Ön mire számít a város jövôjét illetôen? Errôl kérdeztük meg a szegedi közgyûlési frakciók vezetôit.
A kapunak tágasnak és szépnek is kell lennie
Révész Mihály frakcióvezetô (Magyar Szocialista Párt): – Tizenöt éve alakítottuk meg Szegeden a Reformkört, akkor még nem is sejtve, hogy a 2004-es év lesz az uniós csatlakozás éve. Szeged vezetô politikai szövetsége számára nem is lehet szebb feladat és kihívás, mint a jelszó realizálása, vagyis, hogy Szeged valóságban is Európa kapujává váljon. Azt várom, hogy ebben a vonatkozásban érdemi lépéseket tudunk tenni. Ehhez helyben folytatni kell a város
pénzügyi stabilizálását, a belvárosi felújítások mellett elsôrendûen fontos a külsô városrészek további fejlesztése, hiszen annak a bizonyos kapunak nemcsak tágasnak, hanem szépnek is kell lennie. Új önkormányzati bérlakások építésével lehetôvé tesszük legalább 50 család helyzetének javulását, a csatornaprogram következtében pedig sok utca megújulása valóban európai színvonalat eredményezhet. 2004-ben lesz 125 éve, hogy szeretett folyónk, a Tisza el-
pusztította a várost. Természetesen nem a pusztulást, hanem a nagy nemzetközi öszszefogással megvalósuló újjáépítést ünnepeljük. Jelképesnek tekinthetô, hogy a 125 évvel ezelôtti Szeged éppúgy európai várossá vált, mint a mostani. A jövô évben ezért a Tisza-part megújítása sem maradhat el. A város számára elodázhatatlan a Tisza Lajos körút átépítése: a villamospálya jelenleg inkább akadályozza a 3-as és 4-es villamos ütemes forgalmát, az átépítés után viszont két modern fôvonallal és a trolibuszvonalak fejlesztésével környezetbaráttá válhatna a városi tömegközlekedés gerince. Ehhez természetesen folytatni kell a jármûpark korszerûsítését és az egész közlekedési hálózat ésszerûsítését. Közhelynek számít, hogy a kapu út nélkül hiába van nyitva. A jövô évtôl végre teljes áttörést várok az M5-ös autópálya ügyében, hiszen enélkül a város, a térség, a régió béna kacsa marad, amellett továbbra is Szegeden keresztül özönlik a Balkán felé haladó kamionok áradata.
Minôséget – elkötelezettség nélkül Pászti Ágnes frakcióvezetô (Centrum Párt): – A Centrum szegedi közgyûlési frakciója eredményesnek ítéli meg az eltelt esztendôt. A kultúra, az egészségügy, az egyházakkal való kapcsolattartás, illetve a Szegedi Tudományegyetemmel való sokrétû együttmûködés voltak azok a várospolitikai feladatok, amelyben kiemelten dolgoztunk, ide értve képviselôink fáradozásait is egyéni választókerületeik ügyes bajos dolgainak intézésében, városrészeink szépítésében, fejlesztésében. Alapelvünk volt, hogy távol tartjuk magunkat a pártpolitikai elkötelezettségektôl és csak a város érdekeinek megfelelô ügyek képviseletét vállaljuk magunkra. A 2004es esztendôt saját történelmünkkel való szembenézés jegyében várjuk. Tudjuk, hogy a szegedi árvizet követôen a város újjáépítése országos, sôt európai összefogás jegyében indult meg. Erre emlékezve adódik a tanuság napjainkra is: nincsen olyan nehéz helyzet, amibôl egy közösség közös akarattal és szorgalommal ne tudná felvirágoztatni életkörülményeit. Ez a tanuság lesz a tavasszal megrendezésre kerülô Újrakezdés Fesztivál alapgondolata is, amely
egyben át is vezeti a rendezvények sorát hazánk történelmi jelentôségû eseményének, az Európai Unióhoz való csatlakozás ünnepléséhez. A Centrum vallja: minôséget kell létrehozni nemcsak a termelésben, de a kultúrában és az idegenforgalomban is. Biztosak vagyunk abban, csak így várható el, hogy Szegedet minél több vendég keresse föl. Ez teremthet vonzerôt a magyar és külföldi befektetôknek, munkahelyeket pedig azoknak, akik az elmúlt években sajnálatosan elveszítették ál-
Fontos a befektetôi bizalom erôsítése
Az M5-ös továbbépítése kardinális kérdés
Kormos Tibor frakcióvezetô (Szabad Demokraták Szövetsége): – Jövôre komoly fejlesztések, beruházások indulnak el Szegeden. Az SZDSZfrakció rendkívül fontosnak tartja a logisztikai központ, a repülôtér, vagy a városrészi központok fejlesztését, korszerûsítését. A szabad demokratákhoz köthetô az Újrakez-
dés Fesztivál gondolata. A programsorozat lebonyolításában és megvalósításában meszszemenôkig támogatjuk a városvezetést. Reményeink szerint jövôre elkezdôdik az M5-ös autópálya továbbépítése, ami kardinális kérdés mind a város, mind a megye, mind pedig a régió szempontjából. Azzal, hogy májusban az Európai Unióhoz csatlakozunk, jó néhány strukturális alap megnyílik az ország, a régió, a megye és Szeged számára, ami egyértelmûen a város további fejlôdését biztosíthatja majd. Ezzel például növekedhet a beruházási kedv, a beruházások száma városunkban. Szeged geopolitikai helyzete rendkívül ked-
vezô. Azzal, hogy itt húzódik majd a schengeni határ, logisztikai szempontból még jobban felértékelôdik a város. Éppen ezért a logisztikai központ megépítése hangsúlyos szerepet kell, hogy kapjon a jövô évben. A Szabad Demokraták Szövetsége közgyûlési frakciójának minden tagja rendkívül komolyan veszi feladatát. Noha két képviselônk is a periférián lévô városrészek, Bartáné Tóth Mária egyebek mellett Hattyastelep, Fábián József pedig Kiskundorozsma érdekeit képviseli a közgyûlésben, rendkívül fontos és jó munkát végeztek az idén. Mint ahogy ôk, úgy a frakció másik három tagja is – Nagy Sándor, Virág András és jómagam – törekszik arra, hogy 2004-ben hasonlóan színvonalas munkát végezzen, természetesen szem elôtt tartva és figyelembe véve az adott városrészben élôk érdekeit. Jövôre megindul a Belvárosi híd újszegedi lábánál lévô Torontál tér rekonstrukciója. A parkosított parkolóval enyhíteni lehet majd az újszegedi parkolási gondokon.
Mécs László frakcióvezetô (Magyar Demokrata Fórum): – Bizonyos, hogy a jövô év az Európai Unióhoz való csatlakozás jegyében telik. Különös, de így van: senki sincs tisztában vele pontosan, hogy mi vár ránk. Csak homályos sejtések vannak, hogy a szakmákat, társadalmi rétegeket hogyan érinti a belépés. Senki sincs felkészülve, de fel lehet erre készülni? Egy biztos: jövô ilyenkor már a saját bôrünkön érezzük az új helyzetet, és ne titkoljuk, lesznek negatívumok is, talán az elején ezek tûnnek majd többnek, de mindenképpen más lesz a
Az unió meglepetéseket hoz Dobó László frakcióvezetô (FideszMagyar Polgári Szövetség): – Úgy gondolom, hogy 2004-ben a szegediek egy leszakadó város és régió polgárai lesznek. Az itt élôk ugyanis egyre nehezebben találnak majd maguknak munkát, ráadásul nem lesz olyan közszolgáltatás, amelynek ne emelkedne az ára. Ugyanakkor a szolgáltatások színvonalukban nem hoznak magasabb szintet. Megítélésünk szerint 2004-ben olyan beruházások indulnak majd Szegeden, amelyek nem teremtenek új munkahelyeket, hiszen a Széchenyi tér vagy a Kölcsey utca díszburkolatos felújítása nem eredményez új munkahelyeket. Éppen ezért a 2004-es szegedi költségvetés tárgyalásánál a Fi-
desz gazdaságélénkítô programot nyújt be a városvezetésnek, amely kifejezetten a kis- és középvállalkozásokat segítené a munkahelyteremtésben. A program egymilliárd forintnyi összeget jelentene a büdzsébôl. A Fidesz szerint a város jövôre hitelfelvételekre szorul majd. Elképzelhetô, hogy a városvezetés eladja hárommilliárd forintnyi értékpapír-állományát és elkezdi értékesíteni a mintegy másfél milliárd forintnyi ingatlanvagyonát. Szerintünk a jövô év második felében elkezdôdik az önkormányzati tulajdonú cégek privatizációja is. A Fidesz szerint a szocialista városvezetésnek nincs határozott elképzelése arról, hogy mit kíván tenni Szegeddel. A városi cégek igazga-
lásukat. A jövô esztendôben végre minden reményünk megvan arra, hogy az egészségügyben is újra megmozdul valami: 2,1 milliárd forintos beruházás szolgálja a szegedi ellátás korszerûsítését. Befejezéshez közeleg a hatalmas könyvtár és konferencia épülete. Szeged több ingatlan átadásával is segíti a tudomány és a felsôoktatás regionális központjának megújulását, így hát 2004 végére jelentôs változásokat érzékelhet minden egyetemi polgár, diák és városlakó.
tói, gazdasági vezetôi sem tudják, merre van a jó irány. Példa erre a napokban lezajlott SZKT–Volán vita. Noha az EUcsatlakozás mérföldkô lesz Szeged életében is, meglátásunk szerint ebbôl nem sokat éreznek majd a városlakók 2004ben. Talán akkor lesz majd érezhetô változás, ha a város nyer a különbözô uniós pályázatokon, de ezt én 2005-re teszem. Az EU-csatlakozás sok meglepetéssel fog szolgálni. Kevesen tudják például, hogy az uniós tagállamokban nem lehet az élôvizeken halászni. Reméljük, hogy az M5-ös autópálya jövôre bekerül a matricás rendszerbe és elkezdôdik a sztráda továbbépítése, amivel Szeged csak nyerhet.
világ, mint ma. Mint tudjuk, geopolitikai szempontból Szeged helyzete kedvezô: a két határ közelsége, a tranzitutak találkozása, a Tisza, kereskedelmi adottságok mind ezt húzzák alá, ehhez társul az a tény, hogy májustól Európa határa leszünk, illetve közvetítôvé válunk a Balkán felé. Törekvésünk fô iránya, hogy a régió, tágabb értelemben a Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégió központjává váljunk. Történelmi lehetôséget szalasztunk el, ha ezzel nem élünk. Minden adottságunk megvan ehhez, egy fontos dolgot kivéve: az autópályát. Min-
dent meg kell tennünk, hogy ez is megvalósuljon. Szeged jövôjét és mindannyiunk boldogulását az fogja megteremteni, ha sikerül a térség gazdasági, kulturális, oktatási, kereskedelmi központjává válni. Amíg az autópálya ügyében csak lobbitevékenységünket erôsíthetjük, egy hasonló jellegû területen, a repülôtér fejlesztésénél tevôlegesen felléphetünk, lehetôség szerint fel kell gyorsítanunk a repülôtér fejlesztésének folyamatát. Jövôre tovább kell, hogy haladjon a logisztikai központ ügye, ne feledjük, ha késlekedünk, Szabadka vagy Temesvár lekörözhet minket. Rendkívül fontos a befektetôi bizalom erôsítése és a munkahelyteremtés, sajnos ebben nem sikerült elôrelépnünk, reméljük, jövôre itt több eredményt sikerül elérni. Nélkülözhetetlen a város szempontjából a nyugati elkerülô út megépítése, ez nemcsak forgalomtechnikai kérdés, hanem ezzel jelentôs területeket tárunk fel beruházások számára. Támogatni kell egyetemünket, segíteni kell az ehhez kapcsolódó innovációt, nemcsak a biotechnológia, hanem minden területen, ez az a kitörési pont, melyben eredményesek lehetünk és más városokhoz képest elônnyel rendelkezünk.
2003. december
Szegedi Tükör • 3
Évbúcsúztató beszélgetés a polgármesterrel
Szabó Gábor: „Kézben tartjuk a jövô évi költségvetést”
A hosszú távú befektetés térül meg igazán
Együttmûködés és struktúraváltás
(Folytatás az 1. oldalról) – A felsorolás valóban imponáló, de a tamáskodóknak is igazuk van, akik azt mondják: mindez azok és csak azok számára öröm és könnyebbség, akiket nem gyötörnek alapvetô anyagi gondok, magyarán, van munkájuk. Munkahelyteremtô beruházásokra nem „küldött valamit a Jézuska”? – Ezt bizony „helyette” nekünk kell elintéznünk… De szerencsére itt sem állunk rosszul. Annak ellenére, hogy tudjuk, nem igazán célszerû olyasmibe invesztálni, olyan tôkét idecsalogatni, amely a kevéssé képzett munkaerôt „szívja föl”, majd odébbáll, ha még olcsóbbat talál – lásd a Mary cipôgyár esete – azért épp most keletkezett 327 új munkahely a Szefónál, és tudomásunk szerint lámpással keresi a munkaerôt a bôvülô Kossuth Nyomda is, amely idehelyezte könyvnyomtató divízióját. De a „tömeges” munkahelylétesítések számbavétele mellett ne feledjük: ha egy könyvelô, szobafestô, autószerelô olyan jól mûködik, hogy egyedül nem gyôzi a munkát és fölvesz két-három-öt segéderôt, az is munkahelyteremtés – bár soha nem lesz belôle „címlapsztori”. A kisvállalkozásokat pedig a város jelentôs adóengedményekkel ösztönzi, hisz megerôsödésük épp az imént említettek miatt nem közömbös. Magam pedig polgármesterként soha nem rejtettem véka alá – és egy új esztendô kapujában, az újrakezdés évének kapujában csak ismételhetem: elsôsorban a jövôbe való hosszú távú befektetés lehetôségeit keressük, az Európa Kapuja szerepet, a hatalmas szellemi tôkére épülô biotechnológia, genomika fejlesztését, az informatikai korszerûsítést, mindent, ami az átutazó forgalmat, áthaladó áruszállítást megállítja, kiszolgálja, segíti. A „harmadik láb” pedig, amin megállhatunk: gyönyörû, épített környezetünk és kultúránk együtt – azaz fesztiválváros mivoltunk, ami a kulturális- és gyógyidegenforgalomban ugyanolyan elôny lehet, mint a konferenciaturizmus kiépítésében. Utóbbiban igen szoros partnerünk az egyetem – hadd büszkélkedjek egy kicsit: a város és az Universitas kapcsolata talán soha eddig nem volt olyan szoros, mint manapság, s ezt úgy tûnik, végre mindkét fél nem csak a szavak szintjén gondolja komolyan… – Gazdasági, stratégiai tényekrôl beszélgettünk ez idáig, de az évnek ez a pár napja mégis inkább a lelkiségé, az önvizsgálaté, a befelé tekintésé… Polgármester úr sokáig emlegetett egyfajta „depressziót” ebben a városban. Hogyan érzi, sikerült kitörni ebbôl? – Nézze: ebben a városban – amelyet soha nem hordott a tenyerén a történelem, és kijutott neki az elemek csapásaiból is – nem tarthat hosszú ideig egy ilyen idôszak. A sze-
gedieknek a sokszor nehéz körülmények miatt bôven volt alkalmuk megtanulni a túlélést, a helyzethez való józan alkalmazkodást, itt akkor sem adták fel az emberek, amikor hatezer ház romjain kellett árvíz után fölállni a padlóról. A közhangulatból úgy érzem – mert hisz „beszámoló” körútjaimon bôven van alkalmam közvetlenül is találkozni a szegediekkel –, hogy végre újból lendületet vehetünk, hogy az úgynevezett „átlag” szegedinek is tetszik az újrakezdési program, hogy nem nagyon kell gyôzködni az embereket, ha koncepciót és reményt adunk nekik. Mindenkinek meg kell értenie – s ezek az elgondolkodtató, szép napok talán különösen alkalmasak erre – hogy a város adottságai, a fejlôdése, az élhetôbb jövô – pártsemleges dolgok, amiért együtt és csak együtt érdemes dolgoznunk. Döbbenetesnek tartom, hogy a politika – amely természetesen ellentétes politikai erôk örök viaskodása – úgy túlterjeszkedjen önmagán, mint tette azt nálunk az elmúlt években… A karácsony, a közelgô új esztendô napjaiban talán nem haragszanak meg az olvasók, ha egy számomra mélyen megrendítô történetet ajánlok figyelmükbe. Egy folyóirat olvasói levelei között bukkantam rá, és egy fiatalember fájdalmáról szól, aki azért veszett össze az édesapjával, mert történetesen más-más politikai oldal hívei lettek. A harag odáig fajult, hogy nem is szóltak egymáshoz – egészen addig, míg már nem is lehetett. A fiatalember ugyanis anélkül veszítette el az édesapját, hogy kibékült volna vele… Nos, szeretném, ha ez történet jutna mindenki eszébe, akit esetleg elvakít az indulat, de itt, Szegeden, talán elegendô az is, ha feltekint a dóm ikertornyára, ha eszébe jutnak Juhász Gyula szavai a magyar Alföld legszebb délibábjáról, ha kiül a Dugonics térre tavasszal a szökôkúthoz, s azt mondja – de hát hogy jön, hogyan jöhet mindezekhez a politikai nézetek különbözôsége?! Egy kicsit nézzünk magunkba és ne feledjük, hogy „akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek…”. – A versnél maradva: polgármester úr lelkében most bizonyára igen szép az ének, hiszen eléggé köztudomású, hogy advent önöknek a legszebb várakozást hozta… – Valóban, gyakorlatilag bármelyik pillanatban megszülethet Zsófia lányom kistestvére, és immár négytagú lesz a család… – És amennyire tudjuk, egy kis hölgy lesz a jövevény. Nem fél a „nôuralomtól”? – Sôt…! Munkámban legalább kilencven százalékban férfiak között dolgozom, mindig komoly, férfias érvelést várnak tôlem, kemény, férfias döntéseket kell hoznom, így otthon boldogan hagyom magam „elnyomni” a hölgykoszorúban… Sz. T.
Augusztus elsejétôl vezeti a Szegedi Tudományegyetemet Szabó Gábor rektor (képünkön), aki szerint a város és az egyetem kapcsolatának legnagyobb értéke, hogy nem erôltetett, hanem valós teljesítmények vannak a megállapodások mögött. Szabó elmondta, bár a gép forog, az alkotó mégsem pihenhet, hiszen még számos fogaskereket be kell olajozni. – Fáradtnak tûnik. Enynyire nehéz a hivatal? – Nem volt egyszerû az elmúlt néhány hónap. Rektornak lenni teljesen más feladat, mint fôigazgatónak. Máshogy ér a stresszt mint a Szegedi Élelmiszeripari Fôiskolán (SZÉF)... – Csak máshogy éri, vagy ez másfajta stressz is egyben? – A minôsége más. Ez nem azt jelenti, hogy stresszesebb vagyok, mint a SZÉF-en voltam. Más behatások érnek. Az emberi kapcsolatok közötti egyensúlyt itt nehezebb megtalálni. A Rektori Tanácsban a döntések meghozatalakor sokszor vagyok, vagyunk nehéz helyzetben. Még mindig nagyon sok önvizsgálatra van szükségünk. Nekem is, a kari vezetôknek is. – Különösen most lehet szükség, szükségük erre, hiszen jövôre kevesebb támogatást kap az egyetem. – Igen, bár errôl nem szeretnék még beszélni. Nem akarok ugyanis senkit sem riogatni. Annyi szóbeszéd terjeng mind az egyetemen, mind a városban, hogy nem szeretném, ha egy esetleges félreértés miatt újabb indulna el. Annyit azonban elárulhatok, hogy lehetôségeink szerint igyekszünk minden munkatársat megtartani, és inkább bizonyos stra-
tégiai fejlesztéseket halasztunk el egy évvel. Szeretném megnyugtatni a szegedi egyetem valamennyi dolgozóját: nem kell pánikba esni, nem lesznek tömeges elbocsátások. Kézben tartjuk a jövô évi költségvetést. – Mennyivel van nagyobb szükség most, egy szûk esztendô elôtt az önvizsgálatra, mint mondjuk „bôség idején”? – A hiány rákényszerít minket a minél gyorsabb összecsiszolódásra. A szegedi egyetem ereje ugyanis a kritikus tömegben rejlik. Ha nem lenne meg ez az erô, akkor nem tudtuk volna például megvásárolni az újszegedi volt pártfôiskolát, amivel az egészségügyi fôiskola teremgondjait oldottuk meg. De nem lenne a miénk például a volt Kossuth Zsuzsa szakközépiskola épülete sem. Nem tudtunk volna komoly pályázatokon elindulni. Az erô egyben tartásához a karok együttmûködésére van szükség. Ehhez nélkülözhetetlenek a kari vezetôk.
– Elsô hivatalos sajtótájékoztatóján, augusztus közepén egy év türelmet kért tôlünk, újságíróktól. Néhány hónap alatt felállt az egyetem vezetése, mûködnek az igazgatóságok, megteremtôdtek az ön által óhajtott feltételek, a megfelelô személyek a helyükre kerültek. Mit kell még megcsinálni jövô év augusztusáig? – A rektorhelyettesek kiválasztásával, és a mögöttük dolgozó igazgatóság kiépítésével sikerült a felelôsséget és a döntési kompetenciát a megfelelô helyre összpontosítani. Az igazgatóság feladatait azonban még jobban át kell gondolnunk. Elképzelhetô, hogy struktúrát kell váltani, bizonyos feladatokat át kell csoportosítani, ami esetlegesen személyi változásokkal is együtt járhat. Ez nem azt jelenti, hogy embereket fogunk elbocsátani, hiszen az igazgatóságon dolgozók többségének van „rendes” egyetemi állása, azaz
senki sem fog az utcára kerülni. – Legalább olyan lendületesen vette fel a kapcsolatot az önkormányzattal, mint amilyen lendülettel az egyetemen kezdte a munkát. Miért tartotta fontosnak az élô, napi kapcsolat kialakítását? – A második munkanapomon kerestem fel a polgármestert. Szinte egyszerre mondtuk ki Botka Lászlóval, hogy elég volt a látványos együttmûködési szerzôdésekbôl. Azonnal munkacsoportokat hoztunk létre, ennek az eredménye többek között a telekcsere, vagy a 11 lakás a Tápai utcában, ami egyébként egy hihetetlenül elegáns gesztus volt a város részérôl. A város és az egyetem kölcsönösen jelen van egymás eseményein, s ezek a jelenlétek nemcsak „befelé”, hanem „kifelé” is erôsítik a kapcsolatunkat. Az eddig elért eredményeink sem erôltetett, hanem valós teljesítmények. Ráadásul ezek hosszú távú, régóta fennálló kapcsolatoknak köszönhetô eredmények voltak. Igaz, egy-két esetben fel kellett gyorsítanunk a cselekvési sebességet, de a városvezetés minden esetben partnernek bizonyult. – Az egyetemnek kellett a politika „nyelvét” megtanulnia vagy fordítva? – Igazából egyikünknek sem. A polgármester valaha nálunk tanult, s a mai napig büszke erre, könnyû volt szót érteni vele. Azt gondolom, hogy nem kell sorrendet felállítania sem neki, sem nekem az egyetem és a város kapcsolatában. A városban van egy hatalmas tudásközpont, amelyik partnerként viselkedik az összes olyan szereplôvel, akivel együttmûködési megállapodást kötött. Garai Szakács László
A nyílt napon háromszázan jelentkeztek a fonalfeldolgozóban
Újabb 80 szegedi munkahely a Szefónál A Szegedi Szefo Fonalfeldolgozó Rt. hamarosan újabb 80 embert alkalmaz. Idén közel 400 fôvel szaporodhat a létszám Szeged második legnagyobb munkáltatójánál. December 19-én nyílt napot tartottak a Szegedi Szefo Fonalfeldolgozó Rt.-nél azért, hogy a munkára jelentkezôknek megmutassák a gyárat, megismertessék velük a lehetôségeket. A Szegeden mindeddig szokatlan akció elôzménye az volt, hogy Kiss Sándor, a Szefo Rt. vezérigazgatója december közepén arra kérte Botka Lászlót, Szeged polgármesterét, segítsen abban, hogy a gyár mielôbb 8090 embert munkába állíthasson. Erre azért volt szükség, mert legnagyobb megrendelôjük, az olasz DAMA S. p. A. – a céggel november elején írtak alá újabb három évre szóló szerzôdést – további megbízásokkal árasztotta el a Szefót. A DAMA Szegeden a Paul & Shark világmárka termékeit gyártatja.
A város vezetése is megismerkedett az üzemmel. A Szefo 700 millió forintos mûszaki fejlesztést valósított meg 1998 óta folyamatosan. A pénz jelentôs hányadát az utolsó két esztendôben költötte el, amikor is japán kötôgépeket, olasz vasaló- és német varrógépeket vásárolt. A Szefónál jelenleg minden feltétel adott arra, hogy az árbevétel átlépje a 2 milliárd forintot, s hogy az országosan válságágazatnak számító köny-
nyûiparban áttörést érjen el. Idén eddig már 330 dolgozót vettek fel, a létszám az új jelentkezôkkel pedig eléri az 1400 fôt: ezzel a cég a város második legnagyobb munkáltatójává válik. A polgármester levélben értesítette a nyáron bezárt Mary cipôgyár valamennyi elbocsátott dolgozóját és közremûködött a nyílt nap megszervezésében. Kiss Sándor vezér-
igazgató arról tájékoztatta lapunkat, hogy mintegy háromszázan jelentkeztek, akik közül hetvenen a cipôgyárból kerültek az utcára. A munkát remélôk 46 százaléka a 40 évnél idôsebbek korosztályából került ki, az elhelyezkedni szándékozók többsége pedig – 64 százalékuk – szakképesítéssel, illetve középfokú végzettséggel rendelkezett. A vezérigazgató elmondta, 79 fôt „foglalkoztatásra jegyeztek elô, idôben ütemezett felvétellel és betanítással, amely saját oktatási kabinetjükben történik majd”. Botka László személyes közremûködését azzal magyarázta, hogy kötelességének érezte az ügy felkarolását, valamint a közvetítést, mivel a Szefo egyrészt állami vállalat, másrészt az önkormányzat eddig is igyekezett segítséget nyújtani azoknak a szegedieknek, akik önhibájukon kívül veszítették el állásaikat. A volt „marysek” közül a nyár óta már közel negyvenen a Szefóban kaptak állást. F. K.
2003. december
4 • Szegedi Tükör
Az elért eredmények mellett a jövô feladatait is megvitatták Tavasszal végre átadják a tápéi mûvelôdési házat
Évértékelés a díszpolgárokkal Tizenegy évig tartó átalakítás Az 1957-ben épített Tápéi Mûvelôdési Ház 11 évvel ezelôtt olyan rossz állapotba került, hogy halaszthatatlanná vált a felújítása. Tarnai István építész el is készítette az új terveket, ám a megvalósítás elmaradt. Akkor még senki sem sejtette, hogy a végsô renoválásra 2004 tavaszáig kell várni.
Botka László tájékoztatta a vendégeket a várospolitika aktuális kérdéseirôl. Évértékelô beszélgetésre, illetve a város jövô évi terveinek ismertetésére, megvitatására hívta Szeged díszpolgárait Botka László polgármester. Gyulay Endre Szeged-Csanád egyházmegye megyés püspöke, Mészáros Rezsô profeszszor, a szegedi egyetem prorektora, Gregor József operaénekes, Kass János grafikusmûvész, Boda Domokos orvosprofesszor és Péter László irodalomtörténész vett részt azon a kötetlen beszélgetésen, amelyre Botka László polgármester hívta Szeged díszpolgárait. Ilia Mihály, Kopasz Márta, Kovács Gábor, Kristó Gyula, Simon László és Solymosi Frigyes betegség, illetve egyéb elfoglaltság miatt nem lehe-
tett jelen. A beszélgetés elôtt Botka Szeged Szabad Királyi Város Szabadságos Levelét adományozta a díszpolgároknak. A polgármester évértékelésében hangsúlyozta, legnagyobb eredménynek a városfejlesztési alapok megteremtését tartja. – Ebben a kérdésben konszenzusra jutott a város, erre lehetett és kellett nekünk építkeznünk – mondta Botka László. A polgármester ezután a legfontosabb szakterületeken elért eredményeket vette sorba: kitért az egészségügy és az oktatási intézmények fejlesztésére, kiemelte a városrészi alapok létrehozásának fontosságát. Botka tájékoztatta a díszpolgárokat a megkezdett csatornázási munkálatokról, de szóba kerültek az M5-
ös autópálya és a repülôtér fejlesztésére vonatkozó elképzelések is. Az évértékelés után a jövô évi feladatokról is beszélt Botka. Kiemelte, hogy az uniós csatlakozás mellett Szegednek legalább olyan fontos lesz a 125 éves árvízi évforduló megünneplése is. – Az évforduló kapcsán meghívjuk az akkor segítô fôvárosokat, s a szabadtéri játékok bemutatói is az évforduló köré rendezôdnek majd. Éppen ezért minden eddiginél nagyobb, 662 millió forintos támogatást adunk a játékok lebonyolításához. Botka László kiemelte azt is, a huszonkét megyei jogú város közül Szegeden lesznek a legnagyobb arányú beruházások.
Az eredeti elképzelésekben a tápéiak régi vágya is teljesült volna, miszerint a mûvelôdési ház mellé egy csümpölyegös (vert falú) parasztházat is építettek volna. A 92-es tervek helyett ugyanis 97-ben új elképzelés megvalósításához láttak hozzá, melyben ugyan szerepelt a jellegzetes tápai épület felépítése, de a három ütem közül csak az elsô valósulhatott meg, így ismét torzó maradt az épületegyüttes. A
Kovács Attila sokat segít az önkormányzati képviselôknek
Nyitott szemmel járja a várost
– Megpróbáljuk kivenni részünket a közéletbôl – mondta Kovács Attila, az alsóvárosi nyugdíjasklub elnöke. Az alsóvárosi nyugdíjasklub elnöke, Kovács Attila három szegedi önkormányzati képviselôvel is jó kapcsolatot tart fenn. Vezetésével az idôsek kiveszik a részüket a 10-es, a 11-es és a 12-es választókörzet közösségi életébôl. Kiállításokat szerveznek, a különféle önkormányzati rendezvényeket, fórumokat pedig népszerûsítik a lakosság körében. Olajipari mûszaki ellenôrként Kovács Attila harmónikajátékával szórakoztatta az idôseket. Miután maga is nyugdíjas lett, belépett az alsóvárosi
nyugdíjasklubba, amelynek késôbb az elnökévé választották. – Eleinte csak alsóvárosi tagjaink voltak, de mostanra már Szeged minden részébôl
csatlakoztak hozzánk – mesélte a 76 éves bácsi. A 20 éves jubileumát idén ünneplô klubban igazi családi légkör alakult ki. A tagoknak egymás elôtt nincsenek titkaik, a magánéleti problémáikat is nyíltan megbeszélik. – Sokkal jobb, ha nem fojtják el magukban bánatukat, hanem kiöntik a lelküket egymás között az amúgy magányosan élô idôsek – mondta Kovács Attila.
Számos programot szerveznek a klub tagjai. Fürdôkbe és kiállításokra járnak, sôt még maguk is szerveznek képzômûvészeti tárlatokat. Emellett több szegedi, valamint erdélyi nyugdíjasklubbal is jó kapcsolatot ápolnak. Már többször jártak a szomszédos országban, illetve láttak vendégül onnan érkezô köröket, együtteseket. Kovács Attila egyben tagja a nemrég alapított idôsügyi tanácsnak is. Legutóbb a kedvezményes üdülési csekkek kiosztásában is sokat segített. Nemrég egy kötetben gyûjtötték össze azon költôk verseit, akik sûrûn keresik fel a város nyugdíjasklubjait, ahol felolvasóestet rendeznek költeményeikbôl. A klub hatvan tagja szívesen kiveszi részét a közéletbôl. A három választókörzet, a 10-es, a 11-es és a 12-es önkormányzati képviselôjével is jó kapcsolatban vannak. Egymás munkáját is segítik. – A nyugdíjasok járják a várost, s ha valamilyen problémát észrevesznek, például rossz a járda, kitört fát látnak az utcában, vagy valahol szemetes, gazos egy terület, jelzik nekem – vette át a szót Tóth Károly, a 11-es körzet önkormányzati képviselôje. K. T.
Heller Ödön Mûvelôdési Ház egy része továbbra is életveszélyes volt. Kétéves kényszerszünet következett, hiszen pénzügyi gondok miatt nem tudták folytatni a nagyterem felújítását. Új tervek készültek, melyek alapján 2003 tavaszától ismét hozzáláttak a munkálatokhoz. Az összesen 1000 négyzetméteres belsô térben a szerelések most is folynak, és Mészáros Attila, a városrész egyéni képviselôje szerint ez még jövô tavaszig így is lesz. Szerinte most már nincs miért kapkodni, hiszen a ház a felújítás alatt is folyamatosan mûködik. Bodóné Péni Erika, az intézmény vezetôje büszkén sorolja a rendezvényeket, melyeknek a nehézségek ellenére helyet ad az intézmény. Mûködik itt hagyományôrzô egyesület, hímzô szakkör, gyékényesmûhely, és nyugdí-
jasklub. A vezetônô azonban nem örül annak, hogy a nagyterem csak 200 férôhelyes, ahol ráadásul kisebb lett a színpad, mint a felújítás elôtt volt. Most készítik el a felsô emeleten azt a jellegzetes tápai szobát, mely ugyan nem tudja pótolni a csümpölyegös házat, de némi bepillantást nyerhet a látogató abba, milyen lehetett egy ilyen parasztház belseje annak idején. Bodóné szerint igen nagy az érdeklôdés a tápéi népmûvészeti mesterek munkái iránt, és ôk minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeznek segíteni a helyi mûvészeknek. Amennyiben minden belsô munkálattal végeznek az épületben, 11 év kényszerû várakozás után, a jövô év tavaszán hivatalosan is átadják az intézményt. Szincsok György
„Jól jön a havi 10 ezer forint”
Szeged ösztöndíjai December 17-én adták át a városháza dísztermében a városi ösztöndíjakat, amelyeket egy – 1999-ben született, a Szegedi Felsôoktatási Szövetséggel kötött – megállapodás értelmében azok a szegedi egyetemisták, fôiskolások kaphatnak, akik kiváló tanulmányi eredményt érnek el, minimum másodévesek és még nem töltötték be a 26. évüket. Az ösztöndíj tehát elsôsorban jó eredményt jutalmaz és nem szociális jellegû, 10 hónapon át havi 10 ezer forinttal. Az idén 345-en pályáztak és 100-an kaptak ösztöndíjat. Botka László polgármester az ünnepségen bejelentette, hogy jövôre 20 százalékkal többen részesülhetnek az ösztöndíjban. Az egyik díjazott, Gács Ádám 22 éves bölcsészhallgató a Szegedi Tudományegyetemen. Németbôl ötödéves, angolból a negyedik évfolyamra jár. Tavaly is megpályázta a városi ösztöndíjat, és akkor is nyert. Ádám ceglédi, és albérletben lakik. Saját bevallása szerint nincs rossz anyagi helyzetben, de a havi tízezer forintnak mindig meg lesz a helye. Mivel kiváló a tanulmányi eredménye, korábban megkapta a Köztársasági Ösztöndíjat is. A német tanszéken tudományos kutatómunkát végez, és nemrégiben Németországban is töltött néhány hónapot. Gács Ádám szeretne Szegeden maradni, esetleg a német tanszéken tudományos munkatársként tevékenykedni. Közben persze az angol szakot is szeretné sikeresen befejezni.
2003. december
Szegedi Tükör • 5
Sajátos hangulat, egyedi kínálat és figyelem
Karácsonyi vásár Szeged három pontján
Hangulatos Dóm téri vásár: melegedés a tûz mellett. Advent heteiben Szeged belvárosában három karácsonyi kirakodóvásár csábította az érdeklôdôket. Évek óta hagyomány, hogy decemberben a szegedi Dugonics téren kézmûvesek kínálják portékáikat. Zsótér Jánosné kosárfonó immár nyolcadik alkalommal árul ugyanazon a helyen, ezért jól ismeri a bódészomszédokat, és a vásárlóközönség szokásait is alaposan megfigyelte. – Az elsô héten fel-alá járkálnak az érdeklôdôk, éppen csak felmérik a terepet – öszszegzi a mosolygós, középkorú asszony. – A hónap közepén azután komolyan fontolgatják a döntést, kezükbe veszik az árut. Dél körül és hét végén zsong igazán a Dugonics tér. Ha kettesben érkeznek a kíváncsiskodók, szinte egymást gyôzködik arról, hogy kinek melyik darab tetszik legin-
kább. Sôt, az is elôfordul, hogy a vevô annyira beleszeret valamelyik kosaramba, hogy végül magát lepi meg vele. Az utolsó napokban aztán többnyire újra feltûnik, hogy ajándékba is válasszon valamit. – Tavaly is a kézmûveseknél kerestünk apró meglepetéseket – lép tovább a fazekasoktól László Melinda és Bán Attila.– Szegedre csupán tanulni járunk be, ezért kevés idônk marad nézelôdni, az idén is az utolsó pillanatra hagytuk a vásárlást. A legfontosabb persze, hogy minden meglepetésünk egyedi legyen, akár a családnak, akár pedig a barátainknak szól. Melinda nagyon finom mézeskalácsot tud sütni, otthon ezekkel a saját figurákkal egészítjük ki az ajándékokat. A Széchenyi téri Aranykapuban fóliatetô alatt sétálgatnak a vevôk. Az árusok bizakodva mesélik, hogy nem csak
nekik tetszik az idei karácsonyi vásár. – Nem gondoltuk volna, hogy ennyire hiányolják az emberek a kisüzletek családias hangulatát – mondja Bodáné Kun Ilona kereskedô. – Fiatalok és idôsebbek egyaránt igénylik a beszélgetést. Hol a kiválasztott díszekrôl kérdezik meg a véleményünket, hol pedig az égôk használatát kell részletesen elmagyaráznunk. Néhányuknak olyan jólesik a személyes törôdés, melyet a nagyáruházak polcai között nem tapasztalnak meg, hogy visszatérnek elmondani, milyen elégedettek a hazavitt áruval. Ha jövôre kicsit szélesebbre nyitnák a két bódésor közötti sétálóutcát, még nyugodtabban megállhatnának a nézelôdôk. – Remek ötlet, hogy újra benépesült a Széchenyi tér! Valóban látszik, hogy a polgármesterünknek szívügye ez a
A Széchebyi téren sokan fordultak meg a sátor alatt. meghitt hangulat – álltunk félre Kovács Sándornéval a járókelôk sodrából. – Egyedül élô nyugdíjas vagyok, nem vásárolni jöttem ki. A barátnôimmel találkozom, együtt sétálgatunk, bámészkodunk, és közben jókat beszélgetünk. Pihenésül egy pohár forralt bort kortyolunk a hangulat kedvéért, meg persze, mert hideg van. – Jó meleg sapkát próbáltunk a gyereknek, és csomagolópapírt vettünk – fordul ki egy pult elôl Pálfai Melinda a kislányával. – A színes papír nálunk az ajándék része, a gyerekekkel díszdobozt fogunk készíteni belôle. Drága dolgokat senki sem vár, bár nálunk nem is az a fontos, hanem hogy együtt készülôdjünk erre a családi ünnepre. A Dóm téren gimnazista lányok melegednek a fahasábok tüzénél, és egymás szavába vágva találgatják, milyen zene szól a közeli jurtából.
– Bajáról kirándultunk ide az osztállyal. Nem gyôzzük körbejárni a karácsonyi árusokat, pedig mindent szeretnénk végignézni. Néhány dolgot vettem is az elôbb – mutat a papírtáskákra Viszmeg Adrienn. – Otthon nincs ilyen hatalmas és ennyire színvonalas vásár. Egész éven át pénzt kapok ajándékba, és mivel nem költök szinte semmire, karácsony elôtt olyan ajándékot vehetek magamnak, amilyet igazán szeretnék. Eddig egy divatos blúzt és egy fényes tûzzománcláncot választottam. – Majdnem minden illatszert, szappant és füstölôt megszagoltunk – veszi át a szót Radó Orsolya. – Élvezem, mennyire szép és természetes anyagból készültek ezek a finom tárgyak. Nálunk a család összeadja a pénzt egy-egy hiányzó háztartási eszközre, így a mostani ünnep csak alkalom a nélkülözhetetlen dolgok
megvásárlására. Emellett már nem sok pénz jut a valódi meglepetésekre, ám akkor viszont nagyon kellenek az ilyen ragyogó ötletek. – Úgy látom, minden vásárlónk ajándékba viszi a könyveket – összegezte az elmúlt hetek tapasztalatait Hunyadi Csaba, a szegedi Lazi Kiadó szerkesztôje. – A sátrunkban legtöbben Wass Albert Karácsonyi üzenetek címû kötetét kérik, saját kiadványaink közül pedig az Erdély lelke címû elbeszéléskötet a legkelendôbb. A Fekete István-sorozatunk népszerû, Márai Füveskönyve mellett pedig Gárdonyi Géza Füveskönyvét is keresik. Aki a sok, szép küllemû könyv között nem talált megfelelôt, a tévéreklámokban látott könyveket viszi, vagy a kifejezetten ajándékozásra összeállított Karácsony vagy Szerelem címû válogatások mellett dönt. Dombai Tünde
Kamionnal vitték a gyermekotthonba a meglepetést
Sok-sok ajándék a Katalin-napi adományokból Nagy felbolydulást keltett az Árpád Nevelôotthonban az a játékokkal teli kamion, amelyik december elején gördült be az otthon udvarára. A karácsonyi ajándékokat a Katalin-napi bál bevételeibôl vásárolták.
A gyerekek örültek az ajándéknak.
– Ez a Garfield figura még hiányzik a gyûjteménybôl – mondta a sárga macskát szorongatva Éva, a nevelôotthon egyik lakója, miután társaival birtokba vették a dobozokat. – Bíztam benne, hogy lesznek ilyen játékok is a dobozokban. De nemcsak ez a plüssfigura, hanem a többi ajándék is tetszik. A fiúknak a focilabdák mellett a makettek okozták a legnagyobb örömet. – Az lesz az elsô dolgunk, hogy az összes makettet felépítjük. A legjobban a repülôk tetszenek, de a helikopterek és az autók sem rosszak – mondta Szabolcs, majd hozzátette: szuper ajándékokat kaptak. Az játékokat Botka László polgármester adta át a gyereknek. Az ajándékokat Medgyessy Katalin és Lévai Katalin asszony védnökségével megtartott Katalin-bál bevételeibôl vásárolták a nevelôotthon lakóinak. Botka elmondta, a szocialista párt karitatív tagozata már második alkalommal támogatja az Árpád Nevelôotthont. – Az MSZP-nek mindig fontos volt, hogy ilyen eszközökkel is segítsen a rászorultakon. A bál pedig kiváló alkalom volt arra, hogy összejöjjön a játékokra szükséges pénz – tette hozzá a polgármester.
2003. december
6 • Szegedi Tükör
Jótékonysági koncert, vásár, gyûjtés
A szegedi karitatív szervezetek segítsége A karácsony elôtti hetekben a szegedi jótékonysági szervezetek megkülönböztetett figyelmet fordítottak a magányosok és a fogyatékkal élôk támogatására.
és kényelmesebb ágyakat vásároltak. A vásárlók adakozókedvét idén is közismert emberek igyekeztek felpezsdíteni. Most a Pa-Dö-Dö zenekar és Hevesi Tamás, valamint a szegedi kajakcsapat segített árusítani a portékákat.
Magyar Vöröskereszt 2003 a Fogyatékkal Élôk Nemzetközi Éve volt, ennek kapcsán a Magyar Vöröskereszt szegedi szervezete tizenkét hónapon át gyûjtötte az intézményekben élô sérült gyerekek számára a játékokat, mesekönyveket és sportszereket. A hajléktalanok részére folyamatosan fogadnak különbözô ruhanemûket. Munkatársaik az adományokból csomagokat állítottak össze, és ezeket Szeged területén 1200 rászoruló gyermeknek és családnak juttatták el, valamint az idôskorúak és a hajléktalanok mindennapjait segítették velük. Advent utolsó hetében a Vöröskereszt munkatársai a városháza dísztermébe hívtak meg több száz gyereket, hogy az ajándékcsomagokkal zenés mûsor keretében kedveskedjenek a kicsiknek és családtagjaiknak. A segélyszervezet közremûködésével jutott el Szegedre az amerikai Toledóból küldött ajándékszállítmány is, melyet a százhatvan címzett a városházi Toledói Karácsonyon kapott kézhez. A Szeged testvérvárosában élô fiatalok névre szóló ajándékokkal lepték meg a nagycsaládokat és az állami gondozásban nevelkedôket.
Rotary Club
A Lions Klub szervezésében tartott Zorán koncert bevételébôl az Árpád gyermekotthon lakóinak vettek karácsonyi ajándékot. elôtt figyelmet fordítottak a legkiszolgáltatottabb emberek, a gyerekek, a magányosok, az idôsek és a hajléktalanok támogatására. Két szegedi boltban a Magyar Rádió és a Spar Áruházak közremûködésével Adni öröm címmel gyûjtöttek tartós élelmiszereket. A Szívembôl szíved szerint elnevezésû program keretében a máltaiak gyerekeket támogattak. A pedagógusok javaslata alapján azoknak a fiataloknak szereztek örömet, akik másoktól nem várhattak karácsonyi ajándékot. Az elôzetes beszélgetések során a felnôttek kívánságaikról kérdezték a kicsiket és nagyobbakat, majd felkeresték a szóba jövô adományozókat. A Százszorszép Gyermekházban rendezett közös ünnepi délutánon az ajándékozók együtt ünnepeltek a megajándékozottakkal.
Magyar Máltai Szeretetszolgálat
Lions Club
A téli fagyok beköszöntével a Máltai Szeretetszolgálat szegedi szervezete fokozott odaadással igyekszik enyhíteni az elesettek gondjain. Karácsony
Hagyományos jótékonysági koncertre invitálták a Lions Club tagjai a segíteni vágyó közönséget. A Szegedi Nemzeti Színházban Zorán fellépésének
örülhetett a nagyérdemû, a koncert teljes bevételébôl pedig az Árpád Nevelôotthon lakóinak szerveztek karácsonyi ünnepséget. A klub hagyományosan nem vásárol ajándékot, a pénzt inkább szétosztják a gyerekek között. Az idén fejenként 12 ezer forint jutott, és ebbôl az összegbôl az otthonlakók megvehették maguknak, amire legeslegjobban vágytak, és másokat is meglepetésben részesíthettek. A Lions-tagok feleségei segítettek nekik becsomagolni az ajándékokat, hogy azokat a közös ünnepségen mind a fenyôfa alá tehessék. A klub szándékai szerint a fiatalok ezáltal az ajándékozás örömét is évrôl évre megtapasztalhatják. A Lions Club tagjai az Agyagos utcai Gyermekotthon lakóit is támogatják, úgy, hogy hétvégenként a fiatalok által készített ajándéktárgyakat árulták a Cora Áruházban. A bôrbôl, papírból és agyagból alkotott ajándéktárgyak árát az otthonban nevelkedô gyerekek életkörülményeinek javítására fordítják. A vezetôség döntése nyomán a tavalyi bevételbôl például kerti padokat szereztek be
A Rotary Club diáktagozata, a Rotaract a szegedi Kárász utcán kínált forralt bort cserébe pénzadományokért. A befolyó pénzösszegbôl december elején a város kilenc gyermekotthonába vittek ajándékot. A hagyományoknak megfelelôen az egyetemisták és középiskolások szórakoztató mûsorral kedveskedtek otthonban élô társaiknak, és még az ünnepek elôtt valamennyiüknek igyekeztek szerény ajándékot vinni. Advent utolsó hetében a Rotary Club felnôtt tagjai és hozzátartozóik karácsonyi vacsorára gyûltek össze. Az este folyamán a résztvevôk pénzadományokat helyeztek el egy közös borítékban, melyet a ferences rendházba továbbítottak. A szerzetesek a gyûjtés eredményét az általuk gondozott hajléktalanok megsegítésére költik el. A Rotary támogató eseménysorozata ezúttal is folytatódik a jövô év elején. Január 17-én jótékonysági bált rendeznek a Forrás Szállóban, ahová minden adakozni vágyót szeretettel várnak. Az est bevételének jelentôs részét – megközelítôleg 1 millió forintot – rászoruló általános iskolások étkeztetésére fordítják. Emellett nyári sátortábort támogatnak Kishomokon, ahol itthonról, valamint Romániából és Szerbia-Montenegróból érkezô tíz-tíz iskolást látnak vendégül. Dombai Tünde
Isti kincse Narancsot kaptam! Igazi narancsot – lökte közénk szánkóját Istike. Nem is szánkó volt az, csak konzervgyári ládahulladékokból összeeszkábált tákolmány, rókusi MÉH-telep eldugott sarkából lopott hozzá fémcsíkot. Szöget szomszéd fáskamrájából emelt el, a szánhúzó madzagot iskola gondnoka dugta zsebébe, de oly büszkén vonszolta végig a Kossuth Lajos sugárúton szánkóját Istike, mint aki arannyal megrakott vagon tulajdonosa, s némi kis gyémánt is hullott zsebébe a rókusi állomáson veszteglô vagonokból. De azon a karácsonyi estén mégsem szánkóját kellett dicsérnünk. Hanem a narancsot, amit ajándékba hozott neki a Jézuska. Mondtam volna, hékás, hitvány egy narancs ez, de a szél kifújta számból a gúnyolódó szót, meg aztán dehogy akartam én kedvét szegni osztályunk legszegényebb tanulójának. Merthogy nála csóróbbat a Kálvária tértôl a felsôvárosi kertekig egyet sem találtunk. Pedig Szeged hatvanas évekkel ismerkedô Rókusán volt annyi szoba-konyha-spájzba fulladt nyomor, hogy szemünk se rebbent, ha télvíz idején likas, ki tudja, hány testvértôl örökölt hócipôben, foltos mackónadrágban araszolt valaki a jégbordás járdán, gázgyár árnyékából az iskola kapujáig. – De nem eszem ám meg, jó lesz szilveszterre – kiabálta bele a világba Istike, s már porzott is a hó utána. Kárász utcára iszkolt, fényes kirakatokat nézni, boldogan szökkent mindent hóbuckán. És hogy teljes legyen öröme, a téli szünetben még korcsolyát is kapott valakitôl kölcsön, hadd csúszkáljon kedvére a rókusi iskola kézilabdapályáján kásásra gyötört jégen. – És a narancs, megvan-e még? – kérdeztük, amikor susogós pletykákból megtudtuk: Istike narancsa túlélte a szilvesztert, a húsvétot, de túlélte még a nyarat is. Nyolcadikos ballagásunk elôtt egy nappal azt is elárulta: ötödik éve rejtegeti már az ajándékát, ami persze nem narancs már, csupán összeaszalódott, megpenészedett fekete torzszülött. – Fadoboz mélyén ôrzöm, gyerekem is látni fogja majd – nevetett Istike, mikor István lett, Délépnél kapott munkát, s büszkén magyarázta, mekkora nagy betonházakat emel roggyant gerincû viskók helyére. Aztán egyszer csak Istike eltûnt a városból, s bevallom, magam sem kutattam, ugyan hol kószálhat, miközben dózerokkal átrajzolták Rókusunk. A békalencsés árkok helyére csatornák épültek, a pincelakások dohos szagát már régen elhordta a szél, Marika boltjában, hol egykoron szigorúan csak húsz dekát rendelt a nép a 2,80-as kolbászból, hifibolt nyílt, ablaka elôtt sportdzsekis vagányok fitymálják a házimozit. Csak éppen Istike sehol már – jutott eszembe nemrégiben, amikor szupermarket fényreklámjáról olvashattam: Boldog karácsonyt, s méretes bevásárlókocsit toltam, a tömeg sarkát taposva. – És narancsot kértek-e még? – csörgött mögöttem a hang. Öblösebb, rekedtebb, mint harminc éve volt, de mégiscsak Istike hangja ez – pördültem, nyakam is nyekkent a nagy igyekezetben. Istike, bizony, százhúsz kilósan állt elôttem, dizájnolt szemüvege is lehetett vagy hatdioptriás. Bankkártyájával market levegôjét karcolta, füléhez asszony szorította a mobiltelefont, bevásárlókocsijában dévédé-lejátszón billegett a számítógép monitorja. – Narancsot? Kell a francnak – röppent a válasz Istike kérdésére. Nyúlánk, Istike-arcú kamasz küldte, talán három márkajelzés is himbálózott sportanorákján. – Akkor indulhatunk. Kinél a slusszkulcs? – dugta zsebébe a mobilt Istike, és méla undorral rúgott arrébb egy elé guruló, kövér, lédús narancsot. Bátyi Zoltán
A polgármester 100 ezer forinttal támogatta a közadakozásból felállított szegedi emlékmûvet
Az Aranycsapat a Tisza-parton Háromszáz focibarát fogadta december 13-án Buzánszky Jenôt, Grosics Gyulát és Szepesi Györgyöt Szegeden, akik részt vettek az Aranycsapat közadakozásból megszületett Tiszaparti emlékmûvének avatásán. A Sellô-ház mellett autogramkérô fiatalok, és megilletôdött idôsebbek gyûrûje fogta körül az Aranycsapat két játékosát, Buzánszky Jenôt és Grosics Gyulát, miközben stílszerûen a We Are The Champions szólt. Az avatás elôtt Botka László polgármester külön is üdvözölte a nagy focistákat. – Olyan legendás sportolókat köszönthetünk most Szegeden, akiknek teljesítménye 50 év múltán is elismerésre méltó. A 6:3-as londoni gyôzelem nemzeti önbecsülésünk részévé vált, az akkori játékosok példaképek a mai fiatalok számára is – hangsúlyozta köszöntôjében Botka László, aki a szoborállítás ötletgazdáinak, a támogatóknak és az emlékmûvet önzetlenül elkészítô Kalmár Márton szob-
rászmûvésznek is köszönetet mondott. A polgármester nagy tapsot aratva bejelentette: 100 ezer forinttal maga is hozzájárul a költségek fedezéséhez. Arra kérte a szegedieket, lehetôségeikhez mérten kövessék példáját – hiszen még több százezer forint hiányzik ahhoz, hogy kifizethessék a bronzöntést. Szepesi György az elsô gól újbóli közvetítésével idézte fel az évszázad mérkôzését, majd arra kérte az egybegyûlteket, némán emlékezzenek meg az Aranycsapat már elhunyt játékosairól. – 1953. november 25-e tanulsága, hogy voltak az országban olyanok, akik alázattal, hihetetlen eltökéltséggel és hazaszeretettel ûzték ezt a sportágat, és valamennyiünkért futballoztak. Ezt kellene a mai felnövekvô generációknak is megtanulniuk, és akkor az Aranycsapat játékosainak nyomdokaiba léphetnének – hangsúlyozta Bozóky Imre, az MLSZ elnöke. – Már a 47. másodpercben eldôlt a mérkôzés végeredménye, mert olyan játékkal rukkoltunk elô, aminek nem találták meg az ellenszerét az angolok – emlé-
kezett a meccsre Grosics, nem osztva Szepesi derûs optimizmusát, aki szerint lesz még a magyar fociban feltámadás. – Mi még abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy olyan játékosokat láthattunk, mint Lakat Károly, Sárosi György, Zsengellér, Kubala és a többiek. Az ötvenes években a Szegedi Honvéd egyegy mérkôzésére 20–22 ezer szurkoló is kíváncsi volt – mesélte az ötletgazda, dr. Soproni Lajos fôorvos, aki azt is elmondta: a szoborállítással az volt a céljuk, hogy az utókor hosszú évtizedek múlva is emlékezzen majd a kilencven évig veretlen angolokat legyôzô Aranycsapat nagyszerû játékosaira. A szoborral egyben azt a sok örömet is szerették volna megköszönni, amit Puskásék a szurkolóknak szereztek. A posztamenssel együtt két és fél méter magas, egy labdát csillagszerûen körülölelô tizenkét futballcipôt mintázó bronz emlékmûvet Buzánszky és Grosics együtt leplezte le a polgármesterrel. A talapzatba vésve a Wembleyben szereplô tizenegy játékos és a csapatkapitány mellett
Sokan vettek részt a szobor avatásán. Elöl a „nagy öregek”: Szepesi, Buzánszky és Grosics. még tizenegy egykori játékos neve olvasható. A szoborállítás szervezôi továbbra is folytatják a gyûj-
tést, hiszen nem jött össze anynyi pénz, hogy a kiadásokat fedezhessék. A Szög-Art Mûvészeti Egyesület OTP-nél ve-
zetett 11735005-20357878as számlaszámára várják az adományokat „Aranycsapat” megjelöléssel.
2003. december
Szegedi Tükör • 7
A nehézségek ellenére 2003-ban is változatos programot kínált a Szegedi Nemzeti Színház
Az üvegcipôtôl a Pinokkióig
Montserrat Caballe a szabadtéri színpadán. Gazdasági szempontból válságos esztendeje volt az idei a Szegedi Nemzeti Színháznak, amely ennek ellenére változatos programot kínált, s az év végére a pénzügyi helyzete is normalizálódott. Épphogy elbontották a 2003-as esztendôt köszöntô újévi gála díszletét, máris gôzerôvel készült a januári Molnár Ferenc-bemutatóra Korognai Károly irányításával a prózai tagozat. A briliáns stílusú, világszerte népszerû szerzô talán legkedvesebb színmûvét, Az üvegcipôt akkor szokták mûsorra tûzni, ha akad egy olyan színésznô a társulatban, akivel szeretnék eljátszatni Irmát. Ezúttal a pályája legelején járó, tehetséges Fôzô Dit-
tára osztották a fôszerepet. Már Korognai lemondása után, a magyarországi francia évad, a Franciart zenei programjának nyitányaként Alföldi Róbert rendezésében, neves francia vendégmûvészekkel mutatták be február 14-én Gounod Faustját. A legnézettebb európai komolyzenei csatorna, a Mezzo folyamatosan rövid bejátszásokkal népszerûsítette az elôadást, majd novemberben öt alkalommal felvételrôl sugározta a bemutatót, amit az MTV élô, egyenes adásban közvetített. A produkció megosztotta nemcsak a közönséget, hanem a kritikusokat is. Az évad májusig tervezett további bemutatói a színházi csôdhelyzet miatt elmaradtak. A Szegedi Szabadtéri Játékok július 11-i megnyitóján
Botka László polgármester elegáns és bizakodó beszédet mondott, méltót a 72 esztendôs rendezvénysorozat rangjához. A jó indítás után sikeres volt a fesztivál, amit Székhelyi József, a szegedi teátrum április végén hivatalba lépett új fôigazgatója az utolsó pillanatban szinte készen kapott, így nem sok lehetôsége maradt, hogy saját ízlése szerint állítsa öszsze a programot. A gazdasági helyzet egyébként sem tett volna lehetôvé nagyszabásúbb terveket, szigorú gazdálkodással, a tavalyi félmilliárdosnál kétszáz millió forinttal kisebb költségvetésbôl kellett a játékokat megrendezni. A takarékoskodás nem látszott meg a látogatottságon, a jegybevétel mindössze 3-4 millióval maradt el a tavalyi 131 milliós rekordtól.
Ünnepi Kodály-hangversenyek A 25 éves jubileumát ünneplô Magyar Kodály Társaság kezdeményezésére a Psalmus Hungaricus bemutatásának 80. évfordulója alkalmából az ország hat nagy városában Kodály-koncerteket szerveztek. Szegeden két napos mini-fesztivál kerekedett a gazdag programból. Az elegáns rendezvény fôvédnöke Kodály Zoltánné Péczely Sarolta volt, aki a kóruskoncertet meg is hallgatta, védnökei pedig Botka László polgármester és Szabó Gábor az egyetem rektora. Az elsô koncert elôtt köszöntôt mondott Kerek Ferenc kari fôigazgató, aki Kodály tanításának „hungarikum” voltát hangsúlyozta, és arra a paradoxonra hívta fel a figyelmet, hogy ma a külföldiek jobban lelkesednek érte, mint mi, magyarok. Ezután Dékány Imre rektorhelyettes nyitotta meg a koncertet, méltatva Kodály tudományos tevékenységét is. A december 8-i, hétfôi koncerten elsôként az SZTE Juhász Gyula Tanárképzô Fôiskolai Kar Kardos Pál Nôi Karának komoly felkészültséget mutató produkcióját hallhattuk Ordasi Péter vezényletével. Ezt követôen a II. Vonósnégyes csendült fel a Fricsay-vonósnégyes eleven, értô elôadásában (Gévayné Janurik Márta, Huszár Emôke, Behán Pál, Csala Éva). A következô blokkban a dalok sorát egy-egy hegedûdarab szakította meg. Andrejcsik István éneklése nagyon sok gesztussal és lendülettel volt teli, amit segített Tóth Erika nagyszerû zongorakísérete is. Majd Szecsôdi Ferenc és Várnagy Lajosné adták elô az Intermezzo bravúros átiratát a Háry János-szvitbôl. Keönch Boldizsár mély zeneiségû elôadásában szólalt
meg a következô dalcsokor, Tóth Erika közremûködésével. Az Adagio Kosztándi István romantikus hegedûhangján, Kerek Ferenc zongorakíséretével csendült fel. A koncert zárószáma a „Fölszállott a páva“ variációk Horváth Barnabás által készített négykezes-átirata volt. Zsigmond Zoltán és Zsigmondné Pap Éva idézte fel vele a mindenki által ismert eredetit. A tulajdonképpeni ünnepi eseményen, a Psalmus Hungaricus évfordulós elôadásán Kozma József alpolgármester méltatta a bemutató jelentôségét. A közremûködô három kórusból a két vegyeskar – az SZTE Zenemûvészeti Fôiskolai Kar Vegyeskara Delleyné Halama Piroska vezényletével, és a Rozgonyi Éva vezette Bartók Kórus – „nyitányként“ egyegy a capella blokkot is énekelt. A Psalmus Hungaricus megszólaltatásában az említett kórusok mellett a Rókusi Iskola Gyermekkara vett részt (mûvészeti vezetô: Baricz Zsoltné). Az összevont kórus kiegyenlített, harmonikus színe a gyerekkórus belépéseivel szinte felfénylett. A szólista, Molnár András bámulatos természetességgel szólalt meg a beszéd, a panasz, a fohász hangján, a mû érzelmi skáláját pontosan bejárva. Az elôadás élményszerû drámaiságához nagyban hozzájárult a robbanékonyan, színesen játszó zenekar is, az SZTE Zenemûvészeti Fôiskolai Kar Vántus István Szimfonikus Zenekara. A teljes produkciót Somorjai Péter karmester fogta egybe biztos szövegtudással és nagyszerû koncentrációval. Illés Mária
Mozgalmas jelenet Az üvegcipôbôl. Az idei programsorozatot Román Sándor tánctársulata, az ExperiDance nyitotta a Revans címû táncshow-val. Nagy Viktor világos, konzervatív Aidarendezése tíz éven belül harmadszor került színre a Dóm téren. Fürst János személyében nagyszerû karmestert sikerült megnyerni a produkció zenei vezetôjének, telitalálat volt Sümegi Eszter Aida, valamint Wiedemann Bernadett Amneris szerepében. A néptáncgála a szabadtéri több évtizedes tradícióval rendelkezô állandó produkciója, az érdeklôdés bizonyította: továbbra is ott a helye a Dóm téren. A maratoni hosszúságú dixie gálának jót tett volna egy határozott rendezô, aki kordában tartja a muzsikusokat. A Musical Színház Jézus Krisztus szuper-
sztár-elôadása iránt óriási volt az érdeklôdés, több héttel korábban elfogyott rá minden jegy. A Virsky Táncegyüttes fergeteges, profi produkciójára is megtelt a nézôtér, bár az ukrán társulat országszerte fellépett ezen a nyáron. Csak Szegeden lehetett viszont hallani a világhírû katalán szopránt, Montserrat Caballét, akinek köszönhetôen a szabadtéri játékok nagy publicitást kapott. A koncert Kiss B. Attila, valamint a Gyüdi Sándor vezette Szegedi Szimfonikus Zenekar közremûködésével szép siker volt, mint ahogyan A víg özvegy minden elôadására is megtelt a nézôtér. A Pesti Magyar Színház vendégjátékával kezdôdött az új kôszínházi szezon: világsikerû Márai-regény, A gyertyák cson-
kig égnek színpadi adaptációját Agárdy Gábor és Avar István játszotta fergeteges sikerrel. Az évad elsô premierje a Hat szereplô szerzôt keres címû Pirandello-dráma volt AlmásiTóth András rendezésében. Az elsô operapremiert, Verdi népszerû nagyoperáját, a Don Carlost élete elsô rendezéseként a város díszpolgára, Gregor József állította színpadra. Galkó Bence Fôzô Ditta címszereplésével rendezte meg Collodi világhírû meséjét, a Pinokkiót, majd vendégénekesek fôszereplésével újították fel Puccini népszerû operáját, a Toscát. Új játszóhelyet is avattak: a nagyszínpad hátterében, illetve alatta kapott helyet a Holdudvar, ahol két stúdiódarabot játszottak, az Emigránsokat és a Kucót.
Toledói ajándékok a szegedi gyerekeknek
„Ne hagyjátok kialudni a fényt” Az Egyesült Államok-beli Toledóból kapott ajándékot százhatvan sérült, állami gondozásban és nagycsaládokban nevelkedô gyerek a szegedi városházán. Szeged amerikai testvérvárosából 1992 óta minden karácsonyi ünnepre érkezik ajándék a rászoruló gyerekeknek. Az idei ünnepségen 160 ajándékdoboz várta a megilletôdött lányokat és fiúkat a városházán. A Weöres Sándor Általános Iskola diákjai egy gyertyákról szóló mesével kedveskedtek társaiknak, és csengô furulyaszóval adtak elô karácsonyi dalokat. Botka László polgármester és Marosvári Attila, a megyei közgyûlés alelnöke üdvözölte a vendégeket, a gyerekek nevében is megköszönve a tengerentúli társak kedvességét, valamint Toledo és Lucas megye vezetôinek segítségét. Ezzel a küldeménnyel 2 ezerre emelkedett a városi ajándékcsomagok száma, melyekkel a szegedi önkormányzat segítette a rászoruló gyerekeket.
Karácsonyi ünnepség a városházán. Botka László a Magyar Vöröskereszt közremûködéséért is köszönetét fejezte ki, hiszen a segítségük nélkül nem juthatott volna Szegedre a szállítmány. A névre szóló ajándékdobozok minden gyereknek az életkora és méretei szerint rejtett ruhákat, játékokat és édességet. Emellett 2 ezer dollár érkezett Toledóból a sérült gyerekek számlájára, hogy kerekes székeket vásárolhassanak, és ezenkívül négy kerekesszéket
küldtek is a távoli városból. Az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének munkatársa, Mark Wills megköszönte a magyar gyerekek üdvözletét. Az idén elsô alkalommal ugyanis a szegedi általános iskolások is küldtek Amerikába 160, névre szóló ajándékot. Azokba a dobozokba az apró kezek Szeged-címeres pólót és egy-egy saját kezûleg készített üdvözlôlapot csomagoltak. Dombai Tünde
2003. december
8 • Szegedi Tükör
A Pick kézilabdásai nagy örömet szereztek év végén a szurkolóknak
Szeged hírét öregbítették a sportolók Az év mind a tizenkét hónapjára esett egy-egy nagyszabású sportrendezvény. A nagy események egyik mozgatórugója kétségtelenül a városi sportigazgatóság volt. A kitûnô rendezéseknek és eredményeknek köszönhetôen sikerült tovább öregbíteni Szeged hírnevét. – A város által kiemelten támogatott egyesületek eredményeikkel bebizonyították, hogy jól döntöttünk, amikor szelektáltunk a városi pénzek szétosztásánál – mondta Szentgyörgyi Pál alpolgármester, akihez hivatalból tartozik a sport ügye. A városvezetô megjegyezte még, hogy azok a klubok sem jártak igazán rosszul, amelyek az idén szépen szerepeltek, hiszen ôk pedig a sokkal nagyobb összeg felett diszponáló sportbizottságtól kaptak pénzt. – Azt hiszem, a szelektálás következtében javultak a szegedi sporteredmények, s nem kis örömmel állapíthatjuk meg, hogy ehhez a város vezetése is hathatós segítséget nyújtott. Éppen ezért ezen a módszeren a jövôben sem kívánunk változtatni. Ez pedig nem azt jelenti, ha valamelyik sportegyesület nem ér el kiváló, határainkon túl is jegyzett eredményt, akkor nem léphet a megkülönböztetettek sorába – tette hozzá az alpolgármester. A kiemelt egyesületek közül elsô helyen kell említeni a város legnépszerûbb alakulatát, a Pick Szeged kézilabdacsapatát. Ez az a gárda, amelynek mérkôzésein megtelik az újszegedi sportcsarnok. S amely sportágában ismertséget vívott ki Európában. Most is a legrangosabb kupában, a Bajnokok Ligájában küzd a gárda, s már a legjobb 8 európai csapat kö-
A Monterpellier-bôl hazatért Pick-játékosok örömködése a Széchenyi téren. zött harcol a továbbjutásért. Az egyesület vezetôi nem csupán a felnôtt csapat sikerére figyelnek, hanem komoly anyagiakat fordítanak az utánpótlás képzésére is. A
A város 55 milliója Sajtótájékoztatón jelentette be Kovács László, a Pick Rt. vezérigazgatója, hogy a cég a szponzori szerzôdést újabb két esztendôre meghosszabítja a kézilabdacsapattal. Botka László polgármester pedig bejenlentette, hogy az önkormányzat a korábbiakkal ellentétben nem 30, hanem 55 millió forinttal támogatja a kézilabdásokat.
csapat egyébként az év nagy részében sikerélményt kínál a sportot szeretô szegedieknek. Ugyancsak szenzációs eredményeket szállítottak a kajak-kenusok és evezôsök. Mellé még a Nemzeti Olimpiai Vízicentrumban mindig rangos eseményt rendezett Szeged. Elsôként kell megemlíteni a nyolc nemzet evezôseit felvonultató nemzetközi regatta májusi eseményét, amelyen Szeged leghíresebb evezôsének, a világbajnok Haller Ákosnak is tapsolhattak a nézôk. Egy héttel késôbb pedig már a III. Molkupáért versenyeztek a kajak-kenusok. Az eseményen, mivel Világkupa volt, szinte a sportág krémje indult el. Szinte felért egy világbajnoksággal, hiszen mindenki lemérhette a nagy világesemények elôtt, hol tart a felkészülésben. Mind az evezôsök, mind pedig a kajak-kenusok
évek óta a Maty-éren tartják országos bajnokságukat. A sportuszodában a Szeged Beton VE csalogatja hétrôl hétre a drukkereket. Az OB I-ben az idén egy kicsit gyengébben szereplô gárda a LEN-kupában mindössze egyetlen góllal maradt alul a nyolcaddöntôben a Ferencvárossal szemben. A negyedik kiemelt klub a Szeviép-Szeged. A nôi kosárlabdacsapat szintén a nemzetközi kupában ér el sikereket, ugyanis az FIBA Európakupában legnagyobb meglepetésre, bravúrt bravúrra halmozva továbbjutottak a csoportmérkôzéseken, s most a legjobb 24 együttes között szerepelnek. Száz szónak is egy a vége, a kiemelt támogatásban részesült csapatok a határainkon túl és belül is a szegedi sport jó hírét keltették. Süli József
A Konkoly csemeték nagy meglepetése A toledói önkormányzat és a szegedi Toledói Egyesület advent utolsó hetében a szegedi városházán adott át ajándékcsomagokat. A Konkoly családhoz a szervezet képviselôi maguk vitték el az ünnepi meglepetést. Szeged tengerentúli testvérvárosának ajándékait a szegedi Toledói Egyesület segített eljuttatni a százhatvan legrá-
szorulóbb gyerekhez. A sérült, állami gondozásban élô, vagy nagycsaládban nevelkedô gyerekek névre szóló amerikai
ajándékcsomagot kaptak. Már második alkalommal érkezett karácsonyi ajándék a Konkoly család Siha közi otthonába. Mark Wills, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének munkatársa magyarul kívánt békés ünnepet a Konkoly házaspárnak és a hét
Volt nagy öröm a családban, mindenkinek jutott bôven ajándék.
csemetének, majd átadta a meglepetéseket. – Tavaly ilyenkor annyira meglepett a kedves ajándéközön, hogy a gyerekek le sem hunyták a szemüket egész éjszaka – emlékszik vissza Konkoly Ferenc. A családfô nagyon örült, hogy megkérdezték tôlük, mire is lenne szükségük valójában. Ezért elsôsorban ruhanemûk kerültek a dobozokba. Természetesen a játékoknak és az édességeknek is maradt hely, a nagyobb lányok pedig szépítôszereket csomagoltak ki. A legifjabb családtag, a hétéves Viktor szemlátomást egy fekete kamionnak örült legjobban, az egy évvel idôsebb Gabriellának a rengeteg csoki láttán csillant fel a szeme. – Idén decemberben százharminc állami gondozott gyereknek és négy nagycsaládnak jutott hasonló támogatás – összegezte a karácsonyi akció eseményeit Tóth Károly, a Toledói Egyesület elnöke. – Minden segítség jól jön, hiszen a kiválasztott családok mindegyike hat, vagy annál több gyermeket nevel. Dombai Tünde
A sportigazgatóság 2003-as rendezvényei JANUÁR Elsô Tisza-kupa rövidpályás gyorskorcsolyaverseny (Mûjégpálya) Nemzetközi légfegyveres verseny (Gellért központ) FEBRUÁR Ergométeres Magyar Bajnokság (Sportcsarnok, evezés) Fox Kids (Sportcsarnok, országos gyermek teremlabdarúgó-bajnokság) Nemzetközi gyorskorcsolyaverseny (Mûjégpálya) MÁRCIUS Olimpiai Ötpróba Athén 2004 (Szeged és környéke, gyalogtúra) Árvízi emlékverseny (Sportuszoda, úszás) NAP – mezei futóverseny (Szeged, Liget) Gábor Dénes nemzetközi gyermek kézilabdatorna (több helyszínen) ÁPRILIS Olimpiai Ötpróba Athén 2004 (Szeged–Algyô, futás) Légfegyveres bajnokság (Szeged, lôtér) MÁJUS Vivicittá városvédô utcai futóverseny (Szeged-Belváros) Olimpiai Ötpróba Athén 2004 (Nemzeti Olimpiai Vízicentrum, kerékpározás) Nemzetközi Evezôs Regatta (Nemzeti Olimpiai Vízicentrum) Mol III. Kajak–kenu Világkupa (Nemzeti Olimpiai Vízicentrum) Sport 25 – Cora utcai futófesztivál (Szeged-Belváros) JÚNIUS Samsung futás (Szeged-Belváros) Sulipóló Diákolimpia országos döntô, III. kcs. (Sportuszoda) Olimpiai Ötpróba Athén 2004 (Nemzeti Olimpiai Vízicentrum, távúszás) Városi streetball-bajnokság (Játékok kertje) Utcai harcosok viadala (Sportcsarnok) Országos Görkorcsolya-bajnokság (Játékok kertje) Sörfesztivál (Etelka sor) JÚLIUS Kajak–kenu Országos Bajnokság (Nemzeti Olimpiai Vízicentrum)
Tisza Marathon terepkerékpár országos futam (Szeged és környéke) Sörfesztivál (Etelka sor) Elsô nemzetközi fogyatékosok hete (Sportcsarnok, Matyér, Belváros) Országos Evezôs Bajnokság (Nemzeti Olimpiai Vízicentrum) AUGUSZTUS Nemzetközi korosztályos cselgáncs verseny (Sportcsarnok) Olimpiai Ötpróba Athén 2004 – triatlon (Nemzeti Olimpiai Vízicentrum) Kick-box Felnôtt Országos Bajnokság (Etelka sor) SZEPTEMBER Erdei „Madár” – bokszgála (Sportcsarnok) Olimpiai Ötpróba Athén 2004 (Nemzeti Olimpiai Vízicentrum, kerékpározás) Gézengúz – sportnap (úszás, streetball, foci – iskolai szabadidôs rendezvény) Elsô Szegedi Családi Nap (Játékok kertje, szabadidôs rendezvény) KM – duatlon fesztivál (Nemzeti Olimpiai Vízicentrum) Erôs emberek nemzetközi versenye (Szeged-rakpart) Gurul a város (Szeged-rakpart, görkorcsolya) Kelet-közép európai kupa evezôs verseny (Nemzeti Olimpiai Vízicentrum) OKTÓBER Pick korosztályos utcai futóverseny (Szeged-Belváros) Olimpiai Ötpróba Athén 2004 (Szeged–Algyô futás) NOVEMBER Olimpiai Ötpróba Athén 2004 – gyalogtúra (Szeged és környéke) „Játszótér” országos gyermekrendezvény (Városi Sportcsarnok) DECEMBER Kék Mókus teremlabdarúgóbajnokság (Városi Sportcsarnok) Gyermekkarácsony (Városi Sportcsarnok) Tiszapart Szépségverseny (Városi Sportcsarnok) Kosárlabdagála (Városi Sportcsarnok)
Szegedi termékek a darmstadti vásáron A darmstadti NémetMagyar Egyesület – melynek elnökét, Breining Ilonát Szeged város közgyûlése kitüntette a „Szeged Nemzetközi Kapcsolataiért” emlékplakettel – minden évben szegedi standot állít fel testvérvárosunk Weihnachtsmarktján, vagyis a karácsonyi vásáron. Idén is a szegedi küldöttség helyi és magyar termékeket (szegedi ôrölt paprika, unicum, bor, tápéi gyékényfigurák, mézeskalács termékek, szaloncukor, stb.) szállított Darmstadtba. A német városban és környékén nagyon sok magyar család, illetve magyar családok leszármazottja él, akik ilyenkor
nem csak azért látogatják meg a szegedi standot, hogy itt szegedi gulyáslevest és unicumot fogyasszanak, hanem fôleg azért, hogy magyar szót halljanak, és magyaroktól érdeklôdhessenek a hazánkban és Szegeden történô eseményekrôl. A küldöttség a jövô évi közös programokat is egyeztette, melyek közül a legfontosabbak: Szeged városa bemutatkozik a február végén rendezendô idegenforgalmi kiállításon és a júniusi Európa Hétvége rendezvényein, valamint a darmstadti küldöttség részt vesz a Szeged Napjához kapcsolódó Testvérvárosok Sporttalálkozóján.
A lapot szerkeszti a szerkesztôbizottság Felelôs szerkesztô: Vécsey Ágnes Kiadja a Lapcom Kft. Délmagyarország Kiadó Kiadóigazgató: Pásztiné Mészáros Éva Alapító: Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata ISSN 1589-4282
