FORDULAT. A Társadalomelméleti Kollégium Szakmai Folyóirata 2004 TAVASZ

FORDULAT A Társadalomelméleti Kollégium Szakmai Folyóirata

2004 TAVASZ

Fordulat 2004 Tavasz E szám szerkesztĞi: Büttl Ferenc, Gergely Vera, Horváth Gergely, Szabó Zsolt, Szajp Szabolcs, Vígvári Gábor SzerkesztĞk: Kürthy Gábor, Huszár Ákos Számítógépes munka: Harasztosi Péter Kiadja a Társadalomelméleti Kollégium A szerkesztĞség e-mail címe: [email protected] Honlap: http://tek.bke.hu ISSN 1 585 0560 Tansegédlet, kereskedelmi forgalomba nem hozható

Készült 100 példányban

2 Fordulat, 2004. tavasz

Tartalomjegyzék Kedvcsináló

4

Házi Feladat Szajp Szabolcs

6

A politikai gazdaságtanról Büttl Ferenc

17

A forradalom másnapján Horváth Gergely

26

Az egyéni cselekvések nem szándékolt következményeinek hatása az intézményfejlĞdésre Szabó Zsolt

37

A pénzfogalom elmélettörténeti fejlĞdése az egyszerĬ mennyiségi pénzelmélettĞl a pénzsemlegességig Kürthy Gábor

51

Racionális várakozások és a Monetáris Konszenzus Harasztosi Péter

64

Mátrixtranszformáció Vígvári Gábor

76

Quo vadis? avagy a giddensi elmélet, blairi gyakorlat Berki Tamás

89

A közgazdaságtan, mint ideológia, avagy a politikai gazdaságtan feladata Veréb Lóránt

99

A járadék Smithnél, Malthusnál és Ricardónál Marczell Kinga

102

A kommunizmus kilátástalansága – egy lehetséges Marx-kritika Jászi Oszkár nyomán Szombati Kristóf

110

TEK 2003/04

117

Fordulat, 2004. tavasz 3

„A társadalom felfedezése vagy a szabadság vége, vagy a szabadság újjászületése.” Polányi Károly

Kedvcsináló

A

Fordulat utóbbi évekbeli koncepciója felvállalta, hogy tematikus számokat jelentet meg. Ebbe a koncepcióba illik a jelenlegi kötet is, amely a Kollégiumban folyó politikai gazdaságtani mĬhely néhány szeletét mutatja be. A kötet fĞként a politikai gazdaságtan alapozókörhöz kapcsolódik, a körön részt vett fiatalok, valamint a kört tartó „fiatalok” dolgozatait tartalmazza. A kötet szerkesztésében, szervezésében részt vevĞk nagy örömmel tapasztaltuk, hogy mind a körvezetĞk, mind a körtagok részérĞl nagy a lelkesedés, vannak elképzelések, van mondanivaló: van mit bemutatnunk. Mindez természetesen nem csak az elmúlt év munkájának az eredménye. A TEK-ben a politikai gazdaságtan mindig is fontos helyet foglalt el a szakmai palettán. Míg az 1980-as években a marxi politikai gazdaságtan amolyan egyeduralkodó szerepben mĬködött, addig az 1990-es években mind a Kollégium, mind a politikai gazdaságtan sokkal színesebb lett: több téma, több megközelítés, sokféle érdeklĞdés alkotja az utóbbi évek történetét. Az alapozórendszer, és így a politikai gazdaságtani alapozó-szelet, története is 1996-ban indult, amikor a Kollégium akkori seniorátusa egy máig nagy hatású programot tett a Kollégium elé: az újonnan bekerülĞ évfolyam számára nyújtsunk egy olyan közös nyelvet, szocializációs lehetĞséget, szakmai alapot adó kört, amelyet kötelezĞ hallgatni és számot adni róla, és amely hozzájárul a társadalomelméleti mĬveltség, a kritikai gondolkodás kialakításához, és amelyre a késĞbbi években mélyebb szakmai tudást adó körök is épülhetnek. A rendszer azóta kisebb változásokon ment át, kicserélĞdtek a körvezetĞk, újabb tematikák láttak napvilágot, az alapkoncepció azonban ma is él és mĬködik. Mert mĬködtetjük, jónak látjuk, fontosnak tartjuk, a miénk!

A politikai gazdaságtani alapozó elsĞ három évében Büttl Ferivel kettesben próbáltunk megfelelni a fentebbi céloknak. Nem dolgoztunk ki egy hosszú távra alkalmazható tematikát, igyekeztünk minden évben magunk számára is új dolgokat belevinni a körbe. Merthogy a körön a körvezetĞ is tanul, sĞt, ott tanul igazán! A körön feldolgozandó alapszövegeken nem változtattunk nagyon sokat, próbáltuk a klasszikus1 polgazd irodalmat hozni az egyes körökre, de mindig más szempontból, más fĞ kérdésekkel közelítettünk hozzájuk. Az 1996-97-es tanévben a kör a Munkamegosztás és közgazdaságtan címet viselte, amelynek keretében a kapitalizmus gazdaságtörténeti ívén mozogtunk, és próbáltuk az egyes korok 1 A klasszikus jelzĞ részben az elmélettörténetbĞl ismert klasszikus politikai gazdaságtani szövegekre utal, részben pedig azokra a mĬvekre a közgazdaságtan, a szociológia, a filozófia, a politológia területeirĞl és határterületeirĞl, amelyek korukban meghatározó, újszerĬ gondolatokat hoztak/hoznak.


Politikai gazdaságtan munkamegosztási formáit és elméleteit, összefüggéseit megragadni. Egy évvel késĞbb Mi a közgazdász feladata? Ki irányítja a gazdaságot? címmel tartottuk a kört, és igyekeztünk különbözĞ koncepciókat bemutatni és megvitatni a gazdaság irányítása, a társadalmi-gazdasági rendszer mĬködtetése terén. Az 1998-99-es tanévben A társadalmi mobilitás lehetĞségei. A felemelés technikái és néhány elméleti modellje, avagy a forradalom elkerülése a hatalomgyakorlók szemszögébĞl címet viselte a kör, a téma ebbĞl egyértelmĬen kiolvasható. A következĞ három tanévben Gervai Pál és Trautmann László (az egyik évben kiegészülve Szabó Zsolttal és jómagammal) vették át az alapozókör irányítását. Az Ğ koncepciójuk – szintén kisebb változtatások mellett – az volt, hogy a klasszikus politikai gazdaságtani szövegeket és témákat modern szövegekkel kiegészítve tárgyalták, azaz a körökön a klasszikus hagyomány és a modern problémák, kihívások ütköztetése is megjelent. Kísérlet volt ez a politikai gazdaságtani szemlélet modernizálására, a globalizációs kor követelményeinek való megfelelésre, megtartva a klasszikus értékeket és hozzáállást. Ezúttal is köszönettel tartozunk Palinak és Trózinak, nélkülük nem jutottunk volna idáig! Az elmúlt két évben egy nagyobb csapattal vágtunk neki a politikai gazdaságtani alapozásnak. A Feri-Hága-Joe-KürthyG-Szabi-Vera hatos fogat idén már Vigivel kiegészülve igyekezett három körvezetĞi csapatban felvenni a versenyt az újonnan bekerült évfolyamok friss, immáron 21. századi lendületével, kérdéseivel, kritikáival, vitaszellemével, igyekezetével. Reméljük, hogy többékevésbé sikerrel! A 2002-03-as tanévben visszanyúltunk egy elmélettörténeti koncepcióhoz, a kapitalizmus gazdaságtörténeti ívén tárgyaltuk klasszikus szerzĞk szövegeit az adott korszak problémáira, kulcskérdéseire koncentrálva. A tapasztalatokból tanulva az idei tanévben jelentĞs változtatásokat hajtottunk végre a tematikán és a körvezetésen: a tematikában inkább fontosabb témákra koncentráltunk, valamint igyekeztünk a klasszikus szövegek mellé modern értelmezéseket is bevinni, és ezáltal a jelen folyamatait is értelmezni; a körvezetésben pedig nagyobb hangsúlyt fektettünk a vitára, vitára késztetésre, és igyekeztünk az olvasmányanyag passzív visszaadását minimálisra szorítani. Az itt következĞ dolgozatok az elmúlt egy év termékei, a körvezetĞi dolgozatokon kívül jórészt a tavalyi évfolyam elkészült kördolgozataiból válogattunk. Meg kell jegyezni, hogy jóval több dolgozat született a fiatalok körében, mint amennyi itt szerepel. A terjedelmi korlátok, valamint az a szempont, hogy a kerek, jobban átgondolt és megírt dolgozatokat akartuk jutalmazni, vezetett odáig, hogy a kötetben ez a pár munka szerepel. Reméljük, hogy sikerül kedvet csinálni többeknek ahhoz, hogy politikai gazdaságtannal foglalkozzanak, hasonló témájú, tematikájú, megközelítésmódú körökre járjanak, és esetleg ahhoz is, hogy írjanak, elmélyedjenek bizonyos kérdésekben pár oldalon! Jó olvasást kíván a szerkesztĞk és a szerzĞk nevében: Szajp Szabolcs


Házi feladat Szajp Szabolcs

A

2003-04-es politikai gazdaságtani alapozókör (melynek tematikája itt olvasható: http://tek.bke.hu/korok/pg/, a szövegben található hivatkozások a tematikában található irodalmakra vonatkoznak) egyik újítása volt a korábbiakhoz képest, hogy házi feladatot kértünk a körre járóktól. Konkrétan az volt a feladat, hogy az egyes körökre olvasandó szövegekbĞl mindenki hozzon egy számára fontos idézetet és legalább egy kérdést. Az idézetre nem volt kritérium, lehetett kulcsidézetet is keresni, vagy olyat, ami egyszerĬen csak megragadta az olvasó fantáziáját. A kérdések tekintetében annyit kértünk, hogy ne értelmezĞ kérdés legyen (természetesen ezeket is igyekeztünk a körökön megválaszolni), hanem a szöveg lényegi vagy egyik lényegi vonalára kérdezzen rá az illetĞ. Célunk az volt a házi feladattal, hogy a körre ne csak úgy készüljenek a körtagok, hogy átfutják a szöveget, hanem hogy átgondolják a mondanivalót. A kérésünk a legtöbb esetben – sajnos – teljesítetlen maradt, azaz a házi feladatot csak nagyon kevesen hozták rendszeresen. Tisztelet a kivételnek! (Volt ilyen!) Reméljük, hogy ez inkább a lustaság és a körvezetĞk számlájára írható, és nem az az ok, hogy a körtagok nem gondolkodtak el a szövegeken. A körök vitái mindenesetre azt igazolják, hogy jó páran átgondolták, amit olvastak. Reméljük a beszámolók – akár írásban, akár szóban – is ezt fogják igazolni! A következĞkben igyekszem teljesíteni a házi feladat követelményét. Nem törekszem teljességre, nem fogom minden esetben a kulcs idézet vagy kérdés megragadását erĞltetni, lesznek szubjektív elemek is alább. Talán ezzel is hozzájárulhatok a politikai gazdaságtan alapozókör mondanivalójának jobb megértéséhez. 1. kérdés: Van-e alternatívája a kapitalizmusnak, és ha van, akkor hogyan valósítható meg: forradalom vagy reform útján? A kör bevezetĞ alkalmán, tanulva a tavalyi kritikákból, a politikai gazdaságtan megközelítésmódjáról, lényegérĞl, alapjairól beszélgettünk. Ehhez két kulcsfogalmat vettünk elĞ: az igazságosságot és a történelmet. Nézetünk szerint a politikai gazdaságtan célja – a klasszikus politikai gazdaságtan hagyományát átmentve a 21. századba – az igazságos társadalom keresése, de legalábbis egy a fennállónál igazságosabb társadalomé. Olyan társadalmi-gazdasági formáció keresése tehát, amely a társadalom egésze számára igazságos, élhetĞ, önmagunk,


Politikai gazdaságtan tehát az egyén kiteljesítését szolgáló, a szabadságot, az egyenlĞséget és a testvériséget megvalósító alakzat. Nem gondoljuk, hogy van hatalom nélküli társadalom, hiszünk viszont a felismert szükségszerĬségben, és ennek érvényesítésében a társadalom mĬködésében, a társadalmi-gazdasági újratermelés folyamatában. ElsĞ idézetünk Marx-Engels: A német ideológia – Történelem fejezetébĞl származik, és így szól: „A kommunizmus szemünkben nem állapot, amelyet létre kell hozni, nem eszmény, amelyhez a valóságnak hozzá kell igazodnia. Mi kommunizmusnak a valóságos mozgalmat nevezzük, amely a mai állapotot megszünteti.” Ez az idézet is remekül reprezentálja azt a hozzáállást, amelyet a progresszív kritikai társadalomtudomány mindig is magáénak érzett: az elméleti vizsgálódások mozgalmi mĬködtetésérĞl van szó. Az igazságos társadalom keresése az igazságosság megvalósítását, az erre való törekvést, mozgalom szervezését vagy abban való részvételt is jelent. A mai állapot megszüntetése súlyos kritika a fennállóval szemben, de nem feltétlen jelent forradalmi hozzáállást. A gyökeres változtatás alternatívája a megszüntetve megĞrzés tételének alkalmazása, vagy más néven a társadalmi reform. Míg az elĞbbi igazi hátránya az, hogy a forradalom mindent eltöröl, nincs mibe kapaszkodni, elĞnye viszont, hogy újat lehet építeni, addig az utóbbi hátránya, hogy a megĞrzött elemek magukon viselik a régi rendszer jegyeit, és visszahúzóak lehetnek, ugyanakkor van mibe kapaszkodni, egy evolutív változás lehetĞsége adódik. Egy marxi forradalmi válasz a korábban feltett kérdésre szintén a Történelem alfejezetbĞl: ”A kommunizmus empirikusan csak az uralkodó népek tetteként egyszerre és egyidejĬleg lehetséges, ez pedig a termelĞerĞ egyetemes fejlĞdését és a vele összefüggĞ világérintkezést elĞfeltételezi.” 2. kérdés: Mennyiben lehet a munka és a munkamegosztás a jólét forrása egy társadalomban? Ki és hogyan határozza meg egy társadalomban, hogy melyik munka értékes és hogy mekkora az értéke? Mi a szerepe az államnak a társadalmi munkamegosztásban? Az alapozó második alkalmán a munkával és a munkamegosztással foglalkoztunk, segítségül Platón Államából, Smith Nemzetek gazdagságából, Marx-Engels Német ideológiájából olvastunk, valamint egy modern szöveg segített minket a „klasszikus” problémák mai értelmezésében. Platón a korabeli helyzetre reagálva a következĞket állítja: „Amíg a mai államokban nem lesz a királyság a filozófusoké, vagy a mostani királyok nem szoknak rá becsülettel és megfelelĞen a filozófiára, amíg nem esik


Fordulat egybe a politikai hatalom és a filozófia, és amíg azok sokaságát, akik ma természetük szerint e két feladatnak csak egyikét látják el, erĞszakkal ki nem zártuk, addig, kedves Glaukón, nem szĬnik meg az államok és az emberi nem nyomorúsága, és nem sarjadhat ki, nem jöhet napvilágra az általunk elképzelt állam.” A korabeli helyzet kettĞs természetĬ: a görög városállamok egymás közti konfliktusai és háborúi jelentik az egyik veszélyt, a perzsa és egyéb külsĞ veszedelem a másikat. A tét Platón számára Athén és a görögség fennmaradása, azaz a lét megĞrzése. Ennek kulcsa a bölcs államvezetés („a filozófusnak kell kormányoznia, mert csak Ğ ismeri az igazságot”), a demokrácia alárendelése a filozófus-királyoknak, akik „mindig abba a tudományba szerelmesek, amely megvilágítja nekik a keletkezés és a pusztulás között nem hánykódó örök lényegek létét”, akik „e lényeget teljes egészében keresik”, akik sohasem hazudnak, és csak az igazságot szeretik, akik szeretnek tanulni, éles eszĬek, szeretik a bölcsességet, akik a test gyönyörei helyett a lélek gyönyöreit választják, akik nem hajszolják a pénzt, akik nem szolgai lelkĬek, nem gyávák, ugyanakkor tisztességesek, mértékletesek. A poliszon belüli munkamegosztás egy egyértelmĬ hierarchiát definiál az azonos jogokkal rendelkezĞ polgárok között, melynek alapja a polisz, az állam hosszú távú fennmaradása. A gazdaság mĬködése, az újratermelés egyértelmĬen ennek a stratégiai célnak rendelĞdik alá. Egészen más helyre kerül a filozófia és a filozófus Adam Smith rendszerében: A filozófusoknak, vagy az elmélet embereinek „nem az a feladatuk, hogy bármit is elvégezzenek, hanem az, hogy mindent megfigyeljenek; ezek gyakran összefüggésbe tudják hozni egymással a legtávolabb esĞ és a legkülönbözĞbb tényezĞkben rejlĞ erĞket. A társadalom fejlĞdésével a filozófia és az elmélkedés, mint minden más foglalkozás, a polgárok egy külön csoportjának vagy osztályának fĞ- vagy egyedüli tevékenységévé és foglalkozásává válik. Miként minden más foglalkozás, úgy ez is számos ágra oszlik, s ezek mindegyike a filozófusok meghatározott csoportját vagy osztályát foglalkoztatja. A foglalkozásoknak ez a megoszlása a filozófiában csakúgy, mint minden más tevékenységben, fokozza a jártasságot, idĞt takarít meg. Az egyén jobb szakértĞjévé lesz a maga szakmájának, az emberek egészében véve több munkát végeznek, és tudásuk lényegesen gyarapszik.” Smith mechanikus világképe, a társadalom, mint gép mĬködése jelenik meg ezekben a sorokban is, a filozófust, mint minden más foglalkozású embert, a rendszer egy csavarjának, alkotóelemének tekintve. Ebben a korban veszik el a politika primátusa a gazdaság felett, a platóni logika már rég a múlté. Smith abban látja a hosszú távú fennmaradás, Anglia gazdagságának zálogát, ha a politika alárendeli magát a gazdasági növekedésnek, a kereskedelmi és ipari trendnek. A klasszikus politikai gazdaságtan gazdaság-központúsága innen ered: a társadalmi újratermelés alapja a gazdasági növekedés, a gazdasági növekedés


Politikai gazdaságtan alapja a specializáció a belsĞ és a nemzetközi gazdaságban egyaránt, a munkamegosztás alapja pedig az egyéni önzésre épülĞ csere, a másik egyén önzésére apelláló piaci kapcsolatok fejlĞdése. A társadalom irányításával megbízott államférfi feladata azoknak a kereteknek a megteremtése, amelyek biztosítják az elĞbbi mechanizmus hatékony mĬködését. A piacot tehát az állam teremti meg, de a piaci mĬködésbe az állam már nem avatkozik bele. A stabilitást a folyamatos növekedés adja meg. Marx és Engels munkamegosztásról:

a

Történelem

fejezetben

ekképpen

nyilatkozik

a

„A munka megosztása csak attól a pillanattól válik valóban megosztássá, amikor bekövetkezik az anyagi és a szellemi munka megosztása. … ez a három mozzanat, a termelĞerĞ, a társadalmi állapot és a tudat egymással ellentmondásba kerülhet és kell kerülnie, mert a munka megosztásával adva van annak lehetĞsége, sĞt valósága, hogy a szellemi és anyagi tevékenység – hogy az élvezet és a munka, termelés és fogyasztás más-más egyéneknek jusson, az pedig, hogy ne kerüljenek ellentmondásba, csak úgy lehetséges, ha a munka megosztását ismét megszüntetik.” Majd így folytatják a gondolatmenetet: „ameddig a tevékenység megosztása nem önkéntes, hanem természetadta [értsd: a különös és a közös érdek nem egyezik], addig az ember saját tette egy számára idegen, vele szembenálló hatalommá válik, amely Ğt leigázza, ahelyett, hogy Ğ uralkodnék felette. Amint ugyanis a munkát elkezdik megosztani, mindenki egy meghatározott kizárólagos tevékenységi kört kap, amelyet ráerĞszakolnak, amelybĞl nem tud kikerülni; vadász, halász vagy pásztor vagy kritikai kritikus, és annak kell maradnia, ha nem akarja az élet fenntartásához szükséges eszközöket elveszíteni – a kommunista társadalomban viszont, ahol mindenkinek nem csak egy kizárólagos tevékenységi köre van, hanem bármely tetszĞleges tevékenységi ágban kiképezheti magát, a társadalom szabályozza az általános termelést és éppen ezáltal lehetĞvé teszi számomra, hogy ma ezt, holnap azt tegyem, reggel vadásszam, délután halásszam, este állattenyésztéssel foglalkozzam, ebéd után kritizáljak, ahogy éppen kedvem tartja – anélkül, hogy közben valaha vadásszá, pásztorrá vagy kritikussá válnék.” A szellemi és a fizikai munka megosztása többek között azt jelenti, hogy a társadalom többségére rákényszerítenek egy olyan helyzetet, amiben az egyén nem látja át sem a gazdasági újratermelési folyamatot, sem a társadalom mĬködését, nem tudja a saját érdekét képviselni, nem tudja saját képességeit kihasználni, az önmegvalósítás számára nem reális alternatíva. Egy adott gazdasági tevékenységbe van belekényszerítve, a közösségi ügyek, a politika gyakorlása, maga és a közösség jövĞjének igazgatása számára létfenntartási korlátokba ütközik. Az ember (a társadalom tömegeit ide értve) nembeli lényege elveszik az igazságtalan társadalmi rendszer mĬködése során. A mozgalom fĞ


Fordulat feladata ezért lett a szellemi és fizikai munka megosztásának megszüntetése, másként a szellemi és fizikai munka újraegyesítése. Az 1990-es évekre megváltozik a munka fogalma, a posztindusztriális társadalom mintha egészen kihúzná a talajt a marxi értelmezés alól. Dalminé Kiss Gabriella a következĞképpen fogalmazza ezt meg, felhasználva Offe gondolatát is: „Az ipari társadalomban a termelés uralja a társadalom egészét, a munka a legfĞbb szociológiai tényezĞ.” … „Mára a munka elveszti korábbi meghatározó szerepét. Claus Offe szerint: ’A munka nemcsak objektív módon szorul háttérbe abból a helyzetbĞl, amelyben centrális és magától értetĞdĞ élményt jelentett, hanem szubjektív értelemben is, elvesztette a dolgozók motívumháztartásában ezt a jelentĞségét’.” … „a munkatársadalmat a ’szabadidĞ-civilizáció’ váltja fel, de legalábbis új és fontosabb szerepkörhöz juttatja a szabadidĞt.” A szabadidĞ elĞtérbe kerülése okán kirajzolódó szabadidĞ-modellek mindegyike említést tesz a szabadidĞ olyan eltöltésérĞl, amely az ember, az egyén társadalmipolitikai szerepvállalását, közösségi tevékenységét emeli ki az önkiteljesítés, a pihenés, a család mellett. Ezek a modellek egyrészt jövĞképek, bár megvalósításuk jelenleg is folyik, másrészt jórészt a legfejlettebb gazdasággal rendelkezĞ társadalmak számára tĬnnek elérhetĞnek. Tamás Gáspár Miklós a magyar viszonyokat elemezve egészen más diagnózist állít fel: „Az uralkodó ideológia elhiteti velünk, hogy igazi problémáink a munkahelyen kívül találhatók, ott, ahol elszigetelt, erĞtlen egyénekként, tehát eleve vereségre ítélve állunk szemben – vagy csak szemközt – a polgári társadalommal.” … „Az a hely, ahol az ember igazán társadalmi, az a munkahely – a modern társadalom és a modern személyiség szülĞhelye – teljesen eltĬnt szem elĞl, láthatatlan és tabu, pedig az emberek ébrenlétük négyötödét töltik a munkahelyükön vagy úton munkahelyük felé, és állítólagos szabadidejüket is iparosította a tévé. Az az érték, amelyet ott elĞállítanak, mint méreg, szennyezés, kín és átok tér vissza hozzájuk mint fogyasztókhoz, lakókhoz és ügyfelekhöz – és a tĞlük elvont értéktöbbletrĞl nem is szóltunk.” 3. kérdés: Mi a tĞke szerepe az újratermelési folyamatban? Hogyan kapcsolódik a tĞke-munka viszony a hatalmi struktúrákhoz? Szorosan kapcsolódik, mondhatnánk elválaszthatatlan a munka kérdésétĞl a másik fontos termelési tényezĞ, a tĞke kérdése, és az ehhez kapcsolódó felhalmozás. Marx a TĞkében a tĞkés termelési mód alapjának mondja az eredeti tĞkefelhalmozást, amely „nem más, mint a termelĞnek és a termelési eszközöknek történelmi elválasztási folyamata”. Sok esetben ez a folyamat erĞszakos úton megy végbe: „A valóságos történelemben … az erĞszak játssza a fĞ szerepet”. Programként megfogalmazza, hogy „amit most ki kell sajátítani, az már nem az önálló gazdálkodó munkás, hanem a sok munkást kizsákmányoló tĞkés”. A tĞke


Politikai gazdaságtan centralizációja folyamatának végén „a kisajátítókat kisajátítják”, a termelés és a tĞke is társadalmasodik. Tamás Gáspár Miklós a következĞképpen írja le marxi fogalmakkal az 1989-90 környékén történteket: „A rendszerváltáskor nem történt egyéb, mint hogy az államkapitalista (vagy állammonopolista-kapitalista) uralkodó osztály lemondott politikai-jogi kiváltságainak egy részérĞl (az uralkodó osztályba való bejutás fölülrĞl történĞ, nomenklatúrás kiválasztási mechanizmusáról, a politikai funkció és a társadalmi pozíció egységérĞl), viszont a termelési eszközök „kollektív” magántulajdonából „egyéni” magántulajdont csinált.” … „Semmiféle „eredeti tĞkefelhalmozás” nem történt, ezt már régen elvégezte a sztálini iparosítás, a gyorsított „függĞleges mobilitás” (=„kulturális forradalom”), a fölülrĞl vezényelt urbanizáció és szekularizáció”. Szalai Erzsébet is osztja ez utóbbi véleményt: „Ez nem eredeti tĞkefelhalmozás, hanem eredeti tĞkeátcsoportosítás. FĞ jellemzĞje, hogy eme folyamatban, Rapoport kifejezésével élve, zéró összegĬ társadalmi játszma folyik - a társadalmi szereplĞk egyik csoportja csak más csoportok rovására bĞvítheti jövedelmeit, erĞforrásait.”2 [Majd hozzáteszi:] „Magyarországon, sajátos helyzetébĞl adódóan – pontosan Kelet és Nyugat földrajzi és szocializációs metszéspontján helyezkedik el – soha nem volt lehetĞség és idĞ arra, hogy a domináns gazdasági és társadalomszervezési formákat egy szerves fejlĞdés nyomán a társadalom méhébĞl elinduló folyamatok vajúdják ki. Ezért az uralkodó gazdasági és társadalomszervezési formákat döntĞen mindig felülrĞl és kívülrĞl ható hatalmi hatások hozták létre.” 4. kérdés: A piaci verseny nulla, negatív, vagy pozitív összegĬ játék? Mi következik az egyes felfogásokból a társadalom és a gazdaság mĬködését tekintve? A testreszabott tömegtermelés a 20. század végén vajon a ’fogyasztó a király’ vagy a ’termelĞ a király’ tételét támasztja alá inkább? A körön igyekeztünk nagy hangsúlyt fektetni néhány fontosabb gazdasági intézmény mĬködésére és elemzésére, valamint szerepére a társadalmi-gazdasági újratermelési folyamatban. Kiemeltük a piac, a verseny, valamint a tervezés és az állam fogalmaihoz kapcsolódó 20. századi vitákat, különösen az 1930-as évek, valamint az 1990-es évek idĞszakára koncentrálva. Lánczi András tollából 1990ben látott napvilágot egy az 1930-as évek kalkulációs vitáját feldolgozó cikk, amely a piac vagy terv szembeállítás kérdésében a hatékonyság mellett teszi le a A zéró összegĬ játék felfogással ellentétes véleményt mutat be pl. Zentai Violetta: GyĞztesekbĞl tettesek, vesztesekbĞl áldozatok ? Kétosztatú társadalomképek a rendszerváltás magyarországi kritikájában, 2000, 1999. szeptemberi számában.

2


Fordulat voksot. Azaz a piac és a demokratikus politikai intézményrendszer párosa a követendĞ megoldás szerzĞnk szerint, és tudjuk: 1990 környékén nem is nagyon mondott ehhez képest gyökeresen mást sem a szélesebb tudományos közeg, sem a politika. „A modern gazdasági élet alapja a kalkulálhatóság. … Racionálisan dönteni, illetve választani csak akkor lehet, ha megfelelĞ információk állnak rendelkezésre. A kulcskérdés ily módon az, hogy az információ, amely a társadalomban szétszórtan fordul elĞ, hiszen a gazdasági élet valamennyi résztvevĞje valamennyi (egy kevés) információval rendelkezik, de szükségszerĬen nem rendelkezhet az összes adattal, amely a döntéshozatalhoz szükséges, miképpen hasznosítható a leghatékonyabban. Nyilvánvalóan az a gazdaság mĬködik jobban, amelyik minél gyorsabban képes áramoltatni ezeket az adatokat és információkat, minél gyorsabban reagál a változó körülményekre.” Lánczi akkor lezártnak tekintette a vitát, ma nem biztos, hogy ugyanezt mondaná. Ma már egyáltalán nem a nemzetgazdasági szint a fĞ, a világgazdaság porondján igenis komoly vita van a tervezés és a piac kérdésében, a demokrácia mĬködtetésének formáján és mértékén. A világgazdaság jelenlegi folyamatait irányító transznacionális vállalatok hálózatai szintjén a fenti kérdések és dilemmák újra élnek. Szabó Katalin és Kocsis Éva pontosan ezt a problémát járják körül Digitális paradicsom vagy falanszter? címĬ könyvükben: „A 21. század hajnalán csendes forradalom zajlik a javak termelésében és a szolgáltatásokban egyaránt.” … „Az új termelési mód már régen nem utópia, hanem a vállalati stratégia része. A neve azonban: ’testreszabott tömegtermelés’ vagy a ’tömeges testreszabás’ (mass customization) Magyarországon nemcsak az átlagpolgár fülében cseng idegenül, hanem a hazai társadalomkutatók és közgazdászok többsége számára sem mond sokat. … Az idealizált definíció szerint a tömeges testreszabás olyan üzleti stratégia, amely arra irányul, hogy a fogyasztóknak nyereségesen lehet elĞállítani bármit, amit csak kívánnak, bármikor és bárhol, amikor és ahol csak akarják.” 5. kérdés: Mikor kerül(het) elĞtérbe a biztonság a szabadság rovására, és miként lehet összhangba hozni a két elvet, célt? Mi a szerepe az államnak és a politikának a társadalmi-gazdasági stabilitás létrehozásában, hosszú távú fenntartásában? Ahogyan az 1930-as években, úgy napjainkban is nagyon fontos gazdaságitársadalmi probléma a munkanélküliség és az elosztás egyenlĞtlensége. Keynes így fogalmaz 1936-ban: „Annak a gazdasági rendnek, amelyben élünk, fĞ hibája, hogy nem tud teljes foglalkoztatást biztosítani; továbbá, hogy önkényes és igazságtalan benne a vagyon és jövedelem elosztása.” … „A magam részérĞl azt hiszem, hogy


Politikai gazdaságtan társadalmilag és lélektanilag indokolt a jövedelmek és a vagyon jelentĞs egyenlĞtlensége, de nem olyan mérvĬ aránytalansága, amilyen ma tapasztalható.” Igazságtalan a társadalmi-gazdasági rendszer, mondja Keynes, és javaslatot is tesz a megoldásra. Bár szimpatizál a szocialista mozgalmakkal, a forradalmi megoldást nem támogatja: „Más kérdés az emberi természet teljes átalakítása, és megint más a meghatározott keretek közé szorítása; a kettĞt nem szabad összetéveszteni egymással”. [Ugyanakkor] „a beruházás társadalmi kézbevétele meglehetĞsen széles körben bizonyul majd az egyetlen olyan eszköznek, melynek révén meg lehet közelíteni a teljes foglalkoztatást; ennek azonban nem kell feltétlenül kizárnia mindenféle olyan kompromisszumot és megoldást, amelyek révén a közhatóság a magánkezdeményezéssel együttmĬködhet. Ezen túlmenĞen azonban semmi sem indokolja egyértelmĬen az olyan államszocialista rendszert, amely felölelné a közösség gazdasági életének a zömét. Nem az a fontos, hogy az állam tulajdonba vegye a termelĞeszközöket. Ha az állam meghatározhatja a termelĞeszközök bĞvítésére szánt erĞforrások teljes nagyságát és a termelĞerĞk tulajdonosainak járó ellenszolgáltatások mértékét, akkor mindent megtehet, ami szükséges, és az ehhez szükséges szocializáló rendszabályokat fokozatosan és a társadalom általános hagyományaival való szakítás nélkül lehet bevezetni.” Giddens, a harmadik út egyik legismertebb elméletalkotója, abban látja a megoldást a 20. század végén, hogy meg kell reformálni a jóléti államot, a kockázatközösségként mĬködĞ társadalomban mind az egyénnek, mind a köznek meghatározó szerepe van: „A jóléti állam alapjában véve nem demokratikus, mivel a kedvezmények fentrĞl lefelé irányuló elosztására épül. LegfĞbb mozgatórugója a védelem és a gondoskodás, de nem enged teret a személyes szabadságnak.” Stiglitz, aki a Világbank vezetĞ közgazdászaként dolgozott az 1990-es évek végén, a harmadik utas elmélet megfogalmazóihoz hasonlóan nagy szerepet tulajdonít az értékválasztásnak a politikaformálásban: „A gazdaság egészségi állapotának nincs könnyen leolvasható hĞmérĞje, s ami még rosszabb, lehetnek helyettesítési veszteségek, amikkel kapcsolatban a közgazdászoknak az alternatív politika következményei leírására kell korlátozni szerepüket. A politikai folyamatoknak fontos szót adni a gazdasági irányvétel megválasztásában. Nem szabad, hogy a gazdaságpolitika a szakemberek ügye legyen. Ezek a konfliktusok különösen fontossá válnak, amikor kibĞvítjük a gazdaságpolitikai célok körét.” A poszt-washingtoni konszenzus mindezek alapján kívánja tovább vinni és egyben megreformálni a washingtoni konszenzus rendszerét: a nemzetközi pénzügyi rendszer reformja mellett olyan célokat tĬz maga elé, mint a kormányzati tevékenység eredményesebbé tétele, vagy a fejlesztési célok


Fordulat kibĞvítése: az emberi tĞkébe való beruházás, környezetvédelem, élhetĞbb emberi élet kialakítása globálisan. Ugyanakkor Stiglitz óva int mindenféle túlzott optimizmustól és elbizakodottságtól: „A születĞ konszenzus egy másik alapelve, hogy nagyobb szerénységre van szükség, el kell ismernünk, hogy nincs minden kérdésre válaszunk. Folytatólagos kutatás és vita, méghozzá nem csak a Világbank és az IMF között, de szerte a világon, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy jobban megértsük, hogyan érhetjük el sokféle célunkat.” 6. kérdés: Hogyan válhat a szabadság a biztonság korlátjává, miért kell korlátozni a szabadságot? Igazságos-e az a társadalom, amelyikben korlátozzák a szabadságot? Miben különbözik a szabadság és a szabadosság fogalma? Az utolsó körön kiemelten a szabadság kérdésével foglalkoztunk, miután a 20. századról szóló olvasmányélményeink jó része összekapcsolta az igazságosság és a szabadság fogalmát, és úgy tĬnik, hogy a 21. századra is meghatározó lesz mind a politikai gazdaságtan elmélete, mind a gyakorlata szempontjából ennek a kettĞ fogalomnak a kapcsolata. Fromm a Menekülés a szabadság elĞl (1941) címĬ kötetében az individualitásra és egyediségre építĞ pozitív szabadság megvalósítását tartja fĞ célnak. A fasizmus és nácizmus tomboló idĞszakában papírra vetett sorai azonban ma is irányadóak: „Napjaink kulturális és politikai válsága nem abból fakad, hogy túl sok az individualizmus, hanem abból, hogy kiüresedett az, amit individualizmusnak gondolunk. A szabadság csak akkor diadalmaskodhat, ha a demokrácia olyan társadalommá alakul, amelyben az individuum fejlĞdése és boldogulása a kultúra legfĞbb célja és értelme, s amelyben az életet nem kell sikerrel vagy bármi egyébbel igazolni.” … „A demokrácia akkor fejlĞdik, ha az egyén valódi szabadsága, kezdeményezĞképessége és spontaneitása nem csupán a magánéleti vagy a szellemi kérdésekben bontakozik ki, hanem mindenekelĞtt a minden ember életében alapvetĞ jelentĞséggel bíró szférában: a munkában.” … „Társadalmunk irracionalitását és tervszerĬtlenségét tervezett gazdasággal kell helyettesíteni. … A társadalomnak éppoly racionálisan kell úrrá lennie a társadalmi problémákon, mint a természeten.” Polányi Károly szintén nagy figyelmet fordít a szabadság problematikájára A nagy átalakulás (1946) címĬ munkájában. Javaslata gyakorlatilag nem különbözik a frommi megoldástól, jórészt a társadalmi tervezéstĞl várja a szabadság nagyobb fokának eljövetelét, egy igazságosabb társadalmi-gazdasági rendszer kiépülését: „A társadalmi integráció felé tett minden lépést a szabadság növekedésének kell tehát kísérnie, a tervezés irányába tett lépéseknek magukban kell foglalniuk az egyén jogainak növekedését a társadalomban.” … „A társadalom valóságának türelmes elfogadása rettenthetetlen bátorságot és erĞt ad az embernek, hogy


Politikai gazdaságtan megszüntessen minden megszüntethetĞ igazságtalanságot és szabadsághiányt. Amíg az ember híven teljesíti azt a feladatát, hogy nagyobb szabadságot teremtsen mindenki számára, nem kell attól félnie, hogy akár a hatalom, akár a tervezés ellene fordul és megsemmisíti azt a szabadságot, amelyet az Ğ segítségükkel épít. Ezt jelenti a szabadság egy bonyolult társadalomban, és ennél több bizonyosságra nincsen szükségünk.” Amartya Sen elméleti munkássága nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Világbankban olyan reformok induljanak el, amelyeket fentebb Stiglitz nevéhez kötöttünk. A fejlĞdés mint szabadság (1999) címĬ könyvében szorosan kötĞdik a Fromm és a Polányi által megfogalmazott egyéni szabadság fejlesztési koncepcióhoz, ahhoz, hogy ezt leginkább valamilyen tervezési folyamaton keresztül lehet/kell biztosítani. „Az egyéni cselekvĞerĞ és a társadalmi szervezĞdési formák keresztül-kasul átfonják és kiegészítik egymást. Fontos, hogy ismerjük fel az egyéni szabadság központi szerepét és a társadalmi hatások erejét, amelyek befolyásolják az egyéni szabadság nagyságát és hatókörét. Ahhoz, hogy megoldjuk az elĞttünk álló problémákat, az egyéni szabadságot társadalmi elkötelezettségnek kell tekintenünk. … E megközelítés szerint a szabadságjogok bĞvítését a fejlĞdés elsĞdleges céljának s egyszersmind fĞ eszközének tekintjük. A fejlĞdés a szabadsághiány különféle típusainak megszüntetésébĞl áll, melyek korlátozzák az emberek választási lehetĞségeit, akiknek így nem nyílik módjuk arra, hogy cselekvĞerejüket átgondolt módon gyakorolják.” A társadalom felfedezése okán tett kis kalandozásunk véget ért. Zárásként és egyúttal megnyitva a terepet a többi fiatal írásának, álljon itt egy nagyon elgondolkodtató Keynes megállapítás az Általános elméletbĞl: „Az eszmék nem azonnal, de bizonyos idĞ múltával utat törnek; a közgazdaságtudomány és az állambölcselet terén ugyanis kevesen mĬködnek olyanok, akiket huszonötödik vagy harmincadik életévük betöltése után új elméletek befolyásolnak, s ezért valószínĬ, hogy azok az eszmék, amelyeket közhivatalnokok és politikusok, sĞt agitátorok a folyó eseményekre alkalmaznak, nem éppen a legújabbak.”

Irodalom FROMM, ERICH [1941]: Menekülés a szabadság elĞl. GIDDENS, ANTHONY [1998]: A harmadik út. KEYNES, JOHN MAYNARD [1936]: A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete. MARX, KARL - ENGELS, FRIEDRICH [1844]: Történelem. in: A német ideológia.


Fordulat MARX, KARL [1867]: Az úgynevezett eredeti felhalmozás. in: A tĞke. PLATÓN [i.e. IV. sz. eleje]: Az állam. POLÁNYI, KARL [1946]: A nagy átalakulás. SEN, AMARTYA [1999]: A fejlĞdés mint szabadság. SMITH, ADAM [1776]: A nemzetek gazdagsága. SZABÓ KATALIN - KOCSIS ÉVA [2003]: Digitális paradicsom vagy falanszter? A személyes tömegtermelés. DALMINÉ KISS GABRIELLA [1994]: Munka és szabadidĞ. in: Szociológiai Szemle 94/3. LÁNCZI ANDRÁS [1990]: A kalkulációs vita a '30-as években. Világosság, 90/11. SZALAI ERZSÉBET [2003]: Magyarországi újkapitalizmus, integráció alternatívák. in: Korunk 03/1. TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS [2003]: Korrupció és forradalmi politika. Népszabadság, szeptember 13. STIGLITZ, JOSEPH [2001]: A célok és eszközök kibĞvítése: úton egy "posztwashingtoni konszenzus" felé. in: Eszmélet 01/51.


"Közgazdászok morális igazolása abban a kérdésben rejlik, hogy képesek-e jobbá tenni azt a világot, amelyben élnek"3

John Kenneth Galbraith

A politikai gazdaságtanról Büttl Ferenc

A

z alábbiakban a politikai gazdaságtan és a közgazdaságtan tárgykörökben fogok bizonyos kijelentéseket tenni (részint kutakodni). Mégpedig nem kisebb célt kitĬzve, mint a politikai gazdaságtan meghatározása, alapvetĞen a közgazdaságtannal, mint diszciplínával való összevetés során. A politikai gazdaságtan és a közgazdaságtan különbözĞségének feltárásához az igazságosság fogalmát használom, mégpedig nem az elosztásra vonatkozó szĬk gazdasági, hanem a jó társadalomra vonatkozó tág filozófiai értelemben vett igazságosság fogalmat. A közgazdaságtan és a politikai gazdaságtan különbségeit nem csupán elméleti okfejtésben, de példákon keresztül is igyekszem bemutatni, hangsúlyozva a politikai gazdaságtan legtöbb irányzatának általában vett kritikaiságát, valamint kutatási területeinek, irányzatainak sokszínĬségét.

1)

A politikai gazdaságtan a kutatás iránya által meghatározott módszer, szemlélet.

2)

A politikai gazdaságtan olyan módszer, szemlélet, amelyet az igazságosság keresése határoz meg.

3)

Mivel az igazságosságot a társadalmi alapstruktúrákban keresi, a politikai gazdaságtan a társadalmi igazságossággal foglalkozik.

4)

EbbĞl adódóan a politika gazdaságtan társadalomelmélet.

5)

A politikai gazdaságtan, mint társadalomelmélet elsĞsorban a társadalmi igazságosságnak a gazdasági rendszerben megjelenĞ/gazdasági rendszerre vonatkozó aspektusait vizsgálja.

3

Idézi Uwe Jean Heuser, in: Nagy közgazdászok az ókortól napjainkig. a 192. oldalon.


Fordulat 6)

Gazdasági rendszeren értve azt a teret, amelyben az emberi élet anyagi feltételrendszere létrejön – részben a dolgok természete, részben az emberi ténykedés/munka által – a politikai gazdaságtan nem gondolja, hogy ez a tér más terektĞl függetlenül létezne.

7)

Az anyagi feltételrendszert szĬk értelemben meghatározva az emberi szükségletek, vágyak kielégítése okán az emberi történelem kezdetétĞl valamilyen társadalmilag szervezett módon az ember javakat (és szolgáltatásokat/szolgálatokat) állít elĞ saját maga és mások számára, vagyis a termelés – elosztás – fogyasztás rendszere és annak mĬködési szabályai a gazdaság. Ennek vizsgálata a közgazdaságtan feladata.

8)

„A neoklasszikus közgazdaságtannal az a probléma, hogy elfelejtett néhány olyan alapfeltevést, melyen a klasszikus közgazdaságtan nyugodott. Adam Smith a legnagyobb klasszikus közgazdász úgy gondolta, hogy az embereket önzĞ vágy hajtja az általános jólét felé, de soha nem állította volna, hogy a gazdasági tevékenység hasznosság-maximalizálásra redukálható. A nemzetek gazdagsága melletti másik fĞ mĬve, Az erkölcsi érzelmek elmélete címet viseli. Ebben a gazdasági motivációt rendkívül összetettnek és a társadalmi szokások szélesebb közegébe beágyazottnak ábrázolja. Már a tudomány puszta nevének megváltozása „politikai gazdaságtanról” „közgazdaságtanra” a tizennyolcadik és a kései tizenkilencedik század között is mutatja az emberi magatartás modelljének beszĬkülését. Napjaink közgazdasági beszédmódja vissza kellene, hogy nyerjen valamit a klasszikus közgazdaságtannak abból a gazdagságából, amit a neoklasszikus közgazdaságtan elvesztett. Figyelembe kellene venni, hogy a kultúra miként alakítja az emberi magatartás különféle aspektusait, beleértve a gazdasági magatartást. A neoklasszikus közgazdasági perspektíva nemcsak a politikai élet magyarázatára képtelen, amelynek uralkodó érzelmei a felháborodás, a büszkeség, a szégyen, de aligha elegendĞ még a gazdasági élet számos aspektusának megmagyarázására is. […]” (Fukuyama 1995, 4-5)

9)

A politikai gazdaságtan nem gondolja – ellentétben a neoklasszikus/neoliberális közgazdaságtannal –, hogy a gazdasági cselekvések tere, a gazdasági folyamatok, szereplĞk, események függetlenek lennének a kultúrától, társadalomtól, politikától, erkölcstĞl. A politikai gazdaságtan nem éri be az emberi lét anyagi feltételrendszerének szĬk értelmezésével!

10) A politikai gazdaságtan éppen azt a célt tĬzi ki maga elé, hogy a gazdaságot a maga „beágyazottságában” vizsgálja, megértse a bizalom, a büszkeség, a szabadságvágy, a nemi szerepek, az évszázados hagyományok, a méltóság, a dicsĞségvágy, a szenvedély, a szerelem, a háború, a kétpólusú világrend, az IMF politikája, a civil mozgalmak, a munkásmozgalom, a forradalom, a


Fordulat család, a hazaszeretet, … szerepét, hatását a gazdaságban, illetve azt, hogy bizonyos gazdasági tevékenységek, formák, stb. hogyan hatnak az elĞbbiekre. A politikai gazdaságtan nem éri be az anyagi feltételrendszer szĬken értelmezett fogalmával, mert úgy véli, hogy az emberi lét anyagi feltételrendszere nem csak az étel – ital (stb.) halmaz, hanem a kulturális, politikai, erkölcsi, társadalmi intézmények, folyamatok, hatások által is meghatározott – és viszont. 11) Tehát a politikai gazdaságtan mĬvelĞi számára evidencia, hogy a jólét egyenlĞ jól lét azonosság nem áll fenn. Ezzel a politikai gazdászok nem tagadják a jólét fontosságát, csupán kizárólagosságát kérdĞjelezik meg. 12) A neoklasszikus/neoliberális közgazdaságtan azzal, hogy a szĬken értelmezett anyagi újratermelés vizsgálatát választotta, az igazságosság fogalma helyett a hatékonyság fogalmát választotta. A közgazdászok számára a jó élet azonos az adott körülmények között (szĬkösség) elérhetĞ legnagyobb jóléttel (termelés vagy jövedelem), vagyis a közgazdaságtan az igazságosságot a hatékonysággá redukálja (Csaba 1999). 13) A társadalmi igazságosságról: John Rawls azt mondja, hogy „… a társadalmi intézményeknek az igazságosság a legfontosabb erénye.”, késĞbb pedig ezt: „Azt is mondhatnánk, hogy a jól berendezett emberi egyesülésnek az igazságosság közös felfogása az alapokmánya.” [kiemelés – BF] (Rawls 1997, 21 és 23) John Kekes ezt írja: „Az igazságosság politikai célja olyan politikai

berendezkedés létrehozása és fenntartása, amely a jó élethez akként járul hozzá, hogy a cselekvĞk elégedettségét arányba hozza életük ésszerĬségével

és erkölcsösségével.” [kiemelés – BF] (Kekes 2001, 286) Platón (Szókratész) az igazságosságot kutatva azt javasolja, hogy „… elĞször az államot szemlélve kutatjuk milyen is az igazságosság, és csak azután vizsgáljuk meg az emberen, miben hasonlít a nagyobbhoz, s így kontrolláljuk a nagyobbat a kisebbel összehasonlítva.” [kiemelés – BF] (Platón Az állam 369a), majd beszélgetĞtársaival hozzálát az ideális állam képzeletbeli felépítéséhez, amely az igazságosságot tartalmazza, nem pedig az igazságtalanságot, mint a nem-ideális államok. Azt állítjuk tehát, hogy a társadalmi igazságosság megkerülhetetlen a közgazdaságtan számára, hiszen az ideális állam, az a bizonyos alapokmány, avagy a jó élethez hozzájáruló politikai berendezkedés gazdasági vonatkozásokkal is bír, illetve amennyiben a gazdasági tevékenységek végzésének mikéntje és hogyanja bizonyos következményeket hordoz magában a jó élet eléréséhez szükséges együttélési szabályokra (az ideális állam), vagyis az igazságosságra vonatkozóan.


Fordulat 14) A neoklasszikus/neoliberális közgazdaságtan mĬvelĞi azzal, hogy figyelmen kívül hagyhatónak tételezték az igazságosság és a gazdasági tevékenység kapcsolatát, pontosabban az igazságosság értelmezhetĞségét a gazdaságban a hatékonyság fogalmára szĬkítették, azt állították, hogy a gazdaság (mĬködtetése) nem politikai kérdés, hanem matematikai – statisztikai tudományosságon alapuló szakmai kérdés. Ez az állítás téves! A gazdaság (mĬködtetése) és az igazságosság közti kapcsolat nem számolható fel, az igazságosság politikai fogalma pedig elengedhetetlenné teszi a demok– ratikus vitát és a gazdasági tevékenység politikai meghatározásának nyilvános és széles körĬ kontrollját. 15) Az igazságosság fogalma nem statikus fogalom. Platón azt mondja, hogy az államot a filozófusoknak kell vezetniük, mert Ğk azok, akik ismerik a jó ideáját. A jó ideája – ebben az értelmezésben – az igazságosság magja: annak a tudása, hogy ki kell alakítani és fenn kell tartani a jó élethez szükséges feltételrendszert, és annak a tudása, hogy a kérdést (mi az

igazságosság?) újra és újra fel kell tenni, mert anyagi- és szellemi világunk/viszonyaink az állandó változás (mozgás) állapotában vannak! A neoklasszikus/neoliberális közgazdaságtan korlátolt értelmezési kereteit és hatékonyság-központú világát éppen ezért az utóbbi évtizedek legerĞsebb (legnagyobb hatású) változásai kezdték ki: a globalizáció, az információs technológia/gazdaság, a természeti/ökológiai változások és a tudásalapú társadalom. A XXI. század alapkérdései nem a hatékonyságra vonatkoznak.

16) A politikai gazdaságtan hiánya egyértelmĬ: „… az ember és természeti erĞforrások új politikai gazdaságtanának szükséglete … nyilvánvalóvá vált. … Az új politikai gazdaságtan, melynek ezekkel a tényezĞkkel kellene kalkulálnia, ahelyett, hogy akár a tĞzsdei ingadozásokról adna matematikai pontosságú táblázatot, akár arra pazarolná idejét, hogy megtárgyalja az állami vagyon ideális részesedését a „kizsákmányoló” magántulajdonnal szemben, egy új kritikai elmélet nélkül nem hozható létre. Ennek pedig – elĞdeihez hasonlóan – kulturális értékmérĞi vannak.” – írja Fehér és Heller 1995-ben! (Fehér – Heller 1995, 90-91) Tegyük hozzá, hogy elemzésük a helyzetrĞl féloldalas, mert állításukkal ellentétben az új kritikai elmélet

alapján álló új politikai gazdaságtannak igenis foglalkoznia kell a tĞzsdével és az állam – piac helyes ágazati arányaival (stb.), csak nem a neoliberalizmus doktrinerjei által hangoztatott hatékonysági elv alapján, hanem az új kritikai elmélet igazságosság fogalma(i) által meghatározott módon!

17) Két idézet: – „A közgazdaságtan annak tanulmányozásával foglalkozik, hogy az emberek és a társadalom miként választják meg a szĬkösen


Fordulat rendelkezésre álló, alternatív módon felhasználható termelĞ erĞforrások alkalmazását annak érdekében, hogy különbözĞ árukat termeljenek, és hogy elosszák Ğket a társadalom különbözĞ tagjai és csoportjai között a folyó vagy a jövĞbeli fogyasztás céljára.” (Samuelson – Nordhaus 1993, 30-31) – „A társadalomnak helyes egyensúlyt kell találnia a piac fegyelme és a jóléti állam nagyvonalúsága között. Ha józan eszünket érzĞ szívünk szolgálatába állítjuk, akkor a közgazdaságtudomány részt vállalhat a jólétben élĞ és igazságos társadalom megteremtésében. [kiemelés tĞlem – BF]” (Samuelson – Nordhaus 2000, 8) Paul A. Samuelson és William D. Nordhaus Közgazdaságtan címĬ munkája alapmĬ, nem azért mert tizenhat kiadást ért meg a mai napig, hanem azért, mert egyetemi (fĞiskolai) alaptankönyvként több tízezer közgazdász gondolkodására hatott az elmúlt évtizedekben, és hat ma is. Nos, az alapmĬvek általában megérdemlik, hogy odafigyeljünk rájuk, és többnyire meg is hálálják figyelmünket. A figyelmes olvasó például összevetheti a 80-as évek közepén megjelent kiadást a kilencvenes évek végi változattal, és meglepĞdve tapasztalja, hogy az elsĞ oldalakra (I. fejezet, Közgazdaságtani alapvetés) a nyolcvanas évek ridegen tudományos közgazdaságtan definíciója mellett a kilencvenes évek végére megjelenik a Józan ész az érzĞ szív szolgálatában alfejezet. Ez nem jelent mást, mint hogy magán a (neoliberális) közgazdaságtanon belül is megjelenik (elismerést kap) az az igény, hogy a közgazdaságtannak túl kell lépnie eddigi önértelmezésén, miszerint a szĬken vett anyagi feltételrendszer képezi vizsgálata tárgyát, alapfogalma pedig a hatékonyság; a közgazdaságtannak politikai gazdaságtanná kell válnia! 18)

A politikai gazdaságtan általánossága és az egyes irányzatok különössége. A politikai gazdaságtan általánosságáról már szóltunk (fĞként az 1-5 és 10 pontokban), most lássuk miben áll az egyes politikai gazdaságtanok különbözĞsége! A különbözĞségek az igazságosság elgondolásának különbségeibĞl adódnak, mondhatnánk: ahány igazságosság-elmélet, annyi féle politikai gazdaságtan létezik! Rawls liberálisként – racionális viselkedést, egyenlĞ mértékĬ szabadságot, azonos döntési helyzetet (információs állapotot, lásd a „tudatlanság fátyla”) feltételezve –, szerzĞdéselméleti kiindulópontot választ, hogy megkonstruálja az igazságosságot. „Képzeljük el tehát, hogy az együttmĬködésre lépĞ emberek együtt, közös elhatározással választják ki azokat az elveket, amelyeknek meg kell szabniuk az alapvetĞ jogokat és kötelességeket, illetve a társadalmi elĞnyök megoszlását. …Ha egyelĞre elfogadjuk, hogy a választás e problémája megoldható, akkor az igazságosság elvei azok lesznek, amelyeket


Fordulat ésszerĬen gondolkodó emberek elfogadnának az egyenlĞ szabadság egy ilyen elgondolt helyzetében.” (Rawls 1997, 31) John Rawls szerint ebben a helyzetben az igazságosság két elvét választanák az emberek: 1) egyenlĞ részesedést az alapvetĞ jogokból és kötelezettségekbĞl, illetve 2) „a társadalmi és gazdasági egyenlĞtlenség… csak akkor igazságos, ha ez kárpótlásul elĞnyöket teremt mindenkinek, kiváltképp, pedig a társadalom legkevésbé kedvezĞ helyzetĬ tagjainak.” (Rawls 1997, 34) Marx igazságosság fogalma a kommunizmus: „3. A kommunizmus mint a magántulajdonnak – mint emberi önelidegenülésnek – pozitív megszüntetése és ezért mint emberi lényegnek az ember által és az ember számára történĞ valóságos elsajátítása: ezért mint magáért-való embernek társadalmi, azaz emberi emberként teljes, tudatosan és az eddigi fejlĞdés egész gazdaságon belül létrejött visszatérése. Ez a kommunizmus mint kiteljesedett naturalizmus = humanizmus, mint kiteljesedett humanizmus = naturalizmus, ez az ember és természet, ember és ember közti ellentmondásos harc igazi feloldása, az egzisztencia és lényeg, a tárgyiasulás és önigazolás, a szabadság és szükségszerĬség, az egyén és nem közötti harc igazi feloldása.” (Marx 1981, 107) John Kekes konzervatív igazságosság-felfogásának egyik alapja az, hogy az egyenlĞvel egyenlĞen, a nem egyenlĞvel nem egyenlĞen bánjunk (Arisztotelész nyomán), a másik pedig annak a szókratészi gondolatnak az elfogadása, hogy a jó élet és az ésszerĬ és erkölcsös élet között összefüggés áll fenn, de – harmadik alapként – tagadja ezen összefüggés kétirányúságát, és e kétirányúság hiányát használja fel saját igazságosság fogalma megszerkesztéséhez: „E meggyĞzĞdés szerint tehát ha az ésszerĬ és erkölcsös élet, valamint az elégedett élet közötti kapcsolat megszakad, akkor az igazságosság sérül. Ha pedig a jó élet szükséges alkotóelemei egészen szétválnak egymástól, akkor az igazságosság nem pusztán sérül, hanem erĞszakot szenved. … az igazságosság magja: kinek-kinek azt kell kapnia, amit megérdemel.” (Kekes 2001, 279) És még sorolhatnánk a különbözĞ igazságosság-elméleteket (utilitarista, kommunitárius, stb.) A lényeg, hogy az igazságosság különbözĞ felfogásainak különbözĞ konzekvenciái vannak a gazdaság helyes mĬködését/mĬködtetését illetĞen. KülönbözĞképpen tekintenek a piacra: Rawls az esetlegességet látja benne, Marx az elidegenedést, Kekes az érdem szerinti elosztás lehetséges terét, másképpen a politikai közösségre: Rawls a piaci bizonytalanságok megszüntetését, biztonsággá konvertálását látja benne, Marx az elidegenült egyén és az elidegenítĞ magántulajdon felszámolását várja tĞle, Kekes pedig azoknak az erkölcsi szabályoknak a megfogalmazását és fenntartását, amelyek az érdemek és a hozzájuk tartozó pozitív/negatív juttatások rendszerét megjelenítik. Abban azonban mind megegyeznek, hogy a politikai


Fordulat közösséget és annak anyagi feltételrendszerét egységben értelmezik, és így valamilyen politikai gazdaságtani alapvetéssé válnak/válhatnak. Vajon a neoklasszikus/neoliberális közgazdaságtannak nincs igazságosság koncepciója? Van-e olyan alapvetése, amely lehetĞvé tenné számára, hogy ne pusztán közgazdaságtan, de valódi politikai gazdaságtan (neoliberális politikai gazdaságtan) legyen? Természetesen van ilyen alapvetés! A liberálisnak mondott közgazdászok közül Hayek például írt a liberális társadalom alapelveirĞl (Hayek 1995), Friedman ugyancsak megfogalmazta, hogy miként látja a gazdasági és a politikai szabadság közti összefüggéseket (Friedman 1996). Továbbmegyek: az elmélettörténet által számon tartott (nagy) közgazdászok mindegyike tisztában volt közgazdaságtana társadalomelméleti vonatkozásaival, vagyis több-kevesebb politikai gazdaságtant is mĬveltek! (Keynes-tĞl Simons-ig ) Miért tesznek hát úgy a neoklasszikus/neoliberális közgazdaságtan képviselĞi, mintha nem lenne politikai gazdaságtanuk? Miért tesznek úgy, mintha szigorú tudományt mĬvelnének, és hessegetik el az igazságosságot kutatót, azzal, hogy rossz helyen keresgél, mert kérdései a filozófia, nem pedig a közgazdaságtan illetékességi területéhez tartoznak? Mert az igazságosság keresése (a politikai gazdaságtan) a viták színtere, a társadalmi igazságosság kérdése, illetve annak gazdasági tevékenységekkel kapcsolatos összefüggései nyílt vitákat gerjesztenek; 80-as, 90-es évek neoliberális/neoklasszikus közgazdászai pedig nem szerették a vitákat. VélhetĞen rosszul emlékeztek August von Hayek egy gondolatára: a végét megjegyezték, de az elejét elfelejtették! Az el nem felejtett rész így hangzik: „A piaci rendben senki sem oszthatja el a jövedelmet (mint ahogy egy szervezetben kellett volna történnie), s az elĞbbi tekintetében igazságos vagy igazságtalan elosztásról beszélni egyszerĬen értelmetlenség.” (Hayek 1995, 335) A piac hatékony (a leghatékonyabb) gazdaságszervezési mód, de a piac csak egy eljárás, amely, mint gazdaságszervezési mód nem lehet sem igazságos, sem igazságtalan. Az elfelejtett rész pedig így: „Ezért azt a kérdést feltehetjük ugyan, hogy igazságos döntés-e tudatosan a piaci rendet választani a gazdasági tevékenység irányításának módszeréül…” (Hayek 1995, 335) A piac tehát csak eszköz, amelynek célja a társadalmi igazságosság! Az igazságosság, amely a liberális paradigmában az egyéni szabadság megvalósulása által hozza létre az ideális állapotot (a jó társadalmat) a cél, a piac spontán rendje pedig a megfelelĞ eszköz lehet. Lehet! A politika gazdaságtan mĬvelĞi ezt nem felejtették el soha, de a neoliberális /neoklasszikus közgazdászok igen. De

talán itt az ideje, hogy mindenkit emlékeztessünk rá, hogy az igazságosság a cél, a piac pedig vagy jó, vagy rossz, de mindenképpen csak egy lehetséges eszköz e cél eléréséhez!


Fordulat „A tudománynak nem csupán az a feladata, hogy megfogalmazza az igazságosság ideáljait, meg kell mutatnia megvalósításuk útjait és eszközeit is.” állította Léon Walras. Manapság idĞszerĬbb ezt mondani: a tudománynak nem csupán az a feladata, hogy megmutassa az igazságosság megvalósításának útjait és eszközeit, meg is kell fogalmaznia az igazságosság ideáljait! 19) A különbözĞ politikai gazdaságtani irányzatok egysége (célkitĬzéseik, módszertanuk, szemléletmódjuk egysége), különbözĞségeik mellett is szembetĬnĞ. A különbözĞ irányzatokat az igazságosság fogalma köti össze. Mint láttuk a neoliberális/neoklasszikus közgazdaságtannak is vannak politikai gazdaságtani alapvetései, van politikai gazdaságtana, amelyet azonban, hogy az igazságosságról való vitát elkerüljék, a neoliberális/neoklasszikus közgazdászok nem (szívesen) vállalnak fel. Nos, röviden ennyi! A politikai gazdaságtanról talán, arról, hogy a szerzĞ mit gondol a politikai gazdaságtanról egész biztosan többet tud az Olvasó. A fenti gondolatokkal egyetérteni, és egyet nem érteni egyaránt lehet, az esetleges vita mindig magában hordozza annak a lehetĞségét, hogy értelmes gondolatok születnek! Addig is ajánlom minden kedves olvasó figyelmébe Gedeon Péter Az átalakulás gazdaságtana és a gazdaságtan átalakulása. címĬ cikkét (Közgazdasági Szemle 1997/1), amely ugyancsak a politikai gazdaságtannal, és annak különbözĞ irányzataival foglalkozik (leíró módon), és bár nem célom valamely konkrét politikai gazdaságtani irányzat középpontba állítása, ugyancsak fel kell hívnom az olvasó figyelmét Amartya Sen munkásságára, aki a modern politikai gazdaságtan kiemelkedĞ képviselĞje. Mindez azonban már túlmutat dolgozatom eredeti célján, amely a politikai gazdaságtan általános meghatározása, és a közgazdaságtantól való elválasztása volt.

Irodalom BOKROS LAJOS [2003]: 130 pont. In: Élet és irodalom; december 19. CSABA LÁSZLÓ [1995]: A nemzetközi pénzügyi szervezetek és a keleteurópai rendszerátalakító politika. In: Közgazdasági Szemle 95/2 CSABA LÁSZLÓ [1999]: A rendszerváltás elmélete és/vagy a közgazdaságtan kudarca. In: Közgazdasági Szemle 99/1 FEHÉR FERENC – HELLER ÁGNES [1995]: 1989 uralkodó eszméi. In: Világosság 56


Fordulat FRIEDMAN, MILTON [1996]: Kapitalizmus és szabadság. Akadémiai Kiadó, Budapest FUKUYAMA, FRANCIS [1995]: Erény és jólét. In: 2000 Irodalmi és Társadalmi Havi Lap, 95/10 GEDEON PÉTER [1997]: Az átalakulás gazdaságtana és a gazdaságtan átalakulása. In: Közgazdasági Szemle 97/1 HAYEK, FRIEDRICH A. [1995]: A liberális társadalmi rend alapelvei. In: Piac és szabadság. Válogatott tanulmányok. KJK, Budapest KEKES, JOHN [2001]: A konzervativizmus ésszerĬsége. Európa Kiadó, Budapest MARX, KARL [1981]: Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-bĞl. In: Marx és Engels MĬvei 42. kötet, Kossuth Könyvkiadó, Budapest OAKESHOTT, MICHAEL [2001]: A szabadság politikai gazdaságtana. In: Oakeshott, Michael (szerk. Molnár Attila Károly): A politikai racionalizmus. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest PIPER, NIKOLAUS (szerk.) [1997]: Nagy közgazdászok az ókortól napjainkig. Kossuth Kiadó, Budapest PLATÓN [1988]: Az állam. Gondolat Könyvkiadó, Budapest RAWLS, JOHN [1997]: Az igazságosság elmélete. Osiris, Budapest SAMUELSON – NORDHAUS [1993]: Közgazdaságtan. KJK, Budapest [az 1985-ös 12. kiadás alapján] SAMUELSON – NORDHAUS [2000]: Közgazdaságtan KJK-Kerszöv, Budapest [az 1998-as 16. kiadás alapján] SEN, AMARTYA [2003]: A fejlĞdés mint szabadság. Európa Kiadó, Budapest


A forradalom másnapján4 Néhány hasonlóság a piaci szocializmus elmélete és a neoklasszikus közgazdaságtan között

Horváth Gergely

„A probléma inkább az, hogy miként biztosítsák a társadalom egyes tagjai által ismert erĞforrások legjobb hasznosítását olyan célok érdekében, melyek relatív fontosságát csak maguk az illetĞ egyének ismerik… Az alapproblémának ezt a sajátosságát, azt, hiszem, inkább csak elhomályosították, mint megvilágították volna a közgazdaságtan újabb eredményei, köztük a számtalan matematikai alkalmazás.” Hayek ([1945] 242. o.) „… a piac csupán közelít annak az n-dimenziós felületnek egy pontjához, amellyel a tiszta gazdasági elmélet mindama lehetĞségek horizontját ábrázolja, amelyekhez a javak és szolgáltatások bármely arányos kombinációja feltehetĞen elvezethet. … Egy olyan elme, amely ismeri az összes tényt, kiválaszthatja a felület bármely pontját és ezt a terméket a neki tetszĞ módon oszthatja szét.” Hayek ([1978] 308. o.) „…it mainly studies positions of rest, where all the plans and expectations of individuals match, and where, therefore, no individual has an incentive to do anything different form what it does. About what takes place when an economy happens not to be in equilibrium, whether competitive or not, modern economic theory has little so say.” Schinkel ([2001] 3. o.)

rásomban alapvetĞen két célt fogok követni. Az egyik szerint igyekszem bemutatni a szocialista tervgazdaság elméleti hátterét leginkább kidolgozottan nyújtó piaci szocializmust, ezen belül is Oskar Lange koncepcióját. Ezenkívül pedig szeretnék rávilágítani néhány – talán nem is meglepĞ – hasonlóságra ezen elmélet és a mainstreamnek tekintett neoklasszikus közgazdaságtan5 között, melyek egyúttal a választóvonalat is jelentik az ún. osztrák iskolától. Ezek a területek, nevezetesen az informáltság és a verseny/egyensúly felfogása, jelentik egyben az ún. kalkulációs vita magját. A kalkulációs vitában részt vevĞk közül az egyszerĬség kedvéért F. A. von Hayek és Lange nézeteit mutatom be részletesen, csak rövid utalásokat téve a vitához szintén hozzászóló L. von Misesre, M. Dobbra, nem beszélve H. D. Dickinson, A.

Í

A címet Karl Kautskytól, The Social Revolution and on the Day After the Social Revolution c. 1908-as munkájából kölcsönöztem. 5 A „neoklasszikus közgazdaságtan” mint önálló kategória definíciója meglehetĞsen problémás. A téma kifejtésénél idesorolom már Walrast és Marshallt is, az irányzatot a marginalista forradalomtól kezdve valamennyire egységesnek tekintve. Ez különösen a tökéletes informáltság feltevésével kapcsolatban lehet problémás, mivel a mainstreamen belül ennek enyhítésére valamivel több figyelmet fordítottak az egyensúlyközpontú elemzéssel ellentétben. 4


Fordulat Lerner, F. M. Taylor, L. Robbins munkásságáról. Ugyancsak kihagyom a vita 1930-40-es évek utáni, a szocialista tervgazdaság szovjetunióbeli, ill. keleteurópai történéseire reagáló újabb fellángolásait. Ennek megfelelĞen a kifejtést Lange koncepciójának leíró elbeszélésével kezdem, majd a második részben rögtön a fent említett két szempont szerint elemzem a piaci szocializmust. Ezután a neoklasszikus közgazdaságtan tágabb perspektívából való jellemzése következik. Legvégül pedig Hayek elméletének ide kapcsolódó részeit ismertetem, ezzel csak implicit ütköztetve a kalkulációs vitában szemben álló felek nézeteit.

A forradalom utáni gazdaság: piaci szocializmus Hayek három problémát vet a marxista irodalom szemére (Gamble [1996] 55. o.): érzéketlen minden olyan gazdasági problémára, mely független a „történelmi kerettĞl”; a módszertani individualizmus hiánya; elzárkózik a történelmileg szükségszerĬen bekövetkezĞ szocialista társadalom elemzésétĞl. „Maga Marx dühvel és gúnnyal illetett minden olyan próbálkozást, amely egy ilyen utópia mĬködési tervezetének a tudatos megalkotására irányult. Csak elszórtan, s akkor is negatív formában találunk mĬveiben utalásokat arra, hogy milyen nem lesz az új társadalom.” (Hayek [1935a] 164. o.). Lange ([1936] 284-290. o.) a kalkulációs vita elĞzményeirĞl szóló áttekintésében bemutatja, hogy Marxnál fellelhetĞek részletek a közös eszközökkel való termelésrĞl, a termékek utalványok alapján való szétosztásáról: mindenki az általa teljesített munkaóra alapján részesedik, s az árakat pedig a befektetett munka határozza meg. Kautsky fentebb említett mĬvében leírja például, hogy a szocialista gazdaságban is szükség lesz pénzre, mivel a fogyasztási javaknak és a munkaerĞnek lesz piaca. Ugyanakkor nem javasolja, hogy az árakat a befektetett munka alapján próbálják megállapítani, mert annak mértéke pontosan meghatározhatatlan. Ehelyett a hagyományos, a váltás elĞtti árak rögzítését javasolja. A kérdéskör ugyanakkor a marxizmustól távol álló közgazdászokat is megragadott, például V. Pareto-t és E. Barone-t, s nem mellesleg Lange sem számított az adott korban marxistának. Barone például egy termelĞt véve (a termelési minisztériumot) szimultán egyenletekkel kimutatta, hogy a szocialista gazdaság a központ által létrehozott árak mellett képes hatékonyan allokálni az erĞforrásokat, a maximális termelést elérni. 1908-as The Ministry of Production in the Collectivist State c. munkájára a piaci szocializmus irodalma általában úgy hivatkozik, mint a tervgazdaság mĬködésének elméleti bizonyítékára. A formálódó szocialista közgazdaságtannak azonban Hayek elĞtt is akadtak kritikusai. Köztük talán legnevezetesebb L. von Mises, aki maga is az osztrák iskolához tartozik. Mises 1920-as Economic Calculation in the Socialist Commonwealth c. munkájában kételkedett abban, hogy a szocialista gazdaságban az árrendszer képes az erĞforrások allokációjában betöltött


Fordulat információs szerepét betölteni. Mivel a piaci folyamatok itt nem érintik a tĞkejavakat, ezért az árrendszer nem képes ezek relatív fontosságát jelezni, a termelési minisztérium pedig nem tud mihez viszonyítani az árak meghatározásánál. Szerinte ugyanis a termelĞeszközök közös tulajdona miatt a fogyasztók el vannak választva a termelési döntésektĞl, s így nem tudják szükségleteiket közvetlenül érvényre juttatni. Szintén hangsúlyozza, hogy a köztulajdonlás miatt a szocialista vállalatok vezetĞi elvesztik kezdeményezési képességeiket, mely így a termelés kisebb mértékĬ növekedéséhez vezet (Lánczi [1990] 870-873. o.). A legrészletesebb kifejtést ugyanakkor Oskar Langénél ([1936, 1942]) találjuk. Az alábbiakban az Ğ mĬvei alapján rekonstruálom a piaci szocializmus koncepcióját. A piaci szocializmusban a termelĞeszközök köztulajdonban vannak, míg a fogyasztási javak magántulajdonban. Ez az elhatárolás rögtön problémás, hiszen lehetnek olyan javak, melyek egyaránt szolgálhatják a termelést és az egyének háztartását is. Mivel a feltételezés szerint a gazdaságban a fogyasztási javaknak piaca van, fogyasztott mennyiségük is itt határozódik meg, csökkentve ezáltal a termelés rendelkezésére álló mennyiséget. Ez a probléma kiküszöbölhetĞ, például ha az ilyen javak központilag meghatározott hányada kerülhet lakossági fogyasztásra. A fogyasztási javak mellett a munkaerĞnek is piaca van: az egyének szabadon eldönthetik, hogy hol dolgoznak. Ezen a piacon határozódik meg a munkabér, mely azonban nem kizárólagos jövedelme az egyéneknek. Mivel a termelĞeszközök közös tulajdont képeznek, ezek jövedelmeibĞl is részesedik mindenki. A központban megjelenĞ jövedelmet valamilyen elvek szerint szétosztják. Lange javaslata az, hogy ezekkel a jövedelmekkel igyekezzenek olyan állások betöltését ösztönözni, melyeket az emberek maguktól nem töltenek be szívesen, ill. ezekkel az összegekkel igyekezzenek az egyenlĞ jövedelemelosztást megvalósítani. A gazdaságnak a szocializmusban is azt a feladatot kell ellátnia, hogy a rendelkezésre álló erĞforrásokat az egyének által támasztott igényekre használja fel. A racionális kalkuláció pedig azt jelenti, hogy a rendszer biztosítja a termelési lehetĞségek maximális kihasználását az erĞforrások és az általuk kielégíthetĞ, egymással versengĞ igények allokálásának biztosításával. „A gazdaság problémája a különbözĞ alternatívák közötti választás problémája. A probléma megoldásához három adatra van szükség: (1) egy preferenciarendezés, mely irányítja a választást, (2) a kínált alternatívák feltételeinek ismerete és végül, (3) az elérhetĞ erĞforrások mennyiségének ismerete. Ha ez a három adat adott, a probléma megoldható.” (Lange [1936] 254. o. – saját ford.). A piaci szocializmus tervezĞ intézménye, a Central Planning Board a preferenciákat a fogyasztás nyilvántartásából szerzi meg, Lange szerint a 3-asról pontosan annyit tud, mint egy kapitalista gazdaság bármely szereplĞje, míg a 2-est a másik két adat, valamint a termelési függvények ismeretébĞl kiszámolhatja. Így


Fordulat tulajdonképpen a szocialista gazdaságban is annyi információ vagy az információ olyan mérvĬ hiánya van jelen, mint egy kapitalista gazdaságban. A piaci szocializmusban az egyensúly elérése és az árak meghatározása alapvetĞen a központ kezében van. A Central Planning Board elszámolási árakat határoz meg a különbözĞ termelĞeszközökre, melyek a vállalatok számára a költségeket jelentik. Ezek alapján a vállalatok kalkulálják azt a termelési mennyiséget, amely mellett az átlagköltség minimális lesz, ez meghatározza, hogy a különbözĞ termelĞeszközökbĞl mennyire van szükségük. Így kialakul a vállalati adatok összesítésével egy kereslet a termelĞeszközökre, melyet a központ ezen javak rendelkezésre álló mennyiségével, mint kínálattal vet össze. Amennyiben túlkereslet vagy túlkínálat mutatkozik, növeli, ill. csökkenti a megfelelĞ árakat. Ez a folyamat addig tart, míg nem alakul ki egyensúly: a kínálat és a kereslet egyenlĞsége. Az alkalmazkodásnak ezt a mechanizmusát nevezzük a próba-hiba módszerének (trial and error). Ily módon kialakul a vállalatok kínálata a fogyasztási javak piacán, mely az egyének által támasztott kereslettel találkozva a piacokon megszokott ármechanizmus alapján létrehozza a fogyasztási javak egyensúlyi árát. A gazdaságban az egyensúly azon feltétele is teljesül, miszerint a különbözĞ szereplĞk adott feltételek mellett maximalizálnak. A termelĞk egyrészrĞl a központ által meghatározott „termelĞi árakkal” szembesülnek, másrészt a fogyasztók kereslete is külsĞ adottság számukra. Egyetlen fogyasztó pedig a fogyasztók nagy száma miatt nem tud jelentĞs befolyást gyakorolni a vállalati kínálattal szembe kerülĞ keresletre. A szocialista gazdaságban tehát létrejöhet egy egyensúly, mely biztosítja az adott erĞforrások szükségleteknek megfelelĞ maximális kihasználását. Lange szerint ez az egyensúlyi pont annyira hatékony, mint a versenyzĞi gazdaság egyensúlya. Ha van is pazarlás, akkor az nem nagyobb, mint a kapitalizmusban. Ugyanakkor ha ez a helyzet, akkor miért érdemes bevezetni a piaci szocializmust? – teszi fel a kérdést Lange, s meg is válaszolja. Hangsúlyozza, hogy az akkori kapitalista társadalom még azokkal az elĞnyökkel sem rendelkezik, melyeket a versenyzĞ piacgazdaságról a közgazdászok leírnak, mivel a kort a monopóliumok és az oligopóliumok jellemzik, melyek (holtteher) veszteséget okoznak a társadalom számára.6 Így önmagában is érdemes a szocializmusra áttérni. Emellett persze más elĞnyök is fellépnek. A szocializmus társadalma egy egyenlĞbb társadalom, mint a kapitalizmusé. MegszĬnnek a csupán munkaerejüket birtokló tömegek. Mindenki részesedik a termelĞeszközök jövedelmeibĞl is. Így több egyén képes saját „hasznossági függvényén” nagyobb értéket jelentĞ optimum elérésére. Ez aggregálva azt jelenti, hogy az egyensúly a társadalom érdekét megtesítĞ „társadalmi jóléti függvény” magasabb értéke

6 MegjegyzendĞ, hogy Hayek ebben valószínĬleg igazat adott Langénak. Ugyanakkor azért is kritizálta korát, mert már ekkor is túl mélynek érezte az állam gazdaságba való beavatkozását: „A világ jelenleg egyszerĬen az intervencionista káosz állapotában van.” (Hayek [1935a] 169. o.).


Fordulat mellett valósul meg.7 Az egyenlĞséghez az is hozzátartozik, hogy az egyének demokratikus kontrollt gyakorolnak a termelést irányító központ felett, s ezzel a termelĞerĞk felett is. A piaci szocializmusban a tervezĞ társadalmi perspektívája biztosíthatja az externáliák kölcsönös figyelembe vételét a javak költségének és hasznosságának kiszámításakor. Mindezek mellett a szocializmusban megvalósul a teljes foglalkoztatottság is, amit a beruházások (I) és megtakarítások (S) egyensúlya biztosít. A kapitalista gazdaságban a megtakarítási és beruházási döntéseket különbözĞ szereplĞk hozzák meg eltérĞ szempontok szerint. A megtakarításokat a biztonság iránti igény, a jövĞbeli jövedelmek jelenbeli értékelése és a jövedelem határozza meg, míg a beruházásokat a várakozások és a beruházás relatív hozama. Így könnyen elĞfordulhat, hogy nem alakul ki egyensúly a két tényezĞ között. Ez amennyiben I > S, inflációt okoz, mivel a vállalatok többet kívánnak fordítani a termelĞeszközök termelésére, ami a fogyasztási javak piacán szĬkös kínálatot okoz. Ha pedig I < S, akkor a kereslet csökkenése miatt merev bérek mellett munkanélküliség lép fel (Lange [1942] 313-314. o.) A szocialista gazdaságban ezzel szemben a központi banknak megfelelĞ intézmény (Lange elnevezése szerint a Federal Reserve Board) meghatároz egy kamatlábat, melyhez a vállalatok beruházási döntéseiket igazítják: csak a nagyobb hozamot ígérĞ beruházásokat valósítják meg. Emellett a megtakarításokat is a központ irányítja: csak a vállalatoknak engedi meg megtakarítások képzését, s annak mértékét is rendeletileg szabályozza a bérkifizetések megállapításával. Így teljesül az egyenlĞség: I = S, vagyis teljes foglalkoztatottság van. Ez persze vezethet kisebb felhalmozási rátához, mely a növekedést gátolja, de Lange szerint ez eltörpül a szocializmus számtalan elĞnye mellett. Emellett veszélyként Lange még az elbürokratizálódást említi, de bĞvebb fejtegetésekbe errĞl nem bonyolódik.

Informáltság és verseny A.) A piaci szocializmus Nézzük elĞször, hogy Lange koncepciója az informáltság és a verseny/egyensúly szempontjából milyen felfogással rendelkezik! Lange szerint – mint fentebb idéztem – elméletileg három dolognak kell adottnak lennie a tervezĞ számára a racionális kalkulációhoz: a közösség preferenciáinak, az alternatívák költségeinek és a rendelkezésre álló erĞforrásoknak. Az „adott” kifejezés itt egyrészt azt is jelenti, hogy külsĞdleges a 7 Ez összefüggésbe hozható a neoklasszikus közgazdaságtan II. jóléti tételével: egy olyan Paretohatékony allokációt valósít meg a szocialista gazdaság egyensúlyként, melyben az egyének által összesen elért hasznossági szint magasabb. Természetesen társadalmi jóléti függvényrĞl beszélni erĞs absztrakció. Hayek szerint pedig a társadalom elé sem lehet célokat kitĬzni (a holizmus lehetetlensége).


Fordulat tervezĞ számára, másrészt pedig, hogy ismert is. A preferenciák úgy válhatnak ismertté a központ számára, hogy igyekszik megtudni az egyének preferenciáit, s azokat egy társadalmi preferenciává aggregálni, ami lehetetlennek tĬnĞ feladat, vagy a saját preferenciáival azonosítja a társadalomét, ami egyértelmĬen diktatúrát jelent. M. Dobb a probléma egyszerĬsítése érdekében hajlandó lenne a piaci szocializmus tervezetébĞl számĬzni a fogyasztás szabad választását, melynek negatívumait az új társadalom elĞnyei kompenzálnák. Ezzel a tervezĞ határozhatná meg a célokat, a „mit termeljünk” kérdésre a választ. (Hayek [1935b] 187. o.). Felmerülhet még az, hogy a javaknak saját belsĞ értéket tulajdonítunk, ami független az egyének „értékelésétĞl”. Ez a javakat egy egyértelmĬ értékskálába rendezhetné (ilyen koncepció pl. a munkaérték-elmélet). Az alternatívák költségeinek ismerete azt feltételezi, hogy a tervezĞ ismeri az összes jószágfajtát: fel tudja sorolni azokat a javakat, amikre az embereknek szükségük lehet. Az így fizikai tulajdonságok alapján képzĞdĞ jószágfajták pedig önmagukban homogének. A tervezĞ a jószágokhoz hozzá tudja rendelni az elĞállításukhoz a különbözĞ erĞforrásokból szükséges mennyiséget, azaz ismeri a technológiát. Ezeken kívül – harmadikként – ismeri az erĞforrásokból a gazdaság számára rendelkezésre álló mennyiséget. Ami a konkrét megvalósítást illeti, a próba-hiba módszer lebonyolításában a központ a jól elkülöníthetĞ erĞforrásokhoz egy árvektort rendel. Ennek hatására a vállalatok egy keresleti vektort juttatnak a központ tudomására, melyet a tervezĞ a szintén jól ismert kínálati vektorral vet össze, ami gyakorlatilag az erĞforrások rendelkezésre álló mennyisége. A fogyasztói preferenciákat megtestesítĞ keresleti függvényekkel a vállalatok szintjén szembesül a rendszer, így a gazdaság célrendszeréhez való idomulást Ğk végzik, s nem a központ. Vagyis a preferenciák ismerete nem szükséges. Az alkalmazkodási folyamat közben a központ a túlkeresletes piacokon növeli az árat, míg a túlkínálatosokon csökkenti. Ezáltal változik a kezdeti árvektor. A változás után ismét összehasonlítja a keresletet a kínálattal. A folyamat végén egyensúly alakul ki, amely az adott feltételek mellett a lehetséges legtöbb igény kielégülését jelenti. Ugyanakkor ha valamilyen változás következik be a feltételekben pl. egy új termék bevezetése vagy egy ásványkincs lelĞhelyére bukkannak, akkor megváltozik az alkalmazkodás célja, az egyensúly helye is.

B.) A neoklasszikus közgazdaságtan A neoklasszikus közgazdaságtan8 gazdasági környezet fogalmában szintén külsĞ adottságként szerepelnek a javak elkülöníthetĞ fajtái, az egyének 8 Itt ismét szükséges hangúlyoznom, hogy a fogalom rosszul definiáltnak tĬnik. Az egyensúly koncepciója régóta jelen van a közgazdaságtanban, így ennek késĞbbi kritikája nem csak a neoklasszikusokat érinti. A tökéletes informáltság pedig az elmélet korábbi verzióiban (ill. a kezdĞ szintĬ oktatásban) volt inkább domináns.


Fordulat preferencia-rendezése, a javak elĞállításához használható technológia, ill. a kiinduló állapotban jellemzĞ készletelosztás. Ezek befolyásolják kívülrĞl a gazdaság állapotát. Walras általános egyensúlyelméleti modelljében a gazdaság szereplĞi (fogyasztók és termelĞk) a javak, ill. erĞforrások tulajdonságait, a piaci árakat és saját preferencia-rendezésüket, ill. technológiájukat ismerik, másokról és a piac egészérĞl nincsenek információik (de Vroey [2003]). A szereplĞkön kívül a modellben létezik még egy árverezĞ, aki ismeri az adott piaci ár mellett a piacon keresett és kínált mennyiségeket is. Feladata az egyensúlyba tartó alkalmazkodási folyamat lebonyolítása. Ennek során meghirdet minden piacra egy árat, amely mellett a gazdaság szereplĞi optimalizálnak. Így létrejönnek a különbözĞ piacokon a keresleti és kínálati mennyiségek, melyek egyenlĞségét az árverezĞ árkorrekciók révén igyekszik elérni. A folyamat teljesen hasonló a próba-hiba módszerével (Makowski, Ostroy [1993]). Marshall elméletében megszabadul az árverezĞ figurájától. Bár írásai nem egyértelmĬek, modellje úgy rekonstruálható, mint amelyben a gazdaság szereplĞi már a fent említetteken túl mások preferenciáit, technológiáját is ismerik. Ez tulajdonképpen a piaci keresleti és kínálati függvények ismeretét jelenti (de Vroey [2003]). Marshall koncepciója a tökéletes informáltságot jelenti. Ez a feltevés a XX. század folyamán finomodott a neoklasszikus közgazdaságtanban. Beszélhetünk aszimmetrikus információról, ahol az egyik fél nem rendelkezik tökéletes informáltsággal. A racionális várakozások elmélete is azzal a feltételezéssel él, hogy a szereplĞk nem rendelkeznek az átfogó, piaci szintĬ változók ismeretével, bár annak becslésében nem is követnek el koncepciózus hibát. A neoklasszikus közgazdaságtan központi fogalma az egyensúly (teljesen hasonlóan a mechanikához). Ebben az állapotban a fent említett külsĞ adottságok mellett a gazdaság összes szereplĞje eléri célfüggvénye (profit-, ill. hasznosságfüggvény) maximumát, ami azt jelenti, hogy céljaik konzisztensek. Senki nem tesz erĞfeszítést a helyzet megváltoztatására. Az egyensúlytalansági helyzetekben a szereplĞk között van olyan, akinek nem sikerülhet a maximum elérése. Ez – tulajdonképpen magát a versenyt jelentve – olyan cselekedetekre ösztönzi Ğt, amelyek az egyensúly felé hajtják a gazdaságot, ahol a mozgás megáll. Az egyensúly egyben Pareto-hatékony állapot is (I. jóléti tétel): bárki helyzete csak úgy javítható, hogy más valakié romlik. A gazdaság elemzésére alkalmazott módszer a komparatív statika. A külsĞ adottságok megváltozása esetén a régi egyensúly megszĬnik nyugalmi állapot lenni. A szereplĞk megváltoztatják az új feltételeknek megfelelĞen keresett és kínált mennyiségüket a különbözĞ árukból, ami az alkalmazkodási folyamat lezárultával új egyensúlyba helyezi a gazdaságot. Az egyensúlytalansági helyzetek csak átmenetiek, elemzésük csak az egyensúly elérése szempontjából érdekes. Így az egyensúlytól való távolság, az annak eléréséhez szükséges idĞ sem képezik a vizsgálat tárgyát. „A mikroökonómia egyik központi megoldatlan problémája egy olyan kielégítĞ alkalmazkodási modell létrehozása, amely az


Fordulat egyensúlyhoz való konvergenciát a racionálisan viselkedĞ döntéshozó szereplĞk oldaláról magyarázza … Létezik egy általános feltevés, miszerint a racionális szereplĞk alkotta gazdaság az egyensúlyba tart, de nincs igazi elmélet arról, hogyan történik ez.” (F. M. Fishert idézi Schinkel [2001] 6. o. – saját fordítás). Az egyensúlyt középpontba helyezĞ megközelítéssel szemben ugyanazokat a kifogásokat emelhetjük, mint a próba-hiba módszer esetében: a körülmények gyors változása állandóan újabb alkalmazkodási folyamatot generál. Így az egyensúly viszonyítási pontként való kezelése elveszti értelmét. „A valóságban minden bizonnyal nem létezik a hosszú távú egyensúly állapota, mielĞtt a jelenlegi alkalmazkodási folyamat véget érne, a kiinduló adatok ismét megváltoznak és egy új kiegyenlítĞ folyamat kezdĞdik, mely a megoldás elĞtt megszakad, mert idĞközben újabb változás történik; így a létezĞ gazdaság mindig a mozgás állapotában van, a hosszú távú egyensúly sosem áll fel.” (H. Stackelberget idézi Schinkel [2001] 22.o. – saját ford.].

C.) Az osztrák iskola — Hayek A piaci szocializmussal és a neoklasszikus közgazdaságtannal szemben az osztrák iskola, konkrétan Hayek felfogása teljesen más. A gazdaságnak nincs egy objektív környezete. A verseny folyamata, a magasabb profit lehetĞségének ígérete fedez fel olyan új dolgokat, melyek erĞforrásként lesznek értelmezhetĞek. Ez a helyzet a termelés céljával, a szükségletekkel is: folyamatosan új igények bukkannak fel, melyek adott pillanatban nem is képezik a preferencia-rendezés részét. Így nem lehet tartósan egy listát felállítani sem a termelési tényezĞkrĞl, sem a termékekrĞl. A szereplĞk közül senki nem rendelkezik a gazdaságban társadalmi perspektívával: nem ismerik egymás lehetĞségeit, sem a piacon kínált mennyiséget vagy az átfogó piaci árat, sokszor egymásnak ellentmondó dolgokat feltételeznek valamirĞl. Nehéz is egy termék lehatárolt, minden egységet átfogó piacát értelmezni, mivel egy szereplĞ egy termék piacának csak töredékével szembesül, s az adott termékhez való viszonyulását befolyásolják a környezetében elérhetĞ helyettesítĞ termékek is. A termékek nem homogének: egy konkrét terméket lokális és idĞbeni jellemzĞi is megkülönböztetnek a többitĞl. Különösen igaz ez a termelĞeszközökre. Ráadásul ezek értéke azon technika részeként kerülhet megállapításra, melyben alkalmazzák. Más termékek esetében is létezhet többféle ár: alkalom nyílhat az idĞbeni és térbeni áreltérések kihasználására. Ez a termelĞket a jobb értékesítési lehetĞségek felkutatására ösztönzi. A szereplĞk csak nagyon korlátozott, részleges tudással rendelkeznek, mely a környezetükre terjed ki. Legtöbbször nem is lexikális, a központtal közölhetĞ tudást jelent, hanem a lehetĞségek kihasználásának helyi ismeretét, mellyel a tervezĞ egyébként sem tudna élni. Így Hayek szerint nem az egyének tudásának központba való összegyĬjtése a cél, hanem a központban jelentkezĞ „tudományos


Fordulat tudás” egyénekkel való közlésére, mely a legjobb módja azok gazdaságban való hasznosulásának. A tágabb gazdaságban történtekrĞl ugyanakkor a szereplĞk az árrendszer közvetítésében értesülnek. Ez az információs rendszer továbbítja, áramoltatja a gazdaság állandó változásának hatásait a szereplĞk között, melyek az egyéni látómezĞk átfedéseinek eredményeképpen terjednek szét. A termékek termelése az elmélyült munkamegosztás miatt ugyanis oly mértékben összefonódott, hogy szinte bármelyik termék árváltozása hatással lehet bármelyik termelésére. Így pl. a tervezĞ hiába változtatja meg egyik termék árát a próba-hiba folyamat keretében, ezen árváltozás más piacokra is hatással lesz. A gazdaság mozgása ugyanakkor nem csak véletleneknek, a külsĞdleges feltételek változásainak, hanem a vállalkozók tudatos, profitszerzésre irányuló keresési tevékenységének eredményei. „Entrepreneurship is a disequilibrium phenomenon” (Rosen [1997] 149. o.), vagyis a vállalkozóknak a neoklasszikus elméletben csupán akkor van aktív szerepük, ha a rendszerben valamilyen zavar miatt felbomlik az egyensúly: profitmaximalizáló tulajdonságuk ekkor aktivizálódik.9 Hayeknál ugyanakkor – az egyensúly fogalmának hiánya miatt is – ez állandóan jellemzĞ. A szereplĞket mindig saját érdekük „hajtja”. Cselekedeteiknek azonban nem szándékolt következményeik vannak, melyek mások számára megváltoztatják a lehetĞségeket, s Ğket is cselekedetekre ösztönzik. Így a rendszer állandóan mozgásban van. A verseny mint rivalizálás tehát egy dinamikus folyamatban kibontakozó tevékenység, melynek nincs nyugvó pontja. Az egyensúly hiánya és értelmezhetetlensége egyben azt is jelenti, hogy nem garantált mindenkinek „az adott körülmények melletti maximum”, a célok konzisztenciája. ElĞfordulhatnak „vesztesek” is. LehetĞség van profit elérésére is, szemben a neoklasszikus „zéró profit” feltevéssel. A jövedelem változatlansága szintén erĞs versenyzĞ tevékenységet feltételez, mint ahogy az aggregált mutatók változatlansága is jelentheti azt, hogy az addigi termelĞ helyére egy másik lépett be (Hayek [1945] és [1978]). Hayek szerint az ilyen decentralizáltan, kizárólag az egyénekre épülĞen mĬködĞ piac képes a legjobban (bár nem tökéletesen) elvégezni a racionális kalkulációt (koordinációt), melynek lényegét ezen megközelítés szerint félreértik mind a piaci szocialisták, mind a neoklasszikusok. ĝk ugyanis a külsĞ adottságként kezelt erĞforrások és igények összehangolásán munkálkodnak. „…a rendelkezésre álló erĞforrásoknak a különbözĞ felhasználási célok közti elosztása, ami a gazdaság voltaképpeni problémája … nemcsak nehézségi fokát, de jellegét tekintve is alapvetĞen különbözik a mérnöki problémáktól. … Egy egész közösség gazdasági tevékenységét irányító szerv problémája csak abban az esetben lenne hasonló a mérnök problémájához, ha a közösség különbözĞ 9 Érdekes, hogy míg a széles körben tanított egyensúlyelméletben kicsúcsosodó mikroökonómiában a vállalkozói aktivitás kivételes jelenség, addig az emellett tanított üzleti területeken a vállalkozó alkalmazkodó és cselekvĞ jellege kiindulópontnak számít. A profitkeresés tevékenységébĞl jól magyarázható az innováció is, míg a mikroökonómiában a technológia fejlĞdése sokszor külsĞdleges, bár endogénné tehetĞ.


Fordulat szükségleteinek fontossági sorrendje szilárdan és egyértelmĬen rögzítve lenne, s ez kielégítésük sorrendjét a költségektĞl függetlenné tenné.” (Hayek [1935a] 158159. o.).

Befejezés A fenti elemzés – reményeim szerint – meggyĞzĞen kimutatott néhány koncepciózus hasonlóságot a „neoklasszikus közgazdaságtan” és a piaci szocializmus elmélete között. Ezek talán azért is érdekesek lehetnek, mert a „szovjet blokk” összeomlása utáni idĞszakban közkeletĬvé váltak a tervgazdaság lehetetlenségérĞl, s a bármiféle gazdasági rendszert kizárólag piaci alapokon elképzelĞ gondolatok. Ez az adott hely és idĞ specifikumaival átitatott gyakorlati tapasztalatok fényében teljesen indokolt, ugyanakkor a „mainstream”, sokszor ideológiaként szolgáló elmélet szempontjából problémás. Különösen úgy, hogy a fĞsodorból – többek között a fenti gondolatok miatt – kiszoruló osztrák iskola megszĬnt a piac elméleti hátteréül szolgálni, s helyét a neoklasszikus közgazdaságtan vette át. Így a taglalt területeken „az” elmélet a valóságtól jobban elrugaszkodott absztrakciókkal él. Ez azonban nem teszi sokkal vonzóbbá a tervgazdaságokat, a gyakorlati tapasztalatok ugyanis meglehetĞsen jól illeszkednek a Hayek által kínált elméletbe.

Irodalom GAMBLE, A. [1996]: Hayek. The Iron Cage of Liberty. Cambridge: Polity Press, Blackwell Publishers. 50-74. o. HAYEK, F. A. VON [1935a]: Szocialista kalkuláció I.: A probléma természete és története. In.: Madarász, A. [szerk.]: Piac és szabadság. Válogatott tanulmányok. Budapest, 1995, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 157-178. o. HAYEK, F. A. VON [1935b]: Szocialista kalkuláció II.: A vita állása [1935] In.: Madarász, A. [szerk.]: Piac és szabadság. Válogatott tanulmányok. Budapest, 1995, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 179-202. o. HAYEK, F. A. VON [1945]: A tudás társadalmi hasznosítása. In.: Madarász, A.[szerk.]: Piac és szabadság. Válogatott tanulmányok. Budapest, 1995, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 241-252. o. HAYEK, F. A. VON [1978]: A verseny mint felfedezĞ folyamat. In.: Madarász, A.[szerk.]: Piac és szabadság. Válogatott tanulmányok. Budapest, 1995, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 302-311. o. HAYEK, F. A. VON [1982]: Kétoldalnyi képzelgés: a szocialista kalkuláció lehetetlensége. In.: Madarász, A. [szerk.]: Piac és szabadság. Válogatott


Fordulat tanulmányok. Budapest, 1995, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 203-210. o. LÁNCZI, A. [1990]: A racionalitás két útja. A kalkulációs vita az 1930-as években. In.: Világosság 11. 867-880. o. LANGE, O. [1936]: On the Economic Theory of Socialism I-II. In.: Kowalik, T. [szerk.]: Economic Theory and Market Socialism. Selected Essays of Oskar Lange. Hants, 1994, Edward Elgar, 252-290. o. LANGE, O. [1942]: The Economic Operation of a Socialist Society I-II. In.: Kowalik, T. [szerk.]: Economic Theory and Market Socialism. Selected Essays of Oskar Lange. Hants, 1994, Edward Elgar, 300-321. o. MAKOWSKI, L. ÉS OSTROY, J. M. [1993]: General Equilibrium and Market Socialism: Clarifying the Logic of Competitive Markets. In.: Bardhan, P. K. és Roemer, J. E. [szerk]: Market Socialism. The Current Debate. New York-Oxford : Oxford University Press 69-88. o. ROSEN, SHERWIN [1997]: Austrian and Neoclassical Economics: Any Gains From Trade? In.: Journal of Economic Perspectives. Vol. 11 [4]. 139-152. o. SCHINKEL, M. P. [2001]: Disequilibrium Theory. Reflections towards a Revival of Learning. Maastricht, University Press of Maastricht 1-34. o. VROEY, M. DE [2003]: Perfect Information à la Walras versus Perfect Information à la Marshall. In.: Journal of Economic Methodology, Vol. 10 [4], 465-492. o.


„A történelem emberi cselekvés, de nem emberi terv eredménye” Adam Ferguson Elster [2001], pp. 97.

Az egyéni cselekvések nem szándékolt következményeinek hatása az intézményfejlĞdésre10 A piac példájának elemzése

Szabó Zsolt

A

társadalmi intézmények11 kialakulásának és fejlĞdésének egy sajátos értelmezését mutatom be ebben az írásban, mely eltér a hagyományos institucionalista megközelítéstĞl, ugyanakkor jól kiegészíti azt. Arra törekszem, hogy felvázoljam mennyiben lehet módszertani individualista módon a szereplĞk cselekvéseibĞl, pontosabban a cselekvéseik nem szándékolt és nem uralt hatásaiból az intézmények létrejöttét, fejlĞdését, tulajdonságait magyarázni. A szemléletesség és jobb közérthetĞsége kedvéért mindezt a piac példáján szándékozom bemutatni, támaszkodva néhány jelentĞs közgazdász gondolataira, akik foglalkoztak a piaccal. A dolgozat a következĞ módon épül fel. ElĞször szót ejtek azokról a dilemmákról, amelyekkel a közgazdaságtannak napjainkban szembe kell néznie; utána kitérek a normák, szabályok magyarázatának institucionalista oldalára, mely részben választ ad a mai kérdésekre. Ezt követĞen foglalkozom az intézményi (vagy másképpen institucionalistának nevezett) iskolát kiegészítĞ és a dolgozat gerincének tekintett alternatív szemlélet bemutatásával. Ezek után megvizsgálom, hogy a piac kapcsán hogyan lehet mindezt alkalmazni, pontosabban: hogyan használták az egyéni cselekvések nem szándékolt következményeinek logikáját a közgazdasági elmélettörténetben; legvégül pedig igyekszem a továbbhaladás lehetséges útjairól szót ejteni.

Szeretném megköszönni Huszár Ákos hasznos és elĞremutató tanácsait, inspiratív kritikáit. Az intézmény szó kapcsán a következĞ definícióra támaszkodom: „a gazdasági és társadalmi életben érvényesülĞ társadalmilag is szentesített szabályokat, szokásokat, magatartási elveket és normákat nevezhetjük intézményeknek” (Bara – Szabó [2000], pp. 65.). 10 11


Fordulat A közgazdaságtan elĞtt álló akadályok MielĞtt bemutatom, hogy az elemzés szempontjából milyen feladatok állnak a közgazdaságtudomány elĞtt napjainkban, szeretném pár gondolat erejéig megvilágítani, hogyan is fejlĞdött az elmúlt több mint kétszáz év alatt a közgazdaságtan azon területe, mellyel az elemzés foglalkozik. A XVIII. század végén a közgazdaságtan még nem határolódott el a filozófiától, politikatudománytól, vagyis ahogy Richard Swedberg idézi John Stuart Millt: abban a korban „nem lehet valaki jó közgazdász, ha máshoz nem ért”12 (Swedberg [1990], pp. 142.). EbbĞl is adódott a gazdasággal foglalkozó tudomány politikai gazdaságtan elnevezése. Egy évszázaddal késĞbb azonban a marginalista forradalom következményeként a gazdasági elemzés matematizálódásával, az elvonatkoztatás és mikroökonómiai elemzés uralkodóvá válásával átalakult a helyesnek tartott megközelítés és a szlogen így módosult: „a jó közgazdász nem ért máshoz”13 (Swedberg [1990], pp. 142.). Egyúttal az 1890-es évektĞl, miután a természettudományok mintájára Marshall megalkotja az economics kifejezést, a politikai gazdaságtan kifejezés is lassan visszaszorul – s elindul a neoklasszikus közgazdaságtan korszaka (Hild [1997]). Mint Swedberg [1990] írja, a Homo Economicus képének megalkotásával egy haszon- és profitmaximalizáló, önérdekkövetĞ, tökéletesen informált és racionálisan cselekvĞ aktorra redukálódott az individuum, pozitívumként azonban az (absztrakt) elemzések elĞtt széles spektrum nyílt. Ez a meglehetĞsen egysíkú analitikus felfogás természetesen riadalmat keltett nemcsak a közgazdaságtudomány kritikusai, hanem mĬvelĞi körében is.14

12 A person is not likely to be a good economist who is nothing else (J. S. Mill, idézi Swedberg [1990], pp. 142.). 13 A person is likely to be a good economist who is nothing else (J. S. Mill, idézi Swedberg [1990], pp. 142.). 14 Max Weber a XIX-XX. század fordulóján igyekezett a politikai gazdaságtan történeti és a neoklasszikus közgazdaságtan absztrakciós megközelítésének elegyítésére, s a politikai gazdaságtan kifejezés mintájára a „socioeconomics” fogalom megalkotásával szintézisre törekedett, mely nyitva hagyta volna a kaput más területek elĞtt a közgazdaságtan felé, azonban nem sikerült próbálkozása. Olyannyira nem járt sikerrel, hogy például Talcott Parsons az 1930-as években éppen a közgazdaságtan imperializmusára hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva hogy a közgazdaságtan riasztó mértékben képes maga alá gyĬrni más, kevéssé formalizált diszciplinákat (Swedberg [1990]). Az elmúlt években sem került le a napirendrĞl a kérdés és rendszeresen lángolnak fel a viták a közgazdaságtannak a szociológiára való rátelepedésérĞl a szociológustársadalmon belül (Lakatos [2001]), 1992 nyarán pedig például az American Economic Review-ban lépett fel 44 neves közgazdász, akik kiáltványban fordultak az olvasóközönség és társaik felé, felhívva a figyelmet a mainstream közgazdaságtan egyszínĬségére, merevségére (http://tek.bke.hu/fordulat/ford92nyar.pdf).


Politikai gazdaságtan Ugyanakkor a XX. században az idĞ elĞrehaladtával a neoklasszikus közgazdaságtan nem tudott számos kérdésre feleletet adni, mert az újabb és újabb gyakorlati kérdések megválaszolásához túlságosan elvontnak, merevnek tĬnt (például gazdasági válságok elemzése, fejlĞdésgazdaságtani problémák, intézményi kérdések). Történtek természetesen kisebb-nagyobb reformok, változások, azonban nem sikerült új átfogó elméletnek a neoklasszikum helyébe lépnie. Így még ma is nyitott számos módszertani kérdés a közgazdaságtudományban, ezek közül a mondandó szempontjából a legfontosabbakat kiemelve: nem eldöntött, hogy mi a közgazdaságtani vizsgálatok tárgya; mennyire van szükség interdiszciplináris szemléletre; mi a bizonytalanság szerepe ill. az empíriának mi lehet a funkciója (elméletek igazolása vagy teóriák alkotása). EltérĞ gazdaság- és társadalomfilozófia felfogások állnak az egyes elméletek mögött, s másképpen viszonyulnak a matematikai eszköztárhoz is (Hild [2002]). A mainstream közgazdaságtant ért kritikák közül a jelen írás szempontjából releváns új intézményi iskolára szeretnék most csak kitérni, mely közelebb visz bennünket a nem szándékolt következmények koncepciójának megértéséhez.

Neoinstitucionalista intézményi magyarázat A neoklasszikus irányzat alapvetĞen egyetlen koordinációs formára koncentrál és egyetlen intézményt állított vizsgálata homlokterébe, mely nem más mint a piac. Erre az egyoldalúságra hívta fel a figyelmet többek között Polányi Károly, a piaci gazdasági rendszer gyakorlatban jelentkezĞ ellentmondásaira pedig Karl Marx és John Maynard Keynes. Az új intézményi iskola annyiban jelentett mást ezeknél a bírálatoknál, hogy a neoklasszikus eszköztárt alkalmazva, a tranzakciós költségek bevezetésével magyarázatot talált a piaci és hierarchikus formák létére és a köztük való váltásokra,15 a tulajdonformák sokszínĬségére.16 A neoinstitucionalista (új intézményi) vonal széles irányzatokat ölel fel, azonban egyvalamiben talán közös nevezĞre redukálhatóak, mely a továbbiakban fontos jelentĞséggel bír. Ez pedig nem más, mint az intézményi fejlĞdés szándékos, racionális volta. Az iskolába tartozó közgazdászok úgy látják ugyanis, hogy tudatos, racionálisan végzett cselekvések eredményeként alakulnak ki és változnak az intézmények. Néhány példával szeretném ezt illusztrálni a könnyebb érthetĞség kedvéért. Coase [1989] szerint például ott jelenik meg a hierarchikus (Coase esetében vállalati) koordináció, amikor a piaci adás-vétel költségei oly magasak, hogy Az érdeklĞdĞknek ajánlom az irányzat elindítójának tekintett és Nobel-díjjal kitüntetett Ronald Coase [1989] cikkét a vállalati és piaci koordináció megmagyarázásáról, mely még 1937-ben jelent meg. 16 Ezzel a tulajdonjogi iskola (Alchian, Demsetz, Pejovich stb.) foglalkozik, mely vonulat az új intézményi iskola körébe tartozik. 15


Fordulat érdemessé válik alá-fölérendelt formában áramoltatni a javakat-információkat. Némileg közelebb visz bennünket a címben megfogalmazott problémához a KRESZ története. Ha megnézzük a közlekedés menetirányának fejlĞdését Szabó [1994] alapján, akkor egy olyan jelenséggel találkozunk, amikor hosszú ideig tartó próba-szerencse játék után alakul ki a megfelelĞ oldali közlekedés, minek következtében a balesetek elkerülhetĞvé válnak. Minden szereplĞ, aki a többség által követett oldalon közlekedik, maga is hozzájárul a szabály megszilárdulásához. A racionalitás így evolutív módon szivárog be a helyes norma kialakulásába.17 Az új intézményi iskola érdemei közül a mi szempontunkból hármat szeretnék kiemelni. Egyrészt kiszélesítette a neoklasszikus eszköztárral elemezhetĞ intézmények körét, szem elĞtt tartva a racionalitás szempontját. Másik hozadéka, hogy statikus kereteken túl dinamikus szituációkat is képes vizsgálni. Végül közelebb vitt az egyéni cselekvések nem szándékolt következményeinek megértéséhez is, azonban arra nem volt képes, mert az egyéni viselkedést a racionalitás dimenziója mentén elemezte. Ezt a korlátot az egyéni cselekvések szélesebb elemzésére támaszkodva lehet feloldani.

Az egyéni cselekvések nem szándékolt és nem uralt következményei A cselekvések nem szándékolt okozatainak vizsgálatában támaszkodjunk Jon Elster gondolataira. A társadalom fogaskerekei címĬ munkájában, melyben életmĬvének legfĞbb eredményeit összegzi, külön fejezetet szentel a témának (Elster [2001]). E fejezet fĞ gondolatainak rövid bemutatására szeretnék itt kitérni. Elster az egyes individuumok cselekvését vágyak és lehetĞségek eredĞjeként értelmezi. A vágyak az egyén preferenciáiból származnak, s ezen vágyak elérését szolgálják a cselekvések. A vágyaknak azonban korlátként határt szabnak a lehetĞségek. A cselekvések hatásait boncolva Elster három lehetséges következményre mutat rá. Egyrészt beszél a cselekvés szándékolt eredményérĞl. Például aki szomjas és vizet iszik, megszabadul a szomjúságtól. Egy másik potenciális következmény, hogy elĞre nem szándékolt módon változhatnak a vágyak. Erre szolgálnak példaként a káros szenvedélyek. Amikor például valaki alkoholra vagy nikotinra vágyik és megkapja, vágyai is átalakulnak közben: késztetést érez egy újabb pohár italra illetve egy újabb szál cigarettára, mely huzamosabb idĞ alatt függĞséghez vezethet el. Végül harmadik következmény lehet a lehetĞségek megváltozása. Ugyanezeknél a példáknál maradva az ivászat-dohányzás csökkenti a más javakra fordítható pénzt, de az egészséget is megterheli, miáltal más tevékenységek elvégzése válik nehezebbé. A második és 17 A lassan kikristályosodó és minden fél által betartott szokás, norma kialakulását fel lehet gyorsítani kényszerrel, egy felsĞ hatóság erejével, rendeleti úton is (Szabó [1994]), hiszen pl. a KRESZ szabályainak egységesülését is felülrĞl megszervezve egységesítették és tették ezáltal követendĞvé a balesetek elkerülése érdekében.


Politikai gazdaságtan harmadik esetben (vágyak és lehetĞségek változása) a nem szándékolt hatás magát a cselekvĞt érinti közvetlenül. Elster foglalkozik a többszereplĞs, közösségi-társadalmi esettel is, mely még közelebb visz eredeti célunkhoz. Ilyen közösségi példája a választásokon való részvétel. Amennyiben nagyon valószínĬnek látszik, hogy az egyik jelölt vesztésre áll, egyesek úgy vélhetik (egyébként teljesen racionálisan), hogy az Ğ szavazatuk nélkül is realizálódik a prognózis. Ha azonban többen vélekednek így és sokan nem mennek el szavazni, akár váratlan eredmény is születhet. Elster másik példája az ún. pókháló-modell, mely tipikusan gyakran fordul elĞ a mezĞgazdaságban, ahol a következĞrĞl van szó. Tegyük fel, egyik évben aszály miatt kevés burgonya terem és ezért felmegy az ára. Ezt látván a termelĞk következĞ évben sok burgonyát akarnak és fognak ültetni, mert nagy haszonnal kecsegtet a fokozott termelés. Viszont a sok termés miatt túlkínálat alakul ki, s alacsonyan lehet csak eladni a burgonyát, így rákövetkezĞ évben kevesen foglalkoznak a termelésével, miáltal hiány lesz és ismét felszökik a burgonyaár. A folyamat újra indul, s ciklikusan ismétlĞdik. Hasonló a helyzet, amikor mindenki egyszerre akarja kivenni a pénzét a bankból, hisz végül lehet hogy mindenki elveszti a bankbetétjét. A pókháló-modell szerint az egyensúlyi állapothoz való konvergencia illetve az attól való fokozatos távolodás is elképzelhetĞ. Ugyancsak többszereplĞs példa, amikor a munkaadók bércsökkentéssel akarják a költségeiket csökkenteni. Ha elég sokan lépnek így, a vásárlóerĞ drasztikus csökkenése révén az értékesítés válhat kritikussá. Az itt felsorolt példákban alapvetĞen sokan járnak pórul. Más esetekben azonban nem várt pozitív hatásokkal járnak a cselekvések. Amikor a játszótéren játszogató gyermekekre a közelükben álldogáló szüleik vigyáznak, a szülĞk egyúttal mások gyerekeit is szemmel tartják, miáltal minden csöppségre több figyelĞ szempár jut, s nĞ a kicsik biztonsága. Itt gyakorlatilag pozitív externáliát élvez minden gyerek. Elster egy másik példájában a fogyasztási szokások bĞvülése révén munkalehetĞség adódik az álláskeresĞk körében. Teljesen más vetülete jelenik meg a nem szándékolt következményeknek, amikor a társadalmi kohézió magyarázatait keressük, melyre Elster az esĞtánc kapcsán világít rá. Az esĞzések érdekében járt közös tánc természetesen nem eredményez esĞt, ugyanakkor egy nagyon fontos következménnyel jár: erĞsíti a közösség összetartozását. Ha céljában el is tér az esĞtánctól, a templomba járás más civilizációkban eredményében ugyanaz: a hívĞk közti kohéziót fokozza. A negatív és pozitív következményektĞl elválasztva térek ki arra az esetre, amikor a nagyobb idĞtáv miatt nem a cselekvĞt vagy korosztályát, hanem mindenképpen egy másik generációt érint a hatás. Amikor sok szülĞ érzi úgy, hogy érdemes gyermeket vállalni, hogy legyen aki gondoskodik majd róluk idĞsebb korukban, akkor éppen a megnövekedett létszám miatt lesz nehéz az utódoknak késĞbb a választott oktatási intézménybe bekerülni és megfelelĞ álláshoz jutni. A cselekvések nem szándékolt következményeit azért mutattam be ennyi példán keresztül, hogy alátámasszam azt az állítást, miszerint kikerülhetetlen


Fordulat jelentĞséggel bír számos társadalmi jelenség értelmezése kapcsán. Az írásban bemutatásra kerülĞ eljárás eleget tesz a módszertani individualizmus feltételének, mert az egyes individuumokból indul ki a társadalmi jelenségek megmagyarázása kapcsán (Orthmayr [1997]). Emellett ez a megközelítési mód nem követeli meg a cselekvĞktĞl a teljes racionalitást, a tökéletes informáltságot, vagyis sokkal realisztikusabb, mint az ezeket szinte szentírásként alkalmazó neoklasszikus dogma. Ráadásul a véletlen szerepét sem zárja ki, a statikus szemlélet mellett (helyett) inkább a dinamikus megközelítésre épít, mely így még életszerĬbbé teszi. Az egyéni cselekvések nem szándékolt következményeinek az intézményekre gyakorolt hatását, az elsteri és institucionalista koncepció szintézisét a következĞ pontban a piac példáján szeretném bemutatni.

A piac megközelítése az elmélettörténetben A cselekvések nem szándékolt következményinek értelmezése nem is áll oly távol a közgazdaságtantól, mint elsĞre gondolnánk. Ha csak a piac magyarázatát nézzük, már ezen a kis szegmensen is számtalan gondolat interpretálható úgy, amely a piacot a cselekvések véletlen következményeként ragadja meg. Két blokkra bontva mutatom be a piac elemzését, s a választóvonalat az adja, miszerint mennyire kedvezĞen látják a piac szerepét az egyes szerzĞk. Emellett egy másik tagolás is alkalmazható az elemzés kapcsán, miszerint a piac kialakulására vagy pedig mĬködésére koncentrál az adott elmélet. ElsĞként Adam Smith (1723-1790) piacfogalmával szeretnék foglalkozni. Ahogy Hild [2002] megjegyzi, a skót morálfilozófus munkáiban megtalálhatóak az egyéni cselekvések nem szándékolt következményeire építĞ magyarázatok alapjai. A gazdagság forrása Smithnél a munkamegosztásból ered. Vállalati, modern terminológiával élve mikroszinten óriási differencia jelentkezik a céhes termelési mód és a munkamegosztást alkalmazó manufaktúra termelése során.18 Nemzetgazdasági szinten is hatalmas elĞnyre tehet szert az a nemzet, amely képes iparát manufaktúrákra építeni és képes bekapcsolódni a világkereskedelembe (Smith [1992]).19 Mivel ennyire hasznos a munkamegosztás, Smith igyekszik megkeresni ennek az okát is. „A munkamegosztás, amelybĞl olyan sok mindenféle elĞny származik, nem az elĞrelátó emberi bölcsesség szüleménye, nem úgy jött létre elsĞsorban, Smith példája szerint egy tízfĞs céhben naponta fejenként talán húsz, de lehet hogy csak egy gombostĬt tudnak elĞállítani, míg egy manufaktúrában, ahol mindenki csak egy-egy gyártási fázist végez, 48 000 lehet az egy fĞre esĞ teljesítmény (Smith [1992]). 19 A mezĞgazdaságban nem nyílik mód ágazaton belüli munkamegosztásra, mert az iparral szemben sokkal jobban függ a természeti adottságoktól, egy-egy idĞszakban többnyire kötött, hogy milyen munkafázist kell végezni, végezetül kevésbé lehet a munkafázisok közti áttérési idĞt csökkenteni (Smith [1992]). 18


Politikai gazdaságtan hogy az ember céltudatosan törekedett volna a munkamegosztás révén elérhetĞ általános jólét felé, hanem egy az ember természetében rejlĞ hajlamnak a szükségszerĬ, de csak lassú fokozatossággal érvényesülĞ következménye, amelynek a kiterjedt jólétet fakasztó hatását nem láthatta elĞre: ez a hajlam a cserélgetésre, cserekereskedelemre, vagyis arra való hajlam, hogy az ember az egyik jószágot más jószágra váltsa át” (Smith [1992], pp. 23.). Ez a tulajdonság csak az emberre jellemzĞ vonás, az állatvilágban nem érvényesül. Az egyes individuumoknak azonban nem elsĞdleges érdeke a piac általi mások gazdagodása, „minden ember természeténél fogva elsĞsorban és fĞképp magáról való gondoskodásra hajlik, és mivel inkább alkalmasabb arra, hogy magára viseljen gondot, mint hogy bármely más személyre, helyes és jogos, hogy ez így legyen. Ennélfogva minden ember sokkal mélyebben érdekelt mindabban, ami közvetlenül érinti Ğt magát, mint bármiben, ami bármely más embert érint” (Smith [2002], pp. 540). Ilyenformán Smithnél a gazdagságot hozó piac az egyéni szintre jellemzĞ önzések és az ebbĞl fakadó csere nem szándékolt következménye. Bernard Mandeville (1670-1733) hasonlóan üdvözítĞleg tekint a piaci folyamatokra, azonban azokat SmithtĞl eltérĞen vezeti le. Míg Smith a cserehajlam, az önzés alapján jut el a piachoz, addig Mandeville szerint csalás, bĬn tartja egyben a társadalmat, sĞt továbbmegy: „a bĬn a jólét alapja” (Mandeville [2002], pp. 76.). Szükségesnek tartja, hogy ezek jelen legyenek, s a paradoxont azzal indokolja, hogy az önzés, irigység, hivalkodás, fényĬzés, pazarlás stb. nélkül a tisztességes kereskedelem miatt az emberek nem üzletelnének, s megszĬnne a termelĞ munka is (Mandeville [2002]). Friedrich A. von Hayek (1899-1992) – aki szintén piacpárti – a racionális gazdaság megszervezése kapcsán találkozik a tervezés problémájával, melybĞl végül levezeti a piac prioritását. Az igazán érdekes és számunkra fontos azonban az, hogy hogyan jut el a piac preferálásáig. Hayeknél a tervezés a „rendelkezésünkre áll erĞforrások allokációjával kapcsolatos, egymással összefüggĞ döntések komplex rendszerét jelenti” (Hayek [1995], pp. 242.), s ez alapján minden gazdasági tevékenység tervezésnek számít. Felveti a tervezés megfelelĞ szintjének kérdését. A központi, centralizált terv alapján történĞ koordináció és a nagyszámú, egymástól elkülönült egyénekre összpontosító, decentralizált tervezés (vagyis a piac) mellett a köztes forma lehetĞségét említi még, ahol a tervezés monopóliumok szintjén zajlik. Hayek nem tartja megfelelĞnek az elsĞ és utolsó típust, mert a gyakran felmerülĞ, finom korrekciókra képtelennek bizonyulnak a valamilyen szinten centralizált rendszerek. A decentralizáció ezzel szemben biztosítja, hogy „a hely és idĞ szabta konkrét körülményeket a döntésnél felhasználják” (Hayek [1995], pp. 246.). Számtalan esemény hat a döntéshozatalra, azonban a mérlegelés során tisztában kell lenni az információk beszerzésének és feldolgozhatóságának korlátozottságával. Ezt a problémát az ármechanizmussal lehet áthidalni Hayek szerint, mely kapcsolatot


Fordulat teremt és közvetít a gazdasági szereplĞk között. ElĞnye abban rejlik, hogy nem igényel központi koordináló szervet, hanem magától mĬködik, a kereslet-kínálat szabályai alakítják a folyamatokat. Az ármechanizmus nemcsak egymással közvetlenül kapcsolatban lévĞ szereplĞk között közvetít, hanem képes az információkat áttételes kapcsolatok során is megĞrizni. „Az egész nem azért viselkedik egységes piacként, mert bármelyikük is át tudná tekinteni a terepet, hanem mert a korlátolt egyéni látómezĞk annyira átfedik egymást, hogy a számos közvetítĞn keresztül a fontos információ mindenkihez eljut” (Hayek [1995], pp. 248.). A piaci ármechanizmus annyira gördülékeny például egy keresleti igény, fogyasztói szokás változása kapcsán, hogy „mondjuk egy nyersanyag szĬkössége esetében, anélkül, hogy egyetlen utasítást ki kellene adni, annak ellenére, hogy a dolog okát csak néhány tucat ember ismeri, emberek tíz és tíz ezrei, akiknek kilétét több hónapi kutatással sem lehet kideríteni, elkezdik az adott nyersanyagot, illetve a belĞle készült termékeket takarékosabban használni; vagyis a megfelelĞ irányba mozdulnak el” (Hayek [1995], pp. 248.). Az ármechanizmus, melyrĞl Hayek rajongva ír, „nem tudatos emberi alkotás” (Hayek [1995], pp. 249.), hanem „egyike azoknak a formációknak, amelyek használatát az emberiség miután felfedezte, meg is tanulta (noha máig nem tökéletesen) anélkül, hogy megértette volna” (Hayek [1995], pp. 249.). Az osztrák iskola evolucionista szemlélete mutatkozik meg ebben a gondolatban, illetve Alfred Whithead Hayek által idézett soraiban is: „Teljesen hibás a tankönyvekben […] hangoztatott közhely, hogy mindenben az egyre tudatosabb cselekvésre kell törekedni. Épp ennek fordítottjára van szükség. A civilizáció elĞrehaladását az jelzi, hogy egyre több az olyan fontos mĬvelet, amit anélkül tudunk végrehajtani, hogy gondolkoznunk kellene rajta” (Hayek [1995], pp. 249.). Hayek az idĞ intézményeket rostáló és azokat megerĞsítĞ szerepének feltételezésével tekint vissza, s ez alapján racionálisnak tartja a piac kialakulását. Azonban a folyamat során úgy épül be a társadalmi intézményrendszerbe és anélkül gyökeresedik meg a piac, hogy az ármechanizmus igazi értelmével valaha is tisztában lettek volna a történelemben (Hayek [1995]). Karl Marx (1818-1883) az elsĞ a sorban, akit a piac kritikusai között mutatok be. Két írását tekintem át, hogy bemutathassam, hogyan is jelenik meg munkásságában a piac mint nem szándékolt cselekvések eredménye. Itt rögzítem, hogy Marxnál a piac egyrészt mint intézmény jelenik meg nem szándékolt következményként, másrészt a piacnak a minĞségi vonásai származtathatók egyéni cselekvések nem szándékolt eredményeibĞl. A kapitalista, piaci keretek között végzett munka megnyomorító hatásairól számtalan helyen találkozhatunk a marxi életmĬben. Az elidegenült munka címĬ írásában ennek filozófiai oldalát tanulmányozza Marx, A Kommunista Párt


Politikai gazdaságtan kiáltványa címĬ20, Engelsszel közösen írt programjában pedig politikai

vonatkozásait járja körbe. ElĞbbi írásában a kapitalista termelési mód empirikus elemzése során vezeti le, hogy a munkás a munkavégzés során annál olcsóbb munkaerĞvé válik, minél több terméket állít elĞ, s a „dolgok világának értékesedésével egyenes arányban nĞ az emberek világának elértéktelenedése” (Marx [1967], pp. 83.). Mindez nem szándékolt eredménye a munkavégzésnek. A munkás nem csak a munkájának termékével nem rendelkezik, de még a termelési javakat sem mondhatja magáénak. „Minél inkább kidolgozza magát a munkás, annál hatalmasabb lesz az idegen, tárgyi világ, amit magával szemben létrehoz, annál szegényebb lesz Ğ maga, az Ğ belsĞ világa, annál kevesebb lesz az Ğ sajátja. Ugyanígy van a vallásban. Minél többet helyez az ember az istenbe, annál kevesebbet tart meg önmagában. A munkás beleteszi az életét a tárgyba; de az immár nem az övé, hanem a tárgyé” (Marx [1967], pp. 84.). A közgazdaságtan hibája, hogy nem veszi észre a munkás és a termelés közti viszonyt. „Persze; a munka csodás mĬveket termel a gazdagoknak, de kifosztottságot termel a munkásnak. Palotákat termel, de a munkásnak odúkat. Szépséget termel, de a munkásnak megnyomorodást. Gépekkel helyettesíti a munkát, de a munkások egy részét barbár munkára veti vissza, másik részét pedig géppé teszi. Szellemeket termel, de a munkásnak ostobaságot, kretinizmust termel” (Marx [1967], pp. 85.). Az elidegenülés elsĞ fázisa az elĞbb bemutatott termelés eredményétĞl való elidegenülés. A második dimenzióban a munkavégzĞ a termelés folyamatától idegenül el: „boldogtalannak érzi magát, nem fejt ki szabad fizikai és szellemi energiát, hanem fizikumát sanyargatja és szellemét tönkreteszi. […] Munkája ennél fogva nem önkéntes, hanem kényszerĬ, kényszermunka” (Marx [1967], pp. 86.). A munkavégzés eredményeként „[…] az ember már csak állati funkcióiban – evés, ivás és nemzés, legfeljebb még lakás, ékesség stb – érzi magát szabadon tevékenynek, emberi funkcióiban pedig már csak állatnak” (Marx [1967], pp. 86.). A folyamat harmadik lépéseként „az elidegenült munka az öntevékenységet, a szabad tevékenységet eszközzé fokozza le” (Marx [1967], pp. 89.) így az ember önmagától, nembeli lényétĞl is eltávolodik, s legvégül az egymástól való elidegenülés is végbemegy. Marx mindezt a folyamatot a kapitalista, piaci termelésbĞl vezeti le, s a piac elnyomorító hatását a munkán keresztül ragadja meg. A piac másik nem szándékolt következménye, hogy létrejön egy elsteri értelemben vett társadalmi rend, amelyben a termeléshez való viszony alapján tagozódnak az emberek. Smithhez hasonlóan Marxnál is központi elem a munkamegosztás, azonban a smithi horizontális munkamegosztást Ğ vertikálisra cseréli fel. Míg Smith felfogásában a munkamegosztás a gazdagság forrása, addig Marx a másik irányba mozdul el és életmĬvében az elidegenedés fĞ mozgatójává válik a munka megosztása.

20

A köztudatban A kommunista kiáltvány név ismerĞsebb talán.


Fordulat Néhány évvel késĞbb, 1848-ban született és Engelsszel írt politikai munkájából csak két elemet emelnék ki, hogy kiegészítsem a fentebb írtakat. Az egyik Elster azon gondolatához kapcsolódik, ahol a cselekvés hatását szétbontja szándékos eredményre és nem szándékolt következményre. Marxnál és Engelsnél ez a következĞ különleges társadalmi metszetben jelenik meg. Írásuk szerint a feudalizmust a burzsoázia és a proletariátus szövetsége döntötte meg és alakította ki a gazdasági-társadalmi rend, a kapitalizmus alapjait. Itt annyit szeretnék csupán leszögezni, hogy Marx és Engels osztályelméletébĞl adódóan osztályfüggĞ elemként jelenik meg a piacgazdaság értelmezése. A burzsoázia számára azt jelenti, amit szerettek volna megvalósítani, vagyis bĞvülĞ piacokat, szélesedĞ kereskedelmet, egyre kiterjedtebb termelést és halmozódó vagyonokat. A munkásság azonban a piaci rend azon eredményeibĞl részesül, melyre nem vágyott, vagyis egyre nehezebb és értéktelenebb munkát, munkától való elidegenülést hozott számára a kapitalizmus (Engels – Marx [1980]). A másik gondolat, amit a piaci rendszer egyensúlyáról mondanak: „A polgári viszonyok túl szĬkké váltak, nem képesek befogadni a gazdagságot, melyet maguk termeltek” (Engels – Marx [1980], pp. 47.). A burzsoázia óriási termelĞbázist állít elĞ, de nem ura ennek, nem tudja annak kilengéseit korrigálni, így két lehetĞség kínálkozik számára a termelés biztosítására: vagy a termelĞerĞk pusztítása, vagy pedig a piac bĞvítése - s mindeközben nem szándékolt következményként hozzájárul osztályellenfele, a proletariátus megerĞsödéséhez (Engels – Marx [1980]). ElĞbbibĞl, a termelĞerĞk pusztításából, az elsĞ világháborúból vezeti le például John Maynard Keynes (1883-1946) A békeszerzĞdés gazdasági következményei címĬ könyvében azt a folyamatot, mely a javak háborús célú radikális felhasználása révén végül a munkásosztály eszméléséhez vezet el, melynek következményeként nagyobb részt kíván az elĞállított javakból (melybĞl azt megelĞzĞen nem nagyon részesült), s véget érhet több évszázados szenvedése (Keynes [1991]). Ugyanakkor a piaci torzulások, az elégtelen kereslet (mely szintén egyéni cselekvések nem szándékolt és nem uralt következménye!) miatt preventív eszközként az állami szerepvállalást javasolja a kereslet fenntartása és stabilizálása érdekében (Keynes [1965]). Keynesnél azonban nem szabad elfeledni, hogy Ğ alapvetĞen mégiscsak piacpártinak számít, s csupán a piac korrekcióját tartja szükségszerĬnek, de elutasítja annak radikális átalakítását, esetleg felszámolását (Szabó [2003]). Marx és Engels második lehetséges forgatókönyvérĞl, vagyis a piac bĞvülésérĞlbĞvítésérĞl (s ennek nem szándékolt következményeirĞl) értekezik szemléletesen Polányi Károly (1886-1964). Polányi „ördögi malom”-ként aposztrofálja (Polányi [1997], pp. 45.) az önszabályozó piacot, amely a piaci árak alkalmazása révén, mindenféle beavatkozás nélkül képes gazdasági rendszert megszervezni – de


Politikai gazdaságtan amelyet egyben az „egyszerĬ emberek életének katasztrofális szétzilálódása kísér” (Polányi [1997], pp. 45.).21 A piacosodás filozófiája, a piac térnyerésének folyamata a liberális filozófiából, a fejlĞdésbe vetett hitbĞl eredt, s egészen a XVIII. századig lehet visszavezetni. A szabadság eszméjének terjedésével a „spontaneitásba vetett emocionális hittĞl vezérelve félrelökte a változással kapcsolatos köznapi attitĬdöt” (Polányi [1997], pp. 45.), miszerint egy irányítatlan változási folyamatot, ha túl gyorsnak ítélünk meg, a társadalom jólétének megóvása érdekében, amennyiben lehet, le kell lassítani. Így „misztikus könnyedséggel” (Polányi [1997], pp. 45.) sikerült a társadalomba észrevétlenül beletáplálni, hogy a gazdasági fejlĞdés bármilyen fajta társadalmi következményeit elfogadja. Azonban a piac elĞtti akadályok lebomlásával ördögi malom indult el: a gazdaság egyre szélesebb területekre igyekezett betörni, s nem egy akart lenni a gazdaság koordinációs formái közül (a Polányi által említett reciprocitás és redisztribució mellett), hanem prioritást akart szerezni magának. A piac végül a társadalom felett is igyekezett átvenni az irányítást, s megpróbált a társadalom struktúráinak mélyére hatolni, roncsolni azokat (Polányi [1997]). A piacosodás hatásai az egyének piacpárti, ármechanizmust használó cselekedeteinek nem szándékolt következményeként értelmezhetĞk Polányinál. Ezen nem szándékos hatások ellen azonban a társadalom tudatos védekezĞ lépésekkel válaszol. A piac terjedése és a meginduló ellenmozgás egyidejĬleg zajlik. Ez az ellenmozgás azonban „több volt, mint a társadalom szokásos védekezĞ reakciója a változásra. Egy olyan felfordulásra adott reakció volt ez, amely megtámadta a társadalom szövetét” (Polányi [1997], pp. 167.) Ezzel Polányinál a nem szándékolt következményekre adott válasz tudatos cselekvést jelent, azonban a tudatos lépés kiváltó oka nem más, mint olyan cselekvés, mely nem szándékolt hatásokkal jár.

Összegzés és kitekintés A piac kapcsán tárgyalt különféle felfogásokat táblázatba is lehet rendezni, ahol az egyik felosztást az adja, hogy piacbarát vagy piackritikus az adott szerzĞ; a másik skála pedig azt méri, hogy a piacot nem szándékolt következményként képzeli el vagy pedig a piaci mechanizmusok mĬködésére koncentrál inkább.

21

Polányi is számos esetben osztályelméletben gondolkodik írásaiban.


Fordulat A piac megközelítése az egyéni cselekvések nem szándékolt következményeiként a piac megítélése pozitív negatív a piac mint egyéni cselekvések nem szándékolt eredménye

Smith Hayek

piaci keretekbe ágyazott egyének cselekvéseinek nem szándékolt következményei

Mandeville Keynes

Marx

Marx Keynes Polányi

Az elsĞ mezĞbe Smith és Hayek kerül, mert a piacot egyének cselekvéseinek eredĞjeként látják és kedvezĞnek tartják a piaci rendszert. Mandeville eggyel lejjebb foglal helyet, mert Ğ már eleve piaci folyamatokból indul ki. Ide soroltam Keynes-t is, mert nem csak piackritikus, hanem alapvetĞen reformer szellemben nyúl a piachoz, s csupán annak hibáit igyekszik kijavítani. Ugyanakkor elhelyeztem Keynes-t a piackritikusok között is, mégpedig az alsó sorban, mert piaci bírálatait az egyensúlytalanságokat okozó szereplĞk felé intézi. Polányi helye egyértelmĬbbnek látszik a tárgyaltak szerint. Marx azért kerül kettejük mellé, mert a korábban részletesebben bemutatott munkamegosztásból vezeti le az elidegenedés gondolatkörét, a proletariátus izmosodását. Emellett önálló helyet is elfoglal, ha felidézzük azt a gondolatát, miszerint a burzsoá és proletár osztályok a feudalizmus megdöntését közösen hajtották végre, azonban a proletárok a kommunizmus elérését tartják végsĞ céluknak (Marx [1980]). A táblázatban elfoglalt pozíciók alapján látható, hogy Keynes-t és Marxot két cellába is beosztottam, s egy esetben ugyanarra a mezĞre kerültek. Ez az eredmény azon nézeteknek szolgálhat támaszul, akik Marx és Keynes között keresnek közös vonásokat. Említést tettem arról, hogy kitérek az írás végén a lehetséges továbbhaladásra is. Véleményem szerint a nem szándékolt következmények alkalmazása a következĞ szempontok miatt lehet hasznos a közgazdaságtanban. Egyrészt rendkívül jól képes módszertani individualista alapokon nyugodva kezelni és leírni a tömegfolyamatok, társadalmi jelenségek területét érintĞ problémákat. Másrészt a racionalitás és tökéletes informáltság feloldásával valószerĬbb, kevéssé absztrakt, mint a neoklasszikus megközelítések. Harmadrészt képes dinamikus folyamatok, szituációk leképezésére a neoklasszikus felfogás ceteris paribus metódusát felváltva. Negyedik vonásként rendkívül komplex, összetett gazdasági és társadalmi folyamatok modellezésére is alkalmazható; s ötödik szempont, hogy a spontán folyamatok, véletlen szerepe, az evolutív fejlĞdés is összhangban áll vele.


Politikai gazdaságtan A piac elemzése reményeim szerint segített közelebb juttatni az olvasót eme módszerhez. Természetesen nem csak a piac elemezhetĞ így, hanem különféle pszichológiai eredetĬ jelenségek kollektív szinten jelentkezĞ következményei (úgy mint valutaválságok, gazdasági válságok Elster, Keynes logikája alapján), szociológiai kérdések (például a szegénység Polányira támaszkodva), politológiai fogalmak (mint például Marxra gondolva osztálykonfliktus, forradalom), a piac fejlĞdésének gondolatát továbbpörgetve pedig a gazdasági növekedés, vagy akár a nem unilineáris fejlĞdés is (elég Smith-re utalni itt). A már idézett John Stuart Mill szerint a politikai gazdaságtan a következĞképpen definiálható: „az a tudomány, amely a gazdaság termelése érdekében kifejtett együttes emberi cselekvésébĞl származó társadalmi jelenségek törvényeit állapítja meg, de csak annyiban, amennyiben e jelenségek más dolgok elérésére vonatkozó törekvések következtében nem módosulnak” (Mill [2002], pp. 559). Úgy gondolom ez a tág megfogalmazás nem mond ellent az egyéni cselekvések nem szándékolt következményeinek felkarolásával és szélesebb körben való alkalmazásával.

Irodalom BARA ZOLTÁN – SZABÓ KATALIN (szerk.) [2000]: Gazdasági rendszerek, országok, intézmények. Bevezetés az összehasonlító gazdaságtanba, Aula COASE, RONALD [1989]: A vállalat természete. In: Szemelvények a vállalat-

gazdaságtan tanulmányozásához, MKKE Vállalat-gazdaságtan Tanszék, pp. 31-40.

ELSTER, JON [2001]: A társadalom fogaskerekei, Osiris Kiadó, Budapest ENGELS, FRIEDRICH - MARX, KARL [1980]: A Kommunista Párt kiáltványa, Kossuth Könyvkiadó – Kárpáti Könyvkiadó, Budapest – Uzsgorod VON [1995]: A tudás társadalmi hasznosítása. In: Hayek, F. A. [1995]: Piac és szabadság, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, pp. 241-252.

HAYEK, FRIEDRICH A.

HILD MÁRTA [2002]: A közgazdaságtan módszertanáról. In: Bekker Zsuzsa

(szerk.) [2002]: AlapmĬvek, alapirányzatok, Aula Kiadó, pp. 529-538.

HILD MÁRTA [1997]: A marxi elmélet „újrafelfedezésének” története. A modern közgazdaságtan és a marxi elmélet kapcsolatáról. In: Eszmélet 97/34.

szám, http://eszmelet.tripod.com/34/ivanne34.html

KEYNES, JOHN MAYNARD [1991]: A békeszerzĞdés gazdasági következményei, Európa, Budapest


Fordulat KEYNES, JOHN MAYNARD [1965]: A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete (fordította: ErdĞs Péter), Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest LAKATOS LÁSZLÓ [2001]: Mi a baj a szociológiával, és hogyan nem kéne rajta segíteni? In: Szociológiai Szemle 01/3. pp. 78-109. MANDEVILLE, BERNARD [2001]: A méhek meséje avagy magánvétkek-közhaszon. In: Bekker Zsuzsa (szerk.) [2002]: AlapmĬvek, alapirányzatok, Aula

Kiadó, pp. 72-76.

MARX, KARL [1967]: Az elidegenült munka. In: Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-bĞl In: Marx és Engels MĬvei 42. kötet, pp. 82-94. MILL, JOHN STUART [2002]: A politikai gazdaságtan definíciójáról és annak sajátos kutatási módszerérĞl (részlet). In: Bekker Zsuzsa (szerk.) [2002]:

AlapmĬvek, alapirányzatok, Aula Kiadó pp. 555-559.

ORTHMAYR IMRE [1997]: Módszertani individualizmus. In: Szociológiai Szemle,

1997/ 3. pp. 3-31.

POLÁNYI KÁROLY [1997]: A nagy átalakulás, Mészáros Gábor kiadása, Budapest SMITH, ADAM [1992]: A nemzetek gazdagsága. E gazdagság természetének és okainak vizsgálata, Közgazdasági és Jogi könyvkiadó, Budapest SMITH, ADAM [2002]: Az erkölcsi érzelmek elmélete (részletek). In: Bekker

Zsuzsa (szerk.) [2002]: AlapmĬvek, alapirányzatok, Aula Kiadó, pp. 539545.

SWEDBERG, RICHARD [1990]: Socioeconomics and The New 'Battle of the Methods': Towards a Paradigm Shift. In: The Journal of Behavioral

Economics, Summer pp. 141-154.

SZABÓ KATALIN [1994]: Az elsĞbbségadástól a számítógép-billentyĬzetig. Intézmények, konvenciók, közgazdaságtan. In: Közgazdasági Szemle

94/4. pp. 298-312.

SZABÓ ZSOLT [2003]: Párhuzamos életrajzok? Keynes és Coase. In: Fordulat

Különszám, tavasz, pp. 16-32.

In: http://tek.bke.hu/fordulat/ford92nyar.pdf


A pénzfogalom elmélettörténeti fejlĞdése az egyszerĬ mennyiségi pénzelmélettĞl a pénzsemlegességig Kürthy Gábor

A

közgazdaságtan huszadik században megszilárdult elmélete, amire main stream vagy neoklasszikus iskolaként szoktunk hivatkozni, a pénznek kettĞs szerepet szán. Hogy ezt megértsük, tisztában kell lennünk azzal, hogy ebben a vonulatban külön értelmezĞdik a mikroszint és a makroszint. A kettĞ közötti kapcsolatot az jelenti, hogy a konzisztens gondolkodás megkívánja, az egyéni szintĬ viselkedésbĞl vezessük le az egyén szintje fölött értelmezett, netán megfigyelt jelenségek magyarázatát. Ezzel a problémával (is) foglalkozik John Weeks könyve, amely alapján több sikeres kör futott a Kollégiumban. Az elmélettörténet gyakran segít megérteni, hogy miként alakultak ki azok a fogalmak, amelyekkel a legújabb tudomány operál. A következĞ írás arra tesz kísérletet, hogy a pénz fogalmát történetileg rekonstruálja, rámutasson azokra a problémákra, amelyek megoldása során eljutunk a neoklasszikus iskola monetáris rendszeréhez. A diszciplína kérdésfelvetéseinek változása csak az egyik dolog, amely a pénzfogalmat megváltoztatja, mert az sem feltétlenül evidens, hogy a teória forradalmi változásokon esett át. Ha a neoklasszikus építményre csupán mint logikai szerkezetre tekintünk, akkor elemeinek kialakítása során elegendĞ a rendszerkonformitást szem elĞtt tartani.

Hová jutott a közgazdaságtan? A mikroökonómiai tanítás olyan feltételeket igyekszik kidolgozni, amelyek megléte esetén az egyéni viselkedés - amelybe a termelĞ és a fogyasztó cselekedetei tartoznak bele - végeredménye az egyensúlynak nevezett állapot, jelenség, óhaj kialakulása lesz. Az egyensúly a neoklasszikus elméletben a szubjektív értékítéletekkel hozható kapcsolatba. Kialakulásának folyamatát tekintve csupán kettĞ dolgot jegyezzünk meg: a megvalósulás mechanizmusában a gondolkodás az értékítéletek egymáshoz való viszonyának szán szerepet, tehát relatív értékelésrĞl van szó, a kialakult egyensúly stabilitásában viszont az abszolút értékelés is döntĞ. Ez utóbbi annyit jelent, hogy nem lesz olyan döntéshozó, akinek abszolút hasznosságát úgy lehetne növelni, hogy másé vagy másoké ne csökkenne. Valakinek a hasznossága a szubjektív értékelések rendszerében formálisan (számszerĬleg) nem hasonlítható össze máséval, csupán


Fordulat arra van módunk, hogy egy kiválasztott egyénrĞl, annak döntési mechanizmusának ismeretében eldöntsük, hogy miképp változik helyzete. A változás oka mindig azzal hozható összefüggésbe – ha feltesszük, hogy az egyén döntési metódusa, és a hozzá kapcsolt elemek (preferenciarendezés, hasznossági függvény) nem változik - , hogy az egyén az anyagi javakból többet vagy kevesebbet birtokol. Ezek a javak formájukat, színüket, ízüket tekintve állandóak, sĞt az is közös bennük, hogy az egyének birtokolni illetve fogyasztani akarják Ğket. Elvileg a javakat objektív értelemben nem tudjuk egymáshoz mérni: mi alapján tennénk ezt meg? Mint egyén, már képesek vagyunk erre, de a másik egyén ítéletérĞl csupán sejtésünk lehet. Módszer arra, hogy egy ilyen környezetet le tudjunk írni, az lehet, hogy megfigyeljük adott idĞintervallumban miképp cserélték a javakat egymással a döntéshozók. Megfigyelésünk végeredménye az lesz, hogy számot tudunk adni az úgynevezett relatív árak rendszerérĞl, amely elárulja a cserékben a javak egymáshoz viszonyított arányát. Ez a módszer ex post megfigyeléseken alapul. Anélkül is azonban, hogy egy ilyen kísérletnek az eredményével rendelkeznénk, ex ante konstruálhatunk olyan árvektort, amelyet absztrakt (és szintén konstruált) rendszerünkbe illesztve a kívánt végeredményt (egyensúly) érhetjük el. Ennek az árvektornak, így az egyensúlynak az egzisztenciája tehát a feltételeink megfelelĞségéhez kötött. Ennek a tanításnak a további fontos eredménye a homogenitási posztulátum, amely azt mondja ki, hogy a megfelelĞ árvektornak a skalárszorosa ugyanarra az egyensúlyi állapotra vezet22: továbbra is ugyanannyi jószágmennyiséget fognak elcserélni, elfogyasztani, birtokolni. Észre kell vennünk azt, hogy a fenti levezetésben pénzrĞl nem esett szó. Alkothatunk olyan makroökonómiát is, amelynek modelljében ténylegesen nincs pénz, azokban a modellekben viszont, ahol ez a jelenség szerepet kap, ott rögtön hozzákapcsolódik a pénzsemlegesség fogalma. Ez azt fejezi ki - a homogenitási posztulátummal ekvivalens módon -, hogy a rendszerben meglévĞ pénz mennyisége csupán az árak szintjére van hatással, illetve ennek a mennyiségnek a megváltozása végsĞ soron csak az árak változásában tükrözĞdik. A pénzrĞl való gondolkodás csupán a tizenkilencedik század utolsó harmadára egyszerĬsödött le erre a formájára. Tekinthetjük ezt a sokszor marginalista forradalomnak nevezett, a tudományos gondolkodásban bekövetkezett változás következményének. Úgy vélem ugyanakkor, hogy a magyarázandó gazdasági jelenségek közül a pénznek és szerepének a leírása változott a legradikálisabb módon, tekintve, hogy tulajdonképpen eltĬnt az elméleti gazdasági rendszerekbĞl, illetve csupán a fent leírt módon hivatkoztak rá jó darabig. KettĞség: ott is van a pénz meg nincs is ott, ennek a magyarázatára késĞbb kitérek.

22

Weeks


Politikai Gazdaságtan A következĞkben azt vizsgálom meg, hogy milyen tudományelméleti kihívás vezetett ide. Elöljáróban a vizsgálathoz három módszertani megjegyzést hadd tegyek.

ElsĞ megjegyzés A vizsgálatban a neoklasszikus iskola mint végsĞ igazodási pont képviseli a gazdaságelméletet. Ebben a tanításban a pénz nem mikroszintĬ szereplĞ abban az értelemben, hogy az egyén döntése folyamán nem foglalkozik vele. A pénzt ilyen szempontból tekintjük jelenségnek. Feltesszük, hogy ennek a pénzfogalomnak a kialakítása garantálja azt, hogy az elméleti rendszer konzisztens módon viselkedjék. Konzisztencia alatt továbbra is azt értem, hogy az individuális cselekedetek összegzĞdéseként magyarázhatóak az egyén szintje fölött álló jelenségek. Az ide kapcsolódó feladat így annak vizsgálata, hogy például lakatosi értelemben mi tekinthetĞ a pénzrĞl való gondolkodás kemény magjának, illetve, hogy miként kellett változtatni az eszmetörténet folyamán a gondolatokon, hogy ez a szilárd pénzfogalom kialakuljon. Weeks már említett és hivatkozott mĬve tanulmányozása során azzal foglalkoztunk, hogy rámutassunk a neoklasszikus rendszer logikai buktatóira. A következĞkben ez a tárgyalás keretein kívül marad: az itt hivatkozott neoklasszikus rendszer olyan, amilyennek alkotói látni szeretnék azt: pénzsemlegesség, egyensúly, automatizmus, minden egyszerre megvalósul.

Második megjegyzés A pénzrĞl való gondolkodás folyamatosan változik a tizenkilencedik században, emellett a marginalista forradalom állítólag a gazdaság egész elméleti rendszerét megtöri. A kuhni paradigmaváltásként értelmezhetĞ változásnak így tehát csupán része a pénz elgondolásának megváltozása. Phyllis Deane elmélettörténeti könyvében kuhni alapon próbálja megragadni a közgazdasági gondolkodás változását: azt kutatja, hogy miként változott a közgazdasági teória rendszerparadigmája, az úgynevezett diszciplináris mátrix. Ennek alapján nem tagadja, hogy voltak tudományos forradalmak: így emlékezik meg a marginalista váltásról és a Keynes fellépésérĞl is a harmincas években.23 A továbbiakban nem vesszük feltétlenül készpénznek azt, hogy a gondolkodásmód ilyen élesen változott.

23

Deane (1997)


Fordulat Harmadik megjegyzés Látszik, hogy a neoklasszikus pénzfogalom messze van attól, amit mindennap érzékelünk. Ennyiben az elmélet nem adja valóságos leírását a tapasztalatnak. A monetáris rendszer ilyen bekapcsolása az elméletbe csupán egy olyan kiegészítĞ feltételnek tekinthetĞ, amelynek bevezetésével levonhatjuk azt a következtetést, amely szerint a magára hagyott gazdaság úgy mĬködik, hogy az a kívánatos egyensúlyi állapotra vezet.24 Itt kell felhívni a figyelmet arra, hogy ez a szentencia nem változott a századok folyamán. Mind a klasszikus, mind a neoklasszikus iskola sarkalatos véleménye, hogy az állam (vagy bármilyen külsĞ szereplĞ) beavatkozása a gazdasági rendszerbe annak csupán romlásához vezet. Kérdés ezzel kapcsolatban, hogy egy másként viselkedĞ pénz miért nem hozható kapcsolatba ezzel a következtetéssel. Ennek a kérdésnek a megválaszolása sajnos nem tisztán tudományelméleti, módszertani jellegĬ megoldást vet fel. Látni fogjuk ugyanis, hogy a pénz rendszerkomformitása ezen a ponton a gondolkodás alapját adó klasszikus liberális ideológiához kapcsolódik.

A pénzfogalom kialakulásának elmélettörténeti útja Fentebb pénzsemlegességként hivatkoztunk arra a gondolatra, miszerint a gazdasági rendszerben meglévĞ pénz mennyisége, illetve ennek a mennyiségnek a megváltozása csak az árak szintjére van hatással. E tanítás eredetét valós történelmi eseményhez szokás kötni: a 16. században meg kellett valahogyan magyarázni azt a jelenséget, hogy az árak szintje emelkedik. Az indoklás az lett, hogy az Európába (Spanyolországba és a Németalföldre) áramló nemesfém mennyiség az oka az árak emelkedésének. 25 Ez a gondolat, amelyet aztán késĞbb a 18. században David Hume fejtett ki részletesen, lett az alapja a pénz mennyiségi elméletének. Akkor tehát, amikor a pénz mennyisége és az árszint közötti kapcsolatot leíró történet megszületett, a kiindulópont egy partikuláris probléma volt, abból a szempontból mindenképpen, hogy nem egy komplett gazdaságelméleti rendszerben kellett a pénzt elhelyezni, és annak viselkedésére rendszerkonform tulajdonságokat megfogalmazni. Még azzal a problémával sem állunk tehát szemben, amit a mai közgazdaságtan parciális elemzései jelentenek, amikor is feltesszük, hogy úgy vagyunk képesek vizsgálni dolgokat, hogy közben a nem vizsgált dolgok nem is változnak. (Arról nem is beszélve, hogy vizsgálat során a vizsgált dolgok nem változnak.) A mennyiségi pénzelméletnek így ez a korai megfogalmazása egy primitív (egyszerĬ), totális és zárt rendszert alkot. A tizenkilencedik században a problémák két típusa jelentkezik, amelyek alapján a leírt elméletet állandóan újra kell gondolni. Az egyik problématípus továbbra is konkrét gazdaságpolitikai jellegĬ. Angliában állandóan jelentkeznek 24 25

Friedman (1986) Bekker (2000)


Politikai Gazdaságtan olyan kihívások a gazdasági életben, amelyekre magyarázatot és megoldást a monetáris rendszer újragondolása jelenthet. Két nevezetes vita kapcsolódik ide, az antibullionista - bullionista polémia, és ennek folytatása, a banking - currency vita. A különbség a tizenhetedik századi és a tizenkilencedik századi monetáris rendszer között mindenképpen az, hogy a nemesfémek (elsĞsorban az arany) mellett megjelennek az úgynevezett pénzhelyettesítĞk (váltók, majd a klasszikus papírpénz és bankjegy). Ezeket, ahogy mondani szokás, már nem termelik, hanem teremtik, és a mennyiségi pénzelmélet talaján gondolkodva ez felvetheti azt a problémát, hogy amennyiben a pénzteremtésnek nem szabnak korlátokat, az a növekvĞ árszínvonalon keresztül a monetáris és végsĞ soron az egész gazdasági rendszer mĬködésképtelenségéhez vezethet. Történetileg ide kapcsolódik, és elengedhetetlen megemlíteni, hogy a pénzkibocsátás joga ekkorra már állami monopólium lett. Így a döntés a pénzteremtés korlátozásáról (jogi aktus) és a cselekedet egy személyhez köthetĞ. A vitákban természetesen mindig két álláspont van. Az egyik, amelyik azt mondja, hogy a pénzteremtés korlátozása nélkül súlyos problémák adódhatnak. Ezt az álláspontot képviselik az aranyrúd-hívĞk (bullionisták), majd késĞbb a currency iskola reprezentánsai. A másik álláspont képviselĞi azáltal helyezkednek szembe a fenti, egyébként önmagában továbbra is teljesen logikusnak tĬnĞ érveléssel, hogy felteszik a kérdést: Miért nĞne meg a gazdasági forgalomban lévĞ pénz mennyisége? Mi lenne ennek az oka? Ezek, ha szabad így neveznem, történelmi kérdések, bár triviálisnak tĬnnek. Jól tudja mindenki, aki közgazdaságtant tanult, hogy rengeteg makroökonómiai modell inherens részét képezik az exogén változók (erre a megfogalmazásra nagyon büszke vagyok): exogén kamatláb, exogén beruházás, exogén jövedelem (!). Ha megfeledkezünk arról a kérdésrĞl, hogy miért kerül a forgalomba a pénz, akkor a gazdasági elméletünk onnéttól kezdve exogén pénzmennyiséggel fog dolgozni, tekintve, hogy a pénz egyébként is csak külsĞ csatornán keresztül juthat a gazdaságba. Az antibullionista és késĞbb banking álláspont tehát amikor felteszi a nagy kérdést, akkor tulajdonképpen a pénzelmélet és a gazdaságelmélet egy történelmi (történelmibb) kifejtése irányába nyit. A pénzzel kapcsolatos problémák másik típusa a tizenkilencedik században már magában a gazdaságelméletben bukkan föl. Hogy megértsük, tudnunk kell azt, hogy a klasszikus politikai gazdaságtan gondolatai az úgynevezett munkaérték elméletre épültek. Ez a teória a termelt anyagi dolgokat (áruk) egymással összehasonlíthatóvá teszi, mert azt mondja, hogy minden árunak objektív módon ki lehet fejezni az értékét. Adam Smith fĞ mĬve szolgáltatja a hivatkozási alapot, ahol azonban a munkaérték elméletnek egy ellentmondásos kifejtését olvashatjuk. Smith tanítását követĞje, David Ricardo próbálja teljessé tenni, bár megoszlanak arról a vélemények, hogy munkássága egyáltalán folytatása-e a smithi hagyománynak, vagy valami egészen újat alkot.26 26

Madarász (2000)


Fordulat Ricardo elméleti építkezése során kifejezetten zárt és logikus rendszert igyekszik alkotni. És rendszerének ellentmondásmentessé tétele során ütközik abba a problémába, hogy a pénz mennyiségi elmélete és a munkaérték elmélet nem fér össze egymással. Ricardo ugyanis a fémpénzt éppolyan árunak tekinti, mint az összes többit, tehát értékét annak köszönheti, hogy emberi munkával állították elĞ. “Ricardo mennyiségi pénzelméletét igyekezett értékelméletével összeegyeztetni, és hirdette, hogyha a külkereskedelem szabad, úgy állandóan fennáll az irányzat arra, hogy a pénz valóságos értéke és a csereértéke összeessék.”27 EgyszerĬen arról van szó, hogy adott esetben a megemelkedett árak miatt növekvĞ import ellenében a fölös pénzmennyiség kiáramlik az országból. A külkereskedelem bekapcsolása az elemzésbe valóban nagy segítséget nyújt a felvetĞdött probléma megoldásához. Azonban nem feltétlenül helyes egy ilyen eszközhöz nyúlni. Módszertanilag arról van szó ugyanis, hogy egy, csupán a kényelmes és elegáns megoldást szolgáltató puffert illeszt az elemzési keretbe, illetve azon kívülre. A problémát ugyan feloldja, de kérdésessé válik, hogy milyen magyarázathoz fordulna akkor, ha a nem volna ilyen kisegítĞ, tehát például ha zárt gazdaságot kellene elemeznie. Ricardo esetében a gazdaságelméleti és a konkrét gazdaságpolitikai probléma összefonódik. Részt vesz ugyanis az aranyrúdvitákban, ahol a bullionisták pártján áll, és leszögezhetjük, hogy ebben a polémiában könnyebb is helyt állnia: nincs szükség ugyanis arra, hogy ebben a nyilvános (hétköznapi) megmérettetésben a pénzelméletet szorosan integrálja bármilyen gazdaságelmélettel, a vita során elegendĞ praktikus okokra hivatkozni. Miért is? Egy gazdaságpolitikai vita során nyugodtan hagyatkozhatunk robosztus tényezĞkre, finom eltérésekkel, kivételekkel nem kell foglalkoznunk. Akkor viszont, amikor egy elméleti rendszer megkonstruálásáról van szó, minden apró részletet figyelembe kell venni. A 19. században tehát már nincs meg a pénzrĞl való gondolkodásban az az egyedülálló lehetĞség, hogy csupán önmagában vizsgálják, praktikus okból mégis el lehet tekinteni egyéb tényezĞk bevonásától. A gyakorlat és elmélet azonban olyan szorosan összefonódik, hogy a monetáris rendszer dichotóm mivolta az utóbbiban végül döntĞ szerepet kap. Egy fontos intermezzóról illik megemlékeznünk. A szintén tizenkilencedik századi Jean Baptiste Say elméleti alapvetésével “kilóg” kortársai közül. Say megelĞlegezését nyújtja a késĞbbi marginalistáknak, ugyanis értékelméletében a hasznosságot tekinti meghatározónak. EbbĞl következĞen a termelés nem más, mint hasznosság teremtése, és egy áru nem attól lesz értékes, hogy emberi munkaerĞ testesül meg benne, hanem attól, hogy emberi szükségletet képes kielégíteni. EbbĞl következĞen a csere alapján az egyén hasznossághoz juthat, akkor, ha megfelelĞ árut kap sajátjáért. A pénz ilyen szempontból Saynél nem bír 27

Mátyás (1999), 76. oldal


Politikai Gazdaságtan hasznossággal – és ezt Keynes felbukkanásáig senki nem cáfolja hatásosan – csupán a csere közvetítĞjeként szolgál. Így az eladó miután megkapta termékéért a pénzt cserébe, attól azon mód igyekszik megszabadulni. Így az eladásra kínált áruk összessége egyszerre jelent keresletet is, hiszen a piacra vitt javakat a piaci nap lezártával végül is egymásra cserélik el. Levezetett következtetésre Saytörvényként szoktunk emlékezni, amely szerint minden kínálat megteremti a maga keresletét. Fenti eredmény azért fontos számunkra, mert központi elemévé válik a huszadik század egyensúlyi közgazdaságtanának28, és látható, hogy benne a pénznek a szerepe nagyon hasonló ahhoz, mint amit a neoklasszikus mikroökonómiában játszik. Ha ugyanis a pénz csupán cserejószág, és semmi más, akkor hétköznapi létezésének csupán praktikus okai vannak. EbbĞl pedig az következik, hogy egy elméleti konstrukcióban nem lesz rá szükség, hiszen papíron nyugodtan tekinthetjük a cserék pénz nélküli láncolatát, ugyanarra a végeredményre jutunk. A Say-törvény és a mennyiségi pénzelmélet közötti logikai kapcsolatot meg kell indokolnom. Ha valóban figyelembe vesszük azt a premisszát, hogy a pénz csupán a csere pillanatában értékes tulajdonosa számára, akkor ebbĞl következik, hogy attól igyekszik gyorsan megszabadulni. EbbĞl viszont nem pontosan az következik, hogy a forgalomba kerülĞ (!) pénz mennyiségére érvényes a mennyiségi pénzelmélet, hanem az, hogy minden dologra érvényes, ami pénz, illetve minden pénzre érvényes. Ha tehát valami miatt - a történeti indoklástól tekintsünk el - megszaporodik a pénz mennyisége, akkor az összes pótlólagos pénzmennyiség azonnal, hezitálás nélkül a forgalomba kerül (ez a kimondott premissza következménye). Az itt kifejtett hatásairól már újabb vitát lehet nyitni, amely vita azt hivatott eldönteni, hogy mire van hatással ez a mennyiség. Ezt a hatást pedig azért kell megvizsgálni, hogy a már Hume által felismert azonosságot a megemelkedett pénzmennyiséget figyelembe véve rekonstruálni lehessen. Ha azt mondjuk, hogy a forgalom a gazdaságnak az a mozzanata, amelyben termelés már nincs, a forgási sebesség intézményileg meghatározott, a pénzmennyiséget pedig az elĞbbiekben adtuk meg, akkor a következmény az árszint változása lesz. Így áll helyre az azonosság. Az elméleti alátámasztás azonban ingatag: magyarázatot kell lelni a pénzmennyiség növekedésére, a termeléstĞl való történeti és logikai eltekintésre*, továbbá figyelemmel kell lenni arra, hogy az elmélet valamifajta egyensúly illetve a hozzá vezetĞ mechanizmus létezését követeli meg. Ami közös a neoklasszikus gazdaságelmélet alapját adó marginalista megfontolásban és a klasszikus iskolában az a filozófia elgondolás, hogy a jóléti szempontból a magángazdaság a döntĞ. Továbbra is az egyéni önzés motívumán Zalai (2001) A termeléstĞl való eltekintés alighanem Ricardonál jelenik meg elĞször, de aztán tartós marad a 20. századra is: íme itt egy szál, amely bizonyíthatja, hogy nem volt éles törés a klasszikus és a neoklasszikus iskola között.

28 *


Fordulat alapuló cselekedetek vezethetnek (és vezetnek) el egy felsĞbb állapothoz. Egy gyakorlati síkon az állam szerepének a diszkreditálását jelenti. A határelemzés ezen túlmenĞen természettudományos alapossággal lát neki annak a problémának, hogy a matematika szépséges nyelvén bizonyítsa állításait. Az optimális viselkedés kialakításának folyamata tulajdonképpen arról szól, hogy a szubjektumhoz kapcsolt számszerĬsíthetĞnek vélt argumentumokat tesznek egyenlĞvé valamiféle külsĞleg adott értékekkel. Ez utóbbiak a már jelzett árarányok. Arról nem szól a történet, hogy az árarányok miképp kerülnek a rendszerbe. Az egyensúly egzisztencia-bizonyítása során azonban kiderül az, hogy attól függĞen, hogy milyen árvektort alkalmazunk, teszünk szert különbözĞ végeredményre, illetve az is világossá válik, hogy egy árvektorhoz általában egy egyensúlyi helyzet tartozik (unicitás). A végeredmények abban különböznek egymástól, hogy más azokban az egyes szereplĞk végsĞ jóléte (egyéni megítélésük alapján), így alighanem egyértelmĬ, hogy az árakat (is) történelmileg meghatározottnak kell tekintenünk, ellenkezĞ esetben semmit nem ér az elemzés liberális alapgondolata: ez a probléma valamikor a 30-as években vetĞdött fel, részletesen tárgyaltuk Weeks-körön. A rendszerkomformitás így nem egyszerĬen annyit jelent, a feltételezett és definiált függvényeknek, mechanizmusoknak egymással konzisztens halmazt kell alkotniuk, hanem figyelembe kell venni nem formalizálható feltételeket is. Véleményem szerint ezen a ponton találhatunk magyarázatot a pénz szerepének elgondolásának a magyarázatára. A pénz kibocsátásának joga történetileg állami monopólium lett. Kezdetben a kamarához befolyt nemesfém anyagi hasznot jelentett, késĞbb pedig gazdaságelméleti és gazdaságpolitikai megfontolások miatt kellett a már belsĞ értékkel nem bíró pénz kibocsátását törvényileg szabályozni. Itt jelenik meg az a momentum, amelyre a tizenkilencedik századi banking iskola az érveit alapozza, tudniillik az, hogy amennyiben az állami szabályozás nem kellĞ mennyiségĬ pénzzel látja el a forgalmat, akkor a gazdálkodók leleménye azt helyettesíti váltókkal, egyéb pénzhelyettesítĞkkel.29 Másrészt pedig, éppen a tapasztalatból következĞen, pénz éppen úgy kerül a gazdaságba, hogy arra valamilyen szükség van, aki a pénzt kibocsátja (bank), nem erĞszakolja rá a pénzt egyetlen más aktorra sem, illetve hitelt csak alapos, gazdaságossági megfontolások után nyújt. Erre a gondolatmenetre azonban a neoklasszikus iskolának nincs szüksége a következĞk miatt. Amennyiben egy szereplĞ jövedelemhez jut, akkor azt teljes egészében elfogyasztja. Ez a fogyasztás egyrészt nem tartós jószágokra irányul (ezt a mozzanatot nevezzük a hétköznapi értelemben fogyasztásnak), másrészt megtakarítások iránti keresletet jelent. Ez utóbbi nem jelenthet pénzbeli megtakarítást, hiszen a pénz hasznossága nulla, így tartós fogyasztási cikkek megvétele történik. Így lesz valakinek a megtakarításából más beruházása illetve

29

Bánfi (1998)


Politikai Gazdaságtan így lesz az összes megtakarításból beruházás, ami a makroszintĬ egyensúly feltétele. A gazdasági körforgásban tehát elméleti szinten nincs szükség bankokra és egyéb közvetítĞ intézményekre ugyanazon megfontolás miatt, amiért pénzre sincs szükség.30 A különbözĞ áruk piacán automatikusan kialakuló egyensúly létrejöttét Walras-törvénynek nevezzük. A walrasi modell explicite a Say-törvényre építkezve mutatja be matematikailag a gazdaságban lezajló cserefolyamatokat. “... a csere elmélete pedig teljes egészében összefoglalható a piaci egyensúly következĞ két feltételében: elĞször, hogy a cserében részt vevĞ minden fél maximális hasznosságot ér el, és másodszor, minden egyes árucikk összesített kereslete és kínálata megegyezik.”31 A második feltétel nem más, mint a Say-törvény, amelynek adottnak vételével Walras tulajdonképpen árelméletet alkot: az árak lesznek azok, amelyek a kívánatos egyensúlyt kialakítják. Két termék cseréjébĞl indul ki, majd innen általánosít az összes termékre: azt bizonyítja be lineáris egyenletei segítségével, hogy nem lehetséges általános túlkereslet vagy túlkínálat, ha a szereplĞk megfelelĞ (egyensúlyi) árak mellett képesek cserélni. Az általános túlkereslet kizáródása Walras esetében nem jelenti azt, hogy egyes piacokon ne fordulhatna elĞ eladatlan árukészlet. Ebben a sajátosan mikroökonómiai helyzetben azonban arról van szó, hogy pl. A áru piacán a túlkínálat egyszerre jelent(het) túlkeresletet B,C,...áruk iránt, méghozzá úgy, hogy a túlkereslet és a túlkínálat összesített értéke megegyezik egymással. Az idézett walrasi mondat azt mutatja be nekünk, hogy mind a formális mind a valóságos mikroszintĬ koordinációt a hasznosság jelenti. A hasznosság mint marginalista kulcskategória alapvetĞen viszonyt fejez ki, szubjektív értékítéletet, pontosabban a szubjektum értékítéletét. Annak a kifejezĞdéseként is jött létre, hogy a 19. század utolsó harmadának közgazdasági teoretikusai zsákutcának találták a munkaérték elméletet, mert legalább három dolgot nem volt képes megmagyarázni, jelesül bizonyos különleges termékek árának alakulását (mint például a festmények), a túlkínálat áralakulását, illetve az olyan eredetĬ árkülönbségeket, amelyek a munka különbözĞ minĞségére vezethetĞek vissza.32 Minthogy egyszerre került elemzésre a fogyasztói és a termelĞi viselkedés, ezért nem lehetett az értékre csak mint a hasznosságra hagyatkozni (hisz ez csak a felhasználói oldal törekvéseinek leírására elegendĞ), a termelési költség, mint értéket meghatározó tényezĞ továbbra is benne maradt az értékelméletben (árelméletben). Elvetették az értéknek, mint valamilyen az egyes termékhez szorosan hozzátartozó abszolút tényezĞnek a keresését, az érték a továbbiakban

Weeks (1998) Leon: A tiszta politikai gazdaságtan elemei, avagy a társadalmi gazdagság elmélete, in: Bekker (2000), 247. oldal 32 Deane (1997) 30

31Walras,


Fordulat tehát viszonyt jelent. A piaci ár jelenti az értéket, illetve a viszonyt, a mechanizmus amelynek a keretében pedig kialakul, az a csere. Elvileg. Állítólag. Arra viszont ez az eszközkészlet nem nyújt semmiféle megoldást, hogy miképp lehetne összemérni egymással a túlkeresleteket és a túlkínálatokat. Ha azt mondjuk, hogy a két oldal pénzértéke kell, hogy megegyezzék egymással, akkor ezzel implicite azt is állítjuk, hogy a pénzérték megfelelĞ kifejezĞje az abszolút értéknek és nem csak az egyén szintjén állítható két áru ára arányba azok határhasznosságával. Az elĞbbinél is meglepĞbb lenne úgy érvelni, hogy a túlkereslet és a túlkínálat egybevetésekor a hasznosságok összemérésérĞl van szó: a marginalista elméletbĞl ugyanis a túlkeresletet és a túlkínálatot éppen olyan termékhalmaznak lehetne talán bemutatni, amelynek a hasznossága, vagy legalábbis a pótlólagos hasznossága zérus. Ezt támasztja alá Böhm-Bawerk azon vélekedése, miszerint a termelĞk számára “saját árujuk szubjektív értéke legtöbbször közel van a nullához.”33 Ha létezik egyensúly, akkor nyilvánvalóan létezik olyan állapot is, amelyet “nemegyensúlyi” - nak kell neveznünk. A neoklasszikus elemzés fogalmaival jellemezzük ezt a helyzetet is. Az egyén szempontjából túlkínálat az az eset, amikor nem tudja áruját elcserélni valami másra. A túlkereslet jellemzése viszont problematikus egészen addig, amíg a gazdasági rendszerben nem definiálunk egy általános cserejószágot, azaz a pénzt. Pénzre tehát elméletileg nincs szükség akkor, ha az egyensúly kialakulásának folyamatát jellemezzük, kívánatos viszont bizonyos nem egyensúlyi állapotok leírására, hogy ott legyen a rendszerben.34 Ez az a kettĞsség, amelyre korábban hivatkoztam. Azt viszont nem tehetjük meg, hogy adott szituációban pénzzel bírónak tekintjük a gazdaságot, másik szituációban pedig eltekintünk ennek a médiumnak a szerepétĞl. Így a pénzre olyan tulajdonságokat kell megfogalmazni, amelyek mindkét helyzetben konzisztenssé teszik viselkedését. A formális optimalizációs eljárás esetén ez nem jár nehézségekkel, azonban a definiált rendszerkomformitás alaposabb megfontolást igényel. Az elsĞ esetben tekinthetjük ugyanis a pénzt olyannak, mint bármely, a cserében részt vevĞ árut. Ez azért van így, mert a cserefolyamat elosztási folyamatként tartható számon. A második eset viszont nem engedi meg ezt az elméletalkotóknak. Ha a pénz ugyanis azon túlmenĞen, hogy áru, általános cserejószág is lenne, akkor annak megtermelt mennyisége meghatározhatná az egyes szereplĞk végsĞ hasznosságát, ez pedig kitüntetett helyzetbe hozná azt vagy azokat, aki vagy akik a pénz termelik. Ez ellentmondana a rendszer alapjának. A pénz és annak mennyisége az árvektor mellett exogén paraméter lesz a rendszerben. Már csak az van hátra, hogy ennek a két dolognak az egymáshoz való kapcsolatát tisztázzuk. Erre a kapcsolatra viszont már megfelelĞ elmélet született a klasszikus korban, a tárgyalt mennyiségi pénzelmélet. Az elméleti 33 34

Mátyás Antal (1969) Weeks (1998)


Politikai Gazdaságtan rendszer ugyanis konstruálható úgy, hogy a pénz mennyisége és az árak szintje egyenes arányban álljanak egymással, illetve a pénz mennyiségének változtatása csak az árvektor ugyanilyen változása irányába hasson. Ha az árvektort ugyanis valamilyen pozitív skalárral szorozzuk, akkor az árarányok nem változnak meg, így az egész nem változtat a kialakuló egyensúlyi állapoton. Így az az ellentmondás, amelyet a munkaérték elmélet és a pénz mennyiségi elméletének egymás mellett élése jelentett, feloldódik, a pénz rendszerkomform lesz.

Összefoglalás helyett: kritikák A neoklasszikus pénz vázlatos elmélettörténeti rekonstruálása után nézzük meg, hogy a kialakított pénzfogalom és az egyensúlyi elmélete kritikái között milyen összefüggések vannak. Az egyensúlyi elemzés alapvetĞen statikus dolog abból a szempontból, hogy a rendszert mozgató törvényszerĬségek idĞtlennek tekinthetĞk. Ez megfelel annak a törekvésnek, hogy a közgazdaságtudomány természettudományos nívóra emelkedjék. Maga a törekvés is bírálható abból a szempontból, hogy itt egy társadalomtudományról van szó, melynek tárgya idĞben változik, így mi alapján tételeznénk föl azt, hogy az azt irányító mechanizmusok ellenállnak ezeknek a változásoknak. Nyilván igaznak kell lennie mindannak amit Friedman mond neoklasszikus szempontból, hogy a cselekvĞk csupán úgy tesznek mintha határhasznok egyenlítenének ki egymással, mert senkirĞl nem tehetĞ föl, hogy nap mint nap saját hasznossági függvényét deriválja. Ám ha még azt nem is kérjük számon az elméleten, hogy feltételei túlzóak, nem igazán tudunk rámutatni egy olyan következetésre, amelyet az elmélet állít és amelyet igazolva tudnánk látni. Éppen a marginalista gondolatból következik ugyanis, hogy az egyén, mint szubjektum nem lehet tisztában mások hasznossági helyzetével, így a rendszerben nem lesz visszacsatolás, amely akár verifikálná, akár falszifikálná az egyensúly létrejövetelére tett következtetést. Így nincs olyan kritérium, amellyel ellenĞrizhetnénk az elmélet helyességét. Az elmélet viszont azáltal, hogy negligálja a történelmi szemléletmódot, nem ad lehetĞséget arra, hogy a rendszeren belül maradva azon változtatni lehessen. Ez éppen azért van így, mert nincs olyan összetevĞje a felépítménynek, amely valahogyan is kapcsolódna a külsĞ világhoz. A pénz szerepének tisztázása éppen arról szólt, hogy elvágják azt a szálat, amely a gazdasági rendszert összeköti egy másik világgal. Illetve, minthogy gyakorlatban a pénz mégiscsak kívülrĞl érkezik, ennek a csatornának a mĬködtetésére nagyon szigorú szabályokat ad a neoklasszikus gondolat.35 Nehéz ugyanakkor megfogalmazni azt az állítást, hogy ennek a csatornának a kizárása vagy kézben tartása azért szükséges, mert ez az utolsó olyan pontja a 35

Friedman (1998)


Fordulat rendszernek, ahol állami szerepvállalásról kellene beszélni. Könnyen elvezet ez a gondolat a konspirációs elméletek világához, amelyeknek a neoklasszikus elméletre zúdított bírálatai sugalmazóak: ezek szerint a fĞáramú közgazdaságtan fenntartása, tanítása és dicsĞítése bizonyos körök érdekében áll. Ha kizárjuk az ideológiát az elemzésbĞl, és magát a neoklasszikus iskolát próbáljuk rekonstruálni a klasszikus alapokból, akkor ezzel implicite azt állítjuk, hogy nem volt éles törés a gondolkodásban tizenkilencedik század végén, nem volt forradalom. Nem elvetendĞ ez az ötlet: az elemzés technikája változott csupán. Az igény, hogy a társadalomtudomány területén a természet– tudományokhoz hasonlót alkossanak, már Adam Smith korában megszületett. 36 Az alapkérdés – mit tegyünk, hogy a legjobban éljünk – nem változott. A következtetés – hagyjuk szabadon a magángazdaságot – a régi maradt, talán annyi változott, hogy a normatív kijelentések helyett, normatív felhanggal bíró kijelentéseket tettek a közgazdászok. Fontos változásnak tĬnik az objektív értékítéletek lehetĞségét elvetĞ hasznossági elmélet megszületése, tudnunk kell azonban azt, hogy a munkaérték-elmélet logikai problémái már a tizenkilencedik században arra késztették a gondolkodókat, hogy modelljeikben úgynevezett egy árut tartalmazó gazdaságot írjanak le, amely absztrakció elfogadásával tulajdonképpen az értékelmélet negligálódik.37 EbbĞl a kritikai szemszögbĞl tekintve a marginalista váltás nem tekinthetĞ forradalomnak, így a pénz szerepének elgondolása valóban egy technikai segédeszköz konzisztenssé csiszolására egyszerĬsödik le.

Irodalom BÁNFI TAMÁS, SULYOK-PAP MÁRTA (szerk.) [1998]: Pénzügytan, Tanszék Kft., Budapest, BEKKER ZSUZSA (szerk.) [2000]: AlapmĬvek, alapirányzatok, Aula Kiadó, Budapest DEANE, PHYLLIS [1997]: A közgazdasági gondolatok fejlĞdése, Aula Kiadó, Budapest MADARÁSZ ALADÁR (szerk) [2000]: Közgazdasági eszmetörténet, Osiris Kiadó, Budapest MÁTYÁS ANTAL [1999]: A korai közgazdaságtan története, Aula Kiadó, Budapest MÁTYÁS ANTAL [1969]: Fejezetek a közgazdasági gondolkodás történetébĞl, Kossuth Könyvkiadó, Budapest 36 37

Mátyás (1999) Deane (1997)


Politikai Gazdaságtan MILTON FRIEDMAN [1998]: Infláció, munkanélküliség Közgadasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.

monetarizmus,

WEEKS, JOHN [1998]: A neoklasszikus közgazdaságtan bírálata, Aula-TEK, Budapest. ZALAI ERNĝ [2001]: Matematikai Közgazdaságtan, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.


Racionális várakozások és a Monetáris Konszenzus Harasztosi Péter

T

aylor [2000] szerint, aki az elmúlt huszonöt év makroökonómiai eredményeit akarja megvizsgálni, és ehhez a racionális várakozások hipotézisén keresztül fog hozzá, az legalább akkora hibát követ el, mintha valaki a keynesi elméletet egyetlen multiplikátoron keresztül akarná magyarázni. A helyes út a sztochasztikus differenciálegyenleteken át vezet. Ezt a hibát azonban most mégis el fogjuk követni. Ugyanis célunk egy elmélettörténeti barangolás, melynek ösvényén végighaladva kívánjuk felgöngyölíteni a modern pénzügypolitika gazdaságelméleti legitimációját, amelynek pl. egyik manifeszt képviselĞje az inflációs célkitĬzés rendszere38. Az állítás az, hogy létezik ma egy többé-kevésbé elfogadott konszenzus annak tekintetében, hogy hogyan viselkedik egy kellĞen jól-nevelt jegybank. Ezt a status quo-t próbáljuk meg a továbbiakban összekötni az ún. monetarista és újklasszikus fordulattal. Amely a két nehezen elkülöníthetĞ iskola talán egyetlen biztos közös pontja a racionális várakozások beépítése és a Lucas-kritika elfogadása. Tehát a modern monetáris hozzáállás célja az aktivizmus elvetése, az alacsony infláció melletti pénzügyi stabilitás megteremtése. Ma a monetáris politika és a központi bankok politikája egy nem is olyan hosszú vita közgazdaságtani konszenzusának az eredménye, melyet adottnak veszünk, és nem gondolunk bele abba, hogy e konstrukció miként is jött létre. Ma a legtöbb jegybank csak az infláció letörésének szenteli idejét, és más célt nem is tĬz ki maga elé. Ezek az intézmények vagy közvetve, árfolyam céllal, kamatcéllal vagy magával az inflációs elĞrejelzés célzásával próbálják elérni az árstabilitást. Bár a hivatalosan az Amerikai Egyesült Államok jegybankja a FED az infláció mellett törvényi megkötéssel a kibocsátás növelésére (munkanélküliség leszorítására) is kell hogy törekedjen, a gyakorlatban azonban ez az intézmény is az 1-2 % körüli stabilnak tekinthetĞ árszínvonal-növekedés megvalósítását helyezi a prioritások élére.

Arról, hogy az inflációs célkitĬzés valójában szabálykövetĞ-e, megoszlanak a vélemények. A téma heves viták tárgya. EgyértelmĬ, hogy az inflációs célkitĬzés nem annyira élesen szabálykövetĞ, mint a Friedman-féle K szabály, azonban a rendszerben elvárt hitelesség és ígéret (commitment) jobban megköti a kezét a jegybanknak, mintsem bármikor a céltól eltávolító diszkrét döntést hozzon.

38


Politikai Gazdaságtan A vizsgálódásunk egy idĞhurkot fog leírni és a következĞképpen fog felépülni: elĞször megnézzük azt a jelenkori konszenzust, amelyre a pénzügypolitika épül, másodszor visszaásunk eme konszenzus elméleti legitimációjának alapjaihoz, harmadszor pedig innen újrakezdve visszakövetjük a konszenzus kialakulását. ElĞször is nézzük meg mit is jelent pontosan ez a konszenzus.

A modern monetáris politikai vízió Mishkin [2000] miközben arra a kérdésre próbál meg válaszolni, hogy „mit kellene tennie egy központi banknak?” összefoglalja azt a politikát, amit ma Alan Greenspan neve és a FED képvisel. Hasonló monetáris meggyĞzĞdést követnek a világ vezetĞ központi bankjai, élen az új-zélandi jegybankkal, amely az 1989-ben bevezetett inflációs célkitĬzés rendszerével az egyik legmodernebb „monetarista” jegybank volt. Mishkin [2000, 1. o.] összefoglalva a jegybankpolitika vezetĞ irányelveit, az árstabilitás mellett még hat fontos szempontot nevez meg. Ezek (1) a fiskális politikával való összehangoltság, (2) az idĞinkonzisztencia problémájának kezelése, (3) az elĞretekintés, (4) az elszámoltathatóság, (5) a kibocsátás szintjét nem hagyhatja figyelmen kívül, (6) a pénzügyi rendszer stabilitásának megteremtése a gazdasági válságok elkerülésének érdekében. Ezek közül számunkra a 2-es és a 3-as pont a legérdekesebb, de a többirĞl is érdemes pár szót szólni. A fiskális politikával való összehangoltság, arra vonatkozik, mint arra Sargent és Wallace [1981] is rámutatott, hogy a felelĞtlen költségvetési politika megakadályozhatja, vagy megnehezítheti a kitĬzött inflációs alakulás teljesítését, teljesíthetĞségét. Az elszámoltathatóság demokratikus kritérium, ami a ’független’ jegybank feletti ellenĞrzést biztosítja. Az utolsó kettĞ pedig a gazdasági válságok elkerülését célzó intelem, azaz a jegybank inflációs céljának elérése nem mehet a gazdaság teljesítĞképességének rovására. A két kiemelt szempont tehát az elĞretekintés és az idĞinkonzisztencia elkerülése. Az elĞretekintés arra vonatkozik, hogy a gazdaságpolitika alakítóinak egyes lépéseknél be kell kalkulálniuk azt is, hogy a kibocsátás vagy magának a gazdaság tevékenységének fluktuációja eltolja, késlelteti a kívánt hatást. Tehát a várható hatásokra idĞzítve kell a konkrét lépéseket megtenni. A monetáris politika ezen kritikája elsĞsorban arra vonatkozik, hogy az inflációba vagy a bérszerzĞdésbe beépülĞ várakozások elĞre alakítják a makroadatokat (ezek a várakozások akár racionálisak is lehetnek). Az idĞinkonzisztencia problémáját többek között a Kydland-Prescott [1977] valamint a Barro-Gordon [1983] szerzĞpáros fogalmazta meg. A monetáris ajánlás itt arra vonatkozik, hogy a rövid távú gazdaságpolitikai haszon elérése


Fordulat veszélyezteti a hosszú távú érdekeket. Itt elsĞsorban a rövidtávú kibocsátásinfláció libikókáról van szó. A kritika kimondja a rövidtávú expanzív monetáris politika gazdaságés foglalkoztatásserkentĞ hatásának hosszútávú érvénytelenségét. Az érv pedig nem más, mint a várakozások beépülése a gazdasági szereplĞk döntési folyamataiba. Mishkin ugyanakkor megkülönböztet hét szerepet is, amit a jegybanknak fel kell vállalnia, így ezek is részének tekinthetĞek a modern jegybankról szóló víziónak: (1) a pénzügyi stabilitás, mint egyértelmĬ hosszútávú cél, (2) jól látható (explicit) nominális horgonyt kell választania, (3) a jegybank célfüggĞ, de (4) eszköz független legyen, (5) a jegybank elszámoltatható legyen, azaz ellenĞrizhetĞ, (6) a központi banknak nagy hangsúlyt kell fektetnie a kommunikációra és az átláthatóságra (transzparencia), (7) a pénzügyi stabilitásnak mindenképpen a céljai között kell szerepelnie. Jól látszik a szerepek és az irányelvek közötti összefonódás, hiszen többségük megegyezik.

A Racionális Várakozások Forradalma Egy kortárs [Miller et. al. 1975] írás a monetáris politikáról szóló vitatkozó közgazdászokat úgy írja le, mint két egymással szemben álló tábort. Az elsĞ tábor a Keynes utáni szintézis beavatkozás párti aktivista képviselĞi, akik hiszik, hogy létezik egy kihasználható Phillips görbe, és e mentén a monetáris politika enyhítheti az összkereslet ingadozása által elĞidézett sokkokat. Ezzel az állásponttal szembehelyezkednek a nem-aktivista politika hívei, akik szerint az állandó ütemĬ pénznövekedés szabályát követve sokkal jobb eredményt érhet el a gazdaság, mint hogyha az aktivista gazdaságpolitikát erĞltetnénk. A szerzĞk szerint ennek az utóbbi tábornak nem volt birtokában egy ütĞképes elméleti háttér, mindaddig, amíg Lucas 197239-es kritikájában világossá nem tette azt, hogy az ökonometriai modellek nem alkalmasak a monetáris politika valós hatásának modellezésére és az aktív cselekvés megtervezésére, hiszen a modell alapvetĞ paraméterei változnak egy-egy lépés során a beépülĞ várakozásoknak köszönhetĞen. A következĞkben megpróbáljuk összegyĬjteni azokat a sarokpontokat, amiben a racionális várakozások bevezetésével a monetarista és újklasszikus szemléletnek sikerült az addigi aktivista mozgalomtól elkülönülnie. Persze a legnagyobb fegyvertény a már említett Lucas-kritika volt, amely letörte a túlzottan optimista ökonometristák munkakedvét. Ezen sarokpontok megtalálásához segítségül hívjuk Holland [1985] a témába vezetĞ és Király [1998] Lucas-t értelmezĞ írását. MindenekelĞtt azonban itt az ideje, hogy tisztán lássunk a racionális várakozások kérdésében. A racionális várakozások szereplĞ alanya egy döntési 39 Lucas Robert E. [1972] Expectations and the non-neutrality of money; In.: Journal of Economic Theory Vol.4 No.2 April


Politikai Gazdaságtan szituációban nem csak a múltból hozott tapasztalatok alapján mérlegel, hanem felhasználva a jelen információit is racionálisan választ úgy, hogy elégedettsége, élvezete maximális legyen. [Sargent 2003] A várakozások bevezetése a gazdaságba nem volt újdonság, hiszen pl. a mezĞgazdasági szektor üzleti tervezése nagy mértékben épült erre a fogalomra, Keynes és Tobin pedig pénzkeresleti függvényeikben a kamat szabályozó szerepét is a várakozásból vezették le. [Mizen 2000] A racionális várakozások nem azzal hoztak újat a 70-es évek végén, hogy az egyének tudása tökéletesedik arról, hogy hogyan mĬködik a gazdaság és hogy hogyan valósulnak meg a politikai döntések, hanem a fordulatot elsĞsorban az hozta, hogy a monetarista forradalom visszatért a pre-keynesiánus gondolathoz. E gondolat követĞi szerint létezik az általános egyensúly, illetve elfogadják azt a posztulátumot, hogy az állami politika és elsĞsorban a pénzügypolitika hatástalan a gazdasági folyamatokra, nem képes befolyásolni egyszerre a munkanélküliséget, inflációt és a kibocsátást. A klasszikus egyensúlyelmélettel némileg ellentmondó ugyan, de a keynes-utáni korba beágyazódik a természetes munkanélküliség rátájának eszméje, ami az egyensúlyi rendszer szerves részévé válik. [Taylor 1975] Azonban nem csak az általános egyensúlyelmélet került vissza a közgazdasági diskurzus fĞáramába, hanem az azonnal alkalmazkodó és tökéletesen rugalmas árszerkezet is. Itt a korábbi ragadósság elhagyását is a várakozások magyarázzák. A racionális várakozások iskola egyik fontos újítása az is, hogy bár a gazdasági szereplĞk ismerik a gazdaság mĬködését, talán még a helyes modellt is, ami alapján várakozásaikat kialakítaniuk érdemes, azonban a monetáris és a reálsokkok között nem tudnak különbséget tenni. Azaz nem tudják, hogy az adott áremelkedés a keresletnövekedés vagy pedig a pénzállomány növekedése hatására jött létre, amit azzal magyaráznak, hogy a piacok közötti információáramlás nem tökéletes. [Király 1998] Ennek következménye, hogy a nem-várt pénznövekmény indukálhat gazdasági fellendülést, hiszen a gazdasági szereplĞk, miután az ár az egyetlen, ami számukra információforrásul szolgálhat, nem tudják eldönteni, hogy a pénznövekmény okozta áremelkedés valójában nem keresletnövekedés-e. Ez sarkallhatja Ğket a többletkereslet kielégítésére, így az elĞidézett monetáris sokk rövidtávon megnöveli a kibocsátást. A racionális várakozások hipotézisébĞl adódó pénzügyi modell alkalmasnak tĬnik arra is, hogy megmagyarázza a rövidtávú gazdasági kilengéseket és ciklusokat, amennyiben a keresletnövekedés képzete többletberuházásokban csapódik le. Az emberek azonban, ahogy nem tudják megkülönböztetni a reál és monetáris sokkokat, ugyanúgy bizonytalanok lesznek abban is, hogy elválasszák egymástól a hosszú távú és az átmeneti gazdasági fellendüléseket. Bár ezek az üzleti ciklusok eltéríthetik a gazdaságot a hosszú távú egyensúlyi kibocsátástól és


Fordulat munkanélküliségtĞl, de csak rövid távon. KésĞbb a gazdaság visszatér ezekre a természetes értékekre (pl. természetes munkanélküliségi ráta). A monetáris politika hatásosságával kapcsolatban a fentiek alapján kétségek merülnek fel. Ha a monetáris hatóság elĞre elhatározza, hogy egy adott instrumentumot kezelve, legyen az az irányadó kamatláb vagy a pénzmennyiség milyen lépéseket fog tenni a jövĞben, vagy milyen politikát folytat, akkor mindez a várakozásokba beépülve csak nominális értékben változtatja meg a makrofundamentumokat és a reálváltozókat érintetlenül hagyja. A kibocsátást, pl. csak egy váratlan pénznövekmény tudja elĞidézni, de mint fenn láttuk ez hosszú távú eredménytelensége miatt nem kívánatos. Érdemes megemlíteni, azt is, hogy mi lenne, ha a várakozások nem képzĞdnének racionálisan. Ekkor a várakozásokba nem épülnek be a jelen információi az infláció vagy a kamatok alakulásáról, így pl. egy váratlan pénznövekmény, a ’ragadós árak’ feltételezéssel reálhatást tud elérni a gazdaságban úgy, hogy annak hosszú távú hatása legyen. A racionális várakozás hipotézise köré szervezĞdött elméletben tehát megjelenik a rövidtávú hatásosság keresésének értelmetlensége, illetve egy szabályszerĬség iránti igény. Talán kicsit késĞinek tĬnik, de talán itt a leginkább alkalmas tisztázni a címben megadott fogalmak értelmét és a témához való kapcsolódásukat.

SzabálykövetĞ vagy eseti40 A következĞkben tehát egy merésznek tĬnĞ vágással áttérünk egy pénzpolitikai vitára, amely szorosan kapcsolódik az elĞbbiekben leírt fordulathoz. Ez a vita a gazdaságtörténetbe úgy került bele mint az eseti vagy szabálykövetĞ monetáris politika közötti választás kérdése avagy a Rules versus Discretion irodalom. A szabálykövetĞ politika a nevébĞl adódóan is egy olyan monetáris szabályrendszert feltételez, amely alapján a jegybank cselekszik. Ez a szabály érthetĞen és elĞre kommunikált, azaz megmondja hogy egy adott szituációban mit fog cselekedni a monetáris hatóság és milyen politika várható az elkövetkezĞ években. Mindezzel szemben az eseti monetáris politika az aktuális gazdasági helyzetre való tekintettel próbál megoldást találni, nem elĞre bejelentett módonm, szabályszerĬségek használata nélkül próbál meg operálni. Érdemes talán végiggondolni azt, hogy a fent leírt vita szereplĞihez hogyan kapcsolódik ez a két megoldás, hiszen feltételezéseik különbsége folytán a két A magyar szakkifejezést Mankiw elĞfordulhatnak ettĞl eltérĞ kifejezések is.

40


Makroökonómiájának

fordítójától

kölcsönöztem,

Politikai Gazdaságtan politika más viselkedést feltételez a két különbözĞ elméleti környezetben. Az aktivista környezetben az eseti politika hatásosabb, hiszen hosszú távon nagyobb gazdasági teljesítményt idézhet elĞ és letörheti a munkanélküliséget. A szabálykövetĞ gazdaságpolitika igazából kevésbé hatásos, hiszen még nem racionális várakozások mellett is hozzá szoknak a monetáris hatóság várható politikájához. Így a politika hatása mérsékeltebb, graduálisabb, de valamelyest függ a kiválasztott eszköztĞl, azaz attól, hogy a monetáris hatóság melyik eszközére érvényes a szabály. Így az aktivista berkeken belül érthetĞen nem annyira éles a két politika szembenállása. A racionális várakozások hipotézise mentén a két elgondolás között már nagyobb a feszültség. Sem a szabálykövetĞ, sem az eseti politika nem változtatja meg a hosszú távú gazdasági változókat, mint a kibocsátás vagy a munkanélküliség. A szabálykövetĞ esetben Sargent és Wallace [1975] nyomán a kibocsátás nem változik, akármelyik változó mellett is kötelezi el magát a jegybank. A diszkrét politika esetében azonban elérhetĞ rövidtávú hatás. Ennek szükségessége és hatásossága a hosszú távú semlegesség mellett kérdĞjelessé válhat, de mióta tudjuk, hogy „hosszútávon mindannyian halottak vagyunk”41, érdemes továbbgondolni ezt a vitát a racionális várakozások hipotéziskörén belül. A téma vizsgálata során kihagyhatatlannak tĬnik Kydland és Prescott 1977-ben írt tanulmánya. A szerzĞk amellett érvelnek, hogy egy adott gazdasági helyzetben az eseti (diszkrecionális) monetáris politikák sorozata a társadalom jóléti célfüggvény nem maximalizálja. Mindehhez egy olyan társadalmat tételeztek fel, amely az azonosan informált magánszektorbeni versenyzĞk mellett még egy jóindulatú kormányzatból áll. Egy ilyen ideális helyzetben (pl. nincsenek érdekkonfliktusok) is elĞfordul, hogy egy eseti gazdaságpolitikai lépés nem az elérhetĞ legjobb kimenetet biztosítja. Ehhez két feltételezés kell: a jĞvĞre vonatkozó várakozások befolyásolják a jelen döntéseket, illetve annak a feltételezése, hogy ezen döntéseknek van egy externális hatása. Ebben az esetben a monetáris hatóság egy bejelentés utáni ellenlépéssel „átverheti a magánszektort”. Ha azonban a várakozások racionálisak, akkor a gazdasági szereplĞk számítanak a jegybank vagy a kormányzat ilyen jellegĬ viselkedésére, és kalkulálnak azzal, mikor döntéseiket meghozzák, mindez azonban felesleges bizonytalanságot szül. Így az eseti vagy szabálykövetĞ „dichotómia” leegyszerĬsíthetĞ arra a kifejezésre, hogy létezik-e valamilyen ígéret vagy sem. Abban az esetben, ha nincs, akkor már játékelméletrĞl kell legyen szó.. [Nancy Stokey 2002] Játékelméleti téren a problémát Barro és Gordon [1983] vizsgálta meg. Kevert stratégiák alkalmazását is megengedve, súlyozva az eseti és szabálykövetĞ megoldásokat arra a következtetésre jutottak, hogy létezik hosszú távú 41

John Maynard Keynes: Treatise On Money


Fordulat egyensúlyok halmaza, amelyek feltétele a gazdaságpolitikus jó hírnevén alapszik. Ez akkor jön létre, ha a politikus tettei érthetĞek, jól követhetĞek és könnyen kimutatható az esetleges eltérés az eredeti szándékoktól. Ennek a legegyszerĬbb esete egy jól kommunikált szabály és annak betartása.

A racionális várakozások kritizálása A következĞkben úgy tĬnik majd mintha letérnénk az eseti vagy szabálykövetĞ vita nyomvonaláról és egy kicsit magával a racionális várakozások hipotézisével foglalkozunk. Eddig a racionális várakozások utáni irányzatokat úgy mutattuk be, mint amelyek visszahozzák a rugalmas árak feltételezését a makroökonómiai elemzésbe, s ezzel azt a látszatot keltettük, hogy a lassan alkalmazkodó árak eltĬntek volna a közgzdaságtani diskurzusból. Ez azonban koránt sincs így. A racionális várakozás elmélete ugyanis beépült többek között a keynesi elméletbe is. (Vagy talán a keynesi örökséget próbálták meg belevinni a modern makroökonómiába) Taylor [2000] után mondhatjuk, hogy a racionális várakozások forradalma után több különbözĞ hagyományokat felelevenítĞ iskola alakult ki: ide sorolhatjuk az újklasszikust, a reál-üzleti ciklusok elméletét, az újkeynesiánus irányvonalat és az új neoklasszikus szintézist is. A hipotézis gyorsan utat tört magának a hagyományokban. Weeks, az elmélet egyik kritikusa, a következĞképpen kommentálja mindezt: „Cinikusan azt mondhatnánk, hogy az az izgatottság, amivel a szakma beemelte a REH42-t, részben azzal magyarázható, hogy a hipotézis kedvezĞ hatást gyakorolt a közgazdászok szakmai egójára.” [Weeks 1998 p. 151.] Weeks a hipotézisbĞl alapvetĞen a következĞ hozzáállást nem tudja elfogadni: teljes mértékben naiv és hihetetlen feltevés, hogy a gazdaság mĬködésére vonatkozó tökéletes és teljes tudás tényleg létezik. A hipotézis lehetséges kritikái közül kettĞt emelnék ki: az egyik Weeks nyomán haladva a REH értelmetlen alapfeltevéseit és „önbeteljesítĞ” hatását firtatják, míg a másik Ball és Croushore [2001] „bizonyítéka” a racionális várakozások kibocsátás becslĞ hatásának pontosságáról. Az elsĞ esetben a problémát, az jelentheti, hogy a hipotézis magyarázatában nem csak egy megfogalmazás létezik. A REH-et gyakran írják le úgy, hogy az emberek várakozásai megegyeznek a modell becsléseivel, amit arra használnak, hogy azon emberek viselkedését leírják. [Taylor 2000] EbbĞl a megfogalmazásból már egyértelmĬ, hogy miért írja Weeks, hogy ehhez szükségeltetik a gazdaságról való tökéletes tudás. Ugyanakkor ezen tudás hiányában (nyilvánvaló képtelenség lenne) elegendĞ lenne azt állítani, hogy a gazdaságpolitika gyakorlói és a gazdaság többi szereplĞje ugyanazt a modellt ismerje. Ehhez azonban elég az, 42

REH, azaz Rational Expectations Hypothesis (Racionális várakozások hipotézise)


Politikai Gazdaságtan hogy a gazdaság szereplĞi többé-kevésbé ismerje azt a modellt, amiben a jegybank gondolkodik. Itt újra vissza tudunk kanyarodni a szabálykövetĞ vagy magát elĞre és megbízhatóan kommunikáló monetáris politika témához. Ebben az esetben ugyanis arról van szó, hogy a gazdaság szereplĞi ismerni vélik a jegybank által alkalmazott modellt és várakozásaikat aszerint alakítják ki. Így az eredeti elképzelés visszájára fordult ugyan, de a jegybank és a szereplĞk gazdasági modellje nagymértékben közeledett egymáshoz. Azaz a jegybanki politika nemcsak kihasználhatja a várakozásokat, vagy befolyásolhatja azokat, hanem kialakíthatja egyfajta stabilitásukat. Ball és Croushore [2001] állítása az, hogy a monetáris politikának mégiscsak van hatása a kibocsátásra. Ez, ha megfigyeljük, ellentmond a klasszikus racionális várakozások forradalom kiindulásának, hiszen ott a kibocsátás célzása (s ezáltal a munkanélküliség csökkentése) szentségtörésnek számított. De mint mondtuk, azóta sok irányzat alakult ki és sokmindent beépített magába a modern makroökonómia. A szerzĞpáros egy olyan környezetet vizsgál, ahol már integrálva vannak a mereven alkalmazkodó árak és a monetáris politika változásai elsĞsorban a kamatváltozásokban definiálódnak. Ebben a modellben a várakozásoktól függĞ becslések nem azonosan viselkednek az infláció és a kibocsátás esetében. A kibocsátás estében a szerzĞk bizonyítani próbálják, hogy modelljükben a gazdasági szereplĞk szisztematikusan alábecsülik a monetáris politika kibocsátásra gyakorolt hatását. Ezáltal várakozásaikat is ennek megfelelĞen alakítják. Míg az infláció esetében ilyen torzulás nincsen. Az írás azonban csak egy kiemelt példány a racionális várakozások kritikái közül.

A trade-off a másik oldalról Eddig feltéteztünk egy konszenzust, amely a racionális várakozások és azon a vita mentén alakult ki, hogy létezik-e valamilyen trade-off a munkanélküliség és a kibocsátás, valamint az infláció között. Láttuk, hogy ebben a dimenzióban sokáig az volt a kérdés, hogy a foglalkoztatás növelhetĞ-e a pénzmennyiség növelésével (egyszeri nagyobb esetben nem ami igazából infláció, csak árszintemelkedés). Ehhez az elképzeléshez hozzátartozik, hogy a közgazdasági elméletnek sokáig nem az infláció volt a meghatározó élménye, hogy mi ezt élvezhetjük, az csak a modern pénzrendszereknek köszönhetĞ. Sokáig a deflációtól féltek a közgazdászok, talán azért, hogy az arany ne vándoroljon ki az országból, csökkentve ezzel a pénzmennyiséget. KésĞbb, talán nem véletlenül, a modern pénzrendszer kialakulásával körülbelül egy idĞben az inflációtól való félelem lett a meghatározó élmény. Mint láttuk a


Fordulat jegybankok a pénzügyi stabilitáshoz elsĞsorban43 az infláció alacsony mértékét kapcsolják. EbbĞl következik, hogy a keresett trade-off megfordul és a fĞ kérdés nem az lesz, hogy mekkora infláció árán lesz alacsony a munkanélküliség, hanem az, hogy mekkora lehet a kibocsátás veszteség vagy letérés a növekedési pályáról, ha az inflációt csökkentjük. Ball [1993] és Barro [1996] is vizsgálta az ún. áldozati ráta nagyságát és a dezinfláció optimális sebességét, megállapítva hogy egy két százalékos kibocsátás növekedés visszaesés kell elkönyvelni egy százalékpontos inflációcsökkenés után. Barro cikkében kifejti, hogy a dezinfláció áldozati rátája csak összehasonlításban értelmezhetĞ pontosan, azaz figyelembe kell venni az árstabilitás meglétébĞl adódó hosszú távú kibocsátás-növekedést. Azaz a trade-off létezik, csak a másik irányból és szélesebb idĞhorizontban vizsgálja az eseményeket. 44

Konszenzus felé - a modern jegybank mégegyszer A trade-off tehát fenn áll, csak máshogy tesszük fel a kérdést, az inflációt célozzuk és nem a „teljes”45 foglalkoztatottságot. Már láttuk, hogy a modern jegybankról szóló konszenzus is az infláció letörését szorgalmazza. A következĞkben arra teszünk kísérletet, hogy összekössük a Mishkin által összegzett pénzügypolitikai elveket a racionális várakozások forradalmával kapcsolatos vizsgálódásainkkal. ElĞször is az irányelvek és a célok részben fedik egymást, másrészrĞl nem mindegyik hozható kapcsolatba a racionális várakozások forradalomának eredményeivel. Az idĞinkonzisztenciáról és az elĞretekintésrĞl már volt szó, itt a kapcsolódás a Phillips görbe rövidtávú kihasználásának elvetésén és a várakozásokon (eredetileg adaptív) keresztül történik meg. KiemelendĞ még az explicit nominális horgony, a célfüggĞség, a kommunikáció és átláthatóság, valamint az árszínvonal stabilitásának primátusa. Ez utóbbi a már említett trade-off-fal függ össze, azaz az árszínvonal stabilitása hosszútávon a gazdaság növekedését, jobb fejlĞdését szolgálja, ami az említett aktivista és nem-aktivista vita eredményeként jellemzi a makroökonómiát. A célfüggĞség, az explicit nominális horgony és a jó kommunikáció valamelyest összetartozó fogalmak. A célfüggĞség azt jelenti, hogy a jegybank meghatározhatja-e önmaga, hogy mi lesz mĬködésének és tevékenységének a célja. Ez egyrészrĞl egy demokrácia elem, (azaz az aktuálpolitikai beleszólás Természetesen ide lehetne sorolni az árfolyam (rendszer) és a valuta védelmét is, de most esetünkben nagyrészt egy zárt gazdaságról van szó, bármennyire is abszurd ez a feltevés a jelenkorban. 44 Az események szó nem véletlen, hiszen itt elsĞsorban gyakorlati megközelítésrĞl van szó, azaz megfigyelésekkel támasztunk alá és kreálunk egy elméleti szabályt. 45 Tulajdonképpen mindegy, hogy ennek mit tekintünk: a természetes ráta mellettit vagy a nullát. 43


Politikai Gazdaságtan lehetĞségét csökkenteni kell), illetve kifejezi a konszenzust, hogy a pénzstabilitástól nem térünk el, másrészrĞl pedig ezzel a monetáris politika stabilitását biztosítja. A jegybank célját (alacsony infláció) közvetlenül nem tudja befolyásolni, ezt csak valamilyen monetáris politikai eszközön keresztül teheti meg. Ilyen eszköz az árfolyam, a pénzmennyiség, az irányadó kamatlábak és maga az inflációs elĞrejelzés. Ennek a kiválasztása jelent egy olyan horgonyt, amire a gazdaság szereplĞi úgy tekinthetnek, mint a monetáris politika irányadó mutatójára, így ennek változásához igazíthatják a várakozásaikat. Mivel nem cél a gazdasági szereplĞk átverése, pl. nominális és reálsokk megkülönböztethetetlenségét rövidtávon kihasználva, a monetáris politika arra törekszik, hogy minél hitelesebb legyen, azaz a piaci szereplĞk által kialakított várakozások stabilak, jól becsülhetĞk és kezelhetĞek legyenek. Ezzel kialakulhat ténylegesen az a szituáció, hogy a monetáris politikai modellben használt várakozások megegyezzenek a gazdasági szereplĞk valós várakozásaival. Ehhez minden szempontból átlátható, hihetĞ és érthetĞ kommunikációra van szükség a jegybank részérĞl. Ez különösen igaz az elmúlt évtizedben egyre gyorsabban és már hazánkban is használt inflációs célkitĬzés rendszerére. Itt a jegybank az inflációs elĞrejelzést célozza meg, ezzel közvetlenül hat a várakozásokra. A rendszer eseti vagy szabálykövetĞ harcvonal mentén nem különül el élesen, mégis inkább a szabálykövetĞ politika felé húz, hiszen ha a politikáját hitelesen kívánja megvalósítani, akkor több évre elĞre deklarálnia kell terveit és a megcélzott inflációs sávot. [Bernanke és Mishkin 1997] Ezek alapján az inflációs célkitĬzés egy jó példa lehet a modern monetáris konszenzusra, hiszen az elmúlt huszonöt-harminc év legjelentĞsebb közgazdaságtani vitáinak a gyĞztes vagy meggyĞzĞ eredményeit mind magába tudta foglalni: az eseti-szabálykövetĞ vitát, melyben a szabálykövetés (ígérettevés) és az átláthatóságból adódó megbízhatóság gyĞzedelmeskedik, valamint a kibocsátás-infláció vitából az infláció letörését (árstabilitást) mint fĞ célt és a rövidtávú akciók figyelmen kívül hagyását.

Összegzés Arra kerestük a választ, hogy a monetáris beavatkozás hosszútávú semlegességének és rövidtávú értelmetlenségének konszenzusán kialakult jegybanki politika milyen összefüggésben áll a racionális várakozások elméletével. ElĞször is megpróbáltuk felvázolni a monetáris politikai konszenzus elemeit, a jegybankra vonatkozó modern irányelveket. Ehhez egyrészrĞl Miskin összefoglaló írása, másrészrĞl az inflációs célkitĬzés rendszere adta a


Fordulat kiindulópontokat. Majd mepróbáltuk megkeresni azokat a kulcspontokat, amik elméletileg megmagyarázhatják korunkat. A kiindulópontunk a Phillips görbe volt, az a trade-off, ami körüli vita nagyban hozzájárult az aktivista monetáris politika visszaszorulásához, illetve meghatározta az elmúlt évtizedek gazdaságpolitikai vitáit. Az tapasztaltuk, hogy a trade-off szemlélete megfordult a racionális várakozások forradalmának köszönhetĞen, azaz már nem a munkanélküliségen keresztül, hanem az infláción keresztül szemléli a monetáris politika játékterét. A másik kulcspontot a Rules vs. Discretion vitában kerestük, amely vitának a tanulságai adják a jegybankok átláthatósági és szabálykövetést inkább preferáló monetáris politikai beállítottságát. Mindkét vitában használt érvek és modellek elsĞsorban a racionális várakozások forradalmára épültek, elsĞsorban abban a tekintetben, hogy a jelen döntéseket nem csak a múlt információi és tapasztalatai befolyásolják, hanem a jelen információi és a jövĞrĞl való elképzeléseink is hozzájárulnak aktuális döntéseinkhez.

irodalom BALL, Laurence - CROUSHORE, Dean [2001]: Expectations and the Effects of Monetary Policy, Federal Reserve Bank of Philadephia WP 01-12 BALL, Laurence [1993]: What Determines the Sacrifice Ratio? NBER working papers 1079 BARRO, Robert [1996]: Inflation and Growth. Review: Federal Bank of St. Louis; May/June BERNANKE, S. Ben – MISHKIN, S. Frederic [1997]: Inflation Targetting: A new framework for monetary policy? In.: Journal of Economic Perspectives Vol.11. No. 2. Spring HOLLAND, A Steven [1985]: Rational Expectations and the Effects of Monetary Policy: A guide for the Uninitiated. In: The Federal Reserve Bank of St. Louis Review, May KYDLAND, Finn. – PRESCOTT, Edward [1977]: Rules Rather than Discretion: The Inconsistency of the Optimal Plans. In.: Journal of Political Economy, 85: 473-92 KIRÁLY Júlia [1998]: A Makroökonómia Vége, avagy egy megkésett Nobel-Díj (Robert E. Lucas), In: Közgazdasági Szemle, XLV. évf., december


Politikai Gazdaságtan MCCALLUM T. Bennett [2000]: The Present And Future of Monetary Policy Rules. In.: NBER working Paper Series: WP 7916 MILLER, Preston – NELSON, Clarence – SUPEL, Thomas [1975]: The Rational Expectations Challenge to Policy Activism. In: A prescription for Monetary policy; Federal Bank of Minneapolis MISHKIN, Frederic S. [2000]: What Should Central Banks Do? In: Federal Reserve of St. Louis (bulletin); November/December MIZEN, Paul – LEWIS, Merwyn [2000]: Monetary Policy. Oxford University Press SARGENT, J. Thomas – WALLACE, Neil [1981]: Some Unpleasant Monetarist Arithmetics SARGENT, J. Thomas – WALLACE, Neil [1975] Rational Expectations, the Optimal Monetary Instrument and the Optimal Monetary Supply Rule. In: Journal of Political Economy, April. Pp. 241-54. SARGENT, J. Thomas [2003]: Rational Expectations. In: The Concise Encyclopedia of Economics: http://www.econlib.org/library/Enc/RationalExpectations.html TAYLOR, John B. [1975]: Monetary policy during a transition to rational expectations. Journal of Political Economy 83. No. 5: 1009-39 TAYLOR, John B. [2000]: How the Rational Expectations Revolution Has Changed Macroeconomic Policy Research. 12th Congress of IEA, Stanford University WEEKS, John [1998]: A neoklasszikus közgazdságtan kritikája. Aula – Társadalomelméleti Kollégium ford. Szalai Zaltán, Budapest


Mátrixtranszformáció A világrend átalakulása 1870-tĞl 1945-ig

Vígvári Gábor

P

olányi Károly „A nagy átalakulás” (Polányi 1997.) címĬ munkájában bemutatja azt a körülbelül fél évszázados folyamatot, melynek során a tizenkilencedik századi gazdasági rend felbomlott. Polányi a kapitalizmus kialakulásától a fasizmus hatalomra kerüléséig követi nyomon a gazdasági, politikai, társadalmi folyamatokat, ezzel mély és alapos politikai gazdaságtani elemzését adva a korszaknak. A korszaknak, melynek egyik meghatározó, legnagyobb formátumú és egyben az átalakulás egyik elméleti megalapozását adó közgazdásza volt John Maynard Keynes. Munkássága során, egészen az 1919-es „A békeszerzĞdés gazdasági következményei” címĬ könyvétĞl, a fennálló gazdasági rend kritikájával, majd Általános elméletében annak megreformálásával foglalkozott. Polányi és Keynes álláspontja, felfogási módja, valamint megoldási javaslatai ugyan merĞben különböznek, mégis találhatunk közös pontokat elméleteikben. Dolgozatomban ezeket a közös pontokat igyekszem feltárni és bemutatni, a két tudós elméleteinek összegzését adni. Az elemzés keretét az a történeti ív adja, melynek kiindulási pontjaként a XIX. század második felétĞl az elsĞ világháborúig tartó, sokak szerint (lásd pl. Orbán 2003.) elsĞ globalizáció elemzése szolgálhat. Ezután szemügyre vesszük a két világháború közötti eseményeket, az elsĞ világháború utáni helyreállítástól a fellendülésen át egészen a Nagy válságig. Végül, az ív lezárásaként, következnek az új világrendre adott lehetséges megoldások, és végül annak ismertetése, hogy milyen is lett ez a rendszer. Az elemzésben elsĞsorban a különbözĞ intézményekre, azok változásaira, illetve szerepükre fogok koncentrálni. .

A tizenkilencedik század Polányi és Keynes a tizenkilencedik századot eltérĞképpen ítéli meg. NézĞpontjaikat Szajp Szabolcs próbálta szintetizálni négy tézis felállításával. A következĞkben ezt a négy tézist ismertetem, bár eltérĞ sorrendben. (Szajp 2003.) Az eredeti elsĞ pontot a végén szerepeltetem, mert logikailag helyesebbnek érzem elĞször a rendszer jellemzĞit meghatározni.

I. tézis:

A XIX. századi gazdasági rendszer története két nagy korszakra osztható, melyeknek közös eleme a békéhez való ragaszkodás. A két korszak közötti


Politikai Gazdaságtan különbség a béke biztosításának intézményeiben, mechanizmusában, valamint a nagyhatalmi kapcsolatokban láthatók. A választóvonal mindkét szerzĞ esetében az 1870-es év. (Polányinál az 187071-es német-francia háború) Míg azonban Keynes ezt a határvonalat tisztán gazdasági értelemben húzza meg, addig Polányinál ez a határvonal a gazdaságin kívül politikai is. A század elején még tanúi lehettünk Angliában, illetve Németország és Franciaország egyes részein a kis és közepes vállalkozások szabad versenyének, hogy aztán a század második felére a vállalatok mérete egyre nagyobb legyen, és hatalmas monopol pozícióban lévĞ vállalatmonstrumok jöjjenek létre. Ezzel egy idĞben csökkent az agrárszektor teljesítménye, amit Keynes emel ki a korszakok lehatárolásakor. A század végére Európa már nem volt önellátó az agrártermékekbĞl, sĞt a legnagyobb importforrás, az Egyesült Államok is egyre kevesebb búzát tudott az európai piacra küldeni. Polányi A nagy átalakulásban az 1815-tĞl 1914-ig tartó idĞszakot a százéves béke idĞszakának nevezi. Ebben a száz évben az európai nagyhatalmak mindössze néhány hónapon át voltak háborúban egymással, ami az ezt megelĞzĞ idĞk több tíz évéhez képest elenyészĞ. A két jelentĞs konfliktus az osztrák-német, valamint a francia-német háború volt. Ezeknek köszönhetĞen alakult ki az egységes német állam. Ez az esemény elemzésünk szempontjából döntĞ jelentĞséggel bír. A napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus utáni majd ötven évet a Szent Szövetség által fenntartott béke jellemezte. Ennek alapja a feudális alapokon nyugvó európai nagyhatalmak kiegyezése volt, hogy távol tartsák Európát a francia forradalom eszméitĞl. Ennek keretében verték le az 1848-as polgári forradalmakat és igyekeztek minden más háborús cselekményt megelĞzni. 1871. után az európai status-quo az egységes Német Birodalom és Olaszország létrejöttével felbomlott. Németország képében egy új, erĞs, ipari és katonai hatalom jelent meg az európai térképen, amelynek célja mégis a béke megĞrzése volt. VezetĞi, és elsĞsorban Bismarck kancellár, a revánstól való félelemtĞl hajtva a legkisebb, az európai rendet fenyegetĞ konfliktus esetében is a békéltetĞ szerepében tündökölt. De másoknak is érdeke volt a béke fenntartása: az ekkorra megerĞsödĞ tĞketulajdonosok, általában a pénzarisztokrácia érdeke. ĝk, a különbözĞ helyi háborúkban meggazdagodott vállalkozók, gyárosok és bankárok voltak, akiknek azonban a globális, a nemzetközi rendszert szétziláló, és ezáltal pozíciójukat veszélyeztetĞ háborúk nem álltak érdekükben. Gazdagságuk másik forrása az ekkorra globális szintet öltĞ kereskedelem volt, melyet a technikai fejlĞdés mellett az állandó béke tett lehetĞvé.


Fordulat II. tézis: A korszak centrumországa Nagy-Britannia volt, de egyre erĞsödĞ

szerepet játszott az Egyesült Államok, Németország és Oroszország is.

A legkorábban iparosodó Angliához a tizenkilencedik század második felétĞl több másik, késĞi iparosítás modelljét követĞ, államilag támogatott fejlesztéseket végrehajtó ország zárkózott fel. Ilyen volt az Egyesült Államok, Németország, de késĞbb Oroszország is. Németország fejlĞdése különösen gyors és nagymértékĬ volt. Kezdetben magához kötötte a környezĞ szomszédos országokat, majd a világkereskedelem színpadára lépve a globális kereskedelem meghatározó szereplĞjévé vált. Ez a gyors fejlĞdés azonban veszélyeket is rejtett magában. A korábban önellátó Németország olyan bonyolult szervezetté vált, amely számos külsĞ és belsĞ tényezĞtĞl függött. Ennek a gépezetnek jól kellett mĬködnie ahhoz, hogy az egyre növekvĞ népességet munkával és élelemmel ellássa. Ha ez a néptömeg megélhetés nélkül maradt volna, könnyen befolyásolhatta volna Európa rendjét. Sajnos Keynes eme meglátása késĞbb igaznak bizonyult. De hasonlóan veszélyeztette a kontinens rendjét az is, hogy ez a gépezet bizony könnyen válhatott volna háborús gépezetté is.

III. tézis: A megfigyelt gazdasági rendszer sajátos intézményi rendszerben

mĬködött. A meghatározó intézmények az önszabályozó piac, a liberális állam, a nemzetközi aranystandard, a hatalmi egyensúlyi rendszer, a pénzügyi arisztokrácia, a ki/bevándorlás, a tĞkés-munkás viszony, az ó- és újvilág sajátos kapcsolata voltak. Az intézmények hierarchiába tagozódtak és segítették a nemzetközi rendszer fenntartását.

A fenti intézmények közül az elsĞ öt köthetĞ Polányi nevéhez, az elsĞ négy pedig egy mátrixba is felírható, aszerint, hogy gazdasági vagy politikai, illetve nemzeti vagy nemzetközi e az adott intézmény. Ez a mátrix látható itt: Gazdasági

Politikai

Nemzeti

Önszabályozó piac

Liberális állam

Nemzetközi

Aranystandard

Hatalmi egyensúly

A XIX. századi nemzetközi rendet mĬködtetĞ intézményrendszer Polányi alapján

A hierarchiában az önszabályozó piac található a csúcson, ami tágabb értelemben használható fogalom, mint például a szabad piac kifejezés. Polányi értelmezésében ez azt jelenti, hogy az árukon és a tĞkén kívül mind a természeti


Politikai Gazdaságtan erĞforrások, mind a munkaerĞ is áruvá válik, forgalmuk piaci alapokra kerül. Az önszabályozó piac nemzetközi mĬködtetésére hozták létre az aranystandard rendszerét. Szintén a piac mĬködtetését szolgálja politikai síkon a be nem avatkozó liberális állam. A békét pedig mindehhez a nemzetközi rend szolgáltatta. Végül ennek a négy intézménynek a mĬködtetését vállalja a pénzügyi arisztokrácia, akiket Keynes szimplán csak tĞkéseknek nevez. A Keynes által bevezetett maradék három intézmény inkább kiegészíti a Polányi-féle modellt, szerepük az elemzés szempontjából nem annyira jelentĞs.

IV. tézis: Az imént felvázolt gazdasági és társadalmi rendszer igen labilis volt, és magában hordozta bukását is.

Ennek egyik oka az önszabályozó piacban keresendĞ. Polányi szerint az, hogy ennek során a munkaerĞ és a természeti erĞforrások áruvá válnak, aláássa a rendszert, megsemmisít minden korábbi társadalmi és gazdasági mechanizmust. A társadalom, mivel nem visel el egy ilyen nagy változást, olyan szabályokat hoz, mellyel védekezik ez ellen, ezzel egy ellenmozgást hozva létre. Keynes további négy okot sorol fel: népesség (demográfiai változások), szervezet (nemzetközi rendszer), társadalmi lélektan, a régi és az új világ viszonya. A népesség növekedést Keynes központi kérdésnek tartja, de véleményem szerint ez kevésbé fontos, noha kétségkívül szerepet játszhatott például Németország expanziós igényeiben. A nemzetközi rendszer megváltozása a már jelzett német felemelkedésben keresendĞ. Az egyensúlyt alakító Európai Koncert felbomlott és átadta helyét a szövetségi politikának, és rövidesen Európában két hatalmi tömb nézett egymással farkasszemet. A társadalmi lélektan szerepe a felhalmozásban jelentĞs. A nagyarányú gazdasági fejlĞdés alapja ugyanis az egyenlĞtlen felhalmozás volt, amit bizony a szegény többségnek el kellett viselnie, amit ekkor meg is tett. De a világháború után, mint majd látni fogjuk, ez már nem volt mindig így.

A rendszer felbomlásának kezdete A XIX. század végére a bomlás jelei kezdtek mutatkozni a nemzetközi rendszeren. Ennek egyik jele volt a liberális, éjjeliĞr állam és a szabad piac ellen hozott elsĞ intézkedések. Polányi több példát is hoz ezekre, mint például a gyermekmunka korlátozása és más hasonló, a mai szemmel természetesnek ható korlátozások. Ezek az intézkedések nem mások voltak, mint a már említett társadalmi reakciók arra az önszabályozó piacra, mely magát a társadalmat elpusztulással fenyegette. Valójában a munkaerĞpiac és a természeti erĞforrások piacainak kudarcait voltak hivatva kiküszöbölni.


Fordulat Ezek a folyamatok valójában még nem veszélyeztették közvetlenül a nemzetközi rendet, hiszen ezeket a törvényeket majd’ mindegyik, akkori centrumországban meghozták, köszönhetĞen az egyre erĞsödĞ munkásmozgalmaknak, melyek nyomásgyakorlásukkal sok ehhez hasonló változást tudtak elérni. Sokkal nagyobb jelentĞségĬek voltak a gazdasági és politikai változások. A gazdasági változások közül kiemelhetjük a protekcionizmus növekedését egyes országok, fĞleg Németország és az Egyesült Államok részérĞl, amellyel igen erĞs támadás érte az önszabályozó piacot és a liberális államot. A korszakban egyedül Anglia volt az az ország, amely végig a nullához közeli vámkulcsot alkalmazott külkereskedelmében. Ennek oka a külsĞ élelmiszerellátóktól való függése, másrészt a kiterjedt gyarmatbirodalom, valamint az ebbĞl adódó, a nemzetközi rendszerben betöltött „szuperhatalmi” szerep lehet. (Szamuely 2002) Miközben a munkaerĞ és a föld terén az államok egyre protekcionistábbakká váltak, megerĞsödött az aranystandard és a pénzmozgások szabadságának jelentĞsége. A technika fejlĞdésével lehetĞvé vált, hogy néhány óra alatt a pénz a Föld egyik végébĞl a másikba jusson. A pénzáramlásokkal ellensúlyozták más piacok merevségét. A másik változás a nemzetközi politikai rendszer, az Európai Koncert lassú elsorvadása. Az európai béke fenntartása elĞször Németország érdeke volt. Bismarck tudta, hogy ha a revánsra (a német-francia háború „visszavágójára”) sor kerül, úgy valószínĬ nem érezheti magát biztonságban sem Oroszország, sem Anglia felĞl. Az Európai koncert valójában nem volt stabil szövetségi, vagy szerzĞdési rendszer, csupán egy laza együttmĬködés az európai nagyhatalmak között. Lényege, hogy a kontinensen mindig volt olyan állam, amelyet egy másiknak a megerĞsödése egy harmadikkal szemben sértett, és a harmadik pártjára állt. Így senki nem tehetett szert hegemóniára, a háborús fenyegetettség tehát megszĬnt, vagy legalább is igen kis szintre csökkent. Ezen kívül a béke további biztosítéka volt jó darabig az, hogy a korabeli európai uralkodók szoros rokoni kapcsolatban álltak egymással. Polányi szerint ezt a rendet nem más, mint a pénzügyi arisztokrácia tartotta fent, amelynek meggazdagodásához óhatatlan szüksége volt a nagyhatalmak közötti békére. Ezt jó ideig fenn is tudta tartani, azonban egy idĞ után a pénzügyi arisztokrácia is nacionalizálódni kezdett, és egyre inkább imperialistává vált, mely szükségessé tette a nagy gyarmattartó ipari államok közötti összeütközést. Polányi ennek egyik legmegragadhatóbb példáját az erĞs nemzeti valuta fétisével mutatja be. Az elsĞ világháború után, hogy egy kicsit elĞreszaladjunk, egy-egy állam legfontosabb célja volt az erĞs nemzeti valuta megteremtése. Az Európai Koncert felbomlásának egy másik oka a gazdasági verseny élezĞdése, és fĞleg Németország gyors fejlĞdése volt. Bismarck, majd késĞbbi utódjai is igyekeztek a francia reváns veszélyeit mérsékelni, ehhez pedig szövetségeseket kerestek, amik végül a Monarchia, illetve Olaszország lettek.


Politikai Gazdaságtan Anglia féltékenyen figyelte, ahogy az egyre erĞsödĞ, sĞt már nála erĞsebb Németország szövetségi rendszerével egyre terjeszkedik, és európai hegemóniára tör. Az „ellenszövetség” létrehozását megkönnyítette, hogy a francia és brit gyarmati terjeszkedés már a két ország közötti háború lehetĞségét is magában rejtette. Azonban ez egyik félnek sem volt érdeke, így inkább megegyeztek, és létrehozták az Entente Cordiale-t, melyhez késĞbb Oroszország is csatlakozott. (Ormos-Majoros 1998.) A politikai tömbösödés a gazdaságra is hatással volt. Például a francia tĞkepiacokon a magyar kormány és Budapest fĞváros elöljárósága sem tudott sikeres kötvénykibocsátást végrehajtani. A francia kormány ugyanis mindvégig igyekezett megakadályozni, hogy ellenséges hatalmak megjelenjenek tĞkepiacán. (LĞrincné 1996.)

Az elsĞ világháború és következményei 1914-re a két hatalmi tömb szembenállása végleg elmérgesedett, és az elmúlt évek feszültségei az elsĞ világháborúban törtek felszínre. Az elsĞ világháború okait többen többféleképpen magyarázzák. Az okok összetettek. Ormos Mária szerint „a hatalmi kérdések átalakulásának meg nem értése és az angol-német kereskedelmi verseny mellett az elĞzĞleg elért hatalom féltése (Anglia, AusztriaMagyarország) és a tradicionális hódító (Németország, Oroszország, Olaszország), visszahódító (Franciaország) törekvések összessége és összefonódása vezetett” a háború kitöréséhez. (Ormos-Majoros 1998. 219. oldal) Az ötéves konfliktus szétzilálta a XIX. századi gazdasági rendszer maradványait is. A békeszerzĞdéseket követĞen Európa gazdasága romokban hevert. Gazdaságilag a háborúnak egyetlen haszonélvezĞje az Egyesült Államok volt. Nagyarányú hitelekkel segítette az antant hatalmakat, ezeknek köszönhetĞen a világ aranytartalékainak jelentĞs része került a washingtoni és new yorki trezorokba. A békeszerzĞdések aláírására 1919-20-ban került sor a párizsi béketárgyalásokon. Amint arra Keynes (A békeszerzĞdés gazdasági következményeiben) és Polányi is rámutat, a békeegyezmény sokkal inkább fegyverszünet volt. A német békeszerzĞdés alapjaiban roppantotta meg az ország gazdaságát. Egyrészt a jóvátételi kötelezettségek miatt a termelés jelentĞs részét a szövetségesek kivitték az országból. Másrészt a kereskedelmi flottájának elkobzása, és valamennyi gyarmatának elvesztése után a külkereskedelem lehetetlenné vált számára. Ez pedig egy, a külkereskedelemtĞl ennyire függĞ ország számára végzetes. (Keynes 2000.) Miért is mérték Németországra ezt a hatalmas terhet? Valójában Franciaország és Anglia így próbálták meg fedezni saját, az Egyesült Államok felé fennálló adósságukat, melyeket Keynes javaslata ellenére nem töröltek el.


Fordulat (Keynes 2000.) Nem kis szerepet játszott Franciaország részérĞl a reváns iránti vágy is, valamint egy újabb, hasonlóan pusztító világháború megelĞzése. A másik rendkívül súlyos következménye a békeszerzĞdésnek az, hogy leszerelte a korábbi központi hatalmakat. Így számĬzték egy jó idĞre Európából a hatalmi egyensúlyt. Ahogy Polányi is kiemeli, hogy lehetne egy olyan világ egyensúlyban hatalmi szempontból, ahol az egymással szemben állók egyikének van, másikénak nincs hadserege? Az újjászervezĞdĞ, vagy inkább újjászervezett, rendszer másik hibája, amirĞl a két tudós már kevesebb szót ejt, az Osztrák-Magyar Monarchia kérdése. Ennek a konglomerátumnak a keretében egy szinte teljesen önellátó, gazdasági egységbe forrt „miniintegráció” jött létre Közép-Kelet-Európában. Minden részegység egy-egy alkatrész volt az állam gazdasági gépezetében, így például Magyarország volt az élelmiszer-ellátásért felelĞs, míg Ausztriában és Csehországban tömörült az ipar, melyhez a nyersanyagot Galíciában és Csehországban nyerték. Az állam szétszakadásával a gazdasági egység is szétszakadt. A korábbi, részben régen meglévĞ, részben szított, nemzetiségi konfliktusok hatásaként az újonnan létrejött országok nem az együttmĬködés, hanem az elzárkózás politikáját választották, melynek következménye éhínségek és gazdasági válságok voltak. És persze társadalmi destabilizáció, fĞleg a két „vesztes” országban, Ausztriában és Magyarországon, melyek aztán késĞbb a legyĞzött Németország potenciális szövetségesévé, a fasizmus számára pedig melegággyá váltak.

A húszas évek átmeneti stabilizációja A két világháború közötti 21 évet Polányi után három szakaszra oszthatjuk. 1917-23-ig tart a stabilizációs idĞszak, amit 1924-tĞl 1929-ig tartó átmeneti fellendülés követ, hogy aztán 1929-tĞl a világgazdaság mai napig legnagyobb válságával újabb mélyrepülés következzen be. A stabilizáció persze nem volt olyan egyszerĬ, mint amilyennek gondoljuk. Forradalmi hullám söpört végig Európán, fĞleg a vesztes államok területén, melyet aztán komoly — Polányi szóhasználatával fasiszta — ellenforradalmak követtek. Az ellenforradalmi rezsimek stabilizálták aztán a helyzetet, lehetĞvé téve a háború utáni újjáépítést. 1924-re a stabilizáció véget ért, és Amerikától Oroszországig a gazdaság új erĞre kapott. Németország végsĞ katasztrófáját a Dawes-, majd késĞbb a Youngtervvel igyekeztek megelĞzni. Ezek keretében nagy összegĬ amerikai kölcsönök érkeztek az országba, hogy abból fedezzék a horribilis összegekre jutó jóvátétel összegét. Ennek hatására a német gazdaság magára talált, viszont szoros függĞ viszonyba került az amerikai gazdasággal. A világgazdaság rendje azonban már sohasem lett olyan, mint a világháború elĞtt volt. Mint arról már szó esett, abból a bizonyos négy pillérbĞl az egyik már kidĞlt, ez volt a hatalmi egyensúly.


Politikai Gazdaságtan Azonban kiesett egy másik is, ez pedig az önszabályozó piac volt. A változások természetesen jóval nagyobb jelentĞségĬek, mint a már korábban említett, a piac mĬködését gátló intézkedések. A világháború alatt az országok sorban álltak át a hadigazdálkodásra, tértek le az aranystandardról. A békeszerzĞdések megkötése után az államok még nem tértek vissza rögtön az aranystandardra. Ennél azonban nagyobb horderejĬ változás volt az, hogy nem állt helyre a viszonylag szabad világkereskedelem. Az országok visszahúzódtak vámokkal védett határaik mögé, a külkereskedelem az egyes országok számára megdrágult. Ez különösen súlyosan érintette Németországot, amit ráadásul még a jóvátételbĞl eredĞ exportjövedelem-elvonás is terhelt, és más, a külkereskedelemtĞl jelentĞsen függĞ országokat. Hiányzott tehát az önszabályozó piac is, és hiányzott az aranystandard is. Mint ahogy már arról szintén szó volt, a nacionalizmus erĞsödésével a stabil nemzeti valuta kulcskérdéssé vált az egyes államok vezetĞi számára, sĞt fétissé vált a Népszövetség számára is. Az ottani döntéshozók azt gondolták, hogy egy ország társadalmi-gazdasági stabilizációjának egyetlen módja, ha stabil, és viszonylag erĞs valutát adnak a kezébe. A stabil valuta megteremtésének akkori egyetlen módjának az aranystandardra való visszatérés tĬnt. Így kaphatott nagyarányú népszövetségi kölcsönt Ausztria és Magyarország is a korona és a pengĞ stabilizálása érdekében. Bár ezt a világkereskedelem korabeli volumene nem indokolta, nyomós ok volt a rendszer visszaállítására az az amerikai hitelezési hullám, amely ekkoriban az Egyesült Államokból Európa felé áramlott. Már az 1920-as évektĞl több konferencia is foglalkozott azzal, hogyan lehetne az aranystandardot visszaállítani Európában, ezek nagy részén azonban a legnagyobb aranytulajdonos, az USA nem vett részt. Az aranystandard melletti érvekkel szemben ugyanakkor sok közgazdász, így Keynes (A Tract on Monetary Reform címĬ mĬvében) és Polányi is megfogalmazta saját fenntartásaikat. A legtöbbet hallott kritika az volt, hogy bár az aranystandard megfelelĞ stabilitást nyújt a pénzügyi rendszernek, azonban a piaci likviditást erĞsen korlátozza. (Andor 2003) A kontinensen az aranykészletek növekedési üteme, amely megszabta a pénzmennyiség növekedési ütemének nagyságát is, lassabb volt, mint a gazdaság pénzkeresletének növekedési üteme. Ennek következtében beszĬkültek a vállalatok számára a hitellehetĞségek, az egekbe szökött a kamatláb. A gazdaságban ugyan nem volt infláció, ám az árukínálat növekedésével állandóvá vált a defláció, ami a nagy válság egyik okává vált. (Keynes 1923.) Az arany hiányát igyekeztek úgy megoldani, hogy kisebb országoknál a tartalékot nem csak arany, hanem más, aranyhoz kötött deviza is alkotta, ami már az aranydevizarendszer elĞszelét jelentette. Az 1920-as évek közepére így Európában újra az aranystandard vált uralkodóvá. Ám alighogy megszilárdult, szinte máris újra összeomlott, mégpedig úgy, ahogy azt az ellenzĞk megjósolták.


Fordulat Az 1929-es túltermelési válság alatt az államok sorra kénytelenek voltak felmondani valutáik aranyparitását. A legnagyobb nyomás az angol fonton volt, melynek aranyparitását Sir Winston Churchill pénzügyminisztersége idején állították vissza, mégpedig a háború elĞtti árfolyamon, ami a korabeli viszonyok között erĞsen túlértékeltnek számított, amint arra Keynes is rámutatott (Keynes 1925.). 1931-re a túlértékelt font miatt a fizetési mérleg hiánya krónikussá vált, és tömegessé vált az igény az aranyra. A brit kormány korábban amerikai kölcsönökkel igyekezett a deficitet finanszírozni, azonban a súlyos pénzügyi válság miatt ezek a kölcsönök nem álltak többé rendelkezésre. Így a brit kormány 1931-ben kénytelen volt a fontot leértékelni. 1933-ra már csak az Egyesült Államok maradt meg az aranystandard mellett, majd ekkor Roosevelt elnök is meghozta a döntést, és letért róla. (LĞrinczné 1996.) A válságot a valutáik leértékelésével kívánták a kormányok megoldani, ami aztán tömeges és versengĞ leértékelésbe torkollott. (Andor 1998) De az amerikai pénzügyi válság nem Angliát, hanem Németországot érintette legsúlyosabban. Azt a Németországot, melynek gyárai, bankjai amerikai hitelekbĞl álltak talpra, melyek tartalékai amerikai részvényekbĞl és kötvényekbĞl álltak össze, melyek most értéküket vesztették. Az üzemek csĞdbe mentek, a bankok fizetésképtelenné váltak. Tömeges munkanélküliség sújtotta az országot, és a keynes-i jóslatnak megfelelĞen a káosz lett az úr.

Válasz a válságra – az utolsó pillér is ledĞl A dolgozat elején bemutatott mátrixból már csak egy olyan intézmény van, amelynek mĬködése nem változott meg, vagy nem szĬnt meg. Ez pedig a liberális állam. Ugyan a világháború után a parlamentekben képviseletet nyert munkáspártok egyre több jóléti intézkedést, például társadalombiztosítási és nyugdíjrendszereket fogadtattak el, mégis azt mondhatjuk, hogy a liberális, éjjeliĞr állam volt még az uralkodó. A nagy válság, melynek megoldására három kísérletet tettek, azonban ezt is megváltoztatta. Az elsĞ a fasiszta út volt. Polányi a piacgazdaság válságából szükségképpen következĞ dolognak tartotta a fasizmust. Az általa elfogadott, a két világháború közötti három idĞszakot is a fasizmus térnyerésének mértékével azonosította. Eszerint az elsĞ és harmadik, válságos idĞszakokban a fasizmus teret nyer, míg a másodikban visszaszorul. Polányi szerint a válság, melynek oka az önszabályozó piac, megoldása a tervgazdaság, az önszabályozó piac megszüntetése. Ennek módja a gazdasági tervezés. A tervgazdaság megjelenik mind a szocialista, mind a fasiszta gazdaságban. Polányi a kettĞ közötti különbséget a szabadsághoz való viszonyukban adja meg. „Míg a fasiszta beletörĞdik a szabadság feladásába és dicsĞíti a hatalmat, ami a társadalom valósága, addig a szocialista belenyugszik ebbe a valóságba, és ennek ellenére fenntartja igényét a szabadságra.” (323.


Politikai Gazdaságtan oldal) Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Polányi által említett szocializmus nem egyenlĞ a Szovjetunióban akkoriban hatalmon levĞ sztálini diktatúrával. Keynes az Általános elméletben egy eltérĞ, ám szintén az állami beavatkozásra építĞ megoldással állt elĞ. A túltermelési válság kezelésére nem restrikciós, hanem éppen ellenkezĞleg, keresletélénkítĞ gazdaságpolitikát javasolt. Ennek eszköze az állam aktív gazdasági szerepvállalása, beruházások indítása, államosítás. A politikai rendszer vizsgálatát Keynes nem tartja elsĞdlegesnek. SĞt, még a világháború alatt is elismerĞen nyilatkozik a német gazdaság szervezettségérĞl, illetve orosz felesége révén alkalma nyílik tanulmányozni az orosz viszonyokat is. (Andor 1998.) Ugyanakkor az államszocialista rendszerrĞl kritikusan nyilatkozik „A laissez-faire vége” címĬ mĬvében. (Keynes 2003.) Ez az elmélet az akkori amerikai elnök, Roosevelt új gazdaságpolitikájában, a New-Deal-ben öltött testet leginkább, noha Keynes ezzel sem volt teljesen elégedett, mint ahogy azt több dokumentumban olvashatjuk is. (Keynes 1933.) Tehát mindhárom megoldásban az állam aktív szerepvállalása a domináns, és ezzel az utolsó, a be nem avatkozó, liberális állam intézménye is megdĞlt.

Az új mátrix 1933-tól mindhárom megoldási javaslat „kipróbálásra” került. A szovjet rendszert, Polányival ellentétben, én ilyen megoldásnak tekintem. A sztálini tervgazdaság bevezetése egyidejĬleg történt körülbelül a többi európai reformmal, noha oka nem a világválságban keresendĞ. A második világháború után ezek közül az egyik, a fasiszta változat megsemmisült. Kialakult egy új világrend, amit egy másik mátrixszal tudunk jellemezni. Kapitalizmus Gazdasági Politikai Nemzeti Szabályozott piac Jóléti állam Aranydeviza Kölcsönös Nemzetközi KGST barter rendszer elrettentés Pártállami Szocialista diktatúra tervgazdaság Politikai Gazdasági

Nemzetközi Nemzeti Szocializmus

Az új nemzetközi rend intézményeinek mátrixa Nagyon nehéz az egész világra jellemzĞ rendszert felvázolni, és ezt nem is kísérlem meg, hiszen ekkor a világ két szuperhatalom köré csoportosul, ahol a gazdaság megszervezése a fenti két modellnek megfelelĞen került kialakításra. Külön-külön igyekszem a szocialista és kapitalista világra modellt alkotni, mely két modell azonban a nemzetközi politikai rendnél összeér.


Fordulat Nézzük elĞször a „kapitalista világot”! A vegyesgazdaság az önszabályozó piacnál jóval jelentĞsebb állami szerepvállalást jelentett, a keynes-i elméleti alapú anticiklikus gazdaságpolitika segítségével. Az állami redisztribúció megerĞsödött, kiépültek a jóléti rendszerek. Nemzetközi szinten elsĞsorban a tĞkemozgások korlátozásában rejlett a különbség. Keynes ugyan az áruforgalmat is korlátozta volna, javaslata egy klíringunió volt, azonban ezt nem fogadták el. (Williamson 1994.) Fennmaradt viszont a munkaerĞ és a természeti erĞforrások piaci alapú „adás-vétele”, bár a munkaerĞpiacon a jóléti államnak köszönhetĞen számos korlátozást vezettek be. A munkaerĞnek az árupiacról való kivezetése szintén a vegyesgazdaságnak, ezen belül a jóléti államnak lett a feladata, azonban ez csak nagyon kevés esetben valósult meg. (Esping-Andersen 1991.) Az aranydeviza rendszert szintén Keynes közremĬködésével hozták létre, lényege az volt, hogy mindössze egyetlen valutát, az amerikai dollárt kötötték az aranyhoz, míg a többi valuta árfolyamát a dollárhoz képest határozták meg, ezzel egy, az aranystandardhoz hasonló, kötött árfolyamokból álló árfolyamrendszer jött létre. Ezzel sikerült megoldani a likviditási problémát, hiszen az egyes valutákat már nem volt kötelessége a jegybankoknak aranyra váltani. Az árfolyamok stabilitását az IMF felügyelte. KésĞbb persze ennek a rendszernek a visszásságai is kiderültek, ez azonban most nem alkotja a dolgozat tárgyát. A nemzetközi politikai rendszerrĞl késĞbb lesz szó. A szocialista világra szintén megpróbálok egy hasonló mátrixot felírni. Kornai János „A szocialista rendszer” címĬ könyve alapján, ahol is a 15. fejezetben felrajzolja a szocialista rendszer intézményei közti oksági kapcsolatok irányát, a kiindulásunk a marxista-leninista párt osztatlan hatalma (pártállami diktatúra), melybĞl következik a tervutasításos rendszer (bürokratikus koordináció). (Kornai 1993.) Nemzetközi szinten az együttmĬködést a KGST jelenti, melyben a kereskedelem korlátozottan, és keményvaluta híján nagyrészt barterügyleteken keresztül bonyolódott. A nemzetközi rendszert a két szuperhatalom, az USA és a SZU szembenállása dominálta. Ez már a nagy átalakulásnak csupán következménye, kialakulása a második világháború utáni politikai helyzetnek köszönhetĞ BefejezĞdött az USA felemelkedése, valamint újra megerĞsödött Oroszország, ahogy azt Keynes már korábban megjósolta. A maga „féltekéjen” mindkettĞ domináns volt, melyet jól mutatnak a szövetséges államok politikájába való beavatkozások (például a szuezi válság, szovjet beavatkozások a csatlós országokban feltörĞ elégedetlenségekkor). Az egyensúlyt a kölcsönös elrettentés elve jelentette, melynek lényege, hogy az atomfegyverek lévén egy esetleges háborúban mindkét fél megsemmisült volna, így a háborúban nem voltak érdekeltek. A felállított rendszer persze közel sem teljes. A két világ összehasonlításakor még szólni kell kereskedelmi kapcsolataikról is. Noha ezek nem voltak pénzben kifejezve nagy jelentĞségĬek, mégis jelentĞs befolyással voltak a nemzetközi kapcsolatokra. Másrészt a nemzetközi rendszert, különösen a nagy gyarmatbirodalmak felbomlása után, már nem csak két, hanem három


Politikai Gazdaságtan világra bonthatjuk, ahol az elsĞ az itt kapitalizmus névvel illetett nyugati centrumországok, a második a szocialista blokk országai, a harmadik pedig a volt gyarmati országok csoportját jelentette. Ebben a harmadik világban találhatunk mind kapitalista, mind szocialista gazdasági-politikai rendszereket. A XIX. századhoz hasonlóan ezeken a perifériákon zajlottak le a nagyhatalmak közötti konfliktusok, igyekeztek ezeket a területeket befolyásuk alá vonni.

Konklúzió Ezzel a mátrixunk átalakítása teljes, a nagy átalakulás véget ért. Az aranystandard, az önszabályozó piac, a liberalizmus napja, még ha talán nem is végleg, de leáldozott. A folyamat lassú és fájdalmas volt, az átalakulás talán hosszabb ideig tartott, mint maga a rendszer, amelyet követett, ráadásul magában foglalt két világháborút és nagy gazdasági válságot is. A kapitalista világban létrejött új rendszer nagyon sok mindenben hasonlít ahhoz, amelyik megelĞzte Ğt. Európára ismét ötvenéves béke köszöntött. A nagyhatalmak nem háborúztak egymással, a konfliktusok a perifériákra szorultak. A lefektetett pénzügyi és gazdasági szabályok is huszonöt évig fennmaradtak, egészen a bretton-woods-i rendszer 1971-es felbomlásáig. Azóta a világ ismét átalakulóban van. ElĞször felbomlott a nemzetközi gazdasági rend, és helyébe a globalizációnak nevezett új lépett. (Orbán 2003.) Folytatódott a jóléti állam válsága, mely a mai napig tart, konfliktusokkal terhelve Európa társadalmát. Végül, 1989-ben, a vasfüggöny és a berlini fal leomlásával véget ért a hidegháború korszaka, a hatalmi egyensúlyi rend felbomlott. A jövĞ nagy kérdése, hogy a mostani „nagy átalakulás” módja milyen lesz, és az újonnan felálló nemzetközi rendszer stabilabb, hosszabb életĬ lesz-e az elĞdeinél?

Irodalom ANDOR LÁSZLÓ [1998]: A pénz beszél. A nemzetközi monetáris és finanszírozási rendszer alapjai], Aula, Budapest ANDOR LÁSZLÓ [2003]: Nemzetek és pénzügyek, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest ESPING-ANDERSEN, GØSTA [1991]: Mi a jóléti állam?, In: Ferge Zsuzsa-Lévai Anikó [szerk]: A jóléti állam pp. 116-132., ELTE Szociológiai Intézet, TTwins Kiadói és Tipográfiai Kft., Budapest KEYNES, JOHN MAYNARD [1923]: A Tract On Monetary Reform, Macmillan, London


Fordulat KEYNES, JOHN MAYNARD [1925]: The Economic Consequences Of Mr Churchill, Macmillan, London KEYNES, JOHN MAYNARD [1965]: A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest KEYNES, JOHN MAYNARD [2000]: A békeszerzĞdés gazdasági következményei, Európa Budapest KEYNES, JOHN MAYNARD [2003]: A laissez-faire vége, In: Fordulat 2003. tavasz, Mr Keynes gazdasági következményei, TEK, Budapest KORNAI JÁNOS [1993]: A szocialista rendszer (Kritikai politikai gazdaságtan), HVG Kiadói Rt., Budapest LĝRINCNÉ ISTVÁNFFY HAJNA [1996]: Pénzügyek Európában múlt jelen jövĞ KJK Budapest ORBÁN GÁBOR [2003]: Globalizáció, nemzetállam, legitimitás, In: Ezredvég, 2003. május ORMOS MÁRIA-MAJOROS ISTVÁN [1998]: Európa a nemzetközi küzdĞtéren, Osiris, Budapest POLÁNYI KÁROLY [1997]: A nagy átalakulás [Korunk gazdasági és politikai gyökerei], Mészáros Gábor kiadása, Budapest SZAJP SZABOLCS [2003]: A XIX. Század gazdasági rendje két szemüvegen keresztül [Az I. világháború elĞtti gazdasági rendszer mĬködése és a nemzetközi gazdasági ren Keynes: A békeszerzĞdés gazdasági következményei és Polányi: A nagy átalakulás címĬ könyve alapján] In: Elmaradottság – fejlĞdés – átalakulás. Tanulmányok Szentes Tamás akadémikus 70. születésnapja tiszteletére, Budapest SZAMUELY TIBOR [2002]: A globalizáció és a kapitalizmus két alapmodellje I., In:Kritika 2002. május WILLIAMSON, JOHN [1994]: Keynes és a háború utáni nemzetközi gazdasági rend, In: Fordulat, Bretton Woods 1944 – 1994. különszám


Quo vadis? Avagy a giddensi elmélet, blairi gyakorlat

Berki Tamás

N

apjainkra a baloldalon egy új „élcsapat” tĬnt fel, amely kétség kívül jelentĞs hatással van a baloldalon folyó diskurzusokra. A politikai paletta egy „üde színfolttal” gyarapodott, tovább bĞvítve a harmadik utas ideológiák – ezen belül is a reformkapitalista vonalnak, ami úgy tĬnik, hogy a II. világháború után végérvényesen felváltotta a reformszocialista változatot – népes táborát. A harmadik út ezen új hulláma a clintoni új demokraták hatalomra jutásával kezdĞdött 1992-ben, majd a britek következtek, Anthony Giddens és Tony Blair nevével fémjelzett új Munkáspárttal (New Labour), akik már 1997 májusától kormányozzák Nagy-Britanniát. E tanulmány célja, hogy megvizsgálja a brit harmadik utat (The third way) ideológiai koherencia szempontjából, feltárja az elmélet és gyakorlat közötti fĞbb disszonanciákat, elhelyezze a baloldali politikai spektrumban, és röviden értékelje eddigi szereplését.

A klasszikus jóléti állam hanyatlása A Szovjetunió széthullásával az államszocializmusba vetett „hit” szertefoszlott a nyugati társadalmak körében. MegszĬnt az a specifikus gazdasági-társadalmi kontextus, tágabb hatalmi egyensúly, amiben a klasszikus jóléti állam (klasszikus szociáldemokrácia, régi baloldal) életképesnek bizonyult. A szubsztanciális alapot a közvetlenül a II. világháború után kialakult tĞke és munka között létrejövĞ szociális paktum jelentette, aminek szerepe az 1980-as évek elejétĞl a neoliberalizmus hatalomra kerülésével erĞteljesen leértékelĞdött. A szociáldemokraták saját „zsenialitásuknak” tulajdonították a létrejövĞ szociális megegyezést a munka és a tĞke között. Nem vették figyelembe azt a specifikus gazdasági-társadalmi helyzetet, amiben egyáltalán kialakulhatott. A fasizmussal „kokettáló” kapitalizmus lejáratódott, a szovjet szocializmus szociális „vívmányai” jelentĞs hatással voltak a nyugati demokráciák munkásságára. A tĞke lépéshátrányba került, hogy elhárítsa a társadalmasítás veszélyét, hatalmi pozícióba engedte a „radikális” baloldalt, engedve „zsaroló” politikájának és a munkásosztálynak [Wright: 1999, pp. 174.]. Mindezek eredményeként a baloldal elvesztette radikalizmusát, az osztályellentét háttérbe szorult. A klasszikus jóléti állam szociáldemokratáinak stratégiája az volt, hogy „fejjék a kapitalista


Fordulat tehenet”, amely majd „ontja a szocialista tejet” (növekvĞ bérek és szociális juttatások), azaz a kapitalizmus belsĞ dinamikája mindig biztosítani fogja a jóléti kiadások növekvĞ szintjét, a redisztribúció forrásait [Petras: 2002; Wright: 1999, pp. 172-173.]. A szociáldemokrácia „sorsa” összefonódott a kapitalizmuséval, sikeressége ugyanúgy a piaci fluktuációnak volt kitéve. Úgy tĬnt, hogy a hagyományos szocialista célokat (jólét, egyenlĞség) a hagyományos eszközök (államosítás) nélkül is el lehet érni. Az 1980-as évekre a Szovjetunió nyilvánvaló gazdasági lemaradásával és a reformerek radikalizmusának elvesztésével a kapitalizmus már nem volt érdekelt a kényszerĬ „házasságban”. A túlburjánzó bürokráciában testet öltĞ jóléti állam alkalmazkodásra való képtelenségébĞl (olajválság) és a társadalom uniformizálásából a választóknak elege lett. A neokonzervatívok kerültek hatalomra (éles jobbra át) az USA-ban és Nagy-Britanniában (Reagan és Thatcher), „megtámadták” a szociális paktumot és a reformkapitalista pártokat (szociáldemokrata) több-kevesebb sikerrel „beolvasztották” a „neoliberális világképbe” [Petras: 2002].

Az új harmadik út koncepciója és premisszái Az 1979-tĞl egészen 1997-ig tartó46, igen hosszú neokonzervatív kormányzás (thatcherizmus) alapvetĞ változásokat eszközölt mind társadalmi és mind gazdasági téren Nagy-Britanniában. A 90-es évek közepére a brit társadalom kiábrándulása mind a szabad versenyes kapitalizmust és az „erĞs állam” koncepcióját képviselĞ thatcherizmusból, mind az államszocializmusból kézzelfoghatóvá vált. Ezt próbálta meg a New Labour kihasználni és a harmadik utas ideológiáját a brit társadalommal sikerrel elfogadtatni. A harmadik út koncepciója az, hogy túl kell lépni a régi balon és az új jobbon, illetve az azok között lévĞ megosztottságon, ami alapjául szolgál a szociáldemokrácia megújításának [Wetherly: 2003; Giddens: 1999, pp. 37.]. Abból indul ki, hogy a világ megváltozott, a jóléti államot szükségképpen meg kell reformálni, növelni kell az alkalmazkodóképességét. A reformszocializmushoz nincs visszatérés, mivel a kapitalizmusnak nincs napjainkban alternatívája. A szociáldemokrácia és a jóléti állam megújításához a hagyományos baloldali értékeket kell átalakítani és átértelmezni [Giddens: 1999, pp. 79.]. Giddens elemzése alapvetĞen szociológiai jellegĬ. Ahhoz, hogy az ideológiai koncepció koherens és alkalmazható legyen, úgy plauzibilis premisszákból kell kiindulni. Az ideológia szempontjából a globalizáció és a kapitalizmus (ami napjainkban egyre inkább egymásra csúszik, és a „reflexív modernitás” fogalmát hordozza) inkább exogén változónak tekinthetĞ, Blair-nél mindenképpen. Giddens a globalizáció kérdését fenntartásokkal kezeli e tekintetben, mivel szerinte nemzetközi szinten lehet valamit tenni a globalizáció káros hatásainak 46

Margaret Thatcher 1979-tĞl egészen 1990-ig volt Nagy-Britannia miniszterelnöke.


Politikai Gazdaságtan csökkentésért [Giddens: 1999, pp. 40-45.]. Mindkét változó a jóléti állam szemszögébĞl kockázati tényezĞket teremt, amit az államnak kell menedzselnie, kezelnie. A jóléti állam koncepcióját a már említett két tényezĞ és a kollektivizmus/szocializmus szempontrendszerébe ágyazottan lehet leginkább leírni, jellemezni. A kapitalizmus szisztematikus elemzése Giddensnél szinte teljesen hiányzik, egy humánusabb kapitalizmus megteremtése Blair-nél és Giddensnél sincs nyíltan deklarálva [Wetherly: 2003]. Az arra hivatkozás, hogy a kapitalizmusnak nincs alternatívája, lehetĞséget kreál a felelĞsség áthárítására, de Giddens azért annyit elismer, hogy a kapitalizmus forrása bizonyos kockázatoknak, vagy igen jelentĞs befolyással van azokra (gazdasági polarizáció, ökológiai kérdések, társadalmi érdek artikulációja), de a kapitalizmusnak mint korlátozó és befolyásoló tényezĞnek a valódi jelentĞségét nem veszi számításba. A globalizáció teremtette egyik legfontosabb kockázat az információ, mint termelési tényezĞ drasztikus felértékelĞdése [Wetherly: 2002]. Ez egyet jelent a tudásalapú és posztindusztriális társadalom korszakába lépésével, ahol a klasszikus tĞke mellett csak a tudás és a magas képzettség számít. A csúcstechnológiát képviselĞ iparágakba történĞ befektetéssel és a humán tĞke fejlesztésével kell ezt a kockázatot az államnak kezelnie. Az kétségtelen, hogy az ICT szektor47 szerepe felértékelĞdik, de a harmadik út ideológusai eltúlozzák az ipari struktúra átalakulásának mértékét, mivel az ICT szektor súlya a tĞzsdei árfolyamoktól függĞen erĞsen ingadozik, a számítógépipar részesedése az Egyesült Államokban nem éri el a GDP 3%-át [Petras: 2002]. A legjelentĞsebb kockázat a társadalom atomizálódásának és az egyenlĞtlenség fokozódásának veszélye, jórészt a globális kapitalizmus és a globalizáció mindent elsöprĞ erejébĞl adódóan. Giddens és Ulrich Beck egy új individualizálódási tendenciát „fedez fel”. Ezt intézményesített individualizmusnak nevezik el. Morális átalakuláson esik át a társadalom, abban is inkább a fiatalok („detradicionalizálódás”). Nemcsak a globalizációval, hanem a jóléti intézmények átalakulásával is kapcsolatban áll. Ezzel indokolja Giddens az állam és állampolgár új szerzĞdésének szükségességét, hiszen a jóléti állam intézményes keretei erĞsen roncsolódtak Thatchernek is köszönhetĞen [Giddens: 1999, pp. 8.; Wetherly: 2002]. A harmadik út egyik nagy tévedése abban rejlik, hogy az osztályellentétnek vége és az osztálypolitika is idejétmúlt [Petras: 2002, Wetherly: 2002]. Valóban, az ipari termelés súlya mind a foglalkoztatásban, mind a GDP részesedésben csökkenĞ trendet mutat, így az ipari munkásság, mint osztály szerepe is degradálódik. Azonban a szolgáltatóipar expanziója felszívta az alulképzett és redundáns munkaerĞ jelentĞs részét alacsony bérért. Manapság ez jelenti egy új osztály (underclass) keretét, és egyre nĞ társadalmi és gazdasági egyenlĞtlenségük a tĞketulajdonos felsĞ és középosztályokkal szemben. 47 ICT= Information and Communication Technology, azaz az információs és kommunkációs technológia


Fordulat Az államnak meg kell osztani ezeket a kockázatokat az állampolgárral, és az alulról jövĞ civil kezdeményezésekkel, hogy a nemzet prosperitását elĞsegítse. Ez a legfontosabb magyarázat az új viszony szükségességére az ideológusok szerint [Giddens: 1999, pp. 75-76.; Merkel: 2001; Lister: 2002]. Összességében az új harmadik utas ideológiánál is sok a téves premissza – adódóan abból, hogy nem kezeli kellĞ komplexitással azokat –, így kétséges, hogy sikeres lehet-e egyáltalán abban, hogy „átsegítse az állampolgárokat korunk forradalmi változásain” [Wetherly: 2002].

Az új jóléti állam politikai gazdaságtana Az egyenlŋséghez való viszony A jobb- és baloldal distinkciójának a mai világban is megvan szerepe. A politika alapvetĞen az ellentétekre épül, egymással szemben álló nézetek szüntelen küzdelme. ElsĞsorban szavazatmaximalizálásért a pillanatnyilag „gyengébb” ideológia átveszi ellenfele némely lényegi nézetét, és „szintetizálás” után azt sajátjaként hirdeti, ezért úgy tĬnhet, hogy a jobb és baloldal választóvonalon létezik átjárás [Giddens: 1999, pp. 52.]. A jobboldal-baloldal felosztásban vízválasztó az egyenlĞséghez való viszony, amely szorosan összefügg az állami szerepvállalás kérdésével. Ebben a tekintetben nem létezhet átjárás, mert egyébként a felosztást kérdĞjeleznénk meg [Giddens: 1999, pp. 56.; Ehrke: 2000]. Blair esélyegyenlĞségként értelmezi az egyenlĞséget, ami tisztán neoliberális társadalmi igazságosság-felfogást tükröz [Blair: 1998], köszönhetĞen a kapitalizmus kritikátlan elfogadásának. A kapitalizmus belsĞ logikájából eredĞ dinamikája egyértelmĬen az egyenlĞtlenség irányába hat. A hagyományos baloldal újraelosztással kísérelte meg több-kevesebb sikerrel a társadalmi egyenlĞséget mint az egyik legfĞbb célját megvalósítani, azaz a „kimenetek egyenlĞségére” helyezte a hangsúlyt. A baloldal számára a gazdasági növekedés inkább szekunder cél, a primer cél az egyenlĞség elĞsegítése. A harmadik útnál ezt a két célkitĬzést explicite nem rendeli egymás fölé, illetve alá, de a gazdasági növekedés szinte abszolút prioritást élvez. Giddens óvatosabban fogalmaz, a meritokráciát csak korlátozott formában engedné meg. Az egyenlĞséget befogadásként, az egyenlĞtlenséget kirekesztésként értelmezi, amit a „munka és biztonság” körül kell felépíteni [Blair: 1998, Giddens: 1999, pp. 117.]. Giddens kétfajta kirekeszt(Ğd)ést különböztet meg. Az egyik az „elitek lázadása”, azaz amikor azok nem hajlandóak adóikkal segíteni az államot céljainak elérésében. Ez az önkéntes kirekesztĞdés, ami fenyegetĞen hat a jóléti politika finanszírozhatóságára, ezért adókedvezményekkel érdekeltté kell tenni a relatíve széles középosztályt a jóléti politika „támogatásában”. Sokkal nagyobb probléma azonban az „alvégen” a


Politikai Gazdaságtan kényszerĬ kirekesztés/kirekesztĞdés, ami elĞrevetíti egy underclass kialakulását, amely az etnikai csoportokat még súlyosabban érinti. A befogadás a társadalom integritásának megĞrzésében rejlik [Giddens: 1999, pp. 120-127.].

Az állami szerepvállalás kérdései A gazdasághoz való viszony és a gazdaságpolitikai elvek Mint említettem, 1979-ben a jobboldal egy új hulláma, a neokonzervatívok (thatcherizmus) kerültek hatalomra, a „szabadpiac és erĞs állam új jobboldali koktélja” [Wright: 1999, pp. 196.]. A neokonzervativizmus nyíltan szakított a keynesi típusú keresletösztönzĞ, munkahelyteremtĞ és anticiklikus gazdaságpolitikával, a hangsúlyt a kínálati oldalra tette át, alárendelte a jóléti államot a piaci fegyelem elvének. Abból indult ki, hogy a szabadjára engedett piac szolgálja leginkább a gazdasági növekedést, az újraelosztással nem kell törĞdni, elĞbb-utóbb mindenkinek csurran-cseppen valami, azaz a jólétbĞl az underclass is részesülni fog (trickle down effect = lecsorgási hatás). Egy minimális állam koncepciója lebegett a szemük elĞtt: az állam vonuljon ki azokból a szférákból, ahol a piac helyettesíteni tudja, feladata a piac megfelelĞ mĬködését biztosító minimális szabályozás, a munkaerĞpiac rugalmasabbá tétele jelentĞs mértékĬ deregulációval. Ez volt „az individuum és az önérdek megkoronázásának korszaka” [Rapcsák: 1998]. Mivel a globalizációt az új Munkáspárt külsĞ, objektív korlátként kezeli és elveti a kapitalizmus megreformálásának lehetĞségét, így a tĞkés gazdaság igencsak behatárolja az állami beavatkozás területét a gazdaságban. De itt már nem egy súlyos korlátozó tényezĞként jelenik meg – szemben a régi baloldallal –, hanem egy „modernizációs ostorként” (modernization whip) hat [Merkel: 2001, Ehrke: 2000]. A harmadik út ideológusai elítélik a gazdasági dirigizmust, a gazdaság fölött álló államot, ami szerintük megfojtja a piaci mechanizmust. A piaci fundamentalizmust hirdetik: „private good, public bad”, de nem a minimális állam koncepcióját képviselik. Giddens újfajta vegyes gazdaságot javasol: „egyesíteni kell az állami és magánszektor erejét a közérdek és a piac egyidejĬ érvényesülésével”, azaz összhangba kell hozni a szabályozást és a deregulációt minden szinten [Giddens: 1999, pp. 115-116.]. MindezekbĞl látható, hogy a harmadik útnak két fĞ gazdaságpolitikai célkitĬzése van: a gazdasági hatékonyság növelése és a foglalkoztatás bĞvítése, illetve a foglalkoztathatóság (employability) fejlesztése [Ehrke: 2000]. A globális piaci versenyben mindkét célkitĬzés létfontosságú, a magánszektor hatékonyságának növelése megfelelĞ infrastruktúra, adókedvezmények, innovációbarát környezet stb. biztosításával. A foglalkoztatással kapcsolatos célkitĬzés a hatékonyságnövelés (képzett munkaerĞ a magánszektornak) mellett inkább társadalompolitikai célkitĬzés (szociális beruházási stratégia).


Fordulat Átveszik a Vaslady által „kifejlesztett” menedzselĞ, partner állam koncepcióját (managerial, parntership state) [Lister: 2002]. Az állami beavatkozásnak gazdasági értelemben hatékonynak kell lennie a közjavak nyújtásakor (költséghatékonyság, megtérülés), alkalmazkodnia kell a valós kereslethez, igényekhez. Hogy tovább erĞsítsék a költség és haszon „összetartozását” (hiszen az állami bürokráciának általában „maga felé hajlik a keze”), így be kell vonni magántĞkét is az állami projektek finanszírozásába (PPP: public-private partnership) [Merkel: 2001]. Persze, hogy a magántĞke „fantáziát” láthasson a finanszírozásban, ezért a PPP feltételeit igen kedvezĞvé kell tenni a magánszféra számára (a kész eszközt a magánszektor az államnak bérbe adja, vagy az állam lízingeli). Ilyen terület az oktatás és az egészségügy. Azaz itt az állam kibĞvíti a magánvállalkozások beruházási lehetĞségeit. A Gordon Brown vezette pénzügyminisztérium fiskális politikáját nagyfokú óvatosság jellemzi, restriktív jellegĬ, annak ellenére, hogy a költségvetési deficit 1997-tĞl mindig 2% alatt maradt [www.economist.com] a GDP-hez viszonyítva. Mivel a maastricht-i kritériumokat sem fogadták el, ez az arány még jócskán növelhetĞ lenne, és el lehetne hagyni az állam számára pl. a kedvezĞtlen PPP finanszírozást, vagy szociálpolitikai célokra lehetne többet fordítani. A fiskális óvatosság összhangban van a redisztribúció szerepének negligálásával, noha Giddens szerint is egy magát baloldalinak valló pártnak a piaci elosztást korrigálni kell egy jelentĞs mértékĬ újraelosztással [Giddens: 1999, pp. 79.]. Az új Munkáspárt inkább piackonformnak tekintett, és fĞleg jobboldali ideológiák által alkalmazott jelentĞs mértékĬ adókedvezményekkel operál, elsĞsorban a tĞkés osztályoknak kedvezve. A társadalompolitika sarokpontjai A gazdasági szerepvállalás felfogással „kompatibilis” az egyenlĞség kérdéséhez való viszony, ami nagyban determinálja az állami szerepvállalás mértékét a társadalompolitikában. Blair szerint az állam és társadalom közötti viszonyt új alapra kell helyezni. Ezt tartalmazta az új „társadalmi szerzĞdés”, aminek alapelve a „nincs jog kötelességek nélkül” retorikai fordulat [Lister: 2002; Blair: 1998; Ehrke: 2000]. Ennek születési körülményei közel sem hasonlítottak a II. világháború utáni paktumra, azaz nem volt mögötte széleskörĬ társadalmi konszenzus, hanem felülrĞl jövĞ kezdeményezés volt. A munka és a tĞke közötti korábbi erĞegyensúly eltolódott a tĞke és a már nyíltan az oldalára álló állam felé. Blair individualizmusa, szemben Beck-kel és Giddens-szel, egy „ideológiai eklekticizmus”, ami inkább az önérdekre épít az altruizmussal szemben [Lister: 2002]. Ez a „felvilágosult önérdek” (enlightened self-interest), ami azt jelenti, ha az állampolgárok „túlságosan önérdekkövetĞk”, akkor az állam visszatereli Ğket az általa vélt helyes útra. Célja a társadalom remoralizálása akár „represszióval” is, ha másképp nem megy [Ehrke: 2000]. Elítéli a piac, és ezzel a neokonzervatív erkölcsi felfogás mint morális alap mindent maga alá gyĬrĞ hatását, ami nem


Politikai Gazdaságtan képes biztosítani a bizalmat, a megbecsülést és a szolidaritást. Látható, hogy ugyanakkor a thatcheri „erĞs állam” koncepcióját megtartja az új harmadik út. Az új társadalmi szerzĞdés célja a társadalmi kohézió, a felelĞsségérzet, a közösségiesség és a szolidaritás erĞsítése, mivel ezek a thatcherizmus alatt erodálódtak, és mint azt már említettük, a munkára kell alapozni [Ehrke: 2000; Blair: 1998]. A társadalompolitika újdonsága és legfontosabb része az esélyegyenlĞség biztosításával összhangban a foglalkoztatáspolitika. A fĞ cél a foglalkoztathatóság növelése és a foglalkoztatás bĞvítése, amit a humán tĞkébe való invesztíciókkal valósítanak meg (foglalkoztatási programok a különbözĞ korosztályoknak, különös tekintettel a fiatalokra, oktatás, (át)képzési programok stb.). Ennek elĞsegítése érdekében az állam kvázi „állásközvetítĞként közremĬködik” [Blair: 1998; Márkus: 2000], ingyenes tanácsadást biztosít és „kötelezĞvé” (szankcionálja) teszi az álláskeresést a munkanélkülieknek. A szabályozás itt kerül be a képbe, azaz az állam csak annak hajlandó segíteni, aki hajlandó áldozatokat vállalni azzal, hogy „foglalkoztathatóvá” válik, vállalja az „élethossziglani tanulást”, a munkahelye bizonytalanságát stb. [Lister: 2002]. Aktív munkaerĞpiaci megoldásokat alkalmaz mikroszinten a harmadik út, közben a munkaerĞpiacot deregulálja, hogy az rugalmassá váljon. A szakszervezetek „visszahúzó” szerepével már nem kellett számolni, mivel azokat a neokonzervatívok jelentĞsen meggyengítették [Rapcsák: 1998; Szigetvári: 2001]. Mindezeket a foglalkoztatás bĞvítése érdekében implementálja, azáltal, hogy becsábítja az elsĞsorban magas hozzáadott értékĬ termelést képviselĞ multi- és transznacionális vállalatokat [Merkel: 2001]. A szociális juttatások terén csökkenti a pénzbeli támogatások mértékét. célzott csoportokat támogat ilyen formában, azokat, akik már erĞteljesen marginalizálódtak. Ez tekinthetĞ a jóléti állam univerzalista szemléletmódjával való leszámolásnak. Ugyanakkor a „nincs jog felelĞsség nélkül” elv alapján „cserébe” felelĞsségteljes és erkölcsös magatartást vár el. Ezt hivatottak biztosítani azok a szabályozások, amelyek megvonják a kedvezményeket azoktól a polgároktól, akik nem tartják be a játékszabályokat. Például a gyermek antiszociális magatartásáért (iskolakerülés, drog stb.) a szülĞk „felelnek”, úgy, hogy megvonják tĞlük a családi pótlékot(!), az antiszociális (aki jellemzĞen rászoruló is) felnĞtt állampolgároktól pedig a lakbértámogatást [Lister: 2002; Jordan: 2003]. A harmadik utas szociálpolitikát a Major-korány idejében (1992-1997) köztudatba került problémák strukturálják: kábítószerek, menekültkérdés, ellátással való visszaélés. A fentiekbĞl tisztán kivehetĞ a blairi politika „kemény szeretete”, amit a zéró-tolerancia számtalan esetben jellemez. LeértékelĞdött a szociális munka presztízse a centralizált és felülrĞl kijelölt és ellátott feladatok miatt [Jordan: 2003].


Fordulat A gyakorlat visszásságai (értékelés) Pozitívum a deregulált munkaerĞpiac (de a munkavállalók jogai sérültek), a rászoruló gyermekeknek juttatott közvetett és közvetlen támogatások, a „húzóágazatokba” történĞ állami befektetések: humántĞke, csúcstechnológia, egészségügy. Összességében a foglalkoztatáspolitika mérlege jó, de annak árán, hogy engedtek a szociális biztonság szintjébĞl [Merkel: 2001]. A felsĞ- és középosztálynak nyújtott támogatások adóhitelek és adócsökkentés formájában elégtelennek bizonyulhatnak legitimációs szempontból (önkizáródás), hiszen adó formájában az Ğ befizetéseik teszik ki a költségvetés jelentĞs részét. Veszélyes lehet a redisztribúció elégtelen mértéke, mivel így a jövedelmi különbségek óhatatlanul megnĞnek és alul nagyfokú lesz a kirekesztĞdés az amúgy sem túl „egyenlĞ” brit társadalomban. A legújabb harmadik út ideológusainak gazdasági célkitĬzése a produktív, versenyképes, sokoldalú és nyitott kapitalista gazdaság megteremtése. Ennek ellenére óriási méretĬ vállalati fúziókat támogattak, aminek a következménye koncentráltabb gazdasági hatalom és óriási monopóliumok létrejötte volt. NagyBritanniában a tĞzsdekapitalizmus még jobban megerĞsödött, amit csak tápláltak a tĞzsdére dobott állami vállalatok részvénycsomagjai. A „private good, public bad” elv a nem elhanyagolható értékĬ privatizációban is testet öltött [Petras: 2002, Wetherly: 2002]. A Munkáspárt 1997-es választási sikere egyik tényezĞje az Egyesült Államokban kifejlesztett, és Clinton-t 1992-ben hatalomra juttató újfajta médiamegoldásokon alapult. A másik oka a thatcheri politikából való kiábrándulás (az egészségügy átfogó privatizációja, EU-szkepticizmus). A népszerĬség megĞrzésének fontos tényezĞje a jó politikai kommunikációjuk, amire túl nagy hangsúlyt helyeznek. A jobboldal nem csinál titkot a „big business”-hez fĬzĞdĞ érdekeltségeibĞl, az új Munkáspárt ezt titkolja, noha érdekeltsége és az összefonódás nyilvánvaló. A fegyveripari lobbi erĞsödését és a Munkáspárt érdekeltségét (és feltétlen Egyesült Államokkal szembeni hĬségét) jelezheti az iraki háború, annak ellenére, hogy a háború nem tartozik a baloldali értékek közé [Petras: 2002]. A Munkáspárt „Tory” Blair (aki konzervatív politikusból lett a brit baloldal szószólója) vezetése alatt egyre centralizáltabbá vált, a belsĞ ellenzéket ellehetetlenítették, a szakszervezeteket negligálják, a vezetés egyre autoriterebbé válik [Andor: 1997]. Úgy tĬnik, hogy az átfogó munkaerĞpiaci deregulácóval a munkavállalókat kiszolgáltatják a piacnak, a végrehajtás szempontjából kulcsfontosságú állami intézményeket vonnak ki az ellenĞrzés alól. A baloldal szempontjából az egyik legnagyobb probléma, hogy az új Munkáspárt egy hitelesebb baloldali politizálás kialakulását lehetetleníti el azzal, hogy az összes baloldali szavazatot birtokolja (ez a brit „kétpártrendszer” oka is) [Petras: 2002].


Politikai Gazdaságtan A 2004-es januári fejleményeket (a Hutton-jelentés és a felsĞoktatási tandíj bevezetésének kérdése)48 Tony Blair sikeresen „túlélte” (a jelentésben csak elmarasztalták, a tandíjat pedig bevezették), de az utóbbi a munkáspárti képviselĞk jó részének az ellenállásába ütközött. Az új harmadik út gyakorlata a thatcherizmus konszolidációjának tekinthetĞ [Márkus: 2000]. Ha erĞsen akarunk fogalmazni, akkor Blair ott folytatta, ahol Thatcher abbahagyta. A XIX. és a XX. század folyamán a harmadik utas politikák – ha egyáltalán intézményesültek – csak bizonyos történelmi-társadalmi-gazdasági közegben voltak „sikeresek”. Ideológiai tartalmuk a két oldal koncepcióinak valamilyen egyvelege volt BernsteintĞl és Kautsky-tól egészen Schröder-ig és Blair-ig, nemes célkitĬzéseiktĞl függetlenül, valódi alternatívát nem kínáltak fel. Mindezek ellenére a politikai ideológiák fejlĞdésére jelentékeny hatást gyakoroltak. Csak látszólag új ideológiai köntösbe öltöztették a már ismert gondolatokat. Nincs új a nap alatt.

Irodalom ANDOR LÁSZLÓ [1997]: Kormányváltás Nagy-Britanniában. In: Társadalmi szemle (1997/7. szám) pp. 30-44. BLAIR, TONY - SCHRÖDER, GERHARD [1998]: Europe: The Third Way/Die Neue Mitte. www-fes.org.za/english/pubs/wp-02.pdf EHRKE, MICHAEL [2000]: Revisionism revisited (The third way and the european social democracy). www-fes.org.za/english/pubs/3wayehrke.pdf GIDDENS, ANTHONY [1999]: A harmadik út. (A megújulása) Agóra Marketing Kiadó, Budapest.

szociáldemokrácia

JORDAN, BILL [2003]: „Kemény szeretet” – Szociális munka, társadalmi kirekesztés és a „harmadik út.” In: Esély, 2003/4. szám (Ford: Kozma Judit) LISTER, RUTH [2002]: Investing in the citizen-workers of the future: New Labour`s „third way” in welfare reform. www.fas.umontreal.ca/pol/cohesionsociale/ publications/lister.pdf MÁNDI TIBOR [2000]: A „harmadik út” rövid tündöklése. In: Századvég, 2000/18. szám A kormány január elején terjesztette be a felsĞoktatási tandíjreformról szóló - a Munkáspárt eddigi hat és fél éves országlásának kezdete óta a legkétesebb sikerĬ - törvénytervezetet, amelynek alapján az állami egyetemek 2006-tól tanévenként 3 ezer fontig (1,1 millió forint) terjedĞ, a diplomaszerzés utáni jövedelmekbĞl, utólag fizetendĞ tandíjat szedhetnének be a hallgatóktól [http://index.hu/politika/kulfold/blair0126]. 48


Fordulat G. MÁRKUS GYÖRGY [2000]: Hová visz a harmadik út? In: Mozgó világ, 2000/6. szám MERKEL, WOLFGANG [2001]: A szociáldemokrácia útjai a 21. században. In: Politikatudományi Szemle, 2001/1-2. szám, pp. 139-176. PETRAS, JAMES [2002]: A harmadik út mítosza és valósága. In: Eszmélet, 56. szám, pp. 4-17. (Ford: Baráth Katalin) RAPCSÁK ANDRÁS [1998]: Thatcher és Blair – „forradalom és evolúció”? In.: 50 éves a Közgazdaságtudományi Egyetem, 2568-2577. o. SZIGETVÁRI VIKTOR [2001]: Tony Blair és az Új Munkáspárt In.: Politikatudományi Szemle, 2001/3. szám, pp. 29-54. WRIGHT, TONY [1999]: Régi és új szocializmusok. Napvilág Kiadó, Budapest WETHERLY, PAUL [2002]: Anthony Giddens és a “harmadik út” bírálata. In: Eszmélet, 53. szám. 45-72. (Ford: Baráth Katalin)


„Az emberiség Ğsi ábrándja egy szép jövĞ, amelyben minden szükségletünk kielégíthetĞvé válik.” Közgazdaságtan I.

Kopányi Mihály —Petró Katalin — Vági Márton „A közgazdaságtan a szĬkös erĞforrások, hatékony elosztásának tana.” „Az ár az erĞforrások szĬkösségének jelzése.”

Kopányi Mihály: Mikroökonómia

A közgazdaságtan, mint ideológia, avagy a politikai gazdaságtan feladata Veréb Lóránt

A

következĞkben a közgazdaságtanról próbálok meg beszélni a politikai gazdaságtan - egy kritikai politikai gazdaságtan – szemszögébĞl magyarázva annak felvállalt és valós szerepét és az így elfoglalt helyét a társadalomban. Ilyen nagyszabású témáról egy ilyen rövid dolgozatban csakis vázlatszerĬen lehet írni. Nem is áll szándékomban más. Módomban sem, hisz mind a közgazdaságról, mind a politikai gazdaságtan helyérĞl vajmi kevés fogalmam van. A közgazdaságtan szerepét érdemes lenne az etika és a politika viszonylatában megvizsgálni, hogy megtudjuk mire is vállalkozik. A XVIII. század végén, amikor a közgazdaságtan az erkölcsfilozófiai magtól eltávolodva, kezd önálló diszciplínává válni, a kor gondolkodói csak újonnan felmerülĞ kérdésekre adott válaszokkal próbálkoznak, egy új beszédmódot honosítva meg ezzel. De ez az etikától való elkülönbözĞdés a szemléletmód etikai megalapozásának kárára történik. A közgazdaságtan, mint önálló tudomány, a tudományosság kritériumainak megfelelĞen – az etikától való eltávolodással szakadt el a – nyílt – politikusságtól is. A gazdasággal való foglalkozás immár nem a helyes gazdálkodás módjáról, hanem - a racionalitással párosulva – a gazdaságosságról, a nyereség-maximalizálásról, a hasznosságról szólt. IdĞvel ez a szemléletmód a társadalmi lét egészére terjesztette ki fennhatóságát, sikerességével igazolva létét, miközben eszközét – a technikai racionalitást – céljává tette. Ezzel a társadalmi élet összes aspektusát alárendelve ennek az egynek. Ez az oka annak, hogy ez a szemléletmód, attitĬd nem enged más – pl. környezeti, érzelmi - szempontokat érvényesülni. A közgazdaságtan egy kizárólagosságra törekvĞ ideológia lett.


Fordulat Ezzel együtt nem vált, nem válhatott totálissá, még ha a maga által magának kitĬzött célokat meg is tudta valósítani és még ha a kapitalizmus okozta társadalmi változások – melyek születésének okai voltak – magyarázatára, értelmezésére és ez a változás által felvetett kérdésekre való válaszadásra kizárólagos jogot formált is. Nem válhatott totálissá, mert a szaktudományos megközelítés korlátozottsága megakadályozta ezt. De ez nem jelenti azt, hogy nem is törekedett erre! A közgazdaságtan a burzsoá társadalom öneszmélete. A polgári szellem magába fordulásának és ez általi magára eszmélésének kicsapódása és ez a kicsapódás általi meghatározódása.49 A közgazdaság tudománya a burzsoázia tudatalattijának kivetülése, a kritikai-politikai gazdaságtan pedig ennek pszichoanalízise. Ahogy a polgári társadalmi lét egészére és minden szegmensére a gazdasági szemléletmód/attitĬd rányomja bélyegét, úgy válik mindez nyilvánvalóvá. Úgy fedi fel elĞttünk lényegét és leplezi le magát, mint a polgárság ideológiája. Itt jön a képbe a kritikai-politikai gazdaságtan50, mint ideológia kritika. A politikai gazdaságtannak jut az a szerep, hogy a közgazdaságtanban, mint lényegi valójában testet öltött, de ezzel együtt minden mástól elszakadt és eltávolodott polgári lelkületet megpróbálja eredetére ráeszméltetni és ezzel vissza irányítgatni a maga keretei közé, amelyekrĞl az nem akar, vagy nem is tud, tudomást szerezni. A kritikai-politikai gazdaságtannak kell megpróbálnia azokra a szempontokra reflektálnia, melyekrĞl a közgazdaság magába bolondultságából kifolyólag nem tud tekintettel lenni. Ez egy kritikai alapállást feltételez. A kritikai-politikai gazdaságtan a gazdaság és társadalom egymásba ágyazottságáról, összefonódásairól, kölcsönhatásairól kell, hogy számot adjon. Megközelítésmódjában ötvözĞdnie kell a szociológiának, antropológiának, politikának, pszichológiának, történelemnek és nem utolsósorban a filozófiának, melyektĞl a közgazdaságtan szemének felnyitását várjuk. A kritikai-politikai gazdaságtan egy olyan szemléletmód, melyben ezeknek az attitĬdöknek nem egyesülniük kell, hanem szét sem szabad válniuk. A kritika kell, hogy éltesse és a közgazdaság-tudomány kell, hogy mozgassa. Tehát: a mi feladatunk az, hogy reflektáljunk a reflektálatlanra, hogy a társadalommal kapcsolatos vizsgálódásaink során ne felejtsük el, hogy a ránk nehezedĞ közgazdasági ideológia nyomása ellenére a társadalomra úgy kell tekintenünk, mint ami egy kor szellemiségének terméke. Egy ideológia ideája. És nekünk ezt az ideát kell megragadnunk. ÖneszméletrĞl lásd: Lukács György: A szellemi vezetés kérdése és a „szellemi munkások” p. 82. lábjegyzet; IN: uĞ. Forradalomban – cikkek, tanulmányok 1918-1919 MagvetĞ Kiadó, Budapest 1987. 50 Megjegyzés: a polgári közgazdaságtan alá sorolom természetesen azokat a XVIII. század végi, XIX. század eleji gazdasági gondolkodókat is akik politikai gazdaságtan címén formálták a gondolkodást, miattuk használom a politikai gazdaságtan elĞtt a „kritikai” kitételt, megkülönböztetvén ezt a megközelítést a klasszikusokétól. 49


Politikai Gazdaságtan A közgazdaságtan központi kérdései nem csak szaktudományos kérdések. Ezek a problémák a kapitalista társadalom központi problémáiként jelennek meg, és a közgazdaságtan – ideológiai alapon - próbál kizárólagos jogot nyerni és ellenĞrzést gyakorolni felettük. Ezt az ideológiát kell megragadnunk és letépnünk, hogy felszínre kerüljenek a polgári társadalom visszásságai, melyeket a tudományos ideológia leple alatt rejteget. Arra kell törekednünk, hogy ezt ne egy hasonlóan totalitásra törekvĞ ideológiával helyettesítsük. LehetĞvé kell tennünk, hogy kritikánk után a lehetĞségek végtelen sora maradjon kiaknázatlanul, de láthatóan kiaknázatlanul, hogy kimerítésükkel bármikor próbálkozhassunk. Több oka van annak, hogy a dolgozatomat ilyen szedett-vedett állapotban hagytam. De a legfontosabb az, hogy írás közben elkezdtem olvasni Lukács György Történelem és osztálytudat címĬ mĬvét és rájöttem, hogy az amit a közgazdaságról írok, az nem a fiatal Marxon alapuló kritika, hanem Lukács szavainak visszhangzása, egy olyan barlangban, melyben a Mester nem járt (legalább is az Eldologiasodás fejezettel). A fenti munkát akkor lenne érdemes kidolgozni, ha Lukácsot jól megrágva átgondolom, hogy az, amit Ğ mond mit is jelent a közgazdaságra vonatkoztatva. De addig mindaz, amit írtam egy árva torzszülött, aki szüleit nem ismerve meséli el életét.


A járadék Smithnél, Malthusnál és Ricardónál Marczell Kinga

D

olgozatomban a járadék fogalmát, kialakulásának folyamatát, természetét és a mindezekbĞl levonható következtetéseket szeretném körüljárni Adam Smith, Robert Malthus és David Ricardo mĬvei alapján. Célom, hogy érthetĞen összefoglaljam az általuk fontosnak tartott gazdasági mechanizmusokat és megvilágítsam a nézeteik közti hasonlóságokat és különbségeket. Véleményem szerint hármuk közül Ricardo dolgozott a legpontosabb és legkövetkezetesebb fogalomhasználattal, ezért általában az Ğ fogalomrendszerét és elnevezéseit fogom alkalmazni.

A járadék fogalma, kialakulásának okai, a járadék és az ár Adam Smith megfogalmazásában a járadék az a legmagasabb ár, amit a bérlĞ a földbirtokosnak a föld adott körülményei között annak használatáért fizethet, más szóval az az ár, „amelyrĞl föltehetĞ, hogy ennyiért általában haszonbérbe lehet adni” az adott földet. Smith úgy tekinti a járadékot, mint a termék árának a föld megmĬveléséhez, munkabér fizetéséhez, eszközök megvásárlásához és karbantartásához, illetve a rendes nyereségéhez szükséges összegen felüli részét. Az Ğ nézĞpontja szerint tehát egy termék ára három összetevĞbĞl áll: munkabérbĞl, a befektetett tĞke kamatából és a járadékból, tükrözve ezzel a termék árához hozzáadott értéket a munkás, a tĞke és a természet részérĞl. Azonban nem minden földterület ugyanolyan bĞkezĬ – épp ezért a járadéknak is különféle szintjei alakulnak ki a vidék termékenysége, földrajzi fekvése és infrastrukturális adottságai alapján. Értékét tehát saját abszolút adottságai adják meg, hisz ezektĞl függ, hogy a munkabér és a tĞkekamat kifizetése után mekkora szelet marad meg a földesúrnak. Ezzel szemben Ricardo egy új megközelítést alkalmaz. Szerinte a járadék a mĬvelés alatt álló földnek nem abszolút, hanem viszonylagos termékenységétĞl függ. Rámutat arra, hogy a földjáradék képzĞdésének elsĞdleges oka nem pusztán a föld által teremtett értékben rejlik, hanem pontosan abban, hogy ez az értékteremtĞ erĞ korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre, szemben a járadékot nem adó, korlátlan mennyiségben használható egyéb természeti elemekkel, a széllel, a gĞzzel vagy a napsütéssel.


Politikai Gazdaságtan A földjáradék akkor jelent meg, amikor a lakosság szaporodásával a jó minĞségĬ föld mennyiségének korlátaihoz elértek, és mĬvelés alá fogták a gyengébb termékenységĬ területeket is. Ahogy újabb és újabb, egyre silányabb minĞségĬ területeket vontak be a termelésbe, a termékenyebb földek által termelt haszon értékének egy része a föld mĬvelĞjérĞl, illetve a fogyasztóról a termelĞre szállt át, mivel egyidejĬleg több profitráta nem létezhet. Így végsĞ soron a legsilányabb minĞségĬ föld gabonájához felhasznált erĞforrások értéke határozta meg a gabona árát mindenki számára, és a többi földön az ezen az értéken felül keletkezĞ haszon lett az adott föld földjáradéka. Ily módon a legutoljára feltört föld nem hoz járadékot. Precízebben fogalmazva: a legutoljára befektetett tĞke nem hoz járadékot, hisz egy már mĬvelés alatt lévĞ terület újbóli feljavítása logikailag nem különbözik egy új föld használatba vételétĞl. Malthus megközelítése csak annyiban különbözik ettĞl, hogy szerinte nem pusztán az alacsonyabb rendĬ földek miatt van járadék, ugyanis ha minden föld termékenysége egyforma volna, és a mĬveletlen területekbĞl kifogynánk, akkor is ugyanúgy képzĞdne járadék. Ugyanis „polgárosodott országokban mĬveletlen föld mindig hoz járadékot fatermelĞ vagy marhalegeltetĞ természetes képességével arányban”, ezért a legutolsóként megmĬvelt földnek is hoznia kell akkora földjáradékot, ami ezért kárpótolja a földesurat. A járadékok lépcsĞzete tehát nem nulláról indul. Szerintem, ha feltesszük, hogy ezek a tevékenységek is igényelnek némi ráfordítást, erre ugyanúgy alkalmazható a korábbi gondolatmenet, miszerint legelĞként is csak azért hoz egy terület járadékot, mert szĬkösség van. Ezek szerint a legutolsó olyan földnek nincs járadéka, amit még legeltetésre vagy fakitermelésre használnak. Ricardo és Malthus mindezek alapján tagadják, hogy a járadék is az ár része lenne, hiszen „minden áru csereértékét az a nagyobb munkamennyiség

szabályozza, amelyet szükségszerĬen azok fordítanak a termelésre, akik (…) a legkedvezĞtlenebb körülmények között termelnek (…) , amelyek között a termék iránti szükséglet nagysága miatt a termelést még folytatni kell.” Az így kialakult árat tehát egyedül a termelés költségei befolyásolják, a földjáradék képzĞdése nincs rá hatással, a logikai viszony épp fordított. „A gabona ára nem azért magas, mert földjáradékot fizetnek, hanem azért fizetnek földjáradékot, mert a gabona ára magas”, írja Ricardo. Ezt a gondolatot már Smith is felfedezte ugyan („Magas vagy alacsony munkabér és nyereség, magas és alacsony árnak oka; magas vagy alacsony járadék okozata ennek.”), de Ğ ezt egyszerĬen a definícióból következĞnek tartotta, hiszen a járadékot egyszerĬen a költségek levonása után fennmaradó összegként kezelte. Ricardo definíciója ennél pontosabb: „a földjáradék a föld hozamának az a része, amelyet a föld tulajdonosának fizetnek a talaj Ğsi és elpusztíthatatlan erĞinek a használatáért.” Ennek alapján bírálja is Smith fogalomhasználatát; rámutat, hogy többször helytelenül és következetlenül használja a „járadék”


Fordulat kifejezést, például, amikor a kitermelendĞ erdĞk, szén- és egyéb bányák tulajdonosainak fizetett kártérítésrĞl beszél, hiszen ezekben az esetekben nyilvánvalóan nem „a föld Ğsi és elpusztíthatatlan erĞiért” fizet a bérlĞ, hanem egy véges mennyiségĬ nyersanyagért. Robert Malthus a járadék kialakulásának okait három pontban foglalja össze. Az elsĞ ok az, hogy egy földterület nagyobb népességet bír eltartani, mint amennyi ember munkájára a termeléshez szükség van – a magas ár okát tehát a szĬkösség helyett különösképpen épp a termékbĞségben véli felfedezni. A második megjelölt ok az életszükségleti cikkek azon sajátos tulajdonsága, hogy keresletet gerjesztenek saját maguk iránt a népesség növelésén keresztül. S végül Malthus is a földterület szĬkösségét hozza harmadik magyarázatául a járadék keletkezésének.

Mi határozza meg tehát egy termék árát? Smith meglehetĞsen ellentmondásos véleményt fejt ki ebben a kérdésben. Külön megnehezíti álláspontjának megértését az, hogy nem pontosan megjelölt okokból bizonyos elvi különbségeket tesz a bányák és a termĞföldek között, miszerint is a bányák járadéka szempontjából a relatív termékenységet, földjáradék esetén pedig az abszolút termékenységet veszi alapul. A bányajáradékokról szóló fejezetében hosszan érvel amellett, hogy a szén árát a leggazdagabb bánya szabja meg, hisz az képes a legalacsonyabb áron kínálni termékét, s szerinte „a szénbányák meg a szénkereskedĞk inkább tartják érdeküknek, hogy nagyobb mennyiségĬ szenet valamivel a legalacsonyabb ár alatt adjanak el, mint kis mennyiséget a legmagasabb áron.” 51 Máshol azonban ezt mondja: „A legalacsonyabb ár, amelyért a szén (…) huzamosabb idĞn át eladható, az az ár, amelybĞl még éppen megtérül a piacrahozatalához szükséges tĞke a szokásos profittal együtt. Az olyan szénbányánál, amely után a tulajdonos nem kaphat járadékot, (…) a szén árának általában e körül az ár körül kell kialakulnia.” Ricardo és Malthus ezzel szemben határozottan állítják, hogy az árat csakis a leggyengébb minĞségĬ földön termelt áru elĞállítási költsége szabja meg.

51 Smith tehát nem beszél arról a finom egyensúlyozásról különféle ár- és (ki)termelési szintek között, amely a legmagasabb járadékot biztosítaná, ami pedig egy olyan nyilvánvalóan véges és kimeríthetĞ erĞforrás esetén, mint egy szénbánya, meglehetĞsen nagy hiba. Gondolatából az következne, hogy mivel a legtermékenyebb bányán (bányákon) kívül senki nem tudna járadékhoz jutni, és így nem termelne, ennek (ezeknek) kellene az adott terület teljes szénkeresletét kielégíteni. Ez viszont óhatatlanul ezek termékenységének csökkenéséhez vezetne.


Politikai Gazdaságtan MezĞgazdasági és ipari, létszükségleti és luxuscikkek Smith szerint a mezĞgazdaságba fektetett tĞke több hasznot hoz a társadalom egészének, mint az iparba fektetett, hiszen itt a természet hozzátesz az értékhez – tehát az ember által termelt profitot a természet „megtoldja” a járadék értékével, míg az iparban a természet semmifajta segítséget nem nyújt az embernek. Semmifajta olyan segítséget, amiért szĬkössége miatt járadékot kéne fizetni, viszont rengeteg korlátlanul igénybe vehetĞ erĞt ad a szél, a víz, a gĞz, a levegĞ – veti ellene Ricardo. Malthus egyetért Smith azon nézetével, miszerint „egyenlĞ mennyiségĬ termelĞ munka az iparban sohasem képes annyit újratermelni, mint a mezĞgazdaságban”, Ricardo azonban hangsúlyozza: ha értékrĞl beszélünk, helyes a megállapítás, ha viszont gazdagságról, azaz javakról – ami a lényegesebb kérdés – akkor értelmét veszti a megállapítás, hiszen az árucikkek használati értékét nem lehet összehasonlítani. Smith munkájában két kategóriára bontja a termékeket; földjáradékot mindig adó és csak bizonyos esetekben adó terményekrĞl beszél. Az elsĞ kategóriába sorolja a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen élelmiszereket (takarmány, gabona, gyümölcs, szĞlĞ, stb.), melyek esetében szerinte a „termék rendes ára csaknem mindig elegendĞ ahhoz, hogy megtérüljön belĞle a föld megmĬvelésére fordítandó tĞke a maga rendes profitjával együtt, és ezen felül még járadék is képzĞdjék.” Ezt azonban csak példákkal igazolja. Ricardo ellene veti, hogy minden országban akad még olyan silány föld, amit nem érdemes megmĬvelni. Illetve ha ilyen nem lenne, még akkor is igaz lenne az a megállapítás, hogy mindig lehetne még pótlólagos tĞkét befektetni a már mĬvelés alatt lévĞ területekbe, de ezt mégsem teszik. Földjáradékot néha adó termékek a ruházkodás és a lakás igényének kielégítésére termelt jószágok. Ezeknek jelentĞsége másodlagos, egyrészt, mert a népesség valódi korlátait sosem ezek adják, hanem szinte kizárólag az élelmiszertermelés, másrészt pedig a járadék szintjének meghatározásában sem jelentĞs a szerepük. Mivel a föld legnagyobb részét mindenhol emberi illetve állati táplálék termesztésére használják, így ezeknek a földeknek a járadéka és nyeresége határozza meg a többi földét is. A fennmaradó különbségek abból adódnak, hogy egyes növények termesztése illetve a föld elĞkészítése nagyobb gondosságot igényel a bérlĞ illetve a földtulajdonos részérĞl, és ezt a befektetett tĞkét illetve ennek kamatait fedezik a látszólag magasabb nyereségek és járadékok. A kockázatvállalást is magasabb nyereség honorálja. Kivételt képez, amikor valamely termelési ágra alkalmas föld mennyisége korlátozott, és kevés ahhoz, hogy kielégítse a keresletet. Az ebbĞl fakadó ártöbblet nagy része a járadékot növeli. Jó példa erre a híres borok, a cukor, a dohány.


Fordulat A létszükségleti és luxuscikkek közti különbségtétel Malthus munkájában is megjelenik. Érveléseinek egyik központi gondolata az a már említett feltevés, miszerint az életszükségleti cikkek sajátos tulajdonsága, hogy keresletet gerjesztenek saját maguk iránt a népesség növelésén keresztül. Emiatt a megnövelt kereslet miatt az élelmiszerek ára nem vagy csak átmenetileg esik, ha nĞ a termelt mennyiségük, megkülönböztetve magukat az egyéb áruktól, melyek gyorsan lenyomják saját árukat, ha csökken az elĞállításukhoz szükséges munkamennyiség. Ez Malthus szerint megkülönbözteti Ğket az egyéb termékektĞl, amelyeknek hiába növelnénk a termelését, nem lenne irántuk kereslet. „A természet törvényei egyedül a létszükségleti cikkek termelésében vannak állandóan munkában oly módon, hogy csereértéküket használati értékük szerint szabályozzák.” Ezzel szemben a vannak olyan természetes és szükséges monopóliumok (például a különleges borok), amelyek esetében az árat a szĬkösség következtében szinte kizárólag a kereslet határozza meg. Ricardo úgy tartja, hogy ezen cikkek nem a korlátozott mennyiségük következtében viselkednek másként, hanem az irántuk megnyilvánuló keresletnek vannak sajátos tulajdonságai.

A járadék emelkedését és csökkenését elĞidézĞ okok A járadék szintjét a mezĞgazdasági termék árának és a termelés költségelemeinek összjátéka alakítja ki. Ennek alapján Malthus a következĞképp foglalja össze a járadék növekedését okozó tényezĞket: A járadékot növelheti x a termelési költségek csökkenése, ezen belül 1. a tĞkefelhalmozás következtében a tĞkenyereség csökkenése 2. a népességnövekedés következtében a munkabérek csökkenése 3. a mezĞgazdasági munka hatékonyságának növekedése x a mezĞgazdasági termékek árának növekedése 4. megnövekedett kereslet Ezek az okok persze sosem jelentkeznek egyszerre, hanem egymást erĞsítve és gyengítve alakítanak ki egy járadékszintet. Az elsĞ és a második okokról Malthus is megjegyzi, hogy idĞlegesen egymás ellen szoktak hatni, Ricardo pedig határozottan állítja, hogy mivel a munkabér és a profit az ár két összetevĞje, ezért szükségszerĬen csakis egymás rovására nĞhetnek, együttes értékük állandó. Azt azért elismeri, hogy a hosszú távú


Politikai Gazdaságtan tĞkefelhalmozás növelése növeli a népességet, így közvetve a járadékot is. Ez persze – egy korábbi érvelésére hivatkozva – ugyanígy igaz a megnövekedett bérre is, hisz szerinte épp ez az, ami igazán ösztönzi a munkásokat a családalapításra. Hogy a termékenység növelése növeli-e a földjáradékot, már Smithnél is a hangsúlyos kérdések közé tartozott. Nézete szerint, ha több gabona teremne ugyanazon a területen, ugyanazzal a mĬveléssel, akkor a járadék reálértéke nĞne, a bĞ termésbĞl nagyobb részesedést kap a földesúr. Arra, hogy az alacsonyabb gabonaár miatt ez a részesedés veszít értékébĞl, Smith nem, csak Ricardo mutatott rá. Ricardo válaszának megértéséhez különbséget kell tennünk járadék és járadéktermelĞ képesség között. Ez utóbbi alatt Ricardo a smithi járadékfogalmat érti, azaz azt az összeget, ami az árbevételbĞl a költségek után fennmarad. Ez azonban csak szükséges, de nem elégséges feltétele a tényleges járadékszerzésnek, hiszen annak szintjét Ricardónál a viszonylagos termékenység határozza meg. A termékenység növelése tehát növeli ugyan a föld járadéktermelĞ képességét, de a járadékot nem feltétlenül. SĞt, ha a kereslet nem tart lépést a megnövekedett kínálattal, az áreséshez vezethet, az ennek következtében történĞ tĞkekivonás pedig a gyenge földek parlagon hagyásán és a népesség csökkenésén keresztül járadékeséshez – mind terménymennyiségben, mind pénzben mérve, hiszen az élelmiszerárak esése tovább csökkenti a földesúrnak jutó rész értékét. Itt van az a fontos lépés, ahol Ricardo és Malthus véleménye eltér: Malthus szerint a létfenntartási cikkekre nem igaz, hogy a megnövekedett kínálat ne találna elég keresletre, hisz szerinte ezek a termékek megteremtik saját kínálatukat – tehát a kereslet igazodik a kínálathoz, és nem fordítva, ahogy megszokhattuk. A nagyobb termelt mennyiség tehát Malthus írásában megleli keresletét, és ha százalékosan nem is, de számszerĬen több járadékot hoz földbirtokosának, mint a hatékonyságnövekedés elĞtti. A népesség növekedésének hatását Ricardo sem hagyja teljesen figyelmen kívül, elismeri, hogy a tĞkefelhalmozódás és a jólét ezt hosszútávon elĞidézheti, de a közvetlen és azonnali hatások elemzése szempontjából nem tulajdonít ennek jelentĞséget. Azonban nem csak a mezĞgazdasági termékenységnövekedés emelheti a járadékot Malthus szerint, hanem az ipar hatékonysága is fontos közvetett hatással bír, mégpedig a magas munkabéreken keresztül emelve a mezĞgazdasági termékekkel szemben jelentkezĞ keresletet. Ez vezet át a másik fontos kérdéskörre, a termék piaci árának változására. Ricardo szavaival élve ha a piaci ár a valóságos ár fölé emelkedik – azaz a befektetettnél nagyobb munkamennyiséget kapunk cserébe a termékért – az újabb földterületek


Fordulat bevonására ösztönzi a gazdaságot, emelve ezzel a többi föld járadékát. De hogyan következhet be ez az árváltozás? Ricardo két lehetséges okot különböztet meg: a ráfordítások növekedését, mely az adott terméket értékesebbé teszi a többihez képest, illetve az értékmérĞ, a pénz értékének csökkenését, amely minden áru árát azonos arányban emeli meg. Ez utóbbi természetesen csak a nominális értékeken változtat, nem befolyásolja az egyes szereplĞknek jutó értékarányokat. Ez alapján utasítja el Ricardo Malthusnak azon gondolatát, miszerint „a nemesfémek értékesésének (…) megvan az az erĞs irányzata, ha tartósnak bizonyul, hogy új föld megmĬvelésére és megnövekedett járadékok képzĞdésére bátorítást adjon.” Az import csökkenti a járadékot azáltal, hogy feleslegessé teszi bizonyos silány földterületek használatba vételét, s így emeli azt a viszonyítási alapot, amihez képest meghatározódik az egyes földek járadéka. Az importtermékek áremelkedése azonban magától értetĞdĞen a hazai termék árát is emeli, növelve így a földek járadéktermelĞ képességét. A járadékok szintje az ország általános jólétével is szoros kapcsolatban van, mindhárman egyetértenek abban, hogy a jólét is egyike a magas járadékot kiváltó tényezĞknek, hiszen a gazdagság folytán megnövekedett népesség okozza azt a magasabb élelmiszerkeresletet, ami maga után vonja az újabb területek megmĬvelését, s ezen keresztül a járadék növekedését.

A járadék mint elosztási kérdés Smith elképzelését a járadék keletkezésérĞl gyakran érte az a kritika, miszerint a járadék nem a természet „ajándéka”, hanem „az egyik osztály nyerészkedése a másik rovására”; a földesúr a társadalom többi tagjától veszi azt el a magas árakon keresztül.52 Ezzel a szigorú véleménnyel azonban sem Ricardo, sem Malthus nem értett egyet. Ricardo szerint a járadék keletkezése értékalkotást jelent, mert birtokosai nagyobb érték felett rendelkeznek általa, de nem jelenti a vagyon szaporodását, hisz nem növeli az ország erĞforrásait. Tehát szükséges jövedelemátcsoportosításnak tekinti, mivel ha a földesúr le is mondana a járadékról, az csak egyenetlenségeket okozna a profit szintjében, de az árat nem csökkentené, hisz az a termelési költségek függvénye. Malthus nézĞpontjából „a földjáradék tiszta nyereség és újonnan teremtett vagyon”, melynek a földesúrhoz vándorlása „természetes és elkerülhetetlen következménye a tĞke és a népesség azon növekedésének, amelyrĞl a természet gondoskodott”, s „ha ezt az átszármaztatást úgy lehet tekinteni, mint a fogyasztóra sérelmest, akkor a tĞkének és a népességnek minden növekedését sérelmesnek kell tekinteni.” 52

Többek között például Buchanan.


Politikai Gazdaságtan

Irodalom Adam Smith: A nemzetek jóléte

VI. fejezet: Az árúk árának alkotórészei XI. fejezet: A földjáradék

Robert Malthus: A közgazdaságtan alapelvei III. fejezet: A föld járadéka

David Ricardo: A politikai gazdaságtan és az adózás alapelvei II. fejezet: A járadék III. fejezet: A bányajáradék XXIV. fejezet: Smith Ádám tanítása a földjáradékról XXXII. fejezet: Malthus nézetei a járadékról

Az idézetek szintén ezekbĞl a mĬvekbĞl származnak.


A kommunizmus kilátástalansága — egy lehetséges Marx-kritika Jászi Oszkár nyomán Szombati Kristóf

J

ászi kommunizmus-kritikájának kiindulópontja a szocialista törekvések válsága, amelynek precíz elemzése elengedhetetlen a szocialista reformtörekvések új vágányra tereléséhez. (Ezen belül is elsĞsorban a nagyhatású marxi örökséggel való szembenézésen van a hangsúly.) Jászi reformszocializmusa azonban, mint azt látni fogjuk, éles ellentétben áll a kommunista forradalmi irányzattal, amelynek jövĞbeli megerĞsödésétĞl Ğ legalább annyira tartott, mint az ellenforradalmi erĞk ellentámadásától. I. A marxista szocializmus kritikája

A kommunizmus válságának alapja szellemi atyja, Marx örökségének ellentmondásossága. Elméleti rendszere nagyjából két, egymással ellentétes alrendszerre bontható. Az egyiket a mester tudományos-racionalistadeterminista énjének nevezhetjük: ez az értékelmélet, a történelem dialektikusmaterialista szemlélete, vagyis a gazdasági termelĞviszonyok primátusát hirdeti. A másik én a gazdasági viszonyokon való felülemelkedést lehetségesnek tartja: a forradalmár áldozatkészségét, spontaneitását, független eszmeiségét hirdeti. Történelmi determinizmus és politikai-erkölcsi voluntarizmus harca képzĞdött le a marxi elméleten belül, és ebbĞl közvetlenül következik az öröksége olvasatának problematikussága.

1. A szocializmus erkölcsi válsága A szocialista mozgalmak elbürokratizálódása együtt járt ideológiájuk egységesülésével, dogmatizálódásával. Jászi élesebben fogalmaz: szerinte „szocialista nemzeti egyházak jöttek létre”. A „püspöki kar” nem csak elszakadt a „nyájától”, de Marx rendszerének dualista természetet a közvetlen hatalomszerzés, az elĞnyös kompromisszumok érdekében használta ki. SĞt, a mozgalom egységességének fenntartása érdekében minden hivatalos állásponttól eltérĞ nézetet „kispolgári”-nak, vagyis eretneknek bélyegeztek meg.


Politikai Gazdaságtan Ez a hivatalos álláspont pedig egyre inkább a marxi fatalisztikus fejlĞdéselméletére épülĞ elképzelésekre korlátozódott. Ennek egyik alaptétele a gazdasági alap és a felépítmény (például az erkölcs) közötti összefüggés, pontosabban a felépítmény gazdasági meghatározottsága. E tételbĞl egyenesen következik az erkölcsi elvek gazdasági (érdek-) alapja. Az erkölcs pusztán relatív gazdasági kategória (erkölcsi relativizmus), így a proletariátust erkölcsi elvek csak addig kötik, amíg azok alkalmazása kedvez történelmi feladatának – a hatalom megszerzésének – beteljesítéséhez. Ugyanez vonatkozik a természetjogra és az összes levezetett szabadság- és politikai jogra, amelyek csak korlátozzák a történelem lényegének, az osztályharcnak a kibontakozását. A szocializmus fatalista tendenciáit erĞsítette a zsidóság nagyarányú részvétele a mozgalom irányításában. Jászi szerint a zsidóság spiritizáló, dogmatikus, a talmudi iskolákból kiáramló elemei a szocializmusban felfedezték „a próféták kétértelmĬ mondatain nyargalászó dialektikát, a gettó küzdelmi és megtorló morálját, Isten országának pontos megjóslását”.

2. A szocializmus tudományos válsága A politikai uralomra jutott proletariátust morális elveken kívül tudományos fékek sem gátolhatják. A marxi iskola elveti mindenféle általános közgazdasági törvény létezését (gazdasági relativizmus), elsĞsorban a kereslet és kínálat törvényét. Ez súlyos következményekkel jár. (Marx szerint a szocialista gazdaság modelljérĞl való elmélkedés kiküszöbölhetĞ: a munkásság magához ragadja a hatalmat, és azt saját érdekeinek elĞmozdítására használja fel, punktum.) Jászi zseniálisan elĞrelátta a piaci mechanizmust és az annak alapján képzĞdĞ értéktöbbletet kiküszöbölĞ, szükségletalapú szocialista gazdálkodás gazdasági nehészégeit. Szerinte a termelés kapitalista színvonalának fenntartásához legalább három feltételnek kéne érvényesülnie: 1. a szükségletek uniformizálása, és egy aszketikus szükségletkielégítési rendszer; 2. általános munkakényszer; 3. egy vallásos ideológia, amely a materializmust és hedonizmust visszaszorítja, és az emberi tevékenységet egy utopisztikus végsĞ cél érdekében szabályozza. A szükségletek állami megszabása és kielégítése az államhatalmat rendkívüli, ráadásul ellensúlyozatlan, jogosítványokkal ruházná fel. Ez az emberi természetbĞl kiindulva szükségszerĬen a jogosítványokkal rendelkezĞ bürokrácia osztályuralmához vezetne (lásd Konrád-Szelényi: Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz, stb.). Ráadásul Jászi meg volt gyĞzĞdve Herbert Spencer elméletének, a kommunista és militarista társadalomtípusok azonosságának a helyességérĞl; ez pedig a hadikommunizmus rémálmát vetítette szemei elé. Különösen fájt neki a marxi munkaértékelmélet, amely minden termelĞ tevékenységet kizárólag az átlagos munkaidĞ alapján kívánt jutalmazni. Az állami munkaszabályozással karöltve, az értékelmélet a „finomabb munkaenergiák” (elsĞsorban a szellemi


Fordulat munka) és mindenféle egyéni kezdeményezés drasztikus leértékeléséhez, degradációjához, visszaszorulásához vezet. Végül: Jászi eleve szkeptikus volt a társadalom organikus szövetébe belenyúló mechanikus megoldásokkal szemben, amelyek a marxizmust jellemezték.

3. A marxista történelembölcselet válsága Marx szerint a történelem osztályharcok sorozata: a világtörténelem nem más, mint a (magasabb produktivitást képviselĞ) uralkodó osztályok harca a kizsákmányolt osztályokkal. E harc hátterében a technológia lineáris fejlĞdése áll: ennek adott állapota (a termelés viszonyai) meghatározza a társadalom felépítményét és az osztályok közötti erĞviszonyokat. Amint a termelés viszonyai ellentmondásba kerülnek a felépítménnyel, és az adott berendezkedés produktivitás-szintjével, bekövetkezik a forradalmi átalakulás: a magasabb produktivitást képviselĞ, kizsákmányolt osztály kerül hatalomra. A proletaritátus osztályuralma annyiban különleges, hogy – utolsó kizsákmányolt osztályként – önmaga felszabadításával az egész emberiséget is felszabadítja, amely egy új korszakba lép (Sprung in die Freiheit: ugrás a szabadságba). Jászi szerint ez a felfogás a polgári rend és a feudális erĞk közötti harcnak, tulajdonképpen a francia forradalomnak a kivetítése a történelem egészére. Elég egyértelmĬnek tĬnik, hogy a világtörténelem több ponton ellentmond a marxista felfogásnak: 1. az alávetett osztályok a legtöbbször passzív szerepet játszottak a társadalmak küzdĞ osztályaival szemben; ha mégis szerephez jutottak, az általában a tĬrhetetlen elnyomás és szenvedés elleni „elméletnélküli” fellépésben merült ki; 2. a vallási és egyéb értékek sokszor történelemalakító szerephez jutnak, és soha sem vezethetĞk vissza puszta érdekellentétekre; 3. a kizsákmányolt, sĞt, az új uralkodó osztályok sem képviselték mindig a termelésnek egy fejlettebb fokozatát. További hibája az elméletnek szigorú dialektikus jellege: a történelem során egyszer sem következett be egy osztály teljes gyĞzelme és egy másik teljes veresége: az osztályharcok terméke mindig egy új szintézis a „múlt” és a „jövĞ” erĞi között. Jászi új értelmezését adja a dialektikus történelemszemléletnek: a fejlĞdés alapja az emberi elme, amely vívmányainak (technológia, erkölcs, jog, esztétika, stb.) megfelelĞen fejlĞdnek új produktív erĞk. Ezek azonban ellentmondásba kerülnek a szellemi fejlĞdés korábbi kereteivel és az azoknak megfelelĞ erĞkkel. Ezt az ellentmondást fel kell valamilyen úton számolni a társadalmi fejlĞdés érdekében. Ennek radikális, piszkos és tulajdonképpen káros útja a forradalom, amin tulajdonképpen forradalmak sorozatát kell érteni (lásd a 18-19. századi francia forradalmak történelmét!). A produktív erĞk harca elhúzódik, és végül egyfajta szintézisbe (kompromisszumba) torkollik, ami már hatékony kereteket biztosít ezek fejlĞdésének.


Politikai Gazdaságtan II. A liberális szocializmus ideológiája A forradalmat Jászi alapvetĞen kiküszöbölendĞ jelenségnek tartja. A produktív erĞk szintézise ugyanis veszteségek és erĞforrásfelélés nélkül is lehetséges. Ehhez nem kell más, mint egyfajta tudományos tisztánlátás érvényesülése a politikában, amely deduktíve meghatározná az erĞviszonyoknak megfelelĞ kompromisszumot: a szintézist. A másik az osztályok erkölcsi fegyelmezettsége, mértéktartása. Jászi a XX. század tömegpolitikájából pont ezt a két tényezĞt hiányolja, és ez egyfajat pesszimizmusra ad okot. Az osztályharcos kommunisták vitorlájából ugyanis nehéz lesz kifogni a szelet. A marxi eszmék rendkívül termékeny talajra hullottak az elnyomorodó proletariátuson belül. A kommunizmus társadalmi eszménye a munkásság legközvetlenebb tapasztalataiból táplálkozik (munkamegosztás, munkateljesítmény uniformalizálódása, szervezés, szellemi vezetés, egyéni lét összezsugorodása a tömegléttel szemben, stb.). E miliĞben természetszerĬleg adódik egy olyan eszmény, amely a társadalmat egy nagy gyár mintájára szervezné meg – természetesen a kapitalisták kiküszöbölésével. Továbbá, a marxista elmélet kritikátlanul felmagasztalja a munkásságot: rendkívüli önbizalomra tett szert az az osztály, amely folyamatosan azt hallja, hogy igazán eszményi célokért egyedüliként küzdve, predesztinálva van az uralomra. Végül a mozgalom erejéhez hozzájárul Marx munkájának prófétikus, moralizáló, talmudisztikus jellege, amely a mesterbĞl mítoszt teremtett. MĬve lelki táplálékot nyújt a sóvárgóknak; a legkülönbözĞbb emberek találhatnak benne aktualitást, biztatót, bátorítót. A kapitalizmus hanyatlását Marxhoz hasonlóan Jászi is szükségszerĬnek tartja. Szerinte a szocialista törekvéseknek azonban elsĞdleges feladata a keletkezĞ forradalmi feszültségek levezetése (a tisztánlátás és fegyelmezettség segítségével), és a közjót (mindenféle partikuláris érdekkel szemben) elĞmozdító reformprogram kibontakoztatása. Ez a liberális szocializmus programja.

1. A szocializmus reformációja A szocializmus reformját tulajdonképpen a szocialista (szocdem) pártok kormányzati politikája és marxista ideológiája közötti ellentmondás teszi szükségessé. Kormányra kerülve ugyanis egybĞl átérezték a közjó iránti felelĞsséget, (és talán a marxi útmutatás hiányosságát) és – a hazardírozást kiküszöbölendĞ – eltértek forradalmi törekvéseiktĞl. Erre természetesen mindig szolgáltattak egyfajta magyarázatot (a legtöbbször egyszerĬen azt, hogy „a helyzet nem érett meg a szocializmusra”), de Jászi szerint félĞ, hogy választóik becsapása idĞvel tömeges elégedetlenséghez vezet, aminek két kimenetele lehet: 1. a munkásság forradalmi útra térése; 2. az ellenforradalmi erĞk hatalomátvétele (lásd Hitler!). A szocializmus szempontjából mindkettĞ


Fordulat katasztrofális lenne. A csapdahelyzetbĞl egyedül a szocialista ideológia reformja mutathat kiutat. Itt alapvetĞen a marxizmus válságaira szükséges megoldást találni. A.

Szakítani kell a szocializmus erkölcsi relativizmusával, és újra át kell venni a természetjogi zászlótartó szerepét; a közéleti etika terén a kölcsönös segítség és igazságosság szólamait kell érvényesíteni; és az osztályharcot racionalizálni és humanizálni kell. El kell vetni a szocializmus tudományos relativizmusát: minden fajta kizsákmányolás megszüntetése mellett meg kell tartani a „tiszta közgazdaságtan” tételeit. Minden kizsákmányolás a következĞ, kiküszöbölendĞ okokra vezethetĞ vissza: nagy, koncentrált földtulajdon, vámrendszer protekcionizmusa, gazdasági és politikai kriminalitás (erĞszak, hatalommal való visszaélés, monopólium, extraprofit, stb.). A dialektikai történelemszemléletet az I./3. pontban leírtak alapján felül kell vizsgálni.

B.

C.

Ezen elvek alapján megvalósítható a szocializmus! (???)

2. A program Ezen eszmerendszer a következĞ gondolkodók tanaira épül: -

Carey-Bastia: az emberi gazdálkodás organikus természete Dühring: erĞszak és kriminalitás szerepének felismerése a gazdasági

-

Henry George: a szabad föld jelentĞségének a feltárása, egyetlen adó terve Achille Loria: föld és fejlĞdés viszonyának tisztázása (termelékenység és

-

Hertzka Tivadar: kapitalista gazdaság bírálata, piac nélküli gazdaság

-

Russel Wallace: a föld nemzetiesítésének programja Franz Oppenheimer: közgazdaságtani alapkérdések

életben

népességnövekedés hatásai a társadalmi viszonyokra) kritikája

tisztázása,

nagyméretĬ belsĞ kolonizáció elmélete

Tömegmozgalommal szemben csak tömegmozgalom veheti fel a versenyt. Erre egyedül a keresztényszocializmus lehetett volna képes, azonban az az agrár és feudális hatalmasságok mozgalmává vált. A liberális szocializmus leendĞ tömegmozgalmának alapvetĞ tételei a következĞk: 1. a társadalom organikus felépítésĬ; 2. a liberális szocializmus optimista társadalmi rendszer, mert a tiszta közgazdaság törvényszerĬségeiben a haladás útját látja; 3. geocentrikusság: a föld monopólim alól való felszabadítását elsĞdlegesnek tartja; a kapitalizmust is a nagy földbirtok rendszere következményeként


Politikai Gazdaságtan tartja; 4. individualizmus: a politikai közösség szabad egyének szabad korporációja; 5. antimilitarizmus és pacifizmus; 6. az osztályharc elismerése, de a szolidaritás primátusának elismerése; 7. alapvetĞ természetjogi viszonylatok érvényesítése (közöttük a szabad kereskedelemé); 8. szellemi munka magasabb produktivitása; 9. a haladás iránya a gazdaságilag erĞsbödĞ és függetlenedĞ egzisztenciák számának növekedése; 10. forradalom helyett egyensúlyállapotra törekvĞ reform (tisztánlátás és fegyelem segítségével). A liberális szocializmus elvei alapján felépülĞ társadalomhoz a földtulajdon társadalmasításán, a piacok kiterjesztésén, a monopoljellegĬ üzemek „szocializálásán”, és a szövetkezeti törekvések közösségi támogatásán keresztül vezet az út. Egy ilyen társadalom alapelvei a decentralizáció, önkormányzat, szövetkezés, és szervezett verseny. (De egyben keretei között megvalósul az egyenértékĬ csere, enyhülnek a nemzetek közötti feszültségek, és jelentĞsen bĞvülnek a kisebbségek lehetĞségei.)

3. A reform mozgatórugója: az erkölcsi paradigmaváltás Jászi szerint az új társadalmi modell megvalósulását se a parlamentarizmus (amely a közpolitika napi irányításánál magasabb rendĬ problémákat képtelen kezelni), se az osztálymechanizmus (az érdekek egoizmusából kifolyólag), se a tömegek erkölcsi és szellemi szintjének emelkedése nem mozdíthatja elĞ (hiszen pont az ellenkezĞ jellemzĞ, ami elsĞsorban az imént emlegetett gazdasági és politikai kriminalizmusnak köszönhetĞ). A társadalom irányítása kizárólag osztályideológusok kezébe került. A megoldás az úttörĞ szellemiség érvényesülése lenne a politikai rendszeren belül. A kvalitatív szellemi energiák jellemzĞje, hogy képesek a társadalom (sĞt, a kultúremberiség!) összérdekeinek szférájába betekinteni (a partikuláris érdekeken felülemelkedni), továbbá a szenvedĞ emberek és tömegek szükségleteit kitapintani és átérezni. Jászi szerint az igazi alkotóképességgel és feltétlen erkölcsi megbízhatósággal rendelkezĞ embereknek egy világszövetségbe kellene tömörülniük, amelyet döntési jogkörrel kellene felruházni, hogy valódi beleszólása legyen a társadalmak fejlĞdésébe. Ez a Szellemi Internacionálé lesz a tömegek új vezetĞje. A „szellem reformációjának” koncepciója hátterében egy újfajta erkölcsi atmoszféra megteremtésének szükségessége áll. Ez alapvetĞ humanista értékeknek a tárháza: a gyĬlöletet a szeretetnek; az osztályharcot a szolidaritásnak; a tömegdiktatúrát az egyéniség és szabadság értékeinek; a materializmust és luxust az egyszerĬ és tiszta életszokásoknak, az igazság kultúrájának; a biológiai szükségletek kielégítésére való törekvést az igazmondás, a hĬség, és az igazságosság „point d’honneur”-jének kell felváltania.


Fordulat „DöntĞ erkölcsi merényletekkel alá kell aknázni a mai korhadt társadalom összes ideológiai alapjait, de nem a merĞ pusztítás szellemében, hanem úgy, hogy minden romboló cselekedet egyszersmind azoknak a magasabb értékeknek kifejezĞje legyen, melyek nevében és melyekért a Szellem Internacionáléja a harcot viszi.” Ennyiben a szocializmus reformációjának alapja és mozgatórugója az erkölcsi paradigmaváltás, a szellemi reform. Azóta is várjuk…

Irodalom JÁSZI

OSZKÁR [1989]: A kommunizmus kilátástalansága és a szocializmus reformációja in Gyurgyák János, Kövér Szilárd (szerk.): Válogatás Jászi Oszkár politikaelméleti írásaiból, Budapest, Héttorony Könyvkiadó

MARX, KARL – ENGELS, FRIEDRICH [1960]: A német ideológia in Karl Marx és Friedrich Engels MĬvei, 3. kötet, Budapest MARX, KARL – ENGELS, FRIEDRICH [1959]: A Kommunista Párt kiáltványa in Karl Marx és Friedrich Engels MĬvei, 4. kötet, Budapest MARX, KARL [2000]: A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai in Felkai Gábor, Némedi Dénes, Somlai Péter (szerk.): Szociológiai Irányzatok a XX. században, Budapest, Új Mandátum Kiadó MARX, KARL [2000]: A tĞke in Felkai Gábor, Némedi Dénes, Somlai Péter (szerk.): Szociológiai Irányzatok a XX. században, Budapest, Új Mandátum Kiadó MARX, KARL [2000]: Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája in Felkai Gábor, Némedi Dénes, Somlai Péter (szerk.): Szociológiai Irányzatok a XX. században, Budapest, Új Mandátum Kiadó SPENCER, HERBERT [2000]: A szociológia elvei in Felkai Gábor, Némedi Dénes, Somlai Péter (szerk.): Szociológiai Irányzatok a XX. században, Budapest, Új Mandátum Kiadó


Rövid összefoglaló a Társadalomelméleti Kollégium 2003/04-es tanévének elsĞ félévében történt lényeges és kevésbé lényeges eseményekrĞl Nyári tábor Rácz Márton

Mon Sep 1 17:47:09 CEST 2003 A legújabb tekes: Bíró Eszter!!! … 46:4 arányban gyarapítottuk szürkeállomány állományunkat.

514 Tukex + Takács Ani + Berki Tamás 515 Nagy Orsi/Szizso + Danci + McLean Aliz 516 Joe + Vincze Gábor + Fabók Marci 517 Vigi+Szertics GergĞ+Kornél/Bence+Németh Dani 602 Szabi 610 Gelsei GergĞ + S. Edina 611 Zsu + GyĞry Cs.

Kovács Tamás

Bedolgozó-rendszer

A tábor utolsó napján a drágábbik kocsmában tartottuk a kört. A kör végén egy szerelĞoverallos, borostás, szemüveges, Szalon sört kortyolgató fazon a szomszéd asztalnál oda intett magához. "Tudod hogy hívnak engem?" - kérdezte. "Marx János vagyok." soha nem hagyták békén a neve miatt, és az lett a vége, hogy beült egy könyvtárba és elolvasta a TĞkét.

2003. Sze. 3., Sze, 22:52:00 CEST

Mon Sep 1 18:35:14 CEST 2003

Sallay Zoltán

Nem hinném, hogy valakinek is feltĬnt volna, de van olyan, hogy Magyar Információs Társadalom Stratégia. Most született, lágy, szĞke és 110 oldal. Megtalálható: t:\szakamiT\Virtuális Kutatóintézet\mits\mits.pdf Nagy pénz – nagy foci

Beköltözés Nagy Gábor

2003. Sze. 2., K, 16:15:32 CEST Nos, a nyári táborban kialakult a végleges szoba-elrendezés. Olvasható alább: 501 DZA + Pepe + Luca/K. Marci + Csilla 502 Sogeta+Szilvássy Zsuzsi+Gerner Viki 503 Vera + Füzesi Péter + Manó 504 Lóci+Péterfi Anna+Imre Olga 505 Tibor + Ancsa + Edina/Lénárt Ádám 506 Julcsi + Eszter + V. Orsi/??? 507 Linda+Rmm+Rózsa+Gugán Dani+Szilvi 508 Viki + Kinga + Pintér Andris/Gálfi Lilla 509 Gaba+Danger+Vágó Gábor 510 Bálint+Zozi+Katica+Hekka+Fanni 511 Rita + Betka + S. Anna 512 Csaba + Maja + Tordai Bence/??? 513 Guzsi + Hága + Szegedi Máté

Kollányi Zsófia

2003. Sze. 4., Cs, 13:22:05 CEST Boldog új tanévet mindenkinek! Egyúttal mindenkit üdvözöl a testnevelés tanszék, ahol 2002.09.09 óta nem fizettünk egy vasat sem a teremért. Átépítések Szajp Szabolcs

2003. Sze. 8., H, 21:13:54 CEST Évek óta napirenden van az a kérése a nagykolinak, hogy a nehéz anyagi helyzetre tekintettel a szakkolik adjanak le egy-egy közös helységet, amibĞl irodát vagy szobát lehetne csinálni. Tavaly a fotó leadása került napirendre a TEK részérĞl.


Fordulat Szegedi Máté

2003. Sze. 9., K, 16:26:11 CEST Ha Karesz ma megcsinálja az acélizéket, akkor beköltöztetem az egész püteames hacacárét a lukba. Konyhai terrorizmus Csikai Laszlo

Felmerült, hogy hasznos lehetne, egy német nyelvgyakorló kört indítani tekesek okulására … Van oly Tektag, ki esetleg, netalán érdekelt nyelvi lejmolásban? M. f. G. m. Beköltözés – mégegyszer Horváth Gergely

2003. Sze. 10., Sze, 16:48:02 CEST

2003. Sze. 11., Cs, 16:45:33 CEST

Sziasztok lista-olvasok!

22:19 TEK:SzISz

Bosszut allok rajtatok, amiert nem mosogattok. Koszonettel: Csikai Laszlo

A jobboldali lift kimutatása szerint még mindig jobbak vagyunk, mint a Széchenyi. Legalábbis a késĞn beiratkozókat illetĞen.

Sallay Zoltán

2003. Sze. 12., P, 00:33:38 CEST

Marketing

Kedves László!

SebĞk Miklós

Az urbánus legenda azt tartja, hogy a lentebb beharangozott revenge eredménye a konyhai csapcsĞ váratlan, 09.11-ei eltĬnése volna. Amennyiben ez így van, a kollégium érti a célzást, de a mosogatótálcák ikertornya lassan tényleg ledĞléssel fenyeget. Ha holnap délutánig nem kerül elĞ a csap, a projektet átmásoloma K:\vicces\nemvicces mappába. üdv az infravörös brigadéros A németek már a spájzban vannak Szegedi Máté

2003. Sze. 14., V, 11:10:50 CEST [TEK] olvassatok kordolgozatokat tobbek kozott azert, mert a kollegium jelenlegi mukodesevel kapcsolatban is hasznos kovetkeztetesekkel szolgalhatnak. meg egyebkent is, jok. Szabó Zsolt

2003. Sze. 15., H, 15:54:00 CEST [TEK] napi elmenyek Valaki a ferfizuhanyzoban (a belso zuhanyzoban) hagyta a feher kapasjelzojet (!). Nos, ha siet, ott megtalalja a jogos tulajdonos. Ha halat is akar fogni az illeto, nem biztos, hogy a jo helyen probalkozik.

2003. Sze. 11., Cs, 01:15:22 CEST

Közfelkiáltás!

Hello emberek!

Kasnyik Márton


2003. Sze. 17., Sze, 20:29:19 CEST

Politikai Gazdaságtan MIKOR LESZNEK MÁR AZ ALAPOZÓKÖRÖK? McLean Aliz

2003. Sze. 17., Sze, 20:29:53 CEST Mikor lesznek mar alapozokorok? We Four Péterfi Anna

2003. Sze. 17., Sze, 20:36:19 CEST Mikor lesznek mar alapozokorok? Pénzügyi szigor Demendy Zoltán

2003. Sze. 18., Cs, 11:56:15 CEST Hogy úgy tĬnjön, mintha komolyan gondoltam volna: Ezúttal jelentkezem pénzügyi teamvezetĞnek. Kenyérvágó Varsányi Kornél

2003. Sze. 24., Sze, 21:44:57 CEST Rita üzeni:

„Gondolta a fene” Heltai László

2003. Sze. 25., Cs, 17:14:01 CEST Tudomásom szerint tegnap az újaknak tartott "tekes fogalmak indoktrinációja" keretében szóba került a hekkizmusnak nevezett, és "pesszimista behaviorizmus"-ként aposztrofált, a konyhatakaritasra vonatkozo elmelet. Ezennel nyilvánosan elhatárolódom ettĞl az elmélettĞl, amihez semmi közöm, max annyi, hogy valamelyik tudatlan tökfej rólam nevezte el. Motivátorok Szabó Zsolt

2003. Sze. 29., H, 15:51:20 CEST Palyazat Motivalo Team-tagsagra Miert? Mit szeretnek? Mit igerek? Nárai Csilla

2003. Sze. 29., H, 18:24:38 CEST A Probléma: (Út) A Megoldás (felé):

a mosógép péntek 10-14 között érkezik, addig ki kellene a régit paterolni a konyhából.

A megbocsátás napja…

k

2003. Okt. 1., Sze, 16:31:55 CEST

Harasztosi Péter

2003. Sze. 28., V, 10:26:04 CEST KI VOLT AZ A BARBÁR AKI MÁRIS KENYERET VÁGOTT RAJTA ÉS JÓL ÖSSZEKARISTOLTA A TETEJÉT? Ne hagyjuk, hogy az új mosógép is: edényszárítónak vágódeszkának legyen használva!

Kodaj Dániel

...NEM ma van. Ma az ÍTÉLET napja van. Ma éjjel Kodaj Dániel

2003. Okt. 2., Cs, 02:45:34 CEST feleim, ma reggel 18 fĞs a TEK. este újra csekkolom.


Fordulat gyĬjtsük együtt a tekeseket! üdv, Danci Belakjuk a folyosót Szegedi Máté

2003. Okt. 3., P, 14:23:45 CEST Azt gondolhatjatok nehanyan, kedves kollegista tarsaim, hogy nem a korulmenyek akadalyozzak meg Csikai Tamas Laszlot egy neki tetszo agy elfoglalasaban. Nem is a Ti joindulatotok, onzetlen alapallasotok az akadalya ennek. Ugy gondolhatjatok, sajat gondolkodasanak csapdajaba esett, ezert nem tud kiszabadulni turhetetlen helyzetebol. Talan bizony jol gondoljatok. Talan a hamis tudat kategoriajara gondoltok. Tehetetlenek vagyunk-e ebben a helyzetben, kerdezem en. S kerdezhetitek Ti is. S ha igy tesztek jol teszitek.

Füzesi Péter

2003. Okt. 8., Sze, 02:20:13 CEST elég abszurd ahogy elképzelem, hogy merghiv a TEK egy prostit-kurvát-ribancot-szajhát és a sok középosztálybeli/értelmiségi társadalmilag érzékeny tekes, értelemteli kérdéseket tesz fel. PL: és milyen kurvának lenni? Mi is várjuk Pálvölgyi Balázs

2003. Okt. 12., V, 15:39:33 CEST [TEK] [texemet] majustol kozos PIAc nyilván sok sörhívĞben felmerült, hogy vajon beáramlik-e Mo-ra az olcsó cseh/szlovák nedü... Sportélet

De eleg a retorikabol, eleg a kormonfont fogalmazasbol!

Vágó Gábor

Ha Csikai Laci a sajat hulyesege miatt nem alszik a TEK egyik szobajaban, a TEK egyik agyan, akkor kenyszeriteni kell, hogy ott aludjon! Elmélet-gyakorlat [TEK] fa*szopó_ribancok

Emberek! Visszafoghatatlan sportolási vágyunk támadt, de játékszer(KOSÁRLABDA) híjján továbbra is csak kattogunk és tespedünk az509ben . Akinek van labdája vagy játékkedve (a labda fontosabb:)) jelentkezzen. Sport no war!

Máté Miklós

Máté Miklós

Akkor viszont nekünk kell kimenünk az koliból (meg a mindenféle elvont elefántcsont bigyuszokból is)! Magyarul, ha nem engedjük be a koliba a társadalom nyomorult rétegeinek (szerintem ma Magyarországon qrvának lenni is nyomorult egy dolog lehet, de lehet, hogy nincs igazam) reprezentánsait, akkor viszont ki kéne vonulnia az egész, szociálisan állítólag érzékeny bandának az utcára, és jól megnézni, hogy mirĞl is tépi a száját

Van egy közös tekes spangli márkáju kosárlabda, ami nálam (503) található meg, viszont fel kéne fújni, bár lehet, hogy az sem használ neki. Béke veletek!

2003. Okt. 7., K, 19:04:28 CEST


2003. Okt. 14., K, 14:22:37 CEST

2003. Okt. 14., K, 15:08:54 CEST

[TEK] "Bakonyi Betyár Sanyi" emléktúra Zámbó Tibor

2003. Okt. 15., Sze, 01:48:17 CEST csángó brékesek! székely deszkások!

Politikai Gazdaságtan ha van kedvetek itthagyni pár napra a füstös nagyvárost és elvonulni a Bakony rengetegébe, hogy közösen eredjünk sobri jóska nyomába, akkor itt a kínálkozó nagy alkalom tervünk lényege, hogy a jövĞ hét utáni hétnek a végén (péntek-szombat-vas, esetleg csütörtök esti lemenetel, november 1,2,3,; negyedéves zh hét utáni hétvége) elvonuljunk egy - egyenlĞre még nem konkretizálódott – eldugott kis bakonyi faluba, és ott egyesüljünk a természettel SebĞk Miklós

GyĞry Csaba

2003. Okt. 18., Szo, 22:54:10 CEST Mivel én elĞre biztos vagyok benne, hogy Brooke tiszteletes (aki jól ismeri az FBI módszereit) a végén legyĞzi a gonoszokat és végül kormányzónak is megválasztják, mégis inkább a Dalok-at választom. Aki akar, tartson velem a klubban. üdv cs

2003. Nov. 2., V, 20:04:46 CET

[TEK] ingyenebed

Kedves Zambo Tibor!

Szabó Zsolt

A Bakonybel Blues eloadasaval meltan nepszeruve valt MiseBár zenekar, kivalo vendegszolistaink, Temesi Daniel, az erszényes pelék es a magam neveben szeretnem megkoszonni aldozatos szervezomunkadat, mellyel lehetove tetted a mogottunk allo élmenyekben, sarban es tanulsagokban gazdag hetveget. Sebok Miklos Csak egy tv van GyĞry Csaba

2003. Okt. 18., Szo, 22:16:40 CEST

[TEK] MINDENKÉPPEN NÉZZÉTEK MEG ma este a m1-en 0:20-kor a DALOK A MÁSODIK EMELETRĝL címĬ filmet. cs

2003. Okt. 20., H, 15:20:05 CEST a kozgaz elott, presented by Knorr. meleg, de nem finom annyira. siessetek [TEK] tablómizéria Boros Csaba

2003. Okt. 20., H, 21:59:39 CEST a technikai inkompetencia sikeresen bénitotta meg a grandiózus leleplezést, de most már elvileg minden rendben, még ha nem is olyan puccos, mint az elĞzĞ megoldás. majd egy htmlguru segítségét kérném, én el leszek foglalva, hogy a "miért csak egyszervagyokrajtaháttal"-kérdéseket kezeljem csók csaba

Csikai Laszlo

2003. Okt. 18., Szo, 22:43:40 CEST

A mozgalom

Sziasztok lista-olvasok!

Zámbó Tibor

Annyira bunko vagyok, hogy inkabb a "Sohase mondd, hogy halal"-t fogom megnezni az Tv2-n! :)

össz-szakollégiumi happening TĞserdĞn november 7.,8.9,

2003. Okt. 23., Cs, 19:42:24 CEST

A program: beszélgetés + berúgás


Fordulat részletesebben: 3 db vita/beszélgetés szervezĞdik: 1.pénteken 4-kor: a szakkollégiumokról, szakkollégiumi mozgalomról elĞször 5-ig kiscsoportos beszélgetések ahová mindegyik szakkolinak kellene küldeni egy-egy tagot a témák (aaszem ezek a szakkollégiumi charta pontjai vagy valami ilyesmi): szakmaiság, közösség, társadalmi érzékenység, önszervezĞdés, szakkollégiumi mozgalom

ez nem történik meg-egy pillangó meglebbenti szárnyát pekingben, és....)

Emlékezet

2003. Okt. 27., H, 12:43:11 CET

Füzesi Péter

Reggel azt mondta, hogy jó lenne neki a 21-23-ai hétvége. A mesterkurzus anyaga fĞleg a fenomenológiai alapszerzĞkre menne vissza, név szerint: Husserl és, Heidegger, de én kértem Ádámot, hogy legyen valami általános történeti bevezetĞ arról, hogy milyen útjai voltak a fenomenológiának a XX. századi filozófiában.

2003. Okt. 30., Cs, 21:50:20 CET [TEK] Cavington valaki véletlenül a konyhában hagyott, egy mosatlan tepsit(ógörög szó, eredeti jelentése: emlékezet) , mivel most biztos a fejéhez kap aki otthagyta, megy és elmossa. mert az emberek alapvetĞen jók Takács Mária Anna

2003. Okt. 27., H, 15:56:34 CET Sziasztok Tekesek! Indult egy kezdeményezés, hogy legyen megint TEKEST. Sokak szerint ez magába kéne hogy foglalja valamennyire a nemrégiben szomorúan elhunyt KAPOCS-ot is. Ez szerintünk is jó ötlet, meg is kíséreljük létrehozni ezt a hibridet, ami remélhetĞleg mégis termékeny lesz. Csikai Laci azt mondta, legyen vicces.

Filmajánló Füzesi Péter

2003. Okt. 27., H, 19:17:44 CET apropó villám : állitólag reformáció azért van mert luther mártont a villám fültövön találta(senki sem mondja hogy ez a közvetlen ok, de nem tudni mi lett volna ha


elkészült az új német sikerfilm: ezután a felvezetĞ után nehéz kitalálni, hogy lutherrĞl szól, autentikus német nemzeti hĞs, bármikor felveszi a versenyt rambóval vagy egyéb amerikai konkurensekkel Mesterkurzus Király Gábor

Társszervezés Heltai László

2003. Okt. 28., K, 14:36:38 CET Tiszta Vizet a Globálba! -- vitaest a II. Európai Szociális Fórum elQtt A kultúrkritika, rendszerkritika, és globalizáció-kritika összefüggéseirQl és lehetoségeirol Vendég: Lányi András író, Tamás Gáspár Miklós filozófus Idopont: Nov. 3. Hétfo - 19 óra Helyszín: Közgáz 3-as eladó (Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Fovám tér 8) Nemesség Füzesi Péter

2003. Okt. 29., Sze, 01:24:52 CET nem mintha nem lennék jó hazaffy, de bizony a nevem csak füzesi

Politikai Gazdaságtan még akkor is, ha ez most nem rímel igazán Sallay Zoltán

[TEK] vasarnap.tek.bke.hu Sallay Zoltán

2003. Okt. 29., Sze, 14:17:23 CET

2003. Okt. 29., Sze, 16:04:50 CET

(csend, ajakbiggyesztes, a hatterber kek ver csobogasa hallhato)

is lesz, a Vasarnapi Kor temajaban. Aron remek kezdemenyezese ez, aki mar el is kezdte gyujteni hozza az anyagot. Nyilvan hozza a koncepciot is, de ez esetben is elkel majd a segitseg.

Sallay PS: fennsobbseges hallgatasom korantsem volt veletlen am ha egyszer megszolalok kizarolag rimekben Varsányi Kornél

2003. Okt. 30., Cs, 02:40:49 CET Az én nevem valami középutas (vagy hezitáló) megoldás lehet:) K Közszolgáltatók a markunkban Szajp Szabolcs

2003. Okt. 28., K, 23:55:34 CET > KOB-nyúz 2003. október 27. 2.ELMī > -500e forintot adnak, ebbĞl 375 megy

TĞserdĞre, 125 a mienk szabad felhasználásra. "Cserébe öt szĬzlányt kell az ELMī igazgató tanács rendelkezésére bocsátani. (Ez nem igaz.) Promóciót akarnak." Csak még nem tudtunk megállapodni velünk, mert nem tudták, hogy a kollégium fĞbejárata fölé nem helyezhetünk el önhatalmúlag egy "Ha áram van, minden van."-típusú molinót. Szabi levelez velük.< Rájuk küldtem a Postát is (Csáki György személyében, akinek közsönhetjük a támogatást). Remélem ketten hamarabb ki tudjuk verni belĞlük a zsetont!

addig is nezegessetek, a hibakat jelezzetek, stb.: frankfurt.tek.bke.hu foucault.tek.bke.hu mi a tek? "faszt nolidzs" - mondjak majd u. z. Szociális Fórum Heltai László

2003. Okt. 31., P, 12:44:56 CET Hol leszunk? Gymnase Venice Gosnat. Egy 1000m2 sport teremben. Cime : 38 rue A. Huon 94000 Ivry sur Seine. (az ESZF egyik helyszin, del Parisz) Az onkormanyzat egy par feltetel szabott: nem szabad dohanyozni, alkoholt inni, fozni... Van zuhanyzo es oltozo Lesz velunk meg 20 masik ember is. Helyzetjelentés Kodaj Dániel

2003. Nov. 3., H, 11:44:00 CET üdv, két hét szünet után újra csekkoltam a kördolgozat-helyzetet.


Fordulat sajnos nem sok változott (31 + a most felvettek), viszont csatlakozott hozzánk egy tavalyi elsĞs, akinek "Kördolgozat a technikai sokszorosíthatóság korában" c. 16 perces frankfurti opusza, bár inkább a pomó szellemiségéhez illeszkedik, mindenkit meggyĞzhet róla, hogy nem kell heteket áldozni egy kördolgozatra.

McLean Aliz

SokszínĬség

Szajp Szabolcs

Léderer Sándor

2003. Nov. 3., H, 16:39:14 CET

2003. Nov. 3., H, 20:47:47 CET Ezt en meg komolyan is gondolom: van, aki szerint VAN REMENY arra, hogy a hollogyereket kiussuk a nyeregbol? [TEK] uft

2003. Nov. 5., Sze, 09:35:39 CET

Sziasztok!

Újonnan Felvettek Találkozója a Bibó István Szakkollégiumban 2003. november 6.

Egyetemünk új neve:

GYERTEK EL!

Budapesti Corvinus Egyetem Corvinus University of Budapest.

A program: 17. 30- tól a vendégek érkezése, 18.00- tól vetélkedĞ az újoncoknak., közös vacsi hozott anyagból+ forralt bor, majd kb. 23- tól össznépi banzáj kicsiknek& nagyoknak. A zenét szolgáltatja dj Redtom.

:( Rubicsek Ádám

2003. Nov. 4., K, 14:00:50 CET Szerintem tiltakozásul nevezzük az egyetemet Budapesti Korvinusz Egyetemnek; legalább megmaradhat a BKE... á. Pálvölgyi Balázs

2003. Nov. 3., H, 18:37:21 CET ugyan-ugyan. ez a név nagy jövĞt ígér: befér alá az ELTE-BTK (Janus Pannonius és Petrus Ransanus), ELTE-ÁJK (Mátyás, az i...), a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (fekete sereg, Szabács, Bécs), a BME-Építészmérnöki és építĞmérnöki divíziójának (Visegrád), a BME közgazdasági fakultás és a Szent István Egyetem (városfejlesztĞ politika, és a határmenti városok árumegállító jogának elvétele) a Budapesti Gazdasági FĞiskola (külgazdaság: Pogyebrád Katalin és Nápolyi Beatrix, vendéglátóipari szintén Beatrix a fügével) és még felsorolhatatlan kar, intézmény integrációjának lehetĞségét adja... :-)


[TEK] nov7 McLean Aliz

2003. Nov. 6., Cs, 20:05:19 CET Mikor megyünk a széchenyibe le megünnepelni a forradalmat, bár ez egy liberális szakkollégium, ma a marxos konferón csak a lócival láttuk egymást. HG (Ezt nem en irtam. Hanem a HG. Aliz) [TEK] HÉTFĝN BEMUTATKOZÓ! Nárai Csilla

2003. Nov. 8., Szo, 19:54:46 CET Sziasztok Tekesek! Bizonyára mindenki repesve várja már a hétfĞt, amikor is (gondoljátok tenyereteket

Politikai Gazdaságtan dörzsölgetve) mindenféle válogatott elmésségek és szórakoztatóságok várnak Titeket. Ez így is van. (Tényleg.) Szívet-lelket melengetĞ progjamjaink és izéink már reggeltĞl várni fogják az érdeklĞdĞket az ötödiken, de leginkább a délutáni órákban számítunk majd a részvételetekre, mert ekkor játszani szeretnénk, veletek! Ezután lesz egy nagyobb mĬsor, szerintem úgy (negyed 10) fél 10 magasságában, mivel 9-tĞl kértük el a termet. Identitásválság Németh Dániel

2003. Nov. 10., H, 21:16:29 CET [TEK] elvesztettem az identitasomat egy tenyérbemászó kis kék dokumenty iratozású tartóba volt az összes identitásom. a sok ident. cardom, melyek nélkül nem vagyok diák (diákig.), értelmiségi (könyvtárig.-ok), citoyen (személyi, tartózkodási), bourgeois(bankkártya), élĞlény (tb), kollégista (belépĞ) és még sok egyébb. d [TEK] holnap lesz egy teahaz SebĞk Miklós

2003. Nov. 11., K, 13:26:33 CET Sziasztok Tekesek! Az alabbi idezet (Metal und Hard Rock Hammer World, 2003/11, pp. 91.) egy fantasy-iromanyokon szocializalodott iszapszemu-felvarros rokkertol szarmazik. Palyafutasat a kezdetektol kovetem, soha egy szo erejeig nem politizalt, nem olyan. De lassan kezdi latni az Igazsagot. Ha neki sikerult, Ti is kepesek lehettek ra!!!

Tipi-tapi dínó Kodaj Dániel

2003. Nov. 12., Sze, 11:58:34 CET sziasztok, mindenek elĞtt szeretném én is megköszönni az elsĞsöknek a bemutatkozó estet, nagyon kedves és kellemes volt, és a buli is tényleg jól sikerült, legalábbis az én nézĞpontomból. viszont egyre több helyrĞl hallom, hogy a tekes fiúk (vagy egy részük) masszívan és szisztematikusan letapizták a lányokat, és ennek köszönhetĞen több embernek pokollá vált a buli. lehet mondani, hogy ez nem listás téma, és mi közöm hozzá, de lófaszt. egyrészt, én vagyok a nevelĞtanár, és ha valakinek az erkölcs-csĞszködés feladata, akkor neki tuti. [TEK] gazdasagpolitika napja Horváth Gergely

2003. Nov. 11., K, 12:52:51 CET Tibi meg a Vigi szervezett csapatot, jelenleg Joe, Berki T., Szegedi M. és jómagam képezzük a rendkívül massive gárdát, ha valaki úgy érzi, hogy jobb lenne megmenteni a tek becsületét (mint közgázos szakkoliét) az jelentkezzen! HG Szegedi Máté

2003. Nov. 11., K, 14:51:39 CET GPV manifesztum! Részvétel! Esztétikai tapasztalat! Csak semmi ütlegelés! Petra! Guzsi! Ani! Szegem! Reszkessetek, egerek! [TEK] uj tablok...


Fordulat KeserĬ Júlia

2003. Nov. 12., Sze, 22:08:31 CET ... a folyoson. lehet bennuk gyonyorkodni, es keretik az ures helyeket a kepek alatt nem uresen hagyni! :)

a starszki meg a huccs. p. o. g. a.

koti

gyertek! (klub)

EsélyegyenlĞség

danci

KeserĬ Júlia

2003. Nov. 12., Sze, 23:10:57 CET [TEK] jelentkezzetek... ... eselykiegyenlito focira, ami jovo heten pentek este esedekes. a lapot kinn talaljatok az 509 melletti faliujsagon. melegitsetek. mindenki ahogy erzi. koti [TEK] multikulti tankonyv Rácz Márton

2003. Nov. 17., H, 17:13:53 CET biztos te is gondoltál már arra, hogy jó lenne beszállni, meg kéne csinálni, mert mégiscsak egy jó ötlet, valami, amivel talán végre gyakorlatban is hozzá lehet járulni a világ jobbításához, amit ha csak egy-két lelkes tanár kezd el oktatni diákjainak, az már nyereség. mi is így gondoljuk. és mi sem mertünk írni, mert az ember ilyesmit nem akar egyedül felvállalni, ismerjük a mesét az egyfecskérĞl. de ketten már megpróbálunk sok színben pompázó nyarat varázsolni.

Vonalkódleolvasó-értékvita Vigvári Gábor

2003. Nov. 19., Sze, 17:54:17 CET Vonalkódleolvasót!!!!!!!!!!! üdv vigi Kollányi Zsófia

2003. Nov. 19., Sze, 16:49:51 CET alternativa: szereljunk vonalkodot meg riasztokutyut az osszes kulcsra, diktafonra, a citromlere a szobakban, mer azt se viszik vissza, fogja el lezercsapda azt, aki mosogatas nelkul akarja elhagyni a konyhat, stb. hatha ott meg ez lenne a megoldas. udv zs Rácz Márton

2003. Nov. 26., Sze, 01:14:49 CET [TEK] kobnyuz 11.24. Nem veszünk vonalkódleolvasót. "Vonalkóder deathmatch: 'Oda az igazság, gyĞzött a gyilkos imperialista reakció...'"

Talk-show Kodaj Dániel

2003. Nov. 18., K, 01:57:55 CET jön.


[TEK] n+1. nagy lemon curd fesztival Rácz Márton

2003. Nov. 24., H, 01:28:24 CET

Politikai Gazdaságtan drága mindenki! csikai laci hagyományára alapozva sok szeretettel hívjuk meg Ğt, és mindenkit is kedden estére az 507-be, méghozzá tdk írás után 20.30-tól. megízlelhetĞ lesz a lemon körd gofrival, tejszínhabbal, a pudinggal, szóval minden mindennel. innivalót hozzatok, ha akartok. egyébként meg gyertek sokan! mindenki [TEK] szalai erzsi most pénteken Kemény Vagyim

2003. Nov. 25., K, 00:59:40 CET Sziasztok, Kedves szociológusunk ismét otthonába invitál. November 28-án este 6-kor kezdĞdĞ teaházán ezúttal Laki László lesz a vendég, a mai fiatalok (hoppá, ezek mi vagyunk!) helyzetérĞl fogunk beszélgetni. Lehet ismerkedni eltés szakkollisokkal, Erzsi sütijeivel, az elĞadásoknál kötetlenebb formájú beszélgetések légkörével. Akit mindez érdekel, dobjon meg egy levéllel, megbeszélünk egy találkozót. Üdv: Vagyim Integráció Zámbó Tibor

2003. Nov. 21., P, 15:49:09 CET

lesz ez a rá-days nevĬ rendezvénysorozat, mindenkit bíztatnék a részvételre, a részletesebb programot biztosan láttátok a liftekben.ezen belül lesz kedden este egy vetélkedĞ, ahol csapatokat kell állítani szintenként, és valószínĬleg a résztvevĞk alkohol-abszorpciós képességére fog épülni az egész.

Zámbó Tibor

2003. Nov. 26., Sze, 18:34:21 CET hellóka' sogeta ma beszélt gézával, és elmondása szerint nagyon mérges volt, és azt mondta, hogy azt hitte, hogy barátok leszünk. nehezményezte, hogy nemcsak a hétfĞin, de az azt megelĞzĞ két kolis bulin sem képviseltették magukat a tekesek… nem tudom, mi lenne a jó megoldás. mondjuk felvehetnénk feladat-listára, hogy "nagykolis bulizó" és elĞirnánk nekik, hogy minden kolibuli alkalmával lemenjenek, részegre igyák magukat a felvizezett ingyensörbĞl, aztán beszélgessenek, ismerkedjenek a kolis fiúkkal/lányokkal, sĞt önszorgalomból tapizhatják is Ğket. vagy nemtudom. t Kurzusváltás Szegedi Máté

2003. Dec. 1., H, 18:44:36 CET Hola. Mit tudunk a rektorválasztás eredményérĞl? igaz, hogy Chikén 25-9-re kikapott? m. Télapó – a vörös subás KeserĬ Júlia

2003. Dec. 1., H, 23:44:19 CET [TEK] jon a Mikulas! meghozza csutortok este. fel10-kor elvileg az utolso kor is befejezodik, 10-re mindenki rakja ki az ajandekat a folyoson valahova, h aztan nekilathassunk a kis csomagok atbongeszesenek.


Fordulat Publikációs-lista Boros Csaba

Rácz Márton

2003. Dec. 10., Sze, 00:56:15 CET

2003. Dec. 7., V, 23:26:09 CET

[TEK] kogy-nyuz 12.08

[TEK] [álokosság] body movin'

o A három (!) KOB-titkár jelöltbĞl végül Hága lett a befutó. És mivel még alkalmasnak is találtatott: megvan az új kobtitkár! o A Motiváló Team is kibĞvült: Joe mellett most már Luca és Lennert Marci is tagjai. o Az ÉvértékelĞ Teamnek Guzsi és én kezdünk fazon szabni.

miután többektĞl (sebĞk, hága) megkaptam, hogy csak belepiszkáltam a tánc/gender vitába, ahelyett hogy jól felvázoltam volna egy elméletet, amihez képest kritizálni lehet a fennállót, hát szabad délutánjaimon ezt toltam össze. kicsit inkoherens lehet néhol, sok részletben íródott(k.d. megbízott recenzens szerint az eleje kissé sĬrĬn indul), de legalább jól teszteli a szerver terhelhetĞségét. két nagy csúsztatás van benne (a hemzsegĞ fogalmi pontatlanságoktól eltekintve): aki ezeket kiszúrja, és megírja nekem, kap csokit :) ezenkívül várok minden kritikát és (tovább)építĞ javaslatot. body movin' - egy táncelmélet körvonalai plusz bónusz akcióprogram radikálisoknak Bábeli zĬrzavar Stieber Anna

Rácz Márton

2003. Nov. 26., Sze, 01:34:35 CET [TEK] vegem van everything that történt egyrészt úgy érzem, hasznomra vált, sokat tanultam belĞle, továbbá gyakran érdekes és szép is volt. persze hazudnék, ha nem mondanám, hogy néha nyĬg és fárasztó, mert ilyen is. december 8-án, ha minden igaz, egy új korszak has a beginning, mivel az én kobtitkári megbizatásom has an end.

2003. Dec. 8., H, 11:43:30 CET

[TEK] bigott klub/teaház 19.30-kor

Nem csak diszfunkcionalis az orosz nyelvu plakat (amit mi magunk se ertunk!!!!!!!!!!!), és értelem nélkül válogat a "fogyasztok" kozott (csak annak van lehetosege eljonni, aki beszel oroszul), de meg ra is erosit a marxista vonalra, amivel nem hiszem hogy mindenki teljes mellszelesseggel kiallna a kolibol a kozvelemeny elott.

Kodaj Dániel

Kürthy Gábor

2003. Dec. 8., H, 12:30:29 CET mi köze az orosz írásnak marxhoz? Választások


2003. Dec. 11., Cs, 17:22:56 CET sziasztok, a populáris kultúra forradalmi tendenciáiról szóló teaház ma este 20.00 helyett 19.30-kor lesz, a klubban. (köszönet a szentessy-körnek!) üdv, Dani

Politikai Gazdaságtan [TEK] talalka magyar balinttal Szajp Szabolcs

2003. Dec. 16., K, 08:25:47 CET Udv! Aki jonne szerdan 4-kor a HIK-be beszelgetni mb-vel es az om szakertoivel a felsookatatsi reformrol, az jelezzen nekem ma estig! Koszi! Szabi Kié Európa

Jézuska a TEK-ben KeserĬ Júlia

2003. Dec. 17., Sze, 16:37:04 CET TEK] karacsony pentek este. 9 korul kezdodik, legalabbis jezuska akkorra igerte magat. forralt bor, mákosguba, gyertyafény, karacsonyfa. gyertek.

SebĞk Miklós

2003. Dec. 16., K, 08:50:42 CET

(apropo, karacsonyfa, nem tudja valaki veletlenul, h ami a forduloban van, hogyan kerult oda?)

Kedves Tekesek!

kot

Nagy oromomre szolgal bejelenteni, hogy megjelent az EPOC-Fordulat 2003 Ğsz, kulonszam 163 oldalon, szines szelesvasznu kivitelben… Allj: A kiadvanyt nem nezegetni kell, hanem olvasni.

Szajp Szabolcs

[TEK] teaház 20.30 Kodaj Dániel

2003. Dec. 17., Sze, 15:58:50 CET sziasztok, fél 9-tĞl kezdenénk a teaházat Ákossal a klubban (bocs megint a Szentessy-körtĞl). a címe az lesz, hogy "A tény meg az érték", és a Popper vs. Adorno/Habermas deathmatchrĞl (aka. pozivizmus-vita) fog szólni. várunk mindenkit, d. Horváth Gergely

2003. Dec. 7., V, 23:44:11 CET [TEK] szakmai esemenyek szerda 21.00: Gedeon Béla: Izrael-teaház

2003. Dec. 19., P, 11:28:13 CET Sziasztok! Barati Koros Karacsonyi Evzaro es Tagujito Partyra kerul sor holnap, azaz 20-an szombaton az Izabella utca 83-ban. (Kapucsengo: HEgyesi-Bodoloczky-Buttl) Gyertek! Hozzatok innivalot, nasit, es a jokedveteket. Kapunyitas 7-kor, avatas egy kicsit kesobb! Gyertek! Gyertek! Örökifjú Heltai László

2003. Dec. 19., P, 18:08:56 CET [TEK] lemezfordito parti dec 29 Kedves Mindenki! Karacsonykor betoltom a harmincat, s belepek a megfontolt es bolcs emberek soraba (hehe). Ugy gondolom, ezt illik illokeppen megunnepelni, ezert a tekben (idosebbek kedveert: Raday u. 43-45, 5. emelet)


Fordulat december 29-en kisebbfajta totalis szetcsuszast rendezek. Kulonleges etelek, szokasos italok. Akinek van kedve, nezzen be. Hekka Az év utolsó napja

wellness!) az ev faradalmait kipihenendo szeretnem a T. Olvasokozonseget meg(?)invitalni egy ropke kvizjatek erejeig. A "helyes bekuldok" kozott holnap es holnaputan kozott a Billie Jean utemes traktusaira (helyi) ertekes italnyeremenyeket tervezek kisorsolni.

Wrochna Anna

VizsgaidĞszak

TEKes szilveszter Mayanal (hacsak nem akartok megis a koliban maradni) A fantasztikus nyari party sikerein felbuzdulva bevállalom a fantasztikus TEKes szilvesztert is!Ugye megsem maradhatunk hazibuli nelkül:)

2004. Jan. 3., Szo, 21:08:19 CET

Pintér András

2004. Jan. 3., Szo, 23:14:29 CET

Haliho mindenkinek!

ha van valakinek egy stat kepletgyujtemenye, dobjon meg vele lecci. kedd estig kellene. koszonom, g.

2003. Dec. 30., K, 12:58:05 CET

2003. Dec. 30., K, 19:10:19 CET

Az nekem sem vilagos, hogy eddig itt panaszkodtunk, hogy nincs hol bulizni, meg hogy milyen kozosseg az ahol senki nem kepes kerot szerezni a hazibulihoz, és most hogy van, a koliban akarunk bulizni, ami csak egy kenyszer otlet volt lakas hilyan. Horváth Gergely

2003. Dec. 30., K, 19:35:58 CET

Máté Miklós

Kinek van rettentö sok valszam feladatsora, és ha igen, akkor bent tartózkodik-e holnap? _mano Nagy Gábor

Máté Miklós

2004. Jan. 8., Cs, 03:09:18 CET Akinek van valami használhatója mikro I/2höz, és hétfĞ délutántól szerdáig tudja nélkülözni, annak elĞre is kössz (és ha ide is adja, akkor meg pláne)! _mano

én rámondom a Mayáéra, hogy az a tekes buli. Aki jó tekes, az ott lesz. A koliban meg a kontárok buliznak, ráadásul az éj leple alatt.

SPOVIGECS

HG

a spontánvita-csoport újra lecsap, és ahova lép, ott flame terem. mai áldozatunk egy MSN-rĞl származó kis színes, a következĞ címmel: "12 signs a guy is worthy of your love" a fĞleg tekesek által frekventált szinglielsĞskör egyik múlhatatlan érdeme volt karl sáringer munkásságának beemelése a kritikai köztudatba. mint ismeretes, sáringer fĞ állítása így foglalható össze: "a nĞkkel az a baj, hogy folyton összekeverik a szexet, a szerelmet, és a házasságot. ezeket nem tudják szétválasztani az agyukkal."

[TEK] /texemet/ Nagy Szilveszteri Michael Jackson Kvizjatek (NSZMJK) SebĞk Miklós

2003. Dec. 30., K, 21:55:14 CET Csatlakozva egy korabbi kezdemenyezeshez, mely a britniszpirszologia mely sekelysegebe es sekely melysegebe volt hivatott bevezetni (hg, kt -


Boros Csaba

2004. Jan. 3., Szo, 23:47:54 CET

Politikai Gazdaságtan [TEK] jon vissza a kiraly Heltai László

2004. Jan. 7., Sze, 12:56:59 CET Menjunk ezert kozosen moziba megnezni a Gyuruk Ura III-at. Javaslat: Szombat dél korul a Corvinban. Felmerult meg a Kossuth mozi. Csaba szerint ott a legjobb. Aki akar jonni, jelezze az ido es helypreferenciait is. A jegyeket holnap délután szeretném megvenni, szóval addig akit érdekel. Hekka Begözöltünk Rácz Márton

2004. Jan. 9., P, 21:49:36 CET láttatok már nba meccset? ezeken egy szép passz, egy gyönyörĬ zsákolás többet ér minden másnál. igen, minden másnál, még a gyĞzelemnél is adott esetben. (kivéve, ha nem valami vérre menĞ egyenes kiesésrĞl van szó, de egyébként mindig.) ha valaki elmegy mellettük egy csellel, akkor elismerik, hogy most megverte Ğket, tudva, hogy máskor majd fordítva lesz. nem rohannak ketten egyre, nem nyúlnak utána, nem állnak elé. tisztelik a másikat, és tisztelik a játékot is. mondhatjátok, najó, de Ğk profik. akkor mondok mást… elég hosszú ideje érzem ma magam rosszul emiatt focin. ma különösen durvának éreztem egyeseket. törtetĞnek, erĞszakosnak, durvának - és emellett a másikkal nem törĞdĞnek, Ğt nem tisztelĞnek. hol marad a 'játék'? [TEK] lajos arcfelvarrás Kodaj Dániel

2004. Jan. 16., P, 21:53:39 CET sziasztok, jövĞ héten önhatalmúlag elkezdtem tisztába tenni lajost, legalábbis az mp3 nevĬ szervét. ennek a lényege a következĞ lesz: -- felesleges könyvtárak eltávolítása -- meglevĞk egységesítése --

egyéb. mindent a kulturált, áttekinthetĞ kopirájt-tiprás jegyében. Körüllakók Zámbó Tibor

2004. Jan. 19., H, 12:32:24 CET szeretnék még javasolni egy-két dolgot, ami szerintem akár kob-témának is beillik az elsĞ a konyhai rovarirtás problémája, amihez kezemben vannak a megfelelĞnek tĬnĞ eszközök (Mortein nevĬ vegyszer), viszont egyes konyha-közeli elemek szerint (N.D.) ez rendkívül káros lehet az egészségre, így ez a közösség döntését igényli [TEK] szex velem ma este! Péterfi Anna

2004. Jan. 19., H, 18:28:25 CET de csak akkor, ha magaddal hozod WebertĞl a Gazdaság és társadalom; Andorka r.:Társadalmi rétegzĞdés Kolosi Tamás: Tagolt társadalom valamint Kolosi Tamás:Terhes babapiskóta csak velük együtt szeretem! :)))) S.O.S.! Ahol a madár se jár GyĞry Csaba

2004. Feb. 2., H, 15:59:47 CET Az erdĞ az erdĞtörvény 3.§ szerint: fás növényekbĞl illetĞleg társult növényekbĞl kialakult életközösség, annak talajával és élĞvilágával együtt, függetlenül attól, hogy a faállomány vagy az életközösség valamely más eleme idĞlegesen hiányzik… Az erdĞket a magyar erdĞjog rendeltetésük szerint csoportosítja. E szerint megkülönböztethetünk: 1. védelmi erdĞket (ezen belül: talajvédelmi, mezĞvédelmi, vadvédelmi, vízvédelmi, folyó-és csatornavédelmi, településvédelmi, mĬtárgyvédelmi honvédelmi és


Fordulat nemzetbiztonsági erdĞket) 2. gazdasági célú erdĞket (faanyagtermelĞ, szaporítóanyag termelĞ és intenzív vadgazdálodásra kiejlölt erdĞt - ez utóbbit fontos elhatárolni a vadvédelmi erdĞtĞl- az elĞbbi be van kerítve -vadaskert-) 3. Egészségügyi és szociális erdĞt, valamint 4. Oktatási-kutatási célú erdĞket. Piárkezdemény Kacsuk Zoltán

2004. Feb. 3., K, 09:22:44 CET

NyelvelĞ Szegedi Máté

2004. Feb. 4., Sze, 22:07:22 CET Hola. Azt hogyan kell szlovákul nyomatékosítani, hogy PátfürdĞre szeretnék menni? (Mi a neve a helynek) És (gyalog) milyen messze van PátfürdĞ Komáromtól? Bocs, több kérdésem most nincs... :) üdv, m. Németh Dániel

2004. Feb. 4., Sze, 22:44:35 CET

Yo A., elkészültek a tekes mappák, elhoztam a nyomdából,… mappa olyan prezentációs fajta és nem olyan iskolábajáros fajta. Szerintem érdemes lenne elgondolkodni az optimális felhasználáson. Van egy pár ötletem: - körtartóknak ebben adni át a szükséges papírokat, tájékoztatót, amit mindig kapnak a kör elején konferencián osztogatni benne anyagokat elsĞs körre járóknak adni tájékoztató anyaggal

tudnak magyarul. de ha vltlenul egy nácival tallálkoznál, akkor végy ceruzát és papírt a bĬvös mondat: chvala bohu, aszpony jeden szlovak. mam uzs sztrach, lebo vzsdi, kegy hovorim poszlovenszi, zbiju ma tu magyari, preto hovorim po magyarszki. juh estye nyie je pacifikovaní!!! PROSZIM JEDEN LISZTOK DO PATYINCE (hálaistennek, végre egy rendes szlovák! már félek, mert ha szlovákul szólalok meg, mindig megvernek itt a magyarok, ezért kértem elĞször magyarul jegyet. ez a dél még mindig nincs pacifikálva KÉREK EGY JEGYET PATRA)

Téli tábor

Szilvássy Zsuzsa

Szajp Szabolcs

2004. Feb. 1., V, 23:42:39 CET Udv! Gyertek Telitaborba! Azert, mert az jo, mert kozos es fontos programunk, mert kozel van (igen, kozel, meg akkor is, ha kuldfoldre megyunk!), mert jo lenne kipihenni az elso felev es a vizsgaidoszak faradalmait, mert jo lenne beinditani egy jo programmal a masodik felevet, mert lesz kogy is :), mert

nagyon jo a program mert sokan sokat dolgoztak vele, mert olcso

odaat a becherovka es a zlaty bazant, meg a knedli is, mert tok jo helyen leszunk: egy szlobvak furdohelyen, a dunaparton, a dunat meg is fogjuk nezni egy kisebb kirandulas alkalmaval, szoval gyertek!


2004. Feb. 8., V, 13:12:21 CET

köszönjük minden elsĞsnek és szervezĞnek a télitábort. naccerĬ volt!! zsuzska Kacsuk Zoltán

2004. Feb. 8., V, 16:14:09 CET "Támad a Mars, támad a Mars. Támad a Mars, támad a Mars."

Politikai Gazdaságtan A 2003/04-es Ğszi félévben indított köreink » » » » » » » » » » » » » » » »

Andor László: Terv és gazdaság Berkovics Balázs: Bourdieu Bodorkós Barbara – Pataki György: Részvételi és közösségfejlesztĞ kutatási metodológiák és terepmunka Búr Gábor: Fekete-Afrika válságának gyökerei Gedeon Péter: Modern társadalomelméletek (Kritikai képzési program) Kacsuk Zoltán: Komparatív ballisztika Király Gábor: Tudásszociológia Koltay Gábor – Tulassay Zsolt: Dismal Science Kuczi Tibor: A gazdasági élet szociológiája Kürthy Gábor: Keynes Matheika Zoltán: Munkaszervezet a 80-as és 90-es években, avagy a kapitalizmus még felsĞbb foka Mesterházi Miklós: Van-e foga a döglött oroszlánnak, és tud-e harapni vele (Lukács György) Miklós András – Tanyi Attila: Témák Rawlstól SebĞk Miklós: Részvétel és képviselet. Politikaelméleti gyakorlatok Somlai Péter: Nemzedéki nézĞpontok a Kádár-rendszerrĞl Szentessy Krisztián: FejlĞdés, szegénység, környezet, globális közjószág

A 2003/04-es Ğszi félévben megrendezésre került elĞadásaink x x x x x x x x x x

2003. sze. 16. 19:00 Halmai Gábor: Emberjogi unió (nyitóelĞadás) 2003. sze. 23. 19:00 Galló Béla - Németh György: EgyenlítĞ est 2003. sze. 30. 19:00 Bodoky Tamás - PetĞcz György: Politika és sajtó Magyarországon 2003. okt. 07. 19:00 Csák Csongor: Gazdaságpolitikai kommunkáció 2003. okt. 21. 19:00 Bozóki András - Szalai Erzsébet - Ripp Zoltán - Andor László - Tamás Gáspár Miklós: Baloldali kerekasztal 2003. nov. 04. 20:00 Kiss Károly: Zöld költségvetés 2003. nov. 11. 19:00 Melegh Attila - Bodnár Judit - Susan Zimmermann: Világrendszer 2003. nov. 18. 19:00 Konok Péter: 35 éves '68 2003. nov. 26. 19:00 Wessely Anna: Brit kulturális baloldal 2003. dec. 9. 19:00 Szilágyi Ákos: Mi lesz Oroszországgal?

Minikonferencia a Nyilvános mĬvészetrĞl » » »

2003. dec. 9. 15.00: Antal Dániel megnyitója: A konstruktív párbeszéd terei c. program bemutatása 2003. dec. 9. 15.20: Szemerey Samu: Beszámoló a Vasútkutatási projektrĞl 2003. dec. 9. 16.40: Kerekasztal-beszélgetés, moderátorok: Kemény Vagyim, Szemerey Samu, résztvevĞk: Antal Dániel, Bozóki András, Gyáni Gábor, Kany JenĞ, Kitzinger Dávid


Fordulat

» » » » » »

Téli tábor: Pat (Szlovákia), 2004. február 4-8. Február 4., szerda: Csillag Gábor – Scheiring Gábor: A zöld gondolatok ideológiai besorolása Február 5., csütörtök: Kende Tamás: Emlékek a kelet-európai múltról Február 5., csütörtök: Schilling Árpád a Krétakör Színház szerepérĞl Február 6., péntek: Szaló Csaba: Az európai identitás Február 7., szombat: Barcza György, Csák Csongor, Fórián Szabó Gergely: Mikor kerüljön az euró Magyarországon bevezetésre?


TÁMOGATÓK: Oktatási Minisztérium

FORDULAT. A Társadalomelméleti Kollégium Szakmai Folyóirata 2004 TAVASZ

Recommend Documents