Folytonosság és változás A Déli Egyházkerület új felügyelõjének beiktatása Kecskeméten

71. évfolyam, 39. szám – 2006. szeptember 24. – Szentháromság ünnepe után 15. vasárnap

evangélikus hetilap „…a miniszterelnök – megtámogatva szerecsenmosdatók seregével – azt akarja elhitetni, hogy ez az elhíresült beszéd jelenti az új kezdetet. Büszke ezekre a szavakra. Bátornak nevezi magát. Nem bocsánatot kér, hanem dicsekszik. Katarzist szeretne elérni, a szükséges mélység nélkül.” f Zákeusék a Szabadság téren – 3. oldal

„A ma nyolcvanhat éves alapító akkor határozta el, hogy megalakítja Isten önkénteseinek mozgalmát, amikor 1956-ban meghallotta XII. Pius pápa rádióüzenetét, amelyben a katolikus egyházfõ az emberi jogok, az igazságosság és a népek szabadságának védelmében emelt szót.” f Tûzhely az arénában – 4. oldal

„…egyenként kellett átmenniük a fémdetektorokkal felszerelt ellenõrzõ kapun. Még egy utolsó pillantást vethettek a kinti, szabad világra, hogy azután már zárt folyosókon haladjanak tovább szigorú börtönõri kíséret mellett…” f Lelkészek börtönben – 10. oldal

Tanévnyitó a teológián

A wittenbergi Luther-Zentrum vándorkiállításának budavári megnyitójáról beszámoló az 5. oldalon

Folytonosság és változás A Déli Egyházkerület új felügyelõjének beiktatása Kecskeméten b A protestáns egyházak demokratikus tradíciója szerint minden egyházkormányzati szinten – a gyülekezetektõl az országos egyházig – kétfõs elnökség vállalja a vezetés felelõsségét: egy lelkészi és egy világi vezetõ. Bár egyházunkban egyre több a nõi lelkész, mégsem mondható, hogy a magasabb szinteken elfogadható arányban lennének jelen a nõi vezetõk – a nemek arányát tekintve a férfiak dominanciája szembeötlõ. „Mi az, amit egy nõ adhat az egyháznak az egyházvezetés felsõbb szintjén?” – ezt a kérdést tette fel igehirdetésében Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke szeptember 16-án Kecskeméten azon az ünnepi istentiszteleten, amelyen beiktatta hivatalába egyházunk elsõ nõi kerületi felügyelõjét, Radosné Lengyel Annát.

A déli kerületi felügyelõjelöltekre beküldött egyházközségi szavazatokat a kerületi jelölõbizottság a 2006. június 8-i ülésén bontotta fel és számlálta össze. A hivatalos végeredmény szerint a Déli Evangélikus Egyházkerület gyülekezetei az egyházkerület új felügyelõjének kétharmados többséggel Radosné Lengyel Annát választották. A Magyar Rádió közismert munkatársának személyében elsõ ízben lett nõi tagja az országos egyház legfelsõ vezetõ testületének.

esemény meghívóján is szerepelt. „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!” Az ezüst és az arany által kifejezett anyagi javak kapcsán a déli kerület lelkészi vezetõje az egyház közelmúltjára irányította a hallgatóság figyelmét. Az elmúlt tizenöt-tizenhat évben a prioritások a részben romokban heverõ egyház újjáépítésére, intézményrendszerének kialakítására és anyagi bázisának megszilárdítására irányultak – ez a

Gáncs Péter igehirdetésének alapigéje ApCsel 3,6 volt, amelyet a rádiós szerkesztõ-mûsorvezetõ választott székfoglaló beszédének alapjául, s amely az

munka indította el az egyházat az új történelmi szakaszban. A püspök örömét és háláját fejezte ki, hogy ebben a nehéz idõszakban olyan gazdasági vezetõje

volt egyházunknak, mint Szemerei Zoltán, aki az utóbbi három évben egyházkerületi felügyelõként segítette püspöki szolgálatát szaktudásával, több évtizedes tapasztalatával. Gáncs Péter ugyanakkor abbéli reményének is hangot adott, hogy a jövõben még nagyobb hangsúly kerülhet egyházunkban a lelki-spirituális építkezésre. Az igeválasztás talán hûen fejezi ki, hogy az elkövetkezõ hat év nem annyira az anyagiakról és azok hiányáról fog szólni, hanem sokkal inkább a Jézus Krisztustól kapott értékekrõl. A következõ tizenöt évben már elsõsorban a kommunikációra, a lelkigondozásra kell az egyháznak koncentrálnia, s ebben az összefüggésben Lengyel Anna szolgálatba lépése reményteli esemény, hiszen õ már bizonyította, hogy képes megszólaltatni annak a „csepp emberségnek” a hangját, amely a Krisztusban megtestesült isteni emberszeretet forrásából táplálkozik. Személyében olyasvalaki kerül az egyházvezetésbe, aki kommunikációs, pedagógiai és teológiai szakképzettséggel egyaránt rendelkezik. A beiktatás utáni ünnepi közgyûlésen elhangzott székfoglaló beszédében Lengyel Anna kiemelte, hogy õ a szavak embere, aki tudja, mit lehet velük elérni. A déli kerület új felügyelõje röviden felvázolta, milyen is lenne a gyülekezetek ideális helyzete, s rámutatott, milyen távolságra vagyunk most ettõl az áhított céltól. Megválasztásához nem kellett kortesbeszédeket tartania, politikusok módjára ígérgetnie, de nem is ígérhet többet, mint amire az egyház szerényebb lehetõségei módot adnak. (Lengyel Anna székfoglaló beszéde olvasható a Déli Egyházkerület hírportálján, a Déli Harangszón: http://del.lutheran.hu.) f Folytatás a 3. oldalon

A liturgiai szolgálatot Szabóné Mátrai Marianna és dr. Szabó Lajos végezte, az énekelt részeket a gyülekezet tagjai mellett a egyetem liturgikus ének szemináriuma, valamint énekkara szólaltatta meg. Az ünnepi alkalmat dr. Finta Gergely adjunktusnak, tanszékvezetõnek az orgona- és Johann Gyula egyetemi lelkésznek a harsonajátéka tette még színesebbé. A tan-

évkezdõ ünnepség különlegessége volt az Erõs vár a mi Istenünk címû Gárdonyi Zoltán-korál, amellyel a száz éve született és húsz esztendeje elhunyt zeneszerzõ elõtt tisztelegtek; az istentisztelet végén pedig egy olyan darab hangzott el – Szállj alá a mennybõl címmel –, amelyet erre az alkalomra írt a teológiai kórus karnagya, Csorba István. f Folytatás az 5. oldalon

Leuenbergi lelkülettel Budapesten ülésezett az Európai Protestáns Egyházak Közössége b Budapesten, a református Ráday Kollégiumban tartotta hatodik nagygyûlését az Európai Protestáns Egyházak Közössége (CPCE, korábbi nevén Leuenbergi Egyházközösség) szeptember 12. és 18. között Erõsödõ közösség – A protestantizmus arculata Európában címmel. A százöt tagegyházat összefogó szervezet mintegy kétszáz résztvevõje hét napon át ülésezett; a feszített tempójú teológiai munka mellett kiemelt jelentõségû spirituális, társadalmi és kulturális programokban is bõvelkedett a nagygyûlés hete. Az alábbiakban rövid áttekintést adunk az egyházi és a világi média által egyaránt figyelemmel kísért eseménysorozatról.

A CPCE elsõ munkanapja sajtótájékoztatóval vette kezdetét, amelyen a házigazda egyházak képviseletében D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püs-

Mint Szebik Imre rámutatott, a CPCE a protestantizmus hangját szeretné hangsúlyosabbá tenni Európában, erõsítve a protestáns teológiai és kegyességi vo-

FOTÓ: BOTTA DÉNES

FOTÓ: BARTA IMRE

b A hittudományi egyetemünk épülete mellett álló zuglói evangélikus templomban rokonok, barátok, ismerõsök fogadták a bevonuló „baglyokat”, azaz az elsõ évfolyam hallgatóit. Szeptember 15-én tizenhat teológus-lelkész szakos és hét katekétalelkipásztori munkatárs szakos elsõéves hallgató vett részt az Evangélikus Hittudományi Egyetem 2006/2007-es tanévét megnyitó istentiszteleten.

FOTÓ: PETRI GÁBOR

Megdöbbenéssel figyeltük az elmúlt napok politikai folyamatait és együtt érzõ szomorúsággal a tegnap esti Szabadság téri eseményeket. Imádkozunk mindazokért, akik megsebesültek. Egyházaink nevében mélységesen elítéljük az erõszakos cselekedeteket és megnyilvánulásokat. Ezek is jelzik azt az elkeseredettséget és súlyos erkölcsi válságot, amelybe vezetõ politikusok felelõtlen magatartása és hazugságai sodorták hazánkat. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tagegyházai mindent megtesznek azért, hogy az elkeseredés lelkületébõl kijusson nemzetünk, és a reménység és a békesség közösségteremtõ lelkülete kerekedjen felül. Ezt várjuk a politikai élet szereplõitõl is. Hisszük és valljuk a Szentírás szerint, hogy „az igazságosság felemeli a népet, és a bûn gyalázatára van a nemzetnek” (Példabeszédek könyve 14,34). Ennek alapján is elítéljük a hatalom megõrzése érdekében hazugságból, manipulációból fakadó cselekedeteket, tudatos félrevezetést. Kérjük egyházaink tagjait és közösségeit: imádkozzunk népünk megújulásáért, az igazság megvalósulásáért, az õszinte és tiszta emberi szó becsületéért, valamint azért, hogy akikre a vezetés bízatott, önzetlen felelõsséggel, nemzetünk javára munkálkodjanak. Budapest, 2006. szeptember 19. A református, evangélikus, baptista, metodista, anglikán és ortodox egyház képviseletében a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

Ózdi templom-újraszentelés f 3. oldal Boldoggá avatás Budapesten f 4. oldal Megkérdeztük Donáth Lászlót… f 4. oldal Fun-da-men-ta-liz-mus f 6–7. oldal Kerülõ utakon f 9. oldal Jézus Krisztus tegnap és ma f 10. oldal

Hálát adni, kérni, remélni

„A demokrácia és az alkotmányos jogállam mûködése nem korlátozódhat a jogszabályok betartására. Alapvetõ erkölcsi normák betartása is szükséges. Ezen alapul a politikába és végsõ soron a demokráciába vetett bizalom. A felelõs döntés lehetõségét veszítik el az állampolgárok, ha a nyilvánosság elõtt elhangzó tényállítások, ígéretek, programok nyilvánvalóan nem felelnek meg az igazságnak, a valódi szándékoknak.” Idézet Sólyom László köztársasági elnök szeptember 18-i nyilatkozatából

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa elnökségének szeptember 19-i nyilatkozata

Ára: 165 Ft

Úrvacsoraosztás a konferencia nyitó istentiszteletén a Deák téri templomban pök, a MEÖT elnöke, Márkus Mihály református püspök, továbbá a CPCE elnöksége: dr. Elisabeth Parmentier strasbourgi egyetemi tanár, Thomas Wipf, a Svájci Protestáns Egyházszövetség elnöke, valamint Michael Beintker münsteri egyetemi tanár és dr. Wilhelm Hüffmeier, a szervezet fõtitkára összegezte a közösség küldetését a sajtó képviselõi jelentében.

nalat, ápolva a reformáció örökségét a Biblián alapuló közös teológiai látás nyomatékosítása révén. Parmentier elnök asszony kiemelte: „A közösség szimbolikus jelentõséget tulajdonít annak, hogy Budapesten, azaz a keleti–nyugati tradíció találkozási pontjában került sor a nagygyûlésre.” f Folytatás az 8. oldalon

2

e

2006. szeptember 24.

ÉLÕ VÍZ

„Próbálj meg lazítani…” A londoni bankárok stresszel teli mindennapjai nem maradnak következmények nélkül. A szorgalmas és lelkiismeretes pénzügyi szakemberek túlfeszített munkatempója miatt – az egyik internetes portál híradása szerint – Nagy-Britanniában évi 12,8 millió munkanap vész el, ami négymilliárd fontnak, azaz csaknem százhatvanmilliárd forintnak megfelelõ jövedelemkiesést jelent. Az ok feltehetõen a meghosszabbodott betegszabadságban keresendõ, de az is elõfordulhat, hogy a lanyhuló figyelem miatt egy-egy nap túl sok a közbeiktatott szünet, és ezzel egyenes arányban csökken az érdemben végzett munka mennyisége. A helyzeten a dalolás segítségével igyekeznek úrrá lenni: a bankárokat a pénzügyi negyedben nyílt stresszoldó stúdióba küldik. A vezetõ az éneklés mellett jógával és légzõgyakorlatokkal segít a feszültség oldásában. A bemelegítést a csend átélése jelenti: a résztvevõknek az a dolguk, hogy az ablak elõtt megállva néhány percig csendben szemléljék a kinti világot. De vajon mennyi idõ elteltével tudják ezt megtenni? A felgyorsult élettempó miatt korunk embere – még akkor is, ha nem bankár – mindig mobil, állandó mozgásban van, és sokszor sajnos csak kisebb-nagyobb egészségügyi problémák ébresztik rá arra, hogy baj van. A legkevésbé súlyos esetben hamar megvan a megoldás a gondokra: a testnek csupán pihenésre van szüksége. Ám nemcsak a tagjaink fáradnak el, és jelzik elõbb-utóbb, hogy nem lehet büntetlenül kizsákmányolni õket, de elerõtlenedhet a lélek is. Megállni, feltöltekezni – épp ez az, ami olyan nehezen megy… Hiszen – legalábbis a fõvárosban – „kép- és zajkultúra” vesz körül minket mindennap. A budapesti metróállomásokon színes hírösszeállítást vetítenek a falra, a bevásárlóközpontokban és a kávéházakban állandóan hangos zene szól, és gyakori az olyan szórakozóhely is, ahol a televízió tereli el a beszélgetõpartnerek figyelmét egymásról. De lakásunk négy fala közt is sokszor kerüljünk a csendet. Alighogy belépünk az ajtón, máris bekapcsoljuk vagy a televíziót, vagy a rádiót. Vajon miért félünk csendben lenni? Mert akkor szembe kellene néznünk félelmeinkkel, fájdalmainkkal – vagy ami még rosszabb, a bennünk lévõ ürességgel? Pedig a csend nemcsak szembesít, a csend beszédes is lehet. Lehetõséget teremthet arra, hogy megszólítson bennünket az Isten, és mi épülhessünk szava által, éltetõ erõterében. Erre biztat az ige is: „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert õ munkálkodik: világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít. Légy csendben, és várj az Úrra!” (Zsolt 37,4–7) g Gazdag Zsuzsanna

SEMPER REFORMANDA

„Azért hasznos és szükséges is, hogy Krisztus és az összes szentek szeretete és közössége rejtett, láthatatlan és lelki (szellemi) legyen, s mi annak csupán testi, látható, külsõ jegyét kapjuk. Mert ha ez a szeretet, közösség és támogatás nyilvánvalóvá lenne, akárcsak az idõleges emberi közösség, akkor ez nem nyújtana nekünk erõsítést, sem gyakorlást abban, hogy a láthatatlan és örökkévaló javakban bizakodjunk, avagy azokat kívánjuk, hanem csupán idõleges, látható javakban való bizakodásban szereznénk gyakorlatot, s azokat annyira megszoknánk, hogy nem szívesen adnánk fel õket. Nem követnénk Istent, csak akkor, ha látható és kézzelfogható dolgok lennének elõttünk.” d Luther Márton: Krisztus valóságos szent testének sacramentumáról (Wiczián Dezsõ fordítása)

forrás

S Z E N T H Á R O M S Á G Ü N N E P E U T Á N 1 5 . V A S Á R N A P – Gal 5,25–6,10

Az igazi közösség esélye Nagyon sokszor kell azzal szembesülnünk, hogy elhordozhatatlan terheinkkel magunkra maradtunk a világban. Nincs, aki segítene, nincs, aki átvenne valamennyit a nehézségekbõl, nincs, aki megértést tanúsítana. Az újrakezdés szinte lehetetlenné válik, a régibõl való kitörés esélytelennek tûnik, a másikhoz való odafordulás értelmetlennek tetszik. Mintha Pál apostol mára kijelölt levélrészletébõl csak ez a vers kiabálna ki: „Mert mindenki a maga terhét hordozza.” Mély bizalmi válságba sodródott emberi közösségek, társadalmak általános értékrenddé tették a mindenben teherbíró, mindent túlélni képes embertípust. Sokszor embertelen megoldások következménye az a saját teher, amelyet hordozni kényszerülünk. Emberi erõnk véges, a mindenen felülemelkedõ ember képe egyre inkább színjátékká válik, a belsõ erõforrások egyre apadnak, az összeomlás tragédiái a maguk sokféleségében riasztanak bennünket, egyszersmind rámutatva ennek az életformának a lehetetlenségére. Az egyházi esztendõ mostani idõszakában az igehirdetés középpontjában álló elhívó és megigazító Úr csodálatos biztatást küld nekünk Pál apostol szavain keresztül, aki levelében olyan életformát tár elénk, amely nem egyszerûen az egymásra szorultságot felismerõ, közös-

ségépítõ emberek jóakaratára épít, hanem az Isten Lelkére. „Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint.” Ez a Lélek szerinti élet pedig az Isten elõtti és a másik ember segítségével történõ újrakezdést, a régóta elrontott életvezetés megújulását, a másikhoz való odafordulást, a kinyújtott segítõ kéz bátor, bizalommal teli elfogadását jelenti. „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bûnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel.” A helyreállítás, a figyelmeztetés felelõssége a keresztény közösségben nem a szankciók következményével jár. Megszoktuk, hogy botlásainkat, hibáinkat, mulasztásainkat a büntetés megterhelõ tudatával próbáljuk elkerülni: tartunk a következõ büntetéstõl, elszenvedett hátránytól. A Lélek által épített közösségben az újrakezdés csodája ad erõt, hogy képesek legyünk elhagyni a rosszat. Ezt a csodát elsõsorban magától Istentõl kapjuk, újra és újra rácsodálkozva végeérhetetlen türelmére. De a másik ember elfogadó szeretete is része a holnap mindig megújuló erõforrásának. Világos szavak hangoznak a tettek következményeirõl is. Hányszor kell meglátnunk, hogy egy-egy történés mögött mennyi végiggondolatlanság, felelõtlenség húzódik! Hányszor legyintenek emberek önmagukra: úgysem képe-

A VASÁRNAP IGÉJE

sek a régit, a megszokottat elhagyni, és inkább az életen történõ végigbotladozás keserveit választják. „…aki pedig a Léleknek vet, a Lélekbõl fog aratni örök életet.” Csodát terem minden Istenre figyelésre fordított energia és idõ. Mindennap örömmel láthatjuk meg mindazt, amivel megajándékoz az Úr, ha hozzá fordulunk. A jövõt a világ Urának kezében tudni, szeretni és szeretetet elfogadni, megküzdeni az élet nagyobb vagy a hétköznapok apróbb harcait: a régibõl való kitörés esélye ez. Így már van értelme az egymáshoz fordulásnak is. A mindennap újrakezdõ, régit letevõ emberek közössége pontosan tudja, hogy mindaz, amit Isten ajándékozott, nem pusztán az, ami saját életemhez adatott, mert Isten ajándéka a másik ember is. Isten ajándéka, hogy felvállalhatom terhét, hogy osztozhatom örömében és bánatában, hogy láthatom életét, mint amin az én kezem nyoma is ott van. Isten ajándéka a másik ember, mert elfogadhatom tõle a segítõ szeretetet. Ha megbotlom, bele-

kapaszkodhatok felém nyújtott kezébe. Ha elesem, felemel, és letörli könnyeimet. Mert: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” A teherhordozás tökéletességében Krisztus utolérhetetlen. Õ a Golgotán minden ember vétkét magára vette. A kereszt szenvedõ Jézusa mindig ott áll elõttünk, amikor fel kell vállalnunk a másikat vagy saját rászorultságunkat. Õ felvállalt: megváltott, de példát is adott, hogy övéi hogyan éljenek. Pál apostol világosan fogalmaz: mindenkinek megvan a maga terhe, amelyet hordoznia kell. Az örömhír az, hogy Jézus az elhordozhatatlant, a halálos mélységbe rántó súlyt magára vette helyettünk. Bõven maradt szabad hely a vállunkon, maradt erõ karunkban, maradt hely a szívünkben, hogy Krisztus szeretetébõl fakadóan tudjunk támasz lenni, tudjunk ölelni, szeretni, míg végül mindannyiunkat magához ölel minden szeretetünk forrása, Jézus Krisztus. g Ördög Endre

Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus! Kérünk téged, hogy keresztény életünk váljék olyan tanúságtétellé a világban, amely mind többeket hozzád vezet. Látszódjék a tieiden a tõled kapott kegyelem, szeretet és a jövõ öröme. Ámen.

Oratio œcumenica igéd és a gyülekezet közössége után! Add, hogy akik eltávolodtak egyházadtól és a hittõl, azok visszataláljanak! A hozzád hûségeseket pedig erõsítsd, hogy bátran tanúskodjanak hitükrõl minden ember elõtt! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a családokért. Fûzd szorosabbra a szeretet és a megértés kötelékét a házastársak, a szülõk és a gyermekek között! Add, hogy a felnõttek hitben való élete a gyermekeket is hozzád vonzza! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, szabadíts meg minket a mulandó javak kísértésétõl! Add, hogy akaratodat komolyan vegyük, és az örök élet beszédét hittel hallgassuk, hogy

[Lelkész:] Istenünk, akitõl minden jó adomány és tökéletes ajándék származik: hallgasd meg most is néped könyörgését! [Lektor:] Add, Urunk, hogy szent Fiadat követve neked tetszõ életet éljünk, a hitben nap mint nap növekedjünk, a reménységben szilárdan álljunk, a szeretetben pedig egyre jobban bõvelkedjünk! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk egyházadért. Ajándékozd meg az egyetértés és a békesség Lelkével! Segítsd, hogy maradéktalanul elvégezze a szolgálatot, amellyel megbíztad! Gyülekezetünkben is nap mint nap növeld a hitet, és erõsítsd a szeretetet! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, a fiatalok szívében is ébressz vágyat

teljes szívünkkel, teljes lelkünkkel és egész elménkkel szeressünk téged! Vezess bennünket életünk minden napján az üdvösség felé! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a világért és minden embertársunkért. Szabadítsd meg fájdalmuktól a szenvedõket, gyógyítsd meg a betegeket, lásd el javakkal a szûkölködõket! Adj békességet és csendes életet minden embernek! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg minket, Urunk, és növeld hitünket, hogy mindenkor hûek legyünk hozzád, és téged dicsõítsen minden szavunk, cselekedetünk és egész életünk, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen.

ISMERJÜK MEG ÉNEKEINKET! 8.

Isten hárfása b Fontos állomáshoz érkeztünk énekeskönyvünk bemutatásában: a Luther utáni egyik legjelentõsebb énekköltõ, Paul Gerhardt munkásságával ismerkedünk meg. Most Gerhardt életérõl olvashatunk, a jövõ héten pedig énekeit vesszük számba. (E. Zs.)

„Az Úrra bízzad dolgod, / S könnyebbül a teher. / Sok baj között is boldog, / Aki nem csügged el. / Minek a gond, a bánat, / Mit gyötröd lelkedet? / Az Istent kérd, imádjad, / S megnyered ügyedet.” (EÉ 342,2) Bár a harmincéves háború énekei kapcsán már találkoztunk nevével, érdemes külön is foglalkozni Paul Gerhardttal és munkásságával. Róla cikket írni hálás feladat. Olyan emberrõl kell írni ugyanis, akinek énekeivel az egyházi esztendõ minden állomásán találkozunk, a neve – mai megfogalmazással élve – mégsem szerepelt soha a címlapokon. Akirõl a legfrissebb német irodalom úgy fogalmaz: szülõvárosában s utolsó szolgálati helyén még ma sem áll meg Intercity. Kis városok ezek, s a felü-

letes szemlélõ számára tán jelentéktelenek is. Olyan emberrõl kell írni, aki egyháza csendes, szorgalmas munkatársa volt, s ha Berlinben nem alakult volna ki közte és kántora, Johann Crüger között szoros baráti és munkatársi kapcsolat, verseit talán nem is ismernénk. Olyan emberrõl kell írni, akinek az élete csupa küzdelem volt, rengeteg nehézség és baj közt kellett megállnia a helyét emberként és lelkészként egyaránt. Ma szívesen beszélünk arról, mi minden rossz és gonosz vesz körül minket, s lassan elfelejtjük: ez sosem volt másként. Paul Gerhardt gyülekezeteiben háború, katasztrófa, éhezés, depresszió, egyéb szélsõséges élethelyzetek éppúgy jelen voltak, mint a misztika és a természettudomány konfliktusa. Paul Gerhardt mai megfogalmazásunk szerint lírikus lelkigondozó volt! Hálás feladat róla írni, mert hatása és verseinek személyes kisugárzása az utána következõ századokban sem kopott meg. Olyannyira nem, hogy német lutheránus családoknál – az iránta való tiszteletbõl – még egy generációval elõttünk is gyakori volt a Paul Gerhardt kettõs keresztnév. Hálás feladat énekeirõl írni, mert biz-

tosan nincs olyan templomjáró egyháztag, aki ne ismerné õket, s ez nem csak határainkon belül vagy Németországban van így. Paul Gerhardt verseit számtalan nyelvre lefordították, így a világon szinte mindenütt énekli õket a lutheránus egyház. Az egyházzenei irodalomban nagyszámú mû szövegi alapja Gerhardt verse – elég itt csak J. S. Bach mûveire gondolnunk. Paul Gerhardt 1607-ben született; életérõl kevés adat maradt fenn. Szülõvárosa, Gräfenhainichen, egy Halle környéki kisváros, melyet a háborúk és tûzvészek szinte teljesen megsemmisítettek. Szüleit korán elvesztette, s Grimmába került iskolába, ahol szigorú lutheránus neveltetésben részesült. „Versei elviselhetõek” – írták róla itt, ahol a középkori hagyományból átvett oktatási elveket ötvözték a Melanchthon-féle humanista elvekkel. A verselés és a zeneórák fontos szerepet játszottak abban, hogy a diákok ne csak a fejükkel, hanem a szívükkel is tanuljanak. Paul Gerhardt 1628-ban kezdte meg teológiai tanulmányait Wittenbergben, lelkészvizsgát azonban csak 1651-ben tett. Az elhúzódó tanulmányok hátterében minden bizonnyal a harmincéves háború állt. Elsõ lelkészi állása Mitten-

CANTATE

waldéban volt, egy kétszázötven lelkes településen. Paul Gerhardt külsõ-belsõ gyülekezetépítésbe kezdett. Itt születtek olyan fontos versei, mint az Ím, jászlad mellett térdelek; Hagyd az örök Istenre; Ó, Krisztus-fõ, sok sebbel. Ez utóbbi megírására az oltáron látható Veronika kendõjeábrázolás ihlette. Családot alapított, és 1657-ben Berlinbe költözött. Itt kellett eltemetnie három gyermekét és feleségét. A hitviták miatt távozni kényszerült, de az itt eltöltött évek alatt születtek verseihez az elsõ dallamok, Crüger s az õt követõ Georg Ebeling kántor jóvoltából. Élete utolsó szakaszában megromlott egészségi állapota ellenére lelkészi állást vállalt Lübbenben. Paul Gerhardt a sok megpróbáltatás ellenére is mindvégig megmaradt hitében, és bízott Istenében. Verseiben egyszerre énekelt, prédikált és imádkozott. g W. Kinczler Zsuzsanna

L A P U N K O L V A S H A T Ó A V I L Á G H Á L Ó N I S A W W W. E V E L E T. H U C Í M E N .

2006. szeptember 24.

evangélikus élet

A Déli Egyházkerület új felügyelõjének beiktatása

A SZERZÕ FELVÉTELE

A székfoglalót követõen elsõként Szemerei Zoltán köszöntötte meleg szavakkal Lengyel Annát, míg Gáncs Péter egy iparmûvészeti alkotást, az egyházkerület emblémáját ábrázoló órát adott

át a kerület búcsúzó világi vezetõjének. A továbbiakban Prõhle Gergely megválasztott országos felügyelõ, Benczúr László, az Északi, Szabó György, a Nyugati Egyházkerület nem lelkészi vezetõje, valamint D. dr. Harmati Béla nyugalmazott püspök és Csepregi András, az

Mikrofonváltás – Lengyel Anna és Szemerei Zoltán

A Déli Egyházkerület új tisztségviselõi Püspökhelyettes: Szabóné Mátrai Marianna Másodfelügyelõ: Andorka Árpád Ügyész: dr. Font Éva GAS-elõadó: Káposzta Lajos Evangélizációs és missziói felelõs: Kis János Jelölõ- és szavazatbontó bizottság: Buják Imre Jantos István Kendeh György Lászlóné Házi Magdolna A Déli Egyházkerület országos testületekbe delegált küldöttei • Országos presbitérium lelkészi tag: Kondor Péter nem lelkészi tag: Szemerei Zoltán • Zsinat lelkészi tag: – Gyõri Gábor – Lázár Zsolt – Varsányi Ferenc nem lelkészi tag: – dr. Bácsi Hajnalka – dr. Barizs Gabriella – dr. Száraz Csenge

A Déli Evangélikus Egyházkerület által meghirdetett Raffay-pályázat eredményhirdetése és a dolgozatok témái 1. díj: Deák László: Püspök, bibliafordító és nyakas ceglédi magyar (100 000 Ft) 2. díj (megosztott): Urbán Nóra: Raffay és az Újszövetség (75 000 Ft) Zomboryné Bazsó Rozália: Egyházépítés, iskolaépítés (75 000 Ft) 3. díj: Csonkáné Szabó Magda: D. Dr. Raffay Sándor élete és munkássága (50 000 Ft) További pályázók: Böröcz Enikõ: Raffay Sándor és a külföldi egyházi kapcsolatok; Kerepeszki Anikó: Raffay Sándor püspök és a zsidókérdés; Lengyelné Gergely Noémi: Raffay Sándor, a Pesti Ág. Hitv. Magyar Egyház lelkésze; Sárkányné Horváth Erzsébet: D. Dr. Raffay Sándor élete és szolgálata; Zábori László: Raffay Sándor politikai nézetei. A Raffay-pályázat dolgozatai letölthetõk a Déli Egyházkerület honlapjáról, a Déli Harangszó „Pályázatok” rovatából: http://del.lutheran.hu/palyazatok.

Ózd – 104

Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Fõosztályának vezetõje köszöntötte az újonnan beiktatott felügyelõnõt. Az ünnepi közgyûlés külön megköszönte a szolgálatot továbbadó Káposzta Lajos püspökhelyettes és Krähling Dániel esperes hûséges munkáját. A közgyûlés végül a Déli Egyházkerület által meghirdetett Raffay-pályázat díjainak átadásával zárult. Délután került sor a Déli Egyházkerület alakuló és választó közgyûlésére, amelyen megválasztották a kerület új tisztségviselõit, valamint az országos testületekbe delegálandó kerületi jelölteket. A lezajlott szavazások közül kiemelkedõ jelentõségû a püspökhelyettes megválasztása, ugyanis ezen az ülésen szintén nõt választottak a kerület vezetésének magas rangú tisztségébe: Szabóné Mátrai Marianna lett egyházunk elsõ beiktatott nõi püspökhelyettese. g Petri Gábor

Morálról ma mindenkinek Korunk erkölcsi problémái címmel rendezett háromnapos konferenciát a Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság (KÖT). A szeptember 14. és 16. között megtartott szimpózium a fõvárosban, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Jog- és Államtudományi Karának dísztermében zajlott. A Keresztény Ökumenikus Baráti Társaságnak ma mintegy hatszáz tagja van. Konferenciáikat, illetve közgyûléseiket évente egyszer tartják. Mostani összejövetelük fõ témája az etika volt. A résztvevõk más-más szempontból közelítették meg e kérdéskört. Színvonalas referátumok hangzottak el az etika keresztény alapjairól, valamint az erkölcsi értékek átadásának módszertanáról. A tanácskozás második napján az ötéves Ökumenikus Chartáról esett szó. A konferencián – dr. Korányi András, dr. Hafenscher Károly, valamint Kézdy Péter lelkészek személyében – evangélikus elõadók is felszólaltak. g G. Zs.

FOTÓ: KOVÁCS ISTVÁN

e Folytatás az 1. oldalról

f

Az Északi Egyházkerület püspöke, dr. Fabiny Tamás újraszenteli az életveszélyes állapotból „életre keltett” ózdi evangélikus templomot

Az elmúlt vasárnap az ózdi egyházközség gyülekezeti termébe lépve egy tortán akadt meg a szemem, amelyen a 104-es számot pillantottam meg. Mire asszociál ilyenkor az ember? Valaki 104 éves. Nem tévedtem, ez így igaz, hiszen idén 104 éves az ózdi gyülekezet temploma, amelyet 1902-ben szenteltek fel. A zsoltáros szerint az ember életkora hetven-nyolcvan év, melynek nagy része hiábavalóság. Aki századik esztendeje felé halad, azt mindig izgalommal kísérik szerettei, azt kívánva, hogy csak érje meg ezt a szép ünnepet… Sajnos néhány olyan testvéremet kellett már eltemetnem, aki egy-két év híján majdnem betöltötte ezt a kort. Nos, a „temetéshez” közeli állapotban volt a közelmúltban az ózdi gyülekezet temploma is. 2002-ben egy súlyos „betegség” támadta meg, a templom szinte az összedõlés határára került. Volt már a gyülekezetnek korábban is nehéz idõszaka, de ennyire kilátástalannak az eltelt száz év alatt talán soha nem tûnt a jövõ. Néhány évvel ezelõtt sokan úgy gondolták, a templom sorsa megpecsételõdött: magától össze fog dõlni, esetleg le kell dózerolni, s talán plázát kell építeni a helyén. A templom története jól mutatja nemcsak a gyülekezet, hanem a város történetét is. Száz éve az itt élõk nem tudták elképzelni az életüket Isten nélkül. Aztán jöttek az ateizmus és a szocializmus új „templomai”, az olvasztókemencék, melyekben nemcsak a vasércbõl olvadt ki a vas, hanem ezrek szívébõl is kiolvadt az istenfélelem. Másfél évtizede aztán ezek is összedõltek; jött a munkanélküliség és a kilátástalanság. Jöttek sorra a hamis istenek hamis megoldásokat kínálva. Az ózdi evangélikus gyülekezet közössége azonban a templom oltárképén értük imádkozó Jézusra tekintett, és más jövõt látott… Négy esztendõ múltán, szeptember 17-én újra megkondultak a harangok, zsúfolásig megtelt a templom, gyermeket kereszteltek, a gyülekezet tagjai pedig hosszú sorokban járultak a hálaadás poharához, hogy vendégek legyenek az Úr szent asztalánál – bizonyságot téve arról, hogy az ózdi gyülekezet él. A teljes belsõ felújításon és állagmegóvó renováláson átesett templom újraszentelésének ünnepi alkalmán Fabiny Tamás püspök a 84. zsoltár 2. és azt követõ versei alapján hirdette Isten igéjét. „Mily kedvesek a te hajlékaid, ó, Seregek Ura!” Nemcsak a zsoltáros, hanem a mai zarándok gyülekezet hálaadó szavai is így szóltak, mert Isten új jövõt adott a gyülekezetnek. Az istentiszteletet követõ közgyûlésen a gyülekezet felügyelõnõje, Németh Mária köszönte meg a hívek áldozatkész szeretetét és munkáját. Köszöntõk hangzottak az egyházmegye esperesének és felügyelõjének, valamint a történelmi egyházak képviselõinek a részérõl. Meghatott szavakkal szólt a hívekhez a gyülekezet egykori lelkésze, Pintér Károly is. Tóth Melinda lelkésznõ megköszönte az országos egyháznak és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának az anyagi támogatását, a hívek áldozatos szeretetét és mindazok munkáját, akik nélkül nem kerülhetett volna sor az ünnepre. Mindezt abban a reményben, hogy hamarosan ismét sokakat vendégül láthat a gyülekezet – a felújítás alatt lévõ orgona szentelésén. g Sándor Frigyes

Hazugságtér és Szabadság tér ÉGTÁJOLÓ

L

ángoló autók Budapesten, a Szabadság téren. A tûzoltók nem képesek megfékezni azt a tüzet, amelyet a Magyar Televízió székháza elõtt tüntetõ tömeg legradikálisabb tagjai lobbantanak. A lángok hamar átterjednek az egykori Tõzsdepalota ablakaira. Itt autók benzintankja robban fel, ott elhajított Molotov-koktél durran nagyot. A rendõrség elõbb könnygázt vet be, majd egy muzeális vízágyú jelenik meg a tömeg oszlatására. Elõbbi hatására levegõ után kapkodnak az emberek, utóbbit viszont valósággal lefegyverzik: szánalmas locsolókocsivá válik az egykor rettegett, ám húsz éve nem használt tömegoszlató eszköz. A rendõrség elõbb erõt demonstrálva zárt alakzatot vesz fel, majd látva a túlerõt, sorsára hagyja az épületet és a benne dolgozókat. Fejvesztettség mindenhol. A tömeg elsõ soraiban randalírozókat futballmeccsekrõl ismerem. Õk azok az izomagyú nehézfiúk, akiknek talán fogalmuk sincs a mérkõzés eredményérõl, mindig csak a balhét akarják. Itt is félmeztelenre vetkõzve hajigálják az utcaköveket. Õk nem tüntetõk, hanem köz-

törvényes bûnözõk. Alighanem sok a provokátor közöttük. E garázdák mögött azonban jó arcú fiúkat és lányokat látok. Az egyik kezében csokor virág, másikéban nemzetiszínû zászló. Õket nem a rombolás szándéka hozta ide, hanem a tiltakozás belsõ kényszere. Mert nem hisznek a fülüknek. Vasárnap óta egy nyomdafestéket nem tûrõ végtelen mondatfolyamot ismétel a média. A többek szerint szándékosan kiszivárogtatott felvételen a szónok kötõszóként használ obszcén kifejezéseket. Érezhetõen nagyon büszke a szókimondására. Jobb érzésû lapok csak sûrû kipontozással hozzák ezt a szöveget. Megannyi pontocska az „sz”, a „k”, az „f” és a „b” betûk után. A szapora beszédû elõadó a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. Batthyány Lajos, Nagy Imre és Antall József kései utóda pártja frakciójának tagjai elõtt szónokol. Hallva a szöveget nem egyszerûen az obszcén szavak fájnak, hanem a következõ beismerés vág mellbe: „Nyilvánvalóan végighazudtuk az elmúlt másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. (…) És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentõs kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a sz…ból visszahoztuk a kormányzást a végére.” Ezek a mondatok 2006. május végén hangzottak el, alig néhány héttel az után, hogy ugyanõ naponta többször szinte önkívületben sorolta az állítólagos sike-

reket. A többség hitt neki, meg is nyerte az országgyûlési választásokat. Ám most bevallja, hogy hazudott, hazudtak. A virágcsokros lányt és a zászlós fiút alighanem ennek a folyamatos hazudozásnak a felismerése hozta ide, a Szabadság térre. Róluk beszélek, nem a néhány száz garázdáról. Mert õk azért jöttek virággal és zászlóval, hogy érzékeltessék: becsapták õket. Õk még a bocsánatkérést is el tudták volna fogadni. Ha a miniszterelnök a szemükbe néz, és azt mondja: nem mondtunk igazat. Bocsássatok meg! Ám a májusi szavak nem hozzájuk, hanem róluk szóltak. Megint csak eszköznek tekintették õket. Jóhiszemûségükkel visszaéltek. Bevallottan csakis a szavazataikra volt szüksége a hatalomnak. Ez a beszéd nem katartikus, hanem blaszfemikus. A kormány talpon maradását ezekkel a szavakkal vezeti be: „Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbõsége és trükkök százai (…) segítette, hogy ezt túléljük.” Ez a szóhasználat a kampányban már megszokott „istenemre mondom” fordulatot idézi. És akkor még nem szóltunk az „ebben a k… országban” sajátos szónoki fordulatáról. Hitünk szerint mindenki elõtt nyitva áll a metanoia, a megtérés lehetõsége. Az ószövetségi Jákób megvallja, hogy csalással szerezte meg az apai áldást. Szándékosan félrevezette övéit, ezért skarlát betûként kell hordoznia a megbélyegzõ „csaló” nevet. Ám az Isten angyalával végigtusakodott éjszaka után új

nevet kap: Izráel, Isten harcosa. Az Újszövetségben pedig Zákeus az, aki vagyonát tisztátalan eszközökkel szerezte meg. Ám miután Jézussal találkozott, beismeri bûnét. Jóvátételül szét is osztja azt a szegények között, sõt négyszeresét adja vissza a csalárdul szerzett javaknak. Jézus ezért joggal mondhatja még az egykori fõvámszedõrõl is: „Ma lett üdvössége ennek a háznak…” Az evangéliumi példázat tud továbbá egy fiúról is, aki képes így szólni apjához: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened…” Jákób, Zákeus és a tékozló fiú szemébe tudtak nézni azoknak, akiknek fájdalmat és csalódást okoztak, akiket félrevezettek és becsaptak. Õk valóban véget vetettek a hazudozásnak. Ám a miniszterelnök – megtámogatva szerecsenmosdatók seregével – azt akarja elhitetni, hogy ez az elhíresült beszéd jelenti az új kezdetet. Büszke ezekre a szavakra. Bátornak nevezi magát. Nem bocsánatot kér, hanem dicsekszik. Katarzist szeretne elérni, a szükséges mélység nélkül. De a virágcsokros lány és a zászlós fiú már nem hisz neki. Mint ahogy az államelnök sem tartja elfogadhatónak ezt a magatartást. Egészen pontosan így fogalmaz: „A felelõs döntés lehetõségét veszítik el az állampolgárok, ha a nyilvánosság elõtt elhangzó tényállítások, ígéretek, programok nyilvánvalóan nem felelnek meg az igazságnak, a valódi szándékoknak.” Ezt követõen az államfõ morális válságról beszél, amelyet szerinte csak fokoznak a miniszterelnök reakciói.

Nem szabad elfelejteni, hogy éppen fél évszázaddal vagyunk 1956 októbere után. Ez az éjszaka azonban nem a forradalom folytatása. Amikor a miniszterelnök ezekkel a szavakkal tekint vissza az elmúlt évekre: „hazudtunk reggel, éjjel meg este”, akkor talán maga sincs tudatában annak, hogy szabadon Örkény István valóban katartikus vallomását idézi fel: „Hazudtunk reggel, hazudtunk este, hazudtunk minden hullámhosszon.” Felelõtlenség ezért így fogalmazni: „Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament elõtt. Elõbb-utóbb megunják, hazamennek.” Szeptember 18. rettenetes éjszakáján kiderült: az emberek nem hazamentek a Parlament elõl, hanem a Magyar Televízióhoz. A többit pedig már ismerjük. Szeretném, ha már hazamennének. Ha végre nyugalom lenne és béke. Látom, amint a lány a virággal elhagyja a teret, oldalán ott a fiú a zászlóval. És bárcsak látnám Jákóbot, Zákeust és a tékozló fiút is!

Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület

3

e

2006. szeptember 24.

keresztutak

Boldoggá avatták az üldözötteket mentõ Salkaházi Sárát b „Aki Isten akarata és tetszése szerint él, az boldog!” – írta hetven évvel ezelõtt naplójába Salkaházi Sára szociális testvér. Ezt a boldogságot a katolikus egyház most ünnepélyesen is kinyilvánította: Erdõ Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek szeptember 17-én Budapesten boldoggá avatta Salkaházi Sárát (született 1899-ben), akit a nyilasok az üldözöttek menekítése miatt lõttek a Dunába 1944. december 27-én.

A boldoggá avatási eljárás még a korábbi egyházfõ, II. János Pál pápa idõszakában, tíz évvel ezelõtt indult meg, XVI. Benedek pápa pedig ez év április 28-án hagyta jóvá a vértanúságot kihirdetõ dekrétumot. Meglehetõsen ritka mifelénk az efféle eljárás, lévén hogy majdnem egy kerek évezredet, egészen pontosan 923 esztendõt kellett arra várni, hogy Magyarországon újra oltárra emeljenek valakit. Utoljára derék Szent László királyunk uralkodása alatt történt ilyesmi, akkor éppen az államalapító István királyunkat, fiát, Imre herceget és hûséges püspöküket, Gellértet emelték a katolikus egyház szentjei közé. Viszont elõször emelt a katolikus egyház hazánkban a boldogok sorába egy középosztályból származó nõt. Róma Sára testvér személyében példaképet kíván hívei elé

állítani, a Krisztusért és a szenvedõ embertársakért életét is áldozni kész, vallási, faji, nemzetiségi, nemzet- és országhatárokat is átívelõ szeretet példaképét. A Szociális Testvérek Társaságát az ugyancsak szent életû Slachta Margit alapította, aki a háború elõtt a nõk állam-

FOTÓ: SÁNTA BALÁZS

polgári jogainak védelmére és érvényesítésére Keresztény Nõi Tábor névvel még egy politikai pártot is létrehozott. Slachta Margit e párt nevében 1940-ben beadványt írt a munkaszolgálatosok és a zsidók érdekében. 1941 telén a kõrösmezei deportálás ellen tiltakozott, 1942 tavaszán pedig, amikor a szlovákiai deportá-

Megkérdeztük Donáth Lászlót… „Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz” – egyebek mellett ezt a kijelentést tette Gyurcsány Ferenc kormányfõ azon a zárt ülésen, amelyen az MSZP-frakció tagjai vettek részt május 25–26-án a balatonõszödi kormányüdülõben. Beszédének nyilvánosságra került részletei alapján Sólyom László köztársasági elnök úgy nyilatkozott, hogy az „morális válságot okozott Magyarországon”, s hogy „a miniszterelnök reakciói ezt a válságot fokozták”. Miután a kormányzó szocialisták parlamenti frakciójának tagja egy evangélikus lelkész is, természetesen az õ véleményére is kíváncsiak voltunk. Jóllehet Donáth Lászlót csak a hétfõ esti frakcióülés után sikerült elérnünk, a lapzárta szabta szûkös idõ ellenére vállalkozott álláspontja rövid kifejtésére. Íme: „Törõcsik Mari volt vasárnap délután gyülekezetünk vendége, amikor értesültem a balatonõszödi zárt frakcióülésrõl készült felvétel sajtóba kerülésérõl. Mára bárki megismerhette az ülés teljes jegyzõkönyvét. Rendkívül indulatos tanácskozás volt. Tõlem idegen a szentimentalizmus is, a rajongás is, de leginkább a gyõztesek gõgje. Ezért nem szóltam bele a rendkívül éles hangú szóváltásba. Akkor is, ma is egyetértek Gyurcsány Ferenccel abban, hogy Magyarország európai társadalommá tételérõl nem fecsegni kell, tûrve a számtalan oligarcha koppánykodását. Elismerésre csak a személyes áldozatos munka és felelõsségvállalás tarthat igényt a mindig szûkösre szabott körülmények között. Az állam mindenható szerepérõl és kötelezettségeirõl ezernyi álom kereng még mindig sok magyar fejében. Többek között ezt a délibábkergetõ önámítást nevezte hazugságnak a miniszterelnök. Ezzel felhagyni nemcsak gazdasági, de politikai-morális kötelesség is. A politikacsinálás csak a sikert ismeri el. Gyõzni kell – vallja mindegyik párt s a társadalmat érdemben befolyásolni igyekvõ szervezet. Az eredmény igazol. Így vélte ezt István királytól Kádár Jánosig minden vezetõje e népnek. Így gondolkodtak 1990 után a köztársaság miniszterelnökei is. De így eszmélõdnek az egyházi vezetõk is. Ki ne emlékeznék közülünk Káldy Zoltán püspök orcapirító durvaságaira? Vajon majd harmincévnyi regnálása egyházát szolgálta? Inkább nem ítélek. De abban biztos vagyok, hogy nem volt olyan jeles egyházi férfiú az elmúlt hetven évben Magyarországon, aki egyetlenegyszer sem mondott volna valótlant. Jó annak, ki nem vétkezik, de még jobb annak, ki mások javáért vétkezni is kész, hiszen tudjuk: annak, ki nagyon szeret, sok bûne megbocsáttatik.”

lásokról befutottak az elsõ hírek, Slachta Margit Rómába utazott, hogy a Szentszéknek is beszámoljon a fejleményekrõl. Közben Szlovákia bejelentette a teljes zsidótalanítást. Margit testvért ezt követõen fogadta XII. Pius pápa, akit tájékoztatott a deportálásokról. A szentatya másnap utasította a hét szlovákiai püspököt, hogy tiltakozzanak az államelnöknél és a minisztereknél, valamint elrendelte, hogy Szlovákia összes templomában tiltakozó pásztorlevelet olvassanak fel. A szociális testvérek nemcsak Szlovákiában, hanem hazánkban is kivették a részüket az üldözöttek – nem kis bátorságot igénylõ – menekítésébõl. Budapesten nem kevesebb mint ezer ember köszönheti nekik az életét, közülük közel százat személy szerint Salkaházi Sára mentett meg. A német megszállás után a társaság összes budapesti és vidéki háza tele volt hamis papírokkal „felszerelt” bújtatottal. 1944. december 27-én a nyilasok körülzárták a Bokréta utcai munkásnõotthont, amely Salkaházi Sára vezetése alatt állt. Zsidók után kutattak, és négy gyanúsnak vélt személyt, valamint Bernovits Vilma hitoktatónõt õrizetbe vették. Salkaházi Sára nem volt otthon, csak végszóra érkezett meg. Kikerülhette volna a letartóztatást, de nem tette. Mint az otthon felelõs vezetõjét elhurcolták, s még aznap este a jeges Dunába lõtték. g Jezsó Ákos

A legnagyobb a szeretet… Salkaházi Sára boldoggá avatásának margójára Teológiai tisztázásra várt bennem az, hogy miként tudok nemcsak kívülálló „reprezentánsként”, hanem jó szívvel együtt ünneplõként részt venni azon a szertartáson, amelyen római katolikus testvéreink boldoggá avatják Salkaházi Sára szociális testvért. Kérdésekkel telve érkeztem meg – hivatalból résztvevõként – az eseményre, de figyelõ igehallgatóként tudtam együtt ünnepelni azokkal a keresztény testvéreimmel, akik másként kezelik közösségük kiemelkedõ személyeit, példát adó alakjait, mint mi, protestánsok. Közel ezer éve (1083 óta) nem volt boldoggá avatási szertartás hazánkban. Szeptember 17-én tízezres gyülekezet jelenlétében hirdette ki dr. Erdõ Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek a boldoggá avatás tényét a budapesti Szent István-bazilika elõtt. Az istentisztelet elõtt zenés keretek közt mutatták be Sára testvér – szó szerint – önfeláldozó életét. Amikor azután misére harangoztak, hosszasan lapoztam emlékezetem Bibliájában, hogy megtaláljam az „idevágó” igéket, a fontos szentírási mondatokat. S a sok közül kettõ különösen is beszédessé vált a számomra. Az elsõ természetesen Krisztus Urunk szava, önmagáról és tanítványairól szóló vallomása: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13) Néha adakozni is alig tudó, sokszor segélyekbõl élõ mai keresztény közösségeink számára példa: Krisztus követése áldozatot, önfeláldozást jelent. Lelki értelemben is, fizikai valóságban is. Urunk tanít arra, hogy az életre vezetõ út emberi oldalról az odaszánással kezdõdik. Ez a válasz Isten hívására. A szeretet pedig nem a szavakról, hanem az odaszánt élet tetteirõl ismerhetõ fel. A második a névtelen apostol, a Zsidókhoz írt levél szerzõjének mondata: „Ne feledkezzetek meg vezetõitekrõl, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket.” (13,7) Amikor vendégként együtt élhettem végig a katolikus liturgiát, így tudtam az igére figyelni. Nem zajlott embermagasztalás. Annál inkább Isten-dicséret. Nem zajlott emberi okoskodás. Annál inkább igehirdetés. Erre utal a levélbeli olvasmány: „Nincs másban dicsekvésem, mint az Úr keresztjében, általa a világ megfeszíttetett számomra, és én a világ számára.” (Gal 6,14) Errõl tanúskodott az evangéliumi szakasz a Cezárea Filippinél zajló beszélgetésbõl, amely így végzõdik: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt.” (Mk 8,34b–35) Bizonyára számomra, evangélikus lelkész számára mást jelent Boldog Sára személye, mint egy katolikus embernek. Nem kérem a közbenjárását, nem õt magasztalom. De együtt adok hálát az áldott, követendõ példáért, a bizonyságtevõk fellegének egy tagjáért, aki komolyan vette Krisztus hívását, és nemcsak vallotta, de élte is Krisztus szeretetét. S ahogy a Zsidókhoz írt levél felsorolja a hit alakjait, elõttünk járt testvéreinket, akik hit által vittek végbe jelentõs tetteket, úgy sorolhatjuk Salkaházi Sárát azok közé, akik hit által éltek mintát adó életet, s a krisztusi szeretet nem langyos visszhangra talált szívükben, hanem halálos-életes szeretetet ébresztett egész valójukban. g H. K.

Tûzhely az arénában b Több mint tizenegyezren (!) gyülekeztek össze szeptember 16-án Budapesten a tûzhely körül – az olasz focolare szó ugyanis családi tûzhelyet jelent. A Papp László Budapest Sportarénában öt kontinens kilencvenkét országának képviselõi találkoztak egymással. A katolikus gyökerû, de ökumenikus indíttatású Fokoláre Mozgalmon belül létrejött csoport, az Isten önkéntesei rendeztek háromnapos konferenciát megalakulásuk ötvenedik évfordulója alkalmából. Ennek záró eseménye volt e nagyszabású – Az egyetemes testvériség napja elnevezésû – találkozó.

A budapesti helyszín kiválasztása nem volt véletlen. A Chiara Lubich nevével fémjelzett lelkiségi mozgalom, a Fokoláre a második világháború után Olaszországban született, majd elterjedt az egész világon, így hazánkban is. Célja az, hogy tag-

A félszázados jubileum alkalmából hazánkban tartott rendkívüli kongresszus – amelyen huszonhét nyelven zajlott szinkrontolmácsolás – elsõsorban a hitüket a katolikus egyházban megélõket vonzotta, de emellett nyitott volt más konfessziók, így az ortodox, az anglikán, a muzulmán és a lutheránus felekezetek elõtt is. „Hozzám hasonlóan bárki taggá válhat, aki elhatározta, hogy az

Ittzés János evangélikus elnök-püspök köszönti a több mint tízezres gyülekezetet

Egy Németországban végzett közvélemény-kutatás szerint a lelkészeknek egyértelmûen állást kell foglalniuk kényes kérdésekben. A megkérdezettek idesorolták például azt az esetet, ha egy szervezet aktív eutanáziát akarna végrehajtani, vagy azért kardoskodna, hogy engedélyezzék az embereken végzett géntechnikai kísérleteket. Csupán hat százalék vélte úgy, hogy a lelkipásztoroknak kizárólag a belsõ egyházi ügyekkel kell foglalkozniuk. A lelkészi hivatáshoz – a kérdõív tanúsága szerint – hozzátartozik a „hozzászólás bátorsága”. Azok, akik etikai kérdésekben egyértelmû egyházi állásfoglalást vártak el, elsõsorban fiatal emberek voltak. Különbségek mutatkoztak a tekintetben, hogy az, aki a kérdõívet kitöltötte, Németország keleti vagy nyugati felén él-e. Az, hogy az egyház miként viselkedett a békés forradalom idején az egykori NDK-ban, elvárásokat von maga után: „Minél fajsúlyosabb jelenlegi politikai témáról van szó, a keletnémetek annál fokozottabban kívánják, hogy az egyház hangot adjon a véleményének.” d A Glaube und Heimat nyomán

Jézus nyomában a gazdaság, a jog, a politika és a média területén

Gyújts éjszakánkba fényt!

Az Új Magyarországért fejlesztési tervrõl konzultált a történelmi egyházak képviselõivel szeptember 15-én az Országházban Bajnai Gordon kormánybiztos és Csepregi András, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetõje. A megbeszélésen egyházunkat Gáncs Péter püspök és Frenkl Róbert országos felügyelõ képviselte; szakértõként jelen volt még a tárgyaláson Hafenscher Károly országos irodaigazgató, valamint Cserháti Péter, az egészségügyi centrum projektfelelõse.

Az egyház emelje fel a szavát

amelyek fényt jelenthetnek, hogy valósággá válhasson Szent Lõrinc római diakónus mondása: „Az én éjszakámban nincs sötétség, hanem minden fényben ragyog.” Ehhez az kell – hangsúlyozta Chiara Lubich –, hogy a másik emberben Jézust lássuk.

gi – meghívottak között volt Harrach Péter, az Országgyûlés alelnöke és dr. Roska Tamás professzor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.) A magyarországi történelmi egyházak nevében Ittzés János evangélikus elnök-püspök és Tarr Zoltán református zsinati tanácsos szólt a résztvevõkhöz. XVI. Benedek pápa üdvözletét Angelo Sodano bíboros államtitkár levélben tolmácsolta az egybegyûlteknek; a levelet dr. Erdõ Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek olvasta fel.

FOTÓ: BOTTA DÉNES

4

jainak segítsen megvalósítani a keresztény hit megélését a mindennapokban, hogy ki-ki a maga helyén és a maga eszközeivel tehessen a világ jobbá válásáért. A Fokoláre egyik ágát alkotják „Isten önkéntesei”. Kialakulásának magyarországi vonatkozása is van. A ma nyolcvanhat éves alapító akkor határozta el, hogy megalakítja Isten önkénteseinek mozgalmát, amikor 1956-ban meghallotta XII. Pius pápa rádióüzenetét, amelyben a katolikus egyházfõ az emberi jogok, az igazságosság és a népek szabadságának védelmében emelt szót. A budapesti összejövetelen jelen volt egy különleges vendég is, a kameruni bangva törzs királynõje. (A hazai – vilá-

evangéliumok szerint akarja élni mindennapjait” – fogalmazott a Németországból érkezett, evangélikus Barbara. A múlt hét szombatján zajlott konferencia jó alapot szolgáltatott ahhoz, hogy résztvevõi felelevenítsék a kezdeteket, mérleget készítsenek a mögöttük lévõ évekrõl, és egymás által megerõsödve bizakodással tekintsenek a jövõbe. Ugyancsak ezt szolgálták az alapítónak erre az alkalomra írt sorai, amelyeket Valeria Ronchetti, Chiara Lubich egyik elsõ társnõje olvasott fel. A Válasz korunk kulturális és közösségi éjszakájára címû levélben egyebek mellett arról esett szó, hogy sötétségben élünk. Olyan eszmékre van tehát szükség – hangzott el –,

Hogy az elvek miként ültethetõk át a gyakorlatba, arról rövid referátumokban számoltak be az elõadók. A felszólalók a gazdasági élet, a jog, valamint a politika és a média területén megvalósított kezdeményezéseket ismertettek, hogy mindenki számára világosabbá váljék az egyetemes testvériség gyakorlati oldala. A gazdasági életrõl szóló blokkon keresztül bemutatták az úgynevezett „közösségi gazdaság” elnevezésû kezdeményezést, amelynek lényege, hogy a javakat az anyagi-intellektuális-lelki értékteremtés eszközének tekinti. Fontos az adakozás gesztusa: a vállalatok a nyereség egy részét közvetlenül a rászorultakhoz juttatják el. Isten önkéntesei számára minden a krisztusi szeretet megvalósításának szolgálatában áll. Így a jog az igazságosság és törvényesség eszközévé, a politika a „szeretet szeretetévé” válhat; a média pedig olyan alkotásokat közvetíthet, melyek elkészülte után az alkotók nyugodt lelkiismerettel nézhetnek mind a lefilmezett személyek, mind munkatársaik, mind pedig a közönség szemébe. Az „embertárs” került a figyelem középpontjába egy, a fekete kontinenst megcélzó projektben is. A találkozón meghirdették a Testvériség Afrikával akciót; ennek keretében egyetemi és szakképzési ösztöndíjakat biztosítanának afrikai fiatalok számára. Az összejövetel szinte még véget sem ért, amikor bejelentették, hogy már szervezik a következõ találkozót. A tervek szerint 2009-ben tartják Sok város egysége az egyesült világért címmel. Addig is mindazok, akik szeptember 16-án nem tudtak elmenni a sportarénába, a http://budapest2006.focolare.org oldalon olvashatják el az elõadásokat; a Fokoláre Mozgalomról pedig a www.fokolare.hu oldalon kaphatnak bõvebb információt. g – gazdag –

2006. szeptember 24.

kultúrkörök

A wittenbergi Luther-Zentrum vándorkiállítása Budapesten

Luther Márton, a reformátor Budára érkezik. A vándorkiállítás, amelyet a wittenbergi Luther Központ és Luther Hagyomány-

két egyháza megreformálására fûtötte. A látogató találkozhat mindazokkal, akik Luther társaiul szegõdtek ebben a – gyakran harcos – szolgálatban: választófejedelmekkel, a Cranach festõdinasztiával, nyomdászok és metszõk név szerint ismert, ám mára arctalan tucatjával, bölcs teológusokkal s nem utolsósorban Katalin asszonnyal. „E kiállítás szikár és tárgyilagos információs anyagával segíthet minden érdeklõdõnek, hogy a Lutherrõl és a reformációról korábban szerzett ismereteit pontosítsa, a romantikus hatásoktól sem mentes rajongását reális elkötelezettséggé formálja, vagy esetleg meglévõ elõítéleteit korrigálja… Azt remélem, hogy kiállításunk – éppen aktuális kerek évfordulók által »kötelezõvé« tett érdeklõdés nélkül is – eléri célját: látogatóink jobban megismerik a világtörténelem egyik legnagyobb személyiségét és az elsõsorban az õ nevével fémjelzett eseményt” – olvashatjuk a kiállításvezetõ elõszavában Ittzés János elnök-püspök szavait.

tornak volt kapcsolata Budával. A mohácsi csatában megözvegyült Mária királyné udvari lelkésze Luther híve volt, Wittenbergben pedig mintegy százhúsz magyar diák fordult meg Luther haláláig. Az Evangélikus Országos Levéltár talán legféltettebb kincse a Jankovich Miklós gyûjteményébõl származó autográf végrendelet, Luther második írásba foglalt végakarata. A kiállítás „életében” újdonság, hogy magyarországi bemutatója egy Luther és Magyarország kapcsolatát felvillantó anyaggal is bõvült, amelyben, a kölcsönzõ intézményeknek hála, többségében eredeti mûtárgyakkal találkozhat a közönség. „»Ad fontes« (vissza a forrásokhoz) azt jelenti, hogy a mai kihívásokkal szembesülve igyekszünk saját szellemi és kulturális hagyományainkat megérteni” – írja dr. Christian Krause püspök, a Luther Központ elnöke a vezetõ elõszavában. Ha „csak” ennyi történik, már sokat elért a kiállítás. Luther maga viszont ezekkel a szavakkal bátorította Mária királynét: „…bátran és vidáman tartson ki

5

Erõt adó, apró hitszilánkok

Luther Márton, a reformátor b Hosszas egyeztetés után a Budapesti Történeti Múzeumban kapott helyett a Luther Márton, a reformátor címû, ismeretterjesztõ vándorkiállítás. Összeállítását minden európai helyszínen Hans Zinnow, a wittenbergi intézet munkatársa irányítja, a hazai bemutató szervezõje egyházunk megbízásából az Evangélikus Országos Múzeum. A remélhetõleg sokakat vonzó kiállítást szeptember 18-án, hétfõn este Ittzés János elnök-püspök nyitotta meg a Budavári Palota E épületében lévõ Királypincében. Köszöntötte a megjelenteket dr. Bodó Sándor, a múzeum fõigazgatója, és emelte az alkalom fényét a Lutheránia énekkar szolgálata is.

f

Vörös Éva Lélekszirom címû kötetének bemutatójáról Saját bevallása szerint hivatásának – az Istenrõl való tanúskodásnak – eleget téve ragadott tollat a Kolozsvárott élõ Vörös Éva. Az eredmény: szíven ütõ gondolatok sora, a Lélekszirom címû munkája. A református teológiát végzett szerzõ írásait összegyûjtõ elsõ kötet a Kálvin Kiadó gondozásában jelent meg. A szeptember 5-én a budapesti Schweitzer Albert Szeretetotthonban tartott könyvbemutatót Kolczonay Katalin irodalmár, egyetemi oktató vezette; a mûvet Galsi Árpád, a kiadó igazgatóhelyettese, valamint Kuti József református lelkész méltatta. A családias hangulatú alkalom díszvendége Jobbágy Károlyné, Jobbágy Károly költõ felesége, Vörös Éva egykori középiskolai irodalomtanára volt. g G. Zs.

HIRDETÉS

Pályázati felhívás protestáns témájú írásmûvekre

Wittenberg látképe õrzõ Alapítvány hozott létre, Pozsonyból érkezett Budapestre. 2003 óta járja a világot, a kanadai Winnipeg után jó néhány más észak-amerikai városban, majd Európa számos helyszínén, Skandináviától Lengyelországig látható volt már. A kiállítás anyaga a reformátor életének és munkásságának legfontosabb helyszíneit és csomópontjait mutatja be – kortárs dokumentumok nemes másolatainak segítségével. Talán segít pontosítani, árnyalni képünket Lutherrõl, aki tagadhatatlanul a történelem egyik igen nagy formátumú, talán nem túlzás állítani: napjainkig ható személyisége. Nemcsak protestánsok, de katolikusok, nemcsak hívõk, de ateisták számára is megmutathat valamit abból a lendületbõl, erõbõl, elhivatottságból, amely lel-

Megismerhetjük a tárlaton Luthert mint tudós teológust – prédikációin, vitairatain keresztül. Láthatjuk gondos kiadású német nyelvû bibliafordításait, melyekkel a késõbbi századok tudósainak, irodalmárainak elismerését is kivívta. Találkozhatunk az énekszerzõvel és a társadalom égetõen fontos kérdései iránt érdeklõdõ, sõt elkötelezett személyiséggel. Megismerhetjük mint magánembert, barátot, családapát is. Luther ismert vagy kevésbé ismert „arcait”, egyéniségének színeit egy-egy találóan kiválasztott, jelmondatszerû idézet is alátámasztja. (Ezek – a Wittenbergbõl származó gót betûs feliratok és fordításaik – segítenek eligazodni a kiállítás labirintusában és a vezetõ szövegében egyaránt.) Bár életében sosem járt itt, a reformá-

Isten szent Igéjének Magyarországon történõ támogatásában.” Ehhez adjon erõt az olvasóknak, egyházunknak Luther Márton, a reformátor példája. Luther Márton, a reformátor Budára érkezett. Isten hozta! g Z. Zs.

Luther Márton, a reformátor. Budapesti Történeti Múzeum, szeptember 20. – október 15. A kiállítás kedd kivételével naponta 10 és 18 óra között látogatható. A belépõjegyek a múzeum teljes területére érvényesek. A teljes árú jegy 1100 Ft, a diák- és nyugdíjasjegy 550, a családi jegy 1800 Ft. Tíz fõ feletti diákcsoportoknak 350 Ft/fõ. A 65 év felettieknek a belépés ingyenes. Kiállításvezetõ kapható magyar és angol nyelven.

A Protestáns Újságírók Szövetsége (PRÚSZ) pályázatot hirdet fiatalok számára. Mûfaji és terjedelmi megkötöttség nélkül olyan, még nem publikált írásmûveket várunk, amelyek például bemutatják a magyar protestantizmus elmúlt évszázadainak valamely történelmi eseményét, nevezetes alakjának munkásságát; protestáns témájú prózai irodalmi alkotások; protestáns vonatkozású helytörténeti írások. Pályázhatnak: 30 év alatti magyarországi és határon túli protestáns fiatalok. A pályázás módja: egy pályázó csak egy mûvel pályázhat; csak számítógépes szövegszerkesztõvel készült pályamunkákkal lehet jelentkezni; a pályázat jeligés, a gyõztes munka szerzõjét a bírálóbizottság csak a döntés után ismeri meg, ezért a beküldendõ pályamunkán a szerzõ neve helyett jeligét kell feltüntetni; a pályamunkát postai úton, három példányban, nagyalakú borítékban kell elküldeni a PRÚSZ címére (1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 3. – a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székháza). A nagyalakú borítékban egy kisebb alakú, lezárt borítékot kell elhelyezni, amely a pályázó személyes adatait tartalmazza: nevét, életkorát, felekezeti hovatartozását, pontos lakcímét, telefonszámát. A kisebb borítékon semmilyen személyes adatot nem lehet feltüntetni, kizárólag a pályázat jeligéjét. Pályadíj: a PRÚSZ elnökségébõl álló bírálóbizottság egy pályamunkát díjaz 150 000 forinttal. A pályázatok postai feladásának határideje: 2006. szeptember 30. Ünnepélyes díjátadás: 2006. október 31-én, a reformáció emléknapján. A bírálóbizottság október 20-ig értesíti a nyertest a döntésrõl, és ezzel egy idõben honlapján közzéteszi a gyõztes pályázat címét és alkotóját. Nem vállalja ugyanakkor a többi pályázati anyag visszaküldését. További információk: [email protected]. Honlap: www.prusz.hu. A PRÚSZ elnöksége nevében: Novotny Zoltán, a PRÚSZ elnöke

e Folytatás az 1. oldalról Az istentiszteleten Ef 1,16–20 alapján Ittzés János elnök-püspök prédikált, kiemelve, hogy Krisztus az, aki egységbe forraszthatja nemcsak a hallgatókat és a professzorokat, hanem az egyház egészét is. Az igehirdetõ azt is hangsúlyozta, hogy Jézus miatt van okunk hálát adni, miatta van jogunk ahhoz, hogy kéréseinket Isten elé vigyük, és ugyancsak õ a jövõbe vethetõ remény

záloga; õ, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Az igehirdetés után a hatodévesek és mentoraik kibocsátása és megáldása következett, majd az istentisztelet tanévnyitó ünnepi üléssel folytatódott, amelyet dr. Szabó Lajos rektorhelyettes nyitott meg. A reformáció nyelve – A ferences hagyomány és a kocsmai antiklerikalizmus között címet viselõ székfoglalójában dr. Csepregi Zoltán rektor egyebek mellett azt hang-

Dr. Szabó Lajos rektorhelyettes és Szabóné Mátrai Marianna, az EHE Gyakorlati Intézetének vezetõje a hatodéves hallgatók és mentoraik egy csoportjával

BOTTA DÉNES FELVÉTELEI

Tanévnyitó a teológián Elõtérben az elsõévesek súlyozta, hogy Luther Márton mindenekelõtt az ige szóhoz juttatására törekedett reformátori programjában. A reformációt azért is szerencsés nyelvi eseményként is vizsgálni – mondotta –, mert a reformátorok tetteit rendszerint igehirdetés elõzte meg; mert a reformáció nyomán egy új egyházi nyelv alakult ki; mert a reformáció terjedése általában tisztelte a nyelvterületek határait. És azért vált „veszélyessé” a hagyományos gondolkodásra, mert igényt tartott arra, hogy megkülönböztesse egymástól az isteni és az emberi jogot, a törvényt és az evangéliumot, a hitet és a szeretetet, Krisztus országát és a világi birodalmat – zárta referátumát az elõadó. Székfoglalója után az új rektor kezet fogott az elsõévesekkel; az új hallgatók fogadalomtételét a gyülekezet állva hallgatta. A köszöntések sora azonban még nem ért véget: a hittudományi egyetem vezetõje üdvözölte az elsõéves doktoranduszokat – Pángyánszky Ágnest, Pethõ Attilát és Szent-Iványi Ilonát –, átadta a mentorok megbízólevelét, majd gratulált Balogh Melindának és Udvardi Andreának, akik elnyerték a köztársasági ösztöndíjat. g Gazdag Zsuzsanna

Elsõéves hallgatók Nappali tagozat, teológus-lelkész szak Agod Anett – Szeged Bélteczki József – Nyírszõlõs Darvas Anikó – Budapest-Deák tér Debnár Viktória Johanna – BudapestRákoskeresztúr Dobó Dániel – Budapest-Pesthidegkút Györfi Judit – Nyírszõlõs Kasza Gábor – Orosháza Kovács Katalin Ágnes – Budapest, Egyetemi Lelkészség Kwarciak Krystyna – Budapest-Deák tér Németh Katalin – Nemescsó Pawerová Dorota – Budapest-Deák tér Pfeifer Ottó – Porrogszentkirály Somogyi Lilla – Alsóság Sterczer Rita – Székesfehérvár Tompa Katalin Anna – Gödöllõ Trembeczki Gábor – Miskolc Nappali tagozat, katekétalelkipásztori munkatárs szak Csizmadia Nóra – Békéscsaba Hulej Erzsébet Klaudia – Csengõd– Páhi–Kaskantyú Koltai Anna – Szügy

Lenkeiné Orczán Ildikó – Szentendre Maródi Erzsébet Tímea – Hévízgyörk Petró Enikõ – Budapest-Kelenföld Pintér Noémi Márta – Bakonyszombathely

Elsõéves doktoranduszok Pángyánszky Ágnes Pethõ Attila Szent-Iványi Ilona

Hatodévesek Csoszánszky Márta Czöndör István Gazsóné Verasztó Teodóra Gál Orsolya Gémesi Andrea Gombkötõ Beáta Kovács Zoltán Kozma Anett Mezey Gábor Mézes Zsolt dr. Óvári Péter Ponicsán Erzsébet Szlaukó Mónika Zsarnai Krisztián Zsarnainé Urbán Nóra Zsíros Lilla Lenke

6

e

2006. szeptember 24.

Prológus Tisztelt Szerkesztõség! Külföldi tartózkodásom miatt az Evangélikus Élet szeptember 3-i számát alaposabban csak az elektronikus változatban tudtam tanulmányozni. Meg kell állapítanom, hogy Stigma címû írásomra (s Garádi Péter tõlem függetlenül írt hasonló kérdésfelvetésére) adott válaszában Frenkl Róbertnek sikerült a gyanútlan olvasó elõtt a helyzetet úgy beállítania, hogy a cikkírók (mármint Garádi Péter és én) mint „önmaguk által kijelölt ítészek elváltakat, köztük elvált lelkészeket az egyházban szankcionálni,… stigmatizálni próbálnak”. Ezúton a leghatározottabban tiltakoznom kell cikkem (s bár Garádi Pétert nem kérdeztem meg, talán írhatom: cikkeink) ilyen hamis beállítása, manipulatív eltorzítása miatt! Alkalmas ugyanis ez a hangulatkeltõ beállítás arra, hogy az olvasó minket ítélkezõ farizeusoknak gondoljon, Frenkl Róbertet pedig másokon – egyedüliként – segíteni akaró testvérnek lásson. Ma, a tragikusan sok házassági kudarc és zsákutcába futott lelkészházasság korszakában olcsó fogás ilyen húrokat pengetni. Nemhogy elváltakat nem bélyegeztünk meg, de még a válásról sem írtunk! Dehogy is akartuk az egykori vitát feleleveníteni! Reuss András e lap hasábjain egyszer már emlékeztetett arra, hogy egy állítás helytelenítése: „a válás nem bûn, hanem kudarc”, nem jelenti, hogy ezzel azt deklarálnánk, hogy a „válás bûn”. Valóban a bûnök vezetnek a váláshoz, mint Frenkl Róbert is írja, de a válással a bûnök nem tûnnek el! Vagy szerinte igen? A bûn mélységes valóságáról, szövevényérõl, stigmájáról és a stigmától való egyedüli szabadulásról, a kereszt destigmatizáló erejérõl szólt a cikkem. Ha a kérdést Frenkl Róbert mégis szóba hozta, el kell mondani, hogy nem csak õ kíván a bajbajutottakon segíteni. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy pár éve éppen belmissziói egyesületünk szervezett Gyógyulást a házasságnak! címen csendesnapot, amely persze önmagában csipetnyi ír a tenger betegséggel szemben. Jelenleg az Egyesült Államokban tartózkodom, s a gyülekezet, ahol vasárnap voltam, hetente tart lelkigondozói alkalmat elváltak és családtagjaik számára képzett szakemberek vezetésével (DivorceCare-nek nevezik, az interneten utána lehet nézni). Cikkem tehát arról szólt, hogy emberileg csak úgy tudunk destigmatizálni, hogy másokat stigmatizálunk. Nevezetesen a fundamentalista stigmát ragasztjuk a másikra. Ezért kértem, s hadd legyen annyi szabadságom, hogy errõl és most csak errõl kívánjak disputálni! Hagyjuk azt, hogy ki hány cikket írt, és hogy melyikünk szép vagy okos, s próbáljunk tárgyilagosan a kérdésrõl beszélni. Köszönettel, g ifj. Fabiny Tibor

panoráma

Fun-da-men-ta-liz-mus Evangélikusság – fundamentalizmus g Frenkl Róbert Már csak azért is érdemes a két fogalmat egymás mellett szerepeltetni, mert a szavak hangulata is jelzi, hogy vajmi kevés közük van egymáshoz. Nemcsak a hozzáértõk, de a közvélemény gondolkodásában is távol áll az evangélikusság a fundamentalizmustól. Nem jelenti ez azt, hogy a lutheranizmusnak ne lennének szilárd hitelvei, de ezek talaján nagy hangsúlyt kap az egyén autonómiája, felelõssége. Keken András így fogalmazta ezt meg: a nagy dolgokban egység, a közömbös dolgokban szabadság, és mindenekfelett szeretet. A fundamentalista számára nincs közömbös dolog, nincs szabadság, mindent – az életvezetés részleteit is – szigorú szabályok határoznak meg, így azután a szeretet is hátrébb szorul a rangsorban. Bóna Zoltán, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának fõtitkára említette egyik nyilatkozatában, hogy leginkább az evangélikusok partnerek a valódi ökumenizmusban. Nyitottak vagyunk a másik kegyességének, szokásainak befogadására, értékeinek tiszteletére – identitásunk megõrzése mellett. Valójában nem igazán tudom, miért kérte ifj. Fabiny Tibor professzor, hogy határozzam meg, mit értek fundamentalizmuson. Elég egyértelmû e latin eredetû fogalom tartalma. Egy értelmezõ szótár szerint „szélsõségesen konzervatív, mindennemû újítást, korszerûsítést elutasító felfogás, minden olyan vallási vagy eszmei irányzat, amely egy alapeszményt vagy alapokmányt túlzó, alkalmazkodást kizáró merevséggel akar érvényesíteni. Azoknak a vallási mozgalmaknak a felfogása, amelyek ragaszkodva néhány, sokszor leegyszerûsített hittételhez, az ezektõl való eltérést a hitetlenség megnyilvánulásának, eretnekségnek tekintik.” Magam is korábbi reflexiómban „merev, szélsõséges álláspontot képviselõk”ként jellemeztem a fundamentalistákat. A

KRÁNITZ MIHÁLY:

ízlésemtõl távol áll a túlzott befelé fordulás, a zárt közösségi gondolkodás; az például, hogy csak a hozzánk közelieket hívjuk meg elõadónak alkalmainkra. Ez azonban nem fundamentalizmus, legfeljebb a veszélyét villantja fel. Tizennégy-tizenöt évesek voltunk, konfirmációnk után jártunk a Deák téri ifjúságba. Keken András tartotta az áhítatot. A keskeny és a széles útról szólt. Többek között ezt mondta: „Minden ember a maga keskeny útján törekszik az Istenhez.” Barátom, aki késõbb lelkész lett, odasúgta nekem: „Hogy mondhat ilyet Bandi bácsi, hiszen csak egy keskeny út van.” Utóbb úgy emlékeztem erre, hogy ekkor legyintett meg személyesen elõször a jámbor evangélikus fundamentalizmus. Másik, szintén lelkészemmel kapcsolatos emlékem. Néhányan rendszeresen látogattuk Keken Andrást a lakásán, 1949-es felfüggesztését követõen. Egy alkalommal a verbális inspiráció, a Szentírás szó szerinti, betû szerinti követésének kérdése volt a téma. Itt is egy, késõbb a lelkészi pályát választó barátom volt aktív. Rövidítendõ a vitát, tisztázandó a helyzetet, rátette a kezét a Bibliára, és ünnepélyes hangon így szólt: „Én mindazt, ami ebben a könyvben le van írva, szó szerint hiszem, vallom.” Bandi bácsi elmosolyodott, könnyedén megsimogatta a szent könyvet, és csak ennyit mondott: „Én nem.” Tipikus – itt sem használnám a „fundamentalista” jelzõt – kegyességi magatartás, némileg szélsõséges, hogy szinte mágikusan vonatkoztatunk egy-egy textust, útmutató igét valamilyen aktuális feladatra. Szép ellenpélda az EvÉlet Heti útravaló rovata. Szintén vitatható gyakorlat egy-egy igét az egykori kontextusból kiragadva összefüggésbe hozni egy-egy mai problémával; így a válásról szóló vitában az „amit Isten egybeszerkesztett, azt ember el ne válassza” jézusi mondatot ebben a vonatkozásban abszolutizálni. Enyhén szólva túlzás ezzel bizonyítani, hogy a válás bûn. Jézus ezt a farizeusokkal való

vitában mintegy fõszabályként mondta, nem a mózesi törvény által szabályozott válás ellen, hanem a házasság mellett, elutasítva a kérdezõk indulatát. Képtelenség lenne Jézust bûnpártolással vádolni, mert megvédte a bûnös asszonyt, mondván: „Aki bûntelen közületek, az vessen rá elõször követ.” (Jn 8,7) Ez a mondás is az adott kontextusban értelmezhetõ helyesen, a bûnbánatról és a bûnbocsánatról szólva. Szólnom kell a leginkább politikai fundamentalizmusnak nevezhetõ, súlyosan kártékony és sajnos igen gyakori jelenségrõl. Az iszlám fundamentalizmus, az önpusztító terrorista akciók a legszomorúbb példák erre. De lényegesen enyhébb formában a keresztény vallásokban, illetve egyházakban is megfigyelhetõ, tetten érhetõ ez a veszély. Arról van szó, amikor saját politikai meggyõzõdésüket, pártpolitikai rokonszenvüket az emberek összekapcsolják vallásukkal, mintegy hitbeli kérdésnek is tartva a politikai szimpátiát. Nagyobb baj, hogy a politikailag másként gondolkodókat olykor inkább kizárnák az egyházból, mint az ateistákat, akik amúgy sem akarnak egyháztagok lenni. Végül talán a legmegrázóbb, mindenesetre nagy hatású olvasmányélményemrõl, ami a fundamentalizmust illeti: Somerset Maugham Esõ címû elbeszélésérõl. A prostituálttal való találkozást – a kudarcba fulladt térítési kísérletet és a botlást – követõen öngyilkosságot elkövetõ lelkész esete a fundamentalizmus zsákutca voltára figyelmeztet. De arra is, hogy szeretni, segíteni, megérteni, sajátos módon lelkigondozni szükséges túlbuzgó testvéreinket, mert szélsõséges álláspontjuk, magatartásuk mögött gyakran korábbi sérülések, bizonytalanságok rejlenek. Egyikünk sincs abban a helyzetben, hogy kioktassa, minõsítse a másikat, saját álláspontját tartva az egyedül üdvözítõnek. Szabad szeretnünk egymást.

A szerzõ egyházunk országos felügyelõje

RAJ TAMÁS FÕRABBI:

Mit tekint a katolikus egyház fundamentalizmusnak? A római katolikus egyházban általában azokat a csekély számú keresztényeket nevezik fundamentalistáknak vagy integralistáknak, akik a Szentírás szó szerinti értelmezéséhez, illetve a II. vatikáni zsinat elõtti, a modern világgal szemben elutasító magatartáshoz ragaszkodnak. Korábban a 19. század második felétõl volt jelentõs ez az irányzat – a történetkritikai értelmezésre és a természettudományok elõretörésére reagálva –, de valójában ez a felfogás a gyökere nagyon sok mai, millenarista jellegû tanításnak is. A Szentírás fundamentalista felfogása kevés teret enged az ökumenikus és a vallásközi párbeszédnek. Amikor Amszterdamban létrejött az Egyházak Ökumenikus Tanácsa (1948), a fundamentalista mozgalmak „ellentanácsot” hoztak létre (International Council of Christian Churches), mely kifogásolta a modernista, kommunistabarát, pacifista és „túlzottan katolikus” beállítottságot az új ökumenikus világszervezetben. A fundamentalizmus mint mozgalom a 20. század folyamán nem más, mint egy kritikai reakció a katolikus egyházban a modernizmus által kiváltott hatásra, mely a szilárd, hagyományos meggyõzõdést kérdõjelezte meg. Ma sokan a modern nyugati társadalom erkölcsi káoszából menekülve találnak biztos menedéket az egyértelmû, világos taní-

fundamentalista javaslatokat pedig „látszólag egyházépítõ, valójában álszent javaslatoknak” minõsítettem. Lényeges, hogy kizárólag egy kérdés: az egyház által létrehozott, a „házassági válást” vizsgáló, netán szankcionáló bizottság kapcsán használtam a fogalmat. Ehhez képest vitapartnerem szent hevületében általánosít, állítva, hogy szerintem aki nem így gondolkodik, mint én, az fundamentalista. Ezt kizárólag azokra értettem, akiknek a válásról nincs más mondanivalójuk, mint hogy az bûn, legfeljebb még az ítélkezés, a szankcionálás van a tarsolyukban. Persze mint minden közösségben, az evangélikus egyházban is fenyeget a fundamentalizmus, de ránk jellemzõ, mérsékeltebb, szelídebb formában, mint más vallási közösségekben. Azaz nem abszolút kategória ez minálunk, inkább egyfajta veszély, mint minden szélsõség. A túlbuzgóság többnyire belsõ bizonytalanságot takar. Személyes megszólíttatásom talán feljogosít bizonyos szubjektivitásra. Annál inkább, mert a 20. század negyvenes éveinek végén, ötvenes éveinek elején átélt ébredési mozgalom az evangélikus evangélizáció irányzatával, Csepregi Bélával – itt persze az õ nevével együtt felsorolható lenne az akkori idõk egész kiváló evangélizátorgárdája – egy cseppet sem volt fundamentalista, a határozott, megtérésre hívó evangélium mindig az egyház tanításának a keretei között hangzott. Aki átélte ezt az akár pietista mozgalomnak minõsíthetõ ébredést, az pontosan tudja, hogy ennek az atmoszférája éppenséggel igen távol volt mindenfajta fundamentalizmustól. Megértem, hogy vannak, akik szeretnének ma hasonló ébredést, és ezért akár csapdába is esnek, túlhangsúlyozva a formai kegyességi jeleket, szokásokat, lecsapva bármilyen látszólagos lazaságra, legyen szó bármilyen etikai problémáról. Magam az egyházban is a pluralizmus híveként tág határok között elfogadok, tiszteletben tartok különbözõ kegyességi irányzatokat. Bár be kell vallanom, hogy

tásban, mely a Szentírásra mint abszolút és tévedhetetlen alapra (fundamentum) épül, hangoztatva a II. vatikáni zsinat elõtti pápák és a tanítóhivatal tekintélyét (például Marcel Lefebvre esete). Mivel a szavak mögött rejlõ közvetlen értelemmel nem foglalkoznak, ellenségesek azzal a felfogással, mely az értelem és a tudományos kritika szerepét is elfogadhatónak tartja (Dei Verbum 12; Gaudium et spes 62 – Dokumentumok a II. vatikáni zsinaton). 2006 márciusában háromnapos tanácskozás során foglalkoztak Rómában a fundamentalizmus témájával a Justitia et Pax Pápai Tanács és a Nemzetközi Jacques Maritain Intézet szervezésében. Renato Raffaele Martino bíboros, a pápai tanács elnöke fejtette ki a katolikus álláspontot. A vallásoknak két szélsõséget kell elkerülniük: a laikus fundamentalizmust, mely minden vallási megnyilvánulást a magánszférába kíván szorítani a közéletbõl, valamint a vallási fundamentalizmust is, mely a társadalmi fórumok elfoglalását tûzi ki célul anélkül, hogy a laikusság keresztény szempontját figyelembe venné, mely magába foglalja a „vallásszabadsághoz” való jogot.

A szerzõ teológusprofesszor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektorhelyettese

A fundamentalizmusról A történelmi hullámelmélet szerint az emberiség történetében forradalmi és nem forradalmi (konzervatív) korszakok váltják egymást. S ha így vesszük, jelenleg egy konzervatív korszak csúcspontjának (vagy mélypontjának) közelében járunk. Ilyenkor – ahogy az már lenni szokott – a hagyományosan konzervatív erõk radikalizálódhatnak, vallási téren ezt a fundamentalizmus megerõsödése

jellemzi. Másrészt a potenciális forradalmi erõk, kilátástalanságukat érezve, ugyancsak radikalizálódni szoktak. Így történt ez a 19. század végén az úgynevezett anarchizmus megjelenésével. Napjainkban ezt az anarchista álláspontot a még veszélyesebb terrorizmus váltotta fel, és sajnos, mint tapasztaljuk, arra is akad példa, hogy a terrorizmus a fundamentális gondolkodással párosodjék…

A konzervatív vagy a modern gondolkodást nem lehet, nem is szabad önmagában megítélni. Minden attól függ, mit szeretnénk konzerválni: régi, valós értékeket-e, avagy elavult, a fejlõdést akadályozó tényezõket? Mit szeretnénk modernizálni, modern, az ember jólétét segítõ eszközöket, módszereket kívánunk-e bevezetni, avagy régi, örök érvényû értékeket vetnénk-e sutba velük? A Biblia szerint Isten az embernek szabad akaratot adott, s reá bízta a teremtett világ sorsát: „Az életet és a halált adtam eléd, az áldást és az átkot, de te válaszd az életet.” (Mózes 5. könyve, 30. fejezet 19. vers) A fundamentum alapot jelent, s ez az alap nem a mi (bármilyen erõs) hitünk kell legyen, hanem – legalábbis a Szentírás talaján álló világvallások számára – az nem lehet más, mint a Biblia szent és pontosan értelmezett szövege. Ha eltérünk ettõl, ha csak a vallási szabályok szövevényét, ha csak a külsõségeket tekintjük fontosaknak, ha a magunk hitét másokra akarjuk erõszakolni, ha a magunk vélt igazát tûzzel-vassal szeretnénk megvalósítani, akkor vagyunk mai értelemben vett fundamentalisták. Sajnos erre a gondolkodásmódra minden egyes vallás körében találunk példát, így a zsidó vallásosságban is. Elég legyen a tragikus Rabin-gyilkosságra utalnunk…

A szerzõ fõrabbi

2006. szeptember 24.

panoráma

f

Mi is a fundamentalizmus? Örülök, hogy Frenkl Róbert válaszolt a felvetett kérdésre, üdvözlöm a szerkesztõ tájékozódni kész széles nyitottságát, s megköszönöm, hogy elküldte nekem a különbözõ felekezetek és vallások képviselõitõl befutott válaszokat, kérve, hogy – mint „ötletgazda” – én is fejtsem ki a kérdésrõl a véleményemet. Fontosnak vélem, hogy tisztázzunk fogalmakat, hogy tudjuk, mi az átfedés és a különbség a pietizmus, fundamentalizmus, literalizmus, verbálinspiráció, evangelikalizmus, törvényeskedés, moralizmus stb. között, hiszen a szavak tartalmi fedezet nélkül könnyen válhatnak megbélyegzés, címkézés eszközeivé.

Frenkl Róbert fundamentalizmuskritikájával alapvetõen egyetértek, ám az õ pozícióját én a másik szélsõségnek tartom, amely számomra szintén vállalhatatlan. Mint legtöbb írásában, itt is keveredik a háború utáni ébredési mozgalom iránti nosztalgia mai szekuláris világlátásával. Pedig nosztalgiából nemcsak a mai nemzedéknek, de az ébredés egykori embereinek sem lehet megélni. Az ige mondanivalójának ugyanis mindig ma kell megszületnie, azt mindennap újra ki kell találnunk; ami tegnap lélek volt, ma már betû, ami tegnap evangélium volt, ma már törvény vagy kedves, nosztalgikus emlék csupán. Én bizony hiszek abban – mert mindennap megtapasztalom –, hogy a Szentírás napi igéi lehetnek útmutatók aktuális feladataink számára. Természetesen nem mágikusan, hanem értelmesen. De térjünk a témánkra! A fundamentalista szónak is több jelentése van. Szinte mindegyik negatív. Lesz majd egy pozitív vonatkozása is, amelyrõl szintén szólni kívánok. Híveink sokszor értetlenkedve panaszkodnak, nem értik, mi közük lehet az öngyilkos iszlám fundamentalista terroristáknak a Szentíráshoz hûséges jámbor keresztényekhez. A fundamentalizmus valóban olyan vallási jelenség, amely mindhárom monoteista vallásban: a zsidóságban, a kereszténységben és az iszlámban is fellelhetõ. Az is helyes észrevétel, hogy a vallás és a politika mindhárom világvallásban jelentkezõ sajátos keveredése és összefonódása is fundamentalizmus. A politikai érzelmekkel és indulatokkal összekeveredett hitvallás félelmetes és veszélyes szellemet engedhet ki a palackból akár a Közel-Keleten, Amerikában vagy Magyarországon. Mindhárom monoteista világvallás a kinyilatkoztatás vallása, s ezért mindegyikben a szent könyvnek (héber biblia, az ó- és újszövetségi Szentírás, Korán) központi szerepe van. A szent iratokhoz való viszony, azoknak isteni tekintélye, inspirációja és értelmezése mindegyik vallásban a hitélet alapjának, „fundamentumának” tekinthetõ. A fun-

damentalizmus ezért elsõsorban hermeneutikai (bibliaértelmezési) kérdés. Az elnevezés egy 20. század eleji észak-amerikai protestáns mozgalomra utal, amelynek képviselõi Fundamentals (Alapelvek) címen traktátusokat jelentettek meg, s a modernizmus ideológiájával szemben védelmükbe vették mindenekelõtt a Biblia tévedhetetlenségét és a hagyományos dogmatikai tételeket. Mint látni fogjuk, a fundamentalizmust joggal tekintik negatív jelenségnek, ezen a ponton azonban hadd utaljak egy pozitív aspektusára is! Ez pedig az alapokhoz való visszatérés igénye a

Kis és Nagy kátéjában nincs külön a Szentírásról szóló hittétel. Luther számára ugyanis az evangélium élõ hangja a lényeges: az írott igét megelõzi a szóban hirdetett ige, az Írás csak átmeneti állapot: az ige nem kíván betû vagy könyv maradni, mert azt igényli, hogy ismét szóvá váljon, hogy azt hirdessék. Luther mindvégig azt hangsúlyozta, hogy a Szentírás a Krisztusról szóló tanúságtétel („hang”), amely törvényként és evangéliumként szólít meg bennünket. A 17. századi lutheri ortodoxiában azonban megmerevedett a lutheri tanítás, s a Szentírás formai tekintéllyé, úgy-

tanításbeli torzulás, a korszellemnek engedõ erózió idején. Talán meghökkentõ, amit most mondok: ebben az értelemben bizony Jézus és Luther is „fundamentalista” volt. Ugyanis a Hegyi beszédben Jézus a kortárs törvénymagyarázókkal, a kor „modernjeivel” szemben Isten eredeti törvényére, a szeretet parancsára irányította a figyelmet, visszanyúlt a kezdetekhez, egészen a teremtéshez. (Persze a Hegyi beszédet úgy is értelmezhetjük, hogy a kor fundamentalistáival szemben érvelt.) Másfél évezreddel késõbb a késõ középkor divatos allegorizáló magyarázatai ellenében Luther és a reformátorok pedig Pál apostol nyomán az eredeti, jézusi alapokra, a fundamentumra (1Kor 3,11!) vezették vissza a keresztény egyházat. Minden megújulási mozgalomban ezért szükségszerûen van egy ilyen értelemben vett pozitív „fundamentalista” gesztus. Ha a gesztus, a jó szándékú korrektívum megmerevedik, akkor ideológiává, fundamentalizmussá torzul. A következõkben a fundamentalizmusról mint negatív jelenségrõl szólunk. Nem véletlen, hogy a fundamentalizmus Észak-Amerikában elsõsorban református s nem evangélikus környezetben jelentkezett. Mindennek okai hitvallásaink különbözõségére vezethetõk vissza: szemben a református hitvallásokkal (Heidelbergi káté, Második helvét hitvallás) az Ágostai hitvallásban vagy Luther

nevezett „papirospápává” torzult. Ekkor alakult ki a „verbálinspiráció” tanítása, amelyet egyik képviselõje így fogalmazott meg: „A Szentírás szerzõit Isten írnokainak, Krisztus eszközeinek és a Szentlélek jegyzõinek és krónikásainak nevezzük… e szerzõk Isten írótollai és az igét diktáló és inspiráló Szentlélek jegyzõi és írnokai voltak.” Evangélikus környezetben ezt a verbálinspirációról szóló tanítást tekinthetjük fundamentalizmusnak. Amerikában az úgynevezett Missouri Synodban lett meghatározó ez a konzervatív, másokat (még az úrvacsora közösségébõl is!) kizáró szemlélet. A bibliaértelmezés kérdése tehát alapvetõen két csoportra osztja egyházainkat: konzervatívok és modernek, illetve fundamentalisták és liberálisok táborába. A konzervatívok közé tartoznak a német és a finn ébredési mozgalmak hatását tükrözõ evangélikus „pietisták”, illetve fõleg a református és a szabadegyházakban megmutatkozó angolszász lelki hatásra utaló „evangelikál” (evangéliumi) keresztények, akik a megtérést s az új életben járást hangsúlyozzák. Az evangelikálok konzervatívok, de nem fundamentalisták! A pietisták élet-keresztények, a fundamentalisták könyvkeresztények. Ezért a legmélyebb ellentét a fundamentalisták és a liberálisok között van. Az egyik a Biblia minden szavát Isten igéjének tekinti (ez a „plenáris inspirá-

FOTÓ: MENYES GYULA

g Fabiny Tibor (ifj.)

BOLEK ZOLTÁN:

A bibliai szó a Szentlélek megelevenítõ munkája következtében válik igévé, bibliai kifejezéssel a „Lélek kardjává”. A Szentlélek azonban a bibliai szavakat nem mechanikusan és automatikusan teszi kardjává. A Szentírást a Krisztushit fényében olvassuk, s azok a mondatok, amelyek ellentmondanak a szeretet elvének vagy Jézus történetének, nem válnak a Lélek kardjává. A bosszúzsoltárokat ezért nem választjuk igehirdetési alapigének. Vannak olyan szövegrészek, amelyek a történelemben nem megtéréshez illõ, hanem mérges, például antiszemita gyümölcsöt teremtek. Ilyen például Mt 27,25: „Az õ vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.” (Károli-fordítás) Ez sem válhat a Lélek kardjává. Bármennyire is tiszteljük és szeretjük a Szentírást, vigyáznunk kell, hogy betûi ne váljanak külsõ törvénnyé számunkra. A törvény betöltése a szeretet. A bibliai szöveg központi üzenete az evangélium és nem a törvény, de az is igaz, hogy a törvény nélkül nem tapasztalhatjuk meg az evangélium erejét. Vigyázzunk, hogy hitünk centruma ne tolódjon el: ne a Bibliában, hanem az Atya, Fiú, Szentlélek Istenben higgyünk! A „Biblia-hit” („papirospápa”) – bálványimádás! Néhány évtizeddel ezelõtt egy, a Bibliát nagyon jól ismerõ, ám a „Biblia-vallás” csapdáját elkerülni képtelen testvérrel folytatott vitámban egy gondolat segített számomra megvilágítani a lényeget: „Isten beszéde nem azért igaz és szent, mert meg van írva, hanem azért van megírva, mert igaz és szent!” Óriási a különbség! Ha ezt belátjuk, akkor elkerüljük az Íráshit, a fundamentalizmus veszélyét, s nem csinálunk merev, fenyegetõ törvényt az evangéliumból. A Szentírás betûje akkor válik a Lélek kardjává, ha a meghalljuk Isten hangját. A hit hallásból van, s ahhoz, hogy „hitbõl hitbe” halljunk, közösségre van szükség. Fontos, hogy az Isten igéje teremti a közösséget. Az egyház Isten igéje hirdetésének az eredménye, ám az is igaz, hogy azért hirdettetik Isten igéje, mert van egyház. Amint a Szentháromság Istenben és nem a Szentírásban hiszünk, úgy az Apostoli hitvallás értelmében hisszük az anyaszentegyházat és a szentek közösségét, de nem az egyházban hiszünk. Az Írás olyan, mint egy partitúra: meg kell szólaltatni vagy el kell énekelni ahhoz, hogy megértsük; ennélfogva az egyház imádkozó, szolgáló és hûségesen tanúskodó közösségekben kel életre, és értelmezi az Írást. A Lélek kelti életre a betût. Mindeddig a fundamentalista Írás-hit veszélyeirõl szóltam. Mindazonáltal a (rejtetten vagy nyíltan) fundamentalista testvéreinket is szeretnünk kell. Valakit akkor szeretünk, ha megszólítjuk õt, ha párbeszédet kezdeményezünk vele. Mert mindenkitõl tanulhatunk. A fundamentalistától például bibliaismeretet. Megbélyegzéssel, címkézéssel nem megyünk semmire.

A szerzõ a Károli Gáspár Református Egyetem professzora

TARISKA ZOLTÁN:

Fundamentalizmus iszlám szemmel Elõször: olyan, mint fundamentalizmus, ha a szó szerinti értelmezését vizsgáljuk, csak pozitív lehet minden vallás követõi számára, hiszen egyfajta visszatérés az eredeti kinyilatkoztatásokhoz, az Igéhez! Ám sajnos itt a magyarázatok, érvelések sántítanak, hiszen az Örökkévaló a kizárólagos hitet õbenne, a szeretetet s a kettõbõl értelemszerûen következtethetõ emberi segítséget, adakozást parancsolta! A fentieket nem kell értelmeznünk, hiszen tudjuk, mirõl van szó! A negatív értelemben vett fundamentalisták azok, akik tulajdonképpen Isten Igéjét megújítani, kizárólagosan „szektásítani”, torzítani igyekszenek! Természetesen „a gyökerekhez való visszatérést hirde-

ció”), míg a második a Biblia emberi-történelmi meghatározottságát hangsúlyozza. Az elsõ sokszor hitetlennek véli a másikat, a második pedig csõlátásúnak, rajongónak nevezi az elsõt. Saját kutatásaim alapján verbálinspirációnak vagy fundamentalizmusnak nevezem azt a szemléletet, amely a Bibliát minden tárgyi szempontból tévedésmentesnek, tehát emberi szempontból, tudományosan (biológiailag, földrajzilag) történelmileg is csalatkozhatatlannak véli, mert szó szerint „igaz”-nak tekint benne mindent. Joggal mondta erre egy 19. századi gondolkodó (Coleridge), hogy az isteni „inspiráció” nem isteni „információt” jelent. Egy református szerzõ (Szabó Imre) úgy fogalmaz, hogy a fundamentalizmus az egész Bibliát egy zárt, harmonikus rendbe próbálja illeszteni, s ebbõl a teológiából tan lesz, abból pedig majd törvény. Ráadásul a különféle fundamentalizmusok is mind megalkotják saját zárt rendszerüket, amelyek sokszor a legélesebb ellentétben állnak egymással. Mindezt a szerzõ az emberi agy mûködésének illusztrálásával világítja meg. Közismert, hogy az agynak két féltekéje van: a jobb oldali az inspiráció, az intuíció, a szellemi látások helye, a bal oldali pedig a ráció, a logika, a gondolkodás központja. Amíg az eksztatikus megnyilvánulásokat képviselõ karizmatikusok az agy jobb oldali féltekéjét, a racionalista fundamentalisták a bal oldalit abszolutizálják. Az elõzõ csoport tagjainál csak a Lélek uralkodik, új kinyilatkoztatásokat ad, s az ige elsikkad. A fundamentalizmus esetében ennek fordítottja történik: a racionalitás válik uralkodóvá, amelyik elzárkózik a Lélek hatásaitól. Az elõzõ a racionalitástól, az utóbbi a Lélektõl fél. Jó, ha tudatosul bennünk, hogy a fundamentalizmus egyértelmûen a modern gondolkodás mellékterméke, pontosabban a modern gondolkodással szembeni védekezõ ideológia, amely bár opponálja a modernitást, megmarad annak rendszerében. A fundamentalisták mindig is szeretik hangsúlyozni (legtöbbször persze másod- vagy harmadkézbõl szerzett információik alapján), hogy a legújabb kutatások „bebizonyították” a Biblia minden szempontú tévedhetetlen igazságát. Ez a szellemiség pedig idegen a Bibliától, hiszen saját ideológiájának alátámasztására kívánja használni azt. Fontos látnunk, hogy a Szentírás nem törvénykönyv, amelynek minden betûjének szó szerint kellene engedelmeskednünk. A Szentírás különbözõ korokban, különféle emberek által íródott, s így magán hordozza annak a kornak a nyomait is, amelyikben keletkezett. A Szentírás a mulandó és tökéletlen emberi beszédbe öltözött isteni szó. Tetszett Istennek, hogy törékeny cserépedénybe rejtse az õ kincsét, az evangéliumot (2Kor 4,7). A Szentlélek által megvilágosított értelmünk segítségével beláthatjuk, hogy a Bibliának nem minden egyes szava Isten igéje. Isten igéje kétezer éven keresztül már akkor is szólt, amikor még nem volt Biblia.

tik”. Ezzel be is csapják sajnos az egyszerû, tudatlan hívõket! Elsõsorban az úgynevezett „vahabiták” a „negatív fundamentalisták”, akik végsõ soron újítók, szektások! A vahabita szekta alapítójának Mohamed Abdul Vahabot tekinthetjük, bár személyesen inkább az iszlám „megtisztítása” volt a célja, de erõteljes törökellenesség fedezhetõ fel munkáiban. Viszont bizonyított az a tény, hogy õ az angol titkosszolgálat embereinek dolgozott, elõkészítendõ egy angol behatolást a britek számára fontos „hátországba”. Mindezek a történelmi események nagyjából 1740-tõl 1820-ig tartottak. (Késõbb is voltak felkelések stb., de az ideológiai alapokat ebben a korszakban rakták le.)

Fundamentalistának tekinthetõ minden olyan muszlim, aki ideológiai alapot ad háborúknak, terrorcselekményeknek, illetve akik más vallásúak lelki-fizikai megsemmisítésére hívnak fel vagy azt támogatják. Ugyanolyan megítélés alá esik számunkra az is, aki akár csak elméletileg ért egyet a fentiekkel! Vagy nem a párbeszédre törekszik! Ugyanis az iszlám korai szakaszában szerzõdéseket kötöttek más államokkal, törzsekkel s az úgynevezett „könyv népeinek” képviselõivel. Ezeket a szerzõdéseket be is tartották!

A szerzõ a Magyar Iszlám Közösség elnöke

Ki a fundamentalista a református egyházban? A kérdést hallva legelõször az jutott eszembe: ez a szó a mai világban elsõsorban az iszlám fundamentalistákkal összefüggésben jelenik meg. Egy olyan harcos, kizárólagos magatartást jelöl, amelynek a követõi számára még a másik élete sem érték, ha az iszlám által vallott saját értékekrõl és azok megvédésérõl van szó. Ez a fundamentalizmus elutasítandó. Mi a helyzet az egyházban? Szerintem a szót a liberális teológusok próbálják a bibliahû keresztyénekre ráhúzni. Ezzel az a baj, hogy a Szentíráshoz való hûség nem „fundamentalizmus”, hanem a fundamen-

tumhoz való hûség. Erre pedig maga az Írás kötelez minket (1Kor 3,11 kk.). Ezért a Bibliához való hûségemért soha nem éreztem magam fundamentalistának. Ki a fundamentalista a református egyházban? Szerintem – ha van ilyen – csak az lehet, aki a maga látását harcosan képviselve, ellentmondást nem tûrve a Bibliához hû embereket akarja ezzel a negatív tartalmú szóval megbélyegezni azért, hogy saját liberalizmusát palástolja.

A szerzõ református lelkész, a Bibliaszövetség tagja

7

e

2006. szeptember 24.

fókusz

HIRDETÉS

Keresztutak ’56 sodrában Részvét és részvétel – avagy az egyházak és ’56 Az Asztali beszélgetések sorában megrendezésre kerülõ disputa résztvevõi: Böröcz Enikõ, az Evangélikus Országos Levéltár tudományos munkatársa, Ladányi Sándor, a Károli Gáspár Református Egyetem Egyháztörténeti Tanszékének vezetõje és Szabó Tamás római katolikus tábori püspök. Az elõadás helyszíne: a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium díszterme (1071 Budapest,Városligeti fasor 17–21.). Idõpont: október 3. kedd, 18 óra. A rendezvény ingyenes. HIRDETÉS

Meghívó A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület Közgyûlésének szavazati és tanácskozási joggal rendelkezõ tagjait a Répcelakon szeptember 30-án (szombaton) 9.30-kor kezdõdõ gyûlésre a 2005. évi IV. tv. 84. § (1) bekezdése alapján tisztelettel és szeretettel összehívjuk. Ezen a közgyûlésen kerül sor az egyházkerületi tisztségviselõk, országos presbitériumi és zsinati küldöttek megválasztására, valamint a megválasztott tisztségviselõk beiktatására. Tervezett gyûlésünkre, döntéseinkre Urunk áldását kérve, testvéri szeretettel köszöntjük egyházkerületi közgyûlésünk minden tagját. Erõs vár a mi Istenünk! Szabó György egyházkerületi felügyelõ és Ittzés János püspök HIRDETÉS

Parókusi alkalmassági vizsga kiírása A Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerülete parókusi alkalmassági vizsgát ír ki, amelyre a két év beosztott lelkészi szolgálatot teljesítõ lelkészek jelentkezését várjuk. A vizsga ideje: 2006. november 30., 10 óra; helye: az Északi Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatala (1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24.). A jelentkezés határideje: 2006. október 30. Jelentkezni a fenti címen, írásban lehet, amely után a jelentkezõk további információt kapnak.

Budapesten ülésezett az Európai Protestáns Egyházak Közössége e Folytatás az 1. oldalról A szervezet olyan lelki közösség, amelynek hitvallása az „egység a megbékélt különbözõségben”. Az úgynevezett leuenbergi közösségbe tartozó egyházak (evangélikus, református, uniált, metodista) egymással szószéki és úrvacsorai közösségben vannak, mely modellértékû, keretei Európa határain is túl érnek, s egy nagy közös család tagjaivá teszik a benne részt vevõ protestáns egyházak híveit.

lönösen is az egyén szabadságának és felelõsségének gondolatát képviselték, elismerve minden ember egyenlõ emberi méltóságát a társadalomban és az egyházban egyaránt. Ilyen szellemben formálódtak Európa protestáns egyházai összetartó közösséggé. A protestantizmus jellegzetessége – hangsúlyozta Huber püspök – csak kettõs kontextusban érvényesülhet: az ökumenikus és az európai helyzet komplex összefüggéseiben.

Katalin, a Magyar Országgyûlés elnöke a Parlamentben fogadta a konferencia résztvevõit. Az elnök asszony méltatta a magyar protestáns egyházak történelmi jelentõségét és a CPCE-tagegyházak Európa polgárainak érdekében kifejtett építõ tevékenységét. „Egyházak nélkül Európának nincs lelke” – mondta. A delegáltaknak lehetõségük nyílt ellátogatni a Dohány utcai zsinagógába, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre, a Zákeus Média Centrumba, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet soroksári központjába, valamint a MEÖT-székházba. A konferencia eseménysorának keretében Prõhle Gergely a Zákeus Média Centrumban tartott elõadást Egyház, állam, média címmel. Egyházunk megválasztott országos felügyelõje beszámolt az egyház és az állam viszonyának jogi kereteirõl, részletezte az egyház-finanszírozás aktuális problémáit, számot adott a MEE belsõ és külsõ kommunikációt szolgáló médiastratégiájáról. Hangsúlyozta az egyházi médián belül lefolytatható dialógusok fontosságát, valamint kitért arra, hogy az egyháznak szükséges megnyilvánulnia a társadalmat foglalkoztató legégetõbb kérdésekben is. Vasárnap a tanácskozás résztvevõi ötven gyülekezetben – Budapesten és vidéki városokban – ismerkedtek a hazai protestáns egyházak életével, igehirdetéssel, köszöntéssel is szolgálva a testvéri együttléteken.

Megnyitó és prímási üdvözlés

Két fõelõadás A Ráday Kollégium dísztermében tartott megnyitóünnepséggel vette kezdetét a munka. Dr. Szabó István dunamelléki református püspök köszöntõje után dr. Mádl Ferenc volt köztársasági elnök Európa népeinek és nemzeteinek összenövése – Magyar összefüggések címmel tartotta meg nyitó elõadását. Beszédében társadalmi-kulturális szempontból exponálta a nagygyûlés témáját, kiemelve: „Történelmi tény,

A konferencia megnyitó istentiszteletére a Deák téri evangélikus templomban került sor; a delegáltak a hívek közösségében együtt ünnepelték az úrvacsorát, a liturgia pedig ezen az estén németül, angolul és franciául is hangzott. A testvéri kapcsolat jegyében az evangélikus szószékrõl dr. Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke hirdette az igét Fil 2,5–11 alapján: „Mi, akik Krisztusban hiszünk, egy olyan folyamat ré-

HIRDETÉS

Pályázat A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Elnöksége és a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Egyházi Irodájának Oktatási Osztálya pályázatot hirdet az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából. A pályázat témája: Szüleim/családom/gyülekezetem/iskolám emléke 1956-ból A pályázat mûfaja: • Esszé • Film • Hanganyag Terjedelme: – Esszé: maximum 10-15 oldal – Film és hanganyag: maximum 8-10 perc A pályázatot két korosztály számára hirdetjük: – I. korosztály: 9–12. évfolyamon tanuló középiskolások – II. korosztály: fõiskolai, egyetemi hallgatók A pályázat benyújtásának, feladásának határideje: 2006. október 20. Benyújtás helye: a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Egyházi Irodájának Oktatási Osztálya, Mihályi Zoltánné, 1085 Budapest, Üllõi út 24. A benyújtás módja: a pályázat jeligés. Kérjük, hogy a pályázati anyaghoz lezárt borítékban mellékeljék a következõ adatokat: a pályázó nevét, pontos postai címét, oktatási intézményének címét, telefonszámát. Díjazás (a bíráló bizottság által meghatározott arányban): • I. korosztály: 200 000 Ft • II. korosztály: 200 000 Ft HIRDETÉS

Csendeshét a Középhalmi Misszióban „[Isten] azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön…” (1Tim 2,4) Az evangélikus alkohol- és szenvedélybeteg-mentõ misszió gyógyító csendeshetet tart a szarvas-ótemplomi evangélikus gyülekezet Középhalmi Missziójában október 9–14-ig. Szeretettel hívjuk lelki gyógyulást, megerõsödést keresõ, alkohol- és szenvedélybetegségben, valamint depresszióban érintett testvéreinket. Lelkész testvéreinket kérjük, biztassák és segítsék a rászorulókat, hogy az alkalmon részt vehessenek, szükség esetén családtaggal együtt. A részvételi díj 7500 forint személyenként. A rászorulókat lehetõség szerint támogatjuk. Mindenki hozzon magával tisztálkodási szereket, Bibliát, jegyzetfüzetet. Érdeklõdni és jelentkezni lehet október 6-ig dr. Sárkány Angyal orvosnál (20/8246669) és Selmeczi Lajos nyugalmazott lelkésznél (34/383-819; 20/824-3011). HIRDETÉS

Meghívó Az evangélikus nõk VIII. országos találkozóját szeptember 30-án, szombaton 10 órától 15 óráig tartjuk a Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnázium dísztermében (Budapest V., Sütõ u. 2.) Higgyünk a szavaknak? – Rádiósok a pódiumon címmel. Program • 10.00: Nyitóáhítat – Tóth-Szöllõs Mihály nyugalmazott esperes, az Evangélikus Élet korábbi fõszerkesztõje • 10.30–12.30: Bevezetõ elõadások pódiumbeszélgetéssel • 10.30: „Aminek hihetünk – emberi fedezet” – Radosné Lengyel Anna, a Magyar Rádió munkatársa, a Déli Egyházkerület felügyelõje • 11.00: „Akinek hihetünk – isteni kezesség” – Fekete Ágnes, a református egyházi félóra szerkesztõje • 13.00: Ebéd • 14.00: Hit és közélet a katolikus rádióban – Juhász Judit, a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgató-helyettese • 15.00: Záróáhítat – Kõháti Dorottya, az evangélikus egyházi félóra munkatársa Az elõzõ esztendõk gyakorlatát követve délben szerény ebédre várjuk a résztvevõket, a nap folyamán pedig gondoskodunk gyermekfelügyeletrõl. Szeretettel hívunk és várunk minden érdeklõdõt, testvért! Nõi Missziói Szolgálat

FOTÓ: BOTTA DÉNES

8

hogy egy szellemi, erkölcsi és politikai értelemben vett egységes Európa kialakulásához elõször a kereszténység eszméje és terjedése vezetett.” Történelmi példákkal illusztrálta a magyar és az európai protestantizmus jelentõségét, történelemformáló szerepét. Hangsúlyozta a protestáns egyházak és a katolikus egyház együttmûködésének szükségességét annak érdekében, hogy a mainál hatékonyabban vehessenek részt a társadalom gondjainak megoldásában. Mádl Ferenc az 1956-os forradalom közelgõ évfordulója kapcsán szólt annak hatásairól is. A konferencia teológiai megalapozó elõadását dr. Wolfgang Huber berlini püspök, a németországi tartományi egyházak (EKD) vezetõ püspöke tartotta Közösségformálás – Protestáns profil Európában címmel. A médiumok által is jól ismert neves egyházi személyiség kiemelte, hogy a reformáció egyházai tudományosan, politikailag és gazdaságilag jelentõsen befolyásolták a modern fejlõdést. Kü-

szesei vagyunk, amelyik nem áll meg addig, amíg minden térd meg nem hajol a Krisztus nevére, s amíg minden nyelv nem hirdeti, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsõségére.” Dr. Erdõ Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek is látogatást tett a CPCE konferenciájának plenáris ülésén szeptember 13-án. Mint rámutatott, a protestáns egyházak és a katolikus egyház közötti együttmûködés terén egyre jobbak a magyarországi tapasztalatok. A bíboros hangsúlyozta: közös felelõsségünk és küldetésünk van az evangélium hirdetésében. Végül áldást kívánt a protestáns nagygyûlés további munkájára.

Magyar programok A vendéglátó egyházak szeptember 14-én a Duna Palotában fogadással egybekötött magyar esten adtak ízelítõt hazánk kulturális kincseibõl. Másnap dr. Szili

A konferencia zárása Szeptember 18-án, hétfõn úrvacsorai istentisztelettel zárult a konferencia a Kálvin téri református templomban, Ittzés János elnök-püspök Jel 1,9–18 alapján tartott igehirdetésével. János apostol a számûzetésben nagyon aggódott a kisázsiai gyülekezetek miatt. A látomás értelme: az Úr vasárnap jelent meg neki, amikor a gyülekezet az õ feltámadását ünnepli; az Úr szájából kétélû kard jött elõ, vagyis az igével szólít meg, vigasztal, és ad útmutatást. A közös igehallgatást, a gyülekezetet semmi nem pótolhatja. Az istentisztelet után került sor az új tanács beiktatására. Dr. Michael Bünker bécsi professzor, új fõtitkár és dr. Stephanie Dietrich, a norvég egyház ökumenikus titkára, az új alelnök még vasárnap este sajtótájékoztatón számolt be a közösség terveirõl. Lényegesnek tartották kiemelni a más kontinensek protestáns közösségeivel folytatott dialógus fontosságát, Európán belül pedig tovább erõsíteni a protestantizmus hangját. Mint kifejtették, a jövõ útja egy közös protestáns zsinat lenne, ennek felállításához azonban még hosszabb idõ szükségeltetik. g Kõháti Dorottya – Szentpétery Péter

Egység a sokféleségben Beszélgetés Udo Hahn evangélikus egyházfõtanácsossal, az EKD médiareferensével, a CPCE-nagygyûlés hivatalos sajtószóvivõjével – Fõtanácsos úr, véleménye szerint mi a jelentõsége annak, hogy a CPCE 2006-ban Budapesten ülésezett – elsõ ízben egy újonnan csatlakozott EU-tagállamban? – A mostani gyûlés elõzménye, hogy 2001-ben Belfastban D. Szebik Imre és Márkus Mihály püspök meghívta a nagygyûlést Budapestre. Az invitálást nagy örömmel fogadtuk el. Az Európai Protestáns Egyházak Közössége minden alkalommal fontosnak tartja, hogy támogassa, bátorítsa a vendéglátó ország tagegyházait. Így történik ez most Magyarországon is az evangélikus, a református és a metodista egyház esetében is. Magyarország kétségkívül Európa része, ezenkívül itt a protestáns egyházak szerepe, történelmi múltja igen értékes és jelentõs. Ezt a meggyõzõdésünket is kifejezi, hogy a CPCE Budapestre érkezett. Minden delegátus megismerkedhetett a vendéglátó egyházak értékeivel, örökségével. Most is bátorítani szeretném õket,

hogy végezzék missziójukat, küldetésüket a hívõk és a társadalom egésze felé. – Mi következik a protestáns egyházak Európában jellemzõen kisebbségi helyzetébõl? – Európa nem képzelhetõ el a protestantizmus nélkül, ahogy erre Szili Katalin, az Országgyûlés elnök asszonya is utalt. A kisebbségi helyzet különleges esélyt, kihívást jelent. És persze a protestáns

egyházak szolgálatuk révén, a diakóniai és az oktató-nevelõ munkán keresztül hozzájárulnak a társadalom stabilitásához. A CPCE Brüsszelben is képviselteti magát, és elõsegíti, hogy a protestantizmus hallassa hangját a fontos politikai döntések születésekor. Európa nem hagyhatja figyelmen kívül a protestáns egyházakat! Egységet képviselünk a sokféleségben, melynek fontos és nélkülözhetetlen részei a magyar protestánsok is. – Melyek a CPCE elõtt álló legfontosabb feladatok? – Fontos hangsúlyozni, hogy a szervezet tagegyházait az sem tántorítja el az együttmûködéstõl, ha egy adott kérdésben nem érnek el konszenzust. Politikai kontextusban is minta, modell lehet tehát a CPCE. Ami a feladatokat illeti, szükséges fejleszteni az ökumenikus dialógust az ortodox, az anglikán és a római katolikus egyházzal. g K. D.

2006. szeptember 24.

élõ víz

HIRDETÉS

Kerülõ utakon Nem lehet az Istentõl kapott dolognak a mércéje a célegyenesség, a legrövidebb út erõ- és idõtakarékossága. Vannak nélkülözhetetlen, életformáló kanyarok. Lehet akár az angyaltól kapott parancs a „más úton térjetek vissza” (Mt 2,12). A mai kor új bálványa, a hatékonyság a célegyenest tartja érvényesnek és sikeresnek. Teljesítményorientált világunkban a legkevesebb idõ alatt a legrövidebben megtett útnak van létjoga. Isten igéje azonban arról beszél, hogy tudnak valamit a kerülõ utak, amirõl a nyílegyenesnek fogalma sincs. Ezek szerint nemcsak az számít, hova megyünk, hanem az is, hogyan jutunk el oda. A kilométereknek átváltoztató erejük van. A menetközi erõterek, élmények nélkülözhetetlenek. Más az, ha gondolatban járok be valamit, és más, ha lépésrõl lépésre. Mégpedig minõségileg más. A lábam olykor máshová juttat, mint a gondolatom. Nagyon sokszor az utóbbit alacsonyabb rendûnek tartjuk, tévelygésnek, nem pedig isteni vezetésnek. A kerülõ utak létjoga provokálóan hat a már óvodában a jogászi vagy közgazdászi pályára állított életutak számára. Az is fontos, hogy a „célba” ne beprogramozott bábok érkezzenek, hanem érzõ lelkek, hús-vér emberek, akiknek joguk van az életpályaváltókhoz. A kerülõ utak evangéliuma az, hogy azok nemcsak célba juttatnak, de alkalmassá is tesznek az új világ birtokba vételére. Mennyi szomorú története van a felkészületlenül kapott jónak! De sokat tudnak errõl a történelmi változások! Ezért hát vannak életmentõ kerülõ utak. Nem biztos, hogy nem az az út visz a célba, ami látszólag eltávolít attól, sõt éppen ez az isteni csoda, hogy az ellentétesnek tûnõ útirány is üdvözít. A mégoly céltalannak látszó szakasz is lehet Isten útja, és ezért szent. Nincs mit rajta kárhoztatni, bármennyire is hiábavalónak tûnik, mert a „menet közben”-nek

Harmadik hívás az országos evangélizációra

Végül is mi a cél? Nem az Istennel való együttlét? Mert ez minõsít. Ez utóbbi érlel, és a gyümölcse a fejlõdés. Áldjuk Istent azért, ha kerülõ útjaink nem magányos kóborlások, hanem megszentelt szakaszok, mert õ szegõdik hozzánk útitársul! Vele együtt lenni pedig maga a cél, vagyis a teljesítmény, mégpedig emberlétünk felsõfokán.

nagyon tág variációi vannak. Sokkal több minden belefér, mint amit a szûk ítélõképességünk elbír. Meg ha sokszor gondoljuk is azt, ha mi nem is tudjuk, merre van az elõre, legalább neki lenne iránytûje! Tudomásul kell venni, Istennek más a vezetési stílusa. Nem célegyenesen üdvözít, még ha sokan ezt várnák is el tõle. Tudja azt, hogy a jó is defor-

„Veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józs 1,9b) Nekem lelki biztonsági övem ez az ige. Biztonságban érzem magam, amikor olvasom, hiszen tudom, mindig velem van Istenem. Még akkor is, amikor én azt gondolom, távol van tõlem. Õ akkor van igazán közel hozzám. Hogy mennyire? Erre a kérdésre a következõ vers adja meg a választ: Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam, s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk: két pár lábnyom, a parti homokon, ahogy õ mondta, ott járt énvelem. De ahogy az út végén visszanéztem, itt-amott csak egy pár láb nyoma látszott, éppen ahol az életem próbás, nehéz volt, sorsom mostoha. Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz: „Amikor életem kezedbe tettem, s követõdnek szegõdtem, Mesterem, azt ígérted, soha nem hagysz el engem,

mindennap ott leszel velem. S most visszanézve, a legnehezebb úton, legkínosabb napokon át mégsem látom szent lábad nyomát! Csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen. Elhagytál a legnagyobb ínségben?” Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett: „Gyermekem, sose hagytalak el téged! Azokon a nehéz napokon át azért látod csak egy pár láb nyomát, Mert a legsúlyosabb próbák alatt Téged vállamon hordoztalak!”

Kedves Testvér! Ha téged éppen hátán hordoz Isten, vagy együtt lépkedsz vele a homokban, irányítsd utadat az evangélizációs napra! Találkozzunk egymással és Teremtõnkkel október 7-én, szombaton 10 órakor a Budapest-Deák téri evangélikus templomban. Igeszolgálatok, bibliaköri beszélgetések, bizonyságtétel, közös éneklés segítenek majd, hogy meglássuk: mások is hasonló kérdésekkel küzdenek, s hogy együtt kapjuk rájuk Isten válaszát. Mindenkit szeretettel várunk és buzdítunk: hívja érdeklõdõ ismerõseit is! A Magyarországi Evangélikus Egyház Evangélizációs és Missziói Bizottsága FOTÓ: DARREN KIDD

„Kerülõ útra vezette Isten a népet…” (2Móz 13,18)

f

Engedjük meg magunknak, gyerekeinknek, tanítványainknak a kerülõ utakat! Ne akarjunk még az Istennél is célirányosabbak lenni!

málhat, ha éretlenül ér el. Ezt a nélkülözhetetlen érlelõ munkát végzik olykor a vargabetûk. Akkor hát az a sok tévelygõ, cél nélkül botorkáló élet mind ilyen láthatatlan vezetés alatt van? Ki minõsíti az egyiket kárhozatos tévelygõnek, a másikat isteni irányítás alatt lévõ üdvös kerülõ utasnak?

(Vörös Éva: Lélekszirom. Kálvin Kiadó, Budapest, 2006. Ára 400 Ft.)

Kedves Gyerekek!

„Nem maradok el tõled, nem hagylak el.” (Józs 1,5)

Az országos evangélizáció programja 2006. október 7., szombat, 10-tõl 16 óráig Budapest-Deák téri evangélikus templom 9.45: Éneklés 10.00: Megnyitás – Szeverényi János Köszöntés – Prõhle Gergely 10.15: Evangélizáció, 1. rész: „Nem maradok el tõled, nem hagylak el” – Endreffy Géza Evangélizáció, 2. rész: „Légy erõs és bátor!” – Széll Bulcsú 11.15: Csoportos beszéd- és imaközösségek 12.30: Ebédszünet (az országos egyház szerény vendéglátást biztosít) 14.00: A Váci Fegyház és Börtön bibliakörének szolgálata 15.00: Evangélizáció, 3. rész (úrvacsorával): „Veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz” – Csuka Tamásné 15.45: Zárszó és áldás – Ittzés János

GYERMEKVÁR b Két hete indult sorozatunkban Pannival és Zsoltival együtt lapozhatjátok fel nagypapájuk gyermekkori füzetét, amelyet még neki készített annak idején az õ evangélikus lelkész nagypapája. A bibliai történetek végén egy-egy feladatot is megoldhattok. Küldjétek el a helyes megfejtést a szerkesztõség címére! Jutalmul megkapjátok annak a bibliai társasjátéknak egy-egy darabját, amely ezekhez a történetekhez illik. Címünk: Evangélikus Élet szerkesztõssége, 1085 Budapest, Üllõi út 24. A borítékra írjátok rá: Gyermekvár.

– Nézd, Zsolti, milyen furcsa címe van a második oldalnak a füzetben! Segíts kiolvasni! – Irgalom. Nagyapa, mit jelent ez?

Rovatgazda: Boda Zsuzsa

Egy ember ment Jeruzsálembõl Jerikóba, azonban útközben rablók támadták meg, akik elvették mindenét, jól megverték, és félholtan otthagyták õt az úton. Nemsokára egy pap ment arra, aki amikor meglátta a szerencsétlenül járt embert, kikerülte és otthagyta. Kis idõ múlva egy tanító is arra járt. Õ sem segített az eszméletlenül fekvõ emberen. Egy samaritánusnak is arra vezetett útja. A Samáriából származó, más szóval samaritánus embereket lenézték a zsidók, ezért volt meglepõ, amit ez az ember tett. Amikor látta, hogy a megvert ember már alig lélegzik, odament hozzá, lemosta és bekötözte a sebeit, majd feltette õt a saját állatára, és elvitte a legközelebbi fogadóba. Kivett egy szobát, és egész nap ápolta a beteget. Másnap elõvett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és így szólt hozzá: „Viselj rá gondot, adj meg neki mindent, amire szüksége van, hogy újra egészséges legyen. Ha nem lesz elég a pénz, akkor megadom neked a különbözetet, amikor visszatérek.” – Na, mondjátok meg nekem, kis unokáim, melyik ember volt irgalmas a pórul járt emberrel? – A samaritánus – kiáltották egyszerre a gyerekek. – Azért, mert õ megsajnálta, és segített rajta.

– Hát ez az egyik legfontosabb dolog az életben. Mindjárt elmesélem nektek az ideírt bibliai történetet, és a végén mondjátok meg nekem, hogy a három ember közül melyik volt irgalmas! A történet végére megértitek a szó jelentését is.

RAJZ: JENES KATALIN

2.

H E T I Ú T RAVA LÓ

Aki irgalmas, az még valamit tesz a másik emberrel. Hogy mit, megtudhatjátok, ha helyes sorrendben összeolvassátok a falevelekre írt betûket.

Minden gondotokat õreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1Pt 5,7) Szentháromság ünnepe után a 15. héten az Útmutató reggeli és heti igéi Istenünknek – akár az angyalok által – megtapasztalt gondviselõ szeretetét hirdetik, és óvnak az aggodalmaskodástól, mert az hitetlenség és ezért bûn. Már Dávid is így tanított: „Vesd az Úrra terhedet, és õ gondot visel rád!” (Zsolt 55,23) Jézus a Hegyi beszédben felszólító módban, háromszor mondja, hogy „ne aggódjatok tehát” (Mt 6,25.31.34). Isten gondviselõ szeretetének ajándékait ráadásként kapják az õ teremtményei, és elsõ dolguk az Atya országának keresése. Ezért: „Figyelj rám, és hallgass meg, Uram, mert hozzád kiáltok mindennap!” (Zsolt 86,1a.3b; LK) Isten gondviselése arra is kiterjed, hogy az ordító oroszlánként támadó sátánnak való ellenállásra õ „maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani”. Ezért „övé a dicsõség és a hatalom örökkön-örökké” (1Pt 5,10–11)! Pál az aggódás helyett a hálaadást s az örömöt ajánlja a filippieknek, amikor megköszöni szeretetadományukat: „Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törõdésre.” „…jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban.” (Fil 4,10.14) Pál azért óvja Timóteust a tévtanoktól s a pénzimádattól, mert ezek a hittõl való eltévelyedés okozói, de „valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel” (1Tim 6,6). A pénz szerelme kizárja az Isten szeretetét (lásd az elsõ és a nagy parancsolatot is)! Pál hitt a gondviselõ Istennek, aki angyala szavával adta tudtul a hajó kétszázhetvenhat utasának életben maradását. „Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja.” (ApCsel 27,34) Jézus önmagát ajánlja az aggodalmaskodó Mártának (is): az élõ Igét, mert „kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta…” (Lk 10,42) És te? Hetvenkét hírnöke is megtapasztalhatta Jézus hatalmát: „De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” (Lk 10,20) Elõre látta Jézus Urunk a sátán trónfosztását a lelkében, amely a nagy nyomorúság közepén következik be: „Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal (…), de nem tudott felülkerekedni…” És levettetett a földre testvéreink vádlója (olvasd: Jel 12,7–11)! Világot átfogó harcban viaskodik Mihály arkangyal Isten népéért a sátáni hatalommal. „Ugyanennek a harcnak kell végbemennie e földön a látható egyházban is. A keresztyének harcolnak az ördöggel, aki a világot elhiteti. E harc fegyvere egyedül az ige.” (Luther) Mihály fõangyal ünnepén minden teremtménye dicsõítse Istent: „Áldjátok az Urat, angyalai, ti hatalmas erejûek, akik teljesítitek parancsát, és hallgattok szavára!” (Zsolt 103,20; LK) Áldd, én lelkem is az Urat, és kérd reggel-este: „Szent angyalod legyen velem…” Az Úr angyala rátalált a menekülõ Hágárra, és Isten ígéretét mondta el neki, aki „azután így nevezte az Urat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene” (1Móz 16,13). „Angyalének szárnyal feléd. / Minden kérub és szeráf / Néked mondja dicséretét.” (EÉ 42,2) És én?! g Garai András

9

e

2006. szeptember 24.

krónika

HIRDETÉS

Pályázat A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület Elnöksége pályázatot ír ki lutheri teológiánk jobb megismertetése érdekében. A pályázónak legalább 30–35 oldal (körülbelül hatvanezer karakter) terjedelemben kell elkészítenie dolgozatát Történelem felülnézetben – Érvényes-e korunkban Luther tanítása Isten kétféle kormányzásáról? címmel. A pályázat nyitott. A jeligés dolgozatokat két példányban és mágneslemezen a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatalához kell beküldeni: 9001 Gyõr, Pf. 1639. A dolgozat postára adásának határideje: 2006. december 31. Az eredményhirdetés az egyházkerületi napon, 2007. március 3-án lesz. Az elsõ díj 100 ezer, a második 60 ezer, a harmadik 40 ezer Ft. (A pályadíjak nettó összeget jelentenek.) A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület Elnöksége HIRDETÉS

Pályázat A Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerülete pályázatot ír ki az Északi Egyházkerület területén élõ evangélikus teológus-lelkész és hittanár szakos hallgatók, valamint lelkészek részére három témában: 1. Az 1956-os forradalom elõzményei és eseményei az Északi Egyházkerület területén 2. Az elmúlt hat év környezetvédelmi problémái, mulasztásai és azok teológiai összefüggései 3. Fogyó gyülekezetek missziói stratégiái – a „…mert amikor erõtlen vagyok, akkor vagyok erõs” (2Kor 12,10b) lehetõsége A 20–40 oldal terjedelmû (1 oldal: 30 sor, 60 leütés, másfeles sorköz), jeligés pályázati munkák leadási határideje: 2006. december 11. (1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24.). Kérjük, hogy a CD lemezen is elküldött dolgozatok mellékleteként a pályázó zárt borítékban – amelyen feltünteti jeligéjét – helyezze el nevét és elérhetõségeit. A nyertes pályázati munkák összdíjazása 200 000 Ft, amelyet a nyertesek könyvvásárlási utalvány formájában vehetnek át. Eredményhirdetés: 2007. február 1. Az Északi Evangélikus Egyházkerület elnöksége HIRDETÉS

Jézus mondja: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket…” (Mk 10,14b)

Meghívó a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület pedagógus-csendesnapjára Celldömölkre • Idõpontja: október 7. (szombat) • Helye: Hajnalcsillag Evangélikus Óvoda (9500 Celldömölk, Koptik Odó u. 4.; tel.: 95/421-796; e-mail: [email protected]) Küldjük vagy vezessük? Program: • 7.30–9.00: Regisztráció az óvodában – a programok a református imateremben (az óvoda mellett) lesznek! • 9.00–9.30: Nyitóáhítat – Ittzés János püspök; a Gyurátz Ferenc-díj átadása • 9.30–10.00: A Hajnalcsillag-óvoda bemutatkozása, az óvodások mûsora • 10.00–11.00: A vonzó tanári személyiség szerepe a hitre nevelésben – Mesterházy Balázs iskolalelkész (Sopron) • 11.00–11.20: Kávészünet • 11.20–12.30: Kézen fogva vezetjük gyermekeinket Jézushoz – Ács Györgyné vezetõ óvónõ (Gyõr); korreferátum – Limpárné Darabos Mária • 12.30–14.00: Ebéd • 14.00–15.15: Fórum – Mihályi Zoltánné • 15.30-tól: Záró istentisztelet úrvacsorával az evangélikus templomban – Rostáné Piri Magdolna esperes Az utazási költségek a résztvevõket terhelik, az egyéb költségeket a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület vállalja. A jelentkezéseket az ebédrendelés miatt szeptember 29-ig küldjék el az óvoda címére levélben, e-mailben, vagy adják le telefonon. A csendesnapra szeretettel hívjuk és várjuk egyházi iskoláinkban, óvodáinkban, valamint az egyházkerület területén dolgozó pedagógus és lelkész testvéreinket, illetve az érdeklõdõket.

I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2006. szeptember 24. – Budapest Szentháromság ünnepe után 15. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mt 6,24–34; 1Móz 2,4–9.15. Alapige: Gal 5,25–6,10. Énekek: 372., 331. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Balicza Iván; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gerõfi Gyuláné; du. 6. (orgonazenés áhitat) Smidélisz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.); VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) Kersti Rantasalo; du. 6. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Blázy Árpád; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Horváth-Hegyi Olivér; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Tóth-Szöllõs Mihály; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 10–11. de. 10. (úrv.) Zászkaliczky Pál; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Hulej Enikõ; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Hulej Enikõ; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Gyõri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza.

g Összeállította: Boda Zsuzsa

Jézus Krisztus tegnap és ma b „Jó reggelt, Magyarország!” – olvassuk a legnagyobb ellenzéki párt plakátjain. A jelmondat politikai tartalmát ismerjük ugyan, az üzenet bennünket mégis gondolkodásra indít, mert az ébredés szükségszerû része a változásnak. A Dél-Pest Megyei Egyházmegye szeptember 15. és 17. között lezajlott regionális evangélizációsorozatának célja is az volt, hogy az igehirdetõk személyes életútjukat bemutatva az õket megújító és megtartó élõ Krisztusról tegyenek tanúságot. Az esti együttlétekre a dunaharaszti evangélikus templomban került sor.

Bozorády András, a dunaharaszti gyülekezet lelkésze elsõként a három szolgálattevõt: az egyházkerület püspökének, az egyházmegye esperesének és az egyházközség lelkészének édesapját köszöntötte. Bár az igehirdetõk meghívása során nem a családi kapcsolatok döntöttek, az esti alkalmakat mégis

õszinte, olykor bensõséges beszélgetések zárták. A szolgálatok témája a tudósítás címében szereplõ igeszakasz volt, melyrõl mindhárom vendég saját tapasztalatai, naponkénti küzdelmei alapján vallott. Bozorády Zoltán az efezusi gyülekezethez írt levél 6. fejezetét kapcsolta a pénteki együttlét témájához, mely Isten igéjének védõ és támadó fegyverzeteirõl beszél. A nyíregyházi lelkész szólt a tragikus körülmények között meghalt tûzoltókról, akik hiányos felszerelésük miatt vesztették életüket a Mûegyetem alagsorában. Isten gyermekeiként nem engedhetünk a sötétség hatalmának, hanem harcolnunk kell sokszor saját igazunk, indulataink ellen annak biztos tudatában, hogy Jézus gyõzött a kereszten – fejtette ki. Nagy örömmel üdvözölték a jelenlévõk a dunaharaszti templomban elõször szolgáló idõsebb dr. Fabiny Tibor egyháztörténészt. A nyugalmazott professzor beszélt a háború elõtti ébredési mozgalomról, melynek során a Szentírás üzenete õt is felébresztette az „álomból”, és megragadta az a Krisztus, akit mások

tolmácsoltak neki. Szólt arról is, hogy a világ számára az egyház mindig idegen test marad, és soha nem lesz kegyeltje a környezetének, mégis – hangsúlyozta – merjünk szemben úszni az árral, a lelki kincseket mindenek fölé helyezve. Koczor Miklós, az egyházmegye esperesének édesapja az élõ Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatot hangsúlyozta, amely értelmet ad mai keresztény életünknek. „Ezen áll vagy bukik minden” – mondta Miklós bácsi, majd beszélt a hétköznapok során megélt hit természetességérõl és a Jézussal való elkerülhetetlen találkozásokról. Zárógondolataiban Koczor Tamás esperes óvott attól, hogy nosztalgiaként éljük meg az ébredés idõszakát: „A mai helyzetben kell megtalálnunk azt a hangot, amelyben ugyanaz az evangélium hitelesen szólal meg. Ez egyáltalán nem kis feladat, mert a szavak mások, más típusúak a közösségek, egészen más életet élnek az emberek, egészen mások azok a pontok, amelyekre érzékenyen reagálnak – és mégis, ennek a megtalálása minden gyülekezet feladata.” g B. I.

Lelkészek börtönben Tompa dörrenéssel zárult be a gyõri börtön vasrácsos ajtaja tizenhat lelkész mögött. Szigorú tekintetû börtönõrök egyenként elvették a mobiltelefonokat, elzárták õket egy kicsiny farekeszben, majd a lelkészeknek egyenként kellett átmenniük a fémdetektorokkal felszerelt ellenõrzõ kapun. Még egy utolsó pillantást vethettek a kinti, szabad világra, hogy azután már zárt folyosókon haladjanak tovább szigorú börtönõri kíséret mellett… Ezúttal azonban nem egy rossz ponyvaregény vagy bûnügyi történet elevenedett meg a lelkészek szeme elõtt, hanem – köszönhetõen Jánosa Attila gyõri börtönlelkésznek – rendhagyó helyszínen, a Gyõr-Moson-Sopron Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet gyõri börtönében tartotta soros ülését a GyõrMosoni Egyházmegye lelkészi munkaközössége. Részt vett e nem mindennapi lelkészgyûlésen Szabó György egyházkerületi felügyelõ is. A lelkészi kart Nagy Ferenc õrnagy, a fogvatartási osztály vezetõje fogadta, aki rövid ismertetést adott az intézményrõl és a fogvatartottak mindennapi életérõl. A lelkészek megtudhatták, hogy az elõzetesen és jogerõsen elítéltek mellett szabálysértés miatt elzárásra ítélteket is õriznek a börtönben. A fogvatartottak öt-nyolc százaléka nõ, négy százalékuk pedig fiatalkorú. A legtöbben gazdasági

bûncselekmények – csalás és lopás – miatt vannak letartóztatásban, de növekszik a száma azoknak, akiket kábítószerrel való visszaélés, illetve csempészés miatt vettek õrizetbe.

ökumenikus kápolnát, ahol rendszeres lelkigondozásban részesülnek az ezt igénylõ elítéltek. A kuriózumszámba menõ séta után a lelkészgyûlés a megszokott mederben

A rövid ismertetés után az õrnagy végigvezette a börtönön a lelkészeket, akik érdeklõdve léptek be a zárkába, amelynek lakói éppen napi egyórás sétájukat végezték a börtönudvaron. A látogatók megtekintették a börtön könyvtárát és a néhány esztendõvel ezelõtt felszentelt

folyt tovább. Illetve egy változás mégis jellemezte az eseményt: egyetlen lelkész sem tudott távozni a lelkészgyûlés vége elõtt, és egyetlenegyszer sem zavarta meg mobiltelefon csengése az elmélyült teológiai munkát. g Kiss Miklós

FOTÓ: MENYES GYULA

10

Hírek a bonyhádi gimnáziumból A Bonyhádi Petõfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium az idén ünnepelte fennállásának 200. évfordulóját. Ennek apropójából kiírtak egy pályázatot az intézmény himnuszának, illetve indulójának megírására, megzenésítésére. A pályázaton bárki részt vehet; feladat a gimnázium jeles múltjának és reményteljes jövõjének zenében való megörökítése, közös éneklésével az ünnepségek fényének emelése. Az indulókat december 20-ig várják kottán és CD-n vagy kazettán a gimnázium címére (7150 Bonyhád, Kossuth Lajos u. 4.). Az elsõ három helyezett pénzjutalomban részesül. A pályázati kiírás elérhetõ az iskola honlapján is: www.petofi-

bhad.sulinet.hu. Az eredményhirdetés a nyertes dal õsbemutatójával együtt a 2007. májusi ballagáson lesz. *** A bonyhádi gimnáziumban helyi evangélikus gyûjtemény létrehozásába kezdtek. A dokumentációs termet a napokban adták át, itt gyûlnek az iratok és egyéb tárgyi emlékek a kiállítóterem elkészültéig. A tárlat egyben iskolamúzeumként is üzemel majd; a tervek szerint 2007 májusában, a Bonyhádi Öregdiák Szövetség következõ összejövetelén avatják fel. g Máté Réka

Felhívás

Háromnapos rendezvénysorozattal ünnepelte ötvenötödik születésnapját a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon. A szeptember 15. és 17. között lezajlott programon többek között – amint azt Botta Dénes felvétele mutatja – a Cédrus táncegyüttes is mûsort adott.

A Evangélikus Külmissziói Egyesület kérésére könyv készül dr. Podmaniczky Pál professzor életérõl és tanításáról. A készülõ könyvrõl lánya és családja is tud. Kérésükre a kötet összeállítói szeretnék megjelentetni néhány még élõ tanítványának a hozzá kapcsolódó személyes élményeit, emlékeit. Kérjük, hogy akiknek olyan emlékük van róla, amelyet érdemes megjelentetni, legyenek szívesek hat-tíz sorban megírni és elküldeni a következõ címre: Keveházi László, 9730 Kõszeg, Malomárok u. 23. vagy a [email protected] e-mail címre, esetleg elmondani a 20/824-8029-es számon.

2006. szeptember 24.

mozaik

Számítástechnikai eszközök használata a gyülekezeti munkában A rizikófaktor továbbra is az ember maga vû dokumentum egy lapra szerkesztve, kinyomtatva, készen várt bennünket. Arról nem is beszélve, hogy az elõkészítést – az internetrõl letölthetõ számítógépes program és a géphez csatlakoztatott kis mikrofon segítségével – teljesen ingyenes kommunikációval tudtuk lebonyolítani finn kollégáimmal. Néhány évvel ezelõtt mindez vagy rengeteg pénzbe került – mert ki kellett fizetni a külföldi telefonhívás borsos árát –, vagy pedig rengeteg idõbe telt, mire postai úton leleveleztük a teljes programot. Az pedig néhány éve elképzelhetetlennek számított, hogy amint hazaértünk, utunk képei rögtön felkerültek honlapunkra, és az interneten már másnap láthatták nem-

EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ

Rovatgazda: Erdélyi Károly

– egyetlen bökkenõje az volt, hogy csupán az istentisztelet utáni szeretetvendégségre készülve vettük észre, hogy a projektort otthon felejtettük. Még jó, hogy finn testvéreinknél minden a kávézással kezdõdik, és így elegendõ idõ volt hazaugrani a kivetítõért. Mert még ha egyre tökéletesebbek is a gépek, melye-

EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL Ez is fundamentalizmus? Tisztelt szerkesztõség! Az Evangélikus Élet 2004. december 19–26-i számában találkoztam elõször a fundamentalista szóval. A következõ levél írója a darwini elmélet védelmében írta ezeket a sorokat: „Nem értünk egyet az Evangélikus Élet legutóbbi számában megjelent primitív, fundamentalista szemléletû cikk (Szõkéné Bakay Beatrix az evolúcióról) megjelentetésével. Ezen a szemléleten túl kell lépnünk, tanítványainkat nem szabad megzavarnunk ilyen poros, begyöpösödött, tudománytalan felfogással. Révfülöp, 2004. november 30. Az evangélikus oktatási intézmények vezetõi” Csodálkoztam, hiszen a 20. század utolsó évtizedeiben annyiszor hallottam a rádióban, olvastam az újságokban, hogy neves, Nyugaton élõ tudósok már elavultnak, túlhaladottnak tartják Darwin evolúcióelméletét, hogy az a nézet alakult ki bennem, hogy õk a modern gondolkodású tudósok, s azok a maradiak, akik még védelmezik a 19. században keletkezett darwini tanokat. Ez év elején ajánlotta olvasásra az egyik újság a következõ könyvet: Harun Yahya: Az evolúciós csalás – A darwinizmus és ideológiai hátterének tudományos bukása. A napokban olvastam az egyik napilapban a következõ cikket, Fajok eredete címmel: „Louis Pasteur 1862-ben kísérleti úton bebizonyította, hogy steril közegben soha nem születnek élõlények. A csíramentes környezet, jelentette ki, az is marad. Élõlény csakis élõlények közremûködésével jöhet létre. Ez persze nem ad választ a legnagyobb kérdésre, hogy miként is jött létre maga az élet. Ahogy nem adott választ a három évvel korábban publikált darwini munka, A fajok eredete sem. Önnemzés? Az androgünitás rejtélyes tökélye? Teremtés? (Az elsõ aktus a teremtés volna?) Darwin óta eltelt másfél évszázad, Marsra küldött gépekkel, rádióteleszkópokkal, mélytengeri búvárhajókkal, génkutatással keresgéljük az élet nyomait, kialakulásának lehetõségeit. Van »õsleves« elméletünk, feltételezzük, hogy az ûrbõl »meteoritrakományként« érkezett földünkre az élet, újabban a kéreg alatti, nagy hõn, magas nyomás alatti »teremtõdés« teóriája hódít. Létezik számtalan elképzelésünk, csak válaszunk nincs. Nem tudjuk, honnan jött, s akár jött, akár nem jött, miként jött létre, hogyan alakult ki az élet. (A véletlenrõl most már mindig eszünkbe fog jutni Fred Hoyle brit csillagász példázata az élet spontán kialakulásának esélyeirõl, miszerint az nem kevésbé valószínû, mint hogy egy hurrikán végigsöpörjön egy roncstelepen, s távozva egy mûködõképes Boeing-747-est hagyjon maga után.)” Tisztelettel: Dobó Józsefné presbiter (Budapest)

Merjük kimondani…

csak csoportunk tagjai, hanem finn testvéreink is az együtt töltött idõ legfelejthetetlenebb pillanatait. Igen, a világ valóban összeszûkült, és sok mindenben megkönnyítik életünket az újabb és újabb „kütyük”, amelyek használata bizony a gyülekezeti életben is egyre általánosabbá válik. Ennek megfelelõen új gyülekezeti termünk is úgy épül, hogy mindenfajta multimédiás elõadás tartására alkalmas lesz majd, és minden helyiségben ott van az internetcsatlakozás is. Visszatérve finnországi utunkhoz, a vetítés – szakkifejezéssel élve prezentáció

ket használunk, a rizikófaktor továbbra is az ember marad, aki elfelejti magával vinni az átjátszózsinórt, vagy egyszerûen otthon hagyja a kivetítõt. De Isten mégis erre a hibát hibára halmozó emberre bízta a legnagyobb kincsét, evangéliumát. Milyen jó, hogy az evangélium terjesztésének szolgálatában egyre jobb eszközök állnak rendelkezésünkre! Használjuk hát õket bátran, de ne gondoljuk, hogy mindent megoldanak helyettünk, mert még egyszer mondom: a rizikófaktor továbbra is az ember marad… g Baranyay Csaba

HIRDETÉS

Konferencia a depresszióról Szeretettel meghívjuk az Evangélikus Kórházi Lelkigondozói Szolgálat szervezésében tartandó konferenciánkra, amelyet október 6-án és 7-én, péntek 14 órától szombat 14 óráig tartunk Gödöllõn (Gödöllõ-Máriabesnyõ, Kapucinusok tere 3.).

11

Téma: Depresszió Elõadók: • Péntek 15 óra: dr. Réthelyi János klinikai orvos • Péntek 17 óra: dr. Schaffhauser Franz tanszékvezetõ egyetemi docens • Szombat 9 óra: Frivaldszkyné Jung Csilla klinikai szakpszichológus

• Szombat 11 óra: Ribár János evangélikus esperes Jelentkezés telefonon: 20/824-5629 (Honti Irén) és 30/222-1200 (Lukovits Eszter) vagy e-mailben: [email protected] és [email protected]. Az Evangélikus Kórházi Lelkigondozói Szolgálat munkatársai

…hogy a keresztény ember számára semmi sem véletlen, minden esemény mögött Isten intõ vagy áldó kezét látja. A jelek nem minden esetben érthetõek számunkra, de néha az üzenet félreérthetetlen. A Szent István-bazilika elõtt augusztus 20-án napsütésben lezajlott szertartásra például, ahol több ezren megerõsítést és áldást kaptak, Isten mondott igent. A röviddel utána sorra kerülõ rendezvényt, ahol füstbe ment sok millió forint, elsöpörte a vihar. Mindenki maga vonja le a következtetéseket, de amíg emberek tízezrei a mindennapi kenyerükért aggódnak Magyarországon, addig szerintem nem indokolt örömkoncerteket és tûzijátékot rendezni. g Szilas Attila (Gyõr)

SZERETETVENDÉGSÉGRE…

Török Bálint-torta Hozzávalók: 1,5 dl folyékony, hideg méz, 4 tojás, 10 dkg porcukor, 10 dkg liszt, 5 dkg keserû kakaópor, 15 dkg darált dió. Az ízesítéshez áfonya- vagy somlekvár, reszelt csokoládé. Elkészítése: a mézet, egy egész tojást három tojássárgájával, a porcukorral és a liszttel habosra keverünk. Ezután hozzáadjuk a kakaóport, a darált diót és három tojás keménnyé vert fehérjéjét. A tésztát kikent, kilisztezett, kerek tortaformába öntjük és 160-170 fokon húszhuszonöt percig sütjük. A tetejét meg-

FOTÓ: BODA ZSUZSA

Egészen pontosan elõttem van a pillanat, amikor egy vendégszolgálatom alkalmával elõvettem a gondosan összerakott diatárat, hogy belehelyezzem a diavetítõbe. Rutinosan végeztem a feladatot, hiszen nem elõször vetítettem már finnországi képeimet, és jó néhány ilyen szeretetvendégség volt mögöttem, amikor is boldogan beszélhettem a számomra oly kedves északi testvéreink életérõl, a különbözõ ébredési mozgalmakról, saját élményeimrõl, tapasztalataimról. De azon a bizonyos alkalmon abban a pillanatban – néhány perccel az együttlét kezdete elõtt – kicsúszott a kezembõl az egész tár. Ötven kép teljesen összekeveredve feküdt elõttem a gyülekezeti terem padlóján. A kezdésig pedig csak néhány perc volt hátra. Javában énekeltük a kezdõéneket, amikor én még mindig válogattam az anyagot, és persze, hogy a legtöbb kép fordítva került vissza a tárba… Ez az emlékkép jelent meg elõttem akkor, amikor megkaptam a felkérést, hogy a modern számítástechnikai eszközök gyülekezeti használatának jelentõségérõl írjak. Igen, a dolog ma már egészen másként történik. Hiszen a diaképek rakosgatásának és tárba való helyezésének az ideje lejárt… Két hete jöttünk haza Finnországból. Gyülekezeti kórusunkkal utazhattunk ki finn testvéreinkhez, és egy hetet tölthettünk el három gyülekezet vendégszeretetét élvezve, hat alkalommal szolgálva különbözõ gyülekezeti alkalmakon. Ezeken az együttléteken a kórus szolgálatain kívül bemutattuk azt a helyet is, ahonnan jöttünk: városunkat, gyülekezetünket. Mindehhez most csak egyetlen kicsiny lemezt kellett magunkkal vinnünk, amelyre elõzõ nap összeválogattuk a városunkat és gyülekezetünk életét bemutató képsorozatot. Sõt mivel utunk lényeges eseménye a testvérgyülekezettel való kapcsolatfelvétel volt, így a testvér-gyülekezeti szerzõdés szövegét is elutazásunk elõtt fordítottuk le és küldtük el elektronikus levélben Mikkelibe, ahol megérkezésünkkor a kétnyel-

f

kenjük lekvárral és meghintjük reszelt csokoládéval.

HIRDETÉS

Felügyelõi konferencia

Hogy minden mozdulat könnyû lehessen Az idei nyáron szerencsénk volt, hiszen az elõzõ évekhez képest igazi nyári kánikulában lehetett részünk. A természet ajándékaként pedig a kellemes nyárias idõjárás szeptemberben is folytatódott, így mindenki jól járt, aki szereti az úszást és a vízi sportokat. Azonban vannak olyanok, akik nem csak kedvtelésbõl úsznak. Õk azért választják a mozgásnak ezt a formáját, mert az ízületeik nem bírják a nagyobb megterheléssel járó sportokat. Azt gondolnánk, hogy ez elsõsorban az idõsebbek problémája, de egyre több fiatal is panaszkodik, hogy fáj a válla, a térde vagy a könyöke. Vannak dolgok, amelyeket természetesnek veszünk. Ilyen az egészség is. Sokat emlegetett mondás, hogy csak akkor jut eszünkbe, milyen fontos is az egészségünk, amikor valami baj van. Így van ez az ízületeink esetében is. Nem is gondolunk rá, hogy egész életünkben mekkora megterhelésnek vannak kitéve. Minden egyes apró mozdulatunknál egyszerre több ízületünket is használjuk. Van, amikor egy-egy ízületünket akaratlanul is nagyobb megterhelésnek tesszük ki, így például ha van egy kis túlsúlyunk, akkor a térd- és bokaízületünknek máris nagyobb megterhelést kell elviselnie, mint normális esetben. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ahogy idõsödünk, az ízületeink is velünk „korosodnak”. A porcszövet anyagcseréje az

életkor elõrehaladtával lelassul, a porcállomány megvékonyodik, és csökken a rugalmassága. Az ízületi porcok kopását késleltethetjük, illetve regenerálódásukat elõsegíthetjük olyan hatóanyagokkal, mint a glükózamin-szulfát és a kondroitinszulfát. Szerencsére létezik olyan készítmény, amely segítséget nyújthat a problémák enyhítésében. A Béres Egészségtár Porcerõ tabletta egy komplex étrendkiegészítõ készítmény glükózaminnal és kondroitinnal. Hatóanyagai hozzájárulnak a porc fõ szerkezeti elemeinek felépítéséhez és fenntartásához, így fontos szerepet játszanak az ízületi porcok épségének megõrzésében és regenerálódásában. A glükózaminpótlás során az ízületi porc pusztulása lassul, és ezzel egyidejûleg megkezdõdik a pusztuló szövetek regenerálódása. A kondroitin-szulfát a porc egyik fõ alkotóeleme, amelyet kiváló vízmegkötõ képesség jellemez. Ezáltal biztosítja a porc mechanikus-elasztikus tulajdonságait. Alkalmazásával helyreállítódik az ízületi porc anyagcsere-egyensúlya. A Porcerõ tabletta alkalmazása javasolt idõsebb korúaknak az ízületek egészséges mûködéséhez és a normális porcképzõdéshez; nehéz fizikai munkát végzõknek az ízületek túlterheltsége miatt, illetve sportolóknak, akiknek az ízületei szintén fokozott igénybevételnek vannak kitéve.

November 10–12., Révfülöp PROGRAM Péntek • 16.00–18.00: Érkezés • 18.00: Vacsora • 19.00–21.00: Ikerelõadás – Frenkl Róbert: A 20. század egyháza – Prõhle Gergely: A 21. század egyháza • 21.00: Esti áhítat – Ittzés János Szombat • 8.00: Reggeli • 9.00: Reggeli áhítat – Fabiny Tamás • 9.30: Ikerelõadás – Fábri György (MTA): Az egyház, az egyház és a társadalom kívülrõl – 11.30: Fabiny Tamás: Az egyház, az egyház és a társadalom belülrõl • 13.00: Ebéd • 15.30–17.00: Püspöki fórum – Moderátor: Hafenscher Károly • 17.30–19.00: Felügyelõi fórum – Moderátor: Hafenscher Károly • 19.00: Vacsora • 20.00: Esti áhítat – Gáncs Péter Vasárnap • 8.00: Reggeli • 9.00: Morzsaszedés • 10.00: Istentisztelet – igét hirdet Ittzés János • 12.00: Ebéd Jelentkezés levélben, e-mailben, faxon vagy telefonon: Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ, 8253 Révfülöp, Füredi út 1.; e-mail: [email protected]; fax: 87/563-163; telefon: 87/464-107 (recepció) vagy 20/824-4997 (az intézmény vezetõjének, Némethné Nyögéri Juliannának a mobiltelefonszáma).

12

e

2006. szeptember 24.

HÍREK, KÖZLEMÉNYEK, ESEMÉNYEK Szilágyi Gyula orgonaestje lesz szeptember 24-én 18 órakor a Deák téri evangélikus templomban. Mûsoron Sweelinck, Scheidt, Scheidemann és Schildt északnémet mesterek mûvei.

Szeretettel értesítünk mindenkit, hogy a Büki Evangélikus Egyházközség megválasztott lelkészét, Simon Rékát szeptember 23-án, szombaton a 16 órakor kezdõdõ istentisztelet keretében iktatja be hivatalába Rostáné Piri Magda, a Vasi Evangélikus Egyházmegye esperese. Az igehirdetés szolgálatát Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke végzi.

A héten a következõ gyülekezetekért imádkozunk: Veszprém (vasárnap); Nemeskolta (hétfõ); Balatonboglár–Hács–Somogyvámos (kedd); Farád (szerda); Iharosberény (csütörtök); Ágfalva (péntek); Bér (szombat). A Lutheránus Megújulás által szervezett imamozgalom

Isten iránti hálával értesítjük, hogy elkészült a Kõszegi Evangélikus Egyházközség új gyülekezeti háza, valamint az Evangélikus Mezõgazdasági, Kereskedelmi és Informatikai Szakközépiskola kollégiumának új szárnya. Az épületegyüttes felszentelésére szeptember 30-án, szombaton kerül sor. Az ünnepi istentisztelet 15 órakor kezdõdik a kõszegi evangélikus templomban Ittzés János püspök szolgálatával. A Bethánia CE Szövetség október 14-én, szombaton 10 órai kezdettel tartja õszi országos csendesnapját (az elõzetesem hirdetett szeptember 23-a helyett) a Józsefvárosi Református Egyházközség templomában (Budapest VIII. ker., Salétrom u. 5.). Szeretettel hívunk minden érdeklõdõt.

HALÁLOZÁS Szomorúan, de a föltámadás és az örök élet bizonyosságával tudatjuk, hogy Nyírõ Olga nyugdíjas lelkész testvérünk hetvenöt éves korában befejezte földi életét. Temetése szeptember 28-án 10.30-kor lesz Budapesten, a Farkasréti temetõben. „Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom õt az utolsó napon.” (Jn 6,40) A gyászoló család és a dunakeszi–göd–szõdligeti evangélikus gyülekezet

ÚJ HARANGOT RENDELJEN IFJ. FARKAS TITUSZTÓL MINDEN MÉRETBEN A LEGKEDVEZÕBB ÁRON 30 KG-TÓL 11 000 KG-IG

Kiváló minõség, kitûnõ kidolgozás, kedvezõ ár, hangzásra öntve! Harangvillamosítás, harangtartóállvány-készítés, programozóórák, harangvezérlés telefonról, toronyóra-készítés, -szerelés, alkatrészeladás. REFERENCIA 400 TEMPLOMBÓL!

Harangszó 2003 Bt. Ifj. Farkas Titusz 2200 Monor, Kistói út 26. Tel.: 30/371-9696, fax: 29/410-119 A Harangszó 2003 Bt. a Dévai Szent Ferenc Alapítvány támogatója.

APRÓHIRDETÉS

A Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon gyógytornász munkatársat keres. Érdeklõdni az 1/391-8006-os telefonszámon lehet. Az égre mutató kereszt alatt a templomtorony legszebb dísze a toronyóra. Önnél mûködik? Toronyóra-, harangjáték-, haranglengetõ-, vezérlõóra-készítés, -javítás. 5 év garancia. Konkoly Mûvek Toronyóragyára, 1102 Budapest, Állomás u. 14., telefon: 1/260-7065, 30/949-2915. Egyházi textilek mûhelye, Gyõr. Lutherkabátok, barettek, stólák, oltárterítõk stb. készítése. Telefon: 20/947-6248; internet: www.raabmarkitextil.atw.hu. Kaposvár mellett, a gálosfai idõsek otthonában férõhelyek leköthetõk. Tel.: 20/594-5568; www.galosfa-termal.hu. Negyvenes keresztény házaspár referenciával lakhatási megoldást keres. Tel.: 70/585-4077; 70/571-8151. Az Alföld egyik legszebb fekvésû kisvárosában, Szarvason, az Újtemplomi Evangélikus Bethánia Szeretetotthonban egy kétszobás, összkomfortos lakás várja nyugdíjas lakóit. Jelentkezni lehet a következõ címen: Újtemplomi Evangélikus Egyházközség, 5540 Szarvas, Szabadság út 70., illetve a 20/824-6681-es vagy a 20/824-6682-es telefonszámon.

Ajánló a rádió és a televízió mûsoraiból szeptember 24-tõl október 1-jéig VASÁRNAP

HÉTFÕ

KEDD

SZERDA

8.05 / Bartók rádió Magyarország orgonái A fasori református templom orgonája (60') 8.25 / Kossuth rádió Édes anyanyelvünk (5') 9.55 / mtv Örömhír. A református egyház mûsora 10.04 / Kossuth rádió Baptista istentisztelet közvetítése a kiskunhalasi imaházból Igét hirdet Katona Béla lelkipásztor. (56') 10.30 / mtv Útmutató. Élet és halál Szerkesztõ: Nagy László (27') 12.05 / Duna Tv Élõ egyház (26') 13.04 / Kossuth rádió Névjegy. Grosits Gyula (51')

9.00 / PAX Nem vala kívánatos. Passiómeditációs istentisztelet (46') 11.45 / mtv A sokszínû vallás (15') 13.30 / Kossuth rádió Erõs vár a mi Istenünk! Az evangélikus egyház félórája interjúkkal, missziói percekkel és lelki útravalóval jelentkezik. 19.00 / PAX (premier) Hálát zengek. Zenés baptista magazinmûsor (26') 20.35 / PAX SM-esek A szklerózis multiplex (25') 21.35 / Kossuth rádió Értsünk szót! (25') 22.51 / Bartók rádió Az útitárs. Andersen meséjének rádióváltozata (69')

9.55 / Filmmúzeum István, a király (magyar rockopera – 1984) (102') 11.00 / Duna Tv Isten kezében Önkéntesek találkozója Budapesten (26') 13.30 / Kossuth rádió Tanúim lesztek A római katolikus egyház félórája 16.05 / Bartók rádió Muzsikáló délután 18.00 / m2 Kapcsos könyv. 12/2. rész II. Szilveszter és Szent István kora, a szerzetesrendek elterjedése Magyarországon (30') 21.35 / Kossuth rádió Népdalok, népdalfeldolgozások Tiszta forrás (20')

13.30 / Kossuth rádió „Tebenned bíztunk eleitõl fogva…” A református egyház félórája 15.40 / Bartók rádió Hitélet és történelem Apor Vilmos Gyulán (20') 20.00 / Duna Tv „A szeretet összefog” Jótékonysági gálamûsor az augusztus 20-i vihar áldozatainak emlékére neves elõadómûvészek fellépésével (90') 21.00 / PAX Mitõl szép? Mitõl jó? Hogyan szabadulhatok meg a múltbeli szexuális bûneim okozta bûntudattól? (ismeretterjesztõ sorozat) (53') 22.00 / Civil rádió Evangélikus félóra Lackner Eszter vezetésével

CSÜTÖRTÖK

PÉNTEK

SZOMBAT

VASÁRNAP

6.03 / Petõfi rádió Pax rádió (27') 7.00 / Rádió C (FM 88,8) Evangélikus félóra Csapó Krisztián vezetésével 8.05 / Bartók rádió Pódium (66') 10.10 / Filmmúzeum Alice csodaországban (angol mesefilm, 1972) (101') 12.05 / Duna Tv Isten kezében Szent László visszatér (26') 19.25 / Filmmúzeum Rákóczi hadnagya (magyar játékfilm, 1953) (103') 20.05 / m2 Rossini: A sevillai borbély (108') 20.00 / PAX (premier) Bibliai házassággondozás (ismeretterjesztõ sorozat) 1. rész (50')

10.55 / mtv Örömhír. Az evangélikus egyház mûsora (26') 11.20 / mtv Evangélikus ifjúsági mûsor Szerkesztõ: Nagy László (ismétlés: m2, 13.20) (10') 11.30 / mtv Mai hitvallások „Jézus vére megtisztít” (ismétlés: m2, 13.30) (30') 12.05 / Duna Tv Élõ egyház (26') 13.35 / Duna Tv Az elsõ (magyar játékfilm, 1944) (80') 15.04 / Kossuth rádió Kard és kereszt (31') 20.00 / PAX (premier) Bibliai házassággondozás (ismeretterjesztõ sorozat) 2. rész (50')

20.30 / Filmmúzeum Hannibál tanár úr (Magyar játékfilm, 1956) (94') 16.15 / Kossuth rádió „Magyarországról jövök…” Az én falum: Pusztaszer (45') 20.15 / Hallmark A rejtelmes sziget (amerikai film, 2005) 2. rész 21.45 / Duna II. Autonómia Örökbefogadás (magyar filmdráma, 1975) (83')

Vasárnap Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a törvényadónk, az Úr a királyunk, õ segít meg bennünket. Ézs 33,22 (Mt 23,11; Mt 6,25–34; 1Pt 5,5–11; Zsolt 119,161–168) Szép ez a hitvallás, Ézsaiás komolyan is gondolta a Lélek által, de valljuk meg, mi utáljuk a törvényeket, viszolygunk annak a gondolatára is, hogy az Úr a mi bíránk. Felelõs lelki-szellemi teremtmények vagyunk, döntésképességgel felruházva. Nem háríthatjuk bûneinkért a felelõsséget másokra. Urunk, segíts meg bennünket azzal, hogy Lelked fényét és tüzét adod!

Hétfõ 1945 elõtti könyveket, könyvtárat vásárolnék. Tel.: 1/340-8016.

VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIG

7.45 / Hallmark Holdfényöböl (amerikai film, 2003) 11.00 / Duna Tv Élõ egyház (ism.) (26') 18.00 / m2 Kapcsoskönyv 12/4. rész: Latinusok betelepítése Magyarországra, Szent Erzsébet tisztelete (30') 20.00 / Bartók rádió A „budapesti zenei hetek 2006” nyitóhangversenye Bartók Béla tiszteletére (35') 20.00 / Filmmúzeum Csavard be, mint Beckham (angol film, 2002) (108') 21.04 / Petõfi rádió Mindentudás Egyeteme Petrovay Kristóf: A Nap kapujában (56')

Új nap – új kegyelem

Sokan megtisztulnak, fehérek és kipróbáltak lesznek. Dán 12,10 (Jn 6,40; Fil 4,8–14; 2Krón 20,1–26) Mitõl válhatunk fehérré, tisztává? A Bárány vérétõl, amely megtisztít minden bûntõl. Ez az engesztelés vére, amely érted hullt, a legdrágább „fizetõeszköz”, amellyel Isten kiváltott, megváltott a bûntõl, haláltól, az ördög hatalmától. Minden bûnödet vidd a vér alá! (Mt 26,28; 1Jn 1,7; 1Pt 1,18–19)

Kedd Ha engedelmesen hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára, áldott leszel jártodban-keltedben! 5Móz 28,1.6 (Mk 9,7; 1Tim 6,/3–5/6–11a; 2Krón 26,1–23) Megátalkodott, önzõ, parázna szívünk nem szereti az engedelmességet, pedig tanulhatnánk sok elrontott dolgunkból és annak következményeibõl. Egyéni, családi, egyházi és nemzeti életünk sokszor jelzi az áldás hiányát. Nem jött el az ideje a teljes szívvel való megtérésnek? Az Úr ma még vár. Hallgass az Úr szavára, csak rá hallgass!

Szerda Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad õrizõd. Zsolt 121,3 (Mt 14,31; ApCsel 27,33–44; 2Krón 28,1–15) Õ nem engedi, de te hogy vagy ezzel? Mi van a lábaddal? Követed a Bárányt, bárhová is megy? Milyen útjaid vannak? Hol jársz, hol vagy, mire jutottál nélküle? Õrizõd nem szunnyad, ezért szól, kiált most is feléd. Õ a látás Istene, tud rólad, követ szánó tekintetével görbe útjaidon is. Jöjj vissza hozzá!

Csütörtök Uram, ne irtsd ki népedet, örökségedet, amelyet hatalmaddal kiváltottál. 5Móz 9,26 (1Jn 5,18; Lk 10,38–42; 2Krón 28,16–27) Keresztelõ János meghirdette Izrael fájának kivágását. A Bárány Jézus volt, aki csendesen, a halálos csapás alá állt helyettünk, miattunk, értünk. A kegyelemmel vissza is lehet élni, ha lazán vétkezünk gyûlölködéssel, hazugsággal, magzatgyilkossággal, paráznasággal, anyagiassággal. Ez Jézus vérének megtaposását jelenti, és kiváltja újra Isten jogos haragját. Urunk, könyörülj rajtunk, adj kijózanodást a bûn mámorából, kábulatából, hogy ki ne irtassunk örökre!

Péntek Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tanácsa valósul meg. Péld 19,21 (1Kor 3,7; Lk 10,17–20; 2Krón 34,1–7) Csapongó, csapodár szívünk sok mindenrõl álmodozik, pedig „egy a szükséges”, õt hallgatni, vele kapcsolatban lenni. Õ ad életet, leheletet és mindent, amire szükségünk van. Urunk, add Lelked vezetését, hogy szívbõl imádkozzuk: legyen meg a te akaratod mindenben!

Szombat Az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. Préd 3,13 (Mk 2,19a; 1Móz 16,1b–14; 2Krón 34,8–21) Bizony, ajándék, ha van munkánk, és van mit ennünk és innunk, van házunk és meleg ruhánk. A bûneset egyik következménye a fáradságos munka, vagyis az, hogy minden erõfeszítés ellenére „tövist és bogáncsot hajt” a föld. Isten országa jelenvalóságának következménye az átok megtörése. Lehet a munka hivatás, Isten tiszteletének egy formája, a Teremtõvel való közösség megélése. Jó étvágyat az ilyen módon elõállt, elkészített bakonyi sertésbordához és a tokaji borhoz! g Szeverényi János

HIRDETÉS

A Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének közgyûlése szeretettel meghívja Önt és kedves családját arra az ünnepi istentiszteletre, amelyen Benczúr Lászlót, az Északi Egyházkerület újból megválasztott felügyelõjét dr. Fabiny Tamás püspök beiktatja tisztségébe. Az alkalomra szeptember 30-án, szombaton délután 2 órakor a budahegyvidéki evangélikus templomban (1123 Budapest, Kék Golyó u. 17.) kerül sor. Az istentiszteletet ünnepi közgyûlés, majd szeretetvendégség követi. HIRDETÉS

Rendkívüli kedvezmény a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban. Szeretettel várjuk az egyéni érdeklõdõket, családokat, csoportokat, gyülekezeti vagy egyházmegyei közösségeket központunkba, ahol lehetõség van üdülésre, pihenésre, illetve konferenciák megrendezésére is. Szeptember 21-tõl október 1-jéig a kedvezményes ár 2500 Ft/fõ/nap. Jelentkezni lehet közvetlenül az intézményben a 87/464-107-es vagy Némethné Nyögéri Juliannánál a 20/824-4997-es telefonszámon.

A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja E-mail: [email protected] EvÉlet on-line: www.evelet.hu Hirdetésfelvétel: [email protected] Szerkesztõség: 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztõségi titkár: Boda Zsuzsa ([email protected]). Fõszerkesztõ: T. Pintér Károly ([email protected]). Olvasószerkesztõk: Gyõri Virág vez. szerk. ([email protected]), Dobsonyi Sándor ([email protected]). Korrektor: Huszár Mariann ([email protected]). Tervezõszerkesztõ: Nagy Bence ([email protected]). Fõmunkatárs: Gazdag Zsuzsanna ([email protected]). Rovatvezetõk: Bogdányi Gábor – EvElet on-line ([email protected]), dr. Ecsedi Zsuzsanna – Cantate ([email protected]), Kendeh K. Péter – Oratio Oecumenica ([email protected]), Kõháti Dorottya – Új nap – új kegyelem ([email protected]), Véghelyi Antal – A vasárnap igéje ([email protected]). Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302

Kiadja a Luther Kiadó ([email protected]) 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-5478, 1/4861228; 20/824-5518, fax: 486-1229. Felelõs kiadó: Kendeh K. Péter ([email protected]). Nyomdai elõállítás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelõs vezetõ: Máthé Sándor vezérigazgató E-mail: [email protected] Elõfizethetõ közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az elõfizetési díj belföldön negyed évre 2145 Ft, fél évre 4290 Ft, egy évre 8580 Ft, szomszédos országba egy évre 29 000 Ft (116 euró), egyéb külföldi országba egy évre 33 800 Ft (135 euró). Csak a minden hónap 16-ig beérkezõ lemondásokat tudjuk az azt követõ hónap elsejével töröltetni, ellenkezõ esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelõzõ hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfõ délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggõ (és a szerkesztõséggel elõzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendõ kéziratokat az [email protected], a hirdetéseket a [email protected] címre várjuk.