6.1.4. ÁLLATTANI ÉRTÉKEK ÉS ELİFORDULÁSUK TÉRSÉGBEN (FEHÉR UTÁN 2001)
KESZTHELY KÜLTERÜLETEIN ÉS A
Keszthely térségében az alábbi ritka fajok a Keszthelyi-hegységben és a Balaton-partján, valamint a nagyobb vízfolyások és növénytársulásokban még napjainkban is megtalálhatók. (A térségi zoológiai lista terjedelme miatt, az elıforduló és leírt védett fajokat felsorolásszerően közöljük.)
Puhatestőek törzse - Mollusca Csigák - Gastropoda Éti csiga – Helix pomatia Ízeltlábúak törzse- Arthropoda ROVAROK - INSECTA SZITAKÖTİK - ODONATA Díszes légivadász – Coenagrion ornatum Réti rabló – Lestes dryas Kisasszony-szitakötı – Calopteryx virgo Lápi acsa – Anaciaeschna isosceles Mocsári szitakötı – Libellula fulva Pataki szitakötı – Orthetrum brunneum FOGÓLÁBÚAK - MANTODEA Imádkozó sáska – Mantis religiosa
BOGARAK-COLEOPTERA Aranyos bábrabló – Calosoma sycophanta Aranypettyes bábrabló – Calosoma auropunctatum Bırfutrinka – Carabus coriaceus Szarvasbogár – Lucanus cervus Kis szarvasbogár – Dorcus parallelepipedus Gyászcincér – Morimus funereus
LEPKÉK - LEPIDOPTERA Fecskefarkú lepke – Papilio machaon Kardoslepke – Iphiclides podalirius Kis apollólepke – Parnassius mnemosyne Tölgyfa-csücsköslepke – Satyrium ilicis Nagy tőzlepke – Lycanea dispa Nappali pávaszem – Inachis io Atalanta lepke – Vanessa atalanta Kis rókalepke – Aglais urticae Gyászlepke – Nymphalis antiopa
Gerincesek törzse - Vertebrata KÉTÉLTŐEK - AMPHIBIA BÉKÁK - ANURA Levelibéka-félék - Hylidae Zöld levelibéka - Hyla arborea (Linné, 1758)
Valódi békák családja - Ranidae Mocsári béka - Rana arvalis
HÜLLİK GYÍKOK - SAURIA Nyakörvös gyíkok - Lacertidae Fürge gyík - Lacerta agilis KÍGYÓK – SERPENTES Valódi siklófélék - Colubridae Vízisikló - Natrix natrix
MADARAK - AVES VÖCSÖKALAKÚAK - PODICIPEDIFORMES Vöcsökfélék családja - Podicipedidae Kis vöcsök - Podiceps ruficollis GÓLYALAAKÚAK - CICONIIFORMES Gémfélék családja - Ardeidae Bölömbika - Botaurus stellaris Gólyafélék családja – Ciconiidae
SÓLYOMALAKÚAK - FALCONIFORMES Vágómadár-félék családja - Accipitridae Egerészölyv - Buteo buteo Darázsölyv – Pelmis apivolus Réti sas – Heliaetus albicilla (Szebike fölött!) TYÚKALAKÚAK - GALLIFORMES Fácánfélék családja - Phasianidae Fácán - Phasianus colchicus Harkályfélék családja - Picidae Nagy fakopáncs - Dendrocopos major ÉNEKESMADÁR-ALAKÚAK - PASSERIFORMES Pacsirtafélék családja - Alaudidae Mezei pacsirta - Alauda arvensis Fecskefélék családja - Hirundidae Füsti fecske - Hirundo rustica
Sárga billegetı - Motacilla flava Rigófélék családja - Turdidae Vörösbegy - Erithacus rubecula Házi rozsdafarkú - Phoenicurus ochruros Feketerigó - Turdus merula Énekes rigó - Turdus philomelos Énekes nádiposzáta - Acrocephalus palustris Mezei poszáta - Sylvia communis Barátposzáta - Sylvia atricapilla Cinegefélék családja - Paridae İszapó - Aegithalos caudatus Kék cinege - Parus caeruleus Széncinege - Parus major Varjúfélék családja - Corvidae Szajkó - Garrulus glandarius Szarka - Pica pica Vetési varjú - Corvus frugilegus Holló – Corvus corax Dolmányos varjú - Corvus corone cornix Seregélyfélék családja - Sturnidae Seregély - Sturnus vulgaris
Verébfélék családja - Passeridae Házi veréb - Passer domesticus Mezei veréb - Passer montanus Pintyfélék családja - Fringillidae Erdei pinty - Fringilla coelebs Zöldike - Carduelis chloris Tengelic - Carduelis carduelis Meggyvágó - Coccothraustes coccothraustes
EMLİSÖK - MAMMALIA ROVAREVİK - INSECTIVORA Sünfélék – Erinaceidae Keleti sün - Erinaceus concolor Vakondfélék - Talpidae Közönséges vakond - Talpa europea Cickányfélék - Soricidae Erdei cickány - Sorex araneus Denevérfélék Közönséges denevér - Myotis myotis Korai denevér - Nyctalus noctula
Pisze denevér - Barbastella barbastellus NYÚLALAKÚAK - LAGOMORPHA Mezei nyúl - Lepus europeus Pelék – Gliridae Nagy pele - Glis glis Egérfélék - Muridae Közönséges erdeiegér - Apodemus sylvaticus Kislábú erdeiegér - Apodemus microps Sárganyakú erdeiegér - Apodemus flavicollis Pirókegér - Apodemus agrarius Háziegér - Mus musculus Földi pocok - Pitymys subterraneus Mezei pocok - Microtus arvalis
Néhány értékesebb állatfaj elıfordulása és leírásuk (FEHÉR 2001 – után): Sünfélék - Erinaceidae Keleti sün - Erinaceus concolor : Magyarországon általánosan elterjedt, dús aljnövényzető erdıkben, bokrosokban él, de kertekben és parkokban is elıfordul. Táplálékát fıként férgek (földigiliszta), puhatestőek (csigák) és rovarok alkotják, de a kistermető gerincesek (hüllık, madárfiókák, kisemlısök) sincsenek tıle biztonságban. Dögöket, tojást és gyümölcsöket is fogyaszt. Az év nagy részében magányosak, csak a párzási és utódnevelési idıszak alatt viselik el fajtársaik jelenlétét. Térségbéli elterjedése: A környék településein mindenfelé elıfordul, ahol számára megfelelı életteret talál (erdık, bokrosok). Nagyon gyakran esik áldozatául a közutakon közlekedı gépjármőveknek. Vakondfélék - Talpidae Közönséges vakond - Talpa europea : Európában nagy területen elterjedt, nagy változékonyságot mutató faj. Areája KözépÁzsiában Mongóliáig terjed. Hazánkban általánosan elterjedt és ismert faj, mely elsısorban réteken, legelıkön, egyéb fıként főfélékkel borított területeken fordul elı nagyobb számban. Saját maga által mesterien elkészített alagútrendszerében él és táplálkozik. A párzási idény kivételével magányosan él. Téli álmot nem alszik. Védett, eszmei értéke: 2.000 Ft. Térségbéli elterjedése: Mindenfelé megtalálható, ahol járatai elkészítésére megfelelı minıségő és vastagságú talajréteg áll rendelkezésére. Nem képes járatokat ásni a gyér talajú dolomithegyeken, valamint sziklás területeken, de a homokra, kavicsra települt gyepeken sem.
Cickányfélék - Soricidae Erdei cickány - Sorex araneus: Csaknem egész Európában és Ázsiában elıfordul. Hazánk legszélesebb körben elterjedt cickányfaja. Nedves talajú, dús növényzető, rovarokban gazdag területeken él. Egész évben aktív, téli álmot nem alszik. Napszakos aktivitására jellemzı, hogy alkonyat után és napfelkelte elıtt mozog a legtöbbet.
Térségbéli elterjedése: Mindenhol megtaláljuk, ahol kellı mennyiségő táplálék áll rendelkezésére. Különösen kedveli a dús növényzető, nedvesebb területeket. Törpe cickány - Sorex minutus : Eurázsiai elterjedéső faj. Nemzetségtársainál kisebb mérető cickányfaj, legkisebb hazai emlısünk. Általában a domb- és hegyvidéki területeket részesíti elınyben, síkvidéken kisebb számban fordul elı. Az erdei cickánnyal azonos élıhelyeket, dús növényzető területeket kedvel. Térségbéli elterjedése: Az elızı fajhoz hasonlóan általánosan elterjedt.
Mezei cickány - Crocidura leucodon : Közép- és Délkelet-Európában, valamint Elı-Ázsiában él. Hazánkban elsısorban kultúrterületek közelében (szántóföldek, mezık, erdıszélek, kertek) fordul elı jelentısebb számban. Télire lakott területekre is behúzódik. Térségbéli elterjedése: A gyér növényzető területeket részesíti elınyben, a vizsgált területeken általánosan elıfordul. Keleti cickány - Crocidura suaveolens : Kelet- és Dél-Európában, Elı-Ázsiában, valamint Afrika egy részén elterjedt. Lakott területekhez feltőnıen vonzódik. Elınyben részesíti a száraz, de vegetációval borított térségeket. Hazánkban különösen a Tiszántúlon gyakori. Térségbéli elterjedése: Az elızı fajjal azonos élıhely-igénye következtében elıfordulása is hasonló, de annál kisebb egyedszámban van jelen.
DENEVÉREK - CHIROPTERA Simaorrú denevérek - Vespertilionidae Nagyfülő denevér - Myotis bechsteini : Európa mérsékelt területein elıforduló denevér, elterjedésének centruma a Kárpát medencében található. A horgasszırő denevérhez hasonlóan tipikusan erdei faj. Szaporodó kolóniái fák odvaiban találhatók. Telelésre ugyancsak faodvakat, alkalmanként barlangokat használ. Fokozottan védett! Pénzben kifejezett eszmei értéke 100.000 Ft. Térségbéli elterjedése: Megtaláltuk a Tátikán, a Büdös-kútnál a Szent Miklósforrásnál (Vállus), a Bükk-tetın (Bazsi), a Karikás-tetın (Sümegprága), a Holló-kınél (Kovácsi-hegy), a Csóka-kınél (Cserszegtomaj), a Meleg-hegyen (Rezi). Közönséges denevér - Myotis myotis : Nyugat- és Közép- és Dél-Európában elterjedt denevér. Viszonylag gyakori faj, bár az utóbbi években több ismert lelıhelyérıl eltőnt. Az Északi-khg.-ben gyakran barlangokban alkot szülıkolóniákat. A legnagyobb csoportosulások elérhetik a két-három ezres példányszámot Nyugat-magyarországi viszonyok között egyes barlangokat kizárólag az ıszi párzási idıszak, valamint a telelés során keres fel. Gyakran alkot a hegyesorrú denevérrel közös kolóniákat. A keveredés mértéke országrészenként, kolóniánként eltérı arányú, megállapítását nehezíti a két faj nehéz elkülönítése, valamint a szülıkolóniák zavarásra való érzékenysége. A maximális kolónianagyság az 500 példányt nem haladta túl. Eszmei értéke 50.000 Ft.
Térségbéli elterjedése: Hálózások alkalmával elıkerült a Bükk-tetırıl (Bazsi), a Karikás-tetırıl (Sümegprága), a Holló-kıtıl (Kovácsi-hegy), a Tátikáról, a Szent Miklós-forrástól, a Büdös-kúttól. Ismerjük kolóniáját Keszthelyen, magános példányát találtuk a Festetics kastélynál. (Fehér 2001) Korai denevér - Nyctalus noctula: Írország, Skócia és Észak-Skandinávia kivételével egész Európában széleskörben elterjedt. Erdıvel borított területeken a leggyakoribb denevérfaj mind hazai, mind európai viszonylatban. A számára megfelelı élıhelyeket rövid idı alatt benépesíti, így kolóniái melyek hagyományosan odvas fák üregeiben találhatók - egyre gyakrabban telepednek meg épületekben (elsısorban panelházak erre alkalmas üregeiben) is. A hidegre nem kifejezetten érzékeny, gyakran téli napokon is elıbújik rejtekhelyérıl. A nappali órákban is szem elé kerülhet. Pénzben kifejezett eszmei értéke 10.000 Ft. Térségbéli elterjedése: Hálóval fogtuk a Vindornyai-lápon (Vindornyaszılıs), a Csetény-pataknál (Vállus), a Vári-völgyben (Vállus), a Bükk-tetın (Bazsi), a Karikástetın (Sümegprága), a Tátikán, Büdös-kúton, a Zsidi patakon (Zalaszántó). A keszthelyi Kertváros egyik kidılt diófa odvából került elı 18 példánya. Kései denevér - Eptesicus serotinus (Schreber, 1774) : Európában az 55. szélességi fokig található meg. Legáltalánosabban elterjedt épületlakó denevérfajunk, mely padlások szők zugaiban telepedik meg elıszeretettel. A közönséges denevérnél gyakrabban megkerül, összegyedszáma mégis kisebb, mivel általában kisebb mérető közösségeket alkot. Az emberi környezethez legjobban alkalmazkodott faj, a zavarást a többi denevérfajhoz képest - viszonylag jól tőri. A telelıhely hımérsékletére nem érzékeny, így fagyoknak kitett sziklarepedésekben, épületek hasadékaiban, barlangok bejárathoz közeli részeiben telel. Szülıkolóniáinak átlagos nagysága 20-30 példány körül mozgott, de ennél lényegesen nagyobb (70-80 pd.) kolóniák is elıfordulnak. Pénzben kifejezett eszmei értéke 10.000 Ft. Térségbéli elterjedése: A Tátikán, a Bükk-tetın (Bazsi), Szebike-tetın (Várvölgy), a Vári-völgyben és a Sárosi-tónál (Vállus), a Meleg-hegyen (Rezi), a Zsidi-patakon (Zalaszántó). Ismerjük kolóniáit Keszthelyen, Sümegcsehin, Zalaszántón, Válluson, magános példányait a Bazsi templomban.
NYÚLALAKÚAK - LAGOMORPHA Mezei nyúl - Lepus europeus: Gyakorlatilag az egész világon elterjedt, északon Svéd- és Finnország déli részéig felnyomul. Az üregi nyúllal ellentétben magányosan él, csak a szaporodási idıszakban ("bagzás") mutatkozik kisebb csoportokban. Utódai az üregi nyúllal ellentétben szabadban születnek és fészekhagyók. A nedves idıjárást rosszul bírja, ilyenkor gyakrabban üti fel a fejét egy-egy járványos bélgyulladás (kokcidiózis). A myxomatózisra nem érzékenyek. Vadgazdaságilag jelentıs apróvad, melyet a modern monokultúrás mezıgazdaság erısen visszaszorított. Térségbéli elterjedése: A vizsgált területen ritkán látható, de kis számban minden település környékén él.
RÁGCSÁLÓK - RODENTIA Mókusfélék - Sciuridae Mókus - Sciurus vulgaris: Európa csaknem egész területén elterjedt, fıként nappal aktív állat. Élıhelyeit az erdıterületek jelentik a síkságoktól a hegyvidékig. Elsısorban különbözı fásszárúak terméseit fogyasztja (fenyımag, gesztenye, makk), de az állati táplálékot (madártojásokat) sem veti meg. Általában évente kétszer hoz világra 4-5 kezdetben csupasz és vak kölyköt. Természetes ellenségei a nyest és nyuszt, valamint a héja. Védett, eszmei értéke 10.000 Ft. Térségbéli elterjedése: A faj egyedszáma a térségben az 1999-es évek elején tapasztalt minimumhoz képest erısödni látszik. Több ízben megfigyeltük példányait a Keszthely környéki erdıkben, a Farkas ágyán, valamint a Tusakosnál. Pelék – Gliridae Nagy pele - Glis glis: Európai elterjedéső faj, kelet felé Kis-Ázsián keresztül a kaukázusig nyomul. Élıhelyei a hegy- és dombvidéki lombos erdık, különösen a tölgyeseket és bükkösöket részesíti elınyben. Általában faodvakban él, de megtelepedik erdıhöz közeli épületek tetızetében is. Erdészházak, présházak, pincék padlásain jelenléte általános jelenség. Védett állat, eszmei értéke: 2.000 Ft. Térségbéli elterjedése: A térség erdeiben általánosan elterjedt, gyakran még a mesterséges madárodvakba, szılıhegyek pincéibe, nemritkán falubeli épületek padlásterébe is beköltözik.
Egérfélék - Muridae Közönséges erdeiegér - Apodemus sylvaticus ; Kislábú erdeiegér - Apodemus microps ; Sárganyakú erdeiegér - Apodemus flavicollis: Eurázsiai elterjedéső fajok. Hazai viszonylatban elterjedésük nem tisztázott, mely nagyrészt annak tudható be, hogy a három faj elkülönítése csonttani bélyegek alapján mai tudásunk szerint nem lehetséges. Elterjedésük ismerete igényelné a csapdázás szélesebb körő alkalmazását. Térségbéli elterjedése: Mindenhol megtalálhatók, ahol erdık, vagy akár kisebb facsoportok, bokrosok fellelhetık. Pirókegér - Apodemus agrarius: Közép- és Kelet-Európában, valamint Ázsiában elterjedt faj. A Kárpát-medencében általánosan elıfordul, fıként kultúr-területeken, azok közelében érzi jól magát. Az Apodemus genus fajai közül leginkább nappali életmódú. Térségbéli elterjedése: Mind természetes élıhelyeken, mind mezıgazdasági területeken általánosan jelen lévı faj. Törpeegér - Micromys minutus: A legkisebb európai rágcsáló, egyike hazánk legkisebb emlıseinek. Eurázsiai faunaelem, hiányzik a Földközi-tenger vidékérıl, valamint magasabban fekvı területekrıl. Magyarországon általánosan elterjedt kisrágcsáló. Rendkívül ügyesen mászik, a kapaszkodásban hosszú, mozgékony farka is segíti.
Fészkét a rágcsálók között egyedülálló módon főszálakból, egyéb növényi maradványokból a növényzet közé átlagosan 30-40 cm magasra építi. Térségbéli elterjedése: Általánosan elterjedt faj, tartózkodási helyei a kórós, magas növényzettel fedett szegélyterületek. Földi pocok - Pitymys subterraneus: Európában és Kis-Ázsiában élı kisemlısünk. Hazai elterjedése SCHMIDT (1967) szerint tisztázatlan, a Dunántúlon és Észak-kelet Magyarországon elterjedt. Nyílt erdıkben, mezıgazdasági területek közelében elıforduló rágcsáló, élete javát a föld felszíne alatt tölti. Bagolyköpetekben általában kis példányszámban, de rendszeresen fellelhetı. Térségbéli elterjedése: A bagolyköpet vizsgálatok szerint a legtöbb településen jelen van, de alacsony egyedszámban (Például a Keszthelyen a fenékpusztai madarász tábornál győjtött vizsgálati anyagban 302 mezei pocok mellett mindössze 7 földi pocok került elı.) Mezei pocok - Microtus arvalis: Jelentıs populációs ingadozásokat (gradációkat) mutató széles körben ismert mezıgazdasági kártevı. Elsısorban éjjel aktív, de gradációk idején nappal is mozog területén. A mezıgazdaságilag mővelt szántóföldek kiváló élıhelyeket jelentenek a faj számára. Térségbéli elterjedése: Általánosan jelen van a mezıgazdasági és természeti területeken is. Nyest - Martes foina: A Földközi-tenger szigeteinek kivételével egész Európában elıfordul. Nagyon változatos táplálékot fogyaszt, a baromfi ólakban is komoly károkat okozhat. A nem is olyan régen még ritka, ezért védett nyest jó példája az alkalmazkodóképességnek. Valószínőleg védelme is szerepet játszott lakott területek közelében való nagyfokú térhódításában, olyannyira, hogy védettségét feloldották, szabadon vadászható. Sajnos egyre több esetben megfigyelhetı, hogy számos védett és gyakran fokozottan védett állatfaj természetes ellenségeként a természetvédelemnek is gondokat okozhat (sólymok, gyöngybagoly). Térségbéli elterjedése: A térség szinte összes élıhelyén megtaláltuk nyomait. Az adatokból látható, hogy ökológiai és zoológiai értelemben is igen gazdag a környék. A fajok nagyszámú elıfordulása mutatja az értékes életterek meglétét. Ezek késıbbi rehabilitációja igen fontos a biodiverzitás megırzésében.
