2 0 0 9. J Ú N I U S
A TEVA MAGYARORSZÁG ZRT. NAGYKERESKEDELMI DIVÍZIÓJÁNAK GYÓGYSZERÉSZETI SZAKLAPJA
Fogas kérdések Fogyjunk, de hogyan?
Lelkünk és a fogyókúra
1
• Kisebb, gyógyulófélben lévô sebek • Orrfúvástól kidörzsölt orrcimpák • Kipirosodott babapopsi • Kézfej igénybevett bôre • Enyhe égési sérülések • Kozmetikai kezelést követô hámsérülések • Enyhe bôrgyulladás • Horzsolások
A
bôrgyógyító kenôcs
Amikor a bôrfelszín megsérül,
Óvja, védi a baba bôrét
nyitott kapu keletkezik, amelyen át kórokozók – baktériumok, gombák,
A
vírusok – fertôzhetik meg a szervezetet. Ez esetben mûködésbe lépnek
és a vizelet irritáló hatását és megelôzi a bôrfertôzések kialakulását. A
a bôr számos funkciói közül, a bôr gyógyító, regeneráló folyamatai, me-
pelenka 3-4 óránkénti cseréjével és a kenôcs rendszeres alkalmazásával
védi, és egyben ápolja a bôrfelületet, kivédi a széklet
lyek megszüntetik a hámhiányt és leküzdik a fertôzést.
megelôzhetjük a komolyabb problémák megjelenését.
Ami elôsegíti a gyógyulást
A
kenôcs hámosító, bôrregeneráló, gyulladáscsök-
A bôr ebben a harcban nem marad egyedül, mert van egy gyógy-
kentô és enyhe fertôtlenítô hatása révén elengedhetetlenül szükséges
szer, amely elôsegíti a gyógyulási folyamatot, ezzel megakadályozva a
a házipatikában. Minden háztartásban kortól és nemtôl függetlenül
fertôzések kialakulását. Ez a készítmény recept nélkül kapható, négysze-
használható.
res szupermárka, a
kenôcs.
Megelôzhetô a kipirosodás Az egyszer használatos nadrágpelenkák és a patikai popsikenôcsök hasz-
kimondhatatlanul
nálata mellett is elôfordul idônként, hogy a baba posiján a bôr kipirosodik, begyullad. A pelenkában felgyülemlô széklet, illetve vizelet hatására a bôr felázik, sérülékenyebbé válik, és ilyenkor már az enyhe dörzsölés hatására is sérül a hámréteg. Érthetô, hogy a széklet összetételének, menynyiségének megváltozása, vagy egy-egy tisztába tétel kimaradása kedvez a pelenkadermatitisz kialakulásának. Már az elsô, enyhébb tünetek megjelenésekor célszerû a baba popsiját a
kenôccsel bekenni,
de a kenôcs mindennapos használatával meg is elôzhetô a kipirosodás
T e v a
M a g y a r o r s z á g
Z r t .
1 0 7 4
B u d a p e s t ,
R á k ó c z i
ú t
7 0 – 7 2 .
A Neogranormon kenôcs recept nélkül kapható gyógyszer. Alkalmazás: az érintett felületet bekenni a gyulladásos folyamat teljes gyógyulásáig. Ellenjavallat: a hatóanyagokkal vagy a készítmény bármely összetevôjével szembeni túlérzékenység.
A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelôorvosát, gyógyszerészét. 2
A TEVA MAGYARORSZÁG ZRT. NAGYKERESKEDELMI DIVÍZIÓJÁNAK GYÓGYSZERÉSZETI SZAKLAPJA
Tartalom 2009. június, VIII. évf. 5. szám Felelôs kiadó: Dr. Hetényi László Fôszerkesztô: Mélykuti Ilona Szerkesztôség: Alice Marketing Manufaktúra Szakmai lektor: Dr. Pók Tibor Grafika és tördelés: Havas Györgyi Nyomdai elôkészítés: Pont Pont Bt. Fotó: Tálas Péter Nyomda: Prospektus Nyomda, Veszprém Levélcím: Humantrade magazin, TEVA Magyarország Zrt. 1074 Budapest, R70 Irodaház Rákóczi út 70–72. E-mail:
[email protected] A Teva Magyarország Zrt. ezen ügyfélmagazinját szakmai partnerei, a gyógyszerészek számára készíti. A kiadvány ingyenes. Más célra sem egészben, sem részben nem használható fel. Az Orvosi rendelvényre kiadható gyógyszerek és a Szépség, egészség, otthon rovatokban bemutatott termékek javallati és ellenjavallati információit a www.pharmindex.hu oldalról, illetve a gyártók által a csomagoláson feltüntetett tájékoztatókból idézzük. A támogatások forrása az www.oep.hu honlapon megjelent publikus gyógyszeradatbázis. Hirdetésfelvétel: (06-1) 225-1210 Alice Marketing Manufaktúra 1012 Budapest, Logodi u. 34/B E-mail:
[email protected]. Telephelyek: 1074 Bp., R70 Irodaház, Rákóczi út 70-72. Telefon: (06-1) 288-6400 Fax: (06-1) 288-6410 TEVA Magyarország Zrt. Logisztikai Központ 2100 Gödöllô, Liget u. 2. Telefon: (06-1) 577-5600 Fax: (06-1) 577-5700
5
A gyógyszerész lépjen elô a tára mögül Interjú Zalai Károllyal, a kamara országos szervezetének fôtitkárával
9
A MAGYOSZ Orbán István emlékérmet alapított
10
Fogas kérdések
14
Fogyjunk, de hogyan?
18
Lelkünk és a fogyókúra
22
Egy patika, ami megbízható és útba esik
26
A bennünk élô közellenség
28
Orvosi rendelvényre kapható gyógyszerek
38
Szépség, egészség, otthon
40
Alaki hibás készítmények
ISSN 1787-5285
3
A gyógyszerész
lépjen elô a tára mögül
A húszéves Magyar Gyógyszerészi Kamara a jubileumi, XI. Magyar Gyógyszerész Napokat május 22-24 között, Budapesten tartotta. A nyitó nap szakmai programjának témái az allergia mint népbetegség, a generikus program jelene és jövôje, valamint a gyógyszer-expediálás felelôssége voltak, majd a második napon, az ünnepi programok után „A gyógyszerészi jövô” összefoglaló címmel hangzottak el plenáris elôadások. Ez utóbbiakról kérdeztük Zalai Károlyt, a Kamara országos szervezetének fôtitkárát. Az elsô elôadást az Európai Unió Gyógyszerészi Csoportjának fôtitkára, John Chave tartotta, a felszólalás témája pedig az európai helyzet volt. Hogyan látja ezt ô, az ô pozíciójában? Az alapprobléma Chave úr szerint egész Európában ugyanaz, mint amit itthon is a legfontosabbnak érzünk: az etikus kontra merkantil gyógyszerészet. Az európai gyógyszerészet válaszút elé érkezett, ahol a szakma egyik lehetôsége, hogy egy kereskedelmi elosztási rendszer részévé válik, és hiva-
tásjellege eltûnik, a másik irányt követve pedig, e hivatásjelleg kiteljesedésével, megnövekszik az egészségügyben betöltött szerepe. Tehát az egyik a liberális, kereskedelmi szemlélet, amely a gazdasági-kereskedelmi alapokra teszi a hangsúlyt, míg a másik a szakmai, etikus hozzáállás, amely az egészségügyi szolgáltatásokat helyezi elôtérbe. Komoly viták folynak, mert az egyértelmûen kitûnik, hogy azokban az országokban, ahol jelentôs a dereguláció, alapvetôen romlottak a gyógyszerekhez való hozzájutás mutatói.
5
Hiszen az a jellemzô, hogy városi centrumokban és a bevásárlóközpontokban nyílnak az új gyógyszertárak, a kisebb településeken pedig tönkremennek, és ahol nem kapnak központi — állami — forrásból támogatást, bezárnak. Ez a liberalizációs folyamat egyébként az angolszász-, illetve az északi országokra a legjellemzôbb, míg a német, francia, olasz, spanyol, portugál és osztrák gyógyszerforgalmazási politika inkább szakmai, sokak szerint konzervatív. A gyógyszertárak tehát Európában, így Magyarországon is nagy változások elôtt állnak. Ezek közül nem minden változás pozitív, de sok olyan is van, amelyekkel megerôsíthetô a gyógyszerész szerepe az egészségügyben. Az világos azonban, hogy a gyógyszerészek csak úgy érhetik el céljaikat, ha összefognak és egységesen lépnek fel, mert csak egységgel és közös célokkal lehet a hivatást erôsíteni. Vannak-e most „forró” témák, amelyek körül az Unióban is egymásnak feszülnek az érdekek? Az egyik, most legfontosabb ügy, amelyben nagy viták folytak, az idegen tulajdonlás tilalmának a feloldása vagy fenntarthatósága. Számos országban jelenleg csak gyógyszerész tulajdonában lehet patika. Az Európai Bíróság május 19-én hozott ítélete kimondja, hogy a gyógyszertárak tulajdon- és üzemeltetési joga fenntartható kizárólag a gyógyszerészek részére. Az a nemzeti szabályozás ugyanis, amely megakadályozza, hogy gyógyszerészi képesítéssel nem rendelkezô személyek is megszerezhessék gyógyszertárak tulajdon-, illetve üzemeltetési jogát, nem el-
6
lentétes a letelepedés szabadsága, illetve a tôke szabad mozgásának elvével. John Chave hangsúlyozta: minderre annál nagyobb szükség van, hogy a nem gyógyszerészek által tulajdonolt és üzemeltetett gyógyszertárak a lakossági érdekeket és a közegészségügyi szempontokat félretéve, nemkívánatos módon profit-centrummá válnak. A Luxemburgban hozott ítélet rendkívül tiszta és világos, mert kimondja, hogy a gyógyszer különleges áru, a gyógyszerészek szerepe kulcsfontosságú, függetlenségük pedig hivatásuk lényege, és az egyes nemzeteknek joguk van ahhoz, hogy mindezeket figyelembe véve határozzák meg egészségés gyógyszerügyi politikájukat. Más kérdés, hogy a piac alapvetô változásainak megfelelôen a viták folytatódnak. Látható, hogy új elosztási rendszer jelenik meg, ennek kontrollja pedig számos országban hiányzik; az internetes kereskedelem, a hamisítványok kérdése kapcsán a gyógyszeripar komolyabb ellenôrzési rendszert igényelne. A generikus készítmények térnyerése az árakat nagymértékben módosítja, tehát az árak összehangolásának érdekében szintén lépéseket kellene tenni. A független gyógyszertárak fennmaradásának feltétele a változó nagyker-gyógyszertár kapcsolatban is együttmûködés és kompetenciák kérdése. A gyógyszerészeknek a jövôben kulcsszerepe lesz a stabil ellátórendszer fennmaradásában, amihez szükséges, hogy megelôzô, proaktív magatartással, a gyógyszerészi szolgáltatások erôsítésével, az új kihívásoknak megfelelve tevékenykedjenek. A gyógyszerészet megváltoztathatatlan, ha hû tud maradni értékeihez — emelte ki a PGEU fôtitkára. A második elôadás is a gyógyszerészek útkeresésérôl szólt. Mit emelt ki a holland Dick Tromp, az EuroPharm Forum elnöke? Az elnök is az Európai Bíróság május 19-i döntésével kezdte elôadását, majd azokról a lehetôségekrôl beszélt, melyekkel megfékezhetô a gyógyszerészek egzisztenciális
veszélyeztetettsége. Beszélt az EuroPharm Forum ezen a területen végzett munkájáról: ez a WHO-hoz kapcsolódó szervezet dolgozza ki a világszervezet közegészségügyi programjának megfelelô európai gyógyszerészeti projekteket. Ezek a gyógyszerészi gondozás körébe, a terápia-menedzsmenthez tartoznak, tehát a hipertónia, az asztma, a cukorbetegek gondozása stb.: Tromp úr azért is jött el hozzánk, hogy megdicsérjen bennünket, mert Magyarország az elmúlt három esztendôben európai viszonylatban kiemelkedô szintre emelte a gyógyszerészi gondozás intézményét. Magyarországot számon tartják Európa gyógyszerészeti térképén — mondta. Van azért olyan terület, ahol még mi is tanulhatunk Európától? A gyógyszerészeknek elô kell lépniük a tára mögül, és a lakosság részére nemcsak a tablettákat kiadni, hanem egészségügyi felvilágosítást, gondozást biztosítani — mondta Tromp elnök úr. Ezt deklarálja, és ehhez ad széleskörû támogatást az EuroPharm Forum a WHO-val most, 2009. március 27-én kötött együttmûködési megállapodása szellemében is. A Forum programjainak ismeretében elmondható, hogy a dohányzásról való leszokás támogatásáról még van mit tanulnunk — ez valahogy nálunk még nem terjedt el eléggé. Számos európai országban, például a finneknél vagy a horvátoknál nagyon jól mûködik az a módszer, hogy a gyógyszerész a rendszeresen visszatérô betegnél „ellenôrzi” a leszokás folyamatát, tehát hogy elôírás szerint használja-e mondjuk a tapaszokat, mennyivel szív már kevesebbet és így tovább. Egy másik jó kezdeményezés a „Kérdezz gyógyszeredrôl!”. Ennek lényege az öngyógyszerezés kontrollja, azaz a betegek „megtanítása” arra, hogy ne szedjenek nyakló nélkül különbözô, adott esetben egymás hatását befolyásoló készítményeket. A fenti módszeren kívül a beteg gyógyszerszedési hajlandóságának kontrolljára, terápiás együttmûködésének támogatására irányul az úgynevezett beteg-compliance elômozdítása is.
Ez a vonal egyébként egyértelmûen az internetes gyógyszer-kereskedelem és a gyógyszer-automaták terjedése ellen is hivatott fellépni, a gyógyszerészek kiemelt kompetens szerepét támogatva. A következô elôadó Chikán Attila, a Corvinus Egyetem professzora volt, aki a gazdasági, politikai és morális válság hazai egészségügyre gyakorolt hatásairól beszélt: mit emelne ki mindebbôl? Itt a kiindulópont természetesen a válság elemzése volt, három elem: a szocializmus öröksége, a gazdaságpolitikai tévút és a globális válság megtárgyalásával. Az elôadás szerint a hazai válság alapja a tartós túlköltekezés, a teljesítményhiány okait pedig az intézményi, szervezeti problémák, illetve a reformok elmaradása adják. Ennek egyik kulcsterülete az egészségügy, ahol a bizalomhiány következményei, az idôveszteségek, a stabilizálás és növekedés elmaradása további problémákat vet fel. Szembe kell nézni a tényekkel, hogy a megváltozott, merkantil szemlélet milyen negatív hatásokat gyakorol az egészségügyi ellátórendszerekre, illetve a bennük dolgozókra, legyenek azok orvosok, ápolók vagy gyógyszerészek. Ezek megoldásához Európa-szerte szükség van az egészségügyet is érintô felelôs reformokra. A korábbi stabil, de pazarló rendszerek felborultak, és szélesre nyílt az olló — vagyis egyes részvevôk tönkremennek, míg mások prosperálnak. Ez persze bonyolult probléma, mert nem egyszerûen csak a vidéki, kis forgalmú patikák mennek tönkre: lehet, hogy például a bevásárlóközpontokban
7
a korábbira „rányitott” patika elnyomja az elsôt, de az is lehet, hogy a másutt is agreszszíven terjeszkedô patika-lánc új fiókja lesz veszteséges, de azt képes kompenzálni a lánc más gyógyszertárak forgalmával. A lényeg az, hogy a szakmai szempontok egyre kevésbé érvényesülnek, helyüket szükségszerûen átveszi a marketing. A fô cél pedig a területszerzés, melynek beláthatatlan következményei lehetnek hazánkban is. Ráadásul az etikai szabályozást is ellehetetlenítette az, hogy megszûnt az orvosi és gyógyszerészi kötelezô kamarai tagság, és ezáltal a szakmai önszabályozás — az Országos Etikai Bizottság mûködése megkérdôjelezhetô, így csak a polgári peres út maradt az ügyek tisztázására. Végül, az utolsó elôadást Botz Lajos professzor, a Magyar Gyógyszertudományi Társaság alelnöke tartotta a gyógyszerészképzésrôl — illetve, gondolom, ezen belül elsôsorban az egyre égetôbb szakemberhiányról… Így van, hiszen a gyógyszerészi-patikusi szakma vészesen elöregszik: a már eleve kevés újonnan képzett gyógyszerészt a patikáktól elszívják a sokkal magasabb fizetést ígérô ágazatok és a külföldi munkalehetôségek. Az elmúlt évben mindössze 164 gyógyszerész végzett egyetemeinken, ami a korábbi évekhez képest több mint 60-70 pályakezdô gyógyszerész hiányát jelenti. Ennek sok oka lehet: a természettudományok iránti érdeklôdés általános visszaesése, a középiskolát
8
végzettek felkészültségének gyors romlása, az egészségügyi hivatások folyamatos és gyorsuló presztízsvesztése és a kreditrendszer hatása egyaránt jelen van ebben a csökkenésben. Az International Institute for Management Development 2008-ban publikált versenyképességi elemzése megállapította, hogy Magyarország négy év alatt a 12. helyre csúszott vissza a természettudományos oktatás színvonala tekintetében, miközben 2004-ben még csak két ország volt elôttünk. Még aggasztóbb adat, hogy a frissen végzettek között a tudományos és mûszaki diplomások aránya 22%-ra zuhant, ami a felmért 55 ország között csak az 50. helyre volt elég. Ezek az adatok arra figyelmeztetnek, hogy haladéktalanul javítani kell ezen a téren, ugyanis a gyógyszer-innovációs szakemberek, így a gyógyszerészek képzéséhez is szükséges alapok, a merítési lehetôségek is romlottak ezzel az utóbbi években. Jól látható, hogy a gyógyszerellátásban, gyártásban és kutatásban egyaránt komoly hiány van már gyógyszerészekbôl. Mindeközben vitathatatlan, hogy a magyar gyógyszerészképzés még európai színvonalúnak mondható, hiszen egy nálunk végzett gyógyszerész könnyedén el tud helyezkedni bárhol Európában. Ráadásul egyre nagyobb számban végeznek itt külföldiek is, akiknek most már még többet ér a diplomájuk, hiszen jár vele — Európában egyedülálló módon — a doktori cím is. Úgy tudom, számos országban még az orvosok sem kapják meg automatikusan ezt a címet. Gyógyszerellátásunknál a gyógyszerészhiány azért rendkívül aggasztó, mert aligha lehet sikeres bármely olyan program, amely nagyobb feladatkört, szerepet adna a gyógyszerészdoktoroknak a gyógyszerterápia kimenetének javítása érdekében. A jól képzett gyógyszerészek hiánya, akárcsak az elôbb említett feladatok elvégzése a gyógyszerellátásban nem pótolható az utóbbi idôben gombamód elszaporodott, szakmailag rendkívül kritikus színvonalú asszisztensképzésekkel… László István
A MAGYOSZ Orbán István emlékérmet alapított A Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége (MAGYOSZ) Közgyûlésén úgy határozott, hogy emlékérem létrehozásával tiszteleg a Szövetség alapító elnöke, Dr. Orbán István elôtt, az alapító születésének 70. évfordulója alkalmából. A MAGYOSZ az újonnan bevezetett díjjal azokat a szakembereket kívánja honorálni, akik tevékenységükkel és munkásságukkal jelentôs mértékben hozzájárulnak a magyar gyógyszeripar hazai és nemzetközi elismertetéséhez. A Szövetség a „Dr. Orbán István” emlékérmet elsô alkalommal prof. Dr. Paál Tamásnak, az Országos Gyógyszerészeti Intézet volt fôigazgatójának adományozta, elismerve a kitüntetett személy szakmai kiválóságát, valamint az Intézet élén végzett kiemelkedô munkáját. E munka során Dr. Paál Tamás meszszemenôen támogatta a szakma felkészülését az egyre szigorúbbá váló szabályozási környezetre, ezzel is elôsegítve a gyógyszergyártók EUkonform minôségbiztosításának kifejlesztését és nemzetközi versenyképességét: Magyarország uniós csatlakozása elôtt elsôként vezette be a régióban a gyógyszeripari minôségbiztosítási követelményeknek való megfelelés szabályait és feltételeit. Intézkedései a korábbinál igényesebb, fegyelmezettebb munkát követeltek meg a gyártóktól, ilyen módon hozzájárultak a magyar gyógyszeripar versenyképességének, hazai és nemzetközi téren való elismertségének fenntartásához, megerôsítéséhez. Paál professzor Európa leghosszabb ideig szolgált gyógyszerhatósági vezetôinek egyike, kinek szakmai tudását mind a hazai, mind a nemzetközi gyógyszeripar, valamint a külföldi hatóságok is elismerik és méltatják. Az általa vezetett Intézet teljesítménye nemzetközi hírnevet szerzett a magyar törzskönyvezésnek, ezen keresztül is növelve a hazai gyógyszeripar elismertségét. Az Emlékérem átadásán jelen volt Dr. Orbán István özvegye, valamint — szintén a gyógyszeriparban dolgozó — fia.
9
Magyarországon a fogazati állapot tekintetében sem a négy-ötéves, sem a felnôtt korosztályban nem értük még el a WHO által elôirányzott értéket. A tizenkétéves korcsoportban már igen, de 2000 helyett ezt is csak 2008-ra teljesítettük – állapította meg a Magyar Fogorvosok Egyesülete Preventív Fogászati Társulásának elnöke. Szôke Judit szerint legfontosabb módszer a megelôzés, azon belül is a helyes táplálkozás és szájápolás elômozdítása lenne.
10
„A fogszuvasodás, az ínybetegségek már gyerekkorban fellépnek” — mondta Szôke Judit. Ennek egyik oka, hogy a kisgyerekek túl sok édességet és cukrozott italt fogyasztanak; mindenki látott már babakocsiban ülô gyereket, aki bármikor kiszolgálhatja magát az édes löttyel megtöltött cumisüvegbôl. „Pedig a frissen áttört fogacskák a legérzékenyebbek, hiszen ezeknek még nem fejezôdött be a meszesedése, tehát itt ezek a gyakori, édes ártalmak végzetesek lehetnek.” A
másik gondot egy baktérium: a Streptococcus mutáns jelenti. Ez a felnôttek szájából kerül a gyerekekébe, például amikor a szülô „lenyalva” tisztítja meg a cumit vagy a kiskanalat. A helytelen táplálkozás elkerülése mellett fontos szerepe van még a megfelelô szájápolásnak is, bár ezen a téren már sokat javult a helyzet — ez elsôsorban annak köszönhetô, hogy az elmúlt 10-15 évben döntôen csak fluorid tartalmú fogkrémek kaphatók. Ezeknek rendszeres használata a legfontosabb megelôzô eljárás, hiszen a fluor jelenléte elôsegíti az ásványianyag-tartalom
helyreállítását, illetve megakadályozza a baktériumok szaporodását és savtermelését. Bár az ivóvíz és a táplálékok egy része is tartalmaz fluoridot, az így fölvehetô mennyiség nem mindig és nem mindenhol fedezi a fogszuvasodás megelôzéséhez és a csontépítéshez szükséges mennyiséget. Fontos azonban, hogy mindig a korcsoportnak megfelelô fogkrémet használjuk, hiszen a szükséges mennyiség életkoronként változik. A túl kis mennyiség a fogak romlásához vezet, de a túladagolás is káros: puhítja a fogzománcot és megsárgítja a fogakat. Tablettás adagolás csak orvosi ellenôrzés mellett történhet. Ami a helyes táplálkozást illeti: fontos tudni, hogy a fogaknak nem tesznek jót a ragadós, tapadós és az agyonfôzött ételek sem, hiszen a kevesebb rágással elmarad a fogak azzal együtt járó öntisztítása. A fogorvosok arra is felhívják a figyelmet, hogy lehetôleg kevés savas ételt és italt együnk. A szénsavmentes ásványvizet és az édességeket a fôétkezések után fogyasszuk. A gyümölcsök közül a kis cukortartalmú, kevéssé savasak ajánlottak, és ezeket is étkezés után együk. Fontos tudni azt is, hogy a fogyókúrázók különös veszélynek teszik ki fogaikat, mivel az étrendjük általában sok savas nyers zöld-
11
séget, gyümölcsöt, gyümölcslevet és gyógyteát tartalmaz, ami bizony koptatja, oldja a fogzománcot. A megelôzô munka ellenére Magyarország még mindig messze van attól, hogy teljesítse a WHO célkitûzéseit. „Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy az 5-6 éves korú gyerekek fele ép fogú legyen. Bár tapasztalható javulás ennél a korcsoportnál, még mindig messze vagyunk az elvárttól: 2001-ben még csak 33 szálalék volt az ép fogazatúak aránya, ám 2008-ra ez az arány már elérte a 40 százalékot. Egy másik nagyon fontos célkitûzést a 12 évesek korcsoportjában már sikerült elérni, igaz, 2000 helyett csak 2008ra teljesítettük: hogy az ilyen korú gyerekeknek ne legyen háromnál több megbetegedett foga” — nyilatkozta a szakember. A még jobb eredmény elérése érdekében használható a megfelelô, cukormentes, xillit tartalmú rágógumi, amely a savas kémhatás megszüntetésével valóban védi a fogakat. Szôke Judit azt javasolja, hogy mindenképpen fluorid tartalmú fogkrémet használjunk, mert ezek segítenek megelôzni a károsodást, illetve kezdeti stádiumban visszafordítani a szuvasodást. Néhány termék reklám-
12
ján látható a Magyar Fogorvosok Egyesületének ajánlása. Ez nem azt jelenti, hogy az adott fogkrém kiemelkedôen jó, csak azt, hogy a gyártó felkérte az Egyesületet a termék vizsgálatára, amelynek során megállapítják, hogy az megfelel-e az alapvetô követelményeknek. Nincsenek igazán nagy különbségek a fogkrémek között, szinte mindegyik jó minôségû — mondta el a szakember. A helyzet a fogkefe tekintetében is hasonló. A ma kapható fogkefék mindegyike mûanyag szálú; a fogorvosok általában a közepesen kemény szálút ajánlják. Késôbb, amikor a fogágy állapota ezt indokolttá teszi, a puha szálú fogkeféket kell ajánlani. Ez a szálkeménység ajánlott az egészen kis gyerekek fogaihoz is. A fogkefe mellett hasznos lehet a fogselyem használata is. Ezzel a szûkebb fogközökbôl is eltávolítható a lepedék, ami segít megelôzni a fogkô képzôdését és a fogszuvasodást. Ha mindezek mellett a rendszeres ellenôrzést is betartjuk, akkor javíthatjuk a felnôttkori, pillanatnyilag roppant elszomorító statisztikát, amely szerint ma a felnôttek több mint 90 százaléka küzd szájhigiénés problémákkal. Kovács M. Veronika
ELMEX
13
Fogyjunk, de
hogyan?
A hasi zsírtól egészségügyi szempontból különösen fontos megszabadulni — de hogyan? Errôl beszélgettünk Dr. Takáts Alajossal, a Semmelweis Egyetem belgyógyászgasztroenterológusával.
Az elhízás népbetegség: Magyarországon a lakosság 60 százaléka küzd túlsúllyal vagy kövérséggel. Az elhízás mértékét évtizedeken át az ún. BMI-vel (body mass index, azaz testtömeg-index) fejezték ki. Egy egyén BMIjét úgy kapjuk meg, hogy testsúlyát elosztjuk méterben megadott testmagasságának négyzetével: 18,5 és 24,9 közé esô BMI esetén normál súlyról, 25 és 30 között túlsúlyról, 30 felett elhízásról beszélünk. Az utóbbi idôben azonban egyre több szó esik arról, hogy a BMI, bár figyelembe veszi a testalkatot, mégsem fejezi ki mindig megfelelôen az elhízás okozta veszélyeket, azaz nem számol azzal,
14
hogy hol rakódik le a felesleges zsír. A hasüregben felhalmozódó zsír ugyanis károsabb, mint például a karokon vagy lábakon megjelenô párnák, ugyanis a hasi zsírszövet nem csupán ártatlan energiaraktár: sejtjei részt vesznek az anyagcserében, és hormonális funkciókat is végeznek. Az általuk a vérbe juttatott szabad zsírsavak csökkentik a sejtek inzulin-érzékenységét, károsítják a hasnyálmirigy Langerhans-sejtjeinek tevékenységét, gátolják az inzulintermelést, így rontva a cukor-anyagcsere hatékonyságát. A hasi elhízás tehát jelentôsen növeli a cukorbaj kialakulásának kockázatát. A hasüregi zsírsejtek az erek károsodását, meszesedé-
sét, a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri katasztrófák kialakulását is elôsegítik, mert hormonszerû anyagokat, például trombózis-készséget növelô plazminogén aktivátor inhibitorokat (PAI), vagy gyulladáskeltô tumor nekrózis faktort, illetve interleukinokat is termelnek. E felismerések eredményeként ma már a köldök magasságában mért haskörfogat értékét önmagában is legalább olyan fontosnak tartják, mint a BMI-t. Nôknél 88, férfiaknál 102 cm-nél kisebb „kerület” tekinthetô normálisnak, míg egy szigorúbb kritériumrendszer szerint nôknél a 80, férfiaknál a 94 cm alatti méret az, amelynél egyértelmûen kimondható: a hasban nincsenek zsírraktárak. A túlsúlyt mindig érdemes leadni, akkor is, ha nem a hason jelentkezik — hiszen bárhol is rakódjon le, mindenképp emeli a magas vérnyomás, a cukorbetegség, az érelmeszesedés, a szív- és érrendszeri katasztrófák, valamint a reflux-betegség kialakulásának kockázatát —, bár kétségtelen a hasi zsírszövet „agresszivitása” — mondja Takáts doktor. Ha tehát valakinek a kívánatos értéken belül van a has-körfogata, de a BMI-je túl magas, akkor is jól teszi, ha lefogy. A doktor a lassú fogyás híve. Ha valaki napi 500 kcalval csökkenti az energia-bevitelt, havi két kilót fogy. Alapszabályként elmondható, hogy kerülni kell a cukros ételek, italok, a zsíros húsok, a fehér kenyérfélék, az alkoholos italok fogyasztását, és sok zöldséget, gyümölcsöt kell enni. A fogyókúra idején is változatosan kell táplálkozni, hogy a szervezet számára biztosítsuk a nyomelemeket, a vita-
minokat, az esszenciális aminosavakat. Az egyoldalú, pl. csak fehérjét tartalmazó diétákat Takáts doktor ellenzi. Fontos, hogy a fogyni kívánó sok folyadékot — elsôsorban vizet, teát — fogyasszon. A doktor napi fél óra aktív mozgást javasol, ez lehet úszás, erôteljes séta, kerékpározás, szobabicikli: a lényeg, hogy megizzadjon a páciens, légzésszáma, pulzusszáma megemelkedjen. A mozgásformát az esetleges mozgásszervi bántalmak figyelembe vételével kell kiválasztani: például akinek fáj a térde, ne fusson, hanem inkább ússzon vagy biciklizzen. Ha valaki nagyon kövér (BMI-je 35 felett, vagy has-körfogata 110 fölött van), és a klasszikus módon nem tud lefogyni, a folyamatot gyógyszerekkel is lehet segíteni. Egyes szerek a központi idegrendszer éhségközpontjának befolyásolásával, az éhségérzet csökkentésével fejtik ki hatásukat, mások gyorsítják az
15
anyagcserét. Léteznek e két hatást kombináló készítmények is, és vannak hashajtó és vízhajtó hatásmechanizmussal mûködô gyógyszerek. Takáts Alajos hangsúlyozza, hogy a fogyást segítô szer kiválasztását mindig gondos kivizsgálásnak kell megelôznie, hiszen például egyes gyógyszerek hangulati zavarokat okozhatnak, míg mások felboríthatják a korábban beállított vérnyomást. A biztonságos szert tehát gondosan, személyre szabottan kell megkeresni. Tartós fogyást pedig csak az életmód megváltoztatásával lehet elérni, mert hiába fogy le valaki: ha utána visszatér a cukros üdítôkhöz, a süteményekhez, a csokoládéhoz és a mozgásszegény életmódhoz, hamar vissza fogja hízni a leadott kilókat. Bakos Júlia
A gyógyszerészek számára Takáts doktor azt javasolja, hogy csak olyan, nem orvos által felírt szereket javasoljanak fogyni vágyó pácienseiknek, amelyek összetételét ismerik, illetve amelyek hatásáról vannak tudományos értékû vizsgálatok, leírások. Mindig oda kell figyelni, hogy mit tartalmaz az illetô készítmény, hiszen például a pajzsmirigy-hormont tartalmazók kifejezetten ártalmasak. Jó lenne, ha a patikusok életmódbeli, étkezési tanácsokat is adnának, például hangsúlyoznák a mozgás fontosságát, és figyelmeztetnék pácienseiket, hogy ne akarjanak gyorsan, illetve egyoldalú táplálkozást elôíró diétákkal fogyni. A fogyókúrázók szeretik elkerülni a folyadékbevitelt, tehát azt is érdemes hangsúlyozni, hogy naponta legalább 2 liter vizet, cukormentes teát ilyenkor is el kell fogyasztani. A nagyon kövér betegeknek természetesen javasolni kell, hogy forduljanak orvoshoz, hiszen ôk már számos betegséggel — pl. magas vérnyomás, cukorbaj, metabolikus X szindróma — küszködhetnek anélkül, hogy tudomásuk lenne róla. Ezeket a kórképeket fel kell deríteni és kezelni kell. A fogyás ilyenkor önmagában már kevés.
16
17
Bár az elhízás szövôdményeivel, következményeivel, illetve a fogyás különbözô lehetôségeivel számtalan könyv, cikk, rádió- és televíziómûsor foglalkozik, pszichés okairól szinte sosem hallunk. Nem tudunk sokat azokról a lelki tényezôkrôl sem, amelyek oly gyakran vezetnek a különbözô fogyókúrák kudarcba fulladásához. A fenti problémákról Géczy Anna pszichológussal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanárával beszélgettünk.
elkünk és a fogyókúra Az elhízáshoz vezetô legfontosabb pszichés tényezôket a csecsemô-, illetve gyermekkorban kell keresnünk. Régóta bizonyított tény, hogy a bébik másként sírnak, ha éhesek — azaz ha primer létfenntartási szükségleteik kielégítését igénylik —, mint ahogy például olyankor, ha társaságra vágynak, a popsijukat csípi a pisi, vagy éppen unatkoznak. Sok bizonytalan, szorongó anya azonban nem tudja megkülönböztetni gyermeke különbözô jelzéseit, és minden sírásra etetéssel reagál. A csecsemô így azt tanulja meg, hogy az evés minden kellemetlen érzésre gyógyírt jelent, és nem tanulja meg különbözô szükségleteit, emocionális állapotait, azaz szekunder szükségleteit differenciáltan felismerni, érzékelni. Ez aztán az illetôt egész életében elkísérheti, és felnôtt korában is, ha vidám, ha szomorú, ha elhagyták, ha szerelmes, ha siet, ha unatkozik, ételhez nyúl.
18
Egy másik gyakori jelenség, hogy az anya a spenóttól kezdve az almán át minden ételt megcukroz, hogy a csecsemô biztosan megegye — ô pedig meg is eszi, hiszen az édes íz szeretete az ember evolúciós öröksége. Az évezredek folyamán ugyanis ez az íz a kalóriatartalmat jelezve a túlélést segítette. Csakhogy ha az anya minden ételbe cukrot tesz, a gyerek minden ételhez az édes ízt társítja, így késôbb nem lesz képes érzékelni, hogy mikor milyen tápanyag hiányzik a szervezetébôl. Minden hiányra az édes íz keresésével, a táplálkozási szükséglet szempontjából értelmetlen kalóriák bevitelével reagál. Gyakori az az — elsôsorban túlsúlyos anyáknál megfigyelt — jelenség is, hogy a gyereket étellel, édességgel jutalmazzák, legyen szó egy jó osztályzattól egy sikeres sportteljesítményig bármirôl. Erre talán az ad magyarázatot, hogy ezeknek a szülôknek maguknak is az evés a legfontosabb jutalom, így a gyer-
mekben is az rögzül, hogy ha egy kis jutalmat szeretne kicsiholni magának, ennie kell. Érdekes tapasztalat volt, amikor egy fogyókúrás-pszichoterápiás csoportomnak azt mondtam, hogy aki a csoportból az elsô hét végére lefogyja a javasolt fél-egy kilót, valamivel megjutalmazhatja magát: jutalomként kivétel nélkül mindenki édességet választott. Persze nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy bizonyos élelmiszerek — elsôsorban az édes ételek — a szó szoros értelmében megjutalmazzák a „fogyasztót”, hiszen az agyban boldogsághormonok termelését indítják el. Hatásuk azonban rövid ideig tart, így ha valakinek ez fontos örömforrás, gyakran ismételnie kell az ezt kiváltó tevékenységet, vagyis az evést. Sok szakember szerint az evésnek éppúgy rabjává lehet válni, mint az alkoholnak vagy a kábítószernek. A kövér emberek étkezése és éhségérzete hogyan viszonyul egymáshoz? Ôk mindig éhesek? Szó nincs róla. Számtalan érdekes kísérlet bizonyítja, hogy a kövér embereknél a pszichés szabályozás felülírja az éhség biológiai szabályozását. A soványak akkor esznek, amikor a szervezetükben olyan fiziológiai változások állnak be, amelyek a kalória pótlására szólítanak fel. A kövér felnôtteknél és gyerekeknél azonban nem találtak ilyen kapcsolatot: ôk bármikor képesek enni, és elsôsorban a külsô körülmények határozzák meg, hogy mikor és mit esznek. Egy nagyon szemléletes kísérletben például elhízott és normál testalkatú személyeket olyan szobába zártak, amelyben volt egy óra. Az óra vagy
késett, vagy sietett, sosem járt jól. A kövér kísérleti személyek szinte mindig akkor ettek, mikor az óra szerint „eljött az idô”, míg a többiek az óra állásától függetlenül akkor ettek, amikor éhesek voltak. Egy másik igen tanulságos vizsgálat egyik részében a kísérleti személyek valami nem túl gusztusos péppel, másik részében szépen tálalt, finom étellel elégíthették ki szükségleteiket. Azt találták, hogy amikor a sovány vagy normál testsúlyú emberek megéheztek, kalóriaigényüknek megfelelô mennyiséget fogyasztottak a pépbôl, míg a kövérek alig ettek belôle, azonban a gusztusos ételbôl a kövérek a szükségesnél jóval nagyobb mennyiséget fogyasztottak, míg a soványak abból sem ettek a szükségesnél többet. Az elhízott emberek tehát elnyomják a szervezetükbôl érkezô belsô üzeneteket, nem érzik fiziológiai motívumaikat, és szükségleteiket a külsô ingerek függvényében azonosítják, miközben az ennivaló könnyen hozzáférhetô, és a reklámok, szép kirakatok dömpingjében nehéz ellenállni a csábításnak.
19
A jóllakottságot egyrészt a gyomor telítettségébôl érezzük, másrészt az étel felszívódása után az agy jóllakottság-központja érzékeli a vérben megjelenô tápanyagokat, és leállítja az evést. Egyes vizsgálatok szerint a kövér embereknél ez a két jelzés gyakorlatilag nem mûködik, tehát a jóllakottságot közvetítô belsô érzéseikre ôk „süketek”. Megfigyelték például, hogy a civilizációban élô ausztrál bennszülöttek fele elhízott. Egy kísérletben rávettek közülük néhány személyt, hogy egy idôre térjenek vissza eredeti környezetükbe, és azt találták, hogy rövid idô alatt mindnyájan lefogytak. Ez szerintem szemléletes bizonyíték arra, hogy az obesitas a civilizált társadalmak betegsége és hogy az étkezést érintô pszicho-szociális, pszicho-kulturális hatások valóban képesek „felülírni” a természet adta viselkedést és adottságokat. Régen a kövérség az életerô, a gazdagság, a túlélés, a szépség szimbóluma volt – gondoljunk csak a számtalan ilyen tárgyú festményre és szoborra. Ma a kövérség hátrány, az elhízott embert stigmatizálják. Ez nem elég motiváció a belsô üzenetek észlelésének megtanulására és a fogyásra? A negatív megítélés nem egyértelmû; a kövérséggel szembeni attitûd erôsen függ a nemektôl. A férfiak túlsúlyosságával szemben a társadalom sokkal toleránsabb, sôt a szó szoros értelemben vett nagyságnak pozitív hozadéka is lehet. Egy vizsgálat a férfiak súlyát a beosztásukkal vetette össze, és arra jutott, hogy minél feljebb van a férfi a ranglétrán, annál nagyobb a testsúlya. Egy másik
20
tanulmányban orvosok fényképét mutatták önkénteseknek, akiknek arra kellett válaszolniuk, hogy betegség esetén kihez fordulnának bizalommal. Az derült ki, hogy az emberek szívesebben választják a testesebb gyógyítókat. „Tekintélyes megjelenésû” — mondja a magyar nyelv, miközben a sovány embert „jelentéktelen külsejûnek” titulálja. A nagy férfitest tehát tekintélyt sugall. Ennek persze evolúciós gyökerei vannak: a madarak felborzolják tollazatukat, hogy nagyobbnak tûnjenek, a macskák, békák felfújják magukat, a nagyobb testû hím oroszlán erôsebb hangot tud kiadni és nagyobb erôt tud kifejteni a nôsténnyel vívott harcban és így tovább. Tekintélyhelyzetbe, férfiszerepbe került nôknél is gyakran látjuk, hogy meghíznak, illetve más eszközöket is bevetnek, hogy nagyobbnak látsszanak — hogy egy példát említsek: Margaret Thatcher miniszterelnöksége idején nagyobbra tupírozta a haját. A nôknél azonban a pszichológia a hájnak inkább védelmi funkciót tulajdonít. A zsírpáncél, amelyet egy nô maga és a világ közé épít, valamiféle védettséget biztosít a szociális térben. Másrészt a szexualitás elutasítását is segíti, mégpedig kétféle módon: egyrészt
támogatja a férj iránti hûséget, hiszen „ha kövér vagyok, nem lesz, aki elcsábítson”, másrészt a férj felé is môködhet szex-elhárításként. Abból, hogy az elhízásnak funkciója van az életben, illetve hogy a kövér emberek bizonyos szempontból elvesztették belsô érzékeiket, számomra szinte törvényszerûen következik, hogy oly sok fogyókúra kudarcba fullad. Így van. Hiszen például sok ember hiába szed étvágycsökkentô szert, ha étkezését egyáltalán nem az éhségérzet irányítja. Leghatékonyabbak talán az anyagcserét fokozó gyógyszerek, azokkal azonban az a probléma, hogy elhagyásukkal visszaáll az anyagcsere. A zsírpáncél lebontása azonban nem csak azért lehet problémás, mert, például, a nônek szembesülnie kell esetleges szexuális problémáival, hanem mert az énkép megváltozásával jár. A kövér emberek énképe sok szempontból negatív, de a személyiség stabilitásra törekszik. Számukra a negatív énkép egyfajta stabilitást jelent, és ennek megváltozásával gyakran nem tudnak mit kezdeni. Sok pszichológus szerint ez az oka az úgynevezett jojó-effektusnak, tehát a fogyás-visszahízás ördögi körének: az illetô valójában nem tudja elfogadni új külsejét. A másik ide tartozó jelenség, hogy a kövér emberek a fogyókúrák során gyakran érzik tehetetlennek magukat. Eluralkodik rajtuk az érzés, hogy „képtelen vagyok betartani az önmagam által felállított szabályokat, akaratlan báb vagyok, jöjjön tehát, aminek jönnie kell, utánam a vízözön!”, és újra elkezdenek korlátlanul enni. Ilyenkor újra a negatív önkép kerül elôtérbe, magával hozva a megszokott stabilitást. Tehát az egyén el tud fogadni minden olyan információt, amely negatív önképét erôsíti, míg a pozitív információkat megpróbálja kiküszöbölni, mert azokkal nem tud mit kezdeni. Jó lenne tehát, ha a komoly, tartós fogyókúrákhoz az életmód megváltoztatása, a kalória-bevitel csökkentése, a mozgásprogramok bevezetése mellett pszichoterápia is
társulna. Ez sok mindenben támogathatja a pácienst; segítheti például abban, hogy belsô jelzéseit, érzéseit megtanulja differenciáltan felismerni, és megtanuljon ezekre adekvát módon, tehát nem csak evéssel reagálni. Segíthet a szexuális problémák felszínre hozásában és megoldásában. Segíthet a szokatlan, pozitívvá formálódó énkép feldolgozásában és elfogadásában, az új stabilitás, a differenciáltabb önértékelés kialakításában. A drasztikus és klasszikus orvosi diéták szerintem azért vannak oly gyakran kudarcra ítélve, mert nem számolnak a lelki változásokkal, és nem segítenek a fogyókúrázónak ezek feldolgozásában. Bakos Júlia
21
Egy patika, ami megbízható és útba esik Beszélgetés Vágóné Csernai Máriával, a monori Virág utcai patika vezetôjével Külsôre jellegtelen épület, ám bent szépen, igényesen kialakított patika Monor csendes, kertvárosi részén. Hölgykollégák körében fogad bennünket a vezetô: dinamikus, határozott, jó kedélyû aszszony. Monor nagyjából húszezres település. Hány patikája van? Jelenleg négy, ebbôl kettô a rendszerváltás után nyílt meg. Eredetileg tehát kettô volt, egyik a miénk, a másik pedig a központban, a piacnál. A szocializmusban ez utóbbi volt a kiemelt, tehát a listás, azaz a valutáért beszerezhetô külföldi gyógyszereket is forgalmazó patika. Ôk adták az ügyeletet is. Aztán 1992-ben, a Polgármesteri Hivatallal szemben, egy romos tûzoltó-laktanya helyén egyszer csak megnyílt egy új patika. Mi itt nem is
22
tudtunk róla, és jellemzô, hogy még csak nem is a környékrôl, hanem Debrecenbôl jött a gyógyszerész! A negyedik gyógyszertár viszont csak tavaly nyílt meg; ebben az az érdekes, hogy a szakorvosi rendelônél addig nem volt patika, pedig ott nyilván lehet tisztességes forgalmat csinálni. Miért elônyös ez a hely itt, a Virág utcában, miért van éppen itt patika már hosszú évtizedek óta? Több mint száz éve, bizony! Ugyanis 1908ban emelték a szép, eredeti épületet, kifejezetten patikának. Sajnos az államosításkor azután átalakították az akkori szocreál ízlésnek megfelelôen, és jellegtelen, dísztelen dobozt csináltak belôle. A hely viszont nem rossz, mert ugyan nem közvetlenül a cent-
rumban van, de azért közel a fôúthoz és a rendelôhöz is, ugyanakkor egy nyugodt, csendes városrészben, ahol a tervek szerint hamarosan sétálóutca épül. Ön honnan származik, és hogyan került ide? Törökszentmiklósi vagyok, ott jártam középiskolába, méghozzá matematika-fizika tagozaton. Nagyon színvonalas iskola volt, a mi osztályunk meg különösen jeleskedett: egykét kivétellel mindegyikünk diplomát szerzett, az osztálytalálkozókon mérnökök, tanárok, orvosok és hasonlók jönnek össze. Én Szegedre kerültem egyetemre, ott végeztem el a gyógyszerész szakot. A gyakorlatot még otthon végezhettem Törökszentmiklóson, de állás már sem ott, sem az egész megyében nem adódott. A szabolcs-szatmári Csenger és Cegléd volt a lehetôség — én az utóbbit választottam, mert mégis közelebb volt. Akkoriban úgy ment, hogy néhány hónap alatt betanítottak minket a központi patikában, aztán bedobtak a mélyvízbe: küldtek körbe a megyében helyettesíteni az egyszemélyes patikákban — szabadság, gyes, betegség stb.
idejére. 1983-ban éppen lejárt egy ilyen helyettesítés, amikor megtudtam, hogy az itteni gyógyszerész nyugdíjba megy. Szóltam a központban, hogy ide szeretnék jönni — és sikerült. Ide már vezetôként jött, de itt azért nyilván voltak asszisztensek is, ugye? Na, asszisztens volt itt bôven! Talán nehéz ma már ezt elhinni, de ha jól emlékszem, összesen nyolc(!) asszisztens volt itt állományban. A központ ugyanis rengeteg aszszisztenst és kisegítô személyzetet vett fel azért, hogy tartani tudja a megfelelô átlag-
23
bér-szintet, magyarul: csak akkor tudtak ott a központban jó nagy fizetéseket felvenni és a gyógyszerészeket is kellôképpen megfizetni, ha megfelelô mennyiségû kis fizetésû „tölteléket” csaptak hozzá. Ez elterjedt technika volt akkoriban, és persze sok fiatalnak — akik nem akartak, mondjuk, a földeken kapálni — jól is jött az ilyen könnyû munkalehetôség. Nemsokára azonban jött az új korszak és a privatizáció. Mikor és hogyan zajlott itt le? Elég furcsán történtek a dolgok, mert mindenki azt hitte, hogy a Gyógyszertári Központok és a hozzájuk tartozó patikák a megyei önkormányzat kezébe kerülnek, de az utolsó pillanatban ezt megváltoztatták, és a helyi önkormányzat jutott hozzájuk. Szerencsére itt nálunk egy szakmához közelálló, idôsebb állatorvos kolléga volt akkor, a 90-es évek közepén a polgármester, aki kimondta, hogy a privatizációban elônyt élveznek az adott patikákban már ott dolgozó gyógyszerészek. Mi a férjemmel 1995-ben alakítottunk egy betéti társaságot. Elôször nem is adták el nekünk, csak bérelhettük az épületet, a bérleti díj viszont ment egyre feljebb, az épület karbantartása is sokba került, úgyhogy a megoldást 2000-ben mégis csak a tulajdonba vétel jelentette. Milyennek ítéli az azóta eltelt idôszakot a patika életében? Kezdetben jól mentek a dolgok, de aztán az ismert intézkedések nyomán egyre nehezebb lett minden. Most már a gazdaságos mûködés határán vagyunk, de azért tartjuk
24
magunkat! Én azt mondom, hogy a lényeg az, hogy következetes és magas színvonalú munkával megtartsuk a betegeket, ez pedig még manapság sem lehetetlen. Persze, nagyon féltem tavaly, amikor belépett az új patika: át is mentek a betegek közül néhányan, de aztán bizony jöttek vissza, mert csalódtak ebben-abban, máshoz szoktak itt. A látszólag legapróbb dolgok is fontosak lehetnek a betegek elégedettségéhez. Hogy hogyan kezelünk egy recept-problémát, vagy mennyire vagyunk megbízhatóak egy ritkább készítmény gyors beszerzésében, hogy ne kelljen valakinek többször hiába visszajönnie, mind-mind fontos tényezôk. Gondolom, a többséget a helybeli visszajáró „törzsközönség” alkotja… Igen, de nem kizárólag. A környezô településekrôl ugyanis sokan dolgoznak Pesten, mi pedig speciális helyzetben vagyunk, mert gyógyszertárunk útba esik a vasútállomás és a buszmegálló felé. Sokan vannak ezért, akik a pesti tülekedés vagy az itteni központban való sorbanállás helyett azt mondják, hogy legfeljebb kihagyok egy buszt, de azalatt elintézem a patikát. Az idôk során szépen megismertük a betegek igényeit, illetve az orvosok receptírási szokásait, szóval ritkán kell azt mondanunk, hogy sajnos a szükséges gyógyszer nincs készleten. Persze ez csak úgy lehetséges, hogy én minden valamirevaló nagykereskedôvel kapcsolatban vagyok, ami viszont sok idôt és fáradtságot jelent, és nem is olcsó mulatság. Ugyanis sokkal egyszerûbb azt csinálni, ami az új típusú patikáknál most elterjedt gyakorlat, hogy kizárólag egy nagykereskedôtôl rendelnek, mert akkor van komoly árengedmény — viszont ha nála valamilyen gyógyszer nincs, akkor az, sajnáljuk, nincs és kész... Van gyógyszerész társa is ezekben a feladatokban, vagy csak asszisztensek segítenek? Egyrészt az asszisztensek, másrészt a számítógép: jól beállítható rendszer tartja nyilván a készletet, és jelzi, ha valamibôl, a szokásos forgalmat véve alapul, vészesen kevés van.
Gyógyszerész-segítségem viszont csak egy nyugdíjas kolléga van, aki szükség szerint egy-két napig helyettesít, de hát ennél több kellene. Próbáltam is szerezni valakit, kerestem, hirdettem szakmai lapokban, de nem volt jelentkezô. Abban a bizonyos másik régi patikában, a Paracelsusban, ha jól tudom, egy fél éve nem tudják betölteni a hiányzó gyógyszerészi állást, pedig még lakást is tudnak hozzá biztosítani. Nincs elég gyógyszerész, elöregedett a szakma, a fiatalokat pedig elcsábítják nagy pénzek ígéretével, amik aztán vagy bejönnek, vagy nem. Én viszont mára már fel is hagytam a kereséssel, mert ahogy közben, ugye, alakultak a gazdasági viszonyok, nem is biztos, hogy meg tudnám fizetni az illetôt. És a betegek, hogyan látja: ôk bírják itt még pénztárcával? Hát, meglehetôsen bizonytalanok és sokszor zaklatottak az emberek, de valahogy még mindig nagyon fontos helyen áll az egészség: a gyógyszerre jutnia kell pénznek. Persze tudom, hogy van olyan nyugdíjas, akinek döntenie kell: inkább rendesen eszik, vagy megveszi a gyógyszereit, és általában így is megveszi… Sajnos, a megszokás is nagy úr, és hiába sokkal olcsóbb egy generikum, ha ô valamit húsz évig szedett, attól nem tágít, hiába bizonygatom, hogy érdemes lenne kipróbálnia az olcsóbbat, mert az is megfelelhet a bajára. Lehet, hogy nagy nehezen ki is próbálja, de úgyis hamar kisüti, hogy az nem használ, sôt inkább csak roszszabbul van tôle… Ön szakmailag hogyan viszonyul a generikumokhoz? Úgy gondolom, hogy ahová mára ez a gyógyszer-kavalkád fajult, az már nem egészen normális, és nem is igazán követhetô tisztességesen. A financiális szempontok döntenek, pedig nagyon sok eleme van annak, hogy ugyanabból a hatóanyagból hogyan lesz hatásos, vagy kevésbé hatásos gyógyszer: a gyártás technológiájától a felhasznált segédanyagok mennyiségéig és minôségéig több tucatnyi kulcspont határozza
meg. Ezért nem vagyok róla egészen meggyôzôdve, hogy egy generikum, amelyet indiai alapanyagból Kínában gyártanak, és esetleg egy nálunk be sem jegyzett cég forgalmazza, az pont ugyanolyan jó, mint az originális készítmény. Van ideje-ereje, hogy ezekben a szakmai kérdésekben tájékozódjon, tovább képezze magát? Muszáj! Képben kell lenni, ott vannak a szakmai lapok, az internet, a továbbképzések. A legutóbbi ilyen például a biotechnológiai gyártású gyógyszerekrôl szólt, ami a jövô útja: olyannyira, hogy állítólag most több mint négyszáz ilyen új készítmény van engedélyezés alatt Európában, úgy, hogy legkésôbb 2010-ben forgalomba is kerülnek. Ezek izgalmas dolgok, és nekünk fel kell készülnünk rájuk. László István
25
A bennük élô közellenség Fel-fellángol a vita a candida körül: vannak, akik szerint túlreagált „divatbaj”, mások viszont úgy vélik, fontos foglalkozni vele, hiszen a betegség tünetei megkeseríthetik az életünket. Népbetegség vagy könnyen kezelhetô tünetcsoport a candida? Mivel gyógyítható? Mire kell vigyázni a kezelésekor? A candida az utóbbi években számos ember életét keserítette meg, ezért mára sokan hajlamosak elsô számú közellenségként beállítani, holott ez a gomba valójában szervezetünk fontos alkotóeleme. Ráadásul sok neki tulajdonított problémáért nem is a candida, vagy legalábbis nem közvetlenül a candida a felelôs. Az ugyanis tény, hogy ez a sarjadzógomba-fajta hozzátartozik az ember szervezetében lévô természetes és egészséges baktériumflórához, arról azonban már eltérnek a vélemények, hogy a betegséget a candida, vagy egyéb élesztôgomba-fajták okozzák. A betegség kialakulásának oka sem világos: a gomba elszaporodása okozza az immunrendszer csökkent mûködését, vagy fordítva, a szervezet ellenálló képességének csökkenése miatt szaporodnak el a gombák a bélrendszerben?
26
Candidiasisról akkor beszélünk, ha évek óta krónikusan visszatérô, jellegzetes problémák és tünetek jelentkeznek, amikkel az orvosok a gyógyszeres tüneti kezelésen kívül nem tudnak mit kezdeni, azaz éveken át nem történik állapotjavulás. A tünetek rendkívül változatosak, az ismétlôdô alhasi görcsöktôl kezdve a visszatérô nôgyógyászati és urológiai gyulladásokig sok minden elôfordulhat: emésztôrendszeri problémák, bôrelváltozások, ízületi panaszok, allergia, idegrendszeri tünetek. Lehet oka az elhízásnak, sôt szélsôséges esetben a depressziónak is. Érdekes, hogy a nôknél 4-szer gyakrabban fordul elô a Candidiasis, mint a férfiaknál. Az azonban, hogy a baj kinél milyen formában jelentkezik, függ az egyén genetikai adottságaitól, pillanatnyi egészségi állapotától és immunrendszere erôsségétôl. A betegség leggyakrabban a bélflóra egyensúlyának felborulásával kezdôdik, melyet elhúzódó antibiotikus terápia, egyetlen nagy dózisú antibiotikumos kezelés, súlyos hasmenés, cukorban és finomított szénhidrátokban gazdag étrend vagy akár fogamzásgátló tabletta szedése is okozhat. Bár ez utóbbi, azaz az élesztô-túlszaporodás és a fogamzásgátló tabletta közti összefüggés nem bizonyított, az állapot mégis javulni szokott a
tabletta elhagyásával. A bélflóra egyensúlyának felborulásakor bizonyos kártékony baktériumfajok elszaporodnak a hasznos bélbaktériumok rovására; ilyenkor kezdhet el extrém módon szaporodni a candida is, amely bámulatra méltó gyorsasággal alkalmazkodik a bélflóra megváltozott összetételéhez. Bár a meggyengült bélflóra és az áteresztôbbé vált bélnyálkahártya miatt bejutó Candidasejteket az egészséges immunrendszer védelmi sejtjei gyorsan és hatékonyan képesek a vérben hatástalanítani, ha a kiegyensúlyozatlan étrend hatására felszívódó nagy mennyiségû egyszerû cukor, zsiradék, mikotoxin és káros bomlástermékek lefoglalják az immunrendszert, akkor a gombák egy része felügyelet nélkül marad, és megindulhat a túlszaporodási folyamat. Ez ugyan még nem feltétlenül jelent betegséget, ennek ellenére érdemes igazolni vagy kizárni, ha felmerül candida-fertôzés gyanúja. Ennek kimutatása nem könnyû feladat, már csak azért sem, mivel a candida az egészséges szervezetben is megtalálható, és nehéz megállapítani, hogy kórosan elszaporodott-e a szervezetben, vagy csupán a természetesen jelen lévô gombák szaporodtak el a kitenyésztéses táptalajon. Ahogy a candidiasis tünetcsoportja, úgy a gyógyítása is sokarcú lehet: az egyszerû diétától a gyógyszeres kezelésig sok mindent felölel, az viszont biztos, hogy a gyógyulás csak akkor lehet tartós, ha a beteg életmódot vált, étrendet változtat, és megerôsíti az immunrendszerét. Általánosságban elmondható, hogy a betegség leküzdéséhez elengedhetetlenül szükséges a glükóz csökkentése a táplálékban, ezen keresztül a keringésben. Segíthetnek a probiotikumoknak nevezett baktériumpótlók is, amelyeket napi rendszerességgel ajánlott szedni. Fontos még a rostokban gazdag táplálék, valamint ajánlható egy néhány napos léböjt-kúra is. Az immun-
rendszer támogatásának érdekében javasolható az esszenciális zsírsavak, C-, A- és Evitamin szedése, illetve a nyomelemek: cink, szelén, mangán, kalcium, vas pótlása a szervezetben. Nem szabad megijedni, ha a kúra elsô napjaiban a beteg a korábbinál is rosszabbul érzi magát. Ilyenkor ugyanis a kórokozóvá vált sejtek tömegesen kezdenek elpusztulni, és a szétesô sejtek belsô anyagai a keringésbe szabadulva ideiglenesen a korábbinál súlyosabb tüneteket, rossz közérzetet, akár lelki mélypontot is eredményezhetnek. Sajnos a kezelés gyakran hosszú hónapokat vesz igénybe, ám még ha a diéta és a gyógyszeres kezelés eredményesnek is bizonyul, a beteg akkor sem folytathatja korábbi életmódját, hiszen könnyen elôfordulhat, hogy egyes tápanyagokkal szemben allergia alakult ki, így azok fogyasztása a késôbbiekben is veszélyes lehet. Kovács M. Veronika
27
37
MA/200807/HTM
Távolítsuk el a cukrot az étrendünkbôl! Azt biztosan tudjuk, hogy a fehér, finomított cukor egészségtelen. De miért olyan nehéz mégis megválni tôle? A válasz az, hogy a cukor stimulálja az agyunkat és függôvé válunk. De a túl sok egyszerû szénhidrát fogyasztás sajnálatos következménye, hogy a vércukorszintünk a nap folyamán erôsen ingadozik, ami számos negatív következménnyel jár. Ezek a következmények: � � � �
még több szénhidrátot kívánunk a szükségesnél többet eszünk hangulatingadozás folyamatos súlygyarapodás
zuccarin a negatív kalória
A megoldás a vércukorszint stabilizálása. Ha stabil, akkor eltûnik a szénhidrát utáni sóvárgás, elkezdôdhet a zsírégetés. Az eperfa levele régóta használatos a kínai orvoslásban és a Japánok több mint 700 éve isszák a belôle készült teát kedvezô hatásai miatt. A mûködés A „negatív kalóriák” növényi molekulák, melyek struktúrája a cukor molekulákéhoz hasonló. Így becsapják a cukorbontó enzimeket, melyek megpróbálják glukózzá bontani ôket. A szervezet nem képes a cukrot egybôl hasznosítani. Elôtte a cukornak glukózzá kell lebomlania. A le nem bontott cukor molekulák nem számítanak bele a magunkhoz vett szénhidrátmennyiségbe, mivel nem tudnak felszívódni. Tehát minél több „negatív kalóriát” veszünk magunkhoz, annál kevesebb „pozitív kalória” szívódik fel a szervezetünkben. Az eperfalevél hasznos segítség lehet a 2-es típusú diabéteszben is, bár az ebben szenvedôknek a zuccarin használata alatt ajánlatos a vércukorszint gyakori ellenôrzése és a háziorvossal való konzultálás. Együnk „negatív kalóriákat”! Természetesen amikor több kalóriát használunk fel, mint amennyit magunkhoz veszünk, akkor fogyasztjuk a zsírraktárainkat. De most segítségünkre van egy új trükk is! Itt biztosak lehetünk abban, hogy a magunkhoz vett kalóriák egy része nem szívódik fel a szervezetünkben. Ez úgy történhet meg, hogy „negatív kalóriákat” eszünk. Számos növény van, amelyek nehezebbé teszik a kalória felszívódást, de az eperfalevél, melyet Japánban már évszázadok óta használnak, az egyik legjobb. Törjük meg a megszokás hatalmát! A cukor bontás folyamata stimulálja az agyat és ez a hangulatra is befolyással van. Ez teszi olyan nehézzé az édes italokról és ételekrôl való lemondást. Minden megszokás. A tudósok kimutatták, hogy 14 nap kell egy szokás megváltoztatásához. A cukor hozzászokással ugyanígy mûködik. Ha „negatív kalóriát” veszünk magunkhoz és így kevesebb glukózhoz jut a szervezetünk, az agyunkat is leszoktathatjuk a glukózról. Így anélkül, hogy erôlködnénk egyre kevésbé fogunk vágyni a szénhidrátok után. ÚJDONSÁG Valódi áttörés, mely hozzájárulhat a szervezet szénhidrátanyagcsere egyensúlyának megôrzéséhez. Standardizált, biológiailag hasznosítható japán eperfalevél kivonatot tartalmaz. ELÔNYEI Segíthet az energiaszintünk kiegyensúlyozásában az étkezések után. Csökkenti a kalóriák felszívódását, és segíti a fogyást a kalóriakontrollált diéta részeként. Exkluzív készítmény azonnali funkcióval. OETI 3134/2008
www.newnordic.hu A NEW NORDIC LOGÓ – AZ EZÜST FA – A TISZTASÁGOT ÉS A MAGAS MINÔSÉGET GARANTÁLJA ÖNNEK.
39
