FODOR PÉTER KEREKES KINGA MAJÓ ZOLTÁN POÓR JÓZSEF

XII. évfolyam, 91. szám

ÁRA: 7,5 LEJ

2009

DECEMBER

/9

RMKT RMKT 2009

Kiadja a Romániai Magyar Közgazdász Társaság A Romániai Magyar Közgazdász Társaság és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kara magyar tagozatának közös szakmai közlönye

ISSN 1582-1986 CNCSIS 755-2007 (C)

A tartalomból 3.

15.

Fodor Péter – Kerekes Kinga – Majó Zoltán – Poór József A globális gazdasági és pénzügyi válság hatása a humán erőforrásokra Magyarországon Pete István – Nagy Ágnes – Volkán (Cardos) Ildikó Réka A költségvetési szervek megismerése a közpénzellenőrzés megbízhatóságának feltétele

29.

Juhász Jácint – Kovács Imola – Karsai Zoltán A pénzügyi válság alapját képező értékpapírosítási folyamat

45.

Alt Mónika – Bogdán Árpád Telephelyválasztási stratégiák és a területi verseny a kolozsvári bankok esetében

59.

Agrárgazdaságtani rovat

1

Tartalomjegyzék FODOR PÉTER – KEREKES KINGA – MAJÓ ZOLTÁN – POÓR JÓZSEF A globális gazdasági és pénzügyi válság hatása a humán erõforrásokra Magyarországon.................................................................5 PETE ISTVÁN – NAGY ÁGNES – VOLKÁN (CARDOS) ILDIKÓ RÉKA A A költségvetési szervek megismerése – a közpénzellenõrzés megbízhatóságának feltétele................................17 JUHÁSZ JÁCINT – KOVÁCS IMOLA – KARSAI ZOLTÁN A pénzügyi válság alapját képezõ értékpapírosítási folyamat......................................................................31 ALT MÓNIKA – BOGDÁN ÁRPÁD Telephelyválasztási stratégiák és a területi verseny – a kolozsvári bankok esetében.................................................................45 TAMÁS ERVIN, BÍRÓ BORÓKA-JÚLIA Agrárgazdaságtani rovat.........................................................................65 CSOMAFÁY FERENC Fontosabb gazdasági események............................................................77 Hírek.......................................................................................................85 PÁSZTOR CSABA Újdonságok a gazdasági és pénzügyi jogszabályozásban......................87 A lap tartalmának román és angol nyelvû kivonata.............................92

3

A globális gazdasági és pénzügyi válság hatása a humán erõforrásokra Magyarországon 1

2

3

4

FODOR PÉTER – KEREKES KINGA – MAJÓ ZOLTÁN – POÓR JÓZSEF

A Pécsi Egyetem Menedzsment és HR Kutató Központjának és a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karának közös kutatócsoportja 2009 októberében kivitelezett felmérésében5 arra kereste a választ, hogy a gazdaság szereplõi a gazdasági és pénzügyi válság miatt az elkövetkezõ idõszakban milyen hatásokkal számolnak a vállalatirányítás területén, továbbá melyik HR területeken terveznek változásokat és milyen bérezési következményei lesznek a krízisnek. Kulcsszavak: globális gazdasági és pénzügyi válság, humán erõforrás menedzsment, Magyarország

A kutatás módszertana A kutatás kilenc kérdéscsoportot magában foglaló kérdõíven alapult, amely az alábbi fõ részekbõl állt: – a cég neve és a jelentés megküldésének a címe, – a résztvevõ cég jellemzõi, – a begyûrûzõ gazdasági és pénzügyi események valószínû hatásai makro- és szervezeti szinten, – a válság hatásainak enyhítése érdekében tervezett, és már meglépett intézkedések, – a juttatási rendszer változásai a 2010-tõl érvényes szabályok értelmében, – a HR szervezet és a válaszadó jellemzõi, – egyéb javaslatok és észrevételek. A kérdõív kitöltése web-survey technikával történt és körülbelül 15 percet vett igénybe. 1

egyetemi tanársegéd, PhD jelölt, Pécsi Tudományegyetem, Közgazdaságtudományi Kar 2 egyetemi tanársegéd, PhD jelölt, Kolozsvári Babeº-Bolyai Tudományegyetem, Közgazdaság- és Gazdálkodás-tudományi Kar 3 egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem, Gazdaságtudományi Kar 4 egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem, Közgazdaságtudományi Kar 5 A szerzõk köszönetet mondanak Köcse Bálint egyetemi hallgatónak a felmérésben való aktív közremûködésért és Varga Gábornak (ILanng Kft.) a web-survey munka elvégzéséért.

4

Fodor et al.

Felkérésünket közel 7000 cégnek küldtük ki e-mail-en. A 245 visszaküldött kérdõívbõl végül 224 volt értékelhetõ, ami 3,3 %-os válaszadási rátát eredményezett. Kutatásunk benchmark jellegû volt, a késõbbi lekérdezésekhez, kutatásokhoz szeretnénk összehasonlítási alapot nyújtani, illetve képet akarunk adni arról, hogy a válaszadók hogyan vélekednek a válságról. Bár a minta összetétele és elemszáma nem minden tekintetben képviseli reprezentatívan a magyar vállalkozásokat, meghatározó szervezetek is válaszoltak, ezért az eredmények jól jelzik a várható változásokat. Cikkbeli megállapításainkat az általános statisztikai módszerek (átlag, gyakoriság, eloszlás) felhasználásával alapoztuk meg. A felmérésben résztvevõ vállalatok jellemzõi Az értékelhetõ válaszadók között a szolgáltató, kereskedelmi, valamint ipari cégek voltak túlsúlyban (1. táblázat). A nemzetgazdaságban is megtalálható szolgáltató szektori dominancia a mintán is megmutatkozik. Az ipari cégek aránya a nemzeti átlaghoz képest csekély mértékben túlreprezentált. 1. táblázat. A felmérésben résztvevõ vállalatok ágazati megoszlása Ágazati besorolás

%-os megoszlás

Ipar

33,6

Kereskedelem Mezõgazdaság

21,7 0,0

Szolgáltatás (pénzügyi, jogi, távközlési)

30,9

Központi és helyi közigazgatás Közszolgáltatás (oktatás, egészségügy, közüzem) Összesen

4,1 9,7 100,0

Forrás: saját szerkesztés A válaszadók mintegy 70%-a létszám tekintetében a kis- és középvál6 lalkozások kategóriájába tartozik , mintegy 30%-a pedig nagyvállalat. A

A globális gazdasági és pénzügyi válság hatása a humán...

5

mikrovállalkozások 33,8 %-ot, a középvállalatok 15,8%-ot tesznek ki. A kis- és közepes vállalkozások mintabeli dominanciáját erõsíti az árbevétel szerinti megoszlás is (2. táblázat). Bizonyos elemzéseknél annak érdekében, hogy a tömöttebb adatsorokat kapjunk, a klasszikus Európai Uniós besorolási ismérveket használtuk – az éves bevétel alapján: 500 millió Ft. alatt mikrovállalat, 500 millió és 2,5 milliárd Ft között kisvállalat, 2,5 milliárd és 12,5 milliárd Ft között középvállalat, 12,5 milliárd Ft felett nagyvállalat. 2. táblázat: A felmérésben résztvevõ vállalatok éves árbevétele Vállalkozás éves árbevétele 500 millió Ft alatt 0,5–2,5 milliárd Ft 2,5–12,5 milliárd Ft 12,5–50 milliárd Ft 50–100 milliárd Ft 100 milliárd felett Összesen

%-os megoszlás 51,4 12,1 14,5 9,3 4,2 8,4 100,0

Forrás: saját szerkesztés A válaszadó cégek között 54,1%-os arányban hazai tulajdonú magáncégeket találunk, de a külföldi tulajdonú magánvállalatok aránya is jelentõs. Az állami vagy önkormányzati cégek és szervezetek 14%-ot képviselnek a mintán belül. A leírtakon kívül még szerepeltek – 6,4 százalékaránnyal – non-profit és más jellegû szervezetek. A kérdõívet az esetek 65%-ában az adott szervezet személyzeti ügyekért felelõs vezetõje töltötte ki (a megkérdezett vállalatoknak csak a felénél található emberi erõforrás részleg, vagy ezzel foglalkozó alkalma6

Az alkalmazotti létszám tekintetében a Magyarországon és az Európai Unióban is használt besorolási ismérveket használtuk (1–9 fõ = mikrovállalat, 10–49 fõ = kisvállalat, 50–249 fõ = középvállalat, 250 fõ felett nagyvállalat)

6

Fodor et al.

zott, de ez nem is meglepõ, tekintve, hogy a kérdõívet fõleg kis- és középvállalkozások válaszolták meg). A válaszadók több mint 91%-a felsõfokú végzettséggel rendelkezik, a legjellemzõbb a közgazdaságtudományi és mûszaki területen szerzett diploma – ezek teszik ki a felsõfokú végzettségûek több mint 50%-át. A begyûrûzõ gazdasági- és pénzügyi események valószínû hatásai A felmérésben kíváncsiak voltunk arra, hogy mire számítanak a vállalatok, milyen jövõbeli hatásai lesznek a pénzügyi-gazdasági válságnak mind a saját szervezetükre nézve, mind pedig országos szinten. Ehhez a gazdaság legfontosabb mérõszámainak (infláció, növekedés) becslésére kértük a válaszadókat, hiszen ezek elõrejelzése mentén tudjuk feltárni a lehetséges változásokkal összefüggõ elképzeléseket. Ahhoz, hogy az emberi erõforrás-menedzsment területén bekövetkezõ változásokat, intézkedéseket és azok idõtartamát a késõbbiekben értékelni tudjuk, információkat kellett szereznünk arról is, hogy a vállalatok szerint meddig fog tartani a válság. A recesszió piaci hatásait a következõ két területen kívántuk feltárni: – a kedvezõtlen következmények idõbeli (a válság idõtartamára vonatkozó) és nagyságrendi (inflációs várakozások) kiterjedése, – a vásárlóerõ csökkenése miatti árbevétel-változás, valamint a szervezet létszáma és a munkanélküliség általános alakulása. A válaszadó cégek nem számítanak az infláció különösen nagymértékû növekedésére, több mint 65%-uk a 2009-es év második felében várható pénzromlást 7% alá becsüli. A legtöbben (50,2%) 5–7% közé várják 7 ezt az értéket . A vállalati méret és a tulajdonforma nincs szignifikánsan kimutatható befolyásoló hatással az inflációs elõrejelzésekre. Kedvezõtlenül nyilatkoztak a válaszadók a várható árbevétel-növekedés tekintetében is: a válaszadók 62,8%-a úgy véli, hogy a 2009ben az árbevételük csökkenni, míg 19,8% szerint stagnálni fog (1. áb7

A gazdaság lassulása a leggyakrabban az infláció alacsony szintjével is együtt jár. Az elemzõk is leggyakrabban alacsony pénzromlást jeleznek elõre a válság idejére. Meglepõ ezért, hogy kb. 34% magasabb inflációra számít (7% felett), holott a világon mindenhol dezinflációs elõrejelzések vannak. Ez véleményünk szerint inkább a fokozott negatív várakozásoknak tudható be.


7

Forrás: saját szerkesztés 1. ábra. A szervezetek éves nettó árbevétel várakozásai 2009-ben ra). Csak 17,4% gondolja úgy, hogy a vállalat árbevétele növekedni fog. Bár a kereszttáblás elemzés gyenge és szignifikáns kapcsolatot mutatott ki az árbevétel és a szervezet költségvetése között, a kapott adatok nem rajzoltak fel tendenciát, ezért ebbõl következtetéseket levonni nem tudunk. Nincs érdemleges kapcsolat a tulajdonosi forma és az árbevételvárakozások között sem. A munkanélküliség változását tekintve sem derûlátók a vállalatok képviselõi. Arra a kérdésre, hogy a munkanélküliségi ráta mennyivel fog növekedni, a válaszadók 61,3%-a azt prognosztizálta, hogy jelentõs mértékben megugrik a tavalyi évhez képest, és csak elenyészõ azoknak a száma, akik szerint nem lesz különösebb változás a korábbiakhoz viszonyítva. A munkanélküliségre vonatkozó válaszok sem a vállalati méretek, sem a tulajdonforma szerint nem mutattak szignifikáns eltéréseket. Az esetek 35,3%-ában a válság miatt érzékelhetõ létszámcsökkentés történt, a válaszadók 59,6%-a azonban úgy véli, hogy nem ment végbe jelentõs változás a létszámot illetõen. Nagyon alacsony (5%) azon szervezetek aránya, ahol a válság létszámnövekedést okozott. Elmondhatjuk, hogy a vállalati létszám változása és a méret között értelmezhetõ

8

Fodor et al.

összefüggéseket találtunk (1,5 százalékos szignifikancia szint és 0,178as Cramer-érték mellett). A közepes- és nagy cégek esetén a várható értéknél szignifikánsan magasabb azoknak a száma, ahol a válság nem okozott jelentõs csökkenést (a vállalati méret árbevétel és létszám szerinti csoportosítása szerint is erre az eredményre jutottunk). A szervezeteket befolyásoló válságtényezõk A szervezetek a válságot több tényezõ mentén érzékelhetik. A kérdõívben a különbözõ közvetítõ hatásokat vettük sorra, és arról kérdeztük a résztvevõket, hogy õk milyen mértékben érzékelik ezeket. Az éves állami költségvetés csökkenésével kapcsolatban megoszlanak a vélemények, a válaszadók 42,1%-a számára ez a tényezõ a közepesnél erõsebben fogja befolyásolni a mûködést. Figyelemre méltó, hogy a hitelkínálat csökkenésétõl nem, vagy csak kis mértékben tart a válaszadók 54,9%-a, illetve ezt a tényezõt a mûködést kevésbé befolyásoló tényezõnek tekintik. Ez számunkra azt jelenti, hogy a kormányzati és a nemzetközi mentõcsomagok részben megerõsítették a bizalmat a pénzintézetek likviditása és a bankrendszer mûködése irányában. Tekintettel arra, hogy a válság kiindulópontja a bankszektor volt, és az elsõ válságjelek a lakossági és vállalati devizahitelezések befagyasztásai voltak, ez jó eredménynek mondható. A vállalatok számára a válság begyûrûzését leginkább a hazai kereslet csökkenése jelenti. A válaszadók 51,7%-a mondja azt, hogy ez a tényezõ igen nagy mértékben közvetíti a válságot, míg további 20,4%-a nagymértékûnek tartja. A külpiaci kereslet csökkenésérõl csak 26,9% nyilatkozta azt, hogy igen jelentõs veszélyforrásnak tartja, és közel 40% egyáltalán nem tart ettõl a problémától. A válaszokból az is következhet, hogy kevés exportorientált cég került a mintába. A forint gyengülését közepes mértékû veszélyforrásnak tekintik. Szignifikáns különbségeket találtunk a vállalatok árbevétel és létszám szerinti csoportjai és a belsõ kereslet közvetítõ ereje között. A mikrovállalatokat a belsõ kereslet csökkenése jobban érintette, míg a nagy és a közepes vállalatok kevésbé érzékenyek erre a válságtünetre. Viszonylag egyértelmûnek tûnik és az elemzések is bizonyították, hogy a hazai


9

állami és non-profit szervezetek a várt csoportátlagtól erõsebb válságközvetítõ tünetnek jelölték meg az állami költségvetés csökkenését. Bár a hazai és a külföldi magáncégek között is magas azoknak az aránya, akik a belsõ kereslet csökkenését nagy, vagy igen nagy mértékben válságközvetítõ jelzésnek tartják, a külföldi magáncégek optimistábbak voltak. Tanulságos volt az „egyéb” nyitott kérdésünkre beérkezõ válaszok elemzése is, amely néhány, a válság kapcsán megjelenõ pozitív hatást is megjelölt. Ezek egyike az árak megfelelõ nyereségtartalommal történõ érvényesítése volt. Volt olyan válaszadó is, aki úgy érezte, hogy õt nem érinti a válság. A pozitív kiegészítések mellett a válaszadók a válság kapcsán fõként hátrányos hatásokat azonosítottak. Az alábbi, a válaszadók félelmeit tükrözõ válaszokat tartjuk érdemesnek megemlíteni: – a cégek nem fordítanak kellõ figyelmet a képzésre, – a beruházások leállítása, a fejlesztések pénzhiány miatti elhalasztása, – az idegenforgalom csökkenése, – a kínai árudömping, – az ingatlanok piaci árváltozása, – a média negativizmusa, ami nagy hatással van az emberekre. Az értékelés szempontjából fontos tudni, hogy a gazdaság szereplõi milyen idõtartamra rendezkednek be arra, hogy kedvezõtlen környezetben, negatív hatások közepette mûködjenek. Legtöbben egy-két év közé teszik a recesszió lefutását, a válaszadók egynegyede azonban a problémáknak csak 2–3 év alatti lezajlására számít. Három évnél hosszabb idõtartamban valamivel több, mint 14%-uk gondolkodik, és viszonylag alacsony (7,4%) azoknak a részaránya, akik úgy gondolják, hogy már elkezdõdött a recesszióból történõ kilábalás. A recesszió várható idõtartama nem mutatott szignifikáns összefüggést a vállalati méret tekintetében, a tulajdonosi kört vizsgálva azonban gyenge hatást sikerült azonosítanunk. A képzeletbeli skála két szélsõ értékénél voltak kiugrások, a külföldi cégek az átlagnál nagyobb arányban állították azt, hogy már elkezdõdött a válságból való kilábalás, míg a hazai magántulajdonú cégek pesszimistábbak voltak.

10

Fodor et al.

A válság hatásainak csökkentése érdekében szükséges intézkedések A tervezett intézkedésekkel kapcsolatos kérdéseket két csoportba lehet sorolni. Az elsõ csoportba a reaktív, defenzív lépések sorolhatók. Itt olyan hagyományos, nadrágszíj-összehúzó tevékenységekrõl van szó, amelyek a már fellépõ hatásokat a költség-racionalizálás oldaláról közelítik meg. A második kérdéscsoport a proaktív, offenzív lehetõségek csoportja. Itt olyan válaszokat gyûjtöttünk össze, amelyek az eladások növelésével, új területek, piacok meghódításával, a hatékonyság fokozásával vagy új stratégiával nem a régi gyakorlat konzerválását sugallják, hanem a változáshoz igazodva új utak keresésében látják a megoldást. A negatív hatások elkerülése érdekében a válaszadók nagy többsége (72,6%) egyetértett azzal, hogy intézkedéseket szükséges hozni, és nem elég a megszokott üzletmenetet folytatni. Nyilvánvalóan látszik, hogy a költségcsökkentés vitán felüli prioritást élvez azon lépések közül, amelyek különbözõ korlátozásokat sugallnak. Abban azonban, hogy ennek hogyan kell megvalósulnia, már eltérnek a vélemények. Amíg a beruházások, beszerzések elhalasztása markánsabb módon, erõteljesebben jelenik meg, addig a létszámcsökkentéssel a válaszadók óvatosabban bánnak. A cégek alig egynegyede nyilatkozott úgy, hogy nagy, vagy igen nagy mértékben lesz szükség erre az eszközre. A létszámleépítésnél elõbbre helyezik a válaszadók a bérek befagyasztását. Amíg azonban a létszámcsökkentés esetén a „nem jellemzõ” és a „kis mértékben jellemzõ” válaszkategóriák domináltak, addig a beruházások elhalasztásánál és a bérbefagyasztásnál a magasabb értékeket jelölték be többen. A proaktív, elõremutató módszerek tekintetében is nagy különbségek fedezhetõk fel. A stratégia átdolgozása erõsen kölcsönösen összefügg a szervezeti hatékonyság kérdésével. Úgy tûnik, hogy a vállalatok ebben látják az egyik kiutat. A marketing kiadások növelése is népszerû a válaszadók körében (44%), de az új piacokra történõ belépés még többeket foglalkoztat (a válaszadók majdnem 60%-a nagy mértékben, vagy igen nagy mértékben szükségesnek tartja ezt a lépést). A válaszadóknak lehetõségük volt megjelölni egyéb intézkedési irányokat is. Itt az ingatlanok értékesítése, a minél naprakészebb informá-


11

ciók beszerzése a vállalati környezetrõl, a szervezeti tudás folyamatos, hatékony frissítése és a különbözõ pályázatokra fordított nagyobb figyelem jelent meg. A bevezetni kívánt intézkedések rangsora A válaszlépésekkel kapcsolatban elkészítettünk egy rangsort is, ami azt mutatja meg (az átlagok alapján), hogy melyik intézkedés milyen népszerûségnek örvend a válaszadók között (3. táblázat). Megállapíthatjuk, hogy proaktív és reaktív lépések egyaránt szerepelnek az elsõ hat helyen. A korábban már említett megoldások után, alig lemaradva, a beruházások elhalasztását találjuk. Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a cégek válságos idõkben tudástõkéjük értékét kevésbé kívánják megõrizni vagy gyarapítani, mivel a képzés és tréning növelése, valamint a tudásmenedzsment programok beindítása a válaszok közötti rangsorban leghátul szerepelnek. Elemzéseink során megvizsgáltuk, hogy milyen eltérést mutatnak a válság hatásainak csökkentése érdekében szükséges lépések a vállalati méretek és tulajdonforma szerint. A vállalati stratégiai reakciókat ennek érdekében négyes (passzív, reaktív, proaktív, vegyes) besorolásba rendeztük. A tulajdonosi kör vizsgálatakor csak a hazai és a külföldi magántulajdonú cégeket elemeztük az összehasonlíthatóság biztosítása végett. A kereszttáblás elemzések alapján megállapítottuk, hogy a cégek reakcióit összességében több külsõ és belsõ tényezõ befolyásolja, az egyes tényezõk önmagukban csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem hatnak a vállalati reakciókra. Néhány esetben szignifikáns, de gyenge kapcsolatokat mutattunk ki: – a válság hatásainak csökkentése érdekében a közepes és nagyvállalatok között magasabb azoknak az aránya, akik nem kívánnak új tevékenységeket beindítani, a mikrovállalkozások között pedig a vártnál nagyobb azoknak az aránya, akik igen elõnyösnek tartják ezt az opciót. A hazai cégek az átlagnál magasabb, a külföldiek pedig alacsonyabb arányban tartják szükségesnek ugyanezt a lépést. – a mikrovállalkozások hajlamosabbak a passzívitásra, mint a nagyvállalatok. – bár összességében az elbocsátásokat a cégek nem tekintik a legjobb

12

Fodor et al.

3. táblázat: A válság hatásainak enyhítésére bevezetni kívánt intézkedések rangsora A válság hatásainak enyhítése érdekében: Költségcsökkentést kell végrehajtani** Növelni kell a szervezeti hatékonyságot* Át kell dolgozni a stratégiát* Be kell lépni új piacokra* El kell halasztani beszerzéseket, kiadásokat** Be kell fagyasztani a béreket ** Új tevékenységeket kell beindítani* Növelni kell a marketing kiadásokat* Csökkenteni kell a kommunikációs kiadásokat** Új technológiákat és eljárásokat kell bevezetni* Csökennteni kell a képzést és tréninget ** Paradigmaváltás kell az üzleti folyamatokban* Létszámcsökkentésre lesz szükség** Meg kell erõsíteni a beszállítói hálózatot * Növelni kell a képzést és tréninget* Tudásmenedzsment programokat kell beindítani* Üzleti területek kiszervezése* Nem szükséges tenni semmit ** Egyéb intézkedéseket kell tenni

Átlag

Medián Módusz Szórás

4,00

4,00

5

1,031

3,99

4,00

5

1,081

3,64 3,60

4,00 4,00

5 5

1,240 1,351

3,53

4,00

3

1,147

3,30 3,21 3,18

3,00 4,00 3,00

5 4 3

1,514 1,493 1,356

3,11

3,00

3

1,345

2,84

3,00

3

1,314

2,81

3,00

1

1,453

2,58

3,00

1

1,290

2,53

2,00

1

1,371

2,45

3,00

1

1,346

2,43

2,50

1

1,357

2,36

2,00

1

1,355

1,78 1,63 1,55

1,00 1,00 1,00

1 1 1

1,078 1,193 1,085

1 – 5 skála: 1 – nem jellemzõ, 5 – igen nagy mértékben jellemzõ * proaktív lépések, ** reaktív lépések Forrás: saját szerkesztés


13

válságkezelési módnak, úgy tûnik, hogy a nagyvállalatok jobban hajlanak e módszer alkalmazására, mint a kis- és mikrovállalatok. Az emberi erõforrásmenedzsment területén eddig végrehajtott változtatások A következõ kérdéscsoportban arra kerestük a választ, hogy a vállalatok milyen változtatásokat hajtottak eddig végre, és hogy érték-e más olyan hatások a vállalatokat, amelyek a válságnak tulajdoníthatóak, és amelyek az emberi erõforrásmenedzsment területén válaszlépéseket kívánnak meg. A már meglépett intézkedések közül a legtöbben (56%) a létszám-befagyasztást említették. A másik domináns elem a megüresedõ helyek be nem töltése, amely tulajdonképpen az elõzõvel majdnem megegyezõ intézkedés. A vállalatok 26,8%-a elbocsátásra is kényszerült a válság hatásainak enyhítése érdekében, és 14,4%-uk élt az elõnyugdíjazás eszközével. Elemzéseink során kimutattuk, hogy a vállalati méretek és tulajdonformák függvényében eltérések fedezhetõk fel a munkaerõ-biztosítás területén 2009-ben lezajlott változtatások kapcsán. A kereszttáblás elemzések alapján megállapíthatjuk, hogy a közepes és nagy cégek hajlamosabbak a megüresedett helyeket be nem tölteni, és ugyanez igaz az elõnyugdíjazásra is. A válaszadók 37,2% mondta azt, hogy a válság érezhetõen csökkentette a cég létszámát. A vizsgált vállalatok több mint 40%-ánál érezhetõen csökkentette a válság a képzésre, oktatásra fordított költségeket és idõt. A szakszervezetek befolyása a nagy többség (89%) szerint nem változott, ami azt jeleneti, hogy ezek a kollektív érdekképviseleti szervek nem tudták segíteni a vállalatokat a válságból való kilábalásban, de lényeges akadályokat sem gördítettek a változások elé. A juttatások csökkentése nem csak a tervek között szerepel, hanem az esetek 43,3%-ában már valamilyen formában meg is történt. Elenyészõ azoknak a vállalatoknak a száma, akik szerint jelentõsen növekedtek a juttatások. 2010-ben Magyarországon jelentõsen meg fog változni a vállalatok által a munkavállalóknak adómentesen adható juttatások (az un. cafete-

14

Fodor et al.

ria elemek) szabályozása. Ennek kapcsán vizsgáltuk az ilyen fajta bérkiegészítések várható vállalati gyakorlatát is. A szervezetek juttatási rendszerét vizsgáló kérdésre adott válaszok alapján elmondható, hogy: – a cégek 15,7%-a tartja meg a cafeteria rendszert amellett, hogy a 25%-os adót is átvállalja, – 29,2% megtartja a cafeteria rendszert, de az adóterheket az alkalmazottakra hárítja, – a válaszadók 32,9%-ánál nem volt bevezetve a rendszer, és ezen a jövõben sem kívánnak változtatni, – körülbelül 11% nyilatkozott úgy, hogy megszünteti a cafeteria rendszert, 6,9% viszont az így felszabadult forrásokat béremelésre fordítja. A vártnál (az átlagnál) szignifikánsan magasabb azoknak a magyar cégeknek a száma, amelyeknek korábban sem volt cafeteria rendszerük és most sem tervezik a bevezetését. Ugyanebben a kategóriában alacsonyabb a külföldi cégek aránya. A többi „cafeteria-válasz” kapcsán a tulajdonosi kör összetétele nem mutatott lényeges különbségeket. A vállalati méret és a béren felüli juttatások is több esetben közepesen erõsen korreláltak. Az átlagnál szignifikánsan magasabb azoknak a nagy cégeknek az aránya, akik megtartják cafeteria rendszerüket, de a dolgozóikra hárítják az adóterheket, és nem emelik a keretösszeget. A kis vállalatokra az átlagnál magasabb arányban jellemzõ, hogy nem volt cafeteria rendszerük, és nem is tervezik a bevezetését. A HR részleg hatékonysága A válság kapcsán felmerülhet a HR osztály hatékonyságának növelése. A válaszadók 41,1%-a értett egyet ezzel a kijelentéssel, míg 55,1% szerint a szervezeti HR nem változik jelentõsen a krízis hatására. A vállalkozások méretének növekedésével arányosan egyre nagyobb mértékben kívánják a cégek növelni a HR funkció hatékonyságát, figyelembe kell venni azonban azt is, hogy a mikrovállalkozások alig 10%-ánál létezik külön ilyen funkció. A tulajdonosi formák között is voltak különbségek: hazai magáncégbõl kevesebb, míg külföldi magán- és hazai állami cégbõl az átlagnál több olyan van, ahol a HR hatékonyság javítását fontosnak gondolják.


15

Tudásmenedzsment szempontok a szervezetekben A szervezetek nagy része egyetért azzal, hogy az emberi erõforrás menedzsment stratégiai fontosságú a vállalat számára (64,8%-os, illetve 3,81-es átlag az 5 pontos skálán). Fontosnak tartják a vállalati tudás kamatoztatását is (58,1%, 3,62-es átlag), mert ez kiút lehet a válság okozta hullámvölgybõl. Azt azonban már kevesebben (42,8%) ismerték fel, hogy ennek a megfoghatatlan vagyontárgynak a fejlesztése szükséges ahhoz, hogy a vállalat kitûnõ eredményeket érjen el, ugyanis 3,19-es átlaggal ez lett az utolsó a rangsorban. A vállalati tudásmenedzsment másik feltétele az informatikai fejlesztés és az ezekkel az eszközökkel történõ kommunikáció – ez 3,36-os átlaggal az utolsó elõtti helyen áll. A válaszadók 58,2%-a károsnak tartja az elbocsátásokat, mert ennek hosszú távú hatásai lehetnek, hisz a vállalati tudásvagyon csökken. Irodalomjegyzék Farkas F. – Karoliny M-né. – Poór J. 2009. In Focus: Hungarian and Eastern European Characteristics of Human Resource Management - An International Comparative Survey. Journal for East European Management Studies, 1:9-47 Fodor P. – Poór J. 2009. A válságkezelés emberi erõforrás –és tudásmenedzselés szempontjai. Közgazdász Fórum, 2:39-56 Honvári J. (szerk..) 2001. Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a 20. század közepéig. Budapest: Aula Kiadó Poór J. – Boday P. – Kispál-Vitai Zs. 2009. Trendek és tendenciák a kelet-európai emberi erõforrás menedzsmentben. Komarno (Rév Komárom), Selye János Egyetem Poór J. 2009. Emberi erõforrás menedzsment átalakulása a kelet-európai régióban. Vezetéstudomány, 7-8.:24-36

17

A költségvetési szervek megismerése – a közpénzellenõrzés megbízhatóságának feltétele 1

1

1

PETE ISTVÁN – NAGY ÁGNES – VOLKÁN (CARDOS) ILDIKÓ RÉKA

Románia uniós csatlakozási folyamata során a közpénzek ellenõrzése és átláhatósága területén is megtörtént a jogharmonizáció. Ez lehetõvé teszi az új alapokra épülõ pénzügyi ellenõrzési rendszer létrehozását és mûködését, illetve az állami konszolidált költségvetés átvilágítását. A közpénzek ellenõrzésének eszközei az érvényben lévõ törvények, szabályozások és a nemzetközi általános standardok értelmében a kontroll, valamint az audit különbözõ formái. Ilyen értelemben az Állami Számvevõszék hazai viszonyainkra alkalmazta a vagyonellenõrzést, a pénzügyi auditot, illetve a teljesítményellenõrzést audit formájában. A központi költségvetés végrehajtásának, valamint az Európai Uniós pénzalapok felhasználásának ellenõrzése a pénzügyi és a teljesítményaudit modellek alkalmazásával válik lehetségessé. Az Állami Számvevõszék feladata a továbbiakban, hogy az új elvekre alapuló ellenõrzési rendszerre módszertant dolgozzon ki, és lehetõvé tegye ezáltal azt, hogy az EU is megfelelõ bizonyosságot szerezhessen az állami eszközök egyrészt szabályos, másrészt hatékony felhasználásáról. Az érvényben lévõ módszertan szerint a zárszámadás ellenõrzése esetén pénzügyi auditot alkalmaznak. A pénzügyi audit alkalmazásának elsõ, elengedhetetlen lépése a tervezés, amelynek megvalósítása a költségvetési szerv mûködésének és tevékenységének megismerése által lehetséges. A hazai jogszabályokra alapozva megpróbáljuk a jelen cikk segítségével bemutatni a központi költségvetés végrehajtásának ellenõrzési mechanizmusát, az alkalmazott pénzügyi auditot és jellegzetességeit, valamint a költségvetési szerv mûködésének és tevékenységének megismerési módjait. Ugyanakkor célunk bemutatni ezek fõ elemeit, a szervezet külsõ irányítási, szabályozási és gazdasági környezetét, a vizsgált szervezet belsõ viszonyait, valamint a számviteli és a belsõ kontroll szabályozási rendszerét. Kulcsszavak: állami számvevõszék, közpénzellenõrzés, pénzügyi audit, költségvetési szerv, belsõ kontroll rendszer 1

Babeº-Bolyai Tudományegyetem, Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi kar, Kolozsvár

18

Pete István – Nagy Ágnes – Volkán (Cardos) Ildikó Réka

A törvényhozás – a parlament – a központi költségvetés kormány általi végrehajtásának ellenõrzését az általa kinevezett ellenõrzési szerven keresztül, az Állami Számvevõszék révén gyakorolja. A központi állami költségvetés végrehajtásának, illetve zárszámadásának éves ellenõrzését az Alkotmány és az Állami Számvevõszékrõl szóló törvény szabályozza. Ennek értelmében az Állami Számvevõszéknek kötelessége az állami költségvetésrõl és az Európai Uniós pénzalapok felhasználásáról éves beszámolót kiállítani és a parlament elé terjeszteni megvitatás és jóváhagyás céljából. A parlament felé történõ beszámolói kötelezettség az EU országaiban különbözõ formában történik. Vannak országok, amelyekben a költségvetés ellenõrzési feladatának végrehajtása a zárszámadási gyakorlathoz igazodik. Ilyen értelemben, minden költségvetési szerv elemi beszámolót készít és azt a parlament elé terjeszti. A beszámolásért való felelõsség kétszintû, vagyis minden költségvetési szerv felel a saját beszámolójáért, ugyanakkor minden minisztérium felel a hozzá tartozó intézmények beszámolóiért. A beszámolókat nem összesítik, hanem minden beszámolót benyújtanak a parlamentnek. Ebben a változatban tehát a parlament elé nem nyújtanak be összesített zárszámadást a költségvetés végrehajtásáról. Ebbõl kifolyólag a pénzügyi auditnak ilyen jellegû ellenõrzési feladata nincs. Romániában a kormány az intézmények elemi beszámolóinak és a fejezeti kezelésû elõirányzatok elemi beszámolóinak összesítését a parlament elé terjeszti, a parlament pedig errõl az összesített zárszámadásról alkot törvényt. A zárszámadás elkészítésének három felelõsségi szintje van. A költségvetési intézmények felelõsek a saját elemi beszámolóik elkészítéséért, azonban ezeket nem terjesztik a parlament elé, hanem átadják a fejezetgazdáknak – a minisztériumnak, országos hatáskörû szerveknek, intézményeknek, társaságoknak. A fejezetgazdák elkészítik a fejezet-szintû zárszámadást, amit átadnak a Pénzügyminisztériumnak. A Pénzügyminisztérium felelõs a központi költségvetés zárszámadásának elkészítéséért a fejezetek zárszámadása alapján, továbbá felelõs a kormány nevében a zárszámadási törvényjavaslat parlament elé terjesztéséért. A tárgyi évrõl szóló beszámoló a szabályszerûségek helyszíni elle-

A költségvetési szervek megismerése – a közpénzellenõrzés...

19

nõrzése során feltárt eredményeket foglalja magába. A különbözõ ellenõrzési formák során az Állami Számvevõszék az Alkotmányban és a törvényben rögzített törvényességi, célszerûségi és eredményességi szempontok közül elsõsorban a törvényességre illetve szabályszerûségre helyezi a hangsúlyt. Ennek ellenére az ellenõrzés kiterjed a gazdálkodás célszerûségére is, illetve a közpénzek felhasználásának gazdaságosságára, hatékonyságára és eredményességére. Az ellenõrzés módszere, alkalmazott eszközei az elmúlt tizenhat év során – amióta Romániában megalakult az Állami Számvevõszék – folyamatosan formálódtak. A fejezeti szintû beszámolók szabályszerûségét, adatainak, állításainak megbízhatóságát azonban nagymértékben befolyásolják az elemi beszámolók. Ezért a fejezeti beszámolókra irányuló számvevõszéki ellenõrzésnek tisztában kell lennie azzal is, hogy az adott fejezet beszámolójának megbízhatósága szempontjából milyen kockázatot jelentenek az elemi beszámolók esetleges hibái. Ennek megítéléséhez a központi költségvetésben – mint az államháztartás központi szintjében – mûködtetett belsõ kontroll rendszerek tesztelésére is szükség van. A felügyeleti szerv intézményei belsõ kontroll rendszerének ellenõrzése az Állami Számvevõszék hatáskörét képezi. A fejezetekhez tartozó intézmények elemi beszámolói szabályszerûségének, megbízhatóságának megítélése a fejezet felügyeletét ellátó szervezet feladata. Az Állami Számvevõszék évközi, illetve éves jelentés formájában számol be a parlamentnek saját tevékenységérõl, az ellenõrzött szervezetek költségvetéseinek végrehajtásáról összesített zárszámadás teljesítésének módjáról, az ellenõrzött évben történt törvénytelenségekrõl, rendellenességekrõl. Pénzügyi audit – a számvevõszék által használt ellenõrzési módszer Románia uniós csatlakozási folyamata során a közpénzek ellenõrzése és átláhatósága területén is megtörtént a jogharmonizáció, amely lehetõvé teszi az új alapokra épülõ pénzügyi ellenõrzési rendszer mûködését, illetve az állami konszolidált költségvetés átvilágítását. Ilyen értelemben az Állami Számvevõszék hazai viszonyainkra alkalmazta az ellenõrzés különbözõ formáit, a vagyonellenõrzést, a pénzügyi auditot, il-

20


letve a teljesítményellenõrzést audit formájában. A központi költségvetés végrehajtásának, valamint az Európai Uniós pénzalapok felhasználásának ellenõrzése a pénzügyi és a teljesítményaudit modellek alkalmazásával válik lehetségessé. Az Állami Számvevõszék feladata a továbbiakban, hogy az új elvekre alapuló ellenõrzési rendszer révén lehetõvé tegye azt, hogy az EU is megfelelõ bizonyosságot szerezhessen az állami eszközök egyrészt szabályos, másrészt hatékony felhasználásáról. Mindez szükségessé teszi a hazai törvényekre és a nemzetközi általános standardokra épülõ ellenõrzési módszertanok kidolgozását. A zárszámadás elkészítése érdekében a módszertan a pénzügyi auditot alkalmazza ellenõrzési módszerként. Az audit során követik a pénzügyi jelentések teljességét, valódiságát, törvényességét és szabályszerûségét. Az ellenõrzés tartalmazza a gazdálkodásról szóló véleményezést is. Az audit tárgya kiterjed az állami, a társadalombiztosítási, a helyi önkormányzati, a kincstári, a független állami intézményi és más költségvetésekre. A zárszámadási ellenõrzés tárgyát képezik az állami és a helyi alárendeltségû intézmények, valamint minden olyan költségvetési szervezet, amely közpénzzel gazdálkodik. A pénzügyi auditnak három alapvetõ szakasza van: tervezés, végrehajtás (ellenõrzés) és jelentés. A hazai módszertanban elõírt pénzügyi audit folyamat-modellje az 1. ábrán látható módon szintetizálható: A modell alkalmazása lehetõvé teszi a költségvetésrõl szóló jelentés létrehozását, a költségvetési intézmények beszámolóiban kimutatott bevételek és kiadások hû helyzetképének bemutatását, ezek teljességét, felmerülését, mértékét és szabályszerûségét független vélemény formájában. A pénzügyi audit folyamat-modelljét a tervezett éves ellenõrzés során alkalmazzák. A pénzügyi audit során, az Állami Számvevõszéknek ellenõriznie kell valamennyi fejezet beszámolójának megbízhatóságát. Tesztelnie kell továbbá a pénzügyi kimutatások pontosságát és valódiságát, a bevételek, a befizetések, a költségek és a kifizetések törvényességét, a költségvetési módosítások törvényességét, az állami költségvetésbõl és a speciális pénzalapokból kiutalt beruházási támogatások célirányos felhasználását, az állami hitelek szerzõdési módját, ezek kamatját és hatá-


TERVEZÉS

• A költségvetési szerv mûködésének és tevékenysé-gének megismerése • A lényegességi küszöbök meghatározása • A pénzügyi jelentések hibalehetõségeinek becslése • A gazdasági mûveletek egymástól való elkülönítése, osztályozása • Kockázatbecslés • Bizonyosság megállapítása • Ellenõrzési eljárások megtervezése • Az audit terv elõkészítése

ELLENÕRZÉS

• A kontroll rendszerek tesztelése • Alapvetõ eljárások alkalmazása

EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE

• Egyeztetés a költségvetési intézmény illetékes vezetõivel • Végsõ értékelés elvégzése

JELENTÉS

21

• Az ellenõrzés eredményének megállapítása • Következtetések levonása • Ajánlások megfogalmazása Forrás: saját szerkesztés

1. ábra. A pénzügyi audit folyamata

22


ridõre való visszafizetését, valamint az állam és az önkormányzatok követeléseit és kötelezettségeit, az állami tulajdon és szolgáltatások bérbeadását, az anyagi- és pénzeszközök kezelési módját, a közvagyon egységének megõrzését, a központi költségvetésben mûködtetett belsõ kontroll rendszereket. Mindegyik feladat megoldásához sajátos ellenõrzési módszerek kidolgozása szükséges, amelyek létrehozására a számvevõszék mûködését és hatáskörét szabályozó törvény, valamint az erre vonatkozó nemzetközi standardok biztosítják a keretet. A számvevõnek olyan mértékben kell megismernie az ellenõrzött költségvetési szerv tevékenységét, felépítését, szabályozottságát, hogy megértse azokat a jelenségeket, tranzakciókat és gyakorlatokat, amelyek hatással vannak a szervezet költségvetési beszámolójára, valamint annak ellenõrzésére. A számvevõnek alapos ismeretekkel kell rendelkeznie az ellenõrzött költségvetési szerv tevékenységérõl, hogy azok segítségével meg tudja határozni azokat az eseményeket, ügyleteket és módszereket, amelyek az õ megítélésében jelentõs hatással lehetnek a beszámolóra, a vizsgálatra, a megállapításokra és a minõsítésre. Az ellenõrzéshez szükséges ismeretek az általános, valamint a vizsgált költségvetési szerv mûködésével, tevékenységével kapcsolatos konkrét ismereteket foglalják magukban. Az ellenõrzés elõkészítése illetve végrehajtása során az ismeretek megszerzése olyan folyamatos és összegzõ munka, amelynek során a számvevõ a vizsgált szervezet tevékenységére, mûködésére vonatkozó szükséges információkat begyûjti és értékeli, majd az így összegyûlt ismereteket az ellenõrzés valamennyi szakaszában a bizonyítékhoz viszonyítja. Az információk folyamatosan aktualizálva, pontosítva vannak. Fontos, hogy a felkészülés és tervezés szakaszában a számvevõ kellõképpen megismerkedjen a szervezet tevékenységével, mûködésével, jellegzetességeivel, mert ha az ellenõrzés késõbbi szakaszában ezektõl a begyûjtõtt információktól jelentõsen eltérõ információk jelennek meg, akkor a tervezett és a már részben végrehajtott eljárások módosításra szorulnak, ami többletmunkát okoz. Az ismeretek hiánya tévedéshez vezethet. A zárszámadás ellenõrzése során a hibák, kihágások, törvénytelenségek és szabálytalanságok feltárásának alapvetõ elõfeltétele a vizsgált szervezet tevékenységének számviteli és belsõ kontroll szabályozási rendszerének alapos megismerése. A tevé-


23

kenység ismerete viszonyítási alapként is mûködik, annak alapján lehet a beszámolóban szereplõ állítások valódiságát megítélni. A pénzügyi audit lépései A pénzügyi audit alkalmazásának elsõ elengedhetetlen lépése a tervezés, amelynek megvalósítása a költségvetési szerv mûködésének és tevékenységének megismerése által lehetséges. 1. A tevékenység megismerése A tevékenység megismerésének fõbb elemei a vizsgált szervezet külsõ irányítási, szabályozási és gazdasági környezete, valamint a vizsgált szervezet belsõ viszonyai. A számvevõ feltárja azokat a szempontokat, amelyek alapján a vizsgált költségvetési szerv mûködik. Ilyen értelemben meg kell ismerni a külsõ környezeti tényezõket, amelyek hatással vannak a vizsgált költségvetési szerv jelenére és jövõbeli tevékenységére, mûködésére, át kell tekintenie, hogyan mûködik saját környezetében az ellenõrzött szervezet, továbbá tisztában kell lennie a vizsgált szervezet mûködését, tevékenységét meghatározó és befolyásoló szabályozási környezettel. A külsõ irányítási, szabályozási és gazdasági környezet magába foglalja az ellenõrzött szervezetet érintõ törvényeket és jogszabályokat, az elemi költségvetési beszámolóra vonatkozó speciális elõírásokat, a fejezet feladatrendszerét, struktúráját, az azokban bekövetkezett, költségvetést érintõ változásokat, az ellenõrzött szervezetnek a feladatrendszerben, költségvetési struktúrában elfoglalt helyét, annak esetleges változását, módosulását, a szolgáltatásait igénybe vevõk körét, a finanszírozások módját és annak nagyságrendjét, a jelentéstételi kötelezettségek tartalmát, rendszerességét, címzettjeit, valamint egyéb tényezõket. A költségvetési szerv belsõ viszonyait annak szervezeti felépítése, területi tagoltsága, a gazdálkodás megszervezésének módja, a pénzügyigazdasági szervezete, a belsõ ellenõrzés kiépítettsége, a költségvetés nagyságrendje, szerkezete, a finanszírozási források összetétele és a saját bevételek mértéke, a pénzügyi helyzet, a finanszírozás alakulása, tevékenységének jellege, a vállalkozási tevékenység szerepe, mértéke, a célfeladatok és ezek forrása, a fejezeti kezelésû elõirányzatok, külsõ segélyforrások, támogatások igénybevétele, a vagyonszerkezete és annak

24


változásai, a befektetések, tulajdoni részesedések mértéke és egyéb tényezõk határozzák meg. A tevékenység megismerésének legfontosabb forrásai a szervezetet érintõ törvények és jogszabályok, az alapító okirat, a korábban begyûjtött információk, a szervezet által készített elõzõ évek éves költségvetései, beszámolói, belsõ szabályzatok, számviteli szabályozások, ügyrendek, munkaköri leírások, belsõ vezetõi jelentések, évközi pénzügyi jelentések, a tevékenységével kapcsolatosan szerzett korábbi tapasztalatok, az információkat rendszerbe foglaló tanúsítványok, a rendelkezésre álló központi adatbázisokból az ellenõrzött szervezetre vonatkozó adatok, a szervezet létesítményeinek, telephelyeinek helyszíni megismerése, a szervezet és a felügyeleti szerv munkatársaival folytatott megbeszélések, interjúk, a belsõ és a külsõ ellenõrzések jelentései, kiadványok és egyéb forrásanyagok. A tevékenységre, mûködésre vonatkozó információk megszerzésénél különös figyelmet kell fordítani a korábbi idõszakhoz képest történt változások megismerésére. A tevékenységrõl, mûködésrõl szerzett ismeretek felhasználása segíti a számvevõt a problémák felismerésében, a kockázatok becslésében, a szabályszerûségi ellenõrzés hatékony és eredményes tervezésében és végrehajtásában. Az ismeretek segítséget nyújtanak a vizsgálati célok közötti súlyozásban, a lényegesség megállapításában, valamint az eljárások jellegének, mértékének és ütemezésének meghatározásában, a vizsgálati bizonyítékok értékelésében. Minél szélesebb és részletesebb ismerettel rendelkezik a számvevõ az ellenõrzött szervezet tevékenységérõl, annál jobban fel tudja mérni a lehetséges kockázatokat, a problémás területeket. Ez egyfelõl segíti abban, hogy a pénzügyi szabályossági ellenõrzés tervezésekor meghatározza a kritikus vizsgálati területeket, célokat, és kiválassza a megfelelõ eljárásokat a beszámolóban esetleg elõforduló hibás állítások feltárására. Másfelõl a tevékenység, a mûködés alapos ismerete segíti a számvevõt abban is, hogy a lehetõ leghatékonyabban folytassa le az ellenõrzést. A tevékenység, a mûködés ismeretének fontos szerepe van a vizsgálat során beszerzett bizonyítékok értékelésében, ugyanis a számvevõnek a megszerzett ismeretek alapján az adott vizsgálati területtel kapcsolatban elõzetes várakozásai alakulnak ki a kiválasztott vizsgálati eljárás eredményét illetõen. Ennek értelmé-


25

ben a kapott vizsgálati eredmények értékelését nagymértékben segíti azoknak az elõzetes várakozásokkal való szembesítése. Az ellenõrzött költségvetési szerv adottságainak, jogi, gazdasági és egyéb környezetének ismerete lehetõvé teszi, hogy a kapott vizsgálati eredményeket a számvevõ az adott sajátos körülmények figyelembevételével értékelje, nem pedig azoktól elvonatkoztatva. A tevékenység ismerete nélkül az ellenõrzés eredményét nem lehet elfogadható bizonyossággal megítélni. A számvevõt az ellenõrzött szervezet tevékenységérõl szerzett ismeretei segítik a lehetséges kockázatok megítélésében, a kritikus területek feltárásában, a megfelelõ ellenõrzési eljárások kiválasztásában. A tevékenység ismerete a vizsgálati eljárások eredményének értékelésekor olyan viszonyítási alapként mûködik, amely alapján lehetõvé válik a hibás állítások feltárása. A dokumentálás a felkészülés és a feladatok tervezése idõpontjában rendelkezésére álló valamennyi információ összegzését jelenti. A számvevõnek dokumentálnia kell az ismeretszerzõ munka eredményeit, és le kell vonnia azokat a fontos következtetéseket, amelyek segítik a konkrét feladatterv elkészítésében. A szerzett ismereteket dokumentálni kell, mert azok nem csak egy adott évrõl szolgáltathatnak információkat, hanem több évre biztosítják a vizsgálat hátterét. A konzultáció az ellenõrzött szervezet vezetésével a nemzetközi pénzügyi audit standardok elõírása, ajánlata. A számvevõnek a megszerzett ismeretek birtokában, a konkrét feladatok megtervezése elõtt ajánlatos konzultálnia az ellenõrzendõ költségvetési szerv beszámolójának készítéséért felelõs vezetõvel, aminek eredményét dokumentálnia kell. 2. A számviteli és a belsõ kontroll szabályozási rendszerének megismerése A számviteli és a belsõ kontroll szabályozási rendszerének alapos megismerése szintén a pénzügyi audit tervezésének része. A számviteli és a belsõ kontroll rendszereket törvények, rendelkezések és belsõ határozatok szabályozzák, amelyek az alkalmazott és mûködõ irányítási, szabályozási rendszereket, azok környezetét és a kontroll eljárásokat jelentik. A számvevõ a belsõ kontroll rendszerek megismerésével képet alkot a törvények és más jogszabályok, felügyeleti szervi intézkedések, valamint a vezetési utasítások következetes alkalmazásáról,

26


az intézmény mûködésének és gazdálkodásának szabályszerûségérõl, a számviteli nyilvántartások minõségérõl, a pénzügyi és vezetõi információk megbízhatóságáról, megfelelõ idõben történõ elkészítésérõl, a gazdasági események feldolgozásáról, az eszközök és az információk védelmérõl. A belsõ kontroll rendszerek mûködése eredményességének megítélésénél a számvevõnek figyelembe kell vennie az irányítási és szabályozási környezet, a belsõ kontroll rendszerek egyes elemeinek összehangolását, annak vezetõi felügyeletét, a különbözõ eljárások és hatáskörök kialakítását, kulcsfontosságú munkakörök különválasztását illetve meghatározását, az eszközök és számviteli nyilvántartások fizikai elérhetõségének korlátozását, a felsõ vezetés és az érintett vezetõk viszonyulását a belsõ kontroll rendszerekhez. A belsõ kontroll rendszerek megismerése segíti a számvevõt abban, hogy az ellenõrzéskor azokra az elemekre összpontosítson, amelyek öszszefüggenek a költségvetési beszámolóval, és az azokban szereplõ állítások valódiságára és helyességére szolgáltatnak információt. A rendszerek megismerésének feltétele, hogy a számvevõ vegye figyelembe a rendszer elemeit, vagyis a vizsgált szervezet gazdálkodási, elszámolási, számviteli rendszerét, az adatfeldolgozás módját, a feladat, jog és felelõsségi körök elkülönítését, a vagyontárgyak megõrzését, a számviteli eljárásokat, a személyi feltételeket, a folyamatba épített ellenõrzést és a vezetést. A számvevõnek olyan mértékben kell megismernie a számviteli rendszert, hogy azonosítani és értelmezni tudja a költségvetési szerv tevékenységeiben elõforduló fõbb ügyletcsoportokat és ezek kezdeményezési módját, az éves beszámolót alátámasztó számviteli nyilvántartásokat, bizonylatokat és könyvelési számlákat, a számviteli és beszámoló készítési rendszer folyamatát, a jelentõsebb gazdasági eseményeket és más ügyleteket kezdeményezésüktõl a beszámolóban történõ megjelenítésükig. A számviteli rendszernek három fõ, kockázatokat hordozó tranzakció-típusa ismeretes, amelyet a számvevõ elkülöníthet. Ezek a rutin ügyletek, nem rutin ügyletek és a számviteli becslések. A rutin ügyletek a mûködés szokásos gazdasági ügyletei, pl. beszer-


27

zés, pénzkifizetés vagy pénzbevételezés. Ezek nagy számban fordulnak elõ, ismétlõdnek, mérhetõk, minden alkalommal azonos módon dolgozhatók fel. A rutin ügyletek alkalmasak a vezetés, valamint a belsõ kontroll rendszer hatékony mûködtetésére. A nem rutin ügyletek a szokásostól eltérõ nagyságrendû, ritkán elõforduló ügyletek, pl. ingatlaneladás, központi beruházás, hitelfelvétel. Kis számban fordulnak elõ, elõre nem láthatók, külön megfontolást igényelnek az elszámolás szempontjából, és gyakran kérdéses a gazdasági tartalmuk is. A nem rutin ügyletek miatt a vezetés nehézségbe ütközhet a hatékony belsõ irányítási és szabályozási rendszer kialakítása és mûködtetése szempontjából. Számviteli becslés az éves költségvetési beszámolóban szereplõ minden olyan összeg vagy tétel, amely csak közelítõ számítással támasztható alá, pl. a hasznos élettartam meghatározása vagy bizonyos elhatárolási tételek. Erre akkor van szükség, ha egyes gazdasági események eredménye jövõbeli események kimenetelétõl függ, vagy a már bekövetkezett eseményekre vonatkozó adatokat nem lehet határidõre vagy költséghatékonyan elõállítani. A számviteli becslések minden esetben egyedi megfontolást igényelnek. Az ellenõrzött szervezeteknek rendelkezniük kell szervezeti és mûködési szabályzattal, amelyek meghatározzák a szervezet mûködését érintõ feladatokat és hatásköröket, felelõsségeket, a beszámoltatás rendjét. A belsõ kontroll rendszerek egyik alapvetõ eszköze azoknak a feladatoknak vagy munkaköri kötelességeknek az elkülönítése, amelyek esetleges összevonása lehetõvé teszi egyazon személy számára egy tranzakció lebonyolítását és nyilvántartásba vételét. A munkaköri kötelességek különválasztása csökkenti a szándékos manipuláció vagy a tévedés kockázatát, és követi az ellenõrzési mûveleteket. El kell különíteni egymástól az olyan funkciókat, mint az engedélyezés, a végrehajtás, a nyilvántartásba vétel. A függetlenített belsõ ellenõrzésnek el kell különülnie a tevékenységek mindennapi irányításától, illetve operatív feladatok végrehajtásától. A belsõ kontroll rendszerek megismerésének elsõdleges eszközei az információkérés, a folyamatok megfigyelése, a dokumentumokba való betekintés, valamint az elõbb felsoroltak kombinációi.

28


A megismerési folyamatban a számvevõt segítik a költségvetési szervvel kapcsolatosan szerzett korábbi ellenõrzési tapasztalatok. A megismerés és a minél több és alaposabb információ érdekében a számvevõ a költségvetési szerv különbözõ szervezeti szintjein kikérdezheti a vezetõket, a munkafelügyeletet ellátó személyeket és más alkalmazottakat. Hivatkozhat írásos anyagokra, így például folyamatok szabályozására, munkaköri leírásokra és folyamatábrákra. Ugyanakkor a számvevõ a megismerés érdekében megtekintheti a belsõ kontroll rendszerek által kiállított dokumentumokat és nyilvántartásokat. Megfigyelheti a költségvetési szerv tevékenységének és mûködésének megszervezését, a vezetõk tevékenységét, az ügyletek feldolgozásának jellegét. A belsõ kontroll rendszerekrõl szerzett ismereteit a számvevõnek dokumentálnia kell. A dokumentálás formáját és terjedelmét a költségvetési szervezet mérete és összetettsége, valamint belsõ kontroll rendszereinek a jellege szabja meg. Minél összetettebb a költségvetési szerv belsõ kontroll rendszere, illetve minél teljesebb körûek az ellenõrzés eljárásai, annál kiterjedtebbnek kell lennie a számvevõ által készített dokumentációnak. A dokumentáció nem csak egy adott évi ellenõrzés hátterét adja, hanem több évre szóló információkat szolgáltathat. Így elkészíthetõ külön-külön minden költségvetési szervnek az állandó dossziéja, amelyet minden ellenõrzési alkalommal fel kell újítani a szervezet életében végbement változások szempontjából. A belsõ kontroll rendszerek minõsítéssel láthatók el. A jó minõsítés azt jelenti, hogy a belsõ irányítási és szabályozási eszközök és eljárások az összes elõforduló kockázatot megfelelõen kezelik és eredményesen mûködnek megbízhatóságuk szempontjából. Az elfogadható minõsítés azt jelenti, hogy a belsõ irányítási és szabályozási eszközök és eljárások bizonyos mértékben alkalmasak az összes elõforduló kockázat kezelésére, de esetenként hibásan mûködnek, a gyenge minõsítés esetében a belsõ irányítási és szabályozási eszközök és eljárások nem minden kockázatra terjednek ki és gyakran hibásan mûködnek. A számvevõnek kötelessége tájékoztatni az ellenõrzött szervezet vezetését a belsõ kontroll rendszerek kiépítettségében és mûködésében észlelt hiányosságokról. A tájékoztatás kommunikációs csatornája, idõzítése és formája a feltárt hiányosságok jellegétõl és súlyosságától függ.


29

Záró gondolatok A költségvetési szerv mûködésének és tevékenységének megismerése, mint a pénzügyi audit elõszakasza, elõsegíti ennek pontosságát, megbízhatóságát. A zárszámadás pénzügyi szabályszerûség szempontjából való ellenõrzésének célja, hogy lehetõvé tegye a számvevõi vélemény kialakítását arról, hogy az ellenõrzött szervezetnél a gazdálkodás szabályszerû-e, az éves elemi költségvetési beszámoló készítési elveit betartották-e, a vizsgált tranzakciók, a pénzforgalmi kimutatás, illetve az éves beszámoló nem tartalmaz-e lényeges téves állításokat, hibákat. Az ellenõrzés során a számvevõnek véleménye kialakításához bizonyosságot kell szereznie annak érdekében, hogy képes legyen következtetéseket levonni, amihez intézményenként és esetenként eltérõ mélységû és mennyiségû vizsgálati munka szükséges. A pénzügyi szabályszerûségi ellenõrzés módszerei eredményesek, hatékonyak és konstruktívak kell, hogy legyenek. Vagyis elegendõ és megfelelõ bizonyítékot kell nyújtaniuk a költségvetési beszámolóval kapcsolatban kialakított számvevõszéki vélemény alátámasztásához, az erõforrásokat a legnagyobb kockázatú területekre kell összpontosítaniuk, és olyan módszereket kell választaniuk, amelyek minimum ráfordítással érik el a kitûzött célokat. Ugyanakkor a módszereknek olyan elõirányzatokat kell tartalmazniuk, hogy azok alapján tanácsokat lehessen adni az ellenõrzötteknek a folyamatok átláthatóságának érdekében, a hibák kijavítására, ismétlõdésük megakadályozására, és amelyek rendszerszemléletû megszervezést szolgálnak a saját körülményeiknek megfelelõ pénzügyi irányítással és szabályozással kapcsolatban. A szabályszerûségi ellenõrzés eredményeként a számvevõ minõsíti a vizsgált szervezet elemi beszámolójának szabályszerûségét, megbízhatóságát. Ez által felértékelõdik a számvevõ egyéni felelõssége. Az elemi beszámoló pénzügyi szabályszerûségi ellenõrzését az ellenõrzés általános szabályainak keretei között, a sajátos ellenõrzési eljárásokon, megoldásokon keresztül végzik el, figyelembe véve az eltelt idõszakban szerzett tapasztalatokat és költségvetési sajátosságokat. Ezek szükségessé tették az ellenõrzési rendszer további pontosítását, aminek elengedhetelen feltétele a költségvetési szerv mûködésének és tevékenységének megismerése.

30


Irodalomjegyzék Federaþia Internaþionalã a Contabililor – Reglementãri internaþionale de audit. Asigurare ºi eticã. Editura IRECSON, Bucureºti, 2008 Federaþia Internaþionalã a Contabililor – Audit financiar 2006. Standarde ºi codul etic. Editura IRECSON, Bucureºti, 2007 Curtea de Conturi a României – Revista de Audit Financiar nr.1/2001. Tiparul: Regia Autonomã „Monitorul Oficial”, Bucureºti, 2001 Legea nr. 94/1992 privind organizarea ºi funcþionarea Curþii de Conturi, republicatã. Monitor Oficial al României partea I nr. 282 din 29 aprilie 2009 Ordonanþa Guvernului nr. 119/1999 privind controlul intern ºi controlul financiar preventiv, republicatã. Monitorul Oficial al României partea I nr.799 din 12 noiembrie 2003 Hotãrâre pentru aprobarea Regulamentului privind organizarea ºi desfãºurarea activitãþilor specifice Curþii de Conturi, precum ºi valorificarea actelor rezultate din aceste activitãþi. Monitorul Oficial al României partea I nr.78 din 10 februarie 2009.

31

A pénzügyi válság alapját képezõ értékpapírosítási folyamat 1

1

JUHÁSZ JÁCINT – KOVÁCS IMOLA – KARSAI ZOLTÁN

1

A dolgozat célja a pénzügyi válságot megelõzõ értékpapírosítási folyamat bemutatása, valamint az ennek a folyamatnak a során felmerülõ feszültségpontok azonosítása. Rámutatunk arra, milyen makrogazdasági folyamatok vezettek az értékpapírosítás során létrejött magas hozamot biztosító pénzügyi eszközök iránti igény növekedéséhez, hogyan szennyezõdött az értékpapírosítási folyamat alapköve, a jelzálogpiac, valamint azt, hogy milyen strukturált pénzügyi termékeket építettek erre a piacra. Alapvetõen három nagy feszültségpont különböztethetõ meg, ezek a keletkeztetõ és szétosztó modellhez, a strukturált pénzügyi termékekhez, valamint a minõsítésekhez kapcsolhatóak. Végezetül az értékpapírosítási folyamat átfogó leírására kerül sor. Kulcsszavak: értékpapírosítás, jelzálogpiac, strukturált pénzügyek, adósságfedezetû kötelezettség, hitel-nemfizetési csereügylet

Makrogazdasági elõzmények A 2000. március 10-én kipukkant dotcom buborék tekinthetõ a 20. század utolsó pénzügyi válságának, amikor is az amerikai NASDAQ 100 index folyamatos zuhanásnak indult. Sokak véleménye szerint az ezt követõ recesszió elkerülése végett kezdett kamatlábvágásokba az amerikai jegybank, 2001-ben számszerûen 11-szer, az év eleji 6,5%-ról év végére 1,75%-ra csökkentve azt. Egy másik feltételezett oka a kamatlábvágásoknak az alacsony inflációs környezet kialakulása volt, amely alapvetõen az olcsó – elsõsorban ázsiai és kínai eredetû – importnak és az alacsony költségû – a fejlõdõ piacokról a fejlett piacokra áramló – munkaerõnek volt köszönhetõ. Továbbá létezett egy megtakarítási telítettség, amely fõleg Kínára és Dél Ázsia egyes államaira, valamint az olajexportõr országokra volt jellemzõ (Isãrescu, 2009). 1

Babeº-Bolyai Tudományegyetem, Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi kar, Kolozsvár

32

Juhász Jácint – Kovács Imola – Karsai Zoltán

Ezzel párhuzamosan felgyorsult a világ pénzügyi piacainak integrációja: a pénzügyi piacok egyetemessé váltak, hasonló termékekkel, hasonló szabályokkal mûködtek, szabaddá vált az intézményalapítás, és az intézmények egyre kevesebb korláttal tudtak országhatárokon keresztül szolgáltatni, felgyorsult a tõkeáramlás, stb. A feltörekvõ országok forrástöbblete ezeken a piacokon keresztül próbált befektetési lehetõségeket keresni, amely végsõ soron a hozamok mérséklõdéséhez vezetett. Tulajdonképpen a fejlett országok fogyasztási többletét a feltörekvõ országok megtakarításai finanszírozták. Mint tudjuk, a lazább monetáris politika likviditás-bõvüléshez vezet, ez a többlet likviditás pedig a kamatlábak és a hozamok volatilitásának mérséklõdését eredményezi. (Isãrescu, 2009; Király et al., 2008) Az alacsony kamatok és a mérséklõdõ befektetési hozamok felerõsítették a befektetõk és közvetítõk közötti, kockázaton alapuló versenyt, a „hozamvadászatot”, ami növekvõ kockázati étvágyat, azaz a kockázati felárak jelentõs csökkenését váltotta ki. A mérsékelt volatilitás a befektetõket szintén a kockázat alábecsülésére ösztönzi, ami szintén alacsony kockázati felárat eredményez. (Isãrescu, 2009; Király et al., 2008) A kockázatot tovább csökkentõ tévhit a strukturált pénzügyi termékek diverzifikációs hatékonyságából fakadt, ugyanis a kockázatok együttes bekövetkezését csak távoli lehetõségnek tekintették, ezért a kockázatkezelõk alacsony feltételezett korrelációs együtthatók mellett számolták az esetleges bukás esetén bekövetkezõ veszteségek nagyságát. Mint kiderült, ez nagy hiba volt. Ezek a jelenségek számos részpiacon eszközár buborékok, illetve azokhoz hasonló jelenségek kialakulásához vezettek. A gyorsan növekvõ eszközárak felértékelték a befektetési társaságok, fedezeti alapok és egyéb pénzügyi intézmények eszközoldalát, ami a mérlegazonosságból következõen a saját tõkét növelte. Mivel ezen intézmények többsége meghatározott tõkeáttételi szinten mûködik, a saját tõke növekedése a tõkeáttétel növekedésével, új források bevonásával és egyben új befektetések megvalósításával járt. A likviditásbõség egyszerre jelent meg a pénzügyi piacokon és a finanszírozási rendszerben: a bankok szívesen finanszírozták a vagyonhatás miatti magasabb tõke mellett növekvõ tõkeáttételeket. (BIS, 2009; Király et al., 2008)

A pénzügyi válság alapját képezõ értékpapírosítási folyamat

33

Az önmagát erõsítõ folyamat – csökkenõ hozamok, csökkenõ kockázati felárak, hozamvadászat, emelkedõ eszközárak, piaci és finanszírozási likviditásbõség – minden szereplõ tõkeáttételének növekedéséhez vezetett. Az alacsony kamatok valamint a növekvõ ingatlanárak növelték a lakáspiaci keresletet, amely a lakásárak közel megkétszerezõdéséhez vezetett. Ez a szintén önmagát erõsítõ folyamat – növekvõ ingatlanárak, növekvõ hitelezési lehetõség, bõvülõ hiteltömeg, tovább növekvõ kereslet, még magasabb ingatlanárak – elsõsorban a háztartások tõkeáttételét növelte meg. Errõl szólt az új évtized elsõ fele, minden csak nõt, de sajnos csak az árnövekedést vették figyelembe, a kockázat növekedését valahogy szem elõl tévesztették. A jelzálogpiac felépítése A jelzálogpiac relatív hosszú múltra tekint vissza, de a válság szempontjából az elmúlt három-négy évtized az, ami érdekes lehet, ugyanis több mint 30 éve a hitelfelvevõk és a végsõ hitelnyújtók, a kötvénybefektetõk összekapcsolását biztosító értékpapírosításra alapozva mûködik, amelynek során a bank jelzáloghitel portfóliójából a befektetõk számára piac- és forgalomképes kötvény keletkezik. A lényege, hogy a hitelfelvevõk hosszú távú kölcsöneit a hosszú távú megtakarítók biztosítják. (Goldman Sachs, 2008) Az értékpapírosítás kezdeményezõi a bankok, amelyek ezáltal a hitelek kockázatát áthárítják, megosztják a hosszú távú befektetõk között – általában nyugdíjalapok, életbiztosítók. Ezt a hitelezési modellt keletkeztetõ és szétosztó modellnek nevezzük, amely alapvetõen számos elõnnyel jár: csökkenti a hitelkockázat koncentrálódását, csökkenti a bankokkal szemben támasztott tõkekövetelményeket és likviditást biztosít a jelzáloghitelezõknek, valamint bõvül a befektetési termékek választéka mind az intézményi, mind pedig a magánbefektetõk számára. Kezdetben csak a jó minõségû hitelek értékpapírosítása történt meg, ellenkezõ esetben képtelenek lettek volna az értékpapírok értékesítésére, ugyanis a befektetõk nem hajlandóak rossz minõségû hiteleken alapuló papírokat megvásárolni. Az értékpapírosítás jelentõs részét állam-közeli ügynökségek végezték, kizárólag a szigorú elõírásaiknak megfelelõ hitelek kerültek értékpapírosításra,

34


továbbá a hitelek az ügynökségek által garantálva voltak. Ezen szempontok az értékpapírokat kockázatosságuk és likviditásuk szempontjából az állampapírokkal tette hasonlatossá. A klasszikus „delegált megfigyelõ” banki szerep a keletkeztetõ és szétosztó modellben nem sérül, hiszen a keletkeztetõ érdekelt a hitelminõség megõrzésében, egyébként nem tudná értékpapírosításra bocsátani a hiteleit (Király et al., 2008). Az amerikai jelzálogpiac azonban sosem csak a jó minõségû hitelekbõl ált, a piacnak mindig voltak ennél kockázatosabb szegmensei, ilyen a másodrendû ügyfelek piaca, más néven a subprime szegmens. Ebbe a piaci szegmensbe olyan személyek kerülnek, akik a jó minõségû hitelfelvevõkhöz viszonyítva csak magasabb kamat mellett jutnak hitelhez, magasabb kockázati besorolásuk miatt. Az ennek a piaci szegmensnek adott kockázatos hitelek nem értékpapírosíthatóak állami, illetve kvázi állami garancia mellett, azaz elvileg nem képezhetik a keletkeztetõ és szétosztó modell tárgyát. 2001-tõl óriási növekedésnek indult a subprime szegmens: 2001 és 2007 között a másodrendû jelzáloghitelek volumene meghatszorozódott; és míg 2001-ben a másodrendû jelzáloghitelek a teljes jelzáloghitel-állomány 5%-át tették ki, addig ez az arány 2007-re meghaladta a 15%-ot (1400–1500 milliárd dollár, amelybõl 1000–1100 milliárd értékpapírosított). A másodrendû hiteleknek ezt a gyors felfutását elõsegítették többek között az alacsony induló törlesztésû hitelkonstrukciók, valamint az ingatlanárak folyamatos emelkedése (IMF, 2007). Korábban láttuk, hogy a jelzálogpiac az értékpapírosításon alapul, így értelemszerûen ha az alap piac bõvül, akkor a ráépülõ piacok is bõvülésnek indulnak. Most az a kérdés merülhet fel, hogyan növekedhetett – még soha sem látott méretekben – az értékpapírosítási piac, ha csak a jó minõségû hitelek kerülnek értékpapírosításra? A vá2 laszt a magán-jelzáloghitel fedezettségû papírok jelentik, amelyek által az állam-közeli ügynökségek követelményeinek nem megfelelõ 2

Private labeled MBS


35

hiteleket értékpapírosítják. Ezek a társaságok még az 1970-es években megjelentek, és annak érdekében, hogy tudják értékesíteni értékpapírjaikat, hitelbiztosítást vásároltak erre szakosodott biztosítóktól, az ún. monolinerektõl, illetve a nagy hitelminõsítõkkel minõsíttették papírjukat, és csak a kiváló (általában az AAA) minõsítésû papírokat értékesítették. Az értékpapírosítás és a hitelnövekedés között is pozitív visszacsatolás mûködött: az értékpapírosítás olcsóbbá tette a bankok számára a hitelezést, ezáltal növelte a hitelkínálatot, a növekvõ hitelkínálat pedig további értékpapírosításhoz vezetett (Jacobs, 2009). Mivel a növekvõ hitelállományon belül a másodrendû hitelek növekedési üteme jóval meghaladta az elsõrendûkét, így az értékpapírosított termékek között is egyre nagyobb részt tettek ki a kockázatos hitelekre épülõ magánjellegû értékpapírok. Ezen részpiac növekedésének az eredménye az volt, hogy egyre kevésbé lehetett megkülönböztetni a jó minõségû papírt a rossz minõségûtõl, azaz a transzparencia már az elsõ értékpapírosítási ciklusban kezdett romlani. A szennyezõdõ piac, a másodrendû hitelek és ennek nyomán a másodrendû értékpapírok ugrászszerû növekedése azonban azt jelentette, hogy a keletkeztetõ és szétosztó modell sérült: mivel volt kereslet a magasabb hozamot biztosító termékek iránt, a bankok a „minden értékpapírosítható” lehetõség által felszabadultak a korábbi minõségi követelmények nyomása alól, és egyre kevésbé voltak érdekeltek ügyfeleik kockázatának korlátozásában. (BIS, 2009) Valószínûleg a háztartások túlzott eladósodottsága, valamint a hitelkamatok emelkedése miatt lelassult hitelfelvétel következtében 2006 elején a lakásárak növekedési üteme lassulni kezdett, majd folyamatos csökkenésnek indult. Ennek hatására negatív spirál indult be: a csökkenõ kereslet valamint a másodrendû jelzáloghitelek növekvõ mulasztási rátája következtében növekvõ ingatlankínálat tovább csökkentette az ingatlanárakat, ami viszont tovább csökkentette a keresletet és növelte a mulasztási rátát. 2007 elejétõl a nagy másodrendû jelzáloghitelezõk sorra jelentették be a bedõlõ hiteleik következtében jelentkezõ veszteségeiket. (Jacobs, 2009; Király et al., 2008)

36


Strukturált pénzügyek A jelzálogpiac fejlõdésével párhuzamosan erõteljes fejlõdés ment 3 végbe a strukturált pénzügyek területén. Az értékpapírosítás lényege – legalábbis amikor legelõször alkalmazták – egy jövõbeli pénzáramlás szétszedése és más tulajdonságú pénzáramlássá való átcsomagolása volt. Az értékpapírosítás sokáig csak a bankmérleg könnyítésérõl szólt, pontosabban illikvid hiteleket alakítottak át likvid értékpapírokká. Ezt a likviditást elõsegítette az állami vagy kvázi állami garancia. Így érthetõnek tûnik, miért vélekedtek pozitívan a befektetõk a jelzáloghitelekkel fedezett kötvényekrõl. (Goldman Sachs, 2008) Az értékpapírosítás tárgyát jelentõ pénzáramlásnak három olyan alaptulajdonsága van, amelyeket érdemes átalakítani annak érdekében, hogy a végsõ befektetõ elvárásainak minél inkább megfelelõ termékhez jusson: a lejárat, a kamatozás és a hitelkockázat. A strukturált pénzügyek elsõ lépése a pénzáramlás kamatozásának és lejáratának átalakítása volt. Ennek eredményeként a fix kamatozású jelzáloghitelekbõl egyaránt keletkeztek fix és lebegõ kamatozású kötvények. A következõ és talán a legjelentõsebb lépés a hitelkockázat átcsomagolása volt, amely különbözõ kockázattal rendelkezõ sávok kibocsátása révén valósult meg, egész pontosan három sávon keresztül. 1. A senior sávba tartozó papírok az eredeti hitelekbõl keletkezõ esetleges veszteségtõl szinte teljesen védve vannak. A kibocsátásra kerülõ kötvényeket a minõsítõ cégek legalább befektetési fokozatúra minõsítik, de általában a legjobb minõségû, „AAA”-s befektetési szintre minõsítik. Ennek megfelelõen nemteljesítési valószínûségük és várható veszteségük alacsony, megegyezik a hasonló minõsítésû vállalati kötvények nemteljesítési valószínûségével és/vagy várható veszteségével. 2. A mezzanine sorozat már rosszabb minõsítésû a senior kötvényekhez képest, és ennek megfelelõen a törlesztés elmulasztása során keletkezõ veszteségek hányada jelentõsebb. Ha a hiteleken keletkezõ veszteség netán felemésztené a tõkerészt, akkor már a mezzanine-papírok tulajdonosai szenvednének veszteséget. A kötvények nemteljesítési való3

Structured finance


37

színûsége és várható vesztesége ebben az esetben is megegyezik a hasonló minõsítésû vállalati kötvények nemteljesítési valószínûségével és/ vagy várható veszteségével. 3. A minõsítéssel nem rendelkezõ tõkerészt jelképezõ értékpapírok viselik elsõsorban a hitelportfólió veszteségeit. A tõkerész éppen ezért gyakran marad az értékpapírosítást szervezõ banknál. Mint késõbb kiderül, a kötvényekével hasonló paraméterekkel rendelkezõ vállalati értékpapírok minõsítésével azonos minõsítés alkalmazása is hiba volt. Az átstrukturálás lényege a tõkerész szerepének megértése: ugyanazt a szerepet tölti be, mint a bank tõkéje, azaz prudens esetben az eszközökön keletkezõ veszteséget teljes egészében viselnie kell. Hagyományos banki logikával a tõkerésznek legalább akkorának kell lennie, hogy a hitelek veszteségétõl a többi értékpapír-sorozatot megfelelõ biztonsággal védje: azaz például értékének meg kell haladnia a hitelportfólió 99,9 %-os kockáztatott (VaR) értékét. A banki ügyletektõl való jelentõs eltérés azonban az, hogy az értékpapírosítás során keletkezõ kötvények a betétekkel ellentétben nem garantálnak névértéken való visszafizetést, azaz ha a hiteleken a tõkeértéknél nagyobb veszteség keletkezik, akkor a minõsítéssel rendelkezõ papírok is veszteséget szenvednek. Ez a bankinál nagyobb tõkeáttétel vállalására, azaz a megfelelõ VaR-értéknél kisebb tõkerész tartására sarkallta az értékpapírosítás szervezõit. A hagyományos értékpapírosított termékekkel összehasonlítva a strukturált termékek veszteségfüggvénye a sávokból adódó úgynevezett vízeséshatás miatt nem lineáris, magasabb az úgynevezett farokesemények valószínûsége. (BIS, 2005; Király et al., 2008) A strukturált pénzügyek végleges formájának kialakulását a már átcsomagolt pénzáramlás újracsomagolása jelentette. A válságot megelõzõ idõszakban, a jelzáloghitelezés felfutásával párhuzamosan, fõként a má4 sodrendû jelzáloghitelekre kibocsátott mezzanine MBS -ek és CMO-k 5 kerültek újbóli értékpapírosításra. A CDO -k következtében a kötvénybefektetõk számára az eredeti pénzáramlást biztosító eszközök kockáza4

Mortgage-Backed Security: jelzálog-fedezettségû kötvény Collateralized Debt Obligation: egy kötvénytípus, amely az értékpapírosítási folyamat utolsó láncszemét képezi 5

38


ta csökkent – mezzanine kötvényekbõl értékpapírosítás után senior kötvények kerültek kibocsátásra – miközben ugyanolyan fokozatú kockázat magasabb hozamot biztosított a számukra. Mivel az összkockázat kisebb lett, ezért az eredeti pénzáramlást biztosító eszközök finanszírozása csökkent, és ennek következtében az értékpapírosítás szervezõje learathatta az eszközök által biztosított pénzáram és azok finanszírozása közötti különbséget haszon formájában. (Bluhm, Overbeck, 2004, Jacobs, 2009) A CDO által biztosított alacsonyabb kockázattal és magasabb hozammal kapcsolatban felmerültek bizonyos kételyek. Az egyik ilyen a tõkeáttételükre vonatkozik. Minél nagyobb a CDO tõkeáttétele, és minél nagyobb várható veszteségû eszközöket csomagol át, annál nagyobb terhet kell a tõkének viselnie, annál kevésbé fedezi még a viszonylag vonzó kétszámjegyû hozam is a tõke várható veszteségét. Másrészt azért fontos a tõkeáttétel, mert a jobb minõsítésû kötvénysávok tulajdonosai sem kapnak garanciát kötvényeik névértékére, így a növekvõ veszteség õket is érintheti (Király et al., 2008). Erre a tõkebefektetõk kevés figyelmet fordítottak, hiszen a „kockázatmentesnek” tûnõ világban, alacsony volatilitás, növekvõ ingatlan- és eszközárak mellett a befektetés rendkívül vonzónak tûnt, valósággal elvakította õket a befektetésen elérhetõ hozam. Egy másik fontos kérdés a kötvények likviditási fokára vonatkozik, amivel kapcsolatosan a befektetõknek erõs illúziói voltak. A CDO-k alapvetõen bonyolult termékek voltak, egyedi konstrukcióval, emiatt a mögöttes pénzáramlás felmérése komoly elemzõ munkát igénylõ feladattá vált. A CDO tehát bonyolult struktúrájú, nem standardizálható, ezért általában egyáltalán nem likvid, másodlagos piaccal nem rendelkezõ befektetés. A „befektetõi illúzió” sokáig nem számolt ezeknek a papíroknak az illikviditásával. A hagyományos AAA minõsítésû befektetések – kormányzati vagy vállalati kötvények – többsége likvid és alacsony kockázatú, amihez úgymond „hozzászoktak” a befektetõk, és ez végsõ soron az említett téves befektetõi elképzelések fennmaradását eredményezte. (Király et al., 2008) A harmadik bizonytalansági tényezõt a minõsítés csapdája, avagy az „extrém események” hatása képezi. A minõsítõk nem vették figyelembe,


39

hogy a CDO már másodlagos értékpapír, azaz a várható veszteség hiába ugyanolyan, mint a hasonló minõsítésû kötvények esetében, konstrukciójánál fogva vesztesége éppen az extrém eseményekre (amelyekre farokeseményekként is szokás hivatkozni) reagál nemlineárisan. A nagy minõsítõ cégek – S&P, Moody’s, Fitch – a turbulenciát követõen eleinte ragaszkodtak módszereik helyességéhez, majd egymás után (2007 végén a Moody’s, 2008 elején a Fitch) ismerték el, hogy a nemteljesítési kockázatot kifejezõ minõsítés nem azonosan értelmezhetõ a vállalati és a strukturált kötvények esetében. Egy BIS által készített tanulmányban az elemzõk a nemfizetések közötti korrelációt vizsgálták a gazdaság különbözõ fejlõdési szakaszaiban, illetve a veszteségek alakulását. A vizsgálat eredményeként arra a következtetésre jutottak, hogy még átlagos gazdasági növekedés esetén is a tõkerész sáv jelentõs tõkeveszteséget szenvedhet el. (BIS, 2005) Az érdekkonfliktusok léte szintén téves minõsítést eredményezett, ugyanis a minõsítõk szolgáltatásaiért nem a befektetõk, hanem az értékpapír kibocsátók fizettek. (Wade, 2008) Ez összességében azt jelenti, hogy a vélt többlethozam a helytelen kockázatfelmérés miatt alakult ki. A kockázat ott volt, csak senki sem számolt vele. Jacobs 6 rámutatott, hogy a minõsítõ cégek az RMBS -ek esetén megvizsgálják a mögöttes hitelek tulajdonságait, viszont a CDO-k esetében, a mögöttes eszközök mögött álló fedezeteket már nem. Egy másik feltételezett probléma, hogy míg vállalati kötvények esetén a minõsítõ cégek a vállalat fundamentális adataira támaszkodnak, addig a strukturált termékek esetén inkább pénzügyi modellezésre támaszkodnak a hitelkockázat megállapítását illetõen. Szintén Jacobs mutatott rá egy SEC által készített felmérés alapján, hogy egyetlen minõsítõ cégnek sem volt írásos útmutatója a másodrendû hitelek által fedezett értékpapírok elemzésére. (Jacobs, 2008) Az értékpapírosítás átfogó folyamata A részpiacok áttekintését követõen egy újabb problémára szeretnénk felhívni a figyelmet a másodrendû jelzáloghitelek értékpapírosításával kapcsolatosan, nevezetesen a transzparencia hiányára. 6

Residential Mortgage-Backed Security: lakóingatlanra felvett jelzáloghitellel fedezett kötvény

40


Legelsõ lépésben a jelzáloghitelek megvásárlása történik meg egy SPV által, amelyekbõl az egy jelzáloghitel-portfóliót alakít ki. A hitelek megvásárlásához szükséges források megszerzése érdekében különbözõ befektetõi igényeknek megfelelõ kockázat/hozam profillal rendelkezõ kötvényeket bocsát ki. Amint a mellékletben lévõ ábra is szemlélteti, ezt párhuzamosan több SPV is végezheti. Tehát az elsõ értékpapírosítási szakasz eredményeként a piacra kerülnek akár AAA minõsítésû kötvények is, amelyek fedezeteként roppant kockázatos másodlagos jelzáloghitelek szolgálnak, amelyek valódi fedezetét az állandóan növekvõ ingatlanárak jelentették. Az értékpapírosítás következõ szakaszában, a hasonló minõsítésû jelzáloghitel-fedezettségû kötvények szintén SPV-k általi megvásárlása történik, amit ezek portfólióba való összegyûjtése követ – ezeket párosíthatják más kockázatos hitelekkel vagy más eszköz-fedezettségû értékpapírokkal is. A forrásszerzés hasonlóan történik az elsõ szakaszban leírtakhoz, azaz különbözõ minõsítésû kötvénysávok kerülnek kibocsátásra. Az eredmény: AAA minõsítésû kötvények – CDO-k –, amelyek fedezeteként BBB vagy rosszabb minõsítésû kötvények állnak. Ne felejtsük el, hogy ezek hátterében pedig a másodrendû jelzáloghitelek állnak. Már 7 csak a CDS ügyletek maradtak ki a folyamatból. Az értékpapírosítás folyamán létrejött AAA minõsítésû kötvények pont a pénzáramlások vízeséses szerkezetébõl adódnak, de ezen pénzáramlások egy még nagyobb fokú biztosítása érdekében, az SPV-k hitelkockázat elleni védelmet is vásárolhatnak más SPV-tõl. A hitelkockázat elleni védelmet értékesítõ SPV több ilyen ügyletet kezdeményezhet, amelyek fedezetéül szintén különbözõ sávú kötvényeket bocsát ki. Ezeket nem CDO-nak, hanem 8 CSO -nak nevezik. Minden új kibocsátás – függetlenül az értékpapírosítási folyamat szakaszától – esetén a minõsítések javulása a portfóliószemléleten alapult, amely során alacsony korrelációs együtthatót feltételeztek a referencia portfólió elemeinek nemfizetési kockázata között. Ez a diverzifikációs hatás érvényesül egy bizonyos szintig, illetve bizonyos szerkezetû referencia portfólió esetén. Viszont olyan körülmények 7 8

Credit Default Swap Collateralized Synthetic Obligation


41

között, amikor a referenciaportfólió kizárólag rosszminõségû másodrendû jelzáloghitelekbõl tevõdik össze, nem lehet túl alacsony korrelációs együtthatót feltételezni az eszközök kockázatossága között, fõleg, ha ezen eszközök teljesítménye az ingatlanáraktól vagy a gazdaság teljesítményétõl függ. Így ha a gazdasági növekedés csökkenõ tendenciát mutat, és emiatt egy hitel bebukik, akkor valószínûleg a többi hasonló tulajdonságú hitelek is be fognak bukni. Az értékpapírosítási folyamat egyszerû vázlatát láthatjuk az 1. mellékletben, de a valóságban a folyamat ennél komplexebb. Próbáljuk meg ezt az egészet sokkal több szereplõvel elképzelni: kezdetben homályossá válik, hogy mely MBS vagy CMO mögött milyen jelzáloghitel áll, ezt követõen homályossá válik, hogy mely CDO mögött milyen MBS vagy CMO áll, így/vagy a CSO esetén pedig nem világos, hogy milyen referencia portfólióval szemben van hitelkockázati kitettség. Összegezve az egész folyamat eredményét: jelentõsen romlik vagy akár teljesen megszûnik a piac átláthatósága, azaz a végsõ CDO befektetõnek fogalma sincs, hogy milyen jelzáloghitel áll az õ kötvényét fedezõ MBS mögött. Ezt igazolja az a bizalmi válság, amely a bankközi piacon alakult ki. Következtetések A 2007-ben kibontakozó válságnak számos olyan kiváltó oka van, amelyek közül több is a pénzügyi piacokhoz köthetõ. Alapvetõen a legtöbb feszültségpont a másodrendû jelzáloghitelek értékpapírosítási folyamata során figyelhetõ meg. A legelsõ ilyen pontnak a keletkeztetõ és szétosztó modell sérülése tekinthetõ, amely következtében másodrendû hitelfelvevõk tömegesen jutottak hitelhez. A modell sérülésének következtében a másodrendû jelzáloghitelekkel kapcsolatban álló értékpapírpiacok is szennyezõdtek. Sérült formájában a modell nem megosztotta, hanem növelte a kockázatot. Az értékpapírosítási folyamatnak egyik további gyenge pontja a strukturált pénzügyek termékeinek alkalmazásán keresztül vélt kockázatok csökkentése volt. Valójában nem a kockázat csökkentése történt ezeknek a termékeknek az alkalmazásával, hanem egyszerûen csak a továbbhárítása. Valamilyen szintû diverzifikációs hatás érvényesült a CDO-k referencia portfóliójának kialakítása során, de semmiképpen

42


sem akkora, amely jelentõsen csökkentette volna a másodrendû hitelek kockázatosságát, fõleg olyan körülmények között, amikor ezek nemfizetése egy alapvetõen szisztematikus jellegû tényezõtõl volt függõ: nevezetesen az ingatlanáraktól. Ezen strukturált termékek olyan tulajdonságokkal rendelkeztek, amelyeket legegyszerûbb formájukban is kockázatossá tettek: a magas tõkeáttétellel létrehozott szerkezetük, az alacsony likviditási fokuk, valamint a veszteségek exponenciális növekedése. Szándékosan kihagytam az elõzõ felsorolásból a mögöttes portfóliót, amely külön említést érdemel, ugyanis ennek köszönhetõ, hogy a folyamat során úgymond teljesen megszûnt a transzparencia, ezért a legvégsõ kötvénybefektetõk nem voltak tisztában az egész folyamat legelején álló hitelfelvevõk magas eladósodottsági fokával, ami önmagában is kockázatos, nem is beszélve, ha subprime hitelfelvevõkrõl van szó. A minõsítõ cégek által nyújtott helytelen minõsítések tekinthetõek az értékpapírosítás egy másik olyan pontjának, amely nagyon súlyos következményekkel járt. Az értékpapírosítás nyomán a kötvénybefektetõk a hasonló minõsítésû nem strukturált papírokénál magasabb hozamhoz jutottak, de nem tudatosult bennük, hogy ez az extrém eseményekhez kapcsolódó magasabb veszteség és a megnõtt likviditási kockázat ellenértéke. A válság rámutatott, hogy nem megfelelõ odafigyeléssel és elõvigyázatossággal, a kockázat csökkentését célzó pénzügyi termékek a kockázat növelését eredményezhetik. Az értékpapírosítási folyamat és a strukturált pénzügyek termékeinek komplexitása és nehézkes átláthatósága, illetve ennek hatására a piaci szereplõk és a piacok között kialakult kölcsönös kapcsolat felerõsítette a feszültségpontok miatt kialakult veszteségeket. Irodalomjegyzék BIS: Credit risk transfer, 2005. március, www.bis.org BIS: Fallout for the emerging market economies, 79th Annual Report, 2009. június, www.bis.org Bluhm, C. – Overbeck, L.: Semi-analytic Approaches to Collateralized Debt Obligation Modelling, Economic Notes by Banca Monte dei Paschi di Siena SpA, 33. évf., 2. szám, 2004, 233–255. o.


43

Goldman Sachs: Introduction to Mortgage-Backed Securities, 2008 IMF: IMF Global Financial Stability Report (GFSR), 2007. április, www.imf.org Isãrescu, M.: Criza financiarã internaþionalã ºi provocãri pentru politica monetarã din România, Disertaþie susþinutã de domnul Academician Mugur Isãrescu, 2009. március Jacobs, B. I.: Tumbling Tower of Babel: Subprime Securitization and the Credit Crisis, Financial Analysts Journal, 2009 Király, J. – Nagy, M. – Szabó E. V.: Egy különleges eseménysorozat elemzése – a másodrendû jelzáloghitel-piaci válság és (hazai) következményei, Közgazdasági Szemle, LV. évf., 2008. július-augusztus, 573 – 621.o. Wade, R.: The First-World Debt Crisis of 2007-2010 in Global Perspective, Challenge, 51. évf, 4. szám, július-augusztus 2008, 23–54. o.

Portfólió

SPV

SPV Portfólió

Portfólió

SPV

AAA AA A BBB BB B NR



CDS2

CDS1

BB

BB

BB

BBB

BBB

BBB

NR

BBB

AAA

NR

BBB

AAA

NR

BBB

CDS1

CDS2

Forrás: Saját szerkesztés

Portfólió

SPV

SPV Portfólió

Portfólió

SPV

AAA

44 Juhász Jácint – Kovács Imola – Karsai Zoltán

Melléklet

1. ábra. A másodrendû jelzáloghitelek értékpapírosítási folyamata

45

Telephelyválasztási stratégiák és a területi verseny – a kolozsvári bankok esetében 1

2

ALT MÓNIKA – BOGDÁN ÁRPÁD

A jelenlegi tanulmány célja, hogy megvizsgálja a telephelyválasztási stratégiát és a területi versenyt a kolozsvári bankok esetében. Az elsõ részben felvezetjük a téma jelentõségét, és tisztázzuk a használt fogalmakat. A módszertani leírást az eredmények bemutatása követi. Végezetül megfogalmazzuk a következtetéseket, a tanulmány korlátait és a további kutatás lehetõségeit. Kulcsszavak: telephelyválasztás, bank, geomarketing, térinformatika, területi verseny.

Jelen cikk a marketingstratégia egyik elemét tanulmányozza: az értékesítés helyét. Az értékesítési és forgalmazási döntések eredményes meghatározása kritikus pontja a marketingstratégiáknak. A kereskedelmi egységek marketingjében gyakran a legmeghatározóbb elemnek tekintik a helyválasztást. Az elõnytelen hely gyakran a legsúlyosabb károkat okozhatja a vállalatnak. Ugyanakkor viszont kijelenthetõ, hogy az elõnyös helyválasztás önmagában nem kompenzálhat egy középszerû vagy gyengébb általános stratégiát. A geomarketing az a kutatási terület, amelyben a térinformatikai adatok és paraméterek kapnak szerepet a marketingtevékenységek tervezésében és végrehajtásában. A marketingmix minden eleménél felhasználható, magába foglalja az útvonalválasztást, területtervezést, telephelyválasztást. 1. A telephelyválasztás és a területi verseny fogalma A telephelyválasztás A marketingmix értékesítési elemében kap szerepet a telephelyválasztás, amely alatt a gazdasági tevékenység mûködésének térbeli helyét határozzák meg. Tudatos telephelyválasztásról akkor beszélhetünk, 1 2

egyetemi adjunktus, BBTE, Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi kar mesteris hallgató, BBTE, Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi kar

46

Alt Mónika – Bogdán Árpád

amikor üzleti kalkulációk alapján próbálnak a gazdasági szereplõk megfelelõ (optimális) mûködési helyet találni, az elfogadható lehetõségekbõl egyet (a legjobbat) kiválasztani (Lengyel et al. 2004). A telephelyválasztást magába foglaló tágabb fogalom a telephelyelmélet (location theory). Ezek az elméletek elsõsorban a gazdasági tevékenységek térbeli elhelyezkedésére, földrajzi helyének jellemzõire, az egyes piaci szereplõk térbeli viselkedésének vizsgálatára és modellezésére koncentrálnak. A térbeli verseny fontosságának a kialakulása a két világháború közötti idõszakra tehetõ, mivel a fejlett országokban ekkor már kiépült egy megfelelõ szintû infrastruktúra. A telephelyválasztás olyan döntésekre vezetõdött vissza, amelyek a profit maximalizálást tartották szem elõtt, figyelembe véve a szállítási költségeket, a versenytársak és a fogyasztók piaci elhelyezkedését. A napjainkban kibontakozó helyválasztással kapcsolatos elméleteket már nagyban befolyásolja a globális gazdaság. Olyan tényezõk kapnak szerepet, mint a számítógépes hálózatok, az informatikai-kommunikációs technológia, az innováció, a csúcstechnológiák, a szakképzett munkaerõ. Ugyanakkor a nagy ütemû városiasodás is hatást gyakorol ezen elméletek alakulására. Elõtérbe kerülnek az agglomeratív tényezõk, az extern hatások. A gazdasági fejlõdéssel párhuzamban egyre több tényezõ befolyásolja a telepítési döntéseket. A megbízott személyeknek a szolgáltatás vagy az eladás optimalizálásához megfelelõ döntéseket kell hozniuk a telepítés helyére vonatkozóan. A pénzügyi és banki szolgáltatások esetében nem csak a szolgáltató egység helyét, hanem az ATM (Automatic Teller Machine) és a POS (EFTPOS – Electronic Fond Transfer at Point of Sales) helyét is (Voicu Nistor, 2006). A területi verseny A megfelelõ helyválasztási stratégia egyben a területi versenyben való részvétel eszközét jelenti. Fogalmilag jelen esetben a térbeli vagy területi verseny a telepek közötti, távolságra alapuló versenyt jelenti. Olyan stratégiák kapnak itt szerepet, amelyek a térbeliségre alapulnak, és a távolságot mint stratégiai eszközt használják fel. Mivel több kutatás is

Telephelyválasztási stratégiák és a területi verseny...

47

foglalkozik a témával, és ezek majdnem mindegyike két fõbb stratégát emel ki a területi verseny terén, ezeket hivatott megfigyelni ez a kutatás is. A két fõbb csoport ebben a stratégiai ágban az elkerülõ stratégia (distancing) és a közeledõ stratégia (proximity). Mindkét végletnek megvannak a maga elõnyei és hátrányai. Elkerülõ stratégia alatt értjük azt a döntést, amely szerint az adott egység – jelen esetben a bank – nem törekedik a közvetlen versenytársaihoz minél közelebb elhelyezkedni. A közeledõ stratégia ezzel szemben a minél közelebbi elhelyezkedést segíti elõ. 2. A kutatás módszertana A kereskedelmi övezetek feltérképezésében, az adatok megjelenítésében és a távolságok felmérésében az ESRI cég által készített ArcView 3.2 térinformatikai program ált rendelkezésünkre. A bankfiókok elhelyezkedési adatainak helyességérõl ezek hivatalos honlapjai szolgáltak forrásként. Az adatokat 2009. májusában töltöttük le. Minden banktípust különbözõ színû/formájú szimbólummal kódoltunk a térképen, hogy minél átláthatóbb legyen ezek elhelyezkedése, egymáshoz viszonyított helyzete. Abban az esetben, amikor bizonyos egység vagy egységek a városon kívül helyezkednek el, de adminisztratív szempontból kolozsvári egységnek tekinthetõk, feltüntetésük a pontos helyhez történõ legközelebbi keresztezõdés, közlekedési csomópontban fog történni. A statisztikai adatok kezelésére az SPSS nevû programot használtuk. A különbözõ negyedek népességére vonatkozó adatokat az Országos Statisztikai Hivatal kolozsvári kirendeltségétõl kaptuk. A telephelyválasztás gyakorlati vetületeivel kapcsolatos információkat a Román Kereskedelmi Bank (BCR) egyik kirendeltségének vezetõjével készített interjú keretében kaptuk. 3. A kutatás hipotézisei A kutatási kérdések megfogalmazásában a területi versenyben használt két általános stratégiából – távolságtartó vagy közeledõ – indultunk ki. Az elsõ kutatási hipotézis (H1): az egymáshoz viszonyított távolságot

48


véve, megfigyelhetõ a kolozsvári bankfiók hálózatoknál a közeledési és a távolodási stratégiák használata? A második kutatási hipotézis (H2) azt próbálja vizsgálni, hogy egy bizonyos negyedben levõ kirendeltségek száma összefüggésben van-e az adott negyedben megfigyelt területi stratégiával. A harmadik kutatási hipotézis (H3) azt vizsgálja, hogy az alkalmazott stratégia és a negyedben levõ lakosok száma között van-e összefüggés. 4. A kolozsvári bankok és ezek kirendeltségei Vizsgálatunkban 19 bank kirendeltségeit és fiókjait vettük figyelembe. Ezek között megfigyelhetõ, hogy néhány bank csak csekély számú kirendeltséget nyitott a város határain belül, míg mások mondhatni lefedik a város eégsz területét. A vizsgálatban szereplõ bankok és ezek kirendeltségeinek a száma a következõ (a bank neve mellett a térképen szereplõ jelmagyarázatot is feltüntettük): Alpha Bank – A – 4, Banc Post – P – 7, Banca Carpatica – C – 5, Banca Comercialã Românã – B – 10, Banca Româneascã – F – 5, Banca Transilvania – T –34, BRD - Groupe Société Générale – D – 36, CEC Bank – Z – 8, Citibank – K – 1, Garanti Bank – G – 1, ING – I – 9, Millenium Bank – M – 4, OTP – O – 6, Piraeus Bank România – N – 7, Pro Credit Bank Romania – L – 3, Raiffeisen – R – 12, RBS România – S – 2, Unicredit Þiriac Bank –U – 6, Volksbank – V – 8. A bankokról kapott adatokat összesítve azt állapítható meg, hogy ezek Kolozsváron összesen 168 kirendeltséggel rendelkeznek. A kirendeltségek számát tekintve két bank játszik nagyobb szerepet a kolozsvári bankszférában, a BRD és a Banca Transilvania. Ezeknek 30-nál több egységük van a város területén. Azok a bankok, amelyek e kettõ mellett még nagyobb szerepet kapnak, a következõk: Banc Post, BCR, ING, OTP, Raiffeisen, Unicredit Þiriac Bank, Volksbank, CEC és Piraeus – kirendeltségeiknek száma meghaladja az 5-öt. 5. A kutatás eredményei A stratégiák azonosításánál a lakónegyedeket vettük alapul, mint adminisztratív egységeket. Ezeken belül a stratégiák azonosítását úgy próbáltuk megvalósítani, hogy bizonyos csomópontokat kerestünk a lakónegyedekben. Ezen csomópontok meghatározásánál és az alkalmazott


49

területi stratégia azonosításához felállítottunk két kritériumot: ha több mint két bankfiók létezik az adott körzetben, és ha ezek egymáshoz viszonyított távolsága kisebb, mint 200 méter. A kritériumok felállításában figyelembe vettük más hasonló jellegû kutatást, a kolozsvári terek és negyedek nagyságát és az esetleges idõt, amit igénybe vesz az út megtétele a két bankfiók között. Ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor véleményünk szerint evidens, hogy a közeledõ stratégia kap szerepet. Ha a körzetben maximum két bankfiók van és ezek között a távolság meghaladja a 200 métert, akkor a távolodó stratégiát azonosítottuk. Ezeket a feltételeket alkalmazva azonosítani tudtuk a két stratégia használatát a város földrajzi határain belül. A csomópontok kialakulását és az esetleges távolodást a legfontosabb negyedek szerint csoportosítottam. 5.1. Kolozsvári bankfiókok feltérképezése A belváros és a hozzá tartozó körzet Talán a legzsúfoltabb része a városnak ilyen szempontból a belváros és ennek környéke. Itt három csomópontot határoztunk meg, ahol a legnagyobb a kirendeltségek száma és legintenzívebb a sûrûsödésük: • a Kispiac tér (Piaþa Cipariu) és környéke; • a Fõtér (Piaþa Unirii); • Széchenyi tér (Piaþa Mihai Viteazul).

1. ábra. A Kispiac tér és környéke

50


A 400 méteres átmérõjû körben összesen 9 bankfiók található. A városban ez a csomópont a második legsûrûbb a kirendeltségek koncentrálódását tekintve.

2. ábra. A Fõtér

3. ábra. A Széchenyi tér A Fõtéren és a hozzá közvetlenül kapcsolódó utcákon ugyancsak jelentõs számú bankfiók kap helyet. Itt olyan bankok kirendeltségei is


51

megtalálhatók, amelyek csak kis számban képviseltetik magukat a város területén, például az RBS vagy a Garanti bank egyetlen egységei tt kaptak helyet. Ebben a körzetben 13 különbözõ bank tart fent képviseletet. A Széchenyi téren található a megyei, nagyobb szintû központja két banknak is a többi más kisebb egység mellett. A vasútállomás és a Ferencz József (Horea) út környékén 6 kirendeltség található. Ezek többsége az Állomás (Gãrii) téren csoportosul. Itt a közöttük levõ átlagos távolság 62 méter. A három fontosabb központi csomópontot feltérképezve megállapíthatjuk, hogy megfigyelhetõ egy olyan elrendezkedése a banki egységeknek, miszerint a konkurens bankegységhez közel telepednek. Egyértelmû egy közeledési stratégia jelenléte a konkurensekkel szemben. A Kõvári (Gruia) negyed Mindössze egy, a Banca Transilvania által nyitott kirendeltség mûködik ebben a negyedben. Itt nem tevõdik fel annak a kérdése, hogy közeledõ stratégiát alkalmaznának. A bankfiókot a konkurensektõl távolabb, egy olyan negyedben nyitották, ahol még nem volt egyetlen bankfiók sem. A Dónát (Grigorescu) negyed A vizsgált bankok közül hét nyitott kirendeltséget a negyedben, többségük közvetlenül egymás mellett: azonos a címük. A bankfiókok klasztere a negyed legforgalmasabb pontján található, a Fântânele és a Mirislãu utcák keresztezõdésénél.

4. ábra. A Dónát negyed (részlet)

52


Megfigyelhetõ a kirendeltségek erõteljes csoportosulása: négy is közvetlenül egymás mellett helyezkedik el. Ezen egységek telepítésénél közeledõ stratégiát alkalmaztak, mivel az átlagos távolság közöttük nem haladja meg a 40 métert sem. Kerekdomb (Dâmbul Rotund) negyed A város észak-keleti kijáratánál elhelyezkedõ negyed nem rendelkezik annyi lakossal, mint a város legtöbb negyede. A két legnagyobb számú kirendeltséggel rendelkezõ bank nyitott fiókot itt.

5. ábra. A Kerekdomb negyed (részlet) A Banca Transilvania és a BRD kirendeltsége között a távolság 380 méter. Nem tekinthetõk közvetlen területi versenytársaknak ebben a körzetben. Egy elkerülõ stratégiára lehet következtetni, mivel nem törekedtek egymáshoz közelebb elhelyezkedni. A Monostor negyed A legsûrûbben lakott negyedben több olyan fõ utca létezik, amelyek mentén kialakultak bankfiók-csoportosulások. Ilyenek például: a Szászfenesi (Floreºti) út, Kalányos (Primãverii) utca, Izlazului utca és a Bucegi utca, ezek egyben a negyed legfontosabb közlekedési artériái, legforgalmasabb utcái is. A negyedben 35 kirendeltsége létezik a figyelembe vett bankoknak, ezek 80%-a az említett legforgalmasabb utcákban kap helyet. Legtöbb kirendeltsége a negyedben a BRD-nek van, összesen 8, ezt követi a Banca Transilvania 6 egységgel.


53

6. ábra. A Monostor negyed (részlet) Ezek mellett még ehhez a negyedhez csatoltam azokat a bankfiókokat, amelyek a városból Nagyvárad felé kivezetõ út mentén található hipermarketekben és bevásárlóközpontokban mûködnek. Négy ilyen kirendeltség létezik. A Hajnal (Zorilor) negyed A körzet legforgalmasabb útjától kissé félreesõ negyedközpontban 7 kirendeltség tömörül. Ezek mind a Kert (Pasteur) utcában helyezkednek el. Megfigyelhetõ még, hogy egy kisebb bevásárló és üzleti központ megnyitásával újabb 3 kirendeltség létesült a negyeden belül.

7. ábra. A Hajnal negyed (részlet)

54


Mivel nagyon közel egymáshoz, 100 méteren belül helyezkedik el több kirendeltség a negyednek ebben a részében, a területi versenyt alapul véve megállapítható a közeledés. A Tisztviselõ telep (Andrei Mureºanu) negyed Egy BRD bankfiók kivételével nem található kirendeltség a negyed legnagyobb területén. A negyedet kétoldalról határoló út mentén helyezkednek el a bankfiókok, amelyek azonban más körzethez tartoznak már. E mellett ezt a körzetet határolja több fontosabb csomópont is, ahol jelentõs számú kirendeltség csoportosul. A Györgyfalvi (Gheorgheni) negyed Fõ útvonalán, a Györgyfalvi (Constantin Brâncuºi) utcán és az ezek mentén levõ más fontosabb utcákon helyezkedik el a legtöbb kirendeltség. A bankfiókok között az átlagos távolság 250 méter. Ezek mellett a közel fekvõ Pata (Nicolae Titulescu) úton megfigyelhetõ a különbözõ kirendeltségek csoportosulása.

8. ábra. A Györgyfalvi negyed (részlet) Egymástól alig 300 méterre két BRD bankfiók is található, amelyek egy sûrûbben lakott, bár nem annyira forgalmas úton kaptak helyet. Arra lehet következtetni, hogy hatékonyság szempontjából a BRD erõteljes terjeszkedési stratégiájának köszönhetõen, továbbá a kevés számú konkurens miatt történt a telepítési döntés, és a bank így maximálisan kiaknázza a lakónegyed által nyújtotta lehetõségeket.


55

A Hóstát (Mãrãºti) negyed A város központi része után ez mondható a legzsúfoltabb negyednek banki kirendeltségek szempontjából. A vizsgált bankok kirendeltségeinek száma ebben a negyedben 34. A legforgalmasabb útvonalak mentén, amilyen a Magyar (21 Decembrie 1989) vagy a Szamosfalvi (Aurel Vlaicu) utak és az ezek között elhelyezkedõ Mãrãºti térnél koncentrálódnak legjobban a kirendeltségek. A 350 méteres utcaszakasz mentén összesen 11 bankfiók nyílt meg és mûködik.

9. ábra. A Mãrãºti negyed Ebben a negyedben is gyakori jelenség, hogy ugyan azon házszám alatt helyezkednek el különbözõ bankfiókok. Kolozsváron itt koncentrálódik a bankszektor a legjobban, majd a rangsorban a Kispiac tér következik. A két fontosabb útszakasz mentén levõ csoportosulások mellett még több csomópont is kialakult a negyedben. Ilyen például a Gyár (Fabricii) utca és a Móricz Zsigmond (Bucureºti) utca keresztezõdésében található hipermarket környéke. Itt 4 banki egység helyezkedik el egymás közelében. A Tóköz (Între Lacuri) negyed Hasonlóan más kisebb negyedekhez, itt is a két legtöbb kirendeltséggel rendelkezõ bank nyitott csak képviseletet. A Banca Transilvania és a

56


BRD bankfiókjai közvetlenül egymás mellett helyezkednek el a negyed fõ utcája mentén.

10. ábra. A Tóköz negyed (részlet) Bár csak két kirendeltség van jelen a negyedben, ezek területi verseny szempontjából közvetlen versenytársak, és a közelítõ magatartás figyelhetõ meg részükrõl. A Szamosfalvi (Someºeni) negyed Ennél a városrésznél csak egy hipermarketen belül, a repülõtérnél és a közelébe esõ területen van kirendeltsége három banknak. A köztük levõ távolság jelentõs, területi verseny szempontjából nem törekednek egy közeledõ stratégia alkalmazására. A Bulgária telep A város ipari zónáját magába foglaló körzet kevés lakossal rendelkezik. Többnyire ipari vállalatok gyárai és székhelyei találhatók meg itt. A negyed legfontosabb útvonala mentén, a Munka (Muncii) úton elhelyezkedõ két bankfiók közül az egyik egy hipermarketben nyílt. Köztük a távolság több mint 400 méter. A területi verseny szempontjából az elkerülés stratégiája figyelhetõ meg. Az Irisz telep A határos Kerekdomb negyedhez hasonlóan a BRD és a Banca Transilvania kirendeltségei fedik le a körzetet. Mivel a távolság közöttük jelentõs, 400 méter, megállapítható, hogy nem mutatnak közeledõ magatartást a területi verseny szempontjából.


57

5.2. A hipotézisek elemzése Az elsõ kutatási hipotézis (H1): az egymáshoz viszonyított távolságot véve, megfigyelhetõ a kolozsvári bankfiók hálózatoknál a közeledési és a távolodási stratégiák használata? Az adatok összesítése után (1. táblázat) megfigyelhetõ, hogy a kolozsvári bankok a bankfiók-hálózatuknál a közeledési és a távolodási stratégiákat egyforma arányban alkalmazzák. 1. táblázat. A bankfiókok száma és az alkalmazott stratégia a negyedekben Bankfiókok száma Belváros 48 Kõvári negyed 1 Dónát negyed 8 Kerekdomb 2 Monostor negyed 35 Hajnal negyed 12 Tisztviselõ telep 1 Györgyfalvi negyed 12 Mãrãºti negyed 34 Tóköz 2 Szamosfalvi negyed 3 Bulgária negyed 2 Irisz negyed 2 Horea út 6 Lakónegyed

Alkalmazott Lakosok területi stratégia száma közeledés 33960 elkerülés 5311 közeledés 25003 elkerülés 10730 közeledés 80362 közeledés 22691 elkerülés 5854 közeledés 38080 közeledés 39758 12946 elkerülés elkerülés 5879 5683 elkerülés elkerülés 8328 közeledés 8158 Forrás: saját szerkesztés

A második kutatási hipotézis (H2) azt próbálja vizsgálni, hogy egy bizonyos negyedben levõ kirendeltségek száma összefüggésben van-e az adott negyedben megfigyelt területi stratégiával. A különbözõ negyedekben levõ bankfiókok számát és az adott negyedben megfigyelt magatartást az 1. táblázatban összefoglalva mutattuk be. Az elemzésbe bevett bankok legtöbb kirendeltsége a város központjá-

58


ban és a két nagyobb negyedben található. A két változó közötti kapcsolat az ANOVA teszt segítségével mutatható ki. A kapott adatokból látható, hogy hét negyedben a bankok inkább az elkerülõ stratégiára, a másik hétben a közeledõ stratégiára fókuszálnak. A közeledõ stratégiát használó negyedekben átlagosan 22,14 bankfiók található. Ezzel szemben az olyan negyedekben, ahol az elkerülõ stratégia a domináns, átlagosan 1,85 bankfiók kap helyet. Az elvégzett ANOVA teszt alapján megállapítható, hogy szoros kapcsolat létezik az alkalmazott stratégia és a bankfiókok száma között. Tehát a bankfiókok száma egy adott negyedben befolyásolhatja egy adott bank viszonyulását a konkurensek felé. A két stratégia alkalmazását felfoghatjuk mind defenzív, mind pedig offenzív stratégiaként is. A közeledõ stratégia defenzív stratégiának tekinthetõ, mivel egy adott bank azért, hogy megtartsa a klienseit vagy piaci versenyhelyzetét, követi a konkurenseit egy bizonyos kereskedelmi övezetbe. Így alakulhatnak ki bizonyos körzetekben több bankfiók általi csoportosulások. Az elkerülõ vagy távolságtartó stratégia ezzel szemben leírható úgy, mint egy offenzív stratégia: egy bizonyos bank olyan céllal nyit fiókot az adott körzetben, hogy kiaknázza a kiszolgálatlan piacokban rejlõ lehetõségeket, ezáltal is differenciálja magát a versenytársaitól. Ezek megfigyelhetõk a cikk 5.1-es fejezetében, ahol több olyan negyed is van, ahol a BRD bank agresszív terjeszkedési politikájából kifolyólag olyan körzetekben nyitott kirendeltséget, ahol a konkurencia nem mondható jelentõsnek. Ez jellemzõ a Banca Transilvania néhány kirendeltségére is, mint például a Kõvári negyedben, ahol kizárólag neki van egysége. Tehát a kutatási kérdés vizsgálatával kimutatható, hogy azokban a negyedekben, ahol jelentõs számú kirendeltség létezik, inkább a közeledõ stratégia valósul meg, mivel a kirendeltségek csoportokat alkotva a negyed legforgalmasabb pontjaiban foglalnak helyet. Ezzel szemben azokban a körzetekben, ahol a konkurencia nem mondható jelentõsnek, a bankok nem törekednek egymáshoz minél közelebb elhelyezkedni. A harmadik kutatási hipotézis (H3) azt vizsgálja, hogy az alkalmazott stratégia és a negyedben levõ lakosok száma között van-e összefüggés. A két általános területi stratégia választását befolyásolhatják továbbá


59

olyan tényezõk, amelyek jellemzik az adott földrajzi piacot is, mint például a lakosok száma. Jelen esetben a földrajzi piaci egységeket a város különbözõ negyedei képviselik. Az Országos Statisztikai Hivatal által rendelkezésünkre bocsátott, a kolozsvári negyedek lakosságának számát tartalmazó statisztikai adatok és az azonosított területi stratégiák szerint az 1-es táblázatban összefoglaltuk a kapott eredményeket. Mivel a táblázatban megjelenõ adatok a lakosság szempontjából is csak a vizsgált negyedekre vonatkoznak, így kimondható, hogy ezekben a negyedekben az átlagos lakosság 21 624,5 fõ. Azokban a negyedekben, ahol a közeledõ stratégia érvényesül, 35 430,2 fõ az átlagos lakosság száma. Ahol az elkerülõ stratégia figyelhetõ meg, ez a mutató 7818,7. A lakosság számát és a bankfiókok számát tekintve, megfigyelhetjük, hogy szignifikáns kapcsolat áll fent a két mennyiségi változó között (Pearson korreláció 0,768, 0,001 szignifikancia szint – 2 tailed). Ebbõl a pozitív irányú korrelációból már következtethetünk arra, hogy a kapcsolat szignifikáns lehet a lakosság száma és az alkalmazott területi stratégia között is. Az ANOVA teszt adataiból megtudható, hogy a két változó közötti kapcsolat szignifikáns (F = 10,28; 0,008 szignifikancia szint). Egy bizonyos negyedben a megjelenõ területi stratégiát befolyásolja az adott negyedben levõ lakosok száma. Levonható következtetés tehát az a tény, hogy a bankok elõnyben részesítik a közeledõ stratégiákat azokban a körzetekben, ahol a lakosság száma nagyobb. Ez összefüggésben áll a bankfiókok számával is. Azok a körzetek, ahol a lakosság száma alacsonyabb, nem élveznek elsõdleges prioritást a terjeszkedési stratégiában sem. Viszont egy offenzív terjeszkedési politika arra ösztönözheti a bankot, hogy belépjen olyan körzetekbe is, ahol aránylag alacsony számú potenciális ügyfél van, de akik nem jelentenek célpiacot más bankok számára. 5.3. A telephelyválasztás gyakorlata egy bank szemszögébõl A Kereskedelmi Bank egyik kirendeltségének a vezetõjétõl kaptunk választ néhány olyan kérdésre, amely kapcsolatban van a bankok terjeszkedési politikájában használatos szempontokkal. Arra a kérdésre, hogy milyen általános szempontokat vesznek figye-

60


lembe a bankfiók létrehozásakor, azt a választ kaptuk, hogy a legfontosabb paraméter egy ilyen döntésnél az ipari tevékenység megléte a környéken. Ez alatt az érthetõ, hogy a körzetnek rendelkeznie kell megfelelõ számú potenciális klienssel a vállalatok, cégek körébõl is. Egy másik szempont az aktív lakosság megléte, amely biztosítja a magánszemélyek körébõl származó ügyfelek meglétét. A fizikai feltételek megléte is fontos, mivel rendelkezésre kell állnia egy olyan helységnek, amely biztosítja a hatékony mûködést és egyben biztonságos is. Elhelyezkedésben pedig prioritást élveznek a fõbb útvonalak, utcák. Ezek mellett még más gazdasági mutatók is szerepet játszanak a döntéshozatalban. Minden kirendeltség nyitása megalapozott kell, hogy legyen. Ezért minden ilyen döntés elõkészítése során egy tanulmányt végeznek, amely kitér a fentebb felsorolt szempontokra. Arra a kérdésre, hogy hogyan viszonyulnak a konkurenciához egy ilyen jellegû döntésnél, azt a választ kaptuk, hogy a konkurensek létezése egy körzeten belül pozitívan is hathat a saját tevékenységre. Ez abból adódik, hogy a legtöbb versenytárs az országos szinten kevesebb kirendeltséggel rendelkezõ bankok közül kerül ki. Ezeknek a magatartása inkább arra alapszik, hogy a más, nagyobb bankok ügyfeleit hódítsa el. Ezzel szemben viszont a szolgáltatás minõsége különbségeket mutathat a két konkurens között. Így pozitív megítélés alakulhat ki az ügyfélben az adott bankkal szemben, ami vonatkozhat például a megbízhatóságra, alacsonyabb költségekre a szolgáltatás igénybevételekor, jobb minõségre. A gyengébb hálózattal rendelkezõ bank a költségek fedezése miatt drágább szolgáltatást kénytelen nyújtani. A telepítés elõkészítésénél még figyelembe veszik a potenciális körzet lefedettségét is más, konkurens bankok által. Meghatározzák, hogy érdemes-e belépni az adott piacra, kifizetõdõ lehet-e a mûködés a meglévõ konkurensek mellett. A nagyobb lakossággal rendelkezõ negyedekben, területeken vagy forgalmasabb körzetekben a közeledési stratégia használatos. Itt megvalósítható a nyereséges mûködés is. A gyengébben lakott és nem annyira forgalmas területeken, ha az elõrejelzések azt mutatják, hogy a kirendeltség kifizetõdõen mûködhet, nem törekednek a minél közelebbi elhelyezkedésre.


61

Az optimális kirendeltség-számmal kapcsolatban megtudtuk: egy olyan városban, mint például Kolozsvár, a konkurencia és a piaci lehetõségek mellett ez függ az adott bank erõforrásaitól is. Ez abban áll, hogy minél kiterjedtebb a hálózat, annál költségesebb és nehezebb a fenntartása. Ez a probléma például a pénzellátás területét érinti. Az egységek telepítésénél a döntések meghozatalában olyan személyek vesznek részt, mint a helyi igazgatók, a megyei igazgatók és az igazgató tanács. Feladatuk, hogy eldöntsék az adott felmérések alapján, hogy érdemes-e az adott körzetben megnyitni a kirendeltséget. Következtetések A legtöbb kiskereskedelmi egység, nagyobb bevásárlóközpont, hipermarket vagy éppen banki egység telepítésénél olyan szempontokat is figyelembe vesznek a befektetõk, amelyek összefüggésben vannak a konkurensek térbeli elhelyezkedésével, a piac különbözõ tulajdonságaival és a vállalat belsõ potenciáljával, képességével. A közeledési és az elkerülõ stratégia típusok egyaránt megfigyelhetõk Kolozsvár negyedeiben. Az elkerülõ stratégia, amely azt feltételezi, hogy a konkurensek nem helyezkednek egymáshoz közel az adott körzetben, az olyan negyedekben jelenik meg, ahol a lakosság száma kisebb és a bankfiókok száma is kevesebb. A közeledõ stratégia a város olyan negyedeiben jelenik meg, ahol a népsûrûség nagyobb, és emellett más bankok is egységet nyitottak. A kutatás korlátjai és további kutatási irányok A kutatás nem tartalmaz minden banki egységet a város területérõl. Mivel próbáltunk összpontosítani a legfontosabb bankokra, így 19 bank egységeit vettük figyelembe az elemzés során. Ezek között viszont megtalálhatóak a legversenyképesebbek és a legtöbb kirendeltséggel rendelkezõk is. A másik korlátja a kutatásnak, hogy a távolságra fókuszáltunk, mint elhelyezkedést befolyásoló tényezõre, viszont valójában más tényezõk is közrejátszhatnak a telephely kiválasztásánál. Például befolyásolható tényezõ lehet egy hatósági szabályozás bizonyos épület használatára, vagy építésére. Tehát a bankok nem telepíthetnek egységet bárhová egy adott körzeten belül, ezt szabályozások korlátozhatják.

62


Az egységek minõsítése egyforma volt függetlenül attól, hogy az a bank központi épülete, helyi kirendeltsége vagy csupán bankfiókja. A téma jövõbeli kutatása szempontjából az itt felsorolt szempontok figyelembevétele mellett hasznosnak tartanánk más piaci jellemzõk kapcsolatát is vizsgálni a használt stratégiával kapcsolatosan, mint például az egy fõre esõ jövedelem, kiadások mutatószámai vagy az átlag életkor stb. Az egységek megnyitási idõpontjának ismeretével megmondható az is, hogy bizonyos esetekben a bankok milyen kezdõ stratégiához folyamodtak, és ezek miként változtak a konkurensek megjelenésével egy adott körzetben. Ez az adat újabb információkat szolgáltathat a kérdés jobb megértése érdekében. Irodalomjegyzék Berman B., Evans R. J.: Retail Management, a strategic approach, Macmillian Publishing Company, New York, 1989 Graham C. : Changing methods of location planning for retail companies, GeoJournal, vol. 45, nr. 4, p. 289-298, 1998 Illés I. : Regionális gazdaságtan – Területfejlesztés, Typotex Kiadó, Budapest, 2008 Karande K., Lombard J. R.: Location Strategies of broad-line retailers: an empirical investigation, Journal of Business Research, vol. 58, nr. 5, p. 687-695, 2005 Kotler Ph., Keller K. L.: Marketingmenedzsment, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006 Lengyel I., Rechnitzer J.: Regionális gazdaságtan, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2004 McGoldrick, Peter J., Retail Marketing, McGraw – Hill, New York, 1990 Nagyváradi Lotus Center alaprajz, http://www.lotusmarket.ro, 2009 Nemzeti Statisztikai Hivatal kolozsvári kirendeltsége Nistor C., Marketing financiar bancar, suport de curs, 2006 Pace R. K., Lee M. L. : Spatial Distribution of Retail Sales, The Journal of Real Estate Finance and Economics, vol. 31, no. 1, 2005 Pop C. M.: Implicaþiile pieþei asupra planificãrii strategice de marketing, Ed. Risoprint, Cluj Napoca, 2005


63

Pop D. M.: Conducerea ºi promovarea vânzãrilor, Ed. Alma Mater, Cluj Napoca, 2006 Vorzsák Á.,Kánya H., Juhász M. A., Pál Zs., Szegõ J., A marketing alapjai, 4. kiadás, Alma Mater Kiadó, Kolozsvár, 2007 Zsellér O. V., A Reilly-féle gravitációs modell alkalmazása a telephelyválasztási döntéseknél,http://old.selyeuni.sk/component/option, com_docman/task,doc_download/gid,288 , Széchenyi István Egyetem, Gyõr, 2009 Honlapok (2009 májusában letöltött adatok): www.alphabank.ro www.bancpost.ro www.carpatica.ro www.bcr.ro www.banca-romaneasca.ro www.bancatransilvania.ro www.brd.ro www.cec.ro www.citibank.ro www.garantibank.ro www.ingromania.ro www.millenniumbank.ro www.otpbank.ro www.piraeusbank.ro www.procreditbank.ro www.raiffeisen.ro www.rbsbank.ro www.unicredit-tiriac.ro www.volksbank.ro

64

65

Agrárgazdaságtani rovat AgriPolicy – a projekt bemutatása TAMÁS ERVIN Az AgriPolicy projektet Románia részérõl Dr. Pete István vezeti, kutatóként pedig a doktorandus Volkán Réka és Tamás Ervin vesz részt benne. A kutatási anyagokat a http://www.agripolicy.net honlap fogja össze. A kutatásokat és a fentebb említett honlapot az Európai Unió 7. kutatási Keretprogramjából nyert, vissza nem térítendõ támogatásból finanszírozzák. Az AgriPolicy egy kutatási hálózatként mûködõ szervezet, amely új, közép- és kelet európai tagállamok, valamint potenciális csatlakozni kívánó országok partnerségére épül. Az AgriPolicy kutatást megelõzte egy 6. kutatási Keretprogramból támogatott CEEC AgriPolicy projekt, amelynek a koordinátora Dr. Vincze Mária volt, kutatóként pedig Kölcsey Andrea és Monica Pacºa doktorandusok vettek részt benne. A CEEC AgriPolicy projekt kutatási eredményei a http://www.europartnersearch.net honlapon érhetõk el. Az AgriPolicy kutatási projekt célja, hogy a piacokról származó és a vidékfejlesztéshez kapcsolódó adatokat elemezze az EU tizenkét új tagállamában, illetve a nyolc csatlakozni kívánó országban. Ez egy háló kiépítésével valósul meg, rendszeres tudás- és információátadással. Minden országról egy profilt alakítottak ki, ahol elérhetõ az összegyûjtött mezõgazdasági statisztikák, továbbá az agrárkutatók névjegyzéke és elérhetõsége, valamint a különbözõ piaci jelentések. A projekt 2008 júniusától 2010 májusáig tart, az összegyûjtött anyagok és jelentések pedig a következõ periódus mezõgazdasági és vidékfejlesztési politikáinak kidolgozásában szolgálnak alapul. A kutatás a következõ fõbb területeket érinti: • Elemzések és tanulmányok: piacelemzés és vidékfejlesztési jelentések

66

Tamás Ervin, Bíró Boróka-Júlia

Franciaország Egyesült Királyság Németország

Euroquality University of Exeter Institut fuer Agrarentwicklung in Mittel und Osteuropa (IAMO) Agricultural Economics Research Institute (LEI) University of Plovdiv Costas Petrides and Associates Institute of Agricultural Economics and Information (ÚZEI) Estonian Agricultural University (EMU) Corvinus Egyetem, Budapest Latvian State Institute of Agrarian Economics Lithuanian Institute of Agrarian Economics Független szakértõ Institute of Agricultural and Food Economy Babeº-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár Research Institute of Agricultural and Food Economics Agricultural Institute of Slovenia, Agricultural University of Slovenia Független szakértõ Faculty of Agriculture, University of Sarajevo Faculty of Agriculture, University of Zagreb Független szakértõ Faculty for agriculture – University of Ciril and Method Biotechnical Insitute Podgorica Institute of Agricultural Economics, University of Belgrade Cukurova University Hans-Joerg Lutzeyer

Hollandia Bulgária Ciprus Csehország Észtország Magyarország Lettország Litvánia Málta Lengyelo. Románia Szlovákia Szlovénia Albánia Bosznia Horváto. Koszovó FYROM Montenegro Szerbia Töröko. Európai Bizottság

Forrás : http://www.europartnersearch.net/agripolicy/about A kutatásban részt vevõ országok és intézmények


67

• Új tagállamok monitoringja: statisztikák és adatbázisok összeállítása a CAP kivitelezésével kapcsolatban a 12 új tagállamban • Elérhetõ statisztikák összegyûjtése a potenciális és csatlakozni kívánó országokban • Képzés az elõrejelzés és politikák értékelése területén • Honlap készítése és szimpóziumok szervezése Az új tagállamoknak a következõ jelentéseket kellett vagy kell elkészíteniük a közeljövõben: • Tejpiaci jelentés (piaci elemzés) • Újrahasznosítható energiák és ezek hatása a vidékfejlesztésre (vidékfejlesztési politikák értékelése) • Mezõgazdasági és általános gazdasági helyzetkép (statisztikák) • Direkt kifizetések jelenlegi értékelése és ezek jövõbeni változásának vizsgálata

Kockázatkezelés az agrárszektorban (I. rész) BÍRÓ BORÓKA-JÚLIA Mezõgazdasági kockázatok típusai és kezelési alternatívái Mivel az idõjárás és az éghajlat a két legfontosabb természeti tényezõ a mezõgazdasági termelésre nézve, az agrárágazat nagyfokú érzékenységet mutat idõjárás- és klímaváltozás tekintetében egyaránt. A szélsõséges idõjárás – az aszály, az árvíz, a fagy vagy a jégverés – képes elpusztítani egyszerre az adott termelõ össztermését, veszélyeztetve ezáltal annak megélhetését. A nem agrár jellegû munkalehetõségek egy része is szorosan kötõdik az agrárjövedelmekhez, így a súlyos természeti katasztrófák befolyásolhatják a nem agrárszektorban tevékenykedõk munkalehetõségeit is (Skees et al., 2002). Az Európai Bizottság 2008-as, mezõgazdasági biztosítási rendszerekre vonatkozó jelentésében a mezõgazdasági kockázatok következõ két fõ csoportját különíti el: 1. Árkockázat – a liberalizált agrár-kereskedelem velejárója; 2. Termelési kockázat – káros meteorológiai jelenségek miatt és egyéb jellegû okokból (pl. növekvõ minõségi követelmények, határokon átnyúló növény- és állat megbetegedések) kifolyólag. A termelési kockázat vi-

68


szonylatában a klímaváltozás egy olyan hosszú távú probléma, amely megfelelõ mélységû specifikus elemzést igényel. (EC, 2008) Egy másik megközelítésben az agrárszektor szereplõinek a következõ kockázati tényezõk esetleges felmerülésével kell számolniuk: 1. táblázat: Mezõgazdasági kockázatok tipológiája Kockázat típusa éghajlati biológiai geológiai piaci ember által elõidézett

Megnyilvánulási formái jégesõ, fagy, szárazság, árvíz, szél, tûzvész, hó, jég, stb. járványok, betegségek, stb. földrengések, vulkáni kitörések, stb. hazai és nemzetközi árak változékonysága, a minõségi elõírásokban történõ változások stb. háború, pénzügyi válság, jogi intézmények összeomlása, stb. Forrás: Mitu, 2007

A gazdálkodóknak napi tevékenységük során egy sor kockázattal kell szembesülniük. Ezen kockázatok – amelyek lehetnek természet és ember által generáltak egyaránt – kivédésére hivatott fedezetet biztosítani a mezõgazdasági biztosítás. Egyes mezõgazdasági kockázatok nem ellenõrizhetõeknek, illetve a gazdálkodó által nem befolyásolhatóak (pl. természeti katasztrófák, nemzetközi pénzügyi válság), mások részben vagy teljesen ellenõrizhetõeknek (pl. járványok, rovarok, kártevõk elszaporodása) minõsülnek. Az egyes események megnyilvánulása és kimenetele viszont általában nem kiszámítható, nem jelezhetõ elõre, így a gazdák nem tudnak felkészülni a problémák kezelésére. Ebbõl a megközelítésbõl a mezõgazdasági biztosítások nyújtotta elõnyök létjogosultsága vitathatatlan (Mitu, 2007). Hardaker, Huirn, Ruud és Anderson nyomán a következõ hat kockázatcsoportot különíthetjük el: • Emberi vagy személyi kockázat – a vezetõi képességekkel, a szakértelemmel, a gyakorlattal kapcsolatos, de ide sorolhatók az egészséggel és a személyes kapcsolatokkal, a személyi konfliktusokkal kapcsolatos problémák is – például ha a mezõgazdasági tevékenység folytatója megbetegszik, szélsõséges esetben meghal;


69

• Vagyont érintõ kockázatok – például lopás, tûzeset, egyéb vagyont érintõ kár, veszteség; • Termelés- vagy hozamkockázat – amelyekért az esetek többségében az idõjárás a felelõs, de ugyanezen kategóriába tartoznak a növényi- és állati betegségek is. A terméshozam-kockázat mértékét a terméshozam változékonysága határozza meg. Másfelõl viszont a terméshozam változékonysága adott termény esetén régiónként különbözik, meghatározó tényezõi: a talajtípus, az éghajlat és a termelési módszer. Az állattenyésztési ágazatban a kockázat kisebb mértékû, hiszen az idõjárás kisebb befolyással rendelkezik, mint növénytermesztés esetén. A termelés- vagy hozamkockázat a növénytermesztési-, kertészeti és állattenyésztési ágazatok növekedési, fejlõdési folyamatainak kockázataira és bizonytalanságaira vonatkozik. Különbözõ termelési tényezõk (pl. csapadék, aszály, betegségek stb.) befolyásolhatják a termények és termékek mennyiségét és minõségét; • Árkockázat vagy piaci kockázat – a termelés folyamatában végzett módosítást követõen csökkenõ vagy növekvõ árak jelentik a kockázatot. az inputok és az outputok árait egyaránt érintheti. Az árkockázat jellege, valamint az áringadozás alapanyagonként és termékenként jelentõs mértékben különbözhet; • Intézményi kockázat – azon politikai változtatások, mezõgazdasági beavatkozások, melyek negatívan érintik a gazdaságok bevételeit, pl. a vegyszerek használatára, az állatjólétre, a támogatásokra vonatkozó intézkedések jelentõs mértékben befolyásolhatják a gazdálkodás menetét, eredményességét; • Pénzügyi kockázat – a kölcsönzött pénzösszegekkel, illetve a tartozások visszafizetésének kötelezettségével kapcsolatos. A pénzügyi kockázat mértékét fokozhatja a kamatlábak változása, az árfolyamváltozás, a visszafizetés ütemezése vagy a hitelek elérhetõsége. Ilyen kockázatok a likviditási problémák, a saját tõke veszteség (Székely & Pálinkás, 2008). A fent említett kockázatok gyakran egymással kapcsolatban állnak, így egy adott esemény többféle jellegû hatáskimenetellel bírhat. Típustól függetlenül, minden egyes kockázatkategóriának hatása van az érintettek jövedelmére.

70


A kockázatok azonosítása és lehetséges kezelési alternatíváinak kidolgozása mellett a kutatások keretében a kockázattal szembeni termelõi magatartás vizsgálatával is foglalkoznak. Olyan eszközrendszereket dolgoznak ki, amelyek a gazdák kockázati helyzetben való döntéshozatalát segítik. Ugyanakkor megállapították azt is, hogy a mezõgazdasági termelõk „gyakorlati” magatartása nem mindig felel meg az „elméletinek”, éppen ezért szükség van arra, hogy jobban megértsék a gazdák kockázathoz való viszonyulását, a gazdasági mûveletek helyzetekhez való igazításának pszichológiáját (Barnett, 1999). A kockázati megítélés, az érzékelt kockázat nagysága egyénenként, mezõgazdasági termelõnként, ágazatonként és termékenként változik, függ a mezõgazdasági termelõ tapasztalatától, valamint magatartásának kockázatkerülõ mértékétõl. A kockázatok eredetének és természetének vizsgálata kulcsfontosságú a megfelelõ kockázatkezelési stratégia kialakítása szempontjából. A mélyreható elemzés során szükség van az illetõ kockázat kiváltó okainak meghatározására, a kockázat jellemzõire (eloszlás, gyakoriság, egymáshoz való viszony), a gazdaságok jövedelmére gyakorolt hatásaira, valamint a jövedelemkockázat kivédésére alkalmas különféle stratégiák kapacitásra vonatkozó információira (Hardaker et al., 1997). A kockázat kezelésének két alapvetõ módját különböztetjük meg aszerint, hogy a veszély megnyilvánulása elõtt (ex-ante) vagy után (expost) kerül sor a beavatkozásra. A kockázat csökkentése – ex-ante beavatkozásként – a következõ formákban valósulhat meg: jövedelem-diverzifikáció más, nem mezõgazdasági tevékenységbõl származó jövedelmekre való támaszkodás vagy egyéni megtakarítások használata révén; alacsonyabb kockázati szinttel rendelkezõ mezõgazdasági területek felé való migráció; technológiába való befektetés – például magas teljesítményû öntözõrendszerek, a kártevõkkel szembeni magas ellenálló képességgel rendelkezõ vetõmagok használata –, ami csökkenti bizonyos kockázatokkal szembeni veszélyeztetettség mértékét (Mitu, 2007). A kockázatok kezelésére, illetve a kockázati helyzetben való döntéshozatalra többféle megoldás is kínálkozik, amelyek a belsõ helyzet, illetve a külsõ körülmények különbözõsége révén, akár gazdaságonként kü-


71

lönbözhetnek. Az elmúlt évtizedekben számtalan kockázatkezelési módszert dolgoztak ki, amelyek a kedvezõtlen hatások kiküszöbölését hivatottak megoldani, ugyanakkor a mindenkori, hagyományos menedzsment-eljárások is a gazdálkodók rendelkezésére állnak. A kockázatok azonosítása és értékelése után különbözõ stratégiák alkalmazására van mód annak érdekében, hogy a mezõgazdasági háztartások szintjén csökkenteni lehessen a jövedelmi kockázat mértékét. Az Európai Bizottság kétfajta kockázatkezelési alapstratégiát különböztet meg: 1. Gazdaságon belüli intézkedésekre épülõ – ún. on-farm – stratégiák: alacsony kockázati kitettséggel bíró termékek választása, rövid tenyészidejû növények termesztése, a termelési programok diverzifikációja, vertikális integráció, egyéni biztosítás, illetve stabilizációs megoldások. 2. Kockázatmegosztási stratégiák: marketing szerzõdések, a termékértékesítési szerzõdések, hedging vagy opciós szerzõdések kötése (fedezeti ügyletek), befektetési alapokban való részvétel, biztosítás kötése (EC, 2001). Ezeken kívül léteznek más alternatívák is, mint például az állami katasztrófa- vagy sürgõsségi segélyek igénybe vétele. A leggyakrabban alkalmazott kockázatkezelési módszerek a következõk: • A vállalati diverzifikáció a kockázatok kiegyensúlyozáshoz vezethet azáltal, hogy egyidejûleg többféle, eltérõ ráfordítás-struktúrával és jövedelemtermelõ potenciállal rendelkezõ ágazat, tevékenység megvalósítására vállalkozunk. • Termékértékesítési és marketing szerzõdések kötése biztosabbá teheti a gazdaságok bevételeit, a szerzõdésben megadott kritériumok alapján. • A különbözõ mezõgazdasági biztosítások (jégbiztosítás, viharkár, vagyonbiztosítás stb.) káresetek, katasztrófák esetén mérsékelhetik a kiesõ termésbõl, elpusztult állatokból stb. adódó károkat, amelyet egyes országokban az állam is finanszírozhat. Egyes országokban a kiesõ jövedelemre is lehet biztosítást kötni. • A likviditás a vállalkozások azon képességeire utal, hogy szükség esetén gyorsan és hatékonyan tudnak pénzt elõteremteni a kötelezettségek kiegyenlítésére. A likviditás javítható készpénz, árukészletek vagy

72


más, gyorsan pénzre váltható eszközök tartásával, anélkül, hogy az nagyobb veszteséget okozna. • Külsõ pénzügyi eszközöket vehetünk igénybe a vállalati mûveletek finanszírozására. A nagyobb eladósodottság általában nagyobb kockázatot rejt magában. Külsõ pénzügyi eszközök igénybevétele esetén meg kell határozni az optimális eladósodottsági szintet, amely még nem ró túlzott adósságszolgálati terheket a vállalkozásra. • A vertikális integráció szintén eredményesen csökkentheti a kockázatot, mivel a tulajdonosoknak nagyobb befolyásuk lehet az inputok mennyiségére és minõségére, valamint árára, ha a terméklánc több szakasza is tulajdonukba kerül. • A farmon kívüli munkavállalás, beruházás, jövedelemszerzés is nagyobb biztonságot jelenthet a mezõgazdasági termelésbõl adódó nagyobb kockázat kiegyenlítésére. • A hedging (a veszteséget korlátozó ellenügyletek) vagy az opciós szerzõdések kötése a vásárolt, vagy értékesített termékek elõre jelzett árainak kockázatait csökkentheti. Románia mezõgazdasági biztosítási rendszerének jogi kerete A biztosítás romániai története 1871 elõtt kezdõdött kölcsönös védelem közös megvalósítása elképzelésének alapján. Az elsõ olyan biztosítási társaságot, amely mezõgazdasági biztosítási szolgáltatást nyújtott, 1906-ban hozták létre. A kommunizmus ideje alatt a biztosító társaságok államigazgatási hatáskörbe tartoztak. Az ADAS létrejöttével a biztosítási tevékenység állami monopóliummá vált, hiszen ez volt az egyetlen biztosítási és viszontbiztosítási szolgáltatást nyújtó társaság az ország területén. A kötelezõ és fakultatív biztosítások egyaránt az ADAS tevékenységi körét képezték. Az 1990 utáni jogszabályváltozás az állami monopólium eltávolítását, több biztosító társaság létrehozását és versenyhelyzet kialakítását eredményezte a romániai biztosítási piacon. Az 1990 december 8-i 1279-es kormányrendelet szerint 1991 január 1-jétõl kezdõdõen Romániában kereskedelmi társaságokként jöhetnek létre biztosítótársaságok, részvénytársaságok formájában. Ugyanezen rendelet továbbá kimondja az ADAS megszûnését.


73

1991-ben jelent meg a 1991/47-es törvény, amely a kereskedelmi társaságok létrehozására, megszervezésére, valamint mûködésére vonatkozott a biztosítás területén. E törvény értelmében biztosítási tevékenységet végezhettek a biztosítótársaságok, a biztosítási és viszontbiztosítási társaságok, a viszontbiztosítási társaságok, valamint a közvetítõ biztosítási vállalatok (közvetítõ ügynökségek). Ugyanezen törvény elõírja, hogy biztosítótársaság létrehozását megelõzõen elõzetes értesítést kell küldeni a romániai Biztosítási Felügyeletnek. E törvény értelmében biztosítási társaságot részvénytársaság vagy korlátolt felelõsségû társaság formájában lehet létrehozni. A mezõgazdasági biztosítás jogi alapdokumentuma Romániában a 2002 június 13-án kiadott 381-es számú törvény, amely a mezõgazdaságot érintõ természeti csapások okozta károk megtérítésére, illetve ennek alkalmazási normáira vonatkozik. A 381-es törvény és a 2002. szeptember 17-én a Hivatalos Közlönyben megjelent alkalmazási szabályok pontosan meghatározzák, hogy mi értendõ természeti csapás alatt, és ki állapítja meg a kárt, növénytermesztésben és állattenyésztésben egyaránt. A termelõ vagy az állattartó katasztrófa, természeti csapás esetén csak akkor kap állami kárpótlást, ha biztosítást köt, ebben az esetben a biztosítási díj bizonyos százalékának kifizetését is átvállalják. Az állami kártérítés csak abban az esetben igényelhetõ, ha a veszteség meghaladja a termés értékének 30 százalékát, és a kár bekövetkeztéig a termelésre fordított költség legtöbb 70 százaléka lehet. Háziállatok, szárnyasok, méhcsaládok, haltenyészetek esetében a megtérített kár a biztosított érték legtöbb 80 százaléka lehet. Õszi vetésû gabonafélékre legkésõbb december 15-ig, tavasziakra május 1-jéig kell biztosítást kötniük a gazdáknak. A Mezõgazdasági Minisztérium a mezõgazdasági vezérigazgatóság helyi információi alapján kormányhatározatban nyilvánítja ki a természeti csapás tényét, kiterjedését. A katasztrófa sújtotta területek gazdáinak a polgármesteri hivatalnál kell jelezniük az elszenvedett károkat, majd bizottság alakul, amely a gazda jelenlétében állapítja meg a kár nagyságát. A törvény a biztosítási kötvények, szerzõdések állam által szavatolt részét szabályozza, mindemellett a biztosító és a biztosított által megkötött szerzõdés egyéb kártérítést is tartalmazhat.

74


A 2003/74-es kormányhatározat a 2002/381-es törvény módosító dokumentumának minõsül, és a biztosítási díjtételek szubvencionálásáról rendelkezik. Ennek értelmében mindazok a mezõgazdasági termelõk, akik bebiztosítják kultúráikat, állataikat, méhcsaládjaikat a szaktárca által ajánlott biztosító-viszontbiztosító társaságoknál, a biztosítási díjtételek 20%-os szintjén szubvencióban részesülnek. A szubvencióban részesítendõ bebiztosított kultúrák, állatfajok és méhcsaládok névjegyzékét – a 381-es törvény 6. szakaszának b) bekezdésbeli elõírásaival összhangban – miniszteri rendelettel állapították meg. A szubvencionálás a biztosító-viszontbiztosító társaságok révén valósul meg. A kormányrendelet 3(2). szakaszának elõírásai értelmében a biztosítási szerzõdések megkötésekor a mezõgazdasági termelõknek a biztosítási díjtétel értékének 80%-át kell befizetniük, s ezzel egyidejûleg be kell nyújtaniuk azt a polgármesteri hivatalok által kiállított bizonylatot, amelybõl kitûnik, hogy eleget tesznek a 381-es törvény 19(a) és (b) szakaszai által elõírt kötelezettségeknek. A 20%-os különbözetet a biztosítók a megyei mezõgazdasági és élelmezésügyi vezérigazgatóságok révén az állami költségvetésbõl kapják. A 2005/807-es kormányhatározat a 2003/74-es kormányhatározat módosító dokumentuma, amely kimondja a biztosítási díjtétel egységes, 50%-os állami támogatását növénytermesztés és állattenyésztés esetére egyaránt. 2007-ben megszüntették a biztosítási díjtétel állami szubvencionálását. 2008 szeptemberében a Mezõgazdasági Minisztérium felvetette a mezõgazdaságot érintõ természeti csapások esetén nyújtott kártérítésekre vonatkozó 2002/381-es törvény módosítását, oly módon, hogy a biztosított kultúrák esetén az állam ne állja a csapás által sújtott területekért járó teljes összeget. A törvénymódosítási javaslat arra irányult, hogy a felelõsség oszoljon a biztosító és a mezõgazdasági termelõ között, úgy, hogy ez utóbbit végül az állam vállalja át. Egy várható, további módosítás a haszonbérlet vagy koncesszió kártalanítása lesz, amelynek során megemelik majd azon kártérítésként adott összeg mértékét, amelyet a bérlõ kellene, hogy fizessen a bérbeadónak (Gheorghe Albu, a Mezõgazdasági Minisztérium államtitkárának 2008. 09. 15-i nyilatkozata alapján). Romániában két kockázatcsoportot különböztetnek meg: a szabványos (standard), illetve a természeti csapások kategóriáját. Elõbbi követ-


75

keztében a beálló veszteségeket a biztosítótársaságoknak kell megtérítenie, az utóbbi révén bekövetkezõ veszteségeket pedig az államnak kell felvállalnia. A 2002/381-es törvény célja, hogy magas szintû védelmet biztosítson a mezõgazdasági termelõk számára, és pénzügyileg támogassa õket vagyonuk megvédésének érdekében. Jelenleg nincs olyan természeti jelenség, amely negatív hatással bír, és ne lenne biztosítás által fedezhetõ, vagyis a termelõ vagy a biztosítótársaság révén biztosított (standard kockázatok esetére), vagy pedig az államtól kap kártérítést (természeti csapásnak minõsített katasztrófa események bekövetkezte esetén). (A következõ számban: Az állam biztosítói szerepvállalása Romániában; mezõgazdasági biztosítást kínáló biztosítótársaságok a román piacon) Irodalomjegyzék Könyvek: Barnett, B. J.: US Government Natural Disaster Assistance: Historical Analysis and a proposal for the Future, Disasters, 139 pp, 1999. European Comission: Risk Management Tools for EU Agriculture, with a special focus on insurance, Working Document, Directorate General Agriculture, 2001 European Comission: Agricultural insurances schemes, Final Report, December 2006, Modified: February 2008 Hardaker, J., Huirne, B., Ruud, B.M. and Anderson, J. R.: Coping with risk in Agriculture, CAB International, Wallingford, 1997 Mitu, N. E.: Agricultural insurances in Romania: present and future aspects, University of Craiova, Faculty of Economics and Business Admisnistration, 198-206. pp., 2007 Skees, J.R., Varangis, P., Larson, D., Siegel, P.: Can FinancialMarkets be Tapped to Help Poor People Cope with Weather Risks?, Policy Research Working Paper, 2002 Székely, Cs., Pálinkás, P.: Kockázatkezelés az Európai mezõgazdasági vállalkozásokban, Agrofórum, 19. évf., 11. szám, 2008 Jogi dokumentumok: HG 1279/1990, HG 74/2003, HG 87/2005, L 47/1991, L 381/2002

76

77

Fontosabb gazdasági események CSOMAFÁY FERENC

Az idõ gazdaságilag ismétli önmagát Az elszabadulni látszó árfolyamzuhanást sokan már megállíthatatlannak tartják: az év végére 4,5 lejes euró árfolyamot jósolnak. Tavaly novemberben még 3,7 lej volt az euró, januárra felszökött 4,2-re. Nemcsak a kölcsönökkel terhelt családokat, vállalkozásokat kergette bizonytalanságba ez a több mint 13 százalékos növekedés, hanem érezhetõ volt mindenki számára, aki valutaalapú szolgáltatást vett igénybe. Ekkor már bebizonyosodhatott, hogy Mugur Isãrescu sem képes a végsõkig elmenni a lej váltóértékének megõrzése érdekében. Mihai Tãnãsescu nemzetközi valutaalapi tanácsadó 2009 tavaszán tett nyilatkozatából kiderül: „a jegybank kénytelen volt engedni a valutanyomásnak, így téve lehetõvé a kormánynak, hogy csökkentse a költségvetési hiányt”. Arra, hogy miért lett a júniusban még elkölthetetlenül sok bevételre szert tevõ államháztartás év végére deficites, a válasz nagyon egyszerû: kampánycsapokon folyt el a pénz. A banki szakemberek szerint a politikai nyomás és a valutaalapi pénzek csúszása arra kényszerítheti a kormányt, hogy banki kölcsönökhöz folyamodva tovább növelje a költségvetési deficitet. De ez csak az átmeneti tünet. Nagyobb gond az, hogy a gazdaság alapjaiban instabil, és a szakszervezetek nyomására az egyébként is tehetetlen kabinet nemhogy csökkentette volna a költségvetésre nehezedõ fizetési-javadalmazási terheket, hanem tovább növelte az idén. A termelékenységet jóval meghaladja a közszférában alkalmazott javadalmazás. Amíg ez az arány meg nem fordul, tartósan magasabb életszínvonalra ne számítsunk. Új lehetõségek A Maros Megyei Kereskedelmi és Iparkamara székhelyén bemutatkozott a svájci érdekeltségû és a Forex devizatõzsdén tevékenykedõ Mandus Invest Rt. A Forex devizatõzsde az utóbbi évtizedekben a világ legnagyobb pénzügyi piaca lett, amelyen a nagy bankok, biztosítók és más

78 pénzügyi társaságok a világ különbözõ valutáival kereskednek. A világháló térhódításának is köszönhetõen mára ez a piac gyakorlatilag a nap 24 órájában mozgásban van, a napi forgalma 2–3 trilliárd dollárnak megfelelõ. A vállalkozó kedvû, befektetetõ tõkével rendelkezõk számára nem érdektelen, hogy a Forexen való kereskedés a „nagyágyúk” mellett a kisberuházók számára is elérhetõ, a bemutatkozó társaság és a hozzá hasonló vagyonkezelõkkel való együttmûködés útján. Ezen a találkozón jobbára üzletemberek jelentek meg, mint kiderült, van érdeklõdés a devizatõzsde nyújtotta lehetõségek iránt, amelynek a laikusok elõtt jobban ismert klasszikus beruházási formákkal összehasonlítva nyilván elõnyei és hátrányai egyaránt vannak. Az elõnyei közé számítható, hogy – legalábbis a bemutatkozó cégnél – az ügyfélnek csak a megvalósított nettó nyereség után számítanak fel tiszteletdíjat, és a más befektetési lehetõségektõl eltérõen nincsenek határidõs lekötések. Ehhez azonban a hátrányok oldalán a magas kockázat társul, és ehhez adódhat még, hogy az alapos szakismeretekkel nem rendelkezõ laikus számára a közeg mûködése nehezen érthetõ. Az autókereskedõk örvendhetnek A kormányok konjunktúra-programjainak és az ázsiai gazdasági növekedésnek köszönhetõen világszerte a korábban vártnál gyorsabb ütemben áll talpra az autópiac. Az eladások már 2012-re elérhetik az 59,9 milliós darabszámot – írja a Welt am Sonntag német lap a duisburgesseni egyetem Center Automotive Research (CAR) autóipari kutató intézetének tanulmányára hivatkozva. „A világ autópiaca a vártnál gyorsabb ütemben tér vissza a korábbi növekedési pályára” – mondta Ferdinand Dudenhöffer, a CAR igazgatója. A jelentés szerint eddig legkorábban 2014-re tették a 2007-es szint elérését, amikor 58,8 millió autót vett fel a világpiac. Az idén 52,4 millió, jövõre pedig 54,7 millió lehet az értékesítési szám. Miközben a német gazdaság 2010-ben növekedni fog, Ferdinand Dudenhöffer meggyõzõdése szerint a német autópiac tovább gyengülhet. Az újonnan forgalomba helyezett autók száma 2,8 millióra esik vissza az idei 3,78 millióról. Az értékesítési szám csak 2012-re emelkedhet kissé a 2007-es 3,2 millió fölé.

79 Az ágazat növekedési motorja Kína, ahol a 2009-es krízisévben is az elõzõ évihez képest közel százalékkal nõttek az eladások, és ahol az év végéig az eddigi adatok alapján várhatóan több mint 13 millió autó talál gazdára. Túl sok helyre lát be a Google, ezért beperelik Egy, a személyes adatok védelmét ellátó svájci szervezet pert indít a keresõóriás szerint, mivel az Street View nevû alkalmazásában állítása szerint megsérti a személyiségi jogokat. A svájci szervezet nehezményezi, hogy a Google nem minden esetben teszi felismerhetetlenné az autók rendszámtábláit és az arcokat. Ez különösen azért jelent gondot, mivel sokszor adatvédelmi szempontból érzékeny helyeken (magánterületen, kórházak elõtt) fényképezi le a cég az embereket – jelenti az AP. Hanspeter Thuer leszögezte: a gond az, hogy a Street View képeihez használt fényképezõgép egy autó tetejérõl készíti a fotókat, vagyis belát a kerítések mögé, ellentétben az egyszerû járókelõkkel. A svájci hatóság felszólította a Google-t, hogy tegyen lépéseket a személyes adatok védelmében, de a feltételeknek a keresõcég a hatóság véleménye szerint nem tett eleget. A svájci adatvédõk ezért bíróság elé viszik az ügyet. A Google közleményben tudatta, hogy csalódott a döntés miatt, amelynek alapját vitatja és meg fogja védeni magát a bíróság elõtt. Thuer arra kérte a bíróságot, töröljenek minden Svájcban készült képet a rendszerbõl és ne is készítsenek újakat, ameddig a döntést meg nem születik. Bár az ügy hónapokig húzódhat, elképzelhetõ, hogy a Street View hamarosan elérhetetlen lesz az országban. Már több állam emelt panaszt a Google Street View ellen: a görög hatóságok megtiltották a fotózást, Japánban pedig a teljes anyagot újra kellett rögzíteni az adatvédelmi hatóságok kérései szerint. Soros: erõsebb szabályozásra van szükség Erõsebb nemzetközi szabályozásra van szükség a tõkepiacokon – érvelt Soros György a Magyar Tudományos Akadémián tartott elõadásában. Politikai okok miatt viszont ma még nem lát esélyt a globális szabályozás erõsítésére a magyar származású befektetõ. Szerinte a kínai mo-

80 dell szolgálhat pozitív példaként a szabályozói környezet nemzeti szintû átalakításakor, ugyanis a pénzpiaci krízis hatását tompította az ázsiai óriásgazdaságban a szektorokra összpontosító hitelezési ellenõrzés. A pénzügyi szakértõ szerint a kínai jegybank iparág-specifikusan látja el hitellel a gazdaság különbözõ szektorait, vagy éppen szûkíti a likviditást ott, ahol szükségesnek tartja, így gyakorol erõsebb kontrollt a tõkepiaci hatások reálgazdasági kivédésekor. Mint mondta, amíg a pénzpiacok nem térnek vissza az egyensúlyi állapotukba, addig veszélyes lehet a kormányok és jegybankok ösztönzõ politikájának félbeszakítása, ugyanis az veszélyezteti a banki jövedelmezõséget és megakaszthatja a kilábalást a recesszióból. Viszont ha megkésve kezdõdik el a likviditásszûkítés, az inflációs nyomással és új pénzügyi buborékok megjelenésével fenyeget – tette hozzá Soros, aki szerint a válság egyik oka a közgazdaságtudományban uralkodó piaci fundamentalizmus. Ezért azt is bejelentette: paradigmája, nevezetesen a reflexivitás elméletének elterjesztésére új közgazdasági kutatóintézetet – Institute for New Economic Thinking (INET) – hoz létre a londoni King’ s College és a CEU közremûködésével, és azt a következõ tíz évben öszszesen 50 millió dollárral támogatja annak mûködését. Elmélkedés a közelmúltról A Babeº-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Politika, Közigazgatás-tudományi és Kommunikációs Kara és a Politika Elemzõ Központ Románia 20 évvel a kommunista rendszer bukása után címmel nemzetközi Kollokviumot szervezett. Hazánkban jól ismert politikusok, volt miniszterelnökök, egyetemi tanárok, a médiából ismert politikai elemzõk eszmefuttatásaikban az elmúlt 20 év legégetõbb politikai, gazdasági, erkölcsi kérdéseit elemezték, saját tapasztalataik alapján kitértek a külföldi viszonyokra is. Az elõadók közül nem egy maga is alakítója volt annak a kornak, amelyet a hallgatóság elõtt feltártak, a jelenlevõk így beláthattak a kulisszák mögé is. A kollokvium alapötlete Andrei Marga, a BBTE rektorának nevéhez fûzõdik. Kifejtette: amint nyitó elõadásának címe is mutatja – Románia 20 év után –fontosnak tartja az elmúlt 20 év történelmének elemzését. 1989-ben Romániában reális forradalom volt, amelynek következté-

81 ben demokratizálódott az ország – mondta elõadásában. De a demokrácia útjáró térõ országban a társadalmi kérdéseket nem tudták kellõ mértékben megoldani. Továbbra is létezik a szegénység, a múltból örökölt kulturális szint. Nem valósultak meg a rendszerváltással kapcsolatos reformok. Románia ezen a téren helyben topog. Ha mégis néhány sikeres pontot ki kellene jelölnie az elmúlt 20 évbõl, azok közé tartozna Romániának a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozása. 2009 a válság éve, ami az országnak a válságát is jelenti – vélte a jelenrõl. Romániában szerinte kétféle válság van: a szakmaiság és a közigazgatás válsága. Megtudtuk: szükségesnek tartja a decentralizációt. Úgy véli, hiányoznak a jó projektek, a törvényjavaslatok. Az értelmiség passzív, a fiatal nemzedék vagy elhelyezkedik a közigazgatásban, vagy elhagyja az országot. Elgondolkodtató volt az a meglátása, hogy a magas pozícióban lévõ személyeknél a megfelelõ kompetencia hiánya figyelhetõ meg. Romániában a szubjektívizmus érvényesül, amely a modern demokráciában szerinte nem létezik. Hibának tartja továbbá azt, hogy túlpolitizálták a gazdasági, a közigazgatási, és a kulturális életet. Petre Roman volt miniszterelnök felvetette azt a kérdést, hogy mit is jelent az átmenti idõszak, és valódi forradalom volt-e Romániában? A volt szocialista országokban valóban megdõltek a totalitárius rendszerek, de dialógussal valósult meg mindez. Nálunk nem: véres harcok kellettek hozzá. Szerinte az 1989-es eseményeket a szabadság iránti vágy ösztönözte. Ezért az emberek forradalmi tettekre voltak képesek. Ma a forradalomról, ahelyett, hogy szimbólumként tekintenék rá, egy zavaros kép alakult ki. Egyesek államcsínynek tekintik, mások a titkos szolgálatok tevékenységének. Arról is említést tett, hogy sem az Amerikai Egyesült Államok, de a Szovjetunió sem akart be avatkozni. „Magunk harcoltuk ki a szabadságot” – mondta. A diktatúra bukásával az egész intézményrendszer összeomlott. A következõ idõszakban megpróbálták kiépíteni az új intézményrendszert, de a Securitate emberei bekapcsolódtak az újonnan kialakuló pártok tevékenységébe, s mivel ismerték a Securitate levéltárát, bizonyos politikusokat és üzletembereket zsarolni tudtak. Mi az átmeneti idõszak? – tette fel ismét a kérdést. Nincs egy megbízható recept arra vonatkozólag, hogyan lehet megvalósítani a szocializmusról a kapitalizmusra való áttérést, ha csak a múlt elítélésére szorít-

82 kozunk, nem értjük meg a múltat – mondta ennek kapcsán. Mit tanultunk? – folytatta. A liberalizmus nem kötelezõ a gazdaság számára, sok esetben nagy áldozatokat követel. Idõközben elvesztett a lakosság bizalma, mivel kiépült a hazai fura helyzet, hogy egy parlamenti ciklusban 1000 sürgõsségi kormányrendeletet adtak ki. Ebben az esetben, milyen parlamentrõl beszélhetünk? – teszi fel az újabb kérdést. Romániában a parlamenti többség elvét lábbal tiporják – mondta, hozzátéve: ezt egyetlen demokratikus országban sem lehet megtenni. Az a tény, hogy Romániában a parlamenti többség elve nem érvényesül, a demokrácia korlátozását jelenti. Románia gazdasági és politikai válságban van, amely öszszekapcsolódik a demokratikus vezetõréteg válságával – fejtette ki. Daniel Dãianu, volt EP-képviselõ, korábbi pénzügyminiszter véleménye szerint a szabad piacok nem oldják meg a gazdasági, társadalmi kérdéseket. Soha sem vallotta azt, hogy a piacok tökéletesen mûködnek, és azt, hogy ki kell vonni az állam szabályozó szerepét. A technológia fejlõdése a piacok globalizációjához vezetett. A kommunizmus bukása táplálta azt a hitet, hogy a piac mindent megold. Ezért újra kell gondolni az állam és a piac viszonyát. Az állam nem mindenható. Szükség van gazdasági szabályozásra, de a szabad piac tevékenységét össze kell kapcsolni a megfelelõ szabályozással, azzal, hogy az állam racionálisan szabályozza a gazdaságot. Közép- Európában a gazdasági növekedés szükségessé teszi a piacok szabályozását. Tapasztalata szerint a piac korlátlan liberalizációja katasztrófát eredményez. Ebben a kérdésben az amerikai és angliai pénzügyi piacot nagy felelõsség terheli a válság kirobbanásáért, mert õk igényelték a pénzügyi piacok liberalizálását. Azt is elmondta, hogy szerinte Románia fenntartható gazdasági fejlõdését megnehezíti az a tény, hogy tõkebehozatalra szorítkozik, míg a fejlõdõ, fõleg az ázsiai országok a gazdasági fejlõdést a belsõ megtakarításra alapozzák. Politikai szinten szerinte Romániában van demokrácia, de nem olyan tökéletes, mint amilyen a hagyományokkal rendelkezõ országokban van – mondta. Sokan azt hitték, hogy az által, hogy Románia az Európai Unió tagja lett, jobban fognak mûködni a demokratikus intézmények. Vannak olyan országok, amelyek nem EU, vagy NATO tagok, de a demokrácia jobban mûködik, mint nálunk. Talán a legnagyobb érdeklõdést az a vita váltotta ki, amelyet Emil

83 Hurezeanu politikai elemzõ moderált, és amelyen Bogdan Teodorescu egyetemi tanár, Bogdan Chiriac politikai elemzõ, Radu Filipescu, a Társadalmi Dialógus képviselõje, Cristian Pârvulescu, a Pro-Demokrácia elnöke, és Rareº Bogdan, a Ziua de Cluj újságírója vett részt. Az elmúlt 20 év problémáit, a poszt-szocialista gazdaság fejlõdését érintõ vitában Bogdan Teodorescu az ellenség-kép percepciójának alakulását elemezte. Érdekes megfigyelni, hogy ma is ugyanazt tekintjük ellenségnek, mint amit-akit 1948-ban is: a piacgazdaságot, a médiát, a parlamentet, az igazságszolgáltatást. Emil Hurezeanu szerint ezt az elkeseredés váltotta ki az emberekbõl. Most már a parlamentet is nyíltan éri a támadás, mert a politikai pártok a hatalom eszközei. Megfigyelhetõ az intézmények legitimitásának válsága is: nem érzik tisztán, mi a hivatásuk. Rareº Bogdan 1989-ben 14 éves volt. Az õ nemzedéke azt az utat követte, amely szerint tanulni kell, elvégezni az egyetemet, mesterit végezni akár külföldön is, majd hazatérni az országba és tenni valamit. Azt veszi észre, hogy egyhelyben topog az ország, és talán jobb lett volna, ha másként döntenek egyesek – mondta el A végsõ következtetés az volt, hogy a demokráciában is a sokszínûséget kell észrevenni, és hogy Oroszország vagy Kína demokráciája nem azonos például az angol-szász demokráciával. Universitaria 2009 Tizenegyedik alkalommal került sorra az Expo Tramsivania kiállítócsarnokban a kolozsvári egyetemi központok által megrendezett Universitaria kiállítás, amelynek célja, hogy a különbözõ egyetemek és fõiskolák bemutassák ajánlataikat a továbbtanulni vágyóknak. Tizenkét országból, Kanadából, Ciprusból, Dániából, Svájcból, Finnországból, Dániából, Franciaországból, Olaszországból, Hollandiából, az Egyesült Királyságból, Magyarországból valamint Romániából érkeztek kiállítók, akik összesen 2000 négyzetméteren ajánlották szolgáltatásaikat. Az Universitaria keretében VI. alkalommal rendezték meg a PRO LIBRIS könyvvásárt, az Octavian Goga Megyei Könyvtár társszervezésében. Értékes könyvbemutatók, szerzõk dedikálása tette az eseményt érdekessé. A legnagyobb érdeklõdést a Mûvészeti és Formatervezõi Egyetem

84 harmadéves növendékeinek divat bemutatója aratta az elsõ napon. Ugyanaznap külön érdeklõdésre igényt tartó elõadássorozat is a mûsorban volt, ez a Sikeres EU-s pályázatok címet viselte. Az Észak-Nyugati Fejlesztési Ügynökség szervezte elõadássorozaton azt mutatták be rendkívül jól, hogy a pályázatok következtében vissza nem térítendõ pénzekbõl mit is lehet megvalósítani. Ez alkalommal 13 sikeres pályázatra fókuszoltak, a nyertesek a szépszámú érdeklõdõnek elmondták, olyan pályázatokról van szó, amelyeket a 2007–2013.as idõszakra kiírt EU-s strukturális alapból nyertek. Kronológiai sorrendben, a teljesség igénye nélkül elsõnek a Szamos Vízügyi Társaság ismertette pályázatának eredményes útját: 37,5 millió eurót nyert, Kolozs és Szilágy megye csatornahálózatának korszerûsítésére és bõvítésére. A Vidékfejlesztési és Halászati Megyei Kifizetési Ügynökség által 25 község vissza nem térítendõ támogatást nyert, az utak és csatornarendszer korszerûsítésére. A BISNET Transilvania 1,4 millió eurót kapott azért, hogy a kolozsvári üzletemberek minél jobban kihasználhassák a speciális informatikai megoldásokat. A Kolozsvári Technikai Egyetem 5,8 millió lejt kapott belsõ égésû motorok kifejlesztése céljából létesítendõ laboratóriumra. Az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem 63 ezer eurót kapott annak érdekében, hogy kutatatási projekt adatbázisát létrehozzák, míg a Sales Consulting cég 285 ezer eurót nyert 180 alkalmazottjának szakmai képzésére.

85

A Román Nemzeti Bank hírei – 2009 november–december – 2009. 12. 30: Ünnepi érmekibocsátás – egy arany, egy ezüst és egy tombak érme Nicolae Bãlcescu 190. születési évfordulója alkalmából. 2009. 12. 28: Monetáris mutatók 2009 novemberében. A tág pénztömeg (M3) szintje november végén 185 696,0 millió lej. Ez egy 0,9%-os (0,3% reálmértékû) növekedés az idei év októberéhez képest és 12,7%os (7,7% reálmértékû) növekedés 2008 novemberéhez képest. A nem kormányzati hitelek egyenlege 2009 novemberében 0,2%-kal (-0,8% reálmértékben) csökkent. 2009. 12. 28. Közlemény a régi kibocsátású bankjegyek és pénzérmék átváltási idõszakának meghosszabbításáról. A régi kibocsátású, polimer alapra nyomtatott bankjegyek és fémalapú pénzérmék továbbra is beválthatóak illetékmentesen a Román Fejlesztési Bank (BRD – GSG) kirendeltségeinél. 2009. 12. 17. Nyilatkozat az EB–IMF vegyes bizottság romániai látogatásáról. Az EB–IMF vegyes bizottsága december 14–16. között Bukarestbe látogatott a többoldalú segélyprogramra vonatkozó tárgyalások folytatása érdekében. A tárgyalások középpontjában a költségvetési politika kérdései álltak. 2009. 12. 16: A közvetlen külföldi befektetések Romániában 2008ban – jelentés. 2009. 12. 16.: Ünnepi érmekibocsátás – ezüstérme Petru Pavel Aron püspök születésének 300. évfordulója alkalmából. 2009. 12. 15: Románia fizetési mérlege és nemzetközi befektetési pozíciója – 2008-ra vonatkozó éves jelentés.

86 2009. 12. 11: A fizetési mérleg és a külsõ adósság – 2009 október. A folyó fizetési mérleg hiánya 2009 január-október idõszakban 3954 millió euró, ami 72,2%-al kevesebb 2008 azonos idõszakához képest. Ezt a hiányt 94,1%-ban a külföldi közvetlen befektetések finanszírozták. A közép- és hosszú távú adósság 22,3%-kal növekedett 2008 decemberéhez képest, a rövid távú adósság pedig (14996 millió euró) 27,2%-kal csökkent a tavalyi év végéhez képest. 2009. 11. 3. A Román Nemzeti Bank november 3-i igazgatótanácsi ülésén az alábbi döntések születek: • A monetáris politikai kamatláb 8%-os szinten tartása. • A bankrendszer likviditásának szigorú kezelése a monetáris politika transzmissziós csatornáinak megerõsítése érdekében. • A kötelezõ minimális tartalékráta szinten tartása. • Az RNB igazgatótanácsa elhatározta, hogy a 2011-es évre az inflációs célpont 3 százalék legyen, ±1 százalékos ingadozási sávval, ami kisebb, mint a 2010–re kitûzött 3,5%. Ezt az inflációs célkitûzést a késõbbiekben még egyeztetik a kormánnyal is.

87

Újdonságok a gazdasági és pénzügyi jogszabályozásban – 75. rész PÁSZTOR CSABA

A Hivatalos Közlöny I. részének 2009/503–2009/761. számaiban megjelent gazdasági, pénzügyi törvénykezési újdonságok a következõ témaköröket ölelik fel: 1. adózás, adóbevallás; 2. állóeszközök amortizációja, felértékelése; 3. munkabérszerzõdések, munkabérre befizetendõ összegek; 4. vám, áfa, luxusadó, pénzmosás, nyereségadó; 5. privatizáció, kedvezmények kis- és középvállalatok részére, mezõgazdasági pénzkiegyenlítések, tõzsdepiaci normák; 6. pénzügyi auditálás, könyvvizsgálás; 7. nyugdíjak, ösztöndíjak; 8. könyvviteli normák, hitelszövetkezetek mûködése; 9. ingatlanok és földterületek visszaigénylése, tûzoltósági kötelezettségek, fiskális kasszagép-használat; 10. külföldi utazás, helységnevek, fogyasztóvédelem, kereskedelmi társaságok bejegyzése. 1.1. A fiskális adóügynökség elnökének 2009/1340-es sz. rendelete (2009/508-as sz. H.K.) a 710-es sz. „Javításokra használt nyilatkozat” típusnyomtatvány-modelljét és tartalmát hagyja jóvá. 1.2. A gazdasági és pénzügyminiszter 2009/2321-es sz. rendelete (2009/508-as sz. H.K.) azon módszertani normákat tartalmazza, amelyek alapján a fiskális tartozások kifizetésének maximum 6 hónappal, legkésõbb december 20-ig való elhalasztása kerül jóváhagyásra. 1.3. A 2009/870-es sz. kormányhatározat (2009/528-as sz. H.K.) a 2009/77-es sz., sürgõsségi kormányrendeletet hagyja jóvá, a szerencsejátékok megszervezésével és alkalmazásával kapcsolatban. 1.4. A fiskális adóügynökség elnökének 2009/1378-as sz. rendelete (2009/585-ös sz. H.K.) jóváhagyja az energetikai termékek nagybani és kiskereskedelmével foglalkozó kereskedelmi társaságok kérvényezõ és

88 mûködési típusnyomtatványait a 2003/571-es sz. fiskális adótörvény 175 (3) a-e cikkelyeinek elõírásai szerint. 1.5. A fiskális adóügynökség elnökének 2009/1415-ös sz. rendelete (2009/591-es sz. H.K.) a fiskális ellenõrzések alkalmával használt típusnyomtatványok modelljeit és tartalmát hagyja jóvá. 1.6. A 2009/956-os sz. kormányhatározat (2009/633-as sz. H.K.) a helyi adók adózandó értékeit, az adókat és illetékeket, valamint az adókra alkalmazandó büntetéseket szabályozza a 2010-es évre vonatkozóan. 1.7. A 2009/109-es sz. sürgõsségi kormányrendelet (2009/689-es sz. H.K.) megváltoztatja és kibõvíti a 2003/571-es sz. adótörvényt. A változtatások közül a következõket említjük: - a fiskális adóügynökségek nem veszik figyelembe a felfüggesztett kereskedelmi társaságokkal való kereskedelmi tevékenységeket; - a szociális célokra szánt, nem adózandó összeg nem haladhatja meg a munkabér 2%-át, ebbõl az alapból születések, elhalálozások, betegségek esetén történõ pénzbeli kisegítések, valamint óvodák, bölcsõdék, bölcsõdei értékjegyek, az alkalmazottaknak és gyerekeiknek való ajándékok vásárlására költött összegek fedezõdnek. - a nem adózandó szponzori költségek a forgalom 3%-át és a profitadó 20%-át tehetik ki maximum, és a közkönyvtárak segélyezésére is használhatóak; - az állóeszközök amortizációja az elsõ használati évben legfeljebb értékük 50%-a lehet; - az alapitványok a profitadó-nyilatkozatnak és a kifizetésének a következõ év február 25-ig kell, hogy eleget tegyenek; - azok a magánszemélyek, akik az év végén több mind öt bérlõi szerzõdéssel rendelkeznek, kötelesek a következõ évtõl kezdõdõen szabad tevékenységi eljárások szerint nyilatkozni és adózni az ingatlan-bérbõl származó jövedelmük után; - az ÁFA-t érintõ változások; - a luxusadó változásai. 1.8. A 2009/324-es sz. törvény (2009/713-as sz. H.K.) jóváhagyja a 2009/46-os sz. sürgõsségi kormányrendeletet a fiskális procedúrák javítása és az adócsalás csökkentése érdekében.

89 1.9. Az országos adóügynökség elnökének a 2009/1607-es sz. rendelete (2009/757-es sz. H.K.) megváltoztatja a 2008/101-es sz. rendeletét, tartalmazván a 101-es sz. profitadó-nyilatkozat típusnyomtatvány-modelljét és kitöltési szabályait az önadózás vagy a munkavégzés helyén levont adók esetében is. 3.1. A munkaügyi-, család- és szociális védelmi miniszter 2009/1432-es sz. rendelete (2009/503-as sz. H.K.) 360 lejre emeli az ajándék- és bölcsõdei jegyek értékét a 2009-es év második félévére vonatkozóan. 3.2. A munkaügyi-, család- és szociális védelmi miniszter 2009/1454-es sz. rendelete (2009/579-es sz. H.K.) megváltoztatja és kibõvíti a 2004/405-ös sz. rendeletét a munkáltatók által az alkalmazottakkal szembeni, valamint a munkanélküli alapba befizetendõ tartozásaikat illetõen, a havi nyilatkozatok típusnyomtatványai szerint. 4.1. A pénzügyminiszter 2009/2524-es sz. rendelete (2009/587-es sz. H.K.) 39,92 euróra plusz a maximális eladási árra számított 23%-ra szabályozza 1000 darab cigaretta adóját. A rendeletet 2009.09.01-tõl alkalmazzák. 4.2. Az országos adóügynökség alelnökének 2009/2477-es sz. rendelete (2009/640-es sz. H.K.) jóváhagyja az importok szabályozásának módszertani normáit. A jelen módszertani normák az európai tanács 1993/2454-es és 1992/2913-as sz. közös vámszabályozását veszik figyelembe. 5.1. A 2009/803-as sz. kormányhatározat (2009/555-ös sz. H.K.) megváltoztatja a 2007/1164-es sz. kormányhatározatot a „minimis”-tipusú segélyek jóváhagyását illetõen, ami alapján a kérvényezõnek nyolc kritériumnak kell eleget tennie. 5.2. A gazdasági miniszter 2009/451-es sz. rendelete (2009/556-os sz. H.K.) a „minimis”-tipusú segély sémájának a jóváhagyását tartalmazza az ipari termékek piacképességének növelésére vonatkozó program keretében. A program 2009.08.10-tõl 2012.12.31-ig mûködik.

90 5.3. A régió- és lakásügyi miniszter 2009/709-es sz. rendelete (2009/658-as sz. H.K.) megváltoztatja és kibõvíti a 2008/155-ös sz. rendelet mellékletét, szabályozván a „minimis”-típusú segélyek célját a mikrovállalatok fejlesztésére vonatkozóan, 2007 és 2013 között. 5.4. A mezõgazdasági-, erdészeti- és falufejlesztési miniszter 2009/622-es sz. rendelete (2009/679-es sz. H.K.) megváltoztatja és kibõvíti a 2008/567-es sz. rendelet 1-es sz. mellékletét, a „minimis”-típusú segély-séma kibõvítését a vidéki gazdaság-, valamint a falusi élet minõségi javítását illetõen, a 2008/567-es sz. rendelet alapján. 5.5. A 2009/1188-as sz. kormányhatározat (2009/697-es sz. H.K.) megváltoztatja és kibõvíti a 2007/1164-es sz. rendeletét a vállalatok fejlesztését célzó „minimis”-típusú segélyek kiutalása esetén való pénzügyi mutatók betartására. 5.6. A kis- és közép vállalatok-, kereskedelem- és kereskedelmi környezeti miniszter 2009/249-es sz. rendelete (2009/730-as sz. H.K.) alapján a beruházásra használt összegek a profitadóból téríthetõdnek. A dokumentáció leadási határideje 2009. december 10. 6.1. A pénzügyi auditorok testületének és a könyvvizsgálók testületének a 2009/09/181/148-as sz. közös határozata (2009/645-ös sz. H.K.) jóváhagyja a Külföldi Kapcsolatok Koordinációs Testületének a létrehozását és a Testület mûködési szabályozását. 7.1. A 2009/840-es sz. kormányrendelet (2009/519-es sz. H.K.) megváltoztatja a 2009/717-es sz. kormányrendeletet az „Elsõ lakás” nevû program alkalmazását illetõen. 7.2. A pénzügyminiszter, valamint a kis- és középvállalatok-, kereskedelem- és vállalkozások miniszterének a 2009/2390/1019-es sz. rendelete (2009/526-os sz. H.K.) megváltoztatja és kibõvíti a 2009/2225/994-es sz. rendeletét, szabályozván az „Elsõ lakás” garanciafeltételeit. A szabályozás a 2009/717-es sz. kormányhatározat alapján történik. 7.3. A munkaügyi-, család- és szociális védelemi miniszter 2009/1444-es sz. rendelete (2009/547-es sz. H.K.) az ebédjegyek értékét 2009 második félévre 8,72 lejre emeli.

91 7.4. A tanügyi-, kutatási- és innovációs miniszter 2009/4495-ös sz. rendelete (2009/547-es sz. H.K.) jóváhagyja a 2004/269-es sz. törvény által meghatározott, számítógép vásárlást szolgáló 200 eurós segélyt 2009-es évre, ha a család egy személyre számított bruttó jövedelemének átlaga nem haladja meg a törvényben meghatározott értéket. 7.5. A magánnyugdíj országos bizottságának a 2009/23-as sz. határozata (2009/659-es sz. H.K.) jóváhagyja a 2009/15-ös sz. módszertani normáit az inkasszó és kifizetések esetén a magánnyugdíjakat illetõen. 8.1.A pénzügyminiszter 2009/2861-es sz. rendelete (2009/704-es sz. H.K.) tartalmazza a leltározás megszervezésének és végrehajtásának módszertani normáit, hatályon kívül helyezve a 2004/1753-as sz. rendeletét. Az új rendelet szerint kötelezõ minden kereskedelmi társaság javainak és tartozásának az évi leltározása. 8.2. A Román Nemzeti Bank 2009/20-as sz. rendelete (2009/707-es sz. H.K.) a nem banki pénzügyi intézmények mûködését szabályozza (I. F.N.), hatályon kívül helyezve a 2006/2-es, 3-as, 4-es, 6-os, 7-es, és 16os, 17-es és 18-as sz. rendeleteit. 10.1. A 2009/286-os sz. törvény (2009/510-es sz. H.K.) a bûnügyi törvényt tartalmazza. 10.2. A cégfelszámolók országos egyesületének 2009/3-as sz. határozata (2009/527-es sz. H.K.) megváltoztatja és kibõvíti a 2007/3-as sz. határozatát.

92

Rezumate Impactul crizei economice ºi financiare globale asupra resurselor umane în Ungaria PÉTER FODOR – KINGA KEREKES – ZOLTÁN MAJÓ – JÓZSEF POÓR În 2009 octombrie, Centrul de Cercetãri în Management ºi Resurse Umane al Universitãþii din Pécs împreunã cu Faculatea de ªtiinþe Economice al Universitãþii din Szeged au lansat o cercetare empricã în rândul unitãþilor economice din Ungaria, pentru a afla efectele crizei economice ºi financiare globale (resimþite ºi preconizate de cãtre actorii vieþii economice), respectiv impactul crizei asupra conducerii întreprinderilor precum ºi asupra managementului resurselor umane. Articolul prezintã rezultatele obþinute prin prelucrarea unui numãr de 244 chestionare completate în mod voluntar de unitãþi economice (întreprinderi cu capital privat autohton ºi strãin, instituþii publice, organizaþii nonprofit) din Ungaria, cercetarea având un caracter de benchmarking.

Cuvinte cheie: criza economicã ºi financiarã globalã, managementul resurselor umane, Ungaria Cunoaºterea activitãþii instituþiilor publice – premisa credibilitãþii auditãrii banului public ISTVÁN PETE – ÁGNES NAGY – ILDIKÓ RÉKA VOLKÁN (CARDOS) În urma procesului de aderare la Uniunea Europeanã în România s-a realizat armonizarea legislaþiei ºi în domeniul banului public. Acest lucru a creat premiza realizãrii ºi funcþionãrii unui nou sistem de control financiar ºi al monitorizãrii bugetului de stat consolidat. Conform legilor, reglementãrilor respectiv standardelor internaþionale în vigoare privid controlul banului public, instrumentele utilizate în acest sens sunt diferitele forme ale auditului.

93 Astfel, Curtea de Conturi a adaptat la condiþiile noastre diferitele forme ale controlului, auditul financiar ºi auditul performanþei. Controlul contului de execuþie bugetarã de stat, respectiv urmãrirea utilizãrii fondurilor UE, sunt realizate prin auditul financiar ºi auditul performanþei în vederea îndeplinirii cerinþelor impuse de UE. Curtea de Conturi a avut sarcina elaborãrii unei noi Norme Metodologice, care sã convingã UE despre legalitatea ºi eficienþa utilizãrii fondurile bugetare. Conform Normelor Metodologice în vigoare controlul conturilor de execuþie se realizeazã prin audit financiar. Cerinþa primordialã a aplicãrii auditului financiar este faza de planificare al acestuia, care se realizeazã prin înþelegerea funcþionãrii ºi activitãþii entitãþii. Bazat pe legislaþia în vigoare, prin prezentul articol dorim sã prezentãm mecanismele aplicate privind controlul execuþiei banului public, auditul financiar aplicat, respectiv modul în care se poate ajunge la înþelegerea funcþionãrii ºi activitãþii entitãþii auditate. În acest sens sunt prezentate în prezentul articol elementele principale care fac obiectul înþelegerii entitãþii referitoare la mediul în care entitatea îºi desfãºoarã activitatea, relaþiile interne din interiorul entiãþii ºi sistemul contabil ºi auditul intern. Cuvinte cheie: curtea de conturi, controlul banului public, audit financiar, instituþie bugetarã, sistem de control intern Procesul de securitizare care a stat la baza crizei financiare JÁCINT JUHÁSZ – IMOLA KOVÁCS– ZOLTÁN KARSAI Acest articol descrie procesul de securitizare ºi punctele de stres ale acestuia care au constituit baza crizei financiare recente. Arãtãm evenimentele macroeconomice care au contribuit la creºterea apetitului pentru instrumente financiare cu randament ridicat, cum s-a contaminat piaþa de bazã a securitizãrii: piaþa creditului pentru locuinþe, ºi gama variatã a instrumentelor financiare care au fost derivate de pe aceastã piaþã. În principiu se pot distinge trei puncte importante de stres: acestea se referã la modelele de originare ºi distribuire, produsele financiare struc-

94 turate ºi procesul de rating. Partea finalã al articolului descrie întregul proces de securitizare. Cuvinte cheie: securitizare, piaþa ipotecarã, finanþe structurate, obligaþii colateralizate, swap de neplatã a creditelor Strategii de locaþie ºi concurenþã teritorialã în cazul bãncilor din Cluj-Napoca MÓNIKA ALT – ÁRPÁD BOGDÁN Studiul de faþã are drept obiectiv cercetarea strategiei de dezvoltare a reþelei unitãþilor bancare din Cluj-Napoca respectiv concurenþa teritorialã. În prima parte, prezentãm importanþa temei cercetate, dupã care clarificãm conceptele teoretice privind tema studiatã. Descrierea metodelor de cercetare utilizate este urmatã de prezentarea rezultatelor. Încheiem cu formularea concluziilor ºi prezentarea limitelor respectiv al posibilitãþilor ulterioare de aprofundare a cercetãrii.

Cuvinte cheie: locaþie, bancã, geomarketing, informaticã geograficã, concurenþã teritorialã.

95

Abstracts The impact of the global economic and financial crisis on human resources in Hungary PÉTER FODOR – KINGA KEREKES – ZOLTÁN MAJÓ – JÓZSEF POÓR In October 2009 the Management and HR Research Center from the University of Pécs together with the Faculty of Economics from the University of Szeged carried out an empirical research between economic units from Hungary, in order to find out the effects of the global economic and financial crisis (felt or foreseen by the actors of the economic life), the impact of the crisis on entreprise management and on human resource management. The paper presents the results obtained by processing 244 questionnaires completed voluntarily by private companies (with Hungarian and foreign capital), public institutions and NGOs. The research has a benchmarking character.

Keywords: global economic and financial crisis, human resource management, Hungary Understanding the public institution’s activity – a premise for credibility in the audit of public money ISTVÁN PETE – ÁGNES NAGY – ILDIKÓ RÉKA VOLKÁN (CARDOS) Following the accession to the European Union Romania has achieved harmonization of regulations in the public sector. The harmonization process enabled the establishment and functioning of a new system whose main objective is: financial control and consolidated public budget monitoring. In order to achieve these objectives this system is based on the national regulations and influenced by international standards and can use various instruments and tools specific to the audit sector.

96 The Romanian Court of Accounts adjusted the different types of control, the financial audit and performance audit to the current Romanian onditions. To fulfill the requirements imposed by EU the state account of budget execution and the use of EU funds must be controlled with the instruments and procedures of financial audit and performance audit. The Romanian Court of Accounts had the task of developing new Methodological Norms to convince the EU about the legality and efficiency of budgetary funds used. According to the Methodological Norm’s financial audit is essential when controlling the execution of state accounts. When using financial audit tools a primary requirement is the planning phase of financial audit which is achieved by understanding the activity of public institutions. Based on national and international regulations and standards in this article we would like to present the mechanism applied when controlling public money, the particularities and characteristics of financial audit. A main objective is to understand the audited entity. In this way the main elements to understand the audited entity are enumerated and presented: the environment in which the entity operates, internal processes, accounting systems and internal audit. Keywords: court of audit, control of public expenses, financial audit, budgetary institution, internal control system The process of securitization as the basis for today's financial crisis JÁCINT JUHÁSZ – IMOLA KOVÁCS– ZOLTÁN KARSAI This paper discusses the securitization process and its stress points which framed the current financial crisis. We point out which macroeconomic events lead to the growth of demand for high yielding instruments, that is for ”the search for yield”, how did the foot-stone of the securitization process: the mortgage market got contaminated, and what structured finance products were derived from this market. Basically we identified three important stress points: these are related to the origi-

97 nate and distribute model, the structured finance products and the rating process. The last part of our paper describes the overall securitization process. Keywords: securitization, mortgage market, structured finance, collateralized debt obligations, credit default swaps Location strategies and teritorial competition in the case of the banking sector of Cluj-Napoca MÓNIKA ALT – ÁRPÁD BOGDÁN The objective of this research article is to study the development strategy and local competition in retail banking in Cluj-Napoca. We will start with a short presentation on the importance of this research topic. This will be followed by a theoretical approach on this subject. After the presentation on the research methodology, we will discuss the results. We will finish the presentation with the conclusions we have formulated and the possibilities and boundries for further research. Key words: location, bank, geomarketing, space informatics, space competition.

98

Cuprins PÉTER FODOR – KINGA KEREKES – ZOLTÁN MAJÓ – JÓZSEF POÓR Impactul crizei economice ºi financiare globale asupra resurselor umane în Ungaria...................................................................5 ISTVÁN PETE – ÁGNES NAGY – ILDIKÓ RÉKA VOLKÁN (CARDOS) Cunoaºterea activitãþii instituþiilor publice – premisa credibilitãþii auditãrii banului public.....................................17 JÁCINT JUHÁSZ – IMOLA KOVÁCS– ZOLTÁN KARSAI Procesul de securitizare care a stat la baza crizei financiare......................................................................................31 MÓNIKA ALT – ÁRPÁD BOGDÁN Strategii de locaþie ºi concurenþã teritorialã în cazul bãncilor din Cluj-Napoca.........................................................45 ERVIN TAMÁS, BORÓKA-JÚLIA BÍRÓ Pagini agro-economice.........................................................................65 FERENC CSOMAFÁY Evenimente economice mai importante................................................77 ªtiri.........................................................................................................85 CSABA PÁSZTOR Noutãþi în legislaþia economicã ºi

financiarã......................87

Rezumatele studiilor în limba românã ºi englezã............................92

99

Contents PÉTER FODOR – KINGA KEREKES – ZOLTÁN MAJÓ – JÓZSEF POÓR The impact of the global economic and financial crisis on human resources in Hungary..............................................................5 ISTVÁN PETE – ÁGNES NAGY – ILDIKÓ RÉKA VOLKÁN (CARDOS) Understanding the public institution’s activity – a premise for credibility in the audit of public money.........................17 JÁCINT JUHÁSZ – IMOLA KOVÁCS– ZOLTÁN KARSAI The process of securitization as the basis for today's financial crisis........................................................................................31 MÓNIKA ALT – ÁRPÁD BOGDÁN Location strategies and teritorial competition in the case of the banking sector of Cluj-Napoca....................................................45 ERVIN TAMÁS, BORÓKA-JÚLIA BÍRÓ Agricultural economical column...........................................................65 FERENC CSOMAFÁY More important economical events.......................................................77 News.......................................................................................................85 CSABA PÁSZTOR Novelties in the Field of Economical and Financial Low......................87 Abstracts in Romanian and English.......................................................92

100

101

Közlési feltételek A Közgazdász Fórum gazdasági, tudományos, a CNCSIS által akkreditált szakfolyóirat amely kéthavi rendszerességgel jelenik meg. Javítani szeretnénk mind a tartalom, mind a kivitelezés színvonalán, jelen tájékoztató is ezt a célt szolgálja. Kérjük Önt, mint munkatársat, hogy az alábbi követelmények szerint készítse el dolgozatát: 1. A szerkesztõség a gazdaság területén elvégzett kutatás következtetéseit, gyakorlati vagy elméleti újdonságokat tartalmazó dolgozatokat, szakmai vitaanyagot, gazdaságszociológiai felmérések elemzését összefoglaló anyagokat, kutatói és tudományos rendezvényeket ismertetõ beszámolókat, könyvismertetõket fogad el közlésre. 2. A dolgozatot számítógépes word állomány formájában kérjük, a megíráskor használjon 12-es normál Times New Roman betûtípust, terjedelme minimum 15000, maximum 35000 leütés lehet (beszámolók, könyvismertetõk esetében maximum 20000 leütés). 3. Az elsõ oldal a tanulmány címét, alatta a szerzõ(k) nevét, tudományos titulusát, elérhetõségét (lábjegyzet formában) és egy 5–10 soros magyar nyelvû kivonatot kell tartalmazzon 6–7 kulcsszóval ellátva. 4.Kiemelésre italic stílust használjon, tegye dõltbe a kiemelendõ szavakat vagy gondolatokat, és ne használja sem a bold stílust (kövér, félkövér), sem az aláhúzást, sem a verzált (nyomtatott), sem a kiemelendõ szó betûi közé tett szóközt. Idézõjellel kizárólag idézeteket emeljen ki, amelyre a magyar macskakörmöket használja, mégpedig idézet kezdetekor lent („), a végén pedig fent (”). Kiemelést csak indokolt esetben használjon. A kiemelt szavakat toldalékokkal együtt kurziválja. 5. Mûvek, folyóiratok címét mindig dõlttel emelje ki,és nem idézõjellel. Címek esetén a toldalékokat normál, álló betûtípussal tapassza a címhez.

102 6. A dolgozat címeit, alcímeit, al-alcímeit bold stílussal különítse el a szöveg egészétõl. 7. Az új bekezdéseket enterrel jelölje (nem tabbal vagy sorkihagyással, s nem szóközökkel). 8. A szó és írásjelek között (pont, vesszõ, pontosvesszõ, kettõspont, felkiáltójel, kérdõjel) nincs szóköz, csak az írásjelek után. 9. A számok esetében a 0 (tehát a nullás) helyett ne használjon O betût. A számokat szövegben 10 000-en felül hátulról számolva hármasával tagoljuk, mégpedig szóközökkel és nem pontokkal, pl. 18 325 655. A számokat 9999-ig nem tagoljuk, tehát nem használunk szóközt. A táblázatot Word formátumban kérjük. (fénymásolatot, fotót, webmásolatot nem fogadunk el.) 10. Amennyiben egy táblázatban egymás alatt szerepelnek ezres, illetve tízezres vagy annál nagyobb számok, az 1000 és 9999 közötti számokat is tagoljuk. A táblá- zatnak mindig legyen címe a táblázat fölött és forrása a táblázat alatt. Vigyázat: táb- lázatban egyesek egyesek alá, tízesek tízesek alá, tizedesvesszõ utánszintén. Íme egy példa, egy fiktív táblázat: 1. táblázat. A feketeretek begyûjtése tonnában számolva Értékesítés éve

2000 2001 2002

március 20 000,000 9 000,050 9 000,500

Hónap május 22 500,000 6 560,000 6 560,550

szeptember 1 150 660,000 256 980,000 256 980,565

Forrás: Fekete Lajos: Növénytermesztés II. kötet. Dubai, Klorofill Kiadó, 342. (Vagy pedig) Forrás: saját szerkesztés A táblázatot ne színezze, Autoformat-ot se használjon, mert azzal nehezíti a tördelõ munkáját. Ajánlott a fentihez hasonló egyszerû változat, a fejléc pedig automatikusana kiadványra jellemzõ színt kapja. Bonyolultabb (a fenti példánál több sort és oszlopottartalmazó) táblázatokat kérjük

103 Excel-állományként is mellékelni. A táblázat kigondolásakor legyen tekintettel a kiadvány méreteire (130/190mm – kihasználható felület). Excelben készült Grafikon esetén kérjük, mellékelve küldje el az eredeti Excel-állományt. A képformátumban továbbított grafikon vagy bármilyen más ábra fehér-feketében kerül majd a lapba, ezért vegye figyelembe, hogy ilyen formában is értelmezhetõ legyen. Ez esetben a word dokumentum mellett (amely az ábrát kicsinyített formában a szerzõ által meghatározott helyen már tartalmazza) kérjük, küldje el elektronikus formában az eredeti képet a lehetõ legjobb minõségben (ajánlott formátumok: *.jpg, *.tif). A CorelDRAW vagy Photoshop programmal készítettábrákat is küldje el az eredeti formátumban (*.cdr illetve *.psd). 11. Jegyzetek készítésekor válasszuk a lábjegyzetelést, és használjuk a számító-gépes automata jegyzetelést az 1,2,3… jelzéssel. Amennyiben csak a hivatkozás helyét adja meg, ezt ne tegye lábjegyzetbe, hanem kerek zárójelben tüntesse fel azt, a következõk szerint: szerzõ családneve és a megjelenés éve, és ha indokolt, akkoroldalszám is. Pl: (Gyerõffy 1997. 55). 12. Irodalomjegyzék készítésekor alkalmazzuk az évszámkiemelõ bibliográfiát: Szerb Antal 1994. A magyar irodalom története. 11. kiadás. Budapest, Magvetõ Kiadó. Amennyiben két vagy több szerzõje van a könyvnek, ezek neveit nagykötõjellel kapcsoljuk össze.A cím után – ha van ilyen – feltüntetjük a kötet számát. Katona Imre – Ortutay Gyula (szerk.) 1975. Magyar népdalok. 1–2. kötet. Budapest, Szépirodalmi Kiadó Az alcímeket nem kurziváljuk. A tanulmánykötetben való megjelenést In-nel jelöljük. Hajnal István 1986. A kis nemzetek történetírásának munkaközösségérõl. In Ring Éva (szerk.): Helyünk Európában. Nézetek és koncepciók a XX. századi Magyarországon. 1. kötet, Budapest, Magvetõ, 624–645. Folyóiratban való megjelenést ugyanerre a mintára jelölünk, In nélkül: Kiss Péter 1990. Századvég, VI. évf. 2. sz. 229–235. 13. Mivel a B+ kategóriának egyik fontosabb követelménye az idegen nyelvû ki-vonat, kérjük csatoljon dolgozatához minimum10, maximum 20 soros román (külföldi szerzõkre ez nem érvényes), illetve angol nyelvû kivonatot, mely a dolgozat fõtéziseit és a dolgozat 5–10 kulcsszavát tartalmazza.

104 14. A szerzõk a dolgozatukkal együtt 5–10 kulcsszót is kötelesek beküldeni. 15. Plágiumnak minõsül, ha egy szerzõ egy másik szerzõ szövegének részét vagy egészét, illetve más szerzõ ötleteit, elméleteit a forrás pontos és nyilvánvaló megjelölése nélkül, saját szellemi termékeként tünteti fel, illetve teszi közzé. A plágium a szerzõi jogok megsértése, más szellemi termékének jogtalan felhasználása. – Plágiumnak minõsül a pontos, oldalszámos hivatkozással el nem látott, szó szerinti idézet, illetve a forrás, évszám megjelölése nélküli, de nem szó szerint átvett tartalom. – Plágiumnak minõsül továbbá az is, ha a hivatkozott tartalom meghaladja a kézirat szövegének 30%-át (önhivatkozásokat is beleszámítva). – Plágium esetén: a kézirat visszautasításra kerül; csak átdolgozás után nyújtható be újra, legkorábban egy évvel a plágiumnak minõsített kézirat leadását követõen. Ez alatt az egy éves idõszak alatt a kézirat szerzõje egyedül vagy társszerzõkkel együtt nem jelentethet meg tanulmányt a Közgazdász Fórumban. – Egy kézirat plágiumnak minõsítésérõl a Fõszerkesztõ és a Fõszerkesztõ-helyettes dönt a szaklektori vélemény alapján. 16. A Közgazdász Fórum nem közöl olyan tanulmányt, amely kizárólag internetes honlapokra hivatkozik. Az internetes hivatkozások esetén a hivatkozott weboldalpontos struktúráját kell megadni a teljes elérési úttal (alkönyvtárakkal) együtt, illetve a weboldalon szereplõ szerzõt. Továbbá fel kell tüntetni a weboldal letöltésének pontos dátumát is.

FODOR PÉTER KEREKES KINGA MAJÓ ZOLTÁN POÓR JÓZSEF

Recommend Documents