Filozófia és művészet Az órák egyesített szöveges anyaga Az órákhoz kapcsolódó kötelező olvasmányok (a word formátumú szövegeket ide is beillesztettem, a pdf-ben lévő szövegeket a honlapon a kötelező olvasmányok almappában találják meg): Témakörök és kötelező szövegek A kultúra fogalma, kultúra és építészet –Vitruvius: Az építészet kezdetei; Az építész műveltsége A város megközelítésmódjai, a modern nagyváros – Spiro Kostof: Mi a város? – Louis Wirth: Az urbanizmus mint életmód A város tapasztalata: az észleléstől az identitásig –Batár Attila: Kritikai regionalizmus (pdf) –Kevin Lynch: A városkép elemei Viselkedés a városi térben, a személyiség a nagyvárosban –Edward T. Hall: A tér antropológiája; A térbeli távolságok jelentése (pdf) –Stanley Milgram: A városi tapasztalat Tér és hely, a városi tér jelentései –Edward T. Hall: A tér antropológiája; A térbeli távolságok jelentése (pdf) Nyilvánosság, intézmények, épülettípusok A gyermekkor, az iskola mint intézmény és épület –Talcott Parsons: Az iskolai osztály mint társadalmi rendszer (összefoglalás) –Louis Kahn: Forma és terv (részlet) Ház, otthon, lakás: a magánélet színtere Ház, lakás, életforma I.: szövegrészletek: Adolf Loos, Toroczkai Wigand Ede (teljes szöveg pdf-ben), Kozma Lajos A modern nagyváros lakástípusai és életformái Ház, lakás, életforma II.: szövegrészletek: Le Corbusier, Jean Nouvel, Magház (Dévényi Tamás, Iványi György)
1
1.A kultúra fogalma, építészet és kultúra A kultúra szó eredete és jelentései •A latin colere szóból származik, melynek jelentései művel, gondoz, ápol; lakik, védelmez; felékesít, vallásos tiszteletben részesít. •A cultura fő jelentése a művelés, ápolás lett. •A lakik jelentésből alakult ki a colonuson át a colonia. •A „vallásos tiszteletben részesít” a cultus közvetítésével a cult, Kult, kultusz szóban őrződött meg. (Vö. Raymund Williams, Márkus György)
Háromfajta megkülönböztetés •Kultúra szemben a természettel: folytonosság vagy megszakítottság? •A kultúrák közötti különbségek: vadak és civilizáltak, primitív és fejlett kultúrák. Kétféle viszony: romantikus-kulturkritikus, illetve kolonializációs. •Az egyes kultúrákon belüli különbségek: osztály, etnikai/faji és nemi különbségek. Kultúra vagy kultúrák? Egyes szám •A kultúraalkotás az ember kitüntető sajátossága: hiánylény-koncepció (Arnold Gehlen) •Az emberi természet (humanity) közössége és az kultúrák különbözősége •Az emberek elvi egyenlősége: az emberi jogok problémája. Kultúra vagy kultúrák? Többes szám •A kultúrák keletkezése és működése plurális természetű. Minden kultúrát a maga feltételei és sajátosságai szerint kell tanulmányozni és megérteni. •„A világcivilizáció nem lehet más, mint az egyedi vonásaikat megőrző kultúrák világméretű szövetsége.” (Claude Lévi-Strauss) •A multikulturalizmus jelensége Az építész tanulmányai •Vitruvius (i.e. I. sz.): De architectura (Tíz könyv az építészetről). Magyarul: 1898, 1988 •Mesterség és elméleti gondolkodás: gyakorlott kézre csak tanultsággal lehet szert tenni, viszont önmagában könyvtudással sem lehet alkotó tevékenységet folytatni. „sem a tehetség tudomány nélkül, sem a tudomány tehetség nélkül nem tehet valakit tökéletes mesterré”. Az építész tudománya •Az írás, a rajz és a számítás tudománya, illetve készsége •„az építész hivatása minden ismeretben való gyakorlottságot követel, az ésszerűség a dolog kiterjedtségénél fogva nem 2
engedi meg a tudományokban szükséges teljességet, helyette csak azt, hogy közepes tudással rendelkezzen… [ami ahhoz szükséges, hogy] ha ezekről a dolgokról és mesterségekről kell ítéletet vagy véleményt mondania, ne hibázzon.” Kultúra és építészet •A tűz mint a civilizáció kezdete (vö. Prométheusz-mitosz) •Egybegyűlés, nyelv, együttélés •Kiegyenesedés: szem és kéz, megismerés és mesterség –„a világ és a csillagok nagyszerűsége” –„kezükkel és tagjaikkal mindent könnyen megmunkálhattak” Az építés kezdetei és válfajai
•Az építés mint első mesterség: archi-tekton •Többféle eljárás – – – –
Lombból kunyhót készítettek; Barlangot vájtak; Fecskék fészkét utánozták; a választás az adott körülményektől függött: tapasztalati példák.
Az építés és a kultúra fejlődése
•Együttműködés, versengés, az ítélőképesség fejlődése •A többi mesterség kialakulása: mindennapos munka és az elme szorgos gyakorlása •Fejlődés, tökéletesedés: •„a házépítéstől fokozatosan előre léptek a többi mesterséghez és tudományhoz, és a vad, faragatlan élettől a szelíd, emberi létig jutottak”
„Miután pedig észrevették, hogy a természet bőven adja a fanyagot és bőséges készletet ád az építéshez, megmunkálással fokozták az élet élvezetét, finomságát, s azt a mesterségek útján élvezetekkel gazdagítva ékesítették.” „Akkor pedig lelkileg felkészülten és a változatos mesterségekből született nagyobb elgondolásokkal előre tekintve, immár nem kunyhókat, hanem alapozott, téglafalú vagy kőből rakott, fával és cseréppel fedett házakat kezdtek építeni. Azután a gyakorlatban szerzett megfigyeléseik révén a kusza és bizonytalan ítéletektől eljutottak a szimmetriák biztos számításáig.” Film: Világok arca: Baraka A szó jelentése: Ősi, szufi szó, mely igen sok nyelvben megtalálható. Jelentése áldás, életesszencia, létértelem, lélek, melyből az evolúciós folyamat elindul. A film 6 kontinens 24 ország 69 színhelyére - Japántól Kenyáig, Tanzánián át Kaliforniáig - a Föld lehető legkülönfélébb helyeire kalauzol el bennünket. Színes szöveg nélküli amerikai dokumentumfilm, 96 perc, 1992 rendező: Ron Fricke.
3
Kötelező szövegrészek Vitruvius: Az építész tanulmányai. Részlet a Tíz könyv az építészetről című munkájából (keletkezett kb. i.e. 27 és 15 között; magyarul: Képzőművészeti Kiadó 1988) 1. Az építész tudását sok tudomány és különféle ismeretek ékesítik; ezáltal ítéli meg mindazt, amit más mesterségek alkotnak. Ez a tevékenység kézművességből és elméleti gondolkodásból születik. A kézműves munka a hasznosság folytonos és megszokott gyakorlása, tekintettel az alakítás célkjára, amelyet anyagból, kézzel végeznek, aszerint, hogy a mű milyen anyagból van. Az elméleti megfontolás pedig a kézi munkával készített dolgokat aszerint tudja bemutatni és magyarázni, hogy milyen viszonyban áll bennük az ügyesség és gondolkodás. 2. Ezért azok az építészek, akik tanultság nélkül akartak gyakorlott kézre szert tenni, nem voltak képesek elérni, hogy fáradozásukkal tekintélyt szerezzenek, akik pedig csak az elméletben és a könyvekben bíztak, mintha a dolog helyett annak árnyékát kergették volna. Ám azok, akik mind a kettőt megtanulták, mivel teljes fegyverzet díszítette őket, hamarabb, tekintélyre szert téve érték el céljukat. 3. Ha pedig minden dologban, akkor kiváltképp az építészetben két dolog van: az, amit jelölünk és az, ami jelt ad. Amit jelölünk, az az elképzelt dolog, amiről szó van, ezt pedig a tudományok érveivel kifejtett bemutatás jelzi, fogalmazza meg. Ezért annak, aki magát építésznek vallja, mindkettőben gyakorlottnak kell lennie. Így tehát tehetségesnek és tanulékonynak kell lennie a tudományban, ugyanis sem a tehetség tudomány nélkül, sem a tudomány tehetség nélkül nem tehet valakit tökéletes mesterré. És legyen tanult ember, tudjon rajzolni, legyen képzett a geometriában, ismerje jól a történelmet, szogalmasan hallgassa a filozófusokat, értsen a zenéhez, ne legyen járatlan az orvoslásban, ismerje a jogászok érvelését, értsen s csillagászathoz és a csillagászati számításokhoz. 4. Mindennek okai a következők: az építésznek írástudónak kell lennie, hogy feljegyzéseivel erősebbé tehesse emlékezetét. Aztán tudnia kell rajzolni, hogy színezett rajzokon minél könnyebben tudja ábrázolni, milyennek akarja a kész művet. A geometria pedig több segédeszközt kínál az építészetnek… 5. Jó néhány történelmi eseményt is ismernie kell az építésznek, hiszen művein gyakran olyan díszítményeket tervez, amelyekről ésszerűen számot kell adnia azoknak, akik arról érdeklődnek, miért készültek… 6. … 7. A filozófia pedig emelkedett lelkűvé teszi az építészt: hogy ne legyen hivalkodó, inkább szívélyes, részrehajlás nélküli és lelkiismeretes, s ami a legfőbb, kapzsiságtól mentes, mivel bizony semmilyen művet sem lehet megvalósítani bizalom és erkölcsi tisztaság híján. Ne legyen nagyravágyó, ne legyen lelke állandóan adományok szerzésével elfoglalva, hanem komolyan, úgy őrizze méltóságát, hogy megtartsa jóhírét, mivelhogy ezt írja elő a filozófia. Ezenkívül a természetet magyarázza a filozófiának az a része, amit görögül phüsziológiának neveznek. Ezt igen szorgalmasan kell tanulmányoznia, mivel a természet számos különféle kérdésével foglalkozik… 8. A zenéhez is értsen az építész, hogy fogalma legyen a törvényszerű és a matematikai arányról. 9. … 10. Az orvostudományt pedig az éghajlat miatt kell ismerni; ezt görögül klimatanak nevezik, és hogy melyik hely, levegő és víz egészséges vagy káros, ezek figyelembe vétele nélkül 4
ugyanis egészséges lakás nem készíthető. A jogszabályokhoz is kell értenie,… nehogy a munkák befejeztével vitás kérdések maradjanak a csládfőkre. 11. A képzetlen emberek számára talán csodának tűnhet, hogy az emberi természet képes lehet ily sok tudományt megtanulni, és emlékezetben tartani. viszont mihelyt világossá válik előttük, hogy valamennyi tudomány a dolgok révén összeköttetésben és közösségben áll egymással, könnyen elhiszik, hogy ez lehetsséges; az enciklopédikus tudás ugyanis belőlük tevődik össze, mint test a tagokból. 15.-18. …minden mesterség két dologból áll, a munkából és annak elméletéből. A két dolog közül az első, vagyis a munka elvégzése, azok feladata, akik az egyes dolgokat művelik; míg a másik rész, vagyis az ésszerű gondolkodás közös minden tanult emberben… az építész hivatása minden ismeretben való gyakorlottságot követel, az ésszerűség a dolog kiterjedtségénél fogva nem engedi meg a tudományokban szükséges teljességet, helyette csak azt, hogy közepes tudással rendelkezzen… [ami ahhoz szükséges, hogy] ha ezekről a dolgokról és mesterségekről kell ítéletet vagy véleményt mondania, ne hibázzon.
Vitruvius: Az építészet kezdetei in: Tíz könyv az építészetről. I. fejezet. Képzőművészeti Kiadó 1988, 52-53 1. Az emberek az ősidőkben akár a vadállatok, erdőségekben, barlangokban és bozótokban születtek, és vadon termő gyümölcsöket fogyasztva tengették életüket. Eközben valahol a sűrűn nőtt, vihartól és széltől korbácsolt fák ágaikat egymáshoz súrolva, tüzet fogtak, és a heves lángtól megrémülve a közelben lévők elmenekültek. aztán mikor minden megnyugodott, közelebb merészkedvén úgy tapasztalták, hogy a tűz melege igen kellemes a testüknek; a fadarabokat dobtak rá és fenntartották, másokat is odavezettek és jelbeszéddel megmutatták, milyen hasznuk volt belőle. E gyülekezetekben az emberek lélegzetükkel hol ilyen, hol olyan hangokat bocsátottak ki, s a mindennapos megszokás révén, ahogyan a véletlen hozta, szavakat raktak össze, majd azáltal, hogy a dolgokat használat közben gyakran jelölték ezekkel, végül is véletlenül elkezdtek beszélni. És így hozták létre maguk közt a nyelvet. 2. Amikor a tűz feltalálása révén az emberek között kezdetben a gyülekezés, majd az egyesülés és az együttélés is kialakult, és egy helyre sokat összejöttek, lévén, hogy a természet minden más élőlénnyel szemben kitüntette őket azzal, hogy nem lehajolva, hanem kiegyenesedve jártak, és így megláthatták a világ és a csillagok nagyszerűségét, továbbá kezükkel és tagjaikkal mindent könnyen megmunkálhattak, amit csak akartak; ebben a gyülekezetben egyesek lombból kezdtek kunyhót csinálni, mások pedig barlangokat vájtak a hegyekbe, ismét mások a fecskék fészkét és építkezését utánozván ágakból és sárból csináltak olyan helyeket, ahol meghúzhatták magukat. aztán megfigyelvén mások kunyhóit, saját elgondolásaikból újításokkal egészítették ki azokat, napról napra jobbfajta házakat építettek. 3. Mivel pedig az emberek természettől fogva utánzásra hajlamosak és tanulékonyak, nap mint nap dicsekedvén leleményeikkel, megmutatták egymásnak, mire vitték az építkezésben. Szellemüket így versengésben gyakorolván, ítélőkészségük naponta jobb lett. És előbb villás fákat állítottak fel, s vesszőket fontak át rajtuk, sárral tapasztották be a falakat, majd fával összekötötték őket, s hogy az eső és a hőség ellen védekezzenek,
5
náddal és lombbal fedték. mivel pedig ezek a tetők téli viharoknál nem tudták távol tartani az esővizet, oromfedeleket csináltak, s a ferde tetőket sárral borítván ereszeket vezettek le. 4. És hogy mindezek a fent leírt kezdetekből alakultak ki, abból is láthatjuk, hogy a külföldi népeknél mind a mai napig építenek ezekből a dolgokból, mint például Galliában, Hispániában, Lusitaniában és Aquitaniában tölgyzsindellyel vagy szalmával. A kolkhiszikanknál Pontusban az erdők bősége miatt jobbról és balról laposan szálfákat helyeznek a földre, s akkora teret hagynak közöttük, amekkorát a fák hossza enged. Ezután a végükön újabb fatörzseket helyeznek el keresztben, és ezek zárják körül a lakás belső terét. Azután fölöttük négyfelől váltakozva egymásra rakott gerendákkal kötik össze a sarkokat, és az alul lévő törzsek fölött függőleges tornyokat húznak fel. A hézagokat pedig, amik a fák vastagsága miatt maradnak, forgáccsal és sárral töltik ki. Azután a tetőket, levágva a gerendák végét, lépcsőzetesen összevonva teszik rá. Így négyfelől a középen lévő csúcs felé gúlákat emelnek, ezeket pedig lombbal és sárral fedve, barbár szokás szerint boltozott toronytetőket készítenek. 5. A phrügiaiak viszont síkságon élnek, erdők híján nincs faanyaguk sem természetes dombokat keresnek, és azokat középen árkokkal osztják ketté. Majd járatokat ásva, annyira tágítják a teret, amennyire a hely természete engedi. Felül pedig karókat összekötve kúpokat formálnak, s ezeket náddal és gallyakkal fedve házaik fölött hatalmas földhalmokat hordanak össze. Így a tetőmegoldás a teleket meleggé, a nyarakat pedig hűvössé teszi. Egyesek mocsári sással fedett kunyhókat készítenek. Más népeknél pedig hasonló módon nádból készülnek a kunyhók. Ugyanígy Massiliában is pelyvával kevert földdel, cserek nélkül csinált tetőt figyelhetünk meg. Athénban az Aeopagoszon a régi kor példája egy mindmáig agyaggal fedett ház. Ugyanígy a Capitoiumon is emlékeztethet és ra régi idők szokásait jelezheti Romulus háza, a fellegvárban pedig a szentélyek zsupfedelei. 6. Ezekből a jelekből tehát következtetni tudunk az építkezés ősi leleményeire, úgy okoskodva, hogy mindez így történt. Amikor pedig a mindennapos munkával kezeiket ügyesebbé tették az építkezésben, s elméjük szorgos gyakorlásával a megszokás által eljutottak a mesterségekig, akkor a törekvés, amely megszállta lelküket, egyeseket, akik szorgalmasabbak voltak e téren, arra vezette, hogy mesterembernek vallják magukat. Midőn tehát mindez legelőször így rendeződött el, s mert a természet az embereket nemcsak érzékszervekkel ékesítette fel, akár a többi élőlényt, hanem gondolatokkal és okosságokkal is felfegyverezte elméjüket, és hatalmuk alá vetette a többi élőlényeket, akkor pedig a házépítéstől fokozatosan előre léptek a többi mesterséghez és tudományhoz, és a vad, faragatlan élettől a szelíd, emberi létig jutottak. 7. Akkor pedig lelkileg felkészülten és a változatos mesterségekből született nagyobb elgondolásokkal előre tekintve, immár nem kunyhókat, hanem alapozott, téglafalú vagy kőből rakott, fával és cseréppel fedett házakat kezdtek építeni. Azután a gyakorlatban szerzett megfigyeléseik révén a kusza és bizonytalan ítéletektől eljutottak a szimmetriák biztos számításáig. Miután pedig észrevették, hogy a természet bőven adja a fanyagot és bőséges készletet ád az építéshez, megmunkálással fokozták az élet élvezetét, finomságát, s azt a mesterségek útján élvezetekkel gazdagítva ékesítették…
6
2. A modern nagyváros, a nagyvárosi élet jellemzői A modern nagyvárosi élet Baraka részlete alapján •Gyorsaság, hajsza •Monotónia •Gépiesség •Természetellenesség, gyökértelenség •Személytelenség, arctalanság •A nézőpont kérdése A nagyvárosok, a nagyvárosi fejlődés megítélése: Peter Hall (1932) •Cities in Civilization (Pantheon Books New York 1998) •a legtöbb nagyváros ugyan túlnépesedett, veszélyes, egészségtelen és kaotikus volt és ma is az a lakói számára, ugyanakkor nagyságuk és összetettségük az „innovativ miliő természetes környezetévé tette őket. Csak a legnagyobb városok képesek otthont adni a kreativ egyének kritikai tömegének, akik képesek a civilizációkat átformáló kulturális újításra”. A nagyvárosok történelmi szerepe •A gazdagság, hatalom, és tudás központjai, vezető szerepet játszanak a fogyasztásban, az innováció székhelyei •A politikai vélemény és cselekvés meghatározói. •Eszmék, képek, divatok terjesztői. •Különbségek, ellentmondások helyszínei: felfordulás, lázadás, forradalmi megmozdulások. Hall néhány fő téma köré rendezi a várostörténetet és a fontosnak ítélt városokat •A város mint kulturális olvasztótégely –Athén, Firenze, London, Bécs, Párizs, Berlin •A város mint innovatív miliő –Manchester, Glasgow, Berlin, Detroit, San Francisco/Palo Alto/Berkeley, Tokió/Kanagawa •A művészet és technika találkozása, a tömegkultúra kialakulása –Los Angeles, Memphis •A város rend szervezete –Róma, London, Párizs, New York, Los Angeles, Stockholm, London •Művészet, technika és szervezet egysége: a város elkövetkezendő aranykora? A városokat pozitív és negatív ellentétpárokkal is jellemezhetjük
•Zártság - nyitottság •Szabadság - kiszolgáltatottság •Otthonosság - otthontalanság 7
•Térbeli-fizikai - mentális-szellemi, kulturális világ •Köz/nyilvános és magánszféra szétválása •Látható – rejtett világ Szöveg: Spiro Kostof (1936-1991): Mi a város? Török származású, amerikai építészettörténész (University of California) Fő művei: A History of Architecture: Settings and Rituals (1985), The City Shaped (1991), and The City Assembled (1992). •„Szociológiai szempontból a város… társadalmilag heterogén egyének viszonylag nagy sűrűségű és állandó települése” (Louis Wirth) •Sokféle tevékenységet folytató emberek tömege, munkamegosztás, specializáció •Etnikai, szociális, kulturális sokféleség, egyenlőtlenségek •A városok hálót alkotnak. •Szoros kapcsolatban állnak az őket körülvevő vidékkel. •Írásos feljegyzésekre támaszkodnak, formalizált intézmények jellemzik. •Reprezentatív épületek, középületek, emlékművek sora található bennük, amelyek közös identitást fejeznek ki. •A városokat épületek és emberek, tárgyak és cselekvésformák együtt alkotják.” Aldo Rossi: A város építészete
• Aldo Rossi (1931-1997) olasz építész, építészeti író, tanár. Nagy hatású könyvét 1966-ban adták ki először. Magyarul a Bercsényi 28-30. gondozásában jelent meg 1986-ban, Masznyik Csaba fordításában.
•A város építészete: a várost egyfelől hatalmas, ember alkotta tárgynak tekintjük - másfelől kisebb, mégis alapvető elemeit értjük alatta, nevezetesen a városi műtárgyakat (monuments). •A város térbeli, építészeti, társadalmi és kulturális folyamatai egymásra rétegződnek, a válságok, törések ellenére is folytonosságot képviselnek. •Az építészet kiemelt civilizációs/kulturális jelentősége: tartós, egyetemes és nélkülözhetetlen műtárgy… nemzedékek ízléséről és életmódjáról, közösségi és személyes tragédiákról, mai és múltbéli eseményekről tanúskodik. •A társadalmi-kulturális emlékezet hordozói. •A város alaprajza, jellegzetes beépítési módjai, építészeti típusai.
Louis Wirth városszociológus (1897-1952) - 1897-ben Németországban született és családjával 1911-ben emigrált Amerikába. - A chicagói egyetemen szociológiát tanult – ezen az egyetemen alakult meg az első szociológia tanszék Amerikában.
8
- 1930-tól haláláig tanított a chicagói egyetemen. Elnöke volt az Amerikai Szociológiai Társaságnak és első elnöke a Nemzetközi Szociológiai Szövetségnek. - Könyvei és tanulmányai, így az 1928-ben publikált The Ghetto és az 1938-ben megjelent az Urbanism as a Way of Life című cikke a szociológia klasszikus munkái közé tartoznak. - Pályája során Wirth mindvégig egyensúlyozni igyekezett az elfogulatlan akadémiai kutatás és az elkötelezett társadalmi aktivitás között. Miért vizsgáljuk a várost? A város a csoportos emberi együttlét, az emberi társulások sajátos formája. A modern idők egyik legszembeötlőbb jelensége a városok fejlődése és a világ urbanizálódása. … mégis alig ismerjük az urbanizmus természetét és a városiasodási folyamatot. … A társadalmi élet mai legdöntőbb problémáinak megértéséhez elengedhetetlen e kérdésnek a tanulmányozása, mivel valószínűleg a városiasodás jelenti a társadalmi rendben és az emberi természetben jelentkező változások legfontosabb összetevőjét. Mi a város? Wirth definíciója A válasz három alapvető tényező kombinációjában rejlik. Ezek képeznek közös nevezőt a különböző típusú városok között: Népességszám alapján vett nagyság Sűrűség Heterogenitás (sokféleség): a népességszám növekedéséből egyenesen következik a sokféleség? Munka és feladatmegosztás, specializáció (Adam Smith, A nemzetek gazdagsága). A város újratermeléséhez bevándorlókra van szükség, ezáltal a város fajok, népek és kultúrák olvasztótégelyévé válik. A város nem csupán megtűri, hanem még jutalmazza is az egyéni különbségeket. … egymás számára való hasznosságuk — alapján gyűjti össze a föld minden részéből. A definíció tehát: Társadalmilag heterogén egyének viszonylag nagy sűrűségű és állandó települése. Mi adja a városi jelleget (urbanizmus)? Az intézmények… A város és különösen a nagyváros uralma az ipari, kereskedelmi, pénzügyi, adminisztratív intézményeknek és tevékenységeknek, a közlekedési és hírközlési központoknak, a kulturális és szórakoztatási intézményeknek, a sajtónak, rádiónak, színháznak, múzeumoknak, könyvtáraknak, hangversenytermeknek, operáknak, kórházaknak, felsőoktatási intézményeknek, kutatási és kiadói központoknak, szakmai szervezeteknek, vallási és jóléti intézményeknek a városokba való koncentrálódásából következik. ... … és az életmód
9
A városiasodás a városok növekedésével kibontakozó életmód … előtérbe kerülését is jelenti - bárhol is élnek [az emberek], a város hatása alatt állnak, a közlekedési és hírközlő eszközök által. feltehető, hogy a falusi életben is kimutatható az urbanizmus valamiféle hatása, méghozzá olyan mértékben, amennyire a falu és a város érintkezik egymással. [tehát] különböző mértékben mindenhol megvan, ahol a város hatása érvényesül. Filmrészlet: Baraka
Kötelező szövegek Spiro Kostof: Mi a város? Részlet The City Shaped. Urban Patterns and Meanins Through History c. könyvéből. Thames and Hudson 1991, 37-41 (E könyv párja: The City Assembled. History of Urban Structures. Thames and Hudson 1992) ...Két fontos meghatározást választunk kiindulópontul, mindkettő 1938-ból származik. Louis Wirth szerint a város “viszonylag nagy kiterjedésű és sűrűségű, társadalmilag heterogén egyének állandó települése”. Lewis Mumford szerint a város “a közösség hatalmának és kultúrájának maximális koncentrációja”. Ezekhez az alapvető megállapításokhoz a következő megjegyzéseket fűzöm: A) A városok olyan helyek, ahol emberek sokféle tevékenységet folytató tömege található. Tehát nem az abszolut nagyság vagy szám a fontos, hanem inkább a település sűrűsége. Az iparosodás előtti világban a városok túlnyomó többsége kicsi volt: nem ritkán 2000 alatt volt a lélekszám, s egy 10000-es város már igencsak figyelemre méltónak számított. A Szent Római Birodalom majdnem 3000 városából mintegy 12-15nek volt 10000 főnél nagyobb lakossága (köztük Kölnnek és Lübecknek). Néhány további statisztikai adat tájékozódásul. Az ókorban csak maroknyi valóban nagyváros akadt, köztük a birodalmi Róma a Krisztus utáni második évszázadban és Chang’an a 8. században. A középkorban ehhez az óriási mérethez Konstantinápoly, Cordoba és Palermo is felzárkózott. A két utóbbinak a 13-14. században félmillió körüli lakosa volt. Bagdadban viszont kb. egy millió ember élt a mongolok 1258-as pusztítása előtt. Ilyen nagyságú koncentrációra megintcsak Kínában találunk párhuzamot: Nanking a 15. században, illetve Peking, Suzhou és Canton a kései birodalom időszakában. Peking a maga két és három millió közötti lakosával 1800-ig a világ legnagyobb városa maradt, bár a 17. században szorosan a nyomában volt Isztanbul, Agra és Delhi. A XIX. században London vált a legnagyobb várossá. Az ilyenfajta hatalmas városok mögött, legalábbis az iparosodás előtti korban egy nagyon erős, centralizált állam található. Ennek hatalma nélkül a város hanyatlani kezd vagy összeomlik. B) A városok hálót alkotnak. Egy város sohasem létezik más városok társasága, illetve egy hozzá kapcsolódó vonzáskörzet nélkül, ekképp tehát elkerülhetetlenül egy városi rendszer, illetve hierarchia része. Még a legegyszerűbb városka körül is találhatók tőle függő falvak. Ahogy Braudel mondja: “A város városként csak hozzá képest alacsonyabb rendű életfomához viszonyítva létezik...Kell hogy legyen saját, akármilyen kicsi birodalma.” Kínában a városi hierarchiát a név előtt szereplő előtag - fu, chu és hieu fejezte ki. Ugyanilyen világosan meghatározott városi hierarchia létezett a 16. századi
10
Ottomán Birodalomban: a csúcson Isztanbul állt, őt a 20 és 40000 fő között regionális központok sora követte, majd a 10000, illetve az 5000 fő alatti városok következtek. C) A városok általában rendelkeznek valamilyen fizikai határral, mely elválasztja a városi rendhez tartozókat a többiektől. “Egy város fal nélkül nem város” - írta J.-F. Sobry 1776-ban a De l’architecture c. munkájában. De fizikai határvonalak nélkül is léteznek legális területek, melyen belül korlátozások és kiváltságok érvényesülnek. D) A városokban munkamegosztáson alapuló specializáció érvényesül - az emberek papok, kézművesek vagy katonák -, és ahol a jólét nem egyenlően oszlik meg a polgárok között. Ezek a megkülönböztetések szociális hierarchiát eredményeznek: a gazdag több hatalommal rendelkezik, mint a szegény; a pap fontosabb mint a kézműves. A társadalmi heterogenitás szintén adottság. A városi lakosság eltérő etnikai csoportokból, fajokból, vallásokból áll. Még az etnikailag homogén városokban .. is előfordultak rabszolgák vagy átutazó kereskedők. E) A városok sokféle bevételi forrással rendelkeznek: kereskedelem, intenzív mezőgazdaság és élelemfölösleg lehetősége, fizikai erőforrások, mint a fémek vagy a forrás (Bath), geomorf erőforrás mint a természetes kikötő, vagy humán erőforrás, mint a király. F) A városok írásbeli feljegyzésekre támaszkodnak. Írás révén tartják számon javaikat, fektetik le a közösséget kormányzó törvényeket és biztosítják a tulajdonláshoz való jogot - ami különösen fontos, mert végső elemzésben a város a tulajdon konstrukcióján alapszik. G) A városok szoros kapcsolatban állnak a körülöttük elterülő vidékkel, mely élelemmel látja el őket, s melyek ők védelmeznek és mely számára szolgáltatásokat nyújtanak. Város és vidék szétválasztása... teljességgel tarthatatlan. A római városok nem létezhettek volna a környező centuriák, a nagy itáliai városi közösségek mint Firenze és Siena nem létezhettek volna contandojuk nélkül, s ugyanez mondható el Új Anglia városairól, mezőiről és köznépéről... A kérdést, hogy melyik volt előbb: a város vagy a vidék, nehéz eldönteni. A Közel-Kelet vagy Kína első városai egy már működő vidéket ellenőriztek és szerveztek. Amerika nyugati részén a városok megelőzték a farmokat, s mintegy lehetővé tették működésüket. Ugyanilyen mély megosztottság tapasztalható az egész történelem folyamán a város vagy a vidék viszonylagos magasabb rendűségével kapcsolatban... Kínában a konfuciánus nézetek szerint az elit feladata a kormányzás, s a kormányzáshoz városokra van szükség, a kormányzás feladata pedig a vidék civilizálása - ez a nézet éles ellentétben áll a rurális létezés végsőleg taoista és buddhista eszményével. Thomas Jefferson agrárius republikanizmusa szerint a fiatal nemzet szervezetének nincs szüksége városokra, a városok “a politikai test kelevényét” jelentik. H) A városok nem csupán lakóházak tömegéből áll, hanem jelentős épületek és emlékművek tüntetik ki. Vagyis a középületek sora adja meg a város súlyát, a polgárság számára pedig a közös identitást testesíti meg. ...A korai városok közterületein a központi hatalom reprezentációjául a palota és a templom szolgált. A demokráciákban eltűnik a főúri kastély vagy a köz palotájává válik, a templom “szekularizálódik” - ez történt a görög poliszban, vagy a középkori európai közösségekben a palazzo publico vagy a Rathaus és “polgári” katedrálisaival. 11
I) Végezetül a városokat az épületek és az emberek együtt alkotják. Egyetértek Kevin Lynch-csel: “A város formái, aktuális működésük, az eszmék és értékek, melyeket az emberek hozzájuk kapcsolnak, egységet alkotnak” ...A város az egyik legfigyelemre méltóbb, legtartósabb emberi alkotás és intézmény... Tanulmányozása egyszerre kötelesség és megtiszteltetés. A város jellemzői tehát: A) Tevékeny tömeg B) Városok hálózata C) Fizikai határok D) A tevékenységek differenciálódása E) Sokféle erőforrások F) Írásbeli feljegyzések G) Város és vidéke H) Középületek láncolata I) Épületek és emberek
LOUIS WIRTH: Az urbanizmus mint életmód In: Szelényi Iván (szerk.) Városszociológia. KJK 1973, 41-63 (részletek) A város és a modern civilizáció … a mi sajátos modern civilizációnk kezdetét legjobban a nagyvárosok kialakulása és fejlődése mutatja. Sehol sem került az emberiség annyira távol a természettől, mint a nagyvárosokra jellemző életfeltételek mellett. …
A
modern
ember
életmódjának
megkülönböztető jegye, hogy gigantikus aggregátumokba összpontosul, amelyek köré a kisebb központok csoportosulnak, és amelyből kisugároznak azok az eszmék, eljárások, amit civilizációnak nevezünk. A modern világ "városiasságának" foka nem mérhető teljesen és pontosan azzal, hogy az összlakosság milyen aránya él városokban. A városok nagyobb hatást gyakorolnak az ember társadalmi életére annál, mint amit a városi lakosság aránya kifejezhetne, mert a város nemcsak a modern ember lakó- és munkahelye, hanem egyben a gazdasági, politikai és kulturális életét ösztönző és ellenőrző központ is, amely vonzáskörében tartja a világ legtávolabbi pontjait is. Ily módon egyetlen kozmosszá formálja a világ különböző tájait, embereit és tevékenységeit. A modern idők egyik legszembeötlőbb jelensége a városok fejlődése és a világ urbanizálódása. …
A
társadalmi
élet
mai
legdöntőbb
problémáinak megértéséhez
elengedhetetlen e kérdésnek a tanulmányozása, mivel valószínűleg a városiasodás jelenti a társadalmi rendben és az emberi természetben jelentkező változások legfontosabb összetevőjét.
12
A város szociológiai meghatározása Bár civilizációnkban a város rendkívül fontos, mégis alig ismerjük az urbanizmus természetét és a városiasodási folyamatot. Sokszor megkísérelték elkülöníteni a városi élet megkülönböztető jellemzőit. A geográfusok, a történészek, a közgazdászok és a politikai tudomány művelői saját tudományaik nézőpontja alapján definiálták a várost. Anélkül, hogy e meghatározások meghaladására vállalkoznánk, hangsúlyozzuk, hogy a város szociológiai megközelítése a különböző definíciók összefüggésére hívja fel figyelmünket azáltal, hogy a város sajátos jellemzőjeként hangsúlyozza azt, hogy a város az emberi társulások különös formája. A város szociológiai definíciójának a megalkotásánál az urbanizmusnak azokat az elemeit kell kiválasztanunk, amelyek az emberi csoportos élet sajátos módjáról árulkodnak. Ha egy települést csupán lélekszáma alapján tekintünk városnak, akkor az feltétlenül önkényes lesz. Nehéz védeni azt a jelenlegi népszámlálási definíciót, miszerint minden 2500-as létszámú és azon felüli közösség város, az összes többi pedig falu. Ugyanez lenne a helyzet, ha a kritérium 4000, 8000, 10000, 25000 vagy 100000 lélekszám lenne. … könnyen belátható, hogy azok a kisebb települések, amelyek nagyvárosi központok vonzáskörzetében fekszenek, inkább tarthatnak igényt a "városi rangra", mint a lélekszámukat tekintve lényegesen nagyobb, de zömükben elszigetelt mezőgazdasági vidékeken levő települések. … A közlekedés és a hírközlés technikai fejlődése — ami valóban az emberi történelem új korszakát jelzi — fokozta a városoknak mint civilizációnk döntő elemeinek a szerepét, és a városi életmódot messze a városok határain túl is elterjesztette. A város és különösen a nagyváros uralma az ipari, kereskedelmi, pénzügyi, adminisztratív intézményeknek és tevékenységeknek, a közlekedési és hírközlési központoknak, a kulturális és szórakoztatási intézményeknek,
a
sajtónak,
rádiónak,
színháznak,
múzeumoknak,
könyvtáraknak,
hangversenytermeknek, operáknak, kórházaknak, felsőoktatási intézményeknek, kutatási és kiadói központoknak, szakmai szervezeteknek, vallási és jóléti intézményeknek a városokba való koncentrálódásából következik. ... A városiasodás a városok növekedésével kibontakozó életmód megkülönböztető jellemzőinek előtérbe kerülését is jelenti, végső soron tehát olyan irányú változást, amely azoknak az életmódját terjeszti, akik bárhol élnek is, a város hatása alatt állnak, a közlekedési és hírközlő eszközök által közvetített városi intézmények és személyiségek hatalma következtében. Hibás úton járunk akkor is, ha a várost kizárólag a népsűrűség alapján akarjuk meghatározni, a település lélekszámához hasonlóan. … Mivel népszámlálásunk valamely terület éjszakai — s nem nappali — lakosságát számlálja össze, a legintenzívebb városi élet helye — a városközpont — alacsony népsűrűségű lesz. A város ipari és kereskedelmi területei tehát, amelyekben a városi társadalomnak megfelelő legjellegzetesebb gazdasági tevékenység folyik, 13
ritkán tekinthetők igazán városiaknak. Bár a város definíciójánál figyelembe kell vennünk, hogy a város nagy lélekszámú és sűrűn lakott település, de e két kritériumot a városok kialakulásának és létezésének általános kulturális összefüggéseibe kell behelyeznünk, és e két tényező szociológiailag csak annyiban releváns, amennyiben a társadalmi élet kondicionáló tényezőiként fogjuk fel őket. Ha a városokat méreteik, elhelyezkedésük, koruk és funkciójuk alapján tipologizáljuk (...), úgy a városok legkülönbözőbb típusai alkothatók meg a létükért harcoló kisvárosoktól a prosperáló világvárosi központokig, a mezőgazdasági vidékek közepén levő elszigetelt kereskedelmi központoktól a virágzó világvárosi kikötőkig, a kereskedelmi és ipari városszövevényekig (konurbációkig). … A város szociológiai definíciójának feltétlenül alkalmasnak kell lennie arra, hogy a különböző várostípusoknak mint társadalmi egységeknek az összes lényeges közös jellemzőjét kimutassa, de semmiképpen sem lehet annyira részletező, hogy figyelembe vegye az előbbiekben felrajzolt sokféle típus valamennyi változatát. Feltehető, hogy a városok különböző jellemzői között vannak olyanok, amelyek a városi élet természetének kialakításában különösen nagy szerepet töltenek be, és valószínű, hogy a városi társadalmi lét lényeges jegyei a város lélekszámától, népsűrűségétől és funkcionális típusától függenek.. … nem szabad a városisságot az iparosodással és a modern kapitalizmussal összekeverni. A városok kifejlődése a modern világban kétségkívül nem független a modern gépi technológia, a tömegtermelés és a tőkés vállalkozás megjelenésétől. De a régebbi korok városai, amelyek az iparosodás és a kapitalizmus előtti társadalmakban alakultak ki, bármennyire különböztek is a mai nagyvárosoktól, mégis városok voltak. Szociológiai szempontból a várost úgy definiálhatjuk, mint társadalmilag heterogén egyének viszonylag nagy sűrűségű és állandó települését. … Több szempontból indokolható, hogy városdefiníciókhoz miért ezeket az alapfogalmakat választjuk ki. A lehető legkörülhatároltabb meghatározást kerestük, amely egyidejűleg mentes fölös hipotézisektől, s ezért a jelenségek lehető legnagyobb körére terjed ki. Ha azt mondjuk, hogy a városhoz szükséges a nagy lélekszám, akkor ez természetesen azt jelenti, hogy a nagy lélekszámot meghatározott területre, illetve a település nagy népsűrűségére értjük. Kétségtelenül okunk van arra, hogy a nagy lélekszámot és a népsűrűséget külön tényezőként kezeljük, hiszen mindegyikük jelentősen különböző társadalmi következményekkel jár együtt. Ugyancsak megkérdőjelezhető, hogy az urbanizmus meghatározásához szükséges és megkülönböztető jegyek között szükség van-e a lélekszám mellett a heterogenitás fogalmát is használni, hiszen valószínű, hogy a lélekszám növekedésével a heterogenitás fokozódik. A városi népesség heterogenitását azonban nem lehet pusztán a nagy számok törvénye alapján megmagyarázni, 14
vagy a normál elosztási görbével megfelelően ábrázolni. Mivel a városi lakosság nem képes önmaga újratermelésére, ezért népességének fenntartásához és növeléséhez más városokból, falvakból és — az Egyesült Államok esetében — más országokból történő bevándorlás szükséges. Történelmileg tehát a város a fajok, népek és kultúrák olvasztótégelye és a legkedvezőbb tenyésztelepe — mind biológiai, mind kulturális értelemben — az új hibrideknek. A város nem csupán megtűri, hanem még jutalmazza is az egyéni különbségeket. Az embereket nem annyira hasonlóságuk és hasonló gondolkodásuk, hanem inkább különbözőségük — s ebből fakadóan egymás számára való hasznosságuk — alapján gyűjti össze a föld minden részéből. …
15
3. A metropoliszoktól a megalopoliszokig. A modern és kortárs városnövekedés két nagy hulláma Nagy ütemű városnövekedés két, két és fél évszázada. Első hulláma Európához és Amerikához kapcsolódott, és összefüggött a iparosodással és a gazdasági növekedéssel. Újabb városrobbanás a 20. század közepétől a világ különböző részein. Új formációk – Globális városok – Megavárosok: tíz millió lakosnál nagyobb városok. – Nagyvárosi régiók: egy központ körül közepes és kis városok hálózata. – Megalopolisz: több városi régió összekapcsolódása
16
Néhány jellemző a statisztikák alapján Míg i.sz. 100 és 1800 között a legnépesebb város lakossága 450 ezerről 1100 ezerre, tehát nem egészen két és félszeresére nőtt – addig 1800 és 1900 között a növekedés majdnem hatszoros. 1900-ban először és utoljára szerepel nyolc európai és amerikai város az első tíz között. Az utóbbi évtizedekben a városok növekedésének új nagy hulláma ment végbe, amelyek az ún. felzárkózó régiókhoz és fejlődő országokhoz kapcsolódik. A 19. századi és a mai urbanizációs hullám összehasonlítása A fejlett világ urbanizációs mintája nem ismételhető meg, mert 1. A mai urbanizáció jóval nagyobb embertömeget érint, mint a 19. században és a 20. század első felében. 2. Ma a déli félteként a leggyorsabb az urbanizáció, s ezen belül azokban az országokban a leggyorsabb, ahol legalacsonyabb a gazdasági fejlődés üteme. 3. Az iparosodással és a gazdasági növekedéssel való összefüggés meglazult. 4. A bizonytalan helyzetű, „szürke zónában” élő embertömeg súlyos kihívást jelent a városi igazgatás, illetve az állam számára. Saját kezdeményezésre szorul. Globalizáció, globális városok • • • • • •
Gazdasági, pénzügyi, informatikai kapcsolatok sűrűsödése, központok kialakulása A kultúra, a politika és a társadalmi szervezetek globalizációja Hálózatosság (networked cities) Elsődleges és másodlagos globális városok. Az építészet és a média világhálózata A „starchitects” (sztárépítészek) és a skyline mint értéknövelő tényezők.
Archetipikus globális városok (London, New York), amelyek a globális hálózat elsődleges szervezői – gazdasági, pénzügyi, kulturális, politikai, szórakoztató, vallási, kapu szerepű, nyersanyagszállító és egyéb fontos globális városok. (Ld. térkép a prezentációban.) A városok a tudásalapú gazdaság korában • A 19. századi gyáripari, majd a 20. század futószalag-elven alapuló fordista tömegtermelését ma a tudásalapú gazdagság váltotta fel, amelyben • A városokat a digitális eszközök és kommunikáció elterjedése, a kreatív iparágak előretörése jellemzi. • A tudásalapú gazdaság meghatározó területei a kutatás-fejlesztés, a csúcstechnológia, a magas szintű pénzügyi, gazdasági, jogi szolgáltatások, a kulturális gazdaság. • A globalizáció együtt jár az információk, javak és emberek áramlásával (migráció, turizmus) • A nagyvárosokban ugyanakkor éles szociális és lakóhelyi elkülönülés alakul ki a magasan képzett, jól fizetett munkaerők csoportjai és a takarítók, felszolgálók, gyermekgondozók stb. „új kiszolgáló osztálya” között. • A 80-as évek vége és a 2000-es évek közepe között például az USÁ-ban és különösen New Yorkban nagy mértékben nőttek a jövedelmi különbségek: míg a felső ötöd jövedelme 32%-kal, a többi csoport jövedelme átlagosan 5,45%-kal növekedett.
17
A globális turizmus • Megnövekedet szabadidő, olcsó utazási lehetőségek. • A városok a hatalom, a kereskedelem, az üzlet, a fogyasztás központjai • A városi környezet sokfélesége, kulturális gazdagsága a tapasztalatok, élmények tárházát jelenti. • A turizmust kiszolgáló kulturális ipar jött létre, amely a város mint eseményteret szervezi, a rendezvények, fesztiválok sora ennek megnyilvánulása. • Az épített környezet, ezen belül az örökség rétegei, illetve az új, látványos épületek, a skyline fontos szerepet játszanak a városok versenyében. • Az 1990-es években fogalommá vált az ún. Bilbao-effektus. Frank Gehry, amerikai építész látványos múzeumépülete az iparát elvesztő várost feltette a nemzetközi kulturális turizmus térképére, s ezzel a várost új fejlődési pályára állította. - Valójában a múzeumépítés egy tudatos városfejlesztő stratégia egyik, bár kétségtelenül leghatásosabb lépése volt. • A turizmus árnyoldalai: a muzealizálódás és disneyfikáció veszélye (Velence, Barcelona, Prága) A sztárépítész • Az angol Starchitect összetétel olyan építészek gyűjtőneve, akik a globális médiakultúra révén széleskörű ismertséget szereztek, hírességekké váltak. • Fejlesztők és befektetők világszerte azokat a „csúcstehetségeket” keresik, akik révén megpróbálják megnyerni a városi hivatalnokokat, illetve megbízókat, hogy vágjanak bele nagy fejlesztésekbe, szálljanak be a finanszírozásukba, mert a sztárépítészek tervei révén az épületek nagyobb értékre tesznek szert. • A sztárépítészek általában ikonikus, látványos épületeket terveznek. • Minthogy ez a státusz nagy mértékben függ a médiafigyelemtől, ennek csökkenésével az építész elveszítheti sztár szerepét. • Érdekes viszont visszamenőleg összeállítani a sztárépítészek listáját. • https://en.wikipedia.org/wiki/Starchitect Megacities (óriásvárosok) • 10 (8) millió feletti városok • Európában városkonglomerátumok • Egybefolyó városrégiók • Mennyiségi szempontból a robbanás Dél-Ázsiában, Kínában, Dél-Amerikában és Afrikában ment, illetve megy végbe. Megaslumok (hatalmas nyomornegyedek) kialakulása
18
Globális környezeti kihívások és válaszok • • • •
Fejlett világ: gépkocsiforgalom, légkondicionálás, háztartási hulladék. Az építőipar, építés szerepe. Fenntarthatóság. Reuse – recycle – rehabilitation Fejlődő világ: gazdasági növekedés minden áron. Ellenőrizetlen népességnövekedés, lakáshiány, a közszolgáltatások összeomlása. Ellenpéldák: Curitiba (gyorsbusz hálózat), Caracas (az Urban Thintank projektje: városi felvonó, amely összeköti a hatalmas nyomornegyedet a város többi részével. A megálló körül közösségi központokat is építettek.
A Global Footprint Network civilszervezet közel húsz éves kutatásai során az ENSZ-től kapott adatok alapján összeveti az ökológiai lábnyomot, ami a Föld természetes erőforrásainak ember általi kihasználását méri, illetve a bolygó biokapacitását, vagyis azt a képességét, hogy újrateremtse az erőforrásokat, és feldolgozza a hulladékokat, és az olyan civilizációs végtermékeket, mint az üvegházgázok. A szervezet így állapítja meg minden évben a napot, amikor az ökológiai lábnyomunk meghaladja a biokapacitást. 2015-ben ez a nap augusztus 13. A dátum folyamatosan egyre korábbra tolódik: évente átlagosan 3 nappal hamarabb jön el 1970 óta. 2005-ben még szeptember elejére esett, 1975-ben november végére. Smart cities • A Smart City elnevezés olyan akciók és projektek összefoglaló neve, amely a globális kihívásokra helyi szinten fogalmaznak meg válaszokat. • Ennek során a tudományban és a termékdesign területén létrejött olyan fejlesztésekre támaszkodnak, mint pl. okos telefonok, az internet, navigációs és más eszközök, amelyek lényegi módon befolyásolják az emberek társas és térbeli kapcsolatait. • Nemcsak a technikai újítások fontosak, hanem az ezek által megnyitott lehetőségek a döntési struktúrák átalakítására, s ily módon a rendszerek befolyásolására. A különböző járművek közös információhálózatba kapcsolása például többek között üzemanyag megtakarítást eredményezhet.
19
4. A város tapasztalata. az észleléstől az identitásig Kötelező szöveg: Batár Attila: Kritikai regionalizmus (egy fejezet a Láthatatlan építészet c. könyvéből) Figyelem! A szöveg pdf formátumban olvasható a honlapon a kötelező olvasmányok között!
Észlelés, érzékelés •„nem elég látni az építészetet, meg is kell tapasztalni” •a testi érzékelés: térfogat, tömeg érzékelése, •mozgás •tapintás •hallás •illatok Tapintás •Az anyagok szerepe •A felszín megérintése •A kéz •A láb •A bőrfelület •Tapintás versus látás
•Felületek és burkolatok a városban „Floorscapes” Stolpersteine - botlókövek •A város levegője „smellscape” •Nappal és éjszaka Napszakok: éjszaka a városban
20
•Változó évszakok
Évszakok a városban
Olvashatóság •Olvashatóságon a városi környezet átláthatóságát, követhető vizuális kapcsolatait értjük. •Ez a részek azonosíthatóságát és összefüggő környezeti képbe rendezését jelenti. Tér-kép - mentális tér-kép: Kevin Lynch: The image of the city (kötelező szöveg) •Kép és image; kép és mentális kép –„amilyen mértékben képesek vagyunk mentális képek mintáiba rendezni környezetünket, abban a mértékben tudunk eligazodni benne” A kezelhető környezet három jellemzője: •azonosítás, megkülönböztethetőség •szerkezet: a tárgy viszonya a megfigyelőhöz és más tárgyakhoz •jelentés: a tárgy gyakorlati vagy érzelmi jelentése a megfigyelő számára. –Az egyéni képek összeadódásából jön létre a városkép. UTAK (paths) •Utak: utcák járdák, sétányok – a mozgás csatornái. –A várost mozgás közben ismerjük meg; az utcák nemcsak a tájékozódás csatornái, hanem a többi elem érzékelésének közegei is. HATÁRVONALAK (edges) •A város lineáris, de nem utcaként megjelenő elemei: természetföldrajzi, övezeti vagy fizikai választóvonalakat, amelyek átjárókat és kapukat is tartalmaz(hat)nak. •Folyó, vasút, autópálya stb, CSOMÓPONTOK (nods) •Csomópontok –elágazások, kereszteződések,várócsarnokok –Nemcsak a fontosabb utak találkozásipontjai, hanem a város centrumai, uralkodó központi helyei. ÖVEZETEK, KÖRZETEK (districts) •Övezetek (körzetek, kerületek, szektorok) –A város kisebb-nagyobb jellegzetes, egymástól eltérő megjelenésű és tartalmú területi egységből, övezetből áll. –Azok számára azonosíthatóak, akik belülről ismerik a helyet. –Olyan tematikus elemek tartják össze, mint meghatározott épülettípusok, cselekvésihasználati módok, lakók, állag stb. IRÁNYPONTOK (landmarks) 21
•Iránypontok
–Épületek, grafikai jelzések, földrajzi tényezők. Az elemek összefüggése •Az elemek összefüggésükben, nem elszigetelten léteznek: •„A körzeteket csomópontok tagolják, szélek határozzák meg, utak szövik át, jelzőpontok emelkednek ki bennük.
Kötelező szöveg Kevin Lynch: A városkép elemei (1960) A tanulmányozandó városképek összetevői öt típusba sorolhatók: - utak (paths) - határok (edges) - negyedek/körzetek (districts) - csomópontok (nods) és - iránypontok (landmarks). 1. UTAK (ÚTVONALAK) Utcák, járdák, sétányok, csatornák A várost mozgás közben ismerjük meg; az utcák nemcsak a tájékouzódás csatornái, hanem a többi elem érzékelésének közegei is. A városba érkező utas vagy más potenciális megfigyelő elsősorban az utak különféle típusait követi, legyenek ezek járdák vagy sétányok, forgalmi utak, csatornák vagy vasútvonalak. A legtöbb ember számára ezek az utak jelentik a bennük kialakult városkép uralkodó elemeit. Miközben közlekednek, a várost figyelve a környezetre jellemző minden más elemet ennek a dominánsnak az alapján rendeznek egységgé, városképüket az úthálózatok összefüggései értelmében alkotják meg. 2. HATÁRVONALAK (ÉLEK, SZEGÉLYEK, PEREMEK) Folyók, falak, települések A város lineáris, de nem utcaként megjelenő elemei: természetföldrajzi, övezeti vagy fizikai választóvonalak, amelyek átjárókat és kapukat is tartalmaznak. E csoport elemei egyfelől határt képeznek két valamilyenfajta szektor között, egyben azonban a kontinuitást is biztosítják. Ilyen "határnak" tekinthetők a folyók, amelyeket vasútvonalak szelnek át, a régi városok falai, a mai települések szélei. Ezek az elmek, bár aligha tekinthetők koordinációs tengelyekként - és nincs különösebb szerepük az úthálózatban sem -, mégis jelentős rendező tényezőként foghatók fel a városok egyes övezeteinek kohéziójában, és hozzájárulnak hozzá a városlakók jobb tájékozódásához. 3. ÖVEZETEK (KÖRZETEK, KERÜLETEK, SZEKTOROK) Az övezet karaktere A város kisebb-nagyobb jellegzetes, egymástól eltérő megjelenésű és tartalmú területi egységből, övezetből áll. 22
Az övezetek olyan városrészek, amelyeket a szemlélő a részek hasonlósága, rokonsága folytán azonosít. A városlakók nagy része ilyen szektorokból szerkeszti meg a városát. Hogy az utaké vagy a lakónegyedeké-e az elsőbbség, ez már az egyes emberek szemléletétől függ, bár úgy tűnik, ebben a szerkesztésben nemcsak az egyéneknek, hanem maguknak az egyes városi struktúráknak is szerepük van. 4. CSOMÓPONTOK Elágazások, kereszteződések, várócsarnokok Nemcsak a fontosabb utak találkozási pontjai, hanem a város centrumai, uralkodó központi helyei. A csomópontok a városnak azok a stratégiai központjai, a nyüzsgő életnek azok a gócai, ahová a megfigyelő behatolhat, vagy amelyeket alaposan körüljárhat. Főképpen az útvonalak elágazásairól, a közlekedési hálózat útkereszteződéseiről, vasúti szárnyvonalak kiindulópontjairól van szó, azokról a helyekről, ahol az egyik struktúra átvált egy másikba. Némely ilyen góc az említettek mellett egyszerűen annak a puszta ténynek köszönhetően jön létre, hogy funkciók egész sora koncentrálódik egy helyre. Az ilyen gócpontok aztán valóságos fókuszává lesznek egy-egy negyednek, és szétsugározva az odakoncentrálódott erőket, egyúttal azok jelképeivé is válnak. Voltaképpen központoknak nevezhetjük őket. E csomópontok (kisebb-nagyobb központok) koncepciója, minthogy a fent leírt csomóponotk éppen számos útvonal konvergálása révén jönnek létre, természetesen összefügg az úthálózatéval. Összefügg a városnegyedével is, éspedig olyan mértékben, amennyire ezek a fókuszok valóban a negyedben zajló élet gyűjtőhelyeivé, polarizációs centrumává tudnak válni. 5. IRÁNYPONTOK Épületek, grafikai jelzések, földrajzi tényezők Jellegzetes terepalakulatok, emlékművek, tornyok, építmények, homlokzatok, amelyek a városban élők számára az azonosulás és a tájékozódás elemei, és egyben a környezet gazdagságának, változatosságának jelképei. E tényezők a városban való orientálódásnak egy más típusú rendszerét alkotják. A megfigyelő nehezen tud eligazodni rajtuk, még a közelükbe se tud férkőzni. Többnyire egyszerűen meghatározható olyan fizikai objektumról van szó, amilyenek az épületek, üzletek, utcai jelzések vagy éppenséggel a városban levő vagy azt övező dombok, hegygerincek, hegyek. Hasznosításuk csak úgy lehetséges, ha a felbukkanó elemek sokaságából ki tudjuk választani a legalkalmasabbakat. Egyes iránypontok távol esnek a szemlélőtől; ilyenek például azok, amelyek a legkülönbözőbb nézőpontokból és távolságokból, még a kevésbé kiemelkedő pontokról is szemünkbe tűnnek, melyekről többnyire minden irányból szét lehet tekinteni. Az ilyen iránypontok egyrészt a város belsejében találhatók, másrészt olyan kellő távolságra a várostól, ami nem gátolja tájékozódásban betöltött szerepüket. Iránypontok magányosan kiemelkedő magas tornyok, templomok, hegycsúcsok mellett lehetnek - például csak bizonyos körülhatárolt területről - nem egyszer csak egy meghatározott szemlélőt ragadnak meg olyan kisebb, helyi sajátosságok, mint egyes jellegzetes bolti kirakatok, fák, ajtókilincsek és más városrészletek, amelyek, beleforrva abba a képbe, amit a városról alkottak maguknak, megragadhatják a városlakók figyelmét. Az ilyesfajta iránypontoknak nagy jelentőségük van a város "identifikálásában", de a városok strukturáltságának tanulmányozásában is; jelentős mértékben segíthetnek hozzá bennünket a városkép áttekinthető leírásához.
23
AZ ELEMEK ÖSSZEFÜGGÉSEI Az itt említett különböző elemek voltaképpen abba a kezdeti munkahipotézisbe illeszkednek, melynek - egyetlen struktúrává tömörítve őket- a városi környezet jobb megismerését kell szolgálnia. Miután vizsgálatokat végeztünk az egyes elemek csoportjain belül, érdeklődésünket az egyes elemek csoportjainak kapcsolódásaira is ki kell terjesztenünk. KONFLIKTUS VAGY KONTRASZT Az egyes homogén elemek vagy csoportjaik erősíthetik egymást, kölcsönösen növelhetik egymás hatását; de megtörténhetik az ellenkezője is: konfliktusba kerülve kölcsönösen romboló módon hatnak egymásra. Egy gigantikus iránypont például, megfosztva eredeti arányainak összhangjától, groteszkül aprónak tüntetheti fel a lábánál elterülő kisebb települést, egy egy jól elhelyezett másik ezzel szemben egy-egy közpnt fejlődéséhez és megszilárdulásához járulhat hozzá. A széles utcas, a maga egyszerre elhatároló és összekötő kettős jellegével egy egész negyedet szelhet át úgy, hogy egyfelől tágas kilátást nyújt rá, másfelől azonban a táji egység kontiuitását szakítja meg. Egy-egy ilyen iránypont - a negyedben való elhelyezkedésének megfelelően - annyira heterogén lehet, hogy adott esetben megbonthatja az együtes folytonosságát, hacsak nem éppen ezt a folytonosságot domborítja ki a maga kontraszthatásával.
24
5. Nagyvárosi magatartásformák. Viselkedés tömegben. Alkalmazkodás, közömbösség, tartózkodás Térhasználat, territorialitás Edward T. Hall (1914-2009): Rejtett dimenziók. Kötelező szöveg, ld. külön pdf-ben a honlapon ! • Kulturális antropológus, a kultúrák közötti különbségek és kommunikáció vizsgálata • A nem-verbális kommunikáció szerepe • Térhasználat, az emberek közötti térbeli távolság jelentése • Kultúrától függő, kultúránként különböző minták. • Proxemika: a térbeli távolságok jelentése, a tér antropológiája. • Kötött – részben kötött – kötetlen szerkezetű tér. Hogyan viselkedünk a térben, hogyan befolyásolja a tér kialakítása a viselkedésünket? • Minden élőlény környezeti kapcsolatában fontos a térhez való viszony, annak szabályozása. • Térbeli viselkedésünk meghatározott mintákat (pattern) követ, amelyek nem tudatosak, nem verbálisak, de tanultak. • Az etológia az állati térhasználat sajátosságait vizsgálja, míg a proxemika („közelségtan”) a térbeli távolságok szabályozásának kultúra által közvetített és kultúrafüggő mintáit tanulmányozza. Etológia • A svájci zoológus, Heini Hediger az állati viselkedésben megkülönböztette • a felrepülési vagy elfutási távolságot flight distance (run boundary), amely a városi madaraknál jól megfigyelhető. • a védett övezetet (critical distance, attack boundary), amelyen belül felveszik a harcot a betolakodókkal szemben), • a személyes távolságot (personal distance) egy állatcsoport tagjai között, és • a „társadalmi” távolságot (social distance) az állatcsoportok (nyájak, hordák stb.) elkülönülésében. Macskák térhasználata: Secret life of the cat: What do our feline companions get up to? http://www.bbc.co.uk/news/science-environment-22567526 Proxemika • Az emberek területi, térfoglalásra vonatkozó viselkedését E. T. Hall amerikai antropológus vizsgálta meg az 1960-as években. Elméletét proxemikának nevezte el (proxemics a proximity = közelség, szomszédság szóból). • A tér hatását nemcsak a mindennapi érintkezésekben és helyzetekben vizsgálta, hanem a városok külső valamint az épületek, lakások belső tereinek szerveződésében is. Nem verbális kommunikáció részterületei • érintéstan (haptics, touch), • testmozgástan (kinesics, body movement, gesztikuláció), • hangsúlyozástan (vocalics, paralanguage) • időszerkezettan (chronemics, structure of time) is. • Proxemika (proxemics), amely a térközszabályozás tana. 25
Térhasználat-típusok Edward T. Hall szerint: • Kötött szerkezetű tér • Részben kötött szerkezetú tér • Kötetlen szerkezetű tér
A kötött szerkezetű tér • A kötött szerkezetű tér fogalmába beletartoznak mind a tér anyagi megnyilvánulásai, mind a térben mozgó ember viselkedését irányító rejtett, belső formák. • Legfontosabb vonása, hogy viselkedésünk általában ennek lehetőségeihez igazodik. • Az épületek a kötött térforma kifejeződései: belső tagozódásukat valamint az épületcsoportok jellegzetes elhelyezését kulturálisan megszabott minták határozzák meg. • Így a nyugati világ házaiban más-más helyiségekben zajlanak a különböző tevékenységek. • A konyha a használó (általában a nő) és a tervező (általában a férfi) szemszögéből. • Az étkező és a szoba közötti határ betartása az összenyitott terű lakásokban is. • Ugyanez érvényesül a külső tér, a városok szerkezetének kialakításában is. • Minden európai rendszer az útvonalakat hangsúlyozza, amelyeket névvel is ellát. • A japánok csak a kereszteződési pontokra figyelnek, és az útvonalakkal mit sem törődnek. Csak a kereszteződéseknek van nevük. • Ebből következően gondot okozott, hogyan illesszék be a gépkocsit a kultúrába. A frankfurti konyha példája Ernst May frankfurti főépítész lakótelepei az 1920-as években. Tömeges építés, gazdaságosság. Minél több ember számára lehetővé tenni a modern élet technikai vívmányai által nyújtott komfortot. May kérte fel Eva Schütte-Lihotzky, osztrák építésznőt a gazdaságos konyha megtervezésére (azt is lehet mondani, hogy megszervezésére, hiszen Schütte-Lihotzky nagy mértékben a taylori munkaszervezés racionális elveire támaszkodott. A modern lakástípusok változatainak bemutatás a stuttgarti Weissenhofsiedlung mintatelepének megépítésével (a vezető építész: Mies van der Rohe volt). https://www.moma.org/interactives/exhibitions/2010/counter_space/the_frankfurt_kitchen http://www.weissenhof2002.de/english/weissenhof.html A részben kötött szerkezetű tér • Szociopetális – az embereket összehozó és szociofugális – az embereket távol tartó terek. • Példa: iskolai terek berendezése, a pedagógiai elvek és gyakorlat változása
26
• •
Kórházi tapasztalatok: a látogatásokkor körbe állított székeket mindig visszarendezték a fal mellé. Elkülönülés, kevés kommunikáció. Hogyan lehetne élénkíteni a társas kapcsolatokat, beszélgetést? Társalgások vizsgálata, 90X180 cm-es asztaloknál.
F – A: az asztal sarkain át C – B: egymás mellett ülők C – D: az asztalon át F – A típusú beszélgetés kétszer annyi zajlott, mint C – B típusú, C – D viszont csak harmada volt a C – B típusúnak. Az asztalon át hosszában, illetve a hosszabb átlón gyakorlatilag nem volt kommunikáció. Ennek megfelelően négyzetes asztalokat szereztek be. Kötetlen szerkezetű tér: négy (nyolc)féle távolság •Bizalmas: közeli (közvetlen testi-fizikai érintkezés) - távoli szakasz (15-45 cm) •Személyes: közeli (45-75 cm) - távoli szakasz (75-120 cm, kartávolság) •Társasági: közeli (120-210 cm) - távoli szakasz (210-360cm) •Nyilvános: közeli (360-750 cm) - távoli szakasz (750-) Erős kontextusú kultúrák • Ezek a kultúrák kommunikációjukban nagyban támaszkodnak a környezet, a szituáció és a nem verbális üzenetek értelmezéséből származó jelekre, a kultúrák tagjai születésüktől fogva folyamatosan tanulják helyesen értelmezni ezeket a rejtett kódokat. • Az emberi kapcsolatok hosszantartóak, és mély érzelmi kötődésre épülnek. • A megállapodások elsősorban szóban köttetnek. • Nagyon erős választóvonal húzódik egy csoport tagjai és a külső személyek (első sorban a családhoz, majd a klánhoz, a szervezethez nem tartozó egyének között). • A mélyen gyökerező kulturális szabályok csak nehezen és lassan változnak. A gyenge kontextusú kultúrák • Az Ilyen kultúrákban az üzenet környezetére és a non-verbális kommunikációra nem fektetnek akkora hangsúlyt, így a verbális üzenetek sokkal direktebbek, és jóval több információt kell tartalmazniuk, hogy pótolni tudják a környezet értelmező jeleinek hiányát. • Az emberi kapcsolatok összehasonlításban rövidebb ideig tartanak, és kevésbé tartják fontosnak a méy érzelmi kötődést. 27
• • •
• •
Viszont ezeknek a kultúráknak a képviselői könnyebben kötnek kapcsolatokat kollégáikkal, partnereikkel. A szervezetekben a hatalom a bürokratikus rendszeren keresztül eloszlik az egyének között, így a személyes felelősséget nagyon nehéz megállapítani. Szerződéseket szinte kizárólag írásban kötnek, amelyeket véglegesnek és kötelezőnek tartanak. Az írásos szerződést kötelező erővel ruházzák fel, és minden ettől való eltérést szerződésszegésnek tekintenek. Jellemzően a nézeteltérések tisztázása során is nagyobb mértékben támaszkodnak az írásos jogi rendszerekre, amelyet jól bizonyít kiterjedt igazságszolgáltatási rendszerük. A csoport tagjait és a külső személyeket nem különböztetik meg annyira élesen, sőt a külföldieket a csoportba (kultúrába) való beilleszkedésre ösztönzik. Ilyen társadalmakban a kulturális minták könnyebben és gyorsabban változnak.
Stanley Milgram (1933-1984): A városi élet tapasztalata (kötelező szöveg) Milgram híres engedelmességi kísérlete https://hu.wikipedia.org/wiki/Milgram-k%C3%ADs%C3%A9rlet Milgram: közvetítés a szociológia és a pszichológia, a tömeg és az egyén között • Manhattan belvárosának utcáit figyelve, bárki tapasztalni fog 1. nagy számú embert, 2. nagy népsűrűséget, 3. a népesség sokszínűségét. • A pszichológusnak azonban mégis van hiányérzete … a nagy lakosságszám, a sűrűség és a sokszínűség demográfiai tények, de nem egyszersmind pszichológiai tények is: külsődlegesek az egyénekhez képest. • A pszichológiának olyan eszmére van szüksége, amely kapcsolatot teremt a személyek tapasztalatai és a városi élet demográfiai feltételei között. A nagyváros lehetőségei és hátrányai. A túlterheltség • „A nagyváros … a kommunikációs lehetőségek körét robbanásszerűen kitágítja. Ez vonzerejének s egyben szükségszerű fennállásának is egyik legfőbb indoka. • A város olyan lehetőségeket kínál, amelyre egyetlen más társadalmi szerveződés sem képes. • Ennek azonban megvannak a hátulütői is.” • Igy például a túlterheltség (overload). Ez a szakkifejezés a rendszerelméletből származik, és arra a jelenségre utal, amikor egy rendszer - vagy az információk mennyisége vagy az információk gyorsasága miatt - képtelen feldolgozni a környezetből érkező információkat. • A túlterheltség miatt a rendszernek alkalmazkodására van szüksége. • Fontossági sorrendet kell felállítania, hogy választásokat tudjon tenni A védekezés módozatai: •minden tevékenységre, kapcsolatra kevesebb időt szánunk •a tevékenységek rangsorolása és a hátra sorolt cselekvések elhagyása, és az enegiák összpontosítása gondosan mérlegelt célokra •bizonyos társas tevékenységekben a határok/szerepek újramegvonása •a kapcsolatrendszerbe való belépés lehetőségeinek korlátozása (informális kapcsolatokban pl. barátságtalan tekintet, amely a többieket/másokat visszatartja kapcsolat kezdeményezésétől) 28
•a ráfordítások intenzitásának csökkentése szűrő mechanizmusok révén, aminek következtében másokkal csak az elköteleződés gyenge és viszonylag felületes formája megengedett; •speciális intézményeket hozunk létre, hogy felfogja azokat a cselekvésmódokat, melyek egyébként elárasztanák az egyes egyéneketAz egyén védelme és megerősítése a társadalmi környezettel szemben, ami ugyanakkor meg is fosztja az egyéneket a közvetlen kapcsolatoktól és a környező életbe való spontán beleilleszkedéstől. Tartózkodás, tapintat •A városi lét alapszabálya az, hogy tiszteletben tartjuk mások érzelmi és szociális magánéletét, talán annál is inkább, mert a fizikai magányt olyan nehéz fenntartani. •Heterogén szabályrendszer. Tolerancia a viselkedés, öltözet, etika terén. A norma a nem involválódás lett. Közömbösebbek-e a nagyvárosiak a kisvárosiaknál? A Genovese eset „Catherine "Kitty" Genovese hajnali háromkor hajtott haza egy közeli bárból, ahol üzletvezetőként dolgozott. Jó körülmények között élt a barátnőjével közösen bérelt lakásban, biztonságos környéken. Leparkolt, kiszállt az autójából, és ekkor a már egy órája áldozatra vadászó kétgyerekes apuka, Winston Moseley hátba szúrta az utcai lámpa alatt. A Genovese sikolyára ébredő egyik szomszéd az ablakból kiabálni kezdett, felszólította Moseleyt, hogy hagyja békén a lányt. A férfi megijedt, visszatért az autójához, majd néhány perc múlva a megsebzett nő keresésére indult, akit meg is talált a társasház bejáratánál fekve. Itt néhányszor újra megszúrta a segítségért kiáltozó Genovese-t, majd miközben az éppen elvérzett, megerőszakolta, végül pedig kirabolta. A bűntény majd fél órán át tartott. A korabeli The New York Times azt írta, hogy az eset 38 szemtanúja közül nemhogy senki nem sietett a nő segítségére, de még a rendőrséget sem hívták ki. A bűntény közfelháborodást keltett, a világ a városlakók közömbösségén szörnyülködött, a sajtó a szemtanúkat rideg, lelketlen lényeknek írta le, akiket nem érdekel az sem, ha az ajtójuk előtt kínoznak, gyilkolnak és rabolnak ki egy ismerőst. Azóta kiderült, hogy a történet ennél azért árnyaltabb. A New York Post cikke szerint többen is szerettek volna tenni valamit a lányért. Csak nem eléggé. A nyomozás kiderítette, hogy a sajtóhírekkel ellentétben az esetet nem 38, csupán 16 ember látta, viszont 49-en fültanúi voltak a történteknek. Egy férfi meg is próbálta kihívni a rendőröket, de a diszpécser percekig várakoztatta, mire be tudta jelenteni az esetet. Egy nő kiment volna, de nem mert, végül percekkel Moseley távozása után szaladt csak a haldoklóhoz. Egy alkoholista szomszéd, Genovese közeli ismerőse még az ajtót is kinyitotta, de annyira megijedt a nőt éppen erőszakoló férfitól, hogy visszamenekült a lakásába és a többi szomszédot hívogatta tanácsért. Segítőszándék tehát akadt, volt, aki azt érezte, hogy tennie kellene valamit, de 65 ember közül ténylegesen senki nem avatkozott közbe. A pszichológusokat pedig azóta is foglalkoztatja a miért.” http://divany.hu/ego/2014/03/13/velem_ez_nem_tortenhet_meg/ Miért történhetett így? • Közelség – távolság: • „Hiába van valakinek számos barátja a város különböző részein, attól még lehet, hogy nem ismeri a szomszédos lakásban élőket. Ez nem jelenti azt, hogy egy városi embernek kevesebb barátja lenne,mint a falvakban élőknek, vagy kevesebb embert 29
• •
ismerne, akik a segítségére sietnének. Azt viszont jelenti, hogy segítői nincsenek mindig kéznél.” segélykiáltásait nem egy konkrét személyhez intézte, hanem bárkihez, aki hallhatta. De segíteni csak valamely konkrét személy segíthet, és mivel a kiáltások nem konkrét személynek szóltak, senki sem érezte úgy, hogy pont neki kellene cselekednie. … egyetlen szomszéd sem hívta a rendőrséget… kollektív bénultság
A bystander (be nem avatkozó bámészkodó) hatás • Mitől függ, hogy az emberek segítenek a bajbajutotton? • A jelenlévők száma befolyásolja a segítőkészséget, mivel a szám növekedésével megoszlik a felelősség. A jelenlévők a többiek magatartásától teszik függővé a sajátjukat.
Mennyire bíznak meg az emberek idegenekben kisvárosban és nagyvárosban? • Hétköznapibb esetek vizsgálata • Összehasonlító vizsgálat: kisváros-nagyváros: , milyen mértékben hajlandóak az emberek beengedni idegeneket a lakásukba, hogy használhassák a telefont. • „Annak, hogy a nagyvárosi ember kevésbé segítőkész az idegenekkel szemben, az lehet az egyik oka, hogy sokkal inkább tudatában van a fizikai és érzelmi sebezhetőségének - amely érzést alátámasztják a városi bűnügyi statisztikák.” Társadalmi normák és a magatartás szabályozása •Informális és formális szabályok •Hallgatólagos és kifejezett, illetve írásba foglalt szabályok. •Közösség és társadalom, szokás, elvárás, intézmény. •Alkalmazkodás, konformitás. Szabálykövetés és szabályszegés. •Anómia, deviancia
30
Kötelező szöveg Stanley Milgram: A városi élet tapasztalata. Pszichológiai elemzés (1970) Rémálomnak tűnt, amikor először érkeztem New Yorkba. Ahogy leszálltam a vonatról a Központi Pályaudvaron, azonnal magával ragadott a tülekedő-lökdödődő tömeg a 42. utcában. Az emberek néha bocsánatot sem kértek, ha belém ütköztek, amikor pedig két ember valóságos közelharcot vívott egy taxiért, már valóban megrémültem. Hova rohanna ennyire? Még a részegek mellett is úgy haladtak el, hogy egy pillantást sem vetették rájuk. Úgy tűnt, az emberek csöppet sem törődnek egymással. A fenti vélemény tipikus reakciót jelent a nagyvárosi jelenségre, de ez csak az érem egyik oldala. A városok nyilvánvalóan jelentős vonzerővel bírnak változatosságuk, az események gazdagsága, a választási lehetőségek bősége és a nyüzsgő légkör miatt, ezek folytán sok ember számára tűnnek kívánatos életkeretnek. A város a közvetlen találkozások összehasonlíthatatlanul szélesebb körét nyújtja. A Regionális Területtervező Egyesület számításai szerint a New York külvárosában található Nassau kerületben egy ember 11000 másik emberrel találkozhat gyalog vagy autóval bejárható 10 perces körzetben. New Markban, egy közepes méretű városban ez a szám 20000, míg Manhattan szívében nem kevesebb, mint 220000. A nagyváros tehát a kommunikációs lehetőségek körét robbanásszerűen kitágítja. Ez vonzerejének s egyben szükségszerű fennállásának is egyik legfőbb indoka. A város olyan lehetőségeket kínál, amelyre egyetlen más társadalmi szerveződés sem képes. Ennek azonban, mint látni fogjuk, megvannak a hátulütői is. Abból a tényből kiindulva, hogy a városok elválaszthatatlanul hozzátartoznak a komplex társadalmakhoz, feltehetjük a kérdést, hogy mivel járulhat hozzá a pszichológia a városi élet tapasztalatainak megértéséhez. Milyen elméletek jönnek szóba? Hogyan tudjuk kibővíteni empírikus kutatásokkal a városi élet pszichológiai vonatkozásaira vonatkozó ismereteinket? Ha empírikus vizsgálatok lehetségesek, milyen vonalon haladjanak? Röviden: hol kezdjük a városra vonatkozó elmélet felállítását, és milyen irányvonalakat jelöljünk ki a kutatás számára. A megfigyelés elengedhetetlen kiindulópontot jelent. Manhattan belvárosának utcáit figyelve, bárki tapasztalni fog 1. nagy számú embert, 2. nagy népsűrűséget, 3. a népesség sokszínűségét. E három tényezőnek kiindulópontul kell szolgálnia bármely, a város életével foglalkozó szociálpszichológiai elmélet számára, mivel kihatással vannak a metropoliszokban folyó élet minden aspektusára. Louis Wirth, ha nem is elsőnek mutatott rá e tényezők jelentőségére, mindenesetre ő volt az a szociológus, aki a város elemzésében a leginkább 31
támaszkodott rájuk. A pszichológusnak azonban mégis van hiányérzete Wirth elméleti változóival szemben. A nagy lakosságszám, a sűrűség és a sokszínűség demográfiai tények, de nem egyszersmind pszichológiai tények is: külsődlegesek az egyénekhez képest. A pszichológiának olyan eszmére van szüksége, amely kapcsolatot teremt a személyek tapasztalatai és a városi élet demográfiai feltételei között. Ilyen kapcsolat a túlterheltség fogalma. Ez a szakkifejezés a rendszerelméletből származik, és arra a jelenségre utal, amikor egy rendszer - vagy az információk mennyisége vagy az információk gyorsasága miatt - képtelen feldolgozni a környezetből érkező információkat. A túlterheltség miatt a rendszernek alkalmazkodására van szüksége. A rendszernek fontossági sorrendet kell felállítania, hogy választásokat tudjon tenni. Amíg A feldolgozása folyik, felfüggeszti B-t vagy akár akár teljesen ki is hagy valamely információt. A városi élet, mint tapasztaljuk, rendszeresen szembesíti az egyént a túlterheltség tapasztalatával és a megfelelő válaszok kidolgozásával. A túlterheltség jellegzetes módon alakítja a mindennapi élet különböző szintjeit: befolyásolja a szerepek megvalósítását, a társadalmi normák fejlődését, a kognitív működést és a rendelkezésre álló eszközök (facilities) felhasználását. A fogalom implicit módon megtalálható jó néhány, a városi élettel foglalkozó elméletben. Georg Simmel 1903-ban rámutatott arra, hogy mivel a városlakók nap mint nap rengeteg emberrel kerülnek kapcsolatba, úgy takarítanak meg pszichikai energiát, hogy sokkal kevesebb emberrel ismerkednek meg, mint a vidéken élők, és ezekkel az ismerőseikkel is felületesebb kapcsolatot tartanak fenn. Wirth kiemeli "a városi társadalmi kapcsolatok felületességét, anonimitását és ideiglenes voltát". Ezek szerint a túlterheltségre adott adaptív válaszok egyike az, hogy a beérkező ingerekre kevesebb időt szánunk. Egy másik adaptív eljárás az alacsonyabb rendű információk figyelmen kívül hagyása. A szelektálás alapelvei annak megfelelően alakulnak ki, hogy az idő és energiabefektetést gondosan meghatározott bejöveti információkra tartalékoljuk (a városi ember nem szentel figyelmet a részeg alaknak az utcán, hanem céltudatosan halad át a tömegen). Egy harmadik eljárást a határvonalak áthelyezése jelenti bizonyos társadalmi tranzakciókban, így a túlterhelt rendszer a másik félre háríthatja a terheket. A New York-i buszsofőröknek pl. régebben a visszajáró pénz kiszámolásával is foglalkozniuk kellett, de ma már ezt a feladatot az utasokra hárították oly módon, hogy a sofőrök csak a menetdíj pontosan kiszámolt összegét fogadják el. A negyedik eljárás szerint az információ blokkolódik, még mielőtt a rendszerbe jutna. Egyre több városi titkosítja a telefonszámát, és ugyan nem nagy, de egyre növekvő számban úgy akadályozzák meg a hívásokat, hogy melléteszik a telefonkagylót. Vagyis a városi ember úgy blokkolja az információt, hogy barátságtalan magatartást tanúsít, és ezzel elriaszt másokat attól, hogy kapcsolatot kezdeményezzenek vele. Ezekent túlmenően szociális szűrők is védik az egyéneket a szociális behatásoktól (egy ötezres városkában bárki beugorhat a polgármesterhez egy kis beszélgetésre, míg egy nagyvárosban szervezett védelmi mechanizmusok térítik az ilyen igényeket más csatornákba). Ötödik eljárásként említhetjük azt, amikor az ingerek intenzitását szűrő eljárásokkal csökkentjük, hogy a másokkal való kapcsolatoknak csak gyenge és viszonylag felületes formái jöhessenek létre. Hatodszor, specializált intézmények jönnek létre, hogy felfogják azokat a hatásokat, amelyek másképp az egyénekre zúdulnának (szociális hivatalok foglalkoznak milliónyi ember segélyezésével New Yorkban, akik különben koldussereget alkotnának, és állandóan zaklatnák a járókelőket). Az egyén és társadalmi környezete közé a modern társadalomban, s főképp a nagyvárosokban ékelődő intézményeknek negatív következményeik is vannak. Megfosztják az egyént a közvetlen kapcsolatok és a körülötte zajló életbe való spontán integráció élményétől. Egyszerre védik meg és idegenítik el az egyént társadalmi környezetétől. Sok ilyen adaptációs mechanizmus nemcsak az egyénekre, hanem intézményi rendszerekre is jellemző, ahogy ezt Meier nagyszerűen elemezte a könyvtárral és a tőzsdével kapcsolatban. 32
Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a városi emberek sokféle helyzetben megfigyelt viselkedését nagy mértékben meghatározzák a túlterheltségre adott különféle adaptív válaszok. A következőkben e válaszok néhány speciális következményével foglalkozom, amelyek jellegzetes eltérést hoznak létre a nagy és a kisváros között. Társadalmi felelősség A város szociálpszichológiája szempontjából alapvető fontosságú tény, hogy a más egyének iránti morális és szociális felelősségvállalás köre szükségképpen korlátozott. Közvetlen és szükségszerű válasz ez egy olyan helyzetre, amikor az információk bősége beleütközik a feldolgozási kapacitás korlátozottságába. A társas viszonyokba való belevonódás korlátozásának széles spektruma létezik attól kezdve, hogy elutasítjuk a másik ember velünk szemben támasztott igényét még olyan esetekben is, amikor az illetőnek égő szüksége lenne a segítségünkre, azon át, hogy nem teszük meg szivességeket, egészen addig, hogy megszegünk bizonyos udvariassági szabályokat (például nem ajánljuk fel egy nőnek az ülőhelyünket vagy nem kérünk elnézést, ha összeütközünk valakivel). Bármilyen tranzakcióban egyre több részlet figyelmen kívül hagyására van szükség, mivel a feldolgozásra váró információk tömege egyre nő, és így összeütközésbe kerül a korlátozott feldolgozási kapacitással. A túlterheltséget okozó társadalmi környezetre adott reakciók végső pontját az jelenti, ha teljességgel figyelmen kívül hagyjuk mindazok igényeit, érdekeit és követeléseit, akikről úgy ítéljük meg, hogy nem járulnak hozzá saját igényeink kielégítéséhez, illetve amikor az észlelés meglehetősen hatékony szűrőit alkalmazzuk annak meghatározására, vajon az illetőt a barát vagy az idegen kategóriájába soroljuk-e. A barátok és az idegenek kezelésmódjában eredendően nagyobb a különbség a nagyvárosokban, mint a kisvárosokban. Az időráfordítás és a hajlandóság, hogy olyanokkal kerüljünk kapcsolatba, akiknek nincs személyes indoka az időnket rabolni, valószínűleg alacsonyabb a nagyvárosokban, mint a kisvárosokban. A szemlélő közbeavatkozása válsághelyzetekben A társadalmi felelősségtudat városokban jelentkező legszembetűnőbb hiánya válsághelyzetekben mutatkozik meg, mint ezt a Quinsben elkövetett Genovese gyilkosság jól szemlélteti. 1964-ben egy áprilisi kora reggel Catherina Genovese az éjszakai műszakból tartott hazafelé, amikor több késszúrással meggyilkolták. A tragikus eset nem pillanatok alatt zajlott le. 38 lakos volt szemtanúja a New York egyik jóhírű külvárosában történt gyilkosságnak, de egyikük sem sietett az áldozat segítségére, és rendőrt sem hívtak, csak miután az áldozat már meghalt. Milgram és Holander a következőképpen elemezték az eseményt a Nation-ben: A városi barátságok és kapcsolatok elsősorban nem a fizikai közelségen alapulnak. Hiába van valakinek számos barátja a város különböző részein, attól még lehet, hogy nem ismeri a szomszédos lakásban élőket. Ez nem jelenti azt, hogy egy városi embernek kevesebb barátja lenne, mint a falvakban élőknek, vagy kevesebb embert ismerne, akik a segítségére sietnének. Azt viszont jelenti, hogy segítői nincsenek mindig kéznél. Genovese kisasszony a fizikailag jelenlévőktől igényelt azonnali segítséget. Arra nincs bizonyítékunk, hogy a város megfosztotta volna Genovese kisasszonyt az emberi kapcsolatoktól, viszont azok a barátai, akik talán segítségére siettek volna, kilométerekre voltak a tragédia színhelyétől. Az is ismert továbbá, hogy segélykiáltásait nem egy konkrét személyhez intézte, hanem bárkihez, aki hallhatta. De segíteni csak valamely konkrét személy segíthet, és mivel a kiáltások nem konkrét személynek szóltak, senki sem érezte úgy, hogy pont 33
neki kellene cselekednie. A gyilkosság és a közösség reakciójának hiánya abszurdnak tűnik számunkra. És abban az időben a Kew Garden-i lakosok számára ugyanilyen abszurdnak tűnhetett, hogy egyetlen szomszéd sem hívta a rendőrséget. Kollektív bénultság alakult ki, amely abból a hitből táplálkozhatott, hogy a szemtanúk úgy gondolhatták, valaki más már biztosan megtette ezt a nyilvánvaló lépést. Gaertner és Bickman a New York-i Városi Egyetemről etnikai alapon kiterjesztették a részvételi hajlandóságra vonatkozó vizsgálatokat. Feketék és fehérek, könnyen felismerhető akcentussal idegeneket hívtak fel telefonon, s miután arra hivatkoztak, hogy félretárcsázták a számot, azzal a hihető történettel, hogy lerobbantak egy távoleső főúton, és nincs több érméjük, megkérték az illetőt, hogy hívjon szerelőt. A kísérletvezetők megfigyelték, hogy a fehérnek ítélt telefonálók sokkal nagyobb eséllyel kaptak segítséget. Ebből az következik, hogy az etnikai hovatartozás is bekerülhet a tényezők közé a túlterheltség elleni küzdelemben. A városlakó csökkentheti az információk túlzott bőségét, és kivédheti a városi sokféleséget azáltal, hogy az etnikai hovatartozást is számításba veszi; a túlterheltség könnyebben kezelhetővé válik, ha csökkentjük az együttérzésre számottartók skáláját. A városi élet társadalmi szövetének bármely kvantitatív jellemzéséhez az ilyen kísérleti módszerek a nélkülözhetetlen első lépést jelentik, csak így tárhatók fel a nagy és kis városok helyzeteinek konkrét működésmódja. Elméleti feltevések szerint a Genovese-eset nem történhetett volna meg egy kisvárosban, de mivel ezt a véleményt nem támasztja alá megbízható kísérleti eredmény, a kérdés eldöntetlen marad. Nemcsak az érzéketlenség tartja vissza az embereket attól, hogy beavatkozzanak a körülöttük zajló vitákba. A városi lét alapszabálya az, hogy tiszteletben tartjuk mások érzelmi és szociális magánéletét, talán annál is inkább, mert a személyes tér fizikai határait olyan nehéz fenntartani. Azokban a helyzetekben, amelyekben a szabályrendszer ennyire heterogén, sokkal nehezebb eldönteni, hogy az aktív szerepvállalás jogtalan beavatkozásnak vagy a megfelelő lépésnek számít-e egy kritikus helyzetben. Ha egy házaspár nyilvános helyen veszekszik, hol van az a pont, ahol a szemlélőnek közbe kell avatkoznia? Egyrészt a város sokfélesége sokkal nagyobb toleranciát jelent a viselkedés, öltözködés és az etikai rendszer szempontjából, mint amit a kisvárosban tapasztalhatunk, de ez a sokféleség ugyanakkor arra is készteti az embereket, hogy megvonják segítségüket, nehogy ellenszegüljenek a résztvevőknek vagy viselkedésükkel áthágjanak egy nehezen megvonható határvonalat. Ezen túl pedig a városban olyan gyakoriak lennének az ilyen jellegű kötelezettségek, hogy a norma már szinte a kívülállás lett. Egy nagyobb városban gyakorlati korlátai vannak a jótékonysági cselekedeteknek. Ha egy városi ember minden szükséget szenvedővel foglalkozna, ha érzékeny lenne rá és minden altruista késztetésnek engedne, amire a város alkalmat ad, saját ügyeire aligha maradnak ideje. Hajlam, hogy megbízzunk az idegenekben és segítsünk nekik Mostantól a válsághelyzetek helyett a társadalmi felelősség kevésbé sürgető példáit fogjuk vizsgálni. Mert nemcsak a drámai szükséghelyzetekről tartják úgy, hogy a nagyvárosi ember a kisvárosi emberekhez viszonyítva helytelenül viselkedik, hanem állítólag az átlagos, mindennapi helyzetekben sem eléggé hajlandó a segítségre. Az összehasonlító módszert kell alkalmazni bármely, e kérdést vizsgáló empirikus vizsgálat során. Egy közhelyszerű társadalmi helyzetet kell eljátszani mind a kisvárosban, mind a nagyvárosban - egy olyan helyzetet, amelyben az alany reagálhat úgy is, hogy segítséget nyújt, de úgy is, hgy megtagadja azt. A két helyen adott reakciókat kell megvizsgálnunk. Annak, hogy a nagyvárosi ember kevésbé segítőkész az idegenekkel szemben, az lehet az egyik oka, hogy sokkal inkább tudatában van a fizikai és érzelmi sebezhetőségének - amely 34
érzést alátámasztják a városi bűnügyi statisztikák. A kis- és nagyvárosi viselkedés különbségének megállapításához meg kell határoznunk, hogyan viselkednek a kis-, illetve nagyvárosban élők olyan helyzetekben, ahol a személyes sebezhetőségük nő, és az idegenekkel szemben bizalomra van szükségük. Altman, Levina, Nadien és Villena a New York-i Városi Egyetemről olyan tanulmányt közöltek, amely a kis- és a nagyvárosi ember ezirányú viselkedését hasonlítja össze. Ebben a tanulmányban azt vizsgálták, milyen mértékben hajlandóak az emberek beengedni idegeneket a lakásukba, hogy használhassák a telefont. A kísérletben szereplő diákok személyesen csöngettek be a lakásokba azzal a magyarázattal, hogy elvesztették egy közelben lakó barátjuk címét, és szeretnének telefonálni. Két férfi és két nő végezte a kísérletet, száz lakásba próbáltak bejutni egy nagyvárosban és hatvanba egy kisvárosban. Középosztálybeli manhattani lakosokat hasonlítottak össze számos kisváros lakójával (Stony Point, Spring Valley, Ramapo, Nyack, New City és West Clarkstown) Rockland kerületben, New Yorkon kívül. Amint az első ábra mutatja, minden esetben sokkal nagyobb esetben engedték be a kísérletvezetőt a kisvárosban, mint a nagyvárosban. A legszélsőségesebb esetben ez az arány ötszörös volt. Habár a női kísérletvezetők sokkal sikeresebbek voltak mind a kis- és a nagyvárosban, mint a férfiak, mind a négy diák kétszerannyi esetben járt sikerrel a kisvárosban, mint a nagyban. Ebből az következik, hogy a kisváros-nagyváros alapon való különbségtételt a nemi különbség tovább erősíti, minthogy jobban tartunk egy idegentől, ha férfi, mint ha nő. 1. ábra: A kísérletben szereplők eredményes bejutásának aránya a kis-, illetve nagyvárosi otthonokba Sikeres bejutások % nagyváros kisváros férfi 1.sz. 16 40 2.sz. 12 60 nő 1.sz. 40 87 2.sz. 40 100 A nagyvárosban élők segítőkészségének alacsonyabb volta, úgy tűnik, részben annak tudható be, hogy tisztában vannak azzal, milyen veszélyekkel jár Manhattanban élni, és nem annak, hogy közönyösek vagy ridegek lennének. Lényeges megjegyezni, hogy a nagyvárosban élők 75%-a csukott ajtó mögül vagy kukucskálón keresztül társalgott, míg a kisvárosban rögtön ajtót nyitottak. A kvantitatív eredményeket támasztja alá a kísérletvezetőnek az az általános megfigyelése, hogy a kisvárosok lakói szembetűnően barátságosabban és kevésbé gyanakvóan viselkedtek, mint a nagyvárosiak. Amikor Villena arra keresett választ, hogy miért érzik pszichológiailag sebezhetőbbnek magukat a nagyvárosokban élők, mint a kisvárosiak, a bűnözési statisztikák eltérésén túl azt találta, hogy ha egy kisvárosban történik a bűneset, akkor a szomszédos kisváros lakói már nem feltétlenül érzik az esetet relevánsnak a saját életük szempontjából, habár a földrajzi távolság igen kicsi lehet, míg ha egy nagyvárosban történik ilyesmi, akár mérföldekre az illető otthonától, az ügy akkor is az illető városhoz kötődik, vagyis, Villena magyarázata szerint, "a városlakók számára a sebezhetőséget jelentő övezet nagyobb kiterjedésű".
35
Udvariasság Még a kapcsolattartás legfelületesebb szintjén, a mindennapi udvariassági formulák terén is hírhedten sokat hibáznak a nagyvárosok lakói. Emberek egymásba ütköznek az utcán, s még csak bocsánatot sem kérnek egymástól. Felborítják a másik csomagját, és továbbmennek egy bosszús magyarázatot morogva, ahelyett, hogy felajánlanák segítségüket. Ez a fajta viselkedés, amelyet sok nagyvárosba látogató visszataszítónak talál, állítólag kevésbé jellemző a kisebb közösségekre, ahol a hagyományos udvariassági formákat szemmel láthatóan jobban betartják. Néhány esetben nem egyszerűen arról van szó, hogy a nagyvárosokban megszegik a hagyományos udvariassági szabályokat, hanem inkább arról, hogy a nagyvárosok új normákat alakítanak ki a kívülmaradásra. Ezek a normák olyan jól körülhatároltak és olyannyira részévé váltak a városi létnek, hogy sokkal inkább ezek szabják meg azokat a kereteket, amiket az emberek nem hajlandóak áthágni. A férfiak tulajdonképpen zavarban vannak, amikor a metrón egy idősebb hölgynek adják át a helyüket, ezért inkább azt motyogják, hogy "amúgy is leszálltam volna", mintsem hogy nyilvánvalóan és barátságosan kifejezzék szándékukat. Ezek a normák azért alakulnak ki, mert mindenki számára világos, hogy azokban a helyzetekben, ahol sok ember van jelen, az ember nem keveredhet bele mások ügyeibe, mert az állandó zavart okozna, és hátráltatná a célirányos cselekedeteket. Amikor a túlterheltség hatásairól beszélünk, nem szeretném azt sugallni, hogy a városi embet minden esetben kezelhetetlen mennyiségű behatás éri, és hogy reakcióit ez a rengeteg behatás határozná meg minden alkalommal, csak azt szeretném megjegyezni, hogy az adaptáció a viselkedési normák fokozatos evolúciója során alakulnak ki; ezek pedig gyakran megerősítíst nyernek, és így általános válaszreakciókká válnak. A kognitív kapacitás túlterheltsége: az anonimitás Nyilvánvaló, hogy különbözőképpen viselkedünk az ismerősökkel, mint az ismeretlenekkel szemben. Az, aki erőszakosan bevág valaki elé egy hosszú sorban, hogy hamarabb jusson hozzá a mozijegyhez, és észreveszi, hogy egy barátja az, aki elé betolakodott, valószínűleg elszégyelli magát. Az az ember, aki egy másik sofőr hibájából került autóbalesetbe, dühösen ordibálva száll ki a kocsijából, de moderálja magát, amikor rájön, hogy egy barátja ül a másik kocsi volánjánál. A városi ember teljes ismeretlenségben sétálhat a város központjában a többi járókelő között. Az anonimitás egymáshoz viszonyított fokozatai a teljes anonimitástól a teljes ismeretségig terjednek, s könnyen meglehet, hogy az anonimitás mértékének meghatározásával fontos különbségekre mutathatnánk rá a kis- és a nagyváros életminőségében. A teljes ismertség állapota például biztonságot és meghittséget jelent, ugyanakkor beszűkítő hatása is lehet, mivel az egyén a kialakult kapcsolatok hálójának foglya marad. Ezzel szemben a teljes anonimitás állapota mentességet kínál a rutinszerű társadalmi kötöttségek alól, viszont az elidegenedés és kívülállás érzésével járhat együtt. Empirikus módon meg lehetne vizsgálni, hogy a hétköznapi életben a cselekedetek hány százalékában találkozik a kis vagy a nagyváros lakója olyanokkal, akik ismerik őt, továbbá azt, hogy ez hogyan viszonyul ahhoz az arányhoz, amelyet szociális életében töltenek be ismerősei. Például a munkahelyén a nagyvárosi embert ugyanannyian ismerhetik, mint a kisvárosit, ugyanakkor, ha mondjuk pusztán csak átutazik a városon, a nagyváros lakója kétségtelenül inkább névtelenségben marad, mint kisvárosi megfelelője. Az empirikus vizsgálat másik iránya, amikor az anonimitás előnyös hatásait tanulmányozzuk. A városi viszonyok személytelenségének velejárója, hogy a lakosok jobban tiszteletben tartják a többiek magánéletét. Feltehetjük azt is, hogy az individualitás és a különcség sokkal inkább 36
sajátja a metropolisznak, mint a kisvárosnak. A stigmatizált személyeknek valószínűleg elviselhetőbb az életük a nagyvárosban, ahol mentesek szomszédaik állandó vizslatásától. Milyen mértékben lehet ezt a kis- és nagyváros közötti feltételezett különbséget empirikusan kimutatni? Judith Waters, a New York-i Városi Egyetemről azt feltételezte, hogy a mássságukat felvállaló homoszexuálisokat nagyobb eséllyel fogadnák el bérlőnek egy nagyvárosban, mint egy kisvárosban, és hogy ezt bizonyítsa, mind heteroszexuálisok, mind homoszexuálisok nevében leveleket küldött kis- és nagyvárosi ingatlanügynököknek szerte az országban. Tanulmánya nem vezetett egyértelmű eredményre, de az alapötlet, hogy vizsgálni kell a nagyváros védelmet nyújtó előnyeit a stigmatizáltak szempontjából, követésre méltó. A szerepeknek való megfelelés kis- és nagyvárosokban A városi túlterheltség következménye az is, hogy átalakulnak a mindennapi életben előforduló szerepek. Wirth állítása szerint: "A nagyvárosi emberek szegmentális szerepekben kerülnek kapcsolatba egymással. … Kevésbé függenek meghatározott személyektől, és másoktól való függésük csupán a többiek cselekvéskörének töredék részére korlátozódik." Ez a tendencia különösen jól megfigyelhető az ügyfél és a professzionális vagy üzleti szolgáltatást nyújtó egyén között. A kisvárosi üzlet tulajdonosának időt szánhat arra, hogy jobban megismerkedjen a napi egy-két tucat vásárlóval, viszont egy zsúfolt áruház pénztárosnőjének csak arra van ideje, hogy minél gyorsabban odaadja a visszajáró pénzt. Meier a városi létről szóló izgalmas tanulmányában alkalmazkodási módok egész sorát vizsgálja, amelyet a rendszer akkor hajt végre, ha kapacitását túllépi a feldolgozandó információk mennyisége. Meier azt állítja, hogy a szűkös forrásokért való versengés során a tranzakció hatásköre és ideje egyenes arányban szűkül azzal, ahogyan a vevők száma és a napi forgalom nő. Valójában ez a jelenség az, amit a városi lét ridegségének szoktak nevezni. Új irányelvek alakultak ki a városokban arra nézve, hogy a szolgáltatások milyen szintje helyénvaló az üzleti tranzakciókban. McKenna és Morgenthau a New York-i Városi Egyetem szemináriumán egy arra irányuló kísérletet vázoltak föl, hogy 1. összehasonlítsák, mennyire hajlandó egy kis-, illetve nagyvárosban élő ember idegeneknek olyan jellegű szivességet tenni, amely számukra némi időveszteséggel és kisebb kényelmetlenséggel jár, de nem jelent személyes kockázatot, és 2., hogy meghatározzák, vajon a város szakosodottabb és átmenetibb jellegű viszonyai között eladólányok kevésbé segítenek-e az idegeneknek olyan dolgokban, amelyek nem tartoznak a feladatkörükhöz. A kis- és nagyvárosi lakók viselkedési különbségét vizsgálandó egy egyszerű kísérletet hajtottak végre, melynek során mindkét helyen telefonon azt kérték az illetőktől, hogy egyre nagyobb szívességet tegyenek meg névtelen idegeneknek. A nagyvárosokban (Chicago, New York és Philadelphia) a hívások fele háziasszonyoknak szólt, másik fele pedig női ruhaüzletek előadóinak. Ugyanilyen megoszlásban történtek a hívások a tanulmányban szereplő, a nagyvárosokkal azonos államban lévő harminchét kisvárosban is. A kísérletet lefolytatók minden esetben azt állították, hogy a távolsági hívást valamilyen hiba folytán kapcsolták oda. Először egyszerű kérdéseket tettek fel az időjárással kapcsolatban, arra hivatkozva, hogy oda terveznek utazást. Azután valami indokkal megkérték a hívott felet, hogy tartsa a vonalat, majd egy teljes percre letették a kagylót. Majd újra felvették, és megkérték a hívott felet, hogy adja meg egy közelben lévő hotel vagy motel telefonszámát, mivel elképzelhető, hogy ott szállnának meg. Segítőkészségük arányában pontozták az alanyokat. McKenna a következőképpen foglalja össze az eredményt:
37
A nagyvárosi emberek, függetlenül attól, hogy van-e épp más dolguk vagy nincs, kevésbé segítőkészek és informatívak, mint a kisvárosban élők. … Az otthon hívottak, függetlenül a lakhelyüktől, kevésbé segítőkészek és informatívak, mint a munkahelyükön felhívott bolti alkalmazottak. Ugyanakkor az együttműködési készség abszolút szintjét magasnak találták a nagyvárosiak esetében, ami nem áll összhangban azzal a sztereotipiával, miszerint a városiak zárkózottak, egocentrikusak, és nem hajlandóak segíteni az idegeneknek. A kvantitatív különbségek, amelyeket McKenna és Morgenthau megállapítottak, kisebbek, mint gondoltuk volna. Ez is arra mutat, hogy kiterjedt empirikus kutatásra van szükség a városi-vidéki különbségek feltárására, sokkal mélyrehatóbb kutatásra, mint a néhány bemutatott kísérleti tanulmány. Jelenleg kevés objektív bizonyítékunk van arra nézve, hogy mennyire más a társadalmi kapcsolatok minősége a kis-, illetve a nagyvárosokban. Viszont a kutatásokban egységesíteni kell a meghatározó elméleti fogalmakat. Mint megpróbáltam megmutatni, a túlterheltség fogalma a nagy- és kisvárosi viselkedés vonatkozásában különbségek széles körét segít megmagyarázni. Ezek a következők: 1. a szerepek végrehajtásában mutatkozó különbségek (az a tendencia, hogy a városban élők erősen szegmentált és funkcionális módon érintkeznek egymással, illetve hogy a városi eladók csak korlátozott mennyiségű időt és figyelmet szentelnek vásárlóiknak); 2. a városi normák evolúciója meglehetősen eltér a hagyományos kisvárosi értékrendtől (a kívülállás elfogadása, a személytelenség és a városi élet zárkózottsága); 3. a városlakó kognítiv folyamatainak adaptálódása (nem tudja azonosítani a naponta látott emberek nagy részét, megrostálja a beérkező stimulusokat, blazírt viselkedést tanúsít a deviáns vagy bizarr magatartási formákkal szemben, továbbá megválogatja, hogy mely igényekre reagáljon); 4. versengés a szűkös javakért a nagyvárosban (tülekedés a metrón, küzdelem a taxiért, forgalmi dugók, sorbanállás valamilyen szolgáltatásért). Véleményem szerint a különbség a kisvárosi és a nagyvárosi viselkedés között valószínűleg sokkal inkább hasonló emberek különböző helyzetekre adott reakcióit tükrözi, mint a kis- és nagyvárosi emberek személyiségében rejlő mélyebb eltéréseket. A nagyváros olyan helyzetet teremt, amelyre az egyének adaptív módon reagálnak.
38
6. Nyilvános terek, közterek: az élhető város A nyilvános terek funkciói -
A szociális interakció, kapcsolatok és kommunikáció semleges vagy közös talaja (találkozás, összegyűlés). A szociális tanulás, személyes fejlődés és információcsere színhelye (kommunikáció, cserekapcsolatok). Politikai akciók és az önmegjelenítés fóruma
A városi közterek jellemzői - Külső és belső határokkal rendelkező, háromdimenziós térség; - a városi terek a nyilvános városi térség részei és mindenki számára, mindenkor hozzáférhetőek; - a városi terek az utcák és utak hálózatába illeszkednek, e hálózaton belül csomópontokat képeznek, a megállapodás, tartózkodás színhelyei; - a gyülekezés, a közösségi ügyek képviseletének, nyilvános rendezvények színterei, a közösségi emlékezet hordozói; - a bevált városi terek jelentős embertömeget vonzanak, számukra vonzó tartózkodási helyet kínálnak. Példa: a Móricz Zsigmond körtér kialakulása, fejlődése, mai kialakítása, funkciói, használata. A tér és a Gomba felújításáról ld. http://epiteszforum.hu/tovabbiro-felujitas-a-korteri-gombamasodik-elete1 Utcák, terek Utcák Dinamikus mozgás Utak, ösvények, sugárutak, járdák, piacok. Terek • Statikusabb jellegűek • Szélesség-hosszúság aránya legalább 1:3. Tértípusok
• 39
Formális és informális terek Formális tér - Erős bezártság érzés, a kövezet és az utcai bútorok szigorú, szabályos elrendezése. - A határoló épületeket a térhez alakítják. - Gyakran szimmetrikusak Informális tér - Sokkal lazább karakter - Sokféle épület veszi körbe - Aszimmetrikus elrendezés
A formálistól az informális tér felé.
Használat, illetve funkciók szerint (Spiro Kostof) - polgárfórum (agora, forum, piazza), - központi piactér - szakrális tér - felvonulási tér - Kulturális tér, az emlékezet tere - közlekedési tér - nyilvános parkok
Az európai köztér - Az európai sok funkciós piacteret – szemben más civilizációk hatalmi tereivel - a lakosok és a kereskedők szükségletei alakították ki. A társadalmi élet, a polgárok gyülekezőhelye, a kereskedelem, közösségi ünnepek és a képviselők választásának színtere. - Az európai tér története szorosan összekapcsolódott a demokratikus, részvételen és önigazgatáson alapuló modell fejlődésével. - Kialakításával helyet biztosított a párbeszédnek és a megvitatásnak, bizonyságot téve arról, hogy a közösség jól-léte tagjainak közös erőfeszítésén alapul. Agóra és fórum - Az agóra. az ageirein (találkozni) szóból ered és gyülekezést jelent. - Az agórából származtatott agorazein ige annyit tesz, hogy “a piactéren lenni”, “vásárolni”, “beszélgetni”, “tárgyalni”. - Az agóra a “szónoklat színhelye” is, minthogy az agóra istenségei a szónoklat védőszentjei. Az agóra tehát elsődlegesen politikai és szociális funkcióval rendelkezett. A Forum Romanum
40
-
-
Évszázadokon át a római közélet központi színtere volt, választások és győzelmi felvonulások, nagy beszédek, büntető perek, gladiátor viadalok helyszíne, a kereskedelmi élet központa. Szobrok és emlékművek örökítették meg a város nagyjait. Az ókori város sok fontos épülete és intézménye kapott helyet a fórumon vagy a fórum közelében.
Piazza vagy városi tér Hagyományosan a városok központjában található nyilvános terek a találkozás, gyülekezés, közösségi és kulturális funkciók, rendezvények céljára. Egyik fontos példája a középolasz város, Siena híres kagyló alakú tere, melynek a 14. századra visszamenő kialakítása szigorú szabályozás, illetve tervezés révén történt. A tér mind a mai napig helyt ad a városrészek hagyományos vetélkedésének, a palionak, amely hatalmas érdeklődés közepette egy néhány körös lóverseny formájában zajlik minden év augusztusában. Egy városi séta a levegőből: http://www.gettyimages.com/detail/video/aerial-overhead-shot-of-rooftops-in-siena-tostock-video-footage/809-20
A közterek alakítása, a jó köztér Minőségi városi terek létrehozása, Jan Gehl dán urbanista A városi terek alakulásának négy fázisa a 20. században - a hagyományos város sűrű szövete, a funkciók összeszövődése - az autók által elfoglalt tér, a többi funkció kiszorulása - a kiürült tér, a nyilvános funkciók elhalása (főleg amerikai városokban megfigyelhető) - a visszafoglalt tér: az autók kiszorításával a nyilvános funkciók újraéledése (a találkozások, kapcsolatok tere, sokféle közösségi rendezvény). Tevékenységtípusok és a tér fizikai minősége - a tér alapfunkciójához kapcsolódó tevékenységek (necessery activities) - választható tevékenységek (optional activities) - az ezek által generált további tevékenységek, társas kapcsolatok(resultant activities). Akkor lesz tehát jó a tér, ha az alapfunkción túli válaszlehetőségek szociális kapcsolatokat generálnak.
41
42
Terek a haladás, gyaloglás, séta számára -
a kis lépték döntő szerepe különböző használói igények tekintetbe vétele. Gyerekek, felnőttek, idősek az utak, utcák szervezése, a burkolat jelentősége fizikai távolság, pszichikai (tapasztalt,érzett) távolság a sétautak tervezői és használói szempontjai lépcsők és rámpák.
Menni, állni, (le)ülni -
Az aktivitás szélekről terjed a közép felé (falak, homlokzatok, beugrók,árkádok, oszlopok) Az ülés állandóbb, több igénnyel járó tevékenység, mint a megállás, álldogálás, többfajta tevékenységgel kapcsolódhat össze Itt is fontos a szél-effektus, a védettség és a kilátás Többféle lehetőség kínálata: elsődleges és másodlagos lehetőségek (talapzat, lépcső, szegély stb.)
43
Christopher Alexander (1936) építész javaslatai a Mintanyelv (A Pattern Language) c. könyvében
Olyan nyilvános tereken, ahol az emberek elidőznek, létesítsünk néhány lépcsőfokot a többi mellé, illetve ahol szinteltolás van, alulról megközelíthető módon, hogy ezzel lehetővé tegyük, hogy az emberek eköré gyűljenek, és innen figyelhessék a körülöttük folyó eseményeket. A köztereken magától az élet körben, a széleken indul meg. Ha a széle erre nem alkalmas, a tér soha nem telik meg élettel. Az emberek maguktól a közterek széle felé húzódnak. Nyílt területeken nem maradnak meg. Ha a peremen nincsenek alkalmas helyek, ahol elidőzhetnek, akkor a tér átjáróvá, nem pedig megállásra késztető hellyé válik. … a köztereket különböző „marasztaló öblökkel” kell körülvenni, mint: boltokkal, standokkal, padokkal, kirakatokkal, korlátokkal, udvarokkal, kertekkel, újságos állványokkal. Hatásában a tér szélének csipkézettnek kell lenni. A tevékenységek minél inkább betöltik a teret, annál inkább életre kel a tér.
44
7. NYILVÁNOSSÁG, (KÖZ)INTÉZMÉNYEK, ÉPÜLETTÍPUSOK Fizikai és szociokulturális nyilvános terület •Külső nyilvános/közterület: terek, utcák, utak, parkok, parkolók stb. •Belső ‘nyilvános’ terület: nyilvános intézmények mint könyvtárak, múzeumok, illetve tömeg/nyilvános közlekedés helyszínei: vonat, buszállomások, repülőterek stb. •Külső és belső kvázi-nyilvános terek: jogilag magántulajdonú, de közhasználatú terek, mint a vendéglők, mozik, sportpályák, bevásárló központok; privatizált nyilvános területek Az érintkezés külső és belső között, az átmenetek fontossága „Az érintkezés, az egymáshoz való csatlakozás elemei: a belsőt a külsőtől, a lakást a háztól, a házat a környezettől elválasztó és összekötő elemek szintén nagyon fontosak: "az illeszkedés, az egymás után következő és a szomszédos területek között, az elkülönültségük mértéke, a pontos mód, ahogy kapcsolódnak, az átmenet, amely közöttük szükséges, mind életfontosságúak, tekintet nélkül a méretükre és a számukra." Intézmény és szervezet •A társadalmi intézmények alapvető társadalmi szükségletek köré szerveződnek. •Az intézmény alapvető funkciót, tevékenységtípust, normarendszert testesít meg. •Az intézmény konkrét működése szervezeti formát igényel, szervezet formájában zajlik. •Pl. egyetem – Műegyetem; a „család” - a családom. Alapfunkciók és intézmények •Lakófunkció •A testi reprodukció intézményei •Tudás, kultúra, művelődés •Hatalom, igazgatás, bíróság •Kereskedelem, bankok •Közlekedés •Termelés, üzemek
45
Intézmény és épülettípusok (Pevsner) •Nemzeti emlékművek és jelentős személyiségek emlékművei •Kormányzati épületek, parlament, minisztériumok, hivatalok •Közigazgatás és bíráskodás épületei: városházák, bíróságok, börtönök •A művelődés épületei: színházak, könyvtárak, múzeumok •Az egészségügy épületei: kórházak •Tőzsde és bankok •Kereskedelmi épületek: üzletek, áruházak, vásárcsarnokok •Gyárépületek, üzemek Épülettípusok (Középületek) •Szakrális épületek •Oktatási épületek •Kulturális épületek: színházak, mozik, művelődési központok, könyvtárak, múzeumok •Egészségügyi épületek •Kereskedelmi épületek, vendéglátás •Igazgatási épületek •Sportlétesítmények és fürdők •Pavilonok, börtönépítészet, emlékművek Intézmény- és épülettípusok •Közigazgatás, igazságügy •Gazdálkodás, kereskedelem •Művelődés •Egészségügy •Közlekedés •Lakásfunkciójú épülettípusok A nyilvános tevékenységek intézményesülése a 19. századtól, a közterek kiürülése: Camillo Sitte (1843-1903) osztrák építész, a modern várostervezés [urban design] egyik alapítója. Híres munkája A városépítészet művészeti elvei szerint, első kiadása 1889). Ebből származik az alábbi részlet:
•"Nyilvános életünkben sok minden visszahozhatatlanul megváltozott, ami megszünteti
bizonyos régi építészeti formák jelentőségét... •Nem változtathatunk azon, hogy a nyilvános élet ügyeit ma a sajtóban tálalják, s nem felolvasások vagy kikiáltó útján a termákban és az oszlopcsarnokokban, mint a régi Rómában és Görögországban. •Nem tudunk változtatni azon, hogy a piacok mindinkább visszahúzódnak a terekről, s vagy minden művészi jelleget nélkülöző építményekben kapnak helyet vagy funkcióját házhozszállítással oldják meg. •Nem változtathatunk azon, hogy a nyilvános tereken álló kutaknak mindinkább csak díszítő szerep jut, s a körülöttük egykor tarka forgatagban nyűzsgő köznép távol marad tőlük, 46
minthogy a modern vízvezetékeken sokkal kényelmesebben érkezik a víz a házakba és a konyhákba. •A műalkotások is mindinkább a múzeumok intézményi ketrecébe kerülnek az utcákról és terekről, s hasonlóképp eltűnik a népünnepélyek, farsangi és egyéb felvonulások színes forgataga, eltűnnek a vallási körmenetek, a nyilvános tereken előadott színházi előadások, miáltal a közterek jelentéseinek jó része elveszett. •Ez bizonyos értelemben magyarázatot is nyújt arra, miért is enyészett el a széles tömegek körében a szép terek iránti érzék és megértés."
A diagramban jól megfigyelhető, hogy az áttörés időszakaként jelzett 19. században hogyan változik meg az épülettípusok összetétele, hogyan kerülnek előtérbe a mindennapi élethoz, munkához, a társadalom politikai és adminisztratív irányításához kapcsolódó épületek. (S persze mindez nagy mértékű mennyiségi növekedéssel járt együtt.)
47
Intézmények létesítése a 19. század második felében Budapesten
Jellegzetes nagyvárosi intézmények példái -
A mobilitás, a közlekedés intézményei, a pályaudvar kapu funkció, közel és távol összekapcsolása A pályaudvar mint az új városkapu
48
Kettősség a pályaudvarok megformálásában: nagyvonalú homlokzat a város felé, mögötte ipari csarnok. A Nyugati pályaudvar a Körút felé megmutatja a csarnokot.
A postakocsitól a városi vasútig: Otto Wagner terve. A városi vasút Wagner és irodája által tervezett és megépített állomásai mai napig fontos elemei Bécs városképének.
A hatalom intézményei: a parlament és városháza
A bécsi Parlament, berlini Reichstag és a budapesti Országház. Figyelemre méltóak a méret különbségei, illetve a választott stíluselemek, amelyek a nemzeti, illetve állami identitás megjelenítését célozzák. A budaőrsi Városháza bár mai eszközökkel, de hasonló módon emeli ki az épület közösségi jelentőségét. (Az épületről részletesebben: http://hazai.kozep.bme.hu/hu/varoshaza-bovitesebudaors/)
49
Áruház – vásárcsarnok – bevásárló központok. A Corvin Áruház • 1926. március 1-én nyitott. 1937-re 40 osztállyal, 666 alkalmazottal működött, akik közül 584-en csak eladással foglalkoztak. • Étterem, büfé, saját utazási iroda, vasúti és színházi jegypénztár. • A reklám korlátozása: „az ajándékozás megengedhetetlen ‘versenyeszköz’, mivel a vásárló figyelmét eltereli az áruról és csak a puszta vásárlásra ösztökél”. • (Gyáni Gábor: Középosztályi fogyasztási kultúra és az áruház. Budapest Negyed, 1617. szám, 1997/2-3.)
A bevásárlóközpont mint várospótlék? -
-
magánberuházó által finanszírozott, fedett, klimatizált, ellenőrzött komplexum; létrejötte az amerikai szuburbiához köthető, ahol hiányzott mindenféle kereskedelmi és egyéb szolgáltatás. Autós bevásárlásra szerveződött, egy-egy nagyobb terület „központjaként” is szolgált. ehhez képest a rendszerváltás utáni bevásárlóközpontok (mint pl. a Duna Pláza, a WestEnd City Center vagy az Allee a belváros fontos pontjain jöttek létre, s ily módon „kiszívták” az életet a városi utcákból, terekből, s elsorvasztották a kiskereskedelmet; általában befelé forduló, belső „utcákra”, „terekre” szervezett folyosók, amelyek mentén üzletek, kávézók, éttermek stb. helyezkednek el; úgy van kialakítva, hogy a látogató minél több üzlet mellett haladjon el, minél több időt töltsön a bevásárlóközpontban, s természetesen minél többet költsön. jellemzője ennek az épülettípusnak az ún. súlyzószerű kialakítás, vagyis hogy a két végén egy-egy nagyobb üzlet vagy nagyobb szolgáltató egység (mozi) található.
50
8. A TANULÁS INTÉZMÉNYEI: AZ ISKOLA Tanulás, tapasztalás, tudás, intézmények •Tanulás: információ, ismeret, képesség, tapasztalat. Kultúra és szocializáció. •A gyermekkor, az életkorok változó társadalmi-kulturális jelentése. •Az iskoláztatás nevelés intézményesítése, általánossá tétele. •Fegyelmezés, a fegyelmező társadalom. Tudás és hatalom. •Az iskola mint intézmény, az iskola mint épület. Szóbeliség és írásbeliség •A formalizált emlékezet •Az ábécé, az írás szerepe; a lineáris kultúra •A könyv és a könyvnyomtatás elterjedése •A Gutenberg galaxis vége? A kommunikációs közegek történeti alakulása (Marshall McLuhan)
Az információs forradalom •A tudás differenciálódása és szóródása. Tudásfajták sokfélesége és centralizálásának lehetetlensége •Új szóbeliség? A képiség előretörése •Az új médiumok szerepe
51
Az iskola szerepe
A baloldali képről leolvasható jellemzők: „A tudás hatalom.” (számológép) A társadalmi-ideológia elvárások, normák közvetítése: „A kisdobos mindig igazat mond!” Szoktatás, fegyelmezés (a testbe írt normák). A gyermekkor változó felfogása: Philippe Aries •A középkorban a gyermekkor nem külön figyelem tárgya. A gyermek gyámoltalan és bizonytalan korából a felnőttek közé lép. •A 17. századtól kezelik önálló lényként. Kényeztetés, pedagógiai és morális érdeklődés tárgya: nem puszta játékszer, hanem Isten törékeny teremtménye, akit egyszerre kell megóvni és jobbá tenni. •A 18. században ehhez a higiéniáról és egészségről való gondoskodás társul. Intézmény, nevelés, fegyelem •A mi társadalmunkban az életkorok intézmények körül szerveződnek •A korok szerinti megkülönböztetés, a gyermek oktatásának és nevelésének kialakulása •Felfedezik a fegyelem szükségességét: az iskolai nevelés nem annyira a kényszer, mint inkább a morális és lelki tökéletesedés eszköze. Önnevelés és aszkézis. Életciklusok, Erik Erikson (1902-1994) Pszichoanalitikus fejlődéspszichológus. Leginkább pszichoszociális fejlődéselméletéről ismert. •Nyolc életszakaszt különböztetett meg, mindegyik életszakasznak saját megoldandó feladata van, ami egyensúlyhoz vagy – sikertelensége esetén – válsághoz vezet. •1. év: csecsemőkor, bizalom: ősbizalom vs bizalmatlanság (testi melegség, szeretet, közvetlenség, védelem – ez az alapja a többiek iránti és a magába vetett bizalomnak). Énminőség: remény. •1.-3. év: kisgyermekkor, önállóság: autonómia vs szégyen és kételkedés (a testi funkciók szabályozása, önuralom, az autonómia érzése). Énminőség: akarat •3.-6. év: a játékos kor, kezdeményezés: kezdeményezés vs bűnérzés. Kezdeményező- és alakítóképesség. Énminőség: szándék, cél •6.év-től, iskolás kor, igyekezet: szorgalom vs tehetetlenség (lappangási idő): teljesítőképesség, megfelelni tudás, feladatok elvégzése. Énminőség: kompetencia
52
•11.-12. évtől, serdülőkor, identitás: identitás vs szerepdiffúzió (serdülőkor). A személyiség egységének, önképének kialakulása. Énminőség: hűség. •18. év-: korai felnőtt kor, intimitás: meghittség vagy elszigeteltség (fiatal felnőttkor). Kapcsolat és szerelem, az intimitás képessége. „előbb meg kell találnunk önmagunkat ahhoz, hogy át tudjuk adni magunkat valaki másnak”. Ezzel szemben: elzárkózás, elutasítás, visszavonulás. Énminőség: szerelem. •Felnőttkor, alkotás: kiteljesedés vagy stagnálás (felnőttkor). Egy új generáció létrehozásának, nevelésének vállalása. Aktivitás, önmegvalósítás a munkában. A többiekkel való gazdag kapcsolat, a kulturális, társadalmi értékek, tartalmak továbbadása. Énminőség: gondoskodás. •Érett felnőttkor – időskor, integritás: integritás vs kétségbeesés (öregkor). A sikerek és kudarcok, az egészség és betegség feldolgozásának képessége. Az életúttal való megelégedés vagy elégedetlenség. Énminőség: bölcsesség. Talcott Parsons (1902-1979) szöveg pdf-ben! •Intézményesült individualizmus: a társadalom legyen differenciált és befogadó, az egyén gyakoroljon magas szintű önkontrollt a viselkedése felett. •Az iskolai osztály mint társadalmi rendszer: egyszerre kell ismereteket és szociális mintákat, értékeket elsajátítani. •A tanár közvetítő szerepe: családi érzelmek, személyesség, informalitás, játékosság másrészt a társadalom, a munka világának értékei: absztrakció, ésszerűség, uralom, függetlenség, együttműködés. Az osztályzat szerepe • Teljesítmények mérése, egymáshoz viszonyítása. • Legitimáló (igazoló) szerepe van az egyenlőtlen jutalmazás elfogadásában. • Viszont akik nem tudják a követelményeket internalizálni, nem is motiváltak a teljesítményre. Kívül esnek ezen a körön, és általában rossz érdemjegyeket kapnak. • Különösen erős a feszültség az alsóbb osztálybelieknél, akik esetében a családban nem hangsúlyozták a középosztálybeli sikerértékeket. Az iskolában szükséges azonosulásra nincsenek felkészülve. • Vergődnek az otthonról hozott és az iskolai, a tanárok és a kortárs csoport értékei között. • A feszültség visszahúzódáshoz és devianciához vezethet. Nem véletlenül elsősorban körükből kerüln/tek ki az utcai bandák tagjai. Erőszakos, tekintélyellenes magatartás. A kortárs csoportok, az ifjúsági (szub)kultúra szerepe • A kortárs csoportok veszélyeztető szerepe: az ifjúsági kultúra az értelem kutatását és az önazonosság problémáját, nem pedig a személytelen teljesítményt és az univerzalizmust hangsúlyozza. • Feszültségteli viszony a univerzális-formális értékek, személytelen teljesítmény és a személyes, érzelmi jellegű értékek között. • Ha az eltérés (deviancia) túl erős, a fiatalok nem akarják elfogadni a felnőtt szerepeket. Kitérés azon feladatok elől, amire az iskolai szocializáció késztetni akarja őket. Menekülő jelenségek, enyhítő környezet. • Fizikai ügyesség, erotika, művészet, politikai nonkonformizmus, az értelem és az önazonosság (identitás) kutatása.
53
Louis Kahn (1901/2-1974) •Amerikai modern építész. Első nemzetközi sikert aratott épülete a Yale Egyetem Művészeti Galériája (1951-53) volt. A következő húsz évben, haláláig mesterművek, jelentős középületek sorát alkotta. •Építészeti írásai életművének elválaszthatatlan részét képezik. Elképzeléseit nemcsak skicceken és rajzokon fejlesztette, hanem szóban és írásban is.
Tanulás, iskola: Louis Kahn szöveg! (Részlet a Forma és terv c. tanulmányából, magyarul megjelent: A mérhető és a mérhetetlen. Építészeti írások a 20. századból. Budapest: Typotex Kiadó, 2000, 2004) -
Egy iskolára úgy gondolok, mint terei által meghatározott olyan környezetre, ahol jó tanulni. Az iskola egy fa alatt kezdődött, ahol valaki megosztotta az észrevételeit másokkal. Az ismétlés igénye, állandóság, falak emelése. Az iskola intézményének létrehozása szükségszerű volt, mert az emberi alapigények közé tartozott. Ezt az alapigényt kell megőrizni az intézmény működésében, illetve új iskola létrehozásánál. Az építész az iskola ezen eszméjét közvetíti az előírások figyelembe vételével vagy akár azokkal szemben.
Az iskolaépület szervezete, részei - A bejárati csarnok nagyvonalú, amelybe szívesen lép be az ember. - A közlekedőknek az osztálytermekbe kellene integrálódniuk, kibővítve ezeket. Ekképp a találkozás, a kommunikáció helyeivé válhatnak. - Az osztálytermeknek a térkialakítás különbsége révén kellene rendeltetésüket felismerhetővé tenni.Az emberek különbözősége a terek sokféleségét jelenti, amelyhez a tájolás, a zöldterületek lehetőségeinek sokfélesége társul. - Vajon a felfrissülést szolgáló tereknek az alagsorba kell kerülniük, még ha csak rövid időre használjuk is őket? Vajon az étkezés lazításra szánt percei nem képezik-e a tanulás részét? Egy pályázat tanulságai: a menza program Hogyan lehet az iskolai menzákat jobban kialakítani, kellemes hellyé tenni, jobban bekapcsolni az iskola életébe? Mi a kapcsolata a többi fontos funkcióval, milyen az iskola térszervezése? 54
Az Építész Kar Építőművészeti Doktori Iskolájának hallgatói és a MOME mesterképzés hallgatói négy iskolát vizsgáltak meg, és tettek javaslatokat. A kutatást Somogyi Krisztina vezette. A négy iskola közül az egyik, a Németvölgyi ún. „mackós” iskola és óvoda példájával foglalkoztunk. Az iskolát Körmendy Nándor tervezte, 1929 és 1931 között épült. A tablók sorrendben a problémákat, a meglévő és a tervezett állapotot, illetve a két szintessé bővített közlekedő folyosó szervező funkcióját, lehetséges használatait mutatják be.
55
A Doktori Iskola tervező csapatának tagjai voltak: Skaliczki Judit, Soltész Judit, Stein Júlia, Szabó Péter Egy kiemelkedő iskola tervező: Herman Hertzberger (1932) holland építész
56
•A holland építész, a strukturalizmus egyik vezéralakja, a nyitott rendszerű, használóközpontú építészet képviselője. Az alábbiakban a című könyvéből következik egy részlet. •“Ismétcsak azt tapasztaljuk, hogy a forma önmagát hívja életre, ami nem annyira valaminek feltalálását jelenti, mint inkább az arra való alapos figyelmet, milyenné akarnak válni az emberek és a tárgyak.” •Közösségi központ, munkahely (Central Beheer) és iskolák tervezése. •Fontos könyve a Lessons for Students in Architecture. Montessori módszer, Montessori iskolák - Minden gyermek rendelkezik a világ megismerési igényével, cselekvési vággyal, ezek kibontakozását kell elősegíteni. - A M. módszer nem tanít, hanem a gyermekeket olyan környezetbe helyezi, olyan játékeszközökkel veszi körül, amelyeket kézbe véve és használva saját tapasztalataik alapján fedeznek fel dolgokat, fejlesztik képességeiket, jutnak új ismeretekhez. - A gyermekek az eszközökkel szabadon tevékenykedhetnek, a problémákat cselekvés közben, önállóan oldják meg. A pedagógus csupán figyelemmel kíséri tevékenységüket, fejlődésüket, és ha szükséges, segítséget nyújt. - A tanításközpontúság helyett „ülj és maradj csendben’) az önálló tanulást helyezi előtérbe, önfejlődésre, önállóságra nevel, azáltal, hogy figyelembe veszi a gyermek adottságait, fejlettségi szintjét, tempóját, biztosítja a problémák önálló megoldását, a felfedezés örömét. Forrás:http://www.okosbaba.hu/montessori/36-montessori-modszer/121-a-montessoripedagogia-elmelete Gyermeki aktivitás, a tér kialakítása - A gyermek maga végzi a munkát, melyet a környezet vezet. - A gyerekek szabadon mozoghatnak, kommunikálnak. Nincsenek padokba kényszerítve. - Az aktivitás két alapvető feltétele: – a gyermekekhez méretezett, megfelelően berendezett tevékenységi tér – a tevékenységet befolyásoló, irányító eszközök (Montessori - eszközök ) - A terem berendezése alkalmazkodjon az életkor igényeihez - kisméretű, természetes anyagokból készüljenek a bútorok, háztartási eszközök stb., - a gyermek szemmagasságában kell elhelyezni a képeket, - minden eszköz elérhető magasságban legyen stb. Hertzberger iskoláinak kialakítása - Differenciált osztályterem: a hagyományos frontális, közlésközpontú pedadógiához képest mások az térigényei a gyerekek aktivitásán, öntevékenységén alapuló pedagógiának - A tér fejlesztésének lépései - A derékszögű terem átalakítása bővületekkel, beugrókkal, öblökkel, kiegészítő helyiségekkel. - Átmeneti zóna kialakítása az osztályterem és a folyosó között, amellyel igény szerint meg lehet növelni a tanulás területét. - A kötelességeket hangsúlyozó, utasításokat adó tanítással szemben a választáson alapuló, az otthon jellegű tevékenykedés. Egy csoport tagjai egyszerre különböző helyeken vehetnek részt az épp folyó tevékenységekben. - Tanuló táj, amelyben az osztályterem szerepe csökken vagy teljesen meg is szűnik. 57
-
Az iskola mint mikrováros: a nyitott rendszerű iskola mint kis város: a különböző szintek, egymásba átmenő, különböző léptékű, jellegű és funkciójú terek, „utcák”
De Polygoon általános iskola Almerében, Hollandia (1990-1992)
a) Közös konyha, gardrób minden teremhez b) a kiugró ablakok mint kirakatok nyílnak a közös területre (mintha főutca lenne) c) vizuális kapcsolat az osztálytermek és a tanulóút között d) három, egyforma fontosságú bejárat. Rugalmasság a használatban; külön bejárat az elemi és a középiskola számára e) a játszásra használt terület és a központi csarnok egybekapcsolódhat f) két osztályt kiszolgáló ruhatár g) négy osztály közösen használt területe (tér) h) közvetlen kijárat a szabadba az elemi iskola osztálytermeiből i) eltolható falak vagy ajtók révén két osztályterem egy nagyobbá egyesíthető k) rövidebb út az osztályterembe l) eltolható ajtókkal tanulótér hozható létre a folyosón.A munkaterek zártsága eltolható elemekkel szabályozható m) gyülekező tér az egész iskola számára n) várakozásra, játékra, szél és nap elleni menedékként szolgáló kis pihenők a bejárat mellett Az iskola jelene és jövője Forrás: A 21. századi iskola megteremtésének hazai lehetőségeiről. Beszélgetés Jeney Lajos építésszel. Új Pedagógiai Szemle, 2002/12 (A szöveget letöltve ld. az ajánlott szövegek között.) A szakértők az iskola jövőjét illetően három lehetséges irányt vázolnak fel. – Az egyik szerint lényegében minden marad a régiben. – A másik elképzelés az, ahogy az iskola szerepe meg fog növekedni (reskolarizáció). – A harmadik lehetőség ennek az ellenkezője, a deskolarizáció, az iskolátlanítás. 58
Mindegyik lehetséges tendenciában két egymástól eltérő verziót különböztetnek meg. – A „minden marad a régiben” elmélete szerinti - egyik lehetséges fejlesztési útvonal, hogy az iskola szervezete még tovább bürokratizálódik. - A másik folyamatot úgy jellemzik, hogy a piaci modellek a status quo lehetőségein belül változatlanul, de erősödő mértékben befolyásolják az iskola működését. – A reskolarizációs folyamatban az elemzők két lehetőséget látnak. - az egyik szerint az iskolát tudásközpontokká alakítanák, - a másik szerint az iskolák a közösségi élet színtereivé válnának. – A deskolarizáció egyik útja az lehet, hogy - az iskolát mint rendszert felváltanák a tanulási hálózatok, mivel maga a társadalom is ilyen hálózati társadalom lesz. - a másik verzió az lenne, hogy az iskolarendszer teljesen leépül, a tanulás a továbbiakban csak az egyén feladatává válik, és a tanítás menetébe a professzionális pedagógusokon kívül belépnének más személyek vagy testületek is. -
-
-
„az iskolaépítészek azt szeretnék, ha a második alternatíva, a reskolarizáció valósulna meg, és az iskola egyre inkább közösségi intézménnyé is válna. … Az Építészek Nemzetközi Szövetségében is több konferencia foglalkozott már ezzel a kérdéssel, az under one roof különféle szempontjaival. Eszerint egy tető alatt lenne az oktatási, a nevelési, a művelődési, a szabadidős és a sportfunkció; az iskolaépület tehát hároméves kortól a halálig befogadja mindazokat a tevékenységeket, amelyeket az emberek nem a lakásajtón belül folytatnak.” A piac szerepének hangsúlyozása alapvetően a high tech, az informatika befogadása kapcsán jelent meg először az iskolaépítészetben. Úgy képzelték, hogy high techet értékesítő cégek majd az üzemeltetési feladatokba is tőkét invesztálnak. „El kell indítani egy jól szervezett rekonstrukciós folyamatot, amelyet viszonylag gyors ütemben kell megvalósítani. A meglévő terekből olyan „térkincset” kell teremteni, amelyben az egyéni és kiscsoportos foglalkozásoktól kezdve a középcsoportok tevékenységein át a nagycsoportos munkáig mindenre van tér. Ez úgy valósítható meg, ha mozgatható, hangszigetelt válaszfalakkal egyik pillanatról a másikra egy térből kettőt hozunk létre, s ha kell, bármikor nagy terekké alakíthatjuk. Ha valóban hangszigetelt a mozgatható válaszfal, akkor mindkét kisebb térben bármilyen tevékenységet lehet folytatni.”
Építészkarok példái: Berlin, Delft
Kötelezó szövegek Parsons tanulmányának összefoglalását, Jeffrey Alexander szövegét ld. külön pdfben! Louis I. Kahn: Forma és terv, (1960, részlet) Egy iskolára úgy gondolok, mint a terei által meghatározott olyan környezetre, ahol jó tanulni. Az iskola egy fa alatt kezdődött, ahol egy ember (aki nem tudta magáról, hogy tanár) észrevételeit megosztotta néhány másik emberrel (akik nem tudták magukról, hogy tanulók). A tanulók később elgondolkoztak azon, amiről beszélgettek, s hogy milyen jó is volt együtt lenniük ezzel az emberrel. Azt kívánták, bárcsak a fiaik is 59
részesülhetnének egy ilyen ember tanításában. Hamarosan falakat emeltek, és létrejöttek az első iskolák. Az iskola intézményének létrehozása elkerülhetetlen volt, mivel az emberi kívánságok közé tartozott. Mai, intézményekké formált, széles körű nevelési rendszereink ebből a kis iskolából származnak, de a kezdet szellemét mára elfelejtettük. Az iskola mint intézmény által megkívánt terek sztereotíp jellegűek, és nem hatnak ösztönzőleg. Az előírások által megkövetelt egységes osztálytermeket, a szekrényekkel szegélyezett folyosókat, és más úgynevezett funkcionális területeket és berendezéseket bizonnyal tisztességesen megépíti az az építész, aki szigorúan tartja magát azokhoz a feladatokhoz és költséghatárokhoz, melyeket az iskolai hatóságok megkívánnak. Ezek az iskolák ugyan jól mutatnak, ám építészetileg mégis üresek, mert nem tükrözik a fa alatt beszélő ember szellemét. Az egész, e kezdetet követő iskolarendszer nem lett volna lehetséges, ha a kezdet nem lett volna összhangban az emberi természettel. Azt is mondhatjuk, hogy az iskola „létezni akarása” már az előtt az esemény előtt is létezett, amit a fa alatt beszélő ember jelentett. Azért jó a szellem számára a kezdetekhez visszatérni, mert az ember valamennyi kialakult tevékenységében az eredet a legcsodálatosabb pillanat. Mivel ezen alapul e tevékenységek minden szellemessége és leleményessége, ezek folytonos ösztönzéséből kell napjaink szükségleteit levezetnünk. Intézményeinket nagysággal ruházhatjuk fel, amennyiben ezeknek az ösztönzéseknek az átérzését a nekik otthont adó építészettel közvetítjük. Gondolkodj el aztán az iskola, egy iskola jelentésével szemben az intézményről. Az intézmény egy hatóság, mely meghatározza a térszükségletet. Egy iskola vagy egy meghatározott terv az, melyet az intézmény elvár tőlünk. De az iskola, az iskola ideája, „létezni akarásának” lényege az, amit az építésznek tervében nyújtania kell. És állítom, hogy még akkor is kell, ha a terv nem egyezik a költségvetéssel. Ennek révén különbözik az építész a puszta tervezőtől. Abban az iskolában, amely olyan terekből áll, ahol jó tanulni, a bejárati csarnoknak – melyre a hatóság tanulónként ennyi és ennyi négyzetmétert ír elő – nagyvonalú, Panteon-szerű térnek kell lennie, melybe szívesen lép be az ember. A közlekedőknek a tanulókhoz közvetlenül hozzátartozó osztálytermekbe kellene integrálódniuk, lényegesen kibővítve ezeket, és olyan beugrókat is ki kellene alakítani, melyekből kilátás nyílik a kertekre. Ekképp olyan helyekké válhatnának, ahol a fiúk és lányok találkoznak, ahol a diákok megbeszélik a társaikkal a tanár által előadottakat. Ahol az ilyen tereknek az osztálytól osztályig tartó vándorlás helyett osztályterem-jelleget kölcsönzünk, a találkozás tere – tehát az önképzésre lehetőséget adó tér –, nem pedig folyosó jönne létre. Olyan osztályterem, mely a tanulóké. Az osztálytermeknek a térkialakítás különbsége révén kellene rendeltetésüket felismerhetővé tenniük, nem pedig a szokványos egyenformát ölteniük, mert ama fa alatt beszélő ember egyik legcsodálatosabb gondolata minden egyes ember egyedülálló voltának felismerése volt. Tanár és diák nem ugyanazok egy kellemes kandallós szobában, kis társaságban, illetve sok emberrel együtt egy tágas, magas térben. S vajon a felfrissülést szolgáló tereknek az alagsorba kell-e kerülniük, még ha csak rövid időre használjuk is őket? Vajon az étkezési idő lazításra szánt percei nem képezik-e a tanulás részét? Ahogy most egyedül írok az irodámban, ugyanazokat a dolgokat másként látom, mint néhány nappal ezelőtt, amikor a Yale-en sokak előtt beszéltem róluk. A térnek ereje van és meghatározza a viselkedést. Az emberek különbözősége tekintetében ez a terek sokféleségét jelenti, melyhez a természetes megvilágítás, a tájolás és a kertek lehetőségeinek sokfélesége társul. Az ilyen terek készséges foglalatát nyújtják a tanterv eszméinek, a tanár és diák közötti jobb megértésnek és az iskola eleven továbbfejlődésének. 60
Annak megismerése, hogy az iskola számára alkalmas terek milyen sajátosságai hozzák létre a tanulás intézményét, rávezeti az építészeket arra, ami tulajdonképpen az iskola lenni szeretne, vagy ami ugyanaz, ami az „iskola” mint forma. Hasonló módon szeretnék egy unitárius templomról beszélni. A legelső napon a gyülekezet előtt beszéltem, és ehhez falitáblát használtam. A papok köré gyűlt emberek beszélgetéséből azt hallottam ki, hogy a forma aspektusa, az unitárius természet formai elképzelése a kérdezés körül forog. Minden dolog miértjének örök kérdése körül. Annak megvalósításához kellett eljutnom, amelynek lényegét és térbeli rendjét a „kérdés” eszméje fejezte ki. Egy diagrammot rajzoltam a táblára, amelyről úgy gondoltam, hogy a templom mint forma rajzául szolgálhat, de természetesen nem tervvázlatnak szántam. Rajzoltam egy négyzetes központot, amelybe kérdőjelet tettem. Azt is mondhatjuk, hogy ezzel a tulajdonképpeni templomtérre gondoltam. Ezt egy kerengővel vettem körül azok számára, akik nem akarnak bemenni a templomba. A kerengő köré egy külsőbb körbe folyosót rajzoltam, továbbá egy, az iskolát magába foglaló teret. Magától értetődő volt, hogy az iskola, amely ösztönzi a kérdezést, falként ölelje körül a kérdést. Ez tehát a templom formai kifejtése volt, nem pedig a terv maga. Ez egy egyetemi kápolna jelentését idézi fel bennem. Vajon színes üvegablakok mozaikjait, vízeffektusokat és más ismert dekorációt jelentene ez? Nem inkább a bensőséges istentiszteletek helyét, melyet a kápolna mellett elmenőben, rá csak egy pillantást vető diák is meg tudna fogalmazni, miután tanítómestere felébreszti benne a mű iránti odaadás érzését? Nincs is szükség arra, hogy bemenjen. A kápolna, egy most még meghatározatlanul maradó hely körül kerengő található annak, aki nem kíván a kápolnába belépni. A kerengőt egy árkád veszi körül annak, aki nem akar végigmenni a kerengőn. Az árkád mellett kert található annak, akinek nincs kedve az árkádok alatt elhaladni. A kertet fal veszi körül, és a diák kívülről is vethet egy pillantást befelé. Az istentisztelet így valami bensőséges, nem eleve rögzített dolog lesz, és alapját képezi a kápolna formájának. De térjünk vissza az unitárius templomhoz. A következő lépésként kidolgoztam az első tervváltozatot, mely egy teljességgel szimmetrikus négyzet volt. Az iskolai terek épületrészei körben, az egész együttes külső peremén helyezkedtek el, és a sarkokat a nagytermekkel hangsúlyoztam. A négyszög központi területe adott helyet a templomnak és a kerengőnek. Ez a tervrajz nagyon hasonlított a táblán felvázolt ideához, és először mindenkinek tetszett, de aztán a tanács tagjainak egyéni szempontjai kikezdték ezt a tiszta geometriát. A templom körül elhelyezkedő iskola eredeti ideája azonban megmaradt. A tervrajznak alkalmazodnia kell a mindenkori körülményekhez. A presbitériumi tagokkal folytatott beszélgetések egyik szakaszában néhányan amellett kardoskodtak, hogy a templom váljék teljesen külön az iskolától. Azt mondtam, jól van, úgy lesz, ahogy kérik. Az auditóriumot különválasztottam, és az iskolával egy kis összekötőfolyosó segítségével kapcsoltam össze. Hamarosan ráébredt mindenki, hogy a szertartást követő kötetlen beszélgetés néhány kapcsolódó termet igényel közvetlenül a szentély mellett, melyek így, önmagukban állva, indokolatlanul nagy hangsúlyt kaptak, és ugyanakkor hasonló jellegű termekre a leválasztott iskolablokkban is szükség volt. Az elszakítottság következtében az iskola terei is elvesztették azt a képességüket, hogy rendeltetésük vallási és szellemi célját világosan kifejezzék. Így aztán, miként egy áradás, úgy egyesült ismét minden a templom körül. A végleges tervrajz nem felelt meg az elsőnek, de a forma érvényre jutott. 61
10. HÁZ, OTTHON, LAKÁS, ÉLETFORMA: A MAGÁNÉLET SZÍNTERE „Otthon” •Melegség, biztonság, intimitás, személyesség, szeretet… Tartozni valahová: ‘van otthona’ •A szoba/a lakás, a ház, a kert, a környék, a település, a régió, a nemzet, a kontinens… •Hol van az otthonunk? Az átöröklött, a hagyomány jelentősége – vagy létrehozás? •Mesterséges környezet, mobilitás, változó/többes identitás •A konformitás, az intézményesülés hatalmával szemben lázadás: kivonulás, úton, a modern nomád. •„Az otthon nem a ház” (Reyner Banham) Berendezkedni a világban Martin Heidegger: Építeni, Lakni, Gondolkodni (fentebb már volt szó róla) •Lakni annyit tesz, mint emberként létezni. •Ez a létezés nem természettől adott, hanem különböző tevékenységeinkkel alakítjuk. Az építés minden emberi tevékenységre vonatkozhat (a különböző mesterségekre és foglalkozásokra, ezen belül az építésre magára is). Otthon - otthontalanság
A hajléktalanság mint jelenség - Szűkebb és szélesebb megközelítés: - szűkebb: csak az effektív hajléktalanok, hajléktalan szállón élők. - szélesebb: Alapellátást nélkülözők, veszélyeztetettek. - A különbség az, hogy a meglévő állapotot fogadjuk el vagy a hajléktalanságot mint folyamatot tekintjük. Okok és következmények - „A következmények leválasztása az okokról a hajléktalanság misztifikációjához vezet és eltereli a figyelmet a mögöttes strukturális problémákról.” - Szociális-közösségi és egyéni felelősség. - A szociális állam és ígérete: teljes foglalkoztatás, létbiztonság. Szociális állampolgárság (mindenkinek alanyi jogon járó alapellátás, létfeltételek biztosítása) - Az állam kivonulása a közösségi juttatások, ellátás szférájából, a korábbi intézményi háló lyukassá válik, fontos intézmények megszűnnek, - Hatékonyság, verseny és mobilitás mint elsődleges érték. Dzsentrifikáció, szegregáció, Wimby! - A foglalkoztatás átalakulása: a munkahelyek abszolút számának komoly csökkenése, átstrukturálódása. Munkahelyek bizonytalansága a tőke nemzetközi és mobilis jellege folytán. Időleges alkalmazás, olcsó munkaerő keresése. 62
A hajléktalanság tapasztalata - A hajléktalanok másfajta tapasztalati rendje. Mit jelent alkalmazkodni a normalitáson kívüli helyzethez? - A valóság szituációkhoz igazodó, pillanatnyi és változó meghatározása. - A résztvevő megfigyelés lehetősége, módszere és jelentősége. A ház őstípusa Gottfried Semper„Az építőművészet négy alapeleme” c. tanulmányában(1851) Gottfried Semper (1803-1879) a 19. század egyik kiemelkedő építésze és építészetelmélet írója. Híres épületei a drezdai Operaház, amelyet kétszer épített meg az első épület leégése miatt vagy a bécsi Képzőművészeti és Természettudományi Múzeumok (Carl von Hasenauerral). A zürichi ETH professzoraként írta meg befejezetlenül maradt elméleti főművét, A stílus a technikai és tektonikus művészetekben. Gyakorlati esztétika I-II. Első kiadás: 1860, 1863.) •A terület kijelölés, alakítása: földhányás •A tető, befedés •A körülhatárolás (szövés, csomópontok) •Az emberi egyesülés helye: tűzhely A modern lakás •Reprezentativitás helyett bensőségesség, az egyéni életigények lehető legjobb kielégítése, használhatóság. Az alaprajz mint az életforma megjelenítője: Thoroczkai Wigand Ede •A modern ház mint letisztulás: a historizmus stílus és a modern építészet technikai dogmatizmusa után: Kozma Lajos: Az új ház
„Milyen legyen a mi házunk?” (Thoroczkai Wigand Ede) (szöveg!) •Fejezze ki a saját korunk igényeit és a mi életünkkkel legyen szoros összefüggésben. •Kiinduló pont a telek, az égtájak fekvése. •A külső díszítést a szerkezeti elemek adják meg, melyek anyaguk szerint érvényesüljenek: a tégla, a kő, a vas, a fa. •Szobáink számát igényeink szabják meg. Minden szoba szükséglete szerint nézzen az égtájak felé.
63
•A családi ház aránylag olcsóbb, ha emeletes, mert kevesebb a föld- és alapozásai munka, kisebb a fedél. •A helyiségek beosztása: a földszint, miután közelebb van a külső élethez, a nappali foglalkozás helye. Odavaló tehát egy kis belépő előtér. Ez természetesen a legkisebb, mert ezen csak keresztüljárunk, legfeljebb felső ruháinkat tesszük le benne. •Most következik a lakó- és egyben fogadószoba (a lakatlan szalon helyett). E körül sorakoznak az ebédlő, úriszoba, szóval az idegeneknek is szánt helyiségek. •Szép, ha a lakó-fogadószobából egy kis festői lépcső vezet az emeletre (az alatta levő fülkét nagyon kedvesen berendezhetjük csevegő helyiségnek). Így fölösleges lesz a rideg lépcsőház. •Az emelet elzárt lakosztály. Odavalók a hálószobák, gyermekszoba, fürdőszoba, melyre az eddiginél több súly helyezendő! •Az alagsorban van a konyha meg a cselédszoba, mosókonyha, melyeket azonban ne tekintsünk mellékhelyiségeknek; tágasak, szellősek tiszták legyenek, ha azt akarjuk, hogy egészség legyen mindenütt… •A fölösleges reprezentatív szobák helyett legyen dolgozószobánk könyvtárral; lehetőleg egyszerűre készíttessük, hogy a nyugalom érzését keltse és a szellemet munkára ösztönözze. Kozma Lajos Az új ház című könyvének bevezető tanulmányában a 19. század második felétől az akkori jelenig (a 30-as évek vége) három korszakról beszél: Historizmus A városi tömb, bérház •A történeti kosztümöket magára öltő historizmus,amely „a legegyszerűbb mindennapi feladatokat is monumentális építészeti eszközökkel oldotta meg, mivel a belső átélés hiányában épp azt nem ismerte fel, hogy a polgári magánépület más formanyelvet igényel, mint a nagyszabású építőművészet… •…a lakóház alaprajza meglehetősen figyelmen kívül hagyta a kényelem szempontját: a klasszikus sémák lélektelen és torz utánzása közepette többet adtak az utcai vagy udvari szoba rangjára, mint a tájolásra és a beosztás jó megoldására. •A formákat meghamisító túlzott díszítés, a motívumok elsőbbsége nem engedte érvényesülni az építészeti feladatok belső összefüggését.
A húszas évek technikai kísérlete •Az ipar eredményeitől sarkallva arra törekedtek, hogy a legegyszerűbb eszközökkel elérhető legnagyobb hatékonyság elvét módszeresen megvalósítsák az építészetben is. 64
•Az ésszerűség és a szerkezet szempontjainak logikusan szükségszerű volta önmagában nem
lehetett elegendő ahhoz, hogy valóban eredetivé és elevenné váljék a formanyelv. Az érzelmi értékeket figyelmen kívül hagyó technikai eszközök elsorvasztották a még csíraképes hagyományokat is, és egy "program" nevében színtelenné, merev dolgokká tették az ember használati tárgyait.
Ember (használó) központú modern építészet •A ház újra beilleszkedett környezetébe, fel lehet oldani nagy, sima falfelületeit, kívül-belül emberibb, közvetlenebb és természetesebb hajlékká alakítható. •A programatikus beállítottságú építési korszak természetellenes formáival és hideg, a kiállításokra emlékeztető lakásstílusával szemben az új formanyelv ismét teljesen természetes lehet, ugyanolyan mesterkéletlen módon, ahogy ruháink, táskáink, sporteszközeink és még sok egyéb igénytelen használati tárgyunk. •A modern lakás nemcsak az ott folyó élet, a főzés, az alvás és a fürdés funkcionális problémáinak megoldására törekszik, hanem szellemi igényeket is ki szeretne elégíteni, és teljes bensőséget, elkülönülést és nyugalmat kíván biztosítani az embernek.
65
Kötelező szövegrészletek Adolf Loos: Lakásbelsők a rotundában (1898), Építészet (1909) Adolf Loos (1870-1933) osztrák építész, író. Építészeti munkáiról lásd Kubinszky Mihály: Adolf Loos. Akadémiai Kiadó 1967; írásai magyar fordításban az Ornamens és nevelés című kötetben jelentek meg a Terc Kiadónál 2004-ben.
Legutóbbi beszámolómban meglehetősen eretnek követeléseket fogalmaztam meg. Ne a művészettörténész, ne a lakberendező, ne is az építész, a festő vagy a szobrász rendezze be a lakásunkat. Hát ki tegye akkor? Nos, a helyzet egyszerű: legyen mindenki a maga lakberendezője. Ebben az esetben persze nem lakhatunk "stílustiszta" lakásokban. De erre az idézőjelek között használt "stílusra" nincs is szükség. Hiszen mi is ez tulajdonképpen? Nehezen lehet meghatározni. Véleményem szerint a "mi a stílusos?" kérdésre a legjobb választ egy derék háziasszony adta: ha az éjjeli szekrényen oroszlánfej található, s ez az oroszlánfej ismétlődik a heverőn, a szekrényen, az ágyakon, a karoszékeken, a mosdóállványon, vagyis a szoba valamennyi berendezési tárgyán, akkor hívjuk a szobát stílusosnak. Tegyék a szívükre a kezüket, tisztelt mester uraim, vajon nem járultak-e Önök is komoly mértékben hozzá ahhoz, hogy a népben ilyen vélemény kapjon lábra? Persze nem mindig az oroszlánfejről volt szó. Egy oszlop, egy gomb, egy ballusztrád azonban mindig rákerült a bútorokra, egyszer hosszított, másszor rövidített, egyszer tömörebb, máskor lazább formában. Az ilyen szobák zsarnokként uralkodnak szegény lakóikon. Jaj annak a szerencsétlennek, aki arra vetemedne, hogy egy ilyen szobába még vásároljon valamit. Ezek a bútorok ugyanis nem tűrnek el semmi mást maguk mellett. Az ajándékba kapott dolgokat nem lehet hova tenni. S ha a tulajdonos lakást cserélt, és az új otthon szobáinak mérete nem egyezett meg pontosan az előzőével, egyszer s mindenkorra vége volt a "stílusos" lakásnak. Az ónémet díványt netán a kék rokokószalonba kellett betenni, a barokk szekrény pedig - ó, szörnyűség - az empire ülőgarnitúrával került össze. Milyen jó volt ezzel szemben a buta parasztnak, a szegény munkásnak vagy a vénkisasszonynak. Mentesek voltak az ilyen gondoktól. Az ő lakásuk nem volt stílusosan berendezve. Az egyik darab innen, a másik onnan származott - ahogy jött. No de mégis, hogy van ez? Az általában fejlett ízlésűnek tartott festők nem törődtek pompás lakásainkkal, mindig csak a buta parasztok, a szegény munkások és a vénkisasszonyok lakásbelsőit festették. Hogyan találhatták ezeket szépnek? Hiszen, így tanítják, a stílusos lakás a szép. De igazuk volt a festőknek. Hála gyakorlott és iskolázott szemüknek, látásuk az élet külső dolgaiban sokkal kifinomultabb az átlagemberénél, s így mindig is felismerték stílusos lakásaink ürességét, felfújtságát, idegenségét, kiegyensúlyozatlanságát. Az emberek nem illenek a terekhez, a terek pedig az emberekhez. De hát hogyan is illenének össze? Az építész, a lakberendező megbízójának jószerével csak a nevét ismeri. S a szobák, bármennyit is fizetett értük a lakója, mégsem az övéi. Mindig is annak a szellemi tulajdonát képezik, aki kigondolta őket. Ezért nem hathattak a festőkre: hiányzott minden szellemi kapcsolat a lakóval, hiányzott belőlük az a valami, amit megtaláltak a buta paraszt, a szegény munkás és a vénkisasszony szobáiban: az intimitás. Én, hála Istennek, még nem stílustiszta lakásban nőttem fel. Abban az időben ez még nem volt ismeretes. Mára ez a helyzet, sajnos, már a családomban is megváltozott. De akkoriban! Vegyük az asztalt, esetünkben mulatságosan felráncosodott bútordarabot, egy szörnyű lakatosmunkával megoldott kihúzhatós asztalt. De mégis: a mi asztalunk, a mi asztalunk! Tudjátok, mit jelent ez? Tudjátok, milyen pompás órákat töltöttünk el mellette? A lámpa fényénél! Kisgyermekként esténként nem tudtam elszakadni tőle, és apám mindig az éjjeli őr 66
kürtjét utánozta, amitől ijedten futottam a hálószobába. És itt az íróasztal! Rajta a tintafolt! Hermina húgom egyszer egész kicsi korában ráöntötte a tintát. És itt van a szülők arcmása. Micsoda szörnyű keret! De hát ez volt apám munkásainak menyegzői ajándéka. És itt ez az ódivatú szék. Nagymama háztartásának maradványa. Amott egy hímzett papucs, melyben az órát falra lehet akasztani: Irma nővérem készítette az óvodában. Minden bútor, minden dolog, minden tárgy történetet mesél, a család történetét. A lakás sohasem volt kész, velünk együtt változott, mi pedig vele. Stílusa, meglehet, nem volt. Legalábbis valami idegen vagy régies értelemben. Viszont mégis volt stílusa a lakásnak, a lakók, a család stílusa. Amikor a kor egyre parancsolóbban vetette fel a stílusos lakás követelményét, s már minden ismerős lakása ónémet stílusban volt berendezve, mi sem maradhattunk el mögöttük, kidobtuk az egész ócska kacatot. Ócska kacat mindenki másnak, de a család számára szentség. A többi - lakberendezés. Most aztán torkig vagyunk vele. Ismét mi szeretnénk lenni az úr saját négy falunk között. Ha nincs ízlésünk, jó, akkor ízléstelenül fogunk berendezkedni. Ha van ízlésünk, még jobb. De nem engedjük, hogy saját szobánk zsarnokoskodjon fölöttünk. Összevásárolunk mindenfélét. Mindent, amire az idők során szükségünk lehet, ami tetszik. Ahogy nekünk tetszik! S velük együtt megszereznénk a stílust is, amelyre oly régen áhítoztunk, melyet mindig szerettünk volna a szobánkban látni. Egy olyan stílust, amelyet nem az azonos oroszlánfejek, hanem egy ember, egy család ízlése vagy felőlem: ízléstelensége határoz meg, annak jegyeit viseli magán. A szobában álló bútorokat az köti össze egymással, hogy tulajdonosa választotta ki őket. S még az sem jelentene szerencsétlenséget, ha a színválasztékot illetően különösen szeszélyes lenne ez a válogatás,. Az efféle, a családdal együtt alakuló lakás sok mindent kibír. Egy "stílustiszta" szobában egyetlen oda nem tartozó nipp elronthatja az egész szobát. A család által belakott szobában viszont nyomban beleolvad a többi közé. Hiszen egy ilyen szoba olyan, mint egy hegedű. Ahogy a hegedűt fel kell hangolni, a lakást meg be kell lakni. E fejtegetések természetesen nem vonatkoznak azokra a helyiségekre, amelyek nem személyes élettérként szolgálnak. A fürdőszobát és a vécét vízvezetékszerelővel, a konyhát a megfelelő szakemberrel rendeztetném be. Mint ahogy azokat a helyiségeket is, amelyek vendégek fogadására, ünnepi és egyéb rendkívüli alkalmakra használunk. Ilyenkor hívjuk az építészt, a festőt, a szobrászt, a lakberendezőt. S bizonyára mindenki megtalálja magának azt, amit megérdemel. Mert hiszen a termelő és a fogyasztó között szellemi kapcsolat áll fenn, ami azonban nem terjedhet ki a személyes lakóterekre is. S ez mindig is így volt. A király olyan szobában lakott, amely vele s általa jött létre. Vendégeit azonban az udvari építész által berendezett termekben fogadta. S ha végigvezették a derék alattvalókat az aranyozott termeken, akkor az alattvalói keblekből felszakadt a sóhaj: "Milyen jó is neki! Bárcsak én is ilyen szép környezetben lakhatnék!" Mert hisz a derék alattvaló nem is tudja az uralkodót másképp elképzelni, csak bíborszínű hermelinpalástban, jogarral a kezében, s koronával a fején. Ezért aztán nem csoda, hogy ha a derék alattvalók pénzhez jutnak, olyan lakosztályokat rendeztetnek be maguknak, amilyennek a királyét képzelik. Épp eleget csodálkoztam azon, hogy e lakosztályokban még soha senkit sem láttam bíborban sétafikálni. De ijedelmünkre fokozatosan kiderült, hogy a király nagyon egyszerűen lakik, s akkor hirtelen megfordult az irány. Az egyszerűség lett a sikk még az ünnepi termek esetében is. Miközben máshol megint a díszesebb lett a módi, nálunk csak most terjedt el igazán az egyszerűség kultusza. S ezt, bármennyire is szeretnék iparosaink, nem takaríthatjuk meg magunknak. Az ízlés és a változatosságban talált öröm mindig párban járnak. Ma szűk nadrágot hordunk, holnap bővet, holnapután megint szűket. Minden szabó tisztában van ezzel. De hát akkor megtakaríthatjuk a széles nadrágok korszakát? Bizonyára nem. Szükségünk van rá ahhoz, hogy a szűk nadrágok majd megint tetsszenek. Ugyanígy szükségünk van az 67
dísztelen ünnepi termekre is, hogy ismét felkészüljünk a díszesekre. Ha iparosaink gyorsabban szeretnének túljutni az egyszerűségen, csak egy dolgot tehetnek: általánosan elfogadottá teszik… Soha nem tűnt fel Önöknek a figyelemre méltó egybeesés az emberek és a házak külseje között? De vajon illenek-e mai házaink a mai viselethez? Félünk az egyformaságtól? De hát nem voltak-e a régi építmények szintúgy egyformák egy-egy koron és országon belül? Olyannyira azok voltak, hogy egyformaságuknak köszönhetően stílusok és országok, népek és városok szerint tudjuk rendezni őket. Az ideges hiúság távol állt a régi mesterektől. A formákat a hagyomány határozta meg. Nem a formák alakították át a hagyományt. De azért a mesterek nem voltak abban a helyzetben, hogy a szilárd, megszentelt, hagyományos formát minden körülmények között hűen alkalmazzák. Új feladatok megváltoztatták formákat, és ily módon áttörték a szabályokat, új formák jöttek létre. De a kor emberei egyek voltak koruk építészetével. Az újonnan épült ház mindenkinek tetszett. Manapság a legtöbb ház csak két embernek tetszik: az építtetőnek és az építésznek. A háznak mindenkinek tetszenie kell. Szemben a műalkotással, melynek viszont nem kell tetszenie senkinek. A műalkotás a művész magánügye. A ház nem az. A műalkotást a világra hozzák, anélkül, hogy szükséglet mutatkozna iránta. A ház szükségletet elégít ki. A műalkotás senkinek sem tartozik felelősséggel, a ház mindenkinek. A műalkotás ki akarja szakítani az embereket a megszokás kényelméből. A háznak a kényelmet kell szolgálnia. A műalkotás forradalmi, a ház konzervatív. A műalkotás új utakat jelöl ki az emberiségnek, és a jövőre utal. A ház a jelenre gondol. Az ember mindent szeret, ami kényelmét szolgálja, és mindent gyűlöl, ami ki akarja szakítani megszerzett és biztosított helyzetéből. Ezért szereti a házat és gyűlöli a művészetet. Ezért aztán a háznak semmi köze a művészethez, és az építészet nem tartozik a művészetek körébe? Igen, így van. Csak az építészet egész kis része tartozik a művészethez: a síremlék és az emlékmű. Minden mást, aminek gyakorlati célja van, ki kell zárni a művészet birodalmából Csak ha legyőzzük azt a nagy félreértést, hogy a művészet valami olyasmi, amit hozzáigazíthatunk valmilyen célhoz, ha .az „alkalmazott művészet” csalfa jelszava eltűnik a népek szókincséből, csak akkor fogunk korunk építészetével rendelkezni. A művésznek csak önmagát kell szolgálnia, az építészetnek az összességet. Alaprajz és életforma: Thoroczkai Wigand Ede: A ház. 1910 (a teljes szöveget ld. pdfben a kötelező szövegek között) (Thoroczkai Wigand Ede 1869–1945 építész, iparművész, író, belsőépítész, kerttervező, grafikus; az Iparművészeti Iskola tanára, a Gödöllői művésztelep (19011920) tagja. A Thoroczkai nevet több éves erdélyi tartózkodása után vette fel, ahol a népi építészetet tanulmányozta.) A teljes írást ld. pdf-ben a kötelező szövegek között! Új építészet: új egyensúly felé? Kozma Lajos: Az új ház (1941). Kozma Lajos (1884-1948) a 20. század magyar építészetének és iparművészetének legnagyobb hatású, nemzetközileg is elismert alkotói közé tartozik. A Somogy megyei Kiskorpádon született. 1906-ban szerzett építészmérnöki diplomát a budapesti Műegyetemen. Újító hallgatótársaival – Kós Károllyal, Györgyi Dénessel, Jánszky Bélával és másokkal – megalakította a Fiatalok társaságát, akik a népművészetből kiindulva igyekeztek korszerű, egyben nemzeti jellegű építőművészetet megvalósítani. Kozma 1909 és 1910 között ösztöndíjasként Párizsban Henri Matisse mellett tanult festeni. 1910 és 1913 között Lajta Béla építész irodájában dolgozott. 1913ban megalakította a Budapesti Műhely-t, amely elsősorban az általa tervezett bútorokkal és iparművészeti tárgyakkal a színvonalas lakáskultúra elterjesztését kívánta szolgálni.
68
1919 után alkotói tevékenysége magánmegrendelésekre szűkült le, de igen gazdag volt: családi házakat, polgári villákat, hétvégi házakat, nyaralókat, parasztházakat tervezett és épített. Épületein jórészt új burkolóanyagokat (üveg, klinker) és új tartószerkezeteket (fém, vasváz, vasbeton) alkalmazott. Nagyívű pályájának egyik legizgalmasabb fejezete 1930-as évekbeli építészeti és belsőépítészeti tevékenysége. Ebben az időben tervezett nagyobb és ismertebb épületei (Átrium-ház, Régiposta utcai bérház, Üvegház, stb.) mellett családi- és bérvillái a modern magyar építészet kiemelkedő alkotásai. A korszerű lakóépület- és enteriőrtervezésről vallott nézeteit az 1941-ben Zürichben, a Grisberger kiadónál német nyelven megjelent "Das neue Haus" (Az új ház) című kötetében adta közre. A magyar fordítás 1978-ban jelent meg a Corvina Kiadónál.
Az új ház: Bevezető E könyv a mai családi ház tervezési problémáival kívánja közelebbről megismertetni az olvasót. A modern formanyelv kibontakozását több évtizedes kísérletezés előzte meg. E kísérletsorozat sorsát az elmúlt hatvan év folytonosan visszatérő építészeti válságai példázzák - a 19. század végi historizmustól a húszas évek technikai puritanizmusáig. A historizmust, majd a szecesszió, a "nemzeti" stílus és az "iparművészeti" periódus tévelygéseit követően azonban még az utolsó két évtizedben is döntő változásokon metn át a formanyelv, miután századunk technikai materializmusa már fejlődésre képes alapot teremtett a lakóházépítés új feladataihoz. Ha meg akarjuk ismerni a mai formanyelv lényegét, ki kell derítenünk, honnan eredt ez az új irányzat, és mire törekedett; mit utasított el, és mi hiányzott belőle; mit akart elfeledtetni és mit akart megvalósítani. Megújulást minden áron: ez volt a kívánság már a 19. század utolsó évtizedeiben is. Elkövetkezett a fordulat - és persze azzal kezdődött, hogy azonnal szétrombolták a historizmus még életképes hagyományait is. Dogmatikus módszereivel a historizmus kétségtelenül feltartóztatta az új építészeti irány kibontakozását; a legegyszerűbb mindennapi feladatokat is monumentális építészeti eszközökkel oldotta meg, mivel a belső átélés hiányában épp azt nem ismerte fel, hogy a polgári magánépület más formanyelvet igényel, mint a nagyszabású építőművészet. Abban az erősen formalisztikus időszakban a lakóház alaprajza meglehetősen figyelmen kívül hagyta a kényelem szempontját: a klasszikus sémák lélektelen és torz utánzása közepette többet adtak az utcai vagy udvari szoba rangjára, mint a tájolásra és a beosztás jó megoldására. A formákat meghamisító túlzott díszítés, a motívumok elsőbbsége nem engedte érvényesülni az építészeti feladatok belső összefüggését. A részletek túlságosan erős hangsúlyozása következtében zavarossá vált az elgondolás egésze: a lakás tárgyak gyűjteménye lett, a bútor és a ház történeti motívumok mintakollekciója. A legjellemzőbb vonás az volt, hogy a ház erőteljesen uralkodni akart mind belső, mind külső környezetén. Ma már érthetetlen szertelenséggel teljesen eltorzították a nagy formákat is és a részleteket is: a prózai bérházak homlokzataikkal a reneszánsz kor nagyszabású, reprezentatív épületeit is túl akarták szárnyalni, a magánember mosdókagylója és konyhai kiöntője pedig éppoly ünnepélyes díszítést kapott, mint a paloták falikútjai. A rosszul értelmezett formai egységesítésre való törekvés meghamisította a tárgyak valódi jellegét. Mindent egyfajta dekoratív álöltözet egyenruhájába bújtattak, minden megoldás távol állt a tulajdonképpeni igénytől, ugyanúgy, mint az anyag és a szerkezet követelményeitől, egyszóval: életidegenné lett. A történeti kosztümöket magára öltő építészet korszaka után következett - a szecesszió, a "nemzeti" stílus és az iparművészeti díszítő modor intermezzójának nyomában - a húszas évek technikai kísérlete. Az ipar eredményeitől sarkallva arra törekedtek, hogy a legegyszerűbb eszközökkel elérhető legnagyobb hatékonyság elvét módszeresen megvalósítsák az építészetben is. Az új formák iránti vágy sok jót hozott ugyan létre, számos értékes régit azonban olyan újjal cseréltek fel, amely később többnyire hamisnak bizonyult. 69
Módszeres ízlésprogramot aligha lehet büntetlenül kizárólagossá tenni, és az a kor sem kerülhette el az önkényességgel járó veszélyeket., mivel a technika túlzott imádata eltérítette az embertől s az ember valódi igényeitől. A technikai eszközöknek a funkcionális cél rovására való hangsúlyozott előtérbe állítása alig engedte érvényesülni az építészeti feladat lényegét. A túlzottan gazdag díszű homlokzatok helyébe lépő túlságosan sima felületek merevvé, élettelenné tették a ház külső képét. Az előző nemzedék pátoszával szembeni harcias reakció túlhajtotta a puritanizmust, és ez a túlzás gyakran még azokat az egyszerűbb tágyakat is tönkretette, amelyeknél az emberi testhez és a kényelemhez való alkalmazkodás lehetőleg szabad és kevésbé dogmatikus megoldásokat igényelt volna. De semmiféle világnézeti program vagy puritanizmus nem igazolhatja, még kevésbé érvényesítheti tartósan a merev és kényelmetlen lakásokat. A díszítést felváltó tagolatlan, sima felület először negatívumként hatott, később azonban mindenütt ugyanolyan önkényesen és megokolatlanul honosodott meg, mint korábban a megvetett dekoráció. Az ésszerűség és a szerkezet szempontjainak logikusan szükségszerű volta önmagában nem lehetett elegendő ahhoz, hogy valóban eredetivé és elevenné váljék a formanyelv. Az érzelmi értékeket figyelmen kívül hagyó technikai eszközök elsorvasztották a még csíraképes hagyományokat is, és egy "program" nevében színtelenné, merev dolgokká tették az ember használati tárgyait. Ez a mesterségesen kitenyésztett és kiokosodott tárgykultusz túlzottan vérszegény és egyoldalú volt ahhoz, hogy megvalósítsa a kulturális újjászületést; arra csak az össztársadalom képes egységes produkciójával. A kiszámított forma, az egyenes vonal, a tagolatlan felületek csupán mesterséges civilizációt alkotnak dogmatikus és életidegen megjelenésükkel. Az ilyenféle, ösztönök és hagyományok nélküli racionalizmus nem volt elegendő arra, hogy az új építés szabványosított kísérletét egyszersmind emberivé és élővé is tegye. Később, ebből a dekoratív felfogásból, főként néhány kis állam - Svájc, Hollandia és a skandináv országok - további erőfeszítéseinek jóvoltából kifejlődött egy merev programmal szakító, felszabadult formanyelv. Talán azért is a fenti államokban, mivel ott - a széles polgári rétegek mellett - a parasztság is magas fokú műveltséggel és haladó szellemmel rendelkezik, ami igen jellemző ezeknek az országoknak a kulturális viszonyaira. Náluk azért nem vált az új lakásépítés gátjává a merev technikai materializmus, mert voltak még életképes, egészséges hagyományaik. A mai lakóház ismét olyan közel került az élethez és a valósághoz, mint az 1800 előtti. A ház újra beilleszkedett környezetébe, fel lehet oldani nagy, sima falfelületeit, kívül-belül emberibb, közvetlenebb és természetesebb hajlékká alakítható. Az emberközpontú mai lakóház, helyes méretezése és nem túlságosan hangsúlyozott formái révén, a parasztház és polgári kisház szellemi rokona, de azért nem mondott le teljességgel sajátos alakítási szempontjairól sem. A programatikus beállítottságú építési korszak természetellenes formáival és hideg, a kiállításokra emlékeztető lakásstílusával szemben az új formanyelv ismét teljesen természetes lehet, ugyanolyan mesterkéletlen módon, ahogy ruháink, táskáink, sporteszközeink és még sok egyéb igénytelen használati tárgyunk. A modern lakás nemcsak az ott folyó élet, a főzés, az alvás és a fürdés funkcionális problémáinak megoldására törekszik, hanem szellemi igényeket is ki szeretne elégíteni, és teljes bensőséget, elkülönülést és nyugalmat kíván biztosítani az embernek. A családi háznak mindig is ez volt a célja, és ehhez az igényhez a mai építés most új formákat talált. Az ember tulajdonképpen nem változott meg, de más lett a környezetéhez való viszonya. Ez a viszony ismét őszinte és közvetlen. Hatvan évvel ezelőtt azon fáradozott, hogy a bútor és a ház műtárgy legyen, húsz éve pedig eszközzé akarta tenni. A mai ház túlzás nélkül lehet praktikus, tartós és jól formált. Szervesen illeszkedik a tájba, és így nő bele az ember életébe is, a használati tárgyak szerény természetességével.
70
Ez a tanulmány a mai családi ház tervezési problémáinak tisztázásához kíván hozzájárulni. A szerző az ember és a családi ház közeli, belső viszonyában találta meg az építés problémáinak egész gazdagságát; ezért választotta témájául éppen a családi házzal kapcsolatos kérdéseket. Ám éppen ez a bőség, a nézőpontoknak ez a sokrétűsége int bennünket különös óvatosságra. nem is szabályokat kíván felállítani ez a könyv, hanem inkább rávilágítani arra a szellemre, amely családi házainkat annyira életközelivé és korszerűvé teszi. A mai házak tömegének és belső tereinek természetes fellazítottságát mai gondolkodásunk és érzésvilágunk megfelelő kifejezési formájaként érzékeljük. A lakás rugalmasan változtatható jellege megfelel új életmódunknak, a zárt és nyitott terek ritmusa érzelmileg közel áll hozzánk. A tető vagy a fedett terasz súlytalan, lebegő volta a mi nyelvünkön beszél, akárcsak a modern ház sok egyéb részlete is: úgy érezzük, hogy a mai építésmód összes jellemző formájával hozzánk tartozik…
71
11. Városi lakástípusok Természet és/vagy város? A zárt közösség vágyálma: Kertvárosok a 20. század elején Decentralizálás. A túl nagyra nőtt, zsúfolt és egészségtelen nagyváros helyett természetbe ágyazott, funkcionálisan megszervezett, telepszerű beépítés. A kis, zárt közösség vágyálma. Ebenezer Howard: To-morrow: A Peaceful Path to Real Reform / Garden Cities of Tomorrow (1898, 1902)
Letchworth Garden City (1903-), Hellerau Gartenstadt (Drezda mellett, 1909-) Wekerle telep munkás és kistisztiselő telep, Budapest (1908-1929)
72
Európa egyik legnagyobb és legjelentősebb kertváros jellegű, egységesen tervezett lakótelepe: 920 lakás, mintegy 4000 lakosra tervezve. 15 építész, 48 lakástípus. A lakóházaknak mintegy 70%-a földszintes, 30%-a emeletes épület. A földszintes háztípusok a kisebb utcákban épültek, az emeletes házak pedig a főutcákban és közvetlenül ezeknek vonalában helyeztettek el. A Főtér mintegy 11.500 négyszögölnyi terének csak monumentális építkezés adhatta meg a megfelelő keretet. A tervek Kós Károly elképzelése szerint készültek, a kivitelezésben nem vett részt. Szociális-közösségi építés A falanszter (Charles Fourier) és a Familistère (Jean-Baptiste-André Godin) Godin, lakatosmester, majd kályhagyáros volt, aki a lakóegyüttest is megtervezet. 300 lakás, több mint 1000 (ma 700) lakos. Közösségi létesítmények: mosoda, uszoda, bölcsőde, iskola, színház. Az épületek belső udvara mint városi tér. Boltok, kávéház, könyvtár, fürdő. Természetes szellőző rendszer, a lakások átszellőztetése, szemétledobó, vízvezeték. 1859-ben készült el az első épület, 1879-ben adták át a harmadik tömböt.
A kollektív ház és Unité d’ Habitation (Le Corbusier). A Le Corbusier által elgondolt új építészet kulcsszavai: szabványosítás, tömeggyártás, gépi esztétika. „Az új társadalmi és gazdasági feltételeknek megfelelő építkezés és átalakulás korszakában vagyunk. Áthajóztunk egy fokon; a feltáruló új horizont ezért nem lesz folytatása a hagyomány vonalának, csak akkor, ha a használt eszközöket teljes revízió alá vesszük, és ha a logikán alapuló új építészeti alapok határozzák meg tevékenységünket.” „Ha kitépjük szívünkből és elménkből a házról alkotott megcsontosodott elképzeléseinket, és a kérdést kritikus és objektív szempontból vizsgáljuk, elérkezünk a ház-szerszámhoz, a sorozatban gyártott házhoz, amely (morálisan) is egységes és esztétikailag is szép, mint azok a munkaeszközök, amelyek életünk kísérői.” Az Unite önálló városi egység, belső utcákkal, üzletekkel, szolgáltatásokkal. Az első unité d'habitation Marseille-ben épült meg: voltak benne üzletek, különböző szolgáltatások, óvoda, színház és sportlétesítmények a tetőn. A házban 23 különböző lakástípus volt a kis agglegénylakástól a tíztagú családok részére tervezettekig. Ezek az egységek Corbusier „modulor” rendszerén alapultak. A fibonacci számsort és az emberi test „antropometrikus” méreteit figyelembevéve alakult ki a lakóterek optimális, a funkcióknak megfelelően változó belmagasságát.
73
Tömeges, iparosított építés: a lakótelep. Tágabb és szűkebb meghatározás Tágabb (Ferkai András): -
egyetlen építési akció során,
-
viszonylag rövid idő alatt jön létre,
-
általában meghatározott társadalmi réteg vagy népességcsoport számára, s mely
elkülönül a település vagy településrész kialakult szövetétől. Szűkebb: Az utóbbi évtizedekben, többnyire házgyári technológiával épített, középmagas és magas lakóházak, házsorok együttese. (KSH, 2005) Európában megközelítőleg 56 millió lakótelepi lakásban közel 176 millió ember él. Az 1961 és 1975 között a fővárosban átadott 187 000 lakás 74 százaléka lakótelepszerűen épült. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Lak%C3%B3telep; http://lakotelep.blogspot.com/) Újpalota mint reformlakótelep Nagyrészt 1968 és 1975 között épült, 15 ezer lakás, mintegy 60 ezer ember számára. Két főútvonal mentén települt, amelyek a területet négy részre osztják. A lakótömbök a főutak mentén párhuzamosan követik az útvonalat, ekképp közelítenek a hagyományos városi utcák zártsorú beépítéséhez. A tervezett emelt szintű gyalogosközlekedés csak kis mértékben valósult meg. Az óvodák, iskolák és a lakóépületek egy része a nagy tömbök mögötti nyugodt, zöld területen helyezkednek el. A tervezett közösségi központ nem valósult meg (talán a közeljövőben sor kerül rá), a jó közlekedési kapcsolat a mai napig sincs igazán megoldva, a metrót többszöri tervezgetés ellenére sem vitték ki a lakótelepig. Ilyen körülmények között, s a lakótelepek egyéb tulajdonságait is számításba véve (tömegesen ismétlődő, iparilag előállított elemek, ezekből összerakott, nagy léptékű épületek, monotonitás, zárt földszint stb.) nehezen teljesülhetett az egyik tervező vágya, hogy a lakótelepen mint önálló városrészben a belvárosiashoz hasonló jelleg, atmoszféra jöjjön létre: „Az lenne kívánatos, hogy az utak mentén végig és mindkét oldalon városias hangulatot teremtő elemek – színes kirakatok, hangulatos teraszok, expresszók, éttermek helyezkedjenek el, hogy a járdák megvilágítását ne „kandeláberek” adnák, hanem a kirakatok fényei, a reklámok, a feliratok és – ami ugyancsak lényeges -, hogy ezekben az üzletekben belvárosi szintű áruk csalogatnák a járókelőket, és még sok más elem, ami várossá teszi az utcát.” (Mester Árpád) Nemausus: szociális lakásépítés és esztétika a 80-as években (Jean Nouvel) Nemausus - Nimes latin neve, ahol Jean Nouvel (szociális bérlakásokat tartalmazó) társasháza áll. A 80-as években Nimes polgármestere újjá akarta éleszteni a várost az építészek segítségével. 16 pályázatot indított el. Ezek közül a legjelentősebb a Nimes-i Médiatár. Az erre kiírt pályázaton két terv emelkedett ki, a Jean Nouvelé, aki az Arab intézetet is tervezte Párizsban, a másik Norman Fosteré, aki végül is megnyerte a pályázatot. 74
A polgármester lehetőséget biztosított Jean Nouvel számára egy szociális bérház tervezésére, kertvárosi környezetben, egy 60-as évekbeli lakónegyed mellett. A város által megvett telek korábban ipari terület volt, az ott található raktárat lebontották, de megtartották a területen lévő fákat. A Nemausus 1-ben a legtöbb lakás (két vagy három szobás) alapterülete 90-110m2 között mozog. A legnagyobbak 120-160m2esek. Ezek általában 2-3 szintesek. A szükséges parkolóhelyek kialakításához Nouvel az épületet pillérekre állította. A két épület gyakorlatilag egyforma, csak a hosszuk különbözik a telek geometriája miatt. Az utca felé ugyanazt a lekerekített formavilágot mutatják, míg hátul a hosszabbik épület vertikális homlokzattal végződik, melyet két trapézalakú betonfal tart. A rövidebb épület végét Nouvel ferde fallal csapta le.
Silodam - (MDVRD, Amszterdam, 2002) A holland építésziroda, MVRDV által tervezett épület annyiban eltér az előzőektől, hogy magánbefektetésben épült. A 157 lakás, a közösségi és kiszolgáló terek egy 10 emelet magas 20 méter mély épülettömegben vannak elhelyezve. A saját tulajdonú, illetve bérlakások különböző méretűek és típusúak. Az egyes lakáscsoportok szomszédsági egységet képeznek, amelyek a különböző színek, anyagok és beosztás révén a homlokzaton és a belsőben is megjelennek.
Új városi minőség, lakásforma: két kísérlet A Magház projekt Budapesten (átadták 2002-ben), a Sargfabrik projekt Bécsben (19871996) A Magház projekt keretében fefektetői alapon különböző igények kielégítésre különböző környezetekben különböző típusú házakat, illetve lakásokat kívántak kialakítani. Minőségi igények, minőségi építészet. "A magház, amelyben sok-sok szinte egyforma, szépreményű magocska van, pontosan olyan struktúra, mint amit mi szerettünk volna: nagy lakóházakat, sok, apró lakással, olyan infrastrukturális háttérrel, amilyen maga a fa.” Főként anyagi okok miatt csak egy épület valósult meg az Erzsébetvárosban Dévényi Tamás építész tervei alapján, a Rottenbiller és a Hutyra Ferenc utca sarkán, szemben az Állatorvos Tudományi Egyetem parkjával. 75
A helyszín két szempontot is reprezentál: a MAGHÁZak a meglévõ város-szövet foghíjait kívánják betölteni – lehetőleg egyetemek környékén –, úgy, hogy a környéken lakók életkörülményeit is javítsák. A Rottenbiller utcai MAGHÁZ átjárható belső udvara a 72 lakást is kiszolgáló, városi térként mûködõ üzletudvar. A földszinten üzletek és irodák számára bérelhető helyiségek találhatók. A terv szerint minden MAGHÁZban létesült volna korlátozott recepciós szolgáltatást is nyújtó meleg konyhás Odeon kávéház, non stop zsetonos mosoda, fitness-wellness, a közös képviseletet is ellátó MAGHÁZ iroda és élelmiszerüzlet is. A lakások kétharmada nagyjából egyforma, kb. 35 m²-es, a többi igen sokféle: saját kertes, tetõteraszos, galériás, belsõ lépcsõs, 35-56 m² körüli alapterülettel. A legfelsõ szinten közös használatú napozóterasz, a legalsó szinten pedig teremgarázs található. A projekt koncepciójához olvassák el az ötletgazdával és a befektetői csoport vezetőjével, Iványi Györggyel készült interjú részletét alább a kötelező szövegek között!
A Sargfabrik önszerveződő alapon létrejött lakóegyüttes Bécsben, amelyben a lakások mellett kávéző és étterem, konferenciaterem, fürdő és szauna, kis színház és előadóterem valamint egy óvoda is működik. Az első épületegyüttes sikere után egy második épület is megépült a közelben. (Részletesebben: http://www.kozep.bme.hu/wpcontent/uploads/2013/10/sargfabrik_arc-2001.pdf)
Kötelező szövegek (új építészet: új technikai és formálási lehetőségek) Új építészet, „lakógép”: Le Corbusier: Új építészet felé, 1923 Le Corbusier (1887–1965) építész, teoretikus, ideológus, a modern építészet meghatározó alakja. Magyarul megjelent művei: A jövő nagyvárosai. Budapest : Gondolat, 1968; Modulor. [Budapest] : Magyar Építőművészek Szövetsége, 1971; Új építészet felé. [Budapest] : Corvina, 1981
A deltája felé hömpölygő hatalmas folyamhoz hasonlatos ipar megalkotja számunkra az új szellemmel telített új korszak új szerszámait. A Gazdaság törvénye szükségszerűen vezérli tetteinket és elképzeléseinket. A ház problémája a kor problémája. Társadalmak egyensúlya függ ma már ettől. Az építészet elsődleges feladata, hogy a megújhodás korának hajnalán felülvizsgálja az értékeket, a ház alkotóelemeit. A sorozatgyártás az elemzésen és a kísérletezésen alapul. A nagyiparnak foglalkoznia kel1 magával az épülettel, és létre kell hoznia a sorozatban gyártott házak elemeit. Meg kell teremteni a sorozatgyártáshoz szükséges alkotói légkört. A közvéleményt a sorozatgyártással készült házakban való lakásra kell hangolni. Ha kitépjük szívünkből és elménkből a házról alkotott megcsontosodott elképzeléseinket, és a kérdést kritikus és objektív szempontból vizsgáljuk, elérkezünk a ház-szerszámhoz, a sorozatban gyártott házhoz, amely (morálisan is) egységes és esztétikailag is szép, mint azok a munkaeszközök, amelyek életünk kísérői. Szép lesz azért is, mert a művészi képzelet életet lehel a tiszta és pontos orgánumokba. A ház voltaképpen lakógép. Fürdő, nap, hideg víz, meleg víz, tetszés szerinti hőmérséklet, higiénia, arányok alkotta szépség. A karosszék voltaképpen ülőgép stb. Maple megmutatta az utat. A vizeskorsók mosakodásra szolgáló gépek: Twyford alkotta meg őket. A mai modern életünk, minden tevékenységével együtt, kivéve a hársfateának és a kamillának szentelt időt, megalkotta a maga tárgyait: ruháját, töltőtollát, töltőceruzáját, írógépét, 76
telefonkészülékét, csodálatos irodabútorait, Saint-Gobain tükreit és az „Innovation” kofferokat, a Gillette borotvapengéket és az angol pipát, a keménykalapot és az előkelő autót, az óceánjárót és a repülőgépet. (szociális lakás és életforma: 80-as évek Jean Nouvel a Nemausus lakótelepről (1987) Jean Nouvel (1945, nemzetközi hírű, Pritzker díjas francia építész) A ma épülő lakások többsége idejétmúlt, mely nem felel meg sem a mai életmódnak, sem az emberek többsége elvárásainak. A lakásokról bennünk élő kép elértéktelenedett. A mai szociális lakások unalmasak, önmaguk karikatúrái. Nem olyan autókat gyártunk, mint harminc évvel ezelőtt, és nem úgy építünk lakásokat, mint harminc évvel ezelőtt. (…) St. Ouen és a Nemausus esetében a lakások nagyon változatosak és többféle életmód lehetőségét kínálják. A lakás nem fogyasztási cikk, hanem kulturális termék. De tudomásul kell venni, hogy egyre több alkotóeleme be fog kerülni a fogyasztási cikkek közé. Ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy építészetre már nincs is szükség. Vannak dolgok, melyek kikerülnek a hatáskörünkből, mint például a fürdőszoba berendezése. Az építész ne határozza meg az életmódot, ahogy a századelő utópistái tették, hanem mutasson néhány lehetőséget. Az építésznek, mint kulturális szereplőnek a felelőssége éppen ebben áll. Már nem ugyanazt várjuk el a lakástól, mint régen, mert egyre több, a mai civilizációra jellemző tárggyal rakjuk tele, a ready-made-ek köréből: gépekkel, televízióval… Egy szoba egy pillanat alatt ódivatúvá válik, ha belerakunk egy legújabb generációs televíziót. A lakásnak nyers alapanyaggá kell válnia, egyre kevesebb fix és állandó alkotóelemnek kell benne lennie. „… Ha az alapkérdés az, hogy milyen legyen a mai korszerű lakás, az egyetlen, ami bizonyos, hogy tágasnak kell lennie. Nyilvánvalóvá vált, hogy annak, aki szereti az életet és a teret, de nincs elég pénze, ki kell költöznie a városból, hogy találjon olyan helyet, aminek a bérét ki tudja fizetni. Pedig jogos az igény, hogy városban éljünk, és olyan nagy lakásban lakjunk, mint egy családi ház. … A lakás nem fogyasztási cikk, hanem kulturális termék. De tudomásul kell venni, hogy egyre több alkotóeleme be fog kerülni a fogyasztási cikkek közé. Ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy építészetre már nincs is szükség. Vannak dolgok, melyek kikerülnek a hatáskörünkből, mint például a fürdőszoba berendezése. Az építész ne határozza meg az életmódot, ahogy a századelő utópistái tették, hanem mutasson néhány lehetőséget. Az építésznek, mint kulturális szereplőnek a felelőssége éppen ebben áll. Az építészek döntik el, hogy a homlokzat melyik oldalára költik a pénzt. A tendencia az, hogy arra költik, ami látszik. A lépcsőházakra, a közlekedőkre, mindenre, ami látványos. De a két homlokzat között már nincs semmi új. Az én szememben ez az építészet karikatúrája. Mi például pontosan meghatározzuk, hogy mi kerüljön a belsőbe: ipari lépcső. Van egyfajta stilisztikai egység és harmónia a garázsajtók, az ipari falak, a fém lépcsők, a védőkorlát, a padlók és a látszó beton között. Ez az esztétika a szociális lakásépítés aktuális feltételeiből következik. Nagyon egyszerűen gondolkodom: mi a legolcsóbb. Harántfalas szerkezeti rendszer. Rendben, elfogadom. A homlokzaton az ipari lemezburkolat nem meglepő. Az ipari lépcső a legolcsóbb. Ez a nyelvezet 15-20 évvel ezelőtt nem működött volna. Ma kapcsolódik a város hangulatához, néhány kortárs művész szemléletéhez. Az építészet ilyen karakteres jelenléte a belsőben olyan erős, hogy a lakás megáll magában, a lakó nem tud beleszólni. Lehet, hogy öt év múlva kidobják a lépcsőmet és lecserélik egy falépcsővel. De legalább elmondhatjuk, hogy ebben a házban az építészet fent emlegetett kulturális szerepét a végletekig vittük. Nem akármilyen lakásban élünk: itt élünk. 77
(Városi ház, lakógép, befektetés, életforma: a Magház. Interjú Iványi Györggyel. Megjelent az Alaprajz c. építészeti folyóirat 2002/ -ös számában) A Magház lakásépítési program vállalkozói alapon minőségi városi lakásokat akart létrehozni, elsősorban „a képzett, fiatal városlakók” számára, kitűnő építészek tervei alapján. Iványi Györg előbb az Inter-Európa Bank elnök-vezérigazgatója volt, majd megalapította a Magház Ingatlanfejlesztő Rt.-t, melynek ügyvezető igazgatója volt. Sajnos, csak az első épület valósult meg a Rottenbiller utcában.
Számomra az igazi építészet alapját a szoros megtérülési mutatók jelentik. A lakás vagy munkavégzés helyeinek kijelölt terek esetén ezek a megtérülési kritériumok még keményebbek. … Az építészeti tervezés kulcseleme számomra a mindenkori értékelemzés. Tetszik, nem tetszik, valamilyen emberi tevékenységhez szükséges tér jön létre, és ezen tevékenységeknek az általános egyenértéke a 20. 21. században a pénz. De megrendelő és építész között nem szolgai viszonyról van szó: egy szobor és az épület közötti funkcionális különbség. Veszteséges épületet nem lehet építeni, de az elfogadható, hogy egy épület hasznonkulcsa az épp akkor elérhetőnél alacsonyabb legyen. Rövid távon optimalizálni, hosszú távon maximalizálni. Nyereségelvárás-szerénység. A mértékletes haszonkulcsok tudatos vállalása mellett könnyen kialakulhatnak a cég jövőjét veszélyeztető pénzügyi feszültségek. Nem nagyon bízom azokban az emberekben, akik egy totális és különösképpen rövid távú üzleti ráció szerint cselekednek, bármennyire divatos is legyen ez ma. … a tisztességes és tisztességtelen üzleti magatartás nem morális ügy, a tisztességes szimplán hosszabb távú célokat követ. Meggyőződésem szerint a jó polgári építészet kulcsa, hogy egy társadalmi osztály felismert elemeire rendezkedjen be. Ettől jó a harmincas évek építészete, ettől jók a Szent István park messze nem első-, hanem másod- és harmadosztálybeli építészek által tervezett épületei is, mivel egy társadalmi osztály stabilizált értékrendjére és szokásaira tervezettek… Abban bízom, hogy 3-4 év előretartással sikerült modelleznünk egy olyan életformát, amit ugyan még bizonytalanul, de egy társadalmi réteg már kezd megfogalmazni. A lakások egyesítése házzá szolgáltató gépet jelent: Ebben a konstrukcióban a termék nem csak maga a lakás, hanem a fenntartásával kapcsolatos mindazon szolgáltatások összessége, amelyet a lakásban ücsörögve az ember igénybe akar venn. Takarítás, karbantartás, világítás, fűtés. Lakáson belüli szolgáltatások: takarítás, mosás. Élelmiszer házhoz szállítás, könyvszállítás, e-commerce. "A Magház tehát a hagyományosan értelmezett társasház és a szálloda közötti lakógép." A fejünkben élő teoretikus fogyasztó tehát város diplomás, a 20. század építészeti értékeit értő racionális lény, aki valóban azokkal a tárgyakkal akar együtt élni, amire szüksége van, és nem életművének tekinti a lakást, mint ahogy az a szocializmus időszakában jellemző volt. A lakást ugyanolyan funkcionális eszköznek tekinti, mint az autóját vagy a mélyhűtőjét, amire szüksége van, és életének egy bizonyos szakaszában erre a lakásra van szüksége. … Nem szeretném, ha (a lakás) lakóink lelkében valami totális és abszolút fontossággá válna Ez egy nagyon fontos eszköz, amit ők használnak, ez az a tér, amiben töltik a napjuk egy részét, ennyi és nem több.
78
