Filmes csereprogram Lengyelországban (2008 March 19, Wednesday) - Gollowitzer Diána
A Webrádió ezúttal Lengyeországba vetõdött el, s egy filmes csereprogram ürügyén bulizott végig tizenegy tanulságos napot. A "Lengyel, magyar két jó barát... / Polak-wenger dva bratanki" nem teljesen korrekt, mivel a csereprogramon egy olasz csoport is részt vett, csak hát az õ kedvükért nem írhattam át a nótát. Ettõl függetlenül õk is kivették részüket abból a 11 napos lengyelországi diákcsereprogramból, melyet 2008. február 29. és március 10. között rendeztek meg Cieszynben és Piekary ¦l±skie-ben, Three colours - white, red, green" (Három szín - fehér, piros, zöld) mottóval. Ha valakinek nem esne le egybõl: ez a három szín a három ország zászlóin látható (a zöld ugyan a lengyelrõl valami szerencsétlen véletlen miatt lemaradt). A csereprogramot az EU támogatta, így a résztvevõknek a kiutazáson, a biztosításon, a szuveníreken és a bulizás költségein kívül semmiért nem kellett pénzt kiadniuk. Minden országból 11 fiatal vett részt a programokon, melyek a film téma köré szervezõdtek. Mivel a magyar csapat egy része már vett részt hasonló cserében, melyben a zene játszotta a fõszerepet, többeknek ismerõsek voltak a lengyel szervezõk és a városok is. Én viszont újoncként csöppentem a csapatba, és még sosem jártam elõtte Lengyelországban, így szinte minden újdonság volt számomra... 2008. február 29. (péntek) Este érkeztünk meg Cieszynbe. Az út elég hosszadalmas volt, és fárasztó: Pozsonyból indultunk délután fél 2-kor vonattal, amihez a Jánossomorjai Önkormányzat busza vitt ki minket. Innen két átszállással este 8 körül érkeztünk meg Cieszyn csehországi részébe. A város érdekessége ugyanis, hogy pont a cseh-lengyel határon fekszik, ezért egyik fele az egyik, másik a másik országhoz tartozik. Most, hogy mindkét ország EU-tag lett, a helyzet kevésbé érdekes, mint néhány évvel (évtizeddel) ezelõtt, amikor útlevél és vámvizsgálat volt szükséges ahhoz, hogy az ember átjusson a határt képezõ folyón. Az állomásra elénk jöttek lengyel vendéglátóink és a már korábban megérkezett olaszok. Örvendeztünk egymásnak, majd a szemerkélõ esõben elgyalogoltunk a nem túl közeli egyetemi kollégiumba, ahol szállást foglaltak nekünk. 2 és 6 személyes szobák voltak, és a szervezõk ügyeltek arra, hogy mindegyikbe legalább 2 nemzet képviselõi kerüljenek, hogy ezzel elõsegítsék az integrációt. Emõvel és Mártival három olasz lánnyal kerültünk egy szobába, illetve hát inkább két, egybenyíló szobába. Az este ismerkedõs programokkal kezdõdött, ahol megtanulhattuk egymás nevét és a találkozó jelmondatává vált utasítást: People, let's do some energizer!" (kb.: Emberek, most játszunk egy kis bemelegítõ játékot!) A kellõ energia megszerzése után az integráció egy jobban ismert módját részesítettük elõnybe, a közös bulit (Corridor party). Valami hülye rendszer folytán a lengyel koleszban (és késõbb a másik szálláson is) kizárólag a folyosón volt szabad dohányozni, ahol ablakok hiányában a füstnek esélye sem volt a távozásra. De hát a dohányosok már csak dohányosok, ezért kajástól-piástól kiültünk a folyosóra, aminek az lett az eredménye, hogy a másnap alig tudtunk kijönni a szobánkból a kiömlött pia és a füstszag miatt. 2008. március 1. (szombat) A reggeli felkelés nem ment olyan könnyen az esti buli után, és ezen az enerdzsájzerek sem segítettek, a délelõtti programban szereplõ történeti múzeum meg aztán pláne nem... A mélypont mégis akkor érkezett el, amikor az ebédet megláttuk: palacsinta. Az édességnek még a szaga is rosszul esett, nem beszélve arról, hogy - mint az késõbb kiderült - ez volt az egyetlen nap, amikor NEM kaptunk káposztát. Pedig nem kis szükségünk lett volna rá. Az egyetlen szerencsés" Peti volt, aki lisztérzékenysége miatt töltött káposztát kapott, speciális lengyel módon elkészítve, mint a továbbiak során még két-három alkalommal... A problémát úgy hidaltuk át, hogy bementünk egy szennykajáldába, és magunkhoz vettünk néhány hamburgert, ami megóvott minket az éhhaláltól. Ezek után már tudtuk élvezni a hely szépségeit, a cseh kisvárosokhoz hasonló négyszögletes fõterét, a régi épületeket, a szûk kis utcákat. Mivel a városban található egy mûvészeti egyetem (amelynek a kollégiumában a szállásunk is volt), nem meglepõ, hogy egy modern képzõmûvészeteket bemutató múzeum is szerepelt a programunkban. Ha egy szóban kellene kifejeznek a látottakat, akkor azt mondanám, hogy érdekes. A kiállításon elsõsorban használati tárgyakat láttunk, székeket, kanapékat, plakátokat, melyek közül több jól mutatott saját környezetében, ám nem tudnám õket elképzelni mondjuk a nappalimban. A következõ programpont a cieszyni vár volt, amelynek lakótornyából jó rálátás nyílt a városra és a szmogba burkolózó sziléziai tájra. A mellette látható kápolna pedig már ismerõsen hatott a 20 zlotyisról. A helyi színházat is meglátogattuk, itt minden évben fesztivált is rendeznek. Az igazgató, aki körbevezetett minket, elmondta, hogy az intézmény érdekessége, hogy nem rendelkezik saját társulattal. A szállásra visszatérve folytattuk az ismerkedést, hiszen az egyetlen, aki már mindenkinek a nevét megtanulta Aga volt, a fõszervezõ lány. Kitöltöttük az értékelõ táblázatokat is, amikbõl majd a szponzorok megtudhatják, mennyire hasznos dolgot finanszíroztak. Ez a mûvelet vált a napi programunk egyetlen biztos pontjává. Este megnéztük az elsõ filmet, amit az olaszok hoztak a találkozóra, a Száz lépést (I cento passi, 2000, Marco Tullio Giordana), ami természetesen egy maffiafilm volt. Mint minden további filmet is, ezt is eredeti hanggal, és angol felirattal vetítették, hogy minél többen megértsék. Ezután következett a szombat esti láz" fedõnevû akció, ami már csak azért sem sikerülhetett jól, mert mindenki nyomott volt a film miatt, ráadásul mivel a diákkocsma nem volt nyitva, be kellett mennünk a városközpontba. Az ottani helyen végül alig fértünk el, és a zene sem volt valami jó, így ez a nap viszonylag rövidre sikeredett. 2008. március 2. (vasárnap) http://archive.webradio.hu - Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 Made órájában! by Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában! Generated: 2016-07-03, 12:46
A délelõtt fotós workshoppal kezdõdött, amihez több, vegyes nemzetiségû csoportra oszlottunk. A feladatunk az volt, hogy nagyjából egy óra alatt öltöztessünk fel és sminkeljünk ki egy magunk közül kiválasztott modellt, majd valamilyen koncepció szerint készítsünk róla (lehetõség szerint mûvészi) képeket. A make upot és a kosztümöket nekünk kellett kitalálnunk és megvalósítanunk, viszont a fotózásban segített nekünk Misu, aki fényképészetet tanul a cieszyni egyetemen. Profi gépét is kölcsönadta, majd este néhány érdeklõdõnek megmutatta azt is, hogyan kell elõhívni az így készített analóg, fekete-fehér képeket. Így utólag ez volt az a program, amit a legjobban élveztünk, és ami a legjobban segítette az integrációt. Mi (négyen lányok és egy fiú) nagyon élveztük, hogy mindenfélét aggathatunk a szerencsés kiválasztottra, Mártira. Témánk az újrahasznosítás lett, amit vécépapírból készült szoknya és a pózolásban segédkezõ kuka szimbolizált. Amit igazán sajnáltunk, hogy a profi géppel készült képeken nem fog látszódni a rózsaszín harisnya és sál tökéletes összhangja. Délután átsétáltunk az egyetemre, ami a szomszédos épületben volt, és megnéztük az ifjú mûvészek kiállított munkáit. Ezután, míg néhányan a fotólaborban voltak, DVD-n megnéztük azt a koncertet, amit az elõzõ csere keretében Jánossomorján a városnapokon adtak közösen a lengyelek és a magyarok. Aki egyik tevékenységben sem volt érdekelt, sziesztázhatott. Este a magyar csapattal úgy döntöttünk, hogy a Kontrollt (2003, Antal Nimród) mutatjuk be a többieknek, mivel több külföldi már elõre mondta, hogy kíváncsi rá. Mint utóbb kiderült, jó választás volt: az olaszok még másnap is a filmrõl beszéltek, és többen megjegyezték, hogy nagyon tetszett nekik a zene is. Így hát ezután nem volt olyan nehéz felpörögnie a társaságnak, és mivel a diákkocsma is kinyitott, csupán 50 métert kellett gyalogolnunk a buli helyszínéig. Ott már csak szervezés (és kábel) kérdése volt, hogy a lengyel srácok a saját gépükrõl nyomathassák azokat a zenéket, amiket mi szeretnénk. Az egyetlen bökkenõ az volt, hogy a kocsmában az alkoholos italok közül csak sört lehetett kapni, ám ezt is könnyedén áthidaltuk a pénteki buliról maradt vodkával. (Wiborowa rulez!) Lényeg a lényeg, akkora bulit sikerült csapni, hogy másnap már olyan pletykát hallottunk vissza, hogy a koleszban van 20 magyar csaj, aki olyan bulit csinált a kocsmában, amilyen nem volt már évek óta. Ennél a pontnál nem tudtuk eldönteni, hogy a valós 6-os számot a hosszú hajú fiúk, vagy a kevésbé aktív olasz lányok dobták-e meg? Még soha életemben nem láttam ennyi embert egyszerre makarénázni - mintha tömegsportot néztem volna. 2008. március 3. (hétfõ) A napot színész workshoppal kezdtük, ami rövid ráhangolással indult. Kisebb szituációkat, helyzeteket kellett eljátszani: volt, aki egy giliszta volt, aki épp kibújik a napra, más gitár, megint más meg fûszál, amit épp lepisilt egy kutya. Ezután vegyes csapatokat alakítottunk, húzunk egy-egy mûfajt, és egy abba mûfajba tartozó filmnek egy jelenetét kellett leforgatnunk. Ez természetesen nem ment gyorsan, és mivel csak egy kamera volt, a forgatás elhúzódott a csereprogram egészére. Délután szabad program volt a városban, aminek során a magyar csapat nagy részével (szokásunkhoz híven) felfedeztünk egy helyi kocsmát. Az egyik törzsvendég valami olyasmit akart nekünk elmagyarázni, hogy az anyukája Tokajból származik, ám nem értettük teljesen, mivel kizárólag lengyelül beszélt, a csoportvezetõnk, Pirula, pedig csak nem rég kezdett lengyelül tanulni, vagyis az alkohollal átitatott sziléziai tájszólást még annyira nem vágja... Elvileg ezután az egész csapattal megnéztük volna a város Kis Velencéjét és a cseh részt, de az esõ miatt többen inkább hazamentek. Mi viszont inkább az egyik üzletben vásárolt esernyõvel nekivágtunk a hosszúnak nem nevezhetõ sétának. A Kis Velence igazából nem más, mint egy házak elõtt folydogáló folyócska. Engem a mosonmagyaróvári Lajta-partra emlékeztetett. A cseh oldalon nem jutottunk messzire, a határ közelében ugyanis találtunk egy teaházat, és beültünk, mivel az esõ egyre jobban esett. Miután megszáradtunk, megteáztunk, visszaindultunk. Útközben még lengyel vezetõnk javaslatára bementünk egy italboltba, mivel a cseh részen jóval olcsóbb az alkohol. A hivatalos napi programot ismét egy olasz filmmel zártuk, a Cinema Paradisoval (Nuovo Cinema Paradiso, 1988, Giuseppe Tornatore), és hogy teljes legyen a csizmalakók" öröme, pizza volt a vacsora. Két emberre jutott egy óriás pizza, és három fajtából lehetett választani. Mi hatan vittünk mindegyikbõl, és mindenki olyat evett, amilyet szeretett volna. Még így is maradt 3-4 szelet. A film után, hogy ne hazudtoljuk meg a hírünket, megint lenéztünk a diákkocsmába, és ismét hajnalig buliztunk. 2008. március 4. (kedd) Délelõtt Bielsko Bia³aba utaztunk, a Wytwórnia Filmów Animowanych SE-MA-FOR-ba. Ez az a rajzfilmstúdió, ahol olyan klasszikusok készültek, mint a Lolka és Bolka (Lolek y Bobek), a Reksio vagy személyes kedvencem a Pampalíni. A szocialista idõket idézõ gyárlátogatás egy elõadással kezdõdött, amit a stúdió egy alkalmazottja tartott, természetesen lengyelül. Szerencsére azonban Elektro, az egyik lengyel lány, nagyon jól tolmácsolt, meg hát alapból is volt annyi fogalmam a rajzfilmgyártásról, hogy megértsem, hogyan készültek ezek a mûvek a számítógépesítés elõtt. Meglepõ módon egyébként a hangeffekteknél a mai napig elõnyben részesítik a hagyományos módszert - mi is láthattuk azt a fogast, ami az összes, a gyárban készült filmben szereplõ ajtó hangját adta. Ezután körbevezettek bennünket a gyárban, ahol azt figyelhettük meg, hogy ma hogyan készülnek a rajzfilmek. Éppen a Kopernikuszról szóló rajzfilmen dolgozik mindenki, amit 2009-ben fognak bemutatni, így mi az elsõ civilek között lehettünk, akik láthattak belõle képeket. A stúdiólátogatás stílszerûen azzal végzõdött, hogy a filmgyár saját stúdiójában megnézhettünk négy rajzfilmet: egy Lolka és Bolkát, egy Reksiot és két felnõtteknek szólót. Ez reklámnak sem volt rossz húzás, mert többen hirtelen felindulásból bevásároltak a stúdió szuvenírboltjában a filmek DVD-változataiból. A város azonban nem csak a rajzfilmgyárról, hanem különleges építészeti stílusáról is ismert, ami az art nouveau egy http://archive.webradio.hu - Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 Made órájában! by Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában! Generated: 2016-07-03, 12:46
változatának tekinthetõ. Legszemléletesebb példája ennek a békákkal és cserebogarakkal díszített ház, ami szerintem inkább érdekes, mint szép. Délután tovább indultunk, és szerencsésen megérkeztünk ¯ywiecbe - ezt azért tartom fontosnak kihangsúlyozni, mert mint a lengyelek túlnyomó többsége, a mi sofõrünk is katasztrofálisan vezetett... Ebben a kisvárosban is egy gyárat (vagy talán inkább múzeumot) látogattunk meg: a sörgyárat - gondolom, egyedül vagyok a csapatban, akit ez kevésbé izgatott, de hát az a helyzet, hogy hiába a rengeteg cseh, az egy angol és egy belga út, a sört még mindig nem voltam hajlandó megkóstolni. Minden esetre azt el kell ismerni, hogy a múzeum nagyon ki van építve: teljesen interaktív, szökõkúttal, hangeffektekkel, kivetítõkkel, díszletekkel, tekepályával, labirinussal. Van például rögtön az elején egy kis szoba, ami úgy van megcsinálva, mintha egy idõgép lenne, és nem elég hogy a falon 6 kivetítõ számol vissza, hogy 1856-ba repítse a látogatót, de még a talaj is remeg. Még a múzeum vécéjében is meglepetés várja a látogatót: fütyülés és csobogás effektek hallatszanak a hangszórókból. Egyszóval: nem spóroltak a hatáselemeken, és ez látszik a honlapukon is - nem bírom megállni, hogy ne tegyem be ide a linket. Sõt: a 25 zlotyis (1 zlotyi kb. 76 forint) belépõbe benne volt egy korsó sör és egy 8 zlotyis korsó is. Az olyan szerencsétlenek, mint én természetesen kérhettek volna helyette almalevet, de ezt rajtam kívül csak ketten tették, muszájból: a sofõr és a Peti (õ gluténérzékenysége miatt sört sem ihat). Sietnünk kellett vissza Cieszinybe, mivel az egyetemi filmklubban csak ránk vártak, hogy elkezdjék az utóbbi idõk egyik legsikeresebb lengyel mûvészfilmjének, a Sztuczkinak (2007, Andrzej Jakimowski) a vetítését. Amennyire tudom, ezt a filmet nem játsszák a magyar mozik, így szinte exkluzív élményben lehetett részünk. Csak hát annyira kellett sietnünk, hogy vacsorázni sem volt idõnk, hanem a filmre vittük be a vacsora felét. Ez nem volt más, mint két, a borscs mellé szánt hússal, illetve káposztával töltött rántott palacsinta. Szegény Göbi (az egyik magyar srác) teljesen kiakadt, mert pont aznap fejtette ki, hogy soha többet nem akar káposztát látni, mire elkezdtünk poénkodni, hogy a lengyelek a palacsintát is biztos káposztával eszik. Amúgy maga a palacsinta ehetõ volt, de a leves nagyon nem lett jó, pedig ettem én már finom borscsot, igaz, Moszkvában. 2008. március 5. (szerda) Ez a nap kevésbé sikerült vidámra, mint az elõzõek, mivel az auschwitzi koncentrációs tábort és a brzezinkai munkatábort néztük meg. Szerencsére" én már jártam Mauthausenben, így ez az élmény kevésbé rázott meg, mint a többieket - bár azért a hóesés jelentõsen fokozta a hatást. Fõszervezõnk (akit ekkorra már csak vezérkari fõnökként vagy fûrerként emlegettünk, néha kicsit túlzottan is határozott fellépése miatt) már a buszon elsütötte kedvenc magyar mondatát: Szeretem a cipõket." Nagyon örültünk volt, hogy végre magyarul beszélõ idegenvezetõt kaptunk. A hölgy 7 évig élt Magyarországon, és 22 éve dolgozik idegenvezetõként a táborban, napi 3-4 csoportot vállal, lengyelül vagy magyarul. Elmesélte, hogy mire hazaér munka után, annyira levert, hogy a tévét sincs kedve bekapcsolni. Nem is értem, hogy bírja csinálni... Elmondta azt is, hogy minden héten csütörtökön tartanak egy konferenciát az idegenvezetõknek, ahol feltehetik azokat a kérdéseket, melyekre nem tudtak válaszolni a látogatóknak (pl. mit csinál és hol él jelen pillanatban Mengele unokája) - Pirula szerint õk mûködtetik a MOSZAD-ot is. A táborra ráment a délelõttünk és a fél délutánunk, bár a magyar kiállítást sikerült elszalasztanunk - minden évben minden nemzet kiállítását felújítják, a magyarra épp most került sor. És épp március 6.-ától lehet ismét megtekinteni... Innen egybõl Piekary-ba, a második helyszínre indultunk tovább, és estére be is rendezkedtünk a bazilika mellett, egy zarándokszálláson. A párok ennek nagyon örültek, mert így a vallásra hivatkozva megint nem kerülhettek egy szobába (a kollégiumban a házirend volt a kifogás). Elmentünk a helyi ifjúsági házba is, ami a további tartózkodásunk idejére fõhadiszállássá vált: itt ettünk, buliztunk és itt bonyolítottuk le a programokat is. 2008. március 6. (csütörtök) Délelõtt ismét workshoppoltunk: filmes plakátokat készítettünk egy grafikus segítségével. Nemzeti csoportokra bomlottunk, és az eddig látott filmekhez kellett plakátot terveznünk - a lengyeleknek valamelyik olaszhoz, az olaszoknak a Kontrollhoz, nekünk pedig a Sztuczkihoz. Mivel ehhez azért nem volt szükség mind a 11 csapattagra, a többiek forgattak vagy elmentek bevásárolni a magyar esthez. Délután egy városfelfedezõ játékot játszottunk, vegyes csapatokban. Minden csapat kapott egy-egy fényképet, amin a város egy nevezetes helye volt, oda kellett eljutni, a járókelõk segítségével, majd megoldani a kapott feladatot (pl. szedjünk 5 követ). Ez azért volt különösen poénos, mert a lengyelek nagy része nem beszél semmilyen idegen nyelven akár csak a magyarok, gondolom, ez nagyban a szocialista oktatáspolitika számlájára írható... A megtalált helyen aztán egy lengyel segítõ várt bennünket, egy újabb borítékkal, így végül minden csapatnak el kellett jutnia mind az 5 helyre, csak más sorrendben. Élveztük ezt a feladatot, jót tett az integrációnak is, csak az a csapat volt kicsit morcos, akik a leglogikátlanabb sorrendben kapták a helyeket, és ezért gyakorlatilag kétszer annyit kellett mászkálniuk, mint nekünk többieknek. A játék után nekiálltunk a magyar est elõkészítésének, néhány olasz lány segítségével. Úgy döntöttünk, hogy (a töltött káposzta és a káposztás tészta ötletét egybõl elvetve) paprikás krumplit, lecsót és tojásos lecsót fõzünk, Réka vezényletével, aki vendéglátást tanul, így némileg szakértõnek mondható a téren. A problémák ott kezdõdtek, hogy nem kaptunk TV-paprikát, így piros és sárga kaliforniai paprika került a lecsóba. Aztán természetesen fûszerpaprikát se vittünk magunkkal, és amit kint kaptunk, az egyáltalán nem színezett, ellenben erõs volt, így sokat ebbõl se nagyon használhattunk. A lecsókolbász is inkább csak kívülrõl hasonlított a hazaira, viszont finom volt, és a szárazkolbásszal együtt markáns, füstös ízt adott az ételeknek. Krumplipucolás közben az is kiderült, hogy három, azaz 3 darab normális kés áll rendelkezésünkre, így akinek nem jutott, az szerencsét próbálhatott a mûanyag késekkel... http://archive.webradio.hu - Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 Made órájában! by Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában! Generated: 2016-07-03, 12:46
Ám a hõsies küzdelem eredményeképpen nagyon finom lecsóval és paprikás krumplival sikerült megvendégelnünk a többieket. A paprikás krumplinak ugyan nem igazán volt paprikás krumpli íze, ettõl függetlenül szinte mind elfogyott, pedig majdnem 4 kiló krumpliból csináltuk. Az igazi küzdelem azonban másnap várt rám: ki kellett vakargatni a lábasokból az odaégett részeket, fémdörzsi segítsége nélkül. Errõl is forgathattunk volna egy sci-fit, Mire jó a mûköröm? címmel... Amíg a vacsi készült, a többiek egy igazi magyar kultuszfilmet, A tanút (1969, Bacsó Péter) nézték - már aki fogékony volt rá, és nem hagyta ott fél óra után. Az olaszok egyáltalán nem tudták magukat beleélni a történetbe, de az egyik lengyel srác is megkérdezte tõlem, hogy tényleg nem volt-e szabad disznót vágni - pedig õ azért ugyan abban a blokkban szocializálódott (na jó, majdnem, mert még csak 17 éves; ez is mutatja, hogy mennyire meghatározó a generációs tudat néhány film esetében). Jó magyar szokás szerint a (házi) bor és a házi pálinka sem maradhatott el az ételek mellõl, sõt Pirula még a fröccs készítésének mûhelytitkaiba is beavatta a másik két csapatot. Apropó pálinka: mind a lengyel, mind az olasz csapatban akadtak rajongói, mégis volt, akit meglepett, hogy ez egy hangyányit erõsebb, mint a jól ismert bolti fütyi bari (fütyülõs barack). Ezután még rávettük a társaságot egy Magyarországról szóló vetélkedõre, amit nagyon demokratikusan a fiúk és a lányok között rendeztünk. És hát ki más gyõzhetett volna, mint a lányok... Személyes kedvencem az volt, amikor a Sorolj fel minél több magyar szót vagy kifejezést! résznél Aga felolvasta a megoldásban, hogy: B*d meg! TE b*d meg!" Az este további részét bulizással töltöttük, ha már így ráhangolódtunk. 2008. március 7. (péntek) A délelõtti program az egyik kedvencem volt: alvás. Alig akartuk elhinni, de csak 1-re kellett bemennünk az ifjúsági házba, így végre kipihenhettük az elõzõ hét fáradalmait. Délután a Panorama mozit látogattuk meg Chorzow-ban. Az igazgató vezetett minket körbe a mûvészmoziban, és egy filmet is megnéztünk a városról. Ez mondjuk elég érdekesen jött ki, mert ahelyett, hogy várost néztünk volna, egy moziban néztünk egy filmet a városról. (Bár ez lehet azért volt, mert mint Pirula elmondta, Lengyelországban itt a legtöbb a gyilkosság.) Azért volt némi szabadidõnk is, amit nagyrészt szuvenírek beszerzésével töltöttünk. A sajtok és a különféle ízesítésû töpörtyûs zsírok voltak a legnépszerûbbek. Itt kóstolhattuk meg a pirogot is: az egyik étteremben rengeteg fajtából választhattunk volna, ha értünk lengyelül. Így azonban csak az orosz, olasz, húsos és édes fedõnevûket kóstoltuk meg. Ezek közül talán az édes volt a legfinomabb, amiben olyasmi töltelék volt, mint a túrós palacsintában. Ízelítõ az étlapból. Miután visszamentünk Piekaryba, elkezdõdtek az olasz est elõkészületei. Páran felajánlottuk a segítségünket, de sok mindent nem tudtunk csinálni, mert a spagettis fazék kevergetéséhez egy ember is bõven sok. Minden esetre életem legjobb carbonáráját és tiramisuját ettem este. Az olasz tájborok se voltak rosszak, de a limonchello (sziruposan édes citrompálinka) még mindig nem tartozik a kedvenceim közé. A napi film a Caterina a városba megy (Caterina va in citta, 2003, Paolo Virzi) volt, ami egy könnyû melodráma, így nem vette el túlságosan a kedvünket az olasz vetélkedõtõl. Két csapat volt: lengyel és magyar, és az válaszolhatott elõbb a kérdésre, aki a rendelkezésére bocsátott merõkanállal elõbb rohant oda Igorhoz, és ütött rá az általa tartott fedõre. Mondanom sem kell, hogy voltak hatalmas ütközések és csattanások... Igor egyébként kevésbé meglepõ módon féligmeddig egy negyedik nemzetet képviselt a találkozónk: Ukrajnából költözött 8 éve Olaszországba. Hogy ne csak az ifjúsági házban bulizzunk, ezen az estén elmentünk egy helyi diszkóba. A hangulat elég lapos volt, így nem is maradtunk sokáig, de még épp láthattuk, ahogy a biztonsági õr kitesz két enyhén szólva ittas úriembert, és hogy a mentõ elvisz egy még náluk is ittasabb hölgyet. 2008. március 8. (szombat) A nap nagy részét a saját kisfilmjeink utómunkálataival töltöttük - illetve: töltötték a hozzáértõk, mivel ezeket néztük meg este. Néhány egész viccesre sikerült, például a Rómeó és Júlia paródia. Ezen kívül a házigazdák mutatták be konyhamûvészetüket, amibõl kiderült, hogy van más is a káposztán kívül. A különféle ízesítésû tonhalsaláták és ruszlik például jelentõs sikert arattak, csakúgy, mint az édességek. Itt kellett megtudnom azt is, hogy a vodkát tisztán, zsíros kenyérrel és kovászos uborkával szokás fogyasztani, ami nem is rossz kombináció. Kóstoltunk többek közt ¯ubrówkát (ez a bölényfûvel ízesített vodka már kb. egy éve itthon is kapható, bár elég drágán és csak kevés helyen) almalével, mézes és fûszeres (ánizsos-mentolos) vodkát is - ez utóbbival kapcsolatban különleges felfedezést tettem: VAN olyan északszláv rövidital, amit nem szeretek. Mondjuk azért szomjan nem halnék mellette, de öregapámnak például azért hoztam ajándékba ilyet, hogy sokáig kitartson. Természetesen volt lengyel vetélkedõ is, ahol az általam vezetett fehér csapat sajnálatos módon, szoros küzdelemben, egy ponttal alul maradt a piros csapattal szemben. Az esti buliba egy kis változatosságot vitt, hogy az olasz csapat nem volt képes megoldani belsõ konfliktusait, ezért az alkohol okozta érzelemkitörések hevében többen sírva fakadtak. 2008. március 9. (vasárnap) Az utolsó elõtti napot kicsit zsúfoltra tervezték. Bányalátogatással indult a délelõtt, ahol kiállítást is néztünk és egy 2 km-es sétát is tettünk a föld alatt. A koboldruhás bányász-idegenvezetõnk angoltudása hagyott némi kívánnivalót maga után, ettõl függetlenül többször próbálta kikerülni a tolmács segítségét, ezért nem mindig értettük, hogy mit is akar. A legjobb az volt, amikor a fagyöngyrõl és a csókról magyarázott, és ezt valahogy a make love kifejezéssel tette. Ezután úgy, ahogy voltunk, bányásan, elbuszoztunk a fél órára lévõ Katowicébe, az egyik bevásárlóközpontba. Engem kicsit megzavart az alkoholvásárlási rendszer az élelmiszerüzletben, ugyanis Lengyelországban a töményital és a dohányáru egy elkerített részen van, és külön is kell fizetni, ezért azt hittem, ezeket a legvégén kell megvenni. http://archive.webradio.hu - Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 Made órájában! by Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában! Generated: 2016-07-03, 12:46
Pedig nem. Csak külön kasszánál adják hozzá a blokkot, amit meg kell mutatni a másik kasszánál is. Ha valaki érti a logikáját, kérem, jelezze... A vodka és a több zacskónyi instant zsurek beszerzése után még megpróbáltam bemenni egy ruhaboltba, de besípoltam. Szerencsére a biztonsági õr kivételesen nagyon jól beszélt angolul, és megbeszéltük a problémát, így beengedett. Csak hát utána már nem volt kedvem más helyekkel kísérletezni, nehogy valami kevésbé megértõ egyént fogjak ki. A 2 óra szabadidõ után visszamentünk Piekaryba, ahol Kamil, az egyik szervezõ srác és az együttese adott jazzkoncertet egy zártkörû klubban. Az igazán hangulatos az volt, hogy nekünk oda hozták a vacsit, ami aznap nem volt más, mint ismét pizza. Ezt azért annyira nem bántuk... Mire visszaértünk a szállásra, már igazából csak egy zuhanyra vágytunk. Utána még meg kellett csinálni egy összesített értékelést a projektrõl, aztán átadhattuk magunkat az utolsó éjszakának. Igazából semmi extra nem történt, csak az egyik szobában iszogattunk, és fejlesztettük Aga magyar tudását, így hajnalra már azt is ki tudta mondani, hogy: Szeretem a cipõket és a napszemüvegeket." Az est poénját mégis Roccó, az olasz vezetõ sütötte el, miközben egy zöldes üvegû ásványvizet nézegetett: Water favored with cabbage." (Káposzta ízû víz.")
2008. március 10. (hétfõ) Már korán be kellett mennünk Katowicébe, mivel az olaszok gépe 10-kor indult. A mi vonatunk azonban csak fél 2-kor, így (miután kisebbfajta küzdelem és 3 zlotyi árán sikerült a csomagjainkat elhelyezni a vasúti poggyászmegõrzõben) maradt még idõnk egy rövid bóklászásra. Beszereztük azokat az ajándékokat, amiket eddig nem sikerült, vettünk például házi sajtot az utcai árusoktól (ez elég sós, de finom). A város struktúrája érdekes: a szocreál épületek sorát hol klasszicista, hol ultarmodern házak törik meg, nagy a szmog és sok a külföldi. A hazaút során szerencsére csak egyszer kellett átszállnunk, így az elsõ három órát gyakorlatilag végig aludtuk. Breclavban viszont volt egy óránk a következõ vonatig, így Göbivel kettesben felfedeztük a várost, míg a többiek a cseh sörökne hódoltak. Sok minden érdekeset nem láttunk, de azért jó volt már egy igazi cseh kisváros hangulata a lengyel iparvidékek után. Este háromnegyed 8-ra értünk Pozsonyba, ahonnan szüleink kocsival vittek minket haza Jánossomorjára, illetve Mosonmagyaróvárra. Annyi ennivalót kaptunk az útra, hogy a maradékot még szét is osztottuk egymás között. Számomra az út arra volt jó, hogy felfedezzem, hogy bár Szilézia kevésbé gazdag természeti szépségekben, mint Csehország, az emberek jóval kedvesebbek és segítõkészebbek. Ettõl függetlenül a nyelvi akadályok miatt nagyon jó volt, hogy lengyelek is voltak a csapatban. Ezzel kapcsolatban még egy jó tanács: ha egy mód van rá, ne szólaljunk meg németül. És Piekary rosszabb környékein magyarul sem, mert volt már rá példa, hogy a hangzásból azt hitték a helyi keménylegények, hogy németekkel van dolguk, és futás lett a dolog vége...
http://archive.webradio.hu - Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 Made órájában! by Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában! Generated: 2016-07-03, 12:46
