FF
JOSVAFOI HELYTORTENETI FÜZETEK
4 .fü zet, 1996 Kiadja: a SZINLO Barlangi-vendégforgalmi Kft., a jósvafői tájház (Falumúzeum) létrehozója és üzemelik tője Szerkesztette: Szablyár Péter
Jósvaföjövője - Jósvafő múltja A Jósvafői Helytörténeti Füzetek negyedik számát a '96-os Falunapokra szerettem volna megjelentetni Az anyag szépen gyűlt év közben, de júliusra annyira összetorlódtak a jósvafői teendők, hogy a tördelésre, sokszorosításra már nem jutott idő-energia. Amikor 1994. februárjában megvásároltam a Szakái portát, egy részletes ütemtervet készítettem a felújításra. Dr Varga Lajosné Györgyi Néni - elkészítette az épületegyüttes felújításának engedélyezési tervét és az Országos Műemlékvédelmi Hivatalhoz benyújtandó támogatási pályázathoz egy részletes költségvetést Az ütemterv 1996-ra - a Honfoglalás 1100. évfordulójának tiszteletére - az építési munkák teljes befejezését és a kiállítások megnyitását tartalmazta. Bár a munkálatok előrehaladtával a rekonstrukció műszaki tartalma bővült, a nem mérséklődő infláció hatására a megvalósítás költségei évről évre növekedtek, az 1996-os Falunapok előestéjére a nagyközönség által látogatható területek, kiállítások és a színpad elkészültek, A nagyszámú falubeli, és vendég jelenlétében 1996.július 26-án este megnyílt a helyi kisipart és mezőgazdasági-földművelő eszközöket bemutató kiállítás, majd ezt követően felcsendült Schmidt Ferenc barátom "Áldd meg, I ram!Minket, Áldd meg szép földünket!"
(Pálóczi Horváth András) mottójú
- 1100 esztendő az élő népdalok, népmesék és a magyar irodalom tükrében - című millecentennáriumi műsora. Ezt követte az Aggteleki Hagyományőrző Népdalkor "Fonóban" című vidám, énekekkel tarkított összeállítása, majd a Jósvafői Népdalkör népdalcsokra zárta a műsort. Felejthetetlen este volt számomra, elmondhattam, hogy vágyaim - álmaim megvalósultak. Köszönet mindenkinek, aki hozzá segített ehhez!!! Budapest-Jósvafö, I996.auguszíus
Szablyár Péter
Ez a kiadvány bolti terjesztésre nem kerül. Másolása nem tilos, inkább megtisztelő! Készült 60 számozott példányban. Ez a . példány!
1 A karsztforrások szerepe a jósvafői ipar kialakulásában* - Szibtyár Péter •
Összefoglalás A térség meghatározó jelentőségű karsztforcásai Jósvafö határában fakadnak. A korai középkorban már felismerték ezek jelentőségét. Energiájukat az érczúzástól a kovácsoláson át a gabonaőrlésig hasznosították. A század elsÖ felében még villamos energiát is termeltek a Jósva-forrás vizével, közvilágítást is kiépítve a településen, majd később a barlangban. A XIX-XX. század új energiaforrásai fokozatosan háttérbe szorították a helyi vízenergia hasznosítását, olyan mértékben, hogy ezek az ipari emlékek is megsemmisültek. Maradványaik felkutatása, konzerválása, bemutatása, tárgyi emlékeik közkinccsé tétele a mai kor feladata.
Az Aggteleki-karszt 21 nagyobb hozamú forrása közül 7 Jósvafó határában fakad. Előadásomban nem kívánok foglalkozni a források hidrológiai-, hidrogeológiai viszonyaival, hiszen az előadás tárgyához inkább vízjárásuk jellemző adatait kell számba venni. Az 1.táblázat a 7 jósvafói fonás jellemzőit, ill. a 21 forrás összesített-, ill. átlagolt adatait tartalmazza [MAUCHA1986]. Vízho 80 %-os átlagos zam ingado vízho zam zás Q&j/Qrciin tartósság 3 10,900
Sorszám
Forrás neve
Átlagos vízho7Ü£Q m3/nap
Szélső érték max. m3/nap
Szélső érték min. m3/nap
1.
Jósva
16.591
648,000
5.616
2.
Nagytohonya Komlós
10,682
209,000
1.987
5
3.614
217
1.224
39.500
17
72
233
220
580 Szabókút 1.580 Babotkút 1*694 Kistohonya Lófej 523 21 forrás 49.707 összesen
4.600
156
4
326**
219
6.600
717
2
1,498**
254
37.411
101
17
263
268
21.600 1.358,581
9 8,603
58 -
56 w
423 -
3. 4. 5. 6. 7, 8.
Tengersziiit feletti magas ság (m) 218
* elhangzott a " Kutatás, védelem, kezelés" c. konferencián 1996.05 04-én Aggteleken
** beesőit értékek
Az 1.számú táblázat alapján az alábbi a fö megállapítások tehetők: • a vizsgált 21 nagyobb forrás összesített átlagos vízhozamának 66 %-a a 7 Jósvafö határában fakadó forrásban lép a felszínre; s
• a Jósva-forrás legnagyobb vízhozama mellett vízhozam tartósságával is kiemelkedik a többi forrás közül. • a 209 tszfm-ban fekvő község közelében lévő nagy hozamú források 10 m-en belüli relatív szintkülönbséggel fakadtak, kedvező vízlevezetési adottságokkal. Tekintettel arra, hogy a kora középkortól itt megtelepedő embereknek szinte kizárólagos energiaforrása az itt fakadó források vízenergiája volt, ebből következett, hogy az energiaigényes "feldolgozó iparok" itt telepedtek meg.
Jósvafö és a vizek kapcsolata Dr Dénes György levéltári kutatásai alapján ismerjük [DÉNES 1979], hogy az 1272-évi teresztenyei királyi adománylevél, ¡11. az 1295-évi - az egri káptalan által készített adásvételi szerződés már említi a Jósva folyócskát, míg az előbbi fluvius ilsuafey„ az utóbbi fluvius Jlsua néven. Az llsua > Jósva földrajzi név az etimológiai kutatások szerint a Jósva völgy mocsaras voltára utal, amelyhez hozzáfűzött -fóf(fó) szócska egyértelműen forrás vidékre utal. Az l399.október 24-én kelt Zsigniond kori ítéletlevél tartalmazza az első részletes leírást Jósvaföről [Zsigmond kori okmánytár F szekció]; "végül Ilswafw birtokon húsz népes jobbágytelket és két elhagyottat, hat ekére* menő szántóföldet, három ekére menő csipkebokrost, egy torony nélküli kőegyházat, egy kétkerekű malmot) amely felülről hajtatik, eme kerekek közül egyik az említett Istváné és az Ő fiaié, egy elhagyott malmot és egy közönségesen hámornak nevezett malmot,«.." (* 1 eke = 120 hold) Az idézett oklevél-leírás alapján Marjalaki Kiss Lajosnak 1958-ban sikerült azonosítania e "hámornak nevezett malom" helyét, majd 1964. őszén a Kohászati Történeti Bizottság szervezésében Nováki Gyula és Dr. Vastagh Gábor vezetésével ásatások kezdődtek a jósvafői határban lévő Huta-rét ill. Almás-torok térségében.
3 Megállapították, hogy az utóbbi helyen működött hámort alul csapó vízikerekek hajtották. A nagyobb átmérőjű kerék működtette a hámor kalapácsát, a kisebb átmérőjű kerék a vas olvasztására szolgáló "bucakemence" fujtatóját (l.ábra).
Lábra Az Almás-torki hámor lehetséges elrendezése Dr Vastagfa Gábor szerint A feltárt kemencetöredékekből magát az olvasztó-berendezést nem sikerült rekonstruálni, az ásatás során előkerült nagy mennyiségű salak elemzéséből azonban egyértelműen megállapítható volt, hogy a hámor magas barit-tartalmú rodabányai vasércet dolgozott fel. A salakok jellege és összetétele alapján a jósvafói hámort un. átmeneti típusnak minősítették a 10-12.századi kemencék (Rennofen) és a későbbi aknás kemencék (Stückofen) között [VASTAGH 1986],
Heckenast Gusztáv megállapítása szerint a vízierő felhasználása Magyarország vaskohászatában 1320 után, legkésőbb 1340-es évek elején kezdődött meg, gyorsan terjedt és valószínűleg 1380 táján már általánossá vált [HECKENAST 1980].
A térség salakielőhelyeit és olvasztóhelyeit a 2.ábra mutatja [HECKENASTNO VÁKI-V ASTAGH-ZOLT A Y 1968].
4 1. Uppony 2. Vadna 3. Alsószuha 4. Dövény 5. Felsőkelecsény 6. Edelény 7. Rudabánya 8. Kurityán 9. Kánó 10. Ragály 11. Szuhafó 12. Trizs 13. Imola 14. Égerszög 15. Jósvafö 16. Aggtelek 17. Tomabarakony 18. Tomaszentjakab r
• vassalak lelőhely
■ imolaí típusú olvasztókemencék
2.ábra A térség salaklelőhelyei és olvasztóhelyei A XV. századtól már alig találni utalást a térségben folyó vasiparról Ezt részben az erdők fokozatos kiirtását követő folyamatos vándorlás, másrészt az egyre jobban terjedő vizienergíára alapuló technológiához szükséges vízfolyások elégtelensége indokolja. A török hódoltság alatt készült adólajstromok említenek e térségből néhány települést, amelyek M sinvas sál" adóztak, de ebben az időben a borsodi és dél-gömöri vasművelést fokozatosan kiváltja a mai Szlovák Érchegység területén roham léptekkel fejlődő vasipar.
Gabonaőrlés vízimalmokban Nem kevés jelentőséggel bír a kora középkori társadalmak fejlődésében a vízimalmok megjelenése. Míg két személy kézimalmon óránként 4,5-7 kg lisztet volt képes megőrölni, addig egy vízimalom 150 kg-ot. Az első vízimalmokat a XI. század végén építették Magyarországon. Teljesítményük 0,5-1 LE volt (1 LE= 0,73549 kW). Az 1399-es ítéletlevél már működő és használaton kívüli vízimalmot említ Jósvafón,
5 A középkort és az azt követő századok vízierőre alapozott iparáról eddig nem került elő adat, vagy tárgyi emlék.
A XIX.századból újra felbukkannak a jósvaföi malmok emlékei. A jósvafői Klein család utolsó leszármazottja - a nemrég elhunyt Zádor Lajos - foglalta össze a Klein család jósvafői vízhasznosítási tevékenységét. Leírása szerint [ZÁDORI 1983] a mai Tengerszem-tó gátjának helyén nagyapja 1840-ben építette meg a megszerzett vízjog alapján az ún. ’’felső-malmot'1. Erről Sándy Gyula - barlangi témájú festményeiről is ismert - festő rajza ad hiteles képet, amelyet a Vasárnapi Újság 1863-as száma közöl, 11A jósvafői malom, s az aggteleki barlang vizei" c. írás illusztrációjaként.
•
•
J 6 #* í4 i a t l o x -
C/vli-
3. ábra A jósvaföi vízimalom (Sándy Gyula rajza után; Vasárnapi Újság 1863.) Dr Dudich Endre 1932-ben megjelent könyvében Lendvay Károly fotóját közli "A Jósva vizével hajtott hajdani malom" képaláírással (4. ábra). A fotón a malomépület még a víz hozzávezető árokkal és az épület előtt álló omladozó melléképülettel látható, A völgyet ekkor M Törőfej-völgy"-nek nevezték, ami a korábban ott folyó kendertörésre-áztatásra utal.
Az elhagyott malmot 1933-ban Baradla-menedékház néven turistaszállássá alakították [POLGÁRDY, 1941], ahol 1936-ban - a jósvafői barlangszakasz saját
6 turbinával fejlesztett árammal kivilágított szakaszának ünnepélyes megnyitására Jósvafőre érkező Horthy kormányzó villás reggelijét elfogyasztotta [D.S.* 1937],
4.ábra A jósvafői "Felső-malom" Lendvay Károly felvételén pU D IC H 1932]
A Klein család a Törőfej-völgy alsó végében megépítette az un. villanytelepet, amelynek turbinájához egy nyitott árokban vezették tovább a vizet a malomtól. Az ide telepített áramfejlesztő kezdetben a család birtokában lévő lakó- és gazdasági épületek világítását szolgálta, majd 1917-től a község lakóházait is ellátta. A falusi lakosok lámpánként és havonta 3-4 tojással vagy napszámmal fizettek. Ekkor már egy cséplőgépet is hajtottak a termelt árammal. A Tengerszem-tó megépítésével egyidejűleg új turbinát telepítettek a Jósva felduzzasztott vizére, az ezzel termelt energiával világították ki a barlangot és a később itt megépült Tengerszem Szállót. A Klein család a Törőfej-völgyből egy ásott árokban tovább vezette (közel szintvonalon) a Jósva vizét, és a községi temető alatt megépítette az. un. "középső malmot". Itt a vízi erő kiegészítésére egy faszénnel fűtött un. szívógáz motort is telepítettek, ezzel a malom őrlési teljesítménye napi 60 mázsára nőtt. 1902-ben építette a Klein család a község alsó végén az un, "alsó malmot", ezzel gyakorlatilag teljesen kihasználva a patak energiáját.
7 Ennek az őrlési teljesítménye 25 mázsa volt naponta, de igen kedvelt volt a benne őrölt grízes nullás liszt, amit akkoriban csak a nagy gőzmalmokban tudtak őrölni. Ebben a malomban működött egy hántoló gép is, és udvarán egy kendertörő. A Törőfej-völgyi villanytelep lebontása után ebbe a malomba került az áramfejlesztő dinamó is. Sajnos ez a malom a II. világháború után teljesen elpusztult. Ma még a malom melletti gazdasági épület és a kendertörő beton alapja látható. Romjaiban felismerhető még az alsó malom árkának kiágazása, ill. ennek műtárgyai. A malom és a kendertörő vasalkatrészei a vasgyűjtés áldozataivá váltak.
Kecső-völgyi hámorok, malmok A Jósvafö környéki vízenergia hasznosítás másik jellegzetes helyszíne a Kecsővölgye volt [SZABLYÁR 1994]. Közvetlenül a település szélén találjuk a még e század első felében működött kendertörőt vízzel ellátó árkot és a vízikerék helyét. A völgynek ezt a részét Törő-kertnek nevezték. A völgy nagy hozamú forrása - a Babot-kút - előtt egy kőépület alapfalainak már nehezen fellelhető maradványai jelzik a Kecső-völgyi hámor épületét. Ezt a hámort - a mely 3 vízikerékkel hajtott 2 kalapácsot és egy köszörükövet tartalmazott Szedlák Mihány meczenzéíi hámoros 1923-ban még látta, de szóbeli közlése szerint 1925-ben már romokban hevert. Alaprajzi elrendezését Kiszely Gyula technikatörténész 1972.március 21-én kelt - Szedlák Mihállyal készült beszélgetését rögzítő - feljegyzése őrizte meg [SZABLYÁR 1995]. Tárgyi bizonyítékai ma már nem lelhetők fel, de az idős helybeliek állítása szerint a Babot-kút forrása is malmot hajtott valaha. A forrás foglalása és a vízmű létesítése eltüntette ennek nyomait.
Kapahámor és szeszfőzde a Tohonya-völgyben A Jósvafö környéki vízenergia hasznosítás következő helyszíne a mai Tohonya völgy, ahol a Klein család 1920-21-ben kapahámort építtetett meczenzéfi iparosokkal. A hely kiválasztásában valószínűleg szerepet játszott az a felismerés is, hogy a Nagy-tohonya-forrás vízhőmérséklete télen a 15 C°-ot eléri, mivel feltörő vizéhez melegebb, mélykarsztból származó vizek is keverednek. A többi felvidéki hámor télen általában nem, vagy korlátozott időben üzemelt, hiszen a kis patakok ekkor alig csörgedeztek, vagy teljesen befagytak.
8 Meczenzéfi szakemberek tervezték, építették és kezdetben üzemeltették is ezt a három vízikerekes üzemet. Új kovács generációt is kineveltek, átadva tapsztalataikat. A trianon utáni Magyarország mezőgazdasági szerárukat gyártó üzemek nélkül maradt, ezért a diósgyőri alapanyagból dolgozó családi vállalkozás a 20-30-as években igen jól prosperált. A harmincas évek végén - a térségben monopol helyzetben lévő Ríma-Murány Rt, nyomására a hámort bezárták. A Klein család kitelepítését majd fizikai megsemmisítését követően az üzem pusztulásnak indult, széthordták. Első leírását Dr Vastagh Gábor és Nováki Gyula kéziratos leírásában olvashatjuk [VASTAGH-NOVÁKI 1964], akik Kovács László hajdani jósvafői hámorost kérdeztek ki emlékeiről. Az elmúlt évben pontos leírást és rajzokat is készített Beregszászi (Bak) Lajos jósvaföi lakos, akik évekig dolgozott az üzemben [BEREGSZÁSZI 1995]. Sajnos a Klein család deportálását követően a hámort nyomtalanul széthordták, helyére családi házat építettek. Vízvezető árkának nyomai a Nagy-tohonya-forrás előterének rendezése kapcsán szinte nyomtalanul eltűntek. A véletlen egy nagy átmérőjű tölgyfa gerendát Őrzött meg a hajdani hámorból, ez hamarosan a tájházban lesz kiállítva. A kapahámor közelében üzemelt a század elején a szeszfőzde, melynek hűtő vízigény ét szintén a bő hozamú Nagy-tohonya-forrásból biztosították, A vízi energiára épülő jósvafői ipar emlékeinek nagy része elpusztult. Azt a keveset, amely megmaradt azonnal védelem alá kell helyezni, meg kell menteni. Célszerű lenne az utolsó magyarországi kapahámor rekonstrukcióját elvégezve méltó emléket állítani a magyar vasipar egyik bölcsőjénekí IRODALOM: Dénes Gy.: A Jósva és mellékvizei az Árpád-kori oklevelekben (Hidrológiai tájékoztató , 1979., április; p=36-38 Zádor L.: "Kedves Élet és TudományM- hozzászólás Selmeczi Kovács Attila: Régi malmok és molnárok c. cikkéhez; Élet és Tudomány XXXVIII.évf., 15.szám 450.p., Heckenast G.: A vashámor elterjedése Magyarországon Történelmi Szemle 1980/1, p - 1-29.
(14-15.század),
Heckenast - Nováki - Vastagh - Zoltay: A magyarországi vaskohászat története a korai középkorban; Akadémiai Kiadó, Budapest, 1968., p=58-59.
9 Dr Dudich Endre: Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke - Népszerű természettudományi könyvtár 12.kötet; Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 1932. Polgárdy G.: Magyar Turista Lexikon, Budapest, 1941., 97.p., D.S.: A kormányzó a Baradlában, A Magyar Turista Szövetség Értesítője II.(XII.) évf. 1937., p=44-45, Maucha L.: Az Északborsodi Karsztvidék regionális jelentőségű távlati vízbázis, vízbeszerzési, vízkutatási terve; VITUKI Hidrológiai Intézet, Budapest, 1986. Szablyár Péter: Helytörténeti- és ipartörténeti emlékek a jósvafői Kecsővölgyben; Jósvafői helytörténeti füzetek 1994.1.sz., p.=16-22. Szablyár Péter: írásos emlékek a jósvafői Kecső-völgyi hámorról ; Jósvafői helytörténeti fiizetek, 1995.2.sz., p=4. Vastagh-Nováki: Adatok a jósvafői volt Klein Antal-féle vashámorról - Kézirat, 1964., Öntödei Múzeum adattára, Budapest Beregszászi Lajos: Jósvafői szerszám- és kapagyár ; Jósvafői helytörténeti fiizetek, 1995., 2.sz. p = l0-15
A kapahámor megjelenítése egy jósvafői címertervben (Szarka-Szablyár)
