JOSVAFOI HELYTÖRTÉNETI FÜZETEK

rí

JOSVAFOI HELYTÖRTÉNETI FÜZETEK

10. füzet, 1999 Kiadja: a SZINLŐ Barlangi-vendégforgalmi Kft a jósvafői tájház (Falumúzeum) létrehozója és üzemeltetője Szerkesztette: Szablyár Péter

Jósvafoi Helytörténeti Füzetek 10

Jósvafőjövője - Jósva/S múltja Az év első fele ismét eseményekben gazdag volt A szép havas télbe jó l illeszkedett a február 13-án - (Ella és Linda napján) - megtartott farsangi mulatság, amelyen a jósvafoi színjátszó kör a Bűvös szék című - mindig aktuális * színművet adta elő. A zenekar hajnalig húzta a talp alá valót A tavasd terveket egy kicsit késleltette váratlan kórházba kerülésem. A kényszerpihenőt próbáltam kihasználni, akkor készítettem el a JHF első kilenc számának hely- és névmutatóját A tél egyik nem várt terméke volt, hogy a budapesti Tűzoltó Múzeumban rábukkantam a jósvafői tűzoltó fecskendő és lajtkocsi kitűnő minőségű fotójára, amely a KÖHLER - tűzoltó berendezéseket gyártó - cég archívumában maradt fenn. Kiderült, hogy a lajtkocsi tartálya is megvan, a szőlőhegyen használták víztárolásra. Reményeim szerint a tájház gyűjteményét fogja gyarapítani Még a télen kérvénnyelfordultam a rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeum Kuratóriumához, kérve, hogy a birtokukban lévő bódvarákói kendertőrőt bocsássák a jósvafői tájház rendelkezésére. Kedvező válaszukat követően megindult az akció szervezése. Elkészült a berendezés új beton alapja a tájház felső kertjében, majd június 10-én Jóna János színi ácsmester vezetésével lebontottuk, majd az Aggteleid Nemzeti Park munkatársainak köz reműködésével átszállítottuk Jósvafore. A tönkrement fa alkatrészek pótlását követően június 24-25-én ismétfelépült ez a különös, egyedi hangulatot árasztó eszköz, immár szép régi cserép tetővel, úgy belesimulva a felső kert szilvafái közé, mintha évtizedek óta ott állt volna 1999. május 29-én délután a „Tudomány - Művészet —Kör nyezet és Társadalom” országos konferencia résztvevői - köztük Pozsgai Imre volt államminiszter - felkeresték a tájházat Az Élet és Tudomány 26. számában cikk jelent meg „Jósvafői malmok és hámorok” címmel Budapest-Jósvafő, 1999.július Szablyár Péter Ez a kiadvány bolti terjesztésre nem kerül. Másolása nem tilos, inkább megtisztelő. Készült 100 számozott példányban, az a(z) példány!

Jósvafö első részletes leírásának 600. évfordulóján - 1999. júliusában

Jósvaföi Helytörténeti Füzetek 10,

1999-ben megszűnik a jósvafői általános iskola 1999-ben 100 általános iskolát zárnak be Magyarországon. Ezek közül egyik, a jósvafői iskola. 1998-ban 33 általános iskolás korú gyermek élt a községben (4 elsős, 7 másodikos, 6 harmadikos, 4 negyedikes, 3 ötödikes, 3 hatodikos, 2 hetedikes, 4 nyolcadikos). A megszűnés okairól egy külön tanulmányt lehetne írni. Az esemény igazi vesztese maga a község, még inkább a lakóhelyi iskolától megfosztott* naponta buszozó, feleslegesen órákat várakozó és egy másik település iskolájában végül is „idegen” több tíz gyermek. Mindezért nem a kormány, nem az oktatási miniszter a felelős, A körülmények” - szokták mondani. Pedig a mainál lényegesen rosszabb „körülmények” voltak 276 évvel ezelőtt, amikor a korabeli feljegyzések szerint Eötvös György „oskola mester” megkezdte a jósvaföi nebulók oktatását, Ennek a rendkívül szomorú ténynek az apropóján adunk közre három visszaemlékezést, amelyek közöl egyet az iskola volt tanára, kettőt két volt növendéke írta.

Dr, Jakucs Lászlóné: Emlékeim a jósvafői iskoláról Amikor 1955 márciusában Jósvafore érkeztem és a helyi általános iskola pedagógusa lettem, két tanulócsoportja volt az iskolának. Az alsó tagozatot /I - 4. osztályt/ Miskolczy Józsefhé - Erzsiké - , a református pap felesége, a felsősöket pedig /5 - 8 . osztály/ Körtvélyi Kálmán igazgató tanító vezette, A ún, „részben osztott” iskolának akkor elég nagy létszámú, 70 - 80 tanulója volt. Idekerülésemmel a csoportbontásokat kedvezőbbé tudtuk tenni. Attól kezdve az első és második osztályt, ahol az írást, olvasást, számolást kellett következetes, kitartó munkával megalapozni, mindig Miskolczyné vezette. Körtvélyi Kálmán ettől kezdve a 3-4-5. osztályokban tanított. Nekem tehát a nagyok, a hatodikhetedik-nyolcadikosok maradtak. Ez a beosztás néha megváltozott az egyes évfolyamok létszámától függően. Volt ugyanis, amikor négy, máskor csak két tanulóból állt egy-egy osztály. Előfordult azonban az is, hogy az egymást követő évjáratokba 1 2 - 1 5 gyerek tartozott. Ilyenkor a legkedvezőbb módon igyekeztünk össze csopor tosítani egy-egy tanterembe a különböző osztályokat, A három tanulócsoportnak a község három különböző helyén akadt csak tanterme. A legnagyobb terem az iskola főépületében, a tanítói lakás mellett volt. Itt tartottuk a szertárban a szemléltető eszközöket, az alapvető kísérletekhez szükséges anyagokat, térképeket, faliképeket, könyveket is.

Jósvafó első részletes leírásának 600. évfordulóján - 1999. júliusában

Jósvafoi Helytörténeti Füzetek 10. A másik tanterem az akkori művelődési ház egyik kis szobája lett, asztalokkal* székekkel és egy táblával. Ide mindig a viszonylag legkisebb létszámú csoport került, s minden - a tanításhoz, szemléltetéshez szükséges anyagot a szertárból kellett áthordani, majd meg vissza. A harmadik tantermet az akkori tanácsháza egyik kisebb helységéből alakítottuk ki. Itt a betű tábláknak, az olvasás tanulását segítő faliképeknek, a jó öreg golyós számológépnek került állandó helye. Mindig délelőtt tanítottunk: nyolc órától egyig, kettőig. Reggel felmértük a létszámot, az esetleges hiányzókat, majd kezdődött a munka. Az összevont tanulócsoportokban az oktatás speciális módon történt. Szóban számon kérni, közvetlenül tanítani természetesen csak egy csoportot lehetett. Ezalatt a többi osztály önállóan dolgozott. Az önálló munka egy-egy könnyebb tankönyvi lecke feldolgozása volt előre megadott kérdések, feladatok alapján. Az eredményt azután óra végén ellenőrizni kellett. Akkor még nem létezett írásvetítő, ami nagyon megkőnnyíthette volna az előkészítést. így a feladatokat és az utasításokat szünetekben a táblára írtuk fel* illetve sok esetben otthon írógépen készítettem el a másnapi feladatlapokat. Nem voltak még munkafüzetek sem, ezért bizony sokat kellett ímiok a tanulóknak. Amikor azonban kémia vagy fizika órán kísérleteztünk a nagyokkal, lassan haladtak az önálló munkák, mert mindenki az érdekes jelenségeket, változásokat figyelte. Minden csoportnak volt naponta egy-két közvetlen órája, amelyeken a tananyag nehezebb részeit tárgyaltuk meg. Ilyenkor került sor a számonkérésre, a felelésre is. Ezt a többrétű feladatot úgy kellett elvégezni, hogy minden beleférjen egy 50 perces tanítási órába. Nekem, a biológia-kémia szakos középiskolai tanárnak kissé gondot okozott eleinte ezt e rendet megszokni és betartani, Itt minden tantárgyat - az irodalomtól a matematikán át, az énektől a testnevelésig - egymagamnak kellett ugyanis a felső tagozatban tanítanom. Ehhez bizony sem az egyetemen, sem a budapesti nagy iskolában nem szerezhettem tapasztalatokat. De sokat segítettek nevelő-társaim, különösen Körtvélyi Kálmán, sőt maguk a gyerekek is, így hamarosan már eredményesnek éreztük a közős munkánkat. Mai szemmel nézve, mai igényességünkkel szemlélve nehéz elképzelni, milyen megfeszített és komoly tanulás folyt ebben az iskolában. Lógás, iskolakerülés igen ritkán fordult elő. Még egynapos hiányzásokra is lóként csak disznóöléskor, szilvalekvár főzéskor került sor, de ez elfogadható volt. Beteg ség miatt ritkán mulasztottak.

Jósvafö első részletes leírásának 600, évfordulóján - 1999. júliusában

Jósvaföi Helytörténeti Füzetek 10. Voltak lassabban boldoguló gyerekeink, akikkel sokszor ükünk le délután megbeszélni egy-egy nehéz feladatot, Ám csaknem minden évfolyamon előfordultak kimagasló érdeklődésű, igen jól tanuló kisdiákok is, akik eljutottak a különböző középiskolákba, szakiskolákba, vagy éppen szakmát tanulni mentek a városba. Ott aztán mindig becsülettel megállták helyüket. Nehézségük egyedül az orosz nyelv elsajátításával lehetett, idegen nyelvet ugyanis a részben osztott kis iskolákban nem tanítottunk. Az első években az utolsó tanítási nap után a nyolcadikos tanulókkal át kellett mennünk Színbe, a körzeti iskolába, ahol bizottság előtt vizsgáztak. Nagy izgalommal készült erre tanár, diák egyaránt, de a megmérettetés után sugárzó arccal, büszkén jöttünk mindig haza (később ez a tortúra szerencsére megszűnt), A tanéveket ünnepélyesen fejeztük be. Hagyománnyá tettük a végzősök ballagását. A kisebbek és a szülők sorfala között énekelve vonultak át a nagy teremtől a művelődési ház udvarára az iskolától elköszönő tanulóink. Itt kedves ünnepséget tartottunk. Elbúcsúztattuk a nyolcadikosokat, értékeltük a tanévet. Rövid beszédek, versek tették emlékezetessé ezeket a tanévzárókat. Voltak ilyenkor szépen sikerült zenés tomabemutatók is, hol karikával, máskor bottal, buzogánnyal, labdával vagy csak ügyes szép mozgással. A szigorúan vett tanítási órákon túl mással is foglalkoztunk. Minden évben bemutattunk legalább egy, olykor két színdarabot. Ezekben mindenki kapott valamilyen feladatot, szerepet. A förendezőséget általában Körtvélyiné Erzsiké vállalta magára, de rengeteg ötlettel és sok értékes munkával segítettek a szülők is. Egyszer egy anyák napjára úgy készültünk fel, hogy az apránként összegyűjtőgetett nyersanyagokból a nagyobb lányokkal az én konyhámban sütöttünk több-féle ízletes süteményt, A szépen elkészített tálcákról - a rövid köszöntő után - a gyerekek kínálgatták a finomságokat Volt nagy meglepetés, öröm és dicséret! Jártunk kirándulni is. Izgalmas számháborúkat rendeztünk, a környék, a barlangok bejárása mellett távoli tájakra is eljutottunk. Komoly vállalkozásnak számított a Diósgyőri Kohászati Művek meglátogatása, máskor meg az üveggyárban csodáltuk a sűrűn folyó üvegmassza kialakításának, szilárdulásának, formálásának menetét. Óriási előkészület előzte meg az Egerbe, más évben pedig Budapestre vezetett kirándulásunkat. Öröm volt látni ezeken az utakon a csodálkozó érdeklődést, a rendet, fegyelmet, gyerekeink ösztönösen udvarias viselkedését. A szülőkkel mindig nagyon jó volt a kapcsolatunk. Ha egy-egy élénkebb fiú esetleg néha rakoncátlankodott, igyekeztünk iskolán belül megoldani a problémát, Rendszeresen tartottunk szülői értekezleteket, melyeket próbáltunk Jósvafö első részletes leírásának 600. évfordulóján - 1999. júliusában

Jósvafoi Helytörténeti Füzetek 10 változatossá* érdekessé tenni. A kötelező témák mellett rövid műsorral, egy-egy verssel, énekkel, jól sikerült dolgozat felolvasásával, máskor diaképek vetítésével, távoli tájak megismertetésével tettük vonzóvá ezeket a találkozásokat. A látottak, hallottak felkeltették a felnőttek érdeklődését is. Kérdések, tartalmas beszélgetések alakultak k i Nemegyszer tíz óra körül indultam a sötét éjszakában haza* a Tengerszem-szálló melletti otthonomba. Ezekre a munkás, szép évekre emlékezve külön kell szólnom a Körtvélyi házaspárról, Kálmán nemcsak az iskola igazgatója, de a falu igazi „Tanító bácsija” is volt. Nehéz időkben látta el feladatát /termelőszövetkezetek melletti agitálás* egyházi nevelés elleni hivatalos állásfoglalás* stb./, de bölcs magatartásával mindig megtalálta a jó kapcsolatot a falu embereivel A „kiskonyha”, azaz a tanteremmel szemben lévő önálló kis épületük nemcsak lakóhely, hanem fogadószoba, tanári és munkaműhely is volt egyben* amely mindig nyitva állt a bekopogok előtt. Hivatalos Íratok* kérvények írása, tanácsok adása a tanító bácsi magától értetődő feladatának számított. Felesége Erzsiké bár nem volt okleveles pedagógus - hűséges segítőként állt mellette. Sokszor heteken át keresett olyan színdarabot, tornagyakorlatot vagy énekszámot, amiről úgy látta, nemcsak megtanuljuk majd, de sikeres is lesz az előadásuk. Kicsi énekkarunk szólamait sokszor ő tanította be, segített, bírált, és hűségesen jött velünk a bemutatókra is, vigyázott a gyerekekre* lelkesítette őket. Amikor három-négy óra szünet nélküli tanítási munka után beléptem a kiskonyhajukba egy percre leülni, néhány finom falattal, pohár friss vízzel mindig megkínált. Jó szavai megnyugtattak, s a tanítást újult erővel tudtam folytatni. Több mint nyolc évig tanítottam ebben az egyszerű, de mozgalmas életű kedves iskolában. Szerettem itt élni, szerettem a nyitott, minden újat, szépet befogadni kész jósvafői gyerekeket. S mi egy pedagógus nehéz munkájának legszebb jutalma? Az, amikor még 35 év után visszatérve is megáll mellette egy-egy őszülő hajú hajdani kisleány, vagy nyakába borul a hajdanán csintalan kisfiú, aki ma komoly nagyapa, s szeretettel emlékezik az együtt töltött évekre. Én is mindig így gondolok vissza rájuk! Szeged, 1999. március.

Jósvafo első részletes leírásának 600, évfordulóján - 1999. júliusában


Nadanicsek Imréné (Gereguly Piroska): „Én iskolám, köszönöm most neked.*.” Az 1950-es évek elején Jósvafön kezdtem el az általános iskolai tanulmányaimat, t „ 2< Osztályban Komiss Lászlóné tanító néni ismertette meg velem az ABC-t, százig a számokat, 3,, 4. osztályban Miskolczy Józsefné, Erzsiké Néni már a fogalmazás* nyelvtan rejtelmeibe próbált bevezetni. Néha bizony nem is volt könnyű megtanulni a bevezetés, tárgyalás, befejezés sorrendjét, a kerület-, területszámitást Mind az alsó* mind a felső tagozatban kevesen voltunk* pedig 2-3 osztály tanult együtt, így „hangos” és „csendes” órák váltogatták egymást, Naponta 1-2 hangos óránk volt, ahol feleltünk. A csendes órákon a feladatokat kevés segítséggel, egyedül kellett megoldani. Lustálkodni nem lehetett, mert óra végén itt is ellenőrizték nevelőink az elvégzett munkát. A csoportokban családias, kedves, közvetlen, őszinte volt a légkör. A tanteremben a golyós számológép mellett állt elöl középen a háromlábú tábla, jobb oldalt a vaskályha, mellette a fásláda, felette a falon Magyarország térképe, Szünetekben az iskola udvarán fogócskáztunk* az orgona bokrok között bújócskáztunk, sokszor beszaladtunk a patak parti „mermgélőhöz” vizeskedni, pocsolni. Szünet végén a „forcímerben” (előszoba) sorakoztunk. Felső tagozatban a régi művelődési ház kis tantermében jártunk, 5. osztályban Körtvélyi Kálmán bácsi tanított* Az élettelen természet, földrajz és sok-sok tantárgy tanítása mellett jutott ideje még arra is, hogy énekórán hegedűjét elővéve „karmestere” legyen kis zenekarunknak. Az sem volt akadály, ha valaki nem tudott tisztán énekelni, balkezes volt, a zenekarban tag lehetett, Többnyire vonós, és ütős hangszereken játszottunk: hegedű, xilofon, triangulum, cintányér, dob alkotta a zenekart. Ünnepélyeken az énekkart kísértük, vagy önállóan adtunk elő egy-egy számot. Tanévenként egy-egy színdarabot is betanultunk, de Kálmán Bácsi felesége, Erzsiké Néni még táncot is tanított nekünk. Tanév végén gépi zenére rendszeres volt a torna bemutató bottal, karikával. 6 , osztálytól S. osztályig dr. Jakucs Lászlóné, Marika Néni tanított bennünket.

Valamennyi tárgyat Ő oktatott, felkészített a tornabemutatóra. Ezek mellett még arra is maradt ideje, hogy megtanítson bennünket kézimunkázni; kötni, horgolni, foltozni, stoppolni, különféle öltésekre. Az elkészített darabokból tanév végén kiállítást rendeztünk. Marika Néni férje: Dr. Jakucs László előadást tartott az akkor csodának számító szputnyikokról, egész napos hosszútúrát szervezett a

Jósvafo első részletes leírásának 600. évfordulóján - 1999. júliusában

Jósvafői Helytörténeti Füzetek 10 Baradla-barlangba, Tanévenként egyszer gyalog elmentünk a közeli hegyekbe, tisztásokra, ahol egész nap játszottunk. Felső tagozatban kirándultunk vonattal Egerbe, Budapestre. Nagy élményt jelentett ez, hiszen szüléinkkel Miskolctól tovább nemigen jártunk, A nyolc év sok szép pillanata, órája ma is élénken él emlékezetemben. Az otthonról, iskolámból hozott tanultakat naponta hasznosítom életem, munkám során.

A „Több-sincs Királyfi” előadása a jósvafői iskolában az 1958-59-es tanévben: Alsó sor balról jobbra: Bokros Erzsébet (7.o.), Bak Sarolta (7*o.), előtte Veres Valéria (3.o.), Jóna Zoltán ( 6 ,0 .), Jóna Albert (8 .0 .), Leskó Éva (3.o.), Gereguly Piroska (7.0,)* Bak Dezső (5,o,)> Felső sor balról jobbra: Palcsó László (6 .0 .), Farkas Bertalan (7To,), Leskó István (7.o.), Vostyár Ferenc (6 .0 .), Veres Sarolta (7,o.), Palcsó István (5.0.), Czafik László (5.o.),

Jósvafő eíső részletes leírásának 600* évfordulóján - 1999. júliusában

Jósvafoi Helytörténeti Füzetek 10,

Jóna Zoltán: Emlékeim a jósvaföi általános iskoláról

Az ember amikor elmúlik ötven éves és visszagondol gyermekkorára, jó szívvel emlékszik vissza arra az intézményre, ahonnan elindult. Gyermekkoromban a család és az általános iskola az a hely, ahol az első és meghatározó utravalókat kapja a kis diák. Az iskolában tanulja meg az olvasás, az írás és a számolás alapjait, itt szoktatják a rendszeres munkavégzésre, a közösségben való viselkedésre, magatartás formákra. Én 1953. Szeptemberében léptem át a jósvaföi Állami Általános Iskola küszöbét. Ott nagy szeretettel fogadtak bennünket a pedagógusok, Komiss László igazgató, Komiss Lászlóné és Miskolczy Józseftié tanítónők. Nagy szeretettel gondolok a két tanító nénire, akik az első években átsegítettek bennünket a legnehezebb időszakban. Az osztályba akkor hatan jártunk: név szerint Jóna Jolán, Lázók Anna, Deli Lajos, Palcsó László, Vostyár Ferenc és Jóna Zoltán. Az oktatás - tekintettel arra, hogy az alsó tagozatos osztályok egy, a felső tagozatosok egy másik osztályterembe kerültek elhelyezésre - a mai oktatáshoz képest eléggé különleges volt. Amíg az egyik osztály úgynevezett hangos órát tartott, tehát a tanító vagy tanár ismertette a tananyagot, addig a másik három osztály ugyanabban a teremben önállóan tanult vagy kiadott feladatokat oldott meg. Ennek a kényszerűségből adódó oktatási fonnának számtalan előnye és ugyanakkor persze hátránya is volt. Előnyt jelentett az, hogy mi előre tudtuk, hogy mi vár ránk a következő években. Ha nem tanultuk meg pontosan az előző évben az anyagot, azt még egyszer hallottuk, így jobban rögzíteni tudtuk az ismereteket. Ha önállóan megtanultunk gyorsan dolgozni, figyelhettünk az előttünk, illetve alattunk járókra is. Hátrányt jelentett az, hogy egymást zavartuk esetenként és a tanárainknak így sokkal nehezebb volt az órák megtartása. Az 1954-55-ös tanévben Körtvélyi Kálmán lett az iskola igazgatója, aki az általános iskolai tanulmányaim befejezéséig töltötte be ezt a nem könnyű állást. Szigorúságával, de ugyanakkor következetességével példát mutatott nekünk gyermekeknek. Zenekart és énekkart szervezett és működtetett a gyerekek bevonásával. Színjátszó csoport is alakult, ahol feleségével együtt nagy szeretettel oktattak bennünket a színpadi mesterségre. Az 1958-59-es tanévben


Jósvaföi Helytörténeti Füzetek 10 játszott Több-sincs királyfi című darabot a falu kultúrházában adtuk elő nagy sikerrel. Ötödik osztályos voltam, amikor Dr, Jakucs Lászlóné kémia-biológia szakos tanárnő Jósvafőre jött és tanítani kezdett az iskolában. Azt hiszem, hogy neki köszönhetem a legtöbbet tanáraim közül. Nagy-nagy szeretettel, hozzáértéssel világosította meg előttünk a természet csodáit és vezetett be bennünket a világ megismerésének rejtelmeibe. Férje, Dr, Jakucs László külföldi útjain készített diafelvételeit élménybeszámoló keretén belül mutatta be a kis falu felnőtt lakosainak és diákjainak, így vált lehetővé számunkra, hogy kitekinthettünk a világba. Felső tagozatos éveim alatt a Budapesti Műszaki Egyetem kutatóállomásán dolgozott, de az iskolában is tanított Zámbó Kornél rajz és földrajz szakos tanár és felesége, aki matematika, fizika szakos tanárnő volt. Ók óraadóként dolgoztak az iskolában. Különösen rajz órákra és rajzszakkörre emlékszem vissza nagy szeretettel, mert itt a tanár úr a térlátást, a festékkel és ecsettel való bánásmódot és magát a festészetet is megszeretette velünk. Az elkészült rajzokat és festményeket az iskolai év végén kiállításon mutattuk be és azt a szülök, ismerősök is megtekintették. Az iskola tanárnői és tanárai minden évben kirándulásokat szerveztek a tanulóknak Budapestre, ahol az állatkert, a vidámpark és a múzeumok meglátogatása volt a kis faluban nevelkedő gyerekek legemlékezetesebb élménye. Szép emlékeim vannak az úttörőcsapat munkájáról is. Rendszeresen megünnepeltük a madarak-fák napját, kertészeti szakkör munkájában is részt vettünk. Az itt végzett diákok jól megállták helyüket a szakmunkásképzőkben és a középiskolákban, majd később az életben, mert az iskolában megszerzett tudás, a munka szeretetére történő nevelés biztos alapokat adott. Ezért gondolok én vissza nagy-nagy szeretettel tanítóimra és tanáraimra, valamint osztály- és iskolatársaimra. Szolnok, 1999 június 17.



Gereguly Piroska: A kenderfeldolgozás főbb munkálatai A kendermagot Zsófia napján, május 15-én vetették cl. Vetés előtt a talajba „tyúkganalyat” szóltak, A földre surcból kézzel szórták a kendermagot, „Brúgóvar, kézi gereblyével vagy igavonó állat húzta boronával beledolgozták a talajba. Következett a „höndőrgözés” (talajtömörítés, egyengetés), A virágos kendert virágzáskor (augusztusban), a magvas kendert (októberben) szálanként „kinyőtték” (kiszedték), marokba kötözték. A virágos kendert 3 hétig a „mocsolyában” (tócsákban, ásott gödör, benne víz), békanyálas állott vízben áztatták, puhították. Hogy a növény a víz felszínére ne kerüljön, gallyakkal, kövekkel terhelték le, A magvas kenderből természetesen először kiverték a magot és csak az után áztatták. A „kívéket” (kévéket) kiszedték a vízből (3 marék egy ki ve), ezt sátor alakúra feláll ogatták, úgy szárították. Szárítás után került haza a portára, ott ki vénként szétterigették, majd tilolták ( a szárban a növényi rostokat széttörték). A lehullott vastagabb szárrészeket pazdemyának nevezték, melyet tűzgyújtásra használtak. A további puhítást 5-6 kg-os kendercsomókban korábban „fabakóval” végezték. Később ez a munkálat körben forgó öntöttvas henger alatt történt, így gyorsabbá vált a munkaművelet. A törő hengert vízi energiával mozgatták. A helyet malomtörőnek nevezték, amely a falu alsó végén működött [alsó malom ma Petőfi Sándor út 22+], Ezután „ecseten” vagy „vonókán” (kerek vas fésű) fésülték, finomitották, szálasították a kendert. A finomabb rész lett a szösz, a durvább a csepü. A szöszt „megágyazták” (elnyújtották), és feltekerték a guzsalyra. Nappal, ha volt egy kis idő, de föleg esténként fontak a lányok, asszonyok (negyven évvel ezelőtt Édesanyám a csepü fonására engem is tanítgatott). A fonáshoz az orsón kívül sok nedvesség kellett. „Nyálítónak” aszalt szilvát, susínkát ettek. A szöszből vékony , a csepüből vastagabb, durvább fonalat sodortak. A fonalat nyolcas alakban motollára hajtották, azután „pászmába” kötözték, 120 szál volt egy pászma. Egy szál egy motollahossz volt, amely kb. 4 méterre tehető. Következett a fonal „kilúgozása”: föból készült kb. 120 literes kádba rakták a fonalat. Hitvány (hasznátt) szőtt lepedővel letakarták, erre tették a fahamut, és az egészet folyamatosan főtt vízzel öntözték. Ez a munka egy napig tartott, célja a fonal fehérítése, tisztítása volt. A kilúgozott, megszáradt fonalat vetőfára felvetették, A vékony fonalat 14-es bordába tették, ebben 14 pászma kellett egy jegyre. Egyszerre kb, 10-12 jegy Jósvafö első részletes leírásának 600. évfordulóján - 1999. júliusában

Jósvafői Helytörténeti Füzetek 10. 1

0

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- “

—

iert fel a szátyvára (szövőszék) zuboly részére. Egy jegyből öt rőfnyi vásznat szőttek, amely négy méternek felel meg. Szövés előtt 2 db „nyistbe” kellett szálanként behúzni a fonalat, utána pedig a „bordába” szedték be párjával. Ezeket a munkafolyamatokat a kislányok nagymamájuktól édesanyjuktól már kis koruktól látták* megtanulták a fonás, szövés tudományát örökölték. A fonás kb. februárban fejeződött be, a szövés munkálatai pedig március közepéig tartottak, A vásznat újból kilúgozták, fehérítették, szárították. A szövőszékről lekerült termékek különböző minőségűek voltak, és különféle háztartási használati dolgokat készítettek belőlük. Gyári pamuttal keverve készült a lányok „stafírungja”: ágylepedő, szakajtó kendő, abrosz, díszpáma, gyúrosurc, törölköző, és férfi-női fehérnemű (ing, gatya). Az előbbiek vékony szál vászonból készültek, Csepü-fonalból zsákot, koreost, törlőt, pokrócot készítettek. A pokrócnál hasogatott rongyot „vertek bele”. A szövés munkálataival úgy igyekeztek, hogy húsvétig még a nagytakarításra is legyen idő. Összességében - az asszonyoknak a sok-sok házi teendő mellett - a kender feldolgozása szinte egész évben eltartott. A szövést a család nő tagjai végezték, külső ember ritkán segített be. Fonáskor 2-3 családból a barátnők esténként eljártak egymáshoz. Munka közben dalolgattak, Többször a fíuk is felkeresték a fonó lányokat, és egy óvatlan pillanatban elvágták a fonalat. Ekkor leesett az orsó, a fiú felkapta, és nem adta vissza, amíg a lány ki nem váltotta. Kiváltani többnyire csókkal lehetett, amit a lányok látszólag nem akartak, de igazán nem is bántak. Fonás után minden lányt a „szeretője” kísért haza. Településünkön a kender feldolgozása kb, 25-30 éve megszűnt. A fentieket 1998, februárjában gyűjtöttem Bak Albert (76), Gereguly Ferenc (80) és Gereguly Ferencné (79) jósvafői lakosoktól.

Bakos kendertörő Jósvafő első részletes leírásának 600. évfordulóján - 1999. júliusában


Gereguly Piroska: Gyermekjátékok a század elejéről A szellemi nevelés, játék, később a munka a kisgyermek életében szervesen összefonódik, így volt ez régen is, de ez idő tájt a nagyszülők, szülők anyagilag nem engedhették meg maguknak, hogy „gyári portékát” vásároljanak az apróságoknak. 3 éves kor körül - ha a felnőttek ráértek - el-eljátszogattak a kicsikkel. Jobb híján „kéznél volt*’ a gyerek keze, lába. Ilyenkor felnőtt, gyerek a fantázia világában járt, az apró tálpacskát kinevezték Talpasnak, és kezdődhetett a játék, a párbeszéd: „-Itthon van-e Talpas? - kérdezte a felnőtt, és finoman ütögette a gyermek talpát. -Itthon, -Van-e kutyája? -Van, -Megharap-e engem? -Meg. -Csiba, te, Csiba, te11 (ekkor szintén a talpacska ütögetése következett). Mondókával együtt a kéz ts alkalmas volt egyszerűbb játékra. Egymás kezét (a kicsi párnás kézfejét) finoman megcsípték, a kicsi a felnőttét, felváltva. Akár három-négy ember is játszhatta, de kettő is elég volt. A megcsípett kézfejeket fel-le mozgatták, és közben mondogatták: „Csip-csip-csóka, vak vamyúcska, Kokas kiabálja, Hajtsuk el a tyúkot. Hess le róla, hess, hess, hess!!!” A tyúkok elhajtása egymás keze fejének ütögetésével történt. Szintén a kézfej volt a játék mondóka közben, amikor a nagyszülő, szülő kis finom köröket írt le a gyermek tenyerébe: „Itten van a kútacska, Ebből iszik nyulacska. Ennek is adtam, ennek is adtam (a négy ujjat a felnőtt megérinti); Ennek elvágtam a nyakát, itt futott a véri, itt, itt, itt „ ( a hüvelykujjat körülsimogatja, majd a szülő keze végigszalad a gyermek karján, egészen a hónaljáig). Jósvafo első részletes leírásának 600. évfordulóján - 1999. júliusában

___________________ Jósvaföi Helytörténeti Főzetek 10,___________________ A kicsiket az édesapa, nagyapa a térdére ültette, és közben lábát emelgetve mondogatta: „Gyí, te fakó* gyí, te szürke, Gyí, két lábam fussatok! Olyan áldott két csikó ez, Egyik sem kér abrakot/* Apró, oktató verssel figyelmeztették a gyermeket, védték a bajtól: „Kés, villa, olló, Nem gyermek kezébe való!” Rövid csalimesével „fizették ki” a mesét követelő, kérő gyermeket: „Vót egyszer egy ember, Szakálla vót kender. Felmászott a fára, Leesett a sárba. Két kutya húzta, A harmadikat nyúzta. Sári néni kidobottá, Hat forint a húsa.” Zsebkendőből nyuszit hajtogattak, ami „ugrani” is tudott* Ahogy nőttek a gyermekek, úgy tárult ki előttük a világ. Kora tavasztól késő őszig a szabadban tartózkodtak; udvaron, erdőszélen, patakparton. A természet „kész” játékszerekkel ajándékozta meg őket: • a „kapózáshoz” nem kellett csak öt hasonló nagyságú gömbölyű kavacs (kavics). Fiúk, lányok egyaránt játszották. A kézügyességet, megfigyelőképességet, gyorsaságot egyformán fejlesztette; • a lányok gyermekláncfű szárából nyakláncot fűztek, margarétából koszorút fontak; • meghegyezett ág végére sárgolyót szúrtak, az ágat meglódították és messzire elszállt a sárgalacsin; • tavasszal, nyáron a domboldalon „gömbörögtek” lefelé, fára másztak; • sípot csináltak fűzfából, de még hagymaszárból is. Iskoláskorban fogyatkoztak a gondtalan, önfeledt napok, szaporodtak a kötelességek, de a 6-8 évesek még aránylag szabadabbak voltak.

Jósvafo első részletes leírásának 6ÖÖfcévfordulóján -1999. júliusában

Jósvafoi Helytörténeti Füzetek 10. ----------------------------------------------------------------------------------------------— A fiuk téli estéken kukoricacsutkából tornyot, várat építettek. Csutkából, rongyból, pamutból babát varázsoltak az ügyes kezű nagymamák, édesanyák a kislányoknak. Papírból hajó, repülő készült, A sütő feletti meleg levegő mozgatta a „papírkígyót”, A tuskór a tett deszka remek alkalom volt a „mérleghintázásra”, miközben a „rongy lapta” egyaránt megfelelt focizásra és labdázásra. Az árulkodó gyerekeket társaik nem szerették, apró rigmussal kicsúfolták: „Árulkodó Júdás \ Kell-e piros tojás? Ha nem kell, tedd el! Majd megeszed reggel. Tíz éves kor körül, ahogy szellemileg és testileg egyaránt gyarapodtak a gyermekek, nagyobb és nagyobb részt kellett vállalniuk a gazdasági- és házi munkából A játékos kedv megmaradt, csak kevesebb idő jutott rá, A közös játék (fogócskázás, bujócskázás, utolsó pár előre fuss) bővült a „Tüzet viszek, ne lássátok, ”, „Csön-csőn gyűrű...” mókázással, mozgással, amely nem igényelt csak egy zsebkendőt; a gyűrű helyett megtetteegy gomb, vagy bab szem is. A magasugráshoz is maguk készítették a kellékeket: mindössze 3 bot és néhány szög kellett hozzá. Természetesen ügyesebb kezű nagyobb testvérek vagy apák is besegítettek az egyszerű játékok elkészítéséhez: repegtető (fából); kis szanka, később ennek nagyobb, használható mása (deszka, vessző - fűz, veresgyűrö, fagyat); nyílpuska fasindelbol; pörgettyű (fából); brűgettyű (madzag, gomb); ördöglakat (két darab szögből); parittya; grulyapuska (libatoll krumpli); forgó (papír, gombostű, vékony bot); karikázás (abroncs, drót vagy bot); bige (fa); a fésűre tekert selyem, vagy sztanioIpapírból azonnal kész volt (és szólt is) a zeneszerszám;


14

Jósvaföi Helytörténeti Füzetek 10. • „malomihoz nem kellett más, mint 9 bab, 9 kukoricaszem, papíron a malom rajza, és estéket lehetett eltölteni ezzel az egyszerű és nagyszerű logikai játékkal • A „diótörés” egymás izmainak megmozgatására volt remek lehetőség. 2 kb egyforma magas és súlyos gyermek egymással háttat áll. Kaijukat egymásba fonják két odalt, és egyik a hátára veszi a másikat, majd fordítva. 12-18 éves korban már kevés idő maradt a játszásra, de kedvelték a fiatalok a „Húzd meg, ereszd meg!” nevű játékot. Öt fő játszhatta. A kellék mindössze egy zsebkendő, vagy kendő volt. Négyen fogták egy-egy csücskét a kendőnek, vegyesen fiúk, lányok. Az ötödik mondta, hogy „húzd meg, vagy ereszd meg”, és rámutatott valakire a négy társából Gyorsan követték egymást az utasítások, és éppen az ellenkezőjét kellett csinálni az elhangzottaknak. Aki eltévesztette, zálogot adott. A zálogkiváltás nem volt egyszerű, mert valami feladatot kellett elvégeznie azért, hogy visszakaphassa a saját tulajdonát. Például puszit kellett adnia egy másik személynek; ki kellett mennie a kapuba, háromszor hangosan mondani, hogy „szamár vagyok”, stb<

A gyűjtés 1999. februárjában történt Jósvafőn, szüleimtől, Gereguly Ferenctől és Gereguly Ferencnétől (szül Tót Erzsébet).

Jellegzetes gipsz díszek a Rákóczi utca 3. számú ház homlokzatán (Berecz-porta)

Jósvato első részletes leírásának 600, évfordulóján - 1999. júliusában

Jósvafoi Helytörténeti Füzetek 10.

Berecz Lajos né: Farsang Él a vidám farsang immár sok száz éve, Menjen veszendőbe sokak keservére?! Menjünk inkább mi is mindig farsangolni, Hiszen jól lehet ott mulatni, táncolni. Más világ volt régen az emberek között, S immár a vidámság végleg elköltözött? Régen a fonókban gyakran összejöttek, Egymással ott szépen el is beszélgettek. Lányok és asszonyok fürgén fonogattak, A férfiak pedig jól elborozgattak.. Szóba került minden, mi s hogy lesz jövöre, Terem-e majd jó bor az új esztendőbe? Sajnálhatjuk bíz* e szép téli estéket, Odaadnánk ezért a TV-készüléket. Lesték a legények, mikor hull az orsó, Búnak, siralomnak volt ott víg koporsó. És ha a legények az orsót elkapták, Csókkal a lányok aztán kiválthatták. Volt leányzó aztán, ki gyakran ejtette, S szemét is a kedves fiún felejtette. S hogyha beleakadt fiúnk a „fonálba” Együtt mentek ők el a farsangi bálba. Ott aztán a jókedv tetőfokra hágott, A lány a fiúra, a fiú lányra vágyott. De hogy mi játszódott le még akkor este, Azt biz’ a sötétség más elől leplezte. Áldott farsangi bál, csak dicsérlek téged, Jósvafö első részletes leírásának 600. évfordulóján - 1999. júliusában

Jósvaföi Helytörténeti Füzetek 10.

16-----------------------------------------Minden februárban adózok is Néked. Készülök én már egy jó héttel előre, Jó bor, finom étel kell oda, nem lőre.

Meg fontos nekem még álarc és maskara, Hogy találgassanak: Róza, vagy Barbara? De bíz akkor vígan felfedem az arcom, Hogyha díjazott lesz ötletes álarcom. Azután pedig a zene ütemére Ropjuk majd a táncot szívünk örömére. Odavágjuk jól mi a földhöz a csizmát, Táncolunk keringőt, foxtrottot és csárdást. Sokan csak pusmognak, ki kivel van jóba? Kinek hoz kisbabát jövöre a gólya? De tán a nóták sem mennek feledésbe, Hogyha énekelünk magunk örömére. S miközben megy ott vicc, dal és vidám nóta, Fordítsuk hát vissza az idő kerekét, Engedje ki bártan mindenki jókedvét! Finom illatokkal teljen meg a konyha, S legyen ott felkötve az asszonyok kontya. S’ hogy ha fárad a láb, s szünet lesz zenében, Kosár legyen minden asszonynak kezében. Benne finom ital, s az ételek java, Már az illatával bűvöljön a kaja. Mindenki jól érzi ilyen bálon magát, S elfeledi végleg minden búját-baját. Most is mulasson hát mindenki kedvére, S találkozzunk majd mi ugyanitt jövőre, ^ íródott az 1999. február 13-i farsangi bálra. p

Jósvafo első részletes leírásának 600, évfordulóján - 1999. júliusában

Jósvaföi Helytörténeti Füzetek 10. _

Adatok a „Kastély” vagy „Kúria” (Táncsics Mihály u. 1*) épít éstő rtén et éhez Befejezéséhez közeledik Jósvafő egyik jellegzetes épületének felújítása. Tervek szerint az épületben az Aggteleki Nemzeti Park kézműves házat kíván berendezni, ennek udvarára kerül majd a Bódvarákóról áttelepített - Fülöp Bertalan féle - kovácsmühely is. Az épületről az ANP megbízásából Sabján Tibor 1990. januárjában „A jósvaföi Táncsics utcában álló un, „KASTÉLY”-épület építészettörténeti vizsgálata” címmel tanulmányt készített, amelyből az alábbiakban közreadunk néhány részletet: A lakóház története Az épületet a múlt század második felében és a századfordulón Császár Károly csendbiztos tulajdonában volt. Néprajzi gyűjtéssel és falkutatásokkal az épületnek négy fontosabb időbeli periódusa vázolható fel: IS.századi állapot: Az épület 18. századi magja egy szoba-konyha-kamra alaprajzú, kőfalú lakóház volt. Szobája a jelenlegi alaprajz harmadik szobája volt* konyhája valószínűleg a jelenlegi helyén állt. Harmadik helyisége kamra lehetett. Az épület tornác nélküli volt, dongaboltozatos pincéjének bejárata a szobai fal alól nyílt. 19,századi állapot A 19. Század közepén jelentősen átépítik. Első részét két szobával toldják meg, oldalához tornácot építenek, pincéjét a tornác külső faláig bővítik ki. Az átépítés során a falakat megemelik, új födémeket és egységes fedélszéket készítenek. Ekkor építették fel a konyha ma ismert szabadkéményét, amelynek közepe alá szögletes formájú, téglaboltozatos tűzterű kemencét állítanak. Az istállót valószínűleg a múlt század második felében építették a ház végéhez. Ekkor oszthatták a kamrát is két részre, átjárást biztosítva az istállóba, 20 .

század eleji állapot

A 20, század elején elején a lakóházat a Deli testvérek vásárolják meg, azt megosztva lakják. Az első kis szobából - amely korábban csendbíztosí szoba lehetett - konyhát csinálnak. A mellette lévő szobát nem fűtik. A harmadik szobában lebontják a zöld táblás kályhát, helyére csikó-sparherdet állítanak. A konyha mögötti kamrába szobává alakítják, a válaszfalat lebontják, az ablakot JósvafÖ első részletes leírásának 600. évfordulóján - 1999. júliusában

___

^A


18---- ---------------- 2------------------------megnagyobbítják, a padlásfeljárót elfalazzák, mögötte kamrát alakítanak ki. A Deli család cseréli le a zsindelytetőt cserépre. A pincében a hagyományok szerint rabokat is tartottak. Volt itt egy kút is, melyet szintén a Deliek szüntettek meg. A két szoba közötti ajtót 1935-ben falazták el, 20,század közepe, második fele Ebben az időszakban bontják le a házban a hagyományos tűzhelyeket, és kialakul az épület jelenlegi állapota. Összefoglaló értékelés Jósvafö múlt századi paraszti építkezésére a belül-fűtős szobai kemencék használata volt a jellemző. A nagyméretű szobai kemencék füstjét ferde helyzetű kürtő vezette a szabadkémény alá. Ezt a kürtőt a térség legtöbb településén kabolának nevezték. A vizsgált lakóház a paraszti szintnél rangosabb volt (innen ered a ,kastély” elnevezés is). Alaprajza, tüzelőberendezései eltérnek a falusi gyakorlattól. A kályhával fűtött szobák és szögletes kemencével ellátott konyhák a vidék mezővárosi építésmódját jellemezték. Épületünk múlt századi átépítése tehát mezővárosi példák alapján történt, míg a 20. századi átalakítások a paraszti gyakorlatot követték., lépésről-lépésre adva fel a hagyományos lakáskultúra elemeit.

**

Falkutatás eredménye az épület konyhájában Jósvafo első részletes leírásának 600. évfordulóján - 1999. júliusában


18.század (három-osztatú lakóház) r\

t

r

19. század közepe (új födémek, új fedélszék)

19+század második fele

KA

5X0.

O t_

oá

2 0 . század

eleje (új tüzelök)

20 , század

második fele



20------------------------------------------------Jósvaföi tűzoltó berendezések a század első feléből

Az idei évre volt tervbe véve a község tűzoltó fecskendőjének felújítása. Ennek kapcsán próbáltam dokumentumokat felkutatni ezekről az eszközökről, I jutottam el a Tűzoltó Múzeum igazgatójához, Csicsmann Gyula alezredeshez. Minárovits János ezredeshez irányított, aki a IL Világháború előtt Budapesten működött KÖHLER cég teljes fotódokumentációját megmentette a cég államosítása után. Ebben négy darab Jósvaföi vonatkozású - kiváló minőségű fekete-fehér fotót találtunk. Egy-egy fotót a fecskendőről és a lajtkocsiról, egyet a két eszközről - szerelvényként kapcsolva -, egyet pedig 8 kiszállításra váró fecskendőről, amelyeket Jósvafőre, ill. a környező falvakba szállított a KÖHLER cég (sorrendben; Szögliget, Szöllősardó, Varbóc, Bódvarákó, Hídvégardó, Jósvafő, Perkupa, és az utolsó takarva a felirat). A közeljövőben szeretnénk felújítani a fecskendőt, és rekonstruálni a lajtkocsit

Jósvafő első részletes leírásának 600. évfordulóján - 1999.

Jósvafői Helytörténeti Füzetek 10.

Részletek Gereguly Piroska jósvafői szókincs-gyűjtéséből ágyszék -

ágy

borona - föld egyen gítésére szolgáló eszköz hót bolt

csőrlő bolyító

árendás ház - albérlet

bőcsü -

bölcső

danojjónk - daloljunk

orsó -

orsó

brüszke -

köszméte

debrecenyi -

ásíjónk -

ásítunk

bugyborék - buborék

ceni

bakét -

ételhordó

bugyelárizs pénztárca

dikó -

bütykös -fűzfavessző vel befont üveg

doboska - liszt, só, élesztő, víz

bübikázniláb mászni

döccsük eV - döntsük el!

Ambruzs - Ambrus arátlónk -

arattunk

baklevet- csévélő bakói - bólint beder - nudli beereszt - beenged bellő - korcosból ké szített fekvőhely gye rekeknek bellőfa - erre kötötték a korcost

négykéz

cikra -

szikra

csajhos -

vizes

csanál -

csalán

csanalaí - csalánt

fonalgom

csupor - csésze

debre

heverő

ekecsoroszlya - füg gőlegesen vágja el a földet eketalyiga - az eke kerekes járóműve

csarampol - zörög belódít-

elindít

béreg -

bürök

bikkfa -

bükkfa

bisalma -

birsalma

bisalmásbab - habart bab birsalmával blena -

húscafat

bonc '

comb

bornyü -

botjú

csepü-durvább kender

elfelejcsük-QÍ felejtj ük

cseresnyefa -cseresz nyefa

elkabusztam~e\szŐT~ tam

csicsi - mellbimbó

elkalamolt - eltévedt

csima - káposzta tor zsája

elkampicsorodott elkeseredett

csipdelke - gombóc tészta sikálva, csipe getve

elroncsák - elrontják

csobolyó-víztÁiolásTs

faedény

estve -

este

ettőnk -

ettünk

fejel -

párna



22----------------------------------husolló - hétköznapi grulyacsík - nudli félhajra - féloldatra felsőbb iskola - fő iskola 15 liter félvéka füem * fin k ö pattanás

fülem nyelven

flrcel -

fércei

flrlassa-

firtatja

fódoz -

foltoz

fogkilís - gyulladás a fogínyen foncsik -

copf

fá t

folt

-

fő de int fbförmines

földszint (cukor)-

mentolos galárizs - gyöngysor girhes beteg

- sovány,

grulyalángos -knimplilángos grulya vakaró -krump¡¿pogácsa grulyazsámiska - főtt krumpli liszttel össze keverve, együtt főzve, kiszaggatva, tányérra terítve, megszórva dióval, mákkal, túró val, pirított káposz tával gúla - reszelt nyers, vagy párolt krumpli, liszt, füstölt hús, fű szer gombóccá for málva, kifőzve. Zsír ban sült párolt hagy mával tálalva. Gyentel - gyűr valakit, birkózik gyövök- jövök

görho- finom kukori caliszt, tej, zsír, cukor, só összekeverve, zsemle nagyságúra formálva, sütőben megsütve

herbik - hosszas heroce - csöröge heifü - hétfő hittak - hívták

inni

irka -

füzet

járgány - lóvontatású szecskavágó járom - marha befo gására szolgáló eszköz járomszög - a járom feleket összetar-tó rúd csapja jósefeiJósefU juha feltartó

j ósvafő i Jósvafo szekérrúd

kaparkodó - szorgal mas katula -

doboz

kavacs -

kavics

hőmpörögni -hempe regni

kétszélsurc - vászon ból készült, két szélből

hőndörgő - henger a fold tonruontesere, egyengetésére

kezeslábas - tipegőszerű, de nagyobb annál

I

grulya - burgonya

innya -

kelebére - mellére

hokedli - konyhaszék

J

1

■■

_

gombóta - liszt, tojás, só - kemény tészta levesbetét

ingváll- kombiné szerű alsóruha

kapacs- erős, kapaszkcwió

harizsnya - harisnya girhiny - görény

inas -15-16 éves fiú

X

k i.

f j

f

f



kikere - kökörcsin kiiső -

külső

kiókumlá /- kigondol kőbőreikül kutat, keres kocik -kemence padka kócs -

kulcs

kódus -

koldus

kóduscsipa - mézga koilégiom - kollégium komót - fiókos szek rény kompis - szénaboglya konkolyozó tisztító

búza-

kopasz bors - szegfii bors kópería -

boríték

korcos - szőtt négyszögletes textília forró - cserépedény vizhordásra köríve -

körte

kötő -

kötény

Artotf/yozto - beöntést adott neki

kru mplipire -kru mpl ipüre kukóleves - tojásleves kukukk -

kumma sincs - semmi nincs kuszka -

fuldo

darab

iekvártot

- lekvárt

lőcs - kocsirúd macskatök - tündérrózsa máié - kukoricaliszt ből készült sütemény malom feli út - malom feletti út maskarabál - álarcos bál ftUJSÜ -

masni

megett-

mögött

megyéti

megy

mén ek-

megyek

mieionap - nagyon korán mienk motóla -

nálónk -

miénk motolla ördög nálunk

negyed rész -7,5 liter kröpp -pici mennyiség

nehez -

nehéz

nekőnk -

nekünk

nyess -

nyers

nyihorászik - nevetgél ódaldeszka deszka

oldal

iajbi - mellény

jnurAírt krítyognak kolnak

kakukk

négyellő - borona

ókumiál - nézeget ollyan -

olyan

osztan -

aztán

pájinka -

pálinka

patrac -

slampos

penna -

tollhegy

pítyog - szipogva sír platty /»¿Jc

-

tócsni polc

pocok -

ürge

pocsó -

pocsolya

píS/yc takarója

kisgyermek

posatt -

poshadt

pacsik -

dongó

-

köldök

rakodó - szénapajta rú&í

-

tejesfazék

rátotta'

rántotta

rocska -

vödör

römpöly - 2,5 dl sémii -

kisszék


------- ;


24

séliyeggy el! - süllyedj el! sicke jedno egy forma sifon -

szekrény

sikáló-

nyújtó fa

siket -

süket

sikót -

sikolt

sipka -

sapka

suhanc - 1 5 - 1 6 éves fiú sunnyog - lappang su rc- fél kötény, egy szélből

szereda -

tójtófff káposzta töltött káposzta

szerda

szóró - magtisztító szősz kender

finomabb

trozsák - szalmazsák tajá

-

toll

tanál -

talál

sut - kemence felső szeglete

tudtónk -tudtunk turbuk - párnahuzat,

tanáld ki! - találd ki! tyiikör -

/arc?# - tartja tasak -

tok

féAiff -

tehén

telázsi polc

stelázsi,

terenyem - tenyerem susinka - szárított gyümölcsök

trapacska sztrapacska

- szekérkerék tengelyvégének rögzí téséhez tetyü - tetű

tükör

ugráncözíónk - ugrál tunk «¿/ős -

félkabát

tf/rcfó - ebben Ült a gyerek 6 hónapos kortól üszíöke - eketisztító vackarkodik -készülő dik

tézsla - rúd fiatal ál südő lyány éves leány

14-15

latok betanítására -

sütte -

sütötte

szajkó - mátyásmadár szájmuzsika - szájhar monika

kender törésére

szolgáló eszköz üriiarka -

sokszínű

tojáshaj - tojáshéj tonna - boroshordó

szulaUőnk -szaladtunk szanka -

szánkó

szunkázlk - szánkózik - szövőszék szenté bábuja szembogár

torom - torony Í0-/0 - páija ugyan

vágyónk - vagyunk varnyú-

vegyeleges - vegyes véka -

tölőnk -

tőlünk

tőtelék -

töltelék

30 liter

vén nora - nagyszájú vereb -

veréb

viganó -

hosszú

vót

volt

-

Zolíány -

olyan

varjú

Zoltán

A gyűjtés ideje: 1998. szeptember-november hava.

Jósvafo első részletes leírásának 6QÖ, évfordulóján - 1999, júliusában


Emlékek Jósvafo múltjáról (XI*) - Házasságkötés» lakodalmi szokások (beszélgetés a Gereguly házaspárral; Erzsi Nénivel és Feri Bácsival)

1998. december 4-én - Ferenc nap apropóján - beszélgetünk egy több, mint 50 évvel ezelőtti eseményről, amely mindkettőjük életét alapvetően meghatározta. Sz> P.: Hogy zajlott akkoriban egy ilyen nagy esemény? E. N.: Hát, elgyöttek ügyi, hát nem sokan vótunk, elgyöttek, aztán mentünk az esküvőre. Nem vót ott sok cécó. Az esküvőről meg ide gyöttünk, egyenesen Fenékhez. Sz. P.: Lánykérés előtte? Az hogy zajlott le? Ki kérte és hogy? E. R : Vót, Apósom gyött el, Édesapámat kérdezte, hogy hát: így mondta viccesen: **Ez az inas azért küdőtt engemet, hogy a lyányotokat nem adnátok-e hozzá feleségül?” Hát aztán mondta Édesapám, hogy hát ha ők ezt így tervezték, akkor nem szóljunk ellene... Sz. P.: És akkor Feri Bácsi is ott volt a lánykérésnél? E. N.: Nem, a vőlegény nem szokott elmenni a lyánykérőbe. Majd azt ott vót egy darabig, azt mondja: ”Menek, mert rám bízta, hogy még ő is el akar jönni, hát siessek haza!” Oszt akkor ennyi vót csak! Sz, P.: A lánykérés előző nap volt, vagy aznap, amikor az esküvő? Et R : Nem, még hamarabb, jóval Vagy két héttel is előtte. Igen. Sz. P>; És maga az esküvő, az akkori elöljáróságon és a templomban, vagy csak a templomban volt? E. N.: A templomba nem mehettünk, mert abba becsapott a gránát. A templom igen össze-vissza vót, Hanem a papiakon. Vót a tanácson, aztán odamentünk a tisztelendő úr lakására. Oszt ott vót az esküvő. Leskó Józsi Bácsinak is akkor vót épp, egy napon esküdtünk. Mink vótunk bent először, mert anyósom, meg az öregek sok mindenről

Jósvafö első részletes leírásának 600, Évfordulóján - 1999. júliusában

25

26


beszéltek ilyen esetben, azt mondták, nem szabad két menyasszonynak bemenni a pap elibe egyszerre, mert akkor valamelyik szerencsétlen lesz! Hát mi mentünk be először, oszt kigyöttünk, ntánunk ők mentek. Akkor gyöttünk ide Fenékhez, itt vót a vacsora, annyi vót csak, olyan nem sokan vótunk. Sz. P.: Vőfély volt? E, R : Vőfély vót. Testvérgyermek vót velem, Tóth Laci. Ö vót a vőfélyünk. Meg neki is, a nővérének, Lacinak a húga, ő gyött ővele, a vőfély meg énvelem. Igen, még keresztapám vót, ők voltak a tanuk, Sz. P.: És a lakodalmi ételösszeállitást azt a lányos háznál határozták el, vagy ott, ahol a lakodalom volt? E. N.: Úgy, hogy sütni Édesanyám sütött otthon a kemencében, Anyósom meg fózte a vacsorát, így vót beosztva, a vacsora meg itt vót. Sz, P.: Mikor volt pontosan az esküvő? E. N,; 945. július 28-án, Sz. P,: Akkor még elég szegény világ volt, akkor hogy lehetett ennyi embert egyszerre megetetni? E. N.: Nem sokan vótunk, nem voltunk talán tizenöten. Ilyen formán. Hát ugye keresztanyám is igazított egy kis valamit, meg anyósomék is, hát Édesanyám is. Nem vót ott olyan, hogy hát ilyen pörkölt, meg olyan tőtött káposzta, Vót leves főve, meg kemencében sült kalács. Túrós, mákos kalács, Sz. P.: És utána tánc, meg ilyesmi? E, N,: Nem vót! Nem vót semmi. Csak itt vótunk, vagy tíz-tizenegy óráig vótak itten, aztán mentek haza. Annyi vót. Leskóéknál is ugyanúgy vót. Ott is csak itt vót egy vacsora, a szomszédban vót a két lakodalom. Elég sivár vót, de nem lehetett akkor máskép,

Jósvafo első részletes leírásának 600. évfordulóján - 1999, júliusában

------------------- 27 Jósvaföi Helytörténeti Füzetek 10,

♦

Sz. P.: Feri Bácsi hogy emlékszik minderre, mégiscsak ő volt a boldog

férj? F. B.: Hát én már alig hittem, hogy a vacsorának vége legyen, aztán ... E. N.: Jaj, te,te gyalázatos!? Sz, P : Ez a ház akkor még nem volt meg? E. R : Á, nem. Másfél évig még ott laktunk. Öt évig még ott laktunk, ahol a Maumyiék, a papiakkal szemben. Ott laktunk albérletben, akkoriban úgy mondták: árendában. Aztán úgy kezdtünk el itt építkezni. F, B.: Ezt ötvenben építettük. Sz. P.: Jegygyűrűt akkoriban lehetett kapni? E. R : Akkor nem, mert amikor elmentünk, mert akkor még orvosi vizsgálatra kellett menni, mert akkoriban nem lehetett másként megesküdni, oszt akkor vót neki 110 pengője. No hát majd, de az orvosnak is fizetni kellett, osztán majd menjünk és vegyünk a többiért jegygyűrűt, hát 6000 pengd lett vóna, de már nem vót annyi, 6000 pengőnk. Hazagyöttünk, vót már másnap hatezer pengő, mert megborotvált, azt sem tudom, hogy millió pengőt, vagy mennyit adtak n^ki, de akkor már 30000 pengő vót a jegygyűrű. Hát sokáig nem vót. Sokáig, amíg nem igazodott a helyzet, oszt akkor vettünk, Sz. P,: És olyan lakodalmakra emlékeznek Fed Bácsiék, háború előtt, amikor még jobb világ volt, viszonylag. Nagy lakodalmak voltak itt Jósvafön? F. B.: Mág pedig vót. Olyanok, hogy hosszú násznép vót végig az úton, ahogy mentek. Sz. P.: És kinek volt ilyen nevezetes nagy lakodalma? F. B.: Egyforma volt az mind. Akik akkor a régi világba házasodtak, az mind egyfonna vót, mert az mind iparkodott, hogy a legjobbat csinálja.

Jósvafö első részletes leírásának 600. évfordulóján —1999. júliusában

A_

28

Jósvaföi Helytörténeti Füzetek 10

Sz. P: És olyan valaki még ma is él ezek közül? F. B.: Nincsen. A legidősebbek mi vagyunk. Házaspárba. Is. meg amúgy is, majdnem. Még négy ember van csak idősebb tőlem a faluban. Illetve csak három, mert a negyedik én vagyok, Sz. P.: Valamelyiknek a lakodalmára emlékeznek még? E. N,: Beregszászinak nem vót lakodalma* Kecsőből hozott ide egy lyányt. Még az Öreg Ruszó van, meg Illés, Jóna Illés. Sz. R: És olyan szokások voltak, egy békeidőben történő lakodalomnál, megelőzte az egészet. Hallottam, mesélték, hogy p l a menyasszonynál hídon pisiléstől kezdve ,«. E. N.: Igen, igen. ’’Álljon meg a lyukas hídon, hadd pisiljen a menyasszony.” Igen, így vót! Ilyeneket mondtak. Sz, P.: És ezeknek mi volt a lényege? E+ N.: Hát ez egy vicc vót. Tréfák vótak. Szaladtak elejibe a menyasszonynak. F. B.: Vót itt egy idős ember, Berecz Laci Bácsinak hívták, /Jánosnak a nagyapja/, az asztán ha ilyen vót, az aztán amit csak lehetett, mindent bele adott. Sz+P,: A legénybúcsú, az pédául divat volt? E. N,; Divat. A kocsmába. A vőlegény is fizetett, meg annak is fizettek. Akkor összetartott a nép, nem úgy, mint márna! Akkor még együtt vót a fiatalság, aztán örült, ha ilyen helyen összegyöhettek, vagy kitombolták magukat. Márna már egészen másként megyen. Sz. R; Azért szeretném megkeresni most a Vostyár gabit, mert neki most volt az esküvője, hogy egyáltalán valami ezekből a régi dolgokból megmaradt-e, vagy az emléke él-e?



F.B : Hát, mink néztük az ő lakodalmukat de hát az olyan siralomjáték vót. E, N,; Meg is kérdeztük, hogy hova mennek* a temetésre? Még meg se mukkantak! A mi időnkben olyan nóta vót* hogy már mindenki otthon vót, valaki már tudta, hogy indul a násznép, mert csengett a ház, F, B.: Mi nem sokan vótunk, de úgy szóltunk, ahogy csak bírtunk, Sz, P.: Nevezetes vőfélyek voltak itt a faluban, akiknek nagyon mentek ezek a mondókák? F. B.: A családból vót a vőfély mindig. Nem volt kimondottan vőfély* csak a családból a legközelebbieket meghívták vőfélynek, oszt megtanulta azokat a verseket, oszt,.. Sz. P.: A násznagy ki volt? F. B.: A keresztszülők. Sz. P.; Annak is kellett valami betanult szöveget elmondani? F. B,: Hát az nem nagyon szólt bele a dologba. Az csak a neve vót, hogy násznagy. Meg vót kötve kendővel, aztán násznagy vót. Sz. P.: Akkor ki volt a pap, amikor Feri Bácsiék összeházasodtak? F. B ; Miskolczy József. Sz, P.: A hozomány abban a szegény világban, hogy volt? Aki megházasodott, az vitt magával bizonyos dolgokat, stafírungot, ágyneműt? E. N.: Amit meghagytak az oroszok! Mert az ágyunkat széjjeltépték, szétnyúzták, no de maradt azért. Úgyhogy az előtt mindig hat párnát kapott a menyasszony* meg két dunnát. Hát nekem négy párna vót, amit össze tudott még Édesanyám szedni, meg egy dunna, Aztán én is tartottam libát, osztán csak magamnak összegyűjtöttem.

Jósvafo első részletes leírásának 600, évfordulóján - 1999, júliusában

29

30


Sz. P.: De erre azért már korábban készültek. Ahol négy lány volt egy családban, akkor azoknak már gyűjtötték előre, E. N.: Azt mondták, hogy mikor a lyány a küszöböt áttapossa, már készíteni kell a stafirungját Szőttünk, fontunk, akkor vászonból volt sok minden, törülköző, ágylepedö, minden. Sz, P,; És a konyhai felszerelés, lábos, tányér, meg ilyesmi?

ADY ENDRE U.' 10. Jósvafö első részletes leírásának 600. évfordulóján - 1999. júliusában


31

Hely- és tárgymutató a Jósvafői Helytörténeti Füzetek l-9< szám aihoz

Aggtelek: 4/4; 4/15; 5/3; Aggteleki Hagyomány őrző Népdalkör: 4/0; Aggteleki Vízmű: 1/21; alkalmazottak; 3/10; Almás patak: 4/12; Almás torok: 4/2, 4/12; Almás völgy: 2/3; AJ só- malom: 1/2; 2/23; 3/30; 4/6; Alsó rét: 2/30, Alsó-hegy; 6/27; Alsószuha: 4/4; amerikás Láda: 2/15; ANP: 1/22; 3/2; 9/0; anyakönyv: 7/1, 8/19; Ardócska: 9/8; árjegyzék: 3/29; aszály: 5/1;

B bábák: 7/24-25; Bába-kút: 7/25; Babot-kút: 1/2, 1/20; 1/21,4/1; 4/7; 9/2, Balda Galéria: 1/26; Bán-völgye: 4/15; Baradla-barlang: 3/22, 5/1; 5/3, Barad la-forrás: 9/3, Barad la-m ened ék ház: 3/23-24; 4/5, Barlangtani Intézet: 1/22; 3/2; beková szolás: 1/14; belső ház: 1/13; beszolgáltatás: 5/28; bírák esküje: 7/16; Bódvarákó: 1/19S Bódvaszilas: 5/2; boróka: 6/28; Borzova: 4/15, 5/3, 5/7, Botanikus kertecske: 6/27-28;

Budapest: 2/6, 2/10; Buglyos kőtörófu: 6/28; Büdös-tói-barlang; 2/21;

cipó: 1/15;

cs Csáté: 4/20; cséplőgép: 3/17,4/28, Cseresny éskut-vö így: 2/30; cserkészek: 5/14; csűrfiók: 1/13;

D Derenk: 2/6, Deres csenkesz: 6/28; Diósgyőri Vas- és Acélárugyár; 2/10; 2/23; Dolha-Rókamező; 6/22; Dövény: 4/4, dűlőnevek: 2/30;

E Edelény; 4/4; Eger: 2/6; Égerszög; 4/4; 5/7; egyességi levél: 8/25; egyházi adó: 3/8; ekeföld: 2/3; élésláda: 1/14, emelőfa: 4/16S énekkar: 4/20; Érczúzó: 1/20; Érmei lék: 2/28; erős túró készítése: 4/26; eskü szövege: 7/15-16;

falunapok: 1/16; 1/27; 4/0; famunkák: 6/9-21; fegyelmi ügyek: 7/17-18,

fejfa: 4/15-J8; fejfakészités: 6/18-20; Felső Mecenzéf: 2/10; 3/27; Felsőkelecsény: 4/4; Felső-malom: 3/22; 4/5, 4/6; Fenyvesoldal: 2/30; Festő pipitér: 6/28; földrengés: 2/28, front: 5/3; ftider: 3/30:

Gömöri karszt: 1/21; Görgő: 6/3; gyerekjátékok: 4/19-20; Gyöngyös: 2/6;

H halálozások: 8/19; hámor: 2/3; 2/5; 3/28; 4/2; 9/16-17, Haragistya: 5/4; 5/7; harangok; 3/21; 8/21; harangozás: 3/11; harangtorony: 3/21; házasságkötés; 9/4-7; házasságkötések; 8/20, Hegy erdő: 2/30; Hegytető: 2/29; 2/30; Hoffer traktor: 3/17; Homoki pimpó: 6/28; Huta rét: 2/3, 4/2, 4/12;

i Imola: 4/4; imolai típusú olvasztókemence: 4/4; Internet: 9/19; iparosok: 3/6; iskola mesterek; 7/2-6; iskola: 3/10; 5/1; 5/10; 6/29;



32 István est: 3/14; István napi köszöntő: 3/15;

Jól sva: 1/19; Jósva patak: 1/16; 2/3; 2/23, 4/2; 7/19, 9/1; Jósva-forrás: 4/1; 9/1, Jósvafó; 9/10; Jósvaföi kapagyár: 2/11; Jósvaföi menedékház: 3/23, Juhász töbör: 5/5;

K Kajta-patak: 1/16; Kalán: 6/23; kalapács: 2/8; Kánó: 1/16,4/4, kántálás: 3/13, Kapahámor: 1/9; 2/29,3/4; 4/10*11; kaptár: 2/13; karácsonyfa: 3/13; 5/1112; karácsonyi vacsora: 3/14; karcsú fénypeije: 6/28; karos lóca: 1/14; kas: 2/13; Kassai Műszaki Múzeum; 3/28; 4/11; Kazsli: 1/14; Kecske-kút: 4/26; Kecskés-tó: 4/26; kecsketartás: 4/25-26; kecsketej-feldolgozás: 4/25-26; Kecső oldal: 2/30; Kecsö: 9/20; Kecső-kut: 1/20, Kecsó-szög: 1/16; 9/3, Kecsö-völgy: 1/16, 1/19; 1/21; 2/4; 4/7; Kec só-völgyi hámor: 4/7; Kecsó-völgyi malom: 9/8; kendertől dek: 1/20, kendertöro: 1/19; 3/12; kényérkiszedő lapát: 1/15;

kenyérsütés: 1/14; kerékpár: 3/7; Keskeny oldal: 2/30; Kis Bálint Bácsi kútja: 1/ 20 ; Kis-malom: 1/9; 1/12; Kis-malom-patak; 4/19; Kismező: 2/30, Kis-Tohonya-forrás: 4/1; kiszakítani: 1/14; Kohászati Történeti Bizottság: 4/2; 4/14; kolerajárvány; 3/18-19; Komlós-forrás: 4/1; Korotnok Aidó: 9/8; Kotla: 1/11; Kovács-galya: 2/30; Köles-kert: 1/20; középső-malom: 2/23; 3/4-5; 4/6; közmondások: 8/5-15; Kukoricás: 2/30; Kurittyán; 4/4;

lábfa: 4/16; lakodalom: 9/4-7; lapocka: 1/4; Ledníoe-barlang: 9/9; Lófej (dűlőnév): 2/30; Lófej-forrás: 4/1; 4/22; 4/24; 9/8, Lótej-völgy: 4/20;

M Macskafarkú veronika: 6/28; Malom felett (dűlőnév): 2/30; malom: 4/2; 6/25; 7/19; Malomkert: 1/6, Martonyi: 1/12; 1/20, Mecenzéf: 1/1Ö; 1/11; 1/05; 2/4; 2/23; 3/27, 4/10; méhészkedés; 2/13-14; 6/ 20; méhviasz: 2/13;

mexcenzéfí hámorosok: 5/16-19, 6/4-8; Mező (dűlőnév): 4/19; Míchigen: 2/14; Mikulás: 9/0; Miskolc: 2/6; 21}0; MKE menedékház: 1/2324; munkabérek: 5/14-15; munkaidő: 5/14-15;

N Nádasdy-hegy: 2/30, Nagykő-tető: 2/30; Nagymező: 2/30; Nagy oldal: 2/30, Nagy-T ohony a-forrás: 1/9, 4/1; 4/7; Nemes-oldal: 2/30, nemesség: 3/6; Népdalkör: 3/2; 3/3; 4/0; Népesség; 8/16-17; népviselet: 3/6, Néti-lyuk: 1/21;

NY nyári konyha; 3/3; nyelvjárás: 1/7-8;

o Október 23.: 9/0; Olajos terítő: 1/13; Országos Magyar Műszaki Múzeum; 4/10; Országos Műemlékvé delmi Hivatal: 3/2; 4/0; 9/0; óvó-fa; 1/14,

ö Öntödei Múzeum: 2/4; 2/7; 6/23,9/18; öntöttvas kályh a: 1/14; 6/22-23; Ördög— lyuk: 2/21; Ördögszántás: 6/27;


Jósvafői Helytörténeti Füzetek 10,

Palonták (dűlőnév); 3/8; Pánt-bérce (dűlőnév): 3/8; Pap-palló: 5/15; Pelnitz: 2/21, Pelsóc: 2/7, 2/10; Pelsőci Szöggyár: 2/10; Pestis: 3/19, pinceház: 3/3; Pitar: 1/13; Polgármesteri Hivatal: 1/29; Porcogó (dűlőnév):2/30, prédikátorok: 7/7-14;

R Ragály: 4/4; Református egyház: 3/8; Rét-oldal (dűlőnév): 2/30; Rima-Murányi Vasgyár: 2/5; 2/23; 4/8; Rimamurány-Salgótarj án: l/l 1; Rudabánya: 4/3, 4/4; 4/13;

sajt készítése: 4/26; salak: 4/13; Salgótajján; 2/5; S&rszentmiklós: 2/14, Serédy-oldal (dűlőnév): 2/30; sifon: 1/13; sinkózás: 4/19; Somosoldal (dűlőnév): 2/30; sonkoly: 2/13; 2/14; stabil gőzgép:3/4; Styx: 3/22;

SZ szabad pártnap: 5/29; Szabadság-barlang: 1/28; Szabó-kút: 1/9, 4/1; szakajtó: 1/14; szakajtókendő; 1/14; szánkázás: 4/19;

Szécskeresztur: 2/5, Szelcepuszta: 3/4; 7/20; Szelcze (dűlőnév): 2/30; Szentjános kenyér; 3/13; szénvonó vas: 1/15; Szepsi: 4/16; Szeszfőzde: 1/11; 1/12; 2/29, 4/8; sziklagyep: 6/28, Sziklai perje: 6/28; Szilice: 5/3, 5/7; Szilveszter: 3/16; Szín: 2/16; 2/23, Színi állomás: 1/9, színjátszás: 3/10; 3/14; 5/9-13, Szinpetri: 2623, 4/23, 5/2, 9/8; Szirmabesenyő: 2/10; szívógázmotor: 2/7; Szlovák Erchegység: 4/4, szólások: 8/5-15; Szőlő-hegy (dűlőnév): 3/8; 5/5; sztrapacska szaggató: 1/15; Szuhafo: 4/4; születtek 1798: 8/20; szüret bál: 9/0; szüreti induló: 9/25;

Tájház: 1/1-3; 1/4-5, 1/26-27, 1/28; 3/2; 3/3; 5/0; 5/15; 5/25-27; 6/0, 6/22-23,6/27-28,7/0, 8/0; 9/0; temetés: 3/11; temető: 4/15-18; templom; 5/6; 8/1-4, Tengerszem szálló; 1/228; Tengerszem-tó: 1/12; 1/24; 3/22; 4/5; 4/10; 5/14; 9/3; 9/8; térképez: 8/22; térképi ábrázolás: 5/2023; tiszta szoba: 1/14; Tohonya-bérc: 2/30; 3/8; Tohonya-patak: 1/16;

33 Tohonya-völgyi hámor: 4/7; Torna vármegye: 9/9-11; Torna: 4/23; Tomabarakony: 4/4, Tornai vértő: 6/27; Tortiai-karszt: 6/27; Tomaszentjakab: 4/4; Tóth-malom; 1/12; Tölgyes (dűlőnév): 2/30; Törőfej-völgy: 3/22; 3/24; 4/5; 4/7; 9/8; Törő-kert: 1/19; 4/7; Trizs: 4/4; túró készítése; 4/26; Tücsi-barlang: 1/21-22;

ú Újév: 3/16; Uppony: 4/4; úrasztali edények: 8/21, utó-ház: 1/13;

Vadna: 4/4; vakaró kés: 1/14, Vár (jósvaföi): 1/19; 6/24; Váradi-tető: 2/30; varjúháj: 6/28; Vasárnapi Újság: 3624; vízjog; 3/24; vaselőállítás: 5/24; Vatay-tetó: 2/30; vendégkönyv: 8/23; vetésterv: 5/29; viasz: 2/13; villanytelep: 2/23; 4/7; vizikerék: 2/8; viziturbina: 3/24-25; Vörösíói bejárat: 9/13;

Z, Zs Zádorfalva: 6/3; Zsomboly (dűlőnév): 2/30; Zsúp fedél: 9/20-23;

Jósvafö első részletes leírásának 600, évfordulóján - 1999, júliusában


34

Névmutató a Jósvaföi Helytörténeti Ffizetek 1-9. számaihoz

Adorján Mária: 2/2; Almási Sándor: 7/3, Antii János: 1/11; Antii József: 2/10; Antii Rajnhold: 2/1Ö, Apáti Ferenc: 3/6; Apáti Gyula: 3/6; Apostol Péter: 7/9; Arcki András: 1/12, 2/26; Ardai György: 7/17; Ardai István: 3/6; Ardai László: 1/11, 1/12; Ardai Maris: 7/24; Ardai Sámuel: 7/7;

B Bába Julís: 7/25; Bába Maris: 7/25; Bagó Benedek: 3/2; Bak Albert: 3/17; Bak Béla: 2/15, 3/5,3/17, Bak Dániel: 2/17; Bak Gergelyné: 3/6 Bak Gyula: 3/17, 5/3; Bak Imre: 5/5; Bak István: 3/6, 3/8; Bak István: 3/9, 3/17, 4/16; Bak István: 7/11; Bak Istvánné: 3/6, Bak János: 2/15, 3/6, 3/8,5/9; Bak János: 7/17;8/l8, 8/25; Bak Jolán: 3/17; Bak József: 3/8; Bak Lajosné: 3/6; Bak László: 3/6, 3/8, 5/10, 5/14; Bak Máría: 3/17; Bak Miklós: 3/6; Bak Piroska: 2/17, 3/2; Bak Sámuel: 3/8? Balog Gyula: 4/28;

Balog István: 6/1; Balogh Károly: 1/6; Balogh Károly: 3/6, Bandi Apollónia: 3/6; Bántaí Mihály: 8/2; Barcsák János: 4/24, 7/6; Barna János: 4/28, 7/0, 8/ 0 ; Bartkó Jenő: 3/17; Beats György: 5/2; Bede Pál: 8/2; Bencs Károly: 8/25, Berecz Béla: 3/2; Berecz Lajos: 3/2; 6/22; Berecz László: 9/0; Berecz Tibor: 2/2; Beregszászi Lajos: 2/2, 2/10-12,3/4-11, 3/6, 4/8, 5/14-15; Berei (pap): 1/16; Béres András: t/t l; Béres Béla: 5/8; Béres Ferencné: 7/24; Béres János: 1/6, 1/9; Béres Marcsa: 2/21; Bethlen Istvánné: 9/1314; Betyár Sári: 7/22, Biener Adolf: 2/24, Biener Béla: 2/24; Biener Illa: 2/25; Biener Jakab; 2/24, Biener Jakabné: 2/26; Biener Vilma: 2/24; Bienner Amális: 2/24-25, Bihari György: 7/3; Bihari József: 7/3; 7/17; Bokros Árpád: 2/16,9/18; Bokros Béla: 1/11,3/17; Bokros Erzsébet: 5/2,6/3; Bokros Gyula: 3/6; Bokros István: 3/6; Bokros János: 1/1J, 2/11; Bokros József: 2/15; Bokros Lajos: 2/15,3/8; Bónis Aladár: 9/12; Borbély-Maczky Emil: 9/12,

Borka Zsolt: 1/22, Bornemissza Géza: 9/12; Boros János: 3/2; Bors Ernő; 2/29; Borszéki Ferenc: 1/22; Borzsák Péter: 9/18; Börcsök Péter: 8/23; Bröst Jan: 3/27;

Cholnoki Jenő: 9/14; Czafík Béla: 3/6; Czafik Dezső: 5/3; Czafík István: 2115, 3/6, 3/17;

Cs Csiszár Mária; 4/21-22, 6/ 1,

D Darányi Kálmán; 3/26, 9/12, Deák István; 1/13, Deíi Ferenc; 4/21; 6/2; Deli Ferenc; 7/17, Deli István: 5/2, 5/4; 6/3; Deli József: 4/21; Deli Mária: 6/2; Deli Mihály: 7/1; Dell Péter: 6/1; Dely Albert; 5/4; Dely Benjámin: 5/9; Dely Ferenc: 3/6, 5/7; 5/29; Dely Gábor; 4/27; Dely Gábomé: 4/20; Dely György: 2/ 14; 2/19; Dely Imre: 4/27; Dely János: 1/9-15, 1/16; 2/2; 2/13-16; 2/19; 3/2; 3/8; 3/13-16; 3/17; 4/1920, 4/27; 5/3-8; 7/20-23


Jósvaföi Helytörténeti Füzetek 10 Dely József: 3/6; 4/27; 6/ 2; Dely Kálmán 1/12;

Dely Lajos: 3/8; 5/1; 7/20; Dénes György d r : 1/16; 3/27; 4/2; 6/25; 9/1; 9/3; Domán Edit: 6/27-28; Dómján István: 7=6; Donó Árpád: 7/5; Döszpoly György: 4/21; Doszpoly istván: 4/21; Doszpoly János: 4/21; DövolaBéla: 2/17; 2/20; 5/24; Dudás János: 7/4; Dudich Endre d r: 4/5;

E Enyedi Andor dr, ; 7/21 Eötvös György; 7/3 Erős Levente: 4/28;

Gál János: 7/18; Garaguly György: 7/1S; Garaguly Péter: 7/18; Garan András: 3/6; Garan Dániel: 3/24; Garan Erzsébet: 3/6, Garan István: 3/8; 7/0, Garan István: 8/24; Garan József: 3/6; Garan Károly: 3/8; Garan Klára: 3/6; Garan László: 5/5; Garan Miklós: 3/8; Garan Pál László: 3/17; Garan Zsófia: 2/26; Gáspár Béla: 5/4; Gereguly Ferenc: 1/11; 2/16; 3/2; 5/9-13; Gereguly Piroska: 6/9-21; 8/5-15; Gicze: 3/20; Gúla Sándor: 4/28,

GY Fabinyi Tihamér: 9/12; Faggyas István: 4/15-18; Farkas Andrásné: 1/6-7; 2/2; 7/24-25; 9/4-7, Farkas János: 1/13; 1/14; Farkas János: 3/17, Fehér Zoltán: 7/11; Fejér István: 7/11; Fényes Elek: 1/29; 3/27; Ferencz Lajos: 7/13; Fodor Géza: 3/8; 5/12, 7/0; 7/21-22; Fodor Ilonka: 7/22; Fodor Lajos: 7/21; Fodor Zoltán 7/21; Forrai András: 7/1; 7/7, Frint András: 2/10, Fuczkó József: 3/17; Fuczkóék: 1/6; Fülöp András: 8/0, 8/1-4;

Gál Jani: 9/4;

Gyarmat hy József: 7/9; Győri Béla: 3/6; Győri Pál: 3/6;

H Habócsik András: l/l l; 1/15; 2/7; 2/10 Hajdú András: 7/17; Hajdú Imre: 4/16; Halmay Béla: 9/13; Hanesz Sándor: 7/11; Hangó István: 7/0; Hans Beck: 7/27; Hatala ?: 2/7; Házi Zoltán: 3/2; Heckenast Gusztáv; 4/3, Hédervári Izidor: 7/5; Helter Ignáczné: 2/25; Horthy M iklós: 3/10; 3/2ó;4/6; 7/20;9/12-15; Horváth Anna: 7/17; Horváth Eszter: 4/28; Horváth János: 2/21;

35 Horváth Zoltán: 4/28;

i Idrányi Lajos: 7/10; Ignácz István: 7/13, Izsó Antal: 2/15;

Jakubec Mihály: 2/10; Jakucs László Dr.; 1/21, Járdánházi József: 7/5; Jaskó Sándor Dr; 1/17, Jávorka Sándor; 6/27, Jóna Béla: 5/7; Jóna István: 3/8, 4/27; Jóna István né: 5/9; Jóna László: 3/17,

K Kaffka Péter: 3/24; 3/26; 9/13; Kakukkné: 5/8; Káílai János 3/18; Kaposi Imre: 7/7; Kardos József: 7/3; Kerekes Károly: 7/9, Kessler Hu bért D r: l/24;3/2;3/23; 3/26; 5/8,9/l3;9/l5; Kis Dániel: 2/28; 3/1820,4/21-23 ;5/1-2; 6/l-3;ó/25; 7/51 Kiss Gábor: 1/19, Kiszely Gyula: 2/2; 2/4;3/28;4/7;4/lQ; 4/27, 5/13-19; Klein Antal: 2/5; 2/6; 2/7;3/4; 3/8; Klein Károly: 1/6; 1/9; 1/23,2/7;3/4;3/8; 3/23-24; Klein Károly né: 9/24; Klein KI árika: 3/4; Kiéinek: 1/6; 3/4; 4/ó,5/l4;9/7


--------------------

36Kolláth Gyula: 7/5;

Kontra László: 8/0; Kontra Mihály: 5/4; Korabinszky (J.M,) 7/19; Kordos László Dr.:2/28T Korai s Andor: 2/30; Kostslmre: 3/21, Koto György né: 6/3; Kovács Lajos: 3/5; Kovács László: 2/5; 3/5;4/8;8/25; Kovács Pál: 5/13, Köszeghy Erzsébet: 7/14, Kulik Dezső: 1/15,2/10, Kutas István: 3/2;

L Lakatos Károly: 3/17; Lakatos Károlyné: 3/17; Lakatos Leó István: 7/6; Lakatos Mária: 6/2; László Dánielné: 3/17; Lendvay Károly: 4/5; Lengyel László; 9/0; Lenkey Zsuzsanna: 6/3, Leskó József: 2/16; 3/5; Leskó: 1/15; Lovas Sámuel: 6/3, Lukács Béla: 9/12, Lukács Károly: 8/25;

M Majoros László: 1/22; Makk József: 3/24, Maki ári István: 3/20; 7/4; Mályusz Elemér: 2/3; Marék istván: 3/8; Marjalaki Kiss Lajos: 2/3;4/2; Márkus Róbert: 7/22, Mártha Ferenc: 7/9; Matós György: 3/19; Matós Pál: 3/19, Maucha László: 4/1; Maumyi László: 5/7; Merényi Dániel: 5/13; 7/11

Jósvaföi Helytörténeti Füzetek 10. Mészáros Dezső: 3/20; Mmárík Barna: 3/5, Miskolczi József: 5/12; 7/2; 7/12-13; Mizsák Erzsébet: 7/14; Molnár Károlyné: 3/6; Munkátsi Szüts János: 8/21 Mülier Emil: 2/7;

N Nádaskai György: 7/3; Nagy János: 6/3; Nagy József: 7/3, Nagy Lajos: 7/11; Nyilas Antal: 7/5; Nagy László: 7/3, Nagy Sándor; 7/9, Nováki Gyula D r: 2/5-7; 4/2; 4/8; 4/27; 6/24;

NY Nyíri Miska: 7/25

o Obbágy János: 2/16, Oláh István: 4/21; Oláh Márton: 4/21; Oláh Sándor: 3/17;

P Pados Imre: 1/28, Palcsó István: 3/6; Palcsó László: 3/6; 3/17; Palcsó lászlóné: 3/6, Papp Ferenc Dr.: 1/28; Parajdi István: 2/30; Patay Sámuel: 9/12; Pejkó László: 3/6; Pejkó Mihály: 1/11; 2/10 ,3/17; 5/7, Perjés Klára: 6/1; Phommba Jenő: 1/23; Pisák János: 1/6;

Pogány János: 9/5, Pogány László: 2/30; 3/6; 5/ 5; 6/ 10- 11;

Pogány László: 7/0; Pogány László: 7/11; Pogány Zsuzsanna: 3/6; Polgárdi Géza: 3/26; 4/5; Pozdech József: 3/21, Prém Lóránd: 3/24; 9/12; Prémes György: 6/28, Pusztai László: 6/23;

R Ráki János 1/6; 1/12, Rátz József: 7/3; Réthly Antal: 2/28; Ribár Júlis: 2/20; Ritó József: 4/27; Rusznyák Viktor: 7/20;

s Sándy Gyük: 2/23; 3/22; 4/5; 9/3; Schmidt Ferenc: 4/0; Sebők Péter: 7/7; Selmeczi Kovács Attila: 9/20-23; Senn Ottó: 9/12; Silye István: 1/9; Simon László: 3/17, Simon Zoltán: 8/1-4, Smaíko József: 3/6, Smalko László: 3/6, Smalko Sándor: 3/6; Soltész istván: 7/5; Soltész Pál: 7/6, Sónyi Hugó: 9/13, Stibrányi Gusztáv: 8/23; Sulyok János: 7/7;

sz Szablyár Eszter: 1/7-8; Szably ár Zsuzsanna: 8/15; Szabó Antal; 3/18, Szabó Sára: 6/2;


Jósvaföi Helytörténeti Füzetek 10. Szajkó András: 4=27; Szakáll Imre: 3/6, Szakáll László: 3/8, Szakái l Lá szló né: 1/13 s 5/9; Szakái l Zsigmond: 1/12, 2/26;3/8; 7/21; Szántó Béla: 5/7; Szarka János: 6/2; Szarka János: 7/8; Szarka Rozi: 8/23; Szedlák Mihály: 2/4; 4/7, Szeidovitz Győző Dr :2/28; Székely Kinga: 8/18; Szekfu Gyula Dr: 7/2223; Szemánszky János: 2/10; Szenczer Dávid: 4/16; Szent Imrei Pál: 3/24; 9/12; Szilágyi Ferenc: 1/22; S z ív ó s János: 6/2; Szőke Ferenc: 4/28; 8/0; Szuhay Péter: 8/16; Szunyogh Gábor Dr : 1/45; 1/28; Szügyi Dániel: 6/2; Szügyi János; 7/7;

T Taar Eízsébet: 7/5; Tarczali istván: 4/27; 5/4; Tárczay-Felicides Román Dr :9/l2;

Tajjányi B éla: 1/11; Taijányi Bertalan: 5/4; Tajjányí Mária: 7/18; Taijányiné Bak Piroska: 3/2; Thuróczi Endre: 3/7, 7/4; 7/22; Thuróczi Zoltán: 3/7; Thury János: 3/21; Tischler József: 3/28; Tókos Károly: 1/23; Tomas Jakab: 2/1Ö, Tomka György: 3/6; Tóth Bálint: 3/6; Tóth Erika: 6/27-28, Tóth István: 8/2; Tóth Lajos: 5/29, Tóth László: 2/16; Tüske Jenő: 9/13,

V Vályi András: 7/19; Várad i András: 7/3; Varga lajosné Dr.: 4/0; Varga László: 1/1; 1/29; Varga László: 8/0; Vass Imre; 9/2, Vastagh Gábor Dr.: 2/5-7; 4/2,4/8; 4/12-14, 4/27; 6/24; Vatay György: 4/21; 6/2; 7/8; Vatay Mária: 6/2; Veress László Dr.: 2/2; 2/28;

--------37 Viga Gyula; 4/25; Vigyázó János: 3/24; Vinchler István: 9/12 Vostyár István: 3/6; 6/23; Vostyár László: 3/17;

z Zádor (Kletn) Lajos: 2/23; 3/4; 4/5 Zoltay: 4/3; z

s

Zselenszka Adolf: 2/7; Zselenszka András: 2/10; Zsembery Gyula Dr,: 3/24; Zsigmond király: 2/3; 4/2; Zsitvay Tibor D r : 3/26,9/12;



Tartalom Dr. Jakucs Lászlóné; Emlékeim a jósvafői iskoláról

x Nadanicsek lmréné (Gereguly Piroska): „Én iskolám, köszönöm most neked*.

x Jóna Zoltán: Emlékeim a jósvafői általános iskoláról

x Gereguly Piroska: A kenderfeldolgozás főbb munkálatai

x Gereguly Piroska: Gyermekjátékok a század elejéről

x Berecz Lajosné: Farsang

x Sabján Tibor: Adatok a „Kastély” vagy „Kúria” {Táncsics Mihály u. 1.) építéstörténetéhez

x Jósvafői tűzoltó berendezések a század első feléből

x Részletek Gereguly Piroska jósvafői szókincs-gyűjtéséből

x Emlékek Jósvafö múltjáról (XI.) - Házasságkötés» lakodalmi szokások

x Hely- és tárgymutató a Jósvafoi Helytörténeti Fűzetek 1-9. számaihoz

X Névmutató a Jósvafői Helytörténeti Füzetek 1-9 számaihoz

x Jósvafö első részletes leírásának 600. évfordulóján - 1999. júliusában

JOSVAFOI HELYTÖRTÉNETI FÜZETEK

Recommend Documents