TURISZTIKAI TERMÉKEK Fesztiválok és turizmus: lehetőségek és konfliktusok Szerző: Dr. Melanie Smith1
A fesztiválok és a turizmus közötti alapvetően gyümölcsöző kapcsolat igen hosszú múltra tekint vissza, azonban előfordul, hogy a viszonyt feszültség és konfliktus jellemzi, amelyek kezelése pedig nagy odafigyelést igényel. A fesztiválturizmusnak kiemelkedő haszna lehet, de a turisztikai desztinációknak el kell kerülniük, hogy túlkínálat legyen az ilyen rendezvényekből, továbbá figyelniük kell arra is, hogy ne nevezzenek minden egyes kulturális rendezvényt fesztiválnak: egy pár napon keresztül tartó koncertsorozat vagy néhány, egymást követő színházi produkció nem nevezhető fesztiválnak. Sokszor pedig nehéz összeegyeztetni a különböző prioritásokat, különösképpen azoknál a fesztiváloknál, amelyek eredetileg közösségi rendezvényként indultak, és csak később orientálódtak a turizmus felé. Az egymáshoz való kapcsolódás, a kínálat kiegészítése fontos szempont kell legyen, nem csupán a turistaés a közösségi központú fesztiválok, de a különböző témájú rendezvények között, illetve azok időbeli eloszlása miatt is.
Kulcsszavak: fesztiválok, tipológia, hatások, kockázatok.
Bevezetés A jelen elemzés célja a turizmus és a fesztiválok közötti összefüggések vizsgálata. Ez a mindkét fél számára gyümölcsöző kapcsolat igen hosszú múltra tekint vissza, azonban előfordul, hogy a viszonyt feszültség és konfliktus jellemzi, amelyek kezelése pedig nagy odafigyelést igényel. Az utóbbi években a nemzetközi piacon exponenciálisan nőtt azoknak a fesztiváloknak a száma, amelyeket elsődlegesen turisták számára hoztak létre. Ebbe beletartoznak a kulturális és művészeti fesztiválok, karneválok, gasztronómiai és bor- vagy pálinkafesztiválok, sportesemények, illetve sok más típusú rendezvény is. Mindemellett azonban még mindig vannak kisebb, közösségi alapokon nyugvó fesztiválok, amelyek elsősorban a helyi hagyományokat tartják szem előtt. Ezek közül néhány népszerűvé válhat a turisták körében is, azonban a rendezvények kulturális jelentőségének és autentikusságának fenntartása érdekében a menedzsmentnek, a szervezésnek helyi kezekben kell maradnia. Néhány rendezvényen pedig (például egyes vallási vagy spirituális fesztiválokon) a turisták részvétele nem is kívánatos. A fesztiválok katalizátorként is működhetnek kevésbé ismert desztinációk újjáélesztésében, azok imázsának erősítése és a turizmus fejlesztése által. A fesztiválok pozitív gazdasági hatása számottevő lehet, bár közülük sok szenved a szponzorok és a folyamatos 1 A szerző turisztikai előadó és kutató, a Budapesti Corvinus Egyetem, Gazdálkodástudományi Kar, Környezettudományi Intézetének munkatársa, e-mail:
[email protected]. A cikket Varga Judit, a Magyar Turizmus Zrt. Kongresszusi Irodájának munkatársa fordította, a fordítást Dr. Puczkó László, a Xellum Kft. ügyvezető igazgatója lektorálta.
pénzügyi támogatás hiányától. A turizmus segíthet a hiányzó bevételek megszerzésében. Lehet arról vitatkozni, hogy mára néhány desztinációban esetleg túlkínálat alakult ki a fesztiválokból. Bár a turisták nem valószínű, hogy megunják a fesztiválokat, mégis lehet, hogy nem látogatnak el egy városba csupán az ott megrendezett fesztivál kedvéért, hacsak nem különösen egyedi az adott rendezvény. A fesztiválturizmus tehát gyakran nehezen tervezhető, kivéve azokat a rendezvényeket, amelyek többnapos tartózkodást igényelnek (például a glastonbury-i rockzenei fesztivál vagy a művészeti fesztiválok, mint az edinburghi). A tervezés bizonytalansága pedig megnehezíti a látogatók számának és áramlásának, valamint a jegyeladás alakulásának előzetes megbecsülését. Néhány fenti problémát alapul véve áttekintésre kerül a turizmus és a fesztiválok kapcsolata, figyelembe véve annak mindkét fél számára kedvező, illetve esetlegesen konfliktust okozó hatását, majd pedig a fesztiválturizmus jobb menedzselése számára alkalmazható megoldások kerülnek bemutatásra.
1. A fesztiválok és a turizmus kapcsolata A fesztiválturizmust a kultúra – amelybe beletartozhat a zene, a tánc, a gasztronómia, a művészetek és a sport is – hagyományos vagy kortárs ünneplésén való részvételként lehetne meghatározni. Ezek a rendezvények lehetnek egyszeriek, de megrendezésre kerülhetnek akár évente ugyanabban az időben is, és lehetnek egy-, illetve többnaposak. A fesztiválok évszázadok óta jelen lévő kulturális jelenségek, és hagyományosan a vallási, kulturális vagy mezőgazdasági naptár egy-egy kiemelt időpontjához kapcsolódtak. A fesztiválok mindenekelőtt
TURIZMUS BULLETIN XIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM
23
TURISZTIKAI TERMÉKEK vallási ünnepségek voltak, amelyekhez rituális tevékenységek kötődtek. Az ókori Görögországban a fesztiválok az istentisztelet fórumai voltak, amelyek során áldozato(ka)t mutattak be a sikeres kimenetelű csata vagy a jó termés reményében. A késő-középkori Európában a fesztiválok világi karaktert öltöttek, és egyre inkább valaki személyes sikerét ünnepelték. Picard és Robinson (2006) szerint a 18–19. századi Grand Tour alatt a fesztiválok életre keltették a „külföldi” városokat és vidéki tájakat. A fesztiválok gyakran a helyi kultúra és szokások megerősítését szolgálják, és lehetőséget adnak a közösségeknek saját kulturális identitásuk kihangsúlyozására. A fesztiválok mindemellett segítenek a helyi művészek támogatásában és előremozdításában, továbbá lehetőséget teremtenek egy rövid ideig tartó, magas színvonalú művészeti alkotómunka számára. Adams (1986) szerint a fesztiválok és a turizmus kapcsolata hosszú múltra tekint vissza, és kölcsönösen gyümölcsözően alakult. A fesztiválok száma a II. világháborút követően a tömegturizmus kialakulásával párhuzamosan igen gyorsan nőtt: gyakran pontosan azzal a határozott szándékkal, hogy a turizmust ösztönözzék. Picard és Robinson (2006:2) megjegyzik, hogy a fesztiválok, „akár mint a közösségi ünneplés „hagyományos” pillanatai, akár mint gondosan felépített és megszervezett rendezvények, már beolvadtak az óriási mennyiségű „termék” közé, amit a turisták megkövetelnek.” Rolfe (1992) elemzése rámutatott, hogy a nagy-britanniai művészeti fesztiválok több mint 50%-a az 1980-as években került először megrendezésre; illetve, hogy ennek a növekedésnek legalább részben az volt a kifejezett célja, hogy növeljék a turisták számát az adott városban. Ma, bár sok fesztivál a helyi lakosságot célozza meg, soknak mégis sikerül turistákat is vonzani; több új fesztivál létrehozásakor pedig már eleve figyelembe veszik a majd odaérkező turistákat és igényeiket is. Az 1960-as évek végétől az újonnan megrendezett fesztiválok száma jelentősen megnövekedett (Picard—Robinson, 2006). Sok fesztiválnak az a célja, hogy javítsa a régió imázsát, illetve, hogy ismertté tegyen egy-egy térséget. Hughes (2000) megjegyzi, sok az olyan fesztivál, amelynek eredetileg nem volt célja, hogy turistákat csábítson, végül mégiscsak elérte, hogy látogatókat vonzzon. Az olyan fesztiválokon, amelyek már ismert turisztikai desztinációkban kerülnek megrendezésre, egyértelműen magasabb a turisták koncentrációja; így a legtöbb rendezvény szervezői már eleve úgy állítják össze az esemény programját, hogy az a turisták számára is vonzó legyen. Kirschenblatt— Gimblett (1998) szerint a fesztivál ideális módja annak, hogy a látogatók megismerjenek egy desztinációt, és részt vegyenek annak mindennapos tevékenységeiben. A turizmus akár segíthet is azoknak a fesztiváloknak az újraélesztésében, amelyek valamilyen okból korábban megszakadtak. Ilyen például a Velencei Karnevál,
24
TURIZMUS BULLETIN XIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM
amely 1769 után egészen 1980-ig nem került megrendezésre. Ekkor közösségi és turista fesztiválként, részben azért, hogy ezzel a szezonalitás problémáján javítsanak (a Velencei Karnevál hagyományosan februárban kerül megrendezésre) újraindították a karnevált.
2. A fesztiválok és rendezvények tipológiája A fesztiválok sok különböző formát ölthetnek, besorolásuk során leggyakrabban az alábbi kategóriákat alkalmazzák (a listában olyan rendezvények is szerepelnek, amelyek az utóbbi években váltak közkedveltté): • karneválok, • művészeti fesztiválok (például: tánc, színház), • zenei fesztiválok, • gasztronómiai és italfesztiválok, • vallási fesztiválok, • cirkuszok, • sportrendezvények, • megarendezvények (például: olimpiai játékok), • kulturális rendezvények (például: Európa Kulturális Fővárosa). A karneválok hagyományosan az európai hódítás, kolonizáció és rabszolgaság hatására alakultak ki (AlleyneDettmers, 1996), majd egyre inkább ünnepségbe fordultak át. Sok turista rajong azért, hogy fesztiválokon vegyen részt, átélje, élvezze a látványosságokat, illetve, hogy megszabaduljon a mindennapi élet korlátaitól. A példák között szerepel a Riói Karnevál Brazíliában, a Trinidad Karnevál a Karib-szigeteken és a Notting Hill Karnevál Londonban. Miles (1997) felvázolja a fesztiválok és karneválok összetett jellegét („többszólamúságát”), és felveti, hogy ezek ideális fórumként szolgálhatnak az egyéni sokszínűség és az etnikumok egyediségeinek kifejezésére. A fenti állítás kifejezetten igaz az ázsiai „mela” fesztiválokra. A „mela” szó a szanszkrit „összegyűlni” szóból ered, amely az ázsiai szubkontinensen több közösségi rendezvény együttes leírására szolgál. A melába sok különböző kulturális tevékenység tartozik, beleértve többek között a zenét, a divatot, a táncot, a gasztronómiát és néha a filmművészetet. A melák eredetileg kisebb méretű, közösségi alapokon nyugvó indiai rendezvényekből fokozatosan alakultak át nemzeti és nemzetközi kulturális ünnepekké a nyugati országokban (lásd Carnegie— Smith, 2006). Egyes meleg rendezvények (például a Gay Mardi Gras San Franciscóban, Sydney-ben és Londonban) mind a meleg, mind pedig a hagyományos piacok számára egyre népszerűbbé válnak. E rendezvények közül soknak még mindig van antirasszista vagy antihomofób politikai üzenete is, hiszen ez az ünneplés egyszerűbb módja a figyelem felhívásának, mint például egy politikai kampány.
TURISZTIKAI TERMÉKEK A zenei fesztiválok, kiváltképpen a pop- és rockfesztiválok elsősorban a fiatalok körében sikeresek, mint például a Glastonbury Festival Nagy-Britanniában. A WOMAD (World of Music, Arts and Dance) egy olyan globális fesztivál, amelynek célja, hogy a világ különböző kultúráiból és országaiból összegyűjtse a művészeket, alkotókat, és együtt ünnepelje a zenét, a művészeteket és a táncot. A Glastonbury Festival 1982-es létrehozása óta sok országban jött létre hasonló profilú zenei fesztivál. A gasztronómiai fesztiválok – mint például a Müncheni Sörfesztivál – mindig is sok embert vonzottak, és mára már a borfesztiválok is lassan ugyanakkora, ha nem nagyobb érdeklődésre tettek szert. Amíg a zenei fesztiválok gyakran „globalizáltak” (például nagy részben nemzetközileg is elismert előadók meghívásával), a gasztronómiai fesztiválok segíthetnek abban, hogy a látogatók számára helyi termékeket mutassanak be és értékesítsenek. A vallási fesztiválok is sokszor elég színesek és érdekesek ahhoz, hogy turistákat vonzzanak, ám ügyelni kell arra, hogy azok vallási és spirituális jelentősége ne csorbuljon a turisták jelenléte miatt, akik talán nem is értik meg az egyes rituálékat, vagy nem viselkednek illendően. A cirkuszok utazó előadások, de tartozhatnak egy desztináció állandó kínálata közé is. Az utóbbi években az egyik legismertebb és leglátványosabb utazó cirkusz a Cirque du Soleil, amely eredetileg Kanadából indult, a multikulturális látványosságot hihetetlenül magas színvonalon bemutatni képes együttes. A sportesemények szintén egyre kedveltebbek, és kulturális tevékenységeket is magukba foglalhatnak. Például minden olimpiával párhuzamosan kulturális olimpia is megrendezésre kerül. A labdarúgó világbajnokság egy másik olyan megarendezvény, amelynek vendégül látására a rendezvény széleskörű ismertsége miatt sok desztináció vágyik (ámbár mindkét sporteseménynél külön figyelmet kell fordítani a beruházásokkal járó magas hitelfelvételre és a rendezvény után nehezen hasznosítható létesítményekre).
3. A fesztiválturizmus előnyei és hátrányai: kihívások a menedzsment számára A fesztiválok és rendezvények tele vannak vidámsággal, vibrálással és spontaneitással. Helyszínük változhat, így az érdeklődőkhöz vihetőek, bárhol is tartózkodjanak, illetve olyan helyeken is megrendezhetők, ahol nagy a turisták koncentrációja. A programok rugalmasak, így alkalmazkodni tudnak a helyi lakosokhoz, környezetükhöz és kultúrájukhoz. Szociokulturális hatásukat tekintve a fesztiválok fontos szerepet játszhatnak a helyi közösség kialakításában, mivel a kultúra más formáihoz képest általában társadalmilag befogadóbbak. Továbbá, a szervezők és a lakosság gyakran egyaránt úgy tekintenek a fesztiválokra mint a kulturális diverzitás és identitás
kifejezőeszközére. A fesztiválok így egy régió és az ott élők kvintesszenciájává is válhatnak. Quinn (2005) kiemeli a fesztiválok pozitív hatásait a megújulás szempontjából is: ide tartozhat a kultúra demokratizálása, a különbségek ünneplése, a közösségek élénkítése és megerősítése, valamint az életminőség javítása is. MacLeod (2006) szerint növekedett a „helyszín nélkülinek” nevezett fesztiválok száma, vagyis azoké, amelyek helyszín és identitás alapján nem kötöttek, és amelyeknek alig van vagy egyáltalán nincs kapcsolata a helyi kultúra és közösség jellegzetességeivel. Ezek a fesztiválok inkább a „globális buli” eszményének felelnek meg, „kihangsúlyozva a társasági élményt és a fogyasztást” (MacLeod, 2006: 232). A példák között szerepelhetnek olyan világhírű karneválok, mint a Notting Hill Karnevál vagy az Edinburgh Festival. Bár a helyi lakosság és a rendezvény alapítóinak szemszögéből úgy tűnhet, hogy ezek a rendezvények beágyazódtak a helyi kultúrába, a turisták leginkább „helyszín nélküli”, globális látványosságokként élik meg azokat. Ez megnehezíti a fesztivál és a desztináció egyedi kultúrája, imázsa közötti kapcsolat kiépítését. A fesztiválok általában időszakos, múlandó és nehezen megfogható élmények, amelyek, ha nem ismétlődnek, képtelenek a kulturális folytonosság megtartására. Ezért ideális, ha a fesztiválokat évente ismétlődően szervezik meg. Probléma az is, hogy a fesztiválok egyre „nemzetközibbé” válnak, és az adott helyszínnel elveszítik a gyökereiket és a kapcsolatukat. A kisebb, közösségi fesztiválokat sokszor azzal jellemzik, hogy a helyi lakosok számára jóval vonzóbbak, mint a megarendezvények. Ezeknek azonban általában nem sikerül turistákat vonzaniuk, és így kevésbé valószínű, hogy hosszútávon kereskedelmileg is életképesek legyenek, hacsak nem kapnak átfogó helyi támogatást. További probléma lehet az autentikusság elvesztése, a művészi tisztesség feladása, vagy a kultúra lekicsinylése. Sokszor nehéz összeegyeztetni a különböző prioritásokat, különösképpen azoknál a fesztiváloknál, amelyek eredetileg közösségi rendezvényként indultak, és csak később orientálódtak a turizmus felé. Vitatható bár, de a turizmust érő kritikák közül sok a fesztiválokra is vonatkozik, hiszen ezek „magukba foglalnak sok, a kulturális turizmus fejlődésében is gyakran megjelenő feszültséget, beleértve a gazdaság és a kultúra vagy a helyi és a globális kultúra közötti logikai ellentétet” (Richards, 1996:31). Több szerző beszél arról, hogy alapvető különbség van a közösség-központú és a turistaközpontú rendezvények között (Hall, 1992; Evans, 1996; Arnold, 2001), és kérdéseket vetnek fel az utóbbi fenntarthatóságát illetően. A fesztiválok gazdasági eszközzé való válásával (Chacko–Schaffer, 1993; Joppe, 1996) azok gazdasági dimenziója sokszor a szociális, kulturális és oktatási szempontok fölé emelkedik. A fesztiválok nem
TURIZMUS BULLETIN XIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM
25
TURISZTIKAI TERMÉKEK elég, hogy elveszítik a helyi gyökereiket, de a szponzorok és a tömegturizmus által rájuk nehezedő nyomás alatt ismétlődővé és egysíkúvá is válnak. Ugyanakkor a szponzoráció és a turizmusból származó bevételek nélkül a fesztiválok (jövőbeli) léte kerülhet veszélybe. Az alábbiakban a fesztiválok és rendezvények menedzselésének néhány problémája kerül összegzésre: • A fesztiválok és rendezvények számtalan, egymásnak ellentmondó tulajdonjogi kérdései (például helyi lakosok, közszféra, kereskedelmi cégek). • A megarendezvények sokszor nagy tartozásokat hagynak maguk után, és csak kevés helyi hasznot hoznak. • A fesztiválokkal szemben támasztott pénzügyi és kereskedelmi elvárások néha megelőzik a rendezvény szociális, kulturális és oktatási céljait. • Nehéz a folyamatos (például évenkénti) szponzoráció és finanszírozás biztosítása. • A fesztiválok lehetnek elsősorban közösségi vagy turistaközpontúak, ám e két szempont nem mindig összeegyeztethető. • A fesztiválok elveszthetik a helyi gyökereiket és a helyiek érdeklődését, ha túl nemzetközivé, túl turistaorientálttá, vagy túl kereskedelmivé válnak. • Etnikai és kisebbségi rendezvények (például karneválok, melegfelvonulás, mela) kisajátításra kerülhetnek olyan szervezetek vagy látogatók által, amelyek/akik vagy nem is tagjai az adott közösségnek, vagy nem érzékenyek az adott csoport problémáira és szükségleteire. • A fesztiválok színhelyei az év egyes időszakaiban túlzsúfolttá válhatnak, és ennek eredményeképpen a helyiek, sőt, akár a turisták is elmaradozhatnak.
4. Következtetés Quinn (2005) szerint jobb és több kutatásra, valamint holisztikus menedzsmentre van szükség, ha azt akarjuk, hogy a fesztiváloknak pozitív hatásai legyenek mind a turisztikai célterületekre, mind pedig a lakosságra. A helyi érdekek és a (látogatók és/vagy szervezők általi) kisajátítás, illetve a kulturális megóvás kérdéskörét bonyolítja a fesztiválokkal járó növekvő publicitás, politikai és pénzügyi támogatás, és a turizmusfejlesztés iránti igény. Paradox módon azonban mindezek gyakran alapvetők sok rendezvény és fesztivál folytonosságának biztosításához. Az adott desztináció menedzsereinek át kell tekinteniük az egész fesztiválpiacot, és át kell gondolniuk a különböző fesztiválok feladatait és funkcióját, illetve a megcélzott és ideális látogatók körét. Ez azt jelenti, hogy néhány fesztivált elsősorban a turisták számára rendeznek meg, míg mások megmaradhatnak a helyi lakosság számára. Ahol a turisták és a helyiek egyaránt jelen vannak, és ugyanazon a helyen szórakoznak, a problémákat sokkal nagyobb odafigyeléssel és érzékenységgel kell
26
TURIZMUS BULLETIN XIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM
kezelni, valamint rendszeresen konzultálni kell a helyi szervezetek és a lakosság képviselőivel. A turisták sokszor azért vesznek részt egy fesztiválon, mert éppen akkor tartózkodnak az adott városban, és kevésbé azért, mert a rendezvény marketingje vagy annak programja motiválta őket az utazásra. Ez azt jelenti, hogy a látogatók számának megbecsülése és a tömegek ellenőrzése nehezebbé válhat. Egyes esetekben nehezen lehet jegyeket szerezni a helyszínen (például a művészeti fesztiválokon), pedig szükség lenne rá, hogy egy bizonyos számú jegyet a turisztikai információs irodákban vagy a helyszínen is áruljanak. Természetesen egy ilyen látogatófejlesztési stratégia alkalmazása kockázatot jelent a rendezvényhelyszínek számára, ezért pontos előrejelzésekre van szükség. Mindent egybevetve a fesztiválturizmusnak kiemelkedő haszna lehet, de a turisztikai desztinációknak el kellene kerülniük, hogy túlkínálat legyen az ilyen rendezvényekből, továbbá figyelniük kell arra is, hogy ne nevezzenek minden egyes kulturális rendezvényt fesztiválnak. Például egy pár napon keresztül tartó koncertsorozat, vagy néhány, egymást követő színházi produkció nem nevezhető fesztiválnak. Az egymáshoz való kapcsolódás, a kínálat kiegészítése szintén igen fontos szempont, nem csupán a turista- és a közösség-központú fesztiválok, de a különböző témájú rendezvények között, és azok időbeni eloszlása miatt is. Például nem sok értelme van annak, hogy egy országot az év adott időszakában túltelítsünk borfesztiválokkal, különösképpen azért sem, mivel ezeknek általában kevés eltérő ismertetőjele van. Ehelyett egy fesztivál alapú kulturális naptár összeállításának sokkal jobb módja olyan fesztiválok megrendezése, amelyek az egymással való versengés helyett inkább kiegészítik egymást, így egész évben viszonylag kiegyenlített kínálatot biztosítanak az érdeklődők számára.
Felhasznált irodalom ADAMS, R. (1986) A Book of British Music Festivals, London: Robert Royce ALLEYNE-DETTMERS, P. T. (1996) Carnival: The Historical Legacy, London: Arts Council of England ARNOLD, N. (2001), Festival Tourism: Recognising the Challenges, linking Multiple Pathways between Global Villages of the New Century, in Faulkener et al. (eds), Tourism in the 21st Century: Reflections on Experience, London: Continuum, pp. 130—157. CARNEGIE, E. — SMITH, M. K. (2006) ’Mobility, Diaspora and the Hybridisation of Festivity: The Case of the Edinburgh Mela’, in Picard, D. & Robinson, M. (eds) Festivals, Tourism and Social Change: Remaking Worlds, Clevedon: Channel View, pp. 255—268. CHACKO, H. E. — SCHAFFER, J. D. (1993) ‘The Evolution of a Festival – Creole Christmas in New Orleans’, Tourism Management, 14, pp. 475—482.
TURISZTIKAI TERMÉKEK EVANS, G. (1996) ‘The Millennium Festival and urban regeneration – planning, politics and the party’, in Robinson, M. et al. (eds) Managing Cultural Resources for the Tourist, Sunderland: Business Education Publishers, pp. 79—98. HALL, C. M. (1992) Hallmark Tourist Events: Impacts, Management, Planning, London: Belhaven Press HUGHES, H. L. (2000) Arts, Entertainment and Tourism, Oxford: Butterworth Heinemann JOPPE, M. (1996), Current Issues: Sustainable Community Tourism Development revisited, Tourism Management, 17, (7), pp. 475—479. KIRSCHENBLATT — GIMBLETT, B. (1998) Destination Culture: Tourism, Museums and Heritage, Berkeley: University of California Press
MACLEOD, N. E. (2006) ‘The Placeless Festival: Identity and Place in the Post-Modern Festival’, in Picard, D. – Robinson, M. (eds) Festivals, Tourism and Social Change: Remaking Worlds, Clevedon: Channel View, pp. 222—237. MILES, M. (1997) Arts, Space and the City: Public Arts and Urban Futures, London: Routledge PICARD, D. — ROBINSON, M. (2006) (eds) Festivals, Tourism and Social Change: Remaking Worlds, Clevedon: Channel View QUINN, B. (2005) ‘Arts Festivals and the City’, Urban Studies, Vol. 42, No. 5—6, pp. 927—943. RICHARDS, G. (ed.) (1996) Cultural Tourism in Europe, Wallingford: CABI ROLFE, H. (1992) Arts Festivals in the UK, London: Policy Studies Institute
TURIZMUS BULLETIN XIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM
27
