Feri, a pénzügyőr
F
erinek nem volt saját lakása. A nagynénjénél, Lizi néninél lakott albérletben. A nagynénje házfelügyelő volt egy nagyon szép budai házban, a Verpeléti úton. A négyemeletes házban csak öröklakások voltak. A házmester-lakás a magasföldszinten volt, egy nagyobb és egy kisebb szobából állt, összkomfortos volt. Jól megfértek egymással, de a nagynéni azért remélte, hogy Feri nem marad sokáig. Lizi néninek volt elég dolga. Vigyázott a kapura, mert azt mindig zárva kellett tartani. Kezelte a liftet. A vice ugyan takarította a házat, de azért neki is oda kellett figyelnie. Meg aztán a mesteremberek – akiket ő hívott, ha valami tönkre ment a házban – végig ott maradt mögöttük, amíg a szereléssel nem végeztek. Meg még a váratlan feladatok, amiket alig lehet felsorolni. És most még itt van ez a Feri is, aki előfordult, hogy boros hangulatban ér215
kezett haza. Rá is szólt: – Ez egy úri ház! Ilyen állapotban még egyszer haza ne gyere! – De hiába korholta Ferit, bizony sokszor érezte rajta az ital áporodott, büdös szagát. Ilyenkor gyorsan betuszkolta a lakásba, nehogy valaki ilyen állapotban meglássa. Nem teszi kockára ezt a jó állást emiatt a Feri miatt. Előfordult, hogy Feri két-három napig sem volt otthon. Ilyenkor nem tudta, hogy örüljön, vagy aggódjon. Az öröklakások két-három szobából, nappaliból és egy úgynevezett vendégszobából álltak. Az egyik fürdőszoba a nappaliból, a másik a vendégszoba mellett, az előszobából nyílt. Volt még három kisebb helyiség is. Külön az élelmiszereknek, és külön a különböző háztartáshoz szükséges holmiknak. A tulajdonosokkal majdnem baráti kapcsolatban volt. Vilma néni és a férje, aki ügyvéd volt, az egyik negyedik emeleti öröklakásban lakott. Az ablakok előtt egy kis balkon is volt. Nem nagy, de két kis fonott fotel elhelyezésére elég volt. Az összes ablak az 216
utcára nézett, kivéve a vendégszoba és a konyha ablakai, mert azok a folyosóra nyíltak. Egyik nap Vilma néni sírva jött Lizi nénihez, hogy a férje rosszul lett, miközben az egyik ügyfelével tárgyalt. Most várja az orvost. Kérte, menjen ki Lizi a kapuhoz, hogy a kapunyitás ne vegyen külön időt igénybe. – Természetesen, nagyságos asszony! És ha valamiben még segíthetek, csak tessék szólni! Az orvos gyorsan megérkezett, de segíteni már nem tudott. – Az ügyvéd úrnak megállt a szíve, nagyon sajnálom, nincs mit tennem! – mondta az orvos. Vilma néni egyedül maradt. A barátnői – és az orvos is – azt tanácsolták, vegyen maga mellé egy társalkodónőt. Az orvos felesége mindjárt ajánlott is egy lányt – megbízható vidéki családból. Ez a lány Kató volt. Kató kedves, vidám, cserfes, szőke hajú, fiatal lány volt. A családjában azt mondták róla: - Kató a legszebb négyetek közül! – Ez igaz is volt. 217
Vilma néninek megtetszett Kató és felfogadta társalkodónőnek. Azt kérte, hogy mindig legyen vele és bárhová is megy, kísérje el. A vendégszoba, melynek ablaka a folyosóra nézett, lett Katóé. Alig hitt a szemének, gyönyörűnek találta. A kicsomagolás gyorsan ment. Egy-két ruhanemű. Mindennek megtalálta a helyét. A családjáról hozott fényképeket az éjjeli szekrényre tette. Ha kinézett az ágyából, vagy belépett a szobájába, azonnal látta őket. A fényképek elhelyezése után a szobát most már a sajátjának érezte. Vilma néni szótlanul figyelte rendezkedését, végül felállt, megsimogatta Kató fejét, és azt mondta: - Isten hozott, kislányom! Lizi néninek feltűnt az új lakó. Kedves lány – gondolta. Hogy igazán milyen, majd meglátjuk. Azt mondják: - Csak lakva lehet mindenkit igazán megismerni! Pár hét múlva úgy határozott, hogy Ferit összeismerteti Katóval. Kitalálta, hogy palacsintát süt és egy pár darabot felküld tányéron Vilma néninek, kós-
218
tolóban. Természetesen Feri viszi fel a palacsintát. A terve sikerült is. Kató nyitott ajtót. A két fiatal egymásra csodálkozott. Még nem ismerték egymást. Hiába, a földszint és a negyedik emelet messze van egymástól. A fiatalok eleinte csak – véletlenül? – találkoztak, majd -Lizi néni megelégedésére - kezdtek összemelegedni. Lizi néni már házasságon kezdett gondolkodni, de Feri megelőzte. Megkérte Kató kezét Vilma nénitől. Vilma néni nagyon meglepődött, mondhatjuk, hogy megijedt, félt, hogy elveszíti Katót, akit addigra a lányaként megszeretett. Nem mondott sem igent, sem nemet. Először mindent tudni akart Feriről. – Mi a foglalkozása? – Pénzügyőr – válaszolta Feri. Akkor ez a fiú érettségizett is. – Az jó! Tanult, okos ember. Remélhetőleg nem verekedős, nem kiabálós, nem iszik. Mert azokat nem szeretem – gondolta Vilma néni. 219
Kérte Ferit, legyen egy kicsit türelmes, mert a válaszadás előtt még beszélni szeretne Feri nagynénjével, Lizivel. A két asszony mindent megbeszélt. Vilma néninek már csak egy feltétele volt az „igen” előtt. Kató maradjon vele és Feri költözzön ide hozzájuk, a vendégszobában mindketten kényelmesen elférnek. Lizi néni magában még örült is, hogy megszabadul Feritől. Vigyázzon rá a felesége. Zavartalanul telt az életük. Most már hármasban jártak moziba, színházba, cukrászdába, mindenhová. Volt egy férfi kísérőjük is. Egy kis gond akkor támadt, amikor a háziorvos Vilma néninek egy párnapos környezetváltozást ajánlott. A háziorvost konzíliumra hívták Baden am Wienbe. Felajánlotta, hogy Vilma nénit szívesen magával viszi kocsival. Vilma néni elszánta ugyan magát az útra, csak aggódott, mert Ferinek is ugyanakkor két napra vidékre kellett utaznia, a munkája szólította.
220
Kató nem fél majd egyedül itt maradni? Kérte Katót, hogy minden reggel hívja őt fel telefonon, mert legalább a hangját akarja hallani. A második reggel Kató éppen Vilma nénivel beszélt telefonon, amikor a nappali szoba ajtajában megjelent Feri és két másik férfi, akik Ferit támogatták. Feri alig állt a lábán. Ittas volt. Vagy mondjuk meg az igazat, teljesen részeg. A két férfi – kollégák voltak – elengedte Feri karját, köszöntek, bocsánatot kértek és csendesen távoztak. Kató folytatta a telefonbeszélgetést és várta, hogy Feri elinduljon valamerre. Feri megszólalt, alig érthetően. Kató csak azt hallotta: – Ki kell mennem! – Te szerencsétlen, akkor menj! – válaszolta Kató. Feri tétovázott, majd bizonytalan léptekkel elindult a balkonajtó felé. Kató rákiáltott, a telefonkagylót is lecsapta. – Az nem a fürdőszoba, az a balkon! De Feri akkorra már kinyitotta a balkonajtót és ki is lépett a balkonra. Mire Kató odaszaladt, Ferinek nyoma sem 221
volt. Lezuhant a negyedik emeletről. Ezt nem lehet túlélni! Kató lenézett az utcára, rémületében arra számított, hogy a járdán majd meglátja Feri élettelen testét. De Feri sehol sem volt! Rohanva indult le az utcára. Az előszoba ajtaját ahogy kinyitotta, nagy meglepetésére Ferit látta maga előtt. Akkor már majdnem józanul. – Hazajöttem, Angyalkám! – mondta. – Engedj be, ki kell mennem! Kató félreállt az útból. Nem kis csodálkozására Feri mögött megjelentek a második emeleti lakók, akik elmondták, hogy egyszer csak Feri besétált a balkonjukról. Köszönt, bocsánatot kért a zavarásért, átsétált a hálószobájukon, az előszobájukon. Elhagyta a lakásukat és hazajött. – Mi történt? Hogy került Feri az ő balkonjukra? – kérdezték. Kató elmondta, Feri milyen állapotban került haza. Összecserélte a fürdőszobaajtót a balkonajtóval. Kiesett a negyedik emeletről, de hogy hogyan esett be a második emeleti balkonra, arra nem tud magyarázatot. 222
Csoda történt! – így gondolták. Feri, mikor kialudta magát és eszébe jutott, hogy mi is történt vele és itt van teljes épségben, tapogatta magát, alig hitte, hogy ez ő maga. Angyalkájának eddig Katót tartotta. Aztán az is eszébe jutott, hallotta már másoktól mondani: – A gyerekekre és a részegekre az őrangyaluk vigyáz! Az ő őrangyalának volt most mit tennie, mert ő aztán igazán részeg volt.
223
