FERENCES KÖZLÖNY. Karácsonyra

IV. ÉVFOLYAM

12. SZÁM

1924. DECEMBER HÓ

FERENCES KÖZLÖNY Karácsonyra. Ir ta : dr. Breyer Jsiván.

Az Ige testté lön. (Ján. 1, 14) Végre beteljesült a prófétáknak századokról-századokra fölhangzott imádsága: „Harmatozzatok, egek, onnan felülről s a felhők esőzzék az Igazat; nyiljék meg a föld és teremje az Üdvözítőt.“ (íz. 45, 8.) Buzgó és istenfélő hívők ajkáról hányszor hangzott föl e szent óhaj az égre! S az emberiség vigasztalan állapotán már-már elcsüggedt jobblelküek mily epedve várták a szebb jövő hajnalhasadását! Milyen lelkendező örömmel gondoltak arra a boldog pillanatra, amikor elérkezik majd az idők teljessége és az Atya elküldi az ö egyszülött Fi^f, hogy „mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.“ (János 3, 16.) A népek várva-várt világossága megérkezett; az idők teljessége meg­ jött. Az Úristen újra megmutatta jóvoltának gazdagságát, nem hagyta el a bűnbe sülyedt emberi nemet, hanem elküldölte az ő egyszülött Fiát, aki, miként az evangélium mondja, eljött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett volt. (Luk. 19, 10.) Karácsonykor ünnepeljük az Üdvözítő Isten-embernek eljövetelét; ezen a szent ünnepen üljük meg a mi katolikus anyaszentegyházunkban megtestesült kereszténységnek születése napját. Ekkor virradt ránk az üdvösség napja, melyen újra Isten gyermekeivé s a mennyország örököseivé ettünk. Ezért eredünk karácsonykor oly határtalan szent lelkesedésnek, azért zsong át lelkűnkön az ünnepi boldogság mámora, mert fülünkbe cseng a mennyből leszállott angyal örömhírt jelentő szózata: „Nagy örömet hirdetek nektek, mely leszen minden népnek: ma született nektek az Üdvözítő, az Ur Krisztus, Dávidnak városában." (Luk. 2, 10.) A megváltás angyala, ki a világ üdvösségét hirdeti, örömet és boldog­ ságot jelent nekünk is. Azt hirdeti mindnyájunknak: akit oly epedve váftatok s aki után oly buzgón sóvárogtatok, a ti Üdvözítőtök és Meg­ váltótok, megszületett. Eljött, hogy megtörje a csábitó k i ^ ó hatalmát s jogy bennünket a sötétségből az ő csodálandó világosságára vezessen. ^ angyalok Ura odahagyta az egeket, a dicsőség trónusáról leszállott a szűznek méhébe és miként aranyszáju szent János mondja*: szolgát választott ^•yjának, hogy nekünk szolgáknak, magát az Istent tegye Atyánkká. . Es mindez mi érettünk történt! A mi megváltásunkra, a mi halhatatlan ,*j^nk üdvözitésére ! Az a pólyákba takargatott és jászolba fektetett Kisded váltott meg bennünket az örök haláltól, az hidalta át azt a széles és mély *^ot, melyet a bűn vájt isten és ember között. Es mivel tette ezt ? Mivel váltott meg ?

^iázatosságával és szereietévei epv

a kis Jézus jászola előtt elmélkedve, szálljunk csak vissza M pillanatra a paradicsomba és vegyük szemügyre első szülőink bűnét. V eisö ember szakit az Istennel, az ő Teremtő édes, jó Atyjával; lázadó álig Üt Ellene, fölemeli fejét a porból és természetfölötti kegyelem­ t ő l ^ Isten ellen való engedetlenség vétkével szennyezi be. Tökéletes

434

sem m iségét: megakarta ízlelni a mindent-tudás gyönyörét, de az Isten megtörte kevély gőgjét és megalázta büszkeségét. Azonban a mindenliató Isten nemcsak végtelen igazságos, hanem végtelenül irgalmas is lévén, nem törölte el a föld színéről a létjogosult, ságát vesztett embert, hanem megígérte neki a Megváltót, ki a bukóit embert a végtelenül megbántott Istennel újra kiengeszteli. De természetfölötti hibát ki tehet jó v á ? E m ber? — nem. C sak az Isten — és mivel ember követte el ezt a hibát, embernek kellett közre­ lépnie. Láttuk, hogy ősszüleink abban bűnhődtek, amiben vétkeztek. S midőn most az irgalmas Isten egyszülött Fiát váltságunkra leküldte a földre, hog>- szavaival és tetteivel megmutassa nekünk az üdvösségre vezető utaí, a megváltó Jézusnak végtelen értékű áldozatával épen ezt a két bűnt kellett jóvítennie, melyet Ősszüleink a paradicsomban elkövettek és mellyel a szerető Atyának végtelen haragját vonták magukra. Kevélységgel vétkeztek, mikor hasonlók akartak lenni Istenhez és szeretetlenséggel, mikor eltaszitották maguktól az Istent, ki őket szeretetből teremtette. És ime az Üdvözítő inosí alázatosságával és szeretetével teszi jóvá első szülőink bűnét és vált meg bennünket e bűn következményeitől. Egész élete a tökéletes alázatosság és szeretet gyakorlása volt. Elegei akart tenni az emberi kevélységért, azért édesanyául alázatos Szüzet választott, ki magát az Úr szolgálójának vallja és anyai öröménekében igy adott hálát Istennek: „Magasztalja lelkem az Urat, mert megtekintette szolgálj alázatosságát.“ (Luk. 1, 48.) Nem gondolhat el sem ember, sem angyá sem Isten alázatosabb tettet, mint az Istennek emberré-ievését, az örök Isten időbeni megtestesülését. Szent Pál apostolt egészen meghódította a megtestesülés mindeneket felülm úló csodája s minket is felszólít, hogj’ Jézus alázatosságát kövessük: «Ugj^anazon érzés legyen bennetek, mely Krisztus Jézusban, ki Isten alakjában lévén, nem tartotta ragadmánynak, hogy habár Istennel egyenlő, kiüresitse önmagát, szolgai alakot vevén fei hasonló lett az emberekhez és külsejében úgy találtatott, mint ember. Meg­ alázta önm agát.“ (Filipp. II, 5-8.) Az Isten dicsőségét és a jóakaratu emberek békességét hirdető angyalok a pásztoroknak jelt adnak, amelyről fölismerhetik a megszületett MessitóSzinte látjuk, hogyan érdeklődnek a jó pásztorok a jel után, meg annak részleteit és ismételgették az u tó n : „Találtok egy kisdeflö pólyába takarva és jászolba fektetve.“ (Luk. 2.) Fontoljuk meg eg>'enkint a jeleket. Figyelj, kevélység bűnébe ember, miről ismered fel az érted földreszállt Isten-embert! Találtok: tcM keresnetek kel!, m int a rejtett, fényétől, ragyogásától niegfosztott s ut-kavicsok közé került drágakövet; keresnetek keli, mint a *toroná^ fosztott és szolgaruhába öltözött királyi embert a szolgák között; | kell, mint aki dicsőség városából távozott és az országúton ismereti i vándorol. t a»^\ Keresnetek kell, m rt nem jön elétek hatalommal, íl*csőséggcl,Q benneteket szive alázatosságában. V a ló b a n : Kiüresitette önmagát, 8 alakot vevén föl. Gyermeket találtok. Az emberi életkor tudatlanabb és k-glehetetienebb kora a csecsemőkor. A kegyelem-ali^F s hatalmas szellemi-testi javak birtokában k e v é l l y é lesz, n ^ ■kar lenni az Istenhez. Az Isten-ember megvált a b ű n tő l: auizatosan j deddé lesr. pási Pólyába takarva és jászolba fektetv«:: ily nagy nvcs é körülnjÉS l

é

v

ő

e

m

b

e

r

: “ e T h S « ',is á 1 S í m ''' '" '1 '« hasonló legyen a Végtelenhez A h °g y teiés és elégtétel a k a M e n n fa z őssz^^ök L v f t ^ ^ " g e s ll A dölyfös ember világokat, csilla»birodalm ant , 1, » kormánykerekeinéi akart állni s a Messiáí a ii ! .®’’* világok s abban a csendes szendéreést v á f a . l f f alázatosan az Isten felé, mert Istenember alá 7 atnLn •• *^'’ u beléptek az istállóba s a szelényes 1 felé. H a és a szendergö gyermek fö lé b re s z tp n p ahiSa ■ ^ ^ a jászoly hallgassatok % a S s szivére a S " i f T J^^j^^y^égteket, akkor csak most m ondja; Tanuljatok tőlem mer^ szelíd és^a az Ur nem lett v o ln i a lá z a tó r ie tT k iL tt v l t . t volfia-e ősszüleink bánatát? '

földre,

megtekintette

l^hazta föl az Isten ; ezekért viszonzásul azt kérte, hogy s z e S ó t és g) e^esiíse akaratát. Ó ember! Te ellentmondtál Isten akaratának nem erettea az örök szeretetet I Nézd, az Isten-ember egyet szeret egyet akar í l á e r r öL Tkkor rn^nHi Í‘m, Isten Az

\ ■

^jcaratának feljesitését. „Azért mondja, mikor a pj^'idékot nem akartál, testet pedig alkottál nekem-

ak^rat^datl-^Zsid 1 a T - " ! ? " “ szeretet élete. Deus charitas est =


^

Christus charitas est!

1

'• Szereti Atyjának keresi soha a magáét! Szereti mennyei Atyja akaratát. A ty já n a k mindenben Annak akaratát, aki öt küldte. (Ján. 6 . ) Szereti Atíiánat f f '!, ’ } cselekszi mindenkor; szereti mindazt, arai nem " (Luk 2 4 ^ ) ^ hangoztatja: .A m ik Atyáméi, azokban kell len-

fria vonatkozó jövendöléseket, melyekben Atyja előre megaz Ir á f" ''/M f történetét; azért mindent megtesz, hogy .beteljesedjék menni/«- aÍ, ’ ember elfordul Istentől szeretetlenül s a t ö k í u L ^ h a r a g g a l tekinthet reá: jézus telve van szeretettel, azért letesen egyesülve van Istennel. tezott pillanatben ar ember szeretetlenül elfordult Istentől, megfogyataz arih^r” ” ^- ^ felebaráti szeretet is. Aki megadta Istennek a szeretetet, jiszoivhA? 3 feiebaráti szeretetet is. Ezért érzi ki az ember már a ^néi mszavának értelmét: „Nagyob'í sr^retete senkinek sincs ^!ó R7 ." Í ií?^ valaki életét adja barátaiért.“ (Ján. 15, 13.) Jézus irántunk *eti^ é^'?ilr^ kezdte, folytatta és fejezte 'je Isten-emberi életét. Fölemész«Ün^i ■’“ ^23tul adta érettünk önm agát! ¡me O meghalt, hogy mi élhes®<2ni többet is adott volna mindezeknél, ha többet tudott volna on.r.aganáJ. mo<'t kérdem, czeretteim. lehetséges volna-e, hopy ily szeretet

4 iti

volna az, mely ezek láttára nem indulna szeretetre Jézusho z?! „Ha nehe­ zünkre esik istent szeretni, iparkodjunk legalább szeretetét viszonozni." (Szent Ágoston.) „Jöjjetek Hozzám m indnyájan, kik fáradtok és terhelve vagytok: és én niegenyhitlek titeket“ — igy hiv magához, akinek édes az emberek fiai közt fennie. Siessünk azért karácsonykor lélekben a betlehemi barlang, hoz, boruljunk le a kis Jézus előtt, fogadjuk Öt lelkűnkbe az imádság és ahit'at karjain, mert „valamennyinek, kik befogadják Öt, hatalmat ád, hogy Isten fiaivá le^y^nek.“ (Ján. 1, 12.) Legyünk rajta, hogy szent kegyelmével újra megszülessék a mi szivünkben és kérjük, hogy gyújtsa meg elménkben azt az isteni fényt, amelynek világánál megtalálhatjuk az üdvösségie^vezető utat, azt a jóra és igazra vezető szent ösvényt, amelyen azután az O szent segiiségéve! mir.dvégig kitartani ip ark o d jun k ! Ügy legyen 1

Titkok virága. UramJ Van eg y titokzatos virágom S o k k a l f e h é r e b b m int az alpi hó Szűz m int a hajnal — s ö rö k k év a ló Uram I fo g a d d el t ő l e m : fö la já n lo m . Titkok virága: m e n n y e in f e h é r S h a m v a s k e ly h é b e n m é g is foltja van. R u h in tc s e p p ég ott rejtve, lázasan: Forró s ziv e m b ő l ö m lik rá a v é r . . . Uram ! K eil-e K e ll-e , F elelj!

Tiéd e szűz mystérium. a titkok szótalan virága ? . . . ifjú szivem szerelm es álma ? . . . n e k é r d je le k hasztalanul . . .

Ha n e m fogadtad e l; - adj je lt n e k e m . V á ljék f e h é r virágom vérszinüvé É s majdan azt is - k i k eb lére tűzné F e s s e égő-pirosra, szerelem . U ram I d e m é g i s . . . h o g y h a elfogadnád ~ Sápadjon el a rubintcsepp is b e n n e — H a m v a d jon el ifjúságom szerelm e: M ossa feh é r r e c s ó k o d — ifjú arcát .• K örnyey Paula

437

Jászoly. Irta: Dr. THagyar István. Arról a betlehemi jászolyról Írni, ahonnét isteni fény áradt az eeész földre — sajnos én nem tudok. ^ ® Ahhoz napsugaras lélek kell, az enyém pedig csak pisla mécs amelv ahg elég arra, hogy az élet utján a szerte heverő köveken agyon ne ’zúzzam magani. Ahhoz pacsirta dala szükséges, én pedig szürke veréb módiára csak csiripelni tudok, ami felebarátaim fülének bizonyára nem kellemes d e a ió Isten talan ezt a jelentéktelen hangot sem veti meg. ’ , . 1, f ’n “ szárnyaló, a fölséges Úr országába is f’ö lvillámló nagy gondolatok ke lenek, nekem pedig csak sebekként rám tapadó gondjaim vannak gondolataim pedig röpdelnek. rj ° Én csak a földi nyomor nyirkos, piszkos istállójának jászláról irhatok ahol magam is lakom, varva a fényt, áhitva a rendet, éhezve a meleer^ és szomjuhozva arra a békére, amely a kis Jézussal szállt a földre s amelyet az angyalok hirdettek a nyomorba sülyedt világnak. izegény, öregedő pásztora vagyok én csak a'föld i legelő területnek amelyen az igazság juhait őrzöm, nehogy az élet farkasai kárt tegyenek bennök. Az egész világ elhagyatott ronda és förtelmes istálló — U ram ! Tanyát ütöttek benne a vad önzés vérengzői; roskadozó falából kimásznak a galad csalárdság mérges k íg y ói; jászolya maga a pokoli fertő csatorná­ nak egy része; zizegő szalmájában g)üikos skorpiók nyüzsögnek, szénáia pedig undok férgek tanyája. És én öregedő, szegény pásztora e nagy földi tereknek imádó alá­ zattal kérdelek Uram Jézusom, mikor szállsz megint közénk, hogy vissza­ hozd nekünk az eltűnt békét, a tűrhető élet békéjét? Mikor csenditik meg angyalaid szivünkben a béke ezüstcsengésű édes harangocskáját ? Mikor halljuk meg már dicsőséged angyali harsonáit ? Mikor űzöd el az önzés, a gyűlölet életet pusztitó, ordító oroszlánjait, mikor taposod el a kígyók fejet, mikor árasztod rá a világ undok Angiász istállójára a te kegyelmed folyamát, amely tisztává tegye a jászolyt és eltűntesse a bűnök mérges férgeit és fertőző szennyét? M ikor? M ikor? Majd ha a jóakarat szelíd lelke tölt el bennünket és acélos tetterő kitartása derék munkát végeztet v e lü n k ?,H ál akkor küld el Szentlelkedet, mert jóakaratu, szelid óriásokká csak Ó tehet bennünket, akik a világ rengés és leégés romjain uj világot, a Te világodat felépítsük anélkül, Jjogy isteniben, életünkre szüntelenül törő ellenségeinket a romok szikla­ darabjaival agyonverjük. Szelidlelkü Ábelek akarunk mi lenni. Boldogok leszünk, ha áldozajunlc illatos füstje feléd száll. De adj megfélemlitő, acélos eröl lelkűnkbe, marjainkba, munkánkba s annak bő termésű eredményébe, hogy annak pattanó ruganyosságu szikrává feszülése, ropogó duzzadása is már elretcntse tőlünk a keserű szivű, bősz Kainokat, akik sokan vannak Uram és jnesek, mint a fenevadak, ránk, testünkre-lelkűnkre, ezeréves hazánkra, eresztény művelődésünkre, magyar Géniuszunkra és annak minden irigyelt érmékére, M Uram a jóakarat szent és termelő erejét nekünk, ömleszd belénk álM tetsző munka alkotó energiáit, mert erőtlenek, elesettek, az élet kizsaroltak vagyunk mi, keresztény magyar néped.

438

Hasonlók vagyunk a kitüolt kender foszlányaihoz, a tüskéktől széttépdesett gyapjú pihékhez, az összeszaggatott ienszálakhoz, amelyeket az élet förgetege össze-vissza kavar és érté&elenné tesz. Egy évezred keresztény munkája által erősen egybeszövött pompád köntös volt magyar néped, de ellenségeid darabokra vágták ezt a krisztusi köntöst is és megosztozkodtak rajta. Nem egészben sorsoltak ki bennünket, mert igy is egységes erő maradtunk':volna, hanem szétdaraboltak, hogy vérző sebeink utján elhagyjon minden erő, a halál martalékává legyünk és a népek történelmi szemét­ dombjára kerüljünk. Oh Betlehem isteni kisdede: Jézus szedd össze e foszlányokat, e pihéket, ezeket a szálakat, a keresztény magyar életerő ezen értékes atomjait és mindenható szent kezeddel szőjj belőlük egy uj nemzetköntöst, amely védje magyar népedet minden viharok ellen, amely évezredekre menöieg elpusztíthatatlan vértezete legyen ennek a népnek, amelyet a te kikutathatallan isteni végzésed ide helyezett a történelmi hadak útjára, hogy kelet vak rajongásával és nyugat istentelenségével szemben a te győzedelmes keresztednek kímeríthetetlen erejű, bátor védelmezője legyen. És ha testileg lelkileg talpra állítottad a te romlásba döntött szegény Tnagyarjaidat — a betlehemi jászolyban mosolygó kis Jézusom, akkor hozd rendbe az ö szállásukat, ami hazánkat is, amelyet te jelöltél ki és adtál m i nekünk. Szeplőtelen Anyádra vetett első, bájos, gyermeki mosolyodra kérlek, tedd ezen ezeréves honi szállás éjszaki falává újból a hatalmas Kárpátokat, amelyeken a te magyart védő isteni erőd trónolt, most pedig a tőled elfor­ dult, önhitt szerencsefíak hetvenkednek. Hóditsd el és add vissza nekünk a magyarság keleti v á rá t: Erdélyt a nevedért a pogány törökkel szemben száz viadalban vérzett nagy Hunyadi Jánosnak fészkét, amelyben most hullánélő undok hollók és fekete varjak kárognak a magok életéről és arai halálunkról. Szorítsd vissza sziklás balkáni üregeikbe a dél vad harcosait, akik a mi mosolygó kánaánunkat, kies délvidékünket nem szeretik, de kiaknáz­ zák, hogy éhező koldusokká tegyenek és elzárják tőlünk az Adriához futó azt az utat, amelyet mi építettünk, hogy kijussunk a tengerre, a világ népeinek gazdasági nagy versenyterére. És büntesd meg az alávalóságot, m int égbekiáltó bűnt, tiltó Jézuskám nyugati határunk nyomorék rablóját, azt a lelketlen Schylockot, aki véno testünkből maga is kirágott egy font húst csak azért, mert a nagy zsakmányolók koncán silány sakálként ő is osztozkodni akart, — n o h a a nyomorúság öt is veri s tudja mit tesz az a dühöngő ellenségek z s á k m á ­ nyának lenni. Helyezd vissza a Kárpátok ormára a te szűz anyádnak fölajánló* magyar szent koronát, hogy fényétől a magyar éjszakának vége szakadjo s az éjeli duvadak, rabló madarak és fényt kerülő gonoszok erről az ezeréves magyar hazai területről, amelyet Szent István palasj takar s amelyen az apostoli kettős kereszt oltalma alatt a te Anyád: Magy3 ország Pátronája országol. A te angyalian tiszta Anyád, ami Védő Asszonyunk azon « csókjára, amelyet a betlehemi jászolyban először rád lehelt, k é r ü n k kony rületes kis Jézusom, nyújtsd ki im ádni valóan kecses kis karodat, pa csőid ki innen a gonoszt, az árulót, a rablót, hogy újra tied az ország, a magyarok hatalma, az ezeréves kereszténység dicsősége ni és mindenkor.

Segíts, gyógyíts, tégy erőssé bennünket betlehemi jászolyban vilácüdvöt hozott isteni Jézus és mi magyar néped, mint jámbor násztorok egyenetlenséget, y j^ ^ ^ ^ o d á s t, bűnt, gonoszságot elhagyva, hódolatos szeretettel mind elebéd járulunk s az angyalok karával itt ebben az ezeréves inagyar Betlehemben az eg harmatozó békéjétől uj ezer évre uj, jobb életre felüdulve zengeni fogjuk: j, j^uueieire M Messiást,

üdvözítő

Istennek, aki elküldötte nekünk a magyar Megváltónkat, e szegény nép, az ellenségeitől

fíIen^Védőjét^!*” ^**^^^^^

Magyarország isteni visszaszerzőjét és legyőzhe-

ami

Ne engedd megszégyenülnünk Urunk: Jézusunk!

%

s

A kételkedőkhöz. N e m az á lm o k m e se b o n á b a n : K ö z tG te k é l e k E s m é g is h is z e k a csodákban M é g is rem éle k . N e m já r o k bekötött s z e m e k k e l Látom az árnyat,. ^ K í n o s harcát e m b e r s z iv e k k e l A z éjszakának. E p e d t e m én is boldogság vágyán A f é n y u tá n ,.. Jártam e g y e d ü l elhagyva árván A Golgotán. E n g e m is csúfolt kisértő szellem D é m o n i tánca B ü s z k e uralmam ezernyi ellen flórig alázta. K o l d u s szeg én y en , bú s bolyongásban M e g s e m m is ü lte m A z élet titkát megtaláltam Istenre leltem . N e m az á lm o k m e s e b o n á b a n : K ö z t e le k é le k A z én h item átélt valóság E l e v e n é le tf Klement Ilonka.

440

_____

_______

Gyermeksziv. Ir t a : Kriegs-Au Em ii

Amikor a kis Pista hazajött az iskolából, oly megilletödve ment szüleihez és szokatlanul forrón csókolta meg kezüket. Édes anyjának feltűnt a kis fiú kipirult arca, csillogó szeme. Kérdő tekintetére a kis fiú meleg­ séggel felelt: — A tisztelendő bácsi ma oly sok szépet mondott. És elakarta mondani mindazt, amit kis szive oly készségesen befogadott, mindazt, amit hitoktatója elmondott a szülőkről. Hogy ki nekünk az édes atya, ki nekünk az édes anya. lil akarta m ondani azokat a szivbe markoló szép példákat az áldozatkész jó gyermekekről, melyeket ma hallott s melyek oly édes könnyeket csaltak a szemébe. Hiszen azzal a szent elhatározással jött haza, hogy mostantól fogva még jobban fogja szüleit szeretni. Folyton fülében csengett a tisztelendő ur meleg szav a: — Ha hazamentek ma, forrón, hálásan, boldogan csókoljátok meg édes anyátok s atyátok jóságos kezét. De atyja idegesen közbe v á g o tt; — Ugyan hagyd el ezeket, nem vagyok kiváncsi, hogy mit beszélnek a papok. Pistának valami a-szivébe nyilait. Ah hát ismét ez a hang, amely neki oly idegen s amely ártatlan kis szivének úgy fájt mindig. Éles, metsző fájdalom hasitotta szivét. Nem mert tovább beszélni. Csak magában gondolta, azután alig halhatóan suttogta. — A tisztelendő bácsi olyan jó és apukát is szereti. — M ondtam már, hogy nekem ne is emlegesd, ki nem állhatom azokat az embereket. Ez a kemény, rideg, elutasitó hang végleg torkára forrasztotta a szót. Elhallgatott, de szenvedett, nagyon szenvedett. Mily szépen beszélt a tisztelendő bácsi apukáról és édes anyáró Oh ha apuka hallotta volna nem haragudna igy. És ilyen gondolatok hullámzottak egész nap a szivében. Este imádkozott. Édes anyáért, édes apáért, oly forrón, ahogy azt a tisztelendő bácsi a lelkére kötötte. És mikor eljött a vasárnap s megszólalt a templom szépen m u z s ik á ló nagy harangja, akkor a Pista odaállt édes anyja elé; — Anyukám, ugye te is jösz velem a tem plom ba? . — Dehogy megyek, nem érek én arra rá, hát főzni ki fog? fiacskám ilyesmire már édes anyádnak nincs ideje. Csak menj szépen, hd dlcársz De fájt, de fájt ez az ö kis szivének. Édes atyjához m é n t , ki szinten útra készülődött. — Ugye apukám de te jöhetsz velem a templomba ? — Ne fecsegj folyton, hanem menj a dolgod u t á n ! , Ez volt a rideg válasz. És ebbe betegedett bele a kis fiacska ti ártatlan szive. . wj Egyszer csak ágynak dőlt s többé már fel sem kelt. Elvesz eszméletét s lassan, lassan megszűnt kis szive dobogni. Ködös, borongós novemberi délután volt, amikor eltemették. Olyan szomorú temetés volt. Tisztelendő bácsija temette. Azt m ' mikor a sim ái búcsúztatta, hogy ilyen jó gyermeket alig ösmert ^ (jjj a kis Pistának a szive élni fog örökre é» hogy a siron túl is fogja szüleit.

folyton ájuldozott és mindig — Ah mit tettünk! Megöltük a szivedet! Gyermekem szive! Adjátok vissza gyermekem szivét! ^ Atyja nem szólt semmit, nem sirt, csak bámult, bámult maga elé tompán, néma fajdalommal. ^ Aztán jöttek a fájdalmas sötét napok. A kis lakás olyan üres volt. A kis Pistái már hiába várták a szülök Nem jött. Nem csókolt forrón kezet. Nem mesélt a tisztelendő bácsiról’ És mikor a vasárnapok jöttek és megszólalt a harang, nem alkalmatlankodott a templommal nekik. Nem volt már a Pista sehol is, és méí^is Mikor a karácsony közeledett az édes anya azt mondta apukának: — Megbüntetett az Isten. Téged is, engem is. Elvette gyermekünket egyetlen gyermekünket. Megöltük a szivét. Hallottad mit mondott az orvos* szivtágulás. Tudod mi volt a baja? Megrepedt a kis szive. Én egyetlen kis gyermekem, óh hogy hívtál minket Istenhez, oh hogy akartál minket a templomba vinni, oh te kedves, kis angyal. És mi nem mentünk. Apád ridegen kiáltott rád. Édes kis szivem, hol vagy, hol vagy most? Kinek fogunk karácsonyi ajándékot venni, kinek fogunk karácsonyfát adni ? És zokogott, szivettépöen zokogott az édes anya. Apuka — elrohant hazulról. Nem tudta ezt tovább hallgatni. Mikor hazajött egy kis fenyőfát hozott magával. Ránézett a feleségére. Most először jöttek könnyek a szemébe. És lerogyott a díványra és arcát kezébe temetve zokogott, zokogott ez a gőgös, hitetlen ember. Feldíszítették a kis karácsonyfát. Aranyos dió, aranylánc is került reá. Szép kicsi gyertyák is. Kívitték a temetőbe. Elvitték Pistukának a sír­ halmára. Szép fehér hó borította a sírhalmot. De szép volt rajta a kis karácsonyfa. A tisztelendő bácsi is, mikor egyszer megint temetett s meglátta ezt a kis karácsonyfát a kis tanítványa sirhalmán, megállt ott hosszan, hosszan nézte s könybe lábbadtak szemei.

Olyan ártatlatlan volt a kis Pistának-a szíve és annyira telve volt mélységes szeretettel, hogy mikor szíve utolsót dobbant s kilehelte kis ^íkét: az Ur Jézus áldott szava neki is szólt; jöjjetek hozzám Atyám ^tiottai és bírjátok a kezdettől fogva nektek készített országot. Mikor Pistuka lelki seemei kinyíltak s mikor meglátta Jézus Krisztust az Ö Syönyörüséges dicsőségében, s u g á a ó jóságában, csodálatos szeretetében ^ mikor megértette, hogy mily örök és végtelen boldogság vár most reá, akkor ki tudná azt elképzelni, hogy mily szeretettel ölelte át Jézust s mily boldogságban forrt össze kis szive Jézus szívével. És ebben a forró boldog ölelésben kis szive azt suttogta Jézusnak: Jézusom, hogy sír az én édes anyám, hogy kesereg, mert nem jött ' «IVÓ szavamra a templomba, hogy megbánt már mindent. Nézd Jézuédes atyámat. Hogyan vesz karácsonyfát nekem. Földiszitik, kiviszik ^ lemetőbe. Most ott ülnek a szobában és sírnak és várják az én hívó V Jézusom, ha most hívnám Őket, látod mosl már eljönnének a templomba.

elsft volt, mikor a szülők haza jöttek a temetőből. Ez volt az ^ *íarácsony a Pistuka nélkül. De nehéz volt. Már éjfélre jár az idő

442

és még ébren voltak. Nem beszéltek, csak hallgattak és szivüit nagyon fájt. Egyszer csak megszólalt az édes a n y a ; — Csak mégegyszer hallanám kis fiam hivó szavát: Anyuka, jöjj j templomba. Es az atya sóhajtotta: — Oh bárcsak hallanám. Megkondult az éjféli misére hivó harangszó. Lágyan, esdeklön, melegen mintha csak a Pista szive szólna. Az édes anya megfogja az apa kezét: — Te is h a llo d ? Én hallom. — Én is. Felkeltek, letörölték könnyeiket és elmentek a templomba.

XC. ^^OFSröptü n ia iir a tcfljcm í)iiirtcíi:n mcssscscjct Pcjúp; Sfőfto d iiaq^ minictisé^ — S>c n y ú jtó t Ecfiűf nem tafdf,

Sfjut ssciitó maűdsfa, § olt tünőiiv cipcpcier í)K a ji fccsap a sctcf méfybo: cm fuini mif, mcppe keres ? fa h a rja c f fofc ? o h s £ o r a tüniölífö napot, a tüslícs p a io n í j i r j a ; 0 Tcu;

PÍTSÖ sefo! Kapott.

^ohszop cí^iffíxjás hisópi, Snyftc, (ám &

sscffo űfcti,

ct m in i csafóha M p

csoh^

ftfdonfúfit kcKbi.

‘íít m f ficfijen

I;:i*cs5 maiup míJpifien,

3 - tériem! mc^tal'ifí « Íc^ íi S

Ö C c h c i dúfof cff ssüntiiftzn.

Fridrik Margit.

443

Szent Ferenc karácsonya. A Speculum perfekíionls-ból fordit*tta: dr. Balanyi György.

E-yszer az egyik eiüljáró testvér azért jött a rieti kolostorba, hogy szent Ferenccel együtt ülhesse meg karácsony ünnepét. Megérkezésének és az ünnepnek örömére a testvérek a nagy napon a szokottnál valamivel gazdagabban és gondosabban terítenék meg az asztalokat; szép fehér abroszokkal vonták be őket és üvegedényeket raktak rájuk Szent Ferenc­ nek. mikor étkezésre lejöti cellájából, mindjárt szemet szúrtak a magasra támasztott és szépen !e:crített asztalok. Óvatosan visszahúzódott tehát fogta egy aznap érkezett koldus botját és kalapját, azután halkan magához intve egyik kiséröjét kilépett az ajtón asélkül, hogy a házbeU testvérek észrevették volna. Kísérője ellenben b^nt maradt az ajtó mögött. Ezenközben a testvérek asztalhoz ültek, mert úgy szoktatta őket a szent, hogy ne várjanak reá, ha esetleg nem jönne meg pontosan az étkezés idejére. Szent Ferenc pedig, miután egy jdeig várt kint, megzörgette az ajtót, tnelyet kísérője azonnal kitárt előtte. O tehát belépett a kalappal a hátán, bottal a kezéoen megállolt annak a szobának ajtajában, melyben a testvérek étkeztek és szegény zarándok módjára bekiáltott: „Az Ur Isten szerelmére adjatok egy kis alamizsnái egy szegény és beteg zarándoknak.“ De az eiüljáró és a többi testvérek mindjárt felismerték. Az eiüljáró tehát így felelt neki: „Testvér, mi m igunk is szegények vagyunk és mivel sokan vagyunk, nagyon rászorulunk az alamizsnára; de az Ur szerelméért, kinek nevében kértél, lépj csak be bátran, szívesen részeltetünk az alamizsnában, amit nekünk juttatott az Ur.“ És amikor erre belépett és megállót! a test­ vérek asztalánál, az eiüljáró fogta és odanyujtotta neki a tányért, melyből eddig maga evett; hasonlóan adott neki a kenyérből is. Szent Ferenc alá­ zatosan elfogadta a tányért és a kenyeret s leült velők a tűzhelyhez, az asztalnál ülő testvérekkel szemben. Azután nagyot sóhajtva így szólt: „Mikor a gazdagon és gondosan niegteritett asztalt megláttam, azt gondoltam magamban, hogy ez nem lehet 3 szegény szerzetesek asztala, akik nap-nap után ajtóról-ajtóra járnak alamizsnáért. Mert nekünk, drágalátos fiaim, jobban illik követnünk Krisztus alázatosságának és szegénységének példáját, mint más szerzeteseknek, mivel nekünk ez külön hivatásunk, melyre fogadalommal köteleztük magunkat *sten és az emberek előtt. Azért azt gondolom, hogy most úgy ülök, hogyan egy kisebb testvérnek illik ülnie. Mert az Ur és a szentek ünnepeit sokkal jobban megtiszteljük szűkösködéssel és szegénységgel, melynek ^deméért a szentek is elnyerték a mennyei játalmat, mint pompálkodással ííuskálkodással, mely az égről a földre vonja a lelket.“ A testvérek most már nagyon restelték magokat, mert érezték, hogy J szent szinigazságot mond. Némelyek hangosan felzokogtak közülök miként a földön és mily szent igyekezettel és gyöngéd tapintattal iparkodik ll^yiobb belátásra bírni. Ó pedig tovább intette őket, hogy olyan egyszerű S7 asztalt tartsanak, hogy a világiak épüljenek rajta. Ha pedig ^gény jön hozzájok, hogy meghivattassa magát állalok, minden meg^önbözletc? nélkül ültessék magok mellé; tehát ne úgy legyen, hogy a Sény a földön ül, Ők pedig fönt az asztalnál.

444

A jubileumi év. Irta; ?. Schrotty Pál, Újságokban, folyóiratokban, egyesületekben és szószéken sokat foe. laikoznak jelenleg az úgynevezett jubileumi, vagy szent esztendővel A szentatyának, XI. Pius pápának a világ összes püspökeihez és hiveihez e? alkalommal intézett körirata fölkeltette a kegyelemteljes év iránt az általános érdeklődést. Mindenütt a katolikus vüáge ^'házban nagy előkészülptoif folynak méltó megünnepléséhez. M i a szent é v ? A katolikus Anyaszentegyháztól megállapított Idő melyben a pápa, az Anyaszentegyház feje, a hívek részére ünnepélyt formában általános búcsút engedélyez. Régi egyházi hagyomány alapján kétféle jubileum i időt különböztetünk m eg: a rendes jubileumot, va^ szent évet, mely 25 évenkint visszatér és egy egész esztendőn át, kará­ csonytól karácsonyig tart. Az általános búcsú ilyenkor csak Rómában nyerhető el. A rákövetkező évben azonban az egész Egyházra terjeszti ki a Szentatya az általános búcsunyerés kegyelmét. ^ A második, vagy rendkívüli jubüeum ot csak ritkábban szokta a pápa elrendelni, gyakran rövid tartamú és vagy az egész Egyházra, vagy csak egyes országokra, vagy városokra terjeszkedik ki. A szent evnek érdekes történelmi háttere van. \11I. Bonifácius pápa uralkodása idejében föltűnő sok zarándok látogatta meg az örök várost, mit megmagyarázni nem tudtak, mert külö­ nös ok nem forgott fönn. Ezzel a ténnyel kapcsolatban az a hír kelt szárnyra, hogy száz évvel ezelőtt éppen igy volt. A források egy 107 éves aggastyánt említenek, ki ennek a hírnek lelkes m unkás hordozója volt* A pápa kiváló türténeítudósokat bízott meg a valódi tényállás kikutatásával. Történelmi alapját azonban nem lehetett megállapítani. Erre Bonifácius 1300. év február hó 22-én Szent Péter templomában eg)' bullát olvastatott fel, melyben az 1300. évre és a jövőben minden századik évre teljes búcsút engedélyez mindazoknak, kik bűneiket meg­ bánják, meggyónnak és Róm ában szent Péter és szent Pál bazilikáit har­ mincszor, illetőleg tizenötször meglátogatják. A pápának ezen intézkedése valóságos népvándorlást indított meg R óm a felé. Trithemius és Villani történetírók szerint állandóan kétszázezer­ nél több zarándok rengeteg tömegei hullámzottak egész éven át Róma falai között. Egész Európa megmozdult, m intha a keresztes hadjáratok c&y új, hatalmas folyamata indult volna meg. Ez a Róm ába hömpölygő emberáradai csak fokozódott, mikor VI. Kelemen pápa 1349. év január hö 22-én kiadott bullájában elrendelte, hogy ne minden századik, hanem minden ötvenedik év legyen jubileum i, vagy szentév. Hangoztatja, erre az újításra öt a hit, remény és szeretet három isteni erénynek a hívöK szivében való gyakoribb fokoztatása és azon ténykörülmény serkentette, hogy már az Ószövetségben is m inden Ötvenedik évben tartották a jubileum* évet és hogy a Szentlélek eljövetele is az Úr föltámadása után 50 napf szállt le az apostolokra. Leirhatatian volt a lelkesedés és hit, mit a pápának ezen^rentielct^ a hívők szivébéböl kiváltott. Egy m illiónál több zarándok tartózkci^ __ ^orr állandóan az örök városban, ami, ha szem előtt tartjuk a középkornen kés közlekedési viszonyait és egyébb utazási akadályait, l e g j o b b a n a viwg ,

_____________

___________________________

_____________

_________________

V

*Hergenröthcr, Kirchengeschichte, íl. k. 694. I.

háborúnak

félelmetes

arányú

embermeemozdulásához

hacnniíth

a

^

¿rs r 4S

tgj'házi hatóságok számtalan reformot vezettek be m inrtpnm f^.

f“ ," fw ?C“

sy>k0'0«ab"c " 'S ;

Ez a körülmény késztethette VI. Orbán pápát a jubileumi év időközé nek megrövidítésére, úgy hogy 1389 óta minden 33-dik évet re le n S e ki szent évnek. M ,g II. Pál pápa 1470-ben a ma is dívó szokásV hozta Hp amennyiben az altalános búcsút, minden 25. évben engedélyez e A bucsuengedélyezés külső formája az idők folyamán mindig ünne pélyesebb szint kapott és befelé is az általános újjászületés foivamátindította meg.» Különösen fontos ebből a szempontból a III S u i r n á n a a ít i 1550-ben megtartott szent év, amikor a derüsielkü szent Nerei S n aí általa alapUott Szentháromság Társulatnak számtalan tagjának közremüköí' f ^ és odahatott, hogy a bucsuengedélyezés és szentev lefolyása, külső kerete is a magasztos tinalomhoz méltó formát vegyen fel. uon '" t i föl a történelem, hogy 1499 karácsot^ előestéjén mély ¡elentöségű szertartások közepette mel1500 évben tartott jubileumi esztendőt, amennyiben sz. Péter bazilikajaban a bibornokok, számtalan püspök és nagy néptömegek jelen­ létében megnyitotta az ú. n. szent kaput, miáltal a szentév megkezdését akarta jelképezni ‘ Ez az ünnepélyes formája a szent év megnyitásának még ma is fönnáll. ^ ^ Idővel a pápák elrendelték, hogy a hívek szent Péter és szent Pál bazilikám kívül a Maria Maggiore-t és a lateráni szent János templomát IS látogassak. Még meg kell jegyeznünk, hogy a késői középkor pápái a jubileumi nagy búcsú megnyerését a kizárólag Rómában megtartott szent esztendőre követő évben kiterjesztették az egész világra. M
A C S E N D VIZE. B e sokszor ittam már a vágy borát Tengerre léptem. Tartja-nincs vizekre. Hajóm a vágyaim biborhajója. Viharhajó. de mindig vissiatéit, Ahonnan indult, meri be nem talált Lehorgonyoztató, marasztaló szivekbe. Ma már iszom a lelki-csend vizét. Biborhajóm már önmagába ért, S hajófenékbe most raktározom Tüzes lelkemnek minden csöpp szenét. Az indulásra készen áll hajóm, holnap megyünk. Istenbe visszatérve Tengerbe öntjük minden vágyborunkat. Nem órizgetjik senkinek szivét, A csendet erre Iste i önti szét. Csak isszuk, isszuk itt a csend vizét. B o d ic s i F t r c n c

446

A kolostor szentjének szent karácsonya. Irta: P. "^ajós W árk.

Ezerháromszázegy karácsonycst van. A párisi ősrégi ferences kolosíor ónozott ablakai, mint villogó szentjános bogárkák ragyognak a csiiiagos éjszakában. Csend . . . A rezgő holdsugárban nagy hópelyhek szálig puha ezüst galambszárnyként a fagyos földre . . . A kolostor felső emeletén az egyik ablakból, mely eddig sötéten tekintett bele a hangtalan éjbe. gyenge világ csillan elő. A szegényes cellába durva szőrcsuhában fiata ferences lép agyagmécsessel kezében. A lobbanó mécsest a faragailai, tölgyfa asztalkára teszi s a szentek boldog mosolyával tekint körül a boltíves szobácskában . , . A betlehemi szentéj titokzatos lehellete megérinij lelkét, megc ókolja szivét s árnyékos nagy szemeit lassan fölveti a kopott térdeplő fölött függő Istenanya képére. De mintha nem is a képet nézsé tekintete valahol messze talán a betlehemi istállón pihen s látja az illaios szalma közt fekvő isteni Kisdedet fölötte a „G loria“-t zengő angyali karókát, látja az isteni Magzatára mosolygó szeplőtlen szűz Anyát mellette szűzi jegyesét az áldott nazarethi Józsefei; látja az egyszerű hódoló pásztor sziveket . . . és . . . nem bir szivével. Kebléből feltör a vágyó lelkek szerelmes sóhajtása: „O h bárcsak megölelhetnélek mint anyám édes tejével táplált testvérkémet s csókjaimmal bonthatnám el pici kövér kacsóidat“ Az im bolygó mécsvilág halványfénykoszorut fon a kontemplációban elme­ rült szent feje köré. A nesztelenben megszólal a toronyóra s mélyen bongva üli a tizenegyet, Kopognak. A szent összerezzen . . . „Ki a z ? “ kérdezi kissé fátyo­ lozott hangon . , . Csend . . . Csak az apró hóvirágos ablaktáblák megnek fázósan a hideg szélrohamra . . . A kopogás megismétlődik. Most erősebben s tisztábban. A szent engedelmes készséggel nyit aj:ót a késő éji látogatónak . . . Megremeg . . . Káprázat vagy v a ló ! Előtte az oszlopos folyosón lágyan végig sikló holdsugárban egy aranyfürtü csodaszép gyermek áll. Formás kis testén hosszú ingecske om lik le egész a földig, mely alói parányi lábacskák kandikálnak eló. A szent megjelenésén rózsás pici ajka édes mennyei mosolyra nyilikr m ig szeme a kéktő tiszta ártatlanságával ragyog az ajtóban álló szentre, mintha kérdezni akarná, mond meg ki vagyok. A szent elragadtatással szemléli a tulvilági gyermeket s kipimlí arccal, tárt karokkkal siet feléje. De a kis mennyei jövevény nem várja be a hozzája közeledőt. Hosszú ingecskéjét kissé fölemelve gyors^ végigszalad a széles boltíves folyosón a nyitott kórusajtó felé. Api^ lábai mintha nem is érintenék a hatalmas sima köveket; hirtelen etűnik, majd ismét megcsillan az oszlopok árnyékai között lobogó fen ruhája s hullám zó aranyhaja. A szent mintha varázs tartaná fogva, megigézetten követi a égi látogatót. I A gyermek már-már az öreg kórusajtó küszöbéhez ér, midőn a P* ujjai közt kisiklik fehér ingecskéje s hosszú lágy redőkben fürge kis lábait . . . Megbotlik De már a szent is ott van s do ^ lebben el a szerzetes kebelre, ölelő karokba esik. „ Megvagy „ _____ tzó — m ^ a g y s többé nem” engedlek el.“ A gyönyörű kis gy^Jj^ ragyogó vidám szemeit a szent égő tekintetén pihenteti, majd ^ mennyei hangon m egszólal: „János testvér te kerestél I Eljöttem és

f i t

™

ía S

;s /g i s

”

f

‘i ™

- « '« « t .-

áll g y ó n ,M 6 I pírban égs arccal® , “ gys'erü s z S v í c r t l l . ' ' ? ' ' ? - " q plóriás kisdeddel, ki kövérke kariaií mpi^rr n u X ^^^etes karján nyaka köré, miközben harmatos pici aikávaf’ mí ^ a szent Megcsendül a kolosto Ws h á r a n l homlokot. sé^es éjen. A jelenés hirtelen eltűnik a’ <;7 Pnt ® hideg kövekre hálát adva a kisded Jézusnak, hogy eljötfhozzá b ű í ö l “kis testvéréhez. Igen, semmi kétség, itt volt nála His? irJ, , karokat, érzi a meleg csókot b o ld o r . b o ld o f Z L l ? f Az oszlopos folyosón apró mécsesek villannak’ ¿ 1' 1 • testvér lép ki. L éjféli z s o S á r a S e k e z n e l : Két ajkáról a nesztelen éjben ujjongva zendül fel a karácsonyi invitatoriu^n szav3. „Chrislus ,natus est n o b is : venite adorenius ® A\aiH lárrv frvn k"* elkezdik énekelni a „Venite exultemus Domlno" psalmu «11

l

fÍE

is onnanis csatlakoznak liozrálifk végre az utolso szobácska lakója is közéjük vegyül, Oít megy k ö z S szende m aptartássai a szent, ki nem más mint Boldog Duns s lo tu fía n o s s it ik é ? sarkcsillaga. Az égi báj. mely csordultfg,"eg-’ teltölte lelkét, elonilik angyali arcan s az apparitio boldog tudatával zenei 5 is . „Christus natus est nobis: venite adoremus.“ A menet sötéten kigyoziK a homályos olyosón. vé^re egy fordulónál eltűnik. A psalmus utolsó verse mar nem hallható, csak az invitatorium refrénje, mint táTOli raorajlas hullámzik vegig a lágas boltozatos folyosókon; „Christus natus est nobis; venite adoremus.“ S a hatalmas szürke falak visszafelelnek: venite, venite adoremus . . . O lt kint s zavartalan szent éjben pedig csak egyre hull a hópehely s fehérre csókolja a szendergö természetet. p

J

^

A

^

Magyarok áldozása 1924. nov. 20-an. M íg im ám — száz im ám közt a legfchércbb — m akulátlan, m int cgbeli csendes hó, ünnepi misén szivemen áthuUó búsan cirógat egy gyermeki képet, m ig sirbahanyattott atyja végimája ragyogó gyertyák csillagai között, jajo ng ó organasirámok mögött halkan ottan úszik a zsoltárhullámba, m íg felbúg panaszló, tompa esdeklése hónában hontalan ifjúnak s vénnek, egy térdreesett, összezúzott népnek, melyet átölel a templom bús szentélye; jón — jön egy nemes ősz — egy csodái szerzetes s m íg áll a csend, a szent, szava /^/lán g o l! Egyetlen iz iw é olvadunk e lángtól s ó tartja — tartja Föl — kezén a gyermeket. . . ®“ttyk*y Aot&l bcizéd« ayoixiibas. (Szerk.)

CZ BOCK. G.

44S

Katolikus irodalom. Irta ; dr. Alszeghy Zsolt, az É let szerkesztője.

Az igazi katolicizmus az embertől nemcsak imát és templom látottá t követel meg, hanem katolikus életet is; a cselekvés, akarat, érzés és gr? dolat egységes szellemét, egységes céltudatosságát, egységes Istenni ajánloítságát; m m dig Istenre gondolást, a tudatos és tudatlan életünknp változatlan és törhetetlen Ég felé nézését. Ámde ezt a harmóniát nem alkalm nekilendités, nem egyes eltökélés teremti meg, hanem az örökös Istenben élés. Erre nevel bennünket az ima, erre erősít a sz. Eucharistia. Van azonbL még egy eszköze; az irodalom. Az irodalom — legkülsőbb meghatározásában — az emberi élet szén megjelenítése. Alkotásai elénk tárják az embert az élet minden mozdulása bán, változatos érzelmi skálájának minden ütemében, földi vívódásának minden állom ásán, céljainak és törekvéseinek égi és földi szerelmeiben Az irodalom kincsesházában az ember él, küzd, örül és jajong, viaskodilt és magasztosul. Benne önmagunkat látjuk, megélt életünket, álmainkat és lehetősé­ geinket; benne mosolyog felénk gyermekkorunk, benne éljük át újra ifjúságunkat; melegénél pezsdül fel vérünk a férfikor küzdelmeire és lelünk vigasztalást az alkony rózsás csendjében. Irodalom nélkül olyan az ember, mint a vak, aki az ísten-teremtette szépségek legváltozatosabb gazdags^ábó van kizárva, mint a süket, aki sohasem hallja a m adár dalát és a zene fennségbe emelő himnuszát. Az irodalmat félrevetni, mellőzni, lekicsinyelni, megmosolyogni nem lehet. Aki látott gyönyörű vidéken átsiető kalmárlelket, tudja, milyen sajnálni való az, aki az irodalmat — úgy szokták mondán — „nem tudja elviselni.“ De ezt a szépséget szépséggé csak az teszi, ami az élet szépségeinek is legfőbb követelése; az Istenhez hajló nyugalom. Szép a vihar, de csak a benne lüktető erő teszí azt széppé, szép a világ, de azt is az alkotó és mozgató erő, az Isten teszi széppé. Az irodalom igazi hivatását akkor teljesíti, a henye játékból akkor emelkedik ki, ha az Isten-szeretet harmó­ niájába emel. A szenvedés és az öröm, a bűn és jóság egyaránt betöltheti az írói alkotást, de nem önm agában, hanem csakis az isteni Gondviselés mágnesi vonzóerejének szférájába emelve. Ez az irodalom a katolikus irodaloin; nem az a jellemző bélyege, hogy szentekről és választottakról szól, liturgikus vonatkozásokat tár fel, a vallás tételes tanításait m a g y a r á z z a , hanem az, hogy bennünk az Istennel való állandó közösség tudatát tartja ébren. Mivel teszi ezt? Istenről nyert tudatunk a Gondviselés erejét és a magunk életfeladatát teszi világossá előttünk. A bűn a földön nem bukis el feltétlenül, de a bűntudat sem fulladhat soha a sikerbe. Az emb^ egész mivolta fölfelé törekszik tökéletesedésre akar ju t n i; a magában érzett életerőt ki szeretné élni. A katolikus felfogás ezt az életerőt nem materiális, hanem spirituális jellegében nézi és becsüli, a materiálisnál igazibbnak, becsesebbnek, ^ uralkodónak tudja a lelki erőt. Az életet ezzel a felfogással nézni, akarásokban ezt az erőt kidom borítani; ez a katolikus irodalom kötelessége. A bűn és az erény egyaránt az Istenhez tudja vezetni a ’ de a bűnt dicsőíteni, az erényt lekicsinyelni csak az tudja, aki a harmóniáját nem ismeri, nem szolgálja, aki tehát magát a szépséget

449

b ecsüli. Szépség nélkül pedig irodalmi alkotásnak nincs jogosultsága' De

®

"^Pi^inkban is egyre kisértö

ostoba kifogásnak. Valaki fölvetette előttem gáncsként, hogy „a katolikus irodalom sekrestye-irodalom csupán!“ Milyen vak és sajnálandó az effajta „irodalomkedvelő! Ugyebár az ilyen ernber azt megérti, hogy Molnár Ferenc az „Uvegcipő -ben egy cselédleany undorító érzékiségét szellőzteti, de azt mar lekicsinyl! ha valaki Bougaud „Alacocque Margit“-ját kedveli. A piszok és szellemtelenség neki irodalom, de a tisztaság és fennköltség — sekrestye-irodalom! ^ A művészet nem a témától függ, de ha a bűnt művészi alkotásba tudja átnemesiteni a művész keze (pl. Bordeaux: Testnek feltámadása) az erényt sem lehet kizárni a művészet thémaköréböl. Avagy talán a képző­ művészet alkotásai között sem szabad szépnek neveznünk a templomi képek és szobrok ezreit, ha Michel Angelo, Lionardo da Vinci vagy Rafael festette is azokat? Nyugodjunk meg: az álszeméremnek új faja él m a; eddig a bűn elitélését hazudta ez, most az erény elítélését szenvelgi. Ami művészet, az szépség, a szépség pedig teljességében harmónia, nem az arányok ’ és színek, hanem a lélek harmóniája. Szeressük tehát a katolikus irodalmat, amely ezt a harmóniát akarja a lelkűnkben meghonositani.

•

•

Az idő száll, m indig sietve, gyorsan S a m i életünk is Véle pereg — Tavasz, tavaszt ér s ereinkben Erezzük^ hogy a vér egyre csendesebb. . . Az idő mulikf elszáll vele a vágyunk, Ajkunkon elcsendesül a dal — . . . Telnek-mulnak újra az évek S a sír föld je végre betakar. . . De térjen testünk bár vissza a porba Lelkünk él s vele a szeretet — S az Isten jóságos kezén összebújva Együtt leszünk örökre m ind: K i küzdött, szenvedett, szeretett. , . ANKA ÉVA

450

Marika karácsonya Irta . Losády Erzsébet.

— Hol maradtál ilyen sokáig — fogadta Marikát egy rikácsoló hang. — Add ide ezt a kosarat — és sóvár szemekkel nyitotta ki födelét s rakta ki belőle egymás-után a finom süteményeket, kalácsot, boros palackokat. A kosár aljából, még egy puha, meleg, flanell ruhácska is előkerült. Marika amint megpillantotta a flanell ruhácskát jókedvűen ugrálni kezdett és örömmel újságolta : - Azt mondta a szép grófnő, hogy nekem varrta azt a ruhácskát és hogy olyan szép szemem van, mint a szegény megboldogult gróf­ nőnek volt. — Ne beszélj ostobaságokat — förmedt rá az anyja, aki 12 év óta m osónő a kastélyban. — Persze te csak lustálkodni tudsz és egész nap a kastély k ö r ü l" ólálkodni, én pedig dolgozhatom reggeltől estig, hogjszegény testvéreidnek legyen betevő falatjuk. Ez a ruha épen jó lesz Jankának, szegény úgy is fázik, mikor az iskolába megy, Marika könyörögve emelte gyönyörű nagy szemeit az anyjára, de a m osónő akkor hirtelen, mintha eszébe jutott volna valami megmarkolta a leányka karját s erélyesen rászólt: — Megtiltom, hogy még egyszer a kastély felé menj, te haszontalan teremtés. Takarodj a szemem elöl. Ahelyett, hogy rozsét szednél az erdő­ ben, eltsavarogsz ? ! Menj és addig ne lássalak, m íg egy csomó száraz fát nem h o z o l! Marika szája sírásra görbült, bátortalanul megszólalt: — De édes anyára, talán elfelejtette, hogy ma karácsony este van? A faluban találkoztam a plébános urral. Azt m ondta: Siess c ^ k haza g)"erroekem, mert jön a Jézuska. A Szabóékhoz már el is vitte a karácsonyfát, olyan szép volt, láttam az ablakból, csupa cukor és . . . — Hallgass és ne lássalak rőzse n é lk ü l! Érted ? — Újból megrázta Öt és kilökte az ajtón. Azután idegesen reszkető kezekkel elrakta a sok apróságot, ami a kastélyból érkezett. Elégült mosoly futott át az arcati és m íg gyors kezekkel készítette a szerény karácsonyi vacsorát, gondolatai visszaszálltak a múltba, a 10 év előtti időbe. A kastély asszonyának kis leánykája született akkor. Aranyos bölcsőben, csipkés párnák között ringatták. Milyen iróniája a sorsnak, hogy ,, azon a napon ót is egy leánykával áldotta meg az é g ; csakhogy ^ a hideg, fütetlen szobában, kemény posztóba takárták. Es akkor nir eszébe jutott az igazságtalan élet. «nuíirü Mennyit dolgozik, sebesre mossa kezeit és mikor azokat a ^ ^ ’ álomszerű, finom fehérneműket felvitte a kastélyba és szejne “ csodás óriási termek csillogásában, mikor minden lépésnél a gazdagsag ^ kényelme nézett le rá, befészkelődött szivébe a z i r i g y s é g é s J a s s a ccs M ^ ^ ^ gyűlölet. Ha az újszülött leánykáját babusgatta, gyermekére gondolt. Mennyire becézik, kényeztetik azt, szellőtől is. Ha nagyobbacska lesz, körülveszik a .1^* .jjgigetö 6 a legfinomabb ruhákba öltöztetik, \mint öntudatra ébred a jólét fügio fogadni. És a ' ö leánykájára vájjon milyen jövő Ekkor valami tf'tén t. A ^róinő néhány nap m úlva a Syf^^l^Mnnség«* megh^:t és a kis ujjszalöttr.^l ö lett a dajkál. És m ig f , . táplá’*3, egy gondola: kap.:sckodolt btie az agyába, ^serwld e iag y az c^es leányodat fektc&d abba az illatos pólyába, nem tucja

-•- — .

w«*vfv a

^ u iiu u i,

csecsemőt megetette, kicserélte őket. Jottek-men.ek a napok, múltak az é ^ e r ^ ^ y tavaszi . napon visszaérkezett a gróf és üj assz^iyt ® L S t t a ? S u l t kastélyba. figyelte öt. Vájjon hogyan fog bánni mostoha gjerniekével. Nem lehetett panaszra oka. A 'V ó f n ő csupa j ó s ^ s S e t

S'Ul X S boldőf'Sí.l'"“''™

I"iw™er«ét'k6„„ye„

Marika pedig elhagyatottan, szeretet nélkül nőtt fel kis testvérkéi mellett. Anyja nagyon mostohán bánt vele. Bántotta a gyermeknek Lépségé es fmomsaga, mely nem tudta letagadni előkelő származását. Egy c sS ás S n y ila tk T z L á t ?s

" sajnálatnak még a legkisebb

1«

m Lh gazdagság, pompa és meleg szeretet között, megbetegedett. Nem segíthetett rajta a híres profeszor, akit vonattal hozattak szamara B écsböl; nem segíthetettt rajta a pénz hatalma; a szülök c L l ^ kíl’ptába'^"

koporsójában a

♦ kunyhójának ablakából nézte gyermekének díszes temetesét. A keserűség, a bánat dermedtségbe fogta lelkét, csak amikor keso este kilopódzoít a temetőbe s a virágokkal elborított sírra rároskadt, őrt ki belőle a zokogás. Egész éjjel a sírra térdelve jajveszékelt. Nem talált megnyugvást Isten rendelésében. Sőt midőn már elsírta minden könnyét ^tentöl égette szemeit, elkeseredettségében elfordult az Dolgozott reggeltől estig és így a sötét gyász lassanként szívére szőtte a közöny fátyolát. Ismét teltek a napok és tűntek az évek. Lepergett 01 ev a múlt emlékei közé. Marika szépsége napról-napra fejlődött, dacára szegényes életének, melyet a mosónő titkos gyűlölettel igyekezett megesentení. Ahányszor rá nézett, szegény holt gyermeke jutott eszébe s olyan­ kor kimondhatatlanul gyűlölte a leánykát. a küldte ki az erdőbe, hogy azalatt a karácsonyi vacsorát M között oszthassa ki. biáu pedig dideregve elindult a csikorgó kemény havon. Nemigen 3it rőzsét, mert az egész erdőt beborította fehér leplével a tél. Kezecskéi ^^ztak, hiába dugta rongyos ruhácskájának ujjába, hogy eg>' kissé *^S^djenck. A fák csillogóan, dermedten állottak a lenyugvó nap naram ak hideg tündöklésében. várt leány könnyes szemekkel ment köztul. Lelkében a Jézuskát Szén aniint elindul az égből aranyozott szánkón, egy Varw karácsonyfát tartva kezében. Rízíjsan eljön, hiszen hpi UL ^ audig még rőzsét kell keresnie. Leiért tehát az útról s mindic: '■''isbb haladt az erdőben. ^ iuin^.*'^szkető kezecskéivel lekaparta a lehullott ágakról a havat s így n^jna^ ^ ^ b b került, egyik fától a másikig. Az .dö olyan ünnepélyes állott a csillogó szűztíszta hótakaró alatt, mintha ő is a Megváltó karika karjain már egy csomó rőzse pihent. V^ísszafordult, hogy haza

452

siessen, Szaporán szedte kis lábait, de az erdő csak nem akart tiszíu ni előtte. A szürkeség m indig közelebb húzódott s egyszer csak e nap. mozdulatlanságra, messziről az erdő végéről rávetette sötétiő szemeitT alkony. ^ Marika szivecskéje dobogni kezdett a félelemtől. Meggyorsította lépéseit, de a fáradtság és a hideg ólmosan ránehezült tagjaira. Már alig bírja emelni lábacskáit. M intha elzsibbadtak volna, mikor hirtelen besötéte dett. Lefektette a hóba a rőzsét s maga pedig ráült. Milyen jó pihenni S milyen mély csend van az erdőben. M ár nem is fél. Folyton a kis Jézust várja. Mindjárt itt kell lenni hiszen eljött az este. Behunyta szemeit, hogy jobban elképzelhesse magá­ nak a kis Jézuskát. Milyen jó, úgy érzi magát, mintha puha, lágy hóban feküdne smég sem fázna. A sötétség is tűnik. Valahonnét fénysugár vetődik a fákra.. Nini . . . most Jön a Jézuska. A fénysáv m indig terjed, már fényárada füröszti a néma havas e r d ő t. . . s most . . . igen . . . már jön . . , milyen szép . . . a kis Jézus . . ezüstből szötí, csillagoktól sziporkázó ingecske van rajta . . . kitárja két göm bölyű k a rját.. . Mennyire ragyog a szeme.., átöleli . . . jaj milyen boldog . . . érte jöít a Jézuska . . . beültette aranyos hintójába s már repülnek is iramle felhők s z á r n y á n ... * ♦ ♦ Egy kis kunyhó szobájában, szomorú képet lát meg a beszürödöít ezüstös holdsugár. Szegényes bútorzat, egy aszta! székekkel és egy ág}’ Sovány égő szemű asszony fekszik benne, kit a láz és a szomjúság gyötör. A szárazságtól kícserepesedeit ajkai alig tudják kiejteni azt a néhány szót. — Hivassátok a plébánost. — Gyermekei fogvacogva ülik körül az ágyat. Sírnak az éhségíö dideregnek a hidegtől. Nem jut tüzelőre, még m a s e m , p e d i d m a karácsony estéje van. A legnagyobb íiu elszalad a papért. Egy hosszú gyötrelmes óra után, melynek mindegyik perce ólom lábakon jár, megérkezett a plébános. Bundájáról lerázta a havat, kedélyesen köszöntötte a beteg asszonyt. , — Dicsírtessék. Hogy van jó asszony? No nem kell minajaí elkeseredni, hiszen jóra fordulhat még m ind e n! Csak ezt a b e t e g s é g e t kü kiheverni. ^ A mosónő nagy kínnal feltámarzkodott. Szólni akar, de helyett fuldokló köhögés rázta meg vézna testét. Végre nagyon na m egszólal: nyoffi^ Hallgasson meg tisztelendő A tyám ! Egy nagy bűn lelkemet. A plébános leült az ágy mellé és végig hallgatta a beteg töredező vallomását, melyet m induntalan félbeszakított száraz, lU köhögése. —' . . Ma három éve, hogy kíkergettem szegényt s azo Istenem ! Talán meghalt. A plébános elgondolkozva nézett magé elé. — Három éve . . . M intha hallottam volna . , . Ahá . . - ^ szomszéd községből akadt rá egy jóm ód ú parasztgazda az erdO lehel, hogy ö az. Nem volt gyermekük, s magukhoz í ’ i^en, m indig jobban emlékszem az esetre. Karácsony este volt ugye ^ ® J

453

lesz. Ne aggódjon jó asszony. Holnap reggel átmegyek a szom ^íH fjluba, talan megtudok valamit a dologról. szomszéd _ Ah Istenem ! Csak még egyszer láthatnám szegénykét - suttogta a beteg asszony Rosszul bántam vele, gyűlöltem, vertem. Nem tudtam „ézni a szépségét, mert mindig az én szegény meghalt kicsim jutott az eszembe. ^ ^ 5

. jó asszony? Ne izgassa magát, legyen nyugodt, bizzon az Istenben. Holnap utana járok a dolognak és visszahozzuk a gyer­ meket. 8/ — De nem tudja, hogy én . . elcseréltem őket . . - N y u g o d jo n meg csillapította a plébános a g g ó d v a ... hiszen félrebeszél. — Nem, nem . . hallgasson . . . meg, ez . . . a grófnő gyermeke.. . igen . . . az en gyermekem pedig m eghalt. . . Ah. Visszahanyatloít párnáira és agóniába esett. , A plébános letérdelt és imádkozni kezdett. Itt már csak az Isten segíthet. Komor csend borult a szegényes kis szobára. Az asztalon nagyokat pislogott a petróleum lá m p a ; fel-fellobbant üszkös, sárgás lángja s hirtelen kialudt. Megelőzte talán egy halállal vívódó léleknek kialvását? Száraz sóhaj szállt fel a néma sötétségbe. A plébános a lámpa meg­ gyújtásával vesződött, végre lángott fogott. A fény rávetődött az asszony viaszos merev arcára, mozdulatlan holttestére. Másnap elhantolták a szegény mosónőt, a falu csendes kis temetőjébe. Árva gyermekei kisérték csak az utolsó útra. *

*

*

Azóta ismét évek múltak. A plébános el is felejtette már a_mosónő vallomását. Egyszer az aranykalászú gabonaföldek mellett sétált. Ősz haja ezüstösen csillogott a déli verőfényben. Botjára támaszkodva, nehézkesen rótta az utat. Körülötte érett az élet. Hirtelen könnyű fogat fordult be az útra. Fiatal leány hajtotta. Szőke iürtjei kacéran kígyóztak a levegőben, nagy ragyogó szemei belekacagtak az aranyló életbe. A plébános meghökkent. Mintha csak a gróf első feleségét látná . . . Nem lehet. A szeme káprá^ik tatán? Villámszerűén felújult emlékezetében a mosónő vallomása. Nem akart akkor hitelt adni lázas szavainak, d e . . . ez a hasonlatosság. Mégis csak lenne? Marika az elcserélt grófi gyermek? Folytatta útját. Egy órányi gyaloglás után elért a szomszéd faluba, j'^radían, porosán betéri a zöldzsalugáteres, muskátlis ablaku papiakba, ^sgeiső kérdése az évekkel ezelőtt megtalált gyermeknek szólt. , — Marikából — felelte a kérdezett — nagy dáma lelt. A múlt vben egy alkalommal, meglátta az X. kastély ura. Érdeklődött a szegény íelesé^^ sorsa felől és adoptálta. Azt mondják, nagyon hasonlít az első I, Hát mégis csak ig a z ! — Kiáltott fel meglepetten a plébános. — *^szönöm, köszönöm, boldoggá teszek két szivet. . Másnap nagy ünnepség volt az X kastélyban. A zene hangjai egy hírt szét a világnak; Egymásra talált az atya és leánya. b“

454

A párbaj

súlyos vétség.

Ir t a : P . Unghváry ^XniaL

A párbaj a középkori lovagkor maradványa. A középkori lova? a férfi becsületességnek, hűségnek, bátorságnak és vallásosságnak eszménv képe volt eredetileg. Ami szép erény egy férfiban lehetséges, azt a \ o\í mind magában egyesitetíe, ép azért az igazi lovagok a közbecsülés íárp\i voltak, és ők féltékenyen őrizték szeplőtelen hirnevüket. A templáriusok johanniták, a máltai és egyéb lovag rendek az összes lovagi erénvelcet egyesítették magukban és hősiesen _ küzdöttek nemcsak a keresztes hadak idejében, hanem bármikor az igazságért, jogért vagy az elnyomottak védel­ mére kardot kellett rántaniok. De mint minden emberi intézmény, úgy a lovagság is idővel veszí­ tett régi fényéből. A lovagok lassankint kezdettek kalandorokká válni a lovagi erényeket csak hánytorgatták, de nem birták, egész hősiessé^k harci játékokban és a becsületesség, a szeplőtelen hírnév túlzott kultuszá­ ban merült ki. A becsületsértésért m indjárt kardot rántottak és mintegy törvénnyé vált közöttük, hogy a becsületen ejtett foltot csak vérrel lehet lemosni és meg kell a sértővel verekedni. Ez m ár a lovagi intézmény el­ fajulása volt és csodálatosképen nem a lovagi erények, hanem ezen elfaju­ lás maradt meg a középkori lovag világból. Alá is dacára, hogy a lovagi intézmény már régen megszűnt, minden intelligens férfi lovagnak képzeli magát. A lovagi erényektől, vagyis az igazi lovagiasságtól nag>'on messze van ugyan, kötelességének tartja azon­ ban, hogyha a becsületén valami sérelem esett, párbajozni, vagyis a régi lovag világ eltévelyedését m ajm olni, magát hős lovagnak feltüntetni, minden igaz belső tartalom nélkül. A párbaj ugyanis ellentmond az igazi lovagiasságnak, mert az eredeti, igazi lovagiasság e ^ i k legelső kelléke, a mély vallásosság; hisz a lovagság egy'házi intézmény; azért nem állhat ellentétben a z I s t e n és a z Egyház parancsaival. A párbaj pedig ellenkezik az Isten parancsaival. A párbaj u ^ 'a n is elsősorban súlyos megsértése Isten ötödik parancsának, ne ölj; következőleg halálos bűn. Ezt a bűnt nem mossa fehérre a mai társada­ lom balga és esztelen felfogása, amely sértés esetén mintegy megköveteli a párbajt a férfivíiágtól. Isten parancsa szerint embertársunkat sem megölni, sem megsebezni nem szabad. Ez aló! a parancs alól vannak azonban kivételek. Ilyen kivé­ tel az ha pl. valakit jogtalanul megtámad magáról megfeledkezett ember; társa és életére tör. Ez esetben természetesen szabad mindenkinek védeni életét és ha máskép a támadót ártalmatlanná nem teheti, szabad azt meg is ölni. Ha azonban más módokon szabadulni tud támadójától, úgy semnn esetre sem szabad azt megölni. Tehát csak az esetben ölhető meg a jog­ talan támadó, ha azt más módon nem tudjuk ártalmatlanná tenni. Hasonlóképen szabad eljárni avval szemben, aki jelentékeny . nunkat (természetesen nem valami csekéljrséget) akarja elorozni elpusztítani ; azt is szabad hasonló módon védelmezni. És amit e ben szabad egyeseknek, azt szabad az államnak is megtenni 1. i. ha a szomszéd népek részéről hasonló jogtalan veszély szabad életünket és létünket védelmezni közösben. Ez teszi megengco^,^ és jogosulttá a háborút, de csak úgy, ha tényleg iogtalan az ellenség rása velünk szemben. Ezt szabad tehát tennünk életünk és vagyonunk v é d e l m é r e dac r

455

ötödik parancsnak. — A becsület védelmével azonban máskép áll a doloe A becsületsértót nem szabad megölni, mert más módok is vannak becsüle­ tünk megyéoelmezésére, a becsületet védi a törvény és a becsületsértót megbünteti. Azt mondhatná iti valaki: hát az életet és vagyont nem védi a törvény, hogyan szabad tehát mégis azt, aki életünkre és vagyonúnkra tör megölni? — Hat ezt csak annál az oknál fogva szabad mert az élet és a vagyon megtámadásánál nincsen időnk a törvény védelmét megvárni mig a becsületsértésnél nagyon is várhatunk, sőt jó is ha várunk mig lecsillapodunk és a dolgot higgadtan tudjuk mérlegelni. Tökéletes keresz­ tény szempontból a sérelmeket békén el kellene tűrnünk, Krisztus Urunk azon intelme szerint: ha valaki megüti az egyik arcodat, nyújtsd neki a másikat» és ha valaki kövei dob meg, dobd vissza kenyérrel stb. No de nem mindenki olyan tökéletes, meg azután az is igaz, hogy néha a közjó vagy a család java követeli, hogy a sérelmet ne hagyjuk magunkon száradni, úgy hogy legtöbb embernél egyszerűen kötelesség védeni a becsületet. De ép azért vannak a világi hatóságok, hogy megtoroiják a becsületsértést és visszaállítsák a jó hírnevet, azért nekünk csak akkor szabadna megtorolnunk azt, ha a hatóságok védelmére nem számít­ hatnánk, ami a jelen viazonyaink között ki van zárva. De ez esetben sem lehet és szabad a becsületsértést halállal büntetni, vagyis a sértőt megölni, elég büntetés, a sértésért az emberek Ítélete szerint megfelelő megtorlást venni. A párbajozó tehát súlyosan vét Isten ötödik parancsa ellen, mikor a sértőnek életére tör, mert ez közönséges gyilkosság. De vét a párbajozó a józan ész ellen is. Ugyanis a párbaj egy élet­ halál harc, amelyből nem tudjuk ki kerül kiélve: a sértö-e vagy a sértett. Nagyon megtörténhetik, hogy a sértett fél, aki a sértőt provokálta, a sér­ tésen felül még sebeket is kap, sőt meg is ölhetik, mig a sértő ép marad, már most micsoda őrültség azt hinni és tartani, hogy a sértett becsülete helyreáll, ha a sértésen felül még meg is vagdalják vagy pláne megölik. Ez csakugyan teljes hiánya minden ép észnek és logikának. De ne is keressünk logikát és észszerüséget egy olyan ténynél, amely merőben a babonaságból származott, — A középkori istenítéletek vagyis az ügynevezett ordáliák a párbaj megteremtői. A középkorban ugyanis, ha valakit valami bűnről vagy gyalázatos cselekményről vádoltak, akkor az ö tisztázására az istentitéletekhez folyamodtak. Ezek az istenítéletek kü­ lönbözők voltak, pl. mérget ivott a vádlott és ha ez nem ártott neki, úgy ártatlannak hitték, vagy máglyára lépett a vádlóval együtt és aki megégett, az volt a bűnös; ha férfiak voltak az illetők, akkor nem ritkán párviadalra szálltak, és aki ép maradt, az volt az ártatlan. Ha valaki a lovagot vádolta becstelenségről vagyis megsértette, majd mindig ez utóbbi módot választották az igazság kitudására, hogy ki az ártatlan, ki a becstelen. Így lett a párviadal a hanyatló lovagkor tulajdona, amelyet azután minden sértésnél alkalmaztak. Az Egyház sokat küzdött az *^rdálíák ellen, de úgy látszik a párbajban mégis fennmaradt egy ordália ^ ^aí napig, amely nem a megbüntetése a sértésnek, ami egyedül volna ^szszerü, hanem inkább egy babonás cselekmény, de aminek ma már, mint gabonának sincsen értelme, mert nem tartják ártatlannak azt, aki épen ^erül ki a párviadalból, hanem csak annyit jegyeztek meg a régi közép*^ori babonából, hogy a becsületsértés esetén feltétlenül verekedni kell, ha ''an ennek értelme, ha nincs. . *gy azután ne csodálkozzunk, ha az Egyház valamint régen ^/ istenítéleteket, mert mindig az ötödik parancs súlyos megsértésével lartak és azonfölül Isten kisértések voltak, úgy ma is kárhoztatja a párbaj

456

esztelen és bűnös cselekményéi. — Az Egy'ház kiközösítést mond ki m ind­ azokra, akik párbajoznak, akik a párbajra provokálnak, a segédekre és az összes közreműködőkre és ezt a kiközösítést fenntartja a római pápának Sőt tovább megy az Egyház, azt aki a párbajban meghal, anélkül hogy megtérne, azt megfosztja még az eg>^házi temetéstől is; az ilyet egyházilag eltemetni nem szabad. Tekintettel arra, hogy a párbaj nemcsak az egyéneket, hanem a csa­ ládot, sőt a társadalmat is veszélyezteti, méltán bünteti ily szigorúan, mert nem méltó a keresztény névre az, aki ilyet elkövet. Sajnos a katonaságnál még ma is van párbaj kényszer, ami a vezető köröknek óriási hibája és az igazi keresztény álláspontól való eltévelyedése; de azért ez a körülmény mégsem teszi megengedetté a párbajozást egy katonának sem, mert nem szabad még elöljárói parancsra sem az Isten és az Eg>’ház törvényét lábbal taposni. Ha valaki katona, ügy legyen bátorsága szembe nézni az emberek balga felfogásával és elöljáróinak hibás intézkedéseivel is, inkább tiszti rangjától kell megválnia, mint megalkuvóan az Isten és Egyház ellenes parancsot teljesítenie. Ha annyi vértanú, köztük még gyenge szüzek is, életüket adták Krisztusért, nekik legalább tiszti bojtjukat fel kell érte áldozniok, ha kényszerítenék őket párbajozni. Az igazság azonban az, hogy a katonaságnál is könnyű annak elkerülni a párbajt, aki igazán nem akar párbajozni. c

M e n jü n k H a z a i Édes atyám m o n d , messze még az ut ? Szemedben annyi titoktúz lobog . . , És néma vagy . . . Parttalan tengeren Örvénylő vizeken . . . Vad habok tánca . . , V ihar cibálta . . , félő sejtelem A lelkemen, Eáesatyám mond, messze még az u t? A jkadon titkos^ sejtelmes m osoly . . . É s néma vagy . , . Szírt hegyek ormán Éjek rém árnyán, B ús pusztaságon H iába várom . . . N apsugár csókján Hogy eljössz hozzám / Édes atyám m enjünk I Vigyél Haza. Nézd, elfáradtam és fá j az é le t. . . Te rám tekintesz . . . a szemed ragyog . . . K itárod a karod És én futok feléd . . . H ^lk boldogság zenék.,, ütemén m inden mosolyog’ itthon vagyok! K l o m e n i llcnkt-

457

Az Egyház és Állam viszonya az első századokban. (Válogatott fejezetek az Egyháztörténelemböl.)

Stőhr Géza Kér. János.

(Folytatás.)

Mivei pedig ezt nem tették crímen laesae maiestatis-hdi estek De ezt azonban nem országos törvények, hanem csak a százados traditiók* emelték parancsjogu (coercitio) törvényekké.’ A római állam Decius alatt mind e hármat egyesítve kimondja, hogy úgy a keresztény fan követőit, valamint ennek terjesztőit, minden további eljárás nélkül halállal kell büntetni. Miféle belső moiivumok indították épen csak a keresztény tannak proskritiálására a vezetőséget, holott vele együtt számtalan sok más, merően idegen szekta és vallás is meghonosodva, számtalan hívekre talált a római birodalomban? A külömbség a kővetkező: a más, idegen vallásfelekezetek, azokkal a népekkel kerültek a birodalomba, amelyeket a rómaiak hóditásaik alatt országaik és tartományaikkal egyetemben leigáztak. Mivel úgyis mindenüket elkobozták, vallásukat nem merték megbolygatni és igy ők teljes joggal követhették régebbi világnézetüket.^ A keresztények abban a korban, nem mint egy egységes nemzetnek a fiai állottak a rómaiakkal szemben, hanem mint egy nemzetközi valiásfeiekezetnck a hívei, akik nem úgy mint a többi elfogadott vallásfelekezetek, meghajolva a római államvallást képező ősi istenségek előtt, hódoltak voltak mint vazallusok, amannak is. Ök egyene­ sen bojkottálták azokat, mint a vallásukkal össze nem férhető csinálmányt. Ezenkívül egyenesen arra is törekedtek, hogy emezek valamennyien mellöztessenek és hogy az ő vallásuk nyilváníttassék államvallássá. Elveiknek ilyetén kiformálódása következtében, nemcsak szűkebb államra váltak veszélyesekké, hanem az ősi kultusznak megtagadása s a híveknek fel­ világosítása által a császár szemében csak mint forradalmárok tűntek föl, akiket lehetőleg hamar ártalmatlanokká kell tenni, hacsak amannak összedölését nem akarják. Az állapotoknak ilyetén kiformálódása miatt, nem lehet csodálkozni, hogy észhez kapva, maga a császár is a keresztényeknek lehető legvehemensebb üldöztetését rendeli eí üsszbirodalmában, az összes hivatalos apparatusok közreműködésével. A keresztények, az isteni Gondviselés ujját látták abban, hogy a teljes hévvel megindított üldöztetések alatt, a híveknek egy tekintélyes része, nem mutatta azt a kitartást és hithüséget, amelyet megkövetel ilyen esetekben a keresztény tanítás. Sokan megrettenve tőle, hitíagadókká lettek. Az üldözésnek azonban sokkal hamarább vége szakadt, amint hinni lehetett. A mozgalom inspirátora Decius ugyanis, a góthok ellen viselt háborújában ^aga is elesett. Ha Gallus császár (251— 253) uralma alatt, a keresztények* A császári kultuszok és a kereszténység közti harcokat lásd kimeritóen Dr. K. l-übeck: »Reichseinteilung . . című műnk. 45. old. E. Beurdier: .E ssai sur le culte rendű aux empereurs rom aíns". Paris I89C. U* v. WiUantowitZ'Möllendorf: .Geschichte giiechischen Religíon*. 1904. 23. old. /?. Wendland: hellenistisch-römische ultur in ihren Bezíehungen zu Judenluni und Chrisientum.* Handbuch des Neuen 'e sta m e n f I Thübingen 1907. Tft. Mommsen: .Röm isches Staatsrec

3. kiad. Leip-

^'8 1887. I. 136— 161. * F. Maasen: „Über die G ründe des Kampfes zwischen dem heidnisch römíschen ^‘aat und dem C hristentum V W ien 1882, G. Wissowa: .R eügion und Kultcs dér R ö m e r“ "chen I9Ü2. 06., 71., 76. és köv. old.

458

nek szenvedései rövid időre újból ki is újultak, de akkor már ezek =, I uldözesek nem talalták őket készületlenül. Igen sokan ióvátették el^hí, 1 könnyelmusegüket ugyannyira, hogy most már semmi sem tántorította őket hitük bátor megvallásában. ‘im uruoiia meg Valóban, követésre méltó bünbánattal tértek vissza az Egyház kehpiAK I mindazok, akik a Decius-féle váratlan üldözés kitörésekor olv könm,^*' m egtapdták azt, a csábos beszédek és Ígéretek hallatára. Ez is fénvelü! - f i’* m e S lk ' ''értanusagot szenvedett

társak

a közös életmód é !' emléke, amelyből uj erfilp

K ű/m ű« császár (2 5 3 - 2 6 0 ) trónraléptével egy időre ismét nyugalom

f ^ az általános üldözés. A róm^ büntető törvénykönyv értelmében, a tömeg elámitás, lázadás és elégede' i lenseget előidéző fokolomposok, (mert ilyeneknek tekintettek a kereszténvsé» * vezető emberei) a szenátushoz intézett két kiáltvány, illetve edictum szerint ! elrendeli Valenan, hogy a püspökök, áldozárok és szerpapok halállal bűn- ’ hődjenek. A magas állású egyének, mint például a lovagok, senatorok eleinte lefokoztassanak, javaik elkoboztassanak és makacsságuk esetén kivéeeztessenek. Az előkelő nöszemélyek nyilvánosan inegbecstelenííessenek és azután száműzessenek. A császári udvar szolgálatában álló hivatalnokok pedig iószáoyesztés,bebörtÖnÖztetés és utoljára a császári birtokokra mint kényszermunkára i ítélt rabszolgák küldessenek. Az üldözések különösen Róm ában és a nak^ közvetlen környékén, valamint Afrikában dühöngtek vehemensen. A többitartományokban is észlelhetők voltak ugyan ezek, de csak igen szórvá- ? nyosan. A császárnak, a perzsák elleni háborúban való elfogatása után azonban az üldözések végleg megszűntek. Legtovább tartott az üldözés keleten, ahol Macarianus usurpalor fejtett ki feljegyzésre méltó tevékeny­ séget e téren.® ^ Valeriannak pompaszerető fia és utóda öallienus, (260— 268) békét kötött a keresztényekkel. Trónralépte után nyomban beszüntette egész birodalmában az üldöztetéseket. De nemcsak ezt tette, hanem visszaadalni rendelte el az elkobzott templomokat és temetőket is, amelyek az igazság és k n n á lló törvények szerint, mint „collegium funera/icnm**-ok vagy íenniorum-okj úgy sem szabad lett volna az államhatalomnak elkobozni. Atyja azonban amint láttuk, túltette magát a törvényeken és mit sem törődve a törvény rendelkezéseivel, mindent elveit tőlük.^ Valószínűleg sokan lehettek, akik Valerianus üldöző rendeletei miatt vagyonukat elvesz­ tették, de fiának szabadelvei restitutiója, visszaadatta nekik elkobzott birto­ kaikat. igen valószinü, hogy a császárnak ebbéli tettét, nejének, a már ^ J.F ix eront: .H istoire des dogm es.“ 6. kiadás Paris 19 0 9 . 1. 3 78 . és köv. ? . Baiiffol: »Etudes d ’histoire et le théologie positive“. 3. kiad Paris 1904. VasaatMangenot: .D ictio n n aire de théologie cath.“ Ili, 1863. 1. 1387. hasáb. P. J. ^ealy: „The Valerian persecuíion.“ London 1905. » Biglmaier: ,B etei!igung dér Christen . . . 56. és köv. / B. W^alking: histo nq ue sur les corporations professionelies chez les Rom ains, depuis les oriíiines iu s q u ’á la fin de rem pire-. Louven 1895. I. 150. 314. 319. W. Liebeniann ,Z u r Geschichte und O rganisation des römischen Vereinswesen, drei Untersuchungen." Leipzíg 268. ff. E. Löning: „Gechichte des deutschen Kirchenrechtes,“ Leipzíg 1878. 207 köv. BoUsier : ,L a religion rom aine.* II. 299 7'. Schiess; „D ie römischen „CoHegia funeratica* nach den Inschriften.“ M ünchen

1888. R. Sohm: „Kirchcnrecht.“ Leipz'g

1892. I. 8ff 104. cim ü m üvében kétségbe vonja a „collegia tennioritm* aiap]án tem etkező társulatokat.

459

keresztény Salonina-uak köszönhették a keresztény alattvalók. Ezen okból kifolyólag, többen úgy okoskodnak, hogy Gaüienus tette nemcsak modus ^ivendi-nek tekintendő, amely az állam és Egyház közti viszonyt szabá­ lyozta, hanem az előjelekből Ítélve arra is következtethetünk, hogy a Iceresztény tant, mint religio licita-i is elismerte. Megjegyzendő, hogy ez csak gyenge lábakon nyugvó feltevés, amely kellőleg beigazolva nincs. A császárnak két kibocsájtványa nem egyéb mint a szó valódi értelmében vett és felfogott türelmi rendelet, melyek révén az állam és Egyház között felmerült vitás kérdések békés úton és módon tisztázódtak. Anélkül azonban, tiogy azt mint formális religio liciía elismerte volna, megtűrte azt a császár a fennálló állam vallás mellett és egyben megengedte, hogy a régebbi collegia funeraticia-k tevékenységüket ismét megkezdhessék, amely tette által azoknak a törvények révén amugyis biztosított jogaikba visszahelyezte. Ilyetén intézkedések révén az üldözött Egyház is visszanyerte a szabad terjeszked''-s jogát, amelyet elég tapintatosan, minden nagyobb feltűnés nélkül ki is használt. A keresztény alapon nyugvó temetkező egyletek révén pedig, még hathatósan fejleszthette azok szervezetét is úgy annyira, hogy rövid idő leforgása alatt megduplázódott azoknak száma. Fejlődésé­ nek természetes folyamata, szükségessé tette, hogy a hierarchikus elosztás is széltagozódjék, amely által még szorosabb és szilárdabb alapokra lön az egész keresztény kultusz fektetve. Mivel az állam, a békés fejlődést nem akadályozta meg, csakhamar nyilvánosan is megjelenhettek kultuszukkal. A nagyobb városok gócpontjaiban majdnem mindenütt látunk a magán­ házakban kápolnákat és szentélyeket épülni, amelyeket a hívek előszere­ tettel látogatnak. A különböző helyeken lakó püspökök igen ^ a k r a n jönnek össze egyházi zsinatokra és ezeken rendszerint a helyi főpásztor elnököl. amelyeken a legaktuálisabb dolgok felett tanácskoznak.' Ez a békés fejlődés igen jó hatással volt a fiatal Egyházra. Aurelianus császár (270—275) uralma is csak kedvező hatású vojt,^ö |s^t^ejjesen helyben hagyta elődjének intézkedéseit, csak a békés fejlődést óhajtotta birodalmában. Sőt oly messzire ment békeszeretetében e császár, hogy egy antiochiai egyházi perben, pogány léiére mint békébiró is szerepelt. Ugyanis Pál, samosatai volt püspök, nem akarta templomát Domnus-nak, az uj püspöknek átengedni. Ezért a többi püspökök védelmül a császárhoz for­ dultak. Aurelianus megvizsgálva az egész ügyet, az uj püspöknek Domnusnak ad igazat. A lecsapott püspököt pedig a templom atadasára szöl'tja föl. Uralkodásának vége felé azonban, rossz tanácsadóinak unszolására, egy szigorúbb rendeletet akart kiadni a keresztények ellen de "^m Ju d m , hogy miféle okból ennek életbelépése abba maradt. Így tehát a szerenc^s véletlen folytán békésen fejlődhetett a keiesztény tan egészen a najp melléknévvel felruházott Diocletian császár (2 8 4 - 3 0 5 ) trónralep^^, aki a már erősen szétesni készülő, zilált pénzügyi viszonyok közt nagykiterjedésü római birodalmat, gyökeres reformoknaK veti ala, ameiyeK révén, az absolut monarchia alapjait veti meg. ^ F . X . F u n k -. „Lerbuch dér Kirchengeschichte“. 2. .Jahrbücher für profest, Theologie” 1877. Ili. Ö'J6. A Gallienus rft 'ásd a „Zeitsctírift für wissenschaftiiche Theologie* 1891. f f Tiernhardt: „Politische OeschiclKe des rörnischen Reiches von Valenan b s D.okld.a^^^^ R«gierung*antritt“. Berlin 1867, F. X . K r a u s : .Gescluchte d é r chnsthchen Kunst. Fi-eiburg 1896. I. 271. old. Lübeck'. id. m. 32- 45. old. .. - w 2347 . > Duruv-Hertzberg: id. mű. IV. kötet 521. old. domo: .E ssa i sur le règne de l’empereur A u re liw .* Paris 1904. AUtrd: .Histoire.

460

IÁ

l^^^clejianus, ez a született diplomata, kitűnő kormányzási és

képességgé megáldott uralkodó, minden erejét összeszedve arra * A? birodalm át üdvös és észszerű törvények és n f * ' kedések életbeleptetések révén, ismét fcjlődéskéDessé ^ törvényei és intézkedései révén, minden erejével oda hatfft 'hoS"fep1'-' sorban azon niaradvanyok tűnjenek el végleg, amelyek à közW a lamformara emlékeztetnek. Ezt pedig azért tette hogy ezeknS ^tűnése után, a keleti fény, pompa, tekintély és gazdagság révén a méltóság imponáló fénye annál jobban szembetűnővé váljék a tonel^n!^'! lakossagu birodalom népei előtt. Birodalmának k ö n n U b és b S S kormányzásé valamint a határokon sürün be-betörő ellenséges u végleges megfékezése érdekében, egy különösnek tetsző intézkedést línt' Ugyanis négy részre (telrarchia) osztja föl. Ezért ve tp ¿c " y f s modorú, de kitüné katonai tehetségekkel mpi áldott és pannoniai szulelésu Márkus Auielius Valentinianus M axim ianus í F lavius V alentinianus Com\&n{\l C hlorus-t és G a le r iu s V a le n u s M a x im ia n u s- t Caesaroknak nevezi ki Diecletianus az imperator; Galerius a keletet; Maximian és Constan / birodalom nyugati részeit kormányozták és védték az idegenek ^ tö ré s e i ellen. Az Egj-ház és állam közti viszonyt nem igen bolveaHa p.okletianus de közös megértéssel arra törekedett, liogy kfki meetalSa abban ^ vallasban a vigaszt, amelyet magának választott, vagy amelvben gyermekkora óta élt. A császárunk ezen érzületéből kifolyólag a legcsekéyebb eneninlézkedésekkel sem gátolta meg a keresztények t e r i e s z k S t r

1

“a ^ keresztények száma napról-napra növeá ^ m i ' míitA r f** kifogast, hogy egyesek a legelőkelőbb udvari és lami méltóságot is elnyerték. Sőt annyira ment szabadelvüségében hogy velüÍTtö7tött^bf I a tiszti állások jó részét is is kinévprlft 1“ ■ egyeseket tartományi kormányzókul ^ iá t^ z n í^ h h L elengedte a kötelező áldozatok bemutatását is. íMját szükebb csaladja körében is megtűrte a kereszténységet. Neie és Ie3nya is keresztényeknek vallották magukat de rangjuknál foava talán vonakodtak annak nyilf bevallásától.* rangjuknál fogva talan tovaterjedésének Diocleiianus császár uralválfn 7 Aít a állottá útját. De ime egyszerre csak meg^fkrrfn/ im a k e re szté n y sé g felől. Galerius Caesarnak folytonos infnkák, titkos mahinációk révén, a való tények L in ^^ ^ I'saszárral. Különösen Decius volt az a személy, aki s7 iiirHiTá V f ;5®*'ganizálását óhajtotta és az ősi államvallás meg­ szilárdítását követelte Galenus-szal egyetemben az imper.tlortól. (Folyt, köv.)

1** ^

.G eschichte des Unterganges

: K J

Grunürixs . . •

der antiken W e lt.“ Berlin 1 ^ 1 . I* 226. Treuss: .K a ise r D iocletian- Leipzig

i

und Chrisfcnverfolßung des Kaisers Diocletian und seiner o g c r^ , 7ÏT. /? ///e r ;.D e Diocletiano.- B onn. 1862. Preust. : .K aiser Diocletian und - me Ï . Leipzig 1868, TiUcmoni: .H istoire des l'emperctirs durant les six premiers sircles de lé g h ic - Venise 1732. IV. kôtel. .U

J 3f>- 2. jcgyzet. P-useb : h. e. ill. I. L. Duchemc o iu il d E lrire et des ÎU m ines chretiens.- M élanges . , . Renier Paris 1887.

461

RENDÜNK VILÁGKRÓNIKÁJA. Rovatvezető: P Mind a 10 apostoli Vikáriatusban, melyet a Ferencrcndiek C hinában vezetnek, élénk terciárius élet uralkodik. 8500 /agja van itt a Ili rendnek. M ongóliában és Chinának többi tartom ányában körülbelül 2000 tagja van a rendnek, úgy hogy összesen 10,000 harmadikrendi testvér van Chinában. •o

A nemrég Argentínában tarlott terciárius

Schrotly Pál. közlönyünk kiváló munkatársa sz. Ferenc ről magyar nyelven megjelent költemények bői Anthologiát szándékozik kiadni

••ooo** Megjelent Balanyi Gyö:gy, piarista tanár a szent Ferenc irodalom és a franciskánus kérdéseknek egyik legkiválóbb ismerőjé­ nek : Assisi sz. Ferenc című munkája. Szeretnék minden harmadik rendi testvérnek kezében látni. Mindössze 35,000 K-ba kerül; kiadja a sz. István Társulat. 4

nagy kongresszus résztvevői elhatározták, hogy P. Mamertus Esquín, Cordova franciskánus püspökének, ki 1883 szentség híré­ ben halt meg, szentté avatását fogják kérel­ mezni a Szentszéktől.

Berlinnek 13 franciskánus családja nagy közös egyesületbe tömörült. Havonkint 30 harmadikrendi tag összejövetelt tart, melyen Á harmadik rend ügyeit megbeszélik. Hatá* rozataik érvényességéhez az igazgatók hozzájárulása és jóváhagyása szükséges. Az egyesület különösen szociális és kari* tativ téren szerzett nagy érdemeket utóbbi idők szom orú kríziseiben

az

••OOOm

Szent Ferenc tisztelete nap»-ül-napra nő. Legújabban egy Donglas nevű Üdv hadse­ regbeli tiszt irta meg a nagy Poverello

Santarelli franciskánus érseknek, Pálffy Erzsébet grófnő által olaszból fordított sz. Ferenc élete című m unkája a napokban fogja elhagyni a sajtót. Úgy Balanyi tanár úr m ű v é t; valamint a grófnő munkáját melegen ajánljuk a katolikus testvéreknek, de különösen a harmadik nak is

rendi

tagok­

•«ooo*«

Még I9I6.-ban egy Japán megtérését elő­ m ozdító társulat alakult Tokióban. Ennek a szépen m űködő társulatnak ft je ]anan~ coio admirális, ki lelkes terciárius. A tár­ sulatnak jelenleg 5CC— 600 tagja v a n ; kik a propaganda mmden eszközével igyekez­ nek hazájukat Istennek, Krisztusnak meg­ nyerni. #•

élettörténetét.

••ooo^

Hágában (Hollandia) Leyden városában

Németországban Dr. von Hildebrand, müncheni egyetemi fanár irt könyvet sz.

újabban ifjúsági IH. rendi családot alapí­ tottak. A hágaiba m indjárt megalapíiása-

Feiencrői és a 111. rendről.

kor 58 felnőtt leány lépett be.

Itt Budapesten Beretvás Hugó, a kiváló

A

legutóbb

kinevezett

Constantinei

zeneszerző — Sz. Ferenc hymnusza köz­ ismert! — egy nag>’stilü oratoriumot feje­ zett be S2. Ferenc halálának 700. évfor­

püspök buzgó és lelkes tagja sz. Ferenc rendjének. Kineveztetése előtt már igaz­ gatója volt a virágzó két rendközségnek

dulójára. Szakemberek elsőrangú mesteríTiünek tartják, melyet az 1926 ferences év folyamán elő is akarnak adni itt Buda­ pesten. Egyébként is serényen dolgoznak

Algierben.

2 ferencesek e világraszóló ünnepi év ^éltó megüléséliez. Igy P. MorüvitJ- Ferenc

A világhírű tengeri luxus fürdőhely Schexeringen (H ollandiában) terciárius cüaládja nagystílűén dolgozik. 58 férfi—nő lett foga­ dalmat és 22 lépett be a rendbe.

462

A hithirdetö viszi a kultúrát. I r t a : ? . Erdós ApoUinár.

Nag>’on révedező vonásokkal rovom az alább kővetkező sorokat Hiszen Európa halálát jó s o ljá k !? Miért vinnénk tehát a pestist ártatlan vérbe? A mai műveltség Európában tényleg haiottszagú. A mai kultúra vámpírjai halomra ölik a sziveket, az akaratokat. Az észnak ugyan fényt hazudik; de úgy áll az ész elé, hogy az Istent eltakarja. A kullura köte­ lessége az, hogy az Istenhez vezesse az embert. Ha azt nem teszi, csak kútba esett füstölgő fáklya. Sok ember a szemünket kaparná ki, ha azt mondanánk, hogy ö nem művelt. Az a müveit ember, aki szereti az Istent. Aki nem szereti, az nem művelt. A szeretetből nem hiányozhat természetesen de a kultúrából sem hiányozhat az Istentszeretés.

a külső finomság;

Ezt a kulturát viszi a hithirdető a műveletlen népek közé. Istent finoman, udvariasan, azaz katolikus módon lehet szeretni. Mert az Anyasze'iiegyháznak nagyon előkelő Isten-kulturája, Isten-kultusza van. Az igazság egy. Ez a katolikus vallás. A katolikus vallás a kultura. Csak a katolikus] vallás teszi boldoggá a lelket, mint intézmény. Más felekezetűt nem a felekezete boldogitja, hanem jóhiszeműsége. A hithirdető felkelő nap, amely Jézus Krisztusnak fényességét, melegségét viszi. A vadember elhanyagolva él. Nincs meg neki a lélek finomsága. A tizparancs megvan ugyan benne; de eltorzított formában mutatja a hitet. Megtanítja a hithirdető a tiszta hitre. Elfordítja tekintetét a bálványoktól és az egy igaz Istenre Irányítja. Ez a legnagyobb intelligencia. A hithirdetö nem felejti el a lélek mellett a testet sem. Megtanítja a vadembert főidet művelni, dolgozni. Kiveszi kezéből a gyilkoló szerszámot és kezébe adja a munka eszközeit. Megtanítja házat építeni, tisztességesen főzni. Elviszi magával az orvosi tudományt és gyógyítgatja a betegeket Templomot épít a vadonban, amelyben áhifatos énekek zengnek. Iskolát emel és oktatja a rengetegnek ködös eszü fiait. Arvaházakat létesít és kór­ házakat, ahol emészti életét a szeretetnek áldozata. A betegek között jár, mint a kultúra fénycsóvája, mint a szeretet napja. Csak dolgozz te hős fé rfiú ! A kulturát viszed. Te vagy annak hűséges lovagja. Sajnállak is, mert utánnad jön az evangéliumi gonosz ember, aki konkolyl hint a puha földbe hintett tiszta búza közé. Igen, gördíti utánad a pálinkás hordót és pergeti az aljas mozifümet és lx)mbát ad a megszelídült kezébe. De ne aggódj, mert ha te nem is, de utódaid eljönnek majd Európába, hogy fölfödözzék Párist, Londont, Berlint. Bécset, Budapestet az igazi kultura gyilkosait, de akiket viszont megölt a vonagló kultúra. De nem találjuk. a pásztor és énekli szörnyű elmúlásukat.

Gyepes

romjaikon furulyázik

A betlehemi barlang. Irta : P. Unyi Bernardin.

A betlehemi barlangnak első ünnepelt barátja és apostola assisi szent Ferenc. Jóiehet a betlehemi barlang felállításának első gondolata nem ö tölc származik, de ö volt az, ki a betlehemi barlangot a templomból elvitte a szabad természet ölébe •— Greccióba, ahová az emberek ezrei sereglettek messzirőí-közelröl, hogy a betlehemi csodának szemlélői lehesse­ nek. Szent Ferencnek fiai, Atyjuktól reájuk hagyományozott eme szép szokást azután évenkint megismételték, hűségesen őrizgették s lassankint a nép széles rétegeiben elterjesztették. Nem kellettek évek s a betlehem nemcsak a templomok, hanem a keresztény családok legkedvesebb kará­ csonyi dísze lett. S amit szent Ferenc hajdanában a természetnyujtotta legprimitívebb eszközökkel összetákolt, azt a századok művészete a legtökéletesebb fokra emelt, úgy, hogy a „Betlehem“ a népművészet egyik legelterjedtebb és legkedveltebb tárgyává lett. Ma azonban úgy látszik már, mintha a „betlehemet“ a karácsonyfa helyettesítené és kezdené mindig jobban kiszorítani. Ma elég boldogoknak szabad lennünk hogyha a nagy fenyőág megtűr maga alatt egy arasznyi papír „betlehemet.“ Nem a karácsonyfának akar hadüzenet lenni panaszunk, mert hisz ez is a karácsonyi idillhez és poezishez tartozik — hanem pusztán a .betlehemek“ kiszorítása és a szokásból való kivevése ellen apprehendálunk. Mert a hagyományos „betlehem“ nekünk nemcsak szokás, idill, költészet, hanem a kisded Jézus iránti szeretetünk és hitünknek egy pótolhatatlan és őszinte repraesentánsa, amit ;^polni, megőrizni és megbecsülnünk kell. A német ferencesek, a szent Ferencet tisztelőkkel karöltve még tavaly a greccioí „betlehem" 700 éves jubileuma alkalmából, egy egyesületbe tömörültek, hogy egyesült erővel a hanyatlásnak indult „betlehemi barlang“ kultuszt felélesszék és otthonának - a családnak visszaadják. Tervük könnyebb keresztülvitelére egy folyóiratot szerkesztenek, amelyben a »grecciói betlehem“ eszmének, a legnagyobb propagandát fejtik ki. Külön műtermeik vannak már, ahol száz és százszámra készítik a különféle minőségű, nagyságú és művészi kivitelű „betlehemeket.“ E lap helyszűke nem engedi, hogy a már elkészített és elárusitásra váró betlehemek művészi és tárgyi méltatását közöljem. Az egész német terciárius és művészvilág nagy örömmel látja a greccióí „barlang“ kultusz­ nak ily rnérvű fellendülését. így jubilálnak tettekben franciskánus dátumot a német ferencesek. Tavaly rnég Ők is velünk együtt Greccióba zarándokoltak, hogy a „betle­ hem“ ünnepelt apostolának — szent Ferencnek hódoljanak és jubiláljanak, az idén pedig már minden tehetősebb és szegényebb tercianus egész házát egy szép kivitelű „betlehemmel“ valóságos grecciói barlangga fogja avatni karácsony szent éjjelére. Buzduljunk fel raí is német terciárius testvéreinkkel és vigyük vissza a karácsonyfa tövébe a „betlehemet,“ bármilyen kezdetleges formában is, fogy tanúságot tegyünk ilyképen is Szent Ferenc szelleméhez való ragasz­ kodásunkról.

466

Szolání szent Ferenc a ferences missiók pártfogója. Irta: P. Rainer X. János, O. F. Aí. Fordította: TITorovicz SoL Ferenc.

Ml rövidlátó emberkék nem találhatjuk ki, mivé fejlődhetik e?v csecscm ő; a legbárgyubb szemnek épen úgy el keli ismernie, amint fi orrcsiptelöt viselő tudós sem tagadhatja, bármint is szeretné: az a bölcső­ ben síró, rivó, nevető valaki mégis csak egészen más és több, mint a madárfészek idétlen fiókája, vagy amit a macska néni oly féltékenyen véd s amit a jám bor tehén állat-ösztönéből eredő anyai örömmel nyalogat A kisdednek félig nyilt, tétova szemeinek ablakából elöcsilian már valami ami tudósaink állat-elmélete ellen tiltakozik (Szerzőnk idejében volt divatos s nagy hitele a majom-elméletnek. A ford.). Benn a gyengén pihegö kebel­ ben van az Isten képe, hasonlata: a halhatatlan lélek s e iélekért hajol le a Szentháromság a földhöz, nem csupán teremtői örömében, hanem atyai szeretettel is. Öröme van az egész teremtésben, mert az Ö remeke. De szeretete csak akkor indul meg igazán, ha emberrel találkozik s még a legszegényebb bölcsőhöz is leereszkedik atyai csókra; „Enyém vagy le, te vagy az én gyermekem.“ M int meghazudtolhatatlan igazság sugárzik ki minden ember szeméből, minden gondolatában ez parázslik s minden szavából ez hangzik k i: „Ember F ia ! Istennek nemcsak teremtménye vagy, mint a majom, veréb, papagály, te Istennek képmása, gyermeke is vagy!“ Bármilyenek legyünk is külsőleg, legyünk még gyermekek, vagy már aggastj'ánok, megbámult szépség, vagy megsajnált eltorzultság — Mülott van az isten képmása, hasonlata; a hallhatatlan lélek; és ezen lélek miatt van az istennek atyai öröme abban, hogy egyszülött Fiát adta, majd a Szentleiket küldte nekünk s az angyaloknak fel s alá kell járniok állandó védő szolgálat teljesítésére. Ki nem látja meg az emberben a szellemi nagyságot, az isten gyermeket nem fedezi fel benne s e gondolat nem ragadja bámulatra, félelem.re, az vagy erkölcsi érzék nélküli, vagy a tudásában öntelt vadonc, ki sohsem érti meg, ami a léleké. Természetesen az Isten gyermekség gondolatának akkor kell felme­ rülnie, ha bölcső előtt állunk, vagy a tisztelet érzésével tekintünk egymás­ nak szemébe. És ez az a gondolat, mely keii, hogy felemeljen b e n n ü n k az igazi emberi nagyságra, fenséges hivatásunk megérzésére s g y e n g é d jámborságra. M időn Dávid az emberről elmélkedett nem ruhájának a s z a b á s á t , testi magasságát, szépségét, hanem szellemének fenségét szemlélte, beleíitött hárfájába s énekelte: „M i az ember, hogy megemlékezel róla? Vagyai emberfia, hogy meglátogatod Őt ? Kevéssel tetted Öt kisebbé az angyalok; nál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad meg öt és kezed alkotmánya* fölé helyezted őt. Mindent lábai alá vetettél, a juhokat és ökröket mind, mezei vadakat is az égnek minden madarait és a tenger halait, megjárják a tenger ösvényeit.“ És éneke végén bám ulatának s tisztelet n ad kifejezést: „Uram, mi urunk, mily csodálatos a Te neved az égő fö ld ö n !“ (8. zsolt.) .^1 Némely ember a szenvedélyek hatalmába kerülve inkább az ai érzi magában s ezen fejlődési fokon épen jókor érkezik neki 3 elmélet. De, ha eléje toppan egy jellemerös ember, elenyészik tanítás és ha rátekint arra a kis angyalfejecskére, mely Őt .apukám

4fi7

* " « íy dicsekszik a Sőt, már íöbben ismét kezdtí^v a? i i i képmását sejtették gyermekükben. Az I s t e ^ ^ a l l r m p u ^ a z isten eleven minden anya lelkében akkor nem f ' £ . gondolata legyen módi díszmajraokká, hanem az éei orsTácr « gyermeküket legújabb Valahányszor reggel szemeinket felnyitjuk “‘l^arképessé. nek megfontolás tárgyául: Én az Isfen g y e rm e k ?v a g y Í^ //. fejezet: A montillai szülői házban. Alindcn emberi szívnak Q7 Pnf ¿o mint gyermek sirt és vigadott ahol eev viláa^ tá i’/ ’ f született, hol szemeiben, ahol először hallott’ Istenről s p ft£rt “ -i® anyjának az első és legszentebb, leggyengédebb szeretftft L n " í f a szeretetet, mely Istennel s a szülőkkel kfif ^ ® gyakorolta: megfordulhat ragyof^ó művészi n;ilr»íáwha Az ember életében nek legmeghittebb helVe S k 37 vidékeken, de a föld-

1

bár az%ád%deles k ^ ,ó a í ¿ d ó S k é b e n V „"

árvizektől : azért az embernek m íoic ^ I P o í^ln ^n ^rs T e g ^? f ^ n ' ^ ^ g ^ k t

,“ í

f^"y^g«‘ve lavinától, állnok

í

à lm o d o ttlz é T Æ , S ' ? ; , t L T o f g y e r m e k s é g ü n k melyben az em blr t ö n k r e h ^ ^ ^

ébresszen az üres' j^.^1

története oly édes meghatottságot

v a .a r i" e ^ n e tT e i;S p i;S c ^ ^ ^ mek

élvezhessünk át, irányítsuk lépteinket sikátorának nagy, tekintélyes háza felé. M indenig,S -

immár máénH ’ ÍT® ® lakhelye, kinek vállaira mmár másodszor nehezedlek a város ügyei: ez a ház L n c h e z Solano neJ^sok'’a ? ? rta n rtk ''f1 « i''^ '^ ” '° “ ‘“ ‘^jdona. Kívülről szemlélve a házat, s 'é p s S ^ •'P‘'kezés a ház belsejében fejti ki árnjat n J u jta n S "^gys^ögben öleli körül az udvari, melynek fái enyhe véve udvar közepén szökőkút csobog, virágokkal s dús levélzettel körülhelvp H ^ udvarrészlet a család kedvenc nappali tartózkodási mefvekPt P l ^ nagy becsben áll, arról az a sok kép beszél, tetipif A 1 'O'i’ bsator alatt helyeztek el s virágokkal, kaktuszokkal diszikén/ rA kőalapzaton, a titkos értelmű rózsa : az Isten anyja márv/n K «"lelkedik k i; a szökőkőt körül az apostolok a s zn m ll?« hirdették a világnak az örömhírt, mely ken « «I j ^ csilapitja s amely nem esik le erőtlenül, hanem felszökben életbe; s ez az Isten igéje, az Úr Jézus tanítása. A szögletekelvönn t lí ,™^'yedésekben látjuk szent Ferencet, szent Antalt s az 'vonult életnek más képviselőit. (Folyt, k ö v )

46S

Szentek utjain. Irta : Margaiita.

. . . Azon időben pedig szóllott az Úr az ö fiá h o z : Ferenchez, aki a gazdag Bernardone egyetlen gyermeke vala Assisiből. Ferenc pedig arról volt ismeretes a városban, hogy igen előkelő és kedves viselkedésű vala és minden azon városbéli társaságoknak felvidámítója. Most pedig, hogy szólt volna hozzá az Ur, az ő szivének bensejében visszavonult a hegyek erdőségeibe, hogy megtudná maga felől az Isten akaratját. És akik látták őt azon erdő tisztás helyein kitárt karokkal mozdulatlanul áilani órák hosszat, elvivék hírét a városba, mintha Bernardone fia megbódult volna az ő elméjében. És igen sokat sajnálkozának fölötte azon városban, mert mindenki szerette vala öl az ő igen nagy kedvességéért. Bernardone úr gazdagságos hajlékaiba pedig beköltözködött a szomorúság . . . A kedves fiú távoztávat olyanná lett a ház, mint mikor setét éjtszakák homályosságában csak a holdnak halovány fénye bolyong m agában az égnek boltozatán. Azon szomoruságos hold pedig Pika asszony vala, kinek szive igen gyöngéd és érzékeny voltának miatta sokat gyötrődött ama napokban. Kí-kitekintett gyakorta az országutak felé és mikoron visszahozta megcsalódott szemefényét fiának képe nélkül a gyászoló szobába, mindannyiszor könnyek zápora öntözte meg halovány orcáját . . . Végre hetednapjára kelve kora hajnalban fátyolt vete fésületlen fejére és nagy belső szorongatásaitól űzetve elrohan az erdőbe szerelmetee fiának keresésére . . . Megérkezvén pedig ama kopár, elhagyatott hegycsúcsra és kilépvén a tisztás szélére, megtorpantak az Ő léptei és megállni kényszerült, egészen elrémulve attól a nagy siránkozástól, mely onnét füleibe hatott: ott állt Ferenc kitárt kezekkel, rongyos ruházatban egy faágakból tákolt kereszt előtt és sóhajtozván sirt és sírván im ádkozott: „A te szentséges kereszted és keserves kínyszenvedéscd gyötrelmeire kérlek én igen jó Uram, add tudtára már a te nyomorult szolgádnak mi lenne vele a te akaratod! Itt állok magasságos színed előtt hét nap óta és sírok előtted és . . . várok. Mert m inekutánna a te szavadat hallottam volna, azóta nem tudom elviselni a nyomorúságos emberi szókat, azért állok színed előtt elrejtve az én gyarlóságos hangomat és a te gyönyörűséges szavaid visszhangja m indig itt suttog az én lelkemnek bensejében. Mióta hozzám nyomorulthoz leereszkedni nem átallottál, azóta összetörnek a nappalok az utánad való kesergésben és az éjszakák álmait elűzém magamtól, nehogy elhomályosítsák elmémben a te beszédeid édességes zengedezését. Mert mi a földnek m ind^ gyönyörűsége a te egyetlen szavadhoz hasonlítva és minek lehetne meg örülni, hacsak benned nem örök Ö rö m ü n k ! Szívem eleped utánnad való fölötte nagy vágyakozásomban,^ lelkem a hozzád való sóhajtozásokban, szemeim elhomályosultak a gyötrclmes siránkozásoknak miatta és ajkaim már száradni kezdenek belső édessége lázaim hevületétől. Két kezem lesoványodott remegéseiben, sóhajtorasai soha nyugtot nem adó pihegéseiben, múltat sirató életem keserves nyög seiben a te szentséges, fölséges lényed iránti epedésem sír üdvöáséges Jézusom, oh meddig hagysz sírni, meddig gyötrődni, ^ hag)^sz magamra úgy, hogy velem vagy és mégis olyan messzire táv szegény bűnös fiadtól ? . . .

46^

Oh bár tudnék tengert sírni az én könnnyeim sokaságából, mely hozzádig elérne, mert boldogság lenne tudnom, hogy a könnyeim tükrében egy pillanatra megring szentséges Ábrázatod fehérsége, de jó volna lángoló, lobogó tűzzé válni, mely felérne az egekig, hogy láthatnám bölcses­ ségfalakkal megépített, mindenhatóságodon nyugvó békességes lakásodat. . . Oh de gyönyörűséges lett volna jeríkói utakon vaknak, bénának, poklosnak lenni, hogy egy általmenö utadban megláthattam volna szelíd tekinteted isteni fényének ragyogását! Oh szólj I hogyan találhatlak meg, mit tegyek, mert elégek a te szeretetedtöl! Akarod-e, hogy a kinok özönébe rohanjak érted? Akarod-e, hogy elhagyva gondolataim értelmességét, úgy legyek előtted, mint aki megbódult volna az ő elméjébeH? . . . Akarod-c, hogy cirkuszok őrületében, vadállatok fogai csattogásában, elfolyó életemmel dicsérjelek téged? Akarod-e, hogy a Pálok utjain, hajó­ törések viharain, bozótok ösvényein kapaszkodva szolgáljak neked a te bűnös szolgád? Akarod-e, hogy fáklyaként égten-égjek mindez világnak végezetéig, vagy sötétség legyek-e nagyságos szomorúságok éjjelein; legyek-e féreg, akit eltaposván színed előtt, vergődéses halállal szeres­ selek-e téged? Ha nem szólsz hozzám én jóságos Uram, akkor meghalok fölölte nagy busulásomnak miatta és úgy hullanak le életemnek órái, mint a fák levelei, hervadások őszi estéin. Jöjj dicsőséges, nagyságos jó Uram, nyomorult fiad nem elhet nélküled! Bocsássd meg énnekem tőled való messzi bolyongásaimat és hogy eddig olyan távol éltem édességes színedtől, felejtsd cl szegény fcísrnnck * « . . . Aztán mint a megfonnyadt v irá g ; halkan lehullt maga mellé a földre, átkarolta a keresztnek kérges fáját, miközben mintegy magankivül suttogták ajkai: Vértanuság? Elhagyattatás? . . . igehirdetés?. . . Ekkor hirtelen, mint édes földöntúli szózat, mmt draga, gyönyörűsé­ ges zene, hangzott az Ur szava az erdőn keresztül: „Szeretet Ferenc^ szprct&t ^7crctct És az erdőic tavaszi ágait hirtelen olyan meleg fuvalat szállta meg, hogy a rügyek mind virágba borultak, az énekes madarak pedig Ferenc vállaira szálltak és lombsusogás, madárének térítette fiát nagy elragadtatásából. Könnyei zápora hirtelen f f f nevetni, örülni, ujjongani igen nagy * ... a fákhoz a viráa keresztet, énekelni kezde és beszélni a madárkákhoz, a f á k ^ > ^ ''‘g gokhoz, kérve őket, dicsérnék azon édességes Urat ki szolgájának ilyen boldogságos módon nyilatkoztatna ki az 6 nagy ^ “ egy magánkivol kezOé k ié lte m szeretet! Isten akarja, hogy szeressem öt, a véghe én, a hitvány, a szegény, a bűnös . . ■ És akkor történt vala, hogy Pika a tisztás szeien .

W

lv n : K

^

I

elkezde ^ ,

0^

“ “ 'pedig é».re .e v é., hogy ..la k i az Isten szemléletétől odatámolygott hozzá Hjcséretire Az pedig nem Mii sírsz testvérkém? Átkarolván öt hévvel kiáltotta: tudván tartóztatni anyai szivét tovább, atkarolvan oi ncwc »Fiam, Ferenc!“

470

De ö már nem tudott semmit a főidről és nem ismere senkit Istenén kivül . . . M időn tehát hallaná anyja kiáltozását Isten szeretete jutott vala eszébe és afölötti nag>’ örömében, hogy ő a kicsiny, a nyomorult a szegény, az Istennek fia, elkezde ugrándozni és k iálltan i: „Isten az atyám’ az A n y ám ! Testvéreim! halljátok meg mindnyájan, Isten az én atyám! ’ iMivel tehát Pika már ilyenképen szólni vele többé nem tudott]^ megvigasztalódva, hogy Istennek adhatá gyermekét, csendesen hazaméin

Az Assisibeliek pedig seregestül jöttek ki az erdőbe, hogy lássák a gazdag Bernardone fiát, a szentet, akiben akkorára nőit a szeretet, hogy nem ismerte meg a tulajdon édesanyját . . . ' sy

Es leszállt a

• • f

E s t i sötét volt. A csillag kigyúlt. É s útnak indult napkeletről H á rom b ö lc s három szép vidékről. N e m tudták, h o g y hárm an in d u ln a k Im á d n i a rég várt Ígértet; C sa k m e n t e k m erre a csillag rezgett J e l e z v e : Föld re szállt a S ze rete ti M eg h a sa d t az ég. Pásztorok rem egtek, M ert cso d á s f é n y b e n angyalt láttak K ö v e t é t az E g e k Urának, E s szólt az angyal: S i e s s e t e k ! B e t l e h e m b e n M e g v á ltó n k született. M e n je t e k I F ö ld r e szállta Szeretet, Elindultak, É s im á d n i m e n t e k K irályi b ö lc s e k n a p k e le tr ő l Pásztorok letarolt m e z ő k r ő l A n g y a lo k é g n e k h ó n á b ó l É s odaértek. Csillag f é n y lett B e t l e h e m i k icsi h u n y h ó felette Ott született az É l:' szereteti Z ü c s e k Gizella.

Giovanni. Ir ta : 'Bécsi N.

„ég mesize volt a vfrradS. ^ g I Í S rózsáskertjében járkált. Nem tudott aludni

pír róz"sasz?

^

"a ''a la !r ^ ^ f ° '’ Mereneéséből pcrv J « ! h

fuvallattól h i m b f f l k eíy

Ifjú korában rossz társaságba keveredik, atyja vagyonát tékozolia és nem hallgat a jó szóra. Az atya kitagadja, mire ö egy rablóbandába áM lóbb, ö voh az, aki a szent Atyát ki akarta rabolni és mivel nem volt

.i ■ büntetése volt. Társai elhagyták, ö pedig nem mert haza­ térni Igy koldus gyanánt tengődött több éven át. Végre is a nyomorúság kesztette, hogy hazatérjen és atyja megbocsájtott neki. Sokszor megsiratta azóta tét ét, de nem tudta, miképen tegye azt jóvá. És most találkozik egyik volt rablótarsaval Agnellussal és nem is hitte volna . . . szerzetes nihaban. Agnellus pedig biztatja: jöjj el Ferenc atyához, bizonyosan meggyógyít. Azóta éled szivében a remény és mindinkább kívánja, hogy akit egyszer annyira megbántott, kiengesztelje. Az Alverna felöl szokatlan fény látszik, mintha, virradna. Giovannit a varosiak részéről is sok gúny érte, azért elhatározta, hogy valamelyik nap hajnalán elmegy Ferenc atyához. Most tehát itt a kedvező alkalom, bizonyára az Alvernán találja a Szentet és „ha csak ruhája szegélyét érin­ tem is, meggyógyulok“ gondolta az evangéliumi asszonnyal. Gyorsan határoz. Szive telve titkos sajtelmekkel, maga sem tudja miért, de vágyódik indulni. Csendesen kimegy a házból és a közellevő erdő sűrűjébe tűnik. A nyíló rózsáknak harmatos virágai gyengéden hajlaaoznak s mosolygós arcukat fordítják a távozó után. w

így halad sokáig csendesen, csak szíve háborog. Most látja a termé­ szet isteni fönségét és magasztosságát. Ahol azelőtt annyit járkált gonosz ^f^^dékkai, most bünbánólag szeretné azt akár térdenállva is megjárni, ^cgre is túlvánszorog a meredek részeken és a lejtős hegyoldalon halad royább. Csodálatosnak tűn fel azonban előtte a mindinkább erösödő Világosság. Ez aligha a föIkelÖ nap. A méltóságos csend közepette egyszerre csak tiszta csengő hang szólal niesszirŐI; Ave Maria, gratia plena . . . Giovanni megáll és hallgatódzik. Ez Agnellus hangja . . . Rendkívüli ^odon tisztelte ö Máriát s most is azt gondolván, hogy virrad, fölkelt és köszöntőjét zengte el égi jó Anyjának. Mit tegyek most — tünötl Giovanni, talán jobb volna, ha beszélnék Agnellusszal— de . . . miért ^várjam énekét, jól ismerem az utat. ^^ovább haladt tehát az óriási sziklákon, belekapaszkodva egy-egy

^^Pedésbe.

472

Ave Maria . . . Ave Maria . . . verte vissza a hegyoldal az áh;*,* szívből eredő s m indinkább elhaló hangot. Egyszer csak egy sűrű bokrokkal borított területre ért. Nem mesd óriási fényesség. Majd emelkedik és most látja, , . . egy égbe visszatér Szeráf . . . És oly világosság tölté be az egész vidéket, hogy a közeifekvő falvair bán az utasok útra keltek, mert azt hitték, hogy már megvirradt. Ferenc atya egy szíklatömbön térdel átszellemült mennyei arccal ép' tűztöl megsebzett kezeit ég felé emeli és úgy néz a megfeszített Szeráf után. Kezén, lábán, szívén egy-egy fénysugár vet lobbot az isteni szerete tanujaképen. Giovanni a bokrok mögött nézi az égi jelenetet; szivét mennyei boldogság tölti be és most már csak egy kívánsága van: elhaevni a világot. A Szent ezalatt m indinkább elmerül az istennel való benső érintke­ zésben, fölemelkedik a légbe, majdnem embermagasságnyira s így lebeg minden vágyával az ég felé vonzódva. Ferenc atyám, irgalmazz nekem i tör elő a sűrű bokrokból Giovanni — megbántottalak téged, de . . . meg­ bántam azt . . , És szavait elfojtja sírása. M ár nem béna, elszáradt kezében ismét lüktet a vér os ö testileg, lelkileg meggyógyultnak érzi magát. Szivének egész melegét, bűnbánó érzelmeit és szeretetét önti ki könnyeiben, csőkolgatja a szent sebeket és keservesen sír. Még sohasem érezte magát boldogabbnak. ♦

A testvérek a konventcsengö hangjára a kápolnába gyülekeznek. Ismét ünnep lesz, beöltözés. A csodálatosan meggyógyult Giovannit, maga Ferenc atya fogja beöltöztetni — suttogták a frát«rek. Azt már tudták mindannyian, hogy mily nagy kegyelemben részesült | szent Ferenc, de egyikük sem látta a stigmákat. Szent kíváncsisággal léptek hát most a kápolnába. Félkörbe állják a szentélyt, Giovanni az oltárlépcsőn térdel. A Szent ráadja a ruhát és most látják a vérző sebet. | Atyánk, beszéld el nekünk — szólt Illumínatus — hogy mit cseleke­ dett veled az Úr, mert ezt nemcsak neked, hanem az egész emberiség javára adta, a mi Urunk, Jézus Krisztus. lilum ínatusnak ugyanis maga az Úr jelentette ki ezeket. O h Krisztusban testvéreim — kezdé el szent Ferenc — az Úr az 6 szolgái közül a legkisebbet választotta ily nagy kegyelemre, hogy ezáltal mutassa meg az o nagyságát. Most elhallgat, elragadtatásba esik és a testvérek mégis megérten« mindent. Könnyes szavakkal csókolgatják szent sebeit, majd elkezdiK énekelni a „Te Deum laudamus*-t. És miközben így énekelnek, nem veszik észre, hogy angyalsereg játszik mennyei hárfákon s hogy az ö szívből jövő csodálatos harmóniába olvad az angyaloknak szivet-lelket elbajo énekével. C «*k k iad éh iv aU lun kb w i kaphatók L A U R IS IN L A JO SN A K költeményei, a i:

ALKONYI

MESÉK.

A 80 oldalra terjedő m u n k a ára, portókflltséggel együtt 12,000 koron*. M IN D E N K J R E N D E g E M £ a

473

A karácsonyi ajándékokról. Irta ; P. TUorovicz Szol. Ferenc.

Ó azok a karácsonyi ajándékok! De sok keserű gondot okoznak nektek, szegény robotoló szülök, akárcsak a házbér súlyos kérdése' És akinek van is miből, annak is proléma gyötrelem l,n
■474

egy-két vonással, ölféssel előbbre. így készüljenek el a fénykénkeret ni tarca, snvarlárca, sótartó, hálósapka, különféle kosárkák, keztyü, érméid!"/; baba fából, vagy ruhamaradékokból, stb., stb. ^ Az időnkből, a fáradtságunkból, saját elgondolásunkból s üev«ci gunkböl létrejött tárgyaknak nagyobb az értékük, kedvesebbek mint bárm»; cs.llosó semmiség, melyet lelketlen gép szőtt meg, vagy kalapált ö s s z p ? szívtelen, pénzsóvár, üzleii spekuláció dobott a piaca A jelszó lep . tehat: amennyire csak lehetséges, mindent házilag, saját élelmesséPünItSl teremteni e lö l 8'^**rooi Arra a kérdésre, h o p mik legyenek ajándékaink, válaszom : tekiniv. a mai nehez állapotokat is, csak hasznos dolgok, melyekre szeretteinknpt tényleg szükségük van. Bizony e téren nagyon el voltunk kényeztetve . habom elolt; mdy rettenetes sok volt a nyalánkság, mellyel elrontottát gyomrunkat (nagyobb ünnepek után m indig sok gyerek hiányzott az iskn! Iából, „meri fajt a hasa“), szinte elvárták a hiúságot legyezgetö ékszereket a játékszereknek nagy tömegére a gyermek hamarosan ráunt, a követke7A karácsonykor már nem is tudtak a szülök valami újat kitalálni 1 I Részletességben álljon a köveikezö. A gyermekeknek mindenesetre kell játékszer is, de meg\'álasztásában okosan járjunk e l; oly dolgot sze rezzünk be nekik (ha lehetséges, saját magui.k készítsük), mely a szórakozás mellett jótékony hatással van a jellem feilesztésére is. Nem helyeselhetök a szerencsejátékok, m int a kockajátékfélék; lóverseny, harang, és kalapács. s tb .. ezek már korán felébresztik a gyermekben a nyereségvágyat utat ti^rnek a kártyaszenvedélynek, hazárdjátékoknak, hogy egykor majd csak a szerencsés véletlenségre bizza magát, mások keservesen szerzett vagyon­ káját szivíelenül, jogtalanul elharácsolja a nyereség címén. Oly játékot válasszunk számukra, mely önállóságra, öntevélíenységre sarkalja ókét: ilyenek a sakk, halma, salta; gondolkozásra, a figyelem egy dologra való rögzítésére késztetnek. Az építőkövek, melyeket a gyermek ezer formába rakosgathat, alkotó képességei, ^találékonyságát növelik. Állitják, hogy nem eg}' világhírű mérnök zseniáíííásának kezdeményezője, megindítója az iíy üg)-esen rnegválasztott játékszer volt. Nem kell figyelmen kívül hagynunk az oly játékokat sem melyek a test rugékonyságát, edzettségét, fürgeségét fejlesztik. Ilyen a labda, melyet bizonyára még a vízözön elött is kedveltek. (Egyéni fölfogásom, hogy a football nem nekünk való. sok benne a dur­ vaság, bár egyébként m ódot nyújt az összetartás, együttműködés gyakor­ lására, ami nálunk, magyaroknál vajmi ritka I . . .) Újabban felkapott a kézzel, vagy lábbal hajtható játékautó. Jó szolgálatot lesz a fejletlen izmok­ nak. Ez is elkészíthető h ázila g ; szükséges kellék; néhány deszkadarab, négy kískerék és egy kis ügyesség. N.igyobb fiúk szerszámféléket kapjanak: kalapács, fúró. lombfúrész, festtkes doboz, (ha zenére hajlamos) hangszer, kották, stb. M i sem természetesebb, hogy a lányoknak elsösortwn baba kell, ez szeretteti meg velők a jövendő, fonto* és szent hivatásukat. Ne )eg)'en drága, nagy ‘ porcellán baba, mely „akkurátosan olyan, mint az igazi“, melyet csak néha szabad a gyermeknek elővenni, ,m erthát sokba került“. Legyen tartós anyagból, hogy kedve szerint nyaggathassa, cipelhesse a a kicsike. Sokkal több örömet okoz ez neki, mint a törékeny, drága holni*. Es kapjon hozzá tüt, cérnái, ru h a m ira d é k o t; kész a legnemesebb öröffleinek egyike, mely megszeretteti vele az élet kom olyságát; a munkát. A bábuk ne legyenek karrikaturák, borzalmas torzalakok (vasorru bába, a „kram pusz“, stb.); a gyermek képzelete úgyis csapongó, szerte­ lenségre hajló, káros hatással lehetnek fogékony lelkére. A való életet mutassa

egyszerű játékuk. A festett tárgyaknál óvato<;alf ipm/nnir i■ jukbaa veszik, a festék felolvad a nedvesséetöl s kicsinyek szánösen a piros és zöld szín veszedelmes n Knmni t ^^rgezes (külöJszichologusok után Írom e S í ^ Pedagógusok s gyermekHa nincs módunkban ajándékunkat ira-jnr^u t állítanunk s az üzletre szorulunk és nem tudjuk kisütni szívesen : erre az esetre is volna egy s S Í fánácsóm irni-olvasn. tudóról van szó. Ez esetben a

s ; , í ■k.p,,'’™'

f iS iS ',

, ^ á „ ; r r • r

“( S r íií; iit-v ",s :i':í;”i f 7 ‘

d r á g á b b , le g b e c s e se b b . Életünk nehéz perceiben vigasztaló ió b L á tS t k L u n k a jó K ö n y v b e n elfrissülünk, m egífjo d u n k , föllelkesüiünk u j a b i és í S

eszméket gondolatokat sajátítunk el belőle melvek plAhhi elkerülték figyelmünket. Ahányszor felnyitjuk; gazdagítjuk vele l e S k e t ' mindannyiszor ujabb és újabb ajándékot: a legnemelebb szellemi örömei adja a mi jóbarafunk, szerettünk, ki a könyvvel megörvendeztetett minket t '/hP régen porlad. m V mi is%orIad“ e kezébe kerül az a jó könyv, szintén élvezi a tevékeny, okos szeretet melegétj azon szeretetet, mellyel az emberré lett Isten ajándékozott meg *^3gát az aján­ dékot nézzük, értékeljük, birálgassuk, hanem az ajándékozó szeretét ió szivét vegy'ük mögöttük, bennük észre s hálásak legyünk érte! ’ Tehát igy is, ez apró ajándékokkal is növeljük egyirá&ban a nagyra­ becsülés és szeretet lán g ját; nevető arcok, boldogságtól ragyogó szemek vegyenek körül minket e rideg, dermesztöen kopár napokban. Sokszor nagyon csekély áldozat'szükséges részünkről, hogy ezt elérjük. E néhány sornyi Írást csekély karácsonyi ajándékképen irta kedves olvasóinknak - egj'uttal kegyelemteljes ünnepeket kívánva — az isteni Kisded igénytelen szolgája.

E M L É K E Z É S

.

.

.

Volt idő» mikor a lelkem A zene hangjaiba eímerültt S e kínos» rögös földi létből Egy-cgy kts percre Égbe felrepult. S e percek után könnyű volt keresztem. Elm últak már e boldog percek, Keresztjeim súlyos'bak lettek. De néha egy-egy zavartalan este A régi hangok kőrüUsongják lelkem. S forróbban vágyom hozzád Istenem. Sz<x«di V.

476

„Nefelejcs“ Terciáriusainknak. K ö z li: Lajos testvér.

(Folytatás)

Akinek mindezekre kevés ideje van, imádkozzék rövidebben háldozzák. Továbbá megadta X. Pius, hogy mindazok, akik naponkint/vaev csaknem naponkint áldoznak, az áldozás napjára eső mindazon'telfe? búcsúkat, amelyek elnyeréséhez gyónás és áldozás szükséges, akkor is elnyerhessék, ha nem gyónnak hetenkint. Azonban mégis nagy hiba volna, ha azért menne naponkint áldozni, „mert mások is mennek“ ; vagv azért csupán, hogy jám bornak lássék. A havi szentáídozás azonban re^i

kötelesség.

A szentáldozás reánk, katolikusokra nézve hihetetlenül nagy kitün­ tetés: mert azt bizonyítja, mily nagy az úr Jézustól számunkra szerzett méltóságunk, amelynek birtokában mi az újszövetségi mannát, az emberré lett Istenfíát, alázatos kenyér színe alatt^ vehetjük magunkhoz I Ó, mily mélyen alázta meg magát a mi édes Ü dvözítőnk; m inő áldozat, minő csodája a mindenhatóságnak és m inő fölséges szeretet ára, hogy lelkűnkbe s z á ll! Mily nagyszerűen találékony volt az ö szent szeretete azért, hogy közvetlen közelből lelkűnkbe átléphessen. Csodálatosak a szentáldozás hatásai, ha igazán méltón végezzük; a legerősebb óvószer a halálos és bocsánatos bűnök e lle n ; megerősíti erényeinket; szűzien tiszta lelket nevel ; minden jóra tá p lá l; betölt minket mennyei érzelmekkel. Nem kell a terciáriusokat a szentáldozás előtti és utáni áhítatra megtanítani, hiszen valamennyien jám bor lelkek de azért mégis megkockáztatunk a külső magatartásra vonatkozó egy-két figyel­ meztetést, mert ennek itt a helye. Menjen az áldoztató rácshoz tiszta, illendő ruházatban, ne sietve, vagy épen a legutolsó pillanatban^ Süsse le szemét, ne nézze a pap arcát. Emelje fel azután arcát áhítattal; öltse ki nyelvét (de ne lógassa le, ne hajlítsa); helyezze az alsó ajakára; nyissa fel a száját, ameddig szük­ séges. Azután, ha már készen van, ne csapja össze, ne zárja száját elsietve, hogy az áldoztató pap ujját be ne nyálazza. Imakönyvét, kalapját, szem­ üvegét, zsebkendőjét ne tegye az áldoztató kendőre, hanem, ha van ilyen, emelje álla alá, de ne érintse ajakéval. A betegség és öregség által meg­ hajlott egyének, valamint a nagyon kicsinyek, kik nem tudnak alkalmasan térdelni, állva is áldozhatnak, azért, hogy a szent ostyát nekik különösebb nehézség nélkül nyújthassák. A szentáldozás után lépjen mindjárt vissza, hogy mások is azonnal letérdelhessenek; ne időzzenek szükség nélkül az áldoztató rácsnál, nehogy a papot tévedésbehozzák afelől, vájjon áldoztak-e m ár vagy sem. Ne térdeljenek szétszakadozottan az áldoztató rácshoz, hanem szorosan egymásmellé. Szintén ha lehet, menjenek mind egyidöben az Úr asztalához s ne önfejüsködjön valaki, hogy a pap egyedül szolgálja ki ő t A szentáldozáshoz jó előkészület szükséges s utána hálaadás; mind­ kettő lehet hosszabb vagy rövidebb. A rendi szabályok szerint a szentáldozás után imádkozni kell vala­ mely elhalt rendtestvérért, vagy a legutolsó rendi gyűlés óta a rendközsegben elhúnyt rendtestvérekért, hogy az örök nyugalm at elnyerhessék, aniiv az is meg van mondva, hogy a szentáldozást föképen értük kell felajM^^* aminek legalább buzgóságból s felebaráti szeretetből meg kellene Sajnálatos, hogy némely terciárius nem tudja, mit rendelnek el a az elhúnyt rendtestvérekért (rózsafüzér és ima a szentáldozás u tán ); v g)

477

„a iniádkozilí ..íöképpen a szegény lelkekért“, de tulajdonképpen nem az elhunyt rendtestvérekért és nővérekért. Mivel a legfelségesebb oltári szentségről volt itt szó, még valami megjegyzéssel tartozunk. Az egyházi szokások szent kongregációja megparancso ja mikép fipelmeztessék a híveket, hogy olyan templomban, ahol a tabernákulumban a legfölsegesebb oltári szentség van éltévé de jmádá^5ra nincs Mévt a jobb térdet a földig hajlitsúk meg a templomba való belépésnél és kilépésnél is. De ha a Legszentebb imádásra ki van téve vagy éppen aldoztatás folyik, úgy mind a két térdre ereszkedjenek le s hajtsanak fejet. Törekedjenek a terciáriusok, hogy e tekintetben is más hívőknek élő képül és jó például szolgáljanak! V. ELŐADÁS.

A szent rendi ima. A végrendelet, A szent rendi im a! Ó mily fontos dolog, egyike alegjelentőségesebb szabályoknak. Az ima az embereknek úgyis a legszükségesebb. ^Kérjetek és adatik nektek“, úgymond az Üdvözítő. Az ima a lélek lélekzetvétele. Az imádkozni- nem akarás halálos bűn. Az ima felszárítja a szomorúak könnyeit, csillapítja a bánkódó sóhajtásait, megizesíti a szegény ösztövér kenyerét, mérsékli a kísértésbe kerültek rendetlen vágyait, vigasztalja a szerencsétleneket és megnemesiti a boldogok vidám mosolygását. Imával táplált és szoptatott minket ami édes anyánk ; imádkozva kulcsolta össze imára ami gyermek-kezünket, imádkozva nyújtotta az édes anyai emlőt és az első falat szilárd táplálékot, imádkozva ringatott minket csendes álomba. Mint vörös fonál húzódik egész életünkön keresztül az ima, ha t. i. mi igazi katolikus életet élünk. Ha rövid is, de annál bensőségesebb reggeli és esti imát minden buzgó katolikusnál fel kell tételeznünk, azért nem szóinak erről különösen a szent rendi szabályok. Röpimákat bár nem ír elő a szabályzat, mégis tanácsoljuk, mivel a bensőséges élethez tartozik. Azonban az ima az, ami a harmad rendnek, mint ilyennek, velejárója és azért a terciáriusok különös becsben tartják, nevezetesen 12 Miatyánk, ugyanannyi Üdvözlégy a „Dicsőség az Atyának . .“ stD.-vel. Miért oly kiválóan fontos ez? A „M iatyánk“ az úr Jézus Krisztus imádsága. Ezt az imát mondotta filÖ az emberré lett Bölcseség tanítványainak alázatos esedezésére. Krisztusnak imája ez telve szent Lélekkel a világosság atyjába. Bámulva szent magábaszállással lesték a tanítványok ezen ima szavait, mert az emberré lett Megváltó ajkairól peregtek le.,Keresztül vonul a Szentiráson; nemzedékrőUnemzedékre átpalántálódott és sohasem ünnepelték másként^a keresztények az Úr Jézus legszentebb áldozatát, a szent misét, mint az Ur J^zus imájával. És valahányszor a világi pap v a g y a szerzetes a breviáriumot, egyház e nászímáját kezébe veszi, mindig „M i atyánk, ki vagy a 'Mennyekben“ imádkozik. „ Nem boszusággai és vonakodással, hanem szent lelkesedéssel kell ■nindig ezen imát elmondani. . ^ ^ , Mily mérhetetlenül sokat felölelő ezen im a! Minden szivbeii vágyunbelefoglalhatjuk, mindenre alkalmazhatjuk; mert mindenekelőtt ezeri •'’’¿bán olyan bizalommal kérjük a jóságos Istent, amint a gyermek kén ^ ióságos atyát.

478

.

.

. És juhai követék Ó t . .

.

„Követni kell Jézust" m ondja szt. Ágoston, mert bőséges legelőre vezeti juhait és tiszta forrásból enyhíti szomjukat. Jézust követni annyit jelent m int azon utakat járni, amelyeken Ő haladt, elviselni fáradságot mint Ő , séítéseket megbocsájtaní mint Ő , hiszen Ő m inden nap bocsájt nekünk, ővele im ádkozni, fájdalom ban. Vele felm enni a kálváriára, de elkísérni megdicsőülésében a T áborra is, követni Jézust annyit jelent m int szivünket az Övébe letenni és ha úgy akarja vele megfizettetni. „A zon legyünk, m ondja szt. Terézia, hogy ne széledjünk el édes Pásztorunktól mert a közel állok nagyobb kegyben részesülnek és több jut nekik becézésböl, kiváltságos táp lálék b ól.“ H űségünk megnyeri m ajdan Jézus előszeretetét. A világ azon lesz ugyan, hogy eltávolitson a mennyei Pásztortól, de, a hű juhocska idegenre nem hallgat, s a világ elvei, s véleményei fülét mint isme­ retlen nyelvet érintik csak. Azonosítva m agát a Mester gondolatai s érzelmeivel, egész közel követi, Ö t az egyenes utón. Megemlékezvén a veszélyekről m elyeknek ki volt téve m iko r elszéiedt Tőle, eltökéli hogy soha többé el nem pártol Tőle A kkor az ut nehézségei s fáradságaihoz mérten növekedni fog a mennyei Mester segélye, előre tehát bizalm asan és derülten a végczél felé! Ha, az ö rö k hűség iránt kétely vagy aggodalom nyugtalanítja lelkünket m ondjuk a hű juhocskával: „Tudom ki vezet, jó Pásztorom az egekből jött, hogy o d a vezesen.“ Ez oltárszekrény felé tekintve örvendezve siet szivem Feléj«. Jó Pásztorom nyisd m eg szemeimet az élő hitnek, add hogy csak Reád figyeljek. Fordítsd felénk végtelen szeretettel szivedet. Hatolj az enyém mélységeibe is mely utánad eped s retteg, hogy elhagyhatnál. Annyiszor öledbe véve visszahoztál az akolba ! Ne engedd, hogy újb ól eltévedjek. A dd m eg az erőt, hogy kövesselek a keresztig a véred­ től jelölt nyom on. Ha áldozatnak szemeltél ki, Te fogod enyhíteni fájdalm amat s beheggeszteni sebeimet. F ranciából : Bátő Vay Dim%né.

( P é c s i temetőbe k ü íd ó m .)

Valahol messzi idegen tájon A l l a temet jben egy sirhalom . Nem jártam arra sohasem De könnyem mégis, mégis Csak arra hullatom . . . V alahol messze, idegen vidéken Pihent í^ i ^.'^kem olyan d r á g a — E lh e m d t VJld a rózsák szirma S elszállt " a temetőbe Szívem forró im ádsága . . . Amka É v


479

r

e

g

é

n

y

.

Győzött az Isten ! T ö r té n e lm i re g é n y a k e re sztén y ség első s z á z a d a ib ó l.

18.

(Folytatás.)

És ekkor egy hang üté meg fü le it: — Ki gyalázza meg az éjszaka szépségét és szelid csillagfényét ily s á t á n i kacagással ?

Egy sötét, nagy, szikár férfi alakja tűnt fel a prefektus előtt Csodálatos módon nem az ijedtség, hanem a nyugalom vett erőt a prefektu­ son ez ősz aggastyán láttára. Erős hangon kérdezte: — Ki vagy, aki keményen dorgálsz és mégis nyájas hangon kérdezeP — Az Urnák szolgája . . . — Egy rabszolga? — csodálkozva kérdé a prefektus. — Nem, szabad ember, aki Istennek, a Mindenhatónak szolgái. Egy keresztény! — hangzott szerényen és örömmel vissza. — Igen, egy keresztény. Nevem Páter Benignus és a hegyek mélyébő mely sokaknak menedékül szolgál, jöttem ide, hogy egy haldoklónak vigaszt nyújtsak. Már az éjszaka védelme alatt, amig még a mihozzánk tartozó katonák őrzik a nyugati kaput, vissza akartam térni, de a te vér­ fagyasztó nevetésed hozzám natolt és úgy éreztem, hogy Isten a te megvigasztalásodra küldött engem ide. Mond el mi nyomja szived. A Megváltó aki hív „jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradtok és terheltek vagytok“ mindnyájunkért áldozatul meghalt a keresztfán. Nincs olyan nagy szeren­ csétlenség, mely nem volna elviselhető, ha Istenhez menekülünk. Tedd ezt fiam ! — í n megtettem — ismerte be Cajus Flaminius — de az Isten csak annyiban segített, hogy újra összetört. — És ezért szembeszálisz vele és gúnyolod nagyságát? — Oh nem ! Kacagásom csak sorsom iróniájának szólt — felelte a prefektus. — Az megbocsájtható, mert tudd meg, hogy az igazi hit nem kétel­ kedik. Péter is azért sülyedt a tengeren, mert nem hitt az Urnák, Krisztus engedte sülyedni, de nem alámerülni. így tesz próbára téged is az Ur, hogy lássa, méltó vagy-e segítségére. A lélek emelkedése, csak a kemény Szenvedés tüzpróbájában fejlődik ki. Senki sem térhet ki ez e lő l! Maga az Isten fia utolsó csöppig üríté a keserű kelyhet I A keresztre feszítve, meg^ gyalázva, kigunyolva, még édes anyját kellett látnia a kereszt alatt: És a Szűz Anya Mária, ott állt a kereszt alatt és látta egyetlen fiát a kereszten haldokolni, nem tudott rajta segíteni. . . Csak imádkozni tudott érte. aki magára vette a világ bűneit és a legborzasztóbb halállal m eghalt. . . *^övesd az Istenanya példáját és a vigasz nem marad e i ! Mint az egyház helyettese, kitárom karom, hogy keblemre öleljelek . . . é Az aggastyán szelíd szsvai meggyőzőleg hatottak a szerencsétlenre., e kemény pogány, kitől saját gyermeke félt, aki ujjongva nézte mint szét Róma /f^-pfíztényeit az oroszlánok, a legyőzhetetlen hadvezér zokogva borult Isten szolgájának keblére. Beismerte vétkeit, a kísértést, az e r k ö l c s i undort, az Istenhez való Ntását, aki segítségére jött leánya képében, végül a meggyaláztatast. . .

4S0

Páter Benignus, letörlé könnyeit, megsimogatá orcáját és mint egy eondn anya vigasztalta : — Fiam : az Isten segített, most te is segíts magadon. Az crköl«’ siker magad fölött segítsen elviselni a többit, rosszabb volna, ha nem álüál volna ellen a kísértésnek és bűnnel terhelt lelkiismerettel kellene gyermeked tiszta szemébe nézned. ® — Bizonyára — m ondá az ájtafo^ían figyelő. — Te a nyüvános gyalázaíot elkerülhetetlennek tartod — vigasztalá Páter Benignus tovább - azonban az Úr tervei kifürkészhetetlenek, mint a csillagos égbolt. Sohasem tudhatod mikép menekülsz meg a gyalázat eiol. De az bizonyára megtörténik! Nem a kívánság rezeg át a lelkemen h3nem a biztos tudat. Hígyj az Isten mindenhatóságában ez a fontos' S Ö sohasem hagy-ja el a Benne bízókat. És hogy necsak lelkileg tartozzál a hívőkhöz, kövess azon szökökuthoz, hogy a keresztség szentségében részesítselek és megtisztulj bűneidtől. A prefektus követte öt és a szökőkutnál az aggastyán lábaihoz térdelt. Senkisem tanította öt erre. Páter Benignus köpenyének egy rejtett zsebéből egy arany keiyhet vett elő, megmeríté vízzel és a mélyen lehajtott főre önté e szavakkal: „Ego baptizo te, in nomine Patris, Filii et Spiritus Sancti. Ámen. Ámen! susogták a neophyta ajkai, mintha m indig ezt tanulta volna. A\egtörtént a szent cselekmény. M ég a vízcseppek mint gyémántkövek ragyogtak a prefektus fekete hajában, mikor egyenlő léptek zaja ütötte meg fülüket. — A cohors vígilum — m ondá a megkeresztelt felugorva — Ne félj hatalmam megvéd. — Akármiiy hatalmas vagy is — felelte P. Benignus — úgy n;m tudsz megvédeni, m int az Isten. Ha a M indenhatónak úgy tetszik, akkor ezek a pogányok vakon elmennek mellettem. És úgy történt! Az őrség oly közel ment el mellettük, hogy a prefektus arcát megcsapta a tilalom dacára — belőlük kiáradó borgőz. Egyiküket sem látszottak észrevenni. A prefektus megborzongott, de nem csodálkozott, mert hitt. — El kell válnunk, — m ondá P. Benignus — térj nyugodtan haza fiam és ne félj az átoktól, mely állítólag házadat övezi. Imádkozz a szeren­ csétlen lélekért, aki ott öngyilkos lett, talán segitsz rajta! Gyermeked miatt se aggódj, nincs elbűvölve, ilyesmi nem létezik! L e h e t , h o g y valami általad ismeretlen esemény öt megrendité. Keress tudta nélkül az ok után, de legelőször vezesd öt szent hitünkre. M ikor a hold mégegyszer fogyóban lesz. találkozunk éjjel ugyanezen a helyen. Hozd magaddal a leányodat is. Találtok egy nemrég R óm ából ideköltözött nővért, akit eddig még nem tudtam felkeresni. Addig .Isten áldjon m e g !“ — Semmit sem tehetek érdekedben? — kérdé a prefektus és viasrtáblácskájára egy saivus conductust irt — Vidd magaddal legalább ezt ar írást, tedd meg a testvérekre való tekintettel. Segíteni szeretnék, nie hatalmas vagyok . . . — Egyedül az Ur hatalmas fiam ! Földi hatalom nem senyre kelni. A Szentháromság biztos oltalma alatt járok-kelek híveim koz » kiknek száma óráról-órára nö. M indenütt menedékei, táplálékot találó a Karsthcgy mindnyájunkat megvéd az üldözőktől. Nem félelemből tanoz dunk ott, hanem a római főpásztor utasítására minden felesleges vére kerülnünk kell. (Folyt.

k Ö T .)

481

rendi é l e t Budán, dec. 7~én v o ltak a

.

beöltöztetések,

dec. 8-án d.

u. pedig a fogadalom fevé
hamisítatlan evangéliumi szellemnek diaa ra jutásat. M ár négyéves korában el­ mondja a 0 ártatlan szivének imáját az ö egnagyobb megpróbáltatások között a vér-

A szécsényi noviciál 200 éves fentállásának jubileumi ünnepélye 1724— 1924. I. A n ű v id á í ünnepélyes felajánlása Jézus szentséges Szivébe. Végezte P. Medveczky Medárd.

Q uardian és Definitor. Alatta a D ovidát kara énekelt. Kezdete 1924. nov. 29. d. u. 3 órakor volt. II. Az ünnepély p ro g ra m m ja : 1 . H : , Menekülés Jézus szts. Szivéhez*

szavalta fr. O ttó. 2. „Az isteni Sziv rendünk címerében* felolvasás, tartotta fr. Dénes. 3. C. B a je r: „C or Jesu* énekelte a kar 4. Rosthy K álm án S. J.; .Vissza, vissza* szavalta fr. András. 5. Ünnepi beszéd, tartotta fr. Ákos. 6. Mozart: ,A ve verum* énekelte fr. Ottó, orgonán kísérte fr. Ákos, hegedűn fr! Sebestyén. 7. Fülöp V e n c e l: .J é z u í segíts“ szavalta ír. V'ilmos. 8. Haller; .G ló r ia * érekelte a kar. Kezdete d. u. * 4 órakor volt.

^

Szent Erzsébet napi reminisceniiák. Még erősen em lékünkben élnek a Szent Ferenc % ÍR k tiszteletére tartott triduum nak kednapjai, máris egy ujabb ünneplő hanSulat tart fogva bennünket, amelyet a

Erzsébetről elhangzott beszédek k?líeiíek lelkűnkben. ^'gyanis,

hog>'

méltóképen

megűljük

"agy Védöszentűnk ünnepét, P. Szabó oHkárp theologiai lektor, rendünk fáradatatlan igazgatója, három napon át mélIta Egyházunk, Rendünk és történelműnk kimagasló dicsőségét. M indvégig nagy I niu hallgatóság elölt, amely ez alkaJ^^tnal is osztatlanul odaadta a szénoK^agyon figyelmes lelkét. Láttuk a leg'•^gyobb csodát életében: a legtisztább,

ie Deum laudamus, S ellentétképen el* vonu t előttünk a világ szelleme, amely a elket gyengévé, erőtlenné, jeliemnélkülivé teszi. A szónok rendkívüli gyakorlati módon mu atta be a világ ^szolgai istenfélelmét, szellemi kacérkodását, hányavetiségéí, cifra nyomorúságát és nagy lábon élését.* Szt. Erzsébet élete buzditólag hat reánk, hog>Itt a földön élve, szivünk az Isten után dobogion . . . Többször nézzük a fényes­ ragyogó eget, mint a komor,fekete földet. Ha a világ tud hideg lenni, miért ne tud ­ nánk mi melegek le n n i? ! N em ! Az erény fölségének is diadalmasan uralkodni k e ll! Miért csak testben, vérben, földben hatal­ masok s lelkileg nyomorgók legyenek a világon, — szívben és lélekben hatalma­ soknak is keli lenni . . . Utolsó n a p o n : nov. 19-én reggel Igazgató Atyánk a iheologiai studíum hallgatóinak segédletével ünnepélyes misét celebrált, amely alatt közösen járultunk a szt. áldozáshoz. A szt. mise végén szt. beszédet tartott. A szt. mise szavaiból indult ki, a mely a »kedves* szt. Erzsébetet „fölkelő Napnak* nevezi, de a kinek lenyugvása nem lesz, mert örök deltlőben tündököl az Egyház^ a Rend és a magyar történelem égboltozatán. Beszél arról a kapcsolatról, amely Szt. Ferenc Rendje és a magyar történelem között van. Ennek a viszonynak egyik összeforrasitója: a legtökéletesebb, legeszményibb és leg­

hibátlanabb magyar asszonyt Szt. Ferenc szelleme nevelte. Az a mi Rendünk lelki nagy ö r ö m e ; ezért szt. Erzsébet a Szerafíkus Rend királyi Nagyasszonya. A beszéd végén általános feloldozást kaptunk és lélekben-gondolatokban meggazdagodva akaratunkban megerősödve megígértük, hogy szt. Erzsébetünk példája után életünk ereje lesz a nemzetnek, vigasza lesz az Egyháznak és öröme lesz az Istennek. Gyöngyös, 1924. évi november hó 25.

F M.

A

< 2

Viharos napok. F.Iheszélés. Ir t a : KŐrnvei Paula.

.

4^

Csakhogy azóta restaurálták, még pedig, amint látom tiszta romá st)'lben. .Micsoda épület. Ez szebb a mecset-templománál. Négy torn mintha szárny lenne, im pozáns nehéz cherub-számy. S hogy leng körülöS az ősi kor tömjénillata . . . ^ Kocsink most célnál van, befordul egy keskeny, előkelő utcába sepv hatalmas épület előtt megáll. Kiszállunk, érdekelni kezd a város. Meg akarom ismerni ezt a népet. A termekben alig* lézengnek, pedig gyönvi' rüen karban van tartva minden. Egyik fotelból a másikba süppedek* itt is ott is érdekes lapok, fejezetek. * Tehát van itt állam i föreáliskola, törvényszéki palota, majolika gyár cisztercita fögym názium, katonai kórház; mi van m é g ? Lapozok továbbvármeg)-ei árvaház, papnövelde, nemzeti kaszinó, lyceum, színház, állami íogház. Itt székel a járásbíróság, adóhivatal, államépitészeti hivatal, állami aiiatorvos, állam i vasutak forgalmi főnöksége, erdőfelügyelőség, ügyvédi kö 2 ie ^ z ő í, kereskedelmi és ipari kamara, A lélegzetem is e lá ll; egy kis vidéki városban ennyi minden ? De hiszen ez nem is olyan kis város. Folytassuk csak, mi van m é g ? Illő, hogy megismerkedjem uj tartózkodási helyemmel. Ki tudja meddig maradok vendéglátó falai k ö z t? Tehát eg>há2i hatóságok közül itt székel egy róm. kath. püspök, a püspöki szentszék esperesi hivatal. Katonai hatóságok közül p e d ig : honvéd és csendőr parancsnokság. Azonkívül van itt még megyei és püspöki árvaház és lelencház is. Egészen elfáradtam. De van még valami ami érdekel; hogy fest a város történeti háttere ? Csak valamit felőle. Lapozgatok. Az tgyik oldaion ez á ll; 1692-ben a város kimondta, hogy határában nem katholikus embert meg nem tűr, sem házasságot olyannal kötni nem enged. Becsapom a könyvet. A kezem ökölbe szorul, ^ é r t kellett hát idejönni, hogy ezt m egtudjam ? Ilyenek itt az emberek, ilyen a püspök. 1692-ben kimondták és következetesek maradnak őseikhez örökké. Nem rúgják fel a múlt szent tradicióit. Most már igazán nem megyek el innen, most már nem. A palota előtt, hogy visszatértünk számtalan ragyogó fogat álL A kapun átlépve sok ismeretlen notabilitás jön szembe velünk. Utolérnek és együtt törekszünk fel a püspöki fogadószoba felé. Katinkát elbocsátom s még teljesen forrongó, izzó lelkülettel sikerül eljutnom az előszobáig. Az érkezésem napján itt átélt rettegések most visszatérnek csakhogy harag, s felháborodás kísérik. Az előszobázás csak fokozza indulatosságomat. És mennyi ember..Estig se jutok be. Főpapi és világi méltóságok m ind azon dolgoznak, ho^ lehetne lehetőleg feltűnés nélkül meegbontani a sort. Az egyik x-* ur. — valami tanácsosnak nézem — roppant elmélyedő társalgást a komornyikkal. Ez veszteget! villan át agyamon a sátáni gondolat. Meg­ állj csak „tanácsos“ ur! Én jöttem utolsónak, előttem húszán tolong nak s igazság szerint övék az elsőség. Pedig ha a soromra várok, most visszafordulhatok. . Ebben a pillanatban kell beszélnem a püspökkel, k ü l ö n b e n mm jól felépített gondolatkészlelem összeomlik, t n vagyok az Néznek is rettenetes fürkésző tekintetekkel. ,K i lehet ez a hölgy? v

a

g

y

j^ondaniuk „mit kereshet itt ? — ó uraim igen fontos ügyben jöttem ^ feleleni vissza meglehetős szurós pillantásokkal. Egyszme vakmerő eszek. Odalépek a komornyikhoz, aki épp az előbb csúsztatott el titkos , s e b e in e k mélyére valami zsíros vesztegetési „formulát.“ Én nem adok neki semmit, az feltűnő lenne, de halkan, kategorikusan mondom ■ — Itt a névjegyem, vigye be ő kegyelmességéhez. A társaságon felháborodás és csodálat enyhe, de érthető moraja fut k e r e s z tü l. A szolga rámmered, se előre, se hátra nézni nem mer, fél, hogy le s z e d ik a fejét. Akar valamit mondani, de én meglepő konoksággal és eréllyel vágok bele: 0 r ss — Menjen, nagyon sietős az ügyem, A szolga megindul. .Most már az előbbi, enyhe moraj, enyhének nem igen nevezhető mozgásba megy át. Csak türelem* uraim — gondolom kár­ örvendve — hölgyeké az elsőség. — A komornyik eltűnt. Mi történik? Úgy tudom az összes jelenlevő urak kártyái benn tisztelegnek a püspöknél. Most finom acél ujjai közé veszi az enyémet — mosolyog? csóválja a fejét? istenem milyen őrültség volt. ha elnéz fölötte, ha megaláz — ennyi férfi előtt lesújt a makacsságomért? . , . A\eggondolatlan ostobaságból ilyen eshetőségnek kitenni magam . . . Az ajtó nyilik. Tableau. Minden szem a komornyikon. Halálos, léleg­ zetnélküli csönd. A nyitott ajtóban megjelenik a püspök. Magas, szikár alakján kérdőjelként nyugodnak a tekintetek. Körülnéz, könnyed fejbiccenéssel űdyözh* az urakat, aztán meglát, felém jön, kezét nyújtja: — Üdvözlöm báróné — és bevezet, A csukódó ajtó nem fogja fel azt az enyhének semmiképen sem nevezhető hangulatot, ami ezekután a kinnmaradtakon erőt vesz. Csak a szegény komornyik tudna beszélni róla. Meg vagyok mentve! Első percre a hála lekötelezetté tesz, de már a második pillanat vissza­ varázsolja előbbi komorságomat. Most látom csak, hogy a szobában hármait vagyunk. Az óriási Íróasztal félig takarja. Ez valószínűleg a titkár lesz. Tekintetem átsiklik róla ő kegyelmességéhez s kérő árnyalatban visszafut. A püspök rögtön megért: — Legyen szíves titkár ur békitse meg kinn az urakat. A fiatal pap eltűnik. Mosolyognom kell. A párnás ajtók nem enged­ nek be semmit a külső harm óniákból; pedig valószínűleg olt már az »appasíonata^-nál tartanak. Harmadnapja vagyok N-ben s már megint itt lát a hatalmas, hűs fogadószoba. Milyen kísértetiesen komorak a Munkácsy rajzok. Az egész terem olyan nyomasztó, olyan súlyos, pedig az angol berendezés széles, triviális motívumai ne*^ változtak s az ablakokon besugárzik a nyári verőfény. — Olyan komor most minden, csak a Scheffer-kép ragyog. Hogy él , . . Augustínus ct Moníca . . . ma utoljára vagyok itt Kegyelmes uram. — kezdem izgatottan Önnél. Kérem ne vesztegessük az időt; Öttó minden valószínűség szerint tud már eltűnésemről s én, bármennyire szives vendéglátó is ön, nem •ehetek itt a végtelenségig. Maradjunk jó barátok és tegyen engedményt ®ost az egyszer. A végrendelet. . . . u * • — De bárónő, mi történt önnel? nyugodjon meg kérem. Ha uta^zni 2kar természetesen nem akadályozhatom, de figyelmeztetem, hogy ez medao 'visszatérés lesz. A harag élborit. Lángol az arcom, agyamat elönti a vér. Előttem a Píispök mozdulatlan, nyugodt alakja. A könnyeim záporként erednek el ^wkad a könny s vele a szív s az egész élet. Itt most emberi érzések

p

«rr¥

í

S4

•elmosnak minden szabályt, társadalmi feszességet, itt könnyek folynak f nehéz könnyek egy köszirt előtt s nem olvaszthatják meg a szírt ségél soha! — Kegyelmes uram, önben nincs érzés, nincs melegség, ön roppant hegyszirt, ahova sasok szállnak, galambok soha — gyopárt csik, ibolyát nem — s megdermedek, ha fölnézek magaslataira í ahogy a hegyek kiismerhetetlenek szakadék s zuhatagában, úgy öT' kifürkészhetetlen, örökös rejtély marad. Köszönöm figyelmeztető szavt lapoztam a város historikus könyvei közt s megtaláltam a mély titk1 ' mely az itt élők lelkét hajthatatlanná, merevvé teszi. H át ez a z ? 1692-hp' megfogadnak az ősök valamit és ön meg minden ember itt tisztelet ben fanja a hagyományt sőt magáévá teszi I ? Rettenetes, félelmetes az Öfl közelsége; megroppanthatatlan gerincű, iszonyú fanatikus! — Térjen magához báróné: — egészen sápadt. Ellenséges szemmel néz rám, pedig jóakarója vagyok. — Legnagyobb, legyőzhetetlen ellenségem ! — Jóbarátja bárónő, jó b a rá tja ; — és nem érzéketlen, nem rideg Nem is hegyszirt, ahova sasok szállnak, galambok soha ; mely csak gyopárt terem ibolyát nem. Sim a nagy mező vagyok, látnak az emberek, lát az Isten. Végtelen, egyenes rónaság, hullám nélküli tó vagyok, ha belém néz lát; látja a békeség királyi mélységeit. Göröngyök, buckák nem az én világom, homokos, száraz sivatag nem hazám , én a „kiálltó szó" vagyok, aki szá­ zadok m últán is fáradhatatlanul dörgi a sirhoz sietők fülébe: „készitsétek az Ur ösvényeit.“ Halm okat ledöntök, völgyeket kitöltök, ez minden mun­ kám , minden érverésem; tudom, hogy ez fáj a völgynek s a halomnakde sima, egyenes útakra, végtelenbe vesző rónaságokra van szükstóe Krisztus egyházának. Én nem vagyok fanatikus, nem, ezerszer nem. En nem vagyok vak — látok. Látom a nyáj gyülekezését, látom a végső nagy diadalt, meggyőzöm az Egyház, nem fanatizálóm és önnek nem ellenség — atyja yagyok. — Én pedig nem leszek gyermeke soha — soha! VIIL FEJEZET.

Vasárnap. És elsuhant a hét. jö tt a vasárnap pihenő fehérségével, nyugalmas friss ruhában, m int a rét hamvas szűz lilioma. A nagy összeütközés óta nem láttam a püspököt. Reggelenkint ugyan titokzatos kezek belopták a kert rózsáit asztalomra s ez azt jelentette, hogy ö kegyelmessége nem neheztel, de meghivás nem jött se five o’cloock teára, se kerti promenade-ra. — S a kertészleányka is csodálatos m ódon e lm arad t; vagyis inkábbakkor jött, mikor mi kikocsiztunk vagy kóborolni mentünk a város k ö r n y é k é b e n messze nyújtózó nyári lejtők felé. Így m indig elkerültük a gyermeket. A virágok azonban megjelentek minden reggel. A vendéglátás egyébb követelményei is i. rendszerrel és szivélyességgel folytatódtak, mint eleddig. De lélek sehol, t komornyikokkal, szolgálat tevőkkel találkoztunk. Néha egy-egy J vagy papi méltóság jött szembe a lépcsőkön, ha szobáinkhoz ^Sy^^Ynuns' de ezek ismeretlenek voltak. Kényelmetlen kezdett lenni a nagy maga y ság. Beláttam, iiogy a püspököt megsértettem; de makacs, gőgös sz nem talált módot a kiengesztelésre. így virradt ránk a vasárnap. . Öltöztünk s mentünk a Székesegyházba. A hintó mindig ,^35 zésünkre állt. Amint kiszállunk, látom, hogy előttünk lépnek a

485

(emplomhajóba a kis kertészleány, meg a kertész és felesége. Ez hát a bosnyák ember? Mintha ősi mythos titánjai közül jelent volna meg egy. emberkolosz, súlyos sötét járása alatt megreng a márvány. Virágok és fák, hogy nevelhetnek ily óriásokat? — Most arra néz, ahol a nap szembetüz a színes ablak skariát-indigó üvegén. Lebarnult, izmos nyakon értelmes, emelt tartásu fej, homlokán sok nehéz ránc, de szemein, nyilt világos szemein a legnagyobb derű, amit valaha láttam. A kék tó mélysé­ ges csendje hallgat ott s a rózsák szent békéjéből leng abban valami . . , A szentélyben két oldalt padok vannak; az a kanonokok helye. Meg­ állunk az áldozó-rács előtt és megkap az oltár massziv-törékeny, monumentális-egyszerü szépsége. Hy bájos s egyben fenséges műremeket csak a régi mesterek ihlettsége adott a világnak. A főpapok már gyülekeznek. \padok megtelnek fehér karinges csoportokkal. Most újak jönnek, meg­ ismerem köztük a fiatal püspöki titkárt. Ö is meglát. Térdet hajt az oltár fclött, kilép a sorból, félrehajtja a rácsajtót és felém tart. Halkan, szívélye­ sen m ondja: — Méltóságos asszonyom fáradjon a szentélybe. C. család padj régen üres. Szótlanul követjük s a főpapok fenntartott padsorai fölött megnyit e^y faragásos nehéz töigyajtÓGskát. Bemegyünk. Mintegy páholyban ülünk teljesen elrekesztve a többiektől — s ha letérdelünk, látjuk a birettumok sötétiő rengetegét alattunk. De ha nem nézünk le, akkor csodálatos lendü­ lettel közeledik felénk az oltár egész hamvas varázslatában. Láthatatlan szárnyak csendes rytmusátói lengetve jön felénk a már^ vány-álom. Az egyetlen aranyból öntött folt a hó között, a tabernákulum. ügy villog mint havasok szűz ormán a nap tűztányérja. Éz a szűk arany­ börtön rejti a kereszténység legnagyobb mystériumát az Oltáriszentséget, Mi ezt nem hisszük, nekünk szűk látókörű eretnekeknek ez megbotránkoztatóan szédületes. De ők ebben élnek és ez a hit neveli szüzeiket, vérta­ núikat. Nekünk nincsenek szentjeink, nekik igen; nekünk nincsenek vér­ tanúink — hitvallóink — nincsenek ilyen felemelő, álomszerű templomaink; oltárunk melynek márványa sugározza az imádságos szellemet — s nincs Eücharístiánk. Nekik van nagy tevékeny, mély, erős életük; gyermekeik akik nem rezzennek meg a felnőtt előtt; munkásaik kiknek szemében az egyszerű áhitatos hit rendíthetetlen fénye lobog; püspökeik akik vaskezűkkel kiformázzák a lélek agyagos nyersességét; akik következetes szent nyuga­ lommal, véres eszményiséggel törnek pozdorjává minden ídeg€n betolakodót hogy élve egyesítsék őket a romolhatatlan javak bőségében. Csodálatos, oroszlán-véren nevelt nép, hősies-elszánt, sima homloku harcosok, mindent leigázók, elbukni sohse tudók, örök élők, jogosultjai a feltámadásnak! i ai Nekünk csak Lutherunk van, nekik Krisztusuk, nekünk szélsőséges, indulatoktól zaklatott, hajtott reformátorunk, nekik szent, biztos jarasu, adakozó kezű Üdvözítőjük. Mégis csak szegények vagyunk mi nagyon. , Fölviharzik az orgona. Megszólal hatalmas, érces zengéssel a seKrestye íe!öl a csengő s kilép a ministránsokból főpapokból, diakónusokból álló menet, melyet a püspök zár be teljes egyházi ornatusban. A pap* 'uhák dús-arany gazdagsága csillámló pompával környezi a csendes, tiszta S m T c S n i á t . Minden mozdulatban a kifejezésnek megrázó '»szerűsége dom inál. Ha nem ismerném a mise mystiku^^^ » e l l e n e értenem azt az oltár felment szolgainak taglejtésébőK De ^ ‘gy még impozánsabb az egész nagy mfl, amely időtlen idők kezdete*

48o

való társalkodis szeráfi iS dülete^z\ 1 k*^s''eíS y ko^ e S m á í i s £ öT '*''

Az a láz, mely Krisztuson adakozas pillanata elött.

viharzott végig a vacsora l e r m S ' icremoen, a nagy

A mindentodaadás szent mámora, mely azóta is i<;mí^íiAH:u minden oltárán az idők végéig. Oldalról látom a cselekmény " r ." . kifejezését. Aíéiyen m e g d ö b b e n u fa ? aradozó tekintet, amely a fehér egyszerű ostyára néz Az aikak hJÍ'° m ozdulnak s századok gomolyos sötétjéből értelmesen megrázó u egyetlen halnalon oltárok tömjénes fehérsége fölött elhangzani: .E z az én t e s t e m " - S ^,®^"e^‘^sek. A püspök térdet hajt s felmutatja ugyanazt a f S ’ egyszerű ostyát s a templomban a csend s a lehulló fejek azt mnnriiii nekem, hogy itt most már mást hisznek, mint kenyeret . . . A püspök arcán lelkének iszonyú füze lángol. A szentség áttet^jíi dereng a magas alak fenkölt vonalai körül. Térdre omlok s m e a d S b S tó "^ ! r Aanus D pü A n r ó?Jánlában

if h-'Í?’"T A k " " ^ ' ®®^'"‘eséglöl harmatos áhitat, ennji bizonytalanságért volna? . . . Csöngetiki ® alázatosság s bűnbánat

^

me
; ajkához emeli s magához veszi. Csend. Nyugodj J elülnek a vágyak; minden eddigi láz s a töltekezés mennyei nyugalma vonul minden eddigi törtetés

egyes^"ié n

valamit ? •

•

•

Lehet-e hazudni

ennyi

békét, elfelejtkező

«

árarrti^ bor utáfi 3 fcIfríssülés és teljes jóllakottság rugalmas egészsége a királyi alakon. Megistenülve, megifjulva áll ott, ahogyan ^ h s e m iattam. O ly szép Így, dús fürtjeinek tiszteletre-méltó ezüstfényé­ be fölri ^ induló nap, mely végtelen tavaszokat igérön ragyogja jönnek az éhezők, szomjasak, elesettek. Gyülekeznek az fíc . tolong ifjú, gyermek, agg. G azdag és koldus egyaránt reszt kér a lakom ából. Térdelve esznek. A püspök aranyló pompában s számtalan dús segédlettel szolgálja ki őket. Csendben folyik az ételhordás. i nevetés, kiáltozás. Csak a zene szól s az is: orgona. Láthatatlan angyalkarok hozsannáznak.

IT

f

4

A vendéglátó kezében ki nem fogynak a kenyerek. Milyen ize Iche* e kenyernek, hogy aki osztja átszellemült arccal, oldalra csukló fejjel méláz adom anyanak szépsége fölött, aki pedig veszi — leomlik pillanatokig az ^ t ía ir a s elfödi arcát kezeivel, mert az eledel minden iz édességét megnaiadja ? . . . ® lakomán a kertésziányka s apja, anyja is . • • c tölti őket nennyei fénnyel a vendégség. T ündöklő arcukon kigyul az örOK ... " a jn a lp ir ja , . . Kedves szép kereszténység; rokona a napnak gyermeke Istennek; örököse a föiúönti. i életnek. mért ölelgetsz gyöngéd fehér kezednek érős, alakító érzelmessé

487

IX. FEJEZET.

A Madonna. A délután nehéz melegsége Ömlik a földre. A park fái, bokrai moz­ dulatlanul várják a hüs szellő éiintését s rózsák mámoros illata tölt el mindent. Tikkadt hőség terpeszkedik a város fölé. Nézem a mély csöndes tavat félig, hunyt szemekkel s káprázva szédit a viz felületén sziporkázó napfény. A levegő ópiumos tompa bágyadtságot lehel. A tölgynek támaszl:odva — mely a gyeppad mögött sátoroz — s félálomban hallgatom a fűben — légben állandóan zenélő bogárkák furcsa disharmoniáit. A kertész­ leányka előttem ül a földön s rózsákból koszorút fon. Fontoskodásnélkülij csupán kedves igyekvő mosolygás játszik epernyi ajka körül. — Kié lesz a koszorú ? — kérdem halkan. — A Madonnáé. Majd megmutatom. Egészen a'park mélyén áll, mohos vén oszlopon. Ö az enyém. Alig tudnak róla. A püspök ur jár oda csak néha csendes alkonyatban rózsafüzért imádkozni. — Miféle ima az? A g)'ermek tágranyilt szemmel bámul rám. — Nem ismered? — Nem. — Az a legszebb ima a világon. , a 'i * — Hát menjünk kislányom a Madonnához. Fogd fel a rózsakat majd ott tovább fonod a koszorút és közben beszélsz nekem erről a szép

áról ló? A gyermek nem felel; szó nélkül teszi, amit mondok. Rózsák közt visz az út. Kanyarulat jön, azután hosszú-hosszú elhagyott ösvény. Gyíkok cikkáznak el smaragdos fényességgel. Mézédes illatoktól ® Fás, elhanyagolt tisztáshoz érünk. Vad, buja östermészet rendetlenkedik itt A fák mennyezete alatt vén mohos oszlop. Az oszlop f^ é r alakot tart szürke v álla in : Krisztus a n y ja . . . Ide hord rózsakat a kertész leány - ide jön imádkozni csöndes alkonyatkor a püspök. — Ez itl a Szűz Anya - szólal meg a kertészleany csendesen. Le-

l y

S

"

í S

bttsílény ismeri. Ahogy ¡11 koszorút minden ember hervadatlanabb ró z s á k u l. koszorú van. Egy fehér, egy vörös és egy sárga legjobban. Üdvözlégy M áriákból“ tíz rózsát fonsz. levelet teszel „dicsőségből“ s mig ötven rózsád n in c s ; akkor összekötöd

r á té r ? cáraát szeretem kfs' S Utána egy kis zo u

“ . ^Madonna

S t á r össze is fogja a koszorút, - 1 — hogy emeljem fel a szoborig. Fölkapom “ P^helynyi súlyt

jobban örül’,

apró gye

: Ha dicsőséges rózsafüzért m ondunk ak. or sá g

LSI"

•

“

■

4S8

csonyéj. M i szeretjük ezt az in’.át és naponta imádi
•