Felszámoló és Vagyonfelügyeleti Szak TÉMAVÁZLATOK

BUDAPESTI CORVINUS EGYETEM

SZENT ISTVÁN EGYETEM

Felszámoló és Vagyonfelügyeleti Szak _____________________________________________________________

TÉMAVÁZLATOK a „Felszámolási technikák, fizetőképességet helyreállító módszerek, etikai kérdések” c. tantárgy II. féléves ismeretanyagához /a felszámolások módszertana/ 21-36. (tizenkettedik átdolgozott kiadás.)

Összeállította: Dr. Zsiga László

2014. szeptember

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS  ________________________________________________________________________________________  2   A    FELSZÁMOLÓ    FELADATAI    A    KIJELÖLÉSTŐL  A  HITELEZŐI    GYŰLÉSIG  _______________  5   23.    AZ    ELŐNYÖS  KIELÉGÍTÉST    ÉLVEZŐ    HITELEZŐVEL  (BIZTOSÍTOTT)     KAPCSOLATOS    SAJÁTOSSÁGOK  ________________________________________________________  33   24.    AZ    ADÓS    CÉG  VAGYONI    HELYZETÉNEK    FELMÉRÉSE,  A  NYITÓ    MÉRLEG  _______  39   25.  FELSZÁMOLÁSI  ÜTEM,  ÉS  KÖLTSÉGTERVVEL  KAPCSOLATOS  TARTALMI     KÖVETELMÉNYEK   ________________________________________________________________________  44   26.  HITELEZŐI  GYŰLÉS,  HITELEZŐI  VÁLASZTMÁNY  ALAKÍTÁSA,  A  VÁLASZTMÁNY   JOGAI,  A  HITELEZŐK  KÉPVISLŐJE  ______________________________________________________  56   27.  A  FELSZÁMOLÁSI  VAGYON,      ENNEK      ÉRTÉKESÍTÉSI  MÓDSZERTANA,      A       KÖVETELÉSEK    BEHAJTÁSA  _____________________________________________________________  65   28.  A  TERMELŐ  -­‐  SZOLGÁLTATÓ    TEVÉKENYSÉG    FELSZÁMOLÁS  ALATTI     TOVÁBBFOLYTATÁSÁNAK    KÖVETELMÉNYEI   _______________________________________  79   29.  AZ  ÉSZREVÉTEL,  A  KIFOGÁS,  ÉS  A  FELSZÁMOLÓ  POLGÁRI  JOGI  FELELŐSSÉGE  __  85   30.    A  KÖZBENSŐ  FELSZÁMOLÁSI  MÉRLEG  ÉS  JELENTÉS  FOR-­‐MAI  ÉS  TARTALMI   KÖVETELMÉNYYEI  ________________________________________________________________________  95   31.  ZÁRÓJELENTÉS    ÉS  A    ZÁRÓMÉRLEG,    A    FELSZÁMOLÁS  BEFEJEZÉSÉNEK   FELADATAI   ______________________________________________________________________________   103   32.    ELSZÁMOLÁSOK,  BEVÉTELEK    ÉS    KÖLTSÉGEK  (KIADÁSOK)      ALAKULÁSÁRÓL   KÉSZÍTETT    KIMUTATÁS   ______________________________________________________________   113   33.    A  FELSZÁMOLÓ  DÍJA,  SZÁMÍTÁSI  METÓDUSA  ÉS  A  DÍJ  FEDEZETE  ______________   122   34.    A    VAGYONFELOSZTÁSI    (RÉSZLEGES  ÉS  ZÁRÓ)  JAVASLAT  FORMAI    ÉS  TARTALMI   KÖVETELMÉNYEI  _______________________________________________________________________   131   35.    AZ  ADÓSI    IRATOKKAL  ÖSSZEFÜGGŐ    FELADATOK  ________________________________   138   36.  A  CSŐDDEL  KAPCSOLATOS  BŰNCSELEKMÉNYEK  ___________________________________   143   AJÁNLOTT  IRODALOM   ______________________________________________________________________   150  

1

BEVEZETÉS A FTECH tantárgy II. féléves anyaga a leggyakoribb fizetésképtelenségi eljárás, a felszámolás módszertani kérdéseivel foglalkozik. Az ismeretanyag feldolgozása és elsajátítása feltételezi az egyéb tárgyként tanult jogelméleti alapok tudását, illetve e tárgy I. féléve során megismert eljárási alapismereteket, definíciókat, összefüggéseket. Az eljárás módszertana alatt, jelen tárgy oktatása során mindazokat a döntési és intézkedési technikákat értjük, amelyekkel a jogszabályi előírások értelmezését követően, azok végrehajtását a szakértő megvalósítja. Nyilvánvaló, hogy amennyire a mozgásteret biztosító jogszabály értelmezése bizonytalan, s az adott eljárás egyes elemeire a változó joggyakorlat válik jellemzővé, a módszertan is alternatív megoldásokat kínálhat, feltételezve az alkalmazó szakértőnek a helyi elvárásokhoz igazodó hozzáállását. A felszámolásról általábban A felszámolási eljárás olyan nem peres bírósági eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők, a vonatkozó (Cstv.) törvényben meghatározott módon nyerjenek kielégítést az adóssal szembeni követeléseikre. [Cstv.1.§(3)] A stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodók esetében a felszámolás elsődleges célja nem a jogutód nélküli megszüntetés, hanem a hitelezőkkel történő megegyezés az adósság rendezéséről, illetve a nemzetgazdasági érdeket szolgáló reorganizáció előkészítése. A felszámolási eljárást az adott Törvényszék: • hivatalból rendeli el, amikor a csődeljárásban nem jön létre egyezség a hitelezőkkel, vagy az nem felel meg a törvényi előírásoknak, illetve a felszámolásban kötött egyezséget az adós nem teljesíti [Cstv.21/B.§, illetve 27.§(2)d)], • az adós, hitelező, vagy a végelszámoló kérelmére rendeli el, miután megállapítja az adós fizetésképtelenségét, • a cégbíróság értesítése alapján rendeli el (a cég megszüntetése, vagy törlése után), illetve • a büntetőügyben eljáró bíróság értesítése alapján rendelheti el, ha a jogi személlyel szemben alkalmazott pénzbírság behajtása érdekében lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt. A felszámolási eljárás tehát vagy a fizetésképtelenség megállapítására irányuló vizsgálattal, vagy közvetlenül a felszámolás elrendelésével kezdődik, és általában (kivéve egyezség, stratégiai cég) az adós 2

cégjegyzékből történő törlésével fejeződik be. Az „eljárás” kifejezést, mint bírósági eljárást értelmezzük, aminek része a felszámolás. A felszámolás a felszámoló által irányított szakasza a felszámolási eljárásnak, vagyis része az eljárásnak. A felszámolás alapvetően a vonatkozó törvényben előírt feladatok megvalósítási folyamata. A feladatok - a felszámoló (mint irányító szakértő) szemszögéből - időrendben szakaszolhatóak: felszámolás előtti-, kezdeti-, érdemi-, záró- és utó feladatokra. A folyamat szakaszainak elnevezése öncélú, de a hozzájuk rendelt feladatok konkrétak. A 16. oldal ábrája szemléletesen mutatja a bírósági eljárás meghatározó eseményeit, illetve a felszámolói feladatsort, ezek összefüggéseit, a felszámoló kötelezettségeit az általános szabályok szerinti eljárás esetében. Nyilvánvaló, hogy az általános szabályok szerint folyó eljárások sajátos befejezései (egyezség, egyszerűsített szabályok szerinti zárás, a felszámolás bírósági megszüntetése), illetve a különleges szabályok szerinti felszámolásokban (pénz- és hitelintézetek felszámolása, stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek felszámolása) esetében a feladatfolyam részlegesen, sajátosan jelenik meg. Az általános felszámolói feladatoknak fent vázolt kronologikus csoportosítása, a módszertan tárgyalásához megfelelő keretet nyújt. A felszámolások módszertana a vonatkozó eljárási szabályok eredményes alkalmazásának „tudománya”, amely feltételezi a jogszabályok (nem kizárólag a Cstv.) és a joggyakorlat átfogó és értelmezett ismeretét, a szakterület etikai normáit, a működés taktikai mozgásterét és ezek együtthatásának mérlegelésével, a jogszabály eseti alkalmazását biztosítja. A felszámolóként kijelölhetők körét a hatályos szabályozás alapján a Kormány rendelettel állapítja meg [27/A.§(2)]. A Törvényszékek jelenleg a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal által vezetett felszámolói névjegyzékben – pályázat alapján felvételt nyert - szereplő 130 db jogosítással rendelkező jogi személyek közül elektronikus, véletlenszerű kiválasztás segítségével rendelik ki a felszámolót. Átmeneti jelleggel befejezik folyó felszámolásaikat mindazok a korábbi névjegyzéken szereplő társaságok, amelyek a pályázatuk alapján megfeleltek az előírt kritériumoknak, de a pályázati keretszám miatt nem kerültek be a felszámolók névjegyzékébe. [27/A.§(6a)] A stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek esetében a felszámolás lefolytatására kizárólag az állami felszámoló (Nemzeti

3

Reorganizációs Nonprofit Kft.) jelölhető ki. Ezekre az eljárásokra az 1991. évi XLIX. tv. különös szabályai [Cstv. IV. fejezet] vonatkoznak. A hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások, biztosítók felszámolásának sajátos szabályait a többször módosított, hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. [Hpt.], illetve a 2003. évi LX. számú, a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló törvény tartalmazza [Bit.]. A 2013. szeptember 26-án hatályba lépő CXXXIX. tv. alapján megszűnt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, szerepét – ezek között a felszámolások felügyeleti hatósági jogkörök – 2013. szept. 30-tól a Magyar Nemzeti Bank Zrt. vette át. A speciális szabályozású eljárásokat kizárólag a Hitelintézeti Felszámoló Nonprofit Kft. folytathatja le, amely szerepel a Felszámolók Névjegyzékében (hisz egyéb felszámolásban is kirendelhető). A felszámolások módszertanának bemutatása során az általános szabályozást tekintjük át, utalva a különös szabályok szerinti eltérésekre. A kirendelt/kijelölt felszámoló a felszámolási eljárás lefolytatását másnak nem engedheti át. A felszámoló az adós gazdálkodó szervezet képviseletében jár el, ezt a jogkörét az általa kijelölt felszámolóbiztos útján látja el.” [27/A.§(12)]

4

A FELSZÁMOLÓ FELADATAI A KIJELÖLÉSTŐL A HITELEZŐI GYŰLÉSIG 1. / A felszámoló fogalma – A közbeszéd, de hatályos Cstv. is a „felszámoló” kifejezést egyaránt használja a felszámoló szervezetre és az eljárást operatívan lefolytató felszámolóbiztosra. – Az illetékességgel rendelkező Törvényszék a felszámolás lefolytatására a „felszámolók névjegyzékében” szereplő, a vonatkozó jogszabályokban előírt szakmai feltételeknek megfelelő gazdasági társaságot, számítógépes véletlenszerű kiválasztással-, illetve a 2011. évi CXV.tv. alapján létesített (jelenleg névjegyzéken kívüli) állami tulajdonú társaságot – a Kormány által meghatározott stratégiai jelentőségű adósok esetében eljárásra jogosult - közvetlenül rendelhetik ki felszámoló szervezetnek. – A névjegyzéki-, illetve az állami felszámolónak eltérőek bizonyos működési jogosításai (pl. kijelölés, értékesítés, felmentés szabályai, stb.) – A Cstv. 27/A.§ (3) bekezdése (1997. VIII. 6-i hatállyal) emelte be a törvénybe a felszámolóbiztos kifejezést a szabályozásba, amit a 2009. évi LI. tv. finomított a következők szerint: „ A felszámoló az adós felszámolásának lefolytatására felszámolóbiztost nevez ki.………A felszámolóbiztos a felszámolóval létesített munkaviszonya, tagsági viszonya vagy megbízási jogviszonya alapján, annak nevében jár el.” A 2011. évi CXCVII. tv. módosítása alapján 2012. 03.01-től a hatályos Cstv. szerint: „ A felszámoló az adós gazdálkodó szervezet képviseletében jár el, ezt a jogkörét az általa kijelölt felszámolóbiztos útján látja el.” A felszámoló (mint jogi személy) tehát az adós képviseletében jár el, s ezt a képviseletet az általa kijelölt felszámolóbiztos látja el. A felszámoló és a felszámolóbiztos viszonyában tehát lényeges szempont, hogy a bíróság (Törvényszék) által kirendelt felszámolónak (annak cégjegyzésre jogosult vezetőjének) csupán addig van rendelkezési jogosultsága az adós cégre vonatkozóan, amíg ki nem jelöli (kinevezi) a felszámolóbiztost.

5

A felszámoló kirendelése valójában névjegyzékről történő kiválasztás, a felszámolóbiztos kijelölése pedig ebben az összefüggésben kinevezés. A Cégbíróság a felszámolóbiztost jegyzi be rendelkezési-, cégjegyzési jogosultnak . [Megjegyzendő, hogy a cégképviseleti jogosultság nem teljes körűen kerül át a felszámolóhoz, hisz az eredeti tulajdonosnak joga marad ügyvezetőt felmenteni, kinevezni felszámolás alatt is, sőt még székhelyet is válthat. Az adós megmaradó cégjogi képviseletének leginkább előforduló esete felszámolásban az adós egyezségkötésének kezdeményezése, bonyolítása, amire a volt (esetleg újonnan kinevezett) vezető jogosult. A felszámoló tehát nem „jogutódja” a korábbi tisztségviselőnek, a nyilvánvaló cégképviseleti jogosultságának bizonyos korlátai vannak. Az adós vagyona feletti rendelkezési jog viszont egyértelmű és teljes körű.] A felszámoló szervezet vezetőjének tehát nincs döntési kompetenciája az adós cég felett (csupán kinevezési joga van), A Cstv. vele szemben nem is ír elő szakirányú szakmai képesítést, mint a felszámolóbiztossal szemben. (Kinevezheti a felszámoló szervezet vezetője önmagát is felszámolóbiztosnak, de ekkor már rá is érvényesek a kinevezés tartalmi elvárásai.) A felszámolóbiztos kinevezésének legfőbb feltétele, hogy szerepeljen bejelentett, szakirányú képesítéssel rendelkező szakértőként az őt kinevező cég vonatkozásában a KIH névjegyzéki nyilvántartásában. A kirendelés/kiválasztás/kijelölés [27/A.§(1)], illetve [65.§(2)-(3)] – mint a Törvényszék döntése - és a kinevezés/kijelölés [27/A.§(3)] – mint a kijelölt felszámoló döntése – tartalmilag eltérő fogalmak. A csődeljárásban pl. a vagyonfelügyelő – mint szervezet – kijelölésére és felmentésére a Cstv.13.§(1) bekezdése a felszámolóra vonatkozó szabályozást írja elő, viszont a vagyonfelügyelő – mint szakértő – kinevezéséről a Cstv. nem rendelkezik. Ez tehát azt jelenti, hogy a vagyonfelügyelőként eljáró szakértőre nem vonatkoznak a felszámolóbiztos személyére előírt kinevezési szakmai követelmények. (Logikailag is belátható, hogy más szakmai felkészültséget is igényel a két feladat.) A Cstv. 2006. évi módosítása (2006. évi VI. tv.) már meghatározta az elvárt szakképesítést [korábban ez a 114/2006.(V.12) Korm. rendeletben volt (névjegyzékről) előírva], illetve az alkalmazás jogviszonyát és az összeférhetetlenség szabályait a felszámolóbiztosokra vonatkozóan. A névjegyzéki- és állami

6

felszámoló által kinevezett felszámolóbiztosokra ugyanazok a szakmai és összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak.

A 2006. évi VI. tv.20.§(4) bekezdése szerint: „A Cstv.27/C.§(1) bekezdése 2010. július 1-jén lép hatályba. A hatálybalépéskor a felszámolók névjegyzékéről szóló 167/1993.(XI.30.) Kormány rendelettel meghatározott felsőfokú végzettséggel rendelkező, okirattal igazoltan legalább 10 éve, megszakítás nélkül, felszámolói tevékenységben személyesen közreműködő gazdasági társasági tagokat, munkavállalókat, illetve a társasággal kötött tartós polgári jogi szerződés alapján a társaság javára tevékenykedőket e törvény által előírt, a felszámolási és vagyonfelügyeleti szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 9/2002. (III.22.) OM rendeletben meghatározott szakképzettséggel rendelkezőnek kell tekinteni.” Mindezek alapján: • felszámoló az a társaság, amely szerepel a (korábban PM) Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal által vezetett, 114/2006.(V.12.) Korm. rendeletben előírt névjegy-zékében [korábban ez a 167/1993.(XI.30.) Korm. rendelet volt], illetve a 2011. évi CXV.tv. alapján létrehozott, névjegyzéken kívüli, non profit rendszerben működő állami felszámoló szervezet. • felszámolóbiztos 2010. július 1-ig az a természetes személy, aki: - közgazdász, szakvizsgázott jogász, vagy bejegyzett könyvvizsgáló és - munkaviszonyban, tagsági viszonyban, vagy megbízási jogviszonyban áll a felszámolóval 20010. július 1-től pedig aki: - megszerezte a felszámolási és vagyonfelügyeleti szakképesítést a Corvinus Egyetemen vagy a korábbi szakképesítéssel 10 évet folyamatosan ledolgozott egy felszámolónál (okirati igazolás) [83/B.§(1), és - munkaviszonyban, tagsági viszonyban, vagy megbízási jogviszonyban áll a felszámolóval. (2012-től szakirányú képzés folyik a Pécsi Tudomány Egyetemen, illetve a Gödöllői Szent István Egyetemen is.) - nyilatkozik, hogy nem áll fenn az adott ügyben összeférhetetlenségi ok 7

2016. január 1-től az előbbieken túl [83/K.§(8)] - felszámoló szervezetnél töltött, legalább egy éves szakmai gyakorlatot is igazolni kell, és - nyilatkozik, hogy nem esik kizáró ok alá - Az állami felszámoló létrehozásával és ennek irányított bírósági kijelölésével, a fizetésképtelenségi eljárások történetének az a közel 20 éves szakasza zárult le, amelynek meghatározó jellemzője a profitérdekelt felszámolók versenye volt a „vagyonos” felszámolásokért. A jogszabály módosításával ez a verseny nagy valószínűséggel értelmét veszítette, hisz a pozícionálást a Kormány magához ragadta. - A 2012-ben kiírt, majd visszavont és 2013-ban ismételten kiírt pályázati felhívás a felszámolói névjegyzékre kerülésre, alapvető átrendeződést eredményezett a felszámolói piacon. A 113 db. jogosulttal szemben 130 db. felszámoló került az új névjegyzékre, és mintegy 40 korábbi felszámoló – köztük több piacvezető - elveszítette licenszét. Ezt az átrendeződést lekövette a Felszámolók és Vagyonfelügyelők Országos Egyesületének (FOE) tisztújítása is 2014. tavaszán. - A felszámoló jogállását, a kijelölés és kinevezés összefüggéseit a tantárgy I. féléves ismeretanyaga tartalmazta a Témavázlatok 3. fejezetében. Nyilvánvaló, hogy az ott közöltek a 2011. évi CXV. tv. által beemelt állami felszámoló sajátos jogi státuszával értelmezhetők. – A Cstv. 24/A.§ (1) bekezdés alapján (beiktatta a 2004. évi XXVII. tv. – az EU normákkal) a bíróság – a hitelező kérelmére – ideiglenes vagyonfelügyelőt (i.v.f.) nevezhet ki a felszámolói névjegyzékből, a felszámolás kezdő időpontjáig. Erre sor kerülhet az adós fizetésképtelensége vizsgálatának időszakában bírósági kijelöléssel, illetve a felszámolást elrendelő végzésben a kijelölt felszámoló felhatalmazásával [(27/A.§(1)], illetve eredménytelen csődegyezség záró végzésében a vagyonfelügyelő átmeneti (felszámolás kezdő napjáig) kinevezésével. Az ideiglenes vagyonfelügyelőnek kizárólag jelző szerepe van a vagyonmozgásra vonatkozóan. Az ideiglenes vagyonfelügyelő díját (400.000,-Ft + ÁFA) a hitelezőnek meg kell előlegezni letét formájában. A stratégiailag kiemelt vállalkozások esetében, akár adósi, akár hitelezői felszámolás iránti kérelem érkezik a bíróságra, az adós továbbműködését a jogszabály az egy munkanapon belül közzétett 8

rendkívüli moratóriummal és rendkívüli vagyonfelügyelő kirendelésével biztosítja [69.§(2) és (3)]. A rendkívüli vagyonfelügyelőnek valós döntési pozíciója van a biztosított ellenjegyzési/kettős cégjegyzési jogosítványával [69.§(3)]. A rendkívüli moratórium a felszámolás közzétételét követő 90 napos időtartamra meghosszabbítható [69.§(10)]. A rendkívüli vagyonfelügyelő konkrét díjáról a Cstv. nem rendelkezik, a 69.§(14) csupán azt rögzíti, hogy a felszámoló később megállapított díjában kerül ez érvényesítésre, ami az adóst terheli és felszámolási költségként elszámolható. Amennyiben nem az adós, hanem hitelező kéri a stratégiai fontosságú adós felszámolását, a bíróság az adós által kezdeményezett eljárással megegyezően, rendkívüli moratóriumot rendel el, viszont 8 napon belül meghallgatást tart, és ezt követően dönt 15 napon belül a felszámolás elrendeléséről. - A 2009. évi LI. tv. alapján módosult Cstv. 24/A.§(1) szerint, amikor a felszámolást csődeljárás előzte meg, és a bíróság hivatalból rendelte el a felszámolást, a csődeljárásban eljáró vagyonfelügyelőt jelöli ki a bíróság ideiglenes vagyonfelügyelőnek. (ilyenkor a külön díja felszámolási költség) – A felszámoló (ideiglenes vagyonfelügyelő) feladatai tehát már a fizetésképtelenséget megállapító és felszámolást elrendelő végzés előtt is fennállhatnak. 2. / Felszámolás előtti feladatok (az eljárás közzétételéig) 2.1. Ideiglenes vagyonfelügyelő (i.v.f.) jellemző feladatai a következők: [Cstv. 24/A.§, 2006. évi VI. tv.7.§ és 69.§(3)] – Tevékenysége elkülönül a felszámolástól (még nincs felszámolás) – A Törvényszék hitelező kérésére - adott feltételek megléte esetén – rendeli ki az ideiglenes vagyonfelügyelőt a 27/A.§ szabályai szerint. – Sikertelen csődeljárás esetén a Törvényszék a regnáló vagyonfelügyelő mandátumát ideiglenes vagyonfelügyelői jogosítványokkal és díjazással meghosszabbítja.

9

– Az összeférhetetlenséget (kizárási ok) a kijelölő végzés kézhezvételét követő napon belül kell bejelenteni. (kivéve állami felszámoló és vagyonfelügyelő) – Díja: bruttó 200. 000,- vagy 400. 000,- Ft + ÁFA ( jogi személyiség nélküli-, vagy jogi személy az adós), amit a hitelező a kirendelés feltételeként köteles letétbe helyezni. Elrendelt felszámolás esetén a hitelező visszakapja a letétet. A díjat a bíróság a felszámolást elrendelő végzésben állapítja meg és az adós viseli. [24/A.§(11) és 69.§(2)] Csődeljárásban eljárt vagyonfelügyelő kijelölése esetén, megállapított díj felszámolási költségként térül meg (mint a csődben eljáró vagyonfelügyelőnek az a díja, ami az eljárásban nem térült meg) – Az i.v.f. feladata az adós gazdálkodásának felügyelete, amelynek során: • a végzés kézhezvételét követő napon jelenteni köteles az esetleges kizárási okot a bíróságnak • ha nincs kizárási ok, haladéktalanul kapcsolatot keres az adóssal, • az adós köteles bejelenteni a banknál, (címpéldány) • tájékozódik az adós vagyoni-pénzügyi helyzetéről • minden vagyonnal kapcsolatos döntés a jóváhagyásával hozható • a mindennapi („rendes”) gazdálkodás körét meghaladó jognyilatkozatot ellenjegyzésével lehet tenni • kvóta feletti kifizetéshez az ellenjegyzése kell • kiemelt ügyekben - a rendkívüli moratórium alatt - együttes rendelkezési jog a számlák felett • rendkívüli moratórium esetén, ellenőrzi az esedékes kifizetések elkülönített (biztonságos működés!) alapból történő teljesítését • a már létrejött szerződések teljesítéséhez is a jóváhagyása kell • a majdani hitelezők érdekeit képviselve, mindenbe betekinthet és vizsgálódhat • csak a bíróságot tájékoztatja a tudomására jutott információkról (hisz nincs még hitelező)

10

• különösen feladata a vagyoncsökkentés hitelezői érdeket sértő megvalósításának (Cstv.40.§) megakadályozása • kifogással támadható, mint a felszámoló – Az i.v.f. feladata általános helyzetben a felszámolás kezdő időpontjáig, az eljárás megszüntetéséig, vagy a kirendelés végzéssel történő visszavonásáig tart. – Ha az adós nem működik együtt, az i.v.f. kérelmére a bíróság elrendeli (érdemi vizsgálat nélkül!) a felszámolást.

11

– A szabályozás ellentmondásai: • Ha a bíróság már kinevezett i.v.f.-t, az újabb kérelmet elutasítja. Lehet, hogy a kirendelést végzéssel visszavonja, de erről az „elutasított hitelező” (akinek a kérelme most időszerű lenne) nem szerez tudomást és az adós ellenőrizetlen marad. Célszerű megoldás lenne, ha az újabb kérelem vonatkozásában a bíróság nem elutasítaná, hanem felfüggesztené a döntést, és amikor (az adós és a hitelező közös kérelmére) megszűnik az „első” i.v.f. státusza, a bíróság a függesztésből automatikusan intézkedne az új i.v.f. (gyakorlatilag ugyanaz) kirendeléséről a még veszélyeztetett hitelező érdekében. • Nem definiált a „a követelések későbbi kielégítésének veszélye”, mint a kirendelés oka. • Igen szubjektívnek ítélhető fogalom a „rendes gazdálkodás köre”, amelynek meghaladása már az i.v.f felügyeletébe rendelt. Hol van a vagyonkimentés és az ésszerű gazdálkodás közti határ? • Nem körülírt a rendkívüli moratórium esetére előírt elkülönített pénzalap. • Elkülönül a fizetésképtelenség bírósági megállapítása (felszámolás elrendelése) és az i.v.f. kirendelése. Ennek következtében az i.v.f. intézkedései utólag támadhatók, ha mégsem indul felszámolás. (Az i.v.f. működése akár egy év is lehet a felszámolási döntés jogerősítéséig.) • Ellentmondásosak az i.v.f. jogosítványai, hisz nem kerül gazdasági értelemben tényleges döntési pozícióba, viszont kezdeményezésére a bíróság, a fizetésképtelenség érdemi vizsgálata nélkül elrendelheti a felszámolást. • Amennyiben az i.v.f. indítványozza a felszámolást, azonnal felszámolói pozícióba „emeli magát”, hisz a végzés, fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. A felszámolás tehát kvázi jogerősen indul meg. A szakértői intézkedések utólagos támadása (amennyiben fellebbezésre megszűnik az eljárás) miatt, óriási a felszámoló háttérfelelőssége. ÓVATOSAN TEHÁT AZ INTÉZKEDÉSEKKEL!!

12

2.2

A felszámoló felszámolás előtti feladatai: – A kirendelő végzés kézhezvételét követő két munkanapon belül (ha az ok később keletkezik, attól számított két munkanapon belül) köteles bejelenteni a felszámoló a bíróságnak, ha kizárási ok áll fenn. [27/A.§(5)] (Elmulasztása névjegyzékről történő törlési ok lehet, de mindenképp felmentést eredményez!). – a felszámolást elrendelő végzés kézhezvételét követő két munkanapon belül köteles a felszámoló az általa kijelölt felszámolóbiztos személyi adatait, illetve a kizárási okokra, összeférhetetlenségre vonatkozó nyilatkozatát megküldeni a bíróságnak. [27/A.§(5a)] – az állami felszámolónak nem kell az összeférhetetlenségről nyilatkoznia, a vonatkozó előírások az alapítás feltételei. Kizárási okok: a Cstv. 27/A.§ (4) bekezdésében és a 2006. évi VI. tv. 11. § (3) bekezdésében rögzítettek. [A Cstv. 66.§(4) és (5) az állami felszámoló esetében sajátos összeférhetetlenségi előírásokat hozott 2011-ben.] – kiadja a felszámolóbiztos megbízólevelét – szerződést (megállapodást) köt a felszámolóbiztossal, kioktatja stb. – figyeli a közzétételt, a végzés jogerősítését – mint esetleges ideiglenes vagyonfelügyelő, biztosítja a hitelezői érdekek érvényesülését.

3. A felszámolás kezdeti feladatai [az első 75 (nemzetgazdaságilag kiemelt ügyeknél 60) nap feladatai (a hitelezői gyűlésig)] – Aláírási címpéldány (aláírási minta) készíttetése – Cégbírósági változásbejegyzés elküldése – Kapcsolatfelvétel az adós céggel (közvetett és közvetlen megkeresés a cég székhelyén, bejegyzett adósi vezető lakásán, stb.)

13

– Az adós vezetőjének kötelezettségeit tartalmazó „tájékoztató” [Cstv. 31.§ (1)] átadása és értelmezése, nyitó értekezlet előkészítése (mit és hogyan készítsen össze, rendszerezzen, szerezzen be az adós? ) – Amennyiben a 2011. évi CXV. tv. 65.§(1) alapján, az adóst már folyó felszámolási eljárásban minősítette nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű társasággá a Kormány, a névjegyzéki felszámolónak haladéktalanul – elszámolással - át kell adnia az állami felszámolónak az ügyet. A hatályos jogszabály alapján: • általános esetben a felszámolás kezdő időpontjától számított 365 napon belűl, • többségi állami befolyással működő cég esetén időhatár nélkül (vagyis a zárómérleg benyújtásáig) stratégiailag kiemelt jelentőségű szervezetté nyilváníthatja a Kormány bármely felszámolás alatt álló társaságot. Ez esetben a rendelet hatálybalépését követő 3 munkanapon belül az eljárást lefolytató bíró felmenti az eljáró felszámolót és dönt felmerült költségeiről, arányos díjazásáról. (Fellebbezni csak a végzés díjmegállapító része ellen lehet.) – Nyitó értekezlet lebonyolítása (cél: pozíciók tisztázása) A nyitó tárgyalást 5 nagy szerkezeti fejezetben célszerű megtervezni. A fejezetek tartalma nyílván eltérő lesz, követve az ügy sajátosságait. A nyitótárgyalás jegyzőkönyvében mindent kellő részletességgel rögzíteni kell a dokumentálás, és a későbbi viták elkerülése érdekében. A nyitó értekezleten öt nagy témakörben vannak teendői a felszámolónak. Ezek a következők: I. Eljárás-technikai kérdések tisztázása: • Az adósnak szándékában áll-e egyezség kezdeményezése? • Ha egyezséget kíván kötni az adós, milyen határidőn belül? • Folyik-e termelő, szolgáltató, kereskedelmi tevékenység az adósnál? • A feltételek a tevékenység teljes, vagy részleges azonnali befejezését indokolják, vagy a fokozatos (ésszerű) befejezéssel kell/célszerű tervezni? • Lehetséges-e a tevékenység továbbfolytatásával számolni?

14

Mik az adósi vagyon (részben/egészben)értékesítési alternatívái? • A munkavállalók helyzetének, jövőjének tisztázása. • Bérkifizetések elmaradásának tisztázása. • Őrzés-védelem helyzetének, a portaszolgálat rendjének tisztázása. (A kérdésekre adott válaszok a tárgyalás további témaköreit nagy mértékben befolyásolják.) •

II. Cégiratok, dokumentumok és nyilatkozatok átvétele: • Kapcsolatfelvevő levélben kért adatlapok és nyilatkozatok átvétele. • Környezetvédelmi nyilatkozat másolatának átvétele (feladóvevény másolata is). • Az adós cég alapdokumentumainak (cégiratainak és szabályzatainak) átvétele. • Folyamatban lévő gazdasági szerződések, és kötelezettség vállalások átvétele. • Korábbi (öt évre visszamenően) gazdasági szerződések átvétele. • Vagyonbiztosítási szerződések átvétele. • Bankszámla szerződések-, és házi pénztár-napló átvétele. • Közüzemi szolgáltatási szerződések átvétele. • Felső vezetők munkaszerződéseinek átvétele. • Passzív-, jogi állományban lévő dolgozók munkaügyi iratának átvétele. • TB. kifizetőhelyi iratok átvétele. • Pénzkezelési szabályzat, utalványozási rendet szabályozó belső előírások átvétele. • Balesetvédelmi-, és tűzrendészeti szabályzatok átvétele. • Legutolsó vagyonértékelés átvétele. • Legutolsó vagyonleltár átvétele. • Az elmúlt öt év mérlegbeszámolóinak átvétele. • Folyó bírósági peres eljárások iratainak átvétele. • Valamennyi bélyegző (teljességi nyilatkozattal) átvétele. • Kimutatás a garanciális kötelezettségekről, illetve az alvállalkozói kifizetések garanciális visszatartásairól.

15

III.

Rendelkezési jogok átvétele: • Számlák feletti rendelkezési jog átvétele. • Munkáltatói jogok átvétele. • Utalványozási jog átvétele és újra szabályozása • Vagyonnal kapcsolatos rendelkezés kizárólagosságának meghirdetése. • Titkos minősítésű iratokkal való rendelkezés (és jegyzék) átvétele. • Nyilatkozattételi kizárólagosság kinyilvánítása.

IV.

Vagyoni elszámolások előkészítése: • Tevékenységet lezáró mérleg formai, tartalmi egyeztetése. • Főkönyvi kartonok, analitikák követelményeinek tisztázása. • Ingó-, és ingatlan leltár előkészítése. (bizottságok felállítása, követelmények megfogalmazása. • A kezdő nap utáni tevékenységgel kapcsolatos elszámolás (igazolási kérelem) előkészítése, tartalmi egyeztetése. • Anyagok, áruk, félkész-, és késztermékek, bolti készletek leltárának előkészítése. • Követelések, kintlévőségek analitikus kimutatásának (leírások!) egyeztetése, ezek bizonyító dokumentumainak összeállíttatása. • Pénzkötelezettségek tételsoros kimutatásának egyeztetése. • A munkaügyi iratok rendszerezése, átadása rendjének tisztázása. • Az iratanyag rendszerezésének előírása.

V. Azonnali intézkedések meghozatala: • Bélyegzők bevonása. • Gazdasági felelősségvállalások visszavonása. • Hitelkártyák bevonása, letiltása. • Vagyonnal és munkaerővel kapcsolatos rendelkezési jogok megvonása/átvétele. • Bankszámlák feletti rendelkezési jog azonnali átvétele. • Menedzser szerződések felmondása/módosítása. • Utalványozási rendszer módosítása. • Ügykezelési (postázás, aláírás, stb.) előírások módosítása. • Könyvviteli, pénzügyi szabályozások módosítása. • Pénztárnapló lezárása, házipénztár átvétele. 16

• • • • • • • •

Portaszolgálat, teherporta és árumozgás újraszabályozása. Őrzés-védelem biztosítása. Riasztás rendszerének (tűz, betörés, műszaki hiba, baleset, stb.) szabályozása. Dolgozók tájékoztatása, dolgozói képviseletekkel egyeztetés. Tevékenység folytatásakor a finanszírozás és annak ellenőrzésének biztosítása. Közüzemi szerződések áttekintése, módosításuk szükség szerinti kezdeményezése, fogyasztási kvóták átalakítása. Leállt közüzemi szolgáltatások újra indíttatása. Tevékenység folytatásakor üzleti terv és Cash-Flow készíttetése.

– A szerződések Cstv. 40.§ szerinti áttekintése – Folyamatos hitelezői regisztrálás, egyeztetés és visszaigazolás – Vitatott hitelezői igények előterjesztése – A felszámoló eljárási koncepciójának előkészítése (felmérés, egyeztetés, latolgatás, kalkuláció stb.)

17

18

22. KÖTELEZETTSÉGEK SZÁMBAVÉTELE, A HITELEZŐI IGÉNYEK FELDOLGOZÁSA A Cstv. 3.§ (1) ca) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy a felszámolásokban és csődeljárásokban kizárólag pénz-, vagy pénzben kifejezett vagyoni követelés érvényesíthető. Rögzíti azt is a Cstv, hogy mely követelést kell jogérvényesnek tekinteni. Felszámolásban a valamely végrehajtható okiraton alapuló, és az adós által nem vitatott, vagy elismert követelések érvényesíthetőek. Csődeljárásban az is, amit az adós vitat, vagy aminek esedékessége a csődeljárás alatt következik be. A beállta és esedékessége vonatkozásában bizonytalan függő követelések közül a hatályos Cstv. – leszűkítve a Számviteli tv. szerinti függő követelés tartalmát – kizárólag a banki-, biztosítói garanciából, vagy biztosító által kiállított készfizető kezesi kötelezettségvállalásból származó követelést engedi érvényesíteni [3.§(1)g)]. (Vagyis a Cstv. szerint nem vehető nyilvántartásba hitelezői igényként minden Szvt. szerinti függő követelés. Igy pl. nem vehető nyilvántartásba az a jogosult/követelés, amelynek kötelezettje nem az adós, de - az adós biztosíték nyújtása alapján – zálogjog került bejegyzésre az adós vagyonára.) Minden adósi vagyonnal szembeni követelést hitelezői igényként kell és lehet érvényesíteni, kivéve • a felszámolás kezdő időpontjában esedékessé váló, munkavállalókat megillető, munkaviszonnyal összefüggő járandóságok [Cstv. 37.§(4)], illetve • a felszámolást megelőző csődeljárásban bejelentett igények (csupán a csődeljárásban befizetett regisztrációs díjat kell szükség szerint kiegészíteni), továbbá • a felszámolás kezdeményezőjének igénye • a felszámolás alatt keletkezett, felszámolási költségnek minősülő követelések. A csődeljárást követő felszámolásokban az is érvényesítheti követelését, aki ezt a csődeljárásban elmulasztotta. A 37.§ megfogalmazása egyértelműsíti, hogy a jogalkotó mit is ért a felszámolási eljárás keretében érvényesíthető követelés alatt. A jogszabály ennek két kritériumát rögzíti: • a felszámolási vagyonnal szembeni • pénzkövetelés. 19

Vagyis, nem hitelezői követelésként kezelendő az, amit nem az adós tényleges vagyonával szemben kell érvényesíteni (pl: ki nem fizetett lízing eszköz, felszámolás alatti téves utalás, tulajdonjog fenntartással terhelt vagyonelem nem az adós tulajdona, így ezeket ki/vissza kell szolgáltatni). Lehet tehát adóssal szembeni egyéb követelést is érvényesíteni a felszámolás alatt, de nem a felszámolási eljárás keretei között. (kiadandóak pl. az adós vagyonába nem tartozó eszközök) A kulcsmomentum, hogy a követelést a felszámolási vagyonnal szemben-, vagy pedig olyan vagyonnal szemben érvényesíti a jogosult, amely nem tartozik a felszámolási vagyonba. A 2012. márc. 1-től hatályos Cstv. szerint – valószínűleg hibás megfogalmazás miatt – nem tartozik az adós vagyonába a munkavállalótól levont, de még be nem fizetett közteher. A gyakorlatban ez óriási bizonytalanságot jelent, hisz a logikus értelmezés szerint, ha az eljárás elején van pénzvagyon, az adott mértékig – mint idegen vagyont – át kell adni a NAV-nak (feltételezve, hogy ez a levont, de be nem fizetett járulék). Amennyiben azonban a tevékenységet záró mérlegben nem kerül átadásra készpénz, a NAV ezt a követelését – logikusan alkalmazva a Cstv. előírását - nem érvényesítheti a felszámolásban hitelezői igényként, hisz a be nem fizetett járulék nem része a vagyonnak. Bonyolítja a megítélést/eljárást a Cstv.-ben előírt 100.000,- Ft kötelezően - a felszámolás költségeire elhatárolt – felszámolónak átadandó pénzeszköz, hisz a NAV vélelme szerint ez lehet a „levont, de be nem fizetett járulék”. Az adósi vagyonnal szembeni követelések érvényesítésével-, és a felszámoló ezzel összefüggő feladataival a Cstv. több szakasza-, a törvényben igen elszórtan foglalkozik. Ezek közül a lényegesebbek a következők: 3.§(1)c) 28.§(2)f) 36.§(1) 36.§(2) 37.§(1) (2) (3) (4) • 38.§(2) • 39.§(1) • • • • • • •

a hitelező fogalma 40 napon belüli benyújtási kötelezettség beszámítás bejelentés pozíciólezáró nettósítás esetén határidőn túli előterjesztés felszámolás alatt keletkezett követelés a 180 napos határidő mulasztása jogvesztő igénybejelentés alóli mentesség perbeli követelést is be kell jelenteni nyilvántartott hitelezők összehívási kötelezetts.

20

• • • • • • • • • • • •

46.§(5) (6) (7) (8) 49/D.§ 57.§(1) (2) 58.§(1)-(3) (4) 59.§ 62.§ 67.§ (1) (2) (3) (5)

nyilvántartásba vétel előírásai 45 nap a felülvizsgálatra, 15 m. nap a vitatottra nyilvántartásba vételi díj fizetési kötelezettsége meg nem térülési nyilatkozat előnyös kielégítés szabályai tartozások kiegyenlítésének sorrendje felszámolási költségek „a” csoport kielégítési ideje, sorrendje szavatosság, jótállás, kártérítés felszámolói díj állami felelősség állami felszámolónak történő bejelentés kiemelt ügyeknél 120 nap a jogvesztés kiemelt ügyeknél 40 nap a felülvizsgálatra 10 nap vitatott előterjeszt. kiemelt ügyeknél az óvadéki érv. 2 hónap

- A Cstv. 35.§(2) alapján a pénztartozások után: - eredeti lejáratig szerződéses kamat, - lejárati időtől a kiegyenlítésig (zárómérleg ford. napjáig) késedelmi kamat, késedelmi pótlék, bírság érvényesíthető. - Sajátos értelmezést igénylő követeléssé vált az un. függő követelés. • A Cstv. a függő követelést a 3.§(1) g) pontjában: kizárólag a banki-, és biztosítói garanciából, illetve készfizető kezességvállalást tartalmazó kötelezvényből származó olyan követelésként definiálja, amelynek beállta és esedékessége bizonytalan. (Ez a Számviteli törvény szerinti meghatározásnak a szűkítése, hisz kizárja az adósi vagyonból kielégíthetők köréből pl. a dologi adósokat, a per alatti követeléseket, stb.) • A Szvtv. szerint: minden olyan követelés függő, amely vonatkozásában a kötelezettség fennáll ugyan a mérleg fordulónapján, de mérlegtételkénti szerepeltetése jövőbeni eseménytől függ. • A 2012. márc. 1-től hatályos szabályozás a felszámolásban kötött egyezség esetében viszont nem a Cstv. szerinti definíciót, hanem a Számviteli tv. szerinti értelmezést emeli be [42.§ és 44.§(1a)] a rendelkezések közé, ami nem kis zavart okoz a felszámolás általános-, és sajátos befejezésének eljárási rendjében. A Cstv. 42.§ alapján a felszámolónak az egyezségi tárgyalásra olyan jelentést kell készítenie amelyben tájékoztatást ad a „számviteli törvény szerinti függő követelésekről és kötelezettségekről is”. 21

A 44.§(1a) pedig előírja, hogy az egyezség megkötésekor rendelkezni kell a számviteli törvény szerinti függő követelésekre és kötelezettségekre. Mivel a Cstv. szerinti előírások alapján ezek nem kerültek nyilvántartásba vételre, a felszámoló és az adós kizárólag a működés alatti nyilvántartásokra tud támaszkodni 1.) Hitelezői igények nyilvántartásba vétele – A hatályos Cstv. 28.§(1) f) pontja rögzíti, hogy a hitelezőknek szóló felhívást (közzétételt) követő 40 napon belül az ismert követeléseket be kell jelenteni a felszámolónak. A bejelentés alól csak a megelőző csődeljárás hitelezői – a meg nem térült igényükre -, illetve az adós megszűnése miatt esedékessé váló, munkaviszonyból adódó járandóságok jogosultjai [Cstv.37.§(4)], illetve a felszámolás kezdeményezője a kivételek. A bejelentés alóli felmentés nem ad mentességet [kivéve az 57.§(1) a) és c) szerinti követelések] viszont a nyilvántartásba vételi díj befizetése alól. – A Cstv. 2011. évi módosításával beemelt 67.§(1) szerint, a hitelezőknek a nemzetgazdaságilag kiemelt ügyekben is 40 napon belül kell bejelenteni követelésüket az állami felszámolónak. Az átszignált ügyekben a névjegyzéki felszámolónak már bejelentett követeléseket is újra be kell jelenteni „az eredeti határidő lejáratát követő 10 napon belül”. (Itt az eredeti határidő a Kormány általi kiemelés közzététele [65.§(1)]) – A Cstv. 46.§ (5) alapján, a felszámolónak külön nyilvántartásba kell venni a határidőben (40 napon belüli) bejelentett (ide értve a csődeljárás hitelezőit is) és a határidőn túl, de 180 napon belül (kiemelt ügyeknél a jogvesztő határidő 120 nap) bejelentett követeléseket. – Az előbbiekből következik, hogy a „nyilvántartás” mérlegelés nélküli adatrögzítés, így nem azonos a visszaigazolt (felszámoló által elismert és kielégítési csoportba sorolt) hitelezői listával (jegyzékkel). – A „nyilvántartás”-nak jogtechnikai szerepe van, hisz a Cstv.39.§(1) szerint, a nyilvántartásba vett hitelezőket kell 75 napon belül összehívni hitelezői választmány megalakítása céljából. (Tehát a gyűlésen részt vehet az is, akinek követelését vitatja a felszámoló, sőt választmányi tag is lehet.) A kiemelt ügyeknél a Cstv.67.§(5) szerint az állami felszámolónak 60 napon belül kell összehívnia a hitelezőket (A jogszabály – érthetetlen módon - itt nem a nyilvántartásba vett 22

hitelezők-, hanem „hitelezői gyűlés” összehívását írja elő, vagyis nem tisztázza a jogalkotó a meghívottak körét.). – A Cstv. 37.§ (2) kibővíti a határidőben benyújtott követelések körét a felszámolás alatt keletkezett, de költségnek nem minősülő követelésekkel is, ha ezt az esedékessé válástól 40 napon belül bejelentették és még a zárómérleget nem nyújtották be. – A nyilvántartásba vételi díj (regisztrációs díj) összege a követelés 1%a, de legalább 5000-, legfeljebb 200.000,- Ft, amit a közzétett ügyszámra hivatkozással, a bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt számlára kell befizetni (és igazolni a felszámoló felé!). – A 2011. évi CXV. tv. módosította a korábbi Cstv. 12.§(1) bekezdését, mely szerint a határidőben történő nyilvántartásba vételnek ma már az is feltétele, hogy a regisztrációs díjat is határidőben befizesse a hitelező. – A követelések nyilvántartásba vételének kizárólagos feltétele: • jogcím és összeg meghatározása és a • Cstv. 46. § (7) szerinti nyilvántartásba vételi díj (regisztrációs díj) befizetése és ennek igazolása, vagy • adott esetben a törvényi kötelezés – Ha a hitelező (pl.: NAV a vizsgálatát követően) növeli követelését, nyilvántartásba vétel előtt ki kell egészítenie a regisztrációs díjat is, amennyiben az a maximum alatti. – Ha a csődeljárásban regisztrált hitelező csak 100.000,- Ft reg.díjat fizetett, és a felszámolásban többre, max. 200.000,- Ft-ra lenne kötelezett, amennyiben a kiegészítést felhívás ellenére sem fizeti meg az adott határidőn belül, követelését csak a befizetett reg.díj erejéig kell nyilvántartásba venni. – Lényeges, hogy a csődeljárásban a hitelező a vagyonfelügyelő számlájára fizette be a reg. díjat, amit a vagyonfelügyelő nyilván fel is használt az eljárásban. Fontos tehát egyrészt a vagyonfelügyelő elkülönített számla-kimutatásának átvezetése a hitelezői listára, másrészt annak figyelembevétele, hogy a felszámolói díj forrásaként kevesebb reg.díj fog rendelkezésre állni, mint amit a hitelezők befizettek, s ami ilyen jogcímen a nyilvántartásban szerepel.

23

– A Cstv. 2011. év végi módosításával a csődeljárásban befizetett (és elköltött) reg. díj is hitelezői igényként lett kezelendő (mint a felszámolási eljárásban befizetett), de itt ez az igény már az adóssal szembeni általános követelésként szerepel úgy, hogy nem kell külön regisztráltatni. - Nincs előírás arra vonatkozóan, hogy amennyiben a csődeljárásban nem került felhasználásra az összes befizetett reg.díj, a megmaradót a vagyonfelügyelőnek hová kell utalnia. Leginkább célszerűnek tűnik az a megoldás, hogy a befizető hitelezők nevére, arányosítva fizesse be a GH. számlára, viszont ezzel korlátozott felhasználású pénzvagyonná változik. Ezt a maradvány reg. díjat nem fogadhatja a felszámoló a saját számlájára, de nem kerülhet az adósi vagyonba sem, hisz kizárólag a felszámoló díjaként használható fel. - A 2014. március 15-én hatályba lépett 2013. évi V. tv. (új Ptk.) jelentős változásokat hozott a csődjog területén is. Ezek közül talán a leglényegesebbnek a követelések biztosítékainak vonatkozásában mérhető, amely alapvetően kihat a hitelezői igények pozíciójára. A téma szempontjából releváns változást a kezesség (személyi biztosíték) és a zálogjog (dologi biztosíték) meghatározásában adott az új Ptk. • A kezesség vállalásnak 3 formája lehetséges: o kártalanító kezesség: a követelés kötelezettől be nem hajtott részéért vállalt felelősség, így a végrehajtás/felszámolás befejezése után érvényesíthető a megmaradt követelésre. o sortartó kezesség lényege, hogy „ésszerű időn belül” az eredeti adóstól nem sikerült behajtani a követelést, ekkor a biztosíték készfizető kezességé változik. o készfizető kezesség esetén a kezes az adós helyébe lépve köteles teljesíteni. Amennyiben a kezesi kötelezettség jogosultja nem jelentkezik be hitelezőnek (és nem is lép fel az adóssal szemben), akkor a jogvesztő határidő miatt a követelése megszűnik, ezért a kezessel szemben sem léphet fel. • A zálogjog az új Ptk-ban igen jelentős gazdasági funkciót kapott, hisz az un. fiduciarius biztosítékok (biztosítéki célú vételi jog, engedményezés, tulajdon átruházás) már nem köthetők ki. Az új zálogjogi szabályozás szerint a zálogjog akkor jön létre, ha: o zálogszerződésben írásba foglalták 24

o jelzálogjog esetén bejegyezték a megfelelő nyilvántartásba o kézi zálogjognál a zálogtárgy birtokát átruházták o a zálogkötelezettnek rendelkezési joga van a zálogtárgy felett (a megalapítás mellett a rendelkezési jogot is meg kell szerezni, hisz alapítható jog még nem létező ingatlanra is) – Az előnyös kielégítés jogosultja [Cstv.49/D.§] is köteles határidőben regisztráltatni. Ennek késedelmes teljesítésével elveszíti mindenkit megelőző jogosultságát és a Cstv. 57.§-a szerinti kielégítési rangsor végére kerül, mint határidőn túl bejelentkezett hitelező. A 180 napos jogvesztő határidő elmulasztásával elveszíti a zálogjogosult a követelése érvényesíthetőségét, a hitelezői pozícióját is, ezzel kizárja az adós vagyonából történő kielégítési jogosultságát. (az általános jogelv érvényesülése) – A korábban már megemlített függő követelés tartalmának Cstv. szerinti meghatározása (leszűkítése), lehetetlenné teszi a Számviteli tv. szerinti (pl. eszközre vonatkozó) függő követelés egyértelmű nyilvántartásba vételét és csoportba sorolását. A felszámolói gyakorlat a vitatott követeléssel egyező megoldással, „feltételes” nyilvántartásba vétellel oldja fel a szabályozatlanságot (pl. lebegő zálogjog jogosultjának, dologi adósnak az igénye). Ez azonban nem jelenti azt, hogy a zálogtárgy értékesítési árbevételét ne használhatná fel szabadon, hisz elkülönítési előírás hiányában a költségeket az esedékesség sorrendjében ki kell egyenlíteni. – A hitelező kérheti 2000,- Ft + ÁFA költségtérítés ellenében, a felszámoló által elismert követelés esetén a meg nem térülési nyilatkozat [2000. évi C. törvény 3.§(4)10/c) alpontja szerinti] kiadását (nem kéri a nyilvántartásba vételt). Ez, a felszámoló költségeinek megtérítését hivatott szolgálni, közvetlen a felszámoló bevétele, így számlát köteles adni róla a felszámoló. Célszerű a térítés összegének beérkezése után a számla és a nyilatkozat kiadása, noha ez jogszabály ellenes. Fontos, hogy a nyilatkozat kiadását a felszámoló felelős mérlegelése előzi meg, hisz a „nyilatkozat” azt igazolja, hogy a felszámolásban a követelésre nincs (várhatóan nem lesz) fedezet. A felszámolónak: • el kell bírálnia a jogalapot és az összegszerűséget • vizsgálnia kell az engedményezést • meg kell ítélnie a megtérülést

25

Amennyiben a hitelező követelését a felszámoló a befizetett reg. díj alapján már nyilvántartásba vette, és ezt követően kéri a hitelező a behajthatatlansági nyilatkozatot, a reg. díj „bent tartása” mellett kell kérni a költségtérítést, hisz két külön eljárás térítéséről van szó, ráadásul a befizetett reg. díj egyrészt hitelezői követelést képez az adós vagyonával szemben, így elvileg – fedezet esetén – visszajár, másrészt ez nem egy többlet munka fedezete, hanem csupán a számított felszámolói díj forrásaként a hitelezők kielégítési alapját tehermentesíti (vagyis nem többlet forrás). A behajthatatlansági nyilatkozat költségtérítése az eljárásban félként meg sem jelenő kérelmező érdekében, a felszámoláson „kívül” végzett munka díja és a készkifizetések térítése. 2.) Hitelezői igények felülvizsgálata – A Cstv. 46.§(6) bekezdése 45 napot ad (bejelentési határnapot követően) a felszámolónak arra, hogy felülvizsgálja, egyeztesse és a vitathatónak minősített igényeket – elbírálásra - a törvényszékre küldje további 15 napon belül. – Az állami felszámolónak a 67.§(3) 40 napban határozza meg a felülvizsgálat határidejét, és 10 napot biztosít a vitatott igény előterjesztésére. – Az igények felülvizsgálata a kötelezettség jogalapjára és összegére vonatkozik, illetve kamatigénynél az esedékességre és kamatkikötésre. A megítélés és mérlegelés alapja az adós főkönyvi kimutatása, a bizonyítékul csatolt számlák, teljesítésigazolások, szerződések, ítéletek, egyéb hivatalos dokumentumok. – A benyújtott hitelezői igény felülvizsgálatának tv-i előírása azt jelenti, hogy a felszámoló széles mérlegelési jogosultsággal rendelkezve, eltérhet az adós (csődben eljáró vagyonfelügyelő korábbi) álláspontjától, felülbírálhatja a korábbi nyilvántartásokat. – A hitelezői követelés jogalapja (és biztosítéka) megadja a Cstv. 49/D.§ szerinti felszámolói kötelezettséget, illetve a Cstv. 57.§ (1) szerinti kielégítési sorrendet, vagyis a „besorolási kategóriát ” – Az előnyös kielégítés jogosultja (49/D.§) a biztosíték ellenértékére jogosult (az előírt szabályok szerint), és nem az 57.§ szerinti vagyonfelosztásból részesül. (A 49/D.§ szerinti követelés tehát nyilvántartási/visszaigazolási kategória, de az (1) bekezdés esetén 26

kötelező azonnali kifizetés miatt, a felszámoló vagyonfelosztási javaslatában már külön kielégítési/besorolási kategóriát nem képez.) – A 49/D.§(2) miatt, az 57.§(1) b) besorolási csoportja a felszámolás kezdeti szakaszában nem értelmezhető. Ide, a vagyont terhelő (az új Ptk. szerint: a körülírt) zálogjogi biztosítékkal rendelkező azon követelés kerül majd, amely esetében a biztosítéki vagyon eladásából származó árbevétel fedezetet nyújtott volna a követelésre, de az 50%os szabály miatt kielégületlen maradt. Ebbe a csoportba sorolandó még az az óvadék, amelynek határidőben történő érvényesítését a jogosult elmulasztotta, ezért az óvadékra zálogjogosultként tarthat igényt. – Azt, hogy mi vitatott igény, a felszámoló dönti el (BH.2001.292.). Aminek a felszámoló megkérdőjelezi a jogalapját, ott hiánypótlással próbál bizonyosságot szerezni, vagy elutasítja a követelést (a hitelező ekkor kifogást terjeszthet elő) kellő bizonyítás hiányában. Az elutasítás nem automatikusan előterjesztendő vitatott igény. – Csak akkor vitatható a közokiratba foglalt követelés, ha a tartozás részben, vagy egészben megfizetésre kerül. [46.§(6)] (Izgalmas ez pl. a lízing követelések esetében.) – Kifogás [ Cstv. 51.§(1)] a felszámoló mulasztása, vagy jogszabálysértése ellen terjeszthető elő, így kifogásolás tárgya lehet az elutasítás, vagy a helytelen besorolás. Az összegszerűség megítélése nem lehet kifogásolás tárgya (csődeljárásban igen), itt a vitatott igény intézménye adja a jogorvoslatot (az előírt előterjesztés elmulasztása már megkifogásolható). – A „vitatott igény” sajátos jogintézmény a felszámolások szabályozásában. Itt – szemben a csődeljárással – nem minősítési, besorolási kategória, hanem a hitelező és a felszámoló összegszerűségre vonatkozó eltérő megítélése esetén, törvényszéki döntésre előterjesztési kötelezés. A Cstv. 46.§(5) erre 15 napot ír elő, az állami felszámolónak a 67.§(3) pedig 10 napot. A gyakorlat szerint az a vitatott igény, amit a felszámoló annak ítél. (Amennyiben a hitelező nem fogadja el a felszámoló álláspontját, és a felszámoló nem terjeszti vitatottként a bíróság elé a problémát, a hitelező - a felszámoló mulasztására tekintettel - kifogást nyújthat be.) A vitatott igény elbírálásakor született törvényszéki döntést a közbenső mérlegben kell előírni. (Ez felveti, hogy elbírálatlan vitatott igény esetén nem készíthető közbenső mérleg.)

27

– A „vitatott igény” nem azonos a „vitatott követeléssel”. Vitatott követelésnek a Cstv. rendszerében a peresített követelést értjük, amelyet be kell jelenteni ugyan a felszámolónak, de nyilvántartására eltérő joggyakorlat alakult ki. Korábban – lévén ez függő követelés – a felszámoló feltételesen vette nyilvántartásba, és egyezség esetén erre tartalékot kellet képeznie. 2012. márc. 1-től ez a feltételes nyilvántartásba vétel a függő követelés tartalmi leszűkítése miatt ellehetetlenült, hisz a bejelenthetőség hiányában a nyilvántartásba vétel és a tartalék képzés is elméletileg lehetetlenné vált. A felszámolásban kötött egyezség esetére a hatályos Cstv. 44.§(3) és (4) bekezdése a „vitatott követelés” jogosultja részére a csoportjára megállapított arányú tartalékképzést ír elő (adósi kezeléssel!), míg az (1a) bekezdés szerint: „a számviteli törvény szerinti függő követelésekre és függő kötelezettségekre vonatkozóan is rendelkezni kell”. – A „függő követelés” szűk értelmezése [3.§(1)g)] szerint, csupán a pénzintézeti- és a biztosítói garanciális kötelezvények, kezesség vállalások tartoznak e körbe. Ez az új szabályozás kezelhetetlenné teszi a tv. egyéb részeiben szabályozott vitatott követelés, vagy pl. a lebegő zálogjog jogosultjának kielégítését, nem beszélve a Számviteli tv. szerinti függők egyezség során történő kezeléséről. (Pl. nem alanya az eljárásnak az, akinek jelzálogjoga van az adósi vagyon részét képező ingatlanon, de nincs követelése az adóssal szemben, az csupán biztosítékot nyújtott egy harmadik fél hitele mögé.) A bizonytalan jogi előírás alapján tehát célszerű külön nyilvántartani a függőket, noha ezeknek nincs hitelezői jogosítványuk, így eljárási szerepük. – A Cstv. nem zárja ki a felszámolónak a hitelezői igény elfogadására, besorolására vonatkozó álláspontja módosítását. Ugyan a tartozás elismerését jelenti a visszaigazolás (csődeljárásban nem!), de bizonyítási teher mellett, a felszámoló vitathatja ezt. A visszaigazolt hitelezői igény módosítására vitatott igénykénti előterjesztés formájában van mód (Fővárosi Ítélőtábla IT. 2005/2. szám), hisz az időközben megváltoztatott álláspont érvényesítése, a bizonyítási kényszer átvételével jár. – Kifogással a felszámolásban csak a hitelezői igény jogszabályellenes nyilvántartásba vétele támadható, a felszámoló érdemi döntése (megalapozottság, összeg-szerűség) nem. Más hitelező, vagy az adós, ezt korábban csupán – az elvárható gondosság hiányára hivatkozó kártérítési perben támadhatta (Győri Ítélőtábla IH.2005. 3. szám), a hatályos szabályozás alapján viszont – érdekeltség bizonyítása mellett

28

– akár az adós, akár más hitelező is nyújthat be kifogást egy másik hitelező besorolása ellen. – Sajátossága miatt különös figyelmet érdemel: • követelés biztosítékának bejegyzési szabályossága (széljegy pl. nem elég) • biztosított követelés mértéke a zálogtárgy értékének erejéig, (felette csak „f” csoportban) • bér-, bér jellegű követelés, mint költség megkülönböztetése („a”kategória) a magánszemély nem gazdasági tevékenységből származó követelésétől („d” kategória), illetve a vezető tisztségviselő és munkavállaló követelésétől („h” kategória) • a bérgarancia kötelező-, és szabályozott mértékű igénybevétele • a munkaerő-kölcsönzés esetén a kölcsönbeadó által kifizetett és ez alapján követelt munkabér [2012. évi CXCVII. Tv.] bérgarancia lehívása • lízing szerződések továbbfolytatásával a vagyontárgy értékesíthetősége • a bejelentési határidő „eljárási” határidő (csődben és felszámolásban is), így igazolással a késedelem kimenthető • az igazolási kérelem előterjesztésére a Pp. elvileg 3 hónapot biztosít, ez azonban csőd esetén értelmezhetetlen, felszámolásban is zavaróan hosszú (egyezség?) • az igazolási kérelem elbírálása a bíróság kizárólagos feladata • a Cstv. 49/D.§ (1) és (2) helyes alkalmazása • az eljárási költségek érvényesítése • minden késedelmi kamat, pótlék, bírság ’g’ csoportba kerül • „f”-ből „d” kategóriába történő átsorolási kérelmet bizonyítani kell 3.) Hitelezők kiértesítése (visszaigazolás) – A felülvizsgálat eredményeként: • a felszámoló sorszámmal ellátva, a bejelentéssel egyezően visszaigazolja a követelést, vagy • a bejelentéstől eltérően igazolja vissza a követelést, jelezve, hogy amennyiben a hitelező kéri, az elutasított részt vitatott igényként előterjeszti a bíróságra, vagy • hiánypótlást kér a felszámoló, vagyis a bejelentés pontosítását, bizonylatolását stb. kéri, vagy

29

• a jogalap vonatkozásában elutasítja a követelést, jelezve a vitatott igénykénti előterjesztés /hitelező kérésére/ lehetőségét, vagy • 15 napos határidővel felszólítja a hitelezőt a regisztrációs díj utólagos befizetésére és annak igazolására (A Cstv. és a joggyakorlat igen eltérően kezeli a nyilvántartásba vételi díj befizetési kötelezettségét, ezért kell határidő biztosításával felszólítani! ) – A viták elkerülése érdekében célszerű tértivevénnyel küldeni a visszaigazolást. – Egyszerűsített eljárás kezdeményezése előtt, a hitelezőnek küldött visszaigazoló levélben célszerű megadni a tájékoztatást és kérni a hitelező információját vagyonról, stb. [Cstv.63/B.§(3)] – A visszaigazolásban az összeget, a kielégítési csoportot [49/D.§ és 57.§(1) szerint] és a követelésnek megfelelő szavazatszámot kell feltüntetni. – A visszaigazolásban indokolt feltüntetni a vitatás jogát, a jogorvoslat lehetőségét (határidővel). 4.) Sajátos problémák – A vitatott hitelezői igények bírói eldöntésének a közbenső mérlegig meg kell történnie. Amennyiben ez nem lehetséges, a vitatott igény nem kerülhet be a mérleg kötelezettségei közé és a hitelezői listába sem. (Célszerű a folyó peres- és peren kívüli bírósági eljárások között kimutatni.) Amennyiben a közbenső mérleg előterjesztésekor elbírálatlan vitatott igény van, erre tartalékot kell képezni (a felszámolás várható költségei között). – Nem egyértelmű a jogszabályi rendelkezés, és nincs még kialakult bírói gyakorlat arra vonatkozóan, hogy az állami felszámolót köti-e a névjegyzéki felszámoló besorolása az átszignált ügyek esetében. – Nem egyértelmű, hogy átszignált ügyek esetében a követelésérvényesítés jogvesztő határidejének van-e átmenete a 180 – 120 nap között. – A Cstv. 2006. évi módosítása a felszámolás kezdő napjaként a közzététel napját jelölte meg (korábban ez a jogerősítés napja volt). Ezzel már csak egy napnyi „lehetetlenségre” szűkítette az 50.§(2) – 30

évente közbenső mérleg kötelező–, illetve a 46.§(5)c.) pontjának - egy éven belül a hitelezői igény bejelenthetősége - ellentmondását. (Mert a közzététel előtti nap a mérleg forduló napja, viszont igény jöhet a közzététel napján! ) – Hasonló ellentmondásos helyzet lehet a zárómérleg vonatkozásában is a Cstv. 37.§(2) alapján, hisz ez a jogszabályhely (kétszer is) a zárómérleg „benyújtásáig” ad lehetőséget a felszámolás alatt keletkezett követelések érvényesítésére. Ez, már nyilván a mérleg fordulónapja utáni időszak, amikor a könyvelési tételek és nyilvántartások lezárásra kerültek! Nyilvánvaló, hogy mindkét esetben a mérleg fordulónapját kell (hivatkozással) módosítani, ha egy időközben benyújtott követelés ezt szükségessé teszi. - A NAV is kizárólag a zárómérleg előterjesztéséig módosíthatja hitelezői igényét. – A 46.§(8) biztosításával, az 1997. évi módosítással jelent meg a Cstv.ben az a lehetőség, hogy a hitelező nem regisztráltatja a követelését hanem kéri a 2000. évi C .tv. 3.§(4)10.c) szerinti (behajthatatlansági) nyilatkozatot. Ebben az esetben a felszámoló nyilvántartáson kívül vizsgál és elismer (!), vagy elutasít. Megalapozatlanul nem adható ki nyilatkozat! – Jogszabály módosításért kiált a függő követelésekkel összefüggő probléma halmaz (Gondoljunk arra, hogy a lebegő zálogjog jogosultja a 49/D.§(1) hatálya alatti ingatlanra jegyzett be jelzálogjogot. Ha ő csak az egyezségben lesz hitelező, hová fizetendő egy általános szabályok szerinti ügyben az árbevétel?). – A bíróságok Gazdasági Hivatala által kezelt regisztrációs díjak felett csak a bíróságoknak van rendelkezési joguk, a felszámolók csak javaslatot tehetnek: • Elutasított hitelezői igény esetében kezdeményezni kell (közbenső vagy záró mérlegnél) a tévesen befizetett regisztrációs díj visszafizetését. • Ha kielégítés valószínűtlensége miatt a hitelező visszavonja az igényét, a regisztrációs díj marad. • Ha az eljárás során a hitelező kéri a „behajthatatlansági nyilatkozatot”, hitelezői igénye törlődik, de a regisztrációs díj és annak nyilvántartása (és erre vonatkozó igénye) marad. • A regisztrációs díj a hitelezői igény részeként működik, így engedményezhető önmagában is, de nélküle az alapkövetelés is.

31

32

23. AZ ELŐNYÖS KIELÉGÍTÉST ÉLVEZŐ HITELEZŐVEL (BIZTOSÍTOTT) KAPCSOLATOS SAJÁTOSSÁGOK Előnyös (mindenkit megelőző) kielégítést élvező hitelezőnek az tekinthető, akinek a követelését az általános szabályok szerinti [57.§(1)] vagyonfelosztást megelőzően kell - a Cstv. előírása alapján - az adósi vagyonból kielégíteni. A hitelezők ezen csoportjára a követelések megtérülésére és a vagyonfelosztásra vonatkozó általános jogelvek nem alkalmazhatóak. Az előnyös kielégítés jogosultjai kizárólag biztosított hitelezők, akik követelésének biztosítéka az adósi vagyon része. A zálogjoggal kapcsolatos törvényi szabályozás módosításáról szóló 2000. évi CXXXVII. törvény azzal, hogy beemelte a hatályos Cstv-be a 49/D.§-t, alapvetően megváltoztatta a felszámolási eljárások jövedelmi pozícióit és az addig alkalmazott jogelvek logikus rendszerét. A megelőző szabályozásban az adósi vagyonnak a felszámolás költségeit meghaladó részét a bíróság a hitelezők között, a törvényben meghatározott sorrendben osztotta fel. Ebben az eljárási rendben priori szerepe volt az eljárás biztonságának. Fontos jogelvként érvényesült a felszámolási költségek elsőbbsége, sorolásuknál az esedékesség-, a vagyon hitelezők közötti felosztásánál pedig a regisztrációs kényszer, a bejelentkezési határidő és a jogalap társadalmilag meghatározott „fontossága” (rangsor). A 2000. évi módosítás az eljárás biztonságát alárendelte a gazdaság hitelezési biztonságának, vagyis „kiemelte” az adósi vagyon általános köréből mindazokat az elemeket, amelyeket az adós valamely követelés biztosítékául ajánlott fel és – az elmúlt években változó feltételek rögzítésével – a hitelezői jogosult szinte kizárólagos kielégítésére rendelte. A bevezetése óta többször módosult a 49/D.§ értelmezési és alkalmazási gyakorlata. A jogszabályhelynek és változtatásainak az adósi vagyon „felosztása” vonatkozásában gyakorlatilag meghatározó jelentősége van (ahol van vagyon a felszámolásban, ott nagy valószínűséggel a Cstv. 49/D.§ hatálya alatti kezelése szükséges). Az előző fejezetben megemlítésre került, hogy az új Ptk. (2013. évi V. törvény) 2014 márc. 15-i hatállyal jelentősen átalakította a követeléseket biztosító személyi és dologi biztosítékok rendszerét. Jelen fejezetben a Cstv. 49/D.§ hatálya alá tartozó zálogjog értelmezésével és felszámolásban történő 33

érvényesítésével foglalkozunk, kitérve az ingó jelzálogjog, illetve a korábbi vagyont terhelő zálogjogot felváltó körülírással meghatározott zálogtárgyra vonatkozó zálogjog alkalmazási nehézségeire. Az ellentmondásokra a bírói gyakorlat kínál majd megoldást. • Ingó jelzálogjog: Korábban a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) által vezetett közhiteles nyilvántartásba kellett bejegyeztetni az ingó tárgyakra kikötött jelzálogjogot. Az új szabályozás szerint a „hitelbiztosítéki nyilvántartás”-ba kell bejegyeztetni az ingó jelzálogjogot, ami egyrészt nem közhiteles, másrészt nem biztos, hogy tartalmazza azt az összeget, amelynek erejéig a zálogjogosult a zálogtárgyból kielégítést nyerhet (dr. Csőke Andrea közzé tett álláspontja). A hitelbiztosítéki nyilvántartásban a bejegyzés kötelező elemei: o zálogtárgy meghatározása o zálogjog bejegyzésének időpontja o bejegyzés sorszáma • Körülírással meghatározott zálogtárgyra alapított zálogjog fogalma került be a Cstv.49/D.§(2) bekezdésébe, átvéve az új Ptk. terminológiáját. A Ptk.5:102.§-a és a Cstv.49/D.§(2) között azonban ellentmondást jelent, hogy míg a Ptk. a körülírással meghatározott dolgokra vonatkoztatja biztosítékok körét, addig a Cstv. az értékesítés költségeivel csökkentett vételár 50%-át csupán akkor ítéli a zálogjogosultnak, ha „a zálogjog a zálogkötelezett hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett összes vagyontárgyára kiterjed”. Az eldöntendő kérdés tehát az, hogy o Mikori időpontra kell vizsgálni a nyilvántartásba bejegyezhető összes vagyontárgyat? o Bontható-e csoportokra az „összes”, vagy az összes a teljesre vonatkozik-e? (pl. telephelyek, készlet-csoportok, stb.) Ez azért lényeges, mert a biztosított hitelező vagy 50%-, vagy 100% kielégítésre jogosult attól függően, hogy a kérdésre mi a válasz. • Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az új Ptk. nem értelmezi az önálló zálogjogot, helyette a „különvált zálogjog” szabályait kell alkalmazni [Ptk.5:100.§], és korábbi tartalmával megszűnt a keretbiztosítéki zálogjog is, fenntartva ebből egy megállapodáson nyugvó keretösszeg erejéig kereshető zálogtárgyi kielégülést [Ptk.5:98.§(3)]. A hatályos csődjogi szabályozás alapján a felszámoló fontos – hitelezőt pozícionáló - feladata annak tisztázása, hogy az adott adósi vagyon (eszközök, követelések) vonatkozásában keletkezett-e a felszámolást megelőzően: • zálogjog [49/D.§ (1)]

34

• a teljes adósi vagyonra kiterjedő zálogtárgyi körülírással a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjog (korábban vagyont terhelő zálogjog) [49/D.§ (2) és Ptk. 5:102.§] • dologi kötelezettség (kizárólag a zálogtárgyból történő kielégítés tűrésére irányul) [49/D.§ (3)] • a kezdőnapig az ingóságra bejegyzett végrehajtási jog [49/D.§ (3)] • a követelés érvényesítésére a kezdőnapig lefoglalták az ingóságot [49/D.§ (3)] Tisztázandó, hogy a fenti biztosítékok jogosultja: • nem az adós vezető tisztségviselője • nem vezető állású munkavállalója • nem ezek közeli hozzátartozója, élettársa • nem az adós többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezet • amennyiben a zálogjoggal biztosított követelés a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezte után keletkezett, jogosultja nem az adós többségi befolyással rendelkező tagja Amennyiben a vizsgálat alapján bebizonyosodik, hogy fennáll az összeférhetetlenség, nem alkalmazhatóak az előnyös kielégítés szabályai. Amennyiben a jogosult határidőben regisztrálta a követelését és a tv. nem zárja ki az előnyös (mindenkit megelőző) kielégítési körből: - zálogjogosultkén a megőrzés, az állagmegóvás, az értékesítés költségeivel, és a felszámoló díjával csökkentett árbevétel (követelésnél a behajtás költségeivel és a felszámoló díjával csökkentett bevétel) teljes egészében és haladéktalanul a jogosult hitelezőt illeti. A díj a nettó bevétel 5%-a (de a 3% feletti rész a GH-ba utalandó), amely nem tartalmazza az ÁFA-t. [49/D.§(1)] - ezzel azonos elbírálás alá esik a dologi kötelezettség, a bejegyzett végrehajtási jog, és a lefoglalás - a 49/D.§(2) hatálya alatti bevétel esetében az értékesítés költségeivel csökkentett vételár 50%-a haladéktalanul a jogosult hitelezőnek fizetendő, míg a fennmaradó 50% vonatkozásában a felosztás általános szabályait kell alkalmazni. Amennyiben a befolyó összeg meghaladja a biztosított követelés összegét, a kifizetés után fennmaradó bevételhányad az általános hitelezői kielégítés alapját növeli. Ha a 49/D.§(1) szerinti értékesítés esetén kevesebb a bevétel, mint a kikötött biztosíték összege, a fennmaradó követelés (hasonlóan, mint a kielégületlen

35

57.§ (1) szerinti „b” csoport esetében), besorolódik a biztosíték nélküli csoport, jogcím szerinti valamelyikébe (c, d, e, f, g, h). Amennyiben a követelés jogosultja a 49/D.§(2) szerinti besorolásnál azért kap a követelésénél kevesebb kielégítést, mert a bevétel 50%-át a jogszabály elvonta tőle (vagyis a követelésére volt ugyan biztosítéki fedezet, de a jogalkotó „elvette” ezt), a kielégítetlen követeléshányadot az 57.§(1) bekezdés szerinti „b” csoportba kell sorolni (a körülírással meghatározott zálogtárggyal biztosított követelések) és e szerint kell a vagyonból részesíteni. (Vagyis priori szerepe megmarad, de az eljárás költségei megelőzik.) A felszámolás kezdetén nincs (nem lehet) a hitelezői listában az 57.§(1) bekezdés szerinti „b” csoport, hisz minden biztosított (zálogjogos) hitelező a 49/D.§ hatálya alapján sorolódik be. A „b” csoportba csupán a felszámolás során kerülhet át a 49/D.§(2)-ből a fedezettel rendelkező, de az 50%-os szabály miatt kielégítést nem nyerő követeléshányad, illetve annak az óvadéki hitelezőnek a követelése, amelyik nem élt 3 hónapon belül az egyoldalú érvényesítés jogával [38.§(5)].) Ha függő követelés [kizárólag a 3.§(1)g)] biztosítékaként kerül a jogosult a 49/D.§ hatálya alá, és a biztosítéki vagyon értékesítésekor a követelés még nem esedékes, a bevételt elkülönítetten kell kezelni (esedékességig megőrizni). Amennyiben az előnyös kielégítés jogosultja határidőben nem regisztráltatja a követelését, úgy a határidőn túli csoport élére kerül [37.§(1)], vagyis elveszíti előnyös kielégítési jogosultságát. A Cstv. nem foglalkozik azzal az esettel, ha a zálogjogosult nem jelenti be a jogvesztő (180 nap) határidőn belül a követelését. Álláspontom szerint – mivel a tv. kivételi szabályt nem tartalmaz – a Cstv. szerinti vagyonfelosztásban nem szerepelhet, hisz regisztráció nélkül nem lehet hitelező. Ebben az esetben a zálogjoggal terhelt vagyonból származó bevétel a tv. általános [57.§ (1)] szabályai szerint kerül felosztásra, a zálogjogosult figyelmen kívül hagyásával. Több zálogjogosult esetén a kielégítés sorrendjére a Ptk. 5:118-5:122§ előírásai alkalmazandóak.

36

Az „előnyös kielégítés” (Cstv. 49/D.§) néhány problematikája: • Álláspontom szerint a Cstv.49/D.§ nem a tartozások kiegyenlítése sorrendjének egy sajátosan előnyös lehetőségét biztosítja, hanem valamely zálogtárgy értékesítéséből befolyó árbevétel felosztását szabályozza. Amennyiben nem ez lett volna a törvényalkotó szándéka, akkor egyrészt a szabályt nem a 49.§-ba (értékesítés szabályai), hanem az 57.§-ba (tartozások kielégítésének sorrendje) illesztette volna, másrészt nem rendelkezett volna itt a felszámoló díjáról és érvényesíthető költségeiről sem. • Bonyolult annak eldöntése, hogy kielégítési sorrend vonatkozásában a különféle biztosított követelések hogyan viszonyulnak egymáshoz. A jogi szabályozás az azonos „erejű” biztosítékok esetében - általános szabályként - a bejegyzés dátuma szerinti sorolást határozza meg. Ebben az esetben dilemmát a különféle nyilvántartások hitelessége okozhatja, illetve ingatlan nyilvántartás esetén a bejegyzés/széljegy problematikája. • Más jellegű a probléma, amikor ugyanazt a vagyonelemet jelzálogjog és körülírással meghatározott zálogjog is terhel. A Cstv-ben hivatkozott Ptk. szerint egyenrangú ugyan a körülírással meghatározott zálogjog a jelzálogjoggal (sorrend a bejegyzés dátuma szerint lenne), de a terhelt ingatlan értékesítése esetén, a bevételből előbb a jelzálogjogosultat (mint a hitelbiztosítéki nyilvántartáson kívüli más nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjogosultat) kell kielégíteni és csak a fennmaradó összegre tarthat igényt a vagyont terhelő zálogjog jogosultja. • Komoly problémát jelent, hogy a hitelbiztosítéki nyilvántartás nem közhiteles, ami miatt a bejegyzésekre alapozott jogok bizonytalanok. • Nem alakult ki ez ideig joggyakorlat annak kezelésére, hogy a Cstv. 49/D.§(2) értelmezése és alkalmazása vonatkozásában az „összes vagyontárgyra kiterjed” minősítésnek milyen relevanciája van. (ha egy értéket nem is képviselő, de a leltárban szereplő eszközre a körülírás nem terjed ki, ezzel megdől az „összes” kitétel, és a követelés jogosultja nem lesz előnyös kielégítést élvező hitelező?) • A terhelt ingatlan működtetéséből, hasznosításából (pl: bérbeadás) származó bevétel nem biztosíték, így az általános adósi vagyont gyarapítja. Ez azt jelenti, hogy nem a 49/D.§(1) jogosultját illeti az a bevétel, ami a biztosítéki vagyon hasznosításából származik, hanem a vagyonfelosztás általános szabályai szerint kell eljárni ennek a bevételnek az odaítélésekor. • A 49/D.§(1) esetében állandó vitát generál a jogosult részére történő kifizetésnél a „haladéktalanul” kifejezés előírása. Tekintettel arra, hogy a befolyó vételárból kell kiegyenlíteni a megőrzés, 37

állagmegóvás, értékesítés költségeit, álláspontom szerint, - a maradék vételár utalása előtt - el kell számolni a jogosult felé ezekkel a ráfordításokkal, s csak ezt követően kerülhet sor a kifizetésre. Vita esetén a „haladéktalan”, eltarthat akár egy jogerős bírósági döntésig is. • Nem életszerű és egyértelmű a 49/D.§(1) szerinti árbevétellel szemben érvényesíthető költségek köre, hisz a tv-i felsorolásba nem férek bele mindazok a klts-ek, amelyek kizárólag a biztosítékot terhelik. Ilyen pl. az építményadó, a biztosítás, a közös költség, stb, amelyek áthárítása a többi hitelező kielégítési alapjára igazságtalan, de kizárólag 49/D.§(1) vagyonelem esetében nincs is mivel szemben elszámolni. • Hasonló gondot jelent a 49/D.§(1) bevétel esetén az ÁFA érvényesíthetősége. • A szabályozás (1) bekezdése a nevesített zálogtárgy (Ptk.-ban: zálogjog dolgokon) esetére-, a (2) bekezdés a vagyont terhelő zálogjogra-, a (3) bekezdés a dologi kötelezettségre-, az önálló zálogjogra-, illetve a végrehajtásra lefoglalt ingóságokra vonatkozik. A (6) bekezdés szerint, az (1) és (2) bekezdés szerinti követelések ki nem egyenlített részének kielégítésére az 57-58.§ szabályai az irányadóak. Itt viszont - a Cstv. előírása szerint - „b” csoportban, csak a vagyont terhelő zálogjoggal biztosított követelések vannak, tehát minden más biztosított követelés besorolása az „f” kategóriába történhet. Sajátosan előnyös kielégítést jelent az óvadék (A 2004. évi XXVII. tv. emelte a Cstv-be). A jogszabályalkotó az óvadék tárgyát képező vagyont a felszámolás első három (kiemelt ügynél első két) hónapjában „nem tekinti” adósi vagyonnak, hisz lehetővé teszi a jogosult Ptk. szerinti egyoldalú kielégítését ezen időszak alatt. A három hónap elteltével (kiemelt ügynél két hónap) köteles a jogosult a fennmaradó összeget elszámolással haladéktalanul kiadni a felszámolónak. A jogintézmény gyakorlati érvényesítése több bizonytalanságot és visszaélési lehetőséget hordoz, ezért körültekintő eljárást igényel.

38

24. AZ ADÓS CÉG VAGYONI HELYZETÉNEK FELMÉRÉSE, A NYITÓ MÉRLEG 1.) A felszámolási vagyon (vagy csődvagyon) értelmezése, tartalma eltér a működő vállalkozás vagyonfogalmától. A Cstv. 3.§(1) bekezdésének e) pontja szerint vagyon egyrészt mindaz, amit a számvitelről szóló törvény befektetett eszköznek, vagy forgó eszköznek minősít, vagyis a felszámolási vagyoni körbe tartoznak: • • • • • • •

immateriális javak tárgyi eszközök befektetett pénzügyi eszközök készletek követelések értékpapírok pénzeszközök

Másrészt a Cstv. szerint , felszámolási vagyon mindaz, amivel az adós az eljárás kezdő időpontjában rendelkezik (tulajdonában vagy kezelésében van), illetve amit az eljárás tartama alatt szerez [Cstv.4.§ (1) és (2)], kivéve a 4.§ (3) bekezdésben felsorolt kivételek (állami, egyházi tulajdon, műemlék, hadiipari készlet, levont tagdíjak, stb.) A vagyon fogalma a felszámolásokban valójában nem a számviteli vagyont, hanem az eszközök összességét fedi le a pénzforgalmi elszámolási rendszerben, hisz az elszámolási/felelősségi kötelezettség alapja a leltár szerinti vagyon. Fontos tudni, hogy az adós nem csupán azzal rendelkezik az eljárás kezdő időpontjában, amit a tevékenységet záró mérleggel átad a felszámolónak, hanem az is ide tartozik, amit „nem akar” átadni, vagyis amit a Cstv. 40.§ alapján vissza kell szerezni. Jelentősége – akár büntetőjogi - van tehát annak, hogy a megfogalmazásban a „rendelkezik” kifejezés szerepel, és nem az „átvétel”. 2.) A vagyoni helyzet felmérése [Cstv.46.§ (1)] a felszámolási eljárás talán legfontosabb, legnagyobb odafigyelést igénylő szakmai feladata, hisz:

39

• aktív felszámolói közreműködést igényel a felderítés, visszaszerzés, tehermentesítés, megóvás stb. • a hitelezők állandó érdeklődésének középpontjában áll (tájékoztatási kötelezettség) • eredményessége alapvetően szolgálja – nem csupán a hitelezők a felszámoló gazdasági érdekét is • vagyonért a felszámoló a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel – A vagyoni helyzet felmérése során: Ellenőrizni kell a tevékenységet záró mérleg helyességét: = a főkönyvi számlák, nyilvántartások, leltárjegyzékek ellenőrzésével, = az ingatlan nyilvántartás áttekintésével, = a hitelbiztosítéki nyilvántartás áttekintésével, = közhiteles nyilvántartások (pl. gépjármű) áttekintésével, = adásvételi, engedményezési szerződések áttekintésével, = bankszámlák és pénztár forgalmának ellenőrzésével (Nyilatkoztatni az adóst a mérleg-helyességről)

•

• Át kell nézni a felszámolás kezdő időpontja előtt indult peres és nem peres eljárásokat • Meg kell állapítani és biztosítani kell az eszközvagyon (tárgyi eszközök, készletek stb.) meglétét (leltár felvétele, ellenőrzése) • Gondoskodni kell az állagmegőrzésről, az indokolatlan értékvesztés elkerüléséről (pl. mg. terület gondozása, vagyonbiztosítás kötése, stb.) • Fel kell tárni a lefoglalt, óvadékul nyújtott, rosszhiszeműen, érték alatt eladott eszközöket • Át kell tekinteni a követeléseket, a behajtások érdekében tett intézkedések helyzetét • Vizsgálni kell az EU. szabályozás szerinti székhely-telephely viszonyokat • Át kell tekinteni az ingó és ingatlan vagyonra jegyzett terheket • Vizsgálni kell a vagyongyarapítás lehetőségét (működtetés) • dönteni és intézkedni kell a nem értékesíthető vagyonelemekről

40

3.) Helyzetfelmérést követő intézkedések –Biztonságba kell helyezni - felelős őrzés - az eszközvagyont –Meg kell kezdeni az ingó- és ingatlanvagyon tehermentesítését (értékesítés előkészítése) • hitelezői teher alóli mentesítés • környezetvédelmi tehermentesítés

ésszerű

–Intézkedni kell az ingyenes, érték alatti jogszabályellenes tulajdonátruházások ellen (Cstv. 40.§ alapján indított perek) –Azonnal fel kell mondani (elállni) a vagyoncsökkentő szerződéseket, felelősség- és kezességvállalásokat, stb. –Vissza kell szerezni az óvadékul nyújtott (és még nem érvényesített) vagyoni eszközt –Töröltetni kell az elidegenítési, terhelési tilalmat a Földhivatalban –Intézkedni kell a követelések behajtása iránt –Át kell venni a folyó peres eljárásokat –Azonnal intézkedni kell a lefoglalt eszközök visszaadása (vagy eladások esetén a még ki nem adott pénzeszköz) iránt –A „tevékenység ésszerű befejezése” címén továbbfolytatható (befejezendő) termelő-szolgáltató tevékenységet meg kell tervezni –Amennyiben lehetséges és célszerű felszámolás alatt továbbfolytatni a tevékenységet (közvetlenül növeli a kielégítési alapot, vagy a veszteségek csökkentésével közvetett módon), a megfelelő gazdasági számítások alapján (ha van hitelezői választmány – a jóváhagyásával), módosítani szükséges a számlarendet (elkülöníteni a működéstől a felszámolást)-, pontosítani a szerződéseket-, megszervezni a tevékenységet és felszámoló kontrollját.

41

4.) Nyitó felszámolási mérleg – A felszámoló az eljárásbeli kezdeti feladatait a nyitó felszámolási mérleg elkészítésével zárja (a költség és ütemterv elkészítése mellett). Erre a Cstv.46. § (2) kötelezi. – A nyitó mérleggel kapcsolatos sajátos előírásokat, illetve a könyvviteli nyilvántartások rendezési szabályait a módosított 225/2000.(XII.19.) Korm. rendelet 5.§-a tartalmazza. – A „nyitó mérleg” a tevékenységet lezáró mérleggel azonos főösszegű, de tagolásában attól eltérő szerkezetű. Az adósnak a könyveiben értékkel kimutatott, de tulajdonát nem képező, a felszámolásba be nem vonható eszközök értékét elkülönítetten kezeli a nyitó mérleg (és nyilván kötelezettségként, vagy a saját tőke csökkentésével igazítja ehhez a forrásokat is). – A nyitó mérlegben az eszközök továbbra is könyv szerinti értéken szerepelnek, s a kötelezettségek sem korrigálódnak a hitelezői regisztrációhoz. (ezt szolgálja a korrigált nyitó mérleg) (Viszont az eljárás gazdasági eseményei felszámolási eredményt növelő vagy csökkentő tételként kerülnek állományba vételre. ) – A nyitómérleg elkészítése után a könyvviteli nyilvántartásokban rendezni kell a kötelezettségek és követelések állományát, amelynek során: • a mérlegben nem szereplő, de nyilvántartásba vett hitelezői igényeket eredménycsökkentő tételként kell állományba venni • a reg. díjat hitelezőkkel szembeni kötelezettségként, eredményt csökkentő tételként kell állományba venni • az elfogadott, de nyilvántartásba nem vett kötelezettségeket és a jogvesztő határidőben be nem jelentett kötelezettségeket eredményt csökkentő tételként kell állományba venni • eredményt csökkentő tételként kell állományba venni azokat a környezetvédelmi költségeket és bírságokat, illetve az 57.§(1)c) pontjába sorolandó járadékokat, amik nem szerepelnek a nyitó mérlegben • a nyitó mérlegben szerepeltetett immateriális javakat, tárgyi eszközöket, követeléseket, befektetéseket, értékpapírokat, 42

készleteket MINŐSÍTENI kell, és azok könyv szerinti értékét terven felüli értékvesztéssel-, vagy felértékeléssel a várhatóan megtérülő összegre kell az eredménnyel szemben módosítani – A nyitó felszámolási mérlegnek nincs eljárás-technikai jelentősége, csupán az eljárásbeli számvitel alapja lesz. (a viszonyítási és hivatkozási alap a tevékenységet lezáró mérleg) – Amennyiben a tevékenységet lezáró mérleg – így a nyitó mérleg istúlzottan eltér a valós helyzettől és félreinformálhatja a hitelezőket, célszerű korrigált nyitó mérleget készíteni. Ebben már átminősíthetjük mind a vagyoni eszközöket (pl. piaci értékre hozhatjuk az ingatlanok értékét, leírhatjuk a meg nem térülő követeléseket, stb.), mind a kötelezettségeket (pl. a regisztrált hitelezői igényeket állítjuk be kötelezettségként)

43

25. FELSZÁMOLÁSI ÜTEM, ÉS KÖLTSÉGTERVVEL KAPCSOLATOS TARTALMI KÖVETELMÉNYEK – A hatályos Cstv. 46.§ (2) bekezdése egyértelmű és kötelező feladatává teszi a felszámolónak, hogy • „… megtervezi a felszámolás végrehajtásához szükséges költségeket és • ütemtervet készít…” – Az idézett jogszabályhely ezek irányultságára (tartalmára) vonatkozóan előírást nem tartalmaz, csupán az alábbi megkötést adja: • „….ideértve a gazdasági tevékenység ésszerű befejezéséhez, • valamint az állagmegóváshoz szükséges feladatokat és pénzügyi feltételeket, • különös tekintettel a felesleges munkaerő leépítésére…” – Az idézett 46.§(2) bekezdés zárómondata a felszámolási eljárás egyik legfőbb dokumentumának minősíti az ütemtervet, hisz bármely hitelező ezt kikérheti és kifogással támadhatja (ezzel a felszámoló eljárási koncepcióját támadhatja! ) „…A felszámoló az ütemtervet köteles a hitelezői választmánynak,hitelezői képviselőnek, vagy bármely hitelezőnek – kérésére – bemutatni, aki ez ellen a bíróságnál kifogással élhet.” – Az alapozó összefüggések során korábban feldolgozott „eljárási koncepció” (14. téma) kapcsán rögzítésre került, hogy a felszámolói szándékot a költség- és ütemtervben jeleníti meg és kommunikálja a felszámoló, ezért az eljárás „sikere” szempontjából alapvető jelentőségű dokumentumok ezek. – A két dokumentumnak egymással szinkronban kell lennie. A költségtervnek követnie kell az ütemterv néha szükségszerű alternatíváit, hisz az eljárás finanszírozhatóságát tervszinten (is) biztosítani kell. – A jogszabály időbeli korlátot a tervek elkészítésére nem állít, de célszerűségből a hitelezői választmány alakítása céljából 75 napon belül összehívott hitelezői értekezletre kell összeállítani. Bár nincs

44

bemutatási kényszer, a nagyobb, bonyolultabb ügyeknél ajánlott a hitelezői gyűlés napirendjévé (tájékoztató jelleggel) tenni. 1.) Az ütemterv – Az ütemterv a felszámolási feladatokat /eseményeket/ időrendben (határidővel) rögzítő MUNKATERV. A felsorolt események, az eljárás jellegében elkülöníthető és szakaszolható feladatai, amelyek nevesítésre kerültek a Cstv-ben (pl.: hitelezői igények felülvizsgálata, eszközök értékesítése, közbenső mérleg előterjesztése, stb.), vagy a felszámoló eljárási koncepciójának fontos és időszakhoz rendelhető elemei (pl.: bérlemény felmondása, tevékenység továbbfolytatása, munkaerő lépcsőzetes leépítése, stb.) – Az ütemterv formális és statikus dokumentum, amely felöleli a felszámolás teljes időszakát. Statikus abban a tekintetben, hogy az eljárási körülmények változását nem, vagy alternatívákban is csupán kis mértékben tudja követni. Formális abban a tekintetben, hogy az egyszerűbb eljárásoknál sem ad elkészítése alól mentesítést a jogszabály. – Az ütemterv (munkaterv) felépítésében a felszámolási eljárás hat szakmai feladatsora jelenhet meg, vagyis az ütemterv célszerű szerkezete a következő: • az eljárás szervezési feladatai, (pl.: nyitó tárgyalás, számla feletti rendelkezés átvétele, közbenső mérleg előterjesztése, stb.) • a hitelezőkkel kapcsolatos feladatok (pl.: követelések minősítése, hitelezői gyűlés összehívása, választmánnyal kapcsolatos tennivalók, biztosított hitelezők kielégítése, stb.) • termelés/szolgáltatás ésszerű befejezésének (folytatásának) feladatai, (pl.: munkaerő leépítése, termelés leállításának ütemei, értékesítési terv, őrzés, állagmegóvás időigénye, stb.) • a felszámolási eszközvagyon értékesítésével kapcsolatos feladatok, 45

(pl.: pályázati felhívás közzététele, szerződéskötés, birtokbaadás, stb.)

pályázat

bírálata,

• kintlévőség behajtásával összefüggő feladatok, (pl.: felszólítások, perek átvétele és felülvizsgálata, szerződések megtámadása, stb.) • mérlegkészítési, elszámolási feladatok. (közbenső mérlegek, választmány ¼ éves tájékoztatásai, záró mérleg, stb.) – Az ütemterv tartalmi elemei (a teljesség igénye nélkül) a következők lehetnek, • Felszámolási útmutató megküldése • Cégbírósági változás bejegyzés • Nyitó tárgyalás • Rendelkezési jogok átvétele • Személyi feltételek biztosítása • Tevékenységet lezáró mérleg, leltárok, bevallások • Szerződések felülvizsgálata • Munkavállalók értesítése • Peres ügyekkel kapcsolatos iratok átvétele • Vagyonátvétel, leltározás, vagyonvédelem szervezése • Irattári anyag átvétele (jegyzékkel) • Környezetvédelmi nyilatkozat • NAV (NYUFIG) adatszolgáltatás • Hitelezői igények feldolgozása • Vitatott igények előterjesztése • Koncepció, költség- és ütemterv készítése • Felszámolási nyitómérleg készítése, számlarend módosítás • Szakértői feladatokra szerződések megkötése • Eszközvagyon nyilvános értékesítésének kezdete • Kinnlevőség behajtásának megkezdése (perindítás) • Hatósági ellenőrzések • Környezetvédelmi állapotvizsgálat, kárelhárítás • Közbenső mérleg előterjesztése (választmány!) • Iratrendezés és őrzés előkészítése • Munkavállalók munkaviszonyának rendezése • Termelés/szolgáltatás időszerű feladatai • Igazolások bekérése (NYUFIG, APEH, stb.) • Zárómérleg és bevallás összeállítása • Záródokumentumok hitelezőknek, APEH-nak való megküldése, választmányi vitája 46

• Záródokumentum bírósági előterjesztése • Záró tárgyalás • Záró intézkedések megtétele

47

– Az ütemtervben mindig tervezett határidők (végrehajtási időszakok) szerepelnek, adott esetben az ellenőrzés elősegítésére a teljesítés időszaka is feltüntetésre kerül (pl.: ISO rendszernél) – A felszámolók többsége sematikus táblázatokat használ, amik igen eltérőek és minimalizált egyszerűségük miatt, a bonyolult ügyekre érdemben nem alkalmazhatók. (Viszont alkalmasak a jogszabályi előírás teljesítésére, illetve nagyobb felszámoló cégek számítógépes adatkezelésében, a főbb határidők figyelésére.) A táblázatos formánál több információt hordoz és a feladatok egymásutániságát szemléletesen mutatja (időtartammal!) a grafikus, folyamatábra-szerű megjelenítés. Itt, a függőleges mezőben a feladatok, a vízszintes tengelyen pedig az időtartamok szerepelnek. Ennél a formánál a teljesülés (realizálás) korrekciója nem rögzíthető, szemben a táblázatok „tervezett” és „megvalósult” oszlopaival. – Az ütemtervben rögzített feladatok feladatcsoportokban (szerkezethez rendelten), vagy kronologikus időrendben jeleníthetőek meg. A legelterjedtebb ezek kombinációja. – Lényeges szempont a táblázatos és grafikus formáknál a naprakészség biztosítása, vagyis az ütemterv folyamatos karbantartása. 2.) A költségterv – A Cstv. a „költségterv” megfogalmazást nem használja, csupán: • a 46.§(2) bekezdésben az eljárás végrehajtásához szükséges költségek megtervezéséről -, • illetve az 50.§(1)-, és 52.§(1) bekezdésében a bevételek és költségek alakulásának kimutatásáról szól. – A költségek megtervezését időben sem szabályozza a hatályos Cstv, de a 46.§(2)-ben alkalmazott felsorolásban, a nyitómérleg és az ütemterv közé helyezi (logikailag ez a kezdő napot követő 45-75. nap közé esik) – A felszámolás „költségei” mind a tervezés-, mind a realizálás vonatkozásában az eljárás legkritikusabb kérdése, hisz egy felszínesen szabályozott vagyonkezelés utólagosan bírálható kockázati elemeként, a felszámoló polgári jogi felelősségét érinti.

48

– A szakirodalomban (és a hatályos jogi szabályozásban is) különböző tartalommal használják a kiadás -

költség -

ráfordítás

fogalmát

Az általánosan elfogadott értelmezés szerint: • költség: - valamely tevékenység érdekében történő erőforrásfelhasználás pénzben kifejezett értéke • kiadás: - valós és konkrét pénzkiadás • ráfordítás: - az értékesítés bekerülési értéke (költség és nem költség elemei is vannak; pl. a pénzügyi ráfordítás, a kamat vagy a beruházás nem költség, hanem ráfordítási kiadás) Vagyis; a pénzfogalmi szemlélet szerint értelmezhető: • költség, • kiadás (ami nem költség) • ráfordítás (ami nem költség), könyvvitel (eredményszámítás) szerint pedig van: • költség, (ami egyben kiadás) • költség, (ami nem kiadás) • ráfordítás, (ami nem költség) A hatályos Cstv. „költségről” szól, a számviteli feladatokról szóló Kormányrendelet pedig a „költségek, ráfordítások” szópárt használja következetesen. A felszámolási gyakorlatban – az általánosan elfogadott terminológia alapján – „kiadásokat” tervezünk és a „ráfordításokkal” számolunk el (mutatjuk be!). – A „költségek” megtervezésének több ellentmondása van. • Nem költségeket, hanem kiadásokat kell tervezni • A felszámolás finanszírozandó feladatai a tervezés időszakában bizonytalanok (pl.: értékesítés realizálása összefügg az őrzés költségigényével)

49

• Több objektív tényező befolyásolja az eljárás menetében a költségeket (pl.: hitelezői választmány jogosítványai, perek átfutási ideje, stb.) • A szabályozás nem tesz különbséget a: a.) – felszámolási feladatok költségei, b.) – a termelés/szolgáltatás továbbfolytatásának költségei, c.) – és az ’a’ csoportos vagy ’49/D’ csoportos hitelezői igények kifizetési előírásaiban (vezérelv: „esedékesség”) Az utóbbinál (c) a járadékjellegű követelésekre, illetve pl. a 49/D.§ (1) bekezdése alapján, a biztosított hitelezőnek kifizetendő „azonnali” részkielégítésre kell gondolni, ami korrekt módon nem tervezhető. • A 2006. évi VI. tv. 15.§-a alapján, az eredeti Cstv. 49/D.§(1) bekezdése 2007. jan. 1-jétől megváltozott. A záloggal terhelt vagyon értékesítéséből befolyt árbevétel (néhány közvetlen ráfordítás kivételével) teljes egészében a zálogjogosult kielégítésére fordítható. Ez azt jelenti, hogy a felszámolásoknak alapvetően megszűnt az adós vagyonából biztosított fedezete, a költségek tervezése nem csupán a vagyontalan adósok esetében, de a jelentősebb ügyeknél is gyakorlatilag ellehetetlenült. • A felszámolásban is a kiadásokat a bevételekhez viszonyítva lehet tervezni, hiszen a majdani bevételek előkészítéseként eszközlöm a ráfordításokat. A felszámolás egyik meghatározó sajátossága viszont, a bevételek nagyfokú bizonytalansága, ami a teljes tervezést esetlegessé teszi. • A Cstv. 1991. évi hatálybalépésétől vita tárgyát képezi a felszámoló jogállása és költségérvényesítési (elszámolási) lehetősége. Különösen a tevékenység névjegyzéki feltételeként meghatározott könyvvizsgáló és jogász alkalmazási kényszeréből fakadó félreértések miatt. A Cstv. 57.§ (2) bekezdése-, illetve a 225/2000 (XII. 19) kormányrendelet 6.§(1) bekezdése rögzíti tételes felsorolásban az érvényesíthető költségek-, ráfordítások körét, amely nem minden esetben van szinkronban egymással, és az ügyben kiadott BHkal. (Nem javult a helyzet a 2010-től érvénybe lépő szabályozással, hisz továbbra is a tevékenység gyakorlásának feltétele marad – kötelező alkalmazással - a szakvizsgázott jogász, közgazdász és könyvvizsgáló.)

50

– A költségek tervezési szempontjai (elvárások) a.) Az adott feladatok és lehetőségek reális felmérésén, a koncepciót tükröző ütemtervvel szinkronban, a bevételek várható alakulásának figyelembevételével készüljön. b.) Ne korlátozódjon a „felszámolási költségekre”, vagyis tartalmazza: – az eljárás finanszírozási igényét – a tevékenység esetleges folytatásával kapcsolatos költségeket, – az ’a’ csoportba sorolt kötelezettségeket – az eljárásban fizetendő hitelezői kielégítéseket (c, b, d csoport) c.) szükség szerint alternatívákat tartalmazzon d.) lehetőség szerint biztosítson kellő mozgásteret (tartalékkal) koncepcióváltásra, vagy váratlan esemény kezelésére e.) költséghelyek vonatkozásában a hatályos Cstv. és Kormányrendelet fogalmait célszerű használni. (kerülendő a „könyvelés költsége”, „jogi szolgáltatás költsége”, stb. kifejezés) Javasolt költséghelyek (feladatcsoportok) – munkabér, bérjellegű juttatás és közterhei – gazdasági tevékenység befejezésének költségei – vagyonértékesítés, követelésbehajtás költségei – bírósági eljárás költségei – iratrendezés, tárolás költségei – hitelezői részkielégítés – felszámoló díja. Költséghelyeken belül, költség-nemenként (fajták, formák) bonhatók a tervezett kiadások: Pl:– adminisztratív feladatok teljesítésével kapcsolatos költségek – vagyon megőrzési költségek – posta és telefon költségek, stb. f.) A „költségterv” szerkezete (felépítése) kövesse a közbenső és zárómérleghez csatolandó, bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatás (bevételek és kiadások jegyzéke) szerkezetét (így, ennek lesz majd tervezett és realizált oszlopa) 51

g.) A „költségterv” illeszkedjen a felszámolás sajátosságához, részletessége kövesse a jellemző és fontos feladatokat. Célszerű a fontos kiadások beépítése (vita esetén bizonyos védettséget ad, hogy tervezett (!) kiadás volt, és erről tájékoztatást kaptak a hitelezők), viszont a támadhatóság csökkentése miatt célszerű a legszükségesebb tételekre való szűkítés. Optimalizálni a költséghelyeken belüli költség-nemek visszafogásával lehet (átfogó tételek) h.) Késedelmi kamat sosem lehet költség (’g’ csoportban!) – A felszámolási költségek alakulásáról negyedévente tájékoztatni kell a hitelezői választmányt [elszámolást és jelentést küldeni 39.§(4)] – A hitelező a közbenső mérleg észrevételezése, vagy a zárómérleg megkifogásolása kapcsán, támadhatja a felszámoló érvényesített költségeit. De: amennyiben a támadott tétel a költségtervben szerepelt, működik a Cstv.51.§(1) bekezdése szerinti 8 napos határidő a tudomásszerzéstől. A felszámoló költségeinek megítélésében: • a bíróság az adott költség vonatkozásában arról dönt, hogy az érvényesíthető költség-e, • viszont a költség „nagyságáról” csak peres bíróság dönthet, külön eljárásban – A Cstv. 2006. évi módosítása „kiemelte” a jogszabályból a teljesítési segéd fogalmát – mint engedélyköteles és díjból fizetendő szakértő -, szűkítve ezzel a szereplők konfrontációs területét.

52

53

54

55

26. HITELEZŐI GYŰLÉS, HITELEZŐI VÁLASZTMÁNY ALAKÍTÁSA, A VÁLASZTMÁNY JOGAI, A HITELEZŐK KÉPVISLŐJE – A hitelezői választmány jogintézménye az eredeti 1991. évi Cstv.-ben már megjelent. Megalakításának szabályai, képviseleti jogköre és érdekérvényesítő jogosítványai azonban, az elmúlt másfél évtizedben többször is alapvetően módosultak, leginkább 1993-ban, 1997-ben és legutóbb 2009-ben. – A törvényalkotó szándéka a pontosításokkal nyilvánvalóan az volt, hogy egy (1997 előtt több választmány is működhetett egy felszámolásban) választott testület, az önmaga által alkotott működési szabályzat szerint, átláthassa az eljárás teljes folyamatát, ezzel ne csak ellenőrizhesse, hanem befolyásolhassa is a felszámolót úgy, hogy a döntési kompetencia és felelősség a felszámolónál maradjon. – A 2009. évi LI. törvény általi módosítás a Bankszövetség eredményes lobby-tevékenységének az eredménye. Álláspontom szerint, a korrekció már túlmutat az eljárási szabályok megváltoztatásán, hisz egyértelműen: • a hitelezői választmány (a 50.000-,Ft/1 szavazat szabály) az általános hitelezői érdektől eltérő, önálló érdeket képviselhet és érvényesíthet, • a választmány döntéseit az eljárás főhitelezője határozza meg (egyszerű szavazattöbbség elve). A hitelezői választmány a hatályos szabályozásban a felszámoló ellenőrzését már nem a hitelezők érdekérvényesítő képviselőjeként valósítja meg hanem a választmány a főhitelező érdekeinek a többi hitelezőt megelőző érvényesítésének eszköze lehet. Ez a pozícionáló jogszabály-módosulás tehát a felszámoló és a főhitelező alkujává teheti az eljárás koncepcionális kérdéseit. – A hitelezői választmány – amelynek „működtetése” munkaráfordítást igényel a felszámoló részéről is – nem csupán ellenőrzi a felszámolót, hanem egyben szövetségese és igen hasznos partnere, konstruktív segítője is lehet a felszámolónak, hisz: • sajátos hozzájárulási jogkörével, felmentést adhat néhány, főként vagyonértékesítéssel összefüggő szigorú előírás alól, amellyel nőhet a felszámoló mozgástere (100 napon belüli megkezdés, nyilvánosság szintje, stb.)

56

• tájékozódási és észrevételezési jogköre miatt (a tudomásszerzést követően nem nyújt be kifogást) biztonságot, támadhatatlanságot jelenthet a felszámolónak egyes „ellenséges” hitelezővel szemben Viszont korlátozhatja is a felszámolót koncepciója érvényesítésében, hisz: • észrevételezési jogával támadhatja a felszámoló által ké-szíttetett vagyonértékelést (független szakértő kérése) • észrevételezési jogával támadhatja az értékesítési koncepciót Mivel erős érdekérvényesítő szerepe van a választmánynak, nem helyes eljárási taktika a megalakulásának „akadályozása”, hisz a főhitelező ragaszkodni fog létrejöttéhez. Eredményesebb lehet „vezényelni” a megalakulását és racionális kompromisszumokkal együttműködni vele. 1./

Hitelezői gyűlés – A Cstv. 39.§(1) bekezdése kötelezővé teszi a felszámolónak, hogy: • a közzétételtől számított 75 napon belül, (kiemelt ügyeknél a 67.§(5) szerint 60 napon belül) • a nyilvántartásba vett hitelezőket • a hitelezői választmány megalakítása céljából összehívja. A gyűlés összehívásától jelenleg akkor sem tekinthet el a felszámoló [39.§(2)], ha nyilvánvalóvá válik, hogy a 63/B.§ szerint, egyszerűsített felszámolás kezdeményezése szükséges. A szabályozás a gyűlés összehívását kötelezővé tette 2009. szept. 1-től, viszont a választmányalakítás kezdeményezése alól felmentette a felszámolót. – A jogszabályhelyből következően: a.) A hitelezői igényt előterjesztett és nyilvántartásba vételi díjat befizetett (tehát nyilvántartásba vett) hitelező mindegyikét (vagyis a vitatott igény előterjesztőjét is) meg kell hívni a gyűlésre. b.) Legkorábban ezen a gyűlésen választhatnak választmányt a hitelezők, hisz itt kapják meg teljes körűen az eljárással összefüggő információkat (pl.: regisztrált hitelezők száma és követelésük, stb.), amik hiányában nem kontrolálható az 5/A.§.(3) bekezdés szerinti feltétel megléte (jogszerűség). (Egyébként a hitelezőket más céllal nem kell összehívnia a Cstv. alapján a felszámolónak, kizárólag választmány megalakítása céljából). 57

c.) A gyűlést a hitelezők bejelentkezési határidejének (40 nap) letelte után lehet csak összehívni. Mivel 75 napon belül meg kell tartani a gyűlést, és előtte 15 nappal postázni kell a meghívást, mintegy egy hónapja marad a felszámolónak a gyűlés előkészítésére) d.) A Cstv. 2009. évi módosításával megmaradt az a korábbi anomália, mely szerint azok is részt vehetnek (sőt választmányi tagok is lehetnek) a választásban, akikről később kiderül, hogy nem is hitelezők (a meghívottak választanak továbbra is, eltérően a csődeljárástól ahol csak azok, akiknek a követelése elismert, vagy nem vitatott). A módosított szabályozás 5/A.§(4) pontja alapján, a 28.§(2)f) szerint bejelentkezett hitelezők hozhatják létre a választmányt, viszont a jogszerű megalakuláshoz szükséges támogatottságot már az egyezségkötésre jogosult hitelezők adott arányához köti. A módosítás tehát egy új ellentmondást generál, hisz a gyűlésen megjelentek szavazatait egy számított mutatóhoz kell vetni és a két feltétel egymástól független. – A hitelezői gyűlésen célszerű: • a bejelentett követeléseket és az egyezségkötésre jogosultakat is rögzítő jelenléti ívet felvenni (azonnal megállapítható a szavazást követően a választmány megalakításának jogszerűsége) • jegyzőkönyvet (emlékeztetőt) felvenni (és két hitelezővel hitelesíteni) a gyűlésen elhangzottakról és a döntésekről • felszámolói tájékoztatást adni (akár írásban) a felszámolás menetéről, az eljárás sajátosságairól, a felszámoló koncepciójáról, ütem- és költség tervéről • tájékoztatást adni a hitelezői választmány szerepéről, jelentőségéről • érvekkel állást foglalni választmány megalakítása mellett, vagy ellen • indoklással javasolni 3-7 választmányi tagot (szerencsésebb irányítani az eseményeket, mint sodródni) • választmány létrejötte esetén, javasolni az alakuló ülés azonnali megtartását (Működési Szabályzat és Ügyrend elfogadása, elnök választása), ezen esetleg Működési Szabályzat-tervezet átadása. – Fontos, hogy a hitelezői választmány megalakítását a felszámoló kézben tartsa és „irányítsa”, annak jó kommunikációja bizalmi tőkét és leendő konstruktivitást eredményezhet (Nem szabad sodródni és csupán követni az eseményeket!)

58

2./ Hitelezői választmány alakítása A Cstv. 5/A.§(4) bekezdése rögzíti a felszámolásban történő választmányalakítás formai előírásait A hivatkozott 28.§(2)f.) pontja szerinti, határidőben bejelentkezett és nyilvántartásba vett hitelezőknek minimum • egyharmada hozza létre [Cstv. 5/A.§(4)] • ha ezek rendelkeznek az egyezségkötésre jogosult hitelezői követelések legalább 1/3-ával Ez azt jelenti, hogy minden regisztrált hitelező szavazhat. Fontos megjegyezni, hogy ennél a választásnál nem a 18.§(5) bekezdés szerinti szavazatszámlálást kell alkalmazni (szemben a csődeljárásban általános-, illetve a felszámolásban kötött egyezségnél előírt szavazással). Itt, az összes regisztrált hitelező (nem a gyűlésen megjelent!) számához kell viszonyítani a támogatók számát, és ezek követelésének összegét az egyezségkötésre jogosult (tehát az 57.§(1)a) és c)-be sorolandó nem!) hitelezők követeléséhez (nem szavazatszám, hanem Ft) kell arányítani. Célszerű előbb a választmány megalakításának igényét és tagjai számát – esetleg a kiválasztás szempontjait - megszavaztatni, és ezt követően szavazni külön-külön a tagokról. A tagok megválasztásához a Cstv. ad választási szabályt, így a legtöbb hitelezői szavazatot elnyerő jelölt kerülhet a választmányba. Azt viszont, hogy mi legyen a kiválasztás szempontja, a jelenlévők döntik el. – A hatályos Cstv. már kiküszöbölte a korábbi szabályozás anomáliáit, vagyis: • minden eljárásban csak egy választmány működhet [5/A.§(3)] • ha több alakult, azt kell választmánynak tekinteni, amelyik előbb jelentette be megalakulását a bíróságra (3 munkanapon belül kell) • ha csökken a választmány támogatottsága („elfogy” a megválasztáskori arány), 30 napon belül megszűnik [5/A.§(4)] • a választmánynak 5 munkanapon belül el kell fogadnia az Ügyrendjét (döntéshozatal eljárási rendje) • önmaga szabályozza (Működési Szabályzat) jogosultságait és forrásainak biztosítását • összeférhetetlenségi szabályokat rögzít a Cstv. [5/A.§(7)]

59

– A Cstv. 3-7 fős választmány alakítására ad lehetőséget. – A megelőző csődeljárásban alakult választmány tovább működhet (meg kell szavazással erősíteni). – Törekedni kell arra, hogy a vitatott igény előterjesztőjét ne válasszák meg a hitelezők választmányi tagnak, hisz: • nem valós követeléssel, választmányi tagként meggátolhatja az adós esetleges továbbműködését (konkurenciaként, néhány ezer Ft-tal piacot vehet) • pereskedő követelés jogosultjaként presszióval élhet a felszámoló ellen (ellenérdekelt!) • követelése elutasításával nem hitelezőként nincs helye a választmányban, stb. – Célszerű a hitelezői gyűlésen póttagot is választani, vagy valamilyen kooptálási szabályt rögzíteni. (ha a választmányi tagnak valami oknál fogva megszűnik a követelése – pl. a főhitelező kielégült a 49/D.§ alapján -, ne váljon működésképtelenné a választmány) – Igény esetén állandó meghívottak is választhatók, akik tanácskozási joggal részt vehetnek a választmány munkájában – Célszerű rögzíteni (akár a választmány Működési Szabályzatában), hogy a választmányi tagság (mivel magánszemélyt választanak) nem a követelés jogosultjához kötődik, hanem a megválasztott személyhez, vagyis engedményezéskor a választmányi tagság nem száll át a követelés új jogosultjára (gyakori az APEH helyére belépő MKK Rt). Amennyiben hitelezőket választanak a választmányba (jogi személyt), állandó feladat a képviseleti jogosultság igazolása, és fennáll az információk állandó torzulása és folyamatosságuk ismétlődő megszakadása, mert a cégek az éppen „ráérő” vezetőt küldik a választmány ülésére. 3./ A hitelezői választmány szerepe és jogai – A választmány jogosultságait (amely nem terjedhet túl a Cstv. által biztosítottakon), képviseletét és működési rendjét a tagok megállapodásban rögzítik. (Működési Szabályzat) – A „megállapodás” célszerű tartalma: 60

• a választmány működési szabályai (összehívása, az ülés levezetése, a döntéshozatal módja, a felszámolóval való kapcsolattartás, a helyettesítés, stb.) – ez az Ügyrend. • a választmány jogosultságai (kért információk tartalma és gyakorisága, az észrevételezési- és jóváhagyási jogok) • a választmányi dokumentumok kezelése (írásbeliség, nyilvánosság szintje, titkosság, stb. • a működés forrásai, az elszámolás szabályai – A hitelezői választmány a létrehozó hitelezőket képviseli a bíróság előtt, illetve a vagyonfelügyelővel és felszámolóval való kapcsolat során. (lehet, hogy csak a hitelezők harmadát képviseli, de ez jogkörét, jogosítványit nem érinti) – A választmány a döntéseit nyílt, egyszerű többségi szavazással hozza. – A hitelezői választmány jogosítványai: a./ Informálódási jog (amelynek eredményeként észrevétel, de akár kifogás is előterjeszthető.) • bármikor tájékoztatást kérhet (8 munkanapon belül a felszámolónak válaszolnia kell) az adós vagyoni és pénzügyi helyzetéről [5.§ a)] (a 69.§(11) ezt a tájékozódási jogot korlátozza a kiemelt ügyek esetében azzal, hogy a tájékoztatást a felszámoló megtagadhatja akkor, ha veszélyeztetve látja az eljárás célját.) • a felszámoló az általa megkötendő – a mindennapi gazdálkodás körét meghaladó – szerződésekről, hatályos szerződések felmondásáról, készletek selejtezéséről, 15 nappal (indokolt esetben 8 munkanappal) megelőzően a felszámoló tájékoztatni köteles a választmányt [39.§(3)], erre a választmány 8 (8 munkanap esetében 5) munkanapon belül észrevételt tehet (a 69.§(11) szerint ez az előírás sem vonatkozik az állami felszámolóra) • negyedévente köteles a felszámoló elszámolást és jelentést küldeni a választmánynak a felszámolási költségek alakulásáról, az adós vagyoni-, pénzügyi helyzetéről, tevékenységéről [39.§ (4)]

61

• jogszabályellenes vagyonkimentésről tájékoztatni kell a választmányt [54.§] • kérésére köteles bemutatni a felszámoló az ütemtervet, ami ellen a választmány a bíróságnál kifogással élhet [46.§(2)] • előírhatja, hogy a felszámoló az értékesítési eljárásról a választmányt értesítse, illetve „tegye lehetővé az értékbecslés és az értékesítési eljárás hitelezők általi megismerését, figyelemmel kísérését.” [49.§(2)] (érdekes módon a 2011. évi CXV. tv. ezt a jogát nem vette el a választmánynak a kiemelt ügyeknél) Problémák: = milyen gyakorisággal kérhet tájékoztatást? = mi haladja meg a mindenkori gazdálkodás körét? = a vagyoni helyzetbe értendő-e a folyó perek ügye is? = mi az indokolt eset, amikor el kell térni a 15 napot megelőző határidőtől? b./ Észrevételezési jog: (nincs kötelező érvénye, de később kifogás alapja lehet) • 15 napon belül a választmány észrevételt tehet a közbenső mérlegre, a bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatásra, illetve a részleges vagyonfelosztási javaslatra [50.§ (3)] (A bírósági előterjesztéshez csatolni kell a választmány véleményét is) • A záró dokumentációt a bíróság küldi ki a hitelezőknek, akik erre kifogást tehetnek. A Cstv. a záródokumentumok megismerésére nem ad lehetőséget a választmánynak, de bonyolultabb ügyeknél - a benyújtás előtt - célszerű minősíttetni vele (egyedi hitelezői kifogás ellen felhasználható). • Súlyos, vagy ismétlődő jogszabálysértése esetén a választmány – az okok megjelölésével – kérheti a felszámoló felmentését. (Ok megjelölése nélkül csak a hitelezők adott csoportjainak több, mint fele kérheti a hitelezői gyűlést követő 15 napon belül.) • Előírhatja a választmány, hogy „a felszámoló a pályázati felhívás, illetve az árverési hirdetmény szövegéről és az értékesítésre kerülő vagyontárgyak becsértékéről előzetesen, észrevételezési jog biztosításával tájékoztassa a választmányt”. [49.§(2)]

62

• A becsérték felülvizsgálatára a választmány a bíróságtól szakértő kirendelését kezdeményezheti (költség megelőlegezéssel). c./ Egyeztetési-hozzájárulási jog: (kötelező érvényű) • ha alakult választmány, a felszámoló köteles a közzétételtől 120 napon belül (60 napon belül, ha később alakult), megszerezni a választmány hozzájárulását a gazdasági tevékenység továbbfolytatásához [46.§(3)]. Ez egy évre szól, de hosszabbítható [46.§(4)] A kiemelt ügyekben a választmány hozzájárulása másfél évre szólhat. [67.§(7)] • a felszámolás kezdő időpontja után a munkabéreket csak a választmány egyetértésével lehet emelni [47.§(6)] • a választmány hozzájárulásával a felszámoló eltekinthet a vagyonértékesítés nyilvános (pályázat vagy árverés) formáitól [49.§(1)] • a választmány mentességet adhat a vagyonértékesítés 100 napon belüli megkezdési kötelezettsége alól [49.§(2)] • két eredménytelen pályázat/árverés után a felszámoló - a választmány egyetértése esetén - becsértéken az azt igénylő zálogjogosultnak beszámítással eladhatja a zálogtárgyat – Fontos, hogy a választmánynak nincs Cstv. által biztosított szerepe az egyezségkötésben [41.§] , a felszámolási vagyon - kedvezőbb értékesítés érdekében – társaságba vitelében [48.§(1)] és a felszámoló indoklás nélküli felmentésének kezdeményezésében. A három eset kizárólagos hitelezői döntést igényel, amelynél a jóváhagyási arány szigorúbb, mint a választmány megalakításakor. – A hitelezői választmány működése nem tartozik a felszámoló bíróságra, így a hitelezők egymás közötti vitája sem (pl.: nem ítélheti meg a bíróság, hogy szabályosan alakult-e a választmány – hisz az nem kifogásolható – csak akkor, ha valamely hitelező kifogást terjeszt elő a felszámoló ellen, hogy választmányi jogosítványokat ad egy szabálytalan választmánynak. A bíróság a felszámoló eljárásának jogszerűségét vizsgálva juthat el a választmány alakulásának és működésének jogszerűségéig.)

63

4. A hitelezők képviselője A Cstv. 2009. évi módosításával új jogintézményként az eljárás szereplője lett a „hitelezők képviselője”. A törvény sem a megválasztását, sem működésének szabályait nem írta elő, csupán két szakasznál adott jogosítványt a „képviselőnek”. A 2011. évi Cstv. módosítás már gyakorlatilag a választmánnyal megegyező jogokat adott a képviselőnek. Jogbizonytalanságot a képviselővel összefüggésben ma csupán az okoz, hogy a Cstv. a „megbízási szerződés” kifejezést használja arra a dokumentumra, amelyben a hitelezők a képviselő felhatalmazását rögzítik. Vagyis a képviselő egy megbízott, esetleg az egyik hitelező? (a választmány tagjait a hitelezők „maguk közül” választják) A gyakorlati logika alapján abban az esetben, ha választmányt (testületet) nem akarnak választani a hitelezők (kevesen vannak, talán egyszerűsített zárás várható, stb.), de az adósi vagyonról-, és a felszámoló tevékenységéről átfogó és részletes tájékoztatást szeretnének kapni, a választmány megválasztásával azonos szavazati támogatással megválaszthatnak maguk közül egy képviselőt (esetleg megbízhatnak egy szakértőt), akit a jogalkotó felruházott a választmányi jogosítványrendszerrel. (De kaphat egy hitelező össz. hitelezői érdekképviseletre törvényi felhatalmazást?)

64

27. A FELSZÁMOLÁSI VAGYON, ENNEK ÉRTÉKESÍTÉSI MÓDSZERTANA, A KÖVETELÉSEK BEHAJTÁSA – A felszámolási vagyon fogalmát a 24. sz. kérdéskörben már érintettük, itt csak nyomatékosítva rögzítjük: • A vagyon értelmezése eltér a működő vállalkozásétól, hisz felszámolásban vagyon mindaz, amit a számvitelről szóló törvény befektetett eszköznek, vagy forgóeszköznek minősít. (Az önkormányzatok adósság rendezési eljárásában a vagyon fogalma eltérő a felszámolásétól. A jogalkotó itt a törzsvagyont, a lakossági alapellátást szolgáló vagyont kivonja a hitelezői kielégítésre fordítható vagyoni körből.) • A Cstv. 4.§-a pontosítja a vagyon fogalmát (leszűkíti és bővíti): = a felszámolási eljárás körébe tartozik az adós minden vagyona, amivel a kezdő időpontban rendelkezik, = továbbá az, amit az eljárás során szerez, = az adós vagyona a tulajdonában (kezelésében) lévő vagyon (leányvállalata, vagy a tröszti vállalati vagyon is) = nem tartozik a vagyoni körbe a: - kezelt állami vagyon - állami erdő - jogszabályban meghatározott természetvédelmi terület - műemlékek - víztársulati kezelésű vizek, vízi létesítmények - víztársulatok közfeladatú vagyona - kárpótlási földalap (kijelölt és visszamaradt) - egyházi ingatlan - a munkavállaló munkabéréből levont, de még ki nem fizetett közteher - a munkabérből levont, de még ki nem fizetett tartásdíj, és egyéb végrehajtás alá eső tartozás - az az eszköz, amire a vételár kifizetéséig fenntartja a tulajdonjogot az eladó, és még nem került beépítésre, feldolgozásra • Az adós kezdő vagyona (hitelezői kielégítésre fordítható) a nyitómérlegben elkülönítve szerepel az eljárásba be nem vonható vagyontól.

65

• A vagyon az eljárás során folyamatosan változik (értékesítések, szerzések) • A felszámolási vagyon tehát kifejezi/tartalmazza mindazon vagyonelemeket, amelynek meglétéért és értékéért a felszámoló a Ptk. szerint felel. Ez; o egyrészt az adós által átadott teljes vagyon, amely tartalmazza azokat az elemeket is, amelyek nem vonhatóak be a felszámolásba, o másrészt részét képezi az is, amelyek nem kerültek átadásra a felszámolónak, de át kellett volna adni (Cstv. 40.§), o illetve az a vagyon, amit az adós az eljárás alatt szerez – A felszámolási vagyon – jellegét tekintve – tehát a következő elemekből állhat: • immateriális javak • tárgyi eszközök • befektetett pénzügyi eszközök • készletek • követelések • értékpapírok • pénzeszközök – Nyilvánvaló, hogy a meglévő vagyon vonatkozásában a Cstv. 48.§ (1) bekezdése szerinti eljárás a felszámoló fő feladata, vagyis: • az adós követeléseit esedékességkor behajtja • igényeit érvényesíti és • vagyonát értékesíti A felszámolónak a vagyonnal kapcsolatosan felmérési-, átvételi-, elszámolási-, nyilvántartási-, értékelési/minősítési-, őrzési-, állag/érték megóvási-, hasznosítási-, értékesítési/átadási feladatai vannak. 1. A vagyon értékesítése A 2011. évi CXV. tv. a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű (körét a Kormány állapítja meg) gazdálkodó szervezetek fizetésképtelenségi eljárásainak vonatkozásában sajátos eljárási szabályokat alkotott, amelyek döntő módon kihatnak az értékesítés előírásaira is. Mivel ezekben az esetekben a fizetésképtelenségi eljárás elsődleges célja egyezség létrehozása (kisebb hitelezői támogatás kell!), másodlagos szándék pedig a „működő üzemként” való értékesítés, az 66

eljárásban az általános felszámolói kötelezettségek jelentősen különböznek. Erre való tekintettel az értékesítés módszertanát különkülön tekintjük át. (megkülönböztetünk névjegyzéki felszámolót és állami felszámolót) A hatályos Cstv. beemelte [49/E.§] a felszámolói névjegyzékre kerülés feltételeként megfogalmazott elektronikus értékesítés főbb szabályait, de ez ideig az elektronikus értékesítés bevezetésére nem került sor. A termőföld felszámoló általi értékesítését az új Földtörvény 2014. május 1-től megtiltotta. Amennyiben az adós vagyonában mezőgazdasági művelési besorolású földterület van, azt a felszámolónak át kell adnia a nemzeti vagyonkezelőnek. 1.1 A névjegyzéki felszámoló értékesítési feladatai [Cstv.49.§] A felszámolási vagyon értékesítésének sajátos szabályait a Cstv, illetve a 237/2009(X.20) Korm. rendelettel módosított 225/2000.(XII.19.) Korm. rendelet rögzíti. – A tevékenységet lezáró mérleg és vagyonra vonatkozó szerződések elemző áttekintésével mindenekelőtt fel kell tárni az egyes vagyonelemek értékesíthetőségi sajátosságait, korlátait, speciális jogszabályi előírásait. (sajátos vagyonelemek pl.: a nem ingatlanhoz kapcsolódó bérleti jogok, a lízingelt eszközök, a koncessziók, ingatlanhoz kötődő vagyoni értékű jogok, terület és felépítmény tulajdoni helyzete, belterületi utak státusza, jogi- és magánszemély tulajdonszerzési lehetőségei, üzletrészek értékesítésének Társasági tv. -beli előírásai, stb.) – Az értékesítést 100 napon belül meg kell kezdeni, ami alól a választmány adhat felmentést. – A felszámolóbiztos, a felszámoló tulajdonosa, vezető tisztségviselője, könyvvizsgálója, alkalmazottja, ezek közeli hozzátartozói (stb.) nem szerezhetnek tulajdonjogot az adós vagyonából. – Az értékesítésen beszámítással nem lehet élni. (Kivéve, ha lakóingatlan esetén a magánszemély vevő részben-, vagy egészben a felszámolás előtt már kifizette a vételárat. Ekkor neki elővételi és beszámítási joga van az értékesítési eljárásban.) – A választmány előírhatja, hogy: 67

= a felszámoló értesítse az értékesítésről = tegye lehetővé az értékbecslés megismerhetőségét = észrevételezhesse a kiírást, értékbecslést A választmány a bíróságtól kérheti szakértő kirendelését a becsérték felülvizsgálatára. [49.§(2)] – Be kell szerezni az értékesítés megalapozásához szükséges dokumentumokat (pl.: tulajdoni lap, szakértői értékbecslés, megállapodás tulajdonostárssal-, bérlővel-, lízing jogosulttal, termőföldeknél szomszédokkal, haszonélvezővel, stb.) – A felszámolói koncepció alapján ki kell alakítani az értékesítés taktikáját: • • • • • • • • •

•

termelés/szolgáltatás folytatása vagy értékesítés értékesítés halasztása, remélt egyezség miatt 100 napon belüli kezdési kötelezettség választmányi felmentése működve, lakva, felújítva kedvezőbb az értékesítés, vagy azonnal az adott állapotban, esetleg kiürítve, stb. környezeti kármentesítve, vagy környezetszennyezési teherrel, célszerű eladni egyben vagy részekben értékesítek termelő objektumnál az ingatlanérték arányának meghatározása (átvett dolgozók elmaradt bérének érvényesítése) a vagyont azonnali fizetéssel, halasztott-, vagy részletekben történő fizetéssel, esetleg visszaforgatható váltó ellenében lehet eladni a Cstv. 48.§ (1) lehetőségével élve, Kft-be, Rt-be vagy szövetkezetbe apportálva (nem pénzbeli betétként, hozzájárulásként) kedvezőbb-e a hozam, vagy az általános eladás kihozatala lehet-e jobb megőrzés és állagmegóvás költségei kisebbek-e, mint egy későbbi (konjukturális) időszak értékesítési többletbevétele, stb.

68

– Dönteni kell az értékesítés módjáról [49.§ (1)] • nyilvános értékesítés (pályázat, vagy árverés) • közvetlen értékesítés (illetve a nyilvános értékesítés egyéb formái). = ha a választmány ehhez hozzájárul, vagy = ha a várható bevételek nem fedezik az értékesítés költségeit, = vagy ha a bevétel és költség között várhatóan 100. 000 Ft alatti a különbség – Dönteni kell az értékesítés formájáról [ 49/A.§ szerinti pályáztatás, vagy 49/B.§ szerinti árverés] – Biztosítani kell a hitelezői választmány tájékoztatási elvárásait a. / Nyilvános pályázat útján történő értékesítés [49/A.§] A FOE a pályázati felhívás formai és tartalmi követelményei vonatkozásában – a CK szerkesztőségével egyeztetett – ajánlást fogalmazott meg, ami teljes szövegében megtalálható a FOE honlapján. Ebből a tartalmi ajánlás a következő: „A hirdetésben minden esetben fel kell tüntetni a felszámolási eljárás kezdeményezésének időpontját. Amennyiben ez nem kerül feltüntetésre, a Lektorátus az adott közlemény tartalmát a Cstv. mellett, a vonatkozó Korm. rendelet [237/2009.(X.20.)] Korm. rendelet) szabályai alapján vizsgálja meg. A 237/2009.(X.20.) Korm. rendelet 7. §-a (1a) bekezdésében foglalt új átmeneti rendelkezése értelmében a 2012. április 13-án hatályba lépett új szabályokat akkor kell alkalmazni, ha az adott felszámolási eljárásban még nem került sor pályázati, illetve árverési hirdetmény közzétételére. Ha az adott felszámolási eljárásban már sor került hirdetmény közzétételére, akkor erre a tényre utalni kell, mivel ez esetben a korábbi szabályok irányadóak. Amennyiben az ismételt pályázatra vagy árverésre nem történik utalás, a Lektorátus az adott közleményt az április 13-tól hatályos szabályozás alapján fogja vizsgálni. A 237/2009. (X. 20.) Korm. rendelet 2. §-ának (4) bekezdése alapján az ajánlati biztosíték kikötését, az ajánlati biztosítékot, annak formáját, összegét is szükséges megjelölni a pályázati felhívásban. Kérjük tehát, hogy az ajánlati biztosíték pontos összegét is jelöljék meg. A 237/2009. (X. 20.) Korm. rendelet 2. §-ának (6) bekezdése alapján több vagyontárgy együttesen történő értékesítése esetén az ajánlati biztosíték mértéke a vagyontárgyak együttes irányára (becsértéke) alapján állapítandó meg. A rendelkezés arra az esetre vonatkozik,

69

amikor a felszámoló egyes vagyontárgyakat kizárólag együttesen értékesít. A 237/2009. (X. 20.) Korm. rendelet 2. §-ának (3) bekezdése alapján az értékesítésre kerülő vagyon megjelölésekor - ingatlan esetén fel kell sorolni az ingatlan-nyilvántartási adatok közül a tulajdoni lap I. részében feltüntetett adatokat és utalni kell arra, hogy a tulajdoni lap III. részében milyen jogok vannak bejegyezve, milyen tények vannak feljegyezve. A tulajdoni lap III. része tekintetében megkívánt adatokkal kapcsolatosan elegendő a feljegyzett tények illetve bejegyzett jogok létezésére utalni a pályázati felhívásban. Kérjük továbbá, hogy a hirdetményben azt a tényt is jelezzék, ha a III. rész nem tartalmaz bejegyzést vagy feljegyzést. A pályázati határidő megadásának javasolt szövegszerű formulája: „a megjelenéstől számított 15. nap utáni első munkanap 12:00 óra”. Ezen általános formula megjelölése estén nem áll fenn annak veszélye, hogy a hiányok pótlása után a közlemény nem fog megfelelni a Cstv. 49/A. § (1) bekezdésének. A pályázati felhívásnak tartalmaznia kell a vagyontárgyak megtekintésére szolgáló időpontokat [237/2009.(X. 20.) Korm. rendelet 3. § (3) bekezdés]. Ajánlott szöveg: …”előzetes időpont egyeztetést követően”… A tenderfüzet megvásárlása nem lehet a pályázat kötelező feltétele! – a szöveg megfogalmazásában kerüljük az „és” (ugyanis ez már kötelező jellegre utal) használatát, ajánlott megfogalmazás: „a nyilvános értékesítésre meghirdetett vagyontárgyakról szóló részletes pályázati tájékoztató megtekinthető a…….irodájában. A részletes pályázati tájékoztatóról – kérésre – felszámoló másolatot állit ki, melynek költségtérítése:….” Felhívjuk a figyelmet, hogy a Jogi Lektorátus a jogszabályi rendelkezéseknek meg nem felelő közlemények esetében minden esetben írásos hiánypótlással küldi vissza az iratokat. A hiányosságok telefonon történő jelzésére nincs mód. A Cégközlöny szerkesztőségének elérhetősége: Tel: (1) 795-6224 / (1) 795-6226 Fax: (1) 795-0506 Levelezési cím: 1357. Bp. Pf.: 2 Email: [email protected]”

70

A pályázati felhívás: • CK-ben közzé kell tenni minimum 15 nappal korábban a pályázatot • A pályázat Cstv. szerinti tartalma: = az értékesítésre kerülő vagyon megjelölése = az értékesítés feltételei = az ajánlat formája, tartalma = az ajánlati biztosíték összege, teljesítésének módja = a benyújtás ideje, helye = átvétel és bírálat módja = eredményhírdetés ideje, helye = szerződéskötés feltételei = tulajdonátadás előírásai = elővételi jog gyakorlásának módja = részletes pályázati feltételek (tender füzet) átvehetősége = információkérés lehetősége Az ajánlat biztosíték (bánatpénz) összegét Kormány rendelet rögzíti. A biztosíték mértéke 10.000.000-, Ft irányár alatt annak 5%-a, e felett 3%-a. [237/2009.(X.20.) Korm. rend.] Fontos eleme legyen a pályázatnak: = az értékesítendő vagyon terheinek felsorolása (árcsökkentő tényezők) = társaság esetében, 30 napnál nem régebbi cégkivonat kérése = kellékszavatosság és garancia teljes körű kizárása, ennek elfogadó nyilatkozata = tulajdonszerzés jogosultságára vonatkozó nyilatkozat csatolásának kérése = ajánlati biztosíték megfizetése igazolásának kérése = vételár fedezete rendelkezésre állásának igazoltatása = vételárba történő beszámítás kizárása = eredménytelenség kinyilvánításának joga = az eredményhirdetés módja, (ideje, helye) = átadás-átvétel körülményeinek rögzítése = elővételre jogosult, e jogával a nyilvános eredményhirdetésen élhet = a kiíró közjegyző jelenlétében bontja a pályázatokat = jeligés, kétborítékos ajánlat kérése

71

• A pályázat – az értékesítéssel összefüggő körülmények időközbeni változása miatt – visszavonható. Ekkor, a bontás időpontjában jegyzőkönyvben kell rögzíteni a visszavonás tényét –közjegyzői okiratban–, és érintetlenül vissza kell küldeni a beérkezett pályázatokat. • A bíróság – hitelezői kifogás kivizsgálásáig – felfüggesztheti az értékesítést. Ekkor nem lehet sem pályázatot bontani, sem jognyilatkozatot tenni. • A pályázat bontását MINDIG közjegyző jegyzőkönyv felvételével kell készíteni.

jelenlétében,

A bontási (közjegyzői) jegyzőkönyvben rögzítendő: = érvényes volt-e a pályázat = tételesen felsorolni, hogy kik, milyen ajánlatot tettek = ha jött elfogadható ajánlat, eredményesnek nyilvánítani a pályázatot • A jegyzőkönyvet meg kell küldeni a hitelezői választmánynak, és biztosítani kell, hogy bármely hitelező megtekinthesse. • A beérkezett érvényes pályázatokat a kiírónak értékelnie kell, amit értékelési jegyzőkönyvben kell: = értékelni formai és tartalmi szempontból = rögzíteni a pályázat nyertesét = a nyertes vételi jogosultságot szerez A pályázat nyertese nem nyer szerződéskötési jogosultságot, csupán lehetőséget, hisz lehetnek elővételi jogosultak. • A pályázatok bontásának eredményét nyilvános eredményhirdetés formájában célszerű a pályázók (és esetleges érdeklődők) tudomására hozni. Itt kell biztosítani az elővételi jog érvényesíthetőségét, illetve az árverseny lebonyolítását. Az eredményhirdetés tartalmi elemei: = jelenlévő pályázók rögzítése = vételi előjogosultak rögzítése = pályázati feltételek rövid ismertetése = „bontási jegyzőkönyv” ismertetése = 10 %-on belüli ajánlatok esetén árverseny lebonyolítása ~ szabályok rögzítése 72

~ kiinduló pont a magasabb ajánlat, első licitáló a kisebb ajánlattevő (megadja–e a többet?) ~ a licitvezető emeli az árat, a licitálók nyilatkoznak, hogy „tartják” ~ ez addig megy, amíg egy ajánlattevő marad = árversenyhez közjegyző igénybevétele –jegyzőkönyv– célszerű (10 mFt ajánlat esetén kötelező) = eredeti, vagy licitben nyert ajánlattevő vételi jogosultságot nyert /bejelenteni/ = ha van elővételi jogosult, nyilatkoztatni arról, hogy hajlandó-e élni a jogával és megadni a vételi jogosult ajánlatát (ha megadja, ő a vevő) [49/C.§ (2)] = kihírdetni a pályázat végső nyertesét, akivel szerződést fog kötni a felszámoló = rögzíteni a szerződéskötés előkészítését (idejét, helyét, stb.) b./ Árverés útján történő értékesítés [49/B.§] • CK-ban közzé kell tenni minimum 15 nappal korábban az árverési hirdetményt • Az árverési hirdetményben fel kell tüntetni § adós nevét, székhelyét § árverés helyét és idejét § árverésre kerülő vagyontárgyakat és becsértéküket § a megtekinthetőség feltételeit § ingatlannál a nyilvántartási adatokat és tartozékokat § árverési előleg összegét § az árverés körülményeit (esetleg sajátos szabályait) • Az árverést közjegyző részvételével kell lefolytatni • Ha az ajánlati vételár elmarad a becsértéktől: § a felszámoló a becsérték 50%-ra lemehet § ha erre sincs ajánlat, sikertelenné nyilvánítja az árverést § újabb árverésről lehet határozni azonnal (árengedmény nélkül)

73

• Ingatlan árverésnél a becsérték 5 %-át előlegként az árverés megkezdése előtt letétbe kell helyezni a felszámolónál (elveszti a vevő, ha a vételárat határidőre nem fizeti meg) • Az árverésen történő értékesítés nem érinti harmadik személy ingatlanra bejegyzett és ingatlan nyilvántartáson kívül fennálló jogait. (Folyó per jogerős befejezéséig a befizetett összeget elkülönített, kamatozó számlán kell tartani) • Ingó árverésénél azonban kézpénzben kell fizetni, maximum 60 napos fizetési haladék csak 1.000.000 Ft feletti vételárnál adható • Fizetést elmulasztó vevő a további, vagy újabb árverésen nem vehet részt. – A nyilvános értékesítések során az elővásárlási jogosultak jogait biztosítani kell – A természetvédelmi oltalom alatt álló területek, valamint a műemlékek értékesítése esetén a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumot mindenki mást megelőzően illeti meg az elővásárlási jog. [49/C.§ (1)] – A tulajdonszerzés alól a Cstv. kizárja a felszámolót, a vagyonfelügyelőt, annak tulajdonosát, vezető tisztségviselőjét, ezek közeli hozzátartozóját. [49.§ (3)] – Két eredménytelen pályázat/árverés után, a választmány egyetértésével a felszámoló, a hitelezői igény „beszámításával” eladhatja a zálogjogosultnak a zálogtárgyat. A zálogjogosult vevő ebben az esetben 15 napon belül köteles kp-ben megfizetni „a felszámoló értékesítéssel kapcsolatos költségeit és díját, továbbá a vételár és a követelése közötti különbözetet.” [49/A.§ (5)] (több jogosult esetén a Ptk. 5:118 – 5:122.§ sorrendi előírását kell követni) – Az adózás rendjéről szóló törvény módosulásával megjelent „fordított ÁFA” fogalma nem kevés elszámolási nehézséget jelent a felszámolásokban. Az nyilvánvaló, hogy a probléma csak ott kezelendő, ahol a vevő ÁFA körben van (aki nincs ÁFA körben, annak ajánlata bruttó, normál ÁFA-s számlát kell kiállítani.). Az ÁFA tv. a fordított adózást a felszámolások vonatkozásában a következő előírásokkal szabályozza: 74

Az adót a termék beszerzője, a szolgáltatás igénybevevője (vevő) fizeti, ha: „ a vállalkozásban tárgyi eszközként használt termék és egyéb, a teljesítéskor szokásos piaci árat tekintve 100.000 forintnak megfelelő pénzösszeget meghaladó termék értékesítése esetén, ha az értékesítő adóalany felszámolási vagy bármely más, fizetésképtelenséget jogerősen megállapító eljárás hatálya alatt áll.” [ÁFA tv. 142.§ g) bekezdése] A 259.§ (21) pontja a tárgyi eszköz fogalmát a következőképpen tartalmazza: „ tárgyi eszköz az ingatlan, valamint az olyan ingó termék, amely vállalkozáson belüli rendeltetésszerű használatot feltételezve, legalább 1 évet meghaladó időtartamban szolgálja a gazdasági tevékenység folytatását” A fordított adózás minden tárgyi eszközre értékhatártól függetlenül vonatkozik, míg egyéb termékek értékesítése esetében a 100.000 forint, mint szokásos piaci ár a feltétel. A szokásos piaci ár nem a termékmennyiség hanem az ügylet (szerződés) tekintetében értendő ÁFA nélkül. A fordított adózás olyan ÁFA adóalanyok között értelmezhető csak, akik ÁFA fizetésre kötelezettek. Erről nyilatkozatot kell kérni!

c./ A vagyon társaságba vitele (apportálása) [48.§ (1)] – Az apportálás a vagyoni eszközök piaci értékén történhet – Lehetséges már létező társaságba – (ez lehet az adós tulajdona, vagy külső társaság), illetve alapítandó (épp az adós vagyonából létrehozott) társaságba apportálni. –

Az apportálás, mint nem pénzbeli betét (hozzájárulás) nyújtása, nem értékesítés, hanem sajátos vagyonhasznosítás, hisz érte üzletrészt, részvényt, stb. kap az adós, ami: 75

• vagy felosztható a részesedés maga a hitelezők közt (ekkor értékesül a vagyon), • vagy az üzletrész kerül értékesítésre, és ekkor képződik díjalapot jelentő árbevétel – Az apportálásnak ÁFA és illeték terhe van, amivel szükségszerű számolni. – Az apportálást a hitelezőknek a 44.§-ban meghatározott aránya (csoportonként fele, ha követelésül eléri az egyezségkötésre jogosultak követelésének 2/3-át) hagyhatja jóvá. – Különös figyelmet és előkészületet igényel a befektetett pénzügyi eszközök és értékpapírok értékesítése (valós érték meghatározása, elővásárlási jogok tisztázása, részesedések, kamatok figyelembevétele, stb.) 1.2.

Az állami felszámoló értékesítéssel kapcsolatos feladatai [70.§]

A Kormány által kiemelt ügyekben a sajátos követelményeknek megfelelően értékesítésre akkor kerülhet sor, ha a felszámolásban ellehetetlenült az egyezség megkötése. Az értékesítéssel kapcsolatos jogszabályi előírásokat tartalmazza, amelynek főbb elemei a következők:

a

70.§

• Meg kell kísérelni működő vagyonként eladni az ingatlan- és ingó vagyont, illetve az ezek hasznosításával összefüggő immateriális javakat. • Amennyiben a célszerűség megköveteli, el lehet tekinteni a nyilvános értékesítéstől. • A felszámoló maga választja meg az értékesítés módját. • A felszámoló nem köteles az értékesítés módját előzetesen közölni a hitelezőkkel. • Nem nyilvános értékesítés esetén a felszámoló a döntése indokait és az árajánlatokat köteles közjegyzői okiratban rögzíteni. • Amennyiben nem nyilvános az értékesítés, a felszámoló köteles három független értékbecslő szakértőtől értékbecslést beszerezni. A vételár nem lehet alacsonyabb, mint az értékbecslésekben foglalt összegek számtani átlaga. • A nem nyilvános értékesítésben szerződött vételárat, illetve az eladott vagyon leírását a szerződés megkötése utáni öt

76

munkanapon belül a felszámolónak közzé kell tennie honlapján és a Cégközlönyben. • Nem nyilvános értékesítés esetén a felszámoló kötelezettsége erről az elővételi jogosult előzetes tájékoztatása, és a vételi ajánlat közlése, amiről a jogosultnak „haladéktalanul” (?) kell döntenie. Az elővételi jogosult a vagyonrész egészére vonatkozó ajánlatot csak teljes egészében fogadhatja el. 2. Követelések behajtása – Bár a Cstv. nem definiálja a követelés (be nem hajtott követelés, illetve behajthatatlan követelés) fogalmát, de amennyiben vagyon a számviteli tv.-ben forgóeszköznek minősített mérlegsor, akkor a felszámolási eljárásban a követelés egy sajátos vagyonelem, amit [48.§ (1)]: • esedékességkor behajt, vagy • értékesít a felszámoló – A követelések lehetnek: • tevékenységet lezáró mérlegben behajtandó követélésként szereplő követelés (követelés áruszállításból, egyéb követelés, adott előlegek, adott kölcsönök, bankbetét, halasztott bevétel, stb.) • perbeli, bizonytalan követelések • felszámolás alatt keletkezett követelések – A gyakorlatban a felszámoló olyan követeléseket vesz át az adóstól, amelyeket az adós sem tudott behajtani. – 2001. január 1-jétől a követelések várható veszteségeire nem céltartalékot kell képezni, hanem értékvesztést kell elszámolni. Amennyiben a tevékenységet záró mérleg minősítetlen követeléseket tartalmaz, minősíteni kell (értékvesztéssel) ezeket a nyitó mérleg elkészítése után.

• • • • •

A minősítés (hasonlóan a hitelintézetekhez) a követelés várható megtérülését kategorizálja, amely: problémamentes külön figyelendő (10 % alatti értékvesztés) átlag alatti (10-30 % között) kétes (30-70 % között) rossz (70 % feletti)

77

Az értékvesztés a követelés könyv szerinti értéke és a várható megtérülés veszteség jellegű különbözete. – A követelésbehajtás szervezése a következő: • a követelésérvényesítés bizonylatainak feltárása • a követelésérvényesítés előtörténetének megismerése (a behajtás eddigi eseményei) • a nyitó mérleg után rendezni kell követelések állományát: = nem szereplő, de elismert követelés állományba vétele = behajthatatlan minősítésű követelések kivezetése = követelések minősítése /értékvesztés • az elévülés és a beszámítás lehetőségének vizsgálata • a követelés érvényesítési formájának eldöntése = adós alkalmazottainak közreműködésével a felszámoló hajtja be = külső szakértő igénybevétele = a követelés értékesítése • az érvényesítési formának megfelelő intézkedések megtétele = behajtásnál: ~ számlázás ~ egyeztetés ~ fizetési felszólítás ~ fizetési meghagyás ~ peres eljárás ~ végrehajtás ~ felszámolás kezdeményezés = értékesítésnél: ~ nyilvános forma eldöntése ~ pályáztatás, vagy árverés lebonyolítása – A be nem hajtott követeléseket (folyó perek, stb.) a bíróság a felszámoló vagyonfelosztási javaslata alapján, feloszthatja a hitelezők között – követelésük erejéig [56.§ (2)]

78

28. A TERMELŐ - SZOLGÁLTATÓ TEVÉKENYSÉG FELSZÁMOLÁS ALATTI TOVÁBBFOLYTATÁSÁNAK KÖVETELMÉNYEI – A felszámolás végső célja általános esetben az adós jogutód nélküli megszüntetése. Ez, logikailag azt is jelenti, hogy működő cég esetén a tevékenységet (termelő-szolgáltató) be kell fejezni. Kiemelt adósok esetében az elsődleges cél az egyezség, a másodlagos pedig a működőképes értékesítés, így ebben az esetben alapvető igény a termelő/szolgáltató kapacitások fenntartása, a tevékenység továbbfolytatása. – A hatályos Cstv. 46.§ (2) és (3) bekezdése, a gazdasági tevékenység folytatásával kapcsolatosan eltérő értelmezésű fordulatot használ: • - a felszámolónak egyrészt meg kell terveznie a gazdasági tevékenység ésszerű befejezéséhez szükséges feladatokat és pénzügyi feltételeket, • - másrészt, ha alakult hitelezői választmány, a felszámolónak kötelessége, hogy az adós gazdasági tevékenységének továbbfolytatásához megszerezze a választmány hozzájárulását. Az „ésszerű befejezés” tehát a jogalkotók szerint nem azonos a „továbbfolytatással”, viszont a Cstv. e két fogalmat nem definiálja. (A választmányi hozzájárulás szükségessége 1997-ben került a Cstv-be.) – A Cstv. 48.§ (3) bekezdése kötelezi a felszámolót a mezőgazdasági művelésű földterületek termőképességének fenntartására, az erdő felújítási és állománynevelési munkák elvégzésére. (Nyilvánvaló, hogy ez tartalmában nem a tevékenység ésszerű befejezése, hanem az „engedély köteles” továbbfolytatásra való törvényi kötelezés.) – A felszámolás alatti tevékenység bármely ráfordítása felszámolási költségként számolható el, és az ebből származó árbevétel díjalapot (1+1%) képez. A Cstv.57.§ (1) és az 59.§ (1) tehát nem tesz különbséget a két – jellegét tekintve - különböző tevékenységi forma között. Mihez kell tehát választmányi hozzájárulás?

79

1./ Alapfogalmak tisztázása a.)

„Ésszerű befejezés”-nek önkényesen azt a továbbfolytatott tevékenységet kell érteni, amely: • nem jár újabb kötelezettségvállalással • viszonylag rövid időtartamú • az érvényes szerződés felmondásából eredő kár meghaladná a teljesítés esetleges negatív szaldóját (árbevétel-költség) • a munkabér jellegű követelések - az azonnali és egy-idejű elbocsátás miatt - meghaladnák a teljesítés esetleges negatív szaldóját • a tevékenység során felhasznált, vagy beépített készletek, félkész termékek, segédanyagok, stb., árbevétel hasznosulása kedvezőbb a ráfordítások figyelembevételével is, mint ezek befejezés nélküli értékesítéséből befolyó árbevétel • az ésszerű befejezés jellemzője: az időben csökkenő volumen. Az ésszerű befejezés tehát alapvetően veszteséget csökkentve növeli a kielégítési alapot (felszámolási vagyont)

b.)

„Továbbfolytatás”-nak nevezhető az a gazdasági tevékenység, amely újabb árbevétellel növeli a hitelezők kielégítési alapját, vagy megőrzi az adós működő kapacitását, vagyis: § újabb kötelezettségvállalással jár, (esetleg a korábbi kötelezettség tartós fennmaradását igényli) § viszonylag hosszabb időtartamú § a folyamatnak alapvetően nem jellemzője az időben csökkenő volumen § a tevékenységnek általában gazdasági kockázata van (csökkentheti a hitelezők kielégítési alapját)

80

– Nyilvánvaló, hogy a két fogalommal jelzett tevékenységi forma csak a konkrét sajátosságok alapján különböztethető meg. – Mindkét tevékenység-forma esetében ésszerű elvárás a gazdaságosság abszolút vagy relatív biztosítása. E kérdésben a felszámoló és a hitelezők érdekei természetszerűen eltérnek: • A felszámoló gazdaságilag egyértelműen érdekelt a tevékenység továbbfolytatásában, hisz ezzel növelheti a díját, de jelentős a kockázata is, hisz: = a költségeket esedékességükkor kell kiegyenlíteni, = a gazdasági tevékenység ráfordítása ugyanúgy költség, mint a felszámoláshoz kötődő kiadás, = a vagyonért (kielégítési alapért) a polgári jogi felelősség alapján felel, = késedelmi kamatot gyakorlatilag nem kell fizetni (’g’ csoport) = munkabér csak választmányi jóváhagyással emelhető • A hitelező érdekeltsége nem olyan egyértelmű, mint a felszámolóé, viszont adott esetben nagyobb a gazdasági kockázata (ezért van a választmánynak hozzájárulást mérlegelő jogosítványa) – A mezőgazdasági területek műveléséhez kapcsolódó kötelezettség egyértelmű, problémát csupán két momentum jelenthet: • ha nincs pénzügyi forrás a munkák finanszírozására, illetve • morálisan zavaró, hogy a hitelezőknek kell nem értéknövelő tevékenységet finanszírozni (mint a környezetszennyezés elhárításakor is) 2./ A felszámoló döntésének szempontjai – A felszámoló a gazdasági tevékenység továbbfolytatását esetben akkor végzi, ha:

általános

• az adós jelzi, hogy egyezséget kíván kötni és kéri a termelő/szolgáltató kapacitás fenntartását (A)

81

• az adós vagyona, működő formájában jelentősebb piaci keresletre (vételárra) számíthat, mint bezárt, leszerelt, kvalifikált működtetőit nélkülöző, holt tőke állapotában (B) • a gazdasági tevékenység kedvező piaca miatt, jelentős árbevétellel növelhető a felszámolási vagyon /és felszámolói díj/ (C) • a működő tevékenység sajátosságai miatt (munkaerő, alkatrész készlet, betakarítandó termék, szerződések stb.) az azonnali leállás gazdasági vesztesége (vagyonra vetített kára) fokozatos leállással (tevékenység megszüntetéssel) csökkenthető (D) • - törvényi kötelezettség a mezőgazdaságban (E) 3./ A felszámoló intézkedései – az előbbi öt alapeset mindegyike igényli és feltételezi, hogy a felszámoló: (általános intézkedések) • ösztönözze és segítse választmány megalakítását, hisz ez a testület: = hozzájárulhat a 100 napon belüli értékesítési kényszer feloldásához = 1 évre jóváhagyhatja a továbbműködtetést (felelősség részbeni áthárítása) = jóváhagyásával emelhető a munkavállalók bére • szorítsa ki a vitatott igény jogosultját a választmányból (hitelezők meggyőzésével), ezzel meggátolja egy lehetséges konkurens össz. hitelezői érdekkel szembeni fellépését • átfogó és korrekt gazdasági számítással mutassa ki a továbbműködtetés várható eredményét vagy veszteségét (utóbbinál mutasson rá a „legkisebb veszteség” pozitív elvére) • a gazdasági számítás óvatos (rátartásos) terv legyen, kerülendő a jelentős eltérés miatti polgári jogi felelősségből adódó helytállást • a gazdasági és felszámolási ráfordítások elkülöníthetősége miatt módosítsa a számlarendet

82

• tekintse át a szerződésekben előírt követelmények teljesíthetőségét, és szükség szerint módosítsa azokat (pl.: garanciavállalás, jótállás, folyamatos alkatrész, szerviz, stb.) • tekintse át a háttérszerződéseket és ezek illeszkedését (bérleti-, lízingszerződések, szállítási szerződések, alapanyag, munkaszerződések, stb.), kezdeményezze a szükség szerinti módosításukat • - be kell biztosítani a realizálandó árbevételt (folyamatosságát és készpénz jellegét), meg kell találni ennek biztosítékát (bankgarancia, tulajdonjog fenntartás, stb.) – Sajátos intézkedésként: •

jelzett (várható) egyezségkötés esetében (A) = szerződött határidőt kell adni a tevékenység továbbfolytatására, max. 6 hónapot (értékesítés elhalasztására, egyezség előterjesztésére) = a határidőt célszerű a választmánnyal (hitelezői gyűléssel) elfogadtatni = a tevékenység továbbfolytatása a felszámoló felelőssége, tehát ellenőrizetlenül, elszámolás nélkül nem működhet az adós = cégképviseleti, utalványozási joga az átmeneti időszakban is a felszámolónak van = fentiekből következően, az adósnak tevékenységet lezáró mérleggel, analitikával és leltárral át kell adni a vagyont, amit üzemelési szerződéssel, bérleti szerződéssel, vagy egyéb, sajátos módon használhat tovább (a felszámolónál ez a működési forma vagyonhasznosítás)

• fenntartott működés estén (B): = módosítsa a menedzsment szerződését (döntési funkciók ésszerű kontrolálása, vagy korlátozása)

83

= rövid gazdasági időszakokra csináltasson cash-flow tervet, és ezt folyamatosan ellenőrizze = készítsen átfogó értékesítési tervet, és ezt mutassa be a választmánynak = különösen a jelzálogjogosult hitelezőt kezelje partnerként = foglakozzon kiemelten a munkajogi jogutódlás kérdésével • vagyonnövelő működtetés estén (C) = megbízható és precíz menedzsmenttel szabad szerződni = folyamatos választmányi tájékoztatást célszerű biztosítani =gazdasági tartalék kell a nem várt eseményekre • fokozatos leépítés esetén (D) = a veszteségek hatékony kommunikációja = szigorú szerződési rend és arányos kapacitás = folyamatos finanszírozás biztosítása • mezőgazdasági működtetés estén (E) = az ágazat sajátos volumen és számviteli nyilvántartásának és elszámolásának használata = a tevékenység idényjellegéből adódó sajátosságok tervezése – Amennyiben nem a felszámoló által összehívott hitelezői gyűlésen alakult a választmány, hanem később, - már folyó továbbműködéskor , az alakulástól 60 napon belül kérni kell a továbbműködés választmányi jóváhagyását. – Ha a választmány nem ad hozzájárulást a gazdasági tevékenység továbbfolytatásához, le kell állítani a működést. (Lehet „ésszerű befejezés”-sel, folyamatosan megszüntetni) – A választmányi jóváhagyás egy évre (kiemelt ügyekben másfél évre) vonatkozik, leteltével – átfogó elszámolás mellett – vagy be kell fejezni a tevékenységet, vagy ismételten kérni kell a hozzájárulást.

84

29. AZ ÉSZREVÉTEL, A KIFOGÁS, ÉS A FELSZÁMOLÓ POLGÁRI JOGI FELELŐSSÉGE - A hatályos törvényi szabályozás szerint, a felszámoló jogszerű munkája feletti felügyeletet a kijelölő bíróság (Törvényszék) látja el, amelynek az eljárásban kizárólagos rendelkezési, utasítási jogosultsága van. Súlyos, ismétlődő jogszabálysértés esetén felmentheti a felszámolót, sőt kezdeményezheti a névjegyzék-vezető felé a felszámoló névjegyzékből történő törlését is. A bíróságnak az eljárás menetére irányuló döntései kizárólag a jogszabályi előírások érvényesülését szolgálhatják, eljárásbeli döntési alternatívák vonatkozásában nincs - a felszámoló felelősségét korlátozó - kompetenciája. A bíróság az adott döntését (beavatkozását) önmaga, illetve az eljárásban érdekelt felek, vagy a felszámoló jogsértése nyomán sérelmet szenvedettek kezdeményezhetik. Eljáráson kívül érvényesíthető jogintézménynek tekinthető a felszámoló polgári jogi felelőssége, amelynek peres bíróság előtti érvényesítése révén, a szabálytalan eljárásvitellel okozott kár a szakértővel megtérítetthető. A Cstv. sajátos jelző-, vagy kezdeményező jogintézményeket alkalmaz az érintettek/jogosultak érdekérvényesítésére a felszámolóval szemben. Ezek: • a hitelezők, a hitelezői választmány vagy a képviselő 15 napon belüli észrevételezési joga a közbenső mérlegre [50.§(5)], • a hitelezők 30, illetve 15 napon belüli kifogás előterjesztése a záró/egyszerűsített zárómérleg vonatkozásában [56.§(1) és 63/B.§(2)], • bármely sérelmet szenvedett fél, illetve a választmány/képviselő joga a tudomásszerzéstől 8 napon belül kifogás előterjesztésére a felszámoló jogszabálysértése, vagy mulasztása ellen (az adós nevében az alapítói jogokat gyakorló legfőbb szerv járhat el) [51.§(1)], • az okozott kárért polgári jogi felelősség szabályai szerint felel a felszámoló[54.§] 1./ Az észrevétel - Az észrevételezési jog gyakorlásával a hitelezők (illetve választott képviselőik) a folyó felszámolási eljárással kapcsolatos véleményüknek adhatnak hangot, amellyel felhívják, ráirányítják a bíróság figyelmét valamire.

85

- Ez nem kifogás, vagyis nem jogorvoslati forma, nincs a bíróságnak ezzel kapcsolatosan egyéb tennivalója, mint az esetleges félreértések tisztázása, a közbenső mérleggel kapcsolatos döntésénél az észrevétel figyelembe vétele. Ennek ellenére a bírói gyakorlat hasonlóan kezeli, mint a kifogást, vagyis nyilatkozatok formájában az érintettek álláspontját ütközteti, általában az ellentétek feloldásáig. - A felszámolónak az észrevétellel kapcsolatos feladata a korrekt tájékoztatás, illetve a szükség szerinti pontosítás, korrekció a közbenső mérlegben. - Az észrevétel érvényesíthetőségének alapkérdése a jogosultság, illetve a törvényi határidő. 2./ A kifogás – A Cstv. 51.§(1) és 56.§(1) bekezdésében rögzített „kifogás” előterjesztésének joga – mint panaszt érvényesítő jogintézmény – és a Cstv. 54.§-ában rögzített „polgári jogi felelősség” – mint kártérítés érvényesítésére irányuló eljárás – nem összefüggő fogalmak és intézmények, csupán a felszámoló „hibás teljesítésének” (jogsértésének) vonatkozásában hozhatók összefüggésbe. – A Pp. és a Ptk. terminológiájától eltérően, a Cstv. a kifogás fogalmát nem a védekezés egyik formájaként (pl.: elfogultsági-, illetékességi-, elévülési-, stb.) alkalmazza, hanem a jogosultat megillető panasz kifejezésének és érvényesítésének eszközeként használja. – A kifogás mindig „belső jogorvoslat”, vagyis a felszámolást elrendelő bíróságra történő előterjesztéssel (nem peres eljárás), a felszámolási eljárásban szereplő feleket (érintetteket) ért sérelem orvoslására szolgál. – A hatályos Cstv. háromféle kifogást tartalmaz: - az 51.§(1) előírásai szerint (általános) - az 56.§(1) előírásai szerint (záró ellen) - a 63/B.§(2) szerint (egyszerűsített záró ellen) – Az 51.§ (1) a vizsgált jogintézményt a következőképpen fogalmazza: • „A felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen • a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül • a sérelmet szenvedett fél, választmány, képviselő • a felszámolást elrendelő bíróságnál 86

• kifogással élhet„ Az idézett 5 állítás pontosítása megadja a jogintézmény tartalmát és kezelésének módszertani követelményeit. Az 56.§ (1) és a 63/B.§(2) kizárólag az eljárásban félként résztvevőknek biztosítja a zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat megtámadását, a kézbesítéstől számított 30-, illetve egyszerűsített esetében 15 napos jogvesztő határidőn belül. (sajátos kifogás) A kifogás lehetséges tárgya megegyezik az 51.§-ban rögzítettel, viszont a még jogerős végzéssel le nem zárt felszámolási időszakra vonatkoztatható (kiterjeszti az 51.§ által biztosított 8 napot – de csak a hitelezőknek). A bíróság erről a kifogásról tárgyalás formájában határoz, amely ellen külön fellebbezésnek nincs helye. -

Az 51.§ (1) szerinti kifogás jellemzői: a.) A kifogás jellege sajátos és eltér a Cstv.-ben használt egyéb jogintézménytől, azokkal nem keverhető. pl.:

= vitatott hitelezői igénnyel, = közbenső mérlegre tehető észrevétellel, = peres eljárás indításával

b.) Mindig a felszámolást elrendelő bíróságnál lehet előterjeszteni és a bíróság soron kívül dönt – a felszámoló észrevétele; nyilatkozata; a felek meghallgatása; az intézkedés esetleges felfüggesztése mellett - a kifogás: = elutasításáról, vagy = az intézkedés megsemmisítéséről (eredeti állapot helyreállítása), és = új intézkedés előírásáról. A végzés ellen mindkét fél 15 napon belül fellebbezhet (vagyvagy alapon). Ha a felszámoló nem tesz eleget a jogerős bírósági végzésnek, a bíróság új felszámolót jelölhet ki (költségviseléssel). c.) Az 51.§ (1) bekezdés „sérelmet szenvedett fél” terminológiáját a 6.§ (4) bekezdés pontosítja, vagyis az eljárásban félnek tekinthető az adós, a hitelező és a felszámoló, de amennyiben „a 87

felszámoló tevékenysége vagy mulasztása harmadik személy jogát, jogos érdekét is érinti, az e személy által benyújtott kifogás előterjesztője is félnek minősül” Vagyis, csupán a kifogás vonatkozásában a Cstv. kibővíti az eljárásbani „fél” fogalmát, és rá is vonatkoztatja a tv.-t. A kiterjesztés a 2012. márc. 1. utáni eljárások vonatkozásában a hitelezői választmány, illetve képviselő beemelésével sajátos jelleget kapott, hisz ez alapján nem kizárólagos feltétel a „sérelem” kimutathatósága. Az 51.§ (1) bekezdés meghatározza, hogy: „Az adós nevében kifogást a 8.§ (1) bekezdésében meghatározott szervek képviselője nyújthat be.” Kifogást leggyakrabban hitelező terjeszt elő, ritkábban az adós és elvétve kívülálló sérelmet szenvedett fél. d.) A kifogás előterjesztésére rögzített 8 napos határidő „eljárásjogi határidő” és nem jogvesztő határidő, vagyis a Pp. 106.§ alapján, igazolási kérelemmel élve, ez meghosszabbítható (15+15 nap) e.) A kifogás tárgya a Cstv. alapján kizárólag a felszámoló által elkövetett jogszabálysértés vagy valamely jogszabályi kötelezettség elmulasztása lehet. A szakirodalom és a joggyakorlat igen terjedelmes és színes a kifogás jogintézménye vonatkozásában (csak BH-ból több, mint 80 darab jelent meg 1994-től). A leginkább vitatott elem természetesen – azon kívül, hogy ki jogosult előterjeszteni – a kifogás tárgya. Vagyis: a sérelmezett intézkedés (vagy mulasztás) alapja lehet-e kifogás előterjesztésének. A tapasztalatok szerint, három tevékenységformát érintenek a kifogások:

nagy

felszámolói

§ Hitelezőkhöz kötődő kifogások típusai: = tájékoztatási kötelezettség elmulasztása = vitatott igény bírósági előterjesztésének elmaradása

88

= téves jogértelmezésen alapuló igénybesorolás (kielégítési csoport) = hitelezői gyűlés összehívásának elmulasztása = vitatott igény előterjesztőjének kizárása a választmányalakító gyűlésről = választmányi jogosítványok érvényesítésének akadályozása = közbenső mérleg előterjesztésének elmulasztása = stb. § Vagyonhoz kötődő kifogások típusai = a felszámolási vagyon köre = az értékesítés nyilvánossági előírásainak megsértése (közzététel, közjegyző stb.) = elővételi jogosultság érvényesítésének megakadályozása = az adós korábbi szerződései megtámadásának elmulasztása = sikerdíjas értékesítési közreműködő igénybevétele = vagyon társaságba viteléhez szükséges hitelezői támogatás megszerzésének elmulasztása = stb. § Pénzfelhasználáshoz kötődő kifogások típusai: = költségek érvényesítési jogosultsága = alvállalkozók bevonása = a kifizetés esedékességi szabályának megsértése = a Cstv. 49/D.§ által biztosított zálogjogosult privilégiumának megsértése = Bérgarancia Alap igénybevételének elmulasztása 3./ A kifogások kezelése – Az eljáró bíróság meghallgatás előtt (vagy ennek mellőzésével) mindig felhívja a felszámolót a kifogással kapcsolatos nyilatkozata, észrevétele megtételére.

89

– A kifogás bírósági elbírálásának meghatározó alapdokumentuma a felszámoló nyilatkozata, ezért fontos ennek körültekintő (és jogi kontrollal biztosított) összeállítása. – A felszámolói nyilatkozat szükség szerint térjen ki: • a kifogás formai megítélésére: = a beadvány előterjesztője jogosult-e kifogás tételére? = az előterjesztés időpontja a tudomásszerzéstől 8 napon belülie? = a kifogásolt intézkedés valóban érdeksérelmet okozott-e az előterjesztőnek (esetleg neki nem!), fél-e az ügyben? • a kifogásolt intézkedés jogszerűségének szükségszerűségének) bemutatása, (ellen bizonyítás)

(és

• az elbírálást segítő összefüggések és háttér információk megadására – A felszámolói nyilatkozat tömör, konkrét, jól tagolt (logikus felépítésű) és az adott határidőn belüli legyen – Amennyiben az adott határidőn belül nem állítható össze, a felszámoló kérjen írásban –indokolva a kérést– határidő módosítást. – Amennyiben a kifogás érdemi része jogos (a panasz megalapozott), célszerű gyorsan korrigálni az intézkedést és az észrevételben ezt közölni. – Nem szabad megijedni a kifogástól. Ha álláspontunk szerint megalapozatlan, határozottan kérni kell elutasítását. Ha megalapozott, keresni kell a korrekció lehetőségét (ha nem lehet, célszerű megállapodni az előterjesztővel!) – A nyilatkozott visszafogottan udvarias (ne legyen bántó az előterjesztőre nézve) és szakszerű legyen, ahol célszerű és lehetséges idézzen a vonatkozó jogszabályból. – Fontos tudni: • vagyonértékesítési szerződés kifogással nem támadható (EBH. 2002. 672.), csak peres eljárásban (EBH 2000. 231.) 90

• Közbenső mérleg ellen kifogás nem érvényesíthető, csak észrevétel tehető (BH. 2004. 248.) • Kifogás előterjesztésére jogosultak köre (BH. 2002. 500) • Birtokvita eldöntése nem tartozik felszámolási bíróság hatáskörébe (BH. 2000. 220.) • A kifogás előterjesztésére jogszabályban előírt határidő nem jogvesztő jellegű (BH. 1999. 327.) • A felszámolás alatt megválasztott ügyvezető is kifogással élhet az adós nevében (BH. 1999. 326.) • Az értékesítésre vonatkozó intézkedések kifogással csak addig támadhatók, amíg a szerződést meg nem kötik (EBH. 2001. 450.) • Zárómérleg kapcsán, a hitelező újabb kifogást arra vonatkozóan nem terjeszthet elő, amit a bíróság már elbírált (BH. 2003. 379.) • Felszámolási eljárásban a hitelező csak konkrét intézkedést támadhat kifogással, jogértelmezési vita elvi elbírálására nincs jogszabályi lehetőség (BH. 2002. 199.) • A felszámoló önállóan jogosult eldönteni, hogy az adós érdekében áll-e valamely per megindítása. Perindításra a felszámoló nem kötelezhető (BH. 2002. 27.) • A téves jogértelmezésen alapuló hitelezői besorolás kifogással támadható, viszont a felszámolót kártérítési kötelezettség nem terheli a bírósági előírás végrehajtása miatt (BH. 2001. 488.) • Annak elbírálása, hogy a felszámoló valamely hitelezői igényt nyilvántartásba vesz-e, vagy azt elutasítja, a felszámoló kizárólagos jogkörébe tartozik. A felszámoló csak az általa vitatottnak minősített igényeket köteles elbírálás végett a bíróságnak megküldeni (BH. 2001. 292.) • Egyes hitelezők kérelmére a felszámoló nem köteles tájékoztatást adni az adós vagyoni helyzetéről, ezt a közbenső mérleg biztosítja (BH. 2000. 460.) • A 2012. márc. 1. utáni eljárások esetében, a Cstv. 51.§(3) rendelkezése szerint, amennyiben a kifogás a felszámolási költségként való elszámolással függ össze, s ezt a bíróság megalapozottnak ítéli, elrendelheti a jogellenesen elszámolt ősszeg adósi vagyonba történő visszafizetését. [51.§(3)] • A bíróságnak a kifogásokkal kapcsolatos jogerős végzést 2012. márc. 1. után elektronikusan meg kell küldenie a névjegyzékvezetőnek. (?)

91

4./ A felszámoló polgári jogi felelőssége – A Cstv. 54.§-a előírja, hogy a felszámoló az eljárás során, az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondossággal köteles eljárni, és a kötelességeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség szabályai szerint felel. – A felszámoló károkozása a felszámolási eljárásból fakad, de annak keretein kívül eső, önálló kárkötelmet hoz létre közte és a károsult között. E kötelem a felszámoló önálló, a saját vagyona terhére történő helytállási kötelezettségével jár. – A felszámoló felelőssége „a felszámolás kezdő időpontjában meglévő-, illetve a felszámolás alatt szerzett vagyonával összefüggésben áll fenn”. – A jogszabályhely 2009. és 2011. évi módosítása már konkretizálta a felszámoló elvárható gondosságának körét is: „….amennyiben a fizetésképtelenség bírósági megállapítása előtti időszakban jogszabályellenes vagyonkimentés történt, és a felszámoló úgy látja, hogy az ilyen vagyonkimentéssel szembeni fellépéssel a felszámolói vagyon növelhető, köteles az eljárásokat megindítani, tájékoztatva erről a hitelezői választmányt is.” [Cstv.54.§.] – A Btk. 2013. évi módosításával bekerült a szabályozásba a 404/A.§. a következő szöveggel: „Az a felszámoló, aki a felszámolási eljárás során hitelt érdemlő tudomást szerez a számvitel rendjének megsértése (403.§) vagy csődbűncselekmény (404.§) elkövetéséről és erről a hatóságnak, mihelyt teheti, nem tesz jelentést, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.” A polgári jogi felelősség mellett tehát az elvárható gondosság elmulasztása büntető jogi felelősséget is felvet, noha a jogszabályhely megfogalmazásában körül nem írt, bizonytalan definíciójú fogalmak jelennek meg, mint a „hitelt érdemlő”, a „mihelyt teheti”, „jelentés tétel”. – A kártérítési felelősséget általános (peres) bíróság állapíthatja meg és a bizonyítási kényszer a károsultat terheli. – Amennyiben a károsult a felszámolóbiztos felelősségének megállapítását is kéri vizsgálandó, hogy a felszámoló nevében eljáró 92

szakértőt a kirendelt felelős felszámoló milyen jogviszonyban foglalkoztatta. A Ptk. alapján: • Az alkalmazott a munkaviszonya során harmadik személynek okozott kárért közvetlenül nem felel, kártérítési kötelezettsége a károsult felé a munkáltatónak van. [régi Ptk.348.§, új Ptk. 5:…… ] A felszámoló ez esetben a Munka Törvénykönyvének szabályai alapján érvényesítheti igényét a felszámolóbiztossal szemben. • A megbízott által az ilyen minőségben okozott kárért a megbízó a megbízottal egyetemlegesen felel, ekkor a felszámoló a kártérítési perben történő elmarasztalása esetén megtérítési (un. regressz) igényt érvényesíthet. –

A kártérítés általános szabályait a régi Polgári Törvénykönyv XXXIX. fejezete, az új Ptk. ötödik könyvének hatodik része tartalmazza. Ennek 339.§ (1) bekezdése rögzíti, hogy: – A régi Ptk. 339.§(1) bekezdése, illetve az új Ptk. 5:497.§-a a felróhatóság megállapítása kapcsán rögzíti: „Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.” Ez összecseng a Cstv.54.§-ával. – Nyilvánvaló tehát, hogy a felszámolóra nézve kulcsfontosságú, hogy: • legyen tisztában azzal, hogy a felelőssége mire (milyen vagyonra) terjed ki, (a) • tudja, hogy az „adott helyzetben általában elvárható gondosság” mit jelent (b) a./ A felszámoló felelőssége az adósnak: = a felszámolás kezdő időpontjában meglévő vagyonára, = a felszámolás alatt szerzett vagyonára, és = a felszámoló fellépésével növelhető vagyonára (vagyonkimentés ellen!) terjed ki. b./ Az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondosság egzakt módon nem definiálható, de közmegegyezés alapján a jogszabályok betartását jelenti. A Cstv. 54.§-a, az elvárható gondosság körébe helyezi a felszámolást megelőző jogszabályellenes vagyonkimentés elleni felszámolói fellépést, de: = a felszámoló döntési kompetenciájává teszi a mérlegelést és = eljárás indítási okként a vagyonnövelési lehetőséget határozza meg,

93

felpuhítva ezzel a kártérítés-érvényesítés lehetőségét, illetve elősegítve a szakmai érvek dominálását, adott helyzetek alkalmazásakor. A Cstv. 2012. márc. 1-i hatályosságú előírása ezt már úgy fogalmazza, hogy amennyiben „a felszámoló úgy látja,hogy …….fellépésével a felszámolói vagyon növelhető, köteles az eljárásokat megindítani, tájékoztatva erről a hitelezői választmányt is.” – A polgári jogi felelősség (kártérítés) érvényesítése ellen elsősorban a szakszerű, körültekintő és kontrollált munkavégzés nyújt védelmet, de amennyiben ez nem sikerül: • kísérletet kell tenni peren kívüli megállapodásra • hatékony jogi háttérre kell támaszkodni • igénybe kell venni a felelősségbiztosítást

94

30. A KÖZBENSŐ FELSZÁMOLÁSI MÉRLEG ÉS JELENTÉS FOR-MAI ÉS TARTALMI KÖVETELMÉNYYEI – Közbenső felszámolási mérleg készítési kötelezettségét a Cstv. 50.§-a írja elő, vagyis: • készíthető – ha a hitelezők igényeinek kielégítéséhez elegendő pénzeszköz folyt be – a közzététel utáni 40. naptól (hitelezői igény bejelentési határidejének letelte után). • kötelező készíteni – a „felszámolás kezdetétől évente” A felszámolás számviteli feladatait előíró 225/2000. (XII.19) Korm. rendelet a közbenső felszámolási mérleg céljaként azt határozza meg, hogy „megbízható, hiteles helyzetfelmérés alapján történjen a hitelezők és a bíróság tájékoztatása a pénzügyi helyzetről.” – Egy felszámolási eljárásban több – sorszámmal és fordulónap feltüntetésével megkülönböztetve – közbenső mérleg is készíthető (egyszerűsített eljárásban nem készül, de az összetettebb, általános szabályok szerinti felszámolásokban általában 2-3 közbenső mérleg is készül). – A „közbenső mérleg” a Cstv. terminológiájában nem kizárólag a számviteli értelmezésű mérleg, hanem kibővített tartalmában egy „dokumentum csomag”, amely a következőket tartalmazza: • szöveges jelentés • számviteli mérleg • bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatás • (hitelezők jegyzéke) • részleges vagyonfelosztási javaslat • felszámolói díjelőleg számítás • (bankszámlakivonat és időszaki pénztárjelentés) • (GH kimutatás a nyilvántartott regisztrációs díjakról) Ezt az értelmezési kibővítést a Cstv. maga-, és a 225/2000. (XII. 19) Kormányrendelet 7.§ (3) bekezdése is alátámasztja a következőképpen: „A közbenső felszámolási mérleg ….. tartalmazza ….. a vagyoni eszközök, a kötelezettségek és a saját tőke állományát ….. a bevételek ….. és költségek ….. alakulásáról készített kimutatást és a szöveges jelentést.”

95

A Cstv. 50.§ (5) szerint a mérleget, a bevételek és költségek kimutatását, illetve a részleges vagyonfelosztási javaslatot észrevételezésre meg kell küldeni a hitelezőknek és a választmánynak, amire 15 napon belül észrevételt tehetnek. (A bíróságra meg kell küldeni a hitelezői észrevételeket is.) A törvényi megfogalmazás ellenére a felszámolói gyakorlat eltérő abban, hogy mit is kell észrevételezésre megküldeni a hitelezőknek. Álláspontunk szerint nem csupán a Cstv.50.§ (5) bekezdésében felsorolt táblázatos kimutatásokat, hanem a mellékletekkel felszerelt szöveges jelentést is meg kell küldeni, hisz érdemi észrevétel a mérlegsorok változásának, illetve a pénzforgalom alakulásának felszámolói magyarázata alapján tehető. Ezt az átfogó dokumentációs csomagot öncélúan – az egyértelműség miatt – a továbbiakban „közbenső jelentés”-nek nevezzük, amelynek része a számviteli mérleg és mellékletei, az eljárás jellemző kimutatásai, illetve alátámasztó (elszámoló) dokumentumai. – A közbenső jelentés funkciói tehát – szinkronban a tartalmával – a következők: • hiteles helyzetfelmérés alapján tájékoztatja a bíróságot és a hitelezőket az adós és az eljárás pénzügyi helyzetéről, annak változásáról, • tényszerűen bemutatja az eljárás főbb eseményeit, a felszámoló intézkedéseit, • részletesen bemutatja a bevételeket és elszámol a pénzfelhasználással, • az időközi (részleges) vagyonfelosztási javaslat lehetővé teszi a hitelezők időközi kielégítését, • lehetőséget teremt felszámolói díjelőleg érvényesítésére, • módot nyújt hitelezői észrevételek megtételére, ezzel a hitelezők időközi kontrollját biztosítja, • a tartalékképzéssel bemutatja az eljárás hátralévő feladatait és egyben biztosítja ezek finanszírozhatóságát. A közbenső jelentés tehát az elszámolás és ellenőrzés olyan dokumentuma, amely a szereplők időközi kommunikációjának biztosítása mellett, lehetővé teszi a finanszírozáshoz nem szükséges adósi pénzvagyon időközi felosztását.

96

– A közbenső mérleg (és jelentés) fordulónapját a felszámoló határozza meg, a Cstv. időpontra vonatkozó előírást nem tartalmaz (az általános gyakorlat szerint az „évente kötelező” kitétel miatt, a tevékenységet záró mérleg fordulónapját követi). –

A formai és tartalmi követelményeket a Cstv.50.-, 52.-, 57.-, 58.- és 59. §-ai, a számviteli törvény vonatkozó előírásai, illetve a 225/2000 (XII. 19) Kormányrendelet 7.§-a rögzíti – sajnos néhol ellentmondásosan. Jelen kérdéskörben a számviteli mérleggel-, és a szöveges jelentéssel kapcsolatos előírásokat és módszertani ismereteket tárgyaljuk, a pénzforgalmi kimutatásnak (32) és a vagyonfelosztási javaslatnak – benne a díjszámítás – (33) külön témakört szentelünk.

1./ A számviteli közbenső mérleg – Az általános kérdéskörök 17. témájánál érintettük, hogy a felszámolási eljárás sajátosságai miatt, a számviteli törvény előírásai is speciális szabályok (Cstv. és 225/2000 Korm.r.) figyelembevételével érvényesek a számviteli feladatokra. A szakemberek egyöntetű véleménye szerint, a szabályozás még mindig elmarad e speciális terület számviteli igényétől. A FOE – érzékelve az ellentmondásokat és hiányosságokat – 2001-ben komoly erőfeszítéseket tett a standardizálás érdekében, de az általános számviteli standardok bevezetésének elmaradásával, a felszámolások számviteli sematizálása is megrekedt. Az összeállított és széleskörűen megvitatott standard-ajánlás (FOE kiadvány, 2001. Bp.) nem vált általánossá ugyan, de néhány formai elemében eltérve, széleskörű alkalmazást nyert. – A közbenső mérleggel kapcsolatos főbb formai és tartalmi követelmények a következők: • Tartalmában és felépítésében közel megegyező a Cstv. 52.§ (3) bekezdésében meghatározott felszámolási zárómérleggel (csupán a még nem értékesített vagyontárgyakat és a be nem hajtott követeléseket szerepelteti piaci érték és várható megtérülési összeg helyett könyv szerinti értékben).

97

• A Számviteli tv.-ben előírt számviteli alapelvek folytonossági elvéből fakadóan, adattartalmának meg kell egyeznie a nyitó mérleg (illetve a tevékenységet lezáró mérleg) adattartalmával. Formájával nem, hisz a nyitó mérlegben a tevékenységet záró mérleg adattartalma szükség szerint átrendezésre került (a vagyonban elkülönítve a nem értékesíthető eszközök). • Eltérő a közbenső mérleg célja a működő vállalkozásban készített beszámoló jelentésétől. Míg az utóbbinál a cél az, hogy tájékoztatást adjon a vállalkozás pénzügyi-, jövedelmi helyzetéről, addig a közbenső mérleg (szerkezeti felépítésében és tartalmában) a hitelezők és a bíróság igényeit követi. Vagyis arra ad választ, hogy az adósnak: = milyen felszámolásba bevonható eszközei vannak, és = ezekkel szemben milyen hitelezői igények állnak Ennek érdekében az eszköz oldalon célszerűen kiemelésre kerülnek a pénzeszközök, forrás oldalon pedig úgy kell átrendezni a forrásokat, hogy a benyújtott és elfogadott hitelezői igényeket mutassa be. • Tartalmaznia kell a nyitó mérleg és a tevékenységet lezáró mérleg adatait is. (Az első követelmény a folytonosság elvét tükrözi, a második pedig a hitelező tájékoztatására szolgál, az eltérés magyarázati előírásával együtt a Cstv.-ben) A pénzügyi szakemberek szerint a Cstv. előírása ütközik a Számviteli tv. előírásával, sőt a Számviteli tv. szerinti „B” típusú mérleg esetében megvalósíthatatlan (Bajorné dr.). Áthidaló megoldásként ajánlható, hogy a tevékenységet lezáró mérleg ne az összevont mérleg egy oszlopa legyen, hanem mellékletbe kerüljön. • A pénzeszközökből tartalékot pénzvagyont kell képezni.

és

tartalékon

felüli

• Az elbírált vitatott igényeket be kell építeni a közbenső mérlegbe.

98

2./ A közbenső szöveges jelentés – A „szöveges jelentés” kifejezés a Cstv. 1997. évi módosításával [1997. évi XXVII. tv. 20.§ (1)] került be az 50.§ (1) bekezdésébe. A jogszabályhely rögzíti a jelentés tartalmát is a következők szerint: „A szöveges jelentésnek tartalmaznia kell: • a tevékenységet lezáró mérleg és a közbenső mérleg eltéréseinek, • valamint a bevételek és költségek alakulásának részletes magyarázatát” – A Cstv. 50. § (5) bekezdése – előírva a hitelezőknek és a választmánynak észrevételezésre megküldendő dokumentumokat – nem említi a szöveges jelentést. Ennek ellenére, követve a Számviteli törvénynek a beszámoló jelentésre vonatkozó előírását, illetve a Cstv.-nek azt az elvárását, hogy a hitelezőknek joga van megismerni az eljárás eseményeit és annak vagyoni-pénzügyi vonatkozásait, szükségszerű a változ-ásokat és ezek magyarázatát tartalmazó szöveges jelentés hitelezőknek (választmánynak) történő megküldése (legfeljebb a mellékletek száma csökkenthető). – Mivel a számviteli előírások alapján a tevékenységet lezáró mérleg és a felszámolási nyitó mérleg adatainak meg kell egyezniük, viszont a szöveges jelentésben magyarázatot kell adni a tevékenységet lezáró mérleg és a közbenső mérleg eltéréseire, nyilvánvaló, hogy: • a könyvek megnyitása után a kormányrendeletben foglaltak szerinti rendezéseket el kell végezni, • a rendezésekről mind a hitelezőket, mind a bíróságot a jelentésben kell tájékoztatni, hisz a statikus állapotot tükröző mérleg erről nem nyújt felvilágosítást. – A szöveges jelentés tematikus felépítését jogszabály nem rögzíti. A felszámolói gyakorlat az elmúlt évtized során kialakított egy többékevésbé általánossá váló sémát, amit a közbenső és záró jelentéseknél a hitelezők és a bíróságok is elfogadnak (BH sem foglalkozott a témával még)

99

A szöveges jelentés célszerű tartalmi felépítése 1. ELŐZMÉNYEK 2. A FELSZÁMOLÁS FŐBB ESEMÉNYEI Körülmények Vagyon és értékesítése – ingatlanok – ingóságok, eszközök – részesedések, értékpapírok – követelések Kötelezettségek és hitelezői igények Környezet- és műemlékvédelem Területrendezés Bérlővel összefüggő feladatok Peres és peren kívüli bírósági eljárások Hatósági vizsgálatok Iratrendezés és tárolás Munkavállalókkal kapcsolatos intézkedések Tevékenység továbbfolytatásával kapcsolatos feladatok 3. BEVÉTELEK ÉS KIADÁSOK ALAKULÁSA 4. KÖZBENSŐ MÉRLEG ÉRTÉKELÉSE (korrekciók, eltérések stb.) 5. DÍJELŐLEG SZÁMÍTÁSA 6. RÉSZLEGES VAGYONFELOSZTÁSI JAVASLAT (benne a tartalékképzés) 7. INTÉZKEDÉSI JAVASLAT 8. MELLÉKLETEK – az adós főbb adatai – hitelezői lista – vagyonkimutatás – tevékenységet lezáró mérleg – kimutatás a bírósági eljárásokról – hatósági vizsgálatok jegyzőkönyve 100

– bevételek és kiadások alakulása – díjelőleg számítása – felszámolási tartalékigény – bankszámlakivonat – időszaki pénztárjelentés – GH kimutatása a regisztrációs díjakról – vagyonfelosztási javaslat – Nyilvánvaló, hogy a teljes körű tematika értelemszerűen szűkülhet, igazodva az adott ügy sajátosságaihoz, de a fejezeteknek célszerű maradnia. – A közbenső jelentés logikus felépítése tehát a következő lehet:

A mérleget és előírt kimutatásokat is tartalmazó közbenső jelentéshez a hitelezők, és a választmány észrevételt tehet (kifogást nem). A jogszabályban erre biztosított 15 nap, törvényi határidő [EBH. 2004. 1134.], vagyis a mérleg ezt megelőző bírósági elbírálása lényeges eljárási szabályt sért. – A bíróság a mérlegre vonatkozóan csak kétféle határozatot hozhat: jóváhagyhatja, vagy elutasíthatja azt [BH. 2001. 490.] (a bíróság nem javíthatja, módosíthatja) – A közbenső mérleget jóváhagyó végzés nem minősül pervezető végzésnek, ezért ez ellen fellebbezésnek van helye [BH. 2000. 416.]

101

102

31. ZÁRÓJELENTÉS ÉS A ZÁRÓMÉRLEG, A FELSZÁMOLÁS BEFEJEZÉSÉNEK FELADATAI – A felszámoló (felszámolóbiztos) a Cstv. 52.§(1) bekezdésben [egyszerűsített felszámolásnál a Cstv. 63/B.§ (2) bekezdésében] előírt záró-dokumentumok előterjesztésével, előkészíti a felszámolás bírósági lezárását (befejezését). Amennyiben hitelezői kifogás alapján a bíróság korrekciókat ír elő, elvégzi a szükséges módosításokat, majd az eljárás jogerős záró végzése alapján, végrehajtja a felszámolás befejező feladatait. A felszámolás befejezése tehát feladatokra tagolható olyan folyamat, amelynek eredményeként az adós kivezetésre kerül a cégjegyzékből. – (Az egyszerűsített felszámolással korábban foglalkoztunk, a jelen módszertani részben csupán az általános szabályok szerint lefolytatott felszámolás befejező feladatait tekintjük át.) 1./ Zárójelentés és zárómérleg – A zárómérleg és zárójelentés egymásra épülő, egymást kiegészítő dokumentumok, amelyek a bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatással, a vagyonfelosztási javaslattal és a záró adóbevallással együtt alkalmasak a felszámolás bíróság általi lezárásának előkészítésére (elszámolva a hitelezők felé). – A záródokumentumokat a felszámolás kezdő időpontjától számított két év elteltével kötelező előterjeszteni, kivéve, ha a folyó perben, alperesi perveszteség esetén, a felperesi hitelező – figyelemmel kielégítési sorrendjére is – követelése akár részbeni megtérülését remélheti. [Cstv.52.§ (2)] Ez azt jelenti, hogy más halasztó feltételt a hatályos szabályozás nem enged a felszámolás két évet meghaladó elhúzására. Pl.:

eladatlan vagyonnál – természetben átadni, behajtatlan követelést – engedményezni, felperesi pert – engedményezni, hatósági ellenőrzések elhúzódása – nélküle zárni (!), stb.

103

– A zárómérleg fordulónapját a felszámoló határozza meg, de a gyakorlat a kezdő nap előtti fordulónapot (közbenső mérleg fordulónapjának évenkénti gördítése) állandósította. – A zárómérleg tartalmi előírásait a Cstv. 52.§ (3) bekezdése rögzíti és a 225/2000. (XII. 19) Kormányrendelet 8.§-a pontosítja. Vagyis a mérleg tartalmazza: az ESZKÖZÖK között: • pénzeszközöket – könyv szerinti értéken (ezek: pénzkészletek, elektronikus pénzeszközök, banki pénzeszközök, csekkek) • megmaradt (nem értékesített) vagyoni eszközöket – piaci értéken (ezek pl.: immateriális javak, tárgyi eszközök, befektetett pénzügyi eszközök, készletek, értékpapírok) • be nem hajtott követeléseket – várhatóan megtérülő összegben a FORRÁSOK között: • ki nem egyenlített tartozásokat – könyv szerinti értéken (köztük a költségek miatti tartozások) • fel nem osztható vagyont • felosztható vagyont (vagyoni kötelezettségek) Amennyiben a felszámolásba be nem vonható vagyon is van, a 225/2000 (XII.19) Kormányrendelet szerint, a mérleg mindkét oldalán meg kell jeleníteni ezt könyv szerinti értéken a Cstv. 4.§ (3) és (5) bekezdéséhez tartozó értékeket. (Amennyiben a felosztható vagyon pozitív előjelű, úgy ez a tulajdonosokat illeti meg) – A zárómérleg szerkezetével.

formája

megegyezik

a

közbenső

mérleg

– Bár a Cstv. ezt nem írja elő, célszerű a zárómérlegben szerepeltetni a nyitó- és közbenső mérleg adatsorát is, hisz a zárójelentésben (szöveges jelentésben) az adatok közti változásokról, eltérésekről kell számot adni, minősíteni. – A FOE 2001 októberében megjelentette ajánlását a felszámolók standardizált mérlegtípusaihoz (összeállította a Vienna Consult Kft), 104

de ez – hasonlóan a közbenső mérleghez - nem nyert általános alkalmazást. – A Cstv 52.§ (5) bekezdése a zárómérlegben szereplő be nem hajtott követelések tekintetében engedményezésre ad lehetőséget (a követelések erejéig), illetve az 56.§ (2) bekezdése a bíróságnak ad lehetőséget (nyilván felszámolói előkészítés és javaslat alapján) arra, hogy a be nem hajtott követeléseket és az értékesítetlen vagyontárgyakat a hitelezők között (követelésük erejéig és az 57.§ sorolásával) felossza. – A zárójelentés vonatkozásában a Cstv. tartalmi előírást nem tartalmaz, viszont a 225/2000 (XII. 19) Kormányrendelet 8.§ (6) bekezdése a „szöveges jelentés”-sel szembeni elvárásként előírja, hogy: • tájékoztatást kell adnia a nyitó- és zárómérleg adatai közti eltérésekről • minősítenie kell a változásokat A felszámolási gyakorlat – szinkronban a bíróságok elvárásával – igen változó a zárójelentés tartalmát illetően. Két szemlélet érvényesülése képezi a tartalmi terjedelem pólusait. a.) Minimalizált tájékoztatás E szerint, a legutóbbi közbenső mérleget bázisul tekintve kell elszámolnia a mérlegsorok változásával, illetve a pénzforgalommal. (Ennek logikája az, hogy a megelőző közbenső mérleg már elfogadást nyert, így csak ettől a fordulónaptól kell bemutatni az eseményeket. A szemlélet praktikuma, hogy leszűkíti a hitelezői kifogások területét.) b.) Maximalizált tájékoztatás Szó szerint veszi a Cstv.52.§-ának előírását, vagyis a nyitó mérleg bázisán, a teljes felszámolási folyamat bemutatását és értékelését felvállalja. Ez a technika, nyilván átfogóbb információkat nyújt a hitelezőknek, ami a teljesebb rálátással könnyebb értelmezhetőséget biztosít, viszont elkövetett eljárási hibák esetén, szélesebb támadhatóságot is nyújt. – Javasolt tartalmi felépítésként, a két technikai megoldás illesztése indokolt, vagyis az eljárás fő folyamatait célszerű átfogóan 105

bemutatni (leírás jellegű elemek), míg a számszaki elemzések és minősítések vonatkozásában a „folyamatosság” elve szerinti szakaszolás (utalás a lezárt elszámolásokra) célszerű. – A zárójelentés átfogó tartalmi tematikájaként (közbenső jelentéssel egyező szerkezetben), a következő javasolható: 1. ELŐZMÉNYEK – ki, miért kezdeményezte a felszámolást? – megelőzte-e csődeljárás a felszámolást? – bírósági elrendelés, közzététel – kijelölt felszámoló, vonatkozó törvény 2. A FELSZÁMOLÁS FŐBB ESEMÉNYEI 2. 1. A felszámolás körülményei – sajátosságok, körülmények – felszámoló koncepciója, törekvése 2. 2. A felszámolási vagyon és értékesítése – nyitó tárgyalás időpontja és körülményei – tevékenységet lezáró mérlegben a vagyonelemek – könyvvizsgálói átértékelések, vagyon piaci értéken – korrigált nyitó mérlegben a vagyonelemek forgalmi értéke - korlátozások, stb. 2. 2. 1. Az ingatlanvagyon értékesítése = a nyilvános értékesítés formája, megjelentetése = ajánlatok, ezek bírálata, a döntés indokai = elővételi jogosultak igényérvényesítése = adás-vételi szerződés fő előírásai = átadás-átvétel sajátosságai 2. 2. 2. Ingóságok, tárgyi eszközök értékesítése = ingóságok bemutatása, piacképességük = értékesítési forma, nyilvánosság bemutatása = ajánlatok, döntés, szerződési ár = átadás-átvétel sajátosságai 2. 2. 3. Részesedések, értékpapírok értékesítése = az értékesítés körülményei, a piacképesség = az értékesítés formája és eredménye 2. 2. 4. Követelések érvényesítése 106

= tevékenységet záró mérlegben és nyitómérlegben = a behajtás körülményei = megállapodások, engedmények, leírások = az érvényesítés eredménye 2. 3. Kötelezettségek, hitelezői igények – tevékenységet záró mérleg előírásai – bejelentett hitelezői igények (vitatott, elutasított) – nyilvántartásba vett igények, besorolásuk – hitelezői választmány és érdekképviselet 2.4. Környezetvédelmi kárelhárítás (műemlékvédelem) – környezeti állapot, hatósági előírások – kárelhárítási terv készíttetése – kárelhárítás folyamatának bemutatása – ráfordítás bemutatása 2. 5. Területrendezési feladatok 2. 6. Bérlővel összefüggő feladatok 2. 7. Peres- és peren kívüli bírósági eljárások – átvett eljárások rövid ismertetése – eljárás közben indult vagy indított eljárások – az eljárások eredménye 2. 8. Hatósági vizsgálatok APEH, TB stb. ellenőrzések és megállapításai 2. 9. Iratrendezés és tárolás – körülmények és mennyiségek – mit és mennyit, ki és hol őriz 2. 10. Munkavállalókkal kapcsolatos intézkedések

107

3. BEVÉTELEK ÉS KIADÁSOK ALAKULÁSA – költség- és ütemterv és ezek hitelezői elfogadása – tervek és a realizálás bemutatása, az eltérés okai 4. ZÁRÓMÉRLEG – fordulónapja, főösszege – mérlegsorok tartalmi változása (nyitó- záró eltérés) 5. A FELSZÁMOLÓI DÍJ SZÁMÍTÁSA – levezetése a díjnak 6. VAGYONFELOSZTÁSI JAVASLAT – záró pénzkészlet (számlán és GH-ban) – eljárás során eszközölt kifizetések (49/D. §) – indokolt javaslat a kifizetésre (díjra is!) – tartalék a még kiegyenlítetlen költségekre - kielégítetlen igények 7. INTÉZKEDÉSI JAVASLATOK – mérleg és vagyonfelosztás elfogadása – díj megállapítása – adós bankszámlájának megszüntetése – felszámolási eljárás megszüntetése – az adós cégnyilvántartásból való törlése

108

MELLÉKLETEK 1. Az adós főbb adatai 2. Hitelezői gyűlés jegyzőkönyve 3. Felszámolási ütem- és költségterv 4. Hitelezői lista 5. Kimutatás a felszámolási vagyonról és értékesítéséről 6. Kimutatás a követelések behajtásáról 7. Kimutatás a peres ügyekről 8. Hatóságai vizsgálatok jegyzőkönyvei 9. Bevételek és kiadások alakulása 10. A felszámolói díj számítása 11. Kimutatás a kiegyenlítetlen felszámolási költségekről 12. Záró bankszámlakivonat 13. Pénztárjelentés 14. GH értesítése a befizetett regisztrációs díjakról 15. NAV nyilatkozat a TB. adatszolgáltatás teljesítéséről 16. Környezetvédelmi hatóság záró nyilatkozata 17. Illetékes terület levéltár nyilatkozata az archiválás helyéről 18. Vagyonfelosztási javaslat

2./ A felszámolás befejezésének feladatai – A Cstv. 52.§ (1) bekezdésében rögzített befejezési feladatokat – mint a bírósági eljárás befejezésének előkészítését – a felszámolók többsége az alábbiak szerint valósítja meg a normál szabályok szerinti eljárásokban: • • • • • • • •

összeállítja a bevételek és költségek alakulásáról szóló kimutatást összeállítja a vagyonfelosztási javaslatot elkészíti a zárómérleget elkészíti a szöveges zárójelentést az APEH részére megküldi a záródokumentumokat és záró adóbevallást átutalja az adókat (észrevételezteti a záródokumentumokat a választmánnyal) Megküldi a záródokumentumot (hitelezők száma + 2 db példányban) a bíróságnak

109

– A hitelezőknek kiküldendő dokumentáció (mellékleteiben legalábbis) szűkebb lehet a bíróságnak szánt anyagnál, de a Cstv. 56.§(1) bekezdése alapján, minimum a zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot tartalmaznia kell. – A felszámolónak a felszámolást befejező előkészítő feladatai a dokumentumok bírósági előterjesztésével zárulnak és ettől az időponttól, a bírósági előírások (záró végzésben) szerinti tennivalók képezik a felszámolás befejezésének felszámolási feladatait. – A hitelezők (NAV is hitelezői minőségében) kifogásolhatják (jogvesztő határidőn belül) a záródokumentumokat, vagy ez alapján a felszámoló munkáját, amit a bíróság kizárólag tárgyalás formájában bírálhat el. – A befejező feladatokat a bíróság a záró végzésben rögzíti [60.§ (1)]. A záró végzés a következő elemeket tartalmazza: • • • • • •

•

• • • • • •

jóváhagyja a záró anyagot és a felszámolási eljárást befejezi, az adóst megszünteti kötelezi a felszámolót a le nem rótt eljárási illeték (Illetékhivatal felszólítása alapján) megtérítésére megállapítja a felszámoló díját megállapítja a még kiegyenlítetlen felszámolási költségeket felhívja a GH-t az elkülönített számlán lévő regisztrációs díj felszámolónak történő átutalására feljogosítja a felszámolót, hogy az adós vagyonából a megállapított díjat kiegyenlítse (regisztrációs díjjal csökkentett + ÁFA) kötelezi a felszámolót, hogy az adós felosztható vagyonából, 30 napon belül átutalással rendezze a megítélt vagyonfelosztást (tételes felsorolással!) szükség esetén rendelkezik a megmaradt követelés és vagyon átadásáról szükség szerint értékteleníti az értékpapírokat felhívja a folyószámlát vezető bankot az adós bankszámlájának megszüntetésére rendelkezik az adós iratanyagának elhelyezéséről elrendeli az adós cégjegyzékből való törlését elrendeli a záró végzés CK-ban való közzétételét

110

– A várható és meghozott és jogerőre emelkedő záró végzés alapján, a felszámoló befejező feladatai a következők: •

• • • •

•

(a záródokumentumokban kalkulálnia kellett a díj, az adók és a hitelezői kielégítések átutalásának-, illetve a számla megszüntetésének a (bank)költségeivel a ki nem egyenlített költségek között) (kalkulálnia kellett a díj forgalmi adó tartalmával, átutalási kötelezettségeivel) (számolnia kellett az illetékfeljegyzéssel elhalasztott eljárási illeték bírósági megítélésével és befizetési kötelezésével ) a végzés jogerőre emelkedése után, végrehajtja az átutalásokat szükség szerint, technikailag lebonyolítja a bíróság által megítélt vagyonátadást a = hitelezőknek, = állami vagyonkezelő szervezetnek, = alapítónak, tulajdonosnak, és elvégzi a be nem hajtott követelések előírt felosztásának adminisztrációját rendezi és letárolja a felszámolás iratait = törzsdokumentációt a felszámoló irattárába, = egyéb felszámolási iratokat egyesít az adós felszámolás előtti irataival A Cstv. 53.§-a az irattárolásra vonatkozóan részletes előírásokat tartalmaz: - történeti értékű iratokat az illetékes levéltárnak - a működés maradandó iratait az illetékes levéltárnak - a minősített iratokat felül kell vizsgáltatni - teljesíteni kell a nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatást - a felszámolás iratainak őrzéséről a felszámolónak kell gondoskodni A Cstv. a feladatok átruházhatóságát megengedi, de az egyes iratok őrzési határidejéig a felszámolót teszi felelőssé.

•

jegyzőkönyvvel megsemmisíti a bélyegzőket

111

112

32. ELSZÁMOLÁSOK, BEVÉTELEK ÉS KÖLTSÉGEK (KIADÁSOK) ALAKULÁSÁRÓL KÉSZÍTETT KIMUTATÁS –

A Cstv. az 50.§ (1) bekezdésében a közbenső mérleg-, az 52.§ (1) bekezdésében pedig a zárómérleg készítési előírásánál említi meg a „bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatás”-t, mint évente kötelező elszámolást a bíróság, illetve a hitelezők felé. A 39.§ (4) bekezdése negyedéves kötelezettségként írja elő a felszámolónak, hogy elszámolást és jelentést küldjön a hitelezői választmánynak, vagy a hitelezők képviselőjének a „felszámolási költségek alakulásáról”, az adós pénzügyi-, vagyoni helyzetének alakulásáról. Az 5.§ a) bekezdése pedig, már 8 munkanapos kötelezettségként írja elő a felszámolónak, hogy a választmány, vagy a hitelezői követelések 10 %-át képviselő hitelezők kérésére, tájékoztatást adjon „az adós vagyoni és pénzügyi helyzetéről”. (Az állami felszámoló megtagadhatja a tájékoztatást.) – A vagyoni eszközök változásai pénzértéken a pénzforgalmi kimutatásban jeleníthető meg, amely tartalmát tekintve a bevételek és kiadások kimutatása (jegyzéke). Fentiek szerint nyilvánvaló, hogy a felszámoló vagyonkezelés jellegű sajátos tevékenysége miatt, kiemelkedő jelentősége van az elszámolásnak, s erre: • külön kérésre 8 munkanapon belül, • választmány alakulásakor, kötelezően negyedévente, • általánosan évente kötelezően sor kerül – A kimutatás formai és tartalmi megfelelőségét a jelentőségének megfelelő súllyal kell biztosítani, különös tekintettel a témában hatályos jogszabályok fogalmi ellentmondásaira. – A korábbi kérdéskörök tárgyalásánál felmerült már, hogy a hatályos jogszabályokban ellentmondásosan kerültek meghatározásra azok a fogalmak, terminológiák, amelyekkel leírható, jellemezhető a felszámolási eljárások pénzforgalma. Mielőtt a módszertani kérdésekre térünk, célszerű rendet rakni a fogalmak körében.

113

1./ Az alapfogalmak tisztázása –

A Cstv. sajnos nem rögzíti a felszámoló jogállását, így állandóan visszatérő probléma, hogy az eljárás során felmerült ráfordításokat kinek a terhére (vagyonából) kell finanszírozni. A felszámolók névjegyzékéről szóló 167/1993 (XI.30) Kormányrendeletben [2.§ (3) b/] közgazdász, jogi szakvizsgát tett jogász, valamint engedéllyel rendelkező könyvvizsgáló foglalkoztatása a felszámolói tevékenység folytatásának feltétele. Ennek alapján, a BH. 2003.295.-ben rögzítést nyert, hogy: „A felszámolónak a felszámolás alatt álló adós könyvvezetési tevékenységét, jogi ügyeinek intézését – a részére járó felszámolói díj ellenében – saját szervezetén belül kell megszerveznie.” Az elterjedt bírósági gyakorlatban a jogi és számviteli feladatok ellenértékének felszámolóra terhelése az elmúlt években általánossá vált, annak ellenére, hogy: • a Számviteli tv. 151.§-a szerint, könyvviteli szolgáltatást mérlegképes könyvelő végezhet, azt pedig a 349/2004 (XII. 22) Kormányrendelet szakképesítő bizonyítványhoz köti (tehát nem közgazdász!) • a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. tv. 27.§a, illetve a könyvvizsgálói kamara etikai szabályzatának 3. pontja összeférhetetlennek ítéli az azonos ügyfélnél végzett könyvelést és könyvvizsgálatot. • A 225/2000 (XII. 19.) Kormányrendelet 6.§ (1) bekezdésében felsorolt lehetséges költségek, ráfordítások között szerepel: ………………………………………………………….. „e./ – a felszámolási eljárással kapcsolatos bírósági, illetve peres eljárások során felmerült költségek” …………………………………………………………… „j./ – a számviteli nyilvántartások vezetésével, adóbevallások elkészítésével kapcsolatos költségek” A BH. 2004.385-ben már részben kiengedték a felszámoló feladatköréből a könyvelést, de beemelték viszont, az ügyviteli szolgáltatást a következők szerint:

114

„A felszámoló tevékenységi körébe tartozik az ügyviteli szolgáltatás ellátása is, külön felszámolási költségként csak a felszámolás alatt tényleges tevékenységet folytató adós könyvelésével kapcsolatos kiadások számolhatók el.” A 225/2000. Kormányrendelet „k/” pontja ezzel szemben, példaként hozza elszámolható költségként az egyéb költségnemek között a posta, telefon, fénymásolás, stb. ügyviteli ráfordításokat. Hasonló ütközőpont a bér- és társadalombiztosítási ügyintézés „költsége” is, amely a 16/1997.(IX.3) sz. MÜM rendeletben szabályozottan vizsgaköteles szakképesítéshez kötött tevékenység. A FOE álláspontja szerint a felszámoló bírósági kijelölés útján, sajátos megbízásos jogviszony alapján, az adós képviseletében jár el(egyezően a Cstv-vel). A felszámoló tehát, az adós ügyvezetésének helyébe lép, így feladata a vagyonnal való rendelkezés. A felszámolási költségek viselése így az adóst terheli. A Cstv.27/A.§(13) bekezdése – a 2006. évi VI. tv. alapján – szerint: „ A felszámoló feladatait elsősorban az adós munkaszervezete, illetve saját munkaszervezete igénybevételével látja el,…….polgári jogi jogviszonyt létesíthet továbbá: a) külön jogszabályban a felszámolási tevékenység végzésének feltételeként meghatározott szakképzettsé-gen kívüli szakértelmet igénylő feladat ellátására, b) a felszámolási tevékenység végzéséhez általában nem szükséges, vagy a szükségest meghaladó mértékű tevékenység elvégzésére, c) jogszabály által kötelezően előírt esetben, d) ha azt az a)-c) pontokban nem szabályozott esetben a bíróság a felszámoló kérésére előzetesen engedélyezi.” Nyilvánvaló, hogy a felszámolónak gondos gazdaként kell kezelnie a rábízott vagyont, és takarékosan, de szakszerűen kell lefolytatnia az eljárási feladatokat. Az elszámolási 115

bizonytalanságok oldása és a jogbiztonság érdekében célszerű: • határozott és szakszerű költség- és ütemtervet készíteni, • meggyőző kommunikációval kell ezt a hitelezők előtt képviselni, • szakszerű, a 225/2000 (XII. 19.) Kormányrendelet 6.§ (1) terminológiáit kell használnia a kiadásokra vonatkozóan, • a kimutatásokban követni kell a Cstv. 52.§ (4) bekezdésének tartalmi előírásait és e fejezeti bontáshoz kell rendelni a kiadásokat. • kritikus helyzet esetén előzetesen kérni kell a bíróságtól alvállalkozó bevonásának engedélyezését. –

A Cstv. előírásában keveredik a bevétel és árbevétel kifejezés, hisz az: • 59.§ (1) bekezdésében a Cstv. A felszámoló díját az „eladott vagyontárgyak bevétele…”-hez köti, az • 52.§ (4) bekezdése a „bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatás”-ról szól, míg • ugyanennek a bekezdésnek az a./ pontja, már a tevékenység folytatásával kapcsolatos „árbevételek”-et (illetve a vagyontárgy ellenértékét) említi. Nem részletezve a Számviteli tv. árbevételre vonatkozó definícióját, rögzítjük: • az árbevétel általános forgalmi adó nélküli ellenérték • a bevétel (pénzbevétel) viszont forgalmi adót tartalmazó érték. Fentiek egyértelműsítik, hogy a díjszámításnál a bruttó bevételt kellene alapul tekinteni és a számított díjat az 59.§ (1) alapján, növelni kell az ÁFA értékével. A kialakult gyakorlat szerint viszont általánossá az vált, hogy a nettó árbevétel %-a alapján számítjuk a felszámolói díjat. A bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatásnál szintén nettó értéket (árbevételt) kell az adott sorokon feltüntetni, de a

116

pénzforgalmi szemlélet miatt, külön soron szerepeltetni kell összesítve a kapott és kifizetett általános forgalmi adót. –

A kiadás – ráfordítás – költség dilemmáját már érintettük a 25. témakörben. Itt csak ismét rögzítjük, hogy a: • - felszámolásban pénzforgalmi szemléletű elszámolások vannak (konkrét pénzkiadások) • - minden költség kiadás, de nem minden kiadás költség (a kiadás átfogóbb kategória) • - a ráfordítások között vannak nem költség elemek is (átfogóbb a költségnél, de szűkebb a kiadásnál

A pénzforgalmi szemlélet szerint „kiadásokkal” kell elszámolni. A 225/2000 (XII. 19) Kormányrendelet már, mivel nem tudja felülírni – alacsonyabb szintű jogszabályként – a Cstv.-t, „költségek (ráfordítások)” fogalompárt használ a költségek helyett. –

Felszámolóként megengedhető a számvitelileg helytálló terminológia alkalmazása, vagyis „bevételek és kiadások” alakulásáról készített kimutatást készítünk, amelyben külön kezeljük a nettó bevételt és az általános forgalmi adót (bevétel + Áfa = árbevétel) • a bevételek mellett külön oszlopban feltüntetjük a vagyontárgyak nyilvántartási értékét • kiadásokról adunk számot, amik között szerepelnek a felszámolási költségek is. •

117

2./ A kimutatás formai és tartalmi követelményei –

A kimutatás tartalmi felépítését a Cstv. 52.§ (4) bekezdése és a 225/2000 (XII. 19.) Kormányrendelet 9.§-a nagyjából egyezően tartalmazza. Ezek alapján a bevételeket és kiadásokat négy meghatározó csoportba rendezhetjük: • • • •

tevékenység folytatásával kapcsolatos-, értékesítéssel kapcsolatos-, követelések behajtásával kapcsolatos-, kiegyenlített költségekkel kapcsolatos pénzforgalom

–

A kiadások (költségek) vonatkozásában tágabb felsorolást ad a Cstv. 57.§ (2) bekezdése, illetve a 225/2000 (XII. 19.) Kormányrendelet 6.§ (1) bekezdése azzal a különbséggel, hogy a Cstv. kizárólagosságot sugall a megfogalmazásával, de a konkrét kifizetési területek közé beilleszti az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésének igen tágan értelmezhető kategóriáját, szemben a Kormányrendelet ennél bővebb felsorolásával, amely elé a jogalkotó a „…lehetnek – többek között” megengedő kitételt illesztette.

–

A felszámolói gyakorlat (egyezően a bírósági elvárással és hatósági tudomásulvétellel) az elmúlt években kialakította azt a praktikus tartalmat, amely konszenzusos alapon, a jogszabályi előírások „mixelésével” működik. A következőkben ennek tömörebb és részletezőbb változatát mutatjuk be megjegyezve, hogy a jogszabályi előírás teljesítéséhez a tömörebb változat is megfelelő, de ez nyilván nem ad átfogó képet az eljárás pénzforgalmáról.

118

I. számú változat (részletesebb) Adós neve:………………………………………………. székhelye:……………………………………………….. adószáma:……………………………………………….. KIMUTATÁS a felszámolási eljárás pénzforgalmáról (bevételek és kiadások alakulása) Adatok: nettó Ft. 1. NYITÓ PÉNZESZKÖZÖK – házi pénztár – pénzforgalmi számla – lehívott hitel 2. BEVÉTELEK – felszámolás alatti tevékenység folytatásából – egyéb bevételek – vagyoni eszközök értékesítéséből – követelések behajtásából – pénzügyi műveletek bevételei – fizetendő ÁFA – GH regisztrációs díj számlaegyenlege 3. KIADÁSOK [Cstv. 57. § (2) szerint] – tevékenység folytatásának kiadásai a./ – munkabér, bérj. juttatás és közterhei, magánnyugdíj pénztári tagdíj b./ – gazdasági tevékenység ésszerű befejezésének költségei – közüzemi díjak – őrzés-védelem – környezeti terhek rendezése – területrendezés, fenntartás – bérleti díj – posta, telefon, fénymásolás – kezdő időpont utáni adó és járulékterhek, illetékek – kezdő időpont utáni hitel és lízingdíjak – kezdő időpont utáni kártérítés 119

– irodaszerek – tartásdíj, életjáradék, mg tag juttatása – számviteli szolgáltatás, TB ügyintézés – egyéb kiadás (ÁFA stb.) c./ vagyonértékesítéssel, követelésbehajtással kiadások d./ Munkaerő-piaci Alap bérgarancia támogatása e./ bírósági eljárás költségei f./ iratrendezés, tárolás költségei g./ felszámoló díja h./ hitelezői részkielégítés i./ GH-ból történő visszafizetés

összefüggő

4. ZÁRÓ PÉNZESZKÖZÖK – házi pénztár – pénzforgalmi számla – GH számlaegyenlege

120

121

33. A FELSZÁMOLÓ DÍJA, SZÁMÍTÁSI METÓDUSA ÉS A DÍJ FEDEZETE Különösebb indoklást nem igényel, hogy a felszámoló – mint vállalkozás számára a leglényegesebb eljárásjogi kérdés a felszámolói díj nagysága és hozzáférhetősége. A Cstv. hatályossága alatti közel két évtized alatt, a felszámolói díjra vonatkozó szabályozás mind az összegszerűség, mind a hozzáférhetőség vonatkozásában igen sokat változott. A módosulásokat egyrészt a díj mértékének az eltelt időszak inflációjához történő rendezési igénye (többnyire a reálértéket megőrző valorizációja)-, másrészt az eljárási szabályok finomodása és új jogintézmények megjelenése-, továbbá az érvényesíthetőség és a forrásbiztosítás garanciáinak új megoldásai generálták. A legutóbbi átfogó változást a 2009. évi LI. tv. emelte be a hatályos Cstv-be. A módosítás ugyan több korábbi alkalmazási bizonytalanságot feloldott (az 5% mértékű díj nem tartalmazza az Áfa-t, egy szintre hozta az általános szabályok szerinti eljárás min. díját az egyszerűsített befejezés díjával /300.000-, Ft/, érvényesíthetővé tette egyszerűsített szabályok esetén is az értékesítés bevételének díjnövelő szerepét, a 4%-on felüli díjhányadnak felszámolónál maradását biztosította azokban az esetekben amikor a különös bonyolultság miatt eltér a bíró a díjmegállapítás általános szabályától, stb ), de továbbra is fenntartott ellentmondásokat (egyszerűsített befejezés kezdeményezésének- és az egyezség sajátos díjalapjának /egyezség körébe vonható …../ vitatható megítélése, a díj garanciájának megoldatlanságával a „jár és a jut” problematikájának fennmaradása, a különféle díjalapok összevonásának elmaradása, stb.), és új anomáliákat is teremtett (megelőző csődeljárás esetén csökkentett díj, az egyezségnél az 1 milliárd feletti vagyonérték esetén a bírói mérlegelés, adósi felelősség felszámolóra hárítása, bonyolultabb elszámolási előírás, stb.) 1. A felszámoló díjának alapja és összege A hatályos Cstv. szerint, a felszámoló a következő általános szabályok szerint tarthat igényt díjra: • A 49/D.§(1) bekezdése szerinti értékesítés esetén, a zálogtárgy (követelésen alapuló zálogjog esetén a behajtás) bevételéből, a nettó vételár (árbevétel) 5%-a a felszámolói díj. • Az általános szabályok szerint befejezett felszámolás esetében az 59.§(1) bekezdése szerint, az eladott vagyontárgyak és befolyt 122

követelések bevétele együttes összegének 5%-a (amennyiben csődeljárás előzte meg 3%-a), továbbá a felszámolás alatt folytatott tevékenység bevételének 2%-a a felszámoló díja. • Az egyszerűsített szabályok szerint befejezett felszámolás esetén az 59.§(1) bekezdése szerint, 300.000-, Ft továbbá az eladásokból, behajtásokból származó bevétel 1%-a a felszámolói díj. • A felszámolásban kötött egyezség esetén a felszámoló 59.§(1) bekezdés szerinti díja az egyezség körébe vonható számviteli vagyon értékének 5%-a. • A felszámolás megszüntetése esetén a felszámolói díj zárómérlegben szereplő eszközök könyv szerinti értékének 2%-a

a

• A felszámolás befejezése előtt felmentett felszámoló díját az általa végzett tevékenységre való tekintettel, és a működése alatt az adóshoz befolyt bevételek arányában állapítja meg a bíróság. A felszámolói díj számításának sajátos szabályai: o Amennyiben a 49/D.§(1) és az 59.§(1) hatálya alatt is képződik díj, a felszámoló díját a két jogcím szerint, egymástól függetlenül kell számolni és érvényesíteni. o A minimális díj – kivéve a felmentett felszámolónál - 300.000,Ft. Ez akkor nem jár, amikor ezt meghaladó 49/D.§(1) szerinti díj van, vagyis a minimál díjra történő kiegészítésnél összevontan kezelendők a díjhányadok. o Különösen bonyolult ügyekben, az általános szabályok szerinti befejezés esetében a bíróság eltérhet az előírástól (de csak magasabb díjat állapíthat meg). o A számított díj csökkentésére csupán az 1 milliárd Ft nyilvántartási értékű eszközvagyonnal rendelkező adósok egyezsége esetén van módja a bíróságnak. o Amikor az egyezség nem a felszámolás kezdeti szakaszában jön létre, hanem ezt megelőzően volt már értékesítés (esetleg működési bevétel), ami díjalapot generált, célszerű „szakaszolni” 123

az eljárást/elszámolást és az egyes időszakok jellemzői alapján kell számítani a díjhányadokat. o Amennyiben az általános szabályok szerinti felszámolás fordul át kényszerűen (a vagyon kizárólag a 49.§/D(1) szerint, viszont kiegyenlítetlen bérgarancia, vagy eladatlan vagyon marad, stb.) egyszerűsített szabályok szerinti befejezésbe, a 49/D.§(1) szerinti díj kiegészül az általános díjhányaddal is, de minimál-díj nem érvényesíthető, amennyiben a felvett díj meghaladta a 300.000,Ft-ot. o Az általánosan és ÁFA mentesen 5%-ban meghatározott díjból a 49/D.§(1) alapján 3%-, az 59.§(1) szerint pedig 4%-, illetve a felszámolás alatt folytatott tevékenységből származó bevétel 2%ából 1%, és ezek ÁFA-ja illeti meg a felszámolót felszámolói díjként. o Az 59.§(1) szerinti díjszámítás szerint, és fedezet esetén, a 4% feletti részt (amennyiben ez meghaladja a 300.000-, Ft-ot) – kivéve, ha a bíróság az ügy bonyolultsága miatt állapított meg nagyobb díjat – be kell fizetni a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala által vezetett díjkiegészítési számlára. (Ez nem az 5%ból az 1% hisz lehet, hogy még a 4%-ra sincs fedezet. Vagyis nem lehet automatikusan ötödölni a díjat.) A befizetési kötelezettség a felszámolónak járó díj feletti díjhányad, amennyiben erre van fedezet. o A 49/D.§(1) szerinti díj esetén, a 3% feletti díjhányadot a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala által vezetett egyszerűsített felszámolási letéti számlára kell befizetni. o A díjkiegészítési- és az egyszerűsített letéti számlákra befizetendő összeggel szemben nincs helye felszámolói beszámításnak. o A felszámoló számított díjhányada nem tartalmazza az ÁFA-t. A 49/D.§(1), valamint az 59.§(1) bekezdése alapján az árbevételből levont 5%-nyi díjnak az előírás szerint ki kellene adnia a felszámolónak járó 3% (4%) + ennek 27%-nyi ÁFA-ja részösszeget, és a díjalapba fizetendő 2%(1%)-nyi díjhányadot, ami matematikai képtelenség. Ezért fontos az alkalmazás során az

124

59.§(1) bekezdésében rögzített fordulat érvényesítése, mely szerint: „…Az e §-ban meghatározott felszámolói díjak a díjat terhelő általános forgalmi adó összegét nem tartalmazzák.” A 49/D.§(1) előírásában: „….(megnövelve az általános forgalmi adó összegével)” megjegyzés szerepel. Ez azt jelenti, hogy a nettó bevétel adott százalékos díjhányada nem fedezi a felszámoló ÁFA-s díját, azt a felszámolónak járó rész vonatkozásában meg kell növelni az általános forgalmi adóval. o Amennyiben a számított díj kiegyenlítésére nincs teljes körű fedezet, az általános szabályok szerinti befejezés esetén a Fővárosi Bíróság a díjkiegészítési számláról kiegészíti a fedezetet. o Amennyiben a számított díj nem éri el a minimumdíjat, a díjkiegészítési számláról a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala (GH) kiegészíti 300.000-, Ft +ÁFA-ra. o Egyszerűsített befejezés esetén pedig 150.000-,Ft + ÁFA-ra egészíti ki a díjat a Fővárosi GH az egyszerűsített felszámolási letéti számláról. o A felszámolói díj elsődleges forrása – kivéve a 49/D.§(1) szerinti díjat – a megyei GH-k által vezetett díjfedezeti letéti számla, ezt követően az adósi vagyon, majd a letéti számlák. o A 49/D.§(1) szerinti díj forrása kizárólag a zálogtárgyból nyert árbevétel (amennyiben más jogcím alapján díj nem számítható, vissza kell utalni – felhasználhatóság hiányában – a reg.díjakat). o Amennyiben a hitelezők által a díjfedezeti letéti számlára befizetett reg. díj teljes egészében nem használható fel, a maradványt a felszámoló kezdeményezésére hozott végzés alapján, a befizetések arányában vissza kell utalni a befizetőknek.

125

2. A felszámolói díj számítási metódusa Az általános szabályok szerinti eljárásban a felszámoló díja minimum 300.000,- Ft + ÁFA, illetve a következő levezetés alapján számítandó: 2.1. A Cstv. 49/D.§(1) szerinti díj: értékesítésből származó nettó vételár követelés behajtásból származó bevétel összesen az (x) ,- Ft 5%-a

………,- Ft ………,- Ft …(x)….,- Ft ... (y).....,- Ft

A Cstv. 49/D.§(1) alapján a felszámoló díja (y),- Ft, amelyből: - a felszámolót illeti az (y) 3%-a + ÁFA, vagyis - a Fővárosi Bíróság GH-nak számlájára fizetendő (y)-(F1): Összesen:

…(F1).,- Ft . ..(D1).,- Ft …(d)...,- Ft

A Cstv. 49/D.§(1) alapján a br. felszámolói díj tehát …(d)..,- Ft

(Amennyiben a felszámolási eljárást a csődeljárás megszüntetésével egyidejűleg rendelték el, a díj számítása a fentiekkel megegyező !!) 2.2. A Cstv. 59.§ (1) szerinti díj (ha a felszámolást nem csődeljárás előzte meg) (Ez alapján kell számolni a 49/D.§(2) szerinti díjat is az 50%-os

szabállyal) értékesítési árbevétel: behajtott követelés : a nem zálogjoggal terhelt bevétel összesen:

…………,- Ft …………,- Ft …(z)….., - Ft

a felszámolás alatti tevékenység bevétele:

….(q)… .,- Ft

A Cstv. 59.§(1) bekezdése alapján a felszámoló díja: ….(z)…..,- Ft 5%-a: ….(q)…..,- Ft 2%-a: összesen:

………….,- Ft ………….,- Ft ……….…,- Ft

ebből a felszámolót illető díjhányad [a (z) 4%-a és a (q) 1%-a + ÁFA] ………….,- Ft + …………,- Ft + ÁFA = …(F2)…,Ft a díjkiegészítési számlára fizetendő díjhányad (a 4% és az 1% feletti rész) =… (D2)….,-Ft összesen: …(v)…,- Ft

126

A Cstv. 59.§(1) alapján a br. felszámolói díj tehát :....(v)….,- Ft.

Amennyiben a felszámolási egyidejűleg rendelték el:

eljárást

csődeljárás

megszüntetésével

nem jelzáloggal terhelt vagyon értékesítésének árbevétele: ………….. .,- Ft behajtott követelés összege: …………….,- Ft Összesen: ….. (cs) ……,- Ft a felszámolót megilleti: …(cs)…,-Ft 3%-a + ÁFA = …(Cs2)…….,-Ft (ebben az esetben nincs befizetés a díjkiegészítési számlára)

(Amennyiben a felosztható vagyon mértéke meghaladja az 1 Mrd. Ft-ot, a bíróság az 59.§(1) szerinti díjat a számítottnál alacsonyabb összegben is megállapíthatja.) 2.3.

A felszámoló díjának számított összege (Cstv. 49/D.§(1) és az 59.§(1) szerint:

A felszámoló megítélendő br. díja: (d) + (v) [esetleg (Cs2)] = …(&)…..- Ft, amelyből: a felszámolót illető br. díj: F1 + F2 [esetleg Cs2]= …………… ,- Ft (a GH 59.§(5) számlájára fizetendő: D1 = ……………,- Ft) a GH díjkiegészítési számlájára fizetendő: D2 = ……………,- Ft összesen:……(&)…..,- Ft Az eljárás során a felszámoló felvett díjelőlegként ………..,- Ft-ot, így a számára kifizetendő díj az ezzel csökkentett (&) összege, vagyis br:…………,- Ft.

Amennyiben a kifizethető-, ÁFA-t nem tartalmazó nettó díj nem éri el a számítottat (4%-ot), kérni kell a Bíróságtól, hogy rendelkezzen a Fővárosi Bíróság Gazdasági hivatala felé a különbözet kiutalására. Amennyiben a felszámolónak járó számított díj nem éri el a nettó 300.000,- Ftot, kérni kell a Bíróságtól, hogy rendelkezzen a Gazdasági Hivatal felé a nettó díj 300.000,- Ft-ra történő kiegészítésére.

127

3. A felszámoló díjának és költségeinek összefüggése A törvényalkotó a felszámolói díj vonatkozásában következetesen következetlen, hisz alapvetően a felszámoló jogállásának definiálatlansága miatt (a szakértői-, a megbízási-, és a vállalkozói jogviszony elemeinek keveredése), a Számviteli tv. és a Cstv. alapfogalmai és ezek kapcsolatai ellentmondásosak. Az ellentmondások leginkább az adósi vagyonnal szemben elszámolható költségek vonatkozásában jelennek meg, vagyis mit is tartalmaz a felszámoló díja? Az elszámolhatóság kérdését a megelőző fejezetben érintettem, így itt csupán azt rögzítjük, hogy: • A díj – a felszámoló általunk értelmezett jogállása szerint - nem tartalmazhatna költség elemeket, • Piacgazdaságban minden elvégzett munkáért (azzal arányos) ellenérték jár, ami jelen esetben díjként kell megjelennie, • Aggályos az a szabályozás, amelyik alapján a jogerős bírósági végzésben megállapított díj megtérülésére a jogalkotó nem biztosít garantált forrást. 4. A felszámolói díj fedezete A felszámolói díj előírt forrása – mint maga a díj számítása – összefügg a díjképzés eljárási szabályával. A jogszabályalkotó összességében hét forrást jelöl meg, amelyekből külön-külön, vagy amik sorkövető kombinációjából kiegyenlíthető a díj-, vagy annak egy hányada: Ø hitelezők által befizetett nyilvántartásba vételi díj (megyei Gazdasági Hivatalok díjfedezeti letéti számláján )(a) Ø hitelező biztosítékul nem szolgáló adósi vagyon (b) Ø hitelező biztosítékul szolgáló adósi vagyon (c) Ø felszámolók által, a biztosítéki vagyon eladása (köv. érvényesítése) alapján számított díjból az egyszerűsített letéti számlára befizetett díjhányad (d) Ø felszámolók által a nem biztosított vagyon eladása (köv. érvényesítése) alapján számított díjból a díjkiegészítési számlára befizetett díjhányad (e) Ø az egyszerűsített letéti számla hiányának feltöltését biztosító állami költségvetés (f) Ø az adós külön forrásából (g)

128

A díjlehívási (érvényesítési) szabályok és a források (ezek sorrendje) eltérőek attól függően, hogy a felszámolás során az eljáró felszámoló melyik eljárási rendben fejezte be a felszámolást. A Cstv. a 49/D.§-ában, az 59.§-ában és a 60.§-ában szabályozza a felszámoló díjának érvényesítését a következők szerint: • Amennyiben a 49/D.§(1) bekezdése szerinti értékesítés-, követelés behajtás után számolja el a díjat a felszámoló, úgy ennek forrása kizárólag a biztosított vagyonból származó bevétel. (c) Ha ez a díj meghaladja a 300.000,- Ft-ot és a felszámolás során egyéb díjhányad nem érvényesíthető, a hitelezők által befizetett regisztrációs díjat a bírósággal vissza kell utaltatni a hitelezőknek, hisz az 59.§(1) bek. alapján nem számolható el felszámolói díj [a min. díjat fedezi a 49/D.§(1)] • Az 59.§(1) bekezdése szerinti díj érvényesítésekor a 60.§(4) szerint, a díjat (Áfa értékével növelve) elsősorban a hitelezők által befizetett reg. díjból-, az ezt meghaladó hányadot pedig az adós vagyonából, mint felszámolási költséget kell érvényesíteni. (a) és (b) • Amennyiben a 49/D.§(1) és az 59.§(1) bekezdések hatálya alá tartozó díjszámításra is lehetőség van, a díj két elemét külön-külön kell kiszámolni. A 49/D.§(1) szerinti díjat a biztosítéki vagyon árbevételéből, az 59.§(1) szerinti díjat pedig elsősorban a GH. díjfedezeti számlán lévő reg. díjakból kell kiegyenlíteni. (a), (b) és (c) • Az általános szabályok szerint befejezett felszámolás esetén az 59.§(1) szerinti díjszámítás esetén, amennyiben az adósi vagyon sem nyújt teljeskörű fedezetet a díj 4%-ára, a bíróság a Fővárosi Bíróság által vezetett díjkiegészítési számláról a különbözettel kiegészíti. A megítélés sorrendjében, a fedezet rendelkezésre állásakor utalják. (e) • Egyszerűsített zárás esetén, amennyiben a megítélt 300.000,- Ft + Áfa díj a reg. díjakból és az adós vagyonából nem biztosítható, a bíróság 150.000,- Ft + Áfa-ig kiegészíti a rendelkezésre álló összeget a Fővárosi Bíróság által kezelt egyszerűsített letéti számláról. A fedezethiányos számlát az állami költségvetésből ¼ évente feltöltik. (d) • a díjkiegészítési számláról a Fővárosi GH évente (követő május 31-ig) visszapótolja a központi költségvetésbe az általa utalt kiegészítést. 129

• Egyezség esetén, a felszámoló díját az adósi vagyonból kell kiegyenlíteni (b) és (c), amibe bevonható a reg.díj is. • A felszámolás megszüntetése esetén [sajátos egyezség a 45/A.§ szerint], a felszámoló díját az adósnak kell kiegyenlítenie, de ezt külső forrásból kell biztosítania – legalábbis ennek biztosítékát. (g) • Ha a bíróságok Gazdasági Hivatalai által kezelt reg. díj számlán a felszámolói díj kifizetése után marad összeg, azt arányosítva 5000,- Ft felett vissza kell fizetni a hitelezőknek, az 5000,- Ft alatti összegeket pedig a GH-nak a díjkiegészítési számlára kell utalnia.

130

34. A VAGYONFELOSZTÁSI (RÉSZLEGES ÉS ZÁRÓ) JAVASLAT FORMAI ÉS TARTALMI KÖVETELMÉNYEI –

A felszámolási vagyon (pénzeszköz, be nem hajtott követelés, nem értékesített vagyoni eszköz) felosztása alapvetően a bíróság (Törvényszék) joga és feladata – erre a felszámoló javaslatot tesz (vagyonfelosztási javaslat) –, de a vonatkozó jogszabály néhány meghatározott esetben felhatalmazza a felszámolót, hogy saját hatáskörben rendelkezzen a vagyonról. Felszámolói hatáskörbe tartozik: • a Cstv. 49/D.§ (1) - (7) bekezdések szerint, a biztosított követelés jogosultjának értékesítést követő kielégítése [több jogosult esetén a Ptk. 5:118-5; 122.§-ában meghatározott sorrend figyelem-bevételével] • a felszámolás és a felszámolás alatt továbbfolytatott gazdasági tevékenység kiadásai [Cstv. 57.§ (1) bekezdésének a./ csoportja, kivéve a felszámoló díja] • a Cstv. 57.§ (1) bekezdésének c./ pontjába sorolt járadékjellegű követelések

–

A vagyonfelosztási javaslat a felszámoló hatáskörét meghaladó, bírósági döntést igénylő kifizetésekre, illetve a felszámolási tartalékot meghaladó felosztható vagyonra vonatkozik.

–

A vagyonfelosztási javaslat az egyszerűsített felszámolás zárásához, illetve az általános szabályok szerint lefolytatott felszámolások közbenső- és zárómérlegeihez kötődik. (egyezség és a felszámolás megszüntetése esetén nincs vagyonfelosztás, a cég tovább működik) Ebből adódóan, a javaslat a mérleg fordulónapjának statikus, pillanatnyi helyzetét tükrözi, növelve a tartalékképzés jelentőségét, amely fedezetül szolgál: • a felszámolás hátralévő feladatainak kiadásaira (pl. bankköltség) • a teljesített feladatok áthúzódó pénzügyi rendezéseire, • a vitás, megelőző csoportba sorolandó követelés fedezetére • a nem tervezhető, de reálisan felmerülhető kiadásokra (pl.: felperesi perköltség)

131

–

Felszámolásban mérleg nem készíthető vagyonfelosztási javaslat nélkül (legfeljebb a tartalékon felül a felszámoló nem javasol hitelezői kielégítést, vagy vagyonhiány miatt 0 Ft „felosztására” tesz javaslatot)

–

A vagyonfelosztásnak a Cstv.-ben, a 225/2000.(XII.19) Kormányrendeletben, illetve a Számviteli tv.-ben rögzítetten szigorú előírásai vannak, amelyek határozott jogi elveken nyugszanak. Ezek a következők: • Tartozások kielégítését – a biztosított követelés jogosultjának a Cstv. 49/D.§(1) és (2) bekezdésében rögzített privilégiumának kivételével – a költségek (felszámolási kiadások) finanszírozásának veszélyeztetése nélkül szabad csak megvalósítani (felszámolási eljárás biztonsága!). • A tartozásokat előírt sorrend (kielégítési csoport) figyelembevételével szabad kielégíteni (Cstv. 57.§), kivéve a 49/D.§(1) és részben a 49/D.§.(2) szerinti jogosultat, illetve egyezség esetén az 57.§(1) c) csoport járadékosait. • Hátrább sorolt csoportban csak akkor lehet kielégítést megvalósítani, ha a megelőző csoportokban a teljes (100%) kielégítés teljesült, figyelembe véve az előző kivételeket. (A biztosított követelés jogosultjának kielégítésénél elkülönül a biztosíték értékesítéséből befolyt bevétel, mint fedezet /felső határ az árbevétel, alsó határ a kikötött érték/.) • Az egy csoportba sorolt hitelezők kielégítését arányosan kell megvalósítani (biztosított hitelezőnél a kikötés időrendje, bejegyzése a mértékadó – Ptk. 256.§ (1) alapján), amennyiben kisebb a fedezet, mint a csoport össz. követelése (vagyis mindenki követelésének csak egy adott, de azonos arányát kapja). • Külön kezelendő a felszámolási vagyonban valamely követelés biztosítékául szolgáló vagyonelem – fedezeti – (pl.: jelzálogjoggal terhelt) az egyéb, terheletlen vagyonelemtől. Előbbi csak akkor fordítható az általános rangsor szerinti kielégítésre, ha jogosultja 100 %-ig kielégítést nyert a bejegyzés mértékéig. Amennyiben a bejegyzés mértéke meghaladja az értékesítéséből befolyt árbevételt, a jogosult hitelező kielégítetlen követeléshányada átsorolódik az 57.§(1) „f” egyéb követelések közé. 49/D.§(2) esetében – amennyiben a bevétel fedezné a követelést, de az 50%-os szabály miatt a követelés kielégítetlen

132

marad, ez a hányad az 57.§(1) „b” csoportjába kerül (a költségek után fizethető). • Az eljárás kiadásait mindig az általános (nem fedezeti) vagyonelemekből befolyt árbevételre kell terhelni. Amennyiben ennek részleges vagy teljes hiánya miatt a privilegizált hitelező fedezetét is csökkenteni kell, csak a 49/D.§ (1) mértékéig lehetséges (vagyis elszámolható költség itt csak a megőrzéssel, értékesítéssel összefüggő kiadás és a felszámolói díj lehet). A 49/D.§ (2) esetében (vagyont terhelő zálogjognál), az 50%-os felhasználhatóság a határ. Több jelzálogjogosult és zálogtárgy esetén, ha az elszámolható kiadások nem köthetők a vagyonelemekhez, arányosítani kell; amire három módszer terjedt el:

•

•

•

• •

•

= követelésarányosan (követelésük arányában viselik a költségeket) = bevételarányosan (befolyt árbevétel arányában oszlanak meg a költségek) = behajtott követelés arányában (saját követelés behajtásának arányában) Felszámolási költségek (kiadások) vonatkozásában a kielégítési sorrendet az esedékesség határozza meg (ezért kerül a felszámolói díj a kiadások végére). A Cstv. 57.§ (6) bekezdése kiemeli az „e” csoportba sorolt követelések közül – mint elsődlegesen kielégítendő tartozást – a társadalombiztosítási tartozásokat Nyilvántartásba vett követelés engedményezése nem érinti a kielégítési sorrendet (marad ahol volt!) A járadék jellegű követelések kielégítéséről (összeg, ütem stb.) a felszámoló megállapodhat a jogosulttal. Ha van rá fedezet, kötelező a szavatossági-, jótállási- és kártérítési kötelezettség szerződéses átvállaltatása. Sajátos megoldást igényel a Cstv. 3.§ értelmezéséből „kizárt” számviteli tv. szerinti „függő követelés”-nek a záráskor még esedékessé nem vált része vagyonfelosztásba illesztése. (Ezek a követelések nem lehetnek per alatti vitatott követelések, hanem dologi adósi kötelezettségek.) A Cstv.58.§ (5) szerint erre tartalékot kell képezni és ezt bírói letétbe kell helyezni. (Jogerős befejezést követő 3 éven belül lehívható, utána vagyonrendezési eljárás következik) A felszámolásban kötött egyezség esetén, a per alatt álló „vitatott követelések” jogosultjaira úgy érvényesítendő a 133

kényszeregyezség, hogy a kielégítési csoportnak megfelelő kielégítési hányadot az adósnak kell tartalékolni, és esedékessé váláskor kell ezt – a kezelési költség elszámolása mellett kifizetnie a jogosultnak. –

Közbenső mérleghez rendelten részleges vagyonfelosztási javaslatot, záró mérleghez (záró) vagyonfelosztási javaslatot kell készíteni. (Időközi felosztható vagyon esetén, a részleges vagyonfelosztási javaslat előterjeszthetősége érdekében készül közbenső mérleg.) – A részleges vagyonfelosztási javaslatra a hitelezők (választmány) észrevételt tehetnek, a (záró) vagyonfelosztási javaslatot pedig a hitelezők megkifogásolhatják. – A vagyonfelosztási javaslatban rendelkezni kell [a 225/2000 (XII. 19) Kormányrendelet alapján]: • a felszámolásba be nem vonható vagyoni eszközökről, (a mindenkori állami vagyonkezelő rendelkezése alá tartozó), • azokról a vagyoni eszközökről, amelyeket a fennálló egyéb kötelezettségek, tartozások kielégítésére kijelöltek (hitelezőké), • egyéb vagyoni eszközökről (a megmaradt eszközök értékét a tulajdonosok között a Cstv.61.§(1) bekezdése szerint kell felosztani). – A vagyonfelosztási javaslat szerkezetét (formáját) a vonatkozó jogszabályok nem rögzítik. A felszámolói gyakorlatban két fő szemlélet terjedt el: • összegzett kimutatás • részletezett kimutatás Az előbbi gyakorlatban csupán a kielégítési csoportokra jutó fedezet, illetve ezen belül az egyes hitelezők követelésének %-os kielégítése jelenik meg (nincsenek felsorolva név szerint a hitelezők, hisz ezt a Cstv. nem írja elő). A bírói elvárás alapján ma már a felszámolók többsége részletezett vagyonfelosztási javaslatot készít, amelyet táblázatos formában állít össze. Ennek két változata terjedt el: Az I. változat soraiban jelennek meg a kielégítésre jogosultak, a Cstv. 57.§-ban közölt kielégítési sorrendben és csoportosításban (felszámoló és hitelezők), feltüntetve levelezési címüket is. A táblázat oszlopaiban a nyilvántartott követelés, a kielégítés összege (vagyonból, GH-ból, illetve az engedményezett vagyon piaci értéke, követelés várható behajtási értéke), illetve aránya (%-a), esetleg a kielégítetlen követelés összege. (I. sz. változat) 134

A másik részletezett kimutatás (II. sz. változat) szintén a hitelezőket rendezi a táblázat soraiba, de nem kielégítési csoport szerint, hanem a nyilvántartás sorszáma alapján. A táblázat oszlopában itt is a nyilvántartott követelés és a kielégítés mutatói jelennek meg, de nem a kielégítés formája szerinti bontásban, hanem a jogosultság (57.§ szerinti csoport) alapján. (Fontos megjegyezni, hogy a 49/D.§(1) szerinti jogosultak kielégítési sorrendre utaló, külön nyilvántartandó hitelezői csoportot képeznek, de arra való tekintettel, hogy az e szerinti kifizetések a bevétel megjelenése után azonnal esedékesek, így a vagyonfelosztási javaslatban – a korábbi realizálásuk miatt – már nem jelennek meg.) Mindkét változatnak megvan a maga előnye, hisz más-más jellemzőt próbál szemléletessé tenni. Nyilvánvaló, amennyiben felszámolásba be nem vonható vagyoni eszköz, illetve felosztás után megmaradó vagyon van, ezeket nem a táblázatban célszerű megjeleníteni, hisz ezek nem szerepelnek a hitelezők közti felosztásban (jelentésben). Mindkét bemutatott séma alkalmas részleges- és (záró) vagyonfelosztás táblázatos előterjesztésére, a nyilvánvaló tartalmi eltérések szerepeltetése mellett.

135

136

137

35. AZ ADÓSI IRATOKKAL ÖSSZEFÜGGŐ FELADATOK - A felszámoló egyik legfőbb feladata a cégjegyzékből törlésre kerülő társaság iratanyaga levéltári törvényben előírt formában történő megőrzésének biztosítása, illetve a különféle hatóságok, volt munkavállalók irányába történő adatszolgáltatás. - A felszámoló ezzel kapcsolatos felelőssége vitathatatlan, hisz az irattárolás nyilvánvaló társadalmi jelentősége (történeti értékű iratok kutathatósága, jogérvényesítések dokumentálhatósága, nyugdíjjogosultságok megállapítása, stb.) mellett, a folyamatos adatszolgáltatás túlmutat a klasszikus levéltári feladatkörön, ami miatt a felszámolói feladat nem szűkíthető le egyszerű archiválási problémára. - Az adósi iratokkal összefüggő felszámolói feladatok a következő résztennivalókra bontható: • iratok átvétele, jegyzőkönyvi rögzítése, teljességi nyilatkozat megkérése • iratkezelési szabályzat áttekintése, eltérések jegyzőkönyvi rögzítése • társadalombiztosítási dokumentumok teljességének ellenőrzése, hiányok jegyzőkönyvezése • történeti értékű iratokról jegyzék készítése • minősített adatot tartalmazó iratokról jegyzék készítése • a minősítés jogosult általi felülvizsgálatának kezdeményezése • iratok elszállítása • selejtezés, válogatás • selejtezett iratok megsemmisítése • iratrendezés, levéltári tárolásra előkészítés (dobozolás) • megőrzendő iratokról jegyzék készítése • megőrzendő (köztük a történeti értékű) iratok felajánlása tárolásra az illetékes levéltárnak • iratátadás a regionális levéltárnak • felszámolás alatti iratok feldolgozása, tárolásra történő előkészítése • maradó/megőrzendő iratok levéltári törvényben előírtak szerinti tárolása • felszámolási törzsiratok jegyzékelése, letárolása • adatszolgáltatás igény szerinti biztosítása A felsorolásból látszik – és a vonatkozó jogszabály erre lehetőséget nyújt –, a feladatok olyan sajátos szaktudást igényelnek, amely miatt szakcég bevonása a végrehajtásba elengedhetetlen Ennek tudatában ellentmondásos a hatályos csődszabályozás, amely a felszámolóval szembeni szigorú előírások mellett, az adósi vagyon 138

felosztásában nem érvényesíti a feladat forrásszükségletét. (A Cstv. 49/D.§(1) szerinti árbevétel felosztásában – és ma már pénzvagyon csak itt van – a zálogjogosulttal szemben nem érvényesíthető az irattárolás költsége, illetve a vagyonhiányos ügyekben az állam nem biztosítja központi keretből a feladat költségeit.) Ebből adódóan a felszámoló – és az általa bevont szakcég – felelősségének felvetése alkotmányos aggályokat hordoz, ami alapvetően a felszámoló jogállásának egyértelműsítésével oldható fel. - A Cstv. legutóbbi két átfogó módosítása jelentősen megváltoztatta az adósi iratok kezelésével-, tárolásával-, illetve a felszámoló társadalombiztosítással összefüggő adatszolgáltatásával kapcsolatos felszámolói feladatokat. A Cstv. az archiválással összefüggő felszámolói feladatokat az alábbiak szerint rögzíti: „ 53. § (1) A felszámoló a gazdálkodó szervezet a) történeti értékű iratait az illetékes levéltárnak adja át, b) működése során keletkezett maradandó értékű irattári anyagát a területileg illetékes levéltárnak nem fertőzött állapotban, irattári rendben, ügyviteli segédleteivel, levéltári tárolásra alkalmas és a tartalomnak megfelelően feliratozott savmentes dobozokban (vagy az iratanyag jellegének megfelelő más tárolóeszközökben), továbbá a levéltári anyagot legalább raktári egységenként (dobozonként, illetve egyéb tárolóeszközök szerint) felsoroló jegyzékkel (átadás-átvételi jegyzékkel) együtt köteles átadni. Az átadás költségei az átadót terhelik. Az a) pontban említett iratokkal kapcsolatban elvégzendő feladatok átruházhatóak, a felelősség azonban az iratok levéltárba kerüléséig a felszámolót terheli, c) minősített adatot tartalmazó iratait a felülvizsgálatra jogosult minősítő részére

köteles

jegyzékbe foglalni és a jegyzék megküldésével a minősítés felülvizsgálatát kezdeményezni. (2) A felszámoló a nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatás ellátásával összefüggésben jogszabályban meghatározott módon adatszolgáltatást köteles teljesíteni a biztosítottak jogviszonyára vonatkozó nyugdíjbiztosítási adatairól. A biztosítottak 2009. december 31-éig fennállt jogviszonyáról szóló adatokat az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv részére kell megküldeni. Az említett időpontot követő időszakra a társadalombiztosítási kötelezettséggel járó kifizetésekről az állami adóhatóság részére kell bevallást teljesíteni. A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv és az állami adóhatóság által – az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítéséről – kiadott igazolást a felszámoló köteles megküldeni a bíróságnak. (3) Az irattári anyag fennmaradó részének selejtezéséről, illetőleg jogszabályban meghatározott ideig történő őrzéséről a felszámoló gondoskodik. Az iratok jogszabályban meghatározott ideig történő őrzésének feladata átruházható, a felelősség azonban az őrzési idő lejártáig a felszámolót terheli.”

139

A jogszabály megfogalmazása több ellentmondást tartalmaz: • Ha az adós felszámolás előtti működése során keletkezett maradandó értékű iratokat is a területileg illetékes levéltárnak kell átadni (eddig a felszámolók szakcégeknek adták át), miért emeli ki az a) pont a történeti értékű iratok átadását. • A nem maradandó értékű iratok selejtezésre kerülnek. • Mi lehet a (3) bekezdésben említett „irattári anyag fennmaradó része”, amit vagy selejteznie kell a felszámolónak, vagy „jogszabályban meghatározott ideig történő őrzéséről” gondoskodnia kell? Amennyiben ez a volt dolgozókkal összefüggő, (2) bekezdésben rögzített adatszolgáltatások dokumentációja, mint maradandó értékű iratot a levéltárnak kell átadni. • A levéltár nyilván nem fog társadalombiztosítási adatot szolgáltatni 50 évig, (főleg, ha ez a felszámoló kötelezettsége), így ezek az iratok nem is kerülhetnek oda. • Az

átruházás

joga

és

a

fennmaradó

felelősség

(50

évre)

ellentmondásos. A felszámolók általános álláspontja és feladat-értelmezése a következő: A Cstv. 53.§(1)-(2)-(3) bekezdései ellentmondásosan rögzítik a felszámoló adósi iratanyaggal (felszámolás előtti-, és alatti) kapcsolatos kötelezettségeit. A feladatokat a felszámoló átruházhatja ugyan szakcégre, de a felelősség ekkor is a felszámolót terheli. A törvényi előírás minden, a Levéltári tv. [1995. évi LXVI. tv.] szerinti megőrzendő, felszámolás előtti irat esetében a területileg illetékes Levéltárat jelöli meg befogadó tárolóként, de elég ellentmondásosan kiemeli külön a történeti értékű iratokat. A folyamatos, nyugdíjjal összefüggő adatszolgáltatási kötelezettséget viszont megkerüli a szabályozás. Az eddigi gyakorlat szerint a területileg illetékes Levéltárak a történeti értékű iratokat vették át, a többi felszámolás előtti-, és felszámolás alatt keletkezett iratot a felszámoló alvállalkozó irattároló cége tárolta és biztosította a szükséges rendszeres adatszolgáltatást is.

140

A Levéltárak szabályozásbeli privilegizálása a hatályos Cstv-ben túlzott (nem is veszik be az iratokat – főleg a forráshiányos cégekből -, de a felszámolót terhelő adatszolgáltatást sem veszik át). Az eljáró Törvényszékek a Cstv. előírásait kérik számon a felszámolások zárásakor, így a záródokumentumokhoz csatolni kell (hasonlóan a NAV társadalombiztosítási adatszolgáltatás teljesítéséről szóló nyilatkozatához) : • vagy az illetékes Levéltár nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy a felszámoló által felajánlott iratanyag átvételét megtagadta, • vagy a felszámoló (megbízottja) illetékes Levéltárnak küldött (és átvett) megkeresését, amelyben kezdeményezte az iratok átadását (de a Levéltár nem reagált) A fenti megfontolások alapján, a felszámolók archiválási feladatai az alábbiak szerint rögzíthetőek: a./ Amennyiben sikerül érdemi kapcsolatot létesíteni az adóssal és van irat: • fel kell szólítani az adós volt vezetőjét, hogy jegyzékkel, rendezetten adja át az adós iratanyagát (selejtezés nélkül), adott határidőre • a volt vezetőt nyilatkoztatni kell a történeti értékű iratokról és készíttetni kell vele ezekről jegyzéket • a volt vezetőt nyilatkoztatni kell a minősített adatot tartalmazó iratokról és készíttetni kell vele ezekről is jegyzéket • az iratokat a felszámoló megbízásából az adóstól az irattároló szakcég vegye át, jegyzőkönyvvel • a volt vezető a jegyzőkönyvben adjon teljességi nyilatkozatot (nem maradt nála egyéb irat, dokumentum) • a szakcég gondoskodik az iratanyag elszállításáról, ideiglenes tárolásáról az adóhatósági vizsgálat befejezéséig, selejtezi és rendezi az iratanyagot, a felszámoló nevében átadja a történeti értékű iratokat az illetékes levéltárnak, kezdeményezi a minősített iratok felülvizsgálatát, felajánlja átadásra az adós működése során keletkezett iratokat az illetékes levéltárnak, megőrzi, tárolja a maradandó iratokat, szükség szerint adatot szolgáltat - kiadja az átvételi iratjegyzéket a felszámolónak

141

- kiadja a felszámolónak az illetékes levéltár nyilatkozatát az iratátvételről, vagy annak megtagadásáról - kiadja a felszámolónak az iratminősítés felülvizsgálatának iratait • a felszámoló eleget tesz a nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatásnak és kéri ennek igazolását • a NAV záró ellenőrzése után a felszámoló átadja a felszámolás alatt keletkezett iratokat a szakcégnek • a zárójelentéshez csatolja az előírt dokumentumokat b./ Amennyiben van fellelt irat, de nincs átadó: • szakcég bevonásával rendezi az iratanyaggal kapcsolatos összes kötelezettségeit (értelemszerűen az „a” pont), jelezve a közbenső és záró jelentésben az iratanyag teljességének bizonytalanságát c./ Amennyiben van átadó, de nincs irat: jegyzőkönyvben rögzíteni kell az iratanyag hiányát a volt vezető bírságolását kell kezdeményezni büntető eljárást kell kezdeményezni a volt vezető ellen a felszámolónak tájékoztatni kell az irathiányról az illetékes Levéltárat • amennyiben a nyilvántartások hiánya miatt nem készíthető nyitó mérleg, egyszerűsített felszámolást kell kezdeményezni • a felszámolás iratait a zárás után a szakcégnek kell átadni • • • •

d./ Nincs sem irat, sem átadó: • • • •

büntető eljárás kezdeményezése egyszerűsített felszámolás kezdeményezése tájékoztató levél az illetékes Levéltárnak felszámolási iratok átadása a zárás után a szakcégnek

142

36. A CSŐDDEL KAPCSOLATOS BŰNCSELEKMÉNYEK A kezdeti csődszabályozások az adós „testére” irányultak, és történeti fejlődés eredményeként jelent meg a vagyoni végrehajtás. Az első modern értelemben vett csődtörvényt Angliában fogadták el 1542-ben. Ez, még az adóst bűnelkövetőnek tekintette, de már valamiféle jogvédelmet adott a hitelezőknek is. A középkor végének csődjogában szűnt meg az adósok automatikus büntető szankcionálása. A XIX. sz-ban a büntető intézkedések általában kikerültek a csődtörvényekből. Ez időben jelent meg a csalárd-, és vétkes bukás, a hitelsértés, stb. fogalma is [1878.évi V.tc.(Csemegi Kódex)– Magyarországon]. Magyarországon a hitelsértésekről szóló 1932. évi IX. tv. 11.§-a már a klasszikus csődbűntetteken túl, az eljárás közszereplőire vonatkozóan is büntető tényállást fogalmazott meg: „Akit csődeljárásban, csődön kívüli kényszeregyezségi vagy kényszerfelszámolási eljárásban az adós vagyonának kezelésével, gondozásával, felügyeletével, vagy ezek ellenőrzésével megbíztak, ha megbízatása körében akár a hitelezőknek, akár az adósnak tudva és akarva vagyoni kárt okoz…….büntetendő.” [Ld részletesebben: Juhász László: A magyar fizetésképtelenségi jog kézikönyve, Novotni Kiadó 2008.] A csőddel (fizetésképtelenséggel) kapcsolatos büntető szabályozás az 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) –nyel és a Számviteli tv-nyel szinkronban, az 1992. évi XIII. tv-nyel került a Btk-ba. A Cstv. 2006. évi VI. tv-nyel történő átfogó módosítása szükségessé tette a büntetőjogi szabályok módosítását is. A 2007. évi XXVII. tv. jelentősen megváltoztatta a gazdasági bűncselekmények szabályrendszerét. A tv. a megváltozott jogi környezethez igazította a csődbűntett (Btk.290.§) tényállását (elnevezését is), újraszabályozta a Btk.298/A.§-ában foglalt vezetői visszaélést, kibővítette a tényállással érintett szervezetek és elkövetők körét. A megtévesztés körét a szervezet vagyonán felül kiterjesztette minden egyéb olyan releváns információra, amelynek ismerete a társaság tényleges helyzetének a megítéléséhez szükséges. – A csőddel (fizetési képtelenséggel) kapcsolatos bűncselekmények, mint a gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények, két nagy csoportba oszthatók (dr. Juhász L.): 143

• szorosan kapcsolódó bűncselekmények (I): = csődbűncselekmény (Btk.403.§) = számviteli fegyelem megsértése (Btk.404.§) = Feljelentés elmulasztása a felszámolási eljárásban (Btk.404/A.§) • közvetetten kapcsolódó bűncselekmények (II): = adó- és járulékfizetési kötelezettséget érintő bűncselekmények, = adó- és társadalombiztosítási csalás, = Munkaerőpiaci Alap bevételét veszélyeztető visszafizetés mulasztása = egészségbiztosítási-, társadalombiztosítási- vagy nyugdíjjárulék fizetés kötelezettségének megsértése – A felszámolási eljárás során az adós részéről leggyakrabban a csődbűncselekménynek, illetve a számviteli fegyelem megsértésének vétsége, vagy bűncselekménye merül fel. – A Cstv. és a módosított Btk. határozott kötelességévé teszi a felszámolónak [Cstv.33.§(4), illetve Btk.404/A.§] a tudomására jutott bűncselekmény bejelentését az illetékes hatóságnak (eltérően a keresettel történő megtámadásoktól), különösen a csődbűncselekményre-, illetve a Cstv. 33.§ (3) bekezdésében nevesített tényállásra (számviteli hiányosságok, eltérések). 1./ Csődbűncselekmény – A csődbűncselekmény tényállását és szankcióját a Btk. 404. §-a rögzíti: • Az követi el, aki a Cstv. hatálya alá eső vállalkozás fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete esetén a hitelezőinek kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja azzal, hogy: 1. a fedezetül szolgáló vagyont, vagy annak egy részét elrejti, eltitkolja, megrongálja, megsemmisíti, 2. színlelt ügyletet köt, kétes követelést elismer, 3. vagyonát az ésszerű gazdálkodással ellentétesen ténylegesen, vagy színleg csökkenti.

144

• Az is büntetendő, aki a fenti magatartások valamelyikével előidézi a fizetésképtelenné válást, vagy annak látszatát. • Az is büntetendő, aki a fenti magatartások valamelyikével a hitelezők kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja • Súlyos gazdasági következmény esetén a büntetési tétel szigorúbb. • Vétséget követ el és büntetendő az is, aki a Cstv-ben előírt kielégítési sorrendet megsérti, hitelezőt jogtalan előnyben részesít. A fentiek elkövetése akkor büntethető, (feltétele a csődbűntettnek) ha: • bekövetkezett a fizetésképtelenség és • megindították a csőd- vagy felszámolási eljárást, vagy • a felszámolási eljárás a kötelező kérés elmulasztása miatt maradt el. – Csődbűncselekményt az követhet el, aki az adott szervezet vagyonával, vagy annak egy részével rendelkezni jogosult, vagyis a Cstv. 3. § (d) bekezdésében rögzített vezető, illetve a felszámoló , a végelszámoló és a pénzügyi gondnok és kivételes esetben (kettős utalványozás) a vagyonfelügyelő. – A felszámolónak – önmaga védelme érdekében –, amennyiben eljárása során találkozik a csődbűncselekmény valamely formájának gyanújával, illetve ezt szakértői jegyzőkönyv rögzíti, haladéktalanul eljárást kell kezdeményeznie. A csődbűncselekmény elkerülése érdekében a vonatkozó jogszabályok alapján, szakszerűen, a Cstv. 54. §-ának szem előtt tartásával kell eljárnia a felszámolónak és bármely fizetésképtelenségi szakembernek. 2./ A számviteli fegyelem megsértése – A számviteli rendje megsértésének tényállását és szankcióit a Btk.403. §-a rögzíti: • aki a Számviteli törvényben vagy ennek felhatalmazásán alapuló jogszabályokban előírt: = beszámoló-készítési, könyvvezetési, könyvvizsgálati kötelezettségét megszegi,

145

= bizonylati rendet megsérti, és ezzel megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibát idéz elő, illetve az adott üzleti évet érintően vagyoni helyzetének áttekintését, ellenőrzését meghiúsítja, bűncselekményt követ el • a tényállás fennállása esetén az a gazdasági szereplő is büntethető, aki nem tartozik a Számviteli tv. hatálya alá • szigorúbb a büntetési tétel, ha a cselekményt pénzintézet, befektetési vállalkozás, befektetési alapkezelő, stb. követi el. A 2013. július 1-től hatályos 2012. évi C. törvény módosította a Btk-t, ezzel alapvetően megváltoztatta a felszámolói gyakorlatot. A korábban használt fogalmak, mint pl. az adminisztratív csődbűntett megszűntek, az új fogalmak pedig megváltozott tartalmú tényállásokhoz kötődnek. Ez nem kevés zavart okoz, hisz a felszámolók ma is rutinszerűen alkalmazzák a Btk. korábbi 289. és 290. §-át, a NAV Vizsgálati Osztálya pedig rendre megállapítja, hogy a feljelentésben nehezményezett cselekmény nem bűncselekmény, amiért az felszámoló ismeretlen tettes ellen tett feljelentését elutasítja. Mivel pedig a feljelentő nem sértettje a cselekménynek, az elutasítás ellen panasszal sem élhet [Be. 195.§(1)] A jogszabályi módosulásnak megfelelő eljárás alkalmazása azért is fontos, mert a felszámoló az új Btk. szerint a feljelentési kötelezettségének elmulasztása miatt büntethetővé vált a bevezetett 404/A.§ alapján 3./ Feljelentés elmulasztása a felszámolási eljárásban A hatályos Btk. 2013. július 1-től egy évig terjedő szabadságvesztés büntetésével fenyegeti azt a felszámolót, aki a felszámolási eljárás során „hitelt érdemlő tudomást szerez a számvitel rendjének megsértése (403.§) vagy csődbűncselekmény (404.§) elkövetéséről, és erről a hatóságnak, mihelyt teheti, nem tesz jelentést…”. A FOE Jogi Bizottsága – elősegítendő az új jogszabály helyes alkalmazását – értelmezte az alkalmazott fogalmakat a következők szerint: A Szakmai Bizottság felkérésére: A felszámolók feljelentési kötelezettségének újonnan Btk-ba került tényállásának értelmezése, javaslattétel elkészítése a tagszervezetek számára. Felelős: dr. Andris Ildikó, dr. Molnár István A megkereséssel kapcsolatosan a JB az alábbiakat adja elő:

146

A Btk. 404./A. §-a szerint: Feljelentés elmulasztása a felszámolási eljárásban25 404/A. § 26 Az a felszámoló, aki a felszámolási eljárás során hitelt érdemlő tudomást szerez a számvitel rendjének megsértése (403. §) vagy csődbűncselekmény (404. §) elkövetéséről, és erről a hatóságnak, mihelyt teheti, nem tesz jelentést, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Előrebocsátandó, hogy a fent hivatkozott tényállás 2013. július 1. napján lép hatályba, ebből következik, hogy: Jelen tényállás tekintetében semmiféle bírósági gyakorlat, de még ügyészségi, illetve nyomozóhatósági gyakorlat sem létezik. Ezért a szóban forgó szerveknél dolgozó bírók, ügyészek, rendőrök is meglehetősen nagy óvatossággal közelítettek a kérdésekhez. A Btk. Miniszteri indokolásában sem találtunk ezen szakaszra vonatkozó értelmezést, magyarázatot, vagy legalább meghatározott jogpolitikai célt. Feljelentés elmulasztása a felszámolási eljárásban tiszta mulasztási deliktum. Az elkövetési cselekvés a feljelentés jogi kötelességével szemben tanúsított egyszerű passzivitás. A jogi kötelesség elmulasztása az, ami önmagában megvalósítja a tényállást A Szakmai Bizottság kérdésire a konkrét válaszaink a következők: „Hitelt érdemlő tudomást szerez„ Van jogtörténeti elemzés, ami meglehetősen szűken értelmezi a hitelt érdemlő tudomásszerzés fogalmát: Hitelt érdemlő tudomásszerzés forog fenn, amikor valaki oly adatok alapján értesült a tényállásban megjelölt bűncselekményekről amelyeknek valósága felől nem lehetett kétsége. Az egyszerű mende-monda, híresztelés, pletyka, semmi esetre sem nyújt oly tudomást, mely hitelt érdemlő volna Ezen álláspont szerint a megbízhatatlannak látszó híresztelés valóságáról nem tartozik senki meggyőződést szerezni. In concreto természetesen csak a fennforgott körülmények figyelembevétele és mérlegelése mellett döntheti el a bíróság, vajon hitelt érdemlő volt-e a tudomás vagy sem. A jelenleg inkább elterjedtebb „Hitelt érdemlő tudomásszerzés” fogalom (Btk. Kommentár) szerint a tudomásszerzés általában akkor hiteles, ha közvetlen, személyes észlelésen alapul, illetve az okiratok, tárgyi bizonyítékok észlelése alapján valószínűsíthető.. Ez sajnos lényegesen kiterjedtebben értelmezi a felszámolót terhelő feljelentési kötelezettségét megalapozó „Hitelt érdemlő tudomásszerzést”. Ha azonban a „Hitelt érdemlő tudomásszerzés” hiányzik, akkor a felszámoló egyértelműen nem büntethető1 . Ez alapján az mondható, ha a felszámoló a kérdéses tényállásban foglalt Számvitel rendjének megsértése (Btk. 403. §), vagy Csődbűncselekmény elkövetésének gyanúját észleli köteles megtenni a feljelentést. „Mihelyt teheti” Itt van egy szigorúbb és egy megengedőbb álláspont. Kezdjük a szigorúbbal: A tudomásszerzést követően azonnal el van követve e cselekmény, hacsak nem volt a felszámoló feljelentéstételének lehetősége kizárva. Ez az ismérv meglehetősen bizonytalan jellegű persze. Viszont konkrét esetben a bíróság a körülményekből mindig meg fogja állapítani (illetve legalább is kísérletet tesz arra, hogy feltárja): fennforgott-e a feljelentéstétel lehetősége vagy sem. E helyütt figyelmeztetni kívánok arra, hogy nemcsak tárgyi akadályok zárhatják ki a lehetőséget (pl. a tudomást szerző felszámoló olyan beteg 1

A Btk. 20. § (1) értelmében sem, ugyanis: Nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott. (2) Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van. (3) Nem zárja ki a büntethetőséget a tévedés, ha azt gondatlanság okozza, és e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli

147

lett, hogy nincs módjában a hatósághoz fordulni, stb.), hanem szubjektíve ható körülmények is (pl. a tudomásszerzőt fenyegetéssel kényszerítik a feljelentés mellőzésére2). Ha azonban a fenyegetés közvetlen hatása alól szabadulva sem tesz jelentést, már büntetendő. A megengedőbb vélemény szerinte a felszámoló a feljelentési kötelezettségének következmények nélkül eleget tehet az eljárás befejezéséig (záróanyag leadásáig). Ezt az álláspontot azonban nagyon óvatosan kezelném. Tekintettel arra, hogy a „Mihelyt teheti” sokkal közelebb áll a jogtudományban gyakran alkalmazott „haladéktalanul”, illetve a „soron kívül” fogalmakhoz. Félek, hogy konkrét kérdésben a bizonyítási teher a felszámolót fogja terhelni, hogy tudniillik igazolja, jelölje meg, mi volt a konkrét akadálya, hogy nem tette meg azonnal a feljelentést. Álláspontunk szerint a feljelentés megtételét a „Hitelt érdemlő tudomásszerzés” tényét követően legfeljebb néhány napon belül meg kell tenni. Nem beszélve arról a körülményről, ha a késedelmes feljelentésből eredően esetleg valakinek kára keletkezik és annak megtérítését a felszámolón, illetve a felszámolócégen kívánja később érvényesíteni. „Hatóság” Itt két dolgot kell megemlíteni: Először: Magyarországon az általános nyomozóhatóság a rendőrség3, de bizonyos esetekben a nyomozást a Nemzeti Adó- és Vámhivatal végzi4, történetesen a számvitel rendjének megsértése és a csődbűncselekmény esetében is. Másodszor: A Büntetőeljárásról szóló törvény azonban kimondja, hogy a feljelentést rendszerint az ügyésznél vagy a nyomozóhatóságnál kell megtenni5. Mindezekből, illetve a vonatkozó jogszabályokból az következik, hogy a felszámoló feljelentését tegye meg annál a nyomozóhatóságnál (rendőrség, ügyészség, NAV Nyomozóhivatala) amelyikhez – legjobb tudomása szerint – az ügy tartozik, ha azonban ezt elvéti, akkor sincs semmi baj, hiszen a feljelentést befogadó nyomozóhatóság az eljárásra ténylegesen jogosult hatóságnak megküldi. Hátrányos jogkövetkezménye ennek nincs. Tekintettel azonban a büntetőeljárások sajátosságaira (hogy pl.: az ügyész a nyomozást bármely szakban magához vonhatja, a közjogi méltóságok által, illetve ellen elkövetett bűncselekményekben a nyomozásra kizárólag a Központi Nyomozó Főügyészségnek van hatásköre stb.) a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nyomozóhatóság meghatározása sokszor nem könnyű (vagy egyenesen lehetetlen) feladat. „Gyanú – Alapos gyanú” 2

Ekkor persze a Btk. 19. §-a alapján is mentesül: 19. § (1) Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt olyan kényszer vagy fenyegetés hatása alatt követi el, amely miatt képtelen az akaratának megfelelő magatartásra. (2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha a kényszer vagy a fenyegetés a bűncselekmény elkövetőjét korlátozza az akaratának megfelelő magatartásban.

3

Be. 36. § (1.)

4

Be. 36. § (2.) bekezdés a-d pontjai

5

172. § (1) A feljelentést rendszerint az ügyésznél vagy a nyomozó hatóságnál kell írásban vagy szóban megtenni. A szóban tett feljelentést jegyzőkönyvbe kell foglalni. A feljelentést nyomban nyilvántartásba kell venni. (2) A feljelentést más hatóság és a bíróság is elfogadhatja, de köteles azt a nyomozó hatóságnak megküldeni. Ha a feljelentés azonnali intézkedést kíván, azt el kell fogadni. (3) Ha a feljelentést nem a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyésznél, illetve nyomozó hatóságnál tették, a feljelentést ez is köteles átvenni, illetőleg jegyzőkönyvbe foglalni, és az eljárásra jogosultnak megküldeni. (4) A távbeszélőn vagy más technikai eszközzel történt feljelentésre az (1) bekezdésben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

148

A feljelentésnek nem szükségszerű feltétele az alapos gyanú megléte. Az alapos gyanú egyébként annyit jelent, hogy nagyobb annak a valószínűsége, hogy elkövették a bűncselekményt, amint annak, hogy nem. Ez egészen leegyszerűsítve százalékos arányban azt jelenti, hogy alapos gyanú esetén bűncselekmény elkövetésének valószínűsége több, mint 50 %. Tehát feljelentésnél nem szükséges ennek az aránynak meglennie, elég a gyanú megléte.

4./ A vezető tisztségviselő felelőssége A Gt. 30.§. (3) bekezdésével és a Cstv. 33/A.§-ával a magyar társasági jogban is bevezetésre került, a hitelezőkkel szembeni jogszerűtlen gazdálkodás miatti, vezető tisztségviselőt terhelő kártérítési felelősség. Ezt a jogintézményt az EU közösségi jog Cselekvési Tervében meghatározott jogharmonizáció érdekében, a 2006. évi IV. törvény iktatta be a Cstv-be az angol „wrongful trading” (jogtalan gazdálkodás) elveit és szabályait átvéve. A 2009. évi LI. tv. jelentősen szigorította az adósi felelősséget A Cstv. 33/A.§-a szerint, a gazdálkodó szervezet vezetői (megelőző három évben) ellen kereset nyújtható be annak megállapítására, hogy a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezte után, a hitelezői érdekek szem előtt tartásával látták-e el feladatukat. A hitelező, vagy az adós nevében a felszámoló előbb „megállapítási”-, majd a kielégítetlen követelés térítésére irányuló „marasztalási” pert indíthat. A hatályos Cstv. 63/A.§-a (2009. szept. 1-től) alapján a felszámoló, vagy a hitelező kereseti kérelemben kérheti a bíróságtól a vagyoni hányad rosszhiszemű átruházása miatti felelősség megállapítását is, ha: o a felszámolást megszüntetési eljárás előzte meg, o az adós a saját tőkéje 50%-át meghaladóan tartozik és o többségi befolyással rendelkező tagja a megelőző 3 évben részesedését átruházta. A volt többségi befolyással rendelkező tag, korlátlanul felel az adós ki nem elégített tartozásaiért, és ez alapján a Cstv.33/A.§(1) bekezdése vagyoni biztosíték nyújtásának kérését is lehetővé teszi. Mentesül a felelősség alól az a vezető, aki a fenyegető fizetésképtelenség beálltát követően az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkentése, elkerülése érdekében.

149

AJÁNLOTT IRODALOM 1./Jogszabályok: • 1952. évi III. törvény a Polgári Perrendtartásról • 1959. évi IV. törvény A Polgári Törvénykönyvről • 1994. évi LXVI. tv a Bérgaranciáról Alapról • 1995. évi LXVI. törvény a közokiratokról, levéltárakról • 2001. évi CXXI. törvény a Büntető Törvénykönyv módosításáról • 2006. évi IV. törvény /Gazdasági társaságokról/ • 1991. évi XLIX törvény /Csődtörvény/ • 2006. évi V. törvény /Cégtörvény/ • 2006. évi VI. törvény /Cstv. 2006. évi módosítása/ • 1996. évi XXV. törvény /Önkormányzat adósságrendezése/ • 2000. évi C. törvény /Számviteli törvény/ • 1996. évi LXXXI törvény /Társasági adóról, osztalékadóról/ • 1994. évi LXVI. törvény /Bérgarancia Alap/ • 1990. évi XCIII. törvény /Illetékek/ • 1991. évi IV. törvény /Foglalkoztatás elősegítése/ • 2001. évi LXXVIII. törvény /1991. évi IV; 1994. évi LXVI; 1993. évi XCIII. módosítása/ • 2000. évi CXXXVII. törvény a zálogjog szab. módosításáról • 2003. évi XLIX. törvény /EU jogharmonizáció/ • 2009. évi LI. törvény az 1991. évi tv. módosításáról • 2009. évi LII. törvény az iratok elektronikus kézbesítéséről • 2011. évi CXCVII. törvény (Cstv. Gt. Ct. Stb. módosítások) • 2012. évi C. törvény Btk. módosításáról • 2012. évi CXCVII. törvény (Cstv. és a Bérgarancia Alapról tv.módosításáról) • 2013. évi V. törvény új Ptk. • 2013. évi CLXXVII. törvény a Ptk. átmeneti rendelkezései • 114/2006.(V.12.)Kormányrendelet/ felszámolók névjegyzéke/ • 65/1997.(IV. 18.) Kormányrendelet / 167/1993. módosítása/ • 106/1995.(IX.8.)Kormányrendelet/ Környezet- és természet védelem/ • 225/2000.(XII. 19.)Kormányrendelet a felsz. számviteli feladatairól • 335/2005.(XII.29.)Kormányrendelet az iratkezelésről • 237/2009.(X.20) Kormányrendelet a vagyontárgyak nyilvános értékesítéséről, a felszámolás számviteli feladatairól • 238/2009. (X.20.) Kormányrendelet a végrehajtói kézbesítésről 150

• • • • • • • • • • • •

275/2009.(XII.3.) Kormányrendelet a felszámolók névjegyzékéről szóló 114/2006.(V.12.) Korm. rendelet módosításáról 72/2006.(IV.3.) Kormányrendelet a végelszámolás számviteléről 9/1998.(V.23.) IM rendelet / CK közlemények közzététele/ 1094/2005 (IX. 19) Kormányhatározat az új Cstv. koncepciójáról 7002/2004 (AEÉ 4.) APEH irányelv az adóhatóság feladatairól a csőd-, felszámolási és végelszámolási eljárásokban 1346/2000 EK rendelet a fizetésképtelenségi eljárásokról 123/1973 (IK. 1974) IM utasítás a bírósági ügyvitel szabályairól 12/2003.(I.30.) Korm. rendelet a zálogtárgyak bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésének szabályairól. 16/2006.(IV.7.) IM rendelet a felszámolót a zálogtárgy értékesítésével összefüggésben megillető díjról 17/2006. (IV.7.) IM rendelet a 1346/2000/EK rendeletben előírt értékesítés kellékeiről 40/2012 (III.14.) Korm. rendelet a nyilvános értékesítésről 382/2012.(XII.19.) Korm. rendelet a számviteli tv-hez kapcsolódó sajátos szabályokat tartalmazó Korm. rendelet módosításáról.

2./ A tárgyban megjelent és aktuális jogegységi határozatok, LB elvi határozatok, LB eseti döntések, BH-k. (Complex Jogtár, Magyar Közlöny, csoportosított formában a FOE honlapján) 3./ Csőd-, felszámolás, végelszámolás /KJK-KERSZÖV Kft. Bp. 2001, Szerk.: Csőke – Fodorné – Horváth - Serényi/ 4./ Juhász László: A magyar fizetésképtelenségi jog kézikönyve /Novotni Alapítvány 2014. Miskolc/ 5./ FOE Alapszabálya, SZMSZ-e és Etikai Kódexe /www.foe.hu/ 6./ FOE tájékoztatók, ajánlások és vitaanyagok /www.foe.hu/ 7./ A kurzuson írt korábbi szakdolgozatok /FOE, 1037. Budapest, Bécsi út 85. – rendszerezett címjegyzék a FOE honlapján/ 8./ A hatályos Cstv. alkalmazásának néhány értelmezési kérdése (Dr. Zsiga László, 2008. sokszorosítás, FOE honlap) 9./ A FOE SZB. ajánlása a 2009. szept. 1-től hatályos Cstv. szabályainak értelmezésére és alkalmazására, (FOE honlap) 10./ A Cstv. 2011. évi módosításának legfontosabb elemei (FOE honlap) 11. A FOE 2012. jan. 26-i és szept. 14-16-i Konferenciájának előadásai (FOE honlap) 12./ IRM/CGKFO/10/2009. sz. előterjesztés (IRM honlapja)

151