Felső-triász lejtő- és medencefáciesű rétegsorok a Pilisben és a Tatabányai-medencében

Földtani Közlöny 135/4, 513-543 (2005) Budapest

Felső-triász lejtő- és medencefáciesű rétegsorok a Pilisben és a Tatabányai-medencében Upper Triassic slope and basin sequences in the Pilis Mts and the Tatabánya Basin 1

2

3

HAAS J á n o s - BUDAI Tamás - SZENTÉ István TARDINÉ FILÁCZ

Edit

PIROS Olga

2

-

1

(25 ábra) Tárgyszavak: felső-triász, lejtőfácies, medencefácies, kagylóegyüttes, Dunántúli-középhegység Keywords: Upper Triassic, slope and basin fades, bivalve assemblage, Transdanubian Range

Summary Upper Triassic intraplatform basin fades were studied in two localities in the N E part of the Transdanubian Range, on the Fekete Hill in the Pilis Mts, and on the Kálvária Hill at Felsógalla in the Gerecse Mts. Reconstruction of the sedimentary environment and elaboration of a model for the basin evolution were the main aims of the detailed sedimentological investigation and facies analyses. Based on study of the stratotype section of the Feketehegy Formation and the other sections in the vicinity the following facies types were defined: 1. Thick bedded oolitic grainstone; 2. Thick bedded rudstone with reef derived bio- and lithoclasts, and sparitic cement; 3. Thick cross bedded bivalve coquina and calcarenite; 4. Thick parallel bedded bivalve coquina with mudstone interlayers; 5. Thick parallel bedded intraclastic bivalve coquina; 6. Alternating bivalve coquina and oolitic grainstone layers; 7. Bioclastic calcarenite, peloidal grainstone; 8. Laminated limestone with grainstone-wackestone-mudstone laminae; 9. Peloidal wackestone; 10. Laminitic limestone, with alternation of bioclastic, peloidal wackestone-packstone and peloidal mudstone-wackestone laminae. The coquina beds are made up of shells of bivalve genera Pteria in 6 0 % , and Pseudomyoconcha in 40%. In the Fekete Hill key-section, abrupt appearance of coquina storm beds above the basin facies suggests a significant sea-level drop. The upper part of the key-section shows an upward deepening trend. In the outcrops of the hillside above the key section, beds showing facies characteristics of the subtidal facies of the Dachstein Limestone also occur. Extensional tectonics led to opening smaller or larger intraplatform basins during the Middle to Late Norian also in the area of the Transdanubian Range. The asymmetric Fekete-hegy Basin was formed in this period. Low-angle slopes developed between the platform and the basin, site of deposition of large amount of platform derived sediments. Patch reefs and ooid shoals came into being along the margin of the newly formed basin. Mass of bivalves Pseudomyoconcha and Pteria inhabited the marginal zone and the upper slope, respectively. Here were the sources of large amount of shells redeposited by storm currents and accumulated in shoal complexes. Reworked ooids, strongly abraded bioclast grains and locally reef derived bioclasts and lithoclasts of various origin were deposited in the deeper part of the slope, above the storm wave base. Further basinward fine-

• ' M T A - E L T E Geológiai Kutatócsoport, 1117 Budapest, Pázmány sétány 1/c 2

M a g y a r Állami Földtani Intézet, 1143 Budapest, Stefánia út 14.

3

ELTE Őslénytani Tanszék 1117 Budapest, Pázmány sétány 1/c

524

Földtani Közlöny 135/4

grained tempestites were deposited from storm currents below the storm wave base in a restricted, oxygen-depleted basin. On the Kaivaria Hill at Felsőgalla a strongly tectonized succession of marl, calcareous marl and limestone occurs between the Fődolomít and the Dachstein Limestone Formations. According to the interpretation of the peculiar ostracode assemblage the succession that is also characterised by high organic content was formed in a restricted and highly evaporated basin. The succession might be classed to the Feketehegy Formation. It probably represents an incipient stage of evolution of the Fekete-hegy Basin. The area was located in the marginal belt that may have been reoccupied by the prograding Dachstein platform much earlier than the area of the Fekete Hill representing the inner part of the basin.

Összefoglalás A Dunántúli-középhegység ÉK-i részén két területen, a Pilis részét képező Fekete-hegyen és a Gerecséhez tartozó felsőgallai Kálvária-hegyen vizsgáltunk felső-triász intraplatform medencefáciesű képződményeket. Az egyes szelvények részletes szedimentológiai- és faciológiai elemzésének célja az egykori üledékképződési környezet rekonstrukciója, valamint medencefejlődési modell kialakítása volt. A Feketehegyi Formáció alapszelvényének és a környező feltárásoknak a vizsgálata alapján a következő fáciestípusokat különítettük el: 1. Vastagpados ooidos grainstone; 2. Vastagpados rudstone, zátony eredetű bio- és litoklasztokkal, pátos kötőanyaggal; 3. Vastagpados, keresztréteges kagylókokvina és kalkarenit váltakozása; 4. Párhuzamosan rétegzett, pados-vastagpados kagylókokvina, mudstone közbetelepülésekkel; 5. Párhuzamosan rétegzett, pados-vastagpados, intraklasztos kagylókokvina; 6. Kagylókokvina és ooidos grainstone rétegek váltakozása; 7. Bioklasztos kalkarenit, peloidos grainstone; 8. Lemezes mészkő, grainstone-wackestone-mudstone réteglemezekkel; 9. Peloidos wackestone; 10. Laminites mészkő, bioklasztos, peloidos packstone-wackestone és peloidos mudstone- wacke stone réteglemezek váltakozásával. A kokvina padokat mintegy 60%-ban a Pteria, 40%-ban a Pseudomyoconcha nemzetségbe sorolható kagylók héja építi fel. A fekete-hegyi alapszelvényben az idősebb medencefáciesre éles határral következő, viharüledékként értékelhető kagylókokvina jelentős tengerszint-csökkenést jelez. Az alapszelvény felső részén a rétegsor felfelé mélyülő tendenciát mutat. A hegyoldal kibúvásaiban a Dachsteini Mészkő szubtidális fáciesének jellegeit mutató rétegek is megjelennek. Az extenziós tektonikai mozgások kisebb-nagyobb intraplatform medencék felnyílásához vezettek a középső- és a késő-nori idején a Dunántúli-középhegység területén is. Ekkor jött létre az aszimmetrikus Fekete-hegyi-medence. Kis hajlásszögű lejtők alakultak ki a platform és a medence között, és e lejtőkön rakódott le a platformról beszállított nagy mennyiségű karbonátüledék. A medenceperemeken, foltzátonyos, illetve ooidos környezetek alakulhattak ki a hullámverési öv felett. A platform peremét nagy tömegben népesíthették be a Pseudomyoconcha, a lejtő felső részét pedig a Pteria nemzetségbe tartozó kagylók, amelyek héjaiból a viharáramlások halmokat építettek. A lejtő mélyebb részein, de még a viharhullámbázis fölött gyakran jelentős mennyiségben rakódtak le átülepített ooid- és erősen koptatott bioklasztszemcsék, valamit olykor zátony eredetű bioklasztok, továbbá különböző származási helyű litoklasztok is. A platformtól távolabb finomszemű tempesztitek ülepedtek le a viharáramlások nyomán a viharhullám-bázis alatt, részlegesen elzárt, oxigénszegény medencében. A felsőgallai Kálvária-hegyen a Fődolomit és a Dachsteini Mészkő között jól rétegzett, márga, mészmárga és mészkő váltakozásából álló, erősen tektonizált rétegsor települ. A speciális ostracodaegyüttes értékelése szerint a nagy szervesanyag tartalmú összlet változó mértékben elzárt, erősen bepárlódott medencében keletkezhetett. A rétegsor feltételesen a Feketehegyi Formációba sorolható. Feltehetően a Fekete-hegyi-medence fejlődésének korai stádiumát és peremi övezetét képviseli, amelyet ezen a területen valószínűleg korábban hódított vissza a progradáló Dachsteini platform, mint a Fekete-hegy területét, amely a medence belsőbb részéhez tartozhatott.

HAAS J. et al: Felső-triász lejtő- és medencejáciesű rétegsorok a Pilisben és a Tatabányai-medencében

515

Bevezetés A D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g északkeleti r é s z é n a felső-triászt uralkodóan karbonátplatform fáciesű k é p z ő d m é n y e k képviselik, de több h e l y e n ezekkel egyidős, a platformok közti m e d e n c é k b e n , illetve a platformok és a m e d e n c é k közötti lejtőkön k é p z ő d ö t t rétegsorok is i s m e r t e k ( H A A S 2002). A korábbi kutatások szerint ilyen lejtő- és medencefáciesű k é p z ő d m é n y e k találhatók a pilisi Fekete-hegy északi részén, valamint a szomszédos Cserepes-völgyben (1. ábra). A gazdag mollusca-együttes (kagyló-, csiga- és ammonitesz-fauna), valamint a c o n o d o n t á k alapján e k é p z ő d m é n y e k kora viszonylag pontosan ismert ( O R A V E C Z 1961, 1987; K O V Á C S & N A G Y 1989). A Feketehegyi Formációba sorolt képződ-

1. ábra. A Dunántúli-közép hegység ÉK-i részének kainozoikumtól mentes térképe a vizsgált felső-triász medence fáciesű rétegsorok helyével. A szürke árnyalás a triász kép ződmények felszíni előfordu lásai mutatja. Rövidítések: Fh - Fekete-hegy; Fg - Felsőgalla Fig. 1 Map of the NE part of the Transdanubian Range without Cenozoic formations, showing location of the Upper Triassic successions studied. The grey shading marks the surface exposures. Abbreviations: Fh Fekete Hill, Fg - Felsőgalla

516

Földtani Közlöny

135/4

m e n y e k a Pilis-tető-Fekete-hegy-Nagy-szirt-Fehér-szirt vonulatát uralkodóan felépítő D a c h s t e i n i M é s z k ő p l a t f o r m k a r b o n á t j á n a k h e t e r o p i k u s fáciesét képviselik. A rétegsor egyes szakaszait kitűnően feltárja a Fekete-hegy oldalában kialakított erdészeti út, továbbá a hegy északi m e r e d e k sziklás oldala, bár a tektonikai viszonyok miatt az egyes szelvényszakaszok rétegsorba rendezése p r o b l é m á t j e l e n t . A feltárásokban, k ü l ö n ö s e n az erdészeti út melletti a l a p s z e l v é n y b e n ( K O L O S Z Á R 1 9 8 1 , O R A V E C Z 1 9 8 7 ) fontos s z e d i m e n t o l ó g i a i j e l l e g e k f i g y e l h e t ő k m e g . A m a k r o s z k ó p o s b é l y e g e k és a mi krofá c ie se k vizsgálata alapján lényeges következtetéseket lehetett levonni a képződési k ö r n y e z e t r e vonatkozóan. Cikkünk célja elsősorban e vizsgálatok eredmé n y e i n e k bemutatása. A Vértes és a Gerecse részletes földtani térképezése során medencefáciesű k é p z ő d m é n y vált ismertté Felsőgalla (Tatabánya) területén (2. ábra) a Dachsteini M é s z k ő alatti helyzetben, amelyet - települési helyzete és litofáciese alapján feltételesen a Feketehegyi Formációba soroltak be. Cikkünk röviden tárgyalja a felsőgallai rétegsor szedimentológiai jellegeit, összehasonlítva a fekete-hegyi típusterületen megismert sajátosságokkal.

Pilis, Fekete-hegy és környéke Mégis

meréstörténet

A Pilisszentlélek közelében (nyilvánvalóan a Fekete-hegyen) előbukkanó vékonyréteges, kagylókban igen gazdag mészkőről már S T Ä C H E (1866) és K O C H (1871) is beszámolt. S C H A F A R Z I K (1884) a képződményt a „dachstein mészkő kövületes régiója" névvel említette. Leírása szerint „A dolomitöv fölött n e m következik a rendes fehér dachsteinkőzet, h a n e m egy szürke vagy sárgásszürke, bitumenes, elmosódott durva padozást mutató mészkő, m e l y n e k egy bizonyos régiója tele van főleg Aviculákkal...". L Ó C Z Y (1913) a képződményt a bakonyi kösseni rétegekkel azonosította. Feltehetően e n n e k tudható be, hogy S C H A F A R Z I K & V E N D L (1929) munkájában a kövületes rétegek "Avicula conforta szint" megjelöléssel szerepelnek. O R A V E C Z (1961) megvizsgálta a S C H A F A R Z I K , V Í G H G y , S C H R É T E R és V A D Á S Z által talált kövületeket, és új anyagot is gyűjtött. Megállapította, hogy a lumasella rétegeket uralkodóan Avicula és Myoconcha nemzetségbe tartozó kagylók alkotják, de csigákat és aprótermetű ammoniteseket is talált. Rámutatott arra, h o g y a gazdag mollusca-fauna Avicula contorta fajt n e m tartalmaz, és a rhaeti emeletre utaló egyéb alakot sem talált. A Fekete-hegyen feltárt k é p z ő d m é n y t a felsőkarniba sorolta, megjegyezve, hogy a csigák között norira utaló alak is előfordul. A Cserepes-völgyben kibukkanó rétegeket az o n n a n előkerült Rhabdoceras suessi a m m o n itesz lelet alapján a noriba sorolta. O R A V E C Z ezt a képződményt „fekete hegyi rétegek" n é v e n említette 1968-ban megjelent cikkében, ez az alapja a formáció mai elnevezésének.

N A G Y (1964a, b; 1968) a Dorogi-medence földtani térképezése során tisztázta a Fekete-hegyen feltárt k é p z ő d m é n y e k rétegsorát. Megállapította, hogy a rétegsor a Fődolomittól eltérő jellegeket m u t a t ó barna dolomittal kezdődik, amire

HAAS J. et al: Felső-triász lejtő- és medencefáciesű

rétegsorok a Pilisben és a Tatabányai-medencében

517

dolomitsávos mészkő, barna lemezes mészkő, majd 2 0 0 - 2 5 0 m vastagságban „aviculás mészkő" települ. A Rétegtani Lexikonban V É G H S-né (1978) „Feketehegyi mészkő" címszó alatt említette a kagyló-lumasellás m é s z k ö v e t , felső-karni-alsó-nori rétegtani besorolással. B A L O G H (1981) a dolomittal kezdődő teljes rétegsort Feketehegyi Formációként említette, amely táblázatában a nori emelet egészét kitölti. O R A V E C Z N É S C H E F F E R (1987) a bitumenes dolomit feletti mészkőrétegekből a nori-rhaeti intervallumra utaló foraminifera együttest írt le. A korbesorolás szem pontjából a Schlagerina cf. angustiumbilicata és a Schmidita hedbergelloides fajok előfordulását tekintette különösen fontosnak, melyek az északi-alpi Zlambachi Márga jellegzetes ősmaradványai. K O V Á C S a Fekete-hegy alapszelvényének alsó rétegeiben, a Fehérkő világos szürke afanitos m é s z k ö v é b e n , továbbá a Cserepes-völgy Rhabdoceras suessi e g y e d e i t tartalmazó r é t e g e i b e n Metapolygnatus slovakensis e g y e d e i b ő l álló monospecifikus conodonta faunát talált. A conodonták, továbbá a korábban előkerült makrofosszíliák alapján K O V Á C S & N A G Y (1989) a Feketehegyi Formáció korát a középső-nori késői szakaszába, illetve a késő-noriba tette, hasonlóan a Keszthelyi-hegység Rezi Dolomitjához (BUDAI & K O V Á C S 1986). Megállapították továbbá, hogy az „aviculás mészkő" és a Fekete-hegy-Kétágú-hegy vonulatában a Fődolomit és a Dachsteini Mészkő között található Halobia norica tartalmú ( B A L O G H 1961; N A G Y 1964b) és nori típusú holothuroidea szkleriteket is tartalmazó mészkő egymással heteropikus fáciesek, és mindkettő a Feketehegyi Formációba sorolható. Földtani

helyzet

A Feketehegyi Formáció jelentős részét feltárja a h e g y északi oldalán található erdészeti út és a H á r o m s z á z - g a r á d i c s sziklasora, v a l a m i n t a F e h é r k ő sziklakibúvása (2. ábra). Az erdészeti út nyugati szakasza porló dolomitot tár fel, amely - feltehetően törés m e n t é n - sötétszürke, barnásszürke, vékonyréteges, laminites, finomkristályos, m é s z k ő - b e t e l e p ü l é s e k e t tartalmazó dolomittal érintkezik (2. ábrán az 1. pont). Ezt a képződményt, amely a Fehérkő szikla kibúvásának alján is előbukkan, a Feketehegyi Formációba, a n n a k alsó, dolomit tagozatába soroljuk. Erre sötétszürke vékonyréteges, laminites mészkő követ kezik, amely vastagpados, világosabb színű, afanerites mészkővel váltakozik (2. ábrán a 2. pont). Feljebb m e g j e l e n n e k a bioklasztos és az o o i d o s - onkoidos rétegek, illetve az uralkodóan kagylóhéjak tömegéből álló kokvina padok. Ezt a rétegcsoportot legszebben a Fekete-hegy alapszelvénye tárja fel (2. ábrán az A pont). A formáció jellegzetes litofácieseinek sorrendje ugyan egyértelműen megállapítható ebben a szelvényben, a hegyoldal tektonizáltsága miatt azonban a teljes rétegsor n e m volt rekonstruálható. Valószínűnek látszik ugyanis, hogy a hegyoldalon felfelé haladva egyes rétegsor-szakaszok törések m e n t é n többször ismétlődnek, ahogy ezt O R A V E C Z (1961) szelvénye is mutatja. Az O R A V E C Z által a 1987-ben felvett szelvény (3. ábra, helyzetét a 2. ábra mutatja) újravizsgálata során is azt tapasztaltuk, h o g y a kőzetet K E K - N y D N y - i irányú, m e r e d e k törések tagol j á k (a fontosabbakat a szelvényen feltüntettük), tehát felfelé haladva n e m figyel h e t ü n k m e g zavartalan rétegsort.

518


Háromszáz garádics

Berda J . mh

Fekete-hegy 2 . ábra. A vizsgált terület (A) és azon belül a vizsgált szelvények helyzete a Fekete-hegyen (Б). A számok a szövegben hivatkozott mintavételi pontokat jelzik, az alapszelvényt *-gal jelöltük, a vastagabb vonallal jelzett szakasz a 3. ábrán bemutatott szelvény helyzetét mutatja Fig. 2 Location of the study area (A) and the studied sections on the Fekete Hill (B). The numbers mark the sampling points referred in the text, the key-section is marked by *, the thick line indicates the location of the section presented in Fig. 3

350° 3. ábra. Földtani szelvény a Feketehegyi Formáció alapszelvénye és a Berda József turistaház között (ORAVECZ 1 9 8 7 szelvénye alapján módosítva és kiegészítve) Fig. 3 Geological cross-section between the keysection of the Feketehegy Formation and the József Berda Lodge (after measured section of ORAVECZ 1987, modified and complemented)

170°

HAAS ]. et al: Felső-triász lejtő- és medencefáciesű rétegsorok a Pilisben és a Tatabányai-medencében

519

A képződési környezet jellegeinek pontosabb meghatározását célzó szedimen tológiai vizsgálatokra a legalkalmasabbnak az alapszelvény bizonyult (4. ábra), a m e l y b e n a rétegsor vertikális fáciesváltozásai is k ö v e t h e t ő k (5. ábra). A fáciesviszonyok ismeretéhez fontos kiegészítő információkat adott az alapszelvénytől 25 m-re keletre lévő szelvény (6. és 7. ábra). A litológiai jellegeket illetően e két közeli szelvény rétegsora viszonylag jelentősen különbözik egymástól, az egyes r é t e g e k egyértelmű azonosítását n e m is sikerült megoldanunk. A közvetlen fedő r é t e g e k fizikai folytonossága alapján a z o n b a n feltételezhető, h o g y a keleti

4. ábra. A Feketehegyi Formáció alapszelvénye a Fekete-hegy ÉNy-i oldalán Fig. 4 Key-section of the Feketehegy Formation on the NE slope of the Fekete Hill

520


24

7

23

8

22

6

+

+

+

B16<— 15

В

6

10<-

5. ábra. A Feketehegyi Formáció litológiai jellegei, szövete és mikrofácies vizsgálatának eredményei az alapszelvényben. A rétegek számozását a rétegoszlop mellett tüntettük fel. A következő oszlop (MF) a mikrofáciestípusok sorszámát mutatja, melyek leírása és értelmezése a szövegben található. Jelmagyarázat: a 7. ábrán Fig. 5 Lithological features, texture-types and results of microfacies investigations of the Feketehegy Formation in the key-section. The bed numbers are displayed beside the lithological log. The next column (MF) shows the serial number of the microfacies types description and interpretation of which is given in the text. For the I

HAAS J. et al: Felső-triász lejtő- és medencefáciesű rétegsorok a Pilisben és a Tatabányai-medencében

5 2 1

6. ábra. Az alapszelvénytől К felé 25 m-re lévő útbevágásban feltárt rétegek Fig. 6 Beds exposed in a road cut 25 m East to the key-section szelvény az alapszelvény felsőbb részével lényegében azonos rétegtani inter vallumot tár fel. Ez felhívja a figyelmet a rétegek j e l l e g é n e k és vastagságának jelentős laterális változékonyságára is. E szelvények vizsgálatát kiegészítettük az erdészeti út m e n t é n feltárt, valamint az alapszelvény és a Berda József m e n e d é k h á z között az O R A V E C Z ( 1 9 8 7 ) által felvett szelvény menti sziklakibúvások jellemző kőzetkifejlődéseinek vizsgálatával (3. ábra).


522

^

laminites laminitic

| . . ; ; ' | grainstone l •••••••[ даШат

\ ^ / / \ keresztréteges - cross-bedded

I • • I intraklaszt - intraclasts I — -| kagylókokvina I Д I felszakadt réteglemez - rip-up clasts I - " - " - ! bivalve coquina I kevés -poor

• közepes - medium

Ш sok -abundant

7. ábra. A Feketehegyi Formáció litológiai jellegei, szövete és mikrofácies vizsgálatának eredményei az alapszelvénytől К felé 25 m-re lévő útbevágás szelvényében Fig. 7 Lithological features, texture-types and results of microfacies investigations of the Feketehegy in the road cut section 25 m East to the key-section

Litológiai

és mikrofácies

jellegek,

Formation

fáciesértelmezés

A m a k r o s z k ó p o s jellegek és a mikrofáciesek alapján az alábbiakban bemuta tásra kerülő fáciesípusokat különítettük el. A fáciestípusok értelmezésénél elsősorban A I G N E R ( 1 9 8 2 ) , valamint K O S T I C & A I G N E R ( 2 0 0 4 ) munkáira támasz k o d t u n k , m e l y e k a középső-triász Muschelkalk számos vonatkozásban hasonló szedimentológiai jellegeket mutató rétegsorainak fáciesértelmezését tárgyalják és felhasználtuk a hasonló kifejlődésű mecseki középső-triász fáciesek vizsgá latának e r e d m é n y e i t is ( T Ö R Ö K 1 9 9 3 , 1 9 9 8 ) . A platformperemi, zátonyközeli fáciesek esetében F L Ü G E L ( 1 9 8 1 ) , P I L L E R ( 1 9 8 1 ) valamint S T A N T O N & F L Ü G E L ( 1 9 8 9 , 1 9 9 5 ) kelet-alpi Dachsteini-típusú platformok foltzátonyaival, biohermáival és előtéri lejtőjével kapcsolatos munkáit vettük figyelembe.

HAAS }. et al: Felső-triász lejtő- és medencefáciesű rétegsorok a Pilisben és a Tatabányai-medencében

523

1. Ooidos grainstone Vastagpados mészkő, amely a Dachsteini Mészkő jellegeit mutatja. A Fekete-hegy oldalában felvett szelvény 48. és 49. rétege (3. ábra) képviseli ezt a fáciestípust. A természetes sziklakibú vás feltártsági viszonyai miatt a rétegződési jellegek, a horizontális és verti kális fácieskapcsolatok részletei n e m tisztázhatók. A kőzet uralkodóan 0,5-1 m m átmérőjű ooid szemcsékből áll (8. ábra). A jól osztályozott ooidok magja apró bioklaszt vagy peloid. A magot több héj veszi körül, de az ooid szem csék mikropátosodottak, sok esetben belsejük kioldódott és durva mozaik-

8. ábra. Ooidos grainstone fácies. Fekete-hegy 48. réteg Fig. 8 Oolitic grainstone facies. Bed 48, Fekete Hill

pattal van kitöltve. Az ooidokat rostos c e m e n t burkolja, míg a szemcseközi p ó r u s o k belsejében durva mozaikpát figyelhető meg. Az ooidok mellet kevés mollusca és echinodermata töredék található. Értelmezés: A jól osztályozott ooidos grainstone, sekélytengeri, a hullámbázis feletti intenzív vízmozgású k ö r n y e z e t b e n keletkezhetett, feltehetően a külső platformon kialakult ooid h a l m o k b a n (oolite shoal) rakódott le. A szedimentológiai jellegek alapján (pl. a gradáció hiánya) jelentős mértékű átülepedés n e m feltételezhető.

2. Rudstone Vastagpados mészkő. Rosszul osztályozott, milliméteres-centiméteres méretű, zátony eredetű bioklasztot és litoklasztot tartalmaz, pátos kötőanyaggal. Az erdészeti út mentén, a sziklafülke közelében lévő kibúvásban (2. ábrán a 2. pont) figyeltük m e g ezt a fáciestípust, vékonyréteges-laminites mészkőbe települve. A bioklasztok közt gyakoriak a kagylóhéj-töredékek, amelyek mérete az 1 cm-t is eléri. A héj mikropátosodott, többnyire erősen koptatott, bioeróziós n y o m o k gyakoriak. Jellemző a mikrites p e r e m és a mikrobás bekérgezés. Néhány, hasonló megtartási állapotú, apró csigaház is előfordul. Ezen kívül milliméteres mik ropátosodott, koptatott koralltöredéket, valamint Tubiphytes-szerű kerek ded és egyéb cyanobaktérium tevé k e n y s é g során keletkezett b e k é r g e zésből származó szemcséket is talál9. ábra. Rudstone fácies. Az erdészeti út menti sziklafülkénél lévő feltárás (2. ábra, 2. pont) Fig. 9 Rudstone fades. Exposure at the rock-cavity beside the forestry road (Fig. 2, point 2)

524

Földtani Közlöny

135/4

t u n k (9. ábra). Viszonylag gyakoriak a finom arenit méretű, általában mikropátosodott ooidszemcsék is. Jellemzőek a litoklasztszemcsék, méretük tized millimétertől n é h á n y milliméterig terjed. Koptatatlanok, vagy gyengén koptatottak. A n y a g u k apró peloidos wackestone, esetenként bioklasztokkal. Értelmezés: A platformperemi ( P I L L E R 1981) vagy a felső lejtőn kialakult ( S T A N T O N & F L Ü G E L 1995) foltzátonyok, b i o h e r m á k közelében jöhetett létre ez a fáciestípus. Keletkezhetett a b i o h e r m á k előterében, de viharok során a foltzáto n y o k közvetlen hátterében is. Zátonyalkotó és bekérgező szervezetek váztörme lékét tartalmazó rudstone fácies a foltzátonyok közötti területen is képződhet ( F L Ü G E L 1981; P I L L E R 1981).

3. Keresztréteges kagylókokvina Vastagpados m é s z k ő , deciméteres vastagságú, síktáblás, h e l y e n k é n t szigmoidális keresztrétegzéssel (a 4. és 5. ábrán bemutatott alapszelvény 13. rétegben a keresztrétegek dőlése: 100740°). A keresztrétegzést 2 - 3 cm vastagságú kokvina és 1-2 c m vastagságú, koptatott szemcsékből álló kalkarenit rétegek váltakozása adja (10. ábra). A kokvina rétegek esetében a jellemző szövet grainstone, közepes, vagy n a g y m e n n y i s é g ű 0,3-0,8 cm méretű kagyló héjtöredékkel, a héjak között kalkarenit szemcsékkel. A kalkarenit szemcsék jelentős része az átkristályosodás miatt n e m azonosítható. A szemcsék általában kerekded formájúak, mikrites szegélyük van, eredetileg ooidok, illetve kerekített bioklasztok lehettek. A b e n t o s z foraminiferák viszonylag gyakoriak, bekérgező foraminiferák töredékei is előfordulnak. Ritkán cm nagyságú litoklasztok is megfigyelhetők, felületükön bioeróziós (marószivacs?) nyomokkal. A kalkarenit rétegekben a kagylóhéjak m e n y n y i s é g e lecsökken a m é s z h o m o k - s z e m c s é k rovására. É r t e l m e z é s : Az ü l e d é k l e r a k ó d á s helyszíne igen kis hajlásszögű (rámpa-jellegű) lejtő felsőbb része lehetett. E lejtőn az erős áramlás h a l m o k a t h o z o t t létre, a m e l y e k r é s z b e n ooidból, illetve bioklaszt eredetű, a hullámverési övben lekere kedett, uralkodóan bioklaszt eredetű mészhomokból, részben összemosott kagylóhéjakból épültek fel. Szél által keltett áramlás feltételezhető, amely a platform felől a m e d e n c e felé irányulhatott. Az ooid szemcsék, a 10. ábra. Keresztréteges kagylókokvina fácies. Alapszelvény 13. réteg lekerekített arenit méretű bioklasztok és a litoklasztok is a platform Fig. 10 Cross-bedded bivalve coquina fades. Keysection, Bed 13 peremről, illetve a lejtő felső részén létrejött foltzátonyokból, míg a kagy lók a lejtő valamivel m é l y e b b részéről származhattak, és többszöri átülepítéssel válhattak a h a l m o k építőanyagává. A keresztrétegek a halmok - feltehetően lejtő irányú - migrációjával j ö h e t t e k létre.

HAAS J. et al.: Felső-triász lejtő- és medencefáciesű rétegsorok a Pilisben és a Tatabányai-medencében

525

4. P á r h u z a m o s a n rétegzett kagylókokvina Pados vagy vastagpados (20-100 cm rétegvastagságú) mészkő, kagylókok-vina. A kagylóhéjak jellemzően a réteg-felszínekkel párhuzamosan helyez-kednek el. A kokvina rétegeket 1-10 cm-es vastagságú, világosszürke m u d s t o n e rétegek tagolják, amelyeknek mindkét határa éles, a felső határ egyértelműen eróziós (11. ábra). A kokvina vázát uralkodóan centiméteres, változó mértékben koptatott kagylóhéjak, olykor alárendelten csigaházak képezik (12. ábra). Egyes héjakon bioerózió n y o m a (marószivacs-nyom) figyelhető meg. Általában ugyanezeken a héjakon bekérgező foraminiferák, bekérgező szivacsok telepedtek meg, illetve mikrobás bekérgezés látszik. Más héjak alig koptatottak, n e m bioerodáltak és n e m bekérgezettek. A héjak eredeti anyaga, héjszerkezete eltűnt, kalcitpáttá alakult, a héjak alakját a mikritesedett perem mutatja. A héjak alatti védett pórusokat izopach rostos kalcit szegélyezi, belse j ü k b e n mozaikpátit látható. Ritkábban a k a g y l ó h é j a k belső, h o m o r ú részét valószínűleg korai mikrobás cementációval - a héjhoz tapadó peloidos bioklasztos üledék tölti ki, amelyben apró kagyló- és echinodermata váztöredékek vannak. A kagylóhéjak között kalkarenit grainstone található, olykor n é h á n y m m nagyságú litoklasztokkal. A bioklasztok között bekérgező foraminiferák és bekérgező szivacsok törmeléke, va lamint távolabbról átülepített mésszi11. ábra. Kagylókokvina-réteg és a közbetele vacs, hydrozoa, dasycladacea töredékek pülő medencefáciesű mészkőréteg határa. is megjelennek. A litoklasztok külön Alapszelvény 8. réteg b ö z ő szöveti típusokba sorolhatók. Az Fig. 11 Boundary of the bivalve coquina and the alapszelvény fölötti sziklakibúvás leg intercalating limestone layer of basin fades. Keyalsó rétegében az alábbi litoklaszt típu section, Bed 8 sokat figyeltük meg: finom kalkarenit grainstone, kevés vékony héjtöredéket tartalmazó mudstone, ooidos packstone. Értelmezés: A lejtón erős vízmozgás mellett, áramlásnak kitett területen hal m o z ó d t a k fel a kagylóhéjak. A kagylók élőhelye a kis hajlásszögű lejtő felsőbb része lehetett. Az a megfigyelés, h o g y b i o e r o d á l t , koptatott és b e k é r g e z e t t k a g y l ó h é j a k k e v e r e d n e k koptatatlan héjakkal viharátülepítésre utal. A kokvinarétegek közé települő m u d s t o n e a n y u g o d t a b b periódusokban rakódhatott le, amikor a m e d e n c e belsejéhez

12. ábra. Párhuzamosan rétegzett kagylókokvina. Alapszelvény 9. réteg

h a s o n l ó lerakodási k ö r ü l m é n y e k alakultak ki.

Fig. 12 Bivalve coquina of parallel lamination. Keysection, Bed 9

526


5 . P á r h u z a m o s a n rétegzett intraklasztos kagylókokvina K ö z e p e s vastagságú vagy vastag padokat alkot. Uralkodóan kisméretű kagyló héjtöredékből álló kokvina, amelyben a milliméterestől deciméteres nagyságú intraklasztok vannak. A nagyméretű, általában vékony lemeztöredék formájú kiasztok a rétegződéssel pár huzamos sávokban helyez k e d n e k el, olykor h e l y b e n szétszakadt v é k o n y rétegek n e k látszanak (6. és 13. ábra). A kisebb m é r e t ű intraklasztok, közel izometrikusak, helyen ként g y e n g é n koptatottak és rendszertelenül helyezked n e k el a mátrixban. A k a g y l ó h é j a k koptatottsága, bekérgezettsége a többi kokvinarétegekben lévőkhöz hasonló. A kagylóhéjak mel 13. ábra. Párhuzamosan rétegzett, intraklasztos kagylókok lett ritkábban csigaháztöredék is megjelenik. A héjak közötti vina. Az alapszelvénytől K-re 25 m-re lévő szelvény 5. réteg térben m o l l u s c á k finomabb Fig. 13 Intraclastic bivalve coquina of parallel lamination. Road cut törmeléke, bekérgezó foramisection 25 m East to the key-section, Bed 5 niferák és mészszivacsok töredéke, és kevés dasycladacea algatöredék ismerhető fel. A litoklasztok anyaga egyveretű wackestone, kevés ostacoda- és kagylóhéj-töredékkel (14. ábra). Az alapszelvénytől K-re lévő feltárás 5 . rétegéből vett minta csiszolatában a w a c k e s t o n e és a kokvina r é t e g l e m e z e k váltakozása figyelhető meg. A v é k o n y héjtöredékeket tartalmazó wackestonera éles eróziós határral v é k o n y kokvinaréteg települ, majd ismét wackestone-réteg következik. A terepi megfigyelés szerint ez a réteg is sok, a réteglemezek felszakadásával képződött intraklasztot tartalmaz. Értelmezés: Ezek a rétegek lejtőn, a viharhullámbázis közelében keletkezhet tek. A n y u g o d t a b b periódusokban a kokvina rétegekre mésziszap rakódott le. A gyorsan konszolidálódott mésziszap réteglemezek a lejtőn mozogva szétszakad tak, illetve esetenként a későbbi viha rok során felszakadtak, majd a felsza kadt réteglemez-töredékek - rövid tá vú szállítódást követően - az uralko dóan kagylóhéjakból álló viharrétegek b e n halmozódtak fel. 14. ábra. Párhuzamosan rétegzett, intraklasztos kagylókokvina. Az alapszelvénytől K-re 25 m-re lévő szelvény 3. réteg Fig. 14 Intraclastic bivalve coquina of parallel lamination. Road cut section 25 m East to the keysection, Bed 3



527

6. Kagylókokvina és ooidos grainstone váltakozása Apró kagylóhéj-töredékből álló kokvina és ooidos grainstone n é h á n y cm vastag rétegei váltakoznak. Az ooidos grainstone-rétegekben a szemcsék finom kalkarenit méretűek. Az ooidok és a koptatott bioklasztok mikropátosodtak. Kevés kagylóhéjtöredék és intraklaszt fordul elő. A kagylókokvina-réteg felé a határ éles, de n e m eróziós (15. ábra). A h é j a k különböző helyzetben ágyazódtak az üledékbe, eredeti szerkezetük g y a k r a n m e g ő r z ő d ö t t . A kagyló h é j a k közti teret általában barnás színű, zárványos mozaikpátit c e m e n t , ritkán ooidos grainstone tölti ki. Értelmezés: A korábbi típusoknál valamivel nagyobb mélységben, v i h a r á r a m l á s o k által szállított és lerakott üledék. Az ooid- és a bioklasztszemcsék platformperemi e r e d e t ű e k ( m i k r o p á t o s o d á s u k is v a l ó s z í n ű l e g ott t ö r t é n t ) , m í g a k a g y l ó h é j a k a zátonylejtő aljáról

15. ábra.

S z á r m a z h a t n a k . A szemcseközi pát

váltakozása. Alapszelvény 19. réteg

jellege korai tenger alatti C e m e n tációra utal.

p Alternation of bivalve grainstone. Key-section, Bed 19 i

Kagylókokvina és ooidos

g 1 5

coquina

grainstone and oolitic

7. Bioklasztos, peloidos grainstone F i n o m kalkarenit méretű szemcsékből áll, kevés finom rudit méretű, általában koptatott kagylóhéjat tartalmaz. A h o m o k méretű kagylótöredék gyakori. Ezen kívül csigák, dascladacea alga töredék, b e n t o s z foraminiferák, n é h á n y bekérgező foraminifera töredék, valamint tubiphytes-szerű kerekded mikrobialit csomó, továbbá kevés fekális pellet figyelhető meg. A mikropátosodott szemcsék körül mikritszegély alakult ki. Értelmezés: Mérsékeltebb, de m é g mindig j e l e n t ő s energiájú, áramlásos k ö r n y e z e t b e n lerakódott üledék. A szemcsék közül a dasycladacea algák, a b e n t o s z foraminiferák és a fekális pelletek a szomszédos platform belső öveze téből, míg a k a g y l ó h é j t ö r e d é k e k valószínűleg az ö s s z e h a l m o z o t t héjakból felépült h a l m o k r ó l származnak. A finomabb s z e m c s e m é r e t az előzőekben tárgyalt üledékeknél távolabbi forrásterületet jelez.

8. G r a i n s t o n e - w a c k e s t o n e - m u d s t o n e lemezes mészkő A kőzet 0,5-1 cm vastag, felfelé finomodó szemcséket tartalmazó rétegleme zekből épül fel. E l e m e z e k alsó részét finom kalkarenites grainstone alkotja, miropátosodott bioklasztokkal. Ez felfelé wackestone-ba m e g y át, míg legfelül e n y h é n hullámos peloidos w a c k e s t o n e - m u d s t o n e jelenik meg, amely helyen k é n t a réteglemezek felszakadásával létrejött intraklasztként is megfigyelhető. A

528


kőzet kevés mollusca-, echinodermata- és mészalga-töredéket, valamint kevés foraminiferát és ostracodát tartalmaz. Értelmezés: A hullámbázis alatt, de a viharhullám-bázis felett, a viharhullám zás uralta mélyebb lejtőn lerakódott viharüledék (tempestit). Szerkezete arra utal, h o g y közelről származó üledékanyag újraülepedésével keletkezett.

9. Peloidos wackestone Apró bioklasztokat tartalmazó, apró peloidos, wackestone szövetű mészkő, elmosódott kalkaleurit laminákkal. Többnyire a kagylókokvina rétegek közé települ, vékony ( 1 - 1 5 cm vastagságú) rétegeket képezve, de vastagabb réteget is alkothat (a 7. ábrán bemutatott szelvény középső része). A peloidos wackestone alapanyag szórtan 0,3-0,8 cm m é r e t ű kagylóhéjakat tartalmaz. Kevés bentosz foraminifera és n é h á n y bekérgező foraminifera-töredék is előfordul. Ritkán peloidos mikrit szövetű intraklaszt is megfigyelhető. A kalkaleurit laminák peloidosak. Az apró bioklasztok közül apró echinodermata váztöredék azonosítható. A v é k o n y kagylóhéjak mm-es l e m e z e k b e n feldúsulhatnak (16. ábra).

16. ábra. Peloidos wackestone, vékonyhéjú kagylókból álló kokvinaréteggel. Az alap szelvénytől K-re 25 m -re lévő szelvény 2.a réteg

Fig. 16 Peloidal wackestone, with a thin-shelled bivalve coquina interlayer. Road cut section 25 m East to the key-section, Bed 2.a

Értelmezés: A viharhullámbázis alatt, kis energiájú környezetben lera kódott üledék. A kalkaleurit lami-nák, valamint a v é k o n y kagylótöredé-kekből álló l e m e z e k feltehetően disztális v i h a r ü l e d é k e k , a m e l y e k szerkezete azonban a bioturbáció miatt gyakran elmosódottá vált.

10. Laminites mészkő Szürke, pados (20-30 cm réteg-vastagságú) mészkő, amelynek rétegei milli m é t e r e s lemezekből épülnek fel. A lamináció esetenként szabad szemmel is látható, de mikroszkóp alatt többnyire egyértelműen felismerhető (17. ábra). H e l y e n k é n t a lemezes szerkezet elmosódottá válik. A rétegeken belül szilt méretű bioklasztot és peloidot tartalmazó wackestone—packstone és peloidos m u d s t o n e wackestone réteglemezek váltakoznak. A l e m e z e k vastagsága 1-3 m m . A képződ m é n y kevés felismerhető ősmaradványt tartalmaz. A foraminiferák közül a N o d o s a r i i d a e k viszonylag gyakoriak. E z e n kívül o s t r a c o d a h é j t ö r e d é k e k , e c h i n o d e r m a t a váztöredékek, szivacstű utáni kalcittal kitöltött moldok és globoc h a e t e k voltak felismerhetők. Az alapszelvény legalsó részén e fáciestípusba tartoznak azok a rétegek, m e l y e k b e n K O V Á C S monospecifikus conodonta faunát talált ( K O V Á C S & N A G Y 1989).

Értelmezés: A peloidos m u d s t o n e - wackestone réteglemezek hemipelágikus m e d e n c e ü l e d é k e k , amelyek a viharhullámbázis alatt rakódtak le. A mésziszap

HAAS ] . et al: Felső-triász lejtő- és medencefáciesű


529

egy része a k ö r n y e z ő sekély platfor mokról kerülhetett a m e d e n c é b e , bár az apró peloidos, mikritfoltos (clotted) szövet m i k r o b á s k ö z r e m ű k ö d é s r e is utalhat (automikrit). A peloidok e g y r é s z e a z o n b a n e g y é r t e l m ű e n mikrit e s e d e t t bioklaszt, a m i k r i t e s e d é s a platformon történhetett. A jórészt szilt m é r e t ű b i o k l a s z t b ó l álló l e m e z e k disztális viharüledékként értelmezhe tők (disztális t e m p e s t i t ) , a m e l y e k a 17. ábra. Laminites mészkő. Alapszelvény 3. réteg viharáramlással besodort üledék legfi n o m a b b szemcsefrakciójának lerakó Fig. 17 Laminitic limestone. Key-section, Bed 3 dása során keletkeztek. A lemezes szer kezet m e g ő r z ő d é s e a bioturbáció hiányát jelzi, a m i oxigénhiányos környezetre utal. A m o n o s p e c i f i k u s c o n o d o n t a - f a u n a is r é s z l e g e s e n elzárt m e d e n c e környezetet jelez (KOVÁCS & N A G Y 1 9 8 9 ) .

A kagylófauna

őskörnyezeti

értelmezése

A Fekete-hegyi szelvényekből - jórészt O R A V E C Z J . és S Z I L Á G Y I G . gyűjtőmunká j á n a k e r e d m é n y e k é n t - m i n t e g y 2 0 0 m e g h a t á r o z h a t ó k a g y l ó p é l d á n y áll rendelkezésre, megfelelő alapot szolgáltatva a biofácies-elemzéshez. A kokvinákat alkotó t e k n ő k zöme k é t csoportba sorolható, amelyek egymástól eltérő é l e t m ó d d a l j e l l e m z e t t k a g y l ó n e m z e t s é g e t képviselnek. A j ó r é s z t töredékes m a r a d v á n y o k meghatározása n e m mindig volt lehetséges. Az egyes mintákban a két taxon részaránya változó, h e l y e n k é n t a z o n b a n közel azonos arányban fordulnak elő. A m e g h a t á r o z o t t p é l d á n y o k n a k m a j d n e m a fele a Pteria S C O P O L I , 1 7 7 7 n e m z e t s é g e t képviseli ( = „Avicula" - 18. ábra a - c , e, f kép). A g e n u s morfológiai b é l y e g e k b e n viszonylag szegény, á m triász időszaki változatos alakjainak m e g n e v e z é s é r e - jórészt XIX. századi szerzőknek k ö s z ö n h e t ő e n - több tucatnyi n é v áll rendelkezésre (lásd D I E N E R 1 9 2 3 , pp. 1 6 - 2 7 . ) . Ezek revíziója m é g n e m történt m e g , így az uralkodóan töredékes megtartású fekete-hegyi p é l d á n y o k e g y e l ő r e Pteria sp.-ként voltak m e g h a t á r o z h a t ó k . T ú l n y o m ó t ö b b s é g ü k a szűkebb é r t e l e m b e n vett Pteria genust képviseli, előfordulnak a z o n b a n olyan p é l d á n y o k is, a m e l y e k a t e k n ő k hátulsó szárnyszerű n y ú l v á n y á n a k külső felszínén a z á r o s p e r e m m e l p á r h u z a m o s vajatokat hordoznak. Ez a bélyeg a korábban önálló n e m z e t s é g k é n t elkülönített, á m H A U T M A N N ( 2 0 0 1 ) által a Pteria s u b g e n u s á n a k tekintett Pteroperna M O R R I S & L Y C E T T , 1 8 5 3 sajátossága (18. ábra, d kép). U g y a n c s a k megjegyzésre é r d e m e s , h o g y a Fekete-hegy kokvináiban és a közeli Cserepes-völgy e cikkben n e m tárgyalt előfordulásaiban gyakori t e k n ő k alakja k ü l ö n b ö z i k egymástól. A m é g megoldásra váró taxonómiai problémák és a nyílt n e v e z é k t a n alkalmazása azonban a biofácies-értékelést n e m befo lyásolja. A m a élő Pferz'a-fajokbyssussal rögzülő, szuszpenzióval táplálkozó epibenthosz alakok, m e l y e k trópusi-szubtrópusi tengerekben, n é h á n y métertől mintegy

530


18. ábra. Kagylók a Feketehegyi Formációból a Fekete-hegyről. Az ábrák természetes méretűek, amennyiben másként nincs jelezve. A példányokat a q jelű kivételével ammónium-klorid borítja, a-c, e, f: Pteria (Pteria) sp. c: 1,4X; e, f: 1,3X; d: Pteria (Pteroperna?) sp.; g: Terquemia? sp. 1,4X; h-m: Pseudomyoconcha sp. h: 2 x ; j : l , 2 x , k, 1: 2 x ; m: 1,3x; n-q: Praeconia sp. n-p: 2 x ; q: 2 , 4 x ; r: Myophoria sp. Fig. 18 Bivalves from the Feketehegy Formation of the Fekete Hill. The figures show natural size, if the magnification in not indicated. The specimens are covered by ammonium-chloride unless they are marked by q. a-c, e, f: Pteria (Pteria) sp. c: l,4x; e, f: l,3x; d: Pteria (Pteroperna?) sp.; g: Terquemia? sp. l,4x; h-m: Pseudomyoconcha sp. h: 2x; j : l,2xx k, I: 2 x ; m: l,3x; n-q: Praeconia sp. n-p: 2x; q: 2,4x; r: Myophoria sp.

HAAS }. et al: Felső-triász

lejtő- és medencefáciesű


531

kétszáz méterig terjedő mélységben, normális vagy a h h o z közeli sótartalmú vizekben élnek. A n e m z e t s é g típusfaja, a P. hirundo ( L I N N É 1 7 5 8 ) például az Atlanti-óceánban Sao Paolo közelében a 7 0 és 8 0 m közötti mélységtartományban a leggyakoribb ( S O A R E S - G O M E S & P I R E S - V A N I N 2 0 0 3 ) .

Ő s f ö l d r a j z i h e l y z e t ü k és a

társult faunaelemek alapján feltételezhető, h o g y a fosszilis formák is a maiakhoz hasonló k ö r n y e z e t b e n éltek. A Fekete-hegy faunájában kőzetalkotó mennyiség b e n előforduló forma - alakját tekintve - emlékeztet az Atlanti-óceán Ny-i részén élő élő í! colymbus ( R Ö D I N G 1 7 9 8 ) fajra, amely sekély szublitorális mélységben él és szinte kizárólag Alcyonaria-félék (bőrkorallok) felső részéhez rögzül ( S T A N L E Y 1 9 7 0 ) . Hasonló életmód a Fekete-hegy faunája esetében is elképzelhető. O s k ö rn yezeti s z e m p o n t b ó l n e h e z e b b e n értelmezhető a másik domináns forma, amely Pseudomyoconcha sp.-ként volt meghatározható (18. ábra h - m kép), és a példányoknak több, mint 4 0 % - á t teszi ki. A faunában két morfotípus fordul elő: egy nagyobb, látszólag sima, és egy kisebb, radiális bordákkal díszített. Úgy tűnik azonban, h o g y a külső héjfelszín díszítettsége közötti különbség eltérő környezeti feltételek következménye, azaz ökofenotipikus jelenség lehet. A Pseudomyoconcha Rossi R O N C H E T T I & A L L I A S I N A Z , 1 9 6 6 nemzetség a középső- és felső-triászból leírt, korábban a Myoconcha S O W E R B Y , 1 8 2 4 genusba sorolt formákat egyesíti. Mivel az őket m a g á b a n foglaló Permophoridae V A N D E P O E L 1 8 9 5 ( 1 9 5 9 ) család a kréta végén kihalt, életmódjuk rekonstruálása n e m támaszkodhat meg figyelésekre, csak morfofunkcionális megfontolásokra és a hasonló recens alakok i s m e r e t é n alapuló feltételezésekre. A Pseudomyoconcha (csakúgy, m i n t a Myoconcha) egyforma, megnyúlt teknői és előretolódott búbja nagyban emlékez tetnek a Modiolus L I N N É 1 7 5 8 bélyegeire, ami byssussal rögzülő félig beásódó életmódra utalhat (lásd például H O D G E S 2 0 0 0 ) . Más szerzők szerint a Myoconcha teljesen az üledékbe ásódó inbenthosz forma volt ( A B E R H A N 1 9 9 2 ) , az epibenthosz életmód azonban m i n d e n k é p p e n kizárhatónak látszik. A mai Modiolus az aljzatban található nagyobb szemcsékhez, például kavicsokhoz rögzül. A Fekete h e g y faunája esetében a rögzülés a feltehetően jelentős mennyiségben előforduló kagylóteknőkhöz történhetett. A M y o c o n c h a - f é l é k t ö m e g e s előfordulásának o s k ö r n y e z e t i értelmezése ugyancsak bizonytalan. Bár uralkodóan Муосонсйя-teknőkből álló héjfelhalrnozódásokat a triászból több helyről is említ az irodalom (például B I T T N E R 1 9 1 2 , A N D O 1 9 8 7 ) , korszerű kvantitatív paleoökológiai elemzés m é g egyik esetében sem történt. így sajnos n e m állnak rendelkezésre adatok arról, hogy azok müyen környezetet jeleznek. A tágabb környezetre nézve esetleg ugyancsak a Modiolus kínálta analógia jelenthet támpontot, amelynek egyes fajai a mezozoikumban a durvaszemcséjű üledékkel borított sekélyself uralkodó faunaelemei voltak (ABERHAN

1994).

A fentieknél jóval kisebb részarányban más kagylók is találhatók a faunában. Ezek közül viszonylag gyakoribbak a kis mélységre beásódó Praeconia S T O L I C Z K A , 1 8 7 1 nemzetségbe sorolható példányok (18. ábra n - q kép), melyek érdekessége a megőrződött színmintázat (18. ábra q kép). Mivel a héjakat n a g y mennyiségben tartalmazó üledék n e m előnyös az inbenthosz számára, a részben vagy teljesen az üledékbe ásódó formák jelentős részaránya arra utal, h o g y a kokvinák szedimentológiai „hátországa" viszonylag finomabb szemcséjű üledékkel jellemzett terület lehetett. U g y a n c s a k m e g j e g y z é s r e érdemes, h o g y a Fekete-hegy a

532


Praeconia második ismert előfordulási területe a triászban, az elsőt az iráni noriból írta le H A U T M A N N (2001). Korbesorolás A Fekete-hegy és k ö r n y é k é n e k feltártsági viszonyai messze n e m elégségesek a h h o z , h o g y a k é p z ő d m é n y e k meglehetősen bonyolult tér- és időbeli kapcsolatait m e g tudjuk állapítani. Jelentősebb időtartamot képviselő, folyamatos rétegsort

19. ábra. Griphoporella curvata GüEMBEL a Berda József tűristaház alatti feltárásból (helyét a 3. ábrán M betű jelzi) Fig. 19 Griphoporella curvata GUEMBEL from the outcrop below the József Berda Lodge (location is marked on Fig. 3 by M) sem lehet t a n u l m á n y o z n i a tektonikai viszonyok miatt. A rétegtani helyzettel kapcsolatban n a g y valószínűséggel feltételezhető, h o g y a formáció alsó részét k é p v i s e l ő b a r n á s s z ü r k e , b i t u m e n e s d o l o m i t a F ő d o l o m i t r a következik. A m e d e n c e kialakulásának ez a korai szakasza a noriban történhetett, de e n n e k pontosabb idejére vonatkozóan n e m r e n d e l k e z ü n k adatokkal. A felső, mészkő kifejlődésű tagozat conodontákat és ammoniteseket is tartalmazó padjai a felsónoriba (a sevati alemeletbe) sorolhatók. Az alapszelvény legalsó szakasza ily m ó d o n közvetlenül korolható volt ( K O V Á C S & N A G Y 1 9 8 9 ) . A jelenlegi vizsgálatok során az alapszelvény 1 5 . rétegéből Griphoporella sp., a 22. rétegéből emellett Teutloporella herculea (?) került elő. Ezek a platformról átülepített dasycladacea algatöredékek k a r n i - n o r i öltőjűek. Az alapszelvény fölötti sziklakibúvás aljáról vett mintából (ez hozzávetőlegesen a 3. ábrán bemutatott szelvény 26. rétegének felel m e g ) , továbbá a Fekete-hegy tetején, a Berda József turistaház alatti kibúvásban (helyét a 3. ábrán M betű jelzi) Griphoporella curvata (19. ábra) került elő, ami nori korra utal. A pontosabb datáláshoz azonban sem e z e k az adatok,

HAAS ]. et al: Felső-triász lejtő- és medencefáciesű rétegsorok a Pilisben és a Tatabányai-medencében

s e m a korábban e rétegsorból közölt foraminiferák n e m adnak megfelelő támpontot. A fáciesjellegek

összegzése,

(ORAVECZNÉ SCHEFFER

533

1987)

fáciesmodell

A kibúvások térképezése, valamint a csupán csekély rétegtani vastagságot képviselő folyamatos szelvények tanulmányozása alapján tehát a Feketehegyi Formáció képződési környezetét és az üledékképződés történetét pontosabban n e m tudjuk rekonstruálni. A h h o z a z o n b a n elégségesek a megfigyelési lehető ségek, h o g y a terület általános ősföldrajzi h e l y z e t é n e k ismeretében és hasonló fáciesű k é p z ő d m é n y e k kutatásának eredményeit figyelembe v é v e megkíséreljük a megfigyelt és a megfigyelések alapján értelmezett fáciesjellegek mozaikját összeilleszteni, és egységes fáciesmodellbe helyezni. A Fekete-hegy területe a késő-karni idején kialakult n a g y kiterjedésű platformredszer (Dachsteini-platform) belső részén, de a nyílt ó c e á n h o z viszonylag közel eső övezetében helyezkedett el. A Feketehegyi Mészkő lerakódásának kezdete a h h o z a tektonikus e s e m é n y h e z köthető, amely a Fődolomit platformján belül kisebb-nagyobb m e d e n c é k felnyílásához vezetett a középső- és a késő-nori idején ( H A A S 2002). A medencefejlődés kezdeti szakaszában a platformon belül sekély, elzárt m e d e n c e jött létre (20. ábra). A Feketehegyi Formáció alsó r é s z é n e k sötétA

Fekete-hegyimedence

Dachsteini medence

В

20. ábra. A Fekete-hegyi-medence fejlődéstörténeti vázlata. A - korai szakasz, a dolomit tagozat képződése. В - késői szakasz, a mészkő tagozat képződése. Rövidítések: F h l - aFeketehegyi Formáció alsó része; Fh2 - aFeketehegyi Formáció felső része; DM - Dachsteini Mészkő Fig. 20 Draft of evolutionary history of the Feketehegy Basin. A - early stage, formation of the dolomite member. В - late stage, formation of the limestone member. Abbreviations: Fhl - the lower part of the Feketehegy Formation; Fhl - the upper part of the Feketehegy Formation; DM - Dachstein Limestone

534

Földtani Közlöny

135/4

szürke, helyenként lemezes dolomitja képviseli ezt a szakaszt, amely kifejlődési jellegeiben és genetikáját illetően is hasonlít a Dunántúli-középhegység DNy-i részén ismert, közel egykorú Rezi Dolomithoz. A további blokkmozgások során azután mélyebb, feltehetően félárok-szerű intraplatform m e d e n c e jött létre, amely - a pelágikus faunaelemek jelenléte alapján - m á r összeköttetésbe került a nyílt tengerrel is. Ez a m e d e n c e a késő-nori során feltöltődött (ezt a szakaszt képviselik a Feketehegyi Formáció felső részének változatos kifejlődésű mészkő rétegei) (20. ábra), majd a nori-rhaeti fordulója k ö r n y é k é n progradáló Dachsteniplatform teljesen meghódította a medencét. A kiterjedt platformon belül kialakult extenziós m e d e n c é k fejlődésének, feltöl tődésének, m e g s z ű n é s é n e k és a kisebb platformok egybeolvadásának kiváló példáját szolgáltatja a N a g y - B a h a m a - p a d . S z e i z m i k u s s z e l v é n y e k alapján megállapították, h o g y a késő-kréta idején e területen jelentős méretű extenziós m e d e n c e jött létre (ezt Andros-szorosnak nevezték el), amely azután részben aggradációval, részben a környező platformok progradációjával a késő-miocénig feltöltődött. Az Andros-pad és a Bimini-pad összeolvadásával ekkor jött létre a m a i h o z hasonló Nagy-Bahama-pad ( E B E R L I & G I N S B U R G 1 9 8 9 , E B E R L I et al. 2 0 0 1 ) . Bár a z Andros-szorosnak nevezett m e d e n c e méretei n a g y o b b a k és feltöltődé s é n e k időtartama jóval hosszabb volt, mint a Fekete-hegyi-medencéé, a m e d e n c e kialakulását és szedimentációjának jellegét illetően az analógia elég szorosnak látszik. L é n y e g e s az Andros-szoros aszimmetrikus felépítése is, ami a Fekete h e g y i - m e d e n c e esetében is feltételezhető. M í g a szoros egyik oldalán m e r e d e k p e r e m i lejtő alakult ki lejtőlábi törmelékkúppal, addig a másik oldalán kis hajlás szögű lejtő jött létre. Utóbbin olykor hemipelágikus üledékek lerakódása zajlott, olykor viszont a platformok progradációja vált meghatározóvá. A Dachsteini-platform (FISCHER

általános fáciesjellegei m e g l e h e t ő s e n j ó l ismertek

1 9 6 4 , Z A N K L 1 9 7 1 , T O L L M A N N 1 9 7 6 , H A A S 1 9 8 8 , H A A S et al. 1 9 9 5 , M A N D L

2 0 0 0 ) . A belső p l a t f o r m o n a n a g y frekvenciájú t e n g e r s z i n t v á l t o z á s o k n a k megfelelően peritidális és szubtidális k ö r n y e z e t e k váltakoztak. Számos helyen ismertek a platformperemi zátonyok és zátonyközeli k ö r n y e z e t e k ( F L Ü G E L 1 9 8 1 , 2 0 0 2 ) . A Dachseini-típusú platform és a platform mögötti m e d e n c e (Kössenim e d e n c e ) á t m e n e t é n e k kitűnően feltárt és részletesen tanulmányozott példája a Steinplatte és k ö r n y é k e az Északi-Mészkőalpokban, a m e l y n e k őskörnyezeti értelmezése régóta viták tárgyát képezi. A zátonyok és az előtéri lejtő ( O H L E N 1 9 5 9 , P I L L E R & L O B I T Z E R 1 9 7 9 , P I L L E R , 1 9 8 1 ) , illetve a biohermás rámpa felfogás ( S T A M P T O N & F L Ü G E L 1 9 8 9 , 1 9 9 5 ) é r v e i n e k kifejtése fontos h o z z á j á r u l á s t j e l e n t e t t a

Feketehegyi Formáció üledékképződési modelljének kidolgozásánál. A Dachsteini-platform külső, óceán felé eső része a késő-nori idején tagolttá vált, ekkor j ö h e t e t t létre a feltehetően aszimmetrikus Fekete-hegyi-medence is. A Feketehegyi Formáció kis hajlásszögű, szinte rámpa-jellegű lejtőn felhalmozódott ü l e d é k b ő l s z á r m a z t a t h a t ó , a m e l y n e k a megfigyelt fáciestípusok alapján összeállított általános modelljét a 2 1 . ábra mutatja. A m é l y e b b m e d e n c e kialakulása után a m e d e n c e p e r e m e k e n , a hullámverési öv felett foltzátonyos (korall, mészszivacs zátonyépítők mikrobás bekérgezőkkel), illetve o o i d o s k ö r n y e z e t e k a l a k u l h a t t a k k i ( P I L L E R

1 9 8 1 , F L Ü G E L 1 9 8 1 , 2 0 0 2 ) . Az

ooidos grainstone ( 1 . fáciestípus) platformperemi ooidos d o m b o k üledékeként

HAAS J. et al: Felső-triász lejtő- és medencefáciesű rétegsorok a Pilisben és a Tatabányai-medencében belső külső platform platform inner auter platform platform

bivalves shell

felső lejtő upper slope

bioclastic caicarenite

vihar buckák storm ridges

alsó lejtő lower slope

535

medence basin

peloidal mud

21. ábra. A Feketehegyi Formáció felső tagozatának üledékképződési modellje, az elkülönített fáciestípusok feltételezett lerakodási helyével. A számok a tárgyalt fáciestípusok szövegben szereplő sorszámai Fig. 21 Depositional model for the upper member of the Feketehegy Formation showing assumed sites of deposition of the facies-types distinguished. The numbers mark serial numbers of the facies-types discussed in the text értelmezhető. A platformperemen, illetve a platformelőtéri lejtő legfelső részén kialakult foltzátonyok közvetlen közelében rakódtak le a zátonytörmelékes floatstone típusú üledékek (2. típus). Valószínűleg a platform p e r e m é n éltek n a g y t ö m e g b e n a Pseudomyoconcha, míg a kis hajlásszögű platformelőtéri lejtő sekély, felső részén a Pteria n e m z e t s é g b e tartozó kagylók, a m e l y e k teknőiből az áramlások, illetve viharok által összemosott kagylókokvina d o m b o k uralkodó h á n y a d a felépült. A keresztrétegzés jellege tartós, erős áramlásra utal. Tekintettel arra, h o g y a h a l m o k b a n a k ö r n y e z ő platformról, illetve az előtéri lejtő felső részéről származó kagylóhéjak és egyéb karbonátszemcsék h a l m o z ó d t a k fel, az áramlás a platform felől a m e d e n c e felé irányulhatott. Ez valószínűleg az egykori uralkodó szélirányt is jelzi. A lejtő mélyebb részein, de m é g a viharhullámbázis fölött gyakran jelentős m e n n y i s é g b e n rakódtak le átülepített ooid- és erősen koptatott (mikritperemű, vagy teljesen mikritesedett) bioklasztszemcsék, valamit olykor z á t o n y e r e d e t ű bioklasztok, továbbá k ü l ö n b ö z ő s z á r m a z á s i h e l y ű litoklasztok is. A platformtól távolabb finomszemű gradált tempesztitek üleped tek le a viharáramlások n y o m á n . A viharhullámbázis alatt vékony, disztális tempesztit-lemezekkel tagolt, mikrites m e d e n c e ü l e d é k e k keletkeztek. A lemezes szerkezet m e g ő r z ő d é s e bioturbációtól m e n t e s , oxigénhiányos környezetre utal. A rétegsor folyamatos szakaszai - elsősorban az alapszelvény rétegsora (5. ábra) alapján - a fáciesek egymásra következésének rendjére vonatkozóan is rendel k e z ü n k információkkal. Az alapszelvényben a medencefáciesű rétegek felett éles határral j e l e n i k m e g a hullámbázis fölött lerakódott kagylókokvina, amelybe már c s u p á n disztális tempesztit laminákat tartalmazó, vékony, m e d e n c e f á c i e s ű r é t e g e k iktatódnak be. Ez a jelentős fáciesváltozás számottevő tengerszinteséssel értelmezhető, a m e l y n e k következtében a viharhullámbázis alatti lejtőrész a viharhullámbázis fölé került. A határ azonban feltehetően eróziós, tehát az átmeneti fáciesek esetleg az erózió miatt hiányozhatnak. Az alapszelvény felsőbb

536


részének rétegsora mélyülő tendenciát mutat, a viharhullámbázis alatt és a k ö z v e t l e n ü l e felett lerakódott rétegek váltakozásával. Az a l a p s z e l v é n y rétegsorában tehát van nyoma a méteres nagyságrendű, vízszintváltozásra utaló ciklicitásnak, de a feltártság e n n e k bizonyítására és a ciklusok felépítésének, jellegének meghatározására n e m elégséges. A hegyoldalban felvett szelvényben (3. ábra) kétségtelenül megtalálhatók a Dachsteini M é s z k ő szubtidális fáciesének jellegeit mutató kőzetfajták is (pl. ooidos grainstone, peloidos wackestone). Ugyanakkor a Feketehegyi Formáció jellegzetes kagylókokvináit figyeltük m e g azokban a rétegekben is, amelyek közvetlenül a Berda József m e n e d é k h á z alatt b u k k a n a k elő. A tektonikai viszo n y o k miatt a Feketehegyi és a Dachsteini Formáció laterális és vertikális kapcsolatait n e m tudtuk tisztázni.

Felsőgalla, Kálvária-hegy A felsőgallai Kálvária-hegy triász k é p z ő d m é n y e i r ő l lényegesen kevesebb irodalmi adat áll rendelkezésre, mint a Fekete-hegyről. T A E G E R (1909), majd az őt követő szerzők többsége a Kálvária-hegy tömegét alkotó felső-triász alaphegység DK-i részét a fődolomitba, ÉNy-i részét pedig a dachsteini mészkőbe sorolta. M A R O S (1989) a Kálvária-hegy Ny-i lejtőjén feltárt márgaközös dolomitot az ún. „átmeneti rétegekkel" azonosította, ami a mai litosztratigráfiai rendszerben a Dachsteini M é s z k ő Fenyőfői Tagozatának felel meg.

Földtani helyzet, litológiai jellegek,

mikrofácies

A felsőgallai Kálvária-hegy triász rétegsorát a nyugati hegyoldalban, illetve az egykori sportpálya déli szélén kibukkanó sziklafal tárja fel (22. ábra). A túlnyo mórészt pados-vastagpados dolomitból és dolomitos mészkőből álló rétegsoron belül e g y jól rétegzett összlet települ, amelynek rétegsorát márga, mészmárga és változó mértékben dolomitosodott mészkő váltakozása alkotja. A márga és a m é s z m á r g a l e m e z e s - l e v e l e s elválású, sötétszürke, vagy szürke. A m é s z k ő vastagréteges-pados, szürke, barnásszürke vagy drapp, helyenként utólagosan vörösre színeződött. A mészkő szövete általában mikrit vagy mikropátit, a rétegsor felső szakaszán litoklasztokkal és kalkarenit betelepülésekkel. Az összletet felépítő k ő z e t e k m a g a s s z e r v e s a n y a g tartalmúak, ütésre erős bitumenszagot árasztanak. A rétegsor erősen tektonizált, gyűrt. A márgarétegek préseltek, amelyek között a mészkő p a d o k szigmoidális kihengerelt testek, duplex szerkezetek formájában j e l e n n e k m e g ( M A R O S 1989). A rétegsor települési helyzete bizonytalan, mivel mind az alsó, mind a felső kontaktusa tektonikus. A vizsgálat tárgyát képező rétegsor alatt erősen összetört, vastagpados, vörös kalcit telérekkel átjárt dolomit található (Fődolomit), amellyel - az inverz vetőkarcok alapján - feltehetően feltolódás mentén érintkezik ( M A R O S 1988). A márgabetelepüléses, vékonyréteges szakasz a felette lévő vastagpados mészkővel flexura m e n t é n érintkezik.

HAAS J. et ah: Felső-triász lejtő- és tnedencefáciesű rétegsorok a Pilisben és a Tatabányai-medencében

537

22. ábra. A felsógallai Kálvária-hegy föld tani térképe (KERCSMÁR 2005 alapján, egy szerűsítve). A vizsgált szelvény helyét a rétegdőlés kiemelt szimbóluma jelzi a Feketehegyi Formáció feltárásában. Jelmagyarázat: 1. települt képződmény határ; 2. eltolódás; 3. normál vető; 4. felto lódás; 5. rétegdőlés. Rövidítések: T Fődolomit Formáció; T - Feketehegyi Formáció; 7 - Dachsteini Mészkő Formáció, Fenyőfői Tagozat; E - Szőci Mészkő Formáció f

3

f e

3

d

t

3

S

2

Fig. 22 Geological map of the Kálvária Hill, Felsôgalla (after KERCSMÁR 2005, simplified). Location of the section studied is marked by bold symbol of the dipping. Legend: 1 depositional formation boundary, 2 lateral displacement, 3 normal fault, 4 reverse fault, 5 dipping. Abbreviations: fT Fődolomit Formation, í T - Feketehegy Formation, *jr Dachstein Limestone Formation, Fenyőfő Member, E - Szőc Limestone Formation 3

e

3

3

S

2

A részletesen vizsgált szelvény 8,5 m vastagságú triász rétegsort tár fel a diszkordánsan települő e o c é n k é p z ő d m é n y e k alatt (23. ábra). A feltárt rétegsor alsóbb része ( 1 - 9 . réteg) sötétszürke márga, mészmárga és sötétszürke, barnásszürke dolomitos mészkő, illetve mészkőrétegek váltakozá sából épül fel. A rétegek vastagsága 2 0 - 5 0 c m között változik. A rétegsor legalsó agyagos m é s z k ő padja wackestone szövetű, f i n o m h o m o k aleurit m é r e t ű bioklaszt s z e m c s é k k e l , a m e l y e k uralkodóan e c h i n o d e r m a t a váztöredékek. Egy v é k o n y rétegben viszonylag sok a n a g y o b b méretű (közép s z e m ű kalkarenit) crinoidea és kagylóhéj töredék, a bioklasztokon gyakran bakteriopirites bevonat van. Az efölött következő dolomitos m é s z k ő rétegekre a peloidos mikrit, szövet a jellemző, e g é s z e n apró ( 5 0 - 8 0 fim m é r e t ű ) , többnyire k ö r v o n a l ú p e l o i d o k k a l . H a s o n l ó á t m é r ő j ű csőszerű, mikritfalú metszetei is felismerhetők, a m e l y e k feltehetően cyanobaktériumok séghez köthető elmeszesedett maradványok.

mikropátit határozott alakulatok tevékeny

A 2. rétegben valószínűleg szivacstű eredetű kalcitmoldok figyelhetők meg. A 4. rétegben gyakoriak a szerves anyagú fitoklasztok, a piritesedett marad ványok. A 6. rétegben n é h á n y Thaumatoporella töredéket találtunk. A 8. rétegben gyakoriak a v é k o n y h é j ú ostracodák metszetei, emellett Earlandíák és milliméteres pirites járatkitöltések is megfigyelhetők. A 9. rétegben 3 - 4 mm-es kagylóhéj töredék és több egyéb apró mollusca héjtöredék, valamint Thaumatoporella marad v á n y és szálas szövedékre emlékeztető mikrobialit töredék volt.

538


M O N O S T O R I M. vizsgálatai szerint (szóbeli közlés) a dolomitos mészkő rétegek közé települő dolomitmárga rétegeiben jellegzetes ostracodatársulás található, amelyre a nagy egyed szám és nagyon kis fajszám jellemző. A rossz megtartású együttesben is fel i s m e r h e t ő k a Renngartenella és a Kerocythere genus képviselői, ugyanak kor h i á n y o z n a k a n o r m á l i s tengeri sótartalom mellett gyakori Bairdiiadaek.

S I E G L N É F A R K A S A. palynológiai vizs gálatai szerint a bitumenes márga szer ves mikrofáciese n a g y m e n n y i s é g ű szerves anyagból (epidermisz töredék, szén és gyanta szemcsék) és sok, de erő sen oxidált, rossz megtartású sporomorphából tevődik össze (szóbeli köz lés). A szegényes asszociációban, amely ben az ősi nyitvatermőket képviselő Circumpolles csoport az uralkodó, a következő taxonok fordultak elő: Todisporites sp., Alisporítes sp., Camerosporites secatus, Circumpolles div. sp., Duplicosporites cf. verrucosus, Ovalipollis cf. brutus. A palynológiai vizsgálatok során gyantamaradványok is előkerültek.

23. ábra. A Kálvária-hegy Ny-i oldalán feltárt triász rétegsor szelvénye

Fig. 23 Triassic sequence on the western side of the Kálvária Hill

H E T É N Y I Magdolna Rock-Eval vizsgá latai szerint a sötétszürke márgából vett minta szervesszéntartalma 3,6%. Az éretlen szerves anyag n a g y hidro géntartalmú, a kiváló olaj anyakőzet kategóriájába tartozik, szénhidrogén potenciálja 22,4 kgCH/t kőzet. A B A L Á Z S E. és K O N C I. által ugyanebből a szakasz ból vett minták szerves geokémiai vizsgálata a következő eredményeket adta: 16,54 mg/CH/g; T O C = 2 , 5 5 % ; H I = 6 4 9 mgCH/gTOC ( K O N C I. szóbeli közlés).

A 13. réteg sötétszürke, hullámos laminites, flázeres szerkezetű agyagos mészkő. Csomós-foltos peloidos (clotted) wackestone szövet jellemzi, amely olykor felszakadt, breccsásodott. Kevés vékony héjú ostracoda, Thaumatoporella és szabálytalan alakú vagy csőszerű, mikrit falú maradványok figyelhetők meg. A 14. réteg világos barnásszürke mészkő. Csomós-foltos, apró v é k o n y héjtöre dékeket tartalmazó mikrit és szemcséket alig tartalmazó mikropátit réteglemezek váltakozásából áll, sztromatolit jellegű.

HAAS }. et al: Felső-triász lejtő- és medencefáciesű rétegsorok a Pilisben és a Tatabányai-medencében

539

A 15. réteg világos barnásszürke m é s z k ö v é n e k szövete az előzőektől jelentősen eltér, a Dachsteini Mészkő szubtidális lagúnafáciesére emlékeztet. S o k Favreinatípusú fekális pelletet, továbbá pszeudo-ooid szemcséket és mikritesedett, erősen koptatott bioklasztokat tartalmazó p a c k s t o n e - g r a i n s t o n e (24. ábra). A forami niferák közül a Nodosariidaek, Glomospira sp. és Trochammina sp. mellett n é h á n y erősen átkrisályosodott gömbszerű forma is megfigyelhető volt, e z e k azonban n e m a késő-nori-rhaeti Triasina hantkeni faj képviselői, h a n e m feltehetően a késő triászban végig jellemző Aulotortus csoporthoz tartoznak (GÖRÖG Á szóbeli közlés). Efelett világos barnásszürke mészkő két padja található. A felső, vastag padra (17. réteg) már eocén k é p z ő d m é n y e k települnek. A 17. rétegből vett egyik minta szövete peloidos wackestone, határozott körvonalú apró peloidokkal és csomós foltos peloidos szövettel, amelyben v é k o n y ostracoda héjtöredékek, és apró, mikrit falú, csőszerű pattal kitöltött m a r a d v á n y o k (25. ábra) találhatók. Egy másik mintában breccsásodott szövet látszik, helyben felszakadt üledéklemezekkel. A v é k o n y réteglemezeken belül száradási repedések is megfigyelhetők.

24. ábra. Fekális pelleteket és mikritesedett bioklaszt szem cséket tartalmazó packstone. Kálvária-hegy szelvénye 15. réteg Fig. 24 Packstone with faecal pellets and micritized bioclasts. Kálvária Hill section, Bed 15.

25. ábra. Peloidos wackestone, mikrit falú, csőszerű marad ványokkal. Kálvária-hegy szelvénye 17. réteg Fig. 25 Peloidal wackestone with tubular remnants of micritic wall. Kálvária Hill section, Bed 17

540 Fáciesértelmezés


és

korbesorolás

A fent jellemzett rétegsor változó mértékben elzárt m e d e n c é b e n keletkez hetett. A legalsó pad (1. réteg) echinodermata maradványai normális sótartalmat jeleznek, a bakteriopirit a víz-üledék határ alatt oxigénhiányos környezetre utal. A m á r g a - m é s z k ő váltakozásos szakasz elzárt sekély m e d e n c é b e n , túlsós lagúnában rakódhatott le. Az elzártságot jelzi a kőzet jelentős szervesanyag tartalma. Az ostracodafauna vizsgálata alapján, M O N O S T O R I M. értelmezése szerint a Renngartenella és a Kerocythere genusokból álló együttes hiperszalin k ö r ü l m é n y e k e t jelezhet. Hasonló együttes került elő a karni Sándorhegyi M é s z k ő b ő l a Balaton-felvidéken ( M O N O S T O R I 1 9 9 4 ) , ahol a RenngartenellaKerocythere gyakorisági sorrendje közepesen, illetve kevéssé túlsós vizet jelez. Hasonló jellegű ingadozás a Kálvária-hegy rétegsorában is feltételezhető a gyakoriság alapján. S I E G L N É F A R K A S A. szóbeli közlése szerint a Circumpolles dominancia arid klímát, a n a g y mennyiségű szerves anyag és a szénszemcsék szögletes alakja pedig közeli szárazulati lehordási területet jelez. A sporomorpha összetétel alapján a rétegsor karni korbesorolása a legvalószínűbb, de nori besorolása sem zárható ki. Említést érdemel, hogy gyantaszemcsék a dunántúli-középhegységi triászból eddig kizárólag a Sándorhegyi Mészkőből kerültek elő ( B U D A I & C S I L L A G 2000). G I A N O L L A et al. ( 1 9 9 8 ) a gyantaszemcsék előfordulását a juli/tuvali határon lezajlott globális klímaváltozáshoz - h u m i d e s e m é n y h e z - köti.

A rákkoprolit eredetű pelletek gyakorisága és a foraminifera fauna alapján a 15. réteg sekély szubtidális, kevésbé elzárt, gyenge vízmozgással jellemezhető normális sótartalmú belső platformon, illetve lagúna környezetben képződhetett. A rossz megtartású foraminiferák alapján a kor n e m pontosítható, a karni-nori intervallumban adható meg. A felette következő rétegek szöveti jellegei ismét elzártabb, lagúna jellegű kör nyezetre utalnak. Az aljzaton mikrobaszőnyeg alakulhatott ki. A sekély lagúna időszakos kiszáradását jelzik a felszakadt ü l e d é k l e m e z e k és az azokon megfigyelhető száradási repedések. A Kálvária-hegy rétegsora tehát a nyílt tengertől elzárt, platformon belüli kisebb, sekély m e d e n c é b e n képződhetett. Uralkodóan arid klímán kialakult szél sőséges környezeti feltételekre utal az ostracoda-fauna endemikus jellege, valamint a sporomorpha-együttes összetétele. A gyantamaradványok rövid h u m i d klímaeseményt jelezhetnek. A Kálvária-hegyen feltárt márgás rétegsor rétegtani (lito- és kronosztratigráfiai) besorolása továbbra sem nevezhető kielégítően megoldottnak. A Dunántúli k ö z é p h e g y s é g ismert felső-triász kifejlődései közül ez a k é p z ő d m é n y lito- és biofáciesét tekintve kétségtelenül közelebb áll a Sándorhegyi Formációhoz, mint a típusos Feketehegyi Formációhoz. N e m áll távol viszont e rétegsor kifejlődése a Feketehegyi Formáció alsó, dolomitos szakaszáétól, amelynek jellegei ugyancsak elzárt m e d e n c é b e n való képződésre utalnak. A Kálvária-hegy rétegsorába a Sándorhegyi Formáció aligha illeszthető be. Ha viszont tektonikus kontaktussal számolunk, az a Fődolomit és a Dachsteini M é s z k ő alsó tagozata között igen jelentős amplitúdójú tektonikai elem feltétele-

HAAS ] . et al: Felső-triász lejtő- és medencefáciesű


541

z é s é t t e n n é szükségessé, és ez a Tatabányai-medence szerkezetéről eddig kiala kult e l k é p z e l é s e k e t a l a p v e t ő e n megváltoztatná. Ezt a j e l e n l e g i i s m e r e t e k mellett nem

tartjuk

megalapozottnak

és i n d o k o l t n a k .

Ezért

a vizsgált

rétegsort

feltételesen a F e k e t e h e g y i Formációba soroljuk. A rétegsor a m e d e n c e f e j l ő d é s korai szakaszát képviselheti, a m e l y n e k során az ü l e d é k e k a m e d e n c e p e r e m é n r a k ó d h a t t a k le. A m e d e n c e területét n e m sokkal ezt k ö v e t ő e n a Dachsteiniplatform v i s z o n y l a g rövid időn belül visszafoglalhatta.

Köszönetnyilvánítás K ö s z ö n e t ü n k e t fejezzük ki M O N O S T O R I M i k l ó s n a k (ELTE), G Ö R Ö G Á g n e s n e k (ELTE) és S I E G L N É F A R K A S Á g n e s n e k (MAFI) az általuk v é g z e t t m i k r o p a l e o n t o lógiai v i z s g á l a t o k

eredményeinek

rendelkezésünkre

bocsátásáért,

HETÉNYI

M a g d o l n á n a k (Szegedi E g y e t e m ) , továbbá B A L Á Z S E n d r é n e k és K O N C I s t v á n n a k (Mol Rt.) szerves g e o k é m i a i e r e d m é n y e i k közléséért. K ö s z ö n j ü k V Ö R Ö S Attilának ( M T A - M T M Paleontológiái Kutatócsoport) és T Ö R Ö K Á k o s n a k ( B M E ) h a s z n o s lektori észrevételeiket.

Irodalom - References ABERHAN, M. 1992: Palökologie und zeitliche Verbreitung bentischer Faunengemeinschaften im Unterjura von Chile. - Beringeria 5, 3-174. ABERHAN, M. 1994: Guild-structure and evolution of Mesozoic benthic shelf communities. - Palaios 9, 516-545. AIGNER, T 1982. Calcareous tempestites: storm-dominated stratification in Upper Muschelkalk limestones (Middle Trias, S W - G e r m a n y ) . - In: EINSELE, G. & SEILACHER, A. (eds): Cyclic and Event Stratification, 180-198, Springer, Berlin. ANDO, H. 1987: Paleobiological Study of the Late Triassic bivalve Monotis from Japan. - Bulletin of the University Museum, the University of Tokyo 3 0 , 1 - 1 1 0 . BALOGH К . 1961: A Buda-Pilisi hegység triászképződményeinek problematikája. - Kézirat, Országos Földtani és Geofizikai Adattár, Budapest BALOGH, K. 1981: Correlation of the Hungarian Triassic. - Acta Geologica Hungarica 2 4 , 3-^8. BITTNER S. 1912: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták. - A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei 1 (1), Függelék: A Balatonmellék paleontológiája 2, 97 p., 9 tábla. BUDAI T & CSILLAG G. 2000: Záróbeszámoló „A Bakony és a Vértes-Gerecse ladin-karni rétegsorának összefoglaló vizsgálata és értékelése" с. OTKA kutatás eredményeiről. - Kézirat. Országos Földtani és Geofizikai Adattár, Budapest BUDAI T & KOVÁCS S. 1986: A rezi dolomit rétegtani helyzete a Keszthelyi-hegységben. - Földtani Intézet Évi jelentése 1984-rőZ, 175-191. DIENER, С. 1923: Lamellibranchiata triadica. - Fossilium Catalogus I: Animalia. Pars 1 9 , 257 p. EBERLI, G. E & GINSBURG, R. N . 1989: Cenozoic progradation of NW Great Bahama Bank - A record of lateral platform growth and sea-level fluctuations. - In: CREVELLO, P D, SARG, J. Е , WILSON, J . L., READ, J . F. (eds): Controls on Carbonate Platform and Basin Evolution, S E P M Spec. Publ. 4 4 , 339-355. EBERLI, G. P, ANSELMETTI, F. & KENTER, J. A. M. 2001: Calibration of seismic sequence stratigraphy with cores and logs. - In: GINSBURG, R. N. (ed.): Subsurface geology of a prograding carbonate platform margin, Great Bahama Bank: results of the Bahamas Drilling Project, Tulsa, 241-266. FISCHER, A. G. 1964: The Lofer cyclothems of the Alpine Triassic. - Kansas Geol. Surv. Bull. 19, 107-149, Lawrence FLÜGEL, E. 1981: Upper Triassic Reefs in the Northern Alps. - In: FLÜGEL E. (ed.): International Symposium on Triassic Reefs, Erlangen. Guide Book, 49-85.

542


FLÜGEL, Е . 2002: "Kassie reef patterns. - In: KIESSLING W, FLÜGEL Б. & GOLONKA J. (eds) Phanerozoic reef patterns. SEPM Spec. Publ. 72, Tulsa, 391^463. GIANOLLA, P, RAGGAZI, E. & ROGHI, G. 1998: Upper Triassic umber from the Dolomites (Northern Italy). A paleoclimatic indicator? - Rivista Italiana Paleontológia Stratigrafia 1 0 4 / 3 , 381-390. HAAS, J. 1988: Upper Triassic carbonate platform evolution in the Transdanubian Mid-Mountains. Acta Geologica Hungarica 3 1 , 299-312. HAAS, J. 2002: Origin and evolution of Late Triassic backplatform and intraplatform basins in the Transdanubian Range, Hungary. - Geologica Carpathica 5 3 / 3 , 1 5 9 - 1 7 8 . HAAS, J . , KOVÁCS, S., KRYSTYN, L. & LEIN, R. 1995: Significance of Late Permian-Triassic facies zones in terrane reconstructions in the Alpine North Pannonian domain. - Tectonophysics 2 4 2 , 1 9 - 4 0 . HAUTMANN, M. 2001: Die Muschelfauna der Nayband-Formation (Obertrias, Nor-Rhät) des öslichen Zentraliran. - Beringeria 2 9 , 3-181. HODGES, P 2000: The Early Jurassic Bivalvia from the Hettangian and Lower Sinemurian of South-West Britain. - Monograph of the Palaeontographical Society London 1 , 1 - 6 4 . (Publ. No. 614). KERCSMÂR ZS. 2005: A tatabányai eocén medence földtani felépítésének és fejlődéstörténetének újabb kutatási eredményei, üledékföldtani és tektono-szedimentológiai vizsgálatok alapján - Kézirat, Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest. KOCH A. 1871: A Szt.-Endre-Visegrádi és Pilis hegység földtani leírása. - Földtani Intézet Évkönyve 1 / 2 , 141-198. KOLOSZÁR L. 1981: A fekete-hegyi erdészeti út szelvényének üledékföldtani és mikropaleontológiai vizsgálata. - Kézirat. Egyetemi szakdolgozat, ELTE Földtani Tanszék, 4 5 p. KOSTIC, B. & AIGNER, T 2004. Sedimentary and poroperm anatomy of shoal-water carbonates (muschelkalk, South-German Basin): outcrop-analogue study of inter-well sacing scale. - Facies 50,113-131. KOVÁCS S. & NAGY G. 1989: A Pilis hegység aviculás és halobiás mészkőösszletének kora. - Földtani Intézet Évi Jelentése 1987-ről, 95-129. LÓCZY L. id. 1913: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. - A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei 1 / 1 , 617 p. MANDL, G. W 2000: The Alpine sector of the Tethyan shelf - Examples of Triassic to Jurassic sedimentation and deformation from the Northern Calcareous Alps. - Mitteilung Österr. Geol. Ges. 9 2 , 61-77. MAROS Gy. 1988: A Gerecse és a Vértes közötti vidék tektonikája. - In: VÉGH S.-né (szerk.): A Gerecse előtér kutatásának földtani eredményei. Szerkesztés előtti első változat. - Kézirat. Országos Földtani és Geofizikai Adattár, Budapest MAROS Gy. 1989: Üledékföldtani és tektonikai megfigyelések Felsőgalla, Kálvária-hegyen. - Kézirat. Országos Földtani és Geofizikai Adattár, Budapest. MONOSTORI, М. 1994: Ostracod evidence of the Carnian Salinity Crisis in the Balaton Highland, Hungary. - N. Jb. Geol. Paläont. Abh. 1 9 3 / 3 , 311-331. NAGY G. 1964a: A Dorogi-medence keleti peremének hegységszerkezeti kérdései. - Földtani Intézet Évi Jelentése 1961-ről, 315-322. NAGY G. 1964b: A Dorogi-medence keleti peremének földtani felépítése. - Földtani Intézet Evi Jelentése 1962-ról, 183-194. NAGY G. 1968: Magyarázó a Dorogi-medence földtani térképéhez. 10 000-es sorozat. Pilisszentlélek. Földtani Intézet kiadványa, Budapest. OHLEN, H. R. 1959: The Steinplatte reef complex of the Alpine Triassic (Rhaetian) of Austria, - Diss. Univ. Princeton, 122 p., Princeton. ORAVECZ J. 1961: A Gerecse és a Buda-Pilisi-hegység közötti rögterület triász képződményei. - Földtani Közlöny 91/2,173-185. ORAVECZ J. 1968: A Budai-hegység földtani felépítése. - In: Budapest hévizei, 11-25, Vituki, Budapest. ORAVECZ J. 1987: Pilisszentlélek, Fekete-hegy. - Magyarország geológiai alapszelvényei. Földtani Intézet kiadványa, 4 p. Budapest. ORAVECZNÉ SCHEFFER A. 1987: A Dunántúli-középhegység triász képződményeinek foraminiferái. Geologica Hungarica series Paleontologica 5 0 , 331 p. PILLER, W. 1981: Steinplatte (Tirol). - In: FLÜGEL, E. (ed.) : International Symposium on Triassic Reefs, Erlangen. Guide Book, 171-184.



543

PILLER, W & LOBITZER, H. 1979: Die obertriassische karbonatplattform zwischen Steinplatte (Tirol) und Hochkönig (Salzburg). - Verhandlungen der Geologischen Bundesanstalt 171-180. SCHAFARZIK F. 1884: Jelentés az 1883. év nyarán a Pilis hegységben eszközölt földtani részletes felvételről. - Földtani Intézet Évi Jelentése 1883-ro% 91-114. SCHAFARZIK F & VENDL A. 1929: Geológiai kirándulások Budapest környékén. - Budapest, 341 p. SOARES-GOMES, A. & PIRES-VANIN, A. M. 2003: Padrőes de abundância, riqueza e diversidade de moluscos bivalves na plataforma continental ao largo de Ubatuba, Säo Paolo, Brasil: uma comparaçâo metodológica. - Revista Brasitiera de Zoológia 2 0 / 4 , 717-725. STÄCHE, G. 1866: Die geologischen Verhaltnisse der Umgebung von Waitzen in Ungarn. - Jahrbuch der Geologischen Reichsanstalt 1 6 / 3 , 277-328. STANTON, R. J. & FLÜGEL, E. 1989: Problems with reef models: the Late Triassic Steinplatte „reef" (Northern Alps, Salzburg/Tyrol, Austria). - Fades 2 0 , 1 - 1 3 8 . STANTON, R. J. & FLÜGEL, E. 1995: An accretionary distally steepened ramp at an intrashelf basin mergin: an alternative explanation for the Upper Triassic Steinplatte „reef" (Nortern Calcareous Alps, Austria). - Sedimentary Geology 95, 269-286. STANLEY, S. M. 1970: Relation of Shell Form to Life Habits of the Bivalvia. - Geological Society of America Memoir 125, 296 p. TAEGER H. 1909: A Vérteshegység földtani viszonyai. - Földtani Intézet Évkönyve. 1 7 / 1 , 1 - 2 5 6 . TOLLMANN, A. 1976. Der Bau der Nördlichen Kalkalpen. - Deuticke, Wien, 766 p. TÖRÖK, Á. 1993: Storm influenced sedimentation in the Hungarian Muschelkalk. - In: HAGDORN, H. & SEILACHER, A. (eds): Muschelkalk, Schöntaler Symposium 1991, Sonderbände der Gesellschaft für Naturkunde in Würtenberg, 2. Goldschenek, Stuttgart-Korb, 133-142. TÖRÖK, A. 1998: Controls on development of Mid-Triassic ramprs: examples from southern Hungary. - In: WRIGHT, V P & BURCHETTE T E (eds) Carbonate ramps. Geol. Soc. Spec. Publ. 1 4 9 , 339-367 VÉGH S-né 1978: Calcarie de Fekete-hegy. - In: Lexique Stratigr. Intern., 1.9. Hongrie, Paris, 205-206. ZANKL, H. 1971: Upper Triassic carbonate fades in the Northern Limestone Alps. - In: MÜLLER, G. (ed.): Sedimentology of Central Europe, Guidebook, 147-187, Frankfurt. Kézirat beérkezett: 2005. június 15.

Felső-triász lejtő- és medencefáciesű rétegsorok a Pilisben és a Tatabányai-medencében

Recommend Documents