Szent Bertalan Plébánia, Gyöngyös
FELNŐTT HITTAN 3. TALÁLKOZÓ (2014. október 28.) 1. A teremtés által kapott méltóság: (Ez a téma önmagában is hosszabb tárgyalást kíván, ezért az antropológiát a jövőben még elmélyítjük.) - az ember teremtése is a látható világ része - minden más teremtményt követően, utoljára teremti az embert - 1. „férfinak és nőnek teremtette” (Ter 1,27) - 2. „képére és hasonlatosságára” (Ter 1,27) - „Az ember – aki az egyetlen teremtmény a földön, akit Isten önmagáért akart.” (II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et Spes, 24) - Ezekből következik: a) az ember személy is, nemcsak valami, hanem valaki. Képes önmagát birtokolni, de odaajándékozni is a kapcsolataiban. b) az ember arra hivatott, hogy válaszoljon Istennek hite által c) a férfi és a nő egységéből új élet születik. Isten az élők Istene, az emberpár az élet továbbadásra, termékenységre hivatott d) Isten szeretetének a jele a teremtés többi ajándéka, mely felett az ember uralkodik, nem önzően, hanem mások javára e) „amikor az Úr Jézus az emberi észnek föl nem fogható távlatokat nyitva azért imádkozik az Atyához, hogy „legyenek mindnyájan egyek…, amint mi egyek vagyunk” (Jn 17,21-22), bizonyos hasonlóságot sejtet az isteni személyek egysége és Isten gyermekeinek igazságban és szeretetben élt egysége között.” (II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et Spes, 24) f) minden ember eredete Istenben van. Bár a kultúrák sokszínűsége mást mutathat, az emberek mindannyian testvérek. g) az Istennel való hasonlóság nem felszínes dolog, hanem a bensőben kell megnyilvánulnia.
7
Szent Bertalan Plébánia, Gyöngyös 2. Test és lélek egysége: - a test és a lélek egysége elválaszthatatlan → a halál? - „Az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé.” (Ter 2,7) - a test és lélek nem egy része az embernek, hanem egész emberségének együttes kifejeződése - A test nem alacsonyabb rendű, hiszen Krisztus megtestesült, valóságosan emberré lett, majd megváltotta az embert. - Arra hivatott, hogy a Szentlélek temploma legyen. - „Az embernek nem szabad lenéznie a testi életet, épp ellenkezőleg, testét mint Istentől teremtett és az utolsó napon föltámadó valóságot, jónak és tiszteletreméltónak kell tartania. Mivel azonban a bűn megsebezte, érzi a test lázongását. Így tehát maga az emberi méltóság követeli, hogy testében Istent dicsőítse, és ne engedje szíve romlott hajlamainak szolgálni.” (II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et Spes, 14) - a lelket Isten alkotja és ajándékozza és nem a férfi és nő közötti testi egyesülésből ered - minden lélek halhatatlan – nem szűnik meg létezni a halált követően sem - emberi mivoltunkból kifolyólag a feltámadáskor a testtel való dicsőséges újra egyesülésre van rendelve - lélek: 1. héber: nefes (lélek → az ösztönök, vágyak és érzelmek helye) görög: ψυχή [pszüché] latin: spiritus [szpiritusz] 2. héber: ruah (lélegzet, szél → életerő, Isten teremtő ereje) görög: πνεύμα [pneuma] latin: anima 3. Férfinak és nőnek teremtette: - egyenlő méltóságban alkotta őket Isten, nincs alá-fölé rendeltség közöttük, de különbözőek - mindketten ugyanúgy kifejezik az Isten képére és hasonlatosságára teremtettséget - mivel Istennek nincs neme, ezért a teremtésnél nem lehetett egyik nem sem lehetett magasabb rendű - Isten „férfi” (Oz 11,1-4) és „női” (Iz 49,14-15; 66,13; Zsolt 131,2-3) tulajdonságai - Isten egymásért alkotta őket - „Az ember így szólt: Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett.” (Ter 2,23) → héber: férfi → is; nő: issah - A nő egy másik „én” - a férfi és a nő együtt egészítik ki egymást és a házasságban egy testté válnak: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz.” (Ter 2,24) - test: héber: bászár (az ember testi és földi jellege) → a Szentírásban nincs negatív színezete, még akkor sem, ha a bűnbeesés és az emberi esendőség szempontjából vizsgáljuk, hiszen Isten teremtette, a Fiú megára öltötte, majd a Tábor hegyén megdicsőülve (a Szentlélekben) Jézus színében elváltozott
8
Szent Bertalan Plébánia, Gyöngyös 4. Az édenkert: - Isten jónak termeti az embert, barátságban van vele - az ember harmóniában van önmagával és embertársával is - egy gyönyörű kertet kapott ajándékba: művelnie és őriznie kell - egyben Istennel együttműködni → egyáltalán nem volt nehézkes feladat, hanem örömteli - szent életben éltek és az isteni életben részesültek, vagyis a halál és a szenvedés nem tartozott hozzá 5. A bűnbeesés: - Ha Isten jó és minden teremtménye is, akkor honnan a rossz? - a kérdés megközelítését a halált is legyőző Krisztus fényében kell megtennünk - a bűn az ember életében létező valóság és akármennyire is akarja, nem tudja letagadni - a bűn alapvetően vallási fogalom: Isten akaratának és szándékának tudatos és akaratos visszautasítása - a kinyilatkoztatás nélkül nincs tiszta képünk a bűn valóságáról, és misztifikálva a jelentőségét csökkentené és átruházhatja másra - ezek lehetnek: pszichikai gyengeség, emberi hiba, elkerülhetetlen társadalmi helyzet következménye, mások által szabott, kialakított feltételek, körülmények áldozata stb. - A zsidó népen keresztül az emberiséghez érkezett kinyilatkoztatás elbeszéli a bűnbeesés történetét különféle szimbólumok használatával (Ter 3) - a jó és rossz tudás fája: a Teremtő és a teremtett közötti áthághatatlan határvonal - a bűn felborította a teremtés eredeti harmóniáját - az ember elveszítette bizalmát Istenben, visszautasította az Isten által felkínált és ajándékozott szeretetkapcsolatot és a kígyó kísértésének engedett - a teremtett ember inkább a Teremtőnek képzelte magát, Isten akar lenni Isten nélkül - a teremtettségükből fakadó alapvető „irányt” figyelmen kívül hagyva maguk akarták megszabni, hogy mit és hogyan kell tenni - a következmények: a) elveszítette az eredeti szentséget és Istennel való baráti, bensőséges viszonyt, és Istenről alkotott helyes képét, elképzelését b) elveszítette a test fölötti lelki hatalmát c) az emberi kapcsolataiban (házasság, barátság) megjelenik az önzés, saját érdekek keresése d) a bűn által okozott belső rendezetlenség a világra is hatással volt: betegség, fáradtság, fájdalom megjelenése – nem Isten alkotta ezeket e) a teremtés az elmúlás szolgája lett
9
Szent Bertalan Plébánia, Gyöngyös f) az ember a „halál fia” lett g) a bűn nemcsak az ő életének része lett, hanem az egész emberiségé, generációról generációra átadva (áteredő bűn) 6. Az ősbűn: - a bűn egyetemes mivolta ↔ Krisztus egyetemes megváltó tette - „Amint tehát egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott, ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást.” (Róm 5,18) - „Amikor pedig engedetlenségével barátságodat elveszítette, nem hagytad őt a halál hatalmában. Mindenkinek irgalmasan segítségére siettél, hogy aki téged keres, rád találjon.” (IV. eukarisztikus ima) - Az ősbűn következményei megmaradnak, nem kerülhetők el teljesen - A Szentírás kifejezésre akarja juttatni, hogy a) a bűn az ember szabad választása b) a fájdalom, a halál és szenvedés a bűn által létrehozott rendezetlenséget jelzik, melyek az eredeti állapotot megváltoztatták - Ádám és Éva bűne: a) valóságos személyes bűn b) az emberiséget átható bűn is; az eredeti szent állapot elvesztése c) Olyan bűn ez, mely nemzés által az egész emberiségre átszármazik; tudniillik egy olyan emberi természet továbbadása által, mely meg van fosztva az eredeti szentségtől és igazságtól. (KEK, 404) d) Az áteredő bűnt analóg értelemben nevezzük „bűnnek” amely „magunkra vont” és nem elkövetett bűn. Egy állapot, és nem pedig cselekedet. (KEK, 404) - az áteredő bűnről az Egyház hivatalos megnyilatkozásaiban: a) Szent Ágoston Pelagianizmus ma is nagy hatású eretnekség (Pelagius ~ 390-418) i. Ádám csak rossz példát adott, s ennyiben ártott utódainak Szent Ágoston is vitába szállt vele, a Karthágói Zsinat eretneknek nyilvánította (418) Szent Ágoston az áteredő bűnt a bűnre vivő hajlamban (concupiscentia) találja meg mit értett ez alatt? az ösztönös erőket; az értelmi belátás elleni lázadásukat; és az Istentől való elfordulást is az Istentől való elfordulást a keresztség eltörli, a rendetlen hajlamok viszont megmaradnak b) Trienti Zsinat (1545-1563): „Ha valaki Ádámnak ezt a bűnét, amely eredetét tekintve egy, és nem utánzás, hanem leszármazás által ered át mindenkire, és sajátjaként van benne minden egyes emberben, megszüntethetőnek mondja akár az emberi természet erői révén, akár másféle gyógyszerre, mint az egyetlen közvetítő, a mi Urunk Jézus Krisztus érdeme által, aki az Ő vére által (Róm 5,9k) kibékített minket Istennel, aki „megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett” (1Kor 1,30)…: legyen kiközösítve” (Denzinger 1513) 10
Szent Bertalan Plébánia, Gyöngyös c) II. Vatikáni Zsinat: Inter Mirifica kezdetű dekrétum a tömegtájékoztatási eszközökről: „A harmadik kérdés az erkölcsi rossz elbeszélése, leírása vagy megjelenítése. A rossz bemutatásának – jóllehet a mélyebb benyomást keltő drámai hatásokkal a tömegtájékoztatás által is szolgálhatja az ember és lelki mélységeinek mélyebb megismerését, s ki tudja emelni, hogy milyen nagyszerű az, ami jó és igaz – alkalmazkodnia kell az erkölcsi törvényekhez, nehogy a lelkeknek inkább kárára, mint hasznára legyen, főként ha olyan dolgokról van szó, melyek bizonyos tartózkodást követelnek, illetve könnyen rossz kívánságokra ösztönözik az eredeti bűntől megsebzett embert.” (3. pont) Apostolicam Actuositatem kezdetű dekrétum a világi hívek apostolkodásáról: „A történelem folyamán sokféle gonoszság zavarta meg a föld javainak használatát, mert az áteredő bűn terhét hordozó emberek sokszor és sokat tévedtek az igaz Isten, az ember természete és az erkölcsi törvény alapelveinek kérdésében: ezért romlottak meg az erkölcsök és az intézmények, s tiporták lábbal nemritkán magát az emberi személyt. Napjainkban is sokan bíznak a kelleténél jobban a természettudományok és a technika haladásában, s hajlanak a földi javak bálványozására; és inkább rabszolgái azoknak, mint urai.” (7. pont) d) Szent II. János Pál pápa: Mulieris Dignitatem kezdetű apostoli levél a nő méltóságáról és hivatásáról (1988) „A Teremtés könyvének e kijelentése nagyon jelentős és súlyos. Rámutat a férfi és az asszony kölcsönös kapcsolatára a házasságban. Jegyesi szeretet állapotában fakadó vágyakozásról van szó, melynek következtében az asszony „őszinte odaadására” a férfi hasonló „önátadással” és beteljesedéssel válaszol. Mindketten – s főleg az asszony – csak ennek az elvnek az alapján tudják megtalálni önmagukat, mint „a kettő igaz egységét” a személyi méltóságuknak megfelelően. A házassági kötelék megköveteli mindkettőjük igazán szubjektív személyes természetének tiszteletben tartását és tökéletességét. Az asszony nem lehet a férfiúi „birtoklás” és „uralom” „tárgya”. A Szentírás szavai azonban közvetlenül az áteredő bűnről, s annak a férfira és nőre vonatkozó következményeiről szólnak. Ők ketten ugyanis, akiket a bűnös természet öröksége terhel, állandóan magukban hordják a „bűn taplóját” (lat. fomes peccati), azaz a hajlandóságot az ember értelmes természetének és személyi méltóságának megfelelő erkölcsi rend megsértésére. Ezt a hajlamot bizonyítja a hármas kívánság (lat. concupiscentia), melyet az Apostol a szemek kívánsága, a test kívánsága és az élet kevélységeként különböztet meg. A Teremtés könyvének idézett szavai mutatják, hogy ez a hármas kívánság mint a „bűn taplója” miként fogja átalakítani a férfi és az asszony kapcsolatát.” (10. pont)
11
