Felhívás a gyimesi Széphavas, Szent László Kápolnájának újjáépítésére

2008 okt ber dobog :augusztus

2008.10.13.

21:04

Page 3

3

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM Építsük újjá a Kárpát-hazát!

Felhívás a gyimesi Széphavas, Szent László Kápolnájának újjáépítésére Tisztelt Honfitársaink, magyarok, bárhol éltek is a világban!

A Gyimesekben, az őrzők, a csángatók, a csángómagyarok földjén magasodik a Széphavas, amelynek ormán a középkorban kőkápolna épült. Egyike volt e kicsi Istenháza, az őrkápolnáknak, melyeknek feladatul adatott, ha ellenség közeledik, harangját félreverve, csángatva adjon riasztást a Csíki-medence őrtálló, székely férfi népének. Orbán Balázs írja e kápolnáról, „ezen — a Szentlélek tiszteletére szentelt — kápolnához gyűlt össze pünkösdkor, minden évben a kilenc moldvai székely (csángó) falu lakossága fehér öltönyben, arany, hímzett fehér zászlókkal, énekelve: >>Zeng az erdő, zúg a levele Mária örömére...<< jöttek ide, hol a csíki testvérekkel találkozva, zászlóikat összeérintve mentek a csíksomlyói búcsúra, visszatértükkor pedig az egész nép és a deákság elkísérte őket idáig, hol miséztek, s a jövő évre találkozást adva egymásnak, érzékenyen búcsúztak el a távozó rokonoktól. Szép és meghatók voltak a testvériség ünnepei és üdvösek, mert a nemzetiségnek voltak védvei, de 1744-ben a veszteglő intézetek felállításakor betiltatott a moldvai csángók kijárása, ekként kíméletlen kezekkel tépetett szét azon szent kötelék, amely idegen földön lévő testvéreinket egybefűzé a hazával, és a szentély, a hazafiság ez őrtornya összeomlott, feledett rommá változott át.” „A rom köveit később a bükklokai románok szállították el, a kápolna búrorzatát és szent kellékeit Szépvízen őrzik” — tudhatjuk meg Gál Péter Józseftől. A Szent Lélek kápolna búcsúnapját — a táltoskirály legendás kötődése okán — Szent László ünnepe adta. A múlt század kilencvenes éveinek elején, Berszán Lajos, Gyimesfelsőlok plébánosa, a táltoskirály napján, a kápolna romnál, évente szentmisét celebrált. A kétezres évek elejétől, pedig a Magyar Hagyomány Műhelye és a csatlakozó zarándokok tartanak itt litániát minden pünkösdhétfőn: a Szent Lélekhez, Szent Istvánhoz, Szent Lászlóhoz, a Boldogasszonyhoz könyörögve, a nemzet sorsának jobbulásáért. A belső haza magyarjai, az erdélyi testvérekkel

együtt, arra az elhatározásra jutottak, hogy közös öszszefogással a kápolnát (képletesen a Kárpát hazát) újraépítse. A munkák összefogására Gergely Istvánnal (Tiszti), Széphavas névvel, csíkszeredai bejegyzéssel egyesületet alapítottunk. Az egyesület céljaként: „A gyimesvölgyi szakrális népi hagyományok gyűjtését, megőrzésének támogatását, az ezekkel kapcsolatos tárgyi emlékek, épületek megóvását, újjáépítését” jelölte meg. Munkával, adománnyal csatlakozhat hozzánk minden honfitársunk, akinek szívében, gondolkodásában egy és oszthatatlan a Haza.

Testvéreink, magyarok, bárhol éltek is a világban! A Kárpát-hazáért, annak minden négyzetméteréért mi vagyunk a felelősök, bárhogy is rendelkezett, rendelkezik sorsa, sorsunk felől a kegyetlen földi hatalom; hiszen a Teremtő akaratából e drága hon nekünk magyaroknak adatott. Az egyesület tiszteletbeli tagjává válik mindenki, aki adománnyal, vagy bármilyen más formában támogatja az egyesületet céljainak megvalósításában. A pénzadományok gyűjtésére a Budakeszi Kultúra Alapítvány, „Szent László Kápolna, Széphavas” névvel, az OTP Banknál 11742348-20016629 számon, külön számlát nyitott. A munkák állásáról a www.naput.hu, a www.karpathazanemzetorseg.hu, és a www. dobogommt.hu honlapokon rendszeres tájékoztatást adunk. Jelenleg a romok régészeti feltárása folyik a Csíkszeredai Múzeum régészének és a Tiszti „Csibészeinek” a segítségével. (lásd a képet!)

Testvéri üdvözlettel a Széphavas Egyesület nevében: Molnár V. József társelnök


2008.10.13.

4

21:04

Page 4

Dobogó

ÉLŐSKÖDŐINK

3. rész

Természeti válaszok társadalmi kérdésekre TÓTH FERENC Ez a hőkölő harcok népe S mosti lapulása is rávall, Hogy az úri kiméletlenség Rásuhintott szíjostorával. Mindig ilyen volt: apró khánok Révén minden igának barma, Sohse harcolt még harcot végig, Csak léhán és gyáván kavarta. Erőt mutattak, erőt látott, Vertnek született, nem verőnek. Önerejét feledte mindig, Sohse szegzett erőt erőnek. Betyár urai így nevelték, Nem rúg vissza, csak búsan átkoz S ki egyszer rugott a magyarba, Szinte kedvet kap a rugáshoz. Ma is itt ül lomhán, petyhüdten, Fejét, jussát, szívét kobozzák S ha néhányan nem kiáltoznánk, Azt se tudná, hogy őt pofozzák. Csak a Csodák-Ura meglátná Végre ezt a szánalmas népet, Adna neki csak egy dárdányi, Úri, kis kíméletlenséget. Hogy néhány maradt sereghajtó Törötten, fogyva azt ne vallja: Ezért a népért ugyis is mindegy, Ebsorsot akar, hát - akarja. Ady Endre: A hőkölés népe Az előző részben a köztigazdás élősködés két példájával foglalkoztam. Mind a madár-bélmétely, mind a szíj-galandféreg arra kényszeríti a fertőzött halat, hogy a vízfelszín közelében lassan úszkálva kínálja fel magát a halevő madaraknak. Nem nehéz társadalmi párhuzamot találni e két élősködőhöz, de az általam felvillantott párhuzamok nem nevezhetők magyar jellegzetességnek, hisz más népek is ugyanebben a cipőben járnak. Van azonban a köztigazdás élősködésnek olyan áldozata is a természetben, akiről rögtön magunkra ismerhetünk: ez pedig a kergebirka. Egy-egy magyarverés után gúnyosan mondják ránk

a Kárpát-medencét szétszaggató területbitorlók, hogy birka nép vagyunk. De nem csak ők mondják, mondjuk ezt mi magunk is, amikor érezzük, hogy nem lenne szabad tovább tűrnünk a megaláztatást. Mégis tűrjük. Nem keresztényi szelídségből vagy bölcs megbocsátásból, hisz iszonyú indulatokat kavar legtöbbünkben, amikor meggyalázzák nemzeti jelképeinket, vagy megverik véreinket. Ha felbőszít bennünket a megaláztatás, miért nem teszünk ellene? Azért nem rúgnánk vissza, mert betyár uraink (manapság főleg a tömegfélretájékoztató eszközöket bitorlók, régen pedig a Vatikánt és a Habsburgokat kiszolgálók) így neveltek bennünket? Minden bizonnyal így van, hisz már legalább ezer éve irtja a hatalom közülünk az igaz hazafiakat, miközben példaképként állítja elénk a szolgalelkűeket, kitünteti az idegenszívűeket, és tenyészti a valódi idegeneket. Ezt a folyamatot érzésem szerint minden gondolkodó magyar ember látta és látja, mégse tudtuk eddig megállítani. Miért? Mert van a történetnek olyan szereplője is, aki még a felvilágosultabb hazafiak előtt is láthatatlan marad. Hogy megértsük a csendes háttérszereplő működését, nézzük meg a kergeféreg fejlődésmenetét a természetben. A köztigazdás élősködők lényege, hogy az egymást követő fejlődési alakjaik más és más állatfajokban tudnak csak fejlődni. A főgazda szerencsésnek mondható, mert nem pusztul bele, hogy élősködőt hordoz a testében. A köztigazdákban viszont az élősködő végzetes szerepet játszik. Ilyen köztigazdás élősködő a kergeféreg is. A kergeféreg kifejlett alakja a ragadozók (kutya, farkas) beleiben él. A ragadozónak a kelleténél többet kell ennie, hogy a bélférget is etesse, de egyébként élhet és virulhat. Ürülékével viszont hosszú időn át szórja a féreg petéit. Ha ezt a petét legelés közben lenyeli a birka, a belében kikel a féreg lárvája, de nem marad a bélben, hanem az erekbe fúródik, és addig viteti magát a vérrel, amíg el nem jut az agyba. Ott megállapodik, és folyton növő hólyaggá alakul. A hólyag belsejében számtalan féregkezdemény fejlődik. Ezek csak akkor tudnak majd továbbfejlődni, ha újra a kutya vagy a farkas belébe kerülnek. A hólyag károsítja a birka agyát, aminek leglátványosabb következménye, hogy a birka egy idő után már nem tud parancsolni a lábainak. Ha támadnak a farkasok vagy a kóbor kutyák, az egészséges birkák zárt alakzatba tömörülve védekeznek, vagy elszaladnak. A kergebirka mindkettőre képtelen, így ő lesz az áldozat. A ragadozók elfogyasztják a leölt kergebirka agyát, így megfertőzik, vagy ha már korábban is férgesek voltak, akkor visszafertőzik magukat. A féreg tehát megváltoztatta a birka viselkedését annak érdekében, hogy visszajuthasson a


2008.10.13.

21:04

Page 5

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM farkas vagy a kutya belébe, miközben szaporodott, sokasodott. A főgazdánál legfeljebb emésztési-tápanyaghasznosulási zavarokat okozott, a köztigazdának viszont a halálát okozta azáltal, hogy megfosztotta az önvédelem legalapvetőbb eszközétől is. Nézzük meg a világtörténelmet irányító eszméket, és keressünk párhuzamot! Az Ószövetség szerint Jehova kiválasztott magának egy népet, adott nekik egy feladatot (a Világbirodalom megteremtését), valamint törvényeket útravalóul. Ezeket meg lehet szegni, egy kivételével: ez pedig a feltétlen engedelmesség törvénye. Mózes könyveiben rengeteg olyan történetet találunk, ahol a főszereplő a házigazda tönkretétele árán, azaz élősködéssel gazdagodik meg. Élősködőt és gazdaszervezetet tehát találunk a történetekben, köztigazdát azonban nem. Az ószövetségi alapú judaizmus tehát nem tekinthető köztigazdás élősködő eszmének. A köztigazdás élősködés sokkal újabb keletű, összetettebb viselkedésminta, mint az egyszerű élősködés. Ezt azonban csak az Újszövetség ismeretében érthetjük meg. Ahhoz, hogy egy élősködő eszme köztigazdássá váljon, terjesztőre is szüksége van. Erre a feladatra a rabló-kereskedő birodalmak kínálkoztak. A rabló államokat ez az eszme nem csak kihasználja, de segíti is őket zsákmányhoz jutni azáltal, hogy a leendő áldozatot teljesen összezavarja, védekezésre képtelenné teszi. A köztigazdássá vált judaizmus a zsidókereszténység. A főgazdában az Ószövetség programja működik, az Újszövetség csak csendes háttér. A köztigazdában fordított a helyzet. A rabló államok az Ószövetségre hivatkozva irtották ki számtalan természeti nép vallását és műveltségét (bálványimádók, tehát törlendők az Élet Könyvéből), de számtalan természetes élőhelyet is (árterek felszámolása, mocsarak lecsapolása, erdők kiirtása). A legyőzöttek pedig gyakorolhatták a megbocsátás újszövetségi erényét, sőt, vérükkel (és aranyukkal) lemosták a rablók és gyilkosok vétkeinek terhét is. A férges farkasok szerepét játszotta a történelemben a Német-Római Birodalom (amit tőlünk nyugatra „Szent Római Birodalom”-nak neveznek), valamint az összes gyarmatosító „keresztény” állam, legyen az spanyol, portugál, brit, francia, holland vagy épp belga. Az Amerikai Egyesült Államok ma ugyanazt teszi, mint nyugat-európai elődei, csak épp nem hittérítőket küld szerteszét a világba, hanem a filmjeit. Ezek a filmek épp úgy lerombolják a gyarmati sorba taszított népek ösztönös önvédelmét, ahogy a saul-páli kereszténység is tette velünk, vagy ahogy a kergeféreg teszi ezt a birkával. A fertőzött nyáj szerepét játszották a történelemben a kelták, a szittya-turáni népek, az indiánok, az ausztrál bennszülöttek, és ki tudja még hányféle nép. Azok a népek tartoznak ide, akik magukra hagyva gazdagodnak, megtérítve, modernizálva, globalizálva viszont sorvadnak. Épp fordítva, mint a „rómaiak”. Hogy miért? Mert a „birkanépek” a saját munkájukból (legelésből)

5

élnek, a „farkasnépek” viszont gyarmatosításból (ragadozásból). Hogy lehet akkor, hogy ma már sokkal többen vannak a gyarmatosítók leszármazottai, mint mi? Ragadozóból elméletileg nem lehet több, mint zsákmányállatból! Pedig van ilyen a gyakorlatban, még ha nem is örökérvényűen. Hogy lehet a lakott területeken sokkal több kutya, mint amennyi vadászattal fenn tudná tartani magát? Úgy, hogy a mai kutyák nem egeret, cserebogarat vagy kergebirkát esznek, hanem kutyatápot. Így aztán természetellenes mértékben felszaporodhatnak, nem korlátozza többé őket a zsákmányállatok mennyisége. Hacsak el nem fogy a kutyatáp… A gyarmattartó népek nem szaporodhattak volna fel ilyen mértékben, ha át nem térnek más népek kirablásáról a Föld mélyének kirablására. A római utódállamok tápja a kőszén, a kőolaj és a földgáz. A helyzetünk nehezebbnek tűnik, mint valaha: a ragadozók többen vannak, mint mi, ráadásul még kergeféreg-petékkel (újabb és újabb idegen vallási irányzatokkal, hazug pályázati rendszerekkel, életellenes fogyasztói szokásokkal, megtévesztő törvényekkel, csapdába ejtő hitelekkel) is folyamatosan szennyezik az amúgy is összezsugorodott legelőinket (gazdaságunkat, műveltségünket). Kiút azonban minden helyzetből van. A ragadozó könnyedén ráléphet a gyógyulás útjára. Eszik valamilyen mérgező, féregűző gyógyfüvet (kegyetlen, gyilkos eszmék ideiglenes rászabadítása a társadalomra), erre az élősködő elereszti a bélfalat és távozik az ürülékkel együtt (hirtelen elveszti az élősködő érdekcsoport a kapcsolati tőkéjét), majd a Nap sugaraitól elpusztul (fény derül a dolgokra...). A folyamatos védekezés a gyarmatosítók részéről nem feltétlenül indokolt, mert idővel az élősködőből valódi segítő válhat, aki terített asztalt varázsol az állandóan éhessé tett gazdája elé. A növényevő saját erejéből nem tud megszabadulni az elhatalmasodott élősködőtől. Pásztoraink valaha sikeresen kiműtötték a megmentésre érdemes birka agyából a kergeférget. De vigyázzunk! A farkas néha állatorvosnak vagy pásztornak adja ki magát, mint pl. a német megszállók a II. világháborúban. Ha a „műtétre” lett volna idejük, Magyarország valószínűleg csonkán sem szerepelne a mai térképeken. Ki lehet akkor a „Jó Pásztor”, aki megszabadít bennünket a kergeféregtől? Legyen kinek-kinek hite szerint akár a magyar néphagyomány, vagy Boldogasszonyunk, vagy a Magyarok Istene, vagy Jézus Krisztus, vagy maga az Élő Isten. Ami viszont nagyon fontos: szabaduljunk meg az idegen eszméktől, és keresse meg mindenki a számára vállalható, eredetiként megélhető magyar vallást, erkölcsöt és tudást! Az enyhe fertőzést önerőből is megállíthatja a szervezet: tokot kell képeznie a hólyag körül, olyan keményet és erőset, hogy az ne tudjon növekedni. Ennek az a menete, hogy a védekező rendszer sejtjei felismerik, hogy mi az idegen és mi a saját (ez ma hivatalosan tilos), felismerik, hogy hol van az idegen elem (ezt a hi-


2008.10.13.

21:04

6

Page 6

Dobogó

vatalosok azonnal cáfolják), majd a szervezet meszes tokkal befalazza az élősködőt. Az élősködő persze életben marad, csak növekedni nem tud. Ilyen befalazásnak vagy megtorpantásnak tekinthetjük többek között az Aranybullát és a Szent Korona Tant is. A megelőzést se felejtsük el: a köztigazda ne legeljen olyan helyen, ahol a ragadozó ürülékét, lábnyomát, szőrét megszimatolja. Történelmünk során Róma utódaitól kaptuk a legtöbb fertőzést. Ne kövessük a „római” mintákat! Hihetetlenül gazdag a saját hagyományunk. A nyugatiak meggazdagodtak az árutermelő mezőgazdaságtól, mi tönkremegyünk bele. Térjünk vissza a lehetőségekhez képest az önellátó gazdálkodáshoz, és csak a felesleget vigyük piacra! Minél csekélyebb a nemzetközi pénzforgalom a gazdálkodás valamely területén, annál kevesebb ott kergeféreg-pete. Ezt azért fontos megjegyeznünk, mert maga a pete a birka számára láthatatlan. A nemzetközi pénzforgalom jelei viszont nagyonis látványosak! A legegészségesebb környezetet az adja majd a kergeségből kigyógyult nyájunknak, ha végre visszatérhetünk a valódi önrendelkezéshez. Ha újra önellátóak leszünk, helyi törvényeink lesznek, helyi szertartásokat fogunk tar-

tani, helyi kereskedelmünk lesz, és nem kamatozó helyi pénzt fogunk használni. Ehhez azonban meg kell szólítanunk a Szent Korona többi népét is, hogy ne területbitorlók legyenek, hanem testvéreink, és velük egyetértésben kell összeforrasztanunk a szétdarabolt Hazát. Isten segítsen bennünket ebben!

Elszivacsosodott tehénagyvelő

Egy locsolóvers elemzése NAGY SZIMONA „Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál, megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál. Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam, bárány húzta rengő kocsin, mindjárt odaszálltam. Nesze, hát, rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom, hol a tojás, piros tojás? Tarisznyámba várom.“

A vers, húsvéti locsolóvers, tehát megelőlegezhetjük azt a feltételezést, hogy a feltámadás és az újjászületés misztériumával áll kapcsolatban. Ez az első köszöntő sorból rögtön ki is derül. Egy reggeli üdvözlési forma az, ami azt sugallja, hogy itt egyfajta ébredésről, újjászületésről, valaminek a kezdetéről van szó, az éjszaka, a sötétség után a fényre való támadatról. Kit is köszönt vele? A liliomszálat, ami a tisztaság, szűziesség szimbóluma, a tiszta, makulátlan, bűntelen emberi léleké. Tehát a megtisztult emberi léleknek szól. És ki mondja? A szellem szava ez (férfi), aki isteni származásánál fogva maradéktalanul bírja a tiszta moralitást és szeretetet. Rózsavízzel öntözni meg a

lelket (nő), hogy ne „hervadozzon“, vagyis a legtisztább szereteterőkkel hatja át, mert ez számára az igazi táplálék, ez jelenti számára az életet. Enélkül elhervad, elhal. A lélek és a világ teljessége számára (kerekerdő) az az örömhír, hogy Krisztus (bárány húzza a kocsit, ahogy Krisztus viszi a keresztet) áldozata és kereszthalála által olyan megváltóerők és hatások kerültek a föld- és emberiségfejlődésbe, melyek a lélek üdvösségének zálogaként képesek elindítani egy öröklétbe vezető új teremtést. Krisztus földre csöppenő, a teremtést megtermékenyítő, feltámasztó és a halált legyőző vére (piros tojás) a lélek halhattalanná válásának ígérete. Ez a legmagasabb és legtisztább krisztusi szereteterők által lehetséges. Ezt jelzi a „nesze, hát, rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom“ . A gyöngy Krisztus vércseppjét is szimbolizálja, amelyet a Föld nagypénteken, az apostolok már Úrvacsorán a bor által magukba fogadnak. Így kapja meg az egész létezés a krisztusi áldozatból származó megváltóerőket. Ennek a kis csírának (gyöngyöm, gyöngyvirágom), ami a Föld és minden ember lelkébe bele lett ültetve, a táplálója a szeretet (nesze, hát rózsavíz). „Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom“ — a férfi kérdezi a nőtől. A szellem, miután beavatása által a „kerek erdőn“ látta a golgotai misztériumot, a lélektől is várja ugyanezt, mert Krisztus tette példát szolgáltat minden egyes embernek arra, hogy saját életében megvalósítsa saját feltámadását.


2008.10.13.

21:04

Page 7

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM

7

Faragó pásztorok - pásztorremeklések 2. rész

PÁNTA FERKÓ — faragópásztor és puskás útonálló SZELESTEY LÁSZLÓ Ha a somogyi, baranyai területek egyik legjelesebb faragójával, Hodó Józseffel kezdtük sorozatunkat, nézzük meg, hogy ezen a területen ki volt az általunk — név szerint is — ismert első faragópásztort? 1821-ben a pécsi börtönben egy ügyes kezű rab bűntársának szépen kimunkált tükröst faragott. A zsebbe való, levehető fedelű kis tükörtartóra felirat is került: „PÁNTA FERKÓ CSI KIS JÁNOS” — vagyis Pánta Ferkó csinálta Kis Jánosnak. A ránk maradt, a Janus Pannonius Múzeumban, Pécsett őrzött tárgy készítöje akkor már a harmadik éve volt a pécsi fogház lakója. Az is igaz, hogy nevezettet — a latin nyelvű ítélet szerint — első fokon a megyei törvényszék halálra, pontosabban kerékbetörésre ítélte. I. Ferenc azonban megkegyelmezett neki és négy évre, közmunkára és az okozott kár megtérítésére változtatta büntetését. De miért is volt ez a szigorú ítélkezés? Az akkor még büntetlen előéletű Pánta Ferencet két rendbeli „haramiasággal” vádolták. Első ízben, még 1815-ben a bakócai erdőben két Árva vármegyei gyolcsos tótot, majd ezt követően a szágyi és tormási határ között két toponári zsidót állított meg és rabolt ki társaival, Bali Ferenc és Kiss János szökött katonákkal. A szembesítések során arra is fény derült, hogy az utóbbi útonállásnál Pánta Ferkónál puska is volt. Így talán már érthetőbb a szigorúság. A Vázsnokon 1787. augusztus 8án született Pánta Ferenc Marócon (Hegyhátmaróc?) kezdte a pásztorkodást. A helybéli uraság disznói mellett volt bojtár. Majd Tormásra ment kanásznak, innen Hidasra, a kanászszámadó fia mellé bojtár-

nak. Itt, a gazdája házában fogták el az akkor 30 éves, házas pásztort. Ezt követően azonban már majd gyakori lakója lesz a pécsi börtönnek. 1830-ban rablásért ismét négyesztendei közmunkára, félévente 32 pálcaütésre, és kártérítésre, 1840ben kétévi fogságra, közmukára és a szokott böjtre ítélték.

elsősorban a korabeli fémműves munkák díszítményeire. Leginkább a XVI. században hazánkban is feltűnt anabaptistáknak, a habánoknak a megbecsült késmívesei által meghonosított mintákra, valamint a bőr könyvkötések arabeszkjeire, virágaira. Talán ez is magyarázza, hogy a Nyugat-Dunántúl, illetve a Balatonkörnyék faragóinak foltszerű spanyolozott munkáival szemben itt inkább a kimondottan vonalas, vésett és karcolt megoldások domináltak a faragványokon. A XIX. századvég karcolozóinak már-már túlfinomult stílusában is ott érezhetök azonban az útkeresők, jelesül Pánta Ferkó faragványainak a hatása. Az a sajátos képírás, az a gazdag jelentésű árnyalt nyelvezet, ami Hodó József és társainak faragásain teljesedett ki leginkább, voltaképpen a vázsnoki kanász korai, az 1810-es és 20as években készült tárgyain kezd formálódni, artikulálódni.

Ha többet szeretne tudni valódi magyar őstörténetünkről, ha nem elég amit az iskolában tanítanak a magyar műveltségről: www.dobogommt.hu Borotvatok, 1819. Sörnyepuszta (ma: Somogysárd), magángyűjtemény

A néhány, kétséget kizáróan tőle származó tükrös és borotvatok alapján, úgy tűnik, a Dél-Dunántúlon ő volt a pásztorművészet egyik elindítója, jelentős, stílusteremtő egyénisége. Aprólékosan kidolgozott, vésett és spanyolozott darabjainak indás, leveles, virágos motívumai hatásukban ugyan még erősen emlékeztetnek a látott előképekre. Így

... és ha programjainkról, kirándulásainkról, esetleg mások programjairól is szeretne információval rendelkezni, ugyanitt iratkozzon fel hírlevelünkre is! www.dobogommt.hu


2008.10.13.

21:04

Page 8

8

Dobogó

A FELNŐTTKOR KÜSZÖBÉN (befejező rész), A HÁZASSÁG ELŐKÉSZÜLETEI (1. rész) Molnár V. József: Az emberélet szentsége című könyve nyomán MOLNÁR V. JÓZSEF (folytatás a 2008. áprilisi számból)

Szerető, bejárólegény, kifogott szerető A „szerető“, a „kedves“ ártatlan viszonyt takar. Esti beszélgetés alatt a legény és leány között ott van a kerítés, s figyelik őket a családbeliek, a szomszédok és a járókelők is. A pitvarban azonban már magukban van-

Mária királynéén, amikor IV. Bélával „a házasság titkos örömeiben részesült“. A leányok ábrahámfájának (vitex agnus castus) magvát tartják ágyukban, mert ez minden kísértéssel szemben erőt ad nekik. Akinek vizeletétől a csalán elszárad, akinek keze alatt a vaj nem áll össze, az már nem szűz. A szűzleány havivére elmulasztja a kelést, a beteg szájba eresztett vizelete megszünteti az epilepsziás görcsöket. Kolera idején tizenkét szűzleány fonja, szövi és varrja a négy rongybábú ingét, amelyek a határra kitéve távol tartják a veszedelmet. Szárazságkor tizenkét szűzleány szántja a határt, vagy szántja meg a patakot, s a kincskereső gyertyát is szűznek kell megöntenie.

Ivók

nak. Szokás szerint a kézfogás és derékon ölelést nem tartják megrovandónak, csókot azonban, kivéve a fonóban leejtett orsóért járót, szeretőjének is csak titokban enged meg a leány. A matyó és a palóc leány egyedül és a hálókamrájában fogadja a legényt. Felöltözve beszélgetnek a sötétben, sőt az ágyra is ráfeküsznek, de a legénynek nem szabad túllépnie a határt, mert azonnal „kimondják“ a házból, sőt hírét is terjesztenék, s egyetlen leányos háznál sem fogadnák őt. Néha a bejáró legény „kifogott szerető“-vé válik, de azért a bejárás még sem hasonlítható össze a germánságnál és szlávságnál intézményesen szokásos próbaházassággal, az úgynevezett „elhálással“.

Szüzesség A nép irtózik a leányanyaságtól, s a leánynál nagyra tartja a szüzességet: varázserőt tulajdonít neki. A régi időkben gyanús volt az olyan leány, aki smaragdgyűrűt nem hordott a kezén, mert a smaragd azonnal megreped a „rossz“ leány ujján, mint a krónikák szerint

A legényélet nem leányos része a kocsmában vagy a legényegyletben folyik. Ez utóbbiban a játékai korlátozottak. A kocsmában a katonaviselt legények, idősebb nőtlen gazdák és az obsitosok vezettek. „Ivó“ volt a nevük, s ha bizonyos alkalmakkor nős gazdákat is meghívtak rájuk, akkor „kanmuri“-nak nevezték. Régen az aszszonyok és a leányok hajnalig a kocsma előtt ácsorogva várták a „falu rosszai“-t, akik farsangkor az utcán randalíroztak: fajtalan buja énekkel, káromkodással, ordítozva vonultak a falun végig; ajtókat rugdaltak, ablakokat zörgettek, az udvaron maradt szekereket és más eszközöket a falu közterére vagy a templom köré hordták, aztán lövöldözéssel és törököt, rablót meg tüzet kiabálással ijesztgették a jámbor alvókat. Gyakran verekedtek is. Pipogyának tartotta a falu azt a legényt, aki állta, tűrte a sértegetést.

Sorozás, regruták Minden legény 21 éves korában sor alá került, „vizitálták“, azaz „sorozták“. A bevált újoncoknak reguta a neve. A sorozás után valamelyik közeli kocsmában rögtön áldomást ittak, amelyet azoknak dukált fizetni, akik nem váltak be. Kalapjukra nyomban „regrutaszalag“, „regrutapántlika“ ékesítette. A tápai legények Dorozsmán nagy csokorban kötötték kalapjukra, és hangos nótaszóval, az útba eső kocsmákat látogatva tértek haza. Aki nem vált be azt, legénycimborái vigasztalták, itatták. A faluban minden legény átadta a maga pánt-


2008.10.13.

21:04

Page 9

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM likáját annak a leánynak, aki híresztelt menyasszonya volt. Ennek fejében a leánytól három egymást követő vasárnapon szép rezgős „csináltvirágot“ kapott; ezt feltűzve ment a templomba és a mulatságba. A leány virága azt is éreztette, hogy hajlandó a legényt „megvárni“. Három vasárnap elteltével a virágot tükör vagy fénykép mellé tűzték. A legény családja azonban nyomban levette, ha a leány mégis férjhez ment, vagy mással ment bálba. (A legény olykor legközelebbi leányrokonainak is vett szalagot.) Némely helyen „bandával“, muzsikával kísértették magukat a reguták. Ez a kísértés általában március és október, azaz a sorozás és a bevonulás között többször is megtörtént. Kisteleken a múlt század végén a hosszú regutaszalag színét úgy választották meg, hogy árulkodjon a fegyvernemről. Még be se vonultak és sokszor már vetélkedtek, verekedtek a különböző fegyvernembeliek. A bánáti Torda regrutasorba jutott legényei kövércsütörtökön (farsangvasárnap előtt) muzsikások kíséretében dalolva, táncolva járták a falut. Minden olyan házba betértek, amely ebben az esztendőben regutát adott. Itt megvendégelték őket — este pedig báloztak. Tápiógyörgyén még századunk elején is Szent György napon misét mondtak a bevonulókért, amelyen a regruták meg is áldoztak. Utána kimentek a határba, ahol kalapjukkal a négy világtáj felé suhintottak: azért, hogy jó katona váljék belőlük. Akik nem akartak katonák lenni — bűbájos praktikákkal próbálkoztak: a temetőben egy sírról száraz kórót szakítottak, és azt gatyakorcba tűzték, vagy öszszedörzsölve a hajukba szórták — így indultak a sorozásra. Tápén az azonos keresztnevű halott sírjáról hozott földet, gallyat felfőzték. A levében a legény megmosakodott, hogy alkalmatlannak találják. Esetleg olyan nevű halott fürösztő szappanával mosakodott meg, hogy majd a vizitációnál halálsápadt legyen. Régebben a fiúgyereket leánynévre keresztelték, hogy a sorozásnál ne kerüljön listára. Néha megfiatalították a sorozandót. Az elszakadás rátarti szomorúságából, emberi szenvedéséből szinte minden esztendőben új „regrutanóta“ keletkezett. A leszerelést is nagy vígalommal ülték meg, táncolták végig lakomákon, bálokon.

Legénypárbaj A nézeteltérést a régi faluban nem mindig verekedéssel intézték el, hanem sokszor szabályos „legénypárbaj“-jal; néha mindjárt ott a helyszínen birkózással, a fütykös összemérésével. Főleg a székelyeknél, a kihívó legény vagy megbízottja a piacon s az utcákon szétkiabálja a kihívott legény nevét, a kihívás idejét és helyét. A kiállás kötelesség. Elmulasztása megvetéssel jár. A birkózás bírói a körülálló legények. Színhelye a falutól távolabb eső mező; Komárom megyében mindig határmező, mert itt az győz, aki a másikat lábánál fogva a szomszéd határra húzza.

9

A HÁZASSÁG ELŐKÉSZÜLETEI A legény „sudár“ és a leány „virág“ életét, a párválasztás, az udvarlás szabadságát a régi faluban a legény- és leánybúcsúztatók zárták. E búcsúztatókat a házasság előkészítésének számos rítusa előzte meg. Nagyon régen a családban igen erős volt az apa hatalma — erősen korlátozta a legényt élettársa megválasztásában. A legújabb időkben a legény és a leány véleménye egyre inkább meghatározó, ennek ellenére a szülők beleegyezése szinte elengedhetetlen. Hajdan a szülők, a legközelebbi rokonok vagy a vének tanácsa, amikor elérkezettnek látta a legény megházasítását, kiszemelte a megfelelő leányt, s a fiatalok tudta nélkül a szülőktől meg is kérte. Nem mindenütt erőltették a szülői hatalom érvényesülését, számos helyen a legény választását a szülők csupán nem ellenezték. A fonó, a játszó, a gazdasági munka sok alkalmat adott az ismerkedésre, bár sok helyen a századfordulókor az emberek nagyon elítélték azt a lányt, aki a legénnyel nyilvános helyen csak szóba is állt. A házasulandók kora régebben a leányoknál 14-15, legényeknél 18-20 évük volt, később főleg a katonáskodás miatt emelkedett a korhatár. Némely helyen a kiskorúak is eljegyezhették egymást. Keszthelyen például kiszemelték a gyermekeket, hogy „egymásnak nőjjenek“, s az előzetes eljegyzést igen komolyan vették. A legények általában a faluban kerestek és találtak maguknak házastársat; de negyedik unokatestvérig tilos volt az összeházasodás. Ha be is fogadtak „jöttmentet“ a családba (más faluból valót), a bizonytalanság iránta sohasem olvadt fel egészen. A máshonnan való pár sokszor véres verekedéssé változtatta a lagzit.

Közvetítés A lány kiválasztásában nagy szerepe volt a közvetítőnek. Ezek többnyire öregasszonyok voltak: „kullogó“, „csoszogó“, „szörző“, „pokolpemét“ „gyalogszarka“ „gyalogsátán“ „susogó“ „gügyü“ „nánás“ volt a tisztség neve. Először csak általánosságban ajánlgattak leányt a legénynek, az ajánlott leányok közül aztán a legény választhatott („ne csak szemmel, de főképpen füllel“ házasodjék a legény). A közvetítő rendszerint szüret után eljárkált tereferélni a faluba, legénynek leányt, leánynak legényt ajánlgatott, — szóbahozva a vagyont is. Munkájának másik része akkor kezdődött, amikor már megvolt a kiválasztott leány. Elment a kiszemelt házhoz, hogy a kedvező fogadtatásra előkészítse a talajt. Már a belépéskor tudtul adta jövetele célját: az ajtót nem a kezével, hanem a hátával tette be. Bent a kemence előtt előtétjét megfordította, hogy megkaphassa a leányt, s amikor elment észrevétlenül vissza kellet fordítania, hogy boldog legyen a fiatalok házasélete. A helybeliek nyílt válaszszal, vagy jelképes fogadtatással adták tudtára elhatározásukat. Ha például


2008.10.13.

10

21:04

Page 10

Dobogó

friss fonott kaláccsal kínálták meg, akkor rendben volt az ügy, ha nem marasztalták, s kimenet a pitvarajtó előtt seprű feküdt keresztbe, akkor fölösleges volt a fáradsága. Munkáját rendszerint egy-két selyemkendővel honorálták. Amíg a fiatalok az esküvővel szinte egyenrangú kézfogón túl nem jutottak a kapcsolatról — a rontás távoltartása miatt — nem beszéltek nyíltan, a közvetítő sem. Sokszor a házasulandó legény ment el a leányos házhoz, s aratásra vagy valamilyen nyári munkára jelentkezett. Ha ezt a szülők szívesen fogadták, az a vőnek fogadást jelentette. Vagy egy kulacs borral köszöntött be a leányos házhoz, és sorra kínálta a háziakat, ha a kínálást elfogadták, a kiürült kulacsot teletöltötték borral - rendben volt a dolog. Nógrádban a szűrben látogatóba menő legény pitvarban felakasztott szűrét az eresz alá tették, „kitették a szűrét“, ha nem kívánták őt leányuk urául.

Leánynéző A legény és szülei nem mindig ismerték a leányt és családját. Ezért a „kérő“ előtt a legény „szemre“ ment a közvetítőtól megjelölt helyre, például a templom elé, ahol kölcsönösen megszemlélhették egymást. Sokkal fontosabb volt ennél a leányos háznál lefolyó leánynézés. Néhol a látogatás a közvetítőtől előkészített és bejelentett, néhol pedig meglepetésszerű volt. Ennek mindig ünnepélyes jelleget adtak, s nem nélkülözte a jelképes beszédmódot. A legény néha magában, de leginkább szülei, rokonai, jövendő kérője társaságában, ünneplőbe öltözve indult leánynézőbe. Induláskor sótörő botot dobott utána az anyja, azután fölvéve a mozsárba tette azt. Útközben a legény, ha vasat talált, az szerencsét hozott, ha követ az a leendő asszony nyűgét jelentette. A leányos háznál, ha tudtak érkezésükről, néhol vendégsereggel várták őket. Rendesen valamely ürüggyel léptek be az ajtón: eladó állatot, vagy gabonát kerestek, az utóbbiból mutatót hozattak be a leánnyal. A leánynézőket a tisztaszobába vezették. Ott „szemlélték meg“ a leányt: sokszor a leánynéző egyben legénynéző is volt, mert a fiatalok itt látták egymást először. A leány sokszor elbújt, valamely ürügygyel (játékkal) kellett előcsalogatni. Mikor előkerült tetőtől talpig végignézték, néha meg is forgatták, fontosnak tartották táncbeli mozdulatait: fürgeségre vagy lustaságra következtettek azokból. Néha kétszer, háromszor, voltak vidékek, ahol többször, akár hétszer is el kellett látogatni a leányhoz, amíg közelebbről is sikerült szemügyre venni őt. Egy-egy ilyen alkalmon mindig más és más ment a legényes háztól, és változott a fogadók csapatának összetétele is. A rokonságot is ki kellett ismerniük. A leánynézők a ház és környékének rendjét is szemügyre vették. A kenyér jósága, az ivóedény tisztasága, a szoba rendje az eladóleány dicsérete. Ha a leánynézőket pulykával vendégelték meg, az jó jelnek számított.

Távozáskor megkérdezték, hogy mikor ismételhetik meg a látogatást, a válsz rendesen az volt, hogy megüzenik. Ha a leánynéző után nem következett kérés, a leány igyekezett bosszút állni, például a fésűjét háromszor földhöz vágta, hogy a legény három évig ne nősülhessen.

Kérés Eredményes leánynéző után következett a „kérés“. A leányos ház válaszadása után a kérők általában a kora reggeli vagy még inkább a késő esti órákban indultak el, hogy lehetőleg senki se lássa őket. A kérést „varázslat“-ok előzték: a kérőbe induló legény botja végét keresztülhúzta a disznóvályún, s a leányos ház szobaajtajának alsó sarkát a benyitás előtt ezzel háromszor megütötte. Hogy a gonosz útjukat ne állja, elindulás előtt a szénvonó lapátot megforgatták a moslékos dézsában. Ahol a sihederek tudomást szereztek a kérőbe menésről, csengőt, kolompot rázva, tepsit verve föl és alá szaladgáltak, különösen a leányos ház tájékán. A kérőbe indulók kalapjukat fölszalagozták és fölbokrétázták. Általában valamely ürüggyel kértek bebocsátást. Elfáradt utasokként, szállást kértek, vagy eladó szénát kerestek. Erre a háziak mutatóba először egy maskarába öltöztetett öregasszonyt vezettek elő, amely a „kereskedők“-nek nem kellett, mert „üszkös“; majd egy serdülő leányt vezettek be, azt viszont „konkolyos“-nak találták. Harmadikként vezették be a keresett leányt. A szlavóniai magyarok kérői a „szenesházba“ mentek, s a szabadtűzhelyen égő tüzet botjukkal szétverték — aztán megzörgetik a szoba ajtaját, és megkérdezik, hogy van-e eladó leány. A kérőket csak a harmadik kérés után vezették be a tisztaszobába. Debrecenben a kérő (a násznagy) a tükör alatt az asztalfő irányában ült le, a legény tőle jobbra az ágy előtti székek elején. Aztán a násznagy felkérte a ház népét, hogy a keresettet szólítsák be. Az eladóleány az ünnepibe öltözött szomszédasszonnyal (a „kísérő“-vel) lépett be. A kérőket megkínálták: kétszer elfogadták, de harmadszorra elutasították a kínálást. Gömörben a leány és a legény a kérés alatt a pitvarban tartózkodott. A kérést a násznagy állva végezte — néhol a kérő szöveg ünnepélyes, bibliai idézetekkel tarkított volt. Régebben a kérésre nem adtak rögtön választ, rendesen halasztást kértek; előbb tudakozódtak a legény után — elmentek a legényes — házhoz „háztűznézőbe“, s csak egy újabb alkalommal válaszoltak. „Sora volt a dolognak.“

Háztűznéző A leányos ház sokszor megüzente, hogy mikor mennek háztűznézőbe, másutt a kérés alkalmával beszélték meg az időpontot. Ha a bejelentett „haladékidő“ elteltével nem mentek háztűznézőbe, az azt jelentette,


2008.10.13.

21:04

Page 11

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM hogy nem kell a legény. Általában a leány szülei mentek háztűznézőbe, de rendesen a rokonság, ismerősök is elkísérték őket. Körülnéztek a legény házában és gazdaságában: megnézték a kamrát, a hámos- és aprójószágot, s a közeleső földeket is. Némely helyen a legény cselhez folyamodott, barátaitól, szomszédaitól sok mindent kölcsönkért, más földjét mutatta meg, vagy más házába fogadta a vendégeket — ezért itt rendszerint váratlanul toppant be a „háztűznéző“-k. A palócok szerint a jó szűr a „rekomendáció“ — ezért azt a szobában szemet szúró helyre akasztották. Göcsejben a gabonás hordókat fordítva helyezték el, s fenekükre öntötték a gabonát; a háztűznézőknek nem illett kérdezősködni. A háztűznéző leánynak nem volt szabad nevetnie — mert asszonyként sokat kell majd sírnia. A háztűznézőket megvendégelték, ha a leánynak és kísérőinek nem tetszett a legény portája, nem fogadták el a kínálást.

Válaszadás Régen háromszor kellett menniük a leányos házhoz, mert nagyon helytelennek tartották, ha a leányt „első szóra“ kiadták. A kérésre rögtön nem adtak választ, haladékot kértek. A határidő kitűzés már maga jelképes válasznak számított: a rövid halasztás „nem“et jelentett, ha üzentek — az legtöbbször mentegetőzés, elutasítás volt. A határidő elteltével a legény násznagyával és néhány rokonával ellátogatott a leányos házhoz: ünnepélyesen megismételték a kérést, és meghatározták a „kézfogó“ napját. Komárom megyében, ha a kérővel meg voltak elégedve, a kérés utáni napon a leány anyja egy nagy mákos rétest sütött, s este a leány a rétest kötényébe téve, pruszlikja alatt egy üveg borral átment a legényhez, a legény rendes hálóhelyére, az istállóba. Együtt megették a rétest és megitták a bort, s hajnalig beszélgettek. Másnap a legény ment eképpen látogatni.

11

apja adta át a leány keresztapjának, ez meg a leány anyjának. A XIX. században a leány sem pénzt, sem ingatlant nem kapott legföljebb egy ködmönt, borjút, tulipános ládát. Később azonban sokféle szokássá vált az „ellen móring“ is. Ez rendesen a legény adta. A móring egynegyede, néhol fele volt. Ha az ellenmóring egyenlő volt a móringgal „katonamóringnak“ nevezték; az ellenmóringhoz „katonaágy“ is tartozott (ágynemű). Kisasszonyfán a móring átadása után a legény már magáénak tekintette a lefoglalt leányt. A leány nem ment ezentúl leánypajtásai közé, már feleségként, a legény meg az ő uraként szerepelt a nyilvánosság előtt. Az eljegyzésre hivatalosak: a vőlegény násznagya, a legközelebbi rokonsága, komái és a két szomszédja rendesen gyertyagyújtás után érkeztek, a menyasszonyos házhoz. Ott nem könnyen engedték be őket. Az érkezők cselhez folyamodtak: fáradt utasoknak mondták magukat, s végre többszöri elutasítás után, tréfás huzakodással jutottak be a házba. A kérő násznagy bibliai idézetekkel tarkított beszéddel kérte ki eljegyzésre a leányt. Rendesen nem adták elő azonnal, álcázott vénasszonyokat kínáltak, vagy három letakart alakot hoztak elő, akik közül a vőlegénynek, anélkül, hogy érintette volna őket, ki kellett választania az igazit. Aztán a kérő násznagy felszólította a leányt, a kiadó pedig a legényt: jól meggondolták-e a dolgot, s akarnak-e egymáséi lenni. Beleegyezésük után a násznagy: „Isten adja, hogy úgy legyen“ szavakkal fejezte be a szertartást. A hitletétel egyszerűbb módja, az egyez-

Eljegyzés (kézfogó) Az eljegyzés a házasságkötés folyamatának egyik főeseménye; a hozzáfűződő szokások javarésze jogi jellegű, az eljegyzés kötő jellegét hangsúlyozza. Az anyagi ügyek megtárgyalása, sokszor már kéréskor, illetve a háztűznézéskor veszi kezdetét. A mennyasszony javára szolgáló „móring“ összege, vidékenként és anyagi helyzettől függően más és más; Mátyusföldön egyetlen kikötés, hogy páros számból kell állnia. Sokszor a régiségben „móringlevelet“ írtak, s a pénzen kívül még holtig való lakást és tartást is belefoglaltak az asszony részére. Ez megillette az asszonyt magtalansága esetén is. S csak akkor veszett el, ha újból férjhez ment. A pénzt és a kívánt ruhaneműt a legény kereszt-

ségnek „kézfogással“ való megpecsételése volt. (III. Miklós pápa a XIII. században a kézfogót „magyar szokás“-nak mondja.) A leány és a legény szóbeli beleegyező nyilatkozata után a násznagy fölszólította őket, hogy adjanak kezet egymásnak. A leány néhol köténybe burkolt kezét nyújtotta. A Balaton mellékén összefogott kezüket borral leöntötték, e mozzanat talán a vérszerződés leegyszerűsített formáját őrizte meg; Pusztafaluban a színes szalagokkal ékesített legény megfogta a leány jobb kezét, a vőfély pedig bal kezébe egy száraz ágat vett, rá könnyen gyulladó kenderkócot aggatott és lángra lobbantotta. (folytatjuk)


2008.10.13.

12

21:04

Page 12

Dobogó

A MAGYAR ASSZONYOK KÜLDETÉSE Egy sajátkezűleg készített tükrös elemzése DEZSŐ TIBOR ATTILA Vizsgáljuk meg egyszer az első oldalát. Mit látunk? Először is négy kazettát, amiket egy szegélyminta zár közre. Van három szín, amit a felületek alapszíneként vittem fel: a szegő és a középső kazetta sötétkék, a két szélső kazetta sötétpiros, valamint a felső kazetta alapszíne sárgás. Az ábrákon alkalmazott színek: piros, sárga, kék, zöld, fehér és fekete. Ezek a színek megfelelnek a négy elem színeinek, a következő képen: piros a tűz, a sárga a levegő, a kék a víz, a zöld a föld. Valamint az életfa színei fehér és a fekete, amik a tisztaságot, jóságot is jelenti a fehér esetében, valamint a fekete a kontürt, azaz a keretet. A zöld szín itt ezen a tükrösön csak annyiban a föld-elem színe, amennyiben ez a program ebben a földi közegben kell megvalósuljon egyébként a növényt, azaz a növekedést, folyamatot kifejező szín. A sárga viszont nem csak a levegős jegy minőségét jelenti, hanem a fénynek jelenlétét is, mivel a nap és annak megjelenítési színe az arany, azaz a sárga. 1. Ebből a négyből egyforma a két szélső kazetta, mintha két őrző alak, vagy lámpás lenne. Ezekben a kazettákban két kelyhet látunk, melyből kinő egy kétfejű madár. A kehely maga kettős, amit a talpa és a szirom kupa alkot. A talp a halak évköri jegy írott alakját veszi fel, amiből kinő a tulipán kupa. A talp részén található egy piros kör sárga ponttal. Ez az a belső, rejtett és energiában dús magocska, ami felszínre törve el kezd nőni, hogy majd virágot hajtson, ahol a magot érlelve gyümölcsöt hozzon, azaz testet öltsön. A kehely, kupa része az a közeg, mely biztosítja a magnak a fejlődést és a kibontakozást. Színe azért piros és sárga, mert tulajdonképpen már magában hordozza mindazt, ami majd jellemzője és feladata lesz a megszületendő alaknak. Ez így van a mi emberi életünkben is, hiszen már a mag és a pete is, azaz a szülők génjei, hordozzák azokat az információkat, ami majd meghatározza megszületendő gyermekük tulajdonságait és feladatát. De ennyi még nem elég, mert fontos az is, hogy mikor születünk. Ma-

ga a kehely a Vízöntő jelképe, amiben megszületik, és amiből kinő ez a kétfejű madár, ami nem más, mint az a Vízöntő—Halak téridőegység, amiben benne él az egész világ, és amibe egyébként mi is születtünk. A kehelyben a magocskából egy szív lesz, ami testet öltve elkezd növekedni, szárnyalni, azért, hogy valamit felszabadítson magából. Tehát egy lelkes alak ölt testet, akinek a szíve piros és kettős. Piros, mert a szív tartalmazza azt az energiát, ami szükséges az emelkedéshez, szárnyaláshoz, hiszen szárnyai onnan nőnek ki. Ez a szárnyalás tiszta, fehér, mert a jó érdekében történik. A szárnyalás nagyobb méreteket is ölthet, mivel a szárnyak formája és fehér mivoltuk a folytatás lehetőségét rejtik magukba. Ez azonban csak abban az esetben történhet meg, ha képes azt a keretet áttörni, ami jelen pillanatban behatárolja az ő megnyilvánulási terét. De szintén a szívből robban ki a két piros fej is, ami ugyanazt az erőt hordozza, ami a szívbe van. Ezt a két sárga szem hozza egyensúlyba, azért, hogy felszabadulhasson belőle egy sárga energia. És ahogy tér nyílik, az valósággal ki is lövell belőle, hogy minden remény szerint tovább növekedjen. Ez a sárga energia a fénymag és a fény által hordozott erő. A kazetta tüzes alapszíne is arra utal, hogy a kos téridő egységben vagyunk, úgy amint a kétfejű madár is megidézi, azaz megerősíti. Igen ám, de ez a kétfejű madár a Halak-Vízöntő időszakában születik meg, és ha utalás van a precesszióra, és ebből kifolyólag nemzeti hovatartozásunkra is, az még megerősítést kell, hogy nyerjen. Tehát nézzük meg igaz-e? Ebből a kazettából kettő van, és azok egyformák és függőlegesen párhuzamosak is, ezért együtt az ikerség tulajdonságát is magukban hordozzák. A három tüzes jegy közül a másik, a kos mellett a nyilas, tehát az alapszín erre is utal. A magyar ember ugyan nyilas, de az ikerségben ölt testet. Végkövetkeztetésként a két szélső kazetta tehát a testiséget idézi meg, ami a Halak-Vízöntő időszakában megszületett, kos természetű testiséggel jellemző egyént ábrázol.


2008.10.13.

21:04

Page 13

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 2. A felső kazetta formája nem négyszög alakú, mivel belenyúlik a középső kazetta. Ebből kifolyólag érdemes az alakjára, valamint a benne levő növény növekedésének a mozgását megfigyelni. Ha az előbbi megállapításaink jók, akkor ez a kazetta valamilyen módon összefüggésben kell, hogy legyen a két szélsővel. Tehát, ha az a testiség megjelenítője, akkor, ez vagy a szellemiség, vagy a lelkiség megjelenítője kell, hogy legyen. Mit látunk? Három sárga és négy piros négyszirmú virágot és két tulipánt, ahogy az egyik a másik után következnek, folytatódnak. A kétféle virág között a különbség az, hogy amiről ők információt hordoznak, az egyik felülnézetből mutatja be nekünk, míg a másik oldalnézetből. Pontosabban, amelyik felülnézetből mutatja be az, a helyzetéről, az állapotáról, az állomásairól tudósít a virágnak, míg a másik, amelyik oldalnézetből, az a mozgás tendenciájáról és kifutásáról. A négyszirmú virág a fény megjelenítője, tehát egyértelmű, hogy a fény vonulását és annak egy-egy állomását követhetjük végig, míg a tulipánok a fordulatot érzékeltetik. A kazetta közepe egy kiegyensúlyozott helyzetet mutat, ami az évkörben a két napéjegyenlőségi helyzet. Az, hogy sárga a virág, az a mérleg időegységére, levegős minőségre utal és az, ahogy indul és amilyen ívet ír le az újra a mérleg, valamint a kos helyzetre utal. A mérleg havából kiindulva jobbra, megkapjuk a fény vonulásának mind a tizenkét időegységét egy éves körön belül, ha figyelembe vesszük a nap mozgását a horizonton. Nemcsak azért indulunk ki a mérleg havából, mert középen az inkább hangsúlyozott, hanem mert a gyakorlatban is, a horizont megfigyelésére alkalmasabb az ősz, mint a tavasz. Akkor számoljuk végig, középről jobbra indulva: a sárga virág középen Mérleg, a piros Skorpió, a sárga Nyilas, a piros Bak után itt a növényinda visszakanyarodik, úgy ahogy a nap a horizont mentén megfordul és elkezd visszafelé araszolgatni a téli napfordulókor. A tulipán a mozgásirány visszafordulását jelzi, míg a zöld színe, a földes jegyre, a Bakra jellemző fordulatot, ami után növekedni kezdenek a nappalok. A piros szín, azzal a virággal való egylényegűségét mutatja, amiből ő nagy nehezen kinőtt. Nehéz és elég hosszú ez a fordulat, mert a külső sötétséget le kell győzni. Továbbmenve, visszafelé indulva, a sárga virág Vízöntő, a piros Halak után újra középen vagyunk egy kiegyensúlyozott helyzetben, vagyis a tavaszi napéjegyenlőségnél, ezért a sárga virág most a Kos. Ebből tovább lépve balra, amiként a Nap is folytatja útját a horizont mentén, a piros Bika, a sárga Ikrek, a piros Rák után újra fordul a Nap a nyári napfordulókor. A tulipán újra az irányváltást jelzi, valamint kék színe által, a Rákra, vizes jegyre utal. Itt is nehézkes a fordulat, de nem olyan okból, mint télen, mert ha akkor a külső tényezőket kell legyőzni, akkor, most a belsőket, hiszen amikor csúcson vagyunk, akkor rettentően nehéz alászállani. Következik a sárga virág, vagyis az Oroszlán és végül a piros virág a Szűz, mielőtt visszaérnénk újra a Mérleghez. Láthattuk, hogy a két szélső kazettában fel-

13

szabadult fény megnyilvánulását követhetjük végig, amit a Nap, horizont mentén megfigyelhető megjelenésének diagramjával ábrázoltam. Az egyik kazetta a fény függőleges, azaz felfelé törő mozgását idézi meg, míg a másik a vízszintest. Mindezeket figyelembe véve kimondhatjuk, hogy ez a kazetta a Mérleg jegyét hordozza, amit megerősít a sárgás alapszíne is, ami egy levegős minőségjelölője. Levegős jegyek a Mérleg, Vízöntő és az Ikrek. A kazetta formája, a növény alakjával, ami egy sárkányra hasonlít (a keleti állatövben a sárkány megfelel a Mérlegnek), mozgásdiagramjával, tartalmával, a három levegősjegy közül leginkább a Mérleg jegyét idézi meg. Azért mondom, hogy leginkább, mert nekünk magyaroknak, ha fontos az Ikerség, akkor az itt is, legalább utalásszerűen meg kell, hogy jelenjen. Ha megfigyeljük a növény által leírt vonalat, akkor azt látjuk, hogy a Felszálló- és Leszálló Hold-csomópont jelét találjuk, aminek történetesen egy másik neve Sárkány Fej és Sárkány Farok, ami az Ikrekben és a Nyilasban van erőben. Tehát láthatjuk, hogy a két szélső és a felső kazetták és mondanivalójuk között szoros összefüggés van. Ezek az évkörben egymással szemben vannak, vagyis egymásnak testi, szellemi párjai, társai. De mivel azt állapítottuk, meg, hogy a két szélső a testiséget ábrázolja, akkor a Mérleg, a szellemiséget kell megjelenítse. Ha ez igaz, akkor most már kötelező módon a középső mező a lelkiségről kell tudósítson. 3. De nemcsak ezért, hanem ennél nyomósabb ok az, hogy a középső kazetta alatt van a tükör, amibe, ha bele nézünk, akkor magunkkal nézünk szembe. A szem a lélek tükre és lámpása, így tehát egyértelmű, hogy ha tükörbe nézünk, akkor a lelkünkbe nézzünk. Ha ez így van, akkor egy Mérleg szellemiséggel és Kos testiséggel rendelkező egyénnek a lelkisége Rák. Az előbbi állításunkra rögtön megkapjuk a visszaigazolást, hiszen a középső kazettának az alapszíne a kék, vagyis vizes elemű minőség megjelenítője, ami a Rákra is jellemző. De nézzük meg, hogy mi van a kazettában. Látunk egy kétfejű szoknyás női alakot, akinek a feje fölött csillagok vannak. Az alak teste hangsúlyosan három részre osztódik egy-egy gyöngysor által. Ez a hármas tagoltság, amiről eddig is szó volt, a női alaknak a testisége, lelkisége, és a szellemisége. A lelkiség szintjét vizsgálva jövünk rá tulajdonképpen, hogy mi is a küldetése annak, aki magára ismer a tükörben. Azért a lelkiség a megmondója, mert minden cselekedetünk, beszédünk, érzéseink a lélekből kell, hogy fakadjanak, hiszen ott van a forrásuk. Mi ez a küldetés? Nemcsak a kék alapszínből kiindulva, hanem az ív, amit megtesz a növény, a küldetés nem más, mint másokért önzetlenül önfeláldozó életet élni. Azáltal is, hogy anyává válik! A jó, a szeretet és az ingyen kegyelem gyakorlását, a Rák tulajdonságok képviselik, hiszen az évkörön belül itt van rá a legjobb esélyük és, hogy ezt meg is megvalósítja, a növényi indába rejtett két fehér alak mozgása mutatja. Az egyik alászáll, hogy a má-


14

2008.10.13.

21:04

Page 14

Dobogó

sik felemelkedhessen. Figyelem! Az, amelyik alászáll, semmivel sem lesz kisebb a másiknál, sőt ez által ő is még növekedni fog, úgy ahogy a másiknak is megvan a lehetősége. Az a forma, amit leírnak ezek a fehér alakok, nem más, mint egy spirál galaxis felülnézeti képe. Mért fontos ez? Mert élet csak a spirál galaxisban jöhet létre. Tehát a másik küldetése ennek a személynek, ami összefügg az előzővel, hogy életet hozzon létre, vagyis anyává váljon. Erre utal az is, hogy ennek a „spirál galaxisnak“ a központja, ennek a nőnek a köldöke. Még annyit megjegyezhetünk, hogy ami kinő a köldököt jelölő fehér fénymagból, forgásban van. Ezt a megvalósítandó feladatot, amit a lelkiség szintjén olvashattunk, segítenie kell a testi és a szellemi tevékenységnek és tulajdonságnak is. A testiségét figyelve, azt látjuk, hogy piros és fekete csíkok váltják egymást. Ez a csíkosság a szüzességét fejezi ki. A piros csík az eddig tárgyalt tüzes elemet és egyben a Kos tér—idő egységet jelenti. A fekete viszont nem annyira a rossz mivoltát, tulajdonságát, hanem inkább a nehézségét fejezi ki a szüzességnek, hiszen a küldetés elvégzésének érdekében tisztának kell maradni, mint ahogy azt a fehér alakok is sugalmazzák. Ahhoz, hogy egy másokért teljes mértékben önfeláldozó életet tudjunk élni, nem lehetünk passzívak, hanem mozgásba kell jönni, azaz cselekedni kell. Mért nem egyenesek a sávok a szoknyán? A lelkiséget is megfigyelve rájövünk, hogy az a forgás, ami a lelkiség szintjén felülnézetből van ábrázolva, az a testiség szintjén oldalnézetből. A szoknya alja, ha mozgásba lendül, vagy forgásból visszafelé indul, ezt az alakot veszi fel. Ez a szoknya vagy most indul el a mozgásba, vagy éppen megállás előtt van, hogy újra mozgásba lendüljön a másik irányba. Nem lehet viszszafelé indulni, ha nem állunk meg egy pillanatra, ez azt jelenti, hogy mielőtt újra indulnánk, van egy pillanat, amikor megtisztulunk, az által, hogy meddővé, szűzzé vállunk. És, ha megvalósítottuk ezt a fordulatot, közben megtisztulva, a huzamos forgás által újra a szüzesség állapotába kerülünk, vagyis megfehéredünk, mint a lelkiség szintjén lévő alakok, a növényben. Láthattuk, hogy a testiség szintjén is ugyanaz ábrázolódik ki, mint a lelkiségén, csak annyi különbséggel, hogy itt oldalnézetből és a tüzességet, azaz a kosságot hangsúlyozva. Mindezek után, kimondhatjuk, hogy ez az alak a Szűz-

anyaságot ábrázolja a lelkiség és a testiség szintjén. Tehát az a fény, amiről eddig szó volt, meg kell, hogy szülessen, a mi lelkiségünkből fakadó testi és szellemi tevékenységünk által. A szellemiség szintjén, vajon ez történik-e? Két koronás fejet látunk. A korona különleges, hiszen szívből kereszt nő ki, ami szellemiség szintjén azt jelenti, hogy szívügy és azért tudatosan is vállalja a kereszt áldozatot. Az az áldozat, ami lelki szinten megfogalmazódik, az testet ölt, a keresztben. Ha jobban megnézzük az alakot, akkor azt látjuk, hogy harang formája van, ami szintén alátámassza, hogy ebben a mezőben a lelkiségről van szó. A harang a lélek harangját jelenti, hogy amikor a tükörbe nézünk, akkor az megszólalva, megkérdi: Szívügyed-e, hogy életet adj és a fény, a jó megszülessen? Lelkileg felkészültél-e erre a feladatra? Tudod-e, hogy ez nem kis vállalkozás, ami egész lényedet igénybe veszi, nem kevésbé testedet? Ha ezeket a kérdéseket meghallottad, és válaszoltál is rájuk, nem szabad elfeledd, hogy fölötted csillagok vannak. Azaz benne élsz Isten teremtett világában, egy kisés nagy évkörös rendben, aminek tizenkét állomása és helyzete van, a maguk tulajdonságaival. Eddig, minden kazettában találtunk utalást magyarságunkra, amit a Nyilas és az Iker jegyek képviselnek. Itt is meg van az utalás a kis- és nagy évkörre, azaz egyéni és nemzeti életünkre, azonban vizsgáljuk meg tüzetesebben. Mindazok ellenére, hogy a szűzanyaságról van szó, az alak piros, ami a Nyilas jegy tüzességére utal. A szellemiség szintjén a két fej az Ikerségre utal, a lelkiség szintjén a piros, fehér, zöld színek a magyarságra, valamint a testiség szintjén a piros fekete csíkos szoknya a székelységre. 4. Végül is, hogy a fénymag sorsáról van szó, megerősítést nyerünk, ha a szegélymintázatot vizsgáljuk meg. Bezártságban, szüzességben levő fénymagokat itt ebben a földi életben, közegben kell, felszabadítani. Erre utal, hogy a fénymagok egy-egy körbe vannak bezárva, amiből ki akarnak törni. Zöld szín, egyben földes közegre utal, arra, ahol megnyilvánulnak, valamint arra, hogy ebből a körből ki lehet törni, és esélyük van a növekedésre. A tükrös ezen oldalának, mindezek mellett, van egy személyre szóló, hétköznapibb jelentése is, ami édesa-


2008.10.13.

21:04

Page 15

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM nyámnak szól, aki a mérleg havában született. A szűzanyaságot kell vállalja, olyanná kell legyen, mint a Szűz Anya. Annak érdekében kell „sürögjön-forogjon“, hogy gyermekei megharcolják ama nemes harcot és elnyerjék az élet koronáját. Az élet koronáját, ami szívből és keresztből áll. A gyermekeinek nemes harca pedig, nem más, mint a fénymagnak a hordozása. Az anya mindezt, pedig úgy kell tegye, hogy gyermekei, akik Ikerként szeretik egymást, ne érezzék az anya szoknyájának a súlyát, hanem tudjanak felszabadulni belőle, elszakadni tőle. Valamint a szabadulás és a kitörés az ég, a csillagok felé történjen. A Halak—Vízöntő korszakban Kos testiséggel született, hogy ehhez az önfeláldozó élethez elegendő ereje legyen. A szívében van a szeretetnek az az ereje, amiből ki tud emelkedni, hogy az élet magasságára emelkedve és egy egyensúly helyzetet megvalósítva, szabad utat kapjanak azok, akik a szeme fénye. De ez csak akkor valósulhat meg, ha ez a kirobbanás, emelkedés: jó, tiszta, önzetlen és nem irigy, vagy féltékeny. Azért született a Mérleg havában, hogy mérlegelni tudjon, de döntéseit csak akkor hozza meg, ha világosan, tisztán láthatja a helyzetet, vagyis megvilágosodott állapotban van. Tehát annak érdekében, amit ő kell tegyen, döntéseinek mérvadója is, úgy ahogy, a lelke közepe is virágos-világos, azaz a Világ Világossága kell, legyen. Mindezt egy meddő, azaz elszűzesedett keretek közt, világban kell megvalósítsa, ami azonban nehéznek nehéz, de nem reménytelen, hiszen vannak fénymagok! 5. Most vizsgáljuk meg a hátsó oldalt. Ez az oldal, összefüggésbe kell legyen az elsővel. Vajon mi lehet az összefüggés? Az első oldal azt mondja el, hogy mi a feladatunk, pontosabban egy magyar asszony feladata, míg a túloldal arról árulkodik, hogy ezt hogyan lehet megvalósítani, az által, ha megismerjük, mi az útja a fénynek, melyet hordozunk, és fel kell szabadítsunk. Ezt olvashatjuk ki már a központi mondanivalót közrezáró keretből is. Mit látunk? Pontosabban, milyen alakokat látunk? A felső sarkaiban a kazettának kelepelő gólyákat, egy turult, egy hattyút, három szarvast, két galambot, két férfit, és egy polipot, ami lehet egy csuklyás hóhér is. Most vizsgáljuk meg őket egyszerre és keressük köztük a kapcsolatokat. A kék kelepelő gólyák, egy forgó spirál galaxis képét adják. A spirál galaxis közepe egy fénymag, ami elkezd forogni, és ez a forgás által pörgeti ki magából az életadó fénymagocskákat. Így, tehát azt mondhatjuk, hogy a gólyák szórják az életadó fényt ebbe a világba. A kibocsátott fénymagok testet öltenek, egy hattyú és egy turul alakját, akik egy-egy szarvas agancsaira szállnak le, mert a mi életterünkbe az életadó energiák az univerzumból, a Turul, azaz az Aquila, valamint a Hattyú, azaz a Cignus csillagképeken keresztül érkeznek az állatövbe, a Nyilas és a Skorpió két szarvasára. Ezek a fénymagok áldásként, tiszta energiákként jönnek, amire a két madár fehér mivolta és a két szélső osz-

15

lop állatainak szemefénye utal. Tehát a fény függőleges irányból, fentről lefelé haladva érkezik az állatöv síkjába, amit a két madár középre húz be, és ahol elkezdi az ő maga vízszintes irányú mozgását. A szarvasok agancsaikkal, mint egy-egy antennával fogják fel és be ezeket az energiahordozó magokat. Az egyik szarvas szarva tömött, míg a másiké nem, mert a tömött szarvú szarvas, amelyik beszél, az a Nyilas jegy szarvasa, míg a másik, amelyik nyomot hagy, a Skorpióé. Ugyanarról a szarvasról van szó, hiszen ebben a helyzetben a szarvasság maga a fontos. Mind a két szarvas egyet hirdet, az egyik a beszéde, azaz a teremtő ige által, míg a másik nyomhagyás, azaz cselekedetek által. A különbséget a két szarvas között az adja, hogy az életfához viszonyítva milyen irányba indulnak el és ettől a Nyilasé az egyik és a Skorpióé a másik. A tömött szarvú szarvas a kis éves forgásirányba indul, míg a másik precessziós irányba. A kiséves forgásirányba induló szarvas, az egyéni életet jelenti és a feladata az Ige hirdetése, míg a nagy éves forgásirányba induló szarvas, a nemzeti, a népéletet jelenti, ahol viszont elmaradhatatlan a nyomhagyás. Tehát mind a két szarvas ugyanazt valósítja meg csak másként. Mit? Virágot, azaz szép, színes és életerős világot hoz létre. Hogyan? Ahogy Jézus Krisztus mutatta, aképpen járva el. Ezt honnan tudjuk? A szarvasok járásából, hiszen mind a kettőnek a lábai egyező és keresztező állásban vannak. A két szarvas között egy életfát látunk, amely a Tejútat jeleníti meg, hiszen a hozzá való viszonyuk által válnak szarvasokká, mert szarvukat a Tejút a Skorpió csillagképnél való ágazása-bogazása, a nyilas csillagképnél való betömörödése adja. Mind a két szarvas azért néz vissza a fára, mert a létük, tevékenységük eredménye függ a fától, hiszen a fa az, amelyik verítékével, könynyeivel, aranyesőként megöntözi teremtő munkájuk, hogy gyümölcsözzön. Ha jobban megfigyeljük a fát, akkor észrevesszük, hogy a fában egy szarvas néz szembe. Ennek a szembenéző szarvasnak az agancsa tömött és vörös, azaz tüzes. Tehát a Nyilas-jegy megidézője. A fán van két galamb és két férfi. A galamb a Bika jegyét idézi meg, míg az emberek az Ikrekét, mert a Tejút túlsó vége szintén két ágra szakad, az egyik a Bika csillagképbe, a másik pedig az Ikrek csillagképbe torkollik. A galambok, mintha egy fogazott, harapásra kész szájban lennének, meg vannak fogva, be vannak zárva. Ez arra utal, hogy a Bika-állapotában az ember kelepcébe került, amiből ki kell jönni, bármennyire is csalogat a zsenge friss hajtás élvezete, a mi irányunk ebből a helyzetből kifelé van. A szarvassal, ha szembe nézünk, akkor a szarvasságon keresztül meglátjuk az állatöv túlsó felét. Így, a mi életterünknek tehát a szarvas az a pontja, ahonnan három irányba tájékozódhatunk függőleges irányba, vízszintes irányba és mélységbe. Úgy is mondhatjuk, hogy a hármasság itt ér össze egy pontban. A középső szarvas túloldalán az ikreket láthatjuk, amit két ember jelenít meg. Ezek az emberek nem verekednek, hanem térdeplő helyzetben valamit létrehoz-


16

2008.10.13.

21:04

Page 16

Dobogó

nak. Ez egy templom, mégpedig a fénynek a temploma, amit a fegyverek által létrehozott forma, valamint a köztük megjelenő fénymag mutat. Ez a templom, amit megvalósítanak, nem más, mint Jézus Krisztus temploma, amire az egyező és keresztező formák utalnak. Tehát az az út, amelyen a szarvasok elindulnak, az Ikrekben valósul meg. A fénynek házat építeni csak így lehet, amint ezeknél az embereknél látjuk. Először is az emberek térdepelnek és ez az a helyzet, amikor az ember imádkozik, vagyis közvetlen kapcsolatban van Istennel. Azért kell térdepelni, mert alázat nélkül ezt a fénytemplomot nem lehet létrehozni. De ez még mindig nem elég, mert a lelke tiszta, szűzies kell legyen, amire a föld elemének a színe utal, hogy cselekedetei fehérek, azaz jók, tiszták legyenek. Ez a lélek egy tulipánforma, amiből a testiség szintjére fehér fény nyúlik be, hogy nemessé tegye, az energiákban dús, tüzes testiséget. Továbbá fontos, hogy a szellemiség szintjén a sárgás színű arcot befedi egy zöld kalap, tehát az, ami meghatározza a gondolkodását, jóllehet a földön szerzett tudás, de nem fekete, hanem virágzó. Mindezek a tulajdonságok fontosak, hogy a teremtő erőket, amiket a tarisznyájában hordoz, helyesen, jól és tudással alkalmazva, a fény templomát létre hozza. A tarisznya az kiapadhatatlan, ha alázatos, azaz letérdepel az ember, mert a gólya, ami az életmagokat szórja a világba, itt közvetlenül teszi a tarisznyájába. Ahhoz, hogy mindezt megtegye hozzájárul egy ösztön tevékenység is, valamint egy külső sarkallást is. Ösztön tevékenysége, amire a szalagok utalnak ugyan olyan, mint a testi tevékenysége és tarisznyájában hordott teremtői munkája. Említettem, hogy ehhez a tevékenységhez, egy külső sarkallás is járul, a lélek és a testiség szintjén, hiszen a hátába, illetve a sarkába csíp a gólya. A gólya a másokért ingyen kegyelemből önfeláldozó életvitel képviselője. Tehát, nem kétséges, hogy mire ösztönöz minket. Ha az alakokra csak rápillantunk akkor az az érzésünk, mintha repülnének, szárnyalnának, mert az, aki ezt megvalósítja, az már többé nem térdel, hanem szárnyal és lábbeli, a csizmák nem feketék, hanem sárgássá, azaz levegős minőségűvé válnak. Az, hogy itt az ikerségről van szó, nemcsak az alakok viszonya, helyzete, valamint azonosságuk mutatja, hanem a színezés is. Mert: a sárgás fej, nemcsak a bőr színe lehet, hanem a levegős elemé is, ami az Iker szellemiségre utal, a lajbijuk zöld színe nemcsak arra utalhat, hogy ezek talán vadászok, hanem a lelkiség Szűz mivoltára és a harisnyájuk piros színe pedig a tüzes elem megidézésével, a Nyilas jegyre utalnak. Ennek az Iker-kapcsolatnak vannak veszélyei is, éspedig az, hogy a kézben levő eszközök fegyverré válhatnak és az Iker-kapcsolatból, visszacsúszunk Halakkapcsolatba. A veszélyre a két férfi közt megjelenő polip figyelmeztet, ami árgus szemekkel figyel, hogy kihasználva pillanatnyi gyengeségünket, mikor lehet a ra-

vaszt meghúzni, hogy egymás hóhéraivá váljunk. Erre az esély megvan, hiszen az alakok lángnyelveken térdelnek, és ha a tűz nem tisztít, akkor felemészt, vagyis ha ezt nem tudjuk jóra használni, és a nehézségeket legyűrni, a polip szemmel láthatóan meghúzza a ravaszt. A hátsó oldalnak általános, minden magyarra érvényes üzenete van, függetlenül attól, hogy mikor és hol született. Éspedig az, hogy az a fény, amely kipörögve, beérkezik a világunkba, otthonra találjon közöttünk. A Dezső Tibor Attila által készített tükrös színes képét olvasóink megtalálhatják a Dobogó - Mitikus Magyar Történelem 2007. augusztusi számának címlapján. Ezen a címlapon a képaláírás helytelenül jelent meg. A tükrös nem dunántúli pásztorfaragás, hanem a szerző sajátkezű műve.

MAGÉLET A PILISBEN Mag vagyok föld alatt, Fölfelé fordulok, Maghéjam kipattan, Fény felé indulok. Föld felett leszek szár, Hiszek a csodában, Szép szellők kezétől, Zöldszínű ruhában. Gyökerem erősen, Tapad rá a földre, A mélybe lekúszva, Fogódzom örökre. Nyílik ki virággá, Sok bimbóm színesen, Hetedhét határba, Illatoz szívesen. A törzsem erős lesz, A kérgem göcsörtös, Koronám egésze, Roskadón gyümölcsös. Fészkeket megtartva, Lengek majd a szélben, Hajnalban madárraj, Csivitel, de szépen. Ágamon levélkék, Csillognak aranyból,

Míg a Nap lenyugszik, Alkonyba hanyatlón. Ősszel a szelekkel, Vitázom kevélyen, Megfagyott gallyaim, Reccsennek a télben. Tavasszal rügyezve, Lélegzem, kivárok, A nyárban alattam, Pihennek a párok. Gyümölcsöm megérik, Lepottyan a magvam: „Kezdődik elölről!” Suttogom magamban. Zord szelek ráfújják, A földet magomra, Bölcsőmbe bezárva, Maradok magamra. Aztán már mocorgok, A napfényt kívánom, Soha nem tolakszom, Időmet kivárom. Mag vagyok föld alatt, Fordulok fény felé, Maghéjam kipattan, Indulok fölfelé. Szőke István Atilla


2008.10.13.

21:04

Page 17


17

Szentek legendái - legendák szentjei

Szent Kristóf FELLEGI BÉLA Ünnep napja: július 25. Vértanúságának helye: 250 körül Szamó a mai Törökország területe) Kristóf azon szentek sorába tartozik, akiknek a létezését történelmileg nem lehet egyértelműen igazolni, mégis oly nagy tiszteletnek örvend, hogy e téren igen sok bizonyíthatóan létezett szentnek fölötte áll. Kristóf óriási termetű nagy erejű ember volt. Keleten elterjedt legendája szerint, egy pogány törzs a Kananeusok tagja volt. Alighanem elhagyott gyermek volt, legalábbis erre utal eredeti neve. Felnövekedvén, előbb katonáskodott, majd különös elhatározásra jutott. Az óriás Kristófot az a vágy fűtötte, hogy szolgálatait a leghatalmasabb úrnak ajánlja fel. Először egy király szolgálatába állt, de mert ez félt az ördögtől, ott hagyta, és az ördög szolgálatába szegődött. Csakhogy az ördög is félt a kereszt jelétől — így jutott el Kristóf végül Krisztushoz. Amikor Krisztust kereste, egy remete azt a tanácsot adta neki, hogy ha Krisztussal akar találkozni, keresztelkedjék meg és legyen felebarátai szolgálatára. Kristóf megfogadta a tanácsot. Volt egy hatalmas folyó, melyen a zarándokok mindig csak félelemmel tudtak átkelni. A remete azt ajánlotta Kristófnak, hogy hatalmas erejét itt állítsa az emberek szolgálatába, azaz ha a folyóhoz ér valaki és fél a víz sodrásától, segítsen az átkelésben. Kristóf megfogadta a tanácsot. Készített magának egy kunyhót a folyó partján, abban élt, s egy nagy botra támaszkodva sorra átvitte a folyón az utasokat. Egy éjjel úgy hallotta, mintha a nevén szólították volna. Egy szegé-

nyes külsejű gyermek állt a kunyhója előtt, és segítségét kérte. Kristóf szívesen teljesítette kérését, már csak azért is, mert a kicsi könnyű tehernek ígérkezett hatalmas vállai számára. Amint azonban a folyó közepe felé tartott a teher mind nehezebb lett, mintha ólmot cipelt volna. Csaknem a víz alá merült a súlya alatt, s minden erejét össze kellett szednie, hogy átérjen a túlsó partra. Ott azután a kisfiú elmagyarázta Kristófnak a keresztség misztériumát, és azt mondta: „Ami a válladat nyomta, több volt mint az egész világ. A Teremtőd volt akit áthoztál, én ugyanis az a Krisztus vagyok, aki a leghatalmasabb és akinek szolgálni akartál.” És az Isteni gyermek megajándékozta őt a vértanúság koszorújával. Mert Kristóf ezután fáradhatatlanul térítette az embereket Szamóban. Jó szolgálatot tett neki a botja, amely földbe szúrva menten kizöldült. Nemcsak azok a katonák tértek meg szavára és csodáira, akiket az elfogatására küldtek, hanem az a két szolgálólány is bátran vállalta a vértanúhalált, akiknek a börtönben el kellett volna őt csábítani. Miután Kristófnak sem a máglya tüze, sem az izzó sisak nem ártott, kirendeltek négyszáz katonát, hogy nyilakkal célba vegyék, de a nyilak egy kivételével megálltak a levegőben. Az az egy a bíró szemébe repült. Végül lefejezték Kristófot, de még a vérében is erő volt: meggyógyult tőle a bíró szeme.

Szent Kristóf ábrázolása Bizánci képeken zöldellő bottal a kezében, hitterjesztőként vagy harcosként esetleg más katona szentek között látható. Egyes ikonokon kutyafejű emberként festették meg, utalva születésénél fogva pogány voltára. Nyugaton legismer-

tebb ábrázolása: vízben álló fiatal óriási termetű szakállas férfi, kezében bottal vállán kisgyermekkel. A történelmi Magyarországon ötvennél is több ábrázolása ismert, ezek közül a freskók, szobrok, oltárok közül az idők folyamán sok elpusztult. Szent Kristóf főként az utazók védőszentje nagyon sok autós és motoros hordja magával a képét. 1970-től a Katolikus Egyház felújította az autók Szent Kristóf napi ünnepélyes megáldását. A legnagyobb ünnepséget a Balaton partján Szántódpusztán rendezik.


2008.10.13.

18

21:04

Page 18

Dobogó

AZ ORGANIKUS ÉS MESTERSÉGES JOG Dr. TÓTH ZOLTÁN JÓZSEF Az organikus jog kulcsszava: szakralitás, szakrális, vagyis harmónia a fent és a lent, a teremtő és a teremtett világ a makro- és a mikrokozmosz között. Az ellentéte: a mesterséges jog, ami a mai jogi élet jellemzője, alap gondolata és feltétele a modern alkotmányozásnak, és általánosságban az elmúlt kétszáz év alkotmányainak. A „szakrális” másik ellentétes fogalma szociológia és a filozófia mai használatában: a „modern”, a modernitás. A fent és a lent folytonos harmóniáját, illetve a lenti, teremtett világnak a harmóniára törekvését a szakrális jog és jogértelmezés fejezi ki. Ez a kozmikus, az állandóságra és az öröklét kereteibe foglalt megmaradás szemlélet az emberiség közös öröksége, alapja az emberi kultúrának. Ha végig futunk az emberi kultúra általunk ismert (vagy hivatalosan elismert) 5-6 ezer évén, a szakrális egység több megközelítésével, a mindennapi életbe átvitt gyakorlatával, az egyes kultúrák, a szakrális létbe ágyazott önértelmezésével találkozhatunk. Az egyiptomi, vagy például az ősi indiai, vagy kínai világban a makro- és a mikrokozmosz kapcsolatában a változatlanságon, a mozdulatlanságon van a hangsúly. A megélt időt az időtlenségben a periodikusan megismételt hétköznapi, és ünnepi rítusok az örök idők aranykorát idézik vissza. Az elveszett aranykor visszatérésének, és a térbe, időbe zárt pusztulásra ítélt emberi világ fennmaradásának reményének záloga a nagy pusztulás, a vízözön elöttről átmentett tudás, és törvények konzervált megőrzése. Az egyiptomi szobrok, épületek „mozdulatlansága” az időtlenséget kifejező tömege az állandóságot akarja megragadni a pillanatnak, az elmúlásnak. A pillanat a mindenkori, a földi életben mulandó ember, aki 4-5 ezer éve, vagy ma látja ugyanazt a szobrot. Ezeknek a szobroknak nem a pillanatot kell megragadnia az örökkévalóságnak, nem a tűnő emberi világot megragadni a változatlannak, hanem éppen fordítva az állandóságot a pillanatnak, figyelmeztetve, hogy ne a pillanat legyen a fontos, hanem az öröklét, (és a pillanat attól való szétválaszthatatlansága). A pillanat, az elmúlás, az örökkévalóság nélkül semmi, értelmetlen, mert az ember is az örökkévalóság, az öröklét reménye nélkül elmúló, értelmetlen hiábavalóság. A drámai szemléletváltás itt érthető a művészetben tetten. Egy Kr. előtti V. évszázadi görög szobor, vagy egy reneszánsz alkotás különbözősége egy Kr. előtti VII. évszázadi görög, vagy óegyiptomi szobor között az, hogy az egyik, az előbbi, a múló emberi pillanatot kívánja szó szerint: „megörökíteni”, az utóbbi alkotások, pedig az isteni örök állandóságot a pillanatnak. Figyelmeztetve: az óra ketyeg, nem lehet megállítani. A kronosz mindent elemésztő világával együtt az embernek, és az egyes emberi közösségeknek az enyészetett, a pusztulást elkerülni csak úgy lehetséges, hogy az állandó, a teremtő világ szabályait megtartja. Ez az üzenet egy ikonnak is, és drámai különbözősége például az egyes reneszánsz képzőművészeti alkotások között. A szépség nem önmagáért és önmagában szép,

és a művészet nem csupán „cosa mentale” az emberi ész, tehetség öncélú önkifejezése (Leonardo da Vinci). A szakrális szempontjából ez csak hiábavalóság, öncsalás. Sőt bizonyos esetekben szándékolt, tudatos megtévesztés, gonoszság. A szép akkor lehet szép, ha a legtökéletesebb és köztünk nyitja meg a kaput. Az emberi is szép, és akkor szép, ha tükrözi az öröklét szépségét. Az ókori, a nagy pusztulás előttről töredékesen ránk hagyományozott szent tudás folyamatos ápolásától, konzervált őrzésétől az örökkévalóságból földi megcsontosodottá lett szakrális világtól eltér a szkíta, magyar-hun kozmikus világkép. Az állandó és a mulandó világ kapcsolata, a mulandónak az örökkévalóságba való visszatérésének útja. Talán dinamikus, a folytonos ujjá születés és az állandóság égieket idéző törvényeinek együttes közös tudata, alkalmazása a különbözőség, az eltérés az állandó konzerválás ókori hagyományú szakrális világától. Ugyanakkor mind a konzervált, megmerevített, mozdulatlan állandóság, mind az állandóság és az ismétlődő dinamikus ujjászületés egységes világa közötti közös alap az, hogy a hétköznapi élet nem válik el a vallás világától, a vallásos rítustól. Olyannyira, hogy a vallásnak önmagában nincs is értelme, hiszen maga az (egész) élet az. Az emberek mindennapjaikat tudatosan, a generációról generációra hagyományozott örökségként a teremtő világ színe előtt élik. Ahogy később a keresztény világban: Isten színe előtt. Gondoljunk csak arra, hogy a mi hagyományunkban az évkör minden napjának, pillanatának megvan az örökkévalósággal kapcsolatot tartó jelentősége, amihez a megfelelő cselekvést kellett tanúsítani. Mert ha nem…., akkor olyanok vagyunk, mint az öntudatos tudattalanok. Hülyék. A görög hülé szó az örökkévalóság szelleme és tudata nélküli önelpusztító ember gondolkodását jelenti. Az „önérdek”, az „önmegvalósító” ember akarnoksága. Akkor beszélhetünk organikus jogról, ha a jog, szokás, vagy írott norma követi, az örökkévalóságtól el nem szakadó gondolkodást, életszemléletet és életmódot, és az erre épülő normarendszer az (organikus) alkotmányjog szemlélete. Alkotmánynak általános és tág, eredeti értelemben a közösség életét és legfontosabb intézményeit szabályzó normákat értjük. Ez volt a mi történeti alkotmányunk eredeti és alap szemlélete a kezdetektől a XX. század közepéig. Megterhelve a négy évszázados belső önvédelmi harcunkkal és a történelmünkben egyre inkább jelenlévő, minden régit elsöpörni kívánó, abba beletalpaló, a kizárólagosságra törő csaknem kivédhetetlen modernitás, eszméivel és jogi intézményeivel, főleg a XIX. századtól. A szakrális éltető gondolat ókori modellje már jóval Krisztus születése előtt válságba került. Magában a görög városállamokban ezt a folyamatot a vallás világ és életmagyarázó tartalmának elfelejtése, kiüresedése jelezte. Ezután egy körülbelül 150-200 éves válságidőszak korszaka következik a 6. század végétől a 4. századig. Az alternatívát, a válságból vezető kiutat egy új ember típus: a


2008.10.13.

21:04

Page 19

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM filozófus próbálja megmutatni. Platón, aki például Thaleszhez, Pythagórászhoz, Szolónhoz és másokhoz hasonlóan arra volt büszke, hogy a bölcsességet a világ bölcsességének házában, központjában, Egyiptomban tanulta és értette meg, hasonlóan a szakrális világlátáshoz a világ rendjének elvét a „szent rend” szerint rendezve, azaz a hierarchiaként látta. A fentről lefelé tartó igazság hierarchikusan „érkezik le” a teremtett világig, de ez a teremtett világ még egységben van a teremtővel. Ezért — hasonlóan majd Szent Ágoston világképéhez — a szakrális a profántól nem különül el, mint ahogy azt ma már értelmezzük, a tudatos fogalom kiüresítés, illetve átértelmezés manipulatív világában. A profán a legkevésbé szakrális, a legkevésbé szent, de annak része marad, mert az Isten, vagy „istenek” akarata. Így az anyag nem szakralitás nélküli, hiszen az is Isten teremtése, hanem éppen magának fizikai világnak az „anyja”: mater. Hiszen az anyag és az anya a szakrális világban ugyanaz, mert Isten akarataként az ember földi, fizikális létének záloga. (A jelen tudomány állása szerint — ami egyezik például az ősi, a vízözön előtti hindu bölcsesség ismeretével — az anyag eredet az energia, azaz rezgés. Az anyag egy körforgásban ismét felolvad energiává, fénnyé, vagyis Isten teremtő fizikailag látható, érzékelhető erejévé.) Az anyagi teremtő és teremtett világ, tehát része a szakrálisnak. Platon is így látja, csak a filozófia és nem a vallás nyelvén meséli el ezt. A kiindulás és a visszatérés: az örök értékek világa. Innen indul minden mozgás, élet, a valóság. Arisztotelész is úgy tartja, hogy vannak örök, változatlan értékek, de ő a „lentről” kezdi el magyarázni a „fenti” világot. A fenti világ új megközelítése egy újabb meghatározó fordulat a gondolkodásban, szemléleti-, paradigmaváltás. Ennek a következménye, hogy a fenti, kezdeti és örök igazságok igazság tartalmát, a lent gyakorlatával gondolja és próbálja igazolni. A földi, fizikális empirikus tapasztalatokkal az örök igazságot. A szakrális gondolkodás lényege is, hogy a fizikai világ megmaradásának feltétele a teremtett földi világ forrásainak állandó megújítása az anyag anyakénti tisztelete, gondozása. Ekként lesznek egymásnak analóg módon megfelelőek, az örök törvények gyakorlati alkalmazásával, a makro- és mikrovilág törvényei. Arisztotelész ezt a viszonyt próbálja a filozófia nyelvén elbeszélni, de az egységre, vagyis a megmaradásra nem tud igazán választ adni, hiszen az önmagában való emberi ész kezelte empirikus tapasztalatok sokszor késve tudatosulnak, ha a teremtő világ törvényeit csupán az esetleges tapasztalatokból kívánjuk megérteni. Hiszen itt már a „fönt” keresése is igazából másodlagos fontosságú, amennyiben az elmúlásba zárt világ tapasztalataiból kívánjuk a térnélküli és időtlent megérteni. Ezt akár fogalmilag lehetetlennek is tarthatjuk, de a logika még így is megmarad mentőövnek. Mivel a „fönti”, kezdeti erőt tökéletlenségünk korlátai miatt megérteni teljesen nem is tudjuk, legfeljebb elfogadni azt, anélkül, hogy csupán saját tapasztalatainkra hagyatkoznánk, az emberi gondolkodás, a logika segíti a feltétlen elfogadást. Hiszen, ha van véges, akkor van végtelen. Ha van elmúló, akkor van halhatatlan is, és így tovább. Mint írtam, a tapasztalat legfeljebb alátámasztja az elfogadást, de önmagából nem tudja azt megnyugtatóan és kielégítően (a megmaradáshoz szükséges teljességben) magyarázni, ráadásul a ta-

19

pasztalatból származó ismeret sokszor már a helyrehozhatatlanság állapotában válik egyértelművé. A bölcsesség titka minden a magát az öröklét ölében elképzelő kultúrában, nemzetnél, az öröklét törvényeinek felismerése és a hétköznapok személyi, és közösségi szintjén értelmezése, alkalmazása. A szakrális rendben a felismerés mindig elsődleges és nem utólagos, mint a kizárólag az emberi ész és érzékek sajátos tapasztalataiban bízó korszakokban. A legbrutálisabb, a leghazugabb az a világ, mint amiben mi is élünk, amikor a nagy tömegek felé az irányadó véleményformálók azt a hazudják, hogy nincs örök érték, örök világ, öröklét és annak megfelelő gyakorlati, közösséget és gazdaságot szervező törvények. Továbbá, amikor az arra hívatottak, pedig hallgatnak, sunyítva asszisztálnak. A keresztény szakralitás világa a szeretetnek, mint a világ jó irányban (azaz a legfőbb jó: Isten felé) történő mozgató erejének a hit és a vallás középpontjába emelésével alapvetően új „fejezete” a szakrális világlátásnak, amelyhez hasonló a szkíta évezredek világképe. Amennyiben a szeretet a feltétele az igazságosságnak, a testvéri közösségnek, a szolidaritás erejének, mint a világnak modellt mutató közösség és államszervezésnek, annak a szakralitás talajába gyökerező normáival. A szeretet az áldozathozatalt jelenti, az önként vállalt áldozatot a Megváltó, Krisztus egész élete, majd önkéntes keresztútja nyomán. Nincs nagyobb áldozat, mint a Teremtő önfeláldozó áldozata a teremtmény iránt. Ezután a (napi) áldozat vállalása, a szenvedés (a kereszt viselése) értelmes cselekedet lesz, elhelyezhető a szakrális világban. Akár a napi elszenvedett önkéntelen nyomorúságok felajánlásával, akár tudatosan, önként vállalt áldozatként. A szenvedésnek van értelme. Így minden egyes személy — mint Isten képmása — élete külön jelentőséget is kap. Nem csak a közösség nevében áldoznak az arra kiválasztottak ezentúl, hanem minden egyes személy áldozata, a szereteten alapuló, személyes döntéssel hozott, vagy elfogadott áldozat hozatala az egész világra hatással bíró áldozat szintjére emelkedik. Az idő is új értelmet nyer. A megváltás ideje és Krisztus második, ígért eljövetele a kronoszt új tartalommal ruházta fel. A mért, az elmúláshoz kötött időmúlás most már konkrét keretet kapott. A mérhető idő, a kronosznak egyértelmű kerete van. Lehet tudni, hogy valahonnan valahová tart az emberi történelem, mint ahogy az egyes személyek élete is: a születéstől a halálig, de a halál lehet közvetlen kapu az öröklétre, de a végső pusztuláshoz is. Az örök élet, az üdvösség kulcsa: a kronosz a mért idő és a kairosz, a megélt belső idő harmóniája, a földi életünkben alkalmazott örök isteni tanítás, a szeretet tanúsítása a napi áldozatok, a szenvedés vállalásával. A belső idő, a mi személyünk szakrális létezésének fokát, minőségét mutatja a tökéletesség tükrében. Az isteni örök törvények alkalmazása a közösség életében, a közösség szakrális létének felvállalása, az idők (kronosz) végezetéig tartó megmaradás, amelynek feltétele, hogy az egyes személyek tudatosan vállalják a személyes üdvösségre törekvést. Ez viszont más embertársaink iránt gyakorolt szeretet jelenti. Vagyis jónak lenni elsősorban a közösség életében történt cselekedetek által valósulhat meg. A közösség, az állam törvényeinek, normáinak ezt,


20

2008.10.13.

21:04

Page 20

Dobogó

az erre irányuló a személyi és közösségi életet kell biztosítania. A Magyar Szent Korona a magyarság számára a szeretet közösségi szintű gyakorlásának küldetését jelenti. A világ gonoszsága minket is el akar pusztítani, azonban a szeretet, az igazságosság, a teljes emberként való élet közösségi modelljének felmutatásával — amit többé-kevésbé, de a történelemben, példátlan ragyogásban a Szent Koronán alapuló alkotmányos rend megvalósított — nemcsak a megmaradás, hanem a feltámadás is. Sorsunk, jövőnk. A keresztény szakralitásban a közösség, és a személy élete, sorsa valahonnan valahová jut, tettei és a kegyelem által. Megszűnt a végtelenített idő, a kronosz drámai módon behatárolódott. Még inkább rá kell döbbennünk, hogy földi életünk igen hamar lefut. Nagyon kevés az időnk a kairosz és a kronosz harmóniájának belső megteremtésére és így a közösségünk, világunk formálására. A keresztény szakrális világ és időszámítás első nagy teológiai, filozófiai korszaka az őskeresztény évszázadokat követve a Szent Ágoston hatása és tanítása nyomán a platonikus-ágostoni kereszténység korszaka. Még ez a korszak is az az idő, történelmi korszak, amikor a világot, a teremtőt és a teremtettet a tökéletestől a tökéletlenebbikig a hierarchia egymást követő fokozataival egységben látta, ahol vallás és az élet összhangja megbonthatatlan. A különbözőség az irányzatok között az előbbi közös kereten túl nem lépnek. A hierarchia magyarul azt jelenti, hogy mindenki a maga helyén van. A bírót a magyar középkorban így „igaz embernek” hívják. A XII. és XIII. századra, azonban kezdett a világ kizökkeni a sarkából. A közösség, amely magában foglalja a hagyományt és az egységes világlátást, kezd átalakulni társadalommá, a személyt és az organikust kezdi lecserélni az individum, az egyén, és a mesterséges. Ez azt is jelenti, hogy a vallás és az élet külön válik, saját értelmezést kezd keresni. Az isteni örök rend hétköznapi érvényesülését jelentő organikus közösség helyét a folyamatosan deszakralizálódó civil társadalom kezdi felváltani. Fokozatosan, de biztosan. A XIII. századra az uralkodó rétegek a hatalmat öncélnak kezdik látni a felelősség és kötelezettség tudat elhalványulásával, majd tagadásával. A francia forradalom után, s aztán éppen a mi évtizedeinkre már tömegessé vált az ön és közösség pusztító egyedek társadalmi jelenléte. A civil társadalom a XII. és XIII. századtól elkülönül az addigi egységes egyházi, organikus közösségtől. Az idő meghasad, a világ kizökken saját forgásából, tengelyéből, ahogy Dante is lefesti a drámai változást. A diszharmonikus világban a kairosz és a kronosz egysége is felbomlik. Aquinói Szent Tamás arisztotelészi alapon lehetségesnek látja a kompromisszumot. Azt tanítja, hogy miként az egyház is tökéletes közösség, mint szervezet, és mint Krisztus teste, úgy a civil társadalom is tökéletes (societas perfecta), amennyiben Isten törvényei szerint működik. Az univerzum, a kozmosz az isteni törvények szerint működik, hiszen azt maga az Úr teremtette. Az isteni törvényeknek az a része, amely alapján az emberi társadalom, az állam Istennek tetsző módon, vagyis az önpusztítás helyett a megmaradás törvényei szerint tud működni, az úgynevezett természet jog, vagy természetes jog. Azaz

amit követve, a világ teremtettségénél fogva a maga természetének megfelelően — vagyis Istennek tetsző módon — képes működni. A természetjog alapja is a szeretet, az evangélium üzenete. Megismerhető a kinyilatkoztatás, a lelkiismeret, és az emberi ész képességei által, amennyiben az követi az első kettőt. Az állam akkor működik jól, ha a szeretet elvén működik, vagyis a közjót szolgálja. Amikor a jogok és kötelességek egyensúlyban vannak, a lehetőségek, és az igazság feltételezi egymást, hatalom nem öncél és korlátot szab a gátlástalanságnak, az önzésnek. Ha nem így működik, akkor az nem Istennek tetsző, mert kevesek zsarnoki tombolását jelenti a többség rovására, amely kárhozatra visz és a közösség bukását idézi elő. A legutálatosabb rendszer az, amely gátat szab a szeretet érvényesülésének, akadályozva az egyes személyek üdvösségre törekvését. Az isteni és az annak részét alkotó természet jog mellett van a jognak egy harmadik csoportja, az emberek által alkotott törvények, szabályok, normák, amit az arra rendelt intézmények fogadnak el, alkotnak meg, illetve szabályoznak. A jognak ezt a csoportját hívják tételes, vagy pozitív jognak. Az a jog, amit a történelem során a legitim, illetve legális hatalom és szervezetei, például az országgyűlés alkot meg, az államfő, illetve a kormányzat ad ki, meghatározott formában. Szent Tamás, azonban azt tanítja, hogy miként az egyház és tanítása tükröt mutat a civil társadalomnak, úgy a tételes jognak meg kell felelnie a természetjog kategóriáinak, elvárásának, az örök isteni törvényeknek. Ha nincs meg a megfelelés, akkor amint a személynek a kárhozatot, a közösségnek a pusztulást, vagyis mindkettőnek a végső halált következményezi. Szent Tamás bízik a kompromisszumban a világ és a Tanítás között, azonban a hasadás, amely megjelent a közösség és a gondolkodás egységében végzetessé vált. A hasadás teremtette résbe beszivárgott a tagadás, amely először a szakrálist fenntartó intézményeket számolta föl, vagy marginalizálta befolyásukat tekintve, aztán így a védtelenné vált emberi közösséget, a civil társadalmat rombolja, illetve rombolta le, immáron globális méretekben. Végső soron az ember elveszti emberi önbecsülését, szabadságát, amely a döntési mérlegelés képességét feltételezi, ezzel a kárhozat és a fizikai pusztulás örvénylő mélységébe taszítva. Szent Tamás nagyon fiatalon egyszer csak hirtelen abbahagyta az írást és a tanítást is csaknem. Majd váratlanul meghalt. Talán ahogy megvilágosodva átlátta és el tudta mondani az isteni kozmológia ember számára kiemelten fontos egy szeletét, úgy egy „unio mystica” következtében rádöbbent, hogy az, vagy azok, akik kizökkentették a világot nem azért tették, hogy később kompromisszumot kössenek…és a megvilágosodás a szeretet bölcsességének egy olyan újabb mélységét tárta fel neki, amelyhez képest amit leírt, önmagában csak korlátja az abszolút megismerésének. A felvilágosodás a korábbi korszakokhoz képest egy abszurd gondolati merészséget követett el. Kevesen voltak, akik ezt látták, vagy látják. Azokat valamilyen útonmódon lehetetlenné teszik. Az történt ugyanis, hogy a keresztény szakrális világképet mondták el úgy, hogy kihagyták belőle Istent, és az élő Isten metafizikai világát. Az első alap trükk az volt, hogy azt mondták, vannak örök


2008.10.13.

21:04

Page 21

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM értékek, áthághatatlan szabályok, normák, de… De ezek nem a szakrális világ örök, kinyilatkoztatott, örökített normái, hanem az emberi ész önmaga által kitalált értékei. Az emberi ész, azonban nem abszolút, bár annak hirdetik. Nem lehet tökéletes, hiszen maga is múlandó, a térbe és időbe szorított kereteit nem tudja átlépni. Hiszen természetszerűen magát a végtelent sem tudja felfogni. Vagyis az ember által kitalált normák relatívak, időről időre változóak. Ha azt mondjuk, hogy az önmagában való emberi ész szabja a normát, azt mondjuk, hogy semmi sem biztos és semmi sem örök. Ami ma jó, az holnap rossz, vagyis nem is értelmezhető mi az a jó. A szavak tartalmatlanná válnak, a nyelv kiüresedik. Persze valakik mindig megmondják, hogy mit, hogyan kell értelmezni és máris a totális hatalom gyakorlás leghatalmasabb eszközéhez értünk. Ha nem tanuljuk meg a nyelv tartalmát, — ez már szinte lehetetlen, de a helyzet úgy gondolom, mégsem lehet végérvényes — akkor el kell fogadnunk a saját magunk bizonyossága miatt, amit a hatalom eszközei közvetítenek nekünk. Ugyanakkor tapasztalhatjuk, hogy érdekei szerint maga a hatalom is változtatja kénye kedve szerint a világ magyarázatát, de miután nincs már biztos pontunk a világban, ami iránytű lehet, már csak egy biztos pont lehet: maga a hatalmat gyakorlók. Az embernek kell a biztos pont, mert önmagában nem határozhatja meg magát. Ez minden szakrális rend tanítása. Ez maga az ember. Mélyen ördögi, és alattomos, ha az elpusztításunkra törő hatalom, és annak meghatározott megjelenési formái maradnak az egyetlen biztos pontnak a világban. Tehát a felvilágosodás után nincs abszolút, megváltozhatatlan értékrend, fogódzkodó pont. Az abszolútnak tűnők, vagy annak elhitetettek, kiüresített, a totális hatalomra törők érdekeinek megfelelő és változó tartalommal feltöltött fogalmak. A modernkori alkotmányozás erre az eszmei abszurdumra alapoz. Ha elvetettük a szakrális rendet és normáit, akkor helyette építsük az új rendet, az új alkotmányokat az emberi ész által kitalált „örök elvekre”. Ezt, az emberi ész által alkotott ateista gondolati konstrukciót hívják észjogi természetjognak. Csakhogy itt „dupla csavar” van. Először a fogalmak, amelyekre a gondolkodás, a világ „elbeszélésének” képessége és tudás épül, válnak változó tartalmúvá, vagyis relatívvá, végső soron értelmezhetetlenné. Majd ebből a fogalom készletből íródnak meg az emberi „abszolút” igazságokat megfogalmazó modern kartális alkotmányok. Természetesen, ahogy a felvilágosodás idejétől indult filozófia és politika elveti a korábbi közösség szervező elveket, mint átkost és emberelleneset, azt sötétnek, maradinak, és még ennél negatívabb jelzőkkel, határozókkal megbélyegezve, úgy az új alkotmányok is szakítanak a korábbiakkal. Elvetve az organikus hagyományt és annak követését. A hagyományos természetjogi, természetes gondolkodás azt mondja, hogy az alkotmány az emberi közösségnek az a szervezeti rendje, amelyet az élet és az örök (valóban örök és így igaz) törvények alapján alkotnak meg formálva, alakítva a generációk egymásutánjában a közösség megmaradásának, önvédelmének érdeke szerint. A modern alkotmány ezt elveti, ezzel nem törődik, hiszen magabiztos a saját, új örök törvényeiben, miköz-

21

ben a cinikus hatalmat gyakorlók időnként kivigyorognak az alkotmány álarca mögül, mert biztosak benne, hogy bármit tehetnek, mert már nem maradt más biztos pont. Ugyanis a tartalmatlan nyelvvel még alternatívát sem tudunk megfogalmazni. A filozófia, az ideológia, pedig azt mondja, hogy mivel ezek örök elvek, azért bármely emberi közösségben, bárhol a világon, bármikor alkalmazhatók. Egyen alkotmány Japánnak, Németországnak, Magyarországnak, Latin Amerikának, Ugandának, Kelet-Timornak, ha eszi, ha nem eszi… Erre mondja Teleki Pál a tudós finomságával, hogy a kartális (modern) alkotmány, mindig hatalmat közvetít, nem a közösségi önszabályzó rendje. Ugyanakkor a „haladás”, a lejtő itt még nem ért véget. A XX. században eljött az az idő, amikor azt mondták, ne fáradjunk, kérem az észjogi természetjog (változtatható tartalmú) kategóriáival. Az alkotmány, a törvény az, amit a hatalom elfogad és kész. Nincs más jog csak a tételes, pozitív jog, aminek nem kell megfelelni semmilyen örök, vagy mondvacsinált normának. (Sólyom László, mint az AB elnöke ezen, vagyis pozitivista elvi alapon állt, akárhogyan is állította az ellenkezőjét a pápánál tett látogatásánál.) Magyarország történeti alkotmányának alapvető működtető elve az organikus gondolat volt. A Szent Korona, amely az alkotmány alapja volt, szimbólum rendszerével, beavató korona jellegével, isteni erőt közvetít és érvényesít. Az általa tükrözött világmodell és közvetlen égi kapocsként visszaidézi még a honfoglalás kora előtti szkíta szakrális világ rendszerét. Nemcsak az égi világgal köt össze minket ma élő magyarokat, hanem azzal a több ezer éves szkíta örökséggel is, amelynek mi vagyunk a beteljesítő örökösei. A botrány és gyűlölet tárgya még most is, annyi pusztítás és pusztulás után, de mi legyőzetve is győzni fogunk. Ma Magyarországon olyan hálózat tartja kezében a hatalmat, amely csak azokat a szereplőket engedi a színpadra, akik valamiért garanciái annak, hogy az élet és magyarellenes hatalom rendszere nem változik, hanem valamilyen formában tovább él. Ezek a szereplők akár konzervatívnak és szentkoronásnak is mutathatják magukat.

ŐSEINK ÚTJÁN KIRÁNDULUNK! IV. Béla, Szent Erzsébet és a Rákócziak nyomában A túra időpontja: 2008. november 22-23.

Állomásaink: Muhi - Ónod - Sajólád - Monok - Szerencs - Sárospatak Bodrogolaszi

Szállás: Sárospatakon, 2-3 ágyas, fürdőszobás szobákban Ellátás: első nap: vacsora, második nap: reggeli, estebéd. Részvételi díj (mely mindent magában foglal): 22 000 Ft Jelentkezni és érdeklődni a 06 (20) 770-0773-as telefonszámon, vagy az [email protected] e-mail címen lehet.


2008.10.13.

22

21:04

Page 22

Dobogó

A NEHÉZSÉGI ERŐ TEÓRIÁJA, AZ ÖTÖDIK HALMAZÁLLAPOT (befejező rész) Hol a hiányzó sötét anyag? A mágnesesség einsteini tévedései TORMÁSI ATILLA Remélem olvasóm ezt már az előző fejezetekben leírtak alapján megértette. A testünket körülvevő levegő nem okozhatja a gravitációt, mert a gravitáció a világűrben is érezhető, ahol nincs levegő. A levegő létezését tehát elhanyagolhatjuk. Most nézzük meg, hogy az 1. és 2. pont alapján mik azok a követelmények, amik szükségesek ahhoz, hogy a mi testünk is, mint egy kisérleti alany, a Föld felé mozduljon? a) Testünket egy olyan anyag vegye körűl, minek tömege nagyobb testünk tömegénél. Általánosítva pedig akármilyen ismert anyag tömegénél, a fekete lyukat is bele értve. b) Ezen anyag részecskéi egymást érjék és lazán viszonyuljanak egymáshoz, hogy a tömeg akadálytalanul tudjon benne mozogni. c) Ezen anyag nyomása ne legyen egyenletes, hanem benne levő tömegtől kezdve a világűr felé fokozatosan növekvő. A keresett anyag nemcsak hasonlít az éterre, hanem meg is egyezik vele. Mivel testünknek a tömege kisebb, mint az általunk kiszorított tér tömege, mi is igyekszünk a nagy nyomás felől (világűr) a kisebb nyomás felé (Föld) elmozdulni. Itt fontos, hogy megértsük azt, hogy ahol a testünk és a Föld van, ott az éter bizonyos része, vagy hányada hiányzik. A teret elfoglaló tömeg helyén az éter hiánya miatt tehát nem lehet akkora nyomás, mint a körülöttünk található teljes értékű éterben. Az idáig leírt esetekben tisztán láthattuk, hogy a gravitáció nem vonzó, hanem felhajtó erő. Ez az erő úgy is nézhető, hogy mind a három esetben a halmazállapotokban „úszó“ testeket a nagyobb nyo-

más szükségszerüen a kisebb nyomás felé tolja. Tehát úgy is mondhatjuk, hogy nyomóerő.

UTÓSZÓ Feltehetjük a következő kérdést magunknak: Mi változást fog hozni a gravitáció igazi okának a felfedezése a fizikában ? Véleményem szerint a régi képletek változtatás nélkül továbbra is használhatók lesznek. Viszont a világűr óriási nyomása miatt megfelelő technikával óriási energiát nyerhetünk, ha megtaláljuk az eljárásnak a módját. Az pedig biztos, hogy vonzóerő és antigravitáció nincsen. Aki azon gondolkodik, az az idejét vesztegeti. A mágneses erő és a gravitáció okozójának a szoros kapcsolata miatt a mágneses erő jobb kihasználása várható. Azon kivül pedig mivel a mágneses erőt a „sötét anyag“ egyirányú mozgása, vagy áramlása okozza, az űrhajók nagy sebességük miatt egy tekercset maguk után húzva is tudnának a tekercs két végén elektromos feszültséget és energiát nyerni. Az is bizonyos és megjósolható, hogy úgy a Nap-, mint a Tejút-rendszerben, ahol a keringés miatt az éter részecskéi a mellette levő rendszerhez viszonyítva nagy sebességgel mozognak, ott mágneses „héjat“ fogunk találni, amikor a technikánk megengedi ezek mérését. Ezen a mágneses „héjon“ parkoló űrhajók pedig egy tekercset forgatva óriás elektromos energiát tudnának fejleszteni. Az is meg fog történni, amikor erős mágneses térrel képesek leszünk tárgyakat felemelni, ami azt a hamis látszatot fogja velünk elhitetni, hogy antigravitáció létezik. Sok tudós egész életét a fekete lyuk tanulmányozására szánta, aminek alapja az állítólagos óriási, nem

létező vonzó erő. Az én teóriám mindezt teljesen megsemmisíti! Nehéz lesz ezt ezeknek az embereknek elfogadni. Ezért rivális okokból nagy ellenállásra számítok. Kritizálóimnak első megjósolt kérdése az lesz, hogy ha én azt állítom, hogy nincs vonzóerő, akkor miért maradnak az elemek molekulái egy csomóban? Hogy magyarázom meg az „erős“ erőt, amiről már minden fizikus hallott? Ennek magyarázatára helyezzünk az előttünk álló asztalra egy egyköbdeciméteres szabályos alakú, üres és átlátszó műanyag kockát. Töltsük tele ezt a dobozt ezer darab, egy köbcentiméteres kockával. Egy másik ilyen dobozba helyezzünk 1000 darab 1 cm átmérőjű labdácskát. Azt fogjuk tapasztalni, hogy úgy a kockákkal mint a labdákkal töltött dobozunk tele lesz. Azonban a labdákhoz még tudunk vizet is önteni anélkül, hogy a víz ki ne follyon belőle és a labdák tetejét éppencsak ellepje. Ha keresztűl nézünk az átlátszó kockával és labdával megtelt dobozunkon, észrevehetjük, hogy a két töltelék között az a különbség, hogy a labdák estében a kockák csücskei hiányoznak. Ez a különbség 26,16 %-a a teljes térfogatnak. Ha a labdákat lezsugorítjuk akkorára, mint az éter részecskéi és az éter óriási nyomása minden oldalról hatva rájuk fog nehezedni, akkor egy szétbonthatatlan tömeget nyerünk. Ennek az az oka, hogy mivel ezeknél a részecskéknél kisebb nincsen, a csücskök helyére már újabb részecske nem fér be és emiatt ott már csak „semmi“ lehet, amiről az előző fejezet alapján tudjuk, hogy ilyen a dimenziók hiánya miatt nem létetik. Dobozunkat újra analizálva megállapíthatjuk, hogy egy olyan tömeget kaptunk, aminek a belseje


2008.10.13.

21:04

Page 23

23

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 26,16 % -ban egy dimenzióval rendelkező „semmit“ tartalmaz. Ezúttal tehát szerencsém volt olvasómnak bemutatni a 6. halmazállapotot, ami a világban található összes anyag térfogatának a 26,16 %-át alkotja, és úgy lehet meghatározni, mint egy térfogattal rendelkező „semmit“. Úgy mint az 5. halmazállapotot, ezt sem tagadhatjuk le, mert a világ összes protonjának és elektronjának ez az összetartója és a világmindenség területének az 1,0464 %-át elfoglalja. Tudomásom van arról, hogy van olyan csoport, akiknek tagjai azt hirdetik, hogy 0-ponti energia létezik. Tagjai 2004 ben, Costa Ricában világ találkozót is rendeztek. Tanulmányom megírása közben rájöttem arra, hogy igazuk van. Ha elképzeljük azt, hogy egy mikroszkóppal nem látható 0-pont, ami egy éter részecske csücske lenne, milyen óriási energiával tudja az elemeket összetartani, akkor beláthatjuk hogy egy borsó nagyságú teljes vákum mit rejt magában. Azoknak a professzoroknak, akik tanulmányomat olvassák, van egy javaslatom és kérésem. Mivel nekem nem áll módomban, arra kérem őket, hogy végezzék el a következő kísérletet: Egy közös fényforrásból kiinduló fényt osszanak két részre és egyik ágát vezessék keresztűl egy mag nélküli olyan mágneses tekercsen, amire egy 0-tól 100 amperig, variálható egyenirányítót kapcsolnak. A másik ágát pedig vetítsék ugyanarra a falra, ahova a tekercsen keresztül haladó fény vetődik.

A kétágú fény találkozzon ugyanazon a falon, ahol az egyenessen haladó fénynek és áram nélkűli tekercsen haladó fénynek a vetülete van, és nincsen interferenciája. Amint áramot hajtunk keresztül a tekercsen, a falon interferenciás fényt fogunk kapni, ami több dolgot fog bizonyítani. 1. Bizonyítja azt, hogy a mágneses erővonal nem más, mint az éter részecskéinek rendezett, egyirányú áramlása. 2. A fény gyorsabban, vagy lassabban terjed az éter részecskéinek mozgási irányától függően, mert az áramló éterhez a fény terjedési sebessége vagy hozzá fog adódni, vagy ki fog vonódni és interferenciát okoz. 3. Einstein tévedett teóriájában, ahol azt állítía, hogy a fény terjedési sebességénél nagyobb nincs. 4. Nem igaz az, hogy a sebesség növekedésével a tömeg nől. Ez a kisérlet azt is el fogja dönteni, hogy az erősebb mágneses tér esetében az éter részecskéi sebesebben áramlanak-e, vagy sűrűbbek lesznek, vagy mind a kettő eset lehetséges. Lehet, hogy 200 év is el fog múlni addig, mig végül is elismerik igazamat. Elöbb vagy utóbb az igazság fog győzni, mert valótlan, mesés, ábrándos fellegekre nem lehet képet festeni. A tudomány megállt odáig, mig a gravitációt a nem létező vonzó erőre alapították (300 év). Ha valaki fejlődni akar, akkor a mai naptól kezdve innen kell neki folytatni, mert ez a teória a továbbfejlődés alapköve.

Biztos lesz olyan, aki azt fogja mondani, hogy nincs igazam. Annak azt tudom mondani, ha nem így van, akkor mondja meg, hogy hogy van? Természetesen minden jóindulatú kritizálást szivesen látok, de csak akkor, ha módomba áll rá felelni. Azoknak a tudósoknak pedig, akik hernyógubót építenek maguk körül és nem hajlandók a tudomány tovább fejlődése érdekében magas lovukról a földre szállni, csak azt tudom mondani és kívánni: járjanak úgy mint a kínaiak, akik lezárták határukat, nehogy a tudományuk kiszűrődjön országukból. Kritizálás céljából az alábbiakban meghagyom elérhetőségeimet, hogy kapcsolatot tudjon velem teremteni az a személy aki akar. Azzal is tartozom, hogy mindenkinek megmondjam: az értelmes és okos emberre nem a doktori, a professzori, vagy tudós cím jellemző, hanem az, hogy mindenkit, legyen az egy 2 éves kis gyerek, vagy egy buta ember, meghallgat és amit ez az személy mond, azt mérlegeli. Végül is köszönetet mondok mindazoknak, akik hajlandók voltak művemet elolvasni és egyúttal bocsánatot kérek azoktól, akiket teóriámmal kellemetlen helyzetbe hoztam és esetleg megbántottam. 1828 Middle Rd, Martinsville, New Jersey, 08836, USA Tel: (732) 560-9182 Fax: (732) 560-3939 E-mail: [email protected]

(Vége)

A Kerecsen-fészek programja (Budapest, III. Csobánka tér 1. Közösségi Ház) Nov. 16.: Friedrich Klára- Szakács Gábor: Mátyás király és a rovásírás, Nov. 30.: Aradi Éva: A kusánok vallása és szimbolikája, Dec. 7.: Gönczi Tamás: A nagyszentmiklósi kincs üzenete, Dec. 21.: Vukics Ferenc: Magyar nemzet — „Tartson neve míg a Föld tart!“ Az előadások délután 3 órakor kezdődnek! Belépőjegy: 800 Ft

Mindenkit szeretettel várunk!


2008.10.13.

21:04

Page 24

ELÕADÁSOK - PROGRAMOK a KÉT HOLLÓS Könyvesboltban Bp., 1081 Kenyérmezõ u. 3/a., telefon: 299-0032, http://www.dobogommt.hu

november—december A műsorváltozás jogát fenntartjuk!

TUDÓ EMBEREK ISKOLÁJA KLUB: vezeti TÓTH TIBOR: november 4. kedd, 18 óra (Belépőjegy nincs!) MOLNÁR V. JÓZSEF előadása: november 5. szerda, 18 óra: Az utolsó átváltozás 2. rész (Belépőjegy: 1000 Ft) Székelydályai BÍRÓ LAJOS előadása: november 7. péntek, 18 óra: Magyar Jézus (Belépőjegy: 1000 Ft) Dr. KOCSIS ISTVÁN előadása: november 11. kedd, 18 óra: A táltos paripa (A szakrális fejedelem beavatásának rejtélyei) (Belépőjegy: 1000 Ft) TÓTH FERENC előadása: november 12. szerda, 18 óra: Ki viszi át az életet a tulsó partra? — A gabona tárolás és az emberi értékek átmentése az ínséges időkre (Belépőjegy: 1000 Ft) Dr. VARGA TIBOR előadása: november 13. csütörtök, 18 óra: A Szent Korona virágai - Árpádházi uralkodók (Belépőjegy: 1000 Ft) Dr. VÖRÖS GYŐZŐ előadása: november 14. péntek, 18 óra: Sharuna — Gamhud (Az OsztrákMagyar Monarchia régészeti missziója Egyiptomban) (Belépőjegy: nincs!) Dr. TÓTH ZOLTÁN JÓZSEF előúadása: november 18. kedd, 18 óra: A nemzeti ellenállási záradék és az Aranybulla 1. rész (Belépőjegy: 1000 Ft) BORN GERGELY előadása: november 21. péntek, 18 óra: Tájban élő Atilla király 3. rész (Belépőjegy: 1000 Ft) GRANDPIERRE ATTILA előadása: november 25. kedd, 18 óra: Királyi mágusok ősnépe, a magyar — Az első emberiség és az ember rendeltetése (Belépőjegy: 1000 Ft) MOLNÁR V. JÓZSEF előadása: november 26. szerda, 18 óra: A halottlátó (Belépőjegy: 1000 Ft) MARTON VERONIKA előadása: november 27. csütörtök, 18 óra: A Vízözön legendái (Belépőjegy: 1000 Ft) SZÁNTAI LAJOS előadása: november 28. péntek, 18 óra: Hunyadi Mátyás hadjáratai — Boroszló (Belépőjegy: 1000 Ft) Dr. KOCSIS ISTVÁN előadása: december 2. kedd, 18 óra: A táltos paripa (A régi magyar küldetéstudat) (Belépőjegy: 1000 Ft) BORN GERGELY előadása: december 5, péntek, 18 óra: Tájban élő Atilla király 4. rész (újabb felismerések) (Belépőjegy: 1000 Ft)


2008.10.13.

21:04

Page 25

TUDÓ EMBEREK ISKOLÁJA KLUB: vezeti TÓTH TIBOR: december 9. kedd, 18 óra (Belépőjegy nincs!) Székelydályai BÍRÓ LAJOS előadása: december 10. szerda, 18 óra: Magyar Jézus 2. rész (Belépőjegy: 1000 Ft) Dr. VARGA TIBOR előadása: december 11. csütörtök, 18 óra: A Szent Korona virágai - Árpádházi uralkodók (Belépőjegy: 1000 Ft)

IV. MAGYAR KARÁCSONY: december 13-14. szombat-vasárnap, reggel 10-től este 10-ig. Helyszín: JÓZSEF ATTILA MŰVELŐDÉSI KÖZPONT (Budapest, XIII., ker. József Attila tér 4.) A részletes programot lásd borítóoldalunkon! SZÁNTAI LAJOS előadása: december 19. péntek, 18 óra: „Szerelmes az Ég a Földbe...“ — Balassi Bálint élete (Belépőjegy: 1000 Ft)

A ZENIT TELEVÍZIÓ MŰSORA: PÁROS HÉTEN:

PÁRATLAN HÉTEN:

HÉTFŐ 17.15-17.45 MAGYARSÁG-MINDENSÉG - Grandpierre Attila /élő/ 18.00-18.30 HÍRÉRTÉK - Dr. Kőrösi Mária /élő/ 19.00-22.00 SANA-ZUG - Béky László term.gyógyász /élő 22.00-23.30 ASZTROLÓGIA - Lunczer Judit asztrológus /élő

HÉTFŐ 17.15-17.45 MAGYARSÁG-MINDENSÉG - Grandpierre Attila /élő/ 18:00-18:30 HÍRÉRTÉK - Dr. Kőrösi Mária /élő/ 19.00-22.00 SANA-ZUG - Béky László természetgyógyász /élő/ 22.00-23.30 ASZTROLÓGIA - Lunczer Judit asztrológus /élő/

KEDD 17.15-17.45 GONDOL- KÓDUNK - Duba Ibolya /élő/ 17.45-18.15 DIAGNÓZIS - Szekszárdi Miklós /HDD/ 18.15-19.15 DOBOGÓ - Sárosi Zoltán /élő/ 19.20-20.15 CSILLAGOS ÉG - Zombori Ottó /élő/ 20.30-22.00 TÁLTOS TITKOK - Kovács Magyar András és Hegedűs Marika /élő/ 22.10-23.20 CSILLAGOK ÜZENETE - Paksi Zoltán /élő/

KEDD 17.15-17.45 GONDOL – KÓDUNK - Duba Ibolya /élő/ 17.45-18.15 DIAGNÓZIS - Szekszárdi Miklós /HDD/ 18.15-19.15 DOBOGÓ - Sárosi Zoltán /élő/ 19.15-20.15 AUTÓVARÁZS - Maruzsi László /élő/ 20.30-22.00 TÁLTOS TITKOK - Kovács - Magyar András és Hegedűs Marika /élő/ 22:10-23:20 CSILLAGOK ÜZENETE - Paksi Zoltán /élő/

SZERDA 18.00-18.30 MIÉRT PONT OTT FÁJ? - Dr. Sári Erzsébet /élő/ 18.45-19.15 SÓTER ESTÉK - Szabó Zsuzsa /élő/ 20.15-20.55 TISZTA VÍZ - Simon László /élő/ 21.00-22.30 MELITTA /élő/

18.00-18.30 18.45-19.15 20.15-20.45 21.00-22.30

CSÜTÖRTÖK 18.00-18.40 A SZENT KORONA KINCSEI - vitéz Kiss Imre /élő/ 18.40-19.00 ZENIT KERT - Széll László /HDD/ 19.00-19.45 KÉZFOGÁS A HALÁLLAL Melitta /élő/ 20.00-20.50 KORNÉTÁS MAGAZIN /élő/HDD/ Pusztay Sándor UFO magazin - Kerekes György IRÁNYTŰ 21.15-21.45 TUDÓ EMBEREK - Tóth Tibor /élő/ 22.00-23.00 MAGYAROK VILÁGA - M. Szabó Imre /élő/

CSÜTÖRTÖK 18.00-18.40 A SZENT KORONA KINCSEI - vitéz Kiss Imre /élő/ 18.40-19.00 ZENIT KERT - Széll László /élő/ 19.00-19.30 FÉNYIRÁNY - Halász Ildikó /élő/ 20.00-20.50 KORNÉTÁS MAGAZIN /élő/HDD/ Kerekes György IRÁNYTŰ - Pusztay Sándor UFOmagazin 21.15-21.45 TUDÓ EMBEREK - Tóth Tibor /élő/ 22.00-23.00 MAGYAROK VILÁGA - M. Szabó Imre /élő/

PÉNTEK 18.00-18.30 FOGAS KÉRDÉSEK - Dr. Csery Mária /HDD/ 20.00-21.10 CSILLAGOK ÜZENETE ism. - Paksi Zoltán /HDD/ 22.00-23.00 DOBOGÓ ism. - Sárosi Zoltán /HDD/

PÉNTEK 18.00-18.30 FOGAS KÉRDÉSEK - Dr. Csery Mária /HDD/ 20.00-21.10 CSILLAGOK ÜZENETE ism. - Paksi Zoltán /HDD/ 22.00-23.00 DOBOGÓ ism. - Sárosi Zoltán /HDD/

SZOMBAT és VASÁRNAP

SZOMBAT és VASÁRNAP Nézőink kívánsága szerinti összeállítás korábbi műsorainkból. Kéréseiket péntek 24.00 óráig várom a [email protected] címre.

Nézőink kívánsága szerinti összeállítás korábbi műsorainkból. Kéréseiket péntek 24.00 óráig várom a [email protected] címre.

SZERDA MIÉRT PONT OTT FÁJ? - Dr. Sári Erzsébet /élő/ SÓTER ESTÉK ism. - Szabó Zsuzsa /HDD/ GRAFOLÓGIA - Barna Erika /élő/ MELITTA /élő/

Az adás interneten is nézhető a www.zenittv.hu oldalról.


26

2008.10.13.

21:04

Page 26

Dobogó

Világ-látás

A vénasszony nyírkéreg bocskora Meseértelmezés

(karjalai népmese)

SZABÓ ANTÓNIA Volt egyszer egy vénasszony. Egyetlen vagyona egy pár nyírkéregből való bocskor volt. Elindult a vénaszszony világot látni, szerencsét próbálni. Ahogy megy, mendegél, meglát egy házat. Bemegy a házba. Kérdezi: — Befogadnak-e éjszakára? — Jó szívvel. — mondja a gazda. — Van nekem egy pár bocskorom, hová tegyem? — Tedd a többi bocskor közzé a pad alá. — Én a bocskorok közzé nem teszem — mondja a vénasszony — még majd összekeveredik a többivel. Inkább a tyúkólba teszem. S bedobja a bocskort a tyúkólba. Reggel mielőtt útnak eredne, így szól: — Hová is tettem a… tyúkomat? A gazdasszony meglepődik: — De hát nem tyúkod volt, hanem bocskorod! A vénasszony pedig hajtogatja: — De bizony tyúkom volt. Fogja a tyúkot, s útnak ered. Ahogy megy, mendegél, megint lát egy házat az út mentén. — Befogadnak-e éjszakára? — kérdi. Befogadják. — De van velem egy tyúk is, hová tegyem? — A tyúkólba. — Oda biz’a nem, mert a többi közzé keveredik, inkább az akolba, a bárányok közzé. Úgy is tesz. Reggel jól megfrüstüköl s indulóban kérdi: — Hol is van a báránykám? — Miféle bárány? Tyúkod volt! — Pedig bizony bárányom volt. Ha nem adjátok ide, panaszra megyek a Holdhoz. Fogta a bárányt, útnak eredt vele. Egész álló nap megy, mendegél. Ismét megpillant egy házat az út mentén. — Meghálhatnék itt? — kérdi a háziaktól. — Elférsz, van elég hely. — mondják azok. — De van egy bárányom is, hová tegyem? — Ereszd be a juhakolba. — Oda biz’a nem eresztem, még majd elkeveredik a többivel. Inkább az istállóba teszem a marhák közzé. S beereszti a bárányt az istállóba. Reggel jól belakmározik, s eredne útnak. — Ejnye, hol is a tehenem? — töpreng. — Miféle tehén? Bárányod volt. — mondja a gazdasszony. — Tehenem volt. Az biz’a! Ha nem adjátok ide, panaszra megyek a Holdhoz, meg a Naphoz.

A gazdasszony meghökken, megijed. Még majd csakugyan panaszt tesz a vénasszony a Holdnál. Jobb lesz odaadni neki a tehenet. Megint megy, mendegél alkonyatig. Az út mentén ház áll. A vénasszony kérdezi: — Fogadnak itt vendéget éjszakára? — Kerülj beljebb, meghálhatsz nálunk. — De egy tehén is van velem, hová tegyem? — Az istállóba. — Oda biz’a nem! Még majd elkeveredik a többi marhával, inkább a lovak közzé. Úgy is tesz. Reggel megébred, eszik, iszik, jóllakik, s kérdi a gazdát: — Hol is lelem a lovamat? — Miféle lovat? Tehened volt. — Hogy, hogy tehenem? Nekem biz’a lovam volt! — ellenkezik a vénasszony. — Ha nem hiszed, kérdezd meg a Holdtól vagy a Naptól. Elköti a lovat a jászoltól, s pusmogja: — De még lószerszámom is volt valahol, meg szánom is. Veszi a lószerszámot is. A lovat a szán elé fogja, felül a szánra s elindul. Szemközt jön vele egy egér: — Had üljek fel anyóka. — Na, pattanj fel szaporán! Most már ketten mennek. Haladnak szép csendesen. Hát egy nyúl baktat velük szemközt: — Kedves anyóka, had üljek fel. — No, ugorj föl szaporán! Most hárman ülnek a szánon. Haladnak, haladnak szép egyetértésben. Hát egy róka terem ott előttük: — Had üljek fel anyóka. — No, libbenj fel szaporán! Így haladnak most már négyesben. Ahogy siklik velük a szán, egyszer csak egy ordas jön velük szemközt: — Had üljek fel anyóka. — Nem bánom, vackolj fel szaporán te is, csak attól félek, nagyon sokan lesztek. Most már öten mennek. Haladnak, haladnak csendesen. Hát egy medve cammog velük szemközt: — Felvennél-e anyóka? — A ló már bennünket is alig bír, nem látod? Az egér megszólal: — Had üljön fel a medve, én inkább leszállok. — Sokra is megyünk vele! Te olyan könnyű vagy, mint a pehely, a medve meg a kősónál is nehezebb. – ellenkezik a vénasszony.


2008.10.13.

21:04

Page 27

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM De a medve csak kérleli: — Vegyél fel, no. Majd a szántalpakra állok, s a fél lábammal lököm a szánt előre. Felkecmereg a medve is a szánra. Mennek, mennek, egyszer csak eltörik a szánrúd. A vénasszony elküldi a nyulat új szánrúdért. Az egy vékonyka vesszővel jön vissza, s az bizony semmire sem jó. Elmegy a róka is. Ő meg egy görbe ággal kerül elő, annak se venni hasznát. A farkas került sorra. Ő meg irgalmatlan hosszú fával tér meg, azt se híjják semminek. — Eredj medve te is! A medve egy vastag rönköt hoz, de azon még az ágak is rajta vannak. Hát bizony abból sem lesz szánrúd. — Már látom, hogy magamnak kell kézbe vennem a dolgot. — zsörtölődik a vénasszony. — Ti addig ügyeljetek a lóra! Míg a vénasszony szánrúdnak valót keres a nyíresben, a róka, a farkas meg a medve felfalják a lovat. Csak a bőre marad meg a boldogtalannak. A lóbőrt ágakkal kifeszítik és felállítják. Ők maguk meg kereket oldanak. Visszajön a vénasszony, kicseréli a törött szán rudat. Jó kedve is támad, hogy megszabadult az utasaitól. Megcsapja a lóbőrt az ostorral, s az lám, azon nyomban összerogy. A vénasszony sírva fakad és így óbégat: — Oda a jó bocskorom, egyetlen egy vagyonom. *** Bizonyára vegyes érzelmeket kelt, hogy egy finn mese kerül itt terítékre. De mint olvastuk, s látjuk alább a megközelítésben, ez a mese is azok közzé tartozik, melyek az egyetemes tudást képletezik. Tér-idő fonalának gombolygatása alkalmat ad kozmikus távlatokba, ugyanakkor emberi viselkedésbe való betekintésre, erkölcsi tanulságok leszűrésére. Mesénk két nagy vonulata a „szállás-keresés”, és úgymond következménye: a váltás-változtatás-átváltozás. Az egyik mozgásról ad tudósítást, a másik (lét)állapotok képét mutatja meg. Főszereplője a vénasszony. Ki lehet ő, és honnan jön? Kétség kívül női minőség, de vénsége okán már tudható, hogy nem termékeny korszakát éli. Ezt szokták úgy mondani, hogy „már-szűz” állapotban van. A címadó, vagyis amivel színre lép: az ő nyírkéreg bocskora. Az említett „állapot”, vagyis a vénség és a szűzség támpontokkal szolgál, merre is kezdjük fonalunk gombolygatását. Továbbá igen kis mértékig – mert nehéz megállni, hogy ne tegyük – bevonjuk anyanyelvünket is, mert az azt magyarázza, hogy a bocskor „alapanyaga” a NyíR — a mássalhangzó-bokrok mentén — a NyúL megfelelője. Nem hágtunk át semmilyen szabályt sem, mivel egy bizonyos rendszerben a vénasszonyság, az ő szűz „jellemzéke” és a Nyúl ugyanazt jelöli ki. Vagyis, az állatöv felé terelődik tekintetünk, mégpedig az előbbiek nyomán a Szűz irányába. Igen ám, de a bocskornak is van megfelelője, mégpedig az emberi

27

test zodiákusában a talp-lábfej, mert ugye erre, vagyis a Halakra illeszkedik az ilyenfajta lábbeli. Így megkaptunk egy Szűz-Halak (halál) tengelyt, ami már sejteti, nem lesz felhőtlen a történet menete és végkicsengése.


28

2008.10.13.

21:04

Page 28

Dobogó

Szóval, a vénasszonyt a Szűz irányából kell várnunk, onnan indul el, hogy „világot lásson”. Ezek szerint olyan külső tartományból érkezik, amire jellemző a nem-termékeny állapot, így ezt az irányt — amit a NyíR-NyúL jelez — a Szűz csillagkép irányába találhatjuk (jó messzire nyúlva), extra-galaktikus szuperhalmaz megnevezés alatt. Innen érkezhet a vénasszony „világot látni”. A világ a nagy világítók által világos, így a Nap, a Hold, illetve a bolygók által bejárt állatövi csillagképek felé kell elindulnia, ahol viszont rálép arra az útra, ahol ezen világítók — Nap, Hold, Vénusz, stb. — házai sorakoznak. Amint ide beérkezik, állomások és átváltozások sora következik, mert itt az idő hozza a változások rendjét. Az a pont ahol a vénasszony kilép az ő (Szűz csillagkép felőli) területéről, illetve belép ebbe a világba, vagyis a Szűz időegységébe, az szó szerint mendegélésre indítja, hiszen e jegyben Merkúr-„vándor” van otthon és erőben is. Innen, vele, könnyű és természetes az átjutás a szemközti oldalra, a testi megvalósulás, számára adatott helyére. A mese tényleg szánkba rágja ezeket a kozmikus mozgásokat, a bolygókra való odafigyelést, hiszen a vénasszony a cselekmény során többször is hivatkozik a Holdra és a Napra. Ezekhez akar panaszra menni. Továbbá a szereplők is ezekből a „házakból” kerülnek elő, vagyis Hold- és Nap-házakból. Már most érdemes arra is felfigyelni, hogy mindig a Holdat említi elsőnek a Nap előtt, mintha az lenne számára a meghatározóbb. Ennek így is kell lennie, hiszen ha még oly vén is, mégiscsak női minőség, s mint tudjuk, a Hold nővel jelzett bolygó, kapcsolatuk meghatározó. S mint való, a Hold „visszaszüzesítő” hatással bír. Magyar népmesékből megszoktuk, hogy három világító: a Nap, a Hold és a Szél, vagyis a Vénusz, melyet hívunk Esthajnalcsillagnak is, igen szorosan összetartozik. Ebben a karjalai mesében megtalálhatjuk-e az utóbbit? Válaszunk: igen. Nem nehéz rájönni hol „rejtőzködik” Vénusz. A Szűzzel szemközti „testi” landolás időegységében Vénusz van erőben, a másik női bolygó. Igaz, hogy ő a szépség, a szerelem és minden kellemetes művészet istennője, de itt a Halakban vagyunk, a HaL-HaLáL-HáLó „zónában”, ahol nem azt az arcát fordítja felénk. Amit láthatunk az barázdált, megkérgesedett burok, ebbéli formában, VéNaSszoNy képében „rejtőzik” VéNuSz. Ha nem fogadnánk el a mássalhangzók mentén való magyarázatot, a történet vezet rá, mert útja során az esti megérkezés és a reggeli indulás kulcsként szolgál — az esti és a hajnali Vénusz mozgását mutatja. Nappal és éjszaka mondhatni semmi nem történik. Lássuk hát „szerencsepróbáján” melyik házat találja elsőnek, s milyen átváltozás történik. Bocskorának beazonosításaként a talp-lábfej mentén a Halakhoz jutunk, ennek „tárgyiasult” formájának tekinthetjük. Ez cserélődik legelsőnek: tyúkra. Nem is lehet másképpen, hiszen a tyúk a Kakas „párjaként” a Halak keleti állatövi váltótársa, valamint első Hold-háza is. Mivel a

Szűz és a Halak egy tengelyen vannak, mint már jeleztük: a Szűz szellemiségnek a Halak a testi „valósága”. Mindenképpen ide kellett érkeznie először, ezért és azért is, mert itt kap erőre, mint említettük. „Világi” pályafutásához ez jó, vagyis számára szerencsés dobbantó. Ebben a házban a bocskor „átváltozása” tyúkká, még nem is olyan felháborító. Bizonyára „egylényegűségük” okán, de még anyagi értékkel mérve is, egy jó bocskor biztosan éri egy tyúk árát. Hogy éppen itt esik egybe az „átváltozás” első lépése és a valótlan állítások kezdete, azt a Halak egyik nem túl dicséretes jellemzéke is szolgáltatja. Arra is ki kell térnünk, hogy ebben a házban este a gazda jó szívvel fogadja, amiből a Halakban esti otthonát „töltő” Jupiterre kapunk utalást. Viszont reggel, távozáskor a bocskor-tyúk cserénél már a gazdasszony van a színen. A vénasszony ebből a házból kilépve fojtatja útját, s megérkezik a következőhöz. Ha a Nap éves útját követjük, a Halak-ház után a Kos-háznak kell következnie. Itt az átváltozás „testet öltése”, a bárány, helyén való. Mi is lehetne más húsvét havában. Ezt az „átváltozást” már sokkal drámaibb következmények kísérik. Bepanaszolással kezd fenyegetőzni a vénasszony, még neki áll feljebb, a Holdat emlegeti. Erre bizonyára azért van szüksége, mert ebben a házban, Mars otthonában, a Nap erőnlétével szemben kell a maga állításának hangsúlyt adnia. És a Nappal szemben tényleg a Hold állítható, mint egyenlő mértékű „világító”. Ráadásul az előző férfi-jellegű, míg a másik ugye női-jellegű, ez utóbbival, mint sajátjával „kardoskodik”. Az évkör ezen pontján, a tavaszi nap-éj egyenlőség idején, a bolygóerők ellenére, a kiegyenlítettség miatt, még labilis az egyensúly, még be-bejátszik a Halak felől áramló hideg lehelet. A Hold emlegetése, éppen a világos és sötét órák teljes kiegyenlítettségének pillanatában, a visszabillenés, a sötétebb órák felé való visszahúzás veszélyét vázolja fel. A HoLD megfeleltetése: HoLT. Ne feledjük, húsvét ideje van, a feltámadás forog kockán, Fény-Jézus útjának késleltetése, akadályozása helyeződik kilátásba. Ezzel szemben nem is lehet mást tenni, engedni kell, hogy a tyúk átváltozhasson. A Halak ideje lejárt. A további útirány az a ház lesz, ahol marhaistállóval rendelkeznek a gazdák. Karjalai népmese ide vagy oda, nagyállattartó gazda lép színre. A gazdáék — a marhákról is gondolható — jómódúak lehetnek, a vénasszony itt hangsúlyozottan jól belakmározik, no meg hely is van elég. Ezek szépen jellemzik a Bika háza tájának ismérveit. Az átváltoztatásra itt a gazdasszonynak van szólása. Nem véletlen fordulat, hiszen e jegyben Vénusz van otthon, s a Hold erőben — a két női bolygó. Panaszjoggal már nem elég a Holdat emlegetni, az kevés ott, ahol a gazdasszony — ha megszeppen is — „bírja” annak erejét. Már a Napot is be kell vonni. De ez sem történhetne másképpen Szent György havában, ahol a fény végképp győzedelmeskedik a sötét erők fölött.


2008.10.13.

21:04

Page 29

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM Szemmel látható, hogy a stációk során egyre nagyobb „teret” tölt ki a változás megtestesítője. Először kakas, aztán bárány, most meg tehén — a vénasszony gyarapszik. Ez a nagyságrendi változás: növekedés. Egyszóval: nő. De növekszik a fény is, egyre magasabbra hág. Újabb stáció, s alkonyatkor Vénuszunk már egy másik ház felett ragyog. Az eddigiekből következően, ha ily módon követtük a fény útját, az Ikrek házának kell következnie. Nézzünk körül ebben a házban: Merkúr uralkodik ezen otthonában, azután egy van is, nincs is „megfoghatatlan” bolygóminőség van erőben, melyet hívunk felszálló Holdcsomópontnak, más néven Sárkányfejnek, ráadásként Vénusz rejtett erőnléte tetéz. Ezekből következik, hogy rendhagyó változások várhatók. Vénasszonyként tipeg-topog, pusmog maga elé, de mégis csavaros eszű — jobban, mint bármikor —, ahogy mondani szokás: nagy lókötő. Szó szerint erre megy ki a játék: Ló-energiát követel magának, s el is köti azt. Maga az Ikrek tér-idő helyzete is különbözik az eddigiektől, hiszen itt van találkozási pontja az ekliptikának és a Tejútnak. Tehát itt joggal várható egy lépésváltás, térbe térés. Ha tartaná az eddigi gyakorlatot, ha továbbra is azzá változna az előző állapot, amilyen jegy állata következik, akkor az eddigi gyarapodással szemben, most lesújtó helyzet állna elő — a szép kövér tehénnek hirtelen kisegérré kellene zsugorodnia. Ezért megoldás a Ló-lépés. A Ló éppen az Ikrekkel szembeni jegytartomány, ráadásul az éltető Tejút-energiák „hátasa”. Itt végzetes fordulat van kilátásban. A vénasszony a Szűz—Halak tengelyen ereszkedett alá, az úgynevezett halál-tengelyen, ahol meg most tart, az, az Ikrek—Nyilas tengely, mely élet-tengelynek hívattatik. E két irányzat éppen derékszögmetszésben találkozik, ennek okán: szükségszerű törésnek kell bekövetkez-nie. De mi is történt ebben a házban? Itt újra a gazda lépett előtérbe, őt a vénasszony már nem meri fenyegetni panaszolással, már inkább csak henye figyelemelterelés a Holdhoz, Naphoz irányított tudakozódás. Szinte érzékelni, hogy a vénasszony hátat fordít a házigazdának pusmogása közben, tehát a folyamat irányt vált. Aztán sorban: először elköti a lovat a jászoltól. Ezután pusmog, ami azt jelenti, hogy szinte csak önmagának szól mondandója: keresi a magáénak tartott lószerszámot is. Ez az eszköz, a Szűz tárgyiasult formájaként kezébe adja a vénasszonynak a Ló-energia irányítását. Igen ám, de hogy a Ló vigye is valamerre, szüksége van hordozó alkalmatosságra: egy szánra. Végül ez is előkerül. Mit kereshet ebben a házban a szán? Nézzük csak: lett egy ló, egy lószerszám és egy szán. A Ló kétséget kizáróan a Nyilashoz tartozik, mint ahogyan a kötőfék a Szűzhöz, így a szánnak maradna az Ikrek felségterülete. Magyarázatként szolgálhatna, hogy az Ikrekkel szemben, ahol a Ló van, ott hó van. És ha a vonóerő ott van, akkor a szánnak itt kell lennie, mégpedig szorosan tartozva az Ikrek ismérveihez.

29

Akármerre néz utána az ember a szán ismertetőjegyeinek, tulajdonságának, a legalapvetőbb, ami nélkül nem szán a szán, az a két egymás mellett párhuzamosan elhelyezkedő támaszték, ami ráadásul ugyanilyen párhuzamos barázdát hagy maga után nyomként. Az Ikrek közismert jele: az egymás melletti párhuzamos kettősség, ami felfelé fut. Ha ezt az ismérvet, vagyis a szánt a szemközti Lóval kötjük össze, akkor megkapjuk az éltető energiák felé vivő — ehhez feltétlenül kellett a lólépés — irányzékot, illetve a csillagok honában azt az utat, amit nevezünk Fejér köznek, Fejér útnak, Tél hátának, Isten barázdájának, vagyis Tejútnak. Ami még a ló vontatta szánra jellemző, hogy gyorsan, könnyedén siklik, szinte repül. Ez részint merkúri jellemzék, és pont itt az Ikrek mezején lehet feljutni a Fejér útra, itt lehet „átszállni” az állatöv világából magasabbra, a Tejút magasságába. Az ilyen ló vontatta szánkó, ami éppen az Ikrek feletti Tejút-tartományra fut rá, kódolódik az íves-hám, szerkezeti megjelenésében. A ló felett átívelő KaPu-forma az Auriga csil-

lagkép, azon belül is a CaPella megidézője. Mindezek tetejében az „elrugaszkodást”, a felemelkedést segítheti a már említett felszálló Hold-csomópont is. A cselekmény szerkezete akképpen mutatja, hogy a külső tartományból beérkező vénasszony a Szűzzel szemközti Halakban kapja meg útja első állomását, illetve az átváltozás első állapotát, és önnön testiségét. Most a bejárt szakasz után, ahol az Ikrek—Szűz, Szűz—Ikrek szellemi-lelki összhangját elérte, megtalálhatta önmaga lelkiségét. Kiteljesedett, beteljesedett. Mivel innen már nem lép tovább, az is felvetődhet, hogy talán éppen ezért jött ide, ebbe a világba, talán ezt kereste „szerencsepróbája” során. Ha helyes a sorrendünk a házakat illetően, akkor azt is észre kell vennünk, hogy a vénasszony a „látott világ-


30

2008.10.13.

21:04

Page 30

Dobogó

ban” megtapasztalta az anyagi világ négy elemét, vagyis: a vizet (Halak), a tüzet (Kos), a földet (Bika) és a levegőt (Ikrek). De ez utolsó tulajdonképpen „rávezette” az ötödikre is, ami az Élőfa, ez pedig kivezette a „gyarapítható” világból. Távozni készül, elhagyni ezt a már „látott világot”, és mintha ekkor kerülne elő tulajdonképpen az utolsó ház lakója, az Egér. Ezen állat az Ikrek keleti megfelelője, s első holdháza. Mondhatnánk úgy is, a vénaszszony egérutat talált ezen a helyen. Ez az egérút népmeséinkben is előjön akkor, mikor a hős már nem tud tovább menni célja felé, s az egér megy helyette, az veszi át a szerepét. A magyar népmesékben ez egy „természetes” mozzanat az ikrekség okán. És ha a hős megosztja utolsó falatját a kisegérrel, az bizton segít célba érésében. És ha a hős olyan „messzi tartomány” felé igyekszik, ahol csak egy egérlyuknyi az átjáró, akkor abban biztos lehet, hogy az a Lelkek útjára vezet. Történetünkben nem véletlen, hogy éppen az egér az, aki ezen az úton elsőnek társául szegődik. Az előbbiek után már nem meglepő, hogy az Egér után a Nyúl (szintén keleti teljes hónap jelölő és első holdház is) jön be a képbe, vagyis a szánkóba, s mint olvashatjuk: nagy az egyetértés. Tér-idő viszonylatban, mint láttuk, egy szellemi-lelki vetület alakult ki, de a Nyúllal záródik is a két — a Szűz—Halak és az Ikrek—Nyilas — tengely találkozása, derékszöge. Innen kezd begyűrűzni a baj, illetve előzményként a további égi utasok sora. Megjelenik a Róka, majd az ordas Farkas. Tekinthetők holdházaknak is, ekkor közelebb kerülünk jellemzőikhez. Nem utolsó szempont, hogy az előbbi az Oroszlán, az utóbbi a Kos havának képviselőjeként rámutat arra a két hónapra, ahol a Nap otthon, illetve erőben van. A napenergiák szempontjából mindkét időegység veszélyeket hordoz, mivel az egyikben túlteng, a másikban robban ez az erő. Az sem kerülheti el figyelmünket, hogy még egy másik, igen veszélyes erő is közös mindkettőjükben: ez Mars. Mint már ismerjük, e bolygó a Farkassal jelzett időpontban, a Kos házában otthon, a Rókával jelzett Oroszlán-házban rejtett erőben van. Ugyanakkor az egyik az okos-gonosz, a másik a buta-gonosz erők képviselője. A leírtak alapján már kiismerhettük milyen viselkedésnormákat várhatunk tőlük. Ezt az ismeretet csak a Napút szolgáltathatja számunkra, de felmerül a gyanú, hogy a szánúton máshol is betoppanhat a képbe a két koma. Éppen a Fejér közön a Hattyú és a Sas csillagkép között láthatjuk róka komát, s nem túl messze, a Skorpió és a Kentaur

között meg ordasunkat. Miért merülhet fel annak lehetősége, hogy mégse a Napúton, hanem a csillagképek között keressük a szán ezen utasait? Először is, ha már „kihúztak” az állatöv világából, akkor nem valószínű, hogy annak képviselőjeként jelennek meg. A másik, szó szerinti nyomós indok, az utolsónak felkérezkedő medve. Tehát legutoljára megjelenik a legnagyobb méretű állat, a Medve. Terjedelmi és súlyfokozatok között ő viszi a prímet. Nem is fér bele a szánba. Ugyan, ennek érdekében a kisegér felajánlja a helycserét. Vajon ez miért nem valósítható meg? Életképi szinten könnyen belátható, hogy vicces lenne egy ilyen helyátadás, de hát nem életképekről beszélünk, hanem kozmikus eseményekről. Az eddigi gyakorlatnak megfelelően a Medve helyét keresve, a Szűz második holdházaként is értelmezhetjük, ebből kifolyólag, éppen a már érintett szellemi-lelki váltópárosban az teljesen elképzelhető, hogy a Medve cseretársa az Egér (Szűz—Ikrek, Ikrek—Szűz). Hogy ez nem valósulhat meg, másutt keresendő az ok. A képletet a szántalpakra álló medve, aki fél lábbal löki a szánt, oldja meg. Olyan ez a mozgás, mintha rollerezne, ez viszont feltételezi, hogy haladása a lökésekkel ellentétes irányba elkanyarodik, pályagörbéje fordul. S ha felnézünk az égre, vagy megnézzük a csillagtérképeket, tényleg olyan tartásban van a Nagymedve csillagkép, mintha lökné magát egyik lábával előre. Az ok tehát:

az Egér az időkör „lakója”, a Medve pedig csillagkép az állócsillagok honában. El is törik a szánrúd, ami lehet az élet tengelye, illetve maga a Tejút Nyilas—Ikrek között feszülő íve. A vénasszony sorra elküldi az utasokat szánrúdnak valóért. Kezdi a Nyúllal, fejezi a Medvével. Úgy tűnik, mindenki igyekszik a saját háza tájáról hozni szánrúdnak valót. A Nyúl mi mást hozhatna, mint egy vékonyka vesszőcs-


2008.10.13.

21:04

Page 31

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM két, hiszen a Szűz csak egy kis kalászt tart a kezében, melynek másik ismert megnevezése: Nyárs. A Róka görbe ága, meg olyan lehet, mint az Oroszlán közismert jele, ami többek között a farkát hivatott jelezni. A Farkas irgal-

matlan hosszú fát cipel, ami talán azért olyan hosszú, hogy fel lehessen jutni a földalatti világból a fényre, a Kos időszakában. Emlékezzünk, hogy e hónap másik állatának, a Griffmadarának, milyen hosszú időbe telik felhoznia Fehérlófiát. A Medve vastag rönkje meg azért ilyen masszív, hogy bírja tartani azt a „sátortetőt”, melynek középső nyílásán keresztül a Sarkcsillag néz be, vagyis ez a Föld forgástengelye. A szánrúd természetesen egyikkel sem helyettesíthető. A vénasszony nem tehet mást, ős is elmegy, ő is a saját territóriuma felé, vagyis a nyíresbe, a nyírerdőbe. A nyírről tudjuk, hogy szent fa, nedve gyógyító erejű, a kérge fehér színű. Úgy tűnik, a hozott fával orvosolja gondját. Még mielőtt továbblépnénk, bizonyára mindenkinek feltűnt, hogy az Egér eltűnt. Szó sem esik róla rúdügyben sem. Ennek magyarázata lehet, hogy ő nem is tudna hová alapanyagért menni, hiszen pontosan abban a tér-idő tengelyben van, amiben maga az eltörött szánrúd. Azon felül, ennek a tengelynek a Ló felőli oldala veszi át a szerepet. Hogy mennyire benne van az említett tengelyben — illetve annak tövében — kicsi állatkánk, láttatja egy faragott pásztormunka, melynek egyik oldalán jól felismerhető a „fába szorult féreg”, vagyis az Egér. Amíg a vénasszony kitűnik a képből, megtörténik az átváltozás végső stádiuma: a Róka, a Farkas és a Medve a lóságot, vagyis a jóságot felfalja. Persze elgondolkodtató, hogy ettől most jobbak lesznek-e, vagy sem? Tudniillik, az evés által „bedolgozódik” az evőbe a megevett. A Ló áldozat ilyenformán meg kellene, hogy hozza gyümölcsét. A Jó-Ló elfogyasztásával párhuzamba hozható az a manicheista té-

31

tel, mely szerint az ilyen „vereség a győzelem nyitánya”. Hiába nyeli el a sötétség — esetünkben a három rossz képviselet — a lóságot, ami egy fénnyel telített minőséget jelent, idővel a fényrészecskék kiszabadíthatóak belőlük (ha nem javulnak meg általa). Ez a kozmikus veszélyeztetettség, a törés, illetve metszéspont az öröklődő hagyományban, s a népi tudatban meg van. Nálunk ez a képírás szintjén is megmutatkozik egy 1800-as évekbeli holtmarosi keresztszemes párnavég részletén. A lovak közötti háttértartományból hatalmas Macska fej nyomul be, jelezve a Szűz felöl várható, egyáltalán nem kedvező erőtényezőt. Ráadásul a lovak faránál, éppen a kettéágazó fa, vagyis a Tejútfa ága-bogából, szintén a háttérből egy olyan fogát vicsorgató pofa „közeleg”, mely erősen farkas jellegzetességeket hordoz. A ló megnyúzása két irányra vetül, éppen azokra melyek a töréspont derékszögének szárait adják. Az élet és a haláltengely találkozásának mentén a Nyilas és a Szűz territóriumára. Mindkét irányból figyelmeztetés érkezik: a Nyilas-Ló nem a testi erő — hétköznapi értelemben az igavonás —, hanem a magasabb rendű szellemi energiák képviselője, ezzel ekként kell bánni, továbbá nem lehet káros következmények nélkül felélni; a Szűz időszak kezdetén meg Bertalan, vagyis a BöRTeLeNség „jelenti magát”. Egyes róla készült ábrázolásokon úgy látható, hogy vállára vetett rúdon viszi saját bőrét. A bőrből való kivetkeztetés nagy veszélyt jelent, mert egyrészt a védelmi rendszer, egyrészt „Isten képmása” hámozódik le. Az előbbiek olyannyira összefüggő részek, hogy az utóbbi elvesztése maga után vonja az előbbit. Másként olvasva: az a „jelenség”, vagy „tulajdonság-csomag” ami a Szűz felöl közelít, (bőr)szűrőközeg híján pusztító következményekkel jár. Ezek értelmezése után felmerül a gondolat, hogy a nyírkéregnek és a lóbőrnek is lehet összefüggése. Mert ugye a kéreg is egy védő „bőr” réteg, ami ebbe a világba érkezve birtokában volt a vénasszonynak bocskor gyanánt. Ráadásul, mint már említettük, szentséggel bíró fáról van szó. Innen nézve, a nyírkéreg bocskor elvesztése, tulajdonképpen az ő szakrális védőburká-


32

2008.10.13.

21:04

Page 32

Dobogó

nak elvesztéséről szól. Ellenkező szemszögből nézve, azaz jóra-fordítva az értelmezést: éppen a lóság-jóság felé vivő út kínálta a lehetőséget a megkérgesedett (értsd: megöregedett, megcsontosodott, önző, meddő, hamis, érzéketlen) állapottól való megszabadulásához. A folyamat végén lehetősége nyílt egy merőben más, magasabb szintű értékkel való találkozásra, magasztosabb „világlátásra”. Kérdések sorakoznak fel: Tényleg meddő futam volt szerencsepróbája, világlátása? A lóáldozat, mellyel gyökeres fordulatot vett pályafutása, szerencsésebb, világosabb irányba fordította, vagy ellenkezőleg? Ha „világjárása” során nem tért volna le a Nap útjáról és eljut a Rák — az önzetlen szeretett — időszakáig, sorsa másként fordult volna? A börtelenség-bertalanság, a Szűz—Halak tengely tulajdonságát tekintve a halál, vagy tetszhalál állapotát képletezi, melyre tényleg metszően keresztbe vágnak népmeséink Ló bőrei, hiszen a lóbőrbe burkolózás, vagy varratás éppen az élet megőrzése, továbbvitele érdekében történik. A hős csak ebbe zártan, ez által tud magasabb létszintre jutni. Ennek vetületét, honfoglalás kori sírjaink is őrzik, ahol az „utazó”, ha úgy tetszik, tetszhalál állapotban várja, hogy a társául mellé temetett lóbőr (Ló szellemiség) segítségével visszajusson Teremtőjéhez. A Ló-ság, Jó-ság tiszteletére és a vele való kapcsolat létrehozásának érdekében végzett áldozati szertartások elsődlegesen az ég felé irányultak, példázzák ezt azok a rúdvégre akasztott fehér (hószínű) lóbőrőrök is, melyeket az Altajban — a fénykép alapján valószínűsíthetően és láthatóan — a halott, nyírfaravatala mellé állítottak. Ezekhez hasonló példát találtak Dánia területén is, mely a vaskorba nyúlik vissza.

Az egyetemes történéseket „megörökítő” mese szerint a vénasszony által képviselt Szűz-típusú fenyegetettség nagyon is valós alapú, méghozzá egy olyan idődimenzióban, melyet eddig még nem vontunk be vizsgálódásunkba. Ez pedig az időkerék precessziós forgása. Ennek okán az „idők végezeténél”, a Halak és a Szűz kerül — mint dekanátus — egymás mellé, ott ahol éppen egy szakadás, vagy törés következik be, a Vízön-

tő időtlen-idejénél. Jelen időben, a Tejút felöl érkező éltető Jó/Lóerőtényező az elébe fordult Bak megkötő hatása miatt már eleve fékezett, de ha eljön a következő fordulat, akkor a Ló-képviselet a Vízöntő „időtlen” hatására dimenzióváltáson megy keresztül, pontosabban: „testetlenedik”, vagyis energiába vált át. Ebből a megközelítésből nézve a szán, mely elvitte utasait a „törésig” lehet Mérleg-közeg is. Ebben a nagyságrendben szemlélve nincs ellentmondás a szánnak tulajdonított Mérleg, illetve Ikrek megfeleltetés között, mivel azok a Vízöntővel kiegészülve dekanátusi, vagyis elemi egységet alkotnak. Ez az elem a levegő. A mese szerint a lóbőrt ágakkal feszítették ki. Ezt vehetjük szó szerint is: a lóságot, vagyis a jóságot „megfeszítették”. Tulajdonképpen a Nyilas-típusú, azaz a Nyilas befolyása alá rendelt népek története „követi” az üdvtörténeti életvitelt. Az altaji temető képe nem csak illeszkedik a mese végéhez, de szinte magyarázza is azt. A ravatal, szent nyírfa fehér lábazatán emelkedik a magasba, ez támasztja fel a fehér ló burok ágasát is. Ahol az egész elhelyezkedik az egy fenyő-, azaz fényfa liget. A szemlélő mozgásának, látószögének változásából követke-zően az a látvány válhatott érzékelhetővé, hogy az ég felé átlósan felállított rudakon a fehér ló a hegyek fölé képes felemelkedni. Íródott Debrecenben, az Úr 2008. évének Halak havában Képjegyzék: 1. Névadó világtükör. (Kustár Zsuzsa munkája) 2. Az emberi zodiákus. 3. Orosz guzsalytükör (Folk Painting ont he Northern Dvina c. könyv nyomán.) 4. Felszálló holdcsomópont Bagoly alakjában. (The Animal Style of Perm c. könyv nyomán) 5. Róka csillagkép. (J. Hevelius nyomán) 6. Farkas csillagkép. (J. Hevelius nyomán) 7. Nagy Medve csillagkép. (J. Hevelis nyomán) 8. Aratószűz az Abu Ma’sar kéziratból. (Franz Boll-Carl Bezold: Csillaghit és csillagfejtés c. könyv nyo-mán.) 9. Faragott gyufatartó. Pásztor munka. (Fotó: Szabó Antónia) 10. Jakut nyereg ezüstveretének rajza. (Sz. V. Ivanov: Materiali po Izobraziteljnomi Iszkusztvi Narodov Szibiri XIX-nacsala XX. v. című könyv nyomán) 11/a. Párnavég Maros-Torda megyéből. (Domanovszky György: A magyar nép díszítőművészete c. könyv nyomán.) 11/b.És negatívja, mikor a Ló kifehéredik, és sötét erőként jön elő a Macska. 12. Lóbőr rúdvégen altaji tatároknál. (J. Krohn: A finnugor népek istentisztelete c. könyv nyomán.) 13. Nyírfaravatalok mellett egy-egy fehér lóbőr az ég felé irányítva. Altájban készült fénykép. (Hoppál Mihály: Sámánok c. könyv nyomán.) 14. Koponyás, lábszáras lóbőrök a vaskorból, egy dániai mocsárból.(Eltűnt civilizációk. Kelták: Európa vasemberei c. könyv nyomán.)


2008.10.13.

21:04

Page 33


33

Régi könyvek varázsa Takáts Sándor: A régi Magyarország jókedve BARNA BEATRIX Az elsárgult puhafedelű könyvet, amit kezembe vettem, 1921-ben az Atheneum adta ki. Írója az 1860-ban Komáromban született kegyesrendi paptanár, a képviselőház főlevéltárosa, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja. Takáts Sándor könyvei Magyarország XVI-XVII. századi történetére, hiteles bámulatosan gazdag anyagot tárnak fel. Több mint két évtizeden keresztül kutatja a török hódoltság korának levéltári anyagát. Kortörténeti anyagot és históriai elemzést ad ezekben a tanulmányokban, a régi témához illő archaikus stílusban. Anyaggyűjtésének forrását mindig megjelöli. (Országos Levéltár: Nádasdy-levelezések, Császári és Királyi levéltár. Hung., Bécsi Levéltár, Nemzeti Múzeum levéltára, Körmendi levéltár, Komárom város korabeli jegyzőkönyvei stb…) Lábjegyzetei fontos kiegészítő adatokkal szolgálnak. Édesapját gyermekkorában elveszti, gimnáziumi tanulmányait Komáromban a bencéseknél, majd a pozsonyi katolikus gimnáziumban folytatja. 20 évesen beiratkozott a budapesti egyetem bölcsészeti karára, történelem-latin szakra. Másodévben belépett a piarista rendbe és fölszentelt papként kezdett tanárkodni a nyitrai piarista gimnáziumban. Majd Budapestre kerül, viselkedését, a fiatal tanár elveit túl világiasnak ítélték. Időközben főlevéltáros lesz a bécsi udvari kamarai levéltárban. Kitartó kutatásba kezd, szívós anyaggyűjtését páratlan munkabírással végzi. Sorra jelennek meg munkái nyomtatásban, korának igen népszerű írója. A részletek egybeillesztéséhez nincs türelme, a szintetikus munka a rendszerezés nem vonzza, de feltáró jellegű gyűjtése páratlan. 1906-tól a Tudományos Akadémia tagja. Öregségére visszaköltözik a piarista rendbe, papi munkát nem végez, 1932-ben halt meg. Mindvégig apolitikus maradt, fő életműve elismerten a XVI-XVII.század művelődéstörténeti munkássága volt. „A csendes és jóízű humor a magyar néplélektől elválaszthatatlan. Vele születik és vele marad jó és balsorsában. Nemzeti kincsünk ez, melyből minden magyar nyelven szóló ember örökölt valamit. A magyar humor nemzeti sajátosságunk. A magyar igazában a szív embere. A szív érzéseinek hullámzása teremti meg benne azt az érzületet, melyet oly találóan fejez ki a sírva vigad a magyar és a borúra derű mondások.“ „Nevet a lelke, sír a szíve egyszerre” — írja „A régi levelek humora” című írásában. A XVI. századot a magyar humor aranykorának szokták nevezni. A török hódoltság közel 150 éve alatt élt nemzeti nyelvünk, szokásaink, a levelek tanúsága

szerint mozgalmas, változatos minden ízében magyar világ járta akkortájt. Együtt élt török-magyar! Pedig a sanyarú, hosszú időre beállt kényszerű szimbiózis miatt okunk nem volt nagyon a vidámkodásra! Mégis a túlélés napi gondjai feledtetni tudták ezeket. Ismerve magunkat, a humorra való hajlandóságunk sem volt egyforma, voltak és vannak olyan történelmi időszakok, amikor nekilendűl, virágzik, de vannak olyan időszakok, amikor a kedv elül, hallgat a tréfa! Ha a régi századok levelezését, írott emlékeit olvasgatjuk, azt tapasztaljuk, minél erősebb a nemzeti közszellem, annál jobban virul a hazai humor. Így van ez napjainkban is. Kedves, mosolyra fakasztó belelapozni ebbe a gazdag anyagba. Archaikus nyelvezete, a mondanivaló árnyaltsága, tömörsége, a példabeszédek gyakorisága, egy oly korról mesélnek, ahol az őszinte szókimondás még természetes volt. A XVI. században a tréfás, szellemes mondásokat, melyek később közmondásokká váltak, tréfabeszédeknek hívták. Gyakran a természetből, az állatvilágból vett példák arra utalnak, bizony még együtt éltek a természettel, megfigyelték a jelenségeket, az állatok viselkedését, bajaikra jól ismerték és alkalmazták a gyógyító füveket. Kedvcsinálónak „mazsolázgassunk” ebből a gazdag anyagból, megbecsülve azt a kitartást és szorgalmat, amivel ez a gyűjtőmunka létrejött. Páratlan ajándékot kaptunk! „Eleink a XVI. században a legegészségesebb italnak a bort tartották. Különösen nyáron a folyók, tavak, kutak vizétől gyakran betegeskedtek, így a boron kívül főtt vizet, azaz forralt vizet ittak. Nagyra becsülték a jó bort! Büszkélkedtek saját borukkal. Úgy tartották, hogy 1-2 pohár borban sok vidám tréfa lakik, a jókedv pennig az embernek gyakorta egészséget szerez. A podagra elűzésére a legjobb orvosság a jó, nemes bor. — Ha jót küld kigyelmed, dícsérlek. Ha hitvánt küld, visszamondom az istentartsonmeget! Egy alkalommal inasa megtréfálta, útközben kiitta a bort Bejczy uram pincetokjából s vizet öntvén bele, megszökött. Az esetet megírta, azzal a fenyegetéssel: Ha megfogom őt, kitöröm az fogát!“ Eleink nemcsak borivók, hanem bátor lovasok és jó harcosok voltak, ügyesen forgatták szablyájukat, „hátukat az ellenség sohasem látta”. Tudta ezt a török is, a végbeli vitézek, ahol tudtak alkalmat találtak a hadakozásra, portyázásra, no meg a tréfálkozásra is. Több német krónikás följegyezte,hogy a komáromi hajdúk Székesfehérvár tövében leselkedtek a törökre. Egy ízben a fehérvári ifjú bég a mennyasszonyát várta. Kellő kísérettel meg is érkezett az, de a vár tövében


34

2008.10.13.

21:04

Page 34

Dobogó

elfogták őt a komáromi hajdúk. A mennyasszonyt és a zsákmányt magukkal vitték, a bégnek pedig elküldték a kísérő vénasszonyt! A hódoltság korában Magyarország egyetlen számbavehető jövedelmi forrása a marhakereskedés volt, amit még Mátyás király alapított és szabályozott. Nagy jövedelmet hajtott harmincadban és vásári illetékben. Azonban 1580 táján e jövedelmet is Ausztria kaparintotta el tőlünk. (Zrínyi Miklós: Mátyás király életéről való elmélkedések) Nagy nyomás nehezedett Magyarországra, kemény adóterhek súlytották lakosságát. „Az török, ökör alatt is borjút keres”. „Az tarcsák az taligát mentül inkább vonszák, annál inkább csapják.” Találó mondás azokra az emberekre, akik minél nagyobb igát vontak, annál többet kellett tűrniük és szenvedniük. „Az végháznak védelme nem tökzörgetéssel lészen, mert attól semmit nem fél az török, hanem emberrel szokták az végházat tartani és szablyával oltalmazni”. Vagy: „Várat ijesztéssel megvenni, mint róka farkával a fát levágni nem lehet!“ „Írod azt, hogy fösvényen költesz. Bizony szükség, mert immár az magyar tartománynak jobb részét elrabolta az török.” „A frigy megvagyon, de azért azki közel lakik az törökhöz, otthon ne háljon.” Sok elfeledett példabeszéd és vidám magyar mondás van ezekben a levelekben pl. Akinek a muzsika szól, a táncra készen kell állnia. Nem szénásszekér a szó, tehát könnyű megfordítani. Az meglött esőnek nem kell köpönyeg. Fösvénység nagy tisztességet aláz. (1589), Későbbi változatban: Az szegénység nagy embörséget aláz. (1620) Az nagy emberek kedve igen nyúl hátán jár. Tudták, akit vendégül hívnak Bécsbe, gyakran fogva tartják ott, azaz hirtelen megváltoztatják szavukat. Az emberi tartásra, büszkeségre mondták: „Az nagy emberek is kicsiny kárban vagy haszonban nem szokták magukat megjegyeztetni. A saskeselyű kis madarakra nem kapdos!” A ravasz emberről: „Igen agg sólyommal madarász, nem fog vele semmit.“ A jószívvel küldött csekély ajándékról szokták mondani: „Szegény háztul ösztövér bárány.“ A proverbium bölcsességet és tapasztalatot takar: „Nem jó az emberre oly terhet vetni, az kit el nem viselhet, mert leesik alatta. Ha az ló örömest vonsz, nem kell azt ösztökélni!” „Lator levélre nem szoktak választ tenni.” „Hal szamár, hal császár!” „Azki madarat akar lőni, ne pergesse az íjját!” „Azhol Isten szentegyházat épít, ott az ördög kápolnát akar építeni magának….“ /1645/ Érdekes, hogy török eredetű példabeszédek is elterjedtek akkoriban: pl. „Ha fekszel nyugszol. Ha ülsz, kevés ember lát. Ha állasz, sokan látnak. Ha mégy, félj a

botlástól. Ha botlol, félj az eséstől. Ha esel, megtapodnak.” Vagy: „Aki olyat kérdez, amihez nincs köze, olyat hall, amihez nincs kedve.“ Vagy: „Ha a szem nem lát, a szív nem aggódik.” Visszatérve a magyar tréfabeszédekhez, külön fajtájuk a katonabeszéd és a hajdúbeszéd is. Igaz, hogy ezek vaskosak, durvák és sokszor trágárok is. Ilyenekkel gyakran találkozunk a végbeli katonák leveleiben. Erre is lássunk példát: „Meddig az agár sz…ik, elszalad a nyúl.“ Vagy: „Félénk nyulas pásztorok előtt gyapjat sz…ik a farkas. Ősi szokásokhoz, a letűnt idők hagyományához a magyar mindenkor ragaszkodott, még akkor is, ha az idők folyamán változtak, de mindig felismeri az ember bennük az ősi gyökeret, ahogy azt a régi mondás tartja: „Míg az alma alájő, idő változik.” A névnapok megülése a családi ünnepek közé tartozott. Ilyenkor poharat köszöntöttek az ünnepeltre. A megszerencsézés szokásában a XVI. és a XVII. században már igazából azt a szentet ünnepelték, akinek a nevét az illető viselte. Így olvashatunk Szent István, Szent Miklós, Szent Ferenc poharáról… A férfiak az örökös háborúzás miatt ritkán tartózkodtak otthon, de bárhol is voltak a feleségük névnapját is mindig megülték. De a megszerencsézés, a gratuláció divatban volt, húsvétkor , a karácsonyi ünnepek alkalmával, vagy az újesztendő kezdetén is. A XVI. századra oly jellemző tréfabeszéd virágkora után, a XVII. század a sorvadásé, a XVIII. század már az idegenszerűségek kora volt a levelezések stílusában, fokozatosan elfelejtődik ez a szép, tiszta, ránk annyira jellemző kifejezési mód. „Köztörténetünk azért oly száraz, mert az élet közvetlensége hiányzik belőle” — írja Takáts Sándor Művelődéstörténeti tanulmányok c. munkájában. Nem így van azonban a levelek esetében! Életteli, közvetlen hangulatú sorok visszaadják a kor ízét! A személyes gondolatok közlése tömörebb, mint az élő beszédben, tolmácsolója érzelmeknek, hangulatoknak, tükrözi irójának karakterét. Árulkodik életvitelükről, jellemükről, beszámol napi gondjaikról, örömeikről, elmélkedéseikről. Gondoljuk meg, egy levél érkezése izgalom volt, a hír izgalma, a kapcsolattartás távoli ismerősök, rokonok között. Információ adás és kapás. Maga a teljes élet. A hír volt az egymás közötti beszédtéma, a gondolatok kicserélése, a tapasztalat átadása. A levelek árulkodnak és mesélnek. Kötetlen formája színesen adja vissza az élőbeszéd szófordulatait, megmeg állunk olyan kifejezéseknél, amit ma már nem használunk. A nyelv a gondolatiság kifejezője, írott formája pedig fontos nyomhagyás.

Felhívás a gyimesi Széphavas, Szent László Kápolnájának újjáépítésére

Recommend Documents