Fehérvárcsurgói Katolikus Egyházközösség Információs Kiadványa
I. évfolyam, 3. negyedév 2012. október
Katolikus Hírmondó
Szerkesztette és kiadta: Katolikus Ifjúsági Imaközösség
Bemutatkozik Mórocz Tamás új plébánosunk
Lektorálta: Mórocz Tamás
Mórocz Tamás atya vagyok, 1983. 11. 24-én születettem Székesfehér1 Mórocz Tamás atya váron. Alapfokú tanulbemutatkozása mányaimat szülővárosomban, végeztem, majd 2 Megkezdte működését a közép és felsőfokú iskoKaszap Központ láimat Esztergomban Wass Albert: Isten képmá- 3-5 jártam, a ferences rendi sa történet Temesvári Pelbárt Gimnáziumban, illetve az Építsd életedet Krisztusra !- 5 Esztergomi Hittudományári gyermektábor nyi Főiskolán, ami a képMit tanulhatunk Kis Szent 6-7 zésem alatt akkreditálva lett a Pázmány Péter KaTeréztől? tolikus Egyetembe. Meg7 Tanulságos történet— határozó idő volt életema valódi gazdagságról ben az Esztergomban eltöltött 10 év. Szent Ist7 Új miserend ván egyik városából ahol Fehérvárcsurgón születettem, a másikba kerültem, mely városok8 Beszámoló Medugorje-i ban az Egyház meghatázarándoklatról rozó szerepet tölt be. Hivatásomba is nagy szerepet játszott ezen két „Ti vagytok a világ vilá- város egyházi élete, múltgossága. Ugyanúgy a ti ja és jelene, melyben az ember magába szívja kisvilágosságotok is világítgyermekként, fiatalon az son az embereknek, hogy istenes életet, egyházi jótetteiteket látva dicsőít- kultúrát, gondolkodást. sétek mennyei Atyátokat” Bár gyerekkorom óta nem gondoltam másra, mintsem hogy pap leMáté 5:14,16 gyek, mégis úgy gondolom, ezen elhatározásoTartalomjegyzék
mat segítette a ferences neveltetés, a szerzetesek között való felnövekedés. Szerettem a Szemináriumot is, ahol mint egyetemista éltünk kispaptársaimmal együtt, és ahol lelkiekben 6 éven keresztül készültünk életünk nagy álmára, a papságra. Szép évek voltak ezek, hálával tekintek vissza tanáraimra, nevelőimre, az atyákra. A tanulmányaim végeztével főpásztorom Tatabányára küldött, bár kissé messze kerültem szülőföldemtől, mégis az ottani 5 évre nagy örömmel, és szép emlékekkel gondolok vissza. Tatabányán diakónusként, illetve káplánként voltam, mely beosztotti szerepet jelentett, és bár felszentelt papként voltam ott, de mindenben engedelmeskedni kellett a plébános atyának. Ez egy szép tanuló idő volt, melyben az ember tapasztalatokat szerez, ismerkedés a papi teendőkkel. De ebben a „tanuló” időszakban még nincs jogi felelősség a
vezetés területén, szabadon tehettem azt, amivel megbíztak. Szép évek voltak ezek, hálával gondolok vissza ottani plébánosomra, akitől sokat tanulhattam. Most júniusban kaptam egy telefont, hogy püspök atya elődöm, Gerendai Sándor atya helyébe szeretne disponálni, amit én örömmel fogadtam. Ezután döntöttem, hogy Sándor atya Magyaralmási székhelye helyett Bodajkra az Egyházmegye ősi zarándokhelyére költözöm, és így megtehetjük, hogy hosszútávon is Bodajk legyen ezen lelkipásztori körzet lelki, és fizikális központja is.
Oldal
2
Fontosnak tartom ezt hangsúlyozni, mert Bodajk mint búcsújáróhely nem egyszerűen egy búcsújáróhely a sok közül, hanem a legősibb, és bátran mondjuk ki, az egyik legszebb az országban. Munkámat közösen végzem, Horváth József he-
Katolikus
Hírmondó
lyettes atyával, akit nagyon tisztelek, és örömmel elmondhatom, mintegy 40 év különbséggel, de egy iskolába a ferencesek esztergomi gimnáziumába jártunk. Szeretettel gondolok a fehérvárcsurgói hívekre, ahol táborok, gyerekkori kirándulások kapcsán,
www.fehervarcsurgo-katolikus.hu
már jó párszor megfordultam. A gyönyörű kastély és templom, mely hirdeti a múlt értékeit, és feladatot ad a jelen emberének, engemet is felelősséggel tölt el; gondosan ápolni az épített örökséget, őseink kétkezi munkáját. Kívánom, hogy ez a diszpozíció
erősítse Fehérvárcsurgó hitéletét, amely így is kimagasló, és örömteli. Kérem imádkozzanak értünk, hogy munkánkat Istennek tetsző módon végezhessük, és maradandó gyümölcsöt hozzunk.
Mórocz Tamás atya
Megkezdte működését a Kaszap István Ifjúsági Szabadidőközpont A 2012. április végén történt átadást követően szinte alig száradt meg a festék a falakon 2012. május 10 -én már fogadtuk is az első látogatókat, a Szent Benedek Iskolaközpont 5. a osztályát. A csoport fogadása sok – sok munkát követelt az egyházközség részéről, hiszen az átadást követő 2 hétben elsősorban az asszonyok megfeszített munkáját igényelte. Sokan dolgoztak ezért, de a teljesség igénye nélkül ki kell emelnünk Kolonics Juci néni, valamint Kovács Marika áldozatos munkáját, akik a 22 fős csoport részére megvarrták az összes lepedőt, és az összes párna huzatot. Munkájuk nélkül nem kaphattuk volna a Központ vendégkönyvének első lapjára az alábbi köszönő szavakat:
„Aki befogad egyet is a legkisebbek közül, engem fogad be .”
Mi, itt Fehérvárcsurgón sokszorosan is megtapasztaltuk a szívélyes, kedves vendégszeretetet. A szállásunkon a Kaszap Központban, az óvoda ebédlőjében, a falu és a környék kedves lakói gondoskodásán keresztül. (…) A minket követő csoportoknak is sok szép élményt kívánunk. A szállásadóinknak pedig Isten áldását kérjük életükre, munkájukra.”
Szent Benedek Iskolaközpont 5. a osztálya.
Az átadást követően megkezdtük az elszámolást a Támogatóval, ami idő közben eredményesen le is zárult. Kiemelten köszönjük mindazok munkáját, akik a pályázat benyújtásával elszámolásával kapcsolatos feladatokat végezték. Ezzel párhuzamosan az Imaközösség fiataljai nagyszabású reklámhadjáratot indítottak a Központunk megismertetésére.
A marketing tevékenység vonatkozásában ki kell emelnünk Lencsés Gábor és Rideg Andrea munkáját, akik a honlap illetve az egyéb anyagok összeállításában, szervező munkában az oroszlán részt magukra vállalták. A marketing eredményes volt, hiszen a nyár folyamán 6 különféle csoportot fogadtunk, összesen 100 fő feletti létszámmal. A takarítást, a lepedők és párnahuzatok mosását társadalmi munkában sikerült megoldanunk, amit ez úton is hálásan köszönünk a munkát elvégzőknek.
Külön köszönetet mondunk mindazoknak, akik fizikai munkájukkal is segítették a központ működésének első hónapjait, és köszönjük az üzemeltetéshez szükséges tárgyi felajánlásokat. Az ősz folyamán társadalmi munkában megkezdtük a további felújítási munkákat, hogy a jövő évre a félig elkészült két további szobát, valamint a konyha helyiséget is rendbe tegyük. Reméljük, hogy a munkálatokat a Jó Isten eddig is tapasztalt bőséges áldása segíti.
Oldal
3
Katolikus
Hírmondó
www.fehervarcsurgo-katolikus.hu
Wass Albert : Isten képmása (történet) Kanyargó kis ösvényen jött lefele a hegyről kopott és szakadozott condragúnyában. Födetlen fején olykor végigborzolt a tavaszi szél, melyben nyers avarszag és pattanó rügyek illata keveredett össze. Hóvirágok fehér csöngettyűi világítottak a mogyoróbokrok alatt, egy-egy rigó trillázva rebbent, s jókedvű cinkék énekeltek a feltámadásról. A kopott ember jött lefele a hegyről, nyugodt, lassú léptekkel, néha elmosolyodott, amikor madár lebbent előtte az ágról, vagy hóvirág csillant fel az ösvény széliben. Magasan állt a nap s öntözte langyos sugaraival a földet, a gyep boldogan zöldült tőle, s lentebb a szántóföldek párát izzadtak az örömtől. Egy apróka patak szökdösött csilingelve és jókedvűen, fölötte arany-barkába bomlott füzek kellették magukat, s zöld rügybe bomlott nyírfák hajladoztak a gerinceken. Ahol az ösvény kígyója leérkezett a hegyről, s beleveszett a csatakos országútba, ott már a külváros sárga házai kezdődtek. A hegyről jövő ember megállt az első házak közelében, és meglátott egy síró gyermeket. - Miért sírsz? – kérdezte. - Éhes vagyok – felelte a gyermek. - Kérj enni, ha éhes vagy. Talán nincsenek szüleid? - De… csak kenyerünk nincsen több otthon… Az ember megcsóválta a fejét, aztán mosolyogva megfogta a gyermek kezét, s vezetni kezdte a város felé. Nehány utcával távolabb megint talált egy síró gyermeket, és magával vitte azt is, és magával vitte a többit is, valamennyit, ahányat útközben talált. Így ment a külvároson végig. Nagy füstös gyárkémények tövéből, omladozó falak, alacsony munkásházak közeléből egyre csatlakoztak hozzá a gyermekek, s ezzel a szepegő, szomorú rongyos hadsereggel érkezett meg a belvárosba. A belváros széles utcáin ünnepelt a tavasz. Vidám emberek járkáltak a langyos verőfényben, kezükben hóvirág, fiatalok voltak és mosolygósak, megcsodálták a rongyos ember furcsa csapatát. Egy fényes üvegablakos étterem előtt megállt velük. Végignézett rajtuk, mosolygott és benyitott az ajtón. - Gyertek – mondta. A gyermekek féltek. Bent fényes idegen világ volt, úri népek ültek unott arccal az asztalok mellett, s döbbenve néztek a rongyos gyerekekre. Egy pincér haragos arccal sietett oda. - Gyerünk – mondta – itt nem lehet kéregetni. Kifele, kifele. Komoly, szelíd arccal a pincérre nézett, aztán a gyerekekre mutatott. - Éhesek. Adjatok nekik enni. A pincér megütközve nézett végig a rongyos csavargón. - Ez nem árvaház, hallja! Odajött a tulajdonos is. - Mi az, mi az, itt nincsen koldulás! Mit akar itt? - Ezek a gyerekek éhesek – felelte nyugodtan a hegyi ember – elhoztam őket, hogy adjanak nekik enni! A kis kövér vendéglős megdöbbenve bámult a rongyos emberre. - Aztán ki fizeti azt a sok ebédet! Maga? - Megfizeti az Úr. - Miféle úr? - Az Isten. Egy pillanatra meghökkent, aztán elvörösödött. - Na, menjenek innen. Ez nem bolondok háza. Mit gondol, kérem? Talán az Isten fizeti a zöldséget? Az Isten fizeti a mészárost? Az Isten fizeti a személyzetet? Az Isten fizeti az adót? Az üvegajtó becsapódott mögötte, s kint volt újra az utcán. Kicsit zavartan nézett körül, kezét a homlokához emelte, s nehányszor végigsimított rajta. Tehát fizetni kell, keringtek benne zagyván a gondolatok, fizetni, pénz, pénz… mi az, hogy pénz? Butaság. Nehány papírdarab. Akinek nincs olyan, az nem kap enni. Butaság. Buták az emberek. Bolondok. Továbbmentek. Egy bankpalota előtt újra megállt, s befordult a kapun. - Mit tetszik? – kérdezte egy tisztviselő bizalmatlanul.
Oldal
4
Katolikus
Hírmondó
www.fehervarcsurgo-katolikus.hu
- Pénzre van szükségem – felelte. A tisztviselő meglepetten mustrálta végig a rongyos embert. - Kölcsönre? Az idegen kimutatott az ablakon. - Azok a gyerekek éhesek – mondta – azoknak kell. A tisztviselő összenézett a társával. Vállukat vonogatták, aztán az egyik homlokához emelte a kezét, és mutatta, hogy bolond. Vigyorogni kezdtek. - Aztán milyen fedezetet ajánl? – kérdezte mosolyogva egy távolabb ülő fiatalember. - Tessék? – csodálkozott az idegen, mert nem ismerte ezt a szót. - Vagyis miből fogja visszafizetni? – magyarázta egy másik. - Majd visszafizeti az Isten! A tisztviselőkből kitört a kacagás. - Divatjamúlt dolog öregem! Valami biztosabb kezest ajánljon! - Hát Isten neve nem elég?! - Sajnálom, kérem – röhögte a fiatalember – hehehe, az Isten neve nem szerepel a telefonkönyvben!… - Szegény bolond – mondotta valaki – várjon, jóember.
Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Máté 5,13 Új ford.
Valami aprópénzt nyújtottak feléje, de azt már nem látta meg. Akkor már csüggedten az ajtó felé indult. A gyerekek ott várták az utcán, elszorult a szíve, amikor rájuk nézett. - Nem tudok segíteni rajtatok – mondta szomorúan – olyan lett a világ, hogy nem tudok segíteni rajtatok. - Miféle csoportosulás ez? A gyermekek riadtan bújtak össze. De az idegen bátran nézett a rendőrre. - Éhes gyerekek. - Úgy. Aztán mit akartok itt? Kéregetni? - Enni akarnak. A rendőrt bosszantotta a bátor nézés és a nyugodt hang. - Maga meg micsoda? Kicsoda? Tüntetést rendez? - Én az Isten képmása vagyok. A rendőr egy percre eltátotta a száját. - Mi? Hogy hívják magát? - Isten képmása. - Hallod-e, velem ne bolondozz! – vörösödött neki a rendőr. – Hova való vagy? - Istentől való. Csoportosulás támadt körülöttük, nehányan nevettek, s a rendőr tekintélyét kezdte félteni. Egyszerre szigorú lett. - Elég a bolondságból. Hadd lám a papírjait. - Nincsenek papírjaim. - Hűha – rökönyödött a rendőr – furcsa bogár vagy. De hát neved csak van?! Illetőséged csak van?! - Engem az Isten képére teremtett. Ez meg vagyon írva. Isten képmása vagyok tehát. Más nevem nincsen. - Bolond – röhögte valaki a tömegben –, tisztára bolond, aszongya, ő az Isten! Elég a tréfából – szedte össze önérzetét a rendőr – ide a papírokat, vagy bekísérlek! — Nem tréfálok – mondta csöndes hangon a hegyről való ember – nem tréfálok. Ezek a gyerekek is nagyon komolyan éhesek. A vendéglős komolyan tagadta meg tőlük az ételt, a bankár komolyan tagadta meg tőlük a pénzt. Bizony mondom nektek, nem tréfálok. Bizony mondom nektek, elrontották ezt a világot nagyon, nem vagytok az én atyám örömére. Azzal megfordult, kézen fogta a gyerekeket, s elindult velük vissza a külváros felé. A tömeg kacagott, a rendőr is elnevette magát, és azt mondta: bolond, eredj a fenébe. Ballagtak, csöndes szomorú csapatban. Hallgatott az idegen, s mély árkok vésődtek a homlokára, szeme ködös révedezéssel a messzi távolokba nézett. Egy-egy gyerek halkan szipogott. Alig értek vissza a gyárak közé, nagy csapat ember jött szembe velük, férfiak, asszonyok, s már messziről kiabálták: - Itt a gazember! Hova vitted a gyermekemet?! Csavargásra tanítja a más ember gyermekét! Agyon kell verni az ilyen csirkefogót! Döbbenve állt a szitkok között. A gyermekeket elráncigálták mellőle – öklök hadonásztak a szemei előtt.- Csak nem sikerült, ennyi az egész… – mondotta halkan és szomorúan – megint nem sikerült…
Oldal
5
Katolikus
Hírmondó
www.fehervarcsurgo-katolikus.hu
Valaki felkapott egy követ a földről és megdobta vele. A kő homlokon találta. Megtántorodott, aztán lehajolt a kőért, felvette. Az emberek szitkozódva oszlottak széjjel, mindenki vitte haza a maga gyerekét, s ő egyedül maradt. Nézte a sárga házfalakat, a füstös, szigorú kéményeket, aztán lehajtotta a fejét, és lassan megindult vissza a hegynek. Esteledett immár. Egyegy lámpa gyúlt ki itt is, ott is s az égen is egymásután. Köd súlyosodott a házak közé, a falak nyirkosak lettek tőle s az utca csatakos. Valahol messze kint, ahol a házak már elmaradoztak, s a ködös mezők nagy hallgatása ringatta az estét, megállt és visszanézett. Nyirkos, nehéz tavaszi szag volt, a hegyről nyers rügyszagú szél fújt, s messze lent sok apró lámpafénnyel csillogott a város.
Fehér volt fölötte a köd, mint valami furcsa, szomorú glória. Sajgott a homloka. Megtapogatta a sebet és érezte, hogy nedves lett a keze. - Vér – suttogta szomorúan – vér. Nem törölte le, hagyta, hogy végigszántson az arcán, s a földre csöpögjön. Kezében ott volt még a kő, megnézte, megsimogatta, szeméből ráhullott egy forró kicsi könnycsepp, aztán szép szelíden letette a földre. Letért az útról és megindult a hegynek. Súlyos, szomorú lépésekkel
„Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.” Máté 5, 11-12 Új ford.
ment, s amerre elhaladt, véres furcsa nyom támadt mögötte, végestelen-végig a tavaszi erdőn.
Te építsd életed Krisztusra! - nyári gyermektábor a Kaszap Központban 2012. július 16-20. között immár harmadik alkalommal vártuk változatos programokkal a gyerekeket a plébánián. Idén Jézus példabeszédei közül néhányat igyekeztünk feldolgozni. Beszélgettünk a talentumokról, aztán próbáltunk felfedezni is néhányat magunkban. Első nap kicsit nehezen sikerült azonosítani őket, de aztán a tábor végére kiderült, hogy jó néhány talentummal áldotta meg az ég a kis csapatot. Kiderült, hogy a kézműveskedésben, éneklésben és sportban is egyaránt jeleskedtek a résztvevő gyerekek, akik szép számban kapcsolódtak bele a hét programjába. Persze nem tudott mindenki
minden nap eljönni, de 20-nál kevesebben egy alkalommal sem voltunk, és összességében – bár nem számoltuk – több mint 30-an fordultak meg a táborban, és nem csak fehérvárcsurgóiak, hanem bodajki, móri, kincsesbányai, sőt még nagyszülőknél nyaraló tatabányai gyerekek is. Sok szép dolgot készítettünk, hála a kreatív ötletgazdáknak, akik lelkesen segítettek abban, hogy mindenki szépet alkothasson. Madárfüzér, ökovirág, kagylókkal díszített, illetve agyagnegatívba öntött gipszképek, mécsestartók is készültek. Az alkotások közül néhány már most díszíti a plébániát, és talán a
táborozó gyerekek szekrényét, szobáját otthon. Legnagyobb sikere a batikolásnak volt, mindenki megmutatta, hogy nem kevés talentumot kapott… Egyre-másra bontakoztak ki a szebbnél szebb képek az összecsavart, becsomózott anyagokból, mindenki legnagyobb örömére. Persze a fiúk villantottak a kertben célbarúgásban, a lányok célbadobásban, és a hét folyamán még gitáros énekeket is tanultunk, és kiderült, hogy a fiúknak is nagyon szép a hangjuk, nemcsak a lányoknak... Közben persze mindenki kedvére szaladgálhatott, társasjátékozhatott, sőt még fára is mászhatott,
ha úgy tartotta kedve, és közkívánatra az új játszóteret is birtokba vettük néhány percre. Bízunk abban, hogy a hét, a programok, az énekek és a beszélgetések is hozzá tudtak járulni ahhoz, hogy a résztvevő gyerekek olyan bölcs emberré váljanak, akik sziklára építik házukat, Krisztusra életüket.
Oldal
6
Katolikus
Hírmondó
www.fehervarcsurgo-katolikus.hu
Mit tanulhatunk Kis Szent Teréztől? Október 1.- Lisieux-i (Kis) Szent Teréz ünnepe Terézt XI. Piusz pápa 1923-ban avatta boldoggá, majd 1925-ben szentté. Ugyanebben az évben, december 14-én a missziók főpatrónájává nyilvánította a pápa. ,,Nekem az a mennyország, hogy jót tehetek a földön!'' A Szeretetet! "Csakis önmagunk teljes feláldozását lehet igazán szeretetnek nevezni." Isten és a felebarát megörvendeztetését! "Még egy gombostűt is azért veszek fel a földről, hogy azzal örömet szerezzek a Jóistennek!" A lélekmentést! "Jézus a mi szeretetünktől, áldozatainktól akarja függővé tenni a lelkek üdvét. Ajánljuk fel Neki szenvedéseinket az ő megmentésükért!" A kis tettek értékelését! "Minden pici áldozat, minden mosolygós tekintet, minden kedves szó és tett által meg akarom mutatni, hogy mennyire szeretlek Istenem." A szent közömbösséget! "Semmibe se veszem az emberek véleményét és közömbösen fogadom: úgy a megszólást, mint a dicséretet. Mindezek nyomtalanul haladnak el előttem." Az életszentség utáni vágyat! "Ha szent akarsz lenni: sokat kell szenvedned, folyton csak azt kell kutatnod, hogy mi a tökéletesebb és önmagadról meg kell tanulnod lemondani." A napi kérdés feltevést! "Jézus, Mária, meg vagytok elégedve velem?" Az igazi áldozást! "Azt akarom, hogy a kis Jézus olyan jól érezze magát a szívemben, hogy ne kívánkozzék vissza többé a Mennyországba!" A boldog hallgatást! "Ha félreértenek vagy megítélnek minket, ne szóljunk egy szót sem. Ó, boldog hallgatás, mely mennyei békével árasztod el a lelket!" Az apró áldozatokat "Az ima alatt az egyik nővér folyton a rózsafüzért csörgette. Engem rendkívül zavart. Imám abban állt, hogy felajánlottam Jézusnak ezt a koncertet, és így igyekeztem Neki örömet szerezni." A konkrét önmegtagadást "Önmegtagadásom abban állt, hogy megtörtem akaratomat, elfojtottam ellenérzéseimet, észrevétlenül apró figyelmességekkel halmoztam el a környezetemet, és még sok ezer ilyen apróságból." Az ellenszenv leküzdését "Azon igyekeztem, hogy úgy bánjak ellenszenves nővértársaimmal, amint azzal bánnék, akit a legjobban szeretek. Mindannyiszor imádkoztam és bűnbánatot tartottam, valahányszor találkoztam vele." A lelki szárazság jó megélését! "Ha nem érzek semmit, ha lelki szárazságban vagyok, képtelenül az imára, az erények gyakorlására, akkor apró alkalmakat keresek, csekélységeket, hogy ezekkel örvendeztessem meg az Úr Jézust. Például egy mosollyal, egy kedves szóval, amikor pedig jobban esne a hallgatás. Ha pedig nem találok ilyenekre alkalmat, akkor legalább ismételten elsuttogom Neki, hogy szeretem."
Oldal
7
Katolikus
Hírmondó
www.fehervarcsurgo-katolikus.hu
A szórakozottság értékesítését
A határtalan bizalmat
"Ó Uram, Istenem! Te tudod, hogy szórakozottságomban milyen gyakran eltávolodom Tőled. Ilyenkor végtelen Irgalmasságodra gondolok: aki nem az igazakért, hanem a bűnösökért jöttél. Ilyenkor imádkozom azokért, akikre elkalandozva gondoltam, így ők is hasznot merítenek szórakozottságomból."
"Én az Istenbe vetett bizalomnak útját járom, és nem tudom megérteni azokat a lelkeket, akik ilyen Jóságos Baráttól félnek. A bizalom hiánya az, amely Jézust bántja. Én bízom Isten Irgalmában."
Az alázatosságot!
"Gyújtsátok meg a szentelt gyertyát, mondta utolsó napjaiban, mert közelsége enyhít rajtam, érzem, hogy eltávolítja a Gonosz szellemet!"
"Ha valóban alázatosak vagyunk, szívesen fogadjuk bárki jótanácsait"
A hitet a megszentelt dolgokba
A szenvedés értékelését
Isten Akaratának fontosságát! "Uram, én nem félek a szenvedéstől, nem félek semmitől, csak a magam akaratától. Kérlek, vedd el tőlem, és add nekem a Te Szent Isteni Akaratodat!"
"A szenvedés megérlelt, és úgy megacélozta lelkemet, hogy a mulandó dolgokért már nem hullatok egy könnycseppet sem."
A bűnösök szeretetét A halál elfogadását
"Én minden bűnöst meg szeretnék téríteni, hogy letöröljem a könnyeket, melyeket Jézus ont, bűneink miatt."
"Egy csöppet sem félek a halál borzalmaitól. Biztosan tudom, hogy Ő sosem fog elhagyni."
Az eredmény mellőzését
A mennyország utáni vágyat
"Tegyél meg mindent, ami rajtad múlik, és ne törődj az eredménnyel.”
"Ó, a mennyországot mennyire óhajtom, hogy ott örökre szemlélhessem Jézus szépségét, de addig is sokat akarok szenvedni és megvetve lenni."
Tanulságos történet – a valódi gazdagságról Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre hétéves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él. Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.– Nos, mit gondolsz erről az útról? – Nagyon jó volt, apa! – Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek – Igen. – És mit láttál meg mindebből? – Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel , az övékére pedig csillagokgok világí-
tanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem
ellát . És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket. Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette: – Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk . Forrás: www.zarandok.hu
Katolikus Karitász A nyáron került sor a helyi karitász csoport szervezésében az idősek napjára, mely alkalmából szentmisével egybekötött szeretet fogadáson köszöntöttük közösségünk idősebb testvéreit. Ezúton is köszönjük a résztvevők munkáját. A karitász csoport hirdeti a kedves híveknek és rászorulóknak, hogy várhatóan az ősz második felében kerül sor a következő adományosztásra.
Vasárnap 11.00 órás miserend októbertől 2012. októberétől új misézési rend lép életbe az egyházközségben. A vasárnapi 11.00 órás kezdési időpont változatlan, az atyák beosztása viszont októbertől a zsoltáros hetekhez igazodik, amit mindenki láthat és tudhat a direktórium, illetve internet segítségével. Az első új rend szerinti vasárnap október 7.-e lesz, ami a zsolozsma szerinti III. hét. Az interneten is fellehető digitális zsolozsmáskönyv: h ttp: / / br e v i ar . sk / cgi - bin / l. cg i? qt=pdnes&j=hu&c=invert. A zsoltáros hét hetei egymást követik, tehát október második vasárnapján IV. hét lesz. Fehérvárcsurgón a szolgálati beosztás az alábbiak szerint alakul: I. hét: Mórocz Tamás atya, II. hét: Szendrei Mihály diakónus (igeliturgia), III. hét: Horváth József atya, IV. hét: Kalló József atya.
Oldal
8
Katolikus
Hírmondó
www.fehervarcsurgo-katolikus.hu
Úton lenni, jelen lenni—egy lelki zarándoklat beszámolója Medugorje-ról A mai ember, így mi magunk is állandóan úton vagyunk. Szinte már ebbe csöppenünk bele születésünkkor. A mai globalizált élet számos lehetőséget kínál, bárhová eljuthatunk, ahová csak vágyunk és amit pénztárcánk megenged. Az internet és sajtó számos más orgánuma mondja nekünk UTAZZ! Desztinációk széles és pazar körét kínálja nekünk, a tengerparttól a pálmafákig. De vajon nyújt e olyan lelki és testi feltöltődést egy áhított nyaralás, mint amit egy zarándokúton megtapasztalhatunk?
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy megoszthatjuk az ez év augusztusában medugorje-i zarándokutunk élményeit ezzel is bátorítva másokat, hogy jövőre tartsanak közösségünkkel. Medugorje egy 4300 fős kisvárosban, ahol 1981. óta Mária jelenésekről számolnak be látnokok melyek a béke, a hit, a megtérés, az ima, a böjt és a bűnbánat üzeneteit hordozzák. A közel 160 fős zarándok csapatunk 14 órás fárasztó, buszos utazást követően végre elfoglalhatta szálláshelyét. A megérkezést követően nemzetközi szentmisén majd szentségimádáson vettünk részt. A következő napokban részletes áttekintést kaptunk a Mária jelenésekről és egyfajta keresztút jelleggel ellátogattunk a jelenések helyszínére.
de mindenképpen mélyen érintett meg:
„Őszintén megvallva idén augusztusban Medugorje-ba szervezett zarándokút előtt mi m ag un k se m tud tuk m ir e vállalkozunk. Sejtelmünk sem volt mi változást fog mindez elindítani bennünk. Úgy gondolom,ha előre papíron olvastuk volna napirendünket, valószínűleg inkább egy napsütötte tengerpartot választottuk volna. Ha csak a állandó hajnali kelés, a napi 40 Celsius fok meleg, a sivár és köves hegyeken való „túrázás” állt volna a programban, talán soha nem indulunk neki. Pedig valójában ez volt…., de MÉGIS MÁS! Maga a csoda, ami abban lelkiségben mutatkozott meg, amit nap mint nap megtapasztaltunk. Végre elcsendesedtünk és megértettük mindazt, amit senki nem tudott nekünk korábban megfogalmazni Medugorje-val kapcsolatban. Mindig csak azt mondogatták, hogy „ha egyszer eljuttok oda, azután minden évben elmentek majd”
Ebben a kis városkában, olyan hit, szeretet és béke volt az emberek arcán, mellyel eddig még sehol sem találkoztunk. Ottlétünk során nem tapasztaltunk kevesebbet, mint, amit ígértek, mégis sokkal több az volt annál, mint amire számítottunk. Medugorje egy társadalmi különbségek nélküli világ. Ott nem számít, ki honnan jött, vagy ki mivel foglalkozik , a lényeg abban rejlik, amiért ő odament.
Nagyon sokan mondták nekünk azt, hogy ne a jelenések bizonyosságát k e r e s s ü k , h a n e m annak "gyümölcseit" nézzük, ezzel utalva szkeptikusságukra. Szerintünk, ha egy XXI. századi ember besétál egy olyan városba, ahol egyszerre tízezer turista tartózkodik, balesetek és bűnözés nélkül, az tudja, hogy És hogy találtunk-e bizonyosságot nem "csak" gyümölcsökről van szó. a jelenésekkel kapcsolatban, azt Nem tudjuk leírni azt a hiszem nem ez a lényeg, hanem az nyugalmat, örömet, amit ott a hit, szeretet és remény, ami tapasztaltunk, hiszen az érzéseket mindezt körülveszi. Az a csodás átadni így borzasztó nehéz. megtapasztalás, amit egy s z e n t s é g i m á d á s , v a g y e g y De kívánjuk, hogy minél több fáradságos hajnalban induló testvérünk megtapasztalhassa az keresztút és más keresztény ottlét örömét !” Nem tudjuk leírni testvéreinkkel való találkozás nyújt. azt a nyugalmat, örömet, amit ott
A csodát valóban nehéz mások számára megfogalmazni, de
egyet leszögezhetünk, hogy mi nem várunk sokáig, hogy ismét elzarándokoljunk oda és biztosan nem fogjuk a napos tengerpartot A napi áhítatot a kísérő lelki atyák és az általuk bemutatott előnyben részesíteni, hiszen napi, magyar szentmise segítették. A fárasztó, de imádságos zarándoklat mindenkit más módon,
„Nem tudhatjuk, hogy milyen volt Medugorje 1981. előtt, de az biztos, hogy az ott élőknek és az oda látogató híveknek, illetve hitbizonyosságot keresőknek megállt az idő, vagy legalábbis még mindig érezhetően tart a legelső csoda pillanata.
tudjuk nem elég úton lenni, lélekben is ott kell lenni.”
Ezúton szeretnénk utólag is hálánkat kifejezni Sándor atya számára, aki lehetővé tette számunkra és más testvéreink számára ezt a zarándoklatot! Az Isten áldja meg ezért!
