FEHÉRJESZINTÉZIS: a transzláció mechanizmusa és a polipeptidlánc további sorsa Gergely Pál 2009
Fehérjeszintézis és poszttranszlációs módosítások A kódszótár A riboszóma szerkezete A fehérjeszintézis (transzláció) lépései i. Iniciáció ii. Peptidkötés képződése; peptidil-transzferáz iii. Elongáció és termináció A fehérjeszintézis gátlószerei Antibiotikumok Az interferon antivirális hatása 2’-5’A szintáz indukciója eIF-2 kináz indukciója Poszttranszlációs módosítások A fehérjék irányítása (targeting)
A kódszótár • 64 kodont (nukleotidhármast) tartalmaz (A, G, C, U) 43 = 64 A nukleotidok és az aminosavak 1:1 megfelelése esetén az mRNS csak 4 aminosavat kódolhatna, míg 2:1 esetében 42=16 aminosavat. Ez utóbbi sem elégséges a fehérjékben előforduló 20-féle aminosav beépítésére. A nukleotidhármast tartalmazó genetikai kód, amikor az mRNS-ben lévő 4 különböző bázis mindegyike a kodonban 3 lehetséges helyen fordulhat elő pedig 43=64 különböző kodont alakít ki.
• a fehérjeszintézis során mindegyik kodonnak van jelentése • 19 aminosavat 60 kodon határoz meg • AUG (metionin) a startkodon - a láncközi metionint is ez jelöli • 3 stopkodon (nonsense kodon): UAA, UAG, UGA
A kódszótár UUU UUC UUA UUG CUU CUC CUA CUG AUU AUC AUA AUG GUU GUC GUA GUG
Phe Leu
Leu
Ile Met
Val
UCU UCC UCA UCG CCU CCC CCA CCG ACU ACC ACA ACG GCU GCC GCA GCG
Ser
Pro
Thr
Ala
UAU UAC UAA UAG CAU CAC CAA CAG AAU AAC AAA AAG GAU GAC GAA GAG
Tyr Stop His Gln Asn Lys Asp Glu
UGU Cys UGC UGA Stop UGG Trp CGU CGC Arg CGA CGG AGU Ser AGC AGA Arg AGG GGU GGC Gly GGA GGG
A kódszótár • 64 kodont (nukleotidhármast) tartalmaz (A, G, C, U) 43 = 64 • a fehérjeszintézis során mindegyik kodonnak van jelentése • 19 aminosav (60 kodon) • 3 stopkodon (nonsense kodon): UAA, UAG, UGA • AUG (metionin) a startkodon (a láncközi metionint is ez jelöli) • A Met és a Trp kivételével a többi aminosavat egynél több kodon határoz meg: a genetikai kód „degenerált” • 5 aminosavat már az első két nukleotid meghatároz • 3 aminosavnak (Arg, Leu és Ser) hat kodonja van
A kódszótár UUU UUC UUA UUG CUU CUC CUA CUG AUU AUC AUA AUG GUU GUC GUA GUG
Phe Leu
Leu
Ile Met
Val
UCU UCC UCA UCG CCU CCC CCA CCG ACU ACC ACA ACG GCU GCC GCA GCG
Ser
Pro
Thr
Ala
UAU UAC UAA UAG CAU CAC CAA CAG AAU AAC AAA AAG GAU GAC GAA GAG
Tyr Stop His Gln Asn Lys Asp Glu
UGU Cys UGC UGA Stop UGG Trp CGU CGC Arg CGA CGG AGU Ser AGC AGA Arg AGG GGU GGC Gly GGA GGG
A genetikai kód univerzális, néhány kivétel azonban ismert: az E. coliban az UGA szelenociszteint is kódol. A mitokondrium kódszótára is különbözik csekély mértékben.
Transzfer RNS: tRNS A tRNS az adapter szerepét látja el a fehérjeszintézisben: • három jellegzetes hurok • antikodon (7 nukleotidból áll) • D-hurok (dihidrouridint tartalmaz) • T-hurok (timidinpszeudouridin-citidin szekvencia) • CCA-3’ véghez kapcsolódik a szállított aminosav
pszeudouridin: Ψ dihidrouridin: D
A tRNS szerkezete
Kodon – antikodon kölcsönhatás
Kodon – antikodon kölcsönhatás • a kodon-antikodon kapcsolat komplementer • a kodon 3. helyén lévő bázisa és az antikodon 1. helyén lévő bázisa közötti kapcsolat nem olyan szigorú: „lötyögős” • ezért az adott tRNS több kodont is felismerhet (nem kell 61 tRNS) • „lötyögési” szabályok • C = G vagy I (inozin) Met tRNS • A = U vagy I 3’ 5’ • G = C vagy U • U = A, G vagy I
UAC AUG 5’
mRNS
egy tRNSLeu két leucin kodont is felismer
5’
mRNS
3’
tRNSLeu
GAU CUA G
3’ 5’ „lötyögős” bázis
3’
Lötyögő bázispárok Inozin = Citidin
Inozin = Uridin
Inozin = Adenozin
Guanozin = Uridin
A lötyögési szabályok figyelembevételével legalább 31 tRNS szükséges a 61 kodon felismeréséhez, ennek ellenére kb. 50 tRNS található a sejtek fehérjeszintetizáló készletében.
Az aminosavak aktiválása: aminoacil-tRNS-szintetázok • aminoacil-tRNS-szintetázok kapcsolják az aminosavakat a tRNS molekulákhoz • az mRNS 20 különböző aminosavat kódolhat • mindegyik aminosavnak specifikus aminoacil-tRNS-szintetáza van • egyféle aminosavnak több adapter tRNS molekulája is lehet • azonos aminosavat kódoló tRNS molekulákhoz ugyanaz a specifikus aminoacil-tRNS-szintetáz kapcsolja az aminosavat • mindegyik aminoacil-tRNS-szintetázhoz kapcsolódik: • a megfelelő aminosav • ATP • a megfelelő tRNS molekula vagy molekulák
aminosav
tRNS
- =
RO H2N-C-C-OH
adenilált (aktivált) aminosav
RO H2N-C-C-O-P-O-ribóz-adenin H
AMP
Aminosavak aktiválása: a tRNS „feltöltése”
RO H2N-C-C-O - =
PPi
H
- =
ATP
3’
H aminosav- tRNS (feltöltött tRNS)
ATP
Aminosavak aktiválása: a tRNS „feltöltése”
AMP Az aminoacil-tRNS-szintetázok a legnagyobb specificitású enzimek közé tartoznak. Ha téves aminosavat aktiválnak, akkor hidrolizálják a hibás kötést (második szubsztrát felismerő hely). Hatékonyság: kb. 1 hiba/104 aminosav. Példák az elnevezésre: fMet-tRNSfMet formil-metionil-tRNSfMet Ala-tRNSAla alanil-tRNSAla
Hírvivő RNS: mRNS
sapka 5’ m7Gppp
startkodon 5’-nemkódoló régió
AUG
kódoló régió
UGA
3’-nemkódoló régió
AAUAAA
stopkodon
(AAAA)n 3’ poli(A) farok
Olvasási keret • az AUG kodon jelzi az mRNS-en a polipeptidlánc szintézisének startpontját. • az olvasási keret a startkodon első nukleotidjától a stopkodonig tart.
...AGAGCGGA.AUG.GCA.GAG.UGG.CUA.AGC.AUG.UCG.UGA.UCGAAUAAA... MET.ALA.GLU.TRP.LEU.SER.MET.SER „frameshift” - kereteltolódással járó mutáció (példánkban deléció)
...AGAGCGGA.AUG.GCA.GA .UGG.CUA.AGC.AUG.UCG.UGA.UCGAAUAAA... • az új olvasási keret hibás aminosavsorrendet eredményez
...AGAGCGGA.AUG.GCA.GAU.GGC.UAA.GCAUGUCGUGAUCGAAUAAA... MET.ALA.ASP.GLY stopkodon
A transzlációt befolyásoló mutációk • hemoglobin Wayne (a 3’-terminális vég frameshift mutációja) Normális α-globin
.ACG.UCU.AAA.UAC.CGU.UAA.GCU GGA GCC UCG GUA .THR.SER.LYS.TYR.ARG
A kékkel jelölt U bázis deléciója miatt: Wayne α-globin
stopkodon
.ACG.UCA.AAU.ACC.GUU.AAG.CUG.GAG.CCU.CGG.UAG .THR.SER.ASN.THR.VAL.LYS.LEU.GLU.PRO.ARG mutált régió
stopkodon
• missense mutáció (pl. AGC Ser módosul AGA Arg) • nonsense mutáció (pl. UGG Trp módosul UGA Stop) • sense (továbbolvasó) mutáció (pl. UAA Stop módosul CAA Gln-ra a hemoglobin Constant Spring formában) • néma mutációk (pl. CUA Leu változik CUG Leu) a transzlációt nem befolyásolják
A riboszómák: egy kisebb és egy nagyobb alegységből álló ribonukleoprotein részecskék • prokarióta riboszóma
50S alegység 23S rRNS 5S rRNS 35 különböző fehérje
70S riboszóma
30S alegység 16S rRNS 21 különböző fehérje
• eukarióta riboszóma
60S alegység 28S rRNS 5S rRNS 5.8S rRNS 49 különböző fehérje
80S riboszóma
40S alegység 18S rRNS 33 különböző fehérje
Poliszómák • a transzláció 5’ → 3’ irányban folyik az mRNS molekulán • az aminosavmaradékok az N-terminálissal kezdődően épülnek be szintetizálódó peptidlánc nagy riboszóma alegység
N
N 5’
UGA
AUG A poliszómát az mRNS-sel összefűzött riboszómák alkotják.
kis riboszóma alegység
az alegységek disszociálnak
A fehérjeszintézis iniciációja A startkodon (AUG) megtalálása: prokariótákban a Shine-Dalgarno szekvencia segítségével eukariótákban az első AUG felismerése (scanning) Riboszómák prokarióták
eukarióták (citoszol)
Kis alegység
Nagy alegység
30S
50S
21 fehérje 16S RNS
35 fehérje 23S és 5S RNS
40S
60S
33 fehérje 18S RNS
49 fehérje 28S, 5.8S és 5S RNS
Teljes méret 70S
80S
Iniciáció prokariótákban és eukariótákban • a prokarióta mRNS egyik belső AUG kodonjánál következik be az iniciáció • az E. coli lac operonját egyetlen policisztronos mRNS kódolja több iniciációs AUG kodonnal lac I
P
O
lac Z AUG
5’
SD
AUG
lac Y
AUG
AUG
AUG
iniciációs kodon Shine-Dalgarno szekvenciával
lac A AUG
SD
belső Met kodon Shine-Dalgarno szekvencia nélkül
AUG
iniciációs kodon Shine-Dalgarno szekvenciával
•az iniciáció az első AUG kodonnál történik az eukariótákban 5’-sapka
AUG
Az iniciációs első AUG az 5’-sapka után, downstream található
AUG A belső (downstream) Met kodonok nem lehetnek iniciációs helyek
Iniciáció prokariótákban A szintézis az N-terminális N-formil-metionin (fMet) beépítésével kezdődik. Az mRNS olvasása 5’
3’ irányban.
Iniciáció: • IF-3 megakadályozza a két alegység idő előtti asszociációját • IF-1 az A-helyet blokkolja • IF-2–GTP komplex és az fMet-tRNSfMet kapcsolódik • A kezdő AUG azonosítása a Shine-Dalgarno szekvenciával: az mRNS-ben a kezdő AUG előtt kb. 10 nukleotidból álló purin-gazdag szekvencia van, amely bázispárokat alakít ki a riboszóma 16S rRNS pirimidin-gazdag szekvenciájával A- és P-helyeket mindkét alegység meghatározza, az E hely teljesen az 50S alegységen van. Az első fMet-tRNSfMet kapcsolódását a kodon:antikodon (mRNS) és a Shine-Dalgarno szekvencia (rRNS) együttesen határozza meg.
Elongáció a prokariótákban
Does not use ATP proofreading
AA2
Minden aminosav beépítéséhez 4 „nagy” energiájú kötés (122 kJ/mol) fordítódik. A peptidkötés energiája csupán 21 kJ/mol.
Termináció Prokariótákban három terminációs faktor van: • RF1 felismeri az UAG és UAA stopkodonokat. • RF2 felismeri az UGA és UAA stopkodonokat • RF3 a riboszóma szétesését segíti elő Eukariótákban egyetlen terminációs faktor (release factor: eRF) van.
Eukarióta Prokarióta
A riboszóma szerkezete
P PP
P P P P P
Nagy alegység A
P-hely: peptidlánc-tRNS kötődése
A-hely: aminoacil-tRNS kötődése
5’
mRNS Kis alegység
A riboszóma két alegysége a kötött mRNS és tRNS molekulákkal
A fehérjeszintézis iniciációja eukariótákban: az mRNS kötődése Met A tRNSmet kötődik a kis alegységhez az eukarióta iniciációs faktor-2 (eIF-2) segítségével eIF-2 40S alegység
A kis alegység a mRNS 5’-sapka régiója utáni első AUG kodont felismeri (scanning) 5’-sapka
AUG
mRNS
A fehérjeszintézis iniciációja eukariótákban: részletek Met
Met GTP GTP eIF-2a eIF-3 40S alegység
eIF-2a
Az eukarióta iniciációs faktor2a (eIF-2a), a GTP és az inciátor Met-tRNS hármas komplexet alkot.
Az eukarióta iniciációs faktor-3 (eIF-3) gátolja a 40S és a 60S alegységek asszociációját: anti-asszociációs faktor.
Az eukarióta iniciációs faktor-4 (eIF-4a …. 4f) megszünteti az mRNS másodlagos szerkezetét és az mRNS-t korrekt pozicióban a 40S alegységre helyezi: scanning folyamat az ATP energiájának felhasználásával.
5’-sapka
AUG
mRNS
• az AUG iniciációs kodon felismerése • GTP hidrolizál GDP-vé • eIF-2a-GDP disszociál a komplexről (és több más molekula is…) • a nagy riboszóma alegység kötődik
60S alegység
eIF-2a GDP M
5’
AUG 40S alegység
mRNS
A M
AUG GCC
5’
mRNS
M A • aminoacil-tRNS kötődik az A-helyhez • létrejön az első peptidkötés 5’ • az iniciáció befejeződik
AUG GCC
mRNS
P-hely
A peptidkötés kialkulása
NH2 CH3-S-CH2-CH2-CH C O=C O • a peptidkötés kialakulását a peptidil-transzferáz katalizálja
tRNS
A-hely N 2 NH CH3-CH O=C O tRNS
• a peptidil-transzferáz aktivitás a prokarióta nagy alegység 23S rRNS részén, ill. az eukarióta 28S rRNS részén lokalizálható
NH2 CH3-S-CH2-CH2-CH O=C • a peptidkötéshez szükséges energiát NH a tRNS feltöltésével az ATP szolgáltatja CH3-CH • képződött peptid a P-helyről átkerül O=C az A-helyre; az üres tRNS disszociál OH O a P-helyről
tRNS
tRNS
Nagy riboszóma alegység 23S rRNS (narancs és fehér) alkotja a peptidil-transzferáz egységet
Adenin-2451 vesz részt a sav-bázis katalízisben
Cech (2000) Science 289:878-879 Ban et al. (2000) Science 289:905-920 Nissen et al. (2000) Science 289:920-930
Elongáció P P P P P
• a peptidkötés kialakulása után a szabad tRNS disszociál a P-helyről
UCA GCA GGG UAG
EF-1 EF-2
A P P P P P
UCA GCA GGG UAG
• a riboszóma egy kodonnal továbbcsúszik az mRNS-en, a peptid-tRNS átkerül az A-helyről a P-helyre; a transzlokációt az elongációs faktor EF-2 biztosítja • a következő aminoacil-tRNS kötődik az A-helyhez; ehhez szükséges az EF-1 elongációs faktor • az elongációhoz szükséges energiát két GTP hidrolízise szolgáltatja: • egyik a transzlokációt, • másik az aminoacil-tRNS kötődését biztosítja.
Elongáció: részletek Három ismétlődő lépésből áll: 1. Az aminoacil-tRNS kötődik az A-helyhez, illeszkedve a kodonnak megfelelő pozícióba: - a folyamat GTP-t igényel (az EF-1α GTP-kötő fehérje) - a bekötés során a GTP hidrolizál, de a GDP kötve marad az EF-1 molekulán (EF-1α-GDP) - másik elongációs faktor (EF-1βγ) cseréli le a kötött GDP-t GTP-re (a GDP disszociációját elősegítő ún. exchange fehérje) 2. A P-helyen kötött peptidil-tRNS és az A-helyen kötött aminoaciltRNS között létrejön a peptidkötés: - peptidil-transzferáz katalizálja - külön energiát nem igényel (ez már megtörtént a tRNS feltöltése során) 3. Transzlokáció: a riboszóma elgördül az mRNS-en. - az üres tRNS legördül a P-helyről - az A-helyen megjelenik az új kodon - a folyamat GTP energiát igényel (EF-2-GTP → EF-2-GDP)
Termináció RF P P P P P
• amikor a transzláció stopkodonhoz ér a terminációs (release) faktor (RF) felismeri a stopkodont és kötődik az A-helyhez
UCA GCA GGG UAG
PPPP
PP
P
P
• az RF katalizálja az elkészült polipeptidlánc hidrolízisét a hordozó tRNS-ről; a riboszóma disszociál UCA GCA GGG UAG
Fehérjeszintézis a mitokondriumokban Eltér az eukarióta sejt citoszoljában lévő transzlációs berendezéstől és a prokarióta riboszómára emlékezetet. A transzláció a mitokondrium matrixban történik. A mitokondriális DNS 2 rRNS-gént 22 tRNS-gént és 13 fehérjét kódol. A többi mitokondriális fehérjét a nukleáris DNS kódolja. Csak 22 tRNS van, több a kodon-antikodon „lötyögés”. Négy eltérés is van az univerzális genetikai kódszótárban, pl. az UGA stopkodon a mitokondriumban triptofánt jelent. Az arginin két kodonja (AGA és AGG) viszont a mitokondriumban stopkodonként szolgál. A mitokondriális mRNS-nek nincs 5’-sapkája, de van 3’-poli-A-farok régiója.
Antibiotikumok és toxinok gátolják a transzlációt (fehérjeszintézist) A fehérjeszintézis mechanizmusában részt vevő komponensek működésének a gátlása az egyik igen gyakran használt fegyver a kórokozó baktériumok ellen. A módszer alapja, hogy a prokarióták és eukarióták ribiszómái és transzlációs faktorai (fehérjéi) különböznek egymástól és így bizonyos vegyületek gátolják a fertőzést okozó baktériumok transzlációját és ezzel szaporodásukat (bakteriosztatikus hatásúak), míg a gazdaszervezet sejtjeiben a fehérjeszintézist nem károsítják. Az antiobiotikumok bizonyos gombák által termelt vegyületek, illetve ezek szintetikus származékai.
A puromicin gátlása A puromicin kémiai szerkezete emlékeztet az aminosavat hordozó tRNS 3’-végére, ezért be tud kötni az A-helyre. Ezután a puromicin aminocsoportja hozzákötődik a P-helyen lévő peptidil-tRNS utolsó aminosavának karboxilcsoportjához. További akceptor helyet azonban a puromicin nem tartalmaz (a peptidkötések tovább nem jöhetnek létre), ezért a puromicinre végződő peptid disszociál a riboszómáról, korai láncterminációt okoz. A puromicin gátolja mind az eukarióták, mind a prokarióták transzlációját.
A tetraciklinek a prokarióta riboszóma kis alegységéhez kötődve az aminoacil-tRNS-ek bekötődését gátolják A klóramfenikol gátolja a prokarióta riboszóma nagy alegységének peptidil-transzferáz aktivitását A sztreptomicin gátolja az iniciációt és az mRNS téves leolvasását okozza a prokariótákban A cikloheximid csak az eukariótákban gátolja a peptidil-tRNS transzferét a riboszóma nagy alegységén A diftéria exotoxin az eukarióta EF-2 ADPribozilációja révén inaktiválja a sejt fehérjeszintézisét A ricin inaktiválja a 60S eukarióta riboszóma alegységét
A fehérjeszintézis néhány gátlószere Antibiotikum Kaszugamicin Sztreptomicin Tetraciklin Eritromicin Linkomicin Klindamicin Kloramfenikol
Gátolt folyamat iniciátor tRNS kötése iniciáció, elongáció aminoacil-tRNS kötése peptidil-transzferáz peptidil-transzferáz peptidil-transzferáz peptidil-transzferáz
A gátlás helye 30S riboszóma 30S riboszóma A-hely 50S riboszóma 50S riboszóma 50S riboszóma 50S riboszóma
Staphylococcus eritromicin rezisztenciája • néhány Staphylococcus törzs plazmidja RNS-metiláz gént is tartalmaz • a gén terméke az RNS-metiláz enzim átalakítja a 23S rRNS egyik adenozin maradékát N6-dimetil-adenozinná • pl. eritromicin (linkomicin vagy klindamicin) esetén ez az adenozin a gátlás helye • az N6-dimetil-adenozin gátolja ezen antibiotikumok hatását • azok a törzsek, amelyek pl. eritromicint termelnek saját RNS-metilázzal rendelkeznek, ezért rezisztensek a termelt antibiotikummal szemben
Az interferon hatása A sejt interferont termel a vírus RNS hatására
vírus
Az interferon a környező sejtek receptoraihoz kötődve aktiválja azokat
A sejt önmagát nem védi meg A sejt fertőződik a vírussal
Ezek a sejtek antivirális fehérjéket szintetizálnak, a vírus szaporodik…
A sejt elpusztul és a környező sejtekbe jut
amely védelmet nyújt a vírus ellen
Antivirális fehérjék hatása inaktív endonukleáz ATP
kettősszálú dsRNS 2’-5’A szintáz
oligo 2’-5’-adenilát (2’-5’A) [-A-2’-p-5’-A-2’-p-5’A-]N aktív endonukleáz: pl. a vírus mRNS-t elbontja
az interferon elősegíti
eIF-2 aktív
eIF-2 kináz dsRNS
P eIF-2
inaktív a fehérjeszintézis gátlódik pl. retikulocitákban a globin és hem szintézisének koordinációja
A transzláció utáni (poszttranszlációs) módosulások N-terminális és C-terminális módosulások a lánckezdő Met eltávolítása az eukarióta fehérjék 50%-a N-acetilált A szignálpeptid eltávolítása Aminosav-oldalláncok módosítása pl. Ser, Thr vagy Tyr oldalláncok foszforilációja, γ-karboxiglutamát kialakulása, Lys-oldallánc metilációja … Diszulfid-hidak kialakulása Szénhidrát láncok hozzáadása Izoprenil- vagy más acilcsoportok kapcsolódása Prosztetikus csoportok hozzáadása Limitált proteolízis ……
A fehérjék sejtorganellumba irányítása: szekréció 3. Az SRP kapcsolódik az SRP-receptorhoz az ER membrán citoszol felőli oldalán, a szignálpeptidet egy pórushoz irányítja 2. A szignál felismerő részecskea (SRP) kötődik a szignálpeptidhezb: a transzláció szünetel
ER lumenc SRP-receptor
SRP
5’
citoszol
AUG A riboszómák kötődése a durva endoplazmás retikulum membránjához 1. A transzláció a citoszolban indul
aszignál
felismerő részecske (signal recognition particle:SRP) fehérjéből és RNS-ből áll; kötődik a szignálpeptidhez, a riboszómához és az ER membrán SRP-receptorához bszignálpeptid kb. 10-40 aminsavból áll a fehérje N-terminális részén (nem mindig) és elsősorban hidrofób, apoláris aminosavakból áll cER = durva endoplazmás retikulum (riboszómákat tartalmaz kötött formában)
4. A transzláció szünetel, a polipeptid az ER lumenjéhez kerül
5. A szignál-peptidáz, amelyik az ER lumenjében van, lehasítja a szignálpeptidet
ER lumen szignál-peptidáz citoszol
5’
6. AZ SRP felszabadul, újabb ciklusban vehet részt
7. A riboszóma kapcsolódik az ER membránhoz; a durva endoplazmás retikulumon poliszóma alakul ki
8. A transzláció folytatódik: a polipeptid az ER lumenjébe kerül 9. A transzláció befejeződik, a kész fehérje az ER-en belül tovább módosul a szekréció előtt
A kész fehérje módosítások után szekretálódik
ER lumen
citoszol
5’
UGA
• Példák szekretált fehérjékre: • polipeptid hormonok (pl. inzulin) • albumin • kollagén • immunoglobulinok • Az integráns membránfehérjék is hasonló mechanizmussal szintetizálódnak: „részlegesen szekretált” fehérjéknek tekinthetőek • Példák integráns membránfehérjékre: • polipeptid hormonreceptorok (pl. az inzulinreceptor) • transzport fehérjék • ioncsatornák • citoszkeletont horgonyzó fehérjék (pl. band-3) Ajánlott irodalom Orvosi biokémia (Ádám Veronika szerk.) 2. kiadás, 2002, pp. 386-399.
