fax: (06-1) Drótposta:

A Jövő Nemzedékek Képviseletének I., II. és III. jelentése letölthető a Védegylet honlapjáról, a http://www.vedegylet.hu világháló-címről, valamint nyomtatott formában beszerezhető a Védegylettől.

Címünk: 1051 Budapest, Nádor u. 32. Telefon/fax: (06-1)-269-42-51 Drótposta: [email protected]

A JÖVŐ NEMZEDÉKEK KÉPVISELETE JELENTÉSE IV 2003

SZERKESZTETTE KAJNER PÉTER

AZ ÜGYEK KÉPVISELETÉBEN ÉS A JELENTÉS ELKÉSZÍTÉSÉBEN 2003-BAN EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEZETEK:

Abaújaranyos Faluszépítő Egyesület

BOKARTISZ Kht. www.bokartisz.hu

Dráva Szövetség [email protected]

Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület – ETK www.etk.hu

E-Misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület www.e-misszio.hu

Eötvös Károly Közalapítvány

Magyar Környezetgazdaságtani Központ www.makk.zpok.hu

MAKK

Nimfea Természetvédelmi Egyesület www.nimfea.hu

3

Ökorégió Alapítvány [email protected]

Palocsa Egyesület Élő Környezetünk Helyreállításáért [email protected]

STOP Alapítvány [email protected]

STOP

Védegylet www.vedegylet.hu

WWF Magyarország www.wwf.hu

A honlappal és drótpostával nem rendelkező szervezetek elérhetőségéről a Védegylet irodájában adnak bővebb tájékoztatást.

4

A JÖVŐ NEMZEDÉKEK KÉPVISELETÉNEK MUNKÁJÁT, ÉS A KIADVÁNY MEGJELENÉSÉT TÁMOGATTÁK: Környezetvédelmi Minisztérium, Zöld Forrás – Kac A A

az Európai Unió Phare ACCESS Programja

és az Oktatási Minisztérium

Segítségüket köszönjük!

ISSN 1589-2786

Kiadja a Védegylet Felelős kiadó: Csonka András Készült a Press Express Nyomdában, újrahasznosított papírra. Budapest, 2004 5

A KÖTETBEN SZEREPLŐ ÖSSZEFOGLALÓKAT KÉSZÍTETTÉK: BÁDER LÁSZLÓ

Palocsa Egyesület Élő Környezetünk Helyreállításáért

V.1

CSELÓSZKI TAMÁS

E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület

III.1.1, III.1.2

DR. GUBEK NÓRA

Védegylet, a JŐNEK jogásza

IV.1

JÁVOR BENEDEK

Védegylet

V.2, VII.2, VII.3

KAJNER PÉTER

MAKK, Védegylet, a JŐNEK titkára

III.2, III.4, V.3, VII.1.1, VII.1.2

KARAKAI TAMÁS

Palocsa Egyesület Élő Környezetünk Helyreállításáért

III.3

KOCSIS ANIKÓ

Ökorégió Alapítvány a Fenntartható Fejlődésért

II.

KOHLHEB NORBERT Védegylet

VII.1.4

DR. MOLNÁR GÉZA

BOKARTISZ Kht.

III.1.1

MÓRA VERA

Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület

I.

TAKÁCS ANDRÁS

Abaújaranyos Faluszépítő Egyesület

IV.2

VAY MÁRTON

Védegylet

VII.1.3

DR. VÁRI ANNA

MTA Szociológiai Kutatóintézet

VI.

Külön köszönet illeti az ügyek képviseletében részt vett összes segítőtársunkat, akiket az egyes ügyeket bemutató fejezetek végén sorolunk fel. 6

TARTALOM BEVEZETÉS

9

I. A MEZŐGAZDASÁGI GÉNTECHNOLÓGIA MAGYARORSZÁGON

15

II. TERMÉSZETKÖZELI SZENNYVÍZTISZTÍTÁS HELYZETE, KILÁTÁSAI MAGYARORSZÁGON

23

III. EGYÜTTÉLÉS FOLYÓINKKAL: VESZÉLYEK ÉS ESÉLYEK

33

III.1 A VÁSÁRHELYI TERV TOVÁBBFEJLESZTÉSE III.1.1 Gyorsjelentés a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése állásáról – 2003 november III.1.2 Civil részvétel a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése Tárcaközi Bizottságban III.2 A TERMÉSZETTEL EGYÜTTMŰKÖDŐ GAZDÁLKODÁS KÍSÉRLETE A BODROGKÖZBEN III.3 A RÁBA MEGŐRZÉSE III.4 A NOVO VIRJEI VÍZIERŐMŰ A DRÁVÁN IV. TERMÉSZETVÉDELMI PROBLÉMÁK IV.1 KÉKKÚTI KINCSKERESŐK IV.2 TERVEZETT ANDEZITBÁNYA AZ ARANYOS-VÖLGYBEN, A ZEMPLÉNI-HEGYSÉGBEN V. ERDEINK MEGŐRZÉSE ÉS GYARAPÍTÁSA

35 35 45 49 63 71 91 91 97 100

V.1 A NEMZETI ERDŐSTRATÉGIA ÉS NEMZETI ERDŐPROGRAM TÁRSADALMI VITÁJA

100

V.2 A VÉDEGYLET ÉS A WWF KUTATÁSA A VÉDETT ERDŐK KEZELÉSÉVEL KAPCSOLATBAN

V.3 KÖZÉRDEKŰ ADATKÉRÉS AZ ÁLLAMI ERDÉSZETI SZOLGÁLATTÓL AZ ŐRSÉGI ÜGYEK KAPCSÁN VI. KÖZÖSSÉG-TÁJÉKOZTATÁS VAGY FÉLREVEZETÉS? – AZ AJKAI ERŐMŰ TERVEZETT BERUHÁZÁSAINAK KÉRDŐJELEI

115 123

133

7

VII. ZÖLDTERÜLETEK CSÖKKENÉSE BUDAPESTEN ÉS AGGLOMERÁCIÓJÁBAN VII.1 BUDAPESTI ÜGYEK VII.1.1 Mélyparkoló a Budapest-terézvárosi Jókai téren VII.1.2 Készülő terézvárosi környezetvédelmi KSZT-k VII.1.3 A Budai alsó rakpart kiszélesítése VII.1.4 A II. kerületi új KVSZ VII.2 A ZÖLDTERÜLETEK VÉDELMÉBEN VII.3 A FÁK VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ KORMÁNYRENDELET FELÜLVIZSGÁLATA

VIII. A JŐNEK ÁLTAL KÉPVISELT ÜGYEK TEMATIKUS ÁTTEKINTÉSE

8

143 143 143 162 167 183 189 201 207

BEVEZETÉS „A Föld minden egyes nemzedék tulajdona teljes egészében és saját jogon, annak egész élete során. Az elsőtől a második nemzedék adósságok és megterhelések nélkül kapja azt meg, a másodiktól pedig a harmadik és így tovább. Ha ugyanis az első nemzedék adóssággal terhelné meg, akkor a Föld a halottaké lenne, nem pedig az élő nemzedékeké. Tehát egy nemzedék se vállalhat fel nagyobb adósságot, mint amekkorát a saját élete folyamán meg tud fizetni...” Thomas Jefferson (Levél James Madisonhoz, 1789)

A Jövő Nemzedékek Képviselete működésének harmadik évében ügyeink köre ismét tovább bővült és változatosabbá vált, tegyük hozzá: sajnos. Az elmúlt években a Képviselet munkájával egyértelműen bebizonyította, hogy nem (a működés alapjául szolgáló törvénytervezetet kevéssé ismerők által vélt) „zöld ombudsmani” szerepkört kíván betölteni, „hatásköre” ennél jóval szélesebb. A képviselt ügyek mindegyikénél világossá vált számunkra, hogy az utódaink sorsát, életkörülményeit meghatározó, hosszú távra kiható döntések nem „környezetvédelmi” ügyek, hanem a demokrácia próbakövei is. Ezen túlmenően pedig javaslataink remélhetően egy élhető jövő, egy fenntartható társadalmi berendezkedés csírái egyben. A Jövő Nemzedékek Képviselete (JŐNEK) olyan ügyekben jár el, amikor úgy ítéli meg, hogy adott hatóság(ok) döntése vagy magánszemélyek tevékenysége sérti az utánunk jövők jogát a földi életlehetőségek gazdag változatosságához, illetve az egészséges környezethez. A társadalmi szervezetek rendelkezésére álló eszközökkel próbálunk közbelépni olyan döntések, tevékenységek esetén, amikor úgy látjuk, hogy ezek visszafordíthatatlanul csorbítanák utódaink jogát az egészséges környezethez, az emberhez méltó léthez. Döntések, amelyeket ma hoznak meg, de ezek kárait, a ma adósságait 9

gyermekeink, unokáink fogják fizetni. A „törlesztési futamidő” változó: a rakparti sztráda következtében a Dunától elvágott, a közlekedési eredetű szennyezés növekedésétől szenvedő nemzedékek vélhetőleg évtizedekig fizetik majd kamatostul a ma elhibázott közlekedéspolitikájának árát. A szennyvíztisztításban a költségigényes, nagyvárosi technológiákat apró falvakra erőltető állami finanszírozási és szabályozási gyakorlat árát szintén évtizedekig fogják fizetni az ezek működtetésére képtelen önkormányzatok és lakosaik. A mezőgazdaságban mesterségesen, géntechnológiai úton létrehozott élőlények felelőtlen, nagyléptékű alkalmazása már az evolúció időtávját feszegeti, következményei beláthatatlanok. Amikor az utánunk jövők „demokratikus jogát próbáljuk érvényesíteni” azzal, hogy szót emelünk: ne hozzanak olyan döntéseket, ami az ő jogukat szűkíti a tekintetben, hogy saját sorsukba beleszólhassanak, egyben mi magunk, a ma élő nemzedékek törékeny és szűken értelmezett demokratikus jogait is megpróbáljuk megvédelmezni vagy kiterjeszteni. Számos ügy kapcsán találkoztunk azzal, hogy a politikusok, döntéshozók számára fiatal hazai demokráciánk máris terhessé kezd válni. A „civilek” túl sokat akadékoskodnak, „zavarják” a komoly munkát. Vannak politikusok, akik a káros hatású tervek ellen tiltakozókkal szemben „beruházásvédelmi törvényt” vetnének be, vannak akik a közösségi tájékoztatást manipulálják és szinte mindennapos, hogy a hatóságok visszatartják a közérdekű információkat. Nemrégiben megszületett e trend talán eddigi legvészjóslóbb gyermeke: a gyorsforgalmi utakról szóló törvény. A máskor hivatásszerűen egymás ellen szavazó parlamenti pártok könnyfakasztó egységet mutattak, amikor a demokratikus jogok korlátozásáról és a környezetvédelem mozgásterének szűkítéséről volt szó a beruházások érdekében. A pártok közös gyermekének számító „kisded” ugyanis példátlan – egyébként valószínűleg alkotmányellenesen és több törvényt is sértő – módon szűkíti le az érintettek beleszólási jogát és a környezetvédelmi hatóságok jogköreit az autópálya-építések során. Régóta tudjuk: a demokrácia nem adomány, adottság, hanem folyamatos küzdelem eredménye Minden nap meg kell harcolni érte; ha úgy tetszik, a társadalmi párbeszéd terméke. A JŐNEK azért is tűz zászlajára egyes 10

ügyeket, hogy ezek egyáltalán a közbeszéd tárgyaivá váljanak. Sokszor a döntéshozókra az gyakorolja a legnagyobb befolyást, hogy az ügyekről szó van, a nyilvánosság „figyelő szeme” olyan szempontokat is be tud vinni a döntéshozatalba, amik egyébként teljesen kimaradtak volna. A képviselt ügyek egy részében tehát a jövő nemzedékek (és a magunk) számára kívánjuk megőrizni értékeinket, de az ilyen esetekben sem csupán a „konzerválás” a célunk, hanem egy a fogyasztói társadalom által leszűkítetten értelmezett „jólét” helyett a „jól-lét” felé mutató, erőforrásainkat nem felélő, hanem gyarapító társadalmi berendezkedésről szóló diskurzus alapjainak lerakása is célunk. Minden ügy esetében célunk nem csak az, hogy megfogalmazzuk: mit ne, hanem azt is, hogy mit igen. Ma már kevés csupán megőrizni azt amink van, hiszen mi és az előttünk járók már így is óriási adósságot halmoztak fel. Sürgősen meg kell kezdenünk létalapjaink helyreállítását – ehhez adnak példát az egyes esetekben felkínált alternatívák az erdők kezelésének javasolt stratégiájától a városi közlekedésig. A JŐNEK munkájának kereteit a Sólyom László professzor – az Alkotmánybíróság volt elnöke, a Védegylet elnökségi tagja – által a Védegylet vezetőségének felkérésére 2000 májusában készített törvénytervezetet adja. A Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosáról szóló törvényjavaslat szerint e szószóló a Magyar Köztársaság Alkotmányával összhangban, a döntéshozatali folyamatok során képviselhetné az ezen döntésekből kirekesztett eljövendő nemzedékek érdekeit, és ellenőrzi, hogy azok ne sérülhessenek. Mint ismeretes, a törvénytervezet a politika számos fórumát megjárta. Jóllehet a törvényjavaslatot valamennyi parlamenti párthoz eljuttattuk, részükről semmiféle visszajelzés megkeresésünkre nem érkezett. Végül 2001 tavaszán Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke, és Hegyi Gyula képviselő közös képviselői indítványként javaslatunkat a Parlament elé terjesztette. Ekkor a javaslat nem jutott túl a bizottsági vitákon. Szili Katalin több ízben is ígéretet tett, hogy pártjának kormányra kerülése esetén a törvényjavaslatot ismételten beterjesztik. A 2002. évi választásokat követően, ígéretüknek megfelelően a javaslatot már korábban is beterjesztő képviselők a törvénytervezetet 11

ismételten a Parlament elé vitték és 2002. június 10-i dátummal beterjesztették. Ennek nyomán a nyári szünetet követő őszi ülésszak során, 2002. október 2-án a Környezetvédelmi Bizottság napirendjére tűzte annak tárgyalását. Az ülésen lezajlott viták ellenére a Bizottság a törvényjavaslatot jelentős többséggel ismételten általános vitára alkalmasnak találta. Rövid időn belül a Gazdasági Bizottság is napirendre tűzte a törvényjavaslatot, melyet vitát követően ez a Bizottság is általános vitára javasolt. Ezután azonban a biztatóan induló folyamat megakadt. A másik két, illetékesként kijelölt bizottság (Emberijogi és Kisebbségi valamint Ifjúsági) a törvényjavaslatot mostanáig, több mint egy év elteltével nem tárgyalta, és az őszi ülésszak napirendjén egyáltalán nem is szerepelt. Az az érdeklődés, amely beterjesztésekor a javaslat körül a politika részéről tapasztalható volt, jobbára megszűnt. Mintha maguk a beterjesztő képviselők is kihátráltak volna a törvénytervezet mögül. 2002. december 2-án és 4-én Kóródi Mária Környezetvédelmi és Vízügyi Miniszterrel illetve Dr. Lenkovics Barnabással, az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosával találkoztunk, hogy egyeztessük a törvényjavaslattal kapcsolatos álláspontokat. Sajnos azt kellett tapasztalnunk, hogy a tervezetet különböző okokból egyik intézmény sem támogatja. Mindezek alapján azt a következtetést kellett levonnunk, hogy a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosának intézménye még jó ideig nem valósulhat meg Magyarországon. Ez a tapasztalat megerősített abban, hogy a jövő generációk érdekeinek védelme érdekében az elképzelt ombudsman feladatait ellátó civil kezdeményezés, a Jövő Nemzedékek Képviselete folytassa munkáját. Az alábbi füzetben bemutatott ügyeknél a korábbiaknál jóval több hivatalos dokumentumot idézünk, leveleket, jogszabálymódosítási javaslatokat. Ennek célja, hogy a hasonló ügyekkel foglalkozó társadalmi szervezetek, magánszemélyek számára bemutassuk: mi milyen eszközökkel próbáltuk jobb belátásra bírni a hatóságokat, döntéshozókat, befektetőket. Remélhetőleg az alábbiakban bemutatott ügyek hasznos példákkal szolgálnak. A Jövő Nemzedékek Képviselete ezúton mond köszönetet mindazon civil szervezeteknek, akik áldozatos munkájukkal segítették e 12

kezdeményezés működését 2003-ban is. A JŐNEK a jelentés elején felsorolt szervezetek hálózataként működik – ez biztosítja, hogy a legváltozatosabb területeken képes közbeavatkozni közös értékeink védelméért, egy élhető jövő megalapozásáért gyermekeink – és a saját érdekünkben. Amennyiben tevékenységünk felkeltette érdeklődését, és bekapcsolódna munkánkba, bármely egyéb módon támogatná azt, vagy pusztán részletesebben szeretné megismerni, kérjük, vegye fel a kapcsolatot a Jövő Nemzedékek Képviseletével a Védegylet címén: 1051 Budapest, Nádor u. 32. Telefon / fax:(06-1) 269-42-51 Drótposta: [email protected] http://www.vedegylet.hu

13

I. A MEZŐGAZDASÁGI GÉNTECHNOLÓGIA MAGYARORSZÁGON I.1 NEMZETKÖZI FOLYAMATOK SODRÁSÁBAN A JŐNEK legutóbbi jelentésében foglaltak óta nem sok változás történt a mezőgazdasági géntechnológia hazai alkalmazása terén. Noha 2002 decemberében az Országgyűlés elfogadta az 1998/XXVII törvény módosítását – amelyből az általunk javasolt kiegészítések (l. a JŐNEK 2002. évi jelentését) zöme sajnos kimaradt – a géntechnológiai úton módosított (GM) növények magyarországi termesztése sem kezdődött még el. Idén a korábbiakhoz hasonló keretek között folytatódtak a szántóföldi kísérletek, de forgalmazási engedély iránti kérelmek benyújtása leghamarabb 2004 első felében várható. A nemzetközi porondon azonban az év folyamán több olyan fontos fejlemény is történt, amelyek hosszabb távon alapvetően befolyásolhatják a GM növények (és később állatok) elterjedését világszerte, így nálunk is. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy az Egyesült Államok kormánya májusban elszánta magát egy már régebben beígért lépés megtételére, és vitarendezési eljárást kezdeményezett a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO) az Európai Unióval szemben, arra hivatkozva, hogy az utóbbi illegális kereskedelmi korlátokat állít a GM növények behozatala elé. Az amerikai kormányzat már évek óta tiltakozik ez EU ún. de facto moratóriuma (a törvények nem tiltják ugyan a GM a növények termesztését, ám néhány kivételtől eltekintve egyáltalán nem termelnek ilyeneket) miatt, amely – állításuk szerint – mezőgazdaságuknak éves szinten 300 millió dolláros bevételkiesést okoz. Az Unió tagországainak egy csoportja azonban a teljes szabályozási rendszer felülvizsgálatához kötötte a GM növények engedélyezési eljárásának újbóli elindítását, ez a folyamat viszont éveket vett – és vesz még most is – igénybe. 15

A biotechnológiai iparral szoros kapcsolatot ápoló amerikai mezőgazdasági és kereskedelmi minisztériumok már januárban javaslatot tettek a WTO-eljárás megindítására, akkor azonban az iraki háborúval kapcsolatos feszültség háttérbe szorította ezt az ügyet. Májusban viszont elérkezettnek látták az időt az ún. formális konzultáció kezdeményezésére, ami a WTO-vitarendezési eljárás előszobájának tekinthető. Ennek során a feleknek 60 nap állt rendelkezésére, hogy peren kívüli eljárással rendezzék nézeteltérésüket. Ennek előre látható sikertelensége nyomán – márpedig az amerikai fél július elején hivatalosan is bejelentette a tárgyalások kudarcát – háromtagú döntőbíróság jött létre, amelyhez bármely, az ügyben érdekelt WTO-tagország benyújthat szóbeli vagy írásos bizonyítékot. A döntőbíróság egyhangú véleményt hoz, amely ellen a WTO Feljebbviteli Testülete előtt lehet majd fellebbezni. Ez utóbbi 7 főből áll, akik közül általában három foglalkozik egy üggyel. Az egész eljárás, beleértve a fellebbezést is kb. másfél évig tarthat, vagyis eredmény 2004-ben tavasszal/nyár elején várható. Amennyiben a vesztes fél meghatározott időn belül nem hajtja végre a döntőbíróság által javasolt intézkedéseket (azaz megszünteti a szabályokkal ellentétben álló gyakorlatot), a nyertesnek jogában áll emiatt megtorló intézkedéseket kiszabnia, büntetővámok formájában. A WTO vitarendezési mechanizmusa több ok miatt is alkalmatlan a téma megfelelő kezelésére, és bevonása széles körben heves aggodalmakat váltott ki. Ez a vitarendezési lehetőség ugyanis a nemzetközi szervezetek körében több szempontból is egyedülálló. Egyrészt az eljárás teljesen zárt ajtók mögött folyik: mind a döntőbíróság tagjainak kiléte, mind a bizonyítékként beadott anyagok titkosak, állampolgárok, civil szervezetek semmilyen érdemi beleszólási lehetőséggel nem rendelkeznek. Az elmúlt években lezajlott, környezeti ügyekhez kapcsolódó esetek egyértelműen azt mutatják, hogy a döntőbíróság kizárólag csak a szűken vett kereskedelmi szempontokat mérlegeli, egészségügyi, környezet- vagy fogyasztóvédelmi érvek aligha vannak rájuk hatással. Fellebbezni pedig csak egy másik, szintén a WTO keretein belül működő testülethez lehet. Mindez önmagában még talán nem lenne 16

olyan nagy horderejű probléma a szankcionálási lehetőség nélkül, ami viszont hatásos kényszerítő eszköz az ítéletek betartatására. Ráadásul a megtorlásként alkalmazott büntetővámokat nem is kell feltétlenül csak a vitatott területen érvényesíteni: a legutóbbi, a hormonkezelt marhahús körül zajló transzatlanti vita nyomán az Egyesült Államok a skót gyapjútól kezdve a francia camembertig egy sereg terméket sújtott 50%-os vámmal. Ez az eset jól mutatja a WTO-ítéletek hosszú távú hatását is: noha az EU nem oldotta fel a vitát kiváltó behozatali tilalmat, azóta a világban egyetlen ország sem tiltakozott az amerikai hormonkezelt marhahús ellen (egyébként GM baktériumokkal termeltetett hormonokról van szó). A szankcionálás lehetősége a GM ügyben sem elsősorban Európát fogja érzékenyen érinteni, hiszen az öreg kontinens gazdasági ereje lehetővé teszi az „ellenállást”. Mivel az eljárás befejezésének várható időpontjában Magyarország minden valószínűség szerint már az Unió teljes jogú tagjai lesz, nálunk is hasonló következményekre lehet számítani. Egy sor „fejlődő” ország azonban még csak mostanában dolgozza ki „biobiztonsági” szabályrendszerét, és törvényeik megalkotása során elsősorban az európai mintákat tartják szem előtt. Amennyiben az EU vesztesként kerül ki az eljárásból, könnyen előfordulhat, hogy ezek az országok sem mernek az USA „ellenében” szabályokat alkotni. Ugyanakkor az európai moratóriumra való hivatkozás meglehetősen ingatag lábakon áll. A GM élőlények kibocsátását szabályozó 2001/18as direktíva után az Európai Parlament idén nyáron elfogadta az ilyen élőlények címkézésére és nyomon követésére vonatkozó új szabályokat is (ezt még nem hirdették ki), ezzel – elvileg – elhárult a moratórium „feloldása” előtt álló összes akadály. (A helyzet mégsem lett sokkal egyszerűbb, mivel egyes tagországok [pl. Ausztria, Luxemburg] továbbra is problémás területeket érzékelnek, ilyen pl. a GM élőlényekkel kapcsolatos felelősségbiztosítás kérdése.) Jóllehet az USA már korábban jelezte, hogy az új uniós törvényeket is illegális kereskedelmi korlátozásnak tekinti, és mint ilyenre, rájuk is kiterjeszti panaszát, kérdés hogy mekkora sikerrel jár majd. Az új szabályok egyértelmű tiltást ugyanis nem tartalmaznak, az már más lapra tartozik, 17

hogy pl. az élelmiszer-összetevőknek a „tanyától a tányérig” való nyomon követéséhez szükséges rendszer komoly többletköltségeket okoz majd. Még valószínűbb azonban, hogy végső soron a piac fogja eldönteni a GM növények és élelmiszerek jövőjét, hiszen az irántuk mutatkozó kereslet Európában továbbra is gyakorlatilag nulla. További új színt visz a képbe, hogy 2003. szeptember 11-én hatályba lépett a biológiai biztonságról szóló Cartagenai Jegyzőkönyv. Ez a nemzetközi egyezmény (az USA nem írta alá) pedig éppen a GM élőlények határokon átnyúló forgalmát és szállítását, azaz lényegében kereskedelmét szabályozza. Ennek értelmében ilyen élőlényeket exportálni csak az importőr ország előzetes tájékoztatása és beleegyezésének megszerzése nyomán lehet – kérdés, hogy a WTO döntőbírósága hajlandó lesz-e ennek figyelembe vételére? A folyamat így egyben annak tesztje is, hogy kereskedelmi szempontok felülírhatják-e a nemzetközi környezetvédelmi egyezmények előírásait. Pillanatnyilag tehát még semmi sem dőlt el, de a következő hónapok alapvető változásokat hozhatnak. A GM élőlények ügye annyiban is különbözik az összes korábbi WTO-eljárástól, hogy a civil társadalom és a környezetvédő mozgalmak az első pillanattól kezdve figyelemmel kísérik a folyamatot, és támogatóik mozgósítására törekednek világszerte. Magyarországon (a média tájékoztatásán túl) két fő irányban igyekeztünk lépéseket tenni: • 33 környezetvédő szervezet aláírásával levelet intéztünk a magyar kormányhoz, amelyben sürgettük, hogy hazánk a WTO tagjaként az EU oldalán vegyen részt az eljárásban. Több, tájékozatlanságról árulkodó, semmitmondó válasz után, a Külügyminisztérium tájékoztatásából kiderült, hogy a kormány nem tervez ilyen lépést, mivel az EU-tól nem érkezett erre való felkérés, és úgy látják, nem tudnák az uniós érvelést kiegészíteni, támogatni. • A nyár folyamán az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének címzett képeslapküldő kampányt indítottunk. A lapok aláírói arra kérték az amerikai kormányzatot, hogy álljon el az eljárás folytatásától, és ne akarja Európa „torkán lenyomni” a nemkívánatos, bizonytalan következményekkel járó GM élelmiszereket. Az akció még e sorok írásakor is folyamatban van. 18

Ilyen és hasonló, világméretű megmozdulásokkal reményeink szerint most még meg lehet állítani a mezőgazdasági géntechnológia kizárólagosan szűk üzleti érdekeket szolgáló erőszakos elterjesztését, és egyben megmutatni, hogy az emberek feje fölött és akarata ellenében, kereskedelmi érdekekre hivatkozva nem lehet eldönteni, hogy ki mit egyen a világban. A WTO-eljárás kimenetele az egész világban – de főként annak szegényebb országaiban – döntő mértékben meghatározhatja, fellazíthatja a GM élőlényekre vonatkozó szabályozás rendszerét. Ez azonban minden valósínűség szerint vissza fog hatni a Európára, így Magyarországra is, még akkor is, ha az Unió továbbra is fenntartja szigorú intézkedéseit. A GM élőlényekre fokozottan igaz, hogy a szennyezés nem ismer határokat, és ha ez egyszer bekövetkezett, akkor hiába minden szabályozás: a mezőgazdasági géntechnológia, annak összes következményével (l. a JŐNEK 2001. évi jelentéseit) egyszer s mindenkorra velünk marad.

I.2 A 35 CIVIL SZERVEZET ÁLTAL ALÁÍRT, A KORMÁNYNAK CÍMZETT PETÍCIÓ

Tisztelt Miniszterelnök úr! Tisztelt Nagykövet Úr! Ez év május 13-án az Amerikai Egyesült Államok kormánya bejelentette, hogy formális konzultációs eljárást kezdeményez a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO) az Európai Unió ellen a genetikailag módosított (GM) élőlények kibocsátására és mezőgazdasági alkalmazására 1999 óta érvényben lévő de facto moratórium miatt. Az amerikai küldöttség június 19-én közzétette, hogy a kétoldalú egyeztetések nem jártak sikerrel, ezért döntőbíróság felállítását, azaz a teljes WTO vitarendezési eljárás lefolytatását kéri a szervezettől.

19

Felháborítónak tartjuk azt az arroganciát, amellyel az amerikai kormányzat rá akarja erőltetni az európai farmerekre és fogyasztókra az általuk elutasított GM terményeket és élelmiszereket. A genetikailag módosított növények termelése és fogyasztása számos környezeti és egészségügyi kockázatot hordoz magában, amelyek jó része előre nem látható és hosszú távon nem visszafordítható. A potenciális következményeket és veszélyeket még sehol a világon nem vizsgálták meg kellő alapossággal, így a módosított élőlények mezőgazdasági alkalmazásának agresszív terjesztése nem más, mint emberkísérlet társadalmi méretekben. A géntechnológia alkalmazása kizárólag az agráripari nagyvállalatok szűk csoportjának érdekét szolgálja, a környezetbarát mezőgazdaság és széles társadalmi csoportok rovására. Úgy gondoljuk, hogy a világ minden országában az állampolgárok szuverén joga, hogy döntsön arról, akar-e ilyeneket fogyasztani, és a kormányok felelőssége a választási szabadság lehetőségének biztosítása. Az USA keresete ezt a jogot semmisítené meg Európában, és közvetve a világ más részein is. Felszólítjuk ezért a Magyar Kormányt, hogy a genfi WTO követségen keresztül és minden más releváns fórumon • támogassa az Európai Unió álláspontját a genetikailag módosított élőlényekre vonatkozó jogvitában; • minden lehetséges eszközzel hasson oda, hogy a környezet- és egészségvédelem szempontjai elsőbbséget kapjanak a várható vitarendezési eljárás folyamán, Magyarország a WTO tagjaként a vitarendezési eljárásról szóló szabályok 10. Fejezete alapján vagy amicus curiae megbízás benyújtása révén jogosult bekapcsolódni a jogvitába, és kifejteni álláspontját. Az Európai Unió jövendő tagjaként és a hazai fogyasztók érdekében, akiknek többsége szintén elutasítja a GM élelmiszereket, a Kormánynak kötelessége a környezet- és egészségvédelmi megfontolásokon alapuló európai álláspont támogatása. Magyarország, mint a közeljövőben életbe lépő, biológiai biztonságról szóló Cartagenai Jegyzőkönyv aláírója kötelezettséget vállalt arra, hogy a GMO-k nemzetközi kereskedelmében érvényesüljön

20

az elővigyázatosság elve, amelynek alapján az egyezmény tagjainak jogában áll elutasítani a módosított élőlények behozatalát. A fenntartható mezőgazdaság támogatása érdekében hazánknak követnie kellene Szlovénia, Ausztria és Olaszország példáját, amelyek a közelmúltban hoztak léte egy határon átnyúló, ökológiai (organikus) mezőgazdasági biorégiót, kizárva a genetikailag módosított növények termelését erről a területről. Kapják: Medgyessy Péter, miniszterelnök Dr. Balás Péter, WTO nagykövet Csillag István, gazdasági és közlekedési miniszter Persányi Miklós, környezetvédelmi és vízügyi miniszter Németh Imre, földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter

I.3 A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM VÁLASZLEVELE Hosszú várakozás után választ kaptunk a Külügyminisztériumtól. Az alábbiakban a Dr. Major István által szignált levél érdemi részét ismertetjük. Alighanem a levél stílusa és a zárásképpen a civil szervezetek számára megfogalmazott üzenet magáért beszél.

21

„[…]Magyar részről úgy ítéltük meg, hogy a genetikailag módosított szervezetek kibocsátására és mezőgazdasági alkalmazására vonatkozó EU-jogszabályok WTO-konztisztenciájának alátamásztására vonatkozó uniós érvrendszert érdemben kiegészíteni és így a jogvita kimenetelét befolyásolni nem tudjuk. Ez nyilvánvalóan egyezik az EU megítélésével is, hiszen szemben azzal, hogy egy gyakorlatilag párhuzamosan folyó jogvitában (EU- védjegyekre illetve földrajzi árujelzőkre vonatkozó szabályozása) már a konzultációs szakaszban felkérést kaptunk a részvételre, az EU a tárgyi vitarendezési eljárásba nem igényelte bekapcsolódásunkat. Vitarendezési ügyekben való esetleges magyar részvétel szükségességének és célszerűségének megítélésében jelenleg és a továbbiakban azért kell rendkívül körültekintően, az EU „elvárásait” fokozott mértékben figyelembe véve eljárni, mivel egyrészt küszübön áll uniós csatlakozásunk, másrészt ennek megtörténte után WTO-beli vitarendezési ügyekben, önálló kereskedelempolitika folytatásának joga hiányában, már nem vehetünk részt. Természetesen a WTO-tagok, így Magyarország ügyben érdekelt kormányzati szervezetei, így például az Önöké előtt is, nyitva áll a lehetőség, hogy álláspontjukat ún. ’amicus curiae’ beadvány útján a vitarendezési eljárás során kifejtsék. Óvnánk azonban egy ilyen lépés megtételétől, amennyiben az EU által képviselt érvrendszert új elemmel nem tudják kibővíteni és különösen akkor, ha az EU álláspontját bármi módon zavaró szempontokat kívánnának felvetni.”

Az összefoglalót készítette: MÓRA VERA, Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület (ETK) Munkatárs: TAKÁCS-SÁNTA ANDRÁS, Védegylet, MTA-ELTE Evolúciógenetikai Kutatócsoport

22

II. TERMÉSZETKÖZELI SZENNYVÍZTISZTÍTÁS HELYZETE, KILÁTÁSAI MAGYARORSZÁGON Mottó: „Azokból a kövekből, melyeket elénk gurítnak lépcsőt építünk!”

Amikor Magyarországon vidékfejlesztésről beszélünk, egyrészt az EU vidékfejlesztési politikájának fő kritériumai, másrészt általános, elsősorban a környezetre vonatkozó elvárások mérvadók. Az előbbihez tartozik a decentralizáció, a helyi lakosságmegtartó erő növelése, az utóbbihoz pedig a környezeti fenntarthatóság. Ezek az alapelvek azonban különböző lobby-érdekek, információk hiánya és szervezetlenség miatt gyakran csorbát szenvednek. A szennyvíztisztítás kérdése ma Magyarországon az a bizonyos „állatorvosi ló”, amelyen minden elképzelhető betegség tanulmányozható: információhiány, félretájékoztatás, sem a környezeti, sem a gazdaságossági érdekek nem érvényesülnek és minden szinten virágzik a korrupció... Ékes bizonyítékot nyújtva arra, hogy a fenntarthatóság, a fenntartható fejlődés nem kis részben morális kérdés szakmai és más értelemben egyaránt! Ma a legtöbb esetben a csatornázás és szennyvíztisztítás „megoldása” sajnos nem más, mint környezetvédelmi beruházásnak álcázott profitorientált környezetrombolás, ami senki másnak nem jó, kizárólag a kivitelezőknek. Pedig a környezettechnológiák alkalmas megválasztása az a terület, ahol talán a legtöbbet tehetünk a vidék fenntartható fejlődése érdekében, a helyi, átlátható, kezelhető, tájadekvát, ökologikus rendszerek létrehozásával. Előző jelentéseinkben beszámoltunk arról, hogy hazánkban hogyan alakulnak a kisléptékű, természetközeli szennyvíztisztítás intézményi és támogatási feltételei. Összességében úgy láttuk, hogy ezek az alternatív megoldások egyre ismertebbé és népszerűbbé válnak azok körében, akik potenciális felhasználói lehetnének e rendszereknek, ugyanakkor a 23

megvalósítás iránt a hatóságok és az állami támogatási rendszer egyre nagyobb akadályokat gördít – jóllehet a feltételek eleinte sem voltak túl kedvezőek.

II.1 A TERMÉSZETKÖZELI SZENNYVÍZKEZELÉS HELYZETE AZ EURÓPAI UNIÓBAN A centralizált vagy decentralizált szennyvízkezelés problematikája a Nyugat-Európai országokban is hosszú éveken át vitatéma volt, ma azonban szinte valamennyi külföldi szakember azt a tapasztalatot erősíti meg, hogy mind a környezeti szempontok, mind a költséghatékonyság (a hosszú külterületi csatornavezetékek elkerülése) érdekében a helyi szennyvíztisztítás megvalósítására kell törekedni. Az ún. természetközeli szennyvíztisztítási eljárások alkalmazása az 1970-es évek végétől kezdve Nyugat-Európában környezet- és gazdaságpolitikai okokból egyre nagyobb teret nyert. Az azóta eltelt időben, az ilyen rendszerekkel kapcsolatban széleskörű megfigyeléseket végeztek, illetve sok tapasztalatot szereztek és sok adatot gyűjtöttek. Csak Bajorországban több mint 3000 egyedi természetközeli szennyvíztisztító rendszer működik, de a szomszédos Ausztriában is igen elterjedt: csak a gyökérmezős technológiából van 1000. Nyugat Európában a hatóságok – a szakma kitartó munkájának eredményeképpen – lefektették azokat a tervezési, építési és üzemeltetési irányelveket, amelyek mentén való tervezés és kivitelezés esetén ezek a rendszerek megbízhatóan működnek és betartják az előírt határértékeket. Ma az EU-ban egységes a joggyakorlata, szabályozása a természetközeli szennyvíztisztításnak, nem ütközik akadályba sem az engedélyeztetés, sem a kivitelezés. Örvendetes volna, ha a hazai jogalkotók, illetve hatóságok e téren is olyan gyorsan és teljesen körűen harmonizálnák a jogi és végrehajtási kereteket az EU gyakorlatával, mint azt számos más területen tették, és nem éppen az olcsóbb, 24

környezeti és gazdasági átvételében maradnánk le.

szempontból

ésszerűbb

technológiák

II.2 A TERMÉSZETKÖZELI SZENNYVÍZKEZELÉS HELYZETE MAGYARORSZÁGON Annak ellenére, hogy a természetközeli szennyvíztisztítási eljárások támogatását és fokozott elterjesztését Magyarország Szennyvízelvezetési Keretterve, valamint a Nemzeti Környezetvédelmi Program is támogatja, és prioritásként írja elő minden olyan esetben, ahol erre a feltételek kedvezők, nincs megteremtve a gyakorlat ezek létrehozására, működtetésére. A figyelembeveendő ajánlások a következők e tekintetben: • 2000 fő alatti lakosságszám alatt a település csatornahálózat építésére nem kötelezett. • 15 fő/ha lakósűrűség alatt megfontolandó a korszerű közműpótlók, szikkasztók kialakítása, különösen, ha a helybeli szikkasztáshoz rendelkezésre álló átlagos teleknagyság meghaladja a 700 m2/telek értéket. • a Kormány 104/1998. (V.22.) rendelete értelmében, minden olyan esetben, ahol a keletkező szennyvíz mennyisége nem éri el a napi 100 m3-t, vizsgálni kell a természetes szennyvíztisztítási eljárások alkalmazhatóságát is. Eddigi tapasztalataink azonban azt mutatják, hogy a területileg illetékes Vízügyi Igazgatóságok és Környezetvédelmi Felügyelőségek minden körülmények között ragaszkodnak a regionális vízgazdálkodási tervekhez, amelyektől eltérő koncepciót sokszor akkor sem támogatnak, ha az egy korszerűbb, költségtakarékosabb, környezeti és gazdaságossági szempontból alkalmasabb, a helyi önkormányzatok által megvalósítani kívánt alternatívát jelentenek. 25

Ezek a regionális vízgazdálkodási tervek általában nem tartalmazzák a természetközeli szennyvíztisztítási eljárásokat, szemléletük erősen elavult, előírásaik, alkalmazott határértékeik miatt szinte kizárólag a nagy, regionális rendszerek kiépítése, illetve az arra történő rácsatlakozás lehetséges. Továbbá az elkészült megvalósíthatósági tanulmányok döntő többsége nem vagy nem kellő alapossággal vizsgálja meg a természetközeli szennyvízkezelési technológiák alkalmazását. A leggyakoribb, a legáltalánosabb hiba az, hogy a tervezők olyan terveket nyújtanak be engedélyezésre, illetve a hatóságok olyan terveket engedélyeznek, melyek nem felelnek meg a Komány 104/1998. (V.22.) rendeletének, mely értelmében, minden olyan esetben, ahol a keletkező szennyvíz mennyisége nem éri el a napi 100 m3-t, vizsgálni kell a természetes szennyvíztisztítási eljárások alkalmazhatóságát is. Továbbá nem veszik figyelembe a másik két alapvető ajánlást sem. Az okok rendkívül prózaiak: a tervezők döntő többsége nem ismeri kellő alapossággal e természetközeli technológiákat, másrészt a tervező cégek néha azonosak a kivitelező céggel (a jobbik eset az, ha nem egy projektben!) és ugyebár a csatornázásánál, a jó sok és bonyolult gépészeti berendezés beépítésénél kevés jobb üzlet adódik! Ebben a helyzetben a megyei főügyészségek szerepe kiemelkedően fontos a törvényesség biztosításában, a már meglévő törvényi előírások, szabályozás betartatásában a jelenlegi körülmények között annak érdekében, hogy a kistelepülések ne kerüljenek hátrányos helyzetbe, illetve engedélyezzék az alkalmas természetközeli szennyvíztisztítási eljárásokat. Sajnos – sok esetben – csak az Ügyészség közbenjárásával érhető el siker... Ráadásul a támogatási rendszer is nagyon nehézkes, csak nagyon lassan változik! A fenti anomáliák, problémák ellenére, ha lassan is, de megállíthatatlanul terjed a természetközeli szennyvíztisztítás hazánkban is. Sajnos azonban e technológiák gyakorlati elterjedését illetően a jelenlegi helyzet csak egyoldalúan bíztató: a helyi közösségek és döntéshozók körében egyre népszerűbbek az alternatív szennyvíztisztító-rendszerek éppen könnyebb kezelhetőségük, 26

olcsóságuk miatt, de – mint azt már említettük – a hatósági döntéshozók szemlélete és a jelenlegi támogatási gyakorlat nem segíti ezek elterjedését és ez a helyzet az alábbi gondokhoz vezet: • A hagyományos technológiájú regionális szennyvíztisztítók építése egymástól távoli kistelepülések esetén nagyon drága beruházás. Ha mindenütt drága regionális tisztítórendszerek épülnek, ez vagy nagyobb állami támogatást igényel, vagy túl hosszú időt vesz igénybe a szennyvíztisztítás általánossá tétele, veszélyeztetve a felszíni és felszín alatti vizek minőségét éppen azokon a területeken, ahol a lakosság alacsony száma miatt a természeti erőforrások védelmére egyébként a legtöbb esély és lehetőség van. • A kistelepülések a regionális rendszerekre rácsatlakozva kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, a nagyrendszer fenntartásának és kezelésének terhei számukra gyakran megfizethetetlenek, és a központi rendszer technológiája nem mindig alkalmazkodik a helyi szennyvízhelyzethez. • A regionális rendszerek környezeti szempontból sem feltétlenül kedvezőbbek az egyedi tisztítóberendezéseknél, hiszen a koncentráltan az élővizekbe visszajuttatott tisztított szennyvíz nagyobb biológiai terhelést jelent mintha ugyanaz a vízmennyiség több kisebb mennyiségként, nagyobb területen elosztva kerül az egyedi tisztítóművekből a befogadóba. • Regionális szennyvíztisztítók esetén az egész közműberuházásnak 70-80 %-át a csatornahálózat (azon belül is az igen költséges külterületi csatornavezetékek) beruházási költsége teszi ki. Ezért mind gazdaságossági, mind a környezeti szempontok érvényesítése érdekében a csatornázás, különösen a külterületi csatornázás minimalizálása szükséges. Jóllehet a regionális szennyvíztisztító megépítése fajlagosan olcsóbb beruházás, ugyanakkor az összes költségnek (beleértve a tisztítótelep, a csatornázás és az üzemeltetés költségeit) ez csak 20-30%-át teszi ki. Így a teljes beruházás fajlagos költsége magasabb lehet, mint az alternatív szennyvíztisztítók esetében. 27

II.3 TÁMOGATÁSOK, ANYAGI FORRÁSOK LÉTE (ILLETVE HIÁNYA) A hazai támogatási rendszerben egy kistelepülésnek, mely természetközeli szennyvíztisztítást kíván megvalósítani szinte alig van esélye két okból: egyrészt, mert kicsi (2000 fő alatti), másrészt, mert természetközeli megoldást választott... (Ennyi bőven elég egy önkormányzatnak!) A céltámogatásokkal nem is érdemes próbálkozni, kizárólag a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Környezetvédelmi Alap Célelőirányzatából (Kac) nyerhető esetenként támogatás. Pár éve a Földművelésügyi és Vízügyi Minisztérium Vidékfejlesztési Célelőirányzata (VFC) is támogatta a természetközeli szennyvíztisztítást és viszonylag egyszerűen elérhető forrást jelentett a kistelepülések számára, sajnos ez a lehetőség már megszűnt... A területfejlesztési forrásokból sem lehet szinte semmire sem számítani, egyrészt szűkösségük, másrészt az elosztás szemlélete miatt. (Tisztelet a kivételnek, de kistelepülések esetében még mindig a járdaépítés és a „környezetkímélő” gázberuházások támogatása dívik!) Az EU-s támogatások – PHARE CBC, INTERREG, SAPARD – már több lehetőséget ad(hatná)nak. Az FVM koordinációjával most folyó SAPARD Program sok kis település számára kínál megoldást, ám a célcsoport jelentős része számára nehezen elérhető a következők miatt: • Az amúgy gazdaságilag és szociálisan hátrányos helyzetű kistelepülések számára szinte megoldhatatlan feladat a kötelező 25 %-os önrész előteremtése. • A program teljes mértékű utófinanszírozása szintén komoly problémákat vet fel. • A nagyobb települések és/vagy azok, melyek a jelenlegi szabályozás miatt csatornázásra is kényszerülnek – projektméretük 28

folytán – nem férnek bele a rendelkezésre álló keretösszegbe (75%, max. 60 millió Ft). Igen sajnálatos és érthetetlen tény, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) Regionális Operatív Programjából (ROP) „kikerült” a kistelepülések szennyvíztisztításának támogatása.

II.4 A TERMÉSZETKÖZELI SZENNYVÍZTISZTÍTÁS MEGALAPOZÁSA A NYUGAT-DUNÁNTÚLI RÉGIÓBAN – MODELLPROGRAM

Az Ökorégió Alapítvány keretében elindított programunk a természetközeli szennyvíztisztítás széleskörű megismertetését, magyarországi elterjedésének elősegítését szolgálja elsősorban, de nem kizárólagosan a Nyugat-Dunántúlon. További fontos célja a figyelemfelhívás a kistelepülések szennyvízkezelésének súlyos gondjaira és vele szoros összefüggésben a természetközeli szennyvíztisztítási eljárások engedélyeztetése körül kialakult anomáliákra, illetve e problémák megoldásának elősegítése. A célterület az aprófalvas térségek, a kistelepülések, aprófalvak. A célcsoportok azon döntéshozók, szervezetek, személyek akik a szennyvízkérdésben kompetensek, érintettek. E szennyvíztisztítás alkalmazása az 1970-es évek végétől kezdve Nyugat-Európában környezet- és gazdaságpolitikai okokból egyre nagyobb teret nyert. Ma az EU-ban egységes a joggyakorlata, szabályozása a természetközeli szennyvíztisztításnak. Programunk fontos része ennek megismertetése, átvételének elősegítése, indukálása. Tevékenységünk: tájékoztatás, ismeretterjesztés, szemléletformálás, környezeti tudatosság erősítése, társadalmi kontroll kialakítása: • Előadásokat, képzéseket, tanulmányutakat tartunk, szervezünk a kistérségek, kistelepülések képviselőinek, a kérdésben érdekelt 29

• •

• • •

•

30

hatóságoknak, szakhatóságoknak, a tervezőknek és nem utolsósorban civil szervezeteknek. A Zala Megyei Főügyészség és az Ökorégió Alapítvány között igen konstruktív, hatékony a munkakapcsolat e témában. Kapcsolatban állunk olyan tervezőkkel, tervező cégekkel, akiket jó szívvel ajánlhatunk az önkormányzatoknak, akik megfelelő tudással, referenciákkal rendelkeznek a természetközeli technológiák terén. Erőteljes lobbi-tevékenységet folytatunk helyi, regionális és országos szinten a természetközeli szennyvíztisztítás érdekében. A Dötki Ökológiai- és Vidékfejlesztési Tájközpontban elkezdtük az öko- környezettechnológiák bemutatóparkjának kialakítását Szakmai együttműködésünk következtén a Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség elfogadtatta a Nyugat-Dunántúli Területfejlesztési Tanáccsal, hogy a régió fejlesztési prioritásai közé vegye fel a természetközeli szennyvíztisztítást. 2001 októberében megalakítottuk a 60 tagból álló konzorciumot a természetközeli szennyvíztisztítás megalapozására Zala-, Vas-, Győr-Moson-Sopron 2000 fő alatti kistelepüléseiből. Eddigi legfőbb eredményünknek tartjuk, hogy e 60 nyugat-dunántúli településen a mi koordinálásunk mellett elindult a természetközeli szennyvíztisztítás tervezése, megvalósítása. Modelltérségünkben, úgy tűnik, az országban elsőként fog megvalósulni térségi szintű természetközeli szennyvíztisztítási program. A tervek kialakítása folyamán a gazdaságossági-, a szociális- és környezeti szempontokat egyaránt figyelembe véve készültek el az adottságoknak leginkább megfelelő változatok (három változat kidolgozása szükséges az elvi vízjogi engedély megkéréséhez). A tervezők által leginkább ajánlott és a helyi döntéshozók által preferált változatban a helyi adottságoknak megfelelően többféle technológia kerül alkalmazásra. Pillanatnyilag a 60-ból 47 település rendelkezik már elvi vízjogi engedéllyel és megvalósíthatósági tanulmánnyal. Jelenleg a konkrét megvalósítás előkészítésén

dolgozunk, várhatóan 1-2 éven belül a települések 50-60%-a ki tudja alakítani a természetközeli szennyvíztisztítást.

II.5 TEENDŐK A TERMÉSZETKÖZELI SZENNYVÍZTISZTÍTÁS HAZAI ELTERJESZTÉSE ÉRDEKÉBEN

• •

• • •

• • •

A kistelepülések, kistérségek abnormális csatornázási hullámának azonnali megállítása, mely mindenféle szempontból egyre távolabb viszi őket a fenntartható fejlődéstől! A hazai támogatási rendszer „környezetbarát” és „vidékbarát” átalakítása, mely jelenleg környezeti-, gazdasági-, szociális- és ezekből adódóan esélyegyenlőségi problémákat vet fel. Az EU-ban alkalmazott szabályozás és szennyvíztisztítási gyakorlat adaptálása Magyarországra, mely mind környezeti, mind vidékfejlesztési szempontból megfelelőbb. A ROP-ba a kistelepülések szennyvízkezelése támogatásának visszahelyezése. Érintett hatóságok folyamatos szemléletformálása, működésük egységesítése. (Jelenleg az egyes hatóságok hozzáállása a természetközeli szennyvíztisztításhoz gyökeresen különbözik megyénként, régiónként...) Engedélyeztetési eljárás egzaktabbá, gyorsabbá, pontosabbá tétele. A kistérségi, önkormányzati döntéshozók, szakemberek folyamatos képzése, szemléletformálása, hiteles információkhoz juttatása. A KvVM irányításával a tervezők folyamatos képzésének megszervezése.

31

•

• •

•

A nyugat-dunántúli modell alapján regionális konzorciumok létrehozása a természetközeli szennyvíztisztítás megalapozása érdekében. Zöld és/vagy vidékfejlesztő szervezetek intenzívebb bekapcsolódása e témakörbe az ország minden területén a szemléletformálásba és az esélyegyenlőség kialakításába. A KvVM honlapján elérhető adatbázis az alkalmazható technológiákról és berendezésekről, továbbá referenciákkal rendelkező tervezők és kivitelezők elérhetősége a természetközeli szennyvíztisztítás területén. (Erre az adatbázisra azért van szükség, mert nagyon sok cég van, illetve jelenik meg újra és újra a piacon sem megfelelő tudással, sem gyakorlattal, sem megfelelő szemlélettel rendelkezve, akik nem megfelelő vagy nem működő technológiákra, berendezések megvalósítására bírják rá – egyéni anyagi érdekeik alapján – a döntéshozókat!) A szennyvíztisztítással kapcsolatos ügyekben is szükséges a korrupció mielőbbi, hatékony felszámolása… További információk: Ökorégió Alapítvány a Fenntartható Fejlődésért; 8799 Dötk, Fő u. 39. Tel/fax: 83/376-178; E-mail: [email protected]

Az összefoglalót készítette: KOCSIS ANIKÓ, Ökorégió Alapítvány a Fenntartható Fejlődésért

32

A

III. EGYÜTTÉLÉS FOLYÓINKKAL: VESZÉLYEK ÉS ESÉLYEK A közel évtizedes száraz, aszályos időszakot követően 1998-tól 2001-ig négy rendkívül veszélyes árvíz vonult le a Tiszán, köztük 2000-ben az elmúlt száz év legnagyobbikával. A vízügyi szakemberek ezért új megoldásokat kezdtek keresni az árvízvédelemben. A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése (VTT) című koncepció a rendkívüli árvizek kezelésére vésztározók építését javasolta. Az árvízi védekezésen túlmutató célok (vidékfejlesztés, természetvédelem) sokáig csak az elvek szintjén jelentek meg a koncepcióban, amit ezért számos támadás ért kezdettől fogva. A rendkívüli árvizeket 2001-től ismét aszályos időszakok követték (2003 az aszálykárok terén hozott rekordokat). Már önmagában ez a tény is arra intene, hogy az együttélést a Tiszával (és más folyóinkkal) újra kell tanulnunk – a harc helyett az együttműködésre kell a hangsúlyt helyezni. Nem lehet az egyes problémákat (aszály, árvíz, a mezőgazdaság és a vidék ellehetetlenülése, természetvédelmi problémák) egymástól elkülönítetten kezelni, ha azok egymással összefüggenek. A VTT kapcsán megindult egyeztetési folyamat talán lehetővé teszi, hogy egy komplex szemléletű tervezés a gyakorlatban is eredményeket hozzon e téren – az árvízvédelem, a vidékfejlesztés és a természetvédelem valóban egymással egyenrangú célokká válhassanak. Minden jel arra mutat, hogy ilyen jellegű egyeztetésre, komplex tervezésre minden folyónkat, élővizeinket illetően szükség lesz, hogy valóban harmóniában élhessünk velük. Jelen fejezetben számba vesszük azokat a kezdeményezéseket, ahol ilyen jellegű munkára esély van (Tisza, Rába). Sajnos a Dráva mentén ilyesmiről szó sem esik, sőt most olyan beruházás van készülőben, ami a folyó megmaradt értékeit is elpusztítaná. Itt csak ennek megakadályozása esetén nyílhat lehetőség később egy előremutató tervezési folyamat megindításához. A Tisza és a Rába esetén is azonban azt látjuk, hogy a társadalmi szervezeteknek 33

és az érintetteknek folyamatos nyomást kell annak érdekében gyakorolniuk, hogy a szépen hangzó elvek a gyakorlatban is érvényesüljenek és ne váljon egyoldalúvá a tervezés – ami szintén a problémák súlyosbodását vetíthetné előre. A Jövő Nemzedékek Képviselete ugyan közvetlenül nem vett részt mindegyik alább bemutatott munkában, jelentőségük miatt azonban feltétlenül fontosnak tartjuk bemutatni ezeket.

34

AA

III.1 A VÁSÁRHELYI TERV TO VÁBBFEJLESZTÉSE III.1.1 Gyorsjelentés a Vásárhe lyi Terv Továbbfejlesztése állásáról – 2003 november Elvi alapvetés A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése c. koncepció kidolgozása 2000-ben a tavaszi árvizek levonulása után kezdődött. A munkáknak nagy lökést adott a 2001. évi tarpai töltésszakadás, minek következtében a Vízügy 2001 szeptemberére kész koncepcióval állt elő. A koncepció, melyet a 2001 szeptember 14-én Sárospatakon megrendezett konferencián ismertettek először két fő részből állt. Egyfelől az ún. nagyvízi meder vízszállító képességének növelését, másfelől az árhullámok vésztározóba történő kivezetését foglalta magába. A zöld szervezetek az első pillanattól kezdve bírálták a koncepciót. Fenntartásaik három alapvető mozzanat köré csoportosultak: 1. A koncepció egyoldalú, csak az árvizek kezelését célozza 2. Rontja az amúgy is nehéz helyzetben lévő Tisza menti kistelepülések gazdasági, szociális helyzetét 3. Tovább erősíti a természetes rendszerek, élőhelyek leépüléséhez vezető folyamatokat. A koncepció egyoldalúsága 2001. és 2002 között a vízügy álláspontja szerint a VTT elsősorban árvízvédelmi koncepció volt, melyet ki lehet egészíteni más elemekkel is. Az ismertetések során olyan karácsonyfaként mutatták be, mely vidékfejlesztési, természetvédelmi és egyéb elemekkel is feldíszíthető. E téren a program egyoldalúsága az egyeztetések első percétől kezdve kiviláglott. A program bírálói elsősorban azt emelték ki, hogy egy komplex fejlesztési tervet nem alapozhatunk az árvízvédelemre. A 35

fenyőfa hasonlatnál maradva olyan fára lett volna szükség, melynek törzsét a tájhasználat, és ehhez kapcsolódóan a (mező)gazdálkodás alkotta volna, míg az egyes ágai az ezt szolgáló infrastruktúrában ölthettek volna testet. Ide sorolhatók az olyan kiegészítő jellegű beavatkozások, melyek a meghatározzák a gazdálkodás, illetve a tájhasználat jellegét, úgymint: 1. a természetvédelmi megkötések; 2. agrártámogatások; 3. árvízvédelem stb.; míg a díszeket a térség lakóinak komfortérzetét növelő kiegészítő beruházások jelentették volna. A VTT ugyanakkor a vízgazdálkodási szempontok alapján is egyoldalúnak tűnt, hiszen a vízháztartás szélsőségeinek a vízbőség és a vízhiány együttes kezelése helyett csupán az egyik szélsőség: a vízbőség kezelésére törekedett. Az árvíz és az aszály azonban ugyanannak a problémának két oldala. Alapja a vízháztartás felborulása és a Kárpát-medence vízvisszatartó képességének egyre nagyobb mértékű és ütemű csökkenése. A Tisza menti kistelepülések helyzete A jelenlegi tájhasználat mellett a Tisza mente települései fokozatosan elnéptelenednek. Igen jelentős mértékű az elvándorlás: a lakosság kétharmada hagyta el szülőföldjét. A folyamatok hátterében a megélhetési lehetőségek szűkülése, a gazdasági hanyatlás, illetve a tájhasználati formák alapvető jellegzetességei állnak. Az iparszerű mezőgazdaság ugyanis egyre kevesebb ember eltartására képes. Természetesen nem egy árvízvédelmi koncepció feladata e problémák megoldása, de ezek a gondok egyértelművé teszik, hogy a válság nem korlátozódik az árvizekre, így a megoldás sem korlátozódhat az árvizek kezelésére. Arról van ugyanis szó, hogy a jelenlegi tájhasználat és az ennek megfelelő birtokszerkezetet szoros egységet alkot az árvédelmi koncepcióval. Tekintettel arra, hogy az iparszerű mezőgazdaság a Tisza mellett mindenütt megköveteli az árvizek távoltartását és a belvizek levezetését, az egyenlő biztonság 36

AA

elvének feladása versenyhátrányba sodorja a kialakítandó (vész)tározók területén gazdálkodó településeket. A megoldást e téren nem a hátrányt kiegyenlítő intézmények kialakítása, hanem az új helyzetnek megfelelő tájhasználati formák és a rájuk építhető gazdálkodás kiépítése jelentené. A természetes élőhelyek leépülése A Tisza szabályozása mintegy kétmillió hektárnyi területen semmisítette meg a folyó természetes vízjárásaira épülő élőhelyeket. Az egykori vízjárta síkokon a természetes vízutánpótlás jelentős részétől megfosztott élővilág töredéke tudott csak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. A korábbi társulások felbomlottak, a tájat ma már több helyen az ún. zavarástűrő gyomnövények, illetve a tájidegen „özöngyomok” uralják. A VTT eredeti koncepciójában szereplő 30-50 évenkénti hirtelen, mélyvizű elöntés olyan újabb háborgatást jelentene, mely tovább rontaná a helyzetet. A legnagyobb problémát ugyanis e tekintetben a változások sebessége és időtartama okozza. Ha az ár olyan területet borít el néhány nap leforgása alatt, melyen korábban harmincnegyven évig nem járt víz, az árasztással egy rövid időre gyökeresen új helyzetet, a korábbitól teljesen eltérő életfeltételeket teremtünk. Az új feltételek túl gyorsan alakulnak ki, és nem maradnak fenn annyi ideig, hogy a nekik megfelelő élőhelyláncolat kialakulhasson, illetve fennmaradhasson. A VTT innen nézvést tehát olyan egyoldalú beavatkozásnak indult, mely a szélsőségek növelésével a korábbitól lényegesen kedvezőtlenebb helyzetbe hozta volna a kiválasztott tározó területek élővilágát, ideértve az embert, és az ő gazdálkodását is. Fehéren-feketén kimondva a differenciált kockázat elve e nézőpontból azt jelentette, hogy a Tisza mentén az árvízi tározásra alkalmas területeket feláldozzák azért, hogy fennmaradó mentett oldali ártéren a jelenlegi földhasználat tovább folytatódjék, illetve, hogy a kialakított infrastruktúrát és településszerkezetet meg lehessen őrizni.

37

A természetes árasztás koncepciója Előzmények A Tisza mentén dolgozó természetvédelmi szervezetek az itt ismertetett ellenérvekre hivatkozva sürgették a koncepció módosítását. Ennek érdekében még 2001-ben létrehoztak a WWF Magyarország koordinálásával egy szakmai műhelyt, amely azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. E műhelyt alkotó szervezetek közül vált ki három civil szervezet: az E-misszió, a Palocsa és a MAKK, és tizenkét bodrogközi önkormányzattal együttműködve létrehozta a BOKARTISZ Kht-t. A BOKARTISZ tevékenységének gyújtópontjában a természettel, illetve a különleges ártéri viszonyokra tekintettel: a folyókkal való együttműködésen alapuló tájhasználat és a ráépíthető gazdasági rendszer kidolgozása állt. A Kht. megalakulását követően egy konkrét mintaterületen szerzett tapasztalatok alapján kidolgozta a természetes árasztás modelljét. E modell alapja az egykori erek, és az ereket kísérő természetes élőhelyek rehabilitálása volt. E koncepciót 2002. folyamán több fórumon is bemutatták és megvitatták. Így a VTT vitasorozat keretén belül, illetve ahhoz kapcsolódva Vásárosnaményben a Tisza-műhely, Budapesten az MTVSZ szervezésében. A munkába – a természetvédelmi oldalt erősítendő – 2002 tavaszán bekapcsolódott a CSEMETE egy munkacsoportja is. A koncepció Az előkészítő munkák után a már kész koncepciót a Környezet- és Természetvédelmi Civil Szervezetek Országos Találkozójának (OT) Tisza-szekciójában ismertette a BOKARTISZ Kht. E szerint: 1. A koncepció kidolgozása során a tájhasználatra, illetve a tájhasználat-váltásra kell összpontosítani. 2. Minél nagyobb területű tározókat alakítsanak ki, hogy ugyanakkora víztömeg minél alacsonyabb szinten legyen betározható. 3. A tározók üzemrendjét a megváltozott tájhasználat és az ökológiai követelmények alapján kell meghatározni. A területet 38

AA

a. évenként, b. kis vízjáték mellett kell elönteni. 4. Az árasztás a tározóban ne legyen esetleges. 5. A tározókban és az egyes tározók mögött, illetve ahol erre lehetőség van a tározók között az egykori erek és vízfolyások rehabilitálására épülő egységes vízrendszert kell kialakítani. 6. A tározót – természetes viszonyok mellett, azaz nem vésztározáskor – a rehabilitált ereken végigvezetett, a természetes áradásokat szimuláló árhullámok segítségével kell feltölteni. 7. Biztosítani kell a víz továbbvezetését. A koncepció ismertetése mellett az OT Tisza szekciójában elhangzott vitán a résztvevők a két koncepció közti eltéréseket is tárgyalták. Igaz, hogy a szekció a VTT-vel kapcsolatban nem fogalmazott meg külön állásfoglalást, egyetértés alakult ki azonban a tekintetben, hogy a környezet- és természetvédelmi szervezeteknek nem a VTT megakadályozása, hanem megreformálása lehet a célja. E reformokat a természeti értékek védelmének biztosítása mellett a természetes árasztás koncepciójának továbbfejlesztése, illetve a VTTbe való beépítése jelentette. E reformfolyamat elindítását és befolyásolását elősegítette, hogy a vízügyi vezetés ajánlatott tett arra vonatkozólag, hogy a környezet-, és természetvédelmi szervezeteket a VTT kidolgozásáért és majdani végrehajtásáért felelős Tárcaközi Bizottságban egy fő képviselheti. Az OT e feladatra Cselószki Tamást választotta. Cselószki Tamás a TKB munkájában való részvétele során elsősorban a koncepciót kidolgozó szakemberek segítségére támaszkodhatott. Az OT után e szakértői csoport – a feladat összetettségére is tekintettel – kibővült. Az E-misszió Egyesületből Priksz Gábor, Lukács Attila, Botos István Csaba; a MAKK Alapítványból Kajner Péter és Ungvári Gábor; a Palocsa Egyesületből Agócs József és Molnár Géza; a CSEMETÉ-ből Paulovics Péter, szervezettől független szakértőként pedig Flachner Zsuzsanna, Lantos Tamás, Vágvölgyi Gusztáv és Karakai Tamás vett részt az állandó munkában. 39

A tevékenység súlypontja A VTT és a kialakuló tervezési folyamat sajátságaira is tekintettel a munkacsoport úgy határozott, hogy az érdemi munkát a tájhasználatváltással, illetve a tározókkal kapcsolatos tevékenységre összpontosítja, a hullámtéri beavatkozásokkal kapcsolatos tervezői munkában viszont nem vesz részt. Ennek két fontos oka volt: 1. A hullámtéri beavatkozások tekintetében nem volt a környezet- és természetvédő szervezeteknek olyan egységes, a vízüggyel szemben is képviselhető koncepciója, melyre egyetértésen alapuló kompromisszumot lehetett volna építeni; 2. A VTT tervezése során a Vízügy is a tározók kialakítására és elfogadtatására összpontosított. Mindez nem azt jelentette, hogy a környezet- és természetvédő szervezeteknek le kellene mondaniuk a hullámtéri természeti értékekről. A két területen történő tevékenység céljában nem, csupán jellegében tér el egymástól. Eszerint: addig, amíg a tározókkal kapcsolatban a cél a tájhasználat-váltás, az ezen alapuló tájgazdálkodás, s az ezt megalapozó vízrendezési koncepció kidolgozása, illetve az ezt lehetővé tevő vízrendszer megtervezése és kiépítése, addig a hullámtérben a cél a meglévő természeti értékek védelme. A munkacsoport álláspontja szerint a hullámtéren, amikor a beavatkozások tervezésére és kivitelezésére kerül a sor, meg kell küzdeni minden öregfáért, madárfészekért, denevérodúért, minden egyes védett növényért, illetve élőhelyért. Rá kell szorítani a tervezőket és a kivitelezőket, hogy a tervezett beavatkozásokat minél kevesebb kárt okozva végezzék el. Ennek során azonban elsősorban az érintett környezet- és természetvédelmi szervezetekre hárul a munka oroszlánrésze. Eredmények A VTT az időközben bekapcsolódott szaktárcákkal és a különböző szakmai szervezetekkel és helyi érdekvédelmi csoportokkal folytatott egyeztetések alapján fokozatosan átalakult. A tervezésre kiírt pályázatokban elvileg már egyenlő súllyal szerepelt a tájgazdálkodás és 40

AA

a természetvédelem az árvízvédekezéssel. Ez az elv azonban az öt kiírásból csak kettőben: a VÁTI Kht. és a Viziterv Consult Kft. által a tározók tervezésére, illetve az ÖKO Rt. által a stratégiai hatástanulmány készítésére elnyert pályázatokban érvényesült maradéktalanul. A kommunikációs tenderből s a tudományos megalapozásból e szempontok teljesen kimaradtak, míg a hullámtérrel kapcsolatos elképzelések során megjelenik ugyan a tájhasználat-váltás, de csak mint a lefolyás gyorsításának elősegítéséhez szükséges beavatkozások köre. Részeredményként könyvelhetjük el, hogy a tudományos megalapozás során a tájgazdálkodás tervezéséhez szükséges kutatások elvégzésére kutatási tervek készültek, melyek finanszírozására a vízügyi vezetés ígéretet tett. E kutatások jelentős része egy-egy kiválasztott kísérleti terület programjához kapcsolódik. Jelenleg két ilyen kísérleti mintaprogramon dolgoznak a Tisza mentén a VTT-hez kapcsoltan. Nagykörűben Balogh Péter és Veress Nándor vezetésével, míg a Bodrogközben három civil szervezet és tizenkét önkormányzat együttműködésében a BOKARTISZ Kht. keretei között. Mindkét program egy-egy árvízi tározóhoz kapcsoltan alapozza meg a tájgazdálkodást. Nagykörűben egy kisebb természetes árvízi öblözethez, míg a Bodrogközben a területet egykoron behálózó erek rehabilitálásához kapcsoltan. A két terület a VTT tájgazdálkodási mintaterülete lesz. A Vásárhelyi terv továbbfejlesztése c. munkában a BOKARTISZ Kht munkacsoportja az alábbi szakmai szempontokat tudta érvényesíteni: 1. az egyes árvízi tározók ne száraztározóként üzemeljenek (30 évenkénti elöntési gyakoriság); 2. legyen lehetőség valamennyi, a mélyebb területeket meghaladó árhullám kivezetésére (rendszeres, évenkénti elárasztás); 3. a tározókon belül, illetve a mögöttes területekkel együtt a tározókkal érintett öblözetekben az egykori erek, holtmedrek és tavak rehabilitálásán alapuló egységes vízrendszert alakítsanak ki; 4. tegyék lehetővé a víz továbbvezetését a mögöttes területekre, melyek tájgazdálkodási területekké válhatnak; 41

5. a tározókkal érintett öblözetekben egyébként, avagy a tározók rendszerbe foglalása révén olyan puffer területeket lehessen kialakítani, melyek igénybevétele csökkentheti a tározók terhelését árvízi igénybevétel esetén; 6. természetes vízpótlás idején a kivezetett víz mennyiségét, az elborítás időtartamát és mértékét a tájgazdálkodás igényeinek kell alárendelni; 7. a tározók üzemrendjét és az ott kialakítandó gazdálkodás alapjait a tározó területén gazdálkodókkal egyetértésben alakítsák ki. Elvben valamennyi itt felsorolt szempont a VTT szerves részévé vált, azzal a megkötéssel, hogy a tájgazdálkodási rendszerek kialakítására csak ott és annyiban van lehetőség, ahol a helyi és amennyiben a helyi gazdák a tájhasználat-váltásba beleegyeznek. Ugyanakkor e téren a tervezők az alábbi elvekben egyeztek meg: 1. A tájhasználat-váltás költségei nem terhelhetőek a gazdálkodókra 2. Egységes, valamennyi tározót érintő, a tájgazdálkodás szempontjait figyelembevevő és az átállást elősegítő agrártámogatási rendszert kell kidolgozni a VTT árvízvédelmi beruházásaival párhuzamosan 3. A tervezés során a természetvédelmi, gazdasági, társadalmi érdekeket egyenrangúnak kell tekinteni. Egyik sem érvényesülhet a másik rovására, tehát olyan megoldásokat kell keresni, melyek az egyes érdekszférák közös gyújtópontjában állnak. 4. A tározókkal érintett településeken az infrastruktúra és a településszerkezet fejlesztésével kapcsolatos beruházásokat (szennyvíz, belterületi vízelvezetés, utak stb.) előbbre kell hozni. További teendők A tervezés során a természetes árasztás koncepciója beépült a VTT-be. A víz beeresztő és kivezető műtárgyak helyének és küszöbszintjének meghatározása során olyan értékeket és helyszíneket határoztak meg, melyek lehetővé teszik a tájgazdálkodáshoz, illetve az ökológiai vízpótláshoz szükséges vízmennyiség évenként ismétlődő kivezetését. A tározókon belüli vízkormányzás és az ehhez szükséges vízrendszer kialakítása is szerepel a tározókkal szemben támasztott követelmények 42

AA

között. A VTT tározórendszer így elvben a Tisza-völgy természetes vízpótlását szolgáló, a vízrendszer és a táj rehabilitálására épülő víz- és tájgazdálkodási koncepció alapja lehet. Ugyanakkor látni kell, hogy az elvi lehetőségek gyakorlatba ültetésére csak ott lesz mód, ahol ezt a helyben folytatott szakmai munka is lehetővé teszi, illetve, ahol a lakosság és a gazdálkodók is egyetértenek a változásokkal. Ennek fényében a környezet- és természetvédő szervezetek további teendői az alábbiak szerint csoportosíthatók: 1. A tározókhoz kapcsoltan: a. az eddig folytatott szakmai munka megismerése és megismertetése; b. a koncepcióhoz kapcsolódó helyi szakmai munka megszervezése, a mintaterületeken a vízrendszer üzemeltetésének, valamint a tájhasználat-váltásnak az előkészítése. Ez valójában a mintaprogramok megtervezését jelenti; c. A tájhasználat-váltáshoz szükséges agrár-kifizetési rendszer kialakításának sürgetése, kikényszerítése, hiszen e nélkül nem képzelhető el tájhasználat-váltás, és tájhasználat-váltás nélkül nincs értelme a VTT-nek; Itt meg kell jegyezni, hogy a munka csak ott és annyiban lehet sikeres, ahol és amennyiben valamiféle helyi kezdeményezés már elindult. E téren nagyon oda kell figyelni arra, hogy a vízügyi vezetés kompromisszumkészsége nem terjed odáig, hogy maga dolgozza ki a tájhasználat-váltás és a vízpótlás koncepcióit, ahol azonban ilyen koncepciók már léteznek, azokat tárgyalási alapnak tekinti. 2. A hullámtéri beavatkozásokkal kapcsolatban: a. meg kell ismerni a tervezett beavatkozásokat; b. részt kell venni a vízügyes tervezőkkel elkezdődött tervezési egyeztetésekben; c. az egyeztetések alkalmával csak olyan kompromisszumot szabad kötni, amely nem jár jelentős természeti értékek veszélyeztetésével, pusztulásával; 43

d. érdemes a nemzeti parkok terepet jól ismerő munkatársaival összedolgozni, közös álláspontot kialakítani; e. az egyeztetések eredményeit a tervezési és kivitelezési munka során végig következetesen érvényesíteni kell. 3. Az egységes koncepcióhoz kapcsoltan a legfontosabb feladatnak látszik egy olyan vízgazdálkodási koncepció kidolgozása, mely lehetővé teszi a társadalmi (árvédelmi, jóléti stb.) természeti (természetvédelmi, ökológiai stb.) és a gazdasági (tájhasználat és a gazdálkodás biztonsága stb.) érdekek érvényesítését. Jelenleg a Tisza mentén több olyan műhely is dolgozik, mely más-más oldalról, más-más alapokon állva, de hasonló kezdeményezéseket indított el. E próbálkozások eredményeinek összefoglalása és a meghirdetendő kutatási programokba történő beépítése révén lehetőség nyílna egy ökológiai alapozottságú Tisza-program kidolgozására. 4. A töltés áthelyezés koncepciója a jelenlegi adottságok mellett megvalósíthatatlannak látszik, ám hosszú távon reális lehet egy olyan forgatókönyv, mely szerint a Tisza vésztározói mellett ahol az adottságok lehetővé teszik, kerüljenek kialakításra vízpótlásra alkalmas mögöttes területek. Ezeken az egykori ártereken, a táji adottságoknak megfelelően szabályozott vízkivezetéssel és vízkormányzással mód lenne tájgazdálkodási kezdeményezések elindítására, mozaikos tájszerkezet és extenzív gazdálkodás kialakítására, vízpótlásra. Ehhez – ahogy fentebb említettük – elengedhetetlen a helyi lakossági, vagy civil kezdeményezés. Az összefoglalót készítette: DR. MOLNÁR GÉZA, BOKARTISZ Kht. CSELÓSZKI TAMÁS, E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület

44

AA

III.1.2 Civil részvétel a Vásárhe lyi-terv továbbfejlesztése Tárcaközi Bizottságban CSELÓSZKI TAMÁS beszámolója, 2003 november A vízügyi vezetés és a civil szervezetek között a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése (VTT) ügyében a párbeszéd 2001-ben indult el, ám érdemi vitára, valamint az álláspontok megismerésére csak idén került sor. A civil szervezetek szempontjainak érvényesítését segítette az, hogy a vízügyi vezetés egy fő részére részvételt ajánlott a VTT Tárcaközi Bizottságban (TKB). A testületben a résztvevő minisztériumok egyeztetik véleményüket a VTT-vel kapcsolatban, illetve felügyelik a tervezés előrehaladását. A bizottság feladata volt egyebek között a tervezési tender kiírások véleményezése, jóváhagyása, valamint a beérkezett pályázatok bírálata, és javaslattétel a kiíró Országos Vízügyi Főigazgatóság felé a nyertes pályázatokra. Szintén a bizottság, illetve annak egy szűkebb körű koordinációs munkacsoportja dolgozott a VTT-ről szóló kormányhatározat előkészítésén, és végzett folyamatos egyeztetéseket a tervezőkkel. Engem a Környezet- és Természetvédelmi Civil Szervezetek Országos Találkozója delegált a tárcaközi bizottságba. Az eredeti felajánlás szerint a bizottsági üléseken tanácskozási joggal vehettem volna részt, de az első részvételemkor kértem magam számára a teljes jogú tagságot, amit a bizottság jóváhagyólag megszavazott. Szintén helyt kaptam a koordinációs munkacsoportban, így a tervezés folyamatát jól figyelemmel kísérhettem. A TKB 2003 során (ahogyan a fenti feladat-felsorolásból sejthető) rendszeresen ülésezett, hiszen VTT ügyben felgyorsultak az események. Az egyes tervezői feladatokra az Országos Vízügyi Főigazgatóság 2003. május 7-én megjelentette a közbeszerzési felhívásokat. A VTT tervezési feladatainak elvégzésére a pályázat kiírója a következő munkákat különítette el külön kiírásokba: 45

1. Tudományos megalapozás. Pontos címe: A terület- és vidékfejlesztést, az árapasztást és a nagyvízi vízszállító képesség javítását szolgáló feladatok tudományos alapjainak és hátterének megteremtése a Vásárhelyi terv továbbfejlesztésének I. ütemére 2. Műszaki tervezés. Pontos címe: Megvalósítási terv készítése a Tisza-völgyi árapasztó rendszer (ártér-reaktiválás szabályozott vízkivezetéssel) I. ütemére, valamint a kapcsolódó kistérségekben az életfeltételeket javító földhasználati és fejlesztési program kidolgozása 3. Nagymeder vízszállító képességének növelése. Pontos címe: Megvalósítási terv készítése a tiszai nagyvízi meder vízszállító képességének javítására (I. ütem), valamint a kapcsolódó kistérségekben az életfeltételeket javító földhasználati és fejlesztési program kidolgozása 4. Hatástanulmányok és EU források feltárása. Pontos címe: A Vásárhelyi terv továbbfejlesztése I. ütemének megvalósításával összefüggõ környezeti és örökségvédelmi vizsgálatok és tanulmányok elkészítése, valamint az Európai Unió közösségi társfinanszírozási feltételeinek feltárása 5. Kommunikáció. Pontos címe: Vásárhelyi terv továbbfejlesztésének I. ütemével összefüggő kommunikációs feladatok A munka – ahogyan a címekből is kiderül – rendkívül összetett volt, ezen felül a kiírás rendkívül rövid határidőket szabott meg. A kiírók szándéka szerint a megalapozó vizsgálatok és tervezés első szakasza az első 8 tározó terület vizsgálatával, valamint az első 5 tározó kiválasztásával 2003. szeptember 10-ig kellett lezáruljon. Ezt követően szeptember 30-ra készült el a kormány határozat a VTT 2004 évi finanszírozási feladatairól. A sietségre jellemző, hogy nagyjából egy időben zajlott a tározók tervezése, az azok elhelyezését megalapozó tudományos modellezések és a stratégiai hatástanulmány készítése. Valószínűleg mind a munka összetettsége, mind a rövid határidők megszűrték a pályázókat, hiszen három olyan pályázati téma is van (1., 2. és 3.), melyben egy-egy pályázó, vagy konzorcium vásárolta meg a dokumentációt. 46

AA

Jómagam a bizottsági üléseken azért szálltam síkra, hogy a természetes szabályozott vízkivezetés, valamint a tájgazdálkodás szükségletei a kiírás, és ezen keresztül a tervezés során minél nagyobb mértékben legyenek figyelembe véve. A kezdeti nehézségek és viták után a vízügyi vezetés egyre inkább elfogadta a tájhasználat-váltás fontosságát, sőt a kormányhatározat szövegezésének idején a Vásárhelyi Tervet inkább vidékfejlesztési tervnek nevezte, mely egyben az árvízvédelmi problémákat is képes megoldani. Ennek a sikernek talán a legfontosabb feltétele az volt, hogy az ökológiai adottságokhoz igazodó tájhasználat-váltás mellett az ÖKO Rt. és a VÁTI Kht., mint fővállalkozó tervezők síkra szálltak. A vízügyi tervezésért felelős VIZITERV Consult Kft. pedig vízügyi mérnöki oldalról alakította rugalmasan a terveit úgy, hogy a majdani létesítmények fizikai paramétereikben kiszolgálják a tájgazdálkodás vízigényeit. A fentiek miatt a VTT kormányhatározatot megalapozó anyagok megítélésem szerint jó szemléletben születtek meg, megteremtve a technikai lehetőségét a tájgazdálkodás igényeinek megfelelő rendszeres vízkivezetésnek. A beszámoló írásakor már tudtommal nyilvános a kormányhatározat, bár annak szövege igen rövid, a határozatban megtestesülő koncepció és program az alátámasztó dokumentumokból derül ki. Konkrét eredményként megemlíthetem, hogy a nagykörűi és a bodrogközi tájgazdálkodási kezdeményezések a VTT tájgazdálkodási mintaterületei lesznek. A nagymeder vízszállító képességének növelését célzó tervezési munka sok vitát váltott ki természetvédelmi szakemberek körében, ám az igazság az, hogy ez a téma alig szerepelt a bizottság előtt. A dolgok jelenlegi állása szerint Szlávik Lajos főosztályvezető több Tiszával foglalkozó civil szervezet részére felajánlotta az érdemi egyeztetés lehetőségét, az első részletes egyeztetés éppen e sorok írásának napján zajlott civilek (Nimfea, WWF, Nagykörűi társulás, MME szolnoki szervezete és jómagam), valamint nemzeti parkos szakemberek részvételével. Az első egyeztetésen a Vezseny környéki szakasz került terítékre, és az 5 órás vita során látszólag sok kérdésben közeledett egymáshoz a tervezők és a természetvédők álláspontja. A tervek szerint minden, a természetvédelmi szempontok szerint aggályos beavatkozással kapcsolatban részletes egyeztetésre lesz lehetőség a tervezőkkel 47

annak érdekében, hogy a beavatkozások a lehető legkevesebb természeti kárt okozzák. A vezseny-térségi egyeztetés egy november 19-i terepbejárással folytatódik. Fontosnak tartom még megemlíteni, hogy a VTT-t vízügyi szempontból megalapozó tanulmányok Budapesten a VITUKI Rt. könyvtárában is hozzáférhetőek. Az előtanulmányoknak azért van nagy jelentősége, mert a kiinduló feltételezésekből, tervezési irányokból következnek mindazon megállapítások és eredmények, melyekre a VTT koncepció terve alapul. Eddigi ismereteim alapján azt gondolom, nagyon hasznos lett volna ezeket a kiinduló feltételezéseket már a kezdetekkor társadalmi vitára bocsátani, a „nyílt tervezés” szellemében. Érdekes vonulata volt mind a bizottsági munkának, mind az egész tervezési folyamatnak a társadalmi elfogadottság kérdése, a társadalmi egyeztetések eredményei. A tervek lakossági megítélése alapvető fontosságú azok természetre, gazdálkodásra és társadalomra gyakorolt hatása miatt. Noha a VTT tervezési folyamatában nagyon sok lakossági egyeztetés zajlott, a lakosság megítélése nem csak területenként változott, hanem egyes területeken szinte hétről-hétre is meglepő fordulatokat láthattunk a teljes elfogadástól a határozott elutasításig. Az elfogadottság változásának okait sok esetben csak találgatni lehet, az viszont belátható, hogy a helyi lakosság viszonyulása egy ilyen nagy volumenű programhoz sokszor kiszámíthatatlan, és gyakran nem információkon, hanem egy sor más tényezőn alapul. Általánosságban elmondható, hogy a vízügy minisztériumi képviselői jó szándékkal, és rugalmasan kezelték a tájhasználatváltással kapcsolatos javaslatokat, melyek részben civil részről érkeztek, részben pedig a tervezői munka során nyilvánultak meg prioritások, értékelések formájában. Ilyen értékelés volt például az, amely szerint a legtöbb tervezett tározóban szinte kizárólag a rendszeres elárasztásos tározó üzemeltetés javasolható. A VTT tehát az elmúl fél évben koncepcionális szinten is sokat változott, jelenlegi formájában pedig alkalmas arra, hogy megfelelő agrárkörnyezetvédelmi és vidékfejlesztési kifizetések, valamint intézményrendszer hozzárendelésével egy nagyon izgalmas tájhasználat-váltást és társadalmi, gazdasági újjászületést tegyen lehetővé a Tisza mentén. 48

AA

III.2 A TERMÉSZETTEL EGYÜ TTMŰKÖDŐ GAZDÁLKODÁS KÍSÉRLETE A BODROGKÖZBEN Az „Utolsó Szalmaszál” elnevezésű tájrehabilitációs program célja, hogy a Bodrogközben az ökológiai adottságoknak nem megfelelő vízrendezési és gazdálkodási rendszer (összességében a tájhasználat) megváltoztatásával próbálja megállítani és megfordítani a térség ökológiai, gazdasági, társadalmi leépülését. A tájrehabilitációs program a helyi vízfolyások rehabilitálása és a Bodrogból, Tiszából történő vízpótlás révén a területen a víz visszatartását, szabályozott szétterítését kívánja megoldani. Az ezzel párhuzamosan kialakuló mozaikos tájstruktúra, az ökológiai rendszerek gazdagítása (többek között erdősítéssel) megteremti az ártéri tájgazdálkodás alapjait, aminek révén hosszú távon is fenntartható gazdálkodás valósítható meg. A tájrehabilitációs programot kezdeményező BOKARTISZ Környezetgazdálkodási és Tájrehabilitációs Közhasznú társaságot tizenkét bodrogközi helyi önkormányzat, és három társadalmi szervezet alapította. A BOKARTISZ célja a fenntartható fejlődés követelményein és a Természettel való együttműködés elvén alapuló gazdaságfejlesztési stratégia, illetve program kidolgozása és megvalósítása. A Kht. szakértői testületét három társadalmi szervezet (E-Misszió Egyesület, MAKK Alapítvány, Palocsa Egyesület Élő Környezetünk Helyreállításáért) alkotja, melyek közvetlenül felelősek a tájrehabilitációs program tervezéséért, szakmai irányításért, megismertetéséért a helyi közösségekkel, valamint a munka finanszírozási hátterének megteremtéséért. A program 2003-ban többek között a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat, a Borsod-AbaújZemplén Megyei Területfejlesztési Tanács és a Phare támogatásával működött. A Jövő Nemzedékek Képviseletének II. és III. jelentésében beszámoltunk a tájrehabilitációs program előrehaladásáról. Bár a JŐNEK érdemben nem működik közre a munkában, jelentősége miatt ezúttal is bemutatjuk a program keretében 2003-ban tett lépéseket. 49

III.2.1 Az „Utolsó szalmaszál” program környezetének változásai A 2003. év jelentős fordulatot hozott a tájrehabilitáció menetében. Ismertté vált a tény, hogy a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése (VTT) keretében a Bodrogközben két vésztározót terveznek (Cigánd és Tiszakarád térségében). A Bodrogköz (beleértve a mintaterületet is) ezen túlmenően bekerült a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) Érzékeny Természeti Területek (ÉTT) rendszerébe. E két adottság különös lehetőségeket kínál a Program számára, hiszen egyrészről lehetővé teszi, hogy a tervezett vízpótlási rendszer megvalósuljon, másrészről elősegíti, hogy a helyi gazdák által végzett tájfenntartó tevékenység társadalmi haszna anyagilag elismerésre kerüljön, így elősegíti a terület ökológiai és gazdasági szempontból is fenntartható gazdasági fejlődését.

III.2.2 Részvétel a VTT tervezési folyamatában és ennek hatásai a bodrogközi mintaprogramra Amint azt a fentiekben is bemutattuk, a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésére vonatkozó (1022/2003. [III.27.]) kormányhatározat megjelenése utáni néhány hónap nagy horderejű kérdése az volt, hogy a kormányhatározat által jelzett előremutató szemlélet – mely szerint a VTT-ben fontosságukat tekintve egyenrangúak az árvízvédelem, a természetvédelem és a vidékfejlesztés – a gyakorlati tervezés során is érvényesülni fog-e? A BOKARTISZ Kht. ennek elősegítése érdekében vett részt a tervezési folyamatban. A VTT tervezésére kiírt 5 tender közül a Kht. háromban, az I. Tudományos megalapozás; a II. Műszaki tervezés és IV. Hatástanulmányok és EU források feltárása témájúakban tudott részt venni a nyertes konzorciumok munkájában, alvállalkozóként. (A tenderek bővebb leírását lásd a Civil részvétel a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése Tárcaközi Bizottságban című pontban.) Az elvégzett munka eredményességét mutatja, hogy a nyáron lezajlott tervezési munkán alapuló a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület- és vidékfejlesztését szolgáló programról (a 50

AA

Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése) szóló 1107/2003. (XI. 5.) Korm. határozatában az ártéri tájgazdálkodás feltételeinek megteremtése műszaki és gazdasági szempontból is komoly hangsúlyt kapott. Lehetőség nyílik egyes tározórendszerek – köztük a Cigánd-Tiszakarádi – rendszeres vízpótlásának megteremtésére, tájrehabilitációra alapozott gazdaságfejlesztés megindítására, valamint az ehhez rendelhető agrárkörnyezetvédelmi és vidékfejlesztési kifizetési programcsomagok kidolgozására és finanszírozására. A legintenzívebb munkára a II. és IV. jelzésű munkafolyamatok keretében került sor. A műszaki tervezést és vidékfejlesztést megalapozó II-es jelű munkafolyamatban az egyik legfontosabb feladat a tározók kiválasztásának és üzemeltetésnek általános szempontjainak kialakításáról szóló munka volt. E tanulmányban a tározók kialakításának természeti, természetvédelmi és társadalmi szempontjait tekintettük át (domborzati viszonyok, természetvédelmi követelmények, szükséges személyi, intézményi feltételek stb.). A felsorolt szempontok mentén vizsgáltuk a három tározási lehetőség megvalósíthatóságát a 11 tározóban. A három tározási lehetőség: • állandó – azaz állandó tavak kialakítása a mélyfekvésű területeken, • rendszeres – az ökológiai vízigényhez és a tájgazdálkodás követelményeihez igazodó évenkénti szabályozott vízkivezetés a tározó területén túlmenően is lehetőleg minél nagyobb területet érintve, • „száraz” – csak különlegesen nagy vízállások, havária esetén történő (becslések szerint 30-40 évenkénti) vízkivezetés a tározóba. Vizsgálataink igazolták, hogy az állandó tározás nem javasolt megoldás, de a száraz tározás sem optimális. A vízrendezési, gazdálkodási és ökológiai szempontból legjobb megoldás a rendszeres tározás. Ugyanerre a következtetésre jutott az ÖKO Rt. által koordinált stratégiai környezeti vizsgálatban, az összes tározóra elvégzett többkritériumos elemzés is. A kutatások azt is megmutatták, hogy a rendszeres tározásnak természetvédelmi szempontból kizáró oka egyetlen tározó területén sincs. A VTT tervezési folyamatában számos, az ártéri tájgazdálkodást megalapozó anyagot készítettünk. Így pl. a BOKARTISZ 51

munkacsoportja alakította ki az ártéri tájgazdálkodási területek víz-, ökológiai és gazdálkodási rendszereinek, illetve a megvalósítatás feltételeinek, követelményeinek tervezésére alkalmas metodikát; áttekintettük a lehetséges haszonvételeket; javaslatot tettünk az ártéri tájgazdálkodás alapelveire, és a beindításához szükséges agrárkörnyezetvédelmi kifizetési programcsomagokra is. A bodrogközi tájrehabilitációs program számára a legnagyobb eredmény, hogy a Cigánd-Tiszakarádi tározó- és a hozzá kapcsolódó vízrendszer mint a tájgazdálkodás mintaterülete és nem pusztán vésztározó került be a VTT keretében 2007-ig megvalósítandó első 6 tározó közé. (A másik tájgazdálkodási mintaterület a nagykörűi tározó térsége.) A bodrogközi Cigánd-Tiszakarádi tározó két elem integrált megvalósítása. A mélyfekvésű cigándi területen vésztározó épül a nagyobb árvízi víztömegek befogadására. A cigándi tározóhoz kapcsolódóan a Cigándtól Tiszakarádig terjedő területen az ártéri tájgazdálkodás feltételeit biztosító ér-rehabilitáció és szabályozott vízkivezetés valósul majd meg, alapot biztosítva a tájgazdálkodás vízellátásához. A cigándi tározóban rendszeres elárasztás valósul majd meg, évente a kellően magas tiszai vízállásokból kerül kivezetésre a víz, majd Tiszakarád irányába, a tájgazdálkodási mintaterület felé vezetik tovább. A víz elsősorban az egykori ereket, és vízállásokat hódítja majd vissza, éleszti újra. A tájgazdálkodási tevékenységekre – környezetkímélő mezőgazdasági termelésre és az ökológiai rendszer gazdagítására – épülhet turizmus, tájjellegű termék és piacfejlesztés, így biztosítva, hogy a gazdák minél több forrásból juthassanak biztos jövedelemhez. A bodrogközi javaslat természetesen csak egyetlen alkalmazása annak az elvnek, amely a helyi adottságokhoz adaptálva az egész Tisza mentén megvalósítható lehet. A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése keretében tervezett, és a vízvisszatartáson alapuló vízügyi megoldások megteremthetik az integrált vízkészlet-gazdálkodásra és ökológiai adottságokra alapozott tájgazdálkodás lehetőségét a Tisza mentén, ám a következő időszakban ehhez számos vizsgálatot, elemzést és társadalmi egyeztetést kell elvégezni az érintett területeken.

52

AA

III.2.3 A tájgazdálkodás lehetőségeiről szóló ismeretterjesztés A Program helyi bemutatása, a helyi és nem-helyi szakemberek bevonása érdekében 2003. március 13-14-én nemzetközi konferenciát tartottunk, amely első napjának helyszíne a Bodrogköz déli (magyarországi) részén, Tiszakarádon, második napja Szőlőskén, az északi (szlovákiai) részén volt. A konferencián a határ mindkét oldaláról érkezett szakemberek mutatták be a tájrehabilitáció aktuális állapotát, lehetőségeit az EU mezőgazdasági politikájának változása erőterében. Az ártéri tájgazdálkodással kapcsolatos több állomásos ismeretterjesztő előadássorozatra került sor a nyár folyamán a VÁTI Kht. szervezésében, a VTT II. számú projektjének keretében. Ezeken az előadásokon a tervezett VTT-tározók által érintett települések számára mutattuk be az ártéri tájgazdálkodás mibenlétét és az általa létrehozható lehetőségeket. Az előadásokat Molnár Géza, a BOKARTISZ ügyvezetője; Ángyán József professzor, a Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Intézetének igazgatója; illetve Kajner Péter, a MAKK kutatója tartotta. Az előadások legfontosabb célja az volt, hogy a helyi gazdákat, polgármestereket és más érintetteket tájékoztassuk a tájgazdálkodás lehetőségeiről. Tapasztalataink szerint ugyanis a helyiek rendszerint keveset tudnak e lehetőségekről, emiatt pedig nem is „igénylik” hasonló rendszerek kialakítását. Annak ellenére, hogy kutatásaink szerint az ártéri tájgazdálkodás mind vízrendezési, mind természetvédelmi, mind pedig a gazdák jövedelemszerzési esélyeit tekintve sokkal jobb lehetőségeket kínál, mint az intenzív mezőgazdasági termelés. Arra a következtetésre jutottunk, hogy az ártéri tájgazdálkodás előnye egyértelmű e szempontok szerint, ezért megvalósítása mindenhol indokolt, ahol társadalmi fogadókészség mutatkozik rá. Ahhoz, hogy az emberek egyátalán esélyt kapjanak egy ökológiai és gazdasági szempontból is jobb rendszer kialakítására, be kell mutatni ennek várható vonzatait. Reményeink szerint a várhatóan sikeressé váló tájgazdálkodási mintaprogramok hatására egyre több tározóterületen fogják „kikövetelni” e rendszerek kiépítését a döntéshozóktól az érintettek. A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésének 53

folyamata egyedülálló lehetőséget: alkupozíciót biztosít a döntéshozókkal szemben az alföldi emberek számára. A VTT-vel kapcsolatos társadalmi vita tétje, hogy végre jövedelmező és fenntartható gazdálkodás alakul-e ki és felzárkózhat-e ez a rendkívül hátrányos helyzetű országrész vagy hátrányai behozhatatlanná válnak?

III.2.4 A tájgazdálkodás helyi társadalmi megalapozása Közösségfejlesztési stratégia A tájrehabilitációs program markáns eleme a közösségfejlesztés, a helyi emberek bevonása a Programba, ami nem csupán egyoldalú kommunikációt jelent, hanem együtt-tanulási folyamatot. Az „Utolsó Szalmaszál” program végrehajtása során el akarjuk kerülni sok más „fejlesztési” projekt hibáját, amelyek nem kellőképpen építettek a helyi adottságokra – köztük a helyi emberek befogadóképességére –, így szükségképpen mindig is „külsők” maradtak és a „fejlesztők” távozásával összeomlottak eredményeik. Ezért a kezdetektől cél, hogy a helyiek megismerjék, elsajátítsák és alkalmazzák elveinket, módszereinket, a Programba pedig beépüljenek a helyi hagyományok, tudás. A szakértői testület csupán katalizátorként és nem „fejlesztőként” vagy „hatalmi” ambíciókkal kívánja a tájrehabilitációs programot előmozdítani, végső cél, hogy ne maradjanak „külső” erők a folyamatban: a helyiek vegyék kezükbe a kezdeményezést, legyen sajátjuk a Program. A közösségfejlesztés folyamata több elemből tevődik össze, melyek szervesen épülnek egymásra. Az előkészítő lépcsőbe tartoznak a terepen végzett felmérések, helyi fórumokon, konferenciákon szerzett tapasztalatok, a módszertanról szóló képzések, valamint a szakértői megbeszélések, ahol a szakértői testület különböző hátterű munkatársai közösen alakították ki a követendő stratégiát. A munkacsoport tagjai az ország különböző területein tevékenykednek, jelentős elméleti tudással és gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek. A szakértői egyeztetések 54

AA

előnye, hogy nagyon sokféle vélemény, meglátás, tapasztalat alapján egy diverz és remélhetően sikeres munkaterv alakulhatott ki. E stratégiában három csoportot azonosítottunk a helyiek között: 1. „Kiábrándultak”, 2. „Látensek”, 3. „Pionírok”. Az első csoportba tartozik megítélésünk szerint a helyi társadalom igen jelentős része, akiket az életlehetőségek beszűkülése oly mértékben elkeserített, hogy valószínűleg nem kapcsolódnának be a tájhasználat-váltás munkáiba. A második – szintén széles – csoportba azok tartoznak, akik nem kísérleteznek, de figyelik az új törekvéseket és ha valamelyik azok közül sikeres, ahhoz csatlakoznak. A harmadik – meglehetősen szűk – csoportba azok az emberek tartoznak, akik elsősorban szülőföldjük iránti szeretetből vagy más okok miatt időt és energiát nem kímélve minden szalmaszálba belekapaszkodnak, ami a vidéknek kitörést jelenthet. A tervezett közösségfejlesztés fő csapásiránya, hogy a „pionírokat” megkeresve és bevonva remélhetőleg elért kisebbnagyobb sikerek által be tudjuk vonni a „látensek” bővülő körét is, miáltal a bodrogközi lakosság számára fokozatosan belsővé válhat a program. Mindehhez a már említett kommunikatív, együtt-tanulásra épített módszereket kívánjuk használni. A helyiek bevonásának egyik legalkalmasabb módja az lehet, ha megtaláljuk azokat a gazdákat, akik hajlandóak együttműködni a Program megvalósításában és saját területeiken, kísérleti jelleggel a Programiroda által ajánlott módon kezdenek gazdálkodni. A sikeres gazdálkodási minták pozitív példái újabb együttműködők bevonását teheti lehetővé és fokozatosan a helyi lakosság szélesebb köre is bekapcsolódik a Természettel együttműködő gazdasági rendszer kiépítésébe a mintaterületen. Számos helyi gazdával felvettük ezért a kapcsolatot. A korábbi tapasztalatok is azt mutatták, hogy a tájrehabilitációs tervek bemutatásának akkor van hitele a gazdálkodók előtt, ha konkrét eredményekkel, illetve a tervek, „ígéretek” garanciákkal is alátámaszthatók. A Bodrogköz Érzékeny Természeti Területté (ÉTT-vé) minősítése ilyen konkrétumnak, illetve garanciának tekinthető, komoly mértékben növelte a program elfogadottságát a térségben. 15 gazda a 2003. augusztusi pályázati fordulóban már beadott ÉTT-pályázatokat és el is nyerte a kifizetéseket a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium felhívásán, így 55

elmondható, hogy azokon a területeken, amelyekre az ÉTT-szerződések alapján kifizetéseket fognak folyósítani, már a tájrehabilitáció előkészítő fázisa zajlik. E gazdákkal a későbbiekben is szoros kapcsolatot kívánunk ápolni, hiszen ők kinyilvánították, hogy nyitottak egy új típusú, környezetkímélő gazdálkodási rendszerben részt venni. Oktatási program megalapozása Az érintettek bevonásának egyik legfontosabb eszköze, hogy a helyi ifjúságot meg tudjuk célozni, meg tudjuk ismertetni a Program által kínált lehetőségekkel és be tudjuk vonni a tervezésbe, megvalósításba. A hátrányos helyzetű térségek – amilyen a Bodrogköz is – gondjait súlyosbítja, hogy megélhetési lehetőségek hiányában a fiatalok elhagyják szülőföldjüket. Azok a fiatalok, akiknek lehetősége van továbbtanulni, már nem térnek vissza, hogy felsőfokú végzettségüket otthon hasznosítsák, hanem a városokba költöznek. Így a leszakadó térségek még az esélyt is elveszítik a kitörésre, hiszen képzett és tettrekész emberek hiányában a térség még rosszabb helyzetbe kerül, elöregszik, kiszolgáltatott marad. Azért, hogy ezt a lefelé tartó spirált megpróbáljuk megállítani, felvettük a kapcsolatot a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem királyhelmeci kihelyezett karával és együttműködést kívánunk kialakítani az intézménnyel. Királyhelmec a Bodrogköz központja volt, azonban ma a kettészakított földrajzi térség szlovákiai részén található. Mindazonáltal a Bodrogközből – a határ innenső és túloldaláról – számos fiatal tanul itt. Úgy ítéltük meg, hogy a királyhelmeci kihelyezett kar hallgatói pontosan az a „célcsoport”, akikből a tájrehabilitációs programot tervező és végrehajtó helyi emberek derékhada kikerülhet. Az oktatás a Program hosszú távú fenntarthatóságának garanciája. Terveinket a BKÁE felelős vezetői örömmel fogadták és a BOKARTISZ-szal kialakult előzetes megállapodásuknak megfelelően a közeljövőben elindulhat Királyhelmecen a tájgazdálkodási kurzus. Ennek felvezetéseként, a hallgatók érdeklődésének felkeltése érdekében 2003. április 29-30-án a BOKARTISZ (és a MAKK) munkatársai (Molnár Géza, Kajner Péter, Ungvári Gábor), valamint a határ túloldalán hasonló tájrehabilitációval 56

AA

foglalkozó szakember (Bogoly János) kétnapos előadássorozatot tartottak a „A Természettel együttműködő fejlődés tervei a Bodrogközben – Lehetőségek az EU küszöbén” címmel.

III.2.5 ÉTT-programcsomagok tervezése és segítségnyújtás pályázatíráshoz 2003 január végén a BOKARTISZ Kht. felkérést kapott a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Agrárkörnyezetvédelmi Önálló Osztályától arra, hogy nyújtson segítséget az ÉTT rendszer keretében a Bodrogközben folytatható gazdálkodási lehetőségekhez rendelt ÉTT-csomagok, pályázati kiírások szövegének kidolgozásához. A Bodrogközi ÉTT kijelölésére nem kis részben amiatt került sor, hogy a a BOKARTISZ Kht. a megelőző másfél évben komoly szakmai alapozó munkával készítette elő a tájrehabilitációs program koncepcióját. A BOKARTISZ és a MAKK által az FVM felkérésére előkészített programcsomagok illeszkednek a tájrehabilitáció tervezett lépései közé: a jelenlegi, túlnyomó részben szántóként alkalmazott területek mozaikos szerkezetűvé – természetközeli gyeppé, elegyes gyümölcsény-erdővé – alakítását ösztönzik. Olyan programcsomagok egyelőre nem készültek, amelyek a vízpótlást, mint előfeltételt igényelnék, hiszen jelenleg ez nem megoldott a térségben, erre a VTT megvalósításának előrehaladásával, a cigánd-tiszakarádi tározórendszer megépítésével lesz majd szükség. A programcsomagok kidolgozása során folyamatosan egyeztettünk az agrárkörnyezetvédelem elméleti és gyakorlati szakértőivel – Szent István Egyetem, Környezetgazdálkodási Intézet, Bükki Nemzeti Park, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Természetvédelmi Hivatal, Magyar Madártani Egyesület, WWF Magyarország. A munka során természetesen a programcsomagokról kikértük a legérintettebbek, a bodrogközi gazdák és falugazdász véleményét. Olyan programcsomagokra tettünk javaslatot, amelyeket a gazdák megvalósíthatónak láttak, észrevételeiknek megfelelően több korrekciót hajtottunk végre az elképzeléseken. 57

2003. júliusában az általunk javasolt öt ÉTT pályázati kiírásból hármat hivatalosan is kiírt az FVM. Szakértőink a pályázatkészítés érdekében szükséges teendőkről egyeztetettek a helyi falugazdásszal, majd ismertető fórumot tartottunk a gazdáknak a pályázati lehetőségekről. Az érdeklődő gazdálkodóknak közvetlenül segítséget nyújtottunk pályázataik elkészítésében is.

III.2.6 Nyír tanya Terveink között szerepel egy mintagazdaság-hálózat kialakítása is. Ennek egyik eleme lesz a BOKARTISZ Kht. által megvalósítandó mintagazdaság is, ahol a Program elvei és gyakorlati megoldásai bemutathatók lesznek. A mintagazdaság megvalósítása 2003 folyamán gyakorlati alapot is nyert: a Kht. megvásárolt egy tanyát a hozzá tartozó földdel a Karcsához közeli Nyír-tanyán. Az itt megvalósítandó gazdálkodási program tervét is kidolgozta az év során a szakértői testület. A mintagazdaságban a tájbarát növény- és állattenyésztés módszereit, valamint az ehhez kapcsolható feldolgozási módszereket mutatjuk majd be az érdeklődőknek.

III.2.7 A mintaprogram jelentősége a Tisza-völgy számára A tájrehabilitációs program célja nem pusztán a Bodrogközben megteremteni egy fenntartható tájgazdálkodási rendszer feltételeit, de ennek elveit, gyakorlati megoldásait meg kívánjuk ismertetni az érintettekkel és a döntéshozókkal is. Világosan látszik ugyanis, hogy amennyiben a vidék leszakadó térségei számára nem áll rendelkezésre megvalósítható fejlődési alternatíva, az EU-csatlakozás után hátrányaik sokszorosára nőhetnek, ami beláthatatlan következményekkel járhat. Kijelenthetjük, hogy ma Magyarországon a vidékfejlesztés és az agrárkörnyezetvédelem szinte nem létező fogalmak a gyakorlatban. A 2003 során végzett munkánk során azt tapasztaltuk, hogy a VTT tervezéséért és megvalósításáért felelős vízügyi szakemberek nagy része megértette, hogy mekkora jelentőségű az ilyen alternatívák felmutatása. Így válhatott a VTT árvízvédelmi projektből árvízvédelmi és vidékfejlesztési és természetvédelmi projektté. Bár a konkrét 58

AA

megvalósítás sorsa nyilvánvalóan azon múlik, hogy az elveket folyamatosan számonkérjük a gyakorlati megvalósításon, azonban a projekt változása az elmúlt év folyamán szembetűnő, áttörés értékű. Mindeközben a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium döntéshozóihoz nem jutott el az az üzenet, amelyet a Vízügy megértett. Jóllehet a kormányhatározat szövege egyenrangú célként kezeli a vidékfejlesztést a vízügyi feladatokkal, ennek költségvetési vonzatai, fedezete ma sem látható tisztán. Az FVM felelősei és szakemberei ma is földcseréről és kártérítésről beszélnek a tározók esetében, mintha a víz kieresztése a földekre kártételt jelentene. Holott egy megfelelően kialakított tájgazdálkodási rendszerben a víz áldás, mely a gazdának a mai jövedelmének többszörösét hozhatná. Nem látható ma még, hogy a „víz, mint kártékony elem”-szemléleten hogyan sikerül túllépni, holott az agrár-környezetvédelmi programcsomagok és a vidékfejlesztési támogatások a kulcsát jelentik annak, hogy a VTT valóban az érintett térség (Magyarország egyharmada) felvirágzásához és ne további leszakadásához vezessen. Sajnos, ez a hozzáállás az előzmények ismeretében nem váratlan. Az EU egyértelműen elkötelezett amellett, hogy a mezőgazdasági támogatási rendszerét átalakítja, ebben évről-évre nagyobb súlyt fognak képviselni az agrár-környezetvédelemmel és vidékfejlesztéssel kapcsolatos (ún. II. pilléres) kifizetések a termelésösztönző (I. pilléres) támogatások rovására. Ezt az üzenetet tolmácsolta az újonnan taggá váló országok számára a csatlakozási szerződés is, amely értelmében a magyar termelők az I. pilléres támogatások ma uniós tagországok termelőinek juttatandó összegeinek maximum 55%-át kaphatják, míg a II. pillér esetében megkapnák az unióban szokásos teljes összeget. Az előzetes számítások szerint a gyengébb adottságú területeken gazdálkodók jövedelmük másfél-kétszeresét érhetnék el a II. pilléres rendszerben, mint a termelés növelésére ösztönző I. pilléresben. Már, ha ez valójában működne Magyarországon. Ma úgy tűnik, hogy a felelős(?) döntéshozók még e lehetőségek létét is letagadják az érintettek előtt, a szükséges forrásokat pedig nem biztosítják. Az agrárkörnyezetvédelemnek juttatott források 2004-ben előreláthatólag az uniós finanszírozással együtt is alig érik el az agráriumra fordított összegek 7%-ának megfelelő összeget. Ez nemzetgazdasági 59

szempontból is káros, hiszen a II. pilléres támogatásoknál a gazdához jutó összeg 80%-át az Unió fizeti, míg az I. pillérnél 45%-át. Az uniós csatlakozás után az élesedő verseny gazdák tömegeinek a csődjét fogja előidézni, amelynek előszeleit már ma is érezzük. Beláthatatlan következményekkel járhat, ha valóra válnak azok az előrejelzések, melyek szerint a csatlakozás után a támogatások 95%-a a regisztrált termelők 5%-ához jut majd. Több millió ember sorsa felett tör pálcát a mai súlyosan elhibázott agrárpolitika. Annak érdekében, hogy e téren változás álljon be, a nyilvánosságnak és a társadalmi szervezeteknek fokozódó nyomást kell kifejteniük az agrárpolitika döntéshozói felé. Az összefoglalót készítette: KAJNER PÉTER, MAKK, Védegylet A tájrehabilitációs program munkacsoportja: AGÓCS JÓZSEF, Palocsa Egyesület Élő Környezetünk Helyreállításáért BÁDER LÁSZLÓ, Palocsa Egyesület Élő Környezetünk Helyreállításáért BOTOS ISTVÁN CSABA, E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület IFJ. DAKOS JÁNOS, BOKARTISZ Kht. FLACHNER ZSUZSANNA, MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézete GÁL TAMÁS, BOKARTISZ Kht. KAJNER PÉTER, MAKK, Védegylet KARAKAI TAMÁS, Palocsa Egyesület Élő Környezetünk Helyreállításáértt LANTOS TAMÁS, Ormánság Alapítvány LUKÁCS ATTILA, E-Misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület DR. MOLNÁR GÉZA, BOKARTISZ Kht. 60

AA

PAULOVITS PÉTER, CSEMETE PÁSZTOR ATTILA, BOKARTISZ Kht. PRIKSZ GÁBOR, E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület UNGVÁRI GÁBOR, MAKK VÁGVÖLGYI GUSZTÁV, E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület

61

AA

III.3 A RÁBA MEGŐRZÉSE III.3.1 A Rába jelentősége és a rá leselkedő veszélyek A tájat éltető, s ártéri élőrendszerének maradékaival az élővilág menedékéül szolgáló Rába állandó vízfolyásként való megőrzése és egészséges rendszerműködésének helyreállítása a jövő nemzedékei számára kiemelt jelentőséggel bíró feladatunk. A Rába ma olyan kivételes kincs, ami ma már Európában is ritkaság: szakemberek azon három folyó közé sorolják, amelyek többé-kevésbé megőrizhették természetes jellegüket. Az elmúlt évszázadok átgondolatlan beavatkozásai, így a XIII. századtól túlszaporított vízimalom-gátak – melyek veszélyessé tették a folyó árvizeit –, a több évszázados erdőpusztítás, a múlt század elején végzett mederkiegyenesítések és az 1970-es évek mederkotrásai következtében a folyó élőrendszere komoly sérüléseket szenvedett, regenerációs képességét azonban nem veszítette el. Megkezdődött az új meder kanyarulatainak kialakulása, s ezzel összefüggésben az 1980-as években lefékeződött a nicki duzzasztó alatti szakasz medrének – vízügyi adatok szerint akkor egy évtizede tartó – süllyedése. Az 1990es évektől megfigyelhető az eredeti ligeterdő fáinak betelepülése a helyükre telepített nemesnyárasok állományaiba, s a képződő zátonyokon is természetes erdőfejlődés indult meg. Az élőlényeknek (köztük védett hüllők, halak, madarak, emlősök nagy számának) a folyóban és árterében tapasztalható változatossága, s a természetes folyamatok helyenként viszonylagos háborítatlansága láttán megmagyarázhatatlannak tűnik, miért kerülte el az utóbbi évtizedekben a természetvédők nagy részének figyelmét e menedéket adó természeti folyosó. A Sárvár alatti szakaszt érintő múlt századi meder-átalakítások begyorsították a víz elfolyását, leválasztottak folyóágakat, lesüllyesztették a mederfenék szintjét, és jelentős területet fosztottak meg az éltető víztől. Az utóbbi évek száraz nyarai felszínre hozták e beavatkozások következményeit, világossá vált, hogy a folyó gyakorlatilag alig rendelkezik víztartalékkal a szűkös időszakok 63

átvészelésére, s katasztrofálisan alacsony augusztusi kisvízszintek jelentek meg, melyek a folyó időszakossá válásának rémét vetítik elénk. Mindeközben a Balatonon is egyre hangsúlyosabban jelentkeztek a vízelvezetés és a természetpusztítás tünetei. A tó vízszintjét a lecsapolások óta szűk tartományon belül tartó vízügyi szervezet a Siózsilip működtetésével az utóbbi száraz nyarú években már nem tudja biztosítani a feszített víztükröt. Ennek oka feltételezhetően az, hogy a befolyó csapadék kiegyensúlyozatlanul érkezik az élőrendszereitől megfosztott, jelentős arányban leburkolt vízgyűjtőről, a tó környezetében történő megőrzése pedig akadályokba ütközik, így egyegy csapadékosabb időszak vize továbbra is rendszerint a Sió-csatornán távozik. Ez a mennyiség később, száraz időszakban nyilvánvalóan hiányzik a tó vízkészletéből, amint az minden élővíz esetében tapasztalható. A Balaton „utántöltése” érdekében a vízügyi kutatók ismét elővették a sok év óta dédelgetett tervet: még viszonylagos háborítatlanságban megmaradt folyóink, a Rába, a Mura vagy a Dráva vizének – részleges – elterelésére. Az elmúlt fél évben társadalmi szervezetek együttműködése révén eddiginél szélesebb kör figyelmét sikerült ráirányítani a Rábára (és a Drávára, Murára) leselkedő veszélyekre, és egyes sajtótermékeken keresztül is világossá tenni: a Balaton problémája valamennyi vizünk és teljes – körforgásban lévő – vízkészletünk problémája, így a Rába vizének elvonása megoldás helyett a probléma kiterjesztését jelentené. Hiszen amíg folyóink és tavaink nagyvizeit azok árterébe engedése helyett elvezetjük a tenger felé, az elvezetett vízmennyiségek kikerülnek az édesvíz körforgását biztosító ún. kis vízkörből (mely a helyben történő elpárolgáson és az óceáni légtömegekkel egyesülve történő csapadékképzésen alapul). A Rába kisvízszintje is katasztrofálisan alacsony az utóbbi években, idén kiszáradt a folyót tápláló Gyöngyös-patak is, az Őrségben lakók forrásaik elapadásáról számolnak be, de – szeptember közepén – a soproni Rák-patakban sem volt víz, s a nyáron nem kellett messzire menni Ausztriában, hogy a Rábáéhoz hasonló méretű, teljesen kiszáradt folyómedret láthassunk. Az éghajlat változása (a nyári hőmérséklet emelkedése) is feltehetően részben e kiszáradás következménye, hiszen 64

AA

a párolgás csökkenésével csökken a túlzott napsugárzástól a Földet védő felhőburok, főleg, ahol az erdő – és párolgása – is hiányzik. Megoldást a jelek szerint csak vízfolyásaink medrének vízmegőrző jellegű visszaalakítása (a kanyargás lehetőségének kialakítása, lesüllyedt medrének – elsősorban az újra-kanyargósítással történő – megemelése és ártéri kapcsolatainak újbóli kialakítása) valamint a vízgyűjtők, árterek erdeinek felélesztése jelenthet. Márciusban a környezet- és természetvédő szervezetek Országos Találkozója Állásfoglalásában – a Palocsa Egyesület korábbi, válasz nélkül hagyott indítványához hasonlóan – kezdeményezte az illetékes hatóságoknál a Rába Nemzeti Park létrehozását, és a védettségi eljárás haladéktalan megindítását. Július 26-án, Soboron folyó menti és szolidaritást vállaló önkormányzatok, valamint zöld szervezetek alkottak élőláncot és itt alakult meg a Rába Szövetség. Az esemény keretében tartott sajtótájékoztató a Rábában zajlott. A megszólalok a folyó közepére állva beszéltek, ami így a térdüket nyaldosta – demonstrálva ezzel, hogy milyen „kitűnő lehetőségek” állnak rendelkezésre a Balaton vízpótlására e „bővízű” folyóból. A Rába Szövetséget alkotó 41 önkormányzat és 5 szervezet (Közakarat Egyesület Malomsoki Csoportja, Palocsa Egyesület Élő Környezetünk Helyreállításáért, Rábaköz-Tóköz-Hanságmente Településeinek Regionális Fejlesztési Társulása, Reflex Környezetvédő Egyesület, WWF Magyarország) – a zöld OT-hoz hasonlóan – tiltakozott a Rába vizének elterelése ellen. Ezen túlmenően fel szeretné virágoztatni a folyó menti turizmust, és egyéb vidékfejlesztési és érdekképviseleti szerepet kíván betölteni. Reményeink szerint a Rába Szövetség alkalmas lesz a folyó megőrzését szolgáló helyreállítási feladatok megoldásának támogatására. Sajnos, az Észak-Dunántúli és a Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság által készített „Integrált Folyógazdálkodási Program” és Terv mai változatában – melyet készítői szinte végleges változatnak tekintenek – a folyót tovább romboló beavatkozások is szerepelnek. A megmaradt folyókanyarokat rendre levágó íveket jelöltek ki, ahol vagy „árapasztó vápákat” (új, egyenesebb medreket) vagy „szabadon tartandó sávokat” (hullámtéri erdők kiirtását) terveztek be. E helyeken áradás esetén a folyó sodorvonala áthelyeződne, s e 65

mesterséges pusztítás következtében maga vágná át kanyarulatait. Elszomorító, hogy a terv készítői szerint „ennek megakadályozása nem cél, mivel így az árvízlevezetés feltételei javulnak.” Megengedhetetlennek tartjuk, hogy egy folyóvölgy jövőjét meghatározó tervezési folyamat ilyen szűk látókörű dokumentumon alapuljon, s említés szintjén se foglalkozzon az árterek rehabilitációján alapuló természetes ártéri víztározás és árapasztás lehetőségeivel. Mivel a 2003-ra meghirdetett társadalmi egyeztetésre nem került sor, 2004ben pedig tárcaközi bizottság elé kívánják vinni elfogadásra a tervet, a folyómenti önkormányzatokkal egyetértésben égetően szükségesnek találjuk a terv módosítását, a rehabilitáció jogi feltételeinek megteremtését, s a további természetrombolás megakadályozását. 2003 őszén készült el a balatoni vízszintcsökkenési probléma feltárására indított kutatás zárótanulmánya, mely munkát Somlyódy László akadémikus vezette. Ennek egyértelmű következtetése, hogy a tó mesterséges vízpótlása nem javasolt, több okból sem. A vízügyi szakértők szerint az évszázados statisztikai adatok azt mutatják, hogy egy hosszan tartó aszály után csapadékos idő jön. A tanulmány szerint az elkövetkezőkben évente 20 centimétert emelkedhet a víz, de az sincs kizárva, hogy két év múlva már meg kell nyitni a Sió-zsilipet. A Balaton vizének mesterséges pótlása ugyanakkor súlyos ökológiai kockázattal járna. Somlyódy László szerint elsősorban arra kell ügyelni, hogy ne romoljon a Balaton vízminősége, illetve el kell dönteni, hogy a Balaton esetében egy természetes tóról vagy egy, az ember által erősen befolyásolt vízről van-e szó. A tó sorsáról a kérdésre adandó válasz alapján kell majd dönteni. A kutatócsoport azt javasolja: bízzuk a természetre a tó vízhiányának pótlását. Bízni kell abban, hogy, miként a tó történetének legkritikusabb időszakaiban, a mostani négy aszályos év után is pozitívra fordul a víz mérlege. Ezt a következő megoldásokkal segíthetik elő: A tó felső cél-vízszintjét +120 cm-re kell emelni (tehát 10 cm-el); alsó elfogadható célvízszintet pedig nem kell meghatározni, fölfelé kell azt igazítani. A vízszintet lehetőleg a legmagasabb szint körüli értéken kell tartani. Vizet csak árvízveszély esetén szaban leengedni; a Sió befogadóképességét pedig növelni kell annak érdekében, hogy a várhatóan érkező víznek ne kelljen „helyet csinálni” 66

AA

a tóban (lassúbb) leeresztéssel, hanem akkor lehessen akár nagyon sokat is leengedni ha már itt van a (túl) nagy víz. Idegen vizet (Dráva, Mura, Rába) az ökológiai kockázatok miatt nem szabad a tóba vezetni, ugyanakkor a karsztvízből történő pótlás nem árt. Ez utóbbi megoldás viszont több kárt okoz a karsztnak mint amennyit a tónak használ. A tanulmány fontosnak tartja, hogy tovább csökkentsék a tóba érkező nitrogén- és foszfor-vegyületek mennyiségét. A strandok problémáit pedig – a vízpótlás megérkezéséig – helyi módszerekkel (gereblyézés, kotrás) javasolja megoldani. A klímaváltozás okozta szárazodás és az időjárási szélsőségek növekedése persze felvetheti, hogy az évszázados trendek mennyiben használhatók, mindennek ellenére azonban tény, hogy a vízpótlás nem lehet gyógyír, csak a vizek megtartása. Ha a rendelkezésre álló vízkészlet összes mennyiségét növelő megoldásokra (pl. folyók kanyargásának engedélyezése vagy az árvizek rendszeres, szabályozott kivezetése az árterekre) nem kerül sor, akkor az erősödő szélsőségek aligha áthidalhatók, magyarán: egyre kevesebb vízzel gazdálkodhatunk – erre a problémára pedig nem jelent megoldást a vizek ide-oda vezetgetése. Erre utaltak a Rábából történő vízpótlás tervei is: a legolcsóbb megoldás a Rábából a Zalába történő vízátvezetés lett volna. A Rábában azonban ugyanakkor van kevés víz, amikor a Zalában: tehát a Balaton ily módon nem kaphatna érdemleges vízutánpótlást akkor, amikor arra szükség lenne. A Rábában egyébként is kevés a szabályozható vízkészlet. (A Balaton esetében a csapadékos időszakok alkalmával érkező vizek megtartását segítené, hogy ha a part leburkolt felületeit csökkentenék, lehetővé tennék természetes élőhelyek kialakulását, amelyek „szivacsszerűen” megtartják a vizet. Mindemellett ez még a tó öntisztulását is javítaná.) Bár a hazai vizsgálatok az abszurd vízpótlási ötleteket elvetették, korántsem állítható, hogy a Rába „megmenekült”. Újabb hírek szerint az osztrák vízügyi mérnökök pótolnák vizével a Fertő tó vízhiányát. Ez abból a szempontból veszélyes, hogy a Kis-Rábán és csatornákon keresztül már ma is elképzelhető, más kérdés, hogy sokkal több vizet nem tud szállítani a Kis-Rába, mint amit ma szállít a Hanságba. És megint más kérdés, hogy a Rábában mennyi víz marad... 67

Összefoglalva a fentieket úgy véljük, hogy az elkövetkező időszakban – a Balatontól függetlenül is – megkülönböztetett figyelmet érdemel a Rába, hiszen minden eszközt meg kell ragadnunk a folyót fenyegető veszélyek (pl. mederátvágások, tarvágások, szennyezések, kavicsbányászat) csökkentésére, az időszakossá válás megakadályozására, s – lehetőleg a Rába Nemzeti Park létrehozásával párhuzamosan – meg kell kezdeni a természet helyreállítását.

III.3.2 Az OT állásfoglalása: alakítsák ki a Rába Nemzeti Parkot! Az alábbiakban bemutatandó levelet és állásfoglalást megküldtük a környezetvédelmi és vízügyi miniszter úrnak, akitől azóta sem kaptunk írásos választ. Egy 2004 elején tartott személyes tárgyaláson miniszter úr a JŐNEK képviselőjének úgy foglalt állást, hogy szükségtelen újabb nemzeti parkot létrehozni, mivel ennek adminisztrációs igénye igen nagy, feleslegesen növelné a bürokráciát. Ugyanakkor elképzelhetőnek tartja, hogy a Rába a Fertő-Hanság Nemzeti Park vagy az Őrségi Nemzeti Park tájvédelmi körzeteként védettséget élvezzen. A védettség alá helyezést bárki kezdeményezheti (az erre vonatkozó jogi hátteret ld. a Mélyparkoló a Budapest-terézvárosi Jókai téren című pontban), így a közeljövőben jogi útra kívánjuk terelni a Rába védetté nyilvánításának ügyét.

68

AA

Persányi Miklós úr a Magyar Köztársaság Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztere Budapest Tárgy: Rába Nemzeti Park létrehozása Tisztelt Miniszter Úr! A Környezet- és Természetvédő Szervezetek XIII., 2003. márciusában tartott Országos Találkozója kiemelten foglalkozott a Rábára leselkedő veszélyekkel, vízkészletének katasztrofális megfogyatkozásával, és a szükséges védelmi intézkedések lehetőségeivel. A mellékelt Állásfoglalás – melyet az Országos Találkozót szervező Magyar Természetvédők Szövetsége küldött meg a Környezetvédelmi Minisztérium részére – nyomatékosan javasolja a Rába Nemzeti Park, illetve Bioszféra Rezervátum létrehozását, és kezdeményezi a védettségi eljárás haladéktalan megindítását. A magyar zöld szervezetek ellenszavazat nélkül fogadták el e dokumentumot, a minisztérium azonban – tudomásunk szerint – sajnálatos módon ezidáig válasz nélkül hagyta. Kérjük Miniszter Urat, indítsa meg az egyik utolsó, természetközeli folyosót alkotó, természeti értékek és folyamatok, védett élőlények élőhelyét jelentő Rába és hullámtere, illetve (a felső szakaszon) 200 méteres partmenti sávja védelem alá helyezésére vonatkozó eljárást! Egyben kérjük, tegye lehetővé számunkra a Rába „Integrált Folyógazdálkodási Terv” részletes megismerését és véleményezését! Budapest, 2003. október 20. Együttműködését megköszönve, tisztelettel: Kajner Péter a JŐNEK titkára

69

Környezet- és természetvédő társadalmi szervezetek XIII. országos találkozója Szombathely, 2003. március 9.

ÁLLÁSFOGLALÁS A RÁBÁRÓL

A Rába egyik legértékesebb ökológiai folyosónk. Ezért a folyót teljes hosszában - egykori ártereinek, mellékvizeinek értékes, újraéleszthető környezetével együtt - a természetvédelem eszközeivel is meg kell őrizni. Kezdeményezzük a védettségi eljárás haladéktalan megindítását. A Rába természeti értékeinek arányos védelmét csak a nemzeti park és/vagy a bioszféra rezervátum kategória biztosíthatja. A Rába Nemzeti Park legyen az első, amelyet a társadalmi szervezetek bevonásával működtetnek. Az élővizek problémáit saját vízgyűjtőterületükön belül kell megoldani. Tiltakozunk a Rába illetve más folyók vízének Balatonba vezetése ellen!

Az összefoglalót készítette: KARAKAI TAMÁS, Palocsa Egyesület Élő Környezetünk Helyreállításáért Munkatárs: KAJNER PÉTER, Védegylet, JŐNEK

70

AA

III.4 A NOVO VIRJEI VÍZIER ŐMŰ A DRÁVÁN III.4.1 A vízierőmű tervei A Horvát Köztársaság Kormánya 1992-ben határozta el, hogy a Dráva horvátországi szakaszán, Novo Virjénél vízerőművet létesít. A vízerőmű rendszer létesítményeit a tervek szerint a Dráva mintegy 30 km-es horvátországi szakaszán, Botovo és Kingovo között építenék fel. A síkvidéki vízerőmű tervei felépítésükben hasonlítanak a BősNagymarosi rendszeréhez: a ma kanyargó, partot építő és romboló folyót 25 km hosszan aszfaltbeton falú töltések közé szorítanák. Az így kialakuló mesterséges tavat egy 27,5 m magas betongát zárná le Novo Virjénél, itt helyeznék el a turbinákat is. A töltések mentén oldalvízcsatorna futna. Az erőművön átáramló víz mesterséges alvízcsatornába kerülne, a Dráva tervezett erőmű alatti folyására – mai medrébe – a jelenleg itt folyó vízmennyiség töredékét juttatnák, magyarul elterelnék a folyót. Ezzel az érintett 5 km-es folyóágon a természetes élőhelyeket gyakorlatilag kiszárítanák. A vízerőművet kombinált üzemmódban – lényegében csúcsra járatással – üzemeltetnék, ami azt jelenti, hogy az alatta elhelyezkedő folyószakaszon naponta kétszer mesterséges árhullám vonulna végig.

III.4.2 Magyarország érintettsége és felelőssége A tervezett vízerőmű szinte teljes egészében Horvátország területén található. Több, a két ország közti kétoldalú egyezmény területi hatálya azonban kiterjed a Dráva csak Horvátország területén található szakaszára is. Hazánk a horvát vizsgálatok szerint csak a folyó 5 km-es szakaszán érintett közvetlenül a beruházás által. Ez a folyószakasz az erőtelep alatt helyezkedik el. A tervezett vízerőmű közvetett hatása azonban kiterjed a vízerőmű feletti és alatti, a két ország közös határát képező szakaszra is. Az Országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló ENSZ egyezmény (Espooi egyezmény) alapján Magyarország hatásviselő fél, így részt vesz a horvát fél környezeti hatásvizsgálati eljárásában és véleményt ad a tervezett beruházásról. 71

Magyarország – az érintettséget szűken értelmező és sokszor szakmai szempontból is vitatható következtetésekre jutó horvát tanulmányokkal szemben – megítélésünk szerint sokkal súlyosabban érintett, mint csupán ezen 5 km-es szakasz sorsát illetően. Utóbbi esetében sem csupán az ökológiai vonatkozásokra érdemes koncentrálni, de a magyar állami tulajdon kérdésére is. Hazánk érintettsége a következőképpen összegezhető tehát: • Az említett 5 km-es szakaszról a víz túlnyomó többségét az erőmű megépülte után a horvát oldalon megépítendő alvízcsatornába terelik. Ez a hazai érintett szakaszon a Duna-Dráva Nemzeti Parkban fog súlyos ökológiai károkat okozni. A horvát hatástanulmányok azonban még az itt jelentkező problémákkal sem foglalkoznak kellő mélységben, ahogy azt a Vélemény a magyar javaslat alapján készült horvát kiegészítő hatástanulmányról című anyag (KvVM, 2003. szeptember 24.) is kifejti, ugyanakkor az alább említendő hatásokkal még ennyire sem. • A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény kimondja: „6. § (1) Az állam kizárólagos tulajdonában vannak: c) az államhatárt alkotó vagy metsző folyók, patakok, a törvény 2. számú melléklete szerinti egyéb folyók, patakok, holtágak, mellékágak és azok medre”. Az év nagyobb részében a gát és az alvízcsatorna visszatorkollása közötti eredeti Dráva szakaszon a tervek szerint az eredeti vízhozam kb. 1/3-a fog folyni, de 71 nap esetében a korábbi vízhozam 4-20%-ával számolnak. Jelen esetben tehát a horvát fél bármilyen előzetes hivatalos megállapodás nélkül a magyar állam tulajdonát képező víz sorsáról kíván dönteni a tervekben, hazánk belügyeibe avatkozik. • A vízerőmű legfontosabb hazai hatásai nem is elsősorban a víztározóval határos magyar területeken, vagy a kiszáradás határára sodródó alvízi folyóágban jelentkeznek, hanem a Dráva teljes vízerőmű alatti szakaszán – az erőműhöz közel erősebben, attól távolabb kevésbé erősen. A probléma abból adódik, hogy egy rossz koncepció kiváltotta gondot ugyanabban a koncepcióban kívánnak megoldani. A horvát fél hivatkozásai szerint ugyanis az erőmű megépítésének célja nem csupán áramtermelés, árvízi védekezés, 72

AA

•

de a folyómeder bevágódásának csökkentése és az erre visszavezethető talajvízszint-csökkenés megállítása is (az erőmű fő céljai között említettek, pl. mezőgazdasági termelés feltételeinek javítása a medermélyülés kezelésével orvosolhatók a tanulmányok szerint). A meder mai bevágódásának legfőbb okai emberi eredetűek: a Dráva szabályozása (kanyarátvágások, a folyó kiegyenesítése) folyását meggyorsította. Ezen túlmenően a tervezett erőmű felett a Dráván 23, a Murán 15 vízlépcső üzemel. A novo virjei szakasz feletti dubravai erőmű csúcsra járatással működik. Továbbá intenzív kavicsbányászat folyik a Dráván. Ezen hatások mindegyike – a horvát tanulmányok által sem vitatott módon – erőteljes medermélyülést okoznak, évente 3-4 cm-t, folyószakasztól függően. A tervezett vízerőmű egyik kiváltó okot sem szünteti meg, sőt, tervezett kombinált üzemeltetésével a bevágódás problémáját az erőmű alatti szakaszon intenzívebbé teszi. Ezzel újabb vízlépcsők építését tenné szükségessé, ha ugyanezen koncepció keretében gondolkodnánk. A horvát hatástanulmányok egyértelműen ki is jelölik a megvalósítandó erőműrendszer elemeit: Botovo, Novo Virje, Barcs, Donji Miholjac és Osijek (Eszék). Az utóbbi három közül kettő nem horvát területen, hanem a horvátmagyar határon helyezkedne el, Magyarországnak Horvátországgal közösen kellene megépítenie ezeket a vízlépcsőket vagy hozzájárulását kellene adnia ezek létesítéséhez. Ezen túlmenően a folyómeder stabilizációjával lényegében mesterséges kanálissá alakítanák a Drávát. Amellett, hogy Magyarországnak ismereteink szerint nem áll szándékában vízlépcsőket építeni, ez megengedhetetlen is lenne az itt elhelyezkedő Duna-Dráva Nemzeti Park értékeire tekintettel. A legfontosabbnak ítélhető problémát (medermélyülés) a novo virjei erőműrendszer tehát nem oldja meg, csupán „exportálja”: egyenesen olyan területekre, ahol Magyarország érintettsége vitathatatlan és jelentős. Még abban az esetben is, ha a novo virjei mű alatti vízlépcsőket nem építenék meg, a hatástanulmányok szerint szükséges az erőmű üzemeltetése miatt jelentkező medermozgások miatt a folyóágy stabilizációja. Ez érintheti a már említett 5 km-es szakaszt, de 73

leginkább valószínű módon az alvízcsatorna visszatorkollása alatti részen lehet szükséges, ahol a folyó ismét magyar-horvát határt képez, egyben a Duna-Dráva Nemzeti Park része. A stabilizáció történhet kőszórással, de ennél radikálisabb megoldásokkal is (pl. kikövezés, kibetonozás, egyéb vízügyi védelmi művek kiépítése). • A horvát tanulmányok több helyen hivatkoznak arra, hogy a magyar vasúti vonalak érdekében korábban több helyen kanyarátvágásokat végeztek horvát területen. Az anyagok azt sugallják, mintha a Novo Virje Vízerőmű határon átterjedő esetleges (egyébként is elbagatellizált) hatásaiért ezek a beruházások már előzetesen kompenzációt nyújtottak volna. Semmilyen ilyen értelmű megállapodás, egyezmény nem ismeretes, így ez a megközelítés számunkra értelmezhetetlen. • A Dráva Őrtilos és Barcs közötti szakasza ma már Európában egyedülálló. A folyó ezen a szakaszon alig szabályozott, természeteshez közeli állapotú, kanyarog, zátonyokat épít, partot rombol. Természetvédelmi szempontból szinte felbecsülhetetlen értékű. Magyarország felelőssége vitathatatlan e terület megőrzésében Európa és a világ számára. Magyarország számára a nemzetközi jogi lehetőségek adottak arra (amint ezt az alább hivatkozandó Állásfoglalásunkban kimutattuk), hogy a Dráva vízerőművek útján történő hasznosításába beleszóljon. Vitathatatlan, hogy a pillanatnyilag előrelátható ökológiai károk döntő többsége horvát területen keletkezik majd, a 25 km hosszú, aszfaltbeton burkolatú tározómedence megépítése következtében, amely élettelen ipari létesítménnyé degradálja a ma Európában is egyedülálló biológiai változatosságú (és szépségű) folyószakaszt. A fentiekben bemutattuk, hogy Magyarország érintettsége jelentős, amelyet a horvát fél álláspontja lényegben nem ismer el. Hazánknak azonban a magyar területeket esetlegesen érintő károkozáson túlmenően felelőssége, hogy az emberiség közös örökségét képező természeti területek elpusztítása ellen szót emeljen, ha lehet, ezek megóvását és ésszerű fejlesztését elősegítő alternatívák előkészítését javasolja. Azon fajok, amelyek várhatóan kipusztulnak az erőműrendszer megépítése miatt, nem egy ország tulajdonát képezik, jogunk és kötelességünk sorsukért szót emelni. 74

AA

III.4.3 Az egyeztetési folyamat és a társadalmi szervezetek állásfoglalása A tervezett erőműrendszer által érintett terület horvátországi részére környezeti hatásvizsgálatot végeztek 1995-97-ig. Mivel a létesítmény hatásai Magyarország területén is okozhatnak jelentős környezeti változásokat, a magyar Kormány még 1999-ben kérte diplomáciai jegyzékben az Espoo-i egyezmény alkalmazását. A horvát fél az egyezmény szerinti értesítést 2001 januárjában küldte meg. Ezzel kezdetét vette a nemzetközi környezeti hatásvizsgálati eljárás. Az Egyezmény előírja, hogy az eljárás során kapott magyar észrevételeket annak lezárulta után a horvát félnek mérlegelnie kell a vízerőmű létesítésére vonatkozó végső döntésének meghozatalakor, de a magyar vélemények (akár a teljes elutasítás is) nem kötelező érvényűek a horvát fél számára. A hatásvizsgálatban az érintett terület lakossága, önkormányzatai, társadalmi szervezetek is részt vehetnek. Ennek elősegítésére a Környezetvédelmi Minisztérium már 2001-ben közzétette honlapján a rendelkezésre álló anyagokat, de ismertető anyagok is készültek. Összességében a hazai tárca által végzett kommunikációs tevékenység, a lakosság tájékoztatása korrektnek, de messze nem elégségesnek ítélhető, ami az erőmű hatásait illeti. Magyarország jogi lehetőségét, pozícióját illetően azonban úgy látjuk, még ennyire sem történt meg a lakosság tájékoztatása. Míg az Espoo-i egyezmény keretében zajló eljárásban hazánk véleménye nem „tilthatja el” a horvát felet az erőmű megvalósításától, legalább két nemzetközi egyezményről tudunk, amelyek alapján ezt megtehetnénk. Négy társadalmi szervezet, a Dráva Szövetség, a Nimfea Természetvédelmi Egyesület, a Védegylet és a WWF Magyarország közös kampányba kezdett annak érdekében, hogy e tényre felhívja a lakosság figyelmét és rávegye a döntéshozókat, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel akadályozzák meg a tervezett beruházást. Az erőműről alkotott véleményünket szóban tolmácsoltuk a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) által Barcson, 2003. október 17-én rendezett lakossági fórumon. Erről a fórumról meg 75

kell jegyezni, hogy „koreográfiájában” meglehetősen távol állott attól, mint amit célja indokolt volna. A horvát erőműtervező vállalat, illetve az illetékes minisztérium képviselői ismertették a terveket (szigorúan és kizárólag a „pozitív” hatásokra koncentrálva), majd a résztvevők kérdéseket tehettek fel a horvát fél képviselőinek. Néhány vélemény is elhangzott, összességében azonban a moderátorok a véleményeket igyekeztek kiszűrni és a kérdéseket engedélyezték feltenni elsősorban. Meglátásunk szerint a lakossági fórum intézménye önmagában sem alkalmas, hogy az érintettek véleménye valóban becsatornázható legyen a folyamatba: egy több éves tervezési és vizsgálati folyamat után adnak lehetőséget az összes érintettnek, hogy egyetlen alkalommal, néhány óra alatt fejtse ki mindenki az álláspontját. Ritkaság az a fórum, ahol ezen adottságok miatt nem szabadulnak el az indulatok, ami a döntéshozókat „természetesen” újra és újra megerősíti, hogy a lakossággal képtelenség kommunikálni, így jobb is, ha kihagyjuk őket. Mindemellett maga a szóban forgó fórum lebonyolításának célja és módja (vélemények helyett kérdéseket vártak) még ezen adottságokon túlmenően is nehezítette a lakosság és a társadalmi szervezetek helyzetét. Véleményünk nyomatékosítására „Társadalmi szervezetek véleménye a Dráva folyón Novo Virjénél tervezett vízerőműről” címmel szakmai anyagban foglaltuk össze a tervekkel kapcsolatos észrevételeinket. Ebben kitértünk Magyarország érintettségére és felelősségére, a várható hatásokra, a jogi helyzet elemzésére. Megvizsgáltuk, hogy a tervek mennyiben felelnek meg az Európai Unió Víz Keretirányelvének, illetve, hogy milyen alternatívákkal lehet kiváltani e pusztító beruházást. Állásfoglalásunkban felszólítottuk a magyar kormányt, hogy minden rendelkezésére álló eszközzen akadályozza meg a novo virjei vízlépcső megépítését. 2004 januárjában aláírásgyűjtő- és drótlevél-küldő kampány indul, amelynek során mindenki, aki ellenzi a vízlépcső megépítését kinyilváníthatja tiltakozását a tervek ellen és aláírásával, drótlevéllel gyakorolhat nyomást a magyar kormányra a határozottabb fellépés érdekében. Az akció honlapjának címe: http://www.zpok.hu/dravapeticio. 76

AA

Az alábbiakban bemutatjuk a kampány során a társadalmi szervezetek által kibocsátott dokumentumokat. Helyhiány miatt itt nem mutatjuk be a teljes szakmai állásfoglalást, ez elérhető a fent említett honlapon.

III.4.4 A Védegylet állásfoglalása A 2003. október sajtóközlemény.

17-i

barcsi

lakossági

fórum előtt

kiadott

Állítsák le a Dráva és a figyelem elterelését! A Védegylet állásfoglalása és kérdései a magyar Kormányhoz a tervezett novo virjei vízierőművel kapcsolatban Ökológiai merénylet készül a Dráva ellen a Duna-Dráva Nemzeti Park területén, mely súlyosabb az 1992-ben a Duna ellen a Szigetközben elkövettetnél. A Duna esetében a magyar politikai vezetés csak utólag mondott le arról, hogy érvényt szerezzen Magyarország a hágai ítéletben is megerősített jogai számára. Most a Dráva ügyében a természetkárosítás megvalósításához a magyar kormány előre bátorítást ad. A Szigetközben immár évtizednyi tapasztalat bizonyítja, hogy a korábbi vízhozam 20 %-kának lebocsátása nem elég az ökológiai és egyéb károk megelőzéséhez. Ez alapján pontosan tudható, hogy mi várható a Dráva esetében, ahol az eddigi átlagos vízhozam kevesebb, mint 8 %-a jutna a főmederbe a jövőben. A horvát kormány a Novo Virje-i Vízerőműhöz magyar területről kívánja elterelni a folyót, az energiatermeléshez részben magyar állami tulajdont képező vízenergiát kíván felhasználni. Ez ellen a mindenkori magyar állami vezetés nem tiltakozik – sőt, immár sorozatban a harmadik kormány hallgatja el e tényeket a hazai

77

közvélemény, a nemzetközi jogi és politikai testületek, valamint horvát fél által felkeresett nemzetközi beruházók és pénzügyi intézmények előtt. A magyar kormányzatnak vétójoga van a beruházással szemben, mellyel nem él; megtámadhatná a tervet horvát és nemzetközi bírói fórumok előtt, de nem tesz jogi lépéseket. Megvan a lehetősége arra, hogy megvédje a természeti értékeket – horvát területeken is! – a vizes, energetikai és hajózási lobbi támadásától, de nem lép fel ezek érdekében. Ezzel ellenkezőleg azzal, hogy a Dráva Barcs és Novo Virje közötti, jelenleg 1 méteres vízmélységű szakaszát belső jogszabályban hajózhatónak nyilvánította, és szerződés-tervezetet készített elő a horvát féllel arról, hogy ott 2,5 méteres merülést kell a hajóknak biztosítani, valójában támogatja a Dráva egészének belépcsőzésére irányuló terveket. A közvélemény számára közvetített üzenetek azonban azt sugallják, mintha a magyar kormány komolyan gondolná, hogy a Drávának vízlépcsők építése útján való hasznosításáról kötött 1988as egyezményt nem tekinti „hatályosnak és alkalmazandónak”, és a tervezett Novo Virje-i Vízerőmű megvalósításával „nem ért egyet”. A nyilvánosság előtt hangoztatott kormányzati álláspont tényleges érvényesítésére hatásos és elegendő jogi eszköztár áll rendelkezésre. Ezen kényszerítő erejű eszközök igénybevételét akarja elkerülni a magyar fél azzal, hogy az ügyre vonatkozóan az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló Espoo-i Egyezmény alkalmazását kérte. Ez a szomorú perspektíva arra kényszeríti a Védegyletet, hogy előzetesen, közvetlenül és a sajtó útján is feltegyen a kormánynak néhányat azon, a magyar nyilvánosság egészét érintő kérdések közül, melyek a tervek lényegét érintik, a kormányzati álláspont szerint azonban a Dráváról folytatott társadalmi vitának „nem tárgyai”: 1. Mikor szándékozik a magyar kormány arra felszólítani Horvátországot, hogy álljon el a Dráván, illetve a Murán tervezett vízlépcsők megépítésétől? A Dráva közös érdekű szakaszának vízlépcsők építése útján való hasznosításáról megkötött 1988-as Zágrábi Egyezmény szerint ugyanis a Dráván és a Murán vízlépcsőt a két fél által e célra létrehozott külön szerződés alapján kell – tehát csak teljes egyetértésben lehet – előkészíteni, illetve megvalósítani és üzemeltetni.

78

AA

2. Miért nem adott át a vízügyi kormányzat egy részletes forgatókönyv-javaslatot a horvát félnek arról, miképp lennének a Dráva és a Mura gazdasági használatával, árvízvédelmével, szabályozásával stb. kapcsolatos kérdések a meglévő többi kétoldalú és többoldalú egyezmény alapján rendezendők? 3. Legkésőbb mikor szándékozik a magyar kormány a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordulni, amennyiben Horvátország nem hagy fel a tervezett Novo Virje-i Vízlépcső előkészületeivel, nem áll el a Dráván és a Murán tervezett vízlépcsőktől, ellehetetleníti a használat/hasznosítás kérdéseinek korszerű szemléletű rendezését? 4. Milyen jogi lépéseket kíván a kormány, és milyen intézkedési rendben alkalmazni a Dráva horvát oldalán jelenleg is nagy volumenben folyó – folyószabályozási vagy más vízgazdálkodási szempontból indokolatlan – kavicskitermelés végérvényes leállítása érdekében? 5. Amennyiben a Novo Virje-i Vízlépcső (vagy variánsai) előkészületei tovább folynak, úgy legkésőbb mikor szándékozik a kormány fellépni a potenciális beruházó vagy hitelező cégek és intézmények előtt a beruházás megakadályozására? 6. Mikor kívánja nyilvános, valódi szakmai, valamint társadalmi vitára bocsátani a Drávát érintő víziút-fejlesztési és hajózási terveket? 7. Mikorra, milyen hazai egyeztetési szakaszokon át akarja kidolgozni és megvalósítani a Dráva-vízgyűjtő egészére vonatkozó EU-konform, a szomszéd államokkal harmonizált vízgazdálkodási, tájhasználati, területfejlesztési koncepciót? Fenti kérdéseinket a magyar kormány képviselőinek a 2003. október 17-én, 15 órakor, Barcson, a Polgármesteri Hivatalban rendezendő lakossági fórumon is feltesszük, valamint írásban is eljuttatjuk az illetékeseknek. Budapest, 2003. október 15.

79

III.4.5 Levél a miniszterelnöknek és az illetékes minisztereknek A „Társadalmi szervezetek véleménye a Dráva folyón Novo Virjénél tervezett vízerőműről” című állásfoglalás kísérőlevele.

Medgyessy Péter miniszterelnök úr Tárgy: Társadalmi szervezetek állásfoglalása a Drávára tervezett novo virjei vízierőművel kapcsolatban Budapest Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Horvát Köztársaság Kormánya a Dráva horvátországi szakaszán, Novo Virjénél vízerőmű létesítését határozta el. Az Országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló ENSZ egyezmény (Espooi egyezmény) alapján Magyarország részt vesz a horvát fél környezeti hatásvizsgálati eljárásában és véleményt ad a tervezett beruházásról. Jelen levelet aláíró társadalmi szervezetek szóban már korábban véleményt kinyilvánították véleményüket, állásfoglalásunkat pedig ezúton, írásban is eljuttatjuk a magyar kormánynak. A mellékelt anyagban részletesen fejtjük ki észrevételeinket. Ezek közül a legfontosabbakat az alábbiakban is megtesszük. A horvát fél által készített hatástanulmány és kiegészítő hatástanulmányok feldolgozása, a felkért szakértőink véleményének meghallgatása, a horvátországi drávamenti természetvédelemmel foglalkozó szervezetekkel történő egyeztetések, valamint saját

80

AA

ismereteink, kutatásaink alapján véleményünk egyértelmű és megalapozott a tervezett Novo Virje Vízerőmű megvalósításáról. A Hrvatska Elektroprivreda megbízásából készült hatástanulmányok és kiegészítések több helyen szakmai tévedéseket, illetve ellentmondó állításokat tartalmaznak, és nem foglalkoznak olyan fontos kérdésekkel, melyek a Magyar Köztársaság területét is érintő hatásokat elemeznék. Ugyanakor már a most rendelkezésre álló anyagokból és egyéb kutatási anyagokból levonható következtetések is bizonyítják, hogy a tervezett Novo Virje Vízerőmű megvalósulása esetén egyértelműen visszafordíthatatlan károkat okozna a Dráva, Európában is egyedülálló természeti értékeiben, negatív gazdasági és társadalmi hatása is vitathatatlan. Tény továbbá, hogy megvalósulása esetén az alsóbb szakaszra kifejtett negatív hatásai kompenzálása érdekében Horvátország további vízerőművek építését fogja kezdeményezni a Dráva folyón, amelyek Magyarországot közvetlenül érintenék. A jelen állásfoglalást készítő civil szervezetek egyértelműen ellenzik a Novo Virje Vízerőmű megvalósítását és felszólítják a magyar kormányt, hogy tegyen meg minden lehetséges diplomáciai lépést az erőmű megépítésének megakadályozására. Az Espoo-i eljárás csupán arra kötelezi a horvát felet, hogy az eljárás lezárulta után mérlegelnie kell a vízerőmű létesítésére vonatkozó végső döntésének meghozatalakor a magyar fél hivatalos véleményét, azaz a magyar „egyet nem értés” ellenére is megépítheti a vízlépcsőt. Fennáll annak az eshetősége, hogy ha a magyar kormány kizárólag az Espoo-i Egyezményben meghatározott folyamatban való részvételre szorítkozik, úgy a horvát fél egyoldalú döntése alapján is megkezdheti az erőmű kivitelezését, ezzel a fentiekben bizonyított módon előkészíti a magyar állam tulajdonát képező víz elterelését, ökológiai károk okozását vetítheti előre, valamint megszegheti a két ország között fennálló szerződéseket. A 2066/1999. Korm. határozat megítélésünk szerint a várható károkhoz

81

képest nem kellően egyértelműen fejezi ki a Kormány álláspontját annak érdekében, hogy a vízlépcső megépítésének megakadályozásához elégséges diplomáciai lépéseket megtegye. Szükséges ezért egy ennél egyértelműbb kormányhatározat meghozatala, amelyben kezdeményezi, hogy: az Espoo-i Egyezmény alkalmazásán túl a magyar kormány jelentse be a horvát fél illetékes kormányzati szerveinél mind a Zágrábi, mind a Pécsi Egyezmény alkalmazására vonatkozó igényét, azaz egyértelműen közölje a Horvát Köztársaság Kormányával, hogy tiltakozik a Novo Virjénél tervezett vízerőmű megvalósítása ellen, és fejezze ki szándékát arra vonatkozóan, hogy a tiltakozása ellenére elkezdett beruházás esetén, a két ország között érvényben lévő egyezmények alapján jogorvoslati eljárást fog kezdeményezni. A határozati javaslatnak e bejelentés megtételét a külügyminiszter feladatává kellene tennie, míg a szakmai kérdések koordinációját a környezetvédelmi miniszterévé. A Dráva-mentének fejlesztésére ideális megoldásnak tartanánk a Dráva-Mura Bioszféra Rezervátum megalakítását és ezzel kapcsolatban a mai problémák (medermélyülés, energiatermelés, helyi gazdaság fejlesztése) komplex szemléletű megoldását. Jóllehet, a horvát kormány a vízlépcsőépítési tervek miatt többször is elzárkózott a Dráva mentének nemzeti parkká alakításától, a magyar kormánynak ennek érdekében újfent célszerű lenne nyomást gyakorolni a szomszédos ország vezetésére. Ez irányba jelentős hatást tudna kifejteni első lépésben, ha a magyar kormány egyértelműen kifejezné Horvátország felé, hogy sem most, sem a jövőben nem egyezik bele vízlépcső(k) építésébe a Dráván, és minden ilyen tervet meg fog vétózni. Remélhetőleg ez esetben a horvát kormány is fontolóra venné más megoldások kidolgozását. A komplex fejlesztési tervek kidolgozásában a jelen állásfoglalást összeállító civil szervezetek készséggel megadnak minden tőlük telhető segítséget mind a horvát, mind a magyar félnek.

82

AA

Várjuk Tisztelt Miniszterelnök Úr mihamarabbi intézkedését, és egyúttal kérjük, szíveskedjenek hivatalosan tájékoztatni szervezeteinket, hogy a fenti, illetve a mellékelt anyagban szereplő javaslatainkat milyen módon veszik figyelembe a magyar álláspont és az ezt rögzítő jogszabály(ok) kialakításánál. Budapest, 2003. december ”

”

Tisztelettel: Toldi Miklós Dráva Szövetség elnök

Sallai R. Benedek Nimfea Természetvédelmi Egyesület elnök

Karátson Gábor Védegylet elnök

Márkus Ferenc WWF Magyarország igazgató

Kapja még: Kovács László külügyminiszter úr Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter úr

83

III.4.6 A négy társadalmi szervezet közös állásfoglalása A sajtóközlemény, amelyet azzal egyidőben bocsátottunk ki, hogy a szakmai állásfoglalást eljuttattuk a kormány képviselőinek.

HALLGATÁS = BELEEGYEZÉS? TÁRSADALMI SZERVEZETEK FELSZÓLÍTJÁK A KORMÁNYT, HOGY HATÁROZOTTAN TILTAKOZZON HORVÁTORSZÁG VEZETÉSÉNÉL A DRÁVÁRA TERVEZETT VÍZLÉPCSŐ ELLEN BUDAPEST, 2003. dec. 17. – A mai napon a Dráva Szövetség, a Nimfea Természetvédelmi Egyesület, a Védegylet és a WWF Magyarország írásban juttatta el véleményét a Magyar Kormányhoz a Drávára tervezett Novo Virjei Vízerőművel kapcsolatban. A társadalmi szervezetek ellenzik az erőmű megépítését és állásfoglalásukban felszólítják a Kormányzatot, hogy a rendelkezésére álló jogi eszközökkel akadályozza meg a horvát felet abban, hogy vízlépcsőt építsen a Dráva horvátországi szakaszára, amely természeti katasztrófát idézne elő az érintett területen. A Dráva Őrtilos és Barcs közötti szakasza ma még Európában egyedülálló. A folyó ezen a szakaszon alig szabályozott, természetközeli állapotú, kanyarog, zátonyokat épít, partot rombol. Természetvédelmi szempontból szinte felbecsülhetetlen értékű. A hazánkban kizárólag a Dráva kavicszátonyain fészkelő kis csér élőhelyének megsemmisítésével egész Magyarországról eltűnne ez a faj, és a drávai kérész kipusztulásával egy újabb faj halna ki Földünkről. Magyarország felelőssége, hogy e terület értékeit megőrizze a jövő nemzedékek számára.

84

AA

A Dráva horvátországi szakaszára tervezett síkvidéki vízerőmű része egy 25 km hosszú, aszfaltbeton burkolatú tározómedence, amely élettelen ipari létesítménnyé degradálná a kivételes biológiai változatosságú folyószakaszt. Az erőművön átáramló víz ún. alvízcsatornába kerülne, amely öt km-rel lejjebb vezeti vissza a vizet a Drávába. Ez a folyó elterelését jelenti Magyarország területéről, ugyanis ezen az elterelt szakaszon a Dráva eredeti medrében csekély mennyiségű víz csordogálna, ami az itteni élővilág jelentős részének halálos ítéletét jelentené. A vízerőmű alatti szakaszon mélyülni fog a meder, aminek csökkentésére újabb vízierőműveket terveznek. Ezek az erőművek már szerepelnek a Horvát Nemzeti Területrendezési Tervben. A négy társadalmi szervezet egyértelműen ellenzi a Novo Virjei Vízerőmű megvalósítását, és felszólítják a magyar kormányt, hogy tegyen meg minden lehetséges diplomáciai lépést az erőmű megépítésének megakadályozására. A Magyar Kormánynak nemzetközi jogban foglalt lehetősége van az erőmű építésének megakadályozására, ez kiemelt felelőssége is. Az Espoo-i Egyezmény alkalmazásán túl (amely szerint a magyar „egyet nem értés” ellenére is megépülhet a vízlépcső) a Magyar Kormánynak be kell jelentenie a horvát fél illetékes kormányzati szerveinél mind a Zágrábi, mind a Pécsi Egyezmény alkalmazására vonatkozó igényét. Egyértelműen közölnie kell a Horvát Köztársaság Kormányával, hogy tiltakozik a Novo Virjénél tervezett vízerőmű megvalósítása ellen, és ki kell fejeznie szándékát arra vonatkozóan, hogy a tiltakozása ellenére elkezdett beruházás esetén, a két ország között érvényben lévő egyezmények alapján jogorvoslati eljárást fog kezdeményezni. További információ: Toldi Miklós, Dráva Szövetség, 06-30-2645-915, e-mail: [email protected] Kajner Péter, Védegylet, 06-20-462-2043, e-mail: [email protected] Ereifej Laurice, WWF Magyarország, 06-30-905-4444, e-mail: [email protected] Fónagy Éva, Nimfea Természetvédelmi Egyesület, 06-30-305-3031, e-mail: [email protected]

85

III.4.7 A vízlépcső megépítésének várható következményei A fenti sajtóközlemény háttéranyaga.

MEGJEGYZÉSEK A SZERKESZTŐNEK TÉNYEK ÉS SZÁMOK A DRÁVÁRA TERVEZETT NOVO VIRJEI VÍZERŐMŰRŐL

A jogi helyzet elemzése 1.) Espoo-i Egyezmény: Az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló ENSZ egyezmény, amely alapján Magyarország részt vesz a horvát fél környezeti hatásvizsgálati eljárásában és véleményt ad a tervezett beruházásról. Véleményünk szerint az Espoo-i Egyezményen túl adott két olyan kétoldalú nemzetközi megállapodás, melyek rendelkezései szerint a magyar fél kifejezett szerződési akarata szükséges ahhoz, hogy a tervezett vízerőmű megépítése jogszerűnek legyen mondható. 2.) Zágrábi Egyezmény: 1990/6. számú nemzetközi egyezmény, mely létrejött a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Képviselőházának Szövetségi Végrehajtó Tanácsa Között a Dráva folyó közösérdekű szakaszának hasznosításáról. Eszerint a Dráva közösérdekű szakaszán mindkét határvízi állam szerződésben rögzített, közös akarata szükséges olyan jellegű beavatkozásokhoz, melyek a folyó hasznosítását szolgálják. Véleményünk szerint szükséges a kivitelező állam hivatalos szerveivel közölni, hogy a beruházás kizárólag közös megállapodás esetén valósítható meg, s ezzel egyidejűleg azt is, hogy a magyar fél ilyen szerződést nem ír alá. 3.) Pécsi Egyezmény: A magyar és a horvát fél által Pécsett 1994. július 10-én aláírt, a 127/1996. (VII.25.) Kormányrendelettel kihirdetett, "Egyezmény a Magyar Köztársaság Kormánya és a Horvát Köztársaság Kormánya között a vízgazdálkodási

86

AA

együttműködés kérdésében" vízgazdálkodási együttműködésről szóló egyezmény normatívan rögzíti, hogy: Szerződő Felek – „…összehangolva végzik a vízépítési művek és létesítmények kezelését és üzemeltetését, – „egyetértésben végzik egyikük vagy másikuk területén a meglévő vízépítési művek és létesítmények megváltoztatását, illetve újak építését, valamint olyan munkálatok és intézkedések foganatosítását, amelyek hatással lehetnek a határt képező vagy a határ által metszett vízgyűjtők és vízfolyások rezsimjére,…” A Pécsi Egyezmény alapján is tehát a magyar félnek joga és lehetősége van a vízerőmű megépítése ellen kifejezetten tiltakozni és – nem csupán hatásviselő félként – de a Dráva folyóval való közös rendelkezési jogára hivatkozással hozzájárulását megtagadni. Várható hatások • A 25 km2 vízfelületű víztározónak közvetett hatásai lesznek a Magyar Köztársaság területére, illetve a közös határt képező Drávaszakaszra. Az aszfaltozott meder legnagyobb részében a víz sebessége az átlagos 6,5-7 km/h-ról 0,4-0,6 km/h-ra csökken. Ezt szinte állóvíznek tekinthetjük. A víz lassulásának következtében a tározóban várható, a víz oxigéntartalmának csökkenése, üledék képződése, a kavicsos hordalék lerakódása, bizonyos algafajok elszaporodása, összességében a víz minőségének romlása. A magyar területre eső 5 km-es folyószakaszon ezeken túlmenően a lecsökkent vízmennyiségnek is drasztikus hatásai lesznek. Összességében az oxigéndús vizet, az áramlást kedvelő fajok, kérészek, tegzesek és szitakötők egyedszáma jelentősen csökkenni fog, közülük több faj a tározó területéről biztosan ki fog pusztulni. Ezek között lesz a drávai kérész is, melynek a világállománya Őrtilos környékén található. Ezzel újabb faj tűnne el a Földről.

87

• A tározóban várható a halfauna jelentős átalakulása is. Az áramláskedvelő fajok egyedszáma feltehetően lecsökken, némelyek kipusztulnak az adott területről. Éppen ezek a fajok a Dráva sajátos halfajai. Az áramláskedvelő fajok jelentős része védett, fokozottan védett, közülük néhány európai veszélyeztetettségű (Habitat Directive) és 8 a Duna-medence bennszülött faja. Ezek a fajok szaporodásukhoz iszapmentes, kavicsos aljzatot választanak, melyet a már fentebb említett okok miatt nem fognak találni. Helyüket olyan fajok foglalják el, melyek nem őshonosak hazánkban (pl. ezüst kárász, naphal, törpeharcsafajok). Erre magyarországi tapasztalatok is vannak a Kiskörei víztározó esetében. A tározó területén jelenleg még megtalálható kavicszátonyok teljesen el fognak tűnni, víz alá kerülnek, az itt található ártéri ligeterdőkkel, zátonynövényzettel együtt. • A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény kimondja: „6. § (1) Az állam kizárólagos tulajdonában vannak: c) az államhatárt alkotó vagy metsző folyók, patakok, a törvény 2. számú melléklete szerinti egyéb folyók, patakok, holtágak, mellékágak és azok medre”. Az év nagyobb részében a gát és az alvízcsatorna visszatorkollása közötti eredeti Dráva szakaszon a tervek szerint az eredeti vízhozam kb. 1/3-a fog folyni, de 71 nap esetében a korábbi vízhozam 4-20%-ával számolnak. Jelen esetben tehát a horvát fél bármilyen előzetes hivatalos megállapodás nélkül a magyar állam tulajdonát képező víz sorsáról kíván dönteni a tervekben, hazánk belügyeibe avatkozik. • A horvát hatástanulmány szerint az elterelt szakaszon a Dráva régi medrébe 40 m3/s állandó vízmennyiséget juttatnának, amely az általuk számított „biológiai vízigénynek” felel meg. Ez valójában az adott folyószakasz és környezetének kiszárítását jelenti. A tervek szerint tehát az eredeti mederbe relatíve kevesebb vizet vezetnének, mint Szlovákia az Öreg-Dunába a Bősi Vízerőműnél. • Az alvízcsatorna betorkollása alatti közös határt képező szakaszon is jelentős változások várhatóak. A víztározóban lelassuló víz a szállított kavicshordalék 90 %-át lerakja, melynek következtében a

88

AA

folyó hordalékszállítási energiája nő, így azt lekötendő a visszatorkollás alatti szakaszon a meglévő kavicszátonyokat elbontja, a medret jelentős mértékben mélyíti. Az alvízcsatorna visszatorkollásához nagyon közel található az a kavicszátony, ahol a fokozottan védett kis csér (hazánkban csak itt), valamint a védett küszvágó csér és kis lile fészkel. Ezek fészkelőhelye veszélybe kerül, és feltehetően a kis csér mint fészkelő faj el fog tűnni Magyarországról. • A kiegészítő hatástanulmány terminológiája szerint az erőmű „kombinált üzemmódban” működne, ez azonban lényegében megfelel a „csúcsra járatásnak”, hiszen az év 277 napján csúcsra járatási üzemmódot terveznek. E „kombinált üzemmód” következtében ezen a szakaszon jelentős lesz a vízszintingadozás, melynek a mértéke akár a 100 cm-t is elérheti és napi két alkalommal jelentkezik. Ehhez a különböző drávai élőlények nem tudnak alkalmazkodni és a partmenti sekély vizeket szaporodásra használó fajok szaporodási esélye erősen lecsökken. Nagyon fontos megjegyezni, hogy a horvát hatástanulmány, illetve kiegészítések ezekkel a hatásokkal részletesen nem foglalkoznak, nem adják meg, hogy az itt már közös határt képező Dráván ezek a hatások mekkora távolságig jelentkeznek. A horvát fél szóbeli tájékoztatása és a hatástanulmányok szerint is adathiány miatt nem voltak képesek megfelelő módon modellezni. • A horvát kiegészítő hatástanulmány szerint a létesítményeknek nem lesz hatása a magyarországi területek mezőgazdasági hasznosíthatóságára. Ezen állítás megalapozottsága erősen kérdéses: miközben a horvát oldalon a tározó megvalósítása miatt 12.000 ha meliorációjára kerül sor, az átlagosan hasonló távolságra levő magyar területeken a hatás már nem lenne érzékelhető a tanulmány szerint. Valószínűsíthető továbbá, hogy a határ túloldalán elhelyezkedő Duna-Dráva Nemzeti Park élőhelyeiben súlyos károk keletkeznének a talajvízviszonyok megváltozása révén. Ezeket azonban a hatástanulmány eleve elbagatellizálja, elnagyolt elemzéseiből még becsülni sem lehet a várható károkat.

89

Az összefoglalót készítette: KAJNER PÉTER, Védegylet, JŐNEK Munkatársak: EREIFEJ LAURICE, WWF Magyarország FÓNAGY ÉVA, Nimfea Természetvédelmi Egyesület JÁNOSSY ANDRÁS KISS MÓNIKA, WWF Magyarország SALLAI R. BENEDEK, Nimfea Természetvédelmi Egyesület SALLAI ZOLTÁN, Nimfea Természetvédelmi Egyesület SZABÓ KATALIN, Védegylet TOLDI MIKLÓS, Dráva Szövetség

90

AA

IV. TERMÉSZETVÉDELMI PROBLÉMÁK

IV.1 KÉKKÚTI KINCSKERESŐ K IV.1.1 Kinek van nagyobb szüksége a vízre a Kálimedencében? A Balaton-felvidéki Nemzeti Park részét képező Káli-medence nemcsak a természetet, fesztivált kedvelőket, de a kincskeresőket is vonzza. Az újraéledt, gazdag karsztvízbázis ugyanis amellett, hogy feltételesen megújuló természeti erőforrás, ügyesen és gyorsan kiaknázva a profit forrása. Forrás: quelle, Theodora Qulle. Igazi ínyenc márkás vizet fogyaszt, vagy legalábbis márkanevet. A Kékkúti Ásványvíz Rt. jó ritmusérzékkel már 1994. óta palackoz itt, folyamatosan megújított vízjogi és környezetvédelmi engedélyek birtokában évi 175.000 m3 mennyiségben egészen ez év őszéig. Karácsonyra majdnem kétszer ennyi, összesen 320.000 m3 Theodora Qulle kerülhet az asztalokra. Sajnos a Kornyi tó, a Sásdi láp eközben csendben meghal, igaz ezek vize vacsorához nem fogyasztható. A terület hidro-geológiai adottságairól ugyan vita van a beruházó társaság szakértője és független szakértők között, de a folyamatos vízkivétel és az érintett vizes élőhelyek szemmel látható pusztulása közötti összefüggést kizárni nem lehet. Erre a megállapításra jutott a drasztikus növelés engedélyezési eljárásában a környezetvédelmi hatóság is, szakhatósági engedélyét ugyanis nem adta meg. Először. Sőt, vizsgálatot rendelt el, az Eötvös Károly Közhasznú Alapítvány és a Védegylet közösen tett közérdekű bejelentésére. A vizsgálat során a hatóság megállapította, hogy a társaság a számára kiadott engedélyben nem szereplő kutakat is működtet, nem véletlenül: az ún. Kö-6. számú kút már kiszáradt, az 91

engedélyezett vízmennyiséget valahonnan elő kell teremteni. A felügyelőség tehát tájékoztatta a két szervezetet arról, hogy a feltárt káros hatások miatt, a környezet védelméről és a természet védelméről szóló törvények szellemében és előírásai szerint felülvizsgálatot rendel el, hozzájárulást nem ad vízkivétel növelésére, sőt ha szükséges, az engedélyezett mértéket is korlátozza. Bejelentésünket az illetékes vízügyi igazgatósághoz is megküldtük, kérve a vízjogi engedély módosítását és a szintén törvényi kötelezettségként meghatározott ökológiai vízkészlet meghatározását. A vízügyi hatóság is válaszolt beadványunkra, melyből kiderült számunkra, hogy az ökológiai vízkészlet, melynek megóvása az 1996. óta, a természet védelméről szóló törvény szerint a vízügyi hatóság feladata, sem fogalmában, sem tartalmában nem ismert a hatóság előtt, annak kidolgozását kezdeményezi. Az engedélyezési eljárásban döntést, a kornyadó tó miatt is, azonban csak ezt követően hozhatott volna. A két hatóság felülvizsgálati, ellenőrzési jogköre nem csupán lehetőség, de kötelezettség is. Örömmel vettük a felügyelőség tájékoztatását és az újként kezelt ökológia megjelenését a vízügyi hatóságnál, véltük, a közigazgatás szokott lomhasága elveszi kedvét a beruházónak. De ekkor, hirtelen felgyorsult a közigazgatás: a levélváltást követő egy hónapon belül, a felügyelőség szakhatósági hozzájárulása és a nemzeti park beleegyezése után a vízjogi engedélynek akadálya nem volt. A hatóság azonban szigorú: a felügyelőség részleges hatásvizsgálatot rendel el, a nemzeti park csak a hatásvizsgálat elkészültéig adta hozzájárulását. Érdekes ebben az, hogy a vizsgálatok elvégzése, hatástanulmány elkészítése és értékelése a hozzájárulás feltétele mindkét szervnél, és nem következménye. Így a Kékkúti Ásványvíz Rt. másfél évet biztosan nyert, a Káli medence vizes élőhelyei pedig? Esetleg a Balatonból lehetne pótolni…

92

AA

IV.1.2 Ügyészségi beadvány

Fejér Megyei Főügyészség Közigazgatási és Törvényességi Felügyeleti Főosztály

Tisztelt Ügyészség! Alulírott dr. Gubek Nóra, mint a Védegylet Egyesület (1052 Budapest, Nádor u. 32.) jogi képviselője kérem, hogy a T. Ügyészség törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva indítson vizsgálatot az alábbi eljárásban: 1. A Kékkúti Ásványvíz Rt 1994. évtől kezdődően, többször módosított kérelem és kapott engedély alapján felszín alatti karsztvíz kitermelést végez a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz tartozó Káli medence területén. A tevékenység vízjogi engedélyezésének előzetes feltételeként az illetékes KözépDunántúli Környezetvédelmi felügyelőség 30643-44/98. Számon – az időközben hatályba lépett 1995. évi LIII. tv. rendelkezéseinek megfelelően – környezetvédelmi engedélyt adott a Theodóra forrásból 55.000 m3/év, a Kővágóőrsi Kö-6 sz. kútból 120.000 m3/év vízkivételre. A környezet védelmének általános szabályairól rendelkező jogszabály 66.§ (1) tartalmazza a környezetvédelmi hatóság által kiadható, a tevékenység megkezdéséhez, folytatásához, módosításához szükséges engedély típusokat. A környezetvédelmi, a működési és az egységes környezethasználati engedély ún. érdemi döntések, azaz a felügyelőség önálló hatáskörébe tartoznak. Ezen engedélyek birtokában kezdhető meg, ill. folytatható az egyébként a létesítéshez, üzemeltetéshez kiadott egyéb- így pl. vízjogi engedély szerint a környezethasználat. Amennyiben a tevékenység nem engedélyköteles (66.§(1) e. pont),

93

a környezetvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulása szükséges és elégséges. Az, hogy adott környezethasználathoz engedélyt vagy szakhatósági hozzájárulást kell-e kérni, jogszabály és nem a hatóság mérlegelése határozza meg. Jelen ügyben a felszín alatti vízkivétel a felügyelőség által kiadott környezetvédelmi, majd a – változatlan mennyiségben történő folytatáshoz – kiadott, 30643-2/2000. számú működési engedély szerint volt gyakorolható, természetesen a vízjogi engedély birtokában is. A hivatkozott működési engedély rögzíti a vízkivételi helyeket: Theodóra I. és II/a, kutak, Kö-6.számú kút, összesen 175.000 m3/év mennyiségben. Az engedély érvényessége 2005. december 31. 2. A Kékkúti Ásványvíz Rt. 2003. évben a kivételi mennyiség növelésére engedélyt nyújtott be a vízügyi igazgatósághoz, szándéka szerint a termelés évi 145.000 m3-el történő növelésére. Az 1995. évi LIII. tv. 67.§ (2) a. pontja szerint hatásvizsgálat köteles az engedélyezett tevékenység jelentős módosítása, a jelentős módosítás a 20/2001. Korm. rendelet 2.§ (1) bd. pont szerint a felszín alatti vízkivétel mennyiségének 25%-kal történő növelése. Ebből következően a kérelem elbírálása elsősorban a környezetvédelmi hatóság önálló kompetenciájába tartozó érdemi döntést igényelt. Ennek ellenére az eljáró vízügyi hatóság csupán szakhatósági hozzájárulást kért a felügyelőségtől, mely azt a 3064312/2003. számú határozatában megtagadta. A felügyelőség megállapította többek között, hogy az Rt. nem engedélyezett kivételi helyeket is igénybe vesz, azaz engedély nélkül folyik a termelés, továbbá azt, hogy az érintett és védett hatásterületen – a vízkivétellel összefüggésben – káros következmények álltak be, így az engedélyezett vízkivétel csökkentése, korlátozása is indokolt. Ezzel a megállapítással egyetértünk, azonban sérelmezzük a felügyelőség mulasztását, mivel hivatalból el kellett volna rendelnie a környezetvédelmi felülvizsgálatot, önálló engedélyezési eljárást (Kvt. 74.§(2)b.) ezen túl a hivatkozott indokok alapján a tevékenység korlátozását is (Kvt.79.§ (1)c.). 3. A hatáskör elvonás sérelmezése helyett a szakhatósági hozzájárulást megtagadó határozatot a felügyelőség visszavonta a 30643-29/2003. számú határozatával, változatlan körülmények, azaz az érintett

94

AA

terület károsodásának veszélye mellett. Az 1957. évi IV. tv. 61.§ szerint erre jogszabálysértés esetén, ellenérdekű fél hiányában van lehetőség. A szakhatósági hozzájárulás megtagadása jelen esetben jogszabályt nem sértett, arra a felügyelőség nem hivatkozott. Az eljáró környezetvédelmi és vízügyi hatóság döntései jogszabálysértők a következők miatt: 3.1. A felügyelőség 2003. június 24-én megállapította, hogy a kérelmező engedély nélkül működteti a Theodora III. és IV. kutakat: Kvt.74.§ (2) c. pont, 3.2. Megállapította továbbá, hogy a védett hatásterületen környezetkárosítás veszélye áll fenn: Kvt. 74. (2) a-b. pont, így felülvizsgálati eljárást, ideiglenes intézkedésként a tevékenység felfüggesztését indokolt lett volna elrendelni, 3.3. A kérelmezett növelés a fent írt 25%-ot jóval meghaladja, így az engedélyezést környezeti hatásvizsgálatnak és a felügyelőség által kiadott engedélynek kell megelőznie: Kvt. 67.§ (2) a. pont szerint a szakhatósági hozzájárulás nem volt megadható, 3.4. Az 1957. évi 61.§ (3) szerint nem volt visszavonható a hozzájárulás megtagadása, a hozzájárulás szakmai és jogi indokait a felügyelőség nem jelölte meg. 3.5. Tekintettel arra, hogy a 30643-2/2000. számon kiadott, 2005. december 31-ig érvényes és a Theodóra III. és IV. kutakra nem vonatkozó működési engedély módosításra nem került, a vízügyi igazgatóság nem adhatott volna engedélyt 21.832./2003. számon 2003. augusztus 26-án a mennyiség növelésére és új kutak működtetésére. 4. Egyesületünk közérdekű bejelentés formájában megkereste a felügyelőséget és a vízügyi igazgatóságot is 2003. júliusában. A megkeresésre adott, aug.15-i válaszában (30643-31/2003.) a felügyelőség arról tájékoztatott, hogy szakhatósági hozzájárulását megtagadta és felülvizsgálati eljárásra kötelezte a kérelmezőt, holott ekkor már, augusztus 6-án a hozzájárulását megadta. Megjegyezzük, hogy a környezetvédelmi felülvizsgálat elrendeléséről szóló határozatot tehát a szakhatósági hozzájárulást

95

követően adta ki a felügyelőség, mely, bár jogerőre emelkedett, így vissza sem vonható, a felügyelőség következetlen eljárását reprezentálja: kiad egy társengedélyt, ezt követően elrendeli az engedélyezett tevékenység hatásainak vizsgálatát. Alapos a feltevés, hogy a szakhatósági hozzájárulást a felügyelőség részéről semmiféle érdemi hatásvizsgálat nem előzte meg, holott szakhatóságként is erre köteles lett volna. A vízügyi igazgatóság válaszában (21832-5/2003.) kitért arra, hogy a környezeti veszélyeztetés elkerülése érdekében az ökológiai vízkészlet megállapítását kezdeményezte az illetékes nemzeti park igazgatóságnál, melynek értékelése a folyamatban levő engedélyezési eljárásban kap helyet. Az 1996. évi LIII. tv. 18.§ védi a természetes vizes élőhelyeket, és az ökológiai vízkészlet megóvását a vízügyi hatóság kötelezettségévé teszi. Ez a vizsgálat a mai napig nem készült el, eredményei, megállapításai így a jelentősen növelni kért kitermelés engedélyezésekor aligha voltak értékelhetők. 5. A megkeresett hatóságoknak jogában áll – bizonyos feltételekkel- az információt megtagadni, de a valótlan tartalmú tájékoztatás alapelvi és tételes jogi szinten sem megengedett. A fentieket összegezve kérjük, hogy a T. Ügyészség az 1972. évi V. tv. 14. § alkalmazásával indítványozza a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság 21.832/2003. számon kiadott határozatának felfüggesztését, illetve tegyen meg minden szükséges intézkedést a közigazgatási eljárás során, az eljáró hatóságok mulasztása miatt bekövetkezett jogsértés megszüntetése és a védett természeti terület és érték károsodásának elkerülése érdekében. Budapest, 2003. november 13. Tisztelettel: dr. Gubek Nóra

Az összefoglalót és a beadványt készítette: DR. GUBEK NÓRA, Védegylet, a JŐNEK jogásza 96

AA

IV.2 TERVEZETT ANDEZITBÁ NYA AZ ARANYOSVÖLGYBEN, A ZEMPLÉNI-HEGYSÉGBEN Aranyos falu közel 80 fős lakosságával Abaúj és Zemplén határán helyezkedik el, a Zempléni-hegység nyugati oldalán, a hegységet átszelő Aranyos-völgy bejáratánál. Közeli nagyobb település Abaújszántó (3 km) és Encs (11 km). Aranyos közigazgatásilag Abaújkér községhez (2 km) tartozik, a térképeken „Aranyospuszta” néven van feltüntetve. Ha az ember Encs felől autóval érkezik Aranyos felé, Gibárt után gyönyörű kilátás fogadja. Balról Boldogkő vára, azon túl Zemplén magasabb csúcsai, jobbról pedig az Abaújszántó felett magasodó Sátorhegy tekint vissza. Pont középen pedig, az Aranyos-völgy bejáratánál, Aranyos falu felett egy nagy kopasz hegy, a Nagy-Murga magasodik. A hegy és környéke számos védett faj otthona. Élő- és fészkelőhelyet talál itt a fokozottan védett uhu (Bubo bubo), továbbá jó néhány védett növényfaj is tenyészik a területen. Kiemelendő közülük a fokozottan védett magyar nőszirom (Iris aphylla ssp. hungarica), valamint a védett leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), hegyi kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp. zimmermannii), tavaszi hérics (Adonis vernalis), sárga len (Linum flavum) és nagy pacsirtafű (Polygala major). A vidék lakóinak azonban az Aranyos-völgy és a Nagy-Murga több mint egyszerű természeti érték. A völgy a környék egyik szimbóluma, közkedvelt kirándulóhelye családoknak, iskoláknak, munkahelyi társaságoknak. Éppen ezért amikor pár évvel ezelőtt az a hír kapott lábra a környéken, hogy egy közismert bányavállalkozó arról tárgyalt az abaújkéri polgármesterrel, hogy a Nagy-Murgán és annak térségében kőbányát nyisson, senki sem adott hitelt ennek. De a közeli útépítések felértékelték a környék andezitkincsét, és a völgy elején korábban működő három kőbánya, amelyeket az 1960-as évek közepén bezártak, talán még egyfajta referenciaterepnek is jó volt a jövőt tekintve. 97

Június közepén lakóhelyünk védelme érdekében megalakítottuk az Abaújaranyos Faluszépítő Egyesületet. Felméréseink szerint a lakosság és az ingatlantulajdonosok egyöntetűen ellenzik a kőbánya tervét. Azóta kiderült, hogy az adott területet a Bükki Nemzeti Park már évekkel korábban védelemre javasolta, azt a Megyei Területrendezési Terv is támogatja. A Miskolci Bányakapitányság ennek ellenére tavasszal mégis kiadta a kutatási engedélyeket. Az abaújkéri önkormányzat a rendelkezésére álló harminc napon belül nem fellebbezte meg azt, és a lakosságot sem tájékoztatta a várható fejleményekről. Öröm volt az ürömben, hogy a bányavállalkozás nem tartotta be a kutatási engedélyt, amely a fészkelési időszak védelme miatt szeptember-január periódusra szólt, így a bányakapitányság még júniusban leállíttatta a munkálatokat, amelyeket egyelőre még nem folytattak. Emiatt szerencsére elegendő idő állt rendelkezésünkre, hogy megtegyük a szükséges lépéseket. A helyi lakosságon és ingatlantulajdonosokon túl számtalan környékbeli polgármester, önkormányzati képviselő, idegenforgalmi vállalkozó és a környéket szerető kiránduló biztosította támogatásáról egyesületünket. A helyi sajtóban is rendszeresen tájékoztatjuk a közvéleményt a bányával kapcsolatos fejleményekről. Júniusban a Védegylethez fordultunk segítségért. Egyesületünk vezetése munkatársaikkal folyamatosan egyeztet, három képviselőjük pedig augusztusban a helyszínen tájékozódott a kialakult helyzetről. Az egyesület Aranyos lakosságának és a környék természeti értékeinek védelme érdekében júniusban a Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatalához és a Bükki Nemzeti Park igazgatójához, szeptemberben pedig Abaújkér Önkormányzatához, a Megyei Közgyűlés Elnökéhez, a Miskolci Bányakapitánysághoz, az Észak-Magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőséghez és a régió országgyűlési képviselőjéhez fordult segítségért. Jelenleg várakozunk. 2003. december 31-én lejár a bányavállalkozás kutatási engedélye. Ha addig befejezik a kutatásokat, azok eredményéről jelentést kell készíteniük a bányakapitányság felé, és csak ezután kérhetik a terület bányatelekké alakítását, a kitermelés engedélyezését. Ebben a folyamatban számos szakhatóság 98

AA

hozzájárulása szükséges majd. Ha nem fejezik be a kutatásokat, lejár az erre szóló engedélyük, és annak meghosszabbítása vagy újbóli kiadása további szakhatósági hozzájárulásokkal történhet csak meg. Egy bánya megnyitása több generációval előre károsítaná a környék eljövendő nemzedékeinek életfeltételeit, valamint helyrehozhatatlan természeti károkat okozna az Aranyos-völgy egészében és a szintén közkedvelt kirándulóhelynek számító Bényi-ligetben is, amely a völgy másik, Erdőbényéhez közel eső végében helyezkedik el. A bánya működése ellehetetlenítené a régió önkormányzatainak idegenforgalmi és turisztikai célú területfejlesztési koncepcióit, valamint az ilyen irányú magánberuházásokat. Az összefoglalót készítette: TAKÁCS ANDRÁS, Abaújaranyos Faluszépítő Egyesület

99

V. ERDEINK MEGŐRZÉSE ÉS GYARAPÍTÁSA V.1 A NEMZETI ERDŐSTRA TÉGIA ÉS NEMZETI ERDŐPROGRAM TÁRSADALMI VITÁJA

V.1.1 Jövőnk – erdeink jövője Az erdők szerepe az életet jelentő víz körforgásban tartásában meghatározó (számos egyéb területen is más módon nem pótolható szerepet játszanak, pl. környezetünk klímájának szabályozásában, a Föld felszínét elérő energia megkötésében és elosztásában, a felszíni és felszín alatti vízkészletek megőrzésében, a levegő szűrésében, az élővilág változatosságának megőrzésében stb.). Az erdők jelentősége tehát messze túlmutat a széles körben ismertté vált szénmegkötésben betöltött szerepen, valamint az erdőgazdaság, mint az erdők közvetlen hasznosításával megbízott ágazat jelentőségén. Azt is fontos mindjárt az elején kiemelni, sokkal többről van szó, mint „járulékos szolgáltatásként” kezelt közjóléti funkciókról. Kiindulási alapként leszögezhetjük: „elegendő mennyiségű és minőségű” erdőre van szükségünk ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan „működjön” környezetünk, és életfeltételeink ne romoljanak. Az erdő és ember kapcsolatának mérlegelése után – társadalmi érdekeinkből kiindulva – úgy kellene fogalmaznunk: az erdők megőrzése és “működtetése” a XXI. században stratégiai feladat. Ehhez a stratégiai feladathoz és felelősséghez képest az erdészeti ágazat jelenlegi megbízatása és mai értelemben vett (köz)gazdasági szerepe elsősorban a faipari nyersanyag előállítására és más erdei termékekre öszpontosít. Az erdők “működtetéséért és hasznosításáért” felelős szervezetek és intézmények megbízatása tehát rendkívül szűken értelmezi az erdők jelentőségét és ehhez mérten adagolja az eszközöket 100

AA

és állapítja meg a felelősségét. Csak részben tér ki a fent felsorolt feladatok ellátására, hiszen az eddigi általános gyakorlat szerint nem is nagyon volt más a feladata. Kiemelkedő egyéniségek minden korban törekedtek arra, hogy tudatosítsák az erdők fontosságát és állapotuk megőrzéséért cselekedjenek, de ez számos okból nem vált általános gyakorlattá. Változást akkor remélhetünk, ha társadalmi és gazdasági szinten is valós súlyának megfelelően értékeljük az erdők jelentőségét, és felelősségünk tudatában cselekszünk. Tudatosabban kell cselekednünk a szinte fel sem mérhető gazdaGságunk megőrzése és újbóli gyarapítása érdekében. Már nem az a kérdés, hogy miért kell változtatni, az a kérdés, hogy meg tudjuk-e tenni időben? Egy biztos: a szemléletváltás kulcsa a fenntartható erdőgazdálkodásért munkálkodók által kifejtett folyamatos társadalmi nyomás a döntéshozókra. Az integrált szemlélet irányába tesz lépést az erdészetért felelős európai miniszterek közös határozata. Az „1. Bécsi határozat az európai tartamos (fenntartható) erdőgazdálkodásra irányuló együttműködés megerősítéséről az ágazaton kívüli együttműködés és a nemzeti erdőprogramok révén”. Hazánkban a szemléletváltásra esélyt jelent (de garanciát még nem) az előkészítés alatt álló Nemzeti Erdőprogram és Erdőstratégia, amely az egyéves társadalmi és szakmai vitafórumok visszajelzéseit feldolgozó szakaszba lépett. Lapzárta idején készülnek el a visszajelzések alapján a következő 10 év legfontosabb feladatait megfogalmazó célprogram javaslatok. Az összesítés alapján előterjesztés készül, amely 2004 tavaszán az Országgyűlés elé kerül. A program főbb lépései a http://www.erdostrategia.hu lapon megtalálhatóak. Az alábbiakban a Nemzeti Erdőstratégia (NES) és Nemzeti Erdőprogram (NEP) vitája során társadalmi szervezetek által összeállított anyagokat adunk közre. Az összefoglalót készítette: BÁDER LÁSZLÓ, Palocsa Egyesület Élő Környezetünk Helyreállításáért

101

V.1.2 Az OT állásfoglalása

A Környezet- és Természetvédő Társadalmi Szervezetek 13. Országos Találkozójának állásfoglalása erdeink jövőben kívánatos kezeléséről Az Országos Találkozó résztvevői, jövőbeni életlehetőségeink megőrzése, élő környezetünk további pusztulásának megállítása és helyreállításának megkezdése érdekében felkérik az Országgyűlést illetve a Kormányt az alábbi intézkedések megtételére: • Biztosítsa a jelenlegi állami erdőterületek tartós állami tulajdonban maradását. Sürgősen szüntesse meg állami erdeink rövid távú profitorientált, jelenleg részvénytársasági formában történő kezelését. Helyezze előtérbe az erdő védelmi és közjóléti funkciójának érvényesülését. Hozzon létre ennek megfelelő kezelő szervezetet és biztosítsa a hosszú távú működéshez szükséges forrásokat. • Megfelelő szabályozással mozdítsa elő a természetvédelmi és gazdasági érdekek közti konfliktusok feloldását. Segítse elő a folyamatos erdőborítást s ezzel alapvető ökológiai funkciókat hosszú távon biztosító, természetes folyamatokra alapozó szemléletű (pl. PRO SILVA) erdőgazdálkodás elterjedését és kiemelt jelentőségű ismeretként való oktatását. • Támogassa a magántulajdonban lévő erdőterületeken is a védelmi és közjóléti funkciók fokozott érvényesítését. Dolgozzon ki megfelelő programokat és mechanizmusokat a támogatások végrehajtásához. • A Nemzeti Földalapba ezután kerülő erdőterületeket, illetve az erdő számára potenciálisan alkalmas területeket adja állami, vagy társadalmi szervezetek kezelésébe.

102

AA

• Az ország területén az erdő számára potenciálisan alkalmas területeken ökológiai szemléletű erdőtelepítést valósítson meg. E földterületek egy részén mielőbb jelöljön ki megfelelő méretű regenerációs mintaterületeket. E területek rendeltetése legyen a természetes újraerdősülés segítése, élő rendszerek helyreállítása, természetközeli gazdálkodási formák kísérleti bevezetése, valamint e tevékenységek bemutatása. Ennek megvalósulása érdekében ezeket a területeket adja egy e célra kijelölt szervezet teljes jogú kezelésébe. • A vad védelméről, a vadgazdálkodásról valamint a vadászatról szóló törvény módosításával biztosítsa a földtulajdonosok, állami erdőterületek esetében a kezelő számára a vadászati joguk feletti gyakorlati rendelkezés lehetőségét, ezzel tegye lehetővé a természetes szint sokszorosára duzzasztott (etetett, tenyésztett), mára már erdeink létét fenyegető, felújulását akadályozó nagyvadlétszám jelentős mértékű csökkentését. Indoklás Élő környezetünk pusztulása minden terepi vizsgálat és tapasztalat szerint folytatódik a természetvédelmi intézkedések ellenére is. A Föld adott helyén, így a Kárpát-medencében a Természet legfontosabb megnyilvánulása a létében ismert, de formájában és jelentőségében felületesen kezelt „szukcesszió”, amely az élőrendszer törekvése egy ép, egészséges, a tartós létezés feltételeinek megfelelő állapot fönntartására, vagy sérülés esetén helyreállítására. Magyarország területének túlnyomó részén természetes, egészséges körülmények között a Természet erdő formát ölt. Sajnos az erdőterület az elmúlt évszázadok során folytatott túlhasználat, mezőgazdasági, ipari, és települési területfoglalás, valamint az életfeltételeket sokszor negatívan befolyásoló természetellenes, vízelvezető vízrendezés következtében ma már csupán mintegy 19 %-ot tesz ki. E területre visszaszorult erdeinknek is csupán töredéke tekinthető valóban önszervezett és önszabályozó képességgel rendelkező, egészséges, élő erdőnek, a többi a vágásos üzemmód, kiváltképp a tarvágásos technológia következtében mára már csak az

103

erdő maradéka, egy-két fapopuláció egy-két korosztálya, illetve faültetvény. A tarvágott (vagy "fokozatosan felújítóvágott") területen - a legjobb esetben átmenetileg -valamennyi fa és a többi erdei élőlény nagy része elpusztul vagy eltűnik, az erdőt élőrendszerré szervező organizáció megszűnik, a területről gyorsan távozó csapadékvíz pedig talajpusztulást és domb-, hegyvidék esetén pusztító árvizeket okoz. A száraz periódusban az erdő hiánya miatt nem áll rendelkezésre az éltető tartalékvíz. A tarvágásos technológiához tartozó vágásterületi égetéskor ("vágástakarítás") eltűnnek a vékony gallyakban tárolódó tápanyagok. Ez természeti környezetünknek olyan károsítása és pazarlása, amit a jövőben nem engedhetünk meg magunknak. Maradék természeti értékeink megőrzésére a rövid távú, természetellenes fatermesztési, vadtenyésztési és vízelvezetési célú technológiák nem alkalmasak, ezért szükségessé vált azok felváltása. Minden, erdővel kapcsolatos szakmának van, vagy kialakítható hosszú távra is megfelelő, sőt egyetlen erdőkezelő szakmává összefogható technológiája. A haladó gondolkodású, természetközeli (folyamatos erdőborítást biztosító) erdőgazdálkodás a fakitermelés és egyéb haszonvételek során nem szünteti meg az erdei organizációt, hanem elősegíti a természetes folyamatok érvényesülését, az élőrendszer egészséges szerkezetének és állapotának helyreállását. Az ilyen erdőgazdálkodás kiscsoportos – lékes – illetve szálalásos használatot folytat, amely a (közép-európai) őserdő természetes folyamatait utánozva egyidejűleg, fenntartható módon szolgálja a már középtávon is egybeeső gazdasági és ökológiai érdekeinket. Őseink ártéri fokgazdálkodása pedig arra mutat példát, miként lehet a folyók vizét áldásként fogadó, megőrző és hasznosító vízrendezéssel szolgálni a Természet és az ember érdekeit. Az egykori erdők helyén létesített mezőgazdasági területek egy részéről mára bebizonyosodott, hogy a mezőgazdálkodás rajtuk fenntarthatatlan. Ezek a földek ma parlagon állnak (mert a rajtuk termett termény bevétele nem fedezi a természettel szemben működő gazdálkodási technológia költségeit), lehetőséget nyújtva arra, hogy a mára jól

104

AA

látható élettelenedési, biológiai és klimatikus sivatagosodási folyamat megfordítása, az ökológiai katasztrófa elkerülése érdekében kijelöljük azokat a területeket, ahol a természetes erdő öngyógyulási, regenerációs folyamatai segíthetőek, tanulmányozhatóak, bemutathatóak, s a Természettel együttműködő gazdálkodási formák bevezetése, ill. felelevenítése kísérleti jelleggel megkezdhető. Az allergiás tüneteket kiváltó parlagfű és egyéb pionír lágyszárúak huzamos tömegszaporodása is e módon szüntethető meg. Környezet- és Természetvédő Szervezetek Országos Találkozója Szombathely, 2003. március 9.

V.1.3 Az MTBSZ-ben tartott társadalmi vitafórum állásfoglalása

Állásfoglalás erdeink jövőjéről Budapest, 2003. július 9. Készült a Magyar Természetbarát Szövetség, Természetjáró Fiatalok Szövetsége és a Palocsa Egyesület rendezésében megtartott Nemzeti Erdőstratégia és Erdőprogram vitafórum összefoglalásaként 1. Az erdők kezelésében és hasznosításában paradigmaváltásra van szükség. Erdeink jövője a saját jövőnk - az ország klimatikus szabályozásában, a talaj, és víz védelmében, a zaj , por, allergének elleni védekezésben nélkülözhetetlen szerepe van a folyamatos erdőborításnak, amely erdőfunkciót semmilyen más részleges funkció vagy haszonvétel nem előzhet meg a nemzeti program megalkotásakor.

105

2.

3.

4.

5.

6.

A belső és külső hasznok és költségek nagyságát egy egész országra kiterjedő közgazdasági elemzés pontosíthatná ugyan, de a kutatások egyértelműen arra utalnak, hogy az állam számára anyagilag is „megtérülő beruházás” finanszírozni az átállást a természetközeli módszerek alkalmazására. A program egy kitűzött célállapotból kiindulva épüljön fel és dolgozza ki a megvalósításhoz szükséges operatív programokat. A NEP/NES megalkotásakor az erdészet indokolt, de parciális, érdekein túlmutatva a társadalom – legalább középtávú – igényéből kell kiindulni, amely az erdészet társadalmi megbizatásának megváltoztatásával és megújításával jár. Nem erdőgazdasági, hanem valódi Nemzeti Erdőprogramot kell alkotni. Az állami erdők, kiemelten a védett területek és Nemzeti Parkok erdeinek kezelése mutasson példát más nem állami erdők tulajdonosainak. A NEP-NES jelentőségénél fogva szorosan kell kapcsolódjon más nemzeti programokhoz, projektekhez. Összehangolt tervezéssel, szabályozással és intézkedéssel kell lehetővé tenni, hogy az egyes programok erősítsék egymást és a ráfordítások hatékonyságát növeljék. Meg kell jeleníteni a lakosság, az önkormányzat igényeit és elvárásait a környező erdők hasznosításának minősítésében és kezelésében. Az erdészetek kiemelt feladata az erdőt használók szakszerű, érdemi időbeni tájékoztatása. A környezettudatos nevelés egyik pillérévé kell tenni az erdőt, az oktatás minden szintjén, mint önmagáért és az emberért való értéket.(A közjóléti funkció és az erdők védelme nem mehet a kirándulás rovására, természetesen korlátok mellett). Az erdőben gyönyörködő, kiránduló, sportoló (kivált, ha ezt szervezett keretek között teszi) a természet szerelmese és önkéntes őre, őt be kell vonni az erdőt védők körébe. A NES/NEP további előkészítése és kidolgozása során a fenti kérdések érdemi feldolgozására 2 további munkacsoportot kell létrehozni:

• Stratégiai és módszertani munkacsoport: amely az erdők közép és hosszútávú jövőjével összhangban a szükséges tárcaközi

106

AA

egyeztetéseket, törvényi és szabályozási kereteket, szervezetiműködtetési kérdéseket dolgozza fel. • Közjóléti munkacsoport: az erdők közjóléti funkciójának kidolgozása, értékek, igények és ráfordítások, tájékoztatás, stb. feldolgozására.

A fenti állásfoglalást szerkesztette: BÁDER LÁSZLÓ, Palocsa Egyesület Élő Környezetünk Helyreállításáért

V.1.4 A Védegylet állásfoglalása

A Védegylet állásfoglalása a Nemzeti Erdőstratégia és Erdőprogrammal kapcsolatban A Védegylet teljes mértékben egyetért a Környezet- és Természetvédő Társadalmi Szervezetek 13. Országos Találkozóján erdeink jövőben kívánatos kezeléséről elfogadott állásfoglalással (a továbbiakban: OT állásfoglalása) és javasolja annak elemeit beépíteni a Nemzeti Erdőstratégiába és Erdőprogramba (NES/NEP). Alapvető fontosságúnak tartjuk, hogy hazai erdeink kezelésében alapelvvé váljon a folyamatos erdőborítás biztosítása, a természetes folyamatok elősegítését célzó alkalmazott okszerű erdőgazdálkodás és az ezzel összehangolt vadgazdálkodás. A gyakorlati megoldásokat ezen javaslatok mentén kell kialakítani a NES/NEP-n belül. Így szükség van arra, hogy a jelenleg domináns felújító vágásos technológiát fokozatosan, az ország minden területén felváltsák a folyamatos erdőborítást, természetközeli (elegyes, változatos korú fákból álló, egészséges ökológiai rendszerű) erdőkezelést lehetővé tevő módszerek (pl. Pro Silva).

107

A vadgazdálkodás jelenlegi módszereiben is változtatásra van szükség – a jelenlegi, erdeink természetes megújulását akadályozó, túltartott vadlétszám csökkentésére van szükség. Az OT állásfoglalásában megfogalmazottakon túlmenően a Védegylet a következő megjegyzéseket, javaslatokat teszi a NES/NEP további alakításához: • A jelenlegi állami tulajdonú erdőterületekkel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az állam nem feltétlenül a legjobb tulajdonos, ha hosszú távon nem fenntartható erdészeti technológiát alkalmaz. Ezért szükséges, hogy az állami erdőterületeken mihamarabb megvalósuljon a rövid távú profitorientáltság szorításának csökkentése és a természetközeli, folyamatos erdőborítást alkalmazó erdőkezelés. Ezzel az állam, mint tulajdonos példát szolgáltathat a magán-erdőtulajdonosok felé is. • A természetközeli, folyamatos erdőborítást biztosító, az erdőt ökológiai egységként kezelő erdészeti módszerekre való áttérés – tekintettel gazdasági vonzataira – fokozatosan történhet. Szükséges ezért meghatározni azon prioritási sorrendet, hogy mely területeken kell legelőbb bevezeteni ezeket a módszereket. A legsürgetőbb e módszerek alkalmazása a természetvédelmi területeken. A jelenlegi tapasztalatok szerint ugyanis sok esetben még a nemzeti parkok magterületein sem tartják be az erdők kíméletes kezelésére vonatkozó jogszabályokat – feltehetően az erdőgazdaságok gazdasági érdekeltségei miatt. Ugyancsak előkelő helyre kell kerülnie a prioritási sorrendben az olyan területeknek, ahol az erdő fizikai adottságai (pl. domb-, hegyoldalon helyezkedik el) sürgetővé teszik, hogy a visszafordíthatatlan változások (így pl. a talaj lepusztulása, sérülékeny életközösségek degradációja) megelőzhető, visszafordítható legyen. • A mai közfelfogással ellentétben a természetvédelem és a gazdaság nem ellentétes fogalmak, harmóniába hozhatók, erre pedig az erdők kezelése a legjobb példa. A természettel együttműködve, a természetes rendszereket gazdagítva sokkal nagyobb haszon keletkezik az ember számára is (csak a természetet gazdagítva gazdagodhatunk), mint a természetes folyamatokkal

108

AA

szemben ellenműködést kifejtő rendszerekben. A „hasznok” nem minden eleme jelentkezik pénzben, ahogy az ellenműködés következtében előállt károk sem mindig közvetlenül pénzben értelmezhető módon jelennek meg (externális vagy külső hasznok, illetve károk). Az erdő képes arra, hogy – amennyiben a kezelési technológiák érvényesülni hagyják és csak kismértékben befolyásolják az embertől függetlenül zajló ökológiai folyamatokat – kialakítsa egészséges működését. Az ilyen egységes, élő rendszerként működő erdő az ember számára is változatosabb és több haszonvételt jelent (fa és nem-fa haszonvételek). A közvetlen haszonvételeken túlmenően a külső hasznai is jóval nagyobbak lehetnek, mint egy mesterségesen felújított erdőnek. A természetszerű, folyamatos borítást biztosító kezelés gyakorlatilag azt jelenti gazdasági szempontból, hogy a külső, fosszilis energiaforrások felhasználása helyett az ökológiai rendszerek működésében rejlő erőt „használjuk ki”, így a ráfordítások abszolút értelemben is csökkenhetnek vagy társadalmi szempontból egészségesebb irányba rendeződnek át (nagyobb munkaerő és szaktudás-, kisebb tőkeigény). A belső és külső hasznok és költségek pontos nagyságát egy egész országra kiterjedő közgazdasági elemzés határozhatná meg, azonban az eddigi kutatások arra utalnak, hogy az állam számára anyagilag is „megtérülő beruházás” lehet finanszírozni az átállást a természetközeli módszerek alkalmazására. Az erdészetre fordított összegek költségvetési súlyát látva valószínűsíthető, hogy egy ilyen váltás fokozatos megvalósítása, és ehhez állami források rendelése nem különösképpen terhelné meg a büdzsét, gazdasági, társadalmi, ökológiai hasznai azonban óriásiak lehetnek. Már csak azért is szükséges az átállás megkezdése, mert Magyarországon a klimatikus viszonyok között lehetséges és szükséges kb. 85%-os erdőborítottsággal ellentétben ma csak 19%-a erdő az ország területének, aminek kárait közvetlenül vagy közvetve mindennap érzékeljük (ökológiai, vízrendezési, egészségügyi hatások stb.). Sajnos, az elmúlt századokban történt erdőirtások által felhalmozott „adósságot” valakinek törlesztenie kell: az ország területének

109

(legalább) 25%-án el kellene érni, hogy egészséges, ökológiai értelemben is erdőnek tekinthető közösségek alakuljanak ki. Ezt a – mindannyiunk érdekét szolgáló – feladatot minél hamarabb meg kell kezdeni ezért (is) van szükség az erdőterület növelésére és a kezelés technológiáinak megváltoztatására. Javasoljuk tehát, hogy készüljenek számítások a természetközeli, folyamatos erdőborítást biztosító technológiák bevezetésének várható költségeiről és hasznairól országos szinten, dolgozzák ki ennek jogi hátterét, valamint a költségvetésben biztosítsák az átállás ösztönzéséhez, megvalósításához szükséges forrásokat. Az átállást a lehető leghamarabb, gyakorlatilag azonnali hatállyal meg kell valósítani a már ma is elsődlegesen védelmi funkciójú területeken (fokozottan védett erdőterületek, nemzeti parkok magterületei), ezt követően a többi védelem alatt álló területre kerülhet sor. Hasonlóképpen prioritást kell élvezniük a kiemelt jóléti funkciójú erdőterületeknek, melyek a legintenzívebb turisztikai nyomásnak vannak kitéve, és a társadalom erdőkkel való kapcsolatában meghatározó jelentőségük van (kiemelt turisztikai célpontok, a Budapest környéki kirándulóerdők, stb). • Az átállás finanszírozásának első lépésében nem is feltétlenül van szükség többletforrások bevonására, elegendő lehet az erdészetre ma fordított költségvetési kiadások átstrukturálása. Ma ugyanis az állami finanszírozásban az erdők telepítésére fordított összeg 4-5ször magasabb, mint a fenntartásra fordított összeg. Ezt az arányt úgy is értelmezhetjük (leszámítva belőle természetesen az új erdőterületek telepítésére fordított összegeket), hogy a jelenlegi technológiák mellett – nagyrészt amiatt, hogy az erdőt megfosztjuk a természetes, emberi beavatkozás nélküli felújulás lehetőségétől – túlzott erőforrásokat fordítunk a felújításra, ahelyett, hogy ezt a „munkát” helyettünk a természet végezné el. Így gazdasági szempontból is ésszerűbb inkább a kíméletes fenntartásra átcsoportosítani első lépésben a költségvetési forrásokat. • Az erdők megújulásának, ésszerű használatának érdekében szükséges az erdők kategorizálását is újragondolni. A technológiát tekintve általánosságban mindenhol prioritás a

110

AA

folyamatos erdőborítás, ugyanakkor a kezelés részleteit befolyásolhatja az egyes erdők, erdőrészletek „funkciója” a társadalom szempontjából. Az egyes funkciók közül több is (vagy akár mind) megjelenhet adott területen, egymást nem zárják ki, azonban általában egy vagy két funkció dominálja a használatot, így a kezelés szabályait is a domináns funciókhoz kell igazítani. Meg kell határozni, hogy az ország erdeinek mekkora hányada melyik kategóriába tartozzon. Az erdők kategorizálásának egy lehetséges változata: – domináns ökológiai funkció (minimális emberi zavarás) – gazdasági haszonvételek (fa + nem fa haszonvételek fenntartható kitermelése az ökológiai működőképesség fenntartása mellett) – jóléti (véderdő, kirándulási, sportolási lehetőség ésszerű korlátozásokkal) • A „jóléti célú erdőhasználat” különösen fontos annak érdekében, hogy a társadalom ismét felfedezze az erdők jelentőségét, ezért minél több ember számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy az erdőkben sétálhasson, sportolhasson, szórakozhasson. Ugyanakkor ezzel egyenrangú cél az erdők épségének megőrzése, így az erdőkbe látogató turistákkal, az ott megrendezésre kerülő rendezvényekkel kapcsolatban ésszerű korlátozásokat kell érvényesíteni. Így pl. a gyakran látogatott erdőkben célszerű, hogy a kijelölt turistautakat megfelelően karbantartsák, azonban ezekről a látogatók lehetőleg ne térjenek le. Területi és időbeli korlátozásokat kell érvényesíteni a nagyobb tömeget vonzó és/vagy esetlegesen környezetkárosító sportokkal és tevékenységekkel (pl. sí, kerékpározás, sziklamászás, egyéb extrém sportok, rendezvények) szemben. Az autó- és motorversenyeket tiltani szükséges az erdei közutakon és erdészeti utakon. A jóléti célú erdőkben is biztosítani kell a folyamatos erdőborítást, mindezt azonban olyan kíméletes technológiával, amely kizárja a balesetek lehetőségét és harmonizál az erdők „használatára” vonatkozó, a turisták számára megfogalmazott szabályokkal.

111

• A társadalom és az erdő kapcsolatának javítása, az erdők kezelésével és használatával kapcsolatos új technológiák kikísérletezése, bemutatása és elterjesztése szempontjából az államnak elő kell segítenie az erdők kezelésével, az ehhez kapcsolódó oktatással, ismeretterjesztéssel és tudományos kísérletekkel foglalkozó helyi közösségek és civil szervezetek munkáját. Már ma is számos közösség, szervezet dolgozik e célokért, azonban a jogszabályok, hatósági előírások, forráshiány sok esetben indokolatlanul nehezítik munkájukat. Az erdészetben, a társadalom erdőkhöz való viszonyában kívánatos, fentiekben körvonalazott paradigmaváltáshoz (amelynek sarokkövei az erdők kiterjedésének növelése és a folyamatos erdőborítást biztosító, az erdőt mint ökológiai egységet „éltető” emberi beavatkozás) elengedhetetlen, hogy új technológiák, kulturális minták minél szélesebb teret kapjanak. Ez állami oldalról legtöbb esetben sokkal kisebb „befektetést” igényel, mint e szervezetek, közösségek munkájának társadalmi haszna. A következő jellegű támogatást kellene megadni e közösségeknek, szervezeteknek: – új erdészeti módszerek engedélyezésének megkönnyítése, akár kísérleti jelleggel is; – a kommunikáció megkönnyítését segítő intézkedések - a közösségek között (pl. fórumok létrehozásának támogatása); - a közösségek és a hatóság között (hivatali ügymenet egyszerűsítése); - a közösségek és a társadalom között (oktatási, ismeretterjesztési tevékenység támogatása); – anyagi segítség (támogatások / kifizetések); A Nemzeti Erdőstratégia Stratégiai Céljairól • A négy stratégiai cél alapvetően jó irányokat jelöl ki, ugyanakkor a fentiekben tett javaslatainknak megfelelően kiegészítésre, pontosításra szorulnak. A legfontosabb szükséges kiegészítés, hogy

112

AA

a jelenlegi formájában inkább a fatermesztési célokra összpontosító stratégiai célokban legalább ekkora súllyal jelenjen meg az erdők kezelésében, a társadalom és az erdő viszonyában szükséges paradigmaváltás szükségessége. Így a 2. stratégiai célnak tartalmaznia kellene az erre történő utalást, azaz szövegszerűen: „Az erdők kezelésében és hasznosításában paradigmaváltásra van szükség. Olyan erdészeti technológiát és ehhez kapcsolódó szabályozást kell bevezetni, amely az erdőt ökológiai egységnek tekinti, amely a szukcesszió révén érheti el teljességét. Az egészséges erdő fontos jellemzői, hogy elegyes a fafajait és a fák korát tekintve. E jellemzői fenntartását az erdészetben alkalmazott technológiáknak biztosítania kell, így az erdészetben ma domináns felújító vágásos technológiát fel kell váltania a folyamatos erdőborítást és elegyességet biztosító szálalásos technológiának.” • A 2. stratégiai célban található, a fahasználattal kapcsolatos több megfogalmazás félreértésre adhat okot. Fontosnak tartjuk, hogy a fa, mint megújuló erőforrás, mint mindennapi használati tárgyaink környezetbarát és szép alapanyaga jelentősége ne csökkenjen, lehetőség szerint nőjön. Ugyanakkor ez semmiképpen sem jelentheti a pazarló felhasználást és nem vezethet az erdők degradációjához (minőségi és mennyiségi értelemben). Ezért a 2. stratégiai cél utolsó mondata után a következő mondatot javasoljuk beilleszteni: „Ugyanakkor biztosítani kell, hogy a fa használatának növekedése ne idézze elő az erdők minőségi degradációját és/vagy az erdőterületek csökkenését, túlhasználatát. Nem lehet cél továbbá a faanyag pazarló használata, ezért a faanyag használatában is érvényesíteni kell a tartamosságot (e cél más, kapcsolódó szakpolitikákban érvényesítendő). A faanyag kitermelése emellett csak kíméletes, az erdő természetes megújulóképességét és ökológiai egységét nem veszélyeztető technológiákkal végezhető.” Budapest, 2003. július 19. Csonka András a Védegylet titkára

113

A Védegylet állásfoglalását összeállította: KAJNER PÉTER, Védegylet, JŐNEK Munkatárs: JÁVOR BENEDEK, Védegylet

114

AA

V.2 A VÉDEGYLET ÉS A W WF KUTATÁSA A VÉDETT ERDŐK KEZELÉSÉVEL KAPCSOLATBAN

V.2.1 A kutatás folyamata Az Őrségi Nemzeti Parkban az erdőkezelést illetően korábban tapasztaltak (lásd a JŐNEK 2002. évi jelentését) felhívták a figyelmünket arra, hogy a helyi problémákon túl általános, az erdőkkel, és ezen belül a védett erdőkkel való gazdálkodással kapcsolatos gondokkal is szembe kell néznünk. Számos helyben tapasztalt konfliktus más védett erdőterületek kezelése kapcsán is felmerül, és ezek okai az egyes területek kezelőin és az illetékes hatóságokon túlmutatva az oktatás fejlesztésének elmulasztására és a társadalmi környezet igényeinek figyelmen kívül hagyására utalnak. A JŐNEK ezért célul tűzte ki a védett erdőkkel való gazdálkodás problémáinak széleskörű, tudományos igényű és átfogó felmérését, az egyes vizsgálati területeken tapasztalható specifikus nehézségek feltárását, és ezek alapján egy olyan javaslatcsomag kidolgozását és megvitatását, mely a védett erdőkkel való gazdálkodás társadalmilag és természetileg fenntartható formáinak megvalósítását teszi lehetővé. A védett erdők helyzetének feltárása során egy, a World Wide Fund for Nature (WWF) által számos országban a védett területek kezelésének értékelésére sikerrel alkalmazott vizsgálati módszer segítségével alkottunk képet a helyzetről. A kérdőíves felmérésben, melyet helyi szakemberek bevonásával végeztünk, a nemzeti parkok illetve erdőgazdaságok adatszolgáltatására, a környezet- és természetvédő szervezetek közreműködésére, a helyi szakemberek tapasztalataira, illetve személyes terepbejárásokra alapoztunk, felmértük a védett erdők természeti állapotát, védettségük fokát, az erdőgazdasági gyakorlatot, az intézményi körülményeket, és a társadalmi beágyazottságot. Vizsgáltuk a várható fejlesztési irányok által támasztott kihívásokat, a lehetséges jövőbeli fejlődési irányokat. A felmérést a WWF Magyarországgal együttműködve, közös munkaként valósítottuk meg, melyben a Védegylet elsősorban az Őrség 115

területére koncentrált. A vizsgálatba további három mintaterületet vontunk be, a Budai-hegység, a Gemenc illetve a Zempléni-hegység védett erdőterületeinek helyzetét, problémáit monitorozva. A négy mintaterület négy olyan erdőterületet jelent, melyek természeti adottságai, társadalmi környezete és jogi státusa, valamint a rájuk nehezedő terhelések és veszélyek kellőképpen sokfélék ahhoz, hogy a kapott eredmények alapján a hazai védett erdőkkel való gazdálkodás legkritikusabb területeit felmérhessük. A vizsgálat során kapott eredményeket az egyes helyszíneken az erdőkezelő, a természetvédelmi hatóság és az erdészeti szolgálat, valamint civil szerveződések és független szakemberek bevonásával kerekasztal-beszélgetés formájában vitattuk meg. A felmérés eredményeként egy listát készítettünk a védett erdők kezelésében jelentkező legjelentősebb problémákról, valamint javaslatokat fogalmaztunk meg, melyek az ezen kritikus területeken való kívánatos lépéseket tartalmazzák. A kutatás eredményeit a WWF gondozásában megjelenő külön kiadványban részletesen is publikáltuk. Az ajánlásokban foglaltakat a védett erdők kezelése során alkalmazandó olyan alapelveknek tekintjük, melyek megvalósítására a Védegylet és a WWF a rendelkezésére álló valamennyi eszközzel törekedni fog.

V.2.2 Javaslatok A jogi környezet javítása A védett erdőkkel kapcsolatos jogszabályi háttér (természetvédelmi törvény, erdőtörvény stb.) alapvetően megfelelőnek mondható. Kritikus ugyanakkor a meglevő jogszabályok végrehajtása, kikényszerítettsége, ezért a hatóságok részéről erőteljesebb fellépésre van szükség. Emellett halaszthatatlan a vonatkozó végrehajtási rendeletek megszületése, melyhez részben miniszteriális, részben pedig törvényalkotói szinten intenzív lobbitevékenységre van szükség. Kívánatos olyan központi programok, útmutatók kimunkálása is, melyek segítenek egységesebbé tenni a természetvédelmi hatósági munkát, hogy a hatósági döntések kevésbé legyenek személyfüggőek. 116

AA

A tulajdoni viszonyok A kárpótlás során az erdők nem kerültek vissza eredeti magántulajdonosaikhoz, akiknek tradicionális erdőművelési gyakorlata sok helyütt összhangban állt a hosszú távú természetvédelmi szemlélettel (lásd kisparaszti szálaló erdőgazdálkodás). Szélsőségesen fölaprózódott tulajdoni szerkezet jött létre, ami megakadályozza a tartamos erdőgazdálkodást. Ráadásul, a nem helyben lakó, a helyi természeti értékeihez semmilyen módon nem kötődő új tulajdonosok a kárpótlás során szerzett erdeiket kizsákmányolják. A tulajdonjogi helyzet rendezése nélkül elképzelhetetlen az erdei ökoszisztémák, értékek megőrzése. A nemzeti parkoknak törekedniük kell a tulajdonosi viszonyok tisztázására, és a védett területeken lévő erdők minél nagyobb részének tulajdonba vételére (megvásárlására). Ehhez az igényekhez mérhető forrásokat kell biztosítani, hogy a területvásárlások azokon a területeken is kiterjedhessenek legalább a legfontosabb erdőterületekre, ahol eddig a vásárlások nem érték el a kívánatos szintet. A kezelői feladatok ellátása Jelenleg a védett erdők jelentős részén a kezelői feladatokat az állami erdőgazdasági részvénytársaságok látják el, melyek óhatatlanul profitorientált, bevételcentrikus kezelői gyakorlatot folytatnak. Elengedhetetlenül fontos ennek a gazdálkodási megközelítésnek az átalakítása, hiszen ez a védett erdők természetvédelmi szempontú kezelésének legfőbb akadálya. Biztosítani kell a működés pénzügyi és egyéb feltételeit a jelenlegi kezelők számára a természetvédelmi célok megvalósításának érdekében, akár ezek szervezeti (pl. közhasznú társaságokká való) átalakítása mellett is. A jelenleg kialakult kezelői szerkezetnek a társadalmi elvárásokhoz való igazítására az erdőgazdaságok szervezeti átalakítása a legcélravezetőbb módszer. Ezek közhasznú szervezeti formába történő átszervezése révén egy sor olyan feladat is delegálható számukra, amelyeket eddig a nemzeti park igazgatóság végzett, avagy a kialakult visszás helyzet és hatásköri hiányosságok miatt nem került megvalósításra (pl. élőhely117

rehabilitáció). A kialakuló rendszerben az igazgatóság feladata a szakmai és hatósági felügyelet, míg a kezelő társaság (korábbi rt.) – intenzív hatósági felügyelet mellett – kiterjesztett tevékenységi körben látja el a közcélokat. A működés kiadásait részben a gazdálkodás, részben a nemzeti parkon keresztül biztosított működési költségvetés biztosítja, s a költséghatékonyság ellenőrzése szintén az állami szervek (elsősorban a nemzeti park igazgatóság) feladata. Másik megoldás a védett területeken a kezelői feladatok átadása a természetvédelmi szervek (nemzeti parkok) hatáskörébe. Ennek azonban a védett területeken levő erdők lehető legnagyobb részére ki kell terjednie, ideális esetben valamennyi védelem alatt álló erdő kerüljön a nemzeti parkok kezelésébe. A kezelés során mindkét esetben csak természetközeli módszerek (pl. Pro Silva) alkalmazása fogadható el a védett területeken, a fokozottan védett területeken pedig minden beavatkozást kerülni kell, csak a természetvédelmi szempontból feltétlenül szükséges lépések megtételére kerülhet sor. Képzések és a szervezeti háttér erősítése Az erdőkezelők – legyenek ezek az erdőgazdaságok vagy a nemzeti parkok – munkatársai számára rendszeres képzések keretében kell biztosítani a legújabb módszerek, kutatási eredmények, természetközeli erdőművelési technikák és szemlélet megismerését. A kezelők mellett ugyanakkor már az erdőmérnöki és erdészeti graduális képzés keretében is az oktatás részévé kell tenni e technikák és megközelítések részletes elméleti és gyakorlati bemutatását. Külön képzési programokat kell szervezni a magán-erdőgazdálkodók részére, és ösztönözni kell őket a részvételre. A magánterületek erdőgazdálkodói jelenleg kiesnek az itt-ott zajló képzési programokból, és el vannak zárva az új eredmények, szempontok és módszerek intézményes megismerésétől. A hatóságoknál (nemzeti parkok) és más ellenőrző szerveknél (pl. környezetvédelmi felügyelőségek) jelentős létszámbővítésre van szükség, mindenekelőtt a közvetlen terepi munkát végzők tekintetében (természetvédelmi őrök). Ez elengedhetetlen a jogszabályok érvényesítése, az illegális tevékenységek megakadályozása, utólagos 118

AA

bírságolása vagy más büntetőintézkedések meghozatala, a folyamatos terepi jelenlét érzékeltetése (elrettentés), a megfelelő helyi kommunikáció kialakítása, valamint a természetes folyamatok figyelemmel kísérése érdekében. E munkatársak számára szintén megfelelő képzési lehetőségeket kell biztosítani. Vadászat Az erdők természetes felújulásának legfőbb akadálya az erdőterületeken levő túlzott vadállomány. Egyértelművé kell tenni, hogy a védett területeken a természetvédelmi célok prioritást élveznek a vadászati érdekekkel szemben, és a vadlétszámot ennek megfelelően kell beállítani. A lelövési kvótákat okszerűen, a védelmi célokkal összhangban kell megállapítani. Ehhez szükség van megfelelő intenzitású, kellő pontosságú becsléseket adó vadmonitoring rendszerek alkalmazására. Javasoljuk, hogy a vadászati jogot a védett erdő kezelője kapja meg. Az invazív fajok Az idegenhonos fajok elterjedésének megakadályozására kerülni kell az erdőterületek további fragmentációját és bolygatását. Törekedni kell folyamatos erdőborítottságot biztosító erdőkezelési módszerek (Pro Silva) megvalósítására, ami gátat vethet az invazív fajok további terjedésének. A védett területeken teljes tilalom alá kell venni a jelentős fizikai beavatkozással és bolygatással járó módszereket (tarvágások, tuskózás, szántás), valamint a vegyszerek alkalmazását. A nemzeti parkok készítsenek rehabilitációs terveket az idegenhonos fajok által fertőzött területek helyreállítására, és a nem kívánatos flóraelemek visszaszorítására.

119

A társadalmi kapcsolatok erősítése A nemzeti parkok folyamatos interakcióban vannak területük társadalmi környezetével, a helyi lakossággal. A védelmi célok csakis a helyi társadalom megfelelő támogatásával és együttműködésével valósulhatnak meg. Ez a kooperatív megközelítés lehetővé teszi, hogy a nemzeti park ritkábban vegyen igénybe hatósági eszközöket, hiszen ezek gyakran komoly konfliktusforrást jelentenek a nemzeti parkok és a lakosság között. Ehhez szükség van a helyi társadalommal való intenzívebb kapcsolatok kiépítésére, rendszeres lakossági fórumokra, ismeretterjesztő előadásokra, mintaterületeket bemutató terepbejárások szervezésére. Tudatosítani kell a helyi társadalomban a környezetükben fellelhető természeti értékek fontosságát, és helyre kell állítani a lakosság és a természeti környezete közötti kötelékeket. Ehhez a nemzeti parkok munkatársainak felkészítésén, és számuk növelésén túl a látogatási lehetőségek bővítése, megfelelő táborozási lehetőségek kialakítása, kiadványok, prospektusok elkészítése és terjesztése, információs táblák felállítása is hozzájárulhat. Emellett – ahol ez nem ellentétes a védelmi célokkal, – a lakossági elvárásoknak, igényeknek is be kell épülniük a nemzeti parkok tevékenységébe. A nemzeti parkok hatékony működése nem járhat a helyi lakosság életfeltételeinek szűkítésével, a helyiek saját földjükről való kizárásával. A természeti értékek sok helyütt éppen azért maradhattak meg, mert a helyi lakosság tradicionális gazdálkodása és életmódja megőrizte. A nemzeti parkok fordítsanak figyelmet a tradicionális tudás megismerésére, és ezt a tudást felhasználva, a helyi társadalommal együttműködve dolgozzanak. A finanszírozás kérdései Az elvárt feladatokhoz megfelelő anyagi hátteret kell biztosítani, melyek összhangban vannak a célokhoz szükséges erőfeszítések költségeivel. Az egyes, a nemzeti parkok és az erdőkezelők alaptevékenységébe nem tartozó részfeladatok (pl. képzés, társadalmi kapcsolatok stb.) céljára külön normatív, illetve pályázati úton elnyerhető támogatásokat kell nyújtani. A kutatási keretek megfelelő szintű biztosításával lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti parkok a tevékenységükkel, adottságaikkal, a veszélyekkel és a terhelésekkel 120

AA

összefüggésben levő speciális kutatásokat valósíthassanak meg, melyek nélkülözhetetlenek a megfelelő kezelési tervek kimunkálásához. A finanszírozás rendszerének kialakítása során vegyék figyelembe az erdőkezelési munka időbeli sajátosságait. Az évtizedekben mérhető folyamatok kézbentartása nem lehetséges évről-évre pályázandó, bizonytalan források alapján. A hosszú távú programok megvalósítására azok időtartamával összemérhető futamidejű támogatásokat kell nyújtani. A veszélyek, terhelések és tevékenységek rendszeres értékelése A nemzeti parkok és az erdőkezelők fordítsanak nagyobb hangsúlyt a hosszú távú hatások, a veszélyek és terhelések felmérésére, készítsenek és valósítsanak meg ezeknek megfelelő távlatos megelőzési programokat. Készüljön rendszeres belső értékelés a természetvédelmi célok megvalósulásáról a kezelési gyakorlat során. A nemzeti parkok megfelelő, objektív kritériumok alapján értékeljék a kezelési tevékenységek természetvédelmi, társadalmi és gazdasági hatékonyságát, az egyes intézkedések, módszerek és beavatkozások hatásait, valamint munkatársaik teljesítményét, csakúgy, mint az össztársadalmi érdekek érvényesülését. Ezek az értékelések ne csak egyes kísérleti parcellákra, hanem a teljes kezelt területre terjedjenek ki. Mindezek keretében készüljön rendszeresen frissített leltár a kezelése alatt álló terület természeti vagy épített értékeiről, erőforrásairól, folyamatairól. Külső szakértők és a civil szféra A kezelők céljaik eléréséhez komoly támogatást kaphatnak külső szakemberektől és a civil szféra képviselőitől. A megfelelő kutatási és képzési programok kidolgozásában és végrehajtásában csakúgy, mint a kommunikációs tevékenységben és az értékelésben nagyobb mértékben támaszkodhatnak ezekre az erőforrásokra. A nemzeti parkok használják fel a területükön végzett külső kutatások eredményeit, és külső kutatói műhelyekkel (egyetemek, akadémiai kutatóintézetek) együttműködve kezdeményezzenek kutatási programokat a számukra kritikus kérdések és folyamatok vizsgálatára. 121

Az átláthatóság és az információk hozzáférhetősége A nemzeti parkok, és a kezelők döntéseire és tevékenységére vonatkozó adatok nyilvánosságát meg kell teremteni az Aarhusi Egyezménynek, a környezetvédelmi törvény társadalmi részvételre vonatkozó paragrafusainak és az Európai Unió elvárásainak megfelelően. A nemzeti parkok tegyék átláthatóvá a területükön zajló folyamatokat, kezelési és kutatási programokat, melyek jelenleg nem csak a külső érintettek számára hozzáférhetetlenek, de számos esetben maguk az intézmények sem látnak tisztán. A területekre vonatkozó ismeretanyag és kutatási eredmények nincsenek kellőképpen feldolgozva és hozzáférhetővé téve. A helyi lakosság és a civil szervezetek számára a nemzeti parkok tevékenységének és döntéseinek világosnak, átláthatónak és ellenőrizhetőnek kell lennie. *** A kutatás eredményeit és a fenti javaslatokat 2003. december 17-én a WWF Magyarország által szervezett konferencián az erdők kezelésében, gazdálkodásában érintett mintegy 100 hazai szakember, az erdőgazdaságok, az Állami Erdészeti Szolgálat, nemzeti parkok, civil szervezetek és tudományos kutatóműhelyek képviselőinek részvételével is megvitattuk. Bízunk benne, hogy a kutatás eredményeként készült – és vitaalapnak tekintett – javaslatokban foglaltak hozzájárulnak, hogy az erdőgazdálkodás új, természetközeli formái meghonosodhassanak, és ezen módszerek támogatása az erdőkért felelős állami intézmények számára egyre fontosabb prioritássá válik. Az összefoglalót készítette: JÁVOR BENEDEK, Védegylet Munkatárs: EXNER TAMÁS, WWF Magyarország GULYÁS LEVENTE, WWF Magyarország 122

AA

V.3 KÖZÉRDEKŰ ADATKÉR ÉS AZ ÁLLAMI ERDÉSZETI SZOLGÁLATTÓL AZ ŐRSÉGI ÜGYEK KAPCSÁN A JŐNEK III. Jelentésében hírt adtunk arról, hogy 2002 elején természet- és környezetvédők emeltek szót az Őrségi Tájvédelmi Körzet vezetésének mulasztásai és hibás döntései miatt, amelyek az Őrség természeti és táji értékeinek pusztulásához vezettek. A sajtóban is bemutatott ügyben kiemelték, hogy a 90-es években az Őrségi Tájvédelmi Körzetben védett és fokozottan védett, természeti övezetbe sorolt erdők nagyszabású (3-10 hektáros) sorozatos, sokszor „felújítóvágásnak” álcázott tarra vágása történt. Felrótták továbbá a vidék építészetének és az építésügyeknek szakszerűtlen, felelőtlen intézését; a tájba nem illő építmények sokasodását; a védett területek belterületbe vonásához való hozzájárulást és a legtehetségesebb, legelkötelezettebb helyi állami természetvédelmi alkalmazottak távozásra kényszerítését. A mindezekért – már korábbi beosztásában is – hosszú évek óta felelős személyt pedig alkalmatlannak nevezték tisztére, majd a Nemzeti Park ideiglenesen megbízott igazgatói címére. Markovics Tibor a tiltakozás ellenére is hivatalosan elnyerte az Őrségi Nemzeti Park igazgatói posztját, mely hivatalt azóta is betölti. A „civil vétó” miatt azonban személyhez fűződő jogok megsértése okán pert indított a környezetvédők – Kiszely Károly az Őrségi Nemzeti Park létesítését kezdeményező mozgalom elindítója és ébrentartója; U. Nagy Gábor, Ybl-díjas építész, az Őrség építészetének szakértője és Kajner Péter, a Védegylet tagja, a Jövő Nemzedékek Képviseletének titkára – ellen. A perben első fokon az alpereseket elmarasztaló ítélet született, bár a felperes által eredetileg kért kártérítési összeg töredékét ítélték csak meg. A másodfokú bíróság jogerős ítélete a felperes nemzeti parki igazgató „kártérítési” követelését elutasította, és a perköltség 96%-ának megtérítésére kötelezte. A salamoni döntés ugyanakkor kimondja, hogy „A megyei bíróság megállapítja, hogy Kiszely Károly I. r., U.Nagy Gábor II.r. és Kajner Péter III. r. alperesek megsértették a felperes jó 123

hírnevét azzal, hogy a Budapesten 2002. február 13-án tartott sajtótájékoztatójukra szóló meghívójuk valótlanul tartalmazta azt, hogy Markovics Tibor felperes »kivétel nélkül mindenkit meghurcolt és félreszorított, aki az Őrségi Nemzeti Park mellett nyíltan kiállt«.” Való igaz, a tárgyalás során nem sikerült bizonyítani, hogy a felperes mindenkit meghurcolt (ez csak néhány esetben nyert bizonyítást). A bíróság ítélete alapján az sem volt helytálló, hogy Markovics Tibor szabta ki a sajtóban nehezményezett fegyelmi büntetéseket: ő valójában csak fegyelmi biztosként vezette le az eljárásokat az Őrségért korábban nyíltan kiálló természetvédelmi szakemberek ellen. Az ügy során állításaink bizonyítása, valamint az Őrségben történtek okadatolása érdekében levélben kértünk adatokat az Állami Erdészeti Szolgálattól. Amint az alábbi levélből kiderül, ezt az adatkérést a Szolgálat elsőre „rutinszerűen” elutasította. Mivel a közérdekű adatok kiszolgáltatása kötelező, ezért újabb levelünkben ismételten kértük az ÁESz-t az adatok megadására. Az alábbi levélben – Kalas György Adatvadászat, illetve Joggal, körömmel című munkái alapján – bizonyítottuk, hogy ezen adatokhoz való hozzáférés állampolgári jogunk. Az újabb levélváltás után az ÁESz készségesen válaszolt kérdéseinkre. A levelet azért tesszük közzé, mert tapasztalataink szerint a hatóságok mindennapos gyakorlata a közérdekű adatok visszatartása, így talán a levélváltás tanulságai más társadalmi szervezetek számára is hasznosak lehetnek.

124

AA

Állami Erdészeti Szolgálat Budapesti Igazgatósága Csóka Péter úr főigazgató 1054 Budapest, Széchenyi u. 14. Állami Erdészeti Szolgálat Szombathelyi Igazgatósága Bonczó Kálmán úr igazgatóhelyettes 9700 Szombathely, Batthyány tér 2.

Tárgy: Közérdekű adatszolgáltatás bejegyzett társadalmi szervezet részére

Tisztelt Főigazgató Úr! Tisztelt Igazgatóhelyettes Úr! A Védegylet 2003. május 8-án az őrségi erdők kezelésével kapcsolatos közérdekű adatszolgáltatás iránti kéréssel kereste meg Főigazgató Urat. Területi illetékessége miatt az Állami Erdészeti Szolgálat (ÁESz) Szombathelyi Igazgatóságáról, Igazgatóhelyettes Úrtól kaptunk választ tárgybeli megkeresésünkre. Válaszlevelében Igazgatóhelyettes Úr tájékoztat arról, hogy a kért adatokat nem áll módjukban kiadni. Indokolásában kifejti, miszerint „A Védegylet Egyesület által kért adatok nem nyilvánosak, ezért kérelme nem teljesíthető. Ugyanis a tulajdonostól, jogszerű használótól, valamint az erdőgazdálkodótól az Egyesület az adatközlés engedélyét nem kérte meg, továbbá nem igazolta, az adatkiadásra vonatkozó közérdekűséget. Mindezen hiányosságok pótlása esetén természetesen nem zárkózunk el igényük teljesítésétől.” A vonatkozó jogszabályi helyek áttekintése után az alábbi következtetésekre jutottunk. Az őrségi erdők állapotára és kezelésére vonatkozó, az ÁESz-nek feltett kérdéseink a Kt. 12. §-ának értelmében közérdekű adatnak minősülnek, ezért az Alkotmány 61. § (1) bek. értelmében a Védegyletnek joga van ezek megismerésére.

125

Mindazonáltal az Aarhusi Egyezmény kihirdetéséről szóló törvény értelmében a hatóságnak a környezeti információkat a kérvényező számára rendelkezésére kell bocsátani az információkéréshez fűződő érdek megjelölésének igénye nélkül, tehát anélkül, hogy bizonyítanánk ezek közérdekűségét. Az általunk kért adatok ismereteink szerint az információk kiadhatóságának korlátozásáról rendelkező Avtv. 19. §-ának egyik esetébe sem tartoznak bele, valamint üzleti titoknak sem minősíthetők, így nem esnek korlátozás alá. Ellenkező esetben ezt a kérésünket megtagadó hatóságnak kell bizonyítania. Nem ismeretes olyan jogszabály, amely szerint a hatóság által gyűjtött adat kiadására előzetesen engedélyt kellene kérnie az információért a hatósághoz folyamodónak attól a szervezettől, aki a hatóságnak az adatot szolgáltatta. Az információk kiadása kizárólag a hatóság joga és jelen esetben kötelessége. Álláspontunkat részletes jogi hivatkozásokkal a Mellékletben fejtjük ki. A fentiek alapján ismételten tisztelettel kérjük Főigazgató Úr és Igazgatóhelyettes Úr szíves segítségét és az alábbi adatokat munkánkhoz. Kérem, szíveskedjenek az alábbi kérdésekre a választ levélben megadni és azt a Védegylet, 1051 Budapest, Vörösmarty tér 1. címre levélben eljuttatni. Kérem, szíveskedjenek jelezni, hogy az adatokat milyen térítési kötelezettség ellenében szolgáltatják ki részünkre. Néhány, őrségi terepbejáráson tapasztalt erdészeti tevékenységgel kapcsolatban van szükségünk háttéradatokra. Sajnos, néhány esetben a beavatkozások pontos időpontját nem ismerjük, ezért ezek pontosítását is kérjük Önöktől. Az alábbiakban először azon erdőrészleteket és erdészeti beavatkozásokat soroljuk fel, amelyekre kérdéseink vonatkoznak. Valamennyi erdőrészlettel kapcsolatban ugyanazok a kérdéseink, amelyeket az erdőrészletek felsorolása után teszünk fel.

126

AA

Erdőrészlet neve: Orfalu 2/c Erdészeti tevékenység: tarvágás vagy felújítóvágás végvágása az erdőrészlet egy részén Erdészeti tevékenység időpontja: 1995/96 tele Erdőrészlet neve: Orfalu 2/e Erdészeti tevékenység: tarvágás vagy felújítóvágás végvágása az erdőrészlet egy részén Erdészeti tevékenység időpontja: 2001-2002 között Erdőrészlet neve: Kétvölgy 9/a Erdészeti tevékenység: tarvágás vagy felújítóvágás végvágása az erdőrészlet egy részén Erdészeti tevékenység időpontja: 1996/97 tele vagy 1997/98 tele Erdőrészlet neve: Kétvölgy 21/a Erdészeti tevékenység: tarvágás vagy felújítóvágás végvágása az erdőrészlet egy részén Erdészeti tevékenység időpontja: 1998-2000 között Kérdések • A természetvédelem, mint szakhatóság részéről mely szerv adott hozzájárulást a beavatkozáshoz? (Melyik Nemzeti Park Igazgatóság melyik alegysége?) • Miként történt a vágás? (Tarvágás? Felújító vágás végvágása?) • Mi volt a beavatkozás indoka? (Egészségügyi vágás? Egyéb?) • Amennyiben végvágás történt, mikor került sor a kérdéses erdőterületen az első bontóvágásra? Egyéb kérdés 1994 és 2003 között hol történtek bontó, felújító vagy végvágások az Orfalu 2-es erdőtagban a fentieken kívül? (Kérem adja meg a vágások

127

indokait, kiterjedését [ha], mely intézmény adott szakhatósági hozzájárulást a természetvédelem részéről a beavatkozáshoz.) Segítségét előre is nagyon köszönjük! Budapest 2003. szeptember 12. Tisztelettel: Csonka András a Védegylet főtitkára Melléklet A Védegylet által az Állami Erdészeti Szolgálathoz intézett, az őrségi erdők kezelésére vonatkozó információkkal kapcsolatos jogszabályi rendelkezések A hatályos jogszabályok a következőképpen rendelkeznek a közérdekű adatok nyilvánosságáról: Az Alkotmány 61.§ (1) bekezdése szerint „A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.” A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kt.) 51. § (1)-e szerint „A környezet állapotára, igénybevételére és használatára vonatkozó, állami költségvetésből fedezett vizsgálati adatok a közérdekű adatokra vonatkozó jogszabályok szerint kezelendők.” Az őrségi erdők állapotával és kezelésével kapcsolatban feltett kérdéseink a környezet állapotát, igénybevételét és használatát közvetlenül érintik, tehát az idézett jogszabályi helyek alapján közérdekű adatnak minősülnek. Továbbá: „12. § (1) Mindenkinek joga van a környezetre vonatkozó tényeknek, adatoknak, így különösen a környezet állapotának, a környezetszennyezettség mértékének, a környezetvédelmi

128

AA

tevékenységeknek, valamint a környezet emberi egészségre gyakorolt hatásainak megismerésére. (2) A környezet védelmével kapcsolatos állampolgári jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése céljából az állam mindenki számára lehetővé teszi a környezet és az egészség lényeges összefüggéseinek, a környezetkárosító tevékenységek és azok fontosságának megismerését. (3) Az állami szervek és az önkormányzatok feladatkörükben kötelesek a környezet állapotát és annak az emberi egészségre gyakorolt hatását figyelemmel kísérni, az így szerzett adatokat nyilvántartani, és - a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény által megállapított kivételekkel - hozzáférhetővé tenni, és a megfelelő tájékoztatást megadni.” A Kt. 12. § (3) bekezdése által említett kivételek mibenlétéről a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 19. §-a tájékoztat. Eszerint: „19. § (1) Az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv és személy (a továbbiakban együtt: szerv) a feladatkörébe tartozó ügyekben ideértve a gazdálkodásával kapcsolatos ügyeket is - köteles elősegíteni a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását. (2) Az (1) bekezdésben említett szervek rendszeresen közzé vagy más módon hozzáférhetővé teszik a tevékenységükkel kapcsolatos legfontosabb - így különösen a hatáskörükre, illetékességükre, szervezeti felépítésükre, a birtokukban lévő adatfajtákra és a működésükről szóló jogszabályokra vonatkozó - adatokat. E szervek hatáskörében eljáró személyek neve és beosztása - ha törvény másként nem rendelkezik - bárki számára hozzáférhető, nyilvános adat. (3) Az (1) bekezdésben említetteknek lehetővé kell tenniük, hogy a kezelésükben lévő közérdekű adatot bárki megismerhesse, kivéve, ha az adatot törvény alapján az arra jogosult szerv állam- vagy szolgálati titokká nyilvánította, illetve ha az nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség alapján minősített adat, továbbá, ha a közérdekű adatok nyilvánosságához való jogot - az adatfajták meghatározásával – törvény a) honvédelmi;

129

b) nemzetbiztonsági; c) bűnüldözési vagy bűnmegelőzési; d) központi pénzügyi vagy devizapolitikai érdekből; e) külügyi kapcsolatokra, nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatokra; f) bírósági eljárásra tekintettel korlátozza. (4) Az (1) bekezdésben említett szervek hatáskörében eljáró személynek a feladatkörével összefüggő személyes adata a közérdekű adat megismerését nem korlátozza. (5) Ha törvény másként nem rendelkezik, a belső használatra készült, valamint a döntéselőkészítéssel összefüggő adat a keletkezését követő harminc éven belül nem nyilvános. Kérelemre az adatok megismerését a szerv vezetője e határidőn belül is engedélyezheti.” Az egyes levelünkben kérelmezett információkkal kapcsolatban egyértelműen eldönthető, hogy az Avtv. 19. § (3) bek. által említett korlátozások alá esnek e. Ha az Avtv. 19. § (3) bek.-ben említett – röviden államtitokként vagy szolgálati titokként megnevezhető – körbe tartoznak, akkor a dokumentumok minden oldalán a „Szigorúan titkos” vagy a „Titkos” feliratnak kell szerepelnie. Az (5) bek.-ben említett kör pontosabb lehatárolását az Adatvédelmi Biztos 227/A/2001 állásfoglalása tartalmazza. Ennek értelmében nem általában minden belső használatra készült, illetve döntést előkészítő adat kiadása korlátozható, hanem csak az, amelyik nyilvánosságra kerülése akadályozná a közfeladatot ellátó szerv működését, hatáskörének illetéktelen külső befolyástól mentes gyakorlását. Államigazgatási ügyek tekintetében döntéselőkészítő, illetve belső használatra készült adat körébe tartoznak tehát a határozattervezetek – testületi hatáskörbe tartozó döntések esetében pedig a tanácskozásról, szavazásról készített jegyző könyvek. A nyilvánosság korlátozása azonban nyilván nem terjeszthető ki a döntés előkészítés során felvett objektív mérési adatokra, szakvéleményekre. Az ilyen dokumentumok nem belső eljárás során keletkezett döntéselőkészítő adatok, hanem a döntéshozatalhoz igénybevett adatok. Az általunk kért adatok az üzleti titok körébe sem tartoznak bele. Az

130

AA

Adatvédelmi Biztos állásfoglalásai szerint ugyanis a cégek által a hatóságnak (mint adatkezelőnek) kötelezően szolgáltatott információk (a cég minősítésétől függetlenül) nem minősíthetők üzleti titoknak. Továbbá – még ha üzleti titokról lenne is szó – az Adatvédelmi Biztos 499/K/1998 állásfoglalása szerint „minden olyan cég, amelyik az állammal, önkormányzattal a közpénzeket érintő üzleti kapcsolatba kerül vagy ilyen vagyonnal gazdálkodik, köteles eltűrni az üzleti titokhoz fűződő jogának korlátozását.” Az információszolgáltatás tehát arra hivatkozva sem lenne visszautasítható, hogy ezek üzleti titkokat érintenek. Mindemellett a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott Egyezmény kihirdetéséről szóló 2001. évi LXXXI. törvény (az Aarhusi Egyezmény kihirdetéséről szóló törvény) kimondja, hogy „1. Valamennyi Fél biztosítja ezen cikk további bekezdései függvényében, hogy a hatóságok környezeti információ kérése esetén a nyilvánosság rendelkezésére bocsátják a kért információt a nemzeti szabályozás keretében, ideértve, amennyiben igénylik, az alábbi b) bekezdésben foglaltak szerint az ezen információt tartalmazó vagy azt alkotó eredeti dokumentumok másolatait: a) az információkéréshez fűződő érdek megjelölésének igénye nélkül; 2. Az 1. bekezdésben említett környezeti információt a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb a kérés benyújtását követő egy hónapon belül kell rendelkezésre bocsátani, kivéve, ha az információ mennyisége és bonyolultsága indokolttá teszi a fenti időszaknak a kérés benyújtását követő legfeljebb két hónapra történő meghosszabbítását. A kérelmezőnek bárminemű meghosszabbításról és annak indokairól tájékoztatást kell kapnia. Azaz a tárgybeli levelünkben feltett kérdésekre – tekintve, hogy ezek környezeti információkra vonatkoznak – a hatóság a kérdések indokoltságának, közérdekű voltának vizsgálata nélkül válaszolni köteles.

Az összefoglalót és a levelet készítette: KAJNER PÉTER, Védegylet 131

AA

VI. KÖZÖSSÉG-TÁJÉKOZTATÁS VAGY FÉLREVEZETÉS? – AZ AJKAI ERŐMŰ TERVEZETT BERUHÁZÁSAINAK KÉRDŐJELEI Az elmúlt években szerzett tapasztalataink arra utalnak, hogy hazánkban az épphogy kialakult demokratikus intézményrendszer máris terhessé kezd válni egyes politikai erők, illetve szakigazgatási döntéshozók számára. E negatív folyamat megnyilvánulását látjuk a lakosság információhoz való hozzáférésének, illetve a döntésekbe való beleszólási lehetőségének korlátozására irányuló törekvésekben. Többek között a budai rakpart kiszélesítése elleni tiltakozásra reagáló politikusi megnyilvánulásokon ez egyértelműen lemérhető volt (bővebben ld. A Budai alsó rakpart kiszélesítése című pontban). A JŐNEK ügyei között számos olyan szerepel, amikor a helyi vagy országos döntéshozók – politikai hovatartozástól függetlenül – manipulatív módon vagy hatalmi eszközökkel igyekeznek megakadályozni a lakosságot vagy társadalmi szervezeteket, hogy az őket érintő döntésekről, beruházásokról pontos információkat szerezzenek, netán hangot adjanak ellenérzéseiknek. Sajnos e tendencia az utóbbi években erősödni látszik, ami a hazai demokráciára is veszélyt jelenthet. E törekvések egyik példája az ajkai erőmű rekonstrukciójával kapcsolatos lakossági (félre)tájékoztatási folyamat is. Bár a JŐNEK érdemben nem működött közre az üggyel kapcsolatos munkában, azonban a fenti okok miatt fontosnak tartjuk bemutatni az esetet.

VI.1 ELŐZMÉNYEK A Bakonyi Erőmű Rt. ajkai telephelyén 1943 óta működik egy elsősorban a Bakony barnaszén vagyonát hasznosító erőmű. A város belsejében, lakóházakhoz közel telepített erőmű, bár többször korszerűsítették, a mai napig erősen légszennyező, valamint zajterhelése igen magas. Az erőmű az elmúlt években azzal szembesült, 133

hogy termelése gazdaságtalan és nem versenyképes, illetve azzal, hogy magas környezetszennyezése miatt nem felel meg sem az EU, sem a hazai környezetvédelmi előírásoknak. A vállalat vezetése különféle szcenáriókat dolgozott ki a jelenlegi helyzetből való kilábalásra, terveik között szerepel egy 98 MW teljesítményű kombinált ciklusú (azaz a korábbi fogyasztók számára hőt is termelő) gázturbinás erőmű létesítése, illetve a jelenlegi szenes erőmű egy részének biomassza tüzelésre való átállítása. A 98 MW-os gázturbinás erőmű létesítéséhez a Bakonyi Erőmű Rt., az Euroinvest Rt., valamint a Transelektro Rt. egy új vállalatot – a Bakonyi Kombiciklus Erőműépítő és Fejlesztő Kft.-t – hozott létre. Az energetikai létesítmények telepítését, illetve fejlesztését többek között a villamos energia törvény (2001. évi CX. törvény) és az ennek egyes rendelkezései végrehajtásáról rendelkező 73/1996. (V.22.) Kormányrendelet, valamint a környezetvédelmi törvény (1995. évi LIII. törvény) szabályozzák. A villamos energia törvény előírja, hogy (a 20 MW-nál kisebb teljesítményű közcélú erőművek kivételével) erőmű létesítése, bővítése, tüzelőanyagának változtatása (a továbbiakban: erőmű beruházás) engedélyköteles tevékenység. Az engedélyt a Magyar Energia Hivatal adja ki, amennyiben a kérelmező valamennyi érintett szakhatóság egyetértő állásfoglalását, illetve engedélyét megkapta, és a Hivatal a kérelmezőt az adott tevékenység ellátására pénzügyi-gazdasági szempontból alkalmasnak minősíti. Az engedély kiadásának egyik feltétele az illetékes környezetvédelmi felügyelőség által jóváhagyott előzetes, majd részletes környezeti hatástanulmány. Másik alapfeltétele a villamos energia törvény szerint az erőmű beruházás környezeti, gazdasági és társadalmi hatásairól tartott közösség-tájékoztatás, illetve eredményes közmeghallgatás. Az erre vonatkozó 73/1996. (V.22.) Kormányrendelet 1.§.-a szerint a fentiekben meghatározott erőművek létesítéséhez és üzembe helyezéséhez szükséges engedélyek kiadásának feltétele többek között a Szakértő Bizottság létesítési és üzembehelyezési engedély megadását lehetővé tevő véleménye, továbbá a Szakértő Bizottság irányításával lefolytatott közösség-tájékoztatás és az azt követően megtartott, eredményes közmeghallgatás. A rendelet 1.§-a szerint „(2) A közmeghallgatás akkor tekinthető eredményesnek, ha a közösség134

AA

tájékoztatást követően az erőmű létesítésével és üzembe helyezésével érintett helyi társadalmi közösség – megalapozott indokok alapján – nem utasítja el a tervezett erőmű megépítését.” A Szakértő Bizottság az illetékes tárcák által delegált 12 állandó tagból és az érintett önkormányzat által jelölhető két eseti tagból áll. A Szakértő Bizottság a fenti feladatok kapcsán szakértő szervezetet (ún. Mediátort) alkalmazhat. A Bakonyi Erőmű beruházásval kapcsolatos engedélyezési folyamat 2000-ben indult, 2001-ben a részletes környezeti hatástanulmányt az illetékes környezetvédelmi felügyelőség jóváhagyta. Bár a beruházás megvalósíthatósági tanulmánya már ugyancsak korábban elkészült, a villamosenergia törvény által előírt közösség-tájékoztatást a beruházó csak 2003-ban kezdeményezte.

VI.2 AZ AJKAI ERŐMŰVEL KAPCSOLATOS KÖZÖSSÉGTÁJÉKOZTATÁSI PROGRAM TÖRTÉNETE

VI.2.1 A közösség-tájékoztatás folyamata A gázturbinás erőmű közösség-tájékoztatási programja 2003. áprilisában indult, s fontosabb elemei nyilvános események (nyílt napok, lakossági fórum), média megjelenések, nyomtatott kiadványok, valamint közvéleménykutatások voltak. A Szakértő Bizottság Mediátorként az MTA Szociológiai Kutatóintézetet bízta meg. A Mediátor feladata a tájékoztatási program valamennyi elemének értékelése, az értékeléseknek a beruházóhoz és a Szakértő Bizottsághoz való folyamatos visszacsatolása, valamint a Bizottság végső állásfoglalásának előkészítése volt. Az Ajkai Erőmű beruházása esetében sem a lakosság megfelelő tájékoztatására, sem véleményének korrekt megismerésére nem került sor. Az érintettek túlnyomó többsége legfeljebb a médiából értesülhetett a beruházásról, a nyilvános összejöveteleken való részvételüket nem különösebben ösztönözték. Az események csak Ajkára korlátozódtak, a környező – ugyancsak érintett – településeken nyilvános fórumokat nem tartottak. Az események nem voltak megfelelően meghirdetve, a 135

kiadványokban és a sajtóban közölt cikkek nem voltak figyelemfelkeltők, a plakátok kis száma és kis mérete nem segítette az érintett lakosság tájékoztatását. A nyilvános események látogatottsága ennek megfelelően igen alacsony volt, például a nyílt napokon csak néhány civil szervezeti képviselő, illetve diákcsoport vett részt. A lakossági fórum „meghirdetése” pedig csak olyan mértékben sikerült, hogy néhány idős erőműves nyugdíjast ért el, összesen 12 személyt (!). A kívülálló számára ez azt a látszatot kelti, hogy megszervezett látogatók voltak. A tájékoztatás tartalmi kérdései A közösség-tájékoztatási program legsúlyosabb hibája azonban nem a nyilvános események látszólagos érdektelenségbe fulladása, hanem a lakosság félrevezetése volt. Az új erőművet mind a médiában, mind a fórumokon úgy mutatták be, mint amelyik a régi, környezetszennyező szenes erőművet kiváltja, homályban hagyva, hogy a tervek szerint a régi erőmű hosszú távon is tovább működik. Például a lakossági fórumon és nyílt napokon elhangzott beruházói környezetvédelmi tájékoztatás csak az új erőmű károsanyag kibocsátási értékeit mutatta be a régi széntüzelésű erőmű kibocsátási adataihoz hasonlítva. Amikor azonban a foglalkoztatási kérdésekre került sor, az erőmű vezetői beismerték, hogy a gázturbinás erőmű élőmunkaigénye minimális, de megemlítették azokat a terveket, amelyek a szenes erőműnek biomassza tüzelésre való átállítására vonatkoznak. Ekkor viszont azt hangsúlyozták, hogy a biomassza tüzelésre átálló szenes erőmű továbbra is ugyanannyi embert foglalkoztat, mint a régi erőmű. Nem szóltak viszont a két erőmű párhuzamos üzemeltetése esetén a várható károsanyag kibocsátás együttes értékeiről. Lényeges körülmény, hogy a Bakonyi Kombiciklus Erőműépítő és Fejlesztő Kft. által kezdeményezett engedélyezési eljárás csak az újonnan építendő kombinált ciklusú gázturbinás hőszolgáltató erőműre vonatkozott. Ez egyértelműen kiderül mind a beruházás „Részletes Környezeti Hatástanulmány”-ából, mind a „Megvalósíthatósági Tanulmány”-ából. Láthatólag az erőmű vezetőinek nem állt érdekében az, hogy a lakosság világosan lásson, ezért sem a lakossági tájékoztatási folyamat megkezdése előtt, sem menet közben nem tisztázták a 136

AA

megmaradó széntüzelésű erőmű tüzelőanyag váltására vonatkozó konkrét elképzeléseket. A Részletes Környezeti Hatástanulmány szerint a kombinált ciklusú egység karbantartása, vagy kiesése esetére, illetve a földgázellátás szünetelése idejére tartalékként megmaradna az Ajkai Erőmű két meglévő kazánja. A jelenlegi széntüzelésű kazánokat szénhidrogén tüzelésre állítanák át, az elsődleges tüzelőanyag földgáz, a tartalék üzemanyag, kizárólag a földgázellátás szüneteltetésének idejére ún. erőművi tüzelőolaj lenne. Az erőmű kiadványai (szórólapok, tájékoztatók) és a média-megjelenések ezzel szemben mind műszaki, mind környezetvédelmi szempontból kizárólag az új erőműről tájékoztatnak, figyelmen kívül hagyva a meglévő széntüzelésű erőművel történő egyidejű üzemelés környezetterhelését. Ugyancsak figyelemre méltó az erőműnek az az ígérete, hogy a biomassza tüzelésre átállított régi erőmű a felszabaduló dolgozókat alkalmazni fogja, ez mint a későbbiekben látni fogjuk, hamis illúzió. A szakmai közmeghallgatás 2003. június 2-án a Szakértő Bizottság szakmai közmeghallgatást tartott Ajkán. A közmeghallgatáson mintegy 50-en vettek részt, némileg rontja azonban a képet, hogy ebbe a létszámba egy látványosan „kivezényelt” és a közmeghallgatást menet közben elhagyó, kb. 20 fős diákcsoport is beleértendő. Ennél is nagyobb baj, hogy a szakmai közmeghallgatás résztvevői sem kaptak kérdéseikre érdemi választ. Az erőmű képviselői itt is megkerülték az érdemi válaszadást az olyan kérdésekre, mint a biomassza összetétele, a jövőbeli együttes kibocsátások és zajhatások, a bányák rekultivációjának jövője, a tulajdonosok felelőssége, stb. Ami a közhangulatot illeti, a közmeghallgatáson résztvevők részéről főképp aggódást tapasztaltunk, elsősorban a környezet jövőbeli alakulását, valamint az erőmű hosszú távú tüzelőanyag ellátását illetően. Az előbbi teljesen érthető egy olyan városban, ahol már 1984ben lakossági tiltakozást váltott ki az erőműből kibocsátott nagymennyiségű pernye, illetve ahol a gyerekek légzőszervi megbetegedéseinek aránya országos összehasonlításban is igen magas. A szélesebb közvélemény alakulásáról az erőmű által elvégeztetett közvéleménykutatás alapján kellett volna a Bizottságnak tájékozódnia, 137

a kutatás azonban szakmai hibák miatt erre teljesen alkalmatlannak bizonyult. A Mediátor jelentései és a Szakértő Bizottság állásfoglalása A Mediátor a tájékoztatási program során több ízben felhívta a Bizottság figelmét a program anomáliáira. A Szakértő Bizottság június 6-i ülésén tárgyalta a Mediátor közbenső jelentését és a közmeghallgatás tapasztalatait. A Bizottság egyes tagjai egyetértettek a jelentéssel, más tagok viszont azt hangsúlyozták, hogy a közösség „megalapozott indokok alapján nem utasítja el a tervezett erőmű megépítését”, ezért jóvá kell hagyni az engedélyezés folytatását. Volt, aki viszont felhívta a figyelmet arra, hogy a Bizottságnak a jogszabály értelmében a tájékoztatás korrektségét is ellenőriznie kell, hiszen nem meggyőző, ha egy félretájékoztatott lakosság nem tanúsít ellenállást. A Mediátor zárójelentésében felhívta a figyelmet arra, hogy a második közvéleménykutatás alapján nem megállapítható, hogy a közösség-tájékoztatási program a lakosság mekkora hányadát érte el, de valószínűsíthető, hogy az érintettek túlnyomó többsége igen csekély és zavaros információval rendelkezik a két erőmű jövőbeli együttes működéséről. A zárójelentésben a Mediátor javasolja a Szakértő Bizottságnak, hogy az addig lezajlott tájékoztatást minősítse elégtelennek és szólítsa fel a Beruházót a tájékoztatás folytatására, – lehetőleg egy felkészültebb PR szervezet bevonásával. A hatásokat csak egy újabb tájékoztatási programot követően érdemes mérni. Továbbá javasolták „azt is, hogy a Bizottság egy korrekt és eredményes tájékoztatást követően is csak azzal a megkötéssel járuljon hozzá az engedélyezéshez, hogy a meglévő széntüzeléses erőmű bármilyen tüzelőanyaggal történő működtetése és az új kombinált ciklusú erőmű üzemelése esetén a két erőmű együttes károsanyag kibocsátása sem haladhatja meg az egészségügyi határértéket.” A Mediátor véleményével egybehangzó különvéleményt juttatott el a Szakértő Bizottság egyik tagja 2003. július 27-én a határozattal kapcsolatban a Bizottság titkárának. 2003. július 24-i ülésén a Szakértő Bizottság egyhangúlag korrektnek minősítette a Mediátor jelentését. Ennek ellenére egy olyan állásfoglalás-tervezetet bocsátott vitára, amely szöges ellentétben áll ezzel a jelentéssel: az Ajkai Erőmű fejlesztésével 138

AA

kapcsolatosan tapasztalt lakossági elfogadást megfelelő szintűnek értékelik és az Ajkai Erőmű 98 MW összteljesítményű földgázalapú fejlesztésével összefüggő hatósági engedélyezési eljárást folytathatónak minősítik. A Különvélemény hatására sem változott a Bizottság végleges állásfoglalása a tervezethez képest lényegét tekintve, azaz folytathatónak ítélte az engedélyezési eljárást, s az is figyelemre méltó, hogy az állásfoglalást a Bizottság a Különvélemény nélkül küldte meg az illetékes hatóságoknak.

VI.2.2 A tényleges tervek A mediátori jelentésben és a Különvéleményben kifejezett aggodalmak indokoltságát megerősíti egy 2003 júliusában a Bakonyi Erőmű tervezett biomassza projektjéről készült tanulmány. A tanulmány több lehetséges jövőbeli fejlesztési stratégiát vizsgál, s ezek közül legvalószínűbbnek a gázturbinás erőmű megépítését, s mellette a szenes erőmű részbeni kombinált fa-apríték és hulladékfa tüzelőanyagra való átállítását mutatja be. A tanulmány elemzi a környezeti hatásokat, s bemutatja, hogy a tervezett projekt esetében mind a nitrogén-oxidok, mind a kén-dioxid, mind a zajterhelés esetében hosszú távon is a határértékek túllépése várható, amennyiben járulékos környezetvédelmi beruházásokra nem kerül sor (amelyek viszont a gazdaságosságot rontanák). A tanulmány szerint a tervezett projekt esetében az erőmű foglalkoztatottjainak létszáma jelentősen (összességében kb. 160 dolgozóval és meghatározatlan számú menedzserrel) csökken. Egyébként, mint megtudtuk, a biomassza tüzelésre való átálláshoz nem kell további közösség-tájékoztatást tartani, mert pillanatnyilag csak 30 MW kapacitást állítanak át, és csak 50 MW kapacitás feletti kapacitásoknál érvényes a vonatkozó kormányrendelet (!).

VI.3 KÖVETKEZTETÉSEK A 146/1992. Kormányrendelet életbe lépése óta számos közösségtájékoztatást folytattak le. Bár a beruházók általában hajlamosak a 139

tájékoztatást szükséges rossznak, a lakossági észrevételeket, kéréseket akadékoskodásnak tekinteni, az eljárások, különösen a 90-es évek közepéig, megfelelő szakértelemmel és komolysággal folytak. Az a tény, hogy egy Szakértő Bizottság felügyelte a folyamatokat, a legtöbb esetben önmagában is elegendő volt ahhoz, hogy kirívó méltánytalanságok ne történjenek. A tájékoztatás komolysága is hozzájárult ahhoz, hogy két esetben – az algyői és az iharosberényi erőmű esetében – a beruházó a lakossági tiltakozás hatására visszalépett a beruházástól. Más esetekben – például a litéri és sajószögedi erőművek esetén, – az érintett települések a beruházótól kompenzációt harcoltak ki. Megfigyelhető azonban, hogy a 90-es évek második felétől az erőművekkel kapcsolatos közösség-tájékoztatások egyre inkább veszítenek komolyságukból. Az ajkai eset azt a – mostanában más területeken is világosan körvonalazódó – tendenciát illusztrálja, hogy a döntéshozók egyre inkább igyekeznek az érdemi társadalmi részvételt visszaszorítani. A Szakértő Bizottságon belül egyre élesebb viták alakulnak ki az elsősorban energiapolitikai szempontokat hangsúlyozó gazdasági tárca képviselői, illetve a környezetvédelmi szempontokat képviselő szakértők között. A Bizottságban az elmúlt években túlsúlyba kerültek a gazdasági tárca képviselői, s az energiapolitikai megfontolások mellett egyre kevésbé érvényesül a lakosság korrekt tájékoztatásának, illetve bevonásának igénye. A lakossági szempontokat elsősorban képviselni hivatott önkormányzati képviselők pedig gyakran nem kívánnak részt venni a Bizottság munkájában, illetőleg részvételük módját sokszor meghatározza, hogy településük egy-egy nagyberuházótól gazdasági értelemben függő helyzetben van. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy maga a 73/1996. jogszabály is tartalmaz homályos megfogalmazásokat. Nem értelmezhető, s ezért számos vitára ad okot az az új kitétel, hogy „megalapozott indokok alapján” utasítja el a közösség a beruházást. Az sem világos, hogy mekkora súlyuk legyen a Bizottság döntésében az energiapolitikai, a környezetvédelmi, valamint a korrekt tájékoztatás szempontjainak. A jogszabály pontatlanságai többféle értelmezésre nyújtanak lehetőséget, az azonban egyértelmű, hogy eredeti célja a lakosság informálása, a közösségi részvétel erősítése, s a konfliktusok megelőzése volt. Ez annál 140

AA

is inkább igaz, mivel az energiapolitikai szempontokat az engedélyezésért felelős Magyar Energia Hivatal, a környezetvédelmi szempontokat pedig a szakhatóságként bevont és a környezetvédelmi felügyelőség is elbírálja, a 73/1996. Kormányrendelettől függetlenül is. Mindezek alapján túlzás nélkül állítható, hogy az Ajkai Erőművel kapcsolatos lakossági tájékoztatás a fenti jogszabály megcsúfolását jelentik. Ezt annál is sajnálatosabbnak tartjuk, mivel Ajkán valószínűleg akkor sem lett volna vehemens lakossági tiltakozás, ha nem vezetik félre a közösséget és partnerként bevonják őket a valódi tervek megvitatásába. Elképzelhető persze, hogy a lakosság kedvezőbb feltételeket, pl. kisebb kibocsátásokat, ellenőrzési jogot az eltüzelendő anyagok felett, megfelelő zajvédelmet, vagy a bányák rekultivációjára vonatkozó garanciákat, harcolt volna ki a városnak. Ez ugyan némiképp csökkentené a gazdasági hasznot, de elejét vehette volna az esetleges későbbi konfliktusoknak. És nem mellékesen erősíthette volna a közbizalmat és a demokráciát. Az elmúlt tíz év megmutatta, hogy közösség-tájékoztatásra és az érintettek bevonására szükség van. Az is bebizonyosodott azonban, hogy a vonatkozó jogszabály nem eléggé pontos, számos félreértelmezésre nyújt lehetőséget. Világossá vált ugyanakkor, hogy a tájékoztatás fölötti felügyeletet nem célszerű kormányzati tisztviselőknek gyakorolniuk, mert sokan közülük sajátos paternalisztikus reflexeik, szakmai és hivatali elfogultságaik foglyai. A jogszabályt ezért szerintünk olyan értelemben kellene módosítani, hogy a közösség-tájékoztatást ne kormánytisztviselők, hanem az érintett önkormányzatok és civil szervezetek képviselői, valamint a lakosság által delegált független szakértők felügyeljék. Az ügyet bemutató cikket írta: DR. VÁRI ANNA, MTA Szociológiai Kutatóintézet A cikk megjelent a Társadalomkutatás című folyóirat 2003. XXI. évf. 4. számában. A cikk alapján készült, fent bemutatott összefoglalót készítette: KAJNER PÉTER, Védegylet, JŐNEK 141

142

AA

VII. ZÖLDTERÜLETEK CSÖKKENÉSE BUDAPESTEN ÉS AGGLOMERÁCIÓJÁBAN

VII.1 BUDAPESTI ÜGYEK VII.1.1 Mélyparkoló a Budapest -terézvárosi Jókai téren „Kommunikációs” csatornák A Jövő Nemzedékek Képviselete megalakulása óta követi figyelemmel a Jókai tér sorsát. A mélyparkoló terve még a kilencvenes évek elején született, de az első befektető csak 1995-ben jelent meg. A ma aktuális terv már egy másik beruházó elképzelése, mely szerint a tér alatti mélygarázs megépítéséhez a téren álló fákat ki kellene vágni, majd felülről lefelé építkezve, a teret „kikanalazva” alakítanák ki az eredetileg 500 (ma 350) férőhelyesre tervezett létesítményt. A tervek 2,8 méteres földborítást irányoztak elő a mélyparkoló felett, ami azt jelentené, hogy a téren a maihoz fogható növényzet többé nem élhetne, hiszen a fák gyökérzete csaknem akkorára nő a föld alatt, mint koronájuk a föld felett. A tervek az elmúlt közel egy évtized során több ízben módosultak, ma már a második cég próbálkozik a beruházás megvalósításával, egyelőre eredménytelenül. A terézvárosi önkormányzat mindvégig támogatta a parkoló megvalósításának ötletét, amit 1998-ban a befektetővel kötött szerződésben rögzítettek is: az önkormányzat a teret – mely a törvényi szabályozás szerint forgalomképtelen tulajdonát képezi – 99 évre bérbe adja mélygarázs megvalósításának céljára a befektetőnek. A szerződés jogi értelemben egyébiránt semmisnek tekinthető, hiszen a vállalkozó nem teljesítette kötelezettségeit: nem tudott építési engedélyt szerezni, nem kezdte meg az építkezést, valamint a bérleti díjat sem fizette meg. 143

A Jövő Nemzedékek Képviselete elhibázott ötletnek tartja a főváros közismerten egyik legforgalmasabb, legszennyezettebb levegőjű, legzajosabb, egyben legsűrűbben lakott területén újabb az autózást kiszolgáló létesítmény megvalósítását. Mint arra többször utaltunk, mind közlekedési, mind környezetvédelmi szempontból olyan koncepció lenne optimális, mely lehetőség szerint távol tartja a forgalmat a Jókai tér környékéhez hasonlóan érzékeny és szennyezett területektől. A téren álló értékes fák kiirtását különösen nagy kártételt okozó, elfogadhatatlan lépésnek tekintenénk egy olyan kerületben, ahol zöldterületek jóformán alig találhatók. Előző három jelentésünkben bemutattuk azokat a lépéseket, amelyeket 2000-2002-ig tettünk annak érdekében, hogy az önkormányzatot rábírjuk: módosítsa elképzeléseit, ne adjon építési engedélyt a garázsépítésre, egyben kezdődjön meg a Jókai téri park rendezése, hiszen mai állapotában a tér sajnos nagyon lehangoló képet nyújt – szemben az Andrássy út túloldalán lévő, a főváros egyik legkedveltebb találkozóhelyének számító Liszt Ferenc térrel. A 2002-ben lezajlott önkormányzati választások új vezetést hoztak Terézvárosban, a korábban ellenzéki szocialista-szabaddemokrata koalíció került vezető pozícióba; a városfejlesztésért felelős szakmai apparátust (Főépítészi Iroda) azonban nem érintette a politikai vezetés változása. Jól láthatóan a terézvárosi mélygarázsprogram politikai nézetkülönbségeken átívelő, az eltérő összetételű önkormányzatok szívének egyformán kedves terv. Nem sokkal az új polgármester hivatalba lépése után már arról értesülhettünk a Terézváros című önkormányzati lapból, hogy a helyi vezetés folytatni kívánja a kerületi mélygarázsprogramot (mely érintené a Jókai mellett a Liszt Ferenc és Hunyadi teret is). Lakossági fórumokon Verók István polgármester ugyancsak megerősítette ebbéli álláspontjukat. A JŐNEK az új politikai vezetéssel folytatandó párbeszéd kezdő lépéseként 2003 áprilisában levélben kért időpontot a polgármester úrtól személyes találkozásra. Szerettünk volna a tervekkel kapcsolatban pontos információkat kapni, az álláspontokat és a további együttműködés kereteit tisztázni. Levelünkre adott kurta válaszában polgármester úr elismeri, hogy a „kerületi mélygarázsprogram valóban szóba került különböző fórumokon, egyelőre 144

AA

azonban még nem alakult ki végleges álláspont ebben az ügyben.” A levélben kiemeli, miszerint az említett programok csupán az egyeztetés szakaszában vannak. Végezetül pedig így fogalmaz: „Fentiek miatt és mert levele alapján érezhető előítéletekkel közelítenek a még ki sem alakult problémához, a jogászukkal történő személyes találkozónak nem látom aktualitását.” A levelet értetlenkedéssel fogadtuk, hiszen akkor már több mint 7 éve ismeretesek voltak a tervek a tér alatti mélygarázs kialakításáról. Ha azonban a tervekkel kapcsolatos álláspont, mint polgármester úr írta, nem végleges, úgy épp a kellő időben jelentkeztünk, hogy ismertessük érveinket. A végleges állásponttal szemben már csak „eljárhatnánk” a törvényes keretek között, de vitának többé nem volna helye. Úgy véltük, a tárgyalás, az egyeztetés hatékonyabb módszer lehet, mint a puszta tiltakozás, tüntetés. Mindezekre újabb levélben hívtuk fel polgármester úr figyelmét és ismételten időpontot kértünk a találkozásra. Az elutasító levél hatására, illetve álláspontunk nyomatékosítására 2003. május 10-ére rendezvényt szerveztünk a Jókai térre, mellyel a Madarak és fák napját kívántuk megünnepelni, illetve tiltakozni a kerületi mélygarázsprogram várható zöldterületpusztítása ellen. A Védegylet és a STOP Alapítvány munkatársai egy napra szerették volna olyannak lát(tat)ni a teret, amilyennek lennie kellene: tisztának, rendezettnek, élettel telinek. Lehetőségeinkhez mérten letakarítottuk a teret, megkértük a hajléktalanokat és a homokozóban kutyájukat sétáltatókat, hogy egy kis időre engedjék át a teret a gyermekeknek, tablókat és standokat állítottunk fel. Az eseményen felszólalt a Védegylet részéről Lányi András és Kajner Péter, valamint Gyenge Zsolt, a Terézvárosi Önkormányzat képviselője (talán az egyetlen, aki a mélygarázst ellenzi). A rendezvényen részt vett Illés Zoltán, parlamenti képviselő is. A megszólalók kifejtették a már sokszor, sok helyen hangoztatott álláspontunkat, miszerint a megmaradt terézvárosi parkok szigorú védelemre lennének érdemesek, a mélygarázsok elhelyezése alájuk minden szempontból ésszerűtlen és káros. Elsősorban a közúti 145

forgalom elviselhetetlen mértékűvé válása és a zöldterületek hiánya vezetett oda, hogy Terézváros lakossága 1990 és 2000 között csaknem 27.000 fővel csökkent, döntő mértékben a (fiatalok) elvándorlás(a) miatt. Ennek a folyamatnak elejét venni csak úgy lehet, ha az itt lakók érdekeit helyezzük előtérbe: többek között a forgalom csökkentésével, a környezetminőség javításával ismét az emberek és nem az autók számára tesszük kellemessé a közterületeket. A demonstrációval egybekötött ünneplés komoly figyelmet kapott a sajtó részéről: mind a rendezvény előtt, mind utána számos televízió, rádió, újságcikk foglalkozott a témával. Vélhetőleg e felfokozott figyelem hatására a polgármester úr a második találkozót indítványozó javaslatunkat már nem utasította el. Május 16-án sor került a találkozásra, melyen ismételten kifejtettük érveinket. Emellett elmondtuk, hogy 2004 Jókai halálának 100. évfordulója, a centenárium alkalmából pedig ünnepségsorozatot tervezünk, melynek egyik központja a tér és környéke lenne. A Terézváros leghíresebb polgárának, egykori parlamenti képviselőjének emlékére rendezendő eseményekre pedig meglehetősen rossz fényt vetne, ha a róla elnevezett teret éppen ebben az időszakban feltúrnák, szobrát eltávolítanák róla. Polgármester úr elmondta, hogy a mélygarázsprogrammal kapcsolatos tervek még formálódnak, ebben az ügyben tehát még van helye együttműködésnek, tárgyalásnak. Megmaradt parkjaink védelme A növényzet, különösen a fák segítenek, hogy a nagyváros mesterséges környezete elviselhető legyen: árnyat adnak, elviselhetőbbé teszik a nyári hőséget, lakhelyül szolgálnak a madaraknak és más élőlényeknek, megszűrik a port és nem utolsósorban – szépek. Közismert, hogy a VI. kerületben az egy főre jutó zöldfelület nagysága az ajánlott 21 m2/fő helyett 1 m2/fő alatt van, a kőrengetegben alig-alig találhatók zöld szigetecskék. Egy ilyen helyzetben minden egyes zöldfelület értéke különösen jelentős. A kerületi mélygarázsprogram keretében a Jókai tér, a Hunyadi tér 146

AA

alá is garázst terveznek. A Nagymező utca Andrássy út és Király utca közé eső részére tervezett föld alatti parkoló építésének előkészítése azért szakadt meg, mert az előmunkálatok során kiderült, hogy a korábbi tervekkel ellentétben mégis kivágnák a fák jelentős részét – ehhez azonban a Főváros engedélye kellene, amit eddig nem sikerült megszerezni. „Természetesen” a fákat mindenhol újratelepítenék, sőt a ma meglévő mennyiség dupláját ígéri a polgármester minden egyes beruházás esetére. Mindez nem túl megnyugtató, hiszen előnevelt fák esetén is több évtizedbe kerül, míg elérik a ma meglévő egyedek nagyságát, mindamellett, hogy a legtöbb esetben a földréteg a garázsok felett nem is tenné lehetővé nagyra növő fák telepítését. A Liszt Ferenc teret a Jókai térrel szemben a Terézvárosi kerületi városrendezési és építési szabályzat (TEKVÉSZ) lényegében „védi”: eszerint a tér alatt csak bányászati technológiával lehetne garázst építeni, de ez ma olyan drága, hogy egyelőre nincs befektető, aki erre vállalkozna. A Zeneakadémia előtti aszfaltozott parkoló előtt azonban tervezett egy 150 férőhelyes mélygarázs. Ilymódon a Liszt Ferenc téri park sorsa felől nem is kellene aggódnunk. Azonban ismertté vált, hogy az önkormányzat tervei között szerepel a park átépítése, esztétikai színvonalának emelése. Az önmagukban helyeselhető tervek azonban azzal is járnának, hogy a tér zöldfelületei csökkennének, a burkolt felületek nőnének. Egész pontosan, a terv megfogalmazása szerint megnyitnák a ma zárt udvarokat, amelyeket zöldítenének és az ilyen létrehozandó zöldfelületekkel együtt nem csökkennének az ilyen területek. A tér területén azonban a burkolt felületek nőnének, vélhetőleg annak érdekében, hogy a kávézók nyaranta több széket és asztalt helyezhessenek ki. Ez nyilvánvalóan a hatályos szabályok kijátszása és elfogadhatatlan, ami ellen az Önkormányzat Tulajdonosi Bizottságának 2003. március 19-i ülésén a Védegylet képviselője, Haraszti Anikó szót emelt, majd írásban is kértük, hogy a tervek véleményezésébe vonják be a Fővárosi hatóságokat is. A Liszt 147

Ferenc téri zöldfelületekkel alábbiakban tesszük közzé.

kapcsolatos

levélváltásunkat

Tétényi Éva Főépítész Budapest Főváros Terézváros Önkormányzata

Tisztelt Főépítész Asszony! 2003. március 19-én Budapest Főváros Terézváros Önkormányzatának Tulajdonosi Bizottsága hozzájárulását adta Bp., VI. kerület Liszt Ferenc tér átépítésének engedélyezéséhez az ARBORÉTUM Kft. 2002 júliusában készített átépítési terve alapján, azzal a kiegészítéssel, hogy az eljárás során javasolják a zöldfelület mértékének, -arányának felülvizsgálatát. (83/tul/2003.03.19.) A Liszt Ferenc tér a Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzatról 47/1998. (X. 15.) Főv. Kgy. rendelet 5. számú melléklet B) 10. pontja értelmében városkép, a növényzet értéke és az idegenforgalmi szempontjából védett tér, valamint a kiemelt közcélú zöldterületekről 14/1993. (IV. 30.) Főv. Kgy. rendelet melléklete értelmében, városszerkezetben elfoglalt helye és használat következtében fővárosi jelentőségű zöldterület. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. Törvény 63/A. § l) pontja értelmében „a fővárosi önkormányzat feladat- és hatáskörében kijelöli, fejleszti és fenntartja a rendeletében meghatározott módon a főváros városképe szempontjából védendő természeti környezetet, közcélú zöldterületet.” A kiemelt közcélú zöldterületekről 14/1993. (IV. 30.) .) Főv. Kgy. rendelet 1. § értelmében „a kiemelt közcélú zöldterületek fenntartásáról és fejlesztéséről a kerületi önkormányzatokkal együttműködve a Fővárosi Önkormányzat gondoskodik”. A Fővárosi Önkormányzat Szervezeti és Működési Szabályzatáráról

148

az

AA

szóló 7/1992. (III. 26.) Főv. Kgy. Rendelet 5. számú melléklete szerint a Fővárosi önkormányzat Környezetvédelmi bizottsága véleményezési jogot gyakorol a zöldfelületet érintő kérdésben, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. Törvény 63/A. § l) pont felhatalmazása alapján. A Fővárosi településrendezési és építészeti-műszaki tervtanács működésének rendjéről szóló 26/2000. (V.30.) Főv. Kgy. 3.§ j) pontja értelmében a fővárosi kerületek főépítésze kérheti Budapest Főváros Főépítésze által működtetett Tervtanács véleményét a Liszt Ferenc tér átépítési tervével kapcsolatban. A fenti jogszabályi rendelkezések értelmében, a Liszt Ferenc téri zöldterület védelme, valamint a tér zöldfelületi arányának megőrzése érdekében a Védegylet javasolja, hogy az átépítési tervvel kapcsolatban Budapest Főváros Terézváros Önkormányzat kérje ki a Fővárosi Közgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának, valamint Budapest Főváros Főépítésze által működtetett Tervtanácsnak a véleményét. Kérem, szíveskedjen fenti javaslatainkat mérlegelni és pozitív elbírálás esetén a javasolt eljárást kezdeményezni. Kérem, továbbá, hogy döntéséről szíveskedjen levélben értesíteni. Budapest, 2003.június 18. Tisztelettel: Kajner Péter Védegylet a Jövő Nemzedékek Képviseletének titkára

149

A Főépítész Asszonytól a következő választ kaptuk:

Tisztelt Kajner Úr! Levelében, melyben a Liszt Ferenc téri átépítésével kapcsolatban kérte, hogy Budapest Főváros is véleményezze tervet az alábbiakban válaszolok. A Liszt Ferenc tér átépítésének engedélyezési tervét 2002. végén véleményezésre megküldtük Budapest Főváros Közgyűlése Környezetvédelmi Bizottságának. Állásfoglalásuk a mai napig nem érkezett meg. A Liszt Ferenc tér folytatásában lévő Jókai tér átalakítására Kerületi Szabályozási Tervet jelenleg a Főváros Polgármesteri Hivatala Városrendezési Ügyosztálya és a VI. kerület közösen készítteti. A területre vonatkozó elképzeléseket, javaslatokat az előzetes véleményezési eljárásban kértük, melyről a Védegyletet és a Jövő Nemzedékek Képviseletét is írásban tájékoztattuk. Budapest, 2003. július 10. Üdvözlettel: Tétényi Éva főépítész

A zöldterületek kritikusan alacsony aránya, illetve az ezeket folyamatosan fenyegető beruházási szándékok miatt a belvárosi parkoknak szigorú védelmet kellene élveznie. Londoni mintára érdemes lenne kijelölni azon zöldfelületeket, amelyek soha nem beépíthetők. Terézvárosban hasonlóra tesz kísérletet Gyenge Zsolt önkormányzati képviselő kezdeményezése, mely három tér zöldfelületének helyi védettség alá helyezését indítja meg. Hangsúlyozni kell, hogy ilyen eljárást bárki kezdeményezhet, az eljárást a hatóságoknak hivatalból kell lefolytatni, amelynek végén – ha indokoltnak találják – védetté nyilvánítják az adott területet. 150

AA

BUDAPEST FŐVÁROS TERÉZVÁROS POLGÁRMESTERI HIVATALA 1067 Budapest, Eötvös u. 3. dr. Szöllősyné dr. Hornyák Katalin Jegyző részére Tárgy: Természeti érték védetté nyilvánításának kezdeményezése Tisztelt Jegyző Asszony! A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 22. § d) pont alapján „kiemelt oltalmuk biztosítása érdekében védetté kell nyilvánítani a … kulturális, esztétikai, … és más közérdekből, valamint a biológiai sokféleség megőrzése céljából arra érdemes … növénytelepítéseket, így különösen parkokat … és egyes növényeket, növénycsoportokat”. A Törvény 23. § (1) szerint „természeti érték és terület kiemelt oltalma a védetté nyilvánítással jön létre.” A Törvény 25. § (1) alapján „védetté nyilvánításra bárki javaslatot tehet. A védetté nyilvánítás előkészítése hivatalból indul meg.” A fentiek alapján ezúton teszek javaslatot a Budapest VI. kerületi Önkormányzat közigazgatási területén található Hunyadi -, Jókai – és Liszt Ferenc tereken található parkok, növények, illetve növénycsoportok helyi jelentőségű védett természeti területté nyilvánítására. Álláspontom szerint a fenti területen található parkokat, növényeket, illetve növénycsoportokat kulturális, esztétikai, egészségvédelmi (más közérdekből) valamint a biológiai sokféleség megőrzése céljából indokolt helyi védettség alá helyezni. Kulturális szempont, hogy a fent nevezett parkok közvetve, vagy közvetlenül a Világörökség részét képezik. Esztétikai szempont a sűrűn

151

beépített városrészben a zsúfoltság feloldása, valamint a növények, növénytársulások látványa. Egészségvédelmi szempont a növények oxigéntermelő, illetve szennyezőanyag megkötő tulajdonsága. Végezetül pedig a parkokat körülvevő területek ökológiai és biológiai értékét figyelembe véve, a védetté nyilvánításuk önmagában a kerület biológiai sokféleségének megőrzését szolgálja. A fentiek alapján kérem Tisztelt Jegyző Asszonyt, hogy a védetté nyilvánítási eljárást indítsa meg. Budapest, 2003. március 18. Tisztelettel: Gyenge Zsolt képviselő

„...egyébként az a véleményünk, hogy a mélygarázsokat meg kell építeni.” A Jövő Nemzedékek Képviselete természetesen nem csupán a kerület zöldfelületeinek sorsát és a mélygarázsok ügyét kíséri figyelemmel. Ügyfélként az Önkormányzattól véleményezésre eljuttatják a Képviselethez a készülő Kerületi Szabályozási Terveket, de részt vettünk a helyi környezetvédelmi program, majd annak intézkedési tervének egyeztetési folyamatában, illetve Belső Terézváros közlekedésfejlesztési tervének egyeztetésében is részt fogunk venni. Kérdéses persze, hogy a társadalmi szervezetek véleménye mennyiben befolyásolja a készülő terveket és mennyiben jelent csupán „kipipálandó” feladatot az önkormányzat számára. A készülő Környezetvédelmi Programról 2002 végén részletekbe menő véleményt juttattunk el az önkormányzathoz (ezt a JŐNEK III. jelentésében közöltük), illetve részt vettünk a szóbeli egyeztetéseken is. Mindezek ellenére a Programot gyakorlatilag változatlan formában fogadta el 152

AA

tavasszal a képviselőtestület. Még a Program elfogadása előtt megindult azonban a Környezetvédelmi Program megvalósításának konkrét feladatait meghatározó Intézkedési Terv kidolgozása és egyeztetése, mintha a Program maga már hatályos lenne. Az Intézkedési Terv már közelebb áll a konkrétumokhoz, programterveket tartalmaz, azonban a Programhoz hasonlóan nem mentes a belső ellentmondásoktól. Talán legfőbb hibája azonban az, hogy nem határoz meg prioritásokat és pontos megvalósítási ütemtervet. Így, ha elkezdenénk kiszámolni, hogy a javasolt programtervek egy-egy évre lebontva mekkora költségterhet jelentenének, könnyen előfordulhat, hogy az önkormányzat költségvetését meghaladó összeget kapnánk (bár ezt tételesen nem ellenőriztük). Talán emiatt fordulhatott elő, hogy az Intézkedési Tervet készítők nem konkrét összegekre adták meg a végrehajtás költségigényét, hanem fajlagos összegeket közölnek csupán. Ez azonban azt valószínűsíti, hogy a Tervet nem fogják komolyan venni a döntéshozók, nem egy rendszerként értelmezett program megvalósítása fog történni, hanem ad hoc intézkedések, melyeket utólag a program végrehajtásaként dokumentálnak. Ez annál inkább sajnálatos, mert a Terv alapvetően jó intézkedéscsomagokat irányoz elő, és gyakorlatilag az összes kerületi környezetvédelmi problémát lefedi. A 28 alprogram között a tudatformálástól a főúthálózat átépítésén, a mellékutak forgalomcsillapításán és lakó-pihenő övezetek kialakításán keresztül a kerékpárutak építéséig és a zöldfelületi értékek védelméig minden szépet és jót megtalálunk. Szükségesnek tartanánk tehát a prioritások kijelölését, mely lehetővé tenné a legfontosabb programokhoz a szükséges források hozzárendelését és a legsürgetőbb intézkedések megtételét. Az Intézkedési Terv egyik legérdekesebb része minden bizonnyal a „XV. Mélygarázsok létesítése” című alprogram, mely tartalmazza a Jókai téri, a Nagymező utcai és a Hunyadi téri mélygarázsok megvalósítását. Belső-Terézváros 2003. végén elkészült közlekedésfejlesztési tervének munkaközi anyaga ugyancsak tartalmazza a három terv közül az első kettőt, rendre 400, illetve 350 férőhellyel, valamint a Zeneakadémia előtti mélyparkoló tervét 150 férőhellyel. A dokumentum megemlíti, hogy a Weiner Leó u. 16. és a Lázár u. 11. alatt a TEKVÉSZ szerint parkolóház építhető, míg a 153

szakértők lehetségesnek tartják ilyen létesítmény kialakítását többek között a Mozsár u. 24. és a Lovag u. 8. bontásával (utóbbiak közelségük okán korábban is hangoztatott véleményünk szerint kiválthatnák a Jókai téri beruházást). Figyelemreméltónak tartjuk, hogy a mélygarázsok megépítéséhez hosszú évek óta ragaszkodik az önkormányzat, és mint láttuk, ezek nem csupán a parkolási, de a környezetvédelmi problémák megoldására is kiválóan alkalmasak a hivatalos álláspont szerint. Annak ellenére, hogy a társadalmi szervezetek és független szakértők ennek éppen az ellenkezőjét állítják. Mint látni fogjuk, a végre elkészült, tényleges és korrekt felméréseken alapuló, közlekedési szakértők által készített átfogó szemléletű közlekedésfejlesztési terv ennél sokkal jobb megoldásokat is javasol, azonban még ott is adottságként kezelik az idejétmúlt elképzeléseken alapuló, várhatóan káros hatású terveket. Ez a ragaszkodás már-már Cato, az ókori Róma politikusát juttathatja eszünkbe, aki szenátusi beszédeit mindig e hírhedt mondattal zárta: „...egyébként az a véleményem, hogy Karthagot el kell pusztítani...” Ma Terézváros döntéshozói ugyanezt kissé másképp fogalmazzák meg: „...egyébként az a véleményünk, hogy a mélygarázsokat meg kell építeni.” Halvány reménysugarak? A 2003. év közepén az Önkormányzat bejelentette, hogy új Kerületi Szabályozási Tervet (KSZT) készíttet a Jókai térre. Ez a bejelentés már önmagában is reményeket ébresztett, hiszen ez egyenértékűnek számít azzal, hogy a korábbi – az 500 férőhelyes mélygarázs építését lehetővé tevő – tervet felülvizsgálják. A főépítész asszony 2003. júliusában a Védegyletet is felkérte, hogy a Jókai térrel kapcsolatos korábbi véleményeinket juttassuk el a tervezőkhöz, hogy ezeket becsatornázhassák a tervezési folyamatba. Ezeket az anyagokat megküldtük a Budapest Főváros Városépítési Tervező Kft.-nek (BFVT Kft.). A KSZT-javaslat első változata december közepén készült el. Az anyag megfogalmazása szerint „A tervezés fő feladata a Jókai tér szerepének, az itt elhelyezhető funkcióknak az újragondolása. Ennek 154

AA

keretében az egyik lényeges kérdés a hatályos tervekben szereplő Jókai téri mélygarázs szükségességének felülvizsgálata és a kialakítás lehetséges változatainak átgondolása, mérlegelése különböző szakági szempontokból.” A tervezés fókuszában a tér beillesztése áll a „Pesti Broadway”, illetve a „Terézvárosi Kulturális Negyed” programokba. Cél a terület „belvárosi minőségű” fejlesztése, a közterületek „humanizálása”. Az anyag a közterületeken a gyalogos felületeknek kíván nagyobb teret adni, csillapított forgalom mellett; megszüntetné pl. a Jókai utca menekülő-útvonal jellegét a Podmaniczky utca és az Andrássy út között a forgalmi irány megfordításával. A lakóépületek esetében a rossz állagúak felújítását irányozza elő, a földszinteken a funkcióváltás vendéglátóhelyek vagy közcélú irodák kialakítása irányába történhet. Különösen jó ötletnek tartjuk a passzázsok (átjáróudvarok) kialakítását a területen. Ugyanakkor feltűnő, hogy a terv nem lazítaná a beépítés intenzitását a területen: az üres vagy megüresedő telkeken is „faltól-falig” beépítéseket javasolnak a környező épületek magasságához igazodóan. A tervezési terület három épülettömbjét illetően a beépítettség intenzitása még kismértékben nőne is! (A szintterületi mutatók 3,8 – 3,3 – 3,3-ról 3,8 – 3,3 – 4,6-ra.) Egyetlen üres vagy megüresedő telek esetében sem vizsgálták park, játszótér vagy alacsonyabb intenzitású beépítés lehetőségét, ami hozzájárulhatott volna az intenzíven beépített városrész „humanizálásához”, ha már ez volt a kitűzött cél. A parkolási javaslat sikeresnek értékeli a fizetős, korlátozott várakozási övezeteket és rámutat, hogy piaci alapon már létrejött két parkolóház az Aradi és az Ó utcában 330 és 310 férőhellyel. Nem esik szó egy érdekes kérdésről: milyen e létesítmények kihasználtsága? Alapvetően helyesnek mondható az a megközelítés, miszerint a közterületeken csökkenetni kell a parkoló autók számát, amit a fizetős, korlátozott övezetek biztosíthatnak, míg a hosszabb idejű munkahelyi és lakossági célú parkolást parkolóházban vagy mélygarázsban kell biztosítani, de ott sem ingyen. Nem történik utalás ugyanakkor arra, hogy a parkolást legjobb lenne az egész területtől távoltartani, azaz olyan megoldásokat vizsgálni, hogy hogyan lenne csökkenthető az ide irányuló közúti forgalom. A terv szerint „Az új létesítményeket célszerű az amúgyis önkormányzati tulajdonban lévő közterületek alatt 155

elhelyezni.” Ezt a (hit)tételt nem indokolja az anyag, nem válik érthetővé tehát, hogy miért nem lehet cél, hogy az amúgy számos beépítést előirányozó KSZT miért nem teszi pl. kötelezővé egyes területeken közforgalmú garázsok kialakítását? Illetve áttételesen igen: az érvelésből az tűnik ki, hogy a tervezők a lakosság számára az önkormányzat által biztosítandó támogatott parkolási lehetőséget egyfajta szociális juttatásnak tekintik. Igaz, korlátozottabb formában mint ma, hiszen a kerületben lakók ma teljesen ingyen parkolhatnak (ha tudnak). A terv tehát nem lép ki a közparkok alá elhelyezendő mélygarázsok szükségességéről alkotott gondolkodási sztereotipiákból, amelyekre fent utaltunk. Ennek megfelelően a Jókai tér rendezését két változatban tárgyalja az anyag: mindkettő mélygarázs létesítésére tesz javaslatot, igaz, a korábbi terveknél sokkal szolidabb formában. Az ”A” változat felülről építkezve alakítaná ki a garázst, hagyományos, rámpás megoldással. A garázs 4 szintes lenne, 300 férőhellyel, a tér 65%-a alá építkeznének. A létesítmény helyigénye miatt az összes fát kivágnák a térről, azonban a tervjavaslatban szereplő 3,5 méteres földborítás már elegendő lehet kis és közepes méretű fák telepítéséhez. Igaz, a jogszabályi szövegjavaslat már csak 2 méteres takarást ír elő. A ”B” változat ennél valamivel kedvezőbb környezeti szempontból: ugyanennyi férőhelyet, de gépesített megoldást javasol, azaz nem az autósok keresnének maguknak helyet a garázsban, hanem egy automatikus liftrendszer helyezné el az autókat egy óriási „polcrendszeren”. Ez a felszín alatti területnek jóval kisebb részét venné igénybe, így a nagytermetű feketenyárak és a köztük álló csörgőfa megmaradhatna, csak a kisebb fákat vágnák ki. „Cserébe” viszont csak 1,5 m-es földborítást javasolnak, azaz a mélygarázs fölé nem telepíthetők fák. Ez a megoldás többé-kevésbé elfogadható is lenne. Emlékezetes, hogy a JŐNEK által javasolt alternatívák között egy ehhez hasonló is szerepelt: arra az esetre, hogy ha a garázs megépítése elkerülhetetlen, 300 férőhelynél nem nagyobb, bányászati technológiával kialakítandó parkolólétesítményt javasoltunk. A tervjavaslat ”B” változata akár elfogadható is lehet, annyi módosítással, hogy a földborítást 5 m-re kellene emelni (Dr. Radó Dezső számításai szerint ekkora földborítás szükséges a termetesebb fák túléléséhez). Meg kell azonban említeni, 156

AA

hogy az átmenő forgalom csak a tér egyik oldalán szűnne meg: a délnyugati oldalon egy vegyesforgalmú, de csillapított útszakasz megmaradna, amely fogadná a Liszt Ferenc tér felől érkező forgalmat is és a Jókai tér északi oldalán vezetné el a Jókai utca felé. Itt busz is közlekedne, rögtön a helyreállítandó kőkereszt körül kialakítandó „lelki rekreáció” területe mellett. A rendezési elképzelések alapvetően jónak tekinthetők, az egyetlen probléma talán az, hogy a zsebkendőnyi terecskén mennyi funkciót kívánnak elhelyezni: kerthelyiségek, játszótér, bekerített kutyafuttató, a csendes meditációra szolgáló kert a kőkereszt környékén. A tervezők koncepcionálisan nem haladták meg a korábbi elképzeléseket, csupán finomították azokat – nem arról szól a vizsgálat, hogy legyen-e garázs vagy ne, hanem, hogy mekkora legyen és hol helyezzék el. Talán érdemes lenne a kreativitásnak nagyobb helyet adva megvizsgálni, hogy az üres és megüresedő telkek közül melyik lenne alkalmas parkok kialakítására, az egy Jókai térre bezsúfolt összes közterületi funkció közül melyek lehetnének elhelyezhetők más területeken. A ferencvárosi városrehabilitáció példája mutatja, hogy az ilyen koncepció üzleti szempontból is sikeres lehet; a faltól-falig beépítés egy mérték után már a vállalkozók nyereségét is csökkenti. Kérdéses számunkra, hogy – amennyiben el is fogadjuk a ”B”variáns módosított változatát – valóban elkerülhetetlen-e itt egy garázs megvalósítása a tér alatt? Már csak a gondolatkísérlet kedvéért is érdemesnek tartottuk volna egy ”C”-variáns vizsgálatát: mi történne, ha mégsem épülne itt garázs? Maga a parkolási mérleg is érdekes tendenciákat vázol. A jogszabályokból kiindulva a 760 lakás és kulturális, kereskedelmi stb. létesítmények együttes parkolóigénye 1510 férőhely jelenleg, amely az üres telkek beépítésével sem haladja meg az 1809 férőhelyet. Ma a területen 345 férőhely van (az 1809 23%a), míg a tervezett fejlesztések után 756 férőhely lenne (42%). Félretéve most a kérdést, hogy vajon mennyiben felel meg az elméleti parkolóigény a gyakorlatinak, még mindig fennáll a kérdés: megéri-e óriási beruházások árán kevesebb, mint duplájára emelni a férőhelyek számát (ami távolról sem elegendő), ha máshol olcsóbban, kisebb beavatkozások révén sokkal több férőhely alakítható ki? Ráadásul – 157

mint alább látjuk majd – utóbbi esetben az autóknak be sem kellene jönni a zsúfolt belvárosba. Biztatónak tartjuk a főépítész asszony állásfoglalását a mélygarázsprogrammal kapcsolatban, melyet a Levegő Munkacsoport és a Védegylet közös kérdéseire adott 2003. decemberi levelében. Az önkormányzat Környezetvédelmi Munkacsoportjának 2003. november 11-i ülésén szóvá tettük, hogy a Terézváros Környezetvédelmi Programjának Intézkedési Tervébe ismét bekerültek az évek óta vitatott mélygarázs tervek. Főépítész asszonyhoz intézett levelünkben kértük, hogy szíveskedjen minden egyes mélygarázsra kiterjedően tájékoztatást adni arról, hogy • milyen vizsgálatok támasztják alá az adott létesítmény szerepeltetését a tervben; • hogyan kapcsolódik a kerület közlekedési koncepciójához; • van-e konkrét beruházói ajánlat; • van-e beadva előzetes építési engedély kérelem. Levelünkre az alábbi választ kaptuk:

Levegő Munkacsoport Beliczay Erzsébet részére

Védegylet Jövő Nemzedékek Képviselete Kajner Péter részére

Tisztelt Címzettek! Levelükben, melyben Terézváros tervezett mélygarázsairól írnak az alábbi tájékoztatást adom: A hatályos szabályozási tervekben szereplő mélygarázs-építési lehetőségek a területen meglévő parkolási gondokat kívánják enyhíteni annak érdekében, hogy a felszínen parkoló autók helyén új, a városi életminőséget javító közterületi átépítések valósulhassanak meg. A városi terek humanizálása során lehetőség nyílik zöldfelületek

158

AA

telepítésére is. Nyilvánvaló, hogy Budapest belső területein nem oldható meg teljes mértékben a szükséges parkolóhelyek biztosítása, ezért egy átfogó közlekedésfejlesztési koncepciót készíttettünk, amely megvizsgálta a területen kívül a gépkocsi elhelyezési lehetőségeket Ennek alapján megállapítható, hogy a Dózsa György út alatt létesítendő központi - mintegy l800 férőhelyes - térszín alatti mélyparkoló a Városligethez kapcsolódó zöldfelület-fejlesztéssel s a belső területeket feltáró új, környezetbarát tömegközlekedési eszközzel lényegesen segíthet a helyzeten, s a belvárosi mélygarázsokat kiválthatja. A Főépítészi Iroda 2003. december 16-án 15 órakor ismertetést tart az átdolgozott Környezetvédelmi Program Intézkedési Tervéről, valamint az említett Belső-Terézváros területére vonatkozó közlekedésfejlesztési koncepcióról, melyre ezúton is meghívjuk Önöket. Budapest, 2003. december 11. Üdvözlettel: Tétényi Éva főépítész

A hivatkozott közlekedésfejlesztési terv – melyet a FŐMTERV Rt. készített – több, Belső-Terézvároson kívül eső lehetőséget is megemlít a parkolási feszültségek enyhítésére: • Felvonulási téri mélygarázs – 1800 férőhely, melyet új Citybuszjárat kötne össze Terézváros belső területeivel; • Podmaniczky utca menti MÁV területek funkcióváltása (400+800 férőhely); • Milleneumi Földalatti Vasút végállomása térségében három helyen is lehetőség van P+R parkoló létesítésére (1800+300+600) A fenti lehetőségek megjelenését csak üdvözölni tudjuk. Az első és a harmadik lehetőség éppen a legsúlyosabb problémát célozza meg: az 159

M3-mason beáramló forgalmat, mely épp a város szívébe, az Oktogon felé tart. A javasolt parkolók megfelelően vonzóak lehetnek a dugót elkerülni szándékozó autósok számára az intelligens közlekedési megoldásokkal (City-busz) vagy metró-, földalatti-kapcsolattal. Így e P+R parkolók hatékonyan enyhíthetnék a belvárosra és Terézvárosra zúduló elviselhetetlen mértékű forgalmat. Érdemes továbbá összehasonlítani a belső területekre tervezett mélygarázsok férőhelyszámának (Nagymező utca: 400, Jókai tér: 350, Zeneakadémia előtt: 150) nagyságrendjét a fentiekben jelzett lehetőségekkel (1800 + 400 + 800 + 1800 + 300 + 600). Ha emellé azt is figyelembe vesszük, hogy pl. mekkora környezetpusztítással és beruházási költséggel jár a belső területekre „cipőkanállal” beerőszakolni a mélyparkolókat, míg pl. a Felvonulási téren csupán a burkolatot kell megbontani, akkor nem kétséges, hogy a belvárosi garázsok megvalósítása teljesen ésszerűtlen. Remélhetően e felismerést az Önkormányzat is magáévá teszi. Ehhez csupán annyi kellene, hogy a szakértők által javasolt prioritásokat a helyi jogszabályokban – pl. szabályozási tervekben – is érvényesítik, kimondják a kerületi zöldfelületek sérthetetlenségét, egyúttal lépéseket tesznek az említett P+R parkolók mihamarabbi kialakítására. Őszintén reméljük, hogy a Jókai-centenáriumot az íróról elnevezett téren álló fák alatt ünnepelhetjük és a teret mihamarabb visszaadják a sétálóknak, a gyermekeknek és a kávézóteraszoknak. Talán bizakodásra ad okot az is, hogy Verók István polgármester 2003. májusában azt nyilatkozta, hogy amennyiben a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség nem ad szakhatósági hozzájárulást a mélygarázs építési engedélyéhez, akkor a tér rendezését parkolóépítés nélkül kezdik meg. Mivel ez nem történt meg 2003 végéig, polgármester urat feltétlenül emlékeztetni fogjuk ígéretére. Összefoglalva tehát: Az elkészült kerületi szabályozási tervjavaslat ”B”-változata elfogadható is lehet, ha a mélygarázs felett 5 m-es földborítást alakítanak ki. Szükségesnek tartjuk azonban egy ”C”variáns vizsgálatát is, amely nem számol a Jókai téren mélygarázs építésével, hanem e kapacitást a kerület külső területein megvalósítható nagy befogadóképességű P+R parkolókkal váltaná ki. Egyúttal meg kellene vizsgálni a Jókai tér környéke beépítési intenzitása 160

AA

csökkentésének lehetőségét is és az üres vagy megüresedő telkeken parkok kialakítását. Az összefoglalót készítette: KAJNER PÉTER, Védegylet, JŐNEK Munkatársak: FORRÁS LÁSZLÓ, STOP Alapítvány HARASZTI ANIKÓ, Védegylet KISS BERNADETT, STOP Alapítvány KISS MAJA, STOP Alapítvány LÁNYI ANDRÁS, Védegylet PETRÓK ILDIKÓ, STOP Alapítvány

161

VII.1.2 Készülő terézvárosi körn yezetvédelmi KSZT-k A Jövő Nemzedékek Képviselete 2003 folyamán részt vett több terézvárosi Kerületi Szabályozási Terv véleményezésében. Az ügyekben készített véleményünket, illetve főépítész asszony válaszát az alábbiakban közöljük.

Tétényi Éva főépítész asszony Budapest Főváros Terézváros Önkormányzatának Polgármesteri Hivatala Főépítészi Iroda Budapest Tárgy: Kerületi Szabályozási Tervek véleményezése: • Teréz krt. - Dohnányi E. u. - Liszt F. tér - Andrássy út által határolt terület szabályozási terve • Bajcsy Zs. út - Nagymező u. - Zichy J. u. - Hajós u., valamint a Teréz krt. - Szondi u. - Jókai u. - Dessewffy u. által határolt terület szabályozási terve • Andrássy út - Bajcsy Zs. u. - Paulay E. u. - Káldy Gy. u. által határolt terület szabályozási terve

Tisztelt Főépítész Asszony! Köszönettel vettem felkérését a tárgyban jelzett készülő KSZT-khez történő előzetes javaslattételre. Ezúton jelzem, hogy a véleményezési folyamatban részt kívánunk venni, egyúttal előzetes javaslatainkat is megadjuk.

162

AA

Az alábbiakban, tekintve, hogy a szabályozandó területek javarészt hasonló adottságokkal rendelkeznek (jóllehet az egyes területek, házak számos egyedi jellemzővel bírnak) általános javaslatokat teszünk a három tervre vonatkozólag. Ahol szükséges, az egyes tömböket érintő külön javaslatainkat is megadjuk. Általános javaslatok a három készülő tervre A három készülő terv által szabályozott terület négy tömböt érint, ezek mindegyike VK-VI-1 övezetbe esik, kivéve a Bajcsy Zs. út - Nagymező u. - Zichy J. u. - Hajós u. által határolt terület, amely VK-VI-R. A tömböket intenzív beépítettség jellemzi, műemléki jellegű épületekkel. Mindegyik tömb környezete közúti forgalomból adódó lég- és zajszennyezéssel erősen terhelt (főleg a nagyforgalmú utakra néző frontok), zöldterületekben szegény. Ebből adódóan a KSZT-k elkészítésénél fontos szerepet kell kapnia azon lehetőségek vizsgálatának, hogy e terheléseket és a zöldfelületek hiányát hogyan lehetne enyhíteni. Ennek a következő lehetőségeit látjuk: • A területeken a beépítettség növelése nem célszerű, ezért emeletráépítéseket nem, tetőtérbeépítéseket csak nagyon indokolt esetben szabad engedélyezni. A beépíthető szintmagasság nem lehet magasabb a jelenleginél. • Tekintettel kell lenni a házak egyedi értékeinek megőrzésére és kiemelésére. Amennyiben megoldható, lehetővé kell tenni, hogy a különös értékkel bíró házak belső udvarai is megnyithatók legyenek. • A terveknek javaslatot kell tennie a közterületi zöldfelületek növelésére. Itt elsősorban fák ültetését kellene előirányozni, de a nagyobb forgalmú utak mentén (Andrássy út, Bajcsy-Zsilinszky út, Teréz körút, Podmaniczky utca) élősövény ültetésére is szükség lenne, aminek a lokális szennyezéscsökkentő hatása jelentős lehet. • A házak udvarának zöldítését elő kellene írnia vagy javasolnia a terveknek.

163

• Ha a házak állagfelmérése alapján valamely épület bontása válna szükségessé, vizsgálni kell az épület helyén park, kert kialakításának lehetőségét – ezen intézkedéseknek komoly hatása lehet a helyi mikroklíma javítására. (Park kialakításának céljából házak lebontását természetesen nem tartjuk szükségesnek.) • Vizsgálni kell a kisebb forgalmú utcák forgalomcsillapítását (30 km/h-s zónák) vagy a közúti forgalom teljes kitiltását ezen útvonalakról, sétálóutcává alakításukat. Az ilyen beavatkozásokat lehetőleg úgy kellene megoldani, hogy ne csak egyes utca(szakasz)ok váljanak forgalomcsillapítottá vagy -mentessé, de lehetőleg több utcából álló zónákat alakítsanak így ki. Ennek egyik célterülete lehetne a Hajós u. környéke, ahol ilyen fejlesztések már megindultak. • Jóllehet a tervek nem összefüggő területeket érintenek, meg kell vizsgálni, hogy egy egységes kerületi koncepcióba illeszkedően mely útvonalakat lenne célszerű bekapcsolni a fővárosi kerékpárúthálózatba. A jelenleg szabályozásra kerülő tömbök esetében ennek előzetes vizsgálataira lenne szükség, a potenciálisan bekapcsolható szakaszok megjelölésére. • Az utcai parkolóhelyek számának növelése nem kívánatos. Ellenben a parkolási és közúti helyzet alapos elemzése (ilyen irányú hatásvizsgálat elkészítése) után, amennyiben indokolt, a felszíni parkolás kiváltható lehet mély- vagy magas parkolólétesítmények kiépítésével. Amennyiben ilyen javaslatok készülnek, a megépítendő parkolók nem növelhetik a lokális parkolókapacitást (ne vonzzanak felesleges forgalmat a már így is túlterhelt területekre) és forgalmi terhelést (erre a be- és kijáróútvonalak vizsgálatakor kell tekintettel lenni). A Liszt Ferenc tér esetében – bár a jelenleg készítendő tervek közül egyik sem érinti magát a teret – meg kívánjuk jegyezni, hogy mélyparkoló építése esetén is fenn kell tartani azokat a hatályos előírásokat, amelyek itt csak bányászati módszerrel teszik lehetővé az ilyen föld alatt létesítmények megépítését. Kérem javaslatainkat szíveskedjenek figyelembe venni. Kérem továbbá Főépítész Asszonyt, hogy szíveskedjen levélben értesíteni arról, hogy

164

AA

mely javaslatokat milyen módon vették figyelembe a tervek készítésénél, illetve az elkészült terveket kérem küldjék meg véleményezésre. Előre is köszönöm. Budapest, 2003. szeptember 23. Tisztelettel: Kajner Péter Védegylet a Jövő Nemzedékek Képviseletének titkára

A főépítész asszony az alábbi választ adta levelünkre:

VÉDEGYLET Kajner Péter úr részére Budapest Tisztelt Kajner Péter úr! Levelére válaszolok, melyben a Kerületi Szabályozási Tervekkel kapcsolatos előzetes javaslataikat adták meg. A tervek készítésénél fontosnak tartjuk a zöldfelületek védelmét és újak kialakítását. Három éve elkészült Belső-terézváros teljes területére a belső udvarok zöldfelületének felmérése, mely a meglévő állapotok dokumentálása mellett javaslatokat is ad újabbak létesítésére (tűzfalak befuttatása, tetőkertek, belső udvarok kialakítása). Terézvárosban évente kiírásra kerül a társasházi zöldterület fejlesztési pályázat.

165

A műemlék épületek bemutathatóságát országos rendelet szabályozza. Belső-Terézváros területére a FŐMTERV Rt. készíti azt a közlekedésfejlesztési koncepciót, amely a teljes belső városrészt forgalomcsillapított (30 km/órás) zónaként kezeli. E terv átfogóan vizsgálja a közlekedéssel kapcsolatos kérdéseket. Várható elkészülési ideje október vége, melyről személyesen Érdi-Krausz Györgytől lehet részletesebb tájékoztatást kérni. A dokumentum a parkolási kérdésekkel is foglalkozik. A szakhatóságoknak kiküldendő egyeztetési anyagot az eljárás folyamán véleményezésre megküldjük. Budapest, 2003. október 1. Üdvözlettel: Tétényi Éva főépítész

A véleményt és az összefoglalót készítette: KAJNER PÉTER, Védegylet, JŐNEK

166

AA

VII.1.3 A Budai alsó rakpart kis zélesítése

Szép nagy folyam ez, több rokonomat belelőtték, úsztak lótetemek, hullák '44-ben, szovjet hadiszállítmányok később. Jött azután Bős-Nagymaros, így aztán elúszott a Duna is. Kedves Attila, Duna nincs már. Hol vagyunk már attól, hogy dinnyehéj: a szar úszik, durva ipari szenny. A Te Dunád már nincs. Gyorsforgalmi út. Nem lehet, nem érdemes már odamenni Petri György: A Dunánál. [Részlet]

Autósztráda a Világörökség szívén át Budapest főváros önkormányzata kiemelt jelentőségű környezetvédelmi beruházásra kapott támogatást az Európai Unió ISPA keretéből: a csepeli szennyvíztisztító megépítésére. Aztán hamar kiderült, hogy a „kapcsolódó beruházások” közé kell érteni azt is, hogy a Budai alsó rakpartot kétszer két sávosra bővítenék. A Jövő Nemzedékek Képviselete azért kezdett foglalkozni az üggyel, mert a beruházás esetleges megvalósulása olyan károkat okozna a városnak, a városban lakóknak, melyeket csak elvileg, és csak hatalmas költségekkel lehetne helyrehozni. A döntés megszületésének körülményeit megvizsgálva hamar kiderült, hogy a háttérben, nem is olyan mélyen, újfent a rövid távú, felelőtlen gondolkodás leledzik. A Budapestet megülő közlekedési káosz megoldást sürget. A túlterhelt utakon akkora számú gépkocsi áll, hogy létük lehetetlenné tette a közlekedést mind önnön maguk, mind mindenki más számára. Ezt bárki könnyűszerrel belátja, akár villamossal, akár kerékpárral, akár autóval próbál közlekedni. A városvezetés még több útfelület 167

létesítésével akarja a problémánkat megoldani. Mint a rakpartról mondották: a bővítésével „vonzóbbá akarják tenni az átmenő forgalom számára”. Ugyanakkor minimum figyelemre méltó, hogy még abban a hatástanulmányban is, amit a főváros vett kiindulási alapul, az áll, hogy az imígyen megoldani szándékozott probléma három éven belül újra fog termelődni. Ezzel párhuzamosan a kormányzatok és önkormányzatok évről-évre folyamatosan csökkentik a közösségi közlekedésre fordított összegeket, ami azzal a törvényszerű következménnyel jár, hogy a szolgáltatások csökkenő színvonala az utaslétszámot, a jegybevételt is magával rántja a mélybe. A Jövő Nemzedékek Képviselete úgy látja, hogy ez az egész várospolitika elhibázott gondolkodási alapokon áll, és ennek eredménye mind a rakpartbővítés szerencsétlen szándéka, mind oly sok más, életünket mérgező folyamat. Változtatnunk kell, mert tudjuk, hogy egyetlen probléma sem oldható meg ugyanazzal a gondolkodással, mint amelyik előidézte. Május 22-én egy vitanapot szerveztünk a szakma képviselői és az érintettek számára, melyen mindkét fél részvételével megvizsgáltuk a kérdést. Felszólaltak a beruházást előkészítők, támogatók képviselői: Erő Zoltán (Palatium Kft) és Váradi Tamás (Közlekedés Kft.), valamint az ellenzők képviselői: Korompay Katalin (Budapest Világörökségéért Alapítvány) Fleischer Tamás (Magyar Urbanisztikai Társaság) és Lányi András (Védegylet). Mivel hitünk szerint új paradigmákra és új célokra van szükség, az előadásokon és a vitákon elhangzottak alapján a Budapest Világörökségéért Alapítvánnyal, a Magyar Urbanisztikai Társasággal, a Zöld Gyűrű Alapítvánnyal és a Levegő Munkacsoporttal közösen kidolgoztunk egy előterjesztést, melyben megfogalmaztuk, miként és mely irányokba kellene folytatnia várospolitikáját a fővárosnak ahhoz, hogy (ismét) szerethető és otthonos város lehessen Budapest. A magasabb rendű konstruktivitás jegyében sorra vettük azokat az intézkedéseket, amelyekkel sokkal kevesebb pénzből sokkal hatékonyabban lehetne enyhíteni a város autóforgalom általi sújtottságát. (Ez az Előterjesztés alább teljes egészében olvasható.) 168

AA

Az iratot a résztvevő szervezetek azzal zárták, hogy amennyiben a Főváros kíváncsiságból úgy dönt, hogy az általunk javasolt közlekedéspolitikát ki akarja próbálni, örömmel állunk rendelkezésére; aktív segítségünkre, közreműködésünkre bizton számíthat. Levélben elküldtük a Főváros képviselőinek, az érintett kerületek polgármestereinek, főépítészeinek. Demszky Gábor főpolgármester válaszára a mai napig várunk; pedig hozzá biztos, ami biztos, kétszer is eljuttattuk levelünket. Május 31-én a Batthyány térnél sajtótájékoztatóval egybekötött demonstratív rakparti pikniket rendeztünk. Nem tüntetést, hanem pikniket, amelyen egy pohár sörre, ásványvízre a sajtó megjelent képviselőit is meghívtuk. A baráti sörözés keretében elmondtuk, hogy mi a problémánk a tervezett beruházással, és hogy mi mit szeretnénk helyette, mire alapozzuk alternatívánk kivitelezhetőségét. Az eseménynek meglepően jó sajtóvisszhangja volt. Talán a sajtóvisszhang kategóriájába sorolható az a kiváltott reakció, melyet Vajda Pál főpolgármester-helyettes (MSZP) adott az egyik napilapnak nyilatkozva. Kijelentése szerint „beruházásvédelmi törvénytervezetet” kíván benyújtani, melyben az „inkompetens civilek” tiltakozásainak venné elejét. Mindenesetre az ügyben aktív szervezetek a városháza ideges ellentámadását jó jelnek vették. Nem utolsó sorban a rakparti piknik hatására tovább bővült az ellenzők tábora. Szakértők, és pusztán az autóforgalom nem szakértő szenvedő alanyai, lakóközösségek, egyesületek és helyi érdekvédő szervezetek kerestek meg minket, bíztatást adva, együttműködésüket felajánlva. Augusztus végén, egy olyan forró és fülledt délutánon, amikor alig piheg valaki a városban, közmeghallgatást tartott a fővárosi önkormányzat a „Csepeli szennyvíztisztító és kapcsolódó beruházásai” címmel. Hosszú előadások hangzottak el, megtudhattuk, hogy melyik cső hány milliméter széles, s bár az előadók között ott ült Schulek János, a szélesített rakpart terveinek fő kidolgozója, a rakpart bővítéséről egy szót sem ejtettek. Másfél óra végighallgatása után került sor arra, hogy a meglehetősen kifárasztott közönség hozzászólhasson, kérdéseket tegyen fel. Amikor elmondtuk a bővítéssel 169

kapcsolatos álláspontunkat, illetve a döntéshozatalt ismerve fölmerülő kérdéseinket, kiderült, hogy „bár a közmeghallgatás témája a csepeli szennyvíztisztítómű, és nem a rakpartbővítés, de ezt mi is tudhatnánk”, szerencsére épp akadt valaki, aki bár nem válaszolta meg kérdéseinket, de megismételte húsz percben projektorral, számítógépes grafikákkal színesítve mindazt, amit korábban már megcáfoltunk. Jegyzőkönyvbe véve többen kértük, hogy akkor tartsanak egy közmeghallgatást a rakpart kiszélesítéséről is. A válasz szerint ezt már évekkel korábban, kerületi szinten megtartották, és (bár a döntés következményei messze nem pár kerületre vonatkoznak majd) fővárosi szinten nem áll szándékukban. Az, hogy mikor és mennyiben tartoznak össze a szennyvíztisztító és a rakpart bővítése, felettébb érdekes kérdésnek bizonyult. Mert bár az ellenzőket rendre a fenti magyarázattal utasítják el, a két beruházást közösen engedélyeztették, és egy, közös környezetvédelmi engedélyt kapott. Ezt a Levegő Munkacsoport a Fővárosi Bíróságon megfellebbezte; a hatástanulmányból ugyanis kiderült, hogy a rakpartbővítés következtében a légszennyezettség meg fogja haladni a határértéket, és így a levegő védelméről szóló kormányrendelet eleve kizárja a megvalósítást. Időközben újabb, további aggodalomra okot adó információkhoz jutottunk. Kiderült, hogy a Budapestet (elvileg) elkerülő körgyűrű forgalmát a valóban megépülő M0 hídon fogják átvezetni a budai oldalra. Ahol, teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy további útja a Szentendrei úton, Csillaghegyen, Római-fürdőn keresztül az immár négy sávossá bővített Budai alsó rakparton át fog vezetni. Mert érthető módon se Üröm, se Budakalász, se a többi érintett falu nem akar földjei helyébe autópályát, s a körgyűrűt a Budai hegyvidéken keresztül vezetni számos más okból se tűnik a közeljövőben lehetségesnek. (Tegyük hozzá: szerencsére.) További súlyos forgalomnövekedést okozhat az, hogy egyes tervek szerint az Árpád-hídnál bekötnék Róbert Károly körút, a Hungária körút forgalmát is a Budai alsó rakpartba. Próbáltak minket megnyugtatni azzal az ígérettel, hogy a kibővített rakpartról ki fogják tiltani az átmenő kamionforgalmat. Ezt azért nem tudjuk készpénznek venni, mert a Margit-híd alatt azért szándékoznak az átlagos nyolc170

AA

tizenkét méter helyett több mint húszat elvenni a Duna medréből, hogy az utat a hídláb ívének magasabb része alatt vezethessék el. A jelenlegi helyén ugyanis a magasabb kamionok nem férnek át, az új nyomvonalon pedig – igaz, elég nagy anyagi, esztétikai áldozatok árán, de – a magasabb kamionok számára is helyet tudnak biztosítani. Az pedig, hogy az immár rendszeres árvizek esetén a kibővített rakpart ugyanúgy ki van téve az elöntéseknek, csak azt fogja eredményezni, hogy az árvizek idején nem a jelenlegi két sávnyi forgalomnak kell új utakat keresnie, hanem a már négy sávhoz szokott, a fenti módokon megduzzasztott autótömegnek. A beruházás nem elhanyagolható káros következménye a Duna medrének további mesterséges keskenyítése. A Duna medrét Budapest belvárosában így is egy nagyon szűk betonkanális jelenti, további tíz, tizenöt, húsz méterek elvétele ökológiai, árvízvédelmi szempontokból minimum meggondolandó. Különösen annak tudatában, hogy a jövőben minden okunk megvan arra, hogy a komoly árvizeket rendszeres, és ne kivételes eseményeknek tekintsük. A sajtó útján, publicisztikáinkban több ízben jogos és lényeges kérdéseket fogalmaztunk meg a városvezetés felé. A fővárosi önkormányzat válaszai rendre rámutattak, hogy mivel a főgyűjtőcsatorna kiépítése miatt amúgy is föl kell bontani a Budai alsó rakpartot, sokkal jobb, olcsóbb, gyorsabb, ha ezzel egy füst alatt a víz helyére húzunk még két sávot. Ugyanakkor ennek ellentmond az a közmeghallgatáson ejtett elszólás, miszerint létezik egy terv a felső rakpart alatt elvezetett főgyűjtőcsatorna kiépítésére is. Magyarországon több variációját is bemutatták a beruházás-komplexumnak, de a rakpartbővítés mindegyiknek, mint levesnek a só, alapvető eleme volt. Ugyanakkor tudomásunk van arról, hogy a szennyvíztisztító ügyét és finanszírozását figyelemmel kísérő európai biztosok asztalán olyan verzió is fekszik, melyben egyáltalán nem szerepel szükséges, elkerülhetetlen elemként a Duna-menti autópálya építése. Miképp lehetséges ez? Mára egyértelműen kiderült az is, hogy a fővárosi önkormányzat rakpartbővítési tervével komolyan veszélybe sodorhatja a szennyvíztisztító megépülését is. A megszerzett engedélyek ugyanis 171

lejáróban vannak, és ha határidőre nem kezdődnek meg a munkálatok, Brüsszel könnyen visszaveheti a Kohéziós Alaptól e célra nyert támogatást. Budapest pedig várakozik, mert a népszerű szennyvíztisztító leple alatt akarja megkezdeni a korántsem egyértelműen pozitív megítélésű rakpartbővítést is, ezt azonban még nem teheti. Tanulva a nagypolitika kártyakeverőitől, levélben fordultunk az UNESCO illetékes hivatalához, és Jean-Marie Seylerhez, az Európai Unió Regionális Politikai Főosztályának a magyarországi ISPA támogatásokat (így a főgyűjtőcsatorna finanszírozását is) koordináló osztályvezetőjéhez. A Budapest Világörökségéért Alapítvány az UNESCO-nak fejtette ki félelmeinket, hogy a világörökség részét képező budai panorámába jóvátehetetlenül belerondítana egy, a Dunaparton végigvitt autópálya. Arra kértük őket, foglaljanak állást az ügyben. Jean-Marie Seylert a Védegylet kereste meg. Elmondtuk, hogy miért tartjuk ezt a beruházást elfogadhatatlannak, és hogy miért gondoljuk, hogy az ügy ellentétes az Európai Unió elvárásaival. Felhívtuk a figyelmét ezzel kapcsolatban pár olyan vonásra, melyek gyanúnk szerint cseppet sem érdektelenek – s éppen ezért a Lajtán túl sajnos még kevésbé ismertek. A kapott válasz szerint félelmeinket jogosnak tartják, és jogosnak tartják azon reklamációnkat is, hogy a lakossággal való egyeztetés korántsem volt kellő szintű. Ezen túl meghívták a Védegylet képviselőit a közeljövőben feltétlenül megtartásra kerülő egyeztetésre. Ennek konkretizálása folyamatban van. Francesco Bandarin, az UNESCO Világörökségi Központjának igazgatója válaszában arra kérte az illetékes budapesti szerveket „a Nemzetközi Kulturális és Természeti Örökség Védelméről szóló Nemzetközi Egyezmény alapján, hogy az UNESCO titkárságán keresztül értesítsék a Bizottságot azon szándékukról, hogy a Szerződés szerint védettnek nyilvánított területen, a dolog világörökségi értéket esetlegesen befolyásoló, jelentős újjáépítést vagy új építkezést kiviteleznek, vagy engedélyeznek.” Ez azért fontos, mert az UNESCO a tervek ismeretében dönti el, hogy megítélésük szerint a budai vár panorámája a továbbiakban, 172

AA

immár egy autópályával, annak fel- és lehajtóival gazdagítva is megérdemli-e a Világörökség része címet. És ha úgy látják, hogy a beruházás oly mértékben károsította az összképet, e címet visszavonják. A fővárosi önkormányzat, vélhetően tartva a fölmerülő problémáktól elfelejtette értesíteni a párizsi UNESCO-központot a beruházás tervéről, noha arra kötelezettséget vállalt. Francesco Bandarin kérését a Budapest Világörökségéért Alapítvány továbbította az érintett önkormányzatoknak, hivataloknak és minisztériumnak. Mindkét válasz mértéktartó módon, de azért optimizmusra adott okot. A Jövő Nemzedékek Képviseletének konkrét céljai olvashatók a mellékelt Előterjesztésben. Ezeken túl szeretnénk végre elérni, kikényszeríteni egy olyan szemléletváltást, amely feleslegessé tehetné az ilyen tiltakozásainkat. Mindazonáltal hiszünk abban, hogy ha meg is épül a Duna-parti autópálya, sem volt teljesen hiábavaló ellenkezésünk: ugyanis akcióinkkal, sajtómegjelenéseinkkel sikerült egy újabb apró bolhát beleültetni a ”közgondolkodás fülébe”, melynek köszönhetően a legközelebbi környezetpusztító beruházás fölmerülésekor valamelyest kevésbé lesz új és ismeretlen a fenntartható, ökologikus gondolkodáson alapuló, felelősségteljesebb álláspont. Lapzárta előtti fejleményekről A Védegylet arra bíztatta a budapesti lakosságot, hogy fejezze ki tiltakozását az illetékesek felé. Segítőtársaink által interneten feladott, illetve pár, napi sajtóban megjelentetett apróhirdetéssel hívták föl a közvélemény figyelmét arra, hogy mi készül a Duna parton, és a honlapunkon összegyűjtött tájékoztató anyagokra. Miként azokat, akikkel személyes kapcsolatban állunk, úgy a honlapunkra látogatókat is arra bíztattuk, hogy fejezzék ki véleményüket, tiltakozásukat az illetékeseknek. Ezt segítendő honlapunkra összegyűjtöttük az ajánlott faxszámokat, postai és drótpostai címeket, illetve az alább olvasható, ihletadó jellegű levélsablont is föltettük. Demszky Gábor és a beruházást előkészítők naponta több ilyen levelet kaptak. Mivel október vége, a Közgyűléssel párhuzamosan tartott sajtótájékoztatónk óta a nyilvánosság előtt a rakpart ügyében semmi nem történt, nem kis részben a lakosság ilyen mozgósításának tudható 173

be, hogy január elején a városházáról olyan hírek szivárogtak ki, melyek szerint át akarják gondolni a rakpart kiszélesítésére vonatkozó terveket. Az új variáció szerint a két új sávot a jelenlegi kettő alatt vezetnék el, a föld alatt, a Margit-hídtól a Szabadság hídig tartó alagútban. A főgyűjtőcsatorna a két sáv mellé kerülne, -vagyis a korábbi nyolc-húsz méter helyett csak másfél-két métert kellene elvenni a Dunától. A sajtóban vélhetőleg ezt értették félre, amikor egy olyan hajmeresztő verzióról számoltak be, melyben a négy, egymás mellé épített sáv fölé egy csövet emelnének, aminek tetejét parkosítanák. Mivel ez az ötlet az összes eddigi hátrány mellé csak újabbakat hozna, pl. a cső kamionok miatt szükséges magasságától a Batthyányi térről nem lehetne látni a Dunát, a Parlament oldalát-, ez remélhetőleg kacsának fog bizonyulni. Nem tudjuk, hogy valóban komoly elképzelés-e az új, az átmenő forgalmat a föld alatt elvezető verzió, mindenesetre a képet árnyalja, hogy a Fővárosnak a korábbi, legolcsóbb variánsra sem volt pénze. 1997-es áron többnyire 17-19 milliárd forintot emlegettek összköltségként, ez a megvalósítás környékén húsz-huszonöt milliárdot jelenthet. Az új elképzelések nyilvánvalóan ennél sokkal többe kerülnének. Ha a főváros annyira elszánt, hogy mindenáron építkezni akar, és jóval magasabb költségeket is hajlandó vállalni, akkor meglehet, meg is valósul az új variáció. Ez esetben célunk az lesz, hogy a beruházási csomagban korábban szereplő, pozitív elemek is kerüljenek megvalósításra. Vagyis, hogy kössék össze a 17-es és a 19es villamost, és hogy a Fő utcában jelentős forgalomcsillapításra kerüljön sor. Sajnos eddigi tapasztalataink alapján jó adag kétkedéssel figyeljük az akár bíztatónak is tekinthető fejleményeket. Tartunk attól, hogy miután lefektették a főgyűjtőcsatornát, forráshiányra hivatkozva letesznek az átmenő forgalom alagútba rejtéséről, és „ha már úgyis lett itt fönt pár szabad méter”, mellékerül a két új sáv. Ennél kevésbé volna rossz, ha csak akkor fogyna el a pénz, ha az alagút elkészül, és csak a villamos-fejlesztésre és a Fő utca csillapított forgalmú zónává alakítására nem marad. Ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy a 174

AA

beruházáscsomagon belül kapjanak elsőbbséget a környezetpusztító elemekkel szemben a környezetkímélő befektetések. Mivel a főváros az Előterjesztésben kért tanulmányokat nem szándékozik elkészíteni, (ez abból derült ki, hogy nem is válaszoltak az ilyen felvetésekre), a többi szervezettel közösen szerény eszközeinkkel, de magunk szándékozunk egy ilyen célú tanulmányt elkészíteni. Márciusra közösen egy konferenciát tervezünk, melyen a kérdéskört idegenforgalmi, várostervezési, környezetvédelmi szempontokból is körbejárnánk. Mindenképp meg kell vizsgálni, hogy milyen eszközökkel lehetne a budapesti autóforgalmat csökkenteni. Bécsben az elkövetkezendő tíz évben a gépkocsik számát jelenleginek 25 százalékára akarják csökkenteni. Ezt akarjuk példaképnek a budapestiek és a budapesti városvezetés elé állítani. A Budai alsó rakpart kiszélesítése kapcsán elképzelhető egy rossz lelkiismerettel, de elfogadható kompromisszum. Akkor is, ha a rakpartszélesítés ötletét szülő szemléletet nem tudjuk elfogadni.

175

Tiltakozó levél a budai aló rakpart ügyében

Alulírott ……………………………, az Önök választópolgára, az Önök képviseltje, miután megismerkedtem a Budai alsó rakpart kiszélesítésének tervével, és tudomást sikerült szereznem nemcsak annak előnyeiről, hanem annak hátrányairól is, arra kérem Önöket, hogy tegyenek le tervükről. Arra kérem Önöket, hogy fordítsák a szóban forgó, bár pontosan nem ismert összeget olyan beruházásokra, melyek a környezeti terhelést, a lég- és zajszennyezést nem tovább növelik, hanem végre csökkenteni kezdik. Nem hiszem, hogy ha a BKV a csőd szélén áll, és az Önök elmondása szerint a közeljövőben akár le is állhatnak a buszok, villamosok, akkor autópályát kellene a városunk szívében építeni. Kérem, tegyenek le tervükről és költsék ezt az összeget a környezetbarát közlekedési módok fejlesztésére. Ebben az esetben bizton számíthatnak gyermekeink hálájára. Amennyiben továbbra is ki szándékozzák bővíteni a Budai alsó rakpartot, azt kérem ne az én nevemben tegyék. Köszönettel: X.Y.

176

AA

A szakmai konferencián született állásfoglalás

E LŐ T ERJ E S ZT É S B UD AP E ST ALT E RN AT Í V K Ö ZLE KE DÉ SF EJ LE S ZT ÉSÉ RE A MUT és a Védegylet által a Budai alsó rakpart kiszélesítéséről 2003. május 22-én rendezett vitanap résztvevői a pro és kontra érveket, valamint a társadalmi vélemény-nyilvánításra szólító fővárosi felhívást meghallgatva, és a várostervezés szakmai irányító szerepében továbbra is bízva, az alábbi ajánlást terjesztik a Fővárosi Önkormányzat vezetői elé. A Főváros készíttessen el egy alternatív javaslatot tartalmazó tanulmányt, független tervezőkkel együttműködve. A tanulmánynak a budai alsó rakpart négysávos gyorsforgalmi úttá való bővítése helyett olyan több kisebb beruházásból összetett alternatív beruházási csomagtervet kell kidolgoznia, amely ugyanabból az összegből, amennyibe a rakparti út kiszélesítése kerülne, feloldja a közlekedésnek és a többi városi funkciónak itt kialakult konfliktusát. A fő cél: a tranzitforgalomtól megkímélni, részlegesen felszabadítani, az emberek számára elérhetőbbé tenni, és városrendezési eszközökkel gazdagítani a világörökségi Dunapartot és az épített világörökséget, valamint ezekkel összhangban adni választ a közlekedés kihívásaira. Meggyőződésünk, hogy egy komplex tanulmányterv elkészítése – amely a budapesti városképből és térhasználatból indul ki, valamennyi idevágó szakterületre kiterjed és a különböző fázisokban a társadalmi szervezetek és a lakosság véleményezi – , nélkülözhetetlen a korszerű, időtálló és továbbfejleszthető megoldás megtalálásához.

177

A készítendő tanulmánynak – összhangban a Fővárosi Önkormányzat Városfejlesztési Koncepciójával – a következő közeli célokat kell a hosszú távú célokkal összehangolni: a közösségi közlekedés versenyképességének jelentős javítása az egyéni közlekedéssel szemben – például: • védett közúti buszsávok és útvonalak, sűrűbb járatok, korszerű kocsik, pontos menetrendtartás; a 19-es és 17-es járatok összevonásával és folytatásával egy Óbudától Lágymányosig vezető villamosjárat kialakítása, hozzá kapcsolódó őrzött külső gépkocsiparkolók egyidejű létesítésével; a fővárosi közösségi közlekedés rendszerszemléletű újrafejlesztése; az észak-dél irányú közlekedési kényszer csökkentése – például: • azon hiányzó városi funkciók helyi fejlesztése – barnamezős területek igénybevételével – északon és délen, amelyek részben kiváltják az utazási igényeket (pl. iroda-, lakó-, kereskedelmi-, oktatási-, kulturális-, szórakozási funkciók); visszaadni a Duna-partot a gyalogosoknak és a vízi közlekedésnek – például: • a mai rakparti út egy szakaszán – például a Döbrentei tértől a Francia Intézetig kb. 1 km hosszban – sétány létesítése fasorral, teraszokkal, vendéglátással, kikötőkkel, eseményekkel, a vízi közlekedés fejlesztésével; a felszíni közlekedés helyi fejlesztése – például: • a műemléki Fő utca forgalomcsillapítása, • közlekedési kapcsolatok helyi fejlesztése, idevágó felszíni „kiskorrekciók” megvalósítása. A komplex tanulmánynak a következő munkarészekre kell feltétlenül kiterjednie: Térszerkezetfejlesztési tanulmány, Városszociológiai felmérések, Városrehabilitáció, Környezeti hatástanulmány, Közlekedésfejlesztés, Közműfejlesztés, Ingatlanpiaci vizsgálat. A vizsgálat és javaslatcsomag eredménye, nyilvános megvitatása és a párizsi UNESCO Világörökség Központtal való egyeztetése alapján szülessenek csak meg a döntések.

178

AA

In do klá s A vitanap valamennyi résztvevője, ill. jelen Előterjesztés aláírói egyetértenek abban, hogy hosszú távú cél csak egy kellemes életkörülményeket biztosító Belbuda kialakítása lehet, ahol a gépkocsiforgalom és a Duna-part értékei nem kerülnek egymással végzetes összeütközésbe. Világosan fogalmazta meg a Dunával kapcsolatos prioritásokat Budapest Városfejlesztési Koncepciója első kötete, amely az értékrendet így rögzítette: „A térszerkezet alakítása során mindenekelőtt a Duna-partok további minőségi fejlesztését kell célként kitűzni, s továbbra is e minőségi követelménynek alárendelni a fejlesztési folyamatokat.” (p. 15). Előterjesztésünkben Budapest Városfejlesztési Koncepciójának a Fővárosi Közgyűlés által 2003.03.27-én elfogadott dokumentumában megállapított városfejlesztési célokból indultunk ki: „Olyan ’élvezhető’ városi élet keretfeltételeit kell elősegíteni, ahol a város határain belül lehetővé válik a lakosság számára a színvonalas kikapcsolódás”, „a rakpart kulturális jelentőségének visszaadása”, „a belső városrészek forgalomcsillapítása”, „a pesti és budai rakpart kiépítése a korzó szórakoztató és kulturális jelentőségének visszaadásával, turisztikai szerepének erősítésére állandó és szezonális kulturális funkciók kialakításával” (p.90) „a fővároson áthaladó teherforgalom városi úthálózatról történő fokozatos teljes kiszorítása” (p.70) „a Duna menti zónában a tömegközlekedés fejlődik, az észak-déli kapcsolatok színvonala környezetbarát eszközök alkalmazásával javul” (p.66). A Városfejlesztési Koncepciót a Fővárosi Közgyűlés, mint a képviseleti demokrácia fővárosi szintű szervezete hagyta jóvá. Ez egy hosszú távú fejlesztési dokumentum, a benne foglaltak betartása éppen ezért egy jogállamban kötelező érvényű. A rakpart kétszer két sávos forgalmi tengellyé való átépítése nem környezetbarát eszköz. Akik mégis emellett érvelnek, a fenti célok közül egyet kiemelve azt mondják, hogy a belső budai városrészek forgalomcsillapítása feltételeként lenne éppen erre szükség.

179

A Duna partján végigvitt forgalom azonban nem szigetelhető el sem az északon és délen kapcsolódó városrészektől, sem a fővárosi agglomerációtól, sem pedig a főváros térségébe vezető autósztrádák forgalmától. Ezért a belső-budai forgalom csillapítása a rakparti útra vezető bekötésekkel bizonnyal nem valósulna meg. Új, forgalomvonzó pályák kiépítésével ugyanis nem lehet csökkenteni a gépkocsiforgalmat. A többi fejlesztési célban megjelenő városi funkciókat is mérlegelve világosan látható, hogy a budai alsó rakpart kiszélesítése egyértelműen több kárt okoz a fővárosnak, mint amennyi haszon remélhető tőle. A budapesti Duna-part sorsa nem kezelhető egyszerűen közlekedési és szennyvízelvezetési ügyként. Budapest elsősorban táji és településmorfológiai adottságainak, az ezt megragadó urbanisztikai és építészeti kvalitásoknak köszönheti hírnevét. E páratlan fekvés térszerkezeti tengelye a Duna, amelynek legismertebb, legvonzóbb partmenti sávját egyetemes értékként, az emberiség kulturális öröksége részeként ismeri el a világ. Itt találhatók az ország történelmének, államhatalmi, tudományos, kulturális és turisztikai intézményeinek emblematikus létesítményei. A világörökségi övezet épületállománya Közép-Európa legértékesebb és legjövedelmezőbb ingatlanpiaci szegmensébe tartozik, tehát a főváros gazdasági erejének része. A rakpartszélesítés miatt megnövekvő gépjárműforgalom és környezetszennyezés (zaj, károsanyag-kibocsátás, a városkép jelentős változása) csökkenti ezeket az értékeket és ellehetetleníti az erre leginkább alkalmas szakaszon a Duna-part közérdekű használatát. Szabad-e kockáztatni az egyetemes kulturális értéket infrastrukturális gondok egyfajta megoldása érdekében? Ha létezik jobb megoldás, akkor nyilvánvalóan nem. Márpedig közlekedés és csatornázás szempontjából kedvezőtlenebb helyzetű városok (Amszterdam, Prága, Szentpétervár, Velence) példái arra utalnak, hogy Budapest számára is létezhetnek jobb megoldások. Hogy ne kelljen, mint Szöulban, utólag felszámolni a gyorsforgalmi utat a zöld folyópart érdekében, hanem, mint Bécsben vagy Kijevben, már a tervezés szerint legyen a vízpart a gyalogosoké is. Hogy Budapesten valóban korszerű és leginkább a hely szelleméből építkező megoldás valósuljon meg, ezért kezdeményezzük a szakmai

180

AA

előkészítés továbbfejlesztését. Egyben felhívjuk a Fővárosi Önkormányzat figyelmét az UNESCOnak a Világörökség Konvenció működésére vonatkozó irányelvei (Operational Guidelines for the Implementation of the World Heritage Convention WHC.99/2) E. fejezetének – „Egy emléknek a Világörökség Jegyzékről való törlésére vonatkozó eljárás” – 56. paragrafusára, mely szerint „A Világ-örökség Bizottság felkérte a Konvencióban részes államokat, hogy tájékoztassák az UNESCO Titkárságon keresztül, ha a Konvenció által védett területen jelentős helyreállítások vagy új építkezések elhatározása vagy engedélyezése a szándékuk, amelyek megváltoztathatják a világörökségi emlék értékét. A jelzést a lehető legkorábban kell megadni (például a terv alapdokumentumának a szerkesztése előtt), ill. mielőtt még nehezen megváltoztatható döntéseket hoznának, azért, hogy a Bizottság résztvehessen az alkalmas megoldások megkeresésében, amelyek biztosítani tudják az együttes mint világörökség értékének teljes megőrzését.” Fentiek értelmében javaslatunkról a párizsi Világörökség Központot is tájékoztatjuk. Budapest, 2003. június 25. Budapest Világörökségéért Alapítvány Levegő Munkacsoport Magyar Urbanisztikai Társaság Budapesti és Pest megyei Területi Csoportja Terület- és Településfejlesztési Bizottsága Zöld Gyűrű Alapítvány Védegylet

Az összefoglalót készítette: VAY MÁRTON, Védegylet

181

Munkatársak: FLEISCHER TAMÁS, Védegylet JÁVOR BENEDEK, Védegylet KOLUNDZSIJA GÁBOR, Védegylet, Magyar Urbanisztikai Társaság LÁNYI ANDRÁS, Védegylet MIKLÓSSY ENDRE, Védegylet, Magyar Urbanisztikai Társaság SZABÓ KATALIN, Védegylet VIDA VIKTOR, Védegylet

182

AA

VII.1.4 A II. kerületi új KVSZ A II. kerület 2003 végére készíti el Kerületi Városrendezési és Építési Szabályzatát (továbbiakban KVSZ), melynek véleményezésében a Védegylet is részt vesz. A Kerületi Szabályozási Tervet (KSZT) Nagy Béla tervező irodája, a Mű-hely Területfejlesztő és Tervező Rt. készíti. 2003 elején a Védegylet a II. kerületi Önkormányzattal való kapcsolat folytonosságának biztosítása érdekében ismételten felvette a hivatalos kapcsolatot az új összetételű önkormányzattal: személyes megbeszélést tartott Varga Előd Bendegúz alpolgármesterrel és Weiner László tanácsadóval. A megbeszélésen a Védegylet részéről jelen volt Fleischer Tamás, Lányi András, Varga Illés Levente és Kohlheb Norbert. Az alpolgármester úr örült megkeresésünknek és köszönettel vette közreműködésünket a KVSZ végleges formájának kialakításával kapcsolatban, továbbá javasolta, hogy vegyük fel a kapcsolatot Beszédes Rita főépítésszel. A főépítész asszonnyal tartott megbeszélésen a Védegyletet Fleischer Tamás, Varga Illés Levente és Kohlheb Norbert képviselte. Beszédes Rita főépítész asszony is üdvözölte a Védegylet részvételi szándékát a KVSZ véleményezésében valamint tájékoztatott a KVSZ jelenlegi állásáról és az időbeli ütemezésről: A KVSZ-t legkésőbb 2003 decemberéig kell elfogadni, de a munka jelenlegi állása szerint ez valószínűleg csúszni fog. A végleges KVSZ a Védegylet által is bírált 8/B változat lesz. Ezen változat legnagyobb hiányossága, hogy nem követi az OTÉK és BVKSZ módosításait, vagyis nem illeszkedik a magasabb szabályozási keretekhez. További hiányossága, hogy nem készültek a terveket alátámasztó vizsgálati lapok és nem hoz létre övezeteket. A KVSZ 8/B változatát a Védegylet már korábban véleményezte és ezen vélemények a JŐNEK III. jelentésében olvashatóak, ezért itt már nem ismételjük meg, csak jelzésszerűen hivatkozunk rá az alábbi táblázatban. A Védegylet által tett javaslatokra 2003 nyarán írásbeli választ adott a tervező Dr. Nagy Béla, melyben minősítette a Védegylet javaslatait. A tervező válaszát az alábbiakban közöljük: 183

VÉDEGYLET ÉSZREVÉTELE VE1: zöldfelületi felújítás keretében rendelkezni kell a fasorfelújításról, fák pótlásáról VE2: látványvédelem keretében nem javasoljuk a 30 méteres magassági vonalon felüli építmények engedélyezését, javasoljuk a legalább 4 nézőpontból való igazolást, melyeket kizárólag az illetékes építésügyi hatóság határozhatja meg VE3: Javasoljuk, hogy zöld területek alá mélygarázs ne épülhessen VE4: Javasoljuk, hogy 20000 m2 méretet meghaladó bevásárlóközpont ne épülhessen a kerületben VE5: Javasoljuk, hogy minden jelentősebb forgalomnövekedést eredményező változtatáskor kötelező legyen a közlekedési hatásvizsgálat VE6: Javasoljuk a kötelező 6 mes oldal- és hátsó kert kialakítását VE7: Ne legyen kivétel a felszín alatti beépíthetőségi korlát alól, ha az oldalkert csak 3 m széles VE8: Javasoljuk, hogy az egyes építési övezetekben megengedett engedményes értéktől ne lehessen eltérni VE9: Saroktelkek esetében se lehessen eltérni az engedményes értékektől

184

TERVEZŐI VÁLASZ A közterületek elemes burkolatra utaló mondatai átvezethetők

JAVASLAT döntés esetén

Látványvédelem: a tiltás lehetséges, de itt ma is állnak épületek, ezért gondosan és óvatosan kell bánni a korlátokkal, mert a kártalanítás forrásai nincsenek meg! A nézőpontokat az Építésügyi Hatóság (HAT) meghatározhatja, ha nem felel meg az elbíráláshoz és a tervtanács is mást mond. Mindenütt nem célszerű (pl.: burkolt városias terek), de lehetséges Bevásárló központok általános tiltása lehetséges, de a KVSZ is módosítható

döntés esetén

döntés esetén

döntés esetén

A közlekedési hatásvizsgálat célja döntés esetén a nagyobb forgalmakkal járó építmények kontrollja. Átvezethető általános tartalommal Átvezethető a 6 m

döntés esetén

Átvezethető az oldalkerti korlátozás

döntés esetén

Az engedményes értékek általános törlése javasolt

elfogadva

A saroktelek és a közbenső fordított értelmezésének tetszetős érvelése elméleti probléma miatt nem alkalmazható.

Ø

AA VE10: L6 és L6/A övezetek az előírt telekméret 2-szeresét meghaladó méretű telkek esetében ne lehessen 25 %-al nagyobb beépíthetőséget engedélyezni VE11: 1500 m2 -nél nagyobb telkek esetében a többletterületnek a fele vehető igénybe és nem több VE12: A hátsó kert legalább 6 m-es sávjában fás növényzet kialakítását kell lehetővé tenni VE13: A terepszint alatti beépítettség legyen kevesebb a felszín feletti engedélyezett beépítettség 1,3-szeresénél VE14: Vízfelületeket csak akkor lehessen zöldfelületként elismerni, ha azok természetes vizeket jelentenek (élő tavak stb.)

VE15: Javasoljuk az alaptérképek frissítését

Az L6 és L6A nagyobb telkeket ösztönző előírásának törlése javasolt

A nagy épületek kialakulásának korlátozását félreérti az észrevétel. pontosítandó Legyen 6 m a minimum

A korábbi szabályzatok ezt alkalmazták (pince + támfalgarázs)

elfogadva

Ø

elfogadva

Ø

Lényegében a Kertészeti Egyetem döntés esetén készítette az FVM számára A mozgó víz preferenciája a szabályzat elve, de törölhető. A tetőkertek adatai pontosítják a BVKSZ-t, de lehet szigorítani is Az alaptérkép az Önkormányzat Ø által rendelkezésre bocsátott térkép

A fenti értékelés személyes egyeztetése érdekében 2003 augusztusában a Védegylet felkereste magát a KVSZ készítőjét, Dr. Nagy Bélát is. Ezen a megbeszélésen részt vett Dr. Nagy Béla mellett Beszédes Rita a II. kerület főépítésze, míg a Védegylet részéről Gubek Nóra, Lányi András, Varga Illés Levente és Kohlheb Norbert. A megbeszélésen a Védegylet által benyújtott a II. kerület városrendezési és építési szabályzatára vonatkozó javaslatokat és az erre érkezett tervezői válaszokat tárgyalták végig a résztvevők. Felmerült a helyi értékvédelmi terv kérdése, mely még nincs készen, de tanulmány már készült róla. A tervező elmondta, hogy területi értékvédelmi rendelete csak a fővárosnak lehet, de a helyi önkormányzat is készíthet helyi értékvédelmi rendeletet. De hozzáfűzte, hogy erről még vita van a partnerek között. Szóba került a zöldvédelem is, melynek keretében a 185

zöldterületek védelme nehezen érvényesíthető. Bár az Alkotmány szerint senki sem használhatja vagyonát a közérdek rovására, a közérdek fogalmának meghatározhatatlansága súlytalanná teszi a szabályozást. Tovább nehezíti a problémát, hogy sokszor a védendő területek sincsenek meghatározva. A megbeszélés tapasztalatait összegezve levelet küldtünk a tervezőnek, melyet itt teljes terjedelemben idézünk:

Tisztelt Dr. Nagy Béla Úr! A személyes megbeszélésükkor fennmaradt néhány még további módosításra szoruló javaslatunkat az alábbiakban küldjük meg. Kérjük a javaslatok a II. ker KVSZ elkészítésénél való szíves figyelembevételét. Segítségét köszönve tisztelettel, Kohlheb Norbert Védegylet Budapest, 2003. augusztus 6. Vízfelületek zöld területként való figyelembevételéhez: 100 %-ban zöld területként figyelembe vehető vízfelületek csak élővizek lehetnek vízforgató és mesterséges, illetve vegyszeres víztisztítás nélkül. Ezen víztömegek tisztítása, karbantartása csak környezetkímélő, vegyszermentes úton történhet. Ha mesterségesen karbantartott, klórozott és vízforgatóval ellátott víztömegről van szó, annak felülete csupán 70 %ban ismerhető el zöld felületként. Erre példa a vízi növényzetet nem tartalmazó klórozott szökőkutak, úszó- és fürdőmedencék, hűtővíztározók vízfelülete.

186

AA

Felszín alatti parkolók: Terepszint alatti parkoló építmények 25§ (1) A terepszint alatti parkolóépítmények – jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában – beépítésre szánt területen, továbbá közlekedési területen és zöldterületen szabályozási terv alapján, a szabályzat rendelkezéseinek figyelembevételével egyaránt elhelyezhetők, de ez utóbbi esetében a zöldfelület BIOAKTIVITÁSA nem csökkenhet, azaz az OTÉK (kiegészítés, ill. magyarázat) szerinti levélfelület-index értékek nem csökkenhetnek. Ennek értelmében a KSZT 25.§ (1) bekezdésének szövegét javasoljuk módosítani: "Terepszint alatti parkolóépítmények – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – beépítésre szánt területen, közlekedési területen, szabályozási terv alapján, a szabályzat rendelkezéseinek figyelembe vételével helyezhetők el. Zöldterületek közül: közkert (BVKSZ szerint), fásított köztér (ahhoz képest szigorítás) alatt nem, közpark és városi park alatt (van ilyen a II. kerületben egyáltalán?) szabályozási terv alapján helyezhető el terepszint alatti parkolóépítmény. A szabályozási terv a BVKSZ előírásaihoz képest engedményt nem állapíthat meg." Gépkocsitároló: A VE13 elutasítását nem tartjuk elfogadhatónak. A gépkocsi tárolását igenis meg kell tudni oldani azon az alapterületen, ahol a fő funkciót is meg tudja oldani: ergo a 30%-os növekmény nem elfogadható. Bizonyos alapterület alatt adható kedvezmény (pl. többszintes parkolásnál, ha a közlekedő felület nagyobb, mint a parkolásra igénybe vehető terület, vagy a lejárást biztosítandó hasonló esetekben: – pl. 150 m2 alatt). A határérték nehézkes megállapítása helyett előírható ilyen esetekben a tervtanács is, azaz: 39.§ (2) A terepszint alatti beépítettség legfeljebb a terepszint felett megengedett beépítettség (kedvezmények nélküli) értékének 1,3-szerese lehet, ehhez azonban tervtanácsi döntés szükséges.

187

Alaptérkép: Továbbra is ragaszkodunk az alaptérkép aktualizálásához. Még ha nem is azonnal megoldható a probléma, ezt részünkről szorgalmazni kell! Nem elfogadható, hogy egy évtizedekre előremutató fejlesztési terv alaptérképe több év(tized)es lemaradásokat mutasson. Kérjük, hogy a DÖNTÉS ESETÉN megjelölésű javaslatainkat ismételten vegyék figyelembe, a döntéshozókat az alternatív lehetőségekről tájékoztatni szíveskedjenek.

A Védegylet értesülése szerint a II. kerületi önkormányzat szeptember végétől foglalkozik újra a KVSZ-szel, és a főépítész asszonytól ígéretet kaptunk arra, hogy ha megérkezik a tervező irodától a kész KVSZ, a Védegyletnek lehetősége lesz még egyszer átnézni azt. Továbbá Beszédes Rita főépítész biztosította a Védegyletet afelől, hogy a Védegylet részéről tett és a tervező által „döntés esetén” jelzéssel ellátott javaslatok esetében személyesen is támogatja azok elfogadtatását. A beszámoló készítésének idején (2003. október 20.) itt állt az ügy. Az összefoglalót készítette: KOHLHEB NORBERT, Védegylet Munkatársak: FLEISCHER TAMÁS, Védegylet LÁNYI ANDRÁS, Védegylet VARGA ILLÉS LEVENTE, Védegylet

188

AA

VII.2 A ZÖLDTERÜLETEK VÉ DELMÉBEN A Jövő Nemzedékek Képviseletének munkája során számos olyan ügyben jártunk el, amelyek azt mutatták, hogy sokszor nem csupán a jogérvényesítés és a szabályozások betartatása területén mutatkoznak súlyos hiányosságok, hanem igen gyakran maguk a jogszabályok sem alkalmasak a kívánt célok elérésére és a folyamatok kézbentartására. Különösen igaz ez a városi zöldfelületek védelmének és a társadalmi részvétel, a lakossági véleménynyilvánítás lehetőségeinek biztosítása esetében. A JŐNEK szakértői kidolgoztak több olyan jogszabálymódosítási javaslatot, melyek a legkritikusabb területeken orvosolhatnák ezeket a problémákat. A javaslatok jelentős része már a JŐNEK 2002. évi jelentésében is szerepelt, az azóta eltelt időszakban azonban több külső szakértő bevonásával tovább dolgoztunk a tervezeteken, új elemeket beépítve az anyagba, és a meglevő javaslatokat is helyenként tovább finomítva. A javaslatok első csoportja a településrendezés és településfejlesztés területén igyekszik a meglévő zöldfelületek védelmét megfelelő szinten biztosítani, és lehetővé tenni a tervezés, a döntéselőkészítés és a hatásvizsgálatok esetében a helyi közösségek kellő szintű részvételét. A javaslatokat, melyek az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Építési törvény; Étv.), az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. Korm. rendelet (OTÉK) valamint a környezet védelméről szóló 1995. évi LIII. törvény (Környezetvédelmi törvény, Kvt.) módosítására irányulnak, összefüggően, törvénymódosítási javaslatcsomagként készítettük el. A tavalyi jelentésünkben bemutatott alábbi javaslatainkat finomítottuk tovább: • A lakosság döntésekbe való érdemi bevonásának eszközei • A településrendezési tervek készítése ügymenetének, valamint az ezek kialakítását megelőző hatásvizsgálatok rendjének szabályozása 189

• •

A hatósági bontások finanszírozási forrásainak megteremtése A környezetvédelmi hatásvizsgálat elkészítése és a környezetvédelmi engedélyezési eljárás közérdeket szolgáló rendjének feltételei

Új módosítási javaslatok a következők: • Az engedély nélkül emelt épületek fennmaradási engedélyére vonatkozó szabály szigorítása • Lehetőség a kerületek számára helyi védettség megállapítására • A zöldfelületek fokozottabb védelmét célzó speciális szabálymódosítások • A főépítészi tevékenység ellátása feltételeinek módosítása • A környezetvédelmi program készítésének követelménye a településrendezési tervek megalkotását megelőzően Az alább közölt módosító csomagot több illetékes intézmény képviselőinek is eljuttatuk, remélve, hogy a módosítások felkeltik az államigazgatás és a döntéshozó testületek tagjainak figyelmét, és a javaslatok minél hamarabb valós törvénymódosításokat eredményezhetnek. A módosító csomagot 2003. tavaszán az országgyűlés környezetvédelmi bizottságának tagjaihoz közvetlenül eljuttattuk, támogatásukat kérve a javaslatok bizottsági és plenáris üléseken való tárgyalásához. 2003. augusztus 15-én megbeszélést folytattunk Dr. Szaló Péter helyettes államtitkárral, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti Területfejlesztési Hivatalának Területfejlesztési elnökhelyettesével. A helyettes államtitkár úr komoly érdeklődést tanúsított a módosító csomag iránt, és biztosította a Jövő Nemzedékek Képviseletét a javaslatok támogatásáról. 2003. szeptember 25-én levélben kerestük meg Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter urat, személyes egyeztetést kezdeményezve a módosító csomagról, és egyben segítségét kérve a javaslatok keresztülviteléhez. 2003. októberében Dr. Illés Zoltán képviselő ismételten felhívta az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága tagjainak figyelmét a módosító javaslatokra, és kérte, hogy a Bizottság foglalkozzon a 190

AA

csomaggal. Folyamatban van a Belügyminisztérium illetékes osztályával való kapcsolatfelvétel is. A javaslatok szövegében a vastagon szedett, és szögletes zárójelben levő részek a korábbi törvényszöveget jelzik, míg az aláhúzott szövegrészek az ezek helyére javasolt módosításokat mutatják.

Javaslatok az 1997. évi LXXVIII. tv., az azzal kapcsolatos egyéb jogszabályok, valamint az 1995. évi LIII. tv. és az azzal kapcsolatos jogszabályok módosítására 1. Étv. 9. § (2) a): „az érintett állampolgárok, szervezetek, érdekképviseleti szervek véleménynyilvánítási lehetőségét biztosítani kell, ennek érdekében [a helyben szokásos módon] a helyi képviselő-testület szervezeti és működési szabályzatában előírtak szerint, ennek hiányában az önkormányzat hivatalos lapjában az érintettek tudomására kell hozni kidolgozásuk elhatározását...” Indoklás: Az érintett lakosság értesítését és a döntés előkészítésben való részvétel tényleges lehetőségét konkrét értesítési kötelezettség mellett lehet csak biztosítani. A helyben szokásos mód feltehetőleg az önkormányzatok szervezeti és működés szabályzatában rögzített, mivel az 1990. évi LXV. tv. (Ötv.)18.§ (2) szerint meg kell határozni a lakossági fórumok rendjét. A helyben szokásos kifejezés azonban nem kifejezetten a normatív, rendelettel elfogadott SZMSZ szabályait idézi, hanem csupán az önkormányzat által szokássá tett, nem feltétlenül a legnagyobb hatékonyság elvén alapuló technikát. 2. Étv. 9.§-ának (2) bekezdésének b) pontjában és (3) bekezdésében 3030 napot szükséges biztosítani. Indoklás: A javaslattételi jog gyakorlásának – az értesítésen túl – időbeli korlátja is van. Az érintettek – köztük a társadalmi szervezetek – számára az egyeztetés két körében 15, ill. 21 nap áll rendelkezésre a 191

javaslattételre, véleményezésre. A jogalkotó bizonytalanságát jelzi, hogy a törvény először kihirdetett szövege nem szabott határidőt, ill. 45 napot. A megalapozott, kollektív vélemény kialakításához szükséges a határidő meghosszabbítása. 3. Étv. 9. § (2) (új) d) „mindezek megalapozására környezeti, társadalmi, gazdasági hatásvizsgálatot kell végezni.” 3.a. OTÉK 3. § (3) A településszerkezeti terv kötelező alátámasztó szakági munkarésze a 18/1998. KTM rendelet 3. sz. mell. B. I. 3-7. pontjainak megfelelő tartalommal készített javaslat.” Indoklás: Az OTÉK követelményeit a területrendezési tervvel összehasonlítva látható az elnagyoltság, így a területfejlesztés és az azon belüli települések alakítása között elvárható összhang a jogalkotói szándék szerint nem valósulhat meg. 3.b. OTÉK „2. § (6) A 3. és 4.§-ban előírtakat a településrendezési eszközök módosítása során is alkalmazni kell.” Indoklás: A tervek módosítása nem feltétlenül kívánja meg az alapeljárásra kötelező anyagi jogi előírások betartását, csupán, ha a „módosítás jellege” erre okot ad. A kifejezés túl tág teret enged az értelmezésnek, amely ilyen jelentős döntéssel kapcsolatosan súlyosan sérti a jogbiztonság elvét. 3.c. OTÉK 4. § az alábbi (7) bekezdéssel egészüljön ki: A szabályozási tervhez minden esetben kell környezetalakítási munkarészt készíteni és ebben a környezetre legkedvezőtlenebb állapotot kell bemutatni. Indoklás: A szabályozási terv munkarészeihez az OTÉK 4. § (5) bekezdés értelmében nem minden esetben kell a kötelező alátámasztó szakági munkarészeket elkészíteni a településszerkezeti tervre hivatkozva. Mivel a településszerkezeti terv léptéke, jelkulcsa, tartalma lényegesen eltér, legalább a legfontosabbat, a környezetalakítási munkarészt szükséges elkészíteni. (A léptékbeli különbség különösen a főváros esetében nagy). Ha készül is környezetalakítási munkarész az 192

AA

általában megtévesztő, ideális állapotot mutat. E munkarész alapján alakítják ki a tervről a laikus képviselők és a polgárok a véleményüket, ezért szükséges a módosítás. 4. Étv. 9. § (4) új mondat: Az egyeztető tárgyalás kitűzését, helyét, időpontját a (2) a) pont szerint az érintettek tudomására kell hozni.” Indoklás: Az egyeztető tárgyalásnak ugyanolyan fokú nyilvánosságát szükséges biztosítani, mint az előzetes tájékoztatásnak, mivel az ott szóban előadott véleményeket is figyelembe kell vennie az előterjesztőnek, nem csupán az egyeztetést megelőzően írásban benyújtottakat. 5. Az Étv. 9. § (6) bekezdése: A véleményezési eljárás befejezése után a szabályzatot, illetőleg a terveket az elfogadásuk előtt – a (3)-(4) bekezdés alapján beérkezett, de el nem fogadott véleményekkel és azok indokolásával együtt – a polgármesternek (főpolgármesternek) legalább egy hónapra a [helyben szokásos módon] a helyi képviselőtestület szervezeti és működési szabályzatában előírtak szerint, ennek hiányában az önkormányzat hivatalos lapjában közzé kell tennie azzal, hogy az érintettek a közzététel ideje alatt azokkal kapcsolatban észrevételt tehetnek, továbbá meg kell küldenie szakmai véleményezés céljából... Indoklás: ld. a 4. javaslatnál 6. Az Étv. 9. § (8) bekezdése szerint: „Az elfogadott helyi építési szabályzatot, valamint településrendezési terveket [vagy azok vonatkozó részét, illetőleg kivonatát] kihirdetés után a polgármesternek (főpolgármesternek) meg kell küldenie az azok véleményezésében résztvetteknek, továbbá a dokumentációt a külön jogszabályban meghatározott Országos Dokumentációs Központnak.” Indoklás: Bár a településszerkezeti terv nem jogszabály, hanem határozat, tehát érvényessége nem függ a kihirdetéstől, jelentősége és az érintettek tág köre miatt a kihirdetéssel azonos nyilvánosságot 193

érdemel. A jogszabály szövegében található „vagy azok vonatkozó részét, illetőleg kivonatát” szövegrész sem a kivonat értelmezéséből, sem a jogszabály előző részeiből nem vezethető le. 7. Az Étv. 11.§ (3) bekezdését, mely szerint A településszerkezeti tervben meg kell határozni…azokat a területeket, melyekre szabályozási terv készítendő szövegrésszel ki kell egészíteni. Indoklás: A tervek egymásra épülése a hosszú távú, nagyléptékű szempontok érvényesülését szolgálja. Káros az a gyakorlat, amikor egy szabályozási terv egy-egy építtető érdekét szolgálva a lehető legkisebb területre készül. E területeket ezért már előre, az építtetői szándékot megelőzve le kell határolni. 8. Az Étv. 12. §-át egy új (7) bekezdéssel kell kiegészíteni: Szabályozási terv csak arra a területre készíttethető, melyre vonatkozóan már van megállapított építési szabályzat. Indoklás: Ha a szabályozási terv úgy készül, hogy a területre még nincs helyi építési szabályzat, akkor a terv területére készülnek az építési előírások, melyek általában szintén egy-egy építtető érdekét szolgálják. Az ilyen tervhez készített szabályzat nem szolgál közérdeket, az egyéb területekre készülő szabályzatokkal pedig nehéz egységes egésszé dolgozni. Tekintettel arra, hogy az alapvető építési jogokat és kötelezettségeket a helyi építési szabályzatban kell megállapítani, ezért a szabályozási terv ebből a szempontból másodlagos. 9. Az Étv. 13. § (3) és (4) bekezdései helyébe ezért az alábbi új (3) lépjen: A helyi építési szabályzatot a település teljes közigazgatási területére kell készíteni. Indoklás: A részterületenként készülő helyi építési szabályzat óhatatlanul egyéni, rövid távú érdekeket szolgál, ezért nem kívánatos. Amíg gyorsan elkészül ott, ahol építési szándék van, addig a védelmet igénylő területekre lassan, vagy nem készül. A fővárosi kerületek 194

AA

vonatkozásában ugyanezt mondja ki egyébként az Étv. 14. § (3) bekezdése, tehát a javaslat elfogadásával a szabály normatívvá válna. 10. Az Étv. 48. § (2) bekezdés b) pontja helyébe az alábbi szöveget javasoljuk: Fennmaradási engedély… kiadható akkor is, ha… a szabálytalanság jelentéktelen, azaz az övezetben megengedett értéket, vagy mértéket legfeljebb 2 %-kal lépi túl. Indoklás: A legjobb építési szabályzat, szabályozási terv is hiábavaló, ha a hatóság a szabálytalanul megépített építményre fennmaradási engedélyt ad. Az Étv. 48. § (2) bekezdés b) pontja szerint ennek két korlátja van: az okozott érdeksérelem jelentéktelen és közérdeket nem sért. Mindkét megfogalmazás szubjektív és a hatóságnak korlátlan mérlegelési jogot biztosít. E jog korrupciós kihívást jelent és gyakorlatilag valamennyi szabálytalan építmény fennmaradását eredményezi. 11. Étv. 50. § kiegészítéseként: „(5) A (2) bekezdés szerint az első fokon eljáró építésügyi hatóságot megillető bevétel az (1) c) pontjában foglalt feladatokra használható fel.” Indoklás: Azoknál az engedély nélküli építményeknél, ahol a hatóság elrendeli a bontási kötelezettséget, a kötelezett teljesítésének elmaradása sok esetben magát a végrehajtást lehetetleníti el. A hatóság forráshiány miatt nem tudja megelőlegezni a bontás költségeit. Indokolt lenne az épített környezetben okozott kárért fizetett bírságnak meghatározott részét az eredeti állapot (más helyszínen elrendelt) helyreállítására fordítani. 12. Étv. 57. §-át a következőképpen kell módosítani: a (3) bekezdésből a gondolatjelek közötti szövegrészt el kell hagyni. Az 57. § új (4) bekezdéssel egészül ki: A fővárosban a fővárosi önkormányzat állapítja meg a kettős védettség elkerülésére vonatkozó eljárási szabályokat. Indoklás: A helyi építészeti örökség értékeinek feltárása, számbavétele, védetté nyilvánítása, fenntartása, fejlesztése, őrzése, 195

védelmének biztosítása a települési önkormányzat feladata az Étv. 57. § (2) bekezdés szerint. A fővárosban azonban a kétszintű önkormányzat miatt más a helyzet. A (3) bekezdés szerint: A helyi védetté nyilvánításról vagy annak megszüntetéséről, továbbá a védettséggel összefüggő korlátozásokról és kötelezettségekről a települési – fővárosban a fővárosi önkormányzat, illetve az általa szabályozott keretek között a kerületi – önkormányzat rendeletben dönt. E kereteket a főváros a tv. hatályba lépése óta eltelt több, mint 5 év alatt nem alkotta meg, nem is szándékozik, és ez az Alkotmánybíróság 891/E/2000 számú határozata szerint nem minősül mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességnek sem. Azért, hogy a kerületek a főváros városképe, történelme szempontjából (lásd Ötv. 63.§ a) pontja) nem meghatározó, de kerületi szempontból jelentős épített környezetet ismét védetté nyilváníthassák, a javasolt módosítás szükséges. 13. OTÉK 7. § (3) bekezdésből el kell hagyni: „az újonnan beépítésre vagy jelentős átépítésre kerülő területek” szövegrészt. Indoklás: Az OTÉK 2002.03.15-én hatályba lépett módosítása szerint csak az újonnan beépítésre, vagy jelentős átépítésre kerülő területek építési övezeteire vonatkozóan kell meghatározni az előírások tágabb körét. A szabályok hiányában pl. korlátlanul csökkenthető a zöldfelület legkisebb mértéke, vagy a hatóság az illeszkedési szabállyal csak bizonytalanul korlátozva állapítja meg a beépítés mértékét, a fellebbezés elkerülése érdekében inkább többet megengedve. A teljes körű szabályozás érdekében vissza kell állítani az OTÉK előző szövegváltozatát. 14. Az OTÉK 25. §-hoz tartozó táblázat lábjegyzete törlendő. Indoklás: Az OTÉK 25. §-hoz tartozó táblázat területfelhasználási egységenként meghatározza a zöldfelület legkisebb mértékét. Egy lábjegyzet azonban többszintes növényállomány telepítése esetén lehetővé teszi az előírt legkisebb zöldfelület mértékének a csökkentését. E megengedő szabály jogbizonytalanságot okoz, mert a többszintes növényállomány fogalma nincs definiálva, másrészt a csökkentés 196

AA

mértéke nincs korlátozva. Az építési hatóságtól nem várható el, hogy az egyes telkeken ellenőrizze, a növényállomány többszintes-e. 15. OTÉK 26 §-t új (4) bekezdéssel kell kiegészíteni: A (2) bekezdésben előírt szélességektől csak a keresztmetszeti elemek helyszükségletének méretezésén alapuló szabályozási tervben lehet eltérni. Indoklás: Az OTÉK 26. § (2) bekezdésében a 2002.03.15-én hatályba lépett módosításig szerepelt a keresztmetszeti elemek helyszükségletének méretezési követelménye. Az új megfogalmazás csak szabályzat és terv hiányában ír elő szélességeket. A hatályba lépés óta gyakori a méretezés nélkül keskenyen megállapított közterület, ahol a fák számára nem marad hely, de ez a jóváhagyás előtt éppen a méretezés hiányában nem derül ki. 16. A 9/1998. (IV. 3) KTM rendelet 3. §-ában: az okleveles építészmérnök, valamint szakirányú felsőfokú kiegészítő szakképzettséggel rendelkező építészmérnök, településmérnök tölthet be szövegrészek helyébe az 53/2000. (VIII. 11.) FVM rendelet 2. számú mellékletében meghatározott szakirányú szakképzettséggel lehet betölteni szövegrész lép. Indoklás: A főépítészi tevékenységről szóló 9/1998. (IV. 3) KTM rendelet (továbbiakban: R.) 6. § (1) bekezdése szerint a települési főépítész látja el a rendezési tervek és a helyi építési szabályzat elkészítésével összefüggő feladatokat, többek között jóváhagyásra előkészíti, és döntésre előterjeszti. Az Étv. 7. § (1) bekezdés szerint a településrendezés célja a települések terület-felhasználásának és infrastruktúra-hálózatának kialakítása, az építés helyi rendjének szabályozása, a környezet természeti, táji és épített értékeinek fejlesztése és védelme, továbbá az országos, a térségi, a települési és a jogos magánérdekek összhangjának megteremtése, az érdekütközések feloldásának biztosítása, valamint az erőforrások kíméletes hasznosításának elősegítése. A (2) bekezdés szerint a településrendezés feladata, hogy a település területének, telkeinek felhasználására és beépítésére vonatkozó helyi szabályok kialakításával: 197

a) meghatározza a település összehangolt, rendezett fejlődésének térbeli-fizikai kereteit; b) a település adottságait és lehetőségeit hatékonyan kihasználva elősegítse annak működőképességét a környezeti ártalmak legkisebbre való csökkentése mellett; c) biztosítsa a település (településrészek) megőrzésre érdemes jellegzetes, értékes szerkezetének, beépítésének, építészeti és természeti arculatának védelmét. E célok és feladatok komplex szemléletet igényelnek, melynek az építészet csak egy szakterülete. Ezzel szemben a R. 3. §-a a főépítészi tevékenység ellátását építészmérnöki, szűkebb körben településmérnöki végzettséghez köti. Az egyoldalú szemlélet beépítési célú tervekhez, szabályzatokhoz vezet. E gyakorlat megszüntetéséhez a településrendezési tervezési jogosultságról szóló rendelet mutat követendő példát, ahol a szakmai képzettséget az oktatott tárgyak aránya határozza meg. 17. A Kvtv. 47. § (3) bekezdés: a település rendezési terveinek és helyi építési szabályzatának jóváhagyása során kell végrehajtani. Jóváhagyott környezetvédelmi program hiányában településrendezési terv és helyi építési szabályzat nem hagyható jóvá. Indoklás: A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kvtv.) értelmében a települési önkormányzat települési környezetvédelmi programot dolgoz ki, és gondoskodik a programban foglalt feladatok végrehajtásáról. A jóváhagyott környezetvédelmi programban meghatározott feladatokat a Kvtv. 47. § (3) bekezdés szerint a település rendezési terveinek jóváhagyása során kell végrehajtani. A Kvtv. hatályba lépését követően mintegy két évvel lépett hatályba az Étv., ebben – a korábbi szabályozástól eltérően – különvált a településrendezési terv és a helyi építési szabályzat fogalma. Tekintettel arra, hogy az Étv. 13. § (1) bekezdés szerint a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fűződő sajátos helyi követelményeket, jogokat 198

AA

és kötelezettségeket helyi építési szabályzatban kell megállapítania, különösen fontos, hogy a környezetvédelmi program végrehajtása a helyi építési szabályzatra is vonatkozzon. 18. A Kvt. 67. § (1) bekezdés: „A felülvizsgálatot az érdekelt saját költségén [maga végezheti, illetőleg] ilyen vizsgálat végzésére feljogosított személlyel vagy szervezettel végeztetheti.” 19. A 12/1996. KTM. rendelet 5. § (2) kiegészítendő: A jogosultnak vizsgálati tevékenységet a környezetvédelmi hatóság megbízása alapján [figyelembevételével] az ügy minden lényeges körülményére kiterjedően kell végezni, a megfelelő vizsgálati eljárásokat és módszereket alkalmaznia kell, azok alapján körültekintően és részrehajlás nélkül kell a dokumentációt elkészíteni.” 20. A 12/1996. KTM rendelet címét javasoljuk kibővíteni: a környezetvédelmi felülvizsgálat és hatásvizsgálat végzéséhez szükséges szakmai feltételekről és a feljogosítás módjáról, valamint a felülvizsgálat dokumentációjának tartalmi követelményeiről 21. A 12/1996. KTM rendelet 1. §-át javasoljuk kibővíteni: „A teljes körű, illetőleg a részleges környezetvédelmi felülvizsgálatot és hatásvizsgálatot (a továbbiakban együtt: vizsgálat) az a természetes személy, illetőleg az a gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. § c) pont] és más jogi személy (a továbbiakban: gazdálkodó szervezet) végezhet, akit a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (a továbbiakban: Minisztérium) a "Környezetvédelmi Felülvizsgálat és Hatásvizsgálat Végzésére Jogosultak Névjegyzéké"-be (a továbbiakban: névjegyzék) felvett” Indoklás 18-21. javaslat: A környezetvédelmi felülvizsgálat és hatásvizsgálat oka és jelentősége azonos. A környezetvédelmi engedélyt megalapozó tanulmány és hatásvizsgálat végzését a felülvizsgálattal azonosan szigorú jogi feltételekhez kell kötni. 199

Az összefoglalót készítette: JÁVOR BENEDEK, Védegylet A módosító csomag szakértői: DR. GUBEK NÓRA, Védegylet KÓRÓDY PÉTER, Fővárosi Önkormányzat Városrendezési Ügyosztály KIRÁLY ZSUZSANNA, Környezet és Fejlődés Kft.

200

AA

VII.3 A FÁK VÉDELMÉRŐL S ZÓLÓ KORMÁNYRENDELET FELÜLVIZSGÁLATA A Jövő Nemzedékek Képviselete már megalakulása táján találkozott azzal a problémával, hogy a zöldterületek pusztítása során a fák védelmére jogi eszköz lényegében nem áll rendelkezésre. A hatályos jogszabályok alapján ugyanis gyakorlatilag akadálytalanul, szankció veszélye nélkül lehet kivágni a fákat – csupán egy mondvacsinált okot kell megadni. A Magyar Köztársaság területén a fák kivágását az 1970. évi 21. sz. Kormányrendelet szabályozta, amelyet a Fák védelméről szóló 128/1999. (VIII.13.) módosító Kormányrendelet változtatott meg. A korábbi rendelet kivágási szándék esetén a településen álló illetve az utakhoz kapcsolódó fák esetében csupán bejelentési kötelezettséget írt elő. Mindemellett a fák kivágásának indokai egyedülállóan széleskörűek hazánkban (árnyékolásból adódó gyengébb zöldséghozam, az ősszel váratlanul lehulló levelek által okozott szemétképződés, kilátás korlátozása, hogy csak a legkirívóbb példákat említsük). Az 1999-es módosító kormányrendelet úgy változtatta meg a fenti jogszabályt, hogy tovább bővítette a fák kivágásának lehetőségeit. A 21/1970. számú rendelet hatályát leszűkítették úgy, hogy az nem vonatkozik sem a lakóterületek fáira, sem pedig az utcai fasorokra. Ezek bejelentési kötelezettség nélkül, szabadon kivághatók. Semmiféle indok nem szükségeltetik a magánterületen álló fák kivágásához, amelyhez korábban a területileg illetékes hatóság – lakott területeken a jegyző – hozzájárulása kellett. „Az életet és a vagyon biztonságát veszélyeztető” fát a rendelet értelmében a tulajdonos egyenesen köteles eltávolítani, ráadásul sürgős veszély esetén csupán utólagos bejelentési kötelezettség mellett még akkor is, ha a fa kivágása amúgy engedélyköteles is volt. A módosított rendelet láthatóan alaposan leszűkítette, lényegében kiüresítette a fák védelmének jogi eszközei körét. A JŐNEK úgy ítélte meg, hogy a módosító rendelet az Alkotmány több pontját is sérti, ezért eljárást kezdett az ügyben, melynek részleteiről előző három jelentésünkben számoltunk be. Emlékeztetőül az ügy fontosabb fordulópontjait az alábbiakban foglaljuk össze. 201

A Jövő Nemzedékek Képviselete 2000. novemberében bejelentéssel élt Dr. Gönczöl Katalinnál, az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosánál, jogorvoslatot kérve. Mivel Országgyűlési Biztos Asszony hatáskörének hiánya miatt az ügyben nem járhatott el, közvetlenül az Alkotmánybírósághoz (AB) kellett volna fordulnunk. Az ügymenet meggyorsítása érdekében – az AB közismert túlterheltségéből kiindulva – a JŐNEK nem közvetlenül juttatta el az AB-hoz beadványát. 2001. október 25-i dátummal levélben fordultunk Dr. Lenkovics Barnabáshoz, az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosához, melyben kérelmeztük, hogy az Országgyűlési Biztosok Hivatala, illetve személyesen Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa forduljon az Alkotmánybírósághoz a rendelettel szemben a fentiekben bemutatott alkotmányossági aggályokat kivizsgáltatandó. Biztos úr kérésünknek eleget tett. Az országgyűlési biztos levele az Alkotmánybírósághoz azzal kecsegtetett, hogy az AB belátható időn belül sort kerít a beadvány vizsgálatára, és kedvező döntése esetén egy kis lépéssel előbbre juthatunk meglevő zöldterületeink védelméhez. Mivel azonban az AB túlterheltsége és várható döntése miatt továbbra is aggódtunk, a JŐNEK a kormányrendelet részletesebb vizsgálatába kezdett, és beadványunkat új szempontokkal kiegészítve ismételten Dr. Lenkovics Barnabáshoz fordultunk. Új beadványunkban kértük, hogy az országgyűlési biztos kezdeményezze a jogalkotónál a kormányrendelet felülvizsgálatát. Aggodalmunk az Alkotmánybíróság döntését és az ombudsmani eljárást illetően nem volt alaptalan. Az AB 182/B/2002. (II.26.) számú határozatában a Korm. rendelet módosítás alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. Indoklásában arra hivatkozik, hogy bár a módosítással a Rendelet hatálya alá tartozó fák köre valóban csökkent, a fák védelme ugyanakkor nem csökkent, mivel a rendelet hatálya alól kikerülő fák védelmét más, vonatkozó jogszabályok (az 1996. évi LIV tv. az erdőről és az erdő védelméről, a továbbiakban Evt.) megfelelő mértékben biztosítják. Álláspontunk szerint az Alkotmánybíróság határozatának meghozatalakor figyelmen kívül hagyott számos szempontot, melyek indítványunkat alátámasztják. 202

AA

Az AB. 182/B/2002-es sz. határozatában rámutat, hogy bár a külterületi zártkertben álló fák a 128/1999-es módosítással kívül estek a 21/1970-es Korm.rendelet hatályán, azonban mivel rájuk a továbbiakban az Evt. rendelkezései az irányadóak, a fák védelme nem csökkent, s így alkotmányellenes állapot nem állt elő. A Jövő Nemzedékek Képviseletének álláspontja szerint a külterületi zártkertben álló fákon túl, a módosító Korm.rendelet nyomán a védelem alól kikerültek egyes belterületi magánterületen álló fák is. A módosítás előtt a Korm.rendelet fogalmazása szerint a rendelet hatálya kiterjedt „a községek, városok belterületén, valamint külterületén álló fákra, ideértve a zártkertben álló, továbbá a közutak tartozékát alkotó [1988. évi I. törvény 47. § k) pont] valamint a közút határától 10 m távolságon belül álló fákat is.” A rendelet általánosságban bel- és külterületen álló fákról tesz említést. Tételesen sorolja a rendelet hatálya alól kiemelt fákat (pl. az építési telkeken, illetőleg a külterületi kerti földeken levő szórványosan elhelyezkedő erdei fákat, ha azok nem tájképi szempontból védett területen állnak), azonban általánosságban a belterületi magánterületen álló fák kivágását előzetes hatósági engedélyhez köti. Ez lehetőséget biztosít az önkormányzatok számára, hogy illetékességi területükön belül nyomon követhessék és szabályozhassák a biológiailag aktív zöldfelület-állomány változását, és azt az igényeknek megfelelő és a túlzott zöldfelület-veszteséget megakadályozó védelemben részesítsék. A Korm.rendelet módosítása során a belterületi magánterületen álló fákra kiterjedő bejelentési kötelezettség, és a hatóság lehetősége a fák védelmére megszűnt. Ezt a módosítást követően semmiféle jogszabály nem teszi lehetővé. A Jövő Nemzedékek Képviseletének álláspontja szerint ezáltal nagymértékben gyengült a fák és zöldterületek védelme, éspedig elsősorban éppen a legkritikusabb helyzetben levő belterületeken. Ezt a helyzetet számos önkormányzat is érzékelte, és a módosítást követően saját hatáskörben a hatályos Korm.rendeletnél szigorúbb, a módosítás előtti állapot szerinti védelem lehetőségét biztosító helyi önkormányzati rendeleteket fogadott el a fák védelméről. Továbbá megállapítható, hogy a külterületi zártkertekben álló fáknak az Evt. hatálya alá rendelése során a fák kivágásról szóló döntés kizárólag az – elsősorban erdészeti szempontokat érvényesítő – 203

erdészeti hatóság hatáskörébe került, míg a módosítást megelőzően ezen fákról, ha azok a táj jellege, a természeti értékek, az egyedi tájérték és az esztétikai adottságok megóvása szempontjából jelentősek, a Korm.rendelet 6. §-a alapján a jegyző csak a területileg illetékes természetvédelmi hatóság (nemzeti park igazgatóság) hozzájárulásával intézkedhetett. A természetvédelmi hatóság ezen lehetősége a fák és zöldterületek védelmébe való bekapcsolódásra a módosítás nyomán ugyancsak megszűnt, ami álláspontunk szerint a külterületi zártkertekben álló fák védelmének lazulását jelenti. A fák védelmének ilyetén gyengülése értelmezésünk szerint ellentétben áll az Alkotmánybíróság 28/1994. sz. határozatával, és így álláspontunk szerint a 128/1999. Korm.rendelet a Magyar Köztársaság Alkotmányába ütközik. Az AB 182/B/2002. számú határozata a beadványunkban szereplő komplex problémakör egyetlen szűk aspektusával, a külterületi zártkertben álló fák védelmével foglalkozott, és ennek vizsgálata alapján elutasította a teljes beadványt, mely ezen túlmenően számos, a külterületi zártkerteknél sokkal fontosabb problématerülettel is foglalkozott. Figyelemre méltó, hogy azon kívül, hogy az AB figyelmét a kereset nagyobb hányadát kitevő kérdések széles köre teljes mértékben elkerülte, még azon érvelése is megkérdőjelezhető, mellyel a külterületi zártkertekben álló fákkal kapcsolatosan döntését alátámasztja. Az AB vitatható döntésével szemben jogorvoslatnak helye nincs. Az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosához eljuttatott kiegészítő beadványunk sorsa – ha nem is született kedvező döntés – még nem zárult le. Lenkovics Barnabás 2003. június 5-i keltezésű levelében arról tájékoztatott, hogy mivel az Alkotmánybíróság döntéseit nem lehet felülbírálni, a 182/B/2002. AB határozat nyomán keresetünk azon része ügyében, mely a rendelet tárgyi hatályának kibővítésére irányul, nem áll módjában eljárni, további módosítási javaslataink miatt azonban vizsgálatot folytat. 2003. október 2-án az ombudsman levélben értesítette a Jövő Nemzedékek Képviseletét, hogy beadványunk ügyében, mivel az előadottak nem kapcsolhatók egyedi hatósági ügyhöz, hatáskör hiányában a vizsgálatot megszünteti. Tájékoztatott azonban, hogy 2003. 204

AA

januárjában kezdeményezte az „az Obtv., valamint ezzel összefüggésben a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény kiegészítését. A kezdeményezés – egyebek mellett – azt tartalmazza, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a környezetvédelemre vonatkozó jogszabályok módosításával összefüggő javaslataival közvetlenül fordulhasson a jogalkotóhoz.” A kezdeményezésre a mai napig nem érkezett válasz. Ezen túl az országgyűlési biztos tájékoztatott, hogy beadványunkat az Obtv. 19.§-ának (3) bekezdése alapján, hivatalból áttette a Környezetvédelmi és Vízügyi Miniszterhez, azzal, hogy kialakított álláspontjáról a Jövő Nemzedékek Képviseletén túl az Országgyűlési Biztos Hivatalát is tájékoztassa. Várjuk a Miniszter álláspontját az ügyben, remélve, hogy mód nyílik a kifogásolt Kormányrendelet felülvizsgálatára. A JŐNEK beadványaival párhuzamosan A Levegő Munkacsoport és a Környezeti Management és Jog Egyesület (EMLA) is olyan közös módosító javaslatot dolgozott ki, mely a tárgyi hatály kiterjesztésén és a formai változtatásokon túlmenően a faállomány értékének meghatározására is új módszereket javasol. Ez a javaslat követendő minta lehet a Kormányrendelet remélt módosításánál Az esetből kiderül, hogy három évvel az alkotmányellenes állapotot sérelmező bejelentésünket (2000. dec. 13.) követően ez a helyzet, az intézmények hatásköri hézagainak és túlterheltségének köszönhetően zavartalanul fennáll. Elgondolkodtató, hogy jelenlegi intézményeink és jogorvoslati lehetőségeink megfelelőek-e, amennyiben ezen feladatokat csak nehézkesen, és igen lassan képesek ellátni, és nem volna-e szükség egy olyan intézményre, mely a hasonló, környezetünket és a jövő nemzedékeket fenyegető esetekre szakosodva a jogsérelmet belátható időn belül orvosolni volna képes, ami utódaink és mindannyiunk érdeke is. Az összefoglalót készítette: JÁVOR BENEDEK, Védegylet

205

AA

VIII. A JŐNEK ÁLTAL KÉPVISELT ÜGYEK TEMATIKUS ÁTTEKINTÉSE Ügy, téma

A ügy állása1 Zöldterületek csökkenése Budapesten és agglomerációjában Budapesti ügyek Mélyparkoló a Budapest-terézvárosi Jókai téren Folyamatban Készülő terézvárosi környezetvédelmi KSZT-k Lakópark a pesthidegkúti Erzsébetligeten Urnatemető Gercse középkori templománál Társasház az Ugató-szikla előtt A „VICO-lovarda” A rendületlenül épülő ház a Rézsű utcában A hatósági bontások problémái Újabb mélygarázsok a belvárosi közparkok helyén Beépítés a II. kerületi Zivatar utcában Aszfalttörmelék-lerakás a Virágos nyeregnél Hogyan lesz Albertfalva-városközpont álomból bevásárlóközpont... Bevásárlóközpont-ellenesség és lakótelepi beépítés Újpesten Övezetmódosítási terv a XVII. kerületi Szőlőhegy területén A Budai alsó rakpart kiszélesítése A főváros terjeszkedésének hatásai Az agglomerációs települések növekedésének problémája Piliscsaba példáján Egy lépés a Nemzeti Park – új Pomáz épül

Jelentés2

Alvó

I., II., III., IV. IV. I., II. II. I., II. I., II. II. II., III., IV. III.

Alvó Lezárult6 Lezárult5

III. III. III.

Alvó

III.

Alvó

III.

Folyamatban

IV.

Alvó

II., III.

Lezárult7

III.

Folyamatban Lezárult3 Lezárult4 Alvó Alvó Lezárult5 Folyamatban

207

Ügy, téma

A ügy állása1

Országos jelentőségű ügyek Ivóvizeink növényvédő szer szennyezettsége Alvó A mezőgazdasági géntechnológia Folyamatban Magyarországon Folyamatban A kistelepülési szennyvíztisztítók szabályozásának és finanszírozásának módosítása A Nemzeti Erdőstratégia és Nemzeti Folyamatban Erdőprogram társadalmi vitája A Védegylet és a WWF kutatása a védett erdők Folyamatban kezelésével kapcsolatban A természetvédelmi kezelés problémái Az Őrségi Nemzeti Park és a Rába ügye Folyamatban Közérdekű adatkérés az Állami Erdészeti Folyamatban Szolgálattól Tervezett andezitbánya az Aranyos-völgyben, a Folyamatban Zempléni-hegységben A kékkúti ásványvízkitermelés káros hatásai Folyamatban A Zempléni-hegység értékeinek védelme Alvó Együttélés folyóinkkal A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése Folyamatban A Rába megőrzése Folyamatban A tervezett novo virjei vízierőmű a Dráván Folyamatban Egyéb ügyek A győr-bácsai hulladékégető Lezárult8 A természettel együttműködő gazdálkodás Folyamatban kísérlete a Bodrogközben Közösség-tájékoztatás vagy félrevezetés? Az Folyamatban ajkai erőmű tervezett beruházásainak kérdőjelei Jogszabálymódosítási javaslatok; jogszabályi munkaanyagok véleményezése A Fák védelméről szóló kormányrendelet Folyamatban felülvizsgálata A zöldterületek védelmében – Folyamatban jogszabálymódosítási javaslatcsomag

208

Jelentés2

I. I., II., III., IV. I., II., III., IV. IV. III., IV.

III., IV. IV. IV. IV. I. IV. III., IV. IV. II. II., III., IV. IV.

I., II., III., IV. II.

AA

Ügy, téma

A ügy állása1 Kiegészítő javaslatok a géntechnológiai törvény Folyamatban módosításáról szóló kormány-előterjesztéshez A helyi népszavazásról szóló törvény Alvó módosítása A településrendezési tervek készítését megelőző Folyamatban hatásvizsgálatok rendjének szabályozása A lakosság döntésekbe való érdemi Folyamatban bevonásának eszközei A hatósági bontások finanszírozási forrásainak Folyamatban megteremtése Folyamatban A környezetvédelmi hatásvizsgálat elkészítése és a környezetvédelmi engedélyezési eljárás közérdeket szolgáló rendjének feltételei Folyamatban A fővárosi zöldterületek és zöldfelületek megóvásáról, használatáról, fenntartásáról és fejlesztéséről szóló rendelet módosítása Folyamatban Az engedély nélkül emelt épületek fennmaradási engedélyére vonatkozó szabály szigorítása Lehetőség a kerületek számára helyi védettség Folyamatban megállapítására A zöldfelületek fokozottabb védelmét célzó Folyamatban speciális szabálymódosítások A főépítészi tevékenység ellátása feltételeinek Folyamatban módosítása A környezetvédelmi program készítésének Folyamatban követelménye a településrendezési tervek megalkotását megelőzően Javaslat a BVKSZ módosítására az intézményi Lezárult9 zöldterületek (IZ-övezet) lakás-funkciójú beépíthetőségének korlátozása érdekében Vélemény a készülő Budapest, II. kerület Folyamatban Kerületi Városrendezési és Építési Szabályzatról A készülő terézvárosi környezetvédelmi Lezárult10 program és intézkedési terve egyeztetési anyagának véleményezése

Jelentés2 III. III. III., IV. III., IV. III., IV. III., IV.

III.

IV.

IV. IV. IV. IV.

III.

III., IV. III., IV.

209

Ügy, téma

A ügy állása1 2000. évi ......... törvény A Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosáról UNESCO Nyilatkozat A jelen nemzedékek jövő generációk iránti felelősségéről 1

Jelentés2 II. I.

A folyamatban lévő ügyek esetében a JŐNEK jelenleg is eljár, míg az alvó ügyeknél kapacitáshiány miatt az eljárást átmenetileg felfüggesztettük. 2 Az ügyek részletes leírásai a JŐNEK I. (2001. április 22.), II. (2001. november 30.), III. (2002), illetve IV., azaz mostani Jelentésében találhatók az oszlopban jelzett számnak megfelelően. 3 A lakóparképítést a Fővárosi Közgyűlés megakadályozta a terület átminősítési kérelmének elvetésével. 4 A beruházást tervezők elálltak szándékuktól, így az ügy lezárult. 5 Kapacitás hiányában a JŐNEK az ügy vizsgálatát felfüggesztette. 6 Az ügyben az illetékes Nemzeti Park igazgatóság jár el. 7 A 2002-es testületi döntésekkel úgy éreztük, beavatkozási lehetőségeink kimerültek, Pomázon ráadásul a beruházást erősen pártoló és anyagilag is érintett polgármestert választottak. 8 Kapacitás hiányában a JŐNEK az ügy vizsgálatát felfüggesztette, az esettel a Hulladék Munkaszövetség (HuMuSz) foglalkozik. 9 A Fővárosi Közgyűlés elfogadta a problémás rendelkezések módosítását, így remélhetőleg az IZ-övezetekben található jelentős zöldterületek beépítése megállítható lesz. 10 A joganyagokat elfogadták.

210

Védegylet 1051 Budapest, Nádor u. 32. Telefon/fax: (06-1)-269-42-51 Drótposta: [email protected] Korábbi kiadványaink is megtalálhatók honlapunkon: http://www.vedegylet.hu