„Farsangi
sza, bláznyi me sza!” (Farsang van, bolondozzunk!)” beszélgetés a kisnánai szlovákok történetéről, hagyományairól A Kisnánai Szent Imre Általános Iskolában 2016.04.04-től 04.08-ig tart a Digitális témahét, melynek keretében egy interjút készítettem a kisnánai Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat elnökével, Cseh Józsefné Gizike nénivel. Pintér Lilla: Mit tud róla, mikor és honnan telepedtek be Kisnánára az első szlovákok? Cseh Józsefné: Mielőtt a feltett kérdésre válaszolnék, úgy gondolom feltétlenül szükséges egy kis múlt idézés. A falu története a középkorban szorosan összekötődött Nána várának, mint a tulajdonos főúr, a Kompoltiak székhelyének és birtokközpontjának történetével. A Kompoltiak férfiága a XVI. század elején kihalt, az Országh család örökölte a falut. Mohács után Móré László, Ferdinánd király hírhedt embere a kisnánai várba fészkelte be magát, innét indult fegyvereseivel rabló portyákra a környékbeli falvak ellen. A törökök 1543-ban kifüstölték onnan, de rommá tették a várat is. 1549-ben a falu is puszta lett. 1550-ben 8 házban lakó 17 nős és 8 nőtlen férfi fizeti a török adót. A község 1552-ben Eger ostroma során ismét elpusztul, és lakatlan puszta marad 1706-ig. Petrovay Ferenc Nyáry Zsuzsa férje, 1706ban háborús menekültekkel benépesítette Kisnána puszta kezükön lévő részét. Vay Ádám nem tűrte meg a másik földesúr jövevényeit, 1710-ben kiűzte Petrovay itteni jobbágyait, a lakók szétfutottak és Kisnánán üresen hagyták. 1716-ban megtörtént a falu újabb, most már végleges betelepítése. A volt Enczingerbirtok jószágfelügyelője Eisperg, Árva
megyéből szlovák telepeseket hozott be. Később még érkeztek nagy számban Gömör vármegye (Feled, Királyhegyalja, Nagyrőce) és Nógrád megye (Korna, Litke, Losonc) falvaiból is. A betelepült lakosokat teljesen elvadult, lepusztult táj fogadta. A beköltöztetetteknek csak egy része maradt a területen, egyesek továbbköltöztek pl. a Jászságba. Pintér Lilla: Mivel foglalkoztak és miből tartották el a családjaikat? Cseh Józsefné:A betelepült lakosokat teljesen elvadult, lepusztult táj fogadta. Szántóföldjeiket erdőirtással nyerték. A 12 újgazda egy évig mentesült minden adótehertől, de földjüket csak 1725 után szabták ki részükre. Mivel a művelhető szántóterület szűkös volt, elégtelen az itt élők számára, ezért Hevesen és Alatkán béreltek gabonatermő szántókat, Szajlán és Verpeléten réteket. Terjedelmes tölgyerdeiket makkoltatásra bérbe adták más falvak csordásainak. A lakosság egy része az erdőben kitermelt tűzifát és épületfát szekérre rakva, a fátlan alföldi falvakban cserélte búzáért, árpáért. Mások jó bognárok, akik szekereket, faeszközöket, faekét készítenek pénzért, gabonáért. Kecske, juh minden háznál volt, szőlőterületük 37 kapás. Három marhakereskedő is lakott a faluban csordáikat a békési Endrődön tartották.
Vesszőből kosarat, hátit fontak, szőlőt és gyümölcsöt termesztettek, kiváló bort és finom pálinkát készítettek, melyeket az ország más részein értékesítettek vagy más szükséges élelmiszerre vagy egyéb tárgyra cseréltek. Pintér Lilla: Tudna-e mesélni a szlovákok népviseletéről? Cseh Józsefné: Az emberi ruházat alapfunkciója, hogy a testet megvédje a hőmérsékleti ingadozásoktól. Az öltözet azonban megkülönböztető jegyeket is hordoz magán. Tükrözi egyebek között a viselőjének a nemét, a korát, bizonyos tájhoz való kötődését is, amennyiben a településnek megvan a maga jellegzetes viselete. Egy-egy településen belül még a vallási hovatartozást is tükrözheti a ruházat, mindenek előtt annak díszítő elemei. A fentieken túl a magyarországi szlovák viselet is, különösen annak népi változata, sajnálatosan mára már szinte mindenütt teljesen eltűnt a hétköznapi használatból. Nálunk már ünnepnapokon sem kerül elő, többnyire a szekrényekben és a ládák mélyén pihen. Az itt látható népviseleti ruhák is egy-egy láda mélyéről, szekrény aljából kerültek elő, ahol a család megőrizte, vigyázott épségére.A kisnánai viselet nem volt gazdagon díszített, melynek okai a gazdasági helyzettel magyarázható objektív okai lehettek. Ünnepi öltözet az 1800-as évek végén: fekete rakott szoknya, fehér kötény, színes, mintás vállkendő, alatta rövid ujjú fehér blúz, hímzett fehér fejkendő, mely alatt kontyot, kontyfogót viseltek. Az idősebb asszonyoknál, még ma is megfigyelhető – az előre kötött zefír kendő. A szoknya anyaga lehetett zefír, bársony, vagy szövet, az 1900-as években már selyem anyagból is készült rakott szoknya. Gyakori viselet volt a vállkendő, a nagykendő, főként hideg időszakban. A sötét szoknyákhoz többnyire bársony mellényt viseltek. Volt hétköznapi viseletük, amit otthon hordtak, lehetett ünnepi viseletük, amelyet templomba, vagy búcsúra vettek fel. A lányok is rakott szoknyát viseltek. A szoknya alatt 3 alsó szoknyát hordtak. A kötények selyemből készültek, színe fehéren kívül
krémszínű, sötétkék.
rózsaszín,
halvány-
vagy
A kendő lehetett kázsmír, zefír vagy selyem, de jellegzetes volt még a hímzett fehér kendő. A nők nyakába gyöngy volt, ékszert csak ünneplő ruhához viseltek. A fiatalabbak patent harisnyája fehér színű, az öregebbeké pedig barnás. Az 1900-as évekre a ruhák anyaga szövet lett, színe általában bordó. Gyakori viselet a hosszú ujjú blúz. A rakott szoknyát alsóruhának hordták. Szinte csak sötét színű kendőt hordtak, melyeknek anyaga selyem, bársony, zefír, brokát és kázsmér. A viselet mellett a nánai asszonyok, lányok kezében jól megfigyelhető volt a hímzett vagy stikkelt zsebkendő. Nánán az asszonyok csak egyfajta cipőt hordta, fekete csatos cipőt. A férfiak viselete fehér, bő ujjú ing, a nyak és a kézelő mentén díszítéssel. Hétköznapi viselet a vászonnadrág és vászoning, ünnepi viselet fehér ing fekete nadrág. A falusi ember saját maga készítette használati eszközeinek legtöbbjét. A vászonnadrágokat, ingeket, női alsóruházatot az asszonyok megvarrták. Törülközőket, terítőket hímeztek. A gyerekek elesték szüleiktől a fogásokat, s mire felnőttek, már ők is értettek a lakókörnyezetük kialakításához. Hogyan is lesz a kenderből szépen hímzett terítő, dísztörölköző? A folyamatból a legtöbb munkát igénylő műveletet, a fonást emelem ki. Ennek eszköze a kézzel pörgetett orsó vagy a lábbal hajtott rokka. A kész fonalat az orsó szárára tekerték, illetve rokkával a fonással egyidejűleg a csévére hajtották. Ezután bonyolult munkafolyamatok után a vászon elkészítésének utolsó fejezete a szövés, melyhez szövőszéket használtak. A megszőtt anyagokból szabták, varrták a ruhaneműket,
törölközőket, terítőket. A díszítés különböző technikával készült: keresztszemes öltésekkel, egyszerű sormintákkal, töltött öltésmódon, azsúrozással, rojtozással. A hímzés motívumai: búzavirág, rózsa, margaréta, tulipán. Egy-egy minta több párnára, ágytakaróra, terítőre került, amelyek a tisztaszobába kerültek. Pintér Lilla: Milyen jellegzetes szokásaik voltak a kisnánai szlovákoknak? Cseh Józsefné: Bizonyára sokkal több szokás is élt a kisnánai szlovákok körében, mint amiről én tudok. A mi családunk nem volt babonás, ezért úgy gondolom e témában is vannak hiányosságaim. Egy titkos beszélgetés a felnőttek között, ami tótul hangzott. Mindig olyankor fordult elő, amikor nem akarták, hogy tudjam miről vagy kiről van szó, és hogy mit is beszélnek. Szent György napján, április 24-én volt az állatok kihajtása. A gazda mielőtt kihajtotta az állatait, ostornyéllel keresztet rajzolt, ezt volt áldás. November 30. András nap, ekkor hajtották be a gulyát a legelőről. Fonó: A fiatalság téli szórakozása, csoportos összejövetelek. A házi munkák elvégzése után a legények és a lányok a fonóházakba mentek. A lányok varrtak, hímeztek, fontak, közben énekelgettek. A legények megérkezése után játszottak. Zálogosdit. Ezt a szokást csak mások elbeszéléséből ismerem, az én időmben már nem működött. Luca napi hagyomány: Erről is csak az idősebbektől hallottam. December 12-én kezdődött. Ezen a napon is fonóban voltak a legények és a lányok, ahol játszottak és tréfálkoztak. Például elkötötték a lovakat az istállóból, szétszedték a kocsikat, eltorlaszolták a kapukat, stb. Voltak különböző jóslások, pld férjjósló, gombócfőzés, varrni sem lehetett, mert akkor bevarrták a tyúk fenekét, stb. Boszorkányok elűzése, fokhagyma vacsorára rontás ellen,
Luca naptár – időjárás jóslás Szerencse megőrzésére vonatkozó hagyományok is kötődtek a LUCA naphoz. Nem mehettek a nők el otthonról, mert elvitték a szerencsét; nem lehetett kifelé söpörni, hogy ne menjen ki a szerencse, stb. A Szent Család-járás december 15-én kezdődött, minden este más és más családnál tartották a kis Jézus születésének felelevenítését énekekkel, imákkal. Szlovákul is énekelték a Szállást keres a Szent Család éneket December 24-re minden családban előkészültek a háromnapos ünnepre. Ezt a napot kötelező böjttel kellett eltölteni. Ezen az estén nálunk tejfeles babfőzelék hús és kolbász nélkül, valamint mákos tészta volt a vacsora. Az asztalon kellett, hogy legyen alma, dió, szőlő, sült tök és mákos kalács.. Vízkereszt január 06.: a Három királyok ünnepe, ekkor szokás volt megszenteltetni a házakat, Gáspár, Menyhért, Boldizsár áldását kérni a házra, és annak lakóira. A Szent István napi búcsú a templomban kezdődött és nagy családi ebéddel folytatódott, utána lehetett menni mulatni. „Farsangi sza, bláznyi me sza!” (Farsang van, bolondozzunk!) – mondogatták egymásnak, ha mulatozni, vigadozásra készültek. A karácsony utáni hetedik szombaton a farsangot a házasok mulatsága nyitotta: a kocsmában, majd vasárnap a litánia után a lányok bélesekkel, lepényekkel, kalácsokkal, a legények a zenészekkel érkeztek a fonóházba, ahol hajnalig mulathattak. A mulatságot a „húshagyó” kedd délelőttjén „zsobrált”, koldult élelmiszerek elfogyasztásával zárták. Az utolsó tánc „kendertánc” volt: „Pogy táncovagy nako nope!” (Gyere táncolni kenderre!) – hívták egymást, de a párnak minél magasabb partnert választottak, hogy magasabbra nőjön a kender. A zenészeket a zsobrált pénzből fizették ki.
Az őszi szüreti rendezvények után kerítettek sort az esküvőknek, lakodalmaknak. Pintér Lilla: Mit tud mondani a kisnánai szlovákok gasztronómiájáról? Cseh Józsefné: Kisnánán a szlovák hagyományok fontos, ma is élő része a gasztronómiai örökség ápolása, továbbadása és jelenléte az itt élő családok mindennapi életében. Rendezvények , összejövetelek alkalmával és kérésre idelátogató turisták részére készítünk ízelítőt a kisnánai szlovákok hagyományos ételeiből: herőce, sztrapacska, macok, lepény, rétes, derelye, gombóc, töltött káposzta (szarma), tejfölös gombaleves. stb. A „Tájházak napja” és a „Népi íz-őrző nap” rendezvények alkalmával a Kisnánára látogató turisták is megkóstolhatják a helyi hagyományoknak megfelelően készített szlovák ételeket, édességeket. Felidéznék néhány múlt idéző gondolatot a gasztronómia azon területéről is, mely a mindennapi életben, a legtöbb család asztalára került, melyek nagy része az ifjúság számára ismeretlen, az idősek számára nosztalgia. A szüret, a kukoricatörés munkáinak befejezése után kicsit megpihent a család. A kamrában a búzaliszt mellett ott volt a kis zsákban a kukoricadara, a kukoricaliszt, a padláson rúdra rakva sorakozott egymás mellett a párba kötött piros és fehér szőlő, az összekötött és összefont kukoricacsövek. A pincében a hordók mellett helyezték el a krumplit, a hagymát és a téli gyümölcsöket. A gazda gondosan végezte a borral kapcsolatos teendőit, hasogatta a fát. Karácsony előtt a legtöbb család, már akinek
volt, levágta a hízót, így sok finomság került az asztalra és kamrába. A kolbász és hús egy részét megsütöttek és forró zsírral leöntve tárolták, hogy még tavasszal is legyen hús a családnak. A disznóvágást követően készítették el az általam „savanyú” levesként ismert ételt, mely az „abárlében” megfőzött belsőségekből: tüdő, vese, egy kis szív készült. A bab- és krumplileves télen is rendszeres étel volt az asztalon, de ilyenkor már kolbász is került a bablevesbe vagy füstölt csülök. Készítettek kukorica- és krumpligancát, kukorica málét. Cukrozott vízben főzött morzsolt, nagy szemű kukorica és pattogatott kukorica is került az asztalokra. A szüret előtt begyűjtött, megszárított gombából savanyú gombaleves készült, mely legtöbb családnál karácsonykor került az asztalra. A karácsonyi vacsora december 24-én este tejfeles babfőzelék hús nélkül, mákos tészta, sült tök, alma, szőlő és dió. Minden ételnek megvolt a maga jelentősége az ünnepi asztalon, mely ételek elfogyasztása az elkövetkező évre adott hitet és reményt. Farsang idején a fonókban, a bálokban és otthon a családoknál a legjellegzetesebb étel a fánk, mi azt mondjuk pampuska és a herőce, mely többféleképpen is készült. Volt vékonyra nyújtott tésztából, ropogósra sült és vastagabb tésztából készült, kicsit puhább és laktatósabb. A pattogatott kukorica is gyakran került a család és a vendégek elé, szívesen fogyasztották. A masinán kenyérsütő kerek tepsiben, szitával letakarva készítették. Kisnánán az év minden szakában, minden ünnepen és családi összejövetelen jelen volt és a hagyományos ételeket is készítő háziasszonyok receptárában ma is ott van a túrós-kapros lepény. A kisnánai rétes készítése nagyanyáink receptje alapján készül, mely édesség az ünnepek kiváltsága, ízőrző hagyományőrző gasztronómiánk egyik ékköve. Nosztalgiáját éljük ma a herőce készítésének; évszaktól, ünneptől, résztvevőktől függetlenül lehetetlen annyit készíteni, hogy ne fogyjon el az utolsó darabig.
Ízőrző bemutatókon, iskolai versenyeken, rendezvényeken sajátítják el a fiatalok a készítését, de leginkább fogyasztani szeretik a kisnánai készítésű lekvárokkal. Pintér Lilla: Azt hallottam és tudom is, hogy jelenleg is őrzik a szlovákság kultúráját. Hogyan valósítják meg ezt? Cseh Józsefné: Kisnánán a szlovák kultúra őrzésében, annak ápolásában és továbbadásában kiemelkedő feladatot lát el az 1985. évben alakult Mátragyöngye Hagyományőrző Népdalkör, mely csoport egyetlen, és legfőbb támogatója a helyi Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat. Hagyományaink őrzésében, a szép dalaink összegyűjtésében is jelentős feladatot vállaltak. Műsoraikban szívesen szólaltatják meg a kisnánai idős emberektől gyűjtött szlovák és magyar népdalokat is. Szlovák dalaikkal már többször szerepeltek a televízióban, hallhatták dalaikat a rádióban. Az eltelt több mint 30 év alatt sok helyen voltak szerepelni, bejárták az ország szlovák és magyar ajkú településeit. Térségi és országos versenyeken számos kiemelkedő eredményt értek el. Heves megyében az egyetlen szlovák nyelven is éneklő Népdalkör. Fellépéseik során lehetőség nyílik a helyi szlovák kultúránk, a népdal még meglévő kincseiből egy-egy kis ízelítőt nyújtani az érdeklődőknek. A helyi Szlovák Önkormányzat a Népdalkör tagjai összegyűjtötték a faluban fellelhető eredeti szlovák népviseleteket is, melyet az 1800-as és 1900-as években hordtak őseink. Ezen eredeti népviseleti ruhákról készítettük el a Népdalkör tagjainak fellépő ruháit, melyeket nemcsak szereplések, fellépések során, de ünnepi alkalmakkor is szívesen viselünk. 2011. évben a Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat helyiségeiben létrehoztunk egy hímzés kiállítást, melyet a „Szlovák
fonó” rendezvényünkön nyitottunk meg és mutattuk be az érdeklődő vendégeknek, látogatóknak. Végignézve a kiállítás anyagát, látható, hogy milyen széles skálájú a hímzett terítők, törülközők, díszpárnák, asztalterítők szín- és mintavilága. Az elkövetkező években gyűjteményünk néhány új viseleti darabbal szaporodott, melyek ugyanezen helyiségekben kerültek kiállításra. A teljes öltözetű viseletek szabóbabára öltözve várják az érdeklődőket. Örömmel mutatjuk be a viseleteket, melyek mindegyike egyegy teljes öltözet, melyeket különböző életkorú asszonyok, eltérő időszakban viseltek. Minden érdeklődőnek szeretettel ajánlom a gyűjteményünk megtekintését, melyet szívesen bemutatunk. Én személyesen viselem gondjukat, mármint, rendezem a ruhákat, mosom, vasalom, hogy mindig jól mutassanak, és féltem ezeket a számunkra felbecsülhetetlen értékű örökségünket. A kiállítás megnyitása óta gyűjteményünk jelentősen megnőtt, egy jóval nagyobb helyiségben bizonyára még jobban áttekinthető lenne. Lehetőséget teremtünk települési rendezvények alkalmával arra, hogy a Kisnánára látogató turisták, vendégek is megtekinthessék a kisnánai szlovák viselet és hímzés kiállítás darabjait. Rendezvényeink során igyekszünk ízelítőt adni a kisnánai szlovákok életének, szokásainak, hagyományainak egy-egy részletéből, történetéből és ilyen alkalmakkor igyekszünk a helyi íz őrző gasztronómiánk egy-egy darabját is felvonultatni.
Egyházi eseményeken is igyekszünk bemutatni szlovákságunk értékeit. 2012. évtől a legnagyobb rendezvényünk, a „Kisnánai Szlovákok Napját” egyházi szertartással egybekötött ünneppel a Szent István templomban tartjuk, számítunk a falu és a meghívott vendégek minél nagyobb számú megjelenésére. A szlovák kultúránk őrzésének, fennmaradásának legfontosabb feladata az anyanyelv használata, továbbadása lenne. Sajnos Kisnánán sem az iskolában, sem az óvodában nem folyik szlovák nyelvoktatás, így a szlovák anyanyelv megtartása, továbbvitele nagyon nehéz feladat. Arra törekszünk, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel, anyagi támogatással, az iskola és az óvoda tanulóinak, valamint a település érdeklődő lakosainak részvételével, közös rendezvényeken ízelítőt adjunk hagyományőrző tevékenységünkről. Remélve azt, hogy a hagyományőrző tevékenységünk, örökségünk megismerése, elfogadása révén segítő kezet és támogatást kapunk ahhoz, hogy gyökereink továbbra is fennmaradjanak. Pintér Lilla: Kedves Gizike néni! Nagyon szépen köszönöm az interjút és további munkájához jó egészséget, sok sikert és kitartást kívánok. Cseh Józsefné: Kedves Lilla! Én is nagyon köszönöm ezt a beszélgetést, mellyel lehetőséget kaptam arra, hogy szólhassak arról a tevékenységről, amit itt Kisnánán egy maroknyi kis csoport példaértékű együttdolgozással tesz. Ápolja és őrzi a szlovák telepesek és azok utódai által reánk hagyott tárgyi és kulturális értékeket, éneklik dalaikat, készítik íz őrző, hagyományőrző ételeiket, sajnos egyre inkább fogyó szlovák szavak kíséretében. Pintér Lilla Kisnánai Szent Imre Általános Iskola 7. évfolyamos tanulója
