IJ AZ ÖNISMERET ÉS A MEGVILÁGOSODÁS FELÉ
FANTASY, AMELY EMBEREK ÉLETÉT VÁLTOZTATTA MEG
DAN
MILLMAN
A BEKES HARCOS ÚTJA AZ ÖNISMERET ÉS A MEGVILÁGOSODÁS FELÉ
DAN MILLMAN
Édesvíz Kiadó Budapest, 2002
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: DAN MILLMAM / WAY OF THE PEACEFUL WARRIROR H. J. Kramer, Inc., Tiburon, California, USA, 1984 Minden jog fenntartva
Fordította BOKOR KLÁRA
Copyright © Dan Millman, 1984 Hungárián translation © Bokor Klára, 1994 Hungárián edition © Sweetwater Publisher Establishment, 1994, 2002 Cover design © Sweetwater Publisher Establishment, 1994, 2002
ÉDESVÍZ KIADÓ, BUDAPEST Felelős kiadó a Kiadó igazgatója Számítógépes tördelés: Alapítvány Kiadó Kft. Borítót készítette: Nóvák Erik / El Greco Kft. Nyomta Alföldi Nyomda Rt., Debrecen Felelős vezető György Géza vezérigazgató ISBN 963 528 639 2
A béke végső harcosának, akinek Szókratész halovány visszatükröződése csupán akinek egyetlen neve sincs, és mégis számtalan neve van, és aki mindannyiunk forrása.
Tartalom
A szerzőről
Köszönetnyilvánítás
8
Előszó
9
Benzinkút a R a i n b o w s E n d e n
13
F.lső könyv: A változás szele
49
Csodakitörések
51
Az illúzió hálója Egyetemista k o r á b a n (U. C. Berkeley) D a n Millman trambulin-világbajnok és nemzetközileg elismert tor nász volt. Később a Stanfordon, a Berkeleyn és az O b e r l i n e n tanított - a harci m ű v é s z e t e k belső és kül ső képzését, jógát, tornát, táncot és m á s elveket, h o g y m e g t e r e m t s e n egy olyan életfelfogást, melyet ő a békés harcos útjának nevez. D a n jelenleg ír, előadásokat tart és s z e m i n á r i u m o kat vezet az Egyesült Á l l a m o k b a n és szerte a vilá gon. Ha fel szeretné v e n n i vele a kapcsolatot, a kö vetkező címre írjon: D a n Millman PEACEFUL WARRIOR TRAINING SEMINARS P.O. Box 801 San Rafael, CA 94915
72
A szabadulás
101
Második könyv: A h a r c o s k i k é p z é s e
129
A k a r d o t megélesítették
131
A hegyi ösvény
190
A/ e l m é n túli élvezet
219
I i.i rmadik könyv: Boldogság, ok nélkül
241
A végső k u t a t á s
243
A k a p u kinyílik
263
I l>ilógus: N e v e t é s a szélben
281
III.>lsó jegyzetek
288
A izerzőről
289 7
Köszönetnyilvánítás
Előszó
Szeretném kifejezni megbecsülésemet és elismerésemet mindazoknak, akik közvetlenül vagy közvetve segédkez tek e könyv létrejöttében, és köszönettel tartozom a sok sok tanítónak, diáknak és barátnak, akik a különböző nagy spirituális hagyományokban fennmaradt története ket megosztották velem, ezáltal is ösztönözve munkámat. Köszönettel tartozom Halnak és Naominak a H. J. Kramer Intézetből, akik fáradhatatlanul dolgoztak azért, hogy a lehető legszélesebb közönséghez jusson el a munkám. Szívből jövő hálát érzek feleségem, Joy iránt, aki mind végig tartotta bennem a lelket, és szüleim, Hermán és Vivian Millman iránt, akiknek szeretete és hite bátorságot öntött belém, hogy elinduljak az úton. Életemet számos tanító kísérte, akik hatottak írásomra, életemre és munkámra: Róbert Nadeau, az aikido tanára, a szellem és a forma ismerője, aki megtanított, hogyan találjam meg a hidat e kettő között. Baba Ram Dass (Richárd Alpert), a nyugat spirituális úttörője, a tanár, akinek humora, szíve és verbális képes ségei a pszichofizikális birodalmakba repített. Oscar Ichazo, az Arica Intézet tanítómestere, akinek is kolája segített a test, az elme és az érzelmek egyensúlyá nak megtalálásában. Da Free John, spirituális beavatott, akinek életmódja az én javamra is vált, műve pedig segített megvilágítani az utat. Michael Bookbinder, a fivér, tanár, barát és ösztönző, a „lélek felserkentője" - aki egy hatalmasabb küldetés része. És természetesen Szókratész.
1966 d e c e m b e r é b e n , a m i k o r a kaliforniai Berkeley Egyetem h a r m a d é v e s diákja voltam, életemben egy különös e s e m é n y s o r o z a t indult. Az egész egy hajna lon, h á r o m óra h ú s z perckor kezdődött, a m i k o r egy éjjel-nappal nyitva tartó b e n z i n k ú t n á l belebotlottam Szókratészbe ( n e m árulta el a valódi nevét, én ne veztem el, egy sugallat hatására, a görög bölcsről, és mivel tetszett neki a név, rajta m a r a d t ) . Ez a véletlen találkozás, és az u t á n a következő e s e m é n y e k telje sen m e g v á l t o z t a t t á k az életemet. Az 1966 előtti esztendőkben elkényeztetett az élet. Szerető s z ü l e i m b i z t o n s á g o t nyújtó k ö r n y e z e t b e n neveltek fel. Később L o n d o n b a n m e g n y e r t e m a tramluilin-világbajnokságot, és b e u t a z t a m egész E u r ó l'.il. M i n d i g megbecsültek az emberek. S z á m o s elis m e r é s b e n volt r é s z e m az életben, de tartós n y u g a lomra, m e g e l é g e d e t t s é g r e sehol n e m leltem. Ma m á r t u d o m , h o g y bizonyos értelemben átt l u d t a m azokat az éveket, és csak á l m o d t a m , hogy í h r e n v a g y o k - a m í g össze n e m találkoztam Szókrai'-.:;/.al, aki m e n t o r o m és b a r á t o m lett. A/előtt ú g y éreztem, velem született jogomnál lógva jár n e k e m egy boldog, m a g a s szintű, józan ' I r i , amilyet a u t o m a t i k u s a n m e g k a p o k majd a z I ok során. Soha n e m sejtettem, h o g y egyszer m e g i < II majd t a n u l n o m , h o g y a n kell élni - és h o g y lé-
8
9
t e z n e k a világlátásnak olyan különleges szabályai és m ó d s z e r e i , amelyeket el kell sajátítanom, mielőtt egyszerű, b o l d o g és elégedett életemre ráébred hetnék. Szókratész, a m i k o r összehasonlításképpen elém tárta sajátját, a békés harcos útját, ráébresztett, mi lyen hibákat k ö v e t t e m el az u t a m o n . A d d i g piszkált t ú l s á g o s a n k o m o l y a n vett, a g g o d a l o m m a l , problé m á k k a l teli életemért, m í g m e g n e m t a n u l t a m az ő bölcs, e g y ü t t é r z ő és h u m o r r a l teli módján látni a vi lágot. Egy percig s e m a d t a fel, m í g m e g n e m értet tem, mit jelent harcosként élni. G y a k r a n együtt ü l t ü n k egészen hajnalig, hallgat t a m őt, v i t a t k o z t u n k , és n e v e t t e m vele ö n m a g á m o n . E n n e k a t ö r t é n e t n e k az alapja személyesen átélt ka l a n d o m , mégis regény született belőle. A férfi, akit Szókratésznek nevezek, valóban létezett. Mégis, mi vel k ü l ö n ö s képességgel t u d o t t beleolvadni a világ ba, n é h a n e h e z e n t u d t a m eldönteni, hol ért véget ő, és hol k e z d ő d ö t t m á s tanítók és é l m é n y e k hatása. S z a b a d o n kezeltem a p á r b e s z é d e k e t és helyenként az e s e m é n y e k sorrendjét. A történetet a n e k d o t á k k a l és metaforákkal fűszereztem, h o g y ezeken keresztül is k i e m e l h e s s e m az üzenetet, amelyet közvetíteni p r ó b á l t a m , a h o g y a n Szókratész is akarta volna. Az élet n e m m a g á n ü g y . Egy történet és a b e n n e h o r d o z o t t ü z e n e t e k akkor lehetnek csak hasznosak, ha a z o k a t m á s o k k a l is megosztjuk. Ezért elhatároz t a m , t a n í t ó m iránti tiszteletemet ú g y fejezem ki, h o g y ö n ö k k e l is m e g o s z t o m á t h a t ó bölcsességét és humorát.
Harcosoknak, harcosoknak n e v e z z ü k m a g u n k a t . A ma gasztos erényért harcolunk, a fennkölt erőfeszítésért, a fen séges bölcsességért, ezért ne vezzük m a g u n k a t harcosnak. Aunguttara
Nikaya
Benzinkút a Rainbows Enden
- K e z d ő d i k az élet - g o n d o l t a m , a m i n t b ú c s ú t intet tem a n y á n a k és a p á n a k , és jó öreg Valiantommal el k a n y a r o d t a m a járdaszegélytől. A kopott, fehér ko csi zsúfolva volt az első egyetemi évre bepakolt cókm ó k o m m a l . Erősnek, önállónak, tettre késznek érez tem m a g a m a t . D ú d o l g a t t a m a rádióból k i s z ű r ő d ő számot, mi közben észak felé igyekeztem Los Angeles a u t ó p á lyáin, majd felfelé, át a Grapevine-on, a 99-es útra, a m e l y a San Gábriel-hegység lábáig h ú z ó d ó zöld szántóföldek m e n t é n fut végig. N e m sokkal alkonyat előtt, m i u t á n k a n y a r o g v a .ilászálltam az O a k l a n d - d o m b o k o n keresztül, a San Francisco-öböl szikrázó látványa tárult elém. A m i n t I berkeleyi c a m p u s felé közeledtem, izgatottságom r g y r e nőtt. M i u t á n a kollégiumi szállásomat megtaláltam, ki¬ I somagoltam, majd belemerültem a Golden Gate híd és San Francisco esti fényeinek látványába. Öt perccel később m á r a Telegraph Avenue-n sé táltam, n é z e g e t t e m a kirakatokat, élveztem a friss i •szak-kaliforniai levegőt és az a p r ó kávéházakból kiszivárgó illatokat. Teljesen le voltam n y ű g ö z v e , így éjfél u t á n i g sétálgattam az e g y e t e m festői ösvé
nyein.
M á s n a p reggeli u t á n r ö g t ö n l e m e n t e m a H á r m o n 13
tornacsarnokba. Ettől fogva itt a hét hat napján n é g y izomfeszítő, szaltózó, verejtékező órát töltöttem el, és arról á l m o d o z t a m , h o g y egy n a p o n bajnok le szek. Két h ó n a p elteltével m á r fulladoztam az emberek, d o l g o z a t o k és órabeosztások tengerében. H a m a r o san ö s s z e m o s ó d t a k a h ó n a p o k , szelíden váltották egymást, ú g y folytak egymásba, m i n t az e n y h e kali forniai évszakok. Az órákat v a l a h o g y túléltem, de a t o r n a t e r e m b e n egyre jobb voltam. Egyik b a r á t o m egyszer azt m o n d t a , a k r o b a t á n a k születtem. Ú g y is n é z t e m ki, ez igaz. Jóvágású, b a r n a , rövid hajú, kar csú, i z m o s fiú voltam. M i n d i g k e d v e l t e m a hajme resztő m u t a t v á n y o k a t , m á r gyerekként szívesen ját s z o t t a m a félelem határát súroló játékokat. A torna t e r e m lett az én szentélyem, itt izgalmakra, kihívá sokra és valamiféle kielégültségre lelhettem. A m á s o d i k egyetemi é v e m végén m á r elmondhat t a m magamról, hogy az Egyesült Államok Tornaszö vetségének képviselőjeként jártam Németországban, Franciaországban és Angliában. M e g n y e r t e m a trambulin-világbajnokságot, a s z o b á m sarkában halom b a n álltak a tornával szerzett trófeák. A fényképem p e d i g olyan sokszor megjelent m á r a Daily Californian című lapban, h o g y az emberek kezdtek megismerni, egyre híresebb lettem. A lányok mosolyogtak, amikor megpillantottak. Egy Susie nevezetű tündéri, m i n d i g k e d v e s b a r á t n ő m , rövid szőke hajjal és fogpasztamo sollyal, egyre gyakrabban ajándékozott m e g szerel m e s látogatásaival. M é g a t a n u l m á n y a i m m a l is jól h a l a d t a m ! Igazán szerencsés fickónak éreztem ma gam. Mégis, 1966 őszén, h a r m a d é v e s k o r o m b a n , valami sötét, k ö r v o n a l a z a t l a n dolog kezdett eluralkodni rajtam. A d d i g r a m á r kiköltöztem az egyetem kollé
A Félelmetes Kaszás hirtelen eltűnik. A vakító fe hér hajú férfi rámtekint, és ü d v ö z l ő é n széttárja a karjál. Elindulok felé, a z u t á n egyenesen belemegyek, be leolvadok a testébe. Amikor végignézek m a g a m o n , l.itom, h o g y fekete köpenyt viselek. Felemelem a ke zemet és fehér, meggörbült csontokat látok, amelyek 1111. idkozva összefonódnak.
14
15
g i u m á b ó l és egy kis lakást béreltem m a g a m n a k . Ek koriban, m i n d e n n a g y s z e r ű e r e d m é n y e m ellenére, m i n t h a valami egyre növekvő melankólia vett volna erőt rajtam. N e m sokkal e z u t á n k e z d ő d t e k a rémál mok. Szinte m i n d e n éjjel hirtelen arra é b r e d t e m , hogy verejtékben ú s z o m . Az á l o m m a j d n e m m i n d i g u g y a n a z volt: Egy sötét város utcáin sétálok, ajtók és ablakok nél küli, m a g a s épületek d e r e n g e n e k felém a kavargó ködben. I n k á b b érzem, m i n t látom, hogy egy hátbor zongató kísértet, egy világítóan fehér k o p o n y a bá mul r á m fekete szemgödreivel. Halálos csönd van. Fehér ujjcsont m u t a t felém, a vakító ujjízületek kar o m s z e r ű e n m e g g ö r b ü l n e k . Megfagy b e n n e m a vér. A k á m z s á s iszonyat m ö g ö t t egy fehér hajú férfi je lenik meg. N y u g o d t , ránctalan az arca. N e s z t e l e n ü l lépdel. Valamitől ú g y érzem, h o g y ő jelenti szá m o m r a az egyetlen menekülési lehetőséget, és neki van h o z z á ereje, h o g y m e g m e n t s e n , de ő n e m lát en gem, é s é n n e m t u d o k szólni neki. A fekete k á m z s á s halál félelmemet kikacagva hát in p ö r d ü l , h o g y s z e m b e n é z z e n a fehér hajú férfival, .1 ki az arcába nevet. M e g d ö b b e n v e nézem, mi törté nik. A halál d ü h ö d t e n feléje k a p . A következő pillai ú t b a n a kísértet n e k e m ütközik, a m i n t az öregem ber megragadja őt a k ö p e n y é n é l fogva, és a levegő be löki.
H a l k a n sikoltozva ébredek. Egy kora d e c e m b e r i éjszakán, az á g y a m b a n fekve a szél üvöltését hallgattam, a m e l y az ablak egy ki csiny r e p e d é s é n befújt a szobába. N e m t u d t a m alud ni, felkeltem, és k o p o t t Levis farmeromat, pólómat, e d z ő c i p ő m e t és dzsekimet m a g a m r a k a p v a kimen t e m az éjszakába. Hajnali h á r o m óra öt perc volt. Céltalanul sétáltam, m é l y e n beszívtam a nyirkos, h ű v ö s levegőt, és felbámultam a csillagfényes ég boltra. Vártam, h o g y valami m e g m o z d u l j o n a hang talan éjszakai utcákon. A h i d e g b e n m e g é h e z t e m , ezért egy éjjel is nyitva tartó b e n z i n k ú t felé indul tam, h o g y v a l a m i s ü t e m é n y t és ü d í t ő t vásároljak. K e z e m e t zsebre d u g v a siettem keresztül az alvó há zakkal teli c a m p u s o n , és ekkor m e g p i l l a n t o t t a m a s z e r e l ő m ű h e l y fényeit. Fényes, fluoreszkáló oázisra leltem a bezárt gyorséttermek, üzletek és m o z i k sö tét v a d o n á b a n . M e g k e r ü l t e m a b e n z i n k ú t h o z tartozó garázs sar kát, és m a j d n e m átestem egy férfin, aki a sötétben ült, s z é k é n e k h á t á t a vöröstéglás falnak támasztotta. Visszahőköltem. Piros gyapjúsapka, s z ü r k e kord n a d r á g , fehér z o k n i és japán s z a n d á l volt rajta. Ú g y tűnt, n e m fázik k ö n n y ű széldzsekijében, p e d i g a feje mellett egy falihőmérő egy fokot m u t a t o t t . Fel s e m nézett, csak erős, d a l l a m o s h a n g o n meg szólalt. - Bocs, ha megijesztettem. - S e m m i baj. Van valami szénsavas üdítője, p a p a ? - Csak gyümölcslénk van. És ne nevezz p a p á n a k ! Felém fordult, és egy félmosollyal levette a sapkáját, felfedve ezzel fénylő, fehér haját. Nevetni kezdett. Az a nevetés! M é g egy pillanatig d ö b b e n t e n bá m u l t a m rá. O volt az ö r e g e m b e r az á l m o m b ó l ! A fe h é r haj, a tiszta, ránctalan arc. Ötven-hatvan éves, 16
magas, v é k o n y férfi. Megint nevetett. Z a v a r o m b a n az „ i r o d a " feliratú ajtó felé i n d u l t a m , és benyitot t a m . Ú g y éreztem, a z irodaajtóval együtt egy másik a j t ó is kinyílik, amely másik d i m e n z i ó b a vezet. Le r o s k a d t a m egy régi díványra, és reszketni kezdtem, felmerült b e n n e m , mi fog a z o n az ajtón keresztül rendezett világomba, sikoltva betörni. Rettegésem valamiféle m e g m a g y a r á z h a t a t l a n csodálattal páro sult. Ü l t e m ott, szinte levegőt s e m vettem, és meg p r ó b á l t a m visszanyerni a z u r a l m a m a t m i n d e n n a p i világom felett. K ö r ü l n é z t e m az irodában. A b e n z i n k u t a k steril rendetlenségének n y o m a s e m látszott itt. A dívány, amelyen ü l t e m , kifakult, színes mexikói terítővel Volt letakarva. Tőlem balra, a bejárat mellett állvány alít, a m e l y e n k ü l ö n b ö z ő , u t a z ó k n a k való árucikkek voltak szép r e n d b e n kirakva: térképek, n a p s z e m üvegek, biztosítékok stb. Egy kisebbfajta, diófa író asztalt is láttam, m ö g ö t t e földszínű, k o r d b á r s o n n y a l bevont székkel. A „ p r i v á t " feliratú ajtó mellett víz¬ i sap őrködött. Mellettem is volt egy ajtó, a m e l y a
garázsba vezetett.
I e g i n k á b b talán a szoba otthonos hangulata raga dott meg. Teljes hosszában egy élénksárga, egészen a bejárati lábtörlőig h ú z ó d ó rongyszőnyeg volt leterít\ | • A falakat n e m r é g e n festhették be, fehérségüket néhány színes tájkép élénkítette. Az izzólámpák lágy l é n y e n y u g t a t ó a n hatott rám. Kellemes ellentéte volt .1 kinti fluoreszkáló világításnak. Egészében véve a SOba meleg, rendezett és biztonságot nyújtó volt. 11onnan is t u d h a t t a m volna, h o g y ezen a helyen i lőre n e m látott k a l a n d d a l , csodával, rettenettel és s í e l ő m m e l t a l á l k o z o m majd? Akkor csak az jutott e s z e m b e róla, h o g y n a g y s z e r ű e n illene bele egy I
nulalló.
17
A légzésem h a m a r lenyugodott, és az agyam, ha n e m is békélt meg, legalább n e m zakatolt már. A fe h é r hajú férfi b i z o n y á r a csak véletlenül hasonlít az á l m a i m b a n látott öregemberre, g o n d o l t a m . Sóhajtot t a m egyet, majd a c i p z á r a m a t felhúzva k i l ó d u l t a m a h ű v ö s levegőre. A férfi m é g m i n d i g ugyanott ült. Amikor elmen t e m mellette, és egy utolsó gyors pillantást vetettem az arcára, érdekes csillogást vettem észre a szemében. Azelőtt soha n e m láttam ilyen szemeket. Első pillan tásra ú g y tűnt, m i n t h a é p p e n kicsordulni készülő könnyekkel lennének teli, de a könnyek fénnyé vál toztak, és m i n t h a a csillagok tükröződtek volna a sze mében. Egy időre eltűnt m i n d e n , és csak a szemet lát tam, egy gyermek különös, hajthatatlan szemét. N e m t u d o m , m e n n y i ideig állhattam ott, m á s o d percekig, percekig - m é g tovább. Hirtelen megráz k ó d t a m , és rájöttem, hol vagyok. „Jó éjszakát" m o t y o g t a m , s ú g y é r e z t e m m a g a m , m i n t aki elvesztette az egyensúlyát, és elsiettem az utcasarok felé. A m i k o r a járdaszegélyhez értem, megálltam. Bi zsergett a n y a k a m , éreztem, h o g y e n g e m néz. Visszanéztem. N e m telt el több i d ő tizenöt másod percnél. És ekkor láttam, hogy fenn van. A h á z t e t ő n áll, karjait keresztbe fonva, felbámulva a csillagos égre! M e g r ö k ö n y ö d ö t t e n a m é g m i n d i g falnak tá masztott, ü r e s székre m e r e d t e m , majd megint felfe lé. Lehetetlen! Ha é p p e n egy n a g y egér vontatta ha t a l m a s t ö k a u t ó n cserélt volna kereket, azzal s e m tett volna r á m m e g d ö b b e n t ő b b hatást. Az éjszaka csendjében felbámultam karcsú, m é g így, távolról is i m p o z á n s n a k t ű n ő alakjára. Hallot t a m a csillagok harangjátékát, m i n t h a csengettyűk csilingeltek volna a szélben. Hirtelen hátrafordult és e g y e n e s e n a s z e m e m b e nézett. Körülbelül hatvan ig
lábnyira lehetett tőlem, de m i n t h a az a r c o m b a n é r e z t e m volna a lélegzetét. R e m e g t e m , p e d i g n e m fáztam. Az ajtónyílás, amelyben a valóság beleol v a d t az álomba, ismét kipattant. M e g i n t felnéztem rá. - N o s - k é r d e z t e -, segíthetek valamiben? - Prófé tai szavak! - Bocsásson meg, de... - M e g b o c s á t o t t a m - mosolygott. Éreztem, h o g y elpirulok. Kezdett idegesítővé válni a helyzet. Ját szott velem, és én n e m i s m e r t e m a szabályokat. - R e n d b e n van. H o g y a n jutott fel a tetőre? - A tetőre? - é r d e k l ő d ö t t ártatlan, meglepett képet vágva. - Igen. H o g y a n szállt ki abból a székből - m u t a t t a m a székre - és mászott fel a tetőre kevesebb m i n t húsz m á s o d p e r c alatt? Itt t á m a s z k o d o t t a falnak. Én hátat fordítottam, e l m e n t e m a sarokig, és eközben... - P o n t o s a n t u d o m , h o g y mit csináltam - d ö r d ü l t fel a hangja. - S e m m i szükség rá, h o g y elmeséld ne kem. A kérdés csak az, h o n n a n t u d o d te, h o g y mit csináltál? - Természetesen t u d o m , hogy mit csináltam! Kezdtem d ü h b e gurulni. N e m vagyok én gyerek, hogy kioktassanak! De rettenetesen kíváncsi voltam nz öreg cselére, ú g y h o g y visszafogtam m a g a m , és udvariasan megkérdeztem. - Kérem, u r a m , mondja meg, h o g y a n került a tetőre? C s e n d b e n b á m u l t le r á m , m í g bizseregni n e m kez dett a n y a k a m . Végül így felelt: - Létrán. O t t v a n hátul. - A z u t á n t u d o m á s t s e m vcve rólam, újra felfelé nézett. G y o r s a n k ö r b e m e n t e m . Tényleg volt h á t u l egy ré gi, meghajlott létra, a hátsó falnak támasztva. A legli-lső foka a z o n b a n legalább öt lábbal volt alacso-
n y a b b a n a tető szélénél, úgyhogy, m é g ha használ hatta is - a m i b e n m e g l e h e t ő s e n kételkedtem -, ez a k k o r s e m m a g y a r á z t a meg, h o g y a n juthatott fel né h á n y m á s o d p e r c alatt a tetőre. Éreztem, h o g y valami r á n e h e z e d i k a vállamra a sötétben. Elállt a lélegzetem, a m i k o r h á t r a p ö r d ü l v e láttam, h o g y az ő keze az. A férfi v a l a h o g y lejött, és halálra rémisztett. Ekkor e s z e m b e jutott, h o g y ez egyetlen m ó d o n lehetséges. Van egy ikertestvére! N y i l v á n azzal szórakoznak, h o g y ártatlan látogató kat rémítgetnek. A z o n n a l m e g is m o n d t a m neki. - R e n d b e n , miszter! H o l v a n a z ikertestvére? N e nézzen engem hülyének ! Kissé felhúzta a szemöldökét, majd hangos kaca gásban tört ki. Ez csak megerősítette a g y a n ú m a t . I g a z a m volt. Rájöttem a titkára. A válasza u t á n azon b a n m á r n e m voltam olyan biztos a dologban. - Ha l e n n e ikertestvérem, g o n d o l o d , h o g y paza r o l n á m az időt egy ilyen hülyére, m i n t te? - m e g i n t nevetett, és visszamasírozott a garázs felé, én m e g szájtátva ott m a r a d t a m . Hihetetlen volt a fickó. Sietve u t á n a e r e d t e m . Bement a garázsba, és egy öreg Ford t e h e r a u t ó motorháztetője alá bújva, a kar burátort kezdte bütykölni. - S z ó v a l b o l o n d vagyok, igaz? - k é r d e z t e m , egy kicsit harciasabban, m i n t szerettem volna. - M i n d a n n y i a n b o l o n d o k v a g y u n k - felelte -, de egyesek tudják m a g u k r ó l , m á s o k n e m . Ú g y tűnik, te az u t ó b b i a k k ö z é tartozol. Lennél szíves i d e a d n i azt a kis csavarkulcsot? O d a a d t a m neki az átkozott kulcsát és i n d u l n i a k a r t a m . A z o n b a n ú g y éreztem, t u d n o m kell, m i történt, mielőtt elmegyek. - Kérem, árulja el, h o g y a n m e n t fel a tetőre olyan gyorsan? I g a z á n érdekelne. 20
Visszaadta a csavarkulcsot és így szólt: - Az egész világ egy rejtvény, és s e m m i s z ü k s é g arra, h o g y ku tassuk az értelmét. - Egy polcra m u t a t o t t mögöt tem. - S z ü k s é g e m v a n arra a kalapácsra és a csavar húzóra. Egy d a r a b i g idegesen figyeltem, a h o g y dolgozik, és a z o n t ö p r e n g t e m , m i k é n t érjem el, h o g y e l m o n d a m i t t u d n i akarok, de ő m i n t h a teljesen megfe ledkezett volna a jelenlétemről. F e l a d t a m és az ajtó felé i n d u l t a m , a m i k o r hallottam, h o g y így szól: - Ne menj el! - N e m k ö n y ö r g ő e n , n e m is p a r a n c s o l ó a n m o n d t a . Tárgyilagos volt a felszólítása. R á n é z t e m , kedvesen tekintett vissza. - Miért k é n e m a r a d n o m ? - Talán a h a s z n o d r a lehetek - felelte. F ü r g é n le szerelte a k a r b u r á t o r t , m i n t egy szívátültetést v é g z ő sebész. Ó v a t o s a n letette, a z u t á n megfordult és r á m n é z e t t . Tátott szájjal b á m u l t a m rá. - Tessék - m o n d t a , és odanyújtotta a karburátort. Szedd szét, és a darabjait t e d d be ázni abba a kan n á b a . Ez majd eltereli a figyelmedet ezekről a kérdé sekről. Feszültségem nevetésben oldódott fel. Lehet, hogy c*z az ö r e g e m b e r b á n t ó néha, de érdekes is. Elhatát o / l a m , h o g y b a r á t s á g o s leszek. I ) a n vagyok - m o n d t a m , és kezet nyújtottam neki, htmis mosollyal az arcomon. - Magát hogy hívják? ligy c s a v a r h ú z ó t n y o m o t t a kinyújtott k e z e m b e . I én n e v e m n e m számít, de a tiéd sem. A m i igazán i n l e k e s , az a nevek és a kérdések m ö g ö t t lakozik. S/íikséged lesz erre a csavarhúzóra, ha szét a k a r o d n/.i'dni a k a r b u r á t o r t . Az o l y a n kérdések mögött, m i n t az, h o g y m a g a hi igyan r e p ü l t fel a tetőre, s e m m i nincsen - v á g t a m vissza. 21
- N e m r e p ü l t e m ; u g r o t t a m - felelte pókerarccal. - N e m t ö r t é n t csoda, ne is reménykedj. A te eseted b e n v a l a m i b o n y o l u l t a b b csodát kell majd b e m u t a t n o m . Ú g y tűnik, egy csökönyös szamárból kell em beri lényt faragnom. - Mit képzel, ki m a g a , h o g y ilyen dolgokat m o n d nekem? - H a r c o s vagyok! - m o n d t a hirtelen. - Ezenkívül az, h o g y én ki vagyok, attól függ, h o g y te m i n e k akarsz látni e n g e m . - N e m képes egyenes kérdésre válaszolni? - kér d e z t e m , és d ü h ö d t e n nekifogtam, h o g y megcsinál jam a karburátort. - Tegyél fel egyet, és m e g p r ó b á l o k - felelte ártatla n u l mosolyogva. A c s a v a r h ú z ó megcsúszott és m e g vágta az ujjam. - A francba! - kiáltottam, és a m o s o g a t ó h o z m e n tem, h o g y m e g m o s s a m a vágást. Szókratész ragta p a s z t a d o t t a kezembe. - Rendben, akkor m o s t egyenes kérdés következik. - Elhatároztam, h o g y n y u g a l m a t erőltetek a h a n g o m ra. - H o g y a n lehet m a g a hasznos s z á m o m r a ? - M á r h a s z n o s is v o l t a m - m o n d t a , és a kötésre m u t a t o t t az ujjamon. Ez talált. - N é z z e , n e m érek rá tovább beszélgetni. A l u d n o m is kell egy kicsit. - Letettem a k a r b u r á t o r t és i n d u l n i a k a r t a m . - H o n n a n t u d o d , h o g y az egész e d d i g i életed n e m á l o m volt-e? H o n n a n t u d o d , h o g y m o s t n e m alszol? - csillogott a szeme. - M o n d h a t , a m i t akar. - Túl fáradt v o l t a m a h h o z , h o g y v i t a t k o z z a m . - M é g valami. Mielőtt elmegyek, s z e r e t n é m t u d n i , h o g y csinálta azt a m u t a t v á n y t az előbb. O d a l é p e t t h o z z á m , és a k e z e m é r t nyúlt. - H o l n a p , 22
Dan, h o l n a p . - Melegen mosolygott. Korábbi feszült félelmem teljesen eloszlott. A kezem, a k a r o m , majd az egész t e s t e m z s i b b a d n i kezdett. A z u t á n m é g hoz zátette: - Örülök, h o g y újra láttalak. - Mit ért azon, h o g y „újra"? - M á r k e z d t e m rajta k a p n i m a g a m . - T u d o m , majd h o l n a p , h o l n a p . M i n d k e t t e n n e v e t t ü n k . Az ajtóhoz m e n t e m , megáll tam, visszafordultam és r á n é z t e m . - Viszlát, Szókra tész - m o n d t a m neki. M i n t h a zavarba jött volna, a z u t á n k e d v e s e n vállat vont. Azt hiszem, tetszett neki a megszólítás. Többet nem m o n d t a m , csak h a z a m e n t e m . M á s n a p reggel á t a l u d t a m a nyolckor k e z d ő d ő órá mat. Mire az edzés ideje elérkezett, m á r fenn voltam, indulásra készen. Először fel-le rohangásztunk a lelá tó lépcsőin, majd Rick, Sid és én, m á s csapattársakkal együtt a földön feküdtünk izzadva, lihegve, nyújtva lábainkat, vállainkat, hátunkat. E szertartás alatt álta lában c s e n d b e n szoktam lenni, de a z n a p ú g y érez tem, m e s é l n e m kell nekik az elmúlt éjszakáról. - Ta lálkoztam egy furcsa fickóval t e g n a p éjjel, egy ben zinkútnál - ennyit m o n d h a t t a m mindössze. A b a r á t a i m a t jobban lekötötte a l á b u k b a n izzó, feH/.ülő fájdalom, m i n t az én kis történeteim. N é h á n y erőkézenállással, felüléssel és lábemelésNel k ö n n y e d é n bemelegítettünk, a z u t á n m e g k e z d t ü k nz edzést. A m i n t újra és újra felrepültem a levegőbe szálltam körbe a m a g a s r ú d felett, l e n g t e m a lovon és egy új, izomfeszítő gyűrűgyakorlattal küszköd tem -, az általam „Szókratesznek" elnevezett férfi m u t a t v á n y a i n t ö r t e m a fejem. Összezavart érzéseim itzl súgták, h o g y kerüljem el őt, de ki kellett ismer nem titokzatos lényét. Vacsora u t á n g y o r s a n átolvastam a történelem- és ii pszichológiajegyzeteimet, n a g y v o n a l ú vázlatot ké23
szítettem egy a n g o l d o l g o z a t h o z , a z u t á n kisiettem a lakásból. Este tizenegy óra volt. Kétségek t á m a d t a k b e n n e m , a m i n t k ö z e l e d t e m a b e n z i n k ú t h o z . Tényleg a k a r m é g v e l e m találkozni? Mit mondjak neki, h o g y intelligens e m b e r b e n y o m á s á t keltsem benne? Ott állt az ajtóban. Meghajolt és k e z é n e k egy intésével betessékelt az irodájába. - Vedd le a cipődet, kérlek. N á l a m így szokás. L e ü l t e m a d í v á n y r a és a cipőmet a közelben rak t a m le, arra az esetre, ha sietve a k a r n é k távozni. M é g m i n d i g n e m b í z t a m a titokzatos idegenben. O d a k i n t eleredt az eső. A szoba színe és melegsé ge ellentétben állt az éjszakai sötétséggel, a gyüleke ző fellegekkel. K e z d t e m felengedni. H á t r a d ő l t e m és megszólaltam: - Tudja, Szókratész, ú g y érzem, m i n t h a m á r talál k o z t u n k volna k o r á b b a n is. - Találkoztunk is - m o n d t a , ismét kinyitva a g y a m b a n a valóság és az á l o m közti határt meg s z ü n t e t ő ajtót. Egy ideig n e m szóltam. - Szókratész, v a n n e k e m egy á l m o m . M a g a is sze repel b e n n e . - R á n é z t e m , de az arca s e m m i t s e m árult el. - Sok e m b e r á l m á b a n ott v o l t a m már, a h o g y a n te is. Mesélj az á l m o d r ó l - kérte mosolyogva. Elmeséltem neki olyan részletesen, a m e n n y i r e csak e m l é k e z t e m rá. A szoba m i n t h a elsötétült vol na, a m i k o r a b o r z a l m a s jelenetek m e g e l e v e n e d t e k b e n n e m , és m e g s z o k o t t világom t ű n n i kezdett. M i u t á n befejeztem elbeszélésemet, így szólt: - N a g y o n jó álom. Mielőtt m e g k é r d e z h e t t e m volna, hogy mit értett ezen, megszólalt a csengő, kétszer e g y m á s u t á n . Pon chóba bújt, és kiment a nyirkos éjszakába. Az abla k o n át figyeltem őt. 24
Esténként ilyenkor volt a legnagyobb a forgalom: péntek esti csúcs. Meglehetősen m o z g a l m a s volt az Élet, e g y m á s u t á n érkeztek az emberek. H ü l y é n éreztem m a g a m , a m i n t csak ülök m a g a m b a n , úgy hogy k i m e n t e m segíteni az öregnek, de ő m i n t h a
iszre s e m vett volna. Autók végtelen sora tárult elém, k é k színűek, piro sak, zöldek, feketék, személyautók, kis teherautók és külföldi sportkocsik. Az embereknek éppoly sokféle Volt a hangulata, mint autóik típusa. Csak n é h á n y a n i m e r h e t t é k Szókratészt, de többen kétszer is megnéz l e k a férfit, mintha valami különöset, méghatározhal,il lant érzékeltek volna benne. N é h á n y a n bulizós h a n g u l a t b a n voltak, h a n g o s a n n e v e t t e k , bőgették a rádiójukat, a m í g vártak ránk. '-/okratész együtt nevetett velük. Voltak m o g o r v a V C V Ő k i s , akik m i n t h a k ü l ö n ö s e n igyekeztek volna 1 ellemetlenül viselkedni, Szókratész a z o n b a n egyi n i m á n u d v a r i a s volt velük - m i n t h a az ő v e n d é g e l e l t volna m i n d e n k i . ííjfél u t á n az a u t ó k és a vevők megritkultak. A harsány h a n g o k é s élénkség m ú l t á v a l a h ű v ö s leve gő természetellenesen n y u g o d t n a k tűnt. A m i k o r be m e n t ü n k az irodába, Szókratész m e g k ö s z ö n t e a sei--.it-.egemet. Vállat v o n t a m , de örültem, h o g y észre v e t t e . Rég n e m segítettem m á r senkinek semmiben. A meleg irodában eszembe jutott, miről is beszél11nik. Amint l e h u p p a n t a m a díványra, rá i s kezdtem: Szókratész, lenne n é h á n y kérdésem. kezeit i m á d k o z ó a n m a g a elé téve a szoba m e n y it v e / e t é r e b á m u l t , m i n t h a isteni segítségért vagy tü" lemért k ö n y ö r ö g n e . M i k l e n n é n e k azok a kérdések? - érdeklődött. M é g m i n d i g kíváncsi vagyok, h o g y m e n t fel a li lőre, és arra, hogy miért m o n d t a , „örülök, h o g y 25
újra l á t o m " . Azt is s z e r e t n é m t u d n i , én mit tehetnék magáért, és m a g a h o g y a n lehet h a s z n o s s z á m o m r a . És az is érdekelne, h á n y éves. - K e z d j ü k egyelőre a legkönnyebbel. A te i d ő d szerint kilencvenhat éves vagyok. N e m , kilencvenhat n e m lehetett. Ötvenhat, esetleg h a t v a n h a t , talán hetvenhat, de m á r az is hihetetlen n e k t ű n t . D e kilencvenhat? H a z u d i k , g o n d o l t a m . D e m i é r t h a z u d n a ? És m é g t u d n i a k a r t a m a többi meg válaszolatlan kérdésre is a választ. - Szókratész, mit ért azon, h o g y az én i d ő m sze rint? M a g a a keleti idő szerint él, vagy esetleg az űr ből érkezett? - k é r d e z t e m gyengén p o é n k o d v a . - M i é r t , ki n e m ? - kérdezett vissza, és a d d i g r a m á r v a l ó s z í n ű n e k é r e z t e m ezt a lehetőséget. - M é g m i n d i g s z e r e t n é m kideríteni, hogy mit te h e t n é n k m i egymásért. - Egyszerű. N e m b á n o m , ha lesz m é g egy utolsó t a n í t v á n y o m . N e k e d p e d i g m i n d e n b i z o n n y a l szük séged v a n tanítóra. - É p p e n elég t a n á r o m v a n - m o n d t a m m e g g o n d o latlanul. - Valóban? - Elhallgatott egy kicsit, majd így foly tatta: - Az, h o g y megfelelő-e egy tanító, attól függ, h o g y mit akarsz tanulni. - K ö n n y e d é n felkelt a szé kéről és az ajtóhoz sétált. - Gyere velem, m u t a t n i akarok n e k e d valamit. Elsétáltunk a sarokig, a h o n n a n az ú t o n végig le le hetett látni az üzleti negyed és mögötte San Francisco fényeire. - D a n , a világ egy iskola - mutatott körbe a hori z o n t o n -, és az élet az egyetlen valódi tanító. Számta lan tapasztalatot kínál, és ha a tapasztalatok egyedül bölcsebbé tehetnének, az idős emberek m i n d boldog, megvilágosodott mesterek lennének. De a tapaszta26
latban el v a n rejtve a lecke. Én segíthetek neked ab ban, hogy a tapasztalatból tanulva világosan láthasd a világot. Most n a g y szükséged v a n a világosságra. Az intuíciód tudja, hogy így van, de az elméd tiltako zik. Sokat tapasztaltál már, de keveset tanultál. - N e m t u d o m , Szókratész, ú g y értem, n e m m e n nék ennyire messzire. - N e m , D a n , m o s t m é g n e m érted ezt, de m e g fo¬ god érteni. Messzire fogsz m e n n i , m é g ennél is messzebbre, biztosíthatlak. É p p e n v i s s z a i n d u l t u n k az iroda felé, a m i k o r egy fényes, piros Toyota futott be a k ú t h o z . Szókratész, miközben kinyitotta a tankot, tovább beszélt: - A legtöbb e m b e r h e z h a s o n l ó a n téged is arra tamlottak, h o g y kívülről szerezd be az információkat, I (ínyvekből, folyóiratokból, szakértőktől. - Beakasz totta a benzincső végét a tartályba. - Te is nyitva Vagy, m i n t ez az a u t ó , és m a g a d b a fogadod a ténye kei. Az információ n é h a szuper, m á s k o r viszont ala csony o k t á n s z á m ú . T u d á s o d a t a k u r r e n s piaci díj szabások szerint szerzed be, m i n t a benzint. - Kösz, h o g y figyelmeztetett. Két n a p o n belül be kell fizetnem a tandíjat a következő szemeszterre! Szókratész csak bólintott, és t o v á b b töltötte az ntitó tankját. A m i k o r a tartály tele lett, m é g m i n d i g p u m p á l t a bele a benzint, a m í g az ki n e m folyt a i" Ül re. P a t a k o k b a n csordogált a járdán. - Szókratész, tele a tank, figyeljen oda, mit csinál! Mintha n e m is hallaná, a m i t m o n d o k , t o v á b b fo lyatta a patakot. - A h o g y ez a tank, te is túlcsordulsz az előítéle tektől, tele vagy használhatatlan tudással. Mielőtt bármit is m e g t a n u l h a t n á l , először is ki kell ü r í t e n e d it tartályodat - közölte vigyorogva. Egyetlen kattanással elzárta a b e n z i n folyását.
I
- N e m , én n e m terhellek újabb tényekkel, megta nítlak inkább a „test bölcsességére". M i n d e n , amit va laha t u d n o d kell, az b e n n e d van; az u n i v e r z u m titkai bele v a n n a k vésve tested sejtjeibe. Azt soha n e m ta nultad, h o g y a n láss bele ö n m a g á d b a , hogyan olvass .1 testedből. Egyetlen, amit e d d i g tehettél, az volt, hogy könyveket olvastál, és meghallgattad a tudóso kat, remélve, hogy igazuk van. Ha m e g t a n u l o d a test bölcsességét, tanító lehetsz a tanárok között.
- Lennél szíves ezt eltakarítani innen? - kérdezte kacsintva. Volt egy olyan érzésem, h o g y n e m c s a k a kiömlött benzinről beszél. G y o r s a n felöntöttem a járdát. Szókratész elvette a sofőrtől a p é n z t és a visszajáróval e g y ü t t egy mosollyal is megajándékozta. Vissza m e n t ü n k az irodába és letelepedtünk. Ott egy törté netet mesélt n e k e m . - Egy e g y e t e m i t a n á r egyszer felment a japán he gyekbe, h o g y találkozzon a híres zen szerzetessel. A m i k o r megtalálta, a professzor b e m u t a t k o z o t t , el m o n d t a , milyen t u d o m á n y o s fokozatai v a n n a k és m e g k é r t e , h o g y a szerzetes tanítsa őt a zenre. - Kér egy teát? - kérdezte a szerzetes. - Kérek s z é p e n - felelte a professzor. A szerzetes tölteni k e z d t e a teát, a m í g az el n e m érte a csésze peremét, a z u t á n folytatta, a m í g a folya d é k ki n e m futott az asztalra és csöpögni n e m kez d e t t a földre. - Elég! - kiáltotta a professzor. - N e m látja, hogy a csésze m á r tele van? N e m fér bele több! - E h h e z a csészéhez hasonlóan m a g a is tele van m á r a saját tudásával és előítéleteivel. Ahhoz, hogy tanulhasson, először ki kell ürítenie a csészéjét - felel te a szerzetes. Szókratész egy pillanatig m e r e v e n nézett r á m . - Kérsz egy teát? - kérdezte végül. - Merhetek? - nevettem. Szókratész teletöltötte a k a n n á t forrásvízzel, és a villanyrezsóra tette. Viccesen megöklözött. - D a n , te tele v a g y h a s z n á l h a t a t l a n tudással. Túl sok tényt raktároztál el m a g a d b a n a világgal kap csolatban, d e igen keveset t u d s z ö n m a g á d r ó l . - És m o s t mit fog tenni, teletölt a m a g a tényeivel? - k é r d e z t e m szurkálódva.
- P o n t o s a n ! Ez a kifejezés tökéletesen leírja, mit je lent a ráébredés. Egy n a p u g y a n e z t fogod m o n d a n i . 1 / életről is.
28
29
E r ő l k ö d n ö m kellett, h o g y önelégülten el ne vigyorodjak. Ez a b e n z i n k u t a s itt o s t o b á n a k nevezi a pro fesszoraimat, és arra céloz, h o g y az egyetemi tanul m á n y a i m n a k s e m m i értelme sincsen! - Persze, Szókratész, t u d o m , mit ért a test bölcses ségén, d e ezt é n n e m v e s z e m be. Lassan ingatta a fejét. - S o k m i n d e n t értesz, de tulajdonképpen m é g sem mivel s e m v a g y tisztában. - Ez mit a k a r jelenteni? - A m e g é r t é s e g y d i m e n z i ó s dolog. Az intellektus megértése az, a m i a h h o z a t u d á s h o z vezet, amellyel le is rendelkezel. A ráébred és u g y a n a k k o r h á r o m d i menziós. Ez az egész test s z i m u l t á n m e g é r t ő képes ségén alapul, a fejen, a szíven és a fizikai ösztönö|i i in. C s a k a tiszta tapasztalatból származhat. - M é g m i n d i g n e m t u d o m követni. - Emlékszel az első autóvezetés-leckédre? Azelőtt r.v.ilogos voltál, értetted, mit jelent vezetni, de csak akkor ébredtél rá igazából, a m i k o r első ízben m a g a d Is csináltad. - Ez igaz - m o n d t a m . - Emlékszem a „ n a h á t , szó val ez a z ! " érzésére.
Egy pillanatig n y u g o d t a n ültem. - M é g m i n d i g n e m m a g y a r á z t a el, mi az, h o g y a „test b ö l c s e s s é g e " - szólaltam meg. - Gyere v e l e m - vezetett Szókratész a „ p r i v á t " fel iratú ajtóhoz. A m i k o r b e l é p t ü n k rajta, tökéletes sö tétségben találtuk m a g u n k a t . Először ideges lettem, de a z u t á n a félelmet várakozás váltotta fel b e n n e m : n e m s o k á r a m e g t a n u l o m az első igazi titkot, a „test bölcsességét"! H i r t e l e n világos lett. Egy fürdőszobában voltunk. Szókratész h a n g o s a n belepisilt a vécébe. - Ez a test bölcsessége - jelentette ki büszkén. Neve tése m é g akkor is visszhangzott a csempézett falak közt, amikor k i m e n t e m és leültem a kanapéra, a sző nyegre meredve. - Szókratész, azt m é g m i n d i g n e m t u d o m . . . k e z d t e m rá, a m i k o r kijött. - Ha m á r Szókratésznak nevezel - vágott k ö z b e -, tiszteld m e g ezt a nevet legalább annyival, hogy i d ő n k é n t én is feltehessek kérdéseket, amelyekre te válaszolsz. Mit szólsz hozzá? - R e n d b e n - feleltem. - É p p e n most kérdezett va lamit, a m i r e én válaszoltam is, ú g y h o g y m o s t én jö vök. A m i azt a r e p ü l ő m u t a t v á n y t illeti, amit m ú l t éj jel l á t t a m magától... - Kitartó e m b e r vagy, n e m igaz? - Az vagyok, ha n e m lennék, m o s t n e m tartanék ott, ahol vagyok. M e g i n t egy kérdés, amelyre egye nes választ kapott. Most jöhet az e n y é m ? Ezt e l e n g e d t e a füle mellett. - H o l is vagy most? Lelkesen mesélni k e z d t e m m a g a m r ó l , de észrevet tem, h o g y n e m vette figyelembe a kérdésemet. Azért elmeséltem neki m ú l t a m közelebbi és távolab bi eseményeit, és m e g m a g y a r á z h a t a t l a n depressziói30
inat is. Türelmesen, figyelmesen végighallgatott, m i n t h a a világ m i n d e n ideje az ö v é lenne. C s a k órákkal k é s ő b b fejeztem be. - N a g y s z e r ű - szólalt meg. - Azt a z o n b a n m é g mindig n e m m o n d t a d el, hogy hol vagy most. - De igen, n e m emlékszik? E l m o n d t a m , h o g y a n jutottam idáig: k e m é n y m u n k á v a l . - De hol v a g y most? - Mit ért azon, h o g y hol vagyok? - H o l vagy? - ismételte m e g szelíden. - Itt v a g y o k . - H o l az az itt? - Itt, az irodában, a b e n z i n k ú t n á l . - Kezdett idege síteni ez a játék. - De hol a b e n z i n k ú t ? - Berkeleyben. - H o l v a n Berkeley? - Kaliforniában. - H o l v a n Kalifornia? - Az Egyesült Államokban. - H o l az Egyesült Államok? - A n y u g a t i félteke egyik földrészén, egy n a g y irazföldi területen. Szókratész, én... - H o l v a n n a k a földrészek? - A F ö l d ö n - feleltem sóhajtva. - Befejeztük? - H o l a Föld? A n a p r e n d s z e r h a r m a d i k bolygója a Naptól. A N.ip a Tejútrendszer egyik kicsi csillaga. így megfelel? I H o l a Tejút? - Te jó ég! - sóhajtottam türelmetlenül, a szemei m é i forgatva. - Az u n i v e r z u m b a n . - H á t r a d ő l t e m és knrba fontam a kezemet, m i n t aki jól végezte dolgát. - És hol v a n az u n i v e r z u m ? - k é r d e z t e Szókratész. - Az u n i v e r z u m , igen, szóval v a n n a k elméletek, l i o e y m i l y e n az alakja... 31
- É n n e m ezt kérdeztem, h a n e m , azt, h o g y hol van? - N e m t u d o m . H o n n a n t u d n á m a választ? - Erről v a n szó. N e m t u d o d a választ, és soha n e m is fogod m e g t u d n i . Erre v o n a t k o z ó t u d á s n e m léte zik. N e m t u d o d , hol v a n a világegyetem, és így azt s e m t u d h a t o d , hol v a g y te. Valójában semmiről s e m t u d h a t o d , h o g y h o l van, azt sem, h o g y micsoda, és h o g y a n keletkezett. Ez rejtély. Az én ostobaságom e n n e k megértésén, a te megértésed viszont ostoba s á g o n alapul. Én egy vicces b o l o n d vagyok, te m e g egy k o m o l y szamár. - Ide figyelj! Vannak dolgok, amiket m é g m e g kell t u d n o d rólam. Először is, én m á r i s valamiféle har cos vagyok. Átkozottul jól t o r n á z o m ugyanis. M o s t m á r én is tegeztem. Az e l m o n d o t t a k a t hangsú l y o z a n d ó , és h o g y m e g m u t a s s a m neki, h o g y igenis t u d o k s p o n t á n lenni, felálltam a kanapéról, és álló helyzetből egy hátraszaltót csináltam, kecsesen ér kezve le a szőnyegre. - H é , ez n a g y s z e r ű volt - m o n d t a . - N e m csinál n á d újra? - N e m rossz, igaz? Különben ez n e k e m gyerekjá ték. - M i n d e n t m e g t e t t e m , h o g y n a g y k é p ű s é g nél kül m o n d j a m ezt, de egy b ü s z k e mosolyt n e m tud t a m elfojtani. H o z z á voltam szokva, h o g y efféle m u t a t v á n y o k k a l s z ó r a k o z t a s s a m a gyerekeket a stran d o n v a g y a p a r k b a n . Ok is m i n d i g kérték, hogy is mételjem m e g . - R e n d b e n , Szok, a k k o r m o s t figyelj. - Felugrot t a m , és é p p e n átfordultam, a m i k o r valaki vagy vala mi meglökött a levegőben. A d í v á n y o n találtam ma g a m , ö s s z e k u p o r o d v a . A mexikói t a k a r ó r á m tekere dett, és betakart. K i d u g t a m a fejem alóla, és Szókra tészt kerestem. U g y a n o t t ült a szoba m á s i k végében, 32
Öt méterre tőlem, b e g u b ó z v a a székében, titokzato san mosolyogva. - Ezt h o g y csináltad? - Legalább o l y a n z a v a r t voltam, m i n t a m i l y e n á r t a t l a n k é p e t vágott Szókra lész. - T e t s z e t t az utazás? - kérdezte. - A k a r o d m é g egyszer? Ne mérgelődj e z e n a kis botláson, D a n . Még egy h o z z á d hasonló n a g y harcossal is előfor dul hat ilyesmi időnként. D e r m e d t e n álltam. R e n d b e r a k t a m a díványt, visszagyömöszöltem h á t u l a takarót. Kellett valamit I inalnom a kezeimmel; i d ő r e volt szükségem, h o g y g o n d o l k o z z a m . H o g y a n csinálta? M é g egy kérdés, I I n i r e n e m fogok választ kapni. Szókratész p u h á n kisétált az irodából, h o g y meglolise egy háztartási holmikkal telerakott kis teher autó tankját. Elindult, h o g y m é g egy e m b e r útját fel vidítsa - g o n d o l t a m m a g a m b a n . A z u t á n becsukott i z e m m e l a z o n t ű n ő d t e m , Szókratész vajon miért hány fittyet a természeti törvényeknek, v a g y leg alábbis a józan észnek. - Szeretnél m e g t u d n i n é h á n y titkot? - N e m is hal lottam, a m i k o r bejött. O t t ült a székben, keresztbe Vetett lábakkal. Fn is keresztbe t e t t e m a lábaimat és előredőlve fi| y e l t e m . Megtévesztett a d í v á n y p u h a s á g a , egy ki¬ I MI túlságosan is előredőltem és megbillentem. Mi előtt ki t u d t a m volna bogozni a lábaimat, arccal lete li e l v á g ó d t a m a szőnyegen. Szókratész m a g á n k í v ü l volt a nevetéstől. G y o r s a n lel ültem, m i n t aki nyársat nyelt. A m i k o r m e r e v ké pemre nézett, Szókratész teljesen elgyengült, olyan rl mulatott. Jobban hozzá v o l t a m szokva a dicséret hez, m i n t a h h o z , h o g y kinevessenek, ú g y h o g y szé gyenkezve és d ü h ö d t e n u g r o t t a m fel. Szókratész 33
hirtelen a b b a h a g y t a a nevetést, u r a l k o d o t t az arcki fejezésén és a hangján. - Ülj le! - rendelkezett, a díványra mutatva. Leül tem. - Azt kérdeztem, hogy akarsz-e t u d n i egy titkot. - Persze - a háztetőkkel kapcsolatban. - Csak azt m o n d h a t o d meg, hogy akarsz-e hallani egy titkot. Azt, hogy mi lesz az a titok, én d ö n t ö m el. - Miért kell n e k ü n k m i n d i g a te szabályaid szerint játszanunk? - M e r t ez az én b e n z i n k u t a m , csak azért. - Szókra tész túlzott ingerültséggel beszélt. Lehet, hogy még m i n d i g h ü l y é s k e d e t t velem. - N a , most figyelj! Jut eszembe, elég k é n y e l m e s e n ülsz? Ú g y értem, stabi lan? - Kacsintott. Én csendesen csikorgattam a foga imat. - D a n , mindenféle helyet akarok m u t a t n i neked, és mindenféle történetet akarok elmesélni. Ismerek olyan titkokat, a m e l y e k érdekelhetnek, de mielőtt együtt az ú t r a lépünk, tisztán kell, hogy lásd: egy ti tok értéke n e m a b b a n rejlik, amit t u d s z , h a n e m ab b a n , amit csinálsz. Szókratész egy régi szótárt vett elő a fiókjából, és feltartotta a levegőbe. - H a s z n á l d m i n d a z t a tudást, amivel rendelkezel, de ismerd e n n e k a határait. A t u d á s m a g á b a n m é g n e m elegendő; nincsen szíve. N i n c s az a t u d á s , a m e l y táplálhatná vagy erősíthet né a szellemet; mely a végső boldogságot és békét e l h o z h a t n á . Az élethez több kell, m i n t t u d á s , az élet h e z intenzív érzés és á l l a n d ó energia szükséges. Az életben a megfelelő cselekvésre v a n szükség, ha a t u d á s megelevenedik. - Ezt én is t u d o m , Szókratész. - Ez a te p r o b l é m á d . Tudod, de n e m cselekszel. N e m v a g y harcos. - Szókratész, ez hihetetlen. T u d o m , h o g y időnként 34
harcosként viselkedtem, a m i k o r tényleg n a g y szükN é g volt rá. L á t n o d kellene a t o r n a t e r e m b e n ! - Lehet, h o g y előfordulhat veled, hogy i d ő n k é n t ugy érzed, egy harcos elszánt, rugalmas, világos és kételyektől m e g n e m fertőzött elméjével rendelke zel. Felépítheted a n n a k ruganyos, hajlékony, érzé keny és energiával feltöltött testét. Ritka pillanatok ban talán é r e z h e t e d m a g a d b a n a harcos szívét, m e l y m i n d e n t és m i n d e n k i t szeret. De ezek csak töredé kekben v a n n a k jelen b e n n e d . N e m v a g y integrált. A/, én feladatom az, hogy összerakjalak, tökfej. - Várj csak egy percre, a szentségit. N e m kétlem, hogy kivételes képességekkel rendelkezel, és szíve sen veszed körül m a g a d a titokzatosság levegőjével, tle azt n e m értem, miért feltételezed, hogy össze kel lene e n g e m r a k n o d . N é z z ü k , mi a helyzet: én egyelemista vagyok, te pedig b e n z i n k u t a s . Én világbaj nok vagyok, te itt bütykölsz a garázsban, teát főzöl, #s arra vársz, h o g y v a l a m i szerencsétlen b o l o n d be sétáljon ide, h o g y halálra rémisszed. Lehet, h o g y én segíthetnék n e k e d , h o g y összeszedd kicsit m a g a d . Nem v o l t a m teljesen tisztában azzal, h o g y mit be izélek, de jólesett így beszélnem. Szókratész csak nevetett, rázta a fejét, m i n t aki nem hiszi el teljesen, amit m o n d o k . A z u t á n odajött hozzám, letérdelt mellém, és így szólt: - Te segítesz n e k e m , hogy összeszedjem m a g a m ? I e h e t , hogy egyszer majd alkalmad lesz rá. De egye lőre t u d n o d kell, mi a különbség kettőnk között. Megbökte az oldalamat, a z u t á n újra és újra megbö kött. - A harcos cselekszik... - m o n d t a . A fenébe. H a g y d abba! - kiáltottam. - Kezdesz AZ idegeimre m e n n i ! - ...A b o l o n d p e d i g csak reagál a cselekvésre. Fs mire számítasz? 35
- Megdöfködlek, amitől ideges leszel, bosszantlak, mire fennhéjázóan és d ü h ö s e n reagálsz; elcsúszom egy banánhéjon és... - két lépést távolodott tőlem és elcsúszott, t o m p a puffanással a szőnyegre zuhanva. N e m t u d t a m m a g a m b a fojtani, felüvöltöttem. Felült a p a d l ó n és felém fordult. - Dan, a te érzé seid és reakcióid a u t o m a t i k u s a k és kiszámíthatóak; az e n y é m e k n e m . Én s p o n t á n u l alkotom m e g az éle temet; a tiédet a m ú l t a d határozza meg. - M i alapján feltételezed ezt r ó l a m vagy a múl tamról? - A z o n az alapon, h o g y évek óta figyellek. - Na p e r s z e - m o n d t a m , valami viccet várva. De n e m következett vicc. Későre járt, és egy c s o m ó d o l g o n kellett gondol kodnom. Úgy éreztem, terhek nehezednek rám, egy új kötelezettség, s n e m v o l t a m biztos b e n n e , h o g y teljesíteni t u d o m . Szókratész bejött, m e g t ö rölte a kezét, és teletöltötte a bögréjét forrásvízzel. Lassan kortyolgatni kezdte. - M e n n e m kell, Szok. Későre jár, és egy csomó tan u l n i v a l ó m van. Szókratész n y u g o d t a n ülve m a r a d t , amint felkel t e m és v e t t e m a kabátomat. A z u t á n , a m i k o r készül t e m kilépni az ajtón, lassan, n y u g o d t a n beszélni kezdett. M i n t h a m i n d e n szavával g y e n g é d e n arcul csapott volna. - Ha azt a k a r o d , h o g y egyáltalán v a l a m i esélyed legyen arra, h o g y harcossá válj, j o b b a n t e n n é d , ha á t g o n d o l n á d , mi a fontos az életben. Ebben a pilla n a t b a n e g y c s ö k ö n y ö s s z a m á r intelligenciájával é s egy b o l o n d g o m b a szellemével rendelkezel. Komoly m u n k a áll előtted, d e egy m á s m i l y e n osztályterem b e n , m i n t azt m o s t g o n d o l n á d . A p a d l ó t b á m u l t a m , a z u t á n felkaptam a fejem, 36
hogy s z e m b e n é z z e k vele, de n e m t u d t a m a s z e m é b e nézni. Elfordultam. - H o g y a m o s t következő ó r á k o n megálld a he lyed, sokkal több energiára lesz szükséged, m i n t ko¬ i abban. M e g kell tisztítanod a tested a feszültségtől, meg kell s z a b a d í t a n o d az e l m é d a p a n g ó ismeretek161, és ki kell t á r n o d a szíved az igazi érzelem ener giái s z á m á r a . - Szok, azt hiszem, el kell m o n d a n o m neked, hogy néz ki a n a p i r e n d e m . Szeretném, ha megérte néd, m e n n y i r e elfoglalt vagyok. Szeretnélek gyaki. in meglátogatni, de n a g y o n kevés i d ő m van. Baljóslatúan nézett rám. - Kevesebb i d ő d van, mint g o n d o l n á d . - Ez m i t jelentsen? - k é r d e z t e m szájtátva. - Most ne törődj ezzel - m o n d t a . - Folytasd csak. - A következő céljaim vannak. Tornászbajnok szei é l n é k lenni. Szeretném, ha a csapatunk m e g n y e r n é a nemzeti bajnokságot. Szeretném jó eredménnyel elvé gezni az egyetemet, a m i azt jelenti, hogy könyveket kell olvasnom és dolgozatokat kell írnom. Te m e g éhe i v e l ! , ú g y tűnik, azt ajánlod, hogy fél éjszaka m a r a d jak fenn egy benzinkútnál, egy - remélem, ezt n e m veIZed sértésnek - igen különös férfit hallgatva, aki be a k a r e n g e m v o n n i a saját fantáziavilágába. Ez őrület! - Igen - m o n d t a s z o m o r ú mosollyal -, ez őrület. Szókratész visszaült a székére és lenézett a padló ra. Az a g y a m tiltakozott az ilyen szerencsétlen-öreg ember-trükkök ellen, de a szívem h ú z o t t e h h e z az élettől d u z z a d ó v é n különchöz, aki valamiféle „hari osnak" n e v e z t e magát. Levettem a dzsekimet, a ci pőmet és visszaültem. Ekkor eszembe jutott egy tör ténet, amit a n a g y a p á m t ó l hallottam: Volt egyszer egy király, akinek v á r a egy m a g a s hegy 37
tetején állt, és a b i r o d a l m á r a nézett. Az u r a l k o d ó a n n y i r a n é p s z e r ű volt, h o g y a közeli város lakói m i n d e n n a p ajándékokat k ü l d t e k neki, és születés napját az egész királyságban m e g ü n n e p e l t é k . Az e m b e r e k szerették, m e r t közismerten bölcs és igaz ságos volt az ítéleteiben. Egy n a p o n tragédia sújtott le a városra. A város vi ze beszennyeződött, és m i n d e n férfi, nő és gyermek megőrült. C s a k a király n e m , akinek saját kútja volt. N e m sokkal a t r a g é d i a u t á n , a b o l o n d városlakók b e s z é l n i k e z d t é k , h o g y a király „ k ü l ö n ö s e n " visel kedik, az ítéletei n e m helyesek, és a bölcsessége színlelés c s u p á n . N é h á n y a n azt is feltételezni me részelték, h o g y a király m e g ő r ü l t . N é p s z e r ű s é g e h a m a r o s a n szétfoszlott. A z e m b e r e k m á r n e m hoz t a k n e k i ajándékokat, n e m ü n n e p e l t é k a születés napját. A h e g y tetején élő m a g á n y o s királynak n e m ma r a d t senkije. Egy n a p elhatározta, h o g y lemegy a hegyről és ellátogat a városba. Meleg n a p volt, ezért ivott egyet a város kútjából. A z n a p éjjel h a t a l m a s ü n n e p l é s volt a városban, az e m b e r e k b o l d o g o k voltak, hogy i m á d o t t királyuk „visszanyerte a józan eszét". Rájöttem, h o g y az őrült világ, amelyet Szókratész emlegetett, n e m az ő világa volt, h a n e m az enyém. Felálltam, i n d u l á s r a készen. - Szókratész, azt m o n d t a d , h o g y hallgassak a saját testem sugallataira, és ne függjek attól, a m i t olva sok, v a g y a m i t m á s emberek m o n d a n a k n e k e m . Ak kor miért kellene itt ü l n ö m , és c s e n d b e n hallgat nom, amit te mondasz nekem? - N a g y o n jó kérdés - felelte. - De v a n erre egy ugyanilyen jó válaszom. Először is, én a saját tapasz38
lalataim alapján beszélek, és n e m tudósoktól, másod kézből hallott vagy könyvekből olvasott elméleteket tulok elő. Olyan ember vagyok, aki igazából ismeri a saját testét és elméjét, így a másokét is. Emellett lolytattá mosolyogva -, h o n n a n t u d o d , hogy én n e m a le testedből jövő sugallat vagyok, amely h o z z á d be szél? - Odafordult az íróasztalához, és felvett n é h á n y Irományt. A z n a p este n e m vett rólam többé t u d ó in, ist. Örvénylő gondolataim kivittek az éjszakába. Az elkövetkező n a p o k b a n igen feldúlt voltam. ( i y e n g é n e k é s idétlennek é r e z t e m m a g a m e n n e k a z e m b e r n e k a társaságában, és dühített, a h o g y beszélt velem. M i n t h a á l l a n d ó a n alulbecsült volna. N e m I oltam m á r gyerek! Miért kellene egy b e n z i n k ú t n á l nlnöm, ahol hülyére vesznek, mikor a saját birodalm.imban körülrajonganak és tisztelnek? A t o r n a t e r e m b e n k e m é n y e b b e n edzettem, m i n t v.ilaha - testem lázasan égett, m i k ö z b e n gyakorlat ról gyakorlatra k ü z d ö t t e m előre m a g a m . Mégis, az edzés kevésbé elégített ki, m i n t korábban. M i n d e n alkalommal, a m i k o r egy új m o z d u l a t o t elsajátítot tam, v a g y megdicsértek, eszembe jutott, h o g y a n lö kött a d í v á n y r a a levegőn keresztül ez az öregember. Hal, az e d z ő m észrevett valamit rajtam, és szerette volna m e g t u d n i , mi bajom. Biztosítottam, h o g y min den r e n d b e n van. E z a z o n b a n n e m volt igaz. N e m (polt k e d v e m h ü l y é s k e d n i a csapattársaimmal, egy szerűen m e g v o l t a m z a v a r o d v a . Azon az éjszakán újra a Félelmetes Kaszással ál m o d t a m , de m o s t n e m a megszokott m ó d o n . A H a lál sötét ruhájába öltözve a viháncoló Szókratész je lent m e g előttem. P u s k á t szegezett r á m , elsütötte, és kilőtt belőle egy zászlót, melyre az volt írva, hogy „hang!". Ezúttal a változatosság kedvéért kuncogva és n e m sóhajtozva ébredtem. 39
M á s n a p üzenetet találtam a postaládámban. „Ház tetőtitkok", m i n d ö s s z e ez volt ráírva. A z n a p éjjel, m i r e Szókratész megérkezett, én m á r v á r t a m rá a b e n z i n k ú t lépcsőjén üldögélve. Azért m e n t e m o d a k o r á b b a n , h o g y a többi b e n z i n k u t a s t kikérdezhes s e m Szókratész felől. Szerettem volna m e g t u d n i , mi az igazi neve, esetleg, hogy hol lakik, de semmit n e m t u d t a k róla. - Kit érdekel - m o n d t a ásítva az egyik -, csak egy öreg szivar, aki szereti az éjszakai m ű s z a k o t . Szókratész levette a viharkabátját. - N o s - csaptam le rá -, e l m o n d o d végre, hogyan mentél fel a tetőre? - Igen. Azt hiszem, készen v a g y arra, hogy meg t u d d - m o n d t a k o m o l y a n . - A régi J a p á n b a n volt a harcos gyilkosoknak egy elit csoportja. A gyilkos szót vészjóslóan ejtette ki, amitől hirtelen tudatosodott b e n n e m , milyen sötét csend ólálkodik odakint. A tarkómban megint éreztem azt a bizsergést. - Ezeket a harcosokat - folytatta - n i n d z s á k n a k nevezték. Félelmetes legendák, történetek keringtek róluk. Azt beszélték, h o g y állattá t u d t a k változni és r e p ü l n i is képesek voltak, persze csak kis távolsá gokra. - Természetesen - m o n d t a m , és éreztem, a m i n t az á l m o k világába vezető ajtó egy h ű v ö s fuvallat kísé retében kitárul. E l t ű n ő d t e m , vajon h o v á akar kilyu k a d n i , a m i k o r a garázsba vezetett, ahol egy japán sportkocsin dolgozott é p p e n . - Ki kell cserélni a gyertyákat - jegyezte meg Szókratész, és b e d u g t a a fejét a m o t o r h á z fényes te teje alá. - Igen, de a háztetőről meséljen - sürgettem. - Egy perc, és rátérek arra is, csak kicserélem ezeket a gyertyákat. Legyen türelemmel. Érdemes várni arra, amiről beszélni akarok magának, higgyen nekem. 40
A m u n k a p a d o n egy kalapács hevert, azzal játsza d o z t a m üldögélés közben. - N a g y o n izgalmas m u n k a ez, ha igazán odafi gyelünk rá - hallottam Szókratész irányából. N e k i i/.galmas lehetett, bizonyára. Hirtelen letette a gyertyákat, a villanykapcsolók hoz szaladt és eloltotta a villanyt. Annyira sötét lett, hogy m é g a saját k e z e m e t s e m láttam. K e z d t e m ide ges lenni. Soha n e m t u d t a m , h o g y Szókratész mire leszül, és az a n i n d z s á k r ó l szóló elbeszélés... - Szókratész, Szókratész! - H o l vagy? - kiáltotta közvetlenül a h á t a m mögött. H á t r a p ö r d ü l t e m és r á e s t e m egy C h e v y m o t o r h á zának a tetejére. - N e m t u d o m - hebegtem. - H á t ez tökéletesen igaz - közölte, és felkapcsolta ti villanyt. - Szerintem kezdesz o k o s o d n i - m o n d t a vigyorogva, m i n t egy fakutya. Megcsóváltam a fejem a bolondságait hallva, az¬ Után r á t e l e p e d t e m a C h e v y sárhányójára, és be lestem a nyitott m o t o r h á z t e t ő alá, h o g y lássam, mi hiányzik odabentről. - Szókratész, a b b a h a g y n á d a b o h ó c k o d á s t és befe leznéd végre a m u n k á d a t ? Amint fürgén becsavarta az új gyertyákat, lepatiintotta a gyújtáselosztó sapkáját, és megvizsgálta a lorgórészeket, tovább beszélt. I A n i n d z s a n e m volt varázsló. A titka az e m b e r •./.imára elképzelhető legintenzívebb mentális és fi/ik.ii g y a k o r l á s b a n rejlett. - Szókratész, m i r e vezet ez az egész? H o g y meglásd, m i r e vezet valami, legjobb, ha megvárod, a m í g az a végéhez ér - felelte, és folytat ta
sekbe. Képzeletbeli, sötét, alig látható mászókötelet készített, ü g y e s e n t u d o t t elrejtőzni, elillanni, és is m e r t e az elterelés és az illúziókeltés módszereit. A n i n d z s á k n a g y s z e r ű u g r ó k voltak. - N a , azt hiszem, k ö z e l e d ü n k a lényeghez! - Szin te d ö r z s ö l t e m a kezemet, annyira vártam, mi sül ki a dologból. - A fiatal harcost m é g g y e r m e k k o r á b a n a követke ző m ó d s z e r r e l tanították m e g ugrani: a d t a k neki egy k u k o r i c a m a g o t és azt m o n d t á k , h o g y vesse el. Ami kor a szár n ő n i kezdett, a fiatal harcosnak számta lanszor át kellett ugrania. A szár h a m a r o s a n maga sabb volt már, m i n t a gyermek, de ez n e m tántorít h a t t a e l őt. A m i k o r m á r n e m t u d t a átugrani, mert a n n y i r a m e g n ő t t , új m a g o t kapott, és k e z d ő d ö t t elölről az egész. Végül n e m volt olyan szár, amelyet a fiatal n i n d z s a ne t u d o t t volna átugrani. - És akkor? H o l itt a titok? - k é r d e z t e m , a végső m e g v i l á g o s o d á s r a várva. Szókratész kicsit várt, a z t á n mélyet lélegzett. - így, a m i n t látod, a fiatal n i n d z s a kukoricaszárak kal gyakorolt. Én b e n z i n k u t a k a t használok erre a célra. C s e n d töltötte m e g a szobát. Hirtelen Szókratész d a l l a m o s nevetése h a n g z o t t fel a szervizben; annyi ra nevetett, h o g y neki kellett dőlnie a D a t s u n n a k , a m i n é p p e n dolgozott. - Szóval ez az? Ezt akartad e l m o n d a n i n e k e m a háztetőkről? - D a n , ez m i n d e n , amit m e g t u d h a t s z a dologról, a m í g te m a g a d n e m t u d o d csinálni - felelte. - Ú g y érted, m e g fogod n e k e m tanítani, hogyan kell felugrani a háztetőre? - k é r d e z t e m hirtelen fel villanyozva. - Talán igen, talán n e m . M i n d a n n y i u n k b a n külö 42
nös képességek rejlenek. Lehet, hogy m e g t a n u l o d egyszer, h o g y a n kell felugrani a háztetőkre - közölle vigyorogva. - Most lennél olyan szíves i d e a d n i a csavarhúzót? O d a d o b t a m neki. Esküszöm, ú g y kapta el, h o g y közben teljesen másfelé nézett! H a m a r végzett vele, és visszadobta n e k e m . - Ott repül a k i s m a d á r ! - ki áltotta. Elejtettem; h a n g o s csattanással esett a földre, felbőszített a dolog, n e m t u d t a m , m e d d i g bírom, In így g ú n y t űz belőlem. A hetek g y o r s a n múltak, és egyre több éjszakát töl toltom álmatlanul. Valahogy m e g is s z o k t a m már. És volt m é g egy változás: felfedeztem, h o g y érdekee b b n e k találom a Szókratésznél tett látogatásokat a tornatermi edzéseimnél. M i n d e n éjjel a b e n z i n k ú t n á l dolgoztunk. O betöli " i le az ü z e m a n y a g o t , én m e g az ablakokat töröltem lr, es m i n d k e t t e n h ü l y é s k e d t ü n k a vevőkkel, k ö z b e n Nfcókratész biztatott, hogy meséljek az életemről, i ii lonös m ó d o n a sajátjáról hallgatott. Ha kérdez tem, egy t ö m ö r „később"-bel elütötte a dolgot, vagy nem mit n e m válaszolt. Arról k é r d e z t e m , miért érdeklik a n n y i r a az életem léN/letei. I s m e r n e m kell a személyes illúzióidat ahhoz, hogy m e g r a g a d h a s s a m a betegséged mibenlétét. Meg kell tisztítanunk az agyadat, mielőtt a harcos ni|ahoz vezető k a p u t kinyitnánk - válaszolta. - Ne nyúlj az a g y a m h o z , n e k e m jó így, a h o g y a n in
I la tényleg elégedett lennél vele, m o s t n e m lenFifl Itt. A m ú l t b a n m á r sokszor megváltoztál. N e m •i na sokkal mélyrehatóbb m ó d o n fogod tenni Ugyanezt. 43
Ezek u t á n elhatároztam, n a g y o n fogok vigyázni ezzel az emberrel. N e m ismertem eléggé, és n e m t u d t a m , m e n n y i r e őrült. Szókratész stílusa m i n d e n e s e t r e á l l a n d ó a n válto zott, szokatlan, h u m o r o s , sőt bizarr volt. Egyszer kiabálva vetette m a g á t egy kis fehér k u t y a u t á n , amely a kút lépcsőjére pisilt - m i k ö z b e n é p p e n a „rendíthetetlen n y u g a l o m és higgadtság feltétlen h a s z n á r ó l " tartott n e k e m előadást. Máskor, körülbelül egy héttel ezután, m i u t á n egész éjjel fenn voltunk, elsétáltunk a Strawberry p a t a k h o z , m e g á l l t u n k egy h í d o n és b á m u l t u k a téli esőzésektől kiöntött folyamot. - Vajon milyen mély lehet ma a patak? - jegyeztem meg, b a m b á n lebámulva a rohanó vízre. A következő pillanatban arra d ö b b e n t e m rá, hogy beleloccsanok a tajtékzó, sáros-barna vízbe. Lelökött a hídról! - N a , milyen mély? - Elég mély - k ö p k ö d t e m , és m e g p r ó b á l t a m a part ra vonszolni m a g a m és víztől elnehezedett ruháimat. Ennyit a tétlen elmélkedésről. Azt mindenesetre meg jegyeztem, hogy jobb, ha befogom a számat. A m i n t m ú l t a k a n a p o k , egyre több különbséget v e t t e m észre kettőnk között. Az irodában, ha meg é h e z t e m , édességet zabáltam; Szókratész friss almát, körtét majszolt, vagy gyógyteát készített magának. Én összevissza m o c o r o g t a m a d í v á n y o n , ő Buddha ként ült n y u g o d t a n a székén. Az én m o z d u l a t a i m esetlenek és h a n g o s a k voltak a h a n g t a l a n sikláshoz képest, amivel ő közlekedett a földön. És ne felejt s ü k el, h o g y ő m á r öregember volt! M i n d e n éjjel valamilyen kisebb leckét kaptam; m á r az első n a p o k b a n is. Egyik éjszaka elkövettem egy hibát. Elpanaszoltam, h o g y az iskolában a tár s a i m n e m v a l a m i barátságosak h o z z á m . 44
- Jobban teszed, ha felelősséget vállalsz egész éleledért, és n e m a többieket vagy a k ö r ü l m é n y e k e t hi báztatod a kellemetlenségeidért. A m i k o r kinyílik majd a s z e m e d , látni fogod, h o g y egészségi állapolinl, boldogságod, és életednek m i n d e n k ö r ü l m é n y e legnagyobb részben m i a t t a d olyan, amilyen, legyen IZ t u d a t o s vagy t u d a t t a l a n - jegyezte m e g gyengé den.
- N e m t u d o m , ezt hogy érted, d e n e m hiszem, hogy egyetértek ezzel. ¥ N o s , hallgasd m e g a következő történetet, D a n , egy h o z z á d hasonló fickóról szól. lígy közép-nyugati építkezésen, a m i k o r megszólalt .1 |flződuda, a m u n k á s o k egy k u p a c b a letelepedtek, hogy megebédeljenek. Sam m i n d e n alkalommal ki nyitotta az ételhordóját és p a n a s z k o d n i kezdett. H o g y a m é n k ű verje m e g ! Ez n e m lehet igaz, n i . i i m e g i n t mogyoróvajas-lekváros kenyér. U t á l o m i 11 ii >gyoróvajas-lekváros kenyeret! Sam m i n d e n n a p siránkozott a szendvicse miatt, lellek a hetek, és a többi m u n k á s t m á r k e z d t e idege níteni ez a nyafogás. Végül az egyik társa így szólt: A/ ég szerelmére, Sam! Ha utálod a mogyoróvajat én a lekvárt, miért n e m m o n d o d m e g az asszony n a k , hogy valami m á s t készítsen? Milyen a s s z o n y n a k ? - felelte Sam. - N i n c s fele¬ i r e m , m a g a m készítem a szendvicseimet. Szókratész rövid s z ü n e t u t á n hozzátette: - Látod, |gy m i n d a n n y i a n m a g u n k n a k készítjük a szendvieinket e b b e n az életben. lígy b a r n a zacskót nyújtott át, amelyben két szend vics volt. • Melyiket kéred, a sajtos-paradicsomos kenyeret, Vdgy a paradicsomos-sajtosat? - kérdezte vigyorogva. 45
- M i n d k e t t ő t a d d ide! - v á g t a m vissza. A h o g y rágcsáltunk, Szókratész beszélt tovább. - Akkor lesz belőled tökéletes emberi lény, ha tö kéletesen felelőssé válsz az életedért; és a m i k o r tö kéletesen emberi leszel, felfedezheted, mit jelent harcosként élni. - Kösz az ennivalót, Szókratész, a g o n d o l a t o k a t , és a p o c a k o t - m o n d t a m egy n e m e s főhajtással. F e l v e t t e m a d z s e k i m e t és i n d u l n i k é s z ü l t e m . - N é h á n y h é t i g n e m jövök. K ö z e l e d n e k a d ö n t ő k , és el is kell g o n d o l k o z n o m n é h á n y d o l g o n . - Mielőtt b á r m i t m o n d h a t o t t volna, b ú c s ú t intettem, é s haza indultam. E z u t á n elmerültem a félév utolsó óráiban. A torna teremben k e m é n y e b b e n edzettem, mint valaha. Ami kor csak lazítottam egy kicsit, gondolataim és érzel m e i m kellemetlenül felkavarodtak. Erezni kezdtem az első jeleit a n n a k , h o g y egyre erősebben elidegene d e k m i n d e n n a p i világomtól. Eletemben először két elkülönült valóság közt választhattam. Az egyik őrült volt, a másik józan - de egyszerűen n e m t u d t a m meg állapítani, h o g y melyik-melyik, így egyikhez s e m kö teleztem el m a g a m . N e m t u d t a m elhessegetni m a g a m t ó l a növekvő érzést, h o g y lehetséges, persze n e m bizonyos, hogy Szókratész egyáltalán n e m is olyan különc ember. Talán m i n d a z , amit az életemről m o n d o t t , helyesebb volt, m i n t képzeltem. K e z d t e m valóságosan látni, h o g y a n is viselkedem a többi emberrel, és zavarni kezdett, a m i t láttam. A felszínen meglehetősen ba rátságos voltam, de valójában csak ö n m a g a m m a l v o l t a m elfoglalva. Bili, egyik legjobb b a r á t o m leesett a lóról és eltörte a csuklóját; Rick egy végre m e g t a n u l t teljes csáva rással ugrott hátraszaltót, amelyet m á r egy éve gya 46
korolt. M i n d k é t eset u g y a n a z t az érzelmi reakciót váltotta ki belőlem: semmit. N ö v e k v ő ö n i s m e r e t e m súlya alatt sebesen csök¬ I n i n i kezdett a z önbecsülésem. Egy éjszaka, közvetlenül a d ö n t ő k előtt, valaki be kopogott az ajtómon. Meglepetten, de ö r ö m m e l lát tam, h o g y fogpaszta-Susie, a szőke majorette az, akit hetek óta n e m láttam. Megdöbbentett, h o g y mi lyen m a g á n y o s is v o l t a m m á r egy ideje. - Be s e m hívsz, D a n n y ? - D e h o g y n e m , n a g y o n örülök, h o g y látlak. U h , ülj le, a d d i d e a kabátodat. Éhes vagy? Innál valamit? 1 .ak b á m u l t r á m . - Mi van, Susie? F á r a d t n a k látszol, Danny, de... - Kinyújtotta a kezét és m e g é r i n t e t t e az arcomat. - A szemeid vala hogyan megváltoztak. Mi történt? M e g s i m o g a t t a m az arcát. - M a r a d j velem ma éj.ika, Susie. - M á r azt hittem, soha s e m fogsz erre kérni. H o z tam fogkefét! M á s n a p reggel, a m i k o r megfordultam, Susie öszl/.eborzolt hajának friss, nyári szalmaillata csapott meg, és lágy leheletét é r e z t e m a p á r n á m o n . Jó k e d v e m kellene h o g y legyen - g o n d o l t a m , de olyan s z ü r k e h a n g u l a t b a n voltam, m i n t a kinti köd. Az elkövetkező n é h á n y n a p o n sokat voltam együtt KllHÍe-val. N e m hiszem, h o g y n a g y o n szórakoztató társaság lehettem, de Susie jókedve elég volt ket tőnknek is. Valami visszatartott attól, hogy Szókratészról m e *él|ek neki. Az öreg egy másik világhoz tartozott, amelyben Susie n e m vett részt. H o g y a n érthette vol|M m e g , h o g y mi történik velem, ha n e k e m s e m volt főla fogalmam? 47
Elérkeztek, majd e l m ú l t a k a d ö n t ő k . Jól szerepel tem, de n e m érdekelt a dolog. Susie a tavaszi szü n e t b e n h a z a m e n t , é n p e d i g örültem, h o g y egyedül maradtam. A tavaszi s z ü n e t h a m a r elmúlt, és Berkeley sze metes utcáin meleg szellők kezdtek fújdogálni. Érez t e m , itt az ideje, h o g y visszatérjek a harcos világába, a k ü l ö n ö s kis b e n z i n k ú t h o z - ezúttal nyitottabban és alázatosabban, m i n t a múltkor. Ekkor m á r egy d o l o g b a n sokkal biztosabb voltam. Ha Szókratész m e g i n t rajtam k ö s z ö r ü l n é a nyelvét, a z o n n a l vissza vágok!
ELSŐ KÖNYV
A VÁLTOZÁS SZELE
Csodakitörések
l i -ső este volt. Edzés és vacsora u t á n ledőltem szun• lii.mi egyet. A m i k o r felébredtem, m a j d n e m éjfél ..II már. A kora tavaszi h ű v ö s éjszakában lassan séIállam a b e n z i n k ú t felé. H á t u l r ó l erős fuvallat érkei I I , amely m i n t h a előrehajtott volna a c a m p u s ös vényein. Amikor az ismerős útkereszteződéshez értem, las s í t o t t a m a lépteimet. G y e n g é n p e r m e t e z n i kezdett A Z eső, é s m é g jobban l e h ű t ö t t e a z éjszakát. A meleHen megvilágított i r o d a fényében Szókratész körvo n a l a i t l á t h a t t a m a p á r á s ablakon keresztül. A bögréi ' l x i l ivott é p p e n . T ü d ő m e t v á r a k o z á s és félelem i i-vrréke szorította össze, felgyorsította a szívveré.
inét.
A kövezetet b á m u l v a m e n t e m át az úttesten, és i. > é l e d t e m az iroda ajtajához. T a r k ó m o n szélfuvalI r t l o l éreztem. A hirtelen jött hűvösségtől felkaptam ' fejem, és Szókratészt pillantottam m e g az ajtóban. 1 un nézett, és ú g y szimatolta a levegőt, m i n t egy i ukas. Ú g y tűnt, m i n t h a egyenesen keresztülnézne i i|lam. E s z e m b e jutott a Félelmetes Kaszás. T u d t a m , hogy e b b e n az e m b e r b e n h a t a l m a s melegség és együttérzés lakozik, de sötét szemei m ö g ö t t valami 11 ii i étlen veszélyt érzékeltem. I élelmem a z o n n a l eloszlott, a m i k o r k e d v e s e n . szólalt: 51
- Örülök, h o g y visszajöttél. - Egy intéssel betessé kelt a szobába. A m i n t levettem a cipőmet és leül tem, megszólalt a b e n z i n k ú t csengője. Letöröltem az ablakról a párát, és láttam, h o g y egy leeresztett gumijú öreg P l y m o u t h d ö c ö g be az állomásra. Szókra tész katonai esőkabátjában m á r kifelé tartott az aj tón. Az öreget látva néha m e g l e p ő d t e m m a g a m o n , h o g y a n is r i a d h a t t a m m e g ettől az embertől. Az esőfelhőktől elsötétült az éjszaka, és gyorsan e l r ö p p e n ő emlékfoszlányokat idézett fel b e n n e m a fekete csuklyás halálról. A g y e n g e eső kopogását m o s t a csontos kezek h á z t e t ő n való d ü h ö d t dobolás á n a k hittem. Á l l a n d ó a n m o c o r o g t a m a d í v á n y o n , fáradt vol t a m a megfeszített t o r n a t e r m i edzésektől. A követ kező h é t e n lesz a területi bajnokság, és a z n a p volt az u t o l s ó k e m é n y e d z é s e m a verseny előtt. Szókratész benyitott az iroda ajtaján. Megállt az ajtóban és így szólt: - G y e r e ki! Most! - a z u t á n otthagyott. A m i n t fel keltem és felhúztam a cipőmet, kinéztem a ködbe. Szókratész a p u m p á k m ö g ö t t állt, a kút fénykörén kívül. Félig a sötétség leplébe burkolózva ú g y tűnt, m i n t h a fekete csuklyát viselt volna. N e m m e g y e k ki. Az iroda olyan volt, m i n t egy erőd: az éjszakával és a külvilággal szembeni véde lem. A világ az a g y a m r a k e z d e t t m e n n i , mint a zajos belvárosi csúcsforgalom. N e m létezik. N e m megyek ki. Szókratész újra intett a sötétből, a z u t á n m é g egy szer. M e g a d v a m a g a m a t a sorsnak, k i m e n t e m . A m i n t ó v a t o s a n k ö z e l e d t e m az öreghez, h o z z á m fordult: - Figyelj! Érzed? -Mit? - Érezd! 52
Ekkor elállt az eső, és a szél m i n t h a megváltoztat ta volna az irányát. Különös, meleg szél. - A szelet, Szókratész? - Igen, a szelet. Változtatja az irányát. Ez azt jeleni i , liogy elérkezett a fordulópont az életedben. Most. Lehet, h o g y n e m vetted észre; és igazából én sem, (le a m a i éjszaka d ö n t ő fontosságú a s z á m o d r a . El ment, de visszatért. És megfordult a szél. - R á m né zett egy pillanatra, a z u t á n bemasírozott a szobába. Követtem, és leültem az ismerős díványra. Szóklalész n a g y o n csendesen ült p u h a , b a r n a székében, lekintetét r á m szegezte. Megszólalt. Hangja olyan erős volt, h o g y biztosan áthatolt volna b á r m i l y e n fa lon, és m é g i s oly lágy, hogy elbírta volna a legeny hébb márciusi szellő. - Valamit m e g kell t e n n e m most. Ne félj! Felállt. - Szókratész, halálra rémítesz! - h e b e g t e m mérgeé n , hátrafelé csúsztam a k a n a p é n , a m i n t lassan kö zelített felém, l o p a k o d v a , m i n t a prédájára t á m a d ó
•Eris.
Kinézett az ablakon, h o g y senki n e m jön-e, a z u t á n lel erdeit előttem és lágyan megszólalt: Dan, emlékszel, a m i k o r azt m o n d t a m , hogy elő ször m e g kell változtatnod a g o n d o l k o d á s o d a t ah h o z , h o g y a harcos útját m e g p i l l a n t h a s d ? - Igen, de igazán n e m hiszem, hogy... | Ne félj! - ismételte meg. - N y u g t a s d m e g m a g a d I unfucius egyik m o n d á s á v a l - folytatta mosolyog va - „ C s a k a legbölcsebb és az ostoba n e m válto zik." - M i k ö z b e n ezt m o n d t a , gyengéden, de határo• 'i lan a h o m l o k o m r a tette a kezét. Egy pillanatig s e m m i t n e m észleltem, a z u t á n hir telen e g y r e n ö v e k v ő n y o m á s t é r e z t e m a fejemben. I lángos zúgást, a z u t á n olyan h a n g o t hallottam, ami53
lyent a p a r t r a törő h u l l á m o k a d n a k . Csengettyűk hangját hallottam, és ú g y éreztem, szétrobban a fe jem. Ekkor pillantottam m e g a fényt, és az elmém felrobbant e b b e n a fényességben. Valami haldoklott b e n n e m - ezt b i z o n y o s a n é r e z t e m -, valami m á s pe d i g é p p e n m e g s z ü l e t ő b e n volt! E z u t á n m i n d e n t el nyelt a fény. A d í v á n y o n fekve t é r t e m m a g a m h o z . Szókratész gyengéden megrázott, és megkínált egy csésze teával. - Mi történt velem? - M o n d j u k , h o g y m a n i p u l á l t a m az energiáidat és m e g n y i t o t t a m n é h á n y új á r a m k ö r t . A tűzijáték, amit láttál, n e m volt m á s , m i n t az a g y a d élvezkedése az energiafürdőben. Az e r e d m é n y az, h o g y megszaba d ú l t á l a t u d á s egész életre szóló illúziójától. Mos tantól fogva a közönséges t u d á s n e m elégít ki, attól tartok. - Ezt n e m értem. - Majd m e g é r t e d - m o n d t a , de n e m mosolygott. N a g y o n fáradt voltam. C s e n d b e n kortyoltam a teá mat. A z u t á n k i m e n t e t t e m m a g a m , felvettem a puló veremét, és h a z a m e n t e m , m i n t egy alvajáró. M á s n a p s z á m t a l a n ó r á m volt, s z á m t a l a n pro fesszorral, a k i k n e k a gagyogása semmiféle értelem m e l v a g y jelentőséggel n e m bírt s z á m o m r a . Törté n e l e m b ő l Watson mesélt arról, h o g y Churchill poli tikai m e g é r z é s e i m e n n y i b e n befolyásolták a hábo rút. A b b a h a g y t a m a jegyzetelést. Túlságosan lefog lalt a t e r e m színeinek és szerkezeteinek befogadása, a k ö r ü l ö t t e m ü l ő e m b e r e k energiájának érzékelési' A professzor b e s z é d é n e k hangjai sokkal érdeke s e b b n e k tűntek, m i n t az általuk h o r d o z o t t koncep ciók. Szókratész, mit tettél velem? Soha n e m fogok eljutni a d ö n t ő k i g . É p p e n kifelé sétáltam a teremből, a szőnyeg cso 54
mózott a n y a g á b a n g y ö n y ö r k ö d v e , a m i k o r ismerős hangot h a l l o t t a m meg. - Hello, Danny, n a p o k óta n e m láttalak. M i n d e n este hívtalak, de soha n e m voltál otthon. Bujkáltál valahol? - O h , szia, Susie, örülök, hogy újra látlak. Tanul nom kellett... - Szavai táncoltak a levegőben. Alig értettem őket, de érzékeltem, mi m e g y végbe a lel kében - m e g volt bántva, és kicsit féltékeny volt. Az arca a z o n b a n ragyogott, m i n t mindig. - Szívesen beszélgetnék m é g veled, Susie, de ép pen a t o r n a c s a r n o k b a i n d u l t a m . - Persze, elfelejtettem. - Éreztem, h o g y csalódott. Nos, a k k o r látlak n e m s o k á r a , n e m igaz? - Persze. - Watson előadása fantasztikus volt, n e m ? Imá dom, a m i k o r Churchill életéről v a n szó. A n n y i r a iz galmas. - H á t igen, h a t a l m a s előadás volt. Na jó, Danny, akkor szia. - Szia. Elfordultam, és e s z e m b e jutott, mit m o n d o t t Szók ralész félénkségemről és bizonytalanságomról. Ta lán igaza volt. N e m b á n t a m valami k ö n n y e n az em berekkel; soha n e m voltam b e n n e biztos, mit m o n d jak nekik. Délután a t o r n a t e r e m b e n a z o n b a n igazán t u d t a m , mit csináljak. Életre keltem, és teljes gőzre kapcsol tam az energiáimat. Játszottam, p ö r ö g t e m , ugrot tam; b o h ó c voltam, bűvész, csimpánz. Ez volt az Igyik legjobb n a p o m . Az a g y a m tökéletesen tiszta Volt. P o n t o s a n t u d t a m , h o g y a m i b e belekezdek, ho gyan hajtsam végre. A testem laza volt, r u g a n y o s , \ ( i i s és k ö n n y ű . Ugrálás k ö z b e n felfedeztem a másfélszeres hátraszaltót, félcsavarral a végén; a fel55
ső r ú d r ó l p e d i g d u p l á t u g r o t t a m , teljes csavarral m i n d k e t t ő t elsőként az Államokban. N é h á n y n a p p a l később a csapat elrepült Oregon ba, a területi bajnokságra. M e g n y e r t ü k a versenyt, aztán hazatértünk. Olyan volt az egész, m i n t egy álom, harsonaszóval, dicsőség gel, de a gyötrő gondolatoktól n e m menekülhettem. V é g i g g o n d o l t a m a fény ki törés éjszakája óta átéli eseményeket. Valami biztosan történt, ahogyan Szókratész megjósolta, de ez valami rémisztő dolog volt, és én ú g y éreztem, egyáltalán n e m tetszik ne k e m . Talán Szókratész n e m is az, a m i n e k látszik. Ta lán agyafúrtabb, gonoszabb, m i n t g o n d o l t a m . A m i k o r a z o n b a n világos irodájának küszöbét át léptem, és m e g l á t t a m lelkes mosolyát, a kételyeim szétoszlottak. A m i n t leültem, Szókratész így szólt: - Készen állsz egy utazásra? - Egy utazásra? - v i s s z h a n g o z t a m . - Igen, egy utazásra, egy vándorlásra, egy vaká cióra - egy k a l a n d r a . - Kösz, n e m . N e m v a g y o k ú g y öltözve. - Bolondság! - kiáltotta olyan h a n g o s a n , hogy m i n d k e t t e n k ö r ü l n é z t ü n k , n e m hallotta-e m e g egy járókelő. - Shhh!... - suttogta h a n g o s a n . - Ne olyan h a n g o s a n ! M i n d e n k i t felébresztesz. Beszédességét kihasználva hirtelen kiböktem: - S z ó k r a t é s z , a z életemnek m á r nincsen értelme S e m m i n e m m ű k ö d i k , hacsak n e m a tornateremben vagyok. N e m arról volt szó, h o g y jobbá teszed szá m o m r a a dolgokat? Azt hittem, egy tanítónak ez a dolga. Beszélni kezdett, de félbeszakítottam. - És m é g valami. Én m i n d i g azt hittem, h o g y ma g u n k n a k kell megtalálni a helyes életet. Senki nem m o n d h a t j a m e g a másiknak, h o g y a n kell élni.
H o g y őszinte legyek, elég m u l a t s á g o s volt az egész. N e m is t u d t a m , h o g y ennyire naiv is t u d s z feni. Ott álltunk az éjszaka közepén, e g y m á s r a mered\ i • Szókratész vigyorgott, m i k ö z b e n én összeszoríl o l l a m a fogaimat, és k e z d t e m d ü h b e gurulni. - Tel i b e n e l e g e m v a n abból, h o g y á l l a n d ó a n a hülyét ját s z o m melletted! - kiáltottam.
56
57
Szókratész tenyerével a h o m l o k á r a csapott, és re zignáltán felfelé nézett. - Én a te u t a d n a k a része vagyok, pávián, és n e m m o n d h a t o d , h o g y a bölcsőből loptalak ki, és bezár talak ide. A k k o r m é s z el, a m i k o r akarsz. - Az ajtó hoz m e n t és kinyitotta. Ekkor egy fekete limuzin hajtott be az állomásra, és Szókratész megjátszott brit akcentussal így szólt. - Az autója készen áll, u r a m . - Z a v a r o d o t t s á g o m ba n tényleg azt hittem, hogy ezzel a limuzinnal in d u l u n k el az útra. Miért is ne? így, m e g z a v a r o d v a egyenesen a l i m u z i n h o z m e n t e m , és e l k e z d t e m be mászni a h á t s ó ülésre. A z o n találtam m a g a m , h o g y egy a p r ó e m b e r ráncos, öreg arcába b á m u l o k , aki egy körülbelül tizenhat éves lányt átkarolva ült. Tal.m Berkeley u t c á i n s z e d t e össze. Ú g y nézett r á m , mint egy g o n o s z gyík. Szókratész a p u l ó v e r e m hátuljánál fogva megra gadott és kiráncigált az autóból. M i k ö z b e n becsukta |2 ajtót, így mentegetőzött: - Bocsássanak m e g az én fiatal b a r á t o m n a k . M é g soha n e m ült ilyen szép aulóhan és e l r a g a d t a t t a magát. - N e m igaz, Palikám? ( >stobán bólintottam. - Mi folyik itt? - s u t t o g t a m t l n h ö d t e n a s z á m sarkából. Szókratész a z o n b a n m á r mosta az ablakokat. A m i k o r az a u t ó elhúzott, elpioiliam s z é g y e n e m b e n . - Miért n e m fogtál vissza, Szókratész?
- N o s , be kell látnod, olyan b u z g ó n gyakoroltad m á r ezt a szerepet, h o g y m a j d n e m a tökéletességig vitted. M e g p ö r d ü l t e m m a g a m körül, b e l e r ú g t a m a kuka ba és visszacsörtettem az irodába. A z t á n eszembe jutott valami. - Miért neveztél Palinak az előbb? - A p a l i m a d á r rövidítése - m o n d t a , m i k ö z b e n el m e n t mellettem. - R e n d b e n van, a francba vele - m o n d t a m , miköz b e n u t á n a s z a l a d t a m az irodába. - U t a z z u n k el. Bár mit is a d s z n e k e m , elfogadom! - Nocsak. Ez egy új oldalad, a bátor Danny. - Bátor v a g y sem, de n e m elveszett. Most m o n d d m e g , m e r r e t a r t u n k . M e r r e tartok én? N e k e m kéne irányítani a dolgaimat, n e m neked! Szókratész mély lélegzetet vett. - D a n , m i n d e n l n e m m o n d h a t o k meg. A harcos útjának n a g y részi' b o n y o l u l t és láthatatlan a beavatatlan számára. Egyelőre azt m u t a t t a m m e g neked, h o g y milyen nem egy harcos, azáltal, h o g y m e g m u t a t t a m neked, m i l y e n az elméd. Ezt h a m a r o s a n m e g fogod érteni, ezért egy u t a z á s r a kell h o g y elvigyelek. Gyere ve lem! A szerszámos állványok mögött megbújó zugba ve zetett, amelyet korábban n e m vettem észre. A zugban a szürke szín dominált. Felkavarodott a gyomrom. - Ülj le! - m o n d t a kedvesen. - A d d i g n e m , a m í g el n e m m a g y a r á z o d , h o g y mi ez az egész. - Összefontam a karomat a mellemen. M o s t rajta volt a sor, hogy kitörjön. - Én harcos vagyok; te viszont egy pávián. A francot s e m ma g y a r á z o k neked. Most fogd be a szádat és ülj le, v a g y menj vissza a s t a d i o n o k rivaldafényébe és íe lejtsd el, h o g y valaha is ismertél e n g e m ! - N e m viccelsz, ugye? 58
- N e m , n e m viccelek. Egy pillanatig tétováztam, aztán leültem. Szókra tész b e n y ú l t egy fiókba, kihúzott n é h á n y hosszú pa m u t d a r a b o t , és a székhez kezdett kötözni. - M o s t mit fogsz tenni? Megkínzol? - k é r d e z t e m félig tréfásan. - N e m , de m o s t kérlek, maradj c s ö n d b e n - m o n d ta, az utolsó szalagot a d e r e k a m és a szék köré te kerve, m i n t egy biztonsági övet a repülőgépen. - Repülni fogunk, Szok? - Ú g y is m o n d h a t j u k - válaszolta elém térdelve. Kezébe vette a fejemet, és hüvelykujjait a s z e m g ö d röm felső csontjaira helyezte. C s a t t o g t a k a fogaim, kínzó vizelési inger jött rám, de a következő m á s o d percben elfelejtettem az egészet. Ú g y véltem, hal l o m a hangját, d e n e m értettem, mit m o n d ; túl messziről jött. Egy kék k ö d b e b u r k o l t folyosón m e n t ü n k végig. A lábaim m o z o g t a k , de n e m é r e z t e m a földet. Óriási fák vettek körül; a z u t á n épületekké alakultak át; az épületekből sziklatömbök lettek, és egy m e r e d e k ka nyonba m á s z t u n k fel, mely egy sima szikla szélévé változott. A k ö d kitisztult; a levegő fagyos lett. Zöld felhők függtek felettünk mérföldeken keresztül, a narancssárga éggel találkoztak a horizonton. Reszkettem. M o n d a n i akartam valamit Szókratészliek, de a h a n g o m elfojtva tört elő. M á r n e m t u d t a m uralkodni a remegésemen. Szókratész a hasamra tette A kezét. N a g y o n meleg volt, csodálatosan megnyuglaló hatást tett. Ellazultam, erősen megfogta a karo mat, erősített a szorításán, és előrevetődött a világ i léről, magával rántva e n g e m is. A felhők v á r a t l a n u l eltűntek, egy fedett stadion gerendáin c s ü n g t ü n k , és veszélyesen h i m b á l ó z t u n k , magasan a talaj fölött, m i n t két részeg pók. 59
- H o p p - m o n d t a Szok - kicsit elszámítottuk ma gunkat. - Mi a fene! - üvöltöttem, m i k ö z b e n biztosabb fo gást kerestem. Fellendítettem m a g a m , és egy geren d á n f e k ü d t e m pihegve, kezeimet és lábaimat kört fontam. Szókratész k ö n n y e d é n letelepedett e l é m a g e r e n d á r a . Észrevettem, h o g y k o r á h o z képest mi lyen k ö n n y e n m o z o g . - H é , o d a n é z z ! - m u t a t t a m lefelé. - Ez egy torna verseny. Szókratész, te b o l o n d vagy. - Én b o l o n d vagyok? N é z d csak, ki ül a gerendán mellettem! - H o g y s z á l l u n k le innen? - Természetesen ugyanúgy, a h o g y feljöttünk. - És h o g y j ö t t ü n k fel? - N e m t u d o m p o n t o s a n : az első sorban akartam helyet szerezni, de attól tartok, m i n d e t eladták. M e t s z ő h a n g o n felnevettem. Az egész olyan ne vetséges volt. Szok a s z á m r a csapott. - S h h h ! - el vette a kezét. Ez hiba volt. - H a h a h a h a h a h a h a h a h a ! - h a n g o s a n nevettem, de a z t á n m e g i n t befogta a számat. M e g n y u g o d t a m , de teljesen k e r g é n e k é r e z t e m m a g a m , és kuncogni kezdtem. Élesen suttogott: - Ez egy valóságos utazás. Való ságosabb, m i n t a m i n d e n n a p i életednek ébren töl tött álmai. Figyelj o d a ! Ekkor m á r m e g r a g a d t a a figyelmemet az alattunk látható kép. Ebből a magasságból a közönség színes p o n t o k t ö m e g é v é állt össze, fénylő, fodrozódó pointi lista festménnyé. Egy felemelt s z í n p a d o t pillantottam m e g az aréna közepén, négy élénk kék talajszőnyeg gel, amelyeket különféle tornaszerek vettek körül. A látványtól összerándult a g y o m r o m ; a szokásos v e i seny előtti idegességet éltem át. 60
Szókratész egy kis hátizsákba nyúlt ( h o n n a n ke¬ i ult ez oda?), és egy távcsövet nyújtott n e k e m , ami kor egy v e r s e n y z ő n ő lépett ki a talajra. A m a g á n y o s t o r n á s z r a i r á n y í t o t t a m a távcsöve met, és láttam, h o g y szovjet. Tehát egy n e m z e t k ö z i versenyt figyelünk valahol. M i k ö z b e n a felemás korláthoz m e n t , észrevettem, h o g y hallom, a m i n t m a g á b a n beszél! Biztos fantasztikus az akusztika gondoltam. D e a z t á n láttam, h o g y n e m m o z o g n a k ' ajkai. I lirtelen a n é z ő k felé fordítottam a távcsövet, és lok h a n g együttes morajlását hallottam; p e d i g i '.endben ültek. A z t á n rájöttem, mi történik. Valahor.van a g o n d o l a t a i k b a n olvasok! I íjra visszafordítottam a távcsövet a t o r n á s z n ő fe li A nyelvi a k a d á l y ellenére értettem a gondolatait: „Frős legyél... kész..." Láttam, a h o g y a n fejben végig ment a gyakorlatán. A / . t á n egy férfit figyeltem a k ö z ö n s é g b e n , aki fe s p o r t t r i k ó t viselt, és é p p e n szexuális g o n d o l a tokat forgatott a fejében az egyik k e l e t n é m e t ver senyzővel k a p c s o l a t b a n . Egy m á s i k férfi, l á t h a t ó a n P t l / ö , e g y n ő v e l volt elfoglalva, aki a g y a k o r l a t á r a készülődött. E g y nő a n é z ő k k ö z ü l s z i n t é n őt fi gyelte, és a r r a g o n d o l t : „ G y ö n y ö r ű lány... t a v a l y nagyot esett... r e m é l e m , m o s t megcsinálja." liéi
Észrevettem, h o g y n e m szavakat fogok fel, h a n e m l i '.eseket. O l y k o r csendeseket és n e h e z e n kivehető1 1 1 olykor h a n g o s a k a t é s tisztákat. Ezért „ é r t e t t e m meg" az oroszt, a n é m e t e t és bármit. Valami m á s t is észrevettem. A m i k o r a szovjet torIWU/ a gyakorlatát csinálta, elméje teljesen n y u g o d t Volt. A m i k o r p e d i g befejezte és v i s s z a m e n t a széke lte/, újra b e i n d u l t . U g y a n e z volt a helyzet a g y ű r ű n lllggö keletnémet tornásszal és a nyújtón d o l g o z ó 61
amerikaival. Észrevettem, hogy a legjobbaknak volt a l e g n y u g o d t a b b az elméjük az igazság pillanatában. Az egyik k e l e t n é m e t fickót egy zaj zavarta meg, m i k ö z b e n a korláton kéztartásból kéztartásba len dült. Éreztem, a h o g y a n elméje felfigyel a zajra: „Mi csoda?..." - gondolta, és e k ö z b e n elhibázta utolsó, k é z t a r t á s b a n v é g z ő d ő szaltóját. M i n t egy telepatikus voyeur, belestem a n é z ő k el méjébe. „Éhes vagyok... El kell é r n e m a tizenegy órás gépet v a g y a düsseldorfi terveknek lőttek... Éhes v a g y o k ! " De mihelyt a tornász elkezdte a gya korlatát, a n é z ő k gondolatai is lenyugodtak. M o s t jöttem csak rá, miért szeretem annyira a tor nát. Áldott p i h e n é s m e n e d é k é t nyújtotta zajos el m é m t ő l . A m i k o r l e n g t e m és szaltóztam, s e m m i más n e m számított. A m i k o r aktív volt a testem, az el m é m a csend pillanatait élvezhette. A k ö z ö n s é g mentális zaja kezdett idegesítő lenni, m i n t egy túl h a n g o s a n szóló magnetofon. Leeresz t e t t e m a távcsövet és h a g y t a m , h a d d csüngjön. C s a k h o g y elfelejtettem a szíját a n y a k a m b a akaszta ni, ú g y h o g y én is m a j d n e m leestem a gerendáról, m i k ö z b e n m e g p r ó b á l t a m az egyenesen a talajsző n y e g és a rajta gyakorlatát végző nő felé zuhanó távcsövet e l k a p n i ! - Szok! - s u t t o g t a m m e g r i a d v a . Ő n y u g o d t a n ült. L e n é z t e m , h o g y milyen kárt o k o z t a m , ám a távcső eltűnt. Szókratész elvigyorodott. - A dolgok m á s törve n y é k n e k e n g e d e l m e s k e d n e k , a m i k o r velem utazol. Szókratész eltűnt, én p e d i g r e p ü l t e m az ű r ö n ke resztül, ám n e m lefelé, h a n e m felfelé. Homályosan éreztem, a h o g y hátrafelé m e g y e k egy szikla szélétől, le egy k a n y o n b a , a z t á n p e d i g a k ö d b e , m i n t egy őrült, hátrafelé lejátszott film szereplője. 62
S/.ókratész n e d v e s r u h á v a l törölgette az arcomat. Még m i n d i g m e g v o l t a m kötözve. B e l e s ü p p e d t e m a ékbe. Nos? - kérdezte. - Látod, az utazástól m i n d i g é l e s e b b lesz a z e m b e r látóköre. Mondhatjuk. De mi lenne, ha kioldoznál? Még n e m - válaszolta, miközben újra a fejem felé
nyúlt.
- N e , várj! - m o n d t a m , m é g mielőtt kialudtak a lények, és a felerősödött, üvöltő szél az ű r b e repített ngem. fin m a g a m v o l t a m a szél, de s z e m e i m és füleim vol t u k . Messzire és széles körben láttam és hallottam. India keleti partjainál fújtam, a Bengáli-öbölnél, egy plloglalt m o s ó n ő mellett. H o n g k o n g b a n egy finom li iiliát árusító férfi körül örvénylettem, aki h a n g o lt! n a l k u d o z o t t egy vásárlóval. Á t s z á g u l d o t t a m Sao huilo utcáin, a t ű z ő t r ó p u s i n a p o n r ö p l a b d á z ó nél l l r l turisták testén felszárítottam az izzadságot. Minden o r s z á g b a n jártam. Végigviharzottam Kíes Mongólián és a Szovjetunió hatalmas, gazdrtg földjén. Átfújtam Ausztria völgyein és alpesi iíl|ein, á t h a t o l t a m a h i d e g norvég fjordokon, és fell ü v a r t a m a párizsi R u e Pigalle szemetét. Az egyik |»!l!anatban Texason á t n y e s ő forgószél voltam, a máiM'an g y e n g e fuvallat, amely egy öngyilkosságot nlolgató fiatal lány haját simogatja az ohiobeli Cannlun. imdenféle é r z e l e m m e l találkoztam. Meghallot t a m ii kínból fakadó sikolyokat és a hahotákat. Mint t i l l , ami emberi, nyitva volt s z á m o m r a . M i n d e n t Iem és é r t e t t e m egyszerre. A világ e l m é k k e l volt b e n é p e s í t v e , m e l y e k m i n 1 ntele szélnél g y o r s a b b a n örvénylettek, m e n e d é 63
k e t és s z a b a d u l á s t keresve a v á l t o z á s kényszere elől, élet és h a l á l d i l e m m á j a elől - célt, biztonságot, ö r ö m ö t keresve; megkísérelve, h o g y é r t e l m e t adja n a k a rejtélynek. Az e m b e r e k m i n d e n ü t t kavargó, e l k e s e r e d e t t k e r e s é s b e n éltek. A v a l ó s á g s o h a n e m felelt m e g á l m a i k n a k , p e d i g a b o l d o g s á g ott volt a k ö z e l ü k b e n - ott, a h o l s o h a n e m keresték. És m i n d e n n e k a forrása az e m b e r i e l m e volt. Szókratész levette r ó l a m a textilcsíkokat, amelyek kel o d a k ö t ö z ö t t a székhez. A garázs ablakán keresz t ü l a s z e m e m b e sütött a n a p - a s z e m e m b e , amely a n n y i m i n d e n t látott - és megtöltötte könnyekkel. Szókratész b e t á m o g a t o t t az irodába. Miközben reszketve f e k ü d t e m a d í v á n y o n , rájöttem, n e m va gyok többé a naiv, csak m a g á v a l t ö r ő d ő ifjonc, aki a s z ü r k e karosszékben reszketve ült n é h á n y perccel, órával vagy n a p p a l azelőtt. N a g y o n öregnek érez t e m m a g a m . L á t t a m a világban u r a l k o d ó szenve dést, az e m b e r i elmét, és m a j d n e m elsírtam magam vigasztalhatatlan s z o m o r ú s á g o m b a n . Ú g y éreztem, nincs menekvés. Szókratész u g y a n a k k o r kedélyes volt: - N a , most m á r nincs t ö b b i d ő n k a játszadozásra, mindjárt vége a m ű s z a k o m n a k . Miért n e m csoszogsz m o s t haza, é s alszol egyet, kölyök? F e l t á p á s z k o d t a m és felvettem a dzsekimet, dv rossz helyre d u g t a m a karom. M i k ö z b e n kiszabad i t o t t a m m a g a m , fáradtan m e g k é r d e z t e m : - Szókra tész, m i n e k kötöztél le? - Ú g y látom, a k é r d e z ő s k ö d é s h e z s o h a n e m vagj gyenge. Azért kötöztelek le, h o g y ne essél le a szék ről, a m i k o r P á n Pétert játszva csapkodsz. - Valóban r e p ü l t e m ? Ú g y éreztem, m e g i n t lehu | > p a n t a m a székre. 64
Egyelőre m o n d j u k azt, h o g y a képzelet repülése
bőit.
- Hipnotizáltál, v a g y mi? N e m úgy, a h o g y g o n d o l o d . Bizonyosan n e m olyan m é r t é k b e n , a m e n n y i r e saját z a v a r o d o t t m e n tális folyamataid hipnotizáltak. Nevetett, felvette a hátizsákját (hol láttam én m á r i t t ? ) és i n d u l n i készült. - M i n d ö s s z e a s z á m o s pár huzamos valóság egyikébe vittelek el, h o g y szóra¬ kozz és okulj belőle. Hogyan? Ez egy kissé bonyolult. Miért n e m hagyjuk más¬ korra? - Szókratész ásított és nyújtózkodott egyet, niint a macska. Ahogy k i b o t o r k á l t a m az ajtón, h á t a m m ö g ü l N/ókratész hangját hallottam: - Aludj jól! Számíts így kis meglepetésre, a m i k o r felébredsz. Kérem, ne legyen több meglepetés - motyog tam, és szédelegve hazafelé i n d u l t a m . H o m á l y o s a n emlékszem, a h o g y b e l e z u h a n t a m az ágyamba, az t á n m i n d e n elsötétült. A kék fiókosszekrényen álló ébresztőóra h a n g o s kei\ égésére é b r e d t e m . C s a k h o g y n e k e m n e m volt órám, és kék fiókos s z e k r é n y e m sem. És vastag vat ta p a p l a n o m s e m volt, amelyet a lábaimnál egy cso móban találtam. Ekkor észrevettem, h o g y a lábak írni az enyéim. Túl kicsik, g o n d o l t a m . A n a p s u g a iitk beömlöttek az idegen ablakon. Hol vagyok, és ki v a g y o k én? Hirtelen g y o r s a n el mosódó e m l é k k é p m e r ü l t fel b e n n e m , de h a m a r el i n n i . Apró lábaim lerúgták a m a r a d é k takarót, és ki¬ >letoltam az ágyból, é p p e n a m i k o r a n y u elkiáltotta magát: - D a n n e e e e y ! Ideje felkelni, kicsim. - 1952. Ii bruár 22-e volt - a h a t o d i k születésnapom. A pi65
z s a m á m a t l e d o b t a m a földre, a z t á n b e r ú g t a m az ágy alá és Lone Ranger a l s ó n a d r á g o m b a n a földszintre s z a l a d t a m . N é h á n y ó r á n belül m e g é r k e z n e k a bará t a i m az ajándékokkal, m e g e s s z ü k a tortát és a fa gyit, és n a g y s z e r ű e n fogunk szórakozni! M i u t á n az összes zsúrdekorációt kidobtuk, és m i n d e n k i elment, k e d v e t l e n ü l j á t s z a d o z t a m új játé k a i m m a l . U n a t k o z t a m , fáradt v o l t a m és fájt a ha sam. Becsuktam a s z e m e m és álomba szenderültem. Ú g y éreztem, m i n d e n n a p ú g y telik el, mint a kö vetkező: öt n a p i g iskola, a z t á n hétvége, iskola, hél vége, nyár, ősz, tél és tavasz. Az évek m ú l t a k , és n e m sokkal e z u t á n én voltam az egyik legjobb Los Angeles-i gimnazista tornász. A t o r n a t e r e m b e n az élet izgalmas volt, de a z o n kí v ü l c s u p a csalódás az egész. Az a n é h á n y pillanat, a m e l y b e n jól é r e z t e m m a g a m , a t r a m b u l i n o n való u g r á n d o z á s h o z v a g y a Valiantom h á t s ó ülésén Phyllisszel, első, g ö n d ö r hajú b a r á t n ő m m e l való édelgéshez kapcsolódott. Egy n a p Harold Frey e d z ő felhívott a kaliforniai Berkeleyből, és felajánlott egy egyetemi ösztöndíjai. Alig vártam, h o g y a partvidékre érkezzem, az új élet helyszínére. Phyllis persze n e m osztotta a lelkesedése met. Veszekedni k e z d t ü n k a távozásommal kapcsolat ban, és végül szakítottunk. Rosszul éreztem magam, de az egyetemi terveim megvigasztaltak. Biztos vol t a m benne, h o g y h a m a r o s a n elkezdődik az élet. Az e g y e t e m i évek g y o r s a n teltek, dicsőséget hoz tak a t o r n á b a n , de n e m sok m a g a s p o n t s z á m o t más téren. N e g y e d é v b e n , közvetlenül az olimpiai torna selejtezők előtt, feleségül vettem Susie-t. Berkeley b e n m a r a d t u n k , h o g y együtt tudjak e d z e n i a csapat tal; olyan elfoglalt voltam, h o g y n e m sok i d ő m én e n e r g i á m m a r a d t új feleségemre. 66
Az utolsó selejtezőket a U C L A - n tartották. Ami kor a pontjaimat összeszámolták, h a t a l m a s boldog ság - b e k e r ü l t e m a csapatba! Az o l i m p i á n a z o n b a n nem s z e r e p e l t e m olyan jól, m i n t vártam. Hazatér lem, és szinte a névtelenségbe süllyedtem. Megszületett a fiam, és növekvő felelősségérzetet én nyomást k e z d t e m érezni. Életbiztosítási ügynöki állást találtam, és ez a m u n k a kitöltötte napjaim és éj szakáim n a g y részét. M i n t h a soha n e m lett volna Ülőm a családomra. Egy év alatt Susie és én külön I ö l t ö z t ü n k , végül pedig elvált tőlem. Az újrakezdés Ideje, g o n d o l t a m szomorúan. Egy n a p b e l e n é z t e m a t ü k ö r b e és r á d ö b b e n t e m , hogy n e g y v e n év telt el: ö r e g e m b e r voltam. H o v a hint az életem? A pszichiáterem segítségével leküz döttem az a l k o h o l p r o b l é m á m a t ; volt p é n z e m , vol tuk h á z a i m és n ő i m , de m o s t m á r s e m m i m nincs. Magányos voltam. Késő éjszaka f e k ü d t e m az á g y a m b a n , és a z o n tű nődtem, hol lehet a fiam - m á r évek óta n e m l a t in m. Susie-re g o n d o l t a m és a b a r á t a i m r a a régi s z é p Ülőkből. Ekkoriban napjaimat k e d v e n c h i n t a s z é k e m b e n , horl szopogatva, tévét nézve, a régi s z é p i d ő k ö n g o n d o l k o d v a töltöttem. Figyeltem a h á z előtt játszó gyerekeket. Ú g y éreztem, jó életem volt. M i n d e n t megkaptam, a m i r e v á g y t a m . Miért n e m v a g y o k bollígyszer az egyik gyerek, aki a füvön játszott, fel¬ i 'ii a v e r a n d á r a . A barátságos kisfiú m o s o l y o g v a m i . k é r d e z t e , h á n y éves vagyok. Kétszáz - feleltem. N e m igaz - m o n d t a kuncogva, csípőre tett kézII Fn is elnevettem m a g a m , amitől csúnya köhö67
gés jött r á m , és Mary, csinos, ügyes, fiatal ápolónőni m e g kellett h o g y kérje a kisfiút, menjen el. M i u t á n M a r y segítségével visszanyertem a léleg zetemet, lihegve m e g k é r t e m : - Egyedül h a g y n a egy kicsit? - Természetesen, Mr. Millman. - N e m néztem, a h o g y elsétál - p e d i g akkoriban ez volt az egyik ö r ö m ö m , a m i m é g m e g m a r a d t a z életben. E g y e d ü l ültem. Ú g y tűnt, m i n t h a egész életemben e g y e d ü l lettem volna. H á t r a d ő l t e m a hintaszékben és lélegeztem. Ez volt az egyetlen ö r ö m ö m , és nem sokára ez is elmúlik. H a n g t a l a n u l , keserűen sírtam A pokolba - g o n d o l t a m . Miért kellett a házasságom n a k t ö n k r e m e n n i e ? M i k é n t kellett volna m á s k é p p c s i n á l n o m a dolgokat? H o g y a n kellett volna élnem valójában? Hirtelen rettenetes, makacs félelmet éreztem, ,1 legrosszabbat életemben. Lehet, h o g y elmulasztói t a m valami n a g y o n fontosat, valamit, ami m i n d e n I m á s s á tett volna? N e m , ez lehetetlen - biztosítottam m a g a m . H a n g o s a n elsoroltam m i n d e n e r e d m é n y e met, de a félelem m a r a d t . Lassan felálltam, a d o m b t e t ő n álló h á z a m veran dájáról l e n é z t e m a városra és elgondolkoztam: hova t ű n t az életem? Mire való volt? Lehet, h o g y minden ki... O h , a szívem, a karom, a fájdalom! Megpróbál t a m kiáltani, d e n e m k a p t a m levegőt. Ujjaim elfehéredtek, a h o g y reszketve szorítottam a korlátot. E z u t á n a testem jéggé változott, a szívem p e d i g kővé. V i s s z a z u h a n t a m a székbe; a fejem előre csuklott. A fájdalom hirtelen elmúlt és soha n e m látott le n y e k jelentek m e g előttem, soha n e m hallott hangi > kat hallottam. Látomások lebegtek a s z e m e m előtt. Te v a g y az, Susie? - szólalt m e g egy távoli hanj',
, 1 / a g y a m b a n . Végül m i n d e n látvány és h a n g egyet len fényponttá s ű r ű s ö d ö t t össze, majd eltűnt. Megtaláltam az egyetlen békét, melyet valaha is inertem. Igy harcos nevetését hallottam. Sokkos állapotban fe li iltem, az évek visszaömlöttek belém. Saját ágyam¬ ban voltam, a lakásomban, a kaliforniai Berkeleyben. Még m i n d i g az egyetemen voltam, és a kvarcórám délután hat óra huszonötöt mutatott. Á t a l u d t a m az I naimat és az edzésemet! Kiugrottam az ágyból és a tükörbe néztem. Meg érintettem m é g m i n d i g fiatalos arcomat, és reszketl e m a m e g k ö n n y e b b ü l é s t ő l . Az egész csak á l o m volt » egy egész életút egyetlen álomban, Szókratész „kis" meglepetése. Ü l t e m a l a k á s o m b a n és gondok kal k ü s z k ö d v e k i b á m u l t a m az ablakon. Az á l m o m hvételes m ó d o n életszerű volt. Valójában a m ú l t tö kéletesen p o n t o s volt, m é g azok a részletek is, ame lyeket m á r el is felejtettem. Szókratész azt m o n d t a , hogy ezek valóságos utazások. Lehetséges, h o g y ez az utazás a jövőmet is megjósolta? Kilenc óra ö t v e n k o r az állomásra siettem, és "v./.etalálkoztam az é p p e n érkező Szókratésszel. Amint belépett, és a n a p p a l i b e n z i n k u t a s elment, megkérdeztem tőle: - R e n d b e n , Szókratész. Mi tör tént? Jobban t u d o d te azt, m i n t én. A te életed volt, nem az e n y é m , Istennek hála. Szókratész, k ö n y ö r g ö m - kinyújtottam érte a ké rem. - Tényleg ilyen lesz az életem? Mert ha igen, II kor s e m m i értelme a n n a k , h o g y leéljem. N a g y o n lassan és kedvesen válaszolt, m i n t min dig, a m i k o r olyasmit m o n d o t t , amire azt akarta, Hogy k ü l ö n ö s e n figyeljek o d a rá. - A h o g y a n a m ú l -
t u n k a t sokféleképpen magyarázhatjuk, és a jelenün ket s z á m t a l a n m ó d o n megváltoztathatjuk, különféle lehetséges jövők állnak előttünk. A m i t álmodban láttál, az az igen valószínű jövő volt, a m e l y felé tar tanál, ha n e m találkoztál volna velem. - Ú g y érted, h o g y ha azon az éjszakán ú g y dön tök, h o g y n e m állok m e g a b e n z i n k ú t n á l , akkor ez az á l o m lenne a jövőm? - N a g y o n valószínű, sőt m é g m i n d i g lehetséges, de választhatsz, és m e g v á l t o z t a t h a t o d a jelenlegi ki) r ü l m é n y e i d e t , m e g v á l t o z t a t h a t o d a jövődet. Szókratész teát készített és finoman letette mel l é m a b ö g r é m e t . M o z d u l a t a i kecsesek és kimódol tak voltak. - Szókratész - s z ó l t a m -, n e m t u d o m , mit kezdjek ezzel az egésszel, az életem az e l m ú l t hónapokban olyan volt, m i n t egy képtelen regény. Erted, mire g o n d o l o k ? N é h a azt kívánom, b á r visszatérhetnék a n o r m á l i s életbe. Ez a titkos élet itt veled, ezek az á I m o k é s u t a z á s o k n a g y o n megviseltek. Szókratész m é l y lélegzetet vett, v a l a m i nagyon fontosat készült m o n d a n i . - D a n , növelni fogom a veled s z e m b e n i követel m e n y e i m e t , a m i n t készen állsz rá. Biztosíthatlak, h o g y majd el a k a r o d h a g y n i azt az életet, amit is mersz, és olyan alternatívákat fogsz választani, ame lyek v o n z ó b b n a k , kellemesebbnek, „normálisabb n a k " t ű n n e k . De egyelőre n a g y o b b hiba volna e/l tenni, m i n t g o n d o l n á d . - De látom, milyen értékes az, amit m u t a t s z ne kem. - Lehet, h o g y így van, de m é g m i n d i g bámulat ív, képességed van, h o g y becsapd m a g a d . Ezért voli s z ü k s é g arra, h o g y m e g á l m o d d az életedet, emle
70
kezzél erre, a m i k o r vágyat érzel, h o g y elszaladj és ti/, illúzióidat kergesd. Ne aggódj m i a t t a m , Szókratész. M e g b i r k ó z o m d dologgal. Ha a k k o r t u d o m , mi vár r á m , befogtam volna a M m .
Az illúzió hálója
A márciusi szelek k e z d t e k lenyugodni. Színes tava szi virágok illata töltötte be a levegőt - m é g a zuha n y o z ó b a n is éreztem, ahol egy kimerítő edzés után é p p e n a verejtéket és a fájdalmat m o s t a m le a tes temről. Gyorsan felöltöztem és leszökdécseltem a Hármon tornaterem hátsó lépcsőin, s megpillantottam az Eil w a r d s Field feletti égen a n a p utolsó sugaraitól elömln narancssárga fényeket. A hűvös levegő felfrissítet i N y u g o d t n a k , a világgal megbékéltnek éreztem ma gam, a belváros felé baktattam, hogy bekapjak egy sajtburgert a U. C. moziba menet. A z n a p éjjel „A nagy m e n e k ü l é s " című izgalmas filmet adták, mely brit r. amerikai hadifoglyok bátor szökéséről szólt. A m i k o r vége lett a filmnek, a University Avenue n k o c o g t a m végig, a c a m p u s felé, melyről Shattui 1 felé letérve a b e n z i n k ú t irányába v e t t e m az utamal N e m sokkal a z u t á n , h o g y Szókratész m u n k á b a á l l l , m e g é r k e z t e m . A z n a p éjjel n a g y o n n a g y volt ,i forgalom, ú g y h o g y éjfél u t á n i g segítettem neki. E l k o r b e m e n t ü n k az irodába, kezet m o s t u n k , s Szók ratész azzal lepett m e g , h o g y kínai vacsora készíté sebe fogott - és belekezdett t a n í t á s á n a k egy új sza kaszába. A dolog azzal k e z d ő d ö t t , h o g y „A n a g y menekii lés"-ről m e s é l t e m neki. 72
- I z g a l m a s filmnek t ű n i k - m o n d t a , m i k ö z b e n kezdte kipakolni a zacskó friss zöldséget, amelyet behozott. - És illik is a helyzetedhez. - Hogyhogy? - N e k e d is m e n e k ü l é s r e v a n szükséged, Dan. Saját Illúzióid foglya v a g y - az ö n m a g á d r ó l és a világról alkotott illúzióké. H o g y kiszabadítsd m a g a d , na gyobb bátorságra és erőre lesz szükséged, m i n t bár milyen m o z i h ő s n e k . A z n a p éjjel olyan jól éreztem m a g a m , h o g y egyál talán n e m t u d t a m k o m o l y a n venni Szókratészt. - N e m érzem, h o g y b ö r t ö n b e n lennék, legfeljebb olyankor, a m i k o r egy székhez kötözöl. Mosni k e z d t e a zöldségeket. A vízcsobogás hang|,i mellett megjegyezte: - N e m látod a b ö r t ö n ö d e t , mert a rácsai láthatatlanok. F e l a d a t o m része, h o g y m e g m u t a s s a m kínos helyzetedet, és remélem, ez lesz életed legkiábrándítóbb élménye. Köszönöm, b a r á t o m - m o n d t a m , m e g ü t k ö z v e rosszakaratún. N e m hiszem, h o g y megértettél. - Egy fehérrépa¬ ökérrel r á m m u t a t o t t , a z t á n belevagdosta a tálba. Az, h o g y kiábrándítalak, a legnagyobb ajándék, iinut a d h a t o k . Mivel te kedveled az á b r á n d o k a t , ú g y érzed, h o g y ez v a l a m i negatív dolog. E g y ü t t é r z ő e n Art m o n d o d a b a r á t o d n a k : „Milyen kiábrándító él mény lehetett!" P e d i g együtt kellene ü n n e p e l n e d Vele. A k i á b r á n d u l á s u g y a n i s szó szerint azt jelenti: m e r , s z a b a d u l á s az ábrándoktól. Te a z o n b a n ragaszI' H I s z az ábrándjaidhoz. A tényekhez - m o n d t a m provokálóan. Tényekhez? - lökte félre a tofut, a m i t é p p e n sze¬ li n l i . - Dan, te szenvedsz. A l a p v e t ő e n n e m élvezed i e l e i é t . A szórakozásaid, játékos ügyeid, sőt m é g a Mii na is csak arra valók neked, h o g y e g y i d ő r e elte-
t
73
reljék a figyelmedet a b e n n e d bujkáló félelemérzet tői. - Várj egy percet, Szókratész - m o n d t a m ingerül ten. - Azt a k a r o d m o n d a n i , h o g y a torna, a szex és .1 filmek rossz dolgok? - Ö n m a g u k b a n véve n e m azok, de te függsz ezek tői, és n e m s z ó r a k o z á s k é n t h a s z n á l o d őket. Arra jók n e k e d , h o g y eltereljenek attól, amit t u d o d , hogy m e g kellene t e n n e d : a szabadulástól. - Várj, Szókratész. Ezek n e m tények. - De igen. És tökéletesen igazolhatóak, akkor is, ha ezt te m é g n e m látod. Dan, a te e r e d m é n y é r t és élvezetért indított k u t a t á s o d s o r á n elkerülöd szen v é d é s e d a l a p v e t ő forrását. - Szóval te így látod, igaz? - v á g t a m vissza élesen. K é p t e l e n v o l t a m ú g y válaszolni, h o g y ne derüljön ki hangomból az ellentmondás. - É p p e n s é g g e l n e m ezt a k a r t a d hallani, ugye? - H á t n e m kifejezetten. Érdekes elképzelés, de n e m hiszem, h o g y illik rám. Ennyi az egész. Mién n e m m o n d a s z v a l a m i biztatóbbat? - Na p e r s z e - m o n d t a , felvette a zöldségeit, és ú| ra v a g d o s n i kezdett. - Az az igazság, D a n , h o g y cso d á l a t o s az életed, és egyáltalán n e m szenvedsz S e m m i s z ü k s é g e d r á m , és máris harcos vagy. El h o g y tetszik? - Mindjárt jobb! - nevettem, a h a n g u l a t o m azon nal felderült. D e t u d t a m , h o g y e z n e m igaz. - A / igazság valahol k ö z é p e n van, n e m g o n d o l o d ? Szókratész n e m emelte fel a szemét a zöldségekről, m i k ö z b e n így szólt: - Ú g y gondolom, h o g y ez a „ko z é p e n " az én perspektívámból nézve m a g a a pokol. V é d e k e z ő e n m e g k é r d e z t e m : - Én vagyok . 1 / egyetlen idióta, v a g y arra specializálódtál, h o g y lel ki n y o m o r é k o k k a l dolgozz? 74
- M o n d h a t j u k így is - mosolygott, m i k ö z b e n sze.Ámolajat öntött egy kínai serpenyőbe, és a forró pkitnira tette m e l e g e d n i . - De az emberiség n a g y része osztozik a te n y o m o r ú s á g o d b a n . Miféle n y o m o r ú s á g ez? - Azt hittem, m á r e l m a g y a r á z t a m - m o n d t a türel - H a n e m k a p o d m e g , a m i t akarsz, szen vedsz; ha m e g k a p o d , amit n e m akarsz, szenvedsz; HÓI ha p o n t o s a n azt k a p o d meg, amit akarsz, a k k o r In szenvedsz, m e r t n e m t a r t h a t o d m e g örökké. Az elméd a te n y o m o r ú s á g o d . M e g akarsz s z a b a d u l n i a változásoktól, a fájdalomtól, élet és halál kötöttségeilói. De a változás törvény, és semmiféle tettetéssel Meni lehet m e g v á l t o z t a m e n n e k a valóságát. Szókratész, igazán lelombozó t u d s z lenni, t u d o d ? A/l hiszem, m á r n e m is vagyok éhes. Ha az élet n e m ff\Ás, mint szenvedés, akkor mire jó az egész? - Az élet n e m szenvedés; de te végigszenveded, 1 n e m élvezheted, hacsak m e g n e m szabadítod az flmédet a kötődésektől, és n e m k e z d e s z s z a b a d o n 11 nyalni, b á r m i történjék is. Szókratész beledobta a zöldségeket a rotyogó ser1 • nvéíbe, a z t á n m e g k e v e r t e az egészet. C s o d á l a t o s Illat terjedt szét az irodában. M i n d e n h a r a g o m e l li 1 - Azt hiszem, visszatért az étvágyam, okratész nevetett, és szétosztotta a ropogós zöld• I g e k e t k é t tányérra, amelyeket vacsoraasztalként il)',nló régi asztalára tett. \ | u ó a d a g o k a t véve a z evőpálcikájára, c s e n d b e n •Vett. É n körülbelül h a r m i n c m á s o d p e r c alatt b e li ili/.soltam a zöldségeket. Azt hiszem, tényleg éhes Ham. M i k ö z b e n Szókratész befejezte a vacsoráját, I é r d e z t e m tőle: Szóval, a k k o r h o g y a n lehet a z elmét pozitívan mesen.
nalni?
75
Felnézett a tányérjából. - Sehogy. - E z u t á n nyu g o d t a n újra az ételére koncentrált. - Sehogy! Szókratész, ez őrület! És az elme te r e m t m é n y e i ? A könyvek, könyvtárak, művészeteké És t á r s a d a l m u n k haladása, amelyet briliáns elmék h o z t a k létre? Szókratész vigyorogva letette evőpálcikáit: - Briliáns elmék nincsenek. - Majd a tányérokat .1 m o s o g a t ó h o z vitte. - Szókratész, ahelyett, hogy felelőtlen kijelentése ket tennél, m a g y a r á z d meg, a m i t m o n d a s z ! Szókratész kijött a fürdőszobából, két csillogó tá n y e r t tartva a kezében. - Azt hiszem, az a leghelye sebb, ha n é h á n y kifejezést pontosítok számod r.i Az „ e l m e " szó u g y a n o l y a n megfoghatatlan, mint ,1 „szerelem". A megfelelő definíció a m i n d e n k o r i tu d a t á l l a p o t o d t ó l függ. A k ö v e t k e z ő k é p p e n értsd e/l rendelkezel egy aggyal, amely irányítja a testet. In formációt raktároz és eljátszik ezekkel az informa ciókkal. Az agy elvont folyamatait „intellektus"-nak n e v e z z ü k . Sehol n e m említettem az elmét. Az agy ei az e l m e n e m u g y a n a z . Az agy valóságos; az elnir n e m az. - Az „ e l m e " az alapvető agyi folyamatok illuzói 1 k u s kinövése. Olyan, m i n t egy tumor. M a g á b a n fog lalja az összes véletlenszerű, irányíthatatlan gondo latot, mely a t u d a t t a l a n b ó l felbukik a t u d a t b a . A In d a t o s s á g n e m u g y a n a z , m i n t az elme; a t u d a t sem az elme; a figyelem s e m az elme. Az elme akadál] az elme bajt okoz. Valamiféle evolúciós hiba ez ,1 e m b e r i lényben, egy elsődleges gyengeség az embe ri kísérletben. N e k e m nincs s z ü k s é g e m az elmére. C s e n d b e n ültem, lassan lélegezve. N e m tudtam igazából, m i t mondjak. Azért n e m s o k á r a előtöri el belőlem a szavak. 76
- M e g kell m o n d a n o m , különös a n é z ő p o n t o d , H/ókratész. N e m v a g y o k biztos b e n n e , h o g y értem, miről beszélsz, d e k o m o l y n a k tűnsz. Mosolyogva m e g v o n t a a vállát. Szok - folytattam -, le kell v á g n o m a fejemet, hogy megszabaduljak az elmémtől? I - Ez is egy lehetséges g y ó g y m ó d , de nemkívána tos mellékhatásai is v a n n a k . Az agy h a s z n o s eszköz lehet. Képes telefonszámokra emlékezni, matemati1.11 feladatokat m e g o l d a n i , vagy költészetet létre hozni. Ily m ó d o n a test többi részét traktorként szol gaija. De a m i k o r valaki n e m képes m e g s z a b a d u l n i a matematikai problémától, vagy á l l a n d ó a n a telefonMámra g o n d o l , v a g y zavaró g o n d o l a t o k és emlékek merülnek fel b e n n e akarata ellenére, a k k o r n e m az igya dolgozik, h a n e m az elméje irányítja őt; a trakini m e g v a d u l - m o n d t a mosolyogva. I'.rtem. Ahhoz, hogy igazán megértsd, m e g kell figyel ned ö n m a g a d a t , hogy lásd, miről beszélek. Egy dühON gondolat b u z o g fel benned, amitől d ü h ö s s é válsz. Ugyanígy m ű k ö d i k ez a többi érzelemmel is. Kificadolt válaszok ezek, ellenőrizhetetlen gondolataid> I \ gondolataid p e d i g olyanok, mint a vadmajmok, h ' megcsípi őket egy skorpió. ''/.ókratész, ú g y gondolom... 1111 sokat g o n d o l k o d s z ! < sak azt a k a r t a m m o n d a n i , h o g y tényleg szeret ni I megváltozni. Ez jellemző rám; m i n d i g nyitott nllam a változásokra. 17 az egyik legnagyobb illúziód. Szívesen változ tattál az öltözködéseden és a frizurádon, cseréltél nőt, • I 1 1 vagy állást. N a g y o n készséges vagy abban, hngy bármit megváltoztass, kivéve ö n m a g a d a t , de tAllo/tii fogsz. Vagy én segítek neked, hogy kinyíljon 77
a szemed, vagy az idő fogja kinyitni, de az idő nen m i n d i g kíméletes - m o n d t a baljóslatúan. - Válassz De először is v e d d észre, h o g y börtönben vagy. Az u t á n megtervezhetjük a szökésedet. E z u t á n az asztalához vonult, fogott egy ceruzát él e l k e z d t e ellenőrizni a számlákat, m i n t egy elfoglali adminisztrátor. Volt egy olyan határozott érzésem h o g y az este további részére el vagyok engedve. A k ö v e t k e z ő n é h á n y n a p o n , amelyből hamarosai n é h á n y hét lett, bebeszéltem m a g a m n a k , h o g y tél s á g o s a n elfoglalt v a g y o k a h h o z , h o g y beugorjál Szókratészhez. De szavai ott zörögtek az elmémben t a r t a l m u k befolyása alá kerültem. Egy kis jegyzetfüzetet k e z d t e m vezetni, amelybei leírtam a n a p i g o n d o l a t a i m a t - kivéve az edzései, idejét, a m i k o r a g o n d o l a t a i m elsőbbséget adtak ,i cselekvésnek. Két n a p o n belül egy n a g y o b b jegyzei füzetet kellett v e n n e m ; egy hét m ú l v a az is tele leli M e g d ö b b e n t e t t g o n d o l a t f o l y a m a i m t ö m e g e és álla l á n o s negatív jellege. Ez a gyakorlat tudatosítoll,i b e n n e m e l m é m hangját. Felerősítettem g o n d o l a t a i m hangját, amelyek ke r a b b a n csak t u d a t t a l a n h á t t é r z e n e k é n t voltak jelen A b b a h a g y t a m az írást, de a g o n d o l a t o k tova Mi z e n g t e k a fejemben. Talán Szok segíthetne nekem 4 h a n g e r ő beállításában. Elhatároztam, h o g y a z n a p éJ jel m e g l á t o g a t o m . A g a r á z s b a n találtam rá, é p p e n egy öreg Chevm let motorját tisztította gőzzel. É p p e n belekezd lem volna a m o n d ó k á m b a , a m i k o r egy fiatal nő apró, ni) tét hajú alakja jelent m e g az ajtóban. M é g Szok s e m hallotta m e g , a m i k o r bejött, a m i igen szokatlan vol Csak közvetlenül előttem vette észre a lányt és tálj karokkal indult feléje. A lány odatáncolt hozzá, mefl» ölelték egymást, körbeforogtak a szobában. A kn 78
étkező n é h á n y p e r c b e n e g y m á s s z e m é b e néztek. Igen? - k é r d e z t e Szókratész. - Igen - felelte a lány. Meglehetősen b i z a r r volt. Mivel n e m volt m á s d o l g o m , jól m e g n é z t e m a lányt, a k á r h á n y s z o r e l p ö r d ü l t mellettem. Valamivel magasabb volt s z á z ö t v e n centinél, izmos, mégis fi nom kecsesség á r a d t belőle. H o s s z ú , fekete haja kontyba volt fogva, hátrafésülte tiszta, fénylő arcá ból. Arcában a legfeltűnőbb a s z e m e volt - h a t a l m a s é n sötét szeme. Végül észrevették, h o g y b á m u l o m őket. - D a n , ez itt Joy - m o n d t a Szókratész. Rögtön megtetszett. Szemei r a g y o g t a k édes, kissé kópés mosolya fölött. - A Joy a n e v e d v a g y a h a n g u l a t o d leírása?* - kér11 1 lem jópofáskodva. Mind a k e t t ő - felelte. Szókratészre nézett; a férfi bólintott. Ekkor Joy átkarolt, kezei lágyan b u r k o l t á k be a d e r e k a m a t egy igen g y e n g é d ölelésben. Egysze riben tízszer o l y a n e n e r g i k u s n a k éreztem m a g a m , unni valaha, v i d á m n a k , gyógyultnak, k i p i h e n t n e k 1 • 'kéletesen szerelmesnek. |oy r á m nézett h a t a l m a s , fénylő szemeivel, az fnyémek p e d i g ü v e g e s e k lettek. - Az öreg B u d d h a berakott a facsarógépbe, n e m igaz? - k é r d e z t e gyenlen.
Azt hiszem. - Ébredj fel, D a n ! Megéri a csavarás. Én t u d o m . Én v o l t a m az első. Az ajkaim túl g y e n g é k voltak a h h o z , h o g y a rész nek u t á n érdeklődjek, ezenkívül a lány SzókratészIm/ lordult és így szólt: - Most megyek. Találkoz1111- m i n d a n n y i a n itt, s z o m b a t reggel tízkor, és ii|imk fel a Tildén p a r k b a piknikezni. Én készí' ( h v öröm
79
t e m az ebédet. Ú g y tűnik, jó idő lesz. R e n d b e n ? Szókratészre nézett, majd r á m . O s t o b á n bólintottam, m i k ö z b e n ő m á r h a n g t a l a n u l kilibbent az ajtón. A z n a p este Szókratész n e m sokra m e n t a segítsé g e m m e l . Valójában a hét hátralevő része teljesen kárba m e n t . Végül, a m i k o r eljött a szombat, félmez telenül sétáltam a b u s z m e g á l l ó h o z . Szerettem volna egy kis tavaszi színt szerezni, és azt is reméltem, h o g y i z m o s a l a k o m m a l hatást tehetek Joyra. F e l m e n t ü n k b u s s z a l a parkba, a z t á n sétáltunk a fenyők, tölgyek, nyírek és szilfák között n a g y hal m o k b a n elszórt, zörgő leveleken. Kipakoltuk az en nivalót egy füves d o m b o n , amelyet tökéletesen ért a n a p s ü t é s . L e h e v e r e d t e m a pokrócra, n a g y o n szeret t e m volna lesülni, és reméltem, h o g y Joy csatlakozik hozzám. Hirtelen megelevenedett a szél és felhők gyűltek fölénk. Hihetetlen volt. Esni kezdett, először cseppek ben, aztán p e d i g egyre sűrűbben. K á r o m k o d v a ma g a m r a k a p t a m az ingemet. Szókratész csak nevetett. - M i olyan mulatságos? - f ö r m e d t e m rá. - Bőrig á z u n k , egy óra m ú l v a jön csak a következő busz, az e n n i v a l ó p e d i g t ö n k r e m e n t . Joy készítette; biztos va g y o k b e n n e , h o g y ő n e m tartja... Joy is nevetett. - N e m a z esőn nevetek - m o n d t a Szókratész. Rajtad mulatok. - Szókratész üvöltve m e g h e m p e r gőzött a n e d v e s avarban. Joy t á n c r a p e r d ü l t és az, „ É n e k a z esőben"-t énekelte. Ginger Rogers é s B u d d h a . H á t ez n e k e m sok volt. Az eső olyan g y o r s a n állt el, a h o g y a n kezdődött Előbújt a n a p , az ennivaló és a r u h á i n k p e d i g hama rosan m e g s z á r a d t a k . - Ú g y tűnik, m ű k ö d ö t t az e s ő t á n c o m - hajolt meg Joy. 80
M i k ö z b e n Joy leült r o s k a d t ö n m a g a m m ö g é , és a vállamhoz dörgölőzött, Szókratész beszélni kezdett. - É p p e n ideje, h o g y elkezdj t a n u l n i az élet nyújtotta tapasztalatokból, ahelyett, h o g y p a n a s z k o d s z rájuk vagy sütkérezel a fényükben. Két n a g y o n fontos lec ke a d ó d o t t s z á m o d r a ; az égből hullottak alá, ú g y is mondhatjuk. - Beletemetkeztem az ételbe, és meg p r ó b á l t a m o d a se figyelni. - Először is - m o n d t a a zöld salátát rágcsálva -, sem a csalódásodnak, s e m a d ü h ö d n e k n e m az eső volt az oka. Tele volt a s z á m krumplisalátával, ú g y h o g y n e m t u d t a m védekezni. Szókratész folytatta, parancso lóan h a d o n á s z v a egy répával. - Az eső a természet tökéletesen törvényszerű megnyilatkozása volt. Az, h o g y „ i d e g e s " lettél a t ö n k r e m e n t k i r á n d u l á s miatt, vagy boldog, a m i k o r a nap visszatért, a g o n d o l a t a i d e r e d m é n y e volt. Sem m i k ö z ü k n e m volt m a g u k h o z a z e s e m é n y e k h e z . N e m fordult m é g elő veled, h o g y ü n n e p e k előtt bol d o g t a l a n n a k érezted m a g a d ? O l y a n k o r egyértelmű, hogy az elméd, és n e m m á s e m b e r e k és a körülmé nyeid befolyásolják a h a n g u l a t o d a t . Ez az első lecke. Szókratész lenyelte salátáját, majd így folytatta: - A m á s o d i k lecke abból ered, h o g y megfigyel tem, h o g y a n lettél egyre mérgesebb, a m i k o r észre vetted, h o g y én egy cseppet s e m lettem ideges. Lát tad m a g a d a t egy harcossal összehasonlítva - v a g y kettővel, ha ú g y tetszik. - Szókratész Joyra vigyor gott. - Ez n e m tetszett neked. Azt jelezte, h o g y szükséged v a n a változásra. M o r ó z u s a n ü l t e m , emésztve, a m i t m o n d o t t . Szinte észre s e m vettem, h o g y ő és Joy elszökdécseltek. N e m s o k á r a újra szemerkélni k e z d e t t az eső. Szókratész és Joy visszajöttek a pokrócra. Szókra81
tész fel-le kezdett ugrálni, korábbi viselkedésemel u t á n o z v a . - Az istenit, esik! - kiáltotta. - Ennyit
- Próbálj m e g ellazulni, D a n - szólalt m e g Joy. Tudom, h o g y segíteni akart, de ú g y éreztem, h o g y m e g s e m m i s ü l ö k kettejük kritikájától. - D a n - foly tatta Szókratész -, ha továbbra s e m látod m e g a gyenge pontjaidat, n e m t u d o d kijavítani őket, és
82
83
nyek. A b u s z megállt a h e g y lábánál. Joy g y o r s a n felkelt és leszállt, Szókratész p e d i g követte. Én is in d u l t a m u t á n u k , d e Szókratész visszanézett r á m é s így szólt: - N e ! E n n y i volt az egész. Joy r á m nézett a nyitott abla k o n keresztül. - Joy, m i k o r láthatlak újra? - Lehet, h o g y h a m a r o s a n . Attól függ - válaszolta. - M i t ő l függ? - k é r d e z t e m . - Joy, várj, ne menj el! Sofőr, engedjen leszállni! - De a b u s z m á r távolod ni k e z d e t t tőlük. Joy és Szókratész e l t ű n t e k a sötét ben. Vasárnap m é l y depresszióba estem, a m i n n e m t u d t a m ú r r á lenni. Hétfőn alig hallottam, mit m o n d a t a n á r o m az órán. N e m t u d t a m odafigyelni az edzésen, és az e n e r g i á m elfolyt. A piknik óta n e m ettem. A hétfő esti látogatásra készültem, a benzin kútnál. Ha ott találnám Joyt, elérném, h o g y jöjjön el velem - v a g y én m e n n é k el vele. O t t volt, és Szókratésszel nevetgélt é p p e n , a m i k o r b e l é p t e m az irodába. I d e g e n n e k é r e z t e m m a g a m , és a z o n t ű n ő d t e m , rajtam nevetnek-e. B e m e n t e m , le vettem a c i p ő m e t és leültem. - N o s , D a n , bölcsebb lettél m á r egy kicsit s z o m b a t óta? - k é r d e z t e Szókratész. Joy csak mosolygott, de fájt a mosolya. - N e m v o l t a m biztos b e n n e , h o g y el jössz-e ma, D a n , m e r t azt hittem, talán félsz, h o g y m o n d o k valami olyasmit, amit n e m akarsz hallani. Szókratész szavai a p r ó kalapácsütésekként értek. C s i k o r g a t t a m a fogaimat.
n e m t u d s z élni az erősségeiddel sem. O l y a n ez, mini a torna. N é z z m a g a d r a . Alig t u d t a m beszélni. A m i k o r megszólaltam, a h a n g o m reszketett a feszültségtől, a d ü h t ő l és az ön sajnálattól. - Én nézek... - n e m akartam így viselkedni előtte! Szókratész j ó k e d v ű e n folytatta. - M á r m o n d t a m neked, h o g y az, h o g y kötelezően figyelsz az elméd h a n g u l a t a i r a és i m p u l z u s a i r a , alapvető hiba. Ha így folytatod, ö n m a g a d m a r a d s z , és ennél rosszabb vég zetet el s e m t u d o k képzelni! - Szókratész szívélye sen nevetett ezen, Joy pedig egyetértően bólogatott. - N é h a igen b e g y ö p ö s ö d ö t t e n viselkedik, n e m ? m o n d t a Joy, Szókratészra vigyorogva. M é l y c s e n d b e n ültem, ökölbe szorítva a kezem. Végül k é p e s v o l t a m megszólalni. - Egyáltalán nem g o n d o l o m , h o g y bármelyikőtök is n a g y o n h u m o r o s lenne. - Erősen u r a l k o d t a m a h a n g o m o n . Szókratész h á t r a d ő l t a székében, és h i d e g kegyet lenséggel így szólt: - Mérges vagy, de n e m valami jól titkolod, s z a m á r ! Jaj, csak ne Joy előtt! - g o n d o l t a m . - A d ü h ö d - folytatta - azt bizonyítja, milyen ma kacsok az illúzióid. M i n e k v é d e l m e z n i egy olyan Ént, a m i b e n n e m hiszel? Mikor fogsz felnőni? - Ide figyelj, te v é n bolond! - rikoltottam. - Jól ér z e m m a g a m és csak heccből járok ide. Láttam, amil l á t n o m kellett. A te világod v a n tele szenvedéssel, és n e m az e n y é m . Le vagyok törve, de csak akkor, ami kor veled vagyok! - Sem Joy, s e m Szókratész nem szólt egy szót sem. Csak bólogattak, együttérzően és szívélyesen. A francba az együttérzésükkel! - Ti ket t e n azt gondoljátok, hogy az élet tiszta, egyszerű és mulatságos. Egyikőtöket s e m értem, és n e m vagyok b e n n e biztos, hogy m e g a k a r o m érteni.
A t o r n a t e r e m b e n kifulladásig e d z e t t e m . Az ed z ő m és a c s a p a t t á r s a i m először ö r ö m m e l látták, mi lyen új energiák töltöttek el. Rick és Sid, két legked vesebb h a v e r o m az edzésről, le voltak n y ű g ö z v e a bátorságomtól, és viccelődtek „halálos elszántságo m o n " ; m i n d e n gyakorlatot megcsináltam, h a kész v o l t a m rá, ha n e m . A többiek azt hitték, a v a k m e r ő ség hajt. Én t u d t a m , h o g y szerettem volna megsé-
84
85
A szégyentől, zavarodottságtól és fájdalomtól m e g v a k u l v a kitámolyogtam az ajtón, és fogadkoz t a m m a g a m b a n , h o g y elfelejtem Szókratészt, Joyt, és azt, h o g y valaha b e t é v e d t a m e h h e z a b e n z i n k ú t h o z , a z o n a csillagos éjszakán. M é l t a t l a n k o d á s o m öncsa lás volt, és t u d t a m ezt. A m i m é g rosszabb, t u d t a m , h o g y ők tudják. Ezt elszúrtam. G y e n g é n e k és ostobá n a k é r e z t e m m a g a m , m i n t egy kisfiú. Azt n e m bán tam, h o g y Szókratész előtt leégek, de hogy előtte! Biztos v o l t a m b e n n e , h o g y örökre elvesztettem. Végigfutottam a z u t c á k o n , a z t á n rájöttem, h o g y a l a k á s o m m a l e l l e n k e z ő i r á n y b a szaladok. V é g ü l egy k o c s m á b a n k ö t ö t t e m ki a University Avenue-n, a G r o v e Street közelében. Leittam m a g a m , a m e n y nyire csak t u d t a m , és a m i k o r v é g ü l h a z a k e v e r e d tem, h á l á s v o l t a m , h o g y egyáltalán n e m t u d o k ma gamról. Soha n e m m e g y e k vissza. Elhatároztam, h o g y m e g p r ó b á l o k visszatérni h ó n a p o k k a l azelőtt eltaszí tott régi, n o r m á l i s életemhez. Elsőként a t a n u l á s b a n kellett felzárkóznom, ha valaha is el a k a r t a m végez ni az egyetemet. Susie kölcsönadta a történelem jegyzeteit, és egyik csoporttársamtól m e g s z e r e z t e m a pszichológiajegyzeteket is. Késő éjszakáig fennma r a d t a m , d o l g o z a t o k a t írva; könyvekbe temetkezve. Sok d o l g o t kellett m e m o r i z á l n o m - és m é g többet elfelejtenem.
rülni, szerettem volna, ha a b e n n e m égő fájdalom n a k fizikai oka is van. Egy idő u t á n Rick és Sid tréfálkozása aggodalom m á változott. - D a n , észrevetted, hogy fekete karikák v a n n a k a s z e m e d alatt? M i k o r borotválkoztál utoljára? - kér d e z t e Rick. Sid szerint túlságosan lefogytam. - Valami baj van, Dan? - Az az én d o l g o m - csattantam fel. - Bocs, Sid, ú g y értem, k ö s z ö n ö m , de jól vagyok. A sovány em ber rosszkedvű, t u d o d . - Azért n é h a aludjál is egy kicsit, m e r t s e m m i nem m a r a d belőled nyárra. - Az biztos. - N e m m o n d t a m nekik, mennyire n e m b á n t a m volna, h a végleg eltűnök. Azt a n é h á n y d e k a hájat, a m i m é g rajtam volt, ha m a r o s a n i z o m m á és porccá változtattam. Olyan ke m é n y lettem, m i n t egy Michelangelo-szobor. A bő r ö m s á p a d t a n , áttetszően fénylett, m i n t a márvány. M a j d n e m m i n d e n este moziba m e n t e m , d e nem t u d t a m kiverni a fejemből Szókratész képét. Előttem volt, a m i n t ül a b e n z i n k ú t n á l , esetleg Joy is vele van. N é h a sötét l á t o m á s o m t á m a d t , a m e l y b e n m i n d k é t t e n ott ülnek, n e v e t n e k rajtam; talán én vagyok harcosságuk áldozata, g o n d o l t a m . N e m találkoztam Susie-val, vagy m á s ismerős lánnyal. M i n d e n szexuális v á g y a m a t levezettem az izzasztó edzéseken. És h o g y a n t u d t a m volna akár m i l y e n n ő n e k is a s z e m é b e nézni azok u t á n , hogy Joy szemeit láttam? Egyik éjszaka k o p o g á s r a ébred t e m , és Susie félénk hangját hallottam m e g odakint ről: - Danny, b e n t vagy? Dan? - egy p a p í r t csúszta tott be az ajtó alatt. Fel sem keltem, h o g y elolvassam az üzenetét. <S'6
Az életem kész kínszenvedés lett. Fülemet bántot ta az e m b e r e k nevetése. Elképzeltem, a m i n t Szókra tész és Joy - varázsló és b o s z o r k á n y összedugják a fejüket és összeesküsznek ellenem. A filmek, amiket végigültem, elvesztették a színüket; az ennivaló, amit ettem, s z a p p a n í z ű v é vált. Egyszer a z u t á n , az egyik ó r á n , a m i n t Watkins a társadalmi hatásokról vagy v a l a m i hasonlóról magyarázott, felálltam, és egyszerre a saját h a n g o m a t hallottam, a m i n t teljes erőből azt kiáltja: - Baromság! - N é h á n y azonosítha tatlan kéz tapsolt, és suttogás, nevetgélés hallat szott. Watkins n e m volt az a fajta ember, akit k ö n n y e n ki lehetett h o z n i a sodrából. - L e n n e olyan szíves m e g m a g y a r á z n i , amit m o n dott? Kikecmeregtem a székemtől a p a d s o r o k közti fo lyosóra, és felmentem a k a t e d r á h o z . Hirtelen szeret tem volna, ha m e g v a g y o k borotválva, és tiszta r u h a van rajtam. O t t álltam, s z e m b e n a tanárral. - Mi kö ze e n n e k az egésznek a boldogsághoz, az élethez? Újabb t a p s a közönség soraiból. Éreztem, h o g y vé gigmér, vajon veszélyes vagyok-e. Ú g y d ö n t ö t t , hogy lehetséges. így a jó! Egyre magabiztosabb let tem. - Talán v a n a b b a n valami, amit m o n d - közölte szelíd megadással. Te jó ég! Ötszáz e m b e r előtt szó rakozott velem! Szerettem volna e l m a g y a r á z n i ne kik, h o g y is v a n ez - tanítani fogom őket, megérte tem velük a dolgot. Az osztály felé fordultam, és mesélni k e z d t e m nekik a férfiről, akivel találkoztam egy b e n z i n k ú t n á l , és aki m e g m u t a t t a n e k e m , h o g y az élet n e m olyan, m i n t a m i l y e n n e k látszik. Bele k e z d t e m a h e g y e n lakó király meséjébe, aki e g y e d ü l volt a m e g b o m l o t t városban. Először halálos csend 87
volt; a z u t á n n é h á n y e m b e r nevetni kezdett. Mi a baj? S e m m i vicceset n e m m o n d t a m . Folytattam .) történetet, de hirtelen nevetés söpört végig az elő a d ó t e r m e n . Ezek m i n d megőrültek, vagy én vagyok bolond? Watkins valamit súgott n e k e m , d e n e m hallottam Értelmetlenség volt bár, de folytattam. Újra sutto gott valamit: - Fiam, s z e r i n t e m a z o n nevetnek, hogy nyitva v a n a slicce. H a l á l r a váltan lenéztem, majd újra a tömegre N e m , e z n e m lehet, h o g y m e g i n t hülyét csináltam m a g a m b ó l ! H o g y m e g i n t én legyek a b o l o n d ! Sírv.i fakadtam, m i r e elhalt a nevetés. K i r o h a n t a m a teremből, végig a campus-on, sza l a d t a m , kifulladásig. Két nő sétált el mellettem m ű a n y a g figurák, hivatásos semmittevők. A m i n t el h a l a d t a k mellettem, u t á l k o z v a néztek r á m , azután elfordultak. L e n é z t e m mocskos r u h á i m r a , talán bűzlöttek is. A hajam fésületlen c s o m ó k b a n lógott; több napja nem b o r o t v á l k o z t a m . A diákszövetségben találtam ma g a m , d e n e m emlékeztem, m i k é n t k e r ü l t e m oda. Egy r a g a d ó s , m ű b ő r r e l b e v o n t székbe r o g y t a m és á l o m b a z u h a n t a m . Azt á l m o d t a m , h o g y egy fényes k a r d d a l egy falóhoz szegeznek. A billegő körhinta h o z erősített ló körbe-körbe járt, én p e d i g kétségbe esetten p r ó b á l t a m m e g k a p a s z k o d n i . H a m i s a n zen gő, s z o m o r ú zenét hallottam, a háttérben p e d i g ret tenetes nevetés hangját. S z é d ü l v e é b r e d t e m , azután hazatámolyogtam. M e g p r ó b á l t a m fantom m ó d r a átevickélni iskolai kötelezettségeimen. Az egész világom kifordult, fej jel lefelé állt. Megkíséreltem visszaszerezni régi, is m e r t életemet, értelmet találni a t a n u l á s b a n és az edzésben, d e s e m m i n e k n e m volt jelentősége többé. 88
M i n d e k ö z b e n a t a n á r o k továbbra is d a r á l t á k a m o n d a n i v a l ó j u k a t a reneszánszról, a p a t k á n y o k ösztöneiről és Milton k ö z é p s ő korszakáról. M i n d e n n a p keresztülsétáltam a Sproul Plazán tartott camp u s - d e m o n s t r á c i ó k közepette, és ú g y m o z o g t a m az ülősztrájkolók között, m i n t aki álmodik; az egész s e m m i t s e m jelentett s z á m o m r a . A diákösszefogás semmiféle m e g n y u g v á s t n e m adott, a kábítószerek n e m nyújtottak vigaszt. I d e g e n k é n t s o d r ó d t a m egy idegen földön, két világ h a t á r á n m e g r e k e d v e , ka p a s z k o d ó t n e m lelve egyik felé sem. Egy késő d é l u t á n a c a m p u s alsó végének közelé ben a kaliforniai fenyőligetben üldögélve v á r t a m a sötétedést, és a legmegfelelőbb öngyilkossági m ó d szeren t ö p r e n g t e m . M á r n e m t a r t o z t a m erre a föld re. Valahogyan elvesztettem a cipőimet; egyik lába m o n volt csak zokni, és a lábaim b a r n á k voltak az alvadt vértől. N e m éreztem fájdalmat, n e m éreztem semmit. Elhatároztam, h o g y m é g egyszer, utoljára elmegyek Szókratészhez. Elcsoszogtam a b e n z i n k ú t irányába, de s z e m b e n vele m e g á l l t a m az utca másik oldalán. Szókratész é p p e n végzett egy autóval, ami kor egy hölgy és egy négy év körüli kislány sétált be az állomásra. N e m hiszem, h o g y a nő ismerte Szók ratészt, talán valamilyen ú t i r á n y felől érdeklődött. Egyszer csak a kislány az öreg felé nyújtotta a kezét, aki felvette, m i r e a gyerek a nyaka köré fonta a kar jait. A nő m e g p r ó b á l t a e l h ú z n i a kislányt Szókra tésztól, de az n e m hagyta magát. Szókratész neve tett, m i k ö z b e n g y e n g é d e n letette, m o n d o t t valamit a gyereknek. Leguggolt elé, és megölelték egymást. M e g m a g y a r á z h a t a t l a n s z o m o r ú s á g tört r á m , és el k e z d t e m sírni. A t e s t e m reszketett a fájdalomtól. Megfordultam, futottam n é h á n y száz métert, a z u t á n összeestem a sétány közepén. Túlságosan kimerült 89
v o l t a m a h h o z , h o g y hazamenjek, v a g y b á r m i t is csi náljak; talán é p p e n ez mentett meg. Egy k ó r t e r e m b e n é b r e d t e m fel. Intravénás injek ciós tű volt a k a r o m b a n . Valaki felszedett és meg m e n t e t t . K i p i h e n t n e k éreztem m a g a m . M á s n a p dél u t á n kiengedtek, felhívtam a Cowell Egészségügyi Központot. - Dr. Baker rendelője - szólt bele a titkárnő. - D a n M i l l m a n n vagyok. Szeretnék i d ő p o n t o t kér ni dr. Bakertől, a m i l y e n h a m a r csak lehetséges. - Igen, Mr. M i l l m a n n - m o n d t a a n ő , a pszichiáte rek titkárnőinek tipikusan élénk, hivatásosan barát ságos h a n g h o r d o z á s á v a l . - A d o k t o r úr k e d d h e z egy hétre t u d n á fogadni, d é l u t á n egy órakor. Ez megfelelne önnek? - N e m lehetne korábban? - Attól tartok, nem... - H ö l g y e m , én jövő k e d d i g m e g ö l ö m m a g a m . - Be t u d n a jönni ma délután? - nyugtatólag akarl h a t n i a hangjával. - D é l u t á n két óra megfelel? - Igen. - R e n d b e n , a k k o r a viszontlátásra, Mr. Millman. Baker m a g a s , testes férfi volt, e n y h e ideges rán gással a bal szeménél. Hirtelen ú g y éreztem, hogy egyáltalán s e m m i k e d v e m beszélni vele. Hogyan kezdjem? „ N o s , H e r r Doktor. Van egy tanítóm, Szókra tesznek hívják, és szeret háztetőkre felugrálni - n e m , n e m leugrálni. Én is ezt tervezem. És, ó, igen tér- és i d ő u t a z á s o k r a visz engem, m i k ö z b e n én szél lé változom, és kicsit le v a g y o k törve, igen, az iskola jól megy, és tornászbajnok is vagyok, és m e g aka r o m ölni m a g a m a t . " C s a k álltam ott. - K ö s z ö n ö m az idejét, doktor. Csak azt a k a r t a m látni, hogy élnek a szerencsések. Tetszik. Beszélni kezdett, kereste a „megfelelő" kifejezést, 90
de én e g y s z e r ű e n kisétáltam, h a z a m e n t e m , és el a l u d t a m . A b b a n a pillanatban az alvás t ű n t a leg egyszerűbb m e g o l d á s n a k . A z n a p éjjel elvonszoltam m a g a m a b e n z i n k ú t h o z . Joy n e m volt ott. H a t a l m a s csalódást éreztem annyira szerettem volna megint belenézni a szemei be, átölelni őt, és érezni, a m i n t átölel - u g y a n a k k o r m e g k ö n n y e b b ü l é s t is éreztem. Egy-egy ellen vol tunk ismét Szókratésszel. A m i k o r leültem, h o s s z ú t á v o l m a r a d á s o m r ó l n e m tett említést. - F á r a d t n a k és letörtnek látszol m o n d t a c s u p á n , sajnálatnak n y o m a s e m volt a hangjában. A s z e m e m megtelt könnyel. - Igen, le v a g y o k törve. Búcsúzni jöttem. Tarto zom n e k e d ennyivel. M e g r e k e d t e m félúton, és ezt e m b í r o m tovább. N e m akarok élni többé. - Két dologban tévedsz, D a n . - Odajött h o z z á m , és leült mellém a díványra. - Először is, n e m vagy még távolról s e m az út felénél. De nagyon közel vagy az alagút végéhez. M á s o d s z o r pedig - a h o m l o k o m r a lette a kezét -, n e m fogod megölni magadat. R á m e r e d t e m . - Ezt ki mondja? - Ekkor v e t t e m észre, h o g y n e m v a g y u n k m á r a z i r o d á b a n , , h a n e m egy olcsó szállodai szobában ülünk. M i n d e n erre vallott, a d o h o s szag, a vékony, s z ü r k e szőnyegek, a kit a p r ó ágy, és a kicsi, repedt, ócska tükör. - Mi történik velem? - egy pillanat alatt visszatért a h a n g o m b a az élet. Ezek az u t a z á s o k m i n d i g n a g y liaiással voltak a szervezetemre; hirtelen rengeteg energiát é r e z t e m m a g a m b a n . 1 Öngyilkosság történik. Csak te állíthatod meg. M é g n e m a k a r o m megölni m a g a m - feleltem. - N e m is rólad v a n szó, bolond. Arról a fiatalem berről ott a p á r k á n y o n . A Dél-Kalifornia Egyetemre jár. D o n a l d a neve, focizik és filozófia szakos. N e -
gyedéves, és n e m a k a r élni, segíts rajta. - Szókratész az ablak felé m u t a t o t t . - Szókratész, én n e m t u d o k . - A k k o r m e g fog halni. K i n é z t e m az ablakon, és láttam, h o g y körülbelül tizenöt emelet mélységben a p r ó e m b e r e k tömege b á m u l felfelé Los Angeles belvárosából. Körbenézve egy világos hajú fiatalembert pillantottam meg, aki b a r n a Levis farmert és pólót viselt. Tízlábnyira álll tőlem a keskeny p á r k á n y o n . Lefelé nézett, készülő d ö t t leugrani. N e m a k a r t a m megijeszteni, ezért halkan megszól í tottam. N e m hallott engem; újra szóltam: - Donald. Felkapta a fejét és m a j d n e m lezuhant. - Ne gyere közelebb h o z z á m ! - figyelmeztetett. - H o n n a n tu d o d a nevemet? - kérdezte azután. - Egy b a r á t o m ismer téged, Donald. Leülhetek ide melléd a p á r k á n y r a , h o g y beszélgessünk? N e m me gyek közelebb. - Egy szót se többet. - Az arca p e t y h ü d t volt, mo n o t o n hangjában m á r n e m volt s e m m i élet. - D o n - így neveznek? - Igen - felelte a u t o m a t i k u s a n . - Rendben, Don, azt hiszem, a te életedről v a n szó. A k á r h o g y is, az e m b e r e k kilencvenkilenc százaléka a világon öngyilkosságot követ el. - Ez m e g mi az ö r d ö g ö t akar jelenteni? - kérdezte, valamivel több életteliséggel a hangjában. Erőseb b e n fogta a falat. - E l m o n d o m . Az e m b e r e k n a g y része ú g y él, hogy azzal gyilkolja ö n m a g á t . Erted, mire gondolok, D o n ? Lehet, h o g y h a r m i n c , n e g y v e n évbe is bele telik, a m í g megölik m a g u k a t a dohányzással, ivás sal, a stresszel, v a g y a mértéktelen evéssel, de azéri ez u g y a n ú g y öngyilkosság. 92
N é h á n y lépéssel közelebb m e n t e m . N a g y o n ala p o s a n m e g kellett v á l o g a t n o m a szavaimat. - D o n , az én n e v e m Dan. Szeretném, ha több időnk lenne beszélgetni; talán sok d o l o g b a n hasonlí t u n k egymásra. Én is sportoló vagyok, fenn a Berkeey Egyetemen. - Nos... - megállt, és remegni kezdett. - I d e hallgass, D o n ! Kezdek félni idefent üldögél ve a p á r k á n y o n . Fel fogok állni, h o g y bele tudjak valamibe k a p a s z k o d n i . - Lassan felálltam. Én is reszkettem egy kicsit. J é z u s o m - g o n d o l t a m -, mit keresek én itt, e z e n a p á r k á n y o n ? G y e n g é d e n beszéltem, m e g p r ó b á l t a m megtalálni vele a kapcsolatot. - D o n , azt hallottam, hogy gyö n y ö r ű n a p l e m e n t e lesz ma este; Santa A n a felől fúj a szél, h o z z a a felhőket. Biztos v a g y b e n n e , hogy soha többé n e m a k a r o d látni, a h o g y a n lemegy v a g y felkel a n a p ? Biztos v a g y b e n n e , h o g y n e m akarsz többé kirándulni a hegyekben? - Soha n e m jártam fenn a hegyekben. - N e m t u d o d , milyen gyönyörű. M i n d e n olyan tiszta odafent - a víz, a levegő. F e n y ő t ű illata á r a d szét m i n d e n ü t t . E l m e h e t n é n k egyszer együtt kirán dulni. M i t szólsz hozzá? I d e figyelj, ha m á r m e g akarod ölni m a g a d , a k k o r is m e g t e h e t e d , ha m á r látad a hegyeket. Ezzel e l m o n d t a m m i n d e n t , a m i t t u d t a m . Most már ő következett. M i k ö z b e n beszéltem hozzá, egy re jobban szerettem volna, ha életben m a r a d . M á r csak n é h á n y lábnyira v o l t a m tőle. - Állj! - m o n d t a . - M e g akarok halni... most. Feladtam. - R e n d b e n v a n - m o n d t a m . - Akkor legyek veled, én m á r úgyis láttam azokat az átkoott hegyeket. Most először nézett rám. 93
- Te k o m o l y a n beszélsz, n e m igaz? - Igen, k o m o l y a n g o n d o l o m . Indulsz, v a g y m e n jek először én? - De - m o n d t a - te miért akarsz meghalni? Ez őrii let. Olyan egészségesnek látszol - neked élned kell. - I d e figyelj - folytattam -, én n e m t u d o m , hogy n e k e d mi a bajod, de az az én p r o b l é m á i m mellett valószínűleg eltörpül; te m é g csak megközelítőleg s e m é r t h e t n é d m e g azokat. N i n c s mit m o n d a n o m többet. L e n é z t e m . O l y a n egyszerű volna: csak hajolj előre, a többit bízd a gravitációra. És m o s t az egyszer bebi z o n y í t h a t n á d , h o g y n e m volt igaza az öreg Szókra tésznak. Mi lenne, ha ú g y távoznál, hogy közben n e v e t v e azt kiabálnád: - N e m volt igazad, öreg szél h á m o s ! - egészen a d d i g , míg le n e m érnél, összetör ve csontjaidat, ö s s z e z ú z v a belső szerveidet, örökre e l b ú c s ú z v a a napfelkeltéktől. - V á r j ! - m o s t D o n nyúlt u t á n a m . Tétováztam, majd m e g f o g t a m a kezét. A m i n t belenéztem a sze m é b e , D o n arca megváltozott. Összeszűkült. A haja sötétebbé vált, a teste kisebb lett. Álltam ott, és saját m a g a m a t láttam. A z u t á n eltűnt a t ü k ö r k é p is, egye d ü l voltam. Rémülten hátraléptem és megcsúsztam. Zuhanni k e z d t e m , bukfencezve. Belső s z e m e i m m e l láttam, h o g y a b o r z a l m a s k á m z s á s kísértet o d a l e n t v á r rám H a n g o t h a l l o t t a m v a l a h o n n a n felülről: - Tizedik emelet, fehérnemű, á g y n e m ű - nyolcadik emelet, háztartási cikkek, fényképezőgépek.
súlya és felelőssége ismét r á m nehezedett. E l m o n d t a m neki, mit érzek. Szókratész m e g r a g a d t a a válla mat, és csak a n n y i t m o n d o t t : - Kitartás, Dan. Mielőtt a z n a p éjjel h a z a m e n t e m , m e g k é r d e z t e m tőle: - H o l v a n Joy? Szeretném újra látni. - Majd eljön, ha itt az ideje. Később, talán. - D e h a csak beszélhetnék vele, annyival könynyebb lenne nekem. - Ki az ö r d ö g m o n d t a , h o g y k ö n n y ű lesz? - Szókratész - m o n d t a m -, l á t n o m kell őt! - S e m m i t s e m kell csinálnod, a z o n kívül, h o g y rá kell j ö n n ö d , n e m n é z h e t e d a világot e g y e d ü l a saját kis v á g y a k o z á s a i d b ó l kiindulva. Lazíts! Ha megsza b a d u l s z az elmédtől, felszabadulhatnak az érzékeid. A d d i g is szeretném, ha tovább szemlélgetnéd e l m é d maradványait. - Ha csak telefonálhatnék neki... - Kezdjél h o z z á ! A k ö v e t k e z ő h e t e k b e n az e l m é m b e n d ü b ö r g ő zaj irányított m i n d e n t b e n n e m . Vad, összefüggéstelen, ostoba g o n d o l a t o k ; b ű n t u d a t , a g g o d a l o m , vágyako zás - zaj. Á l m a i m siketítő robaja m é g alvás k ö z b e n is b á n t o t t a a fülemet. Szókratésznek tökéletesen iga za volt. Rab voltam. Egy k e d d este történt, hogy tíz órakor a benzinkút¬ hoz r o h a n t a m . Berobbantam az irodába, és nyöszö rögni kezdtem: - Szókratész! Megbolondulok, ha nem t u d o m lehalkítani ezt a hangot! Megvadult az el m é m azoktól a dolgoktól, amiket te m o n d t á l nekem! - Nagyszerű! - m o n d t a . - A harcos első megnyilvá nulása. - Ha ez valamiféle h a l a d á s , hát én n e m akarok fej lődni.
Szókratész irodájában f e k ü d t e m a k a n a p é n , kedves m o s o l y ú arcába nézve. - N o s - k é r d e z t e -, m e g fogod ölni m a g a d ? - N e m . - Ezzel a döntéssel a z o n b a n életem minden
- D a n , mi történik, ha felszállsz egy v a d lóra, amelyről azt g o n d o l t a d , hogy m á r b e v a n törve?
94
95
- Ledob, v a g y szétrúgja a képemet. - Az élet is szétrúgta m á r néhányszor, sokfélekép pen. Ez t a g a d h a t a t l a n u l igaz volt. - Ha a z o n b a n t u d o d , h o g y v a d lóval v a n dolgod, a n n a k megfelelően t u d s z vele b á n n i . - Azt hiszem, ezt értem, Szókratész. - N e m azt a k a r t a d m o n d a n i , h o g y érted, h o g y hi szed? Azzal m e n t e m el, h o g y hagyjam ezt az új megnyil vánulást „ r ö g z ü l n i " n é h á n y napig. M i n d e n t megtet t e m e n n e k érdekében. A t u d a t o s s á g o m sokat fejlő d ö t t ebben az elmúlt n é h á n y h ó n a p b a n , de ugyan azokkal a kérdésekkel nyitottam be az irodába: - Szókratész, végre t u d a t o s o d o t t b e n n e m a belsó h a n g z a v a r m é r t é k e , d e h o g y a n szelídíthetném meg? H o g y a n h a l k í t h a t n á m le a hangot? Mit tehetek? M e g v a k a r t a a fejét. - N o s , azt hiszem, ki kell m a g a d b a n fejleszteni né mi h u m o r é r z é k e t . - H a n g o s a n felnevetett, azután ásított és nyújtózkodott egyet. N e m úgy, a h o g y a n a legtöbb ember, oldalra feszített karokkal, h a n e m úgy, m i n t egy macska. Begörbítette a hátát, aztán hallottam, a h o g y a n a csigolyái finoman ropognak egymás után. - Szókratész, t u d o d , h o g y ú g y néztél ki, m i n t egy macska, m i k ö z b e n nyújtózkodtál? - Persze - m o n d t a lazán. - Az állatok pozitív tulaj d o n s á g a i n a k az utánzása nagyszerű gyakorlat. Épp úgy, a h o g y a n m á s emberek jó tulajdonságait is követ hetjük. A macskákat történetesen igen nagyra tartom; olyan a mozgásuk, m i n t a harcosoké. Te viszont törté netesen a csökönyös szamárról vettél példát. Ideje, h o g y bővítsd a repertoárodat, n e m gondolod? - Valóban, én is azt h i s z e m - válaszoltam n y u g o d
tan. Belül a z o n b a n d ü h ö s voltam. K i m e n t e t t e m ma g a m és k o r á n h a z a m e n t e m , éjfél előtt. A l u d t a m öt órát. Ekkor felébredtem a csörgőórára, és vissza mentem a benzinkúthoz. A b b a n a pillanatban titkos fogadalmat tettem. N e m leszek többé áldozat, valaki, akit lekezelhet nek. Én leszek a v a d á s z , és be fogom cserkészni őt. M é g egy óra volt hátra hajnalig, Szókratész m ű szakjának lejártáig. Elrejtőztem a c a m p u s alsó végét határoló b o k r o k közt, a b e n z i n k ú t közelében. Elha tároztam, h o g y követni fogom az öreget, és megtalá lom Joyt. A levelek közt kilesve figyeltem m i n d e n m o z d u latát. Oly erősen koncentráltam, h o g y ettől elcsen d e s e d t e k a g o n d o l a t a i m . Egyetlen v á g y a m az volt, hogy kiderítsem, m i l y e n életet él az állomáson kívül - erről m i n d i g hallgatott. Most m a g a m d e r í t e m ki, mi a helyzet. Ú g y lestem az öreget, m i n t egy bagoly. Csak m o s t láttam igazán, milyen k ö n n y e d , milyen kecses a mozgása. Egyetlen felesleges m o z d u l a t o t sem tett, a h o g y a n az ablakokat mosta, ú g y csúsztatta be a csövet a benzintartályba, m i n t egy m ű v é s z . Szókratész b e m e n t a garázsba, talán egy a u t ó n akart dolgozni. K e z d t e m fáradni. Az ég m á r világos volt, a m i k o r felébredtem valószínűleg csak n é h á n y perces á l m o m b ó l . Ekkor észrevettem, é p p e n az utolsó teendőit vég zi. A s z í v e m összeszorult, m e r t Szókratész elhagyta a b e n z i n k u t a t , á t m e n t az ú t o n , és egyenesen arra tartott, ahol m e g m e r e v e d v e , reszketve, elgémbered ve ü l t e m . C s a k azt reméltem, h o g y n e m kezd el jár kálni a b o k r o k között a z n a p reggel. V i s s z a h ú z ó d t a m a l o m b o k m ö g é , és visszatartot tam a lélegzetemet. Egy p á r s z a n d á l siklott el mel-
96
97
lettem, alig n é h á n y m é t e r r e ideiglenes tartózkodási helyemtől. Szinte n e m is hallottam p u h a lépteit. Egy jobbra tartó ö s v é n y e n haladt. G y o r s a n , d e óvatosan, m i n t egy m ó k u s , végigszö kelltem az ö s v é n y e n . Szókratész m e g l e p ő e n sebesen m o z g o t t . Alig t u d t a m lépést tartani h o s s z ú léptei vei, és m a j d n e m elvesztettem s z e m elől, a m i k o r jó m e s s z i r e előttem egy fehér hajjal borított fejet vet t e m észre, a m i n t betér a D o e Könyvtárba. „ M i a csu d á t csinálhat e z e n a h e l y e n ? " - g o n d o l t a m . Az izga l o m t ó l reszketve b e m e n t e m . A m i k o r a h a t a l m a s tölgyfa ajtón bejutottam, egy csapat k o r á n k e l ő d i á k mellett m e n t e m el. Megfor d ú l t a k és nevettek, a m i k o r r á m néztek. Láttam, hogy Szókratész jobbra fordul, és eltűnik. Arrafelé vág t á z t a m , a m e r r e e l t ű n t . N e m volt s e m m i kétség, ezen az ajtón m e n t be. A férfivécébe, a m e l y n e k n e m volt m á s i k kijárata. N e m m e r t e m b e m e n n i . Egy közeli telefonfülkébe v e t t e m be m a g a m . Eltelt tíz p e r c - h ú s z perc. Lehet, h o g y n e m v e t t e m észre, a m i k o r e l m e n t ? A hólyag o m jelezni kezdett. Be kellett m e n n e m - nemcsak Szókratész miatt; h a s z n á l n o m kellett a helyiséget Miért is ne? Ez az én b i r o d a l m a m volt, n e m az övé. M a g y a r á z a t r a b í r o m majd. A k k o r is idétlen helyzet lesz, persze. A c s e m p é v e l borított mellékhelyiségbe léptem, de először senkit n e m láttam. M i u t á n elvégeztem, amiért bejöttem, alaposabb kutatásba k e z d t e m . Nem volt m á s i k ajtó, tehát itt kell lennie. Az egyik fülke bői kijött e g y fickó, és meglátott, a m i k o r m e g g ö r n y e d v e belestem az ajtók alá. Összeráncolt szemöl dökkel, fejét rázva kifelé sietett. Folytattam, a m i b e b e l e k e z d t e m . Lehajtottam a fe jem, h o g y az u t o l s ó fülkébe is vessek egy gyors pil 98
lantást. Először két s z a n d á l o s láb hátulját v e t t e m észre, e z u t á n hirtelen Szókratész fejjel lefelé álló, kü lönösen vigyorgó arca került a s z e m e m elé. Látható lag a hátát az ajtónak t á m a s z t v a előredőlt, fejével a lábai között. A meglepetéstől h á t r a t á n t o r o d t a m , tökéletesen m e g z a v a r o d t a m . N e m t u d t a m semmiféle megfelelő m a g y a r á z a t t a l szolgálni különös viselkedésemről. Szókratész kilökte a fülke ajtaját és r o p p a n t jóked v ű n e k látszott. - Juhéé, az e m b e r k ö n n y e n székreke dést k a p h a t , ha egy ifjú harcos hálójába kerül! - N e vetése telten zengett a csempézett falak közt. Elvö rösödtem. M á r m e g i n t sikerült neki. Szinte éreztem, hogy m e g n ő n e k a füleim, a m i n t ismét s z a m a r a t csi nált belőlem. Testem a szégyentől és a haragtól megcsavarodott. Ereztem, a m i n t elvörösödik az arcom. Belepillan tottam a tükörbe. Szép rendesen a hajamba kötve egy sárga szalagot pillantottam meg. K e z d t e m m á r érte ni, mi történt; miért nevettek és mosolyogtak rajtam az emberek, amikor á t m e n t e m a c a m p u s o n , s a vécé ből kijövő férfi különös pillantását. Szókratész akkor rakhatta a hajamba, amikor elszundítottam a bokrok között. Hirtelen n a g y o n fáradtnak éreztem m a g a m , megfordultam, és kisétáltam az ajtón. Mielőtt az b e c s a p ó d o t t volna, Szókratész hangját hallottam. Együttérzésnek n y o m a s e m volt b e n n e : Csak e m l é k e z t e t ő n e k s z á n t a m , h o g y t u d d , ki a taní tó, és ki a t a n u l ó kettőnk közül. A z o n a d é l u t á n o n a pokol m i n d e n d ü h é v e l edzet tem. Senkivel n e m beszéltem, és a többiek s e m szól tak h o z z á m , bölcsen. C s e n d b e n d ü h ö n g t e m és fo g a d k o z t a m m a g a m b a n , m i n d e n t m e g fogok tenni azért, h o g y Szókratész elfogadja, harcos vagyok. Az egyik c s a p a t t á r s a m kifelé m e n e t megállított, és 99
e g y borítékot nyújtott át n e k e m . - Valaki az edző szobájában hagyta ezt. N e k e d v a n címezve, Dan. C s a k n e m v a l a m i rajongó? - N e m t u d o m . Kösz, H e r b . K i l é p t e m az ajtón, és feltéptem a borítékot. Egy tiszta p a p í r r a a k ö v e t k e z ő volt írva: „A d ü h erősebb, m i n t a félelem, erősebb, m i n t a bánat. Egyre erősebb a lelked. M e g é r d e m l e d a k a r d o t - Szókratész."
A szabadulás
M á s n a p reggel az öböl felől k ö d lepte el a környé ket. Eltakarta a nyári n a p o t és lehűtötte a levegőt. Későn é b r e d t e m , teát készítettem és m e g e t t e m egy almát. Elhatároztam, h o g y pihengetek kicsit, mielőtt na pi t e e n d ő i m h e z látok, ú g y h o g y elővettem a kis tévé met, és egy tálat teletöltöttem a p r ó s ü t e m é n n y e l . Egy s z a p p a n o p e r á n á l állítottam m e g a csatornakeresőt, és e l m e r ü l t e m m á s e m b e r e k problémáiban. A m i n t a történettől megdelejezetten a tévét néztem, egy suti ért n y ú l t a m , de észrevettem, h o g y a tál kiürült. Az összes s ü t e m é n y t m e g e t t e m volna? A z n a p reggel futva m e g k e r ü l t e m az E d w a r d s Fieldet, ahol találkoztam Dwighttal, aki a Berkeley I lills-i Lawrence Hall of Science-ben dolgozott. M e g kellett k é r d e z n e m a nevét, m e r t először „ n e m ugrott be" - ismét egy bizonyíték, m e n n y i r e elkalandozó volt a figyelmem, és milyen kerge volt a fejem. N é hány u d v a r i a s m o n d a t u t á n D w i g h t megjegyezte, hogy felhőtlen és kék az ég. A n n y i r a el v o l t a m m e rülve a g o n d o l a t a i m b a n , h o g y észre s e m vettem, milyen az ég. A z u t á n D w i g h t elindult a hegyekbe m a r a t o n i futó volt -, én p e d i g h a z a m e n t e m , az el m é m e n g o n d o l k o d v a p r ó b á l t a m legyőzni ö n m a g a mat, ha ez egyáltalán lehetséges. Megfigyeltem, h o g y a t o r n a t e r e m b e n képes vol101
t a m a figyelmemet tökéletesen m i n d e n egyes gya korlatra összpontosítani, de a m i k o r a b b a h a g y t a m a szárnyalást, a g o n d o l a t a i m az észlelésre való képes s é g e m e t ismét elhomályosították. A z n a p éjjel k o r á n elsétáltam az állomásra, re m é n y k e d t e m , hogy Szókratészt m é g a m ű s z a k ele jén e l k a p o m . M i n d e n e r ő m m e l m e g p r ó b á l t a m elfe l e d k e z n i a z előző n a p a k ö n y v t á r b a n történtekről, é s kész v o l t a m meghallgatni, milyen ellenszert kínál Szókratész hiperaktív a g y a m meggyógyítására. Vártam. Eljött az éjfél. N e m sokkal később Szókra tész is megérkezett. É p p h o g y csak e l h e l y e z k e d t ü n k az irodában, ami kor tüsszögni k e z d t e m , és ki kellett fújnom az orro mat. Kicsit m e g v o l t a m fázva. Szókratész feltette a teafőzőt, én meg, szokás szerint, egy kérdéssel kezd tem. - Szókratész, h o g y a n t u d n á m megállítani a gon dolataimat, az a g y a m a t a z o n kívül, hogy n é m i hu m o r é r z é k r e teszek szert? - Először is m e g kell t u d n o d , h o n n a n jönnek a g o n d o l a t a i d , h o g y a n keletkeznek. Például, mosl n á t h á s vagy. A n á t h a fizikai jelei azt mondják ne ked, h o g y a t e s t e d n e k helyre kell állítania az egyen súlyát, vissza kell szereznie a normális kapcsolatát a n a p s u g á r r a l , a friss levegővel, a természetes ételek kel; h o g y n y u g a l o m r a lelhessen a környezetében. - Mi k ö z e e n n e k az egésznek az e l m é m h e z ? - M i n d e n . Az összevissza jelentkező gondolatok, amelyek z a v a r n a k és eltérítenek, szintén szimptó mák, jelzik, hogy n e m vagy összhangban a környeze teddel. Amikor az elme ellenáll az életnek, gondola tok keletkeznek. Amikor valami olyan történik, ami ellentmond egy hiedelemnek, zavar keletkezik. A gondolat n e m más, mint az élet ö n t u d a t l a n reakciója.
Egy a u t ó g u r u l t be az állomásra. N y á r s a t nyelt, rendezett öltözetű, idősebb p á r ült az első üléseken. - G y e r e velem - utasított Szókratész. Levette a viharkabátját és a pamutpólóját. Előtűnt sima, karcsú, izmos, áttetszően s á p a d t b ő r ű mellkasa és válla. A vezető oldalához m e n t , és rámosolygott a meg d ö b b e n t párra. - Mit tehetek m a g u k é r t , emberek? Egy kis ben zint, h o g y megdobja a h a n g u l a t u k a t ? Egy kis olajat, hogy elsimítsa a n a p i gondokat? Mit szólnának egy új a k k u m u l á t o r h o z , h o g y egy kis változatosságot hozzon az életükbe? - N y í l t a n rájuk kacsintott és mosolyogva állt, m i k ö z b e n az a u t ó hirtelen oldalra rándult, és sebesen elhúzott az állomásról. Megva karta a fejét. - Talán eszükbe jutott, h o g y nyitva hagyták o t t h o n a vízcsapot. M i k ö z b e n az i r o d á b a n ejtőztünk, teát kortyolgat va, Szókratész tanítgatott engem. - Láthattad, a m i n t az a férfi és a nő ellenállt egy szituációnak, amelyet a b n o r m á l i s n a k éreztek. Érték ítéletük és félelmeik annyira m e g h a t á r o z z á k őket, hogy képtelenek egy s p o n t á n e s e m é n y r e reagálni. Pedig v i d á m a b b á t e h e t t e m volna a napjukat! Látha tod, D a n , ha ellenállsz a n n a k , a m i történik veled, az agyad m ű k ö d é s b e lép, és p o n t o s a n azok a gondola tok k e z d e n e k kínozni, amelyeket te m a g a d teremtet tél m e g . - És a te a g y a d n e m így m ű k ö d i k ? - Az én e l m é m olyan, m i n t egy tó soha n e m fod rozódó vize. A tiéd a z o n b a n á l l a n d ó a n hullámzik, mert ú g y érzed, h o g y s e m m i kapcsolatod nincs a g y a k r a n fenyegetőnek t ű n ő , tervezhetetlen, n e m ö r ö m m e l várt jelenségekkel. A te e l m é d olyan, m i n t egy tó, melybe valaki é p p e n belevetett egy sziklát! M i k ö z b e n t e á s c s é s z é m b e b á m u l v a a szavait hall-
202
203
g a t t a m , hirtelen é r e z t e m , a h o g y v a l a m i m e g é r i n t a fülem m ö g ö t t . A figyelmem hirtelen feszültebbe vált; egyre m é l y e b b e n és m é l y e b b e n n é z t e m a csé szébe lefelé, lefelé...
Újra biztonságos és száraz világban találtam ma g a m . Szókratész mosolyát b á m u l v a f e k ü d t e m a ka napén. - Szókratész! Ez hihetetlen! - C s a k n e kezdj bele m é g egy kétes történetbe! Örülök, h o g y úsztál egy jót. Most folytathatom? n e m várta m e g a választ. - N a g y o n ideges h a l n a k tűntél, m i n d e n nagyobb f o d r o z ó d á s elől elmenekültél. Később a z t á n hozzá szoktál a h u l l á m o k h o z , de továbbra s e m voltál tisz t á b a n az okaikkal. L á t h a t o d - folytatta -, h o g y a hal n a k h a t a l m a s t u d a t i u g r á s t kell m e g t e n n i e , hogy lá tását a vízen túlira is képes legyen kiterjeszteni. Ne k e d is e h h e z h a s o n l ó ugrást kell m e g t e n n e d . Mikor tisztán m e g é r t e d a forrást, rájössz, h o g y elméd fodr o z ó d á s a i n a k s e m m i k ö z ü k nincs h o z z á d ; pusztán látni fogod őket, anélkül, h o g y hozzájuk lennél köt
ve, h o g y arra kényszerülnél, m i n d e n egyes kavics keltette vízfodorra t ú l s á g o s a n reagálj. A m i n t lecsil lapítod a gondolataidat, kis, n y ü z s g ő gondolataidat, kiszabadulsz a világból. A m i k o r bajban vagy, en g e d d el a g o n d o l a t a i d a t és az elmédet! - De h o g y a n , Szókratész? - N e m is olyan rossz kérdés! - kiáltott fel. - Aho g y a n atlétikai edzéseidből t u d o d , a torna ugrásai vagy a t u d a t é i - n e m olyan egyszerűen t ö r t é n n e k meg! I d ő r e és gyakorlásra v a n hozzájuk szükség. A saját fodrozódásaid forrásába való betekintés gya korlása p e d i g a meditáció. Ez u t á n a n a g y s z e r ű előadás u t á n bocsánatot kért és k i m e n t a fürdőszobába. Váratlan meglepetést okozva neki, a d í v á n y o n ü l v e kiabálni k e z d t e m , olyan h a n g o s a n , h o g y a fürdőszobaajtón keresztül is meghallja. - Egy lépéssel előtted járok, Szókratész. Egy h e t e b e l é p t e m egy m e d i t á c i ó s csoportba. A r r a g o n d o l tam, saját m a g a m is m e g p r ó b á l o k csinálni v a l a m i t jó ö r e g e l m é m m e l - m a g y a r á z t a m . - M i n d e n este e g y ü t t ü l d ö g é l ü n k fél ó r á n keresztül. M á r k e z d e k ellazulni, és valamelyest m á r u r a l k o d o m a g o n d o lataim fölött. Észrevetted, h o g y n y u g o d t a b b va gyok? M o n d d , Szok, te szoktál meditálni? H o g y h a n e m , a k k o r m u t a t h a t o k v a l a m i t abból, a m i t t a n u l tam... Kicsapódott a fürdőszoba ajtaja, Szókratész p e d i g egyenesen felém ugrott, vérfagyasztó sikolyt hallatf va. A feje fölött egy csillogó szamurájkardot tartott a kezében! Mielőtt m e g m o z d u l h a t t a m volna, felém sújtott vele, h a n g t a l a n u l hasítva a levegőt; a fegyver centiméterekkel a fejem fölött állt meg. Felnéztem a fölöttem rezgő kardra, a z t á n Szókratészre pillantot tam. R á m vigyorgott.
204
205
Víz alatt voltam, felfelé b á m u l v a . H á t ez nevetséges! Beleestem volna a teáscsészémbe? U s z o n y a i m és ko p o l t y ú i m voltak. C s a p k o d t a m a f a r k a m m a l és lefelé v e t t e m az irányt a fenékre, ahol m i n d e n csendes és békés volt. Hirtelen egy hatalmas szikla törte m e g a víz felszí nét. Óriási h u l l á m o k vetettek hátra. U s z o n y a i m me gint megcsapták a vizet és elinaltam, rejtekhelyet ke resve. Elbújtam, a m í g m i n d e n újra el n e m csendese dett. Egy idő u t á n hozzászoktam a vízbe hulló, körö ket vető a p r ó kavicsokhoz. A nagyobb kövek azon b a n m é g m i n d i g megijesztettek.
- Te a z t á n t u d o d , h o g y kell egy belépőt bemutat ni. Teljesen berezeltem - ziháltam. Lassan leereszkedett a penge. M i k ö z b e n fölöttem rezgett, ú g y t ű n t , a szoba m i n d e n fényét magába gyűjti és felerősíti. Annyira a s z e m e m b e sütött, h o g y h u n y o r o g t a m . Ú g y d ö n t ö t t e m , jobb, ha befő g o m a számat. Ám Szókratész csak térdelt előttem a földön C s e n d e s e n letette k ö z é n k a kardot, becsukta a sze m é t , mély lélegzetet vett, és teljesen mozdulatlanul ült. Egy d a r a b i g figyeltem, kíváncsian, vajon feléb red-e ez az „ a l v ó tigris", és újra r á m ugrik-e, ha m e g m o z d u l o k . Tíz perc telt el így, a z t á n húsz. Arra g o n d o l t a m , talán azt akarja, é n i s meditáljak, ú g y h o g y b e c s u k t a m a s z e m e m , és fél óráig ott ültem. A m i k o r kinyitottam, láttam, h o g y m é g m i n d i g moz d u l a t l a n u l ül, m i n t egy B u d d h a . Kicsit m e g m o z d u l t a m , majd c s e n d b e n felálltam, hogy igyak egy b ö g r e vizet. É p p e n a b ö g r é m e t töltöttem, a m i k o r vállamra tette a kezét. A c i p ő m r e ömlött a víz, a h o g y össze rándultam. - Szókratész, hálás lennék, ha m á s k o r n e m lopa k o d n á l így m ö g é m . Lehetséges lenne, h o g y némi zajjal közlekedj? Elmosolyodott, a z t á n azt m o n d t a . - A csend a harcos m ű v é s z e t e , a meditáció p e d i g a kardja. Ez a legfontosabb fegyver, h o g y keresztülvágja m a g á t az e m b e r az illúzióin. De értsd meg: az, h o g y m e n n y i n ' h a s z n á l h a t ó a kard, a használójától függ. Te még n e m t u d o d , h o g y a n kell használni a fegyvert, ezért veszélyes, csalóka v a g y használhatatlan eszközzé v á l h a t a kezedben. A meditáció k e z d e t b e n segíthet, h o g y e l e n g e d d m a g a d . Kiteszed a „ k a r d o d a t " ; büsz kén megmutatod a barátaidnak. Ennek a kardnak a csillogása további illúziók felé tereli a meditálókat,
Meg kell t a n u l n o d , hogy így támadj a meditáció kardjával az e l m é d csomóira. M í g végül egy n a p o n semmiféle fegyverre s e m lesz szükséged. E b b e n a p i l l a n a t b a n egy régi, fehér Volkswagen busz d ö c ö g ö t t a b e n z i n k ú t h o z . Frissen volt fehérre festve, oldalát s z i v á r v á n y díszítette. H a t e m b e r ült , b e n n e , d e n e m n a g y o n lehetett látni őket. A h o g y közelebb m e n t ü n k , láttuk, h o g y két nő és n é g y férli az, m i n d a n n y i a n u g y a n o l y a n kék színű felszere lésben, tetőtől talpig. Rájöttem, h o g y a San Francisco-öböl k ö r n y é k i spirituális csoportok valamelyi kéhez t a r t o z n a k . Ezek a k ü l ö n ö s e m b e r e k önelé gülten kerülték, h o g y t u d o m á s t v e g y e n e k jelenlé tünkről, m i n t h a világi v o l t u n k esetleg b e s z e n n y e z hetné őket. Szókratész p e r s z e elébe m e n t a kihívásnak, hirte len ú g y tett, m i n t h a egy szerencsétlen n y o m o r u l t lenne. P o n t o s a n ú g y vakarózott, m i n t egy Q u a s i m o do. - H é , Jack - m o n d t a a vezetőnek, akinek akkora zakálla volt, amilyent m é g soha n e m láttam -, benint akar, mi?
206
207
míg végül m e g n e m válnak tőlük, hogy egy újabb „belső alternatívát" keressenek. Ám a harcos hozzá értéssel és mély megértéssel használja a kardot. Sza lagokra szabdalja vele az elmét, széthasítja a g o n d o latokat, h o g y felfedje: szubsztancia híján vannak. Fi gyelj és tanulj: N a g y Sándor, m i k o r a sivatagon keresztül vonult a seregével, két erős gordiuszi csomóba kötött vastag kötelet talált. Senki n e m volt képes kicsomózni eze ket, így végül S á n d o r r a várt a feladat. H a b o z á s nél kül kirántotta a kardját és egyetlen erős csapással kettévágta a csomót. Harcos volt!
k o r m á n y k e r e k e t ütögette. Mellette egy k ö z é p k o r ú n ő s z e m é l y ült, aki m ű s z e m p i l l á s szemével a vissza pillantó t ü k ö r b e pislogva é p p e n a z o r r á t p ú d e r e z t e . N e m t u d o m , miért, de idegesített a pár. O l y a n os tobán n é z t e k ki. K e d v e m lett volna azt m o n d a n i ne kik: - Miért n e m viselkedtek k o r o t o k n a k megfele lően? - de csak v á r t a m és figyeltem. - H é , jóember, v a n itt egy cigarettaautomata? kérdezte a hiperaktív vezető. Szókratész egy pillanatra abbahagyta a munkáját, és meleg mosollyal arcán válaszolt: - N e m , u r a m , de az utca m á s i k végén v a n egy éjjel is nyitva tartó üz let. - A z u t á n visszatért az olajszint ellenőrzéséhez, m i n d e n figyelmét m u n k á j á n a k szentelve. Ú g y a d t a oda a visszajárót, m i n t h a teát nyújtott volna magá nak a császárnak. A m i k o r az a u t ó elszáguldott, a p u m p a mellett m a r a d t u n k és b e s z í v t u k az éjszakai levegőt. - M e g l e h e t ő s e n u d v a r i a s voltál ezekhez az embe rekhez, a kék r u h á s o k k a l viszont l á t h a t ó a n u n d o k u l beszéltél. P e d i g a z o k e g y é r t e l m ű e n m a g a s a b b szin ten álltak. H o g y is v a n ez? Ezúttal egyszerű, közvetlen választ k a p t a m . - Az egyetlen szint, amivel foglalkoznod kell, az az e n y é m és a tiéd - közölte vigyorogva. - Ezeknek az e m b e r e k n e k kedvességre volt szükségük. A spiri tuális k e r e s ő k n e k p e d i g v a l a m i másra, a m i n elgon dolkodhatnak. - És m i r e v a n n e k e m szükségem? - fakadt ki belő lem a kérdés.
- I g e n , b e n z i n t - m o n d t a a férfi, olajosan sima hangon. Szókratész rákacsintott a h á t u l ülő két nőre, s mi k ö z b e n arcát az ablakhoz n y o m t a , h a n g o s a n suttog ni kezdett. - M a g u k meditálnak, mi? - Ú g y m o n d t a , m i n t h a a szex v a l a m i m a g á n y o s módjáról beszélne. - Igen - válaszolt a vezető, leírhatatlan felsőbbren d ű s é g g e l a hangjában. - N o s , lesz szíves b e n z i n t töl teni az a u t ó n k b a ? Szok intett, h o g y töltsem m e g a tankot, ő pedig sorra m e g n y o m o g a t t a a műszerfalon lévő összes g o m b o t . - H é , öreg, olyan vagy, m i n t egy nő ebben .1 cuccban. N a n e m ú g y értem, tényleg n a g y o n csinos És m é r t n e m borotválkozol? Mit rejtegetsz a szőr m ó k mögött? M i k ö z b e n alázatosan hajlongtam, Szókratész még t o v á b b fokozta. - A fiúd ez a fickó? Figyelj - szólt a vezető mellett ü l ő férfihoz -, csinálod is, v a g y csak spórolsz rá, m i n t a h o g y a N a t i o n a l Enquirer írja? Ez m e g t e t t e a hatását. Mire Szókratész kiszámolt,1 a visszajárót - egy h a l d o k l ó lassúságával (folyton el r o n t o t t a a számolást, a z t á n újrakezdte) -, belőlem majd kitört a nevetés, a kocsiban ü l ő k a z o n b a n re m e g t e k a d ü h t ő l . A sofőr m e g r a g a d t a a visszajárót, és v a d u l kihajtott a benzinkúttól. A m i n t a teher autójuk elhajtott, Szókratész így kiáltott: - A medi táció jót tesz! C s a k gyakorolják! É p p e n v i s s z a é r t ü n k az irodába, a m i k o r egy nagy Chevrolet érkezett az állomásra. A vezető nemcsak a hívócsengőt n y o m t a meg, de egy türelmetlen dal l a m o t is megeresztett a dudájával. K i m e n t e m én is Szókratésszel, h o g y segítsek. A k o r m á n y m ö g ö t t egy negyvenéves „tinédzser" csücsült, csiricsáré szaténingben, fején h a t a l m a s , tol las szafarikalappal. Rettentő ideges volt, kezével a
- M é g t ö b b gyakorlásra - válaszolta rögtön. - Az egyhetes meditációs gyakorlat ö n m a g á b a n n e m volt elég, h o g y n y u g o d t maradj, amikor r á d t á m a d t a m a karddal, és kék r u h á s b a r á t a i n k o n s e m segített, ami kor kicsit viccelődtem velük. H o g y jobban értsd: az
108
209
előreszaltó m é g n e m egyenlő az egész tornával. Egy fajta meditációs technika m é g n e m jelenti a harcos teljes útját. Ha n e m vagy képes megérteni a teljes ké pet, tévedésed e r e d m é n y e k é p p e n egész életedben csak előreszaltózol - vagy a meditációt gyakorlód , és a tanulás előnyeinek csak töredékét arathatod le. Ahhoz, h o g y m e g m a r a d h a s s a helyes úton, speciális térképre v a n szükséged, amelyen az egész terülő l megtalálható, amit fel fogsz fedezni. Ekkor m e g fo g o d látni a meditáció hasznát és határait. És megkér dezlek téged: hol lehet egy jó térképet találni? - Egy b e n z i n k ú t n á l , természetesen. - A k k o r tehát, u r a m , lépjen be az i r o d á m b a , és megkapja tőlem azt a térképet, amelyikre szüksége van. N e v e t v e l é p t ü n k be a garázsajtón. L e h u p p a n t a m .1 k a n a p é r a ; Szókratész h a n g nélkül helyezkedett el p l ü s s karosszékének masszív karfái között. Egy tel jes percig b á m u l t r á m . - Ajaj - m o t y o g t a m idegesen. - Itt v a l a m i készül. - Az a p r o b l é m a - sóhajtotta v é g ü l -, h o g y nem t u d o m n e k e d leírni a területet, legalábbis szavak se gítségével n e m . Fölkelt és k ü l ö n ö s csillogással a s z e m é b e n elin d u l t felém. Pillantása azt súgta, h o g y legjobb les/, ha csomagolok - ismét ú t r a kelek.
t a m és m i n d e n voltam, elhomályosítva a világok mindegyikét. A b b a n a pillanatban az örök, a megis m e r h e t e t l e n tárult fel előttem, leírhatatlan bizonyos ságként. Egyetlen szempillantás alatt visszakerültem ha l a n d ó a l a k o m b a , és a csillagok között lebegtem. Egy e m b e r i szív formájú p r i z m á t láttam, a m e l y mellett m i n d e n galaxis eltörpül. A t u d a t o s s á g fényét ragyo gó színek, a szivárvány m i n d e n színében t ü n d ö k l ő szikrák kitöréseként törte meg, szétszórva azt a koz moszba. Saját t e s t e m is r a g y o g ó p r i z m á v á változott, a m e l y sokszínű fényszikrákat lövellt ki mindenfelé. Rájöt tem, h o g y az e m b e r i testnek az a l e g m a g a s a b b ren deltetése, h o g y e n n e k a tiszta fénynek tiszta csator nájává legyen, h o g y a fény világossága szétoszlat hasson m i n d e n akadályt, csomót, ellenállást. Éreztem, a m i n t saját testem r e n d s z e r é b e n megtö rik a fény. A z t á n t u d t a m , h o g y a t u d a t o s s á g azzal egyenlő, a h o g y a n az e m b e r i lény átéli a t u d a t fé nyét. M e g é r t e t t e m a figyelem jelentését - ez a t u d a t o s ság a k a r a t l a g o s közvetítése. Ismét é r e z t e m testemet - ü r e g e s testként. R á n é z t e m a lábaimra; meleg, ra gyogó fénnyel teltek m e g , s eltűntek a világosság ban. R á n é z t e m a k e z e i m r e - u g y a n e z történt. Figyel m e m e t e g y m á s u t á n testem m i n d e n egyes pontjára ö s s z p o n t o s í t o t t a m , a m í g ismét teljesen fénnyé n e m váltam. Végül r á é b r e d t e m , h o g y a valódi meditáció folyamata: a t u d a t o s s á g kitágítása, a figyelem irá nyítása, a T u d a t F é n y é n e k való b e h ó d o l á s .
Egy pillanatra egy űrbeli k i i n d u l ó p o n t r ó l azt érez t e m , h o g y a fény sebességével tágulok, a létezés leg k ü l s ő b b h a t á r á i g felfújódva, szétrobbanva, amíg én m a g a m n e m lettem a z u n i v e r z u m . S e m m i n e m ma r a d t rajtam kívül, én lettem m i n d e n . Én voltam a Tudat, a m e l y felfedezi ö n m a g á t , én v o l t a m a tiszt,1 fény, amelyet a fizikusok az a n y a g g a l azonosítanak, és amit a költők szeretetként definiálnak. Egy vol-
Fény cikázott a sötétségben. Arra ébredtem, h o g y Szókratész zseblámpával világít előre-hátra a s z e m e m előtt. - Á r a m s z ü n e t - közölte, kivillantva a fogait,
110
222
m i n t egy tökfigura, amit M i n d e n s z e n t e k k o r szoktak készíteni, és az arcához tartotta a fényt. - N a , világo sabb lett valamivel a dolog? - kérdezte, m i n t h a az i m é n t é p p e n azt t u d t a m volna meg, h o g y a n műkö dik egy villanykörte, és n e m az u n i v e r z u m lelkét is m e r t e m volna meg. Alig jutottam szóhoz. - Szókratész, t a r t o z o m neked, és soha n e m leszek k é p e s visszafizetni ezt az adósságot. M á r mindent m e g é r t e t t e m , és t u d o m , mit kell t e n n e m . N e m hi s z e m , h o g y t a l á l k o z n u n k kell m é g e z u t á n . - Szomo rú voltam, hogy kijártam az iskolát, ú g y éreztem, hiá n y o z n i fog. M e g l e p e t t e n r á m nézett, a z u t á n olyan heves neve tés jött rá, amilyet m é g soha életemben n e m láttam. Egész testében rázkódott, k ö n n y e i p a t a k o k b a n foly tak le az arcán. Végül, amikor m e g n y u g o d o t t , elma gyarázta, miért nevetett. - M é g n e m jártad ki az is kolát, kölyök; a m u n k á d é p p h o g y elkezdődött N é z z m a g a d r a : a l a p v e t ő e n s e m m i t s e m változtál a h h o z képest, a m i k o r n é h á n y h ó n a p p a l ezelőtt be estél a b e n z i n k ú t h o z . Amit láttál, c s u p á n látomás volt, n e m p e d i g bizonyító erejű tapasztalat. Emlék ké fog halványulni, de így is a l a p k é n t szolgálhat a g y a k o r l á s o d h o z . M o s t p e d i g lazíts, és ne v e d d ma g a d olyan k o m o l y a n !
és időben, és n e k e m is v a n n a k adósságaim. Lényem n a g y része a te fejlődésedhez v a n kötve, a te tanítá sod a feladata - m o n d t a , miközben a narancshéjat a válla fölött hátrafelé a szemetesbe dobálta (minden alkalommal talált) -, szó szerint beléd kellett plántál n o m egy részem. N e m kis befektetés, biztos lehetsz benne. Ú g y h o g y ez most m á r csapatmunka. Elkészült a narancslével, és odanyújtott n e k e m egy kis p o h á r r a l . - A k k o r i g y u n k a sikeres együtt működésre - mondtam. - R e n d b e n - felelte mosolyogva. - Mesélj n e k e m m é g erről az adósságról. Kinek tartozom? - M o n d j u k úgy, h o g y ez a házszabály része. - Ez butaság, n e m válasz. - Lehet, h o g y b u t a s á g , de az én m u n k á m b a n egy csomó szabályhoz kell t a r t a n o m m a g a m a t . - Egy kis kártyát h ú z o t t elő. H é t k ö z n a p i p a p í r n a k látszott, d e a z u t á n h a l v á n y fényt v e t t e m észre rajta. D o m b o r nyomásos b e t ű k k e l a következő állt rajta: Harcos Rt. Szókratész, igazg. Szakterületek: paradoxon, h u m o r és változás
Újra leült, bölcsebben és titokzatosabban, m i n t va laha. - T u d o d - m o n d t a k ö n n y e d é n -, ezek az uta zások arra jók, h o g y megspóroljam a bonyolult ma gyarázatokat, amelyekkel felvilágosíthatnálak. - Eb b e n a pillanatban visszatért a fény, és kitört belőlünk a nevetés. A vízhűtő mellett álló kis hűtőszekrényébe nyúlt, és kivett n é h á n y narancsot. Elkezdte facsarni őket. Ha t u d n i akarod, te is jó szolgálatot teszel nekem. Én is „le vagyok r a g a d v a " egy bizonyos helyen a térben
A kártyát g o n d o s a n eltettem a tárcámba. - Vi gyázni fogok rá, Szókratész. Biztos lehetsz b e n n e . Hm, e g y é b k é n t nincs véletlenül egy u g y a n i l y e n kár tyád Joy címével?
112
113
- Tartsd jó helyen. Jól jöhet valamikor. Ha szüksé ged lesz r á m - ha valóban szükséged lesz r á m -, fogd a kártyát a két k e z e d b e és hívj. El fogok jönni valahogyan.
M e g s e m hallotta, a m i t m o n d t a m . C s e n d b e n voltunk, k ö z b e n Szókratész friss salátái készített. Egy k é r d é s e n t ű n ő d t e m . - Szókratész, h o g y a n hajtom ezt végre? Hogyan n y i t o m m e g m a g a m a t a t u d a t o s s á g fényének? - N o s - válaszolt kérdéssel a k é r d é s e m r e -, mii csinálsz, ha látni akarsz? - H á t , nézek - m o n d t a m nevetve - ; ú g y érted, h o g y meditálok, n e m igaz? - Igen! - válaszolta. - Ez a lényege - folytatta, mi k ö z b e n befejezte a friss zöldségek vagdosását. - Kél s z i m u l t á n folyamat létezik: az egyik a belátás - a fi g y e l e m akarása, a t u d a t o s s á g irányítása arra pontra, amelyet látni akarsz. A másik folyamat a m e g a d á s m i n d e n felmerülő g o n d o l a t s z a b a d o n bocsátása. Ez a valódi meditáció, m e l y n e k segítségével megszaba d ú l h a t s z az elmétől. Véletlenül v a n egy ide illő tör t é n e t e m is. Egy meditációt tanuló mély csendben ült egy csoport gyakorlatozó között. A vér, halál és d é m o n o k látva nyától megrettenve felállt, o d a m e n t a tanítóhoz, és azt súgta neki: - Roshi, iszonyú látomásom volt. - H a d d menjen. N é h á n y n a p p a l később fantasztikus erotikus kép zet látogatta meg. S bepillantást nyert az élet érte! m é b e , m ű k ö d é s é b e , angyalokkal, k o z m i k u s környe zetbe ágyazva. - H a d d menjen - m o n d t a a tanító, m ö g é lépett, és egy bottal hátba verte. N e v e t t e m a történeten, és azt m o n d t a m : - T u d o d , Szok, azon gondolkodom... - Szókratész fej be vert egy sárgarépával, és így szólt: - H a d d menjen. Ettünk. Villámat beleszúrtam a zöldségekbe; ő pe 224
dig m i n d e n egyes kis darabot fa evőpálcikával vett ki, és rágás közben csendesen lélegzett. Soha n e m vett ki újabb falatot addig, míg m e g n e m rágta az előzőt, mintha m i n d e n egyes falat maga is egy-egy étkezésre való eledel lenne. Szinte csodáltam, ahogyan evett, miközben én csak v i d á m a n faltam az ételt. Én fejez tem be elsőnek, hátradőltem, és kijelentettem: - Azt hiszem, most m á r készen állok egy igazi meditációra. - O, igen - tette le az evőpálcikáit -, „az elme le igázása". Bárcsak érdekelne ez téged. - De hát érdekel. Tudatosságot akarok, ezért va gyok itt. - Te képet akarsz k a p n i m a g a d r ó l , n e m tudatos ságra vágysz. Azért vagy itt, m e r t nincs jobb válasz tási lehetőséged. - De én tényleg m e g akarok s z a b a d u l n i a zajos el mémtől - ellenkeztem. - Ez a legnagyobb illúziód, Dan. Olyan vagy, m i n t aki n e m hajlandó s z e m ü v e g e t viselni, mivel „ s o h a többé n e m fogják az újságokat olvashatóan n y o m tatni". - Tévedsz - m o n d t a m fejemet rázva. - N e m igazán számítok rá, h o g y m á r m o s t belá tod e n n e k az igazságát, de hallanod kell. - Miről beszélsz? - k é r d e z t e m türelmetlenül, de a figyelmem valahol kint járt. - A lényeg - m o n d t a Szókratész olyan h a n g o n , amely egyből m e g r a g a d t a a figyelmemet - az, hogy te a kisszerű, idegesítő, r e n d k í v ü l zavaros meggyő ződéseiddel és g o n d o l a t a i d d a l azonosulsz. Azt hi szed, h o g y egyenlő v a g y a g o n d o l a t a i d d a l . - Képtelenség. - M a k a c s illúzióid süllyedő hajók, kölyök. Azt ajánlom, a d d i g e n g e d d el őket, a m í g n e m késő. Egyre idegesebb lettem, de visszafogtam m a g a m . 225
- Te h o n n a n t u d h a t o d , h o g y én az e l m é m m e l azo nosulok? - O k é - sóhajtott. - Bebizonyítom neked: mit ér tesz azon, a m i k o r azt m o n d o d , „ h a z a m e g y e k " ? N e m veszed-e m a g á t ó l értetődőnek, h o g y te és az a ház, a h o v á mész, két k ü l ö n b ö z ő dolog? - D e , természetesen. M é g jó h o g y az. Elengedte a füle mellett a válaszomat. - Mit értesz a z o n , a m i k o r azt m o n d o d , „ m a fáj v a l a m i m " . Ki az az Én, aki különbözik a testtől, és ú g y beszél róla, m i n t a birtokáról? N e v e t n e m kellett. - Ez szemantika, Szókratész, m o n d a n o d is kellene valamit. - H á t persze, de a nyelv h a g y o m á n y a i felfedik, h o g y a n látjuk a világot. Valójában ú g y viselkedsz, m i n t h a egy „ e l m e " v a g y valami testen belüli kifino m u l t v a l a m i lennél. - Miért t e n n é m ezt? - Mert legjobban a haláltól félsz, legmélyebben pe d i g a túlélés v a n beléd vésődve. A Végtelent akarod, az Örökkévalóságra vágysz. Tévhitedben - amely szerint ezzel az „elmével", „lélekkel", „szellemmel" azonosítod m a g a d a t - ú g y véled, v a n egy kibúvói nyújtó z á r a d é k a halandósággal kötött szerződésed ben. Talán „ e l m e " formájában elszárnyalhatsz a tes tedből, ha az meghal, n e m igaz? - Létezik ilyen elképzelés - vigyorogtam. - P o n t o s a n ez az, Dan. Ez olyan elképzelés, amely s e m m i v e l s e m valóságosabb, m i n t az á r n y é k árnyé ka. í m e az igazság: a t u d a t n e m a testben található; valójában inkább a test v a n a t u d a t b a n . És te ez a tu d a t vagy; n e m a fantom elme, a m e l y a n n y i gondol okoz n e k e d . Te v a g y a test, de m i n d e n m á s is vagy. Ez az, a m i t a l á t o m á s o d felfedett s z á m o d r a . Csak az e l m e v a n félrevezetve, csak azt fenyegeti a változás. 226
így, ha ellazulva, g o n d o l a t nélkül létezel a tested ben, b o l d o g , elégedett és szabad leszel, n e m érzéke led az elszakadást. A halhatatlanság m á r i s a tiéd, de n e m oly m ó d o n , a h o g y a n elképzeled, v a g y reméled. H a l h a t a t l a n v a g y azóta, hogy megszülettél, és jóval a z u t á n is az m a r a d s z , h o g y a tested elenyészett már. A test a t u d a t o s s á g ; halhatatlan. Csak megváltozik. Az e l m e - saját személyes hiedelmeid, történeted, identitásod - a h a l a n d ó részed; mi szükséged rá? Szókratész karosszékében elhelyezkedve befejezte a mondanivalóját. . - Szókratész - m o n d t a m -, n e m t u d o m , h o g y m i n d e z leülepedett-e b e n n e m . - Persze h o g y n e m ! - felelte nevetve. - A szavak soha n e m jelentenek sokat, csak ha m a g a d is megta pasztalod az igazságukat. És akkor végül felszaba dulsz, és tehetetlenül z u h a n s z az örökkévalóságba. - Ez elég jól hangzik. Elnevette m a g á t . - Igen, m o n d h a t n á m , h o g y „elég jól". De m o s t egyelőre az alapokat t e s z e m le az az után következőkhöz. - S z ó k r a t é s z , ha n e m v a g y o k a z o n o s a gondola t a i m m a l , m i v a g y o k én? Ú g y nézett r á m , m i n t h a é p p e n azt m a g y a r á z t a volna el, h o g y egy m e g egy az kettő, m i r e én meg k é r d e z t e m volna, h o g y m e n n y i egy m e g egy. A hű tőszekrénybe nyúlt, elővett egy h a g y m á t , és beletet te a kezembe. - H á m o z d meg, rétegenként! - szólí tott fel. E l k e z d t e m h á m o z n i . - Mit találtál? - Egy m á s i k réteget. - Folytasd. L e s z e d t e m m é g n é h á n y réteget. - Csak újabb réte geket, Szok. - Folytasd a h á m o z á s t , a m í g nincs több réteg héj. Most mit találsz? 227
- Semmi n e m maradt. - De, v a n valami. - Micsoda? - A z u n i v e r z u m . G o n d o l k o z z e l ezen hazafele menet. K i n é z t e m az ablakon, m a j d n e m hajnal volt már. A következő éjjel egy középszerű meditációs kísér let u t á n tértem be hozzá, m é g mindig túlcsordulva a gondolatoktól. Kora este n e m sok tennivaló volt, ú g y h o g y hátradőlve, borsmentateát iszogatva mesél t e m neki halovány meditációs gyakorlatomról. - Igen, a figyelmed m é g m i n d i g szétszórt. Elmon d o k n e k e d egy történetet. Egy zen t a n u l ó a zen legfontosabb összetevőjéről k é r d e z t e a roshiját. A roshi azt válaszolta, h o g y a fi gyelem az. - Igen, k ö s z ö n ö m - m o n d t a a tanuló. - De meg t u d n á d m o n d a n i , mi a z e n m á s o d i k legfontosabb összetevője? A roshi azt válaszolta: - A figyelem.
- Szókratész, szállj le rólam. Igyekszem a legjob bat nyújtani! Felém hajolt. - A legjobb teljesítményed s e m elég jó! Égessen a figyelmed intenzitása. A céltalan ugra bugrálás egy t o r n a s z ő n y e g e n m é g n e m nevel vala kiből bajnokot, és ugyanígy, ha leülsz és csukott s z e m m e l h a g y o d , h o g y a figyelmed ide-oda kalan d o z z o n , attól m é g n e m e d z ő d i k a tudatosságod. A gyakorlás intenzitása a r á n y á b a n h o z z a m e g az ered ményt, í m e egy történet. Egy kolostorban h o s s z ú n a p o k o n át egy k o a n n a l birkózva ü l t e m , egy rejtvénnyel, amelyet a t a n í t ó m a d o t t n e k e m , h o g y sarkalljam vele az e l m é m , h o g y meglássa valódi természetét. N e m t u d t a m megolda ni. Soha n e m t u d t a m s e m m i t m o n d a n i a roshinak, a m i k o r e l m e n t e m hozzá. Lassú t a n u l ó voltam, és el b á t o r t a l a n o d t a m . A roshi azt m o n d t a , hogy m é g egy h ó n a p i g d o l g o z z a k a koannal. - A d d i g r a biztos, hogy megtalálod a m e g o l d á s t - biztatott. Elmúlt egy h ó n a p , m i n d e n t megtettem, de a k o a n továbbra is rejtély m a r a d t . - Foglalkozz vele m é g egy hétig, de legyen t ű z a szívedben! - m o n d t a . A koan éjjel-nappal égett, de továbbra s e m láttam át rajta. - M é g egy n a p , de a d d bele az egész lelkedet m o n d t a a roshi. A n a p végén teljesen kimerült vol tam. - Mester, s e m m i értelme. Egy h ó n a p , egy hét, egy n a p , n e m t u d o m megfejteni a rejtvényt - m o n d t a m neki. H o s s z a n r á m nézett. - Meditálj m é g egy óráig - m o n d t a . - Ha a d d i g r a s e m sikerül megolda nod a koant, m e g kell ö l n ö d m a g a d .
Z a v a r t a n Szókratészra néztem, várva a folytatást. Ez m i n d e n , e m b e r e k - közölte ő. Felálltam, h o g y hozzak egy kis vizet. - Igazán oda figyelsz arra, h o g y a n állsz? - kérdezte Szókratész. - O, igen - feleltem, de n e m v o l t a m ebben igazán biztos. A c s a p h o z m e n t e m . - Igazán odafigyelsz a járásodra? - Igen - válaszoltam, és kezdtem belejönni a játékba. - Igazán odafigyelsz arra, h o g y a n beszélsz? - Igen, azt h i s z e m - m o n d t a m . H a l l o t t a m a saját h a n g o m a t , k e z d t e m ideges lenni. - Eléggé odafigyelsz arra, h o g y a n gondolkozol? kérdezte.
- A h a r c o s n a k miért kell ülnie és meditálnia? Azt hittem, a harcos útja tettekkel v a n tele.
118
229
\
- A m e d i t á c i ó a nemcselekvés tette; mégis, igazai I van, a harcos útja d i n a m i k u s a b b ennél. Végül meg fogod tanulni, h o g y a n meditálj m i n d e n tetteden. D e az elején az ü l ő meditáció szertartás, olyan időtöltés, mellyel a gyakorlás intenzitását lehet fokozni. Elő ször el kell sajátítani egy rituálét, mielőtt a m i n d e n n a p i életre is megfelelően kiterjesztené az ember. Ta n í t ó k é n t m i n d e n r e n d e l k e z é s e m r e álló m ó d s z e r t és leleményt fel fogok használni, h o g y felkeltsem az érdeklődésedet, és segítsek neked m e g b i r k ó z n i az előtted álló feladattal. Ha csak e g y s z e r ű e n o d a m e n t e m v o l n a h o z z á d , és e l m o n d t a m volna a boldogság, titkát, m e g s e m hallottál volna. Olyasvalakire voll szükséged, aki le t u d n y ű g ö z n i , aki háztetőkre ugrál fel a s z e m e d láttára, amivel felkeltheti az érdeklődé sédet. N o s , é n szívesen b e n n e v a g y o k m i n d e n játék b a n , legalábbis egy ideig, de eljön az az i d ő is, ami k o r m i n d e n h a r c o s n a k a m a g a útját kell járnia Egyelőre m i n d e n szükségeset megteszek, hogy itt tartsalak, és így tanítsalak. Ú g y éreztem, m a n i p u l á l n a k , é s d ü h ö s voltam. - Tehát itt fogok m e g ö r e g e d n i ennél a benzinkút nál, m i n t te, és a r r a fogok várni, h o g y ártatlan diá k o k r a lecsaphassak? - A m i n t ez a megjegyzés kicsú szőtt a s z á m o n , m á r m e g is b á n t a m . Szókratész a z o n b a n n e m jött zavarba, h a n e m m o solyogva, k e d v e s e n így szólt: - Ne i s m e r d félre ezt a helyet és a tanítódat, D a n . A d o l g o k és az emberek n e m m i n d i g olyanok, a m i l y e n n e k látszanak. Engem az u n i v e r z u m h a t á r o z meg, n e m ez a benzinkút. Az p e d i g , h o g y miért kellene itt m a r a d n o d , és mit nyer hetsz ezáltal, elég világos, n e m ? Én tökéletesen bol d o g vagyok, m i n t láthatod; te is az vagy? Egy a u t ó hajtott be az állomásra, füstfelhő csapott ki a fűtőberendezéséből. - G y e r e - m o n d t a Szókra 220
tész. - Ez az a u t ó szenved, ú g y h o g y lehetséges, h o g y le kell l ő n ü n k , h o g y m e g s z a b a d í t s u k a szenve déseitől. - M i n d k e t t e n k i m e n t ü n k a r o m o s a u t ó h o z , a m e l y n e k forrt a fűtése, a tulajdonosa p e d i g füstöl gött rossz h a n g u l a t á b a n . - Mi az ö r d ö g ö t csináltak mostanáig? N e m várha tok itt m a g u k r a egész éjjel, a pokolba is! Szókratész ránézett, pillantása szeretetteli együttér zést sugárzott. - N é z z ü k csak, hogy tudunk-e segíteni önnek, u r a m . Megpróbáljuk elérni, h o g y csak kisebb kényelmetlensége származzon a bajból. - Megkértük a sofőrt, hogy hajtson a garázsba, ahol Szókratész egy n y o m á s s a p k á t tett a fűtőre, és megtalálta a szivárgás helyét. N é h á n y perc alatt beforrasztotta a lyukat, de m e g m o n d t a a vezetőnek, hogy a közeljövőben új fűtőre lesz szüksége. - M i n d e n meghal és változik, m é g a fűtőberendezések is - m o n d t a r á m kacsintva. A m i n t a férfi elhajtott, n e k e m is leesett, m i l y e n igaz, a m i t m o n d o t t . O valóban tökéletesen b o l d o g ! M i n t h a s e m m i s e m t u d n á elrontani a jó hangulatát. Amióta ismerem, l á t t a m m á r mérgesnek, s z o m o r ú nak, g y e n g é d n e k , k e m é n y n e k , viccesnek, sőt gond terheltnek is. A s z e m é b e n a z o n b a n m i n d i g ott csillo gott a boldogság, akkor is, ha könnyekkel volt tele. Hazafelé sétálva Szókratészra g o n d o l t a m . A h o g y az utcai l á m p á k alatt h a l a d t a m , az á r n y é k o m foly ton nőtt, a z t á n m e g csökkent. Egy kavicsot r ú g t a m be a sötétbe, m i k ö z b e n a l a k á s o m h o z közeledtem, h a l k a n l é p d e l t e m a diófa ágai alatti kis garázsom hoz vezető kocsifeljárón. N é h á n y óra választott el c s u p á n a hajnaltól. F e k ü d t e m a z ágyban, d e n e m t u d t a m aludni. A z o n t ű n ő d t e m , vajon megfejthetem-e valaha Szók ratész b o l d o g s á g á n a k titkát. A b b a n a pillanatban ez m é g fontosabbnak t ű n t , m i n t a háztetőkre ugrálás. 222
Ekkor e s z e m b e jutott a névjegy, amit k a p t a m tőle. G y o r s a n felkeltem az ágyból és felgyújtottam a vil lanyt. Elővettem a tárcámból a kártyát. A szívem he v e s e n k e z d e t t d o b o g n i . Szókratész azt m o n d t a , h o g y ha egyszer igazán s z ü k s é g e m lesz rá, fogjam a két k e z e m b e a névjegyet és hívjam őt. Most kipróbá l o m az öreget. Egy pillanatig reszketve álltam, a t é r d e m is re m e g n i kezdett. Két k e z e m b e fogtam a g y e n g é n vilá gító kártyát, és hívtam. - Szókratész, gyere, Szókra tész, D a n hív téged! - Teljesen h ü l y é n e k éreztem m a g a m , a m i n t ott álltam hajnali n é g y óra ötven ötkor, egy világító kártyával a kezemben, a levegő n e k beszélve. S e m m i s e m történt. U n d o r o d v a a k o n y h a s z e k r é n y r e hajítottam a kártyát. Ekkor ki a l u d t a k a fények. - Micsoda!? - kiáltottam fel, és m e g p ö r d ü l v e ma g a m körül, m e g p r ó b á l t a m érzékelni, vajon ott van-e. Mint a klasszikus filmekben, hátraléptem egyet, meg b o t l o t t a m a székemben, b e l e ü t ő d t e m az ágy szélébe, és elterültem a p a d l ó n . Ekkor visszatért a világítás. Ha valaki hallótávol s á g o n belül lett volna, azt g o n d o l h a t t a volna, hogy egy ó g ö r ö g nyelvvel k ü s z k ö d ő diák vagyok. Mi má sért ü v ö l t ö t t e m volna reggel öt óra öt perckor, hogy: A pokolba, Szókratész! Soha n e m d e r ü l t ki, h o g y az á r a m s z ü n e t véletlen volt v a g y n e m . Szókratész csak annyit mondott, h o g y el fog jönni; h o g y miként, azt n e m ecsetelte. Á l m o s a n felvettem a névjegyet, h o g y visszategyem a tárcámba, és észrevettem, h o g y megváltozott. Az utolsó sorok alatt: „ p a r a d o x o n , h u m o r és változás", m o s t kövér b e t ű k k e l a következő állt: „Csak sürgős esetben!" N e v e t v e , pillanatok alatt álomba z u h a n t a m . 222
M e g k e z d ő d t e k a nyári edzések. Jólesett a régi, is m e r ő s arcokat újra látni. H e r b szakállat növesztett; Rick és Sid megőrizték nyári b a r n a s á g u k a t , és kar csúbbnak, erősebbnek látszottak, m i n t valaha. A n n y i r a szerettem volna m e g o s z t a n i a csapattár s a i m m a l m i n d e n t , amit t a n u l t a m , d e továbbra s e m t u d t a m , h o g y a n kezdjek bele. Ekkor e s z e m b e jutott Szókratész névjegye. Mielőtt e l k e z d ő d ö t t volna a bemelegítés, m a g a m h o z h í v t a m Ricket. - H é , m u t a t n i akarok valamit - ha meglátja Szók ratész világító névjegyét, és „specialitásait", t u d t a m , h o g y többet is m e g akar majd t u d n i a dologról, és valószínűleg a többiek is. D r á m a i s z ü n e t e t tartottam, majd elővettem a kár tyát és o d a v e t e t t e m neki. - Ezt n é z d ! Elég különös, n e m ? Ez a fickó a tanítóm. Rick lenézett a névjegyre, megfordította, a z u t á n visszanézett r á m . A tekintete legalább olyan ü r e s volt, m i n t a kártya. - Ez v a l a m i vicc? M e r t a k k o r én n e m értem, D a n . R á n é z t e m a névjegyre, megfordítottam - H m m m o r o g t a m , majd a p a p í r d a r a b o t v i s s z a g y ű r t e m a zsebembe. - Bocs, Rick, tévedtem, kezdjünk bemele gíteni. - Elfojtottam egy sóhajt. Ettől a z t á n csak m é g b o l o n d a b b n a k fognak tartani a csapatban. Szókra tész, ez az elhalványuló tinta a z t á n olcsó t r ü k k volt! - gondoltam. A z n a p éjjel a kártyával a k e z e m b e n tértem be az irodába. Az asztalra d o b t a m . - Szeretném, ha n e m szórakoznál velem, Szókratész! Belefáradtam m á r az idióta szerepébe. E g y ü t t é r z ő e n nézett rám. - O, m á r m e g i n t idiótá nak érezted m a g a d ? - Elég, Szókratész, k ö n y ö r g ö m , lennél szíves ab b a h a g y n i ezt? 223
-Mit? - Ezt a viccet az elhalványuló... - a s z e m e m sarká ból valami fényre lettem figyelmes az íróasztal irá nyában: Harcos Rt. Szókratész igazg. Szakterületek: paradoxon, humor és változás. Csak sürgős esetben! - N e m é r t e m - m o t y o g t a m . - Ez a névjegy állan d ó a n válozik? - M i n d e n változik. - Igen, azt t u d o m , de ezen egyszer eltűnik, aztán m e g újra megjelenik az írás? - M i n d e n eltűnik, a z u t á n m e g i n t megjelenik. - Szókratész, a m i k o r m e g m u t a t t a m a kártyát Sid nek, s e m m i n e m volt rajta. - Ez is hozzátartozik a házszabályhoz - mondt.i mosolyogva, m e g r á n d í t v a a vállát. - N e m igazán m o n d a s z ezzel sokat. Azt szeret n é m t u d n i , hogyan... - H a d d menjen! - m o n d t a . - H a d d menjen! A n y á r g y o r s a n telt el, megfeszített edzések és Szókratésznél tett éjszakai látogatások közepette. Az együtt töltött i d ő egyik felét a meditáció gyakorlása val töltöttük, a m á s i k felében p e d i g a garázsban dol g o z t u n k , v a g y e g y s z e r ű e n teázgatás k ö z b e n lázítót tunk. I d ő n k é n t é r d e k l ő d t e m Joy u t á n . N a g y o n sze r e t t e m volna újra látni. Szókratész s e m m i t n e m voll hajlandó m o n d a n i róla. A h o g y k ö z e l e d e t t a s z ü n i d ő vége, a közeled 6 s z e m i n á r i u m o k o n k e z d e t t járni a z a g y a m . Elható r o z t a m , h o g y e l r e p ü l ö k Los Angelesbe, és egy he 224
tet a s z ü l e i m m e l töltök. Ö r e g Valiantomat e g y ga r á z s b a n s z á n d é k o z t a m elhelyezni, és v e n n i akar t a m e g y motorbiciklit arra az időre, a m í g L o s A n g e l e s b e n v a g y o k , a z u t á n fel a k a r t a m m o t o r o z n i a tengerparthoz. A Telegraph Avenue-n sétáltam, v á s á r o l g a t t a m , és é p p e n a gyógyszertárból l é p t e m ki, a m i k o r e g y cingár t i n é d z s e r lépett h o z z á m . O l y a n közel volt, h o g y é r e z t e m állott alkohol- és az izzadtságszagát. - T u d n á l a d n i egy kis a p r ó t ? - kérdezte, r á m se nézve. - Sajnos, n e m - feleltem, de cseppet s e m sajnáltam a dolgot. A m i n t továbbsétáltam, a z o n g o n d o l k o d tam, h o g y m i é r t n e m dolgozik. Ekkor a z o n b a n hal v á n y b ű n t u d a t k ú s z o t t belém, amiért egy nincstelen koldust visszautasítottam. D ü h ö s g o n d o l a t a i m tá m a d t a k : m é g s e járja, h o g y csak így leszólítgatja az embereket! Fél h á z t ö m b n y i r e o n n a n rájöttem, h o g y k ü l ö n ö s h a n g o k keletkeztek az a g y a m b a n , és feszültséget éreztem - c s u p á n attól, h o g y egy fickó p é n z t kért tő lem, és én elutasítottam. A b b a n a pillanatban el eresztettem ezeket. K ö n n y e b b n e k éreztem m a g a m , vettem egy m é l y lélegzetet, leráztam m a g a m r ó l a fe szültséget, és figyelmemet a g y ö n y ö r ű n a p felé for dítottam. A z n a p éjjel a b e n z i n k ú t n á l e l m o n d t a m Szókratésznak a történteket. - S z o k , n é h á n y n a p r a Los Angelesbe repülök, hogy m e g l á t o g a s s a m az enyéimet. Veszek ott egy motorbiciklit. És ma d é l u t á n t u d t a m meg, h o g y az Egyesült Á l l a m o k Tornászszövetsége a jugoszláviai Ljubljanába k ü l d Sidet és e n g e m , h o g y m e g n é z z ü k I I tornász-világbajnokságot. Ú g y gondolják, h o g y m i n d k e t t e n potenciális o l i m p i k o n o k v a g y u n k , ezért 225
azt akarják, h o g y hozzászokjunk egy kicsit a verse n y e k h a n g u l a t á h o z . Mit szólsz hozzá? M e g l e p e t é s e m r e Szókratész egy fintorral csak a n n y i t m o n d o t t : - A m i n e k m e g kell történnie, meg történik. Ú g y d ö n t ö t t e m , ezt m e g sem hallom, és elindul t a m az ajtó felé. - A k k o r m o s t b ú c s ú z o m , Szókra tész, n é h á n y hét m ú l v a találkozunk. - N é h á n y óra m ú l v a találkozni akarok veled - fe lelte. - Délben legyél a L u d w i g szökőkútnál. - R e n d b e n ! - feleltem; n e m t u d t a m , m i b e n sánti kál. A z t á n jó éjszakát k í v á n t a m . A l u d t a m hat órát, a z u t á n r o h a n t a m a diákszövet ség mellett álló szökőkúthoz. A L u d w i g szökőkutat egy k u t y á r ó l nevezték el, a m e l y g y a k r a n kereste fel ezt a helyet. Sok k u t y a h a n c ú r o z o t t és pancsolt itt, h ű s ö l t e k az a u g u s z t u s i hőségben; n é h á n y kisgyerek is belegázolt a sekély vízbe. A b b a n a pillanatban, a m i k o r a C a m p a n i l e , Berke ley híres h a r a n g t o r n y a rákezdett a déli harangszóra, m e g p i l l a n t o t t a m Szókratész árnyékát a lábaimnál. M é g m i n d i g á l m o s v o l t a m egy kicsit. - Sétáljunk egyet! - közölte. Á t m e n t ü n k a campuson a Sproul Hall mellett, túl az O p t o m e t r y Schoolon és a Cowell K ó r h á z o n , egészen fel a s t a d i o n o n túlra, a Strawberry-kanyonig. Végre megszólalt. - D a n , m e g k e z d ő d ö t t s z á m o d r a az átalakulás tu d a t o s folyamata. Ezt n e m lehet visszafordítani: n i n c s visszaút. Ő r ü l t s é g l e n n e m e g p r ó b á l n i . Most m á r csak előre h a l a d h a t s z ; elkötelezted m a g a d a t . - Úgy, m i n t egy intézménynek? - kérdeztem, meg p r ó b á l v a viccesre fogni a dolgot. - Talán vannak hasonlóságok - m o n d t a vigyorogva.
226
N é m á n sétáltunk a kocogóösvényt szegélyező, túl burjánzó b o k r o k árnyékában. - Egy b i z o n y o s p o n t o n túl senki n e m segíthet ne ked, D a n . Egy d a r a b i g irányítani foglak, de egyszer m é g n e k e m is vissza kell majd v o n u l n o m , és egye d ü l fogsz m a r a d n i . Egy k e m é n y p r ó b á t ki kell majd állnod, mielőtt kész leszel. H a t a l m a s belső erőt kell majd kifejlesztened. N a g y o n remélem, h o g y i d ő b e n sikerül n e k e d . Az öböl felől érkező e n y h e szellő elült. A levegő forró volt, mégis hideget éreztem. Reszketve a forró s á g b a n egy gyíkra lettem figyelmes, a m i n t elsurrant a b o k r o k között. Szok utolsó szavai csak m o s t jutot tak el h o z z a m . Ránéztem. Szókratész eltűnt. N e m t u d t a m , miért, de félelem fogott el. Elsiettem a z ösvényen. A k k o r m é g n e m t u d t a m , d e a z előké szítésem véget ért. Ekkor k e z d ő d ö t t a kiképzésem. Először olyan p r ó b á t kellett kiállnom, melyet alig él t e m túl.
MÁSODIK KÖNYV
A HARCOS KIKÉPZÉSE
A kardot megélesítették
M i u t á n a Valiantot elhelyeztem egy bérelt garázs ban, felszálltam a San Franciscóba tartó „ F " buszra, amelyről át lehet szállni a repülőtéri járatra. Az d u góba került, ú g y t ű n t , lekésem a gépemet. Ideges g o n d o l a t o k árasztottak el; éreztem, h o g y görcsbe r á n d u l a g y o m r o m , aztán, a m i n t ezt észrevettem, el e n g e d t e m őket, a h o g y a n t a n u l t a m . Ellazulva az öböl m e n t i o r s z á g ú t melletti tájban g y ö n y ö r k ö d t e m , amely m i n t h a t ü k r ö z t e volna egyre n ö v e k v ő ural m a m a t a m ú l t b a n oly g y a k r a n r á m törő, stresszt okozó g o n d o l a t o k o n . N é h á n y másodperccel az in d u l á s előtt é r t e m el a repülőmet. A p a erős kézfogással, meleg mosollyal várt a re pülőtéren. Olyan, m i n t én, csak megritkult hajú, idősebb kiadásban; élénk kék pólót viselt i z m o s fel sőtestén. A n y a arca kedvesen összegyűrődött, a m i n t lakásuk ajtajában csókokkal és ölelésekkel üdvözölt, nővéremről, u n o k a h ú g a i m r ó l és u n o k a ö c s é i m r ő l szóló hírekkel szolgálva. A z n a p este m e g h a l l g a t t a m a n y a egyik n e m r é g ta nult zongoradarabját - Bach volt, ha jól t u d o m . M á s n a p hajnalban a p á v a l k i m e n t ü n k a golfpályára. Á l l a n d ó a n kísértést éreztem, h o g y beszéljek nekik a Szókratésszel átélt kalandjaimról, de a z u t á n ú g y éreztem, jobb, ha hallgatok. Talán majd írásban el m a g y a r á z o m nekik egyszer. Jó érzés volt hazaláto131
gatni, d e o t t h o n o m a t n a g y o n távolinak éreztem már. A m i k o r golfozás u t á n a s z a u n á b a n ü l t ü n k Jack Lalane egyik gyógyfürdőjében, a p a így szólt: Danny, n a g y o n jól érezheted m a g a d az egyetemi életben. Megváltoztál. Kipihentebb vagy, kelleme sebb társaság. N e m m i n t h a régen n e m lettél volna az... - A megfelelő szavakat kereste, de értettem, mit akar mondani. M o s o l y o g t a m . Ó, ha t u d n á . I d ő m n a g y részét azzal töltöttem Los Angelesben, h o g y motorbiciklit kerestem; végül találtam egy öt száz köbcentis T r i u m p h o t . Beletelt n é h á n y napba, m í g m e g s z o k t a m , kétszer m a j d n e m leestem róla, m i n d k é t s z e r azért, m e r t azt hittem, h o g y Joy lép ki egy üzletből v a g y t ű n i k el az utcasarkon. H a m a r elérkezett Los Angeles-i t a r t ó z k o d á s o m u t o l s ó napja. H o l n a p reggel felrobogok a parton Berkeleyba, este t a l á l k o z o m Síddel és e l i n d u l u n k Ju goszláviába, a tornász-világbajnokságra. N a p k ö z b e n a h á z b a n p i h e n t e m . Vacsora u t á n k e z e m b e vet t e m a bukósisakot és e l m e n t e m otthonról, utazótás kát vásárolni. A m i k o r kiléptem az ajtón, hallottam, a m i n t a p á m így szól: - Légy óvatos, D a n , a motorbi cikliket rosszul látni éjszaka - intett g o n d o s k o d ó n , mint mindig. - Igen, apa, vigyázni fogok - kiáltottam vissza. A z t á n begyújtottam a m o t o r t és belehajtottam a for galomba. N a g y o n m a c h ó n a k é r e z t e m m a g a m , tor n á s z p ó l ó m b a n , k o p o t t Levisemben és munkáscsiz m á m b a n . A h ű v ö s esti levegőtől felvillanyozva dél nek, Willshire felé tartottam. A jövőm fordulat előtt állt. Ugyanis, a b b a n a pillanatban, h á r o m h á z t ö m b bel előrébb George Wilson é p p e n arra készülődött, h o g y balra kanyarodjon a Western Avenue-n.
K e r e s z t ü l s z á g u l d o t t a m a n a p l e m e n t é n ; villogtak az utcai fények, m i k ö z b e n a H e t e d i k út és a Western sarka felé közeledtem. É p p e n k é s z ü l t e m átvágni az ú t k e r e s z t e z ő d é s e n , a m i k o r v e l e m s z e m b e n egy pi ros-fehér színű Buickot v e t t e m észre, m e l y balra in dexelt. Lassítottam. Talán ez a kis elővigyázatosság m e n t e t t e m e g a z életemet. É p p e n a m i k o r a m o t o r o m o d a é r t a kereszteződés hez, a Buick hirtelen felgyorsult és egyenesen elém fordult. M é g n é h á n y értékes m á s o d p e r c i g a test, a m e l y b e beleszülettem, egyben volt. A r r a m é g volt i d ő m , h o g y g o n d o l k o z z a m , d e arra m á r n e m , h o g y cselekedjek. „Vágj át balra!" - sikol tott az elmém. O t t a z o n b a n a u t ó k jöttek. „Kanyarodj j o b b r a ! " A k k o r biztos n e m k e r ü l ö m el a lökhárítót. „Fektesd le!" Becsúszom a kerekek alá. N e m volt több választási lehetőségem. Ráfeküdtem a fékre és v á r t a m . Valószerűtlen volt, m i n t egy álom, a m í g m e g n e m l á t t a m a sofőr r é m ü l t a r c á n a k felvillanó képét. M o t o r o m b o r z a l m a s puffanással és a csilinge lő ü v e g d a l l a m o s hangjával ü t ő d ö t t neki az a u t ó lökhárítójának - a jobb l á b a m szétzúzódott. Ekkor m i n d e n felgyorsult, és elsötétült a világ. Valószínűleg elvesztettem és visszanyertem az eszméletemet, közvetlenül a z u t á n , h o g y a t e s t e m átszaltózott az a u t ó n , és a b e t o n r a z u h a n t . Az áldott üresség pillanata u t á n m e g k e z d ő d ö t t a fájdalom. Égető, v ö r ö s e n izzó satuként, a m e l y szorította, p r é selte a l á b a m a t egyre erősebben és erősebben, m í g végül elviselhetetlenül erőssé n e m vált a fájdalom, és sikítani k e z d t e m . Azt a k a r t a m , h o g y legyen vége; i m á d k o z t a m , h o g y elveszítsem az eszméletemet. Tá voli h a n g o k a t hallottam: „...Egyszerűen n e m lát tam... a szülők telefonszáma... n y u g o d j m e g , h a m a rosan itt lesznek..."
232
233
Ekkor távoli sziréna hangját hallottam, valaki le vette a sisakomat és h o r d á g y r a emeltek. Lenéztem, és egy fehér csontot pillantottam meg; a csizmám s z é t s z a k a d t bőréből állt ki. A m i n t a m e n t ő a u t ó ajta ja b e c s a p ó d o t t , hirtelen eszembe jutottak Szókratész szavai: „Egy k e m é n y p r ó b á t ki kell majd állnod, mi előtt kész leszel." N é h á n y m á s o d p e r c c e l később a Los Angeles-i or t o p é d k ó r h á z intenzív osztályának röntgenasztalán feküdtem. Az orvos fáradtságról p a n a s z k o d o t t , a s z ü l e i m b e r o h a n t a k a szobába, n a g y o n öregnek és s á p a d t n a k látszottak. Ebben a pillanatban r á m zu h a n t a valóság. Eltompulva, sokkos állapotban sírva fakadtam. A d o k t o r ü g y e s e n dolgozott. Elkábított, visszapat tintotta kicsavarodott lábujjaimat a helyükre, és visszavarrta a jobb lábfejemet. Később a m ű t ő b e n szikéjével mély, hosszú, vörös vonalat metszett a bő r ö m b e , átvágva az izmaimat, amelyek oly jól szol gáltak azelőtt. Eltávolított egy csontot a m e d e n c é m ből, és jobb c o m b c s o n t o m m a r a d v á n y á h o z illesztet te. Végül keskeny f é m r u d a t kalapált a c s o n t o m kö z e p é b e a csípő felől. H á r o m n a p i g félig-meddig ö n t u d a t l a n , gyógysze res á l o m b a m e r ü l t e m , a m e l y n e m i g e n szabadítót I m e g a halálos, s z ű n n i n e m a k a r ó fájdalomtól. A har m a d i k n a p estéjén v a l a m i k o r felébredtem a sötét ben, és észrevettem, h o g y valaki csendesen ül a kö zelben, m i n t egy árnyék. Joy felkelt, és letérdelt az á g y a m mellé. A h o m l o k o m a t simogatta; szégyenkezve elfordultam. - R ö g t ö n jöttem, a m i n t m e g t u d t a m - suttogta. Ar ra v á g y t a m , h o g y a győzelmeimet ossza m e g velem, de ő m i n d i g csak legyőzve látott. B e h a r a p t a m az aj k a m a t , és é r e z t e m a k ö n n y e k ízét. Joy gyengéden 234
m a g a felé fordította a fejemet, és a s z e m e m b e nézett. - Szókratész egy ü z e n e t e t küldött neked, Danny. Megkért, h o g y m o n d j a m el neked ezt a történetet. Becsuktam a s z e m e m és feszülten figyeltem. Egy ö r e g e m b e r és a fia kis g a z d a s á g o t m ű v e l t e k m e g , de csak egy l o v u k volt a szántáshoz. Egy na p o n a ló megszökött. - Milyen b o r z a l m a s - sajnálkoztak a szomszédok. - M i c s o d a balszerencse. - Ki tudja, vajon szerencse vagy balszerencse? válaszolta a gazda. Egy héttel később a ló visszatért a hegyekből, öt v a d k a n c á t vezetett az istállóba. - Milyen csodálatos szerencse - m o n d t á k a szom szédok. - Szerencse, balszerencse, ki tudja? - válaszolta az öregember. M á s n a p a fia, m i k ö z b e n m e g p r ó b á l t a b e t ö r n i az egyik lovat, leesett róla, és a lábát törte. - M i c s o d a balszerencse! - Balszerencse? Szerencse? A k a t o n a s á g m i n d e n gazdaságot végigjárt, h o g y a fiatalembereket elvigye a h á b o r ú b a . A g a z d a fiát n e m t u d t á k s e m m i r e s e m használni, ú g y h o g y ott hon maradt. - Jó? Rossz? S z o m o r ú a n m o s o l y o g t a m , majd újra b e h a r a p t a m az ajkam, a m i k o r a fájdalom r á m t á m a d t . Joy hangja vigasztalt c s u p á n . - M i n d e n n e k m e g v a n az értelme, Danny. N e k e d ar ra kell törekedni, hogy a lehető legjobban kihasználd. - Mi h a s z n á t v e h e t e m e n n e k a balesetnek? - Balesetek nincsenek, Danny. M i n d e n egy lecke. M i n d e n n e k m e g v a n a m a g a értelme, értelme, értel me - ismételte a fülembe suttogva. 235
- De a torna, az edzések. E n n e k vége. - Ez a te e d z é s e d . A fájdalom megtisztítja az elmét és a testet. S z á m o s akadályt kiéget belőlük. - Észre vette, h o g y k é r d ő e n nézek rá, és hozzátette: - Egy harcos n e m keresi a fájdalmat, de ha a fájdalom el jön, felhasználja azt. Most pihenj, Danny, pihenj. És kisiklott a b e l é p ő n ő v é r mögött. - Ne menj el, Joy! - m o t y o g t a m , majd m é l y álom b a m e r ü l t e m , s e m m i m á s r a n e m emlékezve. A b a r á t a i m látogattak, a szüleim p e d i g m i n d e n n a p eljöttek, de a h u s z o n e g y végtelennek t ű n ő n a p n a g y részét e g y e d ü l töltöttem, a h á t a m o n fekve. Bá m u l t a m a fehér mennyezetet, és ó r á k o n át meditál t a m melankolikus, önsajnáló és hiábavaló remé n y e k t ő l kergetve. Egy k e d d reggelen új m a n k ó k r a t á m a s z k o d v a ki l é p t e m a r a g y o g ó s z e p t e m b e r i n a p s ü t é s b e , és lassan elbicegtem a s z ü l e i m autójához. M a j d n e m tizenöt kilót fogytam, és a n a d r á g o m lelógott kiálló csípő csontjaimon. Jobb l á b a m olyan volt, m i n t egy pálci ka, hosszú, lila sebhellyel az oldalán. Friss szellő simogatta az arcomat ezen a ritka, s z m o g nélküli n a p o n . A szél olyan virágillatokat ho zott, melyeket m á r elfelejtettem; egy közeli fán a m a d a r a k csiripelése összekeveredett a forgalom hangjával - szimfóniának t ű n t ú j o n n a n felébredt ér zékeim számára. N é h á n y n a p i g a szüleimnél m a r a d t a m , p i h e n t e m a forró n a p s ü t é s b e n , és lassan ú s z k á l t a m az úszó m e d e n c e sekélyebb végében, fájdalmasan m u n k á r a erőltetve v a r r a t o k k a l teli izmaimat. N e m sokat et t e m , jobbára joghurtot, m a g o k a t , sajtot és friss zöld ségeket. K e z d t e m visszanyerni az életerőmet. Barátaim m e g h í v t a k , h o g y n é h á n y hetet töltsek n á l u k Santa Monica-i h á z u k b a n , a m e l y öt h á z t ö m b 236
nyire volt a tengerparttól. Elfogadtam a meghívást, m e r t ö r ü l t e m , h o g y lehetőségem nyílik m é g t ö b b időt tölteni a szabad levegőn. M i n d e n reggel kisétáltam a meleg homokba, és m a n k ó i m a t letéve leültem a hullámok közé. A sirá lyokat és a hullámverést hallgattam. Aztán becsuktam a szemem, és órákon át meditáltam, megfeledkezve a körülöttem levő világról. A Berkeley, Szókratész és a m ú l t a m mintha eltűnt volna egy másik dimenzióban. N e m sokkal e z u t á n e l k e z d t e m tornázni, először lassan, a z t á n intenzívebben. Később m i n d e n n a p órá kat t ö l t ö t t e m verejtékezve a forró n a p s ü t é s b e n , fek v ő t á m a s z o k a t , felüléseket és csavarásokat végez tem. Ó v a t o s a n k i n y o m t a m m a g a m kézenállásba, az t á n k i n y o m t a m m a g a m újra és újra, szuszogva az erőfeszítéstől, a m í g m i n d e n i z o m el n e m jutott telje sítőképessége határáig, és a testem fényleni n e m k e z d e t t a verejtéktől. Ekkor fél lábon b e u g r á l t a m a kis zátonyokig, és szárnyaló szaltókról á b r á n d o z v a ü l t e m , a m í g a sós víz bele n e m m o s t a fénylő izzad ságomat, szárnyaló á l m a i m a t a tengerbe. Vadul e d z e t t e m , m í g i z m a i m olyan k e m é n y e k és kidolgozottak n e m lettek, m i n t egy márványszobor. Én is a „ t e n g e r i m á d ó k " k ö z é t a r t o z t a m , akiknek a tenger és a h o m o k az életmódjukká vált. Malcolm, a m a s s z ő r szeretett leülni a t a k a r ó m r a és vicceket m e sélni; Doki, a R a n d C o r p o r a t i o n agytrösztje m i n d e n n a p ú t b a ejtette a t a k a r ó m a t , és politikáról és nőkről beszélgetett velem; leginkább nőkről. Volt i d ő m - i d ő m , h o g y végiggondoljam m i n d a z t , a m i azóta történt velem, h o g y Szókratésszel talál koztam. G o n d o l k o z t a m az életen, a n n a k értelmén, a halálon, és a n n a k rejtélyén. És e m l é k e z t e m titokza tos t a n í t ó m r a - szavaira, élénk kifejezéseire -, de leginkább a nevetésére emlékeztem. 237
Az októberi n a p melegét n o v e m b e r i felhők váltot ták fel. Kevesebb e m b e r jött a s t r a n d r a , és a magá n y o s s á g ideje alatt élveztem a békét, a m i t m á r évek óta n e m éreztem. Elképzeltem, milyen jó lenne, ha egész életemben a t e n g e r p a r t o n fekhetnék, de tud t a m , h o g y karácsony u t á n vissza kell t é r n e m az egyetemre. Az orvos átadta a röntgenleleteimet. - A lába szé p e n javul, Mr. Millman. Szokatlanul jól, m o n d h a t n á m . De óva intem: ne nagyon reménykedjen. A bal esete természetéből a d ó d ó a n nemigen valószínű, h o g y újra t u d majd tornázni. - Semmit n e m szóltam. H a m a r o s a n b ú c s ú t intettem a szüleimnek, és fel szálltam egy lökhajtásos gépre. Ideje volt visszatér n e m Berkeleybe. Rick kijött é r t e m a repülőtérre. N á l a és Sídnél lak t a m n é h á n y napig, a m í g egy régi b é r h á z b a n n e m ta láltam egy garzonlakást, a c a m p u s mellett. M i n d e n reggel, m a n k ó i m a t szorosan m e g r a g a d v a , e l m e n t e m a t o r n a t e r e m b e , és e d z e t t e m a súlyzógé p e k e n , majd k i m e r ü l t e n b e l e z u h a n t a m az úszóme dencébe. Ott a víz felhajtóerejének segítségével eről t e t t e m a lábaimat, a fájdalom határáig próbálgatva a járást - m i n d i g , m i n d i g a fájdalom határáig. Később a g y e p e n feküdtem, a t o r n a t e r e m mögött, és nyújtottam az izmaimat, h o g y visszanyerjem a hajlékonyságot, a m e l y r e s z ü k s é g e m lesz az elkövet k e z e n d ő edzéseken. Végül a k ö n y v t á r b a n olvasva p i h e n t e m , a m í g k ö n n y ű álomba n e m m e r ü l t e m . F e l h í v t a m Szókratészt, h o g y e l m o n d j a m neki, visszajöttem. N e m volt n a g y k e d v e beszélni velem telefonon, és azt m o n d t a , akkor menjek el hozzá, m i k o r k é p e s leszek m a n k ó nélkül járni. Ez n e k e m is tetszett, m e r t m é g n e m v o l t a m rá kész, h o g y talál k o z z a m vele.
A b b a n az é v b e n m a g á n y o s n a k ígérkezett a kará csony, de a z t á n Pat és Dennis, két c s a p a t t á r s a m be k o p o g t a k l a k á s o m ajtaján, m e g r a g a d t a k , fogták a d z s e k i m e t és szó szerint levittek az autójukhoz. Reno felé m e n t ü n k , felfelé a h ó b a n , a D o n n e r hegy csúcsnál. A m í g Pat és Dennis futkároztak a h ó b a n , birkózva, hógolyókat dobálva, és leszánkóztak a d o m b o l d a l o n , én óvatosan bicegtem a h ó b a n és a jé gen, majd leültem egy farönkre. G o n d o l a t a i m az e l k ö v e t k e z e n d ő félév és a torna t e r e m felé k a l a n d o z t a k . A z o n t ű n ő d t e m , vajon a lá b a m valaha egyenes és erős lesz-e még. Egy faágról hó hullott alá, t o t t y a n ó h a n g o t adott. Ez riasztott fel ábrándozásomból. H a m a r o s a n hazafelé a u t ó z t u n k . Pat és D e n n i s trá gár dalokat énekeltek; a fehér kristályokat figyel tem, melyek a föld felé hullva szikráztak körülöt t ü n k a u t ó n k reflektorfényében, a m i n t a n a p é p p e n k e z d e t t l e n y u g o d n i . Kisiklott j ö v ő m ö n gondolkoz tam, és azt k í v á n t a m , bárcsak m e g s z a b a d u l h a t n é k örvénylő elmémtől, s e l t e m e t n é n e k egy fehér sírba, a h a v a s hegyi út m e n t é n . N e m sokkal karácsony u t á n rövid látogatást tet t e m Los Angelesben az orvosomnál, aki m e g e n g e d te, h o g y a m a n k ó m a t fényes, fekete pálcára cserél jem. Ekkor v i s s z a i n d u l t a m az iskolába és Szókratészhez. Egy s z e r d a i n a p éjszakáján, t i z e n e g y óra negy v e n p e r c k o r s á n t i k á l t a m be az i r o d a ajtaján, Szók ratész r a g y o g ó arcát m e g p i l l a n t v a . Újra o t t h o n vol tam. M á r m a j d n e m elfelejtettem, m i l y e n is volt Szókratésszal ü l d ö g é l n i , teát szürcsölgetni az éjsza ka csendjében. Kifinomultabb, sőt sok t e k i n t e t b e n n a g y o b b élvezet volt ez m i n d e n sportbéli győzel m e m n é l . R á n é z t e m erre a férfira, aki a t a n í t ó m m á
138
239
vált, és o l y a n d o l g o k a t v e t t e m észre, a m e l y e k e t az előtt soha. M á r k o r á b b a n ú g y láttam, h o g y valamiféle fény veszi őt körül, de a k k o r azt hittem, h o g y az egész csak fáradt s z e m e m játéka. Ekkor a z o n b a n n e m vol t a m fáradt; kétségtelenül egy alig látható a u r a fé n y é t láttam. - Szókratész - szóltam -, fényt látok a tested körül. H o n n a n jön ez? - A tiszta élet teszi - m o n d t a vigyorogva. Ekkor megszólalt egy csengő, és kiment, hogy megnevet tessen valakit, azzal az ürüggyel, h o g y az autóját ja vítja. Szókratész n e m csak b e n z i n t adott. Talán az aurája miatt volt. Abból jött az energia, az érzelem. A k á r h o g y is, az e m b e r e k szinte m i n d i g boldogab b a n m e n t e k el tőle, m i n t a h o g y a n érkeztek. De n e m a r a g y o g á s tette r á m a legnagyobb benyo m á s t vele kapcsolatban. I n k á b b az egyszerűsége, m o z g á s á n a k és tetteinek gazdaságossága. Korábban ezt n e m értékeltem igazán. U g y éreztem, mintha egyre m é l y e b b e n m e g é r t e n é m Szókratészt, m i n d e n egyes új leckével, amelyet m e g t a n u l t a m . Amint k e z d t e m látni e l m é m összetettségét, rájöttem, hogy ő h o g y a n h a l a d t a m e g a sajátját. A m i k o r visszatért az irodába, m e g k é r d e z t e m : Szókratész, hol v a n Joy? L á t h a t o m m o s t a n á b a n ? Mosolygott, m i n t h a örülne, h o g y újra hallja a kérdé seimet. - D a n , n e m t u d o m , hol van. Az a lány rejtély s z á m o m r a . M i n d i g is az volt. A z u t á n elmeséltem neki a balesetet, és azt, mi tör tént u t á n a . C s e n d b e n és figyelmesen hallgatta, türel m e s e n bólogatva. - Dan, többé m á r n e m vagy az a fiatal bolond, aki több m i n t egy évvel ezelőtt besétált az irodámba. - Egy éve? M i n t h a tíz éve lett volna - viccelődtem. Szóval, azt m o n d o d , hogy m á r n e m vagyok bolond?
- N e m , csak azt m o n d o m , hogy m á r n e m v a g y fiatal. - Ez n a g y o n szívet melengető megjegyzés volt, Szok. - De m o s t m á r olyan b o l o n d vagy, akiben v a n szellem, Dan. És ez n a g y különbség. M é g m i n d i g v a n h a l v á n y esélyed, h o g y megtalálod a k a p u t és át jutsz rajta. - Kaput? - A harcos b i r o d a l m a , D a n , egy k a p u n túl van. Jól el v a n rejtve, m i n t egy kolostor a hegyekben. Sokan k o p o g t a t n a k , de kevesen jutnak be rajta. - H á t m u t a s d m e g n e k e m a k a p u t , Szókratész. Ké szen állok, ki fogom találni, h o g y a n jussak be. - Ez n e m olyan egyszerű, te fajankó. A k a p u ben n e d van, és e g y e d ü l kell rátalálnod; én csak vezet hetlek. D e m é g n e m v a g y kész, távolról sem. H a m o s t megkísérelnél á t m e n n i a k a p u n , az valószínű leg a h a l á l o d d a l l e n n e egyenlő. M é g sok m i n d e n t el kell v é g e z n e d , h o g y készen állj arra, h o g y m e g k o pogtasd a kaput. A m i k o r Szókratész beszélt, szavai kinyilatkozta tásként hatottak. - D a n , túl sokat beszéltünk már; voltak látomásaid, s z á m o s leckét megtanultál. Én egy életformát, egy cselekvésformát tanítok neked. Ideje, h o g y teljességgel felelősséget vállalj a viselke désedért. H o g y megtaláld a k a p u t , k ö v e t n e d kell... - A házszabályokat? - k é r d e z t e m önkéntelenül. Nevetett, a m i k o r a csengő megszólalt; egy a u t ó hajtott c s e n d e s e n keresztül egy pocsolyán az állo másra. A p á r á s ablakon keresztül figyeltem, a m i n t Szókratész p o n c h ó j á b a n g y o r s a n kisétál a szemerké lő esőbe. Láttam, a m i n t beteszi a benzincsövet, át m e g y a sofőr oldalára és valamit m o n d az a u t ó b a n ülő szőke hajú, szakállas férfinak.
240
242
Az ablak m e g i n t b e p á r á s o d o t t , ezért ruhaujjamm a l letöröltem, é p p e n , a m i k o r nevetni kezdtek. Ek k o r Szókratész belépett az iroda ajtaján, és egy hi d e g széláram k e m é n y e n arcul ütött, amitől rádöb b e n t e m , h o g y egyáltalán n e m é r z e m jól m a g a m . Szókratész teát készült csinálni, a m i k o r így szól t a m : - Légy szíves, ülj le, Szok, m e g c s i n á l o m én a teát. - Fejével elismerően bólogatva ült. Az asztal n a k t á m a s z k o d t a m szédelegve. Fájt a t o r k o m ; talán a tea segít majd. A m i n t teletöltöttem a k a n n á t és feltettem a forró tűzhelyre, m e g k é r d e z t e m : - Akkor tehát valamiféle u t a t kell k i é p í t e n e m e h h e z a k a p u h o z ? - Igen. Bizonyos értelemben m i n d e n k i n e k ezt kell tennie. Saját m u n k á d d a l kövezed ki az utat. - Meg előzve k ö v e t k e z ő kérdésemet, így folytatta: - Min d e n k i , m i n d e n egyes emberi lény, férfi vagy nő, ké pes rá, h o g y megtalálja a k a p u t és átmenjen rajta, de n a g y o n kevesen éreznek késztetést erre; keveseket érdekel a dolog. Ez n a g y o n fontos. N e m azért hatá r o z t a m el, h o g y tanítani foglak téged, m e r t bármifé le k ü l ö n ö s képességed lenne. Igazság szerint erőssé geid mellett n é h á n y igen g y e n g e tulajdonsággal is rendelkezel, de te m e g a k a r o d tenni ezt az utat. E z m e g p e n d í t e t t b e n n e m valamit. - Azt hiszem, a t o r n á h o z lehetne hasonlítani ezt, Szok. M é g egy túlsúlyos, g y e n g e v a g y m e r e v fickó is jó tornásszá válhat, csak s z á m á r a hosszabb és ne h e z e b b a felkészülés. - P o n t o s a n erről v a n szó, és annyit m o n d h a t o k : A te ö s v é n y e d n a g y o n m e r e d e k lesz. Ú g y éreztem, tüzel a fejem, és az egész testem fájt. Újra az asztalra t á m a s z k o d t a m , és a s z e m e m sar kából láttam, a h o g y Szókratész közeledik és a fejem felé nyúl.
- Ez a tea megerősít majd, és segít megtisztítani a véredet. Tessék, i d d m e g ! - Keserű, erős orvosságíze volt. Ekkor elővett egy sárga folyadékkal teli kis üve-
242
243
Ó , n e m , m o s t n e m , m o s t n e m akarom, g o n d o l t a m . D e c s u p á n lázas h o m l o k o m a t nézte meg, a z t á n m e g t a p o g a t t a a m a n d u l á i m a t , ránézett az arcomra, s z e m e i m r e , és hosszú ideig fogta a p u l z u s o m a t . - D a n , az energiáid elvesztették egyensúlyukat. Lehetséges, h o g y m e g v a n d u z z a d v a a léped. Azt ja vaslom, menj el orvoshoz, m é g ma. Most. Tényleg pocsékul é r e z t e m m a g a m , m i r e bebiceg t e m a Cowell Kórházba. A t o r k o m égett, fájt a tes tem. A d o k t o r megerősítette Szókratész diagnózisát; a l é p e m c s ú n y á n m e g volt d u z z a d v a . Súlyos m o n o n u k l e ó z i s o m volt. Ott tartottak a kórházban. Az első görcsös, lázas éjszakán azt álmodtam, hogy egyik lábam összezsugorodott, a másik p e d i g hatal masra nőtt. A m i k o r m e g p r ó b á l t a m a korláton lengeni vagy bukfencezni, m i n d e n m o z d u l a t o m torzra sikeredett, és z u h a n t a m , z u h a n t a m , b e l e z u h a n t a m a következő n a p késő délutánjába. A m i k o r is Szókratész belépett egy csokor szalmavirággal. - Szókratész - m o n d t a m gyengén, m e g ö r ü l v e vá ratlan látogatásának. - N e m kellett volna. - D e h o g y n e m - felelte. - M e g k é r e m a nővért, h o g y tegye vázába; rád fo gok g o n d o l n i , a m i k o r rájuk pillantok - vigyorogtam erőtlenül. - N e m azért vannak, hogy nézegesd, h a n e m hogy megegyed őket - m o n d t a , és kiment. N é h á n y perc múlva egy p o h á r forró vízzel tért vissza, összemor¬ zsolt n é h á n y virágot, belerakta őket egy tülldarabba, amelyet magával hozott, és beletette a teát a vízbe.
get, a m e l y b e n s z i n t é n összemorzsolt gyógynövé n y e k úszkáltak, és a folyadékot m é l y e n bedörzsölte a jobb lábamba, közvetlenül a sebhely fölött. Azon g o n d o l k o z t a m , vajon az ápolónő, egy n a g y o n csi nos, kimért, fiatal n ő , mit szólna, ha bejönne. - Mi az a sárga v a l a m i az üvegben, Szok? - Vizelet, gyógynövényekkel. - Vizelet! - kiáltottam fel, és u n d o r o d v a e l k a p t a m a lábam. - Ne b u t á s k o d j ! - m o n d t a , m e g r a g a d t a a lábamat és visszahúzta. - A vizeletet n a g y o n fontos elixír k é n t ismerik a régiek. B e h u n y t a m fáradt, fájó szemeimet; fejemben dzsun geldobok lüktettek, éreztem, hogy újra felszökik a lá zam. Szókratész a fejemre tette a kezét és megnézte a pulzusomat. - Jó, a g y ó g y n ö v é n y e k m á r hatnak. Ma éjjel jön majd a krízis; h o l n a p m á r jobban fogod érezni ma gad. - Kösz, Szok d o k i - s u t t o g t a m alig hallhatóan. Kezét a hasi i d e g k ö z p o n t o m r a helyezte. Szinte a z o n n a l megfeszült a testemben m i n d e n . Ú g y érez t e m , s z é t r o b b a n a fejem. A láz k e z d t e kiégetni a tes t e m ; lüktettek a mirigyeim. A legrosszabb a sebe sülés h e l y é n égető fájdalom volt a jobb lábamban. - H a g y d abba, Szókratész, h a g y d abba! - kiabál tam. Elvette a kezét, én m e g l e o m l o t t a m az ágyra. C s a k egy kicsit több energiát j u t t a t t a m a testedbe, m i n t a m e n n y i h e z h o z z á v a g y szokva. Ez majd fel gyorsítja a gyógyulási folyamatot. Csak ott éget, ahol c s o m ó k v a n n a k b e n n e d . H a n e m l e n n é n e k ben n e d akadályok, ha az e l m é d tiszta lenne, a szívet! nyitott, és a t e s t e d b e n n e m v o l n á n a k feszültségek, kivételes g y ö n y ö r t ereznél ettől az energiától, amely 244
a szexnél is jobb. Azt h i n n é d , h o g y a m e n n y b e n jársz, és b i z o n y o s tekintetben igazad is lenne. - Szókratész, n é h a megrémítesz. - A felsőbbrendű emberektől m i n d i g félnek m o n d t a vigyorogva. - Bizonyos tekintetben te is fel s ő b b r e n d ű vagy, D a n , legalábbis külsőleg. Ú g y né zel ki, m i n t egy harcos; karcsú, kifinomult és erős vagy a tornaedzésektől. De n a g y o n sokat kell m é g d o l g o z n o d , h o g y olyan egészséges legyél, amilyen én vagyok. - Túlságosan g y e n g e v o l t a m a h h o z , h o g y vitába szálljak vele. Bejött a nővér. - Itt a hőmérőzés ideje, Mr. Millman. Szókratész u d v a r i a s a n felállt, amikor belépett. Én s á p a d t a n és elgyötörten feküdtem az ágyban. A ket tőnk közötti ellentét soha n e m volt annyira szemmel látható, m i n t ebben a pillanatban. A nővér rámosoly gott Szókratészra, aki visszavigyorgott rá. - Azt hi szem, m é g egy kis pihenés, és a fia meggyógyul mondta. - É p p e n ezt m o n d t a m neki én is - m o n d t a Szok h u n y o r g ó s z e m m e l . A n ő v é r újra rámosolygott - va jon ez a pillantás azt jelentette, h o g y flörtölni a k a r vele? Kacéran sétált ki a szobából, láthatóan szexis mozgással. Szókratész felsóhajtott. - Van v a l a m i az egyenru hás nőkben. - A z t á n h o m l o k o m r a tette a kezét, én pedig mély álomba merültem. A k ö v e t k e z ő reggelen ú g y éreztem, m i n t h a újjászülettem volna. A doktor felvonta a szemöldökét, amikor a lépemet vizsgálta; kitapintotta d u z z a d t mi rigyeimet, a z t á n ellenőrizte a kartonomat. M e g volt döbbenve. - M a g á n a k s e m m i baja, Mr. Millman. Majdnem olyan volt, mintha mentegetőzne. - Ebéd után hazamehet. Ja igen, rengeteget pihenjen. - Az tán kisétált, hitetlenkedve k a r t o n o m r a meredve. 245
Újra arra libegett a nővér. - Segítség! - kiáltottam. - Igen? - k é r d e z t e belépve. - En ezt n e m értem, nővér. Azt hiszem, szívbeteg s é g e m van. A m i k o r erre jön, m i n d i g olyan erotikus lesz a p u l z u s o m . - Ú g y érti, erratikus? - kérdezte. - Valami ilyesmi. R á m mosolyogva azt m o n d t a : - Ez ú g y hangzik, m i n t h a m á r készen állna, h o g y hazamenjen. - Persze, m i n d e n k i ezt hajtogatja, de m i n d e n k i té ved. Biztos v a g y o k b e n n e , h o g y g o n d o s , egyéni ápolásra v a n szükségem. H í v o g a t ó a n mosolyogva megfordult és kiment. N ő v é r ! Ne hagyjon itt! - kiáltottam. A z o n a d é l u t á n o n , m i k ö z b e n hazafelé sétáltam, m e g v o l t a m d ö b b e n v e , h o g y m e n n y i t javult a lá b a m . M é g m i n d i g erősen sántítottam, erősen kicsap t a m a csípőmet m i n d e n egyes lépésnél, de majdnem k é p e s v o l t a m rá, h o g y bot nélkül járjak. Lehet, hogy Szókratész m á g i k u s vizeletkezelése, vagy az az elektromosság tette, a m i belőle sugárzott. E l k e z d ő d ö t t az iskola, és újra diákok, könyvek és feladatok vettek körül, de m i n d e z e k n e k n e m volt igazán jelentősége a s z á m o m r a . Igazából érdeklődés nélkül j á t s z o t t a m szokásos játékokat. Sokkal fontosabb t e e n d ő i m voltak a c a m p u s t ó l n y u g a t r a eső kis benzinkútnál. Egy h o s s z ú s z u n d i k á l á s u t á n elsétáltam a benzin k ú t h o z . Alighogy leültem, Szókratész így szólt: Sok d o l g u n k van. - Micsoda? - kérdeztem nyújtózkodva és ásítozva. - Teljes generálozás. - O, az n a g y m u n k a . - K ü l ö n ö s e n nagy; téged fogunk generálozni. - A, igen? - válaszoltam. A pokolba - g o n d o l t a m . 246
- Főnix módjára a lángok közé fogod vetni ma gad, a z t á n kiemelkedsz a h a m v a i d b ó l . - Készen állok - m o n d t a m . - Ú g y d ö n t ö t t e m , hogy a következő évben n e m c s a k fánkot fogok enni. Szókratész r á m vigyorgott és azt m o n d t a : - Bár csak ilyen egyszerű lenne. Most kicsavarodott áram körök és elavult szokások kusza egyvelege vagy. Meg fogod változtatni cselekvési, g o n d o l k o d á s i , álombéli és világszemléleti beidegződéseidet. A m i jelenleg vagy, az n e m sokkal több, m i n t rossz szoká sok tömkelege. M e g k e z d t e a t á m a d á s á t . - A pokolba, Szókratész, m á r l e k ü z d ö t t e m n é h á n y k e m é n y akadályt, é s m o s t is m i n d e n t megteszek, amire csak képes vagyok. Tudnál n é m i megbecsülést tanúsítani irántam? Szókratész hátravetett fejjel nevetett. A z t á n oda jött h o z z á m , és k i h ú z t a az i n g e m e t a n a d r á g o m b ó l . Miközben v i s s z a g y ű r t e m a n a d r á g o m b a , a hajamat borzolta. - Ide figyelj, te pojáca, m i n d e n k i azt akar ja, h o g y tiszteljék. De a tiszteletet n e m lehet ú g y megszerezni, h o g y azt m o n d o d : tisztelj engem. Ah hoz, h o g y tiszteljenek, az kell, h o g y tiszteletreméltóak legyenek a cselekedeteid, és egy harcosnak ki járó tiszteletre n e m k ö n n y ű szert tenni. Tízig s z á m o l t a m , a z t á n m e g k é r d e z t e m : - És akkor h o g y a n fogom megszerezni a tiszteletedet, ó, nagy szerű és félelmetes harcos? - Úgy, h o g y m e g v á l t o z t a t o d a cselekedeteidet. - Milyen cselekedeteimet? - Az önsajnálatból fakadókat, természetesen. Ne legyél ilyen b ü s z k e a középszerűségre; m u t a s s n é m i N z e l l e m e t ! - Szókratész vigyorogva felugrott, és játé kosan m e g p a s k o l t a az arcomat, majd m e g ü t ö g e t t e a bordáimat. - H a g y d abba - kiáltottam. N e m volt h a n g u l a t o m 147
e h h e z a játékhoz. Kinyújtottam a kezemet, h o g y el k a p j a m a karját, de ő k ö n n y e d é n felugrott az aszta lára, a z t á n á t u g r o t t a fejem fölött, m e g p ö r d ü l t és v i s z s z a n y o m o t t a díványra. D ü h ö s e n talpra álltam, é s m e g p r ó b á l t a m h á t r a n y o m n i , d e a m i n t megérin t e t t e m , hátrafelé felugrott az asztalra. Előreestem a szőnyegre. - Az istenit - á t k o z ó d t a m , csillagokat látva. Az ajtón át kisiklott a garázsba. Utánasántikáltam, h o g y ü l d ö z ő b e vegyem. Szókratész egy lökhárítóra telepedett és a fejét va karta. - D a n , te m é r g e s vagy. - Fantasztikus megfigyelés - b o s s z a n k o d t a m , erő sen zihálva. - Jól van, m o n d t a , bosszantó helyzetedet figyelem be véve, n e m csoda, hogy d ü h ö s vagy, de gondolkodj el, vajon valóban jó irányba tereled-e a d ü h ö d e t . Szókratész ü g y e s e n elkezdte kicserélni egy Volks w a g e n gyertyáit. - A d ü h az egyik legfontosabb esz k ö z ö d arra, h o g y m e g v á l t o z t a s d régi szokásaidat gyertyakulccsal kicsavart egy régi gyertyát -, és újakkal helyettesítsd őket. Új g y e r t y á t illesztett be, és e r ő s h ú z á s s a l meg szorította. - A d ü h el tudja égetni a régi szokáso kat. A félelem és a sajnálat visszatart a cselekvés től, á m a d ü h é p p e n a r r a késztet. H a m e g t a n u l o d , h o g y a n h a s z n á l d fel h e l y e s e n a d ü h ö d e t , a k k o r a félelmet és a sajnálatot d ü h v é t u d o d változtatni, a d ü h ö t p e d i g cselekvéssé. Ez t e s t e d belső alkímiájá n a k titka. Az irodába visszatérve Szókratész kiengedett egy kis forrásvizet a tartályából, feltette az esti teakülön legességet és így folytatta: - Sok olyan szokásod van, a m e l y legyengít, a változásnak az a titka, hogy
m i n d e n e n e r g i á d a t újabb felépítésére összponto sítsd, n e m p e d i g a régiek leküzdésére. - H o g y u r a l k o d h a t o k a szokásaim fölött, ha m é g az é r z e l m e i m e n s e m t u d o k u r a l k o d n i , Szok? H á t r a d ő l t a székében. - A következőről v a n szó: a m i k o r az e l m é d létrehoz egy p r o b l é m á t , a m i k o r el utasítja az élet egy a d o t t pillanatát, tested megfe szül, és ezt a feszültséget „ é r z e l e m " - n e k érzi, a m e lyet k ü l ö n b ö z ő m ó d o k o n lehet értelmezni, félelem ként, s z o m o r ú s á g k é n t v a g y d ü h k é n t . A z igazi érze lem, D a n , tiszta energia, mely s z a b a d o n á r a m l i k a testben. - A k k o r a harcos soha n e m érez normális érzelme ket? - Bizonyos értelemben ez igaz. Az érzelem persze természetes emberi képesség, kifejezésmód. Olykor helyénvaló kifejezni a félelmet, a s z o m o r ú s á g o t vagy a d ü h ö t , ám az energiát teljességgel kifelé kell irányítani, n e m szabad b e n t tartani. Az é r z e l m e k ki fejezésének tökéletesnek és erőteljesnek kell lennie, a z u t á n p e d i g n y o m nélkül el kell t ű n n i ü k . Az érzel meid felett tehát ú g y kell u r a l k o d n o d , h o g y h a g y o d őket á r a m l a n i és távozni. Felálltam, levettem a sípoló teaforralót a platniról, és kitöltöttem a gőzölgő teát. - Tudnál m o n d a n i egy k o n k r é t p é l d á t , Szókratész? - R e n d b e n - m o n d t a . - Tölts el n é h á n y n a p o t egy csecsemővel. M o s o l y o g v a fújtam a teámat. - Különös, de soha n e m g o n d o l t a m , h o g y a csecsemők az érzelmek fe letti u r a l k o d á s nagymesterei. - A m i k o r egy csecsemő ideges, olyan a sírása, mint e g y vészjósló kísértete. Egyszerűen csak sír. N e m t ű n ő d i k azon, h o g y van-e rá oka. Ha felveszed vagy m e g e t e t e d , a z o n n a l abbahagyja. Ha a csecse-
148
249
m ő mérges, azt e g y é r t e l m ű e n t u d t o d r a adja, ugyan a k k o r n a g y o n g y o r s a n m e g is s z a b a d u l tőle. El tu d o d képzelni, h o g y egy csecsemő b ű n t u d a t o t érez, m e r t m é r g e s volt? Egy csecsemő engedi, h o g y szét áradjon a testében a méreg, a z t á n p e d i g hagyja tá vozni. Tökéletesen kifejezik m a g u k a t , a z t á n elhall gatnak. A kisgyerekek jó tanítók. És az energia he lyes felhasználását mutatják be. Tanuld m e g ezt, és k é p e s leszel b á r m e l y i k szokásod megváltoztatására. Egy Ford Ranchero teherautó hajtott be az állomás ra. Szókratész körbement a vezetőüléshez, miközben én kuncogva m e g r a g a d t a m a benzincsövet és levet t e m a tanksapkát. Az érzelmekről szóló felvilágosító előadástól felbátorodva, a kocsi tetején át ezt kiáltot tam: - Csak m o n d d meg, mit csináljak, és hagyj ma gamra, Szok! ízekre s z e d e m ezeket a rossz szokáso kat. - E z u t á n rápillantottam az utasokra, h á r o m ré m ü l t apácára. Elakadt a szavam, aztán céklavörös képpel belemerültem az ablakpucolásba. Szókratész a p u m p á n a k támaszkodott, és kezébe temette az arcát. M i u t á n a R a n c h e r o legnagyobb megkönnyebbülé s e m r e elhajtott, egy másik vevő érkezett. A g ö n d ö r szakállas, szőke férfi jött vissza. Kiugrott az autójá ból, a z u t á n m a c k ó s á n megölelte Szókratészt. - Örülök, h o g y látlak, Joseph, m i n t m i n d i g m o n d t a Szókratész. - Én is... Ő az, Szókratész? - pajkosan r á m vigyorodott. - Joseph, ezt az ifjú k é r d e z ő g é p e t D a n n e k hívják. Csak m e g n y o m s z rajta egy gombot, és m á r fel is tesz egy kérdést. N a g y s z e r ű társaság, ha nincs sen ki, akihez szólhatnék. J o s e p h m e g r á z t a a kezemet. - Kedvesebb lett vala mivel az öreg v é n napjaira? - kérdezte széles mo sollyal. 250
Mielőtt b i z t o s í t h a t t a m volna, h o g y Szok talán ko miszabb, m i n t valaha, az „ ö r e g e m b e r " közbeszólt: Ó, igazán ellustultam már; D a n n e k jóval k ö n n y e b b dolga van, m i n t n e k e d volt. - Ó, é r t e m - közölte Joseph, k o m o l y képet vágva. - Szóval m é g n e m vitted száz mérföldes futásokra, és n e m d o l g o z t a t o k m é g a parázsló szénnel, mi? - N e m , s e m m i ilyesmi. M é g csak most kezdjük az alapoknál, ú g y m i n t : h o g y a n kell enni, járni, léle gezni. J o s e p h j ó k e d v ű e n kacagott, é n m e g a z o n k a p t a m m a g a m , h o g y együtt nevetek vele. - Az evésről jut eszembe. Reggel gyertek el az étterembe. A v e n d é geim vagytok. Ö s s z e ü t ö k nektek valami finomságot - mondta. É p p e n azt a k a r t a m felelni, hogy „ n a g y o n szeret nék, de sajnos n e m m e h e t e k " , a m i k o r Szókratész megszólalt. - N a g y o n szívesen. Fél óra m ú l v a m e g k e z d ő d i k a reggeli m ű s z a k . Át fogunk sétálni. - N a g y s z e r ű , akkor h a m a r o s a n találkozunk. - Át nyújtott egy ötdolláros bankjegyet Szókratésznak a benzinért, a z t á n elhajtott. Joseph járt az eszemben. - Ő is olyan harcos, m i n t te, Szok? - k é r d e z t e m . - Senki n e m olyan harcos, m i n t én - felelte nevet ve. - De senki n e m is szeretne olyan lenni. M i n d e n lérfinak és n ő n e k m e g v a n n a k a természetes értékei. Például mialatt te a t o r n á b a n k é p e z t e d m a g a d , Jo seph elsajátította az ételkészítés mesterségét. - Ú g y érted, a főzést? - N e m egészen. Joseph n e m n a g y o n melegíti az ennivalót, m e r t azzal t ö n k r e t e n n é a természetes en zimeket, m e l y e k az étel megemésztését segítik elő. Természetes ételeket készít, a m i n t n e m s o k á r a te is 252
m e g l á t h a t o d . Ha egyszer megkóstolod Joseph kony h a m ű v é s z e t i remekeit, te s e m fogsz többet a gyors é t k e z d é k b e vágyakozni. - Mi olyan különleges a főzőművészetében? - Valójában csak két dolog, és m i n d k e t t ő igen ki csiny finomság c s u p á n . Először is az, h o g y teljes fi gyelmét arra irányítja, amit csinál; másodszor, hogy a szeretete a szó szoros értelmében az egyik legfőbb h o z z á v a l ó az ételeiben. H o s s z ú ideig a s z á d b a n ma r a d az íze. - Szókratész helyettesítője, egy n y u r g a ti n é d z s e r jött be, és a megszokott m ó d o n , morogva ü d v ö z ö l t . Mi e l m e n t ü n k , á t v á g t u n k az utcákon, déli irányban. G y o r s a n bicegtem, h o g y lépést tudjak tar t a n i Szókkal, m i k ö z b e n a festői mellékutcákban ha l a d t u n k , elkerülve a kora reggeli csúcsforgalmat. Kiszáradt falevelek zizegtek a l á b u n k alatt, mi k ö z b e n a Berkeley környékére jellemző tarkabarka viktoriánus, s p a n y o l gyarmati, újalpesi jellegű és kocka alakú é p ü l e t e k mellett h a l a d t u n k , amelyek h a r m i n c e z e r d i á k n a k a d t a k otthont. Séta k ö z b e n beszélgettünk. Szókratész kezdte. - D a n , h a t a l m a s m e n n y i s é g ű energia kell ahhoz, h o g y e l m é d k ö d é n keresztülvágd m a g a d , é s megta láld a k a p u t . Ha megtisztulsz, regeneráló gyakorla tokra lesz szükség. - Ezt e l m o n d a n á d m é g egyszer? - M e g fogunk tisztítani, szétszedünk, a z t á n p e d i g újra összerakunk. - O, h á t miért n e m ezzel k e z d t e d ? - kötekedtem. - Újra h o z z á fogsz szokni m i n d e n egyes emberi funkciódhoz, a m o z g á s h o z , az alváshoz, a lélegzés hez, a g o n d o l k o d á s h o z , az érzéshez és az evéshez. M i n d e n e m b e r i tevékenység k ö z ü l az evés az egyik legelső, a m i t át kell állítani. - Várj egy percet, Szókratész. Az evéssel nincs 252
s e m m i p r o b l é m á m . Sovány vagyok, általában egész jól é r z e m m a g a m , és a t o r n a k a p c s á n bebizonyoso dott, h o g y elég e n e r g i á m van. M i n fog változtatni, ha változtatok az é t r e n d e m e n ? - Lehet, h o g y a jelenlegi é t r e n d e d - m o n d t a egy g y ö n y ö r ű fa n a p s ü t ö t t e ágaira felpillantva - „nor m á l i s " m e n n y i s é g ű energiát ad, de a n n a k n a g y ré sze, a m i t eszel, e g y s z e r s m i n d fásulttá is tesz, befo lyással v a n a h a n g u l a t o d r a , csökkenti a tudatszinte det, és hatással v a n a tested optimális életerejére. Az ételekből, amelyeket eszel, m é r g e z ő lerakódás ma rad, a m e l y n e k h o s s z ú t á v o n jelentős befolyása v a n arra, h o g y milyen h o s s z ú lesz az életed. A legtöbb lelki és érzelmi p r o b l é m á d a t a m i n i m u m r a lehetne csökkenteni, p u s z t á n azzal, ha figyelmet fordítanál a helyes étkezésre. - H o g y a n befolyásolhatja az étrend megváltozta tása azt, h o g y m e n n y i e n e r g i á m van? - vitatkoztam. - H i s z e n , h o g y h a kalóriához jutok, azzal energiára teszek szert. - A h a g y o m á n y o s szemlélet szerint igen, de ez igencsak sekélyes: a harcosnak ennél rejtettebb hatá sokat is fel kell ismernie. Ebben a r e n d s z e r b e n az el sődleges energiaforrás - m o n d t a , meglengetve a karját - a N a p . Ám általában véve, az emberi lény azaz te... - Ez igazán k e d v e s tőled. - .. .evolúciójának jelenlegi állapotában m é g n e m fej lesztette ki a napenergia közvetlen felhasználásának képességét; n e m t u d u n k „ n a p s u g a r a t e n n i " , leg alábbis csak korlátozott mértékben. A m i k o r az em beriség kifejleszti ezt a képességet, el fognak csökevényesedni az emésztőszervek, és a hashajtógyártók elvesztik a piacukat. Jelenleg az étel a konzervált n a p s u g á r n a k az a formája, amelyre s z ü k s é g ü n k van. 253
A helyes étrend képessé tesz rá, h o g y a lehető leg k ö z v e t l e n e b b m ó d o n hasznosítsd a N a p energiáját. A belőle s z á r m a z ó energiatároló megnyitja az érzé keidet, kiterjeszti a t u d a t o d a t , koncentrációs képes ségedet p e d i g pengeélessé teszi. - És m i n d e z azért történik, m e r t k i h a g y o m a tea süteményeket az étrendemből? - Igen, azért, m e r t kihagyod a teasüteményeket, és m é g n é h á n y ilyen a p r ó dolgot. - Egy j a p á n t o r n á s z o l i m p i k o n egyszer azt m o n d t a n e k e m , h o g y n e m a rossz szokások számítanak, ha n e m a jók. - Ez azt jelenti, h o g y a jó s z o k á s a i d n a k olyan erő seknek kell lenniük, hogy felszámolják azokat, me lyeknek s e m m i h a s z n u k . - Szókratész előremuta tott, egy A s h b y közelében levő kis kávéház felé. Sokszor sétáltam m á r arra, anélkül, h o g y egyáltalán észrevettem volna. - Szóval te hiszel a természetes étkezésben, Szok? - k é r d e z t e m , m i k ö z b e n á t v á g t u n k az ú t o n . - Ez n e m a hit, h a n e m a cselekedetek kérdése. M e g m o n d o m n e k e d : én csak azt e s z e m meg, ami egészséges, és csak annyit eszem, a m e n n y i r e szük s é g e m van. H o g y értékelni t u d d azt, amit t e termé szetes étkezésnek nevezel, m e g kell élesítened az ösztöneidet; természetes e m b e r r é kell válnod. - Ez t ú l s á g o s a n aszketikusnak t ű n i k nekem. Még egy kis fagyit s e m eszel soha? - Az é t r e n d e m első látásra spártainak tűnhet, ha az általad „önmérséklet"-nek nevezett engedékenység h e z hasonlítjuk. De az én étkezésem, Dan, valóban ö r ö m ö t nyújt nekem, mivel kifejlesztettem magam b a n azt a képességet, hogy a legegyszerűbb ételeket is tudjam élvezni. És u g y a n e z t fogod te is tenni. B e k o p o g t u n k az ajtón; Joseph kinyitotta. - Gyer254
tek be, gyertek be - m o n d t a lelkesen, m i n t h a a saját o t t h o n á b a invitálna b e n n ü n k e t . A hely a z o n b a n egyáltalán n e m emlékeztetett lakásra. Az a p r ó vára kozószoba padlóját vastag szőnyegek borították. A teremben p e d i g nehéz, d u r v á n m e g m u n k á l t , politú rozott asztalok voltak mindenfelé elhelyezve, és a p u h a , egyenes h á t ú székek antik b ú t o r b e n y o m á s á t keltették. A falakon faliszőnyegek lógtak. Az egyik falat a z o n b a n m a j d n e m teljesen eltakarta egy színes halakkal teli a k v á r i u m . Egy tetőablakon keresztül beömlött a reggeli fény. Közvetlenül ez alatt ü l t ü n k a meleg n a p s ü t é s b e n , és a m a g a s b a n i d ő n k é n t tova lebegő felhők árnyékában. Joseph jött felénk két tányért tartva a feje fölött. Meglengetve elénk tette őket. Először Szókratészt, a z u t á n e n g e m szolgált ki. - O, ez finomnak ígérke zik - m o n d t a Szókratész, és asztalkendőjét b e t ű r t e az inge n y a k á b a . Lepillantottam. Előttem egy fehér t á n y é r o n a p r ó r a vágott sárgarépa és egy d a r a b saláta hevert. M e g r ö könyödve bámultam. Arckifejezésemet megpillantva Szókratész majd nem leesett a székéről nevettében, Joseph p e d i g az asztalnak kellett hogy támaszkodjon. - Ó - m o n d tam m e g k ö n n y e b b ü l t e n felsóhajtva -, ez biztosan valami vicc. Joseph egyetlen szó nélkül elvitte a tányérokat, és két g y ö n y ö r ű fatállal tért vissza. M i n d k e t t ő b e n egy hegy tökéletesen metszett miniatúrája volt. M a g a a hegy s á r g a d i n n y e és m é z í z ű d i n n y e együtteséből állt. Külön-külön m e g m u n k á l t kis dió- és m a n d u l a d a r a b o k alkották b a r n a szikláit. A szirteket almából és v é k o n y sajtszeletekből készítették. A fák petre zselyemből voltak, amelyek m i n d e g y i k e tökéletes alakúra volt metszve, m i n t egy bonsai. A hegycsú255
csot joghurttal v o n t á k be, lábánál félbe vágott szőlő szemek, és friss eperkarikák voltak. Ü l t e m és b á m u l t a m . - Joseph, ez túl g y ö n y ö r ű ! Képtelen v a g y o k m e g e n n i , le a k a r o m fényképezni. Észrevettem, h o g y Szókratész m a j d n e m belekezdett az evésbe, a szokásos lassú rágcsálásába. Én hatal m a s étvággyal t á m a d t a m a hegyre, és m á r majdnem befejeztem az evést, a m i k o r Szókratész hirtelen za b á l n i kezdett. Rájöttem, h o g y e n g e m u t á n o z . M i n d e n tőlem telhetőt megtettem, h o g y kis falato kat harapjak; mélyeket lélegeztem m i n d e n egyes fa lat között, a h o g y a n tőle láttam, de kibírhatatlanul l a s s ú n a k t ű n t a dolog. - Az étkezés nyújtotta élvezetnek h a t á r t szab az étel íze és a teli g y o m o r érzése. M e g kell t a n u l n o d , h o g y az egész folyamatot élvezd. A megelőző éhsé get, a g o n d o s felkészülést, egy hívogató asztal meg térítését, a rágást, a lélegzést, a szaglást, az ízlelési, a nyelést, és az étkezés u t á n i k ö n n y ű s é g és energia ér zését. Végül p e d i g élvezheted az étel teljes és k ö n n y e d felszívódását, m i u t á n megemésztetted. Ha m i n d e g y i k részre figyelmet fordítasz, a k k o r majd értékelni t u d o d az egyszerű ételeket, és n e m lesz szükséged olyan sok ennivalóra. Jelenlegi étkezési s z o k á s a i d b a n az a különös, hogy m i k ö z b e n félsz, h o g y elszalasztasz egy ételt, n e m vagy teljesen tuda t á b a n a n n a k , mit eszel meg. - N e m félek attól, h o g y elszalasztok egy ételt. - Ezt ö r ö m m e l hallom. K ö n n y e b b é teszi s z á m o d r a a k ö v e t k e z ő hetet. A következő hét n a p o n ez a mos tani az utolsó étel. - Szok vázolni kezdte, milyen tisztító k o p l a l á s o n fogok keresztülmenni. Egyedül hígított juice-t v a g y tiszta herbateát fogok kapni. - De Szókratész, proteinre és vasra szükségem van, hogy meggyógyuljon a lábam; és energiára v a n szük256
ségem, hogy tornázhassak. - N e m volt s e m m i értel me. Szókratész rettentő hajthatatlan t u d o t t lenni. Segítettünk J o s e p h n e k leszedni az asztalt, kicsit beszélgettünk, m e g k ö s z ö n t ü n k m i n d e n t , a z u t á n el m e n t ü n k . M á r i s éhes voltam. M i k ö z b e n a c a m p u s felé sétáltunk, Szókratész összefoglalta a elveket, amelyeket be kell t a r t a n o m , m í g testem visszanyeri természetes ösztöneit. - N é h á n y év m ú l v a m á r n e m lesz szükséged el vekre. Egyelőre a z o n b a n ki kell iktatnod m i n d e n olyan ételt, a m e l y finomított cukrot, fehér lisztet, h ú s t és tojást tartalmaz, továbbá a kávét, alkoholt, d o h á n y t , és m i n d e n felesleges ennivalót. Csak friss, finomítatlan, nyers ételeket ehetsz, amelyekben nin csenek kémiai adalékok. Általában véve, reggelire friss g y ü m ö l c s ö t egyél, esetleg t ú r ó v a l vagy joghurt tal. Az e b é d e d , a főétkezés, n y e r s saláta legyen, sült vagy főtt k r u m p l i , esetleg egy kis sajt, és teljes őrlé sű g a b o n á b ó l készült k e n y é r v a g y pirított m a g o k . A vacsora n y e r s saláta legyen, és a l k a l m a n k é n t kicsit megfőzött zöldségek. Jól h a s z n á l d fel a nyers, sótlan m a g o k a t m i n d e n étkezésnél. - Azt hiszem, m o s t a n r a valóságos szakértője v a g y a m a g o k n a k , Szok - m o r o g t a m . Hazafelé m e n e t a s z o m s z é d o s zöldséges mellett h a l a d t u n k el. M á r m a j d n e m b e m e n t e m , h o g y ve gyek egy kis s ü t e m é n y t , a m i k o r e s z e m b e jutott, hogy életem h á t r a l é v ő részében n e m ehetek s ü t e m é nyeket! A k ö v e t k e z ő h a t n a p és h u s z o n h á r o m óra alatt p e d i g egyáltalán n e m ehetek semmit. - Szókratész, éhes vagyok. t - Soha n e m m o n d t a m , h o g y a harcos kiképzése habos torta. É p p e n az órák között tartott szünet idején m e n t ü n k át a c a m p u s o n , ú g y h o g y a Sproul Plaza tele volt em257
berekkel. Reménytelen pillantásokat vetettem a diák lányokra. Szókratész megérintette a karomat. - Erről jut eszembe, Dan. N e m c s u p á n az étkezési finomsá goktól kell megtartóztatnod m a g a d most egy ideig. - Ó, ó. - Bénultan megálltam. - Biztos akarok ben ne lenni, h o g y n e m értelek félre. Fogalmaznál egy kicsit p o n t o s a b b a n ? - Persze. Bár bensőséges, szívből jövő kapcsolato kat t e r m é s z e t e s e n a d d i g is folytathatsz, a m í g telje sen érett n e m leszel, a szexuális feloldódásba való belefeledkezésről teljesen le kell m o n d a n o d . H o g y világos legyek: m a r a d j a n a d r á g o d b a n . - De Szókratész - vitatkoztam, m i n t h a az életemre m e n ő tárgyaláson lennék -, ez régimódi, p u r i t á n , ér telmetlen és egészségtelen. Az egy dolog, hogy diétá z o m , de ez m á s ! - E l k e z d t e m a Playboy-fiíozófiát idézni, Albert Ellist, Róbert Rimmert, Jacquline Sus a n t és de Sade márkit. M é g a R e a d e r ' s Digestet és a „ M a g á n ü g y b e n " rovatot is bevetettem, de semmivel s e m t u d t a m h a t n i rá. - S e m m i értelme, h o g y megpróbáljam megma g y a r á z n i az érveimet; a jövőben a friss levegőben, a friss ételekben, friss vízben, a friss t u d a t o s s á g b a n és a n a p s ü t é s b e n keresd az izgalmakat. - H o g y a n t u d n á m betartani az összes elvet, ame lyet megkövetelsz? - J u s s a n a k e s z e d b e B u d d h a utolsó szavai, melye ket a t a n í t v á n y a i h o z intézett. - Mit m o n d o t t ? - valami ösztönző dologra vártam. - Tégy m e g m i n d e n t , a m i tőled telik! - ezzel el tűnt a tömegben. A k ö v e t k e z ő h é t e n e l k e z d ő d t e k a bevezetési rítu sok. M i k ö z b e n a g y o m r o m korgott, Szókratész éj s z a k á i m a t az „ a l a p v e t ő " gyakorlatokkal töltötte m e g - m e g t a n í t o t t m é l y e b b e n és lassabban lélegez158
ni, k ö n n y e d é n becsukott szájjal, szájpadlásra helye zett nyelvvel. Keservesen haladtam, megtettem min dent, de n a g y o n le v o l t a m törve. Vártam, h o g y meg kapjam (pfuj) felhígított gyümölcslémet és gyógyleámat, hússzeletekről és édes s ü t e m é n y e k r ő l áb rándozva. Egyik n a p Szókratész azt m o n d t a , h o g y a h a s a m mal lélegezzek, m á s n a p felszólított, h o g y a szívem mel vegyek levegőt. Kritizálta a járásomat, a beszé demet, azt, a h o g y a n a s z e m e i m k ö r b e v á n d o r o l t a k a szobában, a h o g y a n az „ e l m é m k ö r b e v á n d o r o l t az u n i v e r z u m b a n " . Ú g y tűnt, semmivel sem elégedett velem kapcsolatban. Á l l a n d ó a n kijavított, n é h a kedvesen, m á s k o r érde sen. - A helyes testtartás n e m m á s , m i n t a gravitáci óval való elegyedés, Dan. A helyes attitűd p e d i g az élettel való elegyedés. - És ez így m e n t . A böjt h a r m a d i k napja volt a legnehezebb. Gyen ge és r o s s z k e d v ű voltam; fájt a fejem, és rossz szagú volt a leheletem. - A tisztulási folyamathoz ezek is hozzátartoznak, D a n . A tested kitisztul, megszaba d u l a felhalmozódott mérgektől. - Az edzéseken csak lazsáltam és nyújtottam az izmaimat. A böjt h e t e d i k napján valójában m á r jól éreztem magam, sőt öntelt is lettem. Az é h s é g e m eltűnt; a helyébe kellemes fáradtság és k ö n n y ű s é g érzete lé pett. Az e d z é s e i m egyenesen jobbá váltak. Csak a rossz l á b a m akadályozott, d e k e m é n y e n d o l g o z t a m , Inzábbnak és hajlékonyabbnak é r e z t e m m a g a m a t , mint valaha. A m i k o r a nyolcadik n a p o n e n n i k e z d t e m , először csak egy kis gyümölcsöt, m i n d e n a k a r a t e r ő m e t öszK/,e kellett s z e d n e m , h o g y ne vessem rá m a g a m az első dologra, a m i t e n n e m szabadott. Szókratész semmiféle panaszt, semmilyen vissza259
beszélést n e m fogadott el. Valójában azt akarta, hogy ne is beszéljek, csak ha n a g y o n fontos. - Elég a tétlen fecsegésekből - m o n d t a . - A m i a szádon kijön, az legalább olyan fontos, m i n t ami bemegy rajta. - Ily m ó d o n kontrollálni t u d t a m az ostoba megjegyzése ket, amelyek miatt b o l o n d n a k t ű n h e t t e m korábban. Valójában egészen jólesett a kevesebb beszéd, amikor k e z d t e m rájönni az ízére. N y u g o d t a b b n a k éreztem m a g a m . De n é h á n y hét elteltével elegem lett belőle. - Szókratész, fogadjunk egy dollárban, el t u d o m érni, h o g y két szónál többet is kiejtsél. Előretartotta a kezét, tenyérrel felfelé, és azt m o n d t a : - Veszíteni fogsz. Múltbéli tornászsikereim miatt az első h ó n a p b a n t ú l á r a d t b e n n e m az ö n b i z a l o m és a spiritusz. De n e m sokkal e z u t á n rájöttem, hogy, a m i n t Szókratész is m e g m o n d t a , ez n e m lesz k ö n n y ű menet. A l e g n a g y o b b p r o b l é m á m az volt, h o g y k e z d t e m n e m illeni a b a r á t a i m közé. Rick, Sid és én a barát nőinkkel e l m e n t ü n k a La Valba pizzát enni. A töb biek, k ö z t ü k az én b a r á t n ő m is, egy extra n a g y kolbászos p i z z á n osztoztak; én egy kicsi, teljes őrlésű lisztből készült, vegetáriánus különlegességet ren deltem. Ok t u r m i x o t v a g y sört ittak; én almalét hörpöltem. A többiek a F e n t o n ' s fagylaltozóba akartak m e n n i e z u t á n . M i k ö z b e n ők a kelyheiket ették, én egy d a r a b jeget s z o p o g a t t a m . Irigykedve n é z t e m rá juk, ők m e g h o m á l y o s h a r a g g a l tekintettek r á m . Ta lán b ű n t u d a t o t ébresztettem b e n n ü k . A b e t a r t a n d ó elvek súlya alatt ö s s z e r o p p a n t a társasági életem. A h o g y telt az idő, k e z d e t t n ő n i az ellenállásom. A k á r m i l y e n sötéten is nézett r á m , p a n a s z k o d t a m Szókratésznak: - Szok, m á r n e m é r z e m jól m a g a m veled. O l y a n lettél, m i n t a többi m o g o r v a vénember; n e m l á t o m m á r a csillogásodat.
R o n d á n nézett r á m . - Vége a csodás trükköknek. És erről volt szó. Se trükkök, se szex, se rósejbni, se hamburger, se édesség, se fánk, se v i d á m s á g és a többi; fegyelem a b e n z i n k ú t n á l , és m i n d e n ü t t a z o n kívül is. A j a n u á r vánszorogva érkezett, a február elrepült, és h a m a r o s a n a m á r c i u s n a k is vége lesz. A csapat nélkülem zárta az évadot. Újra e l p a n a s z o l t a m Szókratésznak az érzéseimet, de s e m m i vigasszal, támasszal n e m szolgált. - Szók ratész, olyan v a g y o k már, m i n t egy szellemi kiscser kész. A b a r á t a i m sehová n e m a k a r n a k v e l e m elmen ni többé. Tönkreteszed az életemet! Félek, h o g y ki száradt, öreg... A nevetése szakított félbe. - D a n , biztosíthatlak, hogy ha a kiszáradástól tartanál, a m e g b o l d o g u l t fe leségem ú g y vélte, én igen szaftos fickó vagyok. - A feleséged? M e g i n t elnevette m a g á t r é m ü l t arckifejezésem lát tán. A z u t á n r á m nézett; ú g y éreztem, a k a r m é g va lamit m o n d a n i . De visszatért a papírjaihoz, és csak annyit m o n d o t t : - Tedd, a m i tőled telik! - Kösz a vérpezsdítő szónoklatot. - M é l y e n le vol t a m törve, és zavart, h o g y egy másik e m b e r - m é g ha Szókratész volt is az - igazgatta az életemet. E n n e k ellenére m i n d e n szabályt b e t a r t o t t a m , fog csikorgató elszántsággal, a m í g egy n a p , e d z é s köz ben besétált az a b o m b á z ó á p o l ó n ő , aki a k ó r h á z b a n töltött n a p o k óta erotikus ábrándjaim főszereplőjévé vált. C s e n d b e n leült, és figyelte g y a k o r l á s u n k a t a le vegőben. A m i n t észrevettem, a t o r n a t e r e m b e n szin te m i n d e n k i a z o n n a l új erőre kapott, és ez alól én l e m v o l t a m kivétel. Tettetve, h o g y elmerülök a gyakorlatozásban, a e m e m sarkából időnként rápillantottam. Szűk se-
260
262
lyemnadrágja és a nyakpántos felsőrész behálózta a figyelmemet; az a g y a m m á r a torna egy egzotikusabb formája felé kezdett kalandozni. Az edzés hátralévő részében erősen m a g a m o n éreztem a figyelmét. Az e d z é s befejezése előtt közvetlenül eltűnt. Lezu h a n y o z t a m , felöltöztem és felmentem a lépcsőn. Ott állt, a lépcső tetején, csábítóan a korlátnak támasz kodva. N e m emlékszem, h o g y a n jutottam fel az u t o l s ó n é h á n y lépcsőfokon. -Hello, D a n M i l l m a n n , Valerie vagyok. Sokkal j o b b a n n é z ki, m i n t a m i k o r a k ó r h á z b a n ápoltam. - Jobban vagyok, Valerie n ő v é r - m o n d t a m vigyo rogva. - És n a g y o n örülök, h o g y foglalkozik velem. - Nevetett, és h í v o g a t ó a n nyújtózkodott. - D a n , m e g t e n n e egy szívességet? Szeretném, ha hazakísérne. K e z d sötétedni, és egy fura alak kö vetett. M a j d n e m közöltem, h o g y április eleje van, és a n a p m é g legalább egy óráig n e m m e g y le, d e azután e s z e m b e jutott, h o g y a fenébe is, ez igazán részlet kérdés. Sétáltunk, beszélgettünk, és a végén a lakásában k ö t ö t t ü n k ki, ahol m e g v a c s o r á z t u n k . Kibontott egy ü v e g „különleges alkalomra tartogatott különleges b o r t " . Alig k o r t y o l t a m belőle, mégis e l k e z d ő d ö t t a vég. I z z o t t a m , forróbb voltam, m i n t a sült a grillsü tőben. Elérkezett egy pillanat, a m i k o r egy hangocs ka így szólt b e n n e m : e m b e r v a g y te, vagy valami m e d ú z a ? Erre egy másik hangocska így válaszolt: K a n o s egy m e d ú z a . A z o n az éjszakán m i n d e n elvet k i m o s t a m m a g a m b ó l , amit Szókratésztól kaptam. M i n d e n t m e g e t t e m , amivel Valerie megkínált. Egy csésze ráklevessel kezdtem, a z u t á n salátát és sült h ú s t ettem. És a m i a desszertet illeti, Valerie min d e n t megtett, h o g y elégedett legyek. 262
A k ö v e t k e z ő h á r o m n a p n e m a l u d t a m valami jól, gyötört, h o g y a n fogom bevallani a dolgot Szókra tésznak. Elkészültem a legrosszabbra. Egy éjjel besétáltam az irodába, és e l m o n d t a m ne ki m i n d e n t . N e m m e n t e g e t ő z t e m , csak v á r t a m , lé legzetemet visszatartva. - Ú g y v e s z e m észre, n e m sikerült elsajátítanod a helyes légzést - m o n d t a végül. Mielőtt válaszolhat tam volna, feltartotta a kezeit. - D a n , én m e g é r t e m , miért választasz egy fagylaltot, v a g y egy s z é p nővel való k a l a n d o t az út helyett, amelyet m u t a t t a m ne ked, de te is m e g t u d o d érteni? - szünetet tartott. Nincs dicséret és nincs elmarasztalás. Most m á r tu dod, milyen, a m i k o r gyötör az éhség a g y o m r o d b a n és az á g y é k o d b a n . Ez jó. De vésd az eszedbe: azt kértem, h o g y t e d d m e g , a m i tőled telik. Tényleg ennyi telik tőled? Szókratész „fényesre" kapcsolta a szemeit, szinte átvilágítottak rajtam. - Gyere vissza egy h ó n a p m ú l va, de csak ha tényleg s z i g o r ú a n betartottad a elve ket. Találkozz azzal a lánnyal, ha akarsz; szolgáld őt a figyelmeddel és igaz érzelemmel, de akármilyen késztetést érzel is, tartsd m a g a d a felsőbb elvekhez! - E z t fogom tenni, Szókratész; e s k ü s z ö m , hogy így lesz! M o s t m á r értem, miről v a n szó. - S e m az eltökéltség, s e m a megértés n e m fog so ha erőssé tenni. Az eltökéltség őszinte, a logika kris tálytiszta; de egyik s e m t a r t a l m a z z a az energiát, amelyre szükséged van. E n g e d d , h o g y a h a r a g le gyen az eltökéltséged, a logikád. Találkozunk a jövő hónapban. T u d t a m , ha m é g egyszer megfeledkezem a elvek ről, vége a Szókratésszal való kapcsolatomnak. N ö vekvő belső eltökéltséggel így szóltam: egyetlen vonzó n ő , fánk v a g y sült m a r h a h ú s d a r a b s e m tom263
píthatja el t ö b b é az akaraterőmet. U r a l k o d n i fogok a v á g y a i m o n , v a g y meghalok. Valerie m á s n a p felhívott. U g y a n a z az az ismerős b o r z o n g á s jött r á m , a m i k o r m e g h a l l o t t a m a hangját, m i n t a m i n e m sokkal azelőtt dolgozott b e n n e m . Danny, találkozni szeretnék veled ma este. Ráérsz? O, r e n d b e n . H é t k o r végzek a m u n k a h e l y e m e n . A t o r n a t e r e m n é l találkozzunk? Oké, akkor szia. A z n a p este Joseph kis éttermébe vittem el, egy fen séges salátára. Észrevettem, hogy Valerie flörtöl Josephfel. Joseph ugyanolyan barátságos volt, mint min dig, de n e m adta jelét, hogy reagálna a flörtölésre. Később a lakására m e n t ü n k . Ü l t ü n k és beszélget t ü n k egy darabig. Borral kínált; én gyümölcslét kér tem. M e g s i m o g a t t a a hajamat és g y e n g é d e n meg csókolt; é r z e l m e s e n visszacsókoltam. A z t á n a belső h a n g egyre erősebb és tisztább lett. „ S z e d d össze m a g a d . Jusson eszedbe, mit kell t e n n e d . " M é l y lélegzetet véve felültem. N e m volt k ö n n y ű a dolog. O is felült, kiegyenesedett és a haját cirógatta. - Valerie, t u d o d , h o g y n a g y o n v o n z ó n a k és izgató n a k talállak, de v a n néhány, ööö, személyes jellegű elvem, h o g y ne történjen az, a m i r e m a j d n e m sor ke rült. Jó veled lenni, és szeretnék újra találkozni ve led. De mostantól, azt javaslom, ú g y gondolj rám, m i n t e g y közeli barátra, m i n t egy szerelmes p-pp a p r a . - Alig v o l t a m képes k i m o n d a n i . M é l y lélegzetet vett és újra végigsimította a haját. - D a n , tényleg jó olyan valakivel együtt lenni, akit n e m csak a szex érdekel. - N o s - m o n d t a m nekibátorodva. - Ö r ö m m e l hal lom, h o g y így érzel, m e r t t u d o m , h o g y sok m i n d e n m á s t is m e g o s z t h a t n á n k egymással, n e m c s a k az ágyat. R á n é z e t t az órájára. - Ó, látod, milyen késő van, 264
és h o l n a p reggel is k o r á n d o l g o z n o m kell, ú g y h o g y most e l b ú c s ú z o m tőled, D a n . K ö s z ö n ö m a vacsorát. N a g y s z e r ű volt. M á s n a p felhívtam, de foglalt volt a telefonja. A következő n a p o k o n is hívtam, és végül sikerült elér nem. - A következő hetekben n a g y o n elfoglalt le szek, a nővértanfolyam vizsgái miatt. Egy héttel később láttam őt, a m i k o r az e d z é s vé gén megjelent, h o g y Scottal, a csapat egy m á s i k tag jával találkozzon. M i n d k e t t e n közvetlenül mellet tem h a l a d t a k el, a h o g y felfelé m e n t e m a lépcsőn, olyan közel, h o g y é r e z t e m a parfümjét. Valerie u d variasan bólintott és köszönt. Scott hátrafordult és s o k a t m o n d ó a n r á m kacsin tott. K o r á b b a n fogalmam s e m volt róla, h o g y egy kacsintás ennyire sértő lehet. O l y a n r e t t e n e t e s e n éhes á l l a p o t b a n , a m i t egy nyers saláta lehetetlen, h o g y csillapítson, a C h a r b roiler előtt t a l á l t a m m a g a m . É r e z t e m a k ü l ö n l e g e s Bzósszal m e g ö n t ö z ö t t r o t y o g ó h a m b u r g e r szagát. E s z e m b e j u t o t t a k a z o k a régi s z é p idők, a m i k o r h a m b u r g e r t e t t e m salátával és p a r a d i c s o m m a l a b a r á t a i m t á r s a s á g á b a n . K á b u l t állapotban, gon dolkodás nélkül beléptem, egyenesen o d a m e n t e m a p u l t m ö g ö t t álló n ő h ö z , és h a l l o t t a m m a g a m , a m i n t azt m o n d o m : - Egy h a m b u r g e r t kérek, d u p la sajttal. O d a a d t a , én m e g leültem, a s z á m h o z emeltem, és hatalmasat h a r a p t a m bele. Hirtelen rájöttem, mit te szek; Szókratész és a h a m b u r g e r között választok. Kiköptem, d ü h ö s e n a s z e m é t b e d o b t a m , és kimen tem. Túl v o l t a m rajta; többé n e m v o l t a m ö n k é n y e s vágyaim rabszolgája. Az az este az önbecsülés új fényének és a szemé lyes e r ő érzésének kezdetét jelölte ki. 265
Kis változások k e z d t e k megjelenni az életemben. G y e r e k k o r o m óta m i n d i g kisebb betegségeim vol tak, p é l d á u l folyt az orrom, a m i k o r éjszaka lehűlt a levegő, fejfájások, g y o m o r r o n t á s o k , hangulatválto zások gyötörtek, amelyekről azt g o n d o l t a m , hogy normális, elkerülhetetlen dolgok. Most m i n d e z e k el tűntek.
A b b a n az é v b e n az iskola szinte észrevétlenül fe jeződött be. A vizsgák s i m á n mentek; t a n u l m á n y a im, a m e l y e k k o r á b b a n oly n a g y nehézséget okoztak, kisebb a k a d á l y n a k t ű n t e k c s u p á n , amellyel m e g kel lett birkózni. A csapat tagjai rövid vakációra men tek, a z u t á n visszatértek a nyári edzésekre. Kezdtem m á r a b o t o m nélkül járni, sőt hetente n é h á n y alka l o m m a l lassú kocogással is p r ó b á l k o z t a m . Továbbra is a fájdalom, önfegyelem, kitartás felső határáig
gyötörtem m a g a m , és természetesen m i n d e n t meg lettem, hogy helyesen étkezzek, mozogjak és léle gezzek - de a tőlem telhető m i n d e n m é g m i n d i g nem volt elég jó. Szókratész emelni k e z d t e velem s z e m b e n a köve telményeit. - Most, h o g y m e g n ö v e k e d e t t az energiád, bele k e z d h e t ü n k a k o m o l y a b b kiképzésbe. O l y a n lassan gyakoroltam m á r a légzést, hogy m i n d e n egyes lélegzetvétel egy percbe telt. Intenzív koncentrációval és a speciális izomcsoportok ellen őrzés alatt tartásával, ez a légzőgyakorlat szauna ként hevítette fel a testemet, és kellemes érzést köl csönzött b á r m i l y e n hőmérsékletű levegőben. Izgatottan v e t t e m észre, h o g y hasonló képessége ket fejlesztek ki m a g a m b a n , m i n t amilyeneket Szok mutatott találkozásunk éjszakáján. Először k e z d t e m bízni abban, h o g y talán, csakis talán, olyan harcossá válhatok, m i n t a m i l y e n ő. M á r n e m éreztem, h o g y a barátaim közül kilógok, sőt felsőbbrendűnek érez tem m a g a m . Ha egy b a r á t o m valamilyen betegség ről v a g y m á s olyan problémáról p a n a s z k o d o t t , amelyről t u d t a m , h o g y helyes étkezéssel orvosolha tó, e l m o n d t a m neki, a m i t a felelősségtudatról és fe gyelemről t a n u l t a m . Újsütetű ö n b i z a l m a m m a l felfegyverkezve egy éj jel e l m e n t e m a b e n z i n k ú t h o z , biztos lévén b e n n e , hogy ott m e g i s m e r h e t e k valamilyen misztikus, ősi indiai, tibeti v a g y kínai titkot. Ehelyett azonban, amint megérkeztem, Szókratész kezembe nyomott rgy felmosórongyot, és közölte, hogy pucoljam ki a vécét. - Aztán ragyogjanak a kagylók! - Az elkövetke ző hetekben annyi alantas, ház körüli m u n k á t végez tem a kútnál, hogy n e m jutott i d ő m a fontosabb gya korlatokra. Egy órán keresztül autógumikat emelget-
266
267
Á l l a n d ó a n k ö n n y ű n e k é r e z t e m m a g a m , és tele v o l t a m energiával, a m e l y sugárzott k ö r ü l ö t t e m is. Talán ezért volt, h o g y egy csomó nő k e z d e t t flörtöl ni velem. A kisgyerekek és a k u t y á k á l l a n d ó a n oda jöttek h o z z á m , és játszani akartak velem. N é h á n y c s a p a t t á r s a m személyes problémáit v e l e m kezdte megbeszélni, tanácsot kértek. N e m v o l t a m tengeren h á n y k o l ó d ó a p r ó csónak többé, Gibraltár-csúcsnak éreztem magam. E l m o n d t a m Szókratésznak az élményeimet. - Az energiaszinted növekszik. Az emberek, állatok, sőt a t á r g y a k is v o n z ó d n a k az energiamezőhöz, de m e g is r e t t e n n e k tőle, ez így m ű k ö d i k - közölte bólogatva. - A h á z s z a b á l y része? - kérdeztem. - Ú g y bizony. A z o n b a n korai lenne gratulálnod m a g a d n a k . H o g y t u d d , m e r r e tartasz, legjobb lesz, ha h o z z á m hasonlítod m a g a d , és akkor rájössz, h o g y m é g csak az ó v o d a i szintet lépted túl - tette hozzá.
tem, a z u t á n kivittem a szemetet. Kisöpörtem a ga rázst, és rendbe r a k t a m a szerszámokat. Soha n e m hit t e m volna, hogy ez is megtörténhet, de k e z d t e m unni Szókratész társaságát. U g y a n a k k o r nagyon fárasztó is volt a dolog. Öt percet adott egy félórás m u n k á r a , az u t á n ha n e m végeztem el alaposan, könyörtelenül kri tizált. Igazságtalanul, ésszerűtlenül, sőt bántóan visel kedett. A m i n t é p p e n azon t ű n ő d t e m , milyen undorító is ez az egész, Szókratész lépett be a garázsba, csak hogy közölje, koszos m a r a d t a vécé padlója.
Ez volt az utolsó c s e p p a p o h á r b a n . - Te lustultál el! M i n d e n t én csinálok m á r helyetted! - kiáltottam. Egy pillanatig n e m szólt semmit, és ú g y tűnt, fáj d a l m a t látok a szemében. - N e m helyes, D a n , hogy kiabálsz a t a n í t ó d d a l - m o n d t a szelíden. I s m é t e s z e m b e jutott, h o g y a m i k o r bántott, min d i g az volt a célja ezzel, h o g y m e g m u t a s s a saját el-
m é m és érzéseim örvénylő kavarodottságát, hogy a d ü h ö m e t tettre váltsa, és segítsen n e k e m kitartani. Mielőtt elnézést k é r h e t t e m volna, így szólt: - Dan, legjobb lesz, ha m o s t elmész, és vissza s e m jössz, amíg n e m tanultál m e g u d v a r i a s a n viselkedni - és helyesen lélegezni. Talán egy kis t á v o l m a r a d á s segít a rossz h a n g u l a t o d o n . Szomorúan, lehajtott fejjel csoszogtam ki. Hazafelé menet a z o n töprengtem, Szókratész milyen türelme sen tűrte a hisztériáimat, panaszkodásomat, kérdezősködésemet. M i n d e n követelése a hasznomra vált. Meg fogadtam, h o g y soha többé n e m kiáltok rá mérgesen. Eztán k e m é n y e b b e n , m i n t valaha, e g y e d ü l próbál tam átalakítani rossz légzési szokásaimat, de ú g y tűnt, rosszabbul megy, m i n t valaha. A m i k o r mélyet lélegeztem, elfelejtettem a nyelvemet a szájpadláso m o n tartani; a m i k o r viszont ezt betartottam, kap k o d t a m a levegőt. Kezdett őrjítővé válni a dolog. Frusztrációmban visszamentem a benzinkúthoz, hogy tanácsot kérjek Szókratésztól. A g a r á z s b a n bütykölt é p p e n . Egy pillantást vetett r á m - Menj el! I - m o n d t a . D ü h ö s e n , sértetten, egyetlen szó nélkül bicegtem el az éjszakában. - M i u t á n m e g t a n u l t á l lélegezni, csinálj valamit a h u m o r é r z é k e d d e l is - hallottam a hangját a h á t a m mögött. A nevetése m a j d n e m hazáig követett. A m i k o r a l a k á s o m h o z vezető elülső lépcsőkhöz értem, leültem, és a s z e m b e n lévő t e m p l o m r a me redtem, de n e m i g e n l á t t a m semmit. Befejezem ezt a lehetetlen kiképzést - m o n d t a m m a g a m n a k . Igazá ból a z o n b a n egyetlen s z a v a m a t s e m hittem. Tovább ettem a salátáimat, k e r ü l t e m mindenféle kísértést, és kitartóan k ü z d ö t t e m a légzésemmel. M á r majdnem nyár közepe volt, amikor eszembe jutott Joseph kis étterme. A napjaim a képzéssel, az éj-
168
269
- De valaki h a s z n á l t a a vécét azóta, h o g y kitakarí tottam - védekeztem. - Ne keress kifogásokat! - m o n d t a , és hozzátette, h o g y ö n t s e m ki a szemetest. O l y a n d ü h ö s voltam, h o g y m e g r a g a d t a m a sep rűnyelet, m i n t egy k a r d o t . Jeges n y u g a l m a t érez t e m . - C s a k öt perce, h o g y k i ö n t ö t t e m a szemetest, Szókratész. Emlékszel, öreg, v a g y k e z d e s z m á r sze nilis lenni? - Én erről a szemétről beszélek, p á v i á n ! - m o n d t a vigyorogva, m i k ö z b e n a fejére csapott és r á m ka csintott. A s e p r ű k o p p a n t egyet a p a d l ó n . Egy m á s i k este, a m i n t a garázst s e p e r t e m éppen, Szókratész behívott az irodába. Morcosan leültem, utasításra várva. - D a n , m é g m i n d i g n e m t a n u l t á l m e g természete sen lélegezni. M o s t a n á b a n ellustultál, jobban oda kell figyelned.
szakáim Szókratésszal teltek, így arra n e m jutott időm, hogy Josephet meglátogassam. Most m á r telje sen szabadok az éjszakáim, g o n d o l t a m szomorúan. É p p e n zárási időben sétáltam át a kis étterembe. A he lyiség üres volt, Josephet a k o n y h á b a n találtam, amint finom porcelánedényeit tisztogatta szeretetteljesen. J o s e p h és én teljesen k ü l ö n b ö z ő a l k a t ú a k voltunk. Én alacsony, izmos, atlétatermetű, rövid hajú, simá ra borotvált; J o s e p h m a g a s , karcsú, egyenesen töré k e n y n e k t ű n ő e m b e r volt, lágy, göndör, szőke sza kállal. Én g y o r s a n beszéltem és m o z o g t a m ; ő min d e n t lassú m o z d u l a t o k k a l , figyelmesen csinált. A k ö z t ü n k lévő különbségek ellenére, sőt talán é p p e n azért, v o n z ó d t a m hozzá. Éjszakába n y ú l ó a n beszélgettünk, m i k ö z b e n segí t e t t e m neki összerakni a székeket és felsöpörni a p a d l ó t . M é g beszéd k ö z b e n is m e g p r ó b á l t a m odafi gyelni a légzésemre, ettől a z u t á n elejtettem egy tá nyért, és m e g b o t l o t t a m a szőnyegben. - Joseph, Szókratész tényleg száz mérföldes futás ra vitt téged? - k é r d e z t e m . - N e m , D a n - m o n d t a nevetve -, e n g e m a tempe r a m e n t u m o m n e m igazán az atlétikai dicsőségek fe lé hajt. Szókratész n e m m o n d t a n e k e d ? A szakácsa és az alkalmazottja v o l t a m évekig. - N e m , sohasem m o n d t a . De mit értesz azon, hogy az alkalmazottja voltál évekig? N e m lehetsz idősebb h u s z o n n y o l c - h u s z o n k i l e n c évesnél. - A n n á l azért egy kicsit idősebb, ötvenkét éves va g y o k - m o n d t a r a g y o g ó képpel. - Komolyan mondod? Bólintott. Azért kell, h o g y legyen v a l a m i ezekben az elvekben.
- Dan, én n a g y o n d ü h ö s , ö n z ő fiatalember voltam. Szókratész s z i g o r ú a n megkövetelte, h o g y szolgál jak, és m e g t a n í t o t t az a d a k o z á s boldogságára, az
Igaz szeretetre.
- De ha a fizikai gyakorlatokat n e m n a g y o n sze retted, m i t csináltál? Miből állt a te kiképzésed?
- A szerelőállomásnál keresve se lehetne találni |nbb iskolát a szolgálat m e g t a n u l á s á r a ! - m o n d t a m . - N e m dolgozott ő m i n d i g a szerelőállomáson m o n d t a Joseph mosolyogva. - Igen szokatlan, m o z galmas élete volt. - Mesélj n e k e m róla - faggattam. - Szókratész n e m beszélt n e k e d a múltjáról? - N e m , szereti, ha h o m á l y fedi a dolgait. Azt s e m t u d o m , hol lakik. - N e m lep meg. N o s , azt h i s z e m jobb, ha én s e m árulom el, a m í g ő n e m akarja, h o g y m e g t u d d . Csalódott voltam, de lepleztem. - Te is Szókra tésznak n e v e z t e d ? Micsoda különleges véletlen. - N e m , de e n n e k az új névnek, éppúgy, m i n t az új l,inítványnak, v a n szelleme. - Azt m o n d t a d , igen szigorú követelései voltak veled s z e m b e n . - Igen, n a g y o n szigorúak. S e m m i s e m volt elég jó, amit csináltam, és ha egyetlen rossz g o n d o l a t o m tá|madt, m i n t h a m i n d i g m e g é r e z t e volna, hetekre el küldött magától. - A m i azt illeti, lehet, én soha s e m l á t h a t o m őt viN/ont többé. - Ó, miért? - Azt m o n d t a , h o g y n e m m e h e t e k el hozzá, a m í g meg n e m t a n u l t a m helyesen lélegezni, lazán, ter mészetesen. A n n y i t gyakoroltam, d e egyszerűen képtelen vagyok. - S z ó v a l erről v a n szó - m o n d t a seprűjét letéve. I lozzám lépett, egyik kezét a hasamra, a másikat a mellkasomra helyezte. - Most lélegezz! - szólított fel.
270
272
M é l y e n lélegezni k e z d t e m , a h o g y a n Szókratész tanította. - N e m , ne erőltesd annyira. - N é h á n y perc múlva k ü l ö n ö s dolgot é r e z t e m a h a s a m b a n és a mellka s o m b a n . Melegek, lazák és nyitottak voltak ott be lül. Hirtelen sírni k e z d t e m , m i n t egy csecsemő, vad boldogsággal, n e m t u d o m , miért. A b b a n a pillanat b a n m i n d e n erőfeszítés nélkül t u d t a m lélegezni, m i n t h a lélegeztetett volna valaki. A n n y i r a élveztem az egészet. N e m kell többé moziba járnom, hogy s z ó r a k o z z a k - g o n d o l t a m . A n n y i r a izgatott voltam, h o g y alig b í r t a m visszatartani m a g a m . De ekkor éreztem, h o g y a légzésem újra megfeszül. - Joseph, elvesztettem! - Ne aggódj, D a n . Csak relaxálnod kell egy kicsit. Ebben segítettem neked. M o s t m á r t u d o d , milyen érzés a természetes légzés. H o g y stabilizáld, hagy n o d kell m a g a d a t természetesen lélegezni, egyre in kább, a m í g azt n e m érzed, h o g y normalizálódik. A légzés kontrollja azt jelenti, h o g y k i b o g o z z u k az ér zelmi c s o m ó k a t m a g u n k b a n , és ha ez sikerül, egy újfajta testi b o l d o g s á g o t fedezhetsz fel. - J o s e p h - m o n d t a m átölelve őt -, én n e m t u d o m , h o g y a n és mit csináltál, de k ö s z ö n ö m , n a g y o n kö szönöm. Felvillantott egy mosolyt, amely melegséggel töl tött el, és seprűjét eltéve így szólt: - A d d át üdvözle t e m e t Szókratésznak. A légzésem n e m kezdett el a z o n n a l javulni. Még m i n d i g k ü s z k ö d t e m . De egy d é l u t á n , egy korai tor n a t e r m i edzést követően, a m e l y e n súlyokat emel g e t t e m az egyre javuló l á b a m m a l , é p p e n hazafelé sétáltam, a m i k o r észrevettem, h o g y a légzésem, anélkül, h o g y odafigyeltem volna rá, teljesen termé szetessé vált - m a j d n e m olyan érzést nyújtott, mini 272
amilyent a kis é t t e r e m b e n tapasztaltam. A z n a p éjjel berontottam az irodába, le a k a r t a m n y ű g ö z n i Szók ratészt a sikeremmel, és elnézést a k a r t a m kérni a viielkedésemért. Ú g y tűnt, m i n t h a m á r várt volna rím. A h o g y a n eléje p e r d ü l t e m , n y u g o d t a n csak annyit m o n d o t t : - Oké, a k k o r folytassuk. - M i n t h a Csak a m o s d ó b ó l t é r t e m volna vissza, és n e m egy hathetes intenzív gyakorlásból. - N i n c s s e m m i egyéb m o n d a n i v a l ó d , Szok? Sem mi „jól v a n , kölyök", v a g y „jól nézel ki"? - Az ösvényen, amelyet választottál, nincs dicsé¬ t, nincs elmarasztalás. A dicséret és az elmaraszta lás a m a n i p u l á c i ó olyan formái, a m i k r e m á r nincs Mükséged. Elkeseredetten m e g r á z t a m a fejem, a z t á n erőlte tetten m o s o l y o g t a m . M i n d e n t m e g a k a r t a m tenni, hogy j o b b a n megbecsüljön, így b á n t o t t a k ö z ö m b ö s lége. De legalább újra itt voltam. Amikor é p p e n n e m vécét p u c o l t a m , új, m é g írusztrálóbb gyakorlatokat t a n u l t a m , m i n t p é l d á u l a belső h a n g o k r a való meditálás, amely a d d i g tartott, i m í g t ö b b h a n g o t n e m hallottam egyszerre. Egy éj¬ IKaka, a m i k o r ezt a gyakorlatot t a n u l t a m , a béke és a/, ellazulás olyan állapotában találtam m a g a m , (melyet k o r á b b a n n e m ismertem. Rövid időre nrm t u d o m , m e n n y i ideig - ú g y éreztem, h o g y kí vül k e r ü l t e m a testemen. Ez volt az első alkalom, hogy saját erőfeszítésem és energiám egy p a r a n o r mnlis é l m é n y h e z juttatott; n e m volt s z ü k s é g e m Szok U|)aira a h o m l o k o m o n . Izgatottan elmeséltem neki. O, ahelyett, h o g y graHilált volna, csak a n n y i t m o n d o t t : - D a n , ne h a g y d , hogy az élményeid eltérítsenek. Vágj keresztül a lá tomásokon és h a n g o k o n , és találd m e g a m ö g ö t t ü k Ifvő ü z e n e t e t . Ezek az átalakulás jelei, de ha n e m
K
273
hatolsz be mögéjük, soha n e m jutsz el sehová. Ha valamilyen é l m é n y r e vágysz, menj el moziba. Ez egyszerűbb a jógánál. Meditálj egész n a p , ha akarsz; halljál h a n g o k a t , láss fényeket, sőt akár láss h a n g o kat, hallj fényeket. M i n d e n k é p p e n s z a m á r maradsz, ha az é l m é n y csapdájába esel. E n g e d d , h a d d m e n jen. Azt tanácsoltam, hogy vegetáriánus, n e m azt, h o g y zöldség legyél. - Te segítettél ezekhez az „ é l m é n y e k h e z " , ahogy te n e v e z e d őket - védekeztem. Szókratész szinte m e g l e p e t t e n nézett rám. - Min d e n t el kell m a g y a r á z n o m n e k e d ? É p p e n k e z d t e m d ü h b e gurulni, d e a z o n kaptam m a g a m , h o g y nevetek. O is nevetett és r á m m u t a tott. - D a n , csodálatos alkímiai átváltozás tanúja le hettél most. A d ü h ö t nevetéssé változtattad át. Ez, azt jelenti, h o g y energiaszinted sokkal magasabb, m i n t volt. L e h u l l a n a k a korlátok. Talán tényleg fej lődsz a végén? - M é g m i n d i g k u n c o g t u n k , amikor o d a a d t a n e k e m a felmosórongyot. A k ö v e t k e z ő éjjel Szókratész első ízben egy szól s e m szólt a viselkedésemről. Értettem az üzenetet: m o s t a n t ó l fogva az én felelősségem volt, hogy fi gyeljem m a g a m . Ekkor jöttem rá, milyen kedvesen kritizált m i n d i g . M a j d n e m félreértettem. A k k o r m é g n e m t u d t a m , s csak h ó n a p o k k a l ké sőbb jöttem rá, h o g y a z o n az estén Szókratész vala miféle „ s z ü l ő b ő l " a b a r á t o m m á változott. Elhatároztam, hogy m e g l á t o g a t o m Josephet, és el m o n d o m neki, mi történt. A m i k o r a Shattuckon se táltam végig, egy csomó tűzoltóautó szirénázott el mellettem. G y a n ú t l a n voltam, a m í g az étteremhez közeledve észre n e m vettem a narancssárga eget F u t n i k e z d t e m . A t ö m e g m á r oszladozott, amiket m e g é r k e z t e m . Joseph m a g a is é p p e n akkor ért oda, 274
és csak állt elszenesedett, kiégett étterme előtt. Én még h ú s z méterre voltam Josephtől, amikor meghal lottam, a h o g y kínjában felkiált, és láttam, hogy las»an térdre ereszkedve sírva fakad. D ü h ö s kiáltással lel ugrott, de a z t á n ellazult. Meglátott engem. - Dan, Ürülök, h o g y újra látlak. - N y u g o d t volt az arca. A t ű z o l t ó p a r a n c s n o k lépett o d a hozzá, és elmond ta, hogy a t ű z valószínűleg a s z o m s z é d o s vegytisztílóban keletkezett. - K ö s z ö n ö m - válaszolta Joseph. - O, Joseph, annyira sajnálom. E z u t á n előtört be lőlem a kíváncsiság. - Joseph, láttalak egy perccel ezelőtt. N a g y o n feldúlt voltál. - N a g y o n feldúlt voltam, ezért kiadtam magamból dolgot - m o n d t a mosolyogva. - Eszembe jutottak ókratész szavai. „ H a g y d áramlani és távozni." Mostanáig ez csak egy érdekes gondolatnak tűnt, de Itt ez a törékeny harcos, éttermének megfeketedett, eláztatott maradványai előtt valóságosan is bemutatta, miként képes tökéletesen uralkodni az érzelmei fölött. - Annyira s z é p hely volt, Joseph - sóhajtottam a lejemet rázva. - Ugye? - m o n d t a l e m o n d ó a n . Valami m i a t t m o s t idegesített a n y u g a l m a . - Egy általán n e m v a g y m á r feldúlt? Tárgyilagosan r á m nézett, a z t á n így szólt: - Van rgy történetem, a m i lehet, h o g y tetszeni fog neked, i in. - N o s , halljam. lapánban, egy kis halászfaluban élt egy fiatal haja don, akinek g y e r m e k e született. Szülei n a g y o n saj nálkoztak, és t u d n i akarták, ki az apa. A lány félt, és nem m o n d t a meg. A halász, akit szeretett, titokban Azt m o n d t a neki, h o g y elmegy szerencsét próbálni, Ijslán p e d i g visszatér, és feleségül veszi. Szülei azonban n e m hagyták a n n y i b a n a dolgot. A lány el-
I
275
J o s e p h m o s o l y o g v a várta a reakciómat. - Érdekes történet, Joseph, de n e m értem, miért mond t a d el most. Ú g y értem, az é t t e r m e d csak az iménl égett le. - Valóban? - kérdezte. A z t á n nevettünk, én pedig m e g a d ó a n r á z t a m a fejem. - Joseph, te legalább olyan őrült vagy, m i n t Szók ratész. - Ó, k ö s z ö n ö m , D a n , ám te elég feldúlt vagy ket t ő n k helyett is. K ü l ö n b e n se aggódj értem, m á r ép p e n változtatni a k a r t a m , talán h a m a r o s a n délre köl t ö z ö m , v a g y északra. Végül is mindegy. - N o s , ne menj el köszönés nélkül. - H á t akkor, a viszontlátásra, h o l n a p i n d u l o k m o n d t a olyan ölelés kíséretében, a m e l y örömmel töltött el. - Szókratésztól is el fogsz búcsúzni? - Szókratész és én ritkán b ú c s ú z k o d u n k . Majd ké sőbb m e g é r t e d ezt - felelte nevetve. Azzal elvál t u n k . A k k o r l á t t a m utoljára.
Péntek hajnalban, h á r o m óra tájt h a l a d t a m el a Shattuck a n d Center órája mellett, a b e n z i n k ú t irá nyában. Jobban éreztem, m i n t valaha, milyen renge teget kell m é g t a n u l n o m . Alig léptem be az irodába, máris folyt belőlem a szó. - Szókratész, ma éjjel leégett Joseph étterme. - K ü l ö n ö s - m o n d t a . - Általában a vendéglősök i z o k t a k leégni. - Viccelődik! - Megsérült valaki? - kérdezte, láthatóan érdeklő dés nélkül. - N e m t u d o k róla. Hallottad, mit m o n d t a m ? Egy Cseppet s e m v a g y feldúlva? ! - Joseph feldúlt volt, a m i k o r beszéltél vele? - Nos... n e m . - A k k o r jó. - És a t é m a ezzel le volt zárva. Ekkor, l e g n a g y o b b m e g d ö b b e n é s e m r e , Szókratész ilővett egy d o b o z cigarettát, és rágyújtott. - A füst ről jut e s z e m b e - szólt. - Említettem valaha, h o g y ©lyasmi, h o g y rossz szokás, n e m létezik? N e m h i t t e m a s z e m e m n e k és a fülemnek. Ez n e m lehet igaz - m o n d t a m m a g a m n a k , j - M é g n e m . És javaslatodra elég sokat k ü z d ö t t e m , Hogy változtassak a rossz s z o k á s a i m o n . - Ez azért volt, h o g y fejlesszük az akaraterődet, ludod. És h o g y az ösztöneidet kicsit felfrissítsük. És inondhatjuk, h o g y m á r m a g a a szokás, vagyis min den t u d a t t a l a n , kötelező rituálé, negatív. De az •gyes cselekedetek - a d o h á n y z á s , az ivás, a kábító szerezés v a g y az ostoba k é r d e z ő s k ö d é s - lehetnek fosszak v a g y jók; m i n d e n tettnek m e g v a n az ára és IZ élvezete. Ha m i n d k é t oldalát m e g i s m e r e d , realis ta leszel, és felelősséget t u d s z vállalni a tetteidért. És Cink ekkor a d a t i k m e g neked a harcos szabad vá lasztása, h o g y valamit megtegyél v a g y p e d i g ne. Van egy m o n d á s : „ A m i k o r ülsz, ülj; a m i k o r állsz,
276
277
keseredettségében H a k u i n t , a hegyekben élő szerze test n e v e z t e m e g a p á n a k . A feldühödött szülők oda vitték a csecsemőt H a k u i n ajtajához, a d d i g döröm böltek, m í g az ajtót n e m nyitott, a z u t á n a következő szavakkal á t a d t á k neki a gyermeket: - Ez a gyermek a tiéd, n e k e d kell g o n d o s k o d n o d róla! - V a l ó b a n ? - kérdezte H a k u i n , és kezébe véve a gyermeket, b ú c s ú t intett a szülőknek. Eltelt egy év, és az igazi a p a hazatért, hogy felesé gül v e g y e az asszonyt. A z o n n a l elmentek Hakuinh o z , és k ö n y ö r ö g t e k neki, adja vissza a gyermeket. - Szükségünk van a lányunkra - mondták. - Valóban? - kérdezte H a k u i n , és á t a d t a a gyer meket.
állj; b á r m i t csinálsz, ne inogj." Ha egyszer választót tál, teljes lélekkel a z o n legyél. Ne legyél olyan, mint a hittérítő, aki az i m á d k o z á s r a gondolt, m i k ö z b e n a feleségével szeretkezett, és a feleségével való szerel kezesre gondolt, m i k ö z b e n i m á d k o z o t t . N e v e t t e m ezen a hasonlaton, Szókratész eközben tökéletes füstkarikákat fújt. - Jobb, ha léted teljes erejét felhasználva hibát kö vetsz el, m i n t h o g y h a reszkető lélekkel g o n d o s a n el kerülöd a hibákat. A felelősségtudat azt jelenti, h o g y felismerjük az élvezetet és az árat, ezen felis m é r é s alapján választunk, és a z t á n együtt élünk a választással, a g g o d a l o m nélkül. - Ez n a g y o n feketén-fehéren hangzik. És mi
d o h á n y z á s n e m gusztustalan; a szokás az. Lehet, hogy n a p o n t a egy cigarettát elszívok, a z t á n m e g hat hónapig n e m gyújtok rá; lehet, h o g y élvezek n a p i egy cigarettát, vagy heti egyet, anélkül, hogy bármiléle legyőzhetetlen késztetésem lenne, h o g y m é g •fcyre rágyújtsak. És a m i k o r d o h á n y z o m , n e m te tt/ok úgy, m i n t h a a t ü d ő m n e m látná kárát; u t á n a megteszem a szükséges intézkedéseket, h o g y ellen ül ilyozzam a negatív hatást. - Soha n e m h i t t e m volna, hogy egy harcos d o hányzik. Füstgömböket fújt az orrom felé. - Soha n e m mondtam, h o g y a harcos a n n a k megfelelően viselke dik, amilyennek te a tökéletes viselkedést képzeled, | n azt sem, h o g y p o n t o s a n ú g y viselkednek, a h o g y a n én. De a házszabályokat m i n d a n n y i a n betartjuk. Tellát, akár megfelel a viselkedésem az új n o r m á i d n a k , akár n e m , a n n y i azért legyen világos a s z á m o d r a , hogy u r a l k o d o m m i n d e n kényszer és viselkedés fö lüli. N i n c s e n e k szokásaim; tetteim tudatosak, szán dékosak és befejezettek. Szókratész e l n y o m t a a cigarettáját és mosolyogva (Rézett r á m . - Túlságosan r é g i m ó d i vagy, m i n d e n büszkeséged és e m e l k e d e t t elveid ellenére. Ideje, hogy ü n n e p e l j ü n k egy kicsit. Azzal kivett egy ü v e g gint az asztalából. Csak ül tem hitetlenkedve, fejemet rázva. Kevert n e k e m egy Halt ginből és szénsavas üdítőből. - Szénsavas ü d í t ő ? - kérdeztem. - Csak gyümölcslénk v a n - m o n d t a , emlékeztetve • o k r a a szavakra, melyeket oly rég m o n d o t t ne kem. Most m e g itt állt, gin-tonikot kínálva n e k e m , ő H\aga p e d i g tisztán itta a gint. N o s - m o n d t a , m i k ö z b e n gyorsan felhajtotta a . • 1111 -, bulizhatunk, nincsenek előttünk akadályok.
178
179
- Tetszik, h o g y ilyen lelkes vagy, Szókratész, de n e k e m hétfőn e d z e n e m kell. - Fogd a kabátodat, kölyök, és gyere velem. Mentem. Egyetlen d o l o g r a e m l é k s z e m tisztán, h o g y szom b a t éjjel volt S a n Franciscóban. K o r á n kezdtük, és m e g s e m álltunk. Egész este ö s s z e m o s ó d t a k előt t e m a fények, a csilingelő p o h a r a k és a nevetés hangjai. E m l é k s z e m a v a s á r n a p reggelre. Öt óra volt és lük tetett a fejem. A Missionen m e n t ü n k végig, átmen t ü n k a N e g y e d i k utcán. Alig l á t t a m az utcajelzésekel a leereszkedett s ű r ű ködben. Szókratész hirtelen megállt és belebámult a ködbe. Kuncogva nekiüt k ö z t e m , de a z t á n hirtelen m a g a m h o z tértem; valami n e m stimmelt. Egy h a t a l m a s sötét alak bontakozott ki a ködből. M á r - m á r elfelejtett á l m o m villant elő az elmémben, de a m i k o r egy m á s i k alakot is meglát¬ t a m , a z u t á n m é g egyet, eltűnt: h á r o m férfi volt. Ket ten k ö z ü l ü k - m a g a s , v é k o n y figurák - elálltak az. I u t u n k a t . A h a r m a d i k odajött hozzánk, és ócska bőr dzsekijéből egy tőrt h ú z o t t elő. Ereztem, h o g y a pul z u s o m a h a l á n t é k o m b a n ver. - I d e a p é n z t ! - parancsolta. N e m v o l t a m k é p e s tisztán g o n d o l k o d n i . Felé lép t e m , a tárcámért n y ú l t a m , a z t á n elbotlottam. A férfi m e g l e p e t t e n felém ugrott, a késével h a d o nászva. Szókratész g y o r s a b b a n m o z o g v a , m i n t vala ha, m e g r a g a d t a a férfi csuklóját, m e g p e r d ü l t , és a/ ú t r a hajította a pasast, m i k ö z b e n egy m á s i k gengsz ter felém t á m a d o t t . N e m ért el. Szókratész egy k ö n n y ű m o z d u l a t t a l kirúgta alóla a lábát. Mielőtt a h a r m a d i k t á m a d ó egyáltalán m e g m o z d u l h a t o t t vol na, Szókratész m á r rajta volt, hirtelen k é z m o z d u l a t tal leszorította a csuklóját. Ráült a férfira. - N e m 180
gondoltál m é g arra, h o g y gyakorolnod kellene az erőszakmentesség erényét? Az egyik férfi é p p e n kezdett feltápászkodni, ami kor Szókratész h a t a l m a s kiáltást hallatott, és a tá madó h á t r a z u h a n t . A d d i g r a a vezetőjük felvakarta magát az úttestről, rátalált a késére, és d ü h ö d t e n Szókratész felé bicegett. O a z o n b a n felállt, felkapta a férfit, akin ült, és „ K a p d el!" - felkiáltással a késes felé hajította. A b e t o n r a z u h a n t a k , majd v a d d ü h v e l felkiáltva m i n d a h á r m a n egy utolsó t á m a d á s b a len dültek. A következő n é h á n y m á s o d p e r c ö s s z e m o s ó d o t t flőttem. E m l é k s z e m , h o g y Szókratész meglökött, és Western. A z u t á n csend lett, csak nyögéseket lehetett hallani. Szókratész n y u g o d t a n ült, a z t á n karjait ki rázva m é l y lélegzetet vett. A késeket beledobta a Csatornába, a z t á n felém fordult. - J ó l vagy? - A fejemet leszámítva, igen. - Megütöttek? - N e m , csak az alkohol. Mi történt? A j á r d á n kiterülve fekvő h á r o m férfi felé fordult, „térdelt és megvizsgálta a p u l z u s u k a t . Megfordítota a testeket, és szinte szelíden, g y e n g é d szurkálálokkal m e g n é z t e , hol sebesültek meg. Csak ekkor ' í t t e m rá, h o g y a z o n fáradozik, h o g y meggyógyítsa Őket! - Hívjad a m e n t ő k e t ! - m o n d t a felém fordulva. IL legközelebbi fülkéhez r o h a n t a m , és telefonáltam, z u t á n sebesen a b u s z m e g á l l ó felé v e t t ü k az u t u n t. Szókratészra n é z t e m . K ö n n y e k csillogtak a szeében, és a m i ó t a csak ismertem, m o s t először lat in őt s á p a d t n a k és fáradtnak. A b u s z o n alig beszéltünk. Én n e m b á n t a m ; fájdala s n a k é r e z t e m a beszédet. A m i k o r a b u s z az egyé ni és Shattuck állomásnál megállt, Szókratész le181
A hétfői e d z é s olyan jól m e n t , m i n t m á r hónapok óta soha. A hatására m é g erősebben elhatároztam, h o g y fizikailag és lelkileg újra teljes e m b e r r é válok A l á b a m jobban gyógyult, m i n t valaha is remélhet t e m volna, hiszen egy különleges e m b e r kezelte. Hazafelé m e n e t annyira m e g t e l t e m hálával, hogy a l a k á s o m közelében letérdeltem, és megérintettem a földet. Egy m a r é k földet a k e z e m b e véve a szellő b e n r e m e g ő s m a r a g d z ö l d levelek közt felnéztem, és az égre b á m u l t a m . N é h á n y értékes másodpercre ú g y éreztem, h o g y lassan beleolvadok a földbe. Ek kor, k i s g y e r m e k k o r o m óta először, m e g é r e z t e m egy ismeretlen, életadó lény jelenlétét. Itt a z o n b a n közbeszólt elemző gondolkodásom, „ O , szóval ilyen egy s p o n t á n misztikus é l m é n y " - és megtört a varázs. Visszatértem a földi viszonylatok
közé - ismét átlagember voltam, aki egy szilfa alatt állva földet szorongat a kezében. K ö n n y ű kábulatban értem haza, olvastam egy darabig, a z u t á n elaludtam. A k e d d i n a p igen csendes volt - egészen a d d i g , amíg ki n e m tört a vihar. Szerda reggel belekerültem a t a n ó r á k forgatagába. N y u g a l m a m , melyről azt hittem, m á r örökké fog tartani, a különféle idegeskedések és régi kénysze rek miatt h a m a r szétoszlott. M i n d e z a szigorú gya korlások u t á n ! N a g y o n csalódott voltam. Ekkor tör tént valami: erőteljesen megszólalt b e n n e m egy bölcs intuíció, amelyet így lehetne megfogalmazni: „a régi kényszerek továbbra is m e g fognak jelenni, talán m é g évekig. De a kényszer n e m , csak a tett i/,ámít. H a r c o s k é n t kell kitartani." Először azt hittem, az e l m é m szórakozik velem. I )e ez n e m gondolat, n e m is belső h a n g , h a n e m va¬ lamiféle bizonyosságérzés volt. Ú g y éreztem, mint ha Szókratész, egy harcos lenne b e n n e m . És ez az érzés azóta is kísér. Aznap este elmentem a benzinkúthoz, hogy besza rni iljak Szókratésznak az elmém akkori hiperaktivitáláról, és az Érzésről. Egy ütött-kopott Mercury generá torcseréjével volt é p p e n elfoglalva. Felnézett, ü d v ö sről t. - Joseph m a reggel meghalt - jelentette be közömliös hangon. A mögöttem lévő kombinak dőltem. Meg rázott Joseph halálhíre, és Szókratész érzéketlensége. - H o g y a n halt m e g ? - kérdeztem, a m i k o r m e g Ind t a m szólalni. - N a g y o n kellemesen, g o n d o l o m - felelte Szókra lész mosolyogva. - Leukémiája volt, t u d o d . M á r évek óla betegeskedett; régóta bizonytalan volt m á r az éle te. Nagyszerű harcos volt. - Szeretet csengett a hang jában, de bánatnak, együttérzésnek n y o m á t sem érez tem benne.
182
183
szállt. - Jövő s z e r d á n gyere át egy italra hozzám... m o n d t a , és e l m o s o l y o d v a fájdalmas arckifejezése m e n m é g hozzátette: - Gyógyteára, természetesen. A lakásomtól egy háztömbnyire szálltam le a busz ról. Majd szétrobbant a fejem. Az az érzésem voll, m i n t h a elveszítettük volna a harcot, és m é g mindi;; ütötték volna a fejemet. M e g p r ó b á l t a m csukva tartani a s z e m e m , a m e n n y i r e csak lehetett, miközben egy háztömbnyit sétáltam a házunkig. Most m á r érteni, milyen lehet v á m p í r n a k lenni - gondoltam, a nap fény ölni tud. Az alkoholgőzbe fulladt mulatozásból két dolgot t a n u l t a m m e g : először is, h o g y s z ü k s é g e m v a n rá, h o g y ellazuljak, és hagyjanak ellazulni; másodszor p e d i g felelős választást tettem: n e m iszom többé; n e m éri m e g . Ezen túl p e d i g az élvezet, amit az ivás nyújtott, eltörpült amellett, amilyen ö r ö m ö k e t kezd t e m tapasztalni.
- Szókratész, n e m v a g y egy cseppet sem megren dűlve? Letette a csavarkulcsot. - Erről e s z e m b e jut egy régen hallott történet egy anyáról, aki m é l y e n b á n k ó d o t t kisfia halála miatt:
- És ez a történet megvigasztal téged, Szókratész? - N o s , azt hiszem, ez egy jó történet, és egyszer te is értékelni fogod majd - közölte derűsen. - Azt hittem, jól ismerlek, Szókratész, de sohasem g o n d o l t a m volna, h o g y ilyen szívtelen t u d s z lenni. - Semmi okom a bánkódásra. - De Szókratész, ő elment! - Talán igen, talán n e m . Lehet, hogy s o h a s e m voll itt! - nevetett kedvesen. A nevetés végigsöpört a ga rázson. - Szeretnélek megérteni, de n e m v a g y o k rá képes H o g y lehetsz ilyen k ö n n y e d , a m i k o r a halálról van szó? U g y a n í g y fogsz érezni a k k o r is, ha én halok meg? - H á t persze! - nevetett. - D a n , v a n n a k dolgok, amelyeket m é g n e m érthetsz. Egyelőre csak annyil m o n d h a t o k , h o g y a halál egyfajta változás, talán egy kicsit d u r v á b b , m i n t a p u b e r t á s - m o n d t a mosó lyogva. - De s e m m i k ü l ö n ö s e n m e g r á z ó nincs ben ne. C s a k annyi, h o g y az e m b e r n e k megváltozik a
teste. A m i k o r megtörténik, megtörténik. A harcos Bem keresi, de n e m is kerüli a halált. Az arca k o m o r a b b á vált, mielőtt újra megszólalt. » A halál n e m s z o m o r ú . A s z o m o r ú az, h o g y a leg több e m b e r e g y á l t a l á n n e m is él. - E k k o r a s z e m e megtelt k ö n n y e l . Ü l t ü n k , két barát, csendesen, majd h a z a s é t á l t a m . É p p e n b e f o r d u l t a m egy mellé kutcába, a m i k o r újra eljött az Érzés: a „ t r a g é d i a " t g é s z e n m á s t jelent a harcosnak, m i n t a b o l o n d n a k . Szókratész csak azért n e m s z o m o r ú , m e r t Joseph halálát e g y s z e r ű e n n e m tekinti t r a g é d i á n a k . Ézt punk h ó n a p o k k a l k é s ő b b é r t e t t e m m e g , egy hegyi barlang m é l y é n . M i n d e n e s e t r e továbbra is ú g y hittem, h o g y n e k e m * és e n n é l fogva Szókratésznak is - pocsékul kéne éreznünk m a g u n k a t , ha lecsap a halál. Z a v a r o s gon dolatokkal a fejemben z u h a n t a m álomba. Reggel m e g k a p t a m a választ. Szókratész egysze rűen n e m ú g y viselkedett, a h o g y a n vártam. Ehelyett I boldogság felsőbbrendű voltát demonstrálta. Egy Új eltökéltség töltötte el a szívem; láttam már, hogy mennyire m e d d ő dolog m á s emberek v a g y a saját rlmém reflexes elvárásai szerint viselkedni. Ezentúl harcos módjára, m a g a m fogom eldönteni, hol, mi kor és h o g y a n cselekszem vagy g o n d o l k o d o m . Ezgel a szigorú elhatározással, ú g y éreztem, k e z d e m megérteni a harcos életformát. A z n a p éjjel besétáltam a b e n z i n k ú t irodájába és közöltem Szókratésszal: - Kész vagyok, senki s e m állíthat m e g többé. Vad pillantása m e g s e m m i s í t e t t e többhavi kiképzélem m i n d e n e r e d m é n y é t . Reszkettem. Suttogva be l/élt, hangja mégis m e t s z ő volt. - Ne járjon a szád! Tnlán kész vagy, talán n e m . Egy dolog bizonyos, nincs m á r sok i d ő d ! M i n d e n e l m ú l ó n a p p a l köze-
184
185
- N e m t u d o m elviselni a b á n a t o t és a fájdalmat m o n d t a a nővérének. - Testvérem, megsirattad a fiadat, mielőtt az meg született volna? - Természetesen n e m - felelte a boldogtalan anya. - A k k o r m o s t s e m kell őt siratnod. Csak vissza tért u g y a n o d a , eredeti o t t h o n á b a , ahol születése előtt volt.
lebb kerülsz a halálodhoz. N e m j á t s z a d o z u n k ill M e g é r t e t t e d végre? H a l l a n i véltem a szél üvöltését odakintről. Várai l a n u l m e g é r e z t e m meleg ujjainak érintését a halán tékomon. G u g g o l t a m a bozótban. Rejtekhelyemtől négy mc térre egy több m i n t két és fél méteres, k a r d d a l fel szerelkezett óriás állt. Masszív, izmos teste kén CM szagot árasztott. A fejét, sőt m é g a h o m l o k á t is un dorító, ö s s z e t a p a d t haj borította, s z e m ö l d ö k e tor/, gyűlöletes arc k ö z e p é n éktelenkedett. G o n o s z u l nézett egy vele s z e m b e n álló fiatal h a r cosra. H a t , az óriással a z o n o s r é m k é p materializáló dott, és körbezárták a fiatalembert. M i n d a hatan egyszerre nevettek - mélyen a hasukból feltöm, nyögésszerű, m o r g ó nevetéssel. A fiatal harcos jobbra-balra k a p k o d t a a fejét, ve szettül lengette kardját, pörgött, cselezett, a levegó be vagdalkozott. S e m m i esélye s e m volt. Egyetlen üvöltéssel m i n d a hat r é m k é p feléje ug rott. Az óriás kardja hátulról lesújtva lemetszette ,i karját. Felsikoltott a fájdalomtól, a m i n t előzubogoll a vére, és egy utolsó, őrjöngő erőfeszítést téve vakon a levegőbe vágott. A h a t a l m a s kard újra lecsapott, és a fiatalember feje elvált a törzsétől, a földre gurult, d ö b b e n t kifejezéssel az arcán. - O h h h - n y ö g t e m a k a r a t o m ellenére, felford u ll g y o m o r r a l . Elborított a kénköves bűz. Valaki a karo m a t fájdalmasan m e g r a g a d v a kipenderített a bozól ból, és ledobott a földre. A m i k o r kinyitottam a szemem, a fiatal harcos leva gott fejének halott szemei n é h á n y centire az arcomtól, csendben saját közeledő végzetemre figyelmeztettek Ekkor meghallottam az óriás torokhangját.
- M o n d j b ú c s ú t az életnek, te fiatal b o l o n d ! - m o rogta a varázsló. G ú n y o l ó d á s a feldühített. A fiatal harcos kardjáért v e t ő d v e talpra u g r o t t a m , és szem benéztem vele. - E n g e m egy n á l a d sokkal n a g y s z e r ű b b e m b e r ne vezett „ b o l o n d n a k " , te nyálas e u n u c h ! - Egy üvöl téssel t á m a d t a m , meglengetve a k a r d o m a t . Olyan erősen v é d e t t ki, hogy levert a lábamról. 111 rtelen h a t a n voltak megint. Talpra u g r o t t a m , és |>n)báltam az eredeti óriáson tartani a s z e m e m , de mar n e m v o l t a m biztos a d o l g o m b a n . Mélyen, a hasukból kántálni kezdtek; mély, bor zalmas halálének volt ez, m i k ö z b e n lassan kúsztak lelem. Ekkor megtalált ismét az Érzés, és t u d t a m , mit kell lennem. „Az óriás jelképezi m i n d e n bajod forrását; >/, elméd ő. D é m o n , akit le kell vágnod. Ne h a g y d inagad becsapni, m i n t az elveszett harcos: összpon tosíts!" Abszurd m ó d o n az e l m é m k o m m e n t á l t a a ilolgot, „micsoda i d ő p o n t a tanulásra". Eztán újra az rlobbi n e h é z szituációban találtam m a g a m , jeges nyugalommal a szívemben. H á t a m r a feküdtem, b e c s u k t a m a s z e m e m , m i n t h a m e g a d n á m m a g a m a sorsnak. A k a r d o t a k e z e m b e n tartottam, a mellkasomtól az arcomig élével lefektet ve. Az illúziók megtéveszthetik a szememet, de a lulemet n e m . Csak a valódi óriás ad h a n g o t járás közben. H a l l o t t a m őt m a g a m mögött. Csak két leheifősége volt - v a g y elmegy, v a g y megöl. Az utóbbit Választotta. Figyelmesen hallgatóztam. A m i n t érzé keltem, hogy a kardja lefelé sújtani készül, m i n d e n t r ő m m e l felfelé l ö k t e m a pengémet, és éreztem, rtmint az r u h á t , húst, izmot tépve belehatol. Rettene tes sikolyt hallottam, majd egy test puffanását. A d é m o n arccal lefelé, k a r d o m r a felnyársalva feküdt.
186
187
- M a j d n e m n e m jöttél vissza idejében - mondta Szókratész összevont szemöldökkel. A fürdőszobába r o h a n t a m , ahol r ö g t ö n iszonyú h á n y i n g e r t á m a d t r á m . Mire kijöttem, édesgyökeres kamillateát készített. - Az i d e g e k n e k és a gyomor nak - mondta. Mesélni k e z d t e m Szókratésznek az utazásról. - A m ö g ö t t e d levő b o k r o k közé bújtam, és o n n a n néz t e m végig az egészet - vágott közbe. - Egyszer m a j d n e m t ü s s z e n t e t t e m egyet. M é g jó, h o g y nem. S e m m i k e d v e m n e m lett volna összeakaszkodni ez zel a fickóval. Egy pillanatra azt hittem, kénytelen leszek, de m a g a d is egészen jól m e g o l d o t t a d , Dan. - Kösz, Szok - m o n d t a m r a g y o g ó képpel. - Én... - M á s r é s z t ú g y t ű n t , h o g y elvétetted, a m i majd n e m a z életedbe került. M o s t rajtam volt a sor, h o g y közbevágjak. A légin k á b b az foglalkoztatott, a m i az óriás pengéjének vé g é n volt - viccelődtem. S n e m is v é t e t t e m el. - Valóban? - Szok, egész életemben illúziókkal k ü z d ö t t e m , én folyton jelentéktelen személyes p r o b l é m á k k a l vol t a m elfoglalva. Ö n m a g a m fejlesztésére á l d o z t a m az egész életem, anélkül, h o g y m e g é r t e t t e m volna azt a p r o b l é m á t , a m e l y eredetileg keresésre ösztönzött. M i k ö z b e n a világ m i n d e n dolgából ki a k a r t a m hoz ni a lehető l e g n a g y o b b hasznot, m i n d i g az elmém r a b s á g á b a n m a r a d t a m . M i n d i g ö n m a g a m m a l vol t a m elfoglalva. Az óriás az egyetlen valódi problé m á m az életben - és ő a saját e l m é m . És, Szókratész - m o n d t a m egyre izgatottabban, hirtelen felismerve t e t t e m jelentőségét -, k e r e s z t ü l v á g t a m rajta magam. - Afelől s e m m i kétség - válaszolta. - Mi történt volna, ha az óriás győz; akkor mi van?
188
- Ne m o n d j ilyeneket - m o n d t a sötéten. - Tudni a k a r o m . Tényleg m e g h a l t a m volna? - N a g y o n valószínű - válaszolta. - Legalábbis meg ö r ü l t é l volna. | A teaforraló sípolni kezdett.
A hegyi ösvény
Szókratész forrón gőzölgő teát töltött két egyforma bögrénkbe, és h ó n a p o k óta először bátorító szavak.il intézett h o z z á m . - Az, h o g y a párbajt túlélted, való di bizonyíték arra, készen állsz, hogy továbbhalad| az Egyetlen Cél felé. - Mi az? - Ha rátalálsz, m e g is érkezel. A kiképzésed addig is egy új területen fog folytatódni. Változás. A fejlődés jele. K e z d t e m izgalomba jön ni. Végre t o v á b b l é p ü n k , g o n d o l t a m . - Szókratész, milyen területre gondolsz? - kérdeztem. - E l ő s z ö r is, n e m leszek t ö b b é válaszolgatógép Ö n m a g á d b a n kell m e g t a l á l n o d a választ ezentúl Mindjárt el is k e z d h e t e d . Menj hátra, a benzinkul túloldalára, a szemeteskuka m ö g é . Ott, a telek s a i kában, a falnak t á m a s z t v a találsz egy nagy, lapo-I követ. Ülj a z o n a kövön, a m í g valami olyan értékre n e m lelsz, amelyről b e s z á m o l h a t s z nekem. - Ez m i n d e n ? - k é r d e z t e m rövid s z ü n e t u t á n . - Igen. Ülj, és nyisd m e g az e l m é d saját belső bői csességed s z á m á r a . K i m e n t e m , m e g t a l á l t a m a követ, és leültem a sö tétben. Először véletlenszerű g o n d o l a t o k futottak ál az a g y a m o n . A z u t á n a z o k o n a fontos fogalmakon g o n d o l k o d t a m , amelyekről iskolaéveim során hal lottam. Eltelt egy óra, kettő, majd h á r o m . Néhány 290
nii'm belül fel kellett h o g y keljen a n a p , én m e g fázni kezdtem. Lelassítottam a légzésemet, és erőteljesen elképzeltem, hogy meleg a g y o m r o m . N e m sokkal •rután kellemesen é r e z t e m m a g a m . IIjött a hajnal. Az egyetlen dolog, amiről ú g y gon doltam, h o g y e l m o n d o m neki, olyan felismerés volt, amelyre egy pszichológiai előadás során jöttem rá. Merev, zsibbadt lábbal felálltam, és elsántikáltam az hoilába. Szókratész p i h e n t e n és k é n y e l m e s e n ü l d ö gélt az asztalánál. - Ó, ilyen korán? N o s , mi van? kérdezte. Majdhogynem z a v a r b a n voltam, hogy e l m o n d om e, de r e m é n y k e d t e m , hogy kielégíti. Oh, Szok. M i n d e n nyilvánvaló ellentét ellenére, m i n d a n n y i u n k n a k hasonló emberi szükségletei és (élelmei v a n n a k ; m i n d a n n y i a n u g y a n a z o n az ösvé nyen járunk, és e g y m á s t irányítjuk. Ennek a megérléae együttérzéssel tölthet el b e n n ü n k e t . N e m rossz; m o s t p e d i g vissza a sziklához! [ «• De mindjárt itt a hajnal, és te elmész. - Az n e m p r o b l é m a - vigyorgott. - Biztos v a g y o k lienne, h o g y valami m é g eszedbe jut ma éjjel. Ma éjjel én... - Az ajtóra m u t a t o t t . A kövön ülve, m i k ö z b e n egész testem fájt, gyerek kon >mra g o n d o l t a m vissza. A m ú l t a m o n t ű n ő d t e m , ^ t e k i n t é s t kerestem. M i n d a z t , amit a Szókratésszal mit ott h ó n a p o k alatt m e g i s m e r t e m , egy elmés afo rizmába p r ó b á l t a m sűríteni. A kihagyott egyetemi ó r á k jutottak eszembe, és a ttunaedzések, amelyeket kénytelen leszek kihagyni, Él nz ürügy, amelyet majd az e d z ő n e k m o n d o k ; le hel, hogy e l m o n d o m majd neki, hogy egy k ö v ö n ül dögéltem egy b e n z i n k ú t n á l . Ez elég őrült történet ahhoz, h o g y megnevettesse. A n a p halálos lassúsággal kúszott le az égről. Ott 292
ü l t e m éhesen, idegesen, később leverten, k ö z b e n le szállt a sötétség. S e m m i m o n d a n i v a l ó m n e m voll Szókratész számára. Aztán, é p p akkor, a m i k o r neki jönnie kellett, egyszer csak belém hasított. Valami mélyet akar, v a l a m i kozmikusabbat! Újult erővel koncentráltam. Láttam, a m i n t belép az irodába, CM int n e k e m . M e g d u p l á z t a m az erőfeszítést. S akkor, körülbelül éjfélkor, megtaláltam. M é g m e n n i sem t u d t a m , ú g y h o g y p á r percre kinyújtóztam, mieloli b e c s o s z o g t a m volna az irodába. - Az emberek társadalmi álarcain átlátva felismer t e m közös félelmeiket és zavarodott elméjüket, s ez cinikussá tett, mert m é g n e m voltam képes arra, hogjj ezen túllépjek, és meglássam b e n n ü k a fényt. Rájül tem, hogy ez hatalmas léptékű megvilágosodás. - Csodálatos - jelentette ki Szókratész. Amint éppen felsóhajtottam volna, még hozzátette: - De n e m ege szen erre gondoltam. N e m t u d n á l valami még mégha tóbbal előállni? - Felüvöltöttem, senkire n e m irányúin d ü h ö m b e n , aztán kicsörtettem a filozófuskövemhez. - Valami m e g h a t ó b b a t - m o n d t a . Ez talán célzá» volt? Visszagondoltam legutóbbi tornaedzéseimre .1 tornateremben. Csapattársaim mostanában úgy vi g y á z t a k r á m , m i n t a t y ú k a n y ó k . N e m olyan régen óriásköröket csináltam a nyújtón, elrontottam egy piruettváltást, és le kellett u g r a n o m a nyújtó teteje ről. T u d t a m , h o g y igencsak rossz lesz, mikor a l.'i b a m r a esem, de mielőtt földet é r t e m volna, Sid e» H e r b a levegőben elkaptak és g y e n g é d e n letettek. Légy óvatos, D a n - dorgált m e g Sid. - M e g akarói ü t n i a lábad, mielőtt m e g g y ó g y u l n a ? Az egész n e m t ű n t v a l a m i fontosnak jelenlegi helyzetemben, de h a g y t a m ellazulni a tudatosságumat, azt remélve, talán az Érzés ad valamit. Semmi Olyan merevvé és fájdalmassá lettek a tagjaim, hogy 292
n e m t u d t a m koncentrálni többé. G o n d o l t a m , n e m isrámít csalásnak, ha ráállok a sziklára és elvégzek né hány lebegő t'ai chi-mozdulatot. Ezeket a lassú kínai mozgásgyakorlatokat Szókratész m u t a t t a nekem. Amint behajlított térddel, kecsesen előre-hátra rín i a ! óztam é s lebegő karokkal a csípőmet ingattam, hagytam, hogy a légzésem kontrollálja a súlyom elto lódásait. Üres lett az elmém, aztán egy jelenet buk k a n t fel benne. Néhány n a p p a l k o r á b b a n lassan, óvatosan a Provo l#r felé kocogtam. Berkeley közepén, a Városházától Indultam, a Berkeley G i m n á z i u m közvetlen szomt d s á g á b a n megálltam. H o g y segítsek m a g a m n a k 1 felaxálásban, előre-hátra k e z d t e m lengeni a t'ai chi izdulatokban. A lágyságra és az egyensúlyra konttráltam, ú g y é r e z t e m m a g a m , m i n t egy óceánban ibegő alga. N é h á n y gimnazista fiú és lány megállt és nézett, de n e m figyeltem rájuk, hagytam, hogy a koncentráim együtt lebegjen a mozdulataimmal. Amikor befztem, és a melegítőnadrágomhoz m e n t e m , hogy Visszavegyem a futósortomra, ismerős t u d a t o m megMalt: vajon hogy nézhettem ki? A tekintetem megidt két csinos tinédzseren, akik kuncogva nézegetlc, Szerintem tetszettem ezeknek a lányoknak - gon doltam, m i k ö z b e n m i n d k é t lábamat a n a d r á g o m Ugyanazon szárába d u g t a m , elvesztettem egyensú lyomat, és fenékre estem. 1 N é h á n y m á s diákkal együtt a lányok nevetni (fcs/dtek. Egy pillanatra zavarba jöttem, de a z u t á n Ml rádőltem, és együtt n e v e t t e m velük. "on t ű n ő d t e m , m é g m i n d i g a k ö v ö n ülve, h o g y ez e s e m é n y vajon miért lehet fontos. És beugrott. 293
T u d t a m , h o g y valami értékes m o n d a n i v a l ó m van Szókratész számára. B e m e n t e m az irodába, Szókratész asztala elé áll tam, és azt m o n d t a m : - Közönséges pillanatok nem léteznek. Szok mosolygott. - Üdvözöllek k ö r ö m b e n . L e r o g y t a m a díványra, ő p e d i g teát készített. E z u t á n a t o r n a t e r e m b e n - a földön és a levegőben - eltöltött m i n d e n egyes pillanatot különlegesnek te kintettem, m e l y koncentrált figyelemre volt éröv mes. De azért további leckékre v a n szükség, mivel, a h o g y Szókratész m á r többször m a g y a r á z t a , ahhoz, h o g y borotvaéles figyelemmel tekintsek a minden n a p i élet v a l a m e n n y i pillanatára, sokkal több gya korlásra v a n szükség. M á s n a p , kora reggel, az e d z é s előtt, kihasználtam a kék eget, és ing nélkül ü l d ö g é l t e m a kaliforniai fe nyőligetben. N e m volt m é g tíz perce, h o g y ott öl tem, a m i k o r valaki m e g r a g a d o t t , és elkezdett előre hátra rázni. R ö g t ö n felálltam, a h o m l o k o m a t törölgetve és a/ i z m a i m a t lazítva. - Gyere ide és m u t a t k o z z be en nek a m a c s k á n a k . - Az állat d o r o m b o l t gyönyöni ségében, a h o g y Szókratész a füle m ö g ö t t simogat la - M i n d k e t t e n az e d z ő i d leszünk, n e m igaz, cica? - A macska h a n g o s a n miákolt, a h o g y a n meglapogal t a m . - M o s t p e d i g szorítsd m e g a lábizmait, lassan, egészen a csontig. - Ez fájhat neki. - Szorítsd! Egyre j o b b a n és jobban m e g s z o r í t o t t a m a macska izmát, m í g végül éreztem a csontot. A macska éi d e k l ő d ő e n figyelt, és k ö z b e n dorombolt. - M o s t p e d i g az én c o m b i z m o m a t - m o n d t a Szók ratész.
N e m , erre n e m vagyok képes. N e m ismerjük elé)', jól egymást. - Csináld, tökfej. - Megszorítottam, és meglepőd ve vettem észre, h o g y u g y a n o l y a n t a p i n t á s ú a k az Irmai, m i n t a m a c s k á n a k ; olyan p u h á k , m i n t a vaj. Most te jössz - m o n d t a , kinyújtotta a kezét, és m i /szorította a c o m b i z m o m a t . • Áh! - üvöltöttem. - M i n d i g is azt hittem, hogy É j t izmaim normálisak - mondtam, a combomat dörzsölve. Normálisak, Dan, de m i n d i g túl kell jutnod a norn ilison, a hétköznapin, a megszokotton és ésszerűn i ' i l i . i , a harcos valóságába. Te m i n d i g a hétköznapi Valóságban igyekeztél felsőbbrendűvé válni. Most a felsőbbrendű valóságban leszel hétköznapi. Szókratész m é g egyszer megcirógatta a macskát, i r t á n kiengedte az ajtón. Az egy darabig ott m a r a d t , |fc.tán elsétált. - Gyere ide velem szembe. így állj. - Szókratész penuitatta: félig behajlította a térdét, csípőjét előre tolta, vállát h á t r a h ú z t a . Kinyújtotta m a g a elé a ke l é t , m i n t h a v a l a m i láthatatlan s t r a n d l a b d á t t a r t a n a l e n n e . - Maradj így, m o c c a n á s nélkül, és lassan léleie/.z, a m í g e l m o n d o k n é h á n y dolgot, amelyeket t u d n o d kell a helyes gyakorlásról. Leült h á t u l az asztalára, és e n g e m figyelt. Rögtön Elkezdtek fájni és r e m e g n i a lábaim. - M e d d i g kell | | y állnom? - n y ö g t e m . Anélkül, h o g y t u d o m á s t vett volna a kérdésemről, folytatta: - Az átlaghoz képest jól mozogsz, D a n , ám 1 tested mégis tele v a n csomókkal. I z m a i d túlságoftsn merevek, a merev izmok mozgatásához pedig |Hbb energiára v a n szükség. Először is azt kell tehát megtanulnod, h o g y a n szabadítsd f e l a felhalmozott
294
295
P í e v s é g e t .
L á b a i m r e m e g n i k e z d t e k a fájdalomtól és a l.i radtságtól. - Fáj! - C s a k azért fáj, m e r t olyanok az izmaid, min! .1 kő. - R e n d b e n , ezt jól m e g m o n d t a d ! Szókratész csak mosolygott, majd hirtelen kimen l az irodából; ott álltam, hajló lábakkal, verejtékezve, remegve. Egy i z m o s s z ü r k e macskával jött vissz.i, aki s z e m m e l l á t h a t ó a n m á r sok m i n d e n t megért. - O l y a n i z m o k a t kell kifejlesztened, amilyenek ennek a macskának vannak, hogy úgy mozoghasl m i n t mi - m o n d t a , a d o r o m b o l ó macskát a füle m ö g ö t t vakargatva. Verítéktől g y ö n g y ö z ö t t a h o m l o k o m . A vállam é» a l á b a m erősen fájt. Végül Szókratész így szólt: Pihenj! Felbukfenceztem, és zihálva guggolásba érkey tem. A z t á n m e g l á t t a m , ki volt az. - Szókratész, olykor n e m nagyon t u d s z viselkedni, - Ébredj fel - m o n d t a . - N i n c s több alvás munk.i helyett. Sok t e e n d ő n k van. - N e m v a g y o k szolgálatban - bosszantottam. E b é d i d ő , menjen a következő ablakhoz. - M e g lehet m o c c a n n i , Ülő Bika nagyfőnök! H0/1I el a futócipődet, tíz perc m ú l v a itt találkozunk. H a z a m e n t e m , felvettem régi adidas-cipőmet, .1/ t á n visszasiettem a fenyőligetbe. Szókratész n e d volt sehol. És e k k o r m e g l á t t a m őt. - Joy! - Kék selyem, rövid futónadrág, sárga Tigct cipő volt rajta, és egy póló a d e r e k á r a kötve. Oda In t o t t a m h o z z á és megöleltem. N e v e t t e m , megpróbál t a m eltolni, a földre birkózni, de n e m volt könnyil feladat. Szerettem volna beszélni, e l m o n d a n i neki ,\t érzéseimet, terveimet, de ő ajkamra tette az ujját ex 296
Igy szólt: - Később lesz i d ő n k beszélni, m o s t csak kövess! Különös bemelegítést m u t a t o t t be; t'ai chi-gyakorUlok, vizualizációk, koordinációs és csuklógyakorlülnk keverékét, h o g y bemelegítsük az elmét és a Imiét. N é h á n y perc m ú l v a k ö n n y ű n e k , l a z á n a k és energiától d u z z a d ó n a k éreztem m a g a m . Meglepe tésszerűen m e g h a l l o t t a m Joy hangját: - Elkészülni, Vigyázz, rajt! - Elindult, felfelé szaladt, keresztül a fempuson, a Strawberry k a n y o n sziklái felé. Liheg¬ Ve és fújtatva követtem. M é g n e m igazán voltam fulölormában, ezért m e s s z e l e m a r a d t a m . D ü h ö d t e n beleerősítettem, égő tüdővel. Joy előttem h a l a d v a m e g á l l t az e m e l k e d ő tetején, amely a futballstadioniii nézett. Alig k a p t a m levegőt, m i r e utolértem. I' - Mi tartott ilyen sokáig, édes? - k é r d e z t e csípőre teli kézzel. likkor újra elszökellt, fel a k a n y o n o n , a t ű z v é d ő érkok és a s z ű k földutak kiindulásához, amelyek (elfelé k a n y a r o g t a k a d o m b o k között. Kitartóan köVeltem; a n n y i r a fájt, a m e n n y i r e m á r régóta n e m , de •llökéltem, h o g y lehagyom. Amint az á r k o k közelébe értünk, Joy lassított, és finberi t e m p ó b a n k e z d e t t futni. E z u t á n , l e g n a g y o b b rémületemre, a m i k o r elérte az alacsonyabban fekvő érkok alapját, ahelyett, h o g y megfordult volna, m é g egy szinttel feljebb vezetett e n g e m , m e s s z e a d o m Ixik közé. | C s e n d e s h á l a i m á t m o n d t a m , a m i k o r az alacso nyabb á r k o k végénél megfordult, ahelyett, h o g y fellelé indult volna a b o r z a l m a s e m e l k e d ő n , az alsó és A felső á r k o k között h ú z ó d ó összekötőn. M i k ö z b e n igy k ö n n y e b b , h o s s z ú szinten s z a l a d t u n k lefelé, Joy ben/élni kezdett: - Danny, Szókratész megkért, hogy Vezesselek be a kiképzés egy új fázisába. A meditá297
ció értékes gyakorlat, de idővel ki kell nyitnod .1 s z e m e d és k ö r ü l kell n é z n e d . - A harcos élete - folytatta - n e m ülő gyakorlato/.i m o z g a l m a s é l m é n y ez. A m i n t Szókratész elmond 1,1 n e k e d - m o n d t a , m i k ö z b e n b e v e t t ü n k egy k á n y a H és lefelé k e z d t ü n k szaladni -, ez az ösvény a cselei vés ösvénye, és m o s t részed lehet a cselekvésben! Én k ö z b e n a földet bámulva, erősen figyeltem. - Igen, értem, Joy; ezért v a n n a k a tornatermi ed/e seim... - válaszoltam. É p p e n időben n é z t e m fel, hog] m é g láthassam, amint csinos alakja eltűnik a távolban Tökéletesen elcsigázott voltam, a m i k o r később, ,i d é l u t á n folyamán besétáltam a t o r n a t e r e m b e . Lelc k ü d t e m egy szőnyegre, és nyújtottam, nyújtottam éj nyújtottam, a m í g az e d z ő o d a n e m jött és m e g nem kérdezte: - Egész n a p nyújtani fogsz, vagy lennel szíves m e g p r ó b á l n i egy érdekes valamit, melyet ill tornagyakorlatnak nevezünk? - R e n d b e n , H a l l - m o n d t a m mosolyogva. Néhány n a g y o n egyszerű u g r ó m o z d u l a t o t p r ó b á l t a m ki ele. ször, p r ó b á r a t é v e a lábamat. A futás egy dolog voll az u g r á s egy másik. A k i m u n k á l t u g r ó mozdulatok nál akár ötszáz kiló is n e h e z e d h e t a testre, amikor ,1 lábak földet érnek, a testet az ég felé lökve. Ebben aj é v b e n először a t r a m b u l i n t is kipróbáltam. Üteme sen p a t t o g t a m a levegőbe, újra és újra bukfencezve Hó-rukk! Pat és D e n n i s , akik szintén a t r a m b u l i n o n dolgoz tak, r á m kiáltottak: - Millman, n e m fognád visszj m a g a d egy kicsit? Tudod, h o g y m é g m e g sem gye gyúlt a lábad! - Kíváncsi lettem volna, mit szóln.i nak, ha t u d n á k , h o g y az i m é n t t ö b b mérföldet szí ladgáltam a dombokon. M i k ö z b e n a z n a p este a b e n z i n k ú t felé mentein, olyan fáradt voltam, h o g y alig t u d t a m nyitva tartani
* nzemern. M i k o r a h ű v ö s októberi levegőről belépIrin az i d o d á b a , frissítő teára és beszélgetésre szá mítottam. P e d i g t u d h a t t a m volna... Szókratész elkezdte a fizikai képzés finomabb •leméibe való bevezetésemet. - M o s t a n r a m á r m e g ludod ítélni, milyen feszültséget ró az e l m e a testre. Az évek s o r á n rengeteg a g g o d a l o m m a l , nyugtalanlággal és m á s lelki roncsolódással lettél tele. Itt az Ideje, h o g y feloldd az i z m a i d b a z á r ó d o t t régi feIlr,ültségeket. Szókratész egy f u t ó n a d r á g o t nyújtott át, és azt mondta, v e g y e m azt fel a másik helyett. A m i k o r Visszajöttem, ő is a l s ó n a d r á g b a n volt, és egy fehér anyagot terített a szőnyegre. - Mit csinálsz, ha jön •gy vevő? - Szókratész az ajtó mellett függő overalljára m u t a t o t t . Most p e d i g csináld p o n t o s a n u t á n a m . - Édes Illatú olajjal k e z d t e d ö r z s ö l n i a bal lábát. M i n d e n •gyes lépést m e g i s m é t e l t e m , a szorításokat, nyoma túikat, lent a lábszárnál, a z t á n fent, az oldalakon, és 11 lábujjak között, nyújtás, n y o m á s és h ú z á s közben. A csontokat masszírozd, ne csak a h ú s t és az iz mot, h a n e m m é l y e b b e n - m o n d t a . Egy fél óra m ú l v a •észen v o l t u n k a bal lábbal. U g y a n e z t megismétel ni k a jobb lábbal is. Ez m e n t ó r á k o n át, a test min den egyes részén. O l y a n dolgokat t u d t a m m e g az Urnáimról, a m e l y e k r ő l a d d i g fogalmam s e m volt. Ki Multam t a p i n t a n i , hol k a p c s o l ó d n a k össze, és érezIrin a csontok formáját. Elképesztő volt, h o g y én, a Intő, ennyire n e m i s m e r e m a testemet. Szókratész n é h á n y s z o r gyorsan belebújt az ovehtl íjába, a m i k o r megszólalt a csengő, de egyébként lem mi n e m z a v a r t b e n n ü n k e t . A m i k o r öt órával ke lőbb felvettem a r u h á m a t , ú g y éreztem, m i n t h a új p i t é t is h o r d a n é k . Egy ügyféltől visszatérve Szok
198
299
azt m o n d t a : - Sok régi félelmet kitisztítottál a te.s tedből. Szakíts rá időt, h o g y a k ö v e t k e z ő h a t hónap b a n h e t e n t e legalább egyszer megismételd ezt. li gyelj a lábaidra; a sérült oldalt két héten át minden n a p d o l g o z d meg. - Sok a házi feladat - g o n d o l t a m . Fényesedni kez d e t t az ég. Ásítottam. Ideje h a z a m e n n i . A h o g y ki l é p t e m az ajtón, Szókratész azt m o n d t a , h o g y pont b a n d é l u t á n egykor legyek ott a tűzároknál. K o r á n érkeztem. Kinyújtóztam, és lustán meleg i t e n i k e z d t e m ; n a g y o n lazának és k ö n n y ű n e k é r e z t e m a t e s t e m a „ c s o n t m a s s z á z s " u t á n , de mivel csak n é h á n y órát a l u d t a m , mégis fáradt voltam. Szitálni k e z d e t t az eső; m i n d e n t egybevetve, s e m m i kedvein n e m volt futni, b á r h o v á és bárkivel fussak is. Aztán m e g h a l l o t t a m a közeli bokrok suhogását. Csendben figyelve álltam, arra számítva, h o g y egy szarvas b u k k a n elő a bozótból. A lombok k ö z ü l Joy l e p e l I ki; ú g y festett, m i n t egy t ü n d é r h e r c e g n ő , sötétzöld r ö v i d n a d r á g j á b a n és világoszöld pólójában, amelyre az volt felírva: „A boldogság: tele t a n k " . Szókratész ajándéka, s e m m i kétség. - Joy, mielőtt futunk, üljünk le és beszélgessünk, olyan sok m i n d e n t el akarok m o n d a n i neked. - Joy m o s o l y o g v a elszáguldott. A h o g y a n az első k a n y a r b a n követtem, majdnem elcsúsztam a n e d v e s , sáros földön, éreztem, hogy .1/ előző n a p i edzéstől m é g g y e n g e a lábam. H a m a r o san ö s s z e g ö r n y e d t e m , lüktetni kezdett a jobb lábain, d e n e m p a n a s z k o d t a m . E l k e z d t e m befordulni, ami k o r azt m o n d t a : - Fölfelé, g a l a m b o m ! És elindult a/ összekötőn. - N e m ! - sikította az elmém. - Az bi/ tos, h o g y n e m - m o n d t á k fáradt izmaim. A z t á n Joy ra pillantottam, aki k ö n n y e d é n ugrált felfelé, mintha csak vízszintesen h a l a d n a . 200
Fgy lázadó üvöltésével én is elindultam. Ú g y nézki, m i n t egy részeg gorilla; összegörnyedtem, nyögtem, ziháltam, v a k o n m á s z t a m , két lépést elő le, aztán egyet vissza. A tetején egyenletessé vált az út. Joy ott állt, a nedves fenyőtűket szagolgatva; olyan békésnek és elégedettnek látszott, m i n t egy őzike. A t ü d ő m leve gőért könyörgött. - Van egy ötletem - ziháltam. Az út hátralevő részén sétáljunk - n e m is, inkább kÚNszunk -, a k k o r több i d ő n k lesz beszélgetni. Ez fgész jól hangzik, n e m ? I - Menjünk - m o n d t a v i d á m a n . Hosszúságom d ü h v é változott. A világ végéig el futottam volna u t á n a ! Pocsolyába léptem, meg• p ú s z t a m a sárban, és egy kis faágnak futottam, kis Híján l e z u h a n t a m a d o m b oldalán. - A r o h a d t k u r v a íyját! - Szavaim rekedt suttogásba fulladtak. N e m Uiradt energiám, h o g y beszéljek. Átverekedtem m a g a m egy kis d o m b o n , amely a llklás-hegységnek tűnt, és megpillantottam Joyt, ltogy guggolva néhány vadnyúllal játszott, akik Ugrottak az ösvényen. Amikor beleütköztem, a nyu)k a bokrok közé ugrottak. Joy mosolyogva felnézett lm, és azt mondta: - Á, te itt vagy? - Heroikus erőfeítéssel felé hajoltam, és sikerült felgyorsítva elhalad)m mellette, ám rögtön elém került, majd újra eltűnt. II Négyszáz m é t e r t m á s z t u n k felfelé. M a g a s a n az Bfeöl fölött voltam, és láttam lent az egyetemet. De ^•tn v o l t a m a b b a n az állapotban, h o g y értékelni 'iljam a látványt. Ú g y éreztem, m a j d n e m v é g e m an. M a g a m előtt láttam, a h o g y eltemetnek a d o m a n e d v e s föld alá, azzal a felirattal: „Itt fekszik an. Jó srác volt, egész jól próbálkozott." Felerősödött az eső, de tovább futottam, m i n t aki í n s z b a n van, előredőlve, erőlködve, egyik lábamat
lein
202
a m á s i k u t á n h ú z v a . Ú g y éreztem, ólomból vann.it a cipőim. A z t á n egy sarkon b e k a n y a r o d v a megpil l a n t o t t a m az utolsó d o m b o t : m a j d n e m függőleges n e k t ű n t . M e g i n t összezavarodott az elmém; megállt a testem, ám fent, a d o m b tetején ott állt Joy, csípőin tett kézzel, m i n t h a provokálni akarna. Valahogyan sikerült egy centit előrelépnem, és a lábaim újra mo zogni kezdtek. Vánszorogtam, előrelöktem magam megfeszültem, és az utolsó, végtelennek tetsző lépé seken is t o v á b b k ü z d ö t t e m m a g a m , míg végül kő/ vétlenül Joyba n e m szaladtam. - H é , fiú, hé - nevetett. - Befejezted, készen vagy Zihálások k ö z e p e t t e nekidőltem, és azt lihegtem - M o n d d m é g egyszer. Visszasétáltunk a d o m b r ó l lefelé, és közben alkat m a m nyílt rá, h o g y összeszedjem m a g a m és beszel gessünk. - Joy, s z á m o m r a ú g y tűnik, hogy n e m lei mészetes, ha ilyen k e m é n y e n és ilyen gyorsan hala d u n k . N e m v o l t a m megfelelően felkészülve arra, h o g y ilyen messzire fussak; n e m hiszem, hogy ez lul jó l e n n e a testnek. - I g a z a d v a n - m o n d t a . - Ez n e m a tested próba |.i volt, h a n e m a szellemedé, h o g y világos legyen, va jon továbbléphetsz-e, n e m c s u p á n a d o m b o n vég zett m u n k á t , h a n e m a k é p z é s e d egészét illetően. I íj megálltál volna, akkor s z á m o d r a befejeződik aj egész. De á t m e n t é l a vizsgán, Danny, méghoz./A n a g y s z e r ű osztályzattal. Fújni k e z d e t t a szél és ömlött az eső, bőrig áztál\ .1 b e n n ü n k e t . A z t á n Joy megállt, és karja közé fogta ,1 fejemet. A víz lecsöpögött a hajunkból és az arcunk ba folyt. Á t k a r o l t a m a derekát, s u g á r z ó szemei m.i g u k b a szívtak, és csókolóztunk. Új energia töltött el. N e v e t t e m rajta, a h o g y mind .1 ketten kinéztünk. O l y a n o k voltunk, m i n t két teli s/l 202
és azt m o n d t a m : - Versenyezzünk a d o m b aljá ig! Elstartoltam, és jókora előnyt szereztem. - Akár Ű> is g u r u l h a t o k ezeken a n y o m o r u l t u t a k o n ! - Ter mészetesen ő nyert. Aznap d é l u t á n , később, lustán n y ú j t ó z k o d t a m a tornateremben Síddel, Garyvel, Scottal és Herbbel. A tornaterem melegében kellemes biztonságot talál tunk a kint d ü b ö r g ő eső ellen. Döglesztő futásom el lenére m é g m i n d i g volt energiatartalékom. Mire a z n a p este b e l é p t e m az irodába, ez a tartalék köddé vált. Fájó t e s t e m m e l le a k a r t a m r o s k a d n i a dí ványra és tíz-tizenkét órát aludni. E n n e k ellenére Olyan kecsesen, a h o g y csak t u d t a m , leültem, és •/embenéztem Szókratésszel. I e g n a g y o b b m e g l e p e t é s e m r e á t r e n d e z t e a szobát. A la Ion golfozók, síelők és teniszezők fényképei vol tak, az asztalára p e d i g egy futball-labda volt téve. Meg, Szókratészen is s p o r t m e z volt, „ O h i o edzőtesllllete" felirattal. Ú g y tűnt, k i k é p z é s e m sportszakaához érkeztünk. Amíg Szókratész különleges ébresztő teájából ké gliéit s z á m u n k r a , amelyet ő „ m e n n y d ö r g ő átok"iwik nevezett, a tornában tett haladásomról számol tam be neki. Figyelt, és egyértelműen elismeréssel I t o l o g a t o t t . Következő szavai pedig kíváncsivá tettek. - Á t o r n a a k á r több is lehet, m i n t a m i n e k e d d i g gondoltad. E n n e k megértéséhez p o n t o s a n m e g kell tudnod, miért is élvezed az akrobatika művészetét. I - Ezt m e g t u d n á d m a g y a r á z n i ? Az asztal alá nyúlt, és elővett h á r o m rettenetes kilii .-elű tőrt. - Ne is törődj vele, Szok - m o n d t a m -, ka/.ából nincs is s z ü k s é g e m m a g y a r á z a t r a . - Állj fel! - rendelkezett. A m i k o r felálltam, lazán, alulról egy kést hajított a mellkasom felé. Félreugm l l . i m , l e z u h a n t a m a díványra, miközben a kés hangV a t s ,
203
mit mi m o n d a n i fogok, m e g fogod érteni a sport Vagy a festészet, v a g y a z e n e - valódi hasznát, vagy I m torihoz vezető b á r m e l y m á s aktív v a g y kreatív • I t . Te ú g y képzeled, h o g y a tornát szereted, p e d i g •Uiztán az a b b a n rejlő ajándékról v a n szó: a satoriH | , A t o r n á n a k az a helyes használata, h o g y teljes fi gyel medet és m i n d e n érzésedet a cselekedetedre • g z p o n t o s í t o d ; és akkor eléred a sátorit. A torna az Igazság pillanatához vezet, a m i k o r az életedről v a n p 6 , mint egy párbajozó szamurájnál. Teljes figyel őiét követel: sátori v a g y halál! Mint egy d u p l a szaltó közepén. Igen, és ezért van, h o g y a torna, a harcos m ű v é te, a test mellett u g y a n ú g y az elme és az érzelk kiképzésének is egy módja; a sátorihoz vezető | M I . A harcos s z á m á r a az az utolsó lépés, h o g y taságát m i n d e n n a p i életére is kiterjeszti. A sátori az a valóság, a m e l y b e n élsz, a k a p u h o z való les; csak a k k o r leszünk mi egyenlőek. • e l s ó h a j t o t t a m . - Ez n a g y o n távoli lehetőségnek Hiszik, Szókratész.
talanul a szőnyegre esett. Rémülten, őrülten dobogó szívvel feküdtem. - Jó - m o n d t a . - Kicsit túljátszottad, de azért H volt. M o s t állj fel, és k a p d el a következőt! É p p e n ekkor sípolni kezdett a teafőző, elodázva h a l á l b ü n t e t é s e m végrehajtását. - N o s - m o n d t a m , r í ö s s z e d ö r z s ö l t e m verejtékező t e n y e r e m e t -, teaidő. - Az m e g v á r - jelentette ki. - Figyelj jól! - Szókra tész egy fénylő p e n g é t hajított egyenesen a levegő be. Figyeltem, a m i n t pörög, a z u t á n a földre hull Szókratész leesés k ö z b e n k a p t a el, erősen az ujjal k ö z é r a g a d v a a kés nyelét, m i k ö z b e n lefelé mozcll totta h a r a p ó f o g ó k é n t m ű k ö d ő kezét. - M o s t p r ó b á l d m e g te. Észrevetted, hogy úgy k a p t a m el, h o g y a k k o r s e m vágott volna m e g a kés, ha a pengéjét fogom meg? - Egy másik kést dobol I felém. Most m á r jobban ellazulva félreléptem, és bá tortalan kísérletet tettem, h o g y elkapjam. - A m i k o r a következőt ide d o b o d , visszakézbol fogom hajítani - ígérte. Ezúttal r á t a p a d t a k a szemeim a kés nyelére; amikéi a közelembe ért, kinyúltam. - H é , megcsináltam! - H á t n e m csodálatosak a sportok? - m o n d t a . Egy időre teljesen e l m e r ü l t ü n k a d o b á l á s b a n és elkapátb a n . A z t á n s z ü n e t e t tartottunk. - Most h a d d beszéljek n e k e d a sátoriról, egy zen* fogalomról. A sátori a harcos létmódja; akkor jelenik m e g , a m i k o r az e l m e m i n d e n gondolattól meni ex, csak tiszta t u d a t ; a test aktív, érzékeny, ellazult; ,\t érzelmek nyitottak és szabadok: a sátori az, amit la¬ pasztaltál, a m i k o r a kés feléd szállt. - T u d o d , Szókratész, sokszor volt ilyen érzésem, k ü l ö n ö s e n versenyek alatt. G y a k r a n olyan erősen koncentrálok, h o g y m é g a tapsot s e m hallom. - Igen, az a sátori élménye. És most, ha megérteiI,
I * Amikor a d o m b o n Joy u t á n futottál - vigyorgott B n e m a hegycsúcsot nézted, h a n e m közvetlenül flWgad elé b á m u l t á l , és így tetted m e g egyik lépést a lik u t á n . Ez így m ű k ö d i k . A házszabály, mi? - Válaszképpen elmosolyodott. Ásítottam és kinyújtóztam. Szókratész azt tanáIta: - Jobb, ha alszol egy kicsit. H o l n a p reggel kor a Berkeley G i m n á z i u m b a n speciális kiképbe kezdesz. Amikor az é b r e s z t ő ó r á m hat óra tizenöt perckor gszólalt, n a g y n e h e z e n k i k á s z á l ó d t a m az ágyból, eg víz alá t a r t o t t a m a fejem, mélyeket lélegeztem nyitott ablaknál, a z t á n beleordítottam a kispárná!i hogy felébredjek.
204
205
M i r e az utcára értem, m á r éber voltam. Lassan .il k o c o g t a m Shattuckon, levágtam az Allston Wayen, e l h a l a d t a m a Berkeley YMCA mellett, a postán,il, a z t á n át Milvián, a g i m n á z i u m területére, ahol Szók ratész m á r várt. H a m a r o s a n rájöttem, h o g y kidolgozott edzéstei \ \ v a n s z á m o m r a . A b b a n a kibírhatatlan g u g g o l ó trsl h e l y z e t b e n eltöltött fél órával k e z d ő d ö t t , amit a ben z i n k ú t n á l m u t a t o t t . A z t á n a harci m ű v é s z e t néhán] alapelvét v e t t ü k át. - A valódi harci m ű v é s z e t e k a h a r m ó n i á t vagy a n e m ellenállást tanítják, a h o g y a n p é l d á u l a fák mefl hajlanak a szélben. A beállítódás sokkal fontosai >h m i n t a pszichés technika. Az aikido elveit alkalmazva Szókratész minden Iái ható erőfeszítés nélkül képes volt eldobni e n g e m m i n d e g y volt, a k á r m e n n y i r e tolom, rángatom, ütörfl vagy akár b i r k ó z o m vele. - Soha ne küzdj senkivel éi semmivel. Amikor tolnak, húzz; amikor húznak, tolj, Találd m e g a dolgok természetes menetét, és alk.il m a z k o d j hozzá; akkor a természet erőivel lépsz s / o vétségre. - Tettei voltak szavaira a bizonyítékok. H a m a r o s a n ideje volt indulni. - H o l n a p találkozunk, ugyanitt, ugyanekkor. Hsle m a r a d j o t t h o n és gyakorolj. Tartsd észben, h o g y a n n y i r a lassítsd le a lélegzésed, h o g y m é g egy orrol előtt lévő tollat se m o z d í t s o n m e g . - Ú g y meni 11 m i n t h a görkorcsolya lenne rajta, én p e d i g a l a k á s o m felé futottam, olyan lazán, h o g y ú g y éreztem, a s/él fúj el hazáig. A z n a p a t o r n a t e r e m b e n m i n d e n t megtettem, h o g y a l k a l m a z z a m a tanultakat: „hagyni, hogy megtörten jenek a m o z d u l a t o k " , ahelyett, h o g y megpróbálnám végrehajtani őket. Ú g y tűnt, a nyújtón maguktól mii z o g n a k az óriásköreim; a korláton forogtam, u g r ó t 206
in és kézenállásból kézenállásba szaltóztam; a ló in pedig köreimnél, ollóimnál és a kapánál végzett i/ilulataimnál ú g y éreztem, mintha egy mennye¬ I lógó kötél tartana, súlytalanul. Végül pedig tek újraéledni a régi, szaltókat vető lábaim! Inden reggel rögtön napfelkelte u t á n találkoztunk ratésszal. Én lépegettem, Szókratész pedig ugrállulott, mint egy gazella. N a p r ó l n a p r a egyre lazább jtm, reflexeim pedig egyre gyorsabbak. Rp,y n a p o n , a bemelegítő futás k ö z e p é n hirtelen gallt, és olyan s á p a d t lett, m i n t m é g soha. |obb, ha leülök - szólt. Szókratész - tehetek valamit? Aha - ú g y t ű n t , n e h e z é r e esik a beszéd. - Fuss i n v a b b , Dan. Én majd itt üldögélek csendben. ugy lettem, a h o g y m o n d t a , d e s z e m e m e t m o z d u latlan ,1 lakján t a r t o t t a m . C s u k o t t s z e m m e l ült, büsznek és e g y e n e s n e k t ű n t , mégis v a l a h o g y öregebbAhogy hetekkel k o r á b b a n m e g á l l a p o d t u n k , esténlt n e m m e n t e m el hozzá a b e n z i n k ú t h o z , de fel" m é s m e g k é r d e z t e m , hogy van. M e g k ö n n y e b lem, a m i k o r Szókratész vette fel a kagylót. I logy vagy, edző? - k é r d e z t e m . Kitűnően - válaszolta -, de felvettem egy segétM, aki p á r hétre helyettesít. - Oké, Szok, vigyázz m a g a d r a . Másnap láttam, a h o g y a s e g é d e d z ő m közeledik az n, és a szó szoros értelmében felugrottam öröiben. G y e n g é d e n megöleltem, átkaroltam és a ilehe s u t t o g t a m ; ő, ugyanilyen g y e n g é d e n , a földre int.Mll Ma ez n e m lett volna elég megsemmisítő, i i i a n . i még s z a b a d r ú g á s b a n is megvert, aztán p e d i g n méterre ü t ö t t e el a fejem fölött a baseball-labbármit csináltunk, b á r m i l y e n játékot játszot207
tünk. k ö n n y e d é n nyert, engem, a világbajnokot mefl« szégyenítve - és feldühítve. M e g d u p l á z t a m a Szókratész által kijelölt gyakorla tok mennyiségét. N a g y o b b összpontosítással ed/.el tem, m i n t valaha. Hajnali négy órakor keltem, hajna lig t'ai chi-ztam, aztán a d o m b o k r a futottam, mieloll Joyjal találkoztam volna. Egy szót sem szóltam i pluszedzéseimről. T a n ó r á i m r a és a t o r n a t e r e m b e is m a g a m m a l vi t e m a képét. Látni a k a r t a m és megölelni; de elős/c el kellett k a p n o m . Egyelőre az volt a legtöbb, am r e m é l h e t t e m , h o g y saját játékaiban g y ő z ö m le. N é h á n y héttel később újra Szókratésszal futotta n szökdécseltem és u g r á l t a m . Ú g y éreztem, lábaim h le v a n n a k erővel és ruganyossággal. - Szókratész - m o n d t a m a vágták közötti szüne b e n -, m e g l e h e t ő s e n hallgatag voltál a minderma| s z o k á s a i d a t illetően. F o g a l m a m sincs, milyen vagy, a m i k o r n e m v a g y u n k együtt. N o s ? R á m vigyorogva előreugrott vagy h á r o m métert, a z t á n sprintelni kezdett. U t á n a r o h a n t a m , m í g hallá, távolságon belülre n e m kerültem. - Válaszolsz? - Na n e m - m o n d t a . A t é m a le volt zárva. A m i k o r befejeztük a reggeli nyújtó- és meditál iá gyakorlatokat, Szókratész odajött h o z z á m , átkarold a v á l l a m a t és azt m o n d t a : - D a n , m i n d i g igyekvő i'<» talpraesett tanuló voltál. Mostantól neked kell össze¬ állítanod az edzéseidet; a n n y i gyakorlatot vége//, a m e n n y i r e ú g y érzed, szükséged van. Én m o s t vala> mi r á a d á s t a d o k neked, mivel ezt m á r megszere/« ted. A t o r n a e d z ő d leszek. N e v e t n e m kellett, n e m álltam meg. - A torna' e d z ő m leszel? Azt hiszem, ezúttal elszámítottad ma gad, Szok. - G y o r s a n a pázsitra szaladtam, arabi 208
Ittast
csináltam, h á t r a kézenátfordulást, a z t á n ma t t á , nyújtott testű d u p l a s z a l t ó t csavarral. I lar.ókratész odasétált h o z z á m és azt m o n d t a : - Tuflbd, hogy ezt n e m t u d o m megcsinálni. m* Éljen! - kiáltottam. - Végre találtam valamit, Bplt én t u d o k , te m e g n e m . •*• Azt azért észrevettem - tette hozzá -, h o g y jobfca.li m e g kellene feszítened a karjaidat, a m i k o r az el|0 csavarhoz hozzáfogsz, ja, és h o g y a fejed túl h á t u l j p n a z elrugaszkodásnál. • » Szok, te v é n blöff mester... igazad v a n - m o n d •Érl, belátva, h o g y túlságosan h á t u l t a r t o t t a m a feHft, és a karjaimat jobban m e g kell feszítenem. ' » Ha egy kicsit tökéletesítettük a technikádat, akM B f majd a hozzáállásoddal i s foglalkozhatunk - tetB hozzá, egy utolsó csavarral. - Majd a tornaterem|tn találkozunk. • • D e Szókratész, n e k e m m á r v a n e d z ő m , és n e m tudom, h o g y H a l vagy a többi t o r n á s z jó n é v e n ve• b e , h a t e ott v a g y a tornateremben. w» Á, biztos v a g y o k b e n n e , h o g y majd kitalálsz va lamit. - Az biztos. Délután, az e d z é s előtti csapattalálkozón e l m o n d Bftt az e d z ő n e k és a csapatnak, h o g y excentrikus Blcagói n a g y a p á m , aki valamikor a Turner Torna Btlb tagja volt, n é h á n y hétre ellátogatott h o z z á m , h el szeretne jönni m e g n é z n i engem. K e d v e s öreg flckó, és elég virgonc; teljesen azt képzeli, h o g y ő •gy edző. Ha egyikőtök s e m bánja, és hajlandó al• j l m a z k o d n i a helyzethez - n e m teljes csomaggal J A l N z i k , értitek, m i r e g o n d o l o k -, biztos v a g y o k benp|> hogy n e m i g e n fog zavarni. Kedvező h a t á r o z a t született. - Á, egyébként - tetBfti h o z z á - azt szereti, h a M a r i l y n n e k hívják. - Alig (Illám m e g nevetés nélkül. 209
- Marilyn - visszhangozta m i n d e n k i . - A h a . T u d o m , h o g y e z bizarr, d e majd m e g ü t i tek, ha meglátjátok. - Lehet, h o g y ha látjuk, téged is m e g é r t ü n k , Mill m a n . Azt mondják, öröklődik. - N e v e t v e m e l e g í t e n i kezdtek. Ezúttal Szókratész lépett az én területen rfl és én m u t a t t a m be. Kíváncsi voltam, tetszik-e majd neki az új beceneve. M á r a egy kis meglepetést terveltem ki a csapéi nak. A t o r n a t e r e m b e n visszafogtam m a g a m , ú g y h o g y fogalmuk s e m volt, hogy m á r teljesen felépül tem. Korán é r k e z t e m a tornaterembe, és az edm szobájába m e n t e m . A földön heverő papírok közöl az asztalhoz csoszogott, m i k ö z b e n beszéltem. - H a l - szóltam. - Részt akarok venni a csapatvei senyén. A s z e m ü v e g e fölött együttérzően r á m nézel 1. T u d o d , h o g y n e m gyógyultál m e g m é g teljesen. He szeltem a csapatorvossal, és azt m o n d t a , hogy
greliajtott sorozat. K ö n n y e d é n értem földet, töké letesen uralva a testemet. Egy i d ő u t á n t u d a t á r a ébledlem, hogy fütyülnek és tapsolnak. Sid és Josh d ö b b e n v e b á m u l t egymásra. - H o n n a n jött ez |* új srác? H é , gyorsan vegyük be a csapatba. l ovetkező gyakorlat. Először Josh m e n t a gyűrű ié, aztán Sid, C h u c k és Gary. Végül én kerültem sor fa líllenőriztem, biztosak-e a csuklóimon a kötések, grlán felugrottam a g y ű r ű r e . Josh megállított a lenIliben, a z t á n hátralépett. I z m a i m m e g r á n d u l t a k a Várakozástól. Beszívtam a levegőt és fordított füg gésbe lendültem, aztán lassan kereszttartásba emel kedtem. Az izgalom elfojtott hangjait hallottam, m i k ö z b e n Ilmán l e e n g e d t e m m a g a m , majd újra felemelkedh n , Lassan kézenállásba n y o m t a m k i m a g a m , •eyenes karral és testtel. A rohadt életbe - m o n d t a Hal, a legerősebb kifejezést használva, amelyet valaItn is hallottam tőle. A kézenállásból kiemelkedve •Vors. k ö n n y e d óriáskört csináltam, és m i n d e n rezMft nélkül fejeztem be. M a g a s duplaszaltóval ugrotiim le, és csak egy kicsit l é p t e m ki a földre érkezés nél N e m rossz. Eh így m e n t a továbbiakban is. Mikor befejeztem az llnlsó rutingyakorlatot, amit megint ü n n e p l ő , megle|iell kiáltások követtek, megpillantottam Szókratészt; fiendben ült a sarokban, mosolyogva. Intettem neki, hogy jöjjön közelebb. Srácok, be szeretném m u t a t n i a n a g y a p á m a t mondtam. - Ő Sid, Tom, H e r b , Gary, Joel, Josh. SráI , ö pedig... ()rvendünk, Marilyn - m o n d t á k kórusban. Szók¬ ;z. egy pillanat töredékére zavarba jött, de szinte rögtön válaszolt is: - Hello, én is örülök. Látni akar tam, milyen n é p e k k e l v a n együtt D a n . - A srácok
220
222
vigyorogtak, és valószínűleg ú g y döntöttek, kedvel ni fogják. - R e m é l e m , n e m találjátok túlságosan furcsának, h o g y e n g e m M a r i l y n n e k hívnak - jegyezte n i e ^ i mellesleg. - Az igazi n e v e m Merrill, de rajtam I.I g a d t ez a becenév. M o n d t a Dan, h o g y őt hogyan hívták otthon? - kuncogott. - N e m - válaszolták, k a p v a a dolgon. - Hogyan? - Á, jobb, ha n e m m o n d o m meg. N e m akarom /a varba hozni. Úgyis elmondja, ha akarja. - Szokni tész, a v é n róka r á m nézett, és méltóságteljesen a/l m o n d t a : - N e m kell szégyellned, D a n . A m i k o r elmentek, ú g y köszöntek nekem: „Szid, Suzette!", „Szia, Josephine!", „Szia, G e r a l d i n e ! " . - A pokolba, m o s t n é z d meg, mit csináltál, Ma rilyn! - d ü b ö r ö g t e m le a z u h a n y o z ó b a . A hét hátralevő részében Szókratész soha nem vette le r ó l a m a szemét. Olykor m á s tornászoknak I a d o t t egy-két r e m e k tanácsot, melyek, ú g y tűni, m i n d i g h a s z n o s n a k bizonyultak. Megdöbbenteni j tudásától. M í g m i n d e n k i mással végtelenül tű tel m e s volt, velem egyáltalán n e m volt az. Egyszer, a m i k o r életem legjobb kapán végzett rutingyakorl.i tát v é g e z t e m el, b o l d o g a n sétáltam o d a hozzá, hogy l e v e g y em a csuklókötésemet. Szok bólintott és a/l m o n d t a : - A rutin kielégítőnek tűnik, de a kötést na« g y o n s l e n d r i á n u l vetted le. N e felejtsd el: m i n d e n egyes pillanatban sátori. A nyújtó u t á n azt m o n d t a : - D a n , m é g mindig ta« n u l n o d kell, h o g y a n meditálj a cselekedeteiden. - H o g y érted azt, h o g y „meditálni egy cselekede ten"? - Meditálni egy cselekedeten más, mint végrehajla ni azt. A végrehajtáshoz végrehajtó kell, egy öntuda tos végrehajtó valaki. De amikor meditálsz egy csele 222
keileten, m á r m i n d e n gondolattól megszabadultál, Bég az „ é n " gondolatától is. N e m m a r a d „te", aki Végrehajtsa. Ha megfeledkezel magadról, azzá válsz, Minit csinálsz, tehát cselekvésed tiszta, spontán, és Htontes m i n d e n ambíciótól, gátlástól és félelemtől, fis ez így ment. M i n d e n arckifejezésemre, m i n d e n egyes megjegyzésemre figyelt. Azt m o n d t a , állani|6an több figyelmet kell fordítanom lelki és érzelmi li urnámra. N é h á n y a n m e g t u d t á k , h o g y újra formába lendülBRV Susie eljött m e g n é z n i , és m a g á v a l hozta MiB|elle-t és Lindát, két új barátját. L i n d á n rögtön (liegakadt a s z e m e m . Karcsú, vörös hajú nő volt, • O n t k e r e t e s s z e m ü v e g e m ö g ö t t csinos arccal, és tetlirelős alakot sejtető, egyszerű r u h á t viselt. Réméilein, hogy l á t o m m é g . i A következő n a p o n , egy kiábrándító edzés u t á n , ahol ú g y t ű n t , s e m m i s e m m e g y valami jól, Szókra tész odahívott, h o g y üljek le vele egy szivacsra. Bfen - m o n d t a - , m a g a s szintű képzettséget szerezlél I'rofi tornász vagy. I » Hát, kösz, Szókratész. I» Ez n e m s z ü k s é g k é p p e n igazi dicséret. - Felém fordult és egyenesen a s z e m e m b e nézett. - Egy profi Mért képzi a testét, h o g y versenyeket nyerjen. Le hel, hogy egyszer majd a mestere leszel a tornának. A mester a k é p z é s n e k szenteli az életét; ezért állan dóan hangsúlyt fektet az elmére és az érzelmekre. a - Ertem, Szókratész. M á r m o n d t á l néhány... I - T u d o m , h o g y érted. Azt m o n d o m , h o g y m é g Ilim i s m e r t e d fel; m é g n e m éled. Továbbra is öröHlöd leled n é h á n y új fizikai készségben, aztán m e g • i p r e s s z i ó s leszel, h o g y h a az egyik n a p o n n e m megy Ml ii fizikai képzés. De amikor tényleg felismered a •Aki és érzelmi formákat, és azokra törekedsz - ezek a 223
harcos gyakorlatai -, akkor a fizikai ide-oda ugrál! soknak többé n e m lesz jelentőségük. Nézd, mi t ö r t e nik, hogyha egyszer megsérül a bokád? - Valami m á s m u n k á t találok ki, valamilyen m.r> területen. - M i n d a h á r o m k ö z p o n t o d d a l u g y a n e z a helyzet Ha az egyik n e m m e g y jól, m é g m i n d i g megvan .1 lehetőség, h o g y a m á s i k kettőt fejleszd. A gyengéi >h fizikai n a p j a i d o n t u d h a t s z m e g legtöbbet az elmei I ről. - A z t á n m é g hozzátette: - Többet n e m jövök ,1 t o r n a t e r e m b e . M á r eleget m o n d t a m n e k e d . Azt a ka rom, érezd úgy, h o g y a b e n s ő d b e n vagyok, figyel lek és m i n d e n h i b á d a t kijavítom, b á r m i l y e n kis h i b a legyen is. A k ö v e t k e z ő n é h á n y hét intenzív volt. Reggel hal kor keltem, n y ú j t ó z k o d t a m egyet, a z t á n az egyetemi órák előtt m é g meditáltam. Legtöbbször bementem az órákra, a házi feladatot p e d i g gyorsan és könnye d é n megírtam. A z t á n ü l d ö g é l t e m és fél óráig sem mit n e m csináltam, m í g az edzés el n e m kezdődött. Ebben a z időszakban találkozgatni k e z d t e m S U N barátnőjével, Lindával. N a g y o n v o n z ó d t a m h o z z ! de n e m volt i d ő m vagy energiám többre, mint m h á n y percet e d z é s előtt vagy u t á n beszélgetni vele M é g így is, n a p i t e e n d ő i m k ö z b e n sokat gondoltam rá - a z t á n Joyra -, majd újra rá. A csapat önbizalma és az én képességeim mini lm győzelemmel növekedtek. M i n d e n k i számára v i l á g o l volt, hogy n e m p u s z t á n felépültem. Bár többé nem ,1 torna állt életem középpontjában, mégis fontos rés/e volt, ú g y h o g y m i n d e n tőlem telhetőt megtettem. L i n d a és én r a n d e v ú z t u n k néhányszor, és ezel egész jól sikerültek. Egy este eljött, h o g y személyen jellegű problémáiról beszélgessen velem, és végül egész éjjel fenn voltunk; m e g h i t t éjszaka volt, d e a
• ! • p/és által megszabott keretek között. Olyan gyorIAII közel k e r ü l t e m hozzá, hogy az m á r szinte meg ijesztett. Ez n e m szerepelt a terveimben. M i n d a z o n által egyre jobban v o n z ó d t a m hozzá. Az e d z ő egyre izgatottabb, óvatosabb és idege iéi 1I1 lett, a h o g y teltek a hetek, és egyre közelebb ke" i l l nnk a z 1968-as n e m z e t i kollégiumi bajnokság hoz, amit az arizonai Tucsonban r e n d e z t e k meg. Ha Idén mi n y e r n é n k , az lenne az első az egyetem törté netében, H a l pedig húszéves m u n k á j á n a k célját va d í t a n á meg. Nemsokára m á r kinn v o l t u n k a szőnyegen, h o g y Mrom n a p o n keresztül összevessük az erőnket a |>él Illinois Egyetemmel. A csapatversenyek d ö n t ő jének idejére az illinoisiakkal fej fej mellett h a l a d v a , N torna történetének legvadabb k ü z d e l m é t vívtuk. Három v e r s e n y s z á m m a l a vége előtt az ellenfél háfpm ponttal vezetett. I Ez volt a kritikus pillanat. Reálisan g o n d o l k o z v a hr kellett volna látnunk, hogy egy s z é p m á s o d i k helyre s z á m í t h a t u n k csupán. A m á s i k lehetőség peille az volt, h o g y vállalkozunk a lehetetlenre. fin a m a g a m részéről az utóbbit választottam; kililnö formában voltam. O d a á l l t a m H a l és a csapat(áinaim - b a r á t a i m - elé. G y ő z n i fogunk. Ezúttal Iffinmi n e m állíthat meg. így legyen! I létköznapi szavakat használtam, de amit éreztem * n z elektromosság, d e abszolút eltökéltségnek i s ne v e z h e t j ü k -, erőt öntött a csapat m i n d e n tagjába. I endületbe jöttünk, mint a tenger árja, egyre gyorlabb, erőteljesebb m ó d o n , a h o g y a n egymást követték | versenyzőink. A már-már leverten üldögélő közön lég hirtelen felbolydult az izgalomtól, és az emberek előrehajoltak az üléseiken. M i n d e n k i érzékelte, hogy III lorténik valami.
214
225
Láthatólag az ellenfél is m e g é r e z t e az erőnkéi Kézenállásaik reszketőbbekké, leugrásaik bizonyt.) l a n a b b a k k á váltak. A találkozó utolsó versenys/.i m á h o z é r k e z v e a z o n b a n m é g m i n d i g volt egy telje* p o n t n y i előnyük, és a nyújtó h a g y o m á n y o s a n erén s z e r ü k volt. Végül m á r csak két kaliforniai tornász volt hátra Sid és én. A k ö z ö n s é g n é m a csendben figyelt. Sid a nyújtóhoz lépett, felugrott, és olyan gyakorlatot haj tott végre, h o g y elállt a lélegzetünk. A legmagasabb d u p l a szaltóval zárta, amelyet e m b e r valaha torna c s a r n o k b a n láthatott. A t ö m e g m e g volt őrülve Most m á r csak én v o l t a m hátra a csapatból - a válln futás utolsó futója, kulcspozícióban. Az illinoisiak utolsó e m b e r e s z é p e n szerepeli M á r m a j d n e m b e h o z h a t a t l a n volt a z előnyük, d r n e k e m t ö b b se kellett ennél a „ m a j d n e m " - n é l . 9,8-aii g y a k o r l a t o t kellett p r o d u k á l n o m a holtversenyhe/, Ezt a p o n t s z á m o t k o r á b b a n m e g s e m t u d t a m köze líteni. Elérkezett a v é g s ő próbatétel ideje. Az agyamai elárasztották az emlékek: a fájdalom éjszakája, ami k o r csípőcsontom ripityára tört; fogadalmam, hogy m e g fogok gyógyulni; az orvos intése, h o g y örökre felejtsem el a tornát; Szókratésszal végzett folyama tos kiképzésem; a végtelen futás az esőben, mess/e fel a h e g y e k közé. És egyre n ö v e k v ő erőt éreztem m a g a m b a n , d ü h ö t m i n d a z o k k a l szemben, akik a/l m o n d t á k , h o g y soha n e m sportolhatok többé. A szenvedély hirtelen jeges n y u g a l o m b a csapott al Ott, a b b a n a pillanatban ú g y tűnt, egyensúlyba ke rül a s o r s o m és a jövőm. Kitisztult az elmém. Az ér z e l m e i m t ú l á r a d t a k . Megcsinálom, vagy meghalok Az elmúlt n é h á n y h ó n a p b a n a benzinkútnál la n u l t lelkierővel és eltökéltséggel m e n t e m a nyújtó ] 226
hoz. Egyetlen h a n g sem volt a tornacsarnokban. A fpcnd pillanata az igazság pillanata. \ Lassan b e p o r o z t a m be a kezemet, beállítottam a p é z v é d ő i m e t , ellenőriztem a csuklószorítóimat. ElőIfléptem, é s ' k ö s z ö n t ö t t e m a bírókat. A s z e m e m b e n fcryetlen ü z e n e t fénylett, m i k ö z b e n s z e m b e n é z t e m a Mbíróval: m o s t következik a legjobb gyakorlat, amit ibben a b ü d ö s életben látsz. Felugrottam a nyújtóra, és felemeltem a lábaimat. K é z e n á l l á s b ó l lengeni k e z d t e m . A t o r n a c s a r n o k b a n teák a k e z e i m hangját lehetett hallani, a m i n t foroghttk a nyújtón: eleresztem, elpattanok, újra megraga dom, billegek, csavarodok. r Csak m o z g á s , és s e m m i m á s . Se óceánok, se világ, •t csillagok. Csak a nyújtó, és egy g o n d o l a t o k nélt • • 11 v e r s e n y z ő - és n e m s o k á r a ezek is beleolvadtak I mozgás egységébe. I Így olyan m o z d u l a t o t is b e v e t t e m a gyakorlatomK i , amelyet v e r s e n y e n m é g s o h a s e m m u t a t t a m be, •jdán folytattam a gyakorlatot, túllépve saját hatá raimat. Körbe-körbe forogtam egyre gyorsabban és gyorsabban, felkészülve a leugrásra, a csukafejesre puplacsavarral. Körbecsavarodtam a nyújtón, arra k é s z ü l ő d t e m , hogy e l e n g e d e m , és r e p ü l v e a m a g a s b a e m e l k e d e m , lebegve, csavarodva a sors kezében, amelyet én váflliztottam magamnak. lílrugaszkodtam, m e g r a g a d t a m a lábaimat, egylir.er körbefordultam, a z u t á n m é g egyszer, majd ki rúgtam m a g a m alól a lábamat, kinyújtva a testemet * leugráshoz. Elérkezett az igazság pillanata. I Tökéletes leugrást csináltam, amely visszhangzott */ arénában. C s e n d - majd kitört a lárma. 9,85 p o n t mi voltunk a bajnokok! I A semmiből előkerült az e d z ő m , megragadta a ke227
zem, és v a d u l rázni kezdte, n e m is akarta elengedni elragadtatásában. U g r á n d o z ó , sikítozó csapattársaim körülálltak, ölelgettek; n é h á n y u k n a k k ö n n y csillognil a szemében. Ekkor a távolban kitört a taps és egy"' h a n g o s a b b a n zúgott. A díjkiosztó ü n n e p s é g e n alig t u d t u k visszatartani az izgalmunkat. Egész éjjel üli nepeltünk, reggelig tárgyaltuk a verseny részleteit. A z t á n vége volt. Elértük a rég óhajtott célt. Csak ekkor e s z m é l t e m rá, h o g y a taps, a pontszámok, ,i g y ő z e l e m m á r n e m u g y a n a z t jelentették számom u m i n t egykor. N a g y o n m e g v á l t o z t a m ; többé n e m ke restem a győzelmet. 1968 volt, kora tavasz. Közeledett egyetemi pálya futásom vége. H o g y a z u t á n mi lesz, n e m t u d t a m . Tompának éreztem m a g a m , amikor Arizonában hi csút intettem a csapattársaimnak, és felszálltam a re pülőre Berkeley, Szókratész és Linda felé. Céltalanul m i n d e n ambíciótól mentesen néztem az alattunk szál ló felhőkre. Mindezeket az éveket egy illúzió táplálta a boldogságot a győzelmen keresztül lehet elnyerni , és most ez az illúzió h a m u v á porladt. N e m voltam si< boldogabb, se elégedettebb az eredményeimtől. Végre á t l á t h a t t a m a felhőkön. Megláttam, hogy •nem t a n u l t a m m e g élvezni az életet, csak azt, hfl g y a n érhetek el dolgokat. Egész életemben a bol d o g s á g o t kerestem, de s o h a s e m találtam meg, s nem t u d t a m megtartani. Visszahanyatlottam a p á r n á r a , a m i k o r a gép ll szállásra készülődött. Szememet elhomályosították a könnyek. Zsákutcába érkeztem, és n e m t u d t . u n m e r r e forduljak.
Az elmén túli élvezet
bőröndömmel a k e z e m b e n egyenesen Linda lakásá ra mentem. Csókok közben e l m o n d t a m neki, mi tőrl é n I a bajnokságon, d e a z a z u t á n i depressziós gon dolatokról n e m szóltam neki. I mda e z u t á n egy személyes d ö n t é s é r ő l beszélt, •mellyel egy i d ő r e elterelte a figyelmemet ö n m a Éimról. - Danny, o t t h a g y o m az iskolát. Jól m e g gondoltam, t e r m é s z e t e s e n . Állást vállalok, d e n e m íknrok h a z a m e n n i többé, és ott élni. Mit szólsz ehhr/' Azonnal e s z e m b e jutottak a b a r á t a i m , akiknél a tnolorbicikli-baleset u t á n laktam. - Linda, felhívha tom Charlotte-ot, és Lout Santa Monicában. N a g y urerű e m b e r e k - emlékszel, h o g y beszéltem m á r ne k e d róluk - , fogadjunk, h o g y szívesen vennék, h a náluk laknál. i - Ó, az csodálatos lenne! Segíthetnék nekik a h á z p t r ü l , és d o l g o z h a t n é k valami üzletben. ö t p e r c e s telefonbeszélgetésbe telt c s u p á n , és Lin da jövője m á r i s r e n d b e n volt - bárcsak az e n y é m is Ilyen k ö n n y e n e l r e n d e z h e t ő volna, g o n d o l t a m . Eszembe jutott Szókratész, ú g y h o g y kurtán-furHán e l b ú c s ú z t a m a m e g d ö b b e n t Lindától, m o n d Vén, el kell m e n n e m valahova. - Éjfél u t á n ? Igen. Van néhány... különös b a r á t o m , akik majd229
n e m egész éjjel fenn v a n n a k . Tényleg m e n n e m kell - M é g egy csók, és m á r m e n t e m is. M é g m i n d i g b ő r ö n d d e l a kezemben, beléptem ,u irodába. - Beköltözőben? - kérdezte Szok viccesen. - N e m t u d o m , mit csináljak. - N o s , a bajnokságon láthatólag t u d t a d , mit esi nálsz. O l v a s t a m a sporthíreket. Gratulálok. Nagyim b o l d o g lehetsz. - Te t u d o d jól, mit érzek, Szókratész. - Az igaz - m o n d t a k ö n n y e d é n , és b e m e n t a g.i rázsba, h o g y megcsinálja egy öreg Volkswagen kai dántengelyét. - Jól haladsz, a m e n e t r e n d n e k megír lelően. - Örülök, h o g y így v a n - válaszoltam m i n d e n lel« kesedés nélkül. - De m e r r e m e g y ü n k menetrend szerint? - A k a p u , a valódi ö r ö m ö k , a szabadság, az élet vb d á m s á g , a m e g m a g y a r á z h a t a t l a n b o l d o g s á g felé! A| egyes-egyedüli cél felé, m e l y valaha is előtted lébe gett. És h o g y nekikezdjünk, ideje, h o g y ismét feléli resszük az érzékeidet. Egy pillanatra c s e n d b e n voltam, emésztettem « hallottakat. - Ismét? - k é r d e z t e m . - O, igen. Valamikor te is fürödtél a boldogság b a n , és k é p e s voltál ö r ö m ö t lelni a legegyszerűbb dolgokban. - Ez n e m m o s t a n á b a n lehetett. - N e m , n e m mostanában - felelte, majd kezei ko/é fogta a fejemet, és visszairányított a gyermekkoromba Tágra nyitott szemekkel, m e r e d t e n b á m u l o m a s/l n e k e t és a formákat a kezeim alatt, miközben ml* s z o m a kövezett p a d l ó n . Megérintek egy szőnyegei, és m e g é r i n t egy szőnyeg. M i n d e n élénk és vidám 220
Apró k e z e m m e l m e g r a g a d o k egy kanalat és hozNtilöm egy csészéhez. A csilingelő h a n g n a g y o n alszik. Teljes e r ő m b ő l rikkantok egyet! A z t á n felné pik és egy ing h u l l á m z á s á t l á t o m felettem. Felemel itek, gügyögök. F ü r d ö m a n y á m illatában, testem •g y beolvad az övével, m e n n y e i boldogság. • valamivel később. H ű v ö s levegő érinti az arcom. A kertben m á s z o m . Színes virágok t o r n y o s u l n a k fö lém, új illatok vesznek körül. Letépek egyet és meg rágom; szájam keserű üzenettel telik meg. Kiköpöm. Ion az a n y á m . Kinyújtom a kezem, h o g y egy ránllózó fekete dolgot m e g m u t a s s a k neki, amely csikliulozza a kezemet. Felényúl, és elpöcköli. - U n d o k |ki - mondja. A z u t á n egy lágy dolgot tart az orihoz. - Rózsa - mondja. A z u t á n m é g egyszer Ugyanezeket a h a n g o k a t ismételve kimondja: - Ró#»a I-elnézek rá, majd körültekintek, és újból bele•udi'ódom az illatos színek világába. ••tkratész régi asztala és a sárga szőnyeg lebegnek a szemem előtt. M e g r á z o m a fejem. M i n d e n olyan BWös, tiszta k o n t ú r o k nélküli. - Szókratész, félllomban é r z e m m a g a m . Ú g y hiszem, m e g kéne ttosnom az a r c o m h i d e g vízben, h o g y felébredjek agy kicsit. Biztos v a g y b e n n e , h o g y ez a legutóbbi LAXAS n e m tett valami kárt b e n n e m ? •« N e m , D a n , a kárt az évek tették b e n n e d , s h o g y ILIKÉNT, azt h a m a r o s a n látni fogod. Ht Az a hely a n a g y a p á m kertje volt, azt hiszem, ^ • l é k s z e m rá; olyan volt, m i n t az Éden. Is Ez tökéletesen így van, Dan. Az É d e n k e r t volt •L M i n d e n gyerek egy ragyogó kertben él, ahol MINDENT közvetlenül érzékel, a g o n d o l a t közvetítése Híkül. M i n d a n n y i a n „kegyvesztetté" válunk, ami•r elkezdünk gondolkodni, nevet a d n i a dolgoknak, 222
és ismereteket szerezni. N e m c s a k Á d á m és FVA, m i n d a n n y i a n . Az elme születése egy az érzékek ha lálával. N e m c s a k arról v a n szó, h o g y e t t ü n k egy al» m á t , és egy kicsit szexivé váltunk! - Bárcsak v i s s z a m e h e t n é k - sóhajtottam. - Annyi¬ ra ragyogó, tiszta, g y ö n y ö r ű volt. - A gyerekként átélt g y ö n y ö r újra a tiéd lehel A N á z á r e t i Jézus, a legnagyobb harcosok egyike, egy szer azt m o n d t a , h o g y kisgyermekké kell válnunk, h o g y á t l é p h e s s ü k a m e n n y o r s z á g kapuját. Most m,\i érted, m i t jelent ez. Mielőtt elmész ma este, ak.ut* m é g egy kis teát, Dan? - kérdezte, m i k ö z b e n meg töltötte vízzel a bögréjét. - N e m , k ö s z ö n ö m , a t a n k ma estére megtelt. - A k k o r h o l n a p reggel találkozzunk a botani km kertben. Ideje, h o g y kiránduljunk egyet a termi szetbe. E l m e n t e m , alig v á r t a m a m á s n a p o t . A l u d t a m 110 h á n y órát, a z u t á n frissen, izgatottan ébredtem. Ami kor megérkezett, nagyot sétáltunk a zöldben s z á m t a l a n fa, bokor, n ö v é n y és virág között. B e m e n t ü n k egy h a t a l m a s ü v e g h á z b a . A levegrt meleg és p á r á s volt odabent, ellentétben a kinti lnl vös reggeli levegővel. Szok a felénk tornyosuló liu pusi lombozatra mutatott. - G y e r e k k o r o d b a n ez m i n d ú g y jelent volna meg előtted, m i n t h a először találkoznál velük, de tn m á r kategóriákat és neveket a d s z m i n d e n n e k . Ez jii, ez rossz, ez asztal, az szék, ez a u t ó , ház, virág, ku tya, macska, csirke, férfi, n ő , n a p l e m e n t e , óceánj csillag. M e g u n t a d a dolgokat, m e r t n e m mások s/,\ m ó d r a , csak nevek. Az e l m e száraz fogalmai elhiM mályosították a látásodat. Szókratész s ö p r ő m o z d u l a t t a l meglendítette a k* zét, befogva vele a m a g a s a n a fejünk felett levő p.il 222
•Akat, amelyek m a j d n e m a kupola plexiborítású mennyezetéig nyúltak. - Most m á r m i n d e n t a dol gukra v o n a t k o z ó asszociációk fátylán keresztül w I n z , amely a közvetlen, egyszerű t u d a t o s s á g r a vellll Mindezt „ m á r láttad egyszer"; olyan ez, m i n t h a jlUa/adjára látnád u g y a n a z t a filmet. Csak a dolgok ftnlékét látod, ezért unatkozol. Az u n a l o m p e d i g az llel t u d a t á n a k alapvető hiánya; az u n a l o m az elmé in' /art tudat. Először el kell veszítened az elmédet, hogy eljuthass az érzékeidhez. A következő este Szókratész é p p e n vizet forralt, dinikor b e l é p t e m az irodába. Ó v a t o s a n levettem a f||lömet és a d í v á n y melletti kis s z ő n y e g r e tettem. I r g mindig h á t a t fordítva azt m o n d t a : - Mit szól nál e g y kis versenyhez? T e i s csinálsz egy m u t a t é n is csinálok egyet, a z t á n eldöntjük, ki lyert Jó, r e n d b e n , ha tényleg akarod. - N e m a k a r t a m | | V a r b a hozni, ú g y h o g y csak egykezes kézenállást inul.ittam be n é h á n y m á s o d p e r c i g az asztalon, az tán talpra álltam, hátraszaltót csináltam, és p u h á n a ijőnyegre érkeztem. Szókratész m e g r á z t a a fejét, láthatóan elment a • d v e . - Azt hittem, szoros verseny lesz, de m á r lámm, hogy n e m . - Bocs, Szok, de végül is te m á r n e m leszel fiatalalih, én m e g egész jó vagyok ebben. Úgy é r t e t t e m - vigyorgott -, hogy te n e m vagy Ifctpes felvenni a versenyt. Mi? figyelj - m o n d t a . Figyeltem, a h o g y lassan megImdiil és kimért léptekkel a fürdőszobába megy. A fc||árati ajtó felé léptem, arra az esetre, ha k a r d d a l a ( ^ é b e n r o n t a n a ki. De csak a bögréje volt a keze li. Megtöltötte vízzel, r á m mosolygott, felemelte a
Pínyt,
223
vizet, m i n t h a az egészségemre inná ki, a z u t á n lel hajtotta. - Nos? - kérdeztem. - Ennyi. - Mi ennyi? Egyetlen n y o m o r u l t dolgot n e m i»l náltál. - O, d e h o g y n e m . Csak nincs s z e m e d hozzá, hogy értékeld a m u t a t v á n y o m a t . Éreztem, h o g y kieMI mérgezettek a veséim; n é h á n y n a p o n belül az egei* t e s t e m r e kiterjedt volna. Úgyhogy, mielőtt megjelen tek v o l n a a tünetek, a z o n o s í t o t t a m a baj helyéi, é« eltávolítottam a veséimből. N e v e t n e m kellett. - Szok, te v a g y a legnagyobb szélhámos, akivel valaha is találkoztam. Ismerd e|,j h o g y vesztettél. Blöffölsz. - Teljesen k o m o l y a n beszélek. A m i t m o s t leírtam, az v a l ó b a n m e g t ö r t é n t . A belső energiákra való éi z é k e n y s é g és n é h á n y finom m e c h a n i z m u s fölold u r a l o m kell hozzá. Mésrészt viszont - folytatta, sót h i n t v e ezzel a sebeimre - te m é g h a l v á n y a n seifl v a g y t u d a t á b a n a n n a k , mi történik a b ő r ö d ö n belnl M i n t egy r ú d o n gyakorló tornász, aki m é g csak « kézenállás m e g t a n u l á s á n á l tart, n e m vagy rá képei, h o g y érzékeld, m i k o r veszted el az egyensúlyodat, és esel le. - Az a helyzet, Szok, h o g y a t o r n á b a n nagyon éi z é k e n y egyensúlyérzéket fejlesztettem ki. Ehhez | «*• dig, t u d o d , a legbonyolultabb... - Hülyeség. Csak a t u d a t o s s á g m a g a s fokát le| lesztetted ki; a m i elég, h o g y n é h á n y alapvető mof g á s s é m á t végrehajts, de a z o n kívül s e m m i különön, - Te m é g a tripla szaltóról is k i m u t a t n á d , hoáj gyerekjáték, Szok. - N i n c s a b b a n s e m m i különös; olyan mutatvány, m e l y h e z n é h á n y h é t k ö z n a p i képességre v a n szül 224
g. Ha é r z e d a testedben á r a m l ó energiát, és egy ki tt felszívod m a g a d , az valami. Szóval csak gyakotlilj, Dan. M i n d e n n a p élesítsd egy kicsit az érzékei det; nyújtsd ki őket, a h o g y a t o r n á b a n csinálnád. Végül a t u d a t o s s á g o d m é l y e n behatol majd a testedtt| és a világba. A k k o r majd kevesebbet fogsz gon dolkodni az életről, és többet fogsz érezni belőle. Akkor m é g az élet legegyszerűbb dolgait is élvezni Ingod, többé n e m leszel a teljesítmény v a g y a d r á g a Hórakozás rabja. Legközelebb - nevetett - talán va lódi versenyben lesz részünk. Újra felmelegítettem a teavizet. Egy d a r a b i g Hendben ü l t ü n k , a z t á n k i m e n t ü n k a garázshoz, lliol segítettem Szoknak kivenni a m o t o r t egy Volkswagenből, és szétszedni egy rosszalkodó sefcnségváltót. Kimentünk, h o g y kiszolgáljunk egy h a t a l m a s fe kete limuzint. A m i k o r később visszatértünk az iro dába, m e g k é r d e z t e m Szokot, mit gondol, a g a z d a g •loberek vajon boldogabbak-e, m i n t a magunkfajta Megény fickók. Mint m i n d i g , m o s t is m e g d ö b b e n t e t t a válasza. | n n e m v a g y o k szegény, Dan. H i h e t e t l e n ü l g a z d a g Vagyok. És a m i azt illeti, n e k e d is g a z d a g g á kell válflod, hogy b o l d o g lehess. - Z a v a r o d o t t arckifejezéIviure elmosolyodott, felvett egy tollat az asztalról A* egy ü r e s fehér p a p í r r a azt írta: b o l d o g s á g = kielégülés/vágyak I la elég p é n z e d van, h o g y kielégítsd a vágyaidat, Pan, g a z d a g vagy. De kétféleképpen lehetsz gazdag: vlegendő p é n z t keresel, örökölsz, kölcsönt veszel , koldulsz v a g y lopsz, h o g y kielégíthesd költséges gyaidat; v a g y p e d i g kevés v á g y a d van, és egysze225
rű é l e t m ó d o t folytatsz; az utóbbi esetben miniig több a p é n z e d , m i n t elég. C s a k a harcos látja be, h o g y a m á s o d i k m ó d a be lyes, és csak neki v a n n a k ilyen elvei. A minden egyes pillanatra v o n a t k o z ó teljes figyelem az én v.i g y a m és ö r ö m ö m . A figyelem n e m kerül pénzbe; a/ egyetlen befektetés a képzés. Ez egy másik előnyt' a n n a k , ha az e m b e r harcos, D a n - h o g y olcsóbb! A b o l d o g s á g titkát, t u d o d , n e m akkor lehet megtal.il ni, ha t ö b b r e törsz, h a n e m h o g y h a kifejleszted a ke pességet, h o g y élvezd a kevesebbet. Elégedettnek é r e z t e m m a g a m , a h o g y figyeltem 4 varázslatra, m e l y e t végrehajtott. N e m voltak komp likációk, n y o m a s z t ó kutatások, elkeseredett vállal kozások. Szókratész a testen belüli kincstárat mul.il ta m e g n e k e m . Szókratész b i z o n y á r a észrevette, h o g y elálmod (>/• t a m , m e r t hirtelen m e g r a g a d o t t a hónaljamnál, lel emelt, és olyan m a g a s r a feldobott, h o g y majd nem b e v e r t e m a fejem a m e n n y e z e t b e ! M i k ö z b e n lee»< t e m , lelassította a z u h a n á s o m a t , és újra talpra állí tott. - C s a k biztos a k a r t a m lenni b e n n e , h o g y a mon d a n i v a l ó m végére is odafigyelsz. M e n n y i az idő? Kissé elgyötörten a rövid repüléstől, azt válaszol' t a m : - H á t , rajta v a n a g a r á z s óráján - hajnali két ÓM h a r m i n c ö t perc. - T é v e d é s ! Az i d ő m i n d i g a m o s t ! A m o s t az idál Az idő p e d i g a most. Világos? - H á t persze, világos. - Hol vagyunk? - A b e n z i n k ú t irodájában. M o n d d csak, n e m jál< s z ő t t ü k ezt m á r el egyszer? - De igen, és az t a n u l t a d meg, h o g y az egyetlen dolog, a m i t abszolút m ó d o n t u d s z , az az, h o g y min 226
vagy, b á r m i is legyen az az itt. M o s t a n t ó l fog11< lia valaha is m á s idők és helyek felé fordul a fi gyelmed, én majd visszafordítalak. Ne feledkezz ftrg róla, h o g y az i d ő a most, a hely p e d i g az itt. likkor egy egyetemista esett be az irodába, egy baII ját vonszolva m a g a u t á n . - N e m t u d o m elhinni! lliondta a barátjának Szókratészra m u t a t v a , a z t á n hozzá fordult. - É p p e n errefelé sétáltam, a m i k o r be pillantottam ide és láttam, a h o g y ezt a fickót a plaI n n l i o z vágta. Ki a csoda maga? Ugy t ű n t , m i n t h a Szókratész majd felrobbanna. Ki|fc|ezéstelen tekintettel b á m u l t a diákra, aztán felne v e l t . - O - nevetett fel m é g egyszer, - ó, ez jó! N e m , (Mik tornáztunk, h o g y töltsük valamivel az időt. D a n lornász. N e m igaz, Dan? - Bólintottam. A diák barát id tizt m o n d t a , emlékszik rám; sok tornaversenyt lák i l l Szok története kezdett hihetővé válni. - Egy kis t r a m b u l i n v a n az asztal mögött. - Szókfllész az asztal m ö g é lépett és legnagyobb m e g d ö b benésemre olyan jól u t á n o z t a , h o g y ott v a n egy mini ll nnbulin, h o g y k e z d t e m azt hinni, v a l ó b a n ott v a n $f asztal mögött. Egyre m a g a s a b b r a ugrott, a m í g majdnem elérte a mennyezetet. A z t á n kisebbeket (Mllógott, v é g ü l a b b a h a g y t a és meghajolt. M e g t a p tlle, itt
li.
u n .
/.avartan, de elégedetten távoztak. O d a s z a l a d t a m i - a s z t a l másik oldalához. Természetesen semmiféle liam bulin n e m volt ott. H i s z t é r i k u s a n nevettem. fcntasztikus. - Aha - m o n d t a , s o s e m volt híres az álszerénysé• ről. Mire az é g e n a hajnal h a l v á n y fénye megjelent, in dulásra k é s z e n álltunk. A d z s e k i m cipzárját felhúz va úgy éreztem, s z á m o m r a e n n e k a hajnalnak szim bolikus jelentősége van. 227
Hazafelé m e n e t a változásokon gondolkodtam, a m e l y e k n e m a n n y i r a kívül, m i n t i n k á b b belül jelen tek m e g b e n n e m . Valami újfajta világosságot ér/e k e l t e m a z ö s v é n y e m e n é s a z értékeimben. Szok n u U r é g e n követelte, é s m o s t végre sikerült m a g a m n u i gött h a g y n i régi elvárásomat, h o g y a világ majd kl elégít; és ezért csalódásaim is eltűntek. Természete¬ sen továbbra is b á r m i t m e g t e t t e m volna, a m i sznk séges a h é t k ö z n a p i világban való életben, de csak . saját feltételeimmel. S z a b a d n a k k e z d t e m érezni n t i u gam. Szókratésszal való v i s z o n y o m is megváltoznil Egyrészt kevesebb illúzióm volt, a m i t m e g kel leli v é d e n e m . A m i k o r s z a m á r n a k nevezett, csak nevel* tem, mivel t u d t a m , h o g y - az ő értékeihez képes l igaza van. És m o s t m á r aligha t u d o t t r á m ijeszteni. A m i n t a Herrick k ó r h á z mellett elhaladtam, egy kéz r a g a d t a m e g a vállamat; ösztönösen kicsúsztam alóla, m i n t egy macska, aki n e m akarja, h o g y megüli mogassák. M e g f o r d u l t a m , és a vigyorgó Szókra le./i pillantottam meg. - N a , m á r n e m v a g y a régi betoji alak, mi? - M i t keresel itt, Szókratész? - Sétálok. - N o s , örülök, h o g y velem tartasz. Egy-két h á z t ö m b n y i t n é m á n t e t t ü n k m e g , áztál így szólt: - M e n n y i az idő? - H á t , körülbelül... - A z t á n é s z b e k a p t a m . - Mm lehet. - És hol v a g y u n k ? -Itt. S e m m i m á s t n e m m o n d o t t , n e k e m viszont kedvem volt beszélgetni, ú g y h o g y a szabadság új érzéséről f a jövőre v o n a t k o z ó terveimről beszéltem neki. - M e n n y i az idő? - kérdezte. 228
I - Most - sóhajtottam. - N e m kell folyton... >-1 tol v a g y u n k ? - kérdezte ártatlanul. l * I t t , de... I » F i g y e l j - szakított félbe. - M a r a d j a jelenben. Ifinmit n e m tehetsz, h o g y megváltoztasd a múltat, | |övő p e d i g soha n e m lesz p o n t o s a n olyan, ami•Mnnek tervezed v a g y reméled. Soha n e m voltak •Hitbeli harcosok, és jövőbeliek s e m lesznek. A harf l M itt és m o s t van. Fájdalmad, félelmed és d ü h ö d , M | o á l k o z á s o d és b ű n t u d a t o d , irigységed és terveid é» MÓvárgásaid csak a m ú l t b a n vagy a jövőben élnek. I - Kapaszkodj meg, Szókratész. Tisztán emlékszem, Itt így d ü h ö s v o l t a m a jelenben. • •• N e m - m o n d t a . - Te arra gondolsz, h o g y dühö¬ cselekedtél egy jelenbéli pillanatban. Ez terméflÉttes; a cselekvés m i n d i g jelenbéli, m e r t a test kife j t é s e , a m i csak a jelenben létezhet. Ám az elme, tu dót I, valójában olyan, m i n t egy fantom, és valójában •uh.) n e m létezik a jelenben. Csakis a n n y i b a n ural kodik feletted, h o g y képes elfordítani a figyelmedet I Jelenről. Lehajoltam, h o g y m e g k ö s s e m a fűzőmet, a m i k o r áie/tem, h o g y v a l a m i a t a r k ó m h o z ér. Amikor befejeztem a cipőfűző megkötését és feláll ó m , egy ablak nélküli, d o h o s , régi p a d l á s s z o b á b a n Mtliíllam m a g a m . A félhomályban tucatnyi farönköt Vettem ki, függőleges k o p o r s ó f o r m á b a n elrendezve, I i/.oba sarkában. Hirtelen n a g y o n megijedtem, k ü l ö n ö s e n akkor, | i n I kor rájöttem, h o g y a csendes levegőben egyálta lán n e m hallok semmit, m i n t h a m i n d e n h a n g o t lefcmpítana az állott, halott levegő. Tétovázva előreBfotem egyet és észrevettem, h o g y egy ötszögletű, (Mliegyű csillagban állok, a m e l y b a r n á s v ö r ö s színnel 229
v a n a földre festve. Közelebbről is megnéztem. A b a r n á s v ö r ö s szín száraz - v a g y s z á r a d ó - vér s z i m volt. M ö g ö t t e m ü v ö l t ő nevetést hallottam, olyan gm/ t u s t a l a n és olyan r é m ü l e t e s volt, h o g y le kel leli n y e l n e m a s z á m b a feltörő fémes ízt. Reflexszeréén m e g f o r d u l t a m : egy u n d o r í t ó , torz szörnyeteggel ,111 t a m s z e m b e n . Az arcomba lihegett, és a m á r régen halottak hányingerkeltő, édes b ű z é t éreztem. Groteszk szája h á t r a h ú z ó d o t t , kivillantva fékein agyarait. - Gyyyyerrre v w e l e m - hörögte. Ugy éreztem, e n g e d e l m e s k e d n e m kell, de ösztöneim el lenálltak. Ott m a r a d t a m . D ü h ö s e n felüvöltött: - G y e r m e k e i m , vigyétek! A s a r o k b a n levő t u s k ó k lassan elindultak felém, e» m e g n y í l v a oszlásnak i n d u l t emberi tetemeket tártai elém, a m e l y e k előléptek, felém haladtak. Vadul > | i> rögni k e z d t e m az ötszögben, egy helyet keresve, a h o v a futhatnék, a m i k o r m ö g ö t t e m kinyílt a pad I á i szoba ajtaja és egy tizenkilenc év körüli fiatal nő ba torkait be a szobába, és közvetlenül az ötszög el* esett. Az ajtó résnyire nyitva m a r a d t , és egy fény esik beesett rajta. A nő fehér r u h á t viselt és g y ö n y ö r ű volt. Felnyü gött, m i n t h a m e g s e b e z t é k volna, és távoli hangolj azt m o n d t a : - Segíts, kérlek, segíts. - K ö n n y e s s/f m e i k ö n y ö r g ő e n tekintettek r á m , u g y a n a k k o r hálál j u t a l o m és csillapíthatatlan v á g y sugárzott belőlük. A k k o r az az Érzés tört r á m : - M a r a d j ott, ahol vagy. Az ötszög a jelen pillanata. Ott biztonságbal! vagy. A d é m o n és segédei: a múlt. Az ajtó: a jövd Vigyázz. Ekkor a lány újra felnyögött és a h á t a m n a k gurull Egyik lábáról felhúzódott a r u h a , m a j d n e m a d e i e káig. Felém nyúlt könyörögve, kísértve: - Segíts. 230
vágytól m e g r é s z e g ü l v e k i u g r o t t a m az ötszög-
I
MA nő r á m vicsorgott vérvörös agyaraival. A dé mon és társai g y ő z e d e l m e s e n felüvöltöttek és felém Ugrottak. E l m e r ü l t e m az ötszögben. pemogve h e v e r t e m az út m e n t é n , és felpillantottam Ifcókratészre. - Fléggé kipihent vagy, h o g y folytassuk? - kérjÉi/.te, m i k ö z b e n n é h á n y k o r á n kelő kocogó h a l a d t | | mellettünk, meglepett arckifejezéssel. Mindig halálra kell rémítened, a m i k o r m u t a t n i valamit? - sikítottam.
gkarsz
- Azt hiszem, igen - válaszolta -, h o g y h a v a l a m i
Ibntos dologról v a n szó.
N é h á n y m á s o d p e r c n y i hallgatás u t á n félénken Illeg, kérdeztem: - N i n c s m e g véletlenül a n n a k a lánynak a telefonszáma? - Szókratész a h o m l o k á r a i MO|nitt, és az égre b á m u l t . - Úgy tűnik, jól megértetted, mi volt e n n e k a me lód r á m á n a k a jelentése. Röviden az - m o n d t a m -, hogy maradj a jelen ben, mert az biztonságosabb. És senki olyan kedvééri ne lépj ki az ötszögből, akinek agyarai v a n n a k . így v a n - vigyorgott. - Ne h a g y d , h o g y bárki így b á r m i , legkevésbé pedig, h o g y saját gondolá in ld kivonjanak a jelenből. Biztos hallottad m á r a lOrténetet a két szerzetesről.
|n| *ánban két szerzetes, egy öreg és egy fiatal, egy í i e r d ő sáros ö s v é n y é n sétált, vissza a kolostoruk hoz. Egy g y ö n y ö r ű nővel találták s z e m b e n m a g u •it, aki tehetetlenül állt egy iszapos, gyors folyású folyam partján. Az öreg szerzetes, a nő szerencsétlen helyzetét lát231
va, erős karjaiba vette őt, és átvitte a folyón. A nő 1.1 mosolygott és átölelte a férfi nyakát, m í g az le nem tette a túlsó p a r t o n . Köszönetet m o n d v a meghajolI, a két szerzetes p e d i g c s e n d b e n folytatta útját. A m i k o r a kolostor kapujának közelébe értek, a fii tal szerzetes n e m t u d t a t o v á b b t a r t ó z t a t n i magái H o g y voltál k é p e s átvinni egy g y ö n y ö r ű nőt a k,n jaidban? Ú g y tűnik, az ilyen viselkedés n e m illit egy p a p h o z . Az ö r e g szerzetes ránézett a társára és azt vála szolta: - En ott h a g y t a m . Te m é g m i n d i g a karjául ban tartod? Ú g y tűnik, sok d o l g u n k v a n m é g , p e d i g m á r azt hil t e m , eljutottam v a l a h o v á - m o n d t a m sóhajtva. - N e m az a d o l g o d , h o g y eljuss valahová - hanem h o g y itt legyél. D a n , te m é g m i n d i g egyáltalán neflí a jelenben élsz. C s a k a k k o r összpontosítod az ehné d e t az itt és m o s t r a , a m i k o r szaltózol, v a g y én pis/ kállak. M o s t itt az ideje, h o g y tényleg összeszoilil m a g a d , h a azt a k a r o d , h o g y esélyed legyen megtl lálni a k a p u t . Itt v a n előtted; nyisd ki a s z e m e d ! - De h o g y a n ? - Szegezd a jelen pillanatra a figyelmed, Dan, rí m e g s z a b a d u l s z a gondolatoktól. A m i k o r a gondol.i tok m e g é r i n t i k a jelent, feloszlanak. - M e n n i ki szűrt. - Várj, Szókratész. Mielőtt elmész, m o n d d meg: tl voltál az az öreg szerzetes a történetben, aki átvitt! a nőt? Ez ú g y hangzik, m i n t valami, a m i t átéltél. - M é g m i n d i g a karjaidban tartod? - Nevetve t.i v o l o d o t t és eltűnt az utcasaroknál. A z u t o l s ó h á z t ö m b ö k e t kocogva t e t t e m m e g ha/a felé, l e z u h a n y o z t a m , és r ö g t ö n e l a l u d t a m . A m i k o r felébredtem, e l m e n t e m sétálni, é s ú g y 232
meditáltam, a h o g y a n Szókratész javasolta, figyel memet egyre i n k á b b a jelenre irányítva. K e z d t e m rá ébredni a világra, és m i n t egy gyerek, újra m e g t a hnltam érzékelni. Az ég fényesebbnek látszott, m é g | ködös májusi n a p o k o n is. Szókratésznak n e m szóltam Lindáról, talán ugyanírért, amiért L i n d á n a k s e m beszéltem a tanítómról. Jletem k ü l ö n b ö z ő részei voltak; és ú g y éreztem, l/.ókratészt j o b b a n érdekli a belső fejlődésem, m i n t | világi v i s z o n y a i m . Joy felől s e m m i t sem hallottam, hacsak elő n e m ke rült a semmiből, v a g y valamelyik á l m o m b a n m e g n e i n jelent. Linda majdnem m i n d e n n a p írt, é s amióta • Bell Telefontársaságnál dolgozott, néha felhívott. Ahogy m ú l t a k a hetek, az e g y e t e m e n ú g y teltek l ö k k e n ő m e n t e s e n az óráim. Az igazi iskola szá momra a z o n b a n a Strawberry k a n y o n volt, ahol szél| | b e s e n futottam a d o m b o k közt, h a t a l m a s távolsá gokat h a g y t a m m a g a m mögött, nyulacskákkal verse nyeztem. N é h a megálltam, m e d i t á l t a m a fák tövéprn, vagy e g y s z e r ű e n élveztem az a l a t t a m messze lllerülő, szikrázó öböl felől érkező friss szellő illatát. Vél óráig is elüldögéltem a víz csillogását vagy a to vasodródó felhőket figyelve. l A m ú l t a m „fontos céljai" n e m érdekeltek többé, ryetlen cél m a r a d t c s u p á n : a k a p u . N é h a m é g erről elfeledkeztem, a m i k o r eksztatikusán játszadoz ni a t o r n a t e r e m b e n , m a g a s r a s z á r n y a l t a m a t r a m dinon, csavarodva, forogva, lustán lebegve, majd jpla szaltókat vetve és újra felfelé törve az ég felé. 1 Továbbra is leveleztünk Lindával, és leveleink Igyre költőibbé váltak. De Joy pajkosan, sokat tu•óan m o s o l y g ó k é p e m i n d i g ott lebegett a s z e m e m alóli, m í g m a g a m s e m v o l t a m biztos b e n n e , m i t M g y kit is a k a r o k igazából.
E
233
Aztán, szinte észrevétlenül, közeledni kezd dl utolsó egyetemi é v e m vége is. Az államvizsgának csak formális jelentősége volt. A m i n t az ismerős kék k ö n y v e k b e í r t a m válaszaimat, t u d t a m , megváltozol i az életem, és élvezettel figyeltem a tollam hegyéből szivárgó kék tintát. M é g a p a p í r o n megjelenő vona lak is m ű a l k o t á s n a k t ű n t e k a s z e m e m b e n . A gondo latok szinte kigördültek az elmémből, semmilyen le szültség, a g g o d a l o m n e m gátolta folyásukat. A/ u t á n vége lett, és rájöttem, h o g y ezzel egyetemi la n u l m á n y a i m befejeződtek. Friss almalével é r k e z t e m a b e n z i n k ú t h o z , hog] együtt ü n n e p e l j ü n k Szókratésszel. Ü l t ü n k , szopó g a t t u k a gyümölcslét, a g o n d o l a t a i m p e d i g eközben a j ö v ő m felé k a l a n d o z t a k . - H o l vagy? - kérdezte Szókratész. - H á n y óra vam' - Itt, és most, Szok. De jelenleg leginkább az fog lalkoztat, h o g y ki kell találnom, milyen pályát vá lasszak. Van valamilyen ötleted? - A t a n á c s o m az, h o g y csinálj, a m i t akarsz. - Ezzel n e m sokat segítettél. M é g valami? - Oké, akkor azt tedd, amit m e g kell t e n n e d . - De mit? - N e m az számít, h o g y mit csinálsz, h a n e m a/, h o g y milyen jól csinálod. Egyébként Joy eljön a héj v é g é n - tette m é g hozzá. - N a g y s z e r ű . Mi lenne, ha s z o m b a t o n elmennénk k i r á n d u l n i ? M i t szólnál délelőtt tíz ó r á h o z ? - R e n d b e n , itt találkozzunk. Elbúcsúztam, és kiléptem a h ű v ö s júniusi hajnal r a g y o g ó csillagai közé. Fél kettő körül járhatotl a/ idő, a m i k o r elfordulva a b e n z i n k ú t t ó l a sarokig se táltam. Valami azt súgta, forduljak m e g . Felnézted a tetőre. O t t állt. U g y a n a z a l á t v á n y volt, m i n t amil oly sok h ó n a p p a l ezelőtt láttam. Felfelé nézett az é| 234
I K i i k á b a n , n a g y o n n y u g o d t a n állt, és a testét halV A n y fény lengte körül. Bár h a r m i n c méterre volt tő l e m é s n a g y o n h a l k a n beszélt, hallottam, mit m o n d . -• Dan, gyere ide! I látramentem, m é g időben, h o g y láthassam, rtinint Szókratész előtűnik az árnyékból. - Mielőtt e l m e n n é l ma éjjel, m é g egy dolgot lát nod kell. - M i n d k é t mutatóujjával a s z e m e m felé mutatott, és megérintette az arcomat, közvetlenül a szemöldökök alatti részen. A z u t á n egyszerűen ellé pett tőlem, és egyenesen felfelé ugorva a tetőn ter melt. L e n y ű g ö z v e álltam, n e m hittem a szememnek, l t o k szinte h a n g t a l a n u l leugrott. - N a g y o n erősek a bokáim, ez a t i t k o m - m o n d t a . Megdörzsöltem a szemem. - Szókratész, ez való lég volt? Ú g y értem, láttam, de előtte megérintetted | szemeimet. | - A v a l ó s á g n a k nincsenek jól definiált határai, Pun. A Föld n e m h o m o g é n . Molekulákból és ato mokból áll, kicsiny világegyetemekből, amelyeket flr tölt ki. Ha nyitva tartod a szemed, rájössz, h o g y a lény és a csoda világa ez. I íl b ú c s ú z t u n k . Végre elérkezett a szombat. Beléptem az irodába, leókratész felemelkedett a székéből. Ekkor lágy ká lókat é r e z t e m a d e r e k a m o n , és m e g p i l l a n t o t t a m Joy árnyékát. - Annyira örülök, h o g y újra látlak - ü d v ö z ö l t e m , i átöleltem őt. Ragyogott a mosolya. - O - sikkantotta. - Kezdesz e r ő s ö d n i . A z olimpiára edzel? 1— Ami azt illeti, elhatároztam, h o g y visszavonu l o k . A t o r n á b a n m i n d a z t elértem már, amit lehetett; lleje, h o g y továbblépjek - feleltem komolyan. Joy ( t e m szólt, csak bólintott.
- N o s , induljunk - jelentette ki Szókratész, és In gott egy g ö r ö g d i n n y é t , a m i t m a g á v a l akart hozni Az én h á t i z s á k o m b a n voltak a szendvicsek. Felfelé m e n t ü n k , a hegyekbe. G y ö n y ö r ű n a p voll, szebb n e m is lehetett volna. Ebéd u t á n Szok úgy d ö n t ö t t , e g y e d ü l h a g y b e n n ü n k e t , és „fára más/ik egy kicsit". Később, a m i k o r lemászott, hallotta, a m i n t a 1 v ö m r ő l beszélgetünk. - Egyszer könyvet írok a Szókratésszal töllull napjaimról, Joy. - Talán m e g is filmesítik majd - jegyezte meg, ml k ö z b e n Szókratész egy fa mellett állva hallgaloll bennünket. - És „Harcos"feliratú pólókat is fognak árusítani - m o n d t a m ; k e z d t e m belelkesedni. - És harcos s z a p p a n t - kiáltotta Joy. - És harcos matricákat. - És r á g ó g u m i t ! Szókratész eleget hallott. Fejét csóválva visszamá szőtt a fára. Mi k etten n e v e t t ü n k , és gyakorlott könnyedségg.i| megjegyeztem: - H é , mi lenne, ha versenyt futnánk, a körhintáig és vissza? - D a n , te mazochista vagy - közölte Joy. - Al a p á m antilop volt, az a n y á m gepárd. A nővérem ti szél... - Persze, a bátyáid p e d i g egy Porsche meg egy Ferrari. - Joy nevetett és m á r bújt is bele a tómat !< pőjébe. - A vesztes szedi össze a szemetet - közöltem. W. C. Fieldset tökéletesen utánozva, Joy megjegyez te: - M i n d e n percben születik egy balek. - Aztán N/4 nélkül nekiiramodott. Utánakiáltottam, és felhú/lain a cipőmet. - A nagybátyád m e g N y ú l Péter volt.
f - Mindjárt itt v a g y u n k - szóltam o d a Szókratész nak, és a m á r jól elhúzott Joy u t á n sprinteltem, aki a körülbelül két kilométerre felállított körhinta felé ' rtott. Joy gyors volt, az igaz, de én m é g gyorsabb, és eztisztában is voltam. M a g a m s e m h i t t e m volna, nnyire m e g e r ő s ö d t e m a kiképzés alatt. J o y kezei és lábai s i m á n szelték a levegőt. Vissza í t é l t , szemében meglepetés - m o n d h a t n á m r é mü lt! - tükrö z ő d ö tt , amikor látta, hogy közvetlenül HOgötte haladok, k ö n n y e d é n lélegezve. Rákapcsolt és újra visszanézett. O l y a n közel vol tam hozzá, h o g y p u h a n y a k á n a legördülő verejték gyöngyszem cseppjeit is láthattam. E l h ú z t a m mel lel! e. - Mit csináltál? Lestoppoltál egy sast? | * Igen - m o s o l y o g t a m rá. - Az egyik unokabátyá mat. - Aztán csókot d o b t a m neki és e l h ú z t a m . Már k ö r b e m e n t e m a körhintánál, és félúton jártam I piknik helyszíne felé, amikor láttam, h o g y Joy Hffl kilencven méterre lemaradt; ú g y tűnt, n a g y o n ktl»/,ködik, és kezd fáradni. Megsajnáltam, ú g y h o g y H#Hálltam, leültem és leszakítottam egy út m e n t é n n vadrepcevirágot. Amikor odaért h o z z á m , lassíhogy m e g n é z z e , h o g y a n szagolgatom a virágot, ép n a p u n k van, n e m ? - kérdeztem. - Tudod, ez e n g e m a teknőc és a n y ú l meséjére glékeztet - m o n d t a , és azzal hihetetlen sebességre forsított fel. Meglepetten felugrottam és u t á n a i r a m o d t a m . Las, de biztosan k e z d t e m beérni, de m á r a rét szélé közeledtünk, és n a g y o n nagy volt az előnye. " közelebb é r t e m hozzá, m á r kedves lihegését llottam. Az utolsó h ú s z méteren fej fej mellett, váll mellett s z á g u l d o t t u n k . Aztán kinyújtotta a ij.ii és megfogta a kezemet; nevetve lassítottunk, 237
és p o n t o s a n a Szok által előkészített görögdinnye szeletekre e s t ü n k , szanaszét repítve a m a g o k a t . Szókratész újra leszállva a fájáról megtapsolI, a m i n t arccal b e l e c s ú s z t a m egy dinnyeszeletbe, mely szétkenődött a képemen. Joy r á m nézett, és elvigyorodott: - Kedvesem, n e m kellene e n n y i r e e l v ö r ö s ö d n ö d . Végül is majd n e m sikerült l e g y ő z n ö d . C s ö p ö g ö t t a lé az arcomról; letöröltem, és lenyal t a m az ujjaimat. - É d e s e m , m é g egy h ü l y e is látja, h o g y én gyöz t e m - válaszoltam. - K ö z t ü n k csak egy h ü l y e v a n - m o r o g t a Szókra tész -, és é p p e n m o s t esett rá a d i n n y é r e . M i n d a n n y i a n n e v e t t ü n k , és én szerelemtől sug.n zó s z e m e k k e l f o r d u l t a m Joy felé. De a m i k o r láttam, h o g y a n b á m u l r á m , a b b a h a g y t a m a nevetést. Meg fogta a k e z e m , és a m e z ő széléhez vezetett, amely a Tildén p a r k z ö l d e n h u l l á m z ó dombjaira nézett. - Danny, valamit el kell m o n d a n o m neked. Te na g y o n különleges vagy s z á m o m r a . De abból, amil Szókratész m o n d - pillantott vissza Szókratészre, aki lassan jobbra-balra ingatta a fejét -, ú g y látszik, hogy a te u t a d n e m elég széles a kettőnk számára, legalá Mi is így tűnik. És én m é g nagyon fiatal vagyok, Dannjj n e k e m is sok dologra o d a kell figyelnem még. R e m e g t e m . - De Joy, t u d o d , h o g y azt akarom, m i n d i g v e l e m légy. Gyerekeket a k a r o k tőled, és me legíteni a k a r l a k éjszaka. O l y a n s z é p é l e t ü n k lenni együtt. - D a n n y - m o n d t a -, v a n m é g valami, amit el kel lett volna m á r m o n d a n o m neked. T u d o m , hogy | k ü l s ő m és a cselekedeteim alapján... - szóval, a r r a v a n szó, h o g y n e m a n n y i i d ő s vagyok, m i n t gondol n á d . C s a k tizenöt éves vagyok. 238
Leesett állal m e r e d t e m rá. - Ez azt jelenti, h o g y h ó n a p o k o n át t ö r v é n y b e ü t k ö z ő v á g y á l m a i m volUk? Mind a h á r m a n n e v e t t ü n k , de az én n e v e t é s e m t o m p a volt. Életem egy darabja leesett és összetört. m Várni fogok, Joy. M é g m i n d i g v a n esély. \ Joynak k ö n n y e k k e l teltek m e g a szemei. - O, fcanny, m i n d i g v a n esély... m i n d e n r e . D e Szókratész ir.t m o n d t a , az a legjobb, ha elfelejtesz. Szókratész c s e n d b e n jött felém hátulról, m i k ö z b e n joy fénylő szemeibe n é z t e m . Joy felé n y ú l t a m , ekkor eókratész k ö n n y e d é n megérintette a k o p o n y á m a t a irkómnál. K i a l u d t a k a fények, és hirtelen elfelejtet|m, h o g y v a l a h a is i s m e r t e m egy Joy n e v ű nőt.
HARMADIK KÖNYV
BOLDOGSÁG, OK NÉLKÜL
A végső kutatás
Mikor kinyílt a s z e m e m , h á t o n fekve az eget b á m u l 1
I! I I
bizonyára e l s z u n d í t o t t a m . N e k ü n k k e t t ő n k n e k s ű r ű b b e n ki kellene ruccan¬ ik a benzinkúttól, piknikezni, n e m g o n d o l o d ? Egyeztem m e g nyújtózkodva. I )e - bólintott lassan. - N e k ü n k kettőnknek. i 'sszeszedtük a holminkat, és körülbelül egy mérp l d n y i t gyalogoltunk, mielőtt b u s z r a szálltunk vol(ttt lígész ú t o n a d o m b r ó l lefelé olyan é r z é s e m volt, pOgy valamit elfelejtettem m o n d a n i vagy csinálni, f l g y talán valamit m a g a m m ö g ö t t h a g y t a m . Mire a fUN/ leért a sík vidékre, az érzés elmúlt. Mielőtt leszálltunk a buszról, m e g k é r d e z t e m : '••ek, mit szólnál, ha h o l n a p valamikor futnánk
Bet?
Miért várjunk a d d i g ? - válaszolta. - Találkoz• n k m a éjjel fél tizenkettőkor a p a t a k hídjának p e n d e z h e t ü n k egy hosszú éjféli futást, fel az ösvé-. eken. Aznap éjjel a telihold ezüstös csillogást adott a nö¬ Vények és b o k r o k tetejének, a m i n t e l i n d u l t u n k felfe¬ li I >e a nyolc kilométeres e m e l k e d ő m i n d e n méterét lltnertem, és tökéletes sötétségben is kiismertem nlna m a g a m . A /. alsóbb ö s v é n y e k e n egy m e r e d e k e b b lejtős rész 243
u t á n a testem forró lett, m i n t a pirítós. H a m a r o s a n el értük az összekötő ösvényt, és elindultunk felír lé A m i t h ó n a p o k k a l korábban hegynek hittem, mof m á r semmiféle erőfeszítést n e m jelentett. Mély lélei zeteket véve sprinteltem felfelé. Szókratész a nyfl m o m b a n haladt. Bohóckodva, viccelődve kiáltott,mi vissza neki: - Gyerünk, öreg szivar, kapj el, ha tuds/ 1 Egy hosszú, egyenes, erőltetett m e n e t u t á n vissza n é z t e m , a r r a számítva, h o g y m e g l á t o m Szókratész i. a m i n t m ö g ö t t e m szökdécsel. Sehol n e m láttam K u n c o g v a megálltam, azt gyanítva, h o g y lesben ,ill Na m o s t majd h a g y o m , h o g y várakozzon, és hogy I t ű n ő d j ö n , vajon én hol vagyok. Egy d o m b tetején le ü l t e m , és az öböl fölött a távoli San Francisco esi I lu gását figyeltem. A z t á n g y e n g é n fújni kezdett a szél, és hirtelen t u d t a m , h o g y v a l a m i nincs r e n d b e n - n a g y o n nini r e n d b e n . F e l u g r o t t a m és v i s s z a r o h a n t a m az úthoz. Szókratészt a k a n y a r b a n találtam m e g , fejjel l e í r Iá feküdt a h i d e g földön. G y o r s a n letérdeltem, gyeii)',r d e n megfordítottam, a karjaim közé fogtam, és fii Ír m e t a m e l l k a s á h o z szorítottam. N é m a volt a szíve I s t e n e m , jaj, I s t e n e m - m o n d t a m , m i k ö z b e n erd széllökés verte fel a k a n y o n t . Szok testét lefektetve s z á m a t a szájára tettem, m levegőt fújtam a tüdejébe; egyre n a g y o b b p á n i k l u esve p u m p á l t a m a mellkasát. Végül csak h a l k a n m o r o g n i t u d t a m neki, fejéi karjaimban tartva. - Szókratész, ne halj m e g , kérle Szókratész. - Én találtam ki, h o g y fussunk. Eszemh jutott, m e n n y i r e k ü s z k ö d ö t t felfelé, a z összeköti h ö z , m e n n y i r e zihált. Bárcsak... Túl késő. Felülkeii k e d e t t rajtam a világ igazságtalansága miatti dül e k k o r a d ü h v e l soha é l e t e m b e n n e m találkoztam. - Neeeeeeeeeeem! - sikítottam, és gyötrelmem vi 244
glgvisszhangzott a kanyonon, hallatára a levegő biz tonságába repültek fészkeikből a m a d a r a k . N e m halhat m e g - n e m hagyhatom! Éreztem, •hogy átfut lábaimon, karjaimon, mellkasomon az inrrgia. M i n d e t neki a d t a m volna. Ha az életet jelen tette volna a számára, boldogan megfizettem volna írté ezt az árat. - Szókratész, élj, élj! - M e g r a g a d t a m a iMellkasát és mélyen a bordáiba n y o m t a m az ujjaimat. UPgy éreztem, elektromosság tölt el, láttam, ahogy csil lognak a karjaim, miközben rázom, hogy elindítsam a •Hívét. - Szókratész! - parancsoltam. - Élj! De s e m m i n e m történt... semmi. Bizonytalanság töltötte el az elmémet. Vége volt. M o z d u l a t l a n u l állm m , k ö n n y e i m az arcomra folytak. - Kérlek - n é z t e m •1 a hold előtt elsuhanó ezüst színű felhőkre -, hngyd, hogy éljen. - Végül feladtam a harcot, felad tam a reményt. M e g h a l a d t a az erőmet. N e m sikerült. I Két kis n y ú l u g r o t t ki a bokorból, és r á m e r e d t e k |gy ö r e g e m b e r élettelen testére, amelyet g y e n g é d e n I karjaimban t a r t o t t a m . És ekkor é r e z t e m m e g u g y a n a z t a Jelenlétet, m e lyei m á r h ó n a p o k óta ismertem. Eltöltötte a teste met. Belélegeztem; belélegzett e n g e m . - Kérlek m o n d t a m m é g utoljára -, e n g e m vigyél el helyette. Komolyan g o n d o l t a m . És a b b a n a p i l l a n a t b a n érez tem, h o g y Szok n y a k á b a n lüktetni k e z d a pulzusa. Gyorsan a m e l l k a s á h o z t e t t e m a fülem. H a l l o t t a m t | Í X öreg harcos szívének gyors, ü t e m e s dobbanásait, l e h e l t e m bele az életet, m í g mellkasa e m e l k e d n i és Srtj.it ü t e m é b e n m ű k ö d n i n e m kezdett. Amikor Szókratész kinyitotta a szemét, n e v e t ő arMomat pillantotta m e g m a g a fölött; majd h a l k a n sír in m a hálától. És ezüst fényben fürdetett m i n k e t a )ld. A csillogó szőrű n y u l a k r á n k b á m u l t a k . A z t á n n g o m hallatán visszatértek a bokrokba. 245
- Szókratész, élsz. - Látom, h o g y borotvaéles a megfigyelőképes'.r ged, m i n t m i n d i g - válaszolt halkan. M e g p r ó b á l t felállni, de túlságosan g y e n g e voll rti fájt a mellkasa, ezért a vállamra emeltem, ahogy a tűzoltók szokták, és e l i n d u l t a m vele a h á r o m kilo< m é t e r n y i r e fekvő út végéhez. A Lawrence Labor.ilu r i u m b ó l az éjszakai p o r t á s m á r t u d m e n t ő t hívni. Az út legnagyobb részén c s e n d b e n p i h e n t a válla m o n , m i k ö z b e n a fáradtság ellen k ü z d ö t t e m , izzad" va a súlya alatt. N é h á n y s z o r azt m o n d t a : Csak így |n u t a z n i - ezt csináljuk gyakrabban. Vagy azt: - Szedd" a lábad! C s a k a z u t á n m e n t e m haza, h o g y elhelyezték >i Herrick Kórház intenzív osztályán. A z n a p éjji visszatért az álom. A halál kinyúlt Szókratés/ui kiabálva é b r e d t e m . A k ö v e t k e z ő n a p o t mellette ülve töltöttem. Az idd legnagyobb részében aludt, de késő d é l u t á n bes/cl getni akart. - O k é - mi történt velem? - Fekve találtam rád. Megállt a szíved és n e m lt jc geztél. Én azt a k a r t a m , h o g y élj. - Emlékeztess rá, h o g y megemlítselek a végrende letemben. M i t éreztél? - Ez volt a furcsa az egészben, Szok. Először a/l éreztem, h o g y szétáramlik b e n n e m az energia. Ál a k a r t a m a d n i neked. M á r m a j d n e m feladtam, ami kor ... - Sohase m o n d d , h o g y vége! - Szókratész, ez k o m o l y dolog! - Folytasd, csak biztatlak. Alig v á r o m , hogy mefl« tudjam, h o g y sikerült. - N a g y o n is jól t u d o d , h o g y sikerült. Újra elkr d e t t verni a szíved, de csak a z u t á n , h o g y abbahag\ 246
Inni a próbálkozást. A Jelenlét, a m i t egyszer éreztem |Z indította el a szívverésed. Bólintott. - Érezted a Jelenlétet. - N e m kérdés Voll, h a n e m állítás. Igen. Jó lecke volt - m o n d t a , óvatosan kinyújtózva. Lecke?! S z í v r o h a m o d volt, és azt m o n d o d , jó lecf nekem? H á t n e k e d ez csak ennyi? - Igen - m o n d t a . - És remélem, h a s z n á t t u d o d Venni majd. Mindegy, akármilyen erősnek látszunk |t, m i n d i g v a n valamilyen rejtett gyengeségünk, és lehet, hogy végül ez lesz a vesztünk. Házszabály: minden erővel e g y ü t t jár egy gyengeség, és fordítva. Iriinészetesen, m á r gyerekkoromtól fogva, m i n d i g g N/ívem volt a gyengeségem. N e k e d , fiatal bará, másfajta „szívbetegséged" van. Valóban? Igen. M é g n e m nyitottad m e g a szíved a terméh e t e s m ó d o n , h o g y életre segítsd a z érzelmeidet, ahogyan az t e g n a p este sikerült. M e g t a n u l t a d a test Hlötti u r a l m a t , és részben az e l m e fölöttit is, de a l/Ived m é g n e m nyílt meg. A cél n e m a sebezhetet¬ lenség, h a n e m a sebezhetőség a világtól, az élettől, • /ért a Jelenléttől, amit éreztél. Egy p é l d a segítsé gével m e g p r ó b á l t a m m e g m u t a t n i n e k e d , h o g y a l í r c o s élete n e m egy elképzelt tökéletességről v a g y győzelemről szól, h a n e m a szeretetről. A szeretet a harcos kardja; ahol lesújt, életet ad, n e m halált. Szókratész, beszélj n e k e m a szeretetről. M e g akarom érteni. lirőtlenül felnevetett. - Ez n e m olyan valami, a m i t megérteni kell; ezt csak érezni lehet. Hát a k k o r mi a helyzet az érzéssel? Látod? - kérdezte. - Mentális fogalommá aka¬ d változtatni. Feledkezz m e g m a g a d r ó l és erezz!
Lenéztem rá, és rájöttem, mekkora áldozatot IN zott. H o g y a n képzett engem, pillanatnyi kihagyni nélkül, bár t u d t a , h o g y beteg a szíve - m i n d e n t meg tett, p u s z t á n az én érdekemben. Könnyel telt meg I s z e m e m . - Érzem, Szok... - Lószart! A sajnálat n e m elég jó. Szégyenérzetemet frusztráltság váltotta fel: - Ti a z t á n d ü h í t ő t u d s z lenni, öreg varázsló! Mit a k i m tőlem, vért? - A d ü h s e m elég jó - intonálta d r á m a i a n , kiugró" szemekkel r á m m e r e d v e ; ú g y nézett ki, m i n t a regi filmekben a gonosz. - Szókratész, te teljesen h o m á l y o s a n beszélsz nevettem. - Ez az, a nevetés az jó! M i n d k e t t e n elragadtatva n e v e t t ü n k ; aztán, halkan k u n c o g v a , elaludt. C s e n d b e n e l m e n t e m . A m i k o r m á s n a p reggel m e g l á t o g a t t a m , erősei >> l n e k látszott. R ö g t ö n faggatni k e z d t e m : - Szókratész, miért futottál velem, és r á a d á s u l miért csináltad vé gig az összes ugrást, ha t u d t a d , h o g y b á r m i k o r a ha lálodat okozhatják? - M i n e k aggódjak? I n k á b b élek a d d i g , amíg mi*n n e m halok. H a r c o s vagyok; az én u t a m a cselekvés m o n d t a . - Tanító vagyok; és p é l d á k által tanítok. I e het, h o g y egyszer majd te is ú g y fogsz tanítani ma sokat, a h o g y n e k e d én m u t a t t a m . Akkor majd meg érted, hogy a szó n e m elég: neked is p é l d á k áltflj kell t a n í t a n o d , és csak azt t u d o d megtanítani, a m i n t a p a s z t a l a t o n keresztül tettél szert. A z t á n e l m o n d o t t egy történetet: Egy a n y a elvitte M a h a t m a G a n d h i h o z a kisfiát. Ig\ könyörgött: - Kérlek, M a h a t m a , m o n d d m e g a fiaifj nak, h o g y ne e g y e n cukrot. 248
I G a n d h i egy pillanatra megállt, a z t á n azt m o n d t a : I - Két hét m ú l v a h o z d vissza a fiadat. - A megle pd l a s s z o n y m e g k ö s z ö n t e a dolgot és azt m o n d t a , jgy is fog tenni. FKét héttel később az asszony visszatért a fiával. Handhi a gyerek szemébe nézett és a z t m o n d t a : Ne egyél cukrot! Hálásan, de m e g h ö k k e n v e k é r d e z t e m e g a n ő : Miért m o n d t a d azt, hogy két h é t m ú l v a h o z z a m VlNsza? Akkor is m e g m o n d h a t t a d volna neki ugyan iul. 1 G a n d h i azt válaszolta: - Két héttel ezelőtt m é g én j p ettem cukrot. » Dan, testesítsd m e g azt, amit tanítasz, és csak azt lliiítsd, a m i t megtestesítesz. I - Mi m á s t tanítanék, m i n t tornát? I A torna elég jó, egészen a d d i g , m í g arra haszná lod, hogy valamilyen egyetemesebb üzenetet hor dozzon - m o n d t a . - Tartsd tiszteletben a többi emfcrrl. A d d m e g nekik először, amit akarnak, és azlllán, egyszer talán n é m e l y i k ü k akarni fogja azt, mniI a d s z nekik. Elégedj m e g azzal, h o g y megtaní tod őket flikkezni, a m í g valamelyikük n e m kér Iftnbet. I - H o n n a n fogom m e g t u d n i , h o g y valami m á s t
(karnak?
f - Tudni fogod. I - De Szókratész, biztos vagy abban, hogy tanár u n k kell l e n n e m ? É n n e m é r z e m m a g a m annak. Úgy tűnik, h o g y abban az irányban haladsz. I - Erről e s z e m b e jut valami, amit m á r régen m e g (kiírtam kérdezni. Sokszor ú g y tűnik, h o g y olvasol • gondolataimban, és belelátsz a jövőmbe. Lehetsé ges, h o g y egy n a p o n én is rendelkezni fogok majd 249
ilyen képességekkel? - Szókratész m e g h a l l v á n kei d é s e m e t , bekapcsolta a tévét, és egy rajzfilmet ke/ d e t t nézni. F o g t a m és kikapcsoltam a tévét. Sóhajtva felém fordult. - R e m é l t e m , h o g y n á l a d tökéletesen e l m a r a d a különleges képességek iránti vonzalom De ha m á r felmerült, el kell t á v o l í t a n u n k az utunl ból. Szóval, mit akarsz t u d n i ? - H á t , először is, valamit a jövőbe látásról. [) m i n t h a i d ő n k é n t képes volnál rá. - A jövőbe látás a jelen realisztikus észlelésén a la pul. Ne akard ismerni a jövőt, a m í g a jelent s e m v a g y k é p e s tisztán látni. - És a gondolatolvasással mi a helyzet? - kérdez tem. - Micsoda? - sóhajtotta Szókratész. - Legtöbbször olvasni látszol a gondolataimban. - I g e n , a m i azt illenti - vallotta be -, az esetei t ö b b s é g é b e n t u d o m , mi jár a fejedben. Könnyű ol v á s n i a g o n d o l a t a i d b a n , m e r t rá v a n n a k írva az ai codra. Elpirultam. - Látod, erről beszélek - m o n d t a , és nevetve a ki v ö r ö s ö d ö t t k é p e m r e m u t a t o t t . - N e m kell varázsló n a k lenni a h h o z , h o g y valaki olvasni tudjon a mali] g o n d o l a t a i b a n , a pókerjátékosok á l l a n d ó a n ezt c a j nálják. - És a valódi képességek? Felült az ágyában. - Tényleg léteznek különös ke pességek. A harcos s z á m á r a a z o n b a n ezek a dolgot' teljességgel mellékesek. Ne h a g y d , h o g y eltérítse nek. A b o l d o g s á g az egyetlen képesség, a m i szánni És a b o l d o g s á g o t n e m nyerheted el; a boldogság la lál m e g téged, de csak akkor, ha m i n d e n másnak megadod magad. Szókratész fáradni látszott. R á m b á m u l t egy pen 250
fr, mintha é p p e n t ö p r e n g e n e valamin. A z u t á n gyen géd, de h a t á r o z o t t h a n g o n olyan szavakat intézett hozzám, amelyeket n e m szívesen hallottam: - Vilᬠgosan látom, h o g y m é g m i n d i g c s a p d á b a n vagy, Pun - m é g m i n d i g valahol m á s h o l keresed a bol dogságot. A d d i g fogod keresni, m í g teljesen bele nem fáradsz. El kell m e n n e d egy időre. Keresd, amit keresned kell, t a n u l d meg, amit t u d s z . A z t á n majd meglátjuk. Milyen h o s s z ú időre? - a h a n g o m reszketett az érzelemtől. - Kilenc-tíz év e l e g e n d ő kell h o g y legyen. - A szaV'ai mellbe vágtak. - Szókratész, a n n y i r a n e m izgatnak azért a képes légek. Ő s z i n t é n megértettem, amit m o n d t á l . Kérlek, i n g e d d meg, h o g y veled maradjak - m o n d t a m ré mülten. Behunyta a szemét és felsóhajtott. - Ne félj, fiatal ha látom. U t a d majd irányít téged; n e m tévedhetsz el. - De m i k o r láthatlak, Szókratész? Amikor befejezted a kutatást, a m i k o r tényleg be lezted. - Mikor leszek majd harcos? I - Harcossá n e m lehet válni, D a n . Vagy az v a g y már ebben a pillanatban, v a g y n e m . M a g a az Út hozza létre a harcost. Most p e d i g teljesen el kell fele|lened e n g e m . Menj és ragyogó arccal térj vissza. Annyira függtem a tanácsaitól, a bizonyosságától. Még m i n d i g r e m e g v e az ajtóhoz léptem. A z t á n m é g •gyszer b e l e n é z t e m ragyogó szemébe. - M i n d e n t megteszek, a m i t kérsz, Szókratész, egy dolgot kivé• Soha n e m foglak elfelejteni. Lementem a lépcsőkön, ki az utcára, fel a camiiuson átvezető k a n y a r g ó u t a k o n , a bizonytalan jövő
252
Ú g y d ö n t ö t t e m , visszatérek Los Angelesbe, a szü lővárosomba. K i h o z t a m régi Valiantomat a garázs bői és utolsó berkeleybeli h é t v é g é m e t pakolásai! töltöttem. L i n d á r a g o n d o l v a a sarki telefonfülkéin/ m e n t e m és felhívtam új lakásában. A m i k o r meghal lottam álmos hangját, t u d t a m , mit akarok. - É d e s e m , v a n n é h á n y meglepetésem. Los Angilesbe költözöm; elrepülnél h o l n a p reggel Oali landbe, amilyen gyorsan csak t uds z? A z u t á n egyuii m e h e t n é n k a u t ó v a l délre. Valamit m e g kell beszél nünk. A v o n a l másik végén csönd volt. - O, nagyszert) A nyolcórás g é p p e l megyek. - H o s s z a b b szünet H m m , miről akarsz beszélni, D a n n y ? - Valamiről, a m i t személyesen kellene megbeszél n ü n k . De elárulhatok valamit: az együttélésünkről, gyerekekről, és arról, h o g y reggel e g y m á s t átölelvi ébredjünk. - Ismét hosszabb szünet. - Linda? Remegett a hangja. - D a n , m o st n e m t u d o k hszelni. H o l n a p k o r á n megyek. - A PSA kijáratánál találkozunk, viszontlátásra, Linda. - Szia, Danny. - A z t á n csak a vonal m a g á n y o s zil gását hallottam. N y o l c óra n e g y v e n ö t k o r é r k e z t e m a reptéri ki)á rathoz. O m á r ott állt csillogó szemekkel, fénylő vd rös hajú szépség. N e v e t v e felém szaladt, átöleli. De jó, h o g y újra a karjaimban tarthatlak, Danny. Éreztem, a m i n t testének melege átsugárzik belem A p a r k o l ó h o z siettünk, m e r t k e z d e t b e n szólni sem tudtunk. Visszahajtottam a Tildén parkig, jobbra f o r d u l t . u n felfelé az Inspiration-csúcs irányába. Az egészei old re elterveztem. M e g k é r t e m , h o g y üljön a kerítésit és é p p e n fel a k a r t a m tenni a kérdést, amikor átöleli, 252
fN azt m o n d t a : - Igen -, majd sírni kezdett. - Kér deztem valamit? - p r ó b á l t a m egy gyenge viccet m e gereszteni. A Los Angeles M u n i c i p a l C o u r t h o u s e - b a n háza lod tunk össze. G y ö n y ö r ű , zártkörű e s k ü v ő n k volt. Énem egyik fele n a g y o n b o l d o g volt, a másik leírha tatlanul le volt törve. Az éjszaka k ö z e p é n felriad tam, és lábujjhegyen k i m e n t e m n á s z u t a s lakosztá lyunk erkélyére. H a n g t a l a n u l sírtam. Miért éreztem Úgy m a g a m a t , m i n t h a elvesztettem volna valamit, llilnlha megfeledkeztem volna valami fontosról? So ha nem hagyott el ez az érzés. I lamarosan b e k ö l t ö z t ü n k új lakásunkba. ÉletbizInNÍlási ü g y n ö k k é n t próbálkoztam; Linda félállást Vállalt b a n k p é n z t á r o s k é n t . Kényelmes, tisztességes eleiünk volt, de túlságosan elfoglalt voltam. N e m Itnllam elég időt szánni új feleségemre. Késő éjsza ka, amikor aludt, meditálva üldögéltem. Kora regKel n é h á n y gyakorlatot végeztem, de hosszú ideig a m u n k á m csak kevés időt hagyott az ilyen dolgokra. A kiképzésem és az elvek, melyeket k o r á b b a n betar tottam, k e z d t e k elhalványulni. I lat h ó n a p ü g y n ö k i m u n k a u t á n elegem lett. Leül tem, és h o s s z ú hetek u t á n végre egy jót beszélget tem Lindával. • D r á g á m , mit szólnál hozzá, ha visszaköltöznénk lazak-Kaliforniába, és valami m á s m u n k a u t á n néz nénk? J - Ha ezt akarod, D a n , én n e m b á n o m . Egyébként, |n lesz m e g i n t a c s a l á d o m közelében élni. N a g y o n lUeretik a gyerekeket. A gyerekeket? M - Igen. Mit szólnál hozzá, ha apa lennél? i - Egy baba? N e k e d - és nekem, egy baba? Hosszú i d ő u t á n először öleltem át gyengéden. 253
E z u t á n egyszerűen képtelen voltam bármit is el dönteni. Az északon töltött második n a p u n k o n Lindl meglátogatta a rokonságát, én m e g elmentem m u n l I u t á n nézni. Régi edzőmtől, Haltól m e g t u d t a m , hogj a Stanford Egyetemen férfitornaedzőt keresnek. Meg a z n a p e l m e n t e m a megbeszélésre, a z u t á n pedig Lili da rokonaihoz hajtottam, hogy beszámoljak neki a/ újságról. Mikor megérkeztem, e l m o n d t a m , hogy .1 Stanford atlétikai igazgatója telefonált, és edzői állad ajánlott szeptembertől. Elfogadtam; és így történi h o g y pályát találtam. A u g u s z t u s végén megszületel g y ö n y ö r ű lányunk, Holly. M i n d e n holminkat a Men lo parkba szállítottam, ahol egy kényelmes laka I • költöztünk. Linda és a baba két hét múlva u t á n a d jöttek. Egy ideig elégedetten éltünk, de hamarosan cl m e r ü l t e m a m u n k á b a n , mert erős tornaprogramul d o l g o z t a m ki. M i n d e n hajnalban hosszú kilométcir ket futottam a golfpályánál, és gyakran üldögéli cm egyedül a Lagunita-tó partján. Energiám és figyel m e m újra sok irányba szárnyalt, n e m Linda felé. Szinte észrevétlenül eltelt egy év. M i n d e n olyan jól m e n t ; n e m értettem, miért v a n m á r régóta állati d ó a n az az érzésem, h o g y valamit elvesztettem. A Szókratésszal való tréningjeim éles képei - amint < d o m b o k o n futottunk, az éjszakánként végzett küllj n ö s gyakorlatok, az ó r á k o n át tartó beszélgetéseink, a m i n t h a l l g a t o m és figyelem rejtélyes tanítómai e m l é k k é p e k k é halványultak. N e m sokkal egyéves házassági évfordulónk ulan Linda közölte, szeretné, ha e l m e n n é n k egy házassá gi t a n á c s a d ó h o z . Teljesen m e g d ö b b e n t e m , éppefl a m i k o r ú g y éreztem, hogy m o s t m á r lazíthatunk, »•» több időt t ö l t h e t ü n k együtt. A házassági t a n á c s a d ó tényleg segített, mégis a n y é k lépett k ö z é n k - lehet, h o g y m á r a nászéjszi 254
ánk óta ott volt. Linda csendes és m a g á b a h ú z ó d ó lett, és Hollyt is m a g á v a l vitte saját világába. Estén ként teljesen elcsigázottan é r t e m haza a m u n k á b ó l , ÍN túl kevés e n e r g i á m m a r a d t a h h o z , h o g y foglal kozzam velük. A Stanfordon töltött h a r m a d i k évben megpályáz tam egy b e n n t l a k ó felügyelői állást a karnál, h o g y Linda is e m b e r e k között lehessen. H a m a r o s a n kide rült, h o g y ez n a g y o n is jól bevált, k ü l ö n ö s e n a szere l e m szempontjából. M e g t e r e m t e t t e saját társasági Hetét, és e n g e m megszabadított attól a kötelezett légtől, amit n e m t u d t a m vagy n e m v o l t a m hajlandó teljesíteni. A h a r m a d i k stanfordi tavaszon Linda és In különváltunk. Egyre jobban elmerültem a m u n kámban, és újra a belső világom felé fordultam. Reggelenként egy zen-csoporttal ü l d ö g é l t e m a tor¬ Batermünkben. Esténként az aikidót k e z d t e m tanul mányozni. Egyre többet és többet olvastam, azt re mélve, h o g y m e g t a l á l o m a kulcsot, az ú t m u t a t á s t , vagy a válaszokat befejezetlen d o l g a i m h o z . Amikor a Oberlin Főiskolán, egy ohiói m ű v é s z e t i (•kólában ajánlottak állást, ez m á s o d i k esélynek t ű n t |Z életemben. De ott csak m é g intenzívebben foly tai lam t o v á b b a b o l d o g s á g u t á n i személyes kutatá•Omat. Többet t a n í t o t t a m tornát, és két olyan tanfo lyamot szerveztem - „pszichofizikai fejlesztés" és „a lékés harcos útja" -, amelyek a z o k h o z a perspektíM k h o z és képességekhez kapcsolódtak, melyeket Ifcókratésztól t a n u l t a m . Első ott töltött é v e m végén | g y különleges ösztöndíjat k a p t a m az egyetemtől, mellyel k ö r b e u t a z h a t t a m a világot. I indát és Hollyt otthagyva e l i n d u l t a m arra, amiföl azt reméltem, h o g y a végső kutatás lesz. Mindenhol, ahol jártam - H a w a i i n , J a p á n b a n , fíkinawán, I n d i á b a n -, m i n d e n városban jógát, lelki 255
gyakorlatot, a s h r a m o t , harcművészeti iskolákat <
neked, h o g y halálos beteg vagy; m e g fogsz halni Ugyanis. N é h á n y évvel több v a g y kevesebb idő, mi(lőtt elmúlnál, n e m sok különbséget jelent. Légy b o l d o g most, ok nélkül - vagy soha n e m leszel az." Hirtelen n a g y o n m e h e t n é k e m t á m a d t , d e n e m Volt hova m e n n e m . így m a r a d t a m , m i n t egy gube ráló, aki á l l a n d ó a n a saját a g y á b a n guberál. „Ki va gyok én? Mi a m e g v i l á g o s o d á s ? " Szókratész egyszer régen azt m o n d t a n e k e m , Hogy a halál felett m é g a harcos s e m a r a t h a t győzel met; s z á m á r a csak az adatik meg, h o g y rájön, kik Vagyunk valójában. , Ahogy f e k ü d t e m a n a p o n , felrémlett előttem, ami kor Szok irodájában a h a g y m a utolsó héját is lehá moztam, h o g y rájöjjek, „ki vagyok é n " . Eszembe ju•oll J. D. Salinger regényének egyik szereplője, aki Hinikor látott valakit, a m i n t megiszik egy p o h á r te jel, így szólt: „ O l y a n volt, a m i k o r Istent ö n t e n e k Is tenbe, ha érted, mit akarok ezzel m o n d a n i . " I ,ao-ce á l m á r a g o n d o l t a m .
E m l é k e i m b ő l feltört a nevetése. Egyszer, a m i k o r letargikusnak látszhattam, Szók ratész m e g r a g a d o t t és megrázott: „Kelj fel! Ha bil t o s a n t u d n á d , h o g y halálos beteg vagy, ha ke ven l e n n e h á t r a értékes i d ő d b ő l , h o g y hasznosítsd .1/ életed és eltöprengj azon, ki vagy, n e m pocsékolnád az i d ő d e t ö n m a g a d kényeztetésére, félelmeidre, le targiákra v a g y ambíciókra. N o s , D a n , azt m o n d o m
gyermekdalt:
256
trto-ce elaludt és azt álmodta, hogy lepke. Amikor fel ébredt, feltette m a g á n a k a kérdést: „Ember vagyok, aki é p p e n azt álmodta, hogy lepke, vagy alvó lepke Vngyok, aki most é p p e n azt álmodja, hogy e m b e r ? "
Végigsétáltam
a p a r t o n , újra és újra elénekelve a
„Evezz, evezz, evezz, csónakoddal a folyamon, Wvldogan, boldogan, boldogan, az élet csupán álom." Egy d é l u t á n i séta u t á n visszatértem a sziklák közt Eldugott szálláshelyemre. Benyúltam a hátizsákom ba és kivettem egy I n d i á b a n talált régi könyvet. Spi257
rituális n é p m e s é k elnyűtt angol fordítása volt. Aniinl v é g i g l a p o z t a m , r á b u k k a n t a m egy megvilágosod .ÍN ról szóló mesére. Milarepa m i n d e n ü t t kereste a megvilágosodást, dl n e m talált választ - m í g egy n a p látott egy öregem bert, aki lassan lefelé sétált egy hegyi ösvényen, ne héz zsákot cipelve. Milarepa azonnal megére/i. h o g y ez az öregember ismeri a titkot, amelyet ő kei ségbeesetten keresett éveken át. - Öreg, kérlek, m o n d d m e g n e k e m , amit t u d s z m i a megvilágosodás? Az ö r e g e m b e r rámosolygott egy pillanatra, leli.ijl totta a n e h é z súlyt a válláról és kiegyenesedett. - Igen, m o s t m á r l á t o m ! - kiáltotta Milarepa Ö r ö k k é hálás leszek. De h a d d kérdezzek m é g vall mit: mi v a n a m e g v i l á g o s o d á s u t á n ? Az öreg, újra elmosolyodva, ismét felvette a zsá kot, a h á t á r a vetette, megigazította terhét, és mefé t o v á b b az útján.
már a k k o r is, és h o g y a fény m i n d i g világított. Csak I s z e m e i m voltak csukva. Az. éjszaka k ö z e p é n felébredtem, fényesen sütött a hold. A levegő m e l e g volt, a világ csendes, csak a líl m i k u s a n z ú g ó h u l l á m o k a t lehetett hallani. Szok h.mgját hallottam, de t u d t a m , ez is csak emlék: „A megvilágosodást n e m lehet elérni, D a n . Csak ráéb redni lehet. És a m i k o r felébredsz, m i n d e n megválto zik és s e m m i s e m változik meg. Ha egy v a k e m b e r fájön, h o g y lát, attól megváltozik a világ?" Ültem és figyeltem a tengeren csillogó holdfényt, mely ezüstös sapkával vonta be a távoli hegyeket: „I logy is v a n az a m o n d á s a hegyekről, folyókról és a nagy k u t a t á s r ó l ? " „ Ó , igen." Eszembe jutott: Jlőször a h e g y e k hegyek, a folyók p e d i g folyók. Aztán a h e g y e k többé n e m hegyek, a folyók p e d i g tíem folyók. Végül a h e g y e k hegyek, a folyók p e d i g folyók.
A sötétben h a t a l m a s h e g y lábánál vagyok. Mindi | követ felforgatok, értékes ékszer u t á n kutatv.i. A völgyet sötétség borítja, ezért n e m találom. E k k o r felnézek a fénylő hegycsúcsra. Ha valahol a csúcson kell lennie az ékszernek. M á s z o m , ml szom, és lelkes u t a z á s b a kezdek, m e l y évekig fői tartani. Végül elérek u t a z á s o m végére. Állok, lm d ö m a r a g y o g ó fényben. A l á t á s o m m á r tiszta, de az ékszert sehol nem le» lem. Lenézek a m é l y e n a l a t t a m fekvő völgyre, a hun n a n sok évvel ezelőtt e l k e z d t e m felfelé mászni. ( N|| ekkor jövök rá, h o g y az ékszer m i n d i g b e n n e m vofcj
I'elálltam, v é g i g s z a l a d t a m a p a r t o n és b e l e m e r ü l t e m I sötét óceánba, m e s s z e k i ú s z t a m a z á t o n y o n túlra. Megálltam és t a p o s t a m a vizet, a m i k o r hirtelen ú g y éreztem, valahol a lábaim alatt egy lény úszik a fe kete mélységekben. Valami n a g y o n sebesen közele dett felém: a Halál volt az. Vadul c s a p k o d v a a part r a ú s z t a m , é s lihegve a n e d v e s h o m o k b a rogytam. Igy a p r ó r á k m á s z o t t a s z e m e m előtt, és b e t e m e t t e a homok, a m i n t egy h u l l á m átcsapott rajta. Felálltam, m e g s z á r í t k o z t a m és belebújtam a ru hámba. A hold fényénél c s o m a g o l t a m össze. Vál lamra d o b t a m hátizsákomat. Jobb soha n e m elkezdeni; d e h a m á r elkezdted, (ohb befejezni - m o n d t a m m a g a m n a k .
258
259
A z o n az éjszakán volt egy á l m o m .
T u d t a m , ideje h a z a m e n n e m . A m i n t a J u m b o Jel .1 clevelandi H o p k i n s repülőtér leszállópályájára érkc zett, egyre n a g y o b b idegesség töltött el a házassá g o m é s a z életem miatt. Ö r e g e b b n e k éreztem m . i g a m , de bölcsebb n e m lettem. Mit m o n d h a t n é k a fe leségemnek és a l á n y o m n a k ? L á t o m m é g valaha Szókratészt, és ha igen, mit h o z t a m neki? Linda és Holly a repülőtéren vártak r á m . Holly b o l d o g a n sikítozva r o h a n t felém és átölelte a com b o m a t . Lindával lágyan, melegen átöleltük de valódi közelség n e m volt e b b e n az ölelésben, m i n t h a egy régi baráttal találkoztam volna Egyértelmű volt, h o g y az idő és a tapasztalatok n i . 1 1 irányba s o d o r t a k b e n n ü n k e t . L i n d a vitt h a z a a reptérről. Holly elégedetten üli a z ö l e m b e n . M i n t m e g t u d t a m , L i n d a n e m volt m . i g á n y o s a távollétemben. Barátokra és bensőségcn k a p c s o l a t o k r a lelt. És n e m sokkal e z u t á n , kevéssel O b e r l i n b e való visszatérésem u t á n , én is találkoz t a m egy n a g y o n különleges lánnyal; egy édes, fiatal diákkal, akit Joyce-nak hívtak. Röved, fekete haj.1 fürtökben lógott csinos arca és d e r ű s mosolya fólött. Pici volt és élettel teli. N a g y o n v o n z ó d t a m ho/ zá, m i n d e n időt e g y ü t t töltöttünk, a m i t csak lehe tett; az a r b o r é t u m b a n és a n y u g o d t vizek körül Ú g y t u d t a m vele beszélni, a h o g y a n Lindával soha n e m m i n t h a Linda n e m értette volna, amit mond t a m , de az ő ösvényei és é r d e k l ő d é s e valahol m . i s u t t voltak. Joyce tavasszal végzett, mellettem akart maradni de én ú g y éreztem, kötelezettségeim v a n n a k a h.'i z a s s á g o m miatt. T u d t a m , h o g y soha n e m felejteni cl őt, de a c s a l á d o m volt az első. A következő tél k ö z e p é n Linda, Holly és en visszaköltöztünk Észak-Kaliforniába. A kegyelemdn
egymásl újra
260
fést a h á z a s s á g u n k n a k talán az adta meg, hogy anynyira el voltam foglalva a m u n k á m m a l és ö n m a g a m mal. De egyetlen ó m e n s e m volt olyan szomorú, mint az az állandó, idegesítő kétség és melankólia, amelyet először a nászéjszakánkon éreztem. A fájdalmas kélely, az érzés, hogy valamire emlékeznem kellene, va lamire, a m i t évekkel azelőtt m a g a m mögött hagytam. Csak Joyce mellett n e m éreztem ezt. A válás u t á n Linda és Holly egy szép régi h á z b a i költöztek. Én a m u n k á m b a t e m e t k e z t e m , t o r n á t és nikidót t a n í t o t t a m a berkeleyi YMCA-ben. Őrült kísértést éreztem, h o g y elmenjek a benzin kúthoz, d e n e m a k a r t a m m e n n i , a m í g n e m hívnak. Különben is, h o g y m e h e t n é k vissza. S e m m i t n e m l u d t a m felmutatni az évek során. Palo Altóba költöztem és e g y e d ü l éltem, olyan agányosan, amilyen m é g soha n e m voltam. Sók o r e s z e m b e jutott Joyce, d e t u d t a m , nincs jogom lhívni. M é g m i n d i g voltak befejezetlen dolgaim. Újra elkezdtem a kiképzést: testgyakorlatokat vé•ztem, olvastam, meditáltam, és különböző kendé ket tettem fel az elmémnek, melyeket egyre mé lyebbre és mélyebbre döftem, mint egy kardot. N é hány h ó n a p m ú l v a k e z d t e m olyan jól érezni m a g a m , mint m á r évek óta nem. Ez alatt az idő alatt jött m e g a k e d v e m az íráshoz is. Feljegyzéseket készítettem a I Szókratésszal töltött napokról. Azt reméltem, hogy az együtt töltött i d ő felidézése valamilyen új kulcsot adi hat. Igazából s e m m i n e m változott, legalábbis s e m m i látható, azóta, h o g y elküldött. Egy reggel kis lakásom bejárati lépcsőjén ültem, l Az a u t ó p á l y a felé tekintve. Visszagondoltam az el¬ I múlt nyolc évre. Bolondként k e z d t e m , és m a j d n e m harcos lett belőlem. Akkor Szókratész elküldött a vi lágba, h o g y tanuljak, és újra b o l o n d lettem.
t
261
Ú g y tűnt, kárba veszett ez a nyolc év. Itt ültem te h á t a lépcsőn, b á m u l v a a város fölött a hegyekéi H i r t e l e n felkeltette a figyelmemet, h o g y a hegyek Iá g y a n világítani kezdtek. Ebben a pillanatban tud t a m , mit fogok tenni. E l a d t a m azt a kevés holmit, a m i m volt, felszíja/ t a m a h á t i z s á k o m a t és a u t ó s t o p p a l délre indultam, Fresno felé, a z t á n keletnek fordultam, a Sierra Ne v a d a irányába. Késő n y á r volt - n a g y s z e r ű i d ő arra, h o g y elvesszek a hegyek között.
A kapu kinyílik
c
g y s z ű k úton, valahol az Edison-tó közelében, kezdm haladni olyan terület irányába, melyet Szókrasz egyszer említett - egy befelé és felfelé, a v a d o n szíve felé eső terület irányába. Éreztem, h o g y itt a he gyekben megtalálom a választ - vagy meghalok. Bi zonyos szempontból m i n d k e t t ő bekövetkezett. Alpesi rétek és gránitsziklák között k a p a s z k o d t a m felfelé a kanyargós úton, erdei- és lucfenyőerdőkön át, a m a g a s tavak vidékére, ahol az emberek ritkáb bak voltak, m i n t a p u m á k , a szarvasok és a gyíkok, amik közeledtemre a sziklák alá szaladtak. N a p k e l t e előtt tábort ü t ö t t e m . A következő n a p o n még m a g a s a b b r a jutottam, az erdővel borított ré szek fölött elterülő h a t a l m a s g r á n i t m e z ő k ö n át. Óri ási sziklákat m á s z t a m m e g , k a n y o n o k o n és szaka d é k o k o n v á g t a m á t m a g a m . D é l u t á n ehető gyökere ket és b o g y ó k a t gyűjtöttem, és egy kristályos forrás nál h e v e r e d t e m le. Évek óta először é r e z t e m elége dettnek m a g a m . A d é l u t á n további részében e g y e d ü l gyalogoltam v a d területen, lefelé a kusza e r d ő k á r n y á b a n , issza a táborhoz. Később előkészítettem a rőzsét az sti t ű z h ö z , m e g i n t e t t e m egy m a r o k n y i ételt, és egy gbe n y ú l ó fenyőfa alatt m e d i t á l t a m , m e g a d v a ma gam a hegyeknek. Ha valamit fel akartak ajánlani nekem, én k é s z e n v o l t a m elfogadni. 263
A z t á n az ég feketére változott. Kezeimet és arco m a t é p p e n a p a t t o g ó tűznél melengettem, amikor ,1/ árnyékból Szókratész lépett elő! - Erre jártam, g o n d o l t a m , b e u g r o m hozzád mondta. H i t e t l e n k e d v e és elragadtatva megöleltem és .1 földre b i r k ó z t a m . M i n d k e t t e n nevettünk, és tetőid talpig koszosak lettünk. Leporoltuk m a g u n k a t és .1 t ű z h ö z ültünk. - Szinte s e m m i t n e m változtál, öreg harcos, így n e m egy évvel a századik u t á n . (Valójában öregebb nek látszott, de s z ü r k e szemei m é g m i n d i g ugy.in ú g y csillogtak.) - T e viszont - vigyorgott, végigmérve engem sokkal öregebbnek látszol, és n e m sokkal okosabb nak. M o n d d , t a n u l t á l valamit? A tűzre m e r e d v e felsóhajtottam: - Nos, megtanul tam, hogyan készítsem el a saját teámat. - Egy kis vi zeskancsót az általam összetákolt melegítőre tettem elkészítettem az aznapi túrán szedett gyógynövi • nyékből főzött fűszeres teát. N e m számítottam rá hogy társaságom lesz; az én csészémet nyújtottam .11 neki, m a g a m n a k p e d i g egy kis tálba töltöttem. Végül elkezdtek ömleni belőlem a szavak. Ahogy beszéltem, az elkeseredettség, melyet oly sokáig távol tartottam magamtól, végül r á m telepedett. - S e m m i t n e m h o z t a m neked, Szókratész. Meg m i n d i g el v a g y o k tévedve, s e m m i v e l n e m vágyni közelebb a k a p u h o z , m i n t akkor, a m i k o r először la lálkoztunk. Cserbenhagytalak, és az élet is cserben h a g y o t t e n g e m ; az élet összetörte a szívemet. - Igen! Összetört a szíved, Dan, h o g y felfedje ,1 belül r a g y o g ó k a p u t . Ez az egyetlen hely, ahol még n e m kerested. N y i s d ki a s z e m e d , te bohóc, mái m a j d n e m megérkeztél! - kiáltotta ujjongva. 264
Z a v a r o d o t t a n és frusztráltan, csak ü l t e m tehetetenül. Szókratész erőt öntött belém. - M á r m a j d n e m ké zen vagy, n a g y o n közel vagy. - M i h e z v a g y o k közel? - c s a p t a m le m o h ó n a sza vaira. - A végéhez. - Egy pillanatra végigfutott a hatá rion a félelem. G y o r s a n a h á l ó z s á k o m b a bújtam, és zókratész is kigöngyölte a sajátját. Arról az éjsza káról az utolsó b e n y o m á s o m t a n í t ó m csillogó sze mei voltak, m i n t h a keresztülnézett volna velük raj iam és a t ű z ö n , egy másik világba. A reggeli n a p első közvetlen sugaraira Szókratész már fent volt, egy közeli p a t a k n á l üldögélt. Egy da rabig c s e n d b e n ü l t e m mellette, kavicsokat dobál tunk a sebes p a t a k b a , és figyeltük, a h o g y loccsan nak. Szótlanul megfordult és közelről r á m nézett. Azon az éjszakán, egy túrázással, úszással és n a p o zással töltött g o n d t a l a n n a p u t á n , Szókratész azt mondta, m i n d e n érzésemről hallani akar, melyet az óta átéltem, amióta n e m találkoztam vele. H á r o m na pon és h á r o m éjszakán át beszéltem - teljesen kiüríettem a m e m ó r i á m a t . Szókratész egész idő alatt alig ".ólait m e g , csak n é h a tett fel egy-egy rövid kérdést. A m i k o r l e m e n t a n a p , intett, h o g y csatlakozzam hozzá a t ű z mellett. M o z d u l a t l a n u l ü l t ü n k az öreg arcossal, keresztbe tett lábakkal, m a g a s a n a Sierra évadában. - Szókratész, m i n d e n illúzióm szertefoszlott, és gy tűnik, s e m m i n e m lép a helyükbe. Te m e g m u attad n e k e m a kutatás hiábavalóságát. De mi a elyzet a békés harcos útjával? N e m egy ösvény az, n e m keresés? Elragadtatva felnevetett és vállamnál fogva meg rázott. 265
- M i n d e z e k u t á n végül ezzel a p i k á n s kérdéssel h o z a k o d s z elő? De hát ott a válasz az orrod előli M i n d e d d i g a békés harcos útját m u t a t t a m m e g ne ked, n e m a békés harcoshoz vezető utat. A m í g ezen az ú t o n lépdelsz, harcos vagy. Az utolsó nyolc év b e n elvesztetted „harcos voltodat", ú g y h o g y mosl újra k u t a t n o d kell u t á n a . De az út a most; m i n d i g is az volt. - Akkor m o s t mit csináljak? M e r r e menjek innen? - Mit számít? - kiáltott v i d á m a n . - Egy bolond a k k o r „ b o l d o g " , ha sóvárgásai kielégülnek. A har cos ok nélkül boldog. Ezért a boldogság a végső elv - m i n d e n e k e l ő t t ezt t a n í t o t t a m neked. A m i n t m é g egyszer felfelé, a hálózsákjainkhoz m á s z t u n k , Szok arca a t ű z vörös fényében r á m ra gyogott. - D a n - m o n d t a szelíden -, ez az utolsó fel a d a t , melyet valaha is a d o k neked, és ez örökké tarl. Cselekedj b o l d o g a n , érezd m a g a d b o l d o g n a k , a vi l á g b a n felfedezhető mindenféle ok nélkül. Akkoi k é p e s leszel szeretni, és azt teheted, amit akarsz. Egyre á l m o s a b b lettem. M i k ö z b e n lecsukódtak .1 s z e m e i m , h a l k a n azt m o n d t a m : - De Szókratész, ne h á n y dolgot és e m b e r t n a g y o n n e h é z szeretni; lehe tétlen, h o g y valaki m i n d i g b o l d o g legyen. - És mégis, D a n , ettől lesz harcos valaki. N e m azl m o n d o m , h o g y a n legyél boldog, h a n e m azt, hogy b o l d o g legyél. - Ezeknél az utolsó szavaknál elalud tam. Szókratész hajnalban szelíden felrázott. - Hosszú gyaloglás áll e l ő t t ü n k - m o n d t a . H a m a r o s a n elin d ú l t u n k a m a g a s a b b területek felé. Szok k o r á r a v a g y érzékeny szívére csak annyi utalt, h o g y lassabbra vette mászása ü t e m é t . Újra ta n í t ó m sebezhetőségére és áldozatára emlékeztem. Soha t ö b b é n e m t u d h a t t a m őt biztonságban. Miköz. 266
ben egyre m a g a s a b b r a m á s z t u n k , egy különös törté net jutott eszembe, amelyet csak m o s t értettem meg. lígy szent életű nő sétált egy szikla peremén. N é hány száz méterrel m a g a alatt döglött anyaoroszlánt vett észre, amelyet síró kölykei vettek körül. H a b o zás nélkül levetette m a g á t a szikláról, h o g y legyen mit enniük. ligy másik h e l y e n és egy másik i d ő p o n t b a n Szókra tész talán u g y a n e z t tette volna. Egyre m a g a s a b b r a m á s z t u n k , legnagyobb részt csendben, h e l y e n k é n t fás és sziklás talajon, a z t á n fel, a h e g y e k fölötti csúcsra. - Szókratész, m e r r e m e g y ü n k ? - k é r d e z t e m , mi kor l e ü l t ü n k egy kicsit pihenni. - Egy különleges d o m b h o z m e g y ü n k , egy szent helyre, a k ö r n y é k l e g m a g a s a b b területére. Egy kicsi, ősi a m e r i k a i törzs temetkezési helye volt ez. Róluk még a t ö r t é n e l e m k ö n y v e k b e n s e m tesznek említést. Ez a n é p m a g á n y o s a n , békében élt és dolgozott. - Honnan tudod? - Ő s e i m éltek köztük. De m o s t menjünk tovább; még sötétedés előtt fel kell é r n ü n k a fennsíkra. Ekkor m á r m i n d e n t elhittem Szókratésznek mégis, az a kellemetlen érzésem t á m a d t , h o g y ko moly veszélyben vagyok, és hogy valamit titkol előlem. A n a p baljóslatúan alacsonyan állt; Szókratész gyorsított az i r a m o n . M á r n e h e z e n lélegezve, egyik hatalmas sziklától a másik felé u g r á l t u n k és mász t u n k m é l y e n az á r n y é k b a n . Szókratész két szikla kö zött eltűnt, h a t a l m a s kövek által alkotott szűk csa tornában k ö v e t t e m lefelé; a z t á n újra nyílt terepre ju tottunk. - Ha e g y e d ü l jönnél vissza, i s m e r n e d kell 267
Az á r n y é k o k r a Ezek az á r n y a k a a szenvedés és a dig hallgass m e g népszerűsített:
m u t a t v a Szókratész azt m o n d t a : b a r l a n g b a n az illúzió és a valóság, b o l d o g s á g lényegi képei. Most pe egy ősi történetet, melyet Platón
ezt a járatot - m o n d t a Szókratész. - Ez az egyetlen beés kivezető út. - Faggatni kezdtem, de elhallgattatod A n a p fénye k i h u n y ó b a n volt már, m i k o r az utol só k a p a s z k o d ó n e m e l k e d t ü n k felfelé. Alattunk tál formájú b e m é l y e d é s terült el, melyet felfelé nyúló sziklák vettek körül; m o s t árnyék fedte be. Leiek t a r t o t t u n k a tál felé, egyenesen a csipkézett csúcs irányában. - Közel v a g y u n k m á r a temetkezési helyhez? k é r d e z t e m idegesen. - Rajta á l l u n k - m o n d t a . - Egy régi n é p , a harco sok törzsének kísértetei fölött. A szél, m i n t h a m e g a k a r n á erősíteni Szok szavait, belecsapott az arcunkba. Ekkor m e g h a l l o t t a m a leg h á t b o r z o n g a t ó b b h a n g o t életemben - olyan volt, m i n t egy siránkozó, emberi h a n g . - Milyen szél ez, a pokolba? Szókratész n e m válaszolt. Megállt egy fekete lyuknál, a szikla szélénél. - Menjünk be - m o n d t a . Ö s z t ö n e i m v a d u l veszélyt jeleztek, de Szok mái belépett. A z s e b l á m p á m a t bekapcsolva m a g a m mö gött h a g y t a m a n y ö g ő szelet, és a l á m p a gyenge le n y é t k ö v e t v e beljebb m e n t e m a barlangba. A vibráló fénynél mélyedéseket és h a s a d é k o k a t láttam, me lyeknek n e m látszott a mélysége. - Szok, n e m örülök, hogy ilyen messze, a hegy bel sejében járkálunk. - R á m bámult. De megkönnyebbu lésemre a b a r l a n g szája felé tartott. N e m m i n t h a szá mított volna: kint u g y a n o l y a n sötét volt, mint bent Letáboroztunk és Szókratész kivett n é h á n y hasábfái .1 csomagjából. - Arra gondoltam, esetleg szükségünk lesz ezekre - m o n d t a . H a m a r o s a n ropogott a tűz. l e s t ü n k bizarr, kicsavarodott árnyékokat vetett, melyek v a d u l táncoltak előttünk a barlangfalon, miközben ,1 lángok elemésztették a fát.
Az á r n y é k o k r a b á m u l t a m és éreztem h á t a m o n a t ű z melegét; Szókratész folytatta. - A t ö r t é n e l e m során, D a n , m i n d i g voltak áldott kivételek a b a r l a n g foglyai között. N é h á n y u k n a k elege lett az árnyjátékból, n é h á n y u k kételkedni kez dett b e n n e , n é h á n y u k a t p e d i g n e m elégítették ki az árnyak, b á r m i l y e n m a g a s r a u g r o t t a k is. A fény kere sői lettek. N é h á n y szerencsés talált egy idegenveze tőt, aki az illúziókon túlra vezette őket, a napfényre. R a b u l ejtett ez a történet. A sárga fényben a grá nitfalon táncoló á r n y é k o k a t figyeltem. Szok foly tatta: - A világ m i n d e n n é p e elméje barlangjának a fog lya. Csak n é h á n y harcos látja a fényt, szabadítja ki magát. Ők képesek az örökkévalóságba nevetni. És te is képes leszel. - E z elérhetetlennek tűnik, Szok, é s v a l a h o g y ijesztőnek is. - Ez túl v a n k u t a t á s o n és félelmen. Ha egyszer megtörténik, majd meglátod, hogy nyilvánvaló, egy-
268
269
Volt egyszer egy n é p , mely egész életét az Illúziók Barlangjában élte le. M i u t á n több n e m z e d é k e így él te le életét, azt hitték, h o g y saját falra vetülő árnyé kaik a valóság szubsztanciái. Csak a mítoszok és a vallási elbeszélések számoltak be egy élénkebb való ságról. Az árnyjátéktól elborított n é p hozzászokott a sö tét valósághoz, és ez lett a börtöne.
szerű, h é t k ö z n a p i , éber és b o l d o g dolog. Az árnyé k o k o n túli valóság. C s e n d b e n ü l t ü n k , csak a r o p o g ó fák hangja hallal szőtt. Figyeltem Szókratészt, aki m i n t h a várakozóin volna. Valami rossz érzésem volt, de a hajnal gyen ge fénye, m e l y felfedte a b a r l a n g száját, új élettel töl tötte el a lelkemet. De aztán újra sötétbe burkolózott a barlang. Szók ratész gyorsan felállt és a bejárathoz ment. Én közvei lenül mögötte voltam. Ózonszagot éreztem, amint ki léptünk. Éreztem, hogy a statikus elektromosság fel borzolja a hajamat a tarkómon. Ekkor kitört a vihar. Szókratész m e g p ö r d ü l t és s z e m b e n é z e t t velem. N i n c s sok idő h á t r a ! El kell m e n e k ü l n ö d a barlang ból; az örökkévalóság nincs olyan messze! Villámlott. A villám belecsapott egy közeli szikla ba. - Siess! - m o n d t a Szókratész soha n e m hallott iz g a l o m m a l a hangjában. Abban a pillanatban rám tört az Érzés - az érzés, amely soha n e m tévedett. Vigyázz - a H a l á l közeleg! - szólt h o z z á m . A z t á n Szókratész vészjósló és m e t s z ő h a n g o n újn megszólalt: - Itt veszélyes. Menj messzebb, vissza a b a r l a n g b a . - A l á m p á m u t á n k e z d t e m k u t a t n i a cso m a g o m b a n , de r á m üvöltött: - Mozogj! Visszahátráltam a sötétségbe és nekiütköztem a falnak. Alig lélegezve vártam, h o g y eljön és elvisz e n g e m , d e eltűnt. M i k ö z b e n é p p e n kiáltani a k a r t a m neki, akkorái estem, h o g y m a j d n e m elájultam; egy satu alakú va l a m i r a g a d t a m e g a n y a k a m a t és visszahúzott a bar lang belsejébe. - Szókratész! - kiáltottam - Szókra tész! A szorítás a n y a k a m o n enyhült, de akkor egy m é g b o r z a l m a s a b b fájdalom jött: valami hátúin>l szorítani k e z d t e a fejem. Kétszer e g y m á s u t á n felsi 270
koltottam. Mielőtt a k o p o n y á m a t az őrjítő n y o m á s összetörte volna, a következő szavakat hallottam: Ez lesz az utolsó utazásod. Összetéveszthetetlenül Szókratész hangján szóltak h o z z á m . Borzalmas csattanással eltűnt a fájdalom. Összeom lottam és t o m p á n l e h u p p a n t a m a b a r l a n g földjére. Villámlás fénye látszott és a pillanatnyi világosság ban l á t t a m Szókratészt, a m i n t fölöttem áll és lebá mul r á m . Ekkor egy másik világból m e n n y d ö r g é s hangját hallottam. Ebből t u d t a m , h o g y haldoklóm. Egyik lábam kicsavarodva függött egy mély lyuk széle fölött. Szókratész belelökött a szakadékba, a mélységbe, és z u h a n t a m a szikláknak ütődve, pattogI va, a föld belsejébe esve. Athullva egy nyíláson, a hegy kiengedett magából a napsütésbe, ahol össze tört testem lefelé pörgött, végül egy nedves, zöld me zőn, messze, messze lent, egy rakáson értem földet. Testem összetört, kicsavarodott h ú s d a r a b volt csupán. D ö g e v ő m a d a r a k , rágcsálók, rovarok és fér gek jöttek, h o g y széteső testemből lakmározzanak, a húsból, amelyről valaha azt g o n d o l t a m , h o g y „ é n " vagyok. A n a p o k egyre gyorsabban t o v a r ö p p e n t e k , és az ég sebes pislogassa vált, fény és sötétség válta kozásává, mely egyre gyorsabban és gyorsabban re zegve egy folttá változott; a z t á n a n a p o k h e t e k k é lettek, a hetek p e d i g h ó n a p o k k á . Váltakoztak az évszakok, és a test m a r a d v á n y a beleolvadt a földbe, gazdagítva azt. A tél fagyott ha va egy i d ő r e megőrizte a csontjaimat, de a m i n t az évszakok egyre rövidebb i d ő k ö z ö n k é n t váltották egymást, azok is p o r r á lettek. A testem nyújtotta tápláléktól virágok és fák nőttek és haltak m e g a z o n a réten. Végül m é g a rét is eltűnt. A d ö g e v ő m a d a r a k részévé lettem, akik a h ú s o 271
irton lakmároztak, a r o v a r o k é és a rágcsálóké, az éld és halál n a g y k ö r é b e n p e d i g az őket felfaló ragadó zóké. Én lettem az ősük, m í g végül ők is visszatér tek a földbe. Az a D a n M i l l m a n , aki sok évvel azelőtt élt, örök re eltűnt, csak egy felvillanó pillanat volt az időben - de én változatlan m a r a d t a m m i n d e n korban. Most Ö n m a g a m , a m i n d e n t megfigyelő Tudat, és minden v o l t a m egyszerre. Valamennyi r é s z e m fennmarad örökre; ö r ö k k é változik, ö r ö k k é új. M o s t rájöttem, h o g y a Félelmetes Kaszás, a Halál, amelytől D a n M i l l m a n a n n y i r a félt, az ő n a g y illii ziója volt, és ily m ó d o n az ő élete is n a g y illúzió voll c s u p á n , probléma. N e m több, m i n t egy vicces bal eset, a m i k o r a T u d a t megfeledkezett magáról. A m í g D a n élt, n e m jutott át a k a p u n ; n e m ébredi rá v a l ó d i természetére, h a l a n d ó s á g b a n és féleleni b e n élt c s u p á n . De én t u d t a m . Ó, ha t u d t a volna, a m i t én m o s t 111 dok. A b a r l a n g földjén feküdtem mosolyogva. A fa I n a k t á m a s z k o d v a felültem, b e l e b á m u l t a m a sötél ségbe, m e g z a v a r o d v a , de félelem nélkül. S z e m e m k e z d e t t h o z z á s z o k n i a sötéthez, és mer, láttam, h o g y egy fehér hajú e m b e r ül mosolyogv.i mellettem. Ekkor, t ö b b ezer év távolából, minden visszatért, és egy pillanatra e l s z o m o r o d t a m , amiéri v i s s z a k e r ü l t e m h a l a n d ó formámba. Ekkor azonban rájöttem, h o g y n e m számít - s e m m i s e m számít! H i r t e l e n ezt n a g y o n m u l a t s á g o s n a k találtam; és m i n d e n m á s t is, s n e v e t n i k e z d t e m . R á n é z t e m Szók ratészre, s z e m ü n k eksztatikusán csillogott. Tudtam, tudja, a m i t t u d o k . Feléje u g r o t t a m és megöleltem Körbetáncoltunk a barlangban, v a d u l kacagva a hala lomon. K é s ő b b b e p a k o l t u n k és l e m e n t ü n k a hegyoldalon 272
Átvágtunk az átjárón, át a v í z m o s á s o k o n és a szikla mezőkön, a táborhoz. N e m sokat beszéltem, d e g y a k r a n felnevettem, mert a k á r h á n y s z o r k ö r b e n é z t e m - a földre, az égre, a napra, a fákra, a tavakra és a p a t a k o k r a -, eszembe jutott, h o g y ez m i n d Én vagyok! M i n d a z o k b a n a z években, m i k o r D a n M i l l m a n felnőtt és azért k ü z d ö t t , h o g y „legyen belőle vala ki". A m ú l t r ó l szólva! D a n M i l l m a n valaki volt. Egy félelemmel teli el me és egy h a l a n d ó test foglya. H á t - g o n d o l t a m most újra D a n M i l l m a n t játszom, és a k á r h o z z á is szokhatok ehhez, m é g n é h á n y m á s o d p e r c r e a z örökkévalóságban, a m í g ez is el n e m múlik. De m á r t u d o m , h o g y n e m c s u p á n egy h ú s d a r a b v a g y o k - és cz a titok m i n d e n t megváltoztat. N e m lehetett leírni e n n e k a t u d á s n a k a hatását. Egyszerűen m e g t ö r t é n t a felébredésem. És így r á é b r e d t e m a m i n d e n jelentéstől, m i n d e n kutatástól m e n t e s valóságra. Mi u t á n is lehetne ku tatni egyáltalán? H a l á l o m m a l Szókratész m i n d e n szava életre kelt. Ez volt m i n d e n paradoxonja, humorossága, a n a g y változás. M i n d e n kutatás, min d e n teljesítmény, m i n d e n cél e g y f o r m á n élvezetessé, és egyformán szükségtelenné vált. Energia á r a m l o t t szét a testemben. Túlcsordult b e n n e m a b o l d o g s á g és nevetésben t ö r t e m ki; egy ok nélkül b o l d o g e m b e r nevetése volt. A z t á n lesétáltunk a l e g m a g a s a b b tavak mellett, az erdőségek h a t á r á t átlépve, be a s ű r ű fák közé, a pa tak felé, ahol két n a p p a l - vagy több ezer évvel - ko rábban letáboroztunk. M i n d e n szabályt, m i n d e n erkölcsi törvényt és m i n d e n félelmemet fent h a g y t a m a hegyen. Többé soha s e m m i n e m u r a l k o d i k fölöttem. Milyen b ü n t e -
tés fenyegethet? És mégis, b á r n e m volt viselkedési k ó d o m , éreztem, hol a középút, mi a megfelelő, és mi a szeretet. Képes v o l t a m szeretetteljes viselkedés re, és csakis ilyenre. O m o n d t a ; mi lehet ennél na gyobb hatalom? Elvesztettem az e l m é m e t és a szívembe hullottam Végül kinyílott a k a p u , átbotorkáltam rajta, és köz b e n n e v e t t e m , m e r t ez is egy vicc volt. K a p u nélküli k a p u volt, egy m á s i k illúzió, egy másik kép, amelyei Szókratész font v a l ó s á g o m szövetébe, a h o g y sok év vel ezelőtt megígérte. Végül m e g l á t t a m , amit meg kellett látnom. Az ösvény folytatódik, vég nélkül; de m o s t fényben úszott. Mire a t á b o r h o z értünk, m á r sötétedett. Tüzet rak t u n k és kevés szárított gyümölcsöt és napraforgó m a g o t ettünk, a m i a készletemből m a r a d t . Amikor a t ű z fénye a r c u n k b a világított, Szókratész beszélni kezdett. - El fogod veszteni, t u d o d . - Mit vesztek el? - A látomást. Ritka u g y a n - csak a körülmények alkalmi egybeesése folytán lehetséges -, de akkor is tapasztalat, ú g y h o g y el fogod veszteni. - Ez talán igaz, Szókratész, de kit érdekel? - ne vettem. - Az e l m é m e t is elvesztettem, és ú g y tűnik, n e m is t a l á l o m m e g soha! Ö r ö m t e l i meglepetésében felhúzta a szemöldökéi. - H á t , a k k o r ú g y tűnik, veled végzett m u n k á m a ve géhez ért. Az a d ó s s á g o m ki v a n fizetve. - H u r r á ! - kiáltottam vigyorogva. - Ú g y érted, h o g y m a vizsgát tettem? - N e m , D a n ; én t e t t e m vizsgát. Felállt, h á t á r a vette a hátizsákját és elment, beleöl v a d t az félhomályba. Ideje volt visszatérni a benzinkúthoz, ahol az egész 274
elkezdődött. Valahogyan olyan é r z é s e m volt, hogy Szókratész m á r ott van, és vár rám. N a p k e l t e k o r fel p a k o l t a m a h á t i z s á k o m a t és e l i n d u l t a m lefelé a hegyről. A v a d o n b ó l több n a p i g tartott az út lefelé. Lestop p o l t a m egy a u t ó t Fresno felé, a z u t á n a 101-esen vé gigmentem. San Jose-ba, majd vissza Palo Altóba. H i h e t e t l e n n e k t ű n t , h o g y m i n d ö s s z e n é h á n y héttel k o r á b b a n h a g y t a m el a lakásomat, egy tehetetlen „valaki"-ként. K i p a k o l t a m és Berkeleybe hajtottam, d é l u t á n há r o m k o r é r k e z t e m az ismerős utcákba, jóval azelőtt, hogy Szókratész m u n k á b a állt. A P i e d m o n t o n lepar koltam, és legyalogoltam, keresztül a c a m p u s o n . Az iskola é p p a k k o r i b a n k e z d ő d ö t t el, és a d i á k o k na gyon el voltak foglaltva azzal, h o g y diákok. Lesétál t a m a Telegraph Avenue-n és az á r u s o k a t figyeltem, akik a tökéletes árust játszották. Bárhová m e n t e m a ruhaboltokba, az élelmiszerüzletekbe, a mozikba és a masszázsszalonokba -, m i n d e n ü t t , m i n d e n k i tökéletesen az volt, a m i n e k hitte magát. F e l m e n t e m a Universityn, a z t á n végig a Shattuckon, r ó t t a m az utcákat, m i n t egy b o l d o g fantom, B u d d h a szelleme. Az emberek fülébe a k a r t a m súg ni: „Ébredjetek fel! A személy, akinek hiszitek maga tokat, h a m a r o s a n m e g fog halni. Ú g y h o g y m o s t éb redjetek fel és legyetek elégedettek ezzel a tudással: N i n c s s z ü k s é g keresésre, a teljesítmény s e m m i r e n e m vezet, s e m m i n n e m változtat. Csak legyetek b o l d o g o k most! A szeretet az egyetlen realitás a vi lágon. M e r t ez m i n d Egy. És az élet törvényei a pa r a d o x o n , a h u m o r és a változás csupán. P r o b l é m á k n e m léteznek, s o h a n e m is voltak és n e m is lesznek. Hagyjatok fel a k ü z d e l e m m e l , szabaduljatok m e g az elmétektől, dobjátok el a g g o d a l m a i t o k a t és lazítsa275
tok. N i n c s szükség arra, hogy ellenálljatok az élet nek; csak cselekedjetek legjobb t u d á s o t o k szerint. N y i s s á t o k ki a szemeteket és vegyétek észre, hogy sokkal többek vagytok, m i n t képzelitek. Ti vagytok a világ, ti v a g y t o k az u n i v e r z u m - ö n m a g a t o k vagy tok és m i n d e n k i m á s is egyben! Ez az egész Isten csodálatos játéka. Ébredjetek fel, nyerjétek vissza a h u m o r é r z é k e t e k e t . Ne aggódjatok, egyszerűen le gyetek boldogok. Máris s z a b a d o k vagytok! M i n d e n k i n e k el a k a r t a m m o n d a n i , akivel talál k o z t a m , de ha megteszem, talán azt hitték volna, h o g y h á b o r o d o t t , sőt veszélyes vagyok. Ismertem a hallgatás bölcsességét. Az üzletek é p p e n zártak, n é h á n y óra m ú l v a Szok m e g k e z d i műszakját a kútnál. Felhajtottam a he gyek közé, kiszálltam az autóból és leültem egy öböl felé n é z ő sziklára. Lenéztem San Francisco távoli vá rosára és a G o l d e n Gate-re. M i n d e n t éreztem. A Tib u r o n , M a r i n és Sausali tó erdeiben fészkelő m a d a rakat; éreztem a város életét, az ölelkező szerelmese ket, a t e v é k e n y k e d ő b ű n ö z ő k e t , a szociális munká sokat, akik é p p e n m i n d e n t m e g t e s z n e k másokért. És t u d t a m , h o g y ez az egész, a jó és a rossz, a m a g a s és az alacsony, a szent és a profán, m i n d a Játék tökéle tes részei. M i n d e n k i olyan tökéletesen játszotta a szerepét! És én v o l t a m ez az egész, és m i n d e n m o r zsája is én voltam. A világ végei felé b á m u l t a m , és i m á d t a m az egészet. B e h u n y t a m a s z e m e m , hogy meditáljak, de rájöt tem, h o g y m á r m i n d i g meditálok, nyitott szemmel is. Éjfél u t á n a b e n z i n k ú t h o z vezettem, a m i k o r meg érkeztem, megszólalt a csengő. A m e l e g e n megvilá gított irodából előjött egy izmos, ötven év körű linkek látszó; karcsú, kecses, szikár férfi, a barátom. 276
Körbejött a vezető oldalára és vigyorogva azt m o n d ta: - Feltöltsem? - A boldogság: teli t a n k - válaszoltam, majd rövid s z ü n e t e t t a r t o t t a m . H o l h a l l o t t a m ezt a m o n d á s t ? Mi volt az, a m i r e e m l é k e z n e m kellene? M i k ö z b e n Szókratész feltöltötte a tankot, én meg tisztítottam az ablakokat; aztán az autót leállítottam a b e n z i n k ú t mögött, és utoljára b e m e n t e m az irodá ba. O l y a n volt s z á m o m r a , m i n t egy szent hely - egy valószerűtlen t e m p l o m . Ú g y t ű n t , a z n a p este a szoba tele volt elektromos sággal; biztos v o l t a m b e n n e , hogy valami v a n a le vegőben, d e n e m t u d t a m , mi. Szókratész a fiókba nyúlt, és egy hatalmas jegyzet füzetet adott át, melyet elnyűtt az idő. G o n d o s , szép írással írott feljegyzések voltak benne. - Ez az én fo lyóiratom - feljegyzések az életemről, ifjúkorom óta. Választ kapsz belőlük a kérdéseidre. M i n d e n t odaad tam, a m i t csak t u d t a m . Most te jössz. Én elvégeztem a m u n k á m , de neked m é g sok dolgod van. - M a r a d t valami t e e n d ő egyáltalán? - mosolyog tam. - írni és tanítani fogsz. H é t k ö z n a p i életet fogsz él ni, m e g t a n u l o d , h o g y a n maradj h é t k ö z n a p i egy összezavarodott világban, melyhez bizonyos érte l e m b e n m á r n e m tartozol hozzá. Maradj h é t k ö z n a p i , és h a s z n o s leszel m á s o k számára. - Szókratész fel emelkedett a székéből és ó v a t o s a n az e n y é m mellé tette a bögréjét. R á n é z t e m a kezére: fényes volt és r a g y o g ó b b a n t ü n d ö k ö l t , m i n t valaha. - N a g y o n különösen érzem magam - mondta, m e g l e p e t t tónussal a hangjában. - Ú g y érzem, m e n n e m kell. - T u d o k tenni érted valamit? - k é r d e z t e m , azt g o n d o l t a m , h o g y felfordult a gyomra. 277
- N e m . - Belebámult a semmibe, m i n t h a a szoba és én m á r n e m is léteznénk, lassan a „ P r i v á t " felira tú ajtóhoz m e n t , kinyitotta és belépett. A z o n t ű n ő d t e m , vajon rosszul van-e. Ereztem, h o g y a h e g y e k b e n együtt eltöltött idő kiszívta az erejét, p e d i g Szókratész fényesebb volt, m i n t valaha. Ezúttal is, m i n t m i n d i g , kiismerhetetlen volt. A k a n a p é n ü l t e m és az ajtóra m e r e d t e m , vártam, h o g y visszatérjen. Az ajtón keresztül bekiáltottam neki: - H é , Szókratész, ma éjjel ú g y fénylesz, mint egy szentjánosbogár. Elektromos a n g o l n á t ebédel tél? Karácsonykor át kell jönnöd h o z z á m vacsorára. C s o d á l a t o s karácsonyfadísz lesz belőled. Ú g y éreztem, valami felvillanó fényt látok az ajtó alatti résen. N o s , talán egy felvillanó villanykörte sietteti a d o l g á b a n . - Szok, az egész estét ott töltöd? Azt hittem, h o g y a harcosoknak soha nincsen szék rekedésük. Eltelt öt perc, a z t á n tíz. Az értékes naplóval a ke z e m b e n ültem. Szólítottam, a z t á n újra szólítottam, de csak a csend volt a válasz. Hirtelen t u d t a m ; lehe tetlen volt, de t u d t a m , h o g y megtörtént. Talpra u g r o t t a m , o d a r o h a n t a m az ajtóhoz, és olyan erővel n y i t o t t a m ki, h o g y fémes csapódással n e k i ü t ő d ö t t a fal csempéjének. Tompa visszhang hallatszott az ü r e s m o s d ó b a n . Eszembe jutott a vil lanás, percekkel azelőtt. Szókratész ragyogva besé tált a m o s d ó b a , a z t á n eltűnt. H o s s z ú ideig álltam ott, m í g m e g n e m hallottam az ismerős csengőt, a z t á n p e d i g a d u d á t . Kisétáltam és m e c h a n i k u s a n m e g t ö l t ö t t e m a tankot, elvettem a p é n z t , és o d a a d t a m saját p é n z e m b ő l a visszajárót. M i k o r visszatértem az irodába, észrevettem, hogy m é g a cipőmet s e m v e t t e m fel. N e v e t n i kezdtem; n e v e t é s e m hisztérikus lett, a z t á n elcsendesedett. 278
H á t r a d ő l t e m a d í v á n y o n , a régi mexikói takarón, a m i m o s t a n r a s z a k a d o z o t t lett és mállani kezdett. A s z o b á b a n körbepillantva a sárga szőnyegre n é z t e m , ami az időtől kifakult, a régi diófa asztalra és a víz hűtőre. L á t t a m a két csuprot - Szókét és az e n y é m e t -, m e l y e k m é g m i n d i g ott voltak az asztalon, végül p e d i g ü r e s székét. A z t á n beszélni k e z d t e m . Bárhol is volt a játékos öreg harcos, s z ó l n o m kellett h o z z á m é g egyszer, utoljára. - H á t , Szok, itt vagyok, m ú l t és jövő között, újra, m e n n y és föld között lebegve. Mit m o n d h a t n é k ne ked? K ö s z ö n ö m , t a n í t ó m , inspirálóm, b a r á t o m . Hiá n y o z n i fogsz. Viszlát. Végleg e l m e n t e m a benzinkúttól, s e m m i m á s t n e m éreztem, csak csodálkozást. T u d t a m , h o g y va lójában n e m vesztettem el őt. Ennyi évbe telt, h o g y rájöjjek a nyilvánvalóra: Szókratész és én soha n e m v o l t u n k különbözőek. Egész i d ő alatt egy és ugyan az voltunk. V é g i g m e n t e m a c a m p u s fákkal övezett ösvényén, át a kis p a t a k o n , az á r n y a s ligeten túlra, a városba t o v á b b az ú t o n , tovább, hazafelé.
EPILÓGUS
NEVETÉS A SZÉLBEN
Á t m e n t e m a k a p u n ; l á t t a m , a m i t látni kellett; a he gyek között, ott a m a g a s b a n r á e s z m é l t e m valódi t e r m é s z e t e m r e . Mégis, m i n t az öregember, aki vál lára e m e l t e t e r h é t és folytatta útját, t u d t a m : a n n a k ellenére, h o g y m i n d e n m e g v á l t o z o t t , s e m m i s e m változott m e g . M é g m i n d i g a h é t k ö z n a p i e m b e r életét éltem, a h é t k ö z n a p i e m b e r kötelezettségei vel. A h h o z kellett i g a z í t a n o m m a g a m , h o g y b o l d o g és h a s z n o s életet éljek e g y o l y a n világban, m e l y n e m szereti a z olyanokat, akik m á r n e m kíváncsiak a keresésre és a p r o b l é m á k r a . M e g t a n u l t a m , h o g y egy ok n é l k ü l b o l d o g e m b e r az e m b e r e k idegeire m e h e t ! S z á m t a l a n s z o r érteni, sőt irigyelni k e z d t e m a szerzeteseket, akik e l d u g o t t b a r l a n g o k b a n keres nek o t t h o n t m a g u k n a k . De én m á r v o l t a m a barlan g o m b a n , s z á m o m r a a k a p á s ideje lejárt, és eljött az a d á s ideje. Palo Altóból San Franciscóba költöztem és szoba festőként k e z d t e m dolgozni. A m i n t találtam egy há zat, befejezetlen ü g y e i m e t k e z d t e m intézni. Oberlin óta n e m beszéltem Joyce-szal. N e w Jerseyben talál t a m m e g a telefonszámát és felhívtam. - D a n , m i c s o d a meglepetés, h o g y vagy? - N a g y o n jól, Joyce. Sok m i n d e n e n m e n t e m ke resztül az u t ó b b i időben.
283
C s ö n d volt a vonalban. - O ö ö , ööö, hogy v a n a lá n y o d és a feleséged? - Linda és Holly jól vannak. Linda és én egy ideje m á r elváltunk. - D a n - újabb s z ü n e t -, miért hívtál fel? Mély lélegzetet vettem. - Joyce, szeretném, ha Ka liforniába jönnél és v e l e m élnél. Nincsenek kétsé geim felőled... és felőlünk. Rengeteg hely v a n itt. - D a n - nevetett Joyce. - Ez kicsit gyors nekem! Mit javasolsz, m i k o r kellene m e g t e n n i ezt az apro kis lépést? - Most, v a g y a m i l y e n h a m a r csak lehet. Joyce, annyi m i n d e n t akarok m o n d a n i neked, dolgokat, me lyekről senkinek n e m beszéltem soha. Olyan régóta tartogatom m a g a m b a n . Felhívnál, amint döntöttél? - D a n , biztos v a g y ebben? - Igen, higgy n e k e m , és m i n d e n este itt leszek és v á r o m a hívásodat. Körülbelül két héttel később, egy n a p o n hét óra tizenöt perckor megjött a hívás. - Joyce! - A reptérről telefonálok. - A N e w a r k Repülőtérről? Jössz? - A San Franciscó-i reptérről. M e g é r k e z t e m . Egy pillanatra n e m is értettem. - A San Franciscó-i reptérről? - Igen - m o n d t a nevetve. - Talán ismered azt a leszállópályát a várostól délre. N o s ? Kijössz értem v a g y s t o p p a l menjek? A k ö v e t k e z ő n a p o k b a n m i n d e n szabad percei együtt töltöttünk. O t t h a g y t a m a festőállásomat, és egy a p r ó t o r n a t e r e m b e n t a n í t o t t a m San Francisco ban. M e s é l t e m Joyce-nak az életemről, nagyjából azt, a m i itt is le v a n írva, és m i n d e n t e l m o n d t a m Szókratészről. N a g y o n figyelt. 284
- T u d o d , D a n , a m i k o r erről az emberről mesélsz, az a k ü l ö n ö s é r z é s e m van, h o g y ismerem. - N o s , m i n d e n lehetséges - m o n d t a m mosolyogva. - N e m , igazából. I s m e r t e m őt valamikor. Ezt még soha n e m m o n d t a m el neked, de o t t h a g y t a m az. olt h o n o m a t , mielőtt középiskolába m e n t e m . - N o s - feleltem -, ez különleges, de azért n e m olyan furcsa. - Az a k ü l ö n ö s ebben, h o g y az o t t h o n o m elhagyá sa és az Oberlinbe kerülésem közötti évek teljesen kiestek az emlékezetemből. És ez m é g n e m m i n d e n . Oberlinben, mielőtt jöttél, emlékszem, h o g y különös á l m a i m voltak, valakiről, aki rád hasonlított, és egy fehér hajú e m b e r r ő l ! És a szüleim - a szüleim, Danny... - H a t a l m a s , s u g á r z ó szemei nagyra nyíltak és megteltek könnyel. - A szüleim m i n d i g egy bece n é v e n szólítottak... - Megfogtam a vállát és belenéz t e m a szemébe. A k ö v e t k e z ő pillanatban elektromos sokként az e m l é k e z e t ü n k b e n feltárult valami - ...a b e c e n e v e m Joy volt. Kalifornia hegyei között, b a r á t o k társaságában há z a s o d t u n k össze. O l y a n pillanat volt ez, melyet min d e n á r o n m e g szerettem volna osztani azzal az em berrel, aki az egészet elindította, m i n d k e t t ő n k szá m á r a . A z t á n e s z e m b e jutott a kártya, a m i t a d o t t amit csak a b b a n az esetben h a s z n á l h a t t a m fel, ha tényleg s z ü k s é g e m volt rá. Ú g y véltem, itt az az idő. Egy pillanatra o t t h a g y t a m a többieket, és á t m e n t e m az ú t o n egy kis földhalomhoz, melyről kilátás nyílt az e r d ő k r e és a h u l l á m z ó d o m b o k r a . Szinte tel jesen elrejtve a szőlőlugasok között egy kert volt ott, m a g á n y o s szilfával. A tárcámba n y ú l t a m , és a többi p a p í r között m e g t a l á l t a m a kártyát. Szamárfüles volt, d e m é g m i n d i g fénylett.
285
Harcos Rt. Szókratész, tulajdonos Szakterületek: paradoxon, humor és változás C s a k sürgó's e s e t b e n ! Két k e z e m b e fogtam, és c s e n d e s e n beszélni kezd tem. - N o s , Szókratész, te öreg varázsló. Tedd a dol god. Látogass m e g minket, Szok! - Vártam, a z t á n új ra m e g p r ó b á l t a m . S e m m i n e m történt. Semmi a vilá gon. Egy pillanatra feltámadt a szél - ez volt m i n d e n . C s a l ó d o t t s á g o m meglepett. Titokban reményked t e m b e n n e , h o g y v a l a h o g y a n visszatér. De n e m jött; m o s t sem, és soha m á s k o r sem. Karjaim lehullottak az o l d a l a m mellé, és lenéztem a földre. - Viszlát, Szókratész. Viszlát, öreg b a r á t o m . K i n y i t o t t a m a tárcám, hogy visszacsúsztassam be le a kártyát, és k ö z b e n r á p i l l a n t o t t a m a fényére. A kártya megváltozott. A „Csak sürgős esetben" he lyén egyetlen szó állt rajta, m e l y fényesebben világí tott, m i n t az összes többi rész. Az állt rajta: „Boldog ság". Szókratész nászajándéka. A b b a n a pillanatban meleg szellő simogatta meg arcomat, kócolta össze a hajamat, és egy lehulló le vél ráesett az arcomra, m i k ö z b e n lefelé lebegett a szilfáról. N e v e t v e és elragadtatva h á t r a v e t e t t e m a fejem, felnéztem a szilfa szerteágazó lombján keresztül, az odafent lustán t o v a h a l a d ó felhőkre. A kőkerítésre pillantottam, a lent elterülő zöld e r d ő p o n t s z e r ű há zai között. Újra feltámadt a szél, és egy m a g á n y o s m a d á r r ö p p e n t el mellettem. A k k o r m e g é r e z t e m az egész igazságát. Szókratész n e m jött el, m e r t s o h a n e m is m e n t el. Csak megvál 286
tozott. Ő volt a szilfa a fejem fölött; ő volt a felhő és a m a d á r és a szél. O k m i n d i g a tanítóim, a barátaim maradnak. Mielőtt v i s s z a m e n t e m volna a feleségemhez, az o t t h o n o m h o z , a b a r á t a i m h o z és a jövőmhöz, átvizs g á l t a m a k ö r n y e z ő világot; Szókratész ott volt. Min d e n ü t t ott volt.
Utolsó jegyzetek
Egy k ö n y v lehet inspiráló, kiterjesztheti a perspektí vákat, e m l é k e z t e t h e t az igazságra, melyet m i n d a n n y i a n i s m e r ü n k - de az igazi megváltoztatás a tel jes gyakorlati életre kiterjed. A békés harcos élete és gyakorlata m a g a a tett az, h o g y h a s z n o s m á s o k számára. A Szellem szemé b e n kevés dolog számít. Amit adsz, azt k a p o d . A cselekvés megértés. És b á r m i t m e g t u d s z tenni, ha m e g v a n h o z z á a szíved és a bátorságod. Természetesen k ö v e t ü n k el hibákat; így tanulunk. M i n d a n n y i a n képzésben vagyunk. Az élet nehéz t u d lenni; micsoda alkalom! A Fény inspirál bennünket, amikor elkényelmesedünk, és kényelmet ad, amikor zavarodottak vagyunk. A Szellemhez fordulunk se gítségért, amikor megremegnek az alapok, és azt ta láljuk, hogy é p p e n a Szellem az, aki rázza az alapokat. É n n e m vagyok különleges; m i n d a n n y i u n k n a k m e g v a n a m a g a „Szókratésza". O a m a g a s a b b énünk. Tehát hagyjuk, hogy a b e n n ü n k levő legjobb vezessen minket. Bármelyik pillanatban megkérdezheted: „A magasabbik é n e m mit tenne?", és t u d n i fogod, mi a helyes út. Bízz ö n m a g á d b a n ; bízz abban a folyamat ban, a m i az életed. Te vagy az a szellemi lény, akire vártál. Azt szokták m o n d a n i , h o g y U t a z á s csak egy van, de ö s v é n y több. Azt k í v á n o m , haladj jól a saját ösvé n y e d e n , a távolság nélküli u t a z á s o n , m e l y e n együtt utazunk. T-. Dan
AZ ÖNISMERET ES A MEGVILÁGOSODÁS FELE A b é k é s h a r c o s útja c í m ű r e g é n y a l a p j a D a n M i l l m a n . a világbajnok atléta igaz története, aki bejárta a test és a lélek, a szerelem és a rettegés, a világosság és a sötétség, a nevetés és a csoda birodalmait. Dan egy Szókratész nevű öreg tanítómes ter, a „békés h a r c o s " vezetésével, és egy Joy nevű rejtélyes és vidám lány kísértő h a t á s á r a a végső szembesülés felé halad, mely felemeli vagy tönkreteszi őt. Kövessük Dant spirituális beavatásának útján, melyen megtanulja, mit jelent békés har cosként meghalni - és élni. „ K ü l ö n ö s könyv - k i v é t e l e s e n b ö l c s , p r o v o k a t í v m ó d o n szellemes és szívfájdítóan gyönyörű ... lehet, hogy megváltoz tatja azoknak az életét, akik gondosan elolvassák.'" Dr. Stanley K r i p p n e r Humanisztikus Pszichológiai Intézet „...Szókratész, a mester metsző h u m o r a és mély bölcsessége jól érezhető a könyvben, mely a szerző (és talán az olvasó) megvi lágosodásával zárul." Floyd Shiery Library J o u r n a l
FANTASY, AMELY EMBEREK ELETET VÁLTOZTATTA MEG
DAN
MILLMAN
ISBN 963 528 6 3 9 2
ÉDESVÍZ KIADÓ www.edesviz.hu
9"78963 5 "2 86393l
1790 Ft
