„Fájós fogak”
Szájpatológiai vizsgálatok történeti csontanyagon Szikossy Ildikó Embertani Tár
A fogfájás egyidős az emberiség történetével. A fogazat állapotából következtetni tudunk a népesség táplálkozási és fogápolási szokásaira, valamint betegségeire.
Tudományos és muzeológiai jelentőség A fogazat tanulmányozása régóta a fizikai antropológia érdeklődési körébe tartozik. Az embertan valamennyi szakterületén fontos a fogak vizsgálata. A humánbiológia a növekedés és a fejlődés időszakában koncentrál a fogak változásaira, akár az időbeni, akár az egyes népcsoportok közti különbségeket elemezve. A történeti antropológiában, vagy a még régebbi múlttal foglalkozó paleoantropológiában – ahol nagyon kevés ismeret áll rendelkezésre a valaha élt emberekről, emberelődökről vagy a népességekről – különösen felértékelődik minden új információt hordozó morzsa. Az elhalt szervezet – az esetek elenyésző kivételétől eltekintve – lebomlik. Csak a legkeményebb állati szövetek, a csontok és a fogak maradnak meg – a környezet hatásaitól függően – jobb vagy rosszabb állapotban. Az évszázadok, évezredek vagy akár évmilliók alatt megőrződött fog különös jelentőséggel bír.
A fogszuvasodás kifejezés onnan ered, hogy régen azt gondolták, a fogat az azt rágó fogszú betegíti meg. Valójában azonban a bogaraknak semmi szerepe nincs a betegség kialakításában. A fogszuvasodás egyike a világon legelterjedtebb betegségeknek. A fogak szuvasodását a szájban élő baktériumok termelte savak okozzák.
A fogzománc vízszintes rovátkái az egykori gyermekbetegségekről árulkodnak. A fejlődés időszakában bekövetkező hosszantartó lázas állapot vagy éhezés hatására átmenetileg megáll a növekedés: ennek nyomát a csontokban és a fogzománcban kialakuló vonalak őrzik. A gyógyulást követően folytatódik a növekedés. A sok vonal megléte a gyermekkorban lezajlott gyakori betegségekre utal.
Gennyes tályog nyoma az állcsontban. A genny mély kerek lyukat mart a csontba.
A fogkő elmeszesedett lepedék. A fogkő vizsgálatával az elfogyasztott táplálék összetételéről nyerhető információ, mivel a fogkőben megőrződnek az elfogyasztott ételek parányi maradványai: keményítőszemcsék, spórák, gombafonalak, kollagén, stb.
Az életkor előrehaladtával a fogaink folyamatosan kopnak. Ezt a folyamatot befolyásolhatják az elfogyasztott ételek. A kopás a fogak felszínét lesimítja. A fogkopás vizsgálata fényt deríthet az egykor élt emberek rágási szokásaira.
A váci múmiák fogazata erősen kopott. Ez azzal magyarázható, hogy a gabonafélék őrlését még kőmalmokkal végezték, így a lisztbe a malomkő szemcséi is belekerültek. A több rágás és a mindennapi kenyér fogyasztása együttesen idézték elő az erőteljes fogkopást.
Érdekes és hasznos Az ételek összetétele a történelem során többször változott. A nomád pásztorkodást folytató őseink fő tápláléka még az állati fehérje volt. A letelepedést követően a honfoglalók táplálkozásában a hús helyét egyre inkább a szénhidrátokban gazdag gabonakészítmények vették át. Ez a változás fogaik nagyfokú romlásához vezetett. A húsfogyasztás során a fehérjék ugyanis a nyálat lúgossá tették, ami védte a fogakat a szuvasodást okozó baktériumok ellen. Ezzel szemben a szénhidrátok a nyálat savassá teszik, és elősegítik a fogakat megtámadó baktériumok szaporodását. A XVIII. században új szénhidrátokkal egészült ki az étrend. A legrégibb édesítő anyag, a méz mellett megjelent a cukor. Az első magyar cukorgyár 1747-ben Fiumében létesült, ahol cukorrépából nyerték ki a cukrot. Ekkortól vált széles körben általánossá a cukorfogyasztás hazánkban is.
Igen fontos táplálkozási szokásváltozást jelentett Európában egy új táplálék, a burgonya megjelenése is. Magyarországon a XVIII. század második felében kezdték meg termesztését. A cukor- és a burgonyafogyasztás elterjedésével együtt emelkedett a fogszuvasodások száma is. Az ételek állagára a fogak kopottságának mértékéből lehet következtetni. A történelem során az eleinte nyers vagy szárított húsételek mellet mindinkább sütött, majd főzéssel puhított ételeket fogyasztottak. A puha étel kevéssé koptatja a fogakat, ezzel elősegítve a fogszuvasodást. Ugyanis a fogak felszínén lévő árokbarázdarendszerben könnyen megtelepednek a szuvasodást okozó baktériumok. Mivel ezek nem öntisztuló felületek, a fogtisztítás hiányában hamar szuvasodnak a fogak.
Az ételek felaprítása és konyhai előkészítése is elősegíti a fogszuvasodás kialakulását. Nem is gondolnánk, hogy az evőeszközök megjelenése és elterjedése milyen nagy mértékben megváltoztatta fogaink használatát. A kés és a villa alkalmazása helyettesítette a harapást, háttérbe szorította a frontfogak és a rágóizmok használatát. Az étel felaprításával pedig jelentősen lerövidült a rágás időtartama. Az állcsontok növekedésének időszakában (13–16 életév) rendkívül fontos az intenzív harapás és rágás, mert ekkor az állcsontokat érő erőbehatások döntően befolyásolják az állcsontok, sőt az egész arckoponya fejlődését. Napjainkban, a gyorséttermek korában, a rohanó, „gyorsan bekapunk valami lehetőleg puha ételt” korszakban drámai mértékű rágószervi sorvadásnak lehetünk szemtanúi. Az egyre növekvő fogtorlódások száma egyértelműen az intenzív rágás hiányának rovására írható.
