fö? Szerkesztőség és kiadóhivataf .1=

|rxfcsM'ZáFS' •

^N

cJ

ZERKESZTJ J ^ i S S

J Ó ^ S E p

ALAPÍTTATOTT 1870,

A

vVJ

V ,

V

x £

/

A

/

Szerkesztőség és kiadóhivataf D»l.l.

c

IFI

Zi

*£? /// " VIII

p .

v >

í Y *

.. /

-

fö?

.1=

£

R O O

isKiADJA

S E W E L T

/

ercur-bank és válió-iizlet részv.-fárs.

c M

BUDAPEST " J E r H S E J Z :

Takarék betétek:

értékpapírok vétele és eladása a napi árfolyam szerint. ••

ai

kölcsönök

<35

értékpapírokra a legelőnyösebb feltételek mellett. * * * * * * * * *

• • • • • • • • • • • • • •

l

m

Dr. Kovács Ernő

•

gyógyszertára és illatszergyára = =

Ü S S

goilett titkok

•

•

czimü füzetkét kívánatra ingyen és bérmentve küld.

•:

Budapest, Qyár~u. 17.

Villámhárítókat

kitűnő szerkezettel, szakszerű, szolid kivitelben,

kezesség

mellett; távírda és telefonvezetékeket minden czélra, villamos világitások és erőátviteli telepek berendezését olcsón eszközlik

DECKERT

ÉS

H O M O L K A

B U D A P E S T . Gyár: Izabella-u. 88. Iroda: Dorottya-utcza 8. Prospektusok,

képes

árjegyzékek

és költségvetések

díjmentesen.

t M I C H E L S T A D T E R S . E. és H. BUDAPEST Yáczl-iitcza 3. - ErzséM-kömt 15.

Legnagyobb czipöraktár. Czipók csak a legjobb anyagból, a legelegánsabb alakban, a legolcsóbb árban. Egyedüli kés2itője a gomb-, czugnélküli Triumplimely egy érintéssel fel- és lehúzható.

C2ipőnek,

Vidéki rendelések pontosan eszközöltetne'.:. Eendelésnél elé; egy jél illő óeskn csípő beküldése.

:XII. évfolyam. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP.

A

Előfizetési f e l t é t e l e k : Egész évre .„ ...1 kor. 20.— Félévre

>

10.—

Negyedévre

»

5.—

38/612; szám.

1901.

POLITIKAI

H E T

ÉS

IRODALMI

SZERKESZTI K I S S

Egyes szám ára 40 fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal : • -BUDAPEST,'. VIII., Rökk Szilárd-utcza 18. sz. H i r.d e t é s-e k

SZEMLE.

JÓZSEF.

felvétele'

ugyanott.

Kéziratok nem adatnak vissza.

-/M§> Budapest, szeptember hő 22.

Október elsejével kezdődik az u j évnegyed. Azon tisztelt-előfizetőinket, k i k n e k előfizetése szeptember hó végével lejár, tisztelettel k é r j ü k , h o g y előfizetéseiket hova előbb megújítani szíveskedjenek. Mai s z á m u n k h o z e r r e a c z é l r a keltünk.

posta-blánquettákat

-

'

mellét

-':

E l ő f i z e t é s i f e l t é t e l e k : E g é s z é v r e 20 k o r . F é l é v r e 10 k o r . Negyedévre 5 kor.-Mutatványszámok '

A

ingyen.

HÉT

kiadóhivatala,

V I I I . k e r . R o c k S z i l á r d - u t c z a 18. s z á m .

Krónika. Glosszák a hétről. '

y

-*• szepl.

20

A tisztaság a legdrágább fényűzés; ahol legtöbb szappan fogy, nemcsak legműveltebbek, • de" leggazdagabbak is az emberek. Annak meg a donjuánok a megmondhatói, hogy minden asszony pénzbe kerül, s egy sem annyiba, mint. a tisztességes. Ugy látszik az idei választás igazán tiszta lesz és tisztességes, mert keservesen jajgatnak a jelöltek,. hogy soha, mióta világ a világ, ilyen drága választást! Jajgatás napjai ezek, fogak csikorgatásáé és váratlan meglepetéseké; a legfőbb meglepetés mindenesetre az, hogy a vidék, a jó, a megbizható, a parancsra bégető vidék megszivelte a legújabb parancsot is, és komolyan veszi a választás tisztaságát. A jelölteket .mélységesen .megrendíti, hogy kerületek; melyeket ők kész pengő koronaértékben vásároltak- meg. eddigi birtokosuktól vágy ellenjelöltjüktől, nem hajlandóak az üzletet elismerni,. és, mintha ez .a világ legtermészetesebb dolga volna: .nyugodtan jelölnek olyan • outsidereket,' akiket eddig a kutya sem ismert vagy éppen csak az odavaló kutyák ismertek, mint vidám, mulatós czimborát, aki hajnal felé muzsikáltatja magát haza. Szó sincs róla, hogy ezek a helyi érdekű kedven ezek' külömbek volnának a központi kiküldötteknél, dé más. lévén a gazdájuk, másnak is engedelmeskednek, s megtörténhetik, hogy olyan Ház verődik össze, melynek az emberei nem elég megbízhatóak. Innen •a pártfőnökök kapkodó rémületé és' -kétségbeesett ügyetlenkedésé. A tiszta választás gyönyörű dolog —: másnál; mint.• .minden erkölcsi. törvényt, csak második személyben

szeretik; Mózses is csak igy szólt: ne kivánd a te felébarátod ökrét, szamarát és feleségét — nem pedig: ne kívánjam! . *

Ich verstehe die Welt nicht mehr! kiálthat a Hebbel öreg asztalosával a derék öreg Podmaniczky báró. Ha már azt is rossz néven veszik az embertől, hogy Mezei Mórt szereti! Ha már a szabadelvű párttól is rossz néven veszik, hogy jobban szeret élni, mint meghalni! Tudunk egy esetet, mikor egy kedves magyar báróval már egyszer megesett olyasmi, hogy megfordult körülötte a világ, anélkül, hógy észrevette volna. Ezernyolczszáznegyvennyolczban volt, igy mesélik, márczius elején, Pozsonyban, mikor a deli fiatal urnák összevillant á szeme egy szép fiatal varrólyánykáéval, s attól fogva. négy napig teremtett lélek őket nem látta. Mire, négy nap múlva, a báró egy kicsit álmosan megjelent a korzón : Kossuth Lajos miniszter volt, a sajtó szabad volt és Magyarország magyar, volt Mondják, s a magyar vitézség évkönyvei tanúskodnak róla) hogy a báró hamar beleélte magát az uj világba — igaz, hogy az a báró fiatalabb • volt ötven évvel, mint most Podmaniczky báró. De külömben is: valami igazsága van az öreg bárónak. Mindenütt a világon, mentül alkotmányosabb világban, annál inkább: a pártvezetőségek teljes hatalommal őrködnek azon, hogy és kik kerüljenek az . ő czégérük alatt a parlamentbe; legerősebben a szóczialisták, mert ezek tudják legjobban, mennyire nem ér semmit az olyan párt, melynek embereire minden esetben számítani nem lehet. Minthogy pedig most a kormány nem csinálja á választást, nem .állit hivatalos jelölteket és senki mellett nem foglal állást: a többség, mely Magyarországon többet jelent, mint egyebütt,, mert a magyar alkotmányosság egyetlen lehetőségét jelenti, abban a képtelen helyzetben van, hogy nem élhet a saját erejével. • Képzeljék el, hogy a néppártnak olyan jelentőségű, erejű és befolyású tagjai volnának, mint, például,-Széli Kálmán vagy Darányi vagy Wlassics, s valaki el akarná tiltani, hogy ezek ott legyenek a néppárt gyűlésein s izgassanak a párt jelöltjei mellett! A szabádelvüpárt gyűlésein a párt főemberei közzül senki sincs ott, a jelöltjeit senki sem' támogatja — a miniszterek nem tehetik, a többiek pedig nem merik, mert nem akarnak préjudikálni a minisztereknek — egyszóval: a többséggel, mely a kormánynak is többsége, nem mer törődni senki. Pedig ez nem is alkotmányos állapot; Waldeck is, Chamberlain is bizony bátran exponálhatja magát párthiveiért, csak Poroszországban és Ausztriában libeg a kormány a pártok felett. A mi többségünket

61*8 nem őrzi más, mint az öreg Podmaniczky báró; ő meg — ezt el kell neki nézni — a maga módja és gusztusa szerint, mulatságos előszeretettel viseltetik az őslények iránt.

A jelöltek s' a pártok e görcsös igyekezete közepett különös, hogy - a legjobban szervezett s legbiztosabbra menő pártot, a néppártot, az teszi tönkre, hogy nem talál jelölteket. »Kérem, panaszkodott nekem egy uriasz* szony, maguk mindig azt irják, hogy a néppárt az urak Őslények — ez tulajdonképpen rossz név, mert a pártja. Tudja, ki lép föl nálunk? A káplán, aki három zoológiában mást jelent, de pártnyelven azokat az öreg hétben egyszer vált csak fehérneműt!« Ez a shoking tényképviselőket jelenti, akiket cziklusról-cziklusra hűségesen állás azonban egy nagy erősségét is megmagyarázza felküldenek Pestre, de az ördög se tudja: miért. Talán a néppártnak: a néppárt választásai kerülnek legkevesebbe. ők maguk sem emlékeznek rá, hogy és mint kerültek Szentelt viz és szentkép, misemondó ruha, parókia és első évben a Házba, de megrémülnének, ha valahogy ki- rituális gyilkosság: ingyen van, potomáron vagy már maradnának, s elfonnyadnának, mint a sárgarépa, akit amúgy is megvan. A jelöltek pedig, uti figura docet, kihúztak a földjéből. Néha, hosszas kutatás után, rábuk- ugyancsak igénytelen férfiak, hasonlóan az ősi egyház kan az ember, e titokzatos pályáknak, mi volt a kiindulása. oszlopszentjeihez, akik szintén nem Londonban vasaltatták Rendesen olyasmi, mint az egyszeri silbaké, akit ott állat- az ingüket. És mégsem . . . mégsem . . . A számos csalógattak és váltogattak napról-napra a királyi parkban, egy dás közt, melyet az idei választás okoz, a néppárté a legut közepén, ahol semmi dolga nem volt, csak a levéltár- mélyebb jelentőségű, mert jósolni lehet belőle. Azt, tudniból derült ki, hogy azon a helyen volt száz esztendő illik, hogy a klerikális marotte vagy spekuláczió most előtt a czárnénak egy kedves rózsabokra, s annak a aktuális lehet, de jövője még mindig nincs nálunk, helyén áll még mindig a silbak. Ezeket a silbakokat mert jövője csak olyan iránynak • van, amelyhez tartozni zavarja most ki megszokott kényelmükből, megkövesedett elegáns. Magyarország ugyan demokrata ország, de még anciennitásukból a közönség naiv kegyetlensége. Szegé-. a paraszt is azt tartja, hogy a politika benne az urak nyeket lázas sietséggel teszik meg mindenfelé pártelnö- hunczutsága. köknek, s maguknak kell a fiatal hajtást kandidálniok, Dixi. mely a régi kérget íerepeszti. Ha egyébkor minálunk minden második ember igazgató, most minden második ember elnök, nem is szólva a választmányi tagságról, Fáradt vagyok . . . mert nincs szavazó, aki eo ipso ne volna tagja a választmánynak is. Csupa tiszt; közlegény Magyarországon csak Fáradt vagyok és megpihenni jöttem, egy van: Tisza Kálmán. ' És nem tudok mesélni ma. .*

*

Morzsányi a zsinagógában. Bizony, azt mesélik, hogy az Erzsébetváros elűzött és visszatért grófja a zsidó újesztendő egész első napját a dohány-utczai zsinagógában töltötte. Nem tudom, az erzsébetvárosi szavazókat nagyon megenyhitette-e maga iránt; én, az ő helyükben, valamivel többet várnék. A zsinagóga egy kicsit vieuxjeu, már harmincz1 év előttről, mikor Jókai Mór igy és ilyenkor minden reggel ott volt a zsinagógában, hogy a kis zsidók keresztelőjénél asszisztáljon, ami nem csekélység és nem szentelt viz, mert, mint Vilmos császár helyesen idézte: blood is thicker than mater. Morzsányi csak ugy volna eredeti, ha most — Paris vaut bien une messe — ő maga vetné magát alá ennek a keresztségnek. Külömben nem jó a zsidó ünnepekkel spekulálni. Zangwillnak egy novellájában olvasom éppen az esetet, mikor . egy new-yorkí gazdag zsidó kijárja a rendőrfőnöknél, hogy a kapitánya ság zsidó foglyai valamelyik nagy zsidó ünnepen az ő költségén elmehessenek — kellő felügyelet alatt — az imaházba. Természetes, hogy akad nem egy keresztény, fogoly, aki él a kedvező alkalommal, és zsidónak jelentkezik, egy napi jó ellátás reményében. A truc sikerűi is, azonban, ó jaj, az az ünnep és az a nap éppen a zsidók hosszú napja, mikor azok, tudvalévő, hajnaltól alkonyatig ott talpalnak, vezekelnek és imádkoznak a temp- ' lomban s egy falatot nem esznek . . . Valahogy igy né járjanak a mi ad-hoc-filosemitáink. *

Csöndes regéket suttogj Szép karcsú fa.

hát

helyettem,

A sugarak csak játszanak felettem, Az illatok csókoljanak, Dalokat rólak énekelj helyettem, Futó patak. A fáradt szellő elbujt szárnyszegetten, Nádzizzenés sem hallható, Rejtélyes álmot álmodj csak helyettem, Te néma tó.

Szalay Fruzina.

A nemes büszkeség inkább rongyban jár, és száraz rág, mint sem abból élne, ami nem övé. *

kenyeret

Széchenyi.

A folytonos élvezetből származó unalom utoljára mégis a leggonoszabb valamennyi közt. Örömeinket fokozzuk, ha velők gazdálkodva élünk. Rousseau. *

A legbiztosabb számitások azok, melyek hiúságra, önszeretetre s fitogtatási vágyra vannak alapítva. Ezek az érzetek el nem halnak soha. Balzac. *

A világgyűlölő haragját minden dőre tudja feljebb hevíteni ; mig egy fokkal is alább szállítani, a bölcsek nehéz feladatai közé tartozik.

Kemény.

217,

A rokon. Irta: VÉRTESI ARNOLD.

Csöngettek. — Mama, valami öreg ur, a lakás végett, — értesítette anyját a csinos szőke leány, aki kitekintett az előszobába. Ő nagysága hamar levetette a mocskos házi köntösét s magára kapta az ujat, a csipkéset. — Szabad. Őszbevegyült, ötvenen tul járó uri ember csoszogott be. A fekete ruhájáról mindjárt lehetett látni, hogy valami hivatalnok-féle. —- Tessék helyet foglalni, — ültette le ő nagysága a vendéget a kopottas, de azért selyemszövetü támlásszékbe. A szőke leány át akart menni a másik szobába, de ő nagysága intett neki a szemével, hogy csak maradjon. Egy szép fiatal leány soha sem fölösleges, mikor arról van szó, hogy a lakást jól kiadják. Az öreg urak szeme is megakad egy szép leányon s hol az a nyomorult ember, aki ne restelné szép leány jelenlétében alkudozni? Nem mintha ő nagyságának más gondolata is volna. No persze majd holmi öreg ur. Holmi hónapos szobalakó. Nem effélének a számára nevelte a • leányát. De mikor itt áll ő nagyságának szépen bútorozott szobája két hónap óta lakatlan, nem válogathat, el kell fogadni a lakót, amilyen jön. Tisztességes, szolid embernek látszik. A szoba tetszik neki. Már megnézte. Csak sokalja a harmincz forintot havonként. — De kérem, külön bejárat, — emeli ki ő nagysága. Az öreg ur haboz. Bizonyára nem volt esze ágában sem, hogy ilyen drága lakást vegyen ki; de mikor ez a szeretetreméltó hölgy • oly nyájasan, oly hízelgőn tud beszélni: — Meg tetszik látni, milyen nyugodalmas lakás. Ebben a ' korban már a nyugalom a legcsábítóbb. Ámbár ki tudja? Olyan éles szem mint az ő nagyságáé minden pillantást észrevesz, melyet az öreg ur a szép leányra vet. No, no, nem valami félelmes. Miikának van esze. Fittyet hányna az ilyen udvarlónak. Mindez gyorsan megfordult az ő nagysága fejében, mialatt az öreg ur ott szorong a rongyos harmincz forint miatt s nem meri egyenesen megmondani, hogy neki olcsóbb szoba kell. — Gyámoltalan ember lehet — vélte ő nagysága. Az öreg ur törülgette a homlokát. Maga sem tudta volna megmondani, hogy történt, de megtörtént: kivette a lakást. A nevét kérdezik: kihez legyen szerencséjök? Ah, igaz, bocsánat, még nem mutatta be magát. Hajlong és átadja névjegyét. Ő nagysága meglepetve kiáltott föl: — Milka, gyere csak, Milka! Mind a ketten bámulva és mosolyogva olvasták a névjegyen: Zebegényi Csorba János, nyug. m. kir. pénzügyminiszteri számtiszt. — Én özvegy Csorba Zoltánné vagyok — mutatta be magát ő nagysága. Kölcsönösen örvendeztek s megegyezték abban, hogy ez a gondviselés csodálatos munkája, mely összevezette a szerető rokonokat, kik eddig sohasem látták egymást. Mert a nemes Zebegényi Csorba família szanaszét züllött már régóta, ki erre, ki arra. Névről is alig ismerik egymást. De most, hogy találkoztak, szent az atyafiság.

Ő nagysága maga mellé ültette á divánra Jani bácsit. Beszélt a boldogult uráról, a birtokukról Szatmár megyében. Mióta az ura meghalt, haszonbérbe adták s feljöttek^a fővárosba. Nőknek nem való a gazdálkodás. — Persze, persze — erősítgette az öreg számtiszt. Egyébként ő is abbahagyta a gazdálkodást. Egy kicsit hivataloskodott. De minek vesződjék az ember, ha nincs rászorulva? — Jól teszi, Jani bácsi — helyeselte ő nagysága.' Nem hitt ugyan egy szót sem az öreg urnák a dicsekedéséből. Ismeri ő már ezt; a Csorba vér mindjárt buzog. Az ő nagysága szatmári kis birtokából is most adogatják el az utolsó holdacskákat. De valami kis pénzecskéje mégis lehet az öregnek, máskép nem ment volna még nyugalomba. Fukarnak látszik, az igaz, de az atyafiaitól csak nem fog sajnálni néha egy-egy kis kölcsönt. Ő nagysága már érti a módját. — Milka, üdvözöld a bácsit. • S Milka oda nyújtotta homlokát, melyre meghatottan lehellte atyai csókját Csorba János. Milyen boldogság az, mikor egy hányt-vetett életű agglegény ilyen meleg otthonra talál! Milka csupa kedvesség, de az anyja is. Ők maguk rakosgatnak mindent rendbe a Jani bácsi asztalán. Esténként nem kell a kávéházban ülnie, a fülledt, füstös levegőben s várni, mig háromnegyed tizre' lesz, hogy még kapuzárás előtt haza mehessen. Most nem mozdul ki hazulról, hol rokoni körben oly kellemes beszélgetés közt telik az idő. Ott marasztalják vacsorára, majd egyszer, majd máskor. Nemsokára állandó kosztos lett. — Minek járna Jani bácsi vendéglőbe? A takarékos öreget furdalta ugyan az a gondolat, hogy a vendéglő, az a szurtos kis vendéglő, ahová ő járt, sókkal olcsóbb; de uram istenem, a rokoni szeretetért csak áldozni kell valamit. Kell, kell bizony, különösen a farsangon kell. Az az árendás ott valahol Szatmármegyében nagyon késedelmes a pénz küldésével. Az özvegy panaszkodik. — Kedves Jani bácsi kisegithetne. Szent Györgynapkor majd köszönettel megadjuk. Ugyan hát volna lelke Csorba Jánosnak azt mondani : én nem adhatok, nekem nincs. Mikor Milka is hallja! Dehogy mondaná, sőt inkább azt mondja: — Hogyne! Nagyon szivesen. Igaz, hogy keservesen esik az embernek kiszedegetni a .takarékpénztárból azt a kis pénzecskéjét, amit huszonöt évi kuporgatással "rakosgatott be. De hát nem. pótolja ki bőven az az öröm, hogy Miikát láthatja rózsaszin selyem báli .ruhában', ragyogva, mosolyogva? Gyönyörű nyaka meztelen, szőke haja mintha arany szálakból volna. Még éjjel is arról álmodik. A szép szőke leányt látja rózsaszin ruhájában. Mint valami tündér lebeg körülte, megjelenik, majd eltűnik. Egyszer mellette van, oly közel, hogy kezével elérheti, a másik pillanatban már fent repdes, csak csengő kaczagása hallatszik a távolból s rózsaszin ruhája látszik, mint valami kis rózsás felhő. Hiába nyújtogatja feléje karjait a földön maradt szegény, ember. Csorba János fölébredt. Csodálatos gondolatok kóvályognak még akkor is a fejében. A rózsaszin ruha, a szőke fürtök, a meztelen nyak . . . Valami szokatlan szo- " rohgó érzés fojtogatja a mellét. És egyre csak az jár az eszében, hogy az a leány most ott tánczol valakivel, egy idegennel, aki ráteszi otromba kezét karcsú derekára. , De ugyan mi köze neki ahhoz? Hiszen a fiatal leányok fiatál emberekkel tánczolnak, az természetes. És Milka azért ment a bálba. Nem azért ment, hogy egy sarokban üljön. — Bolond vagy te, János — oktatgatta magát a nyugtalankodó ember — nagy bolond vagy. Már ugyan

218, miért irigyled a fiatalságtól, hogy mulat ? Azért,- mert te sohasem mulattál? Mert a te életed olyan nyomorúságos remeteségben telt el. Mindig csak rakosgattad félre a k r a j czárokat, hogy majd valamikor öreg korodban, kissé gondtalanabbul élhess. Hát aztán? Mások okosabbak, használják az életet, amig fiatalok. Ugy, ugy, nem egyéb ez, mint irigység. De nem tehet róla. S mikor örülnie kellene, hogy kis huga most diadalokat arat, ő itt tépelődik és olyan szomorú, olyan ostobán szomorú. Uram teremtőm! hat mi ez? Nem tudja, csak azt érzi, hogy szemei megnedvesednek. Ejha, csak nem fogsz sirni, te- vén eszelős ? Másnap a hölgyek nagyon vigak voltak. Milka igen jól mulatott, sokat tánczolt. A mama bizalmasan megsúghatja Jani bácsinak, hogy ugy látszik, szerencséje akadt Miikának. Komoly dolog. A fiatal ember engedelmet kért, hogy tiszteletét tehesse nálok. Már nem afféle gyerek, akik csak arra valók, hogy tánczoltassák a leányokat, d e ' akikre komolyan nem lehet számítani. Ez már érettebb fiatal ember, jó állásban van, miniszteri titkár.. — Mit mond rá Jani bácsi? Jani bácsi semmit sem mond, csak elvörösödik és dadog. ő nagysága csodálkozva tekint rá. Egész nap oly zavart az öreg ur. Alig beszél valamit s meg-megakad beszéd közben és elfordítja fejét, ha ránéznek. Mi lelhette az öreget? Ő nagysága - nem' kérdezősködött, mert tudja, hogy a kérdezősködés nem ér semmit. Az ilyen öreg ember a legkisebb érintésre mint a csigabiga behúzódik a házikójába. Csak figyelt ő nagysága, éles szemmel, vigyázva s bámulatos az, amit észrevett. — Milka te, — szólt, mikor kettecskén maradtak a leányával, — tudod, mi a bácsi baja ? Szerelmes beléd. Kaczagva mondta, de a leány boszusan ugrott föl: — Én belém? Az a vén.majom? Ő nagysága csitította: .— No, no, édes leányom, hiszen azért nincs mit haragudni. Ha szeret, hát arról nem tehet szegény bácsi. — Engem ne szeressen, — felelt, ingerülten a leány. ő nagysága azonban gondos anya volt, kinek bölcs előrelátása mindenre kiterjedt. Oh, az ilyen gyöngédsziyü nagybácsi megbecsülhetetlen. Ki adná máskép .a pénzt a vacsorákra, mikor a miniszteri titkár úrhoz van szerencséjük? Ki fizetné ki a. drága kelengyét, melyet .ő nagysága a Milka számára rendel ? A szép bútort, a selyem ruhákat, az asztali ezüstöt? S kire lehetne hivatkozni, mikor arra czélozgat ő nagysága, hogy Miikára még ilyen meg olyan örökség is vár? Csorba János nem mondja meg, hogy azt a kis pénzecskéjét, azt a pár ezer forintot már mind kiszedegette, a takarékpénztárból s már nincs egyebe mint az a hatvan -forint havi nyugdija, arra is adósságot csinált már. Csak mikor elutazott a nászútra a fiatal pár, akkor kezdte összecsomagolni < a kis holmicskáját az öreg" számtiszt. , . — Mit csinál Jani bácsi ? — ; kérdezte meghökkenve .az özvegy. — El akar tőlünk • költözni ? Csorba János erősen törülgette a homlokát és dadogott valamit: — Kénytelen vagyok, édes húgom. Csorba Zoltánné. sokáig nem értette meg. Azt hitte, más oka lesz. Végre aztán mégis csak megértette: — Ugy ? Ejnye, ejnye. Hát igazán ugy ? Persze, ha ugy áll a dolog, nem. tartóztathatom, Jani bácsi. Nem, nem tartóztatja. Örüljön a vén koldus, hogy ki nem dobja. . — Hát isten áldja meg, Jani bácsi. '

'

*

'

.!

Roosevelt. Vészi Józsefnek az a breechesbe bujtatott alteregója, aki lapunk czimképéről néz a világba, Roosevelt, az Unió uj elnöke. Szó sincs róla, nem az a cliché, melyet kormányfőről képzelünk. Tessék ezt a bőrnadrágos bushmant bankón vagy aranypénzen elképzelni.; egy Monsieur Carver,mint prezidens, uj és szokatlan kép. De árad róla az amerikai közvetlenség, mely még phototypián sem tagadja meg magát, a temperamentum, a nyers erő, sőt a piszok is, amely az uj világban munkát jelent s szintén tiszteletreméltó. Ezenfelül benne is rejlik egy csomó jó tulajdonság s igy a covv-boy már elfogadhatóbb, annyival inkább, • mert az amerikai bankón fontosabb az Irás, mint a Fej. Ugyanis alapjában Roosevelt covv-boy, aki a prairie füve között tanult életet s felejtett filozófiát. Pályája mozgalmasabb egy czirkusz pantomimejénél s még Amerikában is, ahol az utczák pleonazmusokkal vannak kövezve, figyelmet keltő. . Ha megszületnék valamikor a yankee - irodalom Dumas pére-je, d'Artagnanjához az Egyesült-Államok históriájából bizonyára ezt az urat hámozná ki mintaképül. Afféle Haudegen: nyers, hirtelen és romantikus; olyan ember, aki befejezetlen mondatokkal, jelzőkkel és káromkodásokkal tart szónoklatokat, ha kell, bever egy csomó fejet, este pedig a karján . altatja el a porontyait. NewYorkban jól ismerik őt: nemcsak a mai Rooseveltet, hanem a harmincz ev előtti Tedd-et is. Ö volt a dollárarisztokráczia enfant terribleje. Milliomos apja palotájájából — siheder korában — átlag tízszer az esztendőben tünt el, hogy skalpokat vadászszon a végtelen prairie-k sikján. Tizenöt éves korában egy ifjú hölgygyei állt odább és csak hosszú mézeshetek után jelezte nyomait, ahol kutathatják. Ötletes meglepetések tarkaságával hímezte ki egész ifjúságát, ugy, hogy családjában shoking volt beszélni róla. Hirtelen aztán meggondolta magát és tanulni kezdett. E g y napon, jogi oklevéllel .toppant be az apai házba. Ettől fogva már a nyilvánosság számára rendezte meglepetéseit: huszonhárom éves korában Albany város képviselőnek választotta s a homo novus már az első ülésszakban legazemberezte a milliárdosok trust-jét. Évekig ő volt az ellenzéke minden politikai pártnak, akárcsak sportszerüleg gyüjtené az ellenségei számát. Aztán ismét égni érezte maga alatt a talajt: bucsut mondott a czivilizácziónak s a messzi prairie-k végtelen tájaira költözött ki pusztabetyárnak. Az 1898. év tavaszán különös dolog történt, amiről ma is élénken beszélnek tul az Oczeánon. Háborús világ i járta Uncle Sám birodalmában. Lázban égett' a kalmárország s akinek ép volt keze-lába, beállt katonának. Mac Kinley proklamácziójára gomba-mód termett az arany és fegyver,, hogy megbüntesse a hidalgó gőgjét. Azon a tavaszon — egy áprilisi reggel — különös csapat vonult ' be New-Yorkba: fésületlen, marczona, torzon-borz legények, állig fegyverben s patkolatlan lovakon, amiken mértföldnyire megérzett a puszták neveletlensége. Aki csak egyszer is lapozgatott az amerikai Baedeckerben, menten

.621 rájok ismert. Cow-boy, pusztabetyár volt valamennyi: a far vvest rónáinak kalandos rémei; olyan, gazdálkodók, akik ajtatosan járnak a Nyugat városaiba vasárnapi istentiszteletre, hétköznapokon pedig rabolnak. Nagy szenzáczió támadt New-Yorkban s a lapok különkiadásokkal harangozták össze a kíváncsiságot, hogy megbámulják a külö-. nös csapatot, amely törvénymentes, szabad otthonából, ezer mértföld távolságból lovagolt be a sorozó-bizottsághoz. De legnagyobbat akkor néztek, amikor a csapat vezérében ráismertek a nyomaveszett Rooseveltre.

•

FOURMISNÉ

(gyanakodva): De legalább- friss-e a ma-

guk hala ?

PINCZÉR: Még ki se fogtuk a Szajnából. Ha tetszik, előttük halászszuk ki. ALFRÉD (fölemelkedik): Én halászni akarok. FOURMISNÉ : Fogsz a helyeden maradni ? Hogy az uj nadrágoddal beleessél a vizbe, ugy-e ? Ülj le. (A pinczérhez.) Hát egy porczió sült halat. De csak két porczióba hozza, szépen tálalva. • PINCZÉR : Természetesen. É s még mit ? talán egy kis csibét, vagy kacsásültet ? . , FOURMISNÉ (az étlapon keresgél): Nincs borjufej ? Ami véres dicsőség unióbeli fegyverre felvirradt a PINCZÉR: Már aligha lesz. Nem'tetszik inkább egy kubai harcztéren, az a Roosevelt nevével került a histó- gyönyörű kacsasült? FOURMISNÉ: Nem ad ki semmit. A' férjem megköriába. Istenitéletként. vágtatott át ezredével az ellenség szönné a lyukas fogaival a maga. gyönyörű kacsapecseföldjén s nyomában, mint kártyavárak, züllöttek szét a nyéjét . . . Bizonyosan.nagyon sovány. spanyol -táborok. Nemzeti hőse lett a modern Amerikának PINCZÉR : Inkább olyan kövér, mint a szalonna. s mikor szeptemberben rongyos katonái élén ismét hazaFOURMISNÉ (fölénynyel): Nekem mondja? Éppen tegkerült, az egész birodalom hódolata hullott -poros csizmái nap' akartam venni. Csupa csont, a bőre meg olyan, elé. Közel száz részvénytársaság vásárolta meg a nevét mintha papucstalp volna. (Tovább- kutatnak az étlapon.) PINCZÉR : Akkor talán egy jó rostélyost süttetek. elnöki czégül; a Hobson csókrekordját pedig felül is multa. FOURMIS HERKULES (félénken): Talán azt, piritott Egy-egy katonája vagyont szerzett egyenruhájának foszláhagymával; Berry-szószszal... Ez megjárja, ugy-e Clémence ? nyaiból, amiket ma is talizmánként, arany medaillonban FOURMISNÉ (lenézőleg): Megjárja Talán neked ; de én visel a keblén sok százezer lady. nem azért jöttem a gyerekekkel vendéglőbe, hogy rostéEz az ur ül ma az Egyesült-Államok elnöki széké- lyost- együnk. Akkor otthon is maradhattunk volna . . . Csak nem hiszed tán, hogy az Alfréd husz frankját rostében. Sehogy sem tudom elképzelni diplomatának. A • vén, lyosra engedem kiadni! czeremóniás .Európa meglepetten nézi lorgnette-jén át a ALFRÉD : Ugy-e a rostélyos olyan, mint a büftök ? parvenü nagyhatalomnak ezt a gaminjét: váljon . mi FOURMIS HERKULES : Olyan. Még olyanabb. telik még ki tőle ? Bizonynyal sok érdekes terv, tett' és A L F R É D : Akkor azt akarok. FOURMISNÉ: Fogsz hallgatni? (A pinczérhez, tekintémeglepetés: a rakéta is tetőpontján szórja a legszebb csillagokat, a Roosewelt karriérje pedig sokban a röppen- lyesen.) Hozzon apáczasültet, borsóval. PINCZÉR : É s milyen bort tetszik hozzá ? (Fourmis tyűéhez hasonlatos. Gyors, sistergő,, lőporszagu és nagyo- Herkuleshez.) T a l á n e g y lepecsételt butelliát? kat pukkanó, talán egy kicsit üres is bévülről. Ezt most FOURMISNÉ : Hozzon csak egy liter asztalit . . . Később lesz alkalma .bebizonyítani, amikor a yankee birodalom "majd meglátjuk. : ' PINCZÉR (Nonorera néz): A kedves kisasszonyka nem tambourjává tették. • • parancsol gyümölcsöt? : FOURMISNÉ : Világért sem! Nagyon kényes a gyomra. El van neki tiltva, •NONORE : Nem kényes; nincs eltiltva mama. 1 • FOURMISNÉ : Csak nem fogok hazudni. Nem mondaIrta: J. MARNI. nád a pinczér előtt, hogy hazudom? Ilyet fogni az anyádra, mikor magad vagy hazudós. Szemtelen. (Titok-

Az Alfréd husz frankja.

Történik egy szajnaparti kurtakorcsmában, Suresnes és Saint-Cloud közt, egy nyári vasárnapon, dél felé. — E g y lugasban, melynek levelein ujjnyi v a s t a g a por. Akár csak szürke papírból volnának kivágva. — FOURMIS HERKULES, vaskereskedő, 42 éves ; FOURMISNÉ,-34 éves ; NONORE, 12 é v e s ; ALFRÉD, 8 éves. —. A PINCZÉR, 6 0 éves. — Kisegítő, faczér pinczér, azelőtt éjjeli k á v é h á z b a n volt alkalmazva. T a r koponya, ránczos arcz, melyről sunyiság' sugárzik. A kezei folyton járnak.. Körömméregtől eltorzult hüvelykujja olyan, mint egy széttaposott bogár. A hóna alá csapva valami, ami egy héttel ezelőtt valószínűleg tiszta asztalkendő volt. — Leereszkedéssel mustrálja a Fourmis-családot s étlapot n y ú j t át.

bán nagyot csip rajta. A pinczér sunyian mosolyog: -piszkos, áedves kendőjével letörli a tányérokat s eltűnik.) FOURMISNÉ

(Nonorehez): Hogy lehetsz olyan ostoba ?

'NONORE: Miért' csiptél meg? • FOURMISNÉ: A-.gyümölcs miatt.

' Vendéglőben nem szokás kérni. Sohasem szokás gyereknek. . FOURMIS HERKULES : E g y kis cseresnyét talán m é g i s . . . - 1 FOURMISNÉ : Ugy ? Hát próbáld meg. De ha a?; Alfréd husz frankjából nem futja ki, akkor megmondom, hogy vége. Nem jövök el többet veletek. Csinálhatjátok a PINCZÉR : A dinnyét ajánlhatom. kirándulást ugy, ahogy akarjátok, én otthon maradok. FOURMISNÉ: Nagyon drága.' NONORE : De nélküled nem rándulhatunk ki, mert a PINCZÉR: Akkor csak két szeletet' tessék rendelni. . p'apának nincs pénze. A tárczát magadnál Tartod. Alfréd FOURMISNÉ: Nem kell. Ha. már gyümölcs, akkor nem mindénnap keres husz frankot, ugy-é Alfréd? legyen eper. _ ' ALFRÉD : D e b i z ' . 1 PINCZÉR (jóakarattal): Nem mindegy, kérem. Az egyik NONORE : Hadd lám csak még egyszer azt a pénzt. ebéd előtt való, a másik meg . . . (Alfréd a zsehéből egy kis pénztárczát kaparász elő. Kinyitja FOURMISNÉ- (közbevág):' Tudom. Azért nőttem föl, s megmutatja a fényes Louis d'ort.' E pillanatban a pinczér hogy még a dinnyét se ismerjem? Kinek milyen á gusz- visszaérkezik négy nedves asztalkendővel, melyet elébük rak.) tusa. Mi ebéd után eszszük. Találtál már'valamit Herkules? ' PINCZÉR (megpillantja az aranyat): Oh, ob, nagyon FOURMIS HERKULES ' (az étlapot böngészve): Akarsz gazdagok vagyunk fiatal barátom, amint látom. sült halat ? FOURMISNÉ : Meghiszem azt! Ezt u g y szerezte, hogy NONORE : Jaj,- apróhalakat mama. visszaadta egy urnák a tárczáját, melyet egyik kioszk

62.2 előtt vesztett el. Az ur annyira megörült neki, hogy ALFRÉD (bőgve mutat az anyjára): Elvette . . . az nyomban hűsz frankot adott. aranyamat . . . a husz frankosomat! P I N C Z É R : Sok lehetett abban a tárczában. PINCZÉR (bizalmasan): Ugy is kell, ha nekik adod. N O N O R E : Semmi se volt. Ha. nem sirsz, akkor visszakapod. FOURMISNÉ (a pinczérre hunyorit): Levelek voltak F O U R M I S N É : Visszaadom neki, ha megbecsüli magát. benne . . . Asszonytól való levelek . . . érti most már ? NONORE (irigyen): De ha nem költjük el mind, akkor F O U R M I S H E R K U L E S (az asztalkendőt a nyakába gyűri): ugy-e nem? Nem értek meg husz frankot azok a levelek. F O U R M I S N É : Persze, hogy nem. F O U R M I S N É (megvetőleg): Mit értesz te ahhoz ? (A pinczérhez.) A férjem annyira nem ért hozzá, hogy nem akarta Alfrédnak megengedni, hogy a husz frankot A hajam őszül. elfogadja. Azt mondta: »hagyja csak uram, nem jár érte semmi jutalom, mert ugy sincs pénz a tárczában«. Hajfiirteimmel babrálgatva reggel, Csak nézem, nézem titkos rémülettel — PINCZÉR : Pedig van, ami a pénznél is drágább. Galamb-ősz szálak. — Ni, egy —. kellő — három ! F O U R M I S N É : Bizony van. De Fourmis csak a vashoz Megdöbbenek. Valóság ez, vagy álom ? ért . .'. Szerencse, hogy itt vagyok én, aki ismerem az életet . . . Mi lesz azzal a sült hallal? A hajam őszül. : PINCZÉR : Már talán készen is van. Majd utánanézek. Mint csillámló, hideg sugár az éjben, (Elsiet s pár perez múlva hozza az ételt, kenyérrel és bor-: Fehéren csillan hajam lengerében — ral együtt.) IIt is — meg ott is. — Már számát sem érem. PINCZÉR (Alfrédhoz): Hát akkor valamennyien a kis Betöllve sincs még huszonhárom évem — ifjurnak a vendégei? S a hajam őszül . . . N O N O R E : Annak. Felelj hát Alfréd; ugy ülsz itt, mint a hal. Hű kis cselédem bátorít nevelve: A L F R É D : Igen. ° Szerencse-haj úrnőm, nehogy lemetszsze! P I N C Z É R : Nagyon jószivü fiúcska. Más kis gyerekek Nagy változást jelent ez éleiében — takarékba tették volna, vagy maguknak vettek volna Esküdni mernék: férjhez megy ez évben! — holmifélét . . . A hajam őszül . . . ALFRÉD : M i t ? . PINCZÉR : Például egy órát, vagy egy kis pisztolyt, olyat, ami igazi golyóra jár. Vagy fotografáló gépet. Egyszóval, amivel elmulathatnak. NONORE : Hát mi ? Akkor a kirándulásból nem lett volna semmi? , F O U R M I S H E R K U L E S (a bort megkóstolja): A maguk bora nagyon dugóizü. PINCZÉR : Lehetetlen. (Megszagolja a dugót.) F O U R M I S H E R K U L E S : Kóstolja meg inkább. (Bort önt a poharába.) PINCZÉR : Egészségére! (A szemeit becsukja és lassan szürcsöli.) Igaza van. Majd mindjárt adatok helyette egy másik literrel a jobbikból. (Borért megy.) F O U R M I S N É (utánakiált): Hozza egyúttal az apáczásültet is. N O N O R E : Mama? . . . F O U R M I S N É : Mi kell? N O N O R E : Alfréd sir. I F O U R M I S N É (Alfrédhez): Mi bajod ? . ; A L F R É D (sírástól piszkos arczczal): Az, hogy,... hogy . : . F O U R M I S N É : Mit hogy ? Beszélj, vagy a sarokba akarsz állni ? A L F R É D (erélyesen): Nem akarok . . . ( T o v á b b folytatja a sírást.) Az aranyam . . . (Görcsösen magához szoritja a tárczáját.) F O U R M I S H E R K U L E S : Talán leesett a földre ? A L F R É D : Nem, nem . . . az én aranyam . . . NONORE (el akarja tőle venni): Fogadjunk, hogy megbánta; most már nem akarja ideadni. ALFRÉD (zokogva): Akarok . . egy órát . . . meg egy pisztolyt . . . meg egy fotografáló gépet . . . Az aranyam . . . : F O U R M I S N É (kicsavarja a kétségbeesetten védekező Alfréd kezéből): Ideadod, de' tüstént ? Nézze meg az ember. Egyszer szerezhetne örömet a családjának ez a piaczi légy. (Nyakon üti.) Nesze s most elég legyen. A L F R É D (bőg): Az aranyam . . . az aranyam. NONORE : Jól tette a mama, hogy elvette tőled. -v PINCZÉR (más bort hoz az apáczasülttel együtt): Mi baj ? (Alfrédhez.) Nem szégyenli magát "ilyen nagy ifjur létére?

S már terveket sző sok nagy változásról, Boldog jövőről, üdvösséges nászról; Hogy lesz belőlem szerelmes menyasszony! Magányos lányból, megimádolt asszony — A hajam őszül. S mig kifakad nagy, őszinte örömbe: Némán, tűnődve nézek a tükörbe. Vajh, mit jelenthet — találgatni félek — — Sugaras nyárban, hulló hava télnek? — A hajam őszül . . .

Erdős Renée.

Józsi és a szegénysorsu fiu. (Józsi .az u d v a r o n áll és egy kis verklin muzsikál. A verkli csak ezt t u d j a : c, e, g, a, g, e, de Józsinak ez éppen elég. Átmegy az udvaron a viczeházmester fia, rongyos, mezítlábas, pinczelakó poronty, néhány évvel idősebb, mint Józsi. A verklizés hallatára megáll és bámulni kezd.

Józsi: Mit bámulsz? (A szegény fiu tovább sompolyog, de megint megáll.)

Józsi: Már megint bámulsz ? A SZEGÉNY F I U : Már állni se szabad? Józsi: Nem szabad. A SZEGÉNY F I U : Hagyjál egy kicsit muzsikálni. Józsi: Nem. (Verklizik s • gyönyörködik szeretne.)

abban,

hogy

a

vicze fia is

A SZEGÉNY F I U : Na hagyjál egy kicsit. Józsi: Menj a fenébe, te rongyos. Kérj te is a mamádtól egy verklit, akkor neked is lesz. A SZEGÉNY F I U : Én hiába kérek, mert nekem nem lesz. Mi szegények vagyunk. Józsi: Mi az? A SZEGÉNY FIU : Az az, hogy nincs pénzünk..

221, Józsi: Hát az.baj? A SZEGÉNY F I U : Bizony az baj. Akinek nincs pénze, az nem vehet verklit. Nekünk ebédre kell a pénz. Józsi: Hát akkor mégis van pénzetek! Mit hazudsz! A SZEGÉNY F I U : Én nem hazudok. Csak nekünk nincs verklire pénzünk. Józsi: T e nagyon buta vagy. Akinek ebédre van pénze, annak verklire is van. A pénz nincs ugy valamire. Ugyanannyi pénzért kapsz ebédet vagy verklit, vagy ruhát, vagy franczia kisasszonyt, vagy harisnyát . . . -mért nincs neked harisnyád? A SZEGÉNY FIU-: Mert nincs pénzünk harisnyára. Józsi: Arra sincs? A SZEGÉNY F I U : Nincs. Czipőre sincs. Néha ebédre sincs. Ruhára sincs. Hát hogy volna verklire?. Józsi: Hát hogy van az, hogy nektek semmire sincs ? Van neked apád? A--SZEGÉNY

FIU:

JÓZSI : N A

hát ?

Józsi: Az nagy heccz lehet. A SZEGÉNY FIU :•' Oh, az nagyszerű. (Gyönyörrel.) Ugy verekedünk! J Ó Z S I : Én is szeretnék újságot árulni. A SZEGÉNY F I U : Hát nem hagysz verklizni? J Ó Z S I : Ha te hagysz egy kicsit újságot árulni. A SZEGÉNY FIU : Ha te hagysz, akkor én is hagylak. (Csere. Józsi odaadja a verklit, a szegény fiu pedig a csomó újságot. .Kimennek az utczára. Egyszerre 'hallatszik a c, e, g, a, g, e — és az »Eestiusság«. — Tiz perez múlva:) A SZEGÉNY F I U : Na. most már elég volt. Itt a verklid Add ide az újságot. Józsi (kipirulva): Már eladtam kettőt. Ez nagyszerű heccz . . . (Ragyogó pillantással néz a szegény fiu szemébe.) Te . . . én ugy szeretnék szegény lenni . . . Vessző.

Van.

A SZEGÉNY F I U : Hát neki sincs. Józsi: De te igazán nagyon buta vagy. Az én apámnak mindig van. Minden apának van. Másnak nincs, is, csak mindenkinek az apjának. A mama is tőle kapja, a cseléd meg a mamától, meg a suszter is a mamától. A SZEGÉNY F I U : A Z én apám asztalos. Józsi: No hát akkor most már biztos, hogy hazudsz. Mink adunk pénzt az asztalosnak. A SZEGÉNY F I U : Még sincs neki. Józsi: Talán eldugja. A SZEGÉNY FIU : Hogy dugná el ? Először is a mama megtalálná, mert minden este kikeresi a zsebeit. Aztán örül, ha van neki. (Kis szünet.) Józsi: Különben is . . . Az nem baj, ha nincs pénz. Elég ha van minden, ami kell. Nem? A SZEGÉNY FIU : De nekünk nincs minden.. Nekünk semmi sincs. Nekünk még ágy is csak egy van. Józsi: Hát miért nem vesztek egy másikat ? A SZEGÉNY FIU : Látod, hogy te vagy a buta. Azért nem veszünk, mert nincs pénzünk ágyra. Te- nem érted az egészet. Mink szegények vagyunk, sok szegények vannak a városban. • Józsi (érdeklődve): És azoknak mind nincs pénzük ? A SZEGÉNY F I U : Azoknak mind nincs. Azok mind 'mezítláb járnak. Józsi (csudálkozva): Hát te azért jársz mezítláb, mert szegény vagy?_ A . S Z E G É N Y F I U : Hát persze, hogy azért. Józsi: Én azt. hittem, azért,'mert csirkefogó vagy. A SZEGÉNY F I U : Én nem vagyok csirkefogó. Nekem csak nincs harisnyám és czipőm. Józsi: Nincs? Én azt hittem, hogy otthon hagyod. Hát akkor most már mindent tudok. Te azért vagy rongyos, mert nincs más ruhád. A SZEGÉNY F I U : Na végre érted. Józsi: É s most hová mégy? A SZEGÉNY F I U : Most megyek Esti Újságot árulni. (Kis szünet.)

Monsieur Georges. (•Egy k o m o r n a 1 e 1 e p 1 e z é s e i«-ből.) Irta : O C T A V E

MIRBEAU.

. . . Annak a drámának, melyről szólni akarok, immár* öt éve, de azért minden részlete élénken megmaradt az emlékezetemben. Halottja van ennek a drámának, szelid, szép kis_ halottja, kit én öltem meg azáltal, hogy tulsok örömet engedtem neki, hogy . . . egyszóval tulsok szerelemben részesítettem. Ez öt év alatt, hogy meghalt, — hogy az öleléseim közt meghalt, — az idei október 6-án történik először, hogy nem viszek virágokat a sírjára... De* ha nem is helyezhetem fejfájára, sokkal' tartósabb bokrétát fogok belőlük kötni, melynek illata jobban körüllengi édes emlékét, mint a temetői virágok illata azt a zugot, amelyben álmait aluszsza. Mert ennek a bokrétának a szálait a saját szivem kertjéből tépem . . . A szivemnek kertjéből, melyben nemcsak a kicsapongásnak halandó virágai nyílnak, hanem a.szerelem fehér liliomai is porapáznak . . . " -Nagyon jól emlékszem, hogy egy szombati napon történt . . . A Rue de Colisée egyik helyszerző-irodájában, hova egy hét óta minden reggel rendesen ellátogattam, hogy helyet keressek, egy mély gyászba öltözött öreg asszonynak mutattak be: Soha életemben nem láttam "barátságosabb arezot, szelídebb kifejezést, egyszerűbb modort, mint az övé és soha megnyerőbb hangot nem hallottam . . . Oly előzékeny, oly udvarias volt hozzám, hogy egyszerre fölmelegedtem. — Kedves gyermekem — mondá — Paulhat-Durand asszony (a helyszerzőné), a lehető legszebben nyilatkozott < ön felől. Ezt a dicséretet bizonyára teljes mérvben megérdemli, mert okos, nyilt, dérült arcza van. Szükségem lenne valakire, akiben - megbízhatnék s aki hü, odaadó lenne hozzám . . . Leginkább hü . . . Jól tudom, hogy meglehetősen nagyok az igényeim, mert hiszen még nem is ismer és semmi oka sincs odaadónak lenni hozzám. Elmondom apróra a körülményeimet . . . de gyermekem, üljön .ide mellém . . . • ' • • • Ha valaki barátságos hozzám, ha valaki nem ugy bánik velem, mintha cseléd létemre jogom sem lenne az élethez, mindjárt meghatottság fog el, elfelejtek minden boszuságot; minden gyűlöletet s azok iránt, kik humánusán szólnak hozzám, csakis önzetlenséget és szeretetet érzek . . . Megtanított rá a tapasztalás, hogy csakis sze-

222, rencsétlen emberek értik meg az alacsonyabb sorsuak/ bajait s tudják őket magukhoz fölemelni. Mindig van abban valami szemtelenség és öntudatlanul fölállított elválasztó korlát, ha a boldog emberek előzékenyek. Hogy é tisztes, gyászoló öreg asszony mellett ültem, nagyon megszerettem. Őszintén mondom. — Az az állás, mit önnek kínálok, nem mondható valami kellemesnek, gyermekem. ' Válaszom őszinte. volt, ami nem is kerülte el &• figyelmét. . . — Nem baj az, nagyságos asszonyom . . . Mindent megteszek, mit asszonyom parancsolni fog. ' Nem is hazudtam, mert igazán kész voltam mindenre. Jóságosan, szeretetteljesen bicczentett a fejével. — Hát figyeljen ide . . . . Az élet engem nagyon kemény próbákra tett. Szeretteimet mind elragadta a hálál. . . Csak egy unokám maradt életben, de félő, hogy őt is leveri az a borzalmas betegség, melynek a többi áldozatul esett . . . Feketekeztyüs kezével némán mutatott a mellére, mintha ki sem merte -volna mondani annak a betegségnek a nevét. • — Szegény gyermek! . . . Ebbe a bájos gyermekbe, ebbe az imádandó lénybe vetem utolsó reményeimet. Szemeiből könnyek kezdtek szivárogni; zsebkendőjével megnyomkodta, fölszántotta s azután igy folytatá: — Az orvosok fogadkoznak, hogy még megmenthető, mivel baja még nem • harapódzott el nagyon. Olyan gyógymódot rendeltek neki, amitől jó' eredményt várnak;... Georgesnak minden délután tengeri fürdőt keli vennie, jobban mondva: meg kell mártania magát a vizben. Azután masseur-keztyüvel • alaposan végig kell dörgölni, hogy a vérkeringése gyorsabb legyen. Azután belé kell diktálni egy pohárka ó-sherryt, utána pedig legalább egy óráig jó meleg ágyban kell maradnia . . . Mindenekelőtt ezt kívánom öntől, kedves gyermekem, de — értsen meg — főképp azt szeretném, ha ifjúság, derű, élet költöznék a házamba . . . . mert leginkább ezeknek a hiányát érezzük. Van ugyan két hűséges régi cselédem, de már öregek, mogorvák. és folyton zsörtölődnek . . . Georges ki nem állhatja őket . . . Azt is jól érzem, hogy az én vén fehér fejemmel és örökös gyászruhámmal csakis' szomorúságra hangolom . . . Hozzá még, azt is érzem, hogy nem vagyok képes, elpalástolni aggodalmaimat előtte. Nagyon jól tudom, hogy nem fiatal leánynak való oly fiatal gyermeket ápolni, • mint Georges, aki mindössze csak 19 esztendős . . . tudom, hogy meg fognak, érte szólni . . . de mit törődöm az. emberekkel, mikor beteg gyermekemnek a sorsa nyomja a szivemet. . . Nagyon bizom önben, előre is fölteszem, hogy becsületes leány. — Hogyne volnék, nagyságos asszonyom — mondám, előre is'biztos lévén a dolgomban. Éreztem, ,hogy be fogom tölthetni annak a jótevő szentnek a szerepét, kit a kétségbeesett nagyanya az unokája meggyógyitására keresett. — A szegény gyermeknek . . . ó, édes. istenem . . . abban az állapotban, amelyben ő van . . . talán többre van szüksége, mint tengeri fürdőre. Arra, hogy soha egyedül ne legyen;. szakadatlanul legyen mellette egy csinos arcz, halljon üde, fiatal kaczagást. Legyen mellette valaki, aki kiveri , a fejéből a halál gondolatát, aki bizalommal tölti el őt az élet iránt . . . . Magára vállalja ezt' a föladatot? / > — A legnagyobb örömmel — mondám mélyen meghatva. — A nagyságos asszony' meg lehet arról győződve, hogy Monsieur Georgesot jól fogom ápolni.1 Abban egyeztünk meg, hogy még aznap beállok a helyembe s másnap elutazunk ,Houlgatetía, hol á'gyászruhás nagyanya szép villát bérelt a tengerparton.

A nagymama igazat mondott . . . Monsieur Georges bájos, szeretetreméltó gyermek volt. Csupasz arczának kecsessége vetekedett a szép asszonyi arczczaL Lágy mozdulataiban, túlságosan fehér, gyöngéd kezein is volt valami asszonyos . . . de a szemei ugy izzottak, mint a parázs. Sötét tüz emésztette ezeket a csillagokat a kékes szegélyű pillák alatt, melyeket szinte elperzselt tekinteténék lángja. Micsoda égő. gondolatoknak, lobogó szenvedélynek, finom érzelmeknek, intelligencziának s magába vonuló életnek voltak tolmácsai ezek a szemek! De amellett a halál piros rózsái viritdttak az arczán. Az ember szinte azt hitte, hogy nem a betegségtől, nem a haláltól fonnyad el, hanem az életnek túlságos teljétől, az életnek lázától, mely szervezetében tombolt s a testét fonnyasztotta . . . Mily bájos és, mily szomorú látvány volt. Mikor a nagymama hozzá vezetett, egy chaiselongueon feküdt s illatját vesztett rózsát, tartott hosszú, finom ujjai közt. Nem ugy fogadott, mint cselédet, hanem mint barátnőt, akire régen várt . . . Én meg az első pillanattól kezdve a szivembe zártam. Az utazás és a houlgatei berendezkedés minden különösebb epizód nélkül történt meg. Minden el volt rendezve a számunkra. Csak. be kellett vonulnunk a tágas, elegáns, verőfénytől ragyogó villába, melyet széles terrasz választott el a tengertől. A terraszon kosárszék és sátor volt. A tengerhez kőlépcső vezetett l e s dagály idején a hullámok a legalsó lépcsőfokokat nyaldosták. Monsieur Georges szobája a földszinten volt. s ablakából nagyszerű kilátás nyilt' a tájra: Az én szobám (világos cretonnal bevont uri szoba) Monsieur Georgeséval szemben feküdt s egy kis kertre nyilt, melyben csenevész fák s fonnyadt rózsabokrok tengődtek. Nem vagyok' képes szavakkal leirni, hogy mily örömet, mily büszkeséget, mily meghatottságot éreztem a fölött, hogy ugy bánnak velem, mint egy jóléthez szokott dámával. Elfelejtettem minden megaláztatást, melyben az életben részem volt s tudatára ébredtem azoknak a kötelességeknek, melyeket ez az ember 1 séges bánásmód rótt reám. Mondhatom, hogy teljesen megértettem a bibliai csodákat s nemcsak a tükörből láttam,, hogy megszépültem, de a szivem is azt súgta, hogy nemesebb lény lett belőlem. Az odaadásnak, az önfeláldozásnak ujabb és ujabb, kiapadhatatlan forrásait födöztem föl magamban s egész valómat az a gondolat töltötte be, hogy okossággal, gondos ápolással, figyelmességgel, leleménynyel Monsieur Georgesot megmenthetem a haláltól. A bennem rejlő gyógyerőbe vetett vak bizodalommal mondtam "a szerencsétlen nagyanyának, ki kétségbeesésében napokon keresztül sirt a szomszéd teremben: — Ugyan ne szomorkodjék nagyságos asszonyom, meg fogjuk menteni . . . Okvetetlenül megmentjük. S tény, hogy két hét multán Monsieur Georges szemmelláthatólag jobban érezte magát. Állapotában nagy változás történt. Köhögési rohamai nem voltak oly gyakoriak, álma és étvágya rendes volt. Éjszakánkint az izzadság sem verte ki s atjnyira magához jött,' hogy kikocsizhattunk s kisebb gyalogsétákat tehettünk, anélkül, hogy nagyon elfáradt volna. Szinte uj életre kelt. S mivel az időjárás tartósan szép volt s a levegőt átmelegítette a tengerről jövő langy fuvalom, a napnak azt a részét, amikor nem rándultunk ki, a sátor álatt töltöttük a villa terraszán s ugy vártuk a fürdés óráját. Monsieur Georges jókedvű volt, sohasem emiitette a baját, sohasem beszélt a.halálról s ahelyett a csacsogásomon mulatott. Tréfálkoztam, . vicczeket mondtam, daloltam s össze-vissza beszéltem mindent, ami éppen az eszembe jutott. Beszéltem neki gyermekkoromról, apró vágyaimról, bajaimról, légváraimról, meg hogy milyen szivtelen s kiállhatatlan uraságoknál szolgáltam. Az igazságot sem igen szépítettem, mert ha fiatal volt is, a világtól teljesén'elzárva

223, élt is, a betegeknek csodálatos sejtelmével fölfogta az élet — Sohasem fog bennünket elhagyni, kedves gyerviszontagságait. mekem.- Sohasem . . . Kitörő öröme és lelkesedése sokszor zavarba h o z o t t . . . Lassankint valósággal jó barátok lettünk, amit megkönnyített az ő jelleme, de részben annak a szakadatlan de végre magam is meg voltam arról győződve, hogy gondoskodásnak a mechanikai következménye is volt, mely- megérdemeltem. Hogy visszaélhettem volna akkori helyzelyel ezt a szegény, halálnak szánt testet ápoltam. Ez temmel s az ő bőkezűségével... Végzetes egy állapot volt az. S bekövetkezett az elkerülhetetlen. nagyobb boldogsággal töltött el, hogysem leírhatnám s Meleg idő volt, de a levegő nehéz párákkal volt telitve. amellett az a hasznom is megvolt, hogy szellememet az Az ólomszürke, mozdulatlan tenger fölött .haragos vörövével való folytonos érintkezés által finomíthattam. Monsieur Georges valósággal rajongott a versekért henyes felhők úszkáltak, melyből minden pillanatban ránk s a terraszon a hullámok moraja közt, vagy este háló- zudulhatott a zivatar. Monsieur Georges még a terraszra szobájában sokszor órák hosszat kellett Victor Hugó, sem ment ki; ott maradtam vele a szobában. Idegesebb Baudelaire, Verlaine, vagy Maeterlinck verseiből fölolvas- volt, mint szokott, amit talán a légkörnek villamos benom. Le-lehunyta a szemeit s összetett kezei mozdulatla- folyása okozott. Még azt sem akarta, hogy verseket olvassak föl neki. nul nyugodtak a mellén, ugy, hogy azt hittem, elaludt. — Nagyon fárasztó lenne — mondá. — Azt is — Folytasd csak kicsikém — mondá mosolyogva. — Dehogy alszom . . . igy jobban hallom a verseket s han- érzem, hogy ma nagyon rosszul olvasnál föl. Átment a szalonba s zongorázni próbált. De ez még god is kellemesebben cseng . . . Gyönyörű hangod van. jobban fölizgatta, ugy, hogy visszasietett a hálószobába Néha meg ő szakitott félbe, lassan elszavalta azokat a verseket, melyek legjobban tetszettek neki, kiemelte a -s egy ideig azzal szórakozott, hogy silhouette-képeket rajritmusokat s magyarázta a szépségüket. Mily hálás vol- zolt rólam. Azután a papirt és a czeruzát is eldobta s . tam érte! . . . Egyszer azt mondá (s szavait ereklyeként türelmetlenül mondá: — Nem megy . . . . nem vagyok hozzá hangolva. őrzöm): Reszket a kezem . . . Csak tudnám, mi a bajom. De te — Azt hiszem, az a verseknek legnagyszerűbb sem vagy olyan, mint rendesen. Miért nem ülsz nyugodtulajdonsága, hogy nem kell éppen tudósnak lennie, aki megérteni s szeretni akarja. Sőt a tudósok talán nem is tan a helyeden? . Egy chaiselonguera ült a nagy ablak mellé, honnan értik meg s büszkeségük érzetében talán ki sem állhattágas kilátás nyilt a nagy tengerre. Halászbárkák meneják . . . Mi kell ahhoz, hogy az ember a versekben gyönyörködhessék ? Gyermeteg naiv lélek, csak akkorka igény- kültek a közeledő vihar elől s a trouvillei Ifikötőbe igyetelen lélek, mint egy virágé . . . A költők az egyszerű keztek. Révedező pillantással kisérte a szürke vitorlákat. Igaza volt, nem tudtam nyugodtan maradni a helyeemberekhez, a szomorkodó, beteg lelkekhez szólnak . . . s éppen ezért halhatatlanok. Akinek érzése van, abban a men. Ide-oda mozogtam, aztán idegesen jártam föl-alá. költőből is van valami. Magad is nem egyszer mondtál Azon törtem a fejemet, hogy mivel szórakoztathatnám oly dolgokat, Celestine, hogy a versek sem szebbek . . . el ... . Persze semmi se akadt s izgatottságom éppen nem volt alkalmas arra, hogy a beteget megnyugtassa. — Ne gúnyolódjék, Monsieur Georges. — Miért vagy oly nyugtalan ? . . . Miért vagy oly — Nem gúnyolódom, de magad sem sejted, hogy mily szép dolgokat mondtál nekem néha . . . S azért szé- ideges ? . . . Maradj itt mellettem. . - Azt. kérdeztem tőle, hogy nem szeretne-e most azokpek, mert öntudatlanul mondtad. nak a bárkáknak valamelyikén ienni. Mert én nagyon Páratlan szép órák voltak ezek; bármi sors várjon ' . is rám a jövőben, sohasem felejtem el ez időket, mig élek. szeretnék. — Azért mondod ezt, csak hogy éppen mondj valaKimondhatatlanul jól esett ez az. újjászületés s az, hogy mit? Mit töröd magad ily hiábavalóságokkal ? . . . Maradj minden pillanatban kifejlett bennem egy ismeretlen valami, ami eddig, lappangó része volt a lényemnek. Még most nyugodtan mellettem. . Mikor azután mellé ültem, akkor meg azt kérte, is, szomorú züllöttségem napjaiban, mikor teljesen erőt vett rajtam a velem született romlottság és vadság, csak hogy ereszszem le az ablakredőt, mert nem birja nézni . . ' Monsieur Georgesnak köszönhetem, hogy olvasó-szenve- a tengert. • — Ez a fakó fény kihoz a s o d r o m b ó l . . . Borzasztó délyem megmaradt s hogy oly nemesebb dolgok után áhitozóm, melyek magasan fölötte állnak jelenlegi társa- ez a tenger . . . Nem birok ránézni. Minden borzasztó dalmi helyzetemnek. Monsieur Georgesnak köszönhetem, ma.- Csak téged akarlak látni. ; Szeliden szemrehányást tettem neki. hogy tudatlanságom daczára is hozzá mertem fogni ennek - — ' Ugyan Monsieur Georges, legyen esze . . . Ez a naplónak a megírásához. De hogy visszatérjek a dologra, leginkább az töltött nem szép ö n t ő l . . . Ha most a nagymama bejönne s önt el boldogsággal, hogy kedves betegemet napról-napra ily állapotban látná,' megint sirna. • Félig.fölült a chaiselongueon. üdébbnek láttam. Alakja megtelt, arcza egészséges szint — Miért hivsz engem mindig Monsieur Georgesöltött. Boldogsággal töltött el az az öröm, az a remény, nak? Tudod, hogy nem szeretem. mely az egész házat beragyogta, hol engem királynőnek, . — Csak nem hívhatom Monsieur Gastonnak, mikor vagy legalább is tündérnek tartottak. Ezt a csodát az én ápolásomnak, őrködésemnek, önfeláldozásomnak, vidámsá- nem ugy hívják. — Hivj egyszerűen Georgesnak, te rossz! gomnak s talán varázserővel biró ifjúságomnak tulajdoní, — Arra sohasem leszek képes, soha életemben. tották. A szegény nagymama hálás volt irántam, elhalmo_ , Nagyot sóhajtott. zott áldásaival és ajándékaival, mint azt a dajkát, aki — Különös! H á t ' mindig szegény rabnő akarsz egészséges tiszta tejével uj életre serkenti a félig halálra maradni ? vált csecsemőt. Néha teljesen elfeledkezett társadalmi állásáról, megAzután elhallgatott s a napnak többi része vagy ragadta kezemet, simogatta s boldogan csókolgatta. ideges hangulatban, vagy mélységes némaságban telt el, — Már akkor sejtettem, mikor először láttam . . . ami még az idegességnél is rosszabb volt. már akkor. Estebédnél a zivatar végre kitört. A szél végigzugott Azután terveket kovácsoltunk, le akartunk utazni a a tájon s a tenger tompa morajjal ostromolta a partot. napsugaras Délre, ahol örökké virulnak a rózsa-ligetek. Monsieur Georges nem akart lefeküdni. Érezte, hogy ugy-

224, sem tudna aludni,' az álmatlan éjszakák pedig borzalmasan hosszúak szoktak lenni . . . A megszokott chaiselongue-on ült, én meg a kis asztal mellett, melyen ernyős lámpa égett, körülöttünk vöröses fényt árasztva. Nem szóltunk egymáshoz. Bár Monsieur Georges szemei a szokottnál jobban ragyogtak, nyugodtabbnak látszott, mint máskor. A lámpa rózsás fénye üdébbnek tüntette fel az arczát s kiemelte finom, bájos vonásait. Előttem kézimunka feküdt. Hirtelen igy' szólt: ' — Hagyd abba egy kicsit a munkát Celestine s jere ide. ;' Mindig teljesítettem óhajtásait és szeszélyeit. Hányszor volt túláradó hangulatban, mit én az ő' hálás szivének tudtam be. Most is csak ugy teljesítettem a kívánságát, mint máskor. — Jöjj közelebb . . . még közelebb . . . sokkal közelebb . . . Add ide a kezed. Minden gyanú nélkül odaadtam a kezemét, melyet aztán gyöngéden kezdett simogatni. — Mily szép kezed van . . . s mily elragadóak a szemeid. Egyáltalában mindened gyönyörű. Akárhányszor beszélt. jószívűségemről, de arról,' hogy szép vagyok, soha. Vagy legalább nem igy fejezte ki magát. Ez a hang roppantul meglepett, de — mi tagadás — jól is esett. De ahogy ideges lélekzettel, vagy komolysággal beszélt, ösztönszerűleg visszahúzódtam tőle. — Maradj itt, ne menj él, jöjj egészen közel... Ha tudnád, mily jól esik,. ha mellettem vagy.. . . mennyire fölmelegít. . . Látod, már nem is vagyok ideges, le vagyok nyugodva . . . nem is vagyok beteg . . . oly jól érzem magamat . . . oly boldog vagyok, oly végtelenül boldog. Óvatosan átkarolta a derekamat s maga mellé húzott a chaiselonguera. — Kényelmesen ülsz? — kérdezte szeliden. • Valami nagyon nyugtalanított. Szemeiben vad fény ragyogott . . . s hangja mind jobban és jobban reszketett . . . Ó, ezt a reszketést jól ismerem,. nagyon jól . . . A férfiak hangja szokott igy reszketni, ha elfogja őket a szerelmi vágy . . . Nagyon meg voltam hatva s a meghatottságomban nagy gyávaság fogott el . . . A fejem szédülni kezdett . . . De azért eltökéltem magamat, hogy védekezni igyekezem, vagy jobban mondva őt védem meg saját maga ellen. — Bizony nagyon kényelmetlenül ülök — mondám neki tréfásan — hadd állok föl. Átfogva tartotta a derekamat. — Nem . . . nem . . . kérlek . . . legyen eszed . . . Azután oly bágyadtan, oly behizelgő lágysággal folytatá, hogy le sem írhatom. — Egészen meg vagy rémülve. . . . Mitől ijedtél ugy meg? Egyszersmind közelebb hajolt' hozzám . . . szinte éreztem meleg lehelletének nyomott s z a g á t . . . Olyan volt,.' mint halottbeszenteléskor a tömjénfüst. Valami kimagyarázhatatlan aggodalom - szorongatta a szivemet. — De Monsieur Georges, az istenért . . . hagyjon el . . . még beteggé teszi, magát . . . könyörgöm, ereszszen el. Mivel beteg és gyönge vólt, nem akartam erőszakkal lefejteni a kezét a derekamról. Féltettem a törékeny karjait. Az elképzelhető legnagyobb elővigyázattal igyekeztem eltávolítani a kezét, mely remegő ügyetlenséggel kezdett tapogatódzni a blúzom gombjai körül. — Hagyjon el Monsieur Georges . . . igazán nem szép, amit tesz . . . ereszszen el. Egészen kimerült abban való igyekezetében, hogy a a karjai közt tarthasson. Ölelése mind gyöngébb lett. Pár

másodperczig fáradtan lélekzett, azután száraz köhögés kezdte kinozrii. : — No lássa, Monsieur Georges . . . — mondtam neki szinte anyai szemrehányással — ' Beteggé teszi magát a saját könnyelműségével . . . Nem akart rám hallgatni ugy-e? .'. . most kezdhetjük elülről az egészet . .'. ' igy nem fogunk sokra menni . . . Könyörgöm, gondolja' meg a dolgot s feküdjék le. Visszahúzta azt a karját, melylyel átölelve tartott, végigdőlt a chaiselongueon, hosszasan, fájdalmasan sóhajtott, mialatt megigazítottam félig lecsúszott vánkosát. — Különben teljesen igazad van . . . Bocsáss meg kérlek . . . ' . — Nincs mit megbocsátanom Monsieur Georges... ahelyett inkább nyugodjék le. — Igen, igen — mondá s fölnézett a szoba tetejére, mereven nézve azt a kerek fénypontot, melyet a lámpa vetett oda. — Őrült voltam, hogy csak egy pillanatra is arra gondolhattam, hogy szerethetnél . . . engem, akinek soha szerelémben része nem volt . . . engem, aki fájdalmon és szomorúságon kivül mást sohasem ismert . . . De miért is szeretnél ? . . . Talán meggyógyulnék, ha szeretnél . . . Mióta itt vagy a közelemben.. . . mióta ugy vágyódom utánad . . . mióta itt vagy mellettem ifjúságoddal . . . üdeségeddel . . . ragyogó szemeiddel . .•. bársonyos kezeddel, melynek simogatása oly megnyugtató . . . mióta veled van eltelve minden gondolatom . . . azóta uj erőre érzem ébredni a testemet és lelkemet . . . Ismeretlen életnek a pezsgése kezd bennem. bizseregni . . . De most . . . igazad van . . . őrült voltam . . . mert te . . . te . . . de hiszen ez oly természetes. . Egészen meg voltam zavarodva. Nem tudom, mit szóljak, mit tegyek . . . Egymásnak ellenmondó vegyes érzelmek támadtak fel bennem, . . . hatalmas, erős ösztön hajtott hozzá . . . a szent kötelesség azonban utamat állta. — Gondolja meg magát, Monsieur Georges . . . verje ki a fejéből ezeket a csúnya' gondolatokat . . . nem jót tesz ez önnek . . . lássa be, Monsieur Georges . . . legyen esze . . . De ő folytatá: , — Igaz is, miért is szeretnél . . . mikor annyi okod van, _ hogy ne szeress . . . félted a szádat az én szám mérges ragályától . . . félsz, hogy megkapod a bajomat . . . azt' a betegséget, ' melybe belepusztulok . . . félsz velem ölelkezni . . . igazad van, nagyon igazad. E szavak kegyetlen igazságtalansága a szivembe nyilallott. • — Ne mondja ezt Monsieur Georges, — kiáltottam magamon kivül — borzasztó dolgokat mond . . . nagy fájdalmat okoz vele . . . . Megfogtam a kezét . . . nagyon nedves és forró volt. Ráhajoltam . . . a lehelete olyan volt, mintha forró kályhától áradt volna ki. — Borzasztó, amiket mond. Folytatta: • — Újjászületnék, ha megcsókolnál . . . egyetlen csókodtól uj élet keringene az ereimben . . . Szegény kicsikém, hát azt hitted, hogy a te fürdőid, a masseur-keztyü, a sherry tettek csodát? . .'. Irántad való szerelmem volt az én megifjitó fürdőm . . . ennek a szerelemnek a borát i t t a m . . . ez a vágy kergetett uj vért az ereimbe . . . azért kezdtem erőre kapni és uj életre kelni, mert annyira vártam, reméltem, óhajtottam az ölelésedet... Mert most már erős vagyok . . . De nem haragszom, hogy megtagadod magadat tőlem . . . hiszen — én istenem — annyi okod van megtagadni... Nagyon megértem . . . nagyon fölfogok mindent . . . félénk, bátortalan madárka vagy, mely az ágon énekel s a legkisebb zajra ijedten elrebben. (Folytatjuk.)

225, ségből . az ország szine elé került. embernek. Minthogy egyszer elszólta magát s az ő helyi szónoklatából országos lárma és interpelláczió lett, minden apró és nagy dolgában ezentúl nem a szűk helyi hivatását látja többé, hanem az országos lármát, mely egyszer felbúgott s azután nem törődött többé vele. Ő azonban ihost már szentül meg van'győződve róla, hogy az ország szeme rajta függ, az országban az egyik résznek az a dolga, hogy őt kaján szemmel vigyázza, másikának pedig, hogy az ő védelmére keljen. Ha eddig egy szegény rutén elébe lépett és tinót kért, akkor Egan Ede foglalkozott a ruténnal, meg a • tinóval. A munkácsi beszéd után azonban oldalt pislogott a szeme, az ajtórács felé: nem leselkedik-e ott az ország ? Hadd lássa az ország, mit. csinál ő a ruténnal, meg a tinóval. ' '

A javíthatatlanok. Vagyunk néhányan, balga ifjak, Kik megjavulni nem fogunk, Kik télen a tavaszt keressük És szeretemről álmodunk. . .Építünk várat holdsugárból S lakásunk hónapos szoba, Egész világot boldogítjuk, Mig a mi sorsunk mostoha. Félszeg titánok, naggzó törpék, Megostromoljuk az eget, A vágyaink is ott lebegnek,Ahol a kósza fellegek: Az égiekkel szembeszállnánk ' • S szélmalmokkal vívunk csatát, Eget-lörő erőnk' megőrlik Robotba fojtott éjszakák. És glóriát fonunk dalokból Egg-egg imádolt láng köré, A lelkünk szűzi tisztasága, A jobbik én-ünk az övé. Mosolyuk: hajnalhasadásunk, Szemük: éjünknek csillaga, S mi másnak koldus-alamizsna Nekünk a boldogság maga. -

:

Rajongó álmok, álmodói, Botggunk egy élten végig igy . . . És mi vagyunk a boldogok, mert Csupán a valóság irigy. A józan útra soh'se térünk És késő bánat soh'se bánt: Bármiig keserves ébredésünk, — Legalább szépet álmodánk.

Csergő Hugó.

Krónika II. Egan Ede. — szepí.

21.

Ha nem egy rossz beszéd tette volna - híressé, a jó tettei miatt ma néhány sorban beszámolnának az újságok Egan Ede öngyilkosságáról, akit a túlfeszített múnka tett idegessé, nem pedig, a tisztviselők. rendes nyavalyája, a hűtlen kezelés, sikkasztóvá. Igy azonban Egan Ede hires nevezetes ember s mert rosszakat beszélt, már ázt is észreveszik, hogy Jókat tett. Nem jártam kazár földön s nem pezsgőztem Ungvárt, de azért el tudom képzelni, hogy amikor politikus barátai békébén hagyták, Egan Edének temérdek dolga és sok keserűsége volt, aminek a hasznát a szegény rutén nép látta. Meg is szolgálta volna hiven a magyar nemességet, melyet a sajt 'és tej körül szerzett érdemei fejében kapott, ha valamiképpen eszébe nem jut szónokolni és a szakember megingathatatlan tudásába belekeverni a politika megfoghatatlan charlataneriáit. Igy azonban egyszerre zaklatott emberré kellett lennie. Érdekes és szomorú a psihológiája az ilyen véletlen-

Dehogy is volt ő antiszemita, mikor a munkácsi beszédében ' kiröppintette a hamar fölkapott kazár szót. Becsületesen és egészséges bornirtsággal a feladata négy szűk fala között mozgott akkor a. gondolkodása s mikor a rutének baját a felső magyarországi vörös zsidókban látta, eszébe sem jutott, hogy vannak nem vörös és nem felső magyarországi zsidók a világon. De a kinos szenzáczió után, mely őt egyszerre országosan ismert emberré tette, viszont á zsidóktól nem látta többé a kazárokat. Ahogy ezt a szót fölkapták és generalizáltán egyértéküvé tették -a zsidó szóval, azon mértékben maga Egan is elvesztette az ő tulajdon szavának. adott fogalmat s a rutén ügy rendezése mellett, most már a zsidó ügynek a mániákusa lett. Azóta mindig a zsidókkal volt dolga, hol meglopták őt, hol az életére törtek, hol leütötte őket, hol meg boldogította telepítési tervekkel. Végül pedig nem birta tovább a sok munkát és főbelőtte magát. -'• ^Miért? Mert a tulerőltetettség .idegessé tette. S itt megint-meghatva gondolom el, hogy'szegény Egán E d e milyen edzett kitartással birta a munkát,- amig becsületesen dolgozó szakember és tisztviselő volt s hogy tul lön _ terhelve munkával, mihelyt országos hirü ember lett belőle. Rémületes is elgondolni, hogy ez a kiváló szakember egészséges arczczal, jókedvvel győzte ' a dolgot reggeltől késő estig, pedig az ő munkája csupa kezdet nehézségeiből állott, akkor igenis emberfeletti módon kellett dolgoznia, tanitania, szerveznie, szenvednie és- lelkileg háborognia. Mostanában' pedig a" szervezkedés, mint valami megindított automata szépen, normálisan működik, rendes akár egy bankigazgatónak, ( üzletmenetet, kell vezetnie, vagy jószágkormányzónak és abban a rendezett, áttekinthető keretben szegény Egán Ede beleőrül a sok munkába. Ki érti ezt? • . Nem értem, csak sejtem. Az országps hirü nagy emberek Baross Gábör óta azt hiszik, hogy nekik éjjelnappal dolgoznibk kell. A képviselőházban nézem . olyik minisztert : mindig tele táskával jön, ülés alatt egyre aktákat intézget el, még szónoklás közben is, a kezében aktával gesztikulál. Becsületemre állítom, az ilyen aktáknak a tízszeresét is elintézné fele időben akármelyik miniszteri fogalmazó s aláirhatná a miniszter nevében valamelyik osztálytanácsos és jobban, igazságosabban , volna elintézve. De a miniszter ur azt hiszi, hogy neki '

-

2*

226, mindent magának kell végeznie, mennél kisebb dolog alatt áll a neve, annál jobb miniszter ő. És miniszterek' is országos hirü emberek és magasabbrendü munkáért dotált tisztviselők csupa lelkiismeretességből, meg ügybuzgalomból az idejök javát diurnista munkára pazarolják, csak azért, hogy nagyon el legyenek foglalva, még pedig olyan munkával, melyet a mázsálóra is lehet tenni, meg darabszám is ki lehet mutatni. Innenvaló, hogy nálunk annyi jóravaló ember belerokkan a munkába. A rosszul értelmezett munka és' a fontoskodás az, ami idegessé teszi őket s olykor meg is öli. Ez a hamis példa fölülről terjed a poseoló miniszterektől s akinek csak egy kicsit fejébe száll a tudat, hogy rajta az ország szeme függ, rögtön elhelyezkedik a képzeleti karosszékben a képzeleti publikuma előtt és éjjelnappal poseol olyan munkával, aminek semmi értéké. Szegény Egan, egy szép ambiczióval élt és egy hamis poseért halt meg. Emléke, amig fönmarad, a becsület és jóravalóság emléke lesz.

nem éltem olyan kényelemben, mint tisztelt választóim az én Nádor-utczai palais-mban!. . . Különben mit szólnak, meg vannak elégedve? B L A N K A : A református papnak nem izlik a cognac. Azt mondja, hogy az ő palinkája sokkal jobb. B E R Z S E N Y I : Baj, baj. Nem parancsoltak valamit? • E L Z A : Mindent megkaptak, amit kívántak. A takarékpénztári igazgató fia meg is betegedett, mert elment az orfeum-kávéházba, s ' m á s n a p délelőtt alig tudott haza találni. B L A N K A : Gondoskodtunk mindenről. A mama meg is haragudott ránk, hogy mit dajkáljuk őket. ELZA: De Szakcsynénak egy specziálistát kellene hozatni Bécsből. BERZSENYI (dühbe gurul): Hát még mit nem ? Pántlikás szivar, puttyogós bor és még heje-huja is? Semmi speczialista! Máskor ne csináljon nekem ilyen históriát az én házamban! A B Á R Ó N É : Jacques, te ugy jössz nekem elő, mint egy berekedt tenorista az ötödik felvonásban! . . . E g y —r. s szót se értek, amikor kiabálsz. B L A N K A : Tönkre szónokoltad a hangodat. BERZSENYI : Nem, hanem, megittam minden disznóságot. ; E L Z A : É S mért tetted azt, papa? (A Nádor-utczai palota első emeletén, a komorna szobájában. BERZSENYI : Mert muszáj volt. megmutatni, hogy A báróné a kanapén fekszik. Blanka egy szalmaszékeri ül az hazafi vagyok. Mikor az első pohár vitriolt köszönettel ablak mellett, Elza egy alacsony, fiókok szekrény tetején. Az ifjú hölgyek a komorna regényeit olvassák: a »Sápadt visszautasítottam, valaki hátul versben kiáltott ki engem: grófnő«-t és »Diótörő gróf«-ot. A báróné nyög és sápítozik. Nem kell báró Versenyi, Mert nem mer . . . No, de ezt Az ajtó megnyílik s belép Berzsenyi báró, aki kerületéből érkezik.) nektek nem mondhatom el. A B Á R Ó N É : Sugd meg nekem, Jacques. (Megtörténik.) Hallatlan! . . . De azért vannak kilátásaid ? BERZSENYI : Hát ti miért vagytok itt ? B E R Z S E N Y I : Na, lehet élni, lehet meghalni. E L Z A : Csitt, papa, beszélj egy kicsit csendesebben !•...' E L Z A : Beutaztad az egész kerületet? Szakcsyné éppen itt, a szomszéd-szobában fekszik! . . . BERZSENYI : Szakcsyné ? BERZSENYI : Az egész Texast. Azt hiszem, vagy kilencz helyen mondottam programmbeszédet. De nem emlékszem B L A N K A : Igen, a jegyzőné, hisz tudod! . . . tisztán, mert a harmadik naptól fogva egy dunsztban BERZSENYI : É s azért jött Pestre, hogy egész nap látom, a világot. aludjék ? E L Z A : Csak bele ne betegedjél! E L Z A : De, papa, Szakcsyné tegnapelőtt egy egészséges fiúgyermeknek adott életet! BERZSENYI : Mért betegedjem bele ? Még azt is ? BERZSENYI (kissé meglepett, de azért helyeslést mutató B L A N K A : Voltak kalamitásaid ? ábrázattal): Ugy ? Az más. És az uj választó polgár, BERZSENYI : Ahogy veszszük. A vasúton elvesztettem akarom mondani: az uj világpolgár mit csinál ? Nem kért a programmbeszédet, amit a te barátod, a hogyhijják szermég pénzt ? kesztő csinált. Keresem; keresem, hogy majd elolvasom A B Á R Ó N É : Csudálom, Jacques, hogy olyan jó ked- és betanulom, egyszerre eszembe jut, hogy tévedésből ved van! Tudod, hogy igy élni rettenetes ?! . . . más haszontalan iratokkal együtt kihajítottam az ablakon. B E R Z S E N Y I : Miért nem helyeztétek ezt a nőt a szaE L Z A : E Z határozottan szerencse. lonba? Ott szülhetne tőlem, amennyit akar. BLANKA : Kérlek, kimélj meg bennünket a megjegyE L Z A : A szalonba nem lehetett tenni, ott négy férfi zéseidtől. alszik. BERZSENYI : Megint veszekedtek ? Mindig veszekedtek ? •BERZSENYI : De a kis szalon ? Mire való a kis szalon ? A B Á R Ó N É : Ne hallgass rájok, Jacques. Társalogjál E L Z A : Ott meg a férj alszik. Azt mondja, hogy velem, Jacques. nem szereti a gyereksirást. BERZSENYI (folytatva): Szerencsére, ahogy jól fogtok B E R Z S E N Y I : Ennek az embernek igaza van, de ha emlékezni, két évvel ezelőtt egy üresedésben már megholnap reggelre megütné a guta! . . . azaz nem, majd buktam néppárti programmal. Az én néppárti beszédemcsak a választás után! . . . ből több frázis behízelegte magát a fülembe és az újság E L Z A : Milyen rekedten beszélsz ? Csak nem hűtötted / is nálam volt, több slágvorttal a politikai rovatban. De meg magad ? hogy fogok én mint szabadéi vüpárti jelölt előhozni nép-

Berzsenyi föllép.

B E R Z S E N Y I : NO,

62'9 párti frázisokat és szabadelvű vegyeseket ? Jól. Az én kerületemben ez egyre megy. Vegyétek hozzá, hogy a pálinka után egy szót se lehetett érteni tőlem és hogy a választók részegek voltak, mert csak sert ezer forintért fizettem nekik. . B L A N K A : Jézusom, papa, legalább né mondd olyan hangosan! Hisz az uj törvény óta az etetés és itatás tilos! . B E R Z S E N Y I : Fiam, erről az uj törvényről eszembe jut nekem a főtisztelendő ur, aki mikor sokat. veszített kártyán, felállott és ázt mondta, hogy: »Becsületszavamra fogadom, hogy soha többet kártyát nem veszek a kezembe! . . . kivéve, ha vendégek lesznek nálam, vagy én megyek vendégül valahová, vagy más egyéb körülmények kozott!« Én mint törvénytisztelő ember semmi esetben sem fogok etetni és itatni, de ezt ném is tehetném, amint be fogod látni, ha az uj törvényt elolvasod. Mert ez kimondja, hogy a szükséges ellátás a választás helyén és idején nem etetés-itatás; hogy ételt és italt fizetni szabad tekintettel a megvendégelt személyekre, a megvendégelés alkalmára és egyéb körülményekre... (fölteszi binokliját

egy expenz-nótát ki tud állítani. De egy kabát is semmi, és azért kabát nélkül még se mehetek ki az utczára. E L Z A : Csitt, papa, légy egy kicsit csöndesebben!... (Hallgatózik.) B E R Z S E N Y I : Mi áz? ELZA (a falnál): Már késő. Felköltötted a Szakcsyné gyerekét. (Gyereksírás hallatszik a szomszéd szobából.) , BERZSENYI : Én költöttem fel ? Anyád költötte fel az aggodalmaival! A BÁRÓNÉ : De hát hol van a dajka ? ELZA: AZ előbb a takarékpénztári igazgató fiát ápolta. ' BERZSENYI : Szaladjatok és állítsátok elő akárhonnan ; a gyereket a választásig egy pillanatra se szabad várakoztatni! A takarékpénztári igazgató fia hozasson magának dajkát az orfeumból, a dajka pedig szoptassa meg a gyermeket, azért fizetem! . . . A BÁRÓNÉ : Az istenért,. ne beszélj pénzről, valaki meg találja hallani! Becsuknak, Jacques, becsuknak! E L Z A : Légy nyugodt, mama, ez nem »etetés-itatás.* Ez csak »vendéglátás a jelölt lakásán egyéb körülmények

s egy ujságszeletkét .vesz ki a mellénye zsebéből. Olvassa az

között.« !

ujságszeletkét) »nem tekintendő végül etetésnek és itatásnak a választóknak a szokásos alkalmakkor a képviselő házánál vagy azon kivül megvendégelése.* (Az ujságszeletkét visszateszi a mellénye zsebébe s összehajtja binokliját.) Becsületszavamra mondom, hogy az én választóim kizárólag a fent elősorolt czimeken itták magukat holtrészegre, de kérdem tőletek, hogy miután lelkiismeretem ennyire tiszta, ki foghatja rám, hogy én etettem és itattam vagy etetni és itatni fogandottam ? . . . E L Z A : Bravó, papa! Ha a programmbeszédet is ilyen jól kivágtad, akkor mindenesetre ott leszünk a finishben ! . . . A B Á R Ó N É : Ó, Jacques, te engemet nem nyugtattál meg, mert én vagy olvastam, vagy hallottam, de bizonyosan olvastam, hógy ezeknek az embereknek nem szabad pénzt adni, és én akkor az egész dolgot nem értem. B E R Z S E N Y I : Pénzt? Ki beszél pénzről? A BÁRÓNÉ : Látod, Jacques, kettő közül egy. Ha nem adsz pénzt, ki fog téged megválasztani ? S ha adsz . . . . ó, Jacques, talán még be is csuknak! B E R Z S E N Y I : Gyermekem, te ezt nem érted. Te igy okoskodol, női 'fejeddel: »Vagy — vagy«, pedig ész szerint gondolnod kellett volna, hogy »sem — sem*. Én a pénzemet már azért se fogom osztogatni, mert magam is kíméletlen hive vagyok a tiszta választásnak. De ha én .

, ,

,

, .

,

,

.

titokban meg akarom teríteni az en jobarataimnak, amit az én választásomra a saját zsebükből elköltöttek, kinek mi köze ehhez, pláne ha senkise tudja meg a. dolgot ? ! . . . A B Á R Ó N É : És kellett neked ez az egész történet? Több vagy te ezzel, mint voltál, a pénzedért ? BERZSENYI : Az országháznak kereskedőkre van szüksége. Független előkelőkre, akik tanácsot tudjanak adni, ha valami szaktörvény kell az országnak . . . A BÁRÓNÉ (szomorúan): Te akarsz tanácsot adni az országnak ? És ezt nekem mondod, Jacques, nekem ? B E R Z S E N Y I : Aztán a képviselőség semmi, az igaz, s valóban helytelen, hogy ma már mindenki képviselő, aki

.

Ygrec.

Krónika III. A ezár dala. Én

vagyok

a

czár,

a

dicső,

Van hadseregem, katonám S szegény muzsikom van, Csak egy gurul gyéren: a Oly ritka a muszka rubel. Csak erre les, Csak ilyet keres A szemem, akárhova. néz: Kéne egy kicsi, két kicsi, Rom kicsi, négy kicsi, Öt kicsi, hat kicsi pénz!

a

derék,

van elég, amennyi csak kell, muszka rubel, .

Fogytán ha vagyon zsebemben a vagyon, Dicső birodalmamat odahagyom, Isten veled Muszkahon, muszka hegyek, Én ülve vasútra nyugatra megyék, A művelt nyugatra megyek. Ott hol a pénz Szabadon tenyész S a

PénzPiacz

sohase

PanS>

Van ott egy kicsi, ket kicsi, gz^z kiosi

golc 1;icgi

Millió billió frank. Ah, régi barátom a franczia nép, A férfia fürge, az asszonya szép, Nem ismer a lelkesedése határt, Ha arrul van szó, hogy fogadja a czárt, Nincs nézeteltérés, se párt. Ha jő a czár, Kiki tudja már, Hogy valutaügy az egész, Kéne egy kicsi, két kicsi, Rom kicsi, négy kicsi, Öt kicsi, hat kicsi pénz.

228, Fránkhonba valóba gyönyörű a let, Bizalmasan félreszólitom Loubet-t, Vagy Fauret, vagy akárkit, — de az elnököt S barátilag véle kis kölcsönt kötök, Egy kicsi kis kölcsönt kötök. Egy milliárd Frank alatt a czárt Ünnepelni nagyon nehéz — S megvan a kicsi, két kicsi, Száz kicsi, sok kicsi, Millió, milliárd pénz. . ° A milliókat a zsebembe teszem, Aztán megint vigan hazaevezem, Építek vasutakat, mert van eszem • S végül az egész világot megeszem, A jó Loubet-t is megeszem. Éljen tehát, Amely kölcsön ád A nyájas franczia bank, Meg az egy kicsi, két kicsi, Száz kicsi, sok kicsi, Millió, billió frank!

* *

Incubus.

INNEN-ONNAN. 6 Az elázott hadgyakorlat. Á hadgyakorlat tudvalevőleg amolyan próbaháború, békés kísérletezés, hogy ha csakugyan harczra kerülne a dolog, megtudnánk-e verni az ellenségét. Kicsit sokba kerül a mulatság, de ugy látszik megéri, mert még nem volt hadgyakorlat, amely ne sikerült volna és- ha az eredményeket eszkomptálná a história, egyik tengertől a másikig a mi zászlóink lobognának már a tornyokon. A csapatok harczkészsége kitűnő, a menetelés pompás, a térvek ragyogók. Most megesett, hogy a hadgyakorlatot elverte az eső. Le kellett fúvatni, ami nagyon helyesen történt, mert a nátha nem diadal és nem emeli se a harczképességet, se a menetelés kitűnőségét. De ha a hadgyakorlat csakugyan komoly próbája a valóságos háborúnak, akkor helyes volna a háború menetét is a próba szerint rendezni és kimondani, hogy esőben nincs ütközet, a csatát csak kedvező időben lehet megtartani. Többet ér egy elázott ütközet, mint egy esetleges valóságos csatavesztés. . * *

„*„ Csak hidegvér és tiszta gallér. Mikor Mac Kinleyt a gyilkos golyó leteritette, a zűrzavarban kilopták óráját és bugyelárisát. Ez Amerika, amely minden rókáról hét bőrt tud lenyúzni, Amerika az a flegma,- melylyel a tettet elkövették, Amerika az a nyugalom, amelylyel Mac Kinley az esetet —. ugy a zsebtolvajlást, mint a lövést — tudomásul- vette. Mert a szegény elnök tudta, hogy kilopták a bugyellárisát, talán jobban tudta, mint azt, - tényleg taláJta-e a golyó ? Ez a flegma kétségtelenül tiszteletre méltó, ugy az ő, mint az ismeretlen tettes részéről. Csak hidegvér és tiszta gallér, gondolta mind a kettő, csak semmi feltűnés és kellemetlenkedés, fő a nyugalom; akár belénk lőnek, akár bugyellárist kell elemelnünk. Kalapot emelünk e gyönyörű flegma előtt, de ha igy áll a oolog, akkor mégis csak inkább nervózusak és izgatottak legyünk. Se keresztül nem lőnek, sem az óránkat el nem" lopják.

*

5 A kontradarwin. Darwin után, ime, föllépett a kontradarwin is : Hoeckel professzor, aki a Szunda szigeteken folytatott tanulmányozásai alapján kijelenti, hogy nem az ember ősapja a majom, hanem a majom ősapja az ember. Az orangutangban tehát nem becsületes, patriarka ősünket tisztelhetjük, hanem naturalista ivadékunkat, aki letérvén a kultura útjáról, visszasurrant a természethez, hogy procul negotiis élvén, boldog legyen. Az ősük még derék, városlakó polgár volt, divatosan öltözködött, földet művelt, gründolt, szónokolt a fórumon és lelkesedett kora nagy eszméiért: az utód gondolt egyet, minek fáradni, tűrni, stréberkedni, kínlódni, házbért és adót fizetni, mikor mogyorót enni sokkal kényelmesebb és az őserdőben nem kérnek se házbért, se másodosztályú kereseti adót. Darwin azt mondja, hogy az emberben több van a majomból, mint a majomban az emberből. Hoeckel azt vitatja, hogy a majomban var. több áz emberből, mint az emberben a majomból. Bajos eldönteni, hogy melyiknek van igaza, de még bajosabb eldönteni, hogy a két hasonló faj közül melyiké a bölcseségr A majomé-e, aki emberré strébolta magát, vagy az emberé, aki majommá lett.

-,* .

. 6 A kötelező lift. A főváros gyöngéd tanácsa elrendelte, hogy ezentúl minden uj házban lift szállítsa a lakókat az emeletekre. A házrhesterek átalakulnak liftmesterekké, még pedig diplomás liftmesterekké, mert vizsgát kell tenniök a liftelésből, mielőtt házmesteri állásra pályázhatnának. A rendelet nagyon helyes, mert a lakók kényelmét szolgálja: de a liftnek tudvalévőleg van egy pár pajkos tulajdonsága. A lift vagy nem jár, vagy ha jár, megakad. És pedig rendesen az emeletek között akad meg. A romantikus lifttörténetkék mindenesetre meg fognak szaporodni — legalább az újságokban. És meg fog szaporodni még sok egyéb is. A házbér megszaporodik a liftbérrel, a kapupénz a liftpénzzel, a lakók panaszai a lift ellen való panaszokkal. A szenvedélyes vizitelők kiterjesztik a paszsziójukat a felsőbb emeletekre is, mert a lift. megkiméli őket a fáradságtól. Ezek azonban mind csak amolyan szépséghibák, amelyek miatt komolyan aggódni nem szabad. Hisz az a lift — ugy se fog járni. * *

*

A Semmelweis-szobor. A bizottság: Soron volna a Semmelweis-ügy. A tanács: Semmelweis ? "Mit akar? (Ásitva.) Beh unalmas az élet 1 A bizottság: Helyet kér. A tanács: Helyet? Telket? A mai időben? írják meg neki, hogy nem lehet, 'nincs; mondják' meg neki, hogy azingyen telekkel, magunk is tudunk mit csinálni. A bizottság: De, kérem, Semmelweis már rég meghalt. A tanács: Pláne. Akkor forduljon az árvaszékhez. A bizottság: Egy kis türelmet' kérünk. Semmelweis orvos . . . A tanács: Akkor a dolog a közegészségügyi osztályhoz tarlozik. Micsoda rendetlenség ez? A' bizottság: Szobrot csináltak neki s annak kérnek helyet. A tanács.- Szobrot ? Semmelweisnak ? Kitűnő. Ki az ? A bizottság: Kérem az hires orvos volt. Szülész, sebész etcaetera. A tanács: Igen? No, jó. Hát hová akarják azt a szobrot ? A bizottság: Az üllői-uti klinika elé. A tanács (felpattanva); Hogyan ? Ott konflis-állomás van. Talán a tűzbe dobjuk a konczesszióinkat ? A bizottság: Akkor a Ludoviczeum elé. '• • A tanács: Persze! És az uj illemhelyet hová teszszük? Talán a mi házaink elé ? A-bizottság: Akkor talán a Baross-kávéház elé. A tanács: Hogy is ne. Ott egy quadrát kétszáz frtot ér. A bizottság: Tessék hát valami helyet mondani.

229, a nagy utazással egybekötött fejés emblemája.- A francziaországi A tanács: Ha már mindenesetre kell az a szobor, akkor . . . Nagyszerű! A Gizella-téren lesz egy szökőkút,.' nem ' ut egy elegáns kis nippe-revolver, igazi párisi fancy, nekiszö' lehetne a hasznost -a kellemessel egybekötni s a mű főalakjá- gezve 'a'czár mellének s könyörtelenül vasalva ki belőle igére-/ nak Semmelweist odatenni ? A' mint valami orvosi szerszámból tet, fogadalmat, esküt, pénzt, életet, mindent s amellett a kedfecskend . . . ves kis jószágra, amely olyan, mint az Ábrányi Kornél hires csippentő-csappantyuja, meg se szabad haragudni. Hát ha csak A bizottság: Nem rossz. Valóban :' nem rossz. kecses' knallbonbönnal van megtöltve ? Attól tartunk, hogy A tanács: És alája épitenők az illemhelyet, ez gyönyörű aknamunka lenne. Úgyis már rég nem ástak Budapesten, pedig jobb lett volna- a rheimsi polgármester pezsgőjét meginni s az a nélkül a város tipus hijján van. ő óhajának eleget tenni. Az egész franczia nemzet beérte volna A bizottság: Az ügy el van intézve. Következik a . e szép jelenettel. A rheimsi pezsgőtől legalább nem kap ;az Betz-féle szabadalom ügye. ember fejfájást, mig. a többi kívánság valószínűleg nagy' A tanács (ajkát megnyalva): Ah, ez már érdekes ügy. migraint okoz. A czárnak hazatérve ugyancsak fo.g fájni nemLássuk csak, lássuk (egy gourmet kéjével veti rá magát a csak a maga, de a revancheért epedő gall náczió feje is. Betz szabadalom ügyére). * *

* *

*

*'

Lánezy Leo lemondott a miskolczi jelöltségről, szó szeó Szegény oroszlánok ! Még megérjük, hogy mint a sétá- rint veszi az inkompatibilitási törvényt. Nem magyarázgatta se nyok virágágyainak szélére, az oroszlán-ketreczek ajtaira is táb- a lelkiismerete, sem,a képességei szerint, mennyire volna helye a parlamentben ' vagy sem, nem esztergályozgatta a puha lát akasztanak ki ezzel a felírással: A' ketreczbe lépni és a fenevadakat simogatni .idegeneknek tilos. Utóbbi időben ugyanis paragrafusokat, hanem levonván a szimpla konzekvencziát, bucsut szörnyen rákaptak az' emberek, hogy' az oroszlán-ketreczben . mondott a páriamentnek. Igy cselekszik a becsületes kereskedő végezzék apró szórakozásaikat. Hisz már valósággal ritkaság s igy nem cselekszenek sokan, akik a nagy háló lyukacskái az olyan borbélylegény, aki még soha se játszott egy partié közt surrannak vissza a képviselőház hullámaiba. Öt esztendős képviselősége alatt' nem élt vissza se ő a mandátumával, se a kalabert az oroszlán-ketreczben; a héten meg- egy frankfurti mandátum ő vele s financziális kérdésekben sokat dolgozott ; újság szerkesztője lépett arra a már többé éppen nem szokatlan útra, mely a czivilizált oroszlánok rácsos barlangjába vezet. igy barátai sajnálattal nézik," hogy eltávozik a porondról. A szerkesztő ur belépett, kezet csókolt Miss Máriettának az Azt hiszszük, hogy a parlamentnek jobban fog hiányzani, mint állatszeliditőnőnek, megivott egy pohár pezsgőt, azután megint neki a parlament. kezet csókolt Miss Mariettának, végigsimogatta az oroszlánokat és hhrthadszor is kezet csókolt Miss Mariettának; végezetül pedig kijött a ketreczből és alkalmasint ezúttal se mulasztotta el, hogy kezet csókoljon Miss Mariettának. Ezzel a szerkesztő ur hőssé volt avatva, a czivilizált oroszlánok -pedig boldogok voltak, hogy túlestek a vizit kellemetlen, de kényszerű kötelesa ségén. Bizonyára , ők is nagyon meg voltak elégedve a lefolyásáA tenger asszonya főpróbájáról tegnap, csütörtök val, mert a szerkesztő ur se abroncson nem ugráltatta át őket, délelőtt, öt perczczel lekéstem és be sem eresztettek. A darase meg nem korbácsolta, pedig ők szegények már ilyesmihez bot némiképp ismerem ugyan, ma este az előadáson is ott vannak szokva, sőt azt is tudják, hogy tótágast • kell állaniok, ha a teremtés ura, az ember' a nyakuk' közé csördit. Arra már leszek s mondanivalóim is akadnának — de a Nemzeti rég rájöttek, hogy a sivatag királyának . méltóságát itt nem Színház nyilván silentiummal akarja rendre szoktatni a respektálják, okoskodni nem lehet, aki erőszakoskodik,. az golyót pontatlan referenseket, s én meghajlom e gondviselés előtt, kap a koponyájába: csak hálával fogadhatták tehát a czilinmentül -érthetetlenebbek az utjai. Legyen mentségem, hogy deres jövevényt, aki semmi kunsztot nem követelt tőlük, sőt én ez utak közzül csak egyről hittem, hogy ezen át jutunk még meg is simogatta szegényeket. Nem csoda, ha a szerkesztő ur jól érezte magát és szivesen időzött közöttük; sőt maradt a magyar színjáték renaissanceához: a Nemzeti Színház volna tovább is, ha állítólag az egyik oroszlán halkan oda pinczefolyosójáról, mert most ezen át járunk a főpróbára. nem súgott volna neki: , ." Meg kellett volna gondolnom, hogy, mint minden boszor— De most. már • menjen szerkesztő ur; fél öt és én kányos hely, ez is csak bizonyos meghatározott időben még az esti lap számára meg akarom irni a riportot. s

SZÍNHÁZ.

* *

*

hat-: keresztút meg akásztódomb pontban éjfélkor, a Nemzeti Színház pinczéje pontban tizenegykor. Ezentúl pontos leszek, rajtam ne múljék a magyar Bayreuth kiépülésé.' Ignotus.

#*» Rheims v á r o s p o l g á r m e s t e r e a kontinens legőszintébb A háló; A Vigszinház e heti bemutató előadását nem embere. Ő fején találta' a czári látogatás szögét, üdvözlő beszémentette meg sem az, hogy a tarka szinpad századik -premierjét dében azt kivánva a czártól: törölje el a franczia ' pezsgőre vetett 4 fr. 75 cm. adót. In vino veritas: nem csoda, ha ki- jelentette, sem az, hogy a czime a nyári pihenésben elsenyvedi elmék sziporkázására adott alkalmat. Az - ilyen jubileumhoz kívánkozott a derék maireből, a k i . szivén viseli szülővárosa A háló-nak ép annyi köze van, mint az aranynak az aranypezsgősüvegeit. De a felsőbbség nem hagyta jóvá a dikcziót a pezsgőre vonatkozó adatokat kihúzta belőle, ugy, hogy az lakodalomhoz. Az élczelőkkel már szervesebb kapcsolat fűzte a darabot. »A, háló nem hálózta be a közönséget,« » á háló egész szónoklatból csak ennyi maradt: '.»Sire — éljen!« A rheimsi polgármester tehát csakhamar kijózanodott, jóllehet üres maradt,® » minden hálónál érdekesebb egy hálószoba« stb. neki volt igazsága s 'amit ő pezsgősüvegekben fejezett ki, azt • olvastuk hatalmas garmadával. Hogy egy csomó rossz élczet -egész Francziaország kívánja, ki revanche, ki bevitel, ki jó levezetett a sárga földre, már ez is .érdeme s igy nem kell a művel részletesebben foglalkoznunk. kamat vígnette-je alatt. Azt mondják, hogy az orosz udvari vonat magával visz egy tehenet, amelyből a czárné reggelijét csinálják. Soha aktuálisabb, mint most, e szimbólum nem volt,-

(336

KÖZGAZDASÁG.

Royal

szálloda.

Budapest

A főváros leglátogatottabb étterme. Esténként az e l l t e - k ö z ö n s ó g

Az »Anker«, élet- és járadék-biztositó-társaság (Magyarországi vezérképviselőség: Budapest, VI., Deák-tér »Anker-udvar«) 1901. augusztus havában benyujtatott a társaságnál 744 ajánlat 3,928.934 kor. biztosított összegre és kiállíttatott 673 kötvény 3,589.274 korona összegre. — A befolyt dijak összege 1,193.051 korona, a kifizetett károké 203.242 korona. — A január—augusztus havi időszak alatt benyujtatott 7289 ajánlat 36,843.850 koronára és kiállíttatott 6733 kötvény 32,647.735 kor.-ra. Dijakért bevétetett 10,810.077 K. Károkért kifizettetett 2,240.981 korona. — A halál-eseti biztosításoknál A) osztalékterv szerint a nyeremény-osztalék az elmúlt évben az évi dij 254/o-át tette ki. A vegyes- és takarékpénztári biztositásnál B) osztalékterv szerint az összes befizetett dijak 3°/o-a fizettetett ki nyeremény-osztalék gyanánt. A társaság vagyona 1900. deczember 31-én 138 millió korona. Biztosítási állomány 505 millió korona. Eddigi kifizetések összege 232 millió korona.

és a

művészvilág

BW" találkozó helye. — M i n d e n

este

czigány-zenekar. Smidt

Károly,

— igazgató.

HETI POSTA. Baja. Ön ugy látszik jobban tud szőrszálhasogatni, mint olvasni. Jegyezze meg a következőket: Egy újságnak sem rendeltetése vagy hivatása hogy csupa klasszikus dolgokat közöljön. A legjobb újság az, amely az időszaki irodalom javát iparkodik összehordani, ami nem jelenti egyszersmind azt, hogy az jó. A termés olyan, amilyen, de idei termés. Ez adja meg értékét, nem benső mivolta. Ön kiragad egy novellából egy mondatot és nagy önteltséggel rámondja, hogy az lapos, ez legalább is ízetlen. Aminthogy a névtelen maczerácziókban utazó bölcsek, rendszerint — smokkok. Kolozsvár. W. E. Fájdalom, óhajtását nem teljesíthetjük. Körülbelül mi is csak annyit tudunk róla, mint Ön. Ami az iró munkáiban nincsen benne, az ő benne sincs. Nagy-Szécsény. A jövő számban. Üdv és béketűrés !

Photozirkografiai müinUjcU

késziti a leqiobb nrinbcrncmü-

nyom talványboz

Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : KISS JÓZSEF.

$utap(stm£zePÜUralyi-utcza-13

Weiner és Griinbaum Budapest, Yáczi-utcza 2. sz.

Egyéves önkéntesek

részére küld díjtalanul árjegyzéket. = részére késziti a legelegánsabb egyenruhákat. részére sorozási kérvénymintákat díjtalanul küld. ''. részére legolcsóbban késziti az egyenruha-felszerelést.. : részére minden katonai ügyben díjtalanul ad felvilágosítást. = részére ujabban kiadott utbaigazitási könyvet díjtalanul küldi.

Weiner és Griinbaum Budapest, Yáczi-utcza 2. sz.

NEW-YORK ÉLETBIZTOSÍTÓ

TÁRSASÁG.

Alakult 1845-ben.

Az összes nyeremények a biztosítottak tulajdonát képezik. Kivonat az 1900. évi üzleti jelentésből :

Aktivák összege

1.293 millió kor.

Évi bevétel Megjelent!

Kóbor Tamás regénye: 30 ivnyi tartalommal. Á r a 4

BUDAPEST.

k o r . Megrendelheti A H É T kiadóhivatalában.

290

»

»

1900-ban a bizt.-nak kifizettetett ... 115 1900-ban kötött uj üzletek összege 1.146 Tiszta fölösleg 1900 végén 225

» » »

» »

Az 1900-ban a biztosítottaknak kifize- . , ..... tett nyeremény-osztalékok összege 14 ülllllO K.-ra rúgott.

A New-York a művelt világ összes országaiban bir fiókokkal. A New-York kötvénye megtámadbatatlan a kiállítás napjától fogva.

I1T A T k Á g

JjLAl/U i

Uj, nagy, erős szerkezetű WINTER-íéle elektromos gép. VIII., Röck Szilárd-u. 18. szám.

Kiss József összes költeményei Első olcsó kiadás. Ára bérmentve küldve 3 K. 20 f.

Referencziák Magyarországon :

Magyar Általános Hitelbank.

Pesti Magyar Kereskedelmi Bank.

Magyarországi vezérigazgatóság:

Budapest, VII., Erzsébet-körut 9—11. sz. (New-York palota).

Megrendelhető A H É T kiadóhivatalában. Budapest, 1901. Az A t h e n a e u m irodalmi és nyomdai r.-társulat betűivel.

Melléklet A HÉT 38. számához. 231,

A Hét szakácskönyve. Kenyér-reczipék. I. A kenyérsütésnek többféle módja van. Én háromfélekép próbáltam. A rendes kenyérsütés, melyet mindenki ismer, a krumplival való sütés; aztán a zöldséggel forrázott és végre a tiszta vizzel. A legutóbbi a legjobb. A krumplikenyeret azért nem szeretem, mert hamar szárad, csak az első napon jó; igaz, hogy szépen feldagad; könnyű, de annál szárazabb később. A zöldséggel forrázott kenyér készitésmódjá éz, (mivel az én háztartásom nem nagy, kis'mennyiségben beszélek): Tégy egy bögre vizbe 1 nagy sárgarépát, petrezselyemgyökeret/ezt mind kerekre vágva, egy marék köménymagot és főzd addig, mig a zöldség puha lesz. Addig végy 5 kiló lisztet, ebből H/a kilót külön egy tálba és a bugyogva forró zöldséges vizet szűrd egy szitán a lisztre.és egy nagy fakanállal jól dolgozd ki; olyan sürü legyen, mint a csuszára való tészta szokott leríni. Tetejére 2 fakanál vizet önts, azért, hogy a tészta kérget ne kapjon. Takard be addig, mig meleg, egy jól ráillő födővel. Ezt mind este csináld és hadd maradjon igy meleg helyen reggelig.. A többi lisztet tedd abba az edénybe, amiben a kenyeret gyúrni szoktad és 12 fillér ára élesztőből csinálj bele kovászt, hadd azt is reggelig kelni. Reggel a leforrázott tésztát tedd a kovász közé, sózd meg és gyúrd jól a kovászszal össze addig, mig jó kemériyes a tészta; csak aztán önts a megmaradt liszthez vizet.' Ennek a tésztának keményebbnek kell lennie, mint a rendes kenyértészta szokott lenni és gyúrd jól ki, ez a fő, és hadd jól megkelni. Ez a tészta nehezebben kel, tehát korábban kell elkezdeni. Ha már jól mégkelt, szaggasd ki. (Öt kilóból 2 középnagyságú kenyér lesz.) Tedd kosárba és hadd újra kelni, aztán süsd. A harmadik módon szintén igy csináljuk, azzal a különbséggel, hogy csak tiszta vizzel forrázzuk le a tésztát és másnap, mikor dagasztjuk, egy fél marék köménymagot teszünk be. Igy szoktam rendesen a kenyeret sütni, mert ezzel kevesebb a vesződség. Az igy készült kenyér két hét múlva is puha és igen Ízletes; kellemes édeskésféle izü' és nem savanyu, mint a legtöbb kenyér. A falusi nagy háztartásokban komlóval is szokták a kenyeret sütni, azzal is jó, de ezt mi városiak nem igen tehetjük. (Nyitra.) Petrovies Lászlónó. •

'

'

Én azon a véleményen vagyok, hogy a városi házak kenyere azért nem jó, mert nem sütnivalóval, hanem élesztővel, vagy kovászszal készül. Nálunk igy sütik a kenyeret: a sütnivalót (minden két kiló lisztre egy jól megmért »összemarokkal«, ahogy a Dunántul mondják) langyos vizben áztatjuk és 2 óra hosszat ázni hagyjuk. Közben krumplit főzünk, egy kiló lisztre 5—6 szemet számítva,'ha megfőtt, meghámozzuk és áttörjük, krumplitörőn vagy rostán. A lisztet gondosan átszitáljuk, az ázott sütnivaló levét szitán áttörjük, magát a sütnivalót jól kinyomva és evvel a lével teszünk a liszt egy részével kovászt, a kovászba belékeverjük az áttört krumplit és azután kelni hagyjuk. Minden 2 kilóhoz egy marék finomra tört sót és ugyanannyi köménymagot teszünk a lisztbe. Ha a kovász megkelt, akkor a lisztből langyos vizzel kellő puha tésztát dagasztunk, a kovászt

beléteszszük és az egészet szép sima egyenletesre dagasztjuk, azután a kenyereket kiszaggatjuk, szakajtó-kosárba' tett és meglisztezett szakajtóruhákra rakjuk, betakarjuk és kelni hagyjuk, ha szép magasra megkelt, mehet a sütckemenczébe. A lisztnek jó, ha fele rozs, de a rozsos kenyér csak jó gyomrú embereknek való eledel, mert kicsit nehéz emésztetü. Rozsos kenyér tésztáját, kivált ha igy, mint irom, krumplival készül, keményebbre kell dagasztani, mint a .tiszta buza kenyérét. A süinivaló igy készül nálunk: Régi sütnivalóval kovászt teszünk, a fenti módon, körülbelül '/ 2 .kiló liszttel, amig ez kel, meg kell főzni egy jó marék komlót, 10—15 kis fej vereshagymát (héjastól), kevés borsot, babérlevelet, jó marék tiszta zabot és egy jó összemarék tiszta árpát addig, mig az árpa kézzel szét nem nyomható ;' ha megfőtt, 5 kiló korpát le kell vele forrázni és az egész maszszát kézzel vagy fakanállal egyenletesre kell keverni, ha már langyosra hült, akkor belé kell tenni a kovászt és esetleg — ha tulszáraz — még egy kevés langyos vizet és ugy meg kell dagasztani, mint a kenyeret, de jó keményre. Azután melegre téve kelni kell hagyni, ha szépen megkelt, a padláson vagy más száraz, szellős helyen tiszta ruhákra tenyérrel szétmorzsolva szétteríteni, naponta legalább kétszer megforgatni, mig teljesen megszárad, ha száraz, zacskóban szellős száraz helyen lehet eltartani. (Susine-Gyurgyovácz.)

F. S.-nó. III.

A jó házikenyér. »A háznál sült kenyeret tekintik a jó háziasszony próbakövének.« A jó házikenyér 'tiszta búzalisztből, vagy tiszta rozslisztből, vagy buza- és rozsliszt-keverékből állitható elő. A lisztnek szárazon őrlött, korpamentes, romlatlan, homoktól, beleőrlött gyommagvaktól, más gabonanemek lisztjének belekeverésétől ment — tisztának kell lenni. ... A liszt, ha megmarkoljuk száraz, hűvös és puha — az ujjak közötti dörzsölés közben kissé szemcsés s finom darászerü legyen. Túlságosan durva liszt nehezen dolgozható fel és csekély erjedő (kelő) képességgel bir. A marékkal való összeszoritás alkalmával a. liszt gomolyodjék. Ha a liszt csomós, akkor nedves és rendszerint a kezdődő megromlás jeleit mutatja. A liszt tehát száraz (szellős) helyen tartandó. Meleg helyen azonban a liszt megkeseredik/elromlik és benne lisztkukaczok képződnek. A jó házikenyér készítése (tésztaképzés, tésztakelesztés és ennek kisütése) a következő módon eszközöltetik: A kenyérsütés előestéjén a lisztet megszitáljuk, a teknőbe teszszük, a teknőben levő liszt balfelében' gödröt csinálunk, e gödörbe öntjük a langyos vizzel elkevert kovászt, mely kovászt kevés liszttel lágyan elkeverünk, s ezután tiszta fehér párnával letakarva, a következő reggelig léghuzam és pormentes lágymeleg + 19° C. helyen hagyjuk: Másnap 3 órával a sütés előtt, az előttevaló nap este készített kovászhoz egy kevés élesztőt, őrlött sót és vizet teszünk (10 kg. liszthez: 5 dekagramm élesztőt, 18 dekagramm őrlött sót és 4—5 kg. vizet), mely anyagot 20 percéig egyenletesen dagasztunk — elegyitünk — miáltal nyúlós tésztaanyagót kapunk, melynek sűrűsége olyan legyén, hogy a tésztának kézzeli szaggatásánál nagy erőkifejtést ne igényeljen és csirizhez se hasonlítson. Minél szárazabb a liszt, annál több vizet vesz fel. Búzaliszt többi vizhozzáadást igényel mint a rozsliszt. Búzalisztnél a tálban kelesztjük, meleg helyen körülbelül 3 óráig, rozslisztnél azonnal kiszakasztjuk s kenyér-

232, k o s á r b a t e s z s z ü k s ott megkelni h a g y j u k . H a a k e n y é r t é s z t a meszes viz igen egyszerűen, egy tál tiszta kutvizben feloldani jól megkelt, — amit o n n a n ismerünk meg, h o g y m é g egyegy kis ökölnyi mészkövet, aminővel meszelni szoktunk, ha az szer oly m a g a s lesz kelés u t á n , mint kelés előtt volt — teljesen felolvadt, felkavarjuk és beleteszszük az edzeni szánt a k k o r . hevített k e m e n c z é b e teszszük és 1 óra- 4 0 perczen gyümölcsöt. Reggeltől lehet délig hagyni vagy este későn beleegész 2 órán á t egyenletes hőfoknál megsütjük.. A k e n y é r tenni s maradhat reggelig. Akkor többrendbeli tiszta vizben a n n á l k ö n n y e b b e n emészthető és a n n á l tartósabb, minél kimosni a meszes .viz után és lehet üvegekbe tenni, mert az j o b b a n és l a s s a b b a n ' lesz kisütve. T e r m é s z e t e s , h o g y j ó igy megedzett gyümölcsnek egyáltalán- nem lehetséges megromkenyeret csak a k k o r lehet elérni, h a a k e m e n c z e a s ü t ő - lania. Feltéve, igen természetesen, ha a szirupját is kellő szakü r b e n a s ü t é s kezdetén megfelelő (190° C.) hőmérséklettel értelemmel jó sürüre főzik, kihűlni hagyják és hidegen töltik bir, h a a s ü t ő ü r b e n á h ő m é r s é k a s ü t é s alatt a s z ü k s é g h e z a gyümölcsre, miáltal üde, természetes szinét megtartja és nem képest s z a b á l y o z h a t ó , t o v á b b á h a a h ő s é g n e k a z e g y e s ránczosodik. A lekötözés is biztos és erős kézzel történjék. kenyérczipókra való h a t á s a egyenlő. Igen- a l a c s o n y kem'enNem győzöm eléggé ajánlani vidéki hölgytársnőimnek, akik czehőség mellett, különösen a héj igen v é k o n y és kevéssé talán még nem ismerik, mert alig pár éve jött forgalomba a barnított, a bél igen nedves, ellenben igen m a g a s hőség dobozokban elárusított, O alakra kivágott hólyagpapiros (egy mellett a héj v a g y elszenesedett repedésekkel, v a g y s z a k a - . dobozban száz darab van) nemcsak nagy időspórolás, de tényd á s o k k a l boritott lesz. A s ü t ő ü r hőmérsékének megállapíleg a papirosból is igen sok vesztegetődik el, mikor árkusból t á s á r a a m ű k e m e n c z é k b e n a z u j a b b szerkezetű t ü z m é r ő k vágjuk ki és nem is óly csinos... Budapesten, azt hiszem, minszolgálnak. A h ő m é r s é k s z a b á l y o z á s á r a pedig a különféle den füszer-üzletben kapható, én legalább onnan hozatom összes szerkezetű s ü t ő k e m e n c z é k m á s és m á s berendezésekkel fűszereimmel együtt és rendkívül szeretem, mert sokkal tartóv a n n a k ellátva. sabb is, mint az árkuspapiros. Milyén kényelmes dolog például, ha van- lekötözni való • befőttem husz üveggel; kiszámlálok A tésztaczipók bevetése előtt a s ü t ő ü r hőmérséke husz körlapot a dobozból, egy tányér vizbe beáztatom és nyugod190° C.-nak azért kell lenni, h o g y a tésztaczipók felszínen tan foghatok a kötözéshez . . . Minden ügyes háziasszony, g y o r s a n e g y v é k o n y k é r e g képződjék, mely által ezek akinek sok üveg. disziti kamaráját, tartson otthon patikai eredeti f o r m á j u k b a n m e g t a r t a t n a k . Mihelyt ezen czél eléresalycil-port egy' dobozzal és ha legkisebb penészt lát valatett, a h ő m é r s é k lassanként 1 3 — 1 8 ° C.-ra csökkentendő, melyik üvegben, bontsa ki, vegye le róla és hintse be felül jó hogy- e g y v a s t a g h é j n a k időelőtti képződése m e g a k a d á l y o z késhegynyi salycihporral, ami teljesen meg fogja óvni a.további tassák, melynek következtében a bél. teljesen kisüthető romlástól; lekötözve az üveget külön polczra tesszük, hogy kéz alatt n e m lenne. A kenyérczipók fekvése a s ü t é s alatt a s z ü k legyen és mikor használni akarjuk, a felül levő salycilos részséghez képest m e g v á l t o z t a t a n d ó a végből, h o g y az e g y e s letet leönthetjük róla, mert ámbár teljesen ártatlan, sőt egészk e n y é r c z i p ó k r a a h ő s é g n e k lehetőleg egyenlő h a t á s a legyen. séges szer, mégse oly kellemes, mint a tiszta gyümölcs-lé. A teljesen megsült k e n y é r n e k kivülről s á r g á s - b a r n a Nálam legalább is háromszázhatvan üveg gőzbe főzött színűnek s s i m á n a k kell lenni s n e m s z a b a d , h o g y kidudorodott és repedezett legyen, a héj egyenletes v a s t a g s á g ú • gyümölcsből évente alig hat-hét üveg romlik, ami igen kicsi százalék és csakis a .gondos utánjárás következtében van igy. legyen, a kenyér héja és bele között pedig n e legyen Majd el is felejtem a legfőbb dolgot, az erős kötözésen hézagos. A kenyér feneke ne legyen elégve, a bél a z é'gész kivül a kigőzölés módja és rendje az, amitől a gyümölcs sorsa megmetszett rész felületén e g y f o r m á n likacsos, a kenyér függ . . . s z a g a és ize pedig kellemes és élvezetre ingerlő legyen. A késhez, melylyel a kenyér metszve lesz, a kenyérből Én czukrásztól tanultam és nem sokat teketóriázom vele, semminek s e m s z a b a d tapadnia. H a a k e n y é r h é j a s olda- soha szalma, se ruha közé nem rakom, egyszerűen egymás lain mérsékelten ö s s z e n y o m a t i k , a k k o r lassan és egyenle 1 mellé szorosan az üvegeket, de mindig olyan mély edénybe, tesen emelkednie s eredeti t é r f o g a t á t ú j r a visszanyernie hogy a vizet csaknem kötésig önthessük reá; mikor tele van kell, a nélkül, h o g y a bélben repedés keletkezzék. öntve, jó erős tűzre teszem és csakis addig hagyom rajta, amig a fazékban a viz buzogva főni kezd, az első rotyogásMindezekből kiviláglik, h o g y a jó házikenyér készínál levétetem s egy' nagy, vastag pokróczczal' leboritva kamtéséhez n e m c s a k állott s z á r a z j ó liszt, h á n e m j ó keméncze rába teszem. Igy állni hagyom másnap reggelig. Mikor is megis szükséges, t o v á b b á , h o g y e g y j ó h á z i a s s z o n y n a k nemtörültetik szép tiszta ruhával és felragasztom az előre elkészícsak a k e n y é r készítését, h a n e m sütési m ó d j á t i s ' kell tett vignettákat (dátum,- czim, minőség) és polczra rakom. ismernie, s h a ezeket t u d j a , a k k o r méltán jó h á z i a s s z o n y Azt is elárulhatom, hogy ujabban a levélbélyegek szélein találnak nevezhető, mert a h á z t a r t á s s a l j á r ó teendők öSszes ható kis margót használom erre a czélra, igen praktikus, mert á g a z a t a i b a n legelső a kenyér készítése, a j ó házikenyér már enyvezve van. egyik oldala és mert rovátkás, nem is kell sütése. . . . » Add m e g U r a m mindennapi k e n y e r ü n k e t . . .« ollóval vágni, csak a rajta levő nyomtatott számokat igazitom át az én befőtteim numerusaihoz. Előző években oly sok bajom • ( K u t f o r r á s o k : G — 7 , Pallas N a g y Lexikon.) volt az enyvezéssel és czédulázással, most, hála a postások (Nagyvárad, Hadapród-iskola.) Palotainé. ügyességének, még ettől is fel vagyok mentve és másoknak is igen ajánlhatom, akik számozni szokták befőttjeiket. NB. Szépen köszönöm e reczepteket. Azt hiszem, e hárorfi egyformán mintaszerű utasítás közzül a katonásan pontos, teljes, kimeNagyon sokat lehetne mesélni még a czukorba főzött rítő és szakszerű harmadik a legtökéletesebb. Resuméül kiemelném, gyümölcsökről, amivel sokkal több babra van, hát még a hogy-élesztő helyett föltétlenül jobb a kovász v a g y a sütnivaló,' mely romániai dulcsászák, szörbettek, de ezek igen luxusos dolgok utóbbit én vidékről kapok, -de fűszer nincs benne és talán nem is való bele. Nagyon fontos a kelesztésnél az egyenletes meleg, nyáron és ritka nagy háztartásban fordulnak elő, miért is az egyis! Buzakenyérnél pedig a megkelés után való szakajtás. , • szerűbb és okosabb dolgokról beszéljünk: a kompótokról, amire minden kisebb háztartásban szükség van és eltevése kevesebb kiadással, fáradsággal jár. Mindenféle g y ü m ö l c s befőzéséről és — be n e m Nagyon kitűnő és -finom módját- tudom a gyümölcsöket főzéséről. nyersen, azon természetes, jó izével, színével megtartani. Tessék próbát tenni vele és meg fognak győződni róla. Elkezdve a cseresnye, megy, nyári baraczk, őszi baraczk, ringlóta és somig, minden gyümölcsöt kissé meszes vizbe ,szok-. tam' rakni, hogy megedződjék, de legfőképpen, hogy a gyümölcsnek beteges, rothadási csiráit, úgynevezett baktériumait kiszívja és megromlás ellen dezinficziálja. Készül pedig a

Legalkalmasabb most érő gyümölcs az őszi baraczk vagy császárkörtve, hámoztassék meg és rakassák le egy szélesszáju kis uborkás üvegbe, például két literesbe, mert a mérték ehhez , igy számitódik: négy kiló hámozott gyümölcshöz egy

635 kiló porczukor és mikor ezzel tele van rakva az üveg, fél liter fehér asztali bor jön reá s legfelül tiz krajczárért salycil-por, aztán szorosan lekötni s télire eltenni. Bármikor vehet belőle, az ember, soha nem romlik, teljesen ép és természetes ; ize vagyon; a kimagolt meggyet is igy teszem el és. egész télen rétestésztába is innen használom. Cseresnyét, kajszin-baraczkot,. szilvát, bármely érett gyümölcsöt lehet igy eltenni és a legkitűnőbb kompotnak valója van egész, 'esztendőn keresztül. Az eredetét ennek a módszernek nem mondhatom másként, mint egy kitűnőbb gazdasszony unokanővéremtől tanultam. Maros-vásárhelyi asszonyka (szakácsot is tartanak, mindamellett ő maga foglalkozik az ilyen kényesebb háztartási ügyletekkel) és ő-is csak azzal a szótárral főz, mint én »csombor, orda, kadocz«, lévén ő is, én is székely származású. Szivesen megmagyaráznám, kívánságára a tisztelt szerkesztőnek, ezeket a szavakat, de hátha a magyarázatból sem igazodik ki? A csombor például a magyar Alföldön vasfű vagy borsiká néven ismerős, igen illatos, apró, kék virágú 'kerti fü, botanikai nevét elfeledtem, de káposztába és uborkába elmaradhatatlan kellék, mivel igen jó keményen tartja. Az ordat juhtejből készítik és a túróhoz hasonlít, csakhogy, sokkal édesebb. Kadoczn&k nálunk a tojásból felvert masszát hívják, amibe csirkét szoktunk prézlizés előtt belemártani, úgyis nevezik sok helyen »kadoczos csirke«, pedig prézlis csirke jobban hangzik.

Házi likőrök készítése. Mindenekelőtt, akinek szándéka van tiszta és egészséges jó házi pálinkát készíteni, amivel egész éven át jelentékeny összeget takaríthat meg s amellett megóvja gyomrát sokféle bolti meg czukrászdai pancserájtól — készíttessen a bádogosnál egy filtráló, azaz szürléző tölcsért, mely néhány hatosba kerül, s mely-nélkül likőr nem készithető. Valamivel szélesebb a tölcsérje, mint egy közönségesnek s oldalain rövátkásan borsónyi lyukak vannak, amin keresztül a likőr lecsepeg, midőn a tölcsér ki van bélelve filter-papirral. Nálunk a kamrában külön kis asztalkán állnak a likőröknek való edények, két-három nagy, 6 — 7 literes szükszáju üveg; szürléző tölcsér, szürléző papir, melyet a patikában lehet venni, egy iv belőle pár krajczár s egy Ívből több négyszögöt lehet vágni, amit ügyesen összehajtva beleállitunk a szürléző tölcsérbe és igy mindenestől beletevődik egy szélesszáju befőttes üvegbe, hogy mikor a likőr masszája készen van, elkezdődjék a szürlézés. Legegyszerűbb s mondhatni mégis legmutatósabb és igen kedvelt édes pálinkánk : a narancs-likőr. Meg szoktuk gyűjteni télen és tavaszon á t . a narancshéjakat, mindig apró koczkára vágva megszárítom és légmentesen elzárom, hogy az illata el ne veszszen. Mikor likőrt akarok készíteni, lemérek két deka szárított narancshéjat és üvegben ledugaszolom 4 liter legerősebb ég legtisztább spirituszszal. Hat-nyolcz napig gyakran felrázogatom és aztán átszűröm a fent emiitett itatóspapirossál bélelt szürléző tölcséren s aztán ismét visszatöltöm, most már a narancshéj nélkül abba az üvegbe, amelyikben volt és adok hozzá 3 d e c i l i t e r tiszta vizet és negyvenöt deka porczukrot, amivel ismét állni hagyom, naponta többször felrázogatva, hogy minél hamarább elolvadjon a czukor. Mikor teljesen feloldódott benne a czukor, lehet ismét szürlézni. Megjegyzendő, amilyen gyorsan csepegett az első hig szürlézéskor, épp oly lassan és unalmasan csepeg most, mikor a czukor megsüritette, de akinek nincs türelme, ne fogjon' semmihez, amit tökéletesén késziteni kell, ahhoz kitartás is szükségeltetik. -Ám aztán az első pohárnyi aranyszinü, kristályosain . átlátszó folyadékot ha megkóstolja az ember, nem fogja sajnálni a fáradságot, amibe készitése került. Tetszés . szerint megvonhatj u k belőle a czukor egy részletét, ha kevésbbé édesen szeret' nők, azért, épp oly jól sikerülhet, csak nem lesz az az igazi

likőr'szerü súlya és sűrűsége az italnak. Majdnem ugyanígy készülnek a vanília- és köménylikőrök is, eltérés csak a kávélikőrnél van, mert az a legtöbb babrát kivánja, de a legtökéletesebb is. Rendkivül szép,- sötét rubinszinben játszó, feketés folyadék s felséges kávé aromájával is csábit. Vanilia-likőr. Végy legfinomabb vaníliát két grammot, vágd apró darabkákra, a patikából végy porrá tört coccionellát két,.grammot (piros ' szinre festő, .egészséges,, nem ártalmas), timsóport két ceritigrammot, a legtisztább és legerősebb, spirituszban ezeket'dugaszolva áztasd 4 — 6 napig, azután szürlézd át, mint a narancsnál leírtam és adj ehhez is 3 / 10-ed liter, azaz három deczi vizet, porrá tört; fehér czukrot negyvenöt dekát és ezt is hagyd állni, amig a czukor teljesen feloldódik. Több* ször-j,felrázandó és mikor. szürléződik, a gyakorlat beletanitja' az embert, hogy körülbelül két liternyi csöpöghet le egy szürléző/papiron, mivel rárakodik a sűrűség és ha nem jól csepeg, cserélni kell uj papirossal. Megtörténik, hogy ha gyorsan töltik a folyadékot a szürléző tölcsérbe, a nehéz suly alatt kiszakad a firtelpapir, akkor az összest vissza kell önteni a még szüret- • len masszához és szépen uj papirt. téve, élőiről kezdeni a művele.tét.. Ezért tanácsos, mihelyt féllitemyi átcsepegett, egy rendes j.üveg vagy porczellán-tölcséren át a likőrös-üvegekbe áttölteni, mert igy, ha kilyukad is a papir, kevesebb fáradságunk lesz vele, ha mindig kiöntöttük a tiszta folyadékot. Nem kell ám ezt folytonosan lesni, az ember egyszer tele tölti a szürléző tölcsért, elmehet nyugodtan intézni egyéb teendőit, csak 'mikor ideje engedi, tér vissza kis laboratóriumába megnézni, mennyi csepegett le, nem szakadt-e ki időközben a szürléző... papir ? Vanilia-likőrnek a coccionellától ragyogó vörös málnaszine és igen pikáns ize. lesz, sokan többre becsülik mindennél, én azonban a kávélikőrt legjobban szeretem. Köménylikőrt • mondok' még el, aztán rátérek arra is. Vegyünk a patikában köménymag-olajat 20 cseppet, ánizs-olajat és csillagánizsfólajat, ánizskapor-olajat 4 — 4 cseppet mind egy üvegbe, négy°deczi erős, tiszta spirituszban áztasd négy napig és adjunk akkor, hozzá tiszta vizet négy deczit, porrá tört czukrot negyven dekát)ha teljesen felolvadt a czukor benne, ez is rázandó gyakran és éppen ugy szürlézendő, mint a többi. Igen könnyen készül és igen olcsóba kerül, opálszinü kékes-fehér. Most pedig az cn legkedvesebb kávélikőrömre került a sor, ezzel már nagyobb diadalokat arattam, mint akár tiz Zsolnay-majolika és van is nekem valakim odafönn Pesten, akinek néha-néha küldök egy üveggel, mikor megérdemli, nagy kritikmacher, hanem azért szonetteket irt' már erről az aromás ilókáról, azért a reczeptjét, amit régen Ígértem volt neki is, de nem jött . alkalom rá, most megtanulhatja: Vegyünk legjobb fajta kávét frissen pörkölve és frissen darálva tiz dekát, vaniliát egy grammot és erős, finom .spirituszban (félliternyiben) 'áztassuk nyolcz napig, folyton' dugaszolva. és' gyakran összerázogatva. Nyolczadik napon szűrd át tiszta, uj szürléző papíron és akkor vegyits közé friss, forralatlan tejet két deczit, tiszta vizet négy deczit, porrá tört czukrot' kilenczven dekát, ezzel ismét'négy napig gyakran rázogatod, amig a czukor benne elolvad. Nagyszerű azt látni, milyen csúf, zavaros lesz benne á nyers tej, ahogy közé jön, és milyen hihetetlen szép, átlátszó, sötét rubinszinü, mikor átcsepeg a szürléző papiron. .Vétkezik minden háziasszony, aki boltból vagy bárhonnan hozatja a kredencze számára való édes italokat,, észre se veszi,. milyen nagy kiadásai vannak- csak akkor, ha egyszer háznál fogja késziteni, milyen ambiczióval 'teszi majd tálczára, hogy saját gyártmánya és remélem, azt is hozzá teszi, A Hétből, tanultam ! Többet nem, csak- ennyit és már- előre tudni fogják, hogy -üditő, szellemesitő ital. Mindjárt most, á propos, leírhatnám á koczintás abc-jét is, igen érdekes, hogyan lehet a poharak összeérintésével kifejezni: rokonszenvet, közönyt, tiszteletet, szerelmet és lenézést; de mar kifárasztottam eddig is a mi.kedves őrködőnk figyelmét, megmondja: »na iszen, csak asszonyokat- kell beleszabaditan/ az irásba«, pedig igazán 3*

636 csakis azcrt irtam le oly- bőségesen, hogy a leglaikusabb halandó is hozzá merjen fogni, mert röviden .is le tudtam volna én irni,. de ugy igen komplikáltnak tetszik. " • (Maros-Ludas.)

Dr. Bignio Béláné.

U. i. Ezeket mind az uramtól t a n u l t a m ; ugy is hivják a mi ismerőseink: »Bignio-likőrök«. Ebben a módszerben sehol nem hallottam késziteni, legtöbb helyen főzik a czukrot a likőrnek, ami' kényelmetlen és sokkal kevesebb aromát veSz fel, mint igy. . NB. Mindnyájan hálásak lehetünk e kitűnő tanításokért, melyek, ami nem kicsinylendő, gazdaságos voltukkal is exczellálnak. Noha — nem akadékoskodom, csak kérdezősködöm : nem lehetne a likőrökhöz ott, ahol olcsón jutnak jó konyakhoz, konyakot venni törköly helyett, melynek, mint mifelénk mondják: subaize van, és spiritusz helyett, ami mégis csak •— spiritusz ? Az erdélyi szótárért külön hála.

A ponty.

j

Én egy középnagyságú ponty vagyok — pikkelyeimtől csak ugy ragyogok. Kérlek tisztils meg kivül, belül — 'minden fölösleges részemtül. Jól besózva tepsibe tégy, — melyből olyan nagyot végy, — hogy ugy helyezhess el benne, — mintha lestem vizben lenne. Hasogasd be oldalamat — képzelheted kínjaimat! — Betetézik ezt még azzal, — ho,gy a fenti nyílásokba — tesznek hagymát összevágva — paprikába jól bemártva. Mellém vajat s rám tejfölt. öntve •—a forró sütőbe tégy be. Negyedórát, ha benne hagytál — legyen készen már a tál — hogy szép pirosra sült testem — virágdísz közt fekhessen. Ez az én készítésem titka — jegyezze meg jól minden kukta — mert újra egy ezredév elhalad — mig hallhat egy beszélő halat. Jó étvágyat.

kiván

a ponty. U. i. Kedves Emma asszony, a rosszul rimelő, de különben nagyon Ízletes hal elfelejtetté megmondani, hogy a vajból 1 lat, a tejfölből 2 deczi szükséges. , i p .• Szívélyesen üdvözli druszája f

Emma kisasszony. NB. 0 kis Emma, ez a hal — heuréka, diadal — sok ezredév múlik s halad — de ez a reczept megmarad — s bár verse "jó és ríme édes — a hal csakis némán beszédes. — Aztán : micsoda, fifika : virágdísz és paprika ? v

Negyven krajczáros reczeptek,

'

„

amelyeket »Senki« diszes rigmusokban olyan sürgősen kért és amelyre valóban nagy is a szükség az Isten-adta, Istenverte szegény nép között. Készitik is a 30 krttól 1 frtig dotált napszámosok, feles kertészek és béresek, sőt gyakorta maguk a gazdáik is! Magyarosak, Ízletesek, egyszerűek és — jók. Aki ezekkel él, annak nem kell Karlsbad! ' Sóskaleves. Kanálnyi zsírban lepárolsz két összemaréknyi tiszta sóskalevelet, ha zsirjára sül lehinted egy jó kanálnyi liszttel, pár kanál tejfölt, csipet sót, pár koczkaczukrot teszel rá, egy liternyi vizzel felereszted, pirított kenyérrel vagy. zsemlével feladod. Kaporleves. Kanálqyi zsirban kanálnyi lisztet piritasz, késhegynyi paprikát, kétannyi sót, két koczka czukrot, egy kanálnyi apróra vagdalt kaprot teszel belé, egy liternyi savóval . felereszted, ha összeforrt, pirított kenyérrel vagy zsemlével beadod. Krumplis paradicsomleves. Közönséges paradicsomlevesbe apró koczkára vágott krumplit s egy cső paprikát főzesz. Ebbe nagyon kevés vagy semmi czukor sem kell. Gubák és lángosok. Kenyér vagy kalácssütéskor a takarékos vagy szegény asszony nem főz külön, hanem ennek tésztájából lopva, ebből állítja elő aznapi ebédjét vagy reggelijét. És pedig következőképen: Czipónyi tésztát tepsinagyságura elnyújt, tepsibe téve, szélét begyűri, sürü tejföllel leönti, megszurkálja s a kemencze szájában láng előtt'pirosra süti! Vagy pedig a tepsibe tett tésztát piritott káposztával beszórja, meg-

borsozza és' ugyanugy süti. Koczkás darabokban beadják. Pusztalángos pedig, ha elnyújtva, sütőlapáton láng előtt megsütik. A .lángosok legföljebb kisujjnyi vastagok. Ezek voltak a lángosok; a gubák majd igy készülnek. A z a z : hüvelyk-ujjnyi vastagra nyújtandó kis czipónyi tészta, apróra beirdalva (mint a daráskoczkát szokás), de nem elvagdosva, láng előtt vagy sütőben (a lángost is lehet sütőben) megsütve. Ha kihűlt, szétszeded s laskaszürőre rakod a koczkákat, nagy fazék forró sós vizzel leöntöd; ha a leve lefolyt, forró zsirra veted s mákkal, czukorral sürün behintve beadod. Bojtosén mézzel, mákkal, zsir nélkül is kitűnő. Vagy pedig érett turó vagy parmezán s vajjal is igen jó a guba. Savanyu dinnye. Rusztikus egy étel. A parasztság itt a környéken széltében-hosszábán eszi, kiváltképen disznótor, lakodalom és egyéb ilynemű fontos családi események murijai után, mint az . uri népség katzenjámmer — vagy hogy is hivják ? — után a korhelylevest, vagy hering-salátát. Reczipéje : zsendült pólyásbaba-főnyi görögdinnyéket hordóba vagy dézsába rakni, ahol van szőlőtörköly, abból keveset alá- és fölérakni, sósvizzel leönteni, jó, ráillő födővel leszoritani és pár hétig állni hagyni. Törköly hijján gyenge eczetes viz is megteszi. Magyar imperiál.. Félliter jó sürü tejfelhez kavarj este egy csapos kávéskanálnyi finom sót és ugyanannyi czukrot. Hadd reggelig állni — lehetőleg meleg helyen — reggel töltsd egy vászonzacskó csücskébe; estig leszivárog annak leve és kész a nagyon pikáns sajt. Aki frissiben nem szereti, göngyölje selyem, majd staniólpapirba, igy szépen megérik s hosszabb ideig eláll. Haluska krumplival. Nagy fazékban, bő vizben, körülbelül 1 J i rész hámozott, apróra vágott krumplit, a többi sósviz, tett fel forrni. Felfövésben .apró haluskát szaggatsz közé. 1 liter liszthez 1 tojást számitva, készül a haluska, mire ez megfőtt, levét leszűröd s a krumplival elegy haluskát apróra vágott, zsiron piritott hagymára veted, megborsozod s beadod. Ha van érett túród vagy parmezánod, bors helyett azt veszel. Krumpli-paprikás csipedettel vagy tarhonyával. Apróra vágott hagymát megpirítasz. Két kanálnyi tarhonyával- zsiron, aztán két késhegynyi sót, egy késhegynyi törött, egy cső zöld paprikát teszel reá, félliternyi tisztított, elvagdalt, nyers krumplit s egy- liternyi vizet. Ha felforrt, beadod. Ne legyen

tulsürü!

Vagy pedig: nagyfejnyi, - karikára, vágott hagymát piríts kanálnyi zsiron, félliternyi tisztított, elvagdalt krumplit, egy cső zöld paprikát, késhegynyi töröttet, két késhegynyi sót tégy rá, kavard el, ha összeizzadt, ereszd föl egy liternyi vizzel. Fele fövésében félliternyi liszt s egy tojásból gyűrött tésztát, mint csipedett,. főzd közé. Egy-két kanálnyi tejfelt vagy eczetet is tehetsz belé. Utóbbit csak nyáron, mert ekkor előszeretettel savanyus ételt eszik a nép.

(Csanád-Apácza.

.Kleinné Blau Irma.

Gerendási puszta.) NB. Kisérő levelében azt méltóztatik irni, hogy nem csókoltat, csak tiszteltet, mert nem tudja, igazán asszony vagyok-e. Kérem, ez nem logikus dolog; ha férfi volnék : az egy okkal több volna arra, hogy az asszonyok megcsókoljanak — nem ? Az agrarszocziális reczeptek nemcsak üdvösek és ízletesek, de tanulságosak is, mint magyar különösségek.

SZAKÁCSKÖNYV-POSTA. ü ^ * T u d o m á s u l . A helyszűke lehetetlenné teszi, hogy, mint szerettük volna, minden reczeptet az újságban közöljünk. Sőt a pályázatot is le kell zárnunk október elsejére. Ami e napig érkezik, kivétel nélkül a jury elé kerül, és, ha megengedik, kevés kivétellel a szakácskönyvbe. B. S.-né úrasszonytól találom a kétségbeesésemre egyre remény.telenebbül halmozódó hátralékok közt a sóletnek v. a kuglinak, ennek a két legfőbb zsidó ételnek valósággal ideális reczeptjét, melyet azonban nem teszek közzé, boszuból azok iránt, akik annyit vicczelnek e páratlanul Ízletes ételeken. A szakácskönyvben méltó helyökön fognak állani.

1. i

fö? Szerkesztőség és kiadóhivataf .1=

Recommend Documents