European Commission/EACEA/Eurydice (2016) Entrepreneurship Education at School in Europe, Eurydice Report, Luxembourg: Publications Office of the European Union Elérhető: https://webgate.ec.europa.eu/fpfis/mwikis/eurydice/images/4/45/195EN.pdf
Fő megállapítások A vállalkozói készségek fejlesztése és támogatása régóta az egyik legfontosabb szakpolitikai célkitűzés az EUban és a tagállamokban. Egyre inkább arra irányul a figyelem, hogy milyen lehetőségeket rejt magában az, ha a fiatalok saját kereskedelmi és szociális vállalkozásokat indítanak, és így számos innovációt hoznak létre azokon a területeken, ahol élnek és dolgoznak. A vállalkozói készségek fejlesztése nemcsak azért rendkívül fontos, hogy alakítsa a fiatalok gondolkodásmódját, hanem azért is, mert olyan készségeket, ismereteket és attitűdöket fejleszt, melyek lényegesek a vállalkozói kultúra kialakításához. A jelentés bemutatja a témához kapcsolódó legújabb fejleményeket az európai országokban, hasonlóan a korábban megjelent Eurydice-jelentésekhez (2006, 2012). Áttekinti az iskolai oktatásban betöltött szerepét (alapfokú, középfokú és iskolarendszerű szakképzés) minden Eurydice hálózathoz tartozó országban/régióban, kivéve Németországot, Írországot és Liechtensteint. Az alábbi részek összefoglalják a jelentés fő megállapításait, különös tekintettel az országos definíciókra és kontextuális mutatókra, valamint azokra a stratégiai tevékenységekre és finanszírozási mechanizmusokra, melyek támogatják a vállalkozókészség-fejlesztést. A jelentés azt is vizsgálja, hogyan lehet a vállalkozókészségfejlesztést integrálni az egyes nemzeti iskolai tantervekbe és a tanulási eredményekbe, valamint a pedagógusok alap- illetve továbbképzési programjaiba. Végül az utolsó fejezet áttekintést ad azokról az elemekről, melyeket az európai országok már bevezettek, továbbá azokról, melyeket tovább kell fejleszteni annak érdekében, hogy előrelépés legyen ezen a területen. A legtöbb nemzet ugyanolyan tágan értelmezi a vállalkozókészség-fejlesztést, mint amennyire tág az Európai Kulcskompetencia definíciója (European Key Competence). A vállalkozókészség-fejlesztésre körülbelül az országok fele használja az Európai Kulcskompetencia meghatározását, és mintegy harmada használja a saját nemzeti definícióját. A legtöbb definícióban (európai és nemzeti), a vállalkozókészség-fejlesztés szerepe és célja nemcsak a munka és az üzlet kontextusára reflektál, hanem általánosságban az egyén életére is. Közel 10 országban a vállalkozókészség-fejlesztésnek nincsen közösen elfogadott meghatározása nemzeti szinten. A kutatások azt mutatják, hogy az iskolában általában alacsony szintű a részvétel a gyakorlati vállalkozókészség-fejlesztésben, ugyanakkor igény van arra, hogy a fiatalok vállalkozói készségeit fejlesszék. Az Eurobarometer Vállalkozókészség-fejlesztés az EU-ban és azon kívül (Entrepreneurship in the EU and Beyond) című 2012-ben megjelent felmérése szerint az uniós válaszadóknak csak kevesebb mint a negyede (23%) nyilatkozott úgy, hogy részt vett vállalkozókészség-fejlesztéssel kapcsolatos oktatásban vagy tevékenységben az iskolában, melyet úgy definiáltak, mint az ötleteik valós életben való kipróbálását és saját projektfejlesztést. A fiatalabb válaszadók általában kétszer gyakrabban vettek részt ilyen jellegű oktatásban. A 2012-es PISA-felmérés eredményei azt mutatják, hogy a 15 évesek nagy része még mindig nem rendelkezik alapvető problémamegoldó készségekkel. Ugyanakkor ennek a felmérésnek az egyik konklúziója az, hogy nagyon sok múlik a tanterveken és a tanárokon, amikor a problémamegoldó készségek fejlesztéséről van szó. A Global Entrepreneurship Monitor (GEM) által elvégzett elemzés szerint szoros összefüggés van az észlelt vállalkozói képességek (készségek) és az összes korai szakaszban végzett vállalkozói tevékenység (TEA) között, ami azt jelzi, hogy az oktatás kiemelten fontos a vállalkozói kompetenciák fejlesztésében. A vállalkozókészség-fejlesztéssel tevékenységeket tartalmaznak.
kapcsolatos
stratégiák
általában
átfogóbbak
és
szélesebb
körű
A tények arra utalnak, hogy a kizárólag vállalkozókészség-fejlesztésre összpontosító stratégia koherensebb és átfogóbb megközelítést kínál a vállalkozói készségek támogatására, ahogyan azt az elemzés összes területét érintő megállapítások is alátámasztják. E speciális stratégiák jellemzője, hogy a kiemelten fontos témák szélesebb körét nyújtják, mint a tágabban értelmezett stratégiák, valamint általában tartalmazzák a megvalósítást támogató és az ahhoz szükséges legfontosabb feltételeket, mint például a minisztériumok közti párbeszéden alapuló megközelítést, a partnerek és az érintettek bevonását, és a szilárd alapokon nyugvó monitorozási eljárások kialakítását. A különböző típusú tágabb stratégiák közül az innovációs stratégiák is átfogóbbak a vállalkozókészség-fejlesztésre vonatkozóan, mint más típusú stratégiák. Néhány tágabb stratégia nagyon kevés, vagy bizonyos esetekben csak egyetlen tevékenységet tartalmaz a vállalkozókészség-fejlesztésre.
Új tendencia van kialakulóban a tágabb innovációs stratégiákkal kapcsolatosan. Azokban az országokban, ahol előzőleg létezett specifikus stratégia, vannak arra utaló jelek, hogy elmozdulás történik abba az irányba, hogy a vállalkozókészség-fejlesztés célkitűzéseit beillesszék olyan tágabb stratégiákba, melyek az innovációhoz kapcsolódnak. Az OECD azt a tendenciát állapította meg, hogy a tágabb innovációs stratégiák jobban összehangolják az oktatási és innovációs szakpolitikákat, és ez biztosítja, hogy az oktatási szektor aktív partner legyen abban, hogy az innovációk számát ösztönözze1. Amikor az országok/régiók a jelenlegi stratégiájuk megvalósításának a végére érnek, érdekes lesz megfigyelni, milyen stratégiákat tartanak majd alkalmasnak arra, hogy a lehető legnagyobb mértékben támogassák az előrelépést mind a szakpolitika, mind a gyakorlat terén. Speciális vállalkozókészség-fejlesztési stratégiák koncentrálódnak az észak-európai és a nyugat-balkáni régióban. A skandináv országokban a speciális vállalkozókészség-fejlesztési stratégiák kiemelkedő száma az innováció iránti elkötelezettségükkel magyarázható. Ezt igazolja az is, hogy az innovációs rangsorban tartósan magas a nemzetközi megítélésük. Svédország, Finnország és Dánia vezet az Innovatív Unió 2015. évi eredménytáblájából2 (European Innovation Scorecard 2015), és az első 10 között szerepel a világon a Globális Innovációs Index (Global Innovation Index) 3 alapján is, ahol Norvégiát szintén az első 20 között találjuk. A nyugat-balkáni régióban történő fejlesztéseket a vállalkozókészség-fejlesztésre összpontosított Kis Vállalkozások Törvényének értékelési folyamata 4 (the Small Business Act Assessment Process) és a Rigai következtetések szakképzéssel kapcsolatos ajánlásai (the VET-related Deliverables of the Riga Conclusions)5 támogatják. Mindkettő nemzeti szakpolitikai követelmény valamennyi csatlakozás előtt álló országban, amit országos és EU-szinten nyomon követnek, mint az előcsatlakozási folyamat szerves részét. A foglalkoztathatóság közös cél az összes stratégiatípusban. Összevetve a tágabb stratégiákkal, a speciális vállalkozókészség-fejlesztő stratégiák általában valamennyi előzőleg felmért céllal foglalkoznak, ideértve az aktív állampolgárságot, a közösségi vállalkozást, a vállalkozás létrehozását és a foglalkoztathatóságot. Fontos megjegyezni, hogy az összes stratégiatípusban nagyon hangsúlyos a foglalkoztathatóság, ami feltehetően a gazdasági válsághoz köthető, mellyel Európa országai szembesülnek. A stratégiákban ritkán található meg prioritásként a tanulási eredmények megfogalmazása. Úgy tűnik, hogy a vállalkozókészség-fejlesztéshez kapcsolódó stratégiákon belül a tanulási eredmények kijelölése nem kiemelt feladat. Csak nyolc ország/régió (Dánia, Észtország, Ausztria, Lengyelország, az Egyesült Királyság (Wales), Bosznia és Hercegovina, Montenegró és Macedónia, a korábbi Jugoszláv Köztársaság) stratégiája definiálta ezt stratégiai tevékenységként. A vállalkozókészség-fejlesztéssel kapcsolatos átfogó tanulási eredmények jelenlegi hiánya viszont az egyik fő akadálya annak, hogy hatékony és magas színvonalú vállalkozókészség-fejlesztés valósuljon meg. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni arra is, hogy a vállalkozókészségfejlesztés tanulási eredményei beépüljenek az értékelési folyamatba, ami kulcsfontosságú a vállalkozókészségfejlesztés minőségbiztosításához is, melyet csak két ország (Dánia, Észtország) jelölt meg stratégiai tevékenységként. Kevés stratégia nyújt részletes módszert az előrehaladás és a hatás vizsgálatára. A legtöbb stratégia esetében meggyőző tények támasztják alá, hogy jól működő partneri kapcsolat van a minisztériumok között. Ugyanakkor az országoknak több támogatásra van szükségük egy erőteljesebb monitorozási keretrendszer kidolgozásához és megvalósításához. Egy-egy stratégián belül kevés ország nyújt részletes tájékoztatást az ellenőrzési módszerekről, néhány tágabb stratégia nem is kifejezetten kapcsolódik a vállalkozókészség-fejlesztés eredményeihez vagy hatásaihoz, és gyakran nincs is definiált visszacsatolás a vállalkozókészség-fejlesztés oktatáspolitikai fejlesztési ciklusára. Mivel a kormányzati és más finanszírozási formák terén soha nem látott megszorítások léptek életbe egész Európában, fontos alaposan ellenőrizni, hogy mekkora előrelépés történt, mi a hatása a stratégiáknak és a kapcsolódó tevékenységeknek.
1 OECD Innovációs Stratégia 2010. 2 http://ec.europa.eu/growth/industrv/innovation/facts-figures/scoreboards/index en.htm 3 https://www.globalinnovationindex.org/content/page/data-analysis/ 4 http://ec.europa.eu/growth/smes/business-friendly-environment/small-business-act/index en.htm 5 A 2015. június 22-i Rigai Határozattal az Európa Tanács jóváhagyja az új középtávú teljesítések körét az iskolai rendszerű alapfokú szakképzésre a 2015-2020 időszakra például a kulcskompetenciák megerősítését, beleértve a vállalkozókészség-fejlesztést.
Az európai országoknak több mint a fele különít el nemzeti és uniós finanszírozást a vállalkozói készségek fejlesztésére, de a stabil és átfogó finanszírozási megoldásokat továbbra is fejleszteni kell. Európa-szerte a vállalkozókészség-fejlesztés kidolgozását és megvalósítását a nemzeti és/vagy az európai források finanszírozzák. A nemzeti támogatást gyakran az oktatásért felelős minisztérium, valamint más illetékes minisztériumok biztosítják. Huszonhét európai ország/régió szentel nemzeti forrást vállalkozói készségek fejlesztésére úgy, hogy legtöbbjük a vállalkozókészség-fejlesztés egy speciális vagy tágabb stratégiájának megvalósítását támogatja. A pénzügyi támogatást vagy egy külön költségvetési keretben különítik el kifejezetten a vállalkozási készségek fejlesztésére, vagy még gyakrabban az össznemzeti költségvetés részeként kezelik. A speciális vállalkozókészség-fejlesztéssel rendelkező országok közül csak Svédország különített el nemzeti költségvetést erre a célra, az összes többi ország az össznemzeti költségvetésből finanszírozza a speciális stratégiáját. Ugyanakkor Luxemburg, Málta és Hollandia, ahol nincsen vállalkozókészség-fejlesztéshez (kapcsolódó) stratégia, külön nemzeti költségvetést biztosít a vállalkozói készségek általános fejlesztésére és megvalósítására. A nemzeti finanszírozáson kívül 24 európai ország/régió kap uniós támogatást a vállalkozási készségek fejlesztésére. Néhány ország - Horvátország, Magyarország, Bosznia-Hercegovina és Törökország – kizárólag uniós forrásokra támaszkodnak a vállalkozókészség-fejlesztés általános fejlesztésében vagy az azzal kapcsolatos speciális vagy tágabb stratégiák megvalósításában. Mindkét típusú uniós finanszírozás6, a közvetlen és közvetett is döntő jelentőségű eszköz a vállalkozókészségfejlesztés kidolgozásának és megvalósításának támogatására. Ugyanakkor az uniós közvetett finanszírozás fenntarthatóbb eredményeket biztosíthat, mivel az operatív programokat nemzeti beruházási prioritásokkal, konkrét célokkal és konkrét intézkedésekkel egy hosszabb periódusban támogatja, szemben az EU-s közvetlen finanszírozással, ami gyakran (rövid távú) projektalapú megközelítés. Azon országok többsége, amelyek EU-s támogatást használnak fel a vállalkozókészség-fejlesztés egy speciális vagy tágabb stratégia megvalósítására, közvetett EU-s támogatást kapnak. Az európai országoknak több mint a fele nemzeti és uniós forrásokat is elkülönít a vállalkozókészség-fejlesztés kidolgozására és megvalósítására. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy csak a stabil és hosszú távú finanszírozási források biztosítanak átfogó megoldást a vállalkozókészség-fejlesztés finanszírozására. Ide tartozik a stratégia megvalósítása, a tanterv, a pedagógusképzés átdolgozása, partnerkapcsolatok kiépítése az érintett szereplőkkel stb. Jelenleg mindezt az európai országok zömében még fejleszteni kell. Az alapfokú oktatásban a vállalkozókészség-fejlesztés egyre inkább tantárgyközi oktatási célkitűzésként szerepel, de a középiskola felső évfolyamain tanítják leggyakrabban, különféle megközelítéseket alkalmazva. Bizonyos tendenciák figyelhetők meg abban, hogyan integrálják a különböző országok a vállalkozókészségfejlesztést a tantervbe. Általános iskolai szinten többnyire a tanterv tartalmazza tantárgyközi oktatási célkitűzések formájában. Rendszerint hasonló módon építik be a tárgyat az összes többi oktatási szinten. A vállalkozói készségek fejlesztése a középiskola felső évfolyamain a legelterjedtebb, ahol többfajta megközelítés létezik. Van, ahol külön tantárgy, míg másutt más tantárgyakba integrálják, elsősorban a társadalomtudományok, közgazdasági ismeretek és üzleti tanulmányok részeként. Megint máshol, ugyanezen az oktatási szinten, a vállalkozói készségek fejlesztése gyakran választható tárgy. Ez összhangban van azzal a ténnyel, hogy a középfokú oktatás felső osztályaiban a tanulóknak általában nagyobb tantárgyválasztási szabadságuk van, mint az alacsonyabb iskolai szinteken tanulóknak. Ugyanakkor, ha egy országban a vállalkozókészség-fejlesztés választható és nem kötelező tárgy, valamint nem a tantárgyközi megközelítés része, kevésbé valószínű, hogy minden diák számára elérhetővé válik Az országoknak több mint a fele nagyon kevés vagy semmilyen iránymutatást nem ad az oktatási módszerekhez. A középiskola felsőbb osztályaiban, valamint az iskolai rendszerű szakmai alapképzésben gyakrabban találunk módszertani útmutatót a vállalkozókészség-fejlesztés tanításához, mint az alacsonyabb oktatási szinteken. Nincs nagy különbség az országok között abban, hogy a módszertani útmutató milyen tevékenységtípusokat ajánl a tanároknak. Az aktív tanulás és az osztálytermen kívüli tevékenységek a legáltalánosabbak, míg a tapasztalati tanulás a legkevésbé gyakori. 6 Az uniós finanszírozás vagy közvetlen pénzügyi támogatást jelent, amelyet az európai intézmények közvetlenül biztosítanak a végső kedvezményezetteknek (például Erasmus +), vagy közvetett finanszírozásról beszélünk, mint például a Strukturális Alapok (és a vállalkozói készségek fejlesztése különösen az Európai Szociális Alap) esetében.
A kutatások eredményei azt mutatják, hogy azok a módszerek játszanak központi szerepet a vállalkozókészségfejlesztésben, amelyek a tanulók tanórán kívüli tapasztalataira építenek, és összekapcsolják őket a valódi világgal. Fontos, hogy a tanárok világos módszertani útmutatót kapjanak, és egyetértésre jussanak abban, hogy milyen módszerek alkalmasak a vállalkozókészség-fejlesztés oktatására, és hogy milyen módszerek járulnak hozzá leghatékonyabban a sikeres tanításhoz. A jelentés megállapítja, hogy – bár a legtöbb ország beépíti a tanterveibe a vállalkozókészség-fejlesztést – sokszor semmilyen tanítási/tanulási módszert nem ajánlanak a megvalósításához, a tanároknak, következésképpen, nagy önállóságot hagynak ezen a területen. Gyakorlati vállalkozói tapasztalatokat nagyon kevés ország épít be a tantervébe általános és kötelező elemként. A legelterjedtebb példák a gyakorlati vállalkozói tapasztalatra a mini vagy junior cégek alapítása, valamint projektalapú munka megvalósítása, amely egy világos ötletalkotási folyamatot és kézzelfogható projektterméket eredményez. Számos gyakorlati vállalkozói tapasztalatot olyan kezdeményezések keretein belül biztosítanak, ahol a külső partnerek bevonása, mint pl. Junior Achievement, kulcsfontosságú elem. Míg a legtöbb országban ez a tanórán kívüli órákra korlátozódik, más országokban (Flamand Közösség Belgium, Bulgária, Észtország, Görögország, Lettország) ezek a programok már a normál tanterv részei. A vállalkozókészség-fejlesztéshez kapcsolódó tanulási eredmények a legtöbb európai országban fragmentáltak; nem teljes körűek, és hiányzik a folyamatosság a különböző oktatási szintek között. Európa-szerte a különböző vállalkozókészség-fejlesztéshez kapcsolódó tanulási eredmények lefedettsége a tantervben egyenetlen. Néhány közülük – nevezetesen az önbizalom, a tervezés és a csapatmunka – tágabb oktatási célok. Bár a tantervek széles körben használják, ezek nem specifikusan vállalkozókészség-fejlesztéshez kapcsolódó tanulási eredmények. A kreativitást néha általános célként jelölik meg, de ritkán találunk egyértelműen megfogalmazott vállalkozókészség-fejlesztésre vonatkozó tanulási eredményt. „Erőforrásgazdálkodás", „bizonytalanság/kockázatkezelés ", „a vállalkozók szerepe a társadalomban" és „vállalkozói karrierlehetőségek" – már specifikus témák, de jellemzően itt sincsenek egyértelműen megfogalmazott tanulási eredmények az európai tantervekben. A pénzügyi műveltség olyan tanulási eredmény, amelyet hagyományosan a vállalkozókészség-fejlesztéssel társítanak, nem utolsósorban azért, mert könnyebben azonosítható és mérhető. Ez a jelentés megerősíti, hogy minden oktatási szinten ez az egyik legelterjedtebb tanulási eredmény a vállalkozókészség-fejlesztés esetében. Összességében csak mintegy 15 ország/régió fogalmazott meg széleskörű vállalkozói tanulási eredményt (a definíció szerint legalább hat kategóriát) a kötelező tantárgyakhoz és/vagy a tantárgyközi területekhez legalább egy oktatási szinten. A magasabb szintű oktatás tantervei nem tartalmaznak lényegesen több tanulási eredményt, mint az alacsonyabb szintűek. Bizonyos eredmények relatív előfordulása viszont észrevehető eltéréseket mutat. Az alap- és középfokú oktatás alsóbb évfolyamain ezek többnyire a vállalkozói attitűdök, és a kreativitás, tervezés, pénzügyi műveltség és csapatmunka készségeinek kategóriáihoz kapcsolódnak. A középfokú oktatás felső évfolyamai és az iskolai rendszerű szakmai alapképzés szintjén kevesebb tanulási eredmény kapcsolódik a vállalkozói attitűdökhöz és csapatmunka-készségekhez, viszont több van az „erőforrás-gazdálkodás”, „bizonytalanság/kockázat kezeléséhez”, és az ismeretek kategóriában az „értékelési lehetőségekre”. A vállalkozókészség-fejlesztéshez kapcsolódó tanulási eredmények specifikus értékelése általában hiányzik, ami korlátozott beágyazottságra utal. A vállalkozókészség-fejlesztéshez kapcsolódó tanulási eredmények terén csak néhány ország/régió tud felmutatni olyan strukturált megközelítést, amelyre jellemző az előrehaladásra törekvés és az átfogó megközelítés (Észtország, Spanyolország, az Egyesült Királyság (Skócia) és Norvégia. Emellett egyes országok már dolgoznak egy átfogó, stratégiai módszeren, ahol kulcsszerepet kap a jelenleg kidolgozás alatt álló kompetencia referenciakeret. Ez a folyamat történik most a belgiumi Flamand Közösségben, Dániában, Ausztriában és az Egyesült Királyságban (Walesben). Ezzel együtt a vállalkozókészség-fejlesztésre vonatkozó tanulási eredmények specifikus értékelése távolról sem megoldott. Értékelés legfeljebb néhány olyan speciális tantárgyhoz kapcsolódó tanulási eredmény esetében történik, ahol valamilyen módon szerepel a vállalkozás. Ez jelentős mértékben korlátozza a vállalkozókészség-fejlesztés hatékony oktatását és tanulását, mivel a tanárok és a tanulók általában inkább arra a tárgyra összpontosítanak, ahol a tanterv kötelezően előírja az értékelést.
Az európai országoknak csaknem a fele autonómiát ad a tanárképző intézményeknek a vállalkozókészségfejlesztés bevezetésére. A vállalkozókészség-fejlesztés vizsgálata a tanárképzésben (ITE) összetett feladat, hiszen tantervi kérdésekben az európai országok/régiók több mint háromnegyede vagy autonómiát ad a képzőintézményeknek, vagy nincsen semmilyen előírás/javaslat a vállalkozókészség-fejlesztésre. Csak az egyes programok vizsgálata vagy egy felmérés elvégzése alapján kaphatnánk pontosabb képet arról, hogy valójában mi történik a tanárképző intézményekben. Csak két központi hatóság javasolja, hogy legalább minden leendő alap- és középfokú oktatásban érintett pedagógus ismerkedjen meg a vállalkozókészség-fejlesztéssel a tanárképzés során. Ez Észtországra és Lettországra vonatkozik. Dániában az ajánlás kizárólag azokat a leendő pedagógusokat érinti, akik az alapfokú oktatásban és középfokú oktatás alsó évfolyamain fognak tanítani. Négy további ország központi hatósága is ajánlja ugyan, de csak bizonyos tanároknak, attól függően, hogy milyen szakosak, és milyen oktatási szintről van szó (Ausztria, Szlovákia és Montenegró), illetve hogy milyen típusú tanárképző intézetbe jár a hallgató (Törökország). Tizenhárom ország/régió említi meg a központi ajánlásaiban, hogy szükséges, hogy a leendő tanárok elsajátítsanak olyan készségeket, amelyek kulcsfontosságúak a vállalkozókészség-fejlesztéshez, akár benne vannak ezek a vállalkozókészség-fejlesztés kontextusában, akár nincsenek. Dániában, Észtországban, Spanyolországban, Lettországban, Máltán, Lengyelországban és Norvégiában, a jelentésben vizsgált öt készség közül legalább négyet el kell sajátítania minden leendő pedagógusnak. Több és jobban kidolgozott vállalkozókészség-fejlesztés témájú kurzust biztosítanak a tanártovábbképzésben, mint a tanárok alapképzésében. 28 országban/régióban biztosítanak vállalkozókészség-fejlesztés témájú kurzusokat bizonyos szaktanárok számára egyes oktatási szinteken a tanár-továbbképzésben (CPD). 17 országban/régióban minden általános és középiskolai tanár részt vehet ilyen kurzusokon. A kurzusokat általában a tanár-továbbképzésért felelős intézmények szervezik, vagy át lehet ruházni olyan testületeknek/szervezeteknek, amelyek elkötelezettek a vállalkozói készségek fejlesztése iránt. Annak ellenére, hogy nagyon nehéz teljes képet kapni arról, hogy mi történik a tanárképzésben, az világosan látszik, hogy erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy a tanárképzés fejlődjön, és a vállalkozókészség-fejlesztés témájú kurzusok száma a tanár-továbbképzésben növekedjen, annak érdekében, hogy a pedagógusok megismerjék a témát és azokat a tanítási módszereket, melyek fontosak ahhoz, hogy kialakítsák a diákokban a vállalkozói készségeket és attitűdöket. A központi hatóságok által nyújtott támogatás leggyakoribb formája a tananyag biztosítása. A központi hatóságok elsősorban úgy támogatják a pedagógusokat, hogy finanszírozzák vagy kidolgozzák a tananyagot (17 ország/régió). 12 országban/régióban a központi hatóság iránymutatást dolgozott ki a vállalkozókészség-fejlesztéshez, néhány esetben úgy, hogy együttműködtek a többi érdekelt féllel. Emellett központi hatóságok által támogatott szakértői központok működnek 11 országban/régióban (Belgium három közösségében, Dániában, Spanyolországban, Franciaországban, Horvátországban, Ausztriában, Romániában, Finnországban és Montenegróban). A pedagógusok közötti hálózatépítés is olyan módszer, amely hasznos lehet olyan szempontból, hogy a tanárok közösen alakítsák ki a nézőpontjukat, és terjesszék a jó gyakorlatokat. A hálózatépítést erősíteni kell, mivel vállalkozókészség-fejlesztés témájú tanári hálózatok csak Dániában, Észtországban, Spanyolországban és Franciaországban működnek. Egyes országokban/régiókban, a magán- és a non-profit szektor már részt vállal a tananyag fejlesztésében és tanári online információs központok létrehozásában. Sokat javulna a helyzet, ha a központi hatóságok is nagyobb elkötelezettséget mutatnának az ügy iránt.
A jelentésben megemlített országok közül egyelőre egyetlen ország sem építette be teljes mértékben a vállalkozókészség-fejlesztést az oktatásba. A vállalkozókészség-fejlesztés teljes beépülése az oktatásba azt jelentené, hogy egy stratégia már több éve működik, rendszeresen monitorozzák, erőteljes finanszírozási mechanizmusok támogatják, a tanulási eredményeket értékelik, és hogy teljes mértékben integrálják a tanárok alap- és továbbképzési programjaiba. A legnagyobb szükség két területen van az előrelépésre: a tanulási eredmények és a tanárképzés tekintetében. Az átfogó és következetes tanulási eredmények kidolgozása, amelyet az oktatás több szintjén alkalmazhatnak, és szisztematikusan értékelnek - elengedhetetlenül szükséges. Továbbá kulcsfontosságú, hogy a vállalkozókészségfejlesztést integrálják a tanárok alap- és továbbképzési programjaiba, függetlenül a tanári szaktól és az oktatási szinttől. Csak így lehet magas szintű képzést nyújtani a diákoknak.
