Ez már a harmadik! YEE! Volt akinek tetszik, volt persze akinek nem. Volt aki nem értette, hogy miért nevezem magazinnak, és volt aki azért nem kérte, mert tuti, hogy pénzért fogom adni hamarosan. Miért lett magazin, és nem valami cikkgyűjtemény? Mert, mint minden kezdeményezés, ez is egyfajta szárnybontogatás így, az elején. Ahogy jönnek az ötletek – persze amelyek segítenek neked is – úgy fog a tartalom, és ezzel együtt az oldalszám, az olvasni való nőni. Mivel nem megy nyomdába, és ahogy ígértem havi magazin lesz belőle (csak az első két hónapban jelenik meg kéthetente) így a magazinra szánt összeget költsd inkább csokira. Küldhetsz fotót a csokiról nyugodtan. A jó hír mára az, hogy máris jelentkeztek cikkírók, akik szívesen írnának különböző témákban. Jelenleg az egyeztetés zajlik, és remélem a következő számban már helyet is találunk ezeknek az írásoknak. Felhívás! Ha úgy gondolod, hogy szívesen írnál te is, akkor jelentkezz, és a részleteket megbeszéljük. Jelentkezni ezen a címen lehet:
[email protected] Jó olvasását, és tanulást kívánok Marik Laci A Megoldottam Magazin Főszerkesztője
Tartalom
1. Szia állapot! Kérek még belőled! Színészkedésért még soha nem osztottak ki OSCAR díjat. Garantálom, hogy ezért sem fogsz kapni. Itt az idő, hogy leszokj arról, amit már senki nem vesz be!
4. Azt hittem már vége, és egyszer csak ismét… Ahogy belenyugszol abba, hogy ezt a csatát megnyerted, és kezdesz visszaállni a régi, már jól bevált élethez – meg persze emlékszel is rá, hogy milyen is volt –, és kezd minden olyan sima lenni, egyszer csak olyan érdekes, de ismerős érzés jön rád.
2. Te melyik vagy? 4 személyiség típus van. Keresd meg magad, és ha kell, változtass azokon, amelyek véleményed szerint akadályoznak.
3. Vállalkozz okosan III. Eszemben sincs vállalkozni -szól egy üzenet az előző szám, cikk után. Nem akarlak, és nem is célom arra rábeszélni, hogy bármilyen vállalkozásba belefogj. Viszont biztos vagyok abban, hogy azok is kiszedik belőle a lényeget, akik alkalmazottak, vagy épp otthonülők. Folyt köv. ma!
Szia állapot! Kérek még belőled. Tökéletes minden – hallom a kérdésemre a választ, holott szinte mindig tudom, hogy ez mind, mind csak mese. Ahogy telnek a hónapok, majd az évek szép lassan mindenki rájön arra, hogy mennyi, és mennyi csodás dolgot hoz, vagy hozhat az a „helyzet”? Elérkezik az a pillanat, amikor már nem a megoldás a legfontosabb, hanem az, hogy mit is lehet ebből az egészből kamatoztatni?
Kivétel nélkül mindenki szán rá néhány órát, hogy elgondolkozzon azon, hogy ezt a nyavalyát, akár a hasznomra is lehet fordítani, ha ügyes vagyok. Az meg még egy lényeges dolog, hogy sokkal könnyebb az „állapotot” fenntartani, mint azt leküzdeni. Miért is kellene ellene dolgozni, amikor a közelembe lévők már elfogadták, megbékültek vele, és ezek alapján bíznak rám dolgot, adnak feladatokat. Vagy nem. Tudom, hogy a gondolatukban, a szavaik mögött mindig ott van az, hogy
...ja, ezt ő már nem képes megcsinálni. Így marad az, hogy ezt az állapotot fent kell tartani akár, örökre.
Nem számít a „pofon” amit néha kapok. Kibírom, mert tudom, hogy azért ott van bennük a félsz, hogy akár el is veszíthetnek. Na ezen se vagyok meglepődve, hisz az, amit néha produkálok, abban ott van ennek is a lehetősége is. Aztán néha mégis jó előadni a „nagy halált”, mert akkor épp nem találsz ki jobbat. Azonnal beveszik, mert tudják, hogy „gázos” vagy. Vajon meddig hiszik el, meddig tűrik azt, hogy ezzel védekezel? Itt a rossz hír! Már az első perctől kezdve hitetlenül fogadják, késégbe vonják ezt az egészet. Amikor meg azzal érkezel haza, hogy minden eredményed negatív, akkor épp akkor viszed haza igazolás formájában, hogy neki, nekik van igazuk. Magyarázhatod te azt, hogy mégpedig neked van igazad, véged van. Nem hisznek, hazugnak, szimulálónak, hisztisnek tartanak. Mikor belenyugszol abba, hogy ez van, akkor néha bemutatod nekik azt, hogy mégis beteg vagy. Ha azt látod, a szó nélkül elnézik a problémádat, akkor ez lesz az, ami erőt ad arra, hogy újra, és újra megpróbáld őket meggyőzni. Rendre megismétled a kis játékod, ha épp ahhoz van kedved.
• • •
Rád bíznának valamit? Itt az idő a játékra. Ki szeretnél harcolni valamit? Ennél nem is kell jobb. Nesze itt egy „ál”pánikroham. El kell intézned valamit? Kérem én rosszul vagyok, engedjenek előre!
A legtrükkösebb időpontban adod elő azt, ami nem is létezik. Eszedbe se jut, hogy ezzel pont az ellenkezőjét éred el még akkor is, ha elsőre úgy tűnik, hogy sikerrel jártál. Kiégnek, megunják, beskatulyáznak, és ez az egész rosszul fog elsülni. Rájönnek arra, hogy nem lehet rád számítani, nem bízhatnak meg téged semmivel, és a legrosszabb, hogy ez akár örökre így maradhat. Amikor azon mérgelődsz, hogy a párod, a szüleid, már nem bíznak meg benned, amikor szép lassan elpártol tőled szinte mindenki, és a doki sem tud már ötletekkel előállni, el kell gondolkodnod azon, hogy mit is csinálsz rosszul? Eddig a pillanatban már a család macskája, kutyája is hülye. Az meg végképp nem lehet, hogy mindenki szó nélkül elpártolt tőled, de az okára nem jössz rá.
Ismerős idézet következik:
„...hazudtunk éjjel, nappal...” :) Legyél Te is Gy. Feri! Fogadd meg, hogy te is beismered a hibáidat, és azonnal befejezed az összes „ál pánikroham” előadásaidat. Amikor arra kérlek, hogy ismerd be, akkor nem feltétlen arról beszélek… Sőt! Csak magadnak ismerd be, és senki másnak! Ne állj elő azzal, hogy azok előtt magyarázkodsz, akiknek ezt előadtad annak idején.
Nézzük, hogy miért lehet ez hasznos? • • •
Ha nem játszol el rohamot, rosszullétet, akkor nagyobb esélyed van arra, hogy az agyad nem generál sűrűn, valódi pánikrohamot. Nem kell arra koncentrálnod, hogy mikor kell elővenned ezt a „hasznos” eszközt az ellenségeddel szemben. Erre fognak felfigyelni a közeledben lévők. Ezt veszik észre hamarabb, mint azt, hogy már megint szarul vagy.
Milyen nyereséged lesz ebből? Mivel a közeledben lévők azt tudják, hogy állítólag beteg vagy, az első időszakban nem fog nekik feltűnni, hogy mostanában nem vagy olyan sokszor rosszul. Ez egy normális reakció, hisz a jót, a jobbat te sem, én sem veszem észre elsőre. Ne várd tőlük azt, hogy ezt jelezzék. Légy türelmes, és ez az egész negatív vélemény szép lassan feledésbe merül. Ha állandóan tudatosítani akarod, hogy te vagy a család betege, akkor ne számíts arra, hogy ezt ők megértik, és belenyugszanak. Nehezen felejtenek, ahogy te is.
Szokj le a színészkedésről, mert azért Oscar díjat nem fogsz kapni.
Azt hittem már vége, és egyszer csak ismét…
Sikerült. Hosszú idő után elmondhatod, hogy nem volt hiába a küzdelem. A pánik a múlté már, és olyan szabadságérzésed van, amire talán már nem is emlékszel. Megint a régi vagy, és úgy érzed, hogy be kell pótolnod mindent, amit kihagytál a mocsok miatt. Jössz, mész, ha kell, ha nem. Boltból ki, boltba be, még ha nincs is rá szükséged. Közben azt figyeled, hogy ki néz, hogy hátha valaki megszólít, és gratulál ahhoz, hogy végig szenvedted, megcsináltad életed legnagyobb feladatát.
Győztes vagy! Ahogy belenyugszol abba, hogy ezt a csatát megnyerted, és kezdesz visszaállni a régi, már jól bevált élethez – meg persze emlékszel is rá, hogy milyen is volt –, és kezd minden olyan sima lenni, egyszer csak olyan érdekes, de ismerős érzés jön rád.
Na neeee - mondod magadban, de húúú, hát akkor még sem sikerült teljesen kiirtani ezt a rohadékot. Ahogy jár az agyad, ahogy egyre jobban elgondolkodsz azon, hogy az nem lehet, hogy csak ennyi volt, már ismét benne vagy, és leülsz ott, ahol épp vagy. Nézel ki a fejedből, és egy szempillantás alatt lejátszódik benned az elmúlt pár év. Szörnyű ez az egész, de mit csináltam, hogy újra? Mit tettem, hogy ezzel büntetnek? Sokat! Nagyon sokat. Végtelennek tűnő lista következik, de mielőtt erre rátérnék, jöjjön egy rövid ismétlés. Amikor úgy döntöttél, hogy itt az idő, hogy végre túl legyél ezen az egészen, hogy szembe szállsz vele, mert megértettél valamit: Nem szervi a problémád, és nem kell olyan gyógymódot alkalmaznod, ami bármelyik testrészed rendbetételéről szól. Nem kell meg műttetni magad, nem szükséges állapotstabilizáló szereket használnod már. Már tudod, hogy csak egyszerűen „gatyába” kell ráznod az agyad. Ennyi! És persze ehhez jön még az, hogy elfogadtad, hogy más életet kell élned. Na nem arról beszélek, hogy ezt, és ezt nem eheted meg, vagy hogy messziről el kell kerülnöd minden olyan helyet, amit eddig simán látogattál, de a pánikod miatt ezek az ajtók bezáródtak. Még mindig hideg! Vajon tudod-e, hogy mit fogadtál meg magadnak? Hagyjalak még gondolkodni, vagy ne csigázzalak, és mondjam meg? Rendben. A legtöbb „volt” pánikos, miután úgy érzi, vagy azt veszi észre, hogy már hetek óta nincs roham, hogy kezd benne lenyugodni minden, olyan feladatokba, tevékenységbe fog bele, ami egyelőre még, tilos. Ha finoman szeretnék fogalmazni, akkor azt írnám, hogy tanácsokat oszt, de ennél ez sokkal durvább. Oktat! Megmondja, megmutatja, meghallgatja, és tanácsokat oszt.
(hidd el nekem, hogy én leszek a legboldogabb ember, ha a tőlem tanult dolgokat valaki a megfelelő helyen, és időben továbbítja azok felé, akiket nekem nem volt szerencsém elérni. Én leszek az, aki büszkén fogom mutogatni, hogy ez a teher, már nem akkora, mert hisz van segítőm. Önállóan, és profi módon intézi a pánikosok sorsát. Úgy hogy kérlek arra, hogy ne azt olvasd ki, hogy kizárólagosan akarok veletek foglalkozni.- szerkesztő megjegyzése)
Azt ígérted, hogy azzal a lendülettel, ahogy a pánikból kimásztál, egy új, tartalmasabb életet is fogsz élni. Nos ha nem emlékeznél, akkor ismétlünk egyet. 1. Nem tudod, és nem is tudhatod meg, hogy mi is volt a kiváltó oka. Találgattál, de amikor rájöttél, hogy ez mind csak időpocséklás, akkor eldöntötted, hogy ezt a felesleges dolgot azonnal befejezed. 2. Megértetted, hogy vannak dolgok, amit - még ha nehezedre is esik –, meg kell változtatnod. 3. Kizársz az életedből olyan dolgokat, ami eddig normálisnak, természetesnek, megszokottnak tűnt. Most persze mondhatod, hogy ezek túl általánosak, de most következik a folytatás. Minden bepótolni azonnal. Az elmúlt pár évben rengeteg dolgot kihagytál az életedből amiatt, hogy féltél az újabb, és újabb roham közeledtétől. Megértetted, hogy változtatni kell, és ennek megfelelően végezted a napi feladataidat. Változtattál szinte mindenen. • Elköltöztél. • Munkahelyet változtattál. • Átszervezted a cégedet. • Több időt töltöttél a családdal. • Nem tömted a fejed buta dolgokkal. • Nem ültél le a semmitmondó tv adások elé. • Többet mozogtál, sportolni kezdtél. Aztán azt vetted észre, hogy kezd egyre simább lenni minden. Már nincsenek rosszullétek, vagy egyre kevesebbszer jelentkezik az a bizonyos ismerős érzés.
Hopp! Nagyképű lettél. Nem kicsit! Nagyon! Hogy is írtam? Be akarsz pótolni mindent, amit úgy érzed, elveszítettél. • • • • • • • • •
Ismét a tv előtt ülsz, és szívod magadba az összes mocskot, ami abból árad. Határozottan elhiszed, amit ott hallasz, és a következő napod azzal telik, hogy erről beszélsz. Legyen az halálhír, baleset, háború. Szennylapokat olvasol, ahol az elsődleges cél, hogy homályos szemekkel indulj újra az újságoshoz a következő mágikus számokért. Pletykálsz másokról, kibeszéled azok szerencsétlenségét. Izgalomba jössz attól, hogy másoknak van problémájuk. A céged vezetését ismét átveszed, mert azt hitted, hogy az, amit az átszervezéskor megcsináltál, csak átmeneti volt. Osztod az ész, olyan pánikosoknak, akik még nem találják az utat. Tanácsokat osztasz, és állítod, hogy te megcsináltad. Hallgatod őket, és…
Azon eszed észre magad, hogy este megint a mentő hangját hallod, mert az az izé ismét rajtad van, és épp jönnek megmenteni téged. Visszaszívtál mindent! Újra ott vagy, ahol elkezdted, mert nagyképű lettél. Azt hiszed, hogy… Azt gondolod, hogy ezeket már megteheted. Hosszú évek után sem akarok mocskot olvasni, hallani, nézni, holott én már megtehetném. Aki beszélt már velem, az tudja, hogy nem engedem a panaszkodást a telefonban, személyes beszélgetés alkalmával, holott megtehetném, hogy meghallgatom az illetőt. Tisztában vagyok azzal, hogy a világ tele van olyan dolgokkal, amelyek nem visznek előrébb, hogy szándékosság van abban, hogy olyan képet festenek az elkövetkezendő évekről, hogy ne érezd jól magad. Nem tudom az okát, de nem is érdekel. Épp a minap volt egy beszélgetésem telefonon, amikor csak annyit mondtam, hogy sok kis apró tüskét kell kihúznod magadból, és meglásd, az életed gyökeres változáson fog keresztül menni
Ha idő előtt visszafekszel a rózsabokorba, akkor ezek a tüskék újra nyomni fognak, azok fájni, fognak, és szép lassan begyulladnak benned.
Tartsd be a fogadalmad, és tarts távol magadtól minden olyan dolgot, amivel se jobbá, se szebbé nem tudod tenni a saját, és később a közeledben lévők életét.
Te Milyen típus(ú) vagy? Sokszor fordul elő veled is, hogy nem tudod hova tenni egyesek viselkedését? Néha még azon is elgondolkodsz, hogy te miért vagy olyan, amilyen? Csak négy személyiségtípus létezik. Előfordulhat ezek minimális keveredése, de a szakirodalom erre sokkal bővebb információt ad.
Érdekel alaposabban, hogy Te milyen is vagy?
Olvasd el, és ha szükséges, akkor változtass magadon!
Megoldottam magazin 2014. I. évfolyam 3. szám December
A kolerikus személyiségtípus Jelmondat: „Tudom, ki vagyok, és mit akarok!” Az őselemek közül a kolerikus a tűz típus. Ennek a személyiségtípusnak már a megjelenése is tetterőt sugároz: tekintete nyílt, testtartása határozott. Küzd, mint egy lovag, tekintélyes, mint
egy király. „Férfi a talpán!” vagy „Céltudatos nő!” – mondják rá nemtől függően. Ő az, akire bármilyen körülmények között nyugodtan
rábízhatjuk magunkat...
Amikor a kolerikus személyiségtípusú ember komolyan kezébe veszi a dolgokat, biztosak lehetünk benne, hogy célt ér. Vagy legalábbis megteszi, ami tőle telik, mert nem fogja vissza az energiáit. E személyiségtípus dinamizmusát heves, tartós, mély érzelmek táplálják. Amikor viszont rossz passzban van, indulatai könnyen elragadják. A nyugodtabb személyiségtípusok szemszögéből nézve a kolerikus ilyenkor kifejezetten ingerlékenynek látszik, mert a legkisebb bosszúságokon is felcsattan: hajlamos erősen túlreagálni az eseményeket, és előjön belőle az öntudatos oroszlán. Személyiségének izzása a körülötte élők szempontjából egyaránt lehet motiváló és kellemetlen is...
A legtöbb helyzetben a kolerikus személyiségtípus a kezdeményező, és fontos számára, hogy vezető lehessen. Ebben segíti, hogy kitartó, – amit elhatároz, azt mindenáron véghez is viszi. Mint az összefoglaló táblázatban látjuk: teljesítményorientált, kifelé forduló. Ez abban figyelhető meg, hogy egyrészt sok kolerikusnak a céljai legalább olyan fontosak – olykor fontosabbak –, mint a kapcsolatai, másrészt ez a személyiségtípus állandó kontaktusban van a külvilággal. Gyakran kiegyensúlyozatlan, keresi a „kalandokat" és érzékenyen reagál a
Megoldottam magazin 2014. I. évfolyam 3. szám December rá ható ingerekre...
A kolerikus személyiségtípus vezetési tehetsége számos pozitív adottság összességeként jelentkezik. Felfogása egy hajszálnyival lassabb ugyan, mint a szangvinikus személyiségtípusé, viszont megfigyelő képessége, gondolkodása alaposabb és pontosabb. Elméje kombinatív, figyelme a lényegre irányuló. Ez a személyiségtípus lényegesen kitartóbb, mint a szalmaláng szangvinikus. Nem veszik el a részletekben, és nem sértődik meg, mint a melankolikus. Erős akaratú, céltudatos, érvényesülésre törekvő – szemben a flegmatikus személyiségtípussal. A változékonyság, az optimizmus és az állandó aktivitás jellemzi...
Ez a személyiségtípus a rá jellemző nyíltságával könnyen konfrontálódik. A kolerikus személyiségtípus ugyanis nem szeret meghunyászkodni, egyenes gerinccel kiáll az elvei mellett. Ez mindaddig hasznos, amíg nem okoz károkat másokban a magatartása. A versengő kolerikus ugyanis jó eséllyel indul el a céljai felé vezető úton, szélsőséges esetekben viszont mindenkit versenytársnak lát. Nem egyszer a barátain is szeretne túltenni.
A kolerikus személyiségtípus másik kapcsolatromboló hibája, hogy a gyengéi zöméről nem is tud. Pontosabban előfordul, hogy a saját gyengeségeit is mások hibájának
tulajdonítja. A kolerikus erélyes fellépése sokszor előreviszi a dolgokat. Egy jó nevelést kapott kolerikus nem hisztizik, nem viselkedik érzelgős vagy szeleburdi módon. Következetes fellépése és kisugárzása miatt az emberek rögtön hallgatnak rá és elfogadják, amit mond. (Például nincs senki, aki úgy tudna kezelni egy vészhelyzetet, mint ő.)
Megoldottam magazin 2014. I. évfolyam 3. szám December
A szangvinikus személyiségtípus Jelmondat: „Figyelj rám, és egy vidám élettel hálálom meg!”
A pontosság kedvéért tegyük hozzá: azért bármi nem érdekli. Száraz tényekkel, adatokkal nem tudod megfogni a fantáziáját. Ezt a személyiségtípust az emberek érdeklik, események, sztorik és pletykák. A legjobb pedig, ha mindezt minél színesebb, viccesebb körítéssel tálalod neki…
A közkedvelt szangvinikus egy jó szándékú dumagép, örök mókamester. Ő az, aki az összes személyiségtípus közül a leginkább igényli a figyelmet. Kiapadhatatlan igénye van a társaságra, a közönségre. Mindent megtesz, hogy észrevetesse magát. Más emberek szeretetétől övezve érzi magát értékesnek. A szangvinikus figyelemigényes viselkedését mintha atomenergia táplálná. Az, hogy élénk és mozgékony, a legtöbbek szerint enyhe kifejezés.
Ha szangvinikus gyermeked (vagy párod) van, készülj fel egy izgalmas, pezsgő életre! Ezek az emberek mindig tevékenyek, bármikor kaphatók egy jó társasági programra, noha érdeklődésük mások iránt többnyire felszínes.
Egy szangvinikus nullától százéves korig bárkivel könnyen teremt kapcsolatot. Részben azért, mert ez a személyiségtípus bármikor szívesen kezdeményez beszélgetést, részben azért, mert kíváncsisága folytán minden érdekli. Nagy szemekkel figyel, akármiről mesélsz neki – hogy aztán hozzátehesse, amit ő hallott minderről.
A szangvinikust könnyen felismered, ha azt nézed, ki beszél a legtöbbet. E személyiségtípus zabolátlan képviselői képtelenek egy pillanatra is csendben maradni. A szangvinikus diáknak nehezen megy a „száraz” tárgyak tanulása, viszont ezekből is akármikor könnyen kidumálja magát, ha egy kicsi esélye adódik szabadon beszélni. Erre azért szorul rá, mert az órákon képtelen rávenni magát, hogy logikus jegyzeteket készítsen. Inkább rajzolgat, sms-t ír a pad alatt, vagy levelezik. Esetleg egyszerűen be sem megy az előadásra, hisz mennyivel érdekesebben is el lehet tölteni az időt. Ha ezek után mégis szerez
Megoldottam magazin 2014. I. évfolyam 3. szám December valakitől (lehengerlő dumával, jó kapcsolatain keresztül) jegyzeteket, azt elég könnyen összekavarja, vagy elveszíti...
A szangvinikusnak személyiségtípusnak felnőttként sem sokkal gondterheltebb a lelke. Talán pont azért, mert sosem nő fel igazán. Mindig is játékos és komolytalan marad. Legfeljebb a játékszerek, játszótársak és -terek változnak. A „komolyabb” személyiségtípusok nehezen tudnak az ő fejével gondolkodni. Ha időnként mégis lelombozódik, villámgyorsan túlteszi magát rajta. Érzelmei hullámvasútként működnek: gyors váltásokkal fent és lent. Könnyen felindul, de hamar lecsillapodik – szangvinikus szalmaláng, ahogy szokás emlegetni. (Természetesen halmozottan érvényes ez a nőkre, hiszen ők jobban teret engednek az érzelmeiknek, mint a férfiak.)
A szangvinikus személyiségtípus érzelmei nem csupán nagy ívűek, hanem sokkal több ember felé is irányulnak, mint a többi típusnál. Ebből a szempontból is habzsolja az életet. Ez persze nem azt jelenti, hogy csapodár. Mindössze azt, hogy könnyed fellépésével, káprázatos mosolyával vonzza magához az ellenkező nem képviselőit, akik nehezen tudnak neki ellenállni (főleg, ha nem is nagyon akarnak)...
Pontosan a komolytalansága miatt nem is lehet haragudni erre a személyiségtípusra. (Amivel persze tökéletesen tisztában van, és nem ritkán vissza is él.) A szangvinikus szó szerint is színt visz az életbe. Általában véve változatosabban öltözködik, mint az átlag. Hajlamos feltűnő kiegészítőket és ékszereket hordani. Ha egy komoly üzleti társaságban felfigyelsz egy öltöny mögül kikandikáló Miki egeres nyakkendőre, biztos lehetsz benne, kivel van dolgod. Autója, lakása is elüt az átlagtól. Ez a személyiségtípus mindenhol szereti az élénk árnyalatokat, a kedélyes hangulatot sugárzó elemeket. Ha megteheti, sportos autót választ, feltűnő színnel, erős hangfalakkal, kabrió változatban, vagy legalább napfénytetővel...
Mint minden személyiségtípusnál, a szangvinikusnál is ott kezdődnek a bajok, amikor túlzásba viszi az erősségeit. Lelkes és ötletes, vidám és beszédes. De felettébb érdekes szituációkba keveredik, amikor elszabadul személyiségének kisördöge…
Megoldottam magazin 2014. I. évfolyam 3. szám December
A melankolikus személyiségtípus
ápolt, környezete Különös gondossággal részletekre.
Jelmondat: „Semmi sem lehet elég tökéletes.”
A legtöbbünkre ráfér, hogy legyen körülöttünk egy igazi melankolikus személyiségtípusú ember, akinek van ízlése, szépérzéke, és veleszületett igényességgel tartja rendben a környezetét. A bonyodalmak ennél a személyiségtípusnál is akkor jelentkeznek, amikor túlzásba viszi az erősségeit. Egy végletes melankolikussal ugyanúgy nem könnyű együtt élni, mint a többi személyiségtípus szélsőségeivel: a szétszórt szangvinikussal, a zsarnok kolerikussal, vagy az álmatag flegmatikussal...
A melankolikus személyiségtípus a nagybetűs Gondolkodó. Alaposan elemez, és ismét rendszerbe rak, újra meg újra harmóniára törekszik. Ez a személyiségtípus olyan összefüggésekre jön rá, melyek más típusok számára többnyire elképzelhetetlenek. Ő meg akarja érteni a dolgok működését, a történések miértjét. Ennek és gazdag képzelőerejének köszönhetően a melankolikus személyiségtípus képviselői között találunk világhírű képzőművészeket, írókat, költőket, zenészeket, színészeket ugyanúgy, mint matematikusokat, filozófusokat, orvosokat, építészeket, régészeket, kutatókat, feltalálókat – és a sort még hosszasan folytathatnánk.
A szangvinikus személyiségtípussal szemben, aki mindenbe belefog, csakhogy azokat félbehagyja, a melankolikus csak néhány dologgal szeret foglalkozni, de amit elkezd, azt igyekszik tökélyre vinni... Ez a személyiségtípus az életének legtöbb területén komoly és rendszerezett. Napjait tervszerűen, céltudatosan éli, megjelenése harmonikus. A melankolikus személyiségtípus ruhái tiszták, vasaltak és jól illenek egymáshoz. Hajviselete
rendezett. ügyel a
Más személyiségtípusok számára sokszor érthetetlen, hogy egy ilyen különleges és gazdag lelkű személyiség miért gyötrődik ennyit. Annál is inkább, mert a melankolikus személyiségtípusok többségét igen jó humorral áldotta meg az Ég. Ez nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy
Megoldottam magazin 2014. I. évfolyam 3. szám December érdekli a dolgok háttere, a részletek, és képes is ezeket fejben tartani. Így aztán nagyon érdekes képzettársításokra képes. Míg a szangvinikus spontán reakciókkal tud mulattatni, addig az ő személyiségtípusa intelligens, elgondolkodtató szellemességekben mutatkozik meg...
Sajnos a melankolikus személyiségtípus befelé fordulása és önelemzése miatt könnyen válik képzelt beteggé, illetve kisebb-nagyobb mértékben depresszióssá. Ennek ellenére olykor a melankolikus is tud „laza” lenni, de ez sokkal kevésbé felszabadult állapot, mint egy szangvinikus személyiségtípusnál.
Mint mondtuk, mindkét személyiségtípus tagjai erősen érzelmi lények, míg azonban a szangvinikusnak akár percről percre változik a hangulata, addig a melankolikus érzelmei lassan jönnek létre – ezután viszont legalább olyan erősek, és általában jóval tartósabbak. Különösen igaz ez a negatív érzések (szomorúság, düh, aggódás) esetében. Miközben ugyanis a szangvinikus személyiségtípus gyermeki vigyorral élvezi a saját temperamentumát (kacag a saját bolondságain is), addig ő sokszor igen nehezen viseli az állandó aggodalmaskodás terheit.
Mivel ez a személyiségtípus erősen befelé forduló alkat, ő elsősorban
magában tépelődik, ami persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem látszanak rajta érzelmek – a rossz kedve például igencsak észrevehető. Amikor melankolikus személyiségtípusú emberrel találkozunk, tapasztalhatjuk, hogy kezdetben elég nehezen enged közel magához. Mégis, nagyon megéri a „munkát”, hogy bensőséges kapcsolatba kerüljünk vele, mert ilyenkor derül ki, mennyire mélyen érző, csupa szív személyiség, aki az érzelmek széles skáláját éli meg…
Megoldottam magazin 2014. I. évfolyam 3. szám December
A flegmatikus személyiségtípus Jelmondat: „Lassan járj, tovább élsz!”
A flegmatikus egy igazi galamblelkű személyiségtípus, aki senkit nem bántana meg, és mások között is elsimítja a konfliktusokat. Csak él bele a világba, hálásan fogadja, amit kap, nem rágódik a múlton, és nem aggódik a jövő miatt. Legszívesebben csak szemlélődik és ábrándozik. A flegmatikus személyiségtípus nem kapkod, nem ideges, és szinte sosem emeli fel a hangját…
A flegmatikus személyiségtípust arról vesszük észre, hogy először nem vesszük észre. Ennek oka az, hogy semmi kirívó nincs rajta. Megjelenése, tekintete, beszéde kifejezéstelen, jellegtelen, öltözéke visszafogott...
Akárcsak a kolerikus, a flegmatikus személyiségtípus sem egy érzelgős alkat. Érzelmei nagyon lassan alakulnak ki, és nem is igazán mélyek. A flegmatikusnak nincsenek erős kitörései sem negatív, sem pozitív irányban: ritkán esik kétségbe, de lelkesnek sem sűrűn látod. A legtöbbször egykedvű, higgadt, kiegyensúlyozott. A többi személyiségtípus szerint a flegmatikus túlságosan földhözragadt, visszafogott. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy – a melankolikushoz hasonlóan – képes külső megfigyelőként szemlélni a világ eseményeit. Míg azonban a melankolikus személyiségtípust folytonosan aggasztja, amit lát, addig a flegmatikus nyugalmát nehezen lehet megzavarni. Kedvenc szavajárása: „hát..., talán..., nem is tudom..., nekem mindegy…” stb.
E személyiségtípus érdeklődését viszonylag kevés dolog kelti fel, ám ezekkel elmélyülten foglalkozik. Mivel azonban szerényen meghúzódik, ő az, akiről az első beszélgetés alatt azt sem néznéd ki, hogy belemegy a hideg vízbe, aztán később valaki mástól megtudod, hogy tart néhány úszó világcsúcsot.
Megoldottam magazin 2014. I. évfolyam 3. szám December Azt a néhány területet ugyanis, ami képzeletét megmozgatja, az átlagembert messze meghaladó kitartással, akár a megszállottságig tudja művelni. Nem véletlen, hogy a flegmatikus személyiségtípusok között találunk szupermaratoni futókat, sakkmestereket, golfozókat ugyanúgy, mint csillagászokat, számítógépes zseniket, irodalmárokat, jogászprofesszorokat vagy épp híres gyűjtőket...
A flegmatikus személyiségtípus felfogásában, ítéletalkotásában, szóhasználatában is „kényelmes”, vagyis tömör, velős, tárgyilagos. Emlékezete, figyelme hiányos, mert a legtöbb dolog hidegen hagyja. Sokszor a gondolataiba mélyed, és ráérősen pörgeti a kerekeket…
A flegmatikus személyiségtípus általában jó hallgatóság, néha maga a megtestesült lelki szemetesláda. Kapcsolataiban legtöbbször nem ő a kezdeményező, és nem is ő szakítja meg a köteléket. Két kapcsolat között jól viseli a magányt, hisz sok barátja van, és kedvenc tevékenységeivel is végtelen időt tud elszöszmötölni. Amikor pedig új ismeretséget köt, könnyen alkalmazkodik a megváltozott helyzethez (mindaddig persze, amíg az nem lesz túl kényelmetlen számára).
Ez a személyiségtípus hűséges, de elkötelezettsége néha csupán felszínes. Előfordul, hogy a
flegmatikust elsősorban a megszokás motiválja egy kapcsolatban. A problémákat békés egykedvűséggel kezeli: „Úgy még sosem volt, hogy ne lett volna valahogy.” A feszültséget sokáig tűri, és mivel nem akar konfliktust, nem mondja ki nyíltan sem az igényeit, sem a problémáit. Amikor azonban „betelt a pohár”, akkor vagy némán lelép, vagy „hirtelen felindulásból” elkövet valamit… A flegmatikus személyiségtípus általában meg van elégedve a saját életével, nincsenek nagy vágyai. Akár egészen apró dolgoknak tud is örülni, bár ezt nehezen mutatja ki. Sokak szerint komoly nehézséget okoz, ha meg szeretnénk lepni valamivel. A családtagjai jól teszik, ha nagyon fülelnek: nála egy csendes „elmegy”, vagy „nem is olyan rossz ez a pulcsi” jelentése: „ezt szeretném karácsonyra”.
Vállalkozz pánikmentesen!
Totál meg voltam arról győződve, hogy mindent tökéletesen csinálok. Még akkor is, amikor már az első szelek megérkeztek, amikor azok a fránya felhők már tornyosultak a cégem, és a fejem felett. Valaki be mert szólni? Kapott az arcára rendesen. Amikor meg már untam a sok beszólást, egyszerűen nem reagáltam semmilyen kritikára. Gyönyörű eredménye lett. Sokan kérdezték, hogy miért van szükség egy ilyen magazinban erre, holott ha valaki vállalkozó, az nem jelenti azt, hogy pánikbeteg is. Sajnos a hihető statisztikák szerint a legtöbb vállalkozó előbb, vagy utóbb, de átesik egy sima rohamon, csak azt akkor ő nem tudja. A másik, hogy megpróbálok úgy fogalmazni, hogy ezek az ötletek (ezen is keresztülmentem) mások számára is tanulságos legyen.
Ha csak azt nézzük, hogy a pánik leküzdése felér egy kemény vállalkozással, már ezért megéri erről írni. Ez a kép akkor készült, amikor már nagy volt a gáz. Látszik is, hogy nem volt természetes a mosolyom, mert az agyam a pánik mellett azzal is tele volt, hogy mi lesz holnap, és azután… Az a rengeteg elintézendő feladat, ami akkor rám várt, okozott egy akkora káoszt az agyamban, hogy a pánik megoldása volt az utolsó. Akkor került csak előtérbe maga a feladat, amikor a roham kellős közepén jártam. Akkor tudtam csak megígérni magamnak, hogy holnaptól! sokkal többet fogok vele foglalkozni. Álmatlan éjszakákat töltöttem el azzal, hogy mit kellene a cégemmel kezdeni, mert a tartalék egyszer csak el fog fogyni. Bekövetkezett, holott ott volt előttem a megoldás végig. A minap találtam meg egy írásomat 2011-ből. Már akkor azzal foglalkoztam, hogy mit csinálok rosszul, és saját magamnak adtam tanácsokat. Abban szerepel egy fejezet, ami akkor is, és ma is érvényes:
Ne a holnapra tervezz, hanem az utánra! Van egy örök törvény, ami arról szól, hogy ha elindultál a gödör alja felé, akkor 1% esélyed van arra, hogy vissza tudsz kapaszkodni onnan. Mindenkinek le kell mennie az aljára...ott elgondolkozni a stratégián, hogy miként jutsz ki onnan. Na jó nagyot bemutattam ennek a törvénynek is, mert én aztán megmutatom, hogy van vissza kanyarodás. Mondjam, vagy tudod? Ezt a törvényt nem lehet megerőszakolni. Le kell menni kérem szépen, és ahogy az le is van írva:
Tervezni, átgondolni, majd gőzerővel megcsinálni Ahogy a környezetem figyelem, látom, nem vagyok egyedül a nagyképűségemmel. Mindenki ellenkezik, mindenki azt hiszi, amit én akkor. Majd én megmutatom.
Amikor szólni merek, elfordulnak, és mint vissza is hallottam, nem vagyok hiteles, mert én belerogytam az egészbe. Van viszont közöttünk egy nagy különbség. Az eltelt néhány év alatt, elemeztem, utána jártam azoknak a hibáknak, amit elkövettem. Ők még nem. É. már tudom, hogy melyek azok a jelek, amelyek egyértelműen arra utalnak, hogy baj van készülőben. Amikor azt látom, hogy elindul egyfajta kapkodás, idegeskedés, a határidő, a számlák ügyében, és egyelőre nincs megoldás, akkor már tudom, hogy ki a következő „áldozat” Akár magánember vagy, akár vállalkozó egy dolgot jól véss az eszedbe:
Tervezz! Amikor a helyzetbe kerülsz, a céged, akkor hajlamosak vagy olyan rossz döntéseket hozni, mint a hitel, a kölcsönkéregetés. Ezekkel a műveletekkel, csak átmenetileg oldod meg a problémákat, azok hosszabb távon nagyobb kárt okoznak, mint amennyire kisegítenek a bajból. Holnap, holnapután azt vissza kell adni, fizetni, és akkor kezdődik minden elölről. Az első tippek, amelyek nem kerülnek pénzedbe: 1. 2. 3. 4. 5.
Vegyél nagy levegőt, ismerd be, hogy baj van, és kezd bele! Fogd fel az egészet mentőcsomagnak. Kezdj el számolgatni! Bevétel, kiadás, őszintén, válogatás nélkül. Nézd meg, hogy a kiadásaid közül melyek azok, amelyektől meg lehet szabadulni. 6. Magánszemélyként Internet költség, vedd kisebbre, úgy is jön rajta minden. Villanyszámla, gáz, üzemanyag, felesleges kiadások, stb, 7. Cégvezetőként. Sok az alkalmazott, nagy a költség a telephelyen, ne legyél pénzszóró, nagyképű. Az alkalmazottaid előtt úgy is te vagy a főnök, és ők azt tudják, hogy szarrá keresed magad, és nekik csak éhbért adsz. 8. Ha otthon ülsz, és csak nézel ki a fejedből, mert munka egy száll se, akkor kezdj el kutatni. Ha ezt olvasod, akkor tuti van neted, és nézz ott körül. Ne a facebook-on keress, mert ott nem találsz. Nézd meg, hogy a szakmádban mi az ami nincs, és kezd el csinálni nulla forintból! Nem hiszed? Kérdezz engem!
9. Vállalkozásod van, és nincs vevő, megrendelés? Mutasd meg a weblapod, és megmondom mi a baj? Ha kéred, akkor elküldöm azt a 2011 -ben írt lecsesző haditervet, amit magamnak írtam. Minden szó amit leírtam működik, mint azt az elmúlt néhány év mutatja is. 10. Vegyél könyvet, ha nem tudsz valamit. Rengeteg, valóban hiteles ember írt könyvet. Keresd meg őket, és vedd meg tőlük. Tanuld és alkalmazd azokat. Legközelebb még konkrétabb leszek. Úgy gondolom, hogy azokat az embereket, akiktől én is tanultam felfedem neked is. Sok sikert, és kitartást. Marik Laci
Hol találsz még meg? Facebook: http://www.facebook.com/nepanikolj
Youtube: http://www.youtube.com/Panikbetegek
Web: http://www.megoldottam.hu
A könyv csomag itt rendelhető meg: http://www.megoldottam.hu/ne-panikolj
Amennyiben úgy érzed, hogy van téma ami érdekel, akkor azt írd meg bátran. Ha olyan a cikk, ami mások számára is érdekes lehet, akkor a következő számokban az engedélyeddel megjelenhet.
Marik Laci A megoldottam Magazin Főszerkesztője A „Pánik? Nem esz meg csak megkóstol” könyv szerzője
