Erdély története
„Ez itt az ősi balladák világa, Mesél az erdő, súg a szűzi csend: A székely sors nagy barna szárnyú sasként Hegyek felett s a szívekben kereng. Megejt a rét, az illatos kaszáló Ezer virágból szűrt édes szaga, S a naplemente hosszú hamvas árnyán, Mintha lidércek fátyla hullámzana. Egy régi dal nő új szimfóniává, Mesék foszlánya száz húron zenél: Erdély dalol felkavart szívemben: A balladás, vén, örök titkú Erdély.” Dutka Ákos
A jelenkori Erdély Románián belül sárga színnel kiemelve
2
█1█ A történelmi Erdély, BelsőErdély
1
3
█2█ A Partium és a Bánság keleti része █3█ Órománia, Moldva és Havasalföld uniója Dobrudzsával
Tágabb értelemben az Erdély vagy jelenkori Erdély elnevezés alatt ma többnyire Románia egész nyugati részét értjük, de nem mint egységes tartományt, hanem csak mint 16 megye összességét. Ez a terület magában foglalja Belső-Erdélyt, a Partiumot és a Bánság keleti nagyobb részét. E két utóbbi térség együtt KülsőErdélynek is nevezhető.
A magyar honfoglalás előtt Erdély történelme az írásos forrásokból az i. e. 1. évezredtől követhető nyomon. Az indoeurópai (iráni) nyelvű lótartó szkíták, az agatürszök az i. e. 1. évezredben vándoroltak a Kelet-európaisíkságról az Erdélyi-medencébe. Az agatürszökről Hérodotosz görög történetíró tudósít, aki szerint a Maros-folyó (Marisz) mentén laktak, „trák szokás szerint éltek”, békés természetű és gazdag nép voltak.
Utánuk következtek a kelták (i. e. 3-2. század), majd a dákok (i. e. 2. századtól i. sz. 106-ig). Létre jött dák királysága, amely a Kárpátoktól a Fekete-tengerig terjedt. Dácia volt az utolsó tartomány, amellyel az ókori Róma gyarapodott, s az első, amelyet elvesztett: 271-ben a gótok betörései miatt kiürítették a területet.
A honfoglalástól 1526-ig A magyarok 895-ös honfoglalásukkor találtak egy magyar nyelvet beszélő népet, ők a székelyek, akik ma Erdély keleti részén élnek. Erdély 1003-ban a Magyar Királyság részévé vált. Az országrészt a király helytartója, az erdélyi vajda irányította. 1526-ban mohácsi csata után Erdély névleges török fennhatóság alatt, de gyakorlatilag önálló államként létezett.
Hunyadyi János
Árpád és a székelyek
Mohács 1526
Erdélyi Fejedelemség Az Erdélyi Fejedelemség a történelmi Erdély területén kívül a volt Magyar Királyság más területeit is birtokolta. Ezt a széles területsávot nevezték latin szóval Partiumnak (magyarul „Részek”). Ide tartozott a teljes Máramaros, Bihar, Zaránd, Közép-Szolnok és Kraszna vármegye, Arad, Temes és Szörény vármegyék területe.
A 17. század első fele az Erdélyi Fejedelemség virágkora volt. Bethlen Gábor fejedelem gyulafehérvári udvarában a tudományok és művészetek bőkezű támogatásra találtak. A két nagy erdélyi főúri család, a Báthoriak és a Rákócziak több kiemelkedő erdélyi fejedelmet is adtak. Az 1699-ben kötött osztrák-török karlócai béke értelmében Erdélyt visszacsatolták a Habsburg uralom alatt álló Magyarországhoz. Bécs által kinevezett kormányzó irányította.
A karlóciai béketárgyalások. Ismeretlen németalföldi mester metszete, 1699.
A karlóciai béketárgyalások. Ismeretlen németalföldi mester metszete, 1699.
A Habsburgok uralta Magyarországon a kiegyezésig -1704-ben az erdélyi országgyűlés II. Rákóczi Ferencet fejedelmé választotta. A szabadságharc bukása után állandósult a Habsburg uralom. Erdély megőrizte területi különállását, az erdélyi magyar nemesség jelentős autonómiát élvezett. -1764. január 7-én Siskovics osztrák tábornok az erőszakos sorozás ellen tiltakozó székelyek közé lövet. Száznál is többen meghalnak, és az üldöztetés elől több ezren Moldvába, a csángók közé vándorolnak (Madéfalvi veszedelem).
-1848. március 15-én a Habsburgok felé intézett pesti 12 pont záró pontja az Erdéllyel való egyesítést követelte (a 12. pont így szólt: „Unio.”). Az éledő román nacionalizmus szembefordította az erdélyi románokat a magyar szabadságharccal. A fellázadt románok brutális vérengzéseket rendeztek a magyar lakosok között.
A kiegyezés után (1867–1918) Erdély ismét Magyarország szerves része lett az Osztrák–Magyar Monarchián belül. Az első világháború alatt még jobban felerősödtek a román irredenta mozgalmak. Az addig a központi hatalmakkal barátinak tekintett Románia az antant oldalán szállt háborúba, mivel Franciaország és Anglia részéről ígéretet kapott Erdély megszerzésére.
A jelenkori Erdély története (1918-tól) 1918. december 1-jén tartott gyulafehérvári román nagygyűlés kimondta Erdély egyesülését Romániával, amit 1920-ban az antant hatalmak a trianoni békeszerződéssel jóváhagytak.
Az 1940-es második bécsi döntés visszaadott Magyarországnak 43 492 km²-t, Erdély északi és keleti részét, benne a 90%-ban magyarok által lakott Székelyfölddel. A holokauszt során sok, magát magyarnak valló észak-erdélyi zsidót hurcoltak el lakóhelyéről. A második világháborút lezáró 1947-es párizsi békeszerződés a bécsi döntéseket érvénytelenítette, a területet újra Romániának ítélte.
Az 1945 után hatalomra került új vezetés kezdetben a kommunista eszme internacionalista jellege alapján és a szovjet nemzetiségi politika mintájára kezelte a magyar kisebbség helyzetét. A többségében magyarok által lakott Székelyföldön 1952-ben létrejött a Magyar Autonóm Tartomány, melytől azonban 1960-ban elcsatolták Háromszéket, és nevét Maros Magyar Autonóm Tartományra változtatták.
Ez az alakulat is csak nyolc évig állt fenn, 1968ban megszüntették. Ceaușescu a sovinizmus felerősítése révén próbálta meg az egyre jobban elnyomorodó országban hatalmát fenntartani. Az 1980-as évek végén meghirdette a falurombolást, de ezt már nem sikerült véghezvinnie. Az 1989. december végi forradalom (a Ceaușescu-diktatúra megdöntése) után Romániában is megszólalhattak addig kegyetlenül elnyomott vélemények, hangok.
ADY
Károli Gáspár
Kölcsey
Mátyás Király WASS Albert
Kazinczy Ferenc Szent László
Reményik Sándor
