Vasárnap est e Kedvesem!
E
z az utolsó éjszaka, amit ebben a szobában töltök. Holnap este el kell hagynom, és már a puszta gondolatra is nagy szomorúság tölt el. Úgy érzem, itt hagyom boldogságom egy részét és magamból is sokat. Ma este, látod, jobban, mint valaha, seregnyi emlék kavarog körülöttem, felkavaró képek vonulnak el a szemem előtt. Itt vagy, kedves szerelmem, egészen közel hozzám. Levetkőzöl a kis mosdófülkében. Hallom a legapróbb mozdulatodat is. Mindjárt felbukkansz meztelenséged csodálatos szépségében. Ma este ez a szoba ugyanolyan, mint bármelyik napon. A komódról a kis éjjeli lámpa árasztja gyönge fényét nagy ágyamra, és körém, a vázákra, s a virágok, amelyeket tegnap kaptam a névnapomra, felidézik bennem annak a szép júliusi napnak a vörös rózsáit. Mennyire szeretnék, kedves szerelmem, nem egyedül lenni ebben az ágyban. Ha itt fekhetnél mellettem, mennyi őrültségben lenne még részünk. Tegnap összetörve bontakoztam ki a karodból. Milyen vad indulattal kínoztad a testem, kedvesem, a panaszaim nem csillapítottak le, és az ujjaid is a vágy utolsó felhorgadásával vájtak bele a fenekembe. Ma, drága szerelmem, csak egy élettelen, nyomorult test vagyok. Magamon viselem szenvedélyed szörnyű stigmáit. A fenekem, amit úgy szeretsz, a sok korbácsolástól már nem is olyan szép, tudod? Látszanak rajta a bőrömre irgalmatlanul újra meg újra lesújtó kegyetlen játékszer nyomai. Csupa kék és zöld folt, és tegnap óta olyan kimerült vagyok, az őrültségeink teljesen elcsigáztak. 31
De mennyire szeretlek, kis istenem. Mennyire boldog vagyok, mert megértettem, hogy tegnap a karomban igazi mámort ízleltél meg. Rám szegezett tekinteted csupa fény, csupa diadalmas öröm volt, és olyan gyöngéden és odaadóan csókoltál, hogy karjaid közt elfelejtettem a fájdalmamat. Mondd, kedves szerelmem, hogy engedelmes, szófogadó rabszolgád voltam tegnap, mondd, hogy kegyetlen szenvedélyed kielégült és tébolyult érzékeid lecsillapodtak a győzelemtől. Mondd, jó volt-e? Be akartam bizonyítani, mennyire a tiéd vagyok. Ki kellett állnom ezt a próbát, kedves, hogy igazán tudd, most már semmi sem választhat el bennünket. Ha kételkedtél a szerelmemben, ha féltél, hogy elbukom, most láthatod, mennyire szeretlek. Nem mondtam-e, hogy a rabszolgád vagyok? Bebizonyítottam, hogy képes vagyok szenvedni azért, hogy boldog légy. Gyere ide mellém, még ma éjjel, drága szerelmem. Gyere. Túl széles nekünk ez az ágy. Túl sok hely marad, mert tested és testem keresik egymást, hogy minél szorosabban összefonódjanak. Add az ajkad, édesem, szám mohón szomjazik a csókjaidra. Őrjöngő érzékeim csak a karodban lelnek nyugalmat. Bőrödhöz simulva érzem lágy húsodat. Ellenállhatatlanul vonz. A testedre akarom tapasztani az ajkam, szenvedélyesen akarom csókolni a combod, a feneked, a farkad. Hadd élvezzelek én is téged; a vágyam tetőfokára hág már attól is, ha hozzád érek. Magamhoz akarlak szorítani, érezni a tested a testemen, és ha megittasulok tőled, ha eltelik veled a szám, akkor majd magadévá teszel egy őrült ölelésben, és addig fokozod a vágyad, amíg csak akarod, és kutatsz a húsomban merev tagoddal. Mindketten részegek leszünk a kéjtől. Charles, drága szerelmem, félek. Néha félek, hogy túlságosan szeretlek. Állandó szorongásban élek, hogy elveszíthetlek. Ha nem vagy mellettem, szenvedek. 32
Szüntelenül vágyom a testedre, a kényeztetésedre. Mindig kívánatosnak és vonzónak tűnsz, lényem minden erejével akarlak. Imádlak, szerelmem. Csak a karodban érzem jól magam, és még elkínzottan, még a kegyetlenségedtől összetörve is hozzád fordulok, feléd száll szerelmes kiáltásom, kis istenem. Add nekem a tested, minden porcikádat. Add nekem a farkad, mint tegnap; érezni akarom, ahogyan az ajkaim között lüktet, látni akarom, ahogy a gyönyör fokozódásával lehunyod a szemed, és amikor már nem tudod visszatartani kibuggyanó spermádat, mohó szám fogadja majd be. Egy csepp se vész kárba, lenyelek mindent. Szeretlek. Add nekem imádott ajkadat. Charles, elveszítettem az eszemet. Érzem, ahogyan az agyam elborul. Túlságosan szeretlek. Menthetetlenül a tiéd vagyok. Tovább akarok szenvedni a kegyetlenségedtől, mert tudom, erre vágysz, mert tudom, hogy így fogod fel a szerelmet. Szeretlek a bűneiddel, a szenvedélyeiddel együtt, bármily perverzek legyenek is. Akarlak, veszettül kívánlak. Kívánom a feneked, a farkadat. Össze vagyok törve. Viszlát holnap, nagy szerelmem. Mondd, hogy nem hagyjuk el egymást soha. Mondd, hogy bűnöd minden erejével szeretsz engem. Milyen boldog lennék, ha tudnál írni nekem!!! Charles, kedves, szeretlek. Simone
33
Drága szerelmem!
M
ost találtam meg a leveled. Milyen kellemes meglepetés, és mekkora örömöt szerzett! Végre megint olyan vagy, mint az elmúlt négy hónapban: elbűvölő barát már az első naptól, s aztán csodás szerető. Boldog vagyok, kedves barátom, hogy ennyi önfeledt órát tudtam adni neked, és csak egyet kérek, hogy a lehető legtovább folytatódjon mindez, mert a mi szerelmünk tényleg jó, nemde, kedves? Hát persze, eljön majd az a nap, amikor megengedem, hogy valóra váltsd az álmodat. Lábamat és csuklómat hozzákötözöd az ágy végéhez, és dühödten megkorbácsolsz. A korbács csapásai alatt nem fogom tudni visszatartani a zokogásomat, és a könyörgésem nem fog megindítani, mert a végsőkig akarod kínozni a testem. De egyszerre csak érzed majd, ahogy a látványtól véredben felébred a vágy. Vad fény gyúl ki a szemedben, és minden őrületre készen, szenvedélyesen csókolgatod majd meggyötört faromat, amelyen a könyörtelen szíjak rajtahagyták véres nyomukat. Minő csodálatos perc lesz ez számodra! Kielégíted a szenvedélyed, beteljesül a vágyad, amely oly régóta gyötör, és vadul magadévá teszel egy szenvedélyes ölelésben. Persze, drága szerelmem, gondoltam rád tegnap este, ahogy mindennap gondolok. De ez a magányos simogatás nem nyugtatja meg olyannyira az érzékeimet, mint amen�nyire szeretném. Egyfolytában hiányzik az ölelésed, drága szeretőm, amellyel semmi sem érhet fel, hisz túl jól tudod, hogyan kell velem bánni, és fiatal húsod puszta érintése a faromon elég hozzá, hogy édes mámort ébresszen bennem. Szeretnélek így megragadni, szeretném érezni a húsomban a tiéd lüktetését. Ó, jaj, én nem tudom megadni neked ezt a mindent felülmúló kényeztetést, és mindig arra 34
kényszerülök majd, hogy alkalmi eszközökhöz folyamodjak. De találni akarok egy szinte valódi segédeszközt6, hogy lássam, ahogy kéjesen elélvezel a karjaim közt. Drága kedves, szeretném újra érezni nyelved és ajkad a combjaim között. Azt akarom, hogy szopd a csiklómat, mint múlt szombaton, mert élénken él bennem e kényeztetés ragyogó emléke. Végtelenül jó volt így elélvezni, kedves, és boldog voltam, hogy lenyelhetem azt, ami a legjobb benned. Milyen gyönyörűségesen megkapó látvány volt, ahogy farkad rózsaszín vége ajkam érintésétől egyre jobban felágaskodott. 6 Ebben az időszakban nem kevesebb, mint 224 bordélyt tartottak nyilván Párizsban, amelyek mindegyikének megvolt a maga specialitása minden társadalmi osztály számára. Ott volt például a luxusbordélynak számító Chabanais illusztris vendégkörével, amelybe a walesi herceg is tartozott, akinek egy saját, speciális erotikus széket tartott fenn az intézmény, hogy kiélhesse a fantáziáit. Ki-ki ízlése szerint választhatott bordélyházat: némelyik egy hárem atmoszféráját teremtette újjá, mások az indiai mogulok udvaraiét; megint mások Versailles pompáját vagy egy középkori tömlöc komor hangulatát idézték fel. Többnek volt speciális terme a különleges igények, így a szadomazo fantáziák kielégítésére. Még az egyházi személyeknek is külön bordélyt tartottak fenn, az Abbét a rue Saint Sulpice-ben, egy másikat pedig, a Moulin Galant-t a rue de Fourcyn a hajléktalanoknak. A Moulin Galant-ban két részleg volt: az olcsóbbat Képviselőháznak hívták, itt 10 frankba került öt perc, a drágábbat pedig Szenátusnak, ott ugyanezért 15 frankot kellett fizetni Párizs valóban a határtalan gyönyörök városa volt, noha az örömházakat szabályozták a hatóságok: a lányokat hetente kétszer orvosi vizsgálatnak vetették alá, ami akkoriban egyáltalán nem volt általános gyakorlat a nyugati világ nagyvárosaiban. Simone-nak nem lehetett nehéz egy ilyen „segédeszközt” szereznie az exkluzív házak valamelyikéből, még akkor sem, ha kellett hozzá némi bátorság; a kuncsaftok kizárólag férfiak voltak, és azok a nők, akik bemerészkedtek a bordélyokba, általában nem a magasan képzett osztályokhoz tartoztak. Simone egész biztosan nem érezte magát odavalónak, bár véleményem szerint nem volt híján a merészségnek. Szinte hallom, ahogyan afelől érdeklődik, milyen „segédeszközök” kaphatók, s milyen anyagból, talán elefántcsontból vagy bakelitből? A bakelit volt az egyik első műanyag, friss találmány, és ekkor kezdték el használni a kor összes lakberendezési tárgyához. A levelekből kiderül, hogy Simone egy közepes méretű segédeszközzel kezdett, és később vált egyre „ambiciózusabbá”…
35
Ha merem, magamat is izgattam volna, hogy egyszerre élvezzünk el, a kéj szédülete ugyanakkor ragadjon el minket. De már elfogyott minden erőm. Összetörtél, szerelmem. Ó, gyorsan térj vissza az utazásból, hadd szeressük újra egymást szenvedélyesen. Újra szomjazom a csókjaidra, a simogatásodra, és csak a te ölelésed tud teljesen kielégíteni. Minden más csak tovább növeli a vágyam, amitől egyre inkább a foglyod leszek. Viszlát, drága szerelmem. Nemsokára találkozunk. Az kell, hogy őrülten csókolhassam a szemed és a szád. Szeretlek, Charles kedves. Soha ne okozz nekem fájdalmat azzal, hogy elmész. Mondd el újra, milyen gyöngéden érzel irántam. Mondd el az összes őrültséget, amikről álmodsz. Most már tudod, hogy teljesen a tiéd vagyok, és hogy mindig engedelmeskedni fogok a fantáziádnak, bármily perverz legyen is. Drága kedvesem, búcsúzom. Karodba bújok, és nézem, ahogy alszol, kicsi istenem. Tiéd vagyok teljesen. Szeretőd, aki úgy, de úgy imád. Simone
Kedd Drága szerelmem!
K
öszönöm ezt a hosszú beszélgetést, amelyre már úgy vágytam. Szükségem volt rá, hogy elolvashassam a legőrültebb gondolataidat, hogy megbizonyosodhassak felőle, boldog vagy a karjaim közt. Miért mondod, hogy túl sokat akarok? Vajon te nem, édesem? Ha örülsz a leve36
leimnek, akkor megértheted, hogy nekem is nagy örömöt szereznek a tieid. Igen, kedves, kérlek, bocsáss meg, amiért nem tartottam meg a szavamat. Megígértem, hogy hozok egy különleges segédeszközt, de látod, az utolsó pillanatban mindig elbizonytalanodom. Félek, hogy túl bűnösnek, túl perverznek tűnök fel a szemedben. Nem tudom, miféle őrület űz, hajszol mégis, hogy ilyen érzéseket éljek át – veled. Boldoggá teszel, drága kedvesem, sőt áldottá. Karodban mennyei pillanatokat élek át, és a testem, miután rákapott kényeztetésed ízére, már nem fogadná el a józanságot. El sem tudod képzelni, mennyire kívánom a szeretkezéseinket. Érezni téged, ahogy meztelenül hozzám tapadsz, ahogy végigsimítod a testem, ilyenkor felébred benned a mindent legyűrő vágy, hogy magadévá tégy, látod, ez az, ami megőrjít. Milyen részegítő látvány, ahogyan remegő farkad lassan felmered, milyen részegítő érzés mohó ajkaim közé venni, és a kényeztetésem ébresztette gyönyör szikráit fürkészni szemedben. És aztán azon a másik módon kényeztetni téged, amit szorosan hozzám simulva vársz, hiszen várod, kedves, most már azt is tudom. Éreztem, ahogy egész tested megvonaglott nyelvem érintésétől, és amikor az ujjam mélyebbre hatolt, a gyönyör rándulásából megértettem, hogy milyen közel van már a pillanat, amikor elélvezel. El akartam hitetni veled, hogy már nem is nő vagyok, remegő fenekedhez tapadtam, átöleltelek szabad karommal, miközben tested rejtett részeiben kutattam mohó ujjammal. Ezt akarod, ezt keresed? Elfelejted, hogy nő vagyok? Ennyire romlott vagy, drága kedvesem, hogy úgy akarsz elélvezni, hogy engem férfinek gondolsz? Igazad van, kedves, valóban meglepő érzés így magunkévá tenni valakit, és nem fogok rád haragudni, ha ez a titkos vágyad. Ha én is megadhatom neked ezt a gyönyört, annál jobb, engem pedig felizgat, 37
ahogy elképzelem, hogy magamévá teszlek. Eszeveszetten élvezem, amikor rajtad ülök. Mit akarsz, mit találjak ki, hogy még valósabbnak tűnjön a dolog? Van valami, ami kiegészíti azt a módot, ahogyan én élvezetet tudok szerezni neked? Mondd meg, mi az. Vezess. Vakon követlek. Nem, már késő, hogy megálljunk. Napról napra mélyebbre sül�lyedünk a bűnben. A perverziónk őrült gondolatokat sugall. De melyikünk fog emiatt panaszkodni? Hiszen hallgatólagosan egyezséget kötöttünk aznap, amikor kölcsönösen elfogadtuk, hogy szeretni fogjuk egymást. Most már semmi sem törheti ezt meg, hacsak nem a csömör. De még messze nem tartunk ott, és sok gyönyörű órát élünk még át. Igen, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan akarjuk, egy diszkrét fészekre lenne szükségünk, ahol semmi sem zavarhatja meg ölelkezésünket. El kell zárkóznunk a világtól, hogy csak „mi magunk” legyünk. Majd a télen keresünk egy ilyen zugot, ugye te is akarod? Hiszen most sajnos olyan hosszú időre elmész. Három hosszú hét, amíg nem látlak, nem szerethetlek. Ó, kedves, de hosszú lesz. De amikor visszatérsz, ha még mindig kívánsz (látod, nem mondom, hogy „ha szeretsz”), újból úgy találsz rám, hogy türelmetlenül vágyom a karodba szenvedélyes dédelgetésre. Ha szívesen gyötröd a fenekem, majd tartózkodás és félelem nélkül odatartom neked, hiszen már szenvedtem a korbácstól, és már nem félek tőle annyira, és nagyon jól tudom, hogy örömöt szerzek neked, ha engedelmesen hagyom, tedd, amit szeretnél. Kedvesem, a te drága kis rabszolgád vagyok. Bánj velem úgy, csak kényeztess tovább, örökkön-örökké. Mondd, tudod te, hogy mennyire kötődöm hozzád? Tudod te, milyen borzalmasan szeretlek? Drágám, kicsi istenem, milyen gyöngéd a tekinteted. Add nekem az ajkaidat is. Milyen végtelen gyönyör így 38
lenni a karjaid között, kéjesen belereszketni minden érintésedbe, még a legbrutálisabbakba is. Érezni, ahogy bennem vagy, remegő hátsómban, ahogy vadul kutat a farkad, hallatlan gyönyör, ami felülmúl mindent, amit valaha megismertem vagy elképzeltem. Na jó, megadom neked ezt az élvezetet. Én is megduglak hátulról, és te majd kéjesen elélvezel. Szeretlek. Viszlát nemsokára, kedvesem. A Te Simone-od
5 óra 30 Drága szerelmem!
I
me a hosszú levél, amit ígértem. Hadd köszönjem meg először azt a négy hosszú, szenvedélyes oldalt, amit pénteken kaptam tőled. Hogyan is mondhatnám el, micsoda örömöt éreztem, amikor feltéptem a borítékot, és felfedeztem a sűrűn írt, lángoló sorokat. Igaz, vártam egy levélre, de nem reméltem, hogy ennyire hosszú lesz, mert Bandol óta elszoktam tőle, hogy ilyet olvassak tőled. Az elválás tőled egész lényemet szétszakította. Oly közel voltunk egymáshoz múlt pénteken! Éreztem, hogyan lüktet mellettem imádott tested, és a farkad hogyan ágaskodik ujjaim között: milyen szenvedélyesen tettelek volna magamévá, kedvesem! Sohasem éreztem még ilyen mély vibrálást egész testemben. Az az abszurd gondolatom támadt, hogy talán elhagylak mindörökre. Egy másodpercre ez futott át 39
az agyamon, és akkor szenvedélyesen átöleltelek, foglyul ejtett szád forró ajkaimmal lezárva. És két nap, két éjszaka őrült agyam és tüzelő testem szenvedélyesen kívánták a visszatérést tehozzád, aki türelmesen vártál rám. És most kibontakozom a karjaidból, imádott Szeretőm. Kibontakozom, erőtlenül, gondolatok nélkül, de egész testem emlékszik és remeg, mintha csókjaid tüzét érezné. Ó, milyen csodálatos órát éltem át veled! Alig csukódott be mögöttünk az ajtó, karodat nyújtottad felém, s én belevetettem magam reszketve a vágytól és a szerelemtől. Szád végtelen csókban tapad a számra, s mindketten megrészegülünk tőle. Kezed lassan combom felé csúszik, míg én a farkad keresem, amely már emeli büszke fejét. Végre aztán felfedezed a kis lyukat, amit úgy szeretsz, és akaratos ujjad a seggembe váj, miközben én verem a farkadat, és a kezem a golyóid után tapogatózik, hogy lágyan simogassa őket. Ajkunk még mindig összetapad, szorosan egymáshoz simulunk, és lassacskán még jobban eluralkodik rajtunk a vágy. Siessünk… Drágák a percek, imádott kedvesem, rád éhezem, a testedre, ami kísértett magányos éjszakáimon. Íme, már meztelen vagyok, elnyújtóztam az ágyon, és várlak. Siess, kedvesem, jöjj ide mellém. Imádott tested tényleg túl csábító ragyogó, puha, fehér bőrével, és ez a merev farok őrült vágyat gerjeszt bennem. Mohón bekapom egészben. Boldog nyögés szakad fel belőlem. Végre megkaptam ezt a csodálatos faszt, és mohón szopom. Ajkam szorításában apránként megnő, felágaskodik. Boldog vagyok, kedvesem, de most rajtad a sor, hogy megízleld pihegő testemet. Pinámra tapasztod a szád. Ajkaid körülfogják a csiklóm, amely finoman reszket az őrjítő kényeztetéstől. Egész tested ott van a testemen. Barna fejed eltűnik a combjaim 40
között, hasad a hasamra tapad. Két combod körülfonja a pinám. A farkad még mindig a számban, de ajkam közelébe kerültek csodás, ingerlő barna heréid is. Egy még ritkább kényeztetést próbálok most ki, amit még sohase mertem. Szám gyöngéden elkapja a lágy húst. Ajkaim között lüktet és remeg az egyik heréd. Mohó szám csókokkal borítja el, teljesen körülfogja, ajkaim rázárulnak. Ott van, úgy verdes, mint egy kismadár, és ez mennyeien jó érzés. Ettől az új dédelgetéstől borzong az egész tested, minden ízedben remegsz. Tested még súlyosabban nyomja a testem, eggyé válunk, összeforrunk. És hosszú perceken át, anélkül hogy egy pillanatra is kibontakoznánk az ölelésből, révületben szopjuk egymás húsát, és lihegünk a lángoló és fájdalmas gyönyörtől. Micsoda szerelemmel nyalod azt a húst, Charles. Amíg nyelved elvégzi ördögi művét, két ujjaddal a seggembe hatolsz, és már csak gyönyört érzek. Hörögsz az orgia kéjétől, szám még szorosabban tapad a herédre, kezem görcsösen markolja a farkad, és kegyelemért könyörgök. Mennyi idő múltán? Senki se tudná megmondani. Erőtlen vagyok, végem, de te még nem elégültél ki, és belemeríted a pinámba ezt a csodálatos műhímtagot. Tessék, szerelmem, nézd, nézd. Így csinálok, amikor egyedül vagyok, és túl erősen kívánlak. A hímtag bemegy és kijön, ki-be jár lüktető testemben. A szemed láttára dugom magamat. A seggembe csúsztatod egy ujjadat, aztán egy másikat, én pedig izgatom a csiklómat, miközben a nyelvem a seggedbe hatol, egészen mélyre. Szenvedélyesen szopom ezt az imádnivaló segget. Lehet-e ennél nagyobb orgiát, tökéletesebb kicsapongást, bűnt álmodni? Minden élvezetet közösen élünk át, és hörgünk a szadista kéjtől. Eszünket veszítjük a csodálatos érintésektől, és még nincs vége, de nem ám. 41
Körmeim megsebzik a tested, de kifogytam az erőből. Kiürítetted az agyam és a pinám az ördögi öleléseiddel, amelyeket olyan jól irányítasz. Most látni akarom, ahogy szeretőm teste megállíthatatlanul vonaglik az utolsó próbatétel során. Látni akarom, ahogy elélvez, az utolsó cseppig, ahogy ő is csinálta velem. Ujjaid megszorítják a farkadat. „Kiverem magamnak, kedves, kiverem”, mondod megtört hangon. Fordulj felém. Nem akarok semmiről lemaradni, látnom kell ezeket a szadista simogatásokat. Gyönyörű szemedben perzselő tűz ég. Egy pillanatig nézed a szeretőd testét, amely még mindig alattad van. Úgy tűnik, azt a helyet keresed, ahová kilövellheted az összes gecit a farkadból. Kész vagyok, imádott kedvesem, hogy megkapjam a szent keresztséget, amely mindörökre a szeretőm testéhez láncol. Verd csak ezt a csodálatos farkat, ami vonaglik az ujjaid alatt, még, még. Azt akarom, hogy a szemem elteljen a kivételes látvánnyal: ezzel a minden eddiginél perverzebb gesztussal a bűn egy újabb fokára hágunk. A gecit, amit annyiszor fakasztott fel már belőled az ajkam vagy a seggem, most te magad adod majd nekem. Egy első csepp gyöngyözik fel a hímtagodon. Még erősebben szorul össze a markod; erre a fenekedbe csúsztatom egy elszánt ujjam, és segged legmélyéig kutatom a húsodat. Egy hörgés, egy kiáltás, egy minden porcikádon végigfutó remegés, és eszeveszettül, őrülten elélvezel, rá a mellemre, a hasamra. A sperma úgy lövellt ki, ahogyan akartam, forrón és bőségesen, és kezem boldogan keni szét egész testemen. Bevonom a farkadat is ezzel az imádott gecivel. Jaj de jól eláztattál, kedvesem, mennyire szeretlek! Boldog vagyok, áldott. Tiéd leszek mindörökké, akarod? Nem csalatkoztam reményemben. Őrületünk beteljesült, úgy, ahogy kívántuk. Képes voltam téged úgy kielégíteni,
42
hogy befedj a geciddel, és egész testem mindörökre érezni fogja azt a vágyott, csodálatos érzést. És te, drágám, te is boldog vagy? Nem csalódtál bennem? Képes voltam úgy eljuttatni téged a végső kéjig, ahogy azt akartad? Azt hiszed, lehetséges még különlegesebb kényeztetéseket kieszelni, mint a mieink? Lehetségesek szadistább szenvedélyek? Lehet még mennyeibb kéjeket elérni, mondd, te azt hiszed? Bőrömön őrzöm csókjaid nyomát. Összetörtem túlságosan is agyafúrt öleléseidtől. Ki tanított meg, mondd, erre a sokféle módozatra, ahogyan valakit magadévá tehetsz, csodálatos szeretőm? Mintha még a számban érezném lüktető heréidet. Ma fedeztem fel őket. Olyan finomak, olyan kicsik, lágyak, forrók. Mondd, ez a fajta kényeztetés új gyönyört ébresztett benned? Hogyan mondhatnám el, micsoda boldogság volt a combjaim között érezni barna fejedet! Ajkaid az utolsó cseppig felszívták a nedveimet, mert olyan jól tudsz nyalni, hogy az egymást követő élvezések okozta fájdalom ellenére sem akarom kiszakítani ajkaid közül megduzzadt csiklómat. Ha boldoggá tudtalak tenni a kényeztetésemmel, szerelemmel ismétlem meg újra, mert számomra semmi sem édesebb, mint húsodat az ajkaim közt érezni. Ma este rád fogok gondolni. Gondolatban és álmomban újra átélem őrületünket. Szeretném újra érezni a spermádat a bőrömön – micsoda élmény volt! Felejthetetlen, és ez a perverz cselekedet örökre bevésődött az emlékezetembe. Ezután ha rád gondolok, mindig úgy fogsz eszembe jutni, hogy olyan hévvel vered a farkadat, amihez csak az a szenvedély fogható, amivel én szemléltem ezt a megkapó látványt. 43
Holnap este szeretnék kapni tőled, ha lehetséges, egy hosszú levelet. Hajt a vágy, hogy mihamarabb megismerjem az érzéseidet, imádott kedvesem, azt akarom, hogy mondd el újra, jó volt-e velem. Fáradt vagyok, tudod? Abba kell hagynom a levelem, hiszen majdnem egy óra van már. Viszlát holnap este, drága szerelmem! Őrülten ölellek, úgy, ahogyan szeretlek, mindenedet. És ha boldoggá akarsz tenni, hát tapaszd ügyes nyelved meredt csiklómra, és elégíts ki, eszeveszetten, hogy akadjon el a lélegzetem. Én a számba veszem imádott heréidet, és szerelmesen szopom őket, nem feledkezve meg szépséges fivérükről, a faszodról, amit imádok. Írj mihamarabb, szeretlek, tiéd vagyok teljesen. A te kismalacod, Simone
Hétfő éjjel Drága szerelmem!
G
onosz voltam, nagyon gonosz voltam ma veled. Bocsáss meg, de reggel nagyon elszomorodtam, mert arra számítottam, hogy az irodában egy hosszú levél vár majd tőled. De nemcsak hogy nem kaptam semmit, de ráadásul délben is hidegnek találtalak, tartózkodónak, és ezt fájt, nagyon fájt. Édes szerelmem, vajon a legutóbbi együttlétünk okozott csalódást? Nem kaptad meg tőlem mindazt az érzést, amire lényed vágyott? Elégedetlenül bontakoztál ki a karomból, anélkül hogy kielégítetted volna az 44
összes titkos vágyad? Pedig én minden lehetséges extázist meg akartam adni neked. Gyönge eszközeimmel megpróbáltam újfajta gyönyört szerezni. Azt hiszem, ez nem tett rád olyan mély benyomást, mint amilyen után sóvárogtál. Pedig én, ahogy az imént újra átéltem azt a jelenetet, nem bírtam nyugton maradni, minden érzékem, egész testem lázban égett, amelyet épp nem csillapított semmilyen ölelés. Gondolj arra, drága barátom, milyenek voltak ezek a percek… Épp csak hogy levetkőztél, és már csattant is az ostor a faromon. Záporoztak az ütések remegő testemre, amelyet aztán ajkad csókkal borított. Türelmetlen ajkaddal a barna lyukacskában kutakodtál, ami még ennél is sokkal többre vágyott, és máris őrült vágy tolult fel bennem. Merev farkad szintén vibrált a vágytól. Cirógató ajkamat követelte, hogy még büszkébben, még teltebben ágaskodhasson. Finoman lüktetett a számban, de mind a ketten valami mást akartunk, egész lényed azt az annyit emlegetett tapasztalatot várta… Formás feneked megőrjített. Pontosan ez volt az a pillanat, amikor valóra válthattuk az őrült álmot, hogy most téged is magáévá tesz egy hímtag. Egy ujj előkészíti az utat, amit a kezemben tartott (sajna elég középszerű) segédeszköz követ hamarosan. Intim részeid remegnek a gyönyörtől, ahogy egyre közeledik az a pillanat. Széttárom a feneked, és akkor nem tudom, hogy egyszerre csak mi is történt velem. Őrült aggodalom fogott el, hogy borzalmasan csalódni fogsz. Pedig a kezemben fogtam és vertem a farkadat, és te magad adtál jelet, hogy hagyjam abba. Kész voltál rá, hogy magadévá tégy, és a faszod behatolt a fenekembe. Az élvezet szédülete mindkettőnket magával ragadott. És később is boldoggá tettél, amikor ajkad a csiklómra tapadt. Milyen finoman nyaltál, őrületes érzéseket éltem át abban a percben. A farkad a számba kerül újra, és elélvezel, kedvesem. 45
Mi van veled, Charles kedves? Csak egy illúzió, vagy tényleg nem tévedtem? Beszélj velem őszintén, mondd meg az igazat. Kettőnk között fölösleges a hazugság… Tudod, hogy egyikünk sem esküdött meg semmire a másiknak, és csak a kölcsönös öröm köt össze minket. Ha már nem érzel kéjt, amikor kényeztetlek, ha eljött a csömör vagy az undor, mondd meg, kedvesem, de ne okozz bánatot azzal, hogy ilyen hidegnek, ilyen távolságtartónak látlak. Telefonálj holnap, hogy akarsz-e látni délben, vagy inkább elutazol a ma reggeli istenhozzádunk emlékével. Én pedig megpróbálok aludni egy kicsit, miközben rád gondolok. Nem ígérem meg, hogy jó leszek. Ajkamat a tiédre tapasztom, vagy kézbe fogom csinos farkadat. Szeretlek és őrülten csókolom mindened. Viszlát holnap, kedvesem. A Te Simone-od
Péntek reggel Charles drágám!
M
a reggel találtam meg a postámban a tegnap csőpostával küldött leveledet. El nem tudod képzelni, milyen órákat éltem át tegnap reggel óta, és milyen borzalmas volt az elmúlt éjszaka. Minthogy levelemre nem jött válasz, azt hittem, mindennek vége közöttünk. Mit tehettem hát? Mi mást, szenvedtem. De most már elmúlt. Hallottam a hangodat, és a szívem repesett az örömtől. Drága kicsi istenem, végre tudom, 46
hogy az enyém maradsz. Szertefoszlik ez a rémálom, hogy helyet adjon a legcsodásabb valóságnak. De nagyon szenvedtem, tudod-e? Azt mondod, az én hibám. Talán igen, de a tiéd is, mert olyan szomorú voltál mellettem az elmúlt estéken, hogy joggal gondoltam, hogy csak az együttlétünkkor érzett unalom hathatott így rád. No, ne gondoljunk rá többet. Megpróbállak jobban megismerni, hogy jobban szerethesselek. Pedig már most is annyira, olyan mély gyöngédséggel szeretlek, hogy nem hiszem, hogy ennél jobban lehetne. Tegnap ráeszméltem, mennyire fontos vagy nekem, és mennyire hiányzik a simogatásod. Szeretnélek mielőbb, a lehető leghamarabb újra karjaim közé szorítani, beszívni tested illatát, megrészegülni egész lényemet eltöltő mély csókjaidtól. Drága szerelmem, még sok perzselő órát akarok átélni melletted, és elbűvölve tőled el akarom felejteni az összes szomorú, kétségek és könnyek között töltött percet. Kéjekkel készülj, hisz oly sok napja nélkülözöm őket. Hadd szenvedjek a kegyetlenségedtől. Testem követeli az ostorcsapásokat, és amikor majd foglyul ejt karod, amikor már kegyetlen szenvedélyed kénye-kedve szerint játszottál a testemmel, megkapom tőled azt a csodálatos jutalmat, amelyre minden érzékemmel vágyom. Drága Charles, hány nap telt már el legutóbbi szeretkezésünk óta! Őrülten kívánom a testedet, minden porcikádat, és a rettegés, hogy örökre elveszítelek, és a hatalmas öröm, hogy viszontlátlak, még erősebb szerelemmel taszít a karjaid közé, mint amilyet valaha is éreztem. Szenvedélyesen akarom végigcsókolni izgató testedet. Ajkaim közé akarom venni remegő farkadat, és kényeztetésekkel előfakasztani belőled lényed legjavát. De legfőképp újra magamévá akarlak tenni egy vad ölelkezésben. Érezni akarom, ahogy ellenállhatatlanul remegsz. Azt akarom, hogy kínáld oda 47
nekem fenekedet, hogy a nyelvem és az ujjaim előkészítsék a titokzatos utat, ahová türelmetlen „tagom” bemerészkedik, hogy teljesen magáévá tegyen, hogy újra megadja azt a csodálatos érzést, amelyre áhítozol, tudom, ugyanolyan erősen, akárcsak én. Amikor akarod, kedvesem, kész leszek rá, hogy szeresselek, kész leszek a szenvedésre, mert tudom, hogy megkínzol majd, hogy megbüntess gonoszságomért. Tegnapi leveledben van egy olyan fenyegetés, amitől reszketnék, ha nem szeretnélek ennyire. Üss, kedves, üss, állj bosszút! Tiéd vagyok, az egész testem a tiéd. Boldog vagyok a karjaid közt, mert imádlak. Várom a hívásodat. Elindulhatok feléd ma este? Mihamarabb viszont akarlak látni, hogy szeretett aj kaidról gyűjtsem be a bocsánatodat. Viszlát, drága szerelmem, combjaid közé kuporodom, és szenvedélyesen csókolom a szépséges farkadat. Add a szád, drága Charles, aztán meg a szemedet. Szeretlek, tudod? Meg akarlak tartani, örökre, örökre. Viszlát ma este, kedves. A Te Simone-od
Szerda Drága imádott szerelmem!
M
ilyen csodás órát töltöttem tegnap a karjaidban! Bevésve marad a testemben és a szívemben, annyira megrészegített mindaz, amit kaptam tőled. Boldog voltam, boldogságos. Éreztem, ahogyan feltolul benned a vágy. A szemedben ott égett az a különös fény, ami 48
lenyűgöz és felkavar, és milyen diadalittas volt a tekinteted, miközben lekötötted a kezemet… Lihegtem, szerelmünk minden erejével vártam ezt a próbát. Nem akartam csalódást okozni. Sikerült, kedvesem? Igaz, szenvedtem az ostorcsapásoktól, de nem éreztem-e cirógató ajkad elkínzott fenekemen? Drága szerelmem, gondolod, hogy ennél intenzívebben át lehet élni hasonló perceket? Én kétlem. Azt hiszem, nekünk kettőnknek olyan mámorító élményekben van részünk, hogy soha semmi sem törölheti ki az emlékezetünkből. A közös perverziónk az, ami összeköt bennünket minden randevúnkon. Minden ölelés egyre erősebben láncol egymáshoz minket. Ugyanaz a vágy hajt minket egymás karjaiba eszeveszetten. Bárcsak még hosszú napokon át tartana ez a mérhetetlen gyönyör! Soha semmi ne válasszon el minket! Túlságosan fájna. Mindenestül a tiéd vagyok, drága, imádott szeretőm, és nem akarok azokra a szomorú napokra gondolni, amikor majd megcsömörlesz tőlem. Mondd, hogy szeretsz, Charles, és hogy boldog vagy a karomban. Hallani akarom, hogy megnyugodjék a szívem. Őrülten csókolom mindened. Simone Imádottam!
L
eveled épp abban a percben jött meg a csőpostán tegnap este, amikor indulófélben voltam, és már nem is számítottam rá. Kétszeres volt az örömöm. Válaszoltál, és azt, amire vágytam. Imádlak. Boldog vagyok, hogy a levelem ízlésed szerint való volt. Tudom, hogy mit szeretsz, drága szerelmesem. No hát ide hallgass: 49
Én is valószerűtlen kényeztetésekre vágyom. Azt akarom, hogy kihozzuk testünkből a maximális gyönyört, hogy sohase tudjuk elfelejteni egymást. Igen, kedves, az utolsó előtti találkánkon rájöttem, hogy kívánod ezt az újfajta szeretkezést, és elmondtam, micsoda zavart éreztem, amikor gyöngéden, finoman becsúsztattad langyos és merev farkadat nedves szeméremajkaim közé. Végtelenül jó volt, ahogy a pinámat dugtad. Sikerült felébresztened bennem a vágyat az effajta szeretkezés után, amit pedig számos okból szándékosan zártam ki együttlétünk módjai közül. Következő találkozásunkkor így kell majd a magadévá tenned, ha te is akarod, de hogy enyhítsük az ilyesfajta szeretkezés banalitását, tudod, mit várok tőled. Most te dugod be a fenekembe azt a fáradhatatlan tagot. Ügyes ujjaid között csodákat fog tenni, mert te irányítod majd pokoli köreit a barna húsban, és amikor félig elkábítottál ezzel a mennyei élvezettel, akkor majd magadévá teszel, kedvesem. Belém hatolsz a szépséges farkaddal, szenvedélyesen baszol, teljes lendületeddel és gyöngédségeddel, és érzed, ahogy úgy remegek a kéjtől, mintha most először tennél magadévá. Fenséges megújulása lesz ez a szerelmünknek. Ha mindkettőnknek elég ereje marad, azt akarom, hogy brutális légy, kegyetlen. Azt akarom, hogy kínozz meg a könyörtelen fonatokkal, amelyek vöröslő barázdákkal csíkozzák tele a bőrömet. Odakínálom neked szemérmetlen faromat, és te dühödt szenvedéllyel meggyötröd majd. És ha már csillapult a vágyad, hogy megkínozz, égő ajkaddal csókolgatod majd lázas testemet. Ó édes, minő csodás gyönyöröket tartogat nekünk a vágy! Épp oly türelmetlenül várom, hogy megélhessem őket, mint te. Igen, imádott nőm, most én leszek a te férfiszeretőd, és, remélem, szenvedélyemnek hála mélységes gyönyörben lesz részed. Add nekem a finom testedet, gyöngéden meg akarom baszni. A farkadat akarom szopni, teli szájjal nyalni a seggedet, 50
és ellenállhatatlanul magamévá tenni türelmetlen tagommal. Tárd fel hát előtte segged barna lyukát! Türelmetlen kezeddel húzd szét a farpofáid. Érzed, ahogyan a nyelvem megnyitja a titokzatos utat? Olyan mélyen beléd hatol, ahogyan csak tud. Kóstolót ad abból a nemsokára következő ölelésből, amitől erőtlenül zuhansz majd a karjaimba. Tessék, hasamat a fenekedhez szorítom. Add már, gyerünk! Érzed az óriási fejet, amely tétovázik a bejárat előtt? Fölmegy, lejön, végig a nyílás mentén. Egy hirtelen csípőmozdulat, és szenvedélyesen már meg is dugtalak, kedvesem. Jó, mondd, jó ez így? Jobban szereted, ha onanizálok a szemed láttára? No tessék, hát akkor nézd. Szélesre tárt combjaim között figyeld az ujjam, ahogy jön-megy. Dörzsöli a csiklómat, ami megduzzad a csodás cirógatástól. A hasam reszket a gyönyörtől, és mindjárt odatapaszthatod az ajkad, hogy felidd a csiklómból felfakadó bőséges nedűt. De azt akarom, hogy te is csináld meg velem ugyanezt. Látni akarom, ahogy az ujjaid között felmered a farkad rózsaszín feje. Akarom a lenyűgöző látványt, ahogyan vered a farkadat, és együtt élvezünk, ugyanabban a mámorban. Ettől a leírástól szó szerint elveszítem a fejem, drága szerelmem. Újra be akarom bizonyítani neked, mennyire szeretlek. Borzalmasan romlott vagyok, szerelmem, és te olyan jól tudod felébreszteni bennem a perverz dédelgetések utáni vágyat. Szerinted eléggé meg fogjuk ismerni a kéjt legközelebbi találkánkkor? De akkor több időre lesz szükségünk, mert mindig túlságosan sietünk. Minden ízemben remegek már a szeretkezésünk gondolatától is. Mi lesz hát akkor, ha a karjaid között élem át? Viszlát, drága szerelmem. Forrón csókolom csodálatosan kívánatos testedet, minden porcikádat. Számat az ajkadra 51
tapasztom mély csókban, arra várva, hogy mihamarább még jobbat és többet adhassak neked. Légy jó addig is, hogy legyen erőd elég élvezetet okozni nekem úgy, ahogy mindketten akarjuk. Minél előbb érezni akarom, ahogy a pinám gyöngéden birtokba veszi a farkad, amelynek legutóbbi kényeztetése olyan csodás emlékeket hagyott. És te, te is akarod? Most megszegjük a szabályainkat? Annyi baj legyen, túlságosan szeretlek, és tudom, hogy a bűnöd hamar újra visszavezet a tiltott ösvényre. Gyöngéden ölellek, drága édesem.7 Simone
7 Ez a levél fontos fordulatot jelez a kapcsolatban: a két szerető, mintegy hat hónappal első találkozásuk után, nemet cserél, és ez megjelenik nemcsak a cselekedeteikben, hanem a szóhasználatukban is. Mindeddig Simone a partnere fantazmagóriáinak és brutális vágyainak alávetett szerető szerepében tetszelgett, aki nemcsak az ütlegeit viselte el, hanem bőszen elutasította a „normális ölelkezést” is, és amire most, micsoda szenzáció, gusztust kap. De Charles vonzódása a szodómia iránt, ami felől Simonenak immár semmi kétsége sincs, az egyre jobban felbátorodó nőnek lehetőséget ad, hogy nagyobb részt vállaljon az irányításból a pár szexuális kapcsolatában. Igaz, hogy ebben a levelében is kijelenti, hogy ő az „engedelmes rabszolga”, aki hajlandó alávetni magát akár kétszeres ütlegeknek is, de azt is írja: „imádott nőm, most én leszek a te férfiszeretőd”. Nem javasolja, nem is sugallja, hanem kijelenti. Ebben a pillanatban Simone szerelmesebb, mint valaha, és mégis az ő kezébe kerül a dolgok irányítása. Azért is van ez így, mert egyre jobban fél, hogy Charles megunja, s ezért neki kell kezdeményeznie és követelnie, hogy kielégítse szeretője titkos vágyait és főleg… hogy megtartsa őt.
52
December 14. Drága szerelmem!
T
udod, hogy ma ünnepnap van? Igen, hat hónapja már, hogy ismerjük egymást. Hat hónapja, hogy annyi nap után végre először beszélni mertünk egymással. Mindketten hőn vágytunk rá. Emlékszel még, kedves? Emlékszel, ahogy össze-összenéztünk az autóbuszon, ahogy lopva egymásra pillantottunk, s csupa ígéret volt a tekintetünk? Olyan édes voltál, tudod, Charles drágám. Akkor olyan félénk voltál. És micsoda örömöm telt benne, hogy biztathatlak, a szemedbe nézve végig az úton8. És aztán egy nap hirtelen megszólítottál. Válaszoltam, remegő szívvel, és ebből született a mi szép történetünk, hat hónapja tele annyi gyönyörrel. Drága szerelmem, szerettem volna ma melletted lenni. Szerettem volna megittasulni perverz csókjaidtól és izgató cirógatásodtól. A legutóbbi találkánk emléke kísért éjsza8 Walter Benjamin idézi Motívumok Baudelaire költészetében című esszéjében Georg Simmelt, a német szociológust, filozófust és kritikust, aki felfigyelt a szemkontaktus fontosságára az újonnan megjelenő közlekedési eszközökön: „Az omnibuszok, vasutak és villamosok megjelenése előtt, a 19. században, az emberek nem ismertek még olyan állapotot, amelyben hosszú perceken vagy akár órákon át kell egymás arcába bámulniuk, anélkül hogy szóba kívánnának elegyedni egymással.” (Ford. Bizám Lenke – a ford. megjegyzése.) A párizsi kultúrát, amelyet hosszú ideig meghatározott a galantéria hagyománya, egyben ritka nagy szabadság is jellemezte, és a francia nők egész Európában hírhedtek voltak arról, hogy milyen merészen és szemérmetlenül néznek mások szemébe. Henry Miller is kommentálta ezt a vonásukat a Nyugodt napok Clichyben című regényében, ahol leír egy kávéházi találkozást egy hölggyel a harmincas évek Párizsában: „…egyenesen ránézett minden arra járó férfira. A francia hölgyek nem csak titokban pillantgatnak, mint az angolok vagy az amerikaiak.”
53
kánként. Újra át akarom élni azokat az őrjítő perceket, amelyek teljesen felkavartak. De még egy hosszú hétig várnom kell, mielőtt újra együtt leszünk. Tessék, szerelmem, kapkodva levetkőzöm, hogy melléd feküdjek a pamlagra, ahol már ott pihensz, mezítelenül, fenekedet odakínálva csókjaimnak. Hagyd, hogy a sötét vájatba csúsztassam akaratos nyelvemet. Érzem, ahogy a barna hús enged a nyomásnak, és a nyelvem behatol a fenekedbe, kutat, nyal, miközben kezem lágyan simogatja a heréidet és felálló farkadat. Hogy egy percet se veszítsünk, a csiklómat izgatom, amely megduzzad e megkapó látványtól. Gyönyöröm kettős, Édes, és megöntözöm a combod pinám nedűjével. Nesze, most rajtad a sor, hogy odatapaszd a nyelved, a szeméremajkak közé… Végezz földöntúlian boldog szeretőddel. Avatott csókjaiddal érd el, hogy a kéjtől karodba aléljon. Készítsd fel a nagy ütközetre, amelyet hamarosan a diadalmas faszod fog vívni ellene. Már készülődik is. A hasam fölött felszegi rózsaszín, tettre kész fejét. Fenyegetően meredezik a szám fölött, ahol hamarosan eltűnik, egészen torkom mélyéig nyomulva. Néhány nyalintástól kibuggyan egy kis sperma ennek az imádott fasznak a végén, de visszatarthatatlanul a pinámba akar lövellni. Faromba merészen beledöföd a „másik farkat”. Nézd, hogyan jön és megy a hátsómban. Ugyanazt csinálja, amit a faszod a pinámban, és már érzem, ahogy a gyönyörtől benedvesednek a szeméremajkaim. Tégy magadévá, drága szerelmem, basszál őrülten. Hatoljon pinám legmélyére a farkad. Kutass, kutass, míg kezed fáradhatatlanul irányítja a másik farok forgását a seggemben. Micsoda orgia, kedvesem, micsoda kéjes borzongások futnak végig testünkön! Minden ízünkben reszketünk a perverz gyönyörtől, és borzalmasan élvezünk a kettős kényeztetéstől. 54
Íme, drága kedves, ilyen lesz a következő szabad óránk, hat hónap után. Azt hiszed, arra teremtettünk, hogy megértsük egymást? Hiszed, hogy lehetünk még boldogok? Jöjjön már a szombat, amikor végre valóra válthatjuk ezeket az őrültségeket. Szeretnék mielőbb karodba omolni, és testemen érezni bőröd lágyságát. Őrülten csókollak, bárhol, ahol csak akarod. A Te Simone-od
1929 Drága szerelmem!
M
iért nem írsz gyakrabban olyan levelet, mint az, amit tegnap este adtál oda? Micsoda örömmel olvastam újra és újra, és hogy vert a szívem a vágytól és a boldogságtól… Szeretlek, eszeveszetten, őrülten szeretlek, a szívemmel, a testemmel és felajzott érzékeimmel. Akár közel hozzád, akár messze tőled, nem vagyok egyéb, mint vágy, és amikor szorosan magamhoz ölellek, beszívva csodálatos tested bódító illatát, szeretném karomba zárni a kincsemet, a boldogságomat, mindörökre. Ebben a pillanatban érzem, ahogy cirógató nyelved felcsigázza bennem a forró szenvedélyt, amelyet te keltettél bennem, és ami napról napra erősebb lesz. Ó, drága, imádott szeretőm, ne változz meg. Maradj olyan, amilyen vagy… A te bűnöd nemde az én bűnöm is? Szenvedélyed nem vált az enyémmé is? A te képedre terem55
tettél9, és én magammal rántottalak a szadista és kéjenc kényeztetések szakadékába, amelyeket elmém azért ötlött ki, hogy megtartsalak. Eltéphetetlenül össze vagyunk kötve… Egy test vagyunk, amelyet a kéj és a bűn birtokol, és csak egy, a szerelmünknél nagyobb erő lenne képes elválasztani minket egymástól. Maradjunk együtt, kedvesem, simuljunk össze, és boldogságunk addig fog tartani, amíg csak akarjuk. Ahogy te, én is úgy várom következő találkozásunkat. Egy hosszú csók után, amelybe egész szívünket beleadjuk, sorra lehullnak rólunk a testünket elfedő utolsó ruhadarabok is. Amikor már mezítelenek leszünk mind a ketten, a szenvedélynek ugyanazzal a lendületével indulunk egymás felé, és ahogy lázas testünk összeér, beleremegünk. Melyik pillanat lehetne édesebb, kedves, mint az, amikor kitárod felém a karodat? Ahogy ott állok veled szemben, érzem bőrödet a bőrömön. Merev farkad már ott ágaskodik pinám bejáratánál, puhán cirógatva rózsaszín fejével. Megmarkolom, miközben kezed lenyúl a csiklómhoz, és finoman ingerli… Ajkunk összetapad, nyelvem a nyelved keresi egy mámorító csókban. Ó, gyere, gyere gyorsan, rohannak a percek… Nehezedj rám tested egész súlyával…
9 Simone, aki Charles-t több levelében is kis istennek nevezi, nem átall bibliai kifejezéseket is használni, ami sokat elárul arról, micsoda kéjt okoz neki a tilalmak áthágása, alkalomadtán egészen a blaszfémiáig. Az állam és az egyház 1905-ben bekövetkezett elválasztása ellenére a katolicizmus különösen nagy befolyással bírt a francia társadalomra. Ennek ellenére voltak olyan családok, elsősorban a fővárosi értelmiségi körökben, akik egyáltalán nem jártak templomba, sőt olyan messzire merészkedtek, hogy ateistának vallották magukat. Simone szóhasználatát elemezve kiderül, hogy hősnőnk keresztény neveltetésben részesült, ahogy a franciák túlnyomó többsége, de azt feltételezem, hogy életének ezen szakaszában nem foglalkoztatták a vallási előírások. De később majd visszatér Istenhez a táskában talált másik levelezés tanúsága szerint.
56
És kezdődik az ünnep. Tüzelő érzékeink ünnepe… Ma újabb lépcsőfokra hágunk. Ezt a még soha nem mert tettet most akarni fogjuk. Hanyatt fekve csodálom anyaszült meztelen testedet. A gyöngyházfényű hús ott van előttem. Milyen szép vagy, kicsi istenem… Vedd ujjaid közé a farkad. Én nézem… Én megfogom a másikat, bevezetem a pinámba, és dugom magamat a szemed láttára. Izgass, szerelmem. Faszod már duzzad, ahogy simogatod. Látom a markodból kiemelkedő rózsaszín fejét. Miközben dugom magamat, a másik kezemmel a seggedet simogatom. Egy ujj kutat össze-összeránduló intim testrészedben. Micsoda látvány, imádott szerelmem! Látod, ahogy a szeretőd dugja magát, és én látom a szeretőmet, aki veri a faszát… Milyen gyönyörű a faszod! S hogy fog lövellni mindjárt! A szemed elhomályosul, fokozódik a kéj. Kirántom a pinámból a nedves tagot, és önkívületben a seggembe mélyesztem. Ez a behatolás már sok neked, nem bírod tovább, és előttem, a szemem előtt, kéjtől alélt testem fölött eszeveszetten élvezel. Langyos folyam csorog sima hasamra. Mindent rám lövellsz. Add nekem az összes spermádat, kedvesem. Egy csepp se maradjon a faszodban, mindet össze akarom gyűjteni a testemen, és a kezem szétkeni a mellemen és a hasamon, mert mindenhol érezni akarom részegítő langyodat. Így, ez által a perverz cselekedet által még inkább a tiéd leszek. Ki merné ezt megtenni, ha nem mi? Ajkadon érzed majd pinám kicsorduló nedűjét, mert eszeveszetten fogok élvezni, kedvesem. Szádba gyűjtöd langyos nedvemet, és ajkadról ízlelem majd meg keserű ízét… Ha ez után az orgia után mindkettőnknek elég erőnk marad, akkor gyöngéd öleléssel teszel majd magadévá, mert újra érezni akarom, ahogy a farkad a pinámban kutat. Olyan szelíd gyöngédséggel szoktál így dugni, hogy újból 57
kedvet kaptam az effajta szeretkezésre. Nekünk szabad, hiszen ez a szerelmeink megszentelése. Annyi perverz gesztussal kísérjük, hogy maga is perverzzé válik. Ó, gyorsan, gyorsan, legyen már vége a lankadtságnak, amely megfoszt vakmerő dédelgetéseidtől. Mihamarabb újra szenvedélyesnek és erőszakosnak akarlak látni, újra a karjaimba akarlak zárni, hogy megittasulj a csókjaimtól. Igen, a tested az enyém, most már hiszek neked, boldog vagyok. Őrülten magamévá teszlek, mert a világon mindennél jobban szeretlek. Add a segged, hadd dugjam teli szájjal, hadd döfjem át diadalmas faszommal. Add pompás farkadat, hadd szopjam megrészegülve, és ha tele lesz már gecivel, ha már nem bírod tovább, akkor a számba élvezel, és én lenyelek mindent… Igen, erőd végső határáig akarom fokozni az élvezetedet vakmerő kényeztetésemmel. Most az enyém vagy, tudod-e? És hamarosan még inkább az enyém leszel, amikor benedvesítettél a spermáddal. Testem minden porcikája megízlelte az isteni nedűt, és legőrültebb álmaidban felidézed majd ezt a kivételes percet: szeretőd kéjesen nyög a rázúduló langyos áradatban, amely a gyönyör utolsó vonaglásában teste fölé meredő faszodból lövell elő. Ó, igen, légy az enyém, csakis az enyém, imádott istenem. Mondd újra azokat a szavakat, amelyektől megittasultam. Vedd el tőlem a fájva fájó féltékenységet, amely elfog már annak puszta gondolatára is, hogy valaki máshoz tartozol. Mondd, hogy az én kényeztetésemet szereted jobban. Mondd, hogy az ő karjai között passzív maradsz, és csak én tudom szenvedélyes érzékeidnek a vágyott kéjt megadni. Még lángolóbban akarlak szeretni… Elmúlt dél, sajnos abba kell hagynom. Viszlát hétfő este, drága kedvesem. Írj nekem egy hosszú levelet, olyat, mint amilyen a tegnapi volt.
58
Csókolom imádott tested minden porcikáját, csodás ajkad és szemed. A tiéd vagyok egészen. Simone
Hétfő, 11 óra Édes szerelmem!
V
égre, ma sikerült kimaradnom a kirándulásból. Én vagyok a kincstár őre, és senki sem értette még meg, miért akarok mindenáron itthon maradni. Élvezzék csak a vidéki életet… Mennyire vágytam már, Charles, hogy végre egyedül maradhassak veled, megvallhassam minden gyöngéd érzelmemet. Itt van a szemem előtt a kis fényképed. Okosan nézel ragyogó szemeddel, és imádott ajkaidon mintha csúfondáros mosoly játszana. Mennyire szeretlek, távoli kicsi istenem, a lábadhoz borulok, hogy imádjalak, szerelmem teljes hevével. Két nap, már két soha véget nem érő nap telt el, anélkül hogy láttalak, olvastalak volna, hallottam volna igéző hangodat. Milyen szomorú vagyok távol tőled, drága kedvesem! A szívem csüggedten számolja az órákat, amelyek elválasztanak a dédelgetésedtől és a csókjaidtól! Ó, jaj, még egy hosszú hét telik el, amíg visszajössz, s újra a karomba szoríthatlak. És hány napot kell még várnunk, amíg végre újból megízlelhetjük fenséges ölelkezéseink gyönyöreit? De végül itt leszel, egészen közel hozzám, és nekem lesz merszem és erőm féken tartani a türelmetlenségemet, amíg csak kell. De messze tőled a vágyam elcsügged. 59
Tömegestül tolulnak fel bennem az emlékek szeretkezéseinkről, és úgy felzaklatnak, hogy reményem sincs megnyugodni. Nem, messze karodtól, messze oly kívánatos és imádott testedtől, nem vagyok boldog. Végtelenül hiányzol, drága kedvesem, és szomorú vagyok, hogy nem tudom neked bebizonyítani. Anyaszült mezítelenül idézlek magam elé, hanyatt fekve, amint combodat felemelve feltárod és odakínálod forró csókjaimnak segged aprócska barna lyukát. Merev farkad megremeg meleg ajkam érintésére, de nem, most nem neki szánom a dédelgetést. Nem, a seggedet akarom, a szép, izmos seggedet. Bele akarom meríteni türelmetlen nyelvemet, rá akarom tapasztani mohó számat… Rajta, rajta, add ide, add már. Ó, milyen jó, édes szerelmem, szopni ezt a felkínálkozó húst, és micsoda lenyűgöző látvány, amikor egy ennyire imádott szerető teste vonaglik a szakavatott csókjaim okozta gyönyörtől. De látni akarom, ahogy még ennél is jobban élvezel. Gyere a hasamra, nézz a combjaim közé, micsoda szép fasz vár ott rád… Lyukad felé mereszti gyönyörű, vörös fejét… Merev, fáradhatatlan, s micsoda szép játékszer a seggednek! Döfd be a fenekedbe, csókjaim már előkészítették az utat, látod, milyen könnyedén besiklik, látod, hogy tűnik el a húsodban… A nyíláshoz ütődik, teljesen kitölti, és megállás nélkül kutat ebben a titokzatos barlangban, és a hasad beleremeg a lökéseibe… És miközben így duglak seggbe, egy másik farok az én seggemben van. Ugyanazt a részegséget érzem, és együtt éljük át ugyanazt a kéjes szédülést! És ezt a farkat a te kezed irányítja a fenekemben, és a tiéd pedig egyre jobban duzzad a hasam fölött. Egy utolsó rándulással őrülten elélvezel, és sűrű gecid lecsordul pinám göndör szőrzetére, miközben legyőzetve a combjaim közé hanyatlasz. 60
Minderre gondolok, amikor távol vagyok tőled. Ez után sóvárgok, és fáj a távolléted. Ó, ha veled lehetnék, kedvesem, milyen boldog lennék! Miért nem vittél magaddal tegnap este? Miért nem mentünk el együtt a felejtés felé, a teljes birtoklás boldogsága felé, ha csak két napra is? Ó, Lotte10, ha enyém lehetnél, mindenkitől távol, egy egész éjszakán át… Micsoda őrületes álom! Gyere vissza hamar, kedvesem, hiszen sajnos mindig csak egy óránk van egymásra… Gyere vissza, hogy ez alatt az óra alatt ellenállhatatlanul egymáséi legyünk. Szükségem van imádott testedre, jobban, mint valaha, és akarom az ölelésedet, az őrült csókjaidat, azt, ahogy brutálisan és vadul őrjöngve magadévá teszel és összetörsz, ami fájdalmat okoz, de a kéjek szakadékába taszít alá! Akarod-e te is úgy, mint én, ezeket a szadista kényeztetéseket? Akarod-e megízlelni karomban a bűnt? Képes voltam-e felejthetetlen érzéseket adni neked? Boldog vagy mellettem? Mondd meg… Kapok tőled holnap egy hosszú levelet? Milyen türelmetlen vagyok, úgy érzem, ez a nap sohase fog véget érni! Hogyan fogsz írni? A szíveddel, avagy a bűneiddel? Milyen szavakat sugall majd a testem utáni vágyakozás? Talán egy olyan kedves levelet fogok kapni tőled, mint amilyeneket bandoli kis szobádból küldtél hat hónapja? Félek, drága szerelmem, hogy már nem lángol úgy benned a szenvedély. Gondolj csak bele, hiszen szinte már régi szeretők vagyunk! Tíz hónap, az már számít; vajon nem lanyhult irántam érzett vágyad, nem lett belőlem eleged? Ne, Lotte kedves, ne legyen… Még nem merítettük ki minden erőnket, és amikor visszatérsz, olyan őrülten fogjuk 10 Ez minden bizonnyal a Charles nőnemű megfelelőjének, a Charlotte-nak becézett alakja.
61
szeretni egymást, hogy a bujaság és bűn utáni vágyad újjászületik csókjaim hatására. Mára ez a levelem lesz az utolsó. De remélem, te még tudsz írni csütörtökig, Nantes-ba való indulásodig. Olyan borzalmasan szomorú leszek nélküled ezeken az estéken. Egyedül fogok hazamenni. És már csak néhány napunk van rá, hogy újból leutazzunk ide együtt, aztán elmész, négy hónapra… Viszlát, nagy szerelmem. Légy jó és gondolj rám… Remélem, szép ott az idő, akárcsak itt, és jó egészségben találod bátyádat és egész családodat. Erősen ölellek, és imádott ajkaidat forró csókkal illetem, az egész szívemet beleadva, amely veled van tele. Imádlak, és csak az éltet, hogy várom a visszatértedet… Szenvedélyesen csókolom mindkét kezed. A Te Simone-od
Péntek, 4 óra Kedvesem!
E
gy hete épp ilyenkor bontakoztam ki ölelő karodból, teljesen összetörve, elcsigázva simogatásaidtól: egy órán keresztül ügyködtél a testemen, ahogy szeszélyed, romlottságod diktálta, és még utána is minden ízemben remegtem a gyönyörtől, amit szereztél. Milyen pompásan szerettél, drága szerelmem! Ezen a héten jónak kell lennem, hiába dúl bennem a vágy, a vágy imádnivaló tested után, amelyet szeretnék vég62
telen simogatásokkal elhalmozni. Igen, a testedet, amelynek izgató zamatát szüntelenül ízlelgetném, amelytől minden idegszálamat csillapíthatatlan vágy tölti el. Minél inkább az enyém vagy, annál jobban imádlak. Ahelyett hogy eltelnék tested kincseivel, még jobban szeretem őket. Minden találkánkon, amire módot adsz, újabb indokot találok, hogy még jobban kötődjem hozzád, és a végén úgy hagylak el, hogy még féktelenebbül vágyom csókjaidra, érintéseidre. Messze tőled az együtt átélt őrült órákra gondolok, és minden oly gyönyörűséges, oly eleven emlék feltör szívemből. Feldúlják nyugalmát, megzavarják ritmusát, és tüzelő homlokkal, ólomsúlyúnak érzett tagokkal alszom el, idegesen attól, hogy annyi haszontalan szenvedély ég bennem, hiszen nem vagy itt, hogy megnyugtass csókjaiddal. Ó, szeretlek, kedves szerelmem, tébolyult, határtalan szerelemmel. Úgy szeretlek, ahogy soha sem leszek képes rá, ha majd nem számítok többé neked semmit. Neked adtam az egész életemet, a testem, a szívem, a gondolataim, teljes valómat, és már nem is tudom visszavenni, jól tudom. Bármi legyen is egy ilyen szerelemből, akár megőrzöd, akár összetöröd, mindörökre szívembe zártalak, csábításoddal, sármoddal, bűnöddel. Te leszel számomra az egyetlen szerető, az, akit csak egyszer lehet szeretni, akitől az ember önmagára ébred. Sokáig, talán mindörökké érezni fogom a testemen simogatásod melegét, és a tiéd vagyok, a tiéd, a tiéd, mindörökké. Ó, szerelmem, mennyire szeretlek, mennyire éhezem rád, imádnivaló testedre, amelynek élénk emléke szüntelenül üldöz. Imádom a tested, amely akár egy fiatal nőé, olyan lágy, ha simogatom, olyan meleg az arcomon. Szeretem a rózsaszín mellbimbóidat és szűz mellkasod, ahol szám megpihen. És sápadt, izmos hasadat, combjaid közt a barna bozontot, rózsaszín farkad szépséges virágát és ti63
tokzatos lyukát, a puha gyöngéd kis fészket, ahol nyelvem helyet talál. Ah, nemsokára megkapom ezt a testet, ugye, szerelmem, már csak néhány nap van hátra! Találkozunk a szobánkban, és mind enyém lesz ez a sok kincs. Csak az éltet, hogy ezt az órát várom, amikor átadod magad nekem, szemérmetlenül, ahogy a szenvedély diktálja. Megjelensz majd előttem, lenyűgöző, káprázatos mezítelenségedben, és ajkaim kutatni kezdik azt a helyet, ahol leginkább felkavarhatják csókjaikkal ezt a felkínálkozó testet. És én már ismerem is ezt a helyet, szinte már az első napon kitaláltam, hol van. A szerelmem éleslátóvá tett, és habozás nélkül imádott feneked barna lyuka felé irányította a nyelvemet. Igen, ugye, ez a legjobb hely egy izgató csókhoz? Add hamar, édes kincsem, ezt a finom kis feneket! Ah, imádom, és megállás nélkül dugom, miközben ujjaim a farkadat verik. És aztán, győzelmem megkoronázásaként megállíthatatlanul seggbe duglak. Az enyém vagy, az én kis micsodám, és meg akarlak tartani magamnak örökre, mindörökre. Néhány nap múlva meglátod majd a kezemben a szörnyűséges dákót, amely legyőzte a tested. És ettől az őrjítő víziótól félelmetes állapotba kerültem. Mi lesz majd akkor, ha derekamra öltöm ezt a grandiózus műpéniszt, amelynek teli heréi a fenekedet döngetik majd? Ugyanabban a pózban maradsz, és hogy jobban tartsalak, kezem megmarkolja a csípődet; átkarollak, és így már nem tudod elkerülni az őrjítő ölelést, amelyre rákényszerítelek. Azon a napon tényleg boldog leszek, drága kedves, és a legőrültebb kívánságaim is teljesülni fognak. Csakis erre az órára vártam, amikor belőlem lesz a te szeretőd. Igen, a te fiúszeretőd akarok lenni, és azt akarom, hogy te légy a nőm. Ugyanazt az élvezetet akarom szerezni neked, amit te nekem, amikor a rózsaszín nyelved pinám kicsiny borsóját csiklandozza. Ah, hogy élvezek tőled, kicsi Lottém! Tudod, 64
őrülten vágyom rá, hogy megbasszál, hogy érezzem a pinámban a szeretőm vastag faszát, aki legbensőmben keresi a kéj fakasztotta nedvek hullámait. Igen, büszke lehetsz magadra, mert te szerettetted meg velem annyira ezt a fajta ölelést, hogy már nem tudok róla lemondani. Kvittek vagyunk: én seggbe kúrlak, te megbaszol, és így maradunk örökre egyesítve, nemde, kedves, közös életünk és mindenható szenvedélyeink által. A jövő héten minden bizonnyal ugyanígy, a szokásos szenvedéllyel szerethetjük egymást. Tested és testem keresik majd egymást a homályban, ajkunk végtelen csókban forr össze, és nemi szerveink csodás ölelkezésben gabalyodnak össze. Szenvedélyesen szopom majd a segged apró barna lyukát, nyalom a heréidet és a farkadat, szopom rózsaszín mellbimbóidat, amelyek ügyes nyelvemnek hála édesen remegni fognak. Imádom ezeket a formás kis melleket, amelyek épp olyanok, mint képzeletbeli lányszeretőméi. Elférnek a tenyeremben ezek az elbűvölő, finom kis csecsebecsék. Hadd játszadozzam velük. És te, drága kincsem, ugyanolyan szenvedélyesen kutatod végig türelmetlen nyelveddel pinám titkos zugait. Érzem forró leheletedet tüzelő csiklómon, és szád befogadja a csókjaidtól felfakadó nedvek hullámait. És a mellemet is csókolgatod. Tudod, hogy azt imádom? Nem is tudom, kedves, mi mindent csinálunk majd, de biztos nagy őrültségeket, nemde, szerelmem, mert mi mást csinálhatnánk mi együtt, mint őrültségeket? „Az imádott ribancod” akarok lenni, jobban, mint valaha, hogy igazán élvezz karjaim között. És te elég malac leszel hozzá, hogy ellenállj a szeretődnek, nemde, drága szerelmem? Mit csinálsz majd, barátom, amikor velem leszel? Mondd meg gyorsan, mit akarsz tőlem a következő találkánkon! 65
Ah, bárcsak mihamarabb átölelhetnélek mezítelen karommal, testedhez szoríthatnám a testemet, hogy lássam, ahogy szemedben kigyúl a vágy sötét lángja. Szeretem nézni, ahogy hirtelen hullámokban feltör benned ez a vágy. Nemsokára elönt, és nem tudsz ellenállni vadul lüktető véred erejének. És egy végtelen ölelésben magadévá teszel, összetörve, meggyűrve a testem, amitől ellenállhatatlan remegés fog el. Igen, a tiéd vagyok, tudod, drága kedves? Meg akarsz tartani mindörökre? Enyém vagy örökre, imádott szeretőm? Azt mondod, én tettelek ilyen romlottá, amilyen vagy, én sodortalak apránként a mindenható bűn csúszós lejtőjére. Talán, de nem te voltál az, aki belém plántáltad a vágyat, hogy mindig erősebb kéjt, különös, soha nem sejtett gyönyöröket keressek? Látod, a szerelmünk egy találkozásból született, abból, ahogy összeakadt a tekintetünk, ahogy testünk jelzett a másiknak. Hosszú napokon át kerülgettük egymást, és mindketten éreztük, hogy kitartónak kell lenni, hogy ott van a boldogság, a lényünk egyesülésében. Átadtuk egymásnak magunkat, mielőtt igazán megismertük volna a másikat, és a jövő minket igazolt. Amióta szeretők vagyunk, csak gyönyört éltünk át együtt, és egymás birtoklása határtalan extázist okoz mindkettőnknek. Igen, maradjunk ketten, drága szerelmem, csak mi ketten. Próbáljuk ki, ha akarod, azt az élményt, amely rögeszmésen kísért, de nem hiszem, hogy több örömöt lelnénk benne, mint a gyönyörtől egyre jobban lángoló testünk ölelkezésében. Viszlát, drága kedves, vajon kapok tőled hétfő reggel, amikor beérkezem, egy hosszú levelet? Szeretném. Viszlát nemsokára, így búcsúzom inkább, mert remélem, alig pár nap múlva újra szerethetjük egymást. Imádlak. A szám, ahová akarod. Mondd, hová? Simone 66
Kedvesem!
M
ilyen mennyei levél, és még mindig mennyire fel vagyok tőle kavarva! Pedig tegnap óta egyfolytában újraolvasom szenvedélyes szavaid, és mennyivel jobban szeretlek, drága szerelmem, amikor szívedet hosszú oldalakon szabadjára engeded. Azt kérded, édes, emlékszem-e még, mint te, az első ölelésünkre. Hogyan is képzelheted, hogy egy ilyen emlék nincs örökre a szívembe zárva? Elfelejthetném-e, Charles, hogy aznap délelőtt sejtettem meg valamit abból, hála neked, mi is az a kéj? Persze, még mindig a szemem előtt van az a jelenet, és nem tudok úgy rágondolni, hogy meg ne remegjek a boldogságtól. A mozdulataink, félénk szavaink, első, ügyetlen simogatásaink, legelső szeretkezésünk… Mindez mélyen bennem van. De milyen kevéssé voltunk önmagunk akkor! És mennyit haboztunk, hogy merjük-e vadul kényeztetni egymást, amit pedig olyan közelinek éreztünk. Igen, emlékszem, kedves. A diszkrét, szinte sötét szoba elrejtette mindkettőnk zavarát. A nagy puha ágyon mezítelen testünk kereste és felfedezte egymást. Ernyedt tagjaink sután fonódtak össze, és annak a csalódásnak a homályos emléke, amit az első randevúnk és az első érintkezésünk után éreztünk (fel tudod eleveníteni, kedves, azt a majdnem félresikerült szeretkezést?!) habozásra késztetett, hogy vajon próbálkozzunk-e újra. De te akkor támadásban lendültél, kedvesem, és brutális vágyadtól ismeretlen láng gyúlt a tekintetedben. Milyen szép voltál aznap reggel, készen rá, hogy fékevesztetten erőszakot tégy azon a neked felkínálkozó testen! Hirtelen rám vetetted magad. Ujjaid az ütlegeidtől vörös faromba mélyedtek, és még mielőtt magamhoz tértem volna a merészséged okozta sokkból, ellenállhatatlan lökéssel fenekem 67
barna lyukába döfted merev, kemény faszodat, felhorzsolva érzékeny bőrömet. És hamarosan erőtlenül omlottunk egymás karjaiba. Végre rájöttünk, hogy immár értjük egymást, mert ugyanaz a bűnünk, és a kéjünk végtelen. Nemsokára egy éve, hogy a szeretőd lettem, drága kedvesem, és az óta a boldog nap óta egyre újabb és újabb felejthetetlen érzéseket élek át karjaid között. És láthatod, napról napra jobban szeretlek, és mindig ugyanazzal a hévvel, ugyanazzal az állhatatossággal foglak szeretni, amíg csak akarod. A karodban, kedvesem, csak egy akaratom van, az, ami a tiéd, és csak egy vágyam, a vágy, hogy a mélyedre hatoljak, hogy onnan kéjt fakasszak. Minden alkalommal egyre őrültebben akarlak magamévá tenni, hogy egy órán át az én kis micsodám legyél, hogy ne menekülhess előlem, hogy kimerülten, erőtlenül, aléltan bontakozz ki a karomból, úgy, hogy aznap már ne tudd odaadni a tested a Másiknak. Igen, kedvesem, így szeretlek, kizárólagos szerelemmel, ami szenved az osztozkodástól. Azt akarom, hogy szenvedélyesen élvezz a karomban, hogy aznap a legjavadból egy csöpp se juthasson máshová, csak belém. Melletted mindig feltámad bennem a vágy, hogy végkimerülésig öleljük egymást, mert tudom, hogy az micsoda boldogság. És hétfőn, drága kedves, így lesz megint. Megint megkapod tőlem azt a perverz érzést, amit szeretsz. Bűnöm minden erejét latba vetve a mámor csúcsára röpítelek. Fenntartás nélkül feltárod előttem tested imádott kincseit, és én, istennője szépségétől megrészegült szenvedélyes szeretőként, leguggolok eléd, és csókjaimmal felkínálom neked minden vágyamat. Szívem végtelen gyöngédségével átölellek, és mielőtt megittasulnék forró, ruganyos testedtől, gyönyörteli félálomba ringatlak-simogatlak, és aztán egyszerre csak arra ébredsz majd, hogy diadalmas tagommal magamévá teszem a tested. Az ébredés a kéj lesz, ami úgy tör rád, mint a vihar, 68
hevesen, váratlanul. Imádnivaló seggedben megérzed a gyönyört megelőző fájdalmat. És szenvedélyes boldogsággal omlasz majd az erőfeszítéstől elcsigázott, ziháló testemre. Igen, egyetlen szerelmem, kedves, imádott szeretőm, erőszakot teszek csodás testeden, úgy, ahogyan te az enyémen egy napon. De hogy megkíméljelek a megerőszakolás kínzó fájdalmától, mély csókjaim előkészítik az utat az emberfeletti hímtagnak. Ügyes és puha nyelvem lassan belesiklik abba a kis barna lyukba. És kutatni fog a meleg húsban, a szám valósággal beszippantja azt az imádott seggecskét. Sokáig tartja majd fogva ajkai közt, és amikor az enged neki, akkor a te édes, buja Simone-od, a te szenvedélyes, malac szeretőd felizgult testedhez szorítja eksztázisban lévő testét. Tüzelő érzékei őrületében te leszel számára a „Nő”, és ő lesz a „Férfi”. Látod, kedves, hogyan keverednek vágyaink! Te egy kemény hímről álmodoztál, aki erőszakot tesz a testeden. Én egy gyöngéd, buja szeretőről álmodtam. És őrült szerelmünknek hála, megtörtént a csoda. Szenvedélyünk hatására fokozatosan nemet cseréltünk, így kétszeres lesz az örömünk, kétszeres a kéjünk. Ah, Charles, hogy áldom azt a napot, amikor a sors összehozott bennünket! Hogy áldom a merészségedet és az én gyöngeségemet! És én még majdnem elmenekültem, amikor követelőzőbbé váltál. Vajon eleget küzdöttem magamban, hogy ne bukjam el? (Bizony, ezt a kifejezést használtam akkor.) De látod, egymásnak szánt minket a sors. Előre láttad, milyen szenvedélyes szerető leszek? Sejtetted minden bűnömet, mondd? Ah, szeretlek, kedves, olyan őrülten szeretlek. Igen, kis istenem, tudni fogod, hogyan részegíts meg a kényeztetéseddel. Nagyon is jól értesz hozzá. Nem emlékszel a kéjes hörgésre, ami akkor szakadt fel belőlem, amikor szenvedélyesen nyaltad a pinácskámat? Nos, most majd újrakezded a próbát. Meghalok a kéjtől, olyan hozzáértéssel csókolsz. 69
Igen, kedves, nyalj, nyalj. Annyira jól csinálod. Nyald fel az utolsó cseppig keserű lucskomat, és mélyeszd a pinámba merev faszodat. És aztán ne mozdulj, hagyd a pinámban, és amikor majd jól átitatta ez a bőséges nedű, mohón lenyalom. A tagodon ízlelem majd meg saját lucskomat. Aztán majd egyikünk se fogja tudni, mit is tegyen. Igen, talán nyakláncot csinálok a farkadra a két mellemből, vagy pedig mohón bekapom az egészet. Hacsak nem akarom érezni, óvatlanul nem gondolva e cselekedet lehetséges következményeivel11, ahogy lüktető pinámba merül, hacsak nem akarlak a mellemre szorítani, hogy egyek legyünk az ölelésben. Ah, kedves, fenntartás nélkül a tiéd akarok lenni, csakis a tiéd. Sohase váljon el testem a te kéjvágyó testedtől, és dédelgetésedtől hadd zuhanjak mély mámorba. Micsoda fenséges álom! Igen, kedves, annyira szeretlek, hogy fittyet hányok minden óvatosságra. Annyira szeretlek, hogy neked adom az egész lényemet, ha kívánod. Ha máshogy akarod magadévá tenni a testem, ha azt akarod, hogy puhább fészekben pihenjen meg a farkad, ha végezetül most bele akarsz kóstolni a normális szeretkezésbe, amit eddig elvetettünk, érzem, hogy semmit sem tudnék megtagadni tőled, még ezt sem. Mondd, akarod ezt a mindennél nagyobb jutalmat? Akarod, hogy kinyissam előtted ezt az eddig zárt 11 Simone szófordulata, az „óvatlanul” itt minden bizonnyal a vaginális behatolásra utal, és azt jelzi, hogy komolyan tart az esetleges teherbeeséstől. A kor legáltalánosabb fogamzásgátlási módszere a kondom volt, amit a középkortól állati bélből készítettek, míg aztán a 18. században nem kezdték el gyárilag előállítani. 1928-ban jelentek meg a gumi óvszerek, majd 1930-ban, abban az évben, amikor Simone szerelmi afférja véget ér, síkos latexből készültek. Fogamzásgátló spirálokat is be lehetett szerezni, de ezek még nem voltak teljesen megbízhatók. Az abortusz módszerei még nagyon primitívek és veszélyesek voltak, gyakran kötőtűket használtak, ami fertőzéseket, nemegyszer halált okozott. Így hát Simone aggodalma a legkevésbé sem volt alaptalan.
70
kaput? Akarsz teljesen, normálisan magadévá tenni? Én akarom, ha te találsz benne másféle gyönyöröket is. Hétfőn újra egymáséi leszünk. Hétfőn, kedvesem, szenvedélyesen szeretni fogjuk egymást, ahogy jelenlegi eszközeinkkel lehet, a jobbra várva. Mindenestül a tiéd vagyok. A te kedvenc rabszolgád vagyok. Tégy azt a testemmel, amit csak akarsz, a tiéd. Viszlát, kedves, viszlát holnap. Szenvedélyesen csókolom imádott tested, és karodba bújom, hogy élvezhessem gyöngéd, csodás ölelésed. Mindenestül a tiéd.12 A Te Simone-od Kicsi drága Lotte!
M
a éjjel sokat álmodtam veled. Vajon miért? Talán mert sajnáltam, hogy nem ölelhettelek magamhoz ezen a héten? Talán a szomorúság miatt, hogy két napig nem láttalak? Nem tudom. De álmomban őrült gyönyöröket éltem át, és még ma reggel is teljesen bódult vagyok az álombéli vad szenvedélytől.
12 Simone itt személyisége egy értékes vonását tárja elénk: eddig az olvasó úgy képzelhette, hogy teljesen hiányzik belőle a visszafogottság és az erkölcsi érzék. Most felfedezzük, hogy épp ellenkezőleg, hosszan küzdött magával, mielőtt szabadjára engedte volna érzelmeit. Egy korábbi levelében, ahol egy „segédeszköz” használatát emlegette, már kifejezte a félelmét, hogy Charles talán bujának és perverznek fogja találni. Ráadásul a kor előkelő hölgyeinek nyelvezetét használja: „hogy ne bukjam el”, de tartózkodással („igen, ezt a szót használtam akkor”). De ez nem gátolja szapphikus hajlamainak bevallásában. Tehát Simone számára igenis léteznek korlátok, de nagy örömét leli a lerombolásukban.
71
